ORSZÁGOS RÁDIÓ ÉS TELEVÍZIÓ TESTÜLET 322/2009. (II. 11.) sz. HATÁROZATA Az Országos Rádió és Televízió Testület (a továbbiakban: Testület) a rádiózásról és televíziózásról szóló 1996. évi I. törvény (a továbbiakban: Rttv.) 51. § (2) bekezdésében biztosított jogkörében P. M., a Magyarok Világszövetségének elnöke (1052 Budapest, Semmelweis u.1-3.) a Magyar Televízió Zrt.(1810 Budapest, Szabadság tér 17.) ellen benyújtott panasza alapján, a Panaszbizottság 23-3-541/2007. számú állásfoglalása ellen Magyar Televízió Zrt. műsorszolgáltató által előterjesztett jogorvoslati kérelmére meghozta az alábbi h a t á r o z a t o t : A Testület a műsorszolgáltató által előterjesztett jogorvoslati kérelemnek helyt ad, a Panaszbizottság 23-3-541/2007. sz. állásfoglalását megváltoztatja és megállapítja, hogy a műsorszolgáltató nem sértette meg a kiegyensúlyozott tájékoztatás követelményét E határozat ellen közigazgatási úton fellebbezésnek nincs helye, a közléssel jogerős és végrehajtható. A határozat felülvizsgálatát a közléstől számított 30 napon belül bíróságtól lehet kérni a Testülethez benyújtandó keresetlevéllel.
Indokolás P. M., a Magyarok Világszövetségének elnöke 2007. március 31-én panaszával a Panaszbizottsághoz fordult. Panaszában kifogásolta az m1 (Magyar Televízió Zrt.) által 2007. március 27-én sugárzott Kedd 21 c. műsorszámot, amely véleménye szerint megsértette a kiegyensúlyozott és tárgyilagos tájékoztatás követelményét. 1. Panaszbizottsági állásfoglalás: A Panaszbizottság 6. számú eljáró tanácsa a panasznak helyt adott (23-3-541/2007.), és kötelezte a műsorszolgáltatót, hogy az állásfoglalás kézhezvételét követő, illetve soron következő műsorában értékelő magyarázat nélkül tegye közzé az alábbiakat: „Az ORTT Panaszbizottságának 6. sz. eljáró tanácsa megállapította, hogy a Magyar Televízió Zrt. 2007. március 27-én sugárzott „Kedd 21” c. műsora megsértette a rádiózásról és televíziózásról szóló 1996. évi I. törvény 4. § (1) bekezdésében rögzített követelményt, amely szerint a közérdeklődésre számot tartó eseményekről, vitatott kérdésekről a tájékoztatásnak sokoldalúnak, tényszerűnek, időszerűnek, tárgyilagosnak és kiegyensúlyozottnak kell lennie. A szerkesztő műsorvezető anélkül vetette föl a Szabadság téri szovjet emlékmű elbontását érintő népszavazási kezdeményezés témáját egy külpolitikai jellegű műsorban, hogy az adott
kérdésben naprakészen felkészült volna, vagy a műsor ezen részéhez a népszavazási kezdeményezés elindítóit vagy egyéb szakértőket meghívott volna.” 2.Testületi határozat: A műsorszolgáltató jogorvoslati kérelmet terjesztett elő a Panaszbizottság állásfoglalásával szemben. A Testület az 1185/2007. (V. 23.) számú határozatában a műsorszolgáltató által előterjesztett jogorvoslati kérelemnek helyt adott, a Panaszbizottság 23-3-541/2007. számú állásfoglalását megváltoztatta és megállapította, hogy a műsorszolgáltató nem sértette meg a kiegyensúlyozott tájékoztatás követelményét. A Testület álláspontja szerint azzal, hogy az adott kérdés politikai és nemzetközi vonatkozásában merült fel, és így a beszélgetésben helyet kapott egy volt nagykövet, uniós biztos, és szinte valamennyi párt képviselője