Vázlatpontok az „Életpálya-tervezés, karriermenedzsment” c. modulhoz Mottó: Egy ismert tanácsadó cég megfogalmazása szerint: „Ön akkor csinál karriert, - ha Önt kérdezik, - ha Öntől tanácsot kérnek, - ha megosztják Önnel az információkat, Önben bíznak, és Önre sokat bíznak. Röviden: ha az ügyfeleknek és a kollégáknak szükségük van Önre.”
Alapfogalmak A karrier korábban is, ma is sokat emlegetett fogalom. Régebbi értelmezése azonban a mi nyelvünkön határozottan negatív felhangot hordozott. A karrier elérésére törekvő egyén emlegetésekor a „törtető”, a céljait mindenki máson átgázolva is érvényesítő, erőszakos mentalitású emberre gondoltunk. Ma már sokkal inkább –a külföldi szóhasználathoz igazodva- életpálya, sikeres pályafutás jelentésben emlegetjük mi is ezt a fogalmat. A karrier tartalma: értékesebbé válni piacképes kompetenciákon keresztül, ami többszörös kvalifikációt, a kommunikatív képességeket és a felelősségvállalásra való készséget jelenti. Röviden tehát a karrier az egész személyiség gazdagodását jelenti. A karriert alapvetően három tényezőcsoport határozza meg: 1. a személyes képességek és a családi erőforrások; 2. a környezet által kínált lehetőségek; 3. a személyes szándékok és törekvések. A kompetencia kifejezést ma sokszor és sokan használják, ám tartalmát korántsem értelmezik egységesen. Többnyire a képesség szó szinonimájaként emlegetik. Ez ugyan alapvetően nem téves, de leszűkített értelmezés. A kompetenciák egy személy mindazon tulajdonságai, alapvető jellemzői (képességek, tudáselemek, személyiség-jegyek, motivációk), amelyek megalapozzák a munkafeladatok megoldását, illetve a kiváló teljesítményt. A témával foglalkozó szakirodalmak tovább finomítják a fogalmi értelmezést. Megkülönböztetik a küszöb- és a kulcskompetenciákat. A küszöbkompetencia az adott munkakör minimális hatékonysággal való betöltéséhez szükséges személyiségjellemzők halmaza. Aki mindezekkel a képességekkel, tudáselemekkel, tulajdonságokkal rendelkezik, képes ellátni a szóban forgó munkafeladatokat, de korántsem biztos, hogy ezt kiváló színvonalon teszi. A kiemelkedő teljesítményt „megmagyarázó” jellemzők a kulcskompetenciák. A karrier alakítását, kompetenciáink fejlesztését tervezni kell. A karriertervezés kettősen értelmezhető folyamat. El kell végezni a vállalat, a szervezet szintjén, de tudatos előrelátás szükségeltetik az egyén részéről is. Erre a kettős megközelítésre utal a téma szakértőjének, Kiss Pál Istvánnak a meghatározása, aki szerint a karriertervezés „olyan folyamat, amely során a munkáltató a szervezet igényei alapján fejlődési és/vagy előrelépési lehetőséget biztosít az alkalmazottak számára azok egyéni elképzeléseivel, adottságaival összhangban, az egyes egyén pedig a karriertervezés alatt céljainak megfogalmazását és a célok elérése érdekében megteendő tennivalók tervezését érti.” 1
1
Oktatás és gazdaság: kompetencia alapú tudás (Az alábbiakban –kisebb átalakításokkal- részlet következik dr. Kádek István: A társadalmi-gazdasági változások és az oktatás c. cikkéből. A szerző kiemeli: melyek azok a kompetenciák, melyek ma a munkaerőpiaci sikerességhez, és a kiegyensúlyozott életvezetéshez szükségesek.)
