AZ ÚJRA MEGTALÁLT REMÉNYSÉG SZENVEDE PONCIUS PILÁTUS ALATT HARMADNAPON. baptista ifjúsági lap

baptista ifjúsági lap

Karácsony Gábor

HARMADNAPON És fölzúgnak a hamuszín egek, hajnalfelé a ravensbrücki fák. És megérzik a fényt a gyökerek. És szél támad. És fölzeng a világ. Mert megölhették hitvány zsoldosok, És megszûnhetett dobogni szíve – Harmadnapra legyõzte a halált. Et resurrexit tertia die. Pilinszky János

A feltámadott Krisztus az életet vég nélküli ünneppé teszi. Athanasius

feltámadott Jézussal való

Atalálkozás eredményét és erejét egyetlen evangéliumi történet sem ragadja meg szebben, mint az, amely az emmausi tanítványokról szól. Ebben valóban beteljesedik az ige, melyet Jézus mondott magáról: „Mert az Ember Fia azért jött, hogy megkeresse és megtartsa, ami elveszett” (Lk 19,10). Itt a tanítványok reménysége veszett el, azt kellett újra megkeresni és visszaadni. De milyen nehéz feladat valakit vagy valakiket a reménytelenség állapotából kiemelni, a csomót, mely összegubancolódott, kibogozni, az embert, aki magába begörcsölõdött,

kiszabadítani. A tanítványok csalódottnak érezték magukat. Csalódtak Istenben, csalódtak Jézusban: „Pedig mi azt reméltük, hogy õ az, aki meg fogja váltani Izráelt” (Lk 24,21). Hát lehet csalódni Jézusban? Lehet, fordított értelemben. Az ember kevesebbet vár tõle, mint amit õ adni akar. Amíg a magunk szegényes reménysége kötöz, annak beteljesedését még nem éltük át. (...) Szathmáry Sándor

(Kovács Tibor – Szathmáry Sándor: Szivárvány – Naptár, A Református Zsinati Iroda Doktorok Kollégiumának Fõtitkári Hivatala, Budapest, 1998.)

Fotó: M. A.

Fotó: M. A.

A gyermek felnõtt. Igen szenvedett. Bár szenvednek a széles tengerek, kiszikkadnak a rémült préri-fák és sikongat a szédült délibáb, s az ember is, mint talán senkisem: nem érdemes már minket verni sem. Õt érdemes volt. Mind magára vette a kínt, mit elbírt igen drága teste. Keskeny mellére roppant terhet raktak, Két karja lett alapja kõfalnak.

AZ ÁPRILISI SZÁM TARTALMÁBÓL: - Értesítõ, Hargitatábor - Régi és új kereszt - Fontos kérdések Rezidensek, baptöri - Frigyláda (újból)

AZ ÚJRA MEGTALÁLT REMÉNYSÉG

SZENVEDE PONCIUS PILÁTUS ALATT

MAG TÁ R MUSTÁRMAG ÉRTESÍTÕ 

FIÚKONFERENCIA ARADON (május 30- június 1) Isten fiai, férfiak! „Legyetek férfiak, legyetek erõsek“, mondja Pál az 1Kor 16,13-ban. Ebben a témakörben szerveznek Aradon – a belvárosi gyülekezetben - május 30 és június 1 között ifjúsági konferenciát fiúknak. Meghívott elõadók: Csiszár István, Simon József és Bálint Pál. A következõ címekkel lesznek elõadások tartva: „Kitõl és hogyan lehet tanulni férfiasságot“, „Kikapcsolódás és életcél, avagy mit szabad és mit nem“, „Hogyan lépkedhetünk bátran a házasság fele?“, és „Borotvaélen a munkahelyi és a családi hivatás között.“ Természetesen elmaradhatatlanok fiúkonferencia alkalmával a szervezett sporttevékenységek! Jelentkezni lehet Szûcs Dávidnál a [email protected] e-mail címen, vagy a 0728-194110-as telefonszámon május 18-ig. A teljes konferencia díja 25 lej és elõlegként 15 lejt kérünk eljuttatni a szervezõ ifjúságnak. A konferencián resztvevõk létszáma korlátozott: 120 fõ. A mindenható Isten tegye számunkra e konferenciát áldássá, hogy Szentlelke által válhassunk erõsekké és bölcsekké ebben a világban. [János] Levente, az EBISZ (Erdélyi Magyar Baptista Ifjúsági Szövetség) titkára A

MÉRTÉK AZ ÉRTÉK

Regionális Ifjúsági Konferencia lesz 2008. április 25-27 között Szilágyperecsenyben. Tervezett elõadások és meghívott elõadók: Péntek este: A mérték az érték az anyagiak terén – Pardi Félix lp. Szombat reggel: A mérték az érték a szórakozásban – id. Veress Ernõ lp., amelyet fórumbeszélgetés követ, János Levente EBISZ-titkár vezetésével. Evangélizál id. Veress Ernõ lp. Vasárnap reggel: A mérték az érték a viselkedésben – Borzási István lp. [Borzási] István lp.

2. o l d a l

*

április 2008

h í r e k

Táborozás a Hargitán 2008-ban A Hargita Keresztyén Tábor 2008-as táborozási programja:  Június 16—24: 1. gyermekhét (7-14 évesek), szervezi: Borzási Istvánné Márta.  Június 26—július 4: 2. gyermekhét (7-14 évesek), szervezi: a Hargita Tábor.  Július 7—15: 3. gyermekhét (7-14 évesek), szervezi: Kenderesi Emese és Bálint Pálné Ibolya.  Július 17—25: tinihét (13-15 évesek), szervezi: János Csaba kovásznai lelkipásztor.  Július 28— aug. 5: 1. ifihét (15 éven felüliek), sport-hét, szervezi: ifj. Veress Ernõ, székelykeresztúri lelkipásztor.  Augusztus 7—15: 2. ifihét (15 éven felüliek), szervezi: Kelemen J. Sándor marosvásárhelyi lelkipásztor, az ifjúsági szövetség elnöke.  Augusztus 18—22: lelkipásztor-családok (szervezi: Dr. Kovács József fõtitkár)  Aug.25—szept. 2: 3. ifihét, (14 éven felüliek) Zene7. A helyek száma minden táborozási héten 120. A táborozás vacsorával kezdõdik, és reggelivel ér véget. A táborozási díj 280 lej személyenként. A nagyon hátrányos helyzetû gyerekek és fiatalok a következõ támogatások közül választhatnak: 130 lej támogatást igényelhetnek a nagyon hátrányos anyagi helyzetû táborozók. (Részükre a táborozási díj 150 lej). 80 lej támogatást igényelhetnek a hátrányos anyagi helyzetû táborozók. (Részükre a táborozási díj 200 lej). A kedvezményt csak azok a gyerekek és fiatalok vehetik igénybe, kik az alábbi feltételek valamelyikének megfelelnek: - nagycsaládok gyermekei (3 vagy több gyermekes családok); - egyedülálló szülõk gyermekei; - állami gondoskodásban élõk; - olyan családok gyermekei, ahol az egy fõre esõ jövedelem nem haladja meg az 500 lejt; beszámítva mindenfajta jövedelmet (a nem hivatalosat is). A támogatást írásban kell kérvényezni, a támogatást kérvényezõ ûrlap pontos kitöltésével. A kérvényt a helyi gyülekezet lelkipásztorának vagy elöljárójának is láttamoznia kell. Jelentkezéskor kérünk 50 lej/fõ elõleget kifizetni. Az elõleg névreszóló és csak abban az esetben adjuk vissza, ha a jelentkezõ elfogadható okból nem tud eljönni táborozni. Minden táborozó családi orvosának pontosan ki kell töltenie a jelentkezési laphoz mellékelt orvosi igazolást (védõoltások listájával együtt). A gyerek- és tini-hetek alkalmával minden tíz táborozó után a Tábor fedezi egy tanító táborozási költségét. Az ifjúsági heteken minden 12 fiatal után egy ifjúsági munkás táborozási költségét fedezi a Tábor. A tanítók és ifjúsági munkások útiköltségének visszafizetését a Tábor nem vállalja. Kérjük, hogy ezt az útiköltséget a gyülekezetek fedezzék, ahonnan a tanítók vagy ifjúsági munkások jönnek. Minden gyülekezet lelkipásztorának rendelkezésére bocsátjuk a jelentkezés és támogatás igényléséhez szükséges, illetve a családi orvos által kitöltendõ ûrlapot. Az ûrlapokat szabadon lehet fénymásolni, és letölthetõk a Tábor honapjáról (http://www.hargitacamp.ro), igényelhetõk a Szövetség irodájában és a Tábor igazgatójánál is. A jelentkezési lapot, az elõleget és a támogatási kérvényt a következõ címre kell elküldeni: Hargita Keresztyén Tábor, Borzási Gyula, igazgató, Sos. Ciucului Km 106, 535800 Vlahita, Jud. Harghita, Mobil: 0749 271008, e-mail: [email protected]

