ORSZÁGOS RÁDIÓ ÉS TELEVÍZIÓ TESTÜLET 1010/2009. (V. 20.) sz. HATÁROZATA Az Országos Rádió és Televízió Testület (a továbbiakban: Testület) a rádiózásról és televíziózásról szóló 1996. évi I. törvény (a továbbiakban: Rttv.) 112. §-ában biztosított jogkörében az Echo Hungária Televízió Zrt. (1145 Budapest, Törökőr u. 78.) műsorszolgáltatóval szemben meghozta az alábbi h a t á r o z a t o t . A Testület megállapítja, hogy a műsorszolgáltató a 2008. december 7-én megsértette az Rttv. 3. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezést. A törvénysértés miatt a Testület az Rttv. 112. § (1) bekezdésének c) pontja alapján 60 percre felfüggeszti a műsorszolgáltató műsorszolgáltatási jogosultságának gyakorlását, melyet a műsorszolgáltató a határozat kézhezvételét követő vasárnap 8 óra 30 perctől 9 óra 30 percig köteles végrehajtani. A műsorszolgáltató a műsorszolgáltatási jogosultságának felfüggesztése előtt köteles tájékoztatni a nézőket arról, hogy a műsorszolgáltatás nem műszaki hiba miatt szünetel. Köteles továbbá a felfüggesztés idejére a következő feliratot közzétenni: „Az Országos Rádió és Televízió Testület (a továbbiakban: ORTT) határozata értelmében az Echo Hungária Televízió Zrt. műsorszolgáltató, az általa üzemeltett Echo TV csatornán sugárzott Pörzsölő című műsorszámmal megsértette a rádiózásról és televíziózásról szóló 1996. évi 1 törvény (a továbbiakban Rttv.) 3. § (2) bekezdésének rendelkezését azzal, hogy műsorszolgáltatása gyűlöletkeltésre alkalmas volt. E törvénysértés miatt az ORTT a mai napon 8 óra 30 perctől 9 óra 30 percig felfüggesztette az Echo Hungária Televízió Zrt. műsorszolgáltatási jogosultságának gyakorlását. A felfüggesztés időtartamának lejárta után folytatjuk műsorunkat.” E határozat ellen közigazgatási úton fellebbezésnek nincs helye, a közléssel jogerős és végrehajtható. A határozat felülvizsgálatát a közléstől számított 30 napon belül bíróságtól lehet kérni a Testülethez benyújtandó keresetlevéllel.
Indokolás A Testület a 255/2009. (II. 4.) számú határozatával elrendelte az Echo Hungária Televízió Zrt. által üzemeltetett Echo TV által 2008. december 7-én sugárzott Pörzsölő című műsorszám vizsgálatát. 1. A döntés alkotmányos-jogi alapjai Az Alkotmány 61. §-ának rendelkezése szerint: „(1) A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a szabad véleménynyilvánításra, továbbá arra, hogy a közérdekű adatokat megismerje, illetőleg terjessze. (2) A Magyar Köztársaság elismeri és védi a sajtó szabadságát.” Az Rttv. 3. § (1) és (2) bekezdései az alábbiakról rendelkeznek: „(1) A Magyar Köztársaságban a műsorszolgáltatás - e törvény keretei között - szabadon gyakorolható, az információk és a vélemények műsorszolgáltatás útján szabadon továbbíthatók, a nyilvános vételre szánt magyarországi és külföldi műsorok szabadon vehetők. A műsorszolgáltató - a törvény keretei között - önállóan határozza meg a műsorszolgáltatás tartalmát, és azért felelősséggel tartozik. (2) A műsorszolgáltató köteles tiszteletben tartani a Magyar Köztársaság alkotmányos rendjét, tevékenysége nem sértheti az emberi jogokat, és nem lehet alkalmas a személyek, nemek, népek, nemzetek, a nemzeti, etnikai, nyelvi és más kisebbségek, továbbá valamely egyház vagy vallási csoport elleni gyűlölet keltésére.” A fenti rendelkezések alapján megállapítható, hogy az Rttv. 3. § (1) bekezdése az Alkotmány 61. §-ával összhangban elsőként a műsorszolgáltatás – törvényi keretek közötti – szabadságát, az információk és a vélemények továbbításának szabadságát rögzíti. A műsorszolgáltatás szabadságának előírását követően ugyanakkor az Rttv. alapelvi szinten szabályozza azokat a követelményeket is, amelyek a műsorszolgáltatás gyakorlásának – ugyancsak alkotmányos jelentőségű – korlátját jelentik. E rendelkezések közé tartozik az Rttv. 3. § (2) bekezdése is, amely tehát a műsorszolgáltatás szabadságának, ezen keresztül pedig a véleménynyilvánítás szabadságának médiajogi határát jelöli ki oly módon, hogy a benne foglalt követelményeknek a műsorszolgáltató tevékenysége során mindvégig teljesülniük kell. Az Alkotmánybíróság az 1006/B/2001. sz. AB határozatában - elutasítva az Rttv. 3. § (2) és (3) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt - kifejtette, hogy az Rttv. 3. § (2) bekezdése, miszerint „a műsorszolgáltató (…) tevékenysége (…) nem lehet alkalmas a személyek, nemek, népek, nemzetek, a nemzeti, etnikai, nyelvi és más kisebbségek, továbbá valamely egyház vagy vallási csoport elleni gyűlölet keltésére”, a véleménynyilvánítás, illetve a sajtó szabadságának egyik alkotmányos korlátozását jelenti. A gyűlöletkeltés médiajogi tilalmával kapcsolatban az Alkotmánybíróság irányadónak tekintette a véleménynyilvánítás büntetőjogi korlátozásának alkotmányos feltételeit megalapozó 30/1992. (V. 26.) AB határozatban kifejtett álláspontját. Eszerint: „A gyűlöletkeltés legszélsőségesebb, már ténylegesen bekövetkezett kártékony hatását bizonyító történelmi és jelenkori tapasztalatok mellett figyelembe kell venni azokat a mindennapi
