HASZNÁLD KI AZ IDÕT! július-augusztus. erdélyi baptista ifjúsági lap A TARTALOMBÓL: 4. old old. Adj dicsõséget az Úrnak! 3

11

20 . július-augusztus

erdélyi baptista ifjúsági lap

A TARTALOMBÓL: „Adj dicsõséget az Úrnak!” – 3. old Bemutatkoznak a temesvári fiatalok – 4. old „Kikívánkozó tûz”- interjú Mucsi B. Jánossal – 6. old Képes beszámoló a rogériuszi konfiról – 10-11. old kép: Nagy Adina

HASZNÁLD KI AZ IDÕT! „… kihasználva az alkalmas idõt…“ (Ef 5,16a) Már egy ideje vakációt kaptál, és végre részed lehet abban a szabadságban, amit nem élvezhettél az iskola vagy egyetem ideje alatt. Többé nem csörög az ébresztõ óra, nem kell izgulva közeledned az iskola épületéhez, nem kell visszaszámolnod a perceket, vagy figyelned, vajon hova nyitják ki a naplót… Most minden más, hiszen élvezheted a legjobb barátaid társaságát, van idõd bõven, hogy azt tedd, amit csak szeretnél. Hát nem ezt vártad? Én már csak emlékbõl beszélek, hiszen számomra az ilyen nyaralások véget értek, ezért megragadnám a lehetõséget, hogy megosszak egy néhány gondolatot veled. Az idõ jó kihasználására szeretnélek bátorítani. Ennek megvan a feltétele is, amit megtalálsz az elõzõ igeversben: a bölcsesség. Egy bolond ember nem tudja jól beosztani az idejét, õ csak az idõ pazarlásához „ért“. Hogy mennyire fontos számodra az idõ? Csakis egy rövid idõ az, ami a rendelkezésedre áll, hogy felkészülj az örökkévalóságra. Ha nem hiszed, akkor

kérdezz meg idõsebb embereket, hogy gyorsan eltelt-e az életük? Sajnos azt is el kell fogadnod, hogy az idõ mennyisége bizonytalan - nem mindenki érte meg, vagy fogja megérni az öregkort. És még van valami, amit te is bizonyára már többször megtapasztaltál - az idõt nem lehet visszafordítani. Ugyanazt a napot nem kezdheted újból. Nem szeretnék rémisztõ lenni, mégis kérlek, hogy gondolkozz el ezen: vajon hányan szeretnének rendelkezni a te hátralevõ idõddel azok közül, akik a pokolban vannak? Nem véletlen, hogy a Sátán el akarja rabolni az összes idõdet… Ne veszíts el egyetlen pillanatot sem, hanem bölcsen használd ki azt a magad és mások lelki építésére. Döntsd el szívedben, hogy szeretnél teljesen Istennek élni, és minden idõdet az õ akaratának alárendelni! Döntsd el szívedben, hogy nem teszel semmi olyat, amit félnél megtenni, ha tudnád, hogy ezek életed utolsó pillanatai! Ne maradj tétlen, hanem használd ki az alkalmas idõt! Deák Zsolt, [email protected]

Rogériuszi konfi ... további képek a 11. oldalon!

IMÁDSÁG Kiscsoportos imaközösség, „mert nagy ereje van…”

MISSZIÓS-ZENETÚRNÉT TARTUNK A KVINT EGYÜTTESSEL AUGUSZTUS 21-28 KÖZÖTT ERDÉLYSZERTE A BAPTISTA GYÜLEKEZETEINKBEN. REMÉLHETÕLEG EKKORRA MEGJELENIK A KVINT ÚJ LEMEZE IS. FRISSÜLÕ INFORMÁCIÓ A WEBOLDALUNKON!

WWW. EMABISZ.RO

Ifjúsági vezetõképzõ Nagyváradon Mivel fontosnak látjuk, hogy az ifjúsági munkában legyenek olyan fiatalok, akik szolgálnak, és vállalnak feladatokat az ifjúsági csoportért, szeretnénk egy ifjúsági vezetõképzõ tanfolyamot szervezni. Úgy a jó, ha azok, akik már vezetõk, a személyiségükben fejlõdnek, a szolgálatukban megerõsödnek. De fontos az is, hogy a fiatalabbakat, akik még nem vezetõk, de lelkesen szolgálnak, azokat az Úr tudja készíteni az ifjúsági vezetõi munkára. A vezetõképzõ idõpontja 2011. szeptember 5-10. A nagyváradi belvárosi imaháznál leszünk együtt azon a héten. Délelõttönként dr. Simon József lelkipásztor fog tanítani a vezetõ személyének a fejlõdésérõl: „Fontosabb az, hogy kik vagyunk, mint az, hogy mit teszünk!” Délutánonként pedig ifjúságainkat és szolgálatunkat érintõ témákról lesznek elõadások. Szeretnénk ezekben a napokban jobban megismerni egymást és ifjúságainkat, és ezekért imádkozni. Reméljük, hogy lehetõségünk lesz nagyon színessé, de