A. W. Tozer:

A régi kereszt és az új kereszt népszerû, evangéliumi gyülekezetek köreibe váratlanul és alig észrevehetõen beférkõzött egy új kereszt. Hasonlít a régi kereszthez, mégis más. A hasonlóságok felszínesek, míg a különbségek alapvetõk. Ebbõl az új keresztbõl a keresztyén életnek egy új filozófiája született, amely aztán az evangélizálásnak egy új módszerét hozta létre – az istentiszteletnek és a prédikálásnak egy új típusát. Az új evangélizálási mód ugyanazt a nyelvezetet használja, mint a régi, a tartalma azonban már nem ugyanaz, és a hangsúlyok is eltolódnak. A régi kereszt nem kötött szövetséget a világgal. Ádám természet szerinti büszke szívének a régi kereszt az út végét jelentette. A régi kereszt hatása volt a Sínai-hegy törvénye által kirótt ítélet. Az új kereszt nem ellenkezik az emberi fajjal; ellenkezõleg, kedves barát, és ha megfelelõen fogjuk fel, a szórakozás tengerének és az ártatlan kedvteléseknek a forrását jelenti. Az új kereszt lehetõvé teszi Ádám számára, hogy háborgatás nélkül éljen. Az Ádám életében meghúzódó motivációk változatlanok maradnak; továbbra is a saját kívánsága szerint él, annyi különbséggel, hogy most kórusokban énekelve és vallásos filmeket nézve szórakozik, a helyett hogy féktelen dalokat énekelne, és pálinkát inna. A hangsúly ugyanúgy a kedvtelésen van, bár a szórakozás most magasabb szinten, erkölcsösebben, akár intellektuális szinten zajlik. Az új kereszt a misszionáriusi munka új és teljesen más megközelítését bátorítja.

A

3. o l d a l

*

április 2008

Az evangélista nem kéri a régi életrõl való lemondást, hogy így megkaphassa az ember az új életet. Nem ellentétekrõl prédikál, hanem hasonlóságokról. Arra törekszik, hogy a közönséget érdeklõ húrokat pengessen, bebizonyítva ezzel, hogy az új hitnek nincsenek kellemetlen követelései; sõt, mindet felkínál, amit a világ is kínál, csak magasabb szinten. Pontosan azok a dolgok, amelyek után a bûn miatt megromlott világ rohan, vannak nagy leleményességgel bemutatva az evangélium által kínált dolgokként, csakhogy vallásos termékek lévén, ezek jobb minõségûek. Az új kereszt nem töri össze a bûnöst, csak új irányba tereli. Az új kereszt egy tisztább és kielégítõbb életmód fele irányítja az embert, megkímélve az önbecsülését. A nyílt személyiséggel rendelkezõnek azt mondja: „Gyere, fejezd ki magad Krisztus oldaláról.” Az egoistának azt mondja: „Gyere, dicsekedj az Úrban.” A szórakozást és az érzelmeket hajhászónak azt mondja: „Gyere, és örülj a keresztyén közösség áldásainak.” Az üzenetet a divathullám szempontjából ragadják meg, hogy el tudják fogadtatni a közönséggel. Lehet, hogy õszinteségbõl fakadó filozófia áll az ilyen evangélizálási mód mögött, de az õszinteség nem mentség a hamisságra. Hamis, tehát vak ez a filozófia. Teljes mértékben elvesztõdik benne a kereszt jelentése. A régi kereszt a halál szimbóluma. Az emberi lét hirtelen, kegyetlen végét jelképezi. A római birodalom korának embere, aki

Grafika: Gönczi Erzsébet

Old , rug ge d felvette a keresztjét, és elindult vele az úton, már búcsút mondott a barátainak. Soha többé nem tért haza. Egy olyan útra indult, amelybõl nem volt visszatérés. A kereszt nem ismert kompromisszumokat, nem szépítgetett, és nem hagyott figyelmen kívül semmit; teljesen és végérvényesen ölt. Nem próbált meg jó kapcsolatban maradni az áldozattal. Erõvel és kegyetlenül csapott le, és amikor elvégezte a feladatát, az ember többé nem létezett. Ádám faja halálos ítélet alatt van. Nincs helye az együttérzésnek vagy a menekvésnek. Isten nem tudja elfogadni a bûn termését, akármilyen ártatlannak vagy szépnek tûnjön is az ember szemében. Isten úgy menti meg az embert, hogy leszámol vele, majd utána új életre támasztja fel. Az evangélium, amely párhuzamba állítja az Isten útjait az emberek útjaival, a Biblia szerint hamis és kegyetlen játék a hallgatók lelkével. A Krisztus hite nem halad a világgal párhuzamosan, hanem keresztezi azt. Amikor Krisztushoz jövünk, a régi életünket nem emeljük egy magasabb szintre, hanem a kereszten sorsára hagyjuk. A búzaszemnek a földbe kell hullnia, és meg kell halnia. Mi, akik az evangéliumot prédikáljuk, nem kell azt gondolnunk, hogy a közönségszolgálat emberei vagyunk, akiket azért küldtek, hogy megegyezést hozzunk létre Krisztus és a világ között. Nem kell azt képzelnünk, hogy az bízatott ránk, hogy Krisztust elfogadtassuk az üzlet, a sajtó, a sport és a modern nevelés világával. Nem vagyunk diplomaták, hanem próféták, és az üzenetünk nem kompromisszumot kínál, hanem ultimátumot. Prédikáljuk a régi keresztet, és akkor majd birtokunkba lesz annak régi ereje is!

Fordította: M. Adina Forrás: http://eseuri.resursecrestine.ro/eseuriCrucea-veche-si-crucea-noua-727.htm

Am i tö bb nyolcvanas évek végén sok politikus és

Ajeles tudós foglalt állást az ún. vasfüg-

göny megbukása okainak feltárásában. Alexandr Szolzsenyicin, orosz Nobel-díjas író rövid válaszában a következõket mondta ennek kapcsán: „A marxizmus azért bukott meg, mert nem volt képes választ adni az emberiség döntõ problémáira: a bûntudatra, a szenvedésre és a halálra”. A Biblia a teremtõ Isten szava hozzánk, emberekhez. Ha az Írás csak történelmi eseményeket közölne, akkor egy jó történelemkönyv lenne csupán. De az ennél sokkal több. Ugyanis maga Isten közli saját magát benne: gondolatait, terveit, fájdalmait, de örömeit, és csodálatos ígéreteit is, s mindezt minden generációval. A Biblia minden szava isteni Ige is, ezért igaz, megbízható, építõ és reményt nyújtó. Istennek tudomása van világunk sorsdöntõ problémáiról, és a Könyvek könyvében szól hozzánk: vigasztal, mint egy szeretõ anya, helyreigazít, mint egy bölcs tanító, oltalmat nyújt, mint egy erõs apa. De még ez is kevés lenne, ha Fiában, Jézus Krisztusban nem váltott volna meg bûneinkbõl, és feltámadása által nem hozott volna reményt egy jobb és áldottabb életközösségre az új földön, magával az Úrral. Hadd nézzük meg, mit mond az Írás e három jelenségrõl, amirõl Solschenizyn beszélt, fõként a feltámadás tényének perspektívájából. A bûn és bûntudat kérdése: Ma már tudjuk, hogy sok testi betegség lelki eredetû. A bûntudat, a lelkiismeret furdalás, ill. a bocsánatkérés és adás hiánya szörnyû lelki fájdalmat okoznak. A bibliai Dávidnak oly erõs bûntudata volt paráznasága és gyilkossága után, hogy zsoltár-imádságában azt írja, hogy csontjai kiszáradtak, belsõ örömét elveszítette, erõs félelem vett rajta erõt, és érezte Isten perzselõ tekintetét. Ehhez hasonló folyamaton, egy vagy többszöri vétkezés után, minden ember átmegy függetlenül attól, hogy vallásos és keresztény nevelésben részesült, vagy ateista. Miért nõ a depressziós betegek vagy az öngyilkosságok száma? Azért, mert ezek az emberek megsérültek, és azt hiszik, hogy számukra nincs már remény a gyógyulásra. Elveszítik önbecsülésüket, a társadalom selejtjeinek gondolják magukat, akiknek már nem érdemes élni sem. Mai világunk úgy

