Sectio Juridica et Politico, Miskolc, Tomus XXVII/2. (2009), pp. 451-495 A KÖRNYEZETI KÁRFELELŐSSÉG FEJLŐDÉSE MAGYARORSZÁGON BAJOR RITA* Bevezetés A környezeti ártalmak, természetben okozott károk hazánkban is - , ahogy a világ bármely részén - sokkal előbb jelentkeztek, mint ahogy azok speciális károsító jellegét, környezetszennyező voltát felismerték. A tudományos és technikai forradalom azon túl, hogy megszámlálhatatlan, az emberi civilizációt és az egyéni fejlődést szolgáló vívmány születését hozta, a kívánt pozitív hatások mellett számos el nem hagyható, el nem hanyagolható árnyékhatást, negatív környezeti következményt, károsodást is eredményezett. A 20. század második felétől kezdődően egyre nagyobb számban megjelenő műszaki, gazdasági fejlesztések, a fokozódó társadalmi termelés és fogyasztás hatására beláthatatlan, visszafordíthatatlan változások keletkeznek a természeti környezetben. A változatos formában megjelenő terhelést vagy károsodást okozó tevékenységek hasonlóan változatos formában inkorporálódó, különböző természetű, eltérő hatásfokú és hatássugarú környezeti hatást eredményeznek. 1 Egyesek környezetterhelések kisebb, mások nagyobb területre hatnak ki, ismét mások egész tájegységeket érintenek, sőt vannak olyanok is, amelyek már egy-egy távolabbi országrészre, 2 sőt az országhatárokon túlra is káros hatást fejtenek ki. 3 Megjelennek továbbá speciális ártalmak, amelyek kizárólag bizonyos területek jellemzői, 4 illetve újonnan felfedezett hatásuk következtében valamely különleges veszélyt jelentenek a természeti környezetre, illetve az emberi egészségre.
' DR. BAJOR RITA doktorjelölt Miskolci Egyetem ÁJK, Munkajogi és Agrárjogi Tanszék 3515 Miskolc-Egyetemváros ' így például a légszennyezés tekintetében másfajta környezeti károsító hatások és károk jelentkeznek a fővárosban, valamely ipari agglomeráció vonzáskörzetében, valamint egy határközeli kisközségben. 2 így például a vízszennyezés, sugárszennyezés. Példa erre a Tiszai ciánszennyezés. így például a reklámfények károkozó hatása kezdetben csak főváros és egyes nagyvárosaink jellemzője volt.
452
Bajor Rita
Magyarországon elsőként a levegő- és vízszennyezés folytán keletkezett károk, 5 később a speciális helyi adottságok megsértése miatt bekövetkezett hátrányok jelentkeztek legnagyobb arányban. 6 A mezőgazdaság fejlesztésével összefüggésben a nagyüzemi gazdálkodás megkívánta vegyszeres növényvédelem is számos környezeti ártalmat okozott, amelyek tényleges károkban, kártételekben jelentkeztek. 7 Később az árnyékhatás miatt kialakult „sérelmek" jelentek meg nagy számban, amelyek az árnyékolásnak a szomszédos terület növényzetére gyakorolt káros hatásával voltak összefüggésben. A zavaró, káros zajhatás a városi élet egy lényeges környezeti ártalmaként került előtérbe, de a nyári pihenéssel és üdüléssel kapcsolatban is egyre növekvő mértékben okozott „káreseteket" Egyre sürgetőbb szükségszerűségként jelentkezett tehát a nemkívánt környezeti hatások elleni védekezés, a károsító hatások megszüntetésének, de még inkább megelőzésének kívánalma. Ezek a körülmények vezettek arra, hogy a múlt század utolsó két évtizedében világviszonylatban, így hazánkban is tudatosult annak a felismerése, hogy a technika vívmányainak számtalan előnyét hosszú távon csak akkor hasznosíthatjuk ésszerű, fenntartható módon, ha az ezzel járó káros „mellékhatásokkal" szemben is eredményesen lépünk fel. Az épített és természetes emberi környezet védelme érdekében tehát minden lehetséges eszközt - , így a jog eszközeit is - célszerű s kívánatos felhasználni, és a lehető legoptimálisabb, ökológiai szempontból is leghatékonyabb módon alkalmazni. A környezeti kárfelelősség alakulása önálló környezetvédelmi (törvényi) jogalap nélkül Környezeti ártalmakkal kapcsolatban keletkezett konkrét jogviták hazánkban viszonylag korán, már az 1950-es évek végén megjelentek a bírósági eljárásokban. 8 A környezeti ártalmakból eredő károk tekintetében alapvetően a polgári jog normái voltak irányadóak, önálló, kifejezett környezetvédelmi törvényi jogalap hiányában a hatályos joggyakorlat a Polgári Törvénykönyv vonatkozó szabályait ismerte el és írta elő alkalmazandó jogként. Számos
5
Magyarországon az 1950-es évek végén és hatvanas évek elején nagyszámú és viszonylag magas perértékű perek voltak folyamatban a levegő- és vízszennyezés, vízeltünés, vízátszivárgás stb. folytán keletkezett károk miatt. 6 így például a kilátáselvonás. 7 így például a méhek tömeges pusztulása. 8 Kiemelendő, hogy ezen jogviták az adott társadalmi viszonyok mellett viszonylag magas perértéket képviseltek.
A környezeti kárfelelősség fejlődése Magyarországon
453
környezetvédelmi tárgyú rendelkezést tartalmazó törvény 9 kifejezetten utalt is a Civil Kódex kártérítésre vonatkozó rendelkezésire, továbbá egyes jogszabályok előremutató módon kimondták azt is, hogy a speciális államigazgatási szankciók 10 nem mentesítenek a polgári jogi kártérítési felelősség alól. A környezeti káresetek megállapítására és jogi rendezésére a Ptk. 339. § (1) bekezdésében meghatározott általános, felróhatóságon alapuló felelősség volt alkalmazandó. Ennek alapján, aki másnak jogellenesen kárt ideértve a termőföldben, terményekben, méhekben vagy vízben stb. megjelenő kárt - okoz, köteles azt megtéríteni. Mentesülhet a felelősség alól, ha sikeresen bizonyítja, hogy úgy járt el, ahogy az adott helyzetben általában elvárható. Ezen generális polgári jogi szabály alkalmazása amellett, hogy alapot adott a kártérítésre, egyben elvileg azt is kifejezte, hogy az adott társadalmi vélemény szerint a magatartás elítélendő, hiszen az a károkozónak felróható valamint kifejezte, hogy adott a közmegegyezés alapján is védendő, jogi védelemre érdemes érétket testesít meg. A Ptk. ilyetén alkalmazása ugyanakkor világossá tette azt is, hogy a korabeli joggyakorlat nem tulajdonított semmilyen specifikus, megkülönböztető vonást a környezetnek, mint sértett jogtárgynak, azaz egyáltalában nem értékelte a keletkezett kár környezeti jellegét. A hatályos jogalkalmazás tehát semmilyen különbségtételt nem érzékelt, illetve nem alkalmazott a természeti környezet és a természeti környezet részét nem képező dolog között, kártérítési szempontból előbbiek károsítása nem eredményezett eltérő vagy súlyosabb felelősséget. A környezetvédelem megalapozása Magyarországon" Hazánkban a környezetben negatív változást előidéző magatartásért való helytállás születése, fejlődése elválaszthatatlanul kapcsolódik a környezetvédelem általános történetéhez, szorosan követi a nemzetközi tendenciákat, változásokat. 12 9
Például: 1964. évi IV törvény a vízügyről és a 32/1964 (XII. 13.) Kormány rendelet ennek végrehajtásáról 10 1/1973 (I. 9.) Minisztertanácsi rendelet A hazai környezetpolitika kialakulása, fejlődése, nemzeti sajátosságai megértéséhez nehezen érthető, követhető a történeti háttér bemutatása nélkül, a tanulmány azonban adott keretek azonban csak a tények felsorolására, rögzítésére adnak lehetőséget. 12 A hazai környezetszabályozó, illetve környezetvédő joganyag fejlődése három jól elkülöníthető korszakra bontható: I. 1970-es évek közepétől a 80-as évek közepéig II. 1980-as évek közepétől 1990-ig III. 1990-es évektől napjainkig.
