FÖLTÁMADOTT! Mihelyt a kereszthez jutott, terhe leoldódott a válláról... NAGYPÉNTEK. baptista ifjúsági lap

baptista ifjúsági lap

Téged nem háborít föl konok hitetlenségünk. Mellénk állsz. Megkérded kit keresünk? Újra megteszed a lehetetlent: korlátok közé szorult tekintetünk kötelékeit megoldod föltámadott arcod ragyogásával. Herjeczki Géza

NAGYPÉNTEK Életért fizetni csak élettel lehet, nincsen más váltságdíj, de csak a szeplõtelen ép, tiszta, teljes élet ami romolhatatlan magból gyümölccsé érett – az lehet halálos nagy sebekre gyógyír, a gyõztes szeretet mely porba vérrel ír. Venyercsán László

A lapban látható afrikai gyerekeket Borzási Johanna kapta lencsevégre. Szöveg a 4-ik oldalon.

Micsoda nehézfejû tanítványaid vagyunk Uram! Bambán bámulunk az üres sírba. Kétségbeesetten kotorászunk dolgaink között: „itt kell lennie!”

Mihelyt a kereszthez jutott, terhe leoldódott a válláról...

FÖLTÁMADOTT!

áttam azután álmomban, hogy az

L út, melyen Keresztyénnek járnia

kellett, mindkétfelõl fallal volt szegélyezve. E falat Szabadításnak nevezték (Ézs 26,1). Ezen az úton iparkodott Keresztyén elõre, a hátán levõ teher miatt nagy erõfeszítések árán. Így haladva egy magaslathoz ért, amelyen kereszt állott, s kissé lejjebb egy sírüreg volt. Most láttam álmomban, hogy mihelyt Keresztyén a kereszthez eljutott, terhe leoldódott válláról, lehullt a hátáról, gurulni kezdett s gurult a sír szájáig, melybe belezuhant, s nem láttam többé. Keresztyén boldog volt, arca felderült, s örömtõl eltelve kiáltott fel: „Békességet szerzett nekem szenvedésével, és életet halálával!” Azután, mintha gyökeret vert volna lába, megállt és ámult-bámult, mert csodálkozásba ejtette az, hogy a kereszt látása szabadította meg õt terhétõl. Odatekintett azért, s újra odatekintett, míg arcát könny árasz-

totta el (Zak 12,10). Mialatt ott álldogált s felfelé tekintve könnyeit hullatta, három fényövezte lény közeledett hozzá, s e szavakkal köszöntötte õt: „Béke veled!” – Az elsõ így szólt hozzá: „Megbocsáttattak neked a te bûneid!” (Mk 2,5). A második leszedte róla szennyes rongyait, és ünneplõ ruhába öltöztette (Zak 3,4). A harmadik jelet nyomott a homlokára (Ef 1,13) és pecsétes írást adott a kezébe, meghagyván neki, hogy útközben azt nézze, s a menny kapujánál adja át. Ezzel eltûntek. Keresztyén ujjongott örömében, és énekelve folytatta útját: Bûn terhétõl roskadozva jöttem, S eddig nem volt senki körülöttem, Ki búmon enyhítsen. – Milyen hely ez?! Innen visz az út üdvösségemhez? Lehetek végre terhemtõl szabad, S mi rám kötözte, itt mind szétszakad? - Légy áldott, Kereszt! S még inkább légyen Az, kit helyettem ért a kín s szégyen! John Bunyan: A zarándok útja (részlet)

MAG TÁ R Táborozás a Hargitán 2009-ben. A Hargita Keresztyén Tábor 2009-es év táborozási programja a fiatalok számára: - július 16 —24: tinihét (13—15 évesek) - július 27 —augusztus 4: 1. ifihét (15 éven felüliek), szervezi: Borzási István - augusztus 6 —14: 2. ifihét Zene7 (14 éven felüliek), szervezi: Mike József - augusztus 17 — 25: 3. ifihét (15 éven felüliek) sporthét. A helyek száma minden táborozási héten 120. A táborozás vacsorával kezdõdik, és reggelivel ér véget. A táborozási díj 300 RON személyenként. A hátrányos anyagi helyzetû gyerekek és fiatalok a következõ támogatások közül választhatnak:  130 RON támogatást igényelhetnek a nagyon hátrányos anyagi helyzetû táborozók (részükre a táborozási díj 170 RON)  80 RON támogatást igényelhetnek a hátrányos anyagi helyzetû táborozók (részükre a táborozási díj 220 RON). A kedvezményekkel és a jeletkezéssel kapcsolatos tovabbi információkat az elõzõ lapszámban találtok. A jelentkezésnél kérünk 50 RON/fõ elõleget kifizetni. A jelentkezési lapot, az elõleget és a támogatást igénylõ ûrlapot a következõ címre kell elküldeni: Hargita Keresztyén Tábor Borzási Gyula, igazgató Sos. Ciucului, Km 106 535800 Vlãhita, Jud. Harghita Mobil: 0735 500008 E-mail: [email protected]. Szeretettel várunk a Táborba! Borzási Gyula, igazgató

2. o l d a l

*

április 2009

Koronám: Királyom címmel lányok, asszonyok konferenciája lesz Zilahon. Lányok, asszonyok konferenciája lesz Zilahon, 2009 május 8-10 között, amikor: - közösségben lehetünk az Úrral és egymással - bátorítást nyerhetünk Eszter életébõl - vendég szolgálattevõnk lesz Kovács Gézáné Ildikó - érdekes szemináriumokon vehetünk részt

Jelentkezni lehet Budai Evódiánál (telefonszám: 0260 615 141) vagy Gönczi Erzsébetnél (e-mail: [email protected]) április 25-ig. A konferencia teljes idejére a jelentkezési díj 20 lej. Azoknak, akik csak a szombati napon vennének részt 15 lej. Várunk szeretettel!

Kedves Olvasók és lapfelelõsök! Minthogy a 2009-es évre vonatkozó Mustármag-megrendelések több helyre futottak be, az egyeztetés nehézségekkel járt. Az esetleges hibákért elnézéseteket kérjük, ugyanakkor kérünk, jelezzétek azokat minél hamarabb a szerkesztõnek vagy a postázásért felelõs munkatársaknak e-mailen ([email protected], [email protected]).

