baptista ifjúsági lap
ÚJESZTENDO (részlet)
Fotó: www.bergoiata.org
Mit hoztál nékem égi sejtelem? Vidáman vártam én is jöttödet. Vidáman zúg a sokreményû mámor, s te itt vagy, rajtad égi öltözet. … Nekem mit hoztál égi sejtelem? Tavaszt? Virágot? Vágyat? Balszerencsét? Hitet a csõdöt mondott hit helyett? Hoztál-e csókot fáradt homlokomra? Dermedt kezemre jó meleg kezet? Sikert?... Szerencsét?... Csillogó szemét! Hoztál-e új élet ígéretét? Ha ûzött lelkem összeroskadott, Hoztál-e mondd csak: bûnbocsánatot?... s elindult, nem tudva, hova
Kovács Imre
NEM AZ ENYÉMEK Nem az enyémek az évek, melyek idõmet emésztik, nem az enyémek az évek, melyeket még megérek; a pillanat az enyém, és ha erre figyelek, akkor az enyém az, ki idõt és örökkévalóságot teremtett. Andreas Gryphius
„Émegy” – mondja az Írás a hit pátriárkájáról, Ábrahámról, és olvasom én ma – Zsidók 11,8 – , kissé kopottasan, fénytelenül, jobban remegve a szerkesztési feladatnak rám vetülõ árnyékától, mint Ábrahám az életét felfordulással fenyegetõ ismeretlentõl. Hogy is nem félt kilépni a megszokott kerékvágásból? – kérdezem magamban, de azonnal derengeni kezd elõttem a hitnek az a fényessége, amitõl a lélek szárnyakat kap, és azonnal szégyenkezni kezdek az Úr elõtt a kicsinyhitûségem miatt. A hívás Istentõl érkezett és útitársnak is Õ ígérkezett. Nincs ez másképpen ma sem, tehát reménykedni kezdek… Aztán újból az orrom elé tolakodnak a feladataim, az egész hosszú sor, a végét keresem a szememmel, hogy idõt nyerjek, egy kis
erõt gyûjtsek. De jó lenne elszaladni, és hagyni a harcot, a gyûjtögetést másra! Isten azonban nem engedi a gondolataimat túl messzire kalandozni, és visszatereli õket az engedelmesség és a bizalom irányába. „Minden forrásaim te benned vannak” – ennek a bibliaversnek az üzenete (Zsoltárok 87,7), és a múltbeli szolgálat, az áldás megosztásának a biztató emléktöredékei is segítenek. Nem vagyok egyedül. Hálát érzek az Istentõl kapott ötletmorzsákért és azokért, akiknek a segítõkészségét, nyitottságát máris megtapasztalhattam. És most hozzátok szólok, kedves Olvasóim, akiknek a Forrásból naponta van lehetõségetek meríteni: gondoljatok arra, hogy juttassatok az üzenetbõl a Mustármag olvasóinak is. Molnár Adina, Marosvásárhely
MAG TÁ R
h í r e k
Kedves keresztény tanárok, tanítók, óvónõk és óvóbácsik ☺, figyelem! Kezdeményezés történt egy világhálós, közös e-mail cím létrehozására, amely által fórumot biztosíthatnánk a köztünk élõ és dolgozó hívõ nevelõk számára. Amennyiben igényt láttok erre, azaz a tapasztalatcserére, az ötletek-, ötletforrások, anyagok, szemléltetõk és a lelkesedésetek megosztására, kérlek, január 31-ig jelezzétek a kommunikációban való részvételi szándékotokat Molnár Adinánál. A fórum egyik gyakorlati tevékenysége egy találkozás megbeszélése is lehetne majd. E-mail:
[email protected]
Ifivezetõképzõ indul.
Még elõ lehet fizetni a Mustármagra. Ezt lehetõség szerint csoportosan kellene megtenni, hogy az egyre nagyobb postaköltségek ne legyenek még nagyobbak. Az elõfizetés a 2008-as évre 14 RON, amit mostmár csak postai pénzutalvánnyal elküldeni az alábbi címre: Gönczi Géza Str. Mehedinti, nr. 25 Bl. X35, Ap. 5 410414 Oradea, Jud. Bihor Tel.: 0742-074602 Kérünk, küldjétek az elõfizetéseket minél hamarabb. Ugyanúgy a pontos postacímet is kérjük beküldeni.
Figyelem, a Mustármag postacíme megváltozott a szerkesztõváltásból kifolyólag! LÁSD AZ UTOLSÓ OLDALON! 2. o l d a l
*
január 2008
„November 29-én, csütörtök este héttõl karácsonyváró kézimunkaestet tartunk nálunk. Csak lányok! ☺ Hozz egy papírvágó ollót…” - szólt az SMS, és a marosvásárhelyi ifihez tartozó lányok valóban felkerekedtek és eljöttek kézimunkázni. A cél az volt, hogy egy kicsit együtt legyünk, mi lányok, ismerkedjünk az újakkal (elsõ éves egyetemisták) kötetlen környezetben. Színesek vagyunk! De megemlékeztünk a gyülekezetünk betegeirõl is, számukra is készült képeslap, értük is imádkoztunk. A helyhiány nem gátolt az ötletességben, és a forró csoki sem ömlött a remekmûvekre. Úgy hiszem, szükségünk van az ilyen „kávészünetekre”, amikor megállunk a rohanásban, és egy kicsit másokra is gondolunk, azután hálát adunk. Tegyük gyakrabban! [Kelemen] Napsugár
fotó: M. A.
ELÕFIZETÉSEK 2008-RA.
fotó: M. A.
Elõadók: Durkó István, Rabatin Gábor és helyiek. Négy hétvégén találkozunk Váradon: 2008 február 8-9, május 16-17, szeptember 12-13, november 21-22. A legfontosabb befektetés a jövõ vezetõinek képzése. Várjuk jelentkezéseiteket János Leventénél, tel: 0749271052, email:
[email protected]. Egyúttal felkérjük a gyülekezeteket, hogy támogassák a jelentkezõk útiköltségét. (A ROMABISZ vezetõi)
A Mustármag következõ számában beszámolót olvashattok majd a hargitai keresztény táborban szervezett szilveszterezésrõl.