a műsor megfelelt az Rttv. 4. § (1) bekezdésben foglalt követelménynek. Alapvetően a műsor nem a népszavazási kezdeményezés lebonyolításával, és annak hátterével foglalkozott, hanem a szovjet emlékmű lebontásának következményével, és az azzal kapcsolatos nemzetközi vitákkal. A Testület álláspontja szerint a műsorvezető felkészültségének vizsgálata nem feladata a Panaszbizottságnak a kiegyensúlyozottságot kifogásoló panaszügyekben, így nem ért egyet a Panaszbizottság, és a panaszos azon véleményével, hogy a műsorvezető nem volt felkészült az adott témában, hiszen a műsorvezető szerepe a moderátori minőségre szorítkozott.” 3. A Fővárosi Ítélőtábla ítélete: A Magyarok Világszövetsége bírósági felülvizsgálat iránt pert indított, amelybe a Magyar Televízió Zrt., az alperes oldalán beleavatkozott. A Főváros Bíróság 23.K.32.790/2007/5. számú ítéletében megállapította, hogy a Magyar Televízió Zrt. a 2007. március 27-én sugárzott „Kedd 21” című műsorának a Szabadság téri szovjet emlékmű sorsával kapcsolatos részében megsértette a rádiózásról és televíziózásról szóló 1996. évi I. törvény 4. § (1) bekezdésében rögzített tényszerűség követelményét. A Fővárosi Ítélőtábla a 3.Kf.27.158/2008/6. szám alatti ítéletével a 1186/2007. (V. 23.) számú határozatot a tényszerű tájékoztatás körében hatályon kívül helyezte és ebben a körben új eljárás lefolytatását írta elő. Az indokolás — többek között — a következőket tartalmazta: „(...) Az Rttv. 47. §-ának (1) bekezdése egyértelműen gyűjtőfogalomként alkalmazza az Rttv. 4. §ában nevesített követelményeket. A kiegyensúlyozott tájékoztatás fogalmába a sokoldalúság, a tényszerűség, az időszerűség és a tárgyilagosság követelménye is beleértendő. Az Rttv. 49. §ának (1) bekezdése szerinti eljárás tehát nem csupán az Rttv. 4. §-ának (1) bekezdésében nevesített kiegyensúlyozott tájékoztatás sérelme esetén folytatható le. Az alperes fellebbezésében ezért hivatkozott tévesen arra, hogy a műsorvezető felkészültségének vizsgálata minden esetben az ún. egyéb — és az Alkotmánybíróság határozata folytán már nem vizsgálható — panaszok körébe tartoznak. A műsorszolgáltató ténybeli tévedései —
2
amely alatt értendő minden, a műsorszámban elhangzott adat — minden olyan esetben megalapozhatják az Rttv. 47. §-a szerinti az Rttv. 4. §-a (1) bekezdése szerinti tényszerűség, vagy tárgyilagosság sérelmének vizsgálatára irányuló eljárást, amikor olyan személy terjeszti elő a panaszt, akinek helyzetére a tévedés (téves tájékoztatás) közvetlen ráhatással van. A közvetlen ráhatás meglétét vagy hiányát minden esetben egyedileg kell vizsgálni, és a minősítés nem eredményezheti az érintettek körének parttalan kibővítését. (…) Az alperes határozatában a jogorvoslati kérelemnek a tárgyilagos tájékoztatáshoz kapcsolódó előadásait érdemben nem vizsgálta: ebben a körben az alperesi beavatkozó jogorvoslati kérelme szerinti eljárásjogi kifogásnak adott helyt, amikor a Panaszbizottság hatáskörének hiányát állapította meg. A tárgyilagos tájékoztatásra vonatkozó érdemi alperesi döntés hiányában az elsőfokú bíróság ebben a körben nem változtathatta volna meg az alperes határozatát: ebben a kérdésben először még az alperesnek állást kell foglalni. (…) Mindezek alapján a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján a tényszerűség körében megváltoztatta és az alperest ebben a körében új eljárásra kötelezte, a kiegyensúlyozottság kérdésében helyben hagyta a kereset elutasítását. Az alperesnek az új eljárás során az alperesi beavatkozó jogorvoslati kérelméből már csak a tényszerűségre vonatkozó érdemi előadását kell elbírálni.” 