4. o l d a l

*

április 2008

véli nem illõ a bûnrõl beszélni, jobb mellõzni magát a szót is. Pedig a „nincs” és a „nem veszünk róla tudomást” között alapvetõ különbség van. A bûn jelen van a világunkban - állítja határozottan az Írás. Meg is személyesíti, hatalmas úrnak mondja, aki hízelgésével becsapja az embert, gonosz szenvedélyekkel fogva tartja, és Isten ellen lázítja. Hála Istennek, az elsõ Húsvét óta van életre hívó evangélium, amely válasz, sõt megoldás a vétekre. Jézus Krisztus meghalt a mi bûneinkért és feltá-

mennyei (nem földi) örökség vár ránk (1Pt 1). A szenvedés kérdésére a Biblia válasza tehát ez: Az Úr tud róla, formál általa, nem hagy magunkra, a mennyben pedig nem lesz soha többé jelen. A halál kérdése: Az elsõ emberpár bûne után bekövetkezett az, amit Isten elõre megmondott – meghaltok. Isten Igéjében a halál testi, szellemi és örökké tartó értelemben fordul elõ, magában hordva az elválasztás, a szakadás tényét. A fizikai halál akkor áll be, amikor a lélek elhagyja a testet. A lelki halál

Boros Róbert:

Az emberiség DÖNTÕ kérdései! madt a mi megigazulásunkért. Isten a megtérõt gyermekének fogadja. Õ a szabadító a bûnbõl (Mt 1,18). A megbánt vétket azonnal megbocsátja (1Jn 1,9). A keresztény hit szerint a bukás utáni újrakezdés áldott lehetõsége mindig fel van ajánlva az irgalmas Isten által. A bûn problémájával a Biblia Jézusra mutat. Õ kimondta és megtette: „…ez az én vérem, az új szövetség vére, amely sokakért kiontatik a bûnök bocsánatára.” A szenvedés kérdése: Kezdetben nem volt ismert, de a bûn magával hozta. Azóta pedig jelen van minden formájában: testi-lelki betegség, nélkülözés, éhezés, magány, fogság, stb. Jézus földi lényében a szenvedést is vállalta: „… hogy üdvösségük fejedelmét … szenvedések által tegye tökéletessé.” „…jóllehet Fiú, szenvedésébõl tanulta meg az engedelmességet.” Hogy Jézus volt-e testében beteg nem tudjuk, de azt igen, hogy ismerte a fizikai nélkülözést, a fáradtságot, a lelki terhelést, a magány és elhagyatottság nyomasztó lelki kínját. És õ, aki a Fiú, nem kerülte ki ezt az alapvetõ földi jelenséget, mert tudta, hogy ezek nélkül a „tapasztalatok” nélkül nem nyerhet tökéletes, befejezett, kipróbált emberi jellemet, hogy így kereszthalála által üdvösséget szerezzen az embernek. Ha keresztények lettünk, engedelmességet ígértünk Istennek. Ennek pedig egyik „taneszköze” a szenvedés. Isten nem kíméli meg népét a szenvedéstõl, mivel ezt is felhasználja hitünk és jellemünk tökéletesítésére. Ezért Isten békességes tûrést vár most tõlünk, mert Jézus Krisztus feltámadása által élõ reménységet kaptunk, hogy

azt jelenti, hogy az ember el van szakadva szellemében Istentõl. Az örök halál pedig az, hogy az ember a túlvilági örökkévalóságban is Istentõl elszakadva él, pontosabban szenved. Sokan közülünk álltunk már egy kedves családtagunk, vagy barátunk koporsója mellett búcsút véve tõle. De milyen más úgy búcsúzni, hogy az nem örökre szól, hanem csak egy idõre, amíg viszont nem látjuk majd egymást Isten országában. Van-e ennek az állításnak azonban alapja? Az ige szerint igen. Jézus meghalt a kereszten, testét sírba helyezték, de harmadnapra feltámadt és több száz embernek megjelent. Van tehát valaki, aki visszajött a halálból - de nem akárhogyan! Jézus ezt mondta: „…halott voltam, de íme élek örökkön-örökké, és nálam vannak a halál és a pokol kulcsai.” Ennek pedig van következménye reánk emberekre nézve is: „Mivel pedig a gyermekek test és vér részesei, õ is hozzájuk hasonlóan részese lett ezeknek, hogy halála által megsemmisítse azt, akinek hatalma van a halálon, vagyis az ördögöt; és megszabadítsa azokat, akik a haláltól való félelem miatt egész életükben rabok voltak.” A Húsvét reggele visszhangzott a diadalmas ujjongástól: Jézus él! Ez a legnagyobb jelentõségû esemény az emberiség, de személyes életünk számára is. Bármi érje a hívõ embert – betegség, szenvedés, szükség vagy halál – ezek mind csak utolsó elõtti dolgok. Jézus Krisztus azt mondta: „Én élek, ti is élni fogtok!” – erre épül az én reménységem; a tied is?

Fotó: EGP

Evangélizációs alkalmak Szilágysámsonban FEBRUÁR 29 - MÁRCIUS 2 ebruár-márciusban sokfele

Fevangélizációs estéket tartottak… Az említett hétvégén mi is ifjúsági evangélizációs alkalmakat hirdettünk a faluban. Nem szerettünk volna egyebet tenni, mint bemutatni Istenünket, s megtisztelni Õt azzal, hogy mi, fiatalok, szolgálunk a fiatalok felé. Viszonylag kevés fiatal jött el, de annál több középkorú, és idõs. Az imaház estérõl estére megtelt, ami nagy öröm volt számunkra. Péntek este a kolozsvári egyetemisták látogattak meg minket, szombaton az érszõllõsi fiataloktól néhányan, majd vasárnap mi szolgáltunk.

Próbáltunk fiatal igehirdetõket hívni: Kiss Lehel (4. éves teológus), Veress Efraim lp. és Tóth Attila lp. elfogadták a meghívásunkat az evangélium hirdetésére. Pál Filemonhoz írt levelét vettük sorba a következõ témákkal:  Kiss Lehel: Csapdából „csapdába“ (Fil 1-3; 10-14)  Veress Efraim: Haszon a haszontalannak (Fil 1-3; 10-11; 17-19)  Tóth Attila: A fogság szabadsága és a szabadság fogsága (Fil 1-3; 9-10; 15-16) Estérõl-estére hirdetve volt az imádkozás lehetõsége, amit többnyire ki is használtak a fiatalok. Jó volt a fiatalokkal szolgálni, átadni, amit mi is csak kegyelembõl kaptunk. Bátorítson ez az alkalom minden fiatal csoportot ilyen esték szervezésére. [Bántó] Zoltán, az EBISZ gazdasági titkára

5. o l d a l

*

április 2008

Ki mi t tud ?

