Van élet... Vass Albert. Elõhang. baptista ifjúsági lap [G.] G

baptista ifjúsági lap

Vass Albert Elõhang

(Az idézet Vass Albert versgyûjteményének elõszavából való.)

A zilahi konferencián meghirdetett fotópályázat nyertes felvétele. Készítette: Szõllõsi Orsi. A képen Almási Kornél, a Joy Gospel vezetõje.

Van élet...

Volt egyszer egy ember, aki az õ háza udvarán oszlopot épített az õ Istenének. De az oszlopot nem márványból faragta, nem kõbõl építette, hanem ezer meg ezer apró csillámló homokszemcsébõl, és a homokszemcséket köddel kötötte össze. És az emberek, akik arra járván látták, nevettek rajta, és azt mondták: bolond. De az oszlop csak épült, egyre épült, mert az ember hittel a szívében építette az õ Istenének. És amikor az oszlop készen állott, az emberek még mindig nevettek és azt mondták: majd a legelsõ szél összedönti. És jött az elsõ szél: és nem döntötte össze. És jött a második szél: és az sem döntötte össze. És akárhány szél jött, egyik sem döntötte össze, hanem mindegyik szépen kikerülte az oszlopot, amely hittel épült. És az emberek, akik ezt látták, csodálkozva összesúgtak, és azt mondták: varázsló. És egy napon berohantak az udvarára, és ledöntötték az õ oszlopát. És az ember nem szitkozódott és nem sírt, hanem kiment megint az õ udvarára, és hittel szívében kezdett új oszlopot építeni az õ Istenének. És az oszlopot most sem faragta márványból, sem nem építette kõbõl, hanem megint sok-sok apró homokszemcsébõl, és a homokszemcséket köddel kötötte össze.

… mondják. Egy ideje viszszavettem az egyre hazugabb román politikai események követésébõl, kiábrándulás és súlyos csömör okán. Van élet a politikán túl is…

él éve vagyunk az Unióban és az euroszkeptikusok jutnak eszembe, akik már rég megmondták, hogy van élet az Unión kívül is. Most, hogy mélyebbre ható változást nem észlelek hétköznapjaimban, kezdek igazat adni nekik…

F

z Aranyos völgye. Mindenhol

Afák, folyó, fû, épülõ nyaralók, rendetlen udvarok, ötpercenként

egy-egy autó. Más tempó, pár ember, más élet… rákon át döngeti ablakunkat a

Ó90 kilométer per órás szél.

Apokaliptikus benyomásom van, azt hiszem, egyszer csak lakóházastul felkap és elrepít valahová. Túléljük… ét megyével délebbre, a Regátban tavaly szeptember óta nem esett, a szántóföldeken akkora repedések, hogy még így a tévéképernyõ kicsinyített léptékén is beleférne a lábam. Túlélik?

H

alott dolgokban turkálunk

Hhihetetlen szorgalommal, kitartóan. Pedig van élet…

[G.] G.

MAG TÁ R Tovább tart a Romabisz-Dünamisz együttmûködés z elmúlt évek során a magyarországi Dünamisz-alapítvány nagyon nagy segítséget nyújtott az erdélyi fiatalok között ifimunkások, vezetõk képzésében. Bár sokszor csak röviden számoltunk be róla, a Rabatin Gabus vezette kulcsvezetõképzõknek annál nagyobb hatása volt a fiatalok szûkebb környezetében, és rengeteg pozitív visszajelzéssel találkoztunk. Nemrég a Dünamisz három vezetõjemunkatársa - Durkó István, Rabatin Gábor és Koncz Bea - utazott Váradra, hogy találkozzon a Romabisz vezetõivel, és kialakítsák a további együttmûködés stratégiáját. Konkrét tervek leginkább az ifivezetõk, ifimunkások számára készültek, mivel látjuk, milyen nagy a szükség ilyen téren a jövõ nemzedék számára. Ezzel összhangban megszületett egy terv, hogy szervezzünk közösen egy konferenciát ifivezetõknek és mindazoknak, akik fiatalokkal dolgoznak, dolgozni szeretnének. Ez 2007. október 19-20-án lesz megtartva (ezt máris beírhatjátok a határidõnaplótokba). Kulcsvezetõképzõ indul 2008-ban. Általuk egy könyvet is megkaphatunk jutányosabb áron „Jézus központú ifjúsági szolgálat“ címmel Barry St. Clair -tõl. Részletesebben majd mindezekrõl a megfelelõ idõpontban. Kelemen J. Sándor

A

h í r e k

Zene7 a Hargitán! 2007. AUGUSZTUS 16-24 zeretettel várunk minden fiatalt, aki szeretne fejlõdni a zenében, éneklésben, a dicsõítés vezetésében! (Billentyûs, gitárpengetõs, fúvós, kórus, csoportos, szóló) A 7 fõszervezõje Kis-Juhász Vilmos, aki több ismert zenésszel együtt segít az elõrehaladásban. Egyedülálló lehetõség nemcsak a tanulásra, hanem a kapcsolatteremtésre és zenei csoportok kialakítására is. A 7 terméke lehetne egy CD-nyi hanganyag. Ne hagyd ki az alkalmat, jelentkezz minél hamarabb! …és ha van, otthon ne hagyd a hangszered!

S

Hillsong koncert õsszel Budapesten. Hillsong koncert lesz õsszel Budapesten. Aki szeretne részt venni, jegyet igényelni, az most nálunk megteheti. (A jegy ára euróban van kiszámolva, de ez senkit se zavarjon, mert lejben, azaz RON-ban kell fizetni). Belépõdíj: 47 RON (1 EUR=3,3 RON) Kontaktszemély: Gere Árpád, Nagyvárad tel: 0740272258 email: [email protected] Dátum: 2007. szeptember 22., szombat, 19:30 Helyszín: Vasas Sportcsarnok, 1037 Budapest, Folyondár u. 15. (kb. 4000 férõhely, ebbõl 1000 ülõhely, 3 ingyenes parkoló) Jegyárak: 14 EUR (július 5-ig), 16 EUR (szeptember 21-ig), 17,50 EUR (a helyszínen). A szüleikkel érkezõ, 12 éven aluli gyermekek számára a belépés ingyenes.

Néhány javaslat a nyárra ...

Piskóta vagy, vagy hab a tortán...?

2. o l d a l

*

július 2007

- aki táborozni indul, vigyen magával orvosi igazolást, fogkefét, Bibliát. - július 16-22 között gondoljunk a sószórósokra és imádkozzunk értük. - alakítsatok ki kreatív csoportokat a táborokban, ahol rajzolni, zenélni lehet, vagy írásgyakorlatokat végezhettek. - gondoljunk azokra a fiatalokra, akiknek nyáron dolgozniuk kell, netán külföldön, hogy miközben fizikailag fáradnak, lelkileg bele ne fáradjanak. - ne feledkezzünk meg azokról sem, akik anyagi gondok miatt nem nyaralhatnak. Ne az otthonmaradásukban támogassuk õket.