fotó: menna
Kelemen J. Sándor
Új év
–
régi remény
postásnõ nemrég így köszönt el
Atõlünk: „adjon a jó Isten egy boldogabb évet, mint ez volt!” Elgondolkodtam, milyen szép és igazán jó kívánság. Akinek boldog, sikeres éve volt, annak is megfelelõ, akinek meg csalódás volt az elmúlt év annak is találó. Úgy szeretnék mindenki számára egy boldog új évet! Nemcsak kívánni akarom, hanem meglátni, hogy beteljesedik. Olyan jó lenne, ha a jobb, boldogabb jövõ nem csupán egy álom, egy elröpülõ jókívánság, vagy egy életösztön lenne legbelül, hanem egy megvalósuló igazság, amiben élünk! Hogy így legyen, ezért érdemes odafigyelni arra, hogy Isten igéje mit mond a reménységgel kapcsolatosan. Legyen a 146-ik Zsoltár a vezérgondolatunk. Az ötödik versben ezt olvassuk: „Boldog, a kinek segítsége a Jákób Istene, és reménysége van az Úrban, az õ Istenében;”
Biztos, csalhatatlan remény Nagyon sok a csalóka remény. Minden év elején legtöbb embernek reménység, újabb várakozás költözik a szívébe. Valahogy mindenki egy boldogabb jövõben reménykedik. Érdekes, hogy még akkor is, ha valaki gyógyíthatatlan beteg, vagy idõs és egyre romlik az egészsége. Erre sokszor rácsodálkozom, de mégis így természetes, és nem is lehet másképp, mert igaz a mondás: „a remény hal meg utoljára”. Mi életre és örömre lettünk teremtve. Tehát reménykedünk. Csak nem mindegy, hogy miben reménykedik az ember. Te miben reménykedsz, ha az elõttünk álló új évre gondolsz? És ha a
3. o l d a l
*
január 2008
hosszabb távú horizontot fürkészed? Az emberekben nem reménykedhetünk. „Ne bízzatok a fejedelmekben, emberek fiában, a ki meg nem menthet!” (Zsolt 146, 3) Még a nagy vezetõkben sem bízhatunk, legyen bár politikus (Európai Unió), befolyásos, gazdag ismerõs, tudós, feltaláló, bárki, mégsem õk hozzák a megoldást, hanem az Úr. Õ az, aki a 2008-as évben is: „Igazságot szolgáltat az elnyomottaknak, eledelt ád az éhezõknek. Az Úr megszabadítja az elfogottakat. Az Úr megnyitja a vakok szemeit, az Úr felegyenesíti a meggörnyedteket; szereti az Úr az igazakat. Megoltalmazza az Úr a jövevényeket; árvát és özvegyet megtart, és a gonoszok útját elfordítja” (Zsolt 146,7-9). Érdemes megfigyelni, ahogy az ige is kihangsúlyozza, hogy nem másvalaki, hanem az Úr fogja mindezeket a problémákat megoldani. Ha az ember engedelmes, akkor lehet egy eszköze Istennek mindezek véghezvitelére, de akkor is Isten végezte, övé a dicsõség! A legközelebb állókban sem bízhatunk. Legyen az kedves, barát, házastárs, szülõ, gyerek, rokon, bárki. Még, ha a legjobbat akarják, akkor sem tudnak segíteni. Olyan véges és megbízhatatlan minden emberi segítség: „Kimegyen a lelke; visszatér földébe, és aznapon elvesznek az õ tervei” (Zsolt 16,4). Magunkban sem bízhatunk, mert mi is emberek vagyunk, akikre mindezek az igék vonatkoznak. Nem elég az újévi elhatározás, a megacélozott akarat, habár ezekre is szükség lehet. Nem fogunk boldogabbak lenni magunktól pont úgy, mint ahogy senki nem tudja saját magát hajánál fogva kihúzni a mocsárból. Ha magunkban bízunk,
Mi tõl job b? akkor fogunk a legnagyobbat csalódni. Ez a világ mégsem akarja elfogadni a Teremtõ Isten megoldását. Réginek, kikopottnak, idejét múltnak, érvénytelenek tekintik. Valami újat, „extravagánsat” szeretnének. Abban reménykednek. Pedig ezek a földi dolgokhoz, emberekhez kötött remények is - habár meg-megújuló -, de mégis régi remények. Amióta a Föld létezett, mindig az ember akart a maga és környezete ura lenni. És álmodott, remélt, s magas terveket szõtt. De az idõ is csak azt bizonyíthatta, hogy nem válik be. Az ember, még ha a tudománnyal sok mindent meg is valósított, nem boldog. Még hajszoltabb, nyugtalanabb, mint eddig. Valami másra van szükség. Becsapnak, megcsalnak, üresen, csalódottan, boldogság nélkül hagynak az ilyen remények. A sok magasra törõ remény közt az ember egyre reménytelenebb lett. De van egy reménység, amely meg nem csal. Biztosabb a szikláknál, a világnál. Ez az élõ Istenben és az õ Fiában nyugszik. Ez nemcsak egyik évrõl a másikra segít át, hanem e földrõl egészen az örökkévalóságig. A 146. zsoltár hatodik verse ezt így mutatja be: „A ki teremtette az eget és földet, a tengert és mindent, a mi bennök van. A ki megtartja a hûségét örökké;” Pál apostol a Róma 5,5-ben így fogalmaz: „A reménység pedig nem szégyenít meg; mert az Istennek szerelme kitöltetett a mi szívünkbe a Szent Lélek által, ki adatott nékünk.” Ezért így imádkozom: Uram, te tudod a jövõt, te adod a jövõt. Egyedül csak benned reménykedem. Te légy az én segítségem minden nap!
Boldog remény A boldog jelen a boldog jövõvel nagyon szorosan összekapcsolódik. Ugyanis, ki tud örülni, boldognak lenni a legjobb körülmények között is, hogyha tudja, hogy a következõ pillanatban, vagy hamarosan el fog múlni az a jólét, sõt, rövidesen bajba kerül? Inkább a fordítottja a valószínûbb. Ha valaki nehéz körülmények között van, >>>
mondjuk fogoly, de tudja, hogy helyzete hamarosan jóra fordul, kiszabadul rövid idõn belül, már az is nagy öröm. Még nem értük el a menyországot, még meg kell állni a nehézségek, próbák között. De, „Azért nem csüggedünk; sõt ha a mi külsõ emberünk megromol is, a belsõ mindazáltal naprólnapra újul. Mert a mi pillanatnyi könnyû szenvedésünk igen-igen nagy örök dicsõséget szerez nékünk; Mivelhogy nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra; mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók” (2Kor 4,16-18). A várakozásnak már önmagában is megvan a szépsége. Amíg a jegyespár várja a házasságkötés napját az is nagyon boldog idõ, pedig a beteljesülés még ezután következik. Ugyanígy van velünk, Isten gyermekeivel is. Az eljegyzés már megtörtént, a Szentlélek pecsétje már a szívünkben van. Itt a földi életben tapasztaljuk, hogy Isten a mi mennyei Atyánk mindent a javunkra formál. Azt a belsõ bizonyosságot is megnyertük, hogy polgárai vagyunk az igazi hazának, a mennynek. Tudjuk, bármi jöjjön is, a mi pályánk mindig felfele ível. A java még hátra van. Mennyire más így nézni a világot! Az Úr gyermekei, az igazi hívõk mindig így nézték a világot. Énók Istennel járt és elragadtatott. Ábrahám is az igazi hazát kereste, „az alapokkal bíró várost, melynek építõje és alkotója az Isten” (Zsid 11,10). És a lista hosszú… Láthatjuk, hogy ez egy régi remény. Hit által Isten fiaiként örökölni fogjuk a menny gazdagságát, minden boldogságát, az Isten örök és visszavonhatatlan szeretetét. Mégis, minden nap meg kell újulnia bennünk, hogy a világ pora be ne lepje, a földi dolgok csillogása el ne tompítsa fényét, és hogy a nehézségek ködén át is tisztán lássuk a célt. Van-e ilyen régi és mégis mindig megújuló reménységed? Milyen reménnyel indulsz neki a 2008-as évnek? Mindenkinek reményteljes, boldog új évet!
>>>
4. o l d a l
*
január 2008
Találkozásom Istennel.
