baptista ifjúsági lap
MEGÜRESÍTEM SZÍVEMET Ha feldereng az égi csillag hirdetni: itt az Újszülött napkeleti három királlyal majd én is útra készülök.
mert jól tudom, hogy Betlehembe ily koldus, mint én, így mehet: az lesz legszentebb ajándék, ha megüresítem szívemet. – Bódás János
A fotó az októberi konferencián készült Váradon. A képhez tartozó beszámoló a 4. oldaltól olvasható.
Õ ELÕBB SZERETETT MINKET
Nincs kincsem, rangom, csak a bûnök nagy garmadája lelkemen. Kiszórom mindezt, hogy szívemben minél több tiszta hely legyen,
Fotó: varadifi
Az ajándékuk drága mirha, illatos tömjén, dús arany, én meg koldusként így megyek csak szegényen, ajándéktalan.
mikor Szent Ágoston
Arádöbben arra, hogy az Istent lehet szeretni, szinte sírva zokog föl, mert úgy érzi, hogy addigi életében valami nagyot mulasztott, a legnagyobbat: nem szerette Istent. A vallomásaiból idézem: „Késõn szerettelek, Szépség, aki olyan régi vagy, és olyan új, késõn szerettelek. Szépséges alkotásaid felé rohantam én, aki rút maradtam. Velem voltál, de én nem voltam Veled. Hívtál, kiáltottál és megtörted siketségemet. Ragyogtál, fénylet-
tél és meggyógyítottad vakságomat. Itt lakoztál, én lélegzetet vettem és feléd lelkendeztem. Megismertelek, éhezem és szomjazom utánad. Megérintettél, lángra lobbantottál, és most élek.” me valaki, akiben a karácsonyi
Íszeretet valósággá lett. Micsoda végtelen, kifejezhetetlen az a szeretet, amit Ágoston itt átél, és amivel viszonozza ezt a mennyei szeretetet! Gyökössy Endre „Isten emberré lett, hogy az ember ember legyen.” [Bonhoeffer]
MAG TÁ R Kedves fiatalok, most így leköszönõben, hadd álljon itt néhány gondolat, észrevétel. Mire volt szükség eddig és mire van szükség ezután? Hogyan tovább? Ezeken a kérdéseken gondolkodva a következõkre jutottam: ÖSSZEFOGNI A JÓBAN! A jövõben az egyik legnagyobb kihívás az lesz, hogy egyégben legyünk, együtt maradjunk. De össze kell fognunk a jóért és van úgy, hogy a rossz ellenében is. Ha Krisztusban vagyunk, egymást szeretnünk, elfogadnunk kell, még ha különbözik is dolgokban a véleményünk. Amikor a Sátánnak sikerül szétválasztania vagy megosztania a hívõket, akkor nyert ügye van. Egyenként már könyebben elkaphatóak vagyunk. A gonosznak mindig ugyanaz volt a stratégiája, csak mindig más színben, más csomagolásban tálalta. Neki mindegy, hogyan veszít el, hogy a helyes útról balra vagy jobbra tolja le az embereket. A jobboldal – mondjuk - a helytelen buzgólkodás és tévtanítás, a baloldal pedig a felhígulás, elvilágiasodás, szentségtelen élet. Ezek mindegyike a kárhozatra visz. NÖVEKEDNI ÉS VÁLLALKOZNI A növekedés csak rendszeres táplálkozással történhet. De az sem mindegy, hogy mivel táplálkozunk. Lelkünk étele az Isten igéje. Korunk irányzatai közé tartozik az olcsó, könnyelmû evangélium és megtérés. Továbbá, a komolytalan, szentségtelen, a lelkileg gyermekies hívõ élet. A szoros kaput nem lehet tágítani, de mindent le kell tenni, ami nem fér át rajta. A keskeny utat nem lehet szélesíteni, de épp ezért józanul, önmegtartóztatással kell haladnunk rajta a cél felé. Itt most valljuk be õszintén, hogy sokszor a nyugat befolyása alatt vagyunk lelki téren is. Ez jó is volna, csak tudnánk, hogy melyik forrásból kell meríteni. Ehhez kell az érettség, a növekedés. Nagyon sokszor helyte-
2. o l d a l
*
Utószó egy mandátumhoz len képet alakítunk ki arról, hogy milyen a nyugati keresztyénség. Ott is vannak nagyon komoly gyülekezetek és fiatatalok, akik az Úrért élnek egyedül, és megállnak abban a még romlottabb társadalomban is. Csak tudni kell meglátni a jó példákat, nyugatról és keletrõl is egyaránt. Hadd tegyek egy felhívást feléd kedves fiatal testvérem. Ezentúl ne a divatos közfelfogás legyen a mérce, hanem a Szentírás! Ehhez segítségül keress jó bibliaiskolákat, tanfolyamokat és könyveket. Ha egyetemre iratkozol vagy lakhelyet cserélsz, vedd számításba, hol vannak komolyabb, lelkibb közösségek és válaszd azt, ahol te is tudsz növekedni és szolgálni. Ha így lesz, megváltozik a gondolkodásod és találsz olyan példaképeket, akik Krisztushoz jobban hasonlítanak. Még egy fontos dolog: kedves hívõ fiatalok, vállaljátok a krisztusi véleményt, a munkát! Szelídnek kell lenni, de nem gyávának. Sokszor azok a fiatalok, akik jobban vannak lelkileg, nem mernek felszólalni vagy nem akarnak tenni a jó érdekében, hogy békesség legyen. Van, amikor fel kell vállalni az igazságot, még ha valaki zokon is veszi. Kezdve blogkommentektõl magánbeszélgetésekig, ha te szereted az Úr Jézust képviseld az õ godolkodásmódját. Ne alkudj meg azért, hogy elfogadható, vagy népszerû légy. Hasonlóképpen a feladatokkal, munkával kapcsolatosan is elõfordul, hogy azok, akik jobban tudnák végezni, azok nem akarják valamiért... Ha szeretitek az Urat, álljatok a törésre, álljatok a frontvonalba. Vállaljatok gyülekezeti, ifjúsági szövetségi és missziós feladatokat... A ZENÉVEL KAPCSOLATOSAN... A zene egy csodálatos ajándéka Urunknak. A Hozzá való közeledéshez olyan zenére van szükség, amelyben jelen van az a csend, amelyben tudok találkozni az élõ
november-december 2008
Istennel. Tudatában vagyok annak, hogy a keresztyénség mindig is követte, felhasználta és fogja is az adott kor zenei stílusait. De mindig a finomabb vagy finomítottabb stílusokat használva azok közül. Azért, hogy a zenei stílus összhangban legyen a keresztyénség üzenetével az igazságról, szeretetrõl, megbocsátásról, reménységrõl... Ezeket a dallam is alá kell támassza. A tartalom meghatározza a formát, és a belsõ a külsõt! A zenének mindig kísérõ, kiegészítõ szerepe van. Nem szabad elnyomja a szöveget (vagy háttérbe szorítsa az igehírdetés szerepét), hanem éppen kiemelje és hatásosabbá tegye. Az öröm kifejezõje is lehet, ha úgy kell, de ne legyen az öröm mechanikus elõállítója. Az a világban történik. Itt megjegyezném, hogy több világból megtért fiatal is kifejezte, hogyha õk az Isten házába jönnek nem arra számítanak zeneileg, mint ami a szórakozóhelyeken van. Ha csak az hangol engem, hogy milyen jó a zene egy istentiszteleten vagy Istent dicsõítõ alkalmon, akkor az nem helyes. És a megoldás nemcsak belül keresendõ (hogy hozzáállás kérdése), hanem a zenében és a zenei vezetõkben is. Mi, az ifjúsági szövetség jelenkori vezetõi hisszük, hogy sok tehetséges fiatal van itt az országban, akiket az Úr az õ szolgálatába akar állítani, zenei téren is méginkább. Fogjatok össze és használjátok ajándékaitokat az Úrért! Az ifjúsági szövetség pedig támogatni fogja minden téren, ahogy csak teheti. De ne csak másoljatok, hanem alkossatok! Dallamot, szöveget, ha kell új stílust, csakhogy az Úr akarata szerint való legyen, és így épülésére szolgáljon mindenkinek! Isten mindenbõl az elsõt és a legjobbat érdemli. „Szolgáljatok az ÚRnak örömmel…” (Zsolt 100,2a) [Kelemen] J. Sándor EMABISZ elnök
Ige ma g
Fazakas György
Nyitott ajtó z utóbbi hetekben több hivatalos ügy rendezése hárult rám. Szembesültem azzal, hogy vannak nyitott és zárt, azaz „kódolt” ajtók. Ez utóbbiak megkeserítettek és hátráltattak is abban, hogy végére járjak a tennivalóimnak. Életünk során sokszor szembesülünk ezzel. Jézus mondja: én vagyok az ajtó, természetesen nyitott ajtó. Hadd elmélkedjünk egy keveset azon, hogy mit jelent számunkra ez az ajtó. Azt mondja az Úr a filadelfiai gyülekezetnek: nyitott ajtót adtam eléd, amelyet senki sem zárhat be. Az utóbbi kétezer évet úgy is nevezhetjük, hogy a nyitott ajtó korszaka. Lehet Istent keresni, meg lehet találni, kapcsolatot lehet kialakítani és ápolni vele. Nem olyan ez mint egy többszintes számítógépes játék, ahol rengeteg idõ telik el, míg a következõ szintre vezetõ „kulcsokat” megtalálod, viszont a játék végére talán sosem jutsz el. Isten felé mindig nyitott az ajtó. Emberi természetünknek egy furcsasága az, hogy elmegyünk a nyitott ajtó mellett, és zörgetünk a bezárton. Amikor bûntudatod van, mert elszúrtál valamit, nem a feledés, a szõnyeg-alá-seprés a megoldás: van egy nyitott ajtó. Amikor megoldandó feladatok várnak rád, vizsgák, fontos döntések elõtt állsz, van egy nyitott ajtó, azon túl
