baptista ifjúsági lap
MAGSZÁMOLÓ hónapi szerkesztési munka után írom nektek ezt a pár sort. Ennyi hónappal ezelõtt, 2003. októberében váltottam Szilágyi Lacit a Mustármag szerkesztõi székében. Amikor kimentem elétek azon az októberi zilahi ifjúsági konferencián az emelvényre, akkor döbbentem rá, hogy milyen sokan érintkeznek valamilyen formában a Mustármaggal. Ez a felelõsségtudat lendületet adott akkor, és azóta is kísér, minden egyes lapszám szerkesztésénél érzem. Sok esetben formált, máskor meg felemésztett. Persze ez a lángélet csak az egyik oka, hogy 2008-tól kezdve Molnár Adina folytatja a lap szerkesztését. Merthogy errõl van szó ennek a kerek számnak a kapcsán. Sok biztatást és jogos kritikát kaptam, kaptunk ezekben az években. Isten áldása kísért. Igyekeztünk üzenetet átadni, odafigyelni azokra a keresztyén értékekre, amelyekre egyre nagyobb szükségünk lesz a következõ napokban. Olykor az idõsebb generáció is elmondta a véleményét a lapról, ám nekünk a Fõmagvetõ, valamint a Mustármag olvasótáborának a véleménye számított elsõsorban. Hogy a sokszínûségeteknek megfelelõen színes vélemények hogyan jutottak el hozzánk, esetleg hogyan tükrözõdtek a lap hasábjain, az egy másik kérdés. A Mustármag hátoldalán körülbelül két és fél éve futó „Miért van az, hogy...” rovat kérdésfelvetéseire is valószínûleg sok reagálás érkezett, ezeket azonban Efraim nem akarta közzétenni, Sándorral pedig még nem jutottunk döntésre errõl a dologról. Persze magánbeszélgetésekben, konferenciákon eljutott hozzánk a véleményetek. Ennek eredménye volt például, hogy, bár szerkesztõi tevékenységem elején nem tartottam fontosnak, a ti javaslatotokra ismét elkezdtünk keresztrejtvényeket közölni. S vannak nagyon hûséges rejtvényfejtõk.
Fotó: Szilágyi László
50
Ififókusz konferencia volt a Rogériuszon Mint ahogyan voltak hûséges írótársak és munkatársak, akik egy-egy ragyogó írással szárnyakat adtak alám, s alátok. Máskor pedig szakmai hozzáértésükkel, tájékozottságukkal a mélyebb értelmet szolgálták ki. S akik – nagyon bízom benne – az új szerkesztõt is ugyanúgy segíteni fogják, ahogyan engem segítettek. Sõt, talán újak is akadnak majd, akik értéket adnak hozzá majd ehhez a „kicsi, de erõs“ mustármaghoz. Sõt, ha kell én is újra és újra beállok a sorba. Csak ezúttal nem szeretnék elõl menni. Hadd írjak arról, hogy kevesebbet láttuk egymást mostanában. S egy jó kapcsolatban sokat látják egymást a felek. Nekem, már családi állapotom miatt sem volt lehetõségem annyit közöttetek lenni, amenynyit indokolt lett volna... De van egy másik értelme is a dolgoknak, amirõl sokszor beszélgettünk a Romabisz vezetõivel. Mégpedig az, hogy a Mustármag egy közösségi lap, nem pedig
egy professzionális kiadvány. Ilyen módon pedig fontos, hogy akik dolgoznak körülötte, félig-meddig önkéntes alapon tegyék, mint ahogyan ez történt is. Persze át lehetne helyezni szakmai alapokra a dolgot, de ezzel pont azt a közösségi jellegét veszítené el a lap, amiért ilyen amilyen, amiért szeretjük. Ezért elengedhetetlen – véleményem szerint – pár év felemésztõ munka után a szerkesztõ cseréje. A másik elõnye ennek, hogy más is lehetõséget kap stílusának, gondolkodásának a kifejezésére, ez újszerûséget hoz egy lapnál, frisseséget ad neki. Nagyjából így lehetne tehát összegezni ennek az ötven hónapnak a tapasztalatait. Ötven magot sikerült szétszórni. Nem egy nagy tarisznyára való, csak ilyen kicsi tasakos vetõmag. Aztán, mint a példázatban, mindegyik másként terem tíz vagy százannyit. Mert a magok az Úréi. Mi csak szórunk vagy öntözünk. [G.] G.
MAG TÁ R ELÕFIZETÉSEK 2008-RA. Jövõ évre is elõ lehet fizetni a Mustármagra. Ezt lehetõség szerint csoportosan kellene megtenni, hogy az egyre nagyobb postaköltségek ne legyenek még nagyobbak. Az elõfizetés a 2008-as évre 14 RON, amit a missziókörzeti gyûléseken a Szeretet elõfizetésével együtt lehet átadni, vagy postai pénzutalvánnyal elküldeni az alábbi címre: Gönczi Géza Str. Mehedinti, nr. 25 Bl. X35, Ap. 5 410414 Oradea, Jud. Bihor Tel.: 0742-074602 Kérünk, küldjétek az elõfizetéseket lehetõleg még ebben az évben, vagy legkésõbb január elsõ napjaiban, mert sok félreértés keletkezett az utólagos rendelésekbõl.
h í r e k
SZILVESZTEREZNI HÍVUNK A HARGITAI KERESZTYÉN TÁBORBA. 2007. december 31-én délután találkozunk, és 2008. január 2-án ebéd után intünk búcsút. A két nap ára 60 RON. Bejelentkezni 20 RONnal, december 9-ig, Borzási Gyula testvérnél lehet. MobTel: +40 749 271008 E-mail:
[email protected] Várjuk mindazokat, akik nemcsak szórakozni akarnak, hanem az ajándékba kapott idõt az Úrral is
szeretnék tölteni. Azzal a feltétellel szilveszterezhetünk a Hargitán, ha legalább 50 jelentkezõ lesz az adott dátumig., ha legalább 50 jelentkezõ lesz az adott dátumig. (Romabisz)
Ifivezetõképzõ indul. Elõadók: Durkó István, Rabatin Gábor és helyiek. Négy hétvégén találkozunk Váradon: 2008 február 8-9, május 16-17, szeptember 12-13, november 21-22. A legfontosabb befektetés a jövõ vezetõinek képzése. Várjuk jelentkezéseiteket János Leventénél, tel: 0749271052, email:
[email protected]. Egyúttal felkérjük a gyülekezeteket, hogy támogassák a jelentkezõk útiköltségét. (A ROMABISZ vezetõi)
DARLENE ZSCHECH ÉS A HILLSONG TEMESVÁRON Az AlfaOmega televízió a Temesvári Keresztyén Központtal együttmûködve látta vendégül 2007 október 2-án egy különleges dicsõítõ istentiszteletre Darlene Zschech-t és a Hillsong zenekart. Az eseményen több mint háromezren vettek részt, akiknek-
lehetõségük volt élõben látni egy olyan zenekart, akirõl rengeteget hallottak korábban, akiknek a zenéje befolyásolta az életüket és a gyülekezeti dicsõítési szokásukat. Darlene Zschech a következõt nyilatkozta a koncert után: „Az aratnivaló megérett. A gyülekezetek és vezetõik Európának ezen a részén is kezdenek felkelni. Olyan embereket láttam, akik szellemileg éhesek és õszinték, és ez minden, amit Isten vár tõlünk. Azt hiszem, a keresztyéneknek bátraknak kell lenniük, és egyszerûen ki kellene vinniük mindazt amit tatpasztaltak a gyülekezet falain kívülre.” (www.alfanet.ro)
A Mustármag következõ számában beszámolót olvashattok majd a Sespsiszentgyörgyi székely konferenciáról.
