Turizmus Bulletin. XI. évfolyam, 3. szám Megjelenés: december Lapzárta: november

impresszum

Turizmus Bulletin A Magyar Turizmus ZRt. szakmai és tudományos folyóirata XI. évfolyam, 3. szám Megjelenés: 2007. december Lapzárta: 2007. november Felelős kiadó: Dr. Róna Iván vezérigazgató Főszerkesztő: Kiss Kornélia kutatásicsoport-vezető Szerkesztő: Halassy Emőke vezető kutató Szerkesztőbizottság Dr. Aubert Antal

Pécsi Tudományegyetem, Turizmus Tanszék

Dr. Badacsonyi György

Települési Önkormányzatok Országos Szövetsége

Egriné Pap Ilona

Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium

Háber Tamás

Magyar Vendéglátók Ipartestülete

Horkay Nándor

VÁTI Magyar Regionális Fejlesztési és Urbanisztikai Kht.

Dr. Michalkó Gábor

Magyar Tudományos Akadémia, Földrajztudományi Kutatóintézet

Molnár Gabriella

Magyar Utazásszervezők és Utazásközvetítők Szövetsége

Dr. Probáld Ákos

Központi Statisztikai Hivatal, Szolgáltatás-statisztikai Főosztály

Dr. Puczkó László

Turisztikai Tanácsadók Szövetsége

Dr. Rátz Tamara

Kodolányi János Főiskola, Turizmus Tanszék

Dr. Jancsik András

Hencsey Gusztáv

Dr. Jandala Csilla

Dr. Szabó Géza

Kopócsy Andrea

Dr. Szalók Csilla

Dr. Könyves Erika

Dr. Tasnádi József

Kővári István

Tárnoki László

Pannon Egyetem, Turizmus Tanszék Harsányi János Főiskola Magyar Szállodaszövetség Szolnoki Főiskola, Turizmus Tanszék Heller Farkas Gazdasági és Turisztikai Szolgáltatások Főiskolája

Dr. Lengyel Márton

Magyar Turisztikai Egyesület

Meszter László

Idegenforgalmi Koordinációs Testület Magyarországi Ifjúsági Szállások Szövetsége

Magyarországi Rendezvényszervezők Szövetsége Falusi és Agroturizmus Országos Szövetsége Budapesti Gazdasági Főiskola, Kereskedelmi, Vendéglátóipari és Idegenforgalmi Kar Budapesti Corvinus Egyetem, Marketing és Média Intézet Vendéglátó és Idegenforgalmi Munkaadók Országos Szövetsége

Dr. Várnai Zsuzsanna

Vendéglátó és Idegenforgalmi Szakszervezet

Dr. Wolff Péter

Országos Idegenforgalmi Bizottság

Kiadó: Magyar Turizmus Zrt., 1054 Budapest, Hold u. 1. Előkészítés: Edenscript Kft. – MKM Consulting Zrt. • Nyomdai kivitelezés: Komáromi Nyomda és Kiadó Kft. Megrendelhető: Magyar Turizmus Zrt., Kutatási Csoport 1054 Budapest, Hold u. 1., Tel.: (1) 411-2360, Fax: (1) 438-8088, E-mail: [email protected] Megtekinthető a www.itthon.hu > Szakmai oldalak internetcímen ISSN 1416-9967 (online: ISSN 1587-0928) A folyóirat megrendelőlapja honlapunkról letölthető, előfizetési díja 2500 Ft+5% áfa/évfolyam.

Turizmus bulletin XI. évfolyam 3. szám

tartalom

PIAC- ÉS ORSZÁGTANULMÁNY Dr. Berács József – Dr. Malota Erzsébet

Nemzetközi diákturizmus a Budapesten tanuló külföldi egyetemisták véleményének tükrében

3

TURIZMUS ÉS REGIONALITÁS Lőrincz Katalin

Veszprém turizmusának jellemzői egy belföldi kutatás tükrében

14

Turisztikai TERMÉKEK Magyar Turizmus Zrt. – M.Á.S.T. Piac- és Közvéleménykutató Társaság

A magyar lakosság fesztivállátogatási szokásai

23

Greg Richards – Julie Wilson (Fordította: Csákány Viktória)

Hátizsákos turizmus, avagy az ifjúsági turizmus napjainkban

28

TURIZMUSMENEDZSMENT Kovács Balázs – Gerlach Viktor

A 2007-2013 közötti hazai fejlesztéspolitika turisztikai vetülete

39

Dr. Husz Mária

A kulturális örökségek turisztikai menedzselésének kérdései

47

Sulyok Judit – Woth Zsófia

A Tourinform hálózat ismertsége és látogatóinak elégedettsége

58

Tények és előrejelzések A világ turizmusának alakulása 2007 első nyolc hónapjában

65

TALLÓZÓ Kutatósarok

Beszámoló a turizmussal összefüggő életminőség-index kidolgozásáról A turizmus és a sport kapcsolatrendszere Magyarországon: szakmapolitikai aspektusok

66 70

Konferenciabeszámoló

I. Magyar Turizmusföldrajzi Konferencia A turizmus a Földrajzi Közlemények tematikus számának fókuszában Tourism Future Trends (Inter)cultural Aspects of Tourism Development Kulturális örökségvédelem a turizmusban Duna Térségi Kohézió I. EU Interregionális Nemzetközi Tudományos Konferencia

76 76 77 77 78 78

Könyvajánló

A turizmuselmélet alapjai Turisztikai erőforrások

79 79

Bővül a Stadat

80

NAPTÁR

80


Piac- és országtanulmány Kedves Olvasók! Bízunk benne, hogy régóta tanúi a Turizmus Bulletin szakmai és tudományos színvonalát javító törekvéseinknek. Szeretnénk, ha a napi tájékozódást szolgáló kutatási eredmények, hírek, statisztikai adatok közlése mellett referált tudományos szakcikkek is megjelennének a folyóirat hasábjain. E számunkban két tudományos közleményt olvashatnak Dr. Berács József és Dr. Malota Erzsébet, illetve Dr. Husz Mária tollából. Referált tudományos közleményként a legalább két lektor által referált szakcikk jelenhet meg, ha a referálást követően a szerző elvégzi az igényelt módosítást, kiegészítést vagy átdolgozást. Amennyiben a szerző nem veszi figyelembe megfelelő módon a javaslatokat, illetve ha a cikk aktualitását vesztette, kevésbé jelentős területet tárgyal, vagy nem kellően kidolgozott, tudományos közleményként nem fogadható be. Referált cikként mind az egyegy turisztikai szakterületet áttekintő elméleti összegzéseket, mind a tömör elméleti összegzést konkrét kutatási eredmények ismertetésével összekapcsoló tanulmányokat szívesen közlünk. A következő számokba várjuk azon szerzők jelentkezését, akik e feltételek elfogadásával tudományos szakcikk megírására vállalkoznak. A referálás többlet időigénye miatt szerzőink szíves megértését kérjük. A közelgő ünnepek alkalmából ezúton kívánunk kellemes karácsonyi ünnepeket és boldog új évet minden kedves Olvasónknak, Szerzőnknek, a Szerkesztőbizottság tagjainak és Lektorainknak! A főszerkesztő $

$

$

Nemzetközi diákturizmus a Budapesten tanuló külföldi egyetemisták véleményének tükrében Szerzők: Dr. Berács József1 – Dr. Malota Erzsébet2 Budapesti Corvinus Egyetem, Marketing és Média Intézet , 1093 Budapest, Fővám tér 8. e-mail: [email protected], [email protected] Referált tudományos szakcikk Beküldés: 2007. június 2., bírált változat: 2007. szeptember 4., elfogadva: 2007. október 17.

A globalizáció hatásaként egyre nő a hivatásturizmus jelentősége, amikor üzletszerzési, információszerzési vagy tudásgyarapítási célból utazunk hosszabb-rövidebb időre, az esetek többségében külföldre. A hivatásturizmuson belül fokozatosan előtérbe kerül a nemzetközi diákmobilitás. Magyarország hagyományosan erős felsőoktatását – koncepcionális kormányzati munkával – turisztikai vonzerőt jelentő ágazattá lehetne fejleszteni. Tanulmányunkban először a nemzetközi diákmobilitás tükrében értékeljük hazánk szerepét a nemzetközi diákáramlásban. Ezt követően a Budapesten tanuló külföldi egyetemisták körében végzett kérdőíves felmérésünk eredményeit mutatjuk be. A külföldi hallgatók különböző elvárásokkal, percepciókkal és ismeretekkel felvértezve érkeztek Magyarországra. Tapasztalataik, véleményük Magyarország imázsának egy szeletét jelentik. Negatív és pozitív tapasztalataikat az ország, az emberek és az iskola vonatkozásában fogalmazták meg egy kérdőív kitöltésével. Mindennapi életüket tíz dimenzió mentén értékelve, a legnagyobb elégedetlenséget az egyetemi bürokrácia váltotta ki, míg a legnagyobb megelégedettséggel a budapesti közlekedési körülmények töltötték el őket. Ha a jövőben a külföldi hallgatóktól származó bevételt érzékelhetővé akarjuk tenni, akkor nem elégedhetünk meg azzal az eredménnyel, hogy a megkérdezett hallgatóknak kevesebb mint a fele, 43%-a, nyilatkozott úgy, hogy „újra Magyarországot választaná”, ha tanulmányait újrakezdhetné.3

Kulcsszavak: országimázs, nemzetközi diákmobilitás, felsőoktatás imázsa

1. A felsőoktatás nemzetközi mobilitásáról

dolgozók száma egyre nő. A nyugati fejlett társadalmakban ez a változás évtizedek alatt ment végbe, míg a fejlődő, felzárkózó országokban gyors, drámai változások szemtanúi lehetünk. A korábbi elit felsőoktatást felváltotta a tömeges felsőoktatás, amikor a 18-22 év közötti generációból már Az MTA doktora, egyetemi tanár, Budapesti Corvinus Egyetem. Ph.D., egyetemi adjunktus, Budapesti Corvinus Egyetem. 3 A kutatást az OTKA T037959 támogatta. 1

Az információs társadalom egyik következménye, hogy a tudásiparban, kiemelten a felsőoktatásban tevékenykedő

2


Piac- és országtanulmány nem 5-15, hanem 30-50% jár egyetemre, főiskolára. Ezt a helyzetet tovább fokozza az egy életen át történő tanulás rendszere, amikor a posztgraduális képzésben az idősebb generációk is megjelennek. A társadalmi változás felgyorsulása azt eredményezi, hogy a korábban szerzett tudás elavul vagy teljesen értéktelenné válik. A felsőoktatásban világszerte több mint 100 millió hallgató tanul. Egyes előrejelzések szerint (Davis: 2003) 2025-re 200 millióra is gyarapodhat a felsőoktatásban tanulók száma. Kína, India, Indonézia, Brazília és sorolhatnánk a további népes országokat, amelyek majd élen járnak egyetemi rendszereik fejlesztésében. Ugyanakkor tovább fokozódik az érdeklődés a külföldi tanulmányok iránt. Jelenleg körülbelül 2,5 millió külföldi státusú diák tanul a világ számos egyetemén. Miként az 1. ábrából látható, a legnagyobb befogadó ország az Amerikai Egyesült Államok, amelyet Nagy-Britannia követ, majd az európai nagyhatalmak következnek. Ausztrália és Kanada erősíti az angolszász nyelvterületet, de már megjelenik Kína és Japán is a vezető országok között. 1. ábra A felsőoktatásban tanuló külföldi diákok legfontosabb célországai 2006-ban (%) Összes többi ország 23

Kanada 3 Japán 5

USA 22

NagyBritannia 14

Kína 6 Ausztria 7

Németország 10 Forrás: UNESCO, IIE Open Doors

Franciaország 10

A világ legfejlettebb felsőoktatási rendszerével rendelkező USA, az angol nyelv primátusát is élvezve, a 2005–06-os tanévben 564 766 külföldi hallgatót fogadott. Az ezt megelőző esztendőben, 2004-ben 196 000 amerikai diák tanult külföldön (NAFSA adatközlése). Ha ezeket a számokat a kb. 14 milliós felsőoktatási hallgatói létszámhoz viszonyítjuk, akkor azt látjuk, hogy az egyetemi, főiskolai hallgatók 4%-a külföldi állampolgárságú, míg az amerikai hallgatóknak csak 1,4%-a tanult külföldön. Ez azt jelenti, hogy az USA nettó exportőr a felsőoktatás külkereskedelmében. Az USA gazdaságába a fenti esztendőben 9444 millió dollár folyt be tandíj formájában, míg a külföldiek tartózkodási költségei 10 079 millió dollárt tettek ki. Ha figyelembe vesszük azt is, hogy az USA különböző formában 6463 millió dollárral támogatta a külföldi diákokat, akkor az USA gazdaságához 13 491 millió dollárral járultak hozzá a külföldi diákok és családtagjaik. Ez


egy főre vetítve 23 888 dollárt jelent. Angliában és Ausztráliában abszolút értékben ennél kisebb összeggel, de relatíve lényegesen nagyobb súllyal jelenik meg a külföldi hallgatók befizetése a GDP-ben. Mindkét ország, a nyelvi előny ellenére, erőteljes kormányzati támogatást nyújt ahhoz, hogy a külföldi hallgatók tanulmányaik folytatására az ő egyetemeiket válasszák. Maguk az egyetemek is erőteljes marketingtevékenységet folytatnak, diákvásárokat szerveznek, kereskedelmi képviseleteket nyitnak, egyetemi szövetségeket hoznak létre, hogy az egyes piacokat hatékonyabban tudják befolyásolni. Olyan világnyelvet beszélő nagyhatalmak, mint Németország és Franciaország, ingyenesen fogadják a külföldi hallgatókat az egyetemeikre, illetve egyre több programot hirdetnek angol nyelven, hogy versenyképesebbek legyenek. Az Európai Unió országaiban a külföldi hallgatók aránya 5% felett van, de közülük sokan az adott országban élnek, csak állampolgársággal nem rendelkeznek. A külföldi hallgatók között a legnagyobb számossággal a kínai diákok szerepelnek. A jövő szempontjából a kínai felsőoktatás érdemli meg a legnagyobb figyelmet. A rendkívüli gazdasági növekedés ütemét jóval meghaladó módon növekszik a felsőoktatás általában, illetve annak export és import oldala. Ha Hong Kong, Tajvan és Szingapúr kínai anyanyelvű, külföldön tanuló hallgatóit együttesen számoljuk, akkor félmillió felett van a külföldön tanuló hallgatók száma. A legtöbb kínai népköztársaságbeli hallgató (90 ezer fő) az USA-ban tanul, ezt követi Japán (76 ezer), az Egyesült Királyság (48 ezer), Ausztrália (28 ezer) és Németország (25 ezer). A külföldön tanuló kínai diákok egyre nagyobb hányada települ vissza hazájába (ezt külön kormányzati intézmény is szervezi), aminek óriási szerepe van a gazdasági fellendülésben. Ugyanakkor Kína odahaza sem tétlenkedik. Egyes statisztikák szerint a 20 milliót is meghaladja a felsőoktatásban tanulók száma, amivel a világ vezető országa lett. Dinamikusan nő a Kínában tanuló külföldiek száma is, ami 2005-re elérte a 141 ezer főt. A legtöbben Dél-Koreából (38%) érkeznek, de dobogós hely jut Japánnak (13%) és az USA-nak (7%) is. Figyelemre méltó, hogy az első tíz országba tartozik Oroszország, India, Franciaország és Németország. A felsőoktatás nemzetközi mobilitását a globalizáció határozza meg. A három nagy erőközpont harcában Európa még jó helyet foglal el, de relatív részesedése csökkenni fog, ha nem születnek hathatós intézkedések kormányzati és egyetemi szinten. Miként a turizmus egészében, úgy a hivatásturizmus legköltségesebb formájában, a nemzetközi diákmobilitásban is csak a makro- és a mikrofolyamatok összehangolt irányításával lehet célt érni, amire sok pozitív tapasztalat van.

