Secíio Juridica et Politica, Miskolc, TomusXXV/2. (2007), pp. 655-614 ÁRÖSSZEHASONLÍTÁS A REKLÁMOKBAN NAGY ERZSÉBET'
I. Bevezetés, jogszabályi alapok A fogyasztók tájékoztatásának egyik jelentős eszköze a reklámokban történő összehasonlítás. Az összehasonlító reklám segíti a fogyasztók megfelelő piaci áttekintését, és ezáltal élénkíti a vállalkozások közötti versenyt.1 Ráadásul nagyobb a hihetőségi rátája, mint a nem összehasonlító reklámé. 2 Egyik fajtája az árak összehasonlítása, amely kedvelt módszer az árak előnyösként való feltüntetésére. Az egyetlen korlátja a (nem bagatell mértékű 3 ) megtévesztés tilalma, amelyet Németországban az UWG 4 3. § és 5. §-ai,5 Magyarországon pedig a Tpvt.6 III. fejezete és a Reklámtörvény 7 7. §-a szabályoz. Az UWG 6. § és a Grtv. 7/A, 7/C §-ai az összehasonlító reklám alapvető megengedettségét, és törvényi korlátait íiják le.8
*DR. NAGY ERZSÉBET doktorjelölt Miskolci Egyetem AJK, Kereskedelmi Jogi Tanszék 3515 Miskolc-Egyetemváros 1
VJ-125/2005/30 sz. GVH-határozat www.korunk.org/oldal.php?ev=2003&honap=9&cikk=410 (George Anghelcev: Összehasonlító diskurzus a kereskedelmi reklámokban. Korunk folyóirat, 2003. szeptember) 3 Engels, Stefan/Salomon, Thomas H.: Vom Lauterkeitsrecht zum Verbraucherschutz: UWGReform 2003. In: Wettbewerb in Recht und Praxis, 1/2004, 37. o. 4 Gesetz gegen den unlauteren Wettbewerb, vagyis Törvény a tisztességtelen verseny ellen 5 A korábbi (3. § UWG a.F.) szabályozást az új, 2004-es UWG teljesen új tartalommal a Megtévesztési Irányelv 3. cikk (1) bek-hez igazította, azóta mérik a megtévesztést az átlagosan informált, figyelmes és 'értelmes' fogyasztó mércéjéhez, (vö. Köhler, Helmut: Das neue UWG. In: NJW 30/2004, 2124. o. 6 1996: LVII. törvény 7 1997: LVIII. törvény 8 Ld. 84/450/EGK és 97/55/EK irányelvek, amelyeknek az átültetésén alapul többek között a magyar és a német hatályos szabályozás is. Az irányelv pontosan meghatározza, hogy az összehasonlító reklám mely feltételek bekövetkezése esetén megengedett. Ezek megsértése esetén lesz csak tisztességtelen a reklám.
2
656
Nagy Erzsébet
Említésre méltó a Magyar Reklámetikai Kódex 9 is. Előírásai nem teremtenek jogi igényeket, és mivel a megsértésük nem kerül nyilvánosságra, a cégek goodwilljét sem sérthetik. A Kódex 6. cikkelye szabályozza (egészen röviden) az összehasonlító reklám szabályait. Az itt szereplő elvárások egyetlen nóvuma a jogszabályi előírásainkhoz képest, hogy [a (4) bek. szerint] a reklámban közölt adatoknak elfogulatlan és szakszerű vizsgálattal egyértelműen bizonyíthatónak kell lenniük.
II. Általános szabályok Bizonyos feltételeknek teljesülniük kell, hogy jogszerű legyen egy árösszehasonlító reklám. A reklámnak objektívnek és tisztességesnek kell lennie (ld. lentebb), összehasonlítható (pl. ugyanarra szolgáló, ugyanazt a szükségletet kielégítő) termékekre kell, hogy vonatkozzon. Ha nem a reklámozó maga végezte az összehasonlítást, akkor az összehasonlítást készítő harmadik személy előzetes engedélye szükséges. Különleges ajánlatoknál ki kell emelni azokat a speciális feltételeket, amelyek mellett a különleges ár igaz; az akció kezdeti és végső időpontját, vagy esetleg, hogy az akció a készlet erejéig tart. 10 Az árak összehasonlításának több fajtája is ismert. A legkézenfekvőbb a saját árakkal való összevetés, de létezik egy várható magasabb árral, az éppen érvényes, csak más kiszerelésre vonatkozó magasabb árral, és a versenytársak áraival való, illetve a gyártók általjavasolt árakkal történő összehasonlítás is. A következőkben azt mutatom be, hogy milyen buktatói lehetnek az ilyen reklámoknak a reklámozók számára. Arra tekintettel, hogy gyakran német érdekeltségű cégeket érint ez a probléma Magyarországon, a magyar mellett a német joggyakorlatból is hozok fel példákat. Konkrét határozatok alapján láthatjuk tehát a magyar GVH és a német BGH 11 álláspontját az árösszehasonlító reklám kérdéseiről az elmúlt évekből. 12 9
A szakmai önszabályozás eredményeként 1997-ben készült a Magyarországon reklámtevékenységet folytatók szakmai-etikai normagyűjteményeként, mivel a jogszabályi előírásokat ismertnek tekinti, annak részletezése, olykor szigorítása található benne. A Kódex szövege elérhető pl. www.kincsestar.radio.hu/mediajog/reklamkodex.php 10 www.spip.dolceta.net/huspip/imprimer.php3?id_article=61; http://index.hu/gazdasag/magyar/reklha050920/7print 11 Bundesgerichtshof, vagyis Szövetségi LB 12 A hasonló rendeltetésű termékek összehasonlításához szükséges információk feltüntetése elsősorban a fogyasztóvédelmi hatóságok feladata, a GVH a nagyobb, komplexebb ügyekben jár csak el (vö. Tóth Tihamér: A fogyasztók megtévesztése. In: Cégvezetés, 2007. február, 56. o.). A dolgozat teijedelmi okok miatt csak a jelentősebb, később is hivatkozásul szolgáló ügyek ismertetésére vállalkozhatott, mind Német-, mind Magyarország tekintetében.
Árösszehasonlítás a reklámokban
657
Az egyes döntésekhez mindig fontos megvizsgálni, hogy az eljárás alá vont reklámozó milyen piaci részesedéssel (esetleg milyen GVH előtti priusszal) rendelkezik, és hogy milyen piacról van szó. (Pl. az egész ország területére vagy csak egyes áruházak hatókörére teijed-e ki a jogsértés; súlyosbító körülmény, ha olyan piacról van szó, mint a hétköznapi apró bevásárlások terepe, ahol a fogyasztó kevésbé mérlegel, tehát a fogyasztói döntések az átlagostól jobban befolyásolhatók a reklámokkal. 13 ) Mindig jelentőséggel bír az is, hogy melyik médiumban (pl. szórólapon, TV-reklámban, napilapokban, vagy óriásplakáton stb.) tették közzé a reklámot, mert ettől függ, hogy a fogyasztónak mennyi ideje jut az őt ért információk feldolgozására, milyen részletességű megjegyzésekre van szükség stb.
