11
20 . május
erdélyi baptista ifjúsági lap
A TARTALOMBÓL: Megváltozhatunk rossz szokásainkból? – 3. old A kiskapusi ifjúság – 5. old „Jobban Tiéd, Uram, jobban Tiéd!” – 6. old Baptisták és karizmatikusok – 9. old A kiskapusi fiatalok
ERRE VÁRTÁL?
„T
e vagy-e az Eljövendõ, vagy mást várjunk?“ (Lk 7,19). Keresztelõ János részérõl hangzott el ez a kérdés Jézus felé. János tudott Jézusról már gyermekkorától fogva, és megértette, hogy Istennek egy különleges terve van az õ életével: a Messiásnak utat kell készítenie. Csakhogy volt egy kis gond. János kitartott és hitt, míg minden úgy történt, ahogyan elképzelte, hogy történnie kell. Viszont amikor a valóság eltért attól, amit õ elképzelt magában, máris jöttek a kísértõ gondolatok. A Szentírás alapján Keresztelõ János jogosan tehette fel magában a következõ kérdést: ha Jézus a Messiás, akkor õ mit keres a börtönben, miért nem tapasztalja meg a Messiás szabadítását és uralmát? Bizonytalansága odáig vezette, hogy ezt a kérdést hasonló formában tette fel Jézusnak is. Vannak nekünk is hasonló kérdéseink? Amikor a
dolgok nem alakulnak úgy, ahogyan szeretnénk, ahogyan terveztük, vagy ahogyan elképzeltük, akkor mit teszünk? Ha úgy látjuk, hogy nem teljesülnek Isten ígéretei az életünkben, akkor elcsüggedünk? Ha nem olyan a Krisztuskövetés, mint amilyennek mások bemutatják, akkor feladjuk? Ne adjuk fel, hanem tegyük azt, amit Keresztelõ János is tett – forduljunk Jézushoz minden olyan dologgal, amit nem értünk. Jézus nem tett semmilyen szemrehányást, hanem egy bátorító üzenetet küldött, ami világosan alátámasztja, hogy õ a Messiás (Lk 7,22-23). Ha bátorításra, megerõsítésre, megújulásra van szükséged, akkor tudod, hogy kinél kell keresned! „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek.“ (Mt 11,28) Deák Zsolt
2. o l d a l
2011. május
tanulásnak, nevelésnek, önfegyelemnek nincs jelentõsége. Hogyne lenne! Bár sokkal nagyobb jelentõséget tulajdonítanánk ezeknek! Mindennek megvan a fontossága a maga helyén. Csakhogy ezekkel nem tudjuk alapvetõen és végérvényesen megváltoztatni magunkat. Isten pedig így akar minket megváltoztatni, és így kínál Székely Béla Dániel: nekünk új életet. Akarunk-e MEGVÁLTOZHATUNK tényleg változni, vagy jó neROSSZ SZOKÁSAINKBÓL? künk, ahogy vagyunk? gyik legkönnyebb és leggyorsabb módja, hogy ellenséges viszonyba kerüljünk egy ismerõssel, baráttal, ha megmondjuk neki, hogy valamit nem jól tesz, nem jó a hozzáállása, nem jól gondolkodik egy adott dologról. De kérdés, hogyan reagálunk mi, amikor felénk irányul a rossz beidegzõdéseinkbõl változásra hívó figyelmezetés? Szinte ösztönösen jönnek a védekezõ válaszok, mint például: én ilyen vagyok, mindig is így tettem ezt, nekem ez a gyengeségem, mindenkinek van bal oldala is stb. Egyáltalán hiszed, hogy Isten a változás képességével teremtett? Ha valaki szeretne mássá lenni, meg tudja-e változtatni magát, és ha igen, hogyan? A Jer 13,23-ban olvassuk, hogy „meg tudja változtatni bõrét a néger, és foltjait a párduc?” Erre egyértelmûen nem a válasz. Vannak dolgok, amik nem változtathatók meg. De ígéret is van arra, hogy új
E
3. o l d a l
szívet kapunk, és ha bûneink skarlátpirosak, hófehérekké lehetnek. Lehetséges és szükséges a változás, hogy Krisztushoz hasonló jellemünk legyen. Többféle elgondolás, törekvés és próbálkozás van. Némelyek szerint tanítani kell a jót, mert az emberek nem tudják, hogyan lehetne jól viselkedni, ezért viselkednek rosszul. Tanítani kell, de az információ ismerete nem hoz legtöbbször átalakulást. A pedagógusok azt mondják,
A változás, ami végbemegy, mikor valaki új ember lesz A megtéretlen ember a gonosz hatalma alatt él, megromlott gondolkodással. „Egykor mi is mindnyájan közöttük éltünk, testünk kívánságaival, követtük a test és az érzékek hajlamait, és a harag fiai voltunk“ (Ef 2,3). „…ti többé nem élhettek, mint a pogányok, hiábavaló gondolkodásuk szerint. Az õ elméjükre sötétség borult, és elidegenedtek az Istennek tetszõ élettõl“ (Ef 4:17). A megromlott gondolkodás
„A megromlott gondolkodás jellemzõje, hogy a test minden ácsingózó vágyát igyekszik kielégíteni. A világ úgy van meggondolva, hogy aktiválja bennünk a test és a szem kívánságait. ” hogy a nevelés sokkal több, mint az ismeretterjesztés. Nevelés kell. Mások szerint a gének határoznak meg mindent, de önfegyelemmel bizonyos dolgokat el lehet érni, fontos a törekvés. Ez nem azt jelenti, hogy a
2011. május
jellemzõje, hogy a test minden ácsingózó vágyát igyekszik kielégíteni. A világ úgy van meggondolva, hogy aktiválja bennünk a test és a szem kívánságait. Amíg Isten nélkül él valaki, kiformálódik benne sokféle rossz szokás,
berögzõdés, ami az idõ haladtával egyre mélyebben fészkel benne. Például az, ahogyan reagálunk a bántásokra, a beszédstílusunkban, a nézésünkben, a gesztusainkban, kapcsolatainkban stb.