2. A magyarországi diákmobilitás néhány jellemzője A magyar felsőoktatás az elmúlt másfél évtizedben az elitoktatás korszakából a tömegoktatás korszakába lépett

Piac- és országtanulmány (Berács: 2006). A korábbi 100 ezer fő helyett ma már 400 ezer főt is meghaladja a valamilyen felsőoktatási intézményben tanulmányokat folytató hallgatók száma. Ezzel csak kismértékben tartott lépést a külföldi hallgatók részvétele. Miként a 2. ábrán látható, az országok rangsorában az első négy helyet a szomszédos országok foglalják el, ahonnan döntően magyar származású román, szlovák, ukrán és szerb állampolgárságú hallgatók érkeznek és tanulnak magyar nyelven Magyarországon. Többségük valamilyen állami ösztöndíjban, támogatásban is részesül. 2. ábra A magyar felsőoktatásban tanuló külföldi diákok országok szerinti megoszlása 2004-ben (%) Összes többi 17,0 Ciprus 2,1

Románia 23,7

USA 1,9

Irán 2,3 Norvégia 5,1 Izrael 5,5

Szlovákia 18,9

Németország 5,9 Szerbia és Montenegró 8,5 N = 12 913

Ukrajna 9,1 Forrás: Atlas of Student Mobility, IIE

A Magyarországon tanuló 12 913 külföldi diák mintegy 60%-a magyar származású hallgató, aki a standard magyar nyelvű képzésben vesz részt. Jelentős számban vannak cserehallgatók, és csak a külföldi hallgatók egynegyede tartozik a „fizetős” hallgatók körébe. Pontos nyilvántartással nem rendelkezünk a befolyó összegekről, de az Oktatási és Kulturális Minisztérium becslése szerint az elmúlt években 3500 fő körül alakult a külföldi „fizetős” hallgatók száma. Nagyon durva becslés szerint – az amerikai átlagadatok alapján egy főre vetítve – az itt tanuló diákok és családtagjaik költéséből évente 16 000 dollár bevétele származik az országnak. Ez éves összegben 48 millió dollár (kb. 10 milliárd forint) bevételt jelent. Önmagában természetesen nem nagy összeg, de multiplikátor hatását tekintve jelentős. Ha figyelembe vesszük azt is, hogy a kormányzat a felsőoktatásra évente kb. 200 milliárd forintot fordít a költségvetésben, akkor ennek 5%-a már olyan összeg, amire oda kell figyelni. Jelen kutatásunk részét képezi hosszabb távú és az országimázs, országmárka, valamint a fogyasztói etnocentrizmust feltáró vizsgálatainknak (Malota-Berács: 2007). A szakirodalom kérdésfeltevése sokszor hangsúlyozza (Kotler et. al.: 1993; Papadopoulos-Butt: 2006),

hogy van-e egy helynek mint Magyarország, Budapest, Debrecen, Pécs, Miskolc és sorolhatnánk az egyetemi városokat, a külföldi állampolgár számára vonzereje. A magyar turizmus népszerűsítéséhez hozzátartozik az is, hogy a diákgeneráció meggyőzésével szélesebb rétegekhez is eljussunk. A turisztikai imázst ugyanis a nem turizmus jellegű információkon és a marketingkommunikációs tevékenységen keresztül eljutó üzeneteken túl nagymértékben befolyásolják a személyes tapasztalatok is (Fakeye&Crompton: 1991). Ehhez az kell, hogy a diákokhoz megfelelő információ jusson el a hazánkban való tanulási lehetőségekről. Scott (1965) szerint a nemzeti imázs egyik dimenziója az „információ és tudatosság”, vagyis az, hogy milyen információkkal rendelkezünk egy idegen országba tett látogatásunk előtt, kapcsolatban van az országról kialakult képpel, ugyanis minél több előzetes tudásunk van az adott országról, annál pozitívabb képünk alakul ki róla. Ezt a későbbiekben ismertetett eredményeink is nagyban alátámasztják. Anholt (2006) egyik legújabb felmérésében, amely negyedévente 35 ország ún. nemzeti márka indexét (National Brand Index) határozza meg, arra is kíváncsi volt, hogy az Európai Unió rendelkezik-e külön márkaértékkel. Arra az eredményre jutott, hogy igen, és ez a márkaérték (imázs-mutató) index alacsonyabb, mint a nagy nemzetek (brit, német, francia) indexe, ugyanakkor nagyobb, mint amivel a kis országok (magyar, szlovák, osztrák, dán stb.) rendelkeznek. A felmérések tehát azt a triviálisnak is tekinthető megállapítást támasztják alá, hogy számunkra, azaz az egész magyar felsőoktatás számára, különösen az Európán kívüli régióból való hallgatótoborzásnál előnyként használható ki, hogy Európában vagyunk. Ez azonban nem helyettesítheti azt a szolgáltatást, amit itt, Magyarországon kell nyújtani az itt tanuló külföldi hallgatók számára. Mazanec (in Gallarza et al: 2002) több turisztikai kutatás összefoglaló vizsgálata után a turisztikai imázs legfontosabb alkotórészei között sorolja fel a funkcionális elemek közül a kulturális és a szórakozási lehetőségeket, a környezetet, az érzelmi elemek közül pedig a helyi lakosság attitűdjét, a vendégszeretetet. A második legfontosabb körbe tartoznak például a vásárlási lehetőségek, a szálláslehetőségek, a harmadik fontos körbe pedig többek között a közlekedési lehetőségek. Ezen tényezőket kutatásunk során mi is vizsgáltuk. A továbbiakban a Budapesten tanuló külföldi hallgatók körében folytatott megkérdezéses vizsgálataink egyes eredményeit ismertetjük.

3. Kutatási módszertan, a minta demográfiai jellemzői Kutatásunkban Budapesten tanuló külföldi hallgatók között mértük az ország imázsát és vizsgáltuk a diákok hazánkkal


Piac- és országtanulmány kapcsolatos pozitív, illetve negatív tapasztalatait. A felmérés során az ún. „drop off–pick up” módszert alkalmaztuk, az interjúalanyoknak odaadtuk a kérdőívet kitöltésre, majd visszamentünk érte. A kérdőívben nyílt kérdéseket és hét fokú szemantikus differenciálskálát alkalmaztunk. A minta elemszáma 457 fő, a válaszadók átlagos életkora 22,5 év, 2,87 év szórással. A mintában három budapesti egyetem hallgatói szerepelnek, legtöbben (42%) közülük a Budapesti Corvinus Egyetem (Corvinus) hallgatói. A Semmelweis Orvostudományi Egyetemre (SOTE) jár kb. egyharmaduk (33%), a Budapesti Műszaki és Gazdálkodástudományi Egyetemre (BME) pedig egynegyedük(25%). A válaszadók egynegyede graduális, háromnegyede pedig valamilyen alapképzésben vesz részt. Megközelítőleg azonos számú válaszadó vesz részt diplomáért folyó, illetve Erasmus programban. Ők adják a minta 77%-át. Csereprogram keretében tanul Budapesten 18%-uk. A „normál” képzési programot végző hallgatók kb. fele a SOTE-ra, kb. egyharmada a Műszaki Egyetemre jár. Az ERASMUS programban tanulók túlnyomó többsége (70%-a) Corvinus-os hallgató. A részképzéses programot végzők kétharmada Corvinus-os, egyharmada SOTE-s. A csereprogramban részt vevők 82%-a tanul a Budapesti Corvinus Egyetemen. A válaszadók 52 különböző országból érkeztek. A legtöbb válaszadó külföldi diák Németországból (14%), Izraelből (8%), az USA-ból, valamint Iránból (7-7%) származik. Norvégiából, Franciaországból, Kínából és Nigériából is lényegesen többen szerepelnek a mintában, mint más országokból. Húsz országot csak egy-egy válaszadó képvisel. A megkérdezettek közül a férfiak aránya 65%, a nőké 35%. A Corvinus-on szignifikánsan több a nő, mint a férfi hallgató, a Műszaki Egyetemen pedig fordítva. A nemek aránya a SOTE hallgatói között a legkiegyenlítettebb. A normál programban a férfiak, míg a csereprogramban a nők vannak szignifikánsan többen. A válaszadási arány egyetemektől függően különböző volt, a SOTE-n volt a legalacsonyabb kb. 30%-kal, a Budapesti Műszaki Egyetemen 60%-os, a Corvinus-on 65%-os aránnyal. A legtöbben (minden második válaszadó) átlagosnak tartják saját pénzügyi helyzetüket a többi itt tanuló külföldi diákéhoz képest. A megkérdezettek egynegyede az átlagosnál kissé jobbnak, 9%-a pedig sokkal jobbnak tartja pénzügyi adottságait. Az átlagosnál sokkal ros�szabbnak érzi helyzetét 2%. A válaszadók túlnyomó többsége (háromnegyede) bérelt lakásban lakik. Kollégiumban és bérelt házban él 7-7%, ugyancsak 7% adott egyéb választ, amely legtöbbször saját tulajdonú ingatlant takar. Anyanyelvi szinten nagyon kevés megkérdezett beszél magyarul, mindössze 5%. A nagy többség csupán pár szót tud, és kb. minden ötödik válaszadó képes valamilyen szinten (sok nehézséggel) magyar nyelven kommunikálni. A legtöbb anyanyelvi szinten beszélő azok


között van – érthető módon –, akik már előzőleg is sokat tudtak az országról.

4. A külföldi hallgatók Magyarországról alkotott képe Magyarország imázsát többféleképpen vizsgáltuk. Elsőként nyílt kérdések keretében rákérdeztünk a külföldi hallgatóban Magyarországról élő képre. Magyarországról többé-kevésbé határozott véleménnyel az itt tanuló külföldi diákok közül 70% rendelkezik, mind pozitív, mind negatív képet alkotva hazánkról. Az 1. táblázat összegzi azokat a kategóriákat, amelyeket a nyílt kérdésekre adott válaszok alapján alkottunk meg. • A konkrét választ adók közül 53% a Magyarország szó hallatán valamilyen, az országunkkal kapcsolatos dologra asszociál. Általánosan elmondható, hogy sokan említik hazánk Kelet–Közép-Európában való elhelyezkedését. Gyakori asszociáció még a keleti blokkhoz való tartozásunk is, illetve a volt Szovjetunióval fennállt kapcsolat. Az összes, országgal kapcsolatos válaszok száma (egy fő több ilyen választ is adhatott) 170, ebből 37% Budapestre, 13% a Dunára, 5% az ország nevezetes tájaira (Hortobágy, Puszta stb.), 45% pedig egyébre (többnyire Magyarország földrajzi elhelyezkedésére és más, szubjektív véleményre) vonatkozott. • A Magyarországhoz kapcsolódó asszociációk között jelentős számban találhatunk emberekre, emberi kapcsolatokra vonatkozókat is. Ez a magas arány is mutatja, hogy egy ország megítélése nagy mértékben függhet az emberi hozzáállás minőségétől is. A 320 konkrét választ adó közül 37% említi az embereket valamilyen formában. Az összes, emberekkel kapcsolatos válaszok száma közül 69% a magyarokra általában, 18% a (szép) magyar nőkre, 5% a barátokra, 3% a családra (itt élő rokonokra vagy a befogadó családra), 5% pedig egyéb tényezőkre vonatkozik. A magyar emberekre vonatkozóan sok negatívum is megjelenik a válaszok között (például barátságtalanság, nyelvtudás hiánya), amelyek részletezve majd a következő kérdés körében találhatóak meg. • Egy ország imázsához mindig nagymértékben hozzájárul kulturális háttere. A következő, markánsan jelentkező véleménytípus a kultúrával kapcsolatos, amelyet a válaszadók közül 42% említett. A válaszok 41%-a az étellel (amelyet sokan név szerint is említenek, mint például szalámi, gulyás, paprika, pálinka stb.) volt kapcsolatos. A feleletek 27%-a az ország történelmét említi (elég széles skálán mozogva a Habsburgoktól kezdve a Szovjetunión keresztül egészen a berlini falig bezárólag), 11% a kultúrához kapcsolódik, 11% a nyelvre (bonyolultságára,

Piac- és országtanulmány 1. táblázat Magyarország imázsa – a spontán említések alapján kategorizálva (%)* 1 – ország

53

1a – Budapest

37

1b – Duna

13

1c – Hortobágy, Puszta

5

1d – egyéb

45

2 – emberek

37

2a – család

3

2b – barátok

5

2c – magyar lányok

18

2d – magyar emberek

69

2e – egyéb

5

3 – kultúra

42

3a – kultúra

11

3b – történelem

27

3c – tradíciók

4

3d – étel

41

3e – nyelv

10

3f – egyéb

7

4 – turizmus

15

4a – Balaton

26

4b – Hungaroring

6

4c – gyógyfürdők

22

4d – időjárás

40

4e – egyéb

6

5 – gazdaság

18

5a – gazdaság

5

5b –fejlettségi szint

45

5c – EU

17

5d – bürokrácia

7

5e – egyéb

26

6 – egyéb (például térkép)

15

* Említések aránya az egész mintában, egy válaszadó több választ is adhatott. Válaszadók aránya a kategórián belül, ös�szesen 100%.

szépségére) vonatkozik, 7% pedig egyéb idevonatkozó specialitásokra, 4% a tradíciókkal kapcsolatos. Ez a választípus nagyon jelentős országunk szempontjából, az érdekes kultúra és a finom konyha mindig is vonzerőt jelentett a turisták számára. • A turizmussal kapcsolatos válaszok nem túlzottan markánsak, talán azért, mert a megkérdezett fiatalok elsősorban tanulni érkeztek hazánkba. Ettől függetlenül sokan utazgattak az ország különböző régióiba, és viszonylag sokan nyaraltak is nálunk. A válaszadók 15%-a említett ilyen típusú választ, a kellemes időjárást 40%, a Balatont 26%, a termálfürdőket 22%, a Hungaroringet és egyéb tényezőket 66% említette. Néhány megkérdezett arra panaszkodott, hogy a tél túl hideg, a nyár pedig túl meleg. • A gazdaságra, annak állapotára vonatkozó tényezőket relatíve sokan (18%) emelték ki válaszaikban. Általánosságban a gazdaság állapotáról 5%, a fejlettségi szintről 45%, az EU-s csatlakozásról 17%, a bürokráciáról 7% (érdekes, hogy csak ennyien, mert későbbi kérdések megválaszolása során ezt jóval többen említették), egyéb tényezőkről (szegénységről, olcsóságról stb.) 26% tett említést. Összefoglalva megállapítható, hogy a gazdaság fejlettségét és teljesítőképességét kedvezően ítélték meg a válaszolók. Negatívum inkább az emberi munkavégzést illette. • 15% egészen speciális dolgokat is említett azzal kapcsolatosan, hogy mi jut eszébe Magyarországról. Ezek a válaszok szubjektív, nem kategorizálható tényezőket tartalmaztak. Akadt olyan személy, akinek a sárga villamos jutott eszébe hazánkról, míg egy térképgyűjtőnek az ország „alakja”. • Elméleti összefoglalónkban már jeleztük, hogy a helyi lakosság attitűdje a legfontosabb kategóriába tartozik a desztináció imázselemei közül. Sajnos nagy számban akadtak olyan válaszadók, akiknek Magyarországgal kapcsolatban negatívum is eszükbe jutott, és világossá vált, hogy leginkább az emberek, illetve az emberek hozzáállása nem nyert kedvező megítélést esetükben. A válaszadók 18%-a gondolta úgy, hogy bár sok pozitívum jellemzi hazánkat, néhány negatívum is szembeötlő. Bár az adatok elgondolkodtatóak, az még inkább elszomorító, hogy a válaszadók 5%-ának csak negatívum jutott eszébe, amikor a Magyarországról benne élő képre rákérdeztünk.

5. A diákok Magyarországon szerzett pozitív tapasztalatai A következőkben arról érdeklődtünk, hogy milyen pozitív, illetve negatív tapasztalatokat szereztek hazánkban az itt tanuló hallgatók. Erre szintén nyílt kérdések formájában kérdeztünk rá.


Piac- és országtanulmány 2. táblázat Magyarországgal kapcsolatos pozitív tapasztalatok, élmények Kategória 1 – ország 1a – szépség 1b – gazdasági fejlettség 1c – szolgáltatások 1d – közlekedés 1e – olcsóság 1f – környezet 1g – atmoszféra 1h –időjárás 1i – kultúra érdekessége, ételek 2 – emberek 2a – lányok, fiúk 2b – emberek (rokonszenves, segítőkész stb.) 2c – barátok 2d – szórakozás, éjszakai élet 2e – nyelvtudás 2f – egyéb 3 – iskola 3a – diákok 3b – tanárok 3c – minőség 3d – rendszer 3e – egyéb

Említések száma 168 36 2 1 17 20 0 5 10 77 204 19 119 26 34 5 1 28 14 5 4 1 4

Az összes megkérdezett 71%-a említett pozitív tapasztalatot. A 2. táblázat ezeket a válaszokat foglalja össze. Ezen élményhalmaz nagyon fontos, hiszen ezeket a tapasztalatokat nemcsak a jövőben hozzánk érkező diákoknak adják át, hanem a turisztikai imázs növelését is lehetővé teszi, ha tágabb környezetüknek is mesélnek róluk. • A Magyarországon szerzett jó tapasztalatok között nagy számmal szerepeltek az országunkkal kapcsolatos általános benyomások. 97 válaszadó említette hazánkat valamilyen módon kellemes emlékei között, összesen 168-szor (egy ember többféle választ is adhatott). A hazánkat pozitív színezetben megemlítők a kérdést megválaszolók 30%-át, míg az összes megkérdezett 21%-át teszik ki. • Az imázs egyik legfontosabb összetevője az adott ország városainak, tájainak megítélése. Hazánk városainak, tájainak szépségét többen külön kiemelték, 36 válaszoló említette pozitív benyomásként. Ez a válaszolók 11%-a, az összes megkérdezett 8%-a. Az összes hazánkat említő válasz 21%-a szól az ország szépségéről. • A diákok Magyarországot nem látják fejlett országnak, szolgáltatásaink színvonalát szintén nem említik válaszaikban pozitív tényezőként. A gazdaság fejlettségét, illetve a szolgáltatások jó minőségét


összesen három fő említi, sajnos ez igen elenyésző arány. • Budapest közlekedési hálózatát a külföldi diákok szokásosan igen jónak tartják, ez megjelenik a spontán válaszokban is, a közlekedés gyorsaságát, jó minőségét és nem utolsó sorban olcsóságát 17 válasz tartalmazta. Az összes hazánkat említő válasznak ez 10%-a. • Az élet olcsóságát, az alacsony árakat húsz válasz tartalmazta. Ez az országunkról szóló válaszoknak a 12%-a, az összes válaszadó 6%-a, az összes megkérdezett 4%-a. • Környezetünk tisztaságát senki sem dicsérte, az ellenkezőjét azonban annál többen említették (lásd később). Ez érdekes tény, főként azt is figyelembe véve, hogy a hazánkba érkező emberek magas aránya elismeri a tájak szépségét, tehát valószínűleg a tisztaság érzékelése iránt is fogékonyak lennének. Mindenesetre ez jelzésértékű lehet számunkra a környezetvédelem, környezetkultúra terén való felzárkózásra. • A kellemes atmoszférát öt válasz tartalmazta, beleértve ebbe az emberi kapcsolatoktól kezdve az élet minőségén át egészen az ittlétük hangulatát is. • A kellemes időjárást tíz válasz tartalmazta. Mint ahogyan már az előző kérdéscsoportok vizsgálatánál is kiderült, turisztikai szempontból nem az időjárás hazánk legfőbb vonzereje, holott az elméleti kutatások alapján ez a tényező is fontos jelentőséggel bír a turizmus terén, természetesen a diákmobilitás szempontjából nem tartozik a lényegesebb elemek közé. • A kultúra érdekességét, az ételek ízletességét (a magyar konyha minőségét) és az országban való utazgatás tapasztalatait 77 válasz tartalmazta. Nagyon sokan meg is nevezték a számukra ízletes és nekik tetsző ételeket, élelmiszereket. Ők a Magyarországra vonatkozó válaszok 46%-át, a válaszadók 23%-át, az összes megkérdezett 17%-át adják. Ezek a tények is irányvonalat mutathatnak a hazánkat népszerűsítő kampányok témájának kérdésében. • Korábban említettük, hogy a magyar lakosság külföldiekkel szembeni attitűdje, viselkedése nem tartozik a gyakran említett pozitív tapasztalatok közé. Amikor a hosszabban itt tartózkodó diákok véleményét nézzük, figyelembe kell venni a saját maguk által kialakított emberi, baráti, családi kötődéseket is. Az emberek, emberi kapcsolatok 204-szer jutottak a válaszolók eszébe pozitív tapasztalatként. Ez igen magas szám, alátámasztva az első kérdéscsoport értékelésének eredményeit, ahol az emberi kapcsolatok jelentősége szintén magas volt, a válaszadók 62%-a, az összes megkérdezett 45%-a említette ezt. Az eredmény azonban torzít is, ugyanis sokan

