AZ ORSZÁGOS RÁDIÓ ÉS TELEVÍZIÓ TESTÜLET 1480/2009. (VII.16.) sz. HATÁROZATA Az Országos Rádió és Televízió Testület (a továbbiakban: Testület) a rádiózásról és televíziózásról szóló 1996. évi I. törvény (a továbbiakban: Rttv.) 112. §-ban biztosított jogkörében a Budapest Televízió Zrt. (1085 Budapest, Orczy út 44-46/b.) műsorszolgáltatóval szemben meghozta az alábbi h a t á r o z a t o t. A Testület megállapítja, hogy a műsorszolgáltató 2009. március 9-én 14 óra 5 perctől sugárzott Köz-élet extra című műsorszámával megsértette az Rttv. 3.§ (2) bekezdésében foglalt rendelkezést. Ezért a Testület az Rttv. 112. § (1) bekezdés a) pontja alapján felhívja a műsorszolgáltatót a sérelmezett magatartás megszüntetésére. A Testület megállapítja, hogy a műsorszolgáltató 2009. március 9-én 14 óra 5 perctől sugárzott Köz-élet extra című műsorszámával megsértette az Rttv. 3. § (3) bekezdésében foglalt rendelkezést is. Ezért a Testület az Rttv. 112. § (1) bekezdés a) pontja alapján felhívja a műsorszolgáltatót a sérelmezett magatartás megszüntetésére. E határozat ellen közigazgatási úton fellebbezésnek nincs helye, a közléssel jogerős és végrehajtható. A végzés felülvizsgálatát a kézhezvételtől számított 30 napon belül bíróságtól lehet kérni a Testülethez benyújtandó keresetlevéllel.
Indokolás A Testület 783/2009. (IV.8.) sz. határozatával - állampolgári bejelentés alapján - elrendelte a kifogásolt műsorszám hatósági ellenőrzését. I. A vizsgálat alkotmányos jogi alapjai: Az Rttv. 3. § (1)-(2)-(3) bekezdése a következőket tartalmazza: „(1) A Magyar Köztársaságban a műsorszolgáltatás - e törvény keretei között - szabadon gyakorolható, az információk és a vélemények műsorszolgáltatás útján szabadon továbbíthatók, a nyilvános vételre szánt magyarországi és külföldi műsorok szabadon vehetők. A műsorszolgáltató - a törvény keretei között - önállóan határozza meg a műsorszolgáltatás tartalmát, és azért felelősséggel tartozik. (2) A műsorszolgáltató köteles tiszteletben tartani a Magyar Köztársaság alkotmányos rendjét, tevékenysége nem sértheti az emberi jogokat, és nem lehet alkalmas a személyek, 1
nemek, népek, nemzetek, a nemzeti, etnikai, nyelvi és más kisebbségek, továbbá valamely egyház vagy vallási csoport elleni gyűlölet keltésére. (3) A műsorszolgáltatás nem irányulhat semmilyen kisebbség, sem bármely többség nyílt vagy burkolt megsértésére, kirekesztésére, annak faji szempontokon alapuló bemutatására, elítélésére.” Az Alkotmány 61. §-a pedig a véleménynyilvánításhoz való jogról rendelkezik. A véleménynyilvánítás szabadsága, mint a kommunikációs alapjogok anyajoga az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint szinte korlátozhatatlan alapjog. Kitüntetett szerepe miatt azonban igen kevés joggal szemben kell csak engednie: „(1) A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a szabad véleménynyilvánításra, továbbá arra, hogy a közérdekű adatokat megismerje, illetőleg terjessze. (2) A Magyar Köztársaság elismeri és védi a sajtó szabadságát.” A fenti rendelkezések alapján megállapítható, hogy az Rttv. 3. § (1) bekezdése az Alkotmány 61. §-ával összhangban elsőként a műsorszolgáltatás – törvényi keretek közötti – szabadságát, az információk és a vélemények továbbításának szabadságát rögzíti. A műsorszolgáltatás szabadságának előírását követően ugyanakkor az Rttv. alapelvi szinten szabályozza azokat a követelményeket is, amelyek a műsorszolgáltatás gyakorlásának – ugyancsak alkotmányos jelentőségű – korlátját jelentik. E rendelkezések közé tartozik az Rttv. 3. § (2) és (3) bekezdése is, amely tehát a műsorszolgáltatás szabadságának, ezen keresztül pedig a véleménynyilvánítás szabadságának médiajogi határát jelöli ki oly módon, hogy a benne foglalt követelményeknek a műsorszolgáltató tevékenysége során mindvégig teljesülniük kell. Az Alkotmánybíróság 1006/B/2001. számú határozatában kifejtette azt, miszerint „az Alkotmánybíróság az alapvető jogok korlátozásának vizsgálatánál - figyelemmel az Alkotmány 7. § (1) bekezdésére - meghatározó jelentőségűnek tekinti azokat a nemzetközi kötelezettségeket, amelyeket Magyarország nemzetközi egyezményekben vállalt [23/1990. (X. 31.) AB határozat, ABH 1990, 88, 93.]