BIZONYSÁG
nevem Mezei Sándor. 1980. március 5-én születtem Székelykeresztúron. Iskolai tanulmányaimat szülõvárosomban végeztem. 2000 nyarán felvételiztem a nagyváradi állami egyetemre, gyógytorna szakra, amit 2004 nyarán fejeztem be az Úr különös kegyelmébõl. Jelenleg Marosvásárhelyen dolgozom mint gyógytornász a „Rheum-care” rehabilitációs központnál 2005 január 31-tõl. Nem hívõ családban születtem, szüleim másfél éves koromban elváltak. Édesanyám újra férjhez ment, és így kaptam egy második apukát és egy fiútestvért, akikért nagyon hálás vagyok. Elsõ perctõl tartottam a kapcsolatot édesapámmal és nagyszüleimmel, majd késõbb az édesapám újabb házasságából származó kishúgommal, akiért ugyancsak nagyon hálás vagyok. Mindig szeretettel voltam körülfogva, mégis sokszor gyötört a gondolat, hogy miért kellett így történjen minden. Többször éreztem magam magányosnak, kezdtem befele fordulni, néha sírtam, amikor nem látott senki. Végül nagy bánatára, nem mondtam el a gondjaimat, harédesanyám teljesen bezárkóztam caimat, minden problémát magamban dolgoztam fel. 14 éves koromban kezdtem rockzenét hallgatni, ami rövid idõn belül magával ragadott. Ebben és a sportolásban vezettem le az idõnként felgyülemlett feszültséget. 15 éves koromban elkezdtem alkoholt fogyasztani, és ez egyre gyakoribbá vált. Megkezdõdtek az éjjeli kimaradozások, kocsmázások, kicsapongások. Megpróbáltam maximálisan kihasználni minden percet és élvezni az életet, ahogy csak lehet. Ez legtöbbször sikerült, ennek ellenére sok fejfájást és álmatlan éjszakát okozott az a gondolat, hogy mi lesz, ha mindez elmúlik, lejár. Szorongással és félelemmel telt meg a szívem, ha a halálra gondoltam. Miután Váradra kerültem, folytatódott ez az életvitel más újdonságokkal, kis stílusváltással, amelyek mind mélyebbre húztak a bûn mocsarában. Ezidõ alatt édesanyám megismerte az Urat, megtért, majd megkeresztelkedett. Amikor otthon voltam folyton beszélt az Úr Jézusról, a kegyelemrõl, az igazi hitrõl, ami nem csupán vallásosság, ahogy mi azt azelõtt gondoltuk. Én mindig meghallgattam, de amikor imaházba hívott, persze mindig akadt valami elfoglaltság. 23 éves koromban kerültem elõször kapcsolatba hívõ keresztyén fiatalokkal egy sószóró alkalmával, amikor egy egész hetet tölthettem velük. Érdeklõdve, és vizsgálgatva figyeltem õket, beszédüket, viselkedésüket, ugyanis nemcsak a meghirdetett evangélizációs alkalmakon lehettem velük, hanem a nap többi részeiben is (sportolás, kirándulás, közös vacsorák). Meglepõen hamar felszabadultam közöttük, és nagyon jól éreztem magam a társaságukban. A hét elteltével a fiatalok vasárnap az imaházba hívtak, és akkor már nem volt kérdés, hogy megyek-e. Azután amikor csak otthon voltam minden vasárnap imaházba mentem édesanyámmal. Elkezdtem olvasni a Bibliát, és Isten az Õ Igéje által szólítgatott, nyitogatta a szemem. Kezdtem más szemszögbõl látni a dolgokat, lassan lehullt a lepel a szememrõl, és megláthattam elveszett voltomat. Megértette velem, hogy szükségem van Rá, és egyedül Õ a megoldás minden problémára. Nem is akartam már Õnélküle élni, vágytam megszabadulni a különbözõ szenvedélyektõl, és a terhektõl, amiket gyerekkorom óta cipeltem magammal. Kértem az Urat, hogy vegye kézbe az én életemet, és kezdjen valamit vele. Csodálatos volt megtapasztalni, ahogyan egyik napról a másikra megszabadított az alkohol rabságából, a kicsapongó élet utáni vágytól, a rockzene kötelékeibõl, a halálfélelemtõl. Teljesen megváltozott bennem az értékrend, mintha nem is én lettem volna. Életemben elõször igazán biztonságban éreztem magam, mint aki hazatalált. Idõvel megnyugvást és békességet adott az Úr a múltammal kapcsolatban, és gyógyulásra találtak a régi sebek is. Egy dolog nagyon világos volt elõttem, éspedig az, hogy nem akarok Jézus nélkül élni. Az Úr kegyelmébõl 2004. december 13-án megkeresztelkedtem Kisgalambfalván. Ezután az Úr Vásárhelyre irányított, mintegy válaszként az imáimra, amelyekben azt kértem, hogy olyan munkahelyet adjon, és ott ahol Õ akar látni. Azt is világossá tette elõttem, hogy szolgálatra, munkára hívott el, mivelhogy az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Legfõbb vágyam egy mondatba összefoglalva, hogy használható eszköz lehessek az Õ kezében.
A
fotó: M. A.
Éle t út
A ma gya r bap tist a ifjú ság röv id tör tén ete agyarországon eleinte a német
Majkúak között indult meg a
baptista misszió, a magyarokra csak késõbb terjedt ki. A megtértek közül sokan a Brit és Külföldi Bibliatársulat alkalmazottaiként, munkatársaiként vitték, terjesztették a Szentírást országszerte. Az alapszabályzat elõírta, hogy a bibliaárusnak, vagyis a „kolpoltõrnek“ kötelessége a társulat által kijelölt területeken házról-házra menni minden válogatás nélkül, és mindenkinek felajánlani a Szentírást...” A feljegyzések szerint Oncken több mint 2 millió Biblia terjesztésében mûködött közre. A bibliaárusok munkája nyomán bibliatanulmányozó házicsoportok alakultak, amik aztán késõbb alapul szolgáltak a baptista gyülekezetek létrejöttéhez. Vojka János (1824-1895) Skóciába költözött, de levelei bizonyítják, hogy mindvégig figyelemmel kísérte a magyarországi missziót. Marschall József (1820-?) itthon maradt ugyan, de olyan lánnyal kötött házasságot, aki késõbb nemhogy csak nem értékelte az õ szolgálatait, hanem még akadályozta is. Marschall halálos ágyán állítólag meghagyta, hogy ahol róla a baptista misszió kapcsán szó esik, intõ példaként beszéljenek az õ házasságáról is, hogy a hívõ fiatalok gondolják át jól, kivel
5. o l d a l
*
január 2007
fotó: erdélyi magyar baptsita levéltár
Ba pt ör i
Kiss Lehe l:
(2. rész )
akarják életüket összekötni. Rottmayer János 1866-ban Erdélybe, Kolozsvárra költözött. Kolozsvár volt az a város, amelyben az idõk folyamán a reformáció és az anabaptizmus sorsát befolyásoló döntések születtek. Mintegy tíz éven át itt hirdette Dávid Ferenc a gyermekkeresztség elleni tanokat és más anabaptista jellegû hitelveket. Rottmayer azt a feladatot kapta a Skót Missziótól, hogy létrehozva egy bibliaterjesztõ központot, a lehetõ legtöbb személyhez juttassa el a Szentírást. Ebben a szolgálatban késõbb munkatársakra is talált, akik közül Grommen Mihály és János a szászok között, Spies Fülöp a Bánságban, Novák Antal és Barabás Gáspár pedig Székelyföldön, Brassó és Nagyszalonta környékén terjesztette az evangéliumot. Novák Antal (1828-1877) volt az, aki Nagyszalontán a Lajos János puskamûves házában létrejött bibliatanulmányozó csoportban igét hirdetett, amikor Kornya Mihály (1844-1917) megtérése megtörtént. Novák a bibliatársulat kerületi konferenciáján találkozott Meyer Henrikkel (1842-1919), aki 1873-ban került Budapestre a Brit és Külföldi Bibliatársulat munkatársaként. A fõvárosban nemsokára megalakult a Wesselényi utcai német nyelvû gyülekezet. Mivel az alapsza-
A képen Meyer Henrik és felesége látható
bályzat szerint az alkalmazottak nem végezhetnek missziómunkát egy felekezet javára sem, Meyer pedig szinte minden energiáját a baptista misszióba fektette, a bibliatársulat 1875-tõl megvonta tõle az anyagi támogatást. Ettõl fogva még nagyobb bevetéssel dolgozott a baptista misszió terjedéséért a Wesselényi utcai gyülekezetbõl irányítva, szervezve a nagy területre kiterjedõ munkát. A gyorsan növekvõ baptista közösség 1873tól számított két évtizedében mind a munkatársak, mind a gyülekezetek vezetését Meyer Henrik egy személyben látta el. Beszámolva a nagyszalontai eredményekrõl Novák megkérte Meyert, hogy jöjjön el BékésGyulára bemerítést tartani. 1875. augusztus 26-án, csütörtökön, hajnali három órakor Kornya Mihályt és hét társát – közöttük Tóth Mihályt – Meyer Henrik bemerítette a Fehér-Körösbe. Ez a dátum nagy jelentõségû azért is, mert Magyarországon mindezidáig szinte kizárólag a német ajkúak között zajlott a baptista misszió. (folytatása következik)
Fotó: M. A.