2. o l d a l

legfõképpen hasznossá tenni ezt a hetet. A jelentkezési díj 150 lej személyenként. Az utóbbi években hasonló vezetõképzõ nem volt tartva, aminek az oka az, hogy nem nagyon voltak jelentkezõk ilyen jellegû rendezvényekre. Ez nagyon sajnálatos, mert az ifjúsági munkásokra - tapasztalataink szerint - nagy szükség van. Ezért szeretnénk kérni az ifjúságokat, a lelkipásztorokat és a gyülekezeteket, hogy támogassák a fiatalokat a mostani vezetõképzõn részt venni! Akiknek fontos az ifjúsági munka, és szeretnének fejlõdni a szolgálatban és a lelkiekben, azokat szeretettel várjuk erre az alkalomra! Érdeklõdni, jelentkezni lehetséges Deák Zsoltnál: Tel.: 0735 500 028 Email: [email protected] vagy Szabó Szilárdnál: Tel.: 0735 500 146 Email: [email protected]

2011. július-augusztus

Szûcs Benjámin Ottó:

„FIAM, ADJ DICSÕSÉGET AZ ÚRNAK, IZRÁEL ISTENÉNEK!” Már kisfiúként kitûnt a többiek közül tehetségével, jó felfogóképességével. Szülei kedvence volt, és mindenki elismerõleg szólt róla: „Majd meglátjátok, híres ember lesz...” Pedig krízis idején született, amikor kevés volt a gabona, a hús. Az ivóvíz is hiánycikk volt. Ráadásul a családja állandóan vándorolt. Tízéves lehetett, amikor megfogalmazódott benne: ha majd nagy lesz, mindent megtesz, hogy leendõ családja ne szenvedjen a szükség miatt. Legyen már vége a vándorlásnak, a krízisnek, az állandó készültségnek. Sokat álmodozott arról, vajon mikor jön el az õ napja - a nagy lehetõség, amely majd gyökeres változást hozhat az életében. Aztán tizenkét évesen bekerült az ifibe. Az ifjúsági órákat egy galambõsz aggastyán tartotta, akinek szigorúságáról sokat beszéltek egymás közt. Az ifisek szülei elismerõen nyilatkoztak az aggastyánról, aki bár túl volt a

3. o l d a l

nyolcvanon, a legfrissebb egészségnek örvendett. Fiatal barátunk azonban túlságosan merevnek tartotta az ifivezetõt. Szerinte az lett volna „fair”, ha az ifisek maguk szervezkedhettek volna, szabadon. Tizennyolc múlt, és a karrier felõl kezdett gondolkodni. Szeretett volna szabadúszó lenni, mert úgy látta, hogy a közösség érdekeit szem elõtt tartva nem sokra viheti majd egyénileg - az ifivezetõhöz hasonló személyek miatt. Igazságtalannak ítélte azt is, hogy mindent el kell osztani a rokonságban. Titokban megkritizálta a szigorúan következetes hívõket, akik a tizedet „naívan” ajánlották fel Isten ügyére. Külön véleményt formált arról, hogy õ miként fog majd bánni a pénzzel... Az inflációval amúgy témában volt. Tudta, hogy az elmúlt években mennyire felment az arany meg ezüst ára. Tudta, mennyiért veszik be a nemesfémek grammját a zálogházban vagy az éksze-


részmûhelyekben. Nyitott szemmel járt-kelt egyre táguló világában. Húszas évei derekán a nõsülésében sikeresnek mondhatta magát. A lányra többen is pályáztak volna a fiúk közül - a lány szüleirõl mindenki jó véleménnyel volt, bár nem voltak gazdagok. A lány azonban õt szerette. Minden szempontból illettek egymáshoz. Most már együtt álmodoztak arról a nagy lehetõségrõl, amelyet megragadva gyökeres változás történhetne életükben... Harmincon túl volt már. Jó hazafi volt. Bár nem kapott GYES-t sem õ, sem a felesége, már volt négy gyermekük: két fiú, két lány. Aztán lassan a gazdaság is gyarapodott,

„Boldog ember az, aki nem jár a bûnösök tanácsa szerint, nem áll a vétkesek útjára, és nem ül a csúfolódók székére, hanem az Úr törvényében gyönyörködik, és az õ törvényérõl elmélkedik éjjelnappal.” Zsolt 1,1-2 pedig EU-s támogatást sem kaptak. Mindenért megdolgoztak. Már jól jött volna, ha valaki megtámogatta volna õket egy komolyabb összeggel. Aztán hirtelen megváltozott a nép helyzete, és barátunkra is ráköszöntött a bõség külföldi „segélyek” formájában a „rendszerváltás” után. Ruhák, felszerelések kerültek a barátunk birtokába, amelyekért nem õ dolgozott meg. Adatott nekik. Jól is jött nekik. De volt ott egy aktatás-

ka is, akkora értékkel, amit addig nem is álmodott... Egy komoly ház ára volt ott... És a senkié... Illetve, kié másé, ha nem az övé?! A gyülekezetben mindenki azt beszélte a következõ hét során, hogy ki mivel gyarapodott. Barátunk is buzgón adott hálát a gyarapodásukért. De arról az értékrõl, amely mint utólag kiderült - a gyülekezet pénztárosához kellett volna kerüljön, mélyen hallgatott. Egyelõre nem dön-