délyekre hajlamos, csúnya beszédû stb. érzed egy idõ után, hogy belsõ harcaid vannak, és elbuksz újra és újra. Megkérdõjelezed, hogy hívõ vagy-e egyáltalán, és elbizonytalanodhatsz. Lehet, másokra
„Mikor megváltásban részesül valaki, akkor a Sátán hatalmából kikerül, elméje megújul, lehull a lepel, megnyílik a szív, amelynek legnagyobb vágya, hogy >>legyen meg a te akaratod<<. ” látszik. Mikor megváltásban részesül valaki, akkor a Sátán hatalmából kikerül, elméje megújul, lehull a lepel, megnyílik a szív, amelynek legnagyobb vágya, hogy „legyen meg a te akaratod“. A változásra a Biblia nekünk ezt az utat ajánlja. Isten ezt a módot kínálja, Jézus Krisztus ezt tette lehetõvé, mindenki számára hozzáférhetõvé, és a Szentlélek ezt munkálja mindenkiben, aki Jézusban hisz. Nem folytonos erõlködés által lehetünk egyre jobbakká, hanem egyszeri isteni beavatkozás folytán lehetünk egészen másokká. Magam is tapasztaltam, és ismerek embereket, akik látványos változáson mentek keresztül. Megszabadultak a pohártól, rendbejött a házasságuk, és ez nem idõleges, hanem tartós változás volt. Különbözõ félelmekbõl, rossz szokásoktól megszabadultak. Van, ami a megtérés után frissen eltûnik, de vannak reakcióink, amik megmaradnak, vagy újra feltörnek. Ha mérges ember voltál, vagy csúfondáros, könnyelmû, szenve-
4. o l d a l
nézve is azt állapítod meg, hogy a hívõ élet nem is olyan dicsõséges. Bûnös természetünk megmarad és uralomra törtet. Isten segít nekünk, hogy Szentlelke segítségével levetkõzzük a régi élet szerinti óembert, a paráznaságot, gonosz kívánságot, haragot, gyalázatos beszédet, és felöltözzük az újat, mely megnyilvánul a szentségben, szeretetben, könyörületességben, jóságban, alázatban, szelídségben, türelemben.
Néhány gyakorlati tanács: – Nézzünk szembe a rossz szokásainkkal! Azok úgyis ott vannak koloncként, és befolyásolják az életünket. Akik félnek magukba tekinteni, azok félnek Istenbe is beletekinteni. Legyen folyamatos bûnrendezés, és vigyázzunk az Úrtól kapott életünk tisztaságára! – Ha többszörösen is visszaestél, ne add fel! – Alakítsunk ki új szokásokat! Beszédben, kapcsolatokban, a számítógép használatában stb. „Vessétek le a hazugságot és mondjatok igazat…“ (Ef 4,25-32). – Fontos megválni a rossz közegtõl, ami ront lelkileg, és bûnös kívánságokat aktivál bennünk. „Mi pedig, miközben fedetlen arccal, mint egy tükörben szemléljük az Úr dicsõségét, mindnyájan ugyanarra a képre formálódunk át, az Úr Lelke által dicsõségrõl dicsõségre“(2Kor 3,18).
EMABISZ ESEMÉNYNAPTÁR 2011 MÁJUS: * 6-8-án Egyetem-orientációs hétvége lesz Marosvásárhelyen. * 6-8-án Tizenkettedikes konfi lesz Kolozsvárott. * 13-14-én BaptiCup, Nagyvárad. * 20-22-én Bihari Regionális Konferencia a Rogériuszon. JÚNIUS: * 3-5 között Kövess engem! - missziós biciklitúra Székelyföldön. * Június 25 - július 2 között 25+ összmagyar találkozó. JÚLIUS: * 21-29 között ifjúsági hét a Hargitán. Ebben az évben ott csak ez az egy ifjúsági hét lesz megszervezve. AUGUSZTUS: * 21-28 között Missziós Zenés Túrné a Kvinttel. SZEPTEMBER: * 5-11 között ifjúsági vezetõképzõ, Nagyvárad. * 23-25 között Szilágysági Regionális Ifjúsági Konferencia Krasznán.
