2. (2009), pp AZ ÚJ BORPIACI RENDTARTÁS KIHÍVÁSAI SZILÁGYI JÁNOS EDE*

Sectio Juridica et Politico, Miskolc, Tomus XXVII/2. (2009), pp. 593-592 AZ ÚJ BORPIACI RENDTARTÁS KIHÍVÁSAI SZILÁGYI JÁNOS EDE*

A borpiaci rendtartás a Közös Agrárpolitika (KAP) piacszabályozási pillérének egyik eleme. A borpiaci rendtartás és a többi rendtartás között jó néhány kisebbnagyobb különbség említhető, ezeket azonban lényegében egy olyan célkitűzés köré lehet felsorakoztatni, amely cél a borpiaci rendtartást - egyedülálló módon a többi rendtartáshoz képest - már megalkotása óta jellemez. Ez a minőségi termék előállításának célkitűzése, amely kiegészíti a piacszabályozásra általánosan jellemző kereslet-kínálat optimalizálásának célkitűzéseit; utóbbiakat tartalmazza a Római Szerződés (EKSZ) 33. cikke is.' Kétségtelen tény, hogy ez a minőségi funkciói az európai integráció agrárpolitikájának fejlődése során a későbbiekben az egész agrárágazat horizontális céljává nőtte ki magát, ám kétségtelen, hogy a borpiaci rendtartás sajátos szabályozási tárgya (vagyis a bor), és annak különös minőségpolitikai kihívásai továbbra is speciális szabályozását igényli a területnek. Lényegében ennek köszönhető, hogy a borpiaci rendtartás megtarthatta viszonylagos függetlenségét a többi rendtartáshoz képest és nem kerültek be részletszabályai (bizonyos kivételekkel) az 1234/2007/EK tanácsi rendelet 2 által szabályozott egységes közös piacszervezetbe.

* DR. SZILÁGYI JÁNOS EDE egyetemi tanársegéd Miskolci Egyetem ÁJK, Munka- és Agrárjogi Tanszék 3515 Miskolc-Egyetemváros A célkitűzések elemzését, lehetséges csoportosítását, illetve számos szerző megtette már, felhívva a figyelmet - adott esetben - azok hiányosságaira is. így pl. a minőségi célkitűzés, illetve a környezetvédelmi célkitűzés hiányára. Lásd Olajos István: A vidékfejlesztési jog. Kialakulása és története. Novotni Kiadó, Miskolc, 2008, 47-55. o. Olajos: A közös agrárpolitika története. In: Csák Csilla (szerk.): Agrárjog. Novotni Kiadó, Miskolc, 2008, 79-80. o. Fodor László: Agrárjog. Kossuth Egyetemi Kiadó, Debrecen, 2005, 150-153. o.; etc. 2 1234/2007/EK tanácsi rendelet (2007. október 22.) az egységes közös piacszervezésről szóló rendeletről. A rendelet 1. cikk (l)-(2) bekezdései alapján a borpiacra az egységes közös piacszervezésről szóló tanácsi rendeletnek kizárólag a 195. cikkét kell alkalmazni, amely lényegében a végrehajtási rendelkezések között az EK Bizottság munkarendjét taglalja.

594

Szilágyi János Ede

1. A borpiac jogi szabályozásának rendszere I. A szőlő és borpiac szabályozása kiemelt jelentőséggel bír az Európai Közösség (EK) agrárpolitikájában, ugyanis az Európai Unió (EU) a világ vezető borgazdálkodója: a világ bortermelésének és fogyasztásának megközelítőleg 60%-át adja, mind a borkivitelben, mind a borbehozatalban az első helyen áll.3 II. Az EK borpiaci rendtartása egyidősnek tekinthető a KAP megalakításával (1962), még akkor is, ha a borpiaci rendtartás teljes körű működtetésére csak bizonyos késéssel került sor. 4 Mint utaltam rá, a bor esetén egy olyan rendtartás (más néven közös piaci szervezet, Common Market Organisation; CMO) született ekkor, amelyben a klasszikusnak mondható (tehát tipikusan a mezőgazdasági termék mennyiségi oldalát a kereslet-kínálat viszonylatában meghatározó) rendtartások elemei keveredtek a minőségi paraméterekre vonatkozó előírásokkal. 5 Bár a támogatások hatására, és több, mennyiségileg nagyon kedvező évjárat után az 1970-es évek derekára kezdett egyre nyomasztóbbá válni a felhalmozódó borfelesleg, a bor-CMO alapstruktúráit mélyebben érintő reformra csak 1999-ben került sor az AGENDA 2000 keretében. 6 Az 1999-es reform 7 azonban nem volt kellően átfogó, ezért számos előzmény után 2008-ban újabb módosításról döntöttek a tagállamok képviselői. III. A borpiaci rendtartás hatályos alaprendelete a 479/2008/EK tanácsi rendelet (2008. április 29.) a borpiac közös szervezéséről, amely bizonyos 3

Harcz Zoltán: Szőlészeti-borászati szabályozás az Európai Unióban. Szaktudás Kiadó,

2001/2002, l . o . 4

Az okokról és körülményekről részletesebben lásd Szilágyi János Ede: Az európai integrációt megelőző magyar borjog története. Publicationes Universitatis Miskolcinensis Sectio Juridica et Politico, Miskolc University Press, Miskolc, (2008) XXVI/1,197-225. o. 5 A rendtartásokról lásd Szilágyi: A borpiaci rendtartás aktuális kérdései. Collega, (2005) 2, 239-246. o.; Szilágyi: Az agrártámogatások rendszere pénzügyi és közigazgatási jogi megközelítésben, kitekintéssel a borrendtartásra. Collega, (2005) 3, 915. o.; Szilágyi: A Közös Agrárpolitika 2003-as reformja - útban a teljes szétválasztás felé. Publicationes Universitatis Miskolcinensis Sectio Juridica et Politico, Miskolc University Press, Miskolc, (2005) XXIII/2, 561-576. o.; Szilágyi: Az agrár és vidékfejlesztési támogatások új rendszere: 2007. Publicationes Universitatis Miskolcinensis Sectio Juridica et Politico, Miskolc University Press, Miskolc, (2007) XXV/2, 719-733. o. Szilágyi: A KAP piacszabályozási pillére. In: Csák (szerk.): Agrárjog. 2008, Op. cit. 372-386. o. 6 Radóczné Kocsis Teréz: Szőlő- és bortermelés. Budapest, 2003, 12. o. 7 Lásd az 1493/1999/EK tanácsi rendeletet (1999. május 17.) a borpiac közös szervezéséről.

Az új borpiaci rendtartás kihívásai

595

kivételekkel (ilyen például a földrajzi árujelzőkre vonatkozó szabályozás) 2008. augusztus l-jétől lépett hatályba. A borpiaci rendtartás e keretrendeletét számos közösségi joganyag pontosítja. 8 A közösségi szabályozás azonban nem szüntette meg teljes mértékben a tagállamit (pl. a végrehajtás tekintetében), a tagállami szabályozásnak ugyanakkor kötelezően tiszteletben kell tartani a vonatkozó közösségi előírásokat. A hazai szabályozás két alappillére a hegyközségekről 9 szóló 1994. évi CII. törvény, és a szőlőtermesztésről és borgazdálkodásról szóló 2004. évi XVIII. törvény (Bortv.). IV A 2008-as bor-CMO két nagy területen hozott változást. Az egyik (a) a támogatási rendszer. Itt több szinten változtatott a Közösség a korábbi struktúrán. Egyrészt a korábbi, Világkereskedelmi Szervezet (WTO) jogával összhangban nem lévő ("sárga-dobozos') 10 ún. lepárlási támogatások nagy részét száműzték a rendtartás eszközrendszeréből. Másrészt a közösségi borászati költségvetés jelentős része vonatkozásában megtörtént a támogatások renacionalizálása, vagyis, ennek során a közösségi borrendtartásban felsorolt támogatások közül egy tagállam maga dönt arról, hogy a számára kiutalt támogatási összeg terhére melyik támogatást kívánja igénybe venni. Harmadrészt megteremtették az átjárást a közösségi bortámogatási rendszer és a KAP két nagy támogatási rendszere között; ezek az egységes támogatási