Tû zk om oly Csiszár István:

A megújulás ára (II. rész)

z Istennel való találkozás, az találkozás a tûzzel. S a tûzzel való találkozás nem egy szülinapi parti, amely csupa vidámság és lelkesedés. A Szentlélekkel való találkozás az azt jelenti, hogy testközelbõl találkozom a tûzzel. Tudjátok ez mit jelent? Kérdezzétek meg Ézsaiást. Elõkelõ pap volt, a király tanácsosa, és bent volt a templomban, amikor látta az Úr dicsõségét. S azt írja, hogy az Úr palástja szegélyének a rojtja betöltötte a templomot. Képzeljétek el vizuálisan. Egyszerûen ott találta ez az ember magát az Isten jelenlétében, és ez tudatosult benne. Talán életében elõször, vagy így még sosem. Hogy az Isten jelenlétének szentségében van, mint pap. Õ szent dolgokkal foglalkozott: szent kenyér, szent gyertyatartó, szent áldozat, csak még sohasem élte át, hogy Isten szentségének tudatában õ egyszerûen összeomlik, és elkezd jajgatni, hogy „elvesztem, mert magam is tisztátalan ajkú vagyok”. S akkor odajön egy angyal, parazsat vesz az oltárról, õ maga – az angyal – is csak egy fogóval meri megfogni, és odaérinti Ézsaiás ajkához. Nem egy kellemes jelenet. Ez valami olyasmit jelent, hogy Ézsaiás gondolkodására, fantáziájára, szívére, indulataira odakerült egy pecsét az Isten oltáráról, és ezt tûzzel írták bele. Ezt nem lehet eltüntetni, mint egy tetoválást, ez örökre ott van, és örökre megváltoztatta õt. De ez egy fájdalmas találkozás. Szembesülni azzal, hogy Isten végtelenül szent, én pedig végtelenül hazug, jellemtelen ember vagyok. És így összeomlani. És Isten ma is kész arra, hogy embereket érintsen meg az

A

3. o l d a l

*

július 2007

oltárról vett szénnel. Megérintsen embereket és kiégesse belõlük a hazugságokat, a tisztátalanságot. Csak ilyenkor mi elrántjuk a szánkat, a szívünket. Isten újjá tesz, de nem szappanos szivaccsal, hanem tûzzel. Hogy örökre megváltoztasson, örökre kiégessen belõlünk mindent. És be kell vallanom, hogy ez az, amitõl leginkább félek. Amikor Isten így akar hozzányúlni az életemhez, amikor ott füstölgök magamban az izzó széntõl, amikor ott vagyok a térdeimen, és alázatban és összetörve és Isten elõtt zokogok, hogy hogy tudtam ilyen gazember lenni? Hogy tudtam magamban ilyen dolgokat megtûrni? Én, aki… és sorolhatnám, hogy szószékre állok, szolgálok stb.! Amikor Isten megérint, összetörünk. Akarjuk? Az a tapasztalatom, hogy az emberek többsége kicsi olyan lájtosabb élményeket szeretne. Szeretjük az olyan prédikációkat, amik úgy megérintenek, de nem égetnek. Ott volt Heródes király, akinek az életében ott volt egy megtûrt paráznaság, s mivel zsidó király volt, rá a mózesi törvények ugyanúgy érvényesek lettek volna, és Bemerítõ János néven nevezte a király paráznaságát és azt mondta neki, hogy ezzel a dologgal szakítsál. És a király letartóztatta Jánost. De azt olvassuk, hogy elég gyakran lement hozzá a börtönbe és hallgatta õt. És ilyenkor mindig meghatódott, de nem engedte ki Jánost, és végképp nem változtatott az életén. Akkor mér’ jár le a börtönbe hallgatni Jánost? Azért, amiért a legtöbb ember imaházba jár. Mert szereti az olyan élményeket, amik egy kicsit könnyre

fakasztják. Hogy akkor hirtelen olyan tiszták lesznek a gondolataink. És akkor még úgy el is ítéljük magunkat, és akkor még úgy annyira tetszünk magunknak, mikor úgy elítéljük magunkat. Nem? Akkor úgy látjuk magunkat, mint akik szentek, hiszen mi sírtunk a bûneink miatt, csak éppen nem változtunk meg. Nem engedtük, hogy Isten megérintse azokat a helyeit az életünknek, amelyekre nagyon ráférne az égetés. Lehet, hogy van, akinek a szemeit kellene megégetni. A másiknak a száját. Talán a gondolatainkat, a fantáziánkat. És ezt olyan kevesen vállalják. Azt szeretnénk, hogy Isten megérintsen, és örökké csak érintgessen. És ezeket az élményeket arra használjuk, mint egyesek a Calmopyrint, hogy amikor kicsit több a soknál, akkor bevesszük. Esetleg a lelkiismereti békétlenségeinket próbáljuk úgy orvosolni, hogy úgy cicázunk Istennel, hogy egy kicsit engedjük Istennek, hogy megérintsen, de amikor kezd komolyabb lenni a dolog, akkor visszalépünk. Pedig a megújulásnak az az ára, hogy odalépek Istenhez, és hagyom, hogy átjárjon, megtisztítson, és aztán használjon. De ez csak a kezdet. Oda lehet jönni naponta az oltárhoz. Az oltárról élhetünk. A megújulás ára az, hogy amikor Isten megmutat valamit, akkor engedd át magad neki. A megújulás ára az is, hogy akiket Isten megérint, azokból kiégeti az egyénieskedést. Legtöbb ember szeretne önálló lenni az Istennel való kapcsolatában. De bekerülünk a gyülekezetbe és ez a legjobb hely arra, hogy Isten kismirglizze belõlünk az egyénieskedést. Sok ember nem tud együttmûködni a Szentlélekkel a gyülekezetben. Akinek a gyülekezet addig jó, amíg a dolgok számára szimpatikusak, vagy amíg a terem hõmérséklete megfelelõ és nem ott nyitják ki az ablakot, ahol õ ül. De nem képes engedni, hogy a Szentlélek rá nevelje, hogy a közösségben együttmûköd>>>

jön a többiekkel. Van, aki azt nem tudja elfogadni, hogy a gyülekezet nem az õ dicsõségérõl szól, hogy „én mit tettem”. Nagyon sok embernél kilóg a lóláb, hogy amit ad, nem az Úrnak adja, hanem valahol a gyülekezetben éli ki önmagát: „Én adtam, én tettem, én építettem… ez az én imaházam. Itt úgy kell történni mindennek, ahogyan én akarom.” És nem tud együtt dolgozni a gyülekezettel, és végképp nem a Szentlélekkel. Emlékszem egy borzasztó szomorú esetre. A gyülekezet megfenyített egy asszonyt, aki végképp konok volt az intéssel szemben, el is maradt a gyülekezettõl, s ezen az õ anyukája, aki nem volt sokkal különb a lányánál, rettentõen fölháborodott, fölállt és bejelentette, hogy õ kilép a gyülekezetbõl. Néhány nap múlva eljött. Azt hittem, valamit elvégzett benne az Úr. És azt mondta: „Azért jöttem, hogy szedjék le az ablakokról a függönyöket, mert azokat valamikor én adományoztam a gyülekezetnek. Ha én nem vagyok jó a gyülekezetnek, akkor adják vissza azt is, amit adtam.” Borzasztó sötétség. Talán egy nagyon drasztikus példa. Isten Igéje arra tanít bennünket, hogy magamat megtagadva, magamat a legutolsó helyre sorolva, a másiknak szolgáljak. Pál apostol így fogalmazza ezt, hogy „egymást magatoknál különbnek tartsátok”. Elsõbbségadás kötelezõ! Nem azt jelenti, hogy higgyed azt, hogy õ okosabb, mint te, lehet hogy tényleg nem okosabb. Hanem azt jelenti, hogy „engedd elõre”. Adj neki elsõbbséget, és ha az a kérdés kettõtök között, hogy ki szolgáljon a másiknak, akkor, ha tebenned Isten lelke lakik, akkor szolgálj te neki. Akkor kedveskedj te neki. Akkor köszönj neki te elõre. Akkor kezdjed te a kibékülést, a megalázkodást. Isten Lelke ki akarja ölni belõlünk az egyénieskedést. Amikor benned, bennem kérdés az, hogy mit éneklünk, miért ezt énekeljük, ha ezt énekeljük, én nem éneklek. Ezen nagyon sok gyülekezet átmegy most. Akiket Isten Lelke megújított,

>>>

4. o l d a l

*

július 2007

Hibás, menetkö zben módosíto tt tételek a románia i érettségi n.

