2. (2007), pp AZ AGRÁR- ÉS VIDÉKFEJLESZTÉSI TÁMOGATÁSOK ÚJ RENDSZERE: 2007 SZILÁGYI JÁNOS EDE*

Sectio Juridica eí Poliíica, Miskolc, TomusXXV/2. (2007), pp. 719-682 AZ AGRÁR- ÉS VIDÉKFEJLESZTÉSI TÁMOGATÁSOK ÚJ RENDSZERE: 2007 SZILÁGYI JÁNOS EDE*

Az agrár- és vidékfejlesztési támogatások az Európai Unió költségvetésének meghatározó részét képezik. A közösség és hazai támogatások - az agrárfinanszírozás más elemei1 mellett - ugyanis lényeges tartópillérei a magyar agrárágazatnak és a vidéknek.2 A külső - elsősorban WTO által képviselt liberalista,3 * DR. SZILÁGYI JÁNOS EDE tudományos segédmunkatárs Miskolci Egyetem ÁJK, Agrár- és Munkajogi Tanszék 3515 Miskolc-Egyetemváros 1

Az agrárfinanszírozás - lásd Csák Csilla: Az agrárfinanszírozás intézményrendszerének nemzetközi modelljei. Szövetkezés, (2001) 2, 38-54. o.; Csák: A vidék finanszírozásának lehetőségei vidéki bankhálózat keretében. Magyar Közigazgatás, (2001), 10, 632-636. o.; Csák: Az agrárhitelezés intézményrendszerének nemzetközi modelljei. In: Csák (szerk.): Ünnepi tanulmányok Prugberger Tamás professzor 70. születésnapjára. Novotni Kiadó, Miskolc, 2007, 83-90. o. további elemének tekinthető az agráriumra kedvezményeket megállapító adózási rendszer - lásd Nagy Zoltán: Az agrárszektor adójogi szabályozása. In: Csák (szerk.): Agrárjog. Novotni Kiadó, Miskolc, 2006, 309-326. o. - és a hitelezési szisztéma - lásd Csák: A takarékszövetkezetek jelene és jövője az integrációs kapcsolatok tükrében. Gazdaság és Jog, (2000) 1, 11-14. o.; Bajor Rita: Integrátor szervezetek az agráriumban. Studia lurisprudentiae Doctorandorum Miskolciensium, m.a. 2 A támogatásokkal többen is foglalkoztak a rendszerváltás óta. Többségük közgazdász - lásd Halmai Péter: A reform ökonómiája. EU Közös Agrárpolitika: fordulópont vagy kiigazítás? KJKKERSZÖV, Budapest, 2004.; Halmai (szerk.): Az Európai Unió agrárrendszere. Mezőgazda Kiadó, [-], 2002; Halmai: Európa esélye: A Lisszaboni Stratégia. Magyar Tudomány, (2006) 9, 1057-1071. o.; Kengyel Ákos: Az Európai Unió 2007-2013 közötti költségvetése és Magyarország érdekei. Külgazdaság, (2005) 11-12, 4-32. o.; Kiss Judit: A CAP legújabb agrárreformja. Kihívások, (2003) 165; Kiss: Hogyan változik az EU agrárpolitikája? Kihívások, (2002) 157; Somai Miklós: A közvetlen kifizetések és az EU keleti bővítése. Műhelytanulmányok, (2003) 47; Somai: A közvetlen kifizetések és az Unió bővítése. Kihívások, (2003) 167; Somogyi Zoltán: A csatlakozási tárgyalások agrárfejezete. Európai Tükör, (2004) különszám I. kötet, 387-393. o.; - ám számos jogász is - lásd Domé Györgyné: Észrevételek az agrárpiaci rendtartásról szóló 5616. sz. törvény-tervezethez. Magyar Jog, (1992) 12, 725-728. o.; Grimm, Christian: Agrarrecht. C.H. Beck, München, 2004; Halla-Heiflen, Isabell NonhofT, Fritz: Marktordnungsrecht. Bundesanzeiger Verlag, Köln, 1997; Hársfalvi Rezső: Az agrárgazdaság adó, -támogatási és hitelrendszere. In: Domé Györgyné (szerk.): Agrárjog. ELTE Állam- és Jogtudományi Kar, [Budapest], 1994, 554-578. o.- Kurucz Mihály: A közös agrárpolitika eszközrendszere. In: Domé Györgyné (szerk.): Agrárjog. ELTE Állam- és Jogtudományi Kar, [Budapest], 1994, 509-532. o.; Kurucz Mihály: Az európai agrárjog alapjai. ELTE Jogi Továbbképző Intézet, Budapest, 2003; Lontzek, Christoph: Die Gemeinsame Agrarpolitik - Zustand und Reformbedarf. Agrár- und Umweltrecht, (2005) 3, 73-80. o.; Mikó Zoltán: Változások az agrártámogatás jogi szabályozási