Piac- és országtanulmány említették az embereket pozitívként és negatívként egyszerre, ami azt mutatja, hogy az emberekhez általánosságban pozitívan viszonyulnak, de akadnak olyan általánosnak mondható tulajdonságok, amelyeket negatívumként éltek meg itt-tartózkodásuk alatt (lásd később). • A lányok szépségét 19 válasz említette, a válaszolók 6%-a. A magyar nők szépsége tulajdonképpen sztereotípia, az első kérdéscsoport elemzése is alátámasztotta ezt az eredményt. • A magyar embereket konkrétan 119-en találták rokonszenvesnek, segítőkésznek, barátságosnak stb. Ez az emberekre vonatkozó válaszok 58%-a. Az összes válaszolónak 36%-a, az összes megkérdezett 26%-a ez a csoport. Ez a 36%-os arány ebben a megközelítésben már nem is olyan magas, sőt, mi több, elgondolkodtató. • 26 válasz említette a baráti kapcsolatokat, mint kellemes emléket Magyarországgal kapcsolatban. Ők a válaszadók 8%-a, az összes megkérdezett 6%-a. Valószínűleg sokan az emberi kapcsolatok témaköréhez kötődően említették ezt a tényezőt. • A szórakozás, az éjszakai élet a legtöbb fiatalban kellemes emlékként él. Esetünkben 34 válasz tartalmazta a szórakozóhelyek és „bulik” dicséretét. Ez a válaszadók 10%-a, míg az összes megkérdezett 7%-a. Ezek a válaszok konkrétan inkább a szórakozóhelyen kialakult emberi kapcsolatokra, barátokra vonatkoztak, míg magát a szórakozóhelyet, kávézót gyakran negatív jelzőkkel illették. • Nyelvtudásunk fejlesztése mindig is a legégetőbb problémák között merül fel a turizmussal kapcsolatban. A magyarok nyelvtudását összesen csak 5 ember dicsérte meg, ők is inkább német nyelven kommunikálókkal találkoztak. A kérdőívek kiértékelésének egyik talán legszomorúbb tapasztalata az, hogy a magyar emberek nem tudnak, illetve nem mernek beszélni nyelveket. Ezt majd a későbbiekben a negatív élmények kiértékelésének eredményei is alátámasztják. • Az iskolát mint pozitív tapasztalatot 28 válasz tartalmazta. Ez az összes megkérdezett 6%-a, a válaszolók 8%-a.

3. táblázat Magyarországgal kapcsolatos negatív tapasztalatok, élmények Kategória

Említések száma

1 – ország 1a – szépség 1b – gazdasági fejlettség 1c – szolgáltatások 1d – közlekedés 1e – drágaság 1f – környezetszennyezés 1g – atmoszféra 1h – időjárás 1i – kultúra, ételek 2 – emberek 2a – lányok, fiúk 2b – emberek (barátságtalan, unszimpatikus stb.) 2c – barátok 2d – szórakozás. éjszakai élet 2e – nyelvtudás 2f – egyéb (például romák, rendőrök) 3 – iskola 3a – diákok 3b – tanárok 3c – minőség 3d – rendszer 3e – egyéb

75 0 15 33 3 2 9 0 10 3 138 1 64 0 1 40 32 22 3 4 0 5 10

A megkérdezettek 68%-a említett negatív tapasztalatokat itt-tartózkodásával kapcsolatosan. Sajnálatos, hogy ez megközelítőleg ugyanolyan arány, mint a pozitív tapasztalatokat említőké (71%). A diákok negatív tapasztalatait a 3. táblázat foglalja össze. • Az országgal kapcsolatos negatív tapasztalatot 68 fő említett válaszaiban, összesen 75 alkalommal (egy ember egyszerre több választ is adhatott). Ők

alkotják a válaszadók 22%-át, az összes megkérdezett 15%-át. • Az ország tájaival, városaival kapcsolatban értelemszerűen senki sem említett rossz tapasztalatot. A gazdaság fejlettségével kapcsolatban azonban 15 fő adott hangot negatív véleményének. Ők adják a válaszadók 5%-át, az összes megkérdezett 3%-át. • A szolgáltatások rossz minőségét 33 fő említette. Azoknak, akik hazánkkal kapcsolatban rossz tapasztalatokat írtak le, ők alkotják a 48%-át, majdnem a felét. • Az országgal kapcsolatos egyéb negatívumok tulajdonképpen a válaszok elhanyagolható hányadát adják. A közlekedés nem megfelelő minőségét (főleg tisztaságát) három fő említette, míg magas árakról, drága életről két fő számolt be. Kultúránk, illetve ételeink okozta negatív tapasztalatokat is csak három fő említett. Éghajlatunk, időjárásunk tíz főnek nem tetszett, és kilenc fő a környezetszennyezésről is gyűjtött rossz élményeket. • Az előző kérdéscsoportok elemzése során már tapasztaltuk, hogy az emberi kapcsolatoknak, az emberi hozzáállásnak mekkora befolyásoló ereje van egy országról kialakult kép vonatkozásában.


6. A diákok Magyarországon szerzett negatív tapasztalatai

Piac- és országtanulmány A negatív tapasztalatok esetében ez a tény még inkább igazolódni látszik. Az összes negatív említéseknek (235) az emberek barátságtalansága, unszimpatikussága, nyelvtudásuk hiánya 59%-át adja, azaz több mint a felét. Ez igen elgondolkodtató adat, főként a részletes elemzések tükrében. • A válaszadók 44%-a említett rossz tapasztalatai között emberekkel kapcsolatosat. Ezt értelmezve tehát majdnem minden második külföldi, akinek hazánkban negatív élményei voltak, a magyar embereket barátságtalannak és unszimpatikusnak tartja viselkedésük miatt. Ezek igen elszomorító tények, még úgy is, hogy sokuknak emellett pozitív véleményük is volt a magyar emberekről. • A magyarok életkedvének hiányáról, barátságtalanságáról, a segítőkészség hiányáról, a külföldiek „nem kedveléséről” nagyon sokan beszámoltak. A 138, emberekkel kapcsolatos rossz tapasztalatból 64 vonatkozott konkrétan hazánk népének viselkedésére. Ha ehhez csatoljuk az egyéb kategóriát, amelybe a külön említett romák, rendőrök és jegyellenőrök viselkedése tartozott többnyire, ez a szám 69%-ra emelkedik. Ez az adat egészen riasztó; érdemes lenne belső imázskampányt folytatni Magyarországon, hogy az emberek külföldiek iránti pozitívabb attitűdje kialakuljon és megfelelő viselkedéskultúrával rendelkezzenek a hazánkba látogatók felé. • A nyelvtudás hiánya, illetve a készség a megszólalásra égető probléma országunkban. 40 fő emelte ki, hogy a magyarok nem tudnak vagy nem hajlandóak megszólalni idegen nyelveken, és emiatt számára rossz benyomást keltettek. Ez az emberekkel kapcsolatos válaszok 34%-át, az összes válasz 13%-át, az összes megkérdezett 9%-át adja. • Az iskolával kapcsolatos negatívumok nem jelentek meg nagy számban. Összesen 22 fő említett ilyen jellegű választ. Ők a válaszadók 7%-a, az összes megkérdezett 5%-a. 3 fő nem volt elégedett a diákokkal, 4 fő a tanárokkal, 5 fő a rendszer felépítésével, szervezettségével. Az oktatás minőségét senki sem kifogásolta. 10 főnek egyéb problémái akadtak, például rossz épületek, lassú számítógépek, túl sok tanulás stb. Összességében ezek az adatok nem mérvadóak. • Az erőszakos cselekmények, rablások és túlszámlázások igen sok embernek nehezítették meg az életét itt-tartózkodása alatt. 60 fő említette, hogy hasonló eset történt vele mióta hazánkban él. Ők a válaszadók 19%-a, tehát majdnem minden ötödik ember. • A bürokráciát, a hivatali ügyintézés személytelenségét és hosszadalmasságát 50 fő említette válaszaiban. Ők a válaszadók 16%-át, az összes megkérdezett 11%-át adják. Igen sokan megjegyezték, hogy ugyanezen dolgok elintézése hazájukban sokkal gyorsabban lezajlott volna. A tartózkodási

10 Turizmus bulletin XI. évfolyam 3. szám

engedély megszerzésének nehézségét konkrétan is említették. • Hazánkban való tartózkodása alatt 10 fő szembesült diszkriminációval. Ez csak azoknak a száma, akik konkrétan említették is ezt válaszaikban. Ha ebbe beleszámolnánk azokat is, akik csak azért fizettek valamiért többet, mert külföldiek, ez a szám jelentősen nőne. Ők a válaszolók 3%-a, az összes megkérdezett 2%-a. • Egyéb negatív tapasztalatról 33 fő számolt be. Ezek a válaszok teljesen egyéniek, nem igazán Magyarországra vonatkoznak és nem is kategorizálhatóak (néhány példa: valaki éppen hazánkban való tartózkodása alatt betegedett meg; hiányzott a családja; rossz focimeccset látott stb.). • 15% egészen speciális dolgokat is említett azzal kapcsolatosan, hogy mi jut eszébe Magyarországról. Ezek a válaszok szubjektív, nem bekategorizálható tényezőket tartalmaztak. Akadt olyan személy, akinek a sárga villamos jutott eszébe hazánkról, míg egy térképgyűjtőnek az ország „alakja”.

7. Elégedettség a különböző fővárosi feltételekkel, lehetőségekkel kapcsolatban A felmérés harmadik részében zárt kérdések keretében arra kértük a hallgatókat, hogy ötfokozatú Likert-skálán értékeljék a különböző fővárosi lehetőségeket és feltételeket. A 4. táblázat összefoglalja az ezekkel való elégedettséget. Az elméleti koncepciók szerint az adott országban fellelhető szálláslehetőségek a funkcionális imázselemek egyik legfontosabb tényezői. A fővárosi szálláslehetőségekkel kapcsolatban elmondható, hogy se kifejezetten pozitív, se kifejezetten negatív vélemény nem alakult ki a megkérdezettekben. A legtöbb válaszadó közepesen, illetve a közepesnél valamivel jobban elégedett a budapesti szálláslehetőségekkel. Ötfokozatú skálán a pontok átlaga 3,29 (szórás 1,08). Csupán 14% mondta azt, hogy nagyon meg van elégedve a feltételekkel. A szálláslehetőségekkel leginkább a bérelt lakásban élők elégedettek. A kollégiumban lakók inkább az elégedetlenek, mint az elégedettek közé tartoznak. A rokonok ingatlanában lakók legnagyobb része elégedetlen a budapesti szálláslehetőségekkel. Fontos kiemelni, hogy minél inkább elégedett a válaszadó a szálláslehetőségekkel, annál inkább választaná újra Magyarországot külföldön eltöltendő tanulására. Már a nyílt kérdéseket vizsgálva is feltűnő volt, hogy néhányan konkrétan kiemelték a közlekedési lehetőségeket mint pozitív tapasztalatot. A tíz vizsgált tényező közül ezzel elégedettek leginkább a válaszadók, a diákok zöme igen elégedettnek tűnik a közlekedési feltételeket illetően.

Piac- és országtanulmány 4. táblázat Elégedettség a különböző lehetőségekkel, feltételekkel (%)* Pontszám

1

2

3

4

5

Átlag

Szórás

Szálláslehetőségek

6

16

35

Közlekedési feltételek

3

9

18

29

14

3,29

1,08

26

44

3,98

1,12

Szórakozási lehetőségek

4

14

22

35

25

3,61

1,12

Vásárlási lehetőségek

3

15

27

35

20

3,54

1,06

Internet elérési lehetőségek

3

18

30

32

17

3,42

1,07

Egyetemi képzési program

5

16

33

35

11

3,32

1,02

Egyetemi bürokrácia

18

19

35

20

8

2,81

1,17

Egyetemi könyvtár

12

20

30

27

11

3,06

1,17

Egyetemi infrastruktúra

7

20

34

30

9

3,14

1,06

Egyetem tudományos elismertsége

3

11

31

40

15

3,53

0,97

Lehetőség

*1 = egyáltalán nem elégedett, 5 = nagyon elégedett.

A pontok átlaga 3,98, szórása 1,12. A legmagasabb lehetséges pontszámot (5) a megkérdezettek 44%-a adta. Csupán 3% mondta azt, hogy egyáltalán nincs megelégedve a közlekedési adottságokkal. Az átlagos pontszám ennél a kérdésnél a legmagasabb. A kollégiumban lakók szignifikánsan felülreprezentáltak a nagyon elégedetlenek között. A közömbösek közül a bérelt házban élők aránya a legmagasabb; a teljes mintabeli arány háromszorosa. Leginkább a rokonoknál vagy bérelt lakásban lakó válaszadók elégedettek a közlekedési feltételekkel. Az elméleti kutatások alapján a szórakozási lehetőségek és kulturális attrakciók az egyik legfontosabb imázsnövelő szereppel bírnak. A szórakozási lehetőségekkel való elégedettséget mérő kérdésre adott pontszámok átlaga 3,61, szórása 1,12. Ez alapján azt mondhatjuk, hogy a közepesnél valamivel elégedettebbek a válaszadók, a 10 vizsgált tényező közül pedig a szórakozási lehetőségekkel a legelégedettebbek a hallgatók a közlekedési feltételek után. Az alacsony pontszámot (1-est vagy 2-est) adók aránya 18%, közepest adott 22%. A megkérdezettek 60%-a közepesnél elégedettebb. A leggyakrabban adott pontszám a négyes, maximális pontszámot adott minden negyedik megkérdezett. Az adott országban fellelhető vásárlási lehetőségek szintén a legfontosabb elemek közé tartoznak egy adott ország imázsának megítélésében. Hosszabb távú tartózkodás esetén ennek jelentősége még inkább megnő. A fővárosi vásárlási lehetőségekkel elégedetlen a megkérdezettek 18%-a, a többség (55%) viszont elégedettnek mondható. Leggyakrabban négy ponttal értékelték a Budapest által kínált vásárlási lehetőségeket, a skálakérdés átlaga 3,54, szórása 1,06. Az internet elérési lehetőségekkel a válaszadók kb. fele inkább elégedett, mint elégedetlen. Nagyon

elégedettnek viszont csak 17% vallotta magát. Az egyáltalán nem elégedettek aránya nagyon alacsony, mindössze 3%. Az átlag 3,42, a szórás 1,07. A legkevésbé elégedettek között a bérelt házban, illetve az egyéb helyen élők szignifikánsan felülreprezentáltak. A legtöbb kollégista a közömbös csoportban van. A válaszadók negyede elégedetlen, harmada közömbös, fele pedig elégedett az egyetemi képzési programmal. Csupán 11% tartja magát nagyon elégedettnek e kérdéssel kapcsolatban. Az átlag 3,32, a szórás pedig 1,02. A válaszadók valamivel több mint egyharmada elégedetlen, és mindössze 28% elégedett (4-es vagy 5-ös pontszámot adva) az egyetemi bürokráciával. A megkérdezett hallgatók véleménye alapján a legalacsonyabb pontszámot ez a kérdés kapta (átlag: 2,81, szórás 1,17). A leggyakoribb válasz a 3-as (közömbös) érték. A legtöbb válaszadó közepesen, illetve valamen�nyire elégedett az egyetemi könyvtárral. Megközelítőleg azonos a nagyon elégedettek, illetve a nagyon elégedetlenek aránya (11-12%). Az átlag 3,06, a szórás 1,17. A mintában szereplő hallgatók kb. egyharmada elégedetlen, egyharmada inkább közömbös, egyharmada pedig elégedett az egyetemi infrastruktúrával. Az átlag értéke 3,14, a szórás 1,06. Viszonylag alacsony az eloszlás szélein elhelyezkedők aránya: a válaszadók 84%-a a középső értékeket adta. Az egyetem tudományos elismertségével csupán a hallgatók 14%-a elégedetlen, ebből is mindössze 3% az, aki egyáltalán nem elégedett. A skálakérdés átlaga 3,53, szórása 0,97. A válaszadók több mint fele (55%-a) mondható elégedettnek, ők a 4-es vagy az 5-ös értéket választották a skálán. Gyakori a közömbös válaszok száma (31%). A magyarul jobban beszélők szignifikánsan alacsonyabb

Turizmus bulletin XI. évfolyam 3. szám 11

Piac- és országtanulmány elégedettséget mutatnak az egyetemük presztízsével kapcsolatban. Közöttük a legnagyobb a teljességgel elégedetlenek aránya, valamint az inkább elégedetlen választ adóké. Érdekesség viszont, hogy a leginkább elégedettek között is ők vannak többségben. Az elégedettek között felülreprezentáltak a magyarul több vagy kevesebb nehézséggel beszélők. A magyarul csak pár szót ismerők közömbösek vagy viszonylag elégedettek. A legrosszabb anyagi helyzetben lévők kétharmada mondható elégedettnek az egyetem presztízsével. Azok, akik legjobbnak ítélik saját anyagi helyzetüket, a szélsőségeknél (nagyon, illetve egyáltalán nem elégedett) felülreprezentáltak. Az egyáltalán nem elégedettek körében arányuk a teljes mintabelinek ötszöröse. A következőkben szintén zárt kérdések keretében kérdeztük meg válaszadóinkat arról, hogy milyen attitűdöt, viselkedésformát tapasztaltak bizonyos helyzetekben. A hatóságokkal való érintkezés során a válaszadók mindössze 15%-a tapasztalt barátságos attitűdöt. A többség közömbösnek ítéli meg a hatósági személyek viselkedését. Kifejezetten ellenséges bánásmódot tapasztalt a megkérdezett diákok egynegyede. Az egyetemi ügyintézés során a hallgatók kb. egyharmada segítőkész, kb. fele pedig közömbös bánásmódot tapasztalt. E területen 16% érezte úgy, hogy ellenséges módon viszonyultak hozzá. A fentiekhez hasonlóan alakul az arány a közlekedésben, utcán észlelt attitűdök kapcsán: a válaszadók közel egyharmada kifejezetten segítőkész, fele pedig közömbös attitűdöt észlelt. 21% tapasztalt ellenséges hozzáállást. A válaszadók 12%-a tapasztalt barátságtalan vagy rosszindulatú viselkedést szórakozóhelyen. Kb. egyharmaduk itt is segítőkésznek ítéli az embereket, 47% pedig közömbösnek. A hallgatók többsége nem tapasztalt hátrányos megkülönböztetést, 35%-uk pedig kifejezetten segítőkésznek ítélte meg az egészségügyben dolgozók magatartását. Ellenségességet mindössze 8% tapasztalt ezen a területen.

