A SZENTENDREI BAPTISTA GYÜLEKEZET ÉLETÉBŐL

1

Antal László:

FÉL ÉVSZÁZAD A SZENTENDREI BAPTISTA GYÜLEKEZET ÉLETÉBŐL

JUBILEUMI KIADVÁNY 2005

2

AJÁNLÓ SOROK Örömmel fogadom el a felkérést, hogy ajánló sorokat írjak szentendrei gyülekezetünk monográfiájához! Mint a hazai missziótörténelem kutatója, nemcsak a hozzájárulás lehetőségének örülök. Elsősorban azért vagyok hálás Istennek, hogy a szép Duna-parti városban gyülekezet létesülhetett. Ötven évvel ezelőtt az egyházakra terhelődő állami kontroll ellenére keletkezett, megerősödött, imaházat épített, és az ottani bibliás hívő közösség olyan légkört teremtett, ahol nagyon sokan találtak felüdülést súlyos lelki-szellemi próbáikban. Vagy az éppen áttelepülők találtak maguknak menedéket. Közben másutt az elnéptelenedett falvakban az üres egyházi épületeket eladták. Ez a gyülekezet azonban megépült és benépesedett. El kell olvasnia minden hívőnek a gyülekezeti tagoknak szánt, és töméntelen sok önzetlen munkával létrehozott könyvet; hogy megismerjék a tényleges gyülekezet-plántálás titkát. A missziótörténelem bizonyságtétel Isten munkájáról, amit szemünk előtt véghezvitt. Amikor a keresetlen szavak szinte a nyilvános hitvallás szintjére magasztosulnak, miért lenne kevésbé értékes egy Isten tetteit magasztaló könyv. Pedig oly sokan ódzkodnak attól, hogy missziótörténelemmel foglalkozzanak. A Bibliára is hiába hivatkozunk előttük, hogy az Írás igen nagy része történelem. Isten emberi eszközöket bízott meg a folyamatok, változások és események írásba foglalására, mégsem vette el az Úr dicsőségét egyetlen szent író sem. Annak megítélése is vitás, hogy a szubjektivitás elkerülése érdekében legalább ötven éves „történelmi távlatra” lenne szükség. Ez az írás egészében beleesik az óvatosság diktálta sávba. Mégsem hallgathat arról, hogy Isten hatalmas kezével elültetett Szentendrén egy „mustármagot”, megóvta és meg is áldotta, amíg fává növekedett. Körülbelül 1950 óta kutatom a missziótörténelmünket. Ennyi idő alatt többen mondták: „Fáradozzon inkább a lelkek megtérítésén!” Mintha kizárná egymást a két szolgálat. Régi, az életkoromat többszörösen meghaladó gyülekezetben kezdtem a prédikátori munkát. Többen éltek egykori tagjaink a gyülekezeten kívül, mint ahányan bent. Egy-két éves missziótörténelmi vizsgálódás és egy helytörténeti missziós kiállítás szervezése után, még az „ötvenes évek” elején tucatjával jöttek vissza az emberek. 20-25 fiatal személy is döntött és baptizált. Emlékszem a kemény, vitában edzett férfiak arcára, amikor kicsordult bűnbánatuk könnye. Sajnálták a gyülekezeten kívüli, eltékozolt éveiket. Mindig pislogott bennük a láng, mutatva a visszavezető helyes irányt. Egyetlen szó elég volt, ami a múltból visszaidézte az elmulasztott méltányosságot, megértést, és a rideg pragmatizmus helyett hangot adott az egyetlen eltévelyedett juh iránti krisztusi mentő szeretetnek.

3

Igen, voltak az évtizedek alatt viták, nézeteltérések, amikről esetleg nem is szól ez a könyv. A szerzőt pozitivista szemlélete készteti arra, hogy elsősorban optimális információkat írjon. Viszont mindent megírni ötven évről senki sem képes. A szerző úgy döntött, hogy az egészséges gyümölcsöket tartja meg, és a sérülteket kiválogatja. Az is lehet, hogy azoktól a személyektől, akikről ír, talán találhatott volna méltóbbakat is. De képes-e bárki leírni a teljességet? Nemcsak az emberi szándék ír, hanem inkább Isten akarata irat. A történetíró megfigyelési körét, irodalmi és rendszerező készségét irányító vezettetés létezik, ami a témát a látómező középpontjába állítja. Egy emberöltő távlatából nemcsak szemmel látott arcok és tárgyak képe sejlik föl, a Gondviselő más értékeket is képes megőrizni. Az Úr Isten szelektál a másodlagos dolgok rovására, és kiemeli a rejtőzködő gyöngyszemeket. Fennmarad tehát a kegyes magatartás sokféle jellemzője, mint sajátos szellemi örökség. A könyvben arra nézve is van állásfoglalás, amit elhagytunk, pedig áldás volt az eleinknek. Erősítenünk és tartósítanunk kellene ezeket, korunk tragikus szellemi értékvesztésének veszedelmes kísértései közben. Az emlékezés tehát nem pótcselekvés, nosztalgia, merev tradíció, vagy naiv hagyományteremtés; hanem hálaáldozat a Mindenható Isten jelképes oltárán. Ilyen szívvel és szándékkal

készül

a

missziótörténeti

munka,

akár

az

egyháztörténelmi

stúdium

záróvizsgájára, akár a kortársak építésére. Ennek a könyvnek a lapjait olvasgatva felismerhetjük a hívő ember boldog, kiegyensúlyozott, minőségi életére vezető helyes út nyomvonalát. Bár keskeny a krisztusi út, mégis érdemes rajta elindulni, mert célhoz vezet. Néha talán megerőltető, lemondásokat igénylő, és teljesen eltér az átlagos iránytól, de a szentendrei gyülekezet testvérisége vállalta mindezt, és most számba vesz mindent, amiért hálás a megtett úton. Úgy lehet, rövid volt nagyon ez az út, mégis éppen elég hosszú. Máris többen a végére jutottak. Befejezték földi pályafutásukat, áldozatos életük emlékeit őrzik az imaház falai; nevüket és példás jellemüket pedig a szívünk. Leírt és kimondatlan hálaadással a gyülekezet nem egy nagy követ emelt „Ében-Háézer” felirattal; hanem kifejezi élő szóval boldog háláját. Antal László testvér kezével pedig teleírt néhány nyomdai ívet: „Mindeddig megsegített minket az Úr!” (1Sám 7,12) Krisztusban testvéretek: Szebeni Olivér

4

BEVEZETŐ

Miután sokan vállalkoztak már arra, hogy tudósítsanak bennünket a közöttünk beteljesedett eseményekről úgy, amint reánk hagyták azok, akik kezdettől fogva szemtanúi és szolgái voltak az igének: magam is jónak láttam, hogy miután eleitől kezdve mindennek pontosan utánajártam, sorjában megírjam azokat neked, nagyra becsült Teofilus, hogy azokról a dolgokról, amelyekről tanítást kaptál, megtudd a kétségtelen valóságot.

Lk. 1,1-4.

Amint a történelem emberi sorsok története, úgy ez a leírt történet is sok-sok szubjektív emlék-töredékből áll össze. Mint ahogy az egyes ember emlékezete nem tartalmazza a történelem teljességét, úgy az általam idézett emlékezők sem bírják az elmúlt 50 esztendő történéseinek összességét, csak annak mozaik-darabkáit. Ezeket a mozaik darabkákat próbáltam egymás mellé rakni ebben a dolgozatban, így szeretném a Szentendrei Baptista Gyülekezet rövid múltját bemutatni. Dolgozatom kiinduló anyaga a dr. Csontos Sándor szerkesztésében 1995-ben, a gyülekezet 40 éves évfordulójára készült EMLÉKFÜZET 40 című kiadvány, melyet 2002-ben a teológiai szakdolgozatomhoz is fölhasználtam. Gyülekezetünk történetét az első bemerített tagtól, 1955-től számoljuk. Magam is tanúja voltam ezekben az években a gyülekezet létrejöttének. A mai napig nem történt meg a gyülekezet történetének részletesebb feldolgozása. Egyre kevesebb tanúja él ennek a korszaknak, ezért még éppen nem késő a múlt eseményeinek, történéseinek rögzítése. Emellett szeretném bemutatni a gyülekezet struktúráját, összetételét, és missziós tevékenységét a mai korral bezárólag. Gyülekezetünk a fentiek alapján az idén ünnepli 50 éves fennállását. Ez a fél évszázados jubileum ösztönzött arra, hogy helyenként pontosítsam adataimat, és még inkább utána

járjak

dolgoknak,

egyúttal

rendszerezzem

a

gyülekezet

birtokában

levő

dokumentumokat is. A rendelkezésre álló információkat igyekeztem objektíven kezelni. Közléseimben kerülöm a személyeskedést, emberek, események negatív megítélését abban a tudatban, hogy ez nem ember dolga, hanem az ítélő-jutalmazó Istené. Az utókorra vár a feladat, hogy ezt az anyagot, mint feljegyzések gyűjteményét az egyéb dokumentumokkal együtt tudományos igényességgel földolgozza. Köszönettel tartozom dr. Szebeni Olivérnek, Krisztusban megváltott testvéremnek, nagyra becsült tanáromnak e dolgozat megírásához adott hasznos, bátorító tanácsaiért, önzetlen segítségéért, valamint a kész dolgozat lektorálásáért. Köszönettel tartozom még azoknak, akik nélkül fizikai valóságában nem vehetnénk kézbe ezt a könyvecskét. A Csontos

5

családból dr. Csontos Sándor, András, Lajos és munkatársaik végezték a nyomtatást, kötést, valamint vállalták a megjelenés anyagi terheit. Tisztelettel ajánlom ezt az összefoglalót volt lelkipásztoraimnak, a szentendrei gyülekezetet eddig gondozóknak azzal, hogy munkájuk „nem volt hiábavaló az Úrban”. Ajánlom továbbá a gyülekezetben élő testvéreimnek, hogy az eddig megtett út által megrajzolt irányba továbbhaladva személyes életünk, és a gyülekezet egyaránt megfeleljen elhívásának, és a Krisztus által kitűzött célt elérje. Szentendre, 2005. október 31.

6

NÉHÁNY ADAT A SZENTENDREI BAPTISTA GYÜLEKEZET KORAI KORSZAKÁBÓL „1927-ben jött Esztergomból Szentendrére lakni Rumpli János és felesége. Kapcsolatot kerestek az Úr népével, s megtalálták a Ráczkevei házaspárt, ahol a férj Amerikában időzött, ma már hazaérkezett. Rumpli testvér is pusztahelyre került, ahol a várostól távol élve a világosságot nem terjeszthette. 1929-ben jött vissza lakni a városba, és ma az ottani szomszédoknak az életet adó igét hirdeti. Ma hat tagot számol ez a kis csoport, amelyet az újpesti gyülekezet úgy, ahogy teheti, támogat, a jövőre nézve azonban egy tervszerű munkát remél ott is végezni. Legyen ebben az Úr segítsége nékünk.

*** A jubileumi évforduló alkalmával három pestkörnyéki és két vidéki állomással számolhatunk be, amely állomásokat a lehető legmesszebbmenő módon támogat az anyagyülekezet, úgy erkölcsi, mint anyagiakban. A jövőre nézve még inkább akar ez irányban tenni, és figyelni az Úr irányítását ezen a téren, hogy hol nyílik kapu az evangélium hirdetésére. De egy gyakorlati kívánalmat akar a leány gyülekezetek természetévé tenni, törekedjenek az anyagi önállóság felé, hogy így az anyagyülekezet új területeket támogathasson, és a megerősödött leánygyülekezet is állomásokat létesíthessen.” 1 Pannonhalmi (Piszmann) Béla lelkipásztor által közölt információt hitelesíti az újpesti gyülekezet 1931. február 1-én megtartott „havi gyűlésének” jegyzőkönyv részlete.2 A korabeli beszámoló ebben az időben két tagot tart nyilván Szentendrén. Családtagokról nem esik szó.

1

Pannonhalmi Béla: Harminc esztendő (1901-1931) az újpesti baptista gyülekezet életéből. Budapest, 1931. 4647. oldal. Szebeni O. saját gyűjteményéből. 2 Szebeni O. információja alapján. Külön köszönet illeti Frittmann Lászlót, az újpesti gyülekezet volt vezetőjét a régi jegyzőkönyvekből másolt oldalakért. Részletek az újpesti gyülekezet jegyzőkönyvének 256. és 258. oldaláról.

7

Az újpesti baptista gyülekezet jegyzőkönyvéből, a 256. oldalról

A későbbiekben a Szentendrén jegyzett családról nem esik szó. Feltételezhetően a Szentendrén élő Rumpli házaspár leányairól, a 20 éves Anna, és a 19 éves Mariska gyülekezeti tagfelvételéről ír a csaknem két hónappal később, az 1931. március 22-én kelt jegyzőkönyv.

Az újpesti baptista gyülekezet jegyzőkönyvéből, a 258. oldalról

8

Az 1930-as évek első felének történelmi- és gazdasági helyzete nagy szegénységbe sodorta az országot. Ennek alapján továbbgondolva a Rumpli család sorsát a következő feltételezésre juthatunk: A családban fölserdült leányok kenyérkereset után néztek. Ez csak a nagyobb városokban, így Budapesten kecsegtetett megélhetési lehetőséggel. Rumpli Anna Újpesten, míg Mariska Rákospalotán – amely ekkor Újpest szomszédságában levő község – kapott munkát. Feltételezés szerint háztartási alkalmazotti munkát. Nevén nevezve: cselédek voltak. A család újpesti gyülekezettel való kapcsolata kínálta a lehetőséget, hogy a leányok is ide járjanak. Az istentisztelet látogatásán túl a családi – testvéri kapcsolat ápolása is így oldódott meg. A Rumpli családi név később Rákoskeresztúron bukkan föl, ahol laktak. Annyi tudható még a családról, hogy a rákoshegyi gyülekezetbe jártak.3 A továbbiakban semmi írásos nyom nincs róluk. Csak azt tudjuk – szóbeli közlés alapján -, hogy a háború előtt voltak Szentendrén baptista hívők. 4

3 4

Szebeni O. információi alapján. A dolgozat írójának néhai apósa is csak ennyit tudott elmondani (Ócsai József, Pócsmegyer: 1920-1994).

9

A KEZDETEKRŐL Básti László visszaemlékezése 1993. egyik őszi estéjén5 „1954-ben tértem meg. Az elhívásom igéje Ézsaiás próféta könyve 60. rész 1. verse: „Kelj fel, világosodjál meg, mert eljött világosságod, és az Úr dicsősége rajtad feltámadt.” Nagyon sokáig kerestem ennek értelmét, hogy hol láttatik meg az Úrnak dicsősége énrajtam. Hiába kutattam, kerestem, nem jöttem rá. Nem is találtam rá megfelelő gondolatot sem, semmi olyan bizonyságot, amely alapján el tudtam volna indulni. Ezt az igét kaptam, elhittem és elindultam a hit útján. Jóval később, évekkel később jöttem rá, hogy hol lett láthatóvá az Úrnak a dicsősége az életemben. A lelkipásztorom Vass Ferenc6 volt a tahitótfalui gyülekezetben. 1954. karácsonya előtt történt. Reggel munkába igyekeztem. Vass bácsi feleségével és nevelt lányával, Ilonkával rokoni látogatóba indult. Így találkoztunk össze Szentendrén, a HÉV-hez mentünk. Vass néni elment jegyet váltani. Azt a vasúti kocsit ajánlottam a Vass bácsinak, amelyikben én szoktam utazni. Ő ezt ellenezte, mondván, hogy ők nem ott szoktak utazni. Ellenkeztem vele, végül kierőszakoltam, hogy az én megszokott helyemen utazzunk együtt. Utána megvártam a Vass nénit és a családjához vezettem a már említett vasúti kocsiba. Mi akkor még nem ismertük a Pécsi Erzsikét, nem is tudtuk, hogy kicsoda ő. Látásból ismertem csak, mert hosszú időn keresztül ugyanabban a kocsiban utazott, ugyanazon a vonaton, amelyikben én. Miután Vass néni fölszállt, útközben a lánykájukat egy bibliaversre tanították. Emlékezetem szerint a Lukács 19:10-re: „Mert az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet.” Pécsi Erzsike ezt végig hallotta, végig hallgatta. Körülbelül 2-3 nappal később Vass bácsi kapott egy levelet, melynek Pécsi Erzsébet volt a feladója. Már 1954. karácsonyán itt voltak a gyülekezetben Pécsi Erzsébet, húga Irmuska (Király Istvánné) és édesanyjuk Pécsi néni. Így indult el Szentendrén egy misszió a Pécsi család által, a Pécsi családnál tartott összejöveteleken, istentiszteleteken keresztül. Hosszú éveken keresztül nem tudtam rájönni arra, hogy az Úrnak dicsősége hol láttatik meg az én életemben. Most amikor fehér hajjal gondolok vissza életemre, most látom csak, hogy engem a mindenható Isten felhasznált valamire, mint egy eszközt. Ez az eszköz nem 5 6

Magnófelvétele alapján jegyezte: Antal László 1993-ban, az ekkor 56 éves Básti László otthonában, Tahiban. 1902-1991.

10

volt más, mint egy engedetlenség, egy ellenkezés, ami a prédikátorom és én közöttem zajlott le. Ezt Vass bácsi a szószékről a gyülekezet előtt is elmondta, ahogy én most elmondom. Tulajdonképpen ez Istennek a keze munkája volt. Pécsi Erzsikét a gyermekkel gyakoroltatott ige megérintette, szívében elfogadásra talált. Ezáltal Pécsi Erzsike megtért, bemerítkezett Irmuska nénivel együtt. Éveken keresztül vasárnapi iskolai tanítója volt a feleségemnek. Nagyon jó testvéri viszonyban voltunk. Sokszor megfordult nálunk, nagyon szeretett bennünket. Életre szóló élmény lett számomra, hogy hívő életem indító igéje Isten kifürkészhetetlen akaratából és kegyelméből ilyen gyümölcsöt teremhetett.”

Vass Ferenc lelkipásztor a szentendrei gyülekezet születéséről „1941-ben meghalt egy 86 éves idős néni (testvérnő) Pócsmegyeren, egyik tagja a 15 tagú gyülekezetnek. Kint lakott saját kis házában akkor a szigetmonostori úton. Komoly hívő volt, mint amilyenek a századfordulón voltak, amikor még némely lelkészi irodában bántalmazták a kilépni szándékozót. A leánya egy rendőr-alhadnagy felesége volt, a fia férfi angol-úriszabó mester Szentendrén. ÉszakErdélyt az Anyaországhoz csatolták akkor vissza, és a rendőralhadnagyot áthelyezték Marosvásárhelyre. Volt három gyermeke az alhadnagynak, Pécsi Andrásnak. A fia, József akkor katona volt, és még nőtlen. Erzsébet és Irma nevű leányaikat magukkal vitték Marosvásárhelyre. Az egyedül élő özv. Budai Bálintné meghalt 1941. december hó 23-án. A temetésére eljött Erdélyből a leánya, és a nagyobbik unokája, Erzsébet. A temetést karácsony első napjára tervezte be a család. Erős szélben nagy hóesés volt, s mi Tahitótfaluról stráfkocsikkal mentünk a temetésre. Az udvarra hozták ki a koporsót. A hóvihar miatt nem sokan voltak a gyászszertartáson. A temetőben, ottani szokás szerint egyesek méltatták a nőtestvér hitéletét. Erzsébet nevű unokáját feleségem meghívta hozzánk. Akkor este karácsonyi sorrend volt, s Erzsébet elénekelhette volna…: »Eldőlt a szívemben, hogy követem Jézust. Nincs visszaút...«7 Azóta is úgy érzem, hogy ezen a temetésen kezdődött el Szentendre városában, a Dunakanyar egyetlen Kis-Duna ági városában az evangéliumi misszió 1941. december 25én...

-

Ezt megelőzően, a Szentlélek indíttatására már eljárt a marosvásárhelyi baptista

gyülekezetbe.

7

Sundar Singh éneke

11

Vérviharos idők következtek a világra, közelebbre hozva, Európára. Pécsi Erzsébet és a feleségem egy-két évig még leveleztek, de aztán a kimondhatatlanul kegyetlen állapotok elsodorták egymástól a prédikátor feleségét és Pécsi Erzsébetet. Azok az állapotok, melyek akkor irgalmatlanul megrázták a világot, leírhatatlanok, de nem is tartozik szorosan a szentendrei gyülekezet történetéhez. Ami részletek az események közül fontosak célunkhoz, azokat itt-ott meg kell említenünk a könnyebben érthetés céljából az utókor számára. A marosvásárhelyi Magyar Rendőrségnek, a Hadseregünk visszavonulásával együtt, hadparancsra és életük mentéséért is vissza kellet vonulniuk. Amikor a hadoszlopunk Budapestet elérte, az alhadnagy családja Szentendrére telepedett vissza. Akkor, a Lóthoz küldött angyal figyelmeztetése mindenkinek szólt: »Mentsd meg az életedet, hátra ne tekints.« A nagymamája temetésekor lelkileg felébredt leányban, e nehéz körülmények között elaludt a

-

lelkiismeret. Ez, a politikailag-, és önmagával is meghasonlott lelkületű társadalmi élet óceáni tájfunja sodorta magával a megbotránkozott embertömeget. Erre duplázott rá a kifosztott Magyarország éhsége, ruhátlansága... Ez az »orkán« sodorta magával lelki felbuzdulásban részesült Pécsi Erzsébetet is. Mint tisztviselőnő elhelyezkedett Budakalászon, a Lenfonó- és Szövőipari Vállalatnál (akkor Budakalászi Szövőgyár néven volt ismeretes). Itt telt el életének - talán - legszebb évtizede 1954 karácsonyáig. Ekkor történt meg, hogy az Úr félreérthetetlenül beleavatkozott Pécsi Erzsébet életébe. Személyesen az Úr maga! Mivel Szentendre városában nem voltak baptista hívők, ezért nem voltunk összeköttetésben a szentendreiekkel. Pécsi Erzsébet viszont kellemetlennek tartotta a velünk való találkozást, mivel az ő marosvásárhelyi »törekvő« volta a háború zűrzavarában megszűnt. 1950-ben kötött házassága is. Isten azonban számon tartotta a Kis-Dunakanyar egyetlen városát, és várt Pécsi Erzsébet csalódásaira, hogy személy szerint kis lelki közössége élére állítsa őt. Azt pedig velem is megtapasztaltatta az Úr, hogy a mélyszántáson elsőnek gyalogutat törni nem a legkönnyebb feladat. Isten azonban már az őszi megérett lombhullásba beleszámítja mindig a tavasszal duzzadó rügyeket, az üdén előbújó falevelek milliárdjait is, amit a Teremtőn kívül még senki sem lát. Ő, a mi Istenünk munkálta ki egyetlenegy hangos kalapácsütés nélkül csodálatos, világméretű nagy műhelyében a szentendrei gyülekezet kialakulásához vezető első missziós lépést. Isten a legnagyobb stratéga, aki pontosan tudja, arcvonalának melyik szárnyán kell mozgatnia, harcra indítania kis seregét. Ő sohasem kapkodja el a mozdulatokat, ha »szárnysegédei« hallgatnak Őreá. Így történt a szentendrei evangéliumi misszió második lépése, amit az alábbiak szerint írok le:

12

1954 karácsonya előtt feleségemmel és kislányunkkal8 korán indultunk az autóbusszal a HÉV-hez. A HÉV-et akkor még nem fűtötték. Egyetlen utas ült már a kocsiban. Be volt burkolózva, hiszen nagyon hideg volt. Szemben ültünk vele. Feleségem tanította kisleányunkat biblia-versre: »Azért jött az emberfia, hogy megkeresse és megtartsa, ami elveszett.« A nő-utas izgatott lett, kinézett az ablakon (később megtudtuk tőle, hogy ő felismert minket), a sírás fojtogatta, és alig várta, hogy leszálljon. A lelkiismeret dolgozott benne. Három nap múlva hazajöttünk Monorról, a testvéröcsémtől. Postaládánkban egy expressz levél volt. Feladó: Pécsi Erzsébet, Szentendre, Lenin út 10. (Ma is ez a címe.) Hideg lakásban már felbontottam a levelet, és elolvastam. Tartalmilag ez állt benne: »Éjjel nem tudtam aludni. Isten léte és uralkodása felől tusakodtam a fekhelyemen. A szokottnál korábban keltem fel... Felöltözködtem, s mentem a HÉV-állomásra. Akkor állt be a szerelvény. Senki nem volt a kocsiban. Én beszálltam. Nemsokára tetszett jönni a feleségével, Máriával. Miért, miért nem, oda ültek, ahol én ültem. Máriát, akivel korábban néhány levelet váltottam is, rögtön megismertem. Egy kis leánygyermek ült az ölében, aki azóta születhetett, mióta nem találkoztunk. Mária biblia versekre tanította a kislányt: „Azért jött az emberfia, hogy megkeresse és megtartsa, ami elveszett.” Éreztem, hogy nagyon fáj a szívem az eltékozolt kegyelmi idő miatt. Szorongtam, hogy felismernek, azért néztem ki az ablakon. Hangosan szerettem volna sírni. Kint nagy pelyhekben hullt a hó... és én kiszálltam a munkahelyem állomásán. Kérem, ne hívjanak magukhoz karácsonyra, nem bírnám elviselni. De kérem, írják meg, van-e még ilyen tékozló számára kegyelem...?« Meghívtuk. Eljött Erzsike a húgával, Király Istvánnéval. A találkozás és az előre látható és érezhető megtérés felett olyan nagy volt az örömünk - feleségemé és az enyém - amit leírni nem tudok, hát még az övék. Meg sem próbálom. Ezt átélni lehet, de leírni úgy, hogy az olvasó is érezze, nem! Az énekkarunk egy németből fordított oratóriumot énekelt: »Édentől – Betlehemig« címmel. Erzsikéék elutaztak, lelkileg feloldódva. Mi viszont a feleségemmel jó ideig akárhol kezdtük, mindig a Pécsi lányokkal való csodálatos találkozás körül kötöttünk ki a beszédtárggyal. Én, az Országos Misszió Bizottság titkáraként sokat utaztam, és sok helyen elmondtam boldog örömmel, hogyan dolgozik az Isten Lelke egy-egy bűnös érdekében, sokszor évtizedeken át. »Megtörtént a nagy változás, én az övé, Ő az enyém...« 1955. júniusában (Tótfaluban nem volt medence, s a Dunában nem lehetett szertartást végezni) az általam hivatalból gondozott Wesselényi utcai gyülekezetben, hetedmagával alámerítettem őket, megtért édesanyjukkal együtt. Amikor ezt a gyülekezet vezetőjének, 8

Vass Ferencéknek nem lehetett saját gyermekük, Ilonkát saját rokonságukból fogadták örökbe és nevelték föl sajátjukként, nagy szeretettel.

13

dr. Kiss Ferenc testvérnek a kérésére írom, már 33 éve megtörtént. Lehetne kétszer annyi éve is (én éppen kétszer annyi ideje vagyok hívő), de a nem éppen páratlan, de párját ritkító az benne, hogy ugyanazzal a lelki hévvel élték át a 33 évet, mint az első karácsony estét. A magam életében többször tapasztaltam ellanyhulást, amikor nagyobb lett mécsesem füstje, mint a fénye. Az endreiekében NEM! Ez volt az első lépés a Kis-Duna melletti Dunakanyar egyetlen városában.”

Vas Adolf, a tahitótfalui gyülekezet egykori karmestere visszaemlékezéséből:9

„1954. karácsonyának délutánján az ünnepre készülve az utolsó zeneórát tartottuk Tahitótfalun a gyülekezetben. Az ötórás kezdés előtt két ismeretlen asszony – mint kiderült, Pécsi Erzsike, és húga, Királyné Irmuska Szentendréről, akiket Vass bácsi, a lelkipásztorunk hívott meg – lépett be az imaházba. Előbb Erzsike omlott le a padlóra zokogva, majd mellé esett le Irmuska is. A zenéléssel megálltunk. Nagy csend lett. Kis idő múlva előre jöttek. Köszöntöttük őket, majd elöl elfoglalták helyüket. Ezt követően rendszeresen jöttek közénk 1955-ben vagy 56-ban már jártunk köztük Szentendrén a pengetős zenekarral. Megfordultunk velük még a református gyülekezettel együtt tartott ökumenikus alkalmon is a zenekarral. Más alkalommal 2-3 énekesből álló szolgáló csoporttal jöttünk Szentendrére, a kicsi közösségbe.”

Pécsi Erzsébet Tahitótfalun egy vasárnap délutáni zeneórán Vass Ferencné mellett várja a délutáni igehirdetést.

9

Visszaemlékezését lakásán mondta el 2001. őszén Antal Lászlónak.

14

Hogyan élte meg Király Istvánné Pécsi Irma az első gyülekezeti látogatást Tahitótfalun?10 „1954. karácsony estéjén nővérem levelet kapott Vass Ferenc testvértől, melyben szeretettel meghívja a Tahitótfalui Gyülekezetbe a karácsonyi ünnepekre. Nővérem lelkében eldőlt, hogy elfogadja a meghívást, mert lelkében üresség volt, élete szomorú. Én gyermeket vártam és a lakásban a kályha mellett ültem. Kint hófúvás, igen zord idő volt. Egyszerre lelkemben egy ellenállhatatlan erő jelentkezett. Kérdeztem nővéremtől, hogy én is elmehetek-e, habár ott senkit sem ismertem. Férjem hallani sem akart arról, hogy abban a zord időben elmenjek. De az Úr győzött, és nővéremmel együtt elindultunk. A hídon – mivel akkor még autóbusz járat nem volt – egymásba kapaszkodtunk az erős szélben. Az imaházhoz értünk, beléptünk, az énekkar éppen gyakorolt. Nekem rögtön megeredtek a könnyeim és eszembe jutott nagymamám, aki hívő volt. Tőle nagyon sok szeretetet kaptunk. Mint kislány, legtöbbet én mentem a drága nagymamámhoz, mivel idős volt és beteg, és egyedül élt. Vittem az élelmet, segítettem, amit tudtam. A szemei gyengék voltak, és kért, hogy olvassak a nagy Bibliából, és sokat énekeltünk imádkoztunk. Példaképem volt egy életen át mindenben. Amit Tőle tanultam végigkísérték életemet. Szívemben el volt hintve a jó Isten magva, de sok év telt el, férjhez mentem, már két gyermekem volt, mikor a jó Isten megszólított. Így indultunk nővérem, drága Édesanyám, aki az óta már az Úr Jézus dicső országának részese, és én itt Szentendrén. Megtérésem igaz, őszinte volt. Bűneimet bevallva és megbocsátva indultam el. Szívemet, lelkemet, akkor, 1954 karácsonyán teljesen átjárta a Szent Lélek melegének tüze. A télikabátom átázott a könnyeimtől. Minden Ige, bizonyságtétel, ének, zene, éreztem, nekem szól személy szerint. Vass testvér és kedves felesége és az egész Gyülekezet végtelen szeretete megragadott, amit a világban soha nem éreztem. Modern fiatalasszony voltam, mindenben szerettem a szépet, de attól kezdve sorba mindet elhagytam és igyekeztem Megváltóm nyomdokaiban járni. Kisleányom 11 éves, kisfiam 5 éves volt. Azelőtt hiába mondtam, hogy imádkozzatok este, nem igen akartak, hisz én sem imádkoztam. Most azt vettem észre, drága gyermekeim mellettem térdelnek, és ők is saját szavaikkal imádkoznak. Megváltozott életünk. Mindent a jó Istentől kértünk el, és Neki adtunk hálát mindenért, a jóért épp ügy, mint a nehéz próbákért. 10

Király Istvánné: Megtérésem és a megtett út: Emlékfüzet 40. A szentendrei baptista gyülekezet 40 éves jubileumára készült visszatekintés. 1995. Szerkesztő: Dr. Csontos Sándor. 6. oldal.