2
veszélyeket is, amelyek a gyűlölet felkeltésére alkalmas nézetek, eszmék korlátok nélküli kinyilvánításával járnak. E megnyilvánulások akadályozzák, hogy az emberek bizonyos közösségei harmonikus kapcsolatban éljenek más csoportokkal. Ez, növelve egy adott, kisebb vagy nagyobb közösségen belüli érzelmi, szociális feszültségeket, szétszakítja a társadalmat, erősíti a szélsőségeket, az előítéletességet és intoleranciát. Mindez csökkenti a plurális értékrendet, a különbözőséghez való jogot elismerő, toleráns, multikulturális, az emberek egyenlő méltóságának elismerésén alapuló, a diszkriminációt értékként el nem ismerő társadalom kialakulásának esélyét. A véleménynyilvánítás és sajtószabadság körében az emberek meghatározott csoportjai elleni gyűlöletkeltés alkotmányos védelemben részesítése feloldhatatlan ellentmondásban lenne az Alkotmányban kifejezésre jutó politikai berendezkedéssel és értékrenddel, a demokratikus jogállamiságra, az emberek egyenlőségére, egyenlő méltóságára, valamint a diszkrimináció tilalmára, a lelkiismereti és vallásszabadságra, a nemzeti, etnikai kisebbségek védelmére, elismerésére vonatkozó alkotmányos tételekkel.” Az 1006/B/2001. sz. AB határozat ezek alapján rámutatott arra, hogy „a gyűlöletkeltésnek – vagyis a gyűlöletre uszításnak – még a büntetőjogi eszközökkel történő korlátozása sem minősül a véleménynyilvánítás szabadsága szükségtelen és aránytalan korlátozásának. (…) A büntetőjog a jogi felelősségi rendszerben a végső eszköz. Ez azt jelenti, hogy amennyiben valamely, társadalmilag káros magatartás – jelen esetben a gyűlöletre uszítás, gyűlöletkeltés – vonatkozásában a büntetőjogi felelősség sem eltúlzott, nem alkotmányellenes, úgy az adott magatartásra vonatkozó, esetlegesen más jogágakban megfogalmazott enyhébb tilalmak sem lehetnek azok.” Az Alkotmánybíróság többször kifejtette, hogy a büntetőjoginál enyhébb, így például vagyoni szankciók alkalmazhatóságának mércéi alkotmányosan eltérhetnek a büntetőjog eszközeinek határt szabó, igen szigorú alapjog-korlátozási követelményektől. Ide kell sorolnunk a médiajog közigazgatási jogkörben alkalmazott joghátrányait is. Ez felel meg egyébként is a jogrendszer belső logikájának a büntetőjogilag nem értékelt, de jogsértő magatartások esetén. A fentiek értelmében tehát az Rttv. 3. § (2) bekezdésének gyűlöletkeltést tilalmazó fordulata is azok közé a törvényi előírások közé illeszkedik, amelyekkel a jogalkotó az emberi méltóságnak és az Alkotmánybíróság gyakorlatában abból levezetett „közösségek méltóságának” védelmét teremti meg. Az emberi méltóság és a „közösségek méltósága” pedig az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint a véleménynyilvánítás szabadságának alkotmányos korlátját jelenthetik. Az Rttv. 3. § (2) bekezdését érintő jelen ügy kapcsán is hangsúlyozza a Testület, hogy az idézett alkotmánybírósági határozat az Rttv. 3. § (3) bekezdését annak ellenére alkotmányosnak találta, hogy az „a gyűlöletre uszítás szintjét el nem érő” vélemények közlése esetén is médiajogi szankciókat helyez kilátásba. Indoklása szerint a médiajogi rendelkezés „az Alkotmány értékrendjével összeegyeztethető, továbbá mások jogainak, a közösségek méltóságának a védelme érdekében szükségesnek tekinthető”. Ezért nem találta aggályosnak az Rttv. 3. § (2) bekezdése „alkalmas” kifejezését sem, ami a büntetőjogi „uszítás” kifejezéssel leírt magatartásnál kétségkívül tágabb tényállásokat foglal magában. Ezek alapján megállapítható, hogy az Alkotmánybíróság a közigazgatási hatáskörben alkalmazott médiajogi beavatkozás lehetőségét a büntetőjogi szankciónál alacsonyabb mérce esetén is alkotmányosan elfogadhatónak tartja. Az Alkotmánybíróság több döntésében, így az 1006/B/2001. sz. határozatában is rámutatott arra: „általánosan elfogadott, hogy a rádiós és televíziós műsorszolgáltatás véleményformáló
3
hatása sokszorosa az egyéb információs társadalmi szolgáltatások gondolkodásra ható erejének” [ld. még: 1/2007. (I. 18.) AB hat.]