A tudásalapú társadalomban az oktatási rendszernek értelemszerűen kitüntetett szerepe van. Az oktatás sokfelől kap megrendelést; mindazok a társadalmi csoportok, szereplők, akik kapcsolatba kerülnek az oktatási rendszerrel, megfogalmazzák elvárás-rendszerüket. Egy hazai felmérés tanulságai szerint a gyerekek és a szülők kevésbé, a munkaadók viszont sokkal kritikusabban viszonyulnak az oktatás–képzés jelenlegi rendszeréhez és egész folyamatához: „…a munkaadók kész, azonnal foglalkoztatható, gyakorlattal rendelkező és kreatív embereket kívánnak alkalmazni”. 2 Természetesen, az iskolarendszer, annak még a szakképző része sem tud ilyen munkavállalókat kibocsátani. Az ismeretek gyakorlathoz való közelítése azonban az iskolarendszer minden szintjén és intézményében feladat. Azokból a képességekből kell kiindulni, amelyek szükségesek a korszerű munkatevékenységek ellátásához. A gyakorlat– orientáltság tehát a kompetencia–alapú tudás megszerzését igényli. 3 Megfelelő képességekre természetesen nemcsak a munkatevékenységek majdani eredményes ellátásához van szükség. Az egyéni életvezetés, a magánélet harmonikus elrendezése is igényel képességeket, kompetenciákat. S a tudás manapság oly sokat emlegetett állandó megújítása, az élethosszig tartó tanulás is megfelelő alapokat, erre irányuló attitűdöt és képesség együttest kíván: „…a fiatalokat fel kell készíteni arra, hogy zökkenő nélkül átjussanak egy olyan társadalomba, ahol az ember szüntelenül, egész élete folyamán tanul. Másként szólva: eljutni a kognitív társadalomba.” 4 A fentiekben vázolt helyzet és körvonalazott jövőkép követelményei elemezhetők az állampolgár és az iskolarendszer oldaláról. Az állampolgár helyzetének legalapvetőbb változása az, hogy megnőtt az egyéni sorskérdésekben viselt személyes – egyéni felelősség. A nagyobb szabadság a nagyobb mértékű öngondoskodás szükségességével jár együtt. A mai társadalmi-gazdasági feltételek között nincsenek eleve „kijelölt utak”: sem a központi irányítás, sem a tradíció nem határoz meg követendő irányokat. „Ránk szakadt a szabadság”: mindenki kénytelen élet-döntéseit egyéni mérlegelés és felelősségvállalás alapján meghozni. Ez a szabadság nyomasztó is, de vannak kapaszkodók. Segítséget jelentenek az állásbörzék, a továbbtanulási-, képzési- átképzési lehetőségekről informáló tájékoztatók, valamint a reális önismeretet, és a hatékony önmenedzselést megalapozó tréningek. Szabaddá vált az iskolaválasztás, de ezzel együtt az iskola és szakmaválasztás felelőssége is. A jó hírnevű iskolában elsajátított piacképes szakismeret garanciát jelenthet a sikeres munkaerő-piaci szereplésre. Ugyanakkor a rossz választás a munkanélküliség tartósuló állapotához vezethet. De bármilyen jó volt is a kezdeti választás, az ismeretek állandó megújításra, esetenként bővítésre szorulnak. Mindez az élethosszig tartó tanulás szükségességének felismerését és elfogadását feltételezi az egyén részéről is. A leglényegesebb kérdés azonban az: melyek azok az alapvető kompetenciák, amelyeknek a megszerzésére az iskolarendszerben – de esetenként azon kívül is – az egyénnek törekednie kell?
2
Az elmúlt években tudományos vizsgálatok és interjúk irányultak annak kiderítésére: mit vár el a gazdasági szféra az oktatástól? A pályakezdő szakemberek milyen képességpotenciállal lépjenek be munkahelyükre? A magyarországi nagyobb cégek humán– erőforrás osztályainak vezetői által megfogalmazott követelmények nagyfokú hasonlóságot mutattak az Európai Unióban kidolgozott elvárás – rendszerrel. 5 Abból indultak ki, hogy az egyéni boldoguláshoz szükséges képességek kialakítása az elsődleges fontosságú. A fejlesztendő képességeket három fő csoportba sorolták: megkülönböztették az alap-, a központi- és az életvezetési képességeket. (Az alábbi ábra ad áttekintést ezekről a képességekről.) Kifejlesztendő kompetenciák
Alap
Központi
Életvezetési
Olvasás
Kommunikációs képesség
Önbizalom
Számolás
Információ-technikai eszközök kezelése
Time-management
Írás
Konfliktuskezelés Team-munkára való alkalmasság Vállalkozási képesség
Egyéni pénzügyi management Egészséges életvitel Közösségi elkötelezettség