. A rasszizmust, a gyűlöletkeltést (gyűlöletbeszédet), a kirekesztést és a személyekkel, valamint az egyes társadalmi csoportokkal szembeni diszkriminációt - és az arra való felhívást - számos nemzetközi dokumentum ítéli el. Nemzetközi dokumentumok azt is rögzítik, hogy az államoknak hatékony intézkedéseket kell tenniük a jogsértések megakadályozására, illetve kifejezetten kimondják azt is, hogy a személyek jogai - így adott esetben a véleménynyilvánítási szabadság is - mások jogainak, szabadságainak, becsületének a védelmében bizonyos korlátozásoknak vethetők alá.” Az Alkotmánybíróság fenti határozatában az Rttv. 3. § (2) bekezdése kapcsán rámutatott arra, hogy „a gyűlöletkeltésnek – vagyis a gyűlöletre uszításnak – még a büntetőjogi eszközökkel történő korlátozása sem minősül a véleménynyilvánítás szabadsága szükségtelen és aránytalan korlátozásának. (…) A büntetőjog a jogi felelősségi rendszerben a végső eszköz. Ez azt jelenti, hogy amennyiben valamely, társadalmilag káros magatartás – jelen esetben a gyűlöletre uszítás, gyűlöletkeltés – vonatkozásában a büntetőjogi felelősség sem eltúlzott, nem alkotmányellenes, úgy az adott magatartásra vonatkozó, esetlegesen más jogágakban megfogalmazott enyhébb tilalmak sem lehetnek azok.” Az Alkotmánybíróság többször kifejtette, hogy a büntetőjoginál enyhébb, így például vagyoni szankciók alkalmazhatóságának mércéi alkotmányosan eltérhetnek a büntetőjog eszközeinek határt szabó, igen szigorú alapjog-korlátozási követelményektől. Ide kell sorolnunk a médiajog közigazgatási jogkörben alkalmazott joghátrányait is. Ez felel meg egyébként is a jogrendszer belső logikájának a büntetőjogilag nem értékelt, de jogsértő magatartások esetén.
2
A fentiek értelmében tehát az Rttv. 3. § (2) bekezdésének gyűlöletkeltést tilalmazó fordulata is azok közé a törvényi előírások közé illeszkedik, amelyekkel a jogalkotó az emberi méltóságnak és az Alkotmánybíróság gyakorlatában abból levezetett „közösségek méltóságának” védelmét teremti meg. Az emberi méltóság és a „közösségek méltósága” pedig az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint a véleménynyilvánítás szabadságának alkotmányos korlátját jelenthetik. Az Rttv. 3. § (2) bekezdését érintő jelen ügy kapcsán is hangsúlyozza a Testület, hogy az idézett alkotmánybírósági határozat az Rttv. 3. § (3) bekezdését annak ellenére alkotmányosnak találta, hogy az "a gyűlöletre uszítás szintjét el nem érő" vélemények közlése esetén is médiajogi szankciókat helyez kilátásba. Indoklása szerint a médiajogi rendelkezés "az Alkotmány értékrendjével összeegyeztethető, továbbá mások jogainak, a közösségek méltóságának a védelme érdekében szükségesnek tekinthető". Ezért nem találta aggályosnak az Rttv. 3. § (2) bekezdése "alkalmas" kifejezését sem, ami a büntetőjogi "uszítás" kifejezéssel leírt magatartásnál kétségkívül tágabb tényállásokat foglal magában. Ezek alapján megállapítható, hogy az Alkotmánybíróság a közigazgatási hatáskörben alkalmazott médiajogi beavatkozás lehetőségét a büntetőjogi szankciónál alacsonyabb mérce esetén is alkotmányosan elfogadhatónak tartja. A Testület megjegyzi továbbá, hogy az Rttv. 3. § (2) bekezdése szóban forgó tilalmának alkalmazhatóságát a Legfelsőbb Bíróság is akként értelmezte, hogy arra a büntetőjogi tilalomnál szélesebb körben nyílik lehetőség: „A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint nincs jogszabályi alapja azon felperesi érvelésnek, hogy az Rttv. 3. § (2) bekezdésének megsértését csak kirívó és ellenséges érzelmek felkorbácsolására alkalmas tényállás alapján lehetne megállapítani. Ez a túlzó, felfokozó értelmezés sem a jogszabályhely megfogalmazásából, sem a törvény egyéb rendelkezéseinek értelmezéséből nem vezethető le.” (BH2006.270) Az alkotmánybírósági és legfelsőbb bírósági gyakorlat alapján a Testület azt az értelmezést követi, amely szerint az Rttv. 3. § (2) bekezdése médiajogi szankció kiszabását akkor is lehetővé teszi, ha a vizsgált magatartás egyébként a közösség elleni izgatás büntetőjogi tényállását nem meríti ki. Az 1006/B/2001. számú határozat az Rttv. 3. § (3) bekezdése kapcsán pedig a következőket mondja ki: „A szabad véleménynyilvánítás a személyiség kifejezésének legközvetlenebb módja, ezért annak védelemben részesítése a demokrácia alapköve. A véleménynyilvánítási szabadság és az ezzel szorosan összefüggő sajtószabadság azonban…nem korlátlan és nem korlátozhatatlan.” Az Alkotmánybíróság rámutatott arra, hogy „a Médiatv. támadott 3. § (3) bekezdése nem azt jelenti, hogy a rádió- és a televízió- műsorokban ne lenne helye vitának, kritikának, ne jelenhetne meg a társadalmat jellemző