. Az 1006/B/2001. sz. AB határozat más helyütt is kiemeli: „Azáltal, hogy a média a legszélesebb nyilvánosságot biztosítja a legkülönfélébb vélemények számára, és napjainkban ez képezi a legfontosabb információforrást, a szólásszabadság egyéb megnyilvánulási formáihoz képest a médiában megjelenő véleményeknek sokszoros a hatása, rendkívül nagy a befolyása az emberek gondolkodására, a közvélemény formálására”. A Testületnek ezért a vélemények „gyűlöletkeltésre alkalmas” jellegének médiajog szerinti megítélésekor mindig figyelembe kell vennie, hogy az elektronikus média minden más kommunikációs csatornánál könnyebben és nagyobb hatással válhat a „gyűlölködők hangerősítőjévé”. A médiajog területén tehát a büntetőjogi minősítésben a magyar alkotmányos gyakorlat szerint is kulcsszerephez jutó „clear and present danger”, vagyis a köznyugalom megzavarásának közvetlen és nyilvánvaló veszélye helyett az Alkotmánybíróság által ugyancsak többször említett, sőt kívánatosnak is mondott enyhébb szankciók alkalmazása, valamint az AB döntéseiben kifejtett speciális hatásmechanizmus is alkotmányosan indokolttá teszik a hatósági fellépést. Ennek értelmében ugyanazon cselekedet médiajogi és büntetőjogi jogalkalmazói mérlegelésének alkotmányos keretei eltérőek lehetnek. Rámutat a Testület arra is, hogy az Rttv. 3. § (2) bekezdése szóban forgó tilalmának alkalmazhatóságát a Legfelsőbb Bíróság is akként értelmezte, hogy arra a büntetőjogi tilalomnál szélesebb körben nyílik lehetőség: „A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint nincs jogszabályi alapja azon felperesi érvelésnek, hogy az Rttv. 3. § (2) bekezdésének megsértését csak kirívó és ellenséges érzelmek felkorbácsolására alkalmas tényállás alapján lehetne megállapítani. Ez a túlzó, felfokozó értelmezés sem a jogszabályhely megfogalmazásából, sem a törvény egyéb rendelkezéseinek értelmezéséből nem vezethető le.” (BH2006.270) Az ORTT nem meghatározott személyek jogainak védelmében lép fel [lásd: 46/2007. (VI. 27.) ABh], és nem személyes felelősséget mond ki, továbbá az alkalmazott szankciók nem természetes személyek ellen irányulnak, hanem a megállapított felelősség címzettje mindig a műsorszolgáltató. Az ORTT – még ha az alkotmányos rend, illetve az emberi jogok sérelmét állapítja is meg – valójában nem korlátozhatja a műsorszolgáltatót, a szerkesztőt, illetve az eljövendő élő műsorok műsorvezetőit, azoknak legfeljebb újabb vizsgálatok és esetleges elmarasztalások kockázatával kell számolniuk, amelyek csak közigazgatási jogerővel bírnak, a bíróság előtt megtámadhatóak Az ORTT jogalkalmazói feladatai továbbá az Alkotmánybíróság 2007-es döntéseinek fényében sajátosak, az ORTT az alkotmányos jogok és az alkotmányos rend tiszteletben tartása érdekében közigazgatási szervként jár el. Az Alkotmánybíróság értelmezése szerint „az ORTT feladata annak vizsgálata, hogy a műsorszolgáltatási jogosultságot szerzett rádiók és televíziók működése megfelel-e a törvényben és a műsorszolgáltatási szerződésben foglaltaknak Az Alkotmánybíróság szerint az ORTT az Rttv. 112. § (1) bekezdésében foglalt jogkövetkezményeket alkalmazva szankcionálhatja a műsorszolgáltató cselekményét, ha megállapítja, hogy az Rttv. rendelkezéseit megsértette. 2. A tényállás Az Echo Televízió honlapján szereplő meghatározás nem hagy kétséget a műsorszám provokatív hangvétele felől: „Véleményműsorunk vendégei más emberek, más véleménnyel, más történelmi szemlélettel. Markáns vélemények, provokatív kérdések minden vasárnap
4
reggel.” A műsor vasárnap reggelenként 8 óra 30 perctől látható két részben, közel egy óra időtartamban. A műsorvezető Pörzse Sándor, aki meghívott vendégeit aktuális politikai, gazdasági kérdésekről kérdezi. A műsorszám elsősorban a kormány, az MSZP és az SZDSZ kritikájára épül, ily módon kizárólag olyan személyek kapnak meghívást, akik hasonló értékrenddel rendelkeznek, mint a készítők. A 2008. december 7-i műsor bevezetője a következőképp hangzott: „Itt lesz Cservák Csaba, akivel arról fogunk beszélni, hogy vajon hogy próbál Bencze József országos rendőrkapitány a Fradi-tábor szájára cipzárat rakni. Aztán itt lesz Szilágyi Ákos, aki rendkívül érdekes plakátokat csinál, többek között. Török Imre, ő az első olyan áldozat a 2006-os őszi események kapcsán, aki hát tulajdonképpen börtönbe juttatott egy rendőrt. Ifj. Hegedűs Lóránt is itt lesz, aki első fokon pert nyert Lendvai Ildikó ellen és Posta Imre, a rendőrség volt pszichológusa, aki olyan állításokat, vagy olyan feltételezéseket mond el Önöknek, hogy hát tényleg elképesztő.” A műsor ideje alatt a képernyő alsó sávjában híreket olvashattak a televíziónézők, befogadói vélemények (SMS, e-mail, telefon) nem jelentek meg. A műsorszám első vendége, Cservák Csaba a beharangozóhoz hűen arról beszélt, hogy a rendőrkapitány tervezete, amellyel a futballmeccseken ki akarják szűrni a nem kívánatos plakátokat, sérti az alkotmányt, ráadásul a tervezett rendelet igen alacsony szintű, holott az alkotmányos jogok tekintetében kizárólag kétharmados többséggel lehetséges a törvénymódosítás. Szilágyi Ákos saját identitásáról értekezett, véleménye szerint nem a lakóhely határozza meg az ember személyiségképét. A beszélgetés alatt illusztrációként, az alkotásokra külön is kitértek, a vendég kormányt kritizáló grafikai munkáit mutatták be. Szóba került még az általa vezetett, New Yorkban működő polgári kör, amivel kapcsolatban kifejtette, hogy aktivitásuk nem csökken, ám a távolság miatt az internet szerepe igen nagy. Török Imre a 2006-os eseményeket elevenítette fel a