ADOMÁNY Egy névtelen 150 Ron értékben adakozott az EMaBISZ részére. (EMABISZ)

Hirdetés Molnár Áronnak, keresztény könyv- és iratmisszió terjesztõ, VODAFONOS mobiltelefonszáma: 0735-787688, ORANGE: 0754-200020 E-mail: [email protected]; [email protected], Skype ID: aron-molnar Weboldal: www.biblii.net

Ige ma g

Sallai Jakab:

FELTÁMADOTT AZ ÚR BIZONNYAL! ézus személyét három alapvetõ tény igazolja: (1) a történelemre gyakorolt hatása, (2) a beteljesedett próféciák, és (3) a feltámadása. Három olyan pillér ez, ami évezredeken át nem ingott meg, és senki nem tudta megcáfolni. Mind a három terület bizonyítékok sokaságával van telítve, és ami ennél is több, Isten hatalma ragyog fel bennük, ami nyilvánvaló minden hívõ elõtt. „A feltámadásban való hit éppen a sarokköve a keresztyén hit boltívének, amit ha kiveszünk, tarthatatlanul összeomlik” (Liddon). A feltámadás pedig a legbizonyítottabb történelmi esemény a világon. Úgy csodálom a rengeteg bizonyítékot, amivel Isten teletûzdelte a húsvét csodáját, hogy semmi kétség ne férjen hozzá. Miért van mégis annyi kétely és tagadás e téma körül? Ilyen lehetetlen elméleteket koholtak, mint: Jézus nem halt meg csak elájult, ellopták a holttestet, a tanítványok hallucináltak, vagy rosz sírhoz mentek a keresõk. A legtöbb embernek pedig még elmélete sincs, egyszerûen nem hiszi, és nem is akarja hinni. Valaki a feltámadást egy vulkánhoz hasonlította, aminek lájuk a kráterét, körül tudjuk járni a peremét, de a vulkánkitöres erejét

J

3. o l d a l

*

április 2009

nem tudjuk rekonstruálni. Valóban, ha valaki csak hideg szívvel járja körül Jézus feltámadásának körülményeit, nem fogja fel annak erejét, de a hívõ szívben feltör a minden kételyt elsöprõ bizonyosság. Induljunk hát el a kráter mentén és vegyük észre azokat az apró jeleket, amiket Isten szándékosan hagyott maga után, hogy véletlenül se tévedjünk el. Elõször is, egy angyal szabaddá tette a sír száját. Miért? Hogy Jézus valahogy ki tudjon jönni? Nem. Õ kijött anélkül is, elõtte nem volt akadály, megjelent a zárt ajtók mögött és el is tûnt. Nekünk, embereknek kellett ez a jel, és a gondoskodó Isten külön ügyelt erre, hogy ezáltal üzenjen nekünk és az egész világnak. Egy következõ világos jel fogad, ahogy beljebb haladunk Jézus sötét sírjába, a tetthelyre. Egy szemtanú figyelte meg ezeket akkor frissen, még mielõtt valaki eltüntethette volna a nyomokat. János, a tanítvány írta meg az evangéliumában, hogy azon a reggelen, ahogy õ és Péter odarohantak, (mármint a sírhoz), a gyolcs, amibe Jésust csavarták a temetésekor, ott volt egy helyen, még az illatos szemcsék is benne voltak, a fején levõ vászon szalag pedig szépen külön volt hajtogatva.

Mirõl is beszél ez a jel? Talán arról, hogy amikor felkelünk, a ruháinkat és ágyunkat hagyjuk szép rendben magunk után? Ez sem árt, de itt egész másról van szó, éspedig, hogy Jézus eltûnt, a leplek pedig ottmaradtak úgy, ahogy a testre csavarták, csak üresen, lelapulva. A fejen lévõ pedig mint egy turbán, és a kettõ között épp egy nyak távolság volt. Amint belépett az a bizonyos tanítvány, „látott és hitt”. Igen. Pillanat mûve volt ez a húsvéti csoda, feltámadt benne a bizonyosság. Jézust nem vitték el, mint Mária képzelte, nem történt sírgyalázás vagy rablás, mert akkor gyolcsostól vitték volna el, vagy félredobták volna a leplet; de az ott volt, úgy ahogy képtelenség lett volna odatenni. Nagy dolgot leplezett le az a lepel, és nem kellett nyomszakértõ hozzá, hogy megfejtse. Ezen a ponton már el is lehetett volna dönteni a feltámadás perét, de a csoda nem áll meg itt. Jézus személyesen jön, hogy megmutassa a kezeit és lábait, hogy az övéivel egyen, és biztassa õket. Nem csak egyszer, vagy egy „Jézus üres sírja a keresztyénség bölcsõje.” W. R. Nicols embernek, hanem sokszor és sokaknak mutatta meg magát. Jézus személyesen keres most is, hogy kijelentse magát. Azok között vagy-e, akiknek megjelent? Láttál-e és hittél-e? Van-e teljes meggyõzõdésed és az ezzel járó örömöd? Erre jó a húsvéti csoda. Ha még nem történt meg nálad, kivánom, hogy legyen valódi feltámadás-élményed ezen az ünnepen, hogy megismerd Õt, és az Õ feltámadásának erejét.

hogy kilépem az épületbõl, magam után vonszolva csomagjaimat, szétnéztem a reptéren. A fülledt levegõn és fura alakú fákon kívül nem hatott semmi idegenül. Csak amikor a terepjáróhoz érkeztünk, akkor özönlöttek el a szívélyes üdvözletek, lélegzetakasztó ölelések és lelkes köszöntõ-csókok, amiktõl egy kissé visszahõköltem. Számomra elég szokatlan volt, hogy teljesen ismeretlen emberek úgy örüljenek nekem, mintha háborúból érkezett hõs volnék... De ha jól meggondolom, mégis volt valami, ami az Afrikában töltött legeslegelsõ pillanattól kezdve furcsa, csodaszerû volt, és állandóan emlékeztetett arra, hogy ismeretlen területre hatoltam be. Ezt én idõrésnek nevezem. Két dolgot is eszembe juttatott, amiken elmélkedhettem, míg az útlevelem ellenõrzésére vártam. Az egyik Michael Card gondolata a Homokfirkák – Krisztus és kreativitás címû könyvébõl: Jézus rést ütött az idõn, amikor a homokba írt, miközben a farizeusok az ítéletet követelték a házasságtörõ asszonyon. Homokfirkája nemcsak azért volt mûvészet, ami miatt mi mûvészetnek nevezünk bizonyos dolgokat, (ki tudja miféle ideológia és személet alapján), hanem fõleg azért, mert idõt nyert arra, hogy a világosság behatoljon a sötétségbe. Idõt nyert az asszonynak a kegyelemre, és mindenki másnak az elgondolkodásra. Idõrés... A másik gondolatom az volt, hogy efféle idõrést olyankor figyelhetünk meg, amikor a természetfeletti találkozik a természetessel. Amikor két különbözõ világ határvonalán állunk. Ezt a mesékbõl nagyon jól meg lehet érteni. C.S. Lewis Az oroszlán, a boszorkány és a ruhásszekrény címû történetében Lucy, a kíváncsi és