A
3. o l d a l
*
pedig a kegyelem királyi széke. Sokszor megfigyeltem, hogy milyen természetes a gyerekek számára azért imádkozni, hogy sikerüljön a másnapi román dolgozat, hogy épüljön fel az imaház, hogy gyógyuljon meg a kistestvér, hogy az Úr Jézus adjon sok erõt az apukának a munkához. Amikor fiatalok vagyunk, szinte büszkeség tölt el amiatt, hogy épp kinõttünk a gyermekkorból. Kezdünk felnõttek lenni. A Jézus által megnyitott kegyelmi ajtó használata rendbehozza, boldoggá teszi az életünket. Ehhez azonban éppen a gyermeki lelkületre van szükség. Szeretnék szólni egy másik nyitott ajtóról is. Adventben vagyunk. Ilyenkor a figyelmünk közzéppontjába kerül Isten országa. János apostol elõtt megnyílt egy ajtó a mennyben, és meghívást kapott, hogy felmenjen, meglássa és leírja azokat, amiknek meg kell történniük (Jel 4,1). Az események leírása közben, kapunk némi betekintést abba, hogy milyen a mennyország és mi történik ott. Vajon miért nyílt meg ez az ajtó, amelyen át betekinthetünk a mennybe? Isten ellát minket egy kevés információval az örökkévalóságot illetõen, annyival, amennyi szükséges ahhoz, hogy éltesse bennünk a reménységet, és ébren tartsa az
november-december 2008
oda való vágyakozást. Olyan ez, mint amikor egy külvilágtól teljesen elzárt ember, a kulcslyukon keresztül fürkészi azt, ami kivül van, és nagyon szeretné, ha egyszer majd összefüggéseiben láthatná meg a teljes képet. Az embereket foglalkoztatja a mennyország kérdése, de sok téves elképzelés látott napvilágot. Egyesek egy földi mennyország megvalósításában bíznak. Azt tanítják, hogy ki kell küszöbölni minden rosszat az életünkbõl az önmegvalósítás által. Amikor ez mindenkinek teljesen sikerül, akkor íme, itt a mennyország, tökéletes emberek népesítik be a földet. A valóság egyáltalán nem bizonyítja, hogy ebbe az irányba haladna a világ. Mások azt mondják, hogy a menny és a pokol csupán egy-egy „tudati sík”, és átélhetjük a jelenben a mennyországot vagy a pokolt, attól függõen, pozitívak-e a gondolataink, tetteink vagy nem. Ha a nyitott ajtón át bepillantunk Isten országába, egészen mást látunk. A menny egy valóságos hely, a mi örökkévaló menynyei házunk. Ide nem megjavult, hanem megváltott emberek mehetnek. Hányszor megígértem szüleimnek, hogy megjavulok, de nem lett belõle semmi. Ott nem tétlenkedünk, hanem minden erõnket és képességünket Isten szolgálatára és dicsõítésére fordítjuk. Nem lesz szomorúság, csalódás, elbukott vizsga, korrupt hivatalnok, kényszerû túlórázás, anyagi gondok, vírusos számítógép, ideges fõnök, közlekedési dugó, választási kampány, hanem öröm, békesség és beteljesülés. Ha azt kérdezem, szeretnél-e ott lenni, azt mondod: persze! Hadd folytatás a következõ oldalon
Lé ny eg folytatás az elõzõ oldalról
adjon az Ige néhány tanácsot, amely segít, hogy odaérkezz: - minden nap kell számítanod a Jézus visszajövetelére: a mi országunk mennyekben van, honnét a megtartó Úr Jézus Krisztust is várjuk. - ha valakinek az érkezését várjuk, akkor készülünk is a fogadására. Ha ritka vendég érkezésére számítunk, akkor tervezünk, takarítunk, fõzünk, hogy minden kellemes, szép legyen. Ezt mondja az Ige is: akiben megvan ez a reménység, megtisztítja magát. - ne csak saját magaddal törõdj, hanem másokkal is. Sokan nem tudják a mennyországról azt, amit te tudsz. Ne légy titoktartó, mondd el nekik: hanem intsétek egymást minden napon, míg tart a ma. - végül, ne feledd, a nyitott ajtó korszakában élsz. Használd az adódó kegyelmi lehetõségeket, mert majd bezárul az ajtó...
LÉPÉSBEN A LÉLEKKEL NAGYVÁRAD, 2008. OKTÓBER 17-19. Visszhangok az országos ifjúsági konferenciáról Dicsõség Istennek az üzenetekért, amelyek a találkozón értek célba, és hála Istennek a szolgákért, akiket alkalmasaknak itélt az üzenet továbbítására! Nem is kisérelem meg, hogy teljesebb képet adjak a fiatalok találkozásáról és annak sokféle vetületérõl, minthogy az kicsinyke nézõpontomból lehetetlennek látszik, viszont segitséget kértem néhány fiataltól, akik szintén ott voltak, hogy osszák meg a Mustármag olvasóival a program egy-egy részletérõl szerzett tapasztalataikat és gondolataikat. Ezt ajánlom szeretettel a figyelmetekbe.
MEGJELENT a brassói Hoszánna Ifjúsági Kórus és Mike József közös, új karácsonyi CD-je. Megrendelhetõ a következõ helyeken: - Brassó - Borzási Dávid (
[email protected]) - Belényes - Mike József (
[email protected]) - Kecskemét - Mike Sámuel (
[email protected].
4. o l d a l
*
zombat délelõtt volt, és én gondoltam, hogy miután beszélgettem a barátommal, jó idõben széket foglalunk a körteremben, hogy ülve és kényelmesen tudjuk Mike Sámuelt hallgatni. Nem tévedek, ha azt mondom, hogy az idõben való szék és térfoglalás nem jött össze, hiszen, egyre csak zsúfolódtak a fiatalok a terembe. Özönlött a sok érdeklõdõ fiatal egyre-másra, és már ciki volt ott ülni, és nem átadni a helyet a gyengébbik nemnek. Sámuel biztatására elõrementünk és leültünk (szó szerint) a lábainál, elõl, a fal mellé. A téma, amely kb. 500-600 embert vonzott a terembe, „A Szentlélektõl való megtapasztalások ismertetõjelei“ volt. Talán ha
S
november-december 2008
nem lett volna nálam a program, nem is tudtam volna tippelni az elõadás címére, hisz az volt lényegében. Sámuel gondolta, hogy kevesebben leszünk, és gondolom, hogy interaktív formában képzelte el a szemináriumot, viszont ennyi emberrel ez lehetetlennek tünt. Honnan tudom, hogy bizonyos megnyilvánulások a Lélektõl vannak? Nos, a választ erre a kérdésre sok gyakorlati esettel támasztotta alá a személyes életébõl. Egyik dolog, ami megfogott, hogy elõször is a Lélek gyümölcseit termik azok, akik a Lélek szerint járnak. Logikusnak hangzik, és mégis.... Sokszor nem vesszük észre, hogy ha valaki tényleg a megfelelõ pillanatban
vigasztal, vagy bátorít, azt a Lélektõl vezérelve teszi. Egyre inkább azt tapasztalom, hogy a Szentlélek munkája környezetemben és életemben nem zúgó orkánként, vagy szélviharban jelenik meg, hanem inkább lágy és suhogó szellõben. Igen, halk szelíd hangon szól az Isten, és ha nagy a zaj az életünkben, akkor nehezen halljuk meg. Ha Istenre figyelünk, akkor õ csodálatos dolgokat képes elvégezni életünkben, talán olyanokat, amikre önerõbõl képtelenek lennénk. Ma ifin beszéltünk a konfiról, egy kicsit kiértékeltük a dolgokat és rádöbbentem arra, hogy milyen nagy és felfoghatatlan Isten lénye, a Szentháromság. Sokmindent nem értek, de egyet tudok, hogy a teremtõ Isten minden rezzenésével értem, a javamra tesz, Jézus, Isten Fia pedig velünk van és a Szentlélek bennünk van. (God for us, God with us and God in us). Ez csodálatos, és tényleg ámulatra és térdre kényszerít. Ilyen hatalmas a mi Istenünk! Erdõ Levente, Székelyudvarhely Simon József testvér által vezetett szemináriumon vettem részt, amelynek címe A Szentlélek teljessége az életemben. Álljon
A
5. o l d a l
*
itt néhány gondolat a jegyzeteim alapján: Azoknak az embereknek, akik teljesek Lélekkel, vannak pozitív és negatív tulajdonságai. A negatív tulajdonságok a következõk: A lélekkel teljes embernek lesznek Fájdalmai (fáj az elveszettek sorsa, meg a felszínes hívõk sorsa), Szomorkodik (a Sátán nem hagyja békén, támadja, harcolnia kell az énnel), Bánkódik (Nem értik meg az emberek). A pozitív tulajdonságok a következõk: A lélekkel teljes embert Isten használni fogja. Nem felszínes hivõ; Kreatív a lélekmentésben; Békessége lesz Istennel, a lelkiismeretével, az emberekkel. A próbákban nincs halálfélelme, boldog, és tud örülni. A lélekkel való beteljesedés megismétlõdõ, megújulásszerû.