720

Szilágyi János Ede

valamint a környezetvédelmi - kívánalmak olyan belső - a lisszaboni (azaz növekedési) és göteborgi (azaz fenntarthatósági) - elvárásokat ösztönöztek, amelyek a Közös Agrárpolitika (KAP) továbbgondolását sürgették. Ennek megfelelően született meg a KAP finanszírozását újragondoló 1290/2005/EK tanácsi rendelet (2005. június 21.) és a vidékfejlesztési 4 támogatásoknak új alapot teremtő 1698/2005/EK tanácsi rendelet (2005. szeptember 20.). A támogatási szisztéma új elemei 2007-től léptek hatályba. Jelen tanulmány a támogatások hatályos - ám még nem minden részletében lezárt - rendszerének áttekintésére vállalkozik két szempont alapulvételével: a költségvetési rendszert kiindulási pontjává választó pénzügyi jogi, és a szervezetrendszert elemző közigazgatási jogi megközelítés. Mindezeket megelőzően először azonban az agrár- és vidékfejlesztési támogatási joganyag jogrendszeren belüli elhelyezkedésével foglalkozom. rendszerében. Gazdaság és Jog. (1998) 1, 18-21. o.; Olajos István: A rendszerváltás és az agrártámogatások kapcsolata. In: Csák (szerk.): Ünnepi tanulmányok Prugberger Tamás professzor 70. születésnapjára. Novotni Kiadó, Miskolc, 2007, 279-289. o.; Olajos: Az Európai Unió és Magyarország agrártámogatási rendszerének összevetése. Gazdaság és Jog. (1998) 3, 12-14. o.: Prugberger Tamás: A mai nyugati agrárpiaci rendtartás általában és különösen az Európai Unión belül. In: Fodor László - Olajos István - Prugberger Tamás (szerk.): Agrárjog II. Bíbor Kiadó, Miskolc, 1999; Prugberger: Európai jogharmonizáció és a magyar agráijog. In: Tóth Károly (szerk.): ActaJur. et Pol. Szeged. JATE AJK, Szeged, 1999, Tomus LV„ Fasciculus 21., 269-286. o.; Réti Mária: Az agrárpiac szabályozásának jogi eszközei Magyarországon. In: Vass János (szerk.): Agrárjog. ELTE ÁJK Szövetkezeti Jogi és Földjogi Tanszék, Budapest, 1999, 226-234. o.; Réti: A Közös Agrárpolitika - Szerződéses alapok, célok. In: Domé Györgyné (szerk.): Agrárjog. ELTE Állam- és Jogtudományi Kar, [Budapest], 1994, 456^74. o.; Schmitte, Hubertus: Neuregelung der EU-Beihilfen im Rahmen der GAP. Agrar- und Umweltrecht, (2005) 3, 80-84. o.; Vass: A magyar agrárpiaci rendtartás. In: Domé Györgyné (szerk.): Agrárjog. ELTE Állam- és Jogtudományi Kar, [Budapest], 1994, 539-553. o.; Zsohár András: A mezőgazdaság állami támogatási rendszerének főbb jellemzői és egyes problémái. Gazdaság és Jog. (1999) 4, 20-23. o.; Alvincz József: Állami támogatások és elvonások a mezőgazdaságban. Gazdaság és jog. (2000) 6, 15-17. o.; Mikó: Agrártámogatások EU-konform kifizetése és a hazai jogharmonizáció. Gazdaság és Jog. (2002) 6, 20-25. o. 3 Borghi, Paolo: Effects of the WTO on the CAP and on national rural law, particularly in the context of organic agriculture. General Report. In: XXII European Congress and Colloquium of Agricultural Law (CEDR'): Rural Law faced with three major Challenges (Almeria, Spanyolország, 2003. október 21-25. p.). L'Harmattan, Párizs, 2005, 215-238. o. 4 A vidékfejlesztés tudományos megalapozásához lásd Greer, Alan: Agricultural policy in Europe. Manchester University Press, Manchester, 2005; Kovács Teréz: Vidékfejlesztési politika. Dialóg Capus Kiadó, Budapest-Pécs, 2003; Olajos: A mezőgazdasághoz kapcsolódó vidékfejlesztés jogának bevezetése Magyarországon. Miskolc, 2006, Gépirat (Miskolci Egyetem PhD Értekezés); Olajos: The provisions of the Rural Development in connection with the agriculture in Hungary. Journal of Agricultural and Environmental Law, (2006) 1, 3-22. o.' Schweizer, Dieter: Entwicklung der landwirtschaftlichen Betriebe und des ländlichen Raumes in den MOE-Staaten. Ünnepi tanulmányok Prugberger Tamás professzor 70. születésnapjára. Novotni Kiadó, Miskolc, 2007, 354-366. o.

Az agrár- és vidékfejlesztési támogatások új rendszere: 2007

721

1. Az agrártámogatások helye az Európai Unió joganyagában Az EU agrárszabályozása lényegében két közös politikát foglal magában: a Közös Agrárpolitikát és a Közös Halászati Politikát, amely utóbbival teijedelmi okokból jelen írás keretei között nem foglalkozom. A majd ötven évvel ezelőtt létrejött KAP5 hatalmas jogszabálytömeget hívott életre (a közösségi joganyag közel 50%-át a KAP szabályozása teszi ki!6). A joganyag nagy része alapvetően három csoportba sorolható a szabályozás tárgya alapján. 7 Az első csoport a piacpolitika alrendszeréhez kapcsolódik, amely szabályozásának tárgya alapvetően a mezőgazdasági termék, évek alatt nagymértékben változott, kategóriája. A második csoport a KAP II. pillérét képező vidékfejlesztéshez kapcsolódik, és a korábbi struktúrapolitika alapját képező mezőgazdasági üzemeken túl, gyakorlatilag a vidéki területeket (az OECD, mint egyetlen nemzetközileg elismert, meghatározása alapján ez a 150 fő/km 2 népsűrűség alatti területeket jelenti) vonja szabályozási körébe. A mezőgazdasági üzem itt tágabb értelemben magában foglalja az üzem tárgyi oldalát (pl. termőföld) és alanyi oldalát (magát a mezőgazdasági termelőt) is. A jogi normák harmadik csoportját az ún. agrominimum előírások8 képezik. Ezek a normák magára a mezőgazdasági termelésre tartalmaznak előírásokat, azaz különböző minőségi követelményeket fogalmaznak meg, a termelő tevékenységgel kapcsolatban (magukba foglalva a mezőgazdasági termékre és a mezőgazdasági üzemre vonatkozó minőségi előírásokat is). A támogatások ebben a rendszerben jelentős súllyal vannak jelen, különösen az első két témakörben, de a támogatások megszerzésének feltételeként egyre inkább megjelenek az agrominimum előírások is (lásd például a később említett SPS támogatásokat). A felvázolt rendszer kapcsán fontos ugyanakkor kiemelni azt, hogy a szempontunkból legfontosabb piacpolitika és vidékfejlesztés nem különül el egymástól olyan tisztán, mint azt a modell sugallja, hanem nagymértékben öszszemosódnak. Ez a fajta keveredés különösön az utóbbi években gyorsult fel.

5 Lásd Olajos: A közös agrárpolitika története. In: CSÁK (szerk.): Agrárjog. Novotni Kiadó, Miskolc, 2006, 73-81.0. 6 Nagy Gábor: Jogharmonizáció és jogalkalmazás a csatlakozást követően. Az Európai Unió Agrárgazdasága, (2004) 7, 33. o. 7 Fodor László: Agrárjog. Fejezetek a mezőgazdasági életviszonyok sajátos szabályozása köréből. Debreceni Egyetem Kossuth Egyetemi Kiadó, Debrecen, 2005, 51-52. o. Magam részéről ugyanakkor néhány ponton módosítottam a Fodor által képviselt rendszeren. 8 Loc. cit.