8

A 479/2008/EK keretrendelet legfontosabb bizottsági végrehajtási rendeletei a következők: a 479/2008/EK tanácsi rendelet főbb előírásainak végrehajtásáról az 555/2008/EK rendelet, a termelési potenciálról a 1227/2000/EK rendelet, a meghatározott termőhelyről származó minőségi borokról a 1607/2000/EK rendelet, a borászati eljárásokról és kezelésekről a 1622/2000/EK rendelet, a piaci mechanizmusokról a 1623/2000/EK rendelet, az ellenőrzésről a 2729/2000/EK rendelet, a harmadik országokkal való kereskedelemről a 883/200l/EK rendelet, a kísérő dokumentumokról és pincekönyvről a 884/2001/EK rendelet, a termelési és készletjelentésekről a 1282/200l/EK rendelet, a borok jelöléséről és kiszereléséről a 753/2002/EK rendelet szól. 9 A hegyközségekre vonatkozó szabályozás elemzéséről lásd Bobvos Pál: Néhány megjegyzés a hegyközségek köztestületi jellegéről. Acta Jur. et Pol. Szeged, Szeged, (2004) LXV, 543-559. o.; Fazekas Judit: A hegyközség. In: Miskolczi Bodnár Péter (szerk.) Speciális társaságok. KJK-KERSZÖV, Budapest, 2003, 135-163. o.; Fodor László: A hegyközségek. In: Csák (szerk.): Agrárjog. Novotni Kiadó, Miskolc, 2006, 282-291. o.; Szilágyi: Köztestületek az agráriumban. In: Csák (szerk.): Agrárjog. 2008, Op. cit. 259-288. o.; Szilágyi: A hegyközségek funkciói a borászati szakigazgatásban. Gazdaság és Jog, (2008) 5, 12-18. o. 10 A WTO támogatásainak rendszeréről lásd részletesebben Szilágyi: Eredetvédelmi kérdések a borjogban. Novotni Kiadó, Miskolc, 2009, 103-104. o.

596


rendszer (Single Payment Scheme, SPS) 11 és a vidékfejlesztés. Nagyrészt a támogatási rendszerhez kapcsoltan integrálták a Göteborgi Nyilatkozattal összhangban a környezetvédelmi követelményeket is a bor-CMO vonatkozásában. A változások másik (b) nagy területe az eredetvédelemmel függ össze, amely vonatkozásában a tagállamok 2009 augusztusáig élő viszonylag nagy szabadságát a közösségi rendszer szigorúbb rendszere váltja. V A borpiaci rendtartás szerteágazó szabályozásának részletekbe menő ismertetése egy rövid tanulmány keretei között nem lehetséges. Jelen munkában elsődlegesen azon intézményekre koncentráltunk, amelyek a gyakorlat számára különösen sok problémát vetnek fel. Ezek, a borrendtartás hatályának ismertetését követően: a telepítés szabályozása (termelési potenciál), az eredetvédelem még számos ponton függőben lévő előírásai (földrajzi árujelzők), és a borrendtartás támogatásai. 12 2. A borpiaci rendtartás hatálya I. A borpiaci rendtartásra vonatkozó közösségi joganyag legfontosabb területei a következők: (a) támogatási intézkedések, (b) szabályozási intézkedések, mint (bl) borászati eljárások, (b2) borok földrajzi árujelzői és hagyományos kifejezések, (b3) címkézés, (b4) termelői és ágazati szervezetek, (c) harmadik országokkal folytatott kereskedelem, és (d) termelési potenciál. Lényes, hogy az EU borjoga nem foglal magában szaporítóanyag-kérdéseket rendező szabályokat (az EU-ban ezek a növényegészségügyi szabályozás részét képezik), csemegeszőlő 13 (tehát elsődlegesen étkezési célra szánt szőlő) termesztést és forgalmazást rendező szabályokat (ezek a gyümölcs rendtartás hatálya alá tartoznak) és jövedéki kérdéseket rendező szabályokat. 14

" Az SPS-ről lásd részletesebben Csák-Olajos: Az egyszerűsített kifizetési rendszer bevezetése a tagállami közigazgatási és bírósági rendszerbe. Journal of Agricultural and Environmental Law, (2008) 5, 31-42. o. 12 A szőlő, mint mezőgazdasági üzem adásvételéhez lásd még Csák: Termőföld tulajdonszerzés korlátai. In: Csák (szerk.): Agrárjog. 2008, Op. cit. 109-110. o.; Olajos: Speciális tulajdonszerzések az erdő- és vízgazdálkodás, valamint a szőlőtermesztés területén. In: Csák (szerk.): Agrárjog. 2008, Op. cit. 121-123. o. 13 Csemegeszőlő, az a szőlőfajta, amelynek termését elsődlegesen étkezésre használják fel. Ezzel szemben a borszőlő termését rendszerint borkészítésre használják fel, míg az alanyszőlőt szaporítóanyag előállítására illetve oltványkészítés céljából termesztik (Bortv. 2. § 10-12. pont). 14 Vö. Mikulás Ildikó: Az Európai Unió szőlészeti és borászati szabályozása. Szemelvények a közös borpiaci szabályozásból és egyes tagállamok gyakorlatából. Hegyközségek Nemzeti Tanácsa, Budapest, 2001, 11-25. o.; Sidlovits Diána: A szőlő- és


597

II. A tárgyi hatály szempontjából lényeges kérdés a borászati termékek köre. A borpiaci rendtartás 15 illetve a magyar bortörvény 16 hatálya alá tartoznak egyrészt a bort, mint egyfajta végterméket megelőző mezőgazdasági termékek (pl. a csemegeszőlőtől eltérő friss szőlő, a szőlőmust, a szőlőlé), másrészt a borászati végtermék különböző típusai (pl. az újbor, a bor, a pezsgő, a borpárlat), harmadrészt a különböző borászati melléktermékek (törköly, seprő). Ezen termékek definícióit a közösségi joganyag és a hazai előírások részletesen szabályozzák. A szabályozás szempontjából különös jelentőséggel bírnak a borok különböző minőségi kategóriái. II. 1. Az 1493/1999/EK rendeletben szabályozott borrendtartás még a borok minőségi követelmények szerinti osztályozása szerint megkülönböztetett asztali bort (melynek egyik speciális fajtája a földrajzi jelzéssel ellátott asztali bor: a tájbor) és meghatározott termőhelyről származó minőségi bort (m.t. minőségi bor). Ezek közül a m.t. minőségi borok képviseltek (illetve 2009 augusztusáig még képviselnek) magasabb minőségi kategóriát, 17 amelyek esetében többek között nagy jelentősége volt e borok eredetének és a hozzájuk kapcsolódó földrajzi árujelzőknek is. Az asztali és a m.t. minőségi borok közötti megkülönböztetés jelentősége a rájuk vonatkozó szabályok szintjén is jól elkülönült. így mivel a feleslegek elsősorban az asztali borok esetében halmozódtak fel, ezért a piacszabályozási intézkedések is elsősorban az asztali borokra vonatkoztak. Velük szemben a minőségi borok különleges státuszt élveztek, lévén általában stabil piacokkal rendelkeztek. Ezért az EU nem szólt bele e minőségi termékek speciális szabályozásába, csak keretszabályokkal igyekezett a versenyegyenlőséget biztosítani. Esetükben döntő mértékben nemzeti szabályozás érvényesült. A m.t. minőségi borok magasabb kategóriáját képviselték a védett eredetű borok (amelyekre speciális előírások vonatkoznak; jogszabály alapján pl. ilyen védett eredetű bor például az egri bikavér, debrői hárslevelű), és a védett eredetű borok speciális magában a Bortv.-ben szabályozott - típusát megtestesítő tokaji borkülönlegességek, amely utóbbiak

bortermelésre vonatkozó szabályozás. In: Borjog-tár c. CD, Hegyközségek Nemzeti Tanácsa, 2004. június 30. 15 A 479/2008/EK tanácsi rendelet 1. cikk (1) bekezdése a tárgyi hatály szempontjából visszautal az 1234/2007/EK tanácsi rendelet 1. cikk (1) bekezdésére ill. I. mellékletének XII. részére. Utóbbi rendelet értelmében borászati tennék: friss szőlő (csemegeszőlő kivételével), szőlőlé, szőlőmust, bor, szőlőtörköly, borseprő (utóbbi kettő tipikusan melléktermék a borászati eljárások során). 16 Lásd a Bortv. 14. § (1) bekezdését. 17 A megkülönböztetés alapja lehet a természetes eredetű cukor mennyisége, a meghatározott termőhelyről származás, a szőlőfajta, a jellemző íz/zamat/illat.