Ko nf ité ma
Bedõ Juci, Homoródszentmárton eres Ernõ tv. szemináriumán a lelkek megítélésének ajándékáról volt szó. Általában a hívõ ember nem egyetlen lelki ajándékot kap az Úrtól, hanem többet, hogy ezek által munkálkodjon az õ testvérei között. Ez olyannyira érvényes a lelkek megítélésének
V
november-december 2008
ajándékára, hogy ha úgy érzed, hogy csak ez az egy ajándékod van, akkor “menj el és ásd el azt”. Elhangzott az, hogy ennek az ajándéknak a birtoklója egy lelkileg érett keresztény kell legyen. Ez az érettség 5 tényezõbõl áll: igeismeret (tudd igével alátámasztani állításaid), bölcsesség (tudd azt bölcsen elmondani és megoldást felkínálni), alázat és bátorság (ez a kettõ együttjár; ha van alázat, de nincs bátorság, akkor ez félénkséggé, gyávasággá válik, ha nincs alázat, de van bátorság, akkor ez vakmerõséghez vezet), és ami még nagyon fontos, hiszen enélkül csak ítélkezés lenne belõle, a szeretet. Elekes Csaba- Levente
Ko nfo lyt asd „A Szentlélektõl való megtapasztalás ismertetõjelei“ - Mike Sámuel lp. szemináriuma A Szentlélek munkáját a szélhez hasonlíthatjuk, és hadd lássuk, hogy mit is tehetünk amikor közeledik felénk a szél: 1. kikerülöm, és olyanná leszek, mint egy tócsa, amit semmi nem mozgatott meg már nagyon rég; 2. ellene állok, és nagyon hamar nagyon fáradt leszek; 3. engedem hogy sodorjon, és amerre õ megy, arra megyek én is. Amúgy a Szentlélek érzékeny, könnyen megsérül, Õ nem azért nem jön az életünkbe, mert nem akar, hanem azért, mert én ellene állok. És vajon gyülekezeteinkbe jár a Lélek vagy keresztyén show az Istentiszteletünk, amit évek óta másolunk??? A Lélek megragad, és fel is ruház azzal az erõvel, amivel szolgálatunkat el kell végezzük úgy, ahogy az Atyának tetszik, és úgy, hogy legyen az mások építésére. A Lélek szembesít Jézus személyével, mert ahol a Lélek dolgozik, ott Jézus központban van. A Lélek bûnbánatot hoz, és akkor fáj a bûn, és szabadulni akarok. Akkor jön a Lélek tüze és kiéget mindent, ami bûn, és amikor így szakítok a bûnnel, akkor ki tudom mondani, hogy volt bûn és nincs bûn. A Lélek világos kérdéseket tesz fel, és világos válaszokat is ad. Õ nemcsak szakít, hanem köt is, odaköt Isten gyermekeihez, bemerit Krisztus láthatlan gyülekezetébe és odakapcsol a látható gyülekezethez. Gondolkodjunk el azon, hogy mi hogyan fogadjuk a Szentlélek közeledését, és mi az, amire azt mondja a Lélek ma, vagy már lehet, régóta mondja, hogy ki kell szakadnia az életünkbõl??? Valljam meg a bûnöm, mert Õ hû és Igaz, megbocsát, térjek el a bûntõl, és Isten majd meggyógyít. Nagy Annamária (Zilah , Marosvásárhely)
6. o l d a l
*
Mit gondoltok, mit takar a „Szentlélek elleni bûn fogalma?”- hangzott a kérdés a szemináriumon, amit dr. Giorgiov Adrián lp. vezetett. Különbözõ vélemények hangzottak el, aztán felolvastuk azt az Igerészt, ami leginkább errõl beszél (Máté 12,22-32). Az ördögûzés nem volt idegen a zsidók körében, ezt õk is gyakorolták a maguk tudása szerint. Szóba álltak a démonnal, megkérdezték, hogy hivják, es aztán kiûzték azt. Következésképpen a néma ördögöt képtelenek voltak kiûzni. És tudták, hogy ha majd eljön a Messiás, Õ ezt is meg fogja tudni tenni. Eljött az Úr Jézus, megszabadította a néma ördöngõst. Erre a zsidók, a farizeusoktól való félelem miatt kérdésként fogalmazzák meg a nyilvanvaló tényt: “Csak nem ez a Dávid Fia?” A farizeusok viszont tagadják, és azt állítják, az Úr Jézus Belzebub, az ördögök fejedelmének a segítségével ûzte ki a démont. És itt érkeztünk el a téma lényegéhez. Kétséget kizáró bizonyíték volt ez arra nézve, hogy Jézus a Messiás, de õk hitetlenül elutasítják. A Szentlélek elleni bûn az, ha valaki folyamatosan elutasítja az Urat, ha következetesen hitetlen. Érintettük a halálos bûn fogalmát is (lásd Anániás és Safira esete). Vannak olyan súlyos bûnok, fõleg, ha ezek szégyent hoznak a közösségre, amelyeknek lehet korai halál a következménye. Molnár Kinga, Marosvásárhely ProAfrica bemutató szombat délután
Annyira hajlamos vagyok az elégedetlenkedésre, a panaszkodásra, a saját helyzetem elõnytelen bemutatására, és életkörülményeimet hányszor elõszeretettel hasonlítom más, szeren-
november-december 2008
csésebbnek vélt ember életéhez. Nos, ez a dr. Giorgiov Adrián tv. által öszszeállított rövidfilm kissé ráébresztett engem, gondolom, még másokat is arra, hogy milyen szerencsés helyzetben vagyunk, és Isten mennyire kényeztet bennünket Igéjével és gondoskodásával. A missziós út mozzanatait követve láthattunk Afrika csodálatos álatvilágát és növényzetét, ugyanakkor mintegy óriási ellentétként az ott élõ embereket a teljesen egyszerû, hiányos körülmények között. Az egyszerû imaházban az Istent teljes õszinteséggel dicsérõ embereket látva eszembe jutott az a korszak, amikor ebben az országban is szegényebb idõket éltünk, viszont annál több lelki áldás és megelégedettség volt a közösségeinkben... Elszorult a szivem, amikor a fekete bõrû gyerekek hosszú sorát láttam a filmben, akiknek egy héten egyszer jut rendes ennivaló az ottani gyülekezet missziós tevékenysége révén. Kiváltság Isten eszköze lenni ott, de mi is megtehetjük itt, ha bármilyen kicsi összeggel segítünk, hogy eggyel több gyereknek jusson harapni való legalább egy héten egyszer... Elõadások (pénteken id. Veress Ernõ lp. „A Szentlélek vezetése”; szombat reggel Borzási István lp. „Prófétálás és nyelveken szólás”; szombat délután Mike Sámuel lp. „Gyógyulás az Õ sebei árán”, vasárnap Kovács József lp. „A Szentlélek ajándékai”), beszámolók hangzottak el. Érezhetõ volt az Úr jelenléte valamennyiben. Hála Istennek! Adina, Marosvásárhely
Advent MI JUT ESZEDBE A MENNYORSZÁGRÓL? Máthé Ágnes: A mennyországról a határtalan szeretet és a nyugodtság. Zöld József: ... a szeretet, a tökéletesség, gyönyörûszép éneklés, arany utcák, hárfajáték, és Istennel való nagyon szoros kapcsolat (beszélgetés, imádás...). Cseke Csilla: ... a terheink, kinlódásaink, idõbeszorítottságunk végetérése és a teljes vasárnap, azaz a teljes megnyugvás. Kulcsár Adina: A mennyország számomra egy csodálatos helyet jelent. Bár egyelõre csak célként része az életemnek, olyan ez, mint egy biztos pont, amely fele tartok, egy tökéletes otthon, ahol nagy szeretettel várnak rám. Hajas Attila: ... a békesség, szeretet, egyenlõség, Isten közelsége jut eszembe ... Nagy Johanna: Az örök boldogság Isten közelében, fényesség és békesség. Éva: ... az abszolút tökéletesnek, ideálisnak a megtestesítõje. A barátaimnak sokszor mondtam, hogy „Már szeretnék az Úrnál lenni. Nem köt ide semmi.” Sajnos ilyenkor inkább menekülésként emlegetem. Máskor elképzelem, ahogy Jézus vagy az angyalok fogadnak majd, amikor belépek a mennyország kapuján. Milyen boldog leszek, mikor megölelhetem Jézust, megérinthetem és elbeszélgethetek vele! Aztán arról is gondolkodok, hogy mit érzek majd, amikor Istent meglátom trónján ülni: leborulok, sírok, táncolok, vagy éppen ugrándozok majd örömömben? Néha azt próbálom magam elé idézni, hogy hogyan nézhet ki a mennyország: az arany utcák, a gyöngykapuk. Vajon fizikailag olyan megfogható, mint az arany és a gyöngy? Milyen teste, anyaga van ott mindennek? Vágyom oda. Célt, reményt, erõt ad. Szeretnék már ott lenni. Tünde: A mennyország az a hely, ahová vágyom, ahová szeretnék bekerülni. Sokszor gondolkodtam, milyen lesz angyalok között, és az Úr jobbján. Olyan misztikusnak tûnik annak alapján, amit hallottam, és amit olvastam róla. Minden vágyam a mennyországba bekerülni. Ez a cél lebeg elõttem, ezért imádkozom, hogy a mennyország kapuján be is menjek, ne csak az ajtóig érjek el. András: Számomra a mennyország már gyermekkorom óta egy olyan hely, ahol nem lesz fogfájás, sírás, büntetés. Ha egy kicsit átlapozzuk a Bibliát, rájövünk, hogy valójában gondolatvilágunkat meghaladó hely. Több kis részletet is kapunk a mennyországról, mint például: az utak aranyból lesznek, tökéletes testet kapunk, nem lesznek fájdalmak, fogcsikorgatás, szenvedés, bûnözés, bûnhõdés és sok más mindennapi dolog, amit itt a Földön megtalálunk, bárhova is tekintünk. De valójában mindenkinek van egy elképzelése a mennyrõl, egy képe, mely versekbõl, igehelyekbõl, énekekbõl, akár regényekbõl állt össze. Személyesen úgy képzelem el a mennyországot, mint egy várat, amelybe csak hídon keresztül lehet eljutni. Ez a híd a saját keresztünk, melyet Isten helyezett a vállunkra. Pályánkat megfutva, a célpontba érve mind elfoglalhatjuk az elõre elkészített helyünket, megkaphatjuk várva várt koronánkat, mely különbözni fog a másokétól, attól függõen, hogy ki hogyan szolgálta Istent a Földön. És végre megláthatjuk szemtõl szembe Istent, Jézust, az apostolokat, elõdeinket, megnyílnak szemeink, mi is látni fogjuk a végtelen sereget, és velük együtt dicsõíthetjük Istenünket, a Királyok Királyát. Lehet, sokan azt gondolják, hogy ezek gyerekes felfogások, de amíg olyanok nem leszünk mint a gyermekek, nem örökölhetjük Isten országát!
