ÁLOM VAGY VALÓSÁG? KARÁCSONYI BOLDOGSÁG. baptista ifjúsági lap

baptista ifjúsági lap

KARÁCSONYI BOLDOGSÁG Isten nagy titkáról lebbent föl a fátyol, mikor Betlehemben bölcsõ lett egy jászol. Akkor is foglalt volt minden szív és szálló, így lett szülõszoba egy szerény istálló. kép: Szabó Efraim

Itt és most ki lesz az, aki befogadja, szívét és életét Úr Jézusnak adja? Angyalok örvendtek Krisztus születésén; ugyanígy ujjongnak egy szív megtérésén. Találsz-e valakit, járd be a világot, akinek szívügye a TE boldogságod? Isten alig várja azt, hogy befogadjon, s minden másnál nagyobb boldogságot adjon!

ÁLOM VAGY VALÓSÁG? gy álmot láttam az éjjel József, nem teljesen értem, de úgy gondolom,

„Ehogy ez a Fiúnk születésnapi ünnepsége volt. Azt hiszem, hogy errõl szólt az egész. Az emberek már vagy négy héttel elõtte elkezdtek készülõdni rá. Feldíszítették házaikat és új ruhákat vettek. Sokszor elmentek vásárolni és díszes csomagokkal tértek haza. De érdekes módon az ajándékokat nem a mi Fiúnknak vették. A csomagokat gyönyörû papírokkal csomagolták be és aranyos masnikat kötöttek rájuk, majd egy fa alá állították õket. Igen, egy fa alá József, a házuk kellõs közepébe. És fel is díszítették a fát. Az ágai tele voltak izzó égõkkel és csillogó díszekkel. A fa tetején egy alak volt. Olyan volt, mintha egy angyal nézett volna le. Oh, olyan gyönyörû volt! Mindenki nevetett és boldogak voltak. Mindenki nagyon izgatott volt a sok ajándék miatt. József, az ajándékokat nem a Fiúnknak adták, hanem egymásnak. Szerintem még csak nem is ismerik Õt. Egyszer sem említették a nevét. Nem furcsa az, hogy az emberek mennyi nehézséget okoznak maguknak, csak azért, hogy egy olyan személy születésnapját ünnepeljék meg, akit még csak nem is ismernek? Az a furcsa érzésem volt, hogyha a mi Fiúnk elment volna arra az ünnepségre, akkor tolakodnia kellett volna, hogy odaférkõzzön közéjük. Minden annyira szép volt József, és mindenki olyan vidámnak látszott, de engem ez inkább sírásra késztetett. Milyen szomorú, hogy az ünnepelt, Jézus, nem kívánatos a saját születésnapi ünnepségén! Örülök, hogy ez csak egy álom volt. Milyen szörnyû lenne, ha ez igazából is megtörtént volna!”

Áldott Karácsonyt!

Árvai Emil Ez a lapszám megjelenik a

támogatásával

magTÁ R NE FELEJTSÉTEK... VEZETÕK KERESTETNEK! „Járjátok be Jeruzsálem (vagy Erdély) utcáit, nézzetek szét, tudakozódjatok, kutassátok át tereit! Találtok-e, van-e olyan ember, aki törvény szerint él, és igazságra törekszik? Akkor megbocsátok ennek a városnak!“ (Jer 5:1) A VÁLASZTÓKONFERENCIA Kolozsváron lesz 2011. január 15én, szombaton délelõtt 10 órától. Minden ifjúság küldhet legalább egy képviselõt. Amennyiben az ifjúság létszáma meghaladja a 20 fõt, akkor lehet küldeni még egy képviselõt, amennyiben meghaladja a 40 fõt, akkor még egy

A csoportkép a brassói Michael W. Smith Koncert kapcsán szervezett ifjúsági hétvégén készült. Cikk róla a 10. oldalon.

képviselõt. Tehát, minden 20 fiatalt egy fiatal képviselhet szavazati joggal. Viszont várunk olyan fiatalokat is, akik részt szeretnének venni

ezen az alkalmon, attól függetlenül, hogy nem rendelkeznek szavazati joggal! Imádkozzatok, hogy Isten akarata szerinti döntés születhessen!

MUSTÁRMAG 2011- MÉG MEGRENDELHETÕ! KEDVES LAPTERJESZTÕK, LAPKIOSZTÓK! Szeretnélek értesíteni, hogy a Mustármag megrendelhetõ a 2011-es évre. Az elõfizetés ára 20 lejbe kerül. Kérlek, hogyha tehetitek, gyûjtsétek össze a megrendeléseket a saját gyülekezetetekben, környezetetekben és küldjétek tovább nekem (emailen vagy postán), valamint a példányszámnak megfelelõ pénzösszeget is a következõ bankszámlára tehetitek fel 2010. december 31-ig: BRD bank (célszerû elmenni egyik kirendeltséghez és ott befizetni, így nincs átutalási költség) Kelemen Napsugár, IBAN kód: RO40BRDE270SV47026162700 (Amint feltettétek a pénzt, valamiképpen tudassátok velem, hogy visszajelezhessek.) Szeretettel kérlek, hogy amennyiben nem tudjátok vállalni a megrendelés összegyûjtését, valamint a következõ évben havonta a Mustármag kiosztását, keressetek egy megbízható személyt, aki helyettetek elvégzi ezt a feladatot.