4. o l d a l

tött az aktatáska sorsa felõl. Lefekvésük elõtt beszéltek csak róla, õ meg a felesége. Más nem tud(hat)ott róla. Aztán felpörögtek az események. Harminchat férfi tragikus körülmények között hunyt el a gyülekezetébõl. Egyesek a titkosszolgálatra gyanakodtak, mások a maffiára. Elkezdõdött a nyomozás. Barátunk rokonsága is érintett volt az ügyben. A legközelebbi istentiszteleten mindenki gyászolt.

A TEFI (TEMESVÁRI

„Mert ahol ketten vagy hárman összegyûlnek az én nevemben: ott vagyok közöttük.” (Mt 18,20) Azért kezdem a bemutatkozásunkat ezzel az igeverssel, mert az elsõ kérdés, amire válaszolni kell, az a létszám, és mi nem dicsekedhetünk hû, de nagy ifjúsággal. De többen vagyunk, mint ketten vagy hárman, tehát örömmel jelentjük ki, hogy ifjúságunk létszáma 18-20 ember között vál-

A prédikáció után következett a dicsõítés. Éppen a barátunk volt a soros dicsõítésvezetõ. De nehezen ment neki. Most már tudta, hogy az aktatáska körül forognak az események. Aznap estére barátunk és kedves családjának minden tagja tragikus hirtelenséggel elhunyt. Az aktatáska gyökeres változást hozott az életükben. Ugye, kedves testvérem, te nem akarsz Ákán és családja sorsára jutni?!

IFJÚSÁG ) BEMUTATKOZÁSA

takozik, amibõl ifin 10-13 ember vesz részt. Az ifjúsági alkalmaink péntek esténként vannak, ahol: játszunk, énekelünk, beszélgetünk (filozófálunk), és persze lelki dolgokkal is foglalkozunk, amiben kedves lelkipásztorunk, Szûcs Benjámin Ottó vezet. Az utóbbi idõben Jézus tanításából, a hegyi beszédbõl merítettünk lelki táplálékot, áttanulmányozva és megbeszélve azt.


Megtanulhattuk a törvény igazi és egyetlen magyarázatát, ahol nem lehet kis utcákat keresni, hozzátenni, vagy félremagyarázni. Tanultunk új dolgokat, rávilágított Ottó nekünk olyan dolgokra, amiket eddig talán nem is vettünk észre, és mindezt a mai fiatalokra alkalmazva. Bûnbánatot tartottunk, megújultunk, és újabb elhatározásokat hoztunk, amelyekhez Isten segítségét kértük. Az ifjúsági órák mellett más közös tevékenységeink is vannak, amelyek nem feltétlenül csak missziós jellegûek, hanem közösségápolóak is. Néhány gyerekmisszión vettünk részt a környezõ falvakban, ahol játékokat szerveztünk, énekeket tanítottunk, Jézus életébõl történeteket mondtunk el, meglepetéssel készültünk, és szeretetet adtunk át. Nemrég ifjúságunk

egy kisebb csoportjával kétszer is Szerbiába látogattunk missziózni, ahová változatos programmal - énekléssel, bizonyságtevéssel, jelenettel készültünk. Ezek mellett közösségápoló tevékenységeink a közös filmnézés, kikapcsolódás a városban, és a fiúkkal foci meccseken veszünk részt (van mikor élõben, van mikor a képernyõ elõtt) :). Ahhoz képest, hogy ifjúságunk viszonylag kevés létszámmal rendelkezik, a fiataloknak több, mint a fele részt vesz ezeken az alkalmakon. Mi egy nyitott, barátságos, filozófus, laza, kihívásokat szeretõ, perfekcionista és vendégszeretõ ifjúságnak tartjuk magunkat, tele tökéletességre törekvõ tökéletlen emberekkel… Jól érezzük magunkat a gyülekezetben. Sokszor szabad kezet kapunk, így dicsõítõ csoporttal és fiatalos programmal élvezhetjük istentiszteleteinket, és azt láttuk, hogy a jelenlevõk elfogadják a fiatalos dolgokat; viszont van, mikor mi vagyunk a hallgatóság, és - tiszteletben tartva idõsebb emberek régi szokásait - hagyományosabb istentiszteleten veszünk részt, és ehhez örömmel alkalmazkodunk. Táborozások, sátorozások, május 1-i kirándulások, konfik alkalmával sok nevetésben, kalandban volt részünk, és