III. Az árak saját árakkal való összehasonlítása A saját árak összehasonlítása a reklám időpontjában, az előtte vagy utána érvényes árak összevetését jelenti. Természetesen csak akkor lehet a reklám tisztességes, ha egyértelmű, hogy a megadott árak közül melyik aktuális. III. I. A régi ár áthúzása Ha a régi árat külön megjegyzés nélkül áthúzzák, a gyakorlat alapján nyilvánvaló, hogy a „régi" az addig használt „nem akciós" saját ár, amihez képest most árengedményt adnak.14 Erre példa a Metró 2007. május 17-30-i katalógusában a Tefal Debut serpenyő, illetve palacsintasütők, valamint a Borsörlő sószóróval ára, amely mellett kis sárga négyszögben ez áll: „régi ár...", amelyet nagy piros kereszttel áthúztak. Ugyanez a módszer a Tesco 2007. május 11-17-i katalógusában a Douwe Egberts Karaván őrölt kávé, az Anikó sajt és a Puffancs esetén, ahol az új ár fölött áll egy áthúzott ár, és, hogy „több, mint 25% kedvezmény" Áthúzott régi árakat találunk a Sconto bútor 2007. május 3-16-ig érvényes katalógusában is, hogy az új, kedvezőbb árakat feltűnővé tegyék. III.2.
„Helyett"-ár
A régi árat elég a „korábban", „helyett", vagy hasonló szavakkal kifejezésre juttatni. Németországban „helyett" árnak nevezik a reklámnak ezt a fajtáját. 13
Vj-100/2003/30 sz. GVH- határozat Vagyis, ha nem a régi árat húzzák át, külön megjegyzés szükséges, mert egyébként a magatartás megtévesztő lesz. 14
658
Nagy Erzsébet
(Minálunk még nincs kialakult terminus technikusa, holott gyakran alkalmazzák.) Az különbözteti meg az első kategóriától, hogy nem húzzák át a már nem érvényes árat, csak feltüntetik mellette az új (olcsóbb) árat. A ruhásboltok előszeretettel alkalmazzák a „helyett - árakat" akcióik során, nem húzzák át a korábbi árat, csak odaírják alá az újat, illetve felé címkéznek, vagy kiírják: „új ár", „X ár helyett" stb. Prospektusokban az utóbbi időszakban kevésbé divatos ez a megoldás. Előfordul pl. a 2007. május 18-3l-ig tartó Tesco akcióban15 reklámozott Sims2+ és Sims 2+ Évszakok c. PC alapjáték esetén, amelyben „14 990 helyett 9990 Ft" érvényes akciós árat tüntetnek fel. III. 3. Árkülönbözet
feltüntetése
Harmadik nagy csoportként az árkülönbözet megadásából fakadó összehasonlítás. Ennek több módszere ismert. A III. 1., illetve 2. esetekkel átfedésben: két ár pontos megadása az akciós ár alacsonyságára hívja fel a figyelmet. Az árkülönbözet kifejezhető százalékban is, pl. „20% kedvezmény" 16 , amikor külön viszonyítási alap megadása hiányában a kedvezményt az akció előtt utoljára használt árhoz viszonyítva értjük. Általánosabb is lehet a különbözet feltüntetése, pl. egyszerűen megadva: „olcsóbb", vagy „még/már csak...-ért", amely arra utal a vásárló számára, hogy korábban magasabb áron árulták az adott terméket. III.4. Általánosítások
problematikája
Általánosításoknál (pl. „radikálisan csökkentett árak") óvatosnak kell lenni, hogy hű maradjon a szöveg a forgalomban szokásos értelmezéshez. Németországban pl. ha „sokkal olcsóbb", legalább 20%-os különbség tényleg álljon fenn. Emiatt megtévesztőnek ítélte a saarbrückeni OLG 17 2006.10.18-án kelt ítéletében a Praktikernek azt a szlogenjét, hogy „20% mindenre", mivel nem tették egyértelművé, hogy a Praktiker üzleteiben Shop-in-Shop rendszerben működő Tschibo cég által terjesztett termékek kivételt képeznek a szlogen alól.18 Ha nem percdíjról beszél a reklámozó, a Ft/perc egység sem használható, mert túlzottan általános mondanivaló lenne a konkrét megadott mértékegységhez képest, amely rendszerint a konkrét percdíjakat jelöli. 19 (Vagyis a nem 15
Nem a nagy Tesco katalógusban, hanem helyi újság betétlapjaként. Pl. a Tesco május 18-24-i prospektusában karfás kempingszék, grillhordó termékek vonatkozásában. (Itt a %-ban megadás módszere társul az áthúzott régi ár és a nagybetűs új ár megadásához.) 17 Felső tartományi bíróság (Oberlandesgericht) 18 www.channelpartner.de/knowledgecenter/recht/236096.index.html " VJ-125/2005/30 sz. GVH-határozat 16
Árösszehasonlítás a reklámokban
659
percdíjban megadott tarifákat nem lehet egyszerűen átszámolni, ha Ft/perc mértékegységben kívánják az árakat megadni, ahhoz nagyon körültekintően, minden egyes kínálati elemet figyelembe véve kellene az árat kalkulálni, annak a feltüntetésével, hogy ezek nem az eredeti mértékegységek.) Általánosan tilos a fogyasztó által nem meghatározható kifejezések használata, pl. „árcsökkentésekkb. ...-al". A saját árukkal való összehasonlításra használt „legolcsóbb", illetve „legolcsóbb termékeink" kifejezést (az Auchan ügyében 20 2006-ban) megtévesztésre való alkalmassága miatt (t.i. a fogyasztó érthetné úgy, hogy nem a saját, hanem minden, versenyben lévő termék ára közül ez a legelőnyösebb) a GVH jogsértőnek nyilvánította. A fogyasztók megtévesztése miatt egyik legtöbbször elmarasztalt cég a TESCO. Egyik esetben amiatt kellett pl. elmarasztalni, hogy az önárösszehasonlításban nem az akciós időszakot közvetlenül megelőzően alkalmazott árhoz, hanem hónapokkal korábbi árhoz viszonyítottak, így nemhogy „több mint 50%..., illetve 35% megtakarítás" nem volt lehetséges, hanem közel azonos, vagy kifejezetten magasabb lett az új, „akciós" ár.21 Az éppen érvényes ajánlatok közül a Tesco 2007. május 11-17-ig érvényes katalógusában a Deko melegszendvicskrém és az Iska aprított tonhal növényi olajban esetén merülhetne pl. fel, hogy vajon a fogyasztó által kellőképpen meghatározható-e a „több, mint 20% kedvezmény" felhívás. (Ez kb. 24-25%-os árengedményt takar a konkrét esetekben, ugyanott a Tesco vízipisztolynál feltüntetett több mint 40% már csak kb. 42%-os árcsökkentést jelent).