A címem, telefonszámom a következõ: 540014 Targu Mures, jud. Mures Str. Tudor Vladimirescu nr. 50. Email: [email protected] Fix tel.: 0265 267921 Ebaptifon: 0735 502512 A megrendelési lap elérhetõ a www.mustarmagajanlo.blogspot.com oldalon. Köszönöm az eddigi közremûködést, támogatást! Az Úr legyen veletek a következõ évben is! Szeretettel, Kelemen Napsugár

„És mondának az apostolok az Úrnak: Növeljed a mi hitünket! Monda pedig az Úr: Ha annyi hitetek volna, mint a mustármag, ezt mondanátok ím ez eperfának: Szakadj ki gyökerestõl, és plántáltassál a tengerbe; és engede néktek.“ (Lukács 17,5-6) Imádkozz velem, hogy a Mustármag lap is hitünk növekedésére lehessen!

MINDEN OLVASÓNKNAK ÁLDOTT ÜNNEPEKET KÍVÁNUNK AZ ÚR JÉZUS KRISZTUS JELENLÉTÉBEN! 2. o l d a l

*

december 2010

IG Em ag

kép: freedigitalphotos.net

ajándékára: nagyon örültek. A betlehemi pásztorokat az angyalok is örvendezésre buzdították. Olyan nagy örömük lett, hogy el se fért bennük, elmondták mindenkinek, amit átéltek, megtapasztaltak. Karácsony jó hírnökeinek bizonyultak. Így volt ez késõbb a bölcsekkel, és másokkal is. Nincs és nem is lehet minden áldott GERGELY PÁL: nap karácsony, de Aki kará„MIÉRT NINCS MINDEN csonykor testet öltött, nagypénteken, a kereszten megáldoztaÁLDOTT NAP KARÁCSONY?” tott, húsvét hajnalán feltámadott, azt ígérte velünk van karácsony kedves ünnep Hogy fogadjuk az ajándékot? nem csak karácsonykor, hanem majdnem mindenki részére, Isten igéje a János ev. 1:11. verde különösen az a gyermekek és sében arról ír,“ saját világába jött, mindennap hétköz- vagy ünnepnapokon át, a világ végezetéig. a fiatalok számára. Sokak és az övéi nem fogadták be õt.“ Õ azt is megígérte, eljön ismét, szívében megszülethetett már e Jártál-e már úgy, hogy az kérdés,“miért is nincs minden ajándékot tõled nem fogadták el? hatalommal és dicsõséggel. áldott nap karácsony?“ Nem Hogy érezted magad ilyenkor? De Várjad Õt készen! Mindezek ismeretében, küldetésed telkönnyû erre a kérdésre válaszoljó hogy az Írás így folytatódik jesítésében az örömhír terni, aki viszont megpróbálja „Akik pedig befogadták, azokat jesztésében, menj tovább minmegválaszolni a kérdést, a felhatalmazta arra, hogy Isten dennap örömmel, ahogy tette válaszadás által csekély gyermekeivé legyenek, mindaezt a megtért, bemerített útbaigazítást adhat. Bár nem zokat, akik hisznek az Õ ótestamentumi ünnep a karánevében.“ Ugye, azok közé tarto- komornyik is. csony, jelentõségét ennek az zol, akik befogadták, elfogadták ünnepnek is az Isten szeretete és Isten ajándékát, és e csodálatos cselekvése adja. A szeretet Istene ajándék által lehettél Isten gyerkezdte meg a karácsonyi mekév? Így történt ez velem is. ajándékozást azzal, hogy az Gondolhatsz arra, ez szép, de egész emberiséget megamiért nincs mindennap karájándékozta az Õ szent Fiával. Ezt csony? Mert itt e Földön minden adja tudtunkra a Ján. 3:16. múlandó. Ez karácsonyra is Karácsony áldott ünnep, vonatkozik. Úgy se lenne jobb, ha ilyenkor ajándékot adhatunk, de mindig, örökké karácsony lenne, ajándékot kaphatunk is. Tény, mert múlandóságunk miatt mi hogy ezt tehetjük az év bármely kellene itt hagyjuk a karácsonyt. napján, ünnepén, szülinapon, Jó hírem van. Ne szomorkodj, van névnapon stb., mégis ez tömegejó megoldás! Az elsõ karácsony, sen inkább karácsonykor szokott megajándékozottai nagyon jól megtörténni. reagáltak Isten szeretetére,

A

3. o l d a l

*

december 2010

ki va gy ? IFJÚSÁGI BEMUTATKOZÁS Bemutatkozni úgy szeretne a Sámsoni ifi, hogy ezt nem egy személy fogja megírni -valaki az ifibõl, hanem többen is beszélni fogunk az alábbi szövegben. Amikor ifjúsági órát tartunk, és éppen akinek nincs valami különösebb dolga, az jelen van az alkalmon. Anikó szerint a Sámsoni Magyar Baptista gyülekezetben van ifi és ott általában 10-15-en szoktunk jelen lenni. Röviden így nézünk ki. Mivel nem száztagú ifjúság vagyunk, hanem csak alig húsz fölötti, ezért mindenkinek a jelenléte értékes és nagyon észrevevõdik, ha valaki nem tud jelen lenni. Zoli mondja rólunk: a sámsoni ifjúság 25 tagból épül fel. Az ifi alkalmakat szombaton szoktuk tartani, mivel eléggé kevesen vagyunk és az ifjúság nagy része csak hétvégén van itthon. Az elmúlt években többször is elmaradtak ezek az alkalmak különbözõ okok miatt, de az utóbbi idõkben sok áldásban részesült a kis csapat, többen is megtértek és bizonyságot tettek. Több, mint 90 százaléka az ifjúságnak rész vesz ezeken az alkalmakon. A viszonylag kicsi létszám ellenére összetartóak vagyunk, rengeteg áldásban részesít az Úr minket, amiért nagyon hálásak vagyunk. Az alkalmainkat valaki az ifibõl vezeti le, általában az ifivezetõ, de természetesen, ha õ nincs, akkor valaki az ifibõl tartja. Barnabást, amikor az ifik témájáról kérdeztem a következõképpen fogalmazta meg: az ifialkalmak témáját