454 1. A környezetvédelem
Bajor Rita alkotmányos
megalapozása
A környezetvédelem a Stockholmi konferencia (1972) által fémjelezhető, világszerte érvényesülő folyamat eredményeképp nyert törvényi, majd alkotmányos szabályozást az állampolgárokat megillető jog formájában, az emberi élet, egészség védelméhez - voltaképp eszközként kapcsolódóan. 13 Hazánkban először az 1972-es módosítás révén került az Alkotmányban deklarálásra az „ország természeti és kulturális értékeinek oltalmazására" A Magyar Népköztársaság Alkotmányáról szóló 1972. évi I. törvénnyel módosított 1949. évi XX. törvény 57. §-a (1) és (2) bekezdéseinek rendelkezései alapvető, állampolgári jogként rögzítik az élethez, a testi épséghez és az egészséghez való jogot, melyet az állam a munkavédelemmel, az egészségügyi intézmények és az orvosi ellátás megszervezésével, illetve az emberi környezet védelmével valósít meg. Az alaptörvény tehát nem deklarálja a környezethez való jogot, hanem egyfajta eszközcselekményként határozza meg az emberi környezet védelmét a végső cél, azaz az emberi élet, testi épség és egészség védelme érdekében. Az alkotmányos rendelkezés további antropomorf jellegét tükrözi, hogy kifejezetten az emberi környezet védelmére fókuszál, tehát a környezetet a civilizációt körülvevő környezetként kívánja oltalmazni, így végső soron kifejezetten a társadalom életterének megóvását célozza. 2. A környezetpolitika
és a környezetvédelem
jogi hátterének
kialakulása
A környezeti gondok növekedésének, illetve a környezeti problémák nemzetközivé válásának 14 hatására az 1970-es évek közepétől a 80-as évek közepéig terjedő időszakban hazánkban is megszületett - legalábbis deklaratív módon - a legitim környezetpolitika és „környezetszabályozás" Az emberi környezet általánosan kötelező, jogi védelme hasonlóan más európai országokhoz konkrét, szektoriális jellegű' 5 részletszabályok megalkotásával kezdődött. A környezeti szabályalkotás formailag általában törvénynél alacsonyabb szintű főleg kormányrendeleti rendelkezésekben valósul meg, a részkérdésekről eltérő megközelítésű, mélységű és részletességű 13
BAKÁCS Tibor: Glosszák az Alkotmány, a környezetjog és a jogalkotás köréből, Budapest, MJ, 1995, 273. o. Az ENSZ 1972-ben Stockholmban megrendezett környezetvédelmi világkonferenciáján elmarasztalták a szovjet típusú berendezkedéssel bíró európai államokat így Magyarországot is - különösen a légszennyezés okozta környezeti ártalmak kapcsán. A szektoriális jellegű környezeti szabályok a környezet egyes szektoraira, egyes környezeti elemekre vonatkozó szabályokat foglalnak magukba.
A környezeti kárfelelősség fejlődése Magyarországon
455
külön normák rendelkeznek, általában egymásra tekintet nélkül. 16 Számos védendő terület nem szabályozott, különösen súlyosabb lemaradás, illetve hiányosságok mutatkoznak a hulladékgazdálkodás téren. Magyarország első átfogó, egységes szemléletet tükröző jogszabálya 1976-ban került elfogadásra. Az emberi környezet védelméről szóló 1976. évi II. törvény. 17 célként azt határozta meg, hogy az ember egészségének védelme, a jelenlegi és a jövő nemzedékek életfeltételeinek rendszeres javítása érdekében megállapítsa az emberi környezet védelmével, megóvásával és tervszerű alakításával kapcsolatos alapvető jelentőségű, általános érvényű, keret jellegű szabályokat, mivel a Magyar Népköztársaságban minden embernek joga van arra, hogy emberhez méltó környezetben éljen. A jogszabály ugyanakkor rendkívül előremutató módon rögzítette, hogy az emberi környezet védelme az egész társadalom érdeke és feladata, tehát a vonatkozó jogszabályokat mind az állami szervek, vállalatok, szövetkezetek, mind a társadalmi szervezetek és állampolgárok kötelesek megtartani, és a környezetvédelmet a tevékenységi körükben előmozdítani. A felelősség tehát közös, minden „államtagot" egyenlő mértékben terhel a környezetvédelem feladata, azaz a feladat, hogy az emberi környezet megóvását és tervszerű alakítását elősegítse, a környezetre veszélyes szennyeződések, ártalmak és más károsodások okait felismerje, azok megelőzésének, csökkentésének, illetőleg megszüntetésének módját és feltételeit megállapítsa és a társadalom érdekeinek megóvásával érvényre juttassa. A konkrét jogi szabályozás meghatározásán túlmenően a törvény meghatározta a környezet védelmét „irányító" nemzeti politikát is, tehát egyben a környezetpolitika alapdokumentumaként is funkcionált. Az 1970-es, 80-as évek környezetpolitikájának elsődleges jellemzője, hogy elkülönült, önálló szektorként jelenik meg. A környezet kérdések nem integrálódnak más szabályozási területek - különösen a gazdasági élet szabályozási keretei - közé, különálló, több esetben „gyökértelen" és összefüggések nélküli szakterületként, egyfajta párhuzamos érdekként fogalmazódnak meg a normatív szabályozásban. A környezetpolitikai célok, a környezeti ártalmak felmérésének és csökkentésének igénye ebben az időszakban Ötéves Terv (1976-1980) formájában testesült meg, és a környezeti elemek megfigyelésére, valamint a levegő és a víz tisztaságának védelmére, továbbá a hulladék kármentes
16
Kiemelendő azonban, hogy az 1976. évi II. törvény mint a környezetvédelem első és központi „alapokmánya" a maga idejében, az adott politikai-gazdasági viszonyok között korszerű jogintézménynek, a régió hasonló jogszabályaihoz képest haladóbbnak számított. 17 Az emberi környezet védelméről szóló 1976. évi II. törvény kihirdetése napján lépett hatályba.
456
Bajor Rita
eltávolítására vonatkozott. 18 Az 1981 és 1985 között hatályos ötéves terv már meghatározta a kiemelt feladatokat, külön hangsúlyt kapott a föld, a víz és a levegő védelme, a hulladékok csökkentésének valamint a természeti erőforrások megőrzésének követelménye. Mindezekre tekintettel kiemelendő, hogy az 1976. évi II. törvény mint a környezetvédelem első és központi „alapokmánya" a maga idejében, az adott politikai-gazdasági viszonyok között korszerű jogintézménynek, a régió hasonló jogszabályaihoz képest haladóbbnak számított. A jogszabály által bevezetett környezeti eszközrendszer alapvetően haladó „környezeti szellemű", előremutató sajátossága , hogy elsődlegesen a megelőzésre irányul, habár még a közvetlen (hatósági) beavatkozást realizáló eszközök dominanciáját érvényesíti, ezeket is meglehetősen erőtlen módon alkalmazva. 3. A környezetvédelem intézményi hátterének
kialakulása
A hazai környezetvédelem intézményes kialakulásának gyökerei - hasonlóan a jogszabályi alapok megalkotásához az 1970-es évekre nyúlnak vissza. A bővülő környezetvédelmi állami feladatok, így a környezeti célok megfogalmazása, a megvalósítást szolgáló jogi és egyéb eszközök megalkotása, az intézményrendszer kialakítása valamint működtetése, a pénzügyi feltételek biztosítása és a jogalkalmazás folyamatosan fejlődő, jól szervezett, hatékony állami működést igényeltek. A környezeti értékek megóvásának részben meglévő, kisebb részben újonnan létrehozott állami szervek keretében kellett helyet találni. A környezeti érdekekhez kapcsolódó állami szervezetrendszer ekkor nem jelenti teljesen elkülönült struktúrák kialakítását, hanem eleinte csupán néhány új feladat- és hatáskör hozzáadását. Az 1976. évi II. törvény a környezetvédelmi tevékenység irányítását, összehangolását, ellenőrzését és fejlesztését, valamint a szükséges részletes szabályok megalkotását a Minisztertanács feladatkörébe utalta. A környezetvédelemmel kapcsolatos ágazati és hatósági feladatok ellátása a külön jogszabályban meghatározott államigazgatási szervek hatáskörébe tartozott. A környezetvédelem önálló, specializált intézményeinek kialakítása 1978-ban kezdődött, ekkor alakult meg az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal és területi szervei. A kialakított 7 felügyelőség államigazgatási feladatokat végzett és hatósági feladatokat látott el. A felügyelőségek elsősorban a levegő tisztaság védelmével, a zaj- és
18
Környezetvédelmi beruházások összege: 17,3 milliárd Ft volt, ami a nemzeti jövedelem 0,7%-a. A környezetben fellépő károkat a nemzeti jövedelem 2,5-3%-ra becsülték.