Számunkra most nem a számolás-, olvasás-, írás képességét magában foglaló alapkompetencia csoport a lényeges, hanem az utóbbi kettő. Természetesen, a felsorolt képességek, mint legfontosabbak értendők, a felsorolás még folytatható lenne. Vegyük észre azt is, hogy minden egyes említett képesség önmagában is összetett, ezek mindegyike több részmozzanatból áll. A fentieket szem előtt tartva fűzünk most néhány megjegyzést a felsorolt kompetenciákhoz. A központi kompetencia – csoportban indokolt első helyen említeni a kommunikatív képességet. Ez alapozza meg a jó együttműködési készséget, a kapcsolatteremtést, a csoportban történő eredményes munkavégzést. De az egyén személyes tájékozódásának, eligazodásának is alapja. Összetett képesség ez is. Nemcsak a szóbeli érintkezés gördülékenységét jelenti (tegyük hozzá: mindvégig nemcsak anyanyelvi, hanem idegen nyelvi kifejezőkészségre is gondolunk!). Az írásbeliség, valamint az elektronikus eszközök segítségével zajló kommunikáció képessége mellett a kontrollált „testbeszéd” is idetartozik. De a szükséges információk megszerzésének, szelektálásának, elemzésének, értékelésének, egyszóval: feldolgozásának képessége is ide kapcsolódik. Az információtechnikai eszközök kezelői (felhasználói) szintű ismerete nélkül a mai kor embere lényegében analfabétának minősül. Sem a munkahelyen, sem a magánéleti
3
érintkezésben nem nélkülözhetők ma már ezek az eszközök. Hangsúlyozzuk, hogy felhasználói ismeretekről, és nem többről van szó (az a specialisták és a technikusok dolga). Mindezek, és a harmadikként említett konfliktuskezelési képesség a gazdasági élet szempontjából is oly jelentős csoportmunka (team – munka)6 hatékonyságát emeli. A kis kollektívákban való eredményes együttműködéshez tanulásra, gyakorlásra van szükség, erre szocializálódni kell. A gazdasági élet képviselőinek kinyilvánított tapasztalata, hogy a ma munkába lépő fiatalok leginkább ennek a képességnek vannak híjával. Az oktatási rendszerben – a felsőoktatásban is – elő kell készíteni a fiatalokat az eredményes csoport – tevékenységre: közösen megoldandó feladatok, anyaggyűjtés, kutatások végeztetésével. Nyugati felsőoktatási intézményekben ennek komoly hagyományai vannak, nálunk e módszereket még alig alkalmazzák. A központi kompetencia – csoportban a vállalkozói képesség kifejlesztése is szerepel, mint fontos cél. Mindez különféle félreértésekre adhat alkalmat. Először is, nem arról van szó, hogy mindenkit vállalkozóvá kell nevelni a szó közgazdasági értelmében. Nem is lehet, mivel az üzleti vállalkozás sajátos adottságokat követel a résztvevőktől – ezek az adottságok természetesen nem jellemzők mindenkire egyformán. Itt a vállalkozói attitűdöt most a gazdaságtól elvonatkoztatva, szélesen értelmezzük, általában a mérlegelési, döntési, kockázatvállalási képességeket értve alatta, hiszen ezek szükséges minimumával az élet minden területén rendelkezni kell, nemcsak az üzleti vállalkozások menedzselése esetén. Ugyanakkor: minden fiatalnak meg kell mutatni, hogy ma nemcsak a munkavállalói mivolt, hanem az üzleti vállalkozás menedzselése is egy lehetséges életstratégia, de ez utóbbi az anyagi előfeltételek biztosításán túl erős hajlamot, valamint tanulással és gyakorlással megerősíthető képességeket és speciális (vezetési, marketing, pénzügyi, adózási és egyéb) ismereteket igényel. Az üzleti vállalkozás viteléhez – az eddigieken túl – nagyon fontos a realitás-érzék, a dolgok „megsaccolásának”, kalibrálásának képessége, a gyorsaság a döntésekben, a jó elemző, és előrejelzési képesség. A vállalkozó a hibáiból is tanul, nem rágódhat azokon hosszasan, meg kell tanulnia gyorsan túllépni a problémákon. Természetesen, jól kell kiválasztani és ügyesen kell tudni „kezelni” a munkatársakat, ez visszavezet minket az előbbiekben említett képességekhez: a konfliktuskezeléshez, és a jó kommunikatív képességekhez. Természetesen, egyfajta – igen tág – értelemben mindenki vállalkozó, hiszen mindenki „menedzseli” saját életét. Ebben a tág értelemben használtuk már az előbb is a vállalkozói képességet, mint mindenki számára kifejlesztendő kompetenciát. Ez az értelmezés átvezet bennünket egy másik kompetenciacsoporthoz, nevezetesen az életvezetési kompetenciák együtteséhez. Ezekben különösen plasztikusan tükröződnek korunk társadalmi változásai, kihívásai. Ebbe a csoportba a következőket sorolták: a megfelelő mértékű önbizalom (ennek hiányában nem lehet az élet napi kihívásaival rendszeresen szembenézni); a jó időgazdálkodásra való képesség, amit a némileg tágabb tartalmú angol kifejezéssel „time management”-nek nevezhetünk; a saját pénzügyek intézéséhez elengedhetetlen ismeretek és készségek összessége, nevezzük ezt „egyéni pénzügyi management”-nek; az egészség értékként való elismerése, az egészséges életvitel igénye és képessége; s nem utolsó sorban a közösségi elkötelezettség. Ez utóbbi, a másokra figyelés, a szolidaritás- érzés, igen fontos beállítódás egy piacgazdasági világban.