4. A Testület jelen döntésének indokai A Testület megtekintette a kifogásolt műsorszámot, amelyben a témát érintően a következők hangzottak el. Beharangozó: „Függünk-e az oroszoktól megint? És ha igen, akkor mennyire? Veszélyes-e az orosz tőke térhódítása Magyarországon? Kék áramlat az oroszokkal, vagy Nabucco az uniós tagországokkal közösen? Azaz honnan vegyük, és honnan ne vegyük a földgázt? Kapcsoljuk Brüsszelből a két nagy párt uniós parlamenti képviselőit. Velük és a Kedd 21 stúdiójában helyet foglaló politikusokkal, valamint szakértőkkel vitázunk az iménti kérdésekről. Műsorvezető: „Eközben, és talán nem véletlenül pont most és újra felmerült az egyik legkényesebb külpolitikai kérdés itthon, Budapesten. A Szabadság téri szovjet hősi emlékmű ügye. Hogy eltávolítását most már nem csak kisebb — mondjuk úgy, hogy marginális — csoportok, de parlamenti képviselők is sürgetik, köztük a Fidesz frakcióvezetője. (…) Jó, egy pillanat türelmet kérek. Ne haragudjanak. Egy csőről beszélünk, ami nincs meg, és nem folyik benne semmi. Egyszer. Kétszer: nagyon véges a műsoridő, és ehhez szorosan hozzátartozik egy magyarországi fejlemény, ami érinti a két ország kapcsolatát, hogy ugye, így vagy úgy, de a szoros viszonnyal foglalkozunk, energetikai, egyéb kereskedelmi aspektusból és politikai aspektusból. Most újra felvetődött a Szabadság téri szovjet emlékmű elbontása, és most már ez magasabb szintre került azáltal, hogy Navracsics Tibor, a Fidesz parlamenti frakcióvezetője aláírta a tiltakozást, ez innentől kezdve politikai tényező. Jót tesz ez?” Németh Zsolt (a Külügyi bizottság elnöke, Fidesz): „Szeretném, hogy ha tisztáznánk azt, hogy mit írt alá Navracsics Tibor. Navracsics Tibor nem azt írta alá, hogy ezt a Szabadság téri emlékművet el kell bontani, hanem azt írta alá, hogy valamilyen népszavazást kellene ebben a kérdésben tartani, és azért én azt hiszem, hogy meglehetősen régóta, meglehetősen sok szinten vetődik fel ez a kérdés. Az, hogy adott esetben az V. kerületet megkérdezzük arról,
3
hogy az az emlékmű, amit minden nap látnak, az mennyire zavarja őket, azt hiszem, hogy nem feltétlenül kritizálható.” Műsorvezető: „Szerintem azt vitassuk itt meg, hogy ki, mit gondol róla!” Németh Zsolt: „Én azt gondolom… Egyébként én nem írtam alá ezt az ívet. Engem is egyébként megkerestek. De itt teljes mértékben tiszteletben tartom azokat a képviselőtársaimat, így Navracsics Tibor urat is, aki azt gondolja, hogy egy ilyen kérdésben helyi népszavazást indokolt lehet megtartani.” Műsorvezető: „Igen, ez egy szimbolikus hely. Majd minden európai államban van, Bécsben is ott áll a szovjet hadsereg emlékműve. De ugyanakkor ez egy, ez e viszony egy meghatározó kérdés, lehet, hogy tiszteletben tartjuk, itt