5. o l d a l

ezáltal sok felejthetetlen emlékünk van, de a sok közül csak egyet szeretnénk megemlíteni. Talán a legkomolyabbat, a leghasznosabbat, a legfontosabbat… 2009 augusztusában egy táborban vehettünk részt Hidegszamoson a szatmári és aradi fiatalokkal együtt. Szórakozni, pihenni, ismerkedni indultunk el, nem pedig lelki növekedésért (tisztelet a kivételnek) vagy megtérésért, mivel a fiatalok nagy része nem volt megtérve. Sok minden valóra vált, amit terveztünk, mivel ismerkedtünk, pihentünk, szórakoztunk és minden „nagyon jó” volt, de Istennek más tervei voltak. Egy pár tábori nap elteltével sokunkban megfogalmazódott már a megtérés gondolata, de valahogy nem mertünk lépni, sõt, lehet nem is akartunk. Utolsó este viszont, mikor a „Kõszív”-rõl hallottunk tanítást,


hirtelen levetkõztük az összes félelmünket, bizonytalanságunkat a jövõre nézve, és odaadtuk életünket Krisztusnak. Szám szerint 6-an döntöttünk akkor ott, és döntésünket októberben bemerítéssel is megpecsételtük. Imában harcolunk a többiekért, akik még nem döntöttek, és szükségünk van támogatásra. Reméljük, hogy ifjúságunk rövid bemutatkozója felkeltette az érdeklõdéseteket, és ezután még több vendéget szerethetünk akár ifiórákon, akár otthonunkban. És most talán egy mondat reklámként: ha felejthetetlen kikapcsolódásban szeretnél részt venni, ha egy nagy és gyönyörû várost szeretnél látni, vagy éppen a hatodik unokatestvéred lakik itt, és úgy döntöttél, meglátogatod, feltétlenül keresd fel a Tefit! ;) Mi várunk! Demjén Dániel

Elõször is kérem, mondjon egy pár szót magáról! Karácsony szentestéjén, 1951-ben születtem Gertenyesen, tehát elég régen. Gyermekoromat otthon töltöttem, szülõfalumban. Román iskolába jártam, mert nem volt más, és az akkori vezetõk nem voltak hajlandók megszervezni, sõt nem engedték, hogy legyen magyar nyelvû oktatás külön órákon, esetleg szabad idõnkbõl. Megtérésem 1969 õszén történt, amikor is beismertem elõször magamnak, majd szüleimnek is elmondtam, hogy így, ahogy eddig ment, nem mehet tovább. Éppen akkor tértem haza Vajdahunyadról, és az ott eltöltött idõ, a megtapasztalások, amiket gyûjtöttem, arra késztettek, valljam meg, hogy nagy szükségem van az ÚR Jézus Krisztus megváltó kegyelmére. Elmesélne egy gyerekkori emléket vagy szép élményt, amire szívesen emlékszik? A legkedvesebb emlékem otthonról? Hm… az otthon töltött karácsonyok, az igazi, tiszta, egyszerû, falusi ünnepek, ott falun, ahol akkor még persze, nem volt modern technika, internet, mobiltelefon-világ, és az emberek kalapot emelve köszöntötték egymást az utcán. Amikor a nagy család együtt volt az ünnepi asztal körül, és örültek egymásnak… És hogy egy élményrõl is szóljak, nincsen a világon jobb dolog, mint amikor nyugodtan, csendben leülhetsz a kedvenc könyveddel… Mikor foglalkoztatta legelõször az írás gondolata? Az írás gondolata már iskolás koromban foglalkoztatott, és

6. o l d a l

„KIKÍVÁNKOZÓ TÛZ” INTERJÚ MUCSI-BÁLINT JÁNOSSAL

próbálkoztam is, de nem volt valami jó visszhangja, így elmaradozott az írás, még a gondolata is feledésbe merült.

Miért ír? Na ez egy jó kérdés. Szerintem minden író, szerzõ, felteszi magának legalább egyszer az életében ezt a kérdést: „tulajdonképpen én miért is írok?” Vannak is standard válaszok a kérdésre, de szerintem ennek a kérdésnek személyre szabott válasza van… És hogy én miért is írok ? Úgy érzem, van valami, amit el kell mondjak az olvasóknak, embertársaimnak, ismerõseimnek, barátaimnak. Van bennem valami tûz, ami kifelé ég, kifelé kívánkozik. Van valami bennem, amit nem akarok magammal vinni az elmúlásba, és megosztom mindenkivel, aki elfogadja. Hogyan döntötte el, hogy létrehozza elsõ verses kötetét? Hogyan döntöttem, hm…, hogyan


született az elsõ kötet gondolata? Hát ahogyan gyûlt az anyag, egyre jobban, bennem is felmerült egy kötet kiadásának a terve. Még mielõtt a kötetre gondoltam volna, felmértem azt is, hogy fogom-e tudni folytatni, van-e, lesz-e még anyag egy következõ kötetre? Az ügyet az ÚR elé vittem, és kértem, adjon pozitív jelzést, ha ez megegyezik az Õ akaratával. Aztán az egyik Szûcs-találkozón beszélgettem a kötet gondolatáról Szûcs Tiborral, és elmondtam, mit szeretnék. Azonnali támogatását ajánlotta, és mitöbb, felajánlotta a saját kiadóját, és teljes körû segítségét. Többen a rokonok közül is anyagi támogatásukkal besegítettek az elsõ kötet megjelenésébe. Ezek voltak a legjobb válaszok arra, amit én imában az ÚRtól kértem. Milyen érzés volt az elsõ kötetet (Hulló csillagok) kézbe venni? Hát a másodikat (Én még zörgetek)? Nagyon vegyes érzés… Fõleg