A

4. o l d a l

*

április 2009

Rókavörös és hópuha porzuhatagban... (1.) IDÕRÉS Fotók: B. Johanna

Ó, me sebeli...

magányos kislány, átjut a ruhásszekrényen keresztül Narnia világába, és órákat tölt ott, ám amikor visszatér a szekrénybe, meglepetten tapasztalja, hogy csupán másodpercek teltek el a szekrénybe toppanása óta. Narnia világa rést ütött az angliai esõs, borús idõn. Lucy életet nyert az életben. Az ige azt írja, hogy Istennek egy év annyi, mint ezer, és, ezer év annyi, mint egy. Az Úr kívül áll az idõn. És, amikor az Õ világa találkozik a miénkkel, akkor mindig idõt nyerünk. Ha pedig Vele maradunk, az a szédítõ ígéret adatott, hogy örökké élni fogunk. Idõrés... Ilyen csodát szimatoló hangulat vett erõt rajtam, miközben csorgott a hátamról a víz, roskadoztam a fáradtságtól, és botladoztam a szomjúságtól. A repülõtéri váróban voltam társaimmal, és még mindig, már több mint egy másfél órája, a sorban várakoztunk, és nem vet-

tünk észre semmi elõrehaladást. Azt hittem, tényleg megszûnt az idõ telni, csak én vagyok még mindig a törvényei alá szorítva. Hiszen ez a várószoba – a két világ találkozása, ahol kétféle törvények ütköznek. Szinte elnevettem magam, ahogy a sötét emberek mozgását figyeltem. Mintha víz alatt, vagy inkább mint egy álomban, olyan kimérten, álmosan és csigalassúsággal mozogtak. Nem sürgette õket semmi, a sietség mintha egy ismeretlen fogalom lett volna a számukra. „Hakuna matata.” Elbûvölve figyeltem, ám aztán elöntött a bosszúság. Nem érzékelik az idõ múlását? Nem fogják fel, hogy itt annyian várunk rájuk? Körülöttem apró csemeték nyûgölõdtek, mindenki morcos volt és fáradt, kivéve azokat, akik a másik világhoz tartoztak. Õk az ottani idõtörvényekhez voltak szokva, s habár a fáradtság rajtuk is meglátszott, dühnek, ingerült-

5. o l d a l

*

április 2009

... Afrika

meglepetésemre csevegni kezdett a lehetõ legnyugodtabb és legkedvesebb hangnemben a partnerével. Majd ártatlan és kissé álmos szemekkel rámnézett, szinte kételkedve abban, hogy még mindig ott állok, ide-oda pillantva, mintha emlékezetében keresgélne, mi is a teendõ. Majd, mint aki kinyilatkoztatást kapott, émelygõ kedvességgel elmosolyodott, s lassan, minden szót megrágva és végiggondolva, közölte velem, hogy a vízum mennyibe kerül. Kapkodva fizettem, s próbáltam egy mosolyt erõltetni az arcomra. Mielõtt az útlevelemet visszaadta volna, a felettébb barátságos és segítõkész Kharón vagy még öt percet hadonászott vele, (ezt is csak mérsékelten, a legkisebb erõkifejtéssel), miközben álomlassan magyarázott valamit társának. „Végre vége.” – gondoltam, ahogy útlevelemet szorongatva továbbsom-

fordáltam, ám még a lépcsõkig sem értem, amikor eddig az erre képtelennek tartott ellenõr utánam kiáltott egy kissé fokozott hangerõvel. „Mi jöhet még?!” – dohogtam türelmetlenül szikrázó szemekkel, ám haragom hullámai megtörtek a szelíd és bocsánatkérõ szemek bogarán. „Elnézést,” – kezdte idegen akcentussal, ám annál ismerõsebb széles mosollyal, - „egy apróságot elfelejtettem.” S ezzel nagy komótosan elõhúzta a pecsétet, s kicentizve a pecsétnek való helyet, idegtépázó nyugalommal belepecsételte végre a vízumot az útlevelembe. „Egek!” – gondoltam szédülten. – „Apróságot??!” Idõrés... Bosszantó nyugalom és viharos kedvesség egyszerre. Habár, mint említettem, ezeken kívül semmi egyéb nem tûnt idegennek a félhomályban, de azért ez is éppen elég volt ahhoz, hogy megértsem: átléptem a küszöböt – most kezdõdhet a tanulás... Az ablaknak dõltem és fáradtan elszenderedtem. Az idõ teltét pedig már semmi más nem mutatta, csak az egyre sötétedõ égalja. [Borzási] Johanna Fotók: B. Johanna