7. o l d a l
*
november-december 2008
MI EMLÉKE ZTET A FÖLDÖN A MENYOR SZÁGRA ? Máthé Ágnes: Amikor az emberek odafigyelnek egymásra. Zöld József: A nagyon szép ének, a felhõk és a nagy szürke, meredek, hófödte hegyek. J Nagy Johanna: Itt a földön az egyik dolog, ami arra emlékeztet: a természetben amikor a hegyekbõl száll fel a köd és kisüt a nap...amikor látom a természet csodáit..és Isten közelében vagyok, akkor a menyországra emlékeztet :) Cseke Csilla: A földön a menyországra a családom emlékeztet, a tõlük kapott szeretet. Emellett a gyönyörien megalkotott földünkrõl is gyakran eszembe jut, de legeslegtöbbször a fájdalmaim, a nehézségeim, a halál juttatja ezt eszembe. Kulcsár Adina: A menyországra emlékeztetnek azok a közösségi alkalmak vagy események, amelyek segítenek Isten közelségébe kerülni. Olyankor el kezdek vágyni ezeknek a tökéletes változatára és a menynyei Atyámmal való nagy találkozásra. Hajas Attila: Hát, a földön is menyországi lehet az élet, ha az ember Isten gyermeke, mert sokmindent más szemmel néz... Rengeteg áldásban részesül.. Barátok veszik körül, érzi Isten közelségét és szeretetét ... És ha nem minden úgy mûködik, ahogy õ szeretné, akkor is tudja, hogy minden javára válik. Gyûjtögette [Kulcsár] Adina és [M.] Adina
Ba pt öri
Kiss Lehe l:
gen, Erdély bércei felé fordulunk. Lelkünk átszáll a Királyhágón, végigfut a Meszes hegységen, a Bükk hegységen, keresztül a kolozsvári fellegváron, a Szamos völgyén, a Görgényi havasokon, a festõi szépségû Hargitáig, a Csíki havasokig, Mikes Kelemen „városáig”, Zágonig. Benneteket keresünk, kedves erdélyi testvéreink! Baptista közösségünk szempontjából nagy jelentõsége van ennek a változásnak. Számban, súlyban, erõben meggyarapodni. Az erdélyi magyar baptisták zöme visszatért hozzánk. Nagyvárad, Kolozsvár, Zilah, Szilágysomlyó: régi baptista missziói gócpontok: a bihari és a szilágysági népes gyülekezeteken kívül gyönyörû missziómezõ a Székelyföld is. Számos régi, kipróbált, ismert lelkimunkás kerül vissza Szövetségünkbe, köztük újabb és érdekes, talán ismeretlen erõkkel. Meleg szívvel, tárt karokkal várjuk a találkozást, a viszontlátás pillanatát.”- írja dr. Somogyi Imre egyházelnök a Békehírnök 1940/36. számában. A Bécsi Döntéssel Észak-Erdély visszakerült az anyaországhoz, és vele együtt hét hitközség. A hirtelen változást kitörõ örömmel ünnepelték a magyar baptisták is, és újra lelkes munkába kezdtek. Jelics Gyula, a nagyváradi ifjúsági egylet elnöke így buzdítja a fiatalokat a nemzeti színû szalaggal és címerrel ékesített Szeretet 1940/9-ik számában: „Fotó: erdélyi magyar baptsita levéltár
„I
Dr. Somogyi Imre
8. o l d a l
*
A ma gya r bap tist a ifjú ság röv id tör tén ete Ébredj, bihari ifjúság! Ébredj, szilágysági, székelyföldi és kolozsvidéki ifjúság! Kezdjetek munkához! Tanuljátok a szép hívõ énekeket, húrozzátok fel a hegedûket, szedjétek elõ a poros kürtöket, mert elérkezett a szabadság napja! Minden gyülekezetben legyen megszervezett ifjúsági egylet! (...) Fel tehát munkára, dicsõítsük Urunkat, ki oly csodálatosan megõrizte az erdélyi ifjúságot e két évtized alatt (...)! Ébredj, erdélyi baptista ifjúság! Légy kész a munkára! Az anyaországi testvér-ifjúság már kinyújtotta baráti kezét felénk.” Ugyanebben a lapszámban Bánat az örömben... címmel közöl cikket a felelõs szerkesztõ Bokor Barnabás, és bátorítja az olvasókat a Dél-Erdélyben élõ testvérekért való imádkozásra. A Romániához tartozó Dél-Erdélyben maradt a brassói, a medgyesi, a zsilvölgyi, a temesvári, az aradi, a feketegyarmati és a gyanta-belényesi körzet. Ott az Antonescu-kormány a legbrutálisabb módon nyomorgatta a baptistákat, sõt erõszakosan fel is számolta a felekezetet 1942ben. Ezzel ellentétben Észak-Erdélyben a magyar kormány minden elismert felekezet számára vallásszabadságot biztosított. A Magyarországi Baptista Szövetség Elnöksége 1940. novemberében tett elsõ hivatalos erdélyi látogatásával elõször Nagyváradon rendezték meg Bokor Barnabás lelkipásztori beiktatásának ünnepségét. Mivel a magyar állam nem akarta õket elismerni, a hitközségek a Magyarországi Baptista Szövetséghez csatlakoztak (sok közbenjárás után egyedül a Nagyváradi Hitközség maradt ideiglenesen önálló), az Ifjúsági Szövetség pedig beolvadt a Magyar Baptista Ifjúsági Szövetségbe. Sajnálatos módon beszüntették az összes erdélyi baptista lapot – helyet-
november-december 2008
(9. rész )
tük a Budapesten szerkesztett Békehirnök és A Kürt címû ifjúsági lapot kapták meg az olvasók. A korszak kétségtelenül legmeghatározóbb személyisége dr. Somogyi Imre (írói álnevén Emericus) volt, aki 1894. október 18-án született a Tolna megyei Simontornyán. Alig volt még 16 éves, amikor kb. 20 vidéki és fõvárosi lap szépirodalmi rovatának munkatársa. Volt „szerzetes, kispap, újságkihordó, hadifogoly, rendõrfõkapitány, tanfelügyelõségi tisztviselõ” (Zágoni Jenõ: Dr. Somogyi Imre emlékezete). 1922 január 6-án merítette be Udvarnoki András Békéscsabán. 1922-1925 között a gyulai gyülekezet lelkipásztora volt. 1925-1927 között az Egyesült Államokban teológiai tanulmányaival tiszteletbeli doktori címet nyert. 1927-tõl a budapesti Nap utcai gyülekezet lelkipásztora, 1933-tól a Magyarországi Baptista Szövetség elnöke volt 1951-ben bekövetkezett haláláig. Mintegy 50 kötetnyi írása maradt fenn. A kormány elõtt is tekintéllyel bíró, nemzeti érzelmû egyházvezetõként kiváló jogismeretével, rátermettségével nagyon sokat tett az erdélyi baptistákért is. Szorgalmazta a nyári ifjúsági konferenciák megszervezését a Tahi táborban és Edélyben, nagysikerû elõadásokat tartott, és szerkesztette A Kürt címû színvonalas ifjúsági lapot. Hatalmas munkásságát a „Csontokba zárt tûz” címû kötet foglalja össze, amit 1982-ben adtak ki Budapesten.