2011. május
EGY KIS ÍZELÍTÕ A MAGYARKISKAPUSI IFJÚSÁG ÉLETÉBÕL... Biztosan hallottatok már ezt-azt a magyarkiskapusi ifirõl, köznyelven a „kiskapusiakról“, lehet jót, lehet rosszat. A következõkben viszont mi fogunk egy pár dolgot elmondani magunkról. Elsõsorban tudni kell, hogy nem vagyunk nagyon sokan, 15-20 tag között mozog a létszám, de biztosan egyetértünk abban, hogy tulajdonképpen nem is ez a legfontosabb meghatározója egy jó ifjúsági csoportnak. Az alkalmainkon viszont ebbõl a csapatból kevesebben szoktak rendszeresen részt venni. Mivel Magyarkiskapus viszonylag közel van Kolozsvárhoz, így egyesek városon laknak, akik mégsem, azok is ott tanulnak, tehát az ifinek egy jó része csak hétvégére tér „haza“. Emiatt az ifjúsági alkalmat is hétvégén, szombaton tartjuk. Átlagban két órát töltünk együtt, de ha nagyon jó a légkör, illetve jó beszélgetések alakulnak ki, akkor nem sajnáljuk az idõt, és még attól sem kell tartanunk, hogy lekéssük az utolsó autóbuszt. Valójában ezeknek az alkalmaknak fontos céljaik vannak: Isten igéjének boncolgatása, megértése és alkalmazása, aminek a célja a lelki növekedés, odaszánás. Ugyanakkor közösségépítõ és közösségápoló jellegûek, és olyan témák, problémák megvitatása kerül sorra, amelyek minket, fiatalokat foglalkoztatnak, illetve akarvaakaratlanul érintenek vagy érinthetnek mindennapi teendõink közepette. Legutóbbi témáink: érzelmeink kezelése, változás, döntések, stb. Alkalmainkat ifjúsági vezetõnk, egyben gyülekezetünk lelkipásztora, Székely Béla Dániel tartja. Néha elõfordul, hogy mi is besegítünk elvállalva egy-egy alkalom megszervezését és lebonyolítását, ezáltal megkönnyítjük lelkipásztorunk feladatát, még családiasabbá tesszük az együttlétet. Mivel ismerjük
5. o l d a l
2011. május
egymást, így nem nehéz egy-egy témát megbeszélni, vagy értelmezni bizonyos igerészeket. Az alkalmakat általában valamilyen játékkal kezdjük, amely néha bevezetõként szolgál a témához. Az éneklést sem hanyagoljuk, és köszönet Istennek, hogy gitáros-hiányban nem szenvedünk. A szombat esti ifiórán kívül még vannak más, nem rendszeres alkalmaink is. Ide sorolhatnánk a sporttevékenységeket (röplabdázás, focizás), vasárnap esti séták, táborozások, szülinapozások, ahol a testi táplálékon kívül lelkit is kapunk. Ezeken az alkalmakon változó a létszám. Missziós tevékenységünk leginkább a makófalvai gyülekezetre összpontosul, amelyet igyekszünk rendszeresen látogatni. Ezt a gyülekezetet csak néhány idõs néni alkotja, akik mindig nagyon örülnek nekünk. Néhányszor beteglátogatni is voltunk, úgy gyülekezeti tagoknál, mint kívülálló személyeknél, és evangélizációs hétvégét is szerveztünk, amire -dicsõség Istennek!- elég sokan eljöttek. Alkalmanként a gyülekezeti szolgálatban is részt veszünk bizonyságtevésekkel, énekléssel, társas-jelenetek elõadásával. (folytatás a következõ oldalon)
iztosan minden ifjúsággal történnek felejthetetlen események. A következõkben mi is megosztjuk egy ilyen élményünket. Amint már megtudtátok, viszonylag gyakran járogatunk Mákófalvára. 2009 nyarán is az egyik vasárnapra beterveztünk egy ilyen missziós kiruccanást. Mivel szép napos hétvége ígérkezett, úgy döntöttünk, hogy biciklivel megyünk. Ti is biztos tapasztaltátok már, hogy a látszat néha csal. Hát ezt akkor mi is megéreztük, méghozzá a „saját bõrünkön“, ugyanis félúton megeredt az esõ, és rendesen megáztunk. Az elején kellemetlen volt, de hamar megbarátkoztunk a helyzettel, és kimondottan élveztük az egészet. Mikor megérkeztünk, picit meglepett az ottani testvérnõk figyelmessége, ugyanis már befûtött kályhával vártak, így száraz ruhával indulhattunk hazafelé. Ezt a napot nem lehet elfelejteni. Reméljük, hogy ebbõl a pár sorból sikerült egy kicsit jobban megismerni minket. Lehet úgy érzõdik, hogy inkább pozitívan cseng a bemutatkozásunk, de nem kell megijedni... nekünk is vannak negatívumaink, ezek felfedezését rátok bízzuk. Ezt lehet akár meghívásként is értelmezni. Bármikor Magyarkiskapus környékén jártok, minket is meglátogathattok! Szeretettel várunk!
B
Jászoly Attila Zsolt
6. o l d a l
„Jobban Tiéd, Uram, jobban Tiéd!”