vannak államközi szerződések. Sőt, törvény van Magyarországon egy-egy ilyen emlékmű ápolására. Önök ezt, hogy látják?” Bába Iván (volt nagykövet): „Annak idején, amikor újrarendeztük az orosz-magyar viszonyt, ez a 90-es évek elején volt, akkor úgy szólt a megállapodásunk, hogy egy emlékmű megmarad. Most ez az az emlékmű, tehát itt azért egy olyan kérdést nyitunk meg, amiről tudnunk kell, hogy nem csak magyar belügy, hanem ez egy orosz-magyar államközi megállapodás.” Balázs Péter (volt uniós biztos): „Berlinben, főúton ott áll a hasonló emlékmű, sokkal nagyobb, és a németeket a történelmük leggyászosabb időszakára emlékezteti naponta, amikor autók ezrei mennek el előtte, és tiszteletben tartják, a történelem részének tekintik, és nem háborgatják, nyugodjanak békében.” Szalay Gábor (országgyűlési képviselő, SZDSZ): „Aki aláírást gyűjt ezen cél érdekében, meg aztán aki aláírja ezt az aláíróívet. Mert hiszen nyilván azért írja alá, mert szeretné, hogy ha a népszavazás megtörténne, és az igen választ hozna. Tehát mindezeknek tisztában kell azzal lenni, hogy valahol a Don-kanyar környékén, hány magyar sírhely van, amit az utóbbi időszakban gondoznak, amit az utóbbi időszakban magyarok látogathatnak, és ezt sodorja veszélybe, ezt a közel kétszázezer magyar sírt az, hogy ha itt valaki az egy szem szovjet hősi emlékművet el kívánja távolítani. És még egyet…” Műsorvezető: „Kölcsönös alapon a két ország vállalta, hogy mind a doni, mind pedig a magyarországi emlékhelyet megőrzik.” Szalay Gábor: „Még egyet, a szépen fejlődött kereskedelmi kapcsolataink, például Magyarország gázellátása szintén veszélybe kerül.” Szanyi Tibor (országgyűlési képviselő, MSZP): „Én szívesen megszólalok, mert megint azt hiszem, pontosítani kell a témát. Szóval én egy kicsit úgy látom, hogy amennyiben politikai mondanivalója valakinek nincsen, akkor elkezdi az érzelmeket felfűteni. Én modortalanságnak és súlyos kegyeletsértésnek tartom egyáltalán a kérdésnek a felvetését. Tekintettel arra, hogy nem a Szovjetunióra emlékezik semmilyen fokon, ez azokra a katonákra emlékezik, akik itt Magyarországon haltak meg Magyarország felszabadításáért. Ez ilyen egyszerű. Nem a kommunizmusról szól, nem a Szovjetunióról szól, hanem arról a több százezer kis katonáról, akik itt estek el — hogy mondjam — ha úgy tetszik a magyar szabadságért.” Műsorvezető: „Még nincs egyetértés, hogy ezzel, mi legyen.” Szanyi Tibor: „Az egy másik kérdés, hogy utána nekünk még milyen viszonyunk volt, akár a Szovjetunióval, akár az orosz hadsereggel. Itt egy történelmi tény, ne írjuk át a történelmünket, az ég szerelmére.” Csapody Miklós (frakcióvezető-helyettes, MDF): „Az egyik, amit a Tibor mond, hogy tudniillik nemzetközi szerződésről népszavazást nem lehet kiírni. Ezt azért úgy megfontolásra ajánlanám. A második, hogy (…) kezdve, ott a Don-kanyarban, ott kétszázezer magyar, zsidó és nem zsidó, tehát besorozott és munkaszolgálatba sorozott honfitársunknak a síremlékét ápolni, ez összefüggésben áll azzal, hogy ez az emlékmű, ami nekem sem tetszik, ez ott áll.” Műsorvezető: „Köszönöm szépen, ez a végszó, ugyanis ez egy jogi és nem jogi vitát jelent. És vége a műsornak.”