véleménypluralizmus. A rendelkezés célja annak a megakadályozása, hogy a rádió és a televízió a sértő, faji alapon elítélő, kirekesztésre, diszkriminációra felhívó gyűlölködők „hangerősítője” legyen…Ennek a tilalomnak a médiajogban alapelvi szinten történő rögzítése, illetve az előírás megszegése esetére meghatározott szankciók alkalmazásának a kilátásba helyezése az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az Alkotmány értékrendjével, annak erősítésével összeegyeztethető, továbbá mások jogainak, a közösségek méltóságának a védelme érdekében szükségesnek tekinthető. A véleménynyilvánítási és a sajtószabadság (illetve az annak részét képező szerkesztési szabadság) nem abszolút érték, és nem terjed ki a jogsértő műsorok készítésére és sugárzására. A közérdekű kérdések vitája terén a szólásszabadság tág körű ugyan, viszont a
3
közösségek és egyes tagjaik méltóságát durván sértő műsorok tilalma és szankcionálása ezeket is behatárolja. Azáltal, hogy a média a legszélesebb nyilvánosságot biztosítja a legkülönfélébb vélemények számára, és napjainkban ez képezi a legfontosabb információforrást, a szólásszabadság egyéb megnyilvánulási formáihoz képest a médiában megjelenő véleményeknek sokszoros a hatása, rendkívül nagy a befolyása az emberek gondolkodására, a közvélemény formálására. Ahogyan azt az Alkotmánybíróság korábbi határozatában már megfogalmazta: „általánosan elfogadott, hogy a rádiós és televíziós műsorszolgáltatás véleményformáló hatása és a mozgóképek, hangok, élő tudósítások meggyőző ereje sokszorosa az egyéb információs társadalmi szolgáltatások gondolkodásra ható erejének” .A média tehát alapvető jelentőségű a véleménypluralizmus megjelenítésében, a közösségi viták lefolytatásának egyik legfontosabb színtere, ezzel egyidejűleg azonban azt is tekintetbe kell venni, hogy a személyeket, egyes társadalmi csoportokat (a kisebbségeket vagy adott esetben a többséget) sértő, kirekesztésre, diszkriminációra irányuló műsorszolgáltatásnak ugyanilyen súlyú negatív, beláthatatlanul káros hatása is lehet.” II. A hatósági ellenőrzés megállapításai: A vizsgált programban Posta Imre a műsorvezetők segítségével egy klasszikus összeesküvéselméletet adott elő, amelynek szinopszisát a következőkben lehetne röviden összefoglalni. A jelenleg dúló gazdasági világválság a magyar nemzet elpusztításának utolsó fázisa. A tervszerűen végrehajtott folyamat hátterében Izrael, a zsidók állnak. Az izraeliták módszeresen aláaknázták a nemzet szuverenitását, elfoglalták a legfontosabb döntéshozó pozíciókat (NBH, kormány, honvédség, rendőrség stb.). Jelenleg az áttelepülés, illetve a megszállás utolsó előkészületei folynak, a 24. órában járunk. A műsor főszereplője színről színre világítja meg a gazdasági válság mozgatórugóit, az összeesküvést, amelynek célja a magyarok egzisztenciális alapjainak felszámolása, Magyarország szuverenitásának megszüntetése. Az általa folytatott kommunikáció hatásos, hiszen valós félelmekre és jelenségekre épít (a forint elveszti értékét, az élelmiszerek árai az egekbe szöknek, tömegessé válik a munkanélküliség, az államcsőd következtében a nyugdíjasok, a munkanélküliek, az állami alkalmazottak nem kapják meg járandóságukat stb.), mindezeket azonban oly módon kívánja magyarázni, hogy a negatív hatásokért általában a zsidókat kárhoztatja. A cigányság is többször felbukkan eszmefuttatásaiban, mint vélhetőleg a zsidók egyik eszköze, amellyel polgárháborúba taszíthatják az országot. Posta Imre közismert a fentiekben vázolt elméletéről, ily módon bármely műsorba történő meghívása ab ovo problematikusnak tűnik. A fenti műsorszámot mégsem ez, hanem a műsorvezetők minden kritikát nélkülöző rajongása teszi igazán meghökkentővé – a kommunikátorok hű tanítványokként itták mesterük szavait, miközben újabb tapasztalatokkal kívánták alátámasztani elméletét. A műsorszám elején megtudhattuk, hogy a Posta Imre által üzemeltetett internetes honlapot „lekapcsolták”. A vendég két lehetőséget említett az eseménnyel összefüggésben, egy hivatalosat, mely szerint túlterhelt volt a tárhely, és egy nem hivatalos verziót, mely szerint bizonyos „körök” érdekében állt a honlap szüneteltetése, megszüntetése. A meghívott vendég itt még nem fejtette ki, hogy mit ért az említett „körök” alatt, ugyanakkor a későbbiek során megjelenő összeesküvés-elemélet alapján jól beazonosíthatóvá válik az a csoport, amely megakadályozta a honlap működését.
