..................................
3
Fõtér Gyáni Gábor: Hamis és igaz a történelemben Schöpflin György: Élni és visszaélni a múlttal
..................... ...................
Kovács Zoltán: Félbehagyott történelmek, ki nem beszélt múlt (Beszélgetés Lakner Zoltánnal)
..........
5 10 15
Macskakõ
Tartalom
S. Varga Pál: Disputálni fogunk
A hónap szerzõje Borbély Szilárd: Nagyheti szekvenciák (XII.) . . . . . . . . . . . . . . . . 19 Borbély Szilárd: Ólomka és Papírlány . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 20 Tar Sándor: Szomszédolás
.......................................
Térey János: Hagen monológja Papp András: Lénia
21
..................................
24
.............................................
25
Árkádok Rácz Zoltán: A huszonegyedik század cívisvárosa
...............
28
Berta Erzsébet: Építészeti ideológia (Beszélgetés Mikolás Tiborral) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 31 Filippinyi Gábor: „Nem ismert viszont az a tény...”
..............
Kõszeghy Attila: A ház eltûnik, a kontextus megmarad
36
..........
37
.........................
38
Kapualj Szénási Miklós: Bontják a Kölcsey-házat
Cs. Nagy Ibolya: Szilánkok Debrecen kulturális életébõl
.........
40
Tisztaszoba Fazekas Gergely Tamás: A tisztesség, felelõsség és a hagyományok nevében (Beszélgetés Dr. Imre Lászlóval)
......
45
Lépcsõk Simon Attila: A megérthetetlen megõrzése (Szirák Péter: Kertész Imre) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 48
Csobó Péter: A kontingencia színeváltozása, avagy a Bruckner-puzzle (Anton Bruckner: Esz-dúr szimfónia)
.........
51
Széplaky Gerda: Számvetés (Tamus István kiállítása)
..............
54
Módos Ádám: A halál panoptikuma (Vulgo 2003/2.)
..............
57
................
58
Szakály Árpád: Érzékeny olvasók (Alföld 2003/9.)
Szabó Beáta: A városi rokon látogatása (Debrecen a Mûvészetek Völgyében) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 59
Mûhely Valastyán Tamás: E-O-A-E (Borbély Szilárd: Berlin | Hamlet)
........
61
DISPUTA
Gulyás Gábor: A személyesség elsõbbsége (Görömbei András: Csoóri Sándor) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 49
1
E számunk szerzõi:
Berta Erzsébet irodalomtörténész, Debreceni Egyetem Borbély Szilárd költõ, irodalomtörténész, Debreceni Egyetem Csobó Péter filozófus, Nyíregyházi Fõiskola Fazakas Gergely Ph. D. hallgató, Debreceni Egyetem Filippinyi Gábor építész, Debrecen Gulyás Gábor filozófus, MTA, Debreceni Egyetem Gyáni Gábor történész, MTA Történettudományi Intézet, ELTE Kovács Zoltán történész, Miskolci Egyetem Kõszeghy Attila építész, urbanista, Debreceni Egyetem Módos Ádám egyetemi hallgató, Szegedi Egyetem Nagy Gábor fényképész, Debrecen Cs. Nagy Ibolya újságíró, kritikus, Debreceni Egyetem Papp András író, Hajdúszoboszló Rácz Zoltán építész, Debrecen Schöpflin György politológus, Londoni Egyetem Simon Attila filozófus, Debreceni Egyetem Szabó Beáta Ph. D. hallgató, Debreceni Egyetem Szakály Árpád tanár, Debreceni Egyetem Gyakorló Gimnáziuma Szénási Miklós író, újságíró, Debrecen Széplaky Gerda filozófus, Debreceni Egyetem S. Varga Pál irodalomtörténész, Debreceni Egyetem Valastyán Tamás filozófus, MTA, Debreceni Egyetem Tar Sándor író, Debrecen Térey János költõ, Budapest
Debreceni Disputa I. évfolyam, 1. szám, 2003. december Megjelenik 2000 példányban
Fõszerkesztõ: S. Varga Pál Szerkesztõbizottság: Bényi Árpád, Berényi Dénes, Berkesi Sándor, Hollay Keresztély, Görömbei András, Orosz István, G. Szabó Botond Szerkesztõk: Berta Erzsébet (Árkádok), Kovács Zoltán (Fõtér), Szénási Miklós (Kapualj), Széplaky Gerda (Lépcsõk, Macskakõ, Mûhely)
DISPUTA
Anyanyelvi lektor: Arany Lajos
2
Kiadja: a Debrecen Önkormányzat Lapkiadó Kft. 4025 Debrecen, Simonffy u. 2/a., tel.: (52) 422-631 Felelõs kiadó: Angi János Borító, lapterv: Petromán László Tördelés: Kaméleon Dizájn Kft., tel.: (52) 532-211 Nyomtatás: Alföldi Nyomda Rt., 4027 Debrecen, Böszörményi út 6. tel.: (52) 417-344
„Én még nem láttam embert” – mondta egy bölcs úgy kétszáz éve. – „Csak angolokat, olaszokat, franciákat láttam.” Nemcsak ember, de történelem sincs. Nem volt forradalom meg rendszerváltás. Csak az van, ami itt történt, itt történik. Naponta megyünk a Péterfia utcán, s már föl sem idézzük, hogy akik ötven éve itt éltek, fogtak egy botot, és leverték a Szovjetmagyar barátság útja utcanév-táblákat. Ha a fõutcán járunk, tán még eszünkbe jutnak a „Piacz utcza” feliratú papírtáblák, amelyeket a Vörös Hadsereg útja tábla alá ragasztgattak, akik másfél évtizede itt éltek. Recesszió meg jóvátétel sincs. Az van, hogy a Joli mamát elbocsátották a Ruhagyárból, Béla bácsinak meg felmondtak a Medicorban. Vajon mit csinál most Joli mama meg Béla bácsi. Nem a történelmi igazságtétel korbácsol indulatokat, hanem az, hogy a Nagykossuth meg a TÁG elköltözött. Azt mondja a Gergõ gyerek, hogy az új gimi az király, azt mondja az Edina, hogy neki azért csak a régi volt az igazi. Kultúra sincs. Az van, hogy bõgtél csütörtökön a színházban, amikor Mercutio meghalt. (Még jó, hogy a Bea is bõgött két sorral lejjebb; igaz, Bea szerelmes a színészbe.) De nem volt klasszicizmus, szecesszió, szocialista realizmus sem. Épült egy cso-
Ez a város. Idõnként azonban megállunk egy pillanatra. Megérint bennünket valami sejtelem, hogy minden gyermekbalesetben a mi gyermekünk az áldozat. Minden földrengés a mi házunkat dönti romba. Minden háborúban a mi városunkat bombázzák. Felrémlik, hogy sivár utcáinkat, letarolt köztereinket, ronda házainkat világhódító harcok pusztításainak s világfordító eszmék parancsainak köszönhetjük. S hogy beh másak volnának mindennapjaink, ha a város a határ túloldalára kerül nyolcvan éve. És feldereng egy színházi estén, Mercutiót hallgatva, hogy nemzetek és nemzedékek mûködtek együtt, míg egy óvatlan pillanatban most magunkra eszmélhettünk. És feldereng vasárnap délelõtt, hogy ezer éve ez az ige szól templomainkban. Hogy a templom ívei kultúrák és századok üzenetét hordozzák. Azt is megsejtjük olykor, hogy indulataink és gondolataink ezernyi õsnek és az õsök ezernyi szomszédjának indulataiból és gondolataiból erednek.
Disputálni fogunk
Hány történet, hány emlék, egyéni sors és példa, amelynek tanúi, részesei voltunk és vagyunk napról napra. Mindezek beleégnek, belecsiszolódnak, belesimulnak mindennapjainkba. Évtized múltán jóformán nem is emlékszünk rájuk. De megváltoztunk tõlük. Hozzuk-visszük gondjainkat és indulatainkat, örömeinket és ötleteinket, sikereinket és kudarcainkat, s akaratlanul is átadjuk egymásnak. Buszon, piacon, iskolában, templomban, színházban, munkahelyen, családban. Valahogyan mindenki részesül belõlük, aki itt él. Szomszédok vagyunk.
S. Varga Pál
Nincs háború, nincs földrengés, nincsenek gyermekebalesetek. Ezek mind üres fogalmak és számok. De ott visz el utunk naponta, ahol a virágok és a gyertyák hónapok óta õrzik két halott gyermek emlékét a járdaszélen. Lassítunk.
DISPUTA Bevezetõ
mó ház – templom, megyeháza, lakótelep meg minden – és itt van vagy lerombolták, tetszik vagy nem tetszik. Juliska néni kiugrott a kilencedikrõl, ahova tócóskerti házikójából költöztették (alig voltak a temetésén). Sanyi pingpongozni szokott a pappal a templom melletti közösségi házban a vasárnapi ebéd elõtt.
3
Recesszió, modernizáció, baleseti statisztika. Történelem – forradalom és rendszerváltozás. Szocreál és posztmodern. Magyarság, kereszténység, Európa. Valahogy mégiscsak itt van, mégiscsak velünk történik mindez.
DISPUTA Bevezetõ
Volt egyszer egy hitújítás – századokkal ezelõtt. Ha belenézünk a Debreceni disputa címen ismert hitvitázó drámába, várost képzelhetünk magunk elé. Várost, amely érezte, hogy itt valamiképpen az történik, ami az országban és a nagyvilágban. Amelynek utcáit messzünnen jött eszmék fújták át. (Kálvin János, Zwingli Ulrik, Szervét Mihály mintha a Sestakertben lakna.) Ahol nemcsak Deákné asszony ifjú szeretõjérõl, a bor vagy a búza áráról, de a fejedelem döntéseirõl meg az üdvösség, a Szentháromság nagy kérdéseirõl is széltében folyt a szó. Ahol minden fontosat megvitattak. Disputáltak. Disputáltak a papok a templomban – a polgárok meg a fõtéren és a kapualjban, a lépcsõkõn meg a mûhelyekben. A vitákban érvek hangzottak el érvekkel szemben, s hiába rendelt a vita kedvezõtlen kimenetelétõl aggódó fél „a müféléinknek magasabb székeket, hogy inkább hallhassa a község az õ beszédjöket”.
4
Az ország meg a nagyvilág – a történelem, a világgazdaság, a kultúra korstílusa – most is itt van. Messzirõl jött s régen vagy újonnan támadt eszmék ma is átfújják a város utcáit. Mindig is voltak és vannak, akik érzik, tudják ezt – nemcsak költõk, mûvészek, tudósok, de az „utca embere” is. De csak monológok hallatszanak. Vagy csak pusmogás megy, féldecik mellett. És gyûlölet meg féligazság, a ki nem beszélt indulatok, meg nem vitatott gondolatok hordaléka. Ám végre egyszer végig fogjuk mondani a mondatokat, és meg fogjuk hallgatni a másik felet. Végre meg fogjuk érteni, hogy mindenki velünk beszél, aki a mi nyelvünkön szólal meg. Észre fogjuk venni a térben-idõben messzünnen jövõ eszmék felszínalakító munkáját. Érteni fogjuk, hogy mi és miért történik velünk napról napra utcán, munkahelyen, iskolában, templomban, színházban – s otthon, a kilencedik emeleten. Nem fogunk sodródni és nem fogunk sodorni magunkkal másokat. Disputálni fogunk. Itt, Debrecenben.
Hamis és igaz a történelemben
Gyáni Gábor
elsõként szemünkbe ötlik: a nézõpont megválasztásának kivételesen nagy jelentõsége. A cíviseket érintõ megítélésbeli különbség ugyanis az alkalmazott nézõpontok öszszebékíthetetlensége miatt nyilvánvaló. Irinyi nézõpontja, mondhatni, egyetemes, olyan, amely túlmutat Debrecen önmagában szemlélt történelmi keretein. Cikke utolsó bekezdésében írja: „Egy ország, egy város életét, fejlõdési lehetõségeit – miközben önmaga is szabályozza azt – valójában nagyobb, egyetemesebb erõtényezõk határozzák meg.” Minden amellett szól tehát, hogy megfigyelésünk tárgyát ezeknek az egyetemes erõtényezõknek a fényében tegyük mérlegre – fejezhetnénk be helyette a gondolatmenetet. Nem csoda tehát, ha az értékelés e mércéje nem éppen a legkedvezõbb fényben tünteti fel azt a társadalmi csoportot, amely a 19. században tudatosan elzárkózott az egyetemes erõk hatásától, és minden erõvel védekezett az abból az irányból õt érõ bomlasztó hatások ellen. Merõben más nézõpont jegyében tekinti át, pozitív értékelést sugallva, Matkó a cívisek teljesítményét. Érvelése három síkon folyik. Egyrészt be kívánja bizonyítani, hogy gazdasági tevékenységét és életvitelét illetõen a cívis társadalom nem volt híján a sajátosan polgári mivoltnak. Tételét bizonyítandó elszórt, olykor a statisztikai reprezentativitás fogalmát szerinte kimerítõ egyedi adatokat sorakoztat fel. Majd rámutat, a cívisnek ez a korántsem lebecsülendõ teljesítménye azért nem (lehetett) több, mert fölöttébb szûkösek voltak a város modernizációs lehetõségei. Hiszen: „Az életerõs idegen tõke hiányzott.” Végül, mintegy logikus végkifejletként arra következtet, hogy a cívis világ saját vélt vagy valós lehetõségeihez mérten racionálisan választotta az általa a 19. században bejárt utat. „Egy átlagosan 32 hold földdel rendelkezõ, deklasszálódni induló gazdaközönségtõl irreális megkövetelni, hogy az országos viszonyok ellenére önmaga elpusztításával legyen az indusztrializáció benefactora, jótevõje.” Nem vitás, nézõpontja tökéletesen egybevág azzal, amit az önmaga elpusztításán munkálkodni nem kívánó, a haladással való lépéstartásra éppen ezért nem is hajlandó, bizonyos külsõ és belsõ okok miatt arra egyébként is képtelen cívis mondhatott a magáénak. Ami nem is egészen véletlen,
DISPUTA Fõtér
M
idõn Irinyi Károly közzétette nagy munkájának (A politikai közgondolkodás és mentalitás változatai Debrecenben 1867–1918, Debrecen, 2002.) summázatát (A debreceni cívis gondolkodása és mentalitása a századfordulón, Alföld, 1986/12.), heves felzúdulás fogadta írását. Erre vallott – egyebek közt – Matkó László vitacikke is (Cívis élettér és a társadalmi hierarchia, Alföld, 1987/4.), melynek szerzõje a történész fejére olvasta: „saját konstrukciós modelljét, eszközét erõszakolja rá a megfigyelés tárgyára, s így elõfeltevését igazolja”. Különösen hangzik a vád, hiszen mi egyéb a tudományos gondolkodás, mint a kutatóközösség által egyezményesen elfogadott fogalmi és technikai eszköztár szabályszerû (racionális) alkalmazása a megfigyelés tárgyára. Vagy arról lenne csupán szó, hogy tudósunk – Matkó szerint – vétett a tudományos megismerés játékszabályai ellen, mivel igazolhatatlan hipotézise ellenére is görcsösen ragaszkodott a benne foglalt tételhez? Az utóbbi látszik valószínûbbnek. Ha viszont csak emiatt találta hiányosnak a történész gondolatmenetét, akkor miért nem ott és azon a ponton – nevezetesen a gondolkodás és a mentalitás síkján – igazított Irinyi ábrázolatán, ahol állítólag elvétette a lépést? Õ azonban ennek nem tulajdonított nagyobb jelentõséget a cívis világ egészének a megítélése szempontjából, mivel itt csupán a „gazdaközönség jelzései, szimbólumai [...] kelnek önálló életre [...], a cívis mint tertium gaudens, a »nevetõ harmadik« a maga valóságában meg se jelenik”. Szerinte tehát Irinyi azért jár rossz úton, mert „a cívis képviselõk (tehát a cívis társadalmat személyükben reprezentálók) megnyilatkozásaival argumentál”, s akarva-akaratlanul „azonosítja ezeket az operettes, politikai sémákat magával a réteggel mint társadalmi jelenséggel”. Amikor pedig végül õ maga fog hozzá a cívis világ történelmi rehabilitálásához, kizárólag gazdasági tevékenységének és életmódjának a tényei között szemelget. Nem e régebben lezajlott vita ismertetése, értékelése és az általa felvetett kérdésekben való állásfoglalás végett elevenítem fel az esetet, hanem azért, hogy a példa segítségével megpróbáljam érzékeltetni a történeti igazság és hamisság közti különbségtételnek (vagy épp a köztük való döntés lehetetlenségének) a kérdését. Ami
5
DISPUTA Fõtér 6
hiszen szerzõnk maga is egy ilyen cívis a minõsítését az akkor éppen napirenden család közvetlen leszármazottja, s e tényt lévõ modernizációhoz (az iparosodáshoz, a nem is rejti véka alá. modern urbanizációhoz, a polgárosodásEldönthetõ-e vajon, a történeti igazság hoz) való mentális viszony mérlegeléséhez lehetõségét mérlegelve, hogy a szükségkép- köti. Ha a mi ma perspektívánkból tekintve pen adott fenti nézõpontok közül melyik ezt a viszonyítási mércét jogosnak tartjuk, a kedvezõbb a tárgyilagos ítéletalkotás márpedig rendszerint ez a helyzet, az áltaszempontjából? Hiszen, ha nézõpontok nél- la választott nézõpont nem kevés sikerrel kül semmit sem lehet megfigyelni, leírni látszik õt kecsegtetni. és értelmezni, akkor nem a nézõpont téA másik oldalon, a tudatosan megválasznye, hanem fõként az képezi a probléma tott nézõpont azoké, akik a múlt egy bizogyökerét, hogy melyik nézõpontot kell el- nyos tapasztalati világát hagyták örökül szerfogadni a sine ira et studio zõnkre: a védekezõ, mert érdekében. Az igaz és a a társadalmi süllyedés és a ...a történész, még ha hamis megkülönböztetése hatalomnélküliség rémével akarná, sem felejtheti e kérdés eldöntésétõl függ szembekerülõ valamikori el, hogy mi minden tehát, és nem attól, hogy cívis elit tapasztalati vilákövetkezett az éppen kívül maradunk-e a vizsgáról van itt szó. Nem is adott múltra és hogy gálat tárgyán, vagy fölébe oly rég még meglehetõsen emelkedünk-e a múlt mélyegyértelmûnek tûnt volna, mi valójában a múlt ségesen mély kútjának. hogy kinek az oldalán számunkra való igazi A történelem a múlt van „az igazság” ebben az jelentése és olyan utólag megszerzett esetben. Természetesen akjelentõsége. (elõállított) tudása (önkoriban azok látszottak tudata), melyre a valóság képviselni a történelmileg forrásadatok formájában hátrahagyott nyo- helyes, mert utólag igazolt (a sikeres) altermait hasznosítva tehetünk csupán szert. A natívát, akik kellõen haladónak, a jövõhöz nézõpont ez esetben tehát mindig utólagos, tartozónak, szóval az akkori jövõ, a mi jelea történésznek nem adatik meg ugyanis az nünk elõhírnökeinek és megelõlegezõinek a lehetõség, hogy közvetlen tapasztalato- számítottak. Minden fejlõdéselvû és egyúttal kat szerezzen a múltról. A már eleve így jövõorientált (teleologikus) történeti felfogás meghatározott történészi nézõpont tehát (ilyen volt, egyebek közt a marxizmus is) határozott idõbeli perspektívába állítja a pontosan ilyen alapon döntött a választható múlt valóságát, melyre mindig csak a jövõ nézõpontok igazságai között. Ma viszont kisfelõl pillanthatunk. E perspektíva jóvoltá- sé másképp áll a dolog. ból a történész, még ha akarná, sem felejtAzok az új társadalom- és kultúrtörtéheti el, hogy mi minden következett az neti áramlatok, mint amilyen a történeti éppen adott múltra és hogy mi valójában antropológia, a mikrotörténet, vagy az új a múlt számunkra való igazi jelentése és kultúratörténet, felértékelték a múltban jelentõsége. A mindig kizárólagosan retro- gyökerezõ, a múlt embereinek önnön taspektív történészi nézõpont eleve kizár pasztalati világához szorosan kötödõ nézõnémely nézõpontokat (mindenekelõtt a pontok jelentõségét, ennek folytán nem szemtanúét), ugyanakkor viszont egyet- zárkóznak el többé mereven attól sem, hogy len más nézõpontot sem határoz meg a történész éppen ezt vagy azt a korabeli lákövetendõként. Jól jellemzi ezt a helyzetet tószöget tegye magáévá. Ezt a perspektívaReinhart Koselleck, német történetfilozó- váltást a német Alltagsgeschichte (mindenfus szellemes és mély megállapítása: „A napok története) történetírói hitvallásával források ellenõrzése megszabja, hogy mit fogom érzékeltetni. Egyik jeles képviselõjük nem szabad állítani. A lehetséges állításo- (Hans Medick) megfogalmazásában mindez kat azonban nem írja elõ.” így hangzik: a magunk részérõl elutasítjuk Térjünk most vissza a Matkó–Irinyi a „centrisztikus történelmi látószöget”, nenézeteltéréshez. Vajon melyik nézõpont vezetesen, „hogy a történelmi jelenségekvisz vagy vihet bennünket közelebb az nek a történések peremén, illetve centolyannyira áhított történeti igazsághoz és rumában való elrendezése mindig ama egyúttal melyikükkel kockáztatjuk, hogy »nagy változások« szempontjából történik, helytelen vagy igaztalan (hamis) történeti amelyeket a modernizáció, az iparosodás megállapításokra jutunk? Láttuk, Irinyi és a bürokratikus és nemzeti állam »idéz történészi látószöge egy olyan történészé, elõ«.” Késõbb így folytatja: „Többrõl van [...] aki a dualizmus kori debreceni elit társada- szó, mint – ha lehet, tetszõleges és következlomszemléletének (politikai kultúrájának) ményekkel nem járó – puszta látásmódokról.
melyet ráadásul megismerhetetlennek is tart) valójában nem több, és persze nem is kevesebb, mint a kizárólagos pozícióba emelt eddigi elbeszélõi nézõpont kényszerû feladása. Erre azonban nem azért kerül sor, mert bárki fel kívánná váltani az eddigi nézõpontot egy jobb és változatlanul „abszolút” nézõponttal; nem helycsere, hanem a hely megosztása a cél és az eredmény. Így persze egyúttal meg is sokszorozzuk az igaz tudás fogalmát, melyet nem korlátozhat többé egyetlen kanonikus nézõpont kínálta igazság sem. Ha a látószögek ilyetén váltogatása (ami akár egyazon történeti munkában is megvalósítható) igaz tudások egymásmellettiségét eredményezi, kérdés: marad-e még valamilyen eszköz a kezünkben, hogy eldöntsük, melyik történeti kijelentés áll közelebb az igazsághoz, és melyik igazabb a többinél. E valóban fogas kérdés megválaszolásához érdemes újból visszatérni szemléltetõ példánkhoz, a cívis múlt vitatott problémájához. Elvileg és önmagában véve nem baj, ha a megszólalók egyike, a történész – a centrisztikus látásmód „rabjaként” – elmarasztaló véleményt alkot a cívisek haladásellenességérõl, vagy, ha a másik történetmondó, vele szemben, a legyõzöttek, az elbukottak védelmezõjeként, olyan okokat és körülményeket latolgat inkább, melyek a már leszálló ágba került történelmi jelenség képviselõinek (tapasztalati világuknak) a létezésére és egynémely értékére irányítja rá a figyelmet. A múlt jövõje (mai jelenünk) szempontjából ez is, az is egyaránt érdekes és tanulságokkal teli történet elmondására teheti képessé õket. Ha viszont így áll a dolog, akár összemérhetetlennek is gondolhatnánk ezt a két igazságot. Akad azonban egy pont, amely segít vitájukat eldönteni, és hozzájárul a szembenálló igazságok közti választás megkönnyítéséhez. Nevezetesen, hogy melyikük felel meg jobban a valóság-hatás már említett követelményének? Hiszen, lett légyen szó a múlt bármilyen látószög szerinti elbeszélésérõl, egyértelmû és egyetemleges ismérvek alapján meghatározható, hogy melyikük áll inkább a szakszerûség talaján. Persze, ha pusztán csak az emlékezés jogán kerül terítékre a múlt, a történész szinte egyáltalán nem vindikálhatja magának az elsõ számú autoritás jogcímét. Most azonban nem a személyes emlékezet (vagy ennek kiterjesztett módja: a családi legendárium), hanem a kollektív emlékezet történetírás által képviselt módja az, amely a múltról szóló beszéd kereteit adja. A külsõ
DISPUTA Fõtér
A lényeg egy másfajta látószög kidolgozása.” Ami, fûzi hozzá, kitûnõ alkalom arra, hogy bevilágítson a rendszerint figyelmen kívül hagyott embercsoportok és társadalmi jelenségek külön (és elveszett) tapasztalati világába, valamint, hogy bevonja végre õket is a történelem fogalomkörébe. Ha már egy ilyenfajta „bennszülött” nézõpont is legitimnek számít a múlt tárgyszerû, tudományosan igazolt vizsgálata során, mi tart vagy mi tarthat vissza bennünket attól, hogy a cívis múlt egyenértékû elbeszéléseiként fogadjuk el Irinyi és Matkó egymásétól elütõ narratíváit? A nézõpontok hierarchiájának idézett elvetése ugyanis egycsapásra felszámolja a centrisztikus látószög magasabbrendûségét valló felfogás mindenfajta elvi alapját, ezáltal nyomban pluralizálja is a múlt történelemként való elbeszélhetõségét. De ilyen egyszerû vajon a helyzet? Semmiképp sem. Azért, mert tetszõlegesen megsokszorozódik a történész látószöge, melyet olykor egyenesen az elsõdleges kontextus kereteihez szab, a múlt még nem feltétlenül veszti el tudományos megjelenítésének szigorúan rögzített szabályait. Nem, mivel a történetírás továbbra is ragaszkodik diszciplínájának alapkövéhez, az ez történt fogalmához; erre vonatkoztatja, illetve ennek a szolgálatába állítja mind a ténykonstruáló, mind a múlt elbeszélése során bõségesen igénybe vett fikcionalizáló (irodalmi, retorikai) eljárásokat. Ezt nevezi Roland Barthes a történetírástól úgymond elválaszthatatlan valóság-hatás-nak. „Az ez történt presztízse fontos és valódi történelmi jelentõséggel bír. Egész civilizációnk igencsak kedveli a valóság-hatást, s ezt támasztja alá az olyan specifikus mûfajok fejlõdése is, mint a realista regény, a napló, a dokumentarista irodalom, a napi hír, a történeti múzeum, a régmúlt tárgyainak kiállítása, és különösen a fotográfia intenzív fejlõdése, melynek (a rajzhoz képest) az egyetlen releváns sajátossága éppen az, hogy azt jelenti, az ábrázolt esemény valóban megtörtént.” A történeti rekonstrukció, tehát a valóban megtörtént múlt szellemi konstrukciója, mindig meghatározott szakmai eljárások és szabályok együttesének a betartása és helyes alkalmazása mellett tarthat csupán igényt a tudományos ismeretek rangjára. A múlt egymással egyenértékû történetek formájában való kifejezése már ezért sem engedi vagy követeli meg, hogy fittyet hányjunk a valóság-hatás kényszerítõ követelményének. A posztmodernként felismerni vélt tudományos szkepszis (nevezetesen, hogy tagadja a valóság puszta létét,
7
DISPUTA Fõtér 8
nézõpont dominál tehát, s ezen érdemben az sem változtat, ha történetesen mikrotörténeti, vagyis az elsõdleges kontextushoz közvetlenül kapcsolódó látószöget választjuk. Ennélfogva alá kell tehát vetni magunkat a szakszerû történetírás úgyszólván iskolásan rögzített szabályainak (forráskritikának, dokumentálásnak, az ok-okozatiság elve érvényesítésének stb.). Amikor azonban egyszerre több nézõpont elõtt is megnyitjuk a múlt kapuját, új szabadságra teszünk szert. Ez a szabadság persze nem abban áll, hogy ettõl fogva bármi elmondható a múltról, hanem abban, hogy (az említett gondolkodási szabályoknak megfelelõen) mást is elmondhatunk immár róla, mint amit eddig tartottak felõle; ráadásul ezek az egymástól elváló igazságok nem feltétlenül zárják ki és semmisítik meg egymást. Nincs más hátra, mint hogy ezen az alapon végezzünk egy végsõ összevetést Irinyi és Matkó cívisekrõl adott történeti koncepciói között. Úgy gondolom, ezt egyébként bõvebben ki is fejtettem az Irinyi könyvérõl szóló bírálatomban (Korall, 2003. május), a cívisek politikai tudatáról és mentalitásáról e munkában rögzített kép mindenképp hívebb ábrázolatát nyújtja a valamikori valóságnak annál, mint amivel Matkó szolgál nekünk vitairatában. Elõször azért, mert szakmailag megkérdõjelezhetõ a mentalitás és a politikai tudat tényeinek az a redukciója, mellyel Matkó próbálkozik, hiszen leválasztja (mert leválaszthatónak tartja) a réteg gondolkodásmódját annak szociológiai valóságáról. Felfogása szerint a cívis mentalitás egyrészt tükrözi, másrészt persze létre is hozza a cívis társadalmat, de a két mozzanat között „nem szükségszerû az egyidejûség, az adekvát állapot”. Az effajta redukcionalizmus persze nem szokatlan, sõt: kifejezetten gyakori eljárása szokott lenni a történészeknek, s kivált azt a történetírást jellemzi, amely fokozott igényeket támaszt a totalizáció iránt. A totalizáció, melynek a hegeli vagy a marxi történetfelfogás talán a legismertebb megnyilvánulása, abszolút igazságfogalmat feltételez maga mögött, olyat, melynek feltétlen érvényességét – a felvilágosodás nyomán – többnyire már nem az Isten, hanem csak a nagy elbeszélés garantálja az autoritás erejével, amely ezt az Igazságot, mint bizonyosságot a történelem eredményének tekinti. Ennek mintegy az árnyékában jött létre a 19. századi professzionalizáció során a szaktudomány által vallott igaz tudás fogalma, melynek az adja a legitimitását, hogy kifejezetten
a tudomány sajátja: az, ami tudományos, egyúttal igaz is. A redukció mellett Matkó ábrázolatának egy további, az érvelés meggyõzõ erejét gyengítõ eleme (a nagy elbeszélésektõl egyébként úgyszintén elválaszthatatlan) metonímia valamint szinekdoché túlzásba vitele. A metonímia arra utal, hogy a dolog egy részének a megnevezésével behelyettesítjük az egész nevét, a szinekdoché pedig azt fejezi ki, hogy a jelenséget egyetlen tulajdonságának a megnevezésével írjuk le. Jellemzõ, hogy Matkó miközben élesen bírálja a metonímia vagy a szinekdoché vitapartnerénél fellelni vélt alkalmazását, õ maga korlátlanul él velük saját mondandójának gondolati megalapozása során. Szemére veti Irinyinek, hogy nem együtt szemléli az idõ koordinátáiban az országos és a helyi jelenségeket s ezek megvalósulásait, tehát „mereven elválasztja a mozgást és a nyugalmat, valamint az egészet és a részeket elszigeteli” egymástól. A saját gondolatmenetét ugyanakkor arra építi, hogy mivel úgymond „az általános attribútumok megvalósulása már számos egyedi jegyet hordoz”, reprezentatív felméréssel, mintavétellel lehetõség adódik a cívisrõl egy teljesebb kép megalkotására. A rész, a részletek ilyenformán megindokolt kiemelt tárgyalása vezeti el végül ahhoz az általánosító megállapításhoz, hogy a cívisek világában „az általános konzervatív szemlélet mellett jelen volt a józan realitás is, tudták a tényeket egymás mellé is rendelni”, valamint hogy „a rétegen belül volt egy olyan csoport, amely élt a polgári élet nyújtotta kulturális és kényelmi lehetõségekkel”. Ennyi és nem több szolgál tehát a pozitív cívis kép alapozásául, melynek ekként ad végül hangot a szerzõ: „A sommás elítélést nem fogadhatjuk el, lévén köztük és bennük is pozitív elem.” A metonímiára alapozott totalizálás valójában azonban nem hiba, hanem, mondhatni, természetes gondolkodási eljárás. Az egész a maga teljes bonyolultságában ugyanis nemhogy nem rekonstruálható, de az elbeszélés rendelkezésünkre álló narratív készletével egyáltalán meg sem jeleníthetõ. Szükségszerû tehát, hogy az egészt a rész segítségével, magára a részre függesztett tekintet segítségével próbáljuk fogalmilag megragadni, majd átlátható narratív szerkezetben megjeleníteni. De, és talán éppen ez itt a döntõ pont, a részt látva is folyton az egészre gondolunk, mert van-e olyan, akit kielégítene, hogy a nagy egész helyett csak a töredéket ismerheti meg? Aligha van ilyen valaki, hiszen a mélyen
már nem normatív történetírás lemond tehát az igazság birtoklásának kizárólagos igényérõl, ám eközben egy percre sem adja fel az igazság feltárására és kimondására irányuló eredeti elhivatottságát. A lehetséges látószögek szabad megválasztásával szerzett igaz tudás azonban nem feltétlenül igényli már a magának a nagy betûs történeti Igazság képviseletének a kizárólagos igényét, hiszen az általa vallott igazság meghatározott kontextusok keretei közt fejezi ki csupán a valóságot. Ha a társadalom- és eszmetörténészek többnyire már csak az elsõdleges kontextusok közegében vélik fellelhetõnek a történelmi igazságot, ahogy a mikrotörténészek, a történeti antropológusok, vagy a cambridge-i eszmetörténészek, valamint a német fogalomtörténészek teszik és vallják, senkinek sincs többé joga ahhoz, hogy elvitassa tõlük ezt a jogot. Mivelhogy õk sem vitatják el mindazok tudományos legitimását, akik másfajta (de nem a nagy betûs történelmi Igazság letéteményesének feltüntetett) történelmi valóság megismerését tûzik célul maguk elé. Az igazság vagy a valóság relativizálásának ez tehát az egyedüli értelme. Az igaz és a hamis megkülönböztetése persze továbbra is létkérdés a történetírás számára, hiszen egyedül így tarthatja fenn kitüntetett, mondhatni kivételezett helyzetét a múlt kollektív emlékezeti gyakorlatai sorában. Az viszont, hogy egymástól világosan megkülönböztethetõ igazságok akár egyidejûleg is megállapíthatók, a legkevésbé sem valamilyen átmeneti és lehetõleg gyorsan kiküszöbölendõ kóros állapot, nem, mivel mai világunk természetes velejárója. Azé a világé, mely a szabadság új élményével ajándékoz meg bennünket, hiszen ma már szabadságunkban áll sok mindent megtennünk anélkül, hogy mindezen választásainkat a cenzúra (mint például a nagy hagyományú tudományos kánonok) szigorú tiltásai meg tudnák, mégha olykor bizony meg is szeretnék gátolni.