4
Firtl Mátyás (frakcióvezető-helyettes, KDNP): „De egy gondolatot még engedjen meg, szerkesztő úr. Nem csak Budapesten, azért számtalan helyen van emlékmű, tehát azért ne zárjuk ki, hogy csak ez az egy van.” Műsorvezető: „Igen, de erre vállalt az állam kötelezettséget, azt hiszem, ezt lehet folytatni, pláne, hogy ha ennek az aláírásgyűjtésnek további következményei lesznek.” Az új eljárás során a Testületnek a műsorszolgáltató (alperesi beavatkozó) jogorvoslati kérelmének a tényszerűségre vonatkozó érdemi előadását kell elbírálnia, amelyben a következő olvasható: „Álláspontunk szerint a jogszabályban biztosított hatáskörét lépte túl a Panaszbizottság, amikor a határozatban a „Kedd 21” műsorvezetőjének felkészültségét és esetleges ténybeli tévedéseit is kifogásolta. Álláspontunk szerint ilyen marasztalásra az Rttv. semmiféle jogi eszközt nem ad a Panaszbizottság hatáskörébe. A Panaszbizottság eljárása kizárólagosan a 4. § (1) bekezdésében meghatározottak, abból is különösen — az ORTT egyik állásfoglalása szerint — az ún. kiegyensúlyozatlansági panaszok vizsgálatára terjedhet ki. 2007. június 30. napjától nincs továbbá lehetőség az esetleges szakmai tévedések egyéb panaszok keretében történő vizsgálatára sem. A Panaszbizottság kritika nélkül és a műsorszolgáltató ellenvéleménye ellenére tényként fogadta el a Panaszos tárgyaláson elhangzott azon megállapításait, amelyek a műsorba meghívott vendégek által megfogalmazott ténybeli tévedésekre, illetőleg a műsorvezető felkészültségére vonatkoztak. (…) az esetleges tárgyi tévedések megítélése nem tartozhat az ORTT Panaszbizottságának hatáskörébe, erre vonatkozóan az Rttv. sem tartalmaz semmiféle lehetőséget. (…) Amennyiben a Panaszbizottság érdemi döntést hoz „tárgyi tévedések és felkészületlenség” kérdésében, akkor vizsgálnia kellene azt is az eljárás során, hogy a népszavazás kiírása megfelel-e a hatályos jogszabályoknak. (…) A Testület véleménye szerint a műsorszolgáltató hibásan ítéli meg a Panaszbizottság hatáskörének terjedelmét. A műsorvezető tárgybeli tévedései maga után vonhatják magának a műsorszámnak a tényszerűségi hiányosságait, amely az Rttv. 4. § (1) bekezdésének sérelmét idézheti elő, amely szerint: „4. § (1) A közérdeklődésre számot tartó hazai és külföldi eseményekről, vitatott kérdésekről a tájékoztatásnak sokoldalúnak, tényszerűnek, időszerűnek, tárgyilagosnak és kiegyensúlyozottnak kell lennie.” A tárgyi tévedések egy nagy horderejű témában, mint az adott esetben, a nézők tájékozottságát alakíthatják, ismereteiket hamisíthatják meg, valamint konzekvenciájukat befolyásolhatják, tehát a Panaszbizottság jogosan vizsgálta a műsorvezető hozzászólásait. Az Rttv. 47. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezés kimondja: „A kiegyensúlyozott tájékoztatás követelményének (4. §) megsértése miatti panaszokat a Testület Panaszbizottsága (…) bírálja el. (…)” A fent idézett törvényhelyből kiderül, hogy a kiegyensúlyozottságot a törvényalkotó gyűjtőfogalomként értelmezi, amely magába foglalja a 4. § (1) bekezdésében tételesen felsorolt jellemzőket (sokoldalúság, tényszerűség, időszerűség, tárgyilagosság, valamint maga a kiegyensúlyozottság).