722


2. Az agrár- és vidékfejlesztési támogatások pénzügyi jogi rendszere Az agrár- és vidékfejlesztési támogatásoknak két tipikus forrásuk van; az egyik az Európai Unió költségvetése, a másik a magyar központi költségvetés. 2.1. Az uniós költségvetéséből származó támogatási pénzeszközök Az uniós költségvetésből9 két úton juthatnak pénzeszközök a magyar10 kedvezményezettekhez. Az egyik út a piacszabályozás területéhez kapcsolódik, míg a másik a vidékfejlesztéshez kötődik. Fontos megjegyezni ugyanakkor, hogy az uniós finanszírozású támogatásokat is a magyar állam előlegezi meg; majd a kifizetést követően, az uniós ellenőrzés után, téríti meg a Közösség az államnak.11 I. A piacszabályozási támogatásoknak további két nagy alrendszere van: a közvetlen12 területalapú termelői támogatások (Single Area Payment Scheme SAPS13), és a piaci intézkedések (exporttámogatás, 14 intervenció). A piacszabályozási támogatások az Európai Mezőgazdasági Garancia Alapból (EMGA) kerülnek finanszírozásra.15 A piacszabályozás a fent ismertetett rendszer alapján tipikusan a mezőgazdasági termékekre koncentrál, amely kijelentés a piaci intézkedések támogatásai esetén igaznak tekinthetők, viszont a SAPS esetén már jóval többről van szó, mint konkrét mezőgazdasági termékekhez kötődő támogatásról. Ezen támogatásoknál már tulajdonképpen a mezőgazdasági üzem támogatása lenne a későbbiekben elérendő cél. A SAPS támogatások 16 további sajátossága,17 hogy a korábban csatlakozott országok termelői támogatásainak csak a töredékét kapják meg a 2004-től csatlakozott országok - így hazánk is - (2004ben azok támogatásának 25%-át, 2005-ben 30%-át stb.) 2013-ig, amikor is már a korábban csatlakozottakkal azonos támogatásra számíthatunk. Ennek ellentétele9

Lásd az 1290/2005/EK tanácsi rendeletet a KAP finanszírozásáról. Fontos kiemelni, hogy a most ismertetett rendszer a magyar támogatási struktúra, sajátja ugyanis pl. a „régi" tagállamok támogatási rendszerei ettől nagymértékben eltérők lehetnek, gondolok itt (többek között) arra, hogy a közvetlen támogatások nem a SAPS hanem a SPS (Single Payment Scheme, összevont gazdaságtámogatási rendszer) keretében kerülnek kiosztásra. A Magyar Köztársaság a tervek szerint 2009-től kíván áttérni a SPS rendszerre. Ez gyakorta a támogatások kifizetésének elodázására készteti a magyar államot. 12 A közvetlen támogatásokkal kapcsolatban lásd az 1782/2003/EK tanácsi rendeletet (SPS). 13 Lásd a 2199/2003/EK bizottsági rendeletet. A harmadik országba irányuló export utáni visszatérítések a 2005-ös hong kongi WTO tárgyalások hatására várhatóan 2013-ig kikerülnek a támogatások közül. 2007 előtt az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garancia Alap (EMOGA) garancia szekcióiából. Lásd a 28/2007. (IV.20.) FVM rendeletet a SAPS támogatásokról. 17 A SAPS támogatással kapcsolatban lásd még BALOGH Beáta: Szőlőtermesztőknek is jár közvetlen támogatás. Az Európai Unió Agrárgazdasága. (2003) 12, 10. o.


723

zéseként viszont termelőink kiegészítő nemzeti közvetlen támogatásban 18 (topup) részesíthetők a magyar költségvetés terhére, 19 évente legfeljebb 30 százalékpont erejéig. Ennek a kiegészítésnek köszönhetően az átmeneti időszak a gazdák számára hat évre rövidíthető. A tárgyalások eredményeként a 2006-ig tartó időszakban a magyar államnak lehetősége nyílott arra, hogy az EMOGA garancia szekciójából finanszírozott vidékfejlesztési források egy részét átcsoportosítsa a közvetlen támogatások kiegészítésére.20 II. A vidékfejlesztéshez kötődő támogatások társfinanszírozásban valósulnak meg, ami azt jelenti, hogy az uniós forrásokon kívül meghatározott arányban igénylik a nemzeti források meglétét is. Ide tartoznak a korábbi rendszert, tehát az Agrár és Vidékfejlesztés Operatív Programot 21 (AVOP), továbbá a Nemzeti Vidékfejlesztési Tervet22 (NVT), felváltó Új Magyarország Vidékfejlesztési Program (ÚMVP) támogatásai. Az ÚMVP támogatási forrását az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap (EMVÁ) képezi. 2.2. A magyar költségvetéséből származó támogatási pénzeszközök A magyar költségvetés agrár- és vidékfejlesztésre szánt támogatási forrásai három nagy csoportba sorolhatók:23 az első csoportot az ÚMVP társfinanszírozása képezi, a második csoportot a top-up (nemzeti kiegészítő) támogatások alkotják, míg a harmadik csoportot a nemzeti támogatások jelentik. I. A társfinanszírozásban megvalósuló ÚMVP (tehát a mezőgazdasági üzemekre és a vidék más strukturális intézményeire vonatkozó) támogatások intézkedésenként lebontott forrásait a 2007-es költségvetési törvény 24 részletezi. A későbbi elhatárolások végett fontos kiemelni, hogy az ÚMVP 4. tengelyét képezi a LEADER+, amely korábban az AVOP részét képező közösségi kezdeményezés 25 volt.

