Hang DIDERGÕ. baptista ifjúsági lap. Ma nincs kedvem írni nektek

baptista ifjúsági lap

DIDERGÕ Ma nincs kedvem írni nektek. Ma nincs kedvem fehér festésû egyetemi szobákban, üvegfalú könyvtárakban ücsörögni; nem akarok több kondícionált levegõt és nyomtató-papírt! Ma nincs kedvem monitorokat bámulni és klaviatúrát nyomkodni. Ma betiltanám az elektronikát. A távfûtést. A tömegkommunikációt. A telefont. A bevásárlóközpontokat.

Szeretnék körözõ ifjú sasokat látni. Szeretnék mélyeket lélegezni. Lélegezni. Szeretnék mászóbotot a kezembe és hátizsákot a vállaimra; félig nyers fa tûzén kínlódva szalonnát sütni hagymával és madárfüttyel, parázsban krumplit és almát... Szeretnék most elfáradni, szeretnék kicsit dideregni és veletek beszélgetni. Szeretnék... ej [::blog::]

Tábortûzrakók a második hargitai héten. Melegedjünk!

... Jézus hangja a viharban. „Mert Isten hatalma nem a tó sima tükrén tovasikló hajóban mutatkozik meg, hanem akkor, amikor összecsapnak felettünk a hullámok“, idézi Lukács evangéliumát az a fiatalasszony, aki két éve veszítette el autóbalesetben férjét és gyermekét. ... A forrás hangja a pusztában. „Már készítem az utat a pusztában, a sivatagban folyókat fakasztok“, olvassa Ézsaiásból Sz. L., akinek a lányát két év alatt háromszor mûtötték, és orvosi mûhiba miatt messze Európába kellett vinni, hogy rendbehozzák. Isten ilyen lehetetlen helyzetben is Úr, és pénzforrást fakasztott a mûtéthez. ... Két hasonlat szintén Ézsaiásból: learatott búzamezõ az Úrtól elfordult Júda. Láttán nincs meg az a reménység,

Hang

Most szélben akarok állni valami magas zöldes hegytetõn. Szeretnék csúszós köveken mászni, egészen a csúcsig és épségben félérni és félve a sziklapárkányra állni...

ami egy terméstõl aranyló-roskadó gabonatábla láttán. A merezgélõk csak néhány kalászt találnak, nincsen a megígért, és az ígéret népének oly fontos bõség. Leszedett olajfa, aminek a hegyén már csak böngészni lehet néhány bogyót. Viharban, forrással, tarlóval üzen az Isten novemberben. Még az is róla szól, ha elakadunk, ha le- vagy eltakarítnak minket, vagy csuromvizesen és fáradtan vetõdünk partra a viharban. Isten hangja mindig ott szólítgat valahol az életünk során (lásd filmelemzésünket a 8. oldalon). A novemberi számban folytatjuk a nyári beszámolókat a táborozásokról, a sátoros kirándulásokról. Nagy meglepetést valószínûleg nem találtok egy ilyen csendes, õszi lapszámban, de azért jó olvasást. [G.] G.

h í r e k

MAG TÁ R HITTEL MESSZE JUTOTTUNK iztosan hallottatok már alternatív üzemanyagokról, viszont mi, érmihályfalviak olyat ismerünk, amilyet csak kevesen, és ez a HIT. Gyülekezetünk mikrobuszát inkább hajtja a hit, mint a motor vagy az

B

hangulatban, õszinte beszélgetések alakultak ki. Rengeteget énekeltünk, néha éjjel 2-3 óráig, és az is elõfordult, hogy hajnali 4-kor „csak úgy” felolvastunk a Bibliából. Nagyon áldásos volt! A sok szabadidõt az éjszakai pihenések, játék, beszélgetés, foci, fõzõcske és rengeteg nevetés töltötte ki. Három rövid túrán voltunk, és – szerintem – a legutolsó volt a legjobb. Elõször azt hittük, esõ miatt elmarad, de aztán esõben is elindultunk. A

A mihályfalvai sátorozók

Imatémák, kérések...  Ne

feledkezzetek meg ifjúságaitokban arról a szolgálatról amit Isten a szívetekre helyezett az adakozás területén:) (B. Z.)  Imádkozzatok a Mustármag szerkesztõiért, jövõjéért, az ifjúsági munkáért!  Imádkozzatok a nyári missziók utómunkáiért és a fiatal keresztyén tanárokért akik különbözõ iskolákban tanítanak!  Imádkozzatok decemberben sorra kerülõ kerületi konferenciákért, amelyeket a nagyszövetség rendez. Minket is érint a gyülekezetek helyzete!

Hírek Zilahon november 10-11-én lánykonferenciát tartanak Zilahon „A kelõ nap ereje“ címmel. Aki addig megkapja a Mustármagot, az imádkozzon a találkozóért! 

üzemanyag. Az, hogy ez az autó még mûködik, valóságos csoda, nagy áldás és az Úr kegyelme. Mint ahogy az is, hogy augusztus 4-én reggel a mi kicsi kocsink elindult hosszú útjára. Az autó tele volt (ez szó szerint értendõ) csomagokkal és hittel. Hittük, hogy biztonságban megérkezünk, és jól érezzük majd magunkat. Velünk tartott még két autó, így összesen tizennyolcan érkeztünk meg és sátoroztunk le, valahol Csucsa környékén. A sátorozás célja leginkább a kikapcsolódás és pihenés volt, így nem volt elõre meghatározott program. Az órákat eldobhattuk, leginkább a hasunk jelezte az idõ múlását, és a mi drága szakácsnõnk igazán szuper programmá varázsolta az étkezéseket. Természetesen lelki táplálékot is kaptunk, az áhítatokat-reggel és este tartottuk. Este a tûz körül családias

2. o l d a l

*

november 2007

cipõ nélküli „vízi” séta, a bozóttal nehezített hegymászás, és a tetõn elénk táruló csodás látvány felejthetetlen marad. Összesen 9 napot töltöttünk a hegyekben, majd a kicsi kocsi haza indult… Most pedig feltöltõdve mondunk hálát Istennek, és mindazoknak, akik imádkoztak értünk. Nagy Boglárka Tímea

 Érmihályfalván zenenapot tartottak október 14-én.

IFIFÓKUSZ címmel ifimunkás konferenciát tartottak október 20-án Nagyváradon, amely a fiatalok kapcsolatát tárgyalta önmagukkal, gyülekezetükkel, más felekezetekkel és a világgal. MINDKÉT KONFERENCIÁRÓL VÁRJUK A BESZÁMOLÓT! 