598

előírásai (a csatlakozási tárgyalások eredményeként) nagymértékben eltérnek a közösségi borjog általános szabályaitól. II.2. A 479/2008/EK tanácsi rendelet ezzel szemben már nem használja sem az asztali bor, sem a m.t. minőségi bor kategóriáit. A rendtartás alapkategóriájának a 'bor' 1 8 tekinthető. A minőség kifejezésére az új rendtartás alapján 2009 augusztusától a földrajzi származás szolgál. Ennek megfelelően beszélhetünk 'földrajzi árujelzővel' ellátott borokról, amelynek két alkategóriája az 'eredetmegjelöléssel' illetve a 'földrajzi jelzéssel' ellátott bor. Magyarország számára ez a változás különösen nagy kihívásokat rejt magában (részletesebben lásd még alább). III. Speciális a borrendtartás szabályozásának alapját képező időbeli hatály is. A borászati termékekre vonatkozó bortermelési év (az ún. 'borászati év') minden év augusztus l-jén kezdődik és a következő év július 31-én ér r

I9

veget. IV A borrendtartás szempontjából különös jelentősége van a területi hatálynak is. Ennek kapcsán abból kell kiindulni, hogy a Földön ill. Európában nem mindenhol van szőlőtermesztésre alkalmas éghajlat (hazánk területe pl. a szőlőtermesztés északi határánál található). 20 IV. 1. A területi hatály szempontjából van jelentősége az adott ország szőlőtermő övezeti besorolásának. Az egyes szőlőtermő övezeteket, és azt hogy az egyes országok melyik övezetbe tartoznak a borpiaci rendtartás alaprendelete határozza meg. 21 Magyarország a csatlakozási tárgyalások eredményeként a C ľ szőlőtermő övezetbe lett besorolva. 22 A szőlőtermő övezet zónabeosztásának 18

A bor közösségi fogalmát a 479/2008/EK tanácsi rendelet IV mellékletének 1. pontja tartalmazza. A fogalommal kapcsolatos közösségi jogértelmezés tekintetében lásd a C75/90. sz., Roger Guitard elleni büntetőeljárás ügye (1991. július 25-én hozott ítélet, előterjesztő bíróság: Tribunal Correctionnel de Carcassonne). 19 Lásd a 479/2008/EK tanácsi rendelet I. mellékletének 1. pontját. 20 Az éghajlatváltozás ugyanakkor nagy valószínűséggel rövid időn belül jelentősen változtatni fog ezen az állapoton; lásd Európai Unió Bizottsága: Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásról szóló fehér könyv kísérődokumentuma. Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás: mit jelent ez Európa mezőgazdasága és vidéki területei számára? Brüsszel, Sec(2009) XXX végleges. 21 Lásd 479/2008/EK tanácsi rendelet IX. mellékletét. 22 A csatlakozást követően Magyarország C I. b)' szőlőtermő övezetbe került besorolásra, ami többek között azért érdekes mert pl. a tokaji név használatára szintén jogot formáló Szlovákia eltérő besorolást kapott. Ez pedig azt eredményezte, hogy a tokaji névvel jelölt terület egyes részeire eltérő közösségi előírások vonatkoztak. A tokaji-ügy egyéb vonatkozásainak közösségi megítélése kapcsán lásd Európai Közösségek Bizottsága: A Bizottság jelentése a Tanácsnak a Tokaj-ról. Brüsszel, 2006.12.19., COM(2006) 837.; illetve lásd továbbá: C-347/03. sz., Regióne Autunoma


599

azért van jelentősége, mivel a közösségi szabályozás az egyes borászati eljárásokat (pl. alkoholtartalom-, illetve savtartalom növelése, savtompítás) az övezeti besorolástól függő határértékek mentén határozza meg. IV.2. A borok minőségének meghatározása szempontjából 2009 augusztusáig van jelentősége a közösségi meghatározott termőhely területi lehatárolásnak, amely nemzeti végrehajtásánál a tagállamok nagy szabadságot kaptak. 23 Magyarország vonatkozásában is megszületett a meghatározott termőhely magyar definíciója 24 (amely meghatározott termőhelyek a Bortv. értelmében az eredetmegjelölések alapjául szolgálnak 25 ), illetve ennek kapcsán a gazdag magyar hagyományok alapulvételével számos ponton megreformálták a m.t. minőségi borok kapcsán alkalmazható területi elnevezések rendszerét. Ezek alapján vehetjük számba a (kisebb egységtől haladva a nagyabb területi egység felé) borvidéki dülő, borvidéki település, borvidéki körzet, borvidék és borvidéki régió kategóriákat; ezek közül lényegében csak a borvidék és borvidéki régió tekinthető meghatározott termőhelynek a közösségi jog alkalmazásában. 26 Mindezen kategóriától részben eltérhet(ett) a védett eredetű borok földrajzi helyeinek lehatárolása. 27 A tájborok neveiben alkalmazható földrajzi jelzések nevei elkülönült területi csoportokra vonatkoznak. 28 A 479/2008/EK tanácsi rendelet 2009 augusztusától hatályba lépő eredetvédelmi rendelkezéseinek végrehajtására vonatkozó EK bizottsági rendelet Friuli-Venezia Giulia és Agenzia Regionale per lo Sviluppo (ERSA) kontra Ministero per le Politiche Agricole e Forestale és Regióne Veneto ügy (2005. május 12-én hozott ítélet). 23 A meghatározott termőhelyek lehatárolásával kapcsolatos tagállami hatáskör kapcsán lásd: 141/87. sz., Európai Közösségek Bizottsága kontra Olasz Köztársaság ügy (1989. április 25-én hozott ítélet). 24 Lásd a Bortv. 2. § 4. pontját. 25 Lásd a Bortv. 2. § 25. pontját. A magyar borok esetén - az 1493/1999/EK tanácsi rendelet felhatalmazása alapján - a földrajzi árujelzők nemzeti szabályai, tehát az 1997. évi XI. törvény rendelkezései irányadók 2009 augusztusáig. 26 A meghatározott termőhelyek és a kapcsolódó kisebb területi egységek neveit a 97/2004. FVM rendelet 2. melléklete tartalmazza. 27 A védett eredetű bor definíciójáról lásd a Bortv. 2. § 26. pontját. A védett eredetű borok szabályairól lásd: Bortv. 32-39. § (tokaji borvidék speciális szabályai), 130/2003. FVM rendelet az egri borvidék védett eredetű borairól, 91/2005. FVM rendelet a Villányi borvidék védett eredetű borairól, 11/2006. FVM rendelet az Izsáki Arany Sárfehér védett eredetű borairól, 12/2006. FVM rendelet a Nagy-Somlói borvidék védett eredetű borairól, 174/2008. FVM rendelet a Tihanyi védett eredetű borról. 28 Lásd a Bortv. 2. § 24. pontját, és a tájborok elnevezéseit tartalmazó 97/2004. FVM rendelet I. mellékletét.