IV. Áremelés előtti árösszehasonlítás Gyakran reklámoznak a termékek bevezetésekor vagy üzletek megnyitásakor azzal, hogy később majd a vevőknek magasabb árakkal kell számolniuk. Az érvényes árak tehát csak átmenetileg érvényesek. A magasabb ár használatának a kezdő időpontját fel kell tüntetni. Megtévesztő, ha a hivatkozott magasabb későbbi árat az akció lejárta után nem követelik ténylegesen meg.22 A Versenytanács VJ-J46/2005/22 sz. határozata, a KIKA Lakberendezési Kft. (Bp.) kapcsán többek között egy ilyen reklámot is vizsgált. Egyes szőnyegek vonatkozásában akcióként azt tűntette fel a cég, hogy „-20% Legújabb szőnyegeink bevezető áron" Az eljárás alá vont védekezése szerint a cég az akciót követően - néhány kivételtől eltekintve - a teljes áron értékesítette tovább a termékeket, így az azt megelőző ár tényleg akciós árnak volt tekintendő. Ezt a 20 21
22
Vj-29/2006/22 sz. GVH-határozat www.debreceninapilap.hu/index.php?id=2773
www.intemetrecht-profi.de/preisvergleiche.htm
660
Nagy Erzsébet
versenyhatóság el is fogadta, az egyéb fogyasztói megtévesztésekkel ellentétben ez a reklám nem szolgált bírság alapjául, mert nem állt kellő adat a hatóság rendelkezésére, hogy eldöntse, jogszerű volt-e a tájékoztatás. Bevezető árat alkalmaz jelenleg pl. a Sconto bútor a 2007. május 3-16-ig érvényes katalógusában, pl. a görgős virágtartó mellett áll: ÚJ! Most csak 399,-. (A később várható ár nem szerepel, de ha „most csak", akkor később várhatóan drágább lesz a termék.)
V. Más kiszerelés áraival való összehasonlítás Gyakran olcsóbb egy olyan termék, amelyet nagyobb mennyiségben vásárolnak meg a fogyasztók. Ilyenkor az összehasonlítás megjelenhet a darabszám, a súly stb. vonatkozásában, illetve az egység árának a megadásában (pl. kilogrammonkénti vagy literenkénti ár, ami Magyarországon és Németországban egyébként is kötelező).23 Az utóbbi időszakban pl. a Metró Áruházlánc szívesen él az ilyen reklámokkal. A 2007. május 17-30-ig érvényes katalógusában kifejezetten „többet olcsóbban" akciókat tett közzé. Szerepelteti egyrészt a rendes (pl. kg-onkénti) egységárat, másrészt pedig, ha a nagy betűkkel feltűntetett mennyiséget vásárolja a fogyasztó %-ban, hogy mennyivel kapja a terméket olcsóbban. így pl. friss sertéscombot csont nélkül 742,80 Ft-ért veheti meg kg-onként, míg 20 kg-os vásárlás esetén 3% árengedménnyel számolhat. Hasonlóan, 3 tálca V-Power energiaital megvásárlására 5% engedményt, 6 kg előhűtött lazac filé 5%, a panírozott csirkemellből 10 darab 10% kedvezményt hoz. Ugyanígy a Metró 2007. május 17-30-ig érvényes prospektusában a Győri Édes Keksz kapcsán érdekes „akció" kapcsolódik az „ajándék +25%" tartalomhoz. A keksz csomagolásán ugyanis nagy betűkkel szerepel: +15% ingyen, a reklámújságban rányomva egy piros ovális, amelyen ez áll: „többet ér! 180g +25% AJÁNDÉK/ csomag", alul pedig az ár, szintén csomagonként. Ha az ember az ez alatt feltüntetett kg-onkénti árhoz viszonyít, kiderül, hogy a csomagon szereplő ingyenes ajándék súlyát (itt kifejezetten a 180 gramm 15%-át) a kg-onkénti árba belekalkulálták. Kicsit tovább lapozva a Hohes C másfél literes ivóleveinél szintén 20% ajándék, de ott a literenkénti árba ezt a 20%-ot nem kalkulálták bele, mint a keksz esetén, ott valóságos ajándékról van szó. Ez utóbbi megoldás jogszerűségét támasztja alá a GVH Vj-29/2006/22 sz. határozatai, amely Darling macskaeledelek kapcsán azt jelezte, hogy a „3+1 ajándék" típusú akciókban az a látszat, 23
www.intemetrecht-profi.de/preisvergleiche.htm
Árösszehasonlítás a reklámokban
661
hogy a fogyasztó jobban jár, mint más csomagolás vásárlása esetén. Az áruházaknak egyébként is pontosan kell megadnia az árakat, még ha a fogyasztónak lehetősége is lenne helyben az egységárat a kiszerelt termékeknél megtekinteni, a tájékozódási lehetőség nem záija ki a jogsértést. A Tesco 2007. május 11-17-i prospektusa is tartalmaz akciót, amely a nagyobb mennyiség megvásárlása esetén nyújt előnyöket, méghozzá a kisebb tétel áraival összehasonlítható módon. Pl. a három részes ágyneműhuzatból 1 szett 1999 Ft, míg az „egyet fizet kettőt" kap akción belül 2 szett is 1999 Ft.