Ifivezetõképzõ indul. Elõadók: Durkó István, Rabatin Gábor és helyiek. Négy hétvégén találkozunk Váradon: 2008 február 8-9, május 16-17, szeptember 12-13, november 21-22. A legfontosabb befektetés a jövõ vezetõinek képzése. Várjuk jelentkezéseiteket János Leventénél, tel: 0749271052, email: [email protected]. Egyúttal felkérjük a gyülekezeteket, hogy támogassák a jelentkezõk útiköltségét. (A ROMABISZ vezetõi)

Újraindult a ROMABISZ csevegõszoba! A csatlakozással kapcsolatban a romabisz@ yahoo.com -ra írj, messengeren pedig a srac321 vagy az atesz_ateka azonosítót keresd.

Jézus logikája

(II.)

(Máté 12:22-31)

A farizeusok azonban nem akar-

(…)tak hinni. Ezért azt is kitalálták,

és mondják, hogy Jézus az ördög, Belzebub szövetségese. A Belzebub szó eredeti jelentése a ház ura, feje. Vagyis Jézus a démonok fejedelmével, Belzebubbal, Ekrón pogány istennel (a 2Kir 1, 2 szerint) áll szoros szövetségben. Gonosz lelkekkel tart kapcsolatot. Istentelen, démoni lélek, maga az ördög, Belzebub, a ház ura lakik benne, s ezzel az erõvel cselekszik, vagyis a démonvilág szövetségese. Azt elfelejtették a farizeusok, hogy ördögi lélekkel nem lehet ördögöt ûzni, mert meghasonlik önmagával. Mint ahogy égõ vegyi anyagot sem lehet azzal a vegyi anyaggal oltani, ami táplálja a tüzet. Égõ olajtartályt nem lehet olajjal oltani, mert az táplálja a tüzet. Mindenfajta logikai, filozófiai gondolkodás alapja az, hogy minden dolog önmagával azonos. Ha a liszthez lisztet adok, akkor abból nem cukor lesz, hanem több liszt. Ha a fûhöz füvet teszek, akkor nem aszalt szilva lesz belõle, hanem több fû. A logika saroktétele, axiómája: a dolgok önmagukkal azonosak. Ha ez nem így van, akkor minden összekeveredik. Ha ez a törvény nem áll meg, akkor mérni sem lehet semmit. Mert akkor, mire megmérnék valamit, az már nem azonos önmagával. Nem oltja ki magát az, amire nem oltószert öntenek. Ezt használják fel egyébként, ezt a gondolkodást, gyakorlati tapasztalatot a tûzoltásnál, hogy megsemmisíti önmagát, ha önmaga ellen támad a tûz. A tûzfészektõl, vagy az erdõtûztõl távolabb is bizonyos területeket elõre, szándékosan leégetnek. S mire odaér az erdõtûz, kialszik, mert a tûz kialszik, ha

3. o l d a l

*

november 2007

tûzzel találkozik. Az egyik a másikat semlegesíti. Errõl beszél itt Jézus. Ha ördögi hatalommal ûzné ki az ördögöt, akkor az ördög meghasonlana önmagával, és végképp nem létezne, nem maradna fönn tovább. Ha a démonok fejedelmének segítségével ûzném ki az ördögöt – mondja Jézus –, elpusztulna, mert meghasonlana önmagával. Így folytatja, hogyha egy ország önmaga ellen fordul – tessék csak figyelni –, elpusztul önmagában. Amikor a Római Birodalomban a legjobb rómaiakat sorban kivégezték, azzal a Római Birodalom összeomlását kezdték siettetni. Azt tudni kell azonban, hogy a Sátán soha nem fog önmaga ellen támadni. Soha nem támad önmaga ellen, mert megsemmisítené önmagát. Jézus meg soha nem köt semmiféle alkut az ördöggel. A megkísértés hegyén elõször is, másodszor is, harmadszor is, sokadszorra is mindig nemet mondott a Kísértõ kísértésére. Mindig ugyanúgy, ugyanolyan szinten, ha lehet, még erõteljesebben ellenállt a Kísértõ akaratának, szavának. Jézus válasza logikus és egyértelmû. A farizeusok elkövették a Szentlélek káromlását. Sok hívõ keresztyén fél attól, hogy elkövette a Szentlélek káromlását. Hívõ keresztyén ezt nem követheti el, mert ha hiszi, hogy Jézus Isten Lelkével szolgált, munkálkodott – az Atya, Fiú, Szentlélek egységét –, akkor ezt nem követheti el. Jézusban Isten Lelke volt. A farizeusok elkövették a Lélek káromlását, mert õk tudták, hogy ki lakik Jézusban, milyen erõvel cselekszik. Isten Lelke hatotta át Õt, benne lakott, s mégis azt mondták rá, hogy démoni lélek van benne. Maga az ördögök fejedelme lakik

fotó: www.jillkhg.com

Varga Róbert:

Fe gy ve r Jézusban. Ez a Lélek káromlása. Jézus azonban soha nem tisztátalan, démoni, ördögi erõkkel ûzte ki a gonoszt, hanem Isten erejével. Mit mond Jézus? Azt mondja: mivel én vagyok az erõsebb fegyveres. Szól az ördögi erõknek, és azok kimennek az emberbõl. Megszabadítja azokat, akik a sötétségben, a vakságban, a némaságban, az istentelenség rabságában élnek. Jézus hatalma elég arra is, hogy megtisztítson, megszabadítson embereket. Ezért, folytatja Jézus, aki nincs velem, az ellenem van. Aki nem gyûjt velem, az tékozol. Vagyis, ha valaki nem hisz Jézusban, az Jézus ellensége. Nagyon fontos ez a tanítása Jézusnak. Aki nem velem gyûjt, az eltékozolja, és az a szó szerepel itt pontosan, hogy szétszórja, elaprózza értelmetlenül az életét. Semleges álláspont nincsen. Egy bíráló megjegyezte „A pingvinek vándorlása“ címû filmmel kapcsolatban, hogy olyan fura ez, hogy nincsenek homoszexuális meg leszbikus pingvinek. A válasz az volt: a pingvinek még normálisak, és nincs köztük ilyen. Az embernek tudni kell, hogy hova tartozik, nem? A nemi identitásával is tisztában kell lennie. Vagy férfi valaki, vagy nõ. Ami a kettõ között van, akár mesterségesen elõidézve, az beteges dolog. Az megkötözöttség és megszállottság is lehet. Jézus azt mondja, hogy vagy velem, vagy ellenem. Aki nem velem van, az ellenem van. Aki nem velem gyûjt, az szétszórja, elaprózza, eltékozolja az életét. És az biztos, hogy elárulja Jézust, ha valamit tud is róla. Ahogy Péter is. Ott volt a fõpap udvarában. Melegszik az idegen tûznél, és nem megvallja Jézust, hanem megtagadja. Mit keres ott a fõpap udvarában? Miközben Jézust megalázzák, leköpik, megverik, megrugdalják. Mit keresett ott? Idegen tüzeknél melegedve csak árulója lesz valaki Jézusnak. Vagy velem, vagy ellenem. Aki nem hisz Jézusban, az szétszórja, eltékozolja az életét. A megkötözött néma vak Jézus szavára megszabadult. Jézus képessé tette õt arra, hogy újra épkézláb, nor>>>