Szász Jankó Anna (63) odaszánt, példás életû tagja a Kiskapusi Baptista Gyülekezetnek. Megtérése után néhány évig sok szenvedést kellett vállalnia Jézus Krisztusért a család és a rokonság részérõl . Mondj valamit a családodról! Református családban nõttem fel. Édesanyám hívõ leány volt, de otthagyta a gyülekezetet. Kívánkozott a világba, férjhez ment édesapámhoz. Nyomorúságos élete volt, és nekünk is mellette. Azt mondta édesanyám: fiam, én addig nem tudtam, mit hagytam ott, amíg otthon voltam, de mikor megverve a pajtában fejtem, akkor jutott eszembe, hogy mit is énekeltem az énekkarban, akkor tudtam igazán értékelni. Én ennek ellenére sem akartam hívõ lenni, nem akartam otthagyni a táncot, az ilyesmiben elõl jártam. Hitetlenhez mentem férjhez. Hogy kerültél kapcsolatba hívõkkel, és hogy ismerted meg az Úr Jézust? Amikor csak tehettem, mentem az imaházba. Jött szolgálni Gulyás testvér, Cserepka testvér, Nagy Károly testvér, és ha csak egy mód volt, akkor elmentem. Megengedett nekem az Úr nyomorúságot, betegséget. Egy olyan betegségem volt, mintha valaki szorította volna meg a nyakam, olyankor le kellett feküdjek az földre, hogy szûnjön. Aztán elmentem a gyülekezetvezetõ testvérhez, s azt mondta fogadjam el az Úr Jézust, s tegyek fogadalmat, hogyha Õ meggyógyít, én Neki szentelem az életem. Olyan boldog voltam ott velük, nem is tudom elmondani, milyen jó volt ott nekem.
2011. május
„Valójában az Úr kegyelme, a meggyõzõdés, hogy a helyes úton vagyok, a testvéri közösség, Isten biztatása, és lelkének jelenléte életemben volt az, ami segített kitartani a nehéz idõkben!” Hogyan viszonyultak a megtérésedhez a rokonaid? A házból ki akartak lökni. Mikor visszamaradtunk imádkozni, eljött utánam anyósom az imaházba, csúnyán kiabált, és azt mondta, hogy ne merjek bemenni a házba, mert agyonüt az uram. Elmentem hátra a szomszéd csûrébe, és ott énekeltem: „Bár mint Jákóbra, ott éj száll reám, nem lesz, hol nyughatom, egy kõ csupán, ott is álmomba szívem egy vágytól ég, Jobban Tiéd, Uram, jobban Tiéd!“ Anyósomék is nagyon ellenem voltak, a férjem is. Volt úgy, hogy egy nap, mikor kapálni voltunk, egész nap emelte a kapát a férjem, hogy a fejembe veri. De nem féltem, tudtam, hogy ha el kell menni, akkor haza megyek. Aztán megfenyegetett, hogy megöl, és ezt elmondta édesanyáméknak is. Ekkor õk hazaköltöztettek. Tíz esztendeig voltam özvegy. A két gyermekem nem állt szóba velem. Azt mondta az egyik kolléganõm, hogy mit gondolsz te, hogy téged még fognak szeretni valaha a gyermekeid, még meg tudnak neked bocsátani? Mondtam, hogy én hiszem, hogy megbocsátanak, és szeretnek majd, amikor megtudják az igazat. Félre voltak
7. o l d a l
vezetve. Mi segített kitartani a nehéz idõszakokban? Egy éjjel volt egy különös álmom. Jöttem ha-zafelé, és az utcaajtóban ott volt a Sátán, és le akart dobni egy nagy szikláról. Akkor eszembe jutott, hogy az Úr Jézus nevét hívjam segítségül, és megtartatok, s így kiáltottam, hogy Úr Jézus, csak te tudsz megszabadítani, könyörülj rajtam! Akkor megszabadultam. Ez olyan érdekes álom volt! Azt tudom biztosan, hogy az Úrtól volt. Valójában az Úr kegyelme, a meggyõzõdés, hogy a helyes úton vagyok, a testvéri közösség, Isten biztatása, és lelkének jelenléte életemben volt az, ami segített kitartani a nehéz idõkben. Hogyan látod a mai hívõ fiatalokat? Látom, hogy sok fiatal komolyan veszi a hívõ életet, és ennek nagyon örülök. Aki nem veszi komolyan, azért tudom, hogy imádkoznom kell. Azokért is imádkozok, akik már az Úréi, hogy maradjanak meg mellette, és világítsanak. Szeretni és imádkozni kell a fiatalokért, nem hirtelen megítélni vagy bántani, mert azzal csak eltaszítjuk. Én nagyon
2011. május
szeretem a fiatalokat. Szerinted mire van szükségük lelkileg a mai fiataloknak? Az biztos, hogy imatámogatásra van szükségük, hogy komolyan vegyék az Úrral való járást, Istenre figyelve, Tõle kérjék el a segítõtársukat, hogy legyenek a gyülekezetben egészséges családok, boldog családok, ami mindenki öröme, és így épülhet a gyülekezet. Hogy látod, hogy a gyülekezetben az idõsek és a fiatalok közötti szakadékot hogyan lehetne áthidalni? Csak a szeretet által. Csak az az egy híd van, hogyha szeretjük a fiatalokat, és imádkozunk értük. Imádkozni egymásért. Én tudom azt, hogy az Úr tud csak új szívet adni fiatalnak is, az öregnek is. Mindenki meg kell újuljon, nem csak a fiatal, az öreg is. És ha olyan öregek vagyunk, amilyennek lennünk kell, akkor tudjuk szeretni a fiatalokat, nem a hibákat keressük bennük. Kérdezett: Ambrus Mária
HITHÕSÖK-rébusz
BEKÜLDÉSI HATÁRIDÕ: JÚNIUS 20 .