4
Posta Imre:„ ….ugyanis végnapjait éli a Magyar Köztársaság, ezt tudnia kell a nézőknek, ezekben a témakörökben, az izraeli betelepülésekkel kapcsolatban, az izraeli katonák itt létével kapcsolatban merültek föl elég komoly kérdések, ez mind nemzetbiztonsági kérdés…mondhatnám a zsidókérdés is napirenden volt, elég mélyen, a Cion bölcseitől kezdve a napi politikai szinten, mert ez az izraeli betelepülés egy nagyon súlyos és azt hiszem többeket érintő zsidókérdés is fölmerül.” (14:09:55-14:11:04) 1 A vendég már a műsorszám elején arra törekedett, hogy a zsidókat, valamint a cigányokat egy magyarság elleni összeesküvés főszereplőiként láttassa, e motívum végigkísérte az egész programot. A műsorvezetők a legkisebb mértékben sem tekintették mértékadónak a tárgyilagosság és kiegyensúlyozottság alapvető kritériumait, nem intették mérsékletre vendégüket, annak ellenére sem, hogy Posta Imre állításai hamis tényeken alapultak és logikailag összefüggéstelenek voltak. A műsorvezetők nem kérdeztek rá a Posta Imre által felvonultatott információk forrására, nem kérdőjelezték meg a tényeknek ellentmondó állításait. A műsorvezetők viselkedése azt a látszatot kelthette, hogy a Posta Imre által elmondottak megfelelnek a valóságnak. Posta Imre: „A parlamenti pártok mindegyike ódzkodik beszélni <Magyarország felszámolása>, valószínűleg azért, mert mindenki Tel-Avivba kapja a mondandóját…Fideszis, MSZP-is teljesen mindegy… Izraelben nyaralnak-telelnek, tehát olyan kapcsolatrendszerük alakult ki ahol a magyarság, a magyarok léte…” (14:11:55 -14:12:20). A műsor interaktív jellege lehetőséget teremtett arra, hogy a nézők az élő adásba betelefonálhassanak és véleményüket saját szavaikkal tolmácsolhassák az elhangzottakkal összefüggésben. Az első betelefonálót 14:12-kor szerkesztették adásba. A néző felolvasott idézetével – bár nem jelölte meg sem a könyv szerzőjét, sem a címét, sem a forrását – megpróbálta alátámasztani Posta Imre zsidó összeesküvés-elméletét, miszerint az izraeliták el akarják foglalni Magyarországot. A betelefonáló azt a hamis látszatott keltette, hogy történelmileg alátámasztott tény, hogy hazánk zsidók által irányított összeesküvés középpontjában áll. A két műsorvezető ebben az esetben sem határolódott el az antiszemita megnyilvánulásoktól, nem illették kritikával a zsidóellenes mozgalom által készített koholmányban foglalt állítások hitelességét. A műsorvezetők ugyanúgy, ahogy a Köztársasági Őrezred volt pszichológusát, a betelefonáló hivatkozást nélkülöző szövegeit is autentikus forrásnak tekintették. Betelefonáló: „Szép jó napot kívánok… éppen az előbb volt itt a barátom nálam, aki elhozott egy könyvet is, mind alátámasztva azt, amit Posta úr mondott. A könyvnek a hátoldalán – most had ne mondjam egyébként a címet… egyben nem is tudom – rettenetesen felkavart itt engem ez az egész. A hátoldalán ajánlóban a könyv összefoglalójaként a következő áll: Zsidó tégy meg mindent, hogy elveszejtsd és megszerezd Galíciát és Magyarországot. Szó szerint így Galíciát és Magyarországot, nekünk ez az éghajlat, nekünk ez a környék tökéletesen megfelel. Mindent tegyél meg érte, ha lehetséges kezedbe kerülő eszközökkel, hogy ez így legyen. Volt ott egy aláírás és 1910 és a hiteles forrás.” (14:12:59-14:14:09) Posta Imre a műsor további részében már nem csak a nemzeti, etnikai, vallási kisebbségekre tett dehonesztáló megjegyzéseket, hanem a homoszexuálisokkal kapcsolatban is sértő, degradáló kijelentésekre ragadtatta magát, obszcén módon beszélt róluk továbbá összemosta a minoritást a pedofilokkal. 1
A megnyilatkozásokat szó szerint, az esetleges nyelvhelyességi hibákkal együtt idéztük.