Barangolás az „emlékezetben” Történelmi érdekességek (2.) Krisztusi szeretettel köszöntelek újra, kedves olvasók. Örvendek, hogy ezúton is „egymás hite által épülünk”. Ebben a reményben szeretném folytatni ezt a sorozatot, tehát vágjunk bele újra! Tudtátok-e, hogy... A világ (ókori) hét csodájából öt a hellén (görög kultúra elterjedése az ókori keleten) korban keletkezett. A fennmaradt kettõ közül az egyik egyiptomi (gizai piramisok), a másik babiloni (Szemirámisz függõkertje) volt. Ezekrõl azonban valószínû hallottatok és sokat tudtok is. A hellén emlékmûvekrõl ejtenék most néhány szót. Az elsõ, a híres olümpiai Zeusz-szobor, még a klasszikus ókori görög korban épült. Ez az Olümpiában állt Zeusz templomban, ahol a görögök megrendezték az azóta is híres játékaikat. Pheidiász, a híres görög szobrász, a 13 m magas szobrot vasból és fából építette, amelyet aztán elefántcsontokkal, valamint aranylemezekkel borított. Zeuszt egy ébenfa trónusra ültette, egyik kezébe egy botot helyezett tetején egy sassal, a másikba pedig egy Niké (gyõzelem) istennõt ábrázoló szobrot helyezett. A szobor óriási méretei miatt azonban a „tisztelõknek” fel kellett mászniuk, ha látni akarták az arcát. A szobor csaknem 800 évig állt fenn. Mi azonban tudjuk, hogy nem Zeusz trónol, és nem nála van „Niké”, hanem a mi Urunknál, Jézus Krisztusnál. Ezért csak Õt kell imádnunk és tisztelnünk. A következõ, az epheszoszi Artemisz-templom is Kis-Ázsiában, a hellén kor elõtt épült a dúsgazdag Krõzus király rendelésére. A templom alapja 79X131 m volt és 127 darab 18 m magas ion oszloprend tartotta. Ebben õrizték Artemisz istennõ szobrát. Ez azonban Kr.e. 356-ban leégett, és azon az éjszakán született Alexandros (Nagy Sándor), aki teljesen újjáépíttette. Ez még Pál apostol idejében is állt Diána néven, mert így nevezték a rómaiak Artemiszt. Emiatt lett zendülés is, ugyanis az evangélium terjedésével kezdtek értéktelenné válni a pogány szobrok és templomok. Képviselnünk kell az evangéliumot még ellenséges környezetben is. A harmadik, talán a legismertebb, az alexandriai világítótorony. A várost maga Nagy Sándor alapította, amint neve is mutatja. A világítótorony építését is õ rendelte el. Az épület azonban csak II. Ptolemaiosz uralkodására készült el Pharosz szigetén. A tornyot három „szint” alkotta. A legalsó rész négyszögletes volt és négy sarkát négy kürtölõ kiton díszítette. A második „szint” nyolcszögû, míg a legfelsõ henger alakú volt, amelyben lobogott az tûz a hajósok eligazítására. Hatékonyságának növelésére bronzlemezekkel vették körül. Az épület tetején 117 m méter magasban állt Zeusz szobra, valószínû aranylemezekbõl, hogy a fényt visszaverje, és nagyságát hirdesse. A torony kb. 1000 évig állt fenn, míg egy földrengés le nem döntötte. Nekünk viszont olyan „világítótorony” áll a rendelkezésünkre, amelynek fénye nem halványul el soha, és amelyet nem tud semmi „ledönteni” vagy megsemmisíteni: az Ige. [Barabás] Zoltán, Marosvásárhely

Sza k.M a. agy örömöt jelent, amikor szinte kézzelfoghatóan megnyilvánul Isten munkája a környezetemben, a gyülekezetemben élõ emberek életében. Abban a kiváltságban van részem, hogy figyelemmel kísérhetem azt az idõnként fájdalmas, máskor örömteli folyamatot, amit a Biblia lelki növekedésnek nevez. „Növekedésünk kínjai” ☺ rendszerint utólag élvezhetõk igazán, amikor látjuk a Mesterrel megtett utat, és rácsodálkozunk a Tõle kapott, de leginkább csak akkor felismert sok csodára és szeretetre. Meghívlak benneteket néhány fiatal történetébe való rövid betekintésre: az Úr így is munkálkodik. Dicsõség Istennek!

ÉLETTÖRTÉNETEK ÉS ÚTELÁGAZÁSOK…

N

Amikor bejutottam az orvosi egyetemre, még nem voltam megtérve, nem kérdeztem meg Istent az akaratáról. Visszatekintve, a felvételire való készülõdéstõl máig mindenhol látom az Õ munkáját, életemnek ezen a területén is. Hogy sikerült a felvételim és késõbb a vizsgáim, neki köszönhetem… Hogy ösztöndíjas voltam, ezért is neki jár a hála. Hogy az anyagiak kijutottak rá, szintén az Õ érdeme… Hogy pszichiáter rezidensként dolgozom, ez is az Õ terve és akarata volt velem. Most azt szeretném elmesélni, hogyan is lettem én pszichiáter rezidens, és hogyan élem a mindennapokat. Meg sem fordult a fejemben, hogy pszichiáter legyek, inkább a belgyógyászat és a bõrgyógyászat vonzott. De már a rezidens vizsgára való tanulás sem ment úgy, mint máskor: hullafáradt voltam, erõtlen, aluszékony. Isten avval biztatott, hogy „akit az Úr szeret, annak álmában is ad eleget”. Hát abban az idõben erre gyakran szükségem volt... Úgy mentem a vizsgára, hogy tudtam, Isten meg tud engem segíteni, akkor is, ha én kevesebb információt birtokolok, mint a nélküle induló, de önmagukban „nagy fejek”. Tudtam, ha valamit én elrontok, azt Isten ki tudja javítani, a célját el tudja érni az én gyengeségeim ellenére is. Aznap amikor a szakot kellett választanom, úgy indultam el otthonról, hogy „Istenem bármit adsz ma, azt úgy veszem, hogy Tõled kaptam. Hiszem, hogy Te bárhol meg tudsz õrizni nekem

6. o l d a l

*

április 2008

egy helyet.” Lassan minden kinézett szak elfogyott. Még egy gyerekgyógyászati hely maradt. Imádkoztam: „Uram, tartsd fenn nekem azt a helyet, mert ha elveszik elõlem, akkor én kénytelen leszek a pszichiátriát választani, amirõl egyesek azt mondják, hogy nem hívõ embernek való. Készülõdtem elõre menni és a pediátriát kérni. Egy lány volt még elõttem a sorban. Gondoltam, biztos, hogy õ nem választja azt. Megtette. Döbbenten álltam ott az asztal elõtt, és egy percem volt arra, hogy döntsek, „mi is akarok lenni”? Rákényszerültem, hogy az elmegyógyászatot válasszam. Isten megengedte, Isten akarta. Késõbb még egy próbát tettem az Úrral. Azt kértem, hogy ha tényleg tõle van a pszichiátria ötlete, akkor változtassák meg a rezidens vizsga tematikáját, mert így nem megyek újra rezizni. Hát a tematika változott, elég sok új tételt tettek be, s néhányat kivettek. Ez még egy bizonyíték volt számomra, hogy Istennek ez volt a célja velem. A gyüliben sokan aggódtak miattam: nehogy visszaessem, nehogy túl gyenge legyek ehhez a szakmához. Egyfajta félelem alakult ki bennem valamitõl, amit nem tudok konkrétan megfogalmazni. „Gonosz erõ”, „ismeretlen szellemi háttér”, „démoni megszállottság”: gyakori fogalmak, amit e szakmával kapcsolatban használnak keresztyén körökben. A korházban én nem tapasztaltam semmi „furát”, nem éreztem semmi különös dolgot a szkizofrén betegekkel való beszélgetés során. Mégis bennem maradt a félelem e pályával kapcsolatban. Nem

akarnék a tûzzel játszani; még akkor sem, ha nem látom a tüzet. Újra megkérdeztem az Urat: mit tegyek? Három napon keresztül olyan igéket adott, hogy Õ megerõsít; elküldi angyalait, hogy támogassanak; nem egyedül kell harcolnom; Õ velem lesz; terve van velem. Elfogadtam, de mégis bennem van az a félelem. Talán kicsi a hitem… Még a harcaim nem zárultak le e témával kapcsolatban. Vannak, akik támogatnak ezen a pályán, és örülnek nekem; mások viszont ellenzik, ezért könnyen elbizonytalanítnak. Egyet tudok: Isten állított ide, és azt mondta, hogy maradjak. Meddig? Nem tudom. Most ’csak teszem a dolgom’, míg más irányba nem utasít. Elkezdtem egy propedeutika- és önismereti kurzust, hogy idõvel majd pszichoterápiát végezhessek. Mik a szakmám hátrányai és elõnyei (ahogy azt én jelenleg látom)? Õszinte leszek! Én úgy érzem, hogy hátrányt jelent a párválasztásban, ha egy lány orvos, ráadásul még pszichiáter is (de hiszem, hogy Isten ezt is számításba vette, amikor ide rendelt engem). Más negatívumok: elég sok szakirodalmat kell elolvasni ahhoz, hogy jó szakemberek legyünk - megjegyzem: szeretek olvasni és majd ügyeletezni is fogunk. Elõnye, hogy a betegvizsgálat során a páciens sokkal nyitottabb a bizonyságtevésre, mint más körülmények között; a pszichiáter elõtt pedig még bátrabban megnyílnak. A betegségek alatt a felnõttek viselkedésben visszafejlõdnek egy gyerek szintjére (bármenyire meghökkentõ, de így van), részben kiszolgáltatott helyzetben vannak, ezért könnyebben befolyásolhatók. Másik pozitívuma: mindig van egy orvos a háznál! Szakmai tanácsokat, segítséget adhatunk a környezetünknek, elirányíthatjuk más szakmabeliekhez. Ezen kívül változatos. Õsszegezve: jó szakma, szép hivatás. De ha valaki „gyorsan” akar „menõ”, esetleg „pénzes” szakmához jutni, akkor válasszon valami mást… Ez ugyanis idõigényes (6 év egyetem és utána még kb. 5 év szakosodás), anyagilag csak hosszú távon nyereséges.