DISPUTA Fõtér
belénk rögzült (már Humboldt által megfogalmazott) felfogás szerint a töredéket, a részt végsõ soron az egész mozgatja, ami azonban közvetlenül soha sem látható, mégis a maga uralma alatt tartja a világot, mert minden részében áthatja a világ történetét; az egész ismerete nélkül tehát az események, vagyis a részek valódi alakját sem ismerhetjük fel megfelelõ módon. Ezért irányul szinte minden törekvésünk arra, hogy lehetõleg az egész látszatát kölcsönözzük a részekbõl kikövetkeztetni vélt valaminek. Valahogy úgy, ahogy az országtörténetet író történészek járnak el, miután a Geschichte, az igazi történelem fogalma – a porosz történeti iskola jóvoltából – eggyé vált a politika és az állam historikumával. Ne feledjük, Droysen, a historizmus máig talán legnagyobb hatású történész elméletalkotója megvetõ módon, pusztán Geschäfte-ként (magánügyletként) tartott számon minden olyasmit, ami nem tartozik szorosan az államalkotó elit politikai világához, így címkézte tehát a társadalom vagy a mindennapi élet historikumát is. Van-e egyértelmûbb bizonyítéka a metonímia önkényes használatának annál, mint hogy a politika- és államtörténeti narratívát szokás szerint minden további nélkül azonosítják a történelem teljességével, ennélfogva gondolkodás nélkül a Magyarország története címet biggyesztik azon munkák élére, melyek szerzõi vagy egyáltalán nem is vesznek tudomást az élet politikán és államon kívüli (melletti, alatti és tõle többé-kevésbé független szféráiról), vagy ha igen, akkor viszont a politika- és államtörténetbe foglalt nagy elbeszélés sajátos logikájának rendelik alá? Az egész részekre hullása, pontosabban, az egész részekként történõ aprólékos megismerése azonban elõbb vagy utóbb elvezet oda, hogy kezd megsokszorozódni az igaz tudás 19. századból örökölt fogalma, a történelem pedig szükségképpen detotalizálódik. A reflektív, tehát önnön megismerõ tevékenységére is kiváncsi, egyszersmind
9
Élni és visszaélni a múlttal
Schöpflin György
DISPUTA Fõtér 10
M
inden emberi közösség felhasználja reakciókként utasítjuk el. Mivel kikezdeni a múltat a jelen strukturálására és látszanak a mindennapjainknak keretet adó értelmezésére. Olyan megállapítás kényelmes és „racionális” gondolatvilágot, a ez, mellyel érdemes részleteiben is foglal- fentiekhez hasonlóan elvetjük azokat a felkozni, hiszen a történészek jó része – nem tételezéseket, miszerint életünket mítoszok is beszélve a népszerû értelmezésekrõl és szimbólumok alakítják. Ez azonban több, – abból a hallgatólagos feltételezésbõl indul mint önbecsapás. [...] ki, hogy az objektív történetírás ideálja Az itt megfogalmazott ellenvélemény megvalósítható, mi több, erkölcsi értelem- szerint azonban olyan világban élünk, ameben kívánatos és felsõbbrendû; mindezek lyet egyaránt alakítanak kézzel fogható (mûellentettje, tehát a nem-objektív történe- szaki, intézményi, anyagi) és szimbolikus lem morálisan elítélendõ, ilfolyamatok; mindkét szféra letve a manipuláció és megegyformán nélkülözhetetlen A részlet tévesztés eszköze. a minket körülvevõ világ Schöpflin György Ha azonban elfogadjuk, megértésének folyamatában „Az identitás dilemmái: hogy a múlt formálásában és a társadalmi-kollektív kultúra, állam és – szemben egy platóni törjelenségek megértéséhez a ténelem „tökéletes” elképkettõt egyszerre, egymásglobalizáció” címû, zelésével – az egyén és sal való kölcsönhatásukban az Attraktor közösség minden esetben kell vizsgálni. A szimbolikiadónál 2004-ben egyaránt részt vesz, a felkus tér vizsgálata a fenti megjelenõ könyvébõl teendõ kérdés már nem is feltételezésbõl indul ki, aza szerzõ és a kiadó a helyes és helytelen vizsgáaz minden emberi közösség szíves engedélyével latára, hanem a múlt felhaszazért létezik, hogy az egyénálásának kimondott vagy nek által megélt végtelenül kerül közlésre. kimondatlan céltudatossáváltozatos jelenségekbõl gára, az alkalmazott módértelmes rendet teremtsen. szerekre, a figyelembe veendõ és figyelmen Az egyéneknek tehát az õket körülvevõ világ kívül hagyható események közötti váloga- megértéséhez szükségük van a kollektív értás kritériumaira irányul – azaz az emlé- telmezések egy készletére, mivel azok nélkül kezés és felejtés jelenségeire. Tehát ha a joggal érezhetik magukat elveszettnek és eltotális történelem nem létezik – és dõreség hagyatottnak, mi több elveszíthetik emberi lenne azt feltételezni, hogy valaha is léte- lényegük egy részét. Hasonló értelemben van zett –, akkor a múlt felhasználása kapcsán szükség a – gyakran rejtett – kollektív értelnem beszélhetünk sem abszolút igazságról, mezésekre egy közösség létrehozásához. sem pedig tökéletes objektivitásról. Az a Amennyiben elfogadjuk, hogy bizofeltételezés, hogy rendelkezésre álló isme- nyos folyamatok doxává* tehetõk, és így reteink állandóak, csupán hiedelem, vala- észlelhetetlenné válnak az adott közösség miféle hit megnyilvánulása lehet. Mégis számára, akkor közelebb kerülünk annak – és ez valódi paradoxon – minden emberi megértéséhez, miért akad el a felvilágosoközösség úgy tesz, mintha létezne abszolút dás logikus vizsgálódása az irracionalitás igazság és tárgyilagos történelem. Ez az problémájánál, miért is marad ez utóbbi állellentmondás magyarázatot kíván. hatatosan velünk. A látszólag ésszerûtlen Az európai gondolkodás szerkezetére ala- viselkedési módoknak létfontosságú szereposan rányomta bélyegét a felvilágosodás pe van a közösség közösségként való megésszerûségbe vetett hite, ebben az értelem- maradásában. A racionalitást általában ben mindnyájan a felvilágosodás gyermekei az egyéni érdek velejárójának tekintik, vagyunk. Esetünkben a fenti örökség legfon- melynek van valamiféle – meglehetõsen tosabb vonatkozása az a feltételezés, hogy határozatlan – közösségi kiterjedése, de a minden jelenséget lehetséges és szükséges felvilágosodás racionalitásának támaszául tüzetesen megvizsgálni, hogy nem létezik szolgáló liberális individualizmus vonakokizárólagos tudás, illetve hogy azokat az dik egy olyan közösségi érdek elfogadásáérveket, melyek szerint bizonyos folyama- tól, mely felülírja az egyénit. A kulturális tok rejtettek vagy szentek, egyszerûen reprodukció azonban éppen ilyen közösségi miszticizmusnak és sarlatánságnak kell racionalitásként jelenhet meg: a kollektív tekinteni. Az európai hagyományokra épülõ jelentéseket és az azokat létrehozó közösontológiától tehát mélységes irtózást örököl- ség továbbélését biztosító ésszerûségként. tünk a mítoszokkal, szimbólumokkal és Ezután a közösségek kulturális és polirituálékkal szemben, és azokat az ismeret- tikai szereplõként adódó szerepét kell meglenre adott primitív, idejétmúlt/premodern vizsgálnunk. Minden közösség törekszik
mintát, amely valójában a csoportkoherencia szükségleteit kielégítõ mitikus példává válik. Mindezek nélkül a megfoghatatlant nem lehet megmagyarázni a csoport számára jelentéssel bíró módon – ez a fajta értelmezés a múltban a papság, napjainkban pedig világi utódja, az értelmiség történelmi feladata. A múlt általi megerõsítés szakralizálja a múltat, egyúttal megkérdõjelezhetetlenné teszi. Azáltal, hogy eredettel ruházza fel a múlt egy részét, különleges múlttá változtatja ezt. Továbbá, ha teendõink eredete a múltba vész, akkor a változtatás szándékát könnyû úgy tálalni, mint ami a „rendes és természetes”, az „isteni akarat” ellenére való – ezért a változást általában a múlt nyelvezetével szentesítik. A múltat rendszeresen használják még a tudás egy formájaként is – például: „tudjuk a történelembõl, milyenek is vagyunk, mire vagyunk képesek és mik a jogaink, tehát különlegesek vagyunk, múltunk morális értékeket ad nekünk (amelyekért megszenvedtünk, hõstetteket hajtottunk végre stb.), amit meg kell védenünk”. Van egy érdekes vonatkozása a múlt felhasználásának, melyet a „történelmi szükségszerûség” elvének nevezhetünk. A 20. században a történelmi szükségszerûség fogalma szorosan kapcsolódott a marxizmushoz, valamelyest tompítottabb formájában azonban létezik az etnikumhoz köthetõ változata is. Eszerint az etnikai csoportok a zárt gondolkodást [cognitive closure] alkalmazzák annak érdekében, hogy a cselekvés bizonyos formái megkérdõjelezhetetleneknek, ezáltal pedig szükségszerûeknek tûnjenek. A valóságban – a felvilágosodás racionalitását alapul véve – nem lehet és nem szabad léteznie történelmi szükségszerûségnek, mivel minden jelenséget és folyamatot alapos vizsgálatnak kell alávetni. Ez az érvelés a felvilágosodás ésszerûségbe vetett hitének megoldhatatlan problémáját is felveti, azt ti., hogy alá lehet-e vetni magát az ésszerûséget is ugyanannak a vizsgálatnak. És ha igen, vajon a racionalitás a történelmi szükségszerûség egy formája-e? [...] A múlt mintegy elkerülhetetlenül az identitásteremtés, s ezáltal a hatalom egyik tényezõjévé válik. Az utóbbi különösen összetett probléma, mivel a hatalom megzabolázásának bevett technikái – intézmények, jogi szabályozás, egyezkedés stb. – elégtelenek ott, ahol nincs egyetértés, és ahol a közös értékek sokféleségébõl fakadó konfliktusokkal, illetve az összetartozás különféle formáival találkozunk.
DISPUTA Fõtér
saját túlélésének biztosítására, azokat is beleértve, melyeket látszólag kizárólagosan anyagi érdekek vezérelnek (pl. a szakszervezetek) [...] Általában az etnikai csoportokat tekinthetjük a magukat leginkább a változó körülményekhez igazodni és újra-igazodni képesnek mutató közösségeknek. Ebben az értelemben napjainkban – mint ahogyan a múltban is – az etnicitás tekinthetõ a kollektív értelmezések azon létrehozójának, amely gondoskodik arról, hogy az egyének mint morális értékek hordozói birtokolják, illetve megtartsák önazonosság-tudatuk alapjait, a múlt és a jövõ egy vízióját, egy olyan értékrendszert, melynek révén képesek megnyilvánulni és mindennapi életüket irányítani, ezáltal pedig megteremteni emberi mivoltuk alapjait.. A morális értékek védelme és a közösség erkölcsi szabályai ezáltal az etnikai közösség központi tényezõivé válnak. A múlt különleges szerepet játszik a közösség morális szabályainak kialakításában. Amennyiben elfogadjuk a tényleges és szimbolikus szférák egyidejûségét, akkor a konkrét, kézzelfogható tevékenységet a cselekvõ szemében mind egyéni, mind pedig közösségi értelemben igazolni kell. A közösségek minden további nélkül elfogadnak egy ilyen legitimációt, ha bebizonyítható, hogy az a kérdéses közösség által ápolt tradíció részét képezi, és természetesen valóban hozzájárul a közösség fennmaradásához. A múlt – egy bizonyos múlt – ápolását tehát a kulturális reprodukció, az erkölcsi iránymutatások és az identitás fenntartása kulcsfontosságú terepének kell tekintenünk. A legalapvetõbb szinten a kollektív értelmezések széles körét lehet megjeleníteni anyagi elõnyökre lefordítva – például: „mindez jó lesz nekünk, mert gazdagabbá tesz bennünket” – mindez azonban ritkán elegendõ a legitimáció hagyományok általi alátámasztása nélkül. Így tehát annak a bizonyos múltnak a szerepe a csoportidentitás biztosítása, a feltételek egy olyan kikezdhetetlen, immanens sorának megteremtése, amelynek segítségével értelmezhetõ a jelen (enélkül a csoport szolidaritása nagyban gyengülne), olyan morális értékek létrehozása, melyek megteremtik a közösség morális értékét tagjai, valamint – ideális esetben – annak a „másiknak” a szemében is, akikhez a közösség tagjai viszonyítják magukat. A kollektív cselekvés vizsgálata tehát idõrõl idõre azt mutatja, hogy a közösség mindig történelmi párhuzamokat keres,
11
DISPUTA Fõtér 12
Fontos itt megjegyeznünk, hogy amíg egy etnikai csoporton belül a viszonyok képlékenyek lehetnek és van lehetõség az átalakulásra, addig kifelé a változásra való hajlandóság sokkal inkább korlátozottnak látszik. A csoport közösségi keretei viszonylag szilárdak maradnak, a szimbolikus határjelzõk – a múlt is ezek közé tartozik – pedig belülrõl meglehetõsen stabilaknak és áthatolhatatlanoknak mutatkozhatnak, miközben a külsõ szemlélõ szemében mindez rendkívül önkényes és esetleges. Ha doxánk számunkra láthatatlan is, másoknak mégis szembetûnõ. A múlt és annak felhasználása a (csoport-) összetartozás megteremtõjeként fontos szerepet játszanak a közösség életében – tulajdonképpen ez a lényegük. A múlt felhasználása általános jelenség. Széles körben elítélik azonban, amikor „más” közösségek visszaélni látszanak saját múltjukkal, mindezt pedig „helytelen”, ti. manipulatív célok elérése érdekében teszik. Ezt a jelenséget tekinthetjük az etnikumok közötti kapcsolatok egyik sarkalatos problémájának, olyan nehézségnek, amely az ugyanabban a politikai térben mûködõ két etnikai közösség kapcsolatait megmérgezheti és gyötrelmessé teheti. Mindez azonban nem jelenti, hogy az etnikumközi kapcsolatok megoldhatatlan problémát jelentenek, mivel vannak technikák az egymásnak ellentmondó múltfelfogások kezelésére, még ha azokat nem is könnyû alkalmazni. Ha egyszer elfogadjuk, hogy a történelem felhasználása a közösségépítés egyik kulcsfontosságú eleme, könnyebben észrevehetjük, hol – még akár saját doxánkban is, bár ennek megértése mindig korlátozott marad – és mikor történik. Mind az egyéni, mind pedig a közösségi öndefiníciók részben a múlt felett gyakorolt ellenõrzésen alapulnak, s ez a etnikumközi kapcsolatokban konfliktusokhoz vezethet, hiszen ezek az öndefiníciók könnyen összeütközésbe kerülhetnek. Gyakran megtörténik, hogy egy etnikai csoport veszélyeztetve érzi magát egy másik által, amikor azt észleli, hogy múltja bizonyos részeit tagadják, elsikkasztják, vagy másként értelmezik. A közösség nem egykönnyen fogadja el, hogy mindez pusztán egyébként semleges történelmi események egy másfajta olvasata, hanem saját koherenciáját és céljait érzi kikezdve, hiszen a lényegét tekintve a történelem egyetlen elbeszélése sem lehet pártatlan. A helyzet bonyolultabbá válik, amikor – az etnikai értelemben meghatározott múlt alapján – a hatalom megkaparintására te-
relõdik a szó, vagy amikor egy számbelileg többségben lévõ közösség gyakorolja a hatalmat egy kisebbség fölött, miközben megtagadja e kisebbségtõl a múltjával való rendelkezés lehetõségét. Mindezzel legtöbbször etnikumközi kapcsolatok esetében találkozhatunk, de tulajdonképpen minden társadalmi konfliktusban találkozhatunk e jelenséggel. Egy adott közösség abban hisz, hogy saját múltja kétségbevonhatatlan és meglepõdik, illetve haragra gerjed, amikor ezt megkérdõjelezik. Amikor a többség úgy érzi, támadás érte, vagy amikor többségét valamilyen formában veszélyeztetettnek érzi – amikor például az etnikai kisebbségnek rokonai vannak az állami határok másik oldalán – akkor egy alternatív történelem-értelmezés lehetõségét ellenséges támadásként értékeli. Érdemes ehelyütt megjegyezni, hogy a történelem-teremtés – lett légyen szó a múlt felhasználásáról, vagy az azzal való visszaélésrõl – nem csak az etnikai csoportok sajátossága, hanem minden olyan közösség vagy mozgalom természetes tevékenységének tekinthetõ, mely a fennálló politikai rend megkérdõjelezésére törekszik. Példának okáért a Nyugat-Európában az 1960-as 70-es években kialakuló új társadalmi mozgalmak (nõk, feketék, homoszexuálisok, környezetvédõk) mindegyike törekedett – és máig törekszik – saját történelmet teremteni. Ebben az értelemben pontosan azokat az eszközöket használják, mint az etnikai-nacionalisták, akiket sokszor elítélnek ugyanezért. [...] A mítoszok – amint arról szó esett – az összegyûlt tapasztalat rendezésére szolgálnak; arra, hogy ezt az egyén önmeghatározása számára fontos összefüggésekkel és tartalommal lássák el. Minden közösség és egyén készít és használ mítoszokat ebben az értelemben, és ezeket nem lehet igazságosnak vagy igazságtalannak minõsíteni. Még fontosabb, hogy a legnagyobb erõfeszítés sem képes ezeket a mítoszokat eltüntetni, mivel a doxák szintjén az identitás legfontosabb alkotóelemét jelentik. [...] Ha kelet-, illetve délkelet-európai példákat keresünk, a kép jóval több feszültséget mutat [mint Nyugat-Európában]. Sokkal inkább a jelenben, mintsem a múltban gyökerezõ problémák okán a posztkommunista politikai rendszerek jelentõs mértékben az etnicitásra építenek. Erre magyarázatot adhat az állam, az állami képességek és a civil társadalom gyengesége, az etnicitást hagyván a nyilvánosság terének elsõdleges és többnyire moderálatlan alapzataként.
A történet azonban folyatódik. Amikor a területet a magyarok irányították (1918-ig és az 1941-44 közötti idõszakban kétharmadrészben), az elsõként való betelepülés érvét arra használták, hogy elvitassák a románok jogát az állampolgári egyenlõségre (etnikailag, nyelvileg, szervezetileg stb.). Erdély román ellenõrzése idején (a két világháború között és 1944 óta) a magyarok szenvedtek jogsérelmet, mivel betolakodóknak tekintették õket. Erõt és fáradtságot nem kímélve vitatkoztak a felek e hiábavaló érvekre támaszkodva – mindhiába. Mindhiába, mert egyik oldal sem fogadja el a másik változatát, és mindkét verzió kikezdhetetlen, mivel mítoszokon alapulnak: az integritás és szentség mítoszain, melyek mindkét csoportot e területhez kötik. A magyar-román együttmûködésnek is vannak – meglehetõsen gyenge – mítoszai, melyek kivétel nélkül háttérbe szorultak a vitában. Magyar szempontból a legnagyobb probléma az országrész abszolút román többségének szociológiai realitása, valamint az, hogy Erdély Romániához tartozik. Ennek tulajdonítható, hogy az utóbbi idõben a magyar érvelés egyre inkább az állampolgárság és az emberi jogok problémáját feszegetõ vita felé tolódik, ahol is a román fél sebezhetõbb. [...] Közelebb kerülünk az igazsághoz, ha azt mondjuk, hogy két múlttal állunk szemben, egy románnal és egy magyarral; hogy mindkettõt különleges módon egy bizonyos ügy védelmére használják, és a vita szimbolikus, mivel újrateremti az etnikai választóvonalakat; hogy a romániai magyarság sok szempontból egy olyan különálló közösséget alkot, melynek érdekei mind a magyar, mind pedig a román érdekektõl különböznek; valamint hogy Erdély lakói olyan komplex képességeket fejlesztettek ki, melyek segítségével a mindennapok szintjén az etnikumok közötti kapcsolatok kezelhetõk. Figyelemre méltó a magyar-román példa esetében, hogy a látszólag súlyos etnikai konfliktus ellenére a gyakorlatban mindkét oldal gondosan kerüli az erõszakot. Az 1990-es marosvásárhelyi zavargások egyfajta kisiklásnak és fontos figyelmeztetésnek tekinthetõk: a múltat csak bizonyos határok között lehet használni. Azt is meg kell jegyeznünk, hogy minden közremûködõ – és legalább három, de akár négy szereplõ is van, ha azt feltételezzük, hogy az erdélyi románoknak a regátiaktól eltérõ érdekeik vannak – különbözõképpen, a többiektõl eltérõen használja a múltat. A regáti románok
DISPUTA Fõtér
A kommunista múlt egyik hagyatéka a felszínes, allegorikus, célzatos nyelvezetek, a kommunikáció egy olyan formájának használata, amely kitûnõen használható etnikai célokra. Így például a múltra való hivatkozás bármely etnikumközi vitában – akármennyire is ártalmatlannak tûnik egy kívülálló számára – az adott pillanatban kihívásként értékelhetõ. Mindezek következményeként a múlt a közösségi tudat egyik legfontosabb jellegzetessége. A közbeszéd nyelvezete tele lehet historizálással és történelmi pátosszal, a mítoszok nagy számban történõ alkalmazása pedig kiiktatja a választás lehetõségét. A múltat a jelen cselekedeteinek igazolására használják, általában sokkal nyíltabb formában, mint nyugaton, ahol a gyakorlatias ésszerûség az uralkodó. Ez nem azt jelenti, hogy nyugaton nem létezik moralizált közbeszéd, de ott mindez az anyagi megfontolások kényszerûségével párhuzamosan mûködik. Ugyanakkor, amíg a nyugati közbeszéd moralizáló minõsége általában talán rejtetten jelentkezik, mégis jól látható válik például a különféle „civilizációs küldetésekben” – mint például az emberi jogok kapcsán – amikor is e normák nyugati formálói nemigen figyelnek a nem-nyugati véleményekre. Egy esettanulmány segítségével láthatjuk, hogy a posztkommunista összetartó erõ, mely olyannyira az etnicitáson alapszik, miként használja a múlt változatait bizonyos lehetõségek kizárására és az etnikumok közötti választóvonalak elmélyítésére, különösen amikor etnikai kisebbségekrõl van szó. A magyarok és románok közötti viszony meglehetõsen bonyolult, és – egyáltalán nem meglepõ módon – át- meg átszövik a mítoszok. Az egyik ilyen az etnogenezis fontossága. Mivel ez jelenleg a román érvelésnek kedvezõ, nyilvánvaló, hogy a román politika egyes áramlatai használják is. Az érvelés szerint a román nemzet földrajzi értelemben Erdélybõl származik, a román nép az itt lakó eredeti dák lakosság és a Dáciát meghódító rómaiak egybeolvadásából jött létre, és a románok attól kezdve ott is éltek. A magyar verzió szerint amikor a magyarok elérték a Kárpát-medencét, az még terra inoccupata [el nem foglalt föld] volt, eltekintve néhány szláv törzstõl, melyek hamar beolvadtak a magyar nemzetbe. A románok erdélyi jelenléte a magyar uralkodók nagylelkûségével magyarázható, akik vendégszeretetüket kiterjesztették a vándorló, állattartással foglalkozó és neolatin nyelvet beszélõ népre, mely a 13. században jelent meg a térségben. A két változat természetesen összeegyeztethetetlen.
13
(egészen pontosan az elit egy része) függetlenül akár Magyarország, akár a romániai magyarok cselekedeteitõl, arra használja, hogy politikai hatalmuk növelése érdekében a magyarok rossz hírét keltsék – a démonizált „másik” értelmében. A többi szereplõtõl sem várhatunk másfajta viselkedést. [...] Súlyos hiba lenne a múlt elõbb bemutatott felhasználását a látszat alapján kezelni. A jelenség ugyanis nem a történelemrõl szól, hanem az emlékezésrõl. A történelem felhasználása nem az irracionalitás megnyilvánulása, hanem a kulturális reprodukció ésszerûsége által diktált szükségszerûség. A vita és küzdelem egyértelmûen meghatározza a fenti két változat jellegét: mindkettõ felveszi a másik tulajdonságait, még ha ezt a küzdelemben résztvevõk bõszen tagadják is – az etnogenezis-vita párhuzamosságát nehéz lenne nem észrevenni.
Mindez azt jelenti, hogy ha nem is szabályok, de bizonyos szabályszerûségek fellehetõk és a gondos vizsgálat által leírhatók az etnikumok közötti kapcsolatokban. A szabályozás informális módozatai legalább annyira fontosak, mint a formálisak, mi több – például a magyar-román viszony esetében, ahol a román alkotmány által garantált kisebbségi jogokat a két fél folyamatosan különbözõképen értékeli, és nincs mindkettejük által korrektnek elfogadott külsõ álláspont – az informális szabályok határozottan meggyõzõbbek. Az emlékezetként megnyilvánuló történelem kulcsfontosságú jellegzetessége ezeknek a viszonyoknak, akár megélt tapasztalatokról, akár pedig a közösség koherenciáját meghatározó módszerrõl van szó. Ahol két etnikai múlt fedésbe és konfliktusba kerül egymással, a súrlódás elkerülhetetlen – de a torzsalkodást, amint arról példánk is tanúskodik, korlátok között lehet tartani. (Fordította Kovács Zoltán)
*
A doxa fogalma ehelyütt olyan, a társadalom számára láthatatlanul mûködõ közvélekedéseket, általánosan elfogadott igazságokat takar, melyek egy adott közösség összetartó erejét szolgáltatják.
Schöpflin György politológus, a Londoni Egyetem Jean Monnet professzora, a School of Slavonic and East European Studies keretében mûködõ Centre for the Study of Nationalism (Nacionalizmus-kutató Központ) igazgatója
ATTRAKTOR KIADÓ – 2003 õsz 1. Wilhelm Hauff: A karaván – Az alexandriai sejk és rabszolgái (fordította: Kosáryné Réz Lola / ragasztókötés – 1900 Ft.) Hauff klasszikus meséinek elsõ része, olyan régi ismerõsökkel, mint a Kis Mukk története, A gólyakalifa vagy Orroska, a törpe.
DISPUTA Fõtér
2. Wilhelm Hauff: A spessarti vendégfogadó (fordította: Kosáryné Réz Lola / ragasztókötés – 1900 Ft.) Hauff klasszikus meséinek második része, melyben a keleti történetek csakúgy megtalálhatóak, mint a régi német és skót legendák feldolgozásai
14
3. Schöpflin György: A modern nemzet (ragasztókötés – 1900 Ft.) Az Angliában élõ, nemzetközi hírû tudós elsõ hazánkban megjelenõ tanulmánykötete, melynek fõ témái a nemzetiségi kérdés és a posztkommunista fejlõdés különféle aspektusai Kelet- és Közép-Európa államaiban 4. Salamon János: A magány metafizikai struktúrája (ragasztókötés – 1700 Ft.)
A jelenkori filozófia fõáramlatai ellenében haladva a szerzõ „valódi”, klasszikus értelemben vett metafizikai mûben boncolja az emberi magány érzetének különféle megjelenési és átélési módjait. 5. Ferdinandy Mihály: Az istenkeresõk (Az Árpádház története) (egészvászon kötésben – 3900 Ft.) Az eredetileg 1942-ben megjelent könyvében a szerzõ az Árpádház történetét dolgozza fel Álmos vezér korától a család kihaltáig – nem csak történelmi, hanem pszichológiai, pszichoanalitikus vizsgálatokkal. Szondi, Kerényi módszereinek a magyar koraközépkor történettudományába való átültetésének elsõ – és mindmáig talán egyetlen – igazán sikeres kísérlete. 6. Madarász Imre: Az olasz irodalom története (egészvászon kötésben – 3900 Ft.) A Debreceni Egyetem olasz tanszékének vezetõje által írt munka ma már szinte „modern klasszikusnak” számít: az olasz irodalom születésétõl a mai napok írásaiig kalauzolja végig a „kezdõket és haladókat”.
Minek tulajdonítható, hogy a kádári/szocialista tudatformák sikeresen élhették túl a változásokat, egyfajta folytonosságot, biztonságot sugallva, míg a rendszerváltó pártok ezirányú erõfeszítései ellentmondásos eredménnyel jártak? Kell-e keresnünk tudatos elhallgatásra törekvõ magatartást az utódpárt részérõl?
A kérdést ketté kell választani: egyrészt A többi kommunista utódállamban sincs nem lehet sikertelennek tekinteni a rendtörténelmi konszenzus. Romániában pél- szerváltó pártokat, lett légyen az az MDF, dául nemrégiben robbant ki egy nemzetközi az SZDSZ vagy a Fidesz. Magyarországon visszhangot is keltõ vita a román kormány van a társadalomnak egy olyan jelentõs holokauszttal kapcsolatos állásfoglalása szegmentuma, mely számára meghatározó kapcsán. De Antonescu megítélése is történelmi hagyaték és politikai ideológia rendre felvetõdik: amikor évente legalább a kommunistaellenesség. Nevezhetjük ezt egyszer szobrot akarnak MSZP-ellenességnek, antiállítani neki, vagy utcát szocializmusnak, de hívLakner Zoltánt, elnevezni róla valahol, hatjuk põrén antikommuaz ELTE Szociálpolitika akkor az ellentábor joggal nizmusnak is. A lényeg, Tanszékének politológusutal közel sem demokrahogy van egy olyan válaszszociálpolitikus tikus országvezetõi mûkötói réteg, amely mereven tanársegédjét désére. Szlovákiában régi elutasítja az MSZP-t. A köztéma a Tiso-rendszerhez vélemény-kutatások adataiKovács Zoltán, való viszonyulás. Mégisban az MSZP-t stabilan kb. a Debreceni Disputa csak a tisói volt az elsõ a választók egyharmada szerkesztõje független szlovák állam, utasítja el, õk sohasem kérdezi ám itt a függetlenség fognak az MSZP-re szavazkifejezést rögtön meg ni, sõt, mindig is úgy fog is kérdõjelezhetjük. Emellett a rendszer voksolni, hogy az MSZP-t a lehetõ legtávoantidemokratizmusa és antiszemitizmusa labb tartsák a hatalomtól. Ráadásul, úgy aligha vállalható elõkép a demokratikus tûnik, egy folyamatosan frissülõ, újratermeSzlovák Köztársaság számára, legalábbis lõdõ, meghatározó rétegrõl van szó, és bár ezt gondolhatnánk. Magyarországon igen nehéz volna világos Úgy látom tehát, hogy viták ott is létez- társadalmi karakterjegyekkel leírni egy-egy nek. Azoknak az identitásoknak, melyeket párt szavazóbázisát, van egyfajta generációs mi kívülrõl erõseknek látunk, épp az a lé- meghatározottság ebben. A választók ponyegük, hogy kifelé szólnak, s talán van litikai alapélménye meghatározó nézeteik egyfajta „önvédelmi” funkciójuk. Az egysé- és politikai magatartásuk késõbbi alakuláges nemzeti kiállás szükségszerûség, hiszen sában. Ha ezt nem is tekinthetjük a politiezek a nemzetek még most teremtik azt a kai szocializáció „vastörvényének”, annyi történelmet, amelybõl õk maguk kinõttek azonban mégis látszik, hogy van egy olyan – vagyis a történelemnek azt az értelmezé- generáció, illetve annak politizáló részébõl a sét, amely magában hordozza a mai függet- nagyobbik szelet, melynek alapélményében lenség elõképét –, s kifelé nem engedhetik a szocialisták „maradi”, a múlthoz kötõdõ meg maguknak múltjuk szétforgácsolását. társaságként jelennek meg. Tekintet nélkül Nálunk a történelmi viták valóban arra, hogy a párt elnöke hány éves ma, vagy élesebb formában vannak jelen. Mindez a következõ hány éves lesz megválasztása azonban nem függetleníthetõ attól, ami pillanatában: a párt eredete a meghatározó, a XX. században Magyarországon, illetve az, hogy az állampárt utódpártja. Magyarországgal történt. Az ország félbeA másik dolog viszont az, ha lehet ex hagyott történelmek sorának koloncát cathedra ilyen kijelentést tenni, hogy a vonszolja maga után. Nem csupán egy-két, magyar társadalom másik alapvetõ igénye hanem legalább féltucatnyi elvarratlan, ki- a biztonság iránti vágy. Pataki Ferenc szobeszéletlen, egyenként is súlyos történelmi ciálpszichológiai munkái alátámasztják ezt traumával állunk szemben. Ezek befolyása a benyomást. Szerinte a rendszerváltás
Félbehagyott történelmek, ki nem beszélt múlt
alól a napi politika sem képes felszabadítani magát.
DISPUTA Fõtér
Magyarországon a nemzeti múlt számos kérdésének megítélésében alapvetõ különbség mutatkozik a jelenleg meghatározó politikai erõk között. A két politikai pólus múltunk szinte mindegyik korszakát eltérõen értékeli és éli meg, próbálja a maga hasznára fordítani. Talán egyetlen más kommunista utódállamban sem jellemzõ ez az antagonisztikus beállítódás. Ön szerint valóban másképp áll Magyarország e téren, mint mondjuk a közép-európai államok többsége?
15
DISPUTA Fõtér 16
utáni magyar társadalom maghatározó élet háromosztatúsága. A korábbi MDFélménye a bizonytalanság, a „semmi sem SZDSZ-vita és annak történelmi elemei biztos” érzése, ami az egzisztenciális prob- jelentõségüket vesztik akkor, amikor a jobblémákon kívül a társadalmi státusvesztést, oldali pártok két ellenfele, a liberálisok és a illetve az attól való félelmet is magában szocialisták egy oldalra kerülnek. Ez nem az hordozza, valamint a politikai és a törté- „összenõ, ami összetartozik” esete, hanem a nelmi világkép összezavarodását is. Ez jobboldal – ahová közben a Fidesz is átsorolt termékeny táptalaja a félelemkeltésnek. – stratégiai húzása: a jobboldal maga fogalNem véletlen, hogy olyan politikai viták mazta meg önmagát egyetlen „összevont” vannak nálunk, mint amilyenek, mert ha konfliktusvonal mentén. Sokan azt várták, az emberek biztonságban éreznék magu- hogy az antikommunista érzelemhullám kat, akkor egyszerûen nem volnának fogé- majd elhal – és ebben volt is némi logika: a konyak a félelemkeltésre. rendszerváltástól távolodva ez egyre kevésbé Ezzel szemben a biztonság élményét érdekes... De éppen az a lényeg, hogy mivel sokak számára viszonylag könnyû visszave- az SZDSZ bement az MSZP mellé, feladta tutíteni a Kádár-korra, különösen, ha valakit lajdonképpen saját maga egyik fõ témáját, nem értek nyílt politikai történelmi identitásának sérelmek. Ezért lehetett talán legfontosabb alapját, 1994-ben politikai tõkét antikommunizmusát és felCsurka remek érvet kovácsolni a Kádár-kor iránkínálta a lehetõséget, hogy adott az MSZP és az ti látens nosztalgiából, hikét blokk – csak kettõ – alaSZDSZ számára ahhoz, szen a Kádár-korszak nem kuljon ki. Mindez pedig az mindenki számára rossz antikommunista érzelmek hogy a jobboldali élmény. S úgy gondolom, új formában való megjeleerõket hiteltelenné ez az egyik magyarázat arnését eredményezte. tegyék. ra is, miért nem hat például A történet másik olegy D-209-es ügy: a válaszdala, hogy az SZDSZ és az tók jelentõs részének nem MSZP a Csurka-veszélyre a szabadsághiány, hanem a biztonság jut hivatkozva igyekezett diszkreditálni a eszébe arról az idõszakról, így nem tartja jobboldal egészét még akkor is, amikor elfogadhatatlannak az 1989 elõtti politikai Csurka már rég az MDF-en kívül volt. Csurvagy akár titkosszolgálati szerepvállalást. ka remek érvet adott az MSZP és az SZDSZ Az viszont merev elutasításra talál, aki számára ahhoz, hogy a jobboldali erõket saját tettei miatt vagy a politikai ellenfelei hiteltelenné tegyék. Késõbb az Orbán-koráltal kialakított diskurzusban a „békebon- mány lebegtetett együttmûködése a MIÉPtó” szerepébe kerül. Talán nem tévedek, pel pontosan ugyanezt az eszközt tette ha azt állítom, hogy az MSZP a biztonság újra idõszerûvé. Amellett, hogy Csurka pártjaként határozható meg szavazói szá- nézeteinek parlamenten kívülre kerülése mára, s ez tökéletesen összefér az MSZP önmagában is örömteli, az is fontos fejlepolitikusainak azzal az egyáltalán nem mény, hogy a politikai stratégia és taktika, önzetlen igényével, hogy a múltat „nem vagy éppen manipuláció eszköztárából ki kell bolygatni”. Nem véletlen, hogy a Szo- kell hajítani a vele kapcsolatos félelmekre cialista Párt már 1990-ben kijátszotta a építõ fogásokat. „szélsõjobboldali veszély” kártyáját, persze, Emellett, a Charta volt az a pont, amikor akkor nem nagy sikerrel. Legalábbis, nem az MSZP kiszabadult a politikai karanténból, az MSZP profitált ebbõl, hanem az MDF, s s elkezdhetett szövetségi politikát folytatmindenekelõtt az akkor radikális SZDSZ ni, nem csak a pártokkal való kapcsolatát, vesztett általa. de potenciális bázisának bõvítését illetõen is. Ez azért fontos, mert az SZDSZ szavazó Ugyanakkor az is látható, hogy az MDF si- tábora 1994 óta nemcsak a Fideszhez távokertelenül nyúlt vissza történelmi példákért zott, ami közismert, hanem az MSZP-hez és önhibáján kívül csapdába esett. Miként is: a jobboldallal kapcsolatos félelmek lehet mégis sikeres a kommunista hagyo- következtében volt SZDSZ-esek is szép mányokkal szembeállítható ideológia? számmal voksolnak a szocialistákra, mert „biztosra mennek” a jobboldal hatalomra A Fidesz felfutása egy másik idõszak ese- jutását elkerülendõ. A két oldal között ménye, s addig történt egy s más a magyar tehát egyfelõl az antikommunizmus vált politikai életben… A Demokratikus Charta a meghatározó ideológiává és történelmi és az 1994-es MSZP-SZDSZ-koalíció létre- hagyománnyá, amihez a nemzeti igények jötte nyomán megszûnt a magyar politikai képviseletének ügyét, az annak képvise-
len kavarodás, amit láthatunk – ki legyen a minta? Mert, hogy provokatív legyek, Szálasi Ferenc is antikommunista volt és Bethlen István is az volt. Ráadásul a jobboldalnak vigyáznia kell a mintaadással, hisz ott a lehetõség, és a bevett retorikai fegyvertár: rájuk fogják, hogy szélsõjobboldali veszély rémlik fel általuk, s nézzék csak meg, kikre hivatkoznak. Épp ezért tartom tévedésnek, ésszerûtlennek a jobboldal számos vezetõje részérõl, hogy mindenkit, aki a mai kormánypártokkal szembeáll, egy táborban akarnak tudni. Aki ugyanis nem felel meg alapvetõ demokratikus kritériumoknak, az többet árt, mint használ, akár politikai kijelentéseivel, akár a politikai értékû történelmi hivatkozásaival. Mindezeket tudomásul véve – egyfelõl az És van még egy alapvetõ probléma: valóismét markánssá váló antikommunizmussal jában mihez képest akar valaki identitást tea jobb oldalon, másfelõl a biztonságot és remteni? Saját identitást akar teremteni a saszakértelmet sugalló, a Kádár-rendszer fo- ját politikai oldala számára? Ez azzal jár, hogy lyamatosságát-biztonságát felkínáló balol- ellenfeleket teremt, és azokat cselekvésre dallal – lehet-e mégis a magyar pártpolitika motiválja. Vagy az a célja, hogy az egész nemtörténelmi megalapozottságáról beszélni? zetnek adjon identitást? Ebben az esetben Ki lehet sikeresebb ebben a folyamatban? azonban azt lehet legfõképpen megkérdezni, ha mondjuk én egy pártvezetõ vagyok: mire Úgy látom, hogy a baloldal, amely azt tartja fel jövök én azzal a küldetéstudattal, hogy magáról, hogy õ a modernizáló-progresszív az egész nemzet számára akarok identitást oldal, nem is igazán próbálkozik a történel- teremteni? A másik oldal csak akkor oldódhat mi önmeghatározással. Az egyik oka ennek fel ebben az identitásban, ha neki nincs saját az, hogy nincs egy folyamatos „baloldaliság- identitása, ebben az esetben tehát egy valódi, történelem” (sem). Egyértelmû, hogy az igazi identitás és egy álságos, manipulatív MSZP annak a pártnak az örököse, melynek értelmezési keret áll szemben egymással, és jogfolyamatossága az MDPa politikai harc eredményetõl vezethetõ le. Még az ként mindenki elõtt ki kell Aki ugyanis nem észlelés szintjén sem lehet derülnie, melyik az igazi. folyamatosnak eladni az Azt hiszem, valahogy úgy felel meg az alapvetõ MSZP-t a szociáldemokraáll a helyzet, hogy mindkét demokratikus ta párttal kapcsolatban... fél az egész nemzethez szeInnentõl kezdve a magyar retne beszélni, s azt várja, kritériumoknak, az baloldaliság múltba való hogy majd „lehull a hályog” többet árt, mint visszavetítése igen nehéz a másik oldal támogatóinak – épp ezért nem is próbálszemérõl. Csakhogy ez imphasznál... koznak vele. Lehetséges, licite tartalmazza azt a hogy ezért nem átütõek a feltételezést, hogy a másik Deák-év, a Rákóczi-év vagy voltak a Kossuth- oldalt képviselõ politikai erõk hazudnak, tuév eseményei, legalábbis a napi politikát datosan sötétségben tartják saját szavazóimeghatározó relevanciájuk nincs, szemben, kat. Ezzel egyrészt kiskorúnak vagy beszámítmondjuk, a Millenneummal. És éppen ez az, hatatlannak tekintik a szavazók felét, másami sokak számára szimpatikus. részt kétségbe vonják a politikai ellenfelek A jobboldal szempontjából a sikeres legitimitását. A helyzet paradoxona az, hogy múltfeltárás a nagy kérdés. Ha azt mond- miközben el kellene fogadni egymás legijuk, hogy a jobboldal fõ összetartó ereje tim voltát a politikai pártoknak, aközben az, hogy õk antikommunisták, akkor erre valószínûleg mégiscsak szükség volna valamitörténelmi eseményeket, személyeket, iden- féle nemzeti egységre, amitõl egy politikai kötitás-meghatározó tényezõket fel lehet zösség lesz a magyar társadalom. S vélhetõen fûzni. A probléma az, hogy túlságosan épp erre volna jó a történelem, ha nem szasokan és sokféle módon mondták magukat kadozna apró darabokra. Nem hiszem, hogy antikommunistának a 20. századi magyar bárki képes volna történelem-konstruálásra történelemben. Ebbõl adódik az a hihetet- és konszenzus-fabrikálásra: folyamatosság,
DISPUTA Fõtér
letére való kizárólagos jogosultság igényét is kapcsolta a jobboldal. Itt érhetõ tetten, hogy a korábbi nemzeti-univerzalista vita feloldódik az 1994 után érvényessé váló megosztottságban: a jobboldal szerint az exkommunisták és a liberálisok egyaránt képtelenek arra, ha különbözõ okokból is, hogy „nemzetben gondolkodjanak”. Másfelõl egyfajta modernizációs diskurzust mutathatunk ki: a mai kormánypártok szerint a szélsõséges megnyilvánulásoktól, antidemokratikus vonásoktól nem mentes jobboldal veszélyezteti a modernizációt, a felzárkózást, a fejlõdést, az ország nemzetközi elfogadottságát stb., míg õk maguk egyedül hivatottak szolgálni e célokat.