Hibaigazítás.
Molnár Adina tábori beszámolójában János Levente helyett János Csabát írt. Az érintett elnézését kéri.
Újraindult a ROMABISZ csevegõszoba! A csatlakozással kapcsolatban a romabisz@ yahoo.com -ra írj, messengeren pedig a srac321 vagy az atesz_ateka azonosítót keresd.
2. o l d a l
*
december 2007
Kelemen J. Sándor
Isteni ajándék em könnyû jól ünnepelni a karácsony ünnepét. Megtanultuk, megszoktuk, hogy december 25e, 26-a vagy még a 27-e is karácsony. Van aki várja a szabadságot, ajándékokat, mások az ünneplés és az ajándékozás kényszerérzete miatt viszolyognak kissé. A reklámok miatt októberben elkezdõdõ karácsonyi hangulat az ünnepre már sokaknál kifárad, kiüresedik. A között, hogy hogyan kellene és hogyan ünneplünk, lehet különbség. Hogy kellene ünnepelni? Úgy, hogy az ajándékra nézünk, és az Isteni ajándék tölti be életünk középpontját, szívünket. És hogyan ünneplünk? Az ajándékokra nézünk, és az ajándékok töltik ki az életünket? Az ajándékok nagyon sokfélék, amit Istentõl kapunk, mert tõle származik minden jó és tökéletes adomány. (Jak. 1, 17) Ajándék már ott kezdõdik, hogy egyáltalán létezünk, és az életünk egész ideje ajándék, benne minden nap és perc. Ajándék a család, vagy mindazok, akik szeretettel körülvesznek. A mindennapi kenyér, az öröm, béke, biztonság, erõ… és igen azok az ajándékok is, amelyek becsomagolva a karácsonyfa alá kerülnek, az Úr jóvoltából jutnak el hozzánk. De beszél a Biblia az ajándékról, akit a nagy Isten adott. Vajon, tudjuk értékelni? Csakhogy nagyon megváltozott az ajándékokhoz való hozzáállása a mai embernek, talán észrevétlenül, de a tied is. Elharapózott az elégedetlenség, válogatósság és az
N
3. o l d a l
*
december 2007
unalom. Nem jó akármilyen ajándék, legyen ára, legyen drága! Valamit kinéztél magadnak, annyira kellene, gondolod, és ha megvan már, nem is annyira érdekes. Talán sosem volt annyira igaz ez a mondás: „minden csoda három napig tart”, mint ma. Így lenne az Isten Fiával is? Elavul, megszokottá válik, kikopik az értéke? Isten ajándéka áldozatos ajándék. „A ki az õ tulajdon Fiának nem kedvezett, hanem õt mindnyájunkért odaadta, mimódon ne ajándékozna vele együtt mindent minékünk?” (Róm 8, 32) Istennek az, hogy minket megajándékozhasson, nagyon sokba került. Nem úgy gondolkodott velünk kapcsolatban, hogy ússzuk meg olcsón ezt a karácsonyt. Mondhatjuk bátran, Istennek nincs több, amit adhatott volna! Amikor a mindenható Isten az emberiség megmentésére gondolt, s benne rád és rám, az õ végtelen szeretetébõl fakadóan eljutott oda, hogy miután már sok drága szolgáját visszautasították, azt adta, aki a legdrágább volt neki, az Õ Fiát. Gondolkozzunk csak ezen! Ez azt jelenti, hogy Istennek nem volt semmi több, amit adhatna, vagy adhatott volna. Krisztusban mindent ideadott! Kész, kifogyott, nincs több, amit adhat. Ez észbontó! A Mindenható Krisztus Jézusban mindent ideadott. Nem maradt több, amit adjon. Elég Õ neked karácsonyi ajándéknak? Ha Õ megvan, vele együtt az Isten egész kincstárának a birtokában vagy. Ha Krisztusod
fotó: www.photos.com
Csoma gok nincs, akkor csak idõ kérdése és semmid sem marad. Isten ajándéka kegyelmi ajándék. „Mert a bûn zsoldja halál; az Isten kegyelmi ajándéka pedig örök élet a mi Urunk Krisztus Jézusban.” (Róm 6, 23) Az ajándékot általában nem azért adják, mert az ajándékozott nem lehetne meg nélküle, hanem mert örömet akarnak okozni vele. Isten ajándéka viszont nemcsak örömet okoz, hanem létszükséglet. Mi emberek, akik az Istennek már háttal születünk e világra lázadó, istenellenes természetünknél fogva ellenségei lettünk Istennek. Az Õ igazságos ítélete kimondja „a bûn zsoldja a halál”. Tehát a megváltás az Úr Jézus által nemcsak szeretetbõl, örömszerzés céljából adatott, hanem azért, mert annál kevesebb a halálunkat, kárhozatunkat jelentené. „De az Isten gazdag lévén irgalmasságban, az Õ nagy szerelmébõl, melylyel minket szeretett, minket, kik meg voltunk halva a vétkek miatt, megelevenített együtt a Krisz-tussal, (kegyelembõl tartattatok meg!)” (Ef 2, 4-5) Meg kell értenünk tehát, hogy Isten nemcsak kedveskedni akart nekünk, vagy szükségét érezte, hogy összebarátkozzon teremtményeivel és gondolta, valami naggyal meglepi õket, hanem nekünk volt és van égetõen szükségünk az Õ kegyelmes ajándékára. Isten ajándéka kimondhatatlan ajándék. „Az Istennek pedig legyen hála az õ kimondhatatlan ajándékáért.” (2Kor 9, 15) Krisztus ajándékáról azt mondja Pál apostol által nekünk a Szent Lélek, hogy kimondhatatlan. Ez nemcsak azt jelenti, hogy Pál nem akarta vagy nem tudta kifejezni, részletezni, lebontani, hanem hogy senki nem tudná. És nemcsak kimondhatatlan, hanem felfoghatatlan is. Hogy tudta Isten a számára legdrágábbat ilyen >>>