Sza ba dít ás mális, emberi életet éljen. Ma is így van ez. Lassan harminc éve beszélgetek emberekkel. Sokszor láttam. Leül valaki megkötözötten, megszabadítja Jézus egy imádság által, egy bûnvallás által, elhiszi és elfogadja a bocsánatot, s megszabadulva megy el. Nem lehet a lábunkon láncokkal, a kezünkön bilincsekkel biciklizni. Jézus leveszi a láncot, s letöri a bilincset. Azt olvassuk a Bibliában, hogy azért jött, hogy ezt megtegye. Ma is el tudja venni a félelmeinket, a lelki vakságunkat. Olyan sokszor látom, hogy amikor valaki lelki látásra jut, az az élet egyéb dolgaiban is látni kezd. Az pontosan tudja, hogy mi történik a világban. Az kezdi érteni, hogy mi történik ebben az országban. Mire megy ki a játék. Annak egybõl világossága lesz a dolgok állására nézve. Jézus nem megy el a mi vakságunk és némaságunk mellett szó nélkül. Kiálts, és Õ válaszol. Kérdezd Õt, és Õ válaszol. Kérd, és Õ majd ad. Kérjél tõle, és kapni fogsz tõle békességet, bocsánatot, s azt, hogy megtalálod Õt. Nem azért nem tudunk Isten sok csodájáról, mert akiknek el kellene mondaniuk, azok némák? Sokszor még a hívõk között is van ilyen. Hallgatnak, mert nem tudnak beszélni. Nem tudnak bizonyságot tenni, mert valami kötözi õket. Jézus letörheti, leveheti ezeket a bilincseket. Lukács evangélista szerint Jézus Isten ujjával ûzi ki az ördögöket. Engedjük akár most délelõtt, hogy Jézus oda nyúljon, ahol a legjobban fáj, amit mindenki elõl titkolunk, ami a legtitkosabb bûne valakinek? Rátegye arra a kezét, amit legjobban szégyellünk, amit senkinek nem akarunk vagy nem merünk elmondani? Akkor átéljük majd, hogy Õ megszabadít. Ez a meggyógyított néma vak lát és beszél. Nem is tudna hallgatni, akkora csoda történt vele. Megértette, hogy Jézus Krisztus minden adósságáért eleget tett. Hányan vannak így? Megértették, hogy Jézus eltörölte a mi bûnadósságunkat. Odaszegezte a Golgotára. Soha nem megy el Jézus egy szeretetre éhes, gyógyulásra váró ember mellett. Amikor ez a néma vak meggyógyult, >>>

4. o l d a l

*

november 2007

Raikönnen a világbajnok.

HÉTKÖZNA P

finn Kimi Raikönnen nyerte a 2007. évi

A Forma 1-es világbajnokságot a pont-

versenyt hosszú idõn át vezetõ angol újonc, Lewis Hamilton elõtt. A sportágat figyelõ újságírók és autós szakemberek szerint is évek óta ez volt az egyik legizgalmasabb világbajnoksá gi idény. Ezt Raikönnen utolsó tiszteletköre bizonyítja, hogy az utolsó – Brazíliában rendezett – nagydíj elõtt három pilóta is esélyes volt a végsõ gyõzelemre, ezek közül pedig éppen a harmadik esélyes futott be gyõztesként. onfliktusoktól sem volt mentes persze a versengés, különösen a McLaren

közepén ugyanis az a vád érte K istállót érintõ kémbotrány miatt. Az idénytávozó egyik tervezõmérnö ktõl

az angol csapatot, hogy a Ferrari csapattól titkos dokumentumo kat vett át. Az ügyet sikerült elsimítani, de újra nehéz napok következtek a McLarenre, ugyanis a két pilóta – a tavalyi bajnok Fernando Alonso és az elõbb már említett angol Lewis Hamilton – között komoly viták alakultak ki, miután elõbbi úgy érezte, hogy az angol istálló honfitársukat favorizálja, aki hozzá még újonc is. Persze Hamilton tehetségéhez nem fért kétség, de a vita több versenyen is hátrányosan befolyásolta a csapat szereplését. Eközben a Ferrarinál csendben próbálták megoldani az autó megbízhatósá gára vonatkozó problémákat, s ez annyira jól sikerült hogy az utolsó két versenyen behozták a McLarennel szembeni lemaradásukat és mind egyéniben, mind csapatban megnyerték a világbajnoksá got. [G. G.]

az egyben azt is jelentette, amit itt Jézus mondott: elérkezett az Isten országa. Milyen csodálatos. Itt van közöttünk – mondták ott sokan. Ott állt Jézus közöttük. Ott volt az Isten országa. Most is itt van az Õ Lelke által. Isten szabadító hatalma elõtt nincs lehetetlen. Örömre és döntésre hív. Aki nincs velem, az ellenem van. Vagy vele, vagy ellene. Vagy vele gyûjtesz, vagy nélküle élsz tékozló életet. Tékozló fiú, vagy tékozló lány életet. Eltékozoljuk, szétszabdaljuk, elaprózzuk a mi életünket Isten nélkül. Mit olvastunk a Lukács evangéliumából? Azt mondja Jézus, az Úrnak Lelke van énrajtam. Mivel felkent engem, hogy a szegényeknek evangéliumot hirdessek. Az evangéliumot hirdessem. Itt nem az anyagilag megroppantakról van szó, hanem a lelkileg szegényekrõl, akik nem ismerik Isten szeretetét. Így folytatja: hogy a foglyokat szabadon engedjem. Olyan sokféle rabságban élnek emberek. Jézus kinyitja a cellaajtót. Menjél ki, szabadon engedlek. Hogy a vakok szemét megnyissa, hogy lássuk végre igazán az

Isten dolgait. Hogy lássuk végre igazán a világ dolgait. Hogy lássunk világosan a politikai kérdésekben is. Kinyithassa végre Isten a szemünket, meglássuk a valóságot és az igazságot? Szabadon bocsássam a depressziósokat, a lesújtottakat. Nem minden depresszió mögött áll megkötözöttség, de nagyon sok lesújtottság mögött megkötözöttség van. Hirdessem Isten kedves esztendejét. Azt mondja a Szentírás, hogy Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz, ma is ugyanaz a programja Jézusnak az emberrel. Hirdesse az Isten kedves esztendejét, kedves óráját, kedves perceit. Hirdesse a szabadulás lehetõségét a bilincsekbõl, a megkötözöttségbõl. Kijelentse Isten országát. Emlékeztet Isten hatalmára. Megmutatja Isten szeretetét. Döntésre és az Õ követésére hív, hogy az életünk örömteli, látó élet legyen. Egy másik vakot megérint Jézus háromszor egymás után. Azt olvassuk a végén: a vak látott tisztán, világosan, mindent. Pontosan ezt akarja Isten, hogy lássunk tisztán, világosan, mindent.