18

Lásd 29/2007. (IV.20.) FVM rendeletet a top-up támogatásokról. Lásd még ezzel kapcsolatban Vig Gyula: Az Európai Unió Közös Agrárpolitikájának 2003. évi reformja. In: Csáki Gyula-Olajos István-Wopera Zsuzsa (szerk.): A jogtudomány aktuális kérdései. Bíbor Kiadó, Miskolc, 2006, 503-525. o. 20 Lásd Somogyi Zoltán: op. cit, 376-396. o. 21 Kihirdette a 172/2004. (XII.23.) FVM rendelet. 22 Az EU Bizottság által jóváhagyott 14. NVT-t kihirdette a 137/2004. (IX. 18.) FVM rendelet 23 A három támogatási típus igénybevételének általános feltételeiről lásd még a 6/2004. (1.22.) Korm. rendeletet. 24 2006. évi CXXVII. törvény 1. sz. melléklet XII. fejezet. 25 Közösségi kezdeményezések: a Strukturális Alapokra fordított közösségi pénzeszközök egy részét, azok célkitűzéseit kiegészítve, lényegében az azok által lefedetlen területekre, célokra koncentrálva a Bizottság saját hatáskörében, közösségi kezdeményezésként oszt szét. A vidékfejlesztés tekintetében ilyen közösségi kezdeményezés a LEADER, amelyet az EMOGA orientációs szekciója finanszíroz. A LEADER alapvetően a helyi kezdeményezésekre épül. 19

724


II. A kiegészítő nemzeti közvetlen támogatások (top-up) között két jól körülhatárolható támogatási csoportot találunk: a területalapú és az állatalapú támogatásokat. E támogatásokkal a nemzeti költségvetésből a közvetlen területalapú támogatást egészíthetjük ki az EU-s támogatási szint meghatározott százalékáig. E támogatások igénybevételének általános feltételei hasonlítanak a SAPS támogatások feltételeire. Lényeges eltérés viszont, hogy a top-up támogatásoknál termelési kötelezettség van, továbbá hogy nem jár azonos támogatási összeg minden támogatott növény után. III. A kizárólagos nemzeti támogatások körébe tartozó támogatásoknak 26 számos kritériumnak kell megfelelniük. E támogatások nem állhatnak ellentétben a Közös Agrárpolitikával, nem sérthetik a versenyegyenlőséget, és további feltételként e támogatási formákat notifikálni (engedélyeztetni) kell.

3. Az agrár- és vidékfejlesztési támogatások intézményi rendszere Az intézményi struktúra vizsgálatának két fo pillére a piacszabályozási szervezet és a vidékfejlesztési szervezet. A megkülönböztetés annyiban esetleges, hogy a két csoport néhány eleme azonos.27 Az ismertetésre kerülő bonyolult közigazgatási rendszer továbbá, a teij edeimi korlátok miatt, szükségszerűen csak vázlatos lehet. 3.1. A piacszabályozás intézményi rendszere A piacszabályozás támogatásai a fentiekben ismertetettek szerint a SAPStámogatások és a piaci intézkedések. A piacszabályozási támogatások intézményi struktúrája alapvetően két bázison nyugszik: az egyik az agrárpiaci rendtartások szervezetének rendszere, a másik pedig az Integrált Igazgatási és Ellenőrzési Rendszer. I. A rendtartások szervezete. Az agrárpiaci rendtartásunk fejlődését vizsgálva megállapíthatjuk azt, hogy amíg az 1993-as szabályozásunk az agrárpiacot egységes egészként kezelte, addig a 2003-as hazai jogszabályon 28 alapuló szabályozás, az európai uniós rendszernek megfelelően már termékpályák szerint differenciálta az agrárpiacot. Látni kell ugyanis azt, hogy az uniós rendszer szempontjából alapvető fontosságú a termékpálya fogalma (amely nem más, 26

Igénybevételük feltételeiről lásd a legutóbb a 14/2007. (III. 1.) FVM rendelettel módosított 25/2004. (III. 3.) FVM rendeletet. 27 Az intézményrendszer magyar vonatkozásai szempontjából kiemelkedő jelentősége van a mezőgazdasági, agrár-vidékfejlesztési, valamint halászati támogatásokhoz és egyéb intézkedésekhez kapcsolódó eljárásról szóló 2007. évi XVII. törvénynek. 28 2003. évi XVI. törvény.


725

mint a piaci szereplőknek meghatározott termék alapanyag-előállításától a végtermék értékesítéséig teljedő kapcsolatrendszere), mivel ennek megfelelően születnek az uniós normák. Az Unióban számos termékpálya létezik (pl. gabona, bor). Az Unióban gyakran egy-egy ilyen termékpálya mentén valósul meg a szabályozás, illetve történik a működtetés. Az agrárpiaci rendtartás intézményrendszerének szintjei:29 közösségi szint, miniszteri szint, külső ellenőrzési szint, bizottsági szint, közigazgatási szint, önszerveződési szint. A közösségi szint az, ahol a közösségi agrárrendtartás döntései, jogszabályai születnek.30 Ez az a szint, amelynek feladatait Magyarországon a csatlakozás előtt a miniszteri szint látta el. A közösségi szervek közül kiemelkedik az Európai Unió Bizottságának szerepe. A csatlakozást követően ennek megfelelően a legtöbbet a miniszteri szint vesztett jelentőségéből (pontosítva: az ország érdekeit ezek után a közösségi döntéshozatal szintjén jeleníti meg), bár a korábbi minisztériumoknak még mindig van szerepe az agrárrendtartás működtetésében. A miniszteri szinten többek között a következő miniszterek kapcsolódnak az agrárpiaci rendtartáshoz: gazdasági miniszter, pénzügyminiszter, európai integrációért felelős miniszter, és végül a földművelésügyi- és vidékfejlesztési miniszter. Ezek közül kiemelkedő jelentősége a földművelésügyi- és vidékfejlesztési miniszternek van, aki az agrárpiaci rendtartás irányításával, szervezésével és szabályozásával kapcsolatos tevékenységet látja el a Közös Agrárpolitika által meghatározott keretek között a törvény rendelkezései alapján (a termékpálya bizottságok bevonásával; míg az agrárpiaci rendtartás működtetése a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal feladata). Az FVM miniszter tölti be a közösségi agrárköltségvetés szerinti illetékes hatóság szerepét is, amelynek egyik legfontosabb feladata a kifizető ügynökség működésének felügyelete. 31 A rendszer működtetése során fontos az igazoló szerv, aki az adott kifizető ügynökség vizsgálatát a nemzetközileg elfogadott számviteli standardok szerint végzi, az EU Bizottság által az e standardok alkalmazására vonatkozóan meghatározott esetleges iránymutatások figyelembevételével. Ez az igazoló szerv helyezkedik el a külső ellenőrzési szinten. Az igazoló szervet az illetékes hatóság jelöli ki. A szerv működésében független az érintett kifizető ügynökség-

29 A rendszer meghatározása nagyban alapul az Olajos István által megalkotott rendszerre. Ld. Bárányi Tamás-Olajos István-Szilágyi János Ede-Tóth Katalin: Agrárjogi alapfogalmak II. Miskolci Egyetem, Miskolc, 2004, 29. o. 30 Lásd még Baksa Adrienn-Kasza Anikó: A KAP döntéshozatali rendszerének bemutatása. Az Európai Unió Agrárgazdasága, (2004) 7, 7-8. o. 31 885/2006/EK bizottsági rendelet. 2. cikk (1) bekezdés.