HÉTKÖZNA P

fotó: cotidianul

Cs ed eá zö

romániai érettségi vizsgák idén sem mentesek a botrányoktól. A négy hónapja kiadott tételekrõl kiderült, hogy helyenként hiányosak, hibásak, ezért menetközben javították õket, anélkül, hogy a vizsgára készülõ diákokat értesítették volna errõl. Az idei az elsõ év Romániában, amikor elõre közlik az interneten az érettségi vizsgához szükséges tételeket, így aki végigmegy a megoldásokon, a teljes tananyagot átismételheti. Tantárgyanként körülbelül 100 tételt tettek közzé. Erre azért volt szükség, hogy elkerüljék azt a korábbi években tapasztalt helyzetet, hogy miközben a tételek elméletileg titkosak voltak, szinte mindig kiszivárogtak. Miután február 19-én közzé tették a tételeket, többen jelezték, hogy a 22., 26., 47. és 72. fizika tételben is hiba van. Mire a sajtó magyarázatot kért volna a tanügyi illetékesektõl, a tételeket már mindenféle értesítés nélkül átjavították. Idén június 25-én, a román szóbelivel kezdõdnek el az érettségi vizsgák, ezt követik pár napon belül az anyanyelvi, ill. idegen nyelvi vizsgák. Szóbelin két tanár vizsgáztatja a diákokat másik három diák jelenlétében és mindenkinek 10-15 perce van a bemutatásra. Aki nem elégedett az elsõre húzott tétellel, másodszor is választhat tételt, de ebben az esetben egy ponttal kisebb osztályzatot vihet haza. Az érettségin idén körülbelül 200.000 középiskolás diák vesz részt Romániában. [ Forrás: cotidianul.ro ]

A

Hatszáz hun szót talált egy kínai mongol kutató. csiraltu professzor másfél évtizede kezdett el foglalkozni a hunok emlékeivel, amikor a régi ázsiai eposzokat kezdte tanulmányozni, amelyben sok olyan nyomot vélt felfedezni, amely a hunokhoz köthetõ. Minderrõl akkor beszélt, amikor júniusban elõadást tartott az ELTE Belsõázsiai Tanszékén. [Forrás és részletek: index.hu]

U

azok dicsérik az Urat, akármilyen énekkel az Úrnak énekelnek. Akiknek pedig csak a szájuk jár, hogy megújultak, azok azt éneklik, amit szeretnek, amit nem, azt nem éneklik. Akiket Isten Lelke megújított, azok keresik, hogy együtt énekeljenek, örüljenek, szolgáljanak. Nem a másikat nézik. Nagyon sok embert lehet látni, aki veri a mellét: „Hú, voltam egy konferencián, Isten megújított! Ekkora megújulásom volt!” S az élete, az alázata nem bizonyít semmit. A pökhendisége pont az ellenkezõjét bizonyítja. És akkor beszélünk megújulásról, hogy „hú, az enyém Chicago!” S közben ellopják a bõröndjeit. Tudjátok, aki szolgál, az lefelé nézzen, mert az Úr Jézus is ezt tette, hogy miközben a többiek azon vitatkoz-

tak, hogy ki a nagyobb, õ fogta a lavórt, a törülközõt és mosta a lábakat. Akiket Isten Lelke megújít, azoknak nem kell mondani. Azok észre fogják venni. Mozdulni fognak. Olyan sokáig adtuk oda magunkat a bûnnek. Olyan sokáig használta az ördög a számat, az agyamat, a kezemet. Isten Lelke azt kéri, hogy adjuk oda a testünket. „Szánjátok oda a testeteket!” Ó, milyen szép volna azt olvasni a Bibliában, hogy „szánjátok oda a lelketeket”. De a Biblia azt mondja, a tagjaitokat tegyétek oda az oltárra. Hát, könyörgöm, mi van az oltáron? Tûz... (A fenti elõadás egy konferencián hangzott el 2005-ben.)

Hí dé pít

Egy húron pendült... N

agyszerû dolog találkozni a barátaiddal, egy pillanatra a másik felé fordulni, s teljesen rá figyelni. Mert hiába megpróbálod önmagadban, csak másban moshatod meg arcodat, máshoz viszonyítva láthatod magad. Ezt tapasztaltuk május 25-én és 26-án, amikor a marosvásárhelyi egyetemista ifiseket láthattuk vendégül. Mivel õk a kolozsvári egyetemista ifihez hasonlóan szervezõdnek, fontosnak tartottuk, hogy lehetõséget, alkalmat teremtsünk a tapasztalatcserére, beszélgetésre. Meg akartuk ismerni õket, meglátni, hogyan élik meg a kapcso-

latukat Istennel, egymással, a tágabb környezetükkel. S kiderült: egy húron pendülünk. Nem csak a péntek esti elõadáshoz kapcsolódó beszélgetés során körvonalazódott ez a hasonlóság, amikor Gál Noémi irányításával a dicsõítésrõl elmélkedtünk, hanem az éjszakai focizásban, a hajnali karfiol készítésben, a szombati szám-háborúban, ektivitiben, sõt a maffiázásban is emberünkre találtunk. Közben sok-sok alkalom adódott magánbeszélgetésekre, amikor preszessziós hangulatban az egyetemista élet mélységeit és magasságait boncolgattuk. Fölvillant az arc

mögül a lélek, a tartás mögül a gondolatok kavalkádja, a jókedv, nevetés. S bepillanthattunk a kuliszszák mögé, láthattuk a vásárhelyi egyetemisták összetartását, együttmûködését, megtudtuk, mire fektetnek hangsúlyt s hogyan viszonyulnak helyzetekhez. A péntek esti Zene vagy dicsõítés elõadásból nyert infókat gyakorlatba is ültettük a parkbeli éneklés során, illetve a szabadban, amikor magunk is megbizonyosodtunk arról, hogy az „éneklés híd test, lélek és szellem között”. S híd az emberek között is... Bár a kolozsvári egyetemisták jórésze otthon ünnepelt és lemaradt errõl a találkozásról, mégis úgy érezzük, s a visszajelzések is azt igazolják: érdemes, értelmes volt. Hálásak vagyunk, hogy megvalósulhatott, hogy áldásos volt ez a hétvége. Köszönjük a vásárhelyi egyetemistáknak, hogy nagymértékben hozzájárultak ehhez, köszönjük a kialakult barátságokat, a megosztott tapasztalatokat! És köszönjük a „hidakat”! A Kolozsvári Egyetemista Ifi nevében, Varga Réka