4. o l d a l

*

december 2010

általában az adott helyzetünkhöz mérten választjuk meg. Amikor érettségi idõszaka volt, akkor az érettségizõkért imádkoztunk, s az ifivezetõ buzdítás és bátorítás végett igét a Zsolt.20. részébõl olvasott. Sajnos egy autóbalesetet is megengedett az Úr az egyik közülünk valónak. Ekkor az Úr nevét hívtuk segítségül, és könyörögtünk, hogy épüljön fel a beteg. Ezt több alkalommal is megtettük, míg a beteg meggyógyult, s eljött közénk. Kimondhatatlanul hálásak voltunk, mivel megtapasztaltuk, hogy az imánk fölfele szállt és meghallgattatott. Láthattuk, hogy Isten nem hagyja el az Õbenne bízókat. A legutóbbi alkalom témája a Zsoltárok könyvébõl volt felolvasva. Az Úrban való gyönyörködésrõl hallhattunk, hogyha tudunk gyönyörködni az Úrban, és ha benne bízunk, akkor Õ teljesíti a szívünk kérését. A jelenlegi fiatalok, ifisek vezetésével Bántó Ruben lett megbízva. Dávidot kérdeztem, hogy meséljen a közös tevékenységeinkrõl. Ifjúsági

órákon kívül meglátogatjuk a beteg vagy idõs testvéreinket. Idõnként meglátogatjuk a körzetünkben levõ gyülekezetet és még más gyülekezetekbe is elmegyünk missziózni. Szabadidõnkben néha mi, a fiatalok, elmegyünk focizni és különbözõ szabadtéri foglalkozásokat szervezünk, ami növeli az ifjúság egységét és így jobban megismerhetjük egymást. Egy szeletet szeretnénk veletek megosztani, ami többünknek jelentõs nap volt ebben az évben. Attila meséli, hogy az a nap nagyon jó élmény volt, amikor elmentünk május 1-et ünnepelni a Sályomkõvári táborba. Errõl látható egy fotó, amikor éppen útban vagyunk hazafelé. Együtt tölthettük az egész napot, együtt játszathattuk és áhítatot tarthattunk. Nekem a legnagyobb dolog az volt, mikor láthattam, hogy milyen jól össze tudunk tartani a fiatalok az idõsebbekkel... erre gondoltam, hogy ezt meg kell osztanom. Már korábban volt említve, hogy aki csak otthon van, és akinek nincsen valami halaszthatatlan dolga az jelen

van minden kiszálláson, és minden missziós alkalmon, minden közösen tervezett tevékenységen. Mindig is egy olyan ifi voltunk, ahol sokat jelentett számunkra az éneklés, a zene. A mi tiszteletünket így tudjuk kifejezni, és szeretnénk elmondani magunkról ezt, ezzel állni, erõsíteni a többi ifiseket. Barbara úgy fogalmazott rólunk, hogy mi szeretünk énekelni és így magasztalni a mi Urunk nevét. Bár sokszor ez nem sikerül úgy, ahogyan Õ ezt megérdemelné, de szeretnénk ebbõl változni és teljes odaadással szolgálni Neki, mert egyedül Õ méltó erre. Igen, amennyi az ifisek része, a mi kevesebb éveinkkel és Istenismeretünkkel akarunk szolgálni Megváltónknak, annak, aki erre egyedül méltó. Amikor a gyülekezetben való helyünket keressük, akkor a különbözõ zenei szolgálatokban találjuk meg. Sanyi szerint: legyen felnõtt vegyes kar, ifjúsági énekkar, fúvós és pengetõs zenekar, gyerekszolgálatok, stb. mikor errõl a területrõl beszélek, lehet kicsit elfogult vagyok, mert közel áll hozzám a zene. Kiemelkedõen hasznosnak tálalom közösségeinkben a szolgálatokat ezen a területen, aminek egy gyülekezetben sem szabad háttérbe szorulnia, mert a zene Isten óriási ajándéka, ami fontos Istent dicsõítõ eszköz kell legyen. Nem utolsó sorban a közös éneklésnek, zenélésnek mély közösség-ápoló és formáló ereje van. Istennek hála érte, hogy kivételes zenei tehetségeink vannak, akik a talentumukkal igyekeznek jól sáfárkodni, hasznosítani azt mind-annyiunk épülésére, de fõképpen Isten dicsõségére. Végül is mindennel ez a célunk!