Szé ke lye k
Kihívások, kihívások
egszáradt a fû, elhullt a virág, ha az Úrnak szele fuvallt reá; bizony fû a nép. Megszáradt a fû, elhullt a virág, de Istennek beszéde mindörökre megmarad!” (Ézsaiás 40, 7-8).
„M
…Annyira rövid az élet, hogy muszáj a legizgalmasabbnak ígérkezõ dolgokat kipróbálnom, amíg fiatal vagyok! Minél magasabbra szökken az adrenalinszint, annál jobb. …A halál csak átmenet. Ha sikerül a kihívásoknak Isten szerint megfelelni, örökre Jézussal leszek. Az élet szép! …Egy dolog tart életben: az Isten szeretete. Nélküle már rég halott lennék. És ki tudja, még mi minden jutott az ember eszébe elõadás alatt vagy szünetben, amikor a sepsiszentgyörgyi ifjúsági konferencia szimbólumát nézegette. Mindenképpen elérte a célját, értelmezésre provokálta a szemlélõdõt. De, hadd kezdjem az elején:
6. o l d a l
*
január 2007
Miután Sepsiszentgyörgy városát sikerült a jelzésekben szegényes fõutak és az esti, csalóka fények útvesztõjében megtalálni, jelentõs késéssel léptünk be az imaházba, ahol a fiatalok már jólesõ melegben és a zenés áhítat utáni felengedõ légkörben hallgathatták Pardi Félix lelkipásztornak Kihívások az életpályán c. elõadását. Újra átéltem a valamikori középiskolás- és pályaválasztási izgalmakat, és miközben a nagyon is gyakorlatias, biblikus jó tanácsokat hallgattam, örvendtem a résztvevõk örömén az aktualitás miatt, és azon töprengtem, hogy milyen kár hogy hajdanán én ezt nem hallhattam. Isten útjai természetesen kifürkészhetetlenek. De Õ megtalálta akkor is a módját, hogy elküldje az õ hollóit a megfelelõ helyre a szárazság idején… Szombat reggel, az ismerkedés és az esti együttlét jó hatásait már határozottan jobban érzékelve, könnyebben kapcsolódott be mindenki a jól vezetett dicsõítésbe. Istennek legyen hála a jó hangú és fürge ujjú gyermekeiért! ☺ Mi is lenne velünk nélkülük! A szellemi egyensúly azonban határozottan kialakult, úgy hiszem, miután nyitottan figyeltünk Istenre az üzenetet hallgatva, amelyet János Csabán keresztül közölt velünk. Egy kérdés maradt meg bennem: Folyamatosan
JÉZUSSAL JÁRSZ? A keményebb eledelt Kelemen J. Sándor lelkipásztor tálalta Kihívások az egyéni életben címû elõadásában. „Nem kell minden kihívásra kardot rántani” – volt az elsõ mondat, amely célba talált, és szaporán le is jegyeztem. Merthogy, vannak kihívások, amelyek kikerülhetetlenek, azonban léteznek provokációk, amelyeket nem szabad a hívõ fiatalnak vállalni. Ha az alternatívák korában az individualista szemléletmódot, a pillanatnyi kívánságot választjuk, jó, ha tisztában vagyunk azzal, hogy a ma szüli meg a holnapot, vagy éppen fojtja meg a holnap lehetõségét. „Túl akarod élni az életet, vagy igazán akarod élni?” – hangzott a komoly kérdés. Az „érezzük jól magunkat ebben a világban” felfogás következménye a megalkuvás és a képmutatás, a KETTÕS ÉLET. Sok a kihívás, könnyebb engedni, mint ellenállni. De, te ÚSSZ AZ ÁRRAL SZEMBEN! Aki ezt teszi, az ÉL. Az igazi kihívás az Isten szavára ráállni és HINNI. A fórumbeszélgetés során lehetõség volt a konferencia témáját a gyakorlatibb oldaláról is megközelíteni, ugyanakkor helye volt a személyes kérdéseknek és a válaszoknak is. Akinek ebéd után ereje és kedve volt a mozgásra, választhatott a tenisz és a kosárlabda között (legalábbis a hírek szerint ☺), Fotó: M. A.
aki esetleg a nyugodtabb sziesztához volt szokva, rajzfilmet nézhetett. Az esti evangelizációs alkalmon Balla Frigyes testvér szólt az Úr hívásáról. Úgy hiszem, minden nyitott szívû hallgató tapasztalhatta akkor este Isten érintését. A konferencia utolsó napján, vasárnap, tovább hallgatva Balla Frigyes testvér szolgálatot, kezdtük úgy érezni, hogy már nem is akarunk hazamenni, olyan jó nekünk abban a kicsi imaházban együtt lenni. Megpróbálok valamit érzékeltetni az aznap kapott üzenetbõl. „Amikor csak magadra gondolsz, a Sátán vonásai vannak benned.” Ezt az istentelen és embertelen fosztóképzõs jelzõkkel lehet jellemezni. Isten saját képére teremtett, ha ezt elveszítem, akkor embertelen leszek. Egy-egy isteni, nemes vonás jelen van az emberekben, de nem mind egyszerre. Jézus, Isten Fia, újra visszaállítja bennünk az emberséget. „Kérlek azért titeket én, ki fogoly vagyok az Úrban, hogy járjatok úgy, mint illik elhivatásokhoz, mellyel elhivattatok” (Ef 4,1) – hangzott az Ige. Míg a hiábavaló életmód önzõ életmód, a Krisztus szerinti szolgáló életmód: szó nélkül végezni olyan szolgálatokat, amelyeket mások semmibe vesznek. „Te fõállásban keresztény vagy, tehát elsõsorban szolgáló ember: ez az életünk alapja.” A névleges hívõ csak olyan szolgálatot akar, amely tetszetõs, és amely azzal jár, hogy elõl lehet. Minden beszámoló hiányos, tudom, hogy ez is az, de hogy a fogyatékosságát valamennyire csökkentsem, hozzáteszem: a komoly témák mellett még nevettünk is, és nagyon jól éreztük magunkat. Az utóbbi egyfelõl Kiss Zoltán helyi lelkipásztornak és szorgos csapatának köszönhetõ, másfelõl az áldozatkész szolgálattevõknek, és legfõképpen Istennek, aki kegyelmesen áldását éreztette velünk. Molnár Adina
7. o l d a l
*
január 2007
Azok a ködös reggelek!