személyes sorsán keresztül, a rendőri brutalitásra és az annak nyomán elszenvedett sérüléseire összpontosított az interjú során. A rendőri túlkapásból bírósági ügy lett, s mivel a rendőrök őrizetbe is vették az áldozatot, jelentést is kellett írniuk. A dokumentumok alapján lehetett a későbbiek során beazonosítani őket, így vált lehetségessé a vádemelés és az ítélet, ami az egyik rendőr esetében letöltendő börtönbüntetést eredményezett. Az áldozat szerint korrekt volt a tárgyalás, de a rendőrök részéről megfélemlítés, erődemonstráció volt tapasztalható, főleg a tárgyalás után. (Az egyik rendőr cigány nyelven szidalmazta az áldozatot és az ügyvédjét.) A műsorszám második szegmensének első vendége ifj. Hegedűs Lóránt református lelkész volt, aki szerint Lendvai Ildikó a véleményszabadság letörését célzó mozgalom élharcosa. Elmondta, a múlt nyáron a Nap-keltében a politikus asszony kijelentette, hogy a törvénymódosításuk eredményeképpen nem kell majd ifj. Hegedűs Lórántnak, vagy bárkinek nyíltan kimondania, hogy „irtsák ki”, a bűncselekmény megvalósulásához elegendő lesz az adott közösség megsértése is. A Fővárosi Bíróság első fokon elmarasztalta Lendvai Ildikót, mert megsértette ifj. Hegedűs emberi méltóságát, a jó hírnévhez, becsülethez fűződő személyiségi jogát, ezért 400 ezer forintos pénzbírságra ítélte, és a perköltséget is neki kell viselnie, illetve ugyanabban a műsorban a saját költségén kell a sajnálkozását kifejeznie, valamint a bírósági ítélet érdemi indokolását közzétennie. Ifj. Hegedűs Lóránt az egyházon belüli helyzetéről előadta, hogy az egyelőre nyugvóponton van, illetve kijelentette, akik
5
antiszemitának tartják őt, tulajdonképpen azok az antiszemiták, mert fáj nekik, hogy nem történt meg az általuk elvárt méltatlanság, atrocitás, antiszemita megnyilvánulás. A műsor utolsó vendége Posta Imre volt, aki Pörzse Sándor állítása szerint pontokba szedte azokat a témákat, amelyekben állást kíván foglalni. E pontok közül az első kettőt követően azonban összemosódtak a kérdéskörök. A rendőrségnél alkalmazandó kvóták kapcsán (a tervezet szerint romákat érettségi nélkül is felvennének rendőrnek) elmondta, a kormányzat propagandájának része, hogy pozitív diszkriminációval cigány származásúak kerülhessenek a rendőrség állományába. Mindemellett párhuzamot igyekezett vonni a romákat bevonó kormányzati szándék, valamint a rendőri állomány anyagi és erkölcsi megbecsülése, illetve annak hiányosságai között. Posta Imre: „Ezt már idén márciusban elkezdték meglengetni, ezt a lobogót ugye, hogy a cigánysággal kapcsolatosan előítéletek ellen valami propagandát vegyenek. Nem a rendőrség részéről van igény, ez a Draskovics részéről van igény, tehát a kormányzat egy ilyen propagandát kezdett el. Úgy néz ki, hogy ez mindenképpen diszkriminatív dolog, hisz’ a rendőröktől megkövetelik a kétéves szakközépiskolát is, és egyéb végzettségeket, míg most úgy néz ki, hogy könnyítéssel keveredhetnének be, érettségi nélkül azok a cigány származású rendőrök, akiket hozzáteszem, hogy eddig soha nem volt diszkrimináció, tehát én pszichológusként is örültem, hogy ha valaki jött és azt mondta, hogy ő tisztességes, becsületes, tehát nem volt akadálya annak, hogy cigányok kerüljenek a rendőrségbe. Ez egy az egyben pozitív diszkrimináció, mindamellett úgy, hogy a magyar rendőröket meg lehetetlenítik el, tehát fizetésben, mindenben, most MÁV igazolványt vonnak meg, és a többi, stb. Ez csak egy pont.” (9:10:38-9:11:49) A kiskunlacházai gyilkosság kapcsán Posta Imre a saját tapasztalatait elevenítette fel, lakóhelyét, Szigetszentmiklóst a cigánymaffia központjaként jellemezte. Később a személyét ért atrocitás nyomán a rendőri vezetők megvesztegetéséről, a szabadon, fegyveresen közlekedő romákról és megfélemlített rendőrökről számolt be, akik már ismerik a kiskunlacházai gyilkosság elkövetőit, de azt nem kívánják nyilvánosságra hozni. Posta Imre: „Hát, én pontosan Szigetszentmiklóson élek, és a környék az tele van szórva ilyen maffiaközpontokkal, Ráckevén van például az egyik bázis, Pokolhegynek hívják azt a helyet. Gyakorlatilag itt ilyen Audi A6-osokkal, A4-esekkel, Mercedesekkel úgy mászkálnak ezek a srácok, hát most nevezzük cigányoknak, engem a múltkor kétszer is, egy hét alatt kétszer kerékpárral próbáltak leszorítani, hát nem gondolom, hogy tudták, hogy ki vagyok, ez csak a cigány virtus volt. Én úgy tudom, hogy teljesen szabadon, fegyveresen mászkálhatnak, és a rendőrség, a helyi rendőri erők is nagyon jól ismerik a csapatot, félnek is tőle, tehát meg vannak félemlítve a rendőrök, a rendőrvezetők pedig valószínűleg meg vannak véve. Tehát… ez ott, hogy most történt a kiskunlacházai eset, amit már nyilván a tévénézők pontosan tudnak, hogy kik követtek el, hogyha olvasnak olyan hírportált, ami tilosnak számít, akkor már minden világos, csak ezt a rendőrség még titkolja.” (09:12:03-09-09:12:56) A témát a műsorvezető közreműködésével kiterjesztették a rendőrség berkeiben állítólag terjedő „belső információkra”, melyek szerint cigányokat bujtanak fel és képeznek ki fegyveresen is a Magyar Gárda elleni harcra. A cselszövés hátterében itt is kormányzati akarat áll, ti. a kabinet alapvető érdeke a magyar-roma polgárháború kitörése. Ezzel összefüggésben fegyverek beszerzéséről, sűrűsödő lőgyakorlatokról, illetve mindezt Izraelből irányító titkosszolgákról beszélt. Elképzelése szerint a rendőri, ügyészségi vezetők 60-70 százaléka a