öröm… Amikor elõször kezembe vettem az elsõ kötetem, éreztem munkámnak az igazi eredményét, éreztem, hogy nem éltem hiába. Ezt

az érzést nem lehet felcserélni semmivel, és még betetõzte az is, amikor egy idõs néni hozzám jött, és megszólított: „Mucsi testvér, elolvastam a könyvét kétszer, nem értettem meg mindent, de el fogom olvasni még egyszer.” Akkor hálát adtam Istennek, és azt mondtam: hogyha ez az idõs néni is talált benne magának való olvasmányt, akkor érdemes volt, és érdemes lesz írni. Persze az elsõ kötetben megláttam hibákat, amilyeneket a második kötetemben igyekeztem elkerülni. Egy nagyszerû csapatmunka volt mindkét kötetem. Úgy hiszem, hogyha nem lett volna mellettem az a csapat, akikkel együtt csináltam végig, nem lettek volna kötetek… Na persze, mindenek felett ott áll a Gondviselés. Mit tart fontosnak elmondani a most felnövõ generációnak? Amit mondani szeretnék a mostani generációnak, az felérne egy kötettel! :) Nagyon fontosnak tartom a kultúrát, a szubkultúrát elõnyben

7. o l d a l

részesítõ, szubkultúrának kedvezõ társadalomban. Sajnos még a berkeinken belül felnövõ fiatalok is mintha megkérgesedtek volna, mintha semmi sem hatna rájuk… Se nem szép, se nem jó, gyakori a frivol öltözködés, a kihívó, nem Isten népéhez illõ viselkedés, nem tudnak beszélni, csak chattelni, SMSezni, emailezni. Nincsen szókincs, sokszor az is megtörténik, hogy felmennek szolgálni, megszületik szívükben, elméjükben a jó gondolat, az üzenet, és nem tudják kifejezni kellõ súllyal, mert szegény a szókincs, gyenge a szótár. Valahogyan az az érzésem néha, hogy egy kicsit céltalanok a mai fiatalok. Mintha nem lenne iránytû a kezükben, nincs meg bennük a felelõségvállalás öntudata. Nem ítélkezni akarok, mert ehhez nincsen jogom, és nem rám tartozik. De ajánlom szeretettel, ahogyan a Prédikátor könyvében meg van írva: „Ideje van...” Tehát most van az ideje a tanulásnak, a saját lelki, szellemi

kincstár gyarapításának, gazdagításának. Most használják ki maximálisan az adott lehetõségeket! Mert a maga idejében felhalmozott tudás, ismeret bölcsességet fog teremni az életük pályafutása során, és a kellõ idõben


jó döntéseket hoznak majd; és nem fognak visszariadni a felelõségektõl sem… Köszönöm a lehetõséget, hogy kifejezhettem gondolataimat! Mi köszönjük a beszélgetést! Kérdezett: Csíki Kersztin

AZ ÉN URAM Az én Uram odahagyta a mennyet, dicsõséget, végtelenséget. Kezdet, és vég közé szorítkozott. Annyi volt mint egy ember aki tudott nyugodtan aludni egy csónakban, a háborgó tengeren. Járt, tanított, gyógyított, dorgált, bátorított. Világosságot szórt a sötétségben. Mégis akik vele jártak, nehezen ismerték fel Õt, a küldöttet, Aki istenségében megadással hordozta súlyát a teremtésnek. A menny akaratának titkát, a kereszten fedte fel amikor megbocsájtott. És akkor ott fenn a Koponya magaslatán, az ég egy örök pillanatra magához ölelte a földet. Mucsi B János

...ÉS MEGFEJTÕI : Debre Dávid (Szilágyperecsen), Máté Beáta (Ipp), Király Rebeka (Nagyfalu), Balla Dávid (Temesvár). Ezennel elnézéseteket is szeretném kérni, hogy pontos közléshiány miatt néhány ember számára nem volt egyértelmû, hová kell a megfejtéseket

8. o l d a l

BEKÜLDÉSI HATÁRIDÕ: AUGUSZTUS 20.

HITHÕSÖK-rébusz

A MÁJUSI REJTVÉNY MEGFEJTÉSE : „AZ OLYAN HELYEKRE VEZETÕ UTAKAT, AHOVÁ ÉRDEMES ELJUTNI, NEM LEHET LERÖVIDÍTENI.” (HELLEN KELLER)

beküldeni. Két lehetõség is van: - hagyományos postai cím: Kelemen Napsugár 540014 Targu Mures str. Tudor Vladimirescu nr. 50. - vagy elektronikus postai cím: [email protected]

Megértéseteket köszönöm!