Hi tel bõ l bûnös, lázadó féregért ideadni, mint én? Mert Isten a szeretet. De hogy tud így szeretni? – felfoghatatlan. Énekeljük „sosem fogom megtudni azt, milyen nagy volt az áldozat” - így is van. Mert, amit Isten Krisztusra nézve az Õ érdeméért idead, az végtelen. Így az örökkévalóságban nem fogunk unatkozni soha. Isten Krisztusban hozzánk lehajló szeretetébõl, annak gazdagságából fogunk egyre többet megtudni, megtapasztalni. Nemcsak felfoghatatlan, hanem kimeríthetetlen is az Isten ajándéka tehát. Sohasem apad el a kegyelem forrása az arra szomjazó embernek, bármekkora is legyen a bûne, míg az idõ tart. Az örökkévalóságban pedig folyamatosan tapasztaljuk, hogy végéremehetetlen az Úr hozzánk való jósága. Egy örökkévalóságon át árad felénk különbözõ formában. Az elõzõkben már láthattuk azt, hogy a jó Isten a Krisztusban mindent ideadott, amit adhatott. Mégis hogy lehet az, hogy elfásul még bennünk, hívõkben is, és hidegen hagy annyi embert? Hogyan lehet az a legnagyobb ajándék értéktelen sokak számára? Úgy érzem, egy apró kis jelenet a mindennapi életünkbõl, rávilágíthat a probléma okára. A kislányom, amikor 5-6 hónapos volt látta, hogy a mobiltelefon olyan fontos a mi számunkra, hát igen felkeltette az érdeklõdését. Odaadtuk, megfogta, forgatta, szájába vette, és aztán nemsokára elejtette. 10 hónaposan már azt is tudja, hogy a gombokat nyomogatni kell, így megvilágítódik a kijelzõ. Sokkal érdekesebb. Nyomogatja, próbálgatja, de aztán rövid idõ múlva eldobja. Pedig, még annyi mindent kihasználhatna, játszhatna, zenélhetne, telefonálhatna, stb. De nem tud róla, pedig elérhetõ lenne számára is. Mind ott van a kezében, de hasztalan, képtelen kihasználni. Az Isten ajándéka is olyan ajándék, >>>
4. o l d a l
*
december 2007
Esnek a tõzsék világszerte.
HÉTKÖZNA P
z utóbbi években Romániában is egyre többen
A fektetnek pénzt tõzsdei részvényekbe. Ennek
fõ oka, hogy a részvénykeres kedésbõl képzõdõ nyereség lényegesen meghaladhatj a a bankok által nyújtott kamatokat. Kell ehhez egy kis tájékozottság, meg persze az, hogy ne legyen világraszóló tõzsdei válság, mint amilyenre most van példa. mostani válság gyökerei az amerikai bankok által nyújtott nagyon alacsony kamatú lakáshitelekbe n keresendõk. 2005-tõl kezdve az amerikai óriásbankok (Citigroup, Merryl Linch, Goldman Sachs) befektetési üzletágai olcsó hiteleket helyeztek ki magánszemély ekhez, majd ezeket derivatív eszközökkel újra eladták a tõzsdén. A kedvezménye s hitelfeltételek nyomán sok amerikai kezdett spekulatív lakásépítésbe. Hitelt vettek fel, felépítették a lakásokat, azonban ezeket nem tudták bérbe adni vagy értékesíteni, így a hiteleiket sem tudták megfelelõen visszafizetni. Ennek nyomán a bankok ezeken a hiteltermékekekn veszteséget kezdtek produkálni, ami likviditási (készpénz) válsághoz majd késõbb a hitelezéshez elengedhetetl en bizalom elvesztéséhez vezetett. A bankok már augusztusban jelezték, hogy harmadik és negyedik negyedéves pro-fitjuk lényegesen kisebb lesz a vártnál (sõt egyes bankok veszteséget jelentettek), s a tõzsdei befektetõk a bankrészvények eladásába kezdtek. Van olyan amerikai bankrészvény, amelynek az árfolyama augusztus óta a felére csökkent. válság további velejárója, hogy a hitelezési feltételek szigorodásáva l az amerikai vásárlók kisebb fogyasztást engednek meg maguknak, ezért csökkenni fog a kiskereskedele m, a tartós cikkek fogyasztása, s 2008-ban valószínûleg kisebb lesz a világgazdaság i növekedés. Nem kell részletezni, miért olyan fontos az amerikai gazdaság teljesítménye, az Egyesült Államok lévén a világ legnagyobb exportpiaca és fogyasztói társadalma. [G.] G.
A
A
amivel sokan nem tudnak mit kezdeni, mert még lelkileg tudatlanok, éretlenek, érzéketlenek. Minél több idõt töltesz vele, annál értékesebb lesz számodra. Minél többet felfedezel belõle, annál közelebb kerülsz a Krisztusban rejlõ kincshez. Azért olyan szegény a lelki élet sokaknál, mert habár Krisztus az övék, nem igazán tudják, mi minden rejlik benne, mert nem is kutatják, nem akarnak közelebb kerülni hozzá. Pedig mennyivel boldogabb és gazdagabb lenne az életünk, ha az õ jelenléte átformálná gondolkodásunk, és többet nézhetnénk fölfele hittel! Nem kéne aggódni, félni, csak bízni, és örülni. Nem kéne hiábavalóságot kergetni, mert
tudnánk, éreznénk, mi a fontos. A múltam Krisztusban rendezve van, a dicsõséges, boldog jövõ már karnyújtásnyira biztosítva Õbenne a számunkra. Ez adhatna örömet, reményt, erõt minden körülményben. Ha Õ a legfontosabb megvan, annál jobban adhatja a többi áldásokat is. Ezek a földi élethez tartoznak, kisebbek ugyan, de csak rajta keresztül nyerhetõk el. Ne feledd, Isten Krisztusban a legtöbbet adta és benne minden kevesebbet is, ami jó neked! Hogy mennyit tapasztalsz, tapasztalok, belõle az attól függ, hogy mennyire értékelem az óriási kincset, amit Istentõl ajándékba kaptam. Tehát mekkora lesz az ajándékod ezen a karácsonyon?