4
Karrier-utak 1. ábra 7
A tradicionális karrieren azt értjük, hogy az egyén kötelező iskolai tanulását követően választ egy szakmát, foglalkozást. Erre felkészül, elhelyezkedik, s évről évre halad előre a „ranglétrán”. Vagyis ez egy felfelé irányuló mozgást jelent valamely szakmán vagy
5
munkaterületen belül. Példa lehet erre, ha valaki a következő utat járja be: pénzügyi előadó, majd pénzügyi osztályvezető, később pedig ő lesz a pénzügyi igazgató. A korai felfutású karrier elnevezés elsősorban az időbeliséget fejezi ki. Azt, hogy az adott személy állásba helyezkedése után rövid idő alatt jut magasra. Ilyet figyelhetünk meg manapság gyakran a banki világban, a brókerek szakmájában. A professzionális karrier a szakmai hozzáértés alapján magyarázza a hirtelen felemelkedést. Ilyen lehet például egy marketingszakember pályaíve. A helyét kereső karrier azt fejezi ki, hogy az aktív életpálya munkahelyi életpályák sorozatával írható le, amelyben sikeres és kevésbé sikeres, esetleg sikertelen vagy stagnáló szakaszok váltják egymást. Az „akciós”, vagy más elnevezéssel: helyzetkarrier esetében a szervezet által kínált lehetőségek adnak időnként előbbre jutást a személynek, aki ezt gyorsan ki is használja, él vele. Az „amerikai álom” fantázianevet viselő karrierről akkor beszélünk, amikor egy véletlen esemény vagy szerencse kínálta helyzet röpíti igen rövid idő alatt a munkavállalót az „álmokig”. A lassan érő karrierre éppen a fordított helyzet jellemző. A multikarrier esetében egy adott munkaterületen elért magas pályaív után egy hanyatló fázis következhet be. Ez a pihenés, regenerálódás időszaka, amely ugyan szintén munkát jelent, de nem olyan erőfeszítést igénylőt, mint az előző munkakörben volt. Majd ismét jön egy újabb kihívás, egy újabb megmérettetés. És ez így megy váltogatva. A konzervatív karrier esetében lassan, egyenletesen jut egyre feljebb és feljebb a ranglétrán az egyén. A korai érés és megállapodás karrierje azt fejezi ki, hogy elég gyorsan jut el egy szintre a személy, s tölt be ezen a poszton hosszabb időt.