A skandi fõsoraiban egy amerikai írónõ, aktivista és elõadó nevét, valamint egy gondolatát rejtettük el. Ezeket kérjük beküldeni a fent megadott idõpontig! A MÁRCIUSI REJTVÉNY MEGFEJTÉSE: „Isten sohasem hibázik.” (James Hudson Taylor) ...ÉS MEGFEJTÕI: Szabó Mária Anita (Kémer), Király Rebeka (Nagyfalu),
TÁBOR-PÁLYÁZAT. KI A NYERTES? T ÁBOROZÁS A H ARGITÁN INGYEN... A magyarlónai ifjúság pályázatot hirdetett a Mustármagban folyó év februárjában. A tét az volt, hogy azon fiatalok neve közül, akik minden külsõ segítség nélkül megoldják a közzé-tett 12 bibliai kérdést, kisorsolunk egyet. Neki majd nem kell fizetnie a hargitai táborozásért, mivel az ifjúságunk fogja állni a táborozási költséget. Íme a helyes megfejtések: 1. Safira. 2. János apostol. János 17,15. 3. Kóré, Dátán, Abirám. 4. Hóseásnak. 5. Ezékiel 24,16. 6. Pál nõtestvérének a fia. Ap.Csel. 23,16. 7. Szihont és Ógot. 4 Mózes 21,21-35. 8. Roboám, 1Királyok 12,10.
8. o l d a l
2011. május
Popa Daniel, (Nagyvárad), Debre Dávid (Szilágyperecsen), Máté Beáta (Ipp), Elek Zoltán (Szalárd), Boncidai Hortenzia (Szilágyperecsen), Szilágyi Tímea (Beszterce).
9. Rúben. 1Mózes 42,22. 10. A nap Gibeonban, a hold Aj(j)alon völgyében. (Józs10,12) 11. 2Királyok 20,11. 12. Jeremiás 35,2. A feltett kérdésekre a következõ fiataloktól érkezett helyes és teljes válaszadás: Bátori Emma (Torda), Bódi Hajnalka (Ürmös), Gál Edit (Erked) és Balla Dávid (Temesvár). Azon fiatalok neveit, akik nem válaszolták meg helyesen az összes kérdést, sajnos nem tudtuk figyelembe venni a sorshúzáskor. Mindazáltal értékeljük fáradozásaikat! Nos, a sorshúzás eredménye: Bódi Hajnalka, Ürmösrõl. Üzenjük tehát Hajnalkának: jelentkezz be minél hamarabb az ifjúsági hétre! Borzási Gyula testvérnek már át lett adva a tábordíj (300 lej), és informáltuk õt arról is, hogy ki a pályázat nyertese. Áldott táborozást kíván a magyarlónai baptista gyülekezet ifjúsága!
tozásunktól függetlenül. Krisztus teste nincs részekre osztva (1Kor 1,13), és a gyülekezetben nincs másodrangú keresztyén. Szeretnénk jobban megtapasztalni, hogy a karizmatikus hívõk is így vélekednek.