Gyulai Éva pszichiáter rezidens orvos

Ba pt ör i

Kiss Lehe l:

A ma gya r bap tist a ifjú ság röv id tör tén ete

7. o l d a l

*

április 2008

gyülekezet” – hangoztatta Molnár. Hamarosan „megindult tehát a munka ezen a téren is, melyet elésegíteni kötelessége Jézusért és a tévelygõ ifjúság megmentéséért minden ifjúsági egyletnek, minden vasárnapi iskolának.” Buzdító cikkek jelentek meg a Szereteben: „Vasárnapi iskolákat mindenütt felállítani, a legnagyobb gonddal vezetni, fenntartani. A gyermekeink hitoktatását kivenni hitetlen s gyakran részeges, fajtalan emberek kezébõl; meg van a módunk arra, hogy vallásból mi adjunk osztályzatot gyermekeinknek. Ifjúsági egyleteket szervezni minden gyülekezetben, hol ifjak gyakorolhatják magukat a fellépésben, szónoklásban, leányok, gyermekek szavalatok elõadásában. Az ifjúsági ünnepély nagyon alkalmas önképzõ óra, melyeken elõkerül minden fellépõnk, s szinte kiválhatik az egyén a neki legjobban megfelelõ munkára az Úr szõllõjében” (Szeretet, 1923. jan. 15.). 1923-ban megalakult tehát az Ifjúsági Szövetség, amely kezdetben 32 ifjúsági egyletet és 10 leánykört foglalt magába. Az elnök Molnár Károly, a titkár pedig Körössy Béla lett. A több korosztályt magukba foglaló vasárnapi iskolák megszervezésében jelentõs szerepe volt annak is, hogy a Vasárnapi Iskolák Világszövetségének

Fotó: erdélyi magyar baptsita levéltár

Az 1920-as év több szempontból is jelentõs a magyar baptistákra nézve. Június 4-én a trianoni diktátum aláírásával Magyarországot szétdarabolták. A 24 000 baptista tagból 17 000 (abból mintegy 7000 magyar) Románia területére került. Az ortodox egyház a kezdetektõl fogva ellenséget látott a baptistákban – azzal a hamis váddal illették a hívõket, hogy õk a magyar állam fizetett lázítói. Elkezdõdtek az üldöztetések egész Erdély területén: a hatóságok megzavarták a gyülekezeti alkalmakat; a prédikátorokat megverték, bebörtönözték; elkobozták az énekeskönyveket és a Bibliákat; kínozták a hadköteles baptista fiatalokat, stb. Az üldözések a ’20-as évek végéig három nagyobb hullámban (1919-22, 1923-24, 1925-27) érintették a baptista közösséget. Míg az I. Világháború elõtti idõszakot az ugartörés, az úttörõ missziómunka korszakának tekintjük, a ’20-as évek a szervezkedések, az erdélyi baptista misszió önállósulásának idõszaka volt. 1920. október 27-én Nagyszalontán megalakult a Romániai Magyar Baptista Szövetség, melynek elnökévé a szalontai Vass Sándort (1870-1923), alelnökévé a székelyhídi Szabó Sándort (1883-1945) választották meg. Azonban a Szövetség vezetõje gyakorlatilag az ügyvezetõ titkár, a nagyváradi Darabont Gyula (1877-1966) volt. A Szövetség központja a Bunyitai liget 10 szám alatt volt Nagyváradon (ahol ma a belvárosi imaház áll). A két magyarországi baptista tábor Trianon után egyesült, a próbálkozások ellenére Erdélyben csak jóval késõbb került sor erre. 1921. november 1-én megjelent az erdélyi magyar baptista irodalom elsõ sajtóterméke, a Szeretet. 1922. december 29-én, a romániai baptista szövetség magyar osztályának bizottságai gyûlésén a vezetõk elhatározták az Ifjúsági Egyletek Szövetségének megalakulását. A szervezés feladatával Molnár Károlyt és Körössy Bélát bízták meg. „Amilyen az ifjúság, olyan lesz a jövõ társadalom, amilyen a hívõ ifjúság, olyan lesz a jövõ

(5. rész )

megbízásából dr. Victor János Erdélybe látogatott. Tudni kell azt, hogy a kezdetekkor a vasárnapi iskolák ifjúsági csoportjai, az ének- és zenekarok is az Ifjúsági Szövetséghez tartoztak. Az Ifjúsági Szövetség konferenciákat, ünnepélyeket szervezett. Újabb leánykörök, férfiköri imacsoportok alakulnak erdélyszerte. A férfiköröket általában a gyülekezet prédikátora vezette. Egyik kitûzött cél az volt, hogy a fiatalokat szolgálattevõkké neveljék. Az alábbi férfikörökrõl tudunk: a nagyváradi Pál férfikör, a kolozsvári József férfikör, az aradi Gedeon férfikör, a szatmári Sámuel férfikör, és a brassói Diadal férfikör. Ezek a férfikörök szinte egy egész új generációra való neves férfit neveltek. Közöttük volt Dr. Bíró László, Bíró Gusztáv, Héthalmi Páth Károly, Bartók Béla, Vass Sándor, Kudelász Nándor, Dr. Culmann Géza, Ifj. Papp Károly, Dajka József és mások. Molnár Károly igyekezett minden gyülekezetbe eljutni, hogy a fiatalokat tanácsokkal lássa el a szervezkedéseket illetõen. 1924-ben az Ifjúsági Szövetség Hárfahangok cím alatt kiadott egy füzetecskét vallásos költeményekkel, és szorgalmazta a máig használatban lévõ Gedeoniták Énekei kiadását is. 1923-tól a Szeretet mellékleteként rendszeresen megjelenik Az Ifjúsági Élet, amely az elsõ ifjúsági lapunknak mondható. 1926-ban Fáklya, 1927-tõl pedig Világosság név alatt jelent meg a lap.

A nagyváradi fiúkör a ‘20-as években (középen Darabont Gyula)

Fri gy lád a (9) elemen Szabolcsot és szül.

K Domokos Krisztinát már egy jó

A Cédula-osztogató meg az Afrikába készülõ Magányos Farkas

ideje ismerem: mindketten humoros, lelki emberek. Elbeszélgettem velük, s a legszembeötlõbb dolog az volt, hogy mint mindig - örömben, bánatban, iszonyú problémákban vagy szürke hétköznapokon - sugárzik róluk a derû. Ez a melegség onnan belülrõl jön… B.J.: Szabolcs, mondd el néhány szóban a megtérésed történetét, és hogy miként vezetett Isten a lelkipásztori szolgálat felé. K.Sz.: A megtérésem jó néhány éve történt egy evangélizációs alkalmon. Egy református gyülekezetbe jártam ifjúságikra és ott kerültem közelebb Istenhez. Emlékszem, hogy a Bartimeus történetérõl beszélt a magyarországi igehirdetõ, Isten megszólított, és felismertem, hogy én is egy olyan vak koldus vagyok, mint Bartimeus, és nekem is az az egyetlen megoldás, ha Jézushoz jövök. Megértettem, hogy Jézus helyettem is meghalt a kereszten, hogy új életem legyen. Utána sokat gondolkoztam, hogy miként kell szolgálnom Õt. Két igerész gyõzött meg arról, hogy lelkipásztornak hívott az Úr: az Ézsaiás elhívása, ill. a 2Kor 5, ahol Pál az Istennek való szolgálatról beszél. Isten gyõzött meg akkor, és most is bizonyos vagyok afelõl, hogy a helyemen vagyok, hogy azt teszem, amit Isten mond. B.J.: Melyek a legjobb élményeid a teológus-évekkel kapcsolatban? ☺ K.Sz.: Érdekes volt. Mind fiúk voltunk egy bentlakásban. ☺ Sokszor vállaltunk közös munkákat, hogy egy kicsi pénzt keressünk. Elõfordult, hogy egész nap földet talicskáztunk, egyengettünk fûültetés céljából, vagy falakat romboltunk, mert egy lerobbant ház maradványait kellett eltakarítani… B.J.: Krisztina, hogyan fogadtad el Krisztust és milyen terveid voltak a házasságod elõtt? K.K.: Isten sokszor szólt hozzám gyerekkoromban, majd tizenévesen, de nem vettem komolyan. Szégyen, de gyerekkoromban javarészt aludni mentem a gyülekezetbe és utána is elég-