A környezeti kárfelelősség fejlődése Magyarországon
457
rezgésártalmak elleni védelemmel, valamint veszélyes hulladékgazdálkodással foglalkoztak. A szakmai munkát laboratóriumi háttér és a Környezetgazdálkodási Intézet segítette. A területi elven szervezett szakmai intézet magas szintű szakértői, szakvéleményező tevékenysége biztosította a hatósági környezetvédelem színvonalát. Az első, kezdeti időszakban a környezetvédelem irányításának tehát széttagolt, elkülönült struktúrája jött létre, rendszere szorosan kapcsolódott a gazdaságirányítási feladatokhoz. Kormányzati szinten több minisztérium, illetve országos hatáskörű szerv osztotta meg a környezettel kapcsolatos felelősséget, ez nagyban nehezítette az egységes szemléleten alapuló igazgatási munkát, erősen behatárolta az egyes területekkel foglalkozó tárcák eredményességét. 4. A környezetpolitika
„ társadalmi"
hátterének
kialakulása
A Római Klub tevékenysége, különösen az 1972-ben megjelent „A növekedés határai" című világmodell-jelentés körüli hatalmas vihart kavart viták Magyarországon kevéssé éreztették hatásukat. 19 A magyar társadalomban szemben a fejlettebb nyugati országokkal a '70-es években még nem szerveződtek állampolgári környezetvédelmi mozgalmak, civil társaságok vagy zöld szervezetek. A magyar lakosság alacsony környezeti érzékenységgel, közömbösen szemlélte az ország természetesés és mesterséges környezetének romlását, rombolását. A környezeti károkért való felelősség szigorodása, objektivizálódása A környezetben okozott károkért való helytállás szabályozása az 1960-as évek második felétől fokozatosan fejlődött, a bírósági jogalkalmazás a környezeti károkozásoknak számos új elemét 20 ismerte fel, amelyek a vétkesség nélküli felelősség (egyre szélesebb körű) alkalmazását indokolták. A felelősség jogalapjának ilyen irányú fejlődése főleg a vízszennyezés és porártalom miatt indult perekben követhető nyomon. A bíróságok kezdetben a kárt okozó üzem magatartásának felróhatóságát vizsgálták olyan ügyekben, amikor például az ipari szennyvíz ülepítéséről, tisztításáról nem gondoskodtak megfelelően, vagy
19
Ennek főként ideológiai okai voltak. A bíróság továbbá arra is rámutatott, hogy a potenciális károkozónak kell viselni a kockázatot, amennyiben valamely szokásostól eltérő körülményből kifolyóan - például a magas vízállás és a szennyvíz együttes hatásaként okozott károk esetében adott tevékenység a környezetben károsodást, szennyezést okoz.
20
458
Bajor Rita
amikor a víztárolót ne tartották megfelelően karban, és ezek elhanyagoltsága okozta, hogy a szennyvíz ülepítés nélkül került a természetes vízbe. Hasonlóképpen a felróhatóságon alapuló felelősség szabályai szerint vizsgálták a bíróságok a károkozó magatartását füst-, korom- és porszennyeződéssel összefüggő ügyekben. Az üzemből távozó szennyező anyagok levegőbe kerülésével a terményekben vagy más dolgokban keletkezett károk megállapítását elsődlegesen a károkozó vétkessége alapozta meg, de egyre szűkebbre szabva a kimentés lehetőségét, ugyanakkor egyre magasabbra emelve az elvárható magatartás mércéjét. Nem alapozta tehát meg a károkozó mentesülését, amennyiben a potenciális károkozás elkerülése érdekében valamely olyan eszközt alkalmazott, 21 illetve intézkedést hajtott végre, 22 mely végső soron nem bizonyult elég hatékonynak, és nagymértékű környezeti károsodás következett be. Mindezen káresetek világossá tették azt, hogy a környezeti ártalmakkal kapcsolatban keletkezett jogviták nem dönthetők el az addigi, szokásos jogalkalmazási keretek között, az egyéni érdekek védelme mellett az emberi környezet érdekeinek megóvása is alapvetően kívánatos a jelen és jövő generációk életfeltételeinek garanciájaként. A kártérítési perekben 2 3 alkalmazott felróhatóságon alapuló felelősséget ennek megfelelően a bírói gyakorlat fokozatosan szigorította, majd pedig jogfejlesztő értelmezése alapján objektív felelősségi alakzat 24 került alkalmazásra a környezetet károsító magatartások megállapításakor. 21
Például: Nem látott a bíróság kimentésre alapot annak folytán, hogy a károkozó porkibocsátásának megakadályozására szűrőberendezést alkalmazott, de az nem volt elég hatékony. 22 Például: A bíróság nem mentesítette a károkozót azon alapon, hogy porelfogó erdősávot létesített, mivel végső soron az nem akadályozta meg a nagyméretű légszennyezést. 23 A környezet védelméhez fűződő érdekek a bírósági gyakorlatban elsősorban a kártérítési perekben jelentkeztek, de szórványosan előfordultak magatartástól való eltiltásra irányuló ügyek is. 24 A tárgyi felelősség kialakulása a XX század közepére tehető, alkalmazását alapvetően a technika fejlődése hívta életre, mely egyre fokozódó veszélyt generált az emberi életre és környezetre. Az ipari forradalom következményeként rohamosan megnőtt a gépesített nagyüzemek száma és a közúti forgalom intenzitása, a technikai újítások, újdonságok jelentősen megnövelték a baleseti kockázatot, a potenciális károkozás előfordulását és az okozott károk mértékét. „A nagymérvű iparosodás szükségszerű velejárója az olyan károsító hatás, amellyel szemben a károsult nem képes eredményesen védekezni, továbbá rendkívüli nehézségekbe ütközik annak vizsgálata, hogy a károkozó elvárható magatartást tanúsított-e." [PETRIK Ferenc (szerk.): A kártérítési jog, Budapest, 1991, Közigazgatási és Jogi Könyvkiadó, 69. o.] Szükségessé vált mindezekre tekintettel egyes
A környezeti kárfelelősség fejlődése Magyarországon
459
Az objektív felelősség kezdő állomásának a mérgező anyagok tartásával, illetve használatával okozott károk tekintetében kialakult bírósági gyakorlat tekinthető. 25 A vegyszeres gyomirtással a méhekben, terményekben vagy a föld termőképességében okozott károk esetében került alkalmazásra a fokozott veszéllyel járó tevékenységért fennálló tárgyi felelősség. A növényvédő szerek esetében ugyanis a kisméretű mérgezés is nagyfokú veszélyt eredményezhet, ezért a mérgező anyag használata megalapozza az objektív felelősség alkalmazását. A szigorú, felróhatóságot nem vizsgáló felelősségi alakzat alkalmazását alapvetően tehát nem környezetvédelmi megfontolások indokolták, hanem önmagának a vegyszernek a veszélyessége. 26 A jogfejlesztő bírói gyakorlat eredményeként 1971-ben került deklarálásra a Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiumának tanácselnöki értekezletének állásfoglalása alapján, hogy gépi erővel vagy kézzel történő vegyszeres permetezés fokozott veszéllyel járó tevékenységnek minősül. Hasonlóképp a veszélyes üzem felelősségét megállapító normák alkalmazását tartotta indokoltnak a Legfelsőbb Bíróság azon esetekben is, ha mérgező anyagot tartalmazó szennyvíznek, vagy egyéb anyagnak (füst, gáz stb.) az üzemből távozása folytán keletkezett kár, vagy ha az üzemből távozó anyag, mely ugyan nem tartalmazott mérgező anyagot, mégis rendszeres vagy tömeges jellegű károkozást eredményezett. 27 Ezen környezeti ártalmak tekintetében a fokozott veszélyességet az ellenük való védekezés nehézsége illetve lehetetlensége adja. A Legfelsőbb Bíróság ilyen irányú, kiterjesztő ítélkezési gyakorlata végeredményben „kifejlesztette" a környezetet veszélyeztető tevékenységgel okozott károk szigorúbb, tárgyi felelősségi szabályok szerint történő elbírálást.
tevékenységek veszélyes tevékenységekké történő nyilvánítása a polgári jogban, amely „a veszélyes tevékenyégből eredő kárra az általánosnál szigorúbb felelősségi szabályokat állapít meg" (A Polgári Törvénykönyv magyarázata, szerk.:1240. o.) 25 Az emberi környezetben okozott kártételek megállapításában tehát elsőként a mérgező anyagok gyártása, tartása, használata vált elsőként jogilag relevánssá a növényvédelmi célokra használt vegyszerek felhasználása következtében, s ezek nagyfokú veszélyessége indokolta a vétkességre tekintet nélküli objektív felelősség alkalmazását. 26 Jelentős bizonytalanság jelentkezett azonban kezdetben az egyszerűbb, kisebb mennyiségben alkalmazott, az emberi életet vagy egészséget nem veszélyeztető mérgező anyagok felhasználásával okozott kártételek megállapításában. 27 Hangsúlyozandó azonban, hogy a tárgyi felelősség szabályainak fenti esetekben történő alkalmazását is alapvetően a vegyszer veszélyessége alapozta meg, nem pedig a természetes vagy épített környezet védelme vagy valamely környezeti érdek érvényesítése indokolta.