15

Kicsoda Pécsi Erzsébet? Pécsi Erzsébet rövid életrajza „Ezért mondom neked: neki sok bűne bocsáttatott meg, hiszen nagyon szeretett. Akinek pedig kevés bocsáttatik meg, kevésbé szeret.” (Lk. 7,47)

Eddigi tanulmányunkban szinte minden szál Pécsi Erzsébethez vezet. Ki is volt ő tulajdonképpen? Ha a szentendrei baptista gyülekezet létrejöttéről beszélünk, nem kerülhetjük meg az ő személyét, akit Isten eszközként használt ebben a városban. Néhány fontosabb adat következik, a teljesség igénye nélkül, Krisztusban hívő életéről, és emberi megítéléséről. A következőkben tekintsük át röviden életrajzát. Született: 1921. szeptember 18-án, tősgyökeres szentendrei családban. Édesapja: Pécsi András rendőrtiszt volt. Az 1940-es bécsi döntést követően az erdélyi magyar közigazgatás, rendvédelem megszervezéséhez Marosvásárhelyre vezényelték három gyermekével: Józseffel, Erzsébettel és Irmával együtt. Leánya, Erzsébet polgári iskolai végzettségével itt kezdi kenyérkereső pályafutását, a marosvásárhelyi rendőrségnél irodai alkalmazottként dolgozik.11 1941. karácsonyára hazautazik Szentendrére hívő nagymamája, özv. Budai Bálintné, temetésére. Ott, a pócsmegyeri temetőben hallja először az evangéliumot Vass Ferenc tahitótfalui baptista prédikátortól. Ekkor kezdett el munkálkodni benne Isten igéje. Marosvásárhelyen kapcsolatba kerül a helyi baptista gyülekezettel. Itt ismeri meg Török Irénkét, Nemeshegyi Gyula, lelkipásztor későbbi feleségét, akivel élete végéig kölcsönösen ápolták barátságukat. Török Irénke és édesanyja, Török néni szívéből Jézus Krisztus szeretete árad életére, s munkálkodni kezd benne. Rendszeres látogatója az akkor még fiatal marosvásárhelyi gyülekezetnek.

11

Húga, Királyné Pécsi Irma elmondása alapján. Pécsi Erzsébet a rendőrségtől történő elbocsátásakor rendőr alhadnagyi rendfokozatot kapott, amely a későbbiekben, a kommunizmus idején hátrányára is lett.

16

A Pécsi család: előtérben a

szülők,

hátul

balról

jobbra: Irma, József és Erzsébet

A marosvásárhelyi gyülekezet az 1940-es évek elején.

1944-ben tért vissza szüleivel együtt Szentendrére kisemmizve, száműzöttként, egy szál ruhában, miután a háború, illetve Erdély sorsa Magyarországra nézve is gyászos kimenetellel végződött. A háború után, a kommunista hatalomátvételt követően bélistára került édesapjával együtt, mint osztályidegen, a régi rendszer kiszolgálója. Nem tudott elhelyezkedni. Végül a budakalászi Klinger féle szövőgyárban talált fizikai munkát, majd a gyár vezetője mellett lett titkárnő. Bár életében kitörölhetetlen nyomot hagyott a befogadott ige és a testvéri közösség, mégis eltávolodik Istentől. Bekerül az uralkodó ideológia áramába és a világ vonzáskörébe. Nem jószántából, hanem munkaköréből adódóan. Közben 1950-ben férjhez ment. Házassága szerelmi házasságnak indult, de végül kapcsolatuk teljesen kiüresedett, így közös megegyezéssel elváltak. 1954-ben, egyik karácsony előtti napon, a szentendrei HÉV-en találkozik Vass Ferenccel és családjával. A gyermekkel tanított karácsonyi aranymondás felzaklatja. Inkognitóban marad, nem fedi föl magát a 13 évvel ezelőtt megismert lelkipásztor előtt. Levélben keresi meg Vass Ferencéket, aki azonnal meghívja karácsonyra családjához és a gyülekezetbe. Pécsi Erzsébet

17

Isten nélkül felépített élete összeomlik a karácsony üzenetére, a lelkipásztor család és a gyülekezet szeretetére. Édesanyja és húga is megtérnek. 1955. március 20-án a tahitótfalui gyülekezet felveszi édesanyjával és húgával együtt tagjai sorába. Együtt merítkeznek be 1955. június 12-én, pünkösd napján a budapesti Wesselényi utcai gyülekezetben. Bemerítési igéje: I. Tim. 1:15-16 : „Igaz beszéd ez és teljes elfogadásra méltó, hogy Krisztus Jézus azért jött e világra, hogy megtartsa a bűnösöket, a kik közül első vagyok én. De azért könyörült rajtam, hogy Jézus Krisztus bennem mutassa meg legelőbb a teljes hosszútűrését, példa gyanánt azoknak, a kik hisznek ő benne az örök életre.” Jel. 2,10: „Légy hű mind halálig, és néked adom az életnek koronáját.”

Részlet a tahitótfalui baptista gyülekezet 1955. március 20-án lezajlott tanácskozás jegyzőkönyvéből. Vass Ferenc lelkipásztor keze írása.

Két asszony csatlakozik hozzájuk, a református Kern Kálmánné, mozgássérült asszony, mint hűséges imatárs (Ő csak élete végén merítkezett be otthonában, betegen), és Gyurkovics Sándorné (1965-ben baptizált Tahitótfalun)12. Az édesanyát nem számítva, a kis csoportot ima-négyesnek hívják egymás között. Rendszeresen találkoznak, egymás terhét közösen, az Úr előtt való együtt-imádkozásban vállalják föl. Pécsi Erzsébet munkahelyén megvallja hitét. Abban a vészterhes időben ez igen kockázatos dolog volt. Mint kiemelt helyen dolgozót, ezt hivatalosan, egy fegyelmi tárgyalás keretében kérik tőle számon kommunista felettesei. A tárgyalás szünetét a WC-ben

12

E dolgozat írójával és majdani feleségével együtt.

18

imádkozással tölti.13 Isten szabadítását éli át. Nem veszíti el kenyerét. Alacsonyabb beosztásba helyezik, s ő hálás szívvel, hűségesen dolgozik tovább. Egy volt munkatársa14 az „új” Pécsi Erzsébetre, mint emberre így emlékezik: „Valami rendkívüli intelligenciája volt, hogy a személyiséget megismerje, bizalmába férkőzzön. És még valami: ezzel ő soha nem élt vissza! Lényeg, hogy amiben eltért a szokványos titkárnők között, hogy azonos hangnemben, mondanám, megfelelő tisztelettel beszélt az igazgatóval, meg azzal a gyári segédmunkással, akinek festékes volt a ruhája, vagy éppen csatornaszagú volt, vagy az egész megjelenése arra utalt, hogy egyszerű ember. Sőt az is előfordult, hogy valamilyen konfliktussal jött föl valaki, le tudta csillapítani.

Bejegyzés Pécsi Erzsébet Bibliájának első lapján. Sokat elárul a Szentíráshoz való őszinte, bensőséges viszonyáról.

Megtalálta a legmegfelelőbb hangot minden rendű és rangú emberrel. De ha mégsem, akkor olyan érdekes lelkiismeret furdalása támadt. Néha azon viccelődtünk, hogy jó lenne már egyszer őt kiborulva látni. Nem lehetett őt kiborítani. Megsérteni lehetett, de perceken belül megbocsátott az illetőnek, és szinte azon bánkódott, hogy hátha az ő állt rosszul a kérdéshez, és azért történt, ami történt. Én ott kerültem vele emberibb kapcsolatba, amikor 1961-ben, vagy 62-ben valamivel nagyon megbántott a gyárvezetés. … kiborultam,… amikor eljöttem onnan, akkor szabályosan egy sírógörcs vett rajtam erőt, amely – hála Istennek –

13

A szerző személyesen hallotta a tahitótfalui gyülekezetben bizonyságtételét erről a harcáról 1955-ben. Gaján Vilmos római katolikus vallású, budakalászi lakos, a Budakalászi Textilművek nyugalmazott szállítási osztályvezetője 2002. február 8-án elmondott visszaemlékezéséből. 14

19

azóta nem fordult velem elő. Az Erzsike először meglepődött, megdöbbent ezen, majd nagyon rövid időn belül olyan lelki támaszt kaptam tőle, hogy visszabillentett az egyensúlyomba. Ma sem felejtem el egy híres mondását. Amikor egyszer később bementem … egy valamilyen felelősségre vonásra, amiről biztos voltam, hogy vétlen vagyok, akkor hallottam híressé vált mondását: »Ne arra gondoljon, hogy ki ül ott benn, hanem arra, hogy most maga ment be! Ha tiszta a lelkiismerete, akkor vállalja is. Ha ennek ellenére megbüntetik, akkor igaztalanul bántották.« Ez egy nagyon bölcs, az ő élettapasztalatából leszűrt tanács volt. Tudta, hogy kinek van nagyon komoly gondja a központi raktárban, a készáru raktárban. Majdnem minden nap végzett, hogy úgy mondjam, lelkigondozói munkát a munkások között. Fölkarolta például a kuruc vidékről, Tarpáról fölkerült sokgyermekes Csapó Sándort15, aki ott kapott munkát a gyárban. Naponta jöttek hozzá. Az előbb említettem, hogy olyan ügyesen végezte az emberekkel a beszélgetést, hogy nem lehetett őt rajtakapni. Amikor bárki benyitott, hivatali felettese, vagy bárki indifferens, a témát illetőleg ellenséges személy, úgy folytatta a beszélgetést, olyan ügyes fordulattal, hogy nem jött rá, hogy itt egészen másról szólt a diskurzus, mint ami elvárható volt a titkárnőtől. A munkájáról annyit, hogy rendkívül precízen dolgozott. Nagyon szépen, egyedi betűformálással írt … Írásán látszott belső kiegyensúlyozottsága, tükrözte a lelki harmóniáját, békéjét. Rendkívül jól, jó helyesírással, hiba nélkül gépelt. Nagyon jó gyorsíró volt. Jó érzéke volt a magyar nyelvhez. Ha valamiben nem volt biztos, akkor rögtön utánanézett a helyesírási kézikönyvben.

Pécsi Erzsébet a vezérigazgatói titkárságon

15

Csapó Sándor Pomázon telepedett meg, előbb az angyalföldi, majd a szentendrei gyülekezet tagja volt haláláig (1996. 05. 20.).

20

Pécsi Erzsébet „nagyon szerette a művészetet. … 1964-65-ben – Pirk János művész úrnál tanult festeni ... Nagyon szerette a fényképeket, nagyon jól tudott bírálatot mondani. Ösztönös érzéke volt a fotóesztétikához. A fényképezés iránt nagy érdeklődést mutatott16. Miután rólam megtudta, hogy én fényképezek, megkért, hogy színes diapozitívot készítsek a családjáról. Akkor ismerkedtem meg a családjával. Észre lehetett venni, hogy lénye nem egy megjátszás, nem egy álarc. Ugyanolyan légkör volt a családban is – a családot úgy értem, hogy az édesanyja, édesapja és a húga – mint amit a gyárban maga körül teremtett... Mindenkiről tudott mindent, de soha rosszat nem mondott senkiről. Amikor bárkiről pletyka szintig ment volna a társalgás, akkor mosolyogva, nagyon ügyesen elterelte a szót másra.”

Az élet illata árad a virágból és hordozójából

A pécsi család (az édesapa, és Irma férje kivételével) rendszeres, hűséges látogatói a tahitótfalui gyülekezetnek. Otthonukat megnyitják előbb alkalmi, majd rendszeres összejövetelek számára. Édesapja és sógora jól tolerálják ezt a fajta vendégszeretetet. Bekapcsolódik az 1960-as évek közepén megindult (kb. két évtizedig működő) „dunakanyari imaközösségbe”. Tahiból, Pócsmegyerről, majd Vácról csatlakoznak hívő, időnként más felekezetből való testvérek is - szombat esténként együtt imádkozni a közösségért, a gyülekezetekért, Isten munkájának kiteljesedéséért17. Komoly levelező, vigasztaló szolgálatot végez. Folyamatos levél- és imakapcsolatot ápol Háló Gyuláné Erzsikével, Papp Béláné Varga Erzsébet pedagógus költőnővel, Baranyay Mihály, Szegedi Ferenc, Herjeczky András, Udvarnoki András lelkipásztorokkal, Dr. Tóth Piroskával, és a Cserepka misszionárius házaspárral. A szomszédok, és a város előtt ismert Krisztusban nyert szeretetéről.

16

Dédelgetett álma volt még a csillagászat tudományával való foglalkozás, de ehhez már nem adódott ideje, energiája. 17 Ócsai József Pócsmegyerről és Kristóf János Tahiból voltak a mozgató rugói.

21

1966-ban Kovács Géza újpesti lelkipásztor, akit szolgálatából az Állami Egyházügyi Hivatal eltávolíttatott, vasárnaponként többször megfordul igei szolgálattal a kis szentendrei gyülekezetben18. Miatta-e, vagy sem, de ebben az időszakban az állam „vigyázó szeme” lesben áll a gyülekezet környékén, magyarán észrevehetően, árulkodó tapintatlansággal figyelik a gyülekezetet, hogy ki vesz részt az összejöveteleken. A pécsi család felkarolja a néhány házzal odébb lakó Jankovits Ilonát, egyedülálló idős hölgyet, aki néhány évvel később a növekvő gyülekezetnek ajándékozza ingatlanát. Mindennapi munkájában továbbra is hűségesnek bizonyul. Nagy megbecsülés övezi. A később ipari miniszterré előlépő Beck Tamás vezérigazgató titkárnőjeként megy nyugdíjba. Nyugdíjas korára többféle betegség is hatalmába kerítette, amelyet azonban töretlen hittel, és élő reménységgel viselt. Nagyon sokat szenvedett, 1989. április 21-én, kórházi ágyán adta vissza örökkévaló lelkét Megváltójának. 68 évet élt, melynek többsége – testileg – nyomorúság és fáradtság volt. „A temetésén a több száz főnyi gyászoló igazolta az őt búcsúztató lelkészt, aki egyéniségnek nevezte, olyan embernek, akiből nagyon sok kellene, hogy úgy tudjunk sebeket gyógyítani, sérüléseket elsimítani, mintha belül a gyógyítónak soha semmi sem fájna.”19 „Krisztusi szeretettel és a tőle kapott bölcsességgel tudott bánni az emberekkel. Imasegítségére mindig lehetett számítani. Tisztán és józanul élte az igét. Sokat szenvedett életében, de ezt zokszó és panasz nélkül viselte el. Levelei mindig telve voltak Isten dicsőítésével és magasztalásával. Mindazok, akik ismertük és szerettük őt, az Úrnak vagyunk hálásak szolgáló életéért, s emlékét így fogjuk megőrizni.”20 Temetésén Révész Benjámin és dr. Kiss Ferenc hirdette Isten igéjét, dr. Gerzsenyi László és Marsal János imádságával kísérve.

18

Kovács Géza: ÉLETUTAM keresztyénként négy társadalmi rendszerben c. könyvének 186. oldalán. Menedék Alapítvány kiadása 2002. 19 MAGYAR LEN, a Lenfonó és Szövőipari Vállalat lapja, 1988. június. 6. oldal. Örökre elbúcsúzott. Nekrológ Sz. D. aláírással. 20 BÉKEHIRNÖK, 1989. július 23. 122. oldal: Hű mindhalálig… Pécsi Erzsébet hazament. Aláírás nélküli megemlékező cikk.

22

Pécsi Erzsébet sírja a családi sírkertben, a szentendrei Sztaravodai úti köztemetőben.

Az indulás21 Örömmel teszek tanúságot gyülekezetünk áldott kezdetéről, amikor mély bűnbánat és újjászületés után közösséget vállalhattunk az Evangéliummal! Az Úrtól ajándékba kapott hit által! Egybegyülekeztünk azokkal, akik az Evangélium hitében Isten gyermekei. Hét éven át jártam Tahitótfaluba, a gyülekezetbe. Ennek története a következő: Kint éltem a világban, igazi öröm nélkül. Férjhez mentem, de elváltunk. Nem született gyermekünk. Nem tudott érdekelni semmi. Visszahúzódtam és sokszor sírtam. 1954. karácsony előtti napokban, a HÉV állomáson le-fel sétálva vártam a járatot, hogy a munkahelyemre érjek. Sziporkázó csillagos ég alatt ilyen gondolataim támadtak: „Közeledik a Karácsony, a szeretet ünnepe, amikor mindenki valamilyen formában örömét fejezi ki szeretteinek, vagy valamelyik embertársának... És te..?” Lehangolt szívvel ültem be a kocsi egyik sarkába. Akkor még csak egyedül voltam. Rövidesen megtelt a kocsi. Megdöbbenésemre velem szemben és mellettem telepedett le Vass Ferenc testvér, felesége és kislányuk, Baba. Nagy nyugtalanság lett rajtam úrrá. Ők nem ismertek fel engem egész idő alatt, de én őket igen. 1941-ben drága hívő nagymamám temetésén találkoztunk Pócsmegyeren. Vass bácsi temette. Ekkor a kislány - akinek fogfájása miatt fel volt kötve az arca - a mellettem ülő Vass nénihez (mamájához) szólt: „Édesanya, nem mondhatnám el az aranymondást?...” Dehogynem! - felelte - Máris ölébe vette a gyermeket, aki ezt mondta: „Mert azért jött az embernek Fia, hogy megkeresse és megtartsa, ami elveszett.” (Lk 19,10). Zokogni szerettem volna, és alig vártam, hogy leszálljak. Nagy pelyhekben hullt a hó.

23

Megmagyarázhatatlanul fájt a lelkem. Mielőtt beléptem volna a vállalatom kapuján, ezek a gondolatok jöttek: „Látod, még vannak az Úrnak gyermekei!… Egy másik hang tolult fel bennem nyomban: „Minden rendbe jön, ne foglalkozz vele!” És én megfogalmaztam a következőt: „Ha ma, munkaidő végeztével visszamaradunk, akkor leírom Vass bácsiéknak boldogtalan eddigi életutamat. Ha nem, minden marad a régiben.” Amikor már minden elcsendesedett körülöttem, ráborultam az íróasztalomra és sírtam... sírtam. Majd leírtam mindent, ami a szívemben volt. Rövid időn belül megjött a válasz: „Ne tessék tőlünk azt kérni, hogy jó ideig csak levelezzünk, mert a személyes találkozás kibírhatatlannak látszik. Sőt, inkább feleségemmel együtt kérjük, legyen a vendégünk karácsonykor. Igaz, mi nem szórakoztathatjuk, el leszünk foglalva az ünnepi szolgálatokkal, de biztosan megkapja lelkének a gyógyító üzenetet az Evangéliumból! ... Így lett! Húgommal együtt mentünk, nagy hófúvásban át a Tahi-i hídon az Imaházhoz. Amikor az ünnepi alkalom végén köszöntött bennünket Vass Ferenc prédikátor testvér: „... közöttünk vannak özvegy Budai Bálintné elköltözött testvérünk unokái. Az imádságaira, mint két igazgyöngy, megérkezett az Úrtól a válasz...”, csuromvizes volt mindkettőnk kabátja! Olyan szeretetet éreztünk a gyülekezetben akkor, és azóta is, mintha mennyei angyalok társaságában lettünk volna. Hét éven át mindig mentünk az istentiszteleti alkalmakra Tótfalura. Csak most már drága jó édesanyánk és húgom is elfogadták Jézus Krisztust megváltójuknak. A Wesselényi utcai gyülekezetben volt a bemerítésünk. Az addig ismeretlen lelki gondozásban gazdagon részesültünk. Hajlékunk az Úr kis Bethániája lett, immár 32 esztendeje! A kezdeti időkben Szentendrén összekapcsolt két újjászületett nőtestvérrel az Úr. Ezt a nevet kapta: „Imanégyes”. Sok éven át szinte naponta összejártunk imádkozni, „vetkőzni". Mozgott a város!

21

Az alábbi fejezet Pécsi Erzsébet személyes visszaemlékezése, 1988. késő őszén, a gyülekezet hálaadó istentiszteletén mondta el.

24

A „négyesből” hárman. Kern Kálmánné nincs köztük. Balról: az édesanya, Pécsi Andrásné, Irma, Gyurkovics Sándorné (Dudus) és Erzsébet.

Mindez - Isten dicsőségére - nagy áldást jelentett mindannyiunk számára. Hála és örök magasztalás az Úrnak a sok-sok megélt csodáért, imameghallgatásokért! A kapcsolatunk Jézus Krisztusban még mindig megvan ezekkel a testvérekkel. A négy közül az egyik (Gyurkovics Sándorné) 1988. VI. havában elköltözött az örök hazába - ahová teljes szívéből vágyakozott.

25

SZENTENDRE MINT KÖRZETI ÁLLOMÁS Vass Ferenc lelkipásztor idejében a Pécsi család hűségesen és rendszeresen járt a tahitótfalui gyülekezetbe. Többnyire minden vasárnapot ott töltöttek. Gyakran ebédeltek Tahiban,

vagy

Tahitótfalun

a

gyülekezet

vendégszeretetét

élvezve.

Rendszeres

bizonyságtételük ébresztőleg, üdítőleg hatott a gyülekezetre. Természetesen a Pécsi család otthonában is rendszeresen találkoznak. Mindennapi gondjaik megosztása, lelki harcaik megbeszélése, egymás terhének Isten előtti felvállalása találkozásuk célja. Nem tűrik meg a bűnt magukban. Lemondva a szégyen takargatásáról,22 megvallják titkos gondolataikat, kísértéseiket is. Ezt úgy mondják egymás között – tisztán, szent értelemben, – hogy vetkőző közösség.

A közösségi együttlétek, mint a baptista gyülekezetekben rendszerint, nem nélkülözik az éneklést. A szentendrei kis gyülekezetben is nagy szeretettel, és áhítattal énekelték a Hit Hangjai énekeket, és a szájról-szájra terjedő ifjúsági, és ébredési énekeket. Az éneklés eleinte kíséret nélkül történt. Később azonban, 1957-től már egy kis harmónium támogatta a közös éneklést. A Baptista Egyház központjából a hangszer vásárlásához 2000 Ft támogatást kapott a gyülekezet.23 Vass Ferenc lelkipásztor által megszerzett harmóniumot az akkoriban menetrend szerint járó hajóval szállították el Szentendrére. A tahitótfalui gyülekezet tagja, és a Tahi tábor látogatói előtt is ismert, verselgető „Csizmadi bácsi” 1957 májusában írt verse, ha nem is irodalmi remekmű - mutatja be ezt az eseményt.

Szentendre, Lenin út 10. A Pécsi család háza, ahol három generáció élt együtt nagy szeretetben és egyetértésben.

22

2Kor 4,2 „Hanem lemondtunk a szégyen takargatásáról, mint a kik nem járunk ravaszságban, és nem is hamisítjuk meg az Isten igéjét, de a nyilvánvaló igazsággal kelletjük magunkat minden ember lelkiismeretének az Isten előtt.” Szent Biblia. Ford. Károli Gáspár. 23 Az 1957. április 14-én kelt, a Baptista Egyház Elnöki Kistanácsának címzett, Pécsi Erzsébet által aláírt köszönőlevél is bizonyítja.

26

Jelentés és útleírás24 A múlt kedden nagy volt az én örömem, Melyet kedves Vass testvérünk szerzett nekem. Előzőleg ő én nekem azt mondta: Keljek korán és jöjjek át Hozzá kora hajnalba. No, már ebből lesz valami Én magamban ezt mondtam, Csak nem egész úgy lett, amint gondoltam.

Két testvérnőnk már a partról integetett felénk, Akik kézi kiskocsival Jöttek már mielénk. Most kezdtem már aztán Érteni a dolgot, Amely eddig talányokban Az elmémben forgott. A harmóniumot a Központ vásárolta, És a szentendrei missziónak Adta ajándékba.

Szokatlanul korán keltem, Korábban, mint máskor, Megnéztem az órát éjjel, de hányszor! de hányszor! Elmúlt már négy óra, Itt lesz mindjárt fél öt, Itt hagylak anyukán, Én már felöltözöm.

Annyi a mi részünk benne, Hogy az útján elkísérve Méltó helyére juttassuk, És tisztének által adjuk. Mint az Obed Edom háza, Mely az Úrtól meg lett áldva, Mert nála lelt menedéket Vándorlásban a frigyláda.

És midőn már útra készen Kiléptem az ajtón, Szürkült már a hajnal, körül az ég alján, Hideg szél fújt az arcomba, Az eső meg esett, Kézbe vettem a családi, széles esernyőmet.

Pécsiékhez megérkeztünk, Mindjárt énekelni kezdtünk, Térdeinkre leborulva Hálás szívvel imádkozva, Az éneket vígan zengve, Kis harmóniumunkkal egybe. Aztán kezdtünk elköszönni, És készültünk hazajönni. De Bethánia e háza Vendégit így nem bocsátja. Konyhába vezettettünk, És ott jól bereggeliztünk.

-

Imaházhoz megérkezve, Csöngettem a kapun, Mert parancsot teljesíteni, Az Úr szent ügyéért, van rá akaratom. De itt megkérdeztem, Miért, s hova megyünk? Ne törődjek - mondja Vele, most örülni megyünk. Megérkezve Szentendrére, Kiszálltunk a partra, Egy új kis harmóniumot Ketten kézre kapva.

24

Elköszönve háziaktól, S a kedves házigazdától, Neki eredtünk az útnak, Magunk ajánlva az Úrnak. A buszból széjjel nézelődtünk. Néztük, hogy a magas hegyek a hótól mint fehérlenek, Míg alant az üde pázsit, Mint Svájcban, éppúgy virágzik.

A verselgető Csizmadi István Tahiban, 1957 májusában írta.

27

Révész Benjámin emlékezése a szentendrei gyülekezetre

„Kezdő lelkipásztorként25 első szolgálati helyem a Tahitótfalui

Baptista

Gyülekezet

és

körzete

volt

1959

szeptemberétől 1965 őszéig. Elődöm az áldott emlékű Vass Ferenc bácsi volt. A körzetnek öt állomása volt: Tahitótfalu, Pócsmegyer, Szigetmonostor, Kisoroszi, Szentendre, alkalmanként Dunabogdány. Tahitótfalu körzetközpontban és Pócsmegyeren imaházban, a többi állomáson családoknál

tartottuk

istentiszteleteinket.

Az

utóbbiak

heti,

vagy

kéthetenkénti

rendszerességgel történtek… Minden helyre örömmel és boldogan mentem. De volt egy kis házi gyülekezet Szentendrén a Pécsi családnál, ahová mindig különös örömmel és szeretettel indultam. Ez volt az én kis Betániám. A családban három drága nőtestvér élt, Pécsi néni és két leánya, Irmuska és Erzsike, a bibliai női alakok áldott megszemélyesítői. Kedd esténkét volt náluk a házi istentisztelet. Így kaptam kedves örökséget szeretett elődömtől. A család férfi tagjai, bár nem tartoztak szorosan a közösséghez, nagy tisztelettel fogadták a házukhoz alkalmainkra érkezőket. A három generációs család együtt, egymással is békességben élt. A városban szomszédok, ismerősök, más közösségek előtt is köztiszteletnek örvendtek. Kiterjedt ismeretségi körben végeztek folyamatos, szép és eredményes missziós munkát. Szinte minden egybegyülekezésükkor voltak ott más-más meghívottak, érdeklődők, keresők, vagy más közösség tagjai, igére és mélyebb közösségre vágyók. Gyakran átjöttek néhányan a pócsmegyeri és szigetmonostori testvérek közül, érdeklődő és támogató szeretettel. Pécsi Erzsébet szobája ily módon gyakran volt az Urat keresők, vele közösségben élők, Őt imádók imaterme. Az Úr Jézus Krisztus tapasztalható jelenléte a Szentlélek által meghatározó volt a kis közösségben.

25

Révész Benjámin nyugalmazott baptista lelkipásztor (1161 Budapest, Kinizsi Pál u. 9/b) Antal Lászlónak címzett, 2002. január 20-án kelt leveléből.

28

A befogadó három generációs család. Balról jobbra: Pécsi Andrásné, Pécsi András, Király Endre (Irma fia), Pécsi Erzsébet, Király Istvánné Pécsi Irma, Király István.

Nyitottak voltunk a ránk áradó áldások fogadásában, csüngtünk az igén, egyek voltunk az imádságban, örültünk az élő bizonyságtételeknek. Egyszóval épültünk szentséges hitünkben, az Úrral és egymással való bensőséges közösségben. Alkalmaink a vendégszeretet örömében szerény, kedves agapéval záródtak. Soha nem vetettek meg, mint ifjú, kezdő lelkipásztort. Mindig úgy vártak, fogadtak és kísértek imádsággal minden szolgálatomban, mint az Úr angyalát, az Úr szolgáját. Mekkora erőforrás volt ez számomra, azt el sem mondhatom. Kitörölhetetlen üdvös és szép emlékek. Ezeken túl a Pécsi család az élet világossága volt az Isten kezében. Életük, bizonyságtételük, szeretetük sok ember számára lett vonzóvá. A sokak által ismert, nagyvilági életvitelű »bűnös asszony«, Erzsébet megtérése, új élete az új élet illatát terjesztette mindenütt. Házuk is megtelt a kenet illatával, mint régen Betániában. Erzsike egyedülálló volt. Így a vasárnapokat rendszerint Tahitótfaluban töltötte. Házunk és sok család szívesen látott vendége volt. Úrvacsorai közösségi alkalmainkat, ha tehették, mindhárman itt töltötték. Számomra mindig nagy áldást jelentett jelenléte a gyülekezetben. A szószékkel szemben, baloldalon, az első padban szokott ülni. Az igehallgatásra legalkalmasabb helyet választotta. Nem fáradtan, unottan, szétszórtan, de ragyogó arccal hallgatta, s mint szomjú föld, itta az élet vizét, a szent igét, és jegyzetelt. Gyakran tapasztaltam igehirdetés közben, mintha érte áldaná az Úr szolgálatomat. Az igére válaszként elhangzó imái szívéből fakadtak. Máig szívemben-fülemben csengenek. Gyakori szolgálatai, bizonyságtételei az élet leheletét hordozták, áldást jelentettek a hallgatóknak. Minden igehirdetőt áldjon meg az Úr ilyen igehallgatókkal! Sajnálom, hogy homályos emlékezőtehetségem miatt név szerint nem jut mindenki eszembe a meleg szentendrei kis közösségből. De emlékszem az általam bemerített drága Duduskára, valamint Iszálynéra és Gyuri fiára. Mások kedves arca és lelke is belém vésődött.

29

Akkoriban még nem beszéltünk annyit az ökuméniáról, de megvalósulva éreztük azt Jézus Krisztus áldott jelenétében. E szívemből, édes emlékeimből fakadó néhány sorral emlékezem hálaadással a kicsiny, mustármagnyi szentendrei kezdetre, s a ma már önálló, gyarapodó nagy gyülekezetre. Isten áldása kísérje az idők végezetéig.”

A Pécsi család házához ragasztott szobányi toldaléképület, amely Pécsi Erzsébet otthona volt. Itt tartotta sokáig a kis gyülekezet összejöveteleit.

Révész Benjámin lelkipásztor 1963-ban jelzi először a városi hatóság felé hivatalosan, hogy baptista gyülekezet működik a városban. A korabeli, ateista alapokon működő magyar állam inkább a keresztyén/keresztény egyházak elsorvasztásán fáradozott. Egy aktív, netán fejlődő gyülekezet szálka volt az állami, politikai erők szemében. Az akkor hatályos törvények szerint a gyülekezet címének bejelentése kötelező volt. További bejelentési kötelezettség mellett lehetett egyházi rendezvényeket tartani. Nagy hitre és elkötelezettségre vall, hogy Révész Benjámin – a szentendrei testvérekkel egyetértve – csendes, meghitt rejtőzködés helyett nyíltan vállalja hitét, egyházi kötődését, és a gyülekezet aktivitását. Pedig abban az időben a testvérek többször is észrevették, hogy néha elég ügyetlenül, de „illetékesek” megfigyelés alatt tartották a gyülekezet mozgását a városban. Az alábbiakban bemutatott 587/1963. számú városi tanácselnöki levél tanúskodik arról, hogy a város vezetése jóindulatúan elismeri, és hivatalosan tudomásul veszi a gyülekezet működését. Isten megjutalmazta hitüket.

30

A Városi Tanács jóváhagyó levele. A gyülekezet ettől fogva legálisan működik a városban.

Vass Ferenc visszatekintve a következőket írja a hatósági engedéllyel kapcsolatban: „Ez az írásbeli engedély kis gyülekezetünknek »mentelmi jogot« adott a félreérthető nehéz időkben. Ha kaptak valahol hasonlót, az kevés helyen fordult elő. Ennek történelmi leírásakor is köszönetet mondunk Szentendre város tanácselnökének és Tanács VB-nek. A város vezetőségének jóindulata ellenére nehezen indult meg a baptista misszió. Hogy miért, mikor olyan jó lelkiállapotban volt az a néhány gyülekezeti tagunk? - Nem állítom, hogy látásom teljesen fedi a valóságot, de megfigyelésem szerint így látom. Szentendrén van kilenc templom, és mi, ha az istentiszteletünkre hívtunk valakit családi házhoz, érthetetlennek tartották. Talán különcködőnek tartottak bennünket. Azt tiszta lelkiismerettel írhatom, hogy annak a néhány hívőnek az életéből még az ellenségünk is megállapíthatta, hogy itt fontossági sorrendben nem egy új vallásról van szó a többi vallások között, hanem »egy ÚJ ÉLETRŐL«. De, akik csak az egyházak szertartását látják és keresik – ha keresik egyáltalán – a templomi (valóban szép) külső díszekben, azoknak a lelki szemüvegükön nem elég a dioptria, sem rövid, sem távollátásra. Ezt becsületes, nem elfogult lelkülettel állapítottam meg 34 esztendő alatt, mint körzetünk anyagyülekezetéhez tartozó lelkipásztor, sőt országos missziómunkás. Szerintem ez is egyik magyarázata annak, hogy évtizedek alatt a gyülekezeti tagok kitűnő lelkiállapota ellenére – nem szaporodott létszámban az újjászületett 7-8 főnyi közösség, a város lakosságát számba véve. Pécsiék házánál volt rendszeres gyermek Bibliakör. Nemes versengés tanúsította az érdeklődést. Azok a gyermekek, akik hétről-hétre helyesen mondták el az aranymondásokat, évzárókor könyvjutalomban részesültek.