Borzási Pál: BAPTISTÁK ÉS KARIZMATIKUSOK: HAT ÁLTALÁNOS MEGJEGYZÉS A folyton érlelõdõ baptista identitásomat és meggyõzõdésemet illetõen a következõket mondhatom. Baptista hívõ vagyok. Nem vagyok pro-karizmatikus, hiszen sok olyan dolgot látok e mozgalomban, ami elidegenít és kiábrándít, amit elítélek és megtagadok. Én teljesen meg vagyok elégedve azzal a hitvallással és gyülekezeti struktúrával, amelyben vagyok. A baptista gyülekezet olyan rugalmas „tömlõt” nyújt nekem, ahol nyugodtan forrhat az Isten országának újszövetségi „bora” (Mt 9,17), azaz Krisztus evangéliuma. Csak adná az Úr, hogy mindinkább megtapasztaljam! Ugyanakkor nem vagyok anti-karizmatikus sem, hiszen látom, hogy van köztük olyan jelenség is, ami nem kivetnivaló, sem elítélendõ, hanem követésre méltó. Más szóval, nyitott vagyok, de óvatos. Miközben tudom, hogy kerülnöm kell az elõítéletet és az alaptalan gyanakvást (amit egyes múltbeli szomorú tapasztalataim miatt sokszor nehéz
1
9. o l d a l
megtennem), szeretnék körültekintõ, megfontolt és elõvigyázatos lenni. Beismerem, én is tévedhetek, nekem is kell növekednem a Krisztus megismerésében. De fokozott óvatosságra és kiegyensúlyozottságra törekedve oda akarok figyelni legalább a következõkre. A keresztyénség látszólagos megosztottsága irányzatokra és felekezetekre még nem vonja kétségbe a láthatatlan egység létezését – az igazán újjászületett hívõk között. Ez azt jelenti, hogy aki nem tartozik a mi táborunkhoz, attól még üdvözülhet. Miközben elismerjük, hogy Jézusnak lehetnek karizmatikus követõi is, baptista követõi is stb., azok lényegében szerves egységet alkotnak, mivel Krisztus testéhez tartoznak. Egy a test, egy a Lélek, egy a reménység, egy a hit, egy az Úr, egy a bemerítés, egy az Atya (Ef 4,4-6). Valljuk, hogy mindazok, akik igazán megtértünk és újjászülettünk, egy Lélek által egy testté kereszteltettünk meg (1Kor 12,13), felekezeti hovatar-
2
2011. május
Ugyanakkor a láthatatlan egyház egysége még nem jelenti azt, hogy a jelenben nincsenek látható különbségek. A Mk 9,38-40 tanítása szerint volt olyan tanítvány is az Úr Jézus idejében, aki nem követte Jézust a többiekkel együtt, hanem külön járva hirdette Õt. Jézus azonban nem mondta azt a tanítványoknak, hogy tiltsátok csak el õt nyugodtan, sem azt, hogy „hívjátok õt a hozzátok való csatlakozásra, hogy veletek együtt kövessen engem.” Alkalmazva ezt korunk jelenlegi helyzetére, szerintem lehetnek ma is olyan karizmatikus emberek (vagy más keresztyén felekezethez tartozók), akik nem a baptistákkal együtt követik az Urat. Ebbõl még nem következik az, hogy (1) õk eleve nem követõi az Úrnak, vagy ha igen, akkor (2) õk mindenképpen velünk együtt kellene, hogy kövessék Jézust (bár mi szeretnénk). Az alapvetõ hit egy (Ef 4,4-6). A másodlagos meggyõzõdéseink azonban nem egyek. Pál és Barnabás nem tudott megegyezni egymással, és számunkra talán másodlagos elvek miatt elváltak (ApCsel 15,36-41). „Vajon járnak-e ketten együtt, ha nem egyeztek meg egymással?” (Ám 3,3). Következésképp, miközben hangsúlyozzuk a keresztyénséghez elengedhetetlenül fontos hitelveket, nekünk nem kell mindenkép-
3
pen mosnunk a másodlagos határokat. Vegyük tudomásul a különbözõségeket, amelyek – sajnos – a Jézus visszajöveteléig még jelen vannak. Ugyanakkor tudomásul vesszük, legtöbbször meggyõzõdésbõl, sokszor szomorúan, hogy nem járhatunk együtt. Jézus azt mondta, hogy majd lesz egy akol (nyáj) és egy pásztor (János 10,16). Bár ez nagyrészt Pünkösdkor már beteljesedett, végsõ soron csak Krisztus második visszajövetelekor fog kiteljesedni. Addig a létezés fennáll külön-külön csoportosulásban is. Nem kell a baptistákat karizmatikussá változtatni, sem a karizmatikusokat baptistává – hacsak az Ige alapján meg nem gyõzõdik valaki a másik személy álláspontjának biblikusabb voltáról. Ki-ki a maga hite felõl legyen meggyõzõdve és örvendjen a lelkiismereti szabadságának. A természetfölötti karizmák használatával sokszor együtt jár a fölényérzet és a szenzációhajhászat, elhanyagolva a naponkénti kereszthordozást és önmegtagadást. Ilyenkor sokszor hiányzik a Krisztus-központúság és a szeretet, miközben burjánzik a személyes élmények és szubjektív tapasztalatok hangoztatása. Más szóval, a szenzációs karizmák esetében nagy a veszélye annak, hogy levesszük a tekintetünket a központi és lényeges dolgokról, és másodlagos, valamint személyes dolgokra összpontosítunk, ami aztán könnyen szélsõséges rajongásba ejt bennünket. Sajnos, a nyelveken szólás, a mai prófétálás, a látomások stb.
4
10. o l d a l
könnyen alkotják a büszkeség táptalaját, ami aztán a gyülekezetben megosztottságot okoz, másokból féltékenységet vált ki, és néha másodosztályú keresztyének szintjére sülylyesztik a másképp gondolkodókat. (Emlékezhetünk a pünkösdi „teljes evangélium” jelszóra, mintha csak az bírná a „teljes” evangéliumot, aki rendelkezik a szenzációs karizmákkal.) Minden körülmények között nekünk tekintélytisztelõknek kell maradnunk. Ez hiányzott a karizmákat gyakorló korinthusiak esetében, és sajnos a mi korunkban is hiányzik sokszor. Az alázat, a taníthatóság, és az engedelmesség elengedhetetlenül fontos mindenki életében. A karizmák elhanyagolhatók, még a nyelveken szólás is. De a szentség és az alávetettség soha sem hanyagolható el. Márpedig a korinthusiak épp Pál apostolnak, és így közvetve az Úr akaratának nem akartak engedelmeskedni, arra hivatkozva, hogy ám nekik is vannak menynyei kijelentéseik, tudnak prófétálni, és bírják a karizmákat (1Kor 14,37). Miért kell oda jutnia egy gyülekezetnek, hogy Pál apostol velük szemben csupán a tekintélyét bizo-nyítva válthatja ki az engedelmességet az ellenszegülõk életében?