VI. Összehasonlítás a versenytársak áraival Alapvetően nem tilos összehasonlítani a saját és a versenytársi termékek árait, ameddig az összehasonlítás tartalmilag valós. A korábbi szabályozással ellentétben már nem kell az ellenértékre vonatkozó adatokat teljes körűen megadni, de az ár minden fontos elemét figyelembe kell venni. így pl. a mellékesen felmerülő kiadásokat is követhetően fel kell tüntetni. (Hiába olcsóbb pl. egy készülék, ha a használatához feltétlenül szükséges eszközöket utólag, külön kell megvenni, és így az összköltség meghaladhatja a drágábbnak tűnő, de minden kiegészítőt tartalmazó eszköz árát.) Ha nem tilos, akkor viszont az sem lehet jogsértő, ha a fogyasztóközönséget hívja fel a reklámozó az árösszehasonlításra. A német gyakorlat szerint egy ilyen kijelentés: „hasonlítsa össze mások áraival... akkor úgyis X cégnél fogja megvásárolni" tehát nem volna jogellenes. Ott fontos, hogy konkrét versenytársakkal történjen az összehasonlítás (UWG 6. § (1) bekezdés, 2. § (1) bek. Nr. 3). A mások termékeivel Magyarországon általánosságban is össze lehet hasonlítani. Ha nem egyértelműen beazonosítható egy másik termék sem, akkor valamennyi, az adott piacon kapható olyan rendeltetésű termékkel szemben tesz a reklámozó megállapítást.24 Az összehasonítás lehetséges az EU tagállamaiban alkalmazott árakkal is. Ezzel azonban érdemes elővigyázatosnak lenni, mert az „EU - Ár alatt" kifejezést pl. a GVH jogsértőnek állapította meg az Electro World Magyarország Kft. (Budaörs) ügyében (ld. fentebb). Az érvelés szerint „köztudott, hogy egyes műszaki cikkek olcsóbban szerezhetőek be külföldön, még a szállítási költségeket is figyelembe véve" Néhány külföldi honlapról levett példa ilyen állítások alátámasztására nem elegendő. (Főként, mivel EU - Ár nem is létezik, mint olyan.)
24
Vö. a Jogobella joghurt esetét, a Vj-100/2003/30 sz. GVH - határozatban. Mivel itt nem árösszehasonlítás történt, ennek az ismertetése meghaladná a dolgozat kereteit.
662
Nagy Erzsébet
Az árösszehasonlítás hazánkban elhíresült esetei voltak pl. a Vodafone és versenytársai, majd a fapados SkyEurope a WizzAir áraival szemben (t.i. a jegyár lehet olcsóbb, de az illetékkel az összár magasabb - derült ki az utasoknak küldött emailekből), a Magyar Telekom és a Tele2 árösszehasonlításai.25 Jó példa a 2005. december 19-én a GVH által elmarasztalt Hungarotel Távközlési Rt (Bp.) esete is.26 VI. 1. Hungarotel-ügy Az eljárás alá vont 3 call-by-call csomagot reklámozott, ezek bevezetésétől kezdve. A többféle reklámozási fórum közül egyedül a szórólapos reklám esetén merült fel a nem jogszerű összehasonlításban álló jogsértés. A Hungarotel nem tűntette fel, hogy milyen ,jellemző fogyasztói szokások" szerint kalkulálta az összehasonlítás céljára átszámolt versenytársi díjazásokat (amelyek a percdíjaktól magasabbak voltak, habár Ft/perc egységben adták meg). Az eljárás alá vont magát jóhiszeműnek mondva arra hivatkozott, hogy reálisan, a konkrétan megnevezett versenytársakkal történő objektív összehasonlítást közölve tájékoztatta a fogyasztókat, korábbi GVH-határozatok figyelembe vétele alapján. Nem ért el a reklámja jelentős eredményeket, ha a szórólapok hatására megkötött szerződések számát nézzük. A fogyasztók megtévesztésére mégis alkalmas volt az összehasonlítás. Amint a GVH kifejtette, a Hungarotel által használt árkalkulálási módszer, amivel a versenytársak árait átszámította a maga rendszere szerinti árazásra, félrevezető eredményre vezetett. A Hungarotel nem nyújtott támpontokat a fogyasztó számára, milyen .jellemző fogyasztói szokások" szolgálnak viszonyítási alapul. A fogyasztó nem tudta tehát eldönteni, hogy ő vajon a ,jellemző fogyasztók csoportjába" tartozna-e. Azt sem tudhatta, hogy kizárólag a Hungarotelnél jellemző szokásokról van szó. Az eljárás alá vont ráadásul nem vette figyelembe, hogy az egyes körzetekben, illetve hívásirányonként (pl. helyi, mobil, nemzetközi) eltérő az „átlag" Az „objektivizálás" során eltűntek a versenytársak ajánlatainak fontos előnyei (pl. lebeszélhetőség). A szórólapok ahhoz viszont hozzájárultak, hogy a Hungarotel image-e pozitívan változzék, ami egyértelmű versenyelőnyt jelent a versenytársak hátrányára. Összességében a konkrét versenytársak konkrét - de nem a valóságnak megfelelően feltűntetett - áraival való jogszerűtlen összehasonlítás 3 millió Ft bírságot „eredményezett" a Hungarotel számára. 25 26
http://index.hu/ga2dasag/magyar/reklha050920/7print VJ-125/2005/30 sz. GVH határozat
Árösszehasonlítás a reklámokban VI.2. A
663
Közlönykiadó-ügy
2006-ban a KJK-KERSZÖV termékével történt jogsértő összehasonlító reklámozás. A jogsértésért elmarasztalt versenytársa a Magyar Hivatalos Közlönykiadó Kft. (Bp.) volt, amely Hivatalos Jogszabálytár CD-jéről azt állította, hogy az a „legkedvezőbb választás", holott a KJK-KERSZÖV-féle CD-jogtár a keresés mélysége, a keresési feltételek száma és kombinálhatósága, használhatósága, egyértelműsége tekintetében objektíve jobb volt.27 A legkedvezőbb választás egyik fő indoka volt, hogy a Közlönykiadó „a tartalom és ár arányát tekintve, az átlagos felhasználói igényeket alapul véve a hazai elektronikus jogszabálygyűjtemények között ma a legkedvezőbb választás" Az éves előfizetések szolgálhattak itt összehasonlítási alapként. A valós árkülönbség csak 3,75% volt a Közlönykiadó javára. Ha nem azt hirdették volna, hogy a KJK-KERSZÖVhöz, hanem, hogy a saját árkalkulációjukhoz képest kedvezőbbek az áraik, a reklám megállta volna a helyét az ön-árösszehasonlításként (ld. fentebb), mivel nagy beruházások ellenére sem mentek feljebb a Közlönykiadó árai. Mivel ez a hivatkozás elmaradt, a „kedvezőbbet" csak a megemlített