460
Bajor Rita
A környezeti károkért való felelősség alakulása az 1976. évi II. törvény alapján A környezetért való jogi felelősség egységes jogi szabályozása az első nemzeti környezetvédelmi jogszabályban, az emberi környezet védelméről szóló 1976. évi II. törvényben (Kvt.) került deklarálásra. E felelősségi szabályok alapvetően a környezet megóvását és tervszerű alakítását szolgálták az ember egészségének védelme, valamint a jelenlegi és jövő nemzedékek életfeltételeinek rendszeres javítása érdekében. A környezetvédelemre vonatkozó felelősségi szabályok megsértése különböző, a jogi felelősség rendszerére épülő jogkövetkezményeket vont maga után. Az egyes felelősségi formák 2 8 között kiemelt jelentősége van a polgári jogi felelősségnek, és ezen belül a környezetet veszélyeztető vagy sértő károkozásért való vagyoni felelősségnek. 29 Az 1976. évi II. törvény vezette be elsőként az objektivizált felelősségi formát is, az alapvető felelősségi szabályokat a „környezetvédelemre vonatkozó rendelkezések megsértése miatt" a jogszabály III. fejezete határozza meg. Ezen helytállást megalapozó normák az emberi környezetnek csak egyes, meghatározott elemeinek veszélyeztetése, illetve károsítása esetén alkalmazandók, a jogi védelemben részesített tárgyak körét a törvény taxatív módon határozza meg. A jogi felelősség „tárgyai" a Kvt. 9. § (1) bekezdése szerint a következők lehetnek: a) a föld; b) a víz; c) a levegő; d) az élővilág; e) a táj; f) a települési környezet. A védett jogi tárgyak megóvása érdekében, illetve a jogi felelősség megállapításának „iránytűjeként" a jogforrás generális szabályt határoz meg, s kimondja, hogy az emberi környezet védelem alatt álló tárgyainak felhasználása, hasznosítása, alakítása a környezet védelmét szolgáló jogszabályok és hatósági rendelkezések megtartásával történhet. 30 Nem szabad ezen túlmenően a környezeti „tárgyakat" olyan szennyeződésnek, ártalomnak vagy más káros hatásnak kitenni, amely azok természetes tulajdonságait hátrányosan 28
Például: a Magyar Népköztársaság Büntető Törvénykönyvéről szóló 1961. évi V. törvény 197. §-a a környezetvédelmet sértő bűncselekményről. 29 E szankció alkalmazásával a bíróságok hatékonyan befolyásolhatják a jogsértő magatartások vagy mulasztások megelőzését. 30 1976. évi II. törvény az emberi környezete védelméről, II. fejezet, A környezet védelmére vonatkozó részletes rendelkezések, A környezetvédelme köre, 9. § (2)
A környezeti kárfelelősség fejlődése Magyarországon
461
megváltoztatja, vagy az emberi életkörülményeket rontja, 31 továbbá védeni kell azokat a természeti erők kártételeitől is.32 A törvény ezen túlmenően speciális követelményeket, specifikus tilalmakat határoz meg a védett környezeti elemek oltalmazására, megőrzésére a jelen és jövő generációk számára. Ezen tilalmazott magatartások meghatározása végső soron „előrevetíti" a potenciális felelősség eseteit, nevesít egyes tipikus, kártérítési felelősséget megalapozó cselekményt. A jogszabály 15. §-a kimondja, hogy nem szabad a földet hulladékkal és más módon szennyezni. Hulladékot és vegyi anyagot - halmazállapotára tekintet nélkül csak jogszabályban vagy hatósági rendelkezésben meghatározott módon szabad felhalmozni, illetőleg a földbe juttatni. Generális szabály, hogy a tervszerű vízgazdálkodás keretében kell gondoskodni a vizek, továbbá a vizeket érintő természeti erők kártételeinek megakadályozásáról. Bármilyen halmazállapotú anyagot a vízben vagy a vízen szállítani, a víz közelében tárolni, kezelni vagy felhasználni, a vízbe juttatni csak a víz fertőzését vagy káros szennyezését kizáró intézkedések megtétele mellett szabad, 33 a vizek fertőzése, káros szennyezése tilos. 34 A törvény 23. §-a a levegő káros szennyezését tilalmazza, a 28. § a növények olyan mértékű vagy olyan módon való gyűjtését, károsítását tiltja, amely a faj vagy fajta káros megváltoztatásához, illetőleg kipusztulásához vezethet. 35 Tilos továbbá a talaj megkötését szolgáló növénytakaró károsítása, valamint a vizek önpusztulását biztosító élővilág eltávolítása, elpusztítása. 36 A környezetvédelmi törvény 32. §-a szerint nem szabad az erdők épségét veszélyeztetni vagy károsítani, azokat hulladékkal és más módon szennyezni; tilos továbbá a védetté nyilvánított növényeket és állatokat károsítani, elpusztítani. A települési környezet védelme során biztosítani kell a környezet tervszerű, rendeltetésszerű és esztétikus kialakítását, fejlesztését valamint 31
1976. évi II. törvény az emberi környezete védelméről, II. fejezet, A környezet védelmére vonatkozó részletes rendelkezések, A környezetvédelme köre, 10. § (1) 32 1976. évi II. törvény az emberi környezete védelméről, II. fejezet, A környezet védelmére vonatkozó részletes rendelkezések, A környezetvédelme köre, 10. § (2) 33 1976. évi II. törvény az emberi környezete védelméről, II. fejezet, A környezet védelmére vonatkozó részletes rendelkezések, A környezetvédelme köre, 17. § (2) 34 1976. évi II. törvény az emberi környezete védelméről, II. fejezet, A környezet védelmére vonatkozó részletes rendelkezések, A környezetvédelme köre, 17. § (1) 35 1976. évi II. törvény az emberi környezete védelméről, II. fejezet, A környezet védelmére vonatkozó részletes rendelkezések, A környezetvédelme köre, 28. § (1) 36 1976. évi II. törvény az emberi környezete védelméről, II. fejezet, A környezet védelmére vonatkozó részletes rendelkezések, A környezetvédelme köre, 28. § (2)
462
Bajor Rita
védelmét,37 tilos a települési környezetben káros és veszélyes zajok, más rezgések (fény, rázkódás stb.) és sugárzások (radioaktivitás, hő stb.) előidézése.38 A törvény előremutató, modern szabálya szerint nem szabad üzemben tartani a települési környezetben olyan gépeket, munkagépeket, gépjármüveket és más közlekedési eszközöket, amelyek káros mértékű zajt, illetőleg káros vagy veszélyes rezgést okoznak, 39 a védelem érdekében a gépjárművek és más közlekedési eszközök üzemben tartása meghatározott területeken korlátozható, illetőleg megtiltható. 40 Fenti rendelkezések megsértése abban az esetben alapozza meg a jogi felelősséget, amennyiben az emberi környezet szennyeződését, ártalmát vagy károsodását idézi elő, mely a jogszabály rendelkezései szerint mind aktív, mind passzív magatartás következményeként bekövetkezhet. 41 Nem kerül azonban definiálásra a szennyeződés, ártalom, illetve károsodás fogalma, ezáltal ezek a joggyakorlók és jogalkalmazók számára is homályos, vitatható jogi problémaként jelentkezhetnek. A jogszabály tehát nem tartalmaz világos, egzakt, valamennyi környezeti elem esetében alkalmazható, alkalmazandó különbségtételt a szennyeződés, ártalom és károsodás között, s ezek fogalmi tisztázása is különálló jogszabályok alapján történik. A Kvt. ugyanis továbbutalással42 rendezi a kérdéskört, amennyiben rögzíti, hogy a törvény alkalmazásában káros, illetőleg veszélyes az a szennyezés vagy ártalom, amely a külön jogszabályokban meghatározott határértékeket meghaladja. 43 Hasonló módon továbbutalással rendezi a „jövőbe tekintő" szabályként értékelhető első magyar „átfogó" környezetvédelmi törvény a kárfelelősséget, amennyiben a környezetet veszélyeztető tevékenységgel okozott kárt a Polgári 37
1976. évi II. törvény az emberi környezete védelméről, II. fejezet, A környezet védelmére vonatkozó részletes rendelkezések, A környezetvédelme köre, 37. § (2) 38 1976. évi II. törvény az emberi környezete védelméről, II. fejezet, A környezet védelmére vonatkozó részletes rendelkezések, A környezetvédelme köre, 40. § 39 1976. évi II. törvény az emberi környezete védelméről, II. fejezet, A környezet védelmére vonatkozó részletes rendelkezések, A környezetvédelme köre, 41. § (1) 40 1976. évi II. törvény az emberi környezete védelméről, II. fejezet, A környezet védelmére vonatkozó részletes rendelkezések, A környezetvédelme köre, 41. § (2) 41 1976. évi II. törvény az emberi környezete védelméről, III. fejezet, Felelősség a környezetvédelemre vonatkozó rendelkezések megsértése miatt, 43. § (1) 42 A bírósági gyakorlat az 1977. évi Ptk. módosítást követően kezdetben a legtöbb eset elbírálásában a Polgári Törvénykönyv 345. §-a alapján állapította meg a vegyszeres gyomirtás, a repülőgépes permetezés, a nagymértékű ipari víz- és légszennyezés fennállását, és csak igen ritkán hivatkozott a környezet védelméről szóló jogszabályokra. (1265.0.) 43 1976. évi II. törvény az emberi környezete védelméről, V fejezet, Vegyes és hatályba léptető rendelkezések, 52. § (2)