5
A Testület véleménye szerint a műsorszám kifogásolt szegmensét tekintve egyedül a műsorvezető kijelentéseinek ténybeli valósága vizsgálható, hiszen egyrészt egy beszélgetős műsorban a műsorvezető tölti be a mérleg nyelvének szerepét, ő az, aki továbbgördíti a beszélgetés menetét, megszabja, kijelöli a témavezetés irányát, másrészt a bírósági ítélet szerint a Testületnek a műsorszolgáltató jogorvoslati kérelmének a tényszerűségre vonatkozó érdemi előadását kell elbírálnia. A műsorszolgáltató a jogorvoslati kérelmében pedig nagyrészt a Panaszbizottság állásfoglalásának a műsorvezető felkészültségét és esetleges ténybeli tévedéseit értékelő megállapításait sérelmezte. A műsorvezetőnél a ténybeliség vizsgálata során figyelni kell a műsorfolyam irányának helyes mederbe terelésére és ott tartására, a különböző vélemények megjelenése egyensúlyának őrzésére, valamint a kijelentések valóságtartamára. A Testület szerint a műsorszám vendégeinek megszólalásai és azoknak valóságtartalma csupán a műsorvezető reakcióinak vagy azok elmaradásának tükrében vizsgálhatók. A panaszos beadványában konkrétan, taxatíve felsorolja, álláspontja szerint melyek azok a kijelentések, amelyek nem feleltek meg a valóságnak. „Nem felel meg a valóságnak, Németh Zsoltnak (FIDESZ) az Országgyűlés Külügyi Bizottsága elnökének a műsorunkban elhangzott, és a helyreigazítás nélkül maradt azon téves állítása, mely szerint a Szabadság téri szovjet emlékmű ügyében zajló népszavazási kezdeményezés egy helyi népszavazási kezdeményezés lenne. Ezzel szemben a valóság az, hogy a szóban forgó népszavazási kezdeményezés országos és ügydöntő népszavazási kezdeményezés volt. Nem felel meg a valóságnak a műsorban Bába Iván volt külügyi államtitkár megszólalásában elhangzott, — valamint Szalay Gábor képviselő (SZDSZ) által egy szem szovjet hősi emlékművé kiélezett —, és helyreigazítás nélkül maradt állítás, mely szerint a Szabadság téri emlékmű lenne az egyetlen magyarországi szovjet katonai emlékmű. Ezzel szemben a valóság az, hogy Budapesten is több szovjet katonai emlékmű áll, Magyarország területén pedig több mint 2.900, azaz kettőezer-kilencszáz szovjet katonai emlékmű áll. Nem felel meg a valóságnak a műsorvezető, Rózsa Péter azon állítása, hogy a Szabadság téri szovjet katonai emlékmű eltávolítása bármi módon érintené a második világháborúban, a Don kanyarban elhunyt magyar katonák síremlékeit, hiszen a Magyar Köztársaság és Oroszország között létrejött államközi szerződés a katonasírok kölcsönös gondozására vonatkozik. Ezzel szemben a valóság az, hogy Budapesten, a Szabadság téri szovjet katonai emlékmű alatt és környezetében nincsenek szovjet katonai sírok, és ezért az nem tartozik a katonasírokra vonatkozó szerződési feltételek hatálya alá. Nem felel meg a valóságnak és helyreigazítás nélkül maradt Csapody Miklós képviselő (MDF) azon előbb kimondott, majd sugalmazássá finomított állítása, mely szerint a Don kanyarban elpusztult 200.000 magyar katona zöme zsidó lett volna. Ezzel szemben a valóság az, hogy a Don kanyarban a második világháborúban elpusztult magyar hadsereg harci alakulat volt, és mint minden harci alakulatban a harcosok száma nagyságrendekkel meghaladta a kiszolgáló munkákat végző munkaszolgálatosok számát. A Don kanyarban elpusztultak döntő hányada nem-zsidó, magyar ember volt. Nem felel meg a valóságnak Szanyi Tibor képviselő (MSZP) azon sugalmazása, majd tételesen kimondott és később megerősített állítása, mely szerint a második világháború végén Magyarországot katonai erejükkel megszálló szovjet csapatok a magyar szabadságért küzdöttek volna. Ezzel szemben a valóság az, hogy mind a szovjet hadsereg önmagára vonatkoztatott állítása szerint, mind a második világháborút lezáró párizsi béke szerint, mind a Magyar Köztársaság független bírósága 2007. március 21-én hozott jogerős határozata
6