Joó Erika jobban van. „Erikának a közel 11 órás máj- és epevezeték-mûtét után még két hétig kellett Párizsban maradnia. Hazaérkezése óta Zilahon tartózkodik, édesanyja asszisztens és õ gondozza. Húsvét elõtt egy nappal Erika belázasodott és be kellett vinnünk a zilahi kórházba, ahol 10 napig kezelték” – mondta a férje, Joó Zoltán a Szeretet érdeklõdésére. A Mustármag ill. a Szeretet is beszámolt arról, hogy Joó Erikán itthon két sebészeti beavatkozást is végrehajtottak, ami után életveszélyes állapotba került. Az itteni orvosok már nem tudtak segíteni rajta, ezért kényszerültek arra, hogy Párizsba menjenek mûtétre. „Hálásak vagyunk az Úrnak, hogy csodálatos módon napról napra kirendelte amire szükségünk volt” – mondta Zoltán. „Kifizettük idáig a hat hetes ott tartózkodást, a repülõutakat, a kivizsgálásokat. Még hátra van a mûtét díja. Ennek még csak egy kis része van meg jelen pillanatban... Köszönetet szeretnénk mondani azoknak a testvéreknek és gyülekezeteknek, akik mind imában, mind anyagiakkal mellénk álltak.” Korábban körülbelüli adatot írtunk, mostmár pontosabban lehet tudni: a mûtét 24.600 euróba került. A férj, Zoltán testnevelõ tanárként dolgozik Kolozsváron, országos ifjúsági titkárként szolgált ez év januárjáig. Erika egyetemista, betegsége miatt tanulmányait tavaly meg kellett szakítania. Ha valakik szeretnének besegíteni a fiatal házaspárnak a mûtét árának kifizetésében, az alábbi bankszámlák valamelyikén keresztül megtehetik. (Szilágyi László) BANCA TRANSILVANIA S.A. – Joó Erika Swift Kód: BTRL RO 22XXX Euro: RO65BTRL03204201E42731XX, USD: RO17BTRL03202201E42731XX, RON: RO-90BTRL03201201E42731XX Ha egyéb adatok szükségesek: Név: Joó Erika, str. Balea 3/7,Cluj-Napoca 400687. BANCA TRANSILVANIA S.A. CLUJ, SUCURSALA ZALAU Str. Unirii nr. 1. Cod: 450042. Tip card: Maestro Card

5. o l d a l

*

július 2007

Na gy hét

l y u k

a z

é g e n

tavaszi sárban órákig álldogálnak

*** mikor a szentek meghalnak, a

Amenny felé suhanó lelkük apró 6. o l d a l

* július 2007

fotók:

elõtt, hogy legalább néhány percre bejussanak, elcsendesedjenek. Csak lassan kígyózik a sor a boltíves kapuk felé. S mintha a rituálé része lenne a sorban állás is, a várakozás úgy tanít türelmet, és teremt hasznos idõt a léleknek. Elõkészít és csendre hangol. Népektõl zsúfolt odabent a barokk katedrális, a festett üvegablakok között visszhangzik a gyászos némaság. Szemközt szerényen függ a pápa bronzba öntött jeligéje: „Totus Tuus“ „Mindenem a Tiéd“. A kereszt árnyékában így él és lakik a lengyel. Nagyhét van. Imádkoznak vagy olvasnak, és mindinkább lefelé és befelé néznek. Most a templom csendjében a lengyelek gyûrûjében átéltnek és megértettnek tûnik a krisztusi áldozat. Érted, miattad, veled... mutatják az istenkeresõknek a megszentelt falakról a szenvedéstörténetet megelevenítõ stációképek. Fejet és térdet hajtok, keresztet hintek elmém és szívem fölé, bizonyság ez: a kereszt evangéliumát értelmembe és szívembe zárom. Kopott farmeromon kerek foltot hagy a százados templompadló kõpora. Térdem emlékezete ez, lábam imája: nagyhéti keresztutam megszentelt zarándoka vagyok, Auschwitz és Birkenau felé tartok. Az öröm órái majd harmadnap érkeznek. Akkor újra zúgnak a harangok Krakkó világszép templomaiban, húsvétot hirdetnek: az Úr él, feltámadott! Csodaszép ez a város, idilli ez a tavasz. Néhány kilométerrel odébb, pár évtizeddel korábban ártatlanok millióit mészárolja le az esztelenül tomboló gonoszság... És a Visztula lustán mossa a krakkói fejedelmi vár, a Wavel talapzatát.

E. J.

Aa hívõk a krakkói székesegyház

Ifj Elekes József*:

Egy történet vége

(3.)

A HATODIK PARANCS

lyukat üt az ég fátyolán, ez az utolsó nyom, amit itt alant, örök jelként hagynak az élõknek. Egy apró rés, valami kis hiány az idõbe és az égre égetve. És a réseken éjjelenként a menny átviláglik, csillagként ragyogva a sötétben. Auschwitz felett 1945-ben kiszakadt az ég, a meggyilkolt lelkek milliói lyuggatták át, mígnem azúrkékje az ûr végtelenében rongyosan szétfoszlott. - Így töprengtem hangyalétünkön, bolyongva az auschwitzi haláltábor barakkjai között. A vöröses téglákból emelt épületek ijesztõen közönyösnek tûnnek. Sõt ridegnek, mintha cinikusan titkolóznának; ördögi funkciójukat makacsul elhallgatják, hogy hadd higgye õket a jóhiszemû szemlélõ valami használaton kívüli raktárháznak. Hallgatnak a falak, hallgat a föld, hallgatok én is. Tudom, a vér elfolyt, de a folt ottmaradt. A tábor körül magas, duplasoros elektromos kerítés feszült, belerohantak, akik már nem bírták tovább állati sorsukat. A drótfal két oldalán emeletes õrtornyokból géppuskával vigyázták kerítésszakaszukat az SShóhérok. „Arbeit macht frei“, „a munka szabaddá tesz“ - gúnyolódott németül a fõbejárat fölötti felirat. De szabadulni csak a krematórium kéményén keresztül, a füst fodrába burkolózva lehetett. A barakkváros utcái a tábori konyha elõtti kis térbe torkollnak,

itt tartották a véget nem érõ sorakozókat, naponta akár többször is, gyakran éjjelenként, húszfokos hidegben, vagy õrjítõ hõségben. Állni kellett órákig, ha náci ünnepek voltak, ha akasztottak, ha névsort olvastak, ha hadi sikerekkel kérkedtek, vagy csak úgy, minden ok nélkül. Aki kidõlt, verést kapott, második figyelmeztetés nem volt. A tábori rend a predátori kegyetlenkedést kodifikálta: köztörvényes bûnözõk õrizték az ártatlanokat, a zsidókat, cigányokat, papokat, ellenállókat és az árja faj egyéb ellenségeit. Ezerféle halállal lehetett halni Auschwitzban: golyó által a két fülnél kifeszítve s tarkón lõve, vagy sortûzben a börtönbarakk udvarán, vagy a rabsereg elõtt felakasztva, vagy tömegesen elgázosítva a krematórium pincéjében, vagy gyógyszerkísérletek okozta iszonyú betegségben, vagy áramütés által, munkabalesetben, éhen pusztulva, agyonverve, megkínozva... Nem számított egy élet, az olcsó utánpótlás vagonszám érkezett, s csak egy hajnyírás, tetoválás az alsókarra meg egy csíkos rabruha a költség. A kerített táborban kb. harminc, téglából készült kétemeletes lakóépület és kórház, börtön, fürdõ meg konyha állt. Innét terelték ki reggelente a rabokat a környezõ gyárakhoz vagy a birkenaui óriás koncentrációs tábor építéséhez. A krema-

p r i c c s

tórium két égetõkemencéje a villanykerítésén kívül okádta a füstöt, mellette álltak a raktárak az összerabolt zsidó holmikat rejtegetve. A védgyûrût az SS tisztiszállások és a Wermacht hadianyaggyárai zárták. A háború végeztével, a nürnbergi perben halálraítélt táborparancsnok akasztófáját közvetlenül a gázkamra mellé ácsolták, szemközt a táborral. Gyenge kísérlete ez a földi igazságszolgáltatásnak. A bitófa dobogóját ma rügybontó fák és apró tavaszi virágok takarják. Nagypéntek van. Gyászol a kereszténység, a halál napja ez.