5
Posta Imre: „Tudatos butítás. Ezt nevezhetjük liberalizmusnak vagy bárminek, összemossák a szezont a fazonnal, hogy mindegy, hogy nő vagy, vagy férfi, vagy ha köcsög, vagy ha buzi, vagy ha pedofil, annál jobb. Tehát, hogy ne legyél ember, ne legyél a talpadon ember, és hazudj minél többet.” (14:17:20-14:17:35) A fenti kijelentéseket – ugyanúgy, mint azt már az előzőekben megszokhattuk - a műsorvezetők hallgatólagos egyetértése fémjelezte. Posta Imre a továbbiakban kifejtette, hogy Magyarországon négyezer izraeli fegyveres rejtőzködik, akik támogatják a zsidó betelepülést. Posta Imre:„Lehet, hogy nem tudok mindent, tehát lehet, hogy nem számoltam meg darabra, hogy most elterjedt a hír, hogy négyezer izraeli harcos fegyverben Magyarországon van, lehet. Valencsik Ferenc: Ez lett volna a következő kérdés, ez most tény, vagy egy feltételezés? Mert ezt most már több portálon olvastam én is, hogy izraeli harcosok vannak konkrétan…azt hiszem Táborfalván. Viszont nem látom mögötte a bizonyítékokat. Ez most egy kitaláció, mendemonda vagy tény, mert nem mindegy. Posta Imre: mondhatnám, hogy teljesen mindegy, hogy mendemonda vagy tény… ” (14:18:17 -14:18:57) Valencsik Ferenc: „(…) Az egyik honlap egyébként össze is kapcsolta ezeket a történéseket, tehát azt mondta, hogy Magyar Gárda, ugye mert Tatárszentgyörgyön volt az első nyilvános megjelenése, a Magyar Gárdának utána Táborfalva az állítólagos izraeli harcosok, és a végkifejlet ugye Tatárszentgyörgy, a kettős gyilkosság. Most ha ezt most összekapcsoljuk, akkor egyébként ez nagyon könnyen lemodellezhető, és nagyon messzire vezető modellezés lenne ez, hogy itt milyen súlyos érdekek mozognak a háttérbe, és mennyire aljas ez az érdek.” (14:21:00-14:21:34) A disputában nem lehetett elkülöníteni a kérdést, a műsorvezető látszólagos kételyét a zsidó katonák ittlétével kapcsolatban, valamint véleményét. A műsorvezető teljes mértékben szerepzavarban volt, feladta neutrális pozícióját, és irányított kérdéseivel, hozzászólásaival, alátámasztotta a vendég zsidókkal kapcsolatos összeesküvés-elméletét. A következőkben idézett példák hűen reprezentálják a műsorvezetők és Posta Imre között megvalósult kommunikációs kapcsolatot. „Posta Imre:”…közben a Ferihegyen a MOSZAD képzi ki a magyarokat arra, hogy mit kell csinálni, hogy ha terrortámadás van. Tehát ezek a képek összeérnek, ezek a történetek….ha legyünk őszinték, nekem van kapcsolatom sok emberrel, rendőrökkel, katonákkal és mondják, jelzik, hogy Ferihegyen ide jönnek a gépek, ide Izraelből Tel Avivból, El-Al légitársasággal, de Kanadából is, hát tudjuk, hogy a haszid zsidókat hozzák befelé, tehát ez nem egy fikció, ezt nem én találom ki, erről beszélni kell. Mert ezek tények, nem kell, hogy betelepüljenek, ezek már itt vannak. Hogy katona mennyi van, köztük azt nem tudom, de MOSZAD ügynök, vagy olyan, aki a MOSZAD- dal kapcsolata van az szerintem tízezerrel, vagy tíztől –húszig, vagy lehet, hogy harmincezerrel. Az évek hosszú sorozata, bejöttek .” (14:24:22-14:26:27) Román Nikoletta: „Nagyon sok barátom, akik érdekes módon kiköltöztek Izraelbe, most tértek haza. És elgondolkodtam azon, hogy vajon miért ebben a helyzetben, erre a Magyarországra jöttek haza?” (14:30:05-14:30:20) Posta Imre: „Betelepülő háttérhatalom, nevezhetjük izraelieknek vagy zsidóknak, ezt mindenki oda teszi ahova akarja, ez nem zsidógyűlölet ez egyszerűen emberi kérdés, hogy miért jönnek
6