versenytárshoz viszonyítva lehetett érteni, a GVH álláspontja szerint ez a 3,75% olyan csekély árkülönbség, hogy az „árérzékeny fogyasztó számára sem jelentős", és a versenytársi kínálat más elemei ezt ellensúlyozni tudják. Mivel a Közlönykiadó felhagyott a jogsértő magatartásával, nem volt szükség pénzbírság kiszabására. VI. 3. Bio-Fit-ügy Az, utóbbi évekbeli GVH-gyakorlatban a mások áraival való összehasonlításnak a legtipikusabb, legnyilvánvalóbb esete a Bio-Fit Natura Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. (Bp.) jogsértésének a megállapítása volt. Az ügyben 91 millió Ft bírságot szabott ki a hatóság.28 A reklámbéli összehasonlítás a Bio-Fit, illetve a Béres Gyógyszergyár egy-egy termékével történt. Árösszehasonlítás szempontjából fontos tényállási elem volt, hogy a saját termék aktuális árát a Rossmann, míg a versenytársét egy gyógyszertár árkalkulációjában (próbavásárlás alapján) közölték. A saját tennék (Metabol) áránál 5240 Ft-os áthúzott ár helyett már csak 4499 Ft akciós árat tüntettek fel, míg a Béres-féle Fittforma esetén 2990 Ft helyett 3239 Ft új, drágított ár áll. Kritikaként merült fel, hogy egy gyógyszertárban történő próbavásárlás eredménye egy szabadáras termék esetében nem általánosítható. Ráadásul
27 28
Vj-71/2006/16 sz. GVH-határozat Vj-28/2006/58 sz. GVH-határozat
664
Nagy Erzsébet
maga a Rossmann is forgalmazta azt a terméket is, vagyis nem volt indokolt, hogy ne ugyanannak a forgalmazónak az árait hasonlítsák össze. (Ott csak 2699 Ft volt a Béres-termék akciós ára, vagyis olcsóbb lett volna a reális összehasonlítás szerint.) A GVH az általános elvárásoknak megfelelően hiányolta, hogy nem volt tárgyszerű és objektív az összehasonlítás. A fogyasztók megtévesztésének megállapítása mellett a GVH megtiltotta a Bio-Fit számára a magatartása folytatását, helyreigazító közlemény kiadására kötelezte, és a fent említett bírságot is kiszabta (ennek a magas összege nemcsak a jogszerűtlen árösszehasonlítás eredménye, hanem egyéb, a tárgyhoz nem tartozó jogsértéseké is). VIA. A Tesco - Auchan - „ árháború " - ügy A Tesco Global Áruházak Rt. (Budaörs) gyakran téveszti meg a fogyasztókat a különféle reklámjaival. 29 A leghírhedtebb esete 2000-ben a két új pesti áruház megnyitása utáni „árháború" volt a két új áruházával szomszédos Auchan áruházak áraival történő tisztességtelen árösszehasonlításaival. 30 Szinte napi rendszerességgel osztogattak (az Auchan parkolójában is) a két áruház árait összehasonlító szórólapokat. Utóbb „megsemmisült" reklámtáblákon is hasonló módszerrel reklámoztak az adott üzleteknél. Ezek különféle cikkek árát tüntették fel, és egy összeget, amennyit a fogyasztó (az Auchan helyett) a Tescoban való vásárlás esetén megspórolhatott. A megadott árak azonban többször nem feleltek meg a valóságnak; eltérő rendeltetésű cikkeket, eltérő márkákat, eltérő kiszereléseket tüntettek fel, amelyek nem szolgálhatnak objektív összehasonlítás alapjául. 31 (Az Auchan árait, mint a fentebbi Bio-Fit esetében, itt is próbavásárlásokra alapozták.) A másik probléma a korábbi bonyolult árgarancia-rendszert felváltó új szlogen volt, amely szerint a Tesco gazdaságos termékei a legolcsóbbak. Ez bizonyítatlan felsőfokú jelző (ld. fentebb), amelynek a használatától a GVH a Tescot eltiltotta. (2006 júliusában már maga az Auchan kapott bírságot ugyanennek a kifejezésnek a saját termékeire való alkalmazása miatt. 32 ) A felsőfokú jelzők megalapozatlan, félrevezető használata miatt már korábban is születtek hazánkban határozatok, pl. az Electro Word Magyarország 29
Vö. pl. Vj-45/2005/20, Vj-55/2003/23, Vj-88/2002/20, Vj-184/2001/18, Vj-217/2000/17 sz. GVH-határozat 30 Vj-217/2000/17 sz. GVH - határozat 31 Ezzel a magyar gyakorlattal ellentétes a német felfogás. Vö. OLG Frankfurt GRUR - RR 2001, 89; KG GRUR - RR 2003, 319. (vö. Boesche, Kathrin Vera: Wettbewerbsrecht, C.F, Müller Kiadó, Heidelberg, 2005,100. o.) 32 Vö. Vj-29/2006/22 sz. GVH-határozat
Árösszehasonlítás a reklámokban
665
K f t - t 2004-ben a GVH többek között ettől a magatartásától már eltiltotta, a GVH akkor ezt (akkor még csak 5 millió Ft) bírsággal is szankcionálta. 33 Az árgarancia azóta is előfordul reklámokban, a 2007. május 14-i Népszabadságban a Ryanair pl. azt vállalja, hogy ha a 3 Ft-tól induló (adókkal és illetékekkel +3795 Ft) egyirányú jegyeitől valaki kedvezményesebb ajánlatot talál az adott városokba, a különbséget kétszeresen megtérítik. Ehhez jön nagy betűkkel: „garantáltan a legalacsonyabb árak" Ennek a jogszerűségéről ld. fentebb). VI. 5. A Lidi Belgium Gmbh & Co. KG ügye Nemcsak nemzeti, hanem európai szinten is születnek döntések árösszehasonlításból kiindult vitákban. Az egyik legfrissebb az EU bírósága nagy tanácsának 2006. szeptember 19-i előzetes döntéshozatali ítélete34 egy Belgiumban kirobbant jogvita 35 kapcsán. Ebben a Magyarországon is ismert Lidi (Lidi Belgium GmbH & Co. KG) volt a sérelmet szenvedő versenytárs. A másik cég, Etablissementen Franz Colruyt NV, szintén egy áruházláncolatot működtető vállalkozás. Ez utóbbi a 2003. évre visszamenően olyan információkat közölt a fogyasztókkal, hogy „egy család heti 100 € értékű vásárlás esetén a Colruytban 366-1129 €-t spórolhatott meg ahhoz képest, hogyha a szupermarketekbe (mint pl. Cora) ment volna; és 155-239 €-t, ha a diszkontok vagy a nagykereskedők helyett (pl. Aldi, Lidi) ment a Colruytba vásárolni" (Ez még a vásárláskor kapott blokkokon is rajta állt.) A reklám hátoldalán árkülönbségeket mutatnak be, amely az utolsó hónapokra egyre növekvő árkülönbséget mutat a Colruyt javára. Ez ellen a Lidi többek között azzal érvelt, hogy nem objektív, nem ellenőrizhető és megtévesztő ez a fajta reklám, ez által a 85/450/EGK ill. 97/55/EK irányelvekbe ütközik 36 (vagyis az irányelvekbe, amelyek átültetése a hatályos német és magyar szabályozásnak is az alapja). Túl általános, sem az összehasonlítás alapjául szolgáló árakat, se az árukat, illetve azok mennyiségét nem hozzák a fogyasztó tudomására, ráadásul a konkrétan néven nevezett versenytársakkal csak mint csoporttal történik az összehasonlítás. (Itt azonos termékekre koncentrálódik az összehasonlítás.) A másik felvetett problémakör a 'Basic'-feliratozásból fakad, amellyel a Colruyt a „legalacsonyabb áron" eladásra kínált termékeit látja el. (Ez esetben 33