fotó:

T ú ra a R e ty e zá tb a n

bihariak

Szt rá zsa

augusztus 20-án 9 fõs csapatunk elindult Biharról Lupényba. induláskor izgatottan és új dolgokra nyitottnak éreztük magunkat. A hangulattal sem volt probléma ... s így könnyebb volt feloldódni, ezért az út viszonylag hamar véget ért. El volt készítve számunkra egy tömbházban két külön lakás, így azonnal kipihenhettük magunkat a több órás út után. Másnap – Kedden – elindultunk a Sztrázsára. 3 km-t gyalogoltunk, míg megérkeztünk a felvonóhoz, amivel tovább mentünk. Valamennyien élveztük az utat. Fenn állt a „Crucea Eroilor“. Miután pihentünk a köré rakott padokon, az erdõ szélére húzódtunk, hogy áhítatot tartsunk. A Jelenések könyve volt a napi áhítatok alapja. Úgy döntöttünk, lefelé gyalog megyünk, ám ezt a döntést meg is bántuk. Több mint 12 km után értünk vissza. Szerdai célunk a bányató, majd a vízgyûjtõtó volt. A csapat nagy része megmártózott mindkét helyen! A két tó közelében, egy patak mellett tartottunk áhítatot. Ezt a napot mindenki élvezte, hisz gyalogolni alig kellett s a hûs víz elfeledtette velünk a fáradtságot. Csütörtökön egy magas hegy felé vettük az irányt. Egy árnyékos helyen megálltunk, áhítatot tartottunk, ebédeltünk s indultunk vissza. Útközben rátaláltunk egy rejtett kis partra, amely mellett egy friss, tiszta

2007

5. o l d a l

*

november 2007

vizû patak csörgedezett. Nagy felüdülés volt az számunkra, nehezen váltunk el ettõl a helytõl. Pénteken Cheile Buþii felé indultunk, ami a Retyezát hegység egyik vége. Itt egy csodás szoros tárult elénk. Két magas sziklafal közt jéghideg vizû; patak haladt át, utat törve magának a sziklákban. Ezt nézve mély nyugalmat, ugyanakkor hihetetlen mértékû energiát éreztünk. Nem gyõztük kifejezni ámulatunkat. A szombati nap volt a legfárasztóbb. Az Oboroca nevû hegycsúcsra másztunk fel. Mire felértünk, már alig álltunk a lábunkon, hiszen 1000 méter magas hegyet kb. 10 km hoszszan másztuk meg, meredek sziklás terepen. A csúcsról visszatekintve, fáradtan is azt mondtuk megérte.

Fentrõl láthattuk az egész környéket. Mesébe illõ ködfátyol az erdõn, a városokon s hegyeken. Csodálatosak Isten alkotásai! Vasárnap a lupényi magyar baptista imaházban szolgáltunk. Melegséggel töltött el a testvérek szeretetteljes fogadtatása és szolgálatkészsége. Ezúton is megköszönjük szeretetüket és vendéglátásukat. Hétfõn megmásztuk magas Déva várát. A várban mindenki talált olyan helyet, ami megragadta képzeletét. Elképzeltük milyen lehetett a vár 100-200 évvel ezelõtt, mikor még emberek lakták s, hogy mennyire nehéz lehetett bevenni ezt a várat. Az egész csapat el volt ragadtatva. Kissé szomorúak voltunk, mikor a felvonó már lefelé haladt velünk. A visszaút zökkenõmentes volt. Mindenki épségben érkezett meg. Minden egyes nap gazdagodtunk az Úr igéje által. Hálásak vagyunk Istennek, hogy megengedte számunkra ezt az utat s részesei lehettünk mindezeknek. Mindenért Néki legyen hála! :) Szivák Betty

Ke tte s hét riási készülõdés elõzte meg

Óezt az augusztus 6-tól 14-ig

tartó hargitai táborozást mind Nagyváradon, mind Szatmáron, és azokon a helyeken ahonnan a fiatalok együtt táboroztak. A hét témája az utolsó idõk témakörébõl volt kiválasztva és megértette mindenki, hogy itt az ideje hogy elkezdjünk készülõdni a nagy viszontlátásra. A táborozás „kezdõ lökését” Meláth Attila, váci lelkipásztor adta meg hétfõ este azzal a felkéréssel „hogy a hitben kövéredjünk”. Lelkipásztor testvérünk még négy alkalommal tanította a népes ifisereget sajátos módon. Rajta kívül az esti alkalmakat még id. Veress Ernõ testvér vezette, aki az igazságról és a szeretetrõl tanított. A délelõtti szemináriumok az utolsó idõk jegyében teltek és két elõadó szolgált: Giorgiov Adrián nagyváradi lelkipásztor és Szûcs Sándor szatmári lelkipásztor különbözõ témakörökrõl, mint például: hogyan készülünk az utolsó idõkre, milyen szinteken következik be, a korszakai, milyen jellegû lesz ez a visszajövetel, mik a jelei, az elragadtatás, a millenium vagy az ezeréves békeuralom, a nagy

t á b o r t û z

Elkezdhetünk készülõdni Utolsó idõk..., végállomás vagy új elindulás?

nyomorúság, a végsõ ítélet jelentõsége, a pokol, a menyország, az új ég és új föld. A felsorolt dolgokban általában nagy a bizonytalanság, a gyülekezeteinkben kevés tanítást hallhatunk ezekrõl, ezért fontos számunkra hogy biztos eligazítást és útmutatást kapjunk. Az élet minden napi kérdéseivel is foglalkoztunk: az evéssel, amirõl Gyõrfi Tóbiás teológus tartott szemináriumot, az ivásról Szabó Szilárd teológus tanított, valamint a házasságról is hallhatunk elõadást Zeffer Csabától. Ez leírva mind száraznak tûnik, de hála a dicsõítõ csoportnak, akik felpezsdítették az életet a táborban és még azok is bekapcsolódtak az éneklésbe, akik különben nem tudnak énekelni (még azt is elfelejtettük, milyen éhesek vagyunk!!!). Annak ellenére, hogy esett az esõ, találtunk magunknak elfoglaltságot:vetélkedõket, film-

nézést. Akik nem vettek részt ezekben a tevékenységekben, „értelmesen barátkozhattak”. Nem utolsósorban, minden napunkat „harmatáhítattal” kezdtünk, ami felüdítette szívünket és lelkünket minden reggel. Minden nap láthattuk Isten munkáját és hiszük , hogy senki nem tért haza „üres kézzel”.