ségnek, sürgetésnek nyoma sem volt az arcukon. Türelmet ütöttek a türelmetlen forgatagban rajtunk, idegeneken. Idõrés... „Figyelmeztetnem kellett volna téged már az elején,” – súgta a fülembe Bonnie, a misszionárusnõ, ahogy odafurakodott hozzám, és mosolyogva figyelte az egyre sûrûsödõ viharfelhõket a homlokomon. – „itt másképp érzékelik az idõt. Nem sietnek. Még eltart egy ideig, míg te is sorra kerülsz. Meg kell ezt is szokni...” Mire sorra kerültem, teljesen elkábultam a várakozástól. Nem az kábított el, hogy ennyit kellett várni, hiszen ilyesmi nálunk is megesik, (de még mennyire!), hanem az, hogy nem láttam a lényegét: miért várakoztatnak meg, ha egyszer mozoghatnának gyorsabban is? Nálunk mindenki mindig rohan, még akkor is, ha nincs eredménye. Ha sokat kell várni, az nem azért van, mert a hivatalnokok nem sürögnek-forognak. (Azt, hogy ez a sürgés-forgás mire vezet, sokszor persze nem lehet tudni.) Hát ezekkel meg mi van? Szivatnak? Nem kedvelik a turistákat? Vagy miért? Az idõrés gondolata nem tûnt túl valószínûnek, de ahogy egyre több idõt töltöttem „ebben” a világban, egyre jobban rájöttem, hogy semmi más magyarázat nincs erre, csakis ez. Az idõrés jelezte, hogy egy másik világba csöppentem, mely törvényeivel idõt nyer számomra a kegyelemben való elmélyülésre és a magambaszállásra. Az ellenõr perceket töltött azzal, hogy rámmosolygott és köszöntött. Még vagy öt percet azzal, hogy rávette magát, elveszi az útlevelet. Szinte mérhetetlenül hosszú ideig meredt cseppet sem ellenségesen az útlevelemre, azután letette és elmélázott. Még néhány perc, s rávette magát, hogy ellenõrizze az adatokat a számítógépen. Ivott – ezt is fantasztikusan hosszan és nyugodtan. Ezután legnagyobb

Rajz: www.justthinktwice.com

Blo gó (3.) Milyen a tipikus blogger? Bár léteznek internetes tesztek, amelyek azt célzottak kideríteni, ki milyen bloggertípus, ezek nem közös vonásokat gyûjtenek egybe, inkább blogra adaptált vázlatszemélyiségtesztek- ennélfogva nem sok hasznuk. Az énblogokra is érvényes a mondás: „ahány blog, annyi szokás”. Az ok, cél, vagy motiváció, amiért valaki blogot ír, meghatározza, hogy mirõl ír, mit mond el magáról, mit oszt meg láthatatlan közönségével életébõl. Bármilyen személyiségtípus írhat blogot. Ugyanakkor a naív blogtudósok (= bloggerek) azt is megpróbálták összegyûjteni, milyen közös tulajdonságaik vannak a jó bloggereknek. Dr. Melissa Clouthier egy 2006-os blogbejegyzésben öt közös vonást említ, amelyek nem feltétlenül nemhez kötöttek, bár ezek is szerepet játszanak abban, hogy ki blogol. A jó blogger tehát : 1. Verbális típus. Nem feltétlenül extrovertált, de igenis beszél a szorosabb baráti körben bizalmasaival. Ez azt jelenti, hogy a férfibloggerek rendelkeznek ezzel a nõies vonással (közismert, hogy a férfiak csak egy részét használják annak a szómennyiségnek, amit a nõk – de nem így a blogger férfiak!) 2. Magabiztos. Azzal, hogy publikussá teszi véleményét, gondolatait egy témában, bátran vállalja az esetleges kritikát. Magabiztosságra van szükség ahhoz, hogy valaki kilépjen véleményével a porondra – a virtuálisra is. Ez a vonás inkább férfias. Nõk ritkábban szólnak hozzá a blogokhoz, mint ahogy egy munkahelyi megbeszélésen is kevésbé valószínû, hogy felszólaljanak. Tehát azok a nõk, akik blogolnak, erõs személyiséggel rendelkeznek és mernek kockáztatni. 3. Optimista. A blogger hisz abban, hogy bejegyzésével használ

6. o l d a l

* április 2009

Kui Enikõ a blogokról írta a szakdolgozatát. Úgy gondolom, hasznos lesz betekintést nyerni több számon keresztül ebbe a témába a kutató vizsgálódásán keresztül. [C.] A. valakinek, szavai változást eredményeznek. 4. Szakértõ egy adott területen. Nem kell feltétlen a szakmája legyen, amiben szakértõ. Pl. Brendan Loy – joghallgató, aki hurrikán-bolond: mindent tud a hurrikánokról, pontosabb információkat kapsz a blogján errõl, mint bármelyik hírcsatornán. Michael Trotten – középkelet szakértõ. A legújabb marketinges trendek Seth Godin blogján megtalálhatók. Ami különlegessé teszi ezeket a bloggereket, hogy szakértõk (= okosak). Ezek a bloggerek tanultak, lelkesednek azért, amirõl írnak, ettõl lesz megkapó ahogy és amit írnak a témáról. 5. Furcsa szociális szokásaik vannak. Legtöbbjük nem vezeti a népszerûségi listát a való életben különbözõ okoknál fogva. Ám a blogoszféra adja a közönséget anélkül, hogy fokozott személyes bevonódást igényelne. A blogozás olyan, mint egy távkapcsolat: a befektetés idõ és ismeretek, de az interakció korlátolt. Bár ott van a hozzászólások lehetõsége, az mégsem olyan, mint egy késhegyre menõ vita egy szobában. Bár a hozzászólások is lehetnek nagyon személyesek, a helyzet teljesen más. Ez az utolsó nem szabály, hiszen lehet jó blogger egy népszerû személy is, de ugyanez fordítva is igaz: nem szükséges elõzõleg Valaki

legyen, hogy híres blogger váljon belõle. Az énblogok íróit valószínûleg nem jellemzi mind az öt elõbb felsorolt vonás - nem kell szakértõnek lenni ahhoz, hogy valaki önmagáról jó blogot írjon, az viszont nem kizárt, hogy intelligens, ha énblogját is sokan olvassák, nem csak a barátai.