Hideg lelõ
7:45. Most, reggel másképp csörgött az óra, mint eddig. Olyan hangos volt, hogy azt hittem, szétpukkad az agyam. Kinyitottam a szemem és mindent olyan vörösnek láttam, hogy az már szinte fájdalmas volt. Még a hó az ablakon is, a fali óra is, a festmények és a karácsonyi üdvözlõkártyák is. Vörös, mint a vér. Kiguvadtnak éreztem a szemem, mint egy vakond, aki hiába mereszti a szemét, úgyis csak két dolgot lát: földet és sötétséget. Az én esetemben ez a két dolog a vörös szín volt és a sok csillag, ami ott keringett a fejem fölött... Ez a jelenség nem mást jelentett, mint hogy: egy nagyon szép álomból ébredtem és nem ártana még öt percet visszafeküdni. Az utóbbi reflexként mûködött nálam, s még kábé egy félórát feküdtem azzal a reménnyel, hogy majd valaki felkölt és az a felkelés majd kellemesebb lesz... Szerintem mindenki így van ezzel, ha úgy érzi, hogy korán van, és a világon egyedül csak neki kell felkelnie ilyen korán... Igazán nem volt korán. Úgy fél kilenckor keltem fel másodjára, ami azt hiszem egy amolyan nõi megérzés által történhetett; egyébként csak Istennek köszönhetem, mert ha kábé úgy 5 perccel késõbb ébredtem volna meg, az már sokkal végzetesebb lett volna. Mert már amúgy is pánikba esve bucskáztam az arasznyi havon a suli felé (ne aggódj, városi vagyok), és most se nem a vörös szín, se nem a csillagok, hanem Böszörményi Károly tanár úr ráncos arca tornyosult elõttem egész suliba menet, s az a hang lüktetett a fülemben, nyomatékosan mondogatva: „9 óra 1 perc...“. ... „ Aha, legalább 5 percet fogok késni most, mert még be kell mennem A2-es lapot venni s csipeszt a tanulmányrajzhoz.“ Mûterembe való megérkezéskor szerencsémre háttal ült nekem Böszörményi Károly és csak a fehér hajat láthattam, hogy megõrizhessem a hidegvéremet.... Van csipesz, van rajzlap és egy „9 óra 3 perc, 9D osztállyal” úsztam meg a lehetséges kalamajkát, s íme neki a négy rajzórának. Most már bármilyen ráncos arc merevedhetett rám, egyszerûen büszke voltam magamra. Nem tudom, de hamar le tudok nyugodni, ha kell.... Továbbá négy tanulmányrajzos óra, egy lyukas óra és egy ebéd után, elkerülve a mûtermeket, bementem a suliba szolgálatosnak. A csengetõs asztal épp szembe áll a tanárival, így a tanári diskurálásoktól elkezdve minden egyes fül vakarása látható volt, mivel a tanári ajtót örökké nyitva hagyják. Még Böszörményi Károly is látható volt, amint a szobrászat terem renoválásáról végzett heves beszélgetést egy polgármesteri hivatalból érkezett fiatalemberrel. Ennyire még órákon sem figyeltem a tanárokra, mint most. Egyszerûen szórakoztató volt. El is képzeltem magam, amint egyszer én is ott ülök, egy kényelmes széket foglalva tanárként. Kényelmes volt a jelenlegi székem is (nemrég cserélték ki egy puhára), de az ottani belsõ hangulat valahogy vonzóbb volt, fogalmam sincs, miért..., valószínû azért, mert esetleg ott még lehetõségem lenne másokkal is beszélni... Az álmodozásomat a torna tanárnõ szakította félbe: - Öööö- szólalt meg - hallod, kedves (kedves?!), holnap nem lesz torna, hanem a magyar tanárnõ fog bejönni helyette, s majd ad valami olvasnivalót; szólj a többieknek is. - Aha - feleltem. De hirtelen eszembe jutott Levendula Magda, a magyar tanárnõ. Ezzel végképp elment a kedvem. Na, azt hiszem, teljesen mindegy akkor. Abban biztos voltam, hogy az a tanárnõ majd nem olvasnivalót fog felhagyni ... Végül este 7-kor hazamentem (úgy, mint egy hulla, de ez végképp nem érdekes, mert miért is fáradhattam el a tanárok nézegetésében ...), s megpróbáltam megoldani azt a rejtélyt, hogy reggel hogyan láthattam a faliórát is, a hót is az ablakon és az üdvözlõkártyákat is egyszerre... Futrinka
Ke ty egõ
Idõélmény tegnap és ma
„Adtam neki idõt.”
8. o l d a l
*
január 2007
Fotó: gettyimages
Így év végén-elején igencsak aktuális az idõ témája visszatekintés, elõrenézés kapcsán. Habár meg kell jegyezni, az idõ, illetve annak hiánya közkedvelt és gyakori témává nõtte ki magát. Tanúsítja ezt a fenti igevers-részlet, valamint a latin mondás: „Fugit ireparabile tempus”, ami, kicsit költõien, éneksorral fogalmazva nem más, mint: „Rohan könyörtelen az idõ.” Nem véletlen, hogy egy költõ úgy jeleníti meg az idõt, mint egy nõi alakot ábrázoló szobrot, melynek elõl dús, hosszú haja van, hátul ellenben teljesen kopasz. A szobor üzenete körülbelül a következõ: „Ragadd meg a kedvezõ lehetõségeket, mert lehet, hogy soha vissza nem térõ alkalom kínálkozik.” Az idõt visszafordítani ugyanis nem lehet. Ezt Isten így rendelte, s csupán két alkalommal olvasunk az Ószövetségben arról, hogy az Úr, szolgáinak kérésére megfordítja a természetes folyamatot, megállítja, illetve visszájára fordítja az idõ múlását. Az egyik esetben Józsué kérésére a nap megáll Gibeonban, hogy Izrael népe gyõztesen fejezhesse be a pogányokkal vívott csatát (Józs 10,12-13). A másik esetben Ezékiás, júdai király kéri Istentõl gyógyulása jeleként, hogy a napórán térjen vissza az árnyék tizenöt grádiccsal.(2Kir 20,17). Mindkét esetben közös az, hogy a természetes fizikai folyamatok megfordulása nem csodahajhász emberek önzõ kérésére történt, hanem kizárólag Isten dicsõségét szolgálta. Mintegy ez is bizonyította, hogy Õ Úr a természet és a fizikai törvények felett nincs tér- és idõkorlátok közé szorítva. Napjainkban mi sem bizonyítja inkább, hogy állandóan gondunk van ez Istentõl kapott ajándék helyes használatával, mint két közszájon forgó mondás: „Az idõ pénz”; illetve: „Nincs idõm.” Az elsõ mondás azt fejezi ki, hogy számunkra értékes az idõ, mert az élethez szükséges, anyagi javak értékét pénzben mérjük. Ha valami nem mérhetõ pénzben, az értékesebb mindennél, ami belefér az ilyen, általunk készített skálába.