Ba pt ör i (1)
Kiss Lehel:
A magyar baptista ifjúság rövid története talok életét: milyen volt a lelkiségük, hogyan szervezõdtek Szövetségbe, miképpen szolgálták az Urat a viharos történelem különbözõ szakaszaiban. A sorozathoz fõként a nagyváradon található Erdélyi Magyar Baptista Levéltár szolgáltatja az anyagot. A Levéltárban helyet kapnak a RoMaBISz mûködésével kapcsolatos dokumentumok is: beszámolók az ifjúságokról, a sószórókról, konferenciák, táborozások hang-, kép- és videóanyaga stb. Dédapáink, nagyszüleink, szüleink története ugyanúgy a mi történelmünk, ahogy a mi jelenkori életünk gyermekeink történelme is lesz. Azok a „régi szép idõk” most van! Éljük meg örömmel, tanulva a múltból, Krisztusra figyelve mindenek elõtt! Tárgyunk jobb megértéséhez nagy vonalakban át kell tekintenünk az európai „modern” baptizmus történetét. A XVI. század végén és a XVII. század elején az angol király önkényes uralkodása miatt sokan menekülni kényszerültek az országból. Hollandia volt az a hely, ahol a menekültek különféle jogokat és megélhetési lehetõséget is kaptak. Sokakkal együtt John Smith és Thomas Helwys is otthonuk elhagyására kényszerült – puritán hitelveik és életvitelük miatt. Ekkor Hollandiában már jól szervezett és virágzó mennonita közösségek mûködtek. Az egyik ilyen gyülekezet révén honosodott meg az országban a modern baptizmus. 1609-ben történt bemerítkezésükkel az angol menekültek létrehoztak egy baptista gyülekezetet Amszterdamban, amelynek akkor hozzávetõlegesen negyven tagja volt. Nem sok idõ múlva hitelvi nézeteltérések támad-
5. o l d a l
*
december 2007
tak a közösségben, ami John Smith és a vele rokonszenvezõk kiválásához, és egy mennonita gyülekezethez való csatlakozásához vezetett. Ezalatt Angliában az államegyház üldözései alábbhagytak, majd meg is szûntek. Helwys ezt megtudva – Smith halálának évében, 1612-ben – több társával visszatért a szigetországba, és Londonban megalakította az elsõ baptista gyülekezetet. Az idõk folyamán a baptizmus megerõsödött Angliában. 1639-ben eljutott az óceánon túlra, az amerikai kontinensre is, ahol taglétszám szempontjából a legnagyobb felekezetté vált. A kontinentális Európába létrejötte után több, mint 200 évvel jutott el a baptizmus Johann Gerhard Oncken (1800-1884) közvetítésével. Oncken jelmondattá vált kijelentése volt: „Minden baptista egy misszionárius!” Õt nevezzük az európai baptizmus atyjának. Megtérése Angliában történt egy metodista igehirdetés hatására. 1823-ban Németországba került, Hamburgba, ahol bibliatanulmányozásai folyamán felismerte, hogy az újjászületett embernek hitvalló bemerítésben kell részesülnie. Barnaby Sears amerikai teológiai tanárt kérte meg, hogy feleségével és még öt másik hívõvel együtt bemerítse az Elba folyóban. A közvetkezõ napon, 1834. április 22-én megalapították az elsõ baptista gyülekezetet Hamburgban. Az 1842-es hamburgi tûzvész utáni munkálatok sok mesterembert vonzottak a A képen balról jobbra a már idõs Marschall József, városba (több, mint négy-ezer Rottmayer János és Wojka János (õk voltak azok, ház vált a lángok martalékává). akik annakidején fiatalon behozták a baptizmust A magyarországiak között volt Magyarországra - ez az egyetlen közös fényképük) fotó: erdélyi magyar baptsita levéltár
most induló cikksorozat tömören
Abemutatja a magyar baptista fia-
(I. rész)
Rottmayer János (1818-1901), Vojka János és Marschall József is. Kapcsolatba kerültek az akkor már elfogadott és tisztelt baptista gyülekezettel (ott találkoztak egymással, mivel nem egy helyrõl és nem egyszerre érkeztek Hamburgba), amelyben Oncken nagyon hatékony munkát végzett misszionáriusok képzése terén is. A tûzvész alkalmával a gyülekezet felajánlotta nagy, bérelt imaházát a hajlélktalanok elszállásolára. A tagok is mindenben, amiben csak tehették, segítségükre voltak a károsultaknak. Ekkor történt meg az a nagy fordulat, ami a város alig megtûrt, sõt üldözött baptista gyülekezetét elismert és megbecsült közösségévé tette. Megtérése után a virágzó és egyre fejlõdõ gyülekezetben annyira megerõsödött a három magyar asztalos, hogy Oncken bátran küldhette õket haza a magyarországi misszió elkezdése céljából. Oncken missziós látása – amint már említettük - szinte az egész európai kontinenst átfogta. Rottmayerék a szolgálat vágyától égve érkeztek meg Pest-Budára 1846. május 20-án. (folyt. köv.)
Ba pt ör i (2) Körös bal partján, ott ahol a nagyváradi vár romosan õrzi régi korok nyugalmát, s ahol már a sugárutak szûk és kacskaringós utcácskákká keskenyednek, ott, valahol a Csillagvárosban álldogál egy öreg baptista kápolna. Torony nélkül, szürkén-szerényen bújik meg a házak között, roskadozva a nyomorgató évtizedektõl, keserû emlékektõl és súlyos reményektõl... A kápolna a kicsiny Betlehemrõl kapta nevét, valamikor régesrégen, ezerkilencszázharminc õszén. Nos, ekkor, amikor a világ népei az öldökléstõl még fuldokolva lihegtek, és milliók és asszonyok és gyerekek rongyokban gyászoltak, s amikor Európát tébolyult eszmék bitorolták, és Németföldön a gonosz a pengéit már újra fente, s amikor a magyarok a bosszú istenéhez naponta nyögtek, és a románok a revanstól rettegtek, és a ferencjózsefi béke és gazdagság a romok alatt pusztult, akkor megtért egy ember. Dienes Istvánnak hívták. Jelentéktelen esemény ez, egy tûhegynyi pontnál is kisebb Európának, s csonka Magyarországnak, sõt Váradnak sem számított sokat, de az angyalok a magas mennyekben mégis pompás ünnepet ültek. „Hozsánna, hozsánna“ - kiáltották, Krisztusához odatalált egy vándor! S mint a népmesékben, a szegény és gyermektelen mesterember egyetlen életét és vele halálát meg minden kevéske kincsét Királya kezébe mindenestül fölajánlotta. Fogadalmat tett: házat épít Urának, saját költségen, másoktól adományt - még egy szöget sem -, el nem fogadva. Hogy ne emberek, az Isten építse a házat! És ment-mendegélt fogadalma rögös, taposatlan útján, vérsárkányok és ravasz csábítók földjén, ott ment, ahol már csak a hit csodái vihetik tovább a halandót: mert akkoriban az elfoglalt erdélyi részeken az új hatalom és a soviniszta ortodoxia õsgyülölettel üldözte a megújult