SZEMÉLYES VÉLEMÉNYEK: Aandi: „Nehéz röviden beszélni arról amit a Hargitán át éltem. Elsõsorban hálás vagyok Istennek, hogy ott lehettem annak ellenére, hogy nem nagyon akartam menni. Rengeteg élménnyel gazdagodtam és igazán jól éreztem magam. Jók voltak az elõadások, az áhítatok és dicsõítések. Rengeteget elmélkedhetem és a „Meghallgatlak“-ban is eltölthettem egy kis idõt. Azért imádkozom, hogy amit ott megértettem, azt itthon kamatoztathassam. A jó emlékeket megtartottam, a rosszat pedig elfelejtetem.“ József: „Elõször is, hála Istennek, hogy részt vehettem ezen a tábori héten! Sok élménnyel gazdagodhattam. Elsõ nap kicsit unalmas, de azért jó volt, mivel csak sportolásra adott lehetõséget. Az elsõ pár napban esett az esõ, de

6. o l d a l

*

november 2007

ez se nagyon tántorított el bennünket semmitõl: még az esõben is röplabdáztak páran! Akik okosabbak voltak, azok bent asztaliteniszeztek, jó volt nekik:) Úgy szervezték meg a programokat, hogy mindenre jutott idõnk, még egyeseknek unatkozni is. A társaság is nagyon jó volt és volt lehetõségem értelmesen barátkozni, ha éppen nem volt mit csináljak. Volt egy nagyon jó elõadás, már a táborozás vége felé, hétfõn, amikor a Zsolt:145:18-20 és a 22. igevers alapján, a téma: „Elég érett-e a kapcsolatod?“ „Szeretet, szerelem“, ezt a témát jól kimerítettük, sok igeverssel alátámasztottuk a dolgokat. Ez tetszett nagyon nekem, még hallgattam volna tovább is. A táborozás végén megtérésekkel és megújulásokkal mehettünk haza!! (kár volt hazajönni!) Jó

volt Isten jelenlétébe tölteni egy pár napot egy folytában. Jó volt így eltölteni egy tábori hetet.“ Szilvia: „Számomra a hargitai tábor nagyon áldásos és élményekkel teli volt. Egyrészt még sosem jártam arra és most nagyon szép tájakat és helyeket ismertem meg, amiket eddig még nem lát*

november 2007

Békeország esõ engedte, s jókat vetélkedtünk. De mindezek ellenére jól éreztem magam. Köszönöm Istennek hogy eljuthattam oda.“ Fogalmazta Tamás Kinga

Csoportkép

mégis biblikus elõadásmód. Ezen a tábori héten megértettem azt, hogy nagyon sok megpróbáltatás és rossz vár azokra akik mindvégig kitartanak, de nem szabad, hogy elcsüggedjek mert megéri küzdeni, és szeretném az örökkévalóságomat Istennel tölteni és nem eljátszani az õ kegyelmét.“

Attila

7. o l d a l

tam, és nem volt részem fel-fedezni. Sajnos nem jött össze a túrázás a rossz idõ miatt, s mert veszélyes is volt a medvék miatt. Nagyon jó volt hallgatni a Meláth Attila testvér által tartott szemináriumokat, érdekes volt az elõadásmódja, mert figyelmünket lekötötte ez a fiatalos és

Kinga: „Ahhoz képest, hogy már négy éve a Hargitára járok táborozni, mondhatom hogy ez a hét is elégé jó volt. Vannak jó és rossz élményeim. Ami rossz volt: látszott hogy a szakácsnõ nem szokott hozzá az ilyen népes vendégsereghez, a heves esõzések és az elvetemült medvék miatt elmaradtak a kirándulások, Isten humorához tartozik, hogy aznap sütött a nap. Ami viszont jó volt, az, hogy jókat sportoltunk, amennyire az

„Nem szeretnénk, testvéreink, ha tudatlanok lennétek az elhunytak felõl, és szomorkodnátok, mint a többiek, akiknek nincs reménységük. Mert ha hisszük, hogy Jézus meghalt és feltámadt, az is bizonyos, hogy Isten az elhunytakat is elõhozza Jézus által, vele együtt. Azt pedig az Úr igéjével mondjuk nektek, hogy mi, akik élünk, és megmaradunk az Úr eljöveteléig, nem fogjuk megelõzni az elhunytakat. Mert amint felhangzik a riadó hangja, a fõangyal szava és az Isten harsonája, maga az Úr fog alászállni a mennybõl, és elõször feltámadnak a Krisztusban elhunytak, azután mi, akik élünk, és megmaradunk, velük együtt elragadtatunk felhõkön az Úr fogadására a levegõbe, és így mindenkor az Úrral leszünk. Vigasztaljátok tehát egymást ezekkel az igékkel.” (1Thesszalonika 4:13-18)

Fil me me let olt-e már a kezetekben egy igazi forgatókönyv? Én nem olvastam meg ilyesféle könyvet, mégis sokszor láttam már azt az eredményt, amit egy rendezõ megvalósít belõle. Képzeld el az életedet. Tudom, jobban szeretnéd más életébe beleélni magad, de most maradjunk a tiednél. Ha le kellene írnod életedet egy könyvbe, vajon mit tartalmazna? Sokféle típusú ember van. Ott vannak a temperamentumaink... már azok elosztanak 4 vagy 8 felé bennünket. S habár sok mindenben különbözünk, az én szememben mégis ott van az, hogy mindenki élete egyfajta precizitásnak a vonalát követi. Ez a precizitás van akinél káoszból áll, másnál rendbõl, s van akinél egy-egy csipetnyit mindkettõbõl. De ha már az életünkrõl van szó, akkor le tudnánk írni azokat a dolgainkat, amiket rendszeresen teszünk, vagy nem. Ismerjük az életünket, s ragaszkodunk is hozzá. Sõt, a lázadás korszakában szeretünk az életünknek egyedüli irányítói lenni. Aztán van egy olyan korszaka is az életünknek, amikor bevalljuk, hogy bárcsak beleszóltak volna... de már késõ. Most nem fogok minden korszakról írni, hiszen ti is ismeritek õket. Sõt, van amit jobban ismersz mint én és van