A Cyklon B dobozai

intelligencia, szeretet, szerelem mennyit ért, semmit sem vagy éppen a mindent, de olcsó volt az *** élet és durva nyereség a halál. z egykori koncentrációs tábor ma A legkisebb büszkeség nélkül, sõt múzeumként és emlékhelyként éppen ellenkezõleg, elszomorodva üzemel. állítom, hogy a holokauszt magyar A szélsõ barakkokban a deportáláldozatainak emlékére berendezett taktól elrabolt holmikat állították ki: barakk egyike a legdöbbenetesebb egy teremnyi fésû, fogkefe és borot- tárlatoknak az auschwitzi múzeumvapamacs, vagonnyi edény, bõrönban. A fasiszta nyilasok hatalomra dök, táskák, magas kazalba gyûjtött kerülésével Magyarországról és a mûvégtagok, mûlábak, mûkezek; visszacsatolt kárpátaljai, felvidéki, hosszú teremnyi ruhanemû, cipõk, erdélyi és délvidéki részekrõl százszandálok... és egy másik szobában ezrével vagonírozták be a zsidókat emberi haj s a belõle készül tarka és indították õket utolsó útjukra a szõnyeg göndörödik. A legmegrádél-lengyel haláltáborokba, Auschzóbb mégis a gyermekholmikat, a witzba és Birkenauba. ‘44 tavaszán, pólyákat, az apró cipõket, ruhácskét-három hónap alatt „megtisztíkákat, rongybabákat bemutató csar- tották” az országot a milliós nagynok. A kicsik a tábora érkezésük ságrendû zsidó népességtõl. Az utáni estét sem érték meg, a szerelauschwitzi tábor áldozatainak jevényekrõl azonnal a gázkamrákba lentõs része magyar zsidó volt, a terelték õket. A gyerekek túlélési magyar földön született 900 ezer esélye nulla volt. zsidóból mintegy 600 ezer halt A rabok a nappalokat a gyárakmártírhalált. Ekkor számolták fel ban vagy az építkezéseken robotol- a majd’ harmincezres váradi, a va töltötték, éjszakánként a tábor tizenötezres aradi, máramarosi és a valamelyik barakkjába zsúfolva, tízezres kolozsvári, szatmári zsidó szalmával bélelt emeletes priccseközösségeket. A tizennyolcas száken pihentek. Fejadagjuk a napi mot viselõ „magyar” barakk velem ezer kalóriát sem érte el. Temetõ és emlékszik Radnóti Miklósra, de templom, magánélet és család, nem felejthetem el Szerb Antalt és gyerekek és kismamák a táborban szegény Rejtõ Jenõt sem. Elõbbit nem voltak. A rabok kizsákmányoagyonverték, utóbbi éhen halt. lásra és kényszermunkára kapták saját életüket tartóiktól, átmenetileg. *** A lélek is csak nehezen maradhatott em messze az auschwitzi tászabad az ordas körülmények köbortól áll a sokszorta nagyobb zött; én nem tudom, hogy a hit, birkenaui halálgyár. Ameddig a

A

Ha jna l szem ellát, fa és kõbarakkok sorakoznak a villanykerítések mögött. Birkenauban négy krematórium okádta a hússzagú füstöt. A csúcsidõszakban napi 10-12 ezer embert gázosítottak és hamvasztottak el, s ha már a kemencék sem bírták a terhelést máglyákon égették a hullahegyeket. A szél kilométerekre elhordta az iszonyatos szagot. A hamvakat az erre rendszeresített tóba süllyesztették... Sokkosan, szavak és gondolatok nélkül, egyedül bolyongok. Nagypéntek van. Az orrom vérezni kezd és lecsöppen a nyomorúságos lengyel földbe. Boldogtalan vagyok.

*** alál némítja el a kínnal meggyötört Fiú sóhajtását. Lelke három órakor hagyta el roncs testét: elvégeztetett. Gyûlölettõl fuldokolva érkezett el a történelem legfontosabb pillanata, hogy elképzelhetetlenül kegyetlen áron a bûn megváltást nyerjen. Még három napi dermedt döbbenet a katasztrófa után és a feltámadás eufóriája egészen kipördíti a világot sarkából. Új történelem kezdõdött. „Ne féljetek!“ - bátorít Õ, akit az élet és igazság ragyogása kísér - „íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.” És akkor felvirradt a húsvétnak hajnala.

H

N

7. o l d a l

*

július 2007

Krakkó

Sz em le A

májusi Szeretet címoldalán a

hívõ édesanyákról emlékezik, Kövendi Levente értekezik errõl Eunika és Lois bibliai példája alapján. Ezután a lap két teljes oldalon számol be a szövetség választókongreszszusáról, amelyet március végén tartottak Zilahon. A mennybemenetel témáját taglaló igei üzenet Bodor Sándoré: „Megkísért bennünket a gondolat, hogy az Úr Jézus Krisztus mennybemenetelét már ne tekintsük olyan jelentõsnek, mint a többi ünnepet. Jóllehet, amikor ez megtörténik, a mennyei lények ünneplik a halál legyõzõjének visszatérését. Az, aki egy ideig hiányzott a dicsõségbõl, elvégezte az emberiség megváltásának rendkívüli munkáját. Ez az esemény magának az Úr Jézusnak is fontos volt, mivel visszatért az Atya jobbjára, azt követõen, hogy egy idõre megüresítette magát a mennyei dicsõségtõl és alászállt a fizikai és szellemi világ legnagyobb mélységeibe,” írja Bodor testvér. Ugyanazon az oldalon a szövetség újonnan megválasztott vezérkara ad ki közleményt a szövetség kerületeinek önállóbb mûködésérõl, mint jövõbeni célkitûzésrõl. A pünkösd teológiáját Kovács József, a szövetség újonnan megválasztott fõtitkára taglalja a 6. oldalon. „Isten Lelke erõt, bölcsességet, tekintélyt adott bizonyos szolgálatok elvégzésére. Éppen annyit, amennyire a szóban forgó szolgálathoz az illetõ személynek szüksége volt. Bágyadt bizonyságtételeink és erõtlen szolgálataink dinamikusak és hatalmasak lesznek, ha betelünk Isten Lelkével.” „Hogy a Szentlélek eljött ebbe a világba, nem azt jelenti, hogy õ idegen lett volna akár a teremtett kozmosztól, akár az emberek világától. Inkább azt jelenti, hogy olyan módon viszonyul az emberekhez, ahogy addig nem viszonyult. Jézus ezt az újat úgy fejezte ki, hogy azt mondta a tanítványoknak, hogy az igazság lelkét nem

8. o l d a l

*

július 2007

...A SZERETET MÁJUS-JÚNIUSI SZÁMAIBÓL… kaphatja meg a világ, ’mert nem látja õt, nem is ismeri; ti azonban ismeritek õt, mert nálatok lakik, sõt benneteket lesz.’” A lap 9. oldalán Gyõrfi Elek Tóbiás testvérével, Mártival beszélgetett az Igazgyöngyök c. elmélkedõ füzetek hasznáról, amelyeket a Caritas jótékonysági szervezetnél végzett munkája keretében 136 beteg között osztogat szét Maros-megyében. Ugyanazon az oldalon Szilágyi László örömmel számol be Joó Erika sikeres mûtétjérõl, pár szó erejéig megszólaltatja férjét, Joó Zolit is, valamint megismétli a felhívást a fiatal szolgáló házaspár mûtéttel járó hatalmas költségeinek támogatására. A májusi szám utolsó oldalán a XII. TELEK (Tiszántúli-Erdélyi Lelkipásztori és Evangélizációs Konferencia) találkozóról számol be Horváth Ferenc, személyes élményekkel is gazdagítva beszámolóját.