A
6. o l d a l
*
december 2007
Csillagváros, Betlehem tort hívtak, sõt Dienes testvért a nagyváradi baptista szövetség elöljárójává választották. Sajnos, azidõtájt egyházunk súlyos belsõ válságtól szenvedett így többszörös áldást és örömet jelentett a kicsiny betlehemi gyülekezet hite és lelkesedése közösségünknek. Aztán A Betlehem-imaház megnyitása 1930-ban. hamarosan beköA fotó a nagyváradi gyülekezet tablójáról való. vetkezett a második hitet, és templomokat és lelkészeket nagy háború, a pusztító vereség meg lakatolt le ezerszám, és tilalmassá tett a kommunizmus és végül az ateista mindent, ami nem román és nemzediktatúra... Hatvankilencben a tietlen, vagy gyanús, és kicsi baptista Betlehem kápolnát bezáratják és egyházunk budapesti központjától elátmenetileg megszüntetik a magyar szakítva az „el nem ismertség“ jogi nyelvû istentiszteleteket, a hetvenes státusába sülyedt, és a közösséget évek közepén rövid idõre újra engedébelsõ szakadások és viszályok terlyezik a gyülekezést, de az istentahelték és csúnya perek és pénzügyi gadó önkény és a ceausescu-i zsarpanamák..., de erre már a nagyon nokság hamarosan újra felszámolja öregek is alig emlékeznek! a második nagyváradi magyar bapÉs a fejlett világot a nagy gazdasátista gyülekezetet. Kitartó és elszánt gi válság, meg a züllesztõ munkanéladminisztrációs küzdelem után a küliség, és tehetetlenség bénította, és nyolcvanas évek végétõl kezdve isVárad virágzó szabad királyi városból mét mûködik és él a gyülekezet a perifériára szorult, centralizált roBetlehem kápolnában. mán província lett, ekkor általános Mint a mindent elpusztító áraelre-ménytelenedés és elszegényedés dat elõtt Noé a bárkát, úgy építette keserítette a mindennapokat... a nagyváradi csillagvárosban a Ólomléptû idõk tapostak akkoriBetlehem kápolnát Dienes testvér, ban, és máig mély nyomokat hagyküzdve emberekkel és a szükséggel, tak a múltban..., ám Dienes István de mindvégig hittel és szeretettel ment-mendegél tovább fogadalma bízva Urában és Krisztusában. És göröngyös útján, és küzdött s a én tudom, hogy ott fent, a mennyei Mindenhatót kezét erõsen szoroncsillagvárosban a nagy Isten épít gatta, és csoda után csodát látott, neki és nekünk örökkévaló, gyöés áldásoktól bõrig ázott. Ezerkilencnyörû hajlékot, áldozátából, szereszázharminc októberében a templotetébõl, kegyelmébõl, tökéletes mot átadták, és a happiendet heppiszentségébõl... end követte: a gyülekezet létszáma
[email protected] hamarosan a kezdeti harmincról százötven tagúra bõvült, lelkipász-
fimunkás konferenciának adott otthont a nagyváradi „Harul” Baptista Imaház, a Romabisz és a Rogériuszi Keresztyén Baptista Gyülekezet fiataljainak1 szervezésében. Már a konferencia mottója is – („Mert akik jól szolgálnak, szép tisztességet szereznek maguknak, és nagy bátorságot nyernek a Jézus Krisztusba vetett hit hirdetésére” 1Tim 3:13) – kiválóbb és hatékonyabb szolgálatra bíztatta a résztvevõket.
latát és életét. Persze a fókusz ezekrõl a fontos részeirõl a konferenciának, olyan „földi célpontok” felé is elterelõdött, mint, tea- vagy kávészünet, szabadidõ, töltött káposzta... A konferenciának a megvalósulásáért az Úrnak adunk hálát, és az imánk az, hogy az Isten „kezeink munkáját tegye maradandóvá.” (90. Zsoltár 17) Szabó László
Fotók: Szilágyi László
I
Cél.P ontok.
skálán. A Fókuszban az álmaitok utolsó programpont, már mindenkit az éjszakai pihenõhelyén talált. Másnap reggel 9 órakor már szólt a dicsõítés, amit egy Fókuszban az egészség: „Gyúrunk testvér?“ címû reggeli torna elõzött meg. Szükség is volt a frissességre és az éberségre, mert a nap folyamán három elõadás és egy fórum beszélgetés által akarta az Isten gazdagítani és formálni a résztvevõ fiatalok ismeretét, szolgá-
Meghívott elõadók a Dünamisz munkatárasai voltak: Durkó István és Rabatin Gábor, akik elõadásaikban a fiatalok kapcsolatát tárgyalták önmagukkal, gyülekezetükkel, más felekezetekkel és e világgal. A Konferencia Fókuszban ’Bosssok’ ifivezetõi megbeszéléssel kezdõdött, valamikor pénteken három óra körül. Az ezt követõ esti alkalmon a zenés áhítat, a játék, a Fókuszban a nép ifik bemutatkozása után, az elõadás következett, amiben lehetõsége volt mindenkinek önmagával szembesülnie és lemérnie azt, hogy milyen szinten is van a lelki életben, a csecsemõkor és az érett kor bibliai
7. o l d a l
*
december 2007
Visszhangok a konfiról: ...több konfit, a több felmerülõ kérdés megbeszélésének érdekében... ...nagyön örültem a témáknak, mert kimondták a problémákat, és biblikusan adtak rá választ ... minden szuper volt, buta volt, aki nem jött el, sokat mulasztott ... jó volt csupán nem volt világos a reklám … ... talán sokan azt hitték, hogy ez egy nagyon komoly konferencia lesz és úgy gondolták, hogy õk nem ide valók, és azért nem jöttek el …
1 A Rogériuszi Magyar Baptista Gyülekezet a 90-es évek elején indult missziónak az eredménye, és annak a látásnak, miszerint Nagyváradon, a Rogériusz nevezetû lakónegyedben el kell kezdeni egy keresztyén baptista missziót. Ez a lakónegyed 80.000 lakosú városrész, amelynek 27%-a magyar és amelyben nem létezett evangéliumi keresztyén közösség. A gyülekezet megalakulása a Belvárosi Baptista Gyülekezet egy kis missziós csoportjával kezdõdött, de nagy mértékben hozzájárult a testvériség háziközössége is, ahol nemcsak õk találtak egymásra és az Úrra, hanem érdeklõdõk és barátkozók is eljöttek, akik késõbb csatlakoztak a gyülekezethez. A Rogériuszi Baptista Gyülekezet 1996. április 4-én vált önálló gyülekezetté. Jelenleg az Isten kegyelmébõl közel 100 tagja van, 6 kiscsoport mûködik: három felnõtt, két gyerek és egy fiatal csoport. Az istentiszteleti alkamaknak a román „Harul” Baptista Imaház ad otthont. Isten szeretetébõl és gazdagságából azonban épül a magyar imaház is, amelynek távlati tervében nemcsak kápolnai terem, hanem vasárnapiiskolai ház és tornaterem is van. „Tudjátok meg, hogy az ÚR az Isten! Õ alkotott minket, az övéi vagyunk: az õ népe és legelõjének nyája” (Zsoltárok 100,3).