Vj-89/2004/27 sz. GVH-határozat Az ügy száma: C-356/04. 35 Előzetes kommentárt ld. www.jogiforum.hu/hirek/14216 36 Vö. 97/55/EK ie. 3a cikk (1) bek. c) 34
666
Nagy Erzsébet
nem azonos, hanem hasonló minőségű termékekről van szó.) Az EU Bírósága ítéletében kimondja, hogy nem kizárt a versenyben álló szupermarket-láncok összehasonlítása, amennyiben minden egyes termékpár esetében megállna öszszehasonlításként az általánosított eredmény. Az objektivitás nem jelenti, hogy minden egyes versenytársat nevén kellene nevezni, akivel összehasonlítás történik. (Ez inkább a magyar, mint a német gyakorlatot támasztja alá.) Az árösszehasonlításnál meg kell adni az érintett áru árát, az árak általános színvonalát, amelyet a versenytársak az ezzel összehasonlítható árukra használnak, és ezek alapján a spórolás mértékét. Kifejezetten megtévesztő a példákat összehasonlító reklám, amennyiben nem teszi egyértelművé, hogy az állítások csak a példákra, de nem minden termékre, s nem általánosan érvényesek vagy nem ismerteti az összehasonlítás elemeit, vagy nem adja meg, hogy hol lehet ennek utána nézni. Akkor is kifejezetten megtévesztő az összehasonlító reklám, ha általánosan tünteti fel, mennyit lehet spórolni azáltal, ha nem a versenytársaknál vásárol a fogyasztó, anélkül, hogy individualizálnák a versenytársak általános árszínvonalát és hogy konkrétan mekkora összeg spórolható. VI. 6. Legális árösszehasonlítás, az új technika segítségével Nemzetközileg elteijedt formája az árak legális összehasonlításának az online homepage-ek használata (pl. www.billiger.de,www.olcsobbat.hu). Ezek előnye, hogy a lekérdező az áraknak mindig az adott pillanatban érvényes mértékét láthatja, és ez lenyomja az árakat. Itt nem áll a résztvevők érdekében a megtévesztés, mert legkésőbb a megrendeléskor kiderülne a turpisság, és a vevőnek külön fáradtság, időráfordítás és költség nélkül egyszerűen elég másik honlapot megnyitnia, hogy más szolgáltatótól rendelje meg a terméket. (Ellentétben pl. a katalógusokkal, amelyek becsábítják a vevőket az üzletbe, akik, ha már egyszer ott vannak, az átlagosnál nem jelentősen drágább termékeket is ott fogják megvenni költség- és időtakarékossági szempontok miatt.) A weblapok általános szerződési feltételei között található a szankció, ha valamely „megbízó" mégis sértené az előírásokat, azonnal törlik a rendszerből.37 Ez az olcsó és hatékony reklámfórum elvesztésével járna, amit racionálisan gondolkodó cég nem kockáztatna.
37
www.olcsobbat.hu/docs/olcsobbat_aszf.pdf
Árösszehasonlítás a reklámokban
667
VII. A gyártók által javasolt árakkal való összehasonlítás Németországban a GWB 38 23. § már korábban megengedte a gyártó nem kötelező árajánlásaira való hivatkozást, amelyet a tisztességtelen verseny joga is alapvetően elfogadott. Kivételes esetekben mégis okozhat megtévesztést, pl. amikor már nem érvényesek a reklám időpontjában a hivatkozott ajánlások. 39 Magyarországon is született döntés, amikor szállítók által javasolt, de valóságban nem alkalmazott árakkal történt reklámban összehasonlítás, akcióként feltüntetve. VII.l. A KIKA-ügy A KIKA Lakberendezési Kft. (Budapest) ellen hozott Vj-146/2005/22 sz. GVHhatározat alapjául szolgáló tényállásban szereplő reklámújsági reklám 3. oldalán feltüntették, hogy 'az „eredeti árak" a korábbi eladási árak és/vagy a szállítók által javasolt árak', ehhez viszonyítják tehát a „mínusz X %-ot" Ezzel védekezett a KIKA, mert szerinte a fogyasztók tudtak róla a közölt reklámból, hogy „eredeti áron" nem csak a saját, korábban használt áraikat értették, és a magatartásuk egyébként sem befolyásolta a versenyt. A szállítók által javasolt árak egy részét sohasem alkalmazta a cég a fogyasztókkal szemben, és erre később sem került sor, derült ki a vizsgálati jelentésből. A versenytanács véleménye szerint megtévesztésre alkalmas magatartás, 40 ha nem a termék tényleges árát, hanem csak az ár kialakításának egyik tényezőjét veszik alapul az akciós árkedvezmény megadásához. VI 1.2. Az Euronics-ügy Nemrégen született döntés egy franchise rendszerben működő áruházlánc termelői árjavaslatokat összehasonlítás alapjául szolgáló reklámjairól. 2007. február 22-én a magatartás folytatásának megtiltása mellett összesen 45 millió Ft bírsággal sújtott a GVH négy céget, amelyek az Euronics Műszaki Áruházlánc keretében a prospektusaikban megtévesztő módon alkalmazták ezt a technikát.41 A Versenytanács ennek az ügynek a kapcsán több, a későbbiekben is orientáló pontnak alkalmas megállapítást tett. így például, ha „akciós árról" esik szó, fel kell tüntetni, hogy mihez képest kínálják az árkedvezményt. Eredeti árként csak olyan árat szabad feltüntetni, amely nem fiktív, vagyis amelyen a termék ténylegesen megvásárolható (mint pl. sokszor a listaárak). 38
Kartellgesetz, vagyis Gesetz gegen Wettbewerbsbeschränkungen = Kartelltilalmi törvény BGH I Z R 131/97,1ZR 137/00 40 Vö. Tpvt. 8. § (2) bekezdés c) pont 41 Vj-149/2006/39 sz. GVH-határozat 39
668
Nagy Erzsébet