5
A Bibliában három fajta bûn miatt gyakorolhatunk kiközösítés által való gyülekezeti fegyelmet. a). Súlyos züllöttség esetén (1Kor 5,1-13). Morális elvárás: testi szentség és személyes
6
2011. május
erkölcs. b). Sarkalatos tévtanítás esetén (1Ján 5,7-11). Dogmatikus elvárás: tiszta hit és bibliai igazság. c). Szakadár lelkület esetén (Tit 3,9-11). Szociális elvárás: testvéri szeretet és gyülekezeti egység. Személyszerint nem tudom, ha e három bûnkategórián kívül létezik-e más vétek is, amely gyülekezeti fegyelmet vonna maga után megtéretlenség esetén. Talán nincs. De ha e három bûn közül egyiket is konokul követi valaki, és nem hajlandó abból intések után sem megtérni, akkor azt a személyt ki kell közösíteni, azaz fegyelmezni kell. Azt is észrevettem, hogy a harmadik fajta bûn esetén ritkábban és ódzkodva gyakorlunk fegyelmet. Márpedig Pál apostol tanítása szerint, aki szõrszálhasogató, szakadást szító, viszálykodó, pörlekedõ, ítélkezõ, megosztó, és a fõ dolgot elhanyagolva állandóan a mellékes dolgokat forszírozó ember, két-három intés után kerülni kell. Ez gyülekezeti fegyelmet és kiközösítést jelent, amennyire az Ige jelentését megértettem.
„Kérünk továbbá titeket, atyámfiai, intsétek a rendetleneket… mindenkor jóra törekedjetek… ami jó azt megtartsátok! Mindentõl, ami gonosznak látszik, õrizkedjetek!” 1Thessz 5,1415.21-22.
ilencedikes voltam, amikor döntöttem az Úr mellett, de ezt sok minden megelõzte. Annak ellenére, hogy hívõ családom van, kialakult bennem egyfajta lázadás Isten ellen. Gyerekkoromban több döntésem is volt, de mivel a magam erejébõl próbáltam megélni a hívõ életet, ezért nem sikerült. Ezek a kudarcok és a világi barátok egyre távolítottak Istentõl. Arra vágytam, hogy befogadjanak az új osztálytársaim, hogy felnézzenek rám, ez viszont csak úgy sikerült, ha azt tettem, amit õk. Másrészt tudtam, hogy a helyem a gyülekezetben van, és csodáltam azokat a személyeket, akik komolyan vették a hívõ életet, és arra gondoltam: ilyen szeretnék lenni én is. Ezért kialakult bennem egy kettõs élet. Hétvégi hívõ lettem. Egy ideig ment a szerepjáték, de igazán sehol sem éreztem jól magam. A világban tudták, hogy hívõk a szüleim, és néha meg is jegyezték: te hívõ vagy, hogy teszel ilyet? És igazuk volt. Nem adott igazi örömet a világ. Aztán a gyülekezetben sem éreztem jól magam. A kísértõnek volt gondja, hogy eszembe juttassa vasárnap a bûneimet, és úgy éreztem, hogy elárulom az Istent, az Õ népét, a gyülekezetet, a szüleimet, és szégyent hozok rájuk. Ez így is volt. Sokszor csak azért olvastam igét, hogy megnyugtassam a lelkiismeretemet. Azt hittem, jó pontot szerzek Istennél. A baj akkor kezdõdött (visszatekintve áldásnak mondhatom), amikor kezdtek kiderülni a hétköznapi bûneim. Mindenben kudarcot vallottam. Nem tudtam tovább játszani a szerepet. Egy szerda este egyedül voltam otthon. Rám szakadtak a bûneim.