A válaszadók kétharmada tapasztalt segítőkészséget a magyar családok részéről, és mindössze 3% élt meg ellenséges hozzáállást. Legkedvezőbben ebben a szituációban ítélik meg a diákok a velük szembeni magatartást.

8. Az előzetes információk szerepe hazánk újraválasztásában A megkérdezettek jelentős hányada (43%) ha választhatna, újra visszajönne Magyarországra. Megközelítőleg ugyanennyien (47%) vélik úgy, hogy talán ismét ide jönnének. Mindössze 10% gondolja úgy, hogy választása nem esne Magyarországra. A fentiek alapján láthatjuk, hogy melyek lehetnek azok a tényezők, amelyek ezen pozitív vagy negatív választáshoz vezetnek. Az 5. táblázat fontos összefüggésre hívja fel figyelmünket. Minél többet tudott valaki ideérkezése előtt Magyarországról, annál valószínűbb, hogy ha újra dönthetne, ismét ezt az országot választaná. Jellemzően azok jönnének újra ide, akik előzetesen is sokat tudtak az országról. Ezen válaszadók 57%-a mondta azt, hogy biztosan ismét Magyarországot választaná, és csupán 3%-uk véli úgy, hogy biztosan nem jönne ide. A közepes mennyiségű előzetes ismerettel rendelkezők közül is a hallgatók fele (50%) biztosan visszajönne. 40% bizonytalan ebben a kérdésben. A legkevésbé azok jönnének ismét ide, akik keveset tudtak az országról ideérkezésük előtt. Ezen válaszadók 60%-a bizonytalan, viszont még itt is magas a „biztosan visszajönnék” válaszok aránya, közel kétszer annyian gondolják úgy, hogy biztosan visszajönnének (30%), mint ahányan azt, hogy biztosan nem (12%). Nagyon fontos kiemelni, hogy szinte mindig szignifikáns kapcsolatot találtunk az elégedettséget mérő skálák és az újból Magyarországon tanulást választók véleménye között. Vagyis minél elégedettebb a hallgató a közlekedési feltételekkel, a szórakozási, vásárlási lehetőségekkel, a tandíj összegével, az egyetemi könyvtárral, infrastruktúrával, tudományos presztízzsel és tanáraival, annál nagyobb a valószínűsége, hogy újból hozzánk jönne tanulni. 5. táblázat

Az előzetes információk szerepe abban, hogy a hallgató újraválasztaná hazánkat (%) Újra Magyar országot választaná (43%)

Lehetséges, hogy Magyarországot választaná (47%)

Nem választaná újra Magyarországot (10%)

Összesen

Előzetesen sokat tudott az országról (13)

57

40

3

100

Valamit tudott az országról, de nem sokat (50)

50

40

10

100

Nagyon keveset tudott az országról (37)

29

59

12

100

Újraválasztás Előzetes informáltság


Piac- és országtanulmány 9. Összefoglaló gondolatok A XXI. század az információs társadalom korszaka. Hajlamosak vagyunk sok mindent a virtuális világ kétségtelenül domináns szemüvegén keresztül nézni. Tanulmányunkban egy másféle, hagyományosabb, de a gazdasági fejlődés szempontjából egyáltalán nem elhanyagolható oldalát villantottuk fel a XXI. századnak, a nemzetközi diákmobilitást. A középkorban is jelenlevő, sőt markáns peregrináció a modern korban a globalizáció kapcsán fog kiteljesedni. A tanulmány első részében bemutattuk, hogy egy egyelőre még kicsi piac, a külföldön tanuló diákok piaca, a felsőoktatás tömegszerűvé válása, valamint a mobilitás feltételeinek javulása következtében miként indult növekedésnek és miért hoz már most is hatalmas jövedelmet olyan országoknak, mint az USA, Ausztrália, Nagy-Britannia vagy Kanada. A magyarországi helyzetet elemezve megállapítottuk, hogy egyelőre hazánkban még nincs olyan szervezet, amely megbízhatóan mérné a nemzetközi diákturizmust mint export és import tevékenységet. A probléma visszavezet a szolgáltatások export-import statisztikáinak hiányosságaihoz. A KSH tudtunkkal erőfeszítéseket tesz a probléma megoldására. Durva becslésünk az, hogy Magyarország gazdasága jelenleg kb. 10 milliárd forint bevétellel és kb. 12 milliárd forint kiadással számolhat ezen a téren, azaz nettó importőr. Ezen csak tudatos kormányzati és egyetemi stratégiával lehet változtatni. A tanulmány második részében elsősorban az egyetemek stratégiájának kidolgozásához szükséges információk megteremtéséhez járultunk hozzá azzal, hogy három budapesti egyetem (Corvinus, BME, SOTE) külföldi hallgatóinak véleményét kérdeztük itteni tanulmányaik körülményeit illetően. Azon hallgatókat kérdeztük, akik az idegen nyelvű programokban vesznek részt, és többségük tandíjat fizet. Ha csupán a mintában szereplő első tíz ország eredetét kutatjuk, azaz, hogy miért vannak nálunk német, izraeli, amerikai, iráni, norvég, francia, kínai, nigériai, ciprusi és orosz diákok, akkor a három egyetemről egészen eltérő válaszokat kaphatunk. A három egyetemnek mások a lehetőségei és a stratégiái a külföldi hallgatók toborzásában és eltérőek a személyes kapcsolataik. Emiatt meglepő jelenségekkel találkozhatunk. Így például a Műegyetem nagyon erős Cipruson, az Orvosi Egyetem Norvégiában és Iránban, míg a Corvinus ISC fogadja a Magyarországon tanuló kínai diákok 60%-át. Tudatos, összehangolt nemzeti és intézményi stratégiára van szükség ahhoz, hogy a Pick szalámi, a Zwack Unicum és a Tokaji bor mintájára a magyar tudományegyetemek is erős márkát alakítsanak ki. A nemzeti márka, nemzeti imázs fejlesztése, a turizmus általános gyakorlatához igazodva, a felsőoktatás piacán is igényli

a hathatós kormányzati támogatást, amelynek sajnos csak nagyon szórványosan látjuk a jeleit. Miként a megkérdezett hallgatók véleményéből kiderül, azok a hallgatók, akik többet tudtak hazánkról az ideérkezésük előtt, általában elégedettebbek az egyetemi szolgáltatással is, és inkább választanák ismét Magyarországot, ha elölről kezdhetnék a pályafutásukat. Az Európai Unió tagjaként újra kell gondolni, hogy a marketingstratégiában milyen súlyt fektetünk az egyetemi, a nemzeti és az európai identitásnak, márkára. Ehhez időről időre fel kell mérni az itt tanuló diákok véleményét és erre alapozva lehet jó stratégiát kialakítani. Érdemes lesz elvégezni egy olyan Magyarország-kép vizsgálatot is a diákok között, amely a hazánkba érkezésük előtti és az itt töltött idő utáni imázst is vizsgálja. Az összehasonlítások után így összemérhető, hogy mely pozitív imázs-tényezőkre lehet alapozni a kampányokban, a negatív sztereotípiák közül pedig melyeket lehet eloszlatni és melyek azok, amiken valóban hosszas munkával változtatni kell, illetve ajánlatos.

Felhasznált irodalom Anholt, S. (2006): The Anholt Nation Brands Index, Special report on Europe’s international image, Q2 2006, plus an update ont he status of Brand Denmark, Place Branding, Vol. 2, Issue 3, 263-270. Berács József (2006): Oktatási hub a láthatáron, Vezetéstudomány, XXXVII. Évf. 11. szám, 2-11. Davis, Todd m. (2003): Atlas of Student Mobility, Institute of International Education, New York Fakeye, P., Crompton, J. (1991) Image differences between prospective, first time and repeat visitors to the Lower Rio Grande Valley. Journal of Travel Research, Vol. 30. No2. pp. 10-16. Gallarza, Gil, Calderon (2002): Destination image. Towards a conceptual framework. Annals of Tourism Resarch, 2002.(29) 1. NAFSA, Association of International Educators: The Economic Benefits of International Education to the United States for the 2005-2006 Academic Year: A Statistical Analysis, http://www.nafsa.org Kotler, P. - Haider, D.H. – Rein, I. (1993): Marketing Places – Attracting Investment, Industry, and Tourism to Cities, States, and Nations, The Free Press, New York Malota E., Berács J. (2007): A fogyasztói etnocentrizmus új koncepcionális modelljének kialakítása és verifikálása, Vezetéstudomány 2007. 2. szám Papadopoulos, N., Butt, I. (2006): Place Image and Place Branding: What the data tells us, Vezetéstudomány, XXXVII. Évf. 7-8. szám, 74-87. Scott, W. A. (1965): Psychological and social correlates of international images. Kelman, H. C.: International behavior. A social-psychological analysis. Holt, Rinehart&Winston


Turizmus és regionalitás Veszprém turizmusának jellemzői egy belföldi kutatás tükrében Szerző: Lőrincz Katalin

A Tourinform Veszprém megbízásából 2006-ban a magyar lakosság körében reprezentatív kutatás készült Veszprém város turisztikai jellemzőinek, kiemelten ismertségének és imázsának feltérképezésére. A kutatás során egyrészt arra kerestük a választ, hogy milyen kép él a városról a hazai társadalom körében, másrészt arra, hogyan alakul a Veszprém iránti kereslet, harmadrészt arra, hogy a napjainkban zajló turisztikai (város)versenyben milyen kínálattal, kapcsolati rendszerrel rendelkezik a királynék városa. A felmérés eredményei több, a turizmussal kapcsolatos döntést is megalapoznak, úgymint: • vonzerő- és fogadóképesség-fejlesztés – mit kínáljunk a városban élőknek és a turistáknak a jövőben? • városmarketing és turisztikai marketing – kiket, milyen üzenettel és intenzitással érdemes a városnak megszólítania a jövőben? • szervezeti struktúra – milyen szervezeti/együttműködési stratégia mentén lehet a turizmus pozitív hatásait leginkább kiaknázni? • térbeli kapcsolatok – mely városok Veszprém versenytársai, milyen kapcsolatot érdemes kialakítani a Balatonparti és a bakonyi településekkel, lehet-e Veszprémből középtávon turisztikai központ? Mivel a kutatási eredmények alkalmasak az eredeti célokon túlmutató hasznosításra, így azokat különböző turisztikai projektek alátámasztása mellett felhasználjuk a települési szintű középtávú gazdasági program kialakítása, illetve a térségi desztinációmenedzsment szervezet létrehozása kapcsán is.

Kulcsszavak: városi turizmus, ismertség és imázs, arculatépítés, turizmusirányítás helyi szinten

1. Előzmények Az Európai Unióhoz való csatlakozás számos kihívás elé állította a hazai városokat, de egyben számos lehetőséget is teremtett a számukra. A 2007-2013 közötti programozási periódusban a Közép-dunántúli Régióban – a többi prioritás mellett – a turizmusfejlesztésre fordítható támogatások 35,63 milliárd forintot tesznek ki, s mellette várhatóan nő a befektetői tőke érdeklődésének nagyságrendje is. Annak érdekében, hogy a fejlesztések maximálisan szolgálják a helyi társadalom és gazdaság versenyképességének javítását, minden egyes település elemi érdeke a reális helyzetfelmérés, az adottságokra építő fejlesztési stratégia kidolgozása, valamint az innovatív, jövőorientált projektek támogatása. A hazai városok fejlődésében a rendszerváltás óta leginkább a gazdaságszerkezet átalakítása volt előtérben, ezt többnyire a globális gazdasággal összefüggő külső

A szerző a Tourinform Veszprém irodavezetője, a Pécsi Tudományegyetem Földrajzi Intézetének PhD. hallgatója. 2 Közép-dunántúli Operatív Program Regionális turizmusfejlesztés akcióterve, 2007. május 25-i változat alapján. 1


energiák hajtották. Ma az átalakulás irányító szerepét a város és térsége belső energiái veszik át (kis- és középvállalkozások, decentralizált irányítás, innovatív intézmények, civil szervezetek). A munkahelyteremtés és a gazdaságszerkezet diverzifikálása mellett az életminőség javításának komplex programja kerül a figyelem középpontjába, amely a fizikai környezet minőségjavításán túl vonzó kulturális és szolgáltató környezetet, illetve az ehhez való hozzáférés biztosítását is jelenti (Kovács–Horkay–Michalkó 2006). A városok mindig is valamilyen piaci környezet keretei között léteztek: egyrészt abban az értelemben, hogy más városokkal együtt kellett versenyezniük az erőforrásokért, a kiváltságokért, a lakosságért és a világ figyelméért, másrészt abban az értelemben, hogy a városon belül minden egyes szolgáltatás egy másikkal versenyez a fogyasztókért (Ashworth–Voogd 1997). A városiasodás során fellépett változások arra indították a várostervezésért és -vezetésért különböző szinten felelős szakembereket, hogy a városok és a piacok korábbi viszonyát újraértékeljék. E gondolatok jegyében valljuk, hogy Veszprém – mint történelmi város – turizmusának fejlesztése egy alapos és reális helyzetelemzésen kell, hogy alapuljon. Veszprém gazdasági programjában a turizmust jelölte meg a fejlesztés egyik kiemelt irányaként. Annak érdekében, hogy a térség adottságaihoz legjobban illeszkedő,

Turizmus és regionalitás fenntartható és keresletorientált turisztikai projektek szülessenek, szükség van a reális helyzetfelmérésre, a turisták igényeinek és attitűdjének pontos adataira, valamint a fejlesztésben érdekelt szereplők véleményének megismerésére. A jelen tanulmányban bemutatott kutatás Veszprém jelenlegi turisztikai keresletének jellemzőit, valamint a város ismertségét és imázsát mutatja be a hazai lakosság körében.

2. A kutatás módszertana A kutatás módszertana széles körű volt; a gyakorlatban alkalmazta a minőségi (kvalitatív) és a mennyiségi (kvantitatív) módszereket (Kiss-Sulyok 2007). A kutatás során húsz mélyinterjút készítettünk a városi és térségi döntéshozókkal, területfejlesztési szakemberekkel és a turizmusban dolgozó helyi szolgáltatókkal. A tényleges beszélgetéseket – az elfogultság kizárása és az objektív adatok megszerzése okán – nem a megbízó végezte, annak kilétére csak a beszélgetés végén került sor. Külön érdekesség az interjúk időpontja, amelyeket 2006 novemberében, az önkormányzati választások után folytattunk. Az eredmények így részben az új, részben pedig az elmúlt ciklusban hatalmat gyakorló önkormányzati tisztségviselők véleményét tükrözik. Veszprém mellett a fővárosban és két vidéki helyszínen, Debrecenben és Győrben összesen öt belföldi lakossági fókuszcsoportos vizsgálatot szerveztünk, amelyeken elsősorban a közvetlen utazási tapasztalatokat és a várossal kapcsolatos attitűdöket ismertük meg. A fókuszcsoportokba a gyakran utazó, elsősorban 18-60 év közötti lakosságból válogattunk, akik kétórás beszélgetés keretében Veszprém ismertségéről, imázsáról és a történelmi városban nyert utazási tapasztalataikról adtak információt. A fókuszcsoportok létszáma minden esetben 8-10 fő volt, s figyelmet fordítottunk a nemek arányára, valamint a különböző korosztályba (korcsoportba) tartozók véleményének reprezentatív megjelenítésére. Telefonos kérdőív segítségével – a hazai lakosságot reprezentatív módon lefedve – részletes adatfelvétel történt, amely egyrészt a hazai lakosság (1000 fős minta, omnibusz kutatás) Veszprémmel kapcsolatos asszociációit, másrészt a városban turistaként járt belföldi vendégek (300 fős lakossági felmérés) véleményét vizsgálta. A kutatás irányvonalát és kérdéseit a Tourinform Veszprém (mint megbízó) határozta meg, a tényleges lebonyolítást a pályázat útján kiválasztott M.Á.S.T. Kft. végezte.