A júniusi Szeretet az új szövetségi elnök, Gergely István köszöntését hozza az elsõ oldalon egy széles és egy keskeny hasábban, kiemelve az egység és a lelki növekedés fontosságát. „Engem az utóbbi idõben szövetségünk életét illetõen a növekedés gondolata foglalkoztat. Az Úr kegyelmesen hordozott minket, és nem volt Perecsenyiek Jeruzsálemben

olyan növekedés sem, amilyenre szövetségünknek szüksége lett volna. Ezért az Efézus 4 alapján azt szeretném elmondani, amit kívánok a szövetségünknek, és amire vágyok, hogy bekövetkezzen.” A harmadik oldalon Borzási Pál az Eszter könyvében fellelhetõ sorsfordulásokat tanulmányozza. „Lelkipásztor-avatás Besztercén”, áll a következõ oldal tetején. Itt Kelemen S. Sándor lelkipásztorrá avatásáról számol be illõ részletességgel Szilágyi Szabolcs. Leírja, mennyire fontos, hogy a szórványban élõ gyülekezeteknek is legyen lelkipásztoruk. A középsõ oldalakon a zilahi ifjúsági konferenciáról számol be a szövetség kiadványa. Ezután Antal Feri bácsi emlékezik az Amerikában élõ Bíró Lászlóra, aki ez év június 2-án töltötte 100. életévét. Bíró László 1938-tól volt a nagyváradi gyülekezet lelkipásztora, és két évig a Szeretet felelõs szerkesztõje. Tóth Márton Perecsenybõl izraeli csoportos utazásukról számol be, amelyen new-york-i és torontói testvérekkel vettek részt. Tõtõs testvér leírja, milyen volt testközelbõl látni azokat a helyeket, ahol a Megváltó naponta járt, vagy halálába végigvonult. A májusi szám utolsó két oldalán Bálint Ibolya elõadását olvashatjuk, amelyet május 12-én Kolozsváron, a vasárnapi iskolai tanítók konferenciáján mondott el. „Lélekben hozzuk gyülekezeteink gyermekei és mondjuk: jelek õk, akik sok min-

Tá vk ört e

denre mutatnak. Jelzik a gyermekek B E T E V Õ T E C H N I K A között munkálkodók odaszánását, a családi élet harmóniáját, a gyülekeWiTricity: vezeték nélküli elektromosság. zeti élet pulzusát. Nem kevésbé igaz Vezeték nélkül bírt világításra villanykörtét a WiTricity nevû amerikai az, hogy rajtuk csapódik le leginkább találmány. Az „áramsugárzás” technológiájának köszönhetõen eltûnhetnek a az, ami a társadalomban történik. környezetszennyezõ elemek és akkumulátorok, és a villásdugóval sem kell már Hozzák haza és a gyülekezetbe a sokáig bajlódni a Massachusetts Institute of Technology (MIT) tudósai szerint. A híres kezelhetetlen iskolai légkört, a fegyel- amerikai kutatóegyetemen kifejlesztett WiTricity (wireless electricity, azaz mezetlenséget, a következetlenséget. vezeték nélküli elektromosság) technológiával két méteres távolságról hozták Ha rájuk nézünk, akaratlanul is jelmûködésbe a 60 wattos égõt. Az eredmény áttörésnek számít, bár az ötlet egyáltalán nem új. Sokáig vi-szont zik, hogy baj van. Szívünk összesaz volt az uralkodó nézet, hogy a technológia nem eléggé hatékony, mert az elekzorul, és arra kényszerülünk, hogy tromágneses energiahullámok az áramforrásból mindenfelé terjednek egy még inkább keressük az Urat meghatározott irány helyett. Az MIT kutatói ezért azonos hullámhosszra hankönyörgésben, még inkább golták az áramforrást és a fogyasztót. A tudósok szerint ezt az eljárást akár 10-20 éve is kifejleszthették volna, viszont idõszerûvé most vált, amikor a hordozható kommunikációs eszközök száma Gellén Ibolya a egyik napról a másikra hatványozódik: megérett az idõ arra, hogy az utolsó drót váradi óvodásokkal is eltûnjön a vezeték nélküli kapcsolatból. A WiTricity nagy elõnye lehet továbbá, hogy feleslegessé teszi a mérgezõ anyagokat tartalmazó elemeket és akkumulátorokat, mert automatikusan és szünet nélkül ellátja az áramforrásra hangolt készüléket. Sokat kell azonban még finomítani a technológián. Egyelõre ugyanis az elektromosságnak csak 40-45 százaléka jut el a fogyasztóig. A kutatók optimisták a technológia finomhangolását illetõen, és úgy gondolják, hogy mindez belátható idõn belül megvalósítható. Ugyanakkor azt állítják, hogy az eljárásnak – mágneses kapcsolás – nincsen egészségkárosító hatása. (Forrás: transindex)

Összeomolhat-e az Internet?

ragaszkodjuk a tanításban a Bibliához és életvitelünk hitelesebb legyen. Szomorú megállapításunk, hogy az utóbbi idõben divatos módszer elõnyben részesíteni a gyermekmunkában a történetekre és képekre való figyelést, a sok játszást a bibliai igazságra való összpontosítás helyett. Ez eredményezte a gyermekórai tevékenység felhígulását. Pedig határozottan hangoztatjuk minden fórumon: Vissza Bibliához! Néha az is gondot jelent, hogy a vasárnapi iskolai tanítók túl fiatalok. Szinte gyermekként tanítják a gyermekeket. Az Úr Jézus mondta, hogy nem lehet nagyobb a tanítvány a tanítónál. Ezzel azt szeretnénk jelezni, hogy több figyelmet kérünk a gyülekezet lelkipásztorától, vezetésétõl,” írja Bálint Ibolya.

Amióta számítógépes-hálózatait összekötve néhány rangos amerikai egyetem létrehozta az internetet, az adatforgalom évrõl-évre szinte exponenciálisan nõ. A hálózati-szakértok idõrõl-idõre megkongatják a vészharangot mondván, az infrastruktúra nem fogja elbírni a meredeken növekvõ terhelést. A kilencvenes évek óta most húzták meg harmadjára: az MP3- és a BitTorrent-forradalmat túléltük, vajon a YouTube-ot is túléljük-e? Az eleinte szinte kizárólag szöveges alapú e-mailekbõl álló forgalmat fokozta az MP3, és a színes és adatdús WWW oldalak megjelenése. Ezt követõen a Napsterrel kezdõdõ és BitTorrentel folytatódó fájlcserélõ rendszerek még jobban megterhelték a rendszert. A jelenlegi forgalom-sokszorosító pedig a videostreaming, vagyis a YouTube és társai. Ha 1990-ben a teljes amerikai adatforgalom 1 TB volt havonta, 1996 decemberében 1500 TB, akkor 2002 végére elérte a 140 PB-ot (1 PB = 1000 TB). Például a YouTube egyetlen nap alatt 75 milliárd e-mailnek megfelelõ adatforgalmat generál, de nem a nyers adatmennyiség a gond vele. A valós idejû videó lejátszás alapfeltétele az idõben érkezõ információ. Ha a gerinchálózat adekvát, akkor a következõ érzékeny pont a router (a routerek azok a szerverek, amelyek a gerinchálózatról érkezõ adatcsomagokat elirányítják a címzettekhez). A routereket gyárgytó piacvezetõ cégek ezen a téren sem látnak problémát: egy korszerû router 92 terabit adattal is képes megbírkózni másodpercenként. Az Internet gyenge pontja a szakemberek szerint ott van, ahol az optikai kábeleket felváltják a jól ismert, hagyományos rézalapú vezetékek. Mégis a legnagyobb veszélyt a való életbeli katasztrófákban látják. Annak ellenére, hogy az Internet a decentralizáltságot szem elõtt tartva épült ki, ma már olyan mértékû az adatforgalom, hogy ha egy esetleges terrortámadás vagy földrengés megrongál egy fontosabb csomópontot, a „kerülõútra” kényszerített adatok túlterhelhetik a már alapban is zsúfolt vonalakat. (Forrás: index) Gyûjtötte Borzási Dávid

9. o l d a l

*

július 2007

Pr ób ált am

t o l l & p e h e l y

A sas látása (Ézs 40:31)

Nem akartam feltûnni, Sem kitûnni, Próbáltam a porszemet Eltávolítani. De nélküle ma is Rejtve, mélyen, Egyedül, csendben, Megszokottan, S olykor unottan Vinné az ár életem. És nem tudnám ma sem, Hogy gyöngykagylónak születtem.