*

V

8. o l d a l

*

november 2007

aki jobban átlátja ezeket a korszakokat, mert már megérett a „betakarításra” és várja az utolsó nagy találkozást. Szóval ragaszkodunk a mi kis életünkhöz. De mi történik akkor, ha egy hang megszólal és beleszól az életünkbe? S ez a hang pontosan tudja mit fogunk tenni, mire készülünk, ismeri a szokásainkat, álmainkat, barátainkat. Ami a legborzasztóbb pedig az, hogy apropózgat földi életünk végérõl is, hiszen az idõ rabjai vagyunk. Ám õ átlátja egész életünket és pontosan tudja, hogyan kezdtük el és hogyan fogjuk befejezni. Pedig mi még nem tudjuk, hiszen úgy érezzük, fiatalok vagyunk és sose fogunk megöregedni, örökifjak vagyunk. Néha szól, néha nem szól a hang. Eleinte nagyon megzavart bennünket, kizökkentett a mi kis világunkból. Hiszen azt gondoltuk, csak mi ismerjük igazán az életünket. A hang viszont mindent tud, s mintha életünk forgatókönyvének a felolvasását hallanánk, amikor megszólal. Idõvel eltûrjük a hangot, majd kezd hiányozni, mivel kíváncsiak vagyunk arra, hogy mi is lesz velünk. Bizonyos napokon nem is akarunk hallani egy vak hangot sem, „hozzám most aztán ne szóljon senki és semmi!” De a hang kitartó, õ

végigkíséri életünket. Számára az életünk egy nyitott könyv, amibõl felolvasásra kerül az igazi sztori. Te meg én húsvér sztorik vagyunk... csak hát ez nem olyan történet, amit filmvászonra vetítenek, s nem fizet nekünk senki 10-20 millió dolcsit csak azért, hogy mi játsszuk el a fõszerepet. S ha õszinték vagyunk, akkor bevalljuk, hogy a mi történetünk nem ér annyit és nincs az az író, aki egy sikeres forgatókönyv-ötletet tudna kiemelni az életünkbõl. De a hang nem így látja a dolgokat. Neki más a hozzáállása. Õ szól, mert szólnia kell, hiszen megadatott neki az idõ. S õ valójában annak az egy és igazi forgatókönyvnek a hangja, amely minden idõk legjobb bestsellere. Idõk... hmm... hiszen ez a hang már az idõk kezdete elõtt is megvolt, és az idõk vége után is létezni fog. Mi is ez a hang? Vagy ki is ez a hang? Szerintem már sejted, hiszen sokszor hallottad már, láttad amint más életében felforgatja a dolgokat. Ez a hang, annak a hamisítatlan, tiszta, igaz és szent könyvnek a hangja, amit Bibliának hívnak, a Könyvek könyve, a valódi „felforgatókönyv“. Mi, akik az utolsó idõkben élünk, már tudjuk, hogy életünk több mint 10-20 milkó dolcsi. Errõl tesz tanúbizonysá-

9. o l d a l

*

november 2007

*Stranger than Fiction (2006) Rendezte: Marc Forster Írta: Zach Helm Szereplõk: Will Ferrell (Harold Crick) Emma Thompson (Kay Eiffel) Idézet a filmbõl: „Ahogy Harold a bajor süti után nyúlt, úgy érezte, hogy minden rendben lesz. Olykor, amikor elveszítjük magunkat a félelemben és a kétségbeesésben, a hétköznapokban és az állandóságban, a reménytelenségben és a tragédiák közt, akkor hálát adhatunk Istennek a bajor sütikért. És szerencsére, amikor nincs süti, akkor bizonyosságot találhatunk egy ismerõs kéz érintésében a bõrünkön, egy nyájas szóban, vagy egy ravasz bátorításban, egy ölelésben. Hogy ne említsem a kórházfolyosókat, orrdugókat, suttogva mondott titkokat, vagy az alkalmi fikciókat. És emlékezzünk, hogy mindezek a dolgok, az árnyalatok, az anomáliák, amiket beépítünk a mindennapjainkba, azért vannak tulajdonképpen itt, hogy megmentsék az életünket. Tudom, hogy furcsa gondolat, de tudom hogy éppenséggel igaz. Mert így történt: egy karóra megmentette Harold Crick-et.”

Sül ve va n (“As Harold took a bite of Bavarian sugar cookie he finally felt as if everything was going to be okay. Sometimes, when we lose ourselves in fear and despair, in routine and constancy, in hopelessness and tragedy we can thank God for Bavarian sugar cookies. And fortunately, when there aren’t any cookies we can still find reassurance in a familiar hand on our skin or a kind and loving gesture, or a subtle encouragement, or a loving embrace, or an offer of comfort. Not to mention hospital gurneys, and nose plugs, and uneaten Danish, and softspoken secrets, and Fender Stratocasters, and maybe the occasional piece of fiction. And we must remember that all these things, the nuances, the anomalies, the subtleties which we assume only accessorize our days are, in fact, here for a much largerand nobler cause: They are here to save our lives. I know the idea seems strange, but I also know that it just so happens to be true. And, so it was: a wristwatch saved Harold Crick.”)

www.sg.hu

Will Ferrell és Emma Thompson

fotók:

got a húsvét. S napjainkban, amikor már kezünkbe foghatjuk a Bibliát, a Lélek által hallhatjuk azt a Hangot, aki annyi, de annyi ember életét felforgatta már, úgy az Ószövetség idejében, mint az Újszövetségben. Van, akibõl igazi vezér lett, a másikból „csak” hõs, a harmadik próféta, a negyedik apostol, az ötödik egyszerû kis ember, akit Isten mégis fel tudott használni a nagy Tervben. Mi is a nagy Terv részei vagyunk, csak nem mindig látjuk a részünket, lázadunk, mert jobbat akarunk, pedig nem is látjuk át az egészet. A felforgatókönyv valójában azért szól, azért kotyog bele az életünkbe, hogy észhez térjünk és meglássuk azt, hogy céllal, értelemmel lettünk megalkotva egy olyan Isten jóvoltából, aki mindent megadott azért, hogy örököstársai lehessünk. Lehet eltompítottuk ezt a hangot... ne pazaroljuk el a drága idõt, mert ugyebár egyszer csak majd azon vesszük észre magunkat, hogy nincs is több idõnk. Lehet unod már, hogy más mondja meg, milyen legyen az életed. Lehet, jobban tetszik az a másik hang, ami egy olyan helyre hív, ahol talán jobb a társaság. A 21. században sok-sok számítógép-programot használunk... mielõtt megvennénk, letesztelhetünk bizonyos demó verziókat. De amikor már a mienk, van úgy, hogy pénzkidobásnak érezzük az egészet. Egy viccben körbevezetnek egy embert a mennyben és a pokolban. A mennyet csöndesnek, unalmasnak látja, a pokolt meg jó bulisnak. Miután a bulisabb részt választotta, rájött, hogy a látszat csalt. Minden amit õ látott, valójában csak a demó verzió volt. De már késõ volt. Tükör által homályosan látunk... de a hang továbbra is szól és arra bátorít, hív, hogy válasszuk a jobbik részt. PS: Hogy valójában ez az egész mirõl szól, arra majd ti adjátok meg a választ :) De lehet, ez csak egy apró õrlemény, amit régebben megígértem valakinek, és mire lepötyögtem mar elszürkült az egész. Mea culpa. [Bernáth] Bálint

Re gg el- est e

t o l l & p e h e l y

Veled társalogni Szent és kedves óra. Megbeszéltünk mindent URAM, Hallgatok a szóra. Nem nehéz így nekem semmi Erõm mindenre van Kitûnõ a program URAM! Idõm nem hasztalan.