Leán yok
teherbíró, kipróbált és felelõsségteljes. Természetesen csak Jézus az igazi mentor (nevelõ, pártfogó, atyai barát, példa, erõ és védelem), de mivel mi Krisztus követõknek valljuk magunkat, buzgólkodnunk kell a szerepmodell nyújtásában, támogatásban, barátságban, szolgálatban, másokért való élésben... (Ez elsõ hallásra nekem is magasnak tûnt és azzal mentegetõztem, hogy ugyan már, kinek lehetnek én a mentora, hiszen én is annyira tapasztalatlan vagyok még a lelki élet útján.) Imádkozz, beszélgess Istennel arról a személyrõl, akit eszedbe juttatott, mert
e akik szeretnek, legyenek olyanok, mint a kelõ nap az õ erejében!” (Bírák 5,31b) Ez az igevers volt a mottója a november 9-10 között tartott lánykonfinak Zilahon, amin körülbelül 60 lány és fiatalasszony vett részt különbözõ helyekrõl (Biharpüspöki, Érszõllõs, Szalárd, Brassó, Panit, Kövesd, Egrespatak, Arad, Kolozsvár...). Úgy gondolom, bõvölködtünk az igazi áldásokban, hiszen Isten valóságos ajándékkal töltötte meg erszényeinket ezen a hétvégén. Elgondolkodtató elõadásokat hallgathattunk meg Berszán Lídia, Petra és Köves Anikó részérõl. Beszélgettünk arról többek közt, hogy mi a küldetésünk a világban, kik vagyunk valójában, hol a helyünk, mi a szerepünk és helyünk a gyülekezetben. A nõszerep nagyon megváltozott e posztmodern világban, de milyen jó, hogy változatlanok az örök érvényû bibliai igazságok, amikhez igazodhatunk. Az tény, hogy a lelki fejlõdésnek egyénileg különbözõ stádiumai vannak. Törekednünk kell, hogy eljussunk arra a szintre, amikor már motivációnk belsõ meggyõzõdésünkön alapszik, belsõvé tett példa alapján cselekszünk és képesek vagyunk mi magunk is példa lenni más számára. Az tud példa lenni, aki a kapcsolataiban megéli az igazi értékeket,
„D
SZEGÉNY VAGY, HA NINCS SZEGÉNYED
Fotó_ Gönczi Erzsi
Lépések
8. o l d a l
*
december 2007
leges dologról akár órák hosszat el tudunk fecsegni, de a lényegrõl, magáról Istenrõl oly ritkán esik szó? Vállald fel Istent és tégy róla bizonyságot szavakban is! Kezdj hozzá bátran, még ma! Csupa öröm volt együtt dicsõíteni Istent annyi lánnyal. Szerintem még az angyalok sem énekelnek szebben, mint mi :) Olyan jó volt élvezni azt a jókedvet, ami már péntek este elkezdte uralni a légkört. Aztán az asztali közösségeknél ragadta meg különösen a figyelmemet, hogy egyáltalán nincs feszültség köztünk, milyen jókat tudunk beszélgetni, nevetni
éppen szüksége van a bátorításodra és ne félj bizalmas barátja lenni. Figyelj oda a periférián levõkre, a lelkileg még kiskorúakra! Az a legszegényebb, akinek nincs szegénye és az a legmagányosabb, akinek nincs egy magányosa sem, akivel törõdjön, foglalkozzon. Az emberek sóvárogva várják az Isten fiainak megjelenését, de nem csak szavakban, hanem a személyes kapcsolatokban, mert figyelnek minket. Tehát éld és ne csak használd a hitet! Sok személyes bizonyságtevés is elhangzott, amik nagyon meghatóak és serkentõek voltak számomra. Különösen két gondolatot szeretnék kiemelni: - Amikor Isten távolinak tûnik az életedben és e miatt nem vagy boldog, borús napokat kell élj, akkor ne félj elmondani Neki mit érzel, hisz ezzel már, ha elhiszed, meg is oldódott a problémád. „Közeledjetek Istenhez és közeledni fog hozzátok!” - Ti lányok: „Menjetek el, tegyetek tanítvánnyá minden lányt! Ez a mi feladatunk. Miért van az, hogy annyi fölös-
együtt. Ja, és ami nagyon fontos: volt lehetõségünk új barátságokat is kötni! Isten engem is megérintett és figyelmeztetett e hétvégén. Volt mit átgondoljak, újra megfontoljak, tanuljak. Nagyon hálás vagyok, hogy ezeket a témákat veséztük mi lányok - ez tényleg kiváltságos alkalom, mikor mi oszthatjuk meg látásainkat, tapasztalatainkat, gyakorlati tanácsokat kaptunk, és felkészültünk arra a kihívásra, ami mindig elõttünk volt, csak éppen most szembesültünk vele komolyabban. Ideje lenne végre szeretni, elsõsorban Istent teljes szívünkbõl, és az embereket is. Bár jobban fájna a sorsuk, elveszett állapotuk. Bár meg jobban terhelne minket az a tudat, hogy felelõsek vagyunk a körülöttünk lévõkért, barátainkért és nem mindegy, hogy közömbösek vagyunk örök életüket tekintve, vagy éppen segítünk nekik életük legnagyobb problémájukban elmondva az örömhírt. Vegyük halálos komolyan hivatásunkat és legyünk olyanok, mint amilyeneknek Isten szeretne minket látni, lányokat: Ragyogóknak :) Kovács Annamária, Zilah
Tõ ke át tét www.photos.com
Balla Annamária:
fotó:
Befektetés, de mibe?