31

Gyakran volt bibliai történeteket szemléltető filmvetítés is. Ezeken az alkalmakon a felnőtt szomszédok is részt vettek.” 26 A szentendrei kis gyülekezet anyagi lehetőségei szerinti mértékben, őszinte szeretettel, a Krisztusban megváltott élet belső kényszeréből gyakorolja a diakóniát a szomszédok, a város szegényei felé.

Balog Miklós lelkipásztor Révész Benjámint a tahitótfalui gyülekezet és körzet élén Balog Miklós, a jó orgánumú, nagy tudású és művelt apologéta tanárköltő-lelkipásztor

a

(rímes-időmértékes

versírás

mestere)

követte27. A következőképpen emlékezik Szentendrére: „1966ban kerültem a Tahitótfalura, melynek történetét – abban az időben – éppen tőled olvastam. Az ottani ősgyülekezet körzetéhez tartozott akkor a néhány tagot számláló szerény szentendrei szórvány. Az itt élő testvérek nem is nevezték magukat gyülekezetnek, csak kis közösségnek. Így emlegették: „Szentendrei kis közösség”. Ennek buzgó magját képezte akkor Pécsi Erzsike és nővére, Királyné Irmuska28, valamint - csak a becenevére emlékszem Duduska29. Lazábban kapcsolódott a közösséghez Horváthné, még lazábban férje, aki csak később, akkor kezdett megjelenni az istentiszteleteken, amikor náluk tartottuk a hegyen, egy kis tornyos villában. Amíg Pécsi Erzsikééknél gyűltünk össze, Horváthné is ritkán jelent meg. Két-három hetenként, abszolút rendszertelenül tartottak alkalmakat a testvérek. Én indítványoztam, hogy tegyük rendszeressé istentiszteleteinket. Ezt elfogadván – emlékezetem szerint – minden hét péntekén, majd vasárnaponként is összejöttünk évekig Horváthéknál, később – újra – Pécsi Erzsikééknél. Horváthék elég messze laktak a városközponttól, valahol a felső széleken, ezért legtöbbször előbb érkezvén, Erzsikét kismotorral vittem fel az istentiszteleti helyre. Egy idő után Horváthéknak kényelmetlenné vált rendszeres megjelenésünk, ezért istentiszteleti hely után próbáltunk kutatni. Előbb a Bükkös-parti evangélikus kis kápolna bérlése kínálkozott, de Káldy püspök … válaszra sem méltatta ajánlott levelemet, melyben olyan időpontra ígértem a mi istentiszteleteinket, amely nem ütközik az övékkel. 26

Vass Ferenc Orgoványból, 1988. november 29-én keltezett leveléből. Részlet Antal Lászlónak címzett, Miskolcon 2001. november 22-én keltezett leveléből. E dolgozat írója nagy tisztelettel tekint volt lelkipásztorára, akitől még fiatalon a hit, a tudomány, és a gondolkodás harmóniáját, összetartozását tanulhatta meg. 28 Királyné Irmuska a húga volt Pécsi Erzsébetnek. 29 Gyurkovics Sándorné 27

32

A helyi lelkész viszont, noha ő kész lett volna e gyakorlati közösségre, nem mert lépni a nagyhatalmú püspök beleegyezése nélkül.” Balog Miklós prédikátor szolgálati ideje alatt épített házat Szentendrén dr. Kiss Ferenc pszichológus és felesége, dr. Balogh Ibolya higiénikus főorvos – Balog Miklós húga. Balog Miklós szolgálati idejében került Tahiba nyugdíjba menetele okán Udvarnoki András lelkipásztor.30 Nagy szeretettel és szívélyességgel vállalta a szentendrei kis gyülekezet patronálását – Balog Miklóssal és az őt követő lelkipásztorral jó egyetértésben. Szentendrei szolgálataira rendszeresen elkísérte felesége is. Csendes, higgadt, bölcs, a gyülekezettel együttgondolkodó igehirdetései mély nyomot hagytak hallgatóiban. Egy alkalommal – Pécsi Erzsébet otthonában tartott istentiszteleten – mélyen elgondolkodva, távolba néző tekintettel a következőket mondta: „Testvérek, én úgy látom, hogy a szentendrei gyülekezetnek van jövője”.31 Nem bókolni akart, nem ábrándokat mutatott fel a jelenlévőknek. Olyan kontextusban hangzott el ez a mondat, amely megmaradt a jelenlévők emlékezetében.

Udvarnoki András, a hűséges segítő, talán utolsó karácsonyi üdvözlete Amerikából 1984. karácsonyán.

Udvarnoki András32 mellett a tahitótfalui körzetből is látogatták missziós lelkületű emberek, családok Szentendrét, akik igét is hirdettek közöttük: pl. Ócsai József, Győri Lajos Pócsmegyerről, Csereklye Sándorék, Csereklye Mihályék, Kristóf János Tahiból, Antal László Tahiból, majd Pócsmegyerről. Balog Miklóst a körzet élén 1976-ban Révész József követte.

30

Az „öreg Udvarnoki bácsi” fia. 1902-1984. Méhészkedő feleségével nyugdíjba vonulása után Tahiban, a Tábor közelében épült kis házukban laktak, s innen buszoztak gyakran Szentendrére. 31 E dolgozat írója fültanúja volt prófétikus szavainak.

33

Révész József emlékeiből

„A szentendrei gyülekezet szolgálatát 1976 decemberében kezdtem el. Az az ige igaz a szentendrei szolgálatomra, hogy »a szeretet soha el nem fogy«. Itt Szentendrén a gyülekezetben az első pillanattól az utolsóig nem fakult a szeretet. Ugyanis ez nem rajongás volt, nem szimpátia, hanem a szó legnemesebb értelmében szeretet. Néhány tagja volt akkor még a gyülekezetnek. A Pécsi Erzsike kis pici szobájában jöttünk össze alkalomról-alkalomra, amit csak úgy tudok nevezni, hogy Betánia. Itt mindig felüdülni, mindig megpihenni, megerősödni lehetett. Esetenként látogatók is voltak, de az a néhány tag, akikkel ott együtt voltunk, egy nagyon átható imaközösség, nagyon meleg légkörű kis gyülekezet volt.”33

Összejöveteli helyek A mellékelt térkép segítségével tekintsük át, hogy a szentendrei gyülekezet eddigi létezése folyamán hol tartotta összejöveteleit. A bekarikázott számok mutatják, hogy a város mely pontján adtak helyet az istentiszteletek megtartásának. A számok sorrendje részben kronológiai sorrendet is jelöl. 1. A Pécsi (és Király) családnál a Lenin út 10-ben 2. A Piszke közben az Iszály családnál 3. A János utcában Horváthéknál. Özv. Iszály Györgyné fiával és lányával itt vett egy kis tornyos házat. Közben férjhez ment Horváth Györgyhöz.34 4. Dr. Kiss Ferencék családi házában a Kovács László utcában is volt összejövetel 1968-1970-ig. Kiss Ferencék Vácra, illetve a Budapest Wesselényi utcai gyülekezetbe jártak, de egy ideig a szentendrei gyülekezettel is közösséget vállaltak. A későbbiekben igen fontos szerepet játszanak Szentendrén. 32

A fénykép a Szolgatárs 2003. II. negyedévi számának 30. oldalán Udvarnoki Erzsébet tollából származó életrajzi írás mellől kiemelve. 33 Révész József: Szentendrei emlékek. Visszaemlékezés a szentendrei gyülekezetről. 2002. január 12-én készült interjú alapján lejegyezte Antal László. 34 Gyuri bácsi is együtt merítkezett be e sorok írójával 1964-ben. Azonban hitét nem tudta azon a hőfokon megélni, mint a gyülekezet többi tagja.

34

János utcai ház. A kis torony alatti szobában szolgált többek között Udvarnoki András és Balog Miklós (későbbi felvétel).

5. Szentendre nyugati részén, a városközponttól a legtávolabbi helyen, a Lenin út 156-ban id. Antal Lászlóék35 is befogadták egy időre - 1971-72-es években - a gyülekezetet.

Az

autóbusz

elég

ritkán

járt,

a

fájós

lábú

idősödő

asszonytestvéreknek nagyon messze volt ez a hely, ezért a gyülekezet visszaköltözött a Király-Pécsi családhoz (1.)

35

A szerző szülei.

35

Id. Antal Lászlóék családi háza

6. A végleges megoldást a gyülekezet a Lenin út 9. szám alatti ingatlanon találta meg. Később részletesen szólunk róla. „A gyülekezet 1972. február 5-én visszaköltözik a Lenin út 10. szám alá Király István házába, Pécsi Erzsébet testvérnő lakószobájába. Balog Miklós testvér a változást bejelenti a Városi Tanács VB-nek…”. Itt is marad a gyülekezet a végleges megoldás felé vezető út kibontakozásáig.

Fejlődés a 70-es években A hely probléma már régen feszítette a gyülekezetet. Nem egyszerű dolog, nagy áldozathozatalt kíván a háznál való összejövetel. Érdeklődők, kívülállók idegenkednek egy ilyen helyre elmenni. Balog Miklós idejében, 1970-ben36 egy baptista gyökerű, beteg asszony visszatérve Istenhez, és a gyülekezethez, a gyülekezetre akarta hagyni ingatlanát, de ez egy emberi gyarlóság miatt meghiúsult. Balog Miklós említette az evangélikus egyháznál történt eredménytelen próbálkozást. 1972-ben dr. Tóth Piroska, a hamburgi gyülekezet kiküldött magyar misszionáriusa magyarországi körútján Tahitótfalu után érinti Szentendrét is. Gyurkovics Sándorné (Duduska) otthonában, meghitt körben beszámol a pakisztáni szolgálatát követő kameruni munkájáról.

36

Dr. Kiss Ferenc emlékezete szerint.

36

A kép baloldalán dr. Tóth Piroska. A felvétel Észak-Kamerunban készült.

Közben 1974-ben „oda nősült, Erdélyből áttelepülve Csontos Sándor mérnök testvér, aki feleségül vette id. Antal László leányát, aki gyógyszerész asszisztens Endrén. Így erősödött meg a szentendrei gyülekezet.”37 Ebben az időszakban kerül kapcsolatba a gyülekezettel a Veszprémből Leányfalura kerülő Bélafi Mihályné, Teri néni, rokkantnyugdíjas, egyedülálló, idős asszony. Félresiklott élete, kilátástalan helyzete az ötvenes évek végén öngyilkossági kísérletbe sodorta. Veszprémben a Séd patak felett átívelő viaduktról ugrott le, de Isten jobbat gondolt felőle. Ötvenméternyi zuhanás után, több mint húsz töréssel a testében túlélte az eseményt, de egész életére rokkant maradt. Református körben megtért. Hűséges imádkozó életében központi helyet foglalt el a „szent sátorért”, a gyülekezeti helyiségért való imádkozás. A Pécsi család házában a Csontos család részéről gyermekbemutatás is volt már ezekben az években: 1975-ben Csontos Péter, 1977-ben pedig Csontos András felett imádkozott a kis gyülekezet jelenlétében a lelkipásztor, Révész József. 1976-ban, mindaddig szokatlan helyen, az evangélikus templom melletti kis lelkészlakásban egy ökumenikus bibliakör, imaközösség indul, Szentpétery Péter idősödő lelkész nyitja meg ajtaját az igére szomjazók előtt. A nagy ebédlő asztalt ülte körül a túlnyomórész helyi baptistákból, valamint evangélikusokból, reformátusokból és katolikusokból álló kis ökumenikus gyülekezet. Minden liturgikus elemtől mentesen, olvasta és magyarázta az igét Péter bácsi. A hallottakat átbeszélve, a bizonyságokat, tapasztalatokat közzé téve együtt imádkozott a közösség.

37

Vass Ferenc: a szentendrei gyülekezet születéséről.

37

A

szentendrei

szolgálattevője

gyülekezet a

rendszeres

körzet-központ

gyülekezetéből, Tahitótfaluról a lelkipásztor. A kis gyülekezet anyagi lehetőségei és létszámának

arányában

részt

vállal

a

lelkipásztor javadalmazásában. A mellékelt, 1977-ből származó dokumentum erről szól. 1979-ben költöznek be Szentendrére ifj. Antal László

testvérék

és

kapcsolódik

a

gyülekezethez Bélafi Mihályné testvérnő. A pomázi testvérek (Marton Imre és családja, Csapó Sándor és családja, valamint Kovács Lenke) csatlakozásával az addig 15 fős közösség (10 tag és 5 barátkozó) létszáma szinte megduplázódik (plusz 7 tag és 5 barátkozó).”38 1980-ban Csontos Sándorné fölvetette a gyülekezetben újra a független hely kérdését. Pécsi Erzsébet életének ebben a szakaszában már igen sokat betegeskedett. A fölvetést a pécsi család eleinte idegenkedve fogadta. Buzgó szeretettel szerették a gyülekezetet, ezért nehezen tudták elképzelni, hogy ne náluk legyenek az összejövetelek. Végül megértették, hogy a gyülekezet tapintatos szeretete könnyíteni szeretne helyzetükön, amely koruk és egészségi állapotuk miatt szükséges lenne. Pécsi Erzsébet kis szobájában gyakran húsz személynél is több volt jelen. 1980-ban a gyülekezetnek 16 bemerített tagja van. Ehhez hozzá kell számolni a családtagokat, gyermekeket, látogatókat. A kicsiny, kb. 16 négyzetméteres helyiség tehát szűkké, levegőtlenné vált. Nyilvánvaló, hogy ennyi ember után – a legnagyobb odafigyelés mellett is – takarítani kell. Vissza kell rendezni a helyiséget eredeti rendeltetésének megfelelően. Csontos Sándor és Antal László ezért helyi lapokban hirdetéseket adtak föl, melyekben alkalmas helyet kerestek A hirdetések nem hoztak eredményt. A várost járva a személyes keresés sem hozott megoldást, mert nagyon kieső helyen, tömegközlekedéstől távoli helyen voltak csak eladó házak, illetve bérleménynek alkalmas helyiségek. „Az ökumenikus kapcsolatok révén nagyon jó viszony alakult ki különösen a római katolikus plébánossal, Dr. Kiss Györggyel, és hasonlóképpen az azóta már Debrecenben 38

Emlékfüzet 40. – 39. oldal.

38

professzorrá lett Bolyki János református lelkésszel is. Mindkettő látta, hogy milyen helyzetben vagyunk, azon igyekeztek, hogyan tudnának segíteni. Először egészen merész ötletet adott a római katolikus plébános, Dr. Kiss György. A gyógyszertárral szemben, a valamikor volt istállóból ők kialakítottak egy hitoktató termet39, amit nagyon szívesen átadnak azokra az alkalmakra, amikor mi istentiszteletet szeretnénk tartani. Ezt is annyira tisztességesen egyenesen akarta, hogy azt mondta, hogy még a püspökségtől is megkéri hozzá az engedélyt. Mi nagyon megörültünk, meg is néztük, alkalmas is lett volna teljesen külön bejárattal. A válasz az egyháza(ka)t felügyelő felsőbbségtől nemleges volt 40. Ezt ő közölte velünk nagy sajnálkozással. Mi ezt imádkozva tudomásul vettük, mentünk tovább. Bolyki János is mondta, hogy ott van a kistermük, de ott az időpontokat nem tudtuk úgy egyeztetni, hogy a templomba járók alkalmát ne keresztezzük. Nem tudtuk, hogy hogyan lesz tovább, volt olyan eset is, hogy a karácsonyi istentisztelet helyszíne is kérdéses volt. Közben még más testvérek is költöztek Szentendrére, így egyre nehezebb lett a helyzetünk.” 41

Az egészen magas egyházi fórumokat megjárt, helykeresést lezáró dokumentum.

39

40

A szentendrei belvárosi plébánia utcája, mai nevén Kanonok utca.

Nem tudható, hogy ebben mennyi szerepe volt az ateista hatalmat képviselő Állami Egyházügyi Hivatalnak. Révész József: Szentendrei emlékek. Visszaemlékezés a szentendrei gyülekezetről. 2002. január 12-én készült hangfelvételéről leírta Antal László. 41

39

Király Istvánné a továbblépésről: „Az utóbbi években nővérem kicsi szobája valóban kicsi volt, ha együtt voltunk, most már nagyobb létszámmal. Imádkoztunk, hogy Isten rendeljen ki a városban egy üres szobát, mert nővérem kicsi szobája és előtte a mi otthonunk – lakószoba volt, ahol az élet zajlott. Én 1980. év decemberében egyik éjjel nem tudtam elaludni, imádkoztam, az Úr Jézussal beszélgettem. Csak nagy dolgokban kérek igei kijelentést, kértem az Urat, jelentse ki Gyülekezetünkkel a szent akaratát. Akkor már többfelé néztünk, de sehol nem volt járható, az Úr nem igazolta. A következő igei kijelentést kaptam: „Hivatá azért Dávid az ő fiát, Salamont, és meghagyá neki, hogy az Úrnak, lzráel Istenének házat csináltasson. És monda Dávid Salamonnak: Édes fiam, elgondoltam vala szívemben, hogy az Úrnak, az én Istenemnek házat építsek. No, azért keressétek az Urat, a ti Isteneteket teljes szívetek és lelketek szerint: és felkelvén az Úr Isten szentséges helyét csináljátok meg, hogy vigyétek az Úr szövetségének ládáját és az Istennek szentelt edényeket a házba, amely építtetik az Úr nevének.” (I. Krónika 22:6, 7-9) „Es felszentelé Salamon a középső pitvart: a mely az Úrnak háza előtt vala.” (II. Krónika 7:7) Tőlünk nem messze lakott egy római katolikus vallású idős drága lélek, akit ismertünk, és látogatni szoktuk őt, és beteg testvérét. Nővérem ment látogatni, vitte a részére elkészített csomagot, mivel én akkor nem tudtam elmenni. Lélek által tanácsoltam, hogy kérdezze meg, mivel elköltözött a lakó, nem fogadná-e be egy szobába közösségünket. Először elutasítást kaptunk, de az Úr Jézus mindent jóra fordított.”42

Pécsi Erzsébet 1981. február 1-i visszatekintése43 „Most pedig imameghallgattatásunk egyik kiemelkedő eseményéről számolok be. 1980. évben a kis gyülekezetünk tagjai minden alkalommal fohászkodtak egy imateremért. (Furcsa, vagy különös, de én nem kértem, hanem a Biblia Szelleme alapján, mindig előlegezett hálával köszöntem meg, hogy már megvan, megkapjuk, csak nem látjuk még...!) 42

Király Istvánné visszaemlékezése. Emlékfüzet 40. 8. oldal. Pécsi Erzsébet beszámolója. Elhangzott a Jankovits Ilona féle házban a nyitó istentiszteleten. Emlékfüzet 40. 23. oldal. 43

40

Dec. 29-én azt mondja a Mama: „Zsóka! Nem mennél át a Jankovits Ilonkához, hiszen minden évben ilyenkor egy kis csomaggal meg szoktuk látogatni.”44 Azonnal abbahagytam az én dolgomat és már vittem is a vacsorát. Igaz, hogy kértem sokszor Jézusomat, hogy ne a fejem után járjak, hanem Ő irányítson engem. Legyek egy kis tollpihe, amelyre a Szent Szellem ráfúj, és oda repülök, ahová Ő akarja! Azt is mondta a Mama, hogyha úgy látod, hogy szólhatsz, említsd meg a gyülekezet kérdésünket. – Hat macska társaságában, nagy szegénységben és 81 éves rovására nem írandó rendetlenségben találtam. Ő nagyon kedves, értelmes nő. A látogatás végéhez közeledve, megkockáztattam a dolgot. „Óh, nem adom oda senkinek a lakást, örülök, hogy 27 év után kimentek az Icáék... Olga ide fog jönni Balatonfüredről, és berendezkedünk.”

Elhallgattam, és szívből imádkoztam érte.

Ő is

csodálatos, összefüggő, szabad imát rebegett el. December 30-án látjuk, hogy jönnek, mármint Olga és Ilonka. A Mamáékhoz mentek be. A Papa beszólt, jó lenne, ha átjönnél egy kicsit, mert itt vannak. Engedelmesen mentem, és mélységes csendben hallgattam a »szövegeléseket«. Egyszer csak az Olga néni rám mutat, és azt mondja, hogy: Erzsike, tulajdonképpen azért jöttünk, hogy megmondjuk, hogy amit kértél, az járható! Én ismerem a hívőket, itt éltem Endrén és sokszor átjöttem a közösségbe Pécsiékhez. Az életemet merném a hívők kezébe tenni! Teljes egyetértésben elfogadták egy közös megbeszélés időpontját. Tény az, hogy Isten akarata végbement! Dicsőség Neki! Az én kis szobámban 3 órán át folyt a tanácskozás, amely imával kezdődött és végződött, de úgy, hogy Ilonka néni elsőnek fohászkodott nagy örömmel, dicsérve Istent a vezetésért! Nem akarok nagyon aprólékos lenni, de az ezzel kapcsolatos hivatalos levelek, megállapodás azon estén megszülettek és címekre mentek.

A jóságos, mindig derűs Ilonka néni, aki otthont adott a gyülekezetnek.

44

Nem egyezik meg Király Istvánnéval, mert ő magának tulajdonítja a látogatás ötletét. Az ellentmondást feloldhatja, hogy Királyné megosztotta édesanyjával gondolatát, s ő ezt ajánlotta Erzsébetnek. Közös portán, egy háztartásban éltek mindhárman.

41

Megkaptuk, vagyis Istenért, az ő gyermekeinek odaadta a középső, nagy szobát, a verandai bejárattal. Ezért mi vállaltuk, hogy hívő módon törődünk vele, gondjaiban segítünk!!!” Jankovits Ilona a gyülekezetet befogadó felajánlása, és a gyülekezet vállalása – a mellékelt dokumentum szerint – írásos megállapodás formájában lett rögzítve 1981. január 6án. Az összejöveteli hely változását a törvényes előírások szerint a gyülekezet lelkipásztora, Révész József 1981. január 6-án kelt hivatalos levélben jelezte az egyház vezetősége, és a helyi közigazgatás, a szentendrei Városi Tanács V. B. felé is. A ház az 1800-as évek végén – az 1900-as évek elején épülhetett. A rozzant, szinte omlófélben lévő ház düledező fa verandájának üvegezése hiányos. A bejárati ajtó felett alig olvasható latin betűs szláv nyelvű, régen korhadó, lepergő festett felirat: VILLA MOJ MIR (az én békességem háza). Belül sem különb. Omló vakolat, dohszag, korhadt padló. Mégis hallatlan az öröm. A gyülekezet történetében az első olyan otthon, ahol senkit sem zavarnak, ahová még vendéget is lehet hívni. A római katolikus agg leány, a házigazda, telve szeretettel, nyitott szívvel viseltetik a baptisták felé. „A bizalom alapja: a baptista testvérnők, szomszédok ezt hosszú évekre megelőző, szeretetteljes támogatása (mind anyagilag, mind jó szóval).”45

45

Antal László 1994. december 10-én kelt, Dr. Katona Gyuláné történésznek címzett: „A Szentendrei Baptista Gyülekezet rövid története” című írásából idéz szabadon. Megjelent: Dr. Katona Gyuláné Szentendrey Katalin: A Szentendrei Katolikus Egyház és Plébánia története 1002-1992; Hunga-Coord Kiadó, Szentendre, 1996.

42

A hivatalos írásos egyezség a befogadásról.

Jankovits Ilona rozoga, de Istennek szentelt öreg háza.

43

Az új helyen „… Két hét óta folyik a munka. A falak levakarásától, diszperzittel való újrafestésig, ablakok tökéletes rendbe hozása, a lakkozásig, a padló lefestése és kétszeri geminizése megtörtént. A testvérek csoportosan jelentkeztek munkára, az Úrért, 1-2 havi tizedüket letéve az oltárra. Új függönyöket, elsötétítő dohányszínű selyembrokátot most varrják Antal Erzsike és Antalné, Klárika. A padokat a táborból kapjuk, kb. 12 db-ot, amelyeket egy vidéki gyülekezet selejtezett le. A jövő hétfőn szállítják le, és átpasztázás után kerülnek rendeltetési helyükre. Mi, a Mamával vállaltuk, hogy a munkálatok ideje alatt főzünk a testvéreknek. Csereklye Sándorné46, Anci nénitől és férjétől kaptuk a legtöbb segítséget (200 l olaj, olajkályha, az összes festékek és a sok munka.). Ők egyébként az egész országban ilyen szolgálatokat vállalnak ingyen, az Úr Jézus nevében! És ezzel együtt nem lesz kevesebb, hanem bőség. Ugyanis tavasszal gondoltak emeletet húzni a jelenlegi családi házuk tetejére, mert a nagyobbik fiú egyszer megnősül...! Pócsmegyer és Tahitótfalu anyagilag is segíteni fogja kicsiny missziónkat a Dunakanyar kapujában. Isten útjai igen bizonyosak és áldásosak. 25 évet kellett várni, hogy a mustármag folytathassa életmegnyilvánító erejét, azaz fává növekedhessen, hogy az égi madarak fészket rakhassanak rajta. (Ezt a jelenleg, a bolíviai erdőségekben, az indiánok között szolgáló Cserepka testvér kérte imájában nálunk, életünkre, amikor elfogadtuk az Urat.) Halleluja! Dicséret Istennek Jézus Krisztus által! Ámen!”47 A „hajlék” 1981. január végére nagy összefogással megszépült. Így február 1-én, egy rendhagyó hálaadó ünnepi istentisztelet keretében a gyülekezet birtokba, használatba vehette a helyiséget. Csontos Sándor feljegyzése szerint vázlatosan a következők hangzottak el ezen az istentiszteleten: „Az alkalmat Révész József lelkipásztor testvér nyitotta meg a 84. zsoltár szavaival. Az igei köszöntőt követően Pécsi Erzsébet testvérnő, a gyülekezet vezetője, a 2Kor 7,10 igével vezette be rövid beszámolóját. Többek között elmondta: „Az Úr megvárakoztatott 25 évig, hogy lássa, mi van a szívemben. 25 évvel ezelőtt egy igét mondott a Vass bácsi kislánya a HÉV-en, amire megtértem. A Cserepka testvér lelkileg felkészítette a szentendreieket: „Mihez hasonló az Isten országa? Egy mustármaghoz, ami felnevekedik, és hatalmas fává növekedik.” Ezt az igét most értettem meg. Voltunk a Piszke közben, Izbégen Antal bácsiéknál, de a „fájós lábúak” nem bírtak 46 47

Köszönő levél ment a címére: 1982. november 16. Pécsi Erzsébet aláírással. Pécsi Erzsébet beszámolója. Emlékfüzet 40, 24. oldal.

44

messze járni. 1980 karácsony táján meglátogattam a Jankovits Ilonát, és felvetettem az imaterem kérdését, de pillanatnyilag nem kaptam igenlő választ. „Csak féljétek az Urat és szolgáljatok neki...” (I.Sám.12:24) Király Istvánné testvérnő idézett abból az igeversből, amit az Úrtól kapott az imateremmel kapcsolatosan: „És felszentelé az Úr a középső pitvart..” Visszaemlékezett arra a versre, amit Csizmadi bácsi írt a harmónium szállításával kapcsolatosan. Vass Ferenc testvér a közösség múltjával összefüggésben felolvasta a II.Sám 6:10-12-t. Elmondta, hogy amint Isten megáldotta Obed Edom házát, amíg a frigyláda ott volt, úgy áldotta meg az Úr Király István házát is, aki a kis közösségnek eddig helyet adott. Antal László testvér a következő igével kezdte bizonyságtételét: „Szenteljétek meg magatokat, mert holnap csodákat tesz veletek az Úr...” Nemcsak egy-két családról van itt szó Szentendrén, hanem egy városról... Most jön a neheze a munkának. Ehhez kérjük a testvérek imatámogatását. Gyurkovics Sándorné testvérnő elmondta: „Naponként voltunk együtt, sokszor éjfélig az Úr előtt. Szeretném, hogy aki ide beteszi a lábát, az ne menjen el innen üresen.” Csereklye Sándorné: „Még ha nem is voltunk mindig együtt, az én testvéreimmel mindig imaközösségben voltam. Lélekben egyek voltunk. „Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít” „Elég néked az én kegyelmem...” Ócsai József testvér a Jelenések könyve 3. fejezetének 7. és 8. verséből idézett kihagyásokkal, aláhúzva, hogy nincs sehol erő csak a Krisztus testében. Az alkalom befejező bizonyságtétele Kristóf János testvértől hangzott el, aki II. Krónika 5. és 6. fejezete alapján szólt az ünneplő gyülekezethez.”48 „Amikor először birtokba vettük az »áldott örökséget«, a lebontásra ítélt házat, »megtelt a szánk nevetéssel«… Az első imaórán, amit ott tartottunk, azonnal elhatároztuk, hogy minden vasárnap délelőtt, délután, és csütörtök este istentiszteletet tartunk, hisz erre már biztosított a lehetőség.”49 A jó ökumenikus kapcsolatok apropóján a gyülekezet meghívta a városi katolikus és protestáns gyülekezeteket. Az ilyen nagyszabású rendezvények tartására azonban a helyiség kicsi volt. „Ezért úgy döntöttünk, hogy a lelkészeket egy-egy külön alkalomra hívjuk meg. Ezt, amikor a lelkészekkel megbeszéltem, örömmel fogadták. A sorrendet rájuk bíztam, sőt az időpontot is. Elsőnek nagy örömmel jelentkezett – a közeli időt megjelölve – dr. Kiss György római katolikus plébános, utána nagyon hamar dr. Bolyki János református

48

Emlékfüzet 40. 25. oldal.

45

lelkész. Mindketten velünk együtt adtak hálát a kibontakozásért, a jó lehetőségért.”50

Révész Benjámin a gyülekezet vendége igével szolgál a kis imaházban

A gyülekezeti munka még intenzívebben folytatódott. A heti háromszori összejöveteli alkalom még inkább összekovácsolta a gyülekezetet. A kezdeti örömöt hálás, munkás időszak követte.

Az

istentisztelet

előtti

imaórák

rendszeressé váltak. A férfiak mellett Pécsi Erzsébet

és

imádkozásra

Kovács buzdítás

Lenke

vállalták

szolgálatát.

az A

lelkipásztor, Révész József meghatározott rend szerint jött Tahitótfaluról ellátni igehirdetői, Gyülekezeti alkalom az Ilonka néni féle imaházban

lelkipásztori szolgálatát. Hosszas

betegsége

idején

beosztotta

gyülekezetéből az elöljárókat, főként a hétköznapi imaórák, bibliaórák megtartására. Jankovits Ilona 1981. március 13-án kelt végrendeletében a Magyarországi Baptista Egyházra, gyakorlatilag a szentendrei gyülekezetre hagyja házas ingatlanát. Ezzel egy lépéssel közelebb került a gyülekezet régi vágyához, egy saját istentiszteleti-, és közösségi célokat szolgáló objektum birtoklásához. Az ezzel kapcsolatos jogi ügyekben, az okiratok előkészítésében és ügyeinek lebonyolításában önzetlenül adott jogi-szakmai segítséget a gyülekezetnek dr. Fazekas László ügyvéd testvér.51

49

Révész József: Szentendrei emlékek, 2002. Utóirat. Révész József: Szentendrei emlékek, 2002. Utóirat. 51 Dr. Fazekas László ezt követően föladta jogászi pályáját, és Amerikában a baptista magyar szórványban vállalt hosszú ideig lelkipásztori szolgálatot. A nyugdíj korhatárt elérve tért vissza Magyarországra. 50

46

Ilonka néni végrendelete, mely szerint a gyülekezetre hagyja házát.