8. o l d a l

*

április 2008

gé untam. De nagyon féltem a haláltól meg a sötétségtõl. Sok mindent kétségbe vontam, amit az imaházban hallottam, és úgy is éreztem, hogy senki sem szeret. Volt bennem egy nagy dac. Aztán ezt Isten megváltoztatta. Szépen, lassan vont magához közelebb. Betegségek által is. És különleges volt látni azt, hogy õ szeret, pedig én kerültem Õt. Imádkoztam, de nem hittem igazán, hogy van Valaki, aki azt meg is hallgatja. Aztán többször is próbáltam dönteni, végül tizennégy-tizenöt éves voltam, amikor egy evangélizációs alkalmon igent mondtam Istennek, és azóta együtt járunk. A terveimben nemhogy Szabi nem szerepelt, de még a házasság sem. Úgy terveztem, hogy kedves, idõs mama leszek, és orvos akartam lenni Afrikában ☺, valahogy gyakorlati módon is segíteni az embereken. És aztán itt kötöttem ki végül Vásárhelyen, az orvosin… ☺ B.J.: Hogy ismerkedtetek meg, miként gyõzõdtetek meg arról, hogy ez az ember, aki mellettem van, AZ IGAZI. K.Sz.: Hát Krisztit elõször itt láttam meg Vásárhelyen, mivel õ itt volt elsõéves… K.K.(halkan...): Valamire csak jó volt az az egyetem… ☺ K.Sz.: Ritkán hazajöttem Váradról

egy-egy hétvégére és ifiken találkoztunk. Aztán volt egy három napos közös kirándulás május elsején, amikor többet láthattam, próbáltam jobban megismerni. Aztán e-mailen tartottuk a kapcsolatot, amíg én Váradon voltam. Mind a ketten részt vettnk a Hargitán egy tinitáborban, és így ismertem meg soksok beszélgetés révén. K.K.: Szabit valami játékos ifi-alkalmon láttam a gyülinél, és több okból kifolyólag nagyon antipatikus volt nekem ☺, ami azt vonta maga után, hogy igyekeztem minél ellenségesebb lenni. Május elsején beszélgettünk, de javarészt igyekeztem elkerülni õt. Ám mégiscsak megnyerõ volt a jelleme, meg a türelme, meg a kitartása is, levélírás terén is, mivel õ többet írt. Én csak a harmadik levele után határoztam el, hogy írok. ☺ De akkor már gondoltam, hogy komoly szándékai vannak. ☺ Aztán nagyon sokat beszélgettünk. Persze, ezen az is könnyített, hogy Szabinak voltak kérdései elõkészítve. ☺ Kicsi papírszeletekre irt kérdéseket húzogattunk és mind a ketten megválaszoltuk. Ez így tetszett nekem… K.Sz.: Megjegyzem, hogy sokszor használtam már ezeket ifiken ismerkedõ játékként. Nem szándékosan azért készítettem õket, hogy majd házasság céljából valakivel megismerkedjek… ☺

B.J.: Errõl a tinihétrõl szeretnék többet hallani, mert akkor én is ott voltam... ☺ K.K.: Szabi ott kérte meg a kezemet a Hargitán. ☺ Elmentünk sétálni, de csak oda tudtuk az utat, vissza már nem. És egy nagyot kerültünk, hogy azt hittem, soha nem érünk vissza a táborhoz. ☺ K.Sz.: Vannak az életben olyan helyzetek, hogy egy-egy személyre különösebben felfigyelsz, vagy úgy jobban megakad a szemed rajta. Hát valahogy úgy voltam én is Krisztivel, hogy valahogy jobban megakadt a szemem rajta, mint ahogy a többi emberen megakadt. Sokat imádkoztam azért, hogy Isten kit akar nekem szánni, hogy vajon õ-e az. Végsõ soron nem igéken keresztül gyõzött meg Isten, de adott egy olyan békességet és meggyõzõdést, hogy õ az, akit nekem rendelt. Nem volt kétségem afelõl, hogy vajon összejön-e, vagy sem. Én errõl meg voltam gyõzõdve. K.K.: Azért is volt ellenszenves, mert egyrészt elhittem alaptalan pletykákat róla, pl. hogy szûklátókörû. Mint késõbb kiderült, semmi sem volt igaz, mert ☺ az én férjem a legjobb és legszeretnivalóbb emberke széles e földön ☺. Másrészt, mert feltûnt, hogy komolyabban barátkozna, a levelein is érzõdött. Aztán meg az õ barátsága miatt az én terveim enyhén szólva a feje tetejére álltak. Mármint az ilyen: magányos-farkasAfrikában-dolog. ☺ Isten úgy vezetett, hogy imádkozzam, végül egy olyan igét adott nekem (Habakuk 2,3), amellyel kicsi korom óta vezetett... Meggyõzött, hogy Istennek másak a tervei. B.J.: És neked, Szabi, volt-e egy különleges igéd a házasságra nézve, ami úgy megpecsételte volna az egészet, vagy nem kaptál különösebben semmi ilyesmit? K.Sz.: Én inkább alapelvek, a Bibliának a házasságra vonatkozó tanítása szerint és figyelembevételével döntöttem. Ezeken keresztül vezetett Isten. B.J.: Miként éltétek meg ezt a szakaszát az életeteknek, a menyegzõtõl egészen mostanáig? K.Sz.: Nagyszerûen túléltük ezt az idõszakot (több, mint egy év), komolyabb sérülések nélkül. ☺ Mikor hazamegyek, tudom, hogy nem üresen vár a szoba, nem azt teszek, amit akarok, hanem ott van egy másik személy, aki

9. o l d a l

*

április 2008

tudom, hogy hozzám tartozik, akit nagyon szeretek, és fordítva is így van. És így ez már egészen más. Kisebb viták ebben-abban adódtak, de megoldódtak. Legtöbbször úgy, hogy egyik engedett a másiknak… B.J.: Általában ki szokott engedni? ☺ K.Sz.: Hát, így ezt most nem tudom megmondani. Én is engedtem, sokszor õ is. B.J.: A konfliktusok úgy oldódnak meg, hogy az egyik nyel egy nagyot és továbbmegy? K.Sz.: Régen sokat ültem a számítógép elõtt miután a munkából hazajöttem. Keresztyén honlapokon keresgéltem prédikációkat ilyen-olyan témakörökben, és sokszor ezek elvettek egy-két órát, ha nem többet. És akkor õ: Milyen régóta ülsz a gép elõtt, még nem is beszélgettünk, esetleg én is használnám a gépet. Ez a konfliktus úgy oldódott meg, hogy beláttam: nem kell nekem annyit odaülni, és nem a netezés a legfontosabb. K.K.: Én sokat tanultam Szabitól a türelem terén… Míg õ elõre gondolkodik mindenen, én inkább gondolkodás nélkül nekifutnék. Ezt az idõszakot vidáman éltem meg. Érdekes volt a sok változás, egyikünk, másikunk apró szokásai, amiket én vicceseknek tartottam, vagy õ tartott annak. Nagyokat nevettünk… B.J.: Mi az, aminek jelenleg a legjobban örültök a házasságotokban? K.K.: Hát, hogy létezik egy olyan személy, akit Isten nekem ajándékba adott erre az életre, hogy nem vagyok egyedül, együtt szerethetjük Istent, és Õ viszontszeret minket…☺ K.Sz.: Örülök, hogy Istentõl kapott ajándék Kriszti a számomra. Most egy különösebb öröm az is, hogy babát várunk. B.J.: És hogyan készülõdtök az új „állampolgár” fogadására? ☺ K.Sz.: Már sok kisbaba ruhát vásároltunk itt-ott. Sok mesét letöltögettem már, amelyeknek van építõ jellege és mondanivalója, hogy majd mikor úgy három-négy éves lesz, akkor jól lesz… K.K.: Beszélgettünk arról is, hogy ki mit tanít meg neki. ☺ B.J.: Mik a terveitek a jövõre nézve? K.Sz.: Jelenleg én kasszásként dolgo-