600


kiadására- a kézirat lezárásakor (2009. május 7.) - még nem került sor, és ennek megfelelően még a kapcsolódó magyar szabályozás sem tisztult le. Kérdéses ugyanis, hogy a korábbi borkategóriákhoz kapcsolódó, minőséget kifejező területi egységek rendszerét mennyiben veszi majd át a magyar jogalkotó. IV.3. A magyar szabályozás szempontjából bír jelentőséggel a házikerti szőlőterület és az árutermő szőlőterület közötti megkülönböztetés. A közöttük lévő eltérés alapja a terület nagysága, ugyanis a házikerti szőlő, amelynek területe az 500 négyzetmétert nem haladja meg, míg árutermő szőlő az, amelynek területe meghaladja az 500 négyzetmétert. 29 A megkülönböztetés jelentősége, hogy a szigorúbb előírások (pl. szőlőtelepítésre) elsődlegesen az árutermő szőlőkre vonatkoznak, ugyanis potenciálisan ezek lehetnek képesek borfeleslegek produkálására. 3. A szőlőtelepítés szabályai A borrendtartás szabályainak továbbra is lényeges célkitűzése (a KAP céljainak teljesítésén túl) a borpiacon jelentkező túlkínálat leküzdése. A piaci egyensúly megteremtése érdekében a termelési potenciállal kapcsolatos intézmények a szőlő művelési ágú földek tulajdonosait korlátozzák a használati (hasznosítási) joguk gyakorlásában. A munkánk folytatásban a termelési potenciállal foglalkozó rendelkezések közül a telepítéssel (és kapcsolódóan a telepítési jogokkal, mint vagyoni értékű jogokkal) kívánunk bővebben foglalkozni. 30 A szőlőtelepítés jogintézménye kapcsán számos közösségi és magyar jogszabályt kell együttesen alkalmaznunk. A közösségi jogforrások közül a 479/2008/EK rendelet V címe, illetve az ezt pontosító 1227/2000/EK rendelet bír jelentőséggel, a hatályos magyar joganyagból pedig a Bortv. telepítéssel és újratelepítési joggal kapcsolatos szabályai, a mezőgazdasági támogatási eljárásról szóló 2007. évi XVII. törvény vagyoni értékű jogokra vonatkozó 29

Meg kell, hogy jegyezzem azt, hogy a területi nagyság meghatározásánál a Közösség nem követeli meg az 500 négyzetmétert, sőt véleményem szerint a 1000 négyzetméter is lehetett volna a két szőlőterület közötti megkülönböztetés alapja (mint ahogy 2007 decemberében történt hegyközségi törvény módosítás ezen területi nagyságot veszi alapul pl. a tagsági kérdéskör eldöntésénél), és ezzel több területet vonhatunk volna ki a szigorú uniós előírások hatály alól. 30 A telepítési jogok szabályozásáról más tagállamokban lásd Gyurán Ildikó: A telepítési jogok rendszere Európában. Publicationes Universitatis Miskolcinensis Sectio Juridica et Politico, Miskolc University Press, Miskolc, (2008) XXVI/2, 577-596. o.; illetve Gyurán: The future of planting rights. In: Stipta István (szerk.): Miskolci Egyetem Doktoranduszok Fóruma (2007. november 13., Miskolc,). AJK szekciókiadvány. Miskolci Egyetem, Miskolc, 2008,49-54. o.


601

szabályai illetve a szőlőtermelési potenciálról szóló 162/2008. (XII. 18.) FVM. rendelet érdemel kiemelést. A közösségi és a nemzeti szabályozás viszonya kapcsán megállapítható, hogy bár a rendeletek minden tagállam számára kötelező érvényűek, azonban mivel ezek a közösségi normák a szabályozásnak csak a kereteit adják, ezért sok kérdést nyitva hagynak, illetve tagállami hatáskörbe utalnak. így számos keretszabályt a tagállami szabályozás tölt ki tartalommal. Szőlőtelepítés a földterület beültetése szőlővel (ideértve a terület előkészítését, a támberendezés létesítését és az ültetvény ápolását) a termőre fordulásig. A termőre fordulás ideje a negyedik, ha a termőre fordulást rendkívüli időjárás késlelteti, az ötödik vegetációs időszak vége. 31 A szőlőtelepítés során a következőkben először részletesen szólunk a telepítési jogokról, majd ezt követően a szőlőtelepítés (kivágás) általános eljárási szabályairól. 3.1. A telepítési

jogok

Telepítési jogok az új telepítési jog, az újratelepítési jog, a jogtartalékból adott telepítési jog. 32 A mezőgazdasági támogatási eljárásról szóló törvény alapján az új telepítési jog és az újratelepítési jog "mezőgazdasági vagyoni értékű jognak' minősül. 33 Ugyanezen törvény értelmében a „mezőgazdasági vagyoni értékű jogok nemzeti tartalékát képező vagyoni értékű jogok a Magyar Állam tulajdonában" [sic/] vannak. 34 A törvény ezen rendelkezése egyébiránt nincs összhangban a Polgári Törvénykönyv (Ptk.) hatályos szabályaival ugyanis, a Ptk. szerint ugyanis „minden birtokba vehető dolog" lehet tulajdonjog tárgya. A Ptk. szabályai ráadásul a rendhagyó dolgok kategóriái között sem nevesíti a vagyoni értékű jogokat. 35 Az új Ptk. 2008-as szövegtervezetében a jogalkotó

31

Bortv. 2. § 19. pont. Az 1999-es közösségi bor-CMO ismerte a a jogtartalékból adott telepítési jognak egy további fajtáját is, az ún. 'újonnan létrehozott telepítési jogot' Lásd Szilágyi: Borpiaci rendtartás, mint a piacszabályozás speciális termékpályája. In: Csák (szerk.): Agrárjog. 2008, Op. cit. 391-394. o.; Radóczné: Közös piaci rendtartások hazai alkalmazása. Szőlő- bor. Perfekt Kiadó, Budapest, 2003, 13. o. 33 2007. évi XVII. törvény 9. § n) 4. pontja. 34 2007. évi XVII. törvény 75. § (1) bek. E vagyoni értékű jogok tekintetében a tulajdonosi jogokat a Magyar Állam nevében a mezőgazdasági és vidékfejlesztési támogatási szerv gyakorolja. A mezőgazdasági és vidékfejlesztési támogatási szerv e vagyoni értékű jogokat elkülönítetten kezeli és tartja nyilván. 35 Ptk. 94. §. 32

602


ugyanakkor már - gondolva a probléma megoldására - a vagyoni értékű jogot is dolognak minősíti, törvény ilyen tartalmú rendelkezése esetén. 36 A túltermelés következményeit megakadályozandó a borszőlőfajták telepítése 2015. december 31-ig tilos (amely tilalmat a tagállamok saját területükön fenntarthatják 2018. december 31-ig), kivéve, ha a telepítés telepítési jog alapján történik. 37 E szabály megszegésének következményei meglehetősen szigorúak, ugyanis a tilalom ellenére telepített szőlőt ki kell vágni: az ilyen kivágás költségeit az érintett termelő viseli. 38 Főszabályként a Bortv. a tilalmat tovább részletezi annyiban, hogy a telepítési (illetve kivágási) engedélyeztetési eljárást az árutermő (vagyis 500m 2 -nél nagyobb) szőlőültetvényekre írja elő. 39 Az egyes telepítési jogokról a következőket érdemes kiemelni. I. Új telepítési jog. A tagállamok új telepítési jogokat adhatnak a termelőknek olyan területek tekintetében, amelyeket (a) új telepítésre szántak kisajátítás keretében, (b) szőlészeti kísérletekre szántak, (c) oltványiskoláknak szántak, (d) melyek szőlészeti-borászati termékei kizárólag a termelő családi fogyasztását szolgálják. Az új telepítési jogot az a termelő gyakorolhatja, akinek odaítélték, arra a célra, amelyre a jogokat kapta. Az új telepítési jogokat az odaítélést követő második borászati év vége előtt fel kell használni. 40 Amennyiben nem a jogszabályokban meghatározott célra, illetve nem a megadott ideig használják fel az új telepítési jogot, akkor e jogokat egy (későbbiekben bemutatásra kerülő) jogtartalékba kell helyezni. II. Újratelepítési jog. A tagállamok újratelepítési jogot adnak azoknak a termelőknek, akik egy szőlőültetvényt kivágtak. Fontos ugyanakkor kiemelni azt, hogy nem jár újratelepítési jog a kivágással érintett olyan területek tekintetében, amelyekre kivágási támogatást nyújtottak. 4 ' Magyarországon az 1996. május 1. után engedéllyel végzett ültetvénykivágások alapján áll fenn újratelepítési jog, amelyet a termelő a kivágástól számított nyolcadik borpiaci év végéig jogosult felhasználni. Az ezen időszak alatt fel nem használt újratelepítési jogok a telepítési jogtartalék részét képezik, amelyet a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal (MVH) Központi hivatala vezet. 42 36

2008. júniusi normatervezet (T/5949, iromány) Negyedik Könyv Dologi jog, Második rész - A tulajdonjog, 1. Cím - A tulajdonjog általános szabályai, II. fejezet - A tulajdonjog tárgyai; 4:15 § (2) bekezdése. 37 479/2008/EK rendelet 90. cikk. 38 479/2008/EK rendelet 85. cikk.; 162/2008. FVM rendelet 7. §. 39 Bortv. 7. § (1) bek. A főszabályt azonban tovább cizellálja a 162/2008. FVM rendelet 4. § (7) bek. 40 479/2008/EK rendelet 91. cikk. 41 479/2008/EK rendelet 92. cikk (1) bek. 42 Bortv. 10. § (1) bek.