6
Moszad ügynöke. Ebből kifolyólag - Posta Imre olvasatában - hazánk elveszítette a szuverenitását. Pörzse: „Hát, ami itt jön, azt nem is tudom, hogy mit mondjak erre. A VIII. kerületből cigányokat visznek okításra, és azt plántálják beléjük, hogy a Magyar Gárda cigányokat öl. Állítólag ezt - szerinted - a titkosszolgálat intézi.” (09:12:58-09:13:07) Posta Imre: „Hát igen, ilyen belső információk terjengnek, ezt a rendőrök tudják, összeszedik a kerületből azokat a cigányokat, akik eléggé le vannak butítva, és teljesen, hogy úgy mondjam, agyilag zokni szinten mozognak intellektuálisan, és elhiszik azt, ami egyébként hihetetlen, és gyakorlatilag heccelik, készítik fel őket. Más információk szerint fegyveres felkészítés is zajlik, magyarság ellen megy az uszítás.” (09:13:07-09:13:40) Pörzse: „Na igen, akkor itt ugrom a pontok között, mert hogy ez állítólag, illetve hát olyan, mintha itt az lenne a kormányzati akarat, hogy egyfajta polgárháború törjön ki, amire hivatkozva aztán majd sok minden intézkedést majd meg lehet hozni. Milyen ilyen jellegű információid vannak?” (09:13:40-09:13:56) Posta Imre: „Hát, ezt egyre többen mondják ezt, aki ezt látja. Megint csak belső információk szerint, de ez nagyon erős pletyka, például a magyar honvédség az utóbbi egy évben többet volt lövészeten, mint az utóbbi négy évben összesen, tehát a magyar honvédségnek az állományát is készítik föl arra, hogy lövészeten nem halálos lövést, hanem végtagra adnak le lövést, hogy megsebesíteni valakit, míg a rendőrségnek a bázisain beszereznek, illetve megpróbálnak Budapest központjába hordani olyan fegyvereket, rakétákat, vállról indítható rakétákat, ami mondjuk egy polgárháborús csetepatéban nagyon alkalmas arra, hogy messziről egy autót egy az egyben kilőjenek, vagy egy sarkot, ahogy az 2006-ban történt, csak itt nem ágyúval, hanem rakétával. Tehát egyfajta puskaporos hordón ülünk, és ezt a puskaporos hordót még teletömik mindenféle fegyverzettel. Fegyveres előkészítése zajlik ennek, mindamellett úgy, hogy a rendőrséget pedig zilálják szét, és közben a „szekuritikat” erősítik meg. A „szekuritival” az a baj, hogy nem tudjuk, hogy milyen állománnyal töltik fel a „szekuritit”, tehát hogy kettős állampolgárságú, izraeli-magyar, magyar-izraeli, nem tudom, már minek lehet nevezni. Beszélgettünk róla, hogy szabad átjárás van szinte a határok között.” (09:13:56-09:15:10) Pörzse: „Sőt, azt állítod, hogy átszőtte a rendőrséget a Moszad, nem hogy átszőtte, beépült.” (09:15:10-09:15:17) Posta Imre: „Ó, hát ez teljesen világos, tehát ebben a kérdésben nagyon nagy a csend, illetve a Katonai Ügyészségre megtett feljelentésemet villámsebességgel zárta le a Katonai Ügyészség, hogy nincs ezzel semmi dolguk. Én ezt megtettem a feljelentést a Nemzetbiztonsági Hivatalnak is, ugye megjelent a Rendőri gazemberek című könyv, abban benne vannak bizonyítékok, rendőrség belső hálózatán ment chat-elés alapján, Shalom Izraellel köszönnek egymásnak, Izraelben történik kiképzése rendőröknek, kettős állampolgárságú, és a rendőri vezetők között is, tehát szerény saccolások szerint olyan 60-70%-a a rendőri vezetőknek, de értve ez alatt talán az ügyészséget és a bíróságot is, át vannak itatva, át vannak szerveződve ilyen Moszad-os, titkosszolgálati hálózatba beilleszthető emberekkel.” (09:15:17-09:16:05) Pörzse: „De miért pont a Moszad szerinted, miért nem mondjuk a volt KGB?” (09:16:0509:16:10)
7
Posta Imre: „Hát, vékony a határ, mert nyilvánvaló, hogy az egész a pénzről szól, és egyre többen hangoztatják azt és egyre nyíltabban, ami teljesen valószínű, hogy Izrael, ugye Simon Peresz elhíresült kijelentése alapján, tehát megvásárolja Magyarországot. Na most, ez már gyakorlatilag megtörtént, ez a rossz hír a tévénézőknek, hogy ne legyenek illúzióik, Magyarország elkelt, Magyarország már csak papíron létezik, az ügynökök ott csücsülnek, már nem most, hanem már tegnapelőtt is ott csücsültek, tehát évekkel ezelőtt, csak most nagyon fölgyorsult, Őszöd óta nagyon fölgyorsultak az események, és most már direkt módon kell, hogy beavatkozzanak, akár fegyveres erőkkel. Ha polgárháború lesz, akkor ezek az erők meg tudnak mozdulni, ennek a lényege az, hogy ne legyen egy korrektül felfegyverzett, megbízható, magyar, és nagybetűvel a magyar honvédség, aki esetleg