Õszi táj traktorral

Tudom, hogy már nemsokára, Teljesül az álmom, Hazavinni jössz el URAM, Azt a reggelt várom!

Jó ÉJSZAKÁT! Éjszaka: minden csak sötét, Nem látom az utam kövét, a gödröt, árkot, a veszélyt. Ó, ISTENEM, meddig tart még? Éjszaka: csend van és öröm A sötétben most azt köszönöm, Hogy voltak fényes nappalok, S hogy nem sötét lesz, biztosan, Amikor én meghalok.

Tíz évvel ezelõtt lakást akartunk venni Csíkszeredában egy újsághirdetés nyomán. A tulajdonos éppen akkor ért haza. A lépcsõházban találkoztunk. Jókedvûen bemutatkozott: „Ász vagyok!“ Én is bemutatkoztam:

10. o l d a l

*

Id. Veress Ernõ blogja

Ász vagyok, – ész vagyok?

fotó:

Békességben feküdtem le, Édes volt az álom, Korán ébresztettél URAM, De én mégse bánom

E. R.

Id. Veress Ernõ versei

Jó REGGELT!

november 2007

„Ész vagyok!“ Erre õ: „Nem értem!“ - Hát akkor beszéljünk úgy, hogy értsük egymást - válaszoltam. - Ön jogász, én lelkész - mondtam. Lehet érdekesnek tûnik ez a sztori. A valóság azonban egészen más. Számomra elfogadhatók a következõ megnevezések az emberek foglalkozását illetõen: erdész, gépész, gyógyszerész, jogász, ideggyógyász, halász, zenész, mûvész stb. Azonban, ha lélekrõl, lelki életrõl van szó, hogy valakit lelkésznek nevezzünk ... ez túlzás! A Biblia beszél apostolokról, prófétákról, evangélistákról, pásztorokról, tanítókról, de soha sem lelkészekrõl. /Efézus 4: 11-12/ A lelket Isten adta, Õ élteti, mûködteti. Üdvözíti, vagy kárhoztatja, ha -ász, ha -ész.

Meleg Adina verse

Formál az Isten Formál az Isten engem, Õ nem mond le rólam. Sohasem. Nem Õ, még akkor sem, ha sokmindent elrontottam. Ismeri szívemet, látja a ragaszkodást. Könyörül rajtam, mert érti a kínlódást. Lecsendesít, megnyugtat, körülvesz békéjével. Figyelmemet Magára vonja, hogy azonosuljak tervével. Nem akarok már semmit önmagamtól tenni, egyetlen vágyam csupán az Õ kedvére élni. S az alakulás folyamatában megtanulom érteni Õt, hûséggel követni a szolgálatban, s szeretni az értem Szenvedõt.

r é b u s z

É r t é ke ld Az ábra helyes kitöltése esetén, a vízsz. 1. és függ. 23. sorokban egy bibliaverset kapsz megfejtésül. Ezt kérjük beküldeni a pontos igehellyel együtt legkésõbb 2007. DECEMBER 15-ig!

VÍZSZINTES: 1. Az igevers elsõ része. 7. Cremonai hegedûkészítõ család. 12. Unalmas irodai munka. 14. Etikett. 15. Édesvízi halfajta. 16. Részvénytársaság, röviden. 17. Angol tagadás. 18. Ekefej! 19. Francia folyó. 21. Monitormárka. 23. Dalmát sziget. 25. Fõember Simeon törzsében (1Krón. 4:37). 26. Veleszületett gyengeség, erõtlenség. 29. Vonatkozó névmás. 31. Fõnévképzõ, a -zet párja. 32. ... hasána; a zsidó újév. 34. Sapienti ...; a bölcsnek elegendõ, latinul. 38. Qoud ... demonstrandum. 40. A holtak hazája. 41. ... Andriæ Nobel-díjas író (1892–1975). 43. Afrika leghosszabb folyója. 45. Kiejtett betû. 47. Csepp csepp! 48. Skálahang. 49. Ukrán város. 51. Erdélyi város lakója. 53. Kollacionál. 56. Hozzátartozó. 57. A mezõhegyesi ménesben kitenyésztett félvér lófajta. FÜGGÕLEGES: 1. Az USA egyik tagállama, székhelye: Augusta. 2. Pásztorköltemény. 3. Német TV-adó. 4. Kínai súlymérték. 5. Atmoszféra, röviden. 6. ... Si Minh; észak-vietnami államfõ volt (1890–1969). 7. A Példabeszédek 30. fejezetének szerzõje. 8. Háziállat, jószág, régiesen. 9. Vattadarab! 10. Nagyközség Érd szomszédságában. 11. Az egekig magasztal. 13. A végén nyom! 18. Az orrához. 20. Baranya megyei község lakója. 22. Ebédlõbútor. 23. Az igevers második része. 24. A bizmut vegyjele. 27. Szakmabeli! 28. Tó a Turáni-alföldön. 30. Fegyveres, rendfenntartó, karhatalmi közeg. 33. Jóság része! 35. Zenei utasítás, jelentése: áriaszerûen (adandó elõ). 36. Kiejtett betû. 37. Görög eredetû nõi név, jelentése: élet. 39. Nagyotmondó, tódító. 42. Martin ...; német költõ (1597–1639). 44. Svéd férfinév (SVEN). 46. Arnold, becézve. 50. Költõi sóhaj. 51. Beóciai hõs. 52. Könnyûfém rövid neve. 54. Szlovák gépkocsijelzés. 55. Ételízesítõ.

AUGUSZTUS-SZEPTEMBERI REJTVÉNYFEJTÕK: Bódi Levente, Ürmös; Kürti Eunika, Arad; Benedek Renáta, Kertészfalva, Elek Emília (Szalárd), Szabó Sámuel és Ildikó (Széplak) KÖNYVJUTALMAT NYERT: Szabó Sámuel és Ildikó.

SUDOKU. Helyezd el a számokat 1-tõl 9-ig a mellékelt ábrában úgy, hogy az egyes sorokban és oszlopokban, illetve a 3x3-as kis területeken belül is minden szám egyszer és csakis egyszer forduljon elõ! Beküldendõ a szürkével jelölt négyzetekbe kerülõ háromjegyû szám a pontos (újszövetségi) igehellyel együtt, ahol az illetõ szám elõfordul, legkésõbb 2007. DECEMBER 15-ig!