Amikor gyermekkoromban nyaralni mentem a nagyszüleimhez, számomra mindig úgy tûnt, mintha a falu kedves és idõnként ünneplõbe öltözõ világában megállt volna az idõ. Ugyanaz az idõ, amit otthon, a városban, nagyon aprólékosan mértek, a mezõ, az erdõ és a patak, az egyszerû és a módosabb házak, a csendes és meghitt, gyümölcsfáktól zöldellõ temetõ szomszédságában néha, ha már több hét is eltelt, ólomlábakon járt. Mégsem unatkozott soha senki, és minden munkának idõben akadt gazdája… Valahogy került idõ az értelmes életvitelre, amelyben helye volt az érdeklõdésnek, az apró-cseprõ részleteknek. Úgy tûnt, elképzelhetõ a segítségnyújtás is minden viszonzás nélkül az „adjonIsten-százannyit” derûs filozófiájával. Ma sokszor nehéz türelmetlen legyintés nélkül végighallgatni azokat a történeteket vagy megjegyzéseket, amelyeket talán a szülõk vagy az idõsebb generáció, magukat türtõztetni nem tudván ☺, a rohanásunk láttán próbálnak elmondani. Akarva-akaratlanul be kell látnunk, hogy valami történik-történt a világunkban, amellyel szembe kell néznünk, és amellyel meg is kell hivatásunkhoz méltóan küzdenünk: már egy ideje belopózta magát a „nincs-idõm-semmire” magatartás. Mit kezdünk vele? Néhányan megpróbálták keresni erre a kérdésre a választ… (M. A.) A második mondást pedig legtöbbször kifogásként alkalmazzuk, mikor valamilyen feladatra akarnak megkérni, amely nem illik bele számításainkba, terveinkbe. Lássuk azonban, mit mond Isten igéje az idõrõl. A teljesség igénye nélkül, a címben szereplõ igeversre szorítkozva említek néhány gondolatot, ami sokat mond számomra. Elõször is egy személyes élmény: Egy banálisnak tûnõ eset kapcsán vált számomra fontossá a fenti igevers-részlet (Jel 2,21a). Egyetemi éveim alatt, egyik félévben a vizsgaidõszak végéhez közeledett. Az utolsó vizsga volt még hátra, amelyre két idõpont volt adva. El is döntöttem, hogy én márpedig elmegyek az elsõ vizsgára, és letudom a dolgokat. A vizsga napjának reggelén még a könyvtárban olvastam (a vizsga ugyanis délután volt). Már éppen le akartam adni a könyvet, hogy aztán vizsgázni mehessek, mikor ez az igevers jutott eszembe. Akkor ez nekem azt jelentette, hogy a következõ idõpontban menjek a vizsgára. Nem is bántam meg döntésemet. A fenti történetnél sokkal fontosabb és életbevágóbb dolgokra figyelmeztet az igevers. A folytatás, melyet nem idéztem, így hangzik: „hogy megtérjen az õ paráználkodásából és nem tért meg. Ímé én ágyba vetem õt, és azokat, akik vele paráználkodnak, nagy nyomorúságba, ha meg nem térnek az õ cselekedeteikbõl. Jézabelrõl üzeni ezt
Jézus János által a pergámumi gyülekezet angyalának. Mit jelent azonban ez az ige nekünk, mai fiataloknak? Az elsõ dolog, amit megemlítenék, hogy az idõt ajándékként kapjuk. Nem akárkitõl, hanem Istentõl. Ezt fejezi ki a múlt idejû „adtam” ige. Az ajándékkal nem mindegy, hogyan bánunk. Az ajándék metaforájánál talán jobban illik ide a sáfárság képe. Gyakran találkozunk a Bibliában, a sáfárság hasonlatával és az igeversben húzódó ellentét: „adtam idõt a megtérésre és nem tette” is ezt sugallja. Eldönthetjük, mihez kezdünk idõnkkel, viszont el kell vele számolnunk. Szokásunk, hogy év elején tervezünk, célokat tûzünk ki magunk elé. Sokszor csupán néhány hétig sikerül terveinkhez tartani magunkat. Márpedig, ha valakinek nincsenek jól meghatározott céljai, „kifolyik az idõ” a keze közül. Eltelnek a napok, hetek, hónapok, visszatekintve csupán annyit lehet észrevenni, hogy ez az év is eltelt. Fontos tehát, hogy legyenek hosszú- és rövid távú céljaink, amelyek irányt adnak, medret szabnak életünknek. Nem mindegy az sem, milyen célokba fektetjük be életünket. A világtörténelembe visszanézve láthatjuk, hogy voltak, vannak diktátorok, akik nem egyszer egy-egy népcsoport kegyetlenül következetes kiirtására tették fel életüket. Ma is a történelem szégyenfoltjaiként
Fotó: gettyimages
tartják számon ezeket az embereket. Az ilyen példákban nyilvánvaló, hogy a rossz célkitûzéseknek negatív következményei lesznek. Az ok-okozati törvényszerûség azonban nem csupán ilyen nagy méretekben mûködik. A Péld 8,36 így szól: „De a ki vétkezik ellenem, erõszakot cselekszik az õ lelkén; minden, valaki engem gyûlöl, szereti a halált!” Vagyis, ha Isten akaratának ellenszegülünk, annak a halál a következménye. Tudja Õ, hogy saját eszünk és bölcsességünk szerint nem tudjuk jó dolgokba fektetni életünket. Ezért ad irányelveket, ezért mondja meg, mi a jó nekem s neked is, aki ezt a cikket olvasod. Ezért szólít fel a megtérésre. Az Általa adott „földi” idõben dõl el örök életünk. Ha még nem tértél meg és adtad életed neki, legyen célkitûzésed és imádságod: „Uram segíts megtérni a nekem adott idõben.” Nem tudjuk ugyanis, mikor jár le a nekünk adott idõ. Ezért is fontos, nem számolgatni, halogatni a döntést, hanem meghozni. Lehet, hogy már átadtad életedet az Úrnak, megbocsátotta bûneidet. Hadd
álljon itt néhány ige, amely isteni célokat villant fel elõttünk: “Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket” (Mt 20:19a). Lehet, nem minden népet bízott rád az Úr, hanem szomszédodat, osztálytársadat, munkatársadat. „ Hanem az Úr törvényében van gyönyörûsége és az õ törvényérõl gondolkodik éjjel nappal” (Zsolt 1:2). Közhelynek tûnik ugyan, de rendkívül fontos Isten igéjét tanulmányozni, idõt tölteni mellette, ha a harcokból gyõztesen akarunk kikerülni. Megtapasztalhatjuk azt, hogy felfrissít régen tanult igéket, újakra hívja fel figyelmünket, illetve aktuális vezetést ad belõlük. “Ahol ketten vagy hárman összegyûlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.”(Mt 18:20) Szükség van arra, hogy
9. o l d a l
*
január 2007
legyenek lelki testvéreink, akikkel meg tudjuk osztani gondjainkat, és akik a lelkiekben biblikus tanácsokat adhatnak. Félreértés ne essék: a kis csoport nem helyettesítheti, vagy zárhatja ki a gyülekezeti közösséget. Akkor Isten szerinti az ilyen közösség, ha elõsegíti a gyülekezeti, illetve a munkahelyen, iskolában Istenért végzett szolgálatot. Kívánok mindnyájatoknak Istentõl megáldott, boldog új évet, bölcs, Isten szerinti célokat, és kitartást az azok eléréséhez vezetõ úton. Vékás Benjámin (A szerzõ tanár Szatmárnémetiben)