726


tői valamint koordináló testülettől, és rendelkezik a szükséges technikai tapasztalattal.32 A rendtartás intézményrendszerének meghatározó szintje a bizottsági szint. Az adott termékpályához kapcsolódó termékpálya bizottság33 az agrárpiaci rendtartási döntéseket előkészítő, egyeztető fórum, amely véleményt nyilvánít, és javaslatot tesz az adott termékpályán a termékek termelését, bel- és külkereskedelmi forgalmát, illetve az alkalmazandó piacvédelmi intézkedéseket érintő agrárszabályozási kérdésekben. A bizottságok feladata az európai uniós tagsági viszonyból eredő döntéselőkészítő operatív egyeztetés is. Az adott termékpálya bizottságban szavazati joggal rendelkező tagok: a miniszterek által kijelölt személyek, a Magyar Agrárkamara képviselője, a mezőgazdasági termelők két legnagyobb országos érdekképviseletének képviselője, az adott termékpályára vonatkozó országos gazdasági érdekképviselet képviselője, valamint az illetékes terméktanács képviselője. Tanácskozási joggal vesz részt a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal34 (MVH) képviselője. A törvény alapján hét bizottságot35 kötelező jelleggel hoztak létre. Ezzel kapcsolatban meg kell jegyezni azt, hogy az Európai Unióban ennél több termékpálya is működik. A MVH 36 az intézményrendszer következő szintjén (közigazgatási szint) helyezkedik el, aki, mint kifizető ügynökség (magyar jogszabályokban mezőgazdasági és vidékfejlesztési támogatási szervként jelölik), a törvény felhatalmazása alapján felelős az agrárpiaci rendtartás tényleges működtetéséért. 37 A MVH működteti a piaci operatív információs rendszert. 38 A MVH kapcsán itt szeretném felhívni a figyelmet a delegálás szabályaira.39 Ennek három esetköre ismert a piacszabályozás esetén: átruházott feladatot ellátó szerv, együttműködő szervezet, hatáskörrel rendelkező hatóság. 1. Az átruházott feladatot ellátó szerv (ÁFÉSZ): Az EMGA és az EMVA keretében végrehajtott intézkedések esetében a mezőgazdasági és vidék32

885/2006/EK bizottsági rendelet. 5. cikk. A Termékpálya Bizottság működésével kapcsolatban lásd a 96/2003. (VIII. 15.) FVM rendeletet. 34 Létrehozta a 81/2003. (VI.7.) Korm. rendelet. 35 Gabona Termékpálya Bizottság, Hús Termékpálya Bizottság, Zöldség, Gyümölcs és Dísznövény Termékpálya Bizottság, Szőlő és Bor Termékpálya Bizottság, Cukor és Izoglükóz termékpálya Bizottság, Tej, Tejtermék Termékpálya Bizottság, Dohány Termékpálya Bizottság. 36 Az MVH az Agrárintervenciós Központ (a piacszabályozás tekintetében) és SAPARD Hivatal (a struktúraszabályozás tekintetében) jogutódja. Részleteiben lásd Szilágyi János Ede: A magyar SAPARD Hivatal szervezésének tanulságai. In: Stipta István (szerk.): Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar díjnyertes TDK dolgozatai 2003. I. kötet. Bíbor Kiadó, Miskolc, 2003, 377446. o. 37 Az MVH eljárásának alapja a 2007. évi XVII. törvény. 38 Piaci operatív információs rendszer: az egyes termékpálya-szabályozások végrehajtásához kapcsolódó, illetve a végrehajtás során keletkező adatok nyilvántartási rendszere. 39 Ilyen az 57/2005. (VI.27.) FVM rendelet. 33


727

fejlesztési támogatási szerv a hatáskörébe tartozó feladatokat átruházás útján is elláthatja. Az ÁFÉSZ a mezőgazdasági és vidékfejlesztési támogatási szerv nevébenjár el. Az ÁFÉSZ által elvégzett feladatért harmadik személy felé a mezőgazdasági és vidékfejlesztési támogatási szerv felel. Az ÁFÉSZ csak a mezőgazdasági és vidékfejlesztési támogatási szerv előzetes jóváhagyása alapján vonhat be más szervezetet az átruházott feladat ellátásába. Az átruházott feladat ellátásáról írásba foglalt megállapodásban kell rendelkezni. A mezőgazdasági és vidékfejlesztési támogatási szerv ellenőrzésére jogosult szervek ellenőrzik az átruházott feladat teljesítését. 2. Az együttműködő szervezet (ESZ): Az EMGA és az EMVA keretében végrehajtott intézkedések esetében a mezőgazdasági és vidékfejlesztési támogatási szerv a hatáskörébe tartozó feladatok ellátásába szakértőként, illetve egyes technikai jellegű feladatok ellátására más szervezetet, mint ESZ-t, is bevonhat. Az ESZ önállóan nem járhat el. Hasonlóan az ÁFESZ-hez, az ESZ is kizárólag a mezőgazdasági és vidékfejlesztési támogatási szerv előzetes jóváhagyása alapján vonhat be más szakértőt, illetve közreműködőt feladata ellátásába. Az ESZ által elvégzett feladatért harmadik személy felé a mezőgazdasági és vidékfejlesztési támogatási szerv felel. Az együttműködés keretében ellátandó feladatokról írásba foglalt megállapodásban kell rendelkezni. A mezőgazdasági és vidékfejlesztési támogatási szerv ellenőrzésére jogosult szervek ellenőrzik az együttműködői feladatok teljesítését. Olyan feladatok ellátására, amelyben más költségvetési szerv vagy egyéb szervezet saját hatáskörében eljárást folytat, és eljárása a mezőgazdasági és vidékfejlesztési támogatási szerv hatáskörébe tartozó feladatot érint, a feladatvégzés összehangolása érdekében együttműködési megállapodás köthető. 3. A hatáskörrel rendelkező hatóság (HRH): A kölcsönös megfeleltetés körébe tartozó (tipikusan a SAPS-hoz kapcsolódó) ellenőrzéseket külön jogszabály alapján folytatja le. A HRH az ellenőrzések eredményeiről a mezőgazdasági és vidékfejlesztési támogatási szervet tájékoztatja. A mezőgazdasági és vidékfejlesztési támogatási szerv és a HRH a kölcsönös megfeleltetés keretében történő ellenőrzések ellátásával, valamint az adatok kölcsönös átadásával kapcsolatos részletes feltételekről írásban állapodnak meg. A mezőgazdasági és vidékfejlesztési támogatási szerv ellenőrzésére jogosult szervek ellenőrzik a HRH-t. Az uniós elvárásoknak megfelelően vannak jelen az agrárpiaci rendtartás szervezetében (az önszerveződési szinteri) a terméktanácsok, a Magyar Agrárkamara, és más agrár-érdekképviseletek. Ezek közül a terméktanácsok érdemelnek kiemelést, lévén ezek a szervezetek kizárólag az agrárrendtartáshoz kapcsolódnak. A terméktanács a rendtartási törvény hatálya alá tartozó azonos vagy hasonló terméket termelő, feldolgozó és forgalmazó szervezetek és személyek az egyesülési jogról szóló 1989. évi II. törvény alapján létrehozott, bírósági nyil-