A környezeti kárfelelősség fejlődése Magyarországon
463
Törvénykönyv legszigorúbb felelősségi alakzata, a fokozott veszéllyel járó tevékenységre 44 vonatkozó objektív szabályok szerint követeli megállapítani semmisnek minősítve a felelősség korlátozását vagy kizárását 4 5 A környezeti károkozás vonatkozásában egyértelműen indokolható és kívánatos a szigorú érvénytelenség meghatározása, a károkozó ugyanis rendszerint tudja, hogy adott magatartása az emberi környezet potenciális vagy ténylegesen veszélyeztetésével kárt okoz. 46 Nem engedhető meg ezért a természetes és épített környezet a földi élet elsődleges garanciájának „lerontása" valamely egyéni érdek által a kárfelelősség korlátozásaként, illetve kizárásaként megtestesülve. A bírói jogfejlesztő értelmezés hatására módosított 1959. évi IV törvény 46. §-a a veszélyes üzemre vonatkozó felelősségi szabályokat rendeli alkalmazni azon károkozóra is, aki az emberi környezetet veszélyeztető tevékenységével másnak kárt okoz. Az okozott kárért a polgári jog rendelkezései alapján elsődlegesen az üzemben tartó, a fokozott veszéllyel járó tevékenység folytatója felel. Üzemben tartó személynek a Polgári Törvénykönyv magyarázata alapján az a személy minősül, aki a veszélyes üzem fenntartója, aki az üzemet működteti, akinek érdekében az üzem működik, aki a veszélyes üzemre vonatkozó alapvető döntéseket meghozza, és aki a fokozott veszélyforrás elleni különös védekezésre köteles. 47 Általában tehát az üzembetartó az, aki a veszélyforrással rendelkezni jogosult, de nem feltétlenül üzemben tartó a veszélyes üzem tulajdonosa, ahogyan az üzemben tartó és a közvetlen károkozó személye sem minden esetben azonos. Leggyakrabban természetszerűleg egybeesik az üzemben tartói és tulajdonosi minőség, ahogyan gyakran ugyanaz a személy a veszélyforrás kezelője, az üzembentartó és a közvetlen károkozó is. 48 Környezeti kár bekövetkezése esetén az elsődleges törvényi kötelezettség az okozott környezeti szennyeződés, ártalom, károsodás 44
A fokozott veszéllyel járó tevékenység fogalma egzakt módon nem meghatározott, s az ebbe a körbe tartozó magatartások sem határozhatók meg teljes körű felsorolással, mivel a technika fejlődésével folyamatosan módosul, változik a tevékenység tartalma, bővül, illetve szűkül a veszélyesnek minősített tevékenységek köre. A meghatározásnál tehát mindenkor a bíróság gyakorlata az irányadó. Fokozott veszéllyel járó tevékenységnek minősül például a gépi erővel működő berendezések tartása, elsősorban a gépjárművek üzemben tartása, a fegyver és robbanóanyag tartása, illetve használata, valamint a háztartási szükségletet meghaladó mennyiségű méreg tartása és használata. 45 Ez a tilalom a dologban okozott károkra nem vonatkozik. ^ZOLTÁN Ödön: Kártérítési felelősség a környezet védelmében, 1985, 102-104. o. (1273) 47 A Polgári Törvénykönyv magyarázata, 1250. o. 48 Lásd például: A fegyver tulajdonosa saját fegyverével okoz kárt.
464
Bajor Rita
korlátozása vagy megszüntetése, továbbá a megfelelő védekezés kialakítása. Ezen kötelezettségek értelmezése, tartalmának pontos meghatározása hasonlóképp nagymértékű bizonytalanságra adhat okot, főleg tekintettel a környezeti ismeretek hiányára. 49 További alkalmazási nehézségekre adhat alapot a törvény vélhetően garanciális célokkal megalkotott szabálya - , mely a tevékenység korlátozását, illetőleg megtiltását rendeli el abban az esetben, ha a tevékenység az alkalmazott védelmi eljárások ellenére is jelentős környezeti szennyeződést, ártalmat vagy károsodás okoz. A fenti fogalmi bizonytalanságok továbbgyűrűzésén túl ugyanis e rendelkezés újabb jogilag meglehetősen nehezen kezelhető, értelmező rendelkezésekben nem rögzített elemet határoz meg, amennyiben csak jelentősnek minősített károsító jogsértések esetén teszi lehetővé, illetve írja elő adott tevékenység korlátozását, illetve tiltását. További „hátrányos" kötelezettségként a Kvt. kettős szankciórendszer alkalmazását írja elő a „környezetvédelemre vonatkozó rendelkezések megsértése miatt" Vagyoni jellegű szankcióként bírság megfizetésére való kötelezés lehetőségét biztosítja a környezetvédelmi hatóságok diszkrecionális döntése alapján, az ebből származó bevételeket pedig elsősorban a környezetvédelmi feladatok megvalósítására rendeli fordítani. 50 A bírságfizetési kötelezettséget alapvetően két típusú jogsértő magatartás eredményezheti a környezeti szennyeződés, ártalom, károsodás mértékének és társadalmi veszélyességétől függően: a környezet védelmét szolgáló jogszabályokba és hatósági rendelkezésekbe ütköző tevékenység folytatása; a környezet védelmét szolgáló jogszabályokba és hatósági rendelkezésekben előírt kötelezettségek teljesítésének elmulasztása. 51 A szankciórendszer második, párhuzamos elemét több jogág büntetőjog vagy szabálysértési jog, továbbá a polgári jog - felelősségi szabályai képezik. A környezetvédelmi bírság - mely ilyen megvilágításban értelmezhető egyfajta általános társadalmi rosszallást kifejező hátrányként - fizetése ugyanis nem mentesít a fenti speciális „környezetjogi felelősség" alól, ahogyan nem ad felmentést a környezetre ártalmas tevékenység korlátozására, megszüntetésére, illetve a megfelelő védekezés kialakítására vonatkozó alapvető és elsődleges kötelezettségek teljesítése alól sem. A Kvt. ezen rendelkezései rendkívül
49
1976. évi II. törvény az emberi környezete védelméről, III. fejezet, Felelősség a környezetvédelemre vonatkozó rendelkezések megsértése miatt, 43. § (1) 50 1976. évi II. törvény az emberi környezete védelméről, V fejezet, Vegyes és hatályba léptető rendelkezések, 52. § (1) 51 1976. évi II. törvény az emberi környezete védelméről, III. fejezet, Felelősség a környezetvédelemre vonatkozó rendelkezések megsértése miatt, 44. §
A környezeti kárfelelősség fejlődése Magyarországon
465
előremutatóak, mivel mindenekelőtt a károsodás mérséklését, megállítását írja elő, s nem engedi azt „kiváltani" valamely vagyoni helytállással. Az objektív alapú kárfelelősség megállapításának alapfeltétele hasonlóan a vétkességen alapuló felelősségi formához - a jogellenes károkozás hármas feltételrendszerének károsulti bizonyítása: 1. valamely jogellenes magatartás; 2. kár felmerülése és 3. adott jogellenes magatartás és a kár közötti okozati összefüggés fennállása. A környezeti kár okozásáért fennálló jogi felelősség alapját tehát valamely jogellenes magatartás képezi. Ez a jogellenesség 52 azonban nem polgári jogi jogellenességet jelent, hanem speciális, környezetvédelmi jogellenességet, ahogyan a Kvt. 46. §-a rögzíti. Az emberi környezet veszélyeztetését kell ezért keresni a kárfelelősség megalapozásához analógiaként alkalmazva a veszélyes üzem szabályait az okozott kár megtérítésére. 53 Kevésbé egyértelmű a környezet fogalmának jogi jelentése, mely expressis verbis nem jelenik meg a Kvt.-ben. A jogszabály 9. §-ban meghatározott „emberi környezeti tárgyak": a föld, víz, levegő, élővilág, táj és a települési környezet állnak jogi oltalom alatt. A védendő környezeti értékek ilyetén meghatározása meglehetősen szűk határokat szab a valódi környezetmegóvás számára, s mai tudományos ismeretek alapján megítélve mindössze egy csekély részét öleli fel a természetes és épített környezet valódi tartalmának. Az okozott kár, mint második, kötelező feltétel sikeres bizonyításához szükséges ennek definiálása. „A 'kár' fogalom a jogtudományban több ezer éves múltra tekint vissza, s a római jogban olyan tökéletes tartalmi kifejtést nyert, hogy ahhoz lényeget érintő újat legfeljebb az ökológiai kárfogalom kifejlesztésével lesz képes hozzáadni a jogtudomány, feltehetően a XXI. században." - ahogyan azt Bakács Tibor találóan megjegyzi. 54 A kár legtágabb, legáltalánosabb értelemben minden hátrány, veszteség vagy sérelem, amely természetes vagy jogi személy vagyonában, illetőleg 52
A jogellenesség objektív kategória, azt jelenti, hogy valamilyen magatartás a jogrendszer objektív normájába ütközik. 53 Újfent kiemelendő, hogy a törvény valamennyi paragrafusa kifejezetten az emberi környezet védelmét célozza. Az „emberi" jelző tulajdonképpen azt hivatott kifejezni, hogy amikor a környezet védelméről rendelkeznek, végső soron a védelem középpontjába az embert állítják. Lényegében véve tehát a környezetet azért védendő, hogy ezáltal az ember védelemben részesüljön. 54 BAKACS Tibor: Magyar környezetjog, Budapest, Springer Hungarica Kiadó Kft., 1992, 85. o.