Int er jú
A szerzõ a könyvérõl... 2008-ban jelent meg Borzási István lelkipásztornak a Homiletika – Az igehirdetés alapjai c. könyve a marosvásárhelyi Mentor kiadónál. Ezzel kapcsolatban teszek fel néhány kérdést a szerzõnek. Tudomásom szerint egyedülálló ez a könyv Erdélyben, azaz ebben a témában még nem jelent meg magyar nyelvû kötet a mi tájainkon. Igaz ez? Igaz. Prédikációs kötet inkább megjelent, de a prédikálás hogyanját és mikéntjét tárgyaló szakkönyv nemcsak Erdélyben de Magyarországon sem jelent meg, kivéve az Evangéliumi Kiadó egy-két iratát. Hozzá kell tenni, hogy nemcsak baptista részrõl, de más egyházak részérõl sem siettek errõl írni. Teológiákon Boross Gézától a „Hogyan prédikáljunk ma?” címû kurzus volt egy ideig elérhetõ, de más magyar nyelvû homiletika egyáltalán nincs. A könyv azért is egyedülálló, mert az elérhetõ magyar és más nyelvû kiadványok vagy túlságosan elméletiek és nem mondják el, hogyan mûködik az elmélet a gyakorlatban, vagy túlságosan gyakorlatiak, és nem írják le a folyamatot, ami a végeredményhez vezetett. Mikor és hogyan született meg ennek a könyvnek a terve? 1994-ben a frissen alakult Teológiánkon többek között homiletikát is tanítanom kellett. Akkor látszott elõször a hiány, hogy magyar nyelven alig van valamilyen használható forrásanyag, és sürgõsen tenni kell ezen a téren, hogy a lelkipásztoroknak és más igehirdetõknek a gyülekezetekben segíteni tudjunk. Mi volt a legfõbb cél ennek a könyvnek a megírásával? Mivel az igehirdetést nálunk nemcsak lelkipásztorok végzik, és központi helyet
9. o l d a l
*
foglal el, az volt a legfõbb cél, hogy segítséget nyújtsunk azoknak, akik az imaáhítatokon, bibliaórákon és istentiszteleteken az igét hirdetik, vagy bizonyságot tesznek. Segítséget nyújt bármilyen elõadás megszerkesztéséhez és elõadásához. Változtatott-e valamit az írás lendülete vagy saját menete az eredeti terven? Természetesen, a tapasztalat minden prédikációval bõvül, és az igehirdetõ egyre jobban látni véli, hogyan kellene prédikálnia... Másrészt, a John Broadustól átvett alapszerkezet nem változott. Ez az alapelemek, szerkezeti elemek és funkcionális elemek hármas kategóriáját jelenti. E három fõ fejezet megfelelõen tagolja mindazt, ami a prédikációhoz tartozik. Persze, a különbözõ prédikáció típusokról és az elõadáshoz tartozó részletekrõl is szó van, amelyek további fejezeteket jelentettek. Az évek során az eredeti terv megmaradt, de a példák és szemléltetések egyre bõvültek. Minden bizonyságtevõ ember haszonnal forgathatja ezt a könyvet, úgy gondolom. Sõt, minthogy a tanúskodás Jézus mellett egyik fõ feladatunk, kifejezetten törekednünk kell arra, hogy megszólalásaink minél hitelesebbek és hatékonyabbak legyenek. Milyen hatástörténetét lehetett esetleg már feltérképezni a kötetnek? Kik az olvasók? Az úgy van, hogy az elsõéves diákok a Teológián friss lelkesedéssel és készséggel vállalkoznak az igehirdetésre. Aztán,
november-december 2 0 0 8
ahogy az igeértelmezés és igehirdetés szerteágazó kérdéseit kezdik tanulni, sorra elpárolog a vállalkozási kedv és a szószék vonzása! Valami olyasmi történik, mint a Mikszáth „hályog kovácsával”... El kell teljen még egy két év, amíg a diák nemcsak a felelõsség súlyát érzi, hanem elég felkészültnek is érzi magát ahhoz, hogy újra lelkesen hirdesse az Igét. Eleinte tehát a homiletikai szabályok alkalmazása akadály lehet, de késõbb nagy segítséget nyújt, mert ez által az amatõr igehirdetõ egyre profibbá válik. Bibliaiskoláinkon és Teológiánkon szinte kötelezõ tankönyv ez, de bárki haszonnal forgathatja, aki valamilyen beszédet szeretne elõadni a nyilvánosság elõtt. Visszatekintve milyen tanulságokkal vagy tapasztalattal gazdagított, mint szerzõt, ennek a könyvnek a megírása? Minden prédikációval egyre inkább érzem az igehirdetés magasztos hivatásának súlyát. Ha valaki ismeri a technikát, az jó, de ez nem elég. Ha a homiletikai követelményeknek könnyebben eleget tudok tenni, ez nagy segítség nekem abban, hogy a prédikáció lelkiségére több figyelmet szenteljek. Melyik fejezet a kedvenced? ☺ A prédikáció mûködésével foglalkozó 5. fejezet, ahol a magyarázatról, alkalmazásról, érvelésrõl és szemléltetésrõl van szó. Mi lenne a használati utasításod annak a fiatalnak, aki ifjúsági órák vezetésében vagy gyülekezeti szolgálatban vállal szerepet, és használni szeretné ezt a kötetet? Azt tanácsolom, hogy vegye nagyon komolyan a feladatot, soha ne tévessze szem elõl a célt, a központi témát, és ha megtalálta a szerkezeti felépítéshez szükséges gondolatokat, gondoljon arra, hogy „hús” és „Lélek” is szükséges ahhoz, hogy abból élõ beszéd legyen. Köszönöm a beszélgetést. Én is köszönöm. Kérdezett: [Molnár] Adina
Gi rla nd emélve, hogy lesz elég jelentkezõ és nem marad el, mint a fiúkonfi, körzeti leánykonfit szerveztünk szeptember 20án. Örültünk, mikor láttuk, hogy gyûlnek a jelentkezõk, és imáink, fáradozásaink nem voltak hiábavalóak, mert hát... nem akármilyen nap ez, mégis csak “királyleányok” találkoznak. Úgy látszik... nem tudom, talán a mottó miatt :), a lányok kiváncsiak voltak, és az esõs, szomorkás idõ ellenére is eljöttek, aminek nagyon örültünk. Számszerint 54 “királylányt”, néhány tamási “királyfi” jól befûtött teremmel és nagy örömmel fogadott :), amit ezúton is megköszönünk nekik. Szerettünk volna igazán családias hangulatot teremteni, és ehhez hozzásegített a Shalom együttes,
R
megmutatkoznia az életünkben az erõnek, méltóságnak, tisztaságnak és szépségnek. Igazán csak az lehet erõs, aki beleszületett a királyi családba, tehát ha még nem tartozol ide, akkor kérd Istent, törekedj! Fontos, hogy álljunk erõsen Jézus mellett, bizzunk benne. Legyen az élethez való hozzáállásunk pozitiv, kérjünk erõt a pozitiv hatás elérésére. Legyen tartásunk, legyenek elveink, törekedjünk tudatosan a jóra, a becsületességre, hûségre, tisztaságra, legyen Isten az elsõ az életünkbe, és ne csak beszéljünk az elveinkrõl, gyakoroljuk azokat. Ne az elveinket igazitsuk a cselekedeteinkhez, hanem a cselekedeteinket elveinkhez. A mai világban fontos a külsõ megjelenés, a szépség. Ez önmagában nem is lenne baj, ha mi nem fektetnénk túlontúl nagy hangsúlyt rá, sokszor megfeledke-
A Király leánya LEÁNYKONFERENCIA VOLT PAPTAMÁSIBAN .