5. o l d a l

*

december 2010

he pe hu pa

zilágysámson. Hol található? ...egyáltalán hallott-e valaki valamit is róla? Ha nem, hát én elmondanám, hogy Sámson a hepehupás vén Szilágyság egy igen szép és kiemelkedõ települése. A táj lenyûgözõ, de mindenek mellett az emberek s a családok nagyszerûek. Egy ilyen szilágysámsoni család második fiúgyermekeként jöttem a világra. Egész gyerekkoromra visszaemlékezve szerettem itt élni. Gyülekezetben nõttem föl, ezért úgy gondolom, hogy könnyebb volt az Isten útjára ráállni. Miután megértettem, hogy dolgoznom kell azon az ügyön, amin olyan sok hívõ emberés fiatal fárad, könnyebb volt elfogadni, habár érthetetlenül álltam egy ideig a feladat elõtt. Abban biztos voltam, hogy amit az Isten akar elvégezni az életemben, ha én engedem, akkor az jó lesz. És ezt négy év után sem gondolom másképpen. Milyen egy kevés létszámú ifjúsághoz tartozni? Sokat gondolkodtam ezen a kérdésen, és úgy találom, hogy külön kegyelem. Természetesen a nagy ifjúságoknak is megvannak az elõnyei, és alkalmam volt ilyenekben

S

is szolgálni. De mégis, egy kisebb ifjúságban nincs akire számítani, ha akarunk valamit, azt mind csinálnunk kell, és ez a jó. Ha közösen akartunk valahova menni mind mehettünk. Ha szolgálni akarunk, a gyülekezetben vagy más formában, az sem nehéz, mivel tudunk egymásról. A kapcsolatok mélyebbek és ismerhetjük egymást. Kirándulásról, ha szó esik, könnyen és hamar tudjuk azt, hogy mit akarunk és hol. Minden kisebb ifjúságot a fentiek értelmében arra kérek, hogy adjon hálát azért ahol van, és azért amit kapott. Nem kevés az, és a leglényegesebb, hogy az Istentõl kaptuk. Sosem szégyelltem azt, hogy honnan származom, kik a szüleim, és milyen gyülekezethez tartozom. Dávid, a legkisebb, azt mondta Góliátnak, hogy '…te karddal, lándzsával jössz ellenem, de én a seregek Urának, Izráel csapatai Istenének nevében megyek ellened, akit te kicsúfoltál'(1Sam.17.45). Tudjuk mi lett a vége. Amink van, és amit kaptunk azzal a kevéssel megyünk, élünk és szolgálunk. Ha netalán meg szeretnéd a gyülekezetünket látogatni, esetleg ifjúsági alkalmainkat, szívesen várunk, és hidd el, hogy veled együtt örülünk majd. – Bántó Zoltán

tol l&p ehe ly A FÉLSZÁRAZ LÁBBELI Nem voltam teljesen annak a tudatában, hogy a környezetemben pontosan mi történik. Ott voltam egy gyermekként a többi gyermekek között, úgy a gyülekezetben, mint otthon és az iskolában. “Magamban voltam a fejemben” és törekedtem kitalálni, hogy mire fel van ez a sok felhajtás. Otthon is, az iskolában is, és a gyülekezetben is. Korán osztottak amott és itt is szerepet s kellett valamit alakítani. Akkor még háromba volt osztva az iskolai év, és izgulhattunk, hogy milyen lesz a karácsonyunk. Ez is meghatározta, javarészt ez határozta meg a mi ünnepünket. Figyeltük, meg számoltuk fancsali remélésekkel és sültelen számtantudással, ahogy tudtuk, matematikáztuk a lezárásunkat. Mindig azt gondoltuk, hogy több is lehetne… Röviden szólva: volt szebb karácsony és szebb karácsony, maga az ünnep a „záradalomtól“ független, mert mindekképpen megtörtént. No de a napok, a napjaim hamar teltek, és az iskola csak egyik része volt a mi apró életünknek. Hanem a pompás utazás volt a legszebb olyankor, az, ahogyan megérkeztünk, az, ahogyan elkorcsolyáztuk az utat, az, ahogyan csimpaszkodtunk egymás után, szánkó után. Ez

6. o l d a l

*

december 2010

volt a legszebb mindennapi történet. Csak úgy libbentünk métereket a havon, a tavon. Sok idõnket ez vette fel, az iskolába tartó út, és a sokféle havazás, és a sokfajta hóember, és a sokívû domboldal... Ahogy cseperedtünk a gyülekezetben, úgy beöltöztettek kit egy dobbal, kit egy trombitával, kit egy mandolinnal, kit egy énekeskönyvvel. Volt idejük a felnõtteknek is, nekünk is, természetesen, az effajta mûvelõdésre. Ahogy szoktuk az adott napon, valamelyik szerda vagy csütörtök lehetett, szorgalmasan mentünk gyakorolni, zenélni tanulni a fúvós hangszereinken. Hideg volt, fagyott minden, ahogy ez valamikor szokott már novemberben is. Az összes téli ruhát felvettük, olyan „Dávid a páncélban“ nézhettünk ki, mert hideg volt. Nagyanyám jól etetett és indított idõben, hogy elérkezzünk pontosan az alkalomra. Mi mentünk buzgón, ahogy írtam

is, hamar haladtunk, amíg el nem értük azt a részt, ahol egy „hosszú víz“ volt befagyva, a nagypatak. Már régen, jóval elõttünk megérkeztek oda az úttörõk és a felfedezõk. Csatlakoztunk mi is minden további megfontolás nélkül. Nem került erõfeszítésbe, máris ott voltunk és suhogtunk pár méterrel elõre a jégen. Szerettem. Hideg volt, és csípett a fagy, de nem törõdtünk mi azzal jobban, mintha épp a déli nap vert volna. Kezünk is egy darabba meredt az ujjainkkal, sokat nem számított, hogy milyen kesztyû van rajta: egyujjas, ötujjas vagy zsebbújtatós… Mint ahogy mindig is, most is akadt egy hõs a társaságban. Most én vállaltam a szerepet. Lopva merészkedtem továbbtovább, jobban és jobban a gerincgörbe patakocska közepe felé és jobban a széle felé. Ropogott, mint megannyi száraz csont alattam, de hát ez természetes volt, máskor is hal-