Le ny elõ zok egy nagy áruházban, ami hosszú távon nem tartozik a terveim közé, mivel én lelkipásztori munkára készültem fel. Ez egy ilyen átmeneti megoldás. Terveim között ott van, hogy Isten szolgálatába álljak. Jelenleg beiratkoztam pszichológia szakra a Babes-Bolyai Egyetemre távoktatásban. Úgy látom, hogy ez hasznos lehet az emberek lelkigondozásában. K.K.: Amellett, hogy Istennek akarok szolgálni, beiratkoztam román-angol szakra. Szeretnék Isten örömére élni. Még nem tudom miként, de változtatni a világon, mert úgy gondolom, hogy ezt megtehetjük hívõ emberként. B.J.: Van-e valami üzenetetek azok számára, akik még házasság elõtt állnak? K.Sz.: Ne féljenek házasságra lépni az olyan fiatalok, akik már meggyõzõdtek az Úrban, hogy kit rendelt számukra… Ne féljenek ismerkedni, beszélgetni, és a házasságtól sem kell félni, noha más élethelyzetbe kerül az ember, de ennek is megvan az áldása… S ha Istentõl kérjük, akkor öröm lesz. K.K.: A házasság jó, mert mind a ketten ugyanabban a malomban taposnak. ☺ Nem kell elsietni, és nem is kell félni tõle… Ajándék. Egyáltalán nem bántam meg, hogy Isten akaratát választottam a magamé helyett, mert Õ sokkal többet adott nekem! Érdemes Istenre várni; mindig az a legjobb és legtökéletesebb a számunkra, amit Õ ad nekünk.

Kérdezett: Borzási Johanna P.S. Krisztina: A beszélgetésünk óta Isten kegyelmébõl 2007. november 18-án családunk egy új taggal gazdagodott: Kelemen Dániellel. Nagyon hálásak vagyunk érte Istennek. Kis családunk új férfi tagja nagyon aranyos, és néha zajos is tud lenni, de azért sok örömünk van benne. Szeretnénk Isten akarata szerint felnevelni, az Õ tetszésére és örömére. Tudjuk, hogy ez felelõsség, hiszen csak kölcsönkaptuk õt egy idõre, és igazából Istennek kell õt nevelnünk, nem magunknak. Kérjük ehhez az Õ erejét és bölcsességét, és hisszük, hogy a kellõ idõben Õ meg is adja.

Rezidencia Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem Általános Orvosi Karán fejeztem be tanulmányaim egy részét. Egy részét, mivel az orvosi diploma megszerzése az orvosképzésnek csak egy lépcsõfoka, amit még követ a szakképzés. Hogy mit is jelent számomra Isten gyermekeként, feleségként, anyaként orvosnak lenni, ez egy elég összetett dolog, amit elmondani legalább olyan nehéz, mint megélni. Röviden: olyan életforma, amiben naponta szükségem van az én Uram kegyelmére, megtartó erejére, és a Tõle kapott bölcsességre. Már azelõtt gyermekévé fogadott, mielõtt az egyetemre felvételiztem volna, így a pályaválasztás kérdését már vele beszélhettem meg, és azzal a tudattal jöttem ide, hogy Isten akar engem ezen a területen használni. Arra a kérdésre, hogy mit jelent nekem a rezidens-képzés, elmondhatom, a vizsgára való készülõdés a hitnek egy alapos próbája volt. Mikor elkezdtem tanulni, egy újabb ígéretet kaptam: „Ne félj, mert Én veled vagyok, ne csüggedj, mert Én vagyok Istened; megerõsítelek, sõt megsegítlek, és igazságom jobbjával támogatlak” (Ézs 41:10). Hát itt volt ez az ige, és ott volt az óriási anyag, amibõl készülni kellett, valamint egy nehéz vizsga. És sajnos nem mindig tudtam olyan jól bízni abban, amit Isten mondott. De hála Neki, kishitûségem és gyengeségem ellenére naponta bátorított, és érdemeimen felül megáldott. Lejárt a vizsga, és másnap azt mondta: „Ettõl a naptól fogva állást adok” (Agg 2:19). Naponta az Õ áldásaiból élek és élünk családommal együtt. Jelenleg a Munkaorvostan Klinikán dolgozom gyakornokként, itt foglalkozási betegségeket kezelnek. Isten csak annyi terhet és kihívást ad ebben az életben, amennyivel meg tudunk birkózni, miközben állhatatosságra és kitartásra nevel. Oswald Chambers egy gondolata nagyon a szívemhez nõtt, amikor ezt a pályát választottam: „A szentnek az élete úgy van Isten kezében, mint az íj és a nyíl a vadász kezében. Isten olyat vesz célba, amit a szent nem lát; megfeszíti az íjat és a szent néha azt mondja: ‘Tovább már nem bírom ki...’. Isten ügyet sem vet rá, csak feszíti az íjat tovább, amíg meg nem látja a célt, akkor kilövi a nyilat.”

A

Kurtus Aranka, Marosvásárhely

10. o l d a l

*

április 2008

k l i n i k a

Kurtusék fehér köpenye...

ogy mit jelent a rezi vizsga nekem? Az egyetem távoli, félelmetes dolog volt, amire jobb nem is gondolni. Aztán meg akartam lógni elõle. Kényelmes lett volna Magyarországra menni, és nem bajlódni a hatalmas, furcsa román nyelven írt anyaggal. De közben megismertem egy Aranykát, s már nem volt olyan egyszerû. Ketten voltunk a képben, a döntéseknél már az õ véleményét is figyelembe kellett venni. És persze mindenekelõtt Isten akaratát kerestük mindketten. Maradtunk. Utána jött még egy Aranyka, aki amúgy Anna névre hallgat, és végleg nem tudtunk elpályázni, így 3 héttel a 2006-os rezi elõtt olvasni kezdtem az anyagot. Magától értetõdõen a feléig sem jutottam el, de Isten kegyelmes volt, egy családorvosi gyakornok helyet elnyertem. Mivel nem nagyon tetszett ez a státus, fontolgatni kezdtem egy újabb próbálkozást. Isten elé vittük a szívem csücskével, és zöld utat kaptunk. Lelkiismeretesen végigmentem egyszer az összes tételen (közben, miért ne, változtattak a tételeken). Másodjára is megnéztem a románok legnagyobb városát... És újra csoda történt. Ha már én nem tanultam annyit, hogy nagy jegyet írjak, Isten a többieknek „húzta le” a jegyét. Akkora jeggyel, amivel azelõtt egy évvel a szakrezi képzésbe sem kerültem volna be, novemberben bõven az elsõ felébe kerültem. Így lehetek most gyakornok az Ortopédiai és Traumatológiai Klinikán. Röviden ennyi a történet. Annál persze jóval nagyobb érzelmek dúltak bennem, és nem is voltam mindig ilyen tárgyilagos. Elég nagy érzelmi háború zajlott valahol a lelki csatamezõn, és ilyenkor sokkal buzgóbban imádkoztam, és kerestem az Isten ujjának mutatását. De mindig idõben jött az érthetõ válasz, bár néha ki szerettem volna magyarázni. Kedves feleségem is