akikkel sokat énekeltünk, eképpen is dicsérve a mi Királyunkat, néha elmosolyodtunk, ha egy fiú hangját meghallottuk éneklés közben :). A zenés áhítat alatt megköszöntük Istennek, hogy kiválasztott leányai vagyunk, és habár sokszor gyengének, erõtlennek érezzük magunkat, Õ így is megtudja mutatni rajtunk erejét, sõt ilyenkor mutatkozik meg leginkább. Elgondolkoztunk, hogy mit jelent számunkra “a Király leánya”-ként élni, nem szégyeljük-e Õt, és példák vagyunk-e mások számára. Ezután az ismerkedõjáték következett, miközben próbáltuk oldani a hangulatot közvetlen beszélgetések kialakításával. Az elõadást Budai Evódia (Zilah) az Énekek Éneke 6,10 alapján tartotta, amely a lánykonfi alapgondolata volt. Közösen kerestük a választ, mit jelent királyleánynak lenni, hogyan nyilvánul meg és kell
10. o l d a l
*
zünk, hogy kit vagy mit képviselünk, nem figyelünk a belsõ szépségre, pedig tudjuk, “az igazi szépség belülrõl fakad”, tehát fontos a kisugárzás, a méltóság, mert méltóság nélkül nincs szépség. A ragyogás látszik: mi árad rólunk? Jézus képmása tükrözõdik benned? Lehetünk szépek anélkül, hogy kirívó, kihívó vagy drága ruhákba öltöznénk, “mert mondhatsz valamit a száddal, és valami egészen mást azzal, ahogyan öltözködsz”. Legyen jó ízlésünk. Öltözködjünk harmónikusan, az egyéniségünknek megfelelõen, de ne feledkezzünk meg arról, hogy ez csak külsõség, nem ez a legfontosabb. Ugyanakkor a szépség adatott, járjunk nyitott szemmel, vegyük észre ezt magunkon, másokon, bátorítsunk, dicsérjünk másokat, de nem hízelgés vagy a hiúság legyezgetése céljából, azért mert ez alázatra tanít. Ami a mai világban már egyáltalán nem fontos, nem érték, a tisztaság.
november-december 2 0 0 8
Nekünk viszont éppen ez kell legyen a legfontosabb. Mi Istennek félretett leányai vagyunk. A tisztaság érték, amely a mai világban nagyon ritka. A tisztaság a sötétségben látszik igazán: te fénylesz a sötétségben? Vigyázzunk, nehogy csak akkor értékeljük, amikor már nincs a birtokunkba. Jó tudni, hogy Isten megbocsát, de vannak következményei, mellyel élned kell. Legyünk engedelmes gyermekei Istennek. A szünet után tovább folytatódott az elõadást. Az elõadás második részében a türelemrõl, kitartásról és szeretetrõl hallottunk. Türelem kell, hogy kivárjuk Isten ígéreteinek kiteljesedését a házasság területén is, de tudnunk kell, hogy megéri várni, mert Istenben soha nem csalódunk, és Õ megmutatja a helyes utat, mert Õ a legjobbat akarja számunkra (Zsolt 45,1112.14). Kitartás kell, hogy mindaddig, míg várunk, szolgáljunk Neki, éljünk másokért, és közben támaszkodjunk az Õ ígéretére (Jeremiás 29, 11-13). Szeretet kell, hogy közben mig várunk, ne okozzunk csalódást Istennek, és ne használjunk ki másokat (Máté 22: 37-39), mert nem csak az a bûnös, aki bûnbe esik, hanem aki bûnre vezet másokat. Élj az Õ dicsõségére, és Isten betölti minden szükségedet. Legyenek példaképeid, akikre felnézel, kérd Istent, adjon olyan személyt, akivel tudsz õszintén beszélgetni, vagy adj hálát, ha már kaptál! Ne az érzéseid irányitsanak, legyen akaratod, tudatosan élj! Döntések alapján cselekedj, és döntéseidben kérd Isten véleményét. Úgy gondoltuk, a sok tanítás után jó lesz, ha az elõadások alatt felmerülõ kérdéseket együtt megbeszéljük, erre volt lehetõség a fórumbeszélgetés alkalmával, (“Csak csajok”) melyet Gönczi Erzsébet (Zilah) vezetett Elekes Timea (Kolozsvár) segítségével. Reméljük mindenki választ kapott a kérdéseire. A konfi végén a királylányokat a “királyfik és segítõik” királyi lakomával várták... köszönjük :). Reméljük találkozunk még így együtt. Köszönjük az elõadóknak a sok-sok bölcs tanítást, de legfõképpen Istennek, mert meghallgatta imádságainkat, megáldotta ezt a napot, voltak megújulások, és érezhettük az Õ jelenlétét. Zita, Paptamási
Ha rg ita tavaly jelentkezett, nekem nem volt kedvem az egészhez, és az életkorom sem volt megfelelõ, de egy idõ után én is szerettem volna vele menni a nyár kezdetén. Aztán egyik nap kaptam egy telefonhívást, hogy várnak engem is dolgozni. Nagyon örültem ennek a hírnek, és hálás voltam az Úrnak, hogy én is elmehettem.
A konyhában is az Úrral Kérlek, mutatkozzatok be: mivel foglalatoskodtok, amikor nem a Hargita tábor ebédlõjében szorgoskodtok fehér köpenyben? Kádár Ibolya vagyok, Nyárádmagyaróson lakom és Nyárádszeredában járok iskolába, XII. Osztályba. Délelõtt sulizok, délután tanulással vagyok elfoglalva, szabadidõmben a szüleimnek segítek a ház körül. Kádár Erika vagyok, Ibolyának a testvére. Én is Nyárádszeredában sulizok, XI. osztályos vagyok. Amikor nem a Hargitán vagyok, akkor pont úgy élem hétköznapjaimat, mint bárki más. Délutánonként tanulgatok, segítek a szüleimnek, és egyéb elfoglaltságot is találok. Több ideje a Hargita táborban dolgoztok nyaranta a táborozók ellátásában segitkezve. Ez hogyan kezdõdött? Ibolya: a IX. osztály befejezése után, 2006-ban dolgoztam elõször a táborban, akkor csak 2 hónapot, aztán 2007-ben és 2008-ban 3-3 hónapot. Hallottuk, hogy a táborban lányokat vesznek fel erre a szolgálatra, és mivel itt a lehetõségek mások voltak, mint például egy üdülõ városban (Szovátán), úgy gondoltuk hogy itt biztonságosabb helyen lennénk, és lelki áldásban is lenne részünk, ha itt dolgoznánk. Így esett a választás a táborra. Erika: Én 2007-ben kezdtem el ott dolgozni, ez volt az elsõ nyaram, és az
11. o l d a l
*
idén (2008-ban) is lehetõségem volt a munkára, amiért nagyon hálás vagyok. Miben áll egész pontosan a munkakörötök? Ibolya: A napi program regeltõl estig tart, közbeékelve 2-3 óra szabadidõ. Általában a következõ konyhai munkákat végeztük: ételek szeletelése, ételek kirakása az asztalokra-felszolgálása és elrakása, ételáru behordása, asztalterítés, mosogatás, az ebédlõ és konyha takarítása, zöldség és gyümölcs mosása, pucolása, szeletelése, húskészítmények elõkészítése, étel hulladék és szemét elvivése. Ezeket végeztük naponta és segítettünk az eltevésekben (meggy, padlizsán, szilva, spenót), a lekvárfõzésben és a takarításban is. Mi gyõzõtt meg, hogy vállaljátok ezt a munkát? Ibolya: Elsõsorban az, hogy itt is szolgálhatom az Urat, aztán az, hogy itthon egész nyáron azt csinálnám, amit a szüleim egyedül is el tudnak végezni, így mivel a pénzre szükségem volt, hogy ezáltal besegítsek a kiadásokba, jelentkeztem és egy kedves ember ajánlásával fel is vettek dolgozni. Eleinte szorongtam, de kedves emberek vettek körül, és sikerült beilleszkednem, hálás vagyok az Úrnak hogy alkalmat adott és dolgozhattam a táborban. Erika: Engem nagyon motivált az, hogy a nõvérem már elõttem ott dolgozott, és én is szerettem volna ezt a munkát végezni. Igaz, amikor Ibolya
november-december 2 0 0 8
Mi, táborozók, nehezen tudunk távozni egy-egy hét után. Nektek mi ad erõt maradni J? (Mert emberekkel dolgozni, másokat kiszolgálni – gondolom – nagy kihivás.) Ibolya: Hát igen, nagy kihívás. Sokszor éreztem azt, hogy én is elmennék szívesen a táborozókkal, ilyenkor az Úr adott erõt a maradáshoz. Aztán olyankor arra gondoltam, hogy következik egy másik hét: új kihívások, más ismerõsök, jönnek olyan emberek, akiket meg lehet ismerni, valami újat tanulni tõlük. A maradásban kárpótolt az is, hogy ilyenkor többet lehettünk együtt mi, a személyzet. Több idõnk volt egymásra. Szerettem kiszolgálni a táborozókat, velük beszélgetni, nevetni, ilyenkor én is azt éreztem, hogy táborozó vagyok. Erika: Igen, ahogy Ibolya is mondta, az Úr adott mindig erõt a maradáshoz, és a gondolat hogy a következõ táborozási héten alkalmam lesz másokat is megismerni, régi ismerõsökkel találkozni. Kellett az az idõ, hogy új erõt gyûjtsek a következõ heti munkához. Az új élethelyzetek változtatni szoktak rajtunk. Ti mit tanultatok vagy tanultok munkátok során? Ibolya: Megtanultam jobban ragaszkodni Istenhez, több tanácsot kérni Tõle, jobban bízni benne. Megtapasztaltam, hogy milyen áldása van annak, ha ketten, hárman összefogott kézzel imádkozunk egy ügyért, éreztem, hogy egy adott helyzetben milyen hatása van egy mosolynak, egy õszinte pillantásnak. Ugyanakkor ez a munka lehetõséget adott készségek megszerzésében, folytatás a 15. oldalon
Ré b us z
A képen látható elõadó nevére, dalának és lemezének címére vagyunk kíváncsiak. A megfejtést 2009. január 31-ig várjuk!