nevem Gyulai Dorottya, 14 éves vagyok. Istenfélõ családban élek, már kicsi korom óta járok gyülekezetbe, így sokat hallhattam Istenrõl. Meg voltam elégedve magammal, azzal, hogy milyen életet élek, hogy viselkedek, egészen addig, amíg az én életembe is eljött az az idõ, amikor Isten személyesen is szólt hozzám, és eszembe juttatta a még rendezetlen bûneimet. Ez épp néhány hete egy vasárnap este volt, és a Szentlélek munkálkodott bennem, nem hagyott nyugodni. Eszembe jutott a Bibliából az a történet, amikor Nikodémus éjjel elment Jézushoz, és ezt mondta neki: „Mester, tudjuk, hogy Istentõl jöttél tanítóul; mert senki sem teheti e jeleket, amelyeket te teszel, hanem ha az Isten van vele.“ Jézus pedig így válaszolt: „Bizony, bizony, mondom néked: ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten országát.“ (Ján. 3,2-3) Elgondolkoztam azon, hogy ha ez tényleg így van, akkor én sem láthatom Isten országát, amíg nem születek újjá. Odamentem szüleimhez, együtt imádkoztunk, és Istennek adtam a szívemet. Bocsánatot kértem tõle, és õ megbocsájtott. Olyan

békességet, nyugalmat és örömet adott a szívembe, amilyet még addig nem éreztem. Õ felszabadított bûneim terhe alól, csodálatos érzés érezni azt, hogy szabad vagyok. Megértettem azt, hogy Istennek terve van személyesen velem is. Különleges tálentumokat adott, amiket nem használtam ki eléggé, de ezentúl szeretném õket Isten dicsõségére használni. Csodálatosan tud Isten munkálkodni az életemben, ezt napról-napra tapasztalom. Nemrég aggodalmaim voltak az iskolával kapcsolatban, pontosabban egy nehéz felmérõ dolgozat elõtt álltam, s nem volt elég önbizalmam. Reggel, mielõtt elindultam volna, „véletlenszerûen“ olvastam egy igeverset a Bibliából, ami a következõ volt: „Bizodalmad legyen az Úrban teljes elmédbõl; a magad értelmére pedig ne támaszkodjál.“ (Péld. 3,5) Ezáltal megértettem, hogy nem a magam tudására kell támaszkodjak, hanem Istenben bízzak, és ez olyan bátorítás volt számomra, hogy elfeledtem az izgalmat, az aggodalmat, mindent. Istenre bíztam magamat,a tudásomat, és békességgel mentem iskolába. Többen rám is

lottam, mi a hangja a békának, mi a verébnek és mi a jégnek. Ez hozzátartozott a télzajhoz, szerettem. A többiek meg csúsztak is, meg figyeltek is, és majd nevettek is. Akkor már én inkább fáztam, dideregtem, vacogtam és siettem a melegre. Hirtelen megmerült a jobb lábam abban a frissességben, ami a jég alatt ott ásítja a

tavaszt, ott találtam magam én is, hangosan ásítva. Nagyon hideg volt. Elsõnek érkeztem meg. Benyitottam a terembe, és azonnal megtaláltam a helyem. Azon az estén ott voltam végig a tûzhely mellett. Már jobban éreztem magam, a ruhám nem fázott, hanem száradt. A lábamról nem mondok sokat,

A

7. o l d a l

*

december 2010

do lgo za t

kérdeztek, hogyhogy nem félek? Így el tudtam mondani, hogy nekem már nincs mitõl féljek, ha Isten velem van. És tényleg velem volt. Olyan tételeket kaptam, amikre nem számítottam, mégis szinte tökéletesen sikerült megoldani õket. Azóta is sokszor eszembe jut ez az igevers. Köszönöm Istennek, hogy elfogadott gyermekének, habár én nem érdemlem meg; és gondoskodik rólam, mindig velem van. Egész életemet vele szeretném leélni, és õt szolgálni addig, amíg kegyelmébõl életet ad. Gyulai Dorottya

az is melegedett lassan-lassan. De úgy néztem ki, mint aki jól megjárta. Fújtuk a kürtöt, szállt a pára… Még mesélték másképpen is ezt a történetet, de már nem is bántam azt akkor annyira, mint amilyen hideg volt a bakancsomban addig, amíg elérkeztem a dobkályhához… Bántó Ruben

BEKÜLDÉSI HATÁRIDÕ: JANUÁR 20.

Ré bus z

+ egy karácsonyi skandi...