17
biztonság és tapasztalat szükséges, s pár évtized múltán már lehetnek közösen elért, büszkeségre okot adó, nem félbemaradt értékeink és hagyományaink.
DISPUTA Fõtér
Mindezzel kapcsolatban egy újabb neuralgikus pontjához érünk a magyar társadalom illetve politikai élet történelemfelfogásának: mintha nem akarnánk szembenézni történelmünkkel, mintha nem akarnánk tisztába tenni az egész nemzet politikai identitását aláásó nagy történelmi kérdéseket. Jellemzõ például, hogy többnyire agyonhallgatva, nézõpontjának ezen elemeit gondosan megkerülve készülnek az interjúk egy olyan emberrel, aki viszont nap mint nap feszegeti ezt a problémát: Kertész Imrével... És itt nem pusztán a holokausztról van szó, hanem a magyar történelem más nagy kérdéseirõl (Trianon stb.), amelyekkel mintha nem lettünk volna képesek eddig szembenézni.
18
Most ugye arról az ÉS-beli interjújáról beszélünk, melyben Kertész azt mondta, hogy a Sorstalanság nem csak az õ személyes sorsáról, illetve a holokausztról szól, hanem a Kádár-rendszerrõl is, annak a lenyomata is. A Felszámolás címû regény azért érdekes ebbõl a szempontból, mert azt talán nem is lehet másképp érteni. Érdekes mindenestre, hogy az említett interjú talán a jobboldalon kapott nagyobb visszhangot, míg sok baloldali és liberális ember inkább csak felháborodott, illetve elcsodálkozott. Ez, azt hiszem, arra vezethetõ vissza, hogy mennyire kicsi az igény a baloldalon a múlttal való szembenézésre, arra, hogy valamiféle történelemre vetített identitás kialakuljon. De, mint mondtuk, ez nem az intellektuális lustaság eredménye, hanem a nehéz és veszélyeket rejtõ folyamat elindítását elkerülni igyekvõ szándéké. Persze a kérdés, hogy kire nézve veszélyes, vagy hogyan veszélyes. Hiszen a társadalom egésze szempontjából egy ilyen elszámolás önmagunkkal fontos lenne: nemzeti önismeret, vállalható hagyományok, a politikai manipuláció eszközei egy részének szemétdombra kerülése lenne az eredmény. Ugyanakkor a múlt nem egy külön szoba, egy másik bolygó, hanem átélt valóság, s a saját ellentmondásos szerepünk józan értékelése egyáltalán nem olyan munka, amit bárki szívesen elvégezne, akárhol is álljon a mai magyar politikai életben, s akármekkora fordulatok álltak is be karrierjében vagy nézeteiben. Szóval, nem könnyû ez, nehezen lehet ilyesmit számon kérni, kikényszeríteni, ha lehet és kell egyáltalán. Napjaink egyre élezõdõ politikai küzdelmében mindez rendkívüli veszélyeket rejthet
magában. A meghatározások és az identitás hézagai olyan tettekre sarkallhatják a szembenállókat, amelyek minden ésszerû mércén túlmutatnak. Tekinthetõ-e a Tellerlevél ügye ilyen értelemben valamiféle Rubicon átlépésének? Az eset konkrét minõsítése nélkül a következõk szûrhetõk le: a valódi, belsõ önmeghatározás helyett a két pólus egyre inkább egymástól akar nézõpontokat-álláspontokat elvenni. A baloldal törekvése ebben az esetben egyértelmû volt: egy történelmi – ráadásul ha valahová, akkor éppen a jobboldali hagyományokhoz kötõdõ – személlyel kimondatni azt a baloldal által már régóta hangoztatott üzenetet, hogy a jobboldal szélsõséges, veszélyes. A cél: kirúgni a másik alól a történelmi sámlit. Miközben az egyik szereplõ igyekszik felállni a történelemre (jobboldal: Teller a miénk), a másik lelöki onnan, igyekszik diszkvalifikálni a másik törekvéseit (lám, Teller is megmondta). Mára a másik, egyébként is csak nyomokban létezõ legitimációjának aláásása lett a politika legfõbb feladata, legalábbis a politikusok ezt a küldetést szabták magukra. Ennek a fordítottja az ominózus „lisszaboni határozat”. A Fidesz üzenete ott az volt, hogy lám, a mindig a külföld dicséretét lesõ „szocik” most mekkora pofont kaptak. Az általános „szabály”, hogy vagy azt kell bizonyítani, hogy a másik által hivatkozott referencia valójában semmit sem ér, vagy azt, hogy amire hivatkozik, az igazából nem is õt igazolja. Lehetséges-e ilyen környezetben konszenzust teremteni a magyar történelem sarokpontjait illetõen? A pártok szintjén nem, de ez nem is a pártpolitika feladata, annak nem ez a dolga. Mindez a „szakma”, a történészek dolga volna. De egyre inkább úgy tûnik, hogy pillanatnyilag ez sem lehetséges: nem csak azért – vagy éppen azért? – mert napjaink szakmai álláspontjait is erõsen átitatja a két merõben ellentétes politikai attitûd (lásd: Terror háza, Habsburg Közalapítvány), hanem mert a politika lassan nem is hagy helyet a szakmai autonómiáknak, ahol a viták végbemehetnének. Mindenki azt vizslatja, ki milyen párthoz tartozik. A történelem, talán csak ideiglenesen, de elvesztette a szakmai semlegesség általi megítélés lehetõségét.
A hónap szerzõje
Borbély Szilárd Nagyheti szekvenciák (XII.)
Mikor Urunk megszületett a világra, sorsot vetett a Gonosz, mint ruhára, Amely egylényegû azzal, akit – mintha lágy viasszal – megmintáztak, puhára
hasonlítva belerejti mindazt, ami csupán földi abba az egy Ruhába, melyet az Úr magára vett, mikor köztünk halálra ment a Törvénynek nyomába‘.
DISPUTA Macskakõ
Nyomkodva a Test alakját benne látva azt a Formát, mely a Kereszt Urára
19
A hónap szerzõje
Borbély Szilárd
Ólomka és Papírlány Részletek a szerzõ azonos címû papíropera-librettójából. [A szürke nap dala] ÓLOMKA Emlékszem én a délutánra, mely szürke volt, akár a köd, és betörte az ablakot. Emlékszem a csukott szobára, hol játszottam a délutánba‘ katonákkal, hogy harcolok. /Emlékszem rá, én voltam ott. De nem tudom, most hol vagyok?
(...) Szürke nap volt és délután, mindenki elment már hazulról. Vártam, hogy jön a nagypapa, elment már rég a nagymama, nem szólt anya, nem szólt apa. És hallgatott a nagyszoba. /Emlékszem rá, én voltam ott. De nem tudom, most hol vagyok? Ólomból öntött katona, ez vagyok én, egyenruha, mely belül szürke, mint a köd. Kedélyem néha háborog, rendíthetetlen fém a lelkem, ólomszív, amelyre leltem. /Emlékszem rá, én voltam ott. De nem tudom, most hol vagyok?
DISPUTA Macskakõ
Észreveszi Papírlányt, megszólítja.
20
[Ólomka dalocskája] ÓLOMKA Mintha a szív, amely már nem dobog, dalolna még, de már halott. S ha felgyújtja a szerelem, elolvad õ, ólomszívem!
ÓLOMKA Szép hölgy, te mozdulatlan, emlékszem rád, valahonnan. Láttalak már? Várja a választ. Nem felelsz? Vár. Ó, mintha a szívem...
[Papírlány elsõ dala] PAPÍRLÁNY Üres szoba és hallgatás, csak néhány halk halál. Ahogy reped az ó-tükör, s repül bent egy madár. A szoba mélyébõl zuhant, a mélykék üvegen át, egyszerre lassabb lett, mikor törött nyakkal megállt. Hozzám már nem jut el a szó, papír vagyok csupán, kifestett, színes maskara, ki hallgat még bután. Csak szépségemet figyelem, már hosszú évek óta. Tükrömbe bámulok csupán, e mozdulatlan tóba.
Legalábbis míg ki nem megy a divatból, mint a gyorsolvasás, a villám angol és a zsizsikes müzli. És ez talán fontosabb, mint az eladott könyvek által bekasszírozott haszon valakinek az üvegzsebében. Elárulom, ez nem a szerzõ. És másféle élmény, mint a tapintható, lapozható, szagolható könyv, ami jól mutat a szekrénysoron, praktikus, ha billeg az asztal, arról nem is beszélve, hogy szorult helyzetben mi minden egyébre lehet a papírt használni, amire egy monitor teljességgel alkalmatlan. Elkalandoztam, azt akartam mondani, hogy olyan ötleteim voltak, mint Irodalomnak látszó szövegek, Lépcsõházi történetek, néhány másik is, Papra morgó, ettõl már majdnem felálltam (az asztaltól, közel a szék), aztán maradtam ennél, amitõl semmi változást nem észleltem magamon, talán épp ezért, de ha jobb ötletetek van, állok elébe. Meggyõzhetõ vagyok. Ha pedig eddig olvastátok, jelentkezzetek a kiadónál, szerkesztõnél ezzel a lapszámmal, sorsoláson vesztek részt, ma ez a divat. Sorsolnak, és senki nem nyer semmit. Itt sem fog.
Tar Sándor: Panelmesék
Sokat gondolkoztam (öregkorban ez olyan, mint a merevedés, néha még sikerül, de minek?), milyen címet adjak ennek a sorozatnak, ha egyáltalán az lesz egy új, még ismeretlen szellemiségû kiadvány elsõ számai valamelyikében, de mivel, gondolom, itt barátaim lesznek, én pedig szeretem a kihívásokat, azt mondtam, ott, a Zebra nevû nyilvános helyen (konspirácóról tehát szó sem volt, az utcára kirakott székeken ültünk mindössze ketten és fáztunk egy kávé és egy sör mellett), szóval azt mondtam, vágjunk bele! Lehet, hogy ha kalandor nem is vagyok, könnyen hajlok az újszerû kezdeményezésekre. De csak megszállottakkal, mert én is annak vallom magam. Fõleg akkor, ha a sört nem én iszom a már bevett gyógyszerekre, mert ha igen, ennél aljasabb dolgokra is képes vagyok. Sokan mondják, hogy a jövõ az internet, ahol majd nem kell könyveket égetni egy-egy kurzusváltáskor, elég megnyomni a del-gombot. Az internet szerintem is nagyszerû dolog, és ha a könyvkiadók méltatlankodnak is miatta, úgy gondolom, ezzel az olvasók száma nõ.
Valakik költöztek a szomszédban, Vári akkor, abban az állapotában nem volt benne biztos, hogy el- vagy be. Bútorokat cipeltek oda-vissza, mint késõbb kiderült, a régi lakó ki, az új pedig be. Õ is be, a saját lakásába, amelynek az ajtaját soha nem zárta kulcsra, be sem rántotta, ne záródjon, a kocsmából hazajövet így könnyebb volt benyomni, mint a kulcs és kulcslyuk után keresgélni. Nem mindig találta. Amellett a lépcsõház bejárati ajtaját is kulcsra zárták, ezt egy kis darab kõvel támasztotta ki, az ember gondoljon a jövõre is. Az új szomszédból csak annyit látott az alkonyati költözéskor, hogy egy veresarcú, idõsebb ember, olyasféle, mint õ, aki semmit nem emelt, pakolt, csak állt és veres volt, Vári szerint részeg vagy magas a vérnyomása, esetleg mindkettõ. Az asszony pedig, aki együtt cipekedett a rakodókkal, egy soványabb, nevetõsebb nõ, köszönt Várinak, õ
csak bólintott, csókolom, majd benyomta az ajtót és beperdült az elõszobába, lábával berúgva maga mögött az ajtót. Végre otthon volt, igaz, talajérintéssel, de mégis otthon. Innen már semmi volt bebotorkálni a nagyszobába, ahol az ágy várta. Tudta, hogy valahol a spájzban van még két üveg sör, de most nem kívánta. Elõször alszik egy kicsit, majd éjszaka felriad, mikor kimegy belõle a cefre, és akkor milyen jó lesz! Valahogy felmászott a kanapéra, és úgy ruhástól már aludt is. De alig aludt el, csengettek. Nem is akárhogy, kitartóan nyomta az illetõ a csörgõkígyót, fel is riadt, ez tényleg be akar jönni, gondolta, ha meg nem tud, betöri az ajtót. Mikor nyitva van, csak nyomni kell rajta egy kicsit. Ember az ilyen?! Mert elõfordult már, hogy kis híján szétverték az ajtaját, mikor felvágta az ereit lent, a kocsmában egy üvegdarabbal, majd emelt fõvel távozott. Az asztalcimbo-
DISPUTA Macskakõ
Szomszédolás
21
DISPUTA Macskakõ 22
rák pedig megbeszélték a dolgot, ittak még egy sört, majd megrohamozták a lakását, pedig akkor már nem is vérzett, hiszen részegen csak összekaszabolta magát, tenyerét, karját, ezen jót röhögtek és utána lementek inni még egy utolsót. Tíz lépés a halál elõtt, mondta akkor Szõrmók, aki zenész volt valamikor, tíz hosszúlépés. Most lemászott valahogy a kanapéról, kiimbolygott az ajtóhoz, nyitotta, mi van, kérdezte, nem tud aludni? Nem, mondta az új szomszéd, nincs itt villany? Nincs, felelte Vári, csak bent, a szobában, én vakon is hazatalálok. Nálunk sincs még sehol, mondta a férfi, de majd lesz. Be szeretnék mutatkozni, folytatta, most költöztünk ide, és úgy illik, hogy bemutatkozzak. Bodnár vagyok, tette hozzá, idült munkanélküli. Nem baj, válaszolt Vári, én is, mit hozott? Pezsgõt, mondta az illetõ, na, azt ma még nem ittam, gondolta Vári kissé szorongva, mi lesz ebbõl? Kezet fogtak, Vári nem mutatkozott be, ott van a neve az ajtón, de úgy látta, a figura csak inni akart. Valakivel. Ebbõl baj lesz, gondolta reménykedve, hosszú távon. Jöjjön, mondta hangosan, és ne csengessen máskor, az ajtót csak be kell nyomni, errefelé mindenki tudja, ha bezárom, én sem tudok se kimenni, se bejönni, csak ha berúgom vagy kirántom. Az meg hogy lehet, kérdezte a szomszéd, Vári pedig vállat vont, rossz a zár, és nekem nincsenek értékeim, könyvek vannak, amiknek felét sem olvastam el, kifizetetlen csekkek az asztalon, a spájzban temérdek üres üveg, amin már járni lehet, tévé, fekete-fehér, de nem mûködik, vagy nem tudom bekapcsolni, mert nem érdekel. Hazudni magam is tudok, és ha eleget iszok, filmeket is képes vagyok magam elé varázsolni, de jól mutat, nem? Hát nem nagyon, mondta Bodnár, és én sem zártam be az ajtót, úgyis megyek vissza mindjárt. Csak berúgunk, és távozok, tette hozzá nevetve. De láthatólag tetszett neki ez a nomád élet, akkor már a nagyszobában voltak, egy matrac a filcpadlón, ez minek, kérdezte. Tudja, a derekam fájós, mondta Vári, van olyan, hogy nem bírok felmászni a kanapéra. Bodnárnak ez is tetszett, elröhögte magát és azt mondta, neki is van a szoba közepén, de aludt õ már a fürdõkádban is, mert nem tudott kimászni. Én is csak a derekam miatt, tette hozzá cinkos mosollyal, az asszony meg leeresztette alólam a vizet, nehogy belefúljak részegen. Van pohara? Na most, állt meg elõtte Vári, én itt mindenkivel tegezõdök, még a gyerekekkel is, hát ki a fene tudja megjegyezni, hogy mikor hogy szólítottuk
egymást? Másnap. Rendben, mondta a férfi, szerbusz szomszéd! Egykorúak, egyívásúak lehetünk, de hol a pohár? Pohár, kérdezte Vári, tényleg, hol lehetnek a poharak? Gondolom, a konyhában, vagy a spájzban, vélte a szomszéd, de Vári megkapaszkodva az egyik fotelbe, azt mondta, ez egyáltalán nem biztos. Nálam minden improvizáció, ott teszem le, ahol kiittam. A konyhában nem volt, a spájzban sem, de találtak egyet a vécében, egy másikat a gardróbban. Ezek szerint itt is aludtam már, magyarázta Vári, de Bodnárt ez nem érdekelte, szakszerûen nyitotta a pezsgõs üveget, még hab sem ment ki, a kanapéra ült és töltött. Lassan. Pincér voltam valaha, igyunk az ismerkedésre! Vári a matracra ült, úgy gondolta, az a biztos, Bodnár meg úgy megy haza, ahogy akar, ha elfogy a pezsgõ. Ittak, Bodnár beszélni kezdett, ami olyan vallomásféle volt, de Vári nem volt igazán vevõ a történetre, álmos volt, részeg, és a történet túlontúl ismerõs volt, elváltak, Bodnárnak ez a nõ az élettársa, nincsenek megesküdve, a volt felesége kifosztotta mindenébõl, ami maradt, abból vette ezt a lakást, meg hitelbõl. És ennek a nõnek is volt egy kis pénze. Hogy hívják, kérdezte Vári. Ne hívja sehogy, felelte a szomszéd, mert még bejön! Errõl a válásról-kifosztásról Vári is mesélhetett volna, de az utolsó pohár pezsgõ után leesett a feje, a villanyt is elfelejtette lekapcsolni. Utolsó pillantásával még látta, hogy a szomszéd is alszik, kebelén melengetve az üres pezsgõsüveget. Ámen, gondolta és elaludt. A részeg ember álmai néha olyanok, mint az ébrenlét, amibõl fel is ébred, alvajáró módon kezd bolyongani, míg össze nem esik valahol. Vári úgy ébredt, hogy nem tudta, hol van. A matrac melletti kanapén egy embert látott aludni, tehát rossz helyen, ott nem szokott más, fõleg nem férfi, csak õ. Lemászott a matracról, késõbb felállva talált egy ajtót, amin kiment, és egy másikon, mindjárt mellette be. A fal mellett tájékozódott. Ezek a lakások mind egyformák, megtalálta a matracot is, ez az, gondolta, otthon vagyok, felmászott rá és aludt. Hajnalban, mikor kiment belõle a kábulat, felkelt, elindult a spájz felé. Akkor jött rá, hogy nem jó helyen jár. Nem találta a sörét. Aztán elõkerült egy nõ is, most nem volt nevetõs, kiabált valamit egy hálóingben, de nem értette pontosan, mirõl beszél, nem is érdekelte. Hol a söröm, kérdezte, és hagyta magát kituszkolni, majd a nõ belökte a lakásába. Mégis itt lakok, gondolta rögtön, ha nyitva az ajtó. A spájzba ment, a sörök sehol. És egy ember
szerbusz, lesz még ilyen piád? Lesz, bólintott Bodnár, oltsd el a villanyt, tette hozzá, és Vári kanapéján hanyatt feküdt. Aki viszonylag egyenesen távozott a lakásából, a mellette lévõ ajtó viszont a lökésre nem nyílott, mint az övé. A lépcsõházi világítás gombját kereste, hogy lásson, nem találta, de talált egy ajtót, ami nyílott, mint utóbb kiderült, a kapcsolószekrényben volt és csak a villanyórák érintésekor hõkölt vissza. Ez nem az. Kikászálódva ismét benyomta a legközelebbi ajtót, most engedett, igaz, reccsent egy kicsit. Na végre, gondolta megkönnyebbülten, ez a hülye biztos becsukta. A többi pedig már ment magától, megtalálta a matracot, hanyatt, majd oldalt feküdt rá, ahogy szokott, és már aludt is. Micsoda álmai voltak! Tengerpart, homokföveny, pálmafák, pénz, autó és nõk, hurik! Ebbõl rántotta ki egy durva kéz. Szûk szemmel nézve egy nõt észlelt maga mellett a matracon, aki nem volt huri, és valamit ismételgetett, aminek értelmét Vári csak késõbb fogta fel: maga ki? Tessék, kérdezte õ bután, a kérdés végén nem kérdõjelet, hanem felkiáltójelet feltételezett, mert a nõ közben ujjával az ajtó felé mutatott. Menjek ki, kérdezte és felült, ami sikerült is, majd felállt, hová, a saját lakásomból, miért? Mert ez a mi lakásunk, mondta a nõ, nem a magáé, de lehet a kettõnké is, ha az a hülye nem akar hazajönni! Nincs semmi baj, mondta Bodnár már majdnem józanul, mikor Vári elmesélte neki a történtek magvát. Ezek a lakások egyformák, panel mind, és a nõk is panelbõl vannak. Megegyezünk. Majd vágunk itt egy átjárót, hogy ne kelljen a kapcsolószekrényben idõzni egyikõnknek se, ha valami zavar közbejön. Tudod, én hippi voltam, ez éltet ma is, annak a filozófiája, hogy barátok között minden közös. Vári vállat vont, felõle, majd azt mondta, én ugyan nem voltam hippi, se téesz-tag, mert ott is minden közös volt, de benne vagyok. Tud fõzni? Mármint az a nõ. Tud, felelte Bodnár, de még nem próbálta, nem volt hol, albérletben laktunk. Jó, mondta Vári, úgy tûnik, józanodunk, a kocsma meg nyitva. Az jó, kiáltott fel Bodnár, fel vagyunk öltözve rendesen, mehetünk! Hogy is hívnak? Úgy, hogy gyere, felelte Vári, ha tényleg meg akarsz hívni, mert nekem egy centem sincs.
DISPUTA Macskakõ
fekszik a kanapén, felöltözve. Ja, igen, a szomszéd! Hé, rázta meg a vállát, ébredj! Menj haza! Haza, kérdezte Bodnár, hát hol vagyok? Hol a söröm inkább, kérdezte Vári, mire a szomszéd felélénkült, megittam, mondta, tudod, milyen, mikor az ember hajnalban ébred... Te dög, mondta Vári, velem mi lesz? Semmi, felelte és valahogy felállt. Mindjárt hozok valamit, te jó ember vagy, barát, és a kocsma is nyit nemsoká. Lakásszentelõt tartunk! Mindjárt jövök! Jött is, hozott valami lét egy flakonban, de a töltéssel már nem próbálkozott, kézbõl kínálta, valami iszonyú ízû pálinka volt, mi a fene, kérdezte Vári, kapcából fõzted? Ember, mondta Bodnár, majd meglátod a hatását. A Vadászban dolgozom, én szedem le a poharakat, üvegeket, van, mikor félig vannak! Õ is ivott, majd merengve mesélte, hogy annak idején, mikor még rendes házas volt, ha nem volt más, megitta a pitralont, szájvizet, az arcszeszt, de még a mell-lemosót is, mikor az asszony szoptatott. Ez meg olyan összetöltögetett maradék, van ebben minden, még viszki is! Na, az érzõdik a legkevésbé, mondta Vári, aki még életében nem ivott viszkit, de hirtelen mintha villám csapott volna belé, józanodni kezdett. Ez nem lesz jó, gondolta és újra meghúzta a feléje kínált flakont. Csak óvatosan, figyelmeztette Bodnár, mert a hatása fenomenális! Próbáltam! Azért õ is húzott egy igen nagy kortyot, anélkül, hogy az ádámcsutkája megmozdult volna, Vári pedig elismerõen bólintott, ez igen! Hogy csinálod? Majd megtanítom, felelte Bodnár. Álltak egymás mellett majdnem kijózanodva, Vári azt érezte, hogy erõs lett, szilárdan áll, a másikon szintén ezt látta, csak valahogy a világ kezdett el más lenni körülötte, kitágult az az öthússzor négyhatvanas szoba, kékes-fehér fény öntött el mindent, az elõszobát, a kisszobát és a falak rózsaszínben és tisztán virítottak, gondolkozott, ez is úgy ment, mint a karikacsapás, õ nem otthon van, neki egy százas égõ világít a mocskos falak között, az se mindig. Meghúzta a maradékot, majd azt mondta Bodnárnak, ne haragudj szomszéd, most már nem tartalak fel, elvégre neked feleséged van, megyek haza. Aludjunk, holnap majd megbeszéljük a többit. Bodnár Vári kanapéján ült, révült arccal, már nem volt magánál, azt mondta, jó. Nem haragszom. Kitalálsz magadtól? Ki, mondta Vári,
23
Térey János DISPUTA Macskakõ 24
Hagen monológja Mi az a níbelung? Most már se jog, Se törvény: egyedül a fölszakadt hús; Csak põre test, méghozzá nyomorult. Csak horgas orr, hajlott hát, girbe-gurba Gerinc: ez mind a nyirkos níbelung! S mi ez a rögeszme? Minek alapján Cinkelnek cigányt, zsúfolnak zsidót Az elme nagy mûgonddal számozott Barakkjaiba? – Szaguk van vajon? Termetre törpe, nagyság a piac Parkettjén – akkor is csak níbelung! Kiválasztódik, aztán elvegyül. Nézd, elárulja hamuszürke arca; Moshatja lúggal, sikálhatja savval: Hiába, hamuszín és níbelung! S ha nagyra nõ, s ha nem szögezi földhöz A gravitáció, még óriás lesz, Felnõ, fel õ! felhõben ringatózó Üzletfeléhez, és felnõ a célhoz: Wotan szakállát megcibálni egyszer!... Megálljt parancsolj, ez csak níbelung. Tályog, pokolvar ütközik ki bõrén, A hátát kiütések pöttyözik: Ne hívd az orvost, ez csak níbelung. Igaz, hogy õ húzta a rövidebbet Az osztásnál? Igaz, hogy nem perelhet? Hol van az irgalmatlan valaki, Ki nagyságából vetkõztette ki, S gnómnak rajzolva, alacsonyra vonta? Milyen szabály milyen együtthatója Formálta testét, szabta át az arcát? Gének játéka, vagy sima pimaszság?
Részlet a szerzõ Hagen avagy a gyûlöletbeszéd címû drámájából
mozdulatokról van szó, azt tudhattuk. Valójában csak most fogtam föl, hogy a kulcs néma megtartásával, amit Lénia beleegyezõen, kissé lemondóan a tenyerem közepébe tett, mit is vállaltam, kutyákkal vagy azok nélkül, mindegy is. Persze csak megetetem a magukra maradt állatokat, ennyiben maradtunk, a tenyészudvar díjnyertes lakóit, akik Lénia kórházba kerülésével gondozás nélkül maradtak, nem is igazán értve, hogyan. A köd, a köd, a köd, ismételgettem fázósan, miközben sorra nyitogattam a melléképület ajtajait. A téli nap nem törhette át a sûrû gomolygást; a lecsapódott pára nedvessé tette a járdát, a csupasz faágakat, de a kutyák szõrét is, szinte szálanként külön-külön. Kétfelõl, egymással szemben sorakoztak a dróthálós kifutók, az ólak egyformán zöldre voltak festve, bejárati nyílásuk elõtt mindenütt sárgacsíkos flanelfüggöny lógott. Az ajtókra kiakasztott pléhtáblákon a kutyák adatait lehetett olvasni. Kuvasz, husky, német juhász és bobtail, vizsla és erdélyi kopó. Kicsit mind ismerõs volt, mintha a régi kutyákat láttam volna viszont, vagyis azoknak díjnyertes utódait. Bizonyos értelemben valóban az elõdök ismétlõdései voltak, mint ahogyan egykor, gondos párosítás után az elõdökben is meglátta Lénia apja az utódokat. A kis táblákon ott volt a pedigré, egy-két névre még emlékeztem is. S azzal, hogy az a vizsla elfogadott, valahogy a többi is magáévá tette ezt az elfogadást; farkaséhesen is fegyelmezettek maradtak, amit csak a jó neveltetésükkel és kiváló tulajdonságaikkal magyarázhattam, mert ránézésre elég csapzottak, mocskosak voltak. A hosszú ólsor után egy szabadabb, füvesebb térség következett; itt az udvar végében állították fel a kiképzésnél használt akadálypalánkot meg egy megemelt, hosszú gerendát, melynek két végét a ferdén letámasztott deszkapallók fogták közre. Ezen túl már csak néhány fenyõfa állt a ködben, valahol az udvar végének is ott kellett lennie, de mélyebbre látni éppúgy nem lehetett, mint ahogy pár méternél magasabbra sem. Csak a kutyák maradtak. Egyszeriben rábólintottam mindarra, ami reggel óta történt. Szinte gondolat nélküli feleselgetés volt bennem, az a fajta kettõsség, amiben éppúgy van félrevigyorgás, mint homlokráncolás, amiben ugyan-
Papp András
Mindent a délelõtti köd homályában építettem újra; biztosak csak az elképzeléseim lehettek. Próbáltam felismerni, ismerõssé tenni azt is, ami itt új volt, más volt, mint gyerekkoromban, mikor egyszer-egyszer eljöttem a kiképzést tanulmányozni, parancsszavakat tanulni a lány apjától, aki fajtagyõztes kutyákat nevelt. Azt hiszem, tenyésztõ akartam lenni magam is. Hogy meggyõzõdésbõl vagy csak a lány miatt, már nem tudom. Most azonban konok elszántsággal, mintha más dolgom se lenne, minden mögött találni akartam valami kis részletet, amivel igazán elfogadhatóvá és érthetõvé tehetem jelenlétemet az idegen udvaron, mely egykor vidámabbnak és tágasabbnak tûnt. Igen, például az a hátra vezetett kis rézcsengõ, melynek hangja, kipróbáltam, elevenen élt még bennem, s elérhetõ közelségben lógott immár a fejem fölött. De bizonyos helyek sose veszítik el a hatalmat maguk körül. Ide érve, a mostani kutyák régi ketrecei között szinte egészen másvalakinek érezhettem magam, mivel a szokványosnak aligha nevezhetõ térben, a régi emlékek ellenére sem jelölhettem ki a helyemet – akár egy új világegyetemben, ahol a megváltozott dolgok között már egészen másféle törvények uralkodnak. Váratlan megjelenésemre egy szempillantás alatt hangzavar támadt. Vagy húsz kutya egyszerre kezdett el ugatni: ugatásukban a lelkes üdvözlés és a távolságtartó morgás egyformán keveredett. Napok óta nem ettek már. Bizalmukat is errõl az oldalról próbáltam kiérdemelni: na, én most enni adok nektek, a befagyott tálkából kiverem a jeget is, csak csöndesedjetek, nyughassatok. Kinyitottam az elsõ kennel ajtaját, és a vizsla orra elé tartottam ökölbe szorított kezemet. Szagolja csak, nedves orrával döntse el barátságunkat, még ha annak akár harapás lesz is a vége. De nem volt semmi baj, engedett mindent, a belépést, a birtoksértést, a simogatást, ugrálásában nem volt semmi fenyegetõ, szemében csak szelídség, az az okosság, amibe nemegyszer valami rejtett tudást képzelünk a kifinomult érzékük és a megmagyarázhatatlan hûségük okán. A vizsla láthatóan örült nekem, gondoltam, jobban tudja, mint én, hogy miért. Mert hogy nem csak az étel elfogadásáról, egy idegen behatolásáról, félelmet leplezõ határozott
DISPUTA Macskakõ
Lénia
25
DISPUTA Macskakõ 26
úgy ott a viszontlátás öröme, hogy eztán megint közöm lehet hozzá, mint ennek egyfajta kudarca is, mert Lénia talán azt várta, hogy kihozom a kórházból. Látogatni voltam, mikor távozóban, a csapóajtó elõtt meghallottam azt a különös, visszafogott, sírással elegyedõ beszédét. Évek óta nem tudtam róla semmit. A hatalmas ablakok dupla üvegén a folyosóra ömlött a szürke fény, s ott tükrözõdött a felcsempézett falakon. Árnyékként hatott minden ember: minden köpenyben vagy pizsamában mozgó alak csak a borult ég egy-egy kiapadhatatlan elemének tûnt, elmozdulásuk a meghatározhatatlan felé pedig az elemek öncélú játékának. Elõször a hangjában láttam újra õt. Lénia egy nõvérhez beszélt, hogy nem érti, miért tartják benn, több hét van még a szülésig, engedjék elmenni, neki dolga van. Úgy tûnt, valóban menni akar, fekete prémgalléros hosszú kabát volt rajta, mely szétnyílt elõre feszülõ hasától, láthatóvá téve a kreppbõl készült kórházi hálóinget. Ennek bõre hagyott nyakkivágása addig sem valami tökéletesen fedhette a vállát, de most a kérdõ, féloldalas tartástól a jobb válla csaknem teljesen csupasz maradt. Nyakán egy vékony, kimeredõ ín háromszögszerû szilánkhoz hasonlított, melynek hegye ebben a feszes tartásban az arányosan illeszkedõ kulcscsontjai közé ékelõdött. Dacos ellenállást láttam a szemében, nõiesen ökölbe szorított kezében pedig egy kiálló rézkulcs hegyét. Nem volt ebben semmi fenyegetõ, inkább érvként, mintegy bizonyítékként használta, felmutatva, hogy ez a kulcs a folyosón túli célok egyikéhez vezet. A nõvér a fejét rázta, nem lehet, és kétségbeesetten nézett körbe, mintha segítséget várna. Lénia megismert, de hogy ott vagyok, egy cseppet sem lepte meg. A nõvér láthatóan megkönnyebbült, mikor nevén szólítottam a beteget. És már mondta is, mirõl van szó, bátrabban adva így tanácsokat és utasításokat mindkettõnknek, megoldjuk, ismételte, semmi probléma. Jó, értem. Segítek. Ha akarod, segíthetek. Ott állt elõttem, a tanácstalanság avagy a teljes bizonyosság erõként ható csöndjében; nem mondta, hogy nem, nem mondta, hogy igen, gömbölyû hasa mögé bújt. Az ablakból a park fái nem is látszottak, csupán néhány nyírfaág egymásból elágazó és lecsüngõ füzére tûnt elõ a semmibõl. Mintha valami bénító üresség lenne odakint, míg itt, az észlelés és érzékelés határán határozottan történik valami, mindjárt megtudom, gondoltam. Aztán átvettem a
meleg lakáskulcsot. Ezzel pedig, annyi év után, ismét összeállt annak a pályának a köríve, amirõl régen valahogyan lesodródtam, nem is tudom, hogyan veszthettem el, de a mindeddig hiányzó rész most hirtelen megjelölte a pörgés helyét és irányát. S mielõtt hangtalanul összezáródott volna mögötte a csapóajtó, azt mondtam neki, hogy ne aggódjon, este visszanézek. A kabátját egyetlen rántással igazította vissza a vállára, és szótlanul, a szelíden mosolygó nõvérrel az oldalán, a kórtermek felé távozott. Kukoricadarát és árpadarát melegítettem a kutyáknak, elõtte azonban mindegyik kapott egy keveset a száraz tápból is. Nagyjából sejtettem, hogyan kell csinálni. Némely dolog magától értetõdõ természetességgel végezhetõ, ha egyszer hozzálát az ember. A hûtõben jó adag farhátat találtam, ehhez külön vizet tettem fel, hozzá száraztésztát kerestem. Miután mindegyik megkapta a maga adagját, egy nejlonnal letakart szalmabálát bontottam meg, mert az alom az ólak legtöbbjében sáros volt és töredezett. Ezt nagyon szerették a kutyák; nem gyõzték a fejüket mélyen a szalmába fúrni, igazgatták az orrukkal, rendezgették, forgolódtak benne, majd ráfeküdtek, aztán megint az orrukkal lazítottak a szalmacsomón egyet. Úgy éreztem, ezért még az etetésnél is hálásabbak. Legvégül a darától szemcsés tálkákba langyos vizet öntöttem, hogy lehetõleg minél késõbb fagyjon beléjük a víz. Lénia régen azt magyarázta, hogy az apja mûhelyében, ellentétben a sok lelketlen spekulánssal, nem szaporítás, hanem tenyésztés folyik, de én ezt a finom különbségtevést nem nagyon értettem. Különféle keresztezésekkel kísérletezett, nem is hiába, mivel több figyelemre méltó, állományjavító eredményt ért el úgy, hogy a fajtisztaság elveszett volna. Ezzel kapcsolatos eredményeit rendszeresen közzétette szakfolyóiratokban. Egyszer arról is beszélt, hogy ez a legizgalmasabb az egészben, minthogy nem lehet elõre megmondani, hogy bizonyos pároztatások hogyan sikerülnek. A tenyésztésen belül minden más egyéb csak reprodukciónak számít, s csupán ahhoz kell jó gyakorlati érzék, hogy a néhány napos kiskutyáról, annak életrevalóságáról csalhatatlan ítéletet mondjon. Azt vallotta az apjával együtt, hogy a nemesítéshez a tenyésztõnek olyan beleérzõ képességgel kell rendelkeznie, amilyennel csak a mûvészek és a tudósok vannak megáldva, mert csak így alkothat valami tökéleteset az élõvilágban. Ezt még kevésbé értettem,
tam egyszer, hogy nemcsak Isten képére vagyunk hasonlatosak, hanem a hangjára is, mert annak is hasonlítania kell a mi hangunkhoz. De nem halljuk, mert az õ nagy csöndessége a mi hangunkat határolja és elnyeli: egyetlen hatalmas spirálvilág mikrobarázdájába vagyunk foglalva, és a lejátszó tû lassan a vége felé jár, ezért, mondta, csak nevessek nyugodtan, hangunkban lehetünk egyedül, csöndünkben valójában soha. Azt hiszem, itt veszthettem el, ha ugyan elvesztettem, mert nem hittem, hogy az ugatás sem más, pedig õ megmondta. Hálás voltam neki azért, hogy alszik. Vártam még pár percet, aztán letettem a kulcsot a kis asztalkára. Nem volt azon semmi, csak egy félig telt vizespohár. Mellé tettem le, de óvatosan. Nem ébredt föl akkor sem, mikor elhagytam a szobát. Majdnem egy órát gyalogoltam hazáig. És közben makacsul vártam, persze teljességgel hiába, hogy föl-fölbúgjon valamely kikötõbe igyekvõ hajó ködkürtje.