szerint a második világháború során, Magyarországra történt szovjet katonai beavatkozás megszállásnak minősül.” A 104/1996. (VII. 16.) Korm. rendelet a Magyar Köztársaság Kormánya és az Oroszországi Föderáció Kormánya között a háborúkban elesett katonák és polgári áldozatok emlékének megörökítéséről, valamint sírjaik jogi helyzetéről szóló, Moszkvában, 1995. március 6-án aláírt Megállapodás kihirdetéséről a következőket tartalmazza: „2. § A Megállapodás magyar nyelvű szövege a következő: „Megállapodás a Magyar Köztársaság Kormánya és az Oroszországi Föderáció Kormánya között a háborúkban elesett katonák és polgári áldozatok emlékének megörökítéséről, valamint sírjaik jogi helyzetéről” A Megállapodás 1. cikke értelmében: A jelen Megállapodás alkalmazásában az alábbi fogalmak jelentése a következő: c) „elesett magyar katonák és polgári áldozatok” (a továbbiakban: „elesett magyar katonák”): azok a magyar állampolgárok, akik a magyar Fegyveres Erők állományába tartoztak és a háborúk következtében, valamint a háborúkat követő időszakban az Oroszországi Föderáció területén elestek, vagy meghaltak; azok a magyar állampolgárok, akik hadifogságban vagy annak következtében az Oroszországi Föderáció területén meghaltak; azok a magyar állampolgárok, akiket 1944. és 1947. között erőszakkal kényszermunkára az Oroszországi Föderáció területére hurcoltak, vagy akaratuk ellenére ott tartózkodtak, és ez idő alatt meghaltak;” A 2. cikk 4. pontja szerint: „A Felek biztosítják a Magyar Köztársaság és az Oroszországi Föderáció területén levő, orosz, illetve magyar katonai temetkezési helyek, beleértve az emlékművek és más kegyeleti létesítmények védelmét és korlátlan időre szóló megőrzésük jogát.” A 6. cikk 1. pontja kimondja: „Mindegyik Fél saját költségére biztosítja az országa területén található, a másik Fél részére felállított, katonai temetkezési helyek, beleértve az emlékművek és más kegyeleti létesítmények fenntartását és ápolását.” A műsorszám alapvetően az aktuális magyar-orosz kapcsolat alakulását boncolgatta több kérdést felvetve, amelyet a műsorvezető megtárgyalt a jelenlévő vendégekkel. A szovjet emlékmű lebontásának ötlete kapcsán elindított népszavazási kezdeményezésről folyó vita a műsorszám egészének csupán egy töredékét ölelte fel, függetlenül attól, hogy időhiány következtében nem sikerült a meghívottaknak kellőképpen belemerülni a témába. A Kedd 21 című műsorszám 21 óra 3 perckor kezdődött és 21 óra 53 perckor fejeződött be, ezen belül a kifogásolt témát érintő szegmens mindössze 5 percnyi műsoridőt fogott át (21.48—21.53). A Testület a következőkben a panaszos egyes kifogásait sorban értékeli a tényszerűség tükrében, attól függetlenül, hogy a jogorvoslati kérelem tényszerűségre vonatkozó része nagyrészt a műsorvezetőt érintette. A műsorvezető által képviselt tényszerűség viszont csak a vendégek állításai valószerűségének vizsgálatával lehet teljes. Németh Zsolt azon hozzászólásával, miszerint helyi népszavazásról van szó, a tényszerűség csorbát szenvedhetett, viszont ez nem játszik jelentős szerepet a kiegyensúlyozottság kérdésének megítélése kapcsán. Ha Németh Zsolt pontosan említi meg a népszavazás
7
titulusát, vagyis, hogy országos népszavazásról van szó, a téma lényege nem változik. A műsorvezető nem helyesbítette az elszólást, viszont ez fakadhatott figyelmetlenségből is, mindenesetre nem minősíthető megtévesztő és véleményformáló hibának. Bába Iván kijelentése, miszerint csupán egy szovjet hősi emlékművet érintene az egyezmény, kiegyensúlyozódik a műsorszegmens során, hiszen a beszélgetés zárásaként Firtl Mátyás megjegyzi, hogy nem szabad megfeledkezni arról sem, nem csak Budapesten, hanem számtalan helyen létezik emlékmű. Kérdésként vetődhet fel továbbá az is, hogy Bába Iván valójában a 104/1996. (VII. 16.) Korm. rendelettel kihirdetett Megállapodás szövegére