Az adakozás már nem eseti, szükség szerinti volt, hanem céltudatossá, rendszeressé vált. A gyülekezet fenntartási költségei mellett a diakónia központi helyet foglalt el a gyülekezet életében. A gyülekezeti pénztár év végén szinte lenullázódott, mert a pénz segélyezésekre, a látogatások apró ajándék-kellékeire ment el. Példaként álljon itt az 1981-es év pénzügyi összesítése,52 mely szerint a missziói adakozásból befolyt összeg:

86 173,40 Ft Kiadás:

52

77 963,90 Ft

Maradvány:

8 209,50 Ft

OTP takarékban:

7 330,00 Ft

1982. február 7-én kelt gyülekezeti jegyzőkönyv szerint.

47

A családok előzetesen kifüggesztett beosztás

szerint

vitték

Jankovits

Ilonkának az ebédet, vacsorát. Egymás között megosztották a takarítást is. Az imaterem, az előtér, s a belső kis szoba – amelyet a vasárnapi iskola, a gyermek bibliakör használt – a körülményekhez képest mindig tiszta volt. Takarítási és étkeztetési beosztás.

A vasárnap reggeli imaóra alatt az imaterem

mögötti

négyzetméteres Imréné

néhány

szobában

(született

Marton

Csapó

Éva)

foglalkozott nagy szeretettel, odaadással a gyermekekkel. Bibliai történeteket, igeverseket, énekeket tanított nekik.

Vasárnapi iskola: „Éva néni” a gyermekekkel.

A szentendrei kis gyülekezet missziójának irányítója, lelke, és elismert vezetője a megelőző időszakban Pécsi Erzsébet volt. Az 1981. július 26-i tanácskozásán a gyülekezet 14 jelenlévő tagja Antal Lászlót bízza meg a gyülekezet képviseletével, a gyülekezetvezetői szolgálat felelős ellátásával, mely természetesen nem jelenti Pécsi Erzsébet mellőzését. A vasárnapi alkalmakat, ha csak tehette, nem mulasztotta el Teri néni, Bélafi Mihályné. Hűséges imádkozó volt, a gyülekezet ügyét mindig szívén viselte. A gyülekezetbe való eljutásához segítséget kellett igénybe vennie, hiszen

mozgáskorlátozott

volt.

autóval mentek ki érte Leányfalura.

Rendszerint

48

Látogatók is jöttek rendszeresen. Ilyen látogató volt a később megtért Stiegler Nándorné, Gizike is, aki viszonylag fiatalon kapott agyvérzés és

agyműtét

után

nehézkes

beszédével, de rendbetett szívvel lett a gyülekezet tagja.53 A gyülekezet egy része a bejárat előtt. A vendég: Szegedi Ferenc lelkipásztor.

Az elkövetkezendő években csendes munka folyik a gyülekezetben. A gyermekek Csontos Sándor

vezetésével

Megismerkednek

a

zenét

kottával

és

tanulnak. a

pengetős

Két kis tanítvánnyal

hangszerekkel. A gyülekezet evangélizációs alkalmakat tart. Vendég igehirdetőket fogad, például: Dobner Béla, id. Almási Mihály, Szegedi Ferenc, Szlovák Tibor lelkipásztorokat. 1985-ig öt tagot vesz föl, és merít be Tahitótfalun. Újabb beköltözőkkel gyarapodik a gyülekezet. Özv. György Bélánét követik Sebestyén Győzőék és Szabó Sándorék Budakalászról. A városi ökumenikus kapcsolódási lehetőségeket is kihasználja a gyülekezet. 1984 tavaszán dr. Kiss Ferencék visszajönnek Szentendrére, nyárra már tagságukat is ide kérik, beépülnek a gyülekezetbe.

53

1940-2002. Élete utolsó 10 esztendejét a kiskőrösi Szeretetházban töltötte. Temetése 2002. március 22-én volt Szentendrén.

49

A gyülekezet hamarosan kinövi a „középső pitvart”, a használatra átadott helyiséget. Jankovics Ilona nem akar gátja lenni az egyre inkább feszítő szűkösség feloldásának. A haszonélvezet

kikötésével szerződést54

ajándékozási

köt

a

Magyarországi Baptista Egyházzal, így

átadja

házas

ingatlanát

a

gyülekezetnek. Kiköti, hogy Erdélyi Alajosnét

(Olgát)

nevében

a

gyülekezet ajándékozza meg egy adott összeggel, hosszú időn át nyújtott támogatásáért. Az Ilonka néni féle imaházban. Előtérben dr. Kiss Ferenc és Csontos Sándor

A diakóniai szolgálatot sem mellőzve a gyülekezet

elő-takarékossággal,

külön gyűjtéssel anyagi alapot kíván létrehozni egy nagyobb szabású építkezéshez.

Az

imaház

építés

ügyét teljes odaszánással vállalja föl dr. Kiss Ferenc és családja, sőt kezdeményező,

élenjáró

áldozathozatalban.

az

Méhészetének

teljes, és saját családjának szinte teljes jövedelmét

az

építkezésre

szánja. Minden követ megmozgat, lobbyzik egyházon

a

gyülekezeten és

belül,

kapcsolataiban

valamint

annak

az

külső

érdekében,

hogy ezen a telken egy új, megfelelő méretű, szolgálati lakást is magába foglaló imaház-komplexumot építsen a szentendrei gyülekezet.

Az ajándékozási szerződés 54

Dr. Fazekas László jogi tanácsaival és aktív közreműködésével.

50

Az anyagi ügyek kezelésével, mint gondnokot, Antal Lászlót bízza meg a gyülekezet. Antal László kezeli az építkezéssel kapcsolatos pénztárat. A gyülekezet vezetője 1985. június 30-tól dr. Kiss Ferenc. Az ajándékozási szerződéssel felgyorsulnak az események. A szerződést az illetékes hatóságok hivatalosan jóváhagyják, és a telekkönyvi bejegyzés megtörténik az egyház javára. Több tervező neve is fölmerül, végül Csereklye Győző, a tahitótfalui gyülekezet tagja kapcsolódik be a munkába. „Csereklye Győző frissen végzett építészmérnök, előtte tért meg, merítkezett be, végtelen nagy örömmel, boldogsággal vállalta, hogy elkészíti az épület tervét. Nagyon nehéz volt itt a tervet kialakítani, mert rendkívül kicsi, és szabálytalan alakú a telek … A Műszaki Osztály akadékoskodott. Behívtak a tervvel kapcsolatban. Az épület stílusát leminősítve, Szentendréhez való idegenségét hangoztatta az illetékes. Az ablakok elhelyezését, kialakítását kritizálta. Ígéretet tettem, hogy egy alkalomra elhívom a tervező mérnököt, Csereklye Győzőt, neki elmondhatja kifogásait. Közben beszéltem Bertalan úrral, a VB titkárral, aki azzal bátorított, hogy menni fog a dolog. Csereklye testvért felvilágosítottam a helyzetről, imádkozva készültem, és kértem az Urat, hogy adjon neki lehengerlő nyugalmat és nagyszerű szakértelmet a probléma kivédésére. Amikor bementünk, a mérnök az előbbi agresszív hangnemben elkezdte mondani a kifogásait az épület tervével kapcsolatban. Győző erre végtelen nyugalommal és türelemmel azt mondja: »Kedves kolléga! Ez az épület ide azért lett ilyenre tervezve, mert ennyi a hely. Mivel légköbmétert biztosítani kell, ezért ide nem építhetünk belső födémet. Ezért olyan vastag betonkoszorút kell tennem, hogy a ránehezedő tetőt bírja el. Ha a kolléga a vállával alááll, és megtartja a tetőt ilyen betonkoszorú nélkül, ám legyen«. Erre nagy csend lett. Erre még valami mással is előjött, mire megszólal az az idős hölgy, akit Bertalan úr meggyőzött, hogy álljon mellénk. Azt mondta, hogy »ezt csak dicsérni lehet.«”55 Meg kellett küzdeni az építési hatósággal, a műemlékvédelmi szervekkel, de az építkezést megakadályozni nem lehetett.

55

Révész József: Szentendrei emlékek, 2002.

51

Mivel egyházi jellegű építkezésről volt szó, s a tervezett építkezést a Magyarországi Baptista Egyház égisze alatt kezdeményezték, a végső szót a Pest megyei Tanács elnökének kellett

kimondani.

Ehhez

azonban elengedhetetlen volt a nagyhatalmú

Állami

Egyházügyi Hivatal megfelelő szintű

reprezentánsának

hozzájárulása. gyülekezet

A

szentendrei

esetében

ez

a

hivatalnok Pest megyei Tanács egyházügyi József,

titkára,

egykori

Lukács

szentendrei

pedagógus. A

gyülekezet

ugrásra

készen várta az öreg épületre szóló bontási engedélyt. 1986. június 27-én Szabó Leventéné aláírta a bontást engedélyező határozatot. Ez egy pénteki napra esett. „A Lenin út 9. sz. alatt megtartottuk utolsó istentiszteleti alkalmunkat, ahol Révész Benjámin országos alelnök szolgált az Isten igéjével a Zsid 8:1-13. versek alapján. Az istentisztelet befejezése után átjöttünk a Kovács László út 27 alá, – az építkezés időtartamára – dr. Kiss Ferenc testvér fogadta be a gyülekezetet”56 A búcsú istentisztelet végén a résztvevők kettesével megfogtak egy-egy padot – a járókelők nem kis csodálkozására –, és átvonultak a kb. 300 m-re levő házba, dr. Kiss Ferenc portájára, Győző nevű fiának befejezés előtt álló házába. Az istentisztelet az új helyen folytatódott. Jankovits Ilona elhelyezéséről – az építkezés idejére – a gyülekezet gondoskodott. Az eredeti szerződésben foglalt szeretetházi elhelyezés helyett sokkal emberibb megoldást talált. A Budakalászon élő özv. György Béláné áldozatos szeretettel fogadta otthonába Ilonka nénit. Ilonka néni étkezési támogatása ez alatt az idő alatt sem szünetelt, pénzbeli támogatás formájában György Béláné, Mariska néni megnövekedett konyhai költségeit kompenzálta a gyülekezet.

56

Részlet a Szentendrei Baptista Gyülekezet 1986. június 29-én megtartott tanácskozásáról szóló jegyzőkönyvből.

52

Balról Jankovits Ilonka, jobbról özv.

György

szeretetben

Béláné.

Nagy

élték

meg

Budakalászon a két esztendőt, amíg

az

új

imaház

szolgálati lakás felépült.

és

a

53

IMAHÁZ ÉPÍTÉS57 Jankovits Ilona kiköltöztetése után azonnal, már június 28-án, szombaton hozzáfogtak

a

régi

épület

tetőszerkezetének elbontásához. A 100 év körüli épület elbontása igen rövid idő, néhány nap leforgása alatt megtörtént. A régi épület elbontása A föld gépi kiemelése

A bontási anyag szétválogatása, deponálása, illetve elszállítása után megtörtént az új épület helyének kitűzése, majd a föld kiemelése. Az

építkezést,

csakúgy,

mint

a

vele

kapcsolatos szervezési munkákat dr. Kiss Ferenc irányította és vezette elől járva a kétkezi munkában is. Az

egyedüli

kőműves

a

szentendrei gyülekezet Szabó

tagja, Sándor,

Budakalászon rokkant

élő

nyugdíjas

volt, betegsége mellett végigdolgozta az építkezést. A felelős szakmai ellenőrzést a tervező, Csereklye Győző végezte. Dr. Kali Lajos felajánlkozása a szentendrei imaházért való amerikai gyűjtésre

57

Az imaház építéséről külön írja visszaemlékezését dr. Kiss Ferenc, mely még nem állhatott ezen összefoglaló szerkesztőjének a rendelkezésére. 58 Békehírnök, 1986. szeptember 14. Alapkőletétel Szentendrén. Aláírás nélküli tudósítás. Vélhetőleg dr. Kiss Ferenc tollából.

54

Közvetlenül az építkezés indulása előtti időszakban jutott el a gyülekezetbe Amerikából, Floridából dr. Kali Lajos magyar származású nyugdíjas lelkipásztor és felesége. Nagy rokonszenvvel figyelte a gyülekezet munkáját. Mindenképpen szeretett volna segíteni az emberileg

erő

gyülekezeten,

fölötti ezért

vállalásban

levő

Amerikában

egy

tájékoztató brosúrával gyűjtést hirdetett meg a szentendrei építkezés támogatására. Nem sok eredménnyel. Mindössze egy család vasárnapi perselypénze volt a hozadéka felhívásának. Ez nem is okozott csalódást a Szentendreieknek. Dr. Kiss Ferenc szavai szerint: „Legalább senki sem mondhatja, hogy a szentendrei imaházat az amerikaiak pénzéből építették” Az alap kiásása után - 1986. július 18-án a munkagödörben egy kis ünnepség zajlott le. „E jeles alkalmon egyházunkat Viczián János Dr. Kaly Lajosék adakozásra felhívó szórólapja

egyházelnök képviselte. A vendégek sorában

ott volt dr. Sam Friend testvér, a buffalói

baptista

gyülekezet

lelkipásztora,

valamint

Torontóból Burzuk János … Sam Friend prédikált, majd imádság után elhelyezte az alapkövet.”58 E rövid pihenő után a nagy hőségben

a

munka

tovább

folytatódott. A gyülekezet nem maradt magára a

Ünnepélyes alapkőletétel

nagy munkában. Folyamatosan kapott segítséget a körzetből. Pócsmegyerről Ócsai József nyugdíjas dolgozott nagyon sokat, de nem elhanyagolható segítséget nyújtott Győri Lajos sem, aki emelődarut barkácsolt a munka megkönnyítésére, a betont keverte még Kovács Bálint és Kánai Zoltán is. Jöttek segíteni Tahitótfaluról, az ország más tájairól, valamint

55

Budapestről és környékéről építőbrigádok. Rendkívül sokat dolgozott dr. Mihály János nyugalmazott gyermekorvos Budapestről. Teológus hallgatók szervezett munka-akció keretében kóstolhatták meg a fizikai munka ízét – fáradságát Szentendrén. Egyes vállalkozó kereskedők és fuvarosok – hívők és nem hívők - megtiszteltetésnek vették, hogy egy templom építéséhez járulhatnak hozzá árujukkal, vagy szolgáltatásukkal, s ezt a számlázáskor is kifejezésre juttatták. A közelben lakó építészmérnök arra bíztatta az építőket, hogy úgy készítsék el ezt a templomot, hogy legalább háromszáz évig álljon ezen a helyen. A járókelők az összefogás példáját látták az épülő templom mellet elhaladva. A református lelkész, dr. P. Tóth Béla, amikor gyülekezeti termüket építették, „bacillus baptisticus”-nak nevezte ezt a ragályt – melyet elkaptak a baptistáktól.59 A helyi gyülekezet asszonyai Pécsi Erzsébettel és Király Istvánnéval, dr. Balogh Ibolyával az élen, naponta gondoskodtak a munkások étkeztetéséről. Más gyülekezetek is segítettek ebben a szolgálatban személyesen, vagy élelmi alapanyaggal támogatva a szakácsokat. Mialatt az építkezés folyt, a gyülekezeti munka sem szünetelt. A hétköznapi és vasárnapi összejövetelek ékesen és jó rendben folytak dr. Kiss Ferencék portáján. A fiatalok ifjúsági órákat tartottak, Csontos Sándor egyetemi tanulmányai mellett

továbbra

is

vállalta

a

gyermekek

zenetanítását. Kis pengetős együttes alakult régi és új hangszerekkel. A gyülekezet ideiglenes otthona a Kovács László utcában

Vass

Ferenc

nyugdíjas

lelkipásztor

többször is megfordult a gyülekezetben. Sáhó Miklós is ellátogatott Szentendrére, igehirdetését érdeklődéssel hallgatta a gyülekezet. Vass bácsi a „szószéken”

56

A kölcsönzött imaterem belülről, ahol csaknem három évet töltött el a gyülekezet…

…és kívülről. Jövőt ígérő gyülekezet sok fiatallal.

Az építkezés nagy ütemben haladt. A gyülekezet tagjai nyári szabadságukat is az állásokon, állványokon töltötték. 1986-ban az épület a tetőszerkezettel bezárólag elkészült. A következő képek az építés egy-egy fázisát szemléltetik.

Kánikulában a gödörben. A teknőszigetelés már elkészült.

59

Ezt egy alkalommal Antal Lászlónak mondta, amikor dicsérte őket szép épületükért.

57

Gyorsan nőnek a falak.

Az épület belső látványa

1986-87 telén sem állt le a munka, a tetőszerkezet csaknem készen van.

58

1987-ben az épületegyüttes tető alá kerül, elkészül a karzat, a belső falak, a belső szerelések: a víz és villany A víz- és csatorna szerelési munkákat Kiss Barnabás, míg a villanyszerelést Csontos Sándor végzi.

ÖNÁLLÓSULÁS A szentendrei gyülekezet 1987-ben – még be sem fejezve az építkezést - békésen, szeretetben

leválik

a

tahitótfalui

anyagyülekezetről. Önállósul. Anyagi ereje, de

kifejezett

lelkipásztort Gerzsenyi

igénye

hívni. László

A

sincs

egyelőre

gyülekezetet

lelkipásztor

dr.

felügyeli

Pécelről, mint ügyvezető lelkipásztor. A gyülekezet vezetését, lelkigondozását dr. Kiss Ferenc felavatott presbiter, gyülekezetvezető végzi. 1988-ban készül el végső állapotára az épület, körülbelül 2 millió forint anyagköltséggel. A belső hidegburkolásokat főként Sebestyén Győző

készítette.

A

bemerítő

medence

műkőburkolatát Kun József végezte Gödöllőről. A parketta lerakása ifj. Kiss Ferenc és társainak az önkéntes felajánlása a Wesselényi utcai gyülekezetből. A lambériázás és karzatlépcső az újpesti gyülekezet egy nyugdíjas korú asztalos mesterének, a lakatos munka pedig Marton Imrének a munkája. A szolgálati lakás teljes befejezése, valamint az ingatlan utcafrontján a kerítés megépítése is 1988-ban történik. Az idő szorításában még a belső berendezések, a padok is elkészülnek Bócsa László bajai asztalosmester jóvoltából. Az elkészült imaház felavatása 1988. augusztus 13-án, szombaton, ünnepi istentisztelet

59

keretében történt. A Magyarországi Baptista Egyház képviseletében dr. Viczián János egyházelnök végezte a felavatást. Közreműködött dr. Gerzsenyi László ügyvezető lelkipásztor és dr. Kiss Ferenc, a gyülekezet vezetője. Meghívott vendégként jelen voltak a környékbeli gyülekezetek lelkipásztorai. A helyi társegyházak nevében dr. Kiss György római katolikus plébános köszöntötte a gyülekezetet. Az ünnepségre meghívottak voltak mindazok, akik áldozatot hoztak és közreműködtek az építkezésben. Dr. Kiss Ferenc az avató istentiszteleten a következő szavakkal tekintett vissza az építkezés időszakára60: „Nem nagy jelentőségű ez az ünnep sem az ország, sem a város számára, de igen nagy e városban élő maroknyi hívőnek. Újból megtapasztalhattuk, hogy jó az Úr. Ezen a helyen egy több mint száz éves, romos épület állott. 1986. június 27-én kaptuk meg az érvényes építési engedélyt. Ekkor volt ezen a helyen az utolsó istentisztelet, és a gyülekezet átköltözött az építkezés idejére a Kovács László út 27. szám alá. Elkészült az imaház. Hogyan? Nehémiás azt mondta a kőfal-építőknek: »Ne féljetek...! A nagy és rettenetes Úrra emlékezzetek...!« Mi is ezt tettük. Ha magunkra nézünk, a mi erőnkre, nem mertünk volna indulni sem. Ígéretet kaptunk kül– és belföldről egyaránt, pénzben és munkában, de ebből nagyon kevés valósult meg. Mind anyagiakban, mind munkában a teher súlya a szentendreiekre esett. Az Isten bebizonyította újból, hogy kevés ember is elég a harcban, ha Ő vezeti azt. Induláskor a gyülekezetnek mindössze 62 ezer Ft-ja volt, de ez még akkor is az OTP-ben volt, amikor a falak álltak. Nem dicsérni, nem is akarok köszönetet mondani sem adományozónak, sem munkásnak, mert hitünk szerint azért tettük, mert Isten erre indított, és Neki köszönjük, hogy méltóvá tett bennünket, hogy templomának építői lehettünk. Induláskor nem látta a gyülekezet, hogy Isten kinek hogyan indította a szívét az adakozásban, a munkában. A munkáért senkinek sem fizettünk. Néhány esetben adtunk tiszteletdíjat, de ez az építés során nem érte el az 50 ezret sem. Nem tudtuk volna kifizetni azokat a vállalásokat, áldozatokat, amit egyes testvérek, családok nyújtottak. Csak néhányat említek ezek közül: Pl. a tervezést és tető famunkáját egy testvér végezte édesapjával. Egy másik az összes földmunka, a teljes szuterén és az összes tégla költségeit vállalta magára. Egy testvér az összes villanyszerelést, a másik a vízszerelést, a harmadik a csempézést, egy özvegy testvérnő az imaház belső berendezését vállalta. Volt olyan segédmunkásunk, aki majdnem két teljes nyarat töltött nálunk. Ezen kívül asztalos, kőműves, lakatos testvérek egyenként is sokat vállaltak. Egy fuvaros testvér közel 100 ezer Ft értékben szállított anyagokat az építkezéshez. A felsoroltakon kívül – mert ezek sem mind szentendreiek – a környező gyülekezetekből is kaptunk segítséget. 60

Békehírnök, 1988. november 13. 199. oldal

60

A szentendrei gyülekezetünk apraja-nagyja, férfiak és nők példásan kivették részüket a munkából, mindenki tehetsége, lelki- és egészségi állapotának megfelelően. Az áldást azonban az Isten adta. Az egész építkezés idején nem volt még egy szögszúrásnyi baleset sem. Nem lettünk szegényebbek, a ruhánk el nem szakadt, az ennivalónk el nem fogyott. Ismétlem: »Az Úrtól lett ez, csodálatos ez a mi szemeink előtt!« Áldott legyen érte szent neve!” A következő nap, augusztus 14-én vasárnap, a gyülekezet protokoll

meghitt

közösségben

vendégek nélkül. Az

ünnepel, ünnepélyes

átadást követően hamarosan gondnokot is fogad a gyülekezet, egy Erdélyből jött családot, Kocsis Barnáékat.61

Jól

körülírt

feladataik

között

szerepelt még Jankovits Ilona gondozása is. Ilonka néni az imaház és szolgálati lakás felépülte

után

Szentendrére.

A

háztartásban

él.

visszajön gondnok

Budakalászról családdal

Tisztességgel,

közös

szeretettel

gondozzák 1989. augusztus 26-án bekövetkező haláláig. A gyülekezet temette el a képen látható, a szentendrei szerb temetőben lévő családi sírba. A felépült imaház rendkívül kis telken, a hatályos

építési

előírásoktól

eltérően,

de

hatóságilag jóváhagyva, szinte telekhatártóltelekhatárig épült föl. Alig volt udvar, szabad hely. A közvetlen keleti szomszéd – elárvult idős ember – Kun-Szabó György a gyülekezetre hagyta ingatlanát, öreg, semmire sem jó házát a telekkel

együtt62.

A

kiskőrösi

szeretetház

befogadta őt, még 1987-ben.

Egyházvezetői intézkedés az Erdélyi Menekültek Háza építésének ügyében

61 62

A gyülekezet már 1988. október 2-án két új tagot vesz föl: Laskói Mihálynét és Csapó Gyulát,

Kocsis Barnáék gondnoki szolgálata 1991-ig tartott, helyükbe Virágh Jánosék léptek. Kun-Szabó Györgyöt szeretetházba vonulásáig dr. Kiss Ferencék gondozták áldozatos szeretettel.

61

majd 1989. január 29-én Metál Jánosnét, akikhez csatlakozik Kocsis Andrea az egyik erdélyi menekült család gyermeke. Az új imaházban az első baptizálást 1989 pünkösdjén, május 14én tartották.63 Az ünnepi istentiszteletet Szebeni Olivér,

a

nemrég

nyugalomba

vonult

kispesti

prédikátor tartotta a Gal. 6:14 alapján. Az előbbiekben megnevezett négy hitvalló alámerítését is Szebeni Olivér végezte.64 Velük eléri a gyülekezet a negyvenes taglétszámot. Ugyanezen esztendő decemberében új hitvallók készülődtek a szent aktusra. 1989 végére a gyülekezet taglétszáma már 51 fő.65 A

gyülekezet

1989-ben

megválasztott

elöljárói:

Csontos Sándor, Antal László, Sebestyén Győző és Kocsis Barna, a gyülekezet gondnoka. 1989.

elején

már

eszkalálódott,

egyidejűleg

fellazulóban volt a Ceausescu féle román diktatúra. Sok

A bemerítkezők énekszolgálata

erdélyi magyar, de román is elindult Magyarország felé. Várható volt, hogy Szentendrét is eléri egy menekült hullám. Dr. Kiss Ferenc gyülekezetvezető előre látva ezt, s az érkező menekültek otthontalanságát, egy újabb tervvel állt elő. Építsen a gyülekezet egy különálló épületet az ő fogadásukra. Így a Kun-Szabó féle életveszélyes házat elbontva, a helyére Csereklye Győző egy kétszintes, kétlakásos házat tervezett. Az engedélyt, csakúgy, mint az előzőt, a megyei egyházügyi titkáron keresztül lehetett megkapni. Révész Benjámin, a Magyarországi Baptista Egyház alelnökének 1989.

április

13-i

kérelmére

1989.

szeptember 17-én már rákerült a pecsét az Erdélyi Menekültek Háza engedélyezési tervére. Ez az épület is hamarosan fölépül dr. Kiss Ferenc

és

a

gyülekezet

hasonló

áldozathozatalával, mint az imaház. A családok A felépült Erdélyi Menekültek Háza

a

fizikai

munka

mellett

építőanyaggal, belső szerelési anyaggal járulnak hozzá az otthonépítéshez. Az

építésben már segít a menekültek előőrse is. Néhány család már 1989. elején átszökik 63 64

A BÉKEHIRNÖK is tudósított az eseményről az 1989. július 16-i számában, a 119. oldalon, Sz. O. aláírással. Szebeni Olivér 1992-ig évente többször is szolgált meghívott vendégként a gyülekezetben.

62

Magyarországra. A gyülekezet elhelyezésüket részben családi házaknál, részben az imaház alagsorában, szükség fekhelyekkel oldja meg. Dr. Kiss Ferenc sejtéséből valóság lesz, Ceausescu bukása után valóban megindul a menekültáradat. Sokan a nyílt határon át szöknek az éjszaka leple alatt, több esetben puskatussal találkozva, életveszélyes helyzetben. Mások a sebtében megszerzett, vagy le nem adott útlevéllel vágnak neki a „nyugatnak”, azaz Magyarországnak. Két turnus menekültet fogad be ebbe az épületbe a gyülekezet. Szinte szobánként egy-egy családot, lakásonként 8-10 személyt, többnyire gyermekes családokat. A menekültekkel a gyülekezet taglétszáma majdnem megduplázódik. Ez nem kis gondot okoz a különféle gyülekezeti, és társadalmi kultúrából összekovácsolódó gyülekezetnek, de végül is a kölcsönös elfogadás győz Krisztus szeretete által. A menekült ház néhány év alatt elveszíti tömegszállás jellegét. Közben a Szovjetunió összeomlása felveti egy ukrán menekültáradat rémképét. Ez azonban – köszönhetően a birodalom békés felbomlásának – nem történik meg. Az Erdélyből első nagy hullámban érkezők a város jóvoltából telepszerű építkezésbe foghatnak, s nagy összefogással, kedvezményes hitellel megépülnek lakásaik a Szmolnyica sétányon. A második hullámban érkezők is saját családi házat tudnak építeni, s így hagyják el a menekült házat. Az épületben végül csak a gondnok család marad.

Az első lelkipásztor A gyülekezet 1990. március 3-án meghívja dr. Kiss Ferencet, a gyülekezet eddigi vezetőjét lelkipásztorának. Ünnepélyes beiktatása 1990. május 13-án volt.66 A szentendrei gyülekezet – hivatalosan még nem körzet, de a Pomázról, Budakalászról bejáró tagok igénylik a helyi összejöveteleket. Ezért hét közben Budakalászon Csapó Sándorék otthonában, Budakalászon67 pedig Szabó Sándoréknál tartanak istentiszteletet. Jó alkalom ez arra, hogy az utcabeli szomszédok és a falubeliek is ismerkedjenek az evangéliummal. A szentendrei gyülekezet taglétszáma 1990 végén 68 fő. Ebből 11 személy beköltöző.68 A vasárnapi iskolában 1991 májusában már 10 gyermekkel foglalkoztak. 1991. december 21-én zajlik le az első mennyegzői istentisztelet: Varga Péter és Kocsis Andrea, Erdélyből származó fiatalok fogadtak egymásnak elsőként a gyülekezet, és Isten színe előtt hűséget az új imaházban. 65

Magyarországi Baptista Egyház statisztikai jelentése szerint. Szebeni O. közlése. Szebeni O. feljegyzése. 67 Budakalászon az angyalföldi gyülekezethez tartozó tagok is élnek, jól együttműködnek a szentendrei misszióval. 68 M.B.E. 1990. évi statisztikája. Szebeni O. 66

63

A gyülekezet dolgozik. Évente vannak bemerítések. Az 1992-re visszatekintő lelkipásztori beszámoló szerint -

„a gyülekezetnek 85-90 úrvacsorázó tagja van

-

hat új testvért merítettünk be

-

öt gyermek született

-

egy menyegzőt tartottunk.”69 Nagy Attila megtért győri fiatalember és Kiss Tímea,

dr. Kiss Ferenc leánya kötöttek házasságot. Az évközi taglétszám negatív kilengései az Erdélyből származó gyülekezeti tagok országon belüli elmozdulásának, végleges letelepedésük, otthonra találásuk jelzései. A pozitív változások okai: Tahitótfaluról többen áthozzák Szentendrére gyülekezeti tagságukat. A gyülekezetben gyakran vannak új, hitvalló fehérruhások. A gyülekezetben az örömök mellett a terhek, feladatok is megsokasodtak. 1993. április 25-én a gyülekezet elöljáróságot választ. Az eddigi 4 tagú helyett tíztagú elöljáróságot a következők alkotják: Antal László, Bozsogi Zoltán, dr. Csontos Sándor, Csereklye Győző, Marton Imre, Móricz János, Soós Gábor, Sebestyén Győző, Vas Adolf és Csapó Gyula. 1993. október 3-án dr. Kiss Ferenc hivatalosan bejelenti, hogy leteszi a lelkipásztori szolgálatát. Kéri a gyülekezet elöljáróságát, hogy tegye meg a szükséges lépéseket, és vegye föl a kapcsolatot a Budapesti Missziókerület vezetőivel.70

Átmeneti állapot A gyülekezet a missziókerület vezetésével egyetértve átmeneti időre, gondozó lelkipásztornak fél évre meghívja az éppen előnyugdíjba vonuló Drenyovszki Pált, aki a Tahi tábor függetlenített gondnoka volt. Ő ezt elvállalja. Tahiból hűségesen jár le Szentendrére, és végzi látogató, lelkigondozói és igehirdetői szolgálatát. A gyülekezet nehezen szánja rá magát a lelkipásztor hívásra, így Drenyovszki Pál megbízatását még újabb fél évvel meghosszabbítja. A fél év elteltével az elöljáróság javasolja a gyülekezetnek a gondozó lelkipásztor véglegesítését, de ez végül nem valósul meg. A gyülekezet ifjúsága ebben az időszakban aktív, rendszeresen találkoznak. Több mint baráti társaság. Buzgón szolgálnak a gyülekezetben. Nem rejtik véka alá hitüket barátaik előtt. Meghívják őket maguk közé. Bekapcsolódnak a FAMISZ mozgalomba. Ráéreznek az evangélizálás jó ízére. Több csoportra osztva egyszerre több településen, utcákon, tereken 69 70

A szentendrei baptista gyülekezet 1993. január 31-én tartott tanácskozásáról szóló jegyzőkönyv szerint. 1993. október 3-án kelt levél.