603

A közösségi jog ugyanakkor arra is lehetőséget ad a tagállamok számára, hogy újratelepítési jogot adjanak azoknak a termelőknek, akik vállalják, hogy kivágnak egy szőlőültetvényt. 43 Az újratelepítési jogokat főszabályként abban a gazdaságban kell felhasználni, amelynek a jogokat adták. A tagállamok ezenkívül azt is előírhatják, hogy ezeket a jogokat kizárólag azon a területen lehet felhasználni, ahol a szőlőt kivágták. Mindettől eltérve a tagállamok úgy dönthetnek, hogy az újratelepítési jogok részben vagy egészben átruházhatók egy azonos tagállamon belüli, másik gazdaságra, a következő esetekben (a) ha az adott gazdaság egy részét átruházzák az előbb említett másik gazdaságra, vagy (b) ha az utóbbi gazdaság területeit ( b l ) földrajzi árujelzővel ellátott bor előállítására, vagy (b2) oltványiskolák müvelésére szánják. 44 A termelők újratelepítési jogukat nem csak másik gazdaságra ruházhatják át, hanem arra a nemzeti (regionális) jogtartalékra is, amely az adott tagállam fel nem használt telepítési jogait tartalmazza. 45 Magyarországon az újratelepítési jog az árutermő borszőlő ültetvény engedélyezett kivágásával keletkezik. Az újratelepítési jog a kivágott ültetvénnyel megegyező nagyságú területre vonatkozik. A jogosult az újratelepítési jogát Magyarországon bárhol, a használatában vagy tulajdonában lévő szőlőültetvény telepítésére alkalmas földrészleten felhasználhatja a kivágást követő nyolcadik borpiaci év végéig, vagy másra átruházhatja. 46 Az engedéllyel történt kivágást követően a hegybíró az újratelepítési jog keletkezéséről szóló határozatát közli a jogosulttal. Az újratelepítési jogot a jog keletkezésétől annak felhasználásáig, ennek hiányában a jog keletkezésétől számított nyolcadik borpiaci év végéig azon hegyközség hegybírója tartja nyilván az ültetvénykataszter részeként, amelynek illetékességi területén történő kivágással a jog keletkezett. A kivágást követő nyolcadik borpiaci év végéig fel nem használt újratelepítési jogok térítésmentesen átkerülnek az MVH által vezetett központi jogtartalékba. 47 Amennyiben a jogosult az újratelepítési jog átruházása mellett dönt, akkor az újratelepítési jog átruházásáról szóló szerződés eredeti példányát - a megkötéstől számított tizenöt napon belül - az átvevőnek meg kell küldenie az MVH részére jóváhagyás céljából. Az újratelepítési jog átruházására irányuló szerződés benyújtásával egyidejűleg kell benyújtani a hegybíró által, az átadó kérelmére kiállított hatósági bizonyítványt arról, hogy az 43

Ilyen esetben a kijelölt terület kivágását legkésőbb az azon új szőlőültetvények telepítését követő harmadik év végéig kell elvégezni, amelyekre az újratelepítési jogot adták. 479/2008/EK rendelet 92. cikk (2) bek. 44 479/2008/EK rendelet 92. cikk (4)-(5) bek. 45 479/2008/EK rendelet 93. cikk (4) bek. 46 162/2008. FVM rendelet 9. §. 47 162/2008. FVM rendelet 10. §.

604


átadó rendelkezik az átruházni kívánt újratelepítési joggal. 48 Az újratelepítési jogot csak az MVH jóváhagyását követően lehet az átvevő részére átvezetni. Az átvevő a szerződést és a jóváhagyásról szóló határozatot köteles a jog keletkezéséről határozatot hozó hegybírónak (illetve a felhasználás területe szerint illetékes hegybírónak) bemutatni és kérni, hogy a változást az ültetvénykataszterben vezessék át. Az ültetvénykataszterben való átvezetés tényéről a hegybíró a külön jogszabályban meghatározottak szerint határozatot ad ki, és a határozat egy példányát megküldi az M V H részére is.49 Végezetül kiemelendő, az újratelepítési jog, mint vagyoni értékű jog kapcsán, hogy az általa felvetett - fentebb már kifejtett - magánjogi dogmatikai nehézségeken túl kérdéses lehet e jog közjogi, jelesül alkotmányjogi megítélése is. A mezőgazdasági üzemekre vonatkozó szabályozás kialakításában bár még ma is fontos szerep jut a tagállamoknak; a közösségi borrendtartás komoly korlátozást vezet be a telepítési jogokon keresztül a tulajdonjogra. A telepítési jogok rendszerének tulajdonjogot korlátozó sajátossága egyes tagállamok jogában ugyanakkor nem nyert akadálytalanul elismerést. így például Németországban 1958. július 10-én az 1937. március 1-jei élelmiszerjogi rendelet telepítési szabályozását a Szövetségi Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek nyilvánította. Az alkotmánybírósági jogértelmezés azonban érdekesen megváltozott 1967. február 14-én, amikor is a Szövetségi Alkotmánybíróság a borgazdálkodási törvény telepítés korlátozását alkotmányosnak minősítette. 50 Kérdésként merülhet fel, hogy a magyar Alkotmánybíróság miként döntene egy hasonló beadvány kapcsán. Nos, a helyzet úgy alakult, hogy a magyar Alkotmánybíróságnak a SPS törvény-tervezetével kapcsolatban lesz lehetősége kifejteni a kérdéssel (értsd vagyoni értékű jogok és tulajdonjog) kapcsolatos álláspontját. 51 III. Jogtartalékból vett telepítési jog. A termelési potenciállal való gazdálkodás javítása érdekében a tagállamok nemzeti vagy regionális telepítési jogtartalékokat hoznak létre. A következő, az előírt időszak során fel nem használt telepítési jogok utalandók a nemzeti vagy a regionális jogtartalékba: (a) 48

162/2008. FVM rendelet 11. §. 162/2008. FVM rendelet 11. §. 50 Koch, Hans-Jörg: Zeittafel zur Geschichte der deutschen Weingesetzgebung mit Ausblicken auf verwandte Rechtsquellen und grundlegende Forschungen auf dem Gebiet der Weinbehandlung. In: Koch: Weinrecht Kommentar. Deutscher Fachverlag, Frankfurt am Main, 2004, 13-14. o. 51 A vonatkozó magyar törvényt az egységes mezőgazdasági támogatási rendszer bevezetéséről és működtetéséről a köztársasági elnök 2008. november 12-én véleményezésre megküldte az Alkotmánybíróságnak. Lásd a köztársasági elnök II1/04742-1/2008. sz. indítványát.