466
Bajor Rita
személyében bekövetkezik; a kár előállhat meglévő vagyon kiesésével, előrelátható vagyonnövekedés elmaradásával, illetőleg egészségromlással. 55 A kár egzakt, jogi fogalmát elsősorban a jogszabályokban, de még inkább a jogtudományban kimunkálva találjuk, tartalmilag alapvetően a Polgári Törvénykönyv 355. § (4) bekezdése határozza meg: • a tényleges anyagi veszteség, amely a károsító tevékenység révén közvetlenül a károsult vagyonában beállott értékcsökkenéssel azonos, illetve • a károsultat ért nem vagyoni kár csökkentéséhez vagy kiküszöböléséhez szükséges kárpótlás; • a mindezekkel kapcsolatban felmerülő költségek, melyek a vagyoni és nem vagyoni hátrány csökkentéséhez vagy kiküszöböléséhez szükségesek; valamint •
a károkozás miatt valamilyen formában elmaradt haszon, vagyoni előny. A Polgári Törvénykönyv fenti kártérítési kárfogalma habár nem tartalmaz direkt illetve specifikus utalást a környezeti kárfogalom tekintetében 56 , „a környezeti kár megvalósítja a jelzett kárfogalmat, ugyanakkor az adott körben az élet minőségét is érinti, a környezet degradációjával jár" 57 „Jogon kívüli" értelemben tehát rendkívül speciális, „egyediesített" vizsgálatot igényel megállapítása, mértékének meghatározása. 58 Legnagyobb nehézséget ebben a körben az okozatosság 59 bizonyítása jelenti. A környezeti károsodása jellemzően lárvát módon, olykor több (ezek között természeti) ok láncolataként illetve együtthatásaként jelentkezik. A környezeti károk sajátossága ezen túlmenően, hogy időben és térben egyaránt elhúzódóak, számos áttételen keresztül, számos károkozót és sokszor 55
BAKÁCS Tibor: Magyar környezetjog, Budapest, Springer Hungarica Kiadó Kft., 1992, 85.0. 56 Iránymutatásként tehát kizárólag a Kvt. használható a fentebb tárgyaltaknak megfelelően. 57 BAKÁCS Tibor-BÁRD Károly-BERÉNYI József-BORA Gyula-KÁRPÁTI IstvánLÁNG István-LÁNYI György-MÁTÉ Ferenc-SZENTGYÖRGYI Rezső-VUKOVICH György: Környezeti kár-gazdasági veszteség, Veszprém, MTA Veszprémi Akadémiai Bizottsága, Veszprém, 182. o. 58 A különböző környezeti elemekben okozott kárért azonban a jogi felelősség azonos abban a tekintetben, hogy a kártérítési jog szabályainak alkalmazására semmilyen hatást nem gyakorol, hogy a kár a földben, vízben, levegőben, élővilágban, tájban vagy települési környezetben következik be. 59 Lásd például: A vasút veszélyes üzem, ezzel szemben ha a károsult a vonatról való leszállás közben szenved balesetet, a veszélyes üzemre vonatkozó felelősségi szabályok nem alkalmazhatóak, mivel a kár és az üzem veszélyes volta között nincs okozati összefüggés, tehát ez esetben „csak" az általános, felróhatóságon alapuló felelősség szerint felel az üzemben tartó.
A környezeti kárfelelősség fejlődése Magyarországon
467
meghatározhatatlan körű károsultat érintenek. 60 Mindezen „akadályok" rendkívül nehézzé, akár lehetetlenné és meglehetősen költségessé teszik az okozati összefüggés kétséget kizáró bizonyítását, s így végső soron a kárigény érvényesítését. Nem fellelhető azonban olyan szabály a magyar jogalkotásban, mely könnyítené a károsult helyzetét akár valamely, az okozatosságot feltételező vélelem bevezetésével, 61 habár ez nyilvánvalóan nagyban hozzájárulhatna a környezeti károk hatékony felszámolásához. Meglehetősen hatásos „garanciaként" funkcionál azonban a kárfelelősség alóli mentesülés (objektív) szigorúsága. Az adott helyzetben elvárható magatartás tanúsítása ugyanis nem mentesít a környezet veszélyeztetésével okozott kár következtében fennálló felelősség alól. Kizárólag abban az esetben mentesül a károkozó felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a kárt olyan elháríthatatlan ok 62 idézte elő, amely a fokozott veszéllyel járó tevékenység körén kívül esik. 63 Ebben foglaltatik a harmadik személy 60
Például a régen felhagyott hulladéklerakó számos olyan káros hatása lehet, hogy évek múlva jelentkezik vagy kerül felfedezésre a technikai és környezeti ismeretek fejlődésével. 61 BANDI Gyula: Környezetjog, (ötödik, átdolgozott kiadás), Budapest, 2006, Osiris Kiadó, 225. o. 62 A Polgári Törvénykönyv javaslatának miniszteri indokolása a mentesítő körülmények körében a vis maior és a kívülálló harmadik személy elháríthatatlan cselekményét minősíti legnagyobb jelentőségűnek a jövőre vonatkozóan. 63 Mentesítésre egymagában annak bizonyítása nem ad tehát alapot, hogy a kár oka elháríthatatlan volt, amennyiben az ok a fokozott veszéllyel járó tevékenység körébe tartozik. Lásd például: Nem mentesít a felelősség alól az olyan üzemzavar, amelyet a veszélyes üzem fenntartója korábban nem ismerhetett fel. Hasonlóan nem ad alapot kimentésre, ha a szakértő által fel nem mérhető anyagfáradás miatt következik be kár. A kár ez esetben elháríthatatlan, az üzemben tartó mégis felelősséggel tartozik, mivel az ok a fokozott veszéllyel járó tevékenység körébe tartozik. Lásd például: A szennyvíztisztító telep üzemben tartója kimentését sem alapozta meg az a tény, hogy a városi szennyvíztisztító létesítmények nem készültek el időben, s ez az ok, a károkozó által elháríthatatlan okként megjelölt ok vezetett a károsodáshoz, mivel a szennyvíztelep tisztított szennyvíz kivezetője alatti szakaszon az oxigénhiány halpusztulást és ezzel a halgazdaságnak jelentős kárt okozott. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint ugyanis a halpusztulás közvetlen oka a szennyvízbevezetés volt, ami a szennyvíztisztító telep tevékenység körén belül van. A veszélyes üzemen belül bekövetkezett elháríthatatlan ok pedig nem mentesít. (Legfelsőbb Bíróság Gťv. VI. 30808/1996 - BH 1997/6. szám 300.) Lásd továbbá például: Fokozott veszélyességgel járó tevékenységnek minősül a méhekre veszélyes növényvédő szerrel való permetezés. A felelősség megállapítása, illetve a felelősség alóli mentesülés szempontjából a permetezés bejelentésének módja alapvető fontosságú ténykérdés. A bejelentés azon módja, mely nem jelöli meg pontosan annak helyét és idejét, ehelyett meghatározott területre többnapos permetezési határidőt jelöl
468
Bajor Rita
elháríthatatlan cselekménye vagy az erőhatalom 64 is. A kimentés tehát nem vezethet eredményre, ha fenti feltételek közül bármelyik hiányzik. A két feltétel együttes fennállását a károkozónak kell bizonyítani. 65 További kimentésre ad alapot a károsult önhibája is, nem kell a károkozónak megtérítenie a kárt annyiban, amennyiben a károsult felróható magatartásából származott. A környezeti károkat az esetek jelentős részében több károkozó tevékenység együttesen eredményezi, illetve súlyosbítja. 66 A környezetvédelmi törvény nem tartalmaz rendelkezéseket az együttes károkozásra, tehát mögöttes joganyagként a Polgári Törvénykönyv felelősségi szabályai irányadóak. Az alkalmazandó, felróhatóság nélküli felelősség esetét a Ptk. 346. §-a rendezi, mely azonban visszautal a törvénykönyv általános felelősségi szabályait tartalmazó 344. §-ra, mely szerint: ha többen közösen okoznak kárt, felelősségük a károsulttal szemben egyetemleges, egymással szemben pedig magatartásuk felróhatósága arányában oszlik meg. Ha azonban magatartásuk felróhatóságának arányát nem lehet megállapítani, a kár a károkozók között egyenlő arányban oszlik meg. A bíróság két feltétel együttes teljesülése esetén azonban eltérhet az egyetemlegességet meghatározó főszabálytól, és mellőzve az egyetemlegesség megállapítását a károkozókat közrehatásuk arányában is marasztalhatja, ha ez a kár megtérítését nem veszélyezteti, illetve a károsult maga is közrehatott a kár bekövetkeztében, vagy igénye érvényesítésével menthető ok nélkül késlekedett. Környezeti szempontból vizsgálva a fenti szabályokat nem állapítható meg figyelemre méltó sajátosság. 67 A környezetre veszélyes tevékenység esetén is az egyetemlegesség minősül főszabálynak, függetlenül attól, hogy a károkozás
meg, nem alkalmas a méhállomány megvédésére, mivel ilyen hosszú időre a méhek egyébként sem zárhatók a méhek kaptárba károsodás nélkül. Kimentésre ad azonban alapot a bejelentés azon módja, mely a későbbi károsultat kellő időben informálta a permetezésről, annak helyéről, idejéről, az alkalmazott gyomirtó szer mérgező hatásairól, a kárt szenvedett azonban ennek ellenére sem tette meg a védekezéshez szükséges intézkedéseket. A kárt tehát olyan elháríthatatlan ok, közvetlenül a károsult magatartása idézte elő, amely a fokozott veszéllyel járó tevékenység körén kívül esik. (Csongrád Megyei Bíróság 2. Pf. 20402/1979) 64 Erőhatalom alatt nemcsak a természeti erők, hanem mindazon rendkívüli behatások értendők, amelyeket az üzem fenntartója semmiféle eszközzel nem tud elhárítani. 65 Az emberi környezet veszélyeztetésével okozott kárfelelősség tehát kimentő jellegű. 66 Különösen nagy arányban fordul elő és jelentős a légszennyezés és folyóvizek szennyezése kapcsán az együttes károkozás. 67 BÁND1 Gyula: Környezetjog, (ötödik, átdolgozott kiadás), Budapest, 2006, Osiris Kiadó, 226. o.