DISPUTA Macskakõ
minthogy a kutyák, amint azt alkalmam volt látni is, maguk alkottak tökéleteset a maguk módján, a párzásban összeragadva. Majdnem az egész napomat ott töltöttem, és tényleg este lett, mire visszatértem a kórházba. A köd miatt mégse volt egészen sötét, a lámpák sárga fénye páracseppenként szállt a nehéz levegõben. Egy nõvér azt mondta, ne zavarjam Léniát. Túl van rajta, mondta. Csodálkozva kérdeztem, hogy szült-e. Azt válaszolta, hogy nem szülés volt az, hanem vetélés. Az ikrek a mellkasuknál nõttek össze, fejletlenek voltak, nem is éltek már. Veszélyes lett volna, ha tovább. Az ultrahang is mutatta. Valami süket csönd állt be ezután a fülembe. Az a csönd, ami a mindenkori magány zavartalan csöndje. Meg kellett keresnem a szobáját. Leültem az ágya mellé, éppen senki nem volt bent. Az oldalán fekve aludt, bal kezét a párna alá téve. A nyakán már nem volt ott az ín, sem a délelõtt látott szilánk. Azt is tõle hallot-
27
A huszonegyedik század cívisvárosa
Rácz Zoltán
DISPUTA Árkádok 28
A Kölcsey Ferenc Mûvelõdési Központ a hetvenes években egyike volt Debrecen legnagyobb építkezéseinek. Ma hûlt helyét találjuk, melyet egy újabb nagyszabású terv, egy hatalmas konferenciaközpont fog betölteni. Elõzõleg nem volt üres, a tizenkilencedik századi cívisváros egyik hangulatos negyede terült el itt. Az egykori cívis lét önkifejezõdése volt ez a városrész, a Kollégium és környezete. Debrecen polgárai képesek voltak felépíteni ezt a hatalmas iskolát apró kis lakóházaik közé. A régi fényképeken is érzõdik, de még sokunk személyes emlékébõl is felmerül a kép: a csendes Darabos utca macskakövén sétálva egyszer csak elõttünk tornyosulnak a magas falak. Ezt a hatást fokozza az embermagas lábazat, amely mellett tényleg kicsinynek érezzük magunkat. Az épület ezzel a feszített aránnyal valódi méltóságot sugárzott, s egyúttal biztonságot is jelentett. Hiszen ezt a hatalmasságot maga a város közössége emelte s a saját fiai, s a messze környék gyermekei laktak falai között. Ez volt a közös eszme ereje: „a cívis” nagy alkotásokra volt képes, miközben a saját házai egyszerûek és kicsik, mégis kényelmesek voltak. Hogy fog eltorzulni ez a tartalmas arányrendszer egy méretes konferenciaközpont árnyékában? Természetesen elveszti kiemelt jelentõségét, leértékelõdik. Egy lesz a sok egyforma épülettömegben. A város azonban növekszik, nyomul a belváros sûrûbb, magasabb beépítése kifelé, terpeszkedik, ahol még talál kicsi, régi házakat, s ezt tulajdonképpen nem is lehet tõle rossz néven venni. Talán még használt is Debrecen jövõjének Trianon? Milyen lenne most egyébként Nagyvárad árnyékában? Így azonban, az üres tér kellõs közepén komoly fejlõdésre volt esélye. Gazdasági erõsödése a húszas évek végére lehetõvé tette jelentõs terebélyesedését is. Az utolsó rendezési tervet még Aczél Géza és Hathy Kálmán készítette 1907-ben, de
akkor a Nagyerdõvel még nem foglalkoztak. A Nagyerdõ rendezése és annak a városhoz való kapcsolása, a városi beruházással épülõ strand és gyógyfürdõ, a fedett uszoda, a csónakázótó és a népfürdõ, az ország elsõ stadionja és a köztemetõ, az új egyetemi központ s az ugrásszerûen megnõtt lakásépítési kedv új területeket, de új városrendezési tervet is követelt. Ezt a város képes is volt rövid idõ alatt, jelentõs külföldi kölcsönök felhasználásával megvalósítani. Az ehhez szükséges terveket Borsos József készítette 1928–30 között. A húszas-harmincas éveknek ezek a lendületes építkezései alapozták meg a város központi szerepét Kelet-Magyarországon. A nagyvonalú városrendezési munkálatok összekapcsolták a belvárost a Nagyerdõvel, s a Kollégium hagyományaira alapozva az iskolák, a tudomány és a mûvelõdés otthonává tették a várost. Ekkor tervezte Borsos a mai Egyetem sugárutat, hogy a tudomány nagyerdei centrumával a mûvelõdés belvárosi székháza nézzen szembe. Ennek a hatalmas városépítészeti beavatkozásnak eszmei jelentõsége olyan nagy volt, hogy az sem zavarta a város vezetését – köztük a kiváló polgármestert, Vásáry Istvánt –, hogy ez az út szervetlenül vágta át a Libakert, Sestakert, Sétakert hálózatát. Mert a két kilométeres út az utolsó kétszáz méteren megbicsaklott, a Bethlen utca nem egyenesedett ki. Még örülhetnénk is, hiszen így nem sérült meg a város rendkívül értékes, õsi szerkezete. Ám, ha a mai Bethlen utcára nézünk, úgy érezhetjük, ezért kár volt õrizgetni. Akkor már inkább futott volna neki a múzeum mögé elképzelt mûvelõdési háznak. Ráadásul a paneláradat elsöpört itt néhány hangulatos kis utcát is (Hajó utca, Hüvelyes utca stb.), amelyek érdekesen kanyargó vonalvezetésükkel jellegzetessé tették ezt a városrészt. A 45 utáni évtizedek politikai szándékai tovább erõsítették Debrecen központi
az utolsó pillanatban vagyunk. Ha tovább várunk, elvész ez is, és a cívisváros már csak nevében fog fennmaradni az élményturistákat csalogató plakátokon. Valaha ezt a településképet láthattuk a mûvelõdési ház helyén is. Két dolog miatt még több is volt ez a térség: itt nõtt ki a földbõl a Kollégium, s itt nõtt gondolkodó elmévé Kölcsey Ferenc. A Fûvészkert utca és Hüvelyes utca sarkán álló házban lakott 1796-tól 1809-ig. Nagybátyja, Kölcsey Sámuel háza késõbb többször gazdát cserélt, a kõlábas tornácot befalazták, s kisebb átalakításokat szenvedett el. A századfordulón Zoltai Lajos azonosította az épületet, s 1938-ban emléktáblával jelölték meg. Kövessük nyomon kicsit részletesebben a ház sorsát az elmúlt ötven évben. (Ehhez a legátfogóbb anyaggal a Debreceni Városvédõ és -szépítõ Egyesület rendelkezik, hisz hosszú évek óta próbálja felszínen tartani a Kölcsey-emlékhely gondolatát. Az alábbi történeti áttekintés Medveczky Géza kutatási eredményeit vette alapul.) 1963-ban vetõdik fel elõször, hogy a házat le kell bontani. Tiltakozások hatására a város vezetése közli, hogy az épületben irodalmi múzeum lesz. 1971-ben a Napló egy rövid cikkben a városi tanács döntésérõl tudósít, melybõl megtudjuk, hogy a ház az átalakítások miatt már, mint épület, nem képvisel értéket. Emellett azért is le kell bontani, mert „a már jóváhagyott rendezési terv szerint abban a körzetben alakítják ki a város nagy kultúrközpontját”. 1973-ban szinte titokban, hirtelen lebontják Kölcsey egykori lakóházát. Anyagából disznóól épül Kabán). 1990 márciusában a megyei mûemléki albizottság és a Déri Múzeum felveti – az elbontott ház megjelölésével – az emlékhely kialakításának gondolatát. Ehhez csatlakozik az irodalmi múzeum is.
DISPUTA Árkádok
szerepét, s ez ugyancsak „látványos” nyomot hagyott a városképen. Az erõszakosan megnövelt népesség gyors elhelyezésére születtek paneles lakótelepeink, elsõsorban a kertségek helyén, de sajnos betörtek a történelmi belváros északi negyedébe is – éppen a mûvelõdési ház elõtti területre –, s végigcsörtettek a keleti tehermentesítõ út mentén. Ma már nehéz felbecsülni, hogy mi minden pusztult el eközben. Hol lehet még menteni? Természetesen még számos helyen áll egy-egy értékes, régi ház. Ezekre is figyelni kell, de ezek sorsa kétséges. A legutóbbi hónapok termése a nyugati tehermentesítõ út helyének megtisztítása. Itt nemcsak a házakat áldoztuk fel, hanem azt a térszerkezetet is, amelyet évszázadok érleltek ki. A Piac utcából nyugat felé kifutó, egyre szélesedõ, hosszú, nyugodt utak jellegzetes téralakulatok voltak, mivel csak keskeny utak szabdalták, szinte észrevétlenül. Most már ezt is elfelejthetjük. Egyetlen sziget maradt még számunkra: az óváros, a Péterfia utca – Csapó utca – Nyíl utca háromszögében. Megfejthetetlenül zegzugos utcái a labirintus titokzatosságára emlékeztetnek. Még a régi debreceniek is könnyen elvéthetik itt az irányt. Jellegzetes utcagörbületei, párhuzamosai, könyökutcái, teresedései páratlanul változatos térhálózatot alkotnak. A házak földszintesek, az idõsebb lakók még az utcát is seprik, és ismerik egymást. A közlekedési lámpákat ravaszul kerülgetõ átmenõ forgalom alig merészkedik erre, mert túl tekervényes. Kezd felértékelõdni. Nyomulnak már a társasházak itt is. Pedig az óváros, a régi Debrecen lényege, hogy egy telken egy család élt. Ennél többet ma sem bír el, mert tönkremegy a lakóminõsége. Ha már eddig ez a Szent László falva átvészelt mindent, s csak ez maradt, akkor a legszigorúbb szabályozással meg kell tartani. Ez nagyon egyszerû eszközökkel, az önvédelem érdekében vállalt önkorlátozással meg is valósítható. De:
29
DISPUTA Árkádok 30
1991-ben a Városszépítõ Egyesület meghirdeti a Kölcsey-emlékhely kialakítását. 1992-ben a polgármesteri hivatal Fõépítészi Kollégiuma a városközponti tervpályázatok elõkészítõ tanulmányában feladatként jelöli meg a Kölcsey-emlékhely létesítését. 1992-ben a városszépítõ egyesület Hírlevelet ad közre, amelyben a Kölcsey-emlékhely gondolatát részletezi. 1993. május 15-én dr. Gáborjáni Péter budapesti építész vázlatokat készít az emlékhely kialakításáról. 1998-ban Csete György Kossuth díjas építész javasolja a Kölcsey-ház eredetinek megfelelõ újraépítését. 1999. december 6-án Halász György, a Hajdú-Bihar Megyei Építész Kamara elnöke levélben értesíti a városszépítõ egyesületet az újraépítés gondolatáról. Vezetõségük „egyetért, és messzemenõen támogatja, hogy Kölcsey Ferenc egykori lakóháza helyén méltó nemzeti emlékhely létesüljön, azonban a megsemmisült lakóépület visszaépítését nem érzi hitelesnek, és tervezett formájában – a tér és környezet egyidejû, az emlékhellyel is összefüggõ rendezése nélkül – nem tudja támogatni”. Az események végére értünk, de a történet, reméljük, még nem fejezõdött be. Miért kellett Kölcsey házát lebontani? Helyén nem mûvelõdési házat emeltek, még csak nem is az autóparkolókhoz kellett a hely. Nem, ez a talpalatnyi terület kellett éppen egy ormótlan Lenin-emlékmû számára. Pontosan ez alatt nyugszanak a Kölcsey-ház alapjai. Érdemes figyelnünk az építész kamara idézett véleményére. A ház újraélesztését valóban átgondoltan, a környezõ régi és új beépítések összefüggésében kell elvégezni. Ez komoly és nemes feladat a környezetet rendezõ építész számára. S nekünk, debreceni magyaroknak fontosabb, mint az osztrák befektetõk kiszolgálása. De manapság a város mással van elfoglalva. S valóban ez a másik alapvetõ kérdés, amit már korábban feltettünk. Az értékmegõrzés mellett hogyan alkossunk még értékesebbet a pusztítás helyén? Építészetileg igen nehéz az eset, mert a környezet egészen vegyes képet mutat, s ez a közeli jövõben nem is igen fog változni. Ráadásul az Egyetem sugárút sem fog két kilométer távolságból rávezetni az új épületre. Úgy tûnik, a város szándéka szerint parkra nincs szükség, a szabaddá tett területet teljesen be kell építeni egy „konferenciaközponttal”. Szóba se jöhet például a múzeum bõvítése egy képtárral. Pedig így ki lehetne állítani a pincében heverõ értékes néprajzi anyagot, s lehetne végre egy nagy-
vonalú, belvárosi, földszinti kiállítótermünk is. Ez kisebb épületet igényelne, s az egészet körülölelhetné a Déri tér folytatásaként egy szép park. Vagy felépülhetne itt végre a megyei könyvtár. ... A terület vélhetõen köztulajdonban van. Jó lenne közcélra igénybe venni! Félõ, hogy egy külföldi befektetõnek nem az lesz a célja, hogy a város lakosságának hasznára legyen ... Debrecen frissen készült rendezési terve már az új beruházásnak megfelelõen szabályozza a területet. Páratlanul érzéketlenül nyúl ehhez a történelmi helyszínhez. Nem veszi észre a telekalakításban, utcavezetésben még mindig megragadható évszázados hagyományt, de a jelenlegi téralkotó elemeket sem. Elépíti azt az irányt, amely a belvárosból a Mester utca felé kanyarodott. Ezt a mûvelõdési ház legalább még tiszteletben tartotta! A Mester utca már nem a Kollégium sarkára fog irányulni, hanem az elé tolakodó új épületre. A mûvelõdési ház telke gyakorlatilag teljesen beépül, nem csak a parkoló helyén, hanem még azon túl is, a Hunyadi utcai járda rovására. Így eltakarja majd a történelmi városmag kiemelkedõen fontos mûemlék-együttesét, ahelyett, hogy rálátást, kellõ teret alkotna elõtte. Tér helyett falat kapunk. A református egyház Fûvészkert utca végén lévõ telke a háttérbe szorul, jelentõsen leértékelõdik, már csak azért is, mert a szabályozás egy lendületes vonallal a telek felét elveszi. A Kölcsey-ház helyén pedig egyszerûen út lesz. Az építész kamara idézett véleménye tehát nem érvényesül a rendezési tervben. Büszkén mondhatjuk, jólesik érezni azt a lüktetõ elevenséget, amely az utóbbi években valóban élvezetesebbé tette Debrecen életét. Ebben jelentõs szerepe van a városépítésnek, az építészetnek. Ezért kell ennek kapcsán az életmódról, az építést megindító és meghatározó eszmékrõl szót ejteni. Debrecen szerves városfejlõdésérõl beszélhettünk a tizenkilencedik századig. A huszadik század megfordította a folyamatot. A tudatos és nagyszabású városrendezés és építészet irányítja a várost az organikus városszervezõdés helyett. Debrecen településfejlesztése társadalomformáló jelentõségû. Nem mindegy hát, mit építünk! Jó lenne látni, hogy Debrecen nem csak az üres látvány, a múló élmény, a haszonszerzés, hanem az értelem, a tudomány, a mûveltség, az értékek városa is lenne, ahogyan még a huszadik század elején is volt.
Építészeti ideológia DISPUTA Árkádok
A
Kölcsey felavatásakor éppúgy, mint abban volt az ideológia – ilyen gazdagok ahogy lebontásakor is nem csupán vagyunk, hogy milliárdos értéket lebontegy mûszakilag és építészetileg így- tatunk és még fizetünk is érte. Persze hogy úgy megoldott (vagy megoldatlan) és funk- a lakosság utcára vonult, mert nem értette, cióképes (vagy diszfunkcionális) épületnek, ha- hogy ilyen baromság kinek jut eszébe. Lenem egy hatalom szimbólumának minõsült. bontani egy ilyen jelentõs közintézményt! Az építményt a „Nagy Októberi Szocialista Mindenütt van mûvelõdési központ, csak Forradalom” 61. évfordulóján, 1978. novem- Debrecennek nem kell!? Fél évszázados ber 5-én adták át, amit az épületavatást építész tevékenységem alatt sem láttam és az októberi – hitvalló (!) ilyet! A háznak most jöhe– megemlékezést egybefonó tett volna el a fénykora! beszédében a szónok, Biszku Az pedig, hogy az épületet Béla (az MSZMP Politikai Biszku avatta fel annak ideBizottságának tagja) maga jén – hát, a házat mindig is jelképesnek nevezett. Szóépítteti valaki. Egy ház noklatának deklarátumaként sosem kerülheti el, hogy az épület a szocialista tudatnyilvánítsák valaminek. Tuformálás, havatovább a „kultulajdonná válik, és, ahogy rális forradalom” szimbolikus mondja, kiszolgáltatottá. Ez tere, a Párt XI. kongresszusán stimmel. De a tervezéskor megfogalmazott kulturális és az építész ezt nem veheti ideológiai direktívák építészeés nem is veszi figyelembe. ti eszköze lett. (Zárójelben Biszku szerint a ház ideolóérdemes persze hozzátenni, giai direktívák építészeti hogy ugyanennek a pártnak eszköze? De nem annak a kultúraideológiája még csak készült. Itt, mint mindig is A Debreceni Disputa egy évtizeddel korábban is az építészetben, egy funkszerkesztõje, a „retrográd Nyugat” stílusácionális tartalomról van szó, Berta Erzsébet nak minõsítette az építészeti amelyet igyekszik az ember beszélget modernizmusnak azt a hagyokielégíteni. S persze egy eszMikolás Tiborral, mányát, melyhez mûvelõdési tétikai tartalomról, amely központjával Mikolás Tibor is által társadalmi attrakcióa Kölcsey mûvelõdési kapcsolódott.) vá, a társadalmi közérzet központ építészS így volt ez az épület részévé válik az épület. tervezõjével. lebontásakor is: az írott és Hogy hogyan érezzük maelektronikus médiumokban gunkat egy városban, az atkibontakozott viták vagy a temetésként celeb- tól is függ, milyen épületek között járunk. rált ellentüntetés, illetve a rekviemként in- Ebben társadalmi az építészet. De ez nem szcenírozott fotókiállítás az épületnek nem ideológia. Az építészet nem ideológiafüggõ. az architekturális minõségeit kárhoztatta Nem lehet ideológia függõ. A Parlamentet vagy siratta elsõsorban, hanem az ideológiai sem bontjuk le azért, mert Rákosi felszótartalmát. Az épület a legszellemesebb me- lalt benne. taforizációban is „régi kor árnya” lett, mely felé „visszamerengni, mit ér?” B. E. Mégis, az ideologizált városrekonstrukHogyan gondolkodik Ön épületének, épí- ció számos példáját ismeri az építészettörtészetének és általában az építészetnek errõl ténet – Haussmann-nak a katonai kontrollt az ideológia-függõségérõl? Vállalhatónak biztosító sugárutas Párizsától a náci Berlin, tartja-e ezeket az ideologikus értelmezése- a szocialista Berlin, majd az újraegyesített ket? Vagy Ön szerint az építészet félreértését Berlin szimbolikus épületbontásaiig sokfélét. és politikai kiszolgáltatottságát reprezentál- A berlini Palast der Republik története még ják csupán? némi párhuzamosságot is mutat a debreceni „mûvközpont” ügyével. Az európai barokk egyik M. T. Elõször is, ami a Kölcsey lebontása legjelentõsebb alkotásának számító Hohenkörül történt, az nem volt inszcenírozott. zollern-kastélyt az NDK politikai vezetése mint A kiállítás is, a tüntetés is valódi rekviem a porosz militarizmus jelképét robbanttatja volt, ideológiai tartalom nélkül: az emberek fel 1950-ben, s építi helyére 1976-ban a „Nép egyszerûen csak sajnálták az épületet. A Palotájának” nevezett NSZEP-pártházat, város fele lakossága érintett volt a Köl- melyben – a közmûvelõdés házaként – színcsey-ügyben, hisz itt táncolt, énekelt vagy ház és koncerttermek is helyet kaptak. A fotózott. Hogy ezt az épületet eltüntetik, város 1990-es újraegyesítését követõen pedig
31
egy több mint 10 éves politikai csatározás után (melyben a különféle politikai azonosságtudatok az épületet Honecker-korszak szimbólumaként hol támadták, hol védték) végül is csak egy mûszaki érvvel sikerült az épület lebontását elfogadtatni. (Mindennek ellentéteként ugyanakkor: Berlinben a KarlMarx-Allee azért kap mûemléki védettséget, mert ama „régi kor” monumentumaként a kulturális emlékzetben kívánnak általa nyomot hagyni.) Építészként hogyan látja Ön ezeket a kérdéseket? Figyel-e, figyelhet-e, kell-e figyelnie az építésznek házai sorsára? (S a sorson itt nem a ház materialitását és elsõdleges funkcionalitását érintõ folyamatot értem, hanem azt a szimbolikus idõt, melyet az fennállása során magába sûrít – és ebben a lebontódásnak nincs kisebb szerepe, mint a megépülésnek). Más szóval: hogyan gondolkodik Ön, az építész, az építészet társadalmi szerepérõl?
DISPUTA Árkádok
M. T. A Palast der Republik ügyét jól ismerem, személyesen ismerem az egyik kivitelezõjét is. De Berlinnek nem fog úgy hiányozni a Palast, mint Debrecennek a Kölcsey. Még a Fidesz-közeli Napló is arról cikkez, hogy nincs helye a mûvészeti csoportoknak, hogy nincs kamaraszínház. Hát minek kellett ezt elherdálni?! ... Igen, az építészet egy társadalmi funkció. Az építész a társadalomnak biztosít életet, hisz az egész társadalmi lét épített környezetben zajlik. Ehhez a materiális funkcióhoz jön aztán az épület esztétikai és érzelmi vonatkozása, az, hogy olyan legyen, hogy beszéljenek róla, és hogy ne rontsa le a környezetében lévõ házak hatását. De, hogy ez a megépítésben hogyan tud érvényesülni, vagy mivé válik, az már az építés, a mûszaki és technikai színvonal és a kivitelezés emberi tényezõinek a függvénye. Az építészet és az építés két kategória. […]
32
B. E. Az imént párhuzamot vontam a berlini Palast der Republik és a debreceni Kölcsey mûvelõdési központ sorsa között. Egy dologban azonban nagyon különbözik e két átideologizált ház építéstörténete: a Palast der Republik építését egy politikai reprezentációt betöltõ építmény szimbolikus lebontása elõzi meg, míg a „mûvközpontét” Kölcsey lakóházának lebontása, egy házé, mely a politikai azonosságtudaténál azért mégiscsak stabilabb, s egzisztenciálisan is fontosabb identitás, a kulturális-nemzeti azonosságtudat reprezentációja volt. Mit tudott Ön „a Kölcsey” megépítését megelõzõ Kölcsey-ház lebontásáról? Tudott-e
és hogyan vélekedett – s fõleg hogyan vélekedik ma – az irodalmi közéletnek azokról a tiltakozó akcióiról, melyek ezekben a hónapokban az Élet és Irodalom, illetve pár évvel korábban az Alföld hasábjain zajlottak? Mi – milyen városszerkezeti koncepció – indokolta a ház helyének megválasztását? M. T. Igaz, a mûvelõdési központ társadalmi megbecsültségét rontotta az, hogy lebontották a Kölcsey-házat. De azt nem a Kölcsey miatt kellett lebontani. És én errõl akkor nem is tudtam semmit. Csak a Naplóban olvastam, mikor már a házat lebontották. Én a mûvelõdési központ építésekor már több mint tíz éve dolgoztam Debrecenben, de mindig magamnál hordtam a kis mûemléki katasztert, nehogy elbontsunk valamit, ami értékes. Amikor tudomást szereztem a Kölcsey-ház lebontásáról, meg is ijedtem, azt hittem, valamilyen komolyabb értékrõl volt szó... És a házat meg is lehetett volna tartani, még funkcionálisan sem zavarta volna a mûvelõdési központot. Csak a tanácsi illetékesek érzéketlensége miatt került sor a bontására, nem a koncepcióval volt a baj. Mert ha azt a Borsos-tervet vesszük, amelyik az Egyetemet egy sugárút tengelyén összekötötte a Déri Múzeummal, abban szinte önmagában adva volt a lehetõség. Ez a Borsos-tengely ugyanis megtörik a Honvéd utcánál, s ebbe a hajlatba erõszak nélkül bele lehetett tenni a mûvelõdési házat. A mûvháznak az általános párkánymagassága sem volt több, mint a Déri Múzeumé és tartalmilag sem zavarta azt. Az más kérdés, hogy külsõ kialakításában egész más tartalmakat képviselt. A visszatérést az európai modernizmushoz. B. E. Az a nagy volumenû s – hasonlóan a Berlinéhez és a többi szocialista nagyvároséhoz – ugyancsak ideologikus városrekonstrukció, melybe „a Kölcsey” építése is illeszkedett, az 1970-es években bontakozott ki Debrecenben. A szocialista nagyváros mint ideológiai konstrukció az építészeti funkcionalizmus eszméjében – persze koncepcionálisan jócskán legegyszerûsített és mûszaki színvonalában is elsilányított formájában – találta meg önmaga architekturális reprezentációját. Ez az építészeti funkcionalizmus ugyanakkor a „Nyugat” háborút követõ újjáépítésének városeszméje, építõstílusa és technológiája is volt. De míg az internacionális funkcionalizmus Nyugat-Európában már a 60-as évek közepén (gondoljunk csak Robert Venturi 1966-os, az Összetettség és ellentmondás az építészetben címû könyvére!) erõs kritikát
M. T. A szocialista nagyváros mint ideológia nem befolyásolta a városrendezési terveket. A Kölcsey építése sem illeszkedett, mint ahogy mondja, ilyen koncepcióba. A szocialista nagyváros eszméje az életmódra vonatkozott, de nem volt része az építészeti gondolkodásunknak. Annak, amit építettünk, a gropiusi városrendezési koncepció volt a mintája. Engem is egy ilyen várost tervezni küldtek Debrecenbe.
Persze, ezzel az építészeti modernizmussal mi már nagyon el voltunk késve a 70-es években. Egyáltalán a magyar modernizmus a kezdetektõl el volt késve Európában, pedig a Bauhausban ott volt Breuer is meg Molnár Farkas. Nálunk az építészeti modernizmus csak 1948 elején, az Új Építészet Körének kiállítása nyomán pezsdült meg; az Új Csepel kiállítás a modernizmus városrendezési elveinek megfogalmazója volt. Az én pályám ekkor indult, Budapest leghíresebb modernista irodájában, a Dávid-Juhász irodában. De az ötvenes évek elején szocreált kellett csinálni, s majd csak 56-57ben tudtunk megszabadulni ettõl. Venturinak persze nyoma se volt a magyarországi építészeti folyóiratokban. Még csak nem is hallottunk errõl a könyvrõl akkor. Ez az Összetettség persze egy rendkívül unalmas könyv, Venturi csak ki akart ugrani vele. Amerikának meg jó volt, ezzel vette át az irányítást az építészeti ideológiában is. Venturi inkább provokál, mert nem is egy lakótelepet, hanem csak egy házat robbantottak fel, egy szociális célokra tervezett épületet, amely egyszerûen túl jó volt azokra a célokra: a négerek tönkretették, nem volt más megoldás. Ebbõl csinálta meg Charles Jencks a programot, hogy a modernizmusnak vége van. Pedig a modernizmusnak nincs vége, még ha a mai építészet teljességgel individualista is. Ha pedig értékelni kell, amit csináltunk? Mi nem város rekonstrukcióra, hanem város fejlesztésre kaptunk megbízást. A hetvenes években kijött egy minisztériumi direktíva, hogy Magyarország minden városában minden állampolgárnak lakása
DISPUTA Árkádok
kapott, a hetvenes évektõl pedig egyenesen folytathatatlannak tûnt föl (gondoljunk csak annak a modernista lakótelepnek az 1972-es felrobbantására az USA-beli Saint-Louis államban, melyet az építészettörténet is egy építészeti paradigma – sõt egy kulturális paradigma: a modernség – szociális életképtelenségének és radikális eltörlésének értékel), addig a szocializmusokban és Debrecenben is ez idõ tájt indul be igazán egy építészeti értelemben funkcionalista, ideológiai értelemben fordista-szocialista városrekonstrukció. Ön, építész úr, abban az idõben a KELETTERV fõmérnökeként ennek a városrekonstrukciónak egyik legfõbb tervezõje és kivitelezõje volt. Hogyan tekint vissza erre a városrekonstrukcióra? Hogyan látja ma ennek az urbanisztikai koncepciónak a történeti megítélhetõségét? Ön, akit szakmai körökben széleskörû elméleti mûveltségéért (is) becsülnek, s ma is építészettörténetet tanít az Egyetem Mûszaki Fõiskoláján, tudta-e akkor, hogy amit és ahogyan épít, azt a szakma nemzetközi elmélete és gyakorlata épp radikális kritikának vetette alá? Mit, gondol, hogyan kell és lehet a jövõ építészgenerációjának errõl a korszakról beszélni?
33
DISPUTA Árkádok
kell, hogy legyen. Ez volt a 10 éves lakásépítési terv. Debrecenben ez 17–18 ezer lakást jelentett, éves lebontásban tehát 1700–1800 lakást kellett építenünk. Nahát ilyen mennyiséget felépíteni csakis ipari technológiával lehet. Ami nyilván még egy kerítést húzott az építész köré: mert mostmár az is meg volt határozva, hogy ki lesz az építõ. Ezért épített akkoriban mindent a HÁÉV. Az pedig az élõmunka-takarékosság fanatikusa volt, csak a helyszíni munkát kiküszöbölõ házat volt hajlandó csinálni. Ezek nem voltak épp csodaszép házak, de mi megépítettük a tíz év alatt a 18 ezer lakást. Ami azért nem csak szám. Hanem teljes közmûvet, teljes komfortot és teljes lakáskiszolgálást is jelentett: tehát a háztömbhöz tartozó parkolót, óvodát, orvosi rendelõt, áruházat, játszóteret. […] Mert ezt is látni kell: a panel által a város óriási infrastrukturális lemaradásából is be lehetett hozni valamit. Különben is, csak oda lehetett a közmûveket elvinni, ahol lakótelep épült, vagyis ahol elég nagy volt a belakottság. Középület meg ott épülhetett, ahol a közmû ment – merthogy magyar viszonyokra kell gondolni, a közmûvet Magyarországon kellett mûködtetni! Így lett a lakótelepbõl város Debrecenben. A Dobozi is úgy született, hogy csak akkor lehetett a területet közmûre kapcsolni, ha lakótelepet építünk oda. Nem vitás, hogy mikor a panel már a belvárosba is beszökött, akkor már okozott városrendezési problémákat. De nem igaz, hogy mi le akartuk bontani Debrecent! Én a mûemlékekért ma is személyes felelõsséget vállalok! De a debreceni lakásállomány katasztrofális állapotú volt akkor: a lakásoknak csak 12 százalékában volt fürdõszoba, rengeteg pincelakás, villany nélküli ház volt még a Piac utcán is. Amihez viszonyítva óriási emelkedést jelentett a panel – technikai minõségben is és életminõségben is. És mi ezt csináltuk! Innen kell nézni ezt! Ez a húsz év Debrecen fejlõdésének leglátványosabb korszaka, legalábbis ami a tempót illeti.