hivatkozik, vagy egy korábbira. Ezt támasztja alá az is, hogy a 90-es évek elejéről beszél, és az is köztudott, hogy Bába Iván az Antall-kormány tagja volt, amely 1994-ig létezett. Mindezek alapján a tényszerűség sérelme itt sem realizálódhat. Rózsa Péter panaszos által kifogásolt megjegyzése szó szerint így hangzott: „Igen, ez egy szimbolikus hely. Majd minden európai államban van, Bécsben is ott áll a szovjet hadsereg emlékműve. De ugyanakkor ez egy, ez e viszony egy meghatározó kérdés, lehet, hogy tiszteletben tartjuk, itt vannak államközi szerződések. Sőt, törvény van Magyarországon egyegy ilyen emlékmű ápolására. Önök ezt, hogy látják?” Véleményünk szerint a műsorvezető nem állította, hogy az államközi szerződés a katonasírok kölcsönös gondozására vonatkozik. Kijelentése az emlékművekre vonatkozott, és a fent idézett Megállapodás szövege hűen tükrözi, hogy a szerződés — többek között — a katonai temetkezési helyek, az emlékművek és más kegyeleti létesítmények védelmére és őrzésére íródott. Csapody Miklós kijelentése tényszerűségének megkérdőjelezése merész elgondolás. A panaszos állítása szerint Csapody az áldozatok zömét zsidónak titulálta, az általunk idézett szövegben (amely a műsorszámban elhangzott) viszont a következő olvasható: „kétszázezer magyar, zsidó és nem zsidó, tehát besorozott és munkaszolgálatba sorozott honfitársunknak”. Azáltal, hogy a panaszos ezen kijelentést valótlannak minősíti, arra enged következtetni, hogy az adott megjegyzést félreértette, illetve félre akarta érteni. Egyebekben a Megállapodás részletesen, taxatíve sorolja fel az elesett magyar katonák és polgári áldozatok körébe tartozókat. Szanyi Tibor kijelentése pedig nem vizsgálható a tényszerűség tekintetében, hiszen egy vitaműsorban az ilyen vagy hasonló tartalmú hozzászólás politikai véleménynek minősül. A Testület véleménye szerint a műsorszolgáltató a műsorszámmal nem sértette meg az Rttv. 4. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezést, vagyis eleget tett a kiegyensúlyozott tájékoztatás követelményének. A bírósági ítélet utasítása alapján a műsorszolgáltató jogorvoslati kérelmének tényszerűségre vonatkozó részét kellett a Testületnek értékelnie. A jogorvoslati kérelem pedig nagyrészt a Panaszbizottság műsorvezető felkészültségét és ténybeli hiányosságait is érintő állásfoglalását kifogásolta. A fent kifejtettek alapján kijelenthető, hogy a tényszerűség nem szenvedett sérelmet a műsorszámmal, így a kiegyensúlyozottság sem sérült. A műsorvezető a majd 50 perces műsorszámban a közel 5 percnyi vita során gördülékenyen irányította a beszélgetést, a megfelelő helyen és időben kérdésekkel fűzte tovább a beszélgetés fonalát. A ténykérdéseket tekintve, a vita részletes elemzése után megállapítható, hogy a műsorvezető nem követett el hibát a helyreigazítások mellőzése vonatkozásában, hiszen azok majd minden esetben indokolatlanok lettek volna, valamint volt olyan eset, amikor a beszélgetés folyása maga biztosította a kiegyensúlyozottságot. Rózsa Péter egyetlen megkérdőjelezhető kijelentéséről is bebizonyosodott, hogy pontatlansága ellenére helytálló volt. Mindemellett a műsorszám kapcsán a tényszerűség, valamint ennek folyományaként a kiegyensúlyozottság sérelmének megállapítása abban az esetben is ésszerűtlen lenne, ha bebizonyosodna az öt perces vita során annak megléte, hiszen a teljes, a
8
magyar-orosz kapcsolatok aktualitását tárgyaló műsorszám tíz százalékát ölelte fel a kifogásolt szegmens. Az eljárás során a Ket. 153. § (2) bekezdése szerinti eljárási költség nem merült fel. Az Rttv. 136. § (2) bekezdése alapján a határozat ellen közigazgatási úton fellebbezésnek helye nincs. A határozat bírósági felülvizsgálatát az Rttv. 136. § (3) bekezdése biztosítja.
Budapest, 2009. február 11. az Országos Rádió és Televízió Testület nevében Dr. Majtényi László s.k. elnök
9