Napok... Szeretem a hosszú sétákat a természetben, amikor egy-egy órácskára idõtlen idõben élhetek. Vagy elmélyülhetek egy jó könyv olvasásában, egy átütõ erõvel szóló ige mélységeiben, és nem zökkent ki senki és semmi az én idõmbõl. Se telefon, se kapucsengõ, se gyerekzsivaj, se, se, se…, és még sorolhatnám. De mi kell ahhoz, hogy a ma embereként - mikor láthatatlan elvárások tömkelege tornyosul fölénk, a különbözõ szerepeknek megfelelni vágyás mint külsõ nyomás nehezedik ránk -, mi kell ahhoz, hogy úgy éljek a saját idõmben, hogy belsõ idõm egy gyümölcsözõ, Istennek kedves élet legyen? Tapasztalom, hogy már nemcsak szakmai kihívás, üzleti kihívás, és még rengeteg lehetetlen kihívás létezik. Számomra az idõ is kihívás. Ellenség vagy barát? Errõl csak én tehetek. Mivé kovácsol téged a Te idõd? Mert a Te idõd meghatározója Te vagy. Felelõs vagy sorsod idõminõsége felett. „Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk” naponkénti fohászom ez is. Azt, hogy hogyan viszonyulok saját idõmhöz, a tegnap vagy a ma dönti el. Tegnap. Amikor még idegen voltam. Igen. „Tudatos” döntéseket hoztam. Értelemszerûeket. Számomra a „legjobbakat”. – Te is ilyen céltudatos lény vagy? Nem kell a leborulás? - Hogy sikeres legyek. Elismert, ünnepelt. - És
Sé ta .Té r. belül mégis magányos. Hát nem erre vágyik mindenki? A ma…? Mindig is csodálattal vegyes letaglózás vesz erõt rajtam, amikor Krisztus átírja az új ember gondolatvilágát. Motivációit. Élete hajtóerõit. Az én idõm már nem az enyém. Nem számít, mi volt tegnap. A ma a lényeg, ne felejtsd el ezt! MA már tudom, hogy az utolsó napon Isten számon kéri idõdöntéseim is. Ennek a felelõsségnek tudatában kell élnem hétköznapokban is keresztyénként. Istent beengedve szürke hétköznapok idõdöntéseibe is. Tudva, hogy minden egyes percért jutalom vagy feddés jár. Áldás vagy átok. Ez nem csak idõbeosztás kérdése. Az is nagyon fontos. Ez fõleg a szív kérdése. Szüntelen imádkozzatok! – szól a felhívás. Kismamaként rendszeresen találkozok más kismamákkal, és közbenjárunk gyermekeinkért. Lányként hármas imacsoportunk volt. Kívánom, kedves fiatal, hogy mindig legyen egy fórum, ahol idõd oltárra kerül, hogy áldás származzék belõle. Hogy jó illat légy. De a trón elé járulhatsz két kurzus közti rohanás alatt is, a zötyögõ villamoson, gyaloglás, házimunka közben vagy egy átvillanó gondolat erejéig. Soha ne sajnáld az Istennel töltött perceket vagy a Biblia-tanulmányozással töltött idõt. Ezek olyan alkalmak lehetnek, hogy Isten fenségébõl, kegyelembõl, talán megláthatsz valamit. Vagy elsõként léphetsz be a Bethesda-tavába, és meggyógyulsz az éppen aktuális betegségedbõl. Más emberré válsz. Ha akadályai vannak az Istennel töltött idõdnek - és tudd, hogy az ördög mindig állít, ez a feladata -, jelölj ki pontos útjelzõket. Nekem mindig is nagy kísértés volt a napi sajtó. Ám egy nap elhatároztam: addig nincs hír, míg nincs mennyei hír. A mennyei híradás azóta is töretlen. Tudd, minden perc drága, túl drága, hogy haszontalan és a jövõ idõ perspektívájából nézve értéktelen dologra töltsd. Hát légy bölcs. Máté Imola (A szerzõ Székelyudvarhelyen él, tanár.) (folytatás a 12. oldalon)
Ra ga szt ó Kézimunkaötletek Ha elmúlik karácsony,... ...úgy tûnhet, hogy szemetesebb lett a világ körülötted. Gyorsan hozzáfogsz a takarításhoz, abban a reményben, hogy nemsokára újra normalitásban folytathatod a nagybetûs életet. Vigyázat! Az, ami most szemétnek tûnik, újra hasznosítható, sõt - egy kis kreativitással - kedves ajándék készülhet belõle.
1. Leégett gyertyacsonkok. Egyértelmû szemét. Szín szerint csoportosíthatod õket, újra öntheted, s kaphatsz egy csíkos, sokszínû gyertyát. Azt kell szem elõtt tartani, hogy amikor megöntöttünk egy színt, meg kell várni, hogy megszilárduljon, s csak azután jöhet a következõ. Hobbiboltokban lehet találni mindenféle kelléket a gyertyaöntéshez. Ha valaki nem lakik hobbibolt közelében, formának megteszi egy üres, tiszta konzerves doboz. Legelõször a kanócot kell rögzíteni hurkapálcával a konzerves doboz tetejéhez, hogy a gyertya közepén szilárduljon bele a kanóc, azután jöhet az elsõ réteg. Plusz ötlet: az aljára vastag rétegben tehetsz, kavicsot, kagylót, makarónit, kávét, stb. (persze nem ömlesztve, hanem külön-külön edényben), amire majd jöhet a megolvadt gyertyamaradék. Amikor teljesen megfagyott a gyertya, a kanóctól fogva belelógatjuk forró vízbe a gyertya azon részét, ameddig tart a kagylós, kávés rész. Így a külsõ gyertyaréteg leolvad, s szépen kidomborodik a kávé vagy kagyló, vagy amit tettünk elõzõleg a gyertyába.
2. lejárt karácsonyi üdvözletek. Egyértelmû szemét. Ha nem dobod el õket, jövõ adventben újabb üdvözletet készíthetsz belõlük egy kis ötletességgel. Miután beszereztél piros vagy (karácsonyra jellemzõ) zöld színû A4 –es kartonokat, a régi üdvözletet sokféleképen rádolgozhatod (vághatod és ragaszthatod). Arany vagy ezüst zselés golyóstollal írhatod rá jókívánságaidat, s kész is a szép, új karácsonyi üdvözlet.
Semmibõl valamit, ez a jelszó! S rövid idõn belül, kevés ráfizetéssel, annál több ötletességgel, kreativitással készen az a darab, amivel szeretteidnek, barátaidnak örömet okozhatsz. Kívánok mindenkinek jó munkát és jókedvet a munkához. Szöveg és fotók: Borzási Istvánné Márta
10. o l d a l
*
január 2007
AKTUÁLIS
2008: a Biblia éve 2007-ben a Magyar Református Egyház, míg idén a Magyar Katolikus Egyház hirdette meg a Biblia évét. Erdõ Péter bíboros az esztergomi fõszékesegyházban tartott újévi misén azt mondta, a Szentírás az egész európai kultúra bõséges és el nem apadó forrása. Az esztergom-budapesti érsek szerint azért is kell olvasni a Bibliát, mert az közösség alkotó erõ és valamennyi európai nemzeti kultúra gyökerénél ott található a bibliai hagyomány. Erdõ Péter elmondta: a szentírás életformáló útmutatást ad az igaz életre való nevelésre, és nélküle nem ismerhetõ meg Jézus Krisztus. „Mindenkor tanulmányoznunk és követnünk kell a Bibliát, hiszen ez az alapja keresztény életünknek valamint egy nagy érték az egész emberiség számára“ - mondta Erdõ Péter. (forrás: hírTV)
Ré b us z
r é b u s z
Skandi. Kedves Rejtvényfejtõk!