34
B. E. Ha viszont e városfejlesztés fogadtatására tekintünk, a korabeli sajtó – jellemzõen a gulyásszocializmus konfúzusságára – kétféleképpen kommentált. Az „új”-já átépített Debrecenben valóban a szocialista új világot ünnepelte (amint a Napló fotóillusztrációi is elbeszélik, a politikai hatalom önmagát az új épületekkel legitimálta), másrészt helyet adott az aggodalmaknak is. S azt a vitát, melyet a Napló 1975 októberétõl három hónapon át közölt Debrecen építészeti fejlõdésérõl, épp az Ön cikke indította el, ahogyan a város építészeti
rekonstrukciójának terveit ismertette. Az eltelt mintegy 30 év új perspektívájából olvasva ezeket az írásokat, megragadó az intuíció, ahogy a megszólaló lakosság taglalta a koncepció veszélyeit. Debrecen új városában elsõsorban is Debrecen eltûnésétõl félnek, az építészeti hagyományt megsemmisítõ, a kulturális emlékezetet sokkoló formákat kárhoztatják. Nem széplelkû lokálpatrióták és literátorok csupán, hanem mérnökök, a szakmai elitkörbõl egyenesen. Kovács András cikkébõl idézek, aki a Debreceni Ingatlankezelõ Vállalat fõmérnökeként így ír: „Nem lehet Debrecent úgy kialakítani, hogy mindent lebontunk és a helyette épített város ismét Debrecen lesz. A bontás mellett nagyobb figyelmet kell fordítani a bontás nélküli városrészek rehabilitációjára. […] Olyan tömbfelújításra gondolok, amikor egyes városrészek, utcától utcáig terjedõ tömbök egyidejû korszerûsítése szükséges. […] Gondoljunk arra is, hogy a 70-es évek városrendezését, építészetét majd meg kell magyaráznunk, s számot kell adnunk könnyelmûen elfecsérelt múltunkról is.” (Napló, 1975. dec. 25., 10. o.) Hadd kérdezzem Önt, kollégája szavait felhasználva: hogyan magyarázza meg a 70-es évek debreceni városrendezését és építészetét? Milyen szakmai és politikai kondíciók jelölték ki akkor a határokat? Tényleg olyan szigorúak voltak ezek a határok? Nem voltak alternatívák? Nem lehetett volna pl. tömbrehabilitában gondolkodni? M. T. Könnyelmûen elfecsérelt múlt? Debrecen aranykora volt ez. És kérdezem akkor Kovács Andrást: mért nem a rehabilitációt rendelte meg a DIK? Ez egyszerûen demagógia. És mi az, hogy mindent lebontunk? A belváros vonatkozásában mindig is a tömbrehabilitációban gondolkodtunk. De nem volt rá pénz. Mint ahogy most sincs, hiába, hogy jelenleg is ilyet ír elõ a városrendezési terv. Akkor is a mûszaki meg a financiális kondíciók szabták meg az építészet határát: a pénzhiány meg az elõregyártott technológia. Nem a politikai kondíciók voltak a mérvadóak. És ami épült, az mûszaki és funkcionális színvonalában ma is vállalható. Esztétikailag meg ilyet engedett az elõregyártott technológia. Nem vitás, hogy a Tócóskert nem úgy néz ki, mint a régi Debrecen, de a belváros eltûnését sosem akarta az építésügyi hatóság. Nem vitás, hogy a Csapó-kanyart elbontottuk, de a kanyar átvágása már Aczél városrendezési programbeszédeiben is benne volt, már 200 éve készültek rá. De ennek nincs ideológiai olvasata! És mutasson nekem ebbõl az idõbõl egy házat, amelyik sokkolja lakosságot! A lakótelepen pedig igenis jó élni. Jobb, mint a Piac utcában.
M. T. Ilyen, hogy szocialista funkcionalizmus, nem létezik. Csak szocialista színvonalon kivitelezett funkcionalizmus van építészetelméleti értelemben. […] Hogy a város építészetében is a business uralkodik? Ez egész Európában így van. Hogy Kõszeghy mit mond errõl, ez egy más kérdés.
[…] A Kölcsey pedig, mint mondtam, nem okozott „zavart” a környezetében. De a tervzsûri a rehabilitációs javaslatokat nem is tárgyalta, csak az épületet lebontó tervekkel foglalkoztak. Pedig ez a ház, amíg a vezetõi figyeltek rá, jól mûködött. Élet volt benne, az emberek szerették. És olyan technikák voltak benne, amelyek a ma is élvonalbelinek mondhatók – csak ezeket sosem használták ki. A színháznak operaszínvonalú akusztikája volt. És például a nézõtér elsõ felének lesüllyesztésével olyan többterû színpadot lehetett kialakítani, ami a modern színjátszáshoz elengedhetetlen – itt nemcsak guckkasztenszínházat lehetett volna csinálni. De ezt, úgy tudom, egyszer sem használták. És európai színvonalú volt a bábszínház is. De sok minden mást sem arra használtak az épületben, amire terveztem. Az ifjúsági rendezvények tereit szétdarabolták. 90-ben, amikor kitört a demokrácia, akkor pedig már csak a színháztermet használták. Hát persze, hogy tönkrement az épület, hogy drága volt az üzemeltetése. De ezzel az indoklással lebontani?! Azt mondhatom, amit Görgey, a kultuszminiszter mondott: õrültség! Ami pedig az én tervemet illeti: a Kölcsey egykor eleve úgy épült a tér sarkában, hogy késõbb a Hunyadi utca felé és mentén folytatni lehessen. A konferenciaközpont kialakítására kiírt ötletpályázaton erre alapozva dolgoztam ki a javaslatomat. De ez eleve ellentmondott a bontást kívánó „politikai döntésnek”, tehát nem rúghattam labdába. Hatalmasan gazdagok vagyunk a kulturális piacon is ... százmilliókért bontunk el milliárdos értékeket.
DISPUTA Árkádok
B. E. Debrecenben ma is a 70-es évekéhez hasonló volumenû, habár más ideológiai premisszákon nyugvó városrekonstrukció folyik (lényegében ennek része a Kölcsey lebontása is). S ha másfélék is az urbanisztikai elgondolások, melyek jegyében az újabb bontások, átépítések és felépítések történnek, Debrecenben Debrecen most is veszélyben van. Többé nem a szocialista új-Debrecen lakótelepi uniformizmusa, tömegelvûsége és szegregált szerkezete veszélyezteti, hanem a globalizált New Debrecen businessszelleme. S ennek az új kísértetnek útját állni ma éppoly nehéznek mutatkozik, mint az egykorinak (lásd errõl Kõszeghy Attila New Debrecen címû pamfletjét). Mi a véleménye errõl a folyamatról? Lát-e esélyt arra, hogy pl. az új konferenciaközpont majd korrigálja a városszerkezetben, a környezõ terek szimbolikus rendjében (a Déri Múzeum közelségét értem ezen) vagy a helyi építészeti hagyományokban támadt zavarokat, melyeket a szocialista funkcionalizmus okozott? Ön beadott a Kölcsey Mûvelõdési Központ átépítésére egy alternatív tervet. Milyen jellegû volt a rekonstrukciós javaslat:az épület funkcionalitását érintette (melyet bõséges kifogás ért az évek alatt), esztétikumát ideologikumát (azaz tudott-e Ön azonosulni egy, a konferencia-turizmus céljaira appelláló konferenciaközpont gondolatával)? Milyen érvek szóltak az épület rehabilitációja mellett?
35
„Nem ismert viszont az a tény...”
Filippinyi Gábor DISPUTA Árkádok 36
A Kölcsey Ferenc Mûvelõdési Központ mûködését a tulajdonos (a megye) beszüntette. Az épület funkciója kiüresedett, s ugyanezen a helyen egy konferenciaközpont létrehozása márcsak az átfedõ funkciók miatt sem ellentétes a város fejlesztési koncepciójával, a településrendezési tervekkel. A hozzám eljutott kérdések és felvetések alapján úgy érzékeltem, hogy a közvéleményt valójában nem a konferenciaközpont létrehozása, hanem a Kölcsey mûvelõdési központ épületének lebontása, fizikai megsemmisítése zavarta. Nem ismert viszont az a tény, hogy Debrecen városa országos építészeti ötletpályázatot írt ki a konferenciaközpont építészeti megoldására. A bírálóbizottságnak tagjai voltak a Magyar Építész Szövetség, a Magyar Építész Kamara, a Hajdú-Bihar Megyei Építész Kamara és az Országos Mûemlékvédelmi Hivatal delegált képviselõi, szakértõként pedig valamilyen módon a megvalósításban is érintettek. A pályázati kiírás a meglévõ épület bontásával kapcsolatban nem tartalmazott semmilyen prekoncepciót. Kifejezetten pályázati feltétel volt annak vizsgálata, hogy a többek között egy nagyobb központi üléstermet, a szekcióülések tartására alkalmas termeket, megfelelõ éttermet, szállodai egységet és egy irodaházat, valamint mélygarázst tartalmazó, többcélúan használható komplexum tervezése során az új építészeti együttesbe mûködésképesen mennyire illeszthetõ be a Kölcsey Ferenc Mûvelõdési Központ meglévõ épülete. 18 pályamû érkezett be, melyek bírálata során a bírálóbizottság „elõnyben részesítette azokat a terveket, amelyek a történeti belváros észak-nyugati tömbjének jellegzetes szerkezetét, morfológiai egységét vizsgálva, azt esetleg tovább gazdagítva integrálták az újonnan beépített területet a Múzeum és a Kollégium megmaradt környezetébe és olyan, a történeti együttessel harmonizáló új épületegyüttest, épületet hoztak létre, mely debreceni léptékû és karakterû, de XXI. századi eszközökkel tudja biztosítani a
kiírásban foglalt program teljesítését” – függetlenül attól, hogy a pályamû a meglévõ épületet integrálta-e, vagy a bontására tett javaslatot. A bírálóbizottság alapvetõ bírálati szempontnak tekintette, hogy a pályamû javaslata szerinti megoldás – az ötletpályázat szintjén – funkcionálisan és építészetileg új értéket hoz-e létre, illetõleg alkalmas-e új érték létrehozására. A 18 pályamûbõl 11 pályamû megtartotta a Kölcsey mûvelõdési központ épületét, azonban ezek többsége nem volt értékelhetõ, mert vagy egyszerûen változtatás nélkül meghagyta az épületet, az épület elõtti térre új „konferenciaközpontot” tervezett, ezzel lezárva a Református Kollégiumot is, vagy a pályázati kiírás volumenadatait lényegesen túllépve túldimenzionált épületegyüttest hozott létre. A bírálóbizottság 6 pályamû megvételére tett részletes értékelés mellett javaslatot (anélkül, hogy azok bármelyikét megkülönböztetett módon kiemelte volna), és tett ajánlásokat azzal, hogy a döntés kompetenciája a kiíróé. A megvásárolt 6 pályázatból 1 pályamû tartotta meg a Kölcsey Ferenc Mûvelõdési Központ épületét, egyébként rendkívül figyelemre méltó módon folytatva a jelenleg a Füvészkert utcában torzóként megmaradt épületet, illetõleg magát a Füvészkert utcát – ezzel részben visszaállítva az eredeti térszerkezetet. 5 pályamû az épület bontásával számolt, ezzel elhárítva az épület megtartásának funkcionális kötöttségeit. Fájdalom, hogy az elbontott Kölcsey-lakóház emlékének megörökítésére jó terv nem született. Igazán figyelemre méltó javaslatot egyetlen pályázó tett, akinek a pályamûve más okból nem volt figyelembe vehetõ. A konferenciaközpont tervezése és építése során megoldandó az új épületegyüttes közlekedési vonatkozásai, a Déri Múzeum és az épület között kialakuló tér kapcsolata, és mindenképpen az épület leendõ arculata, környezetbe illesztése, viszonya a városközpont építészeti hagyományaihoz.
sárlóközpont, egy a maga korában is hírhedten ronda szakszervezeti székház, a városi rendelõintézet rikítóan kék üveges toldaléka. Mindezeket már kopottra utáltuk. Egyetlen remény-sarok maradt, a Bethlen utca-Hunyadi utca nyugati sarka, a kefegyár egykori épületével. Akkor lett igazán javíthatatlan az egész térség, amikor az itt maradt nyomorult épületeket mûanyaghabos díszítményekkel felcicomázták és külvárosi kisüzletekkel berendezték vagy húsz évre, ahogyan túloldalt, a Plaza épülete mellett a hasonlóan zsibogó színvonalú kisüzleteket is. A kontextus kikerülhetetlen, eltakarhatatlan. Hála az eredendõ bûnnek, annak, hogy ma is mérvadó szakemberek a Nagytemplom nyakára alig több mint harminc éve kétszintes autóutat terveztek. Ennek földszinten maradt változata a Hunyadi utca. Hiába a szomszédos Kollégium és a Déri Múzeum közelsége. Amint a Kölcseyk helyén bármiféle alkotás emelkedik, számtalan kérdést fog kapni olyan-amilyen szomszédaitól. Ha gyönyörû lesz, akkor miért rontja az amúgy is rondák presztízsét, ha ronda, akkor minek, van már abból elég. Nincs közös álmunk arról, hogy milyen legyen az új épület. Még nem hevertük ki ifjúkorunk bármennyire is kifogásolható küllemû kultúr-helyének barbár szétverését, és leginkább egy gyönyörû emlékparkot fogadnánk megnyugvással: Kölcsey egykori lakóháza közelében egy világszínvonalú emlékhelyet, az ugyancsak aktuális bibliai idézettel: „Ki kardot ragad, kard által vész” (Máté 26, 52.)
A ház eltu´´nik, a kontextus megmarad
Minden városnak van olyan helye – Debrecenben például a mûvelõdési központ hûlt helye –, amelyrõl nem tudjuk, mire való. Hiába a Nagytemplom, a Kollégium és a Déri Múzeum közelsége, a leendõ épületet igénytelen építmények halmaza fogja körülvenni, közlekedési porral, zajjal. Itt egyetlen mûalkotásnak kell tucatnyi csúfságra szépséget sugároznia. Egy kongresszusközpont-épület nem kifogásolható. Nem igényel nyitott térfalakat a zajos-ronda térség felé, nem követel nyílásokkal telerakott homlokzatot. Van olyan feltevés, hogy a kongresszusközpont akkor is itt épülne fel, ha a környék tökéletesen szép és zajmentes volna. A lényeg ugyanis az, hogy el kellett tüntetni a kulturális programok rivális épületét a leendõ központ monopolhelyzetre törekvésének és profitigényének megfelelõen. Vannak kulturális szakértõk, akik ahhoz is készséggel asszisztálnak, hogy a környékrõl is kiszoruljanak a riválisok, arra hivatkozva, hogy a kulturális funkciókat demokratikusan szét kell szórni a perifériákon. Városi stúdiószínházat egy volt óvoda tetejére kell tákolni, lakótelep-sarki templom-épületet kell táncosok részére beszerezni vagy kétszázötven-millióért. A híres Bartók Terem megszerzésére is szégyenletesen alacsony árú ajánlatot tett a város – szándékosan, hiszen a majdani konferenciaközpont közelében ilyen attraktív terem városi kézben tartása a leendõ tulajdonos számára nem kívánatos. Térjünk vissza a látható kontextus leírásához. A leendõ konferenciaközponttal átellenben hibátlanul rút lakótelepek magasodnak: a közelben egy bárhová való bevá-
DISPUTA Árkádok
(magánvélemény)
Ko´´szeghy Attila
mottó: Kölcsey lakóházának bontása: 1973 a Kölcsey Mûvelõdési Központ bontása: 2003 a Debreceni Kongresszusi Központ bontása: .......
37
Bontják a Kölcsey-házat
Szénási Miklós
DISPUTA Kapualj 38
„Debrecen maga egy Magyaroszág kicsinyben.” Jókai Mór írta ezt a 19. században. S tõle származik az az idézet is, mely szerint „Debrecennek, amilyen messze a krónikák visszavezetnek, saját történelmi élete van, amely a szokott fogalmaktól eltér, önállóan fejlõdik és kifelé érezteti hatását a magyar nemzetre.” Miben rejlik e város ereje? Csak közhelyek segítségével lehet a magyarázatot közelíteni. De az igazság csíráját még e poros szófordulatok is magukban hordozzák. Iskoláival, könyvtáraival, múzeumaival, a kultúrát szolgáló nyomdaiparával, kiadóival, sajtójával, az erõteljes egyházi jelenléttel, a tudományok és mûvészetek jeles képviselõinek tömegével e város kiemelkedõ, vaskos fejezetét birtokolja a hazai mûvelõdéstörténetnek. Az idei nyár nagy kérdése volt, beszélhetünk-e a központosított városi kultúra szétrobbantásáról, avagy felrobbanthatjuk-e a Kölcsey mûvelõdési központot. Rombolhatunk-e, hogy építhessünk? Azért romboltunk, hogy építhessünk? Egyáltalán: építettünk, mielõtt romboltunk? S építünk-e, miután romboltunk? A kultúra egykori háza, a Kölcsey Ferenc Megyei Városi Mûvelõdési Központ térdre rogyott idén nyáron, és el is tûnt õszre. Az érték, a programok – a lélek! – azonban nem vesztek el. (Maga az intézmény sem, mely továbbra is létezik!) Ha szemlézzük a sajtóban megjelenõ programajánlókat, úgy tûnik, nincs kevesebb rendezvény a városban ma sem, mint öt vagy tizenöt éve. A ház viszont – a test! – valóban
megöregedett. Megoszlik a vélemény, érdemes – egyáltalán: lehetséges – lett volna-e átépíteni. Lényegesen egyszerûbb volt a helyzet az Új Városháza céljaira átalakított építõipari vállalat székházának esetében, ahol irodaházból irodaház lett: hogy jobban illeszkedjen a történelmi belváros hangulatába, új külsõ borítást kapott az épület. Politikai kérdés volt vagy finanszírozási probléma? Esetleg eltérõ kulturális koncepciókon múlott a Kölcsey Ferenc Megyei Mûvelõdési Központ sorsa, mely gyakorlatilag 1999-re eldõlt? 1998-ban még 60–60 millió forintos támogatásban részesült a megye és a város részérõl az akkor huszadik születésnapját ünneplõ intézmény. A két képviselõ-testület azonban olyan döntést hozott, mely gyakorlatilag lehetetlen helyzetbe hozta a mûvelõdési központot. A támogatást lecsökkentették 20–20 millió forintra. Kósa Lajos, Debrecen polgármestere ezt azzal indokolta, hogy a ház túlságosan bonyolult struktúrában mûködik. A megye az intézmény fenntartója, a város pedig társfinanszírozó volt egy olyan megállapodás alapján, mely szerint a megye mindig annyit fizet a fenntartásba, mint a város. (Ez nyilván magyarázattal szolgál, miért is eshetett egyformán a támogatás mértéke.) A mûvelõdési központ több olyan intézményt is birtokolt – szabadtéri színpad, Bartók Terem, józsai közösségi ház –, melyek alapvetõen nem megyei feladatokat láttak el. Ugyanakkor a Kölcsey szervezett Debrecen város kulturális, kereskedelmi és gazdasági életében kiemelkedõ rendezvé-
„Van annak már vagy tizenhárom esztendeje is, hogy az általam szerkesztett Alföldben közzétettem egy írást, amely az ellen tiltakozott, hogy a modern Debrecen építésének állítólag útjában álló Kölcsey-lakóházat le akarják bontani. Kölcsey ugyanis 13 éven át volt a kollégium diákja, s a Kollégium nyugati sarkán lévõ, szerintem építészetileg sem érdektelen, sõt nagyon is a debreceni népi-klasszicista építészetre jellemzõ házban lakott. A cikk megjelenése után nem sokkal a Városi Tanács akkori elnökének válaszát közölhettem, amely szerint nem bontják le a Kölcsey-házat. Megnyugodtunk. De mennyire megdöbbentem, amikor évek múlva, már Szegeden az Élet és Irodalomban olvastam Szabó Magda rettenetesen felizgatott és felizgató cikkét, amelyben az állt, hogy nem régen járt Debrecenben, s megtudta, mégis lebontják a Kölcsey-házat. Másnap megkaptam a levelét is: Gábor, azonnal csinálj valamit, meg kell menteni a Kölcsey-házat. Azonnal Debrecenbe utaztam – akkor már csak téglatörmeléket találtam. És mi épült a helyén? Itt kezdõdik a kérdés kényessége. Ugyanis egy óriási méretû, lépcsõkkel, talapzatokkal, szerintem teljesen indokolatlan mélység- és szélességbeli tagolással megépített Lenin-emlékmû és -szobor elhelyezésének kedvéért kellett Kölcsey egykori lakóházát eltávolítani.” Mocsár Gábor: Délibábjaim városa, Magvetõ Kiadó, Bp., 1981, 27–28. Mocsár Gábor (1921–1988) író, 1962-tól 1964-ig az Alföld fõszerkesztõje. Az MSZMP tagja.
A kultúra közvetítésének két, markánsan eltérõ megközelítési módja is létezik ma. Az egyik az intézményi hálózathoz kötõdik, a másik pedig az emberi közösségek fejlesztése nyomán értelmezhetõ. Amikor a Kölcsey mûvelõdési központ lebontásáról beszélünk, akkor megkerülhetetlennek tûnik e kérdés. A monumentális szürke betonépület maga volt a kultúraközvetítés klasszikus intézménye. Lebontása egyáltalán nem kell, hogy a kultúra megszûnését-megszüntetését jelentse. Jó példa erre Debrecenben a Giczey Péter irányítása alatt mûködõ Csapókerti Közösségi Ház, mely a fõ hangsúlyt nem az intézményi hálózatra, hanem az emberi kapcsolatokra, a közösségre helyezi a legfrissebb nyugati irányzatoknak megfelelõen. Nem felülrõl kínál programválasztási lehetõséget, hanem a humán hálózat fejlesztésével, az alulról, a közösségbõl érkezõ kezdeményezések felkarolásával járul hozzá a kultúraközvetítés tevékenységéhez.
mányzatnál jelentkezett ugyanis egy vállalkozó, akinek korábbi tevékenységét alapul véve elképzelhetõnek tûnt, hogy a debreceni belváros szívében gyümölcsszárítóként mûködjön a továbbiakban a hajdani Kölcsey. A vállalkozó 250 millió forintot kínált az épületért. (Plusz az áfát...) A város 2000 õszén ugyanennyiért megvette a szürke betonkolosszust. Három évvel késõbb, 2003. július 23-án elkezdõdött, szeptember 3-án pedig befejezõdött az épület bontása. Térjünk vissza a bevezetõben feltett kérdésekhez: építettünk-e, mielõtt romboltunk? S építünk-e, miután romboltunk?
DISPUTA Kapualj
nyeket: például autókiállítást, virágkarnevált, kórusfesztivált, dzsessznapokat. Lukovics András visszásnak érezte a helyzetet. Úgy vélte, nem kapott elmarasztaló érdemi szakmai kritikát az általa vezetett intézmény. Hivatkozott a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma által küldött, a húszéves jubileumot köszöntõ levélre, mely a Kölcsey tevékenységét példaértékûnek minõsítette. „...sem pénzügyi, sem szakmai érveket nem ismerek, melyek szerint más formában jobban és gazdaságosabban lehetne mûködtetni az intézményt és finanszírozni a feladatokat” – olvashatjuk a megyei napilap 1999. február 27-én megjelent cikkében. Ugyanakkor Virág László, a megyei közgyûlés akkori alelnöke úgy értékelte, hogy nincs szüksége ilyen nagy intézményre a megyének. (Akkoriban nagyjából száz fõ dolgozott a mûvelõdési központban.) „A Kölcsey a megye mûvelõdési házainak szolgáltat szakmai információt, médiatár funkciója van, és továbbképzéseket szervez: négy-öt ember munkája ez. Körülbelül 10-20 milliós nagyságrendû összegbõl fedezhetõk a feladatok.” Ami töredéke az intézményre korábban fordított összegnek. Ekkor már látható volt, hogy a város a közös mûködtetésrõl szóló megállapodást fel fogja bontani. Elméletben ugyan elképzelhetõ lett volna, hogy a megyei közgyûlés megtartja az intézményt, de ahhoz minimum évi 120 millió forintra lett volna szükség, amely önmagában is óriási tétel, nem csak akkor, ha figyelembe vesszük, hogy a megyének nem volt sem igénye, sem szüksége a Kölcseyre. Ez a változat tehát szóba sem jöhetett. A városi kultúrakoncepcióba pedig nem fért bele, hogy Debrecen nagyrendezvényeit egy számára gyakorlatilag idegen intézmény szervezze. A városvezetésnek döntenie kellett, mi legyen az épület sorsa. A megyei önkor-
39
Szilánkok Debrecen kulturális életébo´´l
Cs. Nagy Ibolya
DISPUTA Kapualj 40
Ha nem a kronológia levert jelzõkarói mellett bóklászunk visszafelé, kormányváltástól kormányváltásig araszolva, s eljutva ama rendszerváltó elsõ karóig, hanem egyetlen robbanással próbáljuk megérzékíteni Debrecen kulturális életének mozgását, úgy ez a konkrét robbanásnak legföljebb remélt, technikailag annak legkevésbé sem nevezhetõ esemény a Kölcsey mûvelõdési központ hosszú agóniája és hasonlóképp elnyúlt, kínosan lassú halála lehet. Az a történés tehát, melynek végén az összeroncsolt betonelemekkel együtt hullott a földre, bukott a saját törmelékébe a korábbi, vitatott, ám mégis mûködõképes megyei és városi, amúgy országosan gyakorolt (köz)mûvelõdési modell, hogy, ugyancsak jelképesen, átadja a helyét valaminek, egy új modellnek, ami még nincs, de talán alakul, lassan alakulgat is már: a város változó kulturális hangulatában, melynek a tárgyi és a szellemi valóság egyaránt formáló eleme. A tárgyi mérhetõbb, mert látható: például a megújult fõtérben, Déri térben, az új bábszínházban, az új városi könyvtárban, Szabó Lõrinc fõtéri szobrában, s – ez csak álom, de szép képzelgés – a rekonstruált Mesterfalvában, a középkori Debrecen idevillanó arcában. A szellemi abban is érzékelhetõ, ami ezek által születik, teremtõdik, egyetlen példát csupán: a fõtéravatás hatalmas szabadtéri koncertjében, amikor tömegek hallgatták Beethoven IX. Szimfóniáját. (Kevésbé akkor, amikor ugyanitt, Lagzi Lajcsi csinn-bumm-cirkuszának hódolt a fél város.) Elébb tehát kicsit róla, a Házról, s utóbb majd arról is, mit vitt magával a sírba: elméletileg persze, mert ha igaz, dicstelen hullta után a töméntelen vas és beton dicsõ életre kel majd egy leendõ debreceni utcában, elterelõ útban, épület alapzatban, miegyébben, s maradva a képes beszédnél: ha sok mindent elnyeltek is az omlás némelykor hurrikánszerû porpöffjei, a szellem él, élt és élni fog, függetlenül attól, mit történt közben a mûvelõdési központtal. Merthogy élt kívüle is, természetesen, élt nélküle is, Debrecen kulturális mindennapjainak nem egyetlen, bár meghatározó színhelye volt az az épület, melyet jelképi tartalommal ruházhatott volna fel az eredeti szándék: a csendes Nagyerdõbe bújt egyetemnek (Bata Imre szép képét idézzük), a magas kultúrának egy nyílegyenes sugárút végén mintegy párja, (köz)mûvelõdési testvére lehetett volna a kultúra közösségi háza. Ahogyan, például, a Champs Élyseés robosztus, Napóleon kori Arc de Triomphejával szemez a távolból a Défense negyed
modern, geometrikus, óriás diadalíve: hogy merjünk nagyot mondani. Egy kis kanyar, pártkívánalmak szerinti, egy beton lakótelep a régi kis utcák és kertségek helyén, s már tûnt is tova a jelkép, mielõtt még igazán értelmezhetõ lett volna. Tehát a Házról, az emblémáról, melynek irdatlan betontömbjét a debreceni építészek (sok-sok éve) szakmájuk és a szocialista kultúrpolitika legnagyobb dicsõségére végül odatették a város egyik legjellemzõbb, legszebb mûemléki épületegyüttesének tõszomszédságába, a klasszicista Református Kollégium, a Déri Múzeum mellé, mögé, szinte a Nagytemplom tövébe, letarolva egyúttal pár régi utcát, meg néhány apróbb építészeti és irodalmi értéket is. Például a Kölcsey-házat, portát, melynek hûlt helyére a karjával nagyjából Balmazújváros felé mutató Lenin-szobor került, s hiába, hogy a szobor már régen leszállott a talpazatáról, azaz egyik lábát bokáig a derekasan megépített aljazatban hagyva, kirángattatott onnan: nincs olyan polgári erõ, mely visszavarázsolhatná nemzeti Himnuszunk szerzõjének lakóházát, ha egyszer azt az elvtársi akarat eltûntette. Talán egy emléktáblára azért futhatná, reménykedjünk, hogy futja majd, ha végleg eldõl, mi lesz a ház meg a szobor helyén, s ajánljuk hozzá költõ Kiss Tamás régi vágyát, óhaját, és mementóként azt a kõdarabot vagy téglát, melyet Szabó Magda mentett meg a legendás épületbõl, s õriz az otthonában, hazai, szülõvárosi emlék gyanánt. Az a Szabó Magda, kinek valahai, gyermekkori házát ugyancsak eltakarították s a helyén, a mûvelõdési központ köztéri díszeként, egy békanyálas szökõkút szörcsögte folyvást a vizet, ahogy az írónõ mondja, körülbelül saját valahai lányszobájának cserépkályhája környékén. Tudjuk, ezen a gutaütéses, szaharai nyáron azután hatalmas markolópofák kezdték harapni, rágni a helyi mûvelõdés régóta üres házát, mely meglepõ erõvel állt ellen a majd százmillió forinttal finanszírozott bontási vágynak. Nyilvánvalóvá téve: nemcsak kilopni lehet az épületekbõl a beléjük tervezett anyagot, hanem, ritkábban bár, belelopni is lehet azokba, jócskán, legföljebb kérdés, hogy miért; ám, dacára az ellenszegülésnek, egy forró nyári napon a ház utolsó darabkája is belezuhant a semmibe. Mindazonáltal nem mondhatjuk, hogy hiába élt. „Megyei” elõnévvel, jobbára mégis a debreceni városlakók szolgálatára, a megyei és a városi tanácsok, utóbb a közgyûlés és az
gyarul popkorn), meg az üres kólás poharak mocsokhalmait, mintha ez a gesztus az újmódi plázalét – a nagyvárosok legújabb közösségi házáé – szerves része volna, mint ahogyan az is. S ne feledjük azt a korosztályt sem, az idõsekét, akiket talán mindenkinél jobban szorít(hat) a magány, a kívül levés deprimáló érzete, és rendszerfüggetlenül vágy(hat)nak arra, hogy a mostanság anakronisztikusnak titulált (köz)mûvelõdési formációknak, vagy azoknak is, hódoljanak. Keresik s jó, ha még keresik a helyüket, és ne gondoljuk, hogy a (köz)mûvelõdésnek szánt közösségi ház, hogy azt ne mondjuk: mûvelõdési ház, és, tegyük fel, egy magányoszlató hímzõszakkör mindenestül a szocialista kultúrafogalom kiirtandó vadhajtása volna. Most nézzünk nyugatra, de fõképp északra: mennyi háza, otthona, alkalma, formája látható a svédeknél, finneknél, a dánoknál a kultúra közös élvezetének, birtoklási lehetõségének – mert úgy vagyunk individuumok, hogy közben közösségi lények is vagyunk, csak ránk kell bízni, hogy milyen arányban akarunk egyik vagy másik lenni. Minderrõl azért ejtettünk szót, mert az a betonmonstrum, amely eltûnt, magával vitt néhány, sokak szerint kihalásra ítélt, (ítélendõ?), mi úgy véljük, pótolandó formát, értéket is: meg azért, mert így ígértük! Gyors – s nyilván szubjektív – pillantással végigpásztázni a város kulturális életének csomópontjait, eredményeit, hiányait, új-
DISPUTA Kapualj
önkormányzat már-már kedélyesen örök költségvetési vitatémájaként (ki fizessen, mennyit fizessen s miért õ, s miért éppen annyit?) mégiscsak központja, létrehívója, meg a helye volt olyan (köz)mûvelõdési formáknak, amelyeket kedveltek a városlakók: s amelyeknek a lebontás politikai erõmutatványát sem nélkülözõ, a „merjünk kicsinek lenni” most divatos kormányzati elvét cáfoló, mert az elõzõnél jóval nagyobb épület tervét dédelgetõ önkormányzati eltökéltség más helyszínt, más életteret még nemigen talált. Pedig találnia kell, kellene, valahol fel kell bukkanniuk, mert ezek a körök, szakkörök, csoportok is hozzátartoznak a város kulturális, (köz)mûvelõdési életéhez, s mert nincs olyan modern mûvelõdéselmélet, olyan felmérés, amely állítaná, hogy a szervezett, kulturált közösségi alkalmak, lehetõségek iránt már semmiféle igény nincs a nagyvárosban: hiszen nincs jobb az otthoni fotelnél-sörnél, nincs jobb Mónika emberalázó kibeszélõjénél, vagy a közszolgálati egyes közérzetjavító kabarétengerénél. S olyan felmérés sincs, mely cáfolná, hogy, más program híján ne a klimatizált plázabelsõk butikkirakatokat bámuló, moziból moziba vándorló, vagy csupán csellengõ, mobilon lógó pótcselekvõinek számát szaporítanák az ifjabb korosztályok jobb sorsra is érdemes meg alkalmas tagjai. Akik, mellesleg, olyan természetes kulturálatlansággal hagyják maguk mögött a pattogatott kukorica (ma-
41
DISPUTA Kapualj 42
donságait – a jellemzõit talán –, s ez annyi szállal kapcsolódik a (holt) mûvelõdési házhoz, hogy a róla való beszéd megkerülhetetlen. Például amiatt, hogy eltûnt egy kamaraszínház. A Csokonai Színház, a város kulturális arcának egyik lehetséges alakítója, formálója jelenleg – valóságosan és metaforikusan – ugyancsak a helyét keresi. Egyelõre nem leli sem így, sem úgy. Egy színházteremnek készült, forgószínpados, kifejezetten kamaradarabok színrevitelére alkalmas helyszínt veszített, hogy helyette, többféle elképzelés felröptetése és lehullta után, bemutatóinak jó részével egy városszéli kultúrházban landoljon. Van ugyan egy moziterme is, amely olyan felolvasó vagy beavató színi események rendezésére használtatik, amely színi események kapcsán nem a jó szándékot, nem is az elõadásba fektetett színészi, mûvészi munkát, hanem a szellemi hasznot kérdõjelezzük meg, ám azt nagyon. Úgy gondolván: a Rómeó és Júliát (például) vagy olvassuk el meghitt magányban, vagy nézzük színpadon, igazi színdarabként, de a kettõ keverékéül számunkra kínált takarékos változat kulturális élményként mindegyiknél kevesebb, mondja bár erre a színház azt, hogy: nem. Megkockáztatjuk: Mozart Figaró házassága sem arra született, hogy beavató módban próbáljon híveket szerezni az operamûfajnak, nem beszélve arról, illetve dehogyisnem: vajon a színház okkal híres operatársulata kifejezetten erre a költségtakarékos formára vágyik-e, vagy, ellenkezõleg: a méltatlanság fogalmát véli megfelelõnek a helyzet leírására. Sokat markol a színház, kifejezetten rossz körülményei dacára, úgy tetszik, ebben az évadban is, bemutatóinak száma meghökkentõen magas, de gyakran választ modernnek titulált kényszermegoldásokat, melyek csupán a mennyiségi mutatókat javítják. Magam ezek közé sorolom a beavatásokat, melyekbõl idén a Stúdiószínházba is jut egy görög tragédia: jóllehet nem feltétlenül a magas bemutatószám (ebben az évadban közel negyven új, illetve mûsoron tartott produkció) minõsíti az intézmény munkáját, sõt, egyáltalában nem az. A pontosság kedvéért hozzátesszük: az elmúlt két évad némely színházi (színpadi) botránya sem, kizárólag, még ha jót nem tettek is a társulat közhírének, amennyiben persze egyáltalán õk, a színjátszó személyek kárhoztathatók a skandalumok miatt. Az átütõ sikerû bemutatók kis száma már inkább értékmérõ, s átütõ sikerû