49


605

új telepítési jogok; (b) újratelepítési jogok; (c) a jogtartalékból odaítélt telepítési jogok. 52 A tagállamok a két formában adhatnak jogtartalékba helyezett jogokat. Egyrészt pénzügyi ellenszolgáltatás nélkül olyan, negyven évnél fiatalabb termelőknek, akik megfelelő szakmai képzettséggel és hozzáértéssel rendelkeznek, először hoznak létre gazdaságot és ők a gazdaság vezetői. Másrészt nemzeti vagy adott esetben a regionális pénzalapokba való befizetés fejében azoknak a termelőknek, akik olyan szőlőültetvények létrehozására szándékoznak felhasználni e jogokat, amelyek termése biztos felvevő piaccal rendelkezik. 53 A jogtartalékba helyezett telepítési jogokat legkésőbb azt a borászati évet követő ötödik borászati év végéig lehet kiadni, amelynek során a jogokat a jogtartalékba helyezték. Azok a jogok, amelyeket ez alatt az idő alatt nem adnak ki, az időszak lejártával érvényüket vesztik. A jogtartalékból adott telepítési jogokat legkésőbb azt a borászati évet követő második borászati év vége előtt kell felhasználni, amelynek során a jogokat adták. Az ezen időszak alatt fel nem használt, jogtartalékból nyújtott telepítési jogokat a jogtartalékba kell helyezni. 54 3.2. A telepítés és kivágás eljárási

szabályai

A magyar szabályozás több szempontból is korlátozza a telepíthető szőlőfajták körét. 55 Árutermő szőlőt a M V H engedélye alapján lehet telepíteni illetve kivágni. Az engedély iránti kérelmet a (jogszabályban meghatározott illetékességű) hegyközség hegybírájához kell benyújtani, aki azt javaslatával kiegészítve küldi az MVH-hoz 8 napon belül. 56 A telepítési, illetve kivágási engedély iránti kérelmet a telepítés, illetve a kivágás tervezett megkezdése előtt legalább kettő hónappal a kérelemben megjelölt terület fekvése szerint illetékes hegybíróhoz kell benyújtani. 57 A jogszabályi előírásoknak megfelelő kérelmet az MVH PKI határozatával engedélyezi. Az engedély legfeljebb három évig érvényes, az érvényességi időt az engedélyen fel kell tüntetni. 58 Az engedélyes telepítés esetén az ültetés tényét, a kivágás esetén pedig annak megtörténtét a befejezéstől számított 15 napon belül köteles a hegyközségnek és a Mezőgazdasági 52

479/2008/EK rendelet 93. cikk (1), (3) bek. 479/2008/EK rendelet 94. cikk (1) bek. 54 479/2008/EK rendelet 94. cikk (3)-(4) bek. 55 Bortv. 5-6. §. 56 Bortv. 7. §. 57 162/2008. FVM rendelet 4. § (1) bek. 58 162/2008. FVM rendelet 5. § (l)-(2) bek. 53

606


Szakigazgatási Hivatalnak bejelenteni. A hegybíró a telepítés ill. kivágás tényét bejegyzi a szőlőültetvény kataszterébe. A hegybíró a hozzá beérkezett adatokat továbbítja - többek között - az illetékes hegyközségi tanácsnak, a MVH-nak. 5 9 4. A bor-eredetvédelem I. A bor minőségének meghatározása nem egyszerű feladat. A borminőséget meghatározó tényezőket többféleképpen is lehet csoportosítani, amelynek egyik kategorizálását az egri Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet adta. 60 E tényezők a termőhely, a szőlőfajta, az évjárat és az emberi tényező (technológia). Mindezen minőséget befolyásoló tényezők közül a földrajzi eredet az, amelynek védelme az utóbbi évtizedekbe különösen előtérbe került; mint utaltam rá a 2008-ban elfogadott bor-CMO alapján a borok minőségének kifejezésére 2009 augusztusától kizárólag a földrajzi eredet alapján van mód 6 ' (a minőség védelmének ilyen jellegű meghatározását nevezik latin eredetvédelmi modellnek 62 ). II. A földrajzi eredet védelmére a nemzetközi jogösszehasonlítás alapján - több (egymást inkább kiegészítő, mint kizáró) mód és jogintézmény létezik. Ezen jogintézmények között különösen a következők tekinthetők tipikusnak: 63 versenyjog, szerződésen kívüli károkozás, együttes ill. tanúsító védjegy, sui generis földrajzi árujelzők, közigazgatási védelem. Mivel a borok esetén az Európai Unión belül különösen a sui generis földrajzi árujelzőkre vonatkozóan találhatunk speciális szabályozást, ezért a továbbiakban ezzel 59

Bortv. 8. § és 162/2008. FVM rendelet 6. §. Gál Lajos: A termőhely szerepe az egyedi borjelleg kialakításában. In: VII. Szőlészeti - Borászati Konferencia. [Előadás összefoglaló füzet.] Eger, 2006. január 25-27., 13. o. Az ún. Exportur-ügyben az EK Bíróság még más minőségfelfogásból indult ki. Lásd C-3/91. sz., Exportur SA kontra LOR SA és Confíserie du TECH SA ügy (1992. november 10-én hozott ítélet). Az ügy jelentőségéről a földrajzi árujelzők és a védjegyek viszonylatában lásd még Perez, Félix: In legal terms, distinguishes GIs from trade marks? AIDV/IWLA Bulletin, (2004) 34, 14-19. o. 62 Az eredetvédelmi modellekről így a latin mellett a germán eredetvédelmi modellről lásd MIKULÁS Ildikó - SZABÓ Borbála: A minőségi borok szabályozása az EU-ban és egyes tagállamokban. Borászati Füzetek, (2000) 6, 39-40. o.; MIKULÁS: Borkategóriák és eredetvédelem. Borászati Füzetek, (2002) 2, 47. o. Klarmann, Philipp: Qualitätsweinprüfung und Verwaltungsverfahren. Verlag im Internet, Mainz, 2001, 8. o. 63 Höpperger, Marcus: Geographical indications in the international arena the current situation. In: International Symposium on Geographical Indications (WIPO and SAIC). (Peking, Kína, 2007. június 26-28.); 4. o.; forrás: http://www.wipo.int/meetings/en/details.jsp?meeting_id=13243; 2007. november 3., 14 o. 60


607

foglalkozunk (azaz e tanulmányban mindezek alapján a földrajzi árujelzők intézményét, mint az eredetvédelem egy szűkebb értelemben vett megközelítését kezeljük). 64 III. A 479/2008/EK rendelet eredetvédelemre vonatkozó előírásai 2009 augusztusától lépnek hatályba. A rendelkezésekkel megszűnik a tagállamok azon nagyfokú szabadsága, hogy a borokra vonatkozó földrajzi árujelzők szabályait saját hatáskörükben állapítsák meg. A borok földrajzi árujelzőinek új, közösségi szabályai mindezek mellett illeszkednek ahhoz az európai tendenciához, amely 1992-ben általános jelleggel - kivéve a borokat és szeszes italokat - szabályozta a mezőgazdasági termékek és élelmiszerek földrajzi árujelzőinek szabályait. A borok - és a nem sokkal újraszabályozott szeszes italok - földrajzi árujelzőinek szabályozása sokban hasonlít a WTO egy panel-jelentésének hatására újrakodifikált - általános előírásokra. 65 A borok földrajzi árujelzői - hasonlóan az mezőgazdasági termékekre és élelmiszerekre vonatkozó általános közösségi rendszerhez két típusba sorolhatók; ezek az eredetmegjelölések és a földrajzi jelzések. A borászati termékek vonatkozásában a következő fontos eltérések vannak a két típus között. Az eredetmegjelölések (pl. 'tokaji' 'egri', 'villányi') szorosabb kapcsolatot tükröznek a termék minősége és a földrajzi hely között azáltal, hogy a bor készítésére felhasznált kizárólag vitis vinifera fajtához tartozó szőlő egészének a földrajzi helyről kell származnia (és az előállításnak is ott kell történnie). Az eredetmegjelöléssel ellátott bor különleges minőségének oka a földrajzi környezeten túl a természeti és emberi tényezőben keresendő. Az eredetmegjelöléssel szemben a földrajzi jelzés (pl. 'felső-magyarországi' 'balatonmelléki') nem jelez olyan szoros kapcsolatot a termék minősége és a földrajzi hely között, ugyanis elegendő a bor készítésére felhasznált szőlő amely lehet a vitis vinifera és a vitis nemzetség kereszteződéséből létrejött szőlőfajta gyümölcse is - 85%-ának a földrajzi helyről származása is (igaz, hogy a bor készítésének ugyanúgy az adott földrajzi helyen kell történnie). A földrajzi

64

Az eredetvédelem eltérő megközelítéséről lásd Botos Ernő: Tisztázandó kérdések az eredetvédelemben. Borászati Füzetek, (1998) 2, 4. o., Botos Ernő Péter: A hazai védett eredetű borok fejlődése. Bor és Piac, (2004) 8-9, 21. o., Tattay Levente: A szellemi alkotások joga. Szent István Társulat, Budapest, 2007, 360. o., Tattay: A bor és az agrártermékek eredetvédelme. Mezőgazda Kiadó, Budapest, 2001, 79. o. 65 Lásd a 2081/92/EGK tanácsi rendeletet felváltó 510/2006/EK tanácsi rendeletet (2006. március 20.) a mezőgazdasági termékek és élelmiszerek földrajzi jelzéseinek és eredetmegjelöléseinek oltalmáról. A WTO eljárásáról illetve a közösségi földrajzi árujelzők rendszereinek összehasonlításáról lásd Szilágyi: Eredetvédelmi kérdések a borjogban. Op. cit. 204-344. o.