64

hívogatva, majd iskolában, kultúrházban, szabad téren, sátorban szolgálnak egy-egy héten át Debrecen környékén, Egerszóláton, Komáromban. Isten meghallgatta buzgó kérésüket és adott megtérőket. Felismerve azt, hogy néhány nap kevés arra, hogy a megtértek beépüljenek a helyi gyülekezetekbe, az őszi hétvégeken visszajárnak ezekre a helyekre utóevangélizációkra. 1993 nyarán Derecskén zenei felkészítő táborban, Debrecenben lelkigondozói tanfolyamon vesznek részt. A nyári missziós előkészítő alkalmat június közepének egyik hétvégéjén tartják Tahiban. Néhány tapasztalt missziós „szakember”, lelkipásztor és misszionárius (pl. Révész Árpád, Bill Wagner, Don Rice) tartalmas előadásait hallgatják együtt a 100-120 tizenhuszonéves diákkal, vagy szabadságát az Úrnak áldozó, dolgozó fiatallal. Rendkívüli, és életre szóló, különleges élményt jelentett ez a számukra. A Csontos fiúk, Péter és András felvállalják e misszió lapjának, a FAMISZ ÚJSÁG-nak a szerkesztését. Innen Szentendréről juttatják el az országba lapjukat. A gyülekezet mögöttük áll. Támogatja ezt a munkát anyagilag és lelkileg, szellemileg egyaránt. Ebben a munkában érik meg ifj. Marton Imrében, hogy az isteni hívásnak engedve, felvételét kéri a teológiára. Az elöljáróság és a gyülekezet jó tapasztalatai alapján tanúságot tesz mellette, és javasolja felvételét a Baptista Teológiai Akadémiára. A szokolyai gyülekezet volt lelkipásztora, Csuhai József, a szentendrei gyülekezet tagja lesz.

Csuhai József, az első meghívott lelkipásztor A

gyülekezetből

missziókerület

jövő

spontán

vezetőségének

kezdeményezésként, közreműködésével,

a és

egyetértésével a szentendrei gyülekezet meghívja lelkipásztorának a családjával együtt itt élő és szolgáló Csuhai testvért. „Örömünnepe volt 1995. május 20-án, szombaton a szentendrei gyülekezetnek. Jó másfél évi várakozás, vajúdás után gyülekezetünk beiktathatta negyven éves történelmének első függetlenített lelkipásztorát Csuhai József testvér személyében. Az ünnepi igét Meláth Attila testvér, a Budapesti Missziókerület titkára hirdette a II. Timóteus 2:22-26. versek alapján. A negyven esztendő alatti, még fiatalnak mondható lelkipásztort arra buzdította, hogy: - ne akarjon más lenni, mint akivé Isten formálta az életét, - legyen alázatos, a sikerek nehogy elbizakodottá tegyék, - éljen együtt, dobogjon együtt a szíve a gyülekezettel, - legyen engedelmes Istennek, ne saját szíve szerint, hanem Isten

65

vezetése alatt hirdesse az igét. - legyen engedelmes a gyülekezetnek és közösségünk lelki vezetőinek, - emberi természetéből is a békesség és nyugalom áradjon, - legyen a gyülekezetben húzóerő, vezesse a gyülekezetet kitartással, hűséggel. Mindez persze a gyülekezetre is érvényes kell legyen. A gyülekezet pedig ne várjon el többet, és ne kérje számon lelkipásztorától azt, amivel Isten nem áldotta meg, és amire nem hatalmazta föl. A hivatalos beiktatást Pátkai Béla testvér, missziókerületünk elnöke végezte az I. Timóteus 4:16 útmutatása szerint. Szó szerint ismertette a gyülekezettel a Lelkipásztori Szolgálati Levél, mint megbízólevél szövegét, melyet a lelkipásztor és az ünneplő gyülekezet hangos szóval is - szinte fogadalomként - megerősített. Ezt követően imádságban kért áldást Istentől lelkipásztorra és gyülekezetre. Csuhai testvér székfoglaló beszédében (Márk 1:17 és János 21:15-17. alapján) korai elhívásáról, az elveszettek iránti mentő szeretetről beszélt egyszerű, pátosz nélküli szavakkal. Nem ígért nagy dolgokat. Lélekmentő, pásztoroló szolgálatát a gyülekezettel egységben, együttimádkozva, együttmunkálkodva kívánja végezni. A köszöntések sorát Mészáros Sándor testvér operabasszusa nyitotta meg »A nagy egek...« eléneklésével. Az elbocsátó gyülekezet nevében Gyurik Gyula búcsúzott, majd a helyi gyülekezet nevében Antal László köszöntötte a Malakiás 2:7 igéjével, felszólítva a gyülekezetet is, hogy »Ti mai emberek! Figyeljetek az ÚR igéjére« (Jer. 2:31/a)! A lelkipásztornét, dr. Drenyovszki Zitát, három gyermek édesanyját Halász Istvánné üdvözölte a nőtestvérek nevében. A jelenlevő Macher Tivadar és Bartos Zoltán lelkipásztor testvérek igével alátámasztva fejezték ki jókívánságaikat, majd Blanckenstein György római katolikus plébános és Szentpétery Péter evangélikus lelkész testvérek fogadják nagy szeretettel, igei buzdítással. Fontos helyet foglalt el a szolgálatok sorában gyülekezetünk jól felkészült énekkara alkalmi énekeivel, valamint ifjúságunk lelkes énekes bizonyságtétele. Másnap, vasárnap délután bensőséges, családias légkörben folytatta a gyülekezet a lelkipásztor és családja üdvözlését. Ekkor került sor a gyermek bibliakörök, az ifjúság és a többi korosztály köszöntésére is. Azzal a hittel zártuk alkalmunkat, hogy az Úr egy új, békességes, lelki növekedéssel járó korszakot indított el közöttünk.”71 A Csuhai család Tahiban lakik mindaddig, amíg a szolgálati lakás – amelyben a gondnok család él – fel nem szabadul. Csuhai József szolgálatba állását követően egy újfajta pezsgés indult meg a gyülekezetben. Az új lelkipásztor szolgálatának egyik indító eseménye az 1995. június 4-i 71

BÉKEHÍRNÖK, 1995. július 9. 228. oldal. Szentendrei krónika. Antal László tollából.

66

bemerítés. Ésik Brigitta a világból–, Borota Luminita pedig román pünkösdi gyülekezetből jövő, megtért fiatalokat baptizálta hitük vallomására Csuhai József. A gyülekezet előtt álló feladatok az elkövetkezendő időszakban: az imaház és környezete rendbe hozása, a gyülekezet belső struktúrájának megújítása, feladatok testre szabása, útkeresés, a misszió lehetőségeinek kutatása a város és a környezet felé. Ezekből villantsunk föl néhány mozaik darabkát. 1995. december 10-én ünnepelte meg 40 éves jubileumát a gyülekezet. Az ünnepségen még jelen lehetett az alapítók közül Király Istvánné. Erre a jubileumi alkalomra készült az EMLÉKFÜZET 40 című megemlékező összeállítás dr. Csontos Sándor vezetésével. Csuhai József beiktatását követő hónapokban szükségessé váló elektromos karbantartás, lelkipásztori iroda kialakítása, festés-mázolás, alagsori tároló szekrények kialakítása, vizesblokkok javítása, bemerítő medence felfűtésének a megoldása, udvari gyephézagos burkolólapok lerakása: mind-mind komoly testvéri összefogással valósult meg. A nagy terem fellazult parkettájának felújítása 1996-ra maradt. 1996. március 3-án a gyülekezet az elöljáróság tagjai közül felavatandó szolgálattevőket választ. Csereklye Győzőt és Sebestyén Győzőt diakónusnak, dr. Csontos Sándort és Antal Lászlót pedig presbiternek választja. A felavatásukra 1996. június 9-én került sor.

Az avatottak a kirendelő presbiter és lelkipásztorok társaságában

1996-ban egy eddig nem gyakorolt missziós lehetőségeket kap a gyülekezet. A városi rádió, a Dunakanyar Rádió lehetőséget ad a szentendrei egyházaknak minden reggel egy néhány perces áhítat, ill. időnként egy-egy magazinműsor leadására72. A baptistákra eső időpontokban a gyülekezet lelkipásztora, és ritkábban Antal László megszólal ezen a 72

A rádió 1998-ban (bal)liberális kezekbe kerül, ekkor ez a lehetőség megszűnik.

67

hullámhosszon kis igei kapaszkodót adva a munkába induló hallgatóknak. Egyéb lehetőséget is kihasznál a gyülekezet: a Püspökmajor lakótelepen és a könyvtárban klubszerű foglalkozás keretében evangélizációs jellegű beszélgetések kezdődnek az ember céljáról, a boldogság keresésről. A SZENTENDRE ÉS VIDÉKE c. helyi lapban a széles nyilvánosság előtt alig ismert baptisták, azon belül a helyi gyülekezet bemutatkozására nyílik alkalom. A gyülekezeten belüli információ áramlás segítésére a lelkipásztor vezetésével elindul a SERKENJ FEL c. időszakos lapocska. Pár esztendő elteltével HÍRHARANG címmel havi lapként73 folytatódik Antal László szerkesztésében. Az 1997. évi lelkipásztori beszámolóból emeljünk ki néhány gondolatot74. „Gyarapodásunk 8 fő volt: Debreceni János, Debreceni Jánosné, Zita, Éva, Kerti Borbála, (Angyalföldről) Szabó Sándor, Szabó Sándorné (visszajöttek Szabolcsból) testvérek, akik mind ide költözés által lettek tagjainkká, valamint a köztünk szolgáló Hégely Sándor teológus. Veszteségünk 8 fő: Mészáros Sándor és Csereklye Lajos testvérünket mennyei Atyánk hívta magához ebből a földi létből… Ésik Brigitta, Varga Péter és Vargáné Kocsis Andrea kiléptek a gyülekezetből. Pfaff Gellért teológus testvér szolgálati ideje letelt. Ruprecht Arnoldot és Somogyi Lászlót töröltük a tagságból. Így 1997. december 31-én gyülekezetünk taglétszáma 107 fő volt. Két mennyegzőn vehettünk részt: augusztus 23-án Básti Csaba és Markovics Brigitta kötöttek házasságot, majd 30-án Csontos Péter és Kocsis Edit álltak meg Isten színe előtt e fontos döntésükben.” A beszámolóból kiderül még, hogy három alkalommal volt gyermek-bemutatás ebben az évben. 49 fő 14 év alatti és 6 fő tini korú gyermek van ekkor a gyülekezetben. Az ifjú korúak száma 11 fő, akik közül már öten tagjai a gyülekezetnek. Egyéb fontos események: Januárban a Váci úti gyülekezet vette igénybe a szentendreiek bemerítő medencéjét: Debreceni Zita és Éva pecsételte meg hitét.75 Februárban a gyülekezet – Virágh Jánosék kiköltözését követően – ismét gondnokot választott Szűcs Mihályék személyében, akik két évre kapták ezt a megbízást. A gyülekezet minden esztendő pünkösd hétfőjén közösen kirándul. Az együtt töltött szabadidő egymás jobb megismerését, a közösségi szellem kialakítását munkálja. Így került sor 1997. április 17-én két autóbusszal az ópusztaszeri kirándulásra. „Együtt csodálhattuk meg

73

Kissé túlzás lapnak nevezni, hiszen csak egy összehajtott A/4-es, 4 oldalas lapocska. Csuhai József: Lelkipásztori beszámoló az 1997. esztendőről 75 Ők ugyanez évben a szentendrei gyülekezet tagjai lettek. 74

68

a körképet, együtt adhattunk hálát Isten megtartó szeretetéért, hogy 1101 éven át megtartotta nemzetünket.” Ez év tavaszán jön át az angyalföldi gyülekezetből Debreceni János és családja. A gyülekezet szeretettel fogadja be őket. Később a családfő diakónusi avatottságát is elfogadja, így ő beépül az elöljáróságba. Áprilisban a székesfehérvári gyülekezet látogat el gyülekezetünkbe Mészáros Kálmán lelkipásztor vezetésével, ezzel erősítve a nagy baptista család együvé tartozásának érzését. 1997. május 4-től új elöljáróságot választott a gyülekezet: az avatottak mellé Bozsogi Zoltán, Csontos Péter, Kiss Mózes, Móricz János, Vas Adolf és Virágh János kapott bizalmat a szolgálatra. Még ebben a hónapban a fúvós zenekar szolgálati körúton Erdélyben járt, az énekkar pedig júniusban vett részt egy énekkari találkozón. Soós Gábor, az énekkar vezetője betöltve 70. életévét, 7 évi szolgálat után végleg leteszi a karmesteri pálcát. Helyébe egy aranyozottat kap az énekkartól a hála jeléül – emlékbe. Ekkor új vezető karmestert választott az énekkar, ill. a gyülekezet Kiss Mózes személyében.

Decemberben

a

HAJNALCSILLAG

alapítvány

Soós Gábor búcsú-szolgálata

jóvoltából a Ferences Gimnázium tornatermében 200 db karácsonyi csomag lelt gazdára a gyermekeknek szóló evangélium meghirdetésével egyidejűleg. Az 1998-as esztendő szomorúan indult, a gyülekezet négy bemerített tagja elhagyta a gyülekezetet és a Hit Gyülekezetéhez csatlakozott. Az ifjúságban ez nem okozott akkora törést, mert éppen generáció váltás időszakára esett, s új, friss vezetők kerültek az ifi élére. Márciusban a Barcsay általános iskolában rendez a gyülekezet az ifjúság aktív közreműködésével evangélizációs sport napot, levetítik a Jézus Élete c. filmet. Elég sokan jönnek fiatalok a helyi lakótelepről. Április 25-26-án a fúvós zenekar Ukrajnában, Kárpátalján jár zenei szolgálatával és anyagi segítséggel is bátorítva az ott élő, nehéz helyzetben élő hívőket. Május 9-10-én Megyesi József nagyváradi nyugdíjas festőművész-lelkipásztor szolgál a gyülekezetben a rá jellemző rajzos szemléltető eszközök alkalmazásával. 10-én, vasárnap pedig együtt örül a gyülekezet a medence partján álló Szirmai Évával, Csontos Lillával és Ildikóval, amikor hitük vallomására lelkipásztoruk bemeríti őket.

69

Május 31-én, pünkösdhétfőn a Szentendrei szigetre kirándul a gyülekezet szabadidős közösségi napot tartva. Június 14-én Nagyváradról az énekkart

látja

vendégül

a

gyülekezet, akiket lelkipásztoruk, dr. Simon József is elkísért. Szeptembertől

kezdődően

Zenés üzenet a Váci-Dunán elhaladó misszió-kerületi kiránduló hajónak

a

gyermek-bibliakör már 5 csoportban kezdi tanévet. Novemberben

a

megsegítésére.

A

gyülekezet helyszínre

segélyszállítmányt juttatást

küld

Csereklye

a

Győző

kárpátaljai vállalja

árvízkárosultak kisteherautójával.

Karácsonykor Csobánkán, ill. Szentendrén örülnek a gyermekek az ajándékcsomagoknak a Hajnalcsillag Alapítványnak és a Debreceni családnak köszönhetően. Közben decemberben megalakul a városi Ökumenikus Bizottság, amely azt a célt tűzte ki maga elé, hogy a szentendrei keresztény-keresztyén gyülekezetek közeledésén munkálkodik. A kapcsolatok keresése, ápolása, egymás értékeinek kölcsönös megismerése, közös rendezvények szervezése, Jézus születésének jelképes 2000-dik

évfordulójára

egy

közös

ökumenikus

énekeskönyv szerkesztése szerepel a kitűzött célok között. A gyülekezetet ebben a testületben Antal László gyülekezetvezető képviseli. Az 1999-es esztendő kedves ünneppel kezdődik, január 31-én

Monda

Sándorné

és

Szirmai

Gábor

bemerítkezésének tanúja a gyülekezeti közösség. Az április 22-i elöljárósági megbeszélést a Budapesti Missziókerület vezetői megtisztelik jelenlétükkel. Megismerkednek az elöljárósággal, tájékozódnak a gyülekezet munkájáról, a cigánymisszióról. Pünkösd első napján az angyalföldi gyülekezet ismét igénybe veszi a szentendrei bemerítő medencét, egy világból megtért pedagógus házaspárt merít be Macher Tivadar lelkipásztor. Június 6-ára ökumenikus kórustalálkozóra készül az énekkar.

70

Júliusban fiataljaink izbégi iskola mögötti régi táborban töltenek el egy hetet a Debreceni család aktív közreműködésével és vezetésével, ahová környékbeli fiatalokat is meghívnak. A közös táborozással akarják bemutatni nekik, hogy hogyan lehet természetes módon, hívő keresztyénként élni a hétköznapokban. Azt, hogy a keresztyénség nem csupán egy állapot, egy vallás, hanem egy nagyon boldog és gazdag életforma. A szeptember 4-én Csobánkán lezajlott első Roma Baptista Konferencia, melyet Csuhai József kezdeményezése alapján helyi önkormányzati és baptista egyházi támogatással szerveztek, keleti határainkon is átnyúló jelentőségű volt az egyre szélesedő roma misszió szempontjából. „December 4-én mennyegzői istentiszteletre gyűlt össze az ünneplő testvériség, amikor Udvaros Gyula és Marton Éva testvérek kötötték össze Isten és ember előtt életüket. Vendég-szolgálattevő dr. Kiss Ferenc testvér volt”.76 A gyülekezet éli mindennapi életét, gondok, örömök szabálytalan egymásutániságban váltják egymást. A karácsonyi ünnepek idején az eddig szokásos

helyszíneken

kívül

Pilisszentlászlón

fogadják örömmel a gyermekek a csomagokat. Ebben az esztendőben közel 700 gyermeknek okoz örömet „Aki eszi az én testemet…” Úrvacsora a gyülekezetben

2000-ben,

március

26-án

ajándékcsomag,

amely

mellé

az

evangéliumot is hirdeti a gyülekezet77.

bemerítkezik

két

fiatalember. Laskói Mihály és Monda Sándor vallja meg hitét a gyülekezet és a látogatók előtt is, miután rendezték életüket Jézus Krisztussal. Vendég szolgálattevő: Révész Jonatán. Április 17-25-ig néhány fiatal Angliában a Wallesey gyülekezetben tesz látogatást, az ottani partner gyülekezet fiataljainak előző évi látogatását viszonozva. November 26-án hét

fiatal tesz tanúságot a

gyülekezet és a vendégek előtt arról, hogy Jézus Krisztus követésére szánják oda életüket, ezt követően Csuhai József lelkipásztor bemeríti őket. Név szerint: Csereklye Ádám, Halász Tímea, Kulcsár 76 77

Csuhai József: Lelkipásztor beszámoló az 1999. esztendőről. Részlet. Ismét a Hajnalcsillag Alapítványon keresztül juttatott külföldi csomagok segítségével.

71

Zoltán, Lange Gábor, Lükő Sára, Pető Hajnalka és Sebestyén Noémi. A város tini korú gyermekei felé való nyitás az Élet Szava Klub, amelynek a szervezését és a vezetését a Debreceni család vállalja föl – kezdetben a Barcsay Általános Iskolában működik. Ebben az esztendőben is 5 csoportban, csaknem 60 gyermekkel és fiatallal foglalkoznak a vasárnapi iskolában tanítóik. „Az a célunk, hogy egymásra épülő tanrend legyen úgy, hogy 16 éves korukra legyen egy átfogó képük a Bibliáról, a gyülekezetről. Nem könnyű a feladat, hiszen minden vasárnapra készülni kell a tanítóknak… Imaórák: …Hálás vagyok az imaóra vezető testvérekért. Nem könnyű megszólaltatni a gyülekezetet, de higgyünk abban, hogy az imaóra legfőbb feladata mégiscsak az imádkozás. … olykor eltérhetünk a kijelölt témáktól, hiszen a Vezérfonal csupán tanácsolni és nem megkötözni akar. … Igehirdetői szolgálatok: Jelenleg 5 testvér van beosztva. Köszönjük az észrevételeket, bátorításokat. Itt is igaz, hogy szabadnak kell lennünk az igehely megválasztásánál… Köszönöm rendszeres készülését, építő szolgálatait, melyek mindig rámutattak a kereszt igazságára.”78 Néhány adat 2001-ről79 felsorolás-szerűen: 2001. május 13-án új elöljáróságot választ a gyülekezet. A két lelkipásztor (Csuhai József, Drenyovszki Pál) és a négy avatott mellé a gyülekezet Hargas Győző, Lovas Vince, Móricz János, Virágh János testvéreknek szavaz bizalmat, Antal László gyülekezetvezetőt újra választja. Az elöljárók megosztják egymás között a feladat- és felelősségi területeket. Augusztus 4-én Csereklye Mór és Debreceni Zita kötött házasságot. Új szószéket kapott a gyülekezet Csereklye Győző elgondolása alapján a Csontos család és Szilágyi Imre asztalos jóvoltából. Az Erdélyi Menekültek Házában az alsó szinten felszabadult alsó lakás két szobája egybe lett nyitva ifjúsági terem céljára. A tavaszi tiszai áradás után a gyülekezet anyagi segítséggel és kétkezi munkával is segített a helyreállításban a tarpaiaknak. A gyülekezet sok vendéget fogadhatott az esztendő folyamán: dr. Almási Tibor, Kovács Géza, Durkó István, Rabatin Gábor, Paróczi Zsolt, Tóth Sándor, Rácz Lajos, Dani Zsolt lelkipásztorokat, az angliai partner-gyülekezet képviselőit, valamint zenei együtteseket Erdélyből, Finnországból, a külmisszióból pedig Petrik Tímea személyében.

78 79

Csuhai József: Lelkipásztori beszámoló a 2000. évről. Részletek. Csuhai József: Lelkipásztori beszámoló a 2001. évről. Idézés nélkül adatok kiemelve.

72

A Dunakanyar Fúvószenekar sokfelé szolgált az országban, az énekkar is több helyen megszólalt az imaház falain kívül. Karácsonykor a gyülekezet 500 csomagot oszt ki a JÓ HÍR meghirdetésével egyidejűleg Pilisszentlászlón, Óbudán a III. kerületben, Csobánkán és Szentendrén. Kétszer volt gyermekbemutatás: Jámbor Keve és Udvaros Énók fölött imádkozott a gyülekezet és Isten színe előtt a lelkipásztor. Az angliai partner gyülekezet – a Wallesey gyülekezet – egy komoly számítógéppel ajándékozta meg a gyülekezetet a későbbi elektronikus kapcsolat-tartás reményében. Év végén a gyülekezet taglétszáma 112 fő. Máshová költöztek négyen, heten Csobánkára jelentkeztek át. 2002-ben „az igehirdetések mellett80 fontosnak tartottuk különböző tanító jellegű előadások szervezését is, mint pl.: A Biblia világa, melyet dr. Csontos Sándor testvér, a Sáfárság tanfolyam, melyet Debreceni János testvér tartottak. Örülhetünk azoknak a testvéreknek, akik teológiai tanulmányokat folytattak, ill. folytatnak. Ilyenek pl. Mohácsi Dezső, Antal László, Udvaros Gyula és ifj. Marton Imre testvérek. Hálásak vagyunk azokért az ifjakért, akik az imaóra-vezetésbe álltak be: Kulcsár Zoltán, Csereklye Ádám, Laskói Mihály testvérek, ill. azokért a tanítókért, akik vasárnapról-vasárnapra készülnek a gyerekek közötti szolgálatra. Köszönet azoknak a szolgálat-szervezőknek, akik igyekeznek mindent megtenni mindent azért, hogy a vasárnap délutáni alkalmunk színes, tartalmas legyen. A csütörtöki bibliaórák látogatottsága lecsökkent 10 főre, ami önmagában nem baj, csak kérdéseket vet föl: a többi testvérnek nem hiányzik a hétköznapi összejövetel? Nem mindenkinek tetszik a beszélgetéssel eltöltött biblia óra? Rossz az időpont, stb.? Voltak rendkívüli alkalmaink is: Csontos András és Pető Hajnalka mennyegzője augusztus 10-én, Zsebe Dávid bemutatása május 5-én.

Három bemerítési alkalom: márc. 17. Horváth Péter, Oláh Kálmán, Kovács József – Csobánkáról,

80

A következő sorok Csuhai József 2002-ről szóló éves lelkipásztori beszámolójából kiragadott részletek

73

május 19-én Gombos Imréné, Fülöp Csilla és Csuhai Eszter, ill. december 8-án Laskói Zsanett és ifj. Dobó István…

… Temetési istentiszteleten is szolgált gyülekezetünk egy-egy szolgáló csoportja…Családok keresték meg gyülekezetünket, azzal a kéréssel, hogy segítsünk ezekben a nehéz órákban… Különleges alkalomnak számított az a »megújulási istentisztelet«, melyet november 10-én tartottunk Tisza Attila lelkipásztor vendégszolgálatával… Gyülekezetünk fölvállalta a karácsonyi időszakban, hogy több helyen – Margit Kórház, Pilisszentlászló, Csobánka, Bethesda Gyermek-kórház, ill. itt az imaházunkban – csomagokat osztunk a megjelent gyermekeknek – miközben hallják az evangéliumot… A Klub folyamatosan fogadja azokat az érdeklődő gyerekeket, akik az egész heti tanulás után szeretnének egy kicsit játszani, énekelni és a Bibliából fontos igazságokat megtanulni … A Klub által szervezett táborozás volt a nyári téti tábor is, melynek a célja az volt, hogy a gyerekek tanulják meg, hogy milyen sokféleképpen tudják dicsérni Istent… Szólni kell még körzeti állomásunkról, Csobánkáról is, ahol a kis gyülekezet most kezdett el egy sportklubot, melyeken pingpong versenyeket szervezünk fiataloknak, és közben lehetőség van beszélgetni, átadni az evangélium örömhírét… Gyülekezetünk zenei életét segíti az a sok gyermek, akik az énekkarban, ill. külön együttesként szolgálnak. Egyre többen vesznek részt egyházzenei képzéseken: Lovas Bettina, Kulcsár Zoltán. Köszönet a két karvezetőnek (Kiss Éva és Vass Henrietta), hogy újra vállalták ezt a nem könnyű feladatot, és még ezek mellett különleges alkalmak szervezésére is van energiájuk,

figyelmük:

kórustalálkozók

Pomázon,

Szentendrén,

más

gyülekezetek

meglátogatása – Szatmárnémeti, Budafok, – zenés áhítatok szervezése, stb. Fúvós zenekarunk folyamatosan gyakorolt, hogy bármikor kész legyen a szolgálatra.

74

A pengetős zenekarunk mindig különleges színfoltja istentiszteleteinknek,

.

81

konferenciáinknak (pl. téli roma konferencia) . … A szociális csoport, melynek vezetője Lovas Vince

testvér,

nagyon

aktívan

segített

a

kirándulások alkalmával, amikor az étkezést kellett

megszervezni,

a

szeretetvendégségek

megszervezésénél, ill. a különböző szociális

A többgenerációs pengetős zenekar. Vezényel: Vas Adolf

csomagok elkészítésénél. … A városban levő rászorult családok felkeresése karácsony tájékán egy meleg ebéddel… A gyermekcsoport munkájából – melyet Móricz János vezet – viszonylag keveset látunk, mivel nagyobb része az imaóra alatt zajlik, amikor gyermekeink hat csoportban vesznek rész a korosztályuknak megfelelő bibliaórákon…Az elmúlt esztendőben kezdték el a Minden Korosztály Bibliaórája c. kiadvány használatát. A sajtó csoport megújult lendületét mutatja a HÍRHARANG friss hangvétele, mely nagyon személyes élményekben, élő bizonyságtételekben jelentkezik… Az internetezés egy új formája a kapcsolattartásnak. Erre is van lehetőség az iroda előterében elhelyezett számítógépnél… Minden héten a Pilis Rádióban lehetőségünk van három percben szólni Isten üzenetét… Gazdasági terület: ezt három testvér vezeti: Sebestyén Győző, Virágh János és dr. Csontos Sándor… az elmúlt évben sikerült költségvetést készítenünk és lehetőség szerint betartani… Megkötöttünk egy bankszámla-szerződést, gyülekezetünknek külön bankszámla száma van, melyre bárki pénzt utalhat át. ... Nagyon rövid időn belül elkészült az új parketta a nagyteremben – köszönet érte Csereklye Győző testvérnek…” A nyári árvíz komolyan fenyegette városunk alsó részét. A közös védekezési munkára való felhívásra gyülekezetünk tagjai gyakorlati istentiszteletként a csobánkai roma testvérekkel karöltve szervezetten vonultak a gátra homokzsákot tölteni. „Az augusztusban levonuló dunai árhullám nagyon sok kárt okozott. Nagyon együtt tudtunk érezni azokkal, akik a Duna mellett laknak. A férjem lent volt egyik este homokzsákot tölteni, és elmondta, hogy milyen borzasztó látvány látni azt a nagy vizet. Másnap úgy éreztük, ott a helyünk segíteni, főleg amikor 81

A pengetős – nosztalgia – zenekart Vas Adolf keltette újból életre, utánpótlás kinevelését is fölvállalva Kiss

75

hangos bemondóval kértek segítséget a homokzsákok feltöltésére. Jó volt látni, és megtapasztalni a bajban az összefogást. Fiatalok és idősek egyaránt részt vettek a munkában. Isten segítségével sikerült megvédeni a gátat. Nekünk nagy örömet jelentett, hogy mi is segíthettünk a bajba jutott embereken, és városunk megmenekült az árvíztől.”82 2003. január 1-én, 118 tag volt arra kész, hogy szolgáljon Megváltójának, december 31-re ez a létszám 114-re csökkent. Közösségünk arculata változott, hiszen többen másik gyülekezetbe mentek át. „2003. március 30-án egy újabb kedves ünnepi eseményben volt részünk Szentendrén. Ekkor történt Oláh József testvér evangélistává avatása. Oláh József a csobánkai roma gyülekezet alapító munkása, a gyülekezet vezetője … Négyen állják körül a térdein álló

Oláh

testvért.

Csuhai

József

a

körzet

lelkipásztoraként, Antal László a gyülekezet és a körzet elöljárósága nevében, Hufnágel Ádám a Diakónus Bizottság képviseletében, majd Papp János missziói igazgató az Egyház vezetése nevében kérnek áldást az evangélista szolgálatára.”83 Oláh József kirendelése az evangélista szolgálatra

A

november

istentiszteleten

30-i láthattuk,

bemerítési hogy

a

kegyelem Istene megérintett 7 ifjút, akik teljes szívvel készek a szolgálatba beállni: Varga Klaudia, Hlavacsekné Mónika, Lovas Bettina, Varga Andrea, Sebestyén László, ifj. Móricz János és Halász Attila. A bemerítést Csuhai József végezte. (A képen jobbról-balra)

Mózes közreműködésével. 82 Halász Ibolya és Halász András beszámolója a HÍRHARANGban.

76

Tavasszal a Pro Christ műholdas evangélizációban helyi szervezéssel nem vesz részt a gyülekezet, de kapcsolódik az óbudai sátoros helyszínhez rendezői szolgálatokkal és anyagi támogatásokkal. Május 4-én – mint minden esztendőben – a mindenkori gyermekek köszöntik az édesanyákat. Nemes hagyomány ez a megemlékezés gyülekezetünkben. Május 11-én a budafoki énekkar vendégeskedik Szentendrén lelkipásztora, Kulcsár Tibor kíséretében. 25-én a Kelet Európa Misszió alapítvány mutatkozik be a gyülekezetben a képen látható Fekete Imre vezetésével.

Az ifjúság Tétre megy táborozni egy hétre július 14-től. Sokak számára meghatározó ez az időszak lelki fejlődésük szempontjából. „Augusztus 24-én vasárnap a délelőtti istentisztelet keretében Veres Beáta orgonaművész mutatkozik be az orgonánál gyülekezetünknek. Utána Hetényi Attila nyugdíjas lelkipásztor testvér, teológiánk ószövetség professzora hirdeti közöttünk Isten igéjét.”84 A nyár folyamán átépítik az imaház fűtési rendszerét: az eddigi gazdaságtalan konvektorok helyett központi kazánról radiátorok melegítik majd az épületet a hideg téli időszakban. Az imádság, a hódolat, az elcsendesedés, a tanítás háza, ahol él gyülekezetünk az elmúlt az évben volt 15 éves. Erre emlékeztünk október 19-én, a hálaadónapon. A 2004-es esztendőben – ha nem menetrendszerűen is – az előző évekhez hasonló mozgások voltak, örömökkel és nehézségekkel tarkítva. Vendégek erősítő szolgálatát hallgatja a gyülekezet, ugyanakkor maga is végez mások felé hasonló tevékenységet. Felkarolja a Tuzsér és környéki roma missziót is. A roma misszióban való odaszánt serénykedését látva, a Magyarországi Baptista Egyház megbízza Csuhai József lelkipásztort az országos roma körzetben folyó munka koordinálására, a missziómunkára és lelki-gondozásra. Ez azt jelenti, hogy hivatalosan megválik a szentendrei gyülekezet lelkipásztori teendőitől, csak szükség szerint és lehetőségeinek mértékében vállal további szolgálatot85. A csobánkai roma gyülekezet ettől az időszaktól86 kezdve a szentendrei körzetből az országos roma körzethez csatlakozik. 83

Részlet az eseményt követően a Békehírnökben megjelent tudósításból – Antal László tollából. A HÍRHARANG 2003. augusztusi számából 85 Magánemberként Csuhai József és családja azonban a szentendrei gyülekezet tagjai maradnak. 86 A 2005. tavaszi – Vácott megtartott – országos közgyűlésen elfogadott határozat szerint. 84

77

Az átmeneti időszakra Macher Tivadar angyalföldi lelkipásztor veszi át az ügyintézői feladatokat. A gyülekezeti munka ebben az időszakban sem áll le. Csuhai József azonban még 2004. 11. 14-én bemerítési szolgálatot vállal, bemeríti: Csuhai Hajnalka, Virágh fiatalokat.