fegyverrel tud majd ellenállni, vagy elveszi majd a kedvüket arról, hogy egy polgárháborút kirobbantsanak a cigányság és a magyarság között. Ez ugye az oszd meg és uralkodj, közben a Moszad-osok pedig a markukba röhögnek, meg ne legyen rendőrség, aki megvédje a magyar állampolgárságot.” (09:16:05-09:17:20) Ezt követően kitért az október 23-án alkalmazott tömegoszlató gázra, amely szerinte erős hatású, máshol már nem használt rendkívül káros anyag volt. A beszélgetés végén azokat a pereket vették számba, amelyek Posta Imre ellen zajlanak. Ezekkel kapcsolatban az összeesküvés és az előre megrendelt bírói ítéletek lehetősége merült fel ugyanúgy, mint Szima Judit, a Tettrekész Magyar Rendőrség Szakszervezet főtitkárának esetében, ahol Posta Imre szerint csak a szakszervezeti tagok határozott fellépése mentette meg a vezetőt az ügyészségi támadástól. E momentumot felhasználva kanyarodtak vissza a diskurzus végén a rendőrséghez és a 2006-os attakot szervező parancsok eredetéhez. Posta Imre: „(...) Nem gondolom, hogy mindenki ilyen, nagyon sokan azóta magukhoz tértek. Azt tudni kell, hogy erről már beszélgettünk, hogy 2006 októberében nemcsak a Magyar Köztársaság rendőrei, tehát hivatásos rendőrei voltak itt, hanem izraeli állampolgárok, meg valószínű „szekuritis” emberek, tehát civil emberek voltak beépülve, azonosító nélkül, tehát azt nem lehet tudni, hogy ki rugdosta, ki bántotta. Ez nem jelenti azt, hogy rendőrök nem voltak, voltak rendőrök, ezek a rendőrök föl voltak tüzelve. Tegnap a Szima asszonynak lejött az Indexen egy videofelvétel, amin elmondta, hogy gyakorlatilag a tévé székház előtt ott beáldozták azt a rendőri csapatot, ez a heccelésnek a része volt, hogy utána pedig pontosan tudom, hogy a rendőri vezetők kiadták parancsba, hogy nyugodtan vegyetek elégtételt, tehát gyakorlatilag szabad rablás volt, ott rá uszították a tömegre, a fideszes rendezvényt szétverték, parancsra verték szét. Lett volna ezer féle más megoldás, és ezeknek a szálai nem Magyarországon futnak össze, tehát a Gyurcsány Ferenc valószínűleg nem a Gergényivel érintkezett csak telefonon, hanem valószínűleg telefonon Tel-Avivból kapta az információkat, illetve a parancsot, hogy irányítsa ezt az egész attakot.” (09:21:13-09:22:21) 3. A műsorszolgáltató nyilatkozata A fentiek alapján vélelmezhető volt az Rttv. 3. § (2) bekezdésének sérelme, ezért a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 51. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezésnek megfelelően a Testület 2009. március 5-én postázott levelében tájékoztatta a műsorszolgáltatót a hatósági ellenőrzés megállapításáról, egyúttal felhívta az ügyre vonatkozó nyilatkozatának megtételére. A felhívásnak a műsorszolgáltató a 2009. március 13-án postára adott levelében tett eleget, amelyben az alábbiakat nyilatkozta:
8
„A fent megjelölt műsorszámban az ORTT által kifogásolt részben a riportalany, speciális helyzeténél fogva, kevéssé ismert információkat ígért megosztani a nézőkkel, erre egyébként felvezetőjében a műsorvezető is kitért. A beszélgetés folyamán a riportalany sajátos véleményt, olykor szóbeszédeket fogalmazott meg, amelyek valóságalapját a műsorvezető megjegyzéseiben és kérdéseiben folyamatosan megkérdőjelezte. A műsorvezető szerette volna az ellenérdekelt fél, a rendőrség véleményét is megosztani a közönséggel, azonban a rendőri illetékesek többszöri kérésre sem kívántak élni a megszólalás felkínált lehetőségével. Véleményünk szerint az elhangzott vélemények visszatükrözték a felvetett társadalmi jelenségek által egyes nézői csoportokban kiváltott állampolgári hangulatot, megítélésünk szerint azonban az Rttv. rendelkezéseit nem sértették. Az eljárásra is tekintettel megvizsgáltuk az érintett műsorszámot, és a levont következtetések alapján az ilyen műfajú műsorok műsorvezetői moderálási feladataira a csatorna az eddigieknél is nagyobb hangsúlyt fog helyezni. A célunk ugyanis az, hogy műsorszolgáltatásunkkal hozzájáruljunk az állampolgári véleménynyilvánítási jog alkotmányos gyakorlásához, ugyanakkor ez ne vezessen az érzékeny társadalmi problémákat övező feszültségek további növeléséhez. Az ECHO Hungária TV Zrt., mint műsorszolgáltató az ORTT által sérelmezett jelenségeket mindig érdemben vizsgálta, és a jogos felvetések orvoslásához szükséges intézkedéseket megtette, erről pedig Önök felé tájékoztatást is adott. Az ECHO Hungária TV Zrt. természetesen továbbra is együttműködik az ORTT-vel a műsorszolgáltatásával összefüggő ügyekben, de kérem, hogy hatósági eljárásuk alkalmával álláspontunkat figyelembe venni, ennek elmaradása esetén pedig a mellőzés indokát velünk közölni szíveskedjenek.” 