H

mindig mellettem volt (néha mint élõ lelkiismeret), sokkal jobb együtt imádkozni. Elõször ott volt az ország elhagyása. A legtöbb barátom, évfolyamtársam elment, és csábítóan festették le az ottani helyzetet. De Isten másként vezetett. Igéken, testvéri beszélgetéseken, lelki békesség megtalálásán, és nem utolsó sorban a lányunk születésén keresztül. Másodjára nagy harcba került a második rezi. Mi van, ha Isten családorvosként szeretne használni valahol, és én útját állom a sebészeti álmaimmal. De Isten néha teljesíti a gyermekeinek a kívánságát, és megajándékozott engem is vele. A borzasztó szeles, hideg, szürke betonrengeteges Bukarestben, Isten azzal biztatott Jeremiás által: „Cãci bunãtãþile Domnului nu s-au sfârºit încã“! Tudtátok, hogy Isten románul is beszél? És sokkal jobban, mint én. És ráadásul szavának is áll. Mert nem fogyott el az Õ kegyelme, az Õ ajándékainak nincs határa. A helyválasztás alkalmával is úgy vezetett, hogy kétségem sem maradt, mit válasszak. Most már második hete dolgozom az új munkahelyemen, és itt is megmutatkozik Isten kegyelmessége. A lehetõ legjobbat biztosítja mindig az Õvéinek, csak meg kell tanulni Reá bízni a dolgokat, az életed, a jövõd. Úgy érzem, ez a legfontosabb dolog, amit tanultam a rezis kalandozások alatt, és nem az a temérdek információ, mit próbáltam fejembe vésni. Már az elsõ napokban színt kellett valljak a szakvezetõ orvos és az asszisztensnõk elõtt a hívõségemrõl. Imádkozzatok értem, hogy bizonyságtevõje lehessek bárhol. És minden olvasót bátorítok, hogy hozza Isten elé kérdéseit, és ha igazán az Õ véleményét kutatjátok életetek minden területén, Õ megadja nektek szívetek kéréseit.

Kurtus István, Marosvásárhely

r é b u s z

Ré b us z

MUSIC-SKANDI. Kedves rejtvényfejtõk! Ebben az évben egy sorozatot indítunk útjára. Magyar keresztyén elõadókat foglalunk rejtvénybe, hogy egy kicsit barátkozzatok velük, a zenéjükkel, a mûveikkel. Ha már ismeritek õket, könnyebben megy majd a fejtés. Kellemes fejtörést kívánok! Meleg Dávid

JANUÁRI REJTVÉNYFEJTÕK (kiegészítés) : Bartha György Miklós (Szászrégen) Bódi Levente (Ürmös) Szilágyi Gyula (Vedresábrány) Petkes Enikõ (Kraszna)

FEBRUÁRI REJTVÉNYFEJTÕK: Bartha György Miklós (Szászrégen) Bódi Levente (Ürmös) Szilágyi Gyula (Vedresábrány) Máté Beáta (Ipp)

FIGYELEM! A hûséges A mellékelt képen az ehavi rejtvényfeladványt ábrázoló fotó ez alkalommal is egy keresztyén együttest ábrázol. Beküldendõ az együttes neve, az új CD-jük címe, valamint a szám címe, amely a szürke sorokban lesz olvasható, legkésõbb 2008. április 15-ig!

11. o l d a l

*

április 2008

rejtvényfejtõk közt (akik minden hónapban beküldik a megfejtéseket) félévente (legközelebb júniusban) sorsolunk ki egy komolyabb értékû ajándékot.

Mi az ?

n o s

IMATÉMÁ K! A l á t h a t á r o n :

EBISZ-NAPT ÁR

- regionális konferencia Perecsenben (április 25-27) - fiúkonferencia Aradon (május 30-június 1) - ifjúsági vezetõképzõ Váradon a Betlehem gyülekezetben (további részletek késõbb) - tábori hetek a Hargitán A jó Isten segítségével az idén is lesz egy - országos ifjúsági konferencia Váradon (október 3. hétvégéje) „A Szentélek munkája“ néhány konferencia, és az õsszel országos témában konferencia Nagyváradon. Ezeket ter- Ififókusz Zilahon (november) vezgetve elgondolkodtam a kérdésen: - Szilveszter a Hargitán (remélhetõleg Szilveszterkor ☺) mire való egy ifjúsági találkozó, konfe- Fiatal szerzõk munkáinak tervezett kiadása egy verseskötetben (még nem késõ tollat rencia? Mi a célja, mit akarunk elérni ragadni ☺) vele? Most lehet, azt kérded: de milyen Hordozd a szíveden az említett eseményeket, szükség van az imádra és a jelenlétedre! konfira gondolsz? Regionálisra, országosra, nemzetközire, fiú vagy lánykonfira? MÁRCIUS 29-ÉN STRATÉGIAI TALÁLKOZÓ VOLT ifjúsági Viszont most inkább nem a részleteket vezetõk számára Kolozsváron. Felhívás hangzott el három fontos közösségi és személyes szeretném, ha megfogalmaznánk, döntésért való imára és cselekvésre: hanem a fõbb alapelveket. Ezzel a kis 1. Talán már feltûnt, hogy az ifjúsági szövetségünk egy új megnevezését olvashatod ebben írással arra próbállak serkenteni, hogy az áprilisi számban: gyakorlati és stratégiai szempontból szükség lenne erre a változtatásra. gondoljátok végig, és fogalmazzátok 2. Az ifjúsági vezetõség jövõ évi új vezetõségének (elnök, titkár és gazdasági titkár) bölcs meg az elvárásaitokat, és azt, amiért megválasztásának érdekében, kérünk, egyénenként és közösségben is álljatok az Úr elé, és érdemes egy ifikonfit összehozni. Lehet, októberig hozzatok döntést a jelöltjeiteket illetõen. Az országos konferencián szeretnénk azt gondolod, hát gondolkozzanak ezen összegyûjteni az ifjúságok jelöléseit. azok, akik a szervezéssel foglalkoznak, 3. Bár a kommunikáció korszakában élünk, tapasztalataink szerint mégis nehéz idõnként de ez nem ilyen egyszerû. Ugyanis nagy- kapcsolatot létesíteni egymással. Gyakran nem kapunk visszajelzést a küldött e-mailekre, ban meghatározza a jelenlévõk hozamely lényegesen megnehezíti a szövetség vezetõsége és az ifjúságok közötti párbeszédet. záállása egy-egy ilyen konferenciának a Idõnként ez pusztán technikai gondokon múlik, ezért, ifjúsági vezetõk és képviselõk, kérünk, sikerét, és azt, hogy az egyes személyek értesítsetek az esetleges cím- és telefonszám változásokról. mennyi áldással távoznak. Tehát, amikor megérkezel, mi az, amit elvársz, vagy miért mész el? Az Úrral való különösebb találkozásért? Hogy tanulj újat? Legyen egy kizökkentõ tényezõ a hétköznapokból? Találkoznál, ismerkednél másokkal? Vagy ki szeretnél tûnni valamivel? Gondolataitokat, és a szerintetek megállapított helyes sorrendet várom a [email protected] emailcímre. [Kelemen] J. Sándor

Beszéljük meg!

romániai magyar baptista fiatalok lapja Kiadja a ROMABISZ Elnök: Kelemen J. Sándor Szerkeszti: Molnár Adina Cím: Budai Nagy Antal 24, 540004 Târgu-Mures, Jud. Mures

E-mail: [email protected] Internet: www.romabisz.ro

A 3. pontban foglalt helyzetelemzés gyakorlati bizonyítékát láthattuk a kolozsvári gyûlésen résztvevõk kevés számában. Kevesen voltunk, hiányoztatok nekünk! Viszont Isten hûségét láthattuk abban, hogy adott üzenetet, imádkozó lelkületet és egységes látást az erdélyi ifjúságot érintõ kérdésekben. Betekintést és kitekintést nyertünk erdélyi ifjúságunk közösségi életébe és életére. Olyan kérdések merültek fel, mint helyi ifjúságok helyzete és munkája; lelki szükségek; dicsõítés (országos szinten ☺); ifjúsági szövetség és ifjúságok kapcsolata; tanítványságra és szolgálatra való elkötelezettség szüksége egy jelenlegi szellemi vákuumban, amelyben jelenleg találtatunk, és mindezek interaktív módon. Jó volt együtt Isten elé állni, beszélgetni az asztal mellett (mintha olyat is hallottam volna, hogy a finom ebéd „minden utazást megért” ☺) és közös erõvel fényképet készíteni. Köszönjük a szervezõk, a vendéglátók és a résztvevõk felelõsségteljes szolgálatát és hozzáállását! M. A.