Blogtartalomban rejtõzködõ én Áltánosságban elmondható, hogy nem úgy ül le egy blogger a napi postot megírni, hogy „na most megmutatom a világnak, milyen vagyok én!” A blogger is úgy éli életét, mint mindenki más, egyik esemény a másik után, egyik találkozó a másik után – és ezek némelyikébõl bejegyzés születik majd. Hogy melyekbõl? Ez a bloggerre gyakorolt hatástól függ, hogy említésre méltónak találja-e, változást idézett-e elõ az életében, gondolkodásában, stb. Az, ahogyan mindezekrõl reflektál, ahogy szelektál, ahogy majd írásban visszaadja – ez már magán viseli személyisége jegyeit. Ezért mondható el, hogy a blognak személyisége van – mert hordozza a blogger személyiségjegyeit. A blog végeredményben a kommunikáció eszköze, olyan személyes, félig a nagyközönségnek szóló monológ, amelybe aztán rögvest belekotyoghat a hallgatóság is. Pintér Róbert

szociológus-politológus blogmeghatározása az önkifejezésre van kihegyezve: ”a blog vagy weblog az önkifejezés, az énreprezentáció, az én- és önszervezés hangsúlyosan naplószerû eszköze, ami alapértelmezésben mégis exhibicionistább, mint a hagyományos naplók, mivel kevés kivételtõl eltekintve eleve a tágabb nyilvánosság számára, az interneten hozzáférhetõ formában készül.” Milyen jelekbõl vonunk le személyiségre vonatkozó következtetéseket, amelyek még csak közvetve érintik a tartalmat? A teljesség igénye nélkül: 1. publikálás rendszeressége – arra engednek következtetni, mennyire rendszeres a személy, kiszámítható, illetve esetenként mennyire elfoglalt 2. nyelvezet – ebbõl következtetni lehet életkorra, képzettségre, mûvészi képességekre, érzelmi állapotokra 3. fogalmazás humorossága – természetes vagy erõltetett 4. postok hosszúsága – bõbeszédûség, szelektálási képesség 5. szókincs – igényesség, kultúra 6. eredetiség 7. változatosság a témaválasztásban – érdeklõdési körök, megfigyelõképesség 8. írások hangulata, emotikonok használata – hangulat, optimizmus vagy pesszimizmus, érzelmi intelligencia, kommunikációs készség 9. helyesírás – önmagával szembeni igényesség 10. hozzászólások moderálása – konfliktuskezelés, mennyire bírja a kritikát, hogyan válaszol a verbális agresszióra

Tartalmak és énkifejezés A blogot író személy – bármirõl is postolna – a saját gondolatait osztja meg. Descartes óta a „gondolkodom, tehát vagyok” sokféleképpen volt parafrazálva, legújabb példa erre a kibertérre való adaptálása,

7. o l d a l

*

április 2009

„blogot írok, tehát vagyok”. Amilyen blogot írok, olyan vagyok. Minden blogger szelektíven ír életérõl. Ha nem is a legelejétõl, de menet közben biztosan felállít magának egy szabályrendszert arról, hogy mirõl, kirõl ír a blogjában, és kirõl- mirõl nem. Hogy a blog csak róla szól-e majd, vagy másokat is megemlít benne – név szerint, vagy csak kezdõbetûket használva, stb. Ilyen értelemben a hallgatása is ugyanannyit mond róla, mint a beszéd: mit véd a nyilvánosság elõl, életének mely részeit osztja meg, és hol a „publikálás” határa, mennyire személyes a személyes blogja ☺.

Miért írunk blogot? Öt fõ motivációtól hajtva írnak blogot az átlagemberek: 1. Hogy „dokumentálják életüket”. Sokan azért írnak, hogy lejegyezzék életük fontosabb eseményeit – önmaguk számára, vagy másoknak – család, barátok, csoporttársak. Ezen a fórumon bõvebben lehet válaszolni a két klasszikus kérdésre: „hogy vagy?” és „mit csinálsz?”. 2. Hogy véleményt nyilvánítsanak. Gyakran úgy emlegetik a blogot, mint a demokratikus önkifejezés formáját – vagy a sztereotípia sötét oldalán - mint eszmefuttatást olyan dolgokról, amelyek senkit nem érdekelnek a bloggeren kívül. 3. Hogy lejegyezzék gondolataikat, érzéseiket. A blogbejegyzések néha erõsen érzelmi töltetûek, máskor a „hangos gondolkodás”-t helyettesítik. A blog ilyenkor úgy jelenik meg, mint katarzis, a blogoszféra pedig az a hely, ahol az ember elkiabálhatja mondandóját. Személyes problémák, gócok megoldására is eszköz lehet a blogírás, mivel, miközben a blogger megpróbálja megfogalmazni azt, ami zavarja, vagy a problémát, tisztábban lát, sikerül eltávolodnia a helyzettõl és kevésbé szubjektíven

Jelenség megítélni azt. Az is megtörténik, hogy a bloggerek egyszerûen csak „kiengedik a gõzt” és lecsillapodnak, miután kiírták magukból a feszültséget, vagy ami volt. 4. Hogy kipróbálják múzsájukat. Egyesek számára az írás és a gondolkodás szinonimákként jelennek meg. A blog megfelelõbb hely írások, gondolatok, versek, regénypróbálkozások tárolására, mint egy asztalfiók. Azok számára, akiknek az írás a gondolkodás párja, a blog olvasóközönsége feedback-et, visszajelzést is nyújt, miközben motivál is az írásra a tudat, hogy õk várják az újabb írásokat.

Mirõl írunk blogot? Hétköznapi eseményekrõl – hálás mûfaj a gyerekek fejlõdésérõl írt blog, annak minden örömével és veszõdségével, de blogbejegyzés születhet egy kellemes beszélgetés, egy találkozás, egy istentiszteleti alkalom, egy munkahelyi konfliktus, egy személyes vagy szakmai kihívás, egy szóváltás, egy újságcikk, - bármi nyomán. Bloggerek beszámolnak róla, hogy gyakran azon gondolkodnak bizonyos tevékenység közben, hogy ezt hogy fogják megírni a blogban. Családi események – szülinap, évforduló, esküvõ, haláleset. Ezekbõl a bejegyzésekbõl fény derül családi állapotra, kapcsolatok minõségére. Társasági élet, barátok Érdeklõdési területek – a bloggerek körében túlreprezentáltak az informatikusok, marketingesek Külvilág eseményeinek lereagálása révén kiderülhet: szociális érzékenység, politikai nézetek, sportágak iránti érdeklõdés, életszemlélet. [Kui] Enikõ