4. A jogsérelem Az Rttv. 3. § (2) bekezdése szerint „A műsorszolgáltató (…) tevékenysége (…) nem lehet alkalmas a személyek, nemek, népek, nemzetek, a nemzeti, etnikai, nyelvi és más kisebbségek, továbbá valamely egyház vagy vallási csoport elleni gyűlölet keltésére.” A Testület álláspontja szerint a gyűlöletkeltés médiajogi tilalma, a maga jogkövetkezményeivel, a véleménynyilvánítás szabadságának olyan határát jelöli ki, amely az egyenlő emberi méltóság alkotmányos követelményéből következően minden személlyel összefüggésben – ha nem is azonos mértékkel, de – korlátozza a jogszerűnek minősülő megnyilvánulások körét. A Testület a gyűlöletkeltés tartalmának meghatározásakor – a médiajogi értékelés korábban említett speciális szempontjai mellett – a 30/1992. (V. 26.) AB határozatban megfogalmazottak közül az alábbiakat tekintette irányadónak: „Az Alkotmány 2. § (1) bekezdése szerint a Magyar Köztársaság demokratikus jogállam. A demokrácia rendkívül összetett fogalom. A vizsgált kérdés szempontjából azonban lényeges, hogy tartalmilag jelenti a különbözőséghez való jogot, a kisebbségek védelmét, az erőszakról és az erőszakkal fenyegetésről, mint a konfliktusmegoldás eszközeiről való lemondást. A gyűlöletkeltés a fenti tartalmi jegyek tagadása, az erőszak érzelmi előkészítése. Visszaélés a véleménynyilvánítás szabadságával, az emberek meghatározott csoportjának, egy kollektivitásnak olyan intoleráns minősítése, amely nem a demokrácia, hanem a diktatúra jellemzője.” A gyűlöletkeltés alatt nem valamely kedvezőtlen és sértő vélemény kinyilvánítása, hanem olyan megnyilatkozások, „lázongó kifakadások értendők, amelyek alkalmasak arra, hogy az emberek nagyobb tömegében a szenvedélyeket oly magas fokra lobbantsák, amelyből gyűlölet keletkezvén, a társadalmi rend és béke megzavarására
9
vezethet”. A jelen határozatban vizsgált magatartás a gyűlöletkeltés ezen fogalmának megfelel. A műsorban Posta Imrével folytatott beszélgetés – a műsorszolgáltató nyilatkozatában foglaltakkal ellentétben – nem egyszerűen visszatükrözte az állampolgárok egyes csoportjaiban a „felvetett társadalmi jelenségekkel kapcsolatban” meglévő vélekedést, hanem alkalmas volt arra, hogy a romákkal szemben „az állampolgárok egyes csoportjaiban” meglévő erőszakos indulat és gyűlölet gerjesztőjévé váljon. A műsorszolgáltató nyilatkozatával ellentétben a riportalany nem „kevéssé ismert információkat” osztott meg a nézőkkel, „amelyek valóságalapját a műsorvezető megjegyzéseiben és kérdéseiben folyamatosan megkérdőjelezte”. A Testület határozott véleménye az, hogy az ellenőrizetlen információk, szóbeszéd és vélekedés olyan megfogalmazásban került a képernyőre, amelynek egyetlen célja, a jelenlegi kormányzat, a „cigánybűnözés” és az izraeli titkosszolgálat közötti összeesküvés képzetének erősítése: „…. Én úgy tudom, hogy teljesen szabadon, fegyveresen mászkálhatnak, és a rendőrség, a helyi rendőri erők is nagyon jól ismerik a csapatot, félnek is tőle, tehát meg vannak félemlítve a rendőrök, a rendőrvezetők pedig valószínűleg meg vannak véve… …belső információk terjengnek, ezt a rendőrök tudják, összeszedik a kerületből azokat a cigányokat, akik eléggé le vannak butítva, és teljesen, hogy úgy mondjam, agyilag zokni szinten mozognak intellektuálisan, és elhiszik azt, ami egyébként hihetetlen, és gyakorlatilag heccelik, készítik fel őket. Más információk szerint fegyveres felkészítés is zajlik, magyarság ellen megy az uszítás. … Izraelben történik kiképzése rendőröknek, kettős állampolgárságú, és a rendőri vezetők között is, tehát szerény saccolások szerint olyan 60-70%-a a rendőri vezetőknek, de értve ez alatt talán az ügyészséget és a bíróságot is, át vannak itatva, át vannak szerveződve ilyen Moszad-os, titkosszolgálati hálózatba beilleszthető emberekkel. … ez a rossz hír a tévénézőknek, hogy ne legyenek illúzióik, Magyarország elkelt, Magyarország már csak papíron létezik, az ügynökök ott csücsülnek, már nem most, hanem már tegnapelőtt is ott csücsültek, tehát évekkel ezelőtt, csak most nagyon fölgyorsult, Őszöd óta nagyon fölgyorsultak az események, és most már direkt módon kell, hogy beavatkozzanak, akár fegyveres erőkkel. Ha polgárháború lesz, akkor ezek az erők meg tudnak mozdulni, ennek a lényege az, hogy ne legyen egy korrektül felfegyverzett, megbízható, magyar, és nagybetűvel a magyar honvédség, aki esetleg fegyverrel tud majd ellenállni, vagy elveszi majd a kedvüket arról, hogy egy polgárháborút kirobbantsanak a cigányság és a magyarság között. Ez ugye az oszd meg és uralkodj, közben a Moszad-osok pedig a markukba röhögnek, meg ne legyen rendőrség, aki megvédje a magyar állampolgárságot.”” A műsorvezető, Pörzse Sándor minden kritikát nélkülözve fogadta el a vendége állításait, teljes mértékben azonosult az azokban foglaltakkal. Egyes „információkat” pedig ő maga hívott elő: „..hát olyan, mintha itt az lenne a kormányzati akarat, hogy egyfajta polgárháború törjön ki, amire hivatkozva aztán majd sok minden intézkedést majd meg lehet hozni. Milyen ilyen jellegű információid vannak?”