most? Amikor bajban van az ország! Azért mert paktum született, tehát egészen biztosan ötszázezer fő zsidó betelepülőről a kormány intézkedett már jóval korábban. Ezeknek most be kell települnie. Nekik épült nagyon sok lakónegyed, azt tudjuk…” (14:31:30-14:32:05) Posta Imre:„Az NBH is a MOSZAD-nak a kezében van, mint ahogy az egész kormány….ilyen antiszemita országot, hát a kormányunknak a jó része kettős állampolgár, csak legyünk tisztába. És üdülni ugyanígy Izraelbe jár. Azért egy ilyen antiszemita országot, mint Magyarország, más nincs, hogy az összes döntnökünk, aki pozícióban, vezénylő pozícióban van, az zsidó. Nem kicsit, hanem nagyon. ” (14:32:59-14:33:31) Posta Imre:„Belénk meg azt szuggerálják, hogy magyar vagy külföldön keres munkát, közben meg Izraelből idejönnek? Izraelből? Tehát az a cionizmus, ami azt jelenti, hogy Izrael a szent hazánk, azt védjük, azért halunk meg, és akkor vissza akar jönni? Tehát rakjuk már össze a képet, hogy Magyarországból egyfajta új Izraelt kívánnak csinálni, és ahhoz a magyarokat, a magyarságot, a magyar gazdaságot, a magyar piacgazdaságot teljesen le kell nullázni” (14:34:42-14:34:11) Posta Imre:„Tavaly március 15. előtt háromszáz izraeli harcos volt itt múzeumlátogatáson. Tavaly a békében, amikor békeidő volt háromszázan volt itt hivatalosan, nem hivatalosan, félhivatalosan. Most a négyezer sem túl sok, de hozzáteszem, nem kell, hogy egy darab is itt legyen, mert huszonnégy órán belül ha kell akkor 15 ezret hoznak ide. ”(14:40:05-14:41:09) Posta Imre:„Azok a figurák, akik bohóckodnak a magyarnak mondott, én tel-avivi televíziónak nevezem….azok az illetők, akik ott vannak..” (14:45:30-14:45:37) Posta Imre:„…csak azért, hogy az igazi problémáról, a zsidó problémáról ne beszéljünk. A zsidó az izraeli a haszid nevezzük akárminek, akkor rögtön ráhúzzák az emberre, hogy ha kiejti a száján, hogy zsidó, hogy antiszemita. Erre mondja egy barátom, hogy nem gyűlölöm én a zsidót, csak utálom, ha irtják a népemet és a magyarokat, a magyar népet szisztematikusan és jó régóta irtják.” (14:52:53-14:53:19) Végül a műsor záróakkordjaként Posta a következő nyilatkozatot tette: „…és közben a nevető harmadik, az izraeli betelepülők, vagy nevezzük akárminek, vagy adjunk már nekik valami nevet…hottentotta, meg ott röhögnek a markukba, mert nekik szépül az országuk és települnek haza Izraelből, mert csak őket várja ez a csodálatos Kárpát-medence, ez a mi hazánk. ” (15:03:32- 15:03:50) Az idézett szövegek jól illusztrálják Posta Imre rasszista és antiszemita kijelentéseit, amelyekkel a műsorvezetők is azonosultak. A fentiekben taglalt üzenetek a magyarországi kisebbségekre nézve kirekesztőek és sértőek voltak, hozzájárulhattak az előítéletek erősödéséhez, továbbá alkalmasak lehettek a gyűlöletkeltésre. A műsorvezetők egyáltalán nem törekedtek az Rttv. normáinak érvényesítésére, sőt támogatták az aggályos kijelentéseket. A fentieken túl kísérletet sem tettek a vélelmezett igazságok ellenőrzésére, az értesülések forrásainak megnevezésére, másképpen a tényszerűségre. A kommunikátorok a felvétel tanúbizonysága szerint csaknem minden kirekesztő, antiszemita megnyilvánulással azonosultak, hozzászólásaikkal explicite támogatásukról biztosították a meghívott vendéget. Az előzőekre tekintettel megállapítható, hogy a Budapest Televízió 2009. március 9-én 14 óra 5 perces kezdettel sugárzott Köz-élet Extra c. műsorszámmal valószínűsíthetően megsértette az Rttv. 3. § (2) és (3) bekezdését.