8. o l d a l

*

december 2010

lõször is kit/mit jelent számomra Michael W. Smith? Talán ha fel kéne sorolnom néhány kedvenc (angol) keresztyén énekest, Michael W. Smith egyik lenne közülük. Már régebb óta hallottam róla, ismerem a zenestílusát és nagyon tetszenek a számai, különösen az énekszövegei. Sokszor tapasztaltam, hogy Isten megérint és tanít az általa énekelt ének (szövegek) által. Miért mentem el Brassóba erre a koncertre? Amikor tudomást szereztem errõl a koncertrõl, egybõl az volt bennem, hogy mindenképp részt szeretnék venni rajta. Már csak azért is, mert nagy élmény lenne, ha élõben láthatnám. Aztán meg vagány érzés lenne, ha ugyancsak élõben énekelhetném vele a már ismert számokat. S hát

élõ ha ng

E

AZ OKTÓBERI REJTVÉNY MEGFEJTÉSEI: Az énekesnõ neve: CECE WINANS Születési helye: DETROIT Férje és fia neve: ALVIN LOVE 2005-ös albuma: PURIFIED 2008-as albuma: THY KINGDOM COME Egyik dala: WAGING WAR Lánya neve: ASHLEY ...ÉS MEGFEJTÕI: Király Rebeka (Nagyfalu), Máté Beáta (Ipp), Debre Dávid (Szilágyperecsen), Szilágyi Tímea (Beszterce) A júniusi, július-augusztusi, szeptemberi és októberi retvények megfejtõi között tartott sorsolás NYERTESE: Király Rebeka (Nagyfalu). GRATULÁLUNK! 9. o l d a l

*

december 2010

MWS KONCERT, BRASSÓ persze, mégis csak egy híres keresztyén énekesrõl van szó, méghozzá egyik kedvencemrõl. Végül milyen volt számomra a koncert? Mivel ez volt az elsõ Michael W. Smith koncert, amin eddig részt vettem, csak sejtéseim voltak afelõl, hogy mégis milyen lesz és pontosan hogyan is fog lezajlani az egész. Így utólag elmondhatom, hogy tetszett, viszont voltak olyan dolgok is, amik kimaradhattak volna. Jó érzés volt látni, hogy milyen sok hívõ fiatal, középkorú összegyûlt ugyanazzal a céllal: mégpedig Isten dicsõítésére. Végül is errõl kell, hogy szóljon egy keresztyén koncert. Sajnos voltak olyan dolgok is, amik nem tetszettek, és amikkel nem értek egyet, mint például a tánc, sikoltozás és más hasonló „dicsõítés megnyilvánulási formák“. Ha ezt a viselkedési módot figyeljük, rájövünk arra, hogy szinte nem találunk különbséget egy világi és egy keresztyén koncert között. Akkor tehát mi hasznunk van, ha részt veszünk egy keresztyén koncerten? Fontos,

hogy a magasztalást, dicsõítést és a rajongást CSAKIS Istennek adjuk, mert Õ méltó ezekre. Én személyesen éreztem Isten jelenlétét aznap este a koncerten. Éreztem, ahogy közeledik hozzám, segíteni próbál abban, hogy igazán tudjak lecsendesedni, és tényleg tudjak koncentrálni arra, amiért valójában odamentem. Nem mondom, hogy könnyû volt, és hogy a Sátán nem próbált hatással lenni rám többféleképpen, de mivel Istennek nagyobb hatalma van, mint a Sátánnak, sikerült legyõzni, és hála Neki kellemes emlékekkel maradtam a koncert után. Kívánom mindenki számára, hogy törekedjünk az Isten dicsõítését beépíteni, és gyakorolni a megszokott hétköznapokban is, nemcsak koncerteken vagy különbözõ rendezvényeken. Hadd éljünk egy tiszta, dicsõítõ életet, és ez által is fejezzük ki „rajongásunk“, szeretetünk Isten iránt! „Our God is an awesome God…!“ Módi Krisztina

7 vég e? okan vártuk már ezt a hétvégét! Különbözõ elképzelésekkel és elvárásokkal jegyeztük be naptárunkban a November 12ikét és a következõ két napot is. Ugyanis, péntek este Michael W. Smith koncertet jelentett számunkra, szombat és vasárnap pedig ifi hétvégét Brassóban. Istennek hála, hogy közel 50 fiatallal lehettünk együtt a hétvégén. Az idõjárás a megszokott hideg novemberi napoktól annyira eltérõnek mutatkozott, hogy ennek következtében egy rövid túrára indultunk szombat reggel. Felmentünk a Cenkre, ahonnan a város bizonyos részeit beláthattuk, majd onnan sétáltunk a központi rész látványos és nevezetes utcáin. A finom ebéd után, amit a brassói testvérnõk nagy szeretettel készítettek számunkra, volt egy közös alkalmunk, ami imádkozásból, sok éneklésbõl és játékból állt. Egy elõadást hallhattunk az alkalom keretén belül Szabó Szilárdtól, amelynek központi gondolata a kegyelemben való növekedés volt. Beszélt nekünk arról, hogy ennek fontosságát és szükségét igazán az érzi, akit Isten kegyelembõl újjászült. Mindez pedig Isten és a mi közremûködésünk által valósulhat meg életünkben.