10
A Testület megállapítása szerint a műsorban a műsorszolgáltatót megszemélyesítő műsorvezető – ellentétben a műsorszolgáltató nyilatkozatával - nem tompította, nem kérdőjelezte meg interjúalanya téziseit, nem határolódott el tőlük akkor sem, amikor nyíltan uszított a romák ellen, a magyar állam elleni összeesküvéssel vádolta Izraelt. A polgárháború bármikor bekövetkezhető lehetőségét pedig maga a műsorvezető vetette fel, ily módon is alátámasztva azt az elméletet, hogy mindez a kormány – és Izrael – érdeke. A Testület álláspontja szerint a műsor a Magyar Köztársaság alkotmányos berendezkedését vonta kétségbe azáltal, hogy a társadalmi konfliktusok mögött az izraeli titkosszolgálattal összejátszó magyar kormányt vélte felfedezni. A romákkal kapcsolatban pedig – a minden embert megillető egyenlő emberi méltóságot tiszteletben nem tartva - olyan szélsőséges véleménynek adott hangot, amely túllépett a véleményszabadság határán azzal, hogy a műsorvezető meg sem kísérelte azt megkérdőjelezni. A műsorszám során a műsorvezető megjegyzései és a kellő moderálásra hangsúlyt nem feketető hozzáállása tette teljessé és valósította meg a gyűlöletkeltésre alkalmas hangulatot. A fentiek alapján kijelenthető, hogy az elhangzottak sértették az Rttv. 3. § (2) bekezdését, mivel alkalmasak lehettek a cigányság, valamint a zsidóság elleni gyűlöletkeltésre azáltal, hogy Magyarország helyzetét, a politikai és gazdasági problémákat, valamint a bűnözés fokozódását az említett csoportok tevékenységének következményeként tálalták. A Testület a határozatban részletezettek alapján arra az álláspontra helyezkedett, hogy a műsorszolgáltató megsértette az Rttv. 3. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezést 2008. december 7-én az Echo TV csatornán sugárzott Pörzsölő című műsorszámmal. 5. Jogkövetkezmény A Testület a 2008. év során öt határozatában [865/2008. (V. 22.), 866/2008. (V. 22.), 1949/2009. (XI. 5.), 1995/2008. (XI. 12.) és 1996/2008. (XI. 12.) számú ORTT határozatok] szankcionálta a műsorszolgáltatót az Rttv. 3. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezés megsértése miatt, amikor is négy alkalommal felhívta a műsorszolgáltatót a sérelmezett magatartás megszüntetésére, egy alkalommal pedig pénzbírsággal sújtotta. A Testület az Rttv. 112. § (1) bekezdés c) pontja alapján a műsorszolgáltató műsorszolgáltatási jogosultságának 60 percre történő felfüggesztése mellett döntött. A műsorszolgáltató az elmúlt évben visszatérően követte el az adott törvénysértést. A Testület véleménye szerint indokolt a szankció megválasztásakor a fokozatosság elvét követni, hiszen a műsorszolgáltatónál ez évben is több alkalommal felmerült a vélelmezett normaszegés, amelyek tekintetében a Testület még nem döntött. Kijelenthető, hogy a műsorszolgáltató a jelen törvénysértést visszatérően követi el, tehát egy enyhe, jogkövető magatartást kevésbé előirányozó szankció választása nem lenne indokolt. A jelen normaszegés esetén, amikor is a műsorszolgáltató műsorszolgáltatásával gyűlöletkeltésre alkalmas tevékenységet valósított meg, a kiválasztott joghátrány alkalmazása jogszerű és szükséges. A Testület véleménye szerint a 60 perc időtartamra történő felfüggesztés szükséges ahhoz, hogy a változó időpontokban bekapcsolódó és a műsorszám iránt érdeklődő nézők mind értesüljenek a törvénysértésről, viszont nem túlzott a jelen szankció újonnan történő kiszabását figyelembe véve.
11
A fentiekre tekintettel a Testület az Rttv. 3. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezés jelen esetben történt megsértése miatt az Rttv. 112. § (1) bekezdésének c) pontjában meghatározott jogkövetkezmény alkalmazása mellett és a rendelkező rész szerint döntött. A szankcionálás alapját az Rttv. 112. § (1) bekezdése c) pontja jelenti, amely szerint: „Ha a műsorszolgáltató az e törvényben, illetve a szerzői jogról szóló törvényben, valamint a műsorszolgáltatási szerződésben és a rádióengedélyben előírt feltételeket és előírásokat nem teljesíti vagy megsérti, illetőleg ha műsorszolgáltatóval a cselekmény elkövetésekor munkaviszonyban vagy munkavégzésre irányuló más jogviszonyban lévő személy bűnösségét a Btk. 329. §-ában meghatározott bűncselekmény miatt jogerős ítélet állapította meg, a Testület c) meghatározott időre, de legfeljebb harminc napra felfüggeszti a műsorszolgáltatási jogosultság gyakorlását,…” Az eljárás során a Ket. 153. § (2) bekezdése szerinti eljárási költség nem merült fel. Az Rttv. 136. § (2) bekezdése alapján a határozat ellen közigazgatási úton fellebbezésnek helye nincs. A határozat bírósági felülvizsgálatát az Rttv. 136. § (3) bekezdése biztosítja.
Budapest, 2009. május 20. az Országos Rádió és Televízió Testület nevében Dr. Majtényi László s.k. elnök
12