A környezeti kárfelelősség fejlődése Magyarországon
469
egymást követő, elkülönült tevékenységek közös eredménye, vagy egyszerre tanúsított magatartások következménye, 68 tekintet nélkül arra, hogy a környezeti kár előidézői tudnak-e vagy sem egymás károkozó magatartásáról. 69 Az egyetemlegesség így időbeli és tevékenységbeli károkozási okozói közösségre való tekintet nélkül fennállhat. A Polgári Törvénykönyv vonatkozó rendelkezéseiről tehát megállapítható, hogy szerencsés módon alapvetően a (környezeti) kárt szenvedett károsultat védelmezi preferáltan a károkozókkal szemben, mivel a károsultnak a kárigény érvényesítése érdekében elegendő a bekövetkezett kár és az azt előidéző magatartás közötti okozati összefüggés bizonyítása, bármely kárt okozó ez esetben a teljes kárért felel, függetlenül közrehatásának mértékétől. 70 Ezen túlmenően azonban sem a polgári jog, sem a környezetvédelem alapvető törvénye nem határoz meg speciális, a környezeti kár bizonyítását vagy a károkozó(k) személyének megállapítását elősegítő rendelkezést. A kárfelelősség jogerős bírósági megállapítása esetén a károkozó kötelezettsége, hogy a sérelmet szenvedett felet olyan helyzetbe hozza, amilyenben az a károsodás bekövetkezte előtt volt. 71 A kártérítés céljának elérése környezetvédelmi vonatkozásban kétféle módon lehetséges: az eredeti állapot helyreállításával vagy a kár megtérítése útján. A Polgári Törvénykönyv 355. § (1) bekezdése üdvözlendő módon harmonizálva a Kvt.-vel - elsősorban az emberi környezet eredeti állapotának helyreállítását követeli meg, 72 melyet szűken, kifejezetten fizikai értelemben kell felfogni és alkalmazni. 73 Amennyiben az eredeti állapot helyreállítása nem
68
BÁNDI Gyula: Környezetjog, Budapest, 2006, Osiris Kiadó, ötödik, átdolgozott kiadás, 226. o. 69 Egységesnek mondható a bírósági gyakorlat a tekintetben, hogy közös károkozás állapítható meg, ha a károsító eredmény előidézésében többen hatottak közre akár úgy, hogy a károsodásra vezető folyamatban egymást követően, akár úgy, hogy egyidejűleg többen vesznek részt, s tekintet nélkül arra, hogy tudnak-e vagy sem egymás károkozó magatartásáról. 70 BAKACS Tibor: Magyar környezetjog, Budapest, 1992, Springer Hungarica Kiadó Kft., 90. o. 71 PETRIK Ferenc (szerk.): A kártérítési jog, Budapest, 1991, Közigazgatási és Jogi Könyvkiadó, 183. o.. 72 Károkozás esetén a károsult ugyanis az eredeti állapot helyreállításával jut - legalább hozzávetőleg - abba a helyzetbe, amelyben a károsodás előtt volt, függetlenül attól, hogy a tényleges kár mely védett jogi tárgyban következett be. 73 PETRIK Ferenc (szerk.): A kártérítési jog, Budapest, 1991, Közigazgatási és Jogi Könyvkiadó, 184. o.
470
Bajor Rita
lehetséges, vagy a károsult alapos okból nem kívánja, a kárért felelős személy köteles a károsult vagyoni és nem vagyoni 74 kárát megtéríteni. A pénzbeli megtérítés abban az esetben lehetséges, ha a körülmények ezt indokolják. A károsult és a felelős személy viszonyának, valamint az eset összes körülményeinek és a törvény által előírt szempontok figyelembevételével azt a kártérítési módot kell alkalmazni, amely a teljes jóvátétel elvének gyakorlati érvényesülését a legcsekélyebb sérelemmel és a legeredményesebben biztosítja. Az elv érvényesüléséhez a kártérítés azon módjának megállapítása szükséges, mely alkalmazásával sem a károkozó, sem a károsult nem szenved méltánytalan sérelmet.75 Mindennek garantálása a bíróság feladat, illetve döntési jogköre, a bíróság határozza meg, hogy mely eszköz a legalkalmasabb arra, hogy a károsultat a kár bekövetkezte előtti helyzetbe hozza. A károsultnak tehát nincs választási joga a kártérítés módozatai vonatkozásában, a bíróságnak még abban az esetben is vizsgálnia kell a pénzbeli kártérítés alkalmazhatóságának feltételeit, amennyiben a károsult alapos okra hivatkozva az eredeti állapot helyreállításának mellőzését és a kár pénzbeli megtérítését kéri. Pénzbeli megtérítés megállapítása esetén a kártérítés mértéke a hatályos polgári jog szerint mind a vétkességen, mind az objektív felelősségen alapuló alakzatban - a fentebb részletezettek szerint - a károkozó körülmény folytán a károsult vagyonában beállott értékcsökkenés és elmaradt vagyoni előny, továbbá az a kárpótlás vagy költség, amely a károsultat ért vagyoni és nem vagyoni hátrány csökkentéséhez vagy kiküszöböléséhez szükséges. Ez tehát lényegében azt jelenti, hogy a kártérítés mértéke elvben kevesebb is lehet a károkozó
74
A nem vagyoni kárról a Ptk. 354. § a következő rendelkezéseket tartalmazza: „A károkozó köteles megtéríteni a károsult nem vagyoni kárát, ha a károkozás a károsultnak a társadalmi életben való részvételét, vagy egyébként életét tartósan vagy súlyosan megnehezíti, illetőleg a jogi személynek a gazdasági forgalomban való részvételét hátrányosan befolyásolja." Ilyennek minősíthető mindenek előtt a környezeti ártalmak folytán bekövetkezett egészségromlás és testi épség károsodása. Elképzelhető olyan tényállás is, amikor a környezet degradációja, tájcsúfitás, életkörülmények romlása, egészség és testi épség csökkentése nélkül is indokolttá teheti a károsultak részéről a nem vagyoni kár érvényesítését. A nem vagyoni kár körébe lehet sorolni azokat a tényállásokat is, amikor állandó zaj, rezgés, kellemetlen szaghatás stb. idézi elő a károsult életkörülményeinek tartós és súlyos megromlását. (FODOR László-PRUGBERGER Tamás: A környezetjog rendszere, elméleti és gyakorlati kérdései, Budapest, 1996, Környezetvédelmi Intézet TOI Környezetvédelmi Tájékoztató Szolgálata, 217. o.) "PETRIK Ferenc (szerk.): A kártérítési jog, Budapest, 1991, Közigazgatási és Jogi Könyvkiadó, 185. o.