Békesség Fáj. Kétségtelen. A Szó a békém, Erõm, reményem. 10. o l d a l

*

július 2007

E. R.

Egyszer, alig érezhetõ, Ártalmatlannak tûnõ Porszem került az életembe. Nehéz volt az eltûrése, Fájdalmas az ottléte. Ki vele! Szabadulni tõle! Ó, de nem lehet! Nem… nem… Egy könnycsepp enyhítette Porszem-marta sebemet. Sírtam befelé. Magamban. Magamnak. Magamért. Nõttön-nõtt a kényelmetlen, Húsba tépõ fájdalom. A természetellenes, Nem belõlem való, Bennem átformálódott.

fotó:

Rejtve. Mélyen. Egyedül. Csendben. Megszokottan, S olykor unottan Vitte az ár a napokat.

Kiss Adina versei

Átformálódás

Te a szeretet. Én a szeretett. Tagadjalak meg? Ó, nem! Soha! Az én keresztem nehezét, Erõtlenségem terhét Te viszed, És karodban engem is. Ma is, holnap is… ÖRÖKKÉ!!!

Kõbe vésve Bár elfújhatná a szél, Mint ahogy elfújja az út porát. Bár elmúlna, mint a tegnapi nap. Bár lenne kicsit könnyebb vinni, Ezt a jól megrakott, megrázott Fájdalom-csomagot. Mindez elmúlik egyszer. Tudom, ráborul a kegyelem. De nyoma kõbe vésõdik, Emlékeztet, formál, kifarag, lefarag. S ahogy lehullnak a darabkák, Vele hull halálba újra és újra Valami belõlem.

A madarak jól látják, merre tartanak. Megválasztják az útirányt, aztán az ösztöneik segítik õket a tájékozódásban. A sasról azt mondják, hogy igen elõrelátó. Körülbelül 2 km-re ellát, a látásélessége pedig egyenesen lenyûgözõ. S miközben más madarak ösztönösen vándorolnak, a sas céltudatosan tart oda, ahova elindult. Más madarakkal ellentétben területét is megvédi. Amikor a vihar közeleg, szinte minden madár búvóhelyet keres magának. Nem így a sas, aki vállalja a vihar kihívását, és még zord idõben is védi területét. Mi több, a vihar légáramlatait kihasználva föléje emelkedik annak és onnan pásztázza területét. Isten is ilyen „látással rendelkezõ“ fiatalokat keres, akik messzebbre látnak mint más. [heartstring.ro]

Bimbóban maradt virág Fájt. Ezt nem tagadom. A bimbónak nagyon örültem. Fájdalmas öröm volt, Mint ahogy a vajúdó asszony Az elõtte lévõ örömre néz. Kicsi virág, csöpp kis bimbó... Néztem, s majdnem megérintettem, De tüskéje rémisztõen meredt felém. Néztem. Lassan hátrálni kezdtem. Néztem. Arcomról könnyet töröltem. Becsuktam a szemem, Kezem búcsúra emeltem. Láttam a könnyfátyolon át, Amint visszaint a virág. Búcsúzom én, és õ is tõlem. Szép találkozás – suttogom csendesen. Nem láthattam kinyílni, Nekem bimbóban maradt virág...

r é b u s z 1

2

3

4

5

6

7

8

I 10

Me nn yir e?

9

Ú

KÖZELEDJÜNK ISTENHEZ!

11

12

13 15

16

18

19

14

A rejtvény vízsz. 1. és függ. 1. sorában egy bibliaverset rejtettünk el. Ezt kérjük beküldeni a pontos igehellyel együtt legkésõbb 2007. július 31-ig!

17 20

21

E

L

VÍZSZINTES: 1. Az igevers elsõ része (1Kor. 6:17). 10. A Fiat-mûvek városa. 11. Mint. 12. 28 29 30 31 32 Amália, becézve. 13. Bürök …; lila GY virágú növény (Erodium cicutarium). 33 34 35 15. Bibliai hónap. 17. Sadoveanu regényt írt róla! 19. Nógrád megyei község. 21. Éneklõ szócska. 22. 36 37 38 Karateruha. 24. Az USA egyik tagállama; székhelye: Salt Lake City. 26. 39 40 41 Angol nõnemû személyes névmás. 28. ... Montand; francia színész volt. 30. 42 Hárán fia (1Móz. 11:27). 32. Egybõl E E kettõ! 33. Régi tömegmértékegység. 34. Adolphe Adam balettje. 36. Paradicsomi. 38. A Kos csillagkép latin neve. 39. Szófaj típusa. 41. Elõre meghatározott ételsor. 42. Nóta. 22

23

24

25

26

27

FÜGGÕLEGES: 1. Alma-...; Almati. 2. Sógor, tréfásan. 3. A török szultán rendelete. 4. Júdea helytartója Jézus idejében (Mt. 27:2). 5. ... gros; nagyban latinul. 6. Nagy testû kutyafajta. 7. ... Abdel Nasszer; egyiptomi államfõ volt (1918 – 1970). 8. Hordó köbölése. 9. Csukott. 14. Félig éber! 16. ... Maruth; Bruno Traven írói álneve. 18. Az igevers második része. 20. Salamon, becézve. 23. Utód. 25. Város Áser területén (Józs. 19:29). 27. Santa ...; több brazil város is viseli ezt a nevet. 29. Tápláló. 31. Kifejezés, sorozat egy része, tagja és tényezõje. 34. Község Kaposvár közelében. 35. Sajátos hangulatú német dal. 37. Az egyik angol bibliafordítás, röviden. 40. Tova. (KÉSZÍTETTE: MELEG DÁVID)

HUMOR-HUNOR Úgy értem... János és Zoltán már évek óta nem találkoztak, amikor összefutnak egy focimeccsen. János: „Hogy van a feleséged?“ Zoltán: „A feleségem már a Mennyországban van.“ „Sajnálom“ - mondja János, majd miután észreveszi, hogy nem ez a megfelelõ válasz, kijavítja magát, és azt mondja: „Tulajdonképpen azt akartam mondani, hogy örülök.“ Ez sem hangzik igazán jól, ezért ismét helyesbít, és azt mondja: „Azt akarom mondani, hogy ez meglepõ.“ Hazugság. Így szól a pap a hívekhez: - Jövõ héten a hazugság bûnérõl fogok

11. o l d a l

*

július 2007

prédikálni. Hogy megértsétek, mirõl is van szó, olvassátok el Márk evangéliumának 17. részét. A következõ vasárnap a szószékre lépve megkérdezte a híveket, hányan olvasták el Márk evangéliumának 17. részét. A templomban minden kéz a magasba emelkedik. - Márk evangéliuma csak 16 részbõl áll mondja a pap ravasz mosollyal az arcán. - Most pedig hallgassátok a prédikációt a hazugságról! Mi vagyok én? A gyerekek arról tanulnak a a vasárnapi iskolában, hogyan lehet megkülönböztetni a rosszat a jótól. A tanítónõ szemléltetni próbálja a tanultakat: - Nos, gyerekek, ha én belenyúlok egy férfi zsebébe és elveszem az összes pénzét, akkor mi vagyok én?