608


jelzés e mellet csak a földrajzi környezetnek tulajdonítja a termék különleges minőségét, pl. az emberi tényezőnek nincs szerepe e minőség kialakításában. 66 Földrajzi árujelzőként 67 nem részesülhetnek oltalomba szokásossá vált elnevezések. A földrajzi árujelzős oltalom ugyanakkor megakadályozza azt, hogy az adott név szokásossá váljon. A védeni kívánt elnevezés vonatkozásában a termelőknek el kell készíteniük a termék részletes termékleírását, amelynek kétszakaszos (nemzeti, közösségi) vizsgálata után a földrajzi név bekerülhet a közösségi regiszterbe. A fogyasztók védelme érdekében a regisztrációt követően a terméket a termékleírásnak való megfelelés érdekében folyamatosan ellenőrzik (a termelők költségére). A földrajzi árujelző használata megillet minden olyan termelőt, aki az adott földrajzi területen a termékleírásnak megfelelően állítja elő a borát. 68 A borokra földrajzi árujelzőire vonatkozó közösségi rendszer eltér az általános és szeszes italokra vonatkozó rendszerektől abban, hogy az ún. "hagyományos kifejezéseket' (pl. 'aszú', 'bikavér') is hasonló védelembe részesíti, mint a földrajzi árujelzőket. 69 Az új még alakulóban lévő közösségi szabályozás kapcsán (figyelemmel a magyar helyzetre) három fontos fenntartásunk van. Az egyik: sérelmezzük azt, hogy 2014-ig törölhető az a korábbi borra vonatkozó földrajzi árujelző, amelynek 2011-ig csatolandó termékleírását az EU Bizottság nem fogadta el. 70 Ezzel azonban a nyugat-európai terminológiában gyakorta szellemi tulajdonként számon tartott földrajzi árujelzők esetén felvetődik a visszaható hatály és a tulajdonjog sérelmének kérdése is. A másik problémás rész a borok palackozásának kérdése az oltalom alatt álló földrajzi helyen kívül (pl. Egri Bikavér), vagyis, hogy elrendelhető-e kötelező jelleggel egy földrajzi árujelzővel védett bor esetén a borvidéken belüli palackozás, vagy mindez már sérti az EU-n belüli verseny szabadságát. 71 A harmadik nehézség egy konkrét magyar és

66

479/2008/EK rendelet 34. cikk. A földrajzi árujelzők jogintézményével kapcsolatban lásd: Csécsy György: A földrajzi árujelzők oltalmának új irányai. Collectio Iuridica LJniversitatis Debreceniensis VI, 2006, 77-95. o., Tattay: A földrajzi árujelzők nemzetközi szabályozása. Gazdaság és Jog, (1996) 12, 16-19. o.; Tattay: A földrajzi árujelzők és a gazdasági verseny az európai közösségben. Magyar Jog, (1998) 6, 351-361. o.; Szilágyi: Földrajzi árujelzők és versenyjog. A Rioja-ügy. Collega, (2007) 2-3, 164-166. o.; Szilágyi: A tokaji földrajzi árujelző jogi védelme. Magyar Jog, (2005) 12, 732-740. o. 68 479/2008/EK rendelet 35-48. cikk. 69 479/2008/EK rendelet 54-56. cikk. 70 479/2008/EK rendelet 51. cikk. 71 Korábbi jogviták kapcsán lásd C-388/95. sz., Belga Királyság kontra Spanyol Királyság ügy (2000. május 16-án hozott ítélet), illetve az ennek előzményét képező C67


609

(Trianonnak köszönhetően) szlovák borvidékhez kötődik, nevezetesen, hogy mi lesz a tokaji név sorsa, és miként rendeződik a kapcsolódó magyar-szlovák vita. Magyarország szintjén további kérdésként merül fel, hogy a korábbi 'meghatározott területek' (avagy borvidékek) rendszere, mennyiben igényel átalakítást az új rendszere való átállásban (pl. a borvidéki régiók helyzetének felértékelődése megvalósul-e). Bár a közösségi döntéshozatali szint előtérbe helyezése a nemzeti szabadságunk nagyfokú elvesztését eredményezi, magunk mégis lehetőséget látunk benne, ugyanis a szakmaiság aktívabb megvalósulását váijuk tőle. Kérdés továbbá, hogy a magyar termelőknek és a magyar felelős minisztériumnak sikerül-e felismernie az eredetvédett termékekben rejlő lehetőségeket. 5. A borrendtartás támogatásai A mezőgazdasági termelők gazdaságainak finanszírozása napjaink egyik legfontosabb kérdése. A számos módozat közül 72 kiemelkednek a közösségi borrendtartás támogatásai. A közösségi borrendtartás támogatásai, mint fentebb említettük komoly változásokon mentek keresztül. Amellett, hogy megteremtődött az átjárás az SPS és vidékfejlesztési támogatási rendszerek irányába, a bor-CMO további két jelentős változást hozott a borászati üzemek finanszírozásában. Ezeket úgy is jellemezhetjük, hogy az egyik változás a korábbihoz képest nagy lehetőséget teremt a magyar termelőknek a felzárkózásban, míg a másik - sajnos - komoly visszalépést jelent nemcsak az ágazat, de a magyar vidék (s így az ország) más szektorai számára is. I. Mindenképpen pozitívan értékelhetők azok a támogatási lehetőségek, amelyek közül a tagállamok maguk dönthetnek egy támogatási program elkészítésével, hogy melyeket kívánják igénybe venni, a közösségi büdzséből számukra visszaosztott pénzügyi keret terhére. (Magyarország számára ez a keret 2009-től fokozatosan emelkedik 17 millió €-ról 29 millióra €-ra, amely utóbbi összeget 2014-től ér el a keret). 73 A támogatási programban számos intézkedés szerepelhet. így: reklámozás (harmadik országok piacán), 47/90. sz., Etablissements Delhaize fréres et Compagnie Le Lion SA kontra Promalvin SA és AGE Bodegas Unidas ügy (1992. június 9-én hozott ítélet). 72 A támogatásokon kívül felvetődnek még a hitelezés különböző lehetőségei is. Lásd Csák: Az agrárfinanszírozás intézményrendszerének nemzetközi modelljei. Szövetkezés, (2001) 2, 38-54. o.; Csák: A vidék finanszírozásának lehetőségei vidéki bankhálózat keretében. Magyar Közigazgatás, (2001) 10, 632-636. o., Nagy Zoltán: A faktoring. HVG-ORAC, Budapest, 2009, 127-161. o.; Nagy: Az agrárszektor különleges adójogi szabályozásának alapkérdései. In: Csák (szerk.): Agrárjog. 2008, Op. cit. 306-322. o. 73 Lásd a 479/2008/EK rendelet II. mellékletét a támogatási programok költségvetéséről.