A környezeti kárfelelősség fejlődése Magyarországon
471
(enyhébb fokú vétkessége) vagyoni helyzete, valamint a károsult közrehatása folytán, „potenciálisan azonban ez az a maximális mérték, ameddig a károkozó felelőssé tehető" 76 A károkozások, különösen környezeti károkozások esetén gyakran előfordul, hogy az okozott kár mértéke teljes egészében vagy részben, pontos összegszerűségében nem határozható meg. 77 Ebben az esetben a Polgári Törvénykönyv 359. §-a alkalmazandó, ennek megfelelően a környezeti kár okozója általános kártérítés fizetésére kötelezhető, melynek önmagában alkalmasnak kell lenni arra, hogy a sérelmet szenvedett felet teljes anyagi kárpótlását fedezze. 78 A környezeti károsodás veszélye A károsodás veszélye valamennyi környezeti elem esetében reálisan fennáll. A környezetmegőrzés szempontjából ezért alapvető jelentőségű követelmény a prevenció, a potenciális környezeti ártalmak és károk kialakulásának elkerülése, megakadályozása. A szennyezések, szennyeződések megelőzés érdekében a Polgári Törvénykönyv, mint a környezeti kárfelelősség háttérjoganyaga kínál hatékony jogi eszközt. A Ptk. 341. §-ának (1) bekezdése jogot biztosít a veszélyeztetett számára arra, hogy károsodás veszélye esetén bírósághoz forduljon, és bírói „kömyezetmegóvást" kérjen: a potenciális károsult környezeti veszélyhelyzet esetében kérheti a bíróságtól, hogy azt, akinek részéről a veszély fenyeget, tiltsa el a veszélyeztető magatartástól, illetőleg kötelezze a kár megelőzéséhez szükséges intézkedések megtételére is, szükség esetén biztosíték adására. A prevenciót szolgáló rendelkezés tehát a potenciális károsultat jogosítja fel olyan igény támasztására, amely a valószínű károsodás bekövetkezésének megelőzésére illetve legalábbis lényeges csökkentésére irányul. A szabályozás alapvető célja (mind a felróhatóságon alapuló, mind az objektív felelősségen alapuló kártérítés esetén) az objektív kárelhárítás, mivel a veszélyeztetés ténye önmagában megalapozza az igény érvényesítését, függetlenül az alapul szolgáló
76
FODOR László-PRUGBERGER Tamás: A környezetjog rendszere, elméleti és gyakorlati kérdései, Budapest, 1996, Környezetvédelmi Intézet TOI Környezetvédelmi Tájékoztató Szolgálata, 217. o. 77 Általános kártérítés megítélésére szigorúan akkor kerülhet sor, ha előzetesen a bíróság a kár összegszerűségének pontos megállapítása végett minden lehetséges bizonyítást lefolytatott, azonban ez nem járt eredménnyel. 78 Az általános kár tehát vagyoni kár, szigorúan különbözve a fenti kárfogalom nem vagyoni kárelemétől.
472
Bajor Rita
veszélyeztető magatartás felróhatóságától, 79 illetve attól, hogy a károsodás veszélyét előidéző személy kimenti-e önmagát a felelősség alól. 80 A megelőzést célzó rendelkezés ezért elsődlegesen a veszélyeztető magatartástól való eltiltást rögzíti, amely az abbahagyásra kötelezést és a jövőbeni, ismétlődő magatartástól való eltiltást foglalja magában. 81 További következményként a bíróság a környezeti kár megelőzéséhez szükséges intézkedések megtételére kötelezheti a környezetre veszélyt jelentő magatartás folytatóját, mely az adott tényállástól függően a legkülönfélébb lehet. Amennyiben szükséges, a törvény lehetőséget biztosít a megfelelő biztosíték adására való kötelezettség bírói megállapítására, előírására, amely elsődlegesen a sérelmet szenvedett fél számára biztosíthat megfelelő kielégítési alapot a kár bekövetkezése esetén. A biztosítékadás formája, módja különböző lehet az adott veszélyeztetési eset „előzetes, hatékony orvoslására", biztosíték céljára bármely dolog, pénz vagy pénzkövetelés rendelhető a bíróság mérlegelő döntése alapján.82 A kárelhárításra irányuló igény mindezekre tekintettel kiemelten hatékony eszköze a környezet megóvásának, a károsító tevékenységek meggátolásának, amennyiben alkalmazásra kerül. 83 E speciális környezetvédelmi „követelés" a hazai gyakorlatban azonban sajnos indokolatlanul mellőzött, az érintettek által kevéssé ismert és „használt" preventív megoldásként kínálkozik.84
79
BANDI Gyula: Környezetjog (ötödik, átdolgozott kiadás), Budapest, 2006, Osiris Kiadó, 227. o. 80 PETRIK Ferenc (szerk.): A kártérítési jog, Budapest, 1991, Közigazgatási és Jogi Könyvkiadó, 42. o.. 81 PETRIK Ferenc (szerk.): A kártérítési jog, Budapest, 1991, Közigazgatási és Jogi Könyvkiadó, 43. o.. 82 PETRIK Ferenc (szerk.): A kártérítési jog, Budapest, 1991, Közigazgatási és Jogi Könyvkiadó, 43. o.. 83 PETRIK Ferenc (szerk.): A kártérítési jog, Budapest, 1991, Közigazgatási és Jogi Könyvkiadó, 44. o.. 84 A környezeti károsodás veszélye esetén a Ptk. 341. §-a alapján történő fellépés sajnos nagyon ritkán alkalmazott jogvédő eszköz.
A környezeti kárfelelősség fejlődése Magyarországon
473
Felhasznált irodalom Bakács Tibor: Magyar környezetjog, Budapest, Springer Hungarica Kiadó Kft., 1992. Bakács Tibor-Bárd KárolyBerényi József-Bora Gyula-Kárpáti István-Láng IstvánLányi György-Máté Ferenc-Szentgyörgyi Rezső-Vukovich György: Környezeti kár-gazdasági veszteség, Veszprém, MTA Veszprémi Akadémiai Bizottsága, 1982. Bakács Tibor-Szentgyörgyi Róbert: Környezet - Jog - Felelősség, Veszprém, VEAB, 13. sz., 1980. Bándi Gyula: Kömyezetjog (ötödik, átdolgozott kiadás), Budapest, Osiris Kiadó, 2006 Bándi Gyula: Kömyezetjog (ötödik, átdolgozott kiadás), Budapest, Osiris Kiadó, 2006 Bárányi Tamás-Fodor László-Tóth Katalin: Kömyezetjog (második, átdolgozott kiadás), Miskolc, Bíbor Kiadó, 2003 Eörsi Gyula: A jogi felelősség alapproblémái a polgári jogi felelősség, Budapest, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó Vállalat, 1961. Fodor László, Bárányi Tamás és Tóth Katalin közreműködésével: Környezetjog (harmadik, átdolgozott kiadás), Miskolc, Lícium-Art Könyvkiadó- és Kereskedelmi Kft., 2006 Fodor László-Prugberger Tamás: A kömyezetjog rendszere, elméleti és gyakorlati kérdései, Budapest, Neotipp BT, 1996. Füzesi Zsuzsanna: Gazdaság és környezet. In: Gazdaság és környezet, Budapest, Magyar Tudományos Akadémia, 1998. Környezeti kár. Gazdasági veszteség a Balaton régió vizsgálata alapján, Veszprém, VIII. évfolyam 1. szám, 1992. Marton Géza: A polgári jogi felelősség, Budapest, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó Vállalat, 1945. Petrik Ferenc (szerk.): A kártérítési jog, Budapest, Közigazgatási és Jogi Könyvkiadó, 1991. Zoltán Ödön: Kártérítési felelősség a környezet védelmében, 1985, 102-104. o. Szalma József: Okozatosság és polgári jogi felelősség - az európai és a magyar jogban - , Miskolc, Miskolci Egyetem és a „Novotni Alapítvány a magánjog fejlesztéséért", 2000.
Rita Bajor Objectivism of liability for environmental damages in Hungary Summary In Hungary appeared first environmental damages resulted by air- and water pollution. In after years became negative effects of agriculture much more significant, because chemical weed control add up to special harms to a high degree. In that time liability for damages in environment was decided basically under the civil law without any
474
Bajor Rita
distinction. Based on norms of the Code Civil a person who causes damage to another person in violation of the law was liable for such damage. He was relieved of liability if he was able to prove that he has acted in a manner that can generally be expected in the given situation. Transformation of general liability into objective liability started in second part of sixties mainly in disputes of using and storing of hazardous materials. For damages in bees, farm produces or productivity of the land by chemical weed control were applied first rules of liability damages originating from hazardous operations. Courts examined in these cases the act of damaging person, and read the standard of "the manner that can generally be expected in t The reason for hard applying was first the dangerous feature of the chemicals, because it raise significantly difficulties for the protection against the materials. Moreover the Supreme Court emphasized that the respondent has to take risk, if his activity - in circumstances out of the ordinary - causes environmental damage. These tendencies resulted finally the application objective liability for environmental damages. The objective liability was enforced by creating of Act II of 1976 on the Protection of the Human Environment. The first frame law referred to the provision on damages originating from hazardous operations of the Code Civil. Under the law a person who carries on an activity involving considerable hazards shall be liable for any damage caused thereby. In order to relieve from the liability such person had the obligation of successful proving that the damage occurred due to an unavoidable cause that falls beyond the realm of activities involving considerable hazards. This provision was required to apply also to persons who cause damage to other persons through activities that endanger the human environment.