728


vántartásba vett, és a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter által 2002. december 31-ig elismert, nem nyereségérdekelt szervezete. 40 A terméktanácsok feladata küldött delegálása az adott termékpálya bizottságba, tagjai tevékenységének összehangolása, illetve a tagok érdekképviselete. II. Az Integrált Igazgatási és Ellenőrzési Rendszer. A piaci intézkedések és a közvetlen kifizetések rendszerének megértéséhez alapvető fontosságú az Integrált Igazgatási és Ellenőrzési Rendszer (IIER) vizsgálata, amely rendszert szintén a MVH működteti. Az IIER alapját az Európai Közösségek Tanácsának 1992. november 27-i 3508/1992/EGK rendelete, illefve annak végrehajtási rendeleteként funkcionáló 2419/2001/EK bizottsági rendelete adja, a közvetlen kifizetések tekintetében pedig a 1782/2003/EK tanácsi rendeletnek (2003. szeptember 29.) van jelentősége. A rendszer kialakításának oka egyrészt a támogatások hatékonyságának növelése, az ellenőrzési rendszer működőképességének fejlesztése, másrészt az eddig minden egyes támogatási programra külön létrehozott ellenőrzési rendszer egységesítése, harmadrészt a nagyteljesítményű számítógépes adatbázis létrehozása volt. A rendszer kialakításának alapja valamennyi tagállamban egy számítógépes adatbázis, amely alapját legfőképpen a következő nyilvántartások képezik: a Mezőgazdasági Parcellaazonosító Rendszer 41 (MePAR), a gazdálkodók regisztrációja, az állatok nyilvántartása. Az IIER alkalmazási köre (tárgyi hatálya) csak meghatározott szántóföldi növényekre és állattenyésztési ágazatokra (pl. marha, juh, kecske stb.) terjedt ki. A közösségi szabályozás alapján azonban a rendszer kiteljeszthető (és számos esetben ki is terjesztették) más közösségi programokra, nemzeti támogatásokra is. Az IIER egyik legfontosabb célja: a közvetlen támogatások kifizetése során kiszűrni a jogosulatlan, illetve kettős igényléseket. 42 A „fizikai blokkok" szerinti földterület nyilvántartásba, a MePAR-ba (az EU mezőgazdasági és vidékfejlesztési célú területalapú kifizetéseinek igénybevételéhez szükséges új, kizárólagos térképi, területi hivatkozási alap és azonosító rendszerébe) kerülő földeket szemmel is jól elkülöníthető blokkokba rendezik. Fontos tehát, hogy ennél a nyilvántartásnál nem a helyrajzi szám a meghatározó. E blokkok ugyanis légi felvétellel is könnyen ellenőrizhetők.

40

A hegyközségekről szóló 1994. évi CII. törvény alapján köztestületként alakult hegyközségek országos szervezetét az általa képviselt termékpálya vonatkozásában - külön miniszteri elismerés nélkül - , terméktanácsnak kell tekinteni. 41 115/2003. (XI. 13.) FVM rendelet. 42 Törökné Rácz Erzsébet: Bemutatkozott a MePAR Kétegyházán. 2003. 10. 04. www.agrarkamara.bekescsaba.hu/ Gazda-Társ Hírlevél, (2003) 8.


729

Az IIER második része a gazdaregiszter. 43 Ebben minden gazdálkodónak, aki brüsszeli pénzekből vár támogatást, be kell jelentkeznie. Az IIER harmadik része a (pl. szarvasmarhákra kiteijedő) állatregiszter.44 Az uniós felkészülés során a legtöbb késedelem ezen nyilvántartás kialakítása során keletkezett. Fontos kiemelnem azt, hogy az előbb vázolt piacszabályozási intézményrendszer bizonyos elemeivel találkozhatunk a vidékfejlesztési szervezetben is. így az illetékes hatóságot megtestesítő FVM miniszterrel (amelyet a vidékfejlesztés esetén irányító hatóság néven is illethetünk), a kifizető ügynökség szerepét betöltő MVH-val (más néven mezőgazdasági és vidékfejlesztési támogatási szervvel), az igazoló szervvel, az ÁFESZ-szel és ESZ-szel. Az ügyfélregiszternek és MePAR-nak is jut szerep a vidékfejlesztési intézményrendszerben. 3.2. A vidékfejlesztési szervezet A vidékfejlesztési támogatási struktúra bázisai (1) az európai uniós pénzügyi alap, (2) a tagállamok területének megfelelő tagolása (NUTS-rendszer), (3) A közösség és a tagállamok (régiók) által készített dokumentációs rendszer, (4) a megfelelő szervezet létrehozása, és (5) a megfelelő nyilvántartási rendszerek. I. A vidékfejlesztési támogatások szempontjából, a korábbi rendszert nagyban leegyszerűsítve, az EMVA-nak, mint pénzügyi alapnak van jelentősége. II. A NUTS-rendszer az Európai Unió egységes statisztikai osztályozási rendszere. A rendszer 3 regionális (NUTS 1-3) és 2 lokális (NUTS 4-5) szintet különböztet meg. A rendszert Magyarország esetén úgy kell elképzelnünk, hogy a NUTS 1 maga az ország, a NUTS 2 a régiók, a NUTS 3 a megyék, a NUTS 4 a kistérségek, a NUTS 5 a települések szintje. A vidékfejlesztés szempontjából az országnak (ez készítette el ugyanis az UMVP-t), a régióknak és a kistérségeknek van jelentősége. A vidéki térségek korábbi programokban is alkalmazott lehatárolási kritériumai szerint (kedvezőtlen demográfiai helyzet és korstruktúra, gazdaságiinfrastrukturális elmaradottság) 2003-ban Magyarország területének 87%-a vidéki térségnek minősült, ahol - a települések 96%-ához tartozóan - a népesség 47%-a él. A vidéki térségek azt a sajátos térségtípust foglalják magukba, ahol alacsonyabb a népsűrűség, jellemző a mezőgazdasági tájhasználat, valamint általános a nem urbánus jellegű (falusi, kisvárosi, egyes régiókban pedig, a tanyás) településszerkezet. A vidéki térségek magukban foglalják azon - jelentős lélekszámú, ezért - nem jogosult települések külterületeit is, ahol a külterületek lakossága meghaladja a település lélekszámának 2 százalékát.