A rejtvényeket készítette MELEG DÁVID. 11. o l d a l

*

november 2007

Mi a ba j? a kérdés: szerintetek mi a probléma közösségeinkben, az ifjúságban? Azt a választ kaptuk, hogy a hiteles keresztyén élet az, amiben a leginkább fejlõdésre szorulunk. Miben áll ennek a hiánya? Legkönnyebben úgy lehet kifejezni, hogy van egy vasárnapi és egy hétköznapi élet. A munkahelyen, az egyetemen, iskolában már nem tudjuk olyan természetesen megélni hitünket. Aztán mégis többet gondolunk magunkról, mint amik vagyunk… Könnyen lemérhetjük ezt azzal, hogy amikor igazán saját közegünkben vagyunk, barátaink között, mennyire kerülnek elõ lelki témák? „Beszélgetvén egymás között zsoltárokban és dicséretekben és lelki énekekben.” (Ef 5, 19) Pontosan miben áll az autentikus, hiteles keresztyén élet? Abban, hogy mennyire élünk õszintén? Egyrészt kívánatos az õszinte ragaszkodás Krisztushoz, ami meglátszik, megérzõdik az illetõ kisugárzásából, másrészt õszinte a gyengeségeivel, hibáival kapcsolatban. És persze ott van az õszinte változni akarás, nem úgy, hogy valaki azzal büszkélkedik, hogy sok hibája van, de változni nem akar és még büszke is, mert „a többinek is van, de nem vallja be, én legalább õszinte vagyok”. Ha a problémát máshol, máshogy látjátok, kérlek írjatok a [email protected] -ra, mert a gyógyulás útja a helyes diagnózis. [Kelemen J. Sándor]

romániai magyar baptista fiatalok lapja Kiadja a ROMABISZ Elnök: Kelemen J. Sándor Szerkeszti: Gönczi Géza Cím: Redactia Mustármag Str. Gen. Berthelot nr. 5 410050 Oradea, Bihor Tel.: 0259-406 782

E-mail: [email protected] Internet: www.romabisz.ro

V

A boldog

feltámadás reménye

Beszéljük meg! Most az Ififókusz konfin felvetõdött

á s ó n y o m alaki, számomra kedves nemrégen halt meg. Soha nem gondoltam volna, hogy egy nap, egy temetés ennyi gondolatot hozhat elõ belõlem. A következõ gondolatokat kaptam ajándékba: Ha a temetõkertben jársz, jusson eszedbe, hogy egyszer te is, és én is meghalunk. Ezt nem lehet megakadályozni. A vitaminokkal, a mûtétekkel, az egészségesebb testtel csak az elkerülhetetlent próbáljuk késleltetni. Egy napon majd a szívünk megáll, és a vérünk nem áramlik majd az edényekben. Ha a temetõkertben jársz, jusson eszedbe, hogy szeresd azokat, akik körülötted vagy távolabb élnek. Eszembe jut: fel kell vennem a kapcsolatot olyan barátokkal, akiket régen szem elõl veszítettem, hogy lássam hol élnek most, és újra érezzem milyen a törõdõ szeretet érzése. Ha a temetõkertben jársz jusson eszedbe, hogy egy apró pont vagy és néha túl nagy hangsúlyt fektetsz az élet apró részleteire. Hihetetlen, mennyire hagyom néha, hogy az apró dolgok befolyásolják az életemet. Hagyom, hogy egy súrlódás meghatározza a gondolkozásomat, a napom maradék részét, talán az egész napomat. Nagyon sok idõt elvesztegetek szellemi és testi értelemben is, és a maradék idõmben azzal foglalkozok, hogyan lehetne visszafizetni a sérelemért. Mi történne, ha egészként igyekeznék felfogni az életemet, és hagynám kicsúszni a kezem közül a dolgokat? Ha a temetõkertben jársz jusson eszedbe, mennyire fontos helyed van a Föld nevû bolygón... vagy nincs... Attól függetlenül, hogy akarjuk vagy sem: a nyomaink mindenhol itt maradnak. Lehet apró lesz, vagy hosszú. Kellemes, vagy gyûlöletes. Bármelyik is lesz, ott lesz, és ez lesz a örökséged. Ha a temetõkertben jársz jusson eszedbe, hogy bocsánatot kérj azoktól, akiket megsértettél. Hogy megbocsáss azoknak, aki vétettek ellened. Jézus azt mondja, hogy ezt vég nélkül kell tenni. Teljes életünk során hibákat követünk el, és hibákat követnek el velünk szembe. Van egy kis esélyünk arra, hogy amíg ezen a földön élünk változtassunk a dolgok állásán, és minden esélyt, amely a bocsánatkérésrõl vagy a megbocsátásról szól, forrón kihasználjunk. Ha a temetõkertben jársz, jusson eszedbe a vágy, hogy szeretnél többet megtudni Istenrõl, hogy szeretnél szorosabb kapcsolatra jutni vele. Úgy igaz, hogy amíg a földi életünk lepereg, soha nem leszünk képesek Õt maradéktalanul megismerni, de szeretnék minél többet felfedezni róla. Ha a temetõkertben jársz jusson eszedbe, hogy a halál nem a végállomás, hanem maga a kezdet. Vége a fájdalomnak és a nehézkedésnek, és bejárat egy teljesen új, tökéletes világba. Mint amikor a magzat beleszületik a neki szánt világba. Természetes dolog az eltávozással járó félelem, de ennek már nincs döntõ hatása a sorsunkra. Ha a temetõkertben jársz, jusson eszedbe, hogy milyen keveset tudsz a halálról, és általában mennyire kerülöd a témát. A halált csak azok tapasztalták meg, akik már itt hagyták a földet, és bennünket: az élõket, a zarándokokat. A halál soha nem népszerû téma, és mivel nem akarjuk megismerni, s mert nem tapasztaltuk még meg, ezért kényemetlen is. Fõleg azoknak, akik nem reménykednek a halál utáni életben, a halál, a vég elkerülendõ kérdés. Nem irigylem õket... Ha a temetõkertben jársz, szemléld a megváltás szépségét. Nem leszünk ugyan örökké ezen a földön, de örökké élni fogunk. Ezután a rövid utazás után élet lesz, és mivel Krisztus teljes mértékben kihasználta földi életét, mi az õ gyönyörû jelenlétét fogjuk élvezni az öröklétben. A temetõkerten túl életünk van. Ha a temetõkertben jársz jussanak eszedbe Jézus szavai: „Menjetek és tegyetek tanítványokká minden népet.” Mt. 28, 19. Áss mélyebbre: Jn 5,24; Prédikátor 7,2 írta Art Rainer, relevantmagazine.com