S

10. o l d a l

*

december 2010

NÖVEKEDJ A KEGYELEMBEN ÉS SZOLGÁLATBAN Ezután maradt kevés idõnk a beszélgetésre és a játékra is. Azt hiszem, hogy mindannyiunk részére nagy élményt jelentett a késõ esti nemzetközi hockey - meccsen való részvétel. Sokan párhuzamot vontunk e verseny és a mindennapjainkban megélt életpályánkon való küzdés mellett. Mindkettõhöz szükséges a fokozott erõbedobás és kitartás mindvégig, egészen a gyõzelemig. Isten hadd formálja bennünk mind az akarást, mind a cselekvést a személyre szabott pályánkon való küzdelemben és a keresztyén életvitelünkben való teljes odaadásban. Vasárnap délelõtt közösen szolgálhattunk énekekkel és bizonyságtevésekkel a gyülekezetben. Deák Zsolt a szolgálatban való növekedésre bátorított minket, kiemelve egy pár jellemvonását az Istennek tetszõ szolgálatnak és a Neki teljesen odaszánt életnek. Legfõbb ismertetõjelként

hangsúlyozta azt a szeretet, ami cselekedetre kell késztessen bennünket mások megmentésére. Tanulhattunk egymástól, sõt növekedhettünk egymás által a kegyelemben és a szolgálatban ezen a hétvégén. Megérthettük, hogy az életben nem elégséges csupán a fizikai növekedésünk, látható és észlelhetõ kell legyen mindenekellõtt a lelki növekedésünk. Végsõ soron ez az, ami Isten elõtt igazán lényeges! Deák Evódia

MWS KONCERT, DEBRECEN November 11-én részt vehettem Debrecenben Michael W. Smith koncertjén. Az elõadó az új Wonder címû albumát mutatta be a fõként magyar és román hallgatóknak. Akik voltak tavaly októberben a Gaither Homecoming-on, ugyancsak Debrecenben, a Fõnix csarnokban, még emlékezhetnek a kapunyitás elõtti órákra, és a nagy tömegre, ami a bejárat elõtt várakozott. Ehhez képest idén nem volt annyira nehéz helyet találni az amúgy is felére leszûkített teremben, de mindenki türelmetlenül várta a koncert megkezdését. Fél órás késéssel végre bejöttek a zenészek és az elõadó, Michael W. Smith és megszólaltak a hangszerek. Mindannyiunk meglepetésére az elektromos gitárnál észrevehettük Stu G-t (Stuart David Garrard), a Delirious angol együttes gitárosát, akit keresztény körökben mindenütt a legjobb zenészek között tartanak számon. A koncert két részbõl állt, az elsõben a Wonder és A New Hallelujah címû albumokról hallhattunk dalokat, mint például:

él mé ny

2010

Save Me from Myself, Wonder (Not Far Away), Mighty to Save, Healing Rain - Let It Rain, Majesty, Grace, The River is Rising, Agnus Dei. Elhangzott még sok dicsõítõ ének is mint: Open the Eyes, I See You, Here I Am to Worship, Above All, Breathe, Awesome God. A koncert elsõ felében pörgõsebb és hangosabb volt a zene, míg valahol félúton történt egy fordulópont, és az est átváltott egy dicsõítõ alkalommá. Ez volt az a pont, amikor barátaimmal elhagytuk 90 lejes ülõhelyünket, és csatlakoztunk a tömeg

A debreceni koncertrõl viedorészleteket nézhettek meg Kulcsár Péter Youtube csatornáján: http://www.youtube.com/user/kulcsarpeti

11. o l d a l

*

december 2010

álló tagjaihoz. Vannak olyan dicsõítõ énekek, amelyeket véleményem szerint nem lehet ülve énekelni. A koncert második felét úgy jellemezném, hogy többet énekelt a tömeg, mint Michael, mégis a közönség nagyon élvezte. Valahogy azok a pillanatok a legértékesebbek, amikor a tömeg együtt dicséri Istent, hogy milyen felséges a mi Istenünk, az Õ kegyelme megtalált minket, és bár üres kézzel jövünk, mégis Õ örökre megváltoztatott minket. (Majesty) Michael a koncert vége felé megáldotta az embereket, akik a koncerten voltak, mondott néhány bátorítást, és megígérte, hogy nem felejt el egyikünket se :) A körülbelül másfél órás koncert hamar elrepült, de visszatapsoltuk Michaelt és azzal az énekkel fejezte be koncertjét, hogy I Am Free, szabadok vagyunk arra, hogy Istennek éljünk. Ezekkel a gondolatokkal indultunk haza, voltak, akik lelkesedéssel, voltak, akik kritikus hangulattal. Én valahogy úgy voltam, ha már fizettem a koncert jegyért és utaztam 70 km-t akkor jó kedvvel és örömmel vettem részt ezen a koncerten, és áldást nyertem belõle. Kulcsár Johanna

KITEKINTÕ ÜNNEPI TOLVAJOK z alábbi rendõrségi közlemény a ravasz tolvajoktól óvja a lakosságot: „Jelentõsen megnõtt a trükkös lopások száma. Az elkövetõk az idõs, egyedülálló emberek vagy házaspárok kiszolgáltatottságát, naivságát, hiszékenységét használják ki, jellemzõen a délelõtti és a kora délutáni idõszakban. Ahhoz, hogy az értelmetlen áldozattá válás bosszúsága ne keserítse meg a jól megérdemelt nyugdíjas éveket, kérjük a Tisztelt Olvasókat, hogy fogadják meg bûnmegelõzési tanácsainkat, és ajánlásainkat közvetítsék idõsebb rokonaik és ismerõseik felé!“ Az ünnepek közeledtével még aktuálisabbá válhat az ilyen és ehhez hasonló figyelmeztetés. De vajon hányan gondolnak arra, hogy vannak más féle tolvajok is, akik nem a földi, hanem a lelki értékeinktõl szeretnének megfosztani bennünket ezen az ünnepen. Az ember legnagyobb ellensége a Gonosz, mindent megtesz ezen az ünnepen is, hogy ellopja szívünkbõl az ünnep örömét. Sokféle dörzsölt eszköze van erre nézve. Az egyik a büszkeség, amivel bárkit könnyen meg tud kötözni, és kiöl szívébõl minden meghittséget és boldogságot. Valaki egyszer azt mondta: „nincs üresebb ember, mint, aki önmagával van tele“. Egy másik eszköze az érdektelenség és a közömbösség, amivel könnyen lebénítja életünket. Pereg rólunk az ünnepi üzenet, mint a falra hányt borsó, hiszen már annyiszor hallottuk, semmi újat nem mond már. Nem utolsó sorban ott van a harag, ami táplálja életünkben az elégedetlenséget és a keserûséget. Óvakodjunk az ünnep örömének a tolvajaitól! Vértezzük fel magunkat ellenük! Nyissuk meg az Úr elõtt szívünket! Legyen teljes az örömünk! [email protected]