43

E nyilvántartással kapcsolatban jelent meg a 141/2003. (IX. 9.) Korm. rendelet. Az állatregiszterek kapcsán lásd az ENAR rendeleteket: 29/2000. (VI. 29.) FVM r.; 99/2002. (XI. 5.) FVM r.; 116/2003. (XI. 18.) FVM r.

44

730


III. Ahhoz, hogy Magyarország hozzájusson az EMVA-ból származó forrásokhoz meg kellett alkotnia, a vidékfejlesztésre vonatkozó közösségi stratégiai iránymutatások45 alapján, az Új Magyarország Vidékfejlesztési Stratégiai Tervet, majd az ezt részletező ÚMVP-t. A későbbi kedvezményezettek számára azonban leginkább a konkrét pályázati felhívások bírnak jelentőséggel (FVM rendeletek).46 A vidékfejlesztési támogatások négy tengelye: 1. mezőgazdasági és erdészeti ágazat versenyképességének javítása; 2. a környezet és vidék minőségének javítása; 3. vidéki élet minőségének javítása és a gazdaság diverzifikálása; 4. LEADER (amely lényegében az 1-3. tengelyt fogja át, a később jellemzett, helyi akciócsoportokon keresztül). Helyi szinten helyi vidékfejlesztési tervek készülnek. IV. A következőkben a szervezetrendszert47 mutatom be a közösségi, nemzeti irányítási, monitoring, végrehajtási és külső ellenőrzési szintek alapulvételével. Közösségi szinten meghatározó szerepe az Európai Bizottságnak van, amely kulcsszerepet játszik a támogatási pénzek szabályszerű szétosztásának ellenőrzésében. A nemzeti irányítási szinten, mint a közösségi jogszabályban 48 definiált irányító hatóság a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium minisztere található, aki ezen minőségében felelős az ÚMVP hatékony, eredményes és szabályszerű módon történő irányításáért valamint végrehajtásáért. Minden vidékfejlesztési programra vonatkozóan monitoring bizottságot kell létrehozni a programot jóváhagyó határozatot követő legfeljebb három hónapon belül. Minden monitoring bizottság az érintett tagállam intézményi, jogi és pénzügyi keretein belül meghatározza eljárási szabályzatát, és az irányító hatósággal egyetértésben elfogadja azokat kötelezettségeinek teljesítése érdekében.49 A monitoring a program végrehajtásának meghatározó eleme, hiszen folyamatos visszacsatolást biztosít a magyar és közösségi döntéshozóknak a program céljainak teljesüléséről. Az ÚMVP monitoringjára és értékelésére az FVM-n 45

A 2006/144/EK tanácsi határozat (2006. február 20.) a vidékfejlesztésre vonatkozó közösségi stratégiai iránymutatásokról. 46 Lásd 23/2007. (IV 20.) FVM rendelet az EMVA támogatások igénybevételének általános szabályairól; 24/2007. (IV. 20.) FVM rendelet az EMV A kedvezőtlen adottságú területek, és az azokhoz tartozó települések megállapításáról; 25/2007. (IV. 20.) FVM rendelet az EMVA kedvezőtlen adottságú területeken történő gazdálkodáshoz nyújtandó kompenzációkról; 26/2007. (IV. 20.) az EMVA gépek, technológiai berendezések beszerzéséről; 27/2007. (IV. 20.) az EMV A állattartó telepek korszerűsítéséhez. 47 Az intézményrendszert meghatározó jogszabályok a 124/2003. (VIII. 15.) Korm. rendelet, az 1/2004. (I. 5.) Korm. rendelet, és a 360/2004. (XII. 26.) Korm. rendelet. 48 Lásd 1698/2005/EK tanácsi rendelet 75. cikke. 49 1698/2005/EK tanácsi rendelet 77. cikke.


