Varró Dániel: Mért üres a postaláda mostanába? Nem tudom, hogy mostanában Miért üres a postaláda. Megy az ember oskolába, Belekukkant, belenéz: Se képeslap, se levél. Postás bácsi, mondja, drága, Hol csatangol mostanába? Új ficsúrok, asszonykák Nekem, kérem, azt mondták, Mostanában más a módi, Nem divat már futni-lótni. Én hallgattam az intelmekre, Felköltöztem az internetre. Untam is már lótni-futni, Meg hát aztán, tetszik tudni, Délutánra általában Átkozottul fájt a lábam. Mer' azelőtt minden háznál Személyesen kint termettem Mostanában moccanom se köll, hogy Itt lakok az internetben. Azóta a levelek Nem hevernek kupacban, Levél helyett üzenet, Bélyeg helyett kukac van.
Látom nem fáj, még ha fáj is, Létezésem virtuális. A nevem is más lett, rám a Régi név már nem illett, Nem hívnak már Gálnak, Pálnak, Hanem hívnak Emilnek. Emil bácsi, tiszteletem, Jött -e ma tíz levelem? Jött, Varró úr, izengettek Nem is tizen, tizenketten. Írt a Babarcú Démon (Egy szívnek, mi olvadékony, Sokat jelent ez a pár szó), Írt a Büdös Pizsamázó, Írt a Bús, Piros Vödör (Kit szomju fájdalom gyötör), Írt a híres Paca cár, Írt a nagy Zsiráfmadár, Írt a kék szemü, daliás Luk gróf (Mind a két füle mazsolás kuglóf), Írt Szösz néne (igen, ez ő), Írt a Devizalevelező Írt a Csálé és az Egyenes (Egyik email, másik sms), Elefánt úr s a többi állat, Egyet én írtam magának, Mert múltkor a címzés, kérem, Rossz volt tízből nyolc levélen, Elgépelte, tiszta rosszak, Azt a nyolcat visszahoztam.
Varró Dániel: Badar állathatározó Szép állat a krokodil, minden este bekakil. Bepisil, bekakil, szép állat a krokodil. Szép állat a zebra, nincsen gondja zabra. Hogyha elfogy, zabrál, szép állat a zebra. Szép állat a panda, csak egy kicsit randa, ezért nem jár strandra. Szép állat a panda. Szép állat a hódpatkány, üldögél az útpadkán. Útpatkán elpatkol, szép állat a hódpatkány. Szép állat az oroszlán, felfal minden korosztályt, kedvence az orosz lány, szép állat az oroszlán...
Varró Dániel: Andris beszélget az állatokkal Elefánt úr, jó napot, folyatjuk a vízcsapot? Muszáj vagyok, sajnálom, bedugult az ormányom. Hangyász néni, kézcsókom, mért néz olyan vészjóslón? Ne is mondja, angyalom, sehol egy szép hangyanyom. Hangya testvér, hellóka, ráuntál a melóra? Nem untam, csak vasárnap a hangyák is lazsálnak. Béka úrfi, jó reggelt, mit szól, hogy a tó megtelt? Ha megtelt, nem meglepő, ez a hőség rekkenő. Gyík kisasszony, pusszantás, melyik résbe csusszantál? Nem csusszantam, fáradtam, köztudott, hogy lábam van. Lepke szomszéd, kívánok, hogy vannak a virágok? A violák virulnak, a pipacsok pirulnak.
Varró Dániel: Mese Hát miről meséljek neked ma este? A macskagrófkisasszonyról, aki Egy nap, midőn a konyháját söpörte, Kiment a spájzba, mert éhség gyötörte? Hanem ott mit lát? –Na, csesszus! A fridzsiderben kialudt a körte. Fridzsideremben kialudt az égő, Hát hová legyek mostan és mitévő? Így búsult, sírt-rítt, így szomorkodék ő. Fridzsideremben kialudt a körte. Ki fogja énnekem azt kicserélni? Ahogy kimondta, Egy medvevitéz tüstént ott termett előtte! Abban a nyomban meg is érkezett. Medvesisak volt rajta, medvepáncél, Egyszóval teljes medvevértezet. Mit sírsz-rísz, búslakodsz, szomorkodol, Világszépbajszú macskagrófkisasszony? Fridzsideremben kialudt az égő, Persze, hogy sírok-rívok egyre, még jó. Hüppögte szemrehányóan a grófkisasszony, S a két hatalmas macskaszembe könny gyűlt. De rögtön meg is enyhült. Te ki bírnád cserélni, szép medvevitézem? Belőled abszolút kinézem. Van éppenséggel villanyvackorom, Vallotta meg a medvehős szerényen. Egyet se búsulj, grófkisasszonyom. Biciklilámpa, karácsonyfaégő, Van egy egész kis villanykörte szettem. Hova tettem? Azzal a zsebében turkálni kezdett, S a villanykörte, lássatok csudát! Meglett.
No, megvan. Kisasszonyom, szemed hármat se pillant, És ripsz-ropsz megjavítom itt a villanyt. Úgy is lett. Hát ennek mostmár aztán megörültek! Volt újra frupp, volt újra fény, mi kattan, És oly szépek voltak mind a ketten… A macskagrófkisasszonyon mi volt? Mi más lett volna rajta? Cicanadrág. S a medvevitézen? Őrajta mackó? Nem, egész más volt rajta, ami nagy szó. Mackónadrágom, mackófölsőm Kimustráltam, odaadtam kölcsön, Ezeknek praktikusan kampec. Teérted lettem medvejampec én. Eldobtam elviselt dzsogingom érted, Feladtam régi medve voltom (azelőtt lompos, slampos medve voltam), Bennem a régi medveén megingott. Lásd, nadrágtartót vettem és szmokingot A medvevért alá a kedvedért. Azzal sisakját, páncélját levette, És ahogy mondta, úgy volt minden éppen! Meg is fürödtem. A tóban. Tette még hozzá kissé elhalóan. Világszépbajszú macskagrófkisasszony, Halálosan beléd szerettem asszem. Nem haragszol? Csöppet sem haragszom. Mondta a világszépbajszú macskagrófkisasszony. Erre megcsókolták egymást, és bár máig se haltak volna meg.
Varró Dániel: Este fél kilenckor Ha az ember este nyolcig ül a komputere előtt, veri addig ott a gépet lesi addig a monitort, míg az ínhüvely begyullad és a szem belepirosul. Bizony este fél kilenckor szívesen megy a moziba odacsalja messziről már a tömény kukoricaszag hol a cola várja kéken meg a sokmagú perecek. Beül ott egy ócska filmre de csakis hollywoodira mert tudja úgy a legjobb csodaszer se regenerál ahogy egy csipetnyi horror vagy egy űrcsatajelenet. Hisz az ember egyre fárad meg az elme is amiként mobilunk merül le estig ugyanúgy lemerül az agy min a munka bütykös ujja szaporán esemesezik.