7
III. A műsorszolgáltató felszámolója 2009. június 8-án érkezett levelében a következőket nyilatkozta: „23-864/46/08. ügyiratszámú felhívásukra hivatkozva, a Budapest Televízió Zrt. f.a. felszámolójaként nyilatkozom, hogy Román Nikoletta munkaviszonyát a munkáltató rendkívüli felmondással megszűntette.” IV. A Testület álláspontja: Az Rttv. 3.§ (2) és (3) bekezdéseinek sérelme: Az Rttv. 3. § (2)bekezdése szerint: „A műsorszolgáltató köteles tiszteletben tartani a Magyar Köztársaság alkotmányos rendjét, tevékenysége nem sértheti az emberi jogokat, és nem lehet alkalmas a személyek, nemek, népek, nemzetek, a nemzeti, etnikai, nyelvi és más kisebbségek, továbbá valamely egyház vagy vallási csoport elleni gyűlölet keltésére.” A Testület álláspontja szerint a gyűlöletkeltés médiajogi tilalma, a maga jogkövetkezményeivel, a véleménynyilvánítás szabadságának olyan határát jelöli ki, amely az egyenlő emberi méltóság alkotmányos követelményéből következően minden személlyel összefüggésben - ha nem is azonos mértékkel, de - korlátozza a jogszerűnek minősülő megnyilvánulások körét. A gyűlöletkeltés tartalmának meghatározásakor a 30/1992. (V. 26.) AB határozatban megfogalmazottak közül az alábbiakat tekintetjük irányadónak: „Az Alkotmány 2. § (1) bekezdése szerint a Magyar Köztársaság demokratikus jogállam. A demokrácia rendkívül összetett fogalom. A vizsgált kérdés szempontjából azonban lényeges, hogy tartalmilag jelenti a különbözőséghez való jogot, a kisebbségek védelmét, az erőszakról és az erőszakkal fenyegetésről, mint a konfliktusmegoldás eszközeiről való lemondást. A gyűlöletkeltés a fenti tartalmi jegyek tagadása, az erőszak érzelmi előkészítése. Visszaélés a véleménynyilvánítás szabadságával, az emberek meghatározott csoportjának, egy kollektivitásnak olyan intoleráns minősítése, amely nem a demokrácia, hanem a diktatúra jellemzője.” A gyűlöletkeltés alatt nem valamely kedvezőtlen és sértő vélemény kinyilvánítása, hanem olyan megnyilatkozások, „lázongó kifakadások értendők, amelyek alkalmasak arra, hogy az emberek nagyobb tömegében a szenvedélyeket oly magas fokra lobbantsák, amelyből gyűlölet keletkezvén, a társadalmi rend és béke megzavarására vezethet”. A kifogásolt műsorban, Posta Imre a műsorvezetők segítségével egy klasszikus összeesküvéselméletet adott elő, amelynek lényege a hatósági vizsgálat megállapításai alapján a következő: „a jelenleg dúló gazdasági világválság a magyar nemzet elpusztításának utolsó fázisa. A tervszerűen végrehajtott folyamat hátterében Izrael, a zsidók állnak. Az izraeliták módszeresen aláaknázták a nemzet szuverenitását, elfoglalták a legfontosabb döntéshozó pozíciókat. Jelenleg az áttelepülés, illetve a megszállás utolsó előkészületei folynak, a 24. órában járunk.” A cigányság is többször felbukkan eszmefuttatásaiban, mint vélhetőleg a zsidók egyik eszköze, amellyel polgárháborúba taszíthatják az országot.
8
A Testület álláspontja szerint a műsor egészére az antiszemita, rasszista megnyilvánulások jellemzőek voltak, melyet a hatósági vizsgálat is kellően alátámasztott. Posta Imre a zsidókat illetve a cigányságot a magyarság elleni összeesküvés főszereplőiként mutatta be. A műsorvezetők viselkedése, minden kritikát nélkülöző rajongása pedig még meghökkentőbbé tette a látottakat. Az Alkotmánybíróság az 1006/B/2001. számú határozatában az Rttv. 3. § (3) bekezdés kapcsán rámutatott arra, hogy a Médiatörvény ezen támadott rendelkezése „nem azt jelenti, hogy a rádió- és a televízió- műsorokban ne lenne helye vitának, kritikának, ne jelenhetne meg a társadalmat jellemző véleménypluralizmus. A rendelkezés célja annak a megakadályozása, hogy a rádió és a televízió a sértő, faji alapon elítélő, kirekesztésre, diszkriminációra felhívó gyűlölködők „hangerősítője” legyen. [A műsorszolgáltató magatartását e körben nem lehet egyedül az alapján megítélni, hogy mely vélemények megjelenésére biztosít lehetőséget. Azt kell megvizsgálni, hogy az eset összes körülményei alapján alappal feltehető-e, hogy az adott műsor maga jogsértő célra irányult (pl. a műsor előkészítése, a vélemény megjelenítésének módja, a riporternek