Anna,

Sebestyén

Szabó Zoltán

Márk, megtért

Közreműködő

lelkipásztor: Macher Tivadar, aki a lelkipásztor keresési munkán túl nagy odaszánással vállalja föl a gyülekezet napi ügyeit is. 2005. július hónapban a gyülekezet sátoros evangélizációt szervez Plisvörösváron, mely a magvetésen túl a gyülekezet belső egységét

is

munkálja. A gyülekezet 2005 nyarán – Isten akaratának keresésével – nem kevés vívódás és gyötrődés után meghívja lelkipásztori szolgálatra Dani Zsolt kaposvári lelkipásztort, aki végül elfogadja a gyülekezet meghívását. Dani Zsolt beiktatása 2005. október 1-jén történt meg Szentendrén.

A rendelkezésre álló idő és a terjedelem korlátozottsága okán ezen utóbbi évek eseményeinek gazdagságából csak néhányat emelhettünk ki. Igazán fajsúlyos, részrehajlástól mentes összegzést csak néhány évtized távolából lehet elvégezni. Hisszük, hogy a szentendrei gyülekezetnek még mindig van jövője. Isten kegyelméből.

78

A JELENKOR

A mai gyülekezet struktúrája Minden keresztyén gyülekezet, így a szentendrei baptista gyülekezet is alapvetően két területen fejti ki tevékenységét. Isten Szent Lelke hozta létre a gyülekezetet azért, hogy a földön Krisztus látható testeként képviselje Őt. Azért, hogy a gyülekezeten keresztül végezze a lélekmentés, a tanítvánnyá tevés munkáját. Azért, hogy a gyülekezet kebelében tartsa meg, és nevelje a megmentetteket. Mindez lelki természetű dolog, de a megfogható anyagi világban, egy materiális közegben működik. Éppen ezért a gyülekezet két fő területen működik: gazdasági és lelki területen. 2001. óta a gyülekezet elöljárósága a működésnek megfelelően rendszerezi a gyülekezeten belüli feladatokat, nevesíti a feladatköröket, és megnevezi azok felelőseit. 1.

A gazdasági terület Tagjai: a gyülekezetvezető, mint a terület vezetője, a lelkipásztor és a gazdasági csoportok vezetői. Cél: a gyülekezet gazdálkodásának átláthatósága, alárendelten a lelki céloknak, valamint a személyes felelősség, és számon kérhetőség. a. A gondnok (vagyonkezelő) feladatai:

ELÖLJÁRÓ

-

a gyülekezeti tulajdon kezelése

-

gyülekezeti tulajdonú tárgyi eszköz, leltár-idegen tulajdonú eszközök kezelésének és használatának szabályozása a gyülekezetben

-

szerződések nyilvántartása, kezelése

-

utalványozási jog

-

ingatlan

állagmegóvás,

karbantartások,

nagyjavítások

szervezése, irányítása -

kapcsolattartás a városgazdálkodási szervekkel

-

biztosítási ügyek

-

a gyülekezeti (tárgyi) rend biztosítása

-

költségvetés készítése, beruházások tervezése és levezénylése

-

takarító, karbantartó munkájának felügyelete

-

beszámolás a költségvetés végrehajtásáról

tervezése,

79

b. A pénztáros feladatai:

ELÖLJÁRÓ

-

készpénz, esetlegesen értékpapírok kezelése

-

pénzügyi kapcsolatok a Szövetséggel

-

pénztárkönyv vezetése

-

bizonylatok irattározása

-

adományok gyűjtése

-

kifizetések eszközlése, jóváhagyatás, határidők betartása

-

kapcsolat a főkönyvelővel, kapcsolat a bankokkal

-

időszakos beszámolók készítése

c. Gazdasági és pénztár ellenőr feladatai:

ELÖLJÁRÓ

-

a gyülekezet gazdálkodásának felügyelete

-

a testületi gazdasági jellegű határozatainak és végrehajtásának figyelemmel kísérése

2.

-

vitás esetekben kifizetések leállítása

-

pénztárkönyv ellenőrzése

-

bizonylatok szúrópróbaszerű ellenőrzése

-

pénztárkönyv ellenőrzése

-

ellenőrzések jegyzőkönyvezése

-

beszámolók az ellenőrzések eredményéről

A missziós terület Tagjai: a lelkipásztor, mint a terület vezetője, a gyülekezetvezető, a missziós csoportok vezetői. Cél: egészséges munkamegosztás és számon kérhetőség.

a. Igei csoport:

A MINDENKORI LELKIPÁSZTOR

istentisztelet szervezés -

rendkívüli alkalmak

-

szolgálatszervezés

-

alkalmi segítők

-

istentiszteleti hely előkészítése, díszítése

tanítói szolgálatok -

tanítók oktatása, továbbképzések, törekvők oktatása

80

-

tanító sorozatok, bibliaórák, ifjúság oktatása

-

jegyes oktatás, fiatal házasok oktatása

b. Evangélizációs csoport:

ELÖLJÁRÓ

-

missziós programok, alkalmak megszervezése

-

tematika, hely, evangélista, szolgáló csoportok kiválasztása

-

helyi adottságok feltérképezése

-

szóróanyag, plakát, hívogatás

-

utógondozás szervezés

ifjúsági munka -

evangélizáció, táborok, konferenciák

-

ifjúsági alkalmak, kapcsolat iskolákkal, szülőkkel, ökumenikus kapcsolat ELÖLJÁRÓ

c. Zenei csoport: -

zenei arculat kialakítása, réteg-zenék aránya

-

zenei képzés kezdeményezése, zeneirodalom

-

zenei alkalmak szervezése, zenei szolgálatok összehangolása

-

ének-zene órák, utánpótlás

-

ökumenikus zenei kapcsolattartás

d. Szociális csoport: Család- és lelkigondozás

A MINDENKORI LELKIPÁSZTOR

-

találkozók fiatal házasoknak, irodalom biztosítása

-

családlátogatás

-

kríziskezelés: gyász, baleset, válság

-

kapcsolat szakmai körökkel

Karitatív tevékenység -

elesettek felé

-

munkalehetőségek, segélyezési akciók

-

menekültek, rabok, állami gondozottak

-

rehabilitáció

-

szeretetvendégségek szervezése

ELÖLJÁRÓ

81

e. Gyermekmunka: -

gyermek bibliakör, hitoktatás

-

felkészítés megtérésre

-

családlátogatás

-

gyerek-vezető képzés

-

gyermek irodalom

f. Sajtó csoport:

ELÖLJÁRÓ

ELÖLJÁRÓ

-

kiadvány terjesztés, előfizető toborzás

-

felekezetek irodalma

-

missziós csoportokat is érintő sajtófigyelés

-

kiadványok, szórólapok, meghívók szerkesztése

-

gyülekezeti lapszerkesztés

-

gyülekezeti könyvtár, faliújság

-

kapcsolattartás egyházi és világi sajtóorgánumokkal

-

tudósítás az egyházi lap(ok) felé

-

audió, videó anyagok felügyelete

-

rádió, televízió, internet figyelemmel kísérése

Néhány szolgálati terület rövid bemutatása Gyermekbibliakörök (a 2002-es állapot bővítve)

1.

„Neveld a gyermeket a neki megfelelő módon...” Péld. 22,6 A gyülekezetben 56 gyermek van,87 ezért öt korcsoportban foglalkoznak velük. Általában két tanító foglalkozik velük felváltva, vagy együttesen. A vasárnapi iskolai csoportok a következők: JORDÁN csoport: 3-7 évesek. Cél: érezzék otthon magukat a gyülekezetben, ismerkedjenek egymással. Egyszerűbb verseket, énekeket, aranymondásokat tanulnak meg. Megismerkednek az ünnepekkel, bibliai történetekkel. BETLEHEM csoport: 7-9 évesekből áll. Cél: alapozás. Aranymondásokat, énekeket, verseket tanulnak. JÓSIÁS csoport: 9-11 évesekből. Cél: alapozás. Egy kiválasztott történeti könyv megismerése az Ószövetségből, és egy evangélium tanulmányozása az Újszövetségből.

87

A magyarországi baptisták 157. országos közgyűlése, 2002 Újpest. Főtitkári jelentés, 25. oldal.

82

DÁVID csoport: 12-14 évesek. Cél: Döntésre segíteni. Egy kiválasztott történeti és tanító könyv megismerése az Ószövetségből, az Újszövetségből pedig egy evangélium és egy levél tanulmányozása. TINI csoport. Cél: Eligazodás az életben. A megtértek erősödjenek hitükben, akik még nem döntöttek, azokat a döntés irányába segíteni. Az Ószövetség tanító könyveivel, a prófétákkal

ismerkednek,

az

Újszövetségből

a

gyülekezeteknek

szóló

leveleket

tanulmányozzák. 2002 óta – a gyermekek növekedése miatt – természetesen a csoportok belső arányai, létszámai változtak, a munka azonban velük folyamatos. Az egyházi iskolák az oda járó biblia-körös gyermekek számára nem teszik kötelezővé a hittan órákat, hittan osztályzatnak elfogadják a gyülekezetből megküldött személyre szóló értékelést.

1. Tini Klubok Élet Szava Klub A gyermek klub 12 éves kortól a tizenéveseket vette célba azzal a szándékkal, hogy fölös energiájukat lekösse, hogy a gyülekezetben élő gyermekek jó baráti társaságban legyenek. Koruknak megfelelő módon foglalkoznak a bibliai történetekkel. Ebben a közegben, oldott légkörben tudják esetleges problémáikat őszintén megbeszélni jó empatikus készséggel bíró vezetőikkel. „A gyülekezet egy különálló épületében minden pénteken klubot tartunk.88 Tizenévesek járnak hetente, hogy játszhassanak, énekeljenek, és tanuljanak valami újat. A klub immár több mint három éve rendíthetetlenül működik ... A legelső alkalmat egy tábor előzte meg 1998 nyarán. Amerikai fiatalok jöttek, hogy sportokat oktassanak egy héten át. Sok gyermek és fiatal jött el az általunk csak "bejárós tábornak" titulált helyi iskolába. Úgy látszott, mindenkinek tetszik, és sokan közülük szívesen tartották volna a kapcsolatot tovább is a gyülekezet fiataljaival. Erre adott lehetőséget az akkor induló Gyermek és Ifjúsági Klub - Élet Szava, vagyis a GyIK-ÉSz. Egy évig - következő nyárig - a gyülekezet egyik alagsori termében tartottuk az összejöveteleket. Az 1999-es nyári bentlakásos tábor után lehetőségünk volt kibérelni a fent említett iskola kondi termét, több teret adva ezzel a mozgalmasabb játékoknak. Az alkalmak hozzásegítettek néhány klubra járó fiatalt egy, a megtérésnél is komolyabb döntés megtételére. Két lány, akik még a legelső táborban csatlakoztak hozzánk, bemerítkezett, további öt a gyülekezetben megtért fiatallal. Az eredmények tehát bátorítóak voltak. 88

A különálló épület a volt erdélyi menekültek háza, amelynek alsó szintjén ifjúsági termet alakított ki a gyülekezet.

83

2001-ben egy nyár kihagyása után ismét szerveztünk tábort, majd szeptemberben újraindultak az összejövetelek. Kiharcolva, hogy a klub saját termet kapjon, már itt tartjuk alkalmainkat. Más változások is történtek. Idén a klub már valóban I. osztályú: tagjai saját klubkártyával rendelkeznek, ami erősíti bennük, hogy ez az ő sajátjuk, egy társaság, ahová tartoznak. Szüleik szavazata alapján félévente klubtagsági díjat is fizetnek, valamint alkalmanként 50 forintot, amit maguk spórolnak meg zsebpénzükből, hogy hozzájáruljanak az ételek, anyagok, programok, stb. költségeihez. Az, hogy hetente félreteszik a klub díját, megtanítja őket a helyes pénzkezelésre, annak beosztására és nem utolsó sorban a rendszeres adakozásra. Minden gyülekezeti szervezésű alkalmon hirdetjük, hogy aki csak kíváncsi, vagy hozzájárulna, mint segítő, szeretettel várjuk a klubba. Az alkalom minden pénteken 18 órakor kezdődik, de mivel a gyerekek pontosabbak - és alig győzik kivárni a kezdést - sokszor még a szervezőknél is hamarabb ott vannak. Míg az erre szeptemberben jelentkezők a konyhában segédkeznek, a teremben szabadon folyik a beszélgetés, ismerkedés halk, általuk kedvelt zene mellett. Hat órakor minden gyerek bejön a konyhából, leállítjuk a magnót, és énekléssel kezdjük el az alkalmat. Ehhez a zenét az ifjúság gitárosa, billentyűse és basszusgitárosa szolgáltatja. Néhány mozgalmas - a korosztály szintjének megfelelő - ének után a játékok következnek, melyeket előre elő kell készíteni, ki kell találni, össze kell állítani, hogy minden eszköz ott legyen, és jól sikerüljön a klub sokak által legkedveltebb része. Kb. háromnegyed óra alatt sokszor úgy kijátsszuk magunkat, hogy már csak csendesebb énekek következhetnek. Ez persze a célunk is, hiszen a játékok után a tanítás kezdődik. Mindannyian leülünk, imádkozunk, és a vezető beszélgetésre ösztönzi a fiatalokat. Ha már nincs kérdés, azt jelenti sikerült mindenről szót ejteni a témával kapcsolatban, tehát ismét imádkozunk, hogy gyakorlatban is tudjuk alkalmazni, amit tanultunk. Tanítás végén a vezető mindig megkérdezi, van-e valakinek bizonyságtétele, mondani-, mesélnivalója. Ha előre jelzi az illető, ima után azonnal szót kap. Általában ketten-hárman is elmondják megtérésüket, vagy ami történt velük, vagy ami hatással volt rájuk. Újra az éneklésé a főszerep, ez alatt a segítők behozzák a frissítőt, ami szendvics és tea vagy üdítő szokott lenni. Különleges alkalmakkor sütemény is szokott lenni, vagy apró meglepetés: csoki, cukorka, de ha egész napos programot szervezünk, a teljes ebédet is együtt fogyasztjuk el. Ilyen a volt sok közös kirándulás, a Klubmikulás, a filmklubok, vagy mikor vendégtanító érkezett.

84

Látható, hogy amit leírtam csak töredéke annak, ami a klubban zajlik. Az azonban már ebből is látszik, hogy hasznos, áldott, emberek és Isten előtt kedves alkalmak ezek.”89

Biztos Szikla Klub Az Élet Szava Klub megszűnt, helyette 2005 őszétől a Biztos Szikla Klub foglalkozik a serdülő gyermekekkel. A városból meghívottak felé így játékos formában eljuthat a Biblia tanítása. A Klubot a Barbarics család vezeti – gyülekezeti segítőkkel.

3.

Az ifjúság bemutatása történelmi visszatekintéssel „1990-91. körül formálódott az első olyan ifjúsági Szentendrén, ami már nem fiatal

házasokból állt, hanem kizárólag tizen-huszonéves fiatalokból. Kb. nyolcan voltak azok, akik rendszeresen együtt voltak, az ifjúság vezetői pedig Marton Imre és Csontos Péter voltak (később egyikük misszióiskolába, másikuk teológiára jelentkezett). Akkoriban kezdtek el járni Pestszentlőrincre, az ottani baptista gyülekezet evangélizációs alkalmaira, ami havonta egyszer egy szombat délután volt megtartva. Ilyenkor lehetőség volt arra is, hogy osztálytársakat, barátokat is hívjanak, hiszen ez konkrétan evangélizációs istentisztelet volt. Lélekben felfrissülve, a tanítások által megerősödve

végezték

a

fiatalok

ezután az itthoni szolgálatokat... Máig meghatározó emlékeket és élményeket fűznek ezekhez az összejövetelekhez, akik rendszeresen jártak, nemcsak az ott kapott dolgok miatt, hanem az oda– és

visszautazás

közösség, megismerése

során

egymás miatt

kialakult

sokkal

jobb

(Szentendrétől

Az ifjúság „nagyja” 2002-ben

Pestlőrincig kb. 2 óráig tartott az út) is. Az akkori ifjúság jó kapcsolatot tartott fenn a környék gyülekezeteinek fiataljaival, így a pócsmegyeri és a tahitótfalui fiatalokkal sokszor együtt szerveztek programot, utaztak a nyári nagytáborba (akkor még Bodajkra), vagy más táborokba (pl. Tóalmásra).

89

Budapest, 2002. január 4. Debreceni Éva beszámolója a szentendrei gyülekezet HÍRHARANG című alkalmi lapja számára.

85

Az évek során gyarapodott az ifjúság létszáma, először csak érdeklődő, majd később megtért osztálytársakkal, a környékről ideköltözött fiatalokkal, alkalmi vendégekkel, a gyülekezet azon fiataljaival, akik már kinőttek a vasárnapi iskolából. 1994 tavaszán a fiatalok részt vettek a Falumisszió Tahi táborban megtartott felkészítő hétvégéjén. A missziózás területén eddig még nemigen tapasztalt fiatalok rengeteg új dolgot hallottak és tanultak, és felébredt bennük a vágy arra, hogy részt vegyenek nyáron egy, vagy esetleg több evangélizációs héten is. Még ott, azon a hétvégén nagyon komolyan imádkoztak azért, hogy ha ez Isten akarata, akkor készítse fel a szíveiket egy ilyen szolgálatra. Ezen a nyáron vettek részt először Falumissziós héten, az ország keleti felében, Biharkeresztesen. Furcsa volt számukra a rengeteg munka, a feszített tempó, az, hogy félre kellett tenni a saját gondjukat és a másoknak való szolgálat volt az első helyen, és talán a legnehezebb volt engedelmesnek lenni a lelki vezetőknek. De a hét végére mindenki számára világossá vált az, hogy ez a szolgálat nem róluk szól, ők csak eszközök, akiket Isten mások elérésében akar használni. Ezt még rengeteg város, falu és alkalom követte (tanév közben a hétvégeken voltak csak szervezett evangélizációs alkalmak), így amíg fel nem oszlott a Falumisszió, szinte az egész országot bejárták a fiatalok, néha többen együtt, néha csak egy-két ember. A szolgálaton kívül egy másik nagyon fontos szerepe is volt a Falumissziónak, méghozzá az, hogy az együtt szolgálás során rengeteg fiatal ismerkedhetett össze. Így szövődtek talán egész életre szóló barátságok, ismeretségek. csak

úgy

emlegetnek embereket,

mint

Sokszor

ma

is

akiket a »falumissziós időkből« ismernek. A

fiatalok

minden

nyáron elutaztak sátorozni, az egyéb programok mellett erre mindig szántak időt. Többször voltak Egerszóláton, Erdélyi Imi aktív falumissziós dicsőítésvezető

Zenés evangélizáció

meghívására. Az ifjúsági konferenciák közül a békési volt az, amin rendszeresen részt vettek, és szeretnek ott lenni ma is. Később sokan megházasodtak, így lassan kimaradtak az ifjúságból. 1998-tól Csontos András az ifjúság vezetője, a tagok pedig szinte teljesen kicserélődtek azóta. Úgynevezett

86

ifjúsági vasárnapok keretében az elmúlt két évben több evangélizációt szerveztek a gyülekezetben, vendég előadókat meghívva. De szerveztek több nyáron angol– és sporttábort is, az egyik szentendrei általános iskolában időközönként meghirdetnek sportnapokat, részt szoktak venni a karácsonyi csomagosztás alkalmán is, illetve próbálnak eleget tenni mindenféle meghívásnak (pl. 2002. február 23-án a budapesti Gézengúz Alapítvány kérte a fiatalok szolgálatát, ahol fizikai és szellemi sérült gyermekek között énekeltek, beszélgettek a szülőkkel).

Szeretnek énekelni, közösségben lenni egymással, gyülekezeten belül, de a

hétköznapokon is szánnak időt arra, hogy találkozzanak, és megosszák egymással örömeiket, gondjaikat, vagy csak egyszerűen jól érezzék magukat együtt. Sokan vannak a tini csoportból, akik már ifjúságira is járnak, illetve a GYÍKÉSZ (Gyermek- és Ifjúsági Klub, Élet Szava) péntek esti összejövetelein is sok ifi tag jelen van, segítve a gyerekekkel való foglalkozást.”90 A szentendrei ifjúság napjainkban91 „Ahogy sok minden más is ebben az időszakban, a fiatalság is nagyon sok változáson ment keresztül. A ’90-es évek elejétől, ahol néhány tagú ifjúságról beszélhetünk, eljutottunk egy korban, ízlésben, stílusban és lelki érettségben is heterogén közösségig. Néhány évig jellemző volt, hogy nagyjából hasonló korú fiatalok alkották a csapatot, azonban az ezredfordulóra nyilvánvalóvá lett, hogy ez a helyzet hamarosan változni fog. Három évvel ezelőtt kezdtünk el foglalkozni azzal, hogy hogyan készülhetnénk fel arra, hogy főként a gyülekezetből jövő fiatalabb korosztályt beintegráljuk az ifjúságba. Kb. egy év felkészülési időnk volt, mielőtt az első „hullám” megérkezett. Ez alatt sokat imádkoztunk értük és az ifjúságért, és tudatosan készültünk arra, hogy milyen alkalmakat, eseményeket szervezzünk, melyek segíthetnek ebben. Az első feladat a 2003-as téti ifi tábor volt, amikor nagyon sok tinédzser volt velünk először. Isten vezette a fiatalokat, hogy milyen módon tudjuk úgy együtt tölteni ezt a hetet, hogy – ami a legfontosabb volt – megtérések történjenek. Hála az Úrnak, hogy nagyon sok döntés született (a részletekre most nem fogok kitérni), sokan átadták az életüket az Úrnak.

90

Antal Zsuzsanna összefoglalója. Szentendre, 2002. április 4.

87

A feljövő tizenévesek beépülnek az ifjúságba. Nemcsak a zene köti össze őket.

Ezt követően nehezebb időszak következett. Az ifjúsági életbe való integráció nem ment simán. Hiába próbáltunk felkészülni, nem sikerült egyből véghezvinni, amit terveztünk; sokkal keményebb munka stabil, a közösség életéhez aktívan hozzájáruló embereket nevelni, mint rövid távú, látványos eredményeket elérni. Az Úr kegyelmes volt hozzánk, és két év alatt – sok kudarc és próba után – eljutottunk oda, hogy viszonylag egységes közösséget tudunk alkotni. Azóta volt 2 ifi tábor, ahol szintén próbáltunk Isten vezetésére hagyatkozni. Voltak újabb döntések: megtérések, megújulások, bűnrendezések, kapcsolatok helyreállítása. Ezekből a gyülekezet is láthatott jó néhányat, főleg a bemerítkezések alkalmával. Ma a fő feladatunk már nem az, hogy a gyülekezetben felnövő fiatalokra koncentráljunk csupán – habár ez pont ugyanolyan fontos, mint eddig. Teaházat, evangélizációkat, klubot szervezünk, hogy elérjük azokat a fiatalokat, akikkel kapcsolatban vagyunk. Ezeken az alkalmakon keresztül az utóbbi hónapokban kb. 50 fiatal fordult meg. Célunk, hogy erőteljesen átadjuk nekik az evangéliumot, és így sokan megtérhessenek. Istennek hála, már kezdjük látni a gyümölcsöket is. Az ifjúságban kezdenek kialakulni a különböző szolgáló csoportok, amiknek nem csak itthon van lehetőségük szolgálni, hanem egyre több helyre hívják őket. Például a nyári dunántúli ifjúsági táborban mi rendeztük a teaházat, kéthetente a budapesti ifiken a szentendrei dicsőítő csapat szolgál. Az egyik legfontosabb cél az előbbiek mellett, hogy a fiatalokat arra neveljük, hogy aktív tagjai legyenek a gyülekezetnek, és ne csupán fogyasztói. Hiszem, hogy Isten mindenkinek az 91

Csontos András beszámolója. Készült: 2005. október 23-án.

88

életébe helyezett el olyan értékeket, amikkel tud szolgálni. Ezeket kell észrevennünk, és elkezdeni használni, hogy fejlődhessünk. Az ifjúságban ezen a téren most nagy az aktivitás: különféle szolgálati lehetőségeket teremtünk, keresünk, ahova be lehet kapcsolódni, és így lassan elérjük azt, hogy senki nem lesz az ifiben, akinek nincs feladata, felelőssége. Legyen szó tanításról, közbenjárásról, dicsőítésről, rendrakásról, bátorításról, takarításról stb., mindenkinek megvan a helye egy jól működő közösségben. Talán azt is mondhatnám, hogy kicsiben gyakoroljuk, hogy hogyan működik egy gyülekezet, hogy ezek az emberek felnőve a nagy gyülekezetben is hasznos tagok lehessenek, akik hozzájárulnak Krisztus testének növekedéséhez. Ehhez persze még sokat kell tanulnunk és fejlődnünk – képezzük is magunkat! –, de hiszem, és már látom is, hogy Isten megáldja az odaszánásunkat, és egy olyan nemzedék fejlődhet ki most a gyülekezetben, akik hosszú időre meghatározóak lehetnek, és akiken keresztül az Úr nagy dolgokat fog véghezvinni (Halleluja!). Mondhatom azt is, hogy rajtuk keresztül teljesedhetnek be azok az álmok, melyeket Isten adott nekünk. Azt hiszem, mindannyiunknak van mit tanulni a fiataloktól, és kérem is, hogy imádkozzunk értük, és álljunk mellettük, hogy az a lendület, ami bennük van, jó irányba vigye a gyülekezetet.”

4.

Az énekkarról Az énekkar a szentendrei baptista gyülekezet rendszeres szolgáló csoportja. Az új

imaház megnyitását követően hamarosan megindul az énekkar szervezése. Kiss Tímea, dr. Kiss Ferenc lánya vezetésével indulnak meg az első rendszeres próbák, majd a nyilvános gyülekezeti szolgálatok. Az Erdélyből jött testvérek többsége odahaza már nagy gyakorlatot szerzett a kóruséneklésben, s Szentendrén is nagy lelkesedéssel kapcsolódnak be a munkába. A növekvő énekkar nagyobb gyakorlattal bíró, agilisabb vezetőt kívánt meg, ezért meghívta a gyülekezet a Budapest, József utcai gyülekezet nyugdíjba vonuló karmesterét, Soós Gábort, hogy vegye kézbe a szentendrei kóruséneklés vezetését. „1990. szeptember 30-án feleségemmel együtt nehéz szívvel búcsút vettünk gyülekezetünktől. A szentendrei testvérek ekkor hívtak meg, mint szabad karvezetőt, hogy vegyem kézbe az énekkar vezetését. Tagságunkat átigazolva októberben meg is kezdtük a munkát énekes testvéreinkkel, akik nagy szeretettel fogadtak bennünket. Az eltelt hét tanulási évben az énekkar a 20-25 főről 36-38 főre növekedett. Kezdetben elindítottunk egy férfikart is, melynek vezetését később Vas Adolf testvérnek

89

adtam át. Az előző 41 évhez viszonyítva jóval rövidebb volt ez a hét esztendő, de ez alatt is sokszor megtapasztaltam Isten áldását. Istené a hála mindezekért, és mindenért. Isten elsegített a 70. életévemhez. Ekkor kértem a testvéreket, hogy mentsenek föl a karvezetői szolgálat alól, amit a vezetőség elfogadott és a gyülekezet szeretettel tudomásul vett. Minden negatív érzés, harag, féltékenység nélkül átadtam a helyemet a fiataloknak. Amíg erőm engedi, továbbra is kapcsolatban szeretnék maradni az énekkarral, és együtt énekelni a testvérekkel.”92 A rendszeres, következetes munka meghozta gyümölcsét. 1991ben már 25-en énekeltek Soós Gábor vezetésével.93 „1997-ig az énekkar irányítása egy személyhez tartozott, azt követően a karmesteri feladatokat több karmester látta el, egy vezető karmester irányítása alatt. A gyermekek énekzenei területen történő taníttatásának hagyománya van a szentendrei gyülekezetben. Így van utánpótlás nekik köszönhetően. Mi több, szabályozni kellett valamilyen szinten a gyermekek részvételét az énekkarban. A város többi egyházának közreműködésével az énekkar a helyi ökumenikus rendezvényeken is szolgál, és kórustalálkozókon is részt vesz. Gyülekezetünkön belül pedig elkezdődött a kapunyitás a többi baptista gyülekezet kórusai felé is, egyházunk neves karmestereinek tanítás céljából történő meghívásával, és kórusunk más gyülekezetekben történő vendégszolgálatával. A négy hangon történő éneklés helyett az egy hangú lendületesebb, gitárkíséretes énekek adaptálása a gyülekezeti éneklésben olyan kihívás, amivel az énekkarunknak is folyamatosan szembe kell néznie. Bizonyítania kell, hogy a polifonikus éneklés nem idejét múlt módja a dicsőítésnek, hanem jól meghatározott helye van a gyülekezet életében. A közelmúlt nagyobb eseményei: 2000. december, kórustalálkozó Pomázon. 2000. december, Szentendre, Péter-Pál templom: ökumenikus kórustalálkozó, ahol gyermekkórusunk is szolgált. 2001. pünkösdhétfőn zenés áhítat a Péter-Pál templomban: az énekkar és a kiskórus szerepelt. 2001. december: kórustalálkozó Pomázon. 2002. virágvasárnap: az énekkar vendégszolgálata Erdélyben, a Szatmárnémeti baptista gyülekezetben.”94 92 93

1997. november 22-én történt „életrajz interjú” alapján, lejegyezte Antal László Szebeni O. feljegyzése.

90

Az énekkar munkája folyamatos. Az istentiszteleti szolgálatokon túlmenően továbbra is részt vesznek ökumenikus kórustalálkozókon, hangversenyeken, ezzel is előmozdítva a gyülekezet megismertetését és az ének-kultúrán keresztül az evangélium terjesztését.

5.

Hangszeres zene A gyülekezetben az orgonista szolgálatát rendszeresen, beosztás szerint látja el:

Drenyovszki Pál, dr, Drenyovszki Zita, Csontos Lajos és dr. Csontos Sándor. A zongora mellet Kulcsár Zoltán, dr. Drenyovszki Zita és Kiss (Mózesné) Éva kíséri az énekkart és egyéb szolgálatokat. A serdülő gyermekek között már ott látható az utánpótlás, sok fiatal jár zeneiskolába. Közülük való a konzervatóriumba járó Lovas Bettina, aki az énekkar vezetésében, ill. a zongorakíséretben gyakorolja magát. Alkalmilag kis-kamara zenei együttes is összeáll vonós hangszerekkel Vass Henrietta vezetésével. A leghangosabb, és létszámában is a legnagyobb zenekar a fúvós zenekar. Vezetője dr. Csontos Sándor és Csontos Lajos. Rendszeresen játszanak együtt Tahiból, Szigetmonostorról jövő zenészekkel. Kibővített formában pedig „Dunakanyar Zenekar” néven tartanak zenei előadásokat. Ebben a felállásban a megszűnt Központi Zenekar helyére lépve vállalnak országos és regionális rendezvényeken zenei szolgálatokat. Az utóbbi időben éledt fel újra a pengetős zenekar Vas Adolf vezetésével. A pengetős zenekari múlttal rendelkező középkorú és idősebb tagokon kívül fölvállalták az utánpótlás nevelését is, velük Kiss Mózes foglalkozik. Hangszeres zenei szolgálatot rendszeresen végez az ifjúság- és a tiniből kinőtt modern zenei együttes külön-külön, vagy összevontan.95 A gyülekezet roma missziós tevékenysége

6.

Az alábbiakban e dolgozat írója korábbi összefoglalóját idézzük egy sajátos missziói tevékenységgel kapcsolatban. Magyarország legnagyobb etnikumáról van szó: a cigányokról, vagy bizonyos tapintattal kifejezve, a romákról. Arról a népcsoportról, akikről szinte semmit sem tudunk. A statisztikai kimutatások szerint a cigányság nyolcvan százaléka segéd- vagy betanított munkás. Elhitették velük az elmúlt évtizedekben, hogy nem alkalmasak másra, mint segédmunkára. „Félő, a cigányok maguk is elhitték, hogy többre nem képesek ...