Kelemen Napsugár

abár egy hívõ családban nõttem fel, a liciben a nevem az „iskolák réme” lett, fõleg a viselkedésem miatt. Jártam ifjúságikra, meg voltak keresztyén barátaim, de megvolt a saját életem is, amit nem igazán helyeseltem. Az egész ötödik osztálytól kezdõdött, amikor is a fiúkkal egy jó pár csínyt elkövettünk: szétszedtük a padokat, mert a tetejét le lehetett szedni, s azokat kidobáltuk az ablakon. A középiskolában elég sokat hiányoztam az órákról, fõleg kilencedikben és tizenegyedikben, ami nem volt helyes részemrõl. A tanárok mindig tudták, hogy focizok az órájukon, néha le is küldtek értem, de nem tudtak mit tenni többet, mert az osztálytársam az osztályfõnökömnek a fia volt, így biztonságban tudhattam magam. Bár ez egy hamis biztonságérzet volt. Elég gyorsan elteltek ezek az évek, és sajnos nem használtam ki jó dolgokra. Ez megváltozott tizenkettedik osztály közepétõl, amikor egy beszélgetés döntés elé állított, és bocsánatot kértem Istentõl azért, amit tettem. Ez a barátokkal való kapcsolatomat is befolyásolta, olyan értelemben, hogy nem beszélhettem akárhogy, és olyan dolgokat, amelyeket addig helyesnek tartottam, nem helyeseltem már, sõt elítéltem. Az igehirdetés, ami elkezdte bennem a változást, az Izsák feláldozásáról szólt. Egyszerûen megdöbbentett az, ahogy Ábrahám oda tudta adni a fiát. Megláttam a hitnek az erejét, és tudtam, hogy szükségem van arra, hogy változzak, és csak annyit tettem, hogy elmondtam Istennek, és bocsánatot kértem tõle azért, amit tettem. Azóta életem megvátozott. Sokat segítettek a barátaimmal való beszélgetések, és nagyon örülök annak, hogy vannak keresztyén barátaim. Õk azok, akik mellettem voltak ebben az idõszakban, és imádkoztak értem. Nem mondom azt, hogy tökéletes vagyok... Van egy igevers, ami megerõsít a nehéz helyzetekben. Ez a vers az ifjúságunk mottója is: „Egyet teszek: ami elõttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának Krisztus Jézusban adott jutalmáért.” Ha ti még nem választottatok, akkor bátorítatalak titeket, hogy hozzátok meg ezt a döntést, hiszen ez a legjobb döntés, amit meg lehet hozni az életben. Amióta átadtam az életem Istennek, boldog vagyok, és tudom, hogy Õ mindig a legjobbat adja számomra, még ha az életem nem is mindig a terveim szerint alakul, úgy, ahogy azt én elképzelem. Ha vannak keresztyén barátaitok, legyetek hálásak értük, és osszátok meg velük ezeket a dolgokat, imádkozzatok együtt, hiszen ez ad erõt gyõzni a kísértések felett. Isten áldása nyugodjon meg az életetek felett, és ne felejtsétek el, hogy Istennek mindig fontosak vagytok, akármit tettetek is, Õ megbocsát, és hazavár. Balla Dávid

H

A HIT EREJE

9. o l d a l


A SZÉLES ÚTRÓL A KESKENY ÚTRA Hívõ szülõ gyermekeként édesapámmal minden alkalommal jártam a gyülekezetbe. Édesapám nagyon komolyan vette a keresztyén nevelést, úgy, ahogy csak tudta tenni, és nekem is kötelezõ volt járni a gyülekezetbe. Tizenöt éves koromig nem érdekeltek a lelki dolgok, és Isten sem. Habár nem éltem annyira kirívó életet, mint ahogy a világban szoktak, sajnos nekem is megvolt a bûnös életem. Megvolt a családon belül is, megvolt az iskolában osztálytársaimmal, és az életem minden területén. Eljártam az istentiszteletekre, de Isten szava untató volt számomra. Tudtam azt is, hogy kell olvassam Isten igéjét, és imádkoztam is, de ezeket csupán azért tettem, hogy Istennek is megadjam, amit kell, és úgy gondoltam, hogy ez elég is. Idõnként vágytam arra, hogy jó legyek, de ez nem sikerült. Egészen addig ment így az életem, amíg fiatalok egy csoportja által, akik Kovásznára jöttek, Isten megvilágosította életem, és megmutatta, hogy a kárhozat vár rám. Megmutatta, hogy bûnös vagyok, és így nem állhatok meg Elõtte. Azelõtt féltem a megtéréstõl, mivel a Sátán egy sötét szemüvegen keresztül mutatta meg nekem. Így amikor az Úr Jézus ráébresztett, hogy meg kell térnem, különben elveszek, ezt a döntést nem tudtam azonnal meghozni. Akkoriban voltak az elsõ harcaim, mert borzasztó volt az az érzés, félelem, hogy nem fogok tudni megtérni, és akkor mi lesz így velem? (folytatás a következõ oldalon)