K
11. o l d a l
„NEM TUDTAM TOVÁBB JÁTSZANI A SZEREPET” Teljesen tisztában voltam vele, hogy imádkozni kéne, sokat hallottam a gyülekezetben a megtérésrõl, de én nagy dolgokra vártam. Valami történjen, akkor megtérek, és akkor lesz egy szenzációs megtérésem. Akkor még nem tudtam, hogy a megtérésben nem az a szenzáció, hogy hol és kikkel teszed le a bûneidet, hanem az, hogy átéled Isten bocsánatát. Azon az estén arra kértem az Úr Jézust, adjon nekem még egy esélyt, tegyen szabaddá, bocsássa meg, hogy szégyent hoztam Rá, és bocsássa meg minden bûnömet egytõl-egyig. De én nem akarok fél hívõ lenni, nem akarok félig megtérni. Vagy 100%-os hívõ leszek, vagy engedjen a magam útján. Mivel Õ nem akarja a bûnös ember halálát, hanem hogy megtérjen és éljen, ezért felszabadított a bûneim alól. Elmondtam ezt az ifjúság egy részének, barátaimnak is, akik különbözõ módon fogadták. Csúfolódások voltak az osztálytársak részérõl, hogy épp én, aki minden lébe kanál voltam a suliban, „megvallásosodtam“. Mikor többen voltak, úgy látszott, hogy õk a
2011. május
nyerõk, de tudtam, hogy az én oldalamon az Isten áll. Volt olyan, hogy mikor nehéz helyzetben voltak azok, akik azelõtt csúfoltak, elmondták nekem, hogy szeretnének õk is úgy élni, mint én, de nekik valahogy nem megy, és igazából értékelték azt, hogy kiállok a döntésem mellet. Ilyenkor jó alkalmam volt a bizonyságtévésre. Örömmel gondolok vissza azokra az esetekre, amikor sikerült gyõzni, és nagyon szégyellem azt, amikor volt alkalmam, de nem beszéltem az Úr Jézusról. Messze állok a tökéletes hívõ élettõl, de egyet tudok, az Úré vagyok, és ez így is marad addig, amíg a bukásaim után visszajövök Hozzá bocsánatot kérni. A döntésem után egy új családot kaptam, a gyülekezetet. A családomat Istentõl kaptam, és igyekszem építeni azzal, amit az Úr adott nekem. Próbálom szeretni a testvéreimet, és szolgálni az én Mennyei Atyámat. Soha nem cserélnék senkivel. Nekem az Isten segítségével megadatott, veled is megtörténhet. Az Övé minden dicsõség! Ambrus Mária
MÉG MARADTUNK EGY NAPOT... ondhatom, egy igazán boldog gyerekkorom volt. Hívõ család, jó barátok, imaház, ahol nagyon jól éreztem magam. Egyszerûen minden tökéletesnek tûnt. Tizenéves koromban kezdtem rádöbbenni, hogy az élet nem is épp olyan tökéletes, mint ahogyan én láttam. Egyre engedetlenebb lettem, egyre több olyan dolgot tettem, amit a világi barátaim, és ezek a bûnök elvették az igazi szabadságomat, örömömet. Ekkor kezdõdött a nehezebb élet. Hallottam, hogy ahhoz, hogy igazán boldog lehessek, meg kell térjek, de én a megtérésben csak lemondást láttam. Lemondást olyan dolgokról, amiket akkor szerettem, ezért azt mondtam, nem kérek belõle. Miután a nagytesóm megtért, rájöttem, hogy tévedtem. Láttam azt, hogy õ igazán boldog, élvezi az életet Krisztusban. Azokat a dolgokat, amelyekrõl azt hittem, hogy nagy nehézségek, a szolgálatot, a lemondást örömmel tette. Ennek ellenére én féltem átadni az életem Jézusnak. Valahol mindig is vágytam egy igazi, odaszánt hívõ életet élni, de úgy gondoltam, hogy most még nem. 2009 nyarán elmentünk Gyergyóba táborozni. Azzal az elhatározással mentem, hogy még nem fogok megtérni, majd lesz idõm erre is, de most még „élek“ egy kicsit. A tábor gyorsan telt, úgy tudtam, hogy másnap jövünk haza, és örültem, hogy kibírtam, büszke voltam magamra. De tévedtem, még maradtunk egy napot. Azon a napon B. Evódia elhívott beszél-
M
erdélyi magyar baptista fiatalok lapja Kiadja az EMABISZ Elnök: Deák Zsolt Szerkeszti: Kelemen Napsugár Tördelés: Gönczi Géza Cím: Str. Tudor Vladimirescu 50 540014 Târgu Mures
E-mail:
[email protected] Internet: www.emabisz.ro www.mustarmagajanlo.blogspot.com
getni. Ettõl a beszélgetéstõl egy picit féltem, ugyanis már nagyon közel voltam ahhoz, hogy feladjam a „nagy harcom“. Nem is emlékszem már pontosan, hogy mirõl folyt a beszélgetés, csak azt tudom, hogy imádkozott értem, és én meg azt kértem Istentõl, hogy ha majd egyszer szólít, segítsen jól dönteni. Elképesztõ, hogy mennyire harcoltam, de Isten összetörte a keménységem. Evódia azt kérdezte, hogy miért nem adom át most az életem, hiszen Isten most hív. Akkor megértettem, hogy nekem nagy szükségem van Jézusra, nekem dönteni kell itt és most. Elmondtam Neki a bûneim, és Õ megbocsátott nekem. Ezért nagyon hálás vagyok. Egy igeverset is kaptam, ami nagyon bátorító volt, és most is az, akárhányszor elesek: „Ha megvalljuk bûneinket, hû és igaz õ: megbocsátja bûneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól“ (1 Jn 1,9). Már azon a napon tapasztaltam azt, hogy Õ velem van, és annyira megáldott! Akkor az életem megváltozott. Most már tudok igazán örülni, szeretni, kaptam egy szabad életet, és van reménységem, egyszerûen minden napom Istennel élem. Amikor nehezebb napom van, akkor is tudom azt, hogy Õ velem van, és nem egy kisebb csodát éltem már át Vele. Még sok dolga van Istennek velem, de Õ formál, és a célom az, hogy egyre jobban hasonlítsak Rá. Most vagyok igazán boldog. Pusztán Éva