Hú své t vrõl-évre megemlékezünk az Úr Jézus feltámadásáról, és ismerve az eseményeket, valamint magunkat, kísértésünkké válhat a rutinos üzenet és életváltozás nélküli ünneplés. Ezért is szokott kérésem lenni, különösen ünnepek elõtt, hogy Isten frissítse fel számomra az ünnep lényegét, adjon új üzenetet a régi igébõl. Szeretném, ha most együtt engednénk, hogy az Úr tanítson Pál apostol húsvétjából. Felsorolva, mi mindenben dicsekedhet emberileg (zsidó származás, törvényismeret és tisztelet) az apostol egy mondattal kategorikusan állást foglal: „De amelyek nékem egykor nyereségek valának, azokat a Krisztusért kárnak ítéltem. Sõt annakfelette most is kárnak ítélek mindent az én Uram, Jézus Krisztus ismeretének gazdagsága miatt” (Fil 3,78a). Számomra ez az igeszakasz több üzenetet hordoz: 1. Az igazi húsvétünnepléshez szükséges az igazi önmegtagadás, megtérés. Gyakran szoktuk mondani, hogy el kell hagyni a bûnt, hátat fordítani annak. Fontos megjegyezni, hogy Pál apostol itt nem bûnös dolgokat ítél el, hanem önigazságának fordít hátat. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a bûnt pártoljuk. Távol legyen. Hanem azt, hogy nem szabad itt megállnunk. A törvény ismerete és betartása pozitív dolog. Az apostol mégis elítéli, mert emiatt nem Krisztus központú az élete. Mit jelent ez ma nekünk? Legtöbben hívõ környezetben nõttünk fel, ismerjük az igét. Mégis az igazi megtéréshez szükséges az összetöretés Isten elõtt. Amikor semmi érdemet nem tulajdonítok magamnak, hanem beismerem elõtte nyomorult voltomat. Aki még mindig jónak, Isten jóindulatára érdemesnek látja magát, az nem ismerheti meg a feltámadás erejét, hiszen magával van tele, nincs szüksége segítségre. Aki viszont igazán összetörik Isten elõtt, azt Õ felemeli, megbocsájt és új életet ad neki. Személy szerint nekem nem kis

É

8. o l d a l

*

április 2009

Feltámadásának ereje (Fil 3,7-11) harcomba került elfogadni azt, hogy nem jöhetek semmiféle érdemmel az Õ trónjához. Viszont mikor kész voltam lemondani a magam igazságáról, és nem akartam saját erõfeszítésbõl tetszeni Neki, Õ átformált. 2. Mi is a feltámadás ereje? Két igeszakaszt idézek: „Krisztussal együtt megfeszíttettem, élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus”(Gal 2,20a). „Ha feltámadtatok a Krisztussal, az odafelvalókat keressétek, ahol a Krisztus van az Istennek jobbján ülvén; Az odafelvalókkal törõdjetek, ne a földiekkel. Mert meghaltatok, és a ti éltetek el van rejtve a Krisztussal együtt az Istenben”(Kol 3,1-3). Krisztus halála és feltámadása által, mi bûnös emberek „isteni természet részeseivé”(2Pét 1,4) lehetünk. Ha készek vagyunk megtagadni magunkat, akkor Õ Szentlelke által erõt ad akarata szerint élni. Nem csupán megbocsátja bûneinket, hanem uralmába veszi életünket. Nem vagyunk többé kötelesek a bûnös indulatoknak engedelmeskedni. Ugyanakkor megváltozik a perspektívánk. Sok minden elveszti fontosságát, ami eddig nélkülözhetetlennek tûnt, helyébe lépnek az örökkévaló értékek: az ige tanulmányozása, az imádkozás, a testvéri közösség, mások megnyerése Krisztusnak. Mindehhez erõt ad az, ha naponként felfrissül bennünk, hogy élõ Krisztusnak szolgálunk, aki értünk halt meg. Nemcsak meghalt, de fel is támadt és uralkodik. 3. Az odaszánás nem egyszeri esemény: Az apostol Pál, miután múlt idõben beszél az önmegtagadásról, a földi értékek elítélésérõl, hozzátesz még valamit: „Sõt, annakfelette, most is kárnak és szemétnek ítélek mindent…” Két dolgot is jelent ez számomra: Egyrészt szükség van a naponkénti odaszánásra, a lelki harc naponkénti megvívására. Megtérésünkkor nem célba értünk, hanem elindultunk a Krisztus-követésben. Ez pedig harcba kerül. Naponként

megújuló odaszánást feltételez. Másrészt a hívõ élet napról napra szebb. Az „annakfelette” körülbelül azt fejezi ki: ha megtérésemkor mindent kárnak és szemétnek ítéltem, most, hogy jobban ismerem Õt, ezt annál inkább megteszem. Nem lanyhul szeretetem, hanem erõsödik. Mégis, de sokszor halljuk: Megtértem, s egy darabig égett a tûz a szívemben, majd elközömbösödtem. Az ige tükrében nem kellene ennek így lenni: Minél régebb óta járok Vele, annál szebb és örömtelibb a hívõ élet. Könyörögjünk naponkénti odaszánásért, gyõzelemért a lelki harcban. Legyünk készen Isten mérlegére állni, engedni, hogy igéje és odaszánt életû testvérek által megmondhassa: Nõttünk, vagy visszaestünk a lelkiekben. 4. Az igazi húsvétot ünneplõk élete szenvedésen át vezet: Az ige az Õ szenvedésében való részesülésrõl beszél. Mit is jelent ez? Azon túl, hogy szenvedése életet jelent számunkra, ha magunkat megtagadjuk, érdemes megnézni, miért feszítették keresztre Jézust. Máté így fogalmaz: „irigységbõl adák kezébe”(Mt 27,18). János mondja: „az emberek inkább szerették a sötétséget, mert az õ cselekedeteik gonoszak valának”(Ján 3,19 b). Ha Krisztus követését felvállalom, Õt megvallom, tisztán, be csületesen akarok élni, óhatatlanul szembekerülök azzal, aki ezt nem így teszi. Kijutott ebbõl a szenvedésbõl az apostoloknak, mártíroknak, minden igazi hívõnek. Feltevõdik bennem a kérdés: „vajon nem azért nincs-e részünk szenvedésben, mert meghunyászkodunk?” Úgy gondolom, sokszor így van. Különbséget kell persze tenni a krisztusi és a bûn következménye miatti szenvedés között, ahogy azt Péter is mondja (1Pét 2,20). Viszont a hívõ élet nem sétagalopp. Küzdelmes, de szép. Megéri. Kívánok mindannyiunknak áldott ünneplést, amelyben megtapasztaljuk a feltámadás erejét. [Vékás] Beni, Szatmár