Akik még nem vagytok megbizonyosodva, hogy az Úr Jézus oldalán vagytok, ne halogassátok a döntést, mert késõbb rosszabb lesz, vagy van olyan is, hogy már nem lesz lehetõségetek, ha elutasítjátok Isten megtérésre hívó szavát. Kegyelem volt számomra, hogy az Úr Jézus az Õ irgalmából és kegyelmébõl elõkészítette a szívemet és a találkozást Vele. Ráébresztett szeretetére, és az értem hozott áldozatára a Golgotán. Akkor megértettem egy igehirdetésbõl, hogy Isten

álásak vagyunk Istennek a Nagyvárad Rogériuszi Gyülekezetben tartott konferenciáért. Május 20-22 között közel 300 fiatal gyûlt össze azért, hogy együtt dicsérjük a mi Urunkat, és körülbelül ugyanennyien csatlakoztak hozzánk interneten keresztül is. A konferencia mottója Max Lucado egyik idézete volt: „Ments meg, Uram, minket attól az élettõl, amelyrõl azt hittük, boldoggá tesz minket.” A hétvége alatt a rabság és szabadság, magam terve és Isten terve, világi élet és örök élet, múlandó és maradandó ellentétekbe mélyültünk bele. Isten Borzási Pál, Steiner József, Pardi Félix és Szabó Szilárd lelkipásztorok által szólt hozzánk. A szombati program keretén belül szabadidõs

10. o l d a l

keres engem, mert meg akar menteni. Az alkalom után visszamaradtam beszélgetni. Megbántam a bûneimet, és imádság által befogadtam a szívembe Jézus Krisztust, mint személyes megváltómat. Tudtam, hogy nincs visszaút. Az Úr olyan döntésre segített, amiért ma is nagyon hálás vagyok Neki. Majd a bemerítésben is bizonyságot tettem Róla. Azóta nem tudom azt mondani, hogy nem voltak, és nincsenek harcok az életemben. Nem mondom azt sem, hogy soha nem

I FJÚSÁGI KONFERENCIA

H

A

estem el, és nem esem bûnökbe, pedig nem akarok vétkezni. Mégis azt tapasztalom, hogy mind jobban formál Krisztus az Õ hasonlatosságára, és mindig újabb és újabb dolgokra tanít meg. Nem volt könnyû életemben úrként is elfogadni. Sokáig úgy gondoltam, elég, ha megváltóként elfogadom. De Krisztus megmutatta számomra, hogy mi az igazi élet, és meggyõzte a szívemet, hogy úrként is el kell fogadnom, engedelmességgel tartozom neki. Most már tudom, hogy Õáltala, az Õ váltságmûve által van örök életem, és mindjobban az a vágyam, hogy formáljon, és az Õ országa növekedjen bennem! Ezt kívánom az Úr minden megváltottjának! Azt is eldöntöttem, hogy bármi jöjjön életem során, ki akarok tartani mellette, soha nem akarok megalkudni semmiféle bûnnel, mert csak egy értéket ismerek: Jézus Krisztust. Válasszátok ti is Õt!

Szakács Annamária

R OGÉRIUSZON

tevékenységek közül választhattunk (asztalitenisz, társasjáték, kézimunka, film-klub és séta-kirándulás), míg az esti alkalom után a helyi Roma Gyülekezet dicsõítõ csoportja zenélt és énekelt. A roma fiatalok sorban álltak ki a gyülekezet elé, és sírva mondták el megtérésüket. Lelkesedésük, buzgóságuk és Isten iránti õszinte szeretetük mindnyájunkat megérintett. A késõ estig tartó koncert után Szabó László lelkipásztor megtérésre hívta a fiatalokat. Dicsõség legyen az Úrnak, hogy voltak megtérések és megújulások! Adja az Úr, hogy az elhintett mag jó földbe hulljon, hogy mindannyian együtt tudjuk kijelenteni Pál apostollal: „Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus!”