bemutatókban egyelõre nem bõvelkedik a teátrum (Gézagyerekének nagy sikerét el nem vitatva). A harmadik évadját kezdõ direktor mintha még mindig a város ízlését tapogatná: meglehetõsen bizonytalan eredménnyel. Évadtervei a kísérletezõ emberéi, viszont nem a Németh László-i értelemben, s ha a bemutatószám is fordított arányban áll az egy-egy produkcióra szentelhetõ idõvel, akkor e tervek majdhogynem törvényszerûen hordozzák magukban a kudarcok, a pontatlanság, a kapkodás meg az olykori bukás lehetõségét is. Mi indokolja például, mely ízlésmutató, a könnyû, zenés-táncos, a különféle stúdió mûfajok, a félmegoldásnak tekinthetõ beavató-darabok erõteljes jelenlétét, ezzel szemben a klasszikus drámai mûfajok konzekvensen szerény számát abban a városban, ahol legkevesebb húszezer egyetemista járhatna, ha volna miért, színházba, s akikrõl tételezzük fel (a remény hal meg utoljára), hogy nemcsak valamely stúdiókísérletre kíváncsiak, hanem például egy magyar vagy világirodalmi drámasorozatra is. És persze: mások is. Mintha kissé leértékelõdött volna a debreceni közönségi igénye-igényessége a színházcsinálók szemében! Az egyébként bizonyára könnyû kérdés, csak mi nem tudjuk a feleletet, hogy miért szorul annyi elõadás a moziba, némely oda nem való a Stúdióba, amikor a nagyszínpad, az igazi színház mûsorterve majd minden héten jelez pár fekete lyukat: elõadás nélküli szerdákat, csütörtököket, péntekeket, meg keddet, meg vasárnapot, meg hétfõt, idén is, tavaly is. S van még egy sajátos jegye, ismertetõje a Csokonai Színháznak, mondhatjuk, ez az állandó a folyvást változó világban: a színészház ügye. Több kormányt (sõt, rendszert), bár csak egy(fajta) önkormányzatot túlélt már ez a probléma, valódi megoldás nélkül, s most újabb pikantériával gazdagodott a színészvilág élete: már klubjuk sincs. Nem tévedünk olyan nagyot, ha azt mondjuk, egy színészklub is alakító részese lehet a hely szellemi, kulturális életének, az is volt mindig, legendás történetek szólnak errõl, most azonban inkább arról: azért lehet ezer apró miegymás boltja a klub helyén, mert a Fõnix Rendezvénycsarnok építése miatt szanált kereskedelmi intézmény makacskodó vezetõje szabad kezet kapott a csereingatlan megválasztásában, s szabad kezét õ éppen erre az ingatlanra tette. Lehet a történet igaz, nem igaz, részben igaz, tény: a klub új helyiségének kiszemelt (szembeni) épületben a lakók teljes mellszélességben ellenállnak a mûvész
egyet a város és a táj népmûvészetének, s jutna (juthatott volna) még másra is: kulturális, mûvészeti konferenciákra, kisebb programokra, idõszaki bemutatókra. A Déri Múzeum raktárai telve vannak a Déri-hagyaték hely hiányában soha ki nem állítható kincseivel. Felrémlenek bennem egyetemista korom múzeumi gyakorlatának gyûjteménymustrái és a textilraktár dúsan rakott polcai, fiókjai: s például egy viseletkiállítás ott a Nagyerdõn, a város leglátogatottabb területén. Talán egy Zeneháznak is kerülhetne (kerülhetett volna) hely, kamarakoncertek, énekes-hangszeres bemutatók számára, minden mûfajban: énekeseink, zenészeink is vannak (volnának) hozzá bõséggel. Túl nagy falat volt, túl merész? Majdnem bizonyos pedig: egy idõ után már jobban reprezentálták volna Debrecen kulturális-szellemi életét, karakterét, mint a nagyrendezvények. Közöttük is a fõ attrakció, a grandiózus virágkarnevál, a város leg-leg-leg... eseménye, melynek látogatói mellesleg abban a városban gyönyörködhetnek a felvonuló virágkocsik fantáziaremekeiben, ahol a pollencsapdák a legtöbb parlagfûvirág-port kapják el az egész országban, s ahol az elhanyagolt, roncsolt padokkal, gyökértúrta betonnal, öszszemázolt szobrokkal pöttyözött parkerdõ, a Nagyerdõ kevésbé szem elõtt lévõ útjain évrõl évre sorfalat áll e pimasz gyomnövény. Bata Imre azt fejtegeti Ívelõ pályák címû kötetének a város irodalmi múltját, örökségét és az (akkori) jelenét vizsgáló, amolyan irodalmi számvetésre vállalkozó tanulmányában okosan, érzékenyen, hogy a debreceni irodalmi tudatnak szerves része volt mindenkor a hazatalálás-elvágyódás kettõsége. A legrégebbi idõktõl máig példák, sorsok tömegével bizonyíthatta ennek a bonyolult lelki állapotnak a jelenlétét. S nem írhatna mást ma sem, mint amit fél évszázada írt: sok író, irodalmár megy el innen s visszavágyik, aki meg itt él, olykor béklyót érez magán, és mûfajok tucatjaiban próbálja megfogalmazni, miért is menne, miközben maradni szeretne: van valami bizonytalanság, idegesség, valami ideiglenességérzet, lehet: önértékelési zavar is a debreceni írókban, irodalmárokban. Talán kevesebb mint fél évszázada, talán kevesebbõjükben is, azóta közelebb került a vidék a fõvároshoz, de vízfejû országunkban a pesti jelzõ többnyire még mindig minõségjelzõként értendõ. Most nem a maradandóság fogalomértelmezésében kívánunk elmerülni, mindössze
DISPUTA Kapualj
urak és hölgyek odakerülésének. Hírlik azonban, hogy a helyzet nem reménytelen, lesz klub: ha nem itt, hát másutt. Vesztett – a porrá lett házra emlékeztetünk ismét – fõ-fõ mûvelõdési házát veszítvén, más színházat is a város, a Bábszínházat: de ez esetben a veszteségbõl hatalmas nyereség lett, az új Bábszínház, amúgy a régi Hungária mozi, mozgó, ahogy Debrecen régmúltjában a filmszínházakat nevezték. Szép, ötletes, a benne folyó munka egyre nagyobb hírû, s ne tekintsük szellemi restségnek, hogy nem keresgélünk a vén, de jó megfogalmazásnál kifejezõbbet: sok minden kezdõdhet el egy bábszínházba járó gyermek életében, amely ráirányítja majd az igényes kultúra élvezetéhez vezetõ, nem kimondottan egyszerû útra. (E tekintetben ugyanakkor dicsérendõ a Csokonai Színház buzgalma: sohasem feledkezik meg a gyerekekrõl.) S vesztett, ámbár azt már régen, egy Mûvész mozit is Debrecen. A jelzõ nem sokat mond, de talán mégis: voltak, vannak, lesznek, esetleg nem is olyan kevesen, akik szeretnének otthont, egy kis mozgót tudni a dobhártyarepesztõ plázamozik mûsorába nem illõ, régi, új, hazai, külföldi, e helyett se keressünk más szót: mûvészfilmek számára. Egy szín volna ez a debreceni kultúra palettáján, egy kis mûhely az arra vágyóknak. Nyilván nem új moziépület, csak szándék és navigátor kellene hozzá. Ellenben nem vesztettünk, mert nem volt: kiállítótermet. Vannak Debrecennek évtizedeken át meg nem oldható kulturális problémái, jelezzük, ez ilyen. Illetékesék szíves figyelmébe ajánlunk, nem kizárólagos helyszínként természetesen, egy holland-angol használtruhaturkálót, a Kossuth utca legelején: az emeleti terem hatalmas panorámaablakai elõtt most az alig használt angol kosztümszoknya mintázatát fürkészik a bent lévõk. Hasonlóan nemes feladatot lát el a sarokteremmel szomszédos, óriási helyiség is: zsákokban, dobozokban, kosarakban tálalt olcsó fehérnemû kapható ott zoknitól a pizsamáig. Vizuális típusú emberek már látják is a belvárosi ház egybenyitott két termének falain Debrecen és a régió képzõmûvészeinek állandó tárlatát! Volt egyszer egy városi önkormányzati képviselõ(nõ), aki megszállottan védte, ameddig védhette az ötletét: a Pálma és a (föltámadott) Régi Vigadó közötti erdõszél üres villáiból a Mûvészetek házait lehetne kialakítani. Egy házat a képeknek, másikat a lassan szétmálló, lakótelepi panelek közé ékelõdõ Irodalmi Múzeum gyûjteményének,
43
DISPUTA Kapualj 44
utalunk rá: talán ez az irodalmi kettõs tudat is oka lehet annak, hogy nincs karakteres debreceni irodalmi élet. Vannak alkotók, van hagyományosan erõs kritikusi, irodalomtörténészi sereglet; könyvek tucatjai születnek évrõl évre, vannak kiadók, lapok; akadnak szakmai programok is, de legtöbbjük valamely intézményen, például az egyetemen belül, vagy az Irodalmi Múzeumban; léteznek egymástól elkülönülõ asztaltársaságok, egyletek, melyek halványan sem emlékeztetnek az irodalmi centrumszerepet betöltõ, két világháború közötti Ady Társaság szellemi vonzerejére, van írócsoport, szép számú taggal, de saját programok, írócsoport-élet nélkül. Események vannak tehát, egymás mellett, de nincs folytonosság, s nincsenek ösvények, amelyeken a szomszéd mindig zöldebb kertjébe átmehetnénk: ha éppen akarnánk a kiruccanást. Kisebb-nagyobb csoportosulások vannak, irányzatok szerint, de nincs szintetizáló erõ. Talán az egyetem magyar intézetében született meg nemrégiben egy gondolat: létrehozni az új Ady (vagy Barta János?) Társaságot, de a gondolat valahol elhalt, elakadt. Pedig – esetleg – az lehetne a debreceni szellemi, irodalmi vonulatok egybeterelõje, szintézisteremtõje: valamiképpen az irodalom mûhelye. Fölötte e földi pöröknek, a szétválasztó irányzatosságnak: az ízlésváltozatokat megbecsülõ munka és nem a harci kutyák vicsorgását idézõ düh vagy a másikat legyilkoló szarkazmus terepe. Van nagy múltú, országos (létét garantálni viszont mindig is csak a többmilliós helyi támogatásból képes) irodalmi folyóirat, de vallott, deklarált szemléleti tágasságára, érzékenységére, az irodalmi irányok iránti nyitottságára csak akkor tud bizonyító példákat felmutatni, ha ezekért a példákért – mûvekért – visszahátrál a lap múltjába. Kritikai rovatából évtizede nem ismerszik meg sem a debreceni szépirodalmi, sem a kritikai, irodalomtudományi-történeti mozgás, teljesítmény: annak csupán egy szegmentuma. A Debreceni Irodalmi Napok – a nem létezõ debreceni irodalmi élet rendes évi, országos eseménye, városi nagyrendezvény – egyirányú utca. Egyfajta irodalmi irány
szervezésében egyfajta irányzat képviselõi beszélnek – néhány szabályt erõsítõ kivételtõl eltekintve – egyféle irányzat képviselõi elõtt, sok éve már. Programnak roppant kevés. (Itt jegyezzük meg, könnyebb vizekre evezve most már, hogy ha veszteségekrõl tettünk föntebb említést, e téren is akad: a rendszerváltozással az egykoron politikai ellenzéki gyûjtõhelynek számító irodalmi esemény a besúgóit veszítette el – habár ebben olyan biztosak azért sohasem lehetünk. Kiváló háromperhármas iratok tudatták a párttal, ki kivel, hol, mikor, mit s mi a teendõ, hogy többet ne, lehetõleg sehol, soha: ma egy-egy tanácskozás merõ idegnyugalom.) S mégis, mégis: e csoportokra szabdalt, irányzatos debreceni irodalmi világban új módi kezd kialakulni. Az önkormányzat a közelmúltban olyasféle mûvészeti tanácsot vagy tanácsadói testületet hozott létre, amelyben sokféle szemléleti irány képviselõi kaptak helyet, véleményük meghallgatásra talál, s némi egymáshoz csiszolás után, meglepõen – amúgy: természetesen – életképes tervek bukkannak föl. Legszebb igazolója ennek a tavalyi, költészet napi Költészeti Fesztivál. Jöttek, jöhettek poéták, akik elé korábban a párt debreceni ökle tolt sorompót, utóbb az esztétikum helyi hitbizományosai tartották õket figyelemre nem méltatható, mert más szemléleti utcákon járó alkotóknak s mi történt? Az történt, hogy az elegáns, nagyvonalú rendezvény egymástól teljesen eltérõ szellemiségû, esztétikai ízlésû, de kiváló költõvendégei két estén át olvasták, zsúfolt teremben, hatalmas sikerrel, éjfélbe nyúlóan a verseiket, a poétikai elvárásaiban, ízlésében feltehetõen ugyancsak vegyes közönség teljes megelégedésére. Ez a testület a könyvhét és az irodalmi napok idei programja megtervezésében is részt vett, s nem dõltek le Jerikó falai attól, hogy a korábbi egyeduralmi döntést fölváltani látszik az ízlések sokféleségét valló és vállaló kompromisszumos. A sajátunk képviselete mellett a másik igényének és ízlésének a tiszteletben tartása. Kétlem, hogy van ennél járhatóbb út.
A tisztesség, felelo´´sség és a hagyományok nevében DISPUTA Tisztaszoba
I
mre László a rendszerváltás idején néhány évente, egymást követõen adják az intézményévig az akkori Kossuth Lajos Tudomány- vezetõket az Universitasnak. A negyedik, utolegyetem bölcsészkari dékánja volt, öt só egy éves ciklus elején láthatók-e az elõnyei éve pedig az intézmény rektorhelyettese, így és a hátrányai ennek a gyakorlatnak? hosszú ideje részt vesz az egyetem irányítáEgy kicsit ki kell igazítanom a kérdést, sában. Mégis, hogyan változott meg az élete mert nem karok, hanem úgynevezett válaszaz elmúlt egy hónapban, mióta kinevezték a tási körzetek (orvosi, reál-, agrár-, humán-) Debreceni Egyetem új rektorának? négyes rotációja valósult meg a Debreceni Valóban hosszabb ideje vagyok részese Egyetem elsõ négy és fél évében. Én tehát a az egyetemi vezetésnek. 1989-tõl 1992-ig Konzervatórium, a Jogi Kar, a Közgazdaságbölcsészkari dékánként Daróczy Zoltán, il- tudományi Kar, a böszörményi Óvóképzõ képletve Lipták András rekviseletében is kerültem sorra torokkal dolgoztam szoros mint bölcsészprofesszor. Tanév eleji kapcsolatban, minthogy akEgyébként valóban sok beszélgetés kor a Kossuth Lajos Tudoelõnye és sok hátránya volt Dr. Imre Lászlóval, mányegyetem mindössze két ennek a stafétafutásnak. Ha a Debreceni Egyetem karból állott. Aztán 1998-tól a kezdet kezdetén három, Bazsa György mellett oktatásõt kétszer három évre váúj rektorával si, 2000-tõl Fésüs László, lasztottunk volna rektort, az Gyõry Kálmán és Nagy János valamely tudományterületet (Fazakas Gergely Tamás) mellett voltam tanárképzési túlzott elõnyhöz juttathatrektorhelyettes. Tehát móta volna. Ugyanakkor sok dom volt közvetlen közelrõl figyelni, illetve hátránya is volt és van ennek. Nagyon rövid segíteni két matematikus, két vegyész, egy a rendelkezésre álló idõ, ami egyenesen groorvos és egy agráros rektor munkáját. teszk szituációkhoz vezethet. Valamikor júliAz életem mégis igen nagyot változott ez us közepén, tehát még Nagy János rektorsága év augusztus 1-jével, hiszen sokkal többen idején már az én nevemre jött egy levél az fordulnak hozzám személyes kérésekkel, s európai egyetemek szövetségétõl, melyben tanácsot és segítséget kaphatok ugyan a azt kérték, hogy 2004 júliusában Debrehelyetteseimtõl (akik részben rektor-elõ- cenben legyen a következõ kongresszus. A deim), a – sokak számára elõnytelen, fájdal- szûkebb, rektori vezetõi értekezlet harsány mas – döntés súlya azonban engem terhel. nevetését váltotta ki, amikor erre csak azt Számtalan kérést megtagadni, rossz híreket tudtam javasolni, hogy bár még nem léptem közvetíteni, bizony, nem kellemes, nem hivatalba, s bár jövõ júliusban már nem én lehálás, nem népszerû szerep. Kitüntetések, szek a rektor, de azért azt fogom válaszolni a kinevezések átnyújtásakor viszont vajmi levélre, hogy vállaljuk a házigazda szerepét. kevés érdemet tulajdoníthatok magamnak. Ez a kongresszus nyilvánvalóan Debrecen Szerencsére jó kudarctûrõ vagyok, és soha hírnevét is öregbíteni fogja. De megfelelõnek nem tartottam felháborítónak, ha valakinek érzi-e az egyetem és a város kapcsolatát? Miaz álláspontja távol esett az enyémtõl. lyen kulturális kölcsönhatások mûködnek, s Hogyan telnek a napjaim? Zaklatottan. rektorként mire szeretne hangsúlyt helyezni? Még ha a feladat egyszerûbb is. Mondok Az egyetem és a város kapcsolatát koregy példát. Hivatalba lépésem után néhány rektnek és kiegyensúlyozottnak érzem, de nappal látogatott India új magyarországi arról szó sincs, hogy a kulturális és egyéb nagykövete az egyetemre. Igyekeztem kölcsönhatások megfelelõen funkcionálnáfelkészülni, holott az egyórás beszélge- nak. Debrecen, sajnos, nem iskolaváros abtésnek nem volt igazi kockázata. De még ban a formában, ahogyan errõl Bristol vagy ebben az esetben sem mindegy, hogy si- Göttingen esetében beszélhetünk. Nem takerül-e tájékozottnak és rokonszenvesnek pasztalom, hogy kulturált szórakozóhelyek mutatkoznom, s tovább nõ-e a debreceni tucatjaiban okos és rokonszenves egyetefogorvosképzés iránti érdeklõdés Indiában. misták ezrei olvasnának, beszélgetnének. Egyáltalán: sikerül-e megfelelõ erkölcsi és Diszkóról, idegsokkoló fényvillogtatásról, szellemi nívón jeleníteni meg az egyete- sörsátorról, fülsüketítõ zajról-zenérõl idõnmet. Ugyanis nemcsak ünnepségeken, ko- ként értesülök, de hogy igényes, komoly szorúzás alkalmával ölt testet az egyetem irodalom, színház, muzsika iránt érdekegésze valamely vezetõjének személyében, lõdõ diákok ezrei lennének jelen a városhanem szinte minden pillanatban. ban, annak nem sok jelét látom. A 2000 óta egységes Debreceni EgyetemAz is igaz, hogy a Csokonai Színház nek Ön a negyedik rektora. Köztudomású, programja sem tükrözi azt a mûvészi és hogy a különbözõ karok a rotáció elve alapján szellemi színvonalat, amelyet egy egyetem-
45
DISPUTA Tisztaszoba 46
városban elvárni lehetne. Sport, diákszínjátszás, különbözõ (adott esetben karitatív vagy kulturális) tevékenységi formák alakították a nyugat- és észak-európai egyetemek életét. Jól tudom, persze, hogy nem valamely modell kopírozása a cél. Azt is tudom, hogy mindennek kialakításához sok idõ és pénz szükségeltetik, de a cél mégsem lehet más, mint kulturált, tehetséges, a nemzet jövõje iránt felelõs, vidám és mûvelt ifjúság mûködésbe hozása. Aztán még sok-sok formában valósulhatna meg a város és az egyetem együttmûködése. Ingatlanakciók, a campusokat összekötõ buszjárat és sok más sikeres program mellett egészen nagyszabású terveknek is lenne helye. Debrecen múltja (a városé, a Kollégiumé) a protestáns toleranciával, és földrajzi helyzete (népek és felekezetek találkozási pontján) arra is predesztinálhatná a várost, a Gulyás Pál verse szerint is népeket összekötõ ó-kikötõt, hogy az Európai Unióba kerülés alkalmából civilizációk, vallások, kultúrák, népek közelhozását, jó szándékú egymást megismerését szorgalmazza. Magyarok, románok, ukránok, szlovákok, reformátusok, katolikusok, zsidók, görög katolikusok, görögkeletiek egymásrautaltsága és végre rendbe hozható múltja és jövõje szerepet kínál Debrecennek is, a Debreceni Egyetemnek is. Ön nem itt született, de évtizedek óta a város és az egyetem polgára is. Hogyan került Debrecenbe? Csornán születtem (a Nyugat-Dunántúlon), ez azonban csak a II. világháború okozta felfordulásnak tulajdonítható. Egyébként Hódmezõvásárhelyen végeztem általános és középfokú tanulmányaimat. Azért nem Szegedre mentem egyetemre (lánytestvérem aztán ott is végzett vegyészetet), mert nagymamám Debrecenben élt, s orvostanhallgató fivéremmel nála lakhattunk. A praktikus szempontok azonban a családi hagyománnyal is egybeestek. Édesanyám Debrecenben végezte a tanítóképzõt és a pallagi akadémiát, édesapám ez utóbbit. Fazakas nagymamám fivére a Dóczy tanára volt, Imre dédapám pedig a Református Kollégium neves professzorai közé tartozott az 1860-as években. A családi indíttatás hatott-e a protestáns Debrecenhez és a Református Kollégium
jogutódjának tekinthetõ egyetemhez való kötõdésére? Erre a kérdésre nem könnyû válaszolni. Ha nagymamám nem a Péterfia utcán lakik, nyilván Szegedre megyek, s egészen máshol kötök ki. De hogy így alakult, hát a debreceni és kálvinista hagyományok elevenedtek meg, miközben egy másik õsöm, késmárki anyai nagyapám vonalának követésére vajmi kevés alkalom adódik. Magyar szakos lévén – természetesen – nagyon adekvát módon vált dominánssá Debrecen öröksége. Olyannyira, hogy végzésemkor, 1968-ban már elég sokat jártam Tóth Bélának, a Református Gimnázium akkori jeles tanárának a nyakára (szintén családi kapcsolatok révén), hogy a Kollégiumba kerülhessek tanítani. Ez akkor helyhiány miatt nem sikerült. Ugyan nem lett kollégiumi tanár, ám hosszú ideje a XIX. Századi Magyar Irodalomtörténeti Tanszéken dolgozik, 1989 óta vezetõje is. Miként választotta az irodalomtudósi pályát, kik voltak hatással Önre az egyetemen? Õszintén szólva az irodalomtudósi pályát nem választja az ember, hanem, mint a sportolóban vagy a muzsikusban, érdeklõdés és hajlam mutatkozik meg, de hogy ebbõl valóban lesznek-e komolyabb eredmények, sok-sok körülmény szabja meg, némi szerencse, rengeteg munka stb. Magam (mint sok kisiskolás az 50-es években) nagy könyvfaló voltam: kezdõdött Vernével és Jókaival, de elvitt a lendület Tolsztojig, Stendhalig. Roppant szép és érdekes világnak éreztem az irodalom és a történelem világát, s mint valami elérhetetlen boldogság tûnt fel nekem, hogy van, aki ebbõl él, hogy olvas, hozzáolvas, értelmez, elemez, ti. a magyar szakos tanár. Volt a vásárhelyi Bethlen Gimnáziumban egy kitûnõ tanár, Grezsa Ferenc (utóbb neves irodalomprofesszor Szegeden), akirõl tudtuk, hogy kritikákat ír, sõt irodalomtörténeti könyve jelent meg Juhász Gyuláról. Ez meg egyenesen olyan valami volt nekem akkor, mint a mai gyermekek némelyikének az autóversenyzés. Nem csoda hát, hogy egyetemre kerülve már elsõ évtõl kritikusi szemináriumra jártam, tudományos diákköri dolgozatokkal próbálkoztam, amikor pedig Barta János mint másodéves hallgatónak közölte a tanulmányom az intézet évkönyvében, már nem volt megállás, azóta sem hagy nyugodni az „írás ördöge”. Alighanem bíztatólag hatott rám orvostanhallgató fivérem példája is, aki diákkörösként sikeres kísérleteket publikált, s a tudományos kutatás
központ), illetve földrajzi helyzetéhez igazodó módon (minoritás-kutatás). Milyen tervei lehetnek egy ilyen rövid idõre megválasztott rektornak? Milyen saját terveim lehetnek? Hiszen menet közben ültem a volánhoz, be vannak ütemezve karalapítások, beruházások stb. Van azért egy minimum-programom. Szívesen idézem Andrássy Gyulát, a híres kiegyezéses miniszterelnököt, aki tisztában volt vele, hogy már este sem NÉVJEGY lesz lehetséges, amit délImre László 1944-ben született ben eltervezett. Amikor Csornán. Hódmezõvásárhelyen a programjáról faggatták, érettségizett, 1968-ban végzett ezért ezt válaszolta: nem a Kossuth Lajos Tudományegyecsinálni ostobaságokat és tem magyar szakán. Ezt követisztességtelen dolgokat. tõen tanársegéd, adjunktus, Látszólag kevés, valójádocens, majd a XIX. Századi ban roppant nehezen telMagyar Irodalomtörténeti Tanjesíthetõ. Sokat lehetne szék vezetõ egyetemi tanára beszélni konkrétumokról lett. Kandidátus (1984), az is, de könnyen elõfordulMTA doktora (1997). 1992-tõl hat, hogy ha egy év múlva a helsinki egyetem vendégtakell majd nyilatkoznom, nára. Fõ kutatási területe a legfontosabbaknak épXIX. század második felének pen azok a változások és magyar irodalma, de publikáesemények mutatkoznak, ciói jelentek meg az orosz iroamelyeket ma még senki dalomról és a kortárs magyar nem láthat elõre. (Egy hóköltészetrõl is. 1989-tõl 1992-ig nap alatt is jócskán akadt dékán, 1998-tól a KLTE, ilyesmi, pedig a tanév 2000-tõl a Debreceni Egyetem még el sem kezdõdött.) rektorhelyettese. 2003. auguszEgy másik beszélgetést tus 1-tõl rektor. is ezzel fejeztem be: Kolumbusz Indiába indult, aztán Amerikát fedezte fel. Én nagy felfedezést magamtól nem várhatok, de a remény mindig él, hogy kedvezõ fordulatok is felbukkanhatnak abban az idõszakban, amelyet egyelõre fõleg kedvezõtlen elõjelek, baljós jelzések (megszorító intézkedések) tesznek aggasztóvá. A jogelõd Református Kollégium példája e szempontból is megszívlelendõ. Debrecen többször porig égett az évszázadok során, de a kiváló professzorok és a reményteljes fiatalok a romok fölött is akadémiát alkottak. És hivatkozhatom frissebb példára is. Az ázsiai „kistigrisek” páratlan térnyerésére a XX. század második felében. Ahol felismerik, hogy a tanulás, a tudás támogatása és megszervezése (megfelelõ nemzeti felelõsségérzettel együtt) nemcsak az õsöktõl örökölt parancs, hanem a legjobb üzlet is, ott szédítõ perspektívái lehetnek a felemelkedésnek.
DISPUTA Tisztaszoba
izgalmait közvetítette. Szintén inspiráló volt, hogy már elsõéves koromban, sõt az elsõ hetekben összebarátkoztunk Görömbei Andorral, együtt jártunk irodalmi estekre, vitadélutánokra. Közelesõ etikai és ideológiai nézeteink folytán hasonló irányban tájékozódtunk, sok mindent megbeszéltünk, és ez biztonságot és kedvet is adott a „naggyá levés”-hez, ami ekkor még csak az évfolyamtársainkat meghaladó ambíciót jelentette. Mindebbõl azonban nem sok lett volna, ha tanáraink, mestereink (Barta János, Bán Imre, Kovács Kálmán, Szabolcsi Miklós, és a fiatalabbak, Fülöp László) nem segítenek, támogatnak bennünket. Nagyon erõs volt bennük a tehetségek felkarolásának a vágya. Nagyobbik részük az akkori hivatalossághoz képest „eretnek” irányt vitt, s bennünket ez is lelkesített, mintha valami titkos összeesküvés részesei lettünk volna egy jó és nagy ügy érdekében. (Ez tulajdonképpen igaz is volt.) Említett mesterei közül Barta János a legnehezebb idõkben látta el egy darabig a rektori feladatokat. Jelenthet-e ma valamit az egyetem számára, hogy egy évig bölcsész végzettségû rektora lesz, kerülhetnek-e némileg máshova a hangsúlyok, mint az elõzõ években? Milyen elõnyökkel járhat mindez a bölcsészkar számára? Hát erre én is kíváncsi vagyok: jelenthet-e elõnyt egy egyetem számára egy bölcsész rektor? Nyilván igen, de mindig másképpen. A KLTE legutóbbi bölcsész rektora, Abádi Nagy Zoltán nálam sokoldalúbb, a nyugati egyetemi világban tájékozottabb volt, ebbõl sokat hasznosított az egyetem. Irodalomtörténész elõdöm, tanárom és mesterem, Barta János akadémikus 1956-ban lett rektor. Nem nehéz kitalálni, hogy akkor emberi, etikai értékekkel lehetett sokat tenni, nem beruházásokkal. A másik kérdésre válaszolva: egy egyetemi vezetõhöz, rektorhoz, rektorhelyetteshez egyforma távolságra vannak a karok, mindenkiért egyformán felelõs. Egyik rektor-elõdömet a bölcsészkaron bemutatva a nyilvánosság elõtt mondtam: az lesz igazán nagy dolog, ha megbízatása végén azt mondják, nem látszott meg a tevékenységén, hogy honnan jött, annyira mindenkiért dolgozott. Mondanom sem kell: ha fût becsvágy, akkor ilyesféle. Lesz-e mégis elõnye a bölcsészkarnak az én hivatalban létemtõl? Nem tudom. De abból minden bizonnyal lenne haszna, ha kezdeményezne (újságíró szak), ha nagy, nemzetközi projekteket szervezne hagyományaihoz (protestantizmus-kutató
47
A megérthetetlen mego´´rzése
DISPUTA Lépcsõk
(Szirák Péter: Kertész Imre)
48
Kertész Imrérõl, az elmúlt esztendõben irodalmi Nobel-díjjal kitüntetett íróról az elsõ, az életmû egészét áttekintõ irodalomtudományos monográfiát Szirák Péter, a Debreceni Egyetem irodalomtörténésze készítette. A monográfia magas színvonalú, szakszerû munka, a tudományterület élvonalába tartozik. Egyedítõ jellegzetessége az, hogy emellett eleget tesz a megbízható és igényes ismeretterjesztés követelményének is. Bizonyos, hogy nemcsak a szakma szûk elitje, hanem az irodalommal, sõt általában a humán- és társadalomtudományokkal hivatásszerûen foglalkozó vagy azok iránt csupán érdeklõdõ szélesebb olvasói réteg (újságírók, tanárok, történészek, filozófusok, szociológusok, pszichológusok s – ha van ilyen – a mûvelt nagyközönség) számára is érthetõ, érdekes és tanulságos olvasmány. Kíváncsi és elõzékeny könyv, tanári, ám csöppet sem tanáros munka, úgy hatja át a megértetés jól érzékelhetõ pedagógiai éthosza, hogy pillanatra sem válik tolakodóvá, takaros és takarékos elemzései jól megjelölt kérdéseket tesznek föl, majd hagyják a mûveket beszélni. Korrekt és bátor írás, nem néz se jobbra, se balra, a méltányos megértés igénye vezeti; az életmû gyöngébb darabjai – különösen az esszék és a napló(regénye)k politikai-ideológiai elfogultságai – kapcsán fönntartásainak is hangot ad. Nemesen korszerûtlen sugallata szerint: ami fontos, az az irodalom – a többi nem az õ dolga. Ám az irodalmat, kivált a holokauszt-irodalmat, nem valamiféle önmagának elégséges, zárt rendszerként mutatja föl, hanem társadalmi-kulturális gyakorlatok és különféle nyelvek találkozási pontjaként, a zajló élet szüntelenül változó részeként, az irodalom vizsgálatát pedig nem kizárólag a szakterület hitbizományaként, hanem a társtudományok által szükségképpen behálózott területként. A monográfiában Kertész legismertebb regényének, a Sorstalanságnak az elemzése foglalja el a legnagyobb teret. Az értelmezés tétje az, hogy megtapasztalhatóvá tegye azt a belátást, amely szerint a holokauszt irodalmi közvetítése képes lehet a (tágan vett) történeti-tudományos megközelítések morális, politikai és ideológiai kötéseinek oldására. Az irodalom nyelve, az irodalmi közvetítés médiuma a maga sokértelmû és szabad közegében lezárhatatlan feladattá
teszi Auschwitz tapasztalatának „földolgozását”, „megértését”. E lezárhatatlanság pedig a felejtés ellenében ható erõ: újra és újra elõhívja az értelmezés szükségességét, s ezzel a morális reflexió folytonos megújítására késztet. A Sorstalanság, s egyben az egész Kertész-életmû legfontosabb kérdései így a következõk lesznek: mit is jelent az emberi élet mint összefüggõ történet? Milyen viszonyban áll egymással az emlékezés és az emlék, a szó és a dolog? Hogyan beszélhetünk az elmondhatatlanról, hogyan tehetjük értelmessé, mások által is fölfoghatóvá az értelmetlent és fölfoghatatatlant? A Sorstalanság egyedi, nemzetközi összehasonlításban is kimagasló irodalmi teljesítménye mindenekelõtt az elbeszélõfõhõs, a gyermek Köves Gyuri elbeszélõi nyelvének megteremtésében ragadható meg. Az elbeszélés túlnyomóan naplószerû távlata az utólagos értelemadás ideológiaimorális „bölcsességét” teszi lehetetlenné, az elbeszélõ nyelvének idézetszerû kialakítása a nyelv világalkotó hatalmát mutatja, s azt a sajátosságot, hogy a nyelv mint teremtõ erõ mindig túlhalad használóinak akaratán és egyidejû tudásán. A tér-idõ szerkezet hangsúlyos megalkotottsága, a különbözõ mûfajok keverése és kifordítása, Köves Gyuri különbözõ idejû perspektíváinak egymásra másolása, a gyermek nézõpontjának és nyelvhasználatának feszültsége, szituáció és nyelvhasználat különválása olyan módon tudósítanak a táborok valóságáról, amely mód csakis az irodalmi fikció közegében lehetséges. Csakis ezen a módon, a nem-valós, a kitalált, az elképzelt módján nyerhetünk tapasztalatot a hajdani valóságról, amely a maga közvetlen jelenlétében nemcsak a többiek, hanem e valóság egykori megélõje számára sem (volt) megragadható. A Sorstalanság és az egész írói életmû legfõbb tanulsága az lehet, hogy a múlt, a megélt valóság a közvetítés, a róla való beszéd révén szükségszerûen megváltozik, elveszíti elevenségét és egyediségét, másfelõl csakis a közvetítés, a róla való beszéd révén válik nemcsak mások, hanem az események végigélõje számára is megragadhatóvá. A dolgok, az élmények, tapasztalatok, emlékek önmagukban némák, megszólaltatásuk azonban nemcsak szóhoz juttatja, tehát megnyilvánítja, hanem újra el is fedi õket.
Szirák bemutatásában az életmû egésze e témákat variálja, változó, ám az elsõ könyvét másutt el nem érõ színvonalon. A két, talán legfontosabb késõbbi munkát kiemelve: A kudarc címû regény mûhelyvallomást, önéletrajzot, esszét, példázatot és önkommentárt vegyít, az érzéki tapasztalat nyelvbe másolásának lehetõségeit firtatja, s az egyedi, a saját halál eltörlésének botrányát teszi mérlegre. A Kaddis a meg nem született gyermekért az emlékezet szöveges közvetítettségét viszi színre az elbeszélõ nagylélegzetû, litániaszerû monológjában, s élet és írás paradoxonát testesíti meg: az írás oly módon mentesít az élet nyûge alól, hogy ugyanakkor ennek az életnek a mániákus megörökítését végzi. Feledteti és örökre elfeledhetetlenné teszi az életet. A kilencvenes évektõl Kertész Imre fõként reflexiós prózát tartalmazó köteteket jelentetett meg. A napló, naplóregény, esszé, interjú mûfajai a fikciós prózától jórészt eltérõ kihívást jelentenek. Erényük a mérlegelés türelme, az érvek kidolgozása, a fegyelmezett gondolatmenet volna, s a reflexió párbeszédszerûsége, ami fõként a beszédhelyzet megal-
kotásától, a beszéd szólamkészletének változékonyságától, tehát diszkurzív tényezõk kidolgozásától függ. Szirák meggyõzõen, aprólékos elemzések során bizonyítja, hogy a mûvész e területen nem nyújt fikciós mûveihez fogható teljesítményt. Kertész nemegyszer ideologikus elfogultsággal ítélkezik ideologikus elfogultságokról, publicisztikus hevülettel veti magát árnyalt elemzéseket és összehasonlításokat igénylõ, kényes témákba, elsõsorban saját, rögzített pozíciójának és a már fölismert igazságoknak újbóli megerõsítésében érdekelt, identitását nem, vagy csak korlátozottan szolgáltatja ki az eltérõ perspektívák módosító hatásának. A monográfia lezárásában azt olvassuk, hogy a múlt terhétõl való megszabadulást, az emlékezés munkájának bevégzését (ami messze nem a feledést jelenti!) az teszi lehetõvé, „hogy a saját történelmet kölcsönösen a másik történelmén át olvassuk”. Ennek lehetõségét Kertész életmûvében a regény, elsõsorban is a Sorstalanság hordozza. (Kalligram Könyvkiadó, Pozsony, 2003.) Simon Attila
A személyesség elso´´bbsége Csoóri Sándor írásmûvészete üdítõen korszerûtlen az ezredforduló magyar irodalmának kontextusában. A groteszk s fõként az irónia Csoóri mûveiben korántsem jelent olyan szövegszervezõ kohéziós erõt, mint ami a nyolcvanas évek derekától a kortárs magyar irodalmi kánont egyre markánsabban meghatározza – az õ írásai nem a szövegszerûség formai jegyeire történõ folytonos reflexión alapulnak, hanem a személyesség hitelén. Ha úgy tetszik, régimódi szerzõ Csoóri Sándor, a szó eredeti értelmében vett entellektüel, aki számára morális és mûvészeti kihívást jelent olyan univerzális szubjektumok nevében gondolkodni, mint nemzet, környezet vagy emberiség. Ezért sem érdemes eddigi pályaívét – eltérõen számos kortárs magyar írótól – kizárólag a szövegei alapján megrajzolni, s azért sem, mert a költõ közéleti szerepvállalásai integráns részét képezik életmûvének. Nem véletlen, hogy Görömbei András a következõ, szokatlan címet viselõ fejezettel kezdi kismonográfiáját: Ki Csoóri Sándor? „Költõ? Szociográfus?