kötelezõ magánnyugdíj kapcsán, ha akarjuk, ha nem, tudatosodik bennünk, hogy mi is leszünk nyugdíjasok. Fiatalként nem szeretünk erre gondolni, mégis a pénzügyi tanácsadók arra figyelmeztetnek, hogy nem lehet elég korán a jövõre gondolni, épp ezért ajánlott minnél hamarabb és jól befektetni pénzünket, azért, hogy idõs napjainkban legyen mit a tejbe aprítani. De mire megy az ember a pénzzel, ha a józan eszét elveszti? A napokban olvastam egy angliai kutatás meglepõ eredményeit: a mentális betegek száma magas azon idõsek között, akik félnek attól, hogy egy lehetséges támadás áldozatai lehetnek. Azt is megfigyelték, hogy a mentális zavarok gyakorisága csökken azon idõsek körében, akiknek vannak aktív baráti kapcsolataik. A kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a baráti kapcsolatok csökkentik az idõsek félelemérzetét, és hozzájárulnak a mentális egészség megtartásához. Állj meg egy pillanatra, és gondold végig, te melyiket szeretnéd idõs korodra, a pénzt vagy a józan észt. Valószínûleg azt mondod: a pénzt is és a józan észt is. Nincs is ezzel semmi gond, amíg kész vagy idõt, energiát és kitartást befektetni úgy a munkádba, mint a kapcsolataidba. A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy minél fiatalabb valaki, annál inkább kapcsolatainak él, elhanyagolva tanulmányait, munkáját. Amint telnek az évek a dolgok lassan változnak, és mindinkább fontosabb lesz a munka, míg a kapcso-
A
9. o l d a l
*
december 2007
latok háttérbe szorulnak. Nem meglepõ, hogy sok felnõtt fiatal, még a házasságban élõk is, gyakran egyedül érzik magukat, elhagyatottan. „Reggel fogj a magvetéshez, és ne pihentesd a kezed este sem, mert nem tudod, melyik sikerül: ez, vagy amaz, vagy mind a kettõ egyaránt jó lesz” (Préd 11,6). Salamon bölcs tanácsát a következõképpen aktualizáltam magamnak: „reggel fogj a munkához, és ne pihenj a kapcsolataid róvására este sem, mert nem tudod, melyik sikerül: ez, vagy amaz, vagy mind a kettõ egyaránt jó lesz”. Jézus Krisztus életét olvasva megfigyelhetõ, hogy számára nagyon fontosak voltak az emberi kapcsolatok. Megkezdve a legkisebb gyermekektõl, akiket megáldott, át a nagy tömegeken, akiket tanított és táplált, egészen a megvetett leprásokig, paráznákig és pogányokig, akiket meggyógyított és rehabilitált, Jézus tartalmas idõt töltött az emberekkel. Hogyan állsz az emberi kapcsolatok terén? Fel tudod sorolni azok nevét, akikkel legalább kétnaponta egyszer minimum tíz percet személyesen beszélgetsz? Meg tudod nevezni milyen örömök vagy bánatok foglalkoztatják õket? Hetente legalább egyszer találkozol velük közös tevékenység céljából? Ismered a szomszédaid? Az illedelmes köszönésen kívül beszéltél mást is a szomszédoddal? Tudod-e, hogy a jelenben mire van szüksége a házastársadnak, a barátodnak? Elõnyben részesíted
családtagjaidat, barátaidat a személyes pihenéssel szemben? Szokásod kifejezni barátaid felé az elismerésedet? Köszöntél annak, aki nemrég elõször jött el a gyülekezetbe? Beszélgettél vele? Ha szeretnéd megtudni, hogy egy tízes skálán hol állsz a kapcsolatok terén, akkor add össze az igen válaszaidat. Ha magas pontszámot értél el, akkor csak így tovább, ha azonban öt alatti pontértéked van, akkor bátorodj fel arra, hogy kapcsolatokba fektes be. Néhány ötlet hogyan tedd: Határozd el, hogy szeretnél emberi kapcsolatokat kiépíteni. Ne várd az alkalmas idõt, mert az most van. „Aki mindig csak a szelet figyeli, nem vet, és aki csak a fellegeket lesi, nem arat” (Préd 11,4). Tedd meg te az elsõ lépést azzal, hogy mosolyogsz, köszönsz, és érdeklõdsz. Legyen néhány kérdés a tarsolyodban, amit spontán és érdeklõdéssel feltehetsz. Kérdéseid legyenek nyitottak, azaz olyanok, amelyekre több szóban lehet válaszolni (hogyan, miért, milyen). Kezdeményezz közös tevékenységeket. Az álarcot hagyd otthon, legyél hiteles. Ajáld fel segítségedet, és fogadd el mások segítségét. Tanusíts feltétel nélküli elfogadást és szeretetet. A kapcsolatokba való befektetés nem mindig akkor és úgy hozza meg az eredményt, ahogy azt mi szeretnénk. De egy biztos, hogy kapcsolataink nemcsak a mentális egészségünkre vannak jó hatással, hanem ezek által a legkiválóbb módon terjedhet Isten országa. Az emberközi kapcsolatokban megélt hit sokkal hitelesebb, mint a templomi tanítás. Épp ezért beszélgetéseinkbõl ne spóróljuk ki az Istennel való kapcsolatunkat. Istennek megérte, hogy az emberekbe fektessen be. Neked megéri?
Re gg el- est e
t o l l & p e h e l y
békesség Istentõl
Bántó Ruben versei
nincsen brüng semmi zümm csak csend a Béke a Nyugszik a Férek némán tart nekem mond
most kellene valaki szónak csendnek hátnak egy félnek... lenne valaki egy mesének akár a szörnyeteggel párbeszélni?
szükség, állapot, helyzet van párnám takaróm magam melege tüze szükségem van Istenre de jól vagyok ezt nézd nincsen egyebe mint betege húsa vagy csak lelke sem szüksegük van Istenre én ismerlek is nekem van is már csak többet ismerni már csak többet akarni tudhatok.
van ahol Nincs hol a semmi már kincs az én kidobott semmiim... habzik illatozik a vizem van ha cseppen valami büszkeségbõl önkéntesbõl az a túlélni korty egy valakinek ott van szükség Istenre mint rosz fogukra cérnával kihúzni úgy életüket elsemmizni azoknak igazán szükségük van Rád, nyavalygok sajnáltatom többletelvesztésem. mint hûbele vagy rózsátlilát látni tûbele szerekkel a legjobb hivatás elmérgezni az életet ott van igazán szükség Istenre, boszankodom hogy ottmaradt a csipa. a béke helyett réke féke méke déke minden más pótlékszó helyetbesíti ezt vagy puska meg robban ott van szükség az Istenre, ráordítok a telefonomra mert dél és kelt. Jobban elfogyott a messzi ha volt is mint Mátyás királyban az ökör szarváig csak magamat látom orromra fagyott tükörben egy kisUra(n)t az élõk közt - miért, kit fog zavarani ha nem lesz a négerben lakó a sorstalan vagy én annak ide Isten ide férsz-e még? (nagyobb szükség mint az enyém....:)
Míg arcunk nem lesz mindig csak gondolok mint az ember azt legtöbbször hogy mit gondoltok
OKTÓBERI REJTVÉNYFEJTÕK: Szilágyi Szabolcs (Nagyvárad), Szilágyi Gyula (Vedresábrány), Pál Botond (Brassó), Bódi Levente (Ürmös). KÖNYVJUTALMAT NYERT: Pál Botond (Brassó)
SUDOKU. A mellékelt háló a közkedvelt sudoku, azaz bûvös négyzet egyik variációja. A számok helyett azonban nyolc különbözõ betût kell elhelyezni a 8x8-os ábrában úgy, hogy az egyes sorokban és oszlopokban, illetve a 4x2-es kis területeken belül is minden betû egyszer és csakis egyszer forduljon elõ. Az ábra kitöltése után, az egyik fõátlóban kialakul a megfejtés. Ezt a szót kérjük beküldeni legkésõbb 2008. január 20-ig!
10. o l d a l
*
december 2007
ti rólam minek tartotok közhelyesbe parkolok és próbálom rakott vagy üres szekereteket Hummereknek látni mintha láttatni szeretnétek csak akkor mozdulok kulcsrafordulok amikor már nem hat meg se hammerekben farmeretek még nem is a nitrós ábécétek és ezután van elég idõm venni tükröm venni tükbõl egy fazont szembenézni magammal jobban mint reggel, sminknél! amikor egyedül semmi rongyban göncbe görcsbe velem megbarátkozom S ott a téren csak akkor unatkozom ha már nektek is szép vagyok rogyva görbe-angyalok közt, addig meg keresem
r é b u s z
Skandi.