A forgalmazó által javasolt fogyasztói ártól mind lefelé, mind felfelé el lehet térni. Ha a forgalmazó nem magyarországi cég, akkor habár a kiskereskedő számára információértékű lehet a javaslat, de az árképzésben nem meghatározó. A nem kötelező termelői áij avaslatot gyakran egyáltalán nem alkalmazzák a konkrét cégnél (ld. maga az Euronics-ügy). Az adott helyzetet komplikálta, hogy egy franchise rendszerben működő társaságlánc esetén az árlisták alkalmazása nem lehetséges, és minden tag szabadon állapíthatja meg az árait. Hogy mégis egységes katalógust adhassanak ki, a forgalmazó áijavaslatát választották a prospektusokon viszonyítási alapul. Az Euronics ebben az ügyben tehát a „legfontosabb kommunikációs eszköze" megtartásáért érvelt. Az eljárás alá vontak „tulajdonosi és működési formája" nem indokolhatja a jogszerűtlen tevékenység jogszerűként való elfogadását. A GVH arra is felhívja a figyelmet, hogy nem mindegy, milyen a feltüntetett árkülönbözet. Ha az akció nem nagyságrendekkel alacsonyabb árakat tüntet fel a javasolt árhoz képest, akkor a fogyasztó komolyan veheti, hogy a feltüntetett összeget esetleg konkrétan megspórolhatja; míg ha a különbség nagyon nagy, a fogyasztó érzékeli, hogy irreális, nem valós a viszonyítási alap. Mivel minden boltban eltérő árak voltak akción kívül, a prospektusok egyetlen előnye az volt, hogy arra a tartamra bizonyosan a katalógus árait találhatta a fogyasztó bármelyik üzletben. Ha a kedvezmény mértéke objektíven nem is állapítható meg, elegendő, hogy az árengedmény lehetősége fennálljon, hogy a fogyasztói magatartás megtévesztése megállapítható legyen. A GVH vizsgálata cáfolta, hogy akár a magyar, akár az európai piacon ilyen jellegű összehasonlítások volnának gyakorlatban. A Versenytanács fontosnak tartotta kiemelni, hogy a J e l e n határozatból nem vonható le az a következtetés, hogy egy akciós reklámkampányban az akciós ár viszonyítási alapjaként a forgalmazó általjavasolt fogyasztói ár jogszerűen nem alkalmazható" VII. 3. Adalékok a német gyakorlathoz A gyártók nem kötelező áijavaslatával való összehasonlítás kedvelt reklámozási módszer Németországban. Különösen gyakran fordul elő a műszaki eszközök piacán a javasolt árhoz képest különösen nagy árkedvezmény feltüntetése akciós árként. Már a régi jogszabályok (a 2004 előtt hatályos UWG) szerint is született ilyen kérdésekben ítélet, pl. az / ZR 94/01 sz. 2003 novemberében. A felperes azt javasolta ebben az ügyben, hogy ha túl nagy az árkülönbség, akkor tekinthetnék holdáraknak a reklámot. (Tehát nem az összehasonlító, hanem a megtévesztő reklám szabályainak alkalmazásával kellene az ügyet megoldani.) A BGH azon-
Árösszehasonlítás a reklámokban
669
ban más állásponton volt. A bíróság döntése szerint, ha érvényesek voltak a reklám idején a gyártó által javasolt árak, hiába akár 80% is a feltüntetett árkülönbség, a reklám megengedett. Egy korábbi BGH elé került esetben hibásan tüntették fel a gyártói áljavaslat mértékét, s emiatt feltűnően nagy árkülönbség lett a javasolt és az akciós ár között. A reklámozó azzal érvelt, hogy a fogyasztó számára könnyedén ellenőrizhető volt a túl magas gyártói javaslat hibás mértéke. A BGH szerint ez azonban még nem igazolja „a legközönségesebb hazugság" bevetését, amely mindenképpen megtévesztőnek minősül.42 VIII. Az összehasonlító reklám veszélye Az árösszehasonlítás az összehasonlító reklám egyik fajtájaként nemcsak annak előnyeivel jár, hanem veszélyeivel is.43 Két nem kívánt hatása lehet ugyanis az összehasonlításnak, az egyik az asszociáló hatás, a másik a bumerángeffektus. Asszociáló hatáson azt értjük, hogy a két terméket egymáshoz társítja a fogyasztó. A reklám tudatosítja, hogy ha a fogyasztónak az egyik árut nem is sikerülne beszereznie, ugyanarra a célra a másik termék is alkalmas. Ez ingyen reklámot jelent a versenytárs összehasonlított áruja számára.44 (Emellett azonban előnyösen is hathat, amikor éppen a különbségeket sikerült megfelelően kiemelni - ún. disszociatív hatás.)45 A bumeráng hatás akkor fordulhat elő, ha a reklám rosszul sül el, és a fogyasztó nem a saját termék előnyeire figyel, hanem arra, hogy támadják a versenytársat. Alapvetően nem várhat el nagy sikert a reklámozó ettől a fajta tevékenységétől, ha az összehasonlított (többnyire pregnáns, piacelső) versenytársi kínálatot blamálja a reklám; ha nem ellenőrizhető az összehasonlítás helytállósága; vagy - és különösen - ha írott formájú a reklám, mert ekkor a fogyasztónak van ideje végiggondolni, értelmezni az állításokat 46
42
BGH I Z R 222/97, 2000. május 24-én. Ezek a veszélyek nem kifejezetten jogi kategóriák, ezért csak röviden ismertetem 44 Ld. Prof. Dr. Gerald Mäsch előadását: Wettbewerbsrecht, az Universität Münster 2006. 45 www.korunk.org/oldal.php?ev=2003&honap=9&cikk=410 (George Anghelcev: diskurzus a kereskedelmi reklámokban. Korunk folyóirat, 2003. szeptember) 46 www.korunk.org/oldal.php?ev=2003&honap=9&cikk=410 (George Anghelcev: diskurzus a kereskedelmi reklámokban. Korunk folyóirat, 2003. szeptember) 43
őket. Jogi Karán, SS Összehasonlító Összehasonlító
670
Nagy Erzsébet