731

belül külön főosztály kerül kijelölésre, biztosítva az ÚMVP hatékony és eredményes megvalósítását a célok és az elért eredmények rendszeres összehasonlításának eszközével. A monitoring során az FVM biztosítja a regionális, helyi és más hatóságok, gazdasági és társadalmi partnerek, a civil társadalmat képviselő szervezetek, a nem-kormányzati testületek, a környezetvédelmi testületek és a férfiak és nők közötti esélyegyenlőség elősegítéséért felelős testületek széles körű bevonását és részvételét az ÚMVP Monitoring Bizottságában. A vidékfejlesztési támogatások során a végrehajtási feladatokat ellátó szervek a mezőgazdasági és vidékfejlesztési támogatási szerv (amely itt is az MVH), esetlegesen ÁFÉSZ és ESZ, valamint a csak a vidékfejlesztési támogatásoknál jelen levő magyar nemzeti vidéki hálózat (MNVH) és a helyi akciócsoportok. A MNVH 50 koordinálja a vidékfejlesztéssel foglalkozó szervezeteket és közigazgatási szerveket. A MNVH a meglévő állami hálózatok, agrárvidékfejlesztési tanácsadó hálózatok, a további érdekelt civil szervezetek laza, információáramlásra alapozott networkje. Az ÚMVP szerint a MNVH központi szervező funkcióját az FVM Vidékfejlesztési, Képzési és Szaktanácsadási Intézet (VKSZI) látja el. Ez egy - az FVM keretében működő, de alapvetően önálló - központi koordinációs szervezet, amely összehangolja a Helyi Vidékfejlesztési Irodák szakmai munkáját. Az MNVH helyi szintű humán és infrastrukturális hátterét elsődlegesen a Helyi Vidékfejlesztési Irodák biztosítják, amelyek a vidékfejlesztési kistérségi stratégiák kialakításában kulcsszerepet töltenek be. Valamennyi vidékfejlesztési tanácsadói rendszer (mezőgazdasági szaktanácsadás, farm advisory system), illetve az agrárigazgatás egyéb alrendszereinek valamennyi szereplője automatikusan tagja a Magyar Nemzeti Vidéki Hálózatnak. A vidékfejlesztéshez kapcsolódó egyéb állami és civil szereplők is tagjai az információs - partnerségi alapon szerveződő - hálózatnak. A Magyar Nemzeti Vidéki Hálózat tagja lehet minden olyan szervezet (önkormányzati társulás, civil, vállalkozás) és magánszemély (szakértő, vállalkozó), aki az Új Magyarország Vidékfejlesztési Stratégiai Tervhez akár potenciális kedvezményezettként, akár civil partnerként csatlakozni kíván. A helyi akciócsoportok hajtják végre a partnerségen alapuló helyi fejlesztési megközelítést, lényegében az által, hogy a helyi akciócsoportok választják ki a stratégia keretében finanszírozandó projekteket. A helyi akciócsoportok a vidékfejlesztés 4., LEADER tengelyéhez kapcsolódnak. A LE ADER helyi akciócsoportok a helyi fejlesztési stratégiát innovatív módon továbbfejlesztve alakulnak meg, a LEADER-elvek mentén. Az akciócsoportok kiválasztásának folyamata a Program elfogadását követő egy éven belül megkezdődik. A részvé50

1698/2005/EK rendelet 68. cikke.

732


teli lehetőség nyitva áll minden már működő akciócsoport, vagy újonnan létrejövő együttműködés számára. A helyi akciócsoportok kiválasztásának több kritériuma van. Az akciócsoportok összetétele meg kell, hogy feleljen a jogszabályi követelményeknek.51 A helyi akciócsoportoknak jogi személyiséggel kell rendelkezniük, egyesületi formában. A helyi akciócsoportok földrajzilag összefüggő területen, egymással szomszédos települések összefogásaként alakulnak meg, ami alól csak abban az esetben kaphatnak felmentést, ha a közbeékelődő, a földrajzi folytonosságot megszakító település nem tartozik a vidéki települések sorába, nem jogosult a részvételre. A helyi akciócsoportok között nem lehet átfedés. Egy település csak egy helyi akciócsoporthoz tartozhat. Az egy akciócsoporthoz tartozó településeken élő lakosság létszáma nem lehet kevesebb, mint 8.000 fő és nem lehet több, mint 100 ezer fő. Az akciócsoportoknak elfogadott helyi vidékfejlesztési tervvel és a helyi vidékfejlesztési terv megvalósításához szükséges humán, műszaki, valamint vezetői kapacitásokkal kell rendelkezniük. Külső ellenőrzési szinten az igazoló szerv található, amely az akkreditált kifizető ügynökségek (a magyar rendszerben az MVH) számláit igazolja, a valódiság, teljesség és pontosság szempontjából, az általuk bevezetett irányítási és ellenőrzési rendszer figyelembevételével. A vidékfejlesztési támogatások esetén ez az igazoló szerv - az ÚMVP szerint - a KPMG Hungária Kft., amely egy magyar, korlátolt felelősségű társaság (lényegében egy könyvvizsgáló cég), amely a svájci KPMG International leányvállalataiból álló KPMG-hálózat tagvállalata. Az Igazoló Szerv teljes mértékben független a kifizető ügynökségtől és az Illetékes Hatóságtól (tehát az FVM-től). V. A nyilvántartási rendszereknél a már előzőleg említett MePAR-ra és ügyfélregiszterre kell visszautaljunk.

4. Összegzés A KAP új finanszírozási rendszerének köszönhetően a korábbi költségvetési és közigazgatási rendszer egyszerűsödött és átláthatóbb lett. Megfigyelhető az is, hogy a magyar végrehajtás is egyre nagyobb hatékonysággal illeszkedik a közösségi intézményekhez, ami arra utal, hogy még ha lassan is, de beletanulunk a közösségi szisztémába. Mindazonáltal a költségvetési fegyelem - köszönhetően az elmúlt évek túlköltekezéseinek - rossz, ami káros hatással lehet azon termelőkre, vállalkozásokra, akik egyenlő versenyesélyekben bízva számítanak a támogatásokra. Márpedig a késő támogatási kifizetések, a rövid pályázati időszakok egyértelmű versenyhátrányt jelentenek a liberalizálódó világpiacon. 51

Az 1698/2005/EK rendelet 62. cikk (b) pontja.


733

New system of the supports for agriculture and rural development: 2007 Summary After the 2003 reform of the Common Agricultural Policy, the European Community followed the adaptation in 2005. In this period the European Community focused on the financial background and the second pillar of the Common Agricultural Policy. From 2007 the financial background of Common Agricultural Policy includes the European Agricultural Guarantee Found and the European Agricultural Rural Development Found. These founds replace the previous European Agricultural Guidance and Guarantee Found. The second pillar of the Common Agricultural Policy is the rural development. The rural development becomes simplified, therethrough it is out of the Regional Policy. In the Common Agricultural Policy the European Community attaches more and more importance to rural development. The regulation on the supports for agriculture and rural development is highly complicated. Therefore the writer of this paper tries to methodize these rides. At first, the writer locates the agricultural supports in the legal system of the European Community and the Hungarian Republic. The definitions of agricultural production, agricultural product, farmer, farm and rural area are the bases of this systematization. After that, the grouping of the supports concentrates on two aspects of the legal system. The one is the financial aspect, the other is the administration approximation. At last, the writer confirms that the new system is simpler and more articulate than before. But the defects of the Hungarian budget have negative influence on the functioning of the support system.

2. (2007), pp AZ AGRÁR- ÉS VIDÉKFEJLESZTÉSI TÁMOGATÁSOK ÚJ RENDSZERE: 2007 SZILÁGYI JÁNOS EDE*

Recommend Documents