Szilágyi Anita

A ROGÉRIUSZI KONFI KÉPEKBEN

1. REGISZTRÁCIÓ Akik komolyan vették a regisztrálást, és nem csak belógtak a konfira

2. ÉNEKLÉS Tiszta szívbõl és tele torokból szólt a dicséret

3. IGEHALLGATÁS Figyelmes igehallgatók, még jegyzetelnek is!

4. ROMA IFJÚSÁG Rég nem hallott sokasága az õszinte megtérõk bizonyságtételének

5. KÉZIMUNKA Inkább a lányoknál talált visszhangra a kézimunka

6. ASZTALITENISZ A sport, amiben igen is el lehet fáradni

Fotó: Paniti Márta További Képek: facebook/rhbcro 7. LIGRETTÓ Csak vidáman, nem szabad görcsölni

11. o l d a l


Videók (énekek, elõadások): youtube/rhbcro

JÉZUS KÉRDEZ Csendes a tó, a vizek megnyugodtak, a hálók, a bárka a parton száradnak a következõ nagy halfogásig. Hét eleje van, indul a roham, hajtás, munka, idegek, izgalom, darál az ördögmalom. Még csak dereng a nap, és Jézus kérdez a nagy tumultusban: „Szeretsz-é engem, jobban mint a többiek?” Visszhangok konganak bennem, engem... többiek... jobban... Fehér kórterem, ágytál, kínlódás, talányok, kérdések, gyötrelem. Az orvosok ajánlanak, Isten dönt, és lenyugszik minden, gyász... ravatal... miértek... Az álmok kisíklanak, a tervek elmosódnak, és minden után csak törmelék marad. De Jézus ott van, Õ nem hagy el, Õ a törmelékbõl is újat rakhat. „Szeretsz-é engem, jobban mint a többiek ?” Hányszor kell kérdezzen, hogy végre magamra ismerjek? Mucsi B János

erdélyi magyar baptista fiatalok lapja Kiadja az EMABISZ Elnök: Deák Zsolt Szerkeszti: Kelemen Napsugár Tördelés: Gönczi Géza Cím: Str. Tudor Vladimirescu 50 540014 Târgu Mures

E-mail: [email protected] Internet: www.emabisz.ro www.mustarmagajanlo.blogspot.com

CSODÁLATOS! Sokszor azt hisszük, hogy nagy csodák kellenek ahhoz, hogy igazán jó dolgok történjenek, pedig ez nincs mindig így. Ezt azért mondom, mert az én megtérésem sem valami óriási csoda folytán történt meg. Úgy gondolom, hogy Isten meg tudja mutatni, hogy mennyire szeret minket, még akkor is, ha nem történik valami nagyon fantasztikus. Azon a nyáron táborba mentünk Hidegszamosra. Nem ez volt az elsõ táborom, de addig akárhányszor hazamentem a táborozásból, mindig csak arról tudtam beszámolni, hogy milyen jól szórakoztunk, és mennyit, vagy mit játszottunk, esetleg milyen új énekeket tanultunk, de semmit arról, hogy valami megérintett volna. Még mielõtt elmondanám, mi történt ott, akkor, abban a táborban, elmesélem azt, hogy aránylag jó kislány voltam. Nincs semmi jelentõs csínytevésem, ami visszanyúlna a gyermekkoromra. Próbáltam mindig szépen viselkedni a többi gyerekkel, a szüleimnek is általában szót fogadtam, de azért nekem is rengeteg hibám volt. Sokszor vitatkoztam a testvéreimmel, és néha anyukámmal is vitatkoztam. Amikor nem tetszett amit mondott, akkor mutráztam, vagy gyorsan elmentem, hogy ne lássa mennyire nem tetszik amit mond. Mielõtt elmentem abba a táborba, az a gondolat volt bennem, hogy nem szeretnék úgy hazajönni, ahogy elmegyek. Azért, hogy mást is elmesélhessek azon kívül, hogy milyen jól szórakoztam. Esténként evangélizációs esték voltak, és mind-mind nagyon jó alkalmak voltak. Egyik este Szabó Szilárd hirdette Isten igéjét, és a gadarai megszállottról volt szó. Ami engem jobban megérintett, az az volt, hogy Szilárd azt mondta a végén, hogy csukjuk be a szemünket, és gondolkozzunk el rajta, hogy milyen a mi életünk, mi van benne. Akkor eszembe jutott minden, amit rosszul tettem, minden olyan dolog, amitõl próbáltam megszabadulni addig, és nem ment. Minden rossz rám zúdult, muszáj volt sírnom. Aztán azt az éneket énekeltük, hogy „Jövök a kereszthez”, és aki meg akart változni, azt megkérték, hogy álljon fel. Én is felálltam. Nem is tudom elmagyarázni, milyen érzés volt az, amikor felálltam, mintha nem egyedül álltam volna fel, hanem valaki felállított volna. Mindig tudtam, hogy az Úr Jézus meghalt értem, és elveszi a bûneimet, de sose gondoltam bele igazán, olyan „standard” mondat volt, de amikor énekeltük azt, hogy: ,,Jövök a kereszthez, neked halált adott, nekem életet'' akkor gondoltam bele igazán ebbe a mondatba. Befogadtam azt Úr Jézust a szívembe, és ennek lassan már két éve. Néha lent vagyok, néha meg fent, de próbálok mindig megmaradni az elhatározásom mellett, és úgy élni az életemet, ahogyan az Istennek tetszik. Szilágyi Emília

HASZNÁLD KI AZ IDÕT! július-augusztus. erdélyi baptista ifjúsági lap A TARTALOMBÓL: 4. old old. Adj dicsõséget az Úrnak! 3

Recommend Documents