IX. Összegzés A versenyben sokszor nemcsak a saját áraknak a valóságtól előnyösebbként való feltüntetése, hanem a versenytársi áraknak a valóságtól rosszabbként való bemutatása is a reklámozó célja. Ezen célokra remek módszemek tűnhet az árak öszszehasonlítása. Ha azonban túllépi a reklámozó a megengedettség küszöbét, annak a magas bírságokon túl a fogyasztóknál bekövetkező nem kívánt pszichológiai jellegű következményei is lehetnek. Dolgozatomban egyes árösszehasonlító reklámok jogi szempontból gyenge pontjait mutattam be a GVH joggyakorlata alapján azzal a céllal, hogy a potenciális reklámozónak támpontot nyújtsak, melyik fajta árösszehasonlításnál mire érdemes különösen figyelnie. Magyarországon a leggyakrabban a különféle „helyett" - ár - technikák, az árkülönbözet - többnyire %-os - feltüntetése és a versenytársi árakkal történő összehasonlítás fordulnak elő a saját alacsony árak bemutatására. Fontos követelmény e technikákkal szemben, hogy objektíven ellenőrizhető, valós tények alapján kell az akciókat feltüntetni. A versenytársak áraival való összehasonlítás esetén nemcsak azt várják el, hogy objektív legyen, hanem hogy a versenytársi terméket is összehasonlításra alkalmas módon mutassa be. Ezzel mintegy ingyen reklámfelület keletkezik a versenytársaknak, ennek elkerülése végett gyakori a jogsértő alkalmazásuk. Gyakori az árgarancia alkalmazása is, a reklámozó elsőségét, olcsóságát megalapozandó. Ez legális technika, de az alkalmazása sok buktatót rejt magában, mivel azt sugallja, hogy az adott piacon ténylegesen hiába is keresne a fogyasztó jobb árakat. Ezért gyakrabban ítéltetik meg megtévesztőként, mint nem, főként, mikor a „legolcsóbb" - típusú kijelentésekkel együtt áll, azok alátámasztásaként. A saját árakkal való összehasonlítás, ha nem fiktív árak alapján történik, kevésbé támadható, a reklámozó szempontjából biztonságosabb. Két nagy előnye: csak a saját image javul, nem vési bele a versenytárs nevét is a fogyasztó tudatába; és nincs közvetlen „sértett" versenytárs, aki azonnal a hatóságokhoz fordul sérelme orvoslásáért, vagyis kisebb a veszélye, hogy a hatóság elé kerüljön, így a bírságokra kalkulált büdzsé érintetlenül maradhat. A legtöbb esetben, amely a GVH elé kerül, a határozatok szerint ugyanis ténylegesen megvalósul a fogyasztók megtévesztése. A kiszabott bírságok öszszege pedig egyre emelkedik. Mivel EU-szerte ugyanannak az irányelvnek az átültetésén alapul a nemzeti szabályozás, nagy az egyes tagállamok előírásai közötti összecsengés. Természetesen, révén hogy nem rendelet szabályozta ezt a területet, hanem „csak" irányelv, nem teljesen azonosak a tagállami szabályok (ld. Németország-
Árösszehasonlítás a reklámokban
671
ban konkrét versenytársat kell feltüntetni, míg nálunk lehet általánosságban az összes versenytárs áraival is összehasonlítani az árakat). Fontos a jövendő reklámozóknak tudniuk, hogy az esetleges eltérések esetén nálunk a magyar jog, és a magyar joggyakorlat lesz irányadó, nem érv tehát, hogy máshol (hogyan) működik mindaz, amit a mi törvényeink egyértelműen tiltanak.
Zusammenfassung Ich habe in diesem Artikel vorgestellt, wie preisvergleichende Werbungen in Ungarn geregelt sind. Ich habe ein Paar Beispiele genannt, wie einige Problempunkten in Deutschland geregelt sind, und was der Standpunkt des EuGHs ist. Jede nationale Regelungen haben die gleiche EU Direktive als Basis. Auf diesem Grund es gibt relative große Ähnlichkeit mit anderen nationalen Regelungen. Man kann deshalb auch die Rechtsprechung vergleichen. Der Hauptteil des Artikels besteht an der Vorstellung des ungarischen Rechts und der ungarischen Rechtsprechung. Ich habe Kategorien geschafft, um preisvergleichende Werbungen besser überblicken zu können. Relative viel sage ich über den sog. Eigenpreisvergleich, weil es am häufigsten vorkommt, und am meistens sicher ist, falls der Werbende die Geldbuße wegen irreführende Werbung vermeiden möchte. Ich stelle den Vergleich mit zukünftig höheren Preisen (z.B. bei Einführung von neuen Produkten) und mit Preisen von anderen Verpackungen dar. Der gefahrlichste ist: Vergleich mit Preisen von Mitbewerbern, darüber habe ich deshalb mehr erzählt. (Es ist in Ungarn eine breitere Kategorie als in Deutschland, da nicht nur mit Preisen konkreten Mitbewerbers kann man vergleichen). Endlich schreibe ich über die Problematik von Hersteller - Preis-empfehlungen. Ich habe wenig theoretische Ausführungen gemacht, da in diesem Bereich viel wichtiger ist, wie das Recht angewendet wird. Anstatt Theorie habe ich die Rechtsprechung bearbeitet, um die zukünftig werbende Firmen zu zeigen, worauf sie aufpassen sollen, um legal zu handeln.
Irodalomj egyzék Boesche, Kathrin Vera: Wettbewerbsrecht, C.F, Müller Kiadó, Heidelberg, 2005 Köhler, Helmut: Das neue U W G . Neue Juristische Wochenschrift 2004, 30. szám, 21212127.0. Engels, Stefan/Salomon, Thomas H.: V o m Lauterkeitsrecht zum Verbraucherschutz. Wettbewerb in Recht und Praxis, 2004, 1. szám, 32-44. o.
672
Nagy Erzsébet
Tóth Tihamér: A fogyasztók megtévesztése. Cégvezetés, 2007, 2. szám, 55-59. o. George Anghelcev: Összehasonlító diskurzus a kereskedelmi reklámokban. Korunk folyóirat, 2003, szeptember, www.korunk.org/oldal.php?ev=2003&honap=9&cikk=410
Felhasznált GVH határozatok és BGH ítéletek és EUB-ítélet B G H I Z R 131/97 BGH I Z R 137/00 BGH I ZR 222/97 B G H I Z R 94/01 C-3 56/04 (EUB) KG G R U R - R R 2003, 319. OLG Frankfurt G R U R - R R 2001, 89 Vj-100/2003/30 sz. GVH-határozat VJ-125/2005/30 sz. GVH-határozat Vj-146/2005/22 sz. GVH-határozat Vj-149/2006/39 sz. GVH-határozat Vj-184/2001/18 sz. GVH-határozat Vj-217/2000/17 sz. GVH-határozat Vj-28/2006/58 sz. GVH-határozat Vj-29/2006/22 sz. GVH-határozat Vj-45/2005/20 sz. GVH-határozat Vj-55/2003/23 sz. GVH-határozat Vj-71/2006/16 sz. GVH-határozat Vj-88/2002/20 sz. GVH-határozat Vj-89/2004/27 sz. GVH-határozat
Felhasznált honlapok http://index.hu/gazdasag/magyar/reklha050920/7print www.channelpartner.de/knowledgecenter/recht/236096.index.html w w w . debreceninapilap .hu/index .php? id=2773 w w w . evosz .hu/d o k u m e n t / e t i k a i k o d e x .doc www.intemetrecht-profi.de/preisvergleiche.htm www.jogiforum.hu/hirek/14216 www.kincsestar.radio.hu/mediajog/reklamkodex.php www.olcsobbat.hu/docs/olcsobbat_aszf.pdf www.spip.dolceta.net/huspip/imprimer.php3?id_article=61;