94 95

Kiss (Mózesné) Éva karmester feljegyzése, 2002. április 7. Lásd még Csontos András beszámolóját.

91

Tudnunk kell: az előítéletesség, a cigányellenesség nem biztos, hogy azt jelenti, hogy az emberek ránéznek egy cigány emberre, és kiveri őket a víz. Történelmünk nem ezt bizonyítja. Évszázadokon keresztül tudtunk egymás mellett élni cigányok és nem cigányok.”96 „1995 nyarán egy vasárnap délután történt. A szentendrei gyülekezet Tahi napot tartott. A gyülekezetben otthon maradtam családommal ügyeleti szolgálatban. Ha valaki mégis otthon maradt, vagy esetleg egy érdeklődő jönne be az imaházba, ne találjon zárt ajtókat, hanem fogadja valaki. Így tért be két idegen ember. Behívtuk őket a gyülekezetbe. Meghallgatták az igei üzenetet, majd együtt imádkoztunk. A kialakult beszélgetésben elmondták, hogy Oláh Józsefnek és Horváth Lászlónak hívják őket. Csobánkáról jöttek. Keresztyén közösséget keresnek. Már jártak itt, de

csak

a

gondnokkal

tudtak

beszélni.

Előzőleg

a

Hit

Gyülekezetébe jártak, ott tértek meg. A Szentírást tanulmányozva ellentmondásokat véltek fölfedezni az ige és a gyülekezeti gyakorlat között. Szerették volna a vezetőkkel megbeszélni problémájukat, egyeztetni a látásukat, de nem talált óhajuk visszhangra. Azon kívül Oláh József

el is tanácsolták őket – mivel cigányok az illető testvérek – mondván, hogy menjenek a roma gyülekezetbe. Ezzel még meg is

alázták őket, ők testvérietlennek találták ezt a hozzáállást. Mintegy 70 Csobánka és környéki cigányról van szó! A beszélgetést azzal zártuk, hogy találkozni fognak a lelkipásztorral is. A találkozás valóban létrejött. Csuhai József testvér fölkereste őket Csobánkán. Ezt újabb találkozások követték. Megbeszéltük, hogy a két családnál, és a kapcsolódó családoknál heti – kétheti rendszerességgel találkozunk. Házi istentiszteletet, közösséget tartunk. Ilyenkor elővéve a Bibliát, az igét tanulmányoztuk, s személyes megnyilatkozások is voltak. S ők maguk is eljöttek a szentendrei gyülekezetbe. Erről így vall Oláh József: »Amikor jobban megismertük a szentendrei testvéreket, nagyon jónak, tisztának láttam a tanításukat, mely kiállja a Biblia mércéjét. Az embereket tisztának láttam. A tekintetük, a nézésük is egészen más volt, mint más embereknek. Ezt el kell mondani, mert így volt. Tehát egyszer-kétszer, amikor átmentünk Szentendrére, szeretettel fogadtak bennünket. Csütörtöki bibliaórán is részt vettünk. Mi is helyt kaptunk, hozzászólhattunk az igéről való beszélgetéshez, s ez igen jó érzés volt számunkra, földobott bennünket. S az is, hogy a gyülekezet vezetőivel szoros közösségbe kerülhettünk. Nemcsak őket, hanem a többi testvért is megismerhettük. Személyes kapcsolat,

96

A globalizáció és a kisebbségek. Szent István Egyetem Jászberényi Főiskolai Kar: Csetneki Ildikó művelődésszervező szakos hallgató dolgozatából. 2001.

92

szoros barátság is létrejöhetett köztünk – nem úgy, mint egy több ezres nagy gyülekezetben.«97 Csuhai József lelkipásztor írja a következőket velük kapcsolatban: »Kezdetben szerettük volna összefogni a közel 70 fős, kiszakadt – szétszóródott - csoportot, de ez nem volt járható út, mivel sokan csak a csomagosztásra – karácsonykor -, ünnepekre, evangélizációkra jöttek el, és amikor szorosabb gyülekezeti életről beszéltünk, akkor elmaradtak. Nem erőltettük a baptista nevet, de látták az életünkben, hogy ezt jónak tartjuk, és így is igyekszünk élni, s talán ennek volt köszönhető, hogy lassan kialakult egy mag körülöttünk, akik elfogadtak minket, majd gyülekezetünket.«98 Egy alkalommal az egyik család kijelentette, hogy egyelőre nem igénylik az effajta találkozást. Az először megismert családokban is problémák keletkeztek, s emiatt kihátráltak ebből a kialakuló kapcsolatból. Így félbeszakadtak a házi istentiszteletek. Ennek ellenére a kapcsolatot nem engedtük megszakadni. Alkalmanként magam is kényszert éreztem arra, hogy meglátogassam Oláhékat, vagy Horváthékat. A fogadtatás általában az volt, hogy: »bizonyára az Úr küldött«, mert ilyen és ilyen problémában vagyunk. »De jó, hogy most együtt imádkozhatunk!« Valóban, Isten ily módon is közreműködött a problémák fölszámolásában. A

megbékélések

létrejöttek.

Nagyon sokat jelentett nekik, hogy nem engedtük el a kezüket. Összehasonlítva

a

Hit

Gyülekezetének gyakorlatával miszerint hagyják

teljesen az

látogatják

magára

embereket,

az

nem

elmaradókat

–

megnyerő volt számukra ez a fajta

törődés.

Erről

így

emlékezik Oláh testvér: »Amikor így elmaradtunk, akkor a Csuhai

Összejövetel Oláh Józsefék otthonában

József lelkipásztor, Antal László, és Cséki Géza testvérek többször fölkerestek bennünket. Majd bekapcsolódott Lovas Vince testvér is, (később Szirmai Gábor, a Küldetés Iskola keretében, de a szentendrei gyülekezet tagjaként99) aki kitartóan jött a gitárjával, és énekeket 97

Oláh József: Vallomás. 2002. január 9-én történt beszélgetésből. Lejegyezte: Antal László

98

Csuhai József lelkipásztor 2000. júl. 14-i feljegyzéséből A zárójelben Antal László beszúrása

99

93

tanított nekünk, s kísérte éneklésünket. Az a bibliai ige jött a mi szívünkbe, hogy az igazi pásztor az életét adja az egy juháért. Tehát ha a százból egy elveszik, a kilencvenkilencet is otthagyja, és elmegy, és azt az egyet is megfogja. Ez a szeretet és alázat megérintett mindenkit, hogy le tudtak ereszkedni közénk, nem nézték azt, hogy mi milyen kultúrával, milyen nemzetiségből vagyunk. Hogy milyen okkult dolgokkal rendelkeznek a romák, s annak dacára az a legnagyobb, hogy nem azzal a szándékkal jöttek, hogy mindent a fejünkre zúdítsanak, mert a romáknál így van, mert a romáknál olyan hagyományok vannak, hanem csak a szeretetet tapasztaltuk meg. Hálás vagyok Istennek, mert tényleg ezt tapasztaltam meg. Ez a színtiszta valóság. Ez az igazság. Amikor egyre többet beszéltünk a szentendreiekről, s ők is jöttek hozzánk, így elkezdődött otthonainkban a rendszeres házi istentisztelet. Először csak kéthetente jöttek, felváltva három-négy helyen is összejöttünk, majd nálunk folytatódtak. Kicsiben kezdtük. Azóta már többen járunk a gyülekezetbe. Közben összejöveteleinket bérelt helyen, a Művelődési Otthonban is tartottuk, ahol istentiszteleti, evangélizációs, és karácsonyi (Hajnalcsillag alapítványi) csomagosztási alkalmakat tartottunk a szentendrei testvérek közreműködésével. Az itt hirdetett evangéliumot az emberek jól fogadták. Sokat jelent számomra, hogy a szentendrei testvérek le tudtak hajolni közénk, le tudtak hajolni a problémáinkhoz, megértették, s amiben tudtak, szeretettel támogattak és segítettek bennünket. Például a négy évvel ezelőtti télen cukrot és egyéb élelmiszert hoztak nekünk, rendszeresen támogattak bennünket. Akkor némelyikünknek még szüksége volt rá.«100 Valóban, többször is szükséghelyzetben voltak a testvérek. A segítség mellett tanítani kellett őket a tervszerű életre, a folyamatos munkaviszony szeretetére, ily módon a család iránti felelős gazdálkodásra. A Ralph Stocks féle missziós csoporttal közösen vásárolt a szentendrei gyülekezet 2 db. szövőszéket, mellyel előkészített textilszalagból (rongyból) szőnyeget lehet készíteni. Ezzel is munkához, illetve egy szerény jövedelemhez jutnának a munka nélkül levő asszonyok. Az egyik háznál üzembe is lettek helyezve a gépek, de nem volt, aki igazán menedzselni, koordinálni tudta volna a munkát. Így ez a dolog elakadt. A gépek egyelőre állnak. Lelki területen pedig kevésnek bizonyult a ráolvasás-szerű keresztyénné tétel-létel, amellyel ők annak idején a Hit Gyülekezetébe bekerültek. A testvérek összekeverték az érintés, döntés, megtérés, megvallás fogalmait. Rendszeres tanítással alá kellett alapozni a becsületesen Krisztushoz tartozni akaró életüknek. S az életük, hála a Gyülekezet Urának, változik. Újabb idézet Oláh Józseftől: »Akik ismerjük egymást, észrevesszük, hogy az az örökölt hevesség, azok a hirtelen jövő dolgok eltűntek az életünkből. Azelőtt sokkal vadabbak voltunk. Sok mindenben megformálta Isten a gyülekezetet, többek között a viselkedésben is. Amikor összejövünk a közösségben, már nincsenek azok az igen hangos kiabálások, 100

Oláh József előbbi visszaemlékezésből.

94

nincsenek azok a sűrű veszekedések, amelyek eleinte a gyülekezetet jellemezték. Ma már nagyon ritkán vannak ilyenek. Itt is látom a gyülekezet épülését, az odaszánást és az egységet. Ezt csodálatos megtapasztalni és látni. Tehát Isten helyreigazított sok olyan dolgot, amik a rossz gondolkodás miatt nem úgy működtek. Hálás vagyok Istennek ezért is, mert itt is látszik, hogy a gyülekezet munkájának eredménye van, Isten formál minket. Az irántunk megnyilvánuló felelősségtudatot abban is érzem, s a többieknek is az a véleményük, hogy a baptista gyülekezetben az efézusi gyülekezet első szeretetét találja meg az ember. Az első szeretet mindennél fontosabb.«101 Magam is így látom fejlődésüket. Csuhai József lelkipásztor kezdeményezésére, és a MBE anyagi és erkölcsi támogatásával Csobánkán lett megszervezve 1999. szeptember 4-én az első baptista cigánymissziós találkozó. A helyi önkormányzat pozitív hozzáállásával, és a helyi cigány testvérek aktív közreműködésével jól zajlott le a rendezvény. Kárpátaljáról és Erdélyből is voltak résztvevők, akikkel tapasztalatokat cserélhettünk. »Fontos tényező ebben a munkában az, hogy gyülekezetünk felvállalta ezt a missziót, és 6-7 fő rendszeresen kijárt szolgálni a testvérek közé. Név szerint: Csuhai József lelkipásztor, Drenyovszki Pál nyugdíjas lelkipásztor, Lovas Vince, Udvaros Gyula, Szirmai Gábor, Antal László, és alkalmi látogatók a gyülekezetből. Nagy segítséget jelentett Szabó Erika missziói szakos teológus hallgató 2000-2001-ben adott segítsége a gyermekek között. Nagyon megszerették őt a gyermekek. Több lábon áll ez a misszió, így erősítjük egymást, ha valaki elfárad. Nagy lökést jelentett az 1999. szeptemberi Roma Konferencia. A helybeliek példásan kivették részüket a szervezésben, ott voltak már korán reggel a helyszínen, hogy segítsenek a rendezőknek. Sok hasznos előadás, bizonyságtétel hangzott el ezen a napon, és tudom, hogy többeknek a döntése gyülekezet

Jézus

Krisztus,

mellett

itt

ill.

a

erősödött

meg.«102 El kell még mondani azt is, hogy a cigányoknál teljesen másként működnek bizonyos dolgok. Például a fiatal legény nem kéri meg a lányt a szülőktől, nem tartanak eljegyzést. A fiú egyszerűen megszökteti a lányt, s attól kezdve a felesége. Nem mennek anyakönyvvezetőhöz sem. Ha valaki 101 102

Ugyancsak Oláh József visszaemlékezéséből Csuhai József 2000. július 14-i feljegyzéséből

Karácsonyi csomagosztás Csobánkán

95

elhagyja feleségét, férjét, családját, egyszerűen – minden válási procedúra nélkül – összeköltözik új társával. Aztán itt is jönnek a gyerekek. S ettől ők még hívőnek, Isten gyermekének tartják magukat. Ebben a csobánkai körben is voltak hasonló helyzetek. A rendszeres tanítás, a személyes beszélgetések nyomán eljutottak odáig, hogy ezek az anomáliák rendeződtek. Családi viszonyokat kellett legalizálni. A már visszafordíthatatlan elválást hivatalosan szentesítették. A családban élők elmentek az anyakönyv-vezetőhöz, összeházasodtak. A lelkipásztoron keresztül a közösség áldását kérték életükre. Zárógondolatként hadd mondjam el, hogy ez nem volt a szentendrei gyülekezet betervezett gyülekezetplántálási missziós tevékenysége. Ezen mi nem erőlködtünk. Isten hozta ezt a lehetőséget. Mi ebben csak gyarló, néha gyenge, törékeny eszközök voltunk. A csobánkai gyülekezet 2002. januártól már a szentendrei gyülekezet hivatalosan deklarált körzeti állomása. Jelenleg egy volt kocsma helyiséget bérel a gyülekezet. Távlati terveink közé tartozik egy imaháznak, közösségi háznak alkalmas faépület felállítása. Az önkormányzat egyszer már elutasította ez irányú kérésünket, de hiszem, hogy Isten ezt is ki fogja munkálni. Nem tudjuk, hogy mit hoz a holnap, milyen buktatókon kell még áthaladni. Szeretnénk továbbra is engedelmesen belesimulni Megváltó Urunk tervébe.”103 A fenti beszámoló megírása óta a csobánkai gyülekezetben is sok minden történt: halálesetek és élet-rendezések egyaránt. Az imént említett helyiség bérleti lehetősége megszűnt. Azt követően családoknál folytatódtak az összejövetelek. A Magyarországi Baptista Egyház 2005-ös évi közgyűlésén elfogadta, ill. deklarálta a roma misszió egy körzetbe történő összevonását, melynek vezető lelkipásztora, koordinátora Csuhai József lett. Így a csobánkai gyülekezet megszűnt a szentendrei gyülekezet körzeti állomása lenni, a kapcsolat

azonban

nem

szakadt

meg.

Szentendrei

szolgálattevők

egy

bizonyos

rendszerességgel továbbra is látogatják és támogatják a csobánkai– és a tuzséri roma gyülekezeteket.

7.

Az ökumenikus kapcsolatokról A szentendrei baptista gyülekezet legelső tagjai - az imanégyes – megtérésük után a

református egyházból váltak ki, jóllehet, nem önszántukból. Nem maradhattak az egyházban. A gyökerek és a krisztusi szeretet azonban nem engedett válaszfalat építeni a régi testvérek közé – legalábbis az ő részükről. Nyitottak voltak arra, hogy megosszák régi és új

96

ismerőseikkel megújult hitüket. Így kerülnek kapcsolatba az 1970-es évek elején a dunakanyari evangélikus szórványt kezelő lelkésszel: Szentpétery Péterrel. Szentpétery Péter 1972-től a Bükkös patak partján álló kis tornyos templomuk parókiáján kedd esténként bibliaórákat tart. Eleinte néhányan, majd egyre többen látogatják ezeket az alkalmakat a Szentendrén és környékén élő érdeklődők. „Sok évvel ezelőtt104- a pontos dátumra nem emlékszem - rendszeresen részt vettem a Szentpétery lelkész úr által vezetett bibliamagyarázatokon. Az összejöveteleket legnagyobb számban baptisták látogatták, valamint evangélikusok, reformátusok, és néhány katolikus is eljött. Meleg, családias légkörben folytak, a bibliamagyarázat és az ima azonos súllyal szerepelt. Akkoriban az Apostolok cselekedeteiről és leveleiről beszéltünk. Szentpétery lelkész úr hosszabb, elmélyült elmélkedése után mindenki elmondhatta saját gondolatait, melyekkel egymást gazdagítottuk. Ezután éneklés, közös ima következett Mindig jutott minderre elég idő. A lelkész úr mély elemzései egészen élővé tették számunkra a bibliai jeleneteket, igazságokat, ugyanakkor elvezettek saját korunkig, egyéni problémáinkig. Gyakran imádkoztunk betegekért, vagy éppen aktuális eseményekről emlékeztünk meg. A lelkész úr többször szervezett szeretetvendégséget is, mely általában közvetlen légkörben folyt, magam többször is szolgáltam hangszeremmel, a hegedűvel. Ebben az időben az ökumenikus imahetek még nem kezdődtek el, a párbeszéd az egyházak között még kevéssé indult meg. Éppen ezért tartom utólag is nagyszerűnek és pótolhatatlannak ezeket az alkalmakat, hiszen ezek igazi ökumenikus imaalkalmat is jelentettek. Itt egy igazán testvéri, valóban keresztény közösség alakult ki, melynek szálai az egyházak között, de inkább „fölött” szövődtek. Egészen közel kerültünk egymáshoz, hordoztuk egymás lelki és egyéb nehézségeit. Számomra már egészen fiatalon egyfajta kitekintést, szélesebb látókört biztosítottak, hiszen már egészen korán nyilvánvalóvá vált, mennyire közös alapokon nyugszik a kereszténységünk. A különbségek is sokkal inkább gazdagítóan jelentek meg, minthogy elválasztottak volna. Minden testvér egyénisége, saját-, vagy egyháza sajátos látásmódja szükséges volt ahhoz, hogy a találkozások ilyen tartalmasakká váljanak. Mindez erős támaszt nyújtott nekem a hétköznapi életben is. Gyakran évekre, sőt egész életünkre szóló pozitív kapcsolatok alakultak ki. Különösen nagy erőt adott a közösségnek a Pécsi testvérek jelenléte. Pécsi Zsóka hitének izzása, tanúságtételeinek ereje, imáinak lendülete mindenkit magával ragadott. Önfeláldozóan törődött a közösség, és külön is minden testvér életével, ő és a lelkész úr különösen 103 104

Antal László: „Roma testvérek Csobánkán” című 2002. januárban készült BTA gyakorlati teológia dolgozata. 1975-76-ban

97

igyekeztek elmélyíteni a közösségben a krisztusi jelenlét és testvériség tudatát. »Tudom, hogy Te mindig velünk vagy, itt állsz a középen, hogy Te mindig meghallgatsz.« hangzott el gyakran. Ez rendkívül erős szálakkal kapcsolta össze a közösség minden tagját. Két ilyen karizmatikus vezető egyéniség működése – Zsókáé, és a lelkész úré - rendkívül gyümölcsöző volt mindnyájunk számára. Ez a közösség, és ezek a találkozások nagyon sokat nyújtottak nekem, meghatározók voltak hitéletem és további életem alakulásában, rengeteget köszönhetek nekik. Úgy érzem, hogy amíg működött ez a kis közösség, mindig nyitott volt mindenki számára, és talán elmondhatjuk, hogy mintaszerűen testesítette meg a krisztusi közösséget.”105 Dr. Kiss György római katolikus plébános 1976-ban kerül Szentendrére. A II. Vatikáni Zsinat reformjai lehetővé tették a nyitást az ökumenizmus jegyében a protestáns egyházak felé. „Szentendrén adott volt az ökumenikus gondolat terjesztése és ápolása. Már az 1977. januári imahéttől kezdődően teljes szívvel bekapcsolódtam, és ki is alakult a testvéri kapcsolat mind az ortodox, mind a protestáns egyházak vezetőivel (református, evangélikus és baptista egyházakkal.).”106 „1977-ben ezért buzdította arra híveit, hogy vegyenek részt Szentpétery Péter nemes kezdeményezésében, az »imahét a keresztények egységéért való« közös Szentírás olvasáson, és imádságon. 1988-tól a pravoszláv egyház is csatlakozott Mincsovics Illés (Ilija Mincovic) esperes révén az ökumenikus imaközösségbe. A továbbiakban az egyházak sorra következő vezetői is átveszik a gyakorlatot, és irányításukkal minden év januárjában az öt egyház nyolc alkalommal találkozik. Az egyes egyházak papjai, vezetői mindig a másik egyház templomában tartanak homíliát. A közös áhítat végén a templomajtóban kézfogással köszöntik a különböző egyházak híveit. Szentendrén ennek különösen nagy jelentősége van, ahol öt egyház együttesen veszi ki részét a világ keresztényeinek egységmozgalmából, és tartja meg az ima-nyolcadot az egység érdekében, de azzal a tudattal, hogy »Az egység nem egyformaság. Az egységet olyan közös élet megszervezésében kell keresnünk, amelyben minden Krisztust megvalló közösség karizmáit elismerik. Az egység felé vezető út ma a kölcsönös látogatásokon át vezet, ahonnan mindegyik fél azzal kiegészítve távozik, ami addig hiányzott

belőle.

összehangolásában

105

Az kell

egységet keresni,

azoknak amely

az

egymást

szempontoknak

kiegészítő az

szempontoknak

egyes

felekezetek

Dr. Szendi Emma római katolikus vallású zene- és nyelvtanár visszaemlékezése a „patak-parti” ökumenikus alkalmakról. 106 Dr. Katona Gyuláné Szentendrey Katalin: A szentendrei katolikus egyház és plébánia története 1002-1992. Hunga-Koord kiadó, Szentendre, 1996. 73. oldal.

98

letéteményesei.«”107 A „patakparti közösség” egészen addig működött, amíg egy valaki, nevezetesen Bélafi Mihályné 1976-ban fel nem ismeri a bemerítés szükségességét, s ezt el nem mondja a közösségben. Bélafiné Teri néni Tahitótfalun bemerítkezik, s ezt sem hallgatja el. Szentpétery Péter lelkész püspökével való konzultációját követően a légkör megfagy, s hamarosan elhal a kedd esti sorozat. A továbbiakban az ökumenikus kapcsolatok a felülről szervezett, rendszeresen a január harmadik hetében megtartott imahétre szorítkoznak. Évközben adódik egy-egy alkalom, egyegy hangverseny, a protestánsoknak a reformációi ünnepély, amikor ismét együtt vannak a város különböző felekezetei. Az ökumenikus kapcsolatokra a városban igény van. A szentendrei katolikus egyházközség – Blanckenstein György plébánossal az élen - a 2000. évet, Krisztus jubileumi évét, többek között azzal az elhatározással ünnepelte, hogy munkálkodni akar a széttöredezett egyház egységén – legalábbis helyi viszonylatban. Ezért életre hívták a városban az Ökumenikus Bizottságot, melyben a baptista közösséget Antal László gyülekezetvezető képviseli. Ennek a bizottságnak

egyik

fontos

munkája

volt

egy

közös,

ökumenikus

énekeskönyv

megszerkesztése. Részben azért, hogy a közösen használt, de eltérő szövegű énekek egységesen legyenek énekelhetők. Másrészt, fölfedezve egymás értékeit, azokat a többi egyház tagjai is megismerjék. A kis énekeskönyv 167 éneket tartalmaz egyszólamú kottával, tematikus beosztással. Az Ökumenikus Bizottság 2005-ben értékelte a gyülekezetek közötti kapcsolatokat és a közösen végzett munkát. Minden lehetőséget még mindig nem aknáztak ki a szentendrei egyházak. Ennek egyik oka szervezésbeli-, egyeztetési hiányosság, másik oka pedig a hitbeli szabadság tiszteletben tartása. Az emberekben meglévő igények miatt, ill. a krisztusi parancs okán is munkálni érdemes az egységet, azt az egységet, amely nem jár identitás feladással.

107

Az előbbi könyvben a 177. oldalon. Dr. Katona Gyuláné idézi: Szántó Konrád: 1985, vol. II. pp. 727-729., p 861, 44. sz. jegyzet

99

LELKIPÁSZTOR ÉLETRAJZOK Ebben az összefoglalóban illendő dolognak tartjuk, hogy a szentendrei gyülekezetben munkálkodó lelkipásztorok életrajza is megjelenjen. Akitől ezt sikerült megkapni, ill. elérhető adatok alapján összeállítani, azoké kronológiai sorrendben, az alábbiakban olvashatók. Az életrajzi leírásokban ne keressünk egységes szerkesztési elvet éppen a személyes adottságok, ill. a különböző források miatt. Vass Ferenc (1902-1991)108 Baptista közösségünk kiemelkedő személyisége volt az 1949-89-es időszakban Vass Ferenc. Legkiemelkedőbb szolgálataként 11 évig az Országos Misszió Bizottság titkára volt, ebből 4 évet függetlenített „utazó” titkárként töltött. A misszió, a lélekmentés embere volt. Ízes és fordulatokban, képekben gazdag stílusa és a belőle áradó, Szentlélektől való tűz nemcsak lekötötte a hallgatók figyelmét, hanem meg is ragadta őket. Szavaiból a Krisztus iránt táplált buzgó szeretete áradt. Ő maga így foglalta össze életútját: ,,1902. január 31-én születtem az akkori Szatmár megye egyik kis eldugott községében, Ilken. Szüleim vagyontalan emberek voltak, nyáron mezőgazdaságban dolgoztak, részért. Húszéves voltam, amikor egy gazdag fiú mesélte, hogy szénát vett az édesapjától egy Szűcs nevezetű, új vallású ember. - Hány szekérrel van ebben a boglyában, Gergely úr? - kérdezte. A gazda megmondta. A vevő megmérte szemmel a boglyát, és azt válaszolta: - Egy szekérrel több van benne...! A tekintélyes fiú azt tette hozzá: »Az a Szűcs, az a varsányi ember vagy bolond, vagy szent«. Mások elfeledték ezt az elbeszélést, de bennem ellenállhatatlan vágyat szült: olyan emberré lenni, amilyen az a varsányi ember volt. Elkezdtem olvasni a Bibliát, és az olvasás egyszer csak térdre kényszerített, lakásunk földes padlójára. Bár római katolikus fiú voltam, életemben először térdeltem imára otthon. Olyan elhatározással álltam fel térdeimről, mint aki mindenre képes lenne Jézus Krisztusért. 108

Forrás: Bereczki Lajos szerkesztésében: Krisztusért járva követségben. Baptista Kiadó Budapest, 1996. 253–

254. oldal (Kiegészítéssel a Békehírnök 1991. július 21-i számából).

100

A következő vasárnap átmentem Nagyvarsányba azzal az elhatározással, hogy bejelentem a baptista

hívőknek

csatlakozási

szándékomat.

Ők

azt

mondták,

három

hónapig

tanulmányozzam az Újszövetséget, aztán majd – megfigyelve életemet – kikérdeznek a gyülekezet előtt. Hihetetlen szorgalommal kezdtem az Újszövetség olvasásához. Soha annyi igeszöveget nem tanultam meg, mint abban az időben. Megtérésem hatással volt családomra. Mi tízen voltunk élő testvérek, és mind a tízen megtértünk. Később szüleink is. Az Evangélium hatóereje átitatta életünket, és meg kellett látnia a község lakóinak is, hogy nem valláscseréről, hanem élet-cseréről van szó. Megtérésem után három év alatt 50 községet kerestem föl. Soha olyan tiszta örömet nem éreztem, mint amikor elmondtam bizonyságomat az üdvözülés felől. Kényszerített belső buzgóságom lángja. Csaknem mindenhova gyalog mentem." Vass Ferenc elhívatása felől bizonyosságra jutva, 1926-ban felvételét kérte a Baptista Teológiai Szemináriumba. A teológiát 1930-ban végezte el, Tatabányán avatták prédikátorrá. Erről így ír: "...29 tagja volt a gyülekezetnek, nyolc évig dolgoztam ott, ez idő alatt 141 lelket merítettem be, ezek hét községből valók voltak. Négy évig nőt1en voltam, nehogy egy koldusból kettő legyen. Itt nősültem meg. Isten a földi életemet és a misszióban végzett munkámat megáldotta. 1938-ban költöztünk Tahitótfalura a missziónk történetében hírneves Szabó András utódjának. A gyülekezetet 21 évig pásztoroltam. Itt is 141 lélek merítkezett be. Elődömtől, Szabó Andrástól örököltem a Tahi tábor gondnokságát, amit 21 évig végeztem. 1947-50-ig a budapesti misszió kerület titkáraként forgolódtam a gyülekezetekben. 1951-61ig voltam az Országos Misszióbizottság titkára. Tíz évig a Kistanács tagja. Nyugdíjas koromban 15 évig »rendelkezési állomány«-ban, vezetőink irányítása alatt szükség szerint szolgáltam.” Ebben a „nyugdíjas” időszakban jelentős szolgálat volt 1961-64 között Újpesten, ahol ebben az átmeneti időben – Kovács Géza első erőszakos eltávolítása után – több, mint két évig nagyon gyümölcsözően szolgált. Hasonló átmeneti szolgálatot végzett Pécsett is. 1991. június 15-én Tahitótfaluban volt a temetése. „Jelen voltak az ország legtávolabbi gyülekezeteinek képviselői is. Szinte úgy éreztük, hogy egy országos baptista találkozón vagyunk, és miközben egyre többen érkeztek, beszélgetéseinket is mintha az ő csöndes derűje hatotta volna át.”

101

Révész Benjámin109 1934-ben Mátészalkán látta meg a napvilágot a népes Révész család kilencedik, legfiatalabb gyermekeként Benjámin. Születése körül nehézségek adódtak, de az Úr megtartotta az édesanyát, és fiát az Úrnak ajánlotta fel. "Ahogy növekedtem, egyre többször éreztem bűnbánatot. Mindig érzékeny volt a lelkiismeretem. Emlékszem, szüleimtől is nagyon gyakran kértem bocsánatot" nyilatkozta egy beszélgetés alkalmával. 14-ik évében járt, amikor elfogadta Jézus Krisztust, majd Kozák Sándor kisvárdai lelkipásztor Tuzséron 1947-ben baptizálta. Hálásan nyilatkozik az idősebbekről: "Testvéreimre nagy szeretettel gondolok, akik dolgoztak helyettem is, hogy tanulhassak." Tanulmányait a kisvárdai Bessenyei György Gimnáziumban végezte, és 1955-ben ott érettségizett. Először úgy gondolta, az érettségi után orvosnak készül, de a belső hang mégis erősebb volt, és, egy betegségen át meghallotta az Ur hívását, és igent mondott rá. A gimnázium után 1955-től teológiát tanult Budapesten. Évfolyamtársaihoz, diáktársaihoz testvéri és baráti szálak fűzték. Harmadéves teológiai hallgató volt, amikor a karcagi körzetbe ment legációra. Egy hetet Debrecenben is töltött, és ott ismerte meg későbbi feleségét, Nagy Ibolyát, akivel 1959-ben kötött házasságot. Az Úr három gyermekkel ajándékozta meg őket, Benjáminnal, Hildával és Tímeával. 1959-ben elvégezte a teológiát, és meghívta a tahitótfalui gyülekezet, mint tehetséges és mindenkihez barátságos igehirdetőt. 1960 elején avatták fel a tahitótfalui gyülekezetben lelkipásztorrá. Lelkipásztorsága alá tartozott az egész Szentendrei-sziget, Szentendre, sőt Dunabogdány is. Itt máris megismerte a sokállomásos körzeti lelkipásztorok nehéz szolgálatát. Szentendrével kapcsolatban az újpesti gyülekezet 1931-ben kiadott évkönyve tud egy beköltözésről, ami elősegített egy korai missziót, de Antal László testvér, a gyülekezeti monográfia szerzője, mindezt "előtörténetnek" nevezi. Szentendre azok közé a kivételes misszióállomásaink közé tartozik, amelyek a második világháború után kezdtek működni. Amikor Révész testvért megismerte a helyi testvériség, a gyülekezetnek még csak bölcsője ringott a városban. Gyülekezeti tagok lakásán voltak az istentiszteletek, akiknek a száma igen kevés volt. Az evangéliumi magocska Révész testvér gondozása alatt növekedésnek indult.