Fotó: http://golgotagospelkorus.hu
Ebben az évben egy sorozatot indítunk útjára. Magyar keresztyén elõadókat foglalunk rejtvénybe, hogy egy kicsit barátkozzatok velük, a zenéjükkel, a mûveikkel. Ha már ismeritek õket, könnyebben megy majd a fejtés. Kellemes fejtörést kívánok! Meleg Dávid
A mellékelt képen az ehavi rejtvényfeladványt ábrázoló fotó, amely, mint fennebb említettük, egy keresztyén együttest ábrázol. Beküldendõ az együttes neve, az új CD-jük címe, valamint a szám címe, amely a szürke sorokban lesz olvasható, legkésõbb 2008. február 15-ig!
OKTÓBERI REJTVÉNYFEJTÕK: Szilágyi Szabolcs (Nagyvárad), Sinka Ildikó (Brassó), Balla Dávid (Temesvár).
FIGYELEM! A rejtvényfejtõk
Néhány szemelvény: „Az irigység egy kicsit jobb, mint az önzés, mert legalább másra is gondol.” Az iskolában megkérdezték a gyerekeket, hogy mik szeretnének lenni. Egy-két válasz után Móricka is válaszol: „Én, én nem tudom pontosan, de én se akarok dolgozni!”
11. o l d a l
*
január 2007
között ezentúl nem sorsolunk ki havonta könyvjutalmat, hanem a hûséges rejtvényfejtõket (akik minden hónapban beküldik a megfejtéseket) félévente sorsolunk ki egy értékesebb ajándékot.
Beszéljük meg! Neked mi az ünnep? Alig várjuk, hogy végre jöjjenek az ünnepek és velük együtt a szabadidõ. Mire is használjuk tulajdonképpen az ilyenkor nyert plusz idõt. Tudjuk, fontos dolgok az ünnepek. Megemlékezünk az Úr Jézus születésérõl és mindarról, amit õ hozott. Újévkor, tudjuk, hogy vele kell kezdeni mindent, hogy jól fejezõdjön be. Mégis, … annyi minden más kínálkozik, mint az Úr háza és a hozzá való közeledés. Ott van vonzó számítógép világa. Persze jóra is lehet használni, de a játékok, a tévé, a filmek, a világhálón szörfözés nagyobb csábítás. Aztán az ünnepi rendezvények nagyvárosokban, koncertek, tûzijátékok, stb.… A baráti kör, a munkahelyi ünnepi partik. Vége-hossza nincs a kínálatnak. A mi számítógépünkön a háttérkép jelen pillanatban egy kép, amelyen itató csap látható körben zöld fûvel. Elgondolkodtam: vajon mi nekem, ki nekem az igazi forrás? Mi az igazi kikapcsolódás, az örömszerzés forrása neked, nekem? Ha nem Jézus Krisztus, akkor repedezett falú kutakból iszod a vizet és benned sem tart sokáig, mert újra szomjas leszel a kiábrándultságig. Csak a hasadat tölti, illetve a fejedet és az idõdet, de igazi táplálékot nem nyújt. Az Ézsaiás 55,1 által most is hív az Úr: „Oh mindnyájan, kik szomjúhoztok, jertek e vizekre, ti is, kiknek nincs pénzetek, jertek, vegyetek és egyetek, jertek, vegyetek pénz nélkül és ingyen, bort és tejet.” És ez igaz! Az Úr Jézusnál megpihen és felderül a szív még ebben az „agyonstresszelt”, túlterhelt világban is. Mért van az, hogy minden más jobban vonz mégis? Hogy sokan már alig várják, hogy hazaérjenek az imaházból és kezdõdjön az ünnep? Keresd szívbõl az igazit, igazán és megtalálod: „aki szomjúhozik, jöjjön el; és aki akarja, vegye az élet vizét ingyen.” (Jel. 22,17b) Neked mi jelentette az ünnepet? A hozzászólásokat várom a
[email protected] emailcímre.
romániai magyar baptista fiatalok lapja Kiadja a ROMABISZ Elnök: Kelemen J. Sándor Szerkeszti: Molnár Adina Cím: Budai Nagy Antal 24, 540014 Târgu-Mures, Jud. Mures
E-mail:
[email protected] Internet: www.romabisz.ro
KÖZELEBB! KÖZELEBB! Nyáron elmentünk szanaszét. Most itt a tél. Húzódjunk beljebb, s otthonunk szelíd tüze mellett keressük meg egymás kezét! A madarak is összebújnak, melengetik egymást az ágon. Szívetek melegére vágyom. Olyan dermesztõ szelek fújnak.
fotó: menna
To rta lap
t é l
Haza, csak haza! Hideg tél lett, zimankósabb, zordabb, keményebb, kegyetlenebb ezer teleknél. Közelebb, közelebb egymáshoz! Legyen most otthonabb az otthon, legyen most testvérebb a testvér! Túrmezei Erzsébet
Tegnap és ma!
(folytatás a 9. oldalról)
Múlt és jelen váltakozása, ami ma jelen, holnap már múlt és olyan gyorsan változnak, hogy észre sem vesszük. Sokszor jobban emlékszünk arra, hogy mi történt a múltban, mint arra, hogy mi volt tegnap. Azt hiszem, hogy gyorsabban telnek a napok, mint tíz vagy tizenöt evvel ezelõtt. Pedig akkor is és most is 24 órából állt egy nap. Ezelõtt több mindenre volt idõm, manapság azt hallani mindenkitõl „nincs idom“, és sorolhatjuk, hogy mire nincs. Saját életembõl tapasztalom, hogy arra van idõm amire szakitok, ha valamit nagyon el akarok érni. Talán a rendszerváltozás okozta, hogy így felgyorsultak a dolgok körülöttünk, rengeteg információt kell tarolnunk naponta és ez nagyon leterhel és fáraszt. A globális felmelegedés, a tv, az internet a hibás, hogy nincs idõnk sok olyan fontos dologra, mint pl. a levélírás, elintézem egy kis sms-sel. Nincs idom postára menni bélyegért, pedig én is nagyon értékelem, ha valaki levelet küld postán, más a hatása, mint az elektronikus levélnek. És, ami sokkal szomorúbb, hogy hívõ fiataloktól hallom hogy nincs idõ a szolgálatra, a misszióra, mert sok a tanulnivaló. Az igaz, hogy amióta egyetemre járok azóta kevesebb szabadidõm van, de hála Istennek hogy lehetõvé teszi most is, hogy eljárjak missziózni. Emlékszem, gyerekkoromban a telek is szebbek voltak: novemberben lehullott a hó és tartott február-márciusig. Volt idõnk nap mint nap a szánkózásra, sízésre. Alig vártuk hogy hazajöjjünk az iskolából és mehessünk ki a domboldalra, az immunrendszerünk is erõsebb volt, nem voltunk minden héten megbetegedve: a friss, hideg levegõ nem ártott. Hálás vagyok Istennek, hogy gyermeke lehetek és vezeti az életemet napról napra. Lehetõvé teszi hogy szakítsak idõt az imádkozásra, igeolvasásra, a szolgálatra. Sokszor elõre eltervezett programról kell lemondjak azért, hogy elmehessek szolgálni, de mindig azt tapasztalom, hogy ott a legjobb ahol Isten látni akar, és Õ áldásokat ad. Ebben a rohanó világban Isten nem változott meg: Õ tegnap és ma és mindörökké ugyanaz, és ma is van ideje a rohanó emberekre. Hát nem csodálatos az Õ kegyelme! Nem siet, hanem türelmesen vár arra, hogy minden ember megtérjen. Számomra a napok telése nem azt jelenti, hogy öregszem, hanem hogy közelebb vagyok a CÉLHOZ. Kérem Istent, hogy tanítson úgy számlálni napjaimat, hogy bölcs szívhez jussak. [Bedõ] Julianna, tanár