3. Veszprém ismertsége és imázsa a belföldi lakosság körében Az alábbiakban a kutatás legfontosabb eredményeit foglaljuk össze kérdéskörönként csoportosítva. Fontosnak tartjuk azonban megjegyezni, hogy a felmérés módszertanától

függően (mélyinterjú, fókuszcsoport, lakossági reprezentatív megkérdezés) gyakran születtek eltérő vagy másképpen árnyalt válaszok is, ezekre – jelentőségüknek megfelelően – több esetben kitérünk. 3.1. A Veszprémmel kapcsolatos spontán asszociációk A felmérés első fázisában arra kerestünk választ, hogy a megkérdezettek a város nevének hallatán mire asszociálnak, mi jut elsőként eszükbe arról. A spontán válaszok azt mutatják, hogy a Veszprémben járt látogatók egyértelműen pozitívan vélekednek a városról. A spontán említések rangsorát magasan az állatkert vezette, emellett az interjúalanyok közel tizede említette, hogy „szép város, gyönyörű város”, illetve „ott van a viadukt”. A magyar lakosság ötödének (22%) semmi sem jutott eszébe Veszprémről. Az elmúlt két évben Veszprémben járt válaszadóknak (mintanagyság: 300 fő) leggyakrabban az állatkert jutott az eszébe a városról, amelyet a megkérdezettek 31%-a nevezett meg. Ezt a viadukt (19%), a vár (16%) és az egyetem (11%) említése követte. A többi asszociációt a válaszadók 10%-nál kisebb hányada említette. A Veszprém-kép elemei között viszonylag nagy számban jelentek meg a történelmi múlthoz kapcsolódó gondolatok, látnivalók (történelmi város, Gizella kápolna, Gizella és István király szobra, „királynék városa” stb.). A turisztikai vonzerők között többen említették a Veszprémi Ünnepi Játékokat (fesztivál), a város környéki szép tájat, a csodás természetet, valamint a sok kirándulási lehetőséget. Azt, hogy Veszprém neve a város három fő turisztikai attrakciójához nagyban kötődik, megerősítette a kutatás azon fázisa is, amikor arra kértük a felmérésbe bevont személyeket, hogy nevezzék meg a város számukra legfontosabbnak tartott három látványosságát, attrakcióját. Összesen 32 különböző választ kaptunk, egy megkérdezett átlagosan 2,73 nevezetességet említett. Az elmúlt két évben Veszprémben járt válaszadók szerint a város három legfőbb nevezetessége az állatkert, a vár és a viadukt. Az épített örökség mellett a válaszadók rendezvényeket is megemlítettek – jóval kisebb számban. A kulturális fesztiválok közül a Veszprémi Ünnepi Játékokat nyolc, az Utcazene Fesztivált három, a Vivace Kórusfesztivált egy személy tartotta kiemelt érdekességnek. A fókuszcsoportok résztvevőinek spontán válaszaiból kiderült, hogy a meghívottak egyértelműen kedvezően vélekednek a városról, az első dolog, amit a Veszprém szó felidézett a megkérdezettekben, kivétel nélkül pozitív volt. A legtöbben a város egy-egy nevezetességét, ezen belül is elsősorban a várat említették. Veszprém néhány résztvevőnél mint a királynék városa van jelen, három meghívott a Balaton közelségét említette, néhány asszociáció egy-egy személyes élményhez kapcsolódott.


Turizmus és regionalitás • a tapasztalatok szerint a két „gyenge láncszem” a szórakozási lehetőség, valamint a tömegközlekedés; • bár a döntő többség szerint a városba érdemes visszatérni, a válaszadók valamivel több mint negyede úgy véli, Veszprémet csak egy napra érdemes felkeresni.

Meglepő, de az évek óta rendszeres megtartott fesztiválokra, rendezvényekre senki sem asszociált a város neve hallatán. 3.2. Egyetértés a Veszprémre vonatkozó állításokkal A felmérés során a megkérdezettek – az elmúlt két évben Veszprémben járt vendégek – a városra vonatkozó különböző állításokat értékeltek egy ötfokozatú skálán aszerint, hogy az adott állítással mennyire értenek egyet. (Az egyes az egyáltalán nem ért egyet, az ötös a teljesen egyetért véleményt tükrözte.) Az 1. táblázatban bemutatjuk az egyes kijelentésekre, állításokra kapott válaszok megoszlását, majd kiemeljük a kérdéskörre vonatkozó legfontosabb tapasztalatokat. A táblázat adataiból látható, hogy • Veszprémről pozitív kép él a várost az elmúlt két év során felkereső látogatókban; • a város fő vonzereje a történelmi múltja, a vendégszeretet, egyedi hangulata, s az, hogy ott-tartózkodása alatt jól érzi magát az ember;

Az állítások alapján leszögezhetjük, hogy a belföldi lakosság szerint Veszprém vendégszerető, barátságos, egyedi történelmi hangulatú város. Az alapvetően pozitív imázst a város turisztikai kínálata és fogadóképessége nagymértékben árnyalja, ezen javíthat Veszprém ágazati és térségi pozíciójának megváltoztatása. 3.3. a veszprémmel kapcsolatos érzések A fókuszcsoportos vizsgálatoknál nyílt lehetőség arra, hogy a meghívottak szóban és képekben is kifejezzék a Veszprémmel kapcsolatos érzéseiket. Veszprém mint turisztikai desztináció színnel (2. táblázat) történő azonosítását Veszprém megszemélyesítése (a város emberi tulajdonságokkal és külsővel való felruházása) követte, 1. táblázat

Mennyire ért egyet a következő állításokkal? (%) Egyáltalán nem ért egyet

Inkább nem ért egyet

Egyet is ért, meg nem is

Inkább egyetért

Teljesen egyetért

Nem tudja

Összesen

Veszprémben sok látnivaló van

0

2

18

34

46

0

100

Veszprém nagy történelmi múltú város

0

2

4

26

68

0

100

Veszprémben sok fesztivált, kulturális rendezvényt szerveznek

0

3

18

35

31

13

100

Veszprémben sok turisztikai program közül lehet választani

1

3

29

33

26

8

100

Veszprémben sok a szórakozási lehetőség

1

8

23

29

15

24

100

Veszprém tiszta város

1

1

17

44

37

0

100

Veszprémben jó a közbiztonság

0

0

13

37

32

18

100

Veszprémben az emberek barátságosak, vendégszeretők

0

0

9

36

54

1

100

Veszprémben magas a szolgáltatások minősége

0

0

15

47

26

12

100

Veszprémben könnyű eligazodni

0

3

19

44

33

1

100

Veszprémben jól érzi magát a turista

0

0

5

47

47

1

100

Veszprémben jó a tömegközlekedés

1

6

16

23

15

39

100

A veszprémi éttermek jó minőségűek

0

0

9

45

30

16

100

A veszprémi szálláshelyek jó minőségűek

0

0

9

33

22

36

100

Veszprém egyedi hangulatú város

0

1

8

38

53

0

100

Veszprémbe könnyű eljutni

0

5

20

37

38

0

100

Veszprémbe nemcsak egy napra érdemes ellátogatni

2

10

16

25

46

1

100

Veszprém olyan város, ahová érdemes visszatérni

0

3

10

32

54

1

100

Állítás

Forrás: Tourinform Veszprém / m.á.s.t. 2006


Turizmus és regionalitás 2. táblázat Fókuszcsoportok: a Veszprémhez illő színek Megnevezett szín

Említések száma

Indoklás

Zöld

31

környező természet (14), szép környezet (2), sok a park (8), Bakony (3), táj (1), körülötte lévő hegyek (1), „a várost körülölelő karéj” (1), dimbes-dombos (1), vadaspark (1), „békesség-harmónia”, békés város (2), kellemes szín (1), a címer egyik színe (1), jó a levegő (1)

Kék

12

Balaton közelsége (6), víz (2) kék ég (1), fentről lenézve minden kék (1), természetesség, tisztaság, patak (1), az ég tisztasága (1), a város zászlójának egyik színe (1)

Fehér

4

templom (1), fehér épületek (1), várfalak (1), levegő tisztasága (1), az allergia elmúlik a városban (1)

Egyéb színek

15

–

Mindösszesen

62

–


majd a csoportok színes magazinok segítségével montázst készítettek, amit be is mutattak. A veszprémi fókuszcsoportokba meghívottak döntő többségénél pozitív érzéseket váltott ki a Veszprém szó, néhány személy esetében vegyes érzelmeket ébresztett. A városról kialakult kedvező képet alátámasztja, hogy a város neve kizárólag negatív érzelmet egyetlen személy esetében sem keltett. A város az ott lakók számára az ismerősöket, a túrázást, a kikapcsolódást, az otthont, a dimbes-dombos vidéket jelenti. A meghívottak úgy vélik, Veszprémben sok a turisztikai látványosság, fejlődő, emberléptékű, összetartó település, nagyon kivételesek a természeti adottságai és a Balaton közelsége. A színnel történő azonosításnál elsősorban azt vizsgáltuk, hogy az egyes színek jelentésének, a hozzá köthető tartalomnak megfelelően milyen előjelű érzéseket fogalmaznak meg Veszprémmel kapcsolatban. A válaszokban megjelölt zöld (a természet színe, fejlődés, harmónia), a kék (az ég és a víz színe, biztonság, stabilitás) és a fehér (fény, egyszerűség, tökéletesség) mind-mind pozitív attitűdre utalnak. A további belföldi fókuszcsoportok résztvevőinek válaszai alapján megállapítható, hogy a nagyobb földrajzi távolság (debreceni csoport) együtt jár a kedvezőbb megítéléssel (azaz messziről minden sokkal szebbnek látszik). A budapesti és a győri meghívottak pozitív érzései a város történelmi hangulatához, a régi osztálykirándulásokon szerzett kellemes emlékekhez, a színvonalas, kulturált, éttermekhez, a családias, nyugodt város hangulatához, valamint az utazás során szerzett kedvező tapasztalatokhoz kapcsolódtak: zöld, kék és fehér színek. A Veszprém megszemélyesítése során említett tulajdonságok azt igazolják, hogy a város lakói nagyon sokszínűnek, sokoldalúnak látják lakóhelyüket, s a hozzászólások alapján ismét megerősítést nyert, hogy szeretik a várost. Ha Veszprém emberré válna, a legtöbbek szemében

alapvetően otthonülő, kicsit lusta ember lenne, akit nehéz hétvégén megmozdítani. E kijelentést árnyalja a városlakóknak a nyári fesztiválok, különösen az Utcazene Fesztivál iránti rajongása és magas részvételi aránya. A budapesti, győri, debreceni fókuszcsoportokban a megkérdezettek szerint, ha Veszprém emberré válna, csak pozitív tulajdonságokkal rendelkezne, ami ismételten alátámasztja a városról kialakult imázs kedvező voltát. A legtöbben Veszprémet olyan idős úriemberként látják, akinek legfőbb jellemzője a bölcsesség. Alaptermészete nyugodt, kiegyensúlyozott, csendes, a kultúra iránt érdeklődő, kellemes modorú. Az idős úr a városban található régi épületeket, a több mint ezer éves történelmi múltat testesíti meg. Fontos eredmény, hogy a városban több éve tartott különböző kulturális rendezvényekre, fesztiválokra senki nem asszociált, amikor Veszprémet emberi tulajdonságokkal ruházta fel. A Veszprémről kialakult képet a beszélgetések során egy másik aspektusból is feltérképeztük. Az asszociációhoz kapcsolódó témakörön belül arra kértük a csoportok résztvevőit, hogy az általunk kiosztott újságok segítségével készítsenek egy, a várost bemutató montázst. Csoportonként két kép készült. Az újságok valamennyi kép elkészítése esetében azonosak voltak, a felhasználható sajtótermékek köre a következő volt: Tina, Hócipő, Zsaru, Nők Lapja, Pesti Műsor, Maxima, Autó-Motor, Blikk Nők. A fókuszcsoportok tagjai a felhasznált képeket négy témához kapcsolták (itt látunk utalást a fesztiválokra): • Veszprém nevezetességeihez, amelyből az állatkertre, a Székesegyházra, a templomokra, a várra, a Tűztoronyra utaló képeket használtak fel; • a rendezvényekhez, fesztiválokhoz – a montázsokba konkrétan az Utcazene Fesztiválra, a színházra, a Jazz Fesztiválra (a műfaj miatt a Veszprémi Ünnepi Játékokat jelentheti), a Veszprém Rallye-re és a Veszprémi Repülős Napokra utaló képek kerültek;


Turizmus és regionalitás • a város történelmi múltjához, valamint • a gasztronómiához, éttermekhez, amelyek a magyarázatok szerint színvonalasak a városban.

4. Veszprém belföldi kereslete, az utazások főbb jellemzői A város imázsa mellett vizsgáltuk a tényleges belföldi keresletet. Az eredmények azok véleményét tükrözik, akik az elmúlt két évben ténylegesen jártak a városban. A kereslet konkrét iránya, motivációja és időtartama mellett felmértük az elégedettséget és a jövőbeli utazási terveket is, e fejezet ennek rövid összegzését tartalmazza. 4.1. Az utazások főbb jellemzői Az elmúlt két év során Veszprémet a megkérdezettek döntő többsége (84%) a szabadidő eltöltése céljából kereste fel, legkevesebben kizárólag üzleti célból (6%) utaztak. A veszprémi utazások gyakorisága – azaz a visszatérők arányának ismerete – fontos információ: a megkérdezettek valamivel több mint fele egy alkalommal járt Veszprémben. Ha a legutolsó veszprémi utazás motivációja alapján vizsgáljuk az adatokat, megállapíthatjuk, hogy elsősorban a rokonokat, ismerősöket felkeresők, az oktatás, képzés, tanulás, valamint az üzleti tárgyalás céljából érkezők voltak a vizsgált időszakban több alkalommal Veszprémben. Az említési gyakoriság alapján a településre érkezők utazásának két legfontosabb motivációja a kulturális turizmus keretében megvalósuló városlátogatás (53%) és a rokoni, baráti vizit (18%) volt. A Veszprémben eltöltött idő hosszát lényegesen nem befolyásolta az, hogy a látogatás szabadidős vagy 1. ábra A legutolsó veszprémi látogatás során eltöltött idő (%) Háromnál több napot 3 Három napot 7

1-2 órát 9

Két napot 15

Fél napot 33

Egy napot 33



üzleti célból történt-e. Kutatásunk azt bizonyítja, hogy a látogatók döntő többségének legfeljebb egynapos program Veszprém, a megkérdezettek mindössze negyede töltött legutolsó tartózkodása során ennél hosszabb időt a városban (1. ábra). A megkérdezettek 60%-a nyilatkozta, hogy korábban járt már Veszprémben, így legutolsó utazása alkalmával már megfelelő információkkal rendelkezett. Akik utazásukhoz gyűjtöttek információt, legtöbben az internet (33%), a korábban már ott járt barátok, ismerősök (24%) és a prospektusok (23%) segítségével tájékozódtak. Az ott lakóktól, illetve térképekről a válaszadók 18%-18%-a informálódott, az útikönyvekből a megkérdezettek 17%-a szerzett információt. A többi információforrást csak kevesen említették a kérdés kapcsán. 4.2. A nevezetességek, látnivalók népszerűsége a belföldiek körében Az említési gyakoriság alapján Veszprém három leglátogatottabb nevezetessége az állatkert, a vár és a viadukt. E három nevezetesség mellett a sétálóutcát keresik fel a legtöbben. A felmérés során választ kerestünk arra, hogy a Veszprémben 2006-ban tartott különböző kulturális rendezvények, fesztiválok mennyire ismertek és mennyire népszerűek. Az eredmények alapján elmondható, hogy Veszprémet még mindig elsősorban az épített örökséggel kapcsolatban ismerik, bár minden megkérdezett hangsúlyozta, milyen vonzerőt (és imázsépítő szerepet) töltenek be a jól szervezett és kommunikált fesztiválok. A kulturális programok ismertségét két aspektusból is megvizsgáltuk. Először arra kértük a megkérdezetteket, nevezzék meg, hogy milyen rendezvényeket, fesztiválokat tudnak felidézni, emlékeik során melyeket tartották a 2006. év során a városban. Ezt követően a megkérdezett által nem említett valamennyi kulturális esemény ismertségéről külön-külön informálódtunk. A spontán említés, valamint a felolvasás utáni emlékezés alapján a város kulturális rendezvényei közül a négy legismertebb és legnépszerűbb programnak a Veszprémi Ünnepi Játékok, a Veszprémi Nyári Fesztivál, az Utcazene Fesztivál és a Veszprém Rallye bizonyult. A kiemelt fesztiválokkal kapcsolatban fontos hangsúlyozni, hogy az Utcazene Fesztivál belföldi ismertsége még mindig alacsony. Nagy a keveredés a Veszprémi Ünnepi Játékokkal és a Veszprémi Nyári Fesztivállal kapcsolatban: pusztán név alapján nem tudják őket megkülönböztetni a város vendégei. 4.3. A turisták elégedettsége és utazási tervei a jövőben A Veszprémben megforduló turisták összességében nagyon kedvezően értékelték utazásukat. Ezt bizonyítja az elégedettségi mutató magas, 4,41-es átlagértéke.

Turizmus és regionalitás Az elégedettség általánosnak mondható, senki nem adott közepesnél rosszabb osztályzatot, s a megkérdezettek 44%a a maximális ötös osztályzattal minősítette utazását. A kutatás során a felmérést követő 12 hónap vonatkozásában feltérképeztük a veszprémi utazási szándékokat, utazási terveket is (2. ábra). A megkérdezettek közel ötöde biztosan, 34%-a pedig valószínűleg el fog utazni Veszprémbe az elkövetkezendő egy évben. A bizonytalanok aránya 13% volt, a többiek nem terveznek veszprémi utat. A veszprémi utazást az átlagnál magasabb arányban tervezik a 60 évnél idősebbek, a felsőfokú végzettségűek, az átlag feletti jövedelműek, valamint a fővárosban élők. 2. ábra Egy veszprémi utazás valószínűsége a következő egy évben (%) Nem tudja 13 Egészen biztos, hogy nem utazik el Veszprémbe 10

Biztosan elutazik Veszprémbe 24

Valószínűleg nem utazik el Veszprémbe 19


Valószínűleg elutazik Veszprémbe 34

Azokat, akik úgy gondolják, hogy a megkérdezést követő egy évben felkeresik a települést, elsősorban a város szépsége (39%) vonzza Veszprémbe (hangulatos és szép a város, jól érezték magukat), illetve rokonaikat, barátaikat szeretnék meglátogatni (14%). Azok, akik nem tervezik, hogy Veszprémbe utaznak, indokként Veszprém és a lakóhely közti távolságra hivatkoznak (22%), illetve oda szeretnének menni, ahol még nem jártak (20%). A válaszadók 17% említette, hogy nincs pénze az utazásra, 11% minden őt érdeklő látnivalót, nevezetességet megnézett a városban, ezért nem akar a közeljövőben oda visszatérni. A többi érvet a válaszadók kevesebb, mint egytizede említette.