„Dive Deeper“
Mustármag rendelések
A Mustármag elõfizetése 2009-re 20 Pár évvel ezelott egy Mustármagban olvastam, hogy a 15. Baptista Ifjúsági lej. Ajánljuk, hogy megrendeléseiteket Világtalálkozó Németországban lesz, Lipcsében. Ekkor úgy döntöttem, hogy ha ifjúságonként gyûjtsétek össze, és a lesz rá lehetõség, és Isten is megsegít, elmegyünk. Így történt. Négy csodás kitöltött ûrlappal együtt, amelyet az napot tölthettünk el Lipcsében a húgommal, Szendivel. ifjúsági szövetség eljuttatott hozzátok, A konferencia témája „dive deeper“, azaz merülj mélyebbre hitben és közös- küldjétek el a választó konferenciára ségben. A földgolyó minden tájáról, összesen 89 országból érkeztek fiatalok, ifjúságotok képviselõjével. A megrenmintegy 8000-en e cél érdekében. 25-30 fõs csoportokra osztottak bennünket, delést postán is küldhetitek a ami lehetõvé tette, hogy olyan emberekkel ismerkedjünk meg, akikkel valószí- következõ címre: János Levente, nûleg másképp nem sikerült volna találkozni. Egy megismerkedtünk jamaicai- Fughiu, 417364, nr. 52, Jud. Bihor. akkal, barbadosziakkal és mexikóiakkal is az európai fiatalokon kívül. Esténként mindannyian öszA csoportunk szegyûltünk közös éneklésre, valamint elõadásokat hallgattunk meg, amelyek angolul hangoztak el és németre is fordították. Az Ige olvasása minden este két-két angoltól és némettõl eltérõ nyelven történt. Számomra a legfelemelõbb esemény az volt, amikor az Úr imáját mondtuk el, kiki a saját nyelvén hangosan. Tapasztaltuk, hogy e nemzetközi sokszínûség ellenére Jézusban egyek vagyunk. A konferenciára írt ének refrénjét hoztuk el útravalóul: „…in your presence I can find / A love that knows no limits!“ [Mihály] Johanna, Ipp
12. o l d a l
* november-december 2 0 0 8
Ki a képen látható népszerû elõadó, és milyen albumai vannak? A megfejtést 2009. január 31-ig várjuk!
+ egy -b usz
Egy adventi ének elsõ szakasza olvasható a skandi számokkal jelzett fõsoraiban. Ezt a versszakot várjuk 2009. január 31-ig! AUGUSZTUSI REJTVÉNYFEJTÕK: (kiegészítés) Bódi Levente (Ürmös) Máté Beáta (Ipp) SZEPTEMBERI REJTVÉNYFEJTÕK: Bódi Levente (Ürmös) OKTÓBERI REJTVÉNYFEJTÕK: Bódi Levente (Ürmös) Szilágyi Szabolcs (Nagyvárad) 13. o l d a l
*
november-december 2008
Tol l&p eh ely edveseim, senkit sem küldünk „hajóra”, fõleg azokat nem, akik a „szárazföldön” is végezhetik munkájukat. De ha maradtok a „szárazföldön”, kérünk, ne ostorozzátok a „hajósokat” azzal, hogy „Kellett nektek vízre szállni...” Mi annyit mondhatunk, hogy az Úrral megúsztuk szárazon...! „Vannak, akik hajókon a tengerre szálltak, munkájukat a nagy vizeken végezték... Égig emelkedtek, majd a mélybe zuhantak, kétségbeestek a veszedelemben... De az ÚRhoz kiáltottak nyomorúságukban, és kiszabadította õket szorult helyzetükbõl...” (Zsolt 107,23.26.28). 2007. december - Elõd egy éves. Egy éve kegyelembõl megkaptam a gyereknevelési segélyt. Örülünk a kellemes otthonnak – befejezõdött a másfél hónapig tartó renoválás. Eddig a holmijainkat négy szobából keresgéltük. Mindketten vizsgákra készülünk. Nekem utolsó elõtti év, neki az utolsó... Kezdi megszokni a naponkénti ingá-
K
K
ól b l l l á á u m j h ó l o v a s na p l ét
zást. Reggel fél hétkor indul itthonról, nyolcra a suliba is ér. Legkésõbb 5-kor itthon van. Mikor lesz már vége?! 2008. január - Mintha a második gyerekünk kopogtatna. Talán elszámítottuk? 2008. február - Most már biztos, hogy érkezik a kis ürge. Vajon Meli hogyan fog államvizsgázni, ha akkortájt kell szüljön? Az ideji rezivizsgájának lõttek... Lejártak az elsõ félévi vizsgák. Tûrhetõen ment, hála az Úrnak. 2008. március - 5-én ellopták a Meli telefonját, pénztárcáját, iratait... 29-én Meli hólyagos himlõs lett. Na még csak ez hiányzott! A magzat – némely orvosok szerint – vagy meghal, mielõtt megszületne, vagy súlyos fogyatékkal fog születni... Imádkoztunk. Az Úr öl és elevenít. Nem fogjuk
14. o l d a l
sajnáltatni magunkat. Igaz, elsõ gyerekünk is Down-kór gyanúját keltette, mégis, kegyelembõl, egészségesen született... 2008. április - Meli alig jött helyre (majdnem két hét után), következett egyéves fiunk. Egy ideig lõttek a nyugodt alvásnak, meg a tanulásnak. A Meli osztálytársai az õ füle hallatára kérdezgették a fertõzõosztály szakorvosától, mi a teendõ, ha valaki a terhessége harmadik hónapjában himlõs lesz. A doktor abortuszt javasolt. Ilyesmit végighallgatni... Hitünk szilárd. 2008. május - Tanulás, tanulás, tanulás, idegesség. A növekvõ pocakban fiút lesett a doki. Mi lesz velünk?! 2008. június - Vizsgák. Túléltük. Meli kicsengetése. Még maradt két kemény vizsgája az államvizsgán és szakdolgozat bemutatásán kívül. 2008. július - Feszültség: mi lesz, ha nem teszi le a vizsgáit? Ha szül, õ kellene felvegye a GyeS-t. Ha nem sikerül neki, maradok én, de jobb volna, ha õ kapná a GyeS-t, és én is dolgoznék.
*
Férfinak sok ez az itthon ülés. Üres katedra nincs Radnót környékén... A fiunk megint komolyan lebetegedett. Több mint egy hetünk megint ráment. 2008. augusztus - Nagy nehezen elkészült a Meli szakdolgozata. A két elmaradt vizsgája közül egy még mindig hátravan. Minek kellett ennyi mindent bevállalnunk??! 2008. szeptember - A tanügyben nem fogok dolgozni – nem kaptam helyet. Meli 5-én ismét sikertelenül vizsgázott. 9-én szült – negyed óra alatt. Benkõ majd kihasad az egészségtõl. Halleluja!!! 11-én lett volna esélye újból vizsgázni. 12-én lett volna az államvizsga, 15-én a szakdolgozat megvédése... Sebaj. Majd februárban... Addig legalábbis maradok „fizetett” apuka! Öreg Szûcs
november-december 2008
FIATALOK A TÖRÉSEN (Ez 22, 30) Választókonferencia lesz Zilahon 2009. január 16-18 között. Kérünk küldjetek minden megkezdett 20 tag után egy képviselõt (vagyis 20 tag alatt 1 képviselõ, 21-tõl 2, és 41-tol 3 képviselõ és így tovább) erre a sorsdöntõ alkalomra. Hamarosan részletesebb infóval is megkeresünk titeket.
Szilveszter a Hargitán!!! KÉSZEN A JÖVÕRE címmel tartunk közös szilvetert a fiatalokkal a Hargita Táborban. Az alkalom december 30án délután kezdõdik és január 2-án ebéddel ér véget. Összár 120 lej. Minden fiatalt várunk, aki az Úrral szeretné kezdeni a jövõ évet és Neki kedves módon kitölteni ezt a szünidõt. Jelentkezni a Hargita Keresztyén Központnál kell (elérhetõségek a veyérfonalban), minél hamarabb. Mindezekrõl részletes információkat az emabisz.ro-n, újraindult weboldalunkon kaphattok. Az EMABISZ vezetõi
Be tû zte m
OLVASNI JÓ!
(KÖNYVISMERTETÕ)
folytatás a 11. oldalról
Samuela Davis, et al.: Az istenfélõ család Koinónia Kiadó, Kolozsvár
több ötlettel térhettem haza, bátorságot adott a felszolgálásban, a megjelenésben, a vélemenynyílvánításban is. Erika: A munkám során engem is sokat formált az Úr. Megtanított, hogy fogadjak el másokat úgy, ahogy vannak, és ne akarjam megváltoztatni õket, hanem inkább én változzak. Megtanultam jobban szeretni és ragaszkodni, kedves lenni azokhoz, akik körbevesznek.