A

romániai magyar baptista fiatalok lapja Kiadja az EMABISZ Elnök: Szabó László Szerkeszti: Kelemen Napsugár Tördelés: Gönczi Géza Cím: Str. Tudor Vladimirescu 50 540014 Târgu Mures

E-mail: [email protected] Internet: www.emabisz.ro www.mustarmagajanlo.blogspot.com

JÖVEL URAM JÉZUS?!

okszor indított a lélek és lett Stenni…halasztottam. volna alkalmam bizonyságot Így a

sátán sokszor becsapott annak ellenére, hogy már be voltam merítkezve. Felelõsséggel jár bizonyságot tenni, nem elég csak szavakkal tenni, hanem mint te is tudod kedves olvasó, a cselekedetek szerint leszünk megítélve. Hála az Úrnak eljött az idõ hogy felvállaljam azt, ami voltam és azt, amivé az Úr formált. A bátorság és erõ, hogy most írok nektek, az Úrtól van és ezekbõl a versekbõl. Lukács 9,26 „Mert aki szégyell engem és az én beszédeimet, azt az Emberfia is szégyellni fogja, amikor eljön a maga, az Atya és a szent angyalok dicsõségében.“ Lukács 12,8 „Mondom nektek: ha valaki vallást tesz rólam az emberek elõtt, az Emberfia is vallást tesz arról az Isten angyalai elõtt.“ Nyáron a gyergyói táborban vehettem részt Isten kegyelmébõl. El kell, hogy mondjam, ha igazi táborozásra vágyik a lelked, akkor itt sok hívõ és megtért lélekkel találkozhatsz, de elsõ sorban az Úrral, biztos! Hála, hogy én nem azt kaptam, amire vágytam, hogy fizikai testem megpihenjen, ennél sokkal értékesebbet, lelki nyugalmat kaptam. A legfõbb dolog, ami nyugtalanított, hogy engedtem az ifjúkori kívánságoknak. Egyik eszköz a számítógép volt, amit nem csak jó dolgokra használtam, hanem bûnös dolgokra is. Ezektõl az Úr meg akar õrizni téged is kedves barátom, legyen az filmezés, képnézegetés (hi5, facebook), játék, internet, chat, stb. a végtelenségig! Ezekkel fertõzte még az én gondolatvilágomat is. A telefon is egy ilyen eszköz! Sajnos nem csak gondolatban, de cselekedetekben is sok mindenben vétkeztem. Egyik este a Budai Lajos tábori szolgálatából az ragadott meg hogy, az Úr megbocsájtja a bûneinket úgy, hogy nem emlékezik meg többé róluk. Milyen egyszerû, csak meg kell vallani bûneimet. Elhatároztam, hogy elmondom Istennek és az embereknek is bûneimet, mert Õ nem fog többé megemlékezni róla, még ha mi emberek hajlamosak is vagyunk erre. A táborban is bizonyságot tettem, aztán a saját gyülekezetemben, kiálltam és elmondhattam azt az örömöt és szabadságot, amit az Úr adott. Azóta folyamatosan a Lélek hangját hallva az életemben olyan dolgokra ébredek rá, amelyekbõl meg kell térni, megvallom és bocsánatot nyerek. Boldogan mondhatom, hogy most már életem tiszta Jézus vére által, aki értem is meghalt. Érted is meghalt, kedves olvasó! Tudsz-e igazán örülni ennek? Folytatva, a tábortól lefelé vezetõ úton rám kérdett Székely Béla, hogy ismerem én ezt az igeverset? „Hóseás 14,8 Efraim így szól: Mi közöm nékem többé a bálványokhoz?!“ Akkor azt mondtam, hogy nem ismerem az igeverset, de megfogalmazódott bennem, és én is boldogan elmondhatom, hogy semmi közöm többé a bálványokhoz. A késõbbiekben még kaptam igét a bibliából, amely által az Úr erõsített engem. Jeremiás 31,20 „Hát nem drága fiam-e Efraim, és nem kedves gyermekem-e? Valahányszor megfenyegetem, mégis mindig törõdöm vele. A bensõm remeg érte, irgalmaznom kell neki - így szól az ÚR.“ Ezt én is átéltem, hogy mennyire szeret az Úr, úgy, mint a bibliai Efraimot és könyörült rajtam! Míg meg nem történtek ezek a változások, féltem a gyülekezeti alkalmak végén kimondani, hogy Jövel Uram Jézus! De amióta csak az én Atyámmal járok, azóta örömmel tudom mondani, hogy jöhet, mert kész vagyok! Te is el tudod ezt mondani? Szabó Efraim