Adv ent
ADVENTI VERS A mellékelt ábra számokkal jelzett fosoraiban Túrmezei Erzsébet versének egy szakaszát rejtettük el. Ezt kérjük beküldeni a vers címével együtt (ezt az 5-ös szám jelöli, amely a megfejtés része is egyben) legkésõbb 2008. január 20-ig!
A rejtvényeket készítette MELEG DÁVID. 11. o l d a l
*
december 2007
Po tm éte r Nem könnyû megtalálni minden helyzetben a személyes stílust, véleményt. Sokszor látom, hogy emberek bizonyos dolgokat csak azért tesznek, mert mások is így teszik. Sokszor az az érzésem mintha az emberiséget, és fõleg a fiatalokat, valami láthatatlan erõ mozgatná, amit a divatnak vagy korszellemnek lehet nevezni. Így van ez a zenében is. Miért van az, hogy egyre több helyen, ifjúsági órákon, vagy konferenciákon egyre hangosabb a zene? Már az is megfordult a fejemben, hogy egyesek a sok füldugós zenehallgatás miatt halláskárosultak lettek és nekik az a normális. Pedig abban a pillanatban, amikor a résztvevõk alig vagy már nem is hallják a saját hangjukat, akkor a motiváció az éneklésre, az imádatba való belekapcsolódásba minimálisra csökken. Ezt nagyon könynyen ellenõrizheti mindenki magánál. Ha viszont így van, akkor mire föl van az egész dicsõítés felhajtás? Nevezzük egyszerûen bulinak. A hangerõvel még az is van, mintha kedvet akarnának szítani arra, amire nincs magától, vagyis a dicsõítésre. Csak a bibliai példa, sorrend nem úgy van, hogy addig éneklek, amíg jókedvem lesz és megittasodom a zenétõl, hanem „Öröme van-é valakinek? Dícséretet énekeljen” Jak 5, 13. Nagyon fontos a sorrend az énekek megválogatásánál, helyes sorrendbe állításánál is. Tehát nem a hangerõben van az erõ, de hiszem, errõl még többet tanulhatunk jövõ nyáron, a zenehéten. Meglátásaitokat, észrevételeiteket ezzel kapcsolatosan várom a
[email protected] -ra.
romániai magyar baptista fiatalok lapja Kiadja a ROMABISZ Elnök: Kelemen J. Sándor Szerkeszti: Gönczi Géza Cím: Redactia Mustármag Str. Gen. Berthelot nr. 5 410050 Oradea, Bihor Tel.: 0259-406 782
E-mail:
[email protected] Internet: www.romabisz.ro
zeretem a jegelt teát, mivel hideg, frissít, ízes és mivel annyiféleképpen el lehet készíteni. Egyetlen hátránya van ennek az italnak, és ez a “jeges” oldala. Személy szerint talán boldogabb lennék ha inkább csípõs teát szolgálnának fel a kávézókban, mint jegeset. A jég helyet vesz el a csészében, ráadásul az ízét is hígítja a teának. Ezen gondolkodtam néhány napja, miközben készítettem magamnak egy teát. Amint beletöltöttem a kiscsésze forró levet a nagy, jéggel teli bögrébe, Kovács tanár úr fizika órája jutott eszembe a hetedik általánosból. Akkor tanultuk elõször Arhimédész tömegkiszorítási törvényét. Arhimédészt Hiero király kérte meg Krisztus elõtt a harmadik században, hogy állapítsa meg a koronájának a tömegét, amely minden gyanú szerint egyetlen aranytömbbõl készült. Miután elgondolkodott, hogyan is juthatna a dolog végére, egyik este a fürdõkádban Arhimédész rájött a megoldásra. Észrevette, hogy a víz olyan arányban csordul ki a kádból, amilyen mértékben a teste belemerül a vízbe. Így fedezte fel a vízkiszorítás törvényét, amelyet azóta is használnak tömegmérésre. Ezen gondolkodva a Szent Lélek, ez a különleges „víz” jutott eszembe. Kevin Connor, volt lelkipásztor a portlandi City Bible Gyülekezetben azt írta errõl a témáról: „A Szent Lélek mint ’víz’ szimbóluma az éleadó áradásról beszél nekünk, amely felfrissít és megelégít. Ugyanakkor kifejezi a megmosást, a megtisztítást és a gyümölcstermést, amely a Krisztusban kapott új életünkhöz kötõdik.” De hogy jön ide a vízkiszorítás és a jégtea? A Biblia több helyen beszél úgy a hívõkrõl, mint edényekrõl. Sokszor gondolok úgy a körülöttem élõkre, mint poharakra. Isten, az õ végtelen szeretetébõl csordultig tölti a poharunkat a Szent Lélek megtisztító, felfrissítõ, életadó vizével. Ami még csodálatos ebben, hogy Isten megtanít, hogyan öntsük ki magunkat másokért. Azt hiszem, ha lett volna egy billentyûsor Isten országához, az egyiken biztosan azt írta volna: „alázat”. Alázatra van szükség, hogy kiöntsd magad a másikért, hogy áldozatot vállalva szeress, ahogyan Jézus tette. Alázatra van szükség ahhoz, hogy a Király elé térdelj és kérd, hogy töltse meg a poharadat. Hívõként elsõsorban azokat a veszélyeket és diverziókat vettem észre, amelyek Isten felé tartó életem mindegyik fordulójánál elém állnak. Azt hiszem, az életünkben túl sok a jég sokszor, és kevés a tea. Isten hatalmas, és van egy erõ az üzenetünkben is, a szenvedélyünkben, a célunkban, aminek soha nem lenne szabad feloldódni. Ugyanúgy erõnek kell lenni abban, ahogyan Isten Lelke betölt minket, ahogyan szeretetének csatornájává válunk, s ennek a folyásnak nem lenne szabad megszakadni. Soha nem akarok ilyenné válni, mégis gyakran ide jutok. Sokszor egy fiatal srác együgyûségével engedem be az életembe az akadályokat, mivel éjszaka kelek át az úton. Tudom, hogy nem vagyok egyedül. Tudom, hogy esendõ emberekként hajlunk arra, hogy megtöltsük az életünket jónak ítélt dolgokkal. Rendszeresen kiszorítjuk Isten Lelkét az életünkbõl, és kész is a baj, a helyrehozatal pedig egyáltalán nem könnyû. Hálás vagyok, mert olyan Istent szolgálunk, akinek irgalma és kegyelme kimeríthetetlen. Hálás vagyok, hogy mindig lehetõségem volt összeszedni magam és tovább menni. Most pedig megyek, készítek egy teát.
Isten sze-
S
retete és a vízkiszorítás
Beszéljük meg!
á s ó n y o m
Áss mélyebbre: Ésaiás 1:22, Róma 8:1-4 Írta William Nelson, relevantmagazine.com