Koinónia kiadónál megjelent puritán sorozat immár 13. kötetének címe is sugallja, a keresztyén családok vallásgyakorlatát kívánja serkenteni, mélységében és tartalmában intenzívebbé tenni. Kézikönyv jellegû gyûjtemény, oldalain 17. és 18. századi teológusok idõtlen mondanivalója szólítja meg az olvasót. Nem csak átvitt értelemben, hanem a szó legkonkrétabb jelentésében is megszólítanak a teológusok írásai: a szerzõk egyes szám elsõ személyben beszélnek olvasóikhoz, ezáltal személyesebbé, égetõbbé és kikerühetetlenné téve mondandójukat. Többnyire a családfõ a megszólított, akinek kötelessége a családi áhítat rendszeresítése, és aki felelõs nem csak a maga, hanem háznépe lelki életéért, üdvösségéért is. Rendkívül plasztikus képekkel él e feladat jelentõségének ecsetelésében: a lelki táplálkozás ugyanolyan horderejû, mint a fizikai. Amennyire kötelességüknek érzik a szülõk gyermekeik rendszeres etetését, olyannyira elengedhetetlen feladatuk a lelki ébrentartás is. A családi áhítat szükségességét és fontosságát észérvekkel támasztja alá, az esetleges ellenvetéseket is felsorolja, majd leépíti. Úgy az értelemre, mint az érzelemre próbál hatni, majd nyomatékként az utolsó ítélet számadására irányítja a figyelmet, ahol a saját életünk mellett a családtagjainkról és szûkebb környezetünkrõl is felelünk. A családi áhítatok és imák alkotják azt a szövétneket, mely az erõs, istenszeretõ családokat összetartja. A gyermekek pedig azt fogják komolyan venni, amit szüleik maguk is komolyan vesznek. „Feltehetnénk a kérdést, hogy miért olyan fontos a családról szóló tanítás? A válasz az, hogy minden társadalomban a család és nem az egyén az értékmentõ intézmény. Ha egyszer világi gondolkodást tesz magáévá, minden egyes következõ nemzedék megszenvedi. Következésképpen, Isten ügyét meg kell tartanunk a világban, és a család Isten elsõdleges szószólójaként kell hogy szolgáljon” – állítja Gary Ezzo az elõszóban. Ízelítõ: „Körülnézve ünnepélyes gyülekezeteinkben, körülnézve gyermekeink körében, egymás közt és mindenek elõtt saját házunk táján, el tudjuk-e kerülni a kemény és fájdalmas vádat, hogy nagymértékben elhanyagoltuk kötelességünket? Nem tartozik-e akkor ránk, hogy megalázzuk magunkat Isten elõtt, és elhatározzuk, hogy amiben eddig hanyagok és hitetlenek voltunk, többé nem leszünk azok? Nem tartozik-e ránk, hogy intsük egymást ezen érdekfeszítõ témát illetõen naponta, míg tart a ma, és hogy szeretetre és jótettekre serkentsük egymást? Nem tartozik-e ránk, hogy egységesen és buzgón szólítsuk meg az Urat, megbocsátó irgalmáért könyörögve és õszintén esdekelve, hogy ne büntesse gyermekeinket a mi bûneink miatt, hanem bõséges kegyelme szerint árassza ki Szentlelkét magzatainkra és adja áldását utódainkra, és adjon nekünk egy lelket, egy szívet, hogy örökké õt féljük, saját magunk és utánunk jövõ gyermekeink javára. Az Úr nagyon irgalmas, és nem fogja elfordítani arcát azok elõl, akik szorgalmasan keresik õt” (107. old.).
A
Varga Réka, www.koinonia.ro
15. o l d a l
*
november-december 2008
Változtatnátok-e valamit, ha módotokban állna, a tábori munkával vagy a táborozókkal kapcsolatban ☺? Ibolya: Nem változtatnék semmin, mert úgy volt jó, ahogy volt. Nem olyan a munka, mint itthon, a táborozók is különböznek egymástól, de ezért tábor. Más volt, de különleges. Erika: Legtöbbször jólesik egy–két kedves, elismerõ szó a táborozók részérõl. De mindent összevetve úgy jó, ahogy van. Köszönöm a beszélgetést. Kérdezett: [Molnár] Adina
Ün ne pest Nem vetettünk a szélnek... ugusztus 4 és 15 között négy erdélyi fiatallal részt vettünk egy kéthetes tinitáborban Ungváron. 65 ukrajnai magyar fiatal táborozott velünk, többségük korábban már részt vett valamilyen keresztény táborban. „Mindent kipróbálós“, „hõsök lehetünk“ életszakaszban járó, örökmozgó, nyughatatlan tinikkel foglalkoztunk. Jókedvû és játékos programjaink közben a fiatalok megismerkedhettek igazi és valóságos hõsökkel. A táborozás témája a „Hõsõk“ volt, amelyet estérõl-estére vendégelõadók mutattak be nekünk. Kutakodtunk Dávid bátorságának forrása után, Sámson erejének titkát kerestük, Mária önfeláldozó és erõs jellemét csodáltuk, József igazságszeretét tanultuk... Örömmel láttuk, hogy Isten miként formálta alkalomról-alkalomra a pajkos szíveket, mindaddig, amíg egyik este megtörtént a csoda: a jelenlevõ fiatalok megtették az elsõ lépést Istenünk felé. És lesznek-e hõsök, bátrak, erõsek és igazak az iskolában,
A
romániai magyar baptista fiatalok lapja Kiadja a ROMABISZ Elnök: Kelemen J. Sándor Szerkeszti: Molnár Adina Tördelés: Gönczi Géza Cím: Budai Nagy Antal 24, 540004 Târgu-Mures, Jud. Mures
E-mail:
[email protected] Internet: www.romabisz.ro
a családban, az utcán... Vajon megteszik-e a második, harmadik, és a következõ lépést is Isten útján? Én nem tudom a választ, de imádságban Isten elé viszem õket s azzal a hittel haladok tovább, hogy „nem szélnek vetettünk!“ [Elekes] Krisztina
KARÁCSONY-EST Angyal zenéje, gyertyafény – kincses kezem hogy lett szegény? Nem adhattam ma semmi mást, csak jó, meleg simogatást. Mi gyõzött érdességemen? Mitõl csókolhat úgy kezem? Simogatást kitõl tanult? Erembe Krisztus vére hullt? Szemembe Krisztus-könny szökött? – Kinyúló kézzel kérdezem. Áldott vagy a kezek között, karácsonyi koldus-kezem. Áprily Lajos
Örömteli advent A várakozás mindig szívszorító. Mikor? Hogyan? Mi fog történni? A kíváncsiság majd megöli az embert, és amikor eljön a várva várt pillanat, a szívünk térfogata megnõ és egyre hevesebben dobog. Isten csodálatos ajándéka az öröm, de vajon minek szoktunk mi igazán, tiszta szívbõl örülni? Az adventi idõszakra jellemzõ a várakozás és az öröm is egyaránt. Az egyetemisták hazautaznak, egybegyül a rég nem látott rokonság, anya és lánya együtt sütik az ünnepi sütiket. Az utcákon már világítanak a karácsonyi égõk, az ajándékboltok zsufolásig meg vannak telve, és az emberek gondolatai egy síkon haladnak: nagytakarítás, sütés, fõzés, karácsonyfa, ajándékok és így tovább. „Ó Uram, mibõl fogom mindezt fedezni?” Várjunk csak egy pillanatot... „Uram?” De hiszen mire is készülõdünk? Nem a Karácsonyra? Megemlékezünk az Úr Jézus születésérõl, nem feledve, hogy azért jött a földre, hogy a mi bûneinkért meghaljon. És mégis, oly sokszor a hívõ ember is megfeledkezik Jézusról, csak rohan, intézkedik, hogy „minden rendben legyen”. Az angyal így szólt a pásztorokhoz: „Ne féljetek, mert íme, hirdetek nektek nagy örömet, amely az egész nép öröme lesz” (Lukács 2:10). Nagy örömrõl beszél az angyal, nem rohanásról, fáradságról, hanem egész nép örömérõl. Az adventi idõszak nem azért van, hogy Karácsonykor legyen mit kipihenni. Ilyenkor fõleg a lelkünket kell elõkészítenünk az Ünnepre. Ahogyan kitakarítjuk a szobánkat, a lakásunkat, úgy kell a szívünkben is rendet raknunk. Hagyjuk a bûn terhét Jézusra, hiszen ha a szív tele van szennyel, hogyan találna otthonra az öröm? Ha már tiszta a szívünk szobája, akkor mit engedünk be oda? Milyen öröm költözik be? Minek örülünk? A családnak, az ünnepi hangulatnak, az ajándékoknak? Vagy magának az Úr Jézusnak, és annak hogy Õ értünk lejött a földre, értünk feszítették keresztre és ma is betölti az életünket, ha engedjük. Ne tékozoljuk el az adventi idõszakot. Keressük a Krisztus örömét a szolgálatban, a családi és gyülekezeti együttlétekben, akár egy mosolyban; és örüljünk, ne féljünk, ne aggódjunk, hanem örüljünk. Kívánok mindenkinek egy örömteli adventet! [Becze] Dalma