610


szőlőültetvények szerkezetátalakítása és átállása, zöldszüret (szőlőfürtök még éretlen állapotban történő megsemmisítése piaci válság elkerülése érdekében), kockázati alapok (piaci ingadozások ellen), szüreti biztosítás (pl. természeti katasztrófa, kedvezőtlen időjárás, betegség), feldolgozó létesítményekre és borászati infrastruktúrára irányuló beruházások, melléktermék lepárlás, szeszesital-piac ellátását szolgáló lepárlás, krízislepárlás, sűrített szőlőmust használata. A nemzeti támogatási programok j ó lehetőséget adhatnak arra, hogy az egyes tagállamok saját igényeikre szabhassák a közösségi pénzek felhasználását. így, Magyarország számára megteremtődik pl. a lehetőség arra, hogy a szükséges ültetvénykorszerüsítéseket végrehajtsa, miközben Ausztria (ahol az ilyen korszerűsítések már nagyrészt befejeződtek) nyugodtan koncentrálhat pl. a feldolgozó kapacitására. Magyarország számára az előbb említett intézkedésen túl a bormarketingre fordítható támogatások is nagy jelentőséggel bírnak. 74 A támogatási pénzeszközök tagállamok közötti szétosztásánál nagy jelentőségű volt az, hogy a 2004-ben csatlakozott új tagállamokat immáron nem diszkriminálták a régi tagállamok, és azokkal azonos szempontok (területnagyság és termelés mértéke) alapján részesültek a közösségi pénzekből. II. Az 1999-es bor-CMO alapján még csak lehetősége volt egy tagállamnak, hogy igénybe vegye a Közösség szőlőültetvény-kivágási támogatását. 2008-ra beigazolódni látszik, hogy Magyarország nagyon rosszul döntött, amikor a korábbi rendszerben igénybe vette e támogatási lehetőséget. 2008 augusztusától ugyanis minden szőlészettel érintett tagállam számára kötelező részt venni a 2008 és 2010 közötti kivágási programban. 75 Magyarország szőlőtermő ültetvényeinek száma Trianon óta töredékére csökkent. Ez a kivágási program tovább pusztítja az ország termelési potenciáját egy olyan időszakban, amikor a munkahelyek megteremtésére alapvető szüksége lenne az országnak. A borászat ugyanis, annak ellenére, hogy a magyar termőföldeknek csak egy csekély hányadára korlátozódik, jelentős munkaerőt foglalkoztató ágazat, köszönhetően a borhoz kapcsolódó nagy (munka) hozzáadott értéknek. Mindehhez - egy jól működtetett vidéki keretben - további munkaerőigény párosulhat (pl. falusi turizmus). A további kivágásokhoz kapcsolódó ültetvényfogyást csak részben mérséklik azok a kivételi szabályok, amelyeket a 479/2008/EK tanácsi rendelet lehetővé tesz. 76

74

Lásd a 479/2008/EK rendelet 3-23. cikkeit. Lásd a 479/2008/EK rendelet VII. melléklete alapján a Kivágási program költségvetése 2008-ban 464 millió €, 2009-ben 334 millió €, 2010-ben 276 millió €. 76 Lásd 479/2008/EK rendelet 98-107. cikk. 75


611

6. Összefoglalás Az új közösségi borrendtartás szabályainak hatása a magyar agráriumra felemás lehet. A szőlőtelepítési tilalom fenntartása és a kötelező szőlőkivágási program teljes mértékben szembemegy a fenntartható fejlődéssel nem csak az ágazat, de az ország viszonylatában is. Egy olyan időszakban, amikor a munkahelyteremtés jelenti az egyedüli kilábalást az ország társadalmi-gazdasági válságából, a termelési potenciálunk ilyen módszerekkel történő csökkentése elfogadhatatlan. Ezzel szemben a támogatási pénzek nagy részének renacionalizálása esélyt ad olyan intézkedések támogatására, amelyre igazán szüksége van a magyar borágazatnak (szerkezetátalakítás, bormarketing). A földrajzi árujelzők központosított rendszere saját eredetvédelmi rendszerünk szükséges újragondolására kényszerítheti az ágazat termelőit és a jogalkotót, amelyből versenyképesebb termékek születhetnek. Mindeközben a magyar jogrendszerben két jogintézmény kapcsán is fontos dogmatikai kérdéseket kell átgondolni. A földrajzi árujelzők viszonylag fiatal esetkörét, és a vagyoni értékű jogok magánés közjogi aspektusait.

János Ede Szilágyi New challenges of the common organisation of the market in wine Summary In 2008, the lawmakers of the European Community (EC) have adopted the new rules of the common market organisation of wine (wine-CMO) as Council Regulation (EC) No 479/2008 of 29lh April 2008. The aim of this work is to assess the effects of this wineCMO on the Hungarian winery and legal order. The lawyers can also refer to this regulation as 'wine law' The author of the present paper understands wine law as a complex regulation, determined by the Community as well as by the Member States, concerning basically wine as an agricultural product, but also the agricultural holding (e.g. planting rights), agricultural activity (e.g. oenological practices) and the rural areas as well. Environmental protection and quality appear as objectives of the CAP besides those laid down in the EC Treaty, and all these gain relevance - quality, from the very beginning - in the building up of community wine taw. We can therefore say that quality protection, and especially the protection of geographical origin is a determining part of the wine law norms. The scope of the community wine law, based on the regulation of 2008 contains: (a) support measures, (b) regulatory measures, as (bl) oenological practices, (b2) the wine's geographical indications, (b3) labelling, (b4) producer and inter-branch

612


organisations, (c) trade with third countries, and (cl) production potential. The change that is really relevant regarding the paper is that the sui generis system of geographical indications, which belonged so far to the national competence, goes under the scope of the community wine law, parallel to the elimination of the category of quality wine psr. Concerning the wine CMO-regulation 2008, we can determine the fallowings: (a) The classical market organisation tried to regulate the wine market following the quantity demand-supply perspective, while the new one moves to putting the rules concerning quality into the focus. An extraordinary important element of this change is the new system of the wine origin protection, (b) According to the economic model represented by the WTO, the distillation measures practically disappear. Instead, there are three typical ways how the support of the sector gets to the wine-makers. The first important change is that the wine market is going to become part of the Single Payment Scheme. The second way is the rural development. The national envelop, as the third type of support, comes actually from the mere fact that the EU with 27 members is not capable any more to create appropriate general norms for al! its members in this respect, (c) Although it belongs to the support scheme, still, the author of the present paper considers it to be important to underline: the wine market organisation is the first sector in the CAP where finally the equality of the old and the since 2004 new Member States becomes reality (there is no equality concerning the 2007-countries yet). The 'reference period' element disappears, which would have had an important role to play earlier by the national envelops, (d) The wine market organisation is a great step forward on the way determined by the Göteborg Declaration. Environmental protection is integrated into the wine market organisation. First, as the wine market became part of the SPS, through the system of cross-compliance. Second, rural development can create occasions for the implication of such measures. Third, by the supports of the national envelops, (e) By the reform of the wine market organisation, in the view of the author, the Hungarian lobby made good results at several points. For instance, apart from the money getting into the already mentioned national envelops, by the question of dry sugaring, and the diminishing of those pan-European wine-growing area to 175 000 ha where the grubbing-up has to be executed. The 2008 reform gives an excellent opportunity for the birth of a more sustainable rural and wine sector compared to the 1999 system, ( f ) Nevertheless, the author hopes that during the enforcement, nothing is going to be an obstacle. In Hungary it could be e.g. the question of the grubbing-up supports: it has to be hindered that in the wine-growing area of extraordinary quality, where the oenology culture is equally at a high level, the number of vineyards diminishes. All legal measures have to be taken to support this objective. It has to be emphasized that in the future a good working wine origin protective system may become the basis of the production restrictions. As, concerning the origin protected wine, the instrument of volume restrictions is accepted, (g) The EC regulates the geographical indications for wine at community level, but diminished this way the relative freedom of the Member States concerning this issue. Despite the elimination of this freedom, the author does not consider this decision to be wrong, as the rules concerning the protection of origin of the European wine can be simplified and may become clearer for the consumers as well.

2. (2009), pp AZ ÚJ BORPIACI RENDTARTÁS KIHÍVÁSAI SZILÁGYI JÁNOS EDE*

Recommend Documents