Fotók: EGP

KIÚT AZ ELHAGYATOTTSÁGBÓL

Tol l&p eh ely

„Örvend a puszta és a kietlen hely…” (Ézsaiás 35,1a) Nincs olyan ember ezen a világon, aki ne várna szeretetre, törõdésre, kedvességre. Hadd írjam le, hogyan tapasztaltam meg a mennyei Atyám gondviselését, közbelépését egy elhagyatottság idõszaka után. Már gyermekkorom óta, úgy a húszas éveim elejéig, nagy szeretethiányban szenvedtem. Nagyrészt már ovis koromban megkezdõdött az én „szomorú” életem: óvodástársaim nemigen társalogtak velem, késõbb iskolástársaim megvetettek, kiközösítettek. Voltak közöttük olyanok, akik bántalmaztak, mégpedig elég gyakran. Az iskola elvégzése után is nagyon sokáig vágyakoztam jó, megértõ, törõdõ barátokra, de úgy látszott, hiábavaló az én vágyakozásom. Úgy éreztem mindenütt a fiatalok között, hogy félretesznek, semmibe vesznek s csak levegõnek néznek. Folyamatosan kisebbségi érzésben szenvedtem. Kimondhatatlanul rossz volt, hogy nem találtam jó társaságra, baráti szívekre. Volt úgy is, hogy nagyon el voltam keseredve, és kiborultam, amikor láttam, hogy a többiek olyan jól megvannak együtt, és reám még csak nem is hederítnek, emiatt mindig nehezemre esett a többi fiatallal együtt lenni. Elmagányosodtam. Nem kívántam a fiatalok társaságába menni. Volt úgy is, hogy keservesen sírtam és elpanaszoltam édesanyámnak – mert másnak nem volt kinek – hogy engem senki se szeret, ilyenkor vigasztalt és mondogatta nekem, hogy ne búsuljak, még lesz másképp is. Ma, hála az Úrnak, - és neki adok minden dicsõséget - az Úr egy meglepetést adott, amit már rég tartogatott a számomra, csak el kellett jöjjön a megfelelõ idõ: olyan fiatalokat adott, akik szeretik az Urat és akikkel nagyon jó a kapcsolatom, nagyon jó közösségben vagyok velük, nagyon jó lelki testvéreim, jó lelki barátságban vagyok velük. Együtt szolgáljuk Krisztust a gyülekezetben és kifelé. Az Úr teljesen megfordította a helyzetem, mert ami régen rémes volt: amikor valósággal féltem, remegtem, ha a fiatalok közé kellett menni: most az a legnagyobb földi öröm, ha együtt lehetek azokkal a fiatalokkal, akikkel csodálatosan megajándékozott, sõt már nagyon várom azt a pillanatot, amikor újból együtt lehetek velük. Hogy miért írtam le az életemnek ezt a részét? Az a célom, hogy vigaszul szolgáljon azoknak a fiataloknak, akik hasonló problémával küszködnek. Meggyõzõdésem, hogy Isten az ilyen nehéz helyzetet is felhasználja terve, célja elérésére, és az Õ Nevét megdicsõíti abban, ahogy a kiutat megmutatja. Ezért, ha valaki bizonyságtételemet olvassa és hasonló helyzetben van, arra szeretném bátorítani, hogy soha ne adja fel, még ha sokáig is kell várakoznia, hisz az Úr Jézus, aki ismeri az elhagyatottság érzését, Õ tud segíteni és rendel, ha jónak látja, még sokkal jobb társaságot, mint amit el tud képzelni az a fiatal, mint az én esetemben is: nem csupán jó barátokra találtam, hanem egy igazi, lelki családra. Ezért, ha te is hasonló helyzeten mész át, csak ennyit írok bíztatásul: Fel a fejjel magányos, bánatos, megkeseredett olvasóm – Isten téged is szeret!

HOZTÁL-E NAPSUGÁRT? Kint szürke köd, bent roszkedv réme árt… Mondd, Kedvesem, hoztál-e napsugárt? Minket halál s gondoknak terhe nyûtt… Hoztál nekünk sugárzó, halk derût? Mert kell a fény, az újuló öröm, hogy kulcs legyen a hús-vér börtönön. Mert fáj a Föld és minden bûnbozót… Áldottak az örömhírt hordozók, akikben a MEGVÁLTÓ LELKE jár! Mondd, Kedvesem, hoztál-e napsugárt?

[Szakács] Annamária (Kovászna)

Füle Lajos

9. o l d a l

*

április 2009

Tol l&p eh ely Egy magyar au pair Angliában... oha nem tudom elfelejteni azt a napot, amikor átléptem Anglia határát, nagy szorongással a szívemben, hogy vajon hova kerülök, vajon milyen emberek között fogok élni, vajon hogy fogok velük értekezni, de fõképp az érdekelt, milyen is lehet maga Anglia, mint ország. 2007 októberében hagytam el az országot azzal a tervvel, hogy külföldre menjek dolgozni, hogy meg tudjam keresni a szükséges anyagiakat a tanulmányaimhoz, amelyeket itthon kezdtem el. Október 4-én láthattam meg ezt az eléggé érdekes, akkor eléggé furának, zsúfoltnak tûnõ országot: széles autópályák, vakolatlan házak, nagyon sokféle nemzetiség, hatalmas bevásárló központok, égig érõ épületek és több nyelven beszélõ emberek. Annyira fura volt mindez számomra, hogy az elsõ három hónapban minden nap haza szerettem volna menni. Elõször egy indiai családhoz kerültem, mint au pair. Azelõtt soha nem láttam bálványimádó embereket, csak olvastam róluk a Bibliában. De õk bálványimádók voltak, és nekem nagyon nehéz volt megszoknom, hogy közöttük éljek, mert tudtam, hogy egy élõ igaz Isten létezik csak, és mindenkinek Õt kell imádnia. De õk azt tartották, hogy az õ Krishna Istenük tudja õket megmenteni, egy élettelen szobor vagy kép meg tud bocsátani nekik, amelyhez hûségesen imádkoztak az õ gudseráti nyelvükön. Három és fél hónapot dolgoztam náluk Birmingham-ben, de a kereszténységem miatt, és mivel a nyelvet sem tudtam annyira jól, rengeteg nehézségbe ütköztem, így sajnos nem maradt más választásom, minthogy családot cseréljek. Így kerültem el Londonban, ahol