Publicista? Esszéíró? Prózaíró? Filmíró? Politikus? Szerkesztõ? Közügyekben loholó önkéntes? – kérdezi könyve bevezetõjében a szerzõ, hogy aztán mindjárt sommás választ is adjon: – Mindegyik együtt. S ezáltal sokkal több is, mint ezek összege. Hivatásai kiegészítik egymást, összeadódnak.” Csoóri Sándor nem „irodalmi író” – legalábbis abban az értelemben nem, ahogyan a kifejezést Ady használta Kosztolányiról írt, elmarasztaló kritikájában. Görömbei András sem „irodalmi kritikus”: az õ irodalmi krédója ugyanúgy morális alapokon nyugszik s ugyanúgy közösségi vonatkozású, mint a Csoórié. Mindazonáltal a monográfia egyetlen fejezetében sem keveredik az ok és az okozat: Görömbei könyve nem a nemzeti elkötelezettség és a közösségi felelõsségérzet közvetlen demonstrációjaként olvastatja magát, hanem olyan világos szempontokat érvényesítõ elemzésként-bemutatásként, amely érzékletesen jeleníti meg a történetileg a mûvek ihletõjeként, esztétikailag pedig a
DISPUTA Lépcsõk
(Görömbei András: Csoóri Sándor)
49
DISPUTA Lépcsõk 50
mûalkotások olvasataként szublimálódó nemzeti felelõsségtudat megannyi megnyilvánulását. Csoóri költõi pályakezdését, majd a forradalom utáni újrakezdését úgy mutatja be a monográfusa, hogy a fél évszázaddal késõbbi elemzésekbe bevonja a korabeli méltatások és bírálatok gondolatmeneteit is, ami (annak ellenére, hogy többnyire kitûnõ kritikusok citátumait olvashatjuk) azt az „egészségtelen” légkört is jól szemlélteti, amely az ötvenes évek magyar irodalmát jellemezte. Csoóri lírájában már a kezdetektõl fogva nagy hangsúlyt kapott az önreflexió, s ennek révén idõrõl idõre megújulhatott a Petõfi, majd Ady bûvkörében kikristályosodott költõi eszménye is, amely a politikai körülményektõl soha nem volt képes függetleníteni magát. S amikor ez a megújulás sokáig váratott magára, az úgyszintén nem volt független a politikától. Közvetlenül a forradalom vérbefojtása után látott napvilágot az Ördögpille címû verseskötet, ami után a költõ életében hosszú alkotói válság következett. Új mûfajokat próbált ki, mindenekelõtt az esszét, aztán a filmforgatókönyvet és a szociográfiát – s mindhárom mûfajban maradandót alkotott. Görömbei nem teljesen jogosulatlanul használja önálló fogalomként a Csoóri-esszé kifejezést: kétségtelen, hogy a nyugatosok (mindenekelõtt Babits, Halász és Szerb) által oly magas szintre emelt mûfajt Csoóri Sándor nem egyszerûen saját alkatához idomította, de máig ható módon megújította. Monográfusa szerint esszéi révén Csoóri „költészetével egyenrangú értéket teremtett”. Az esszék és a versek Görömbei szerint egy tõrõl fakadnak, noha a hangvétel különbsége szembetûnõ. Kétségtelen, hogy a verseket kezdettõl fogva egyfajta kettõsség jellemzi: szókincsében a képi kifejezésmód szabad, esetenként a szürrealizmus felé tájékozódó használata, ugyanakkor a költõi formák, játékok visszafogott, puritán alkalmazása. Ezzel szemben az esszék szigorúbb logikai rendet követõ, érzékletes leírások, amelyek rendszerint olyan típusú kérdéseket járnak körbe (a paraszti kultúra megõrizhetõsége, a bartóki modell sorsa vagy éppen a modern vers lehetõségei), amelyek a korai versekben alig-alig jelennek meg. A tizedik este (1980) elõtti kötetek verseiben sokkal hangsúlyosabb a szerelem, a magány, a visszahúzódás élménye, mint a közösségi érdekeltségû tematizálás. Ami leginkább összeköti a különbözõ írásokat, az a személyesség hangsúlyozott megjelenítése. Az újabb magyar irodalomban
többnyire posztmodernként aposztrofált lírai személytelenség, az Én „szétszórása”, „elbizonytalanítása” teljeséggel idegen Csoóri Sándor írásmûvészetétõl. Még a szerelem- vagy magányélmények sem válnak a személytelenné növesztett, univerzális boldogság vagy éppen a válság kifejezõdéseivé a versekben – ezekben is inkább a személyes érintettség kap hangsúlyt. Ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy a szerelem érzésével ne töltené ki az egész világot: „Elengednélek – visszahívnálak – hangya-gyászmenet hömpölyög, elõle eltaszítanálak. Porból fölszedve vizet adnék, sebed kimosnám szavaimmal. Melléd feküdnék s a világot elsötétíteném a hajaddal.” (Elengednélek, visszahívnálak) A nyolcvanas évektõl egyre gyakoribb verstéma lesz a történelmi felelõsség, a számvetés, a jelenbe sûrûsödõ múlt. „A jelenben a múltat is hallgató érzékenység – írja Görömbei – gyakori Csoóri Sándor költészetében, képvilágában a távoli képzetek összekapcsolása az idõ dimenzióiban is gyakori. Egy-egy jelenség képeiben annak történelmét is megidézi. A lírai részvét is erõs vonása. Éppúgy, mint a hirtelen váltás, a hirtelen szembesítés. Ez a sûrû, a jelenben a történelem pusztulását, letûnését és a nyomorúság megmaradását érzékelõ versvilág tehát belsõ élménye Csoóri Sándor költészetének.” (121.) Talán ennél is hangsúlyosabban talál formát ez az élmény az esszékben, amelyekben egyre inkább az esztétikum, „erkölcs, egyetemesség” együttes szemlélése érvényesül. Ez jellemzi a rendszerváltozás egyfajta krónikájaként olvasható Nappali hold (1992) naplóesszéit is. Ismeretes, hogy ez a kötet alapjaiban rázta meg a magyar írótársadalmat, a politikai szempontból magukat liberálisnak tudó írók jelentõs része elhatárolódott Csoóritól. Miért is? Leginkább a következõ két mondat miatt: manapság – állítja Csoóri a kilencvenes évek elején – „fordított asszimilációs törekvések mutatkoznak az országban: a szabadelvû magyar zsidóság kívánja stílusban és gondolkodásmódjában »asszimilálni« a magyarságot. Ehhez olyan parlamenti dobbantót ácsoltatott magának, amilyet eddig még soha nem ácsolhatott.” Több mint száz esszében, tanulmányban, újságcikkben bélyegezték antiszemitának
Csoórit e mondatok miatt. Görömbei nem sok szót veszteget erre a „vitára”, nem kívánja „bebizonyítani”, hogy Csoóri nem antiszemita, fasisztoid stb. gondolkodó, hanem – imponáló módon – a színvonalához méltó kis terjedelemben tárgyalja „a magyar szellemi élet talán legnagyobb fantomháborúját”. A számos esetben demagóg vádaskodások ismertetése helyett bemutatja azt a politikai kontextust, amelytõl a Csoóri-ellenes „morális felháborodás” nem függetleníthetõ. Részletes beszámolót olvashatunk Csoóri közéleti szerepvállalásairól, amelyeket monográfusa ugyanolyan fontosnak ítél, mint a szövegeit. Nem mintha a két szféra elválasztható lenne egymástól: a kilencvenes években bekövetkezõ költõi hangnemváltás Görömbei András szerint szerves kapcsolatban áll a rendszerváltozás megannyi csalódást hozó tapasztalatával. Több versben is megjelenik a nemzeti amnézia jelensége, de talán sehol olyan nagy erõvel, mint A holttér hõse címû csonka szonett soraiban:
„Mennyi játék és mennyi förtelem! Itt toll-labda száll, amott borzas aknák. Roncs autók közt tangóznak a kurvák. Nekik a temetõ is táncterem.” Görömbei András pontos, szövegközeli elemzésekkel mutatja be, ahogyan az öregedés tapasztalata a versekben és az esszékben is egyre inkább a „nagyfokú társadalmi elégedetlenség érzésével” kapcsolódik össze. Idõrõl idõre leltárt készít Csoóri: a hiányok és a csalódások leltárát. A kötet végén rövid életrajzot és tájékoztató bibliográfiákat talál az olvasó, majd (a Tegnap és Ma sorozat szerkezeti hagyományának megfelelõen) egy kínosan gyenge képminõségû fénykép-összeállítást. Összefoglalóan elmondható, hogy Görömbei András Csoóri-monográfiája a szempontjait következetesen érvényesítõ, nagy erudícióval megírt, árnyalt és átfogó pályakép. Élvezetes olvasmány. (Kalligram Könyvkiadó, Pozsony, 2003.) Gulyás Gábor
A kontingencia színeváltozása, avagy a Bruckner-puzzle
Anton Bruckner negyedik szimfóniájának a koncerttermekbõl ma ismert zárt formája hosszú és fáradságos munka eredménye. Miként valamennyi szimfóniája esetében, itt is átdolgozások sora tanúskodik a zeneszerzõ önmagával és a zenei anyaggal folytatott küzdelmérõl. Az Esz-dúr szimfóniának 1874 és 1888 között négy változata keletkezett. A zeneszerzõ 1877-ben teljesen új scherzót írt (az ún. Vadász-scherzót), de hozzányúlt a három másik tételhez is. 1880-ban pedig gyakorlatilag új finálét komponált szimfóniájához. A hangversenytermi gyakorlatban ez a harmadik változat honosodott meg, tehát az elsõ három tétel 1878-ból, kiegészítve az 1880-as fináléval. (1936, Robert Haas kiadása óta ezt a variánst nevezik „Originalfassung”-nak.) 1888-ban aztán, amikor több szimfóniáját átigazította, zenekari szempontból „játszhatóbbá” téve õket, még egyszer változtatott a negyediken is.
Az Esz-dúr szimfóniát jóformán keletkezése óta meglehetõs biztonsággal szokás „kozmikussá tágított természet-romantikaként” értelmezni, de nevezték az „osztrák erdõ apoteózisának” is. Az elsõ partitúrán olvasható „romantikus” jelzõ magától Brucknertõl származik. Ismeretes továbbá egy „programszerû” vázlat, melyet a szerzõ mellékelt mûve elsõ tételéhez barátja, Deubler karnagy számára: „Középkori város – hajnali fények – a város tornyaiból reggeli ébresztõ hangjai szólnak – a városkapuk kinyílnak – büszke paripákon lovagok ugratnak ki rajtuk a szabadba – körülveszi õket az erdõ varázsa – erdõzsongás – madárének – így bontakozik ki a romantikus kép.” Nem lehetetlen, hogy Bruckner az „abszolút zene” olyasfajta értelmezési lehetõségét tartotta szem elõtt, mint Wagner, akit egyébként is a legmesszebbmenõkig tisztelt, azaz „mû” és elõadásának az ún. „zenei
DISPUTA Lépcsõk
(Anton Bruckner: Esz-dúr, „Romantikus” szimfónia, No. 4. Debreceni Filharmonikus Zenekar, vezényel: Kollár Imre Debrecen, Bartók Terem, 1999.)
51
DISPUTA Lépcsõk 52
poétikusra” alapozott hermeneutikáját. Az igen sokrétû és kiterjedt (nota bene magyarul teljesen hozzáférhetetlen) Brucknerkutatás egyik meghatározó ága azonban a zenei folyamat logikájára, elsõsorban is a motivikus-tematikus szerkesztés „dinamikájára” igyekszik alapozni e szimfóniák szemantikáját. Ebbõl az alapállásból pedig erõteljesen felértékelõdik az elõadás szerepe a mû narratív struktúráinak a megjelenítésében, illetve esetleges eltüntetésében. A Debreceni Filharmonikusok Kollár Imre vezényletével készített lemezén az „Originalfassung” hallható, ráadásként pedig a mû elsõ változatának scherzója. A felvételrõl összességében elmondható, hogy semmiben sem marad el a kereskedelmi forgalomba kerülõ, újabb keletû felvételek standardjától. Kiegyenlített, olykor egészen meleg tónusú hangzás, elfogadható pontosság, helyenként meglepõ érzékenység jellemzi, ami már önmagában is dicséretre méltó egy olyan zenekartól, amely a zenei késõromantika nagyzenekari kompozícióinak (Mahler, Bruckner, R. Strauss stb.) elõadói gyakorlatában számottevõ hagyományt nem mondhat magáénak. Egy tehetséges karmester zenekarát halljuk, aki mindazonáltal e zenei univerzumnak egyelõre inkább csak tetszetõs, semmint átlényegült és értõ tolmácsolásával képes szolgálni. A debreceniek felvételén mindenekelõtt a hosszan zengõ, visszhangos akusztikai tér feltûnõ, melynek kicsengése egyenletes széphangzást biztosít. Talán nem tévedés ennek a hangzás-eszménynek az eredetét Carl Schuricht és a Bécsi Filharmonikusok hatvanas években készült legendás Bruckner-felvételeire visszavezetni. Ezeket a felvételeket világosan uralja a külsõ hangzástér és a mû belsõ tértagolása közötti egység eszménye, az utóbbi árnyalatait az elõbbi segítségével kibontó interpretációs stratégia. A száraz és csillapított közegnél a visszhangos akusztikai közeg sokkalta szemléletesebben érzékelteti a távolság, a tér dimenzióját, s ez máris egyfajta értelmezési pályára állítja a negyedik szimfónia elõadását. Vajon itt csak véletlen egybeesésrõl van szó egy tervezett hanglemezfelvétel számításba vehetõ debreceni helyszíne és a bruckneri zenei nyelv egyik lényegi aspektusa között? Általánosabb szinten az a kérdés is felvethetõ – jóllehet kifejtése korántsem volna egyszerû –, hogy egy zenekar állandó hangversenytermének akusztikája milyen összefüggésben áll az együttes és karmestere hangzáseszményével, artikulációs képességével, zenei gondolkodásmódjával és ízlésével.
A felvételt kétségbevonhatatlanul a széphangzás uralja. Lényeges e tekintetben a zenei folyamat változásainak lassúsága. Kollár hosszú lélegzetû mozdulatokkal dolgozik, tempói már-már vontatottak. Amíg pl. az elsõ tétel idõtartama elõadásában 23‘04”, addig a szélsõségesen lassú tempóiról ismert legendás Bruckner-dirigens, Hans Knappertsbusch egy 1944-bõl származó felvételen ugyanezt a tételt jó öt perccel rövidebb idõ alatt vezényli. Elgondolkodtató, hogy a szimfónia elõadásának összideje Kollár esetében húsz perccel (!) hosszabb, mint a Robert Haas által javallott „mintegy hatvan perc”, mely utóbbi okkaljoggal tekinthetõ egy még a harmincas években is eleven, egészen Brucknerig visszavezethetõ elõadói hagyomány tömör összegzésének (s amit az általam ismert felvételek többsége be is tart). Kollár tempói leginkább Sergiu Celibidachénak a Müncheni Filharmonikusokkal készített kései felvételeit idézik, de anélkül, hogy képesek volnának a zenei forma konzisztenciájának hasonlóan erõteljes és meggyõzõ megjelenítésére. A különbözõ elõadásokban tapasztalt tempók puszta különbségének vagy hasonlóságának önmagában még nincs feltétlenül jelentõsége, hiszen a reális (absztrakt) idõben mért gyorsaság sokszor lassabbnak hat a zenei idõn belül, ill. fordítva. A tempóválasztás az egyes elõadások kontextusán belül nyeri el jelentõségét, hiszen lényegi összefüggésben áll a zenei textusnak az artikulációt, az agogikai eltéréseket meghatározó értelmezésmódjával. Wagner vezénylésrõl írott esszéje óta ez a karmesteri mesterség egyik alapvetõ tézise. Alfred Einstein, a kiváló német zenetudós írja egy helyütt, hogy Bruckner recepciója, pontosabban nagyságának megítélése szélsõséges különbségeket mutat, s e különbségek elsõsorban kulturális kontextusok mentén rajzolódnak ki. Ennek oka e zene erõteljes nyelvi kötõdése, illetve formatörténeti preferenciái. A bruckneri zene folyamatában mutatkozó „törések” ebbõl kifolyólag vagy e folyamatot széttördelõ „lyukaknak”, vagy „grandiózusan õszinte generálpauzáknak” (August Halm kifejezése) minõsülnek. Ez a voltaképpen nyers megkülönböztetés pedig különösebb nehézség nélkül alkalmazható a Bruckner-szimfóniák elõadásaira is. E mûvek nagy és mértékadó elõadói, mint Furtwängler, Knappertsbusch, Kabasta, Schuricht vagy Konwitschny sajátos módon voltak képesek eltüntetni a formán éktelenkedõ bemetszéseket: értelemmel telítették, a zenei folyamat szerves
Peters 10394-es jelzetû partitúrája 30-34. p.) A debreceniek elõadása jóformán semmit sem érzékít meg abból a széttördelt, recitativo-szerû zenei beszédbõl (34. p.), amely kilépni látszik az idõbõl, miközben épp ezáltal konstituálja a maga zenei idejét. E néhány ütemben az esendõ, halandó egzisztencia rebeg, azután hogy, ha csak néhány pillanatra is, s a láthatatlanságig vakító tisztasággal, de a transzcendencia közelébe jutott. E csendes fõhajtás oly emberi, hogy még a zene nyelvén is csak töredezetten és tétován lehet érzékeltetni (a partitúrabeli utasítások: „kifejezéssel”, „ritartando”, „crescendo” és „diminuendo”). Az artikuláció itt nagyfokú egyenetlenséget kíván, a recitativo-szerû énekbeszéd bizonyos „rútságát”: ehelyett e felvétel itt is kiegyenlítetten, szabályosan tagoltan hangzik (vagyis nem szólal meg). A második tételt, melynek alapmotívuma szintén az elsõ tétel kürt-szignáljából ered, az elsõnél jóval egységesebb meloszáramlás uralja. A tempóknak az elõadásra jellemzõ általános lassúsága itt jól megfér a tétel karakterével. A zenekar kiegyenlített, mégis differenciált és sokszínû hangzáskultúrája ebben a tételben kamatozik a leginkább. Sõt, a tétel végén (83. partitúraoldal) végre valódi parlandót is hallhatunk. Voltaképpen a scherzo és a finálé elõadására is érvényesnek találom a fenti kifogásokat (jóllehet az utolsó tétel tagolása a legkifinomultabb). Az a kontingencia, amely a bruckneri idióma jól meghatározott pontjain a zenei ábrázolásnak (az artikuláció, a megformálás elvét is megszabó) „tárgya”, a debreceni felvételen átlényegül, és általános formáló-elvként terül szét az elõadás egészére. Ez pedig a klasszikus paradoxonhoz vezet: nem hallunk semmit, holott jól hallunk mindent, ami ott van. Az elõadás legtöbbször megreked a széphangzás tartományában, a közremûködõk megelégszenek a kisimított és elegyengetett, ám e sorok írójában többnyire a véletlenszerûség benyomását keltõ artikulációval, a hangzás-felületek puszta egymás mellé helyezésével. A Brucknerpuzzle ez, amelyet ezúttal Debrecenben raktak ki. Csobó Péter
DISPUTA Lépcsõk
részévé tették õket. Irányításuk alatt e nyelv töredezettsége levetkezte a másoknál oly gyakori szentimentális, patetikus és szenvelgõ dadogást, és szerves folyamattá (ahogy Furtwängler fogalmazott: „õszinte vallomássá”) változott. Kollár interpretációja a legtöbb esetben „lyukakat” hagy, de nem a hangzó történés hiányának értelmében, hanem azáltal, hogy az egymás mellett álló nagy hangzás-felületeket és az õket hordozó zenei történéseket nem olvassa egymásra. Ennek következtében a zenei folyamat nem karakterek, motívumok ütköztetésének, szembeállításának vagy felszabadítóan ható egyesítésének lesz a terepe, hanem puszta felsorolásuknak. Jó példa erre az elsõ tétel kidolgozási szakaszának az a része, ahol a kezdõ kürtszignál és a jellegzetes „Bruckner-ritmusú” (2:3) második téma oly megindítóan egyesül. A felvétel gyönyörûen hangzik itt, a fafúvók jóvoltából éterien, kamarisztikusan és gyengéden. Az egész szakasz megjelenése mégis véletlenszerûen hat. Nincs kontextusa, felbukkan, szép, élvezzük is, csupán nem tudjuk, mire is való, hová illeszkedik mindez. Az elõadás által közvetített zenei szöveg nem értelmezi önmagát. De létezik a bruckneri nyelv „helyes” beszélésének egy másik feltétele is, ami a zenei folyamat mikrologikus szintjén ragadható meg. Nem a formai részek tagolásában, hanem a zenei idõ konstitúciójában. Adorno igen jó érzékkel nevezi a „rubatót – az idõ ellopását” a zenei interpretáció kulcsának. Ez elválaszthatatlan a zene nyelvszerûségétõl – és, tehetjük hozzá, az arra épülõ beszédkészségtõl, a parlandótól. Ugyanis csak ez utóbbi által képes egy elõadás narratív erõt kölcsönözni az absztrakt zenei struktúráknak. Kollár elõadásából hiányzik a beszédkészség. A hangzás nagyfokú kiegyensúlyozottsága és szépsége steril hatást keltõ precizitássá változik. Egy példa: az elsõ tételt kezdõ kürt-motívum a kidolgozási szakasz végére háromszor felhangzó korállá csúcsosodik, amit a tétel második témacsoportjából vett motívum rezignált parafrázisai követnek, egyre lassabban, halkabban és lemondóbban, egyre megbékéltebben – mígnem az egész szakasz szinte a megszólalás határára esik vissza, f-mollba, közvetlenül a repríz, a visszatérés elõtt. (Az Edition
53
Számvetés
DISPUTA Lépcsõk
(Tamus István évfordulós kiállítása a Mû-Terem Galériában)
54
Tamus István, a kortárs debreceni képzõmûvészet egyik meghatározó (alkotó és nevelõ) személyisége, ötvenedik születésnapja alkalmából összegzést készített. Sorra vette alkotásait, a korai olajfestményektõl a linómetszeteken át az akverellekig, s az ezekbõl készített válogatást nemcsak a MûTerem Galéria falain állította ki, hanem egy önálló kötet lapjain is közönsége elé tárta. A Tamus 2003 címû könyvben (mely nem került kereskedelmi forgalomba, pusztán a kiállítás megnyitójára készült) ott látható az édesapa egykori bizonyítványának másolata, a grafikus gyermekkori fényképe, családi felvételek, s persze a mûvészi alkotások. Ez az eddigi életét átfogó, sokoldalú bemutatkozás szenvedélyes és önigazoló gesztusnak tûnik, a nyomtalan elmúlás gondolatával való heroikus hadakozásnak, mely gyakran a mûvészi kifejezés legfõbb hajtóereje. Egy efféle „emlékezõ” kiállításon nehéz méricskélni, nehéz kicentizni a mûvészi teljesítményt. Hiszen maguknak a képeknek a kiválasztása talán egy másféle, belsõ mércének engedelmeskedik, amely az életút egységére, az abból kiemelt részletek intenzitására figyel, és kevésbé az egyes alkotásokban összefogott teljességre. A kritikusi ítélet ilyenkor szükségszerûen félresiklik, és talán szükségszerûen hibázza el a mûvészi számvetésbõl fakadó intenciókat. Jóllehet Tamus összegzése remekül sikerült. A kiválasztott alkotások olyan sorrendben kerültek egymás mellé a falra, az egyes képek által megjelenített hangulatok olyan ritmusban váltakoznak, hogy már maga az elrendezés is az alkotói feltárulkozás szenvedélyességének megfelelõ befogadói magatartást hív elõ. A szemlélõt magával sodorja a különféle atmoszférájú világokból való lépdelés: a krisztusi kereszttõl a fénytõl átjárt tájrészletig és vissza, az akvarell elmosódó, színes foltjaitól a linómetszetek éles kontúrjaiig. A kiállítás izgalma e távlatok bejárásából adódik, a különféle technikák és a különféle tematikák egymásnak feszülésébõl, az ütközések által megrajzolt játéktérbõl. A kiállítótér középpontjába három nagyméretû linómetszet került, mindhárom keresztény témájú. Ezek az alkotások megszer-
kesztettségükkel és kidolgozottságukkal is kiemelkednek a többi közül. Az Apostolok és a Vámospércsi Golgota alulról építkezõ képek, amelyek a lenti sûrû, sötét szövedékbõl (a kép alsó felébõl indulva) jutnak el, lassacskán felszakítva és szétvetve a fekete hálót, valamiféle megtisztulás, a színtiszta fehérség felé, mindvégig fenntartva a fehérnek és a feketének az árnyalatok nélküli dichotómiájából fakadó, kegyetlen intenzitását; míg a harmadik metszet, a Levétel a Keresztrõl bonyolultabb szerkezetet követ. A harmadik metszeten barnásabb árnyalatú a papír is – itt nincs esély a megtisztuláshoz való eljutásra. Bár meglehet, az árnyalatnyi eltérés mögött nem kell kifejezett szerzõi szándékot tételeznünk. Meglehet, ez afféle „félreértés” csak, technikai elégtelenség, elcsúszás, amelyrõl az ifjú Lukács egyik barátja, a fiatalon elhunyt bölcselõ Popper Leó mint a mûvészet rejtett mozgatórugójáról beszélt – mind az alkotás, mind a befogadás folyamatára vonatkozóan. Ez az árnyalatnyi „véletlen” most hangsúlyt kap, jelentésessé válik. A fekete vonalháló ezen a képen nem foszlik szét, hanem közrefogja, mintegy fogva tartja körös-körül az üresen, tisztán hagyott papírrészt. Ráadásul a fehérség sem fehér! Csupán egy tört árnyalat, csupán útban levés a tisztaság felé. A tematikában is jelentkezik ez a törtség: megtörtek az alakok, amelyek Krisztust a keresztrõl leemelik, és összetört, szétzilált maga a test is. Krisztus teste a szemünk láttára alakul át: olyan halmazszerû testképpé változik, amely apró pontokból szervezõdik (a pontozásos technikát más képein is elõszeretettel alkalmazza Tamus) – egyfelõl szivacsosságot idéz: azonnali és visszavonhatatlan bomlást, másfelõl lepelszerûséget: könnyû semmivé foszlást. A három keresztény tematikájú kép nem követi a realista ábrázolás igényét, ahogyan azt például az Apáink a Donnál címû sorozat, vagy a csak egyetlen témára, alakra koncentráló ceruzarajzok teszik. A kusza, odavetett vonalakból apró töredékek, befejezetlenül vagy értelmetlenül ott álló formák rajzolódnak ki, gazdagítva, s más értelmezések felé terelve az elsõdlegesen felkínálkozó narratívát. A grafikus nyelv nem irányított gesztus ezeken a képeken,
rá azokra az eszközökre, amelyek által eljut az alkotói szabadság eme végleteihez. De ilyen például az a rézkarc-aquatinto kép is, amely ars poeticának is tekinthetõ (Leiden). A háttérben egy város épületei sorjáznak, lineárisan kiterítve, nem követve a térbeliség szabályszerûségét. Az elõtérben, a kép baloldalán a mûvész látható, mellette a földön, szanaszét, mûalkotások hevernek, arcképek, portrék. Egyedül a mûvész teste, végtagjainak gömbölydedszerûsége idézi a térbeliség illúzióját. A kétféle perspektíva érvényesítése a mûben talán a világ megkettõzõdésérõl árulkodik: meghasadtságról. Mintha az a „külsõség”, amelyet a mûvész ábrázolni hivatott, halott volna: semmi
DISPUTA Lépcsõk
nem egy elõre meghatározott jelentés felé tör, hanem az önkéntelenség felé, a spontaneitás felmutatásához, amely deformálja a látható világban megtapasztalt rendet – ha nem is fordítja át a teljes absztrakcióba. Nem kifejezett formák tûnnek a szemünk elé, hanem vonalhálók, gubancok, idõnként az értelmezhetetlenségig fokozva. A kuszaság elve kerül szembe a koherenciával. És a kuszaság kaotikus ereje a bensõség erejének bizonyul: egyfajta szuggesztív mértéknek, egyfajta legsajátabb, bensõ törvényszerûségnek. A tárlat alkotásai között azonban igen kevés akad, amely ezt fel tudja mutatni – a mûvész leginkább a linómetszet technikájában talál
55
DISPUTA Lépcsõk 56
több, csak egy vászonra kifeszített illúzió. S nem volna összeegyeztethetõ ama „belsõ” megéltséggel, amely a hús-vér ember létét adja. A mûvésznek pedig mintha éppen abban állna a feladata, hogy kicsikarja önmagából azt az átlelkesítõ erõt, amely lehetõvé teszi, hogy ténylegesen eljuthasson (csak) szemlélt világához. Tamus ceruzarajzai vázlatosak, többnyire csak egyetlen történetet, egyetlen jellemet, szenvedélyt, kedélyállapotot mesélnek el, már-már didaktikus vehemenciával. Lapok a vázlatfüzetbõl, aktok, oroszlánok. Egy fejkendõs, tolókocsis öregasszony – a magány zuhatagában (Magány), amint szemét törölgeti. Erre az asszonyra a megrajzolt vonalak valóban zuhognak szinte: elnyomják, aszottá töpörítik. S mindezt olyan felerõsített stilizáltsággal teszik, hogy a kép autentikus volta sérül általa: a mondanivaló álságosnak bizonyul, „túlbeszéltnek”. A ceruzarajzokon Tamus vagy túl keveset akar és megreked a vázlatszerûségben, vagy túl sokat markol. Izgalmasabbak viszont a litográfiák, amelyeket a grafikus Gulyás Imre: Apáink a Donnál címû eposzához készített illusztrációként. Ezek a képek a narratív mûvészet törekvéseit követik. A töredékek, különféle jelenetek egymás mellé illesztésével az alkotó minden bizonnyal egy idõbeli egység megjelenítését célozza, bár nem feltétlenül a lineáris idõbeliség törvényszerûségeinek engedelmeskedve, hanem az asszociáció szabadságára is hagyatkozva. Az egyik képen Petõfi arcképét látjuk a Nemzeti dal kéziratára „montírozva”, mellette arctalan embertömeget; a másikon, harmadikon otthon maradt gyermekeket, magányos nõket, elesett katonákat, egy fogolytábor megalázó és tragikus pillanatait... De éppen a gondolattársításnak ezt a sztereotipikus rendszerét kifogásolva ébredhet hiányérzetünk, mert nem mond (avagy ábrázol) többet Tamus a történelemnek errõl az idõszakáról, mint amit egyébként is tudunk már. Ezért sem válhat esztétikai élményünk megrázóvá: nincsenek olyan apró részletek, momentumok, melyek a meglévõ tudáshoz új, váratlan aspektusokat és felismeréseket nyújtanának. Tamus István mestere a grafikusi technikáknak. A festményein megnyilatkozó kompozicionáltság, az egymásba mosódó színek – elsõsorban ösztönösségre hagyatkozó – alkalmazása, vagy az ecsetvonások irányzottsága azonban már nem ugyanerre a jártasságra utal. Bár az akvarellek jól megválasztott színei a tájképeknek intenzív atmoszferikus kifejezõerõt köl-
csönöznek, mégsem párosulnak az impulzusok rendezõ irányításával, a kompozíció feletti uralommal. Kicsit elnagyoltnak, odavetettnek érezhetjük a színfoltokat: a spontaneitás expresszivitása kevésnek bizonyul akkor, amikor a kép-alakzat egésze, ritmizáltsága túlságosan leredukált és végiggondolatlan, a tér-idõbeli viszony pedig (többnyire) tisztázatlan marad. Az olajfestmények, melyekbõl csak néhányat láthatunk a tárlaton, nehéz kézzel festettek. Az ecsetvonások gyakran kierõszakoltak, görcsösek, mint például az egyik korai képen (Csendélet – 1974-bõl), s ettõl a megjelenített tárgyak nem képesek egésszé rendezõdni: széthullanak, puszta festékcsíkokká töredeznek. Az olaj vastag, kifejezett festékrétegei nem tudnak olyan erõs érzelmi intenzitást kiváltani, mint például az akvarellek áttetszõbb, összefolyó színei – a kompozíció egészének hiányt ébresztõ kidolgozottsága ellenére is. És nem tudják azt a kontextuális sokrétûséget beteljesíteni, mint a linómetszetek egymásból továbbfejlõ, gazdag olvasatai. Esztétikai tapasztalatainkat utóbbiak élõvé, maradandóvá teszik. Széplaky Gerda
A halál panoptikuma Ez év nyarán jelent meg a debreceni bölcseleti lap legújabb száma. Mintegy évfordulót is jelez a mostani idõpont, hiszen négy éve, júniusban indult útjára az ország egyik legszínvonalasabb folyóirataként számon tartott Vulgo. A lap elsõ, mára már nagy hírnévnek örvendõ Sade-száma óta folyamatosan jelen van a magyar filozófiai közéletben – igényes tipográfiai megjelenésével, és ami fontosabb: izgalmas és hiánypótló szövegekkel. A Vulgót egyszerûen már kézbe venni is jó: külseje, formátuma és a mûvészi színvonalú illusztrációk is jelzik, hogy a lap nem csupán egy akar lenni a számos honi filozófiai orgánum között. A mostani szám Maurice Blanchot Halálom pillanata címû, megrázóan tiszta és tömör eszszéjével indul, majd át- és átjárva a halál gondolatának panoptikus mozdulatlanságát, végül ugyanoda, Blanchot halálához tér vissza. Ám míg az elsõ írás a szerzõ halálának idejére vonatkozik, vagyis arra a pillanatra, amelyet egy ember saját elmúlásának dátumaként jelölhet meg, addig a záró nekrológ elhelyezi ezt az eseményt a térben, rögzíti a helyét, materializálja, és ezáltal kivonja a pillanatot saját idejébõl, elhelyezve azt ama másik idõben, a történelemben. Többszörös elmozdulás tapasztalható tehát az elsõ szöveghez képest. Ezek az eltérések mind egy irányba, nevezetesen a képiség problematikája felé törekednek. A test képe mint emberkép, Árnykép és fénykép, Az arc olvasása – ilyen és ehhez hasonló címekkel találkozhatunk a mostani szám tematikus részében. A címek mögött megbúvó szövegek pedig rendre egy olyan vizuális horizont leírására törekednek, amely alkalmas lehet a halál és ezzel összefüggésben természetesen az élet adekvát felmutatására. Az elsõ szöveg Hans Belting A test képe mint emberkép címû írása, melyben a szerzõ egy történeti elemzés keretében szeretné felvázolni azokat a körülményeket, lehetõségeket és fõbb irányvonalakat, amelyek a mûvészetben mint a halál tematikus megragadására való erõteljes törekvések voltak jelen. Michael Glasmeiertõl egy érdekes kultúrtörténeti írást olvashatunk (Tündérek indiciumként), amelyben a fantomok fényképezésének, fényképezhetõségének egykoron oly nagy jelentõségû kérdései kerülnek izgalmas kontextusba. Sir Arthur Conan Doyle és Harry Houdini, a már életében legendává vált szabadulómûvész és illuzionista példáján keresztül mutatja meg, hogy a világ nem mindig azonos azzal a képpel, amelyet oly nagy gonddal vizsgálgatunk. Kocziszky Éva Az arc
olvasásában a képiség és általában az észlelés interszubjektiv, interaktív és kommunikatív jellegét hangsúlyozza, valamint felteszi azt a kérdést, hogy az arc és a vizuális kommunikáció különbözõ formái milyen változásokon, átalakuláson mentek, mennek keresztül a jelenkori, vizuális kultúra befolyásának növekedése következtében. Simon Critchley, a Lévinas-tanulmányai révén ismertté vált gondolkodó most szintén kedvenc bölcselõjét helyezi vizsgálódásai középpontjába a Lévinas keze Blanchot tüzében címû írásban. Az említett szövegeken kívül itt található még Georg Lichtenberg Töredékek a farkakról, Iris Därmann Arcokat szemügyre venni, valamint Kukla Krisztián Árnykép és fénykép címû írása, amely a képiség antropológiai dimenziójának bemutatását kísérli meg, egy Belting által inspirált gondolat alapján. A Vulgata címû rovat a kezdetektõl fontos szerepet tölt be a folyóirat arculatának meghatározásában. Az itt található szövegek túlnyomórészt a klasszikus filozófiai hagyománynyal való kapcsolatot reprezentálják – persze egy igen érdekes és néha egészen meglepõ módon kialakított szerkesztési elv mentén. Jelen esetben Irenaeusnak, a második századi teológusnak a gnoszticizmus cáfolatául íródott mûvébõl olvashatunk egy részletet. A mû (amely Az eretnekségek ellen címet viseli) harmadik könyvének teljes fordítását közli a Vulgo – részletekben, melynek elsõ darabja az elõzõ, második, befejezõ része a mostani számban található. A kritikákra mindig nagy gondot fordított a lap, most sincs ez másképp. A mostani szám majdnem negyedét kitevõ írások némely, a közelmúltban megjelent filozófiai szövegre referálnak, ezzel a legkülönfélébb filozófiai hagyományokat idézve meg. A kommunikációelmélettõl (Nemes László: Kommunikációtechnológia és filozófia) Hamvas Béla recepciójáig (Novák Zoltán: Hamvas a fõsodorban) sokféle filozófiai irányzat bemutatása kap lehetõséget. Végszóként pedig a már említett Derrida-szöveg funkcionál, mintegy keretbe foglalva a lapot, egységes egészet formálva belõle. Blanchot halála rátelepedik tehát a szövegekre, ám ez egyáltalán nem válik kárára a textusoknak. A halál és a képiség köré szervezõdõ írások ezáltal nyerik el újbóli aktualitásukat és válnak közvetlenül felénk forduló arcokká, melyekrõl azt olvashatunk le, amit csak akarunk. Vagy amit tudunk. Módos Ádám
DISPUTA Lépcsõk
(A Vulgo nyári számáról)
57
Érzékeny olvasók
DISPUTA Lépcsõk
(Az Alföld szeptemberi számáról)
58
Az Alföld rafinált szövegválogatói a folyóirat szeptemberi kiadványában publikált „szövegsor” poétikai és retorikai alakításával, „hangolásával” olyan kérdések alapos végiggondolására késztetik olvasóikat, amelyek nemcsak a kortárs irodalomértés tágabb horizontjára vonatkoznak, hanem az olvasási kultúránk legszemélyesebb regisztereit is mélyen érintik. A kortárs irodalmi beszédrend folyamatos (apró, ám érzékeny mozzanatokban érzékelhetõ) újraszituálásának egyik módja a hagyományszemléletben, az irodalomtörténet-írásban és általában az olvasási kultúrában rögzült recepciós beállítódások, kérdezési érdekeltségek, értelmezõi toposzok reflexiója. A Tanulmány és a Szemle rovat írásai három, egymástól poétikai karakterben, nyelvszemléletben, továbbá a mûvészi ön- és létértelmezésben markánsan különbözõ lírai beszédmód újraértelmezéséhez és ezáltal a költészettörténeti képletek, recepciós kérdésirányok módosításához igyekeznek meggyõzõ érveket szolgáltatni. Balázs Imre József „Az avantgárd kommunikáció változatai Reiter Róbert költészetében” címû tanulmányában a magyar avantgárd líra Kassák Lajos által is elismert, sõt favorizált alkotójának pályáját és lírai beszédalakzatait mutatja be. Balázs Imre József munkáját azért tartom figyelemre méltó dolgozatnak, mert amellett, hogy olvasási retorikát kínál az erdélyi avantgárd költõ verseihez, a történeti avantgárd líraparadigmájának árnyaltabb megközelítését lehetõvé tevõ (értelmezõ) nyelv alakításához is tevõlegesen hozzájárul. Korábban az irodalmi kánon(ok) centrumában számon tartott, hatását tekintve mára elhalkuló vagy épp‘ „recepciós csöndbe burkolódzó” lírai életmûvek újraolvasására bíztatnak a Juhász Ferenc és Pilinszky János költészetére fókuszáló írások. A kollektív irodalmi emlékezet stimulálására a szépirodalmi rovatban közölt Juhász Ferencvers (Az arany rózsfénye) mellett Bodnár György Pillanatfelvétel címû tanulmánya szolgál. Az irodalomelméletileg rendkívül eklektikus írás Juhász Ferenc ’90-es években született verseit (köteteit) interpretálva hívja föl a figyelmet e lírai beszédmód jelenlétére és poétikai legitimálhatóságára.