az adott véleménytől való esetleges elhatárolódása).” A fentiek természetesen az Rttv. 3. § (2) bekezdése vonatkozásában is irányadóak. A Testület jelen műsor kapcsán kellő alappal következtet a műsor jogsértő célzatára, hiszen Posta Imre szélsőséges nézeteit számos fórumon, például saját honlapján, illetve több műsor keretében is kifejtette már. A Testület nemrégiben, az 1010/2009. (V.20.) számú határozatában az Echo TV Pörzsölő című műsorszáma – melynek vendége volt Posta Imre vonatkozásában állapította meg az Rttv. 3. § (2) bekezdésének megsértését. A Testület a hivatkozott műsorszám kapcsán megállapította, hogy a műsorban elhangzottak sértették az Rttv. 3. § (2) bekezdését, mivel alkalmasak lehettek a cigányság, valamint a zsidóság elleni gyűlölet keltésére azáltal, hogy Magyarország helyzetét, a politikai és gazdasági problémákat, valamint a bűnözés fokozódását az említett csoportok tevékenységének következményeként tálalták. A műsorszolgáltató magatartását az őket megtestesítő műsorvezetők megnyilvánulásai alapján vizsgálhatjuk. Jelen eljárás tárgyát képező műsorszám kapcsán elmondható, hogy Román Nikoletta és Valencsik Ferenc műsorvezetők a legkisebb mértékben sem kérdőjelezték meg vendégük állításait, nem tompították téziseit, helyette inkább ösztönözték mondanivalója kifejtésében, meghökkentő „rajongással” és áhítattal hallgatták szavait. Feladva semleges pozíciójukat, irányított kérdéseikkel, hozzászólásaikkal, próbálták meg alátámasztani Posta Imre zsidókkal kapcsolatos elméletét. Esetleges kétkedés vagy egyet nem értés sem volt felfedezhető műsorvezetésükben. A betelefonáló nézők állításait is minden kételkedés nélkül, hiteles forrásként vették figyelembe, az antiszemita megnyilvánulásoktól semmilyen szinten nem határolódtak el. A műsor olyan szélsőséges nézeteknek adott hangot, amely messze túllépett a véleménynyilvánítás határán azzal, hogy a műsorvezetők meg sem kísérelték azokat megkérdőjelezni, attól elhatárolódni, vagy vendégük mondanivalóját megfelelő keretek között tartani. A Testület álláspontja szerint mindezek alapján a kifogásolt műsor alkalmas volt a nemzeti, etnikai, vallási és más kisebbségek elleni gyűlölet keltésére. A műsorvezetők hozzáállása tette teljessé és valósította meg a gyűlöletkeltésre alkalmas hangulatot. Ezáltal a Testület álláspontja szerint egyrészt az Rttv. 3.§ (2) bekezdésének sérelme megállapítható.
9
A Testület álláspontja szerint a műsorszolgáltató a műsorszámmal megsértette az Rttv. 3.§ (3) bekezdésében foglaltakat is: Az Rttv. 3. § (3) bekezdése szerint: „A műsorszolgáltatás nem irányulhat semmilyen kisebbség, sem bármely többség nyílt vagy burkolt megsértésére, kirekesztésére, annak faji szempontokon alapuló bemutatására, elítélésére.” A Testület álláspontja szerint a műsorban elhangzottak, Posta Imre és a műsorvezetők megnyilvánulásai, a korábbiakban már ismertetett elmélete sértette a magyarországi kisebbségeket. Posta Imre a zsidóság és a cigányság mellett a homoszexuálisokra is sértő megjegyzést tett. („… mindegy, hogy nő vagy, vagy férfi, vagy ha köcsög, vagy ha buzi, vagy ha pedofil, annál jobb. Tehát, hogy ne legyél ember, ne legyél a talpadon ember, és hazudj minél többet.” ) A műsorvezetők viselkedése még inkább felerősítette Posta Imre gyűlölködő, kirekesztő, diszkriminációra felhívó szavait. A műsorban elhangzottak az említett csoportokra nézve kirekesztőek lehettek. A megnyilvánulások hozzájárulhattak az előítéletek erősödéséhez is. V. A Testület által alkalmazott jogkövetkezmények: A Budapest Televízió műsorszolgáltatásában ezen törvénysértéseket a Testület eddig nem tapasztalta, ezért az Rttv. 112. § (1) a) pontja alapján felhívta a műsorszolgáltatót a sérelmezett magatartás megszüntetésére. Az eljárás során a Ket. 153. § (2) bekezdése szerinti eljárási költség nem merült fel. Az Rttv. 136. § (2) bekezdése alapján a határozat ellen közigazgatási úton fellebbezésnek helye nincs. A határozat bírósági felülvizsgálatát az Rttv. 136. § (3) bekezdése biztosítja. Budapest, 2009. július 16. az Országos Rádió és Televízió Testület nevében
Dr. Majtényi László elnök
10