A karriertervezés folyamata 2. ábra
8
A karrier tervezés és menedzselés során információkat gyűjtünk, tudatosabban figyelünk a környezetünkre és magunkra, célokat tűzünk ki, akcióterveket készítünk, visszajelzéseket 6
kapunk és értékeljük azokat. Meg kell állapítani: mennyire vagyunk elégedettek a fejlődéssel és az elért eredményeinkkel? A karrier-feltáráskor az egyén önmagát és környezetét, az elérhető, szóbajöhető munkahelyeket, foglalkozásokat is vizsgálja, információkat gyűjt mindezekről. Az önfeltárás során az egyéni ambíciók, családi meghatározottságok, képességek, tudás (a tényleges és a dokumentálható tudás, vigyázat, ezek nem mindig esnek egybe!), a személy által vallott értékek mind mérlegelésre kerülnek. Ebben az értékelő folyamatban a tudatosság azt segíti elő, hogy a felvázolt kép minél valósághűbb, adekvát legyen. Ez fontos feltétele a kivitelezhető karriercélok kitűzésének és a reális karrierstratégia kidolgozásának. Célok kitűzésére szükség van, hisz ezek nélkül nincs kellő motiváció. A stratégia azokat a konkrét terveket, akciókat jelenti, amelyek a célok elérését segítik. Ezeket ütemezni is kell, a végrehajtást pedig elemezni. Ilyen „akciók” lehetnek például: újabb szakmai ismeretek elsajátítása, képességfejlesztés, imázsépítés. A karrierértékelés során visszajelzéseket kell szerezni. Ezek származhatnak: feletteseinktől, munkahelyi teljesítményértékelésből, munkatársaktól. De a munkahelyen kívüli források is szolgáltatnak hasznos visszajelzéseket: a család, a barátok, az ugyanazon szakmában dolgozó ismerősök. A visszajelzések, a gyűjtött-kapott információk újabb karrier-lehetőségeket tárhatnak fel; új célok és új tervek fogalmazódhatnak meg. Összefoglalva elmondható, hogy a karriertervezés, életpálya-építés akkor lehet sikeres, ha - reális célok kerültek kitűzésre, amelyek szükség esetén módosíthatók - a célok eléréséhez vezető utak, akciók alkalmasak a célok közelítéséhez és lehetővé teszik a menet közbeni módosítást - a megvalósításhoz a feltételrendszer rendelkezésre áll, illetve megteremthető - az egyén az önmaga számára kijelölt utakat végigjárja, a kialakult helyzetet kontrollálja - ha szükséges, elvégzi a korrekciókat, illetve kitűzi az új célokat.
Jegyzetek, hivatkozások: Ezt az oktatási segédanyagot írta és szerkesztette: dr.Kádek István. A szerkesztő átvett gondolatokat, részleteket saját korábbi írásaiból, továbbá nagymértékben támaszkodott dr.Langer Katalin: Karriertervezés (Telosz Kiadó, Bp., 2001.) c. művére. 1.
A karrier tervezés definícióját Kis Pál Istvántól idézi dr. Langer Katalin: Karriertervezés című könyvének 21. oldalán
2.
Hideg Éva – Nováky Erzsébet: Szakképzés és jövő (Aula, 1998.) 225.o.
3.
„…a munkaerőpiaci képzések fő célja az azonnali és célirányos alkalmazhatóság … a legjobb munkateljesítményt nyújtó dolgozók véleménye alapján állítják össze a szakképesítés összetevőit, majd a képzés
lépcsőfokait
…
a
betöltendő
munkakör
jellemzőinek
meghatározása,
mint
kimeneti
követelményrendszer jelenik meg, amelyből vizsgakövetelmény-rendszert alkotnak.” Zachár László: Foglalkoztatás és képzés, az élethosszig tartó tanulás BME - Magyar Szakképzési Társaság - NSZI, Bp., 1997. 35-36. o. 4.
Oktatás – Piacgazdaság – Média
Szerkesztette: Dr. Fedor Mihály FITT IMAGE Kiválasztó, Tanácsadó
és Képző Társaság, Bp., 1997., 118. o. (Az idézet Dr. Madarász írásából való.)
7
5.
1998. november 25-26-27-én országos közoktatási konferencia zajlott Lillafüreden, „Modern gazdaság – korszerű közoktatás” címmel. Jelen sorok szerzőjének is alkalma volt részt venni és felszólalni ezen a tanácskozáson. Az előadók közül többen is érintették a kifejlesztendő kompetenciák kérdését, nemzetközi példákat is említve. A tanácskozás szervezői hazai nagyvállalati szakembereket is meghívtak, hogy a fiatal munkatársaik körében szerzett saját tapasztalataik alapján vázolják fel elvárás-rendszerüket az oktatási szféra képviselői előtt. A kompetenciarendszerről írottak ezen előadások és felszólalások summázatai.
6.
Az együttműködési képesség, a csoportban való közös, hatékony feladatvégzés képessége napjainkban kiemelkedően fontos. Erre utal a következő gondolat is: „Az emberi erőforrás – gazdálkodás egyik alaptétele szerint az emberi erőforrás nem egyszerűen additív. Míg egy második gép üzembeállítása megkétszerezi a termelést, addig a csoportban közösen dolgozók megsokszorozhatják a létszámarányos teljesítményt. Ehhez viszont együttműködésre alkalmasnak, döntően kommunikatívnak kell lenni.” Oktatás – Piacgazdaság – Média 117. o. (Az idézett gondolat Dr. Madarász tanulmányából való.)
7.
Az ábra forrása: dr. Langer Katalin: Karriertervezés (Telosz Kiadó, Bp., 2001.) - 13.o.
8.
Az ábra forrása dr. Langer Katalin idézett műve, 116.o.
8