Szávai Dorottya A hazatérés esélyei címû tanulmánya a tékozló fiú példázatát olvasó Pilinszky-verseket az evangéliumi parabolát folyton új alakzatban interpretáló Kafka-prózával hozza összefüggésbe. Pilinszky mûveit Kafka elbeszélései és a parabola poétikája felõl kontextualizálja, majd (még egy finom csavar az interpretáció menetében) „az evangéliumi példázatot olvasó Kafkát értelmezõ Pilinszky-mûvet” vizsgálja. Lõrincz Csongor Kérügma és nyelvfeledettség címû értekezése Tolcsvay Nagy Gábor Pilinszky János költészetét tárgyaló monográfiáját bírálja. A recenzens azt állítja, hogy Tolcsvay Nagy Gábor Pilinszkyolvasása annak ellenére foglya marad az esztétikai ideológiának, hogy gazdag poétikai szempontrendszerrel közelít a lírai alkotásokhoz. Lõrincz Csongor szerint „a szöveg nyelvhasználatának interpretációs összefüggéseire kell irányítani a figyelmet, a mondottság hogyanjára, a retorikai-textuális-modális összefüggésekre, amelyek feltárásával a monográfia bizony jócskán adós maradt.”(95.) A folyóirat legerõteljesebb írásának beszélõje ezek után a kultikus tisztelettel övezett Pilinszky-versek (Négysoros, Apokrif) interpretációjával demonstrálja recepciós kérdésirányai hatékonyságát. Az Alföldben megjelent recenziók, tanulmányok, epikai és lírai alkotások elsõsorban úgy formálják, befolyásolják a kortárs irodalmi beszédrendet és a hazai olvasáskultúrát, hogy kérdéseket fogalmaznak meg, reflexióra késztetnek és provokálnak. Segítenek olvasni tanulni. Szelíden és szerényen mozdítják el a kurrens irodalmi diskurzusok hangsúlyait, módosítják kérdésirányait, majd észrevétlenül nyitnak új horizontokat. Az affirmáció beszédmódjának lappangó jelenlétére és ezzel együtt a kánonformálás erõteljesebb, határozottabb vágyára talán csak Zudor János lírájának közvetítésekor találhatunk példát. Bogdán László, Demény Péter, Gerevich András, Karácsonyi Zsolt, Poós Zoltán és Juhász Ferenc versei között Zudor János alkotásait kiemelt helyen és nagyobb terjedelemben olvashatjuk a folyóiratban. Õ egyike azoknak a lírikusoknak, akiknek költészetét hosszú idõ óta megkülönböztetett figyelemmel és érzékenységgel „gondozza” a szerkesztõség. Szakály Árpád
A városi rokon látogatása Ez a nyár is elhozta azt a 15. éve élõ és viruló tíznapos összmûvészeti fesztivált, amelyet a magamfajta kultúrhedonisták már nagy rutinnal vesznek fel a naptárukba, kalkulálva az aratás idejével, a lehetséges támogatók számával, az általuk megajánlott összegek nagyságával, valamint a bolygók kedvezõ együttállásával is, biztos, ami biztos alapon. Már-már úgy tûnt, ezúttal kis hiba csúszott a számításba: a független változók közül a szponzorok száma és a pénz mennyisége is igen kedvezõtlenül látszott alakulni. Végül összejött a pénz – többek között Debrecen város önkormányzatának hétmillió forintos támogatásával együtt. Ez az összeg volt hivatott finanszírozni azt a programsorozatot, amellyel Debrecen mint a fesztivál idei díszvendége mutatkozott be. A bemutatkozás helyszíne két település volt a fesztiválnak most már évek óta helyet adó hat közül: Öcs és Pula. Pula, a Völgy kapuja, a település, amelyet nem lehet kikerülni, akármelyik irányból – Veszprém vagy Tapolca felõl – közelíti meg a Völgyvendég a fesztivál helyszíneit. Ami elõnye, egyben hátránya is: átjáróház. Öcs, valaha afféle „útvége-település”, ma (éppen a fesztiválnak köszönhetõen) továbbvezetõ útjával büszkélkedõ, harmadfélszáz lelkes gyönyörû falvacska – mit tesz Isten? – három templommal. Debrecen bemutatkozása érezhetõen (és érthetõ módon) inkább Öcsre koncentrálódott. Hiszen Pulát elsõsorban a Bárka Színház „lakta be” programjaival; az általuk kínált programsorozatban inkább csak az Öcsön már elõadott debreceni programok ismétlései ütötték fel itt-ott a fejüket. Öcs viszont amilyen kicsiny falu, annyira sok lehetõséget kínál különféle mûvészeti programok szervezésére. Ott vannak mindjárt a három felekezet – a református, az evangélikus és a katolikus – templomai; aztán a közösségi ház nagyterme, kicsiny emeleti galériája és udvara; továbbá iskolaudvar, dombtetõ, focipálya, csodás, természetes akusztikájú, szabadtéri színpaddá alakított kõfejtõ a falu határában, s még lehetne sorolni; határt csupán kinek-kinek a fantáziája szab. És épp itt látom a fõ problémát. Tagadhatatlan ugyanis, hogy sok remek program-
mal jelent meg Debrecen a fesztiválon. Azt is botorság volna tagadni, hogy sokféle mûvészeti ágnak nyílt lehetõsége a megmutatkozásra. Mégis hiányoltam azt a leleményességet a programok összeállításában, amely lehetõvé tette volna, hogy Debrecen jelenléte átütõvé váljék ebben a közegben. Hogy képes legyen megmutatni magából azt, amitõl egyedi, amitõl városként egy sajátos közösséggé szervezõdik, egy bizonyos tradíció gyújtópontjaként éli a maga mindennapjait. Ennek a fesztiválnak egyik, általam nagyra tartott erénye ugyanis éppen az, hogy a Völgyet megszálló több tízezer embert – persze kit milyen mértékben, de – sikerül erre a néhány napra a saját lakóközösségébe beengedni, sõt, a közösség tagjává tenni. Ezzel a mentalitással lépett remekül kölcsönhatásba például a már emlegetett Bárka Színház Pulán, vagy az idén egy másik községet, Monostorapátit belakó Krétakör Színház, elérve, hogy az általuk szervezett programok egyfajta következetes koncepciót követve teljes egészében áthassák az adott település fesztiváli hangulatát, és egyúttal bepillantást engedjenek abba a közegbe, amelyet a két színház folyamatosan megteremt mûködése során – fesztiválidõben és azon túl is. Akadt tehát példa erre is. Öcs esetében a helyszín önmagában mindenképpen alkalmas lett volna egy ilyen típusú jelenlétre. Más kérdés persze, hogy mennyire korlátozta a fantázia szárnyalását a „társbérlet”, a Fonó, programjaival. Nem tartom kizártnak, hogy a Fonó szervezõi által megjelölt, a mûsorok típusára vonatkozó kívánalmak is gátat szabtak a debreceni koncepció kialakításának. További nehézséget jelenthetett a debreceni szervezõknek, hogy a résztvevõk nagy részének a Völgytõl távol sikerült csak szállást adni, tehát a fesztivál mindennapjaiban kevéssé tudtak megmerítkezni. Egykét kivétel azonban így is akadt. Mi sem bizonyítja jobban a Völgylátogatók közösségi eseményekre való kiéhezettséget, mint az, hogy milyen népszerû programmá avanzsált a Dunkel Norbert által tartott orgonakoncertek és zeneterápiás foglalkozások sorozata, ahol elõadó és közönség között lehetõség nyílt az interakcióra. Ugyanígy a hely szelleméhez kitûnõen illeszkedõ
DISPUTA Lépcsõk
(Debrecen a Mûvészetek Völgyében)
59
DISPUTA Lépcsõk
programmá vált a KLTE Szabadegyetem, melynek keretében Debrecennel kapcsolatos témákról hangzottak el elõadások, az érdeklõdõk tetszésétõl kísérve, akik dacolva a hõséggel, visszatérõ vendégei voltak a sorozatnak. Csak a nézõk dicséretes elszántságát érzékeltetendõ álljon itt néhány elõadáscím: „Protestáló hit és küldetéses vétó” – Debrecen szellemi kétarcúságának tükrözõdése Csokonai Vitéz Mihálytól Jókai Mórig; A régi magyar irodalom és Debrecen; A modern magyar irodalom és Debrecen; stb. Ezen a két programon kívül talán még a népzene-néptánc alkalmak jelentettek valamiféle markánsan és következetesen végigvitt programsorozatot. Végül szót kell ejteni a debreceni program néhány olyan elemérõl, amelyet nem ment sem az anyagi, sem a más szervezésû programok miatt fennálló korlát. Az egyik ilyen sikerületlen momentum meglepõ módon a kézmûvesvásár volt. Nem tudom mire vélni a dolgot, hiszen ilyen vásárok szervezésében komoly hagyományai vannak Debrecennek; ennek szinte rutinból kellett volna mennie. Pár nap után úgy tûnt, hogy szép csendesen ki is múlik ez a programpont, amiért igazán kár. Fõleg, hogy a várost népszerûsíteni hivatott stand, a Debrecenrõl szóló különféle szóró-
60
anyagokkal – programfüzetekkel és turistacsalogató prospektusokkal – szintén itt kapott helyet, s fulladt ennek következtében érdektelenségbe. Én nem tudom, hogy egy, a szervezésre specializálódott ördög mesterkedése volt-e, hogy hasonló sorsra jutott a másik olyan program is, aminek pedig eminens szerepe lehetett volna abban, hogy Debrecen városa reprezentatív módon jelenjék meg. Jelesül a Debrecent mint fesztiválvárost bemutató fotókiállításról (?) van szó, amely a közösségi ház – egyébiránt bájos, csevegõs-kávézós saroknak például tökéletesen alkalmas – csöppnyi emeleti galériájába lett eldugva. Összességében elmondható tehát Debrecen Mûvészetek Völgyében való részvételérõl, hogy az önmagukban egyébként jobbára kitûnõ programok összeállítását áthatotta egyfajta felületesség, hogy ne mondjam: koncepciótlanság. Pedig nem kellett volna sok hozzá – csupán egy aprócska ötlet; tudom is én, talán csak egy nagy, nyitóesti monstre slambucfõzés az öcsi iskolaudvaron, hogy emberek talákozzanak emberekkel, és ne egy város akarja megmutatni, hogy milyen kunsztokra képes. Szabó Beáta
Hely és idõ viszonya Borbély Szilárd Berlin | Hamlet címû kötetében
E–O–A–E
Borbély Szilárd erkölcsös költõ. Félve írom e sorokat, mert bizony lejáratott szó lett az erkölcs, bár a lejáratottságról soha nem a szó tehet. Bátorkodom hát remélni, kiderül, miért alaptalan mégis a félelmem, s az is, milyen „értelemben” használom a kifejezést (hommage à Wittgenstein), s talán van remény arra is, hogy az erkölcs szavunk „esztétikai” vonatkozásban visszakerülhet az értelmezések nagy körforgásába. Ottlik írja kevés számú kritikáinak egyikében, hogy õ az erkölcsöt „természetesen az önmagunkhoz való hûség s a kifejezés tisztasága” értelmében használja. Bevallom, irigylem Ottliktól ezt a „természetesen”-t. Jómagamnak immár egy bekezdést kell kerekítenem ahhoz, hogy elmondhassam, amit már régóta gondolok Borbély Szilárd költõi teljesítményérõl: az önmagához való hûség és a kifejezés tisztasága értelmében erkölcsös. Ez azt jelenti, hogy annak a minden mással összetéveszthetetlen elemi késztetésnek próbál megfelelni, amelyet Walter Benjamin, az új kötet egyik meghatározó inspirátora írói aktivitásnak nevez. Egy költõ számára az írói aktivitás turbulens, teremtõ közegében adódik a lehetõség, hogy megformálja önmagát, ami egyet jelent azzal, hogy végtelenített kísérletsorozatban teremt újra megannyi lírai ént, költõi teret és elképzelt idõt. Egy költõ erkölcse ily módon nem más, mint az önnön teremtõ-írói aktivitásában való maximális feloldódás. Borbély Szilárd, túl azon, hogy ezt mind ez ideig koncentráltan hajtotta végre, képes volt arra, hogy mindig másként tegye. Az elsõ kötet (Adatok, 1988) hangolási, hangkeresési fázisában is hallható már a poézis orpheusi tiszta felcsendülése, mely a második könyv (Történet/A bábu arca, 1992) kiérlelt-megformált „változataiban” szóródik szét, tart ki énekként, hogy aztán a Hosszú nap el (1993) monstruóz monológjában egyesüljön, szakadjon ki a fájdalom anonimitásából egy felejthetetlen jajkiáltás, jajbeszéd formájában. Az 1995-ös Mint. minden. alkalom. és a ’99-es Ami helyet szövegdarabjaiban a lírai beszéd orphikus csengése a nyelvi, nyelvtani viszonyok játékaiban, „elcsúszásaiban” visszhangzik a helyenként szándékoltan rontott, kisiklatott vagy épp az esetleges formálódásnak utat engedõ kadenciák és ritmusok által, illetve a szemlélõdés-nézelõdés tétova mozdulataiban lel nyugalmat. A legújabb kötetben Orpheus a kerúbi, akarom mondani, egy berlini vándor alakjába bújik, s énekével megindítja e titokzatos város köveit, parkjait, felhõit, amelyek közel engedik magukhoz.
Az írói aktivitás léte, létlehetõsége s egyben kiteljesedésének tere a nyelv. A nyelv végtelen önmozgása biztosítja a költõ számára, hogy belsõ és külsõ tapasztalatai segítségével újrateremtse világát. E mozgásra ráhangolódni, s egyben a tapasztalatokat újraélni mimetikus képessége segít a költõnek. E képesség révén a dolgok létmódja, az események történésmódja, illetve a nyelvi reprezentáció egyfajta széttartó sokféleség alapján összhangba hozható. Természetesen nem arról van szó, hogy a nyelv szavai pusztán utánozzák a dolgok és történések rendjét, inkább arról, hogy a nyelvben mint teremtõ aktivitásban egyfajta hasonlósági, hasonítási, viszonyulási processzus révén lehetõség nyílik a világ újraalkotására. Az így létrejött költõi alakzatokban születõ jelentés valamiféle – ahogy Benjamin fogalmaz egyik írásában – „feszítõívként” szolgál a szavak és a dolgok között. Ezzel a feszítõívvel, ezzel az egyensúlyi elvvel van dolga a költõnek. Úgy elrendezni a szavakat, hogy abból a dolog léte és az események történésrendje bontakozzék ki, váljék olvashatóvá. A 26-os számozású, [Töredék VI.] jelzetû verstestben a következõ sorokat olvassuk: „Nekem nincs otthonom, / ezért szavakra váltom vándorlásom helyszíneit. Nem vagyok szabad, míg beszédem rejtõzködése / félreértéseket szül. Mert szavaimnak, amelyek / között szellem lakik, szét kell rombolniuk / a megszokott dolgokat.” Itt, túl azon, hogy a dolgok és az események, illetve a szavak közötti viszony közvetlenül tematizálódik s szorosra fûzve ábrázolódik, éppen a teremtés egyik meghatározó és szükséges mozzanata, a rombolás révén adódik alkalom az írói aktivitás újbóli formába rendezõdésére, azaz a költõileg releváns világ újjászületésére. A Hamlet-reminiszcencia pedig az új kötet szemléletváltozására, a szerepjátékra való hajlam finom, az eddigieknél nyíltabb vállalására és a (fõként Berlinhez kötõdõ, a séta, a morfondírozás motívumát elõtérbe helyezõ) irodalmi hagyomány intertextuális mozgósítására enged következtetni. Ugyanakkor mimetikus képesség révén nem csupán költõi alakzatok születnek, hanem nyelvi alakoskodás is. Az elementáris hasonlatosság mint teremtõ elv mélyén irónia lakozik. Az irónia árnyéka vetül tehát a költõileg teremtett világra, amennyiben a nyelv szükségképpen esetleges szervezõdései eleve gátat vetnek a megnevezés intenciójának kiteljesedése elé. Borbély Szilárd költõi világának már eddigi alakulásában is meghatározó szerepet játszott az irónia, az azonosság méhében rejlõ eltérés, másként-lét, a nyelv megnevezõ, identikus
DISPUTA Mûhely
E – mint erkölcsös költõ
61
jellegében ott rejtõzõ önkényes, öneltérítõ mozgás. A 49. [Epilógus II.] címjelzetû szövegcsoport, mely egyben az új könyv záródarabja is, a költõ eddigi ironikus szervezõdésû verstörténéseinek nagyszabású összegzéseként is olvasható. Itt Orpheus énekjátéka a „mindenütt jelenlevõ magányos várakozás”-ban kiteljesedõ, tehát önnön legmélyebb lehetõségeit megélõ, Eurüdikére, a hiábavalóságra, az elvesztettségre való folytonos, totális ráhangolódásban formálódó zeneként árad, de a lehetetlenség jegyében. A mindent elsöprõ, az isteni teremtettséget is átváltoztatni képes költõi teremtõerõ origójában ott a halál.
DISPUTA Mûhely
O – mint ordo aritmeticus
62
A költõ meg is tesz minden tõle telhetõt, hogy az origóban szunnyadó halált féken tartsa. Mondjuk úgy, kihagyja a nullát költõi világa rendjének szervezõ elvébõl, s az egyest teszi meg kezdetnek. Vagy úgy, hogy állandó figyelemmel követi a halált: „A születés zavart okoz. Ezt nem mondják, hisz a halál / szabályozhatóbb. Ülni a meleg kocsiban, nézni a deres fákat, / a havat, a fényeket, a város üres, halott tereit.” (47. [WestendWestkreuz]). A költõi tekintet, koncentrált, tiszta irányulás a már egyszer megteremtett, megformált létbe újra belemetsz, réseket, hasadásokat idézve elõ a teremtettség nagy homogenitásán, új lehetõségeket biztosítva az élõ aktivitásnak. A költészet ezért képes az elsõ teremtettséget újrarendezni. A dolgok rendjét a nyelv nagy, elgondolhatatlan belsõ tereivel benépesíteni, s ezáltal újraírni az elsõdleges rendezõdést. Borbély Szilárd új könyvében szigorú rendezõ elvet követ. Megszámozza költeményeit, s ezzel a tradicionális mûformába (allegória, levél, töredék, epilógus) tömörülõ vagy egy hely- s tulajdonnév alá rendezõdõ – tehát eleve egy rendalakzatot felvevõ – verstestek új taxonomikus csomópontokba kerülnek. E taxonómia további tagozódásaként említhetjük a természetes számok kibomlásán belüli mûformák ismétlõdését, melynek belsõ másságát arab számok jelölik (1. [Allegória I.]; 10. [Allegória II.]). S helyenként még tovább mélyül a felosztás, amikor az egyes címjelzetek alatt további elkülönítés történik: 10. [Allegória II.] [i.], [ii.]). Ez a szigorú rend ugyanakkor a költõi szabadság, az írói aktivitás végtelen lehetõségeinek tárháza. A természetes szám, mint azt egykor oly elmésen megfogalmazták, Isten alkotása, azaz az elsõ teremtéssel, a természet elsõ születésével keletkezett. Kibomló rendjének
lényege önmaga feltételezettségén túl a másik léte. Mondjuk a ‚2’ önmagában is megálló bizonyosságán s rejtélyén túl attól ‚2’, hogy van ‚1’ és van ‚3’. A Berlin Hamlet szövegdarabjai is így épülnek fel, és nemcsak a berlini vándor figyelmes költõi tekintete, sétái esetleges útvonalának rajzolata köti össze õket, kiadva egy újabb, talán törékenyebb, de nem kevésbé lélegzõ és jelentõs taxonómiát, hanem mindenekelõtt a nyelv néma hátországában, a nyelv hatalmas atopikus, utopikus vagy heterotopikus dimenzióiban találnak s utalnak egymásra e szövegek – Berlint, ezt a mûvészetileg s irodalmilag sokféleképpen meghatározott toposzt, illetve végtelen, labirintusszerûen benépesített világvárost választva a reprezentáció hordozójául, no és persze Hamletet, a tépelõdés és a vándorlás nagymesterét. A kötetben nem is az a legmegkapóbb, ahogyan a nyelv eme belsõ, néma erejét képes uralni, irányítani s megszólaltatni, ahogyan a lírai én hagyja magát megtéveszteni, ahogyan „eltéved – miként Werner Hamacher írja Benjaminról – a szó kavargó havában”, ebben az alaktalan alakzatban, a mindig más formát öltõ formalehetõségben, s éppen a megtévesztésre, tévedésre való tökéletes ráhangolódás révén „talál ki” e kavargásból, szóval nem ez a megkapó, mert mindez már eddigi köteteiben is bravúrosan mûködött. Legújabb kötetében nekem az a legszimpatikusabb, ahogyan a nyelvi kavargásnak helyszínt ad, ahogyan rátalál Berlinre s ahogyan az intertextualitásból, irodalmi, filozófiai hagyományból táplálkozó hõseivel benépesíti képzelt s valós városát, annak tereit, parkjait, házait és az oly elhíresült egét. A szigorú taxonomikus szerkesztési elv itt is érvényesül. Tudniillik a mûforma, a megszólalás hagyományos alakzata egy-egy újraírt szerzõhöz van rendelve. Hamlet mellett – aki többnyire a Töredék darabjaiban lép fel, s helyenként, más Shakespeare-utalások mellett az Allegória sorozatában – találkozhatunk Kafka-reminiszcenciákkal, amelyek a Levél szignatúrája alatt jelennek meg. A Berlin ismert vagy kevésbé ismert tereit, épületeit megnevezõ verscímek némelyike Walter Benjamin zseniális miniatûrjeit írja újra a Gyermekévek Berlinben a századforduló táján címû szövegegyüttesbõl. A szigorú taxonomikus megszerkesztettség által létrejövõ tiszta átláthatóság és ábrázolás rendalakzatain apró rések, hasadások jelennek meg, s jelzik a titokzatosság, a rejtélyek, a játékosság meglétét e költõi világban, de a megvalósíthatatlan dolgok s történések létébõl a lélekbe lassan fölszivárgó békíthetetlen szomorúságról is hírt adnak.
A – mint allegorézis Ugyanakkor a vágyakozás valami visszahozhatatlan után Borbély Szilárd szövegeiben feloldódik a költõi nyelv visszhangzó, tehát az egyszer már megtörténtet, elhangzottat mindig másként újra megjelenítõ áramló erejében, iterabilitásában. A Berlin Hamlet ezért felfogható egy nagyszabású, végeérhetetlen kísérletnek az önnön, Benjamintól vett mottójában kristályosodó enigma feltörésére. Úgy ábrázolni a reggel elmúló visszahozhatatlanát, hogy a minket végképp elhagyóban ne a nosztalgia visszahúzó, visszatekintõ mozgása érvényesüljön, hanem a történés és a nyelv eseményének mélyén rejlõ iterabilitás visszhangja rezdüljön. Mert bár igaz, hogy „semmi sem múlik el oly visszahozhatatlanul, mint a reggel”, de az is igaz, hogy semmi sem jelenti be oly megkapóan a még-itt-nem-lévõt, a kezdetet, a jövõt, mint a reggel. A reggel elmúlásában a kezdet reménye verõdik vissza. Az említett kísérletnek, heroikus küzdelemnek Borbély Szilárd új könyvében a legtisztább formája az allegorézis. Az allegorézis impulzív formalehetõségében valósulhatnak meg a történések, a dolgok és a nyelv iterabilitásának költõi alakza-
tai. Mióta az allegorézisben munkáló társítási-hasonítási-absztrahálási erõt tudjuk másként is olvasni, mint egyszerû ábrázoló mechanizmust, lehetõvé vált, hogy ennek a társítási-hasonítási-absztraháló erõnek az ábrázolásban betöltött funkcióján túl észrevegyük, amit indirekte segít elõ: sejteti a szükségképp ott-nem-lévõt, az ábrázolhatatlant. Ez a többet- vagy többlet-mondás az allegória. Nos, a Borbély Szilárd teremtette költõi beszédben is eme több(l)et-mondás érvényesül. Az ábrázolható és az ábrázolhatatlan dinamikus-mimetikus formába rendez(õd)ése. És nem csupán az olyan versekben, amelyeknek már a címük is mintegy elõlegzi az iterábilis allegoritást – hiszen mind az allegória, a töredék és a levél is önmagában mint formacsírában hordozza a mimetikus-hasonító, végtelenül variábilis és folytonosan megújuló önkibomlást –, hanem a tulajdonnevesített, a tér valamely szegletét egy név alatt megjelenítõ darabokban is. Sõt, a költõ az epilógust, e hangsúlyosan lezáró formát is képes bevonni az allegorézis teremtõen aktív folyamatába, azáltal, hogy megkettõzi, ráadásul szerkezetileg motiváltan (3. [Epilógus I.]; 49. [Epilógus II.]), mi több, megsokszorozza, ugyanis a címhez több különálló verstest is tartozik, melyekben „a tiszta / nemlét, amelyrõl nem tudhatom” rejtett, reflexív, mimetikus ábrázolása történik, azaz maga az ábrázolhatatlan sejlik fel – ily módon az epilógusváltozatok az áramló nyelvi létben konstituálódó poézis lenyomatává válnak. A tulajdonnév alatt kibontakozó allegorézis egyik legszebb példája a kötetben a 7. [Mühlendamm] címjelzetû. A vers ideje az a meghatározhatatlan sáv, amíg a délután szürkületbe vált. A lírai én mintegy útba igazítja a táj, a környék „leírásával” társát: hol találja meg a tér egy meghatározott szegletét, ahol õ maga is épp tartózkodik. Egy régi, már használaton kívüli gátsoron álló malomban találkozhatnak. Az allegorézis folyamatát e leírás és találkozás alkotja, a mimetikus erõ pedig azokból a parányi elmozdulásokból gyûlik össze, amelyeket az idõ és a tér s a térben elhelyezkedõ szemlélõ én produkál. „Az õsz olyan, mint minden más a tájban. Utak, / folyópart, nyilvános készülékek. Elmondhatatlan az, / hogy miért ilyen. A leírás, a készülõdés, / amit reméltünk, még korábban, kezd ismétlõdõvé / válni. Miközben az elmozdulásokat figyelem, elõzetesen / rögzítem a leírást.” A leírás, miután konkrét térbeli pontokat ad meg (játszótér, sörgyár), hirtelen átvált metaforikus, képi beszédre: „Az ágakról, / mint fátyol, lóg a szél, a szürkület”. Majd
DISPUTA Mûhely
Finoman valósul meg mindez a 25. [Tiergarten I.] címû Benjamin-átiratban. A sétálóemlékezõ lépés- és a vers történetvezetése követi a Benjamin-szöveg dramaturgiáját, de az apró elcsúszások, el-írások, át-költések invenciózusan egyénítik a tercinákban kibomló költõi szöveget. A Benjaminnál „bûvös körök”-ként szereplõ apró természeti rajzolatok, melyek egy vízerecske nyomai a homokban, az átiratban „egymásba oldódó hûvös körök”-ként térnek vissza, egyrészt mintegy eloldva a konkrét természeti vonatkozástól a képet, másrészt poétikailag telítve a metaforát, hiszen a koncentrikusan gyûrûzõ körök egyként ábrázolják az idõ és az emlékezés állandóságát és tovaáramló jellegét, ugyanakkor a „hûvös” jelzõ jelenthet egyfajta játékos távolítást is a lírai én részérõl a Benjamin-szöveg hõsének emlékezéstechnikájától, amelyet nem kevés nosztalgia mûködtet. A játékos távolítás persze nem gátolja a verstörténést abban, hogy „a létbe irányuló lépteket” vigyázó szobrokban a múlt „antikká nemesedõ” folyamatát – amely a Benjamin-miniatûrben jelenik meg – a 25. [Tiergarten I.] szövegverzióban mint „a hajósok szívét eltöltõ” szorongást mutassa meg, s ez mégiscsak egyfajta szomorú zárlatot ad az átiratnak.
63
miután megint konkrétumokat mond el a területrõl és annak történetérõl a lírai én, újfent allegorikus, teljes metaforát tartalmazó mondatot olvashatunk, s ezzel zárul a költemény: „Az utcákon azóta szél. A fasorba szõtt fátyol a szürkület.” A táj leírásakor a költõ az érzéki végesség elemei mellet az ezen túlmutató, mondhatni, a végtelent sejtetõ stílusjegyeket alkalmaz. Miként azt is csak sejthetjük, hogy létrejött-e a találkozás a lírai én és társa közt.
DISPUTA Mûhely
E – mint el-nevezés
64
Borbély Szilárd költészetének poétikai újítása a nyelv allegorikus, ironikus, fikcionális dimenziójának folyamatos feltárásán alapszik. Ez helyenként közvetlen, önreflexív gesztusok formájában történik, gyakorta azonban inkább oly módon, hogy a verstörténet maga bontakoztatja ki magából a nyelvi reprezentáció említett alakzatait. A Berlin Hamlet szövegeiben az allegorikus, iterábilis nyelvi reprezentáció egyik legfontosabb jellemzõje, hogy a benne munkáló érzéki-tapasztalati és újraalkotó-absztraháló jelleg metszéspontja, amelybõl elõtör és táplálkozik a poétikai teremtõ energia, nos az írói aktivitás e folytonosan mozgó, változó centrumának nem megnevezõ funkciója van, hanem – megkülönböztetve a dolgot és eseményt csak szikáran a nyelvbe másoló tendenciáktól – el-nevezõ. Az el-nevezés nem a jelenlévõt hasítja ki a dolgok állandóan változó rendjébõl, hanem az ott-nem-lévõt, még-el-nem-érkezettet s a folytonosan eltûnõt, reprezentálva egyúttal az ottlét–hiány, elérkezés–tovatûnés dinamikáját. Borbély Szilárd költészete ilyen módon nem a dolgokat s történéseket nevezi meg, hanem a dolgok létében, az események lehetõségében megnyilatkozó rendet nevezi el, biztosítva e rend mobil és képlékeny voltának, kétségkívül vad, transzgreszszív természetének nyomokká, szavakká, fogalmakká, mondatokká, beszélgetésekké, költõi szövegekké szelídülését. „Minden / valami másban foglal helyet, / amely birtokolja õt. Az egyik szó / a másikat. A szót magát pedig // egy fogalom. Amit ûrnek neveztem, / az is valaminek a része. Talán / beszélgetésünké, amely azóta is / folyik valamiképpen. Azt hiszem.” (4. [Töredék I.]) Az el-nevezés briliáns és tûnékeny folyamatára, amely a dolgok megnevezésének, egyáltalán nevének helyébe azok lehetõségét, egyszersmind hiányát lépteti, az egyik legszebb példa a könyvben a 37. [Allegória VI.] címû vers. A hat, majdnem azonos rit-
mikájú és négyes sorokban elrendezõdõ, a rímharmóniát csupán rejtett kadenciákban érvényesítõ versminiatûrt egyetlen nagy, ugyanakkor végtelenül finom allegorikus lendület élteti, mely összeköti az esõ mindent átmosó és a gondolat elnevezõ jellegét, azaz újfent egy heteronomikus kapcsolatlétesítés a nyelv létében, a szavak és a dolgok rendjében. Az elnevezõ-allegorikus költõi nyelvteremtés turbulenciáját kettõs dinamika tartja mozgásban. Tudniillik beszélhetünk egy feltáró, a vonatkozásegészben a hasonítást mintegy elõsegítõ mozgásról. Amikor azt olvassuk, hogy – maradva a 37-es számozású miniatûröknél – „Vékony film- / réteg a fák levelén // a délutáni fény, amely / kiszínezi õket. Mint vízfesték / szivárog, fut össze, lesz pacás, / szálalódik az erezete”, akkor befogadói képzeletünkben pontos kontúrokkal megrajzolva jelenik meg az esõ áztatta délutáni erdõ képe. Ám amikor a következõ sorokat olvassuk: „Ahogy a gondolat / szavakat talál, úgy hull alá / a délután” – a gondolat találata és a délután aláhullása közötti mimetikus-viszonyító mozgás az elõzõekben tapasztaltakhoz képest inkább rejtjelezõ természetû, és ez a vonatkozásegésznek s egyúttal a versrészletnek is egyfajta sifre-jelleget kölcsönöz, rejtélyessé, titokzatossá hangolva át a poétikai történést, a szavak és szóközök, terek és térközök találkozásának, megjelenítésének transzcendentalitását. „Hely és szó ugyanaz, s ha nem lenne a hely, / (Örök idõktõl fogva!) szó nem hangzana fel” – írja Angelus Silesius, a kerúbi vándor A hely a szó címû versében. „Szavakra váltom vándorlásom helyszíneit” – olvasható Borbély Szilárd új könyvében. A berlini vándor sétái során megtalálta a neki legmegfelelõbb helyeket mint szavakat, s a legtalálóbb, leginkább el-nevezõ szavakat mint helyeket. A helyet, ahol felhangzik a szó. Ahol mindújra felkel a Nap, s elindul a vándor, csupa magánhangzó társaságában, eoae, Eos idején, azaz hajnalpír idején, reggel. Borbély Szilárd: Berlin | Hamlet (Jelenkor, Pécs, 2003) Valastyán Tamás