102

Az első statisztikai jelentés a szentendrei állomást csak 1963-tól tekinti megalakult gyülekezetnek. A társadalom vallásellenes magatartása ellenére a gyülekezet lendületes fejlődésnek indult. Révész Benjámin egyike volt azoknak a Szabolcs-Szatmár-beregi missziómunkásainknak, akik a második világháború utáni szolgálati beosztásukat tekintve nehéz időkben hordozták egyházunk terheit. Az általuk képviselt biblikus gondolkodás és lelkiség meghatározta az ország testvériségének szilárdságát. A régebbi nagyfokú növekedés, a missziós expanzió sajnos lefékeződött, sőt éppen a kelet-magyarországi gyülekezetek létszáma zsugorodott össze nagyon, de a hívők végig kitartottak az ige szerinti élet mellett, amíg Isten haza nem szólította őket. Egyre több lett az egy fővel számítható szórvány. A prédikátorok mégis tapasztalhatták, hogy még ilyen állomásokon is szerető vendéglátás fogadta őket. Ebben a korszakban kezdett gyülekezetté fejlődni szentendrei missziónk. Hatévi szolgálat után, 1965 őszén a péceli gyülekezet hívására a nagy létszámú pestkörnyéki gyülekezet lelkipásztora lett. Pécelen a lelki építés mellett része volt az imaházépítésben és a lelkek pásztorolásában egyaránt mintegy 13 éven keresztül. Gyakran emlékezett a serdülő korában sokszor látott, megismert és rendszeresen hallgatott téli missziómunkásokra, akik fáradhatatlanul rótták gyalog a kilométereket, hogy faluról-falura és tanyáról-tanyára járva mindenkinek elvigyék az evangélium üzenetét. Már a péceli évek alatt bekapcsolódott az országos szolgálatokba. 1976-tól a középmagyarországi egyházkerület jegyzője, majd titkára volt. 1979 januárjában fogadta el az újpesti gyülekezet meghívását, és vállalta a lelkipásztori szolgálatot Budapest egyik legnagyobb gyülekezetében. Röviddel szolgálatba állását követően megkezdődött az imaház átépítése és a templomépítés nehézségeivel teli három esztendő. 1982 szeptemberében, pásztorsága idején avatták fel az új imaházat és a gyülekezeti házat. 1984-1992 között nyolc éven át lelkipásztori munkája mellett a Magyarországi Baptista Egyház missziói alelnöke volt. 17 évi újpesti szolgálatára, de a közel ötvenévi lelki munkájára is a békesség és lelki építés volt a jellemző. 1996-ban nyugalomba vonult, de kész volt a további szolgálatra. Dunaharasztiban, Ócsán és Vácegresen prédikátor nélkül maradt gyülekezetekben vállalt ügyintézői szolgálatot. Gyülekezetében, Rákosszentmihályon is szívesen fogadták igei szolgálatait. 2005 októberében tért meg Elhívó Urához.

109

Dr. Szebeni Olivértől kapott életrajz kiegészítve a BÉKEHÍRNÖK 2005. október 30-i számában Marosi Nagy Lajos által írt nekrológ adataival. Révész Benjámin ez összefoglaló szerkesztőjének bemerítő lelkipásztora (1965)

103

Egy prédikátor-költő életútja110 Balog Miklós …Balog Miklós születési helye Békéscsaba, ideje 1934. február 19. Édesapja cipész kisiparos. Fia kemény sportoló és szorgalmas diák. Lelkét eltölti az egyetemi oktatás materialista szemlélete. Elsodródik a világba teljesen, de Isten utánamegy. A sportember megtérésének belső vívódását, az erő, az ütés eddig mindent megoldó képességének csődjét már egy 1953-ban írott korai vers szemlélteti (Szolgálat-csere). Barkóczy Pál, Sáhó Miklós és Boros Gergely igehirdetései érintik szívét, majd ez utóbbi baptizálja Szegeden 1956. október 23-án, a történelmi napon. Ezek után csak egy kis tanyai iskolában kap állást középiskolai tanári végzettsége ellenére. Az Úr Isten megáldja Simon Irén nőtestvérünkkel kötött házasságát. Minden vasárnap az apa vállára véve első fiukat, öt kilométert gyalogolva, húszat vonaton utazva megy együtt az akkor még kis család az imaházba. Az „illetékesek” ezt nem nézik jó szemmel, tehát pályamódosításra kényszerül. Teológiai szemináriumunkban tanul, majd 1960-tól jánoshalmi, tahitótfalui, miskolci és utoljára pécsi lelkipásztor. Öt gyermeke szépen felnövekedve fokozatosan munkatársává lesz. Mindnyájan követik az Urat, bár léptennyomon érzik a társadalom vezető rétegének sértő megkülönböztetését. Balog Miklós egyenes jellemű, szókimondó ember. Ilyen prédikátor napjait sok gond teszi változatossá. Igehirdetői és személyes lelkigondozói munkája keretében nem törekszik megalkuvásokra, önmérséklésre. Nem is akad sok rajongó tisztelője sem neki, sem családja tagjainak. Egyházi karriere mégis jelentős. Két missziókerületben választják vezetővé, 1992ben pedig a harmadik legnépszerűbb prédikátor, akár elnökségre esélyes. Ekkorra már Isten gondoskodása megkülönböztetett szeretettel és változatlan áldásokkal vigasztalta minden addigi veszteségéért. … Roppant erős fizikumát keserves, fájdalmakkal járó betegség töri meg. Fiatalon bottal botorkál a tahitótfalui szószékre, ahol kínok között látja el szolgálatait. Igehirdetései közben akkor is költői szemelvényeket mond érces, szép férfihangján. A kórházi kezelések ellenére sokáig nem enyhülnek fájdalmai, mígnem egy műtét helyreállítja egészségét. Majd öt évvel később két szívinfarktus után „az Isten oltókése” lelkében gyönyörűséges tapasztalatokat sarjaszt, és új verseket teremni készteti (Alaphang).

104

A hatvanas évek elején társaival apologetikai írást küld egyik külföldi egyetemre (Válasz Kriveljovnak)111. A jánoshalmi gyülekezet fiataljait ideológiai nevelésben részesíti (természetesen, ahogyan ezt egy hívő lelkész meggyőződése diktálja). 1969-1970-ben és 1977-ben szemináriumunkban vendégelőadó. A Reformátusok Lapja közli igemagyarázatát a Mt 25,40ről „A szolgálat dialektikája” címen (1970. szeptember 6-i szám). Ekkortájt egy-egy verse is megjelenik az előbbi lapban, sőt a katolikus Új Emberben is. Természetesen évtizedekig jelennek meg cikkei és versei saját lapunkban, a Békehírnökben is. Amikor a 90-es évek elején lapot indíthat az Evangéliumi Pünkösdi Gyülekezet, ennek „Élő víz” című folyóiratát is támogatja cikkeivel, sőt egyik verse („Az Úr meghall imát”) itt jelenik meg először. Balog testvér rendíthetetlenül szilárd teológiai alapokon szolgálja közösségünket. Nem néz le másokat, nem ítélkezik felettük, de nem is határolódik el semmilyen más felekezettől. Értékeket talál bennük, ha nem is foglalkozik a szószéken a tőlük „tanult” gondolatokkal. Így a gyülekezetekben, ahol szolgált, mindenhol támaszpontot talál a protestáns és a szélesebb körű ökumené. … 1967-ben az ő kezdeményezésére veszik fontolóra a lelkészi munkaközösség szervezését. … 1969-ben jelenik meg a rövid életű „Lelkésztájékoztató”. A lelkipásztori munkaközösség is létrejön, mégpedig önállóan a korabeli négy egyházkerület munkásai körében. … Az egykori magyar szakos tanár az irodalmi aktivitás lehetséges határain belül dolgozik. Verseket, prózákat gépel és gépeltet. Nemcsak önmagáét. Másokat is bevon az „Egymás hite által” című füzetek sorozatának szerkesztésébe. … Istenfélő versekből több vastag kötetből álló antológiát szerkeszt, gépel és gépeltet le, melyben legnagyobb lánya és segíti. Évtizedekig nyújt ezzel nagy segítséget a gyülekezetek ifjúsági szolgálataihoz. … 1970-ben „adja ki” gépelve néhány példányban az "Első kéve" című önálló verseskötetét… Ezzel a címmel jelenik meg aztán Gerzsenyi Sándor költőtársával közös kötetük 1980-ban. … Somogyi Barnabás beválogatja költeményeit a Mustármagok című kiadványba (1987). 1994-ben pedig a Református Egyház kéri verseit a „Szent szonettek” című antológiába, ahol olyan nevek között szerepelnek szonettjei, mint Petrarca, Michelangelo, Gryphius, Juhász Gyula, Tóth Árpád, József Attila, Kosztolányi Dezső, Szabó 110

Szebeni Olivér életrajzi ismertetése és méltatása az 1997-ben kiadott „Második kéve” c. Balog Miklós verseskötet 178. oldalától. Részletek. 111 Kriveljov „szovjet” akadémikus telepátiával foglalkozó kutatásaira reagáltak – utalva a szellemi lét valóságára – szembehelyezkedve a kor materialista világfelfogásával.

105

Lőrinc. … Hömpölygő hexameterei a gondolati költészet szűkebb versformákat szétfeszítő gazdagságával ajándékozzák meg az olvasót. … Balog Miklós költő-prédikátor megbecsüli lelkipásztor elődeit. Amíg csak tehetik, végeznek istentiszteleti szolgálatokat mellette a gyülekezetekben: Vass Ferenc, Udvarnoki András, Cserfalvi István, Miklós István, Molnár Ferenc és Patkás Gábor. …

Udvarnoki András drs.112 (1902-1984) „Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek! Aki győz, annak adok az elrejtett mannából, adok neki fehér kövecskét is, és a kövecskére írva új nevet, amelyet senki sem tud, csak az, aki kapja.” (Jel 2,17) Életrajzok emberi mértékkel mérve, tények közlésével írhatók. Levéltöredékek, okiratok, gondosan őrzött fényképek egy-egy életút poros mérföldkövei, a „fehér kövecske”, amelyről a pátmoszi látnok prófétált, még nem láttatik. Elmarasztalás vagy felmagasztalás, a „Barátom, ülj feljebb!” felszólítás isteni mérce alapján történik majd. Ítélkezés és jutalmazás – isteni jogkör. Udvarnoki András 1902-ben született Budapesten … Édesapja, Udvarnoki András hitszónok szolgálati helyei szerint és a teológiai szeminárium otthonainak megfelelően volt lakhelye a Budapest Nap utcai gyülekezet „Sion udvara” – annak vasárnapi iskolájával s a közeli Práter utcai elemi iskolával, majd az I. kerület, Torbágyi út 14-es számú kertes ház, továbbá az Aréna út 74. számú épület, innét az István és Verbőczy főgimnáziumokból tett érettségi vizsgát (ez a lakcím szerepel műegyetemi leckekönyvében), végül a Margit rakparti impozáns székház, sarokház (II., Fő utca 45–47. Margit rkp. 29.), ahonnét viszont már, mint Pécsi joghallgató került ki. A Nap utca 40. szám alatti gyülekezeti ház belső udvart képező lakásainak egyike kis ideig a Csopják családnak is oltalmat nyújtott. Csopják Attila m. kir. számtanácsos, hitközségi elöljáró Kornél nevű fiával volt András egyívású, szövődött hát életre szóló barátság köztük. Gyermekkori emlékként élte meg a Titanic pusztulásának hírét, amely, mint mondotta, nagy konsternációt keltett mindenütt, telve voltak vele az újságok, az imatermek pedig zsúfolásig megteltek az imádkozásnak óráján. Bemerítési éve: 1915. A Nap utcai anyagyülekezetben részesült e keresztségben. 1923-tól volt a M. Kir. József Műegyetem hallgatója Csopják Kornéllal együtt, akivel 1926-ban útra 112

Drs. jelentése: doktorandusz. A Szolgatárs 2003. II. negyedévi számának 30. oldalán Udvarnoki Erzsébet (Udvarnoki András leánya) tudományos igényű életrajzából. Részletek.

106

keltek Amerika felé (talán hogy felkészülten és elsőként érkezhessenek az 1928-as Baptista Világkongresszusra), közbejött betegsége miatt azonban Ellis Islandnál nem nyert bebocsáttatást az Államokba. Társa továbbjutott, mérnök lett Amerikában. Magyarországra visszatérve a pécsi M. Kir. Erzsébet Tudományegyetem Jog– és Államtudományi karára iratkozott be, s abszolvált az 1932–33. tanévben. Szigorlatait a budapesti Kir. Magyar Pázmány Péter Tudományegyetemen tette le a „jogtudomány tudora” fokozat elnyeréséért, még ez évben. A továbbiakban maradt doktorandusz113, s állást vállalt a főváros egyik jelesebb intézeténél. Autodidakta igehirdető 1938–1962 között a péceli, a kiskőrösi, a Budapest–Kispesti Baptista Gyülekezetekben. Jurátus műveltsége, hogy védő– és vádbeszédeket hallgathatott (nagyobb tárgyalásokat a Kúrián) rétorrá nevelte. Kifogástalan előadó volt. A gyülekezetekben kiterjedt elöljárósággal dolgozott, s nem formálisan. Tanácsaik nélkül nem hozott döntéseket és nem intézkedett. Péceli tartózkodása idején (1938–1947) épült a helyi kápolna bemerítő medencével, adósságmentesen … Betlehemi jászol melegéhez hasonló szeretet légköre töltött be ott mindent. Az ifjúsági önképzőkör nívós irodalmi, zenei kultúra bölcsőjét ringatta. Mécs László szavaival: „kiégetett az Isten” minden salakot a lelkekből a világháború kohójában … Ő is temetett. Hozzátartozói közül hármat. Kiskőrösön töltött éveiben (1947—1957) a Duna–Tisza közi missziókerület elnöke, sok kerületi konferenciát szervezett az 1950-es években. Szolgatársai voltak: a helyi, a dömsödi, jánoshalmai,

kiskunhalasi,

kecskeméti,

orgoványi,

miskei,

soltvadkerti

gyülekezet

lelkipásztorai. … Budapest–kispesti gyülekezeti pásztorsága alatt (1957—1962) tanácstagja az Országos vezetőségnek, a Kistanácsnak, … patronálta az újonnan szervezett Központi Énekkart. Bányai Jenő, a kórus választott karnagya, a későbbiekben első ízben szólaltatott meg Kodály-, Bárdos-, Lisznyay-műveket baptista berkekben. Udvarnoki András gondolkodó, élettisztelő, személyválogatás nélküli, noha jó emberismerettel, sőt humorérzékkel megáldott egyén volt. Elmélyült igehirdető, mint aki tudja, hogy a kezdetek előttről, a transzcendens világából merített tartalmat rejt a szóburok, az írott ige. Szelleme nem verdesett „izmusok” karámjában. Megtisztelésnek tekintette, hogy a keresztség sákramentumát őseredeti, biblikus, jánosi módon kiszolgálók közösségéhez tartozhat, egyébként hitte, hirdette és várta a juhoknak nagy Pásztorát, s az egy akolt. 113

Végül nem tette le a doktori vizsgát.

107

Népakaratból esélyes az egyházelnökségre (1961), bátyjának az amerikai magyar baptisták körében viselt tisztségei azonban eleve kudarcra ítéltek ilyen törekvést. Valójában művész alkat, abszolút zenei hallással, hangszere a hegedű. Számos dallamot komponált … szeretett új zenei köntösbe bújtatni egy-egy régi énekszöveget: „Óh, volna bár ezernyi nyelvem...” például. Ismeretes a Budapesti Baptista Theologiai Szeminárium tiszteletbeli végbizonyítványa, az 1951. november 1-i keletű, politikai szükségszerűség szülte irat, amelyet Szabó László és Nagy József akkori igehirdetők vettek még át. Tekintetbe véve Udvarnoki teherbíró bibliaismeretét, nyelvi (latin, német) és egyházzenei felkészültségét, vallásos, szakirodalmi olvasottságát, amelyet a máig megőrzött könyvek biztosítottak számára gyermekségétől fogva, szemináriumi végbizonyítványának volt fakultatív mérvű realitása. Élete alkonyán a Tahitótfalun, Szentendrén, a vácegresi, püspökszilágyi, sződi, őrszentmiklósi gyülekezetekben hirdette Isten igéjét. Hirtelen halállal halt meg 1984 karácsonyán, magánlátogatás során az Egyesült Államokban, felesége jelenlétében. Az ünnep első napján még megnyitotta „szavainak kincses tárházát” (ahogyan külföldön iskolázott fiúunokája meghatározta a „szókincs” fogalmát), s prédikált a Santa Monica-i hittestvéreknek. Másnap kényelmes terepjáró gépkocsin indult többórás útra – a végső starthely felé, akkor főiskolás unokájára, Gerzsenyi Árpádra hagyatkozva. Átutaztak néhány államon, Isten megmutatta neki az indiánok terrakotta–szín földjét odaát, az országot, amely után annyira áhítozott egykor. Elsuhantak gazdag városok mellett, találkoztak szolgálatkész benzinkutasokkal, így érkeztek úti céljukhoz, otthonukhoz. Ott a kertben várt reá az „Illés szekere”, arra kellett átszállnia gyorsan, könnyedén, könnyes búcsúzkodás nélkül, még „alkonyi óra” előtt. Édes hazánkban éjszaka honolt a tájon, a behavazott kerteken, szülővárosán, a „Sion udvar”-on. „... dunna alatt” aludtak a rétek. Koporsója fölött vigasztaló zsoltár szavaival fivére szolgált szűk körben, minthogy mi, itt élő három leánya nem vehettünk részt a gyászszertartáson. Fia temettette, tisztességgel. „Szerette az Úr Jézus Krisztust” – olvasható a neve alatt.

108

Révész József: ÖNÉLETRAJZOM114 1943. december 21-én Nagyvarsányban születtem hatodik gyermekként egy baptista lelkipásztor családba. Édesapámnak, mint fiatal lelkipásztornak ez volt az első szolgálati helye. Egy testvérem előttem még csecsemő korában meghalt. Édesanyám hadiárva volt. Édesapja az első világháború idején bevonult katonának, ahonnan vissza sem jött. Odaveszett, még mielőtt leánya meglátta volna a napvilágot. Ezért özvegy nagymamám velünk élt haláláig. Még született egy öcsém, így családunk kilenc főre bővült. Arra az időre jellemző gazdasági helyzetben nem volt könnyű egy ekkora család helyzete. Ezért akkor a legkönnyebben elérhető mellékes a mezőgazdasági munkával volt előteremthető. Édesapám gyakorlatilag az eke mellől ment be a szemináriumba 1931-ben. Az első világháború után, amikor Baranyából kitelepítették a németeket, és helyükre mezőgazdaságból élő családokat toboroztak, Magyarbólyon egy népes baptista gyülekezet jött létre az áttelepítettekből. Így kerültünk mi is oda az ő lelkigondozásukra. A déli határtól egészen Paksig szinte a fél Dunántúl lett édesapám körzete. Az 1953-as politikai helyzet miatt – másik, élő nagyapámat kuláklistára vették Magyarbólyon – sürgősen el kellett költöznünk. Így kerültünk Tuzsérra. 9 tagú családunknak egy szoba és egy közösen használt konyha jutott. Innét 3 év múlva kerültünk Nagydobosra, egy nagyon meleg légkörű kis gyülekezetbe, mely hitéletem meghatározó helyévé lett. Itt tértem meg, amelyre ma is nagyon hálás szívvel gondolok. Szívesen emlékezem a néhány tagból álló, de összetartó ifjúságra és az „örökifjú” idősebb testvérek áldott közösségére. Innen édesapám következő szolgálati helyére: Sarkadra kerültünk. Az általános iskola befejezése után a kereskedelmi pályát választottam. Tanulmányaim elvégzése után nagyon nagy jövőt ígérő állást kaptam. De ekkor – nem először – nagyon határozottan szólt hozzám az Úr. Határozott szolgálati elhívással. Engedelmeskedve Neki 1961-ben megkezdtem a teológiai tanulmányaimat, melyet 1966-ban fejeztem be. Első szolgálati helyem a hatalmas győri körzet volt. Még otthonunktól 160 km-re is volt körzeti állomásunk. Időközben feleségül vettem Kubina Irénkét. Isten két gyermekkel áldott meg itt bennünket, így továbbra is nagy örömmel szolgáltunk együtt a testvérek között. Csak érdekességként említem meg, hogy a gyermekkoromban átélt lakáshelyzetünk itt szinte megismétlődött. Együtt laktunk egy – egyéni és gyülekezeti viszonylatban is – sok nehézséget okozó idős házaspárral úgy, hogy az ő szobájukon keresztül jutottunk be a mi szobánkba. Ez 114

Tahi, 2005. szeptember 25-én kelt önéletrajza

109

több mint két évig tartott. Ma is csodáljuk az Úrtól kapott erőt, s vele együtt azt az örömöt, amellyel mindezeken fölül tudtunk emelkedni. Ebben a legnagyobb érdem a feleségemé. A győri körzetet hat év szolgálat után cseréltük föl a Pécs-Vasas gyülekezetével és körzetével. Áldott folytatása volt ez az előző helynek. Itt született harmadik gyermekünk. 1976-ban kerültünk Tahitótfalura, ahol 3 gyülekezet pásztorolása várt ránk: Tahitótfalu, Pócsmegyer és a szentendrei kis gyülekezet, melyről egy külön írásban már megemlékeztem. Később felső nyomásra elfogadtam a pesterzsébeti gyülekezet meghívását, melyről később be kellett látnom, hogy nem kellett volna. Urunk kegyelme, hogy innen a helyemre tudott állítani két esztendő után. Felsőpetényben szolgáltunk egészen a nyugdíjazásomig. Azóta is minden vasárnap szolgálom az én Uramat gyülekezetekben és a börtönmisszióban, mikor, hova állít. Annyit kívánok még megjegyezni, hogy gyógypedagógus feleségem végig dolgozott, tanított. Pedagógus állását soha sem helyezte szolgálati feladataink elé, pedig soha sem volt könnyű a szolgálati helyek váltásai közben megtalálni a neki alkalmas új munkahelyet. Mindhárom gyermekünk élő tagja közösségünknek. Jelenleg négy unokánk van. Hallatlan öröm számunkra, amikor együtt van a család, zenélünk, énekelünk, és együtt tanulmányozzuk Urunk üzenetét.

… … …

110

Csuhai József: ÖNÉLETRAJZ115 1960. október 17-én születtem Miskolcon. Gyermekkoromat egy kis faluban, Szomolyán éltem meg. A falu csendje, elrejtettsége biztosít valami olyan pluszt, ami szükséges a gyermeki lélek fejlődésének – ellentétben a várossal. Ismerjük egymást, figyelünk egymásra. Ennek legerősebb megnyilvánulását a családban kaptam, de a gyülekezet, ahol felnőttem – közösségi szinten – modell értékűvé vált számomra. Tizennégy éves voltam, amikor fájdalmas hiányt éreztem. Isten támogatására, segítségére volt szükségem. Ekkor még nem lett számomra világos, hogy a fájdalom végső oka a bűn, csak azt tudtam, hogy nem élhetek Isten nélkül. Bemerítkeztem. Erőt adott az elkötelezettség, de hosszú évek következtek, amíg valóságos kapcsolat jött létre az élő, Úr Jézus Krisztussal. Követni Jézust, szolgálni neki – ezek a gondolatok szinte gyermekségemtől foglalkoztattak. Szerettem az idős testvérekkel ill. lelkipásztoraimmal (Almási Mihály, Almási Tibor, Kovács Dániel) sokat beszélgetni. Különös módon, az első, erőteljes küldést a szolgáló életre az egyik sport-körön kaptam, edzés közben: „Istennek szüksége van a lábaimra.” Szerettem sportolni, ezen belül is futni. Sok aranyérmet szereztem. Általános iskola után lehetőségem lett volna sport gimnáziumba menni – felvételi nélkül. Tudtam, ha ezt választom, akkor a vasárnapokat versenyekkel fogom eltölteni. Ezt nem akartam. Egerben folytattam a tanulmányaimat, a Gárdonyi Géza Gimnáziumban, fizika szakon. Ez a négy év az összetöretés időszaka volt. A sikerek után a kudarcokkal kellett megismerkednem. Cserépedény életünk hordozhatja csak azt a kincset, amiről Pál is beszél: „Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van, hogy ezt a rendkívüli erőt Istennek tulajdonítsuk, és ne magunknak:” (II.Kor.4,7). Ezek az évek közelebb vittek Istenhez, a gyülekezethez. Egyre erősebb lett bennem az elhívás-tudat. A gimnáziumi évek elteltével szerettem volna a Baptista Teológiai Szemináriumba jelentkezni, de szüleim iránti engedelmességből – mivel ők féltettek a szolgálattól, ill. nem látták, mennyire erős bennem ez az elhatározás – a Budapesti Ybl Miklós Építőipari Műszaki Főiskola Városgazdálkodási szakára mentem tanulni. A főiskolai évek felüdülést jelentettek lelkemnek – még akkor is, ha nem azonnal ott folytathattam tanulmányaimat, ahol én szerettem volna. Tudtam, ha befejezem az iskolát, akkor indulhatok a „Teológiára”. Szaktanáromnak elmondtam tervemet a diploma-vizsga elkészítése előtt. Amikor az üzemmérnöki diplomát átadták, így szóltak: „További 115

Szentendre, 2005. április 3-án kelt önéletrajz.

111

munkájához sok sikert kívánunk.!” Ekkor 1982-t írtunk. Nem örültek annak, ha egy fiatal lelkészi hivatást választ, de tanárom elfogadta. Ezután jelentkeztem a Teológiai Szemináriumba. Fölvettek, de azonnal be is soroztak katonai szolgálatra – Marcaliba. Katonai szolgálatom idejét –1982-84 – Isten arra használta fel, hogy kiképezzen a következő területeken: Hogyan lehet elviselni a magányt? Hogyan kell másokért kiállni? Hogyan kell megvallani hitemet? Magányomban verseket írtam. A vers sűrítménye az érzéseknek, átélt eseményeknek – és itt volt idő átgondolni, letisztázni a történteket. Magányomba a levelek hoztak friss levegőt – édesanyámtól és kedvesemtől. Magányomban igaz testvérek – teológusok – álltak mellém, hogy a közös játék, áhítat, éneklés elűzze e nyomasztó érzést. Egyik alkalommal az osztály-parancsnok jött, és így szólt: „Csuhai, kinevezlek osztály írnoknak, ha lemondasz teológiai hivatásodról!” Írnoknak lenni nagy kiváltságot jelentett, de így válaszoltam a felettesemnek: „Hivatásomat nem embertől vettem, így nem mondhatok le róla!” Parancsnokom megdöbbent a választ hallva, és szinte sírva mondta: „Jó neked Csuhai! Én nem tudok mit kezdeni a fiammal. Nincs terve, látása a jövőjére!” Ehhez hasonló „elismeréseket” később is kaptam „kemény – kommunista” feletteseimtől. Végre elérkezett a leszerelés ideje: 1984. február. Elkezdhettem a tanulmányaimat a Baptista Teológiai Szemináriumban. Sikerült augusztus végére befejeznem mindkét félévet, így szeptemberben kezdhettem a második évet. Évfolyamtársaim voltak: Bartos Zoltán, Macher Tivadar, Mészáros Kornél és Nyári István. Egy új világ tárult ki előttem: Isten megismerésének a tudománya, mely sok ismeretet, de nagyon sok lelki élményt is jelentett. Ezekben az években éltem át az újjászületést, amely nélkül lehet teologizálni, sőt még prédikálni is, de üdvözülni nem. Hogyan történt? Húsvéti legációból jöttem vissza, és elmondtam egyik társamnak, hogy nem akarom így folytatni a szolgálatra való felkészülésemet – valami hiányzik az életemből, amiről prédikálok, amit Jézus megígért, de nekem még nincs. Szabadságra, a bűnbocsánat örömére, új életre vágytam. Behívott a szobájába, letérdepeltünk, majd egy „élet-gyónás” következett. Felhalmozódott bűneimet felírtam egy lapra, elmondtam Istennek, és imádkoztunk. Igen, ekkor történt az meg, amiről a Biblia beszél: „Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minden gonoszságtól.” (I. Jn. 1,9.) Igen, átéltem, hogy a szabadulás öröme először eltöltötte a lelkemet. (Utólag tudtam meg, hogy annak idején a gyülekezetemben látták ezt a hiányt, de ismerve szüleimet, látva komoly odaszánásomat, beleegyezett a gyülekezet abba, hogy bemerítkezzem.) 1986-ban kötöttem házasságot Drenyovszki Zitával, majd 1987-ben – elfogadva a szokolyai testvérek meghívását - Szokolyára költöztünk.

112

1988-ban kaptam meg a lelkészi diplomámat, és ebben az évben született első leányunk: Eszter. 1989-ben kaptuk Annát, majd 1994-ben Petrát. A Szokolyán és Kosdon töltött hét év nagyon sok tapasztalatot, barátot adott. 1994-ben fejeztük be szolgálatunkat Szokolyán, majd 1995-ben fogadtuk el a Szentendrei Gyülekezet hívását, ahol kilenc éven át szolgáltunk. 2004-ben vállaltam el a Baptista Egyház Roma Missziójának koordinálását. (Az utolsó tizenöt év eseményei annyira frissek, hogy nehéz róluk megközelítőleg is objektíven írni, így ezt későbbre, vagy másokra hagyom.) Befejező gondolataimban hadd térjek vissza a főiskolai évek utolsó hónapjaihoz, amikor újra megálltam Isten előtt abban a kérdésben, hogy jól értem-e akaratát. Ő a Biblia szavain keresztül üzent: „Jöjjetek utánam, és emberhalászokká teszlek benneteket.” (Mk.1,17) Megörültem, mert ez azt jelentette, hogy összhangban vagyok Isten akaratával. Megörültem azért is, mert ebben van egy nagyszerű ígéret, de akkor még nem figyeltem fel eléggé arra, hogy van egy feltétel is: „Jöjjetek utánam…” Követni Jézust. Ez nem csupán egy beiratkozást jelent a lelkészképző iskolába, hanem mindennapos kapcsolatot, engedelmességet. Most, 2005-ben leszek 45 éves. 31 éve, hogy bemerítkeztem, 19 éves házasok vagyunk, 18 éve végzem a lelkipásztori szolgálatot, legnagyobb lányunk 17 éves. Ezek statisztikai adatok, de a lényeg nem ez, hanem az, hogy mennyire sikerült Jézust követni. Erre a kérdésre Ő tudja az igaz választ megadni. Én csak azt tudom, hogy még mindig kegyelmében és szolgálatában tart bennünket. Az én és a mi feladatunk az, hogy bízzunk Benne. A többit Ő elvégzi.

113

FÜGGELÉK Nagy hiányossága a gyülekezeti történetírásnak az, hogy a bemerítésekről csupán, mint eseményekről írnak, és sokszor nem tudósítanak a bemerítésben részesülő személyekről. Éppen ezért, az alábbiakban táblázatos formában egy összesítést adunk közre a szentendrei gyülekezet tagjaként történt bemerítésekről. Sorsuk további alakulása egy újabb tanulmányt érdemelne. NÉV

ÉV

NÉV

ÉV

Pécsi Erzsébet Pécsi Andrásné Király Istvánné Gyurkovics Sándorné Horváth György Antal Erzsébet Bélafi Mihályné Perczel Zoltánné Stiegler Nándorné Szántó Jánosné Antal Ágnes Faragó Imréné Csapó Gyula Laskói Mihályné Metál Jánosné Kocsis Andrea Csapó Péter Csapó Tamás Csontos András ifj. Marton Imre Marton Éva Langené Novák Julianna Tóth Béláné Csontos Péter Pajtás Sándorné Antal Zsuzsanna Imre Lajos

1955 1955 1955 1965 1965 1973 1979 1984 1984 1987 1987 1988 1989 1989 1989 1989 1990 1990 1990 1990 1990 1991 1991 1991 1991 1992 1992

Kocsis Anikó Kocsis Edit Borota Luminita Ésik Brigitta Mohácsi Dezső Somogyi László Markovics Brigitta Kocsis Zsolt Zsebe Levente Debreceni Zita Debreceni Éva Csontos Lilla Csontos Idikó Szirmai Éva Szirmai Gábor Monda Sándorné Laskói Mihály ifj. Monda Sándor Halász Tímea Sebestyén Noémi Kulcsár Zoltán Csereklye Ádám Lange Gábor Pető Hajnalka Lükő Sára Horváth Péter Oláh Kálmán

1992 1992 1995 1995 1996 1996 1996 1996 1996 1997 1997 1998 1998 1998 1999 1999 2000 2000 2000 2000 2000 2000 2000 2000 2000 2002 2002

114

NÉV

ÉV

NÉV

ÉV

Kovács József Gombos Imréné Csuhai Eszter Fülöp Csilla Laskói Zsanett If. Dobó István Varga Klaudia Hlavacsekné Mónika Lovas Bettina

2002 2002 2002 2002 2002 2002 2003 2003 2003

Varga Andrea Sebestyén László ifj. Móricz János Halász Attila Csuhai Anna Sebestyén Hajnalka Szabó Márk Virágh Zoltán

2003 2003 2003 2003 2004 2004 2004 2004