MÁJUSI REJTVÉNYFEJTÕK: Sinka Ildikó, Brassó Léczfalvi Enikõ, Szamosújvár Bódi Levente, Ürmös Máté Beáta, Ipp Szabó Ildikó és Sámuel, Széplak Szász Réka, Bihar

KÖNYVET NYERT: Szász Réka, Bihar

- A felesége! - kiáltja hangosan Pistike.

Miért? Egy lelkészt megkérdezi a kisfia: - Apu, amikor vasárnap prédikálni készülsz, elõbb mindig leülsz és lehajtod a fejed. Ilyenkor mit csinálsz? - Tudod, fiam, megkérem az Urat, hogy adjon nekem egy jó prédikációt. - És akkor miért nem ad? Ki hogyan. Jack egy nap éppen a templomból jön kifelé, amikor a lelkész félrehívja, és azt tanácsolja neki, hogy csatlakozzon az Úr seregéhez. - De hát én már tagja vagyok az Úr seregének - feleli Jack. - Akkor hogyan lehetséges az, hogy csak karácsonykor és húsvétkor látom? - kérdezi a pap. - Úgy, hogy én a titkosszolgálathoz kerültem hangzik a válasz.

Ló sz ek ér Témánk a lelki élet és a vezetés lenne. Miért van az, hogy gyenge hívõk, vagy akik nincsenek megtérve vagy az Úrral való kapcsolatuk kétségbe vonható, azok vezetõ szerepet követelnek, vagy legalábbis túl nagy szavuk, befolyásuk van némely ifjúsági csoport életében? Van egy lelki csapat, aki vezesse az ifjúságot, mégis elõfordul, hogy „engedni kell a nyomásnak”. Na nem arról van szó, hogy nem kellene a szélen járókat is bevonni az ifjúsági életbe, sõt, de ha vezetésrõl, irányításról beszélünk, ott nem mindig a megfelelõ látást, irányt képviselik. Igaz, ami igaz, ezek a személyek nagyon tevékenyek sokszor és szégyenbe hozzák a komolyabb társaikat is. Hogyan alakulhat ki ilyen helyzet egyáltalán? Hol kellene javítani, mire kellene odafigyelni, hogy a szekér ne kerülje meg a lovakat ilyen téren? Vajon mi a felelõssége a „lelki rétegnek“ ilyenkor? Tud valamit tenni vagy csak imádkozni? Ti mit szóltok hozzá? Véleményeteket várom a [email protected] email címre. [Kelemen J. Sándor]

romániai magyar baptista fiatalok lapja Kiadja a ROMABISZ Elnök: Kelemen J. Sándor Szerkeszti: Gönczi Géza Cím: Redactia Mustármag Str. Gen. Berthelot nr. 5 410050 Oradea, Bihor Tel.: 0259-406 782

E-mail: [email protected] Internet: www.romabisz.ro

éhány éve azt a feladatot kaptam, hogy alkossak „kórképet” a posztmodern társadalom helyzetérõl. Zenéket töltöttem le, beleolvastam bestsellerekbe, megnéztem néhány elõadást és néhány színes újságot is fellapoztam. Az eredmény érdekesre sikeredett a mai kultúra fényében: az õszinteség, az átláthatóság utáni mély vágy van a fiatalokban. „Nem fogok hazudni neked...” - hallottam gyakran egyetemi éveim alatt ezt a közhelyet. Azt mondja egyik diák a másiknak: „Én nem hazudok, beírom magamat a jelenlétibe, aztán elsliszszolok.” A másik fél valószínû így reagálja ezt le: „Hmm, kösz, hogy ilyen õszinte vagy velem...” Nos, valóban van valami szívhez szóló ebben a párbeszédben, de a fõ probléma, ha a bûn érintetlenül marad. Valahol a határvonalon, bent a szívünk mélyén összekeveredett bennünk a tisztaság és az áttetszõség fogalma. Megfogadtuk Pál tanítását, hogy „ne hazudjatok egymásnak”, de ugyanakkor karakán módon aláírjuk a bûnünket, mivel tudjuk: az õszinteséget szeretik az emberek. A fenti laza vallomás olyan társadalmat tár fel, amely nincs tudatában a bûn súlyának, s elgondolkodtat arról, hogy mennyire sötét a lelkünk, mennyire vágyunk az õszinteség után, a közösségre, sõt a szentségre. És ahogy C.S. Lewis utalna erre a helyzetre, a büszkeség, a nagy bûn az, amely arra késztet, hogy „félõszinték“ maradjuk ahelyett, hogy bevallanánk lelkünk mély bûneit. Még mielõtt õszinték lennénk, be kell látnunk, hogy mi a bûn: egy sötét, mély folt. A szavunk bûne elsötétíti a szívünket, a sötét helyek, amerre a lábaink visznek, bepiszkolják a lábainkat, a kezeink mihaszna volta bemocskolja azokat. A bûn, amelyre Isten fénye vet világot, úgy eszi a testünket, mint a lepra. És ezen a ponton kell megértenie ennek a generációnak is, hogy ahogyan Ézsaiás is tette, arcra kell esni a szent Isten elõtt: „Tapogatjuk a falat, mint a vakok, tapogatózunk, mint akinek nincs szeme. Botladozunk fényes délben, mintha alkonyat volna, és sötétségben vagyunk, mint a holtak. Bizony, sok bûnt követtünk el veled szemben, vétkeink ellenünk beszélnek. Bizony, tele vagyunk bûnnel, gonoszságunkat be kell ismernünk.” (És 59) Ezek a tisztátalanságok, de a könnyed bûnvallás is távol tart attól a megtört és nyílt bûnvallás lépésétõl Isten és mások elõtt. Ha õszintén vallunk, a gazdag és tiszta vér elkezdi elfedni a bennünk levõ sötétséget, a fejünktõl kezdve minden apró millimétert betakar rajtunk az a vér, amelyrõl az az általános igazság, hogy szép. A vér, amely által képesek vagyunk megállni Isten jelenlétében. Isten elõtt tiszták vagyunk, és ki vannak egyenlítve a számláink, a testen túl már tiszták vagyunk: a lelkünkben. Richard Foster ezt írja: „Amíg egyedül vagyok a bûnvallásommal, az a sötétben marad. A lelki testvérem jelenlétében kell a bûn világosságra kerüljön.” Ez nem azt jelenti, hogy nyilvános blogot kell vezessünk a bûneinkrõl. Azonban ez az a karakán hozzáállás, amellyel valójában fordulni kell bûnvallás és a bûneim felé. Ezt azt jelenti, hogy olyan emberekre van szükségünk, akiben megbízunk, és akiket tisztelünk eléggé ahhoz, hogy imádkozzanak értünk, hogy elszámoltassanak. Hogy tudjanak, azokról a bûnökrõl, amelyekkel egyedül harcolunk. Kedveseim, ne csak õszinték legyünk, hanem tiszták. Ne csak nyílt emberek, hanem olyanok, akik megvallják a vétkeiket, és hagyják, hogy hívõ testvéreink ne csak lássák a bennünk levõ bûnöket, hanem segítsenek hordozni azokat. Menj oda valakihez, akiben megbízol, ess a térdeire vele, és ismerd el a megtörtségedet, amely nem akar gyógyulni, és hagyd, hogy az a személy segítsen eligazodni Isten bûnbocsánatának az útján. „Ha megvalljuk bûneinket, hû és igaz õ: megbocsátja bûneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól.“ (1Jn 1:9) írta Amber Steig, relevantmagazine.com, ford. G. E.

N

Csa k a

bûnvallás?

Beszéljük meg!

á s ó n y o m