S

Fotók: EGP

„Minden utadat jól ismerem” - Zsolt 139,3

London, Big Ben

viszont egy zsidó családhoz kerültem. Egy kis reménységgel a szívemben költöztem át, hogy hátha õk mégis egy kicsit többet tudnak Istenrõl. De, õk is csak bizonyos törvényeket próbáltak betartani, nem tudva, mit miért tesznek. De hálás vagyok értük, mert nagyon kedvesek, nagyon barátságosak, és tudom, hogy az én feladatom az, hogy értük szüntelen imádkozzak. Most már boldogan mondhatom, hogy jól érzem magam itt, és hálás vagyok mindenért. Minden nap azért imádkozom, hogy az Úr mutassa meg, hogy hogyan tovább,

London, Buckingham címer

10. o l d a l

* április 2009

mit kell nekem tennem majd a közel jövõben, és hogyan akar majd Õ formálni engem. Gyönyörû látnivalók vannak Angliában, például Londonban, ahol én is megfordultam. A fõváros központja gyönyörû a Big Ben-nel a középen, a különbözõ történelmi templomaival és épületeivel (Westminster Abbey, Szent Pál katedrális, Wisdon Kastély), a gyönyörû és izgalmas kilátást nyújtó Óriáskerékkel, a Temzét átszelõ hídakkal (pl. A London Bridge), stb.... Szóval érdemes ide ellátogatni. [Bondor] Tímea, Régen

Ré bu sz NYUSZI-SKANDI. Az ábra számokkal jelzett fõsoraiban Reviczky Gyula Feltámadás címû versébõl idézünk: „Fakadnak már a virágok, / Kiderül az ég, És a föld most készül ülni / Drága ünnepét..." (folytatás a rejtvényben) A versszak befejezõ négy sorát kérjük beküldeni legkésõbb 2009. május 31-ig!

MÁRCIUSI REJTVÉNYFEJTÕK: Marián Noémi Éva (Nagyvárad) Szilágyi Szabolcs (Nagyvárad) Petkes Enikõ (Kraszna)

MEGGFEJTÉSEK: SPEECHLESS SAVIOR SIGNS OF LIFE PADUCAH STEVEN CURTIS CHAPMAN BROKEN

11. o l d a l

*

április 2009

Táborozási lehetõség Július 27 - augusztus 1 között induktív bibliatanulmányozó táborra kerül sor Kisszurdokon (Lugozstól kb. 40 km-re Déva irányában), a Precept Ministries misszió központjában. A hét folyamán A szövetség tanulmány kerül terítékre, mely által jobban megérthetjük az Istennel kötött szövetség fontosságát, a vele járó jogokat és kötelességeket és megerõsödhetünk az Úr melletti elkötelezõdésünkben. A táborra fiataloktól kezdve minden korosztályt szívesen várunk. A táborozás ára: 220 RON, teljes ellátással (szállás, étkezés). A táborra jelentkezni vagy bõvebb információkat kérni a [email protected] címen vagy a 0724 754 784 számon lehet, illetve a http://eletrevaltottigek.blogspot.com címen lehet még részleteket találni. [Nagy Adina], Temesvár

Ké rd õje l Kitõl kérjünk segítséget? A legjobb és legbiztosabb segítség Isten. Ez nem egy elcsépelt gondolat, hanem valóság, amelyet a Zsoltárok 50,15 alapján ki is lehet próbálni. Joggal nevezték ezt a négy számot Isten telefonszámának. Bármikor és bárhonnan, bárki hívhatja, a segítség pedig garantált. Ez kegyelem és hatalmas lehetõség, amit az elesett ember Krisztus keresztje és feltámadása által nyert. Bizalommal apellálhatunk a Teremtõnkhöz, ahol mindig van megoldás nyomorúságunkra. Természetesen Isten embereket is felhasznál arra, hogy segítsen bajba jutott gyermekein. Eszköz lehet egy jó lelki barát, családtag, lelkipásztor. A segítség azonban csak akkor jön, ha kérjük, eszközökké pedig akkor válunk, ha engedelmesek vagyunk. Kívánom, hogy ezen a feltámadási ünnepen tapasztaljátok meg az élõ Krisztus segítségét, és legyetek engedelmesek az õ szolgálatában! Arról, hogy hogyan tapasztaltátok Isten segítségét életetekben, vagy hogyan válltatok az isteni segítség eszközeivé, várom a bizonyságtételeiteket, és persze további kérdéseiteket is a [email protected] címre. Szabó László

romániai magyar baptista fiatalok lapja Kiadja az EMABISZ Elnök: Szabó László Szerkeszti: Clemetson Adina Tördelés: Gönczi Géza Cím: Budai Nagy Antal 24, 540004 Târgu-Mures, Jud. Mures

E-mail: [email protected] Internet: www.emabisz.ro

n e m

b i z t o s

Kedves ifjúsági vezeték és fiatalok! Szeretnénk ismét közölni veletek, hogy május 8-10 között Székelyföldi Ifjúsági Konferencia lesz Székelyföldön. Ez nemcsak közlés, hanem egyben szeretetteljes meghívás is minden székely fiatalnak. Reméljük, hogy egy áldásos hétvégét fogunk majd minél többen eltölteni itt Székelyudvarhelyen. A programmal és a legfontosabb információkkal ellátott plakátot, valamint a jelentkezési táblázatot megtaláljátok a már elküldött elektromos posta mellékletében. Megkérünk, hogy amint ezeket a dokumentumokat postai levél formájában is megkaptátok, minél hamarabb beszéljétek meg, töltsétek ki és, vagy e-mailen, vagy postai úton juttassátok el hozzánk legkésõbb április 26-ig. A postai címet, ahova küldenetek kell, majd megtaláljátok a borítékon, viszont gondolom, hogy nektek is könnyebb e-mailen keresztül. A csoportos jelentkezés fontos, mert ez megkönnyíti a szervezõk munkáját, viszont ez ne legyen akadály. A többgyerekes családokat figyelembe véve, minden családban a harmadik, negyedik, stb. gyerek jelentkezési díja 20 RON. Gyors visszajelzéseteket/ jelentkezéseteket elõre is köszönjük! Szeretettel, Erdõ Levente, Székelyudvarhely