5.1. Megközelítés, tömegközlekedés, parkolás A közlekedési viszonyokkal kapcsolatban megfogalmazott kritikák alátámasztották, hogy ez a terület a város egyik gyenge pontja. Bár hat különböző irányból közelíthető meg gépkocsival a város, közvetlenül autópályán nem lehet Veszprémet elérni. A turizmus szempontjából kedvezőtlen az is, hogy a hat irány közül csak egy esetében látható a völgyben fekvő impozáns városkép, a többi autós a lakótelepekkel vagy a húszemeletes házzal szembesül először. A parkolási lehetőség két jellemzője, hogy drága és kevés van belőle. A megoldás kulcsát gyakorlatilag mindenki a körforgalmak létesítésében, parkolóházak építésében látja. Javulást hoz majd az is, ha a 8-as út fejlesztésével a várost gyorsabban lehet elérni. 5.2. A Szálláslehetőségek megítélése A turisztikai szolgáltatások közül az egyik legjelentősebb fejlődés a szálláshelyek esetében tapasztalható, az elmúlt évtizedben megnégyszereződött a férőhelyek száma. A korábbi egyetlen hotel mellett az elmúlt néhány évben több színvonalas panzió, szálloda nyílt, és végre van a városnak két négycsillagos szállója is. Ifjúsági szálláshely-bővülés is történt: elkészült a Magiszter Hotel, a 600 fős egyetemi szálloda. A szakemberek egy része – valószínűsíthetően a város jelenlegi szálláshelykínálata és vonzerői miatt – elégségesnek tartja a jelenleg rendelkezésre álló férőhelyek számát, a szálláshelyek típusát, amelyek kihasználtsága 55-60% körüli. Az év során gyakorlatilag három-négy olyan esemény van, amikor a szállásadók kapacitáshiánnyal küzdenek. A rendelkezésre álló szálláshelyekkel kapcsolatban néhányan kiemelték, hogy ezek a város különböző pontjain, elszórtan találhatók, ezért nem alkalmasak arra, hogy egy nagyobb helyi vagy környékbeli cég többnapos rendezvényét ott tartsa. A szakemberek többsége abból adódóan, hogy a konferenciaturizmus fejlesztését a jövő egyik kiemelt feladatának tartja, szükségesnek érzi egy 200-300 szobás, nagy befogadóképességű szálloda építését, amely nemzetközi konferenciák megtartására is alkalmas lenne. 5.3. A Vendéglátóhelyek megítélése

5. Veszprém kínálata Veszprém turisztikai kínálatának statisztikai adatokkal alátámasztott jellemzőit terjedelmi okokból itt nem elemezzük. Sokkal inkább azt szeretnénk bemutatni, hogy a mélyinterjúk során megkérdezett turisztikai szolgáltatók, döntéshozók, terület- és turizmusfejlesztésben kompetens szakemberek milyen véleményeket és megoldási javaslatokat fogalmaztak meg a turisztikai kínálat különböző aspektusai kapcsán.

A vendéglátó egységek száma szintén nőtt az utóbbi években, s így a városban legalább féltucat olyan étterem van, amely bárhol az országban megállná a helyét, s ahol az ár-érték is összhangban van. Ugyanakkor gond, hogy E megállapítással vitatkozik több Veszprémmel foglalkozó turisztikai koncepció. Érvelésükben a fejlődés fő gátja a szállodai kapacitások szűkössége, s új termékként a konferenciaturizmust, sportturizmust nevezik meg. 3


Turizmus és regionalitás az Óvárosban, a sétálóutcában, ahová a turisták leginkább eljutnak, kevés az étterem, a kávézó, a cukrászda, a teraszos kiülési lehetőség, helyette bankok, telefontársaságok, biztosítók központjai uralják a városképet. A város e két pontja – abból adódóan, hogy a gépkocsiforgalom minimális vagy egyáltalán nincs – kellemes pihenési lehetőséget nyújthatna a turisták számára. A megkérdezettek közül többen hangsúlyozták, a gondokat tetézi, hogy a meglévő kevés kávézó, cukrászda nyitva tartási ideje nem turistabarát, azok nagy része még főszezonban is korán bezár.

szerint az iroda jól működik, munkatársai képzettek, lelkesek, segítőkészek. Külön kiemelték, hogy honlapjuk nagyon színvonalas, több nyelvű, jól áttekinthető, informatív, a látnivalókról, nevezetességekről, a különböző programokról, a szolgáltatásokról egyaránt tájékoztat. Kiadványaik, prospektusaik megítélése szintén nagyon kedvező, azok sokrétűek, esztétikusak, figyelemfelkeltőek, informatívak, s külön érdemük, hogy a megszokott angol és német nyelven kívül számos más nyelven is olvashatók.

6. Veszprém turisztikai versenytársai

5.4. a Gyermekprogramok megítélése A legellentételesebb vélemények a gyermekprogramok kínálatának megítélésénél születtek. A szakemberek mintegy fele elégségesnek, színvonalasnak, sokszínűnek tartja azokat, szerintük a bábszínház, az állatkert, a Tourinform iroda különböző foglalkozásai, a Művelődési Ház gazdag programot kínálnak. Elsősorban a témában érintettek érzik a gyermekprogramok választékát, számát „tragikusnak”. További gond, hogy színvonalas, vendéglátást is biztosító játszótér nincs a városban és a szállodai gyermekanimáció is hiányzik. 5.5. A turisztikai kínálat bővítésének kérdése Veszprém jelenlegi kínálatában a kulturális turizmus dominál, pedig a város természetföldrajzi adottságai, a szabadidővel, sporttal kapcsolatos már meglévő infrastruktúrája, valamint a Bakony és a Balaton-felvidék kerékpáros- és gyalogtúra útvonalai az aktív turizmus erősítését feltételezik. A városhatár és a Balaton kerékpárúttal való összekötése új dimenziót jelentett nemcsak a helyi lakosok, hanem a turisták számára is. Az új lehetőség kihasználását növelné, ha a városon belül is megoldanák a kerékpárral való közlekedést, valamint a kerékpárhoz kapcsolódó szolgáltatások köre is kiépülne, lenne kerékpárkölcsönző, szerviz, tároló, megőrző. A Balaton és a Bakony közelsége, a túralehetőségek, a Séd-völgye, a természeti adottságok szintén vonzó programokat kínálnak. Ugyanakkor a többség a beszélgetések során kiemelte, a város kedvező természeti adottságai a kommunikációban nem kaptak megfelelő hangsúlyt, a jövőben erre nagyobb figyelmet kell fordítani. Az aktív pihenés lehetőségéhez sokat hozzátenne, ha a városnak lenne fedett uszodája, strandja, szabadidőközpontja (extrém sportokra alkalmas „adrenalin-park”, valamint családok részére épített élménypark).

A turisztikai versenytársak (településre lebontott) vizsgálatának elméleti alapja az a gondolat, miszerint a turisztikai termékek versenyében azok tekinthetők versenytársaknak, amelyek azonos fogyasztói csoportot céloznak meg, illetve azonos szükséglet kielégítésére alkalmasak (a turistából és annak szükségletéből indulunk ki). E kérdéskörnél a Veszprémben az elmúlt két évben járt belföldi turisták és a mélyinterjúban részt vett szakemberek szubjektív véleményét ismertetjük (3. táblázat). A válaszok alapján Veszprém legfontosabb turisztikai versenytársai a történelmi városok: Eger, Pécs, Székesfehérvár és Sopron. A belföldi turizmus fő küldőterülete Budapest és agglomerizációja, valamint a regionális központok (Debrecen, Miskolc, Szeged, Pécs, Győr), a turistákért folytatott verseny tehát elsősorban e területeken értelmezhető. Sopron és Eger hasonló műemlék-együttessel és örökségi kínálattal rendelkezik, de mind szálláshely-kapacitásban, mind pedig termékkínálatban (bor, egészségturizmus) Veszprém előtt jár. A régióban Székesfehérvár tekinthető igazi versenytársnak, a felmérésben részt vevők a különbséget a gazdasági fejlettségben és a fekvésben látják.

7. A Balaton hatása Veszprém turizmusára A Balaton vendégforgalmának alakulása nagymértékben kihat a régióra, így Veszprémre is, ha kevés a vendég a Balatonnál, akkor az a többi terület turizmusát is visszahúzza. A szakemberek kivétel nélkül homogén véleményt alkottak arról, hogy a Balaton közelségéből a város egyértelműen profitál, különösen az északi part hoz sok-sok vendéget Veszprémbe, még akkor is, ha az utóbbi években érezhetően megcsappant a tó forgalma. A megkérdezettek szerint a balatoni turisták számára a város felkeresése ’standard’ menüpont, különösen esős, hűvös időben kedvelt úti cél, de a kisgyerekes családok még ragyogó időben is szívesen látogatják az állatkertet. A tónál nyaralók több ok

5.6. A Tourinform iroda megítélése A Tourinform Veszprém munkájáról kivétel nélkül elismerően nyilatkoztak a mélyinterjú résztvevői. Tapasztalataik


A felmérést követő évben fordult meg a Balaton régió vendégforgalmának csökkenése. 4

Turizmus és regionalitás 3. táblázat Veszprém turisztikai versenytársai Említett város

Eger

Pécs

Székesfehérvár

Sopron

Hasonlóság a két város között

Említések száma

Különbség

59

vár (25), történelmi város, történelmi múlt (14), sok történelmi nevezetesség, sok műemlék (10), sok látnivaló (7), csodálatos természeti adottságok, szép környezet (6), földrajzi adottságok (5), sokkal híresebb (3), sok jó sok kirándulási lehetőség (4), a történelmi belváros hangulata (4), borpince (3), strand léte (2), a város hangulata (3), borfesztivál (3), kellemes hangulatú város borvidék (2) (2), gyönyörű kisváros (2), szép belváros (2), népszerű, kedvelt (2), Veszprémnek a Bakony olyan, mint Egernek a Bükk (1), régiójukban hírességek (1), Bazilika (1), nagyság (1), polgári város (1)

51

történelmi város, történelmi múlt (17), sok történelmi neveze tesség, sok műemlék (15), sok látnivaló (8), történelmi belváros hangulata (7), csodálatos természeti adottságok, szép környe zet (7), kedvező fekvés (5), sok rendezvény, kulturális program (5), egyetem (5), hasonló hangulat (3), szép belváros (4), Székesegyház (2), híres múzeumok (2), állatkert (3), történelmi belváros (1), egyházi kincsek (1), sok fiatal (1),

nagyság (2), ismertség (2), vonzóbb úti cél (2), intenzívebb fejlődés (2)

50

sok történelmi nevezetesség, sok műemlék (15), történelmi vá ros, történelmi múlt (13), egyházi múlt, egyházi kötödés (8), sok látnivaló (7), a két város közelség (7), királyok, királynék városa (3), sok rendezvény (2), hasonló hangulat (2), tóhoz közeli fekvés (1), azonos régió (1), gyors fejlődés (1)

Budapesthez közelebb van (9), koronázási város (5), gazdasági fejlettség (3), nagyság (2), sok munkahely (2), központi fekvés (1), ipari központ (1)

43

történelmi város, történelmi múlt (13), sok történelmi neveze tesség, sok műemlék (12), kellemes hangulat (10), csodálatos természeti adottságok, szép környezet (9), osztrák határ közel vonzóbb úti cél (3), borvidék sége (8), sok látnivaló (7), kedvező fekvés (5), hangulatos belváros (2), gyorsabb fejlődés (1), (4), szép belváros (4), történelmi hangulat (3), történelmi belváros Őrség közelsége (1) (3), tóhoz közeli fekvés (2), gyönyörű város (2), stílus (1), tűztorony (1), hasonló értékekkel bírnak (1)


miatt is Veszprémbe csábíthatók. Bár a különböző rendezvények, fesztiválok száma az utóbbi években a Balatonnál is nőtt, a programlehetőségek meglehetősen egysíkúak, az alternatív programok köre szűk. Az interjúalanyok megfogalmaztak olyan véleményt is, miszerint a Balaton közelsége az előny mellett hátrányt is jelent a város turizmusának alakulására, települései közül elsősorban Balatonfüred, Tihany, Keszthely lehetnek komoly versenytársak. Különösen Balatonfüred fejlődött sokat az elmúlt időszakban, a város nemcsak a lakossági, hanem az üzleti turizmusban is versenytárs, komoly szállodakapacitásával Veszprém nem versenyezhet. A tó közelsége más vetületben is konkurenciát jelent Veszprém számára: a helyi lakosok közül sokan rendelkeznek Balaton-parti telekkel, házzal, a nyári hétvégéket sokan ott töltik.

8. Következtetések – a jövő legfontosabb feladatai A kutatás eredményeiből levonható következtetések számos településfejlesztési, komplex gazdaságfejlesztési

területet érintenek (fogadóképesség, infrastruktúra, városmarketing, együttműködési keretek), illetve kijelölik a turizmus ágazat berkein belüli prioritásokat is. Zárógondolatként a leglényegesebb problémákat és megoldási javaslatokat ismertetjük, megjegyezve, hogy a felsoroltakra pályázati kiírások jelennek meg a regionális turizmusfejlesztési programban. 8.1. A fogadóképesség és a Vonzerők fejlesztése Veszprém turisztikai kínálata, annak ellenére, hogy az utóbbi években látványosan fejlődött, még mindig egysíkú, alapvetően a városnézésre és a kulturális turizmusra épül. Ennek megfelelően mind a turisták, mind pedig az ágazat helyi működésében érintettek azt javasolták, hogy bővüljön a választék. Az igényes, inkább az idősebb korosztály keresletét kielégítő szolgáltatások mellett előtérbe kell helyezni az aktív turizmust szolgáló attrakciókat. Ezekhez elengedhetetlen új túrautak kialakítása, a régiek karbantartása, további kerékpárutak kiépítése és a hozzá kapcsolódó szolgáltatások megteremtése.


Turizmus és regionalitás A jelenleginél nagyobb hangsúlyt kellene fektetni néhány speciális területre, például a gasztronómiára, az egyházi/ zarándokturizmusra, az egészségügyi kezelések értékesítésére (fogorvosi kezelések, egynapos sebészet), illetve kiaknázatlan lehetőség ma még a konferenciaturizmus területe is. Veszprém turisztikai potenciálját nagymértékben behatárolhatják a városra jellemző infrastrukturális gondok; a közúti közlekedés és parkolás problémáját sürgősen meg kell oldani. Hasonlóan elodázhatatlan feladat az állatkert megközelíthetőségének javítása is. A belváros rehabilitációjának folytatásánál a turisztikai szempontoknak hatványozottan kell érvényesülniük. A fogadóképesség javítása, a hely hangulatának megőrzése - több teraszos vendéglátóhely, színvonalas (ajándék)boltok, és stílusában egységes utcakép - a turisták, a helyi lakosság és a belvárosi rendezvények kiszolgálását egyaránt segíti majd. A két nagy vonzerő, a vár és az állatkert látványos összekötését és a páratlan adottságú Betekints-völgy felfedezését teszi lehetővé a Séd-völgyi projekt, amelyet a helyi turisztikai szakmának minden eszközzel támogatni kell. 8.2. Város- és turisztikai marketing A kommunikációt fontosságának megfelelően kell kezelni, amely a városmarketing hatékony eszköztárát feltételezi. A kritikák elsősorban a kommunikáció mennyiségére vonatkoztak, de sokan kifogásolták, hogy a különböző kiadványok, prospektusok arculata nem egységes. A megkérdezettek jelentős része hiányolta Veszprém jelenlétét a Balatonnál. A Tourinform iroda fontosságából adódóan szükségesnek tartjuk, hogy az a város központibb, könnyen megközelíthető helyére, nagyobb irodahelyiségbe költözzön. A javaslat szerint erre kiválóan alkalmas lenne az a jelenleg üresen álló önkormányzati tulajdonú ingatlan, amely a történelmi belvárosban, az Óváros téren helyezkedik el. Az új turisztikai koncepció kidolgozásánál mindenképpen figyelembe kell venni, hogy az új sportcsarnok rentábilis működése (a tervezett átadás 2008 tavasza) jelentős anyagi és szellemi kapacitásokat igényel. A stratégia kidolgozásánál számolni kell a szentkirályszabadjai repülőtér fejlesztésének kihatásával is. A Budawest Airport Holding jelenlegi elképzelése szerint nemcsak az áruszállítás, hanem a fapados légitársaságok igényeit is ki kívánja elégíteni. Előzetes számítások szerint az üzemeltető százötvenezer fős utasforgalommal számol, ami érzékelteti azt, hogy a nemzetközi turizmus vérkeringésében egyre nagyobb szerepet tölthet be Veszprém. 8.3. Szervezeti struktúra Veszprém turisztikai fejlődését a jövőben jelentősen befolyásolhatja, hogy a városban meghatározó autonóm


intézményekkel – Veszprémi Érsekség, Pannon Egyetem, megyei tulajdonú vonzerők – tud-e a városvezetés a jelenleginél hatékonyabb együttműködést kialakítani. A turisztikai piac szereplői – lakosság, vállalkozói szféra, civil szervezetek, önkormányzat – közötti partnerséget tovább kell mélyíteni, elodázhatatlanná vált, hogy ennek szervezeti formája is meghatározott legyen. Az egyes szereplők között jelenleg is van valamilyen fokú kommunikáció, de annak hatékonyságát mindenképpen javítani kell. Ezért a tanulmány javasolja egy koordináló szervezet létrehozását, amelynek feladata a turisztikai stratégia megvalósulásának folyamatos nyomon követése, az egymás közötti információáramlás megteremtése, a városi önkormányzat kompetenciájába tartozó turisztikai kihatással rendelkező döntések véleményezése, valamint a konfliktushelyzetek kezelése lenne. 8.4. Térbeli kapcsolatok Veszprém turisztikai pozicionálásánál arra kell törekedni, hogy a város a Balaton-felvidék és a Bakony közötti terület turisztikai központjává váljon. Ennek érdekében tovább kell fokozni a kapcsolatokat a környező településekkel és olyan komplex turisztikai csomagokat kell kialakítani, amelyek minden érintett fél számára kooperatív előnyöket biztosítanak. A megkérdezettek egybehangzóan úgy ítélték meg, hogy a város többet profitálna, ha hivatalosan is a Balaton turisztikai régióban működhetne. Ettől függetlenül törekedni kell arra, hogy a Balaton parti településeken Veszprém mint turisztikai attrakció elfogadott kínálati elem legyen. A fentiek alapján javasoljuk Veszprémben a turisztikai desztinációs menedzsment szervezet felállítását és kistérségi szintű működtetését; ez végezné a fent említett kulcsterületek koordinációját, illetve az arculatépítéssel, turisztikai termékfejlesztéssel, az információs rendszerek működtetésével és a monitoringgal kapcsolatos konkrét feladatok végrehajtását. Veszprém turisztikai szerepének erősítése céljából az ágazati szolgáltatókat integráló, partnerségben erős, a piaci trendekre és kihívásokra érzékenyen reagáló, képzett szakemberekkel és projekt-orientált működési forrásokkal megerősített szervezetre van szükség.

Felhasznált irodalom ASHWORTH, G.–VOOGD, H. 1997: A város értékesítése. KJK, Budapest 266 p. KISS K. – SULYOK J. 2007: Magyarország turisztikai imázsa. Turizmus Bulletin 11./1-2. pp. 2-11. KOVÁCS B. – HORKAY N. – MICHALKÓ G. 2006: A turizmussal összefüggő életminőség-index kidolgozásának alapjai. Turizmus Bulletin. 10./2. pp. 19-26.

turisztikai termékek A magyar lakosság fesztivállátogatási szokásai A Magyar Turizmus Zrt. megbízásából készítette: a M.Á.S.T. Piac- és Közvéleménykutató Társaság A M.Á.S.T. Piac- és Közvéleménykutató Társaság a Magyar Turizmus Zrt. megbízásából 2006 decemberében a magyar lakosság utazási szokásait feltáró kutatást végzett 1000 fős, nemre korra és településtípusra reprezentatív mintában. A kutatás egyik témaköre a zenei, tánc-, film-, színházi, gasztronómiai és egyéb fesztiválok ismertsége, népszerűsége volt. A felmérés során arra kerestük a választ, hogy a magyar lakosság körében mely fesztiválok a legismertebbek, illetve mekkora igény jelentkezik ezen események ’fogyasztására’. A válaszadásra felkért személyek közül 279 fő egyetlen fesztivált sem tudott megnevezni. A valamilyen fesztivált ismerők 42,5%-a egy, 30,5%-a kettő, 27,0%-a ennél több fesztivált említett. Az említési gyakoriság alapján a legismertebb fesztiválok a Sziget Fesztivál (a megkérdezettek 12,7%-a említette), a Budapesti Tavaszi Fesztivál (10,3%), a Debreceni Virágkarnevál (8,7%) és a Művészetek Völgye (8,4%). A legtöbben televíziós műsorból (65,2%) szereznek tudomást egy-egy fesztiválról. Az említési gyakoriság alapján a második legfontosabb információforrás a sajtó (44,7%), a harmadik az adott fesztiválon korábban ott járt személyek, ismerősök (32,7%). A válaszadók mintegy ötöde (27,6%) rádióműsorban hallott az általa megnevezett rendezvényről. Az internet szerepe a tájékozódásban nem volt jelentős, internetes honlapról a fesztivált ismerők 9,5%-a szerzett információt, az internetes fórumot a válaszadók 2,5%-a említette. A megkérdezettek közel harmada részt vett a vizsgált időszakban (2005. december eleje és 2006. november vége között) magyarországi fesztiválon. A különböző rendezvények közül a könnyűzeneiek és a gasztronómiaiak a legkedveltebbek, mind a helyi, mind a lakóhelyen kívül tartott fesztiválok közül ezt a kettőt keresték fel a legtöbben. A legkisebb népszerűségnek a komolyzenei és a filmfesztiválok örvendenek. A vizsgált időszakban fesztiválon részt vevők mintegy harmadára jellemző, hogy utazásának időpontját az őt érdeklő rendezvények jelentősen befolyásolják. A lakóhelyen lévő fesztiválok egy főre számított kiadásait az azo(ko)n részt vevő személyek jelentős hányada hozzávetőlegesen sem tudta megbecsülni. Akik kiadásaik összegét nagyságrendileg meghatározták, egy főre vetítve átlagosan 3131 forintot költöttek. Egy fesztivál meglátogatásának egy főre jutó átlagos kiadása 1996 forint volt. A válaszadók 41,4%-a határozottan elzárkózik a megkérdezést követő egy évben (2006 decembere és 2007 novembere között) megrendezésre kerülő fesztiválok felkeresésétől, 12,5%-uk viszont biztos abban, hogy valamilyen fesztiválra ellátogat a felmérést követő 12 hónapban. A jövőbeni terveket nagymértékben befolyásolja, hogy a megkérdezett az elmúlt egy év során részt vett-e fesztiválon: a rendezvényekre korábban ellátogatók szignifikánsan nagyobb valószínűséggel fognak fesztiválon részt venni a jövőben is.

A M.Á.S.T. Piac- és Közvéleménykutató Kft. a Magyar Turizmus Zrt. megbízásából 2006 decemberében a magyar lakosság utazási szokásait feltáró kutatást végzett. A kutatás egyik témaköre a zenei, tánc, film, színházi, gasztronómiai és egyéb fesztiválok ismertsége, népszerűsége volt. A kutatás a következő kérdéskörökre terjedt ki: a fesztiválok ismertsége, a fesztiválokon való részvétel gyakorisága, a fesztivállátogatási szokások, a rendezvények kiválasztását befolyásoló tényezők, a fesztiválokkal kapcsolatos információk forrása, a fesztiválokon való részvételre vonatkozó tervek.

1. ábra A fesztiválok ismertsége (%) Nem említett fesztivált 27,9

1. A fesztiválok ismertsége A felmérés első kérdéseivel arra kerestünk választ, hogy a magyar lakosság körében mely fesztiválok a legismertebbek, melyekről hallottak a megkérdezettek. A válaszadásra felkért személyek közül 279 fő egyetlen fesztivált sem tudott megnevezni a kérdés kapcsán (1. ábra).

Említett fesztivált 72,1

N = 1000 Forrás: Magyar Turizmus Zrt. / M.Á.S.T.


turisztikai termékek Minél magasabb a megkérdezett iskolai végzettsége, minél jobb a háztartás jövedelmi helyzete és minél nagyobb településen él, annál valószínűbb, hogy legalább egy fesztivált meg tudott nevezni. A valamilyen fesztivált ismerők 42,5%-a egy, 30,5%-a kettő, 27,0%-a ennél több fesztivált említett. Akik említettek valamilyen rendezvényt, átlagosan 1,97 fesztiválról tudtak. A valamilyen fesztivált ismerők (721 fő) 165 különböző rendezvényt neveztek meg, az összes említés száma 1419 volt. Ezek egy része (28%) nem konkrét fesztiválra vonatkozott, hanem a rendezvény jellegére utalt, melyek közül legtöbben a borfesztivált említették. Az említési gyakoriság alapján a legismertebb fesztiválok: • a Sziget Fesztivál (a megkérdezettek 12,7%-a, a válaszadók 17,6%-a említette), • a Budapesti Tavaszi Fesztivál (a megkérdezettek 10,3%-a, a válaszadók 17,6%-a említette), • a Debreceni Virágkarnevál (a megkérdezettek 8,7%-a, a válaszadók 17,6%-a említette) és • a Művészetek Völgye (a megkérdezettek 8,4%-a, a válaszadók 17,6%-a említette). A külföldön rendezett fesztiválok közül a müncheni Oktoberfest a legismertebb, ezt a megkérdezettek közül hét személy említette. Ezen kívül a Salzburgi Zenei Fesztivált (ketten), a Cannes-i Filmfesztivált (egy válaszadó) nevezték meg a határainkon túl megrendezett események sorában. Az 1. táblázatban felsoroljuk a legismertebb magyarországi fesztiválokat.

1. táblázat A legismertebb magyarországi fesztiválok (legalább 2%-os említési gyakoriság) Említések száma

Említett fesztivál

%*

Sziget Fesztivál

127

12,7

Budapesti Tavaszi Fesztivál

103

10,3

Debreceni Virágkarnevál

87

8,7

Művészetek Völgye

83

8,3

Szegedi Szabadtéri Játékok

37

3,7

Savaria Fesztivál

30

3,0

VOLT Fesztivál

28

2,8

Budapest Parádé

25

2,5

Víz-Virág-Zene Fesztivál (Tata)

22

2,2

Etyeki Kezes-Lábas

20

2,0

Egyéb

858

85,8

Összesen

1420

141,8

* Az említések aránya a megkérdezettek százalékában. N = 721 Forrás: Magyar Turizmus Zrt. / M.Á.S.T.

Az egyéb fesztiválok között bor- és sörfesztiválok (76 és 50 említés), zenei fesztiválok (50), szüreti mulatságok (31) stb. szerepelnek a fesztivál konkrét megnevezése nélkül.

2. A fesztiválokkal kapcsolatos tájékozódási források Legtöbben televíziós műsorokból (65,2%) szereznek tudomást egy-egy fesztiválról. Az említési gyakoriság 2. ábra

A fesztiválokkal kapcsolatosan használt információforrások (%) televízióműsor

65,2 44,7

sajtó korábban ott járt személyek rádióműsor

32,7 27,6 18,9

prospektusok 16,3

ott lakók 9,5

internetes honlapok saját tapasztalat

2,8

internetes fórumok

2,5

útikönyvek

2,5 0,7

utazási iroda utazási kiállítás

0,7

térképek

0,4

Tourinform iroda

0,4 8,0

egyéb 0,8

nem tudja 0

10

20

N = 721


30

%

40

50

60

70

Forrás: Magyar Turizmus Zrt. / M.Á.S.T.

turisztikai termékek alapján a második legfontosabb információforrás a sajtó (44,7%), a harmadik az adott fesztiválon korábban ott járt ismerősök (32,7%). A válaszadók mintegy ötöde (27,6%) valamelyik rádióműsorban hallott az általa megnevezett rendezvényről (2. ábra). Az internet szerepe a tájékozódásban nem volt jelentős, internetes honlapról a fesztiválokat ismerők 9,5%-a szerzett információt, az internetes fórumot a válaszadók 2,5%-a említette. A rendezvényt megnevezők átlagosan 2,3 információforrásból tájékozódtak. Az információforrások tekintetében aszerint, hogy a megkérdezett részt vett-e valamilyen fesztiválon vagy sem, nincs eltérés a sorrendben. A fesztiválon részt vevők azonban jobban informáltak: jellemzően eggyel több információforrást neveztek meg, mint akik nem vettek részt fesztiválon.

A különböző rendezvények közül a könnyűzeneiek és a gasztronómiaiak a legkedveltebbek, mind a helyi, mind a lakóhelyen kívül tartott fesztiválok közül ezt a kettőt keresték fel a legtöbben. A legkisebb népszerűségnek a komolyzenei és a filmfesztiválok örvendenek (3. ábra). A felmérést megelőző évben fesztiválon részt vevők 18,0%-a nem tudta megmondani, hogy jellemzően milyen messze lenne hajlandó elutazni egy fesztivál meglátogatása céljából. A kérdésre konkrét választ adók (256 fő) 18,5%-a kizárólag lakóhelyén tartott rendezvényen vesz részt, utazásra egyáltalán nem vállalkozik. Az utazási távolság nagyságára pontos választ adók (256 fő) átlagosan 102,4 km-t készek megtenni egy-egy fesztivál meglátogatása kedvéért (4. ábra). A vizsgált időszakban fesztiválon részt vevők mintegy harmadára (31%) jellemző, hogy utazásának időpontját az őt érdeklő rendezvények jelentősen befolyásolják. A válaszadók 34,4%-a esetében az utazás időpontjának kiválasztásában a fesztiválok dátuma egyáltalán nem játszott szerepet. A lakóhelyen lévő fesztiválok egy főre számított költségét az azo(ko)n részt vevő személyek (223 fő) tizede még hozzávetőlegesen sem tudta megbecsülni. Akik kiadásaik összegét nagyságrendileg meghatározták, egy főre vetítve átlagosan 3131 forintot költöttek. Egy fesztivál meglátogatásának egy főre jutó átlagos kiadása 1996 forint volt. A válaszadók (196 fő) 21,4%-a a helyi fesztiválokon egyáltalán nem költött, 35,4%-uk esetében a kiadások összege személyenként maximum 2000 forint volt. Egy főre vetítve 5000 forintnál többet a helyi rendezvényen részt vevők 18%-a költött.

3. A magyarországi fesztiválok népszerűsége, látogatottsága A megkérdezettek közel harmada (313 fő) részt vett a vizsgált időszakban (2005. december eleje és 2006. november vége között) magyarországi fesztiválon. A fesztiválon részt vevők átlagosan 2,88 rendezvényre látogattak el. A lakóhelyen tartott fesztiválok esetében az említett mutató értéke 1,55, a lakóhelyen kívüli rendezvények vonatkozásában 1,33. A rendezvényekre ellátogatók a vizsgált időszakban (mind a lakóhelyen, mind a máshol tartott fesztiválok esetében) jellemzően egy-egy programon vettek részt.

3. ábra A felkeresett fesztiválok jellege (%) könnyűzenei

56,3 45,3

gasztronómiai népművészeti 13,7

színházi

10,5

komolyzenei

6,8

17,9

13,9

12,1 11,7

összművészeti film

25,8

11,7

3,2 7,2

hobbi 0

10

21,6 20

30

40 lakóhelyén

Lakóhelyén: N = 223, máshol: N = 190

54,7

35,4

24,7

tánc

60,1

50

60

70

máshol Forrás: Magyar Turizmus Zrt. / M.Á.S.T.


turisztikai termékek 4. ábra Az egy-egy fesztivál felkeresése érdekében vállalt utazás hossza (%) 200 km-nél nagyobb távolság 10,7

0 km 18,5

100–200 km 15,4

50–100 km 19,8

N = 256

0–50 km 35,6


A lakóhelyen kívül tartott fesztiválok egy főre számított költségét az azo(ko)n részt vevő személyek (190 fő) közül 26 fő még nagyságrendileg sem tudta megbecsülni. Akik kiadásaik összegét hozzávetőlegesen meghatározták, egy főre vetítve átlagosan 5191 forintot költöttek. Egy fesztivállátogatás egy főre jutó átlagos kiadása 3768 forint volt. A válaszadók (164 fő) 8,1%-ának egyáltalán nem volt kiadása, 22,4%-uk esetében a költségek összege személyenként maximum 2000 forintot tett ki. Egy főre vetítve 5000 forintnál többet a lakóhelyen kívül tartott fesztiválok meglátogatásakor a résztvevők 40,4%-a költött.

A vizsgált időszakban fesztiválon részt vevő megkérdezetteket arra kértük, ötfokozatú skálán értékeljék, hogy egy-egy rendezvény kiválasztásában döntésüket mennyire befolyásolták a fesztiválokat jellemző különböző tényezők. A feltárt vélemények alapján megállapíthatjuk, hogy • a fesztiválok kiválasztásában a legjelentősebb szerepe a rendezvény jellegének, műfajának van (4,65), • szívesen látogatnak el olyan helyszínre, ahol jó a hangulat (4,43), a fesztivál konkrét műsora ízlésüknek megfelel (4,34), a fellépőket kedvelik (4,29), • előnyben részesítik azon programokat, amelyek könnyen megközelíthetőek (4,22), • a barátokkal való közös együttlét lehetőségét (4,16) a családdal való közös programhoz (3,88) képest nagyobb horderejűnek tartják, • a jegyár is fontos tényezőnek számít (4,0), • az információforrások közül az ismerősök, barátok ajánlása (3,79) a reklámokénál (2,81) sokkal nagyobb jelentőséggel bír, • a fesztivál közelében lévő szálláshelyek, vendéglátóhelyek színvonalának szerepe megosztja a rendezvényre látogatók körét (2. táblázat).

4. A felmérést követő 12 hónapra vonatkozó fesztivállátogatási tervek A válaszadók 41,4%-a határozottan elzárkózik a megkérdezést követő egy évben (2006 decembere és 2007 novembere 2. táblázat

A fesztivál kiválasztását befolyásoló tényezők fontossága Tényezők* Fesztivál műfaja A rendezvény hangulata Fesztivál konkrét műsora Fellépők, produkciók A fesztivál helyének megközelíthetősége Közös együttlétre adjon lehetőséget a barátokkal A fesztivál helyének kulturáltsága, szépsége Jegyár Közös családi együttlétre adjon lehetőséget Ismerősök ajánlásai Távolság A fesztivál rangja A fesztivál közelében lévő szálláshelyek, vendéglátóhelyek színvonala A fesztivál által kínált életforma Reklám

2,03 1,88 3,80 4,02

Inkább nem fontos 1,17 0,36 3,57 3,89

Fontos is, meg nem is 4,48 10,37 8,44 8,68

2,29

4,78

4,30 6,23

Inkább fontos

Nagyon fontos

Átlag

14,58 28,03 23,37 26,38

77,74 59,36 60,81 57,03

4,65 4,43 4,34 4,29

12,38

29,29

51,25

4,22

2,52

17,62

23,79

51,77

4,16

1,93

14,14

33,52

44,18

4,08

6,90

6,12

10,37

27,98

48,64

4,05

8,96

6,21

17,92

21,26

45,65

3,88

9,50 9,16 12,83

3,93 6,14 10,87

19,70 24,04 23,71

32,28 20,94 28,76

34,59 39,72 23,83

3,79 3,76 3,40

20,82

11,50

19,13

24,15

24,39

3,20

27,31 20,85

6,13 16,95

20,18 31,72

18,07 20,88

28,31 9,61

3,14 2,81

Egyáltalán nem fontos

* Fontossági sorrendben.



turisztikai termékek között) megrendezésre kerülő fesztiválok felkeresésétől, 12,5%-uk viszont biztos abban, hogy valamilyen fesztiválra ellátogat a következő 12 hónapban. Az interjúalanyok 11,8%-a nem tudott állást foglalni ebben a kérdésben (5. ábra). A jövőbeni terveket nagymértékben befolyásolja, hogy a megkérdezett az elmúlt egy év során részt vett-e fesztiválon: a rendezvényekre korábban ellátogatók szignifikánsan nagyobb valószínűséggel fognak fesztiválon részt venni a jövőben is (6. ábra).

5. ábra Fesztiválon való részvételi tervek a felmérést követő 12 hónapban (%) Nem tudja 11,8

Biztosan nem vesz részt 41,4

Biztosan részt vesz 12,5

5. Következtetések A fesztivállátogatások számát jelentősen befolyásolja az a tény, hogy a lakosság csaknem egyharmada semmilyen ismerettel nem rendelkezik a fesztiválokról, egyet sem tud megnevezni. A fesztiválok forgalmának fellendítésében tehát a megfelelő marketingkommunikáció kulcsszerepet kaphat. A tájékoztatásban a televíziós műsorok és az írott sajtó bizonyultak a leghatékonyabb információs csatornáknak, az internet használata ezen a területen kevésbé jelentős. A fesztivállátogatás a megkérdezettek harmadánál jelenti az utazás fő motivációját, egy-egy utazás során a fesztivállátogatás elsősorban mint kiegészítő tevékenység jelenik meg, ezért érdemes azt más turisztikai termékekhez kapcsolni. A megkérdezettek elsősorban a fesztivál műfaja, hangulata és a konkrét műsor, valamint a fellépők személye alapján döntenek egy-egy rendezvény meglátogatása mellett. A fesztiválok sikerének előfeltétele tehát a piaci igények

Valószínűleg részt vesz 13,8 Valószínűleg nem vesz részt 13,8 N = 1000


felmérése alapján meghatározott produkció létrehozása. A fesztiválok sikerét elősegíti a könnyű (és olcsó) megközelíthetőség, amire a szervezésnek tekintettel kell lennie, a környezet vonzereje és nem utolsó sorban a megfelelő jegyár, amit szintén piackutatások alapján lehet optimalizálni. A fesztiválok stabil piaccal rendelkeznek, hiszen akik korábban részt vettek valamilyen fesztiválon, nagy valószínűséggel ismét meglátogatnak egyet, a kereslet fenntartása és a piac bővítése ugyanakkor – az elzárkózók jelentős aránya miatt – komoly erőfeszítéseket kíván. 6. ábra

A korábbi fesztivállátogatások hatása a jövőbeni tervekre (%)

Nem vett részt

11,6

Részt vett

12,1

0%

1,3

13,5

57,1

37,1

10% nem tudja

20%

30%

biztosan igen

Részt vett: N = 313, nem vett részt: N = 687

16,5

36,0

40%

50%

valószínűleg igen

60%

70%

valószínűleg nem

7,8

80%

90%

6,9

100%

biztosan nem



turisztikai termékek Hátizsákos turizmus, avagy az ifjúsági turizmus napjainkban Szerzők: Greg Richards és Julie Wilson Fordította: Csákány Viktória3

Bevezetés A modern hátizsákos turista vitathatóan, de szerves része a posztmodern, új mobilitási folyamatoknak. A világ minden sarkában találkozhatunk hátizsákos turistákkal, a Hindu Kush elszigetelt falvaiban épp úgy, mint Párizs vagy London központjában. Nem csak a rájuk jellemző hátizsákot viszik magukkal, hanem saját „kulturális csomagjukat” is. Útjukat speciális „hátizsákos kultúrájuk” elemei övezik: olcsó szállások, bárok filmes éjszakái és a banános palacsinta. A hátizsákos utazások iránti növekvő igény külön infrastruktúra kialakítását eredményezte, ami kimondottan a hátizsákosok keresletét hivatott szolgálni, az ún. backpacker szállóktól a buszos túrákig, amelyeket a ’hátizsákosok bibliája’, a „Lonely Planet” (Magányos Bolygó) című útikönyv alapján szerveznek. Ahogy az olyan nagyvállalatok is, mint például az Accor, megjelentek a hátizsákos piacon, úgy a globális nomádok is integrálódtak a turizmus „mcdonaldizálódott” rendszerébe. Keresletükkel párhuzamosan megnőtt a tudományos érdeklődés is ezen turisták motivációinak és élményeinek vizsgálatára, különösen azért, mert a desztinációk többsége érintett a hátizsákos turizmus gazdasági, társadalmi és kulturális hatásainak tekintetében. Annak ellenére, hogy a ’backpacker’ kifejezés már a hetvenes évektől használatos a turisztikai szakirodalomban, a jelenséget a turizmusipar és a kormányzatok csak mostanában kezdték mélyebben elemezni. Ahogy a „Globális Nomád: A hátizsákos utazás elmélete és gyakorlata” (Richards and Wilson, 2004) című publikációból és egyéb tanulmányokból is kiderül, a hátizsákos piac gyors növekedést mutatott az elmúlt években, és az érintettek is aktívan próbálják fejleszteni a piacot. A „hátizsákos ipar” főleg Ausztráliában, Új-Zélandon, Thaiföldön és más távoli helyeken fejlődött, ugyanakkor jelentős piaccá vált sok európai országban is. A hátizsákosokat és más alacsony A barcelonai Tourism and Research igazgatója, a bristoli University of West England Szabadidő, Turizmus és Társadalom Kutatóintézetének (Centre for Leisure, Tourism and Society – CeLTS) docense. 2 A bristoli University of West England Szabadidő, Turizmus és Társadalom Kutatóintézetének (Centre for Leisure, Tourism and Society – CeLTS) szenior kutatója. 3 Idegenforgalmi közgazdász. 1


költségvetésű utazókat megcélzó hostelek növekvő száma is bizonyítja ezt a tendenciát. A trend növekvő fontossága szolgált alapjául az ATLAS Hátizsákos Kutatási Programnak 2000-ben. Az ATLAS a Nemzetközi Diák Utazási Szövetséggel (ISTC) folytatott világméretű kutatási programot, amely fiatalok független utazásait vizsgálta (Richards and Wilson, 2003). Ezen kutatás eredményei adtak áttekintést a hátizsákos turistákról, szolgáltattak információkat motivációikról, viselkedésükről és élményeikről. A kutatás kiterjedt az ifjúsági és diákturizmus kulturális hatásainak tanulmányozására is, a vizsgálatokat 2006 elején világszerte megismételték (ennek eredményei és más tanulmányok is olvashatók a www.aboutistc.org honlapon). A független fiatal utazók kereslete rendkívüli fontossággal bír a világ turizmusának piacán, hiszen a fiatalok gyakrabban utaznak és hosszabb ideig tartózkodnak egy-egy desztinációban, mint az idősebb turisták, vagy azok, akik társasutakra mennek. Minthogy a fiatalok szabadon elkölthető jövedelme nő, továbbá új piacok nyílnak meg az iparosodó országokban, valamint Közép- és Kelet-Európában is, ez a szegmens jelentős növekedési potenciállal rendelkezik.

1. A Globális Nomád tanulmány Az ATLAS és ISTC által végzett kutatás kiterjedt a fiatal utazók kulturális és szociális jellemzőinek (hátterük, motivációik és élményeik), utazási szokásainak, információgyűjtési gyakorlatuk, felkeresett desztinációik és korábbi élményeik megismerésére egyaránt. A kutatás egyik lényeges eleme egy önmeghatározó kérdés volt, amelyben azt kérték a válaszadóktól, hogy azonosítsák magukat legutóbbi utazásuk alapján: ’backpackerként’, ’utazóként’, avagy ’turistaként’. Engedve, hogy az utazók maguk válasszanak, a kutatók azt várták, hogy több fény derül az említett definíciók és az utazók élményeinek kapcsolatára. A 2002 tavaszán végzett kutatás során az ISTC partnereinek levelezési listáját használták különböző országokban. A kutatást nyolc országban (Kanada, Csehország, Hong Kong, Mexikó, Dél-Afrika, Svédország, Egyesült Királyság) 2300 résztvevő megkérdezésével végezték el. A lehetséges válaszadókat e-mailben keresték meg és kérték fel a kérdőív interneten való kitöltésére.

turisztikai termékek 2. Kik utaznak? A kutatás egyik lényeges eredménye, hogy a válaszadók többsége, 67%-a nő volt. Ez azért is figyelemre méltó, mert az Ausztráliában folytatott korábbi kutatások a nemek egyenlő részvételi arányát mutatták ki a hátizsákos turizmusban (Slaughter, 2004). Speed és Harrison hátizsákosokra vonatkozó, Skóciában végzett kutatása viszont szintén azt jelzi, hogy inkább a nők a meghatározó keresleti szegmens. Az ATLAS és ISTC által végzett kutatás válaszadóinak többsége (70%) diák volt, ami természetes, mivel a Nemzetközi Diák Utazási Szövetség volt a kutatás alanyaira vonatkozó adatbázis forrása. A diákok fölénye a vizsgáltak korösszetételében is tükröződik, hiszen több mint 60%-uk 20 és 25 év közötti, és csupán 5%-uk volt 30 év feletti. Ez a kormegoszlás mutatkozott az Ausztráliában és Új-Zélandon folytatott hátizsákos kutatások esetében is (Slaughter, 2004; Newlands, 2004). A megkérdezettek viszonylag magas iskolai végzettséggel rendelkeztek, 34%-uk már diplomás volt, míg további 25%-uk éppen annak megszerzése érdekében tanult. A diákok viszonylag alacsony jövedelmi helyzetét mutatta az éves jövedelmekre vonatkozó adat. Ez a megkérdezettek fele esetében 5 ezer USD vagy még kevesebb volt (bár a jövedelem nagysága szorosan összefüggött a lakóhellyel). Ez alátámasztja a ’nagy’ utazásra való ’spórolás’ jelentőségét, mivel sok esetben az átlagos kiadás összege elérte a válaszadó átlagos éves jövedelmének összegét. Ahogy azt Cooper, O’Mahony és Erfurt (2004) kimutatta, a hátizsákos élménynek fontos része az utazás alatti pénzkeresés. Egy másik lényeges kérdés – mint már említettük – a fiatal utazók ’típusára’ vonatkozott. A megkérdezettek több mint fele ’utazónak’ nevezte magát, míg majdnem harmaduk használta a ’backpacker’ jelzőt és kevesebb, mint 20%-uk gondolta magát turistának. Általában az idősebb válaszadók használták az utazó jelzőt, míg a turista szó a 20 év alattiak között volt a legnépszerűbb. Az önmeghatározás általában az utazási élmény függvényében változott: azok a válaszadók, akik gyakrabban utaztak, inkább hívták magukat ’backpackernek’ vagy ’utazónak’ (1. táblázat). A hátizsákosok aránya szintén jelentősen módosult a lakóhely függvényében. A szlovén válaszadók közel fele nevezte magát ’bacpacker’-nek, míg a kanadaiaknak és mexikóiaknak a harmada, a hongkongiaknak és a cseheknek mindössze negyede. A dél-afrikai válaszadók főleg ’utazóknak’ nevezték magukat (65%), míg a hongkongiak inkább turistának. Az ’utazó’ fogalmával való azonosulás néhány megkérdezettnél annyira erős volt, hogy foglalkozásukként is ezt jelölték meg. Ez mutatja, hogy a backpacker definíció (kívülről) meghatározott karakterjegyei jelentősen különbözhetnek az utazók tapasztalataitól. Mivel a legutóbbi,

1. táblázat Utazótípusok az utazási gyakoriság szerint (%) Utazótípus

Az utazások száma 1-3

4-6

7-10

10+

Backpacker

25,6

29,4

29,1

15,9

’Utazó’

26,3

31,1

29,5

13,1

’Turista’

34,5

32,7

26,2

6,6

hátizsákosokról született tanulmányok (és a legtöbb ezen a területen végzett kutatás) a külső jegyek alapján született definíción alapulnak, a kutatóknak óvatosnak kell lenniük, ha a backpackereket az utazó társadalom egészébe kívánják olvasztani. A megvizsgált fiatal utazók jelentős többségét Pearce (1990) definícióját alkalmazva backpackerként kellene azonosítanunk, de számos olyan megkérdezett volt, aki nem kívánja ezzel a címkével illetni magát (a hátizsákos turizmus társadalmi értelmezése később részletes kifejtésre kerül).

3. Hová utaznak? A megkérdezetteknek meg kellett jelölniük azokat a desztinációkat, amelyeket eddigi utazásaik során meglátogattak, csak úgy mint azokat a helyeket, amelyeken legutóbbi utazásuk alkalmával megfordultak. A válaszadók átlagosan hatszor utaztak saját régiójukon kívül, ami – figyelembe véve az alacsony átlagéletkort és azt a tényt, hogy ezek az utazások gyakran földrészek közötti (interkontinentális) utazások voltak – komoly utazási aktivitást mutat. Nem meglepő, hogy az utazások száma az életkorral növekszik: a 20 év alattiak átlagosan öt, míg a 30 év felettiek átlagosan nyolc utazást tettek. A felkeresett úti célokat erősen befolyásolta az utazók állampolgársága. Azt is láthatjuk, hogy a megkérdezettek inkább saját régióikon belül utaztak. Az úti célok elhelyezkedése hasonlít a nemzetközi turizmus vonatkozó jellemzőihez, ami nagyrészt az iparosodott északra koncentrálódik. Európát a válaszadók több mint 50%-a, Észak-Amerikát majdnem 50%-uk, míg a világ egyéb régióit kevesebb mint 20%-uk kereste korábban fel. Láthatjuk, hogy az utazási tapasztalatok gyarapodásával az utazók egyre inkább távolabbi célok felé vették az útjukat. Az Észak-Európába látogatók átlagosan öt nagyobb útnál még nem tettek meg többet, míg ez a szám Ausztrália esetében nyolcra, illetve India esetében tízre emelkedik. Ez némileg alátámasztja az ’utazási pályafutásról’ alkotott elméletet (Pearce, 1993), miszerint például az európaiak először szívesebben utaznak Európán belül, ezután első interkontinentális útjuk során látogatnak el Ausztrálázsiába, majd csak ezután indulnak el felfedezni kevésbé fejlett ázsiai desztinációkat.


turisztikai termékek A desztinációk és az utazók típusai között is megfigyelhető összefüggés. Míg néhány desztinációt, mint például Dél-Kelet-Ázsiát, Ausztrálázsiát és Dél-Amerikát főként a magukat hátizsákosnak tartók keresték fel, addig ÉszakAmerikát főként az ’utazók’. Ez a jelenség minden bizonnyal azzal magyarázható, hogy a turisták utazásaik során egy bizonyos csoportba tartozóként viselkednek. Valószínű például, hogy azok a helyek, amelyek hátizsákos központoknak számítanak, mint például Bangkok vagy Sydney, sűrűbben előfordulnak majd azoknál a megkérdezetteknél, akik ’backpackerként’ határozzák meg magukat. Az egyes országok egyedi adatai arra engednek következtetni, hogy a legnagyobb arányban az ázsiai desztinációkba látogatók határozták meg magukat ’backpackerként’, míg ez az arány az Egyesült Államokban és Kanadában volt a legalacsonyabb (2. táblázat). Kapcsolat fedezhető fel a felkeresett ország turizmusának fejlettségi szintje és az utazás jellege között. A viszonylag fejlett desztinációkban, mint például Észak-Amerikában vagy Európában, volt a legalacsonyabb a hátizsákos turisták aránya, míg az olyan új helyeken, mint például Vietnám, a legmagasabb ez az arány. Ez az összefüggés alátámasztja azt az állítást, miszerint a hátizsákosok úttörő szerepet játszanak a desztinációk fejlődésében azzal, hogy megjelenésükkel előfutárai a később érkező utazóknak vagy turistáknak. 2. táblázat A backpackerek, ’utazók’ és ’turisták’ megoszlása a választott desztinációkban (%) Back packer

’Utazó’

’Turista’

Ausztrália

49,5

38,3

12,1

Kanada

26,7

53,4

19,8

Franciaország

35,4

48,9

15,7

India

66,7

29,6

3,7

Új-Zéland

65,0

35,0

0,0

Thaiföld

75,4

20,3

4,2

Törökország

40,7

31,5

27,8

Egyesült Királyság

30,8

52,2

17,0

USA

22,8

61,7

15,6

Vietnám

87,5

12,5

0,0

Desztináció

A hátizsákosok általában több országot látogatnak meg utazásaik során, mint az ’utazók’ vagy a ’turisták’. Az előbb említett csoport legutóbbi hosszabb utazásán átlagosan 2,4, míg az ’utazók’ 1,8, a ’turisták’ 1,7 országot kerestek fel.

meghaladta a hatvan napot. Az utazások többsége rövidebb ideig tartott mint harminc nap, és majdnem 30%-uk két hétnél is rövidebb volt. Az utazások időtartama függ a megkérdezett foglalkozásától és jövedelmétől, hiszen akik dolgoznak és magasabb a jövedelmük, többet utaznak, mint a diákok. Függ az utazás időtartama az utazás jellegétől is, a ’turisták’ átlagosan 40, az ’utazók’ 63, míg a hátizsákosok 73 napot töltenek utazással. Ugyanakkor az életkor nem látszott különösebben befolyásolni az utazások hosszúságát. A különböző országokból származó utazók életkora a mintában egyenletesen oszlik el, ezért a válaszadók között nem fedezhető fel korbeli eltérés az utazások időtartamára vonatkozóan. A Globális Nomád kutatás alátámasztotta, hogy a hátizsákosok a kedvező árú szállásokat részesítik előnyben (3. táblázat). A ’hátizsákos hosteleket’ a megkérdezettek 70%-a vette igénybe, míg az utazóknak csak 19%-a, a turistáknak pedig mindössze 8%-a. A 3. táblázat mutatja, hogy a hátizsákosok többsége vagy ’hátizsákos hostelben’, vendégházban, vagy rokonoknál, barátoknál töltötte az éjszakákat. A hoteleket általában a ’turisták’ vették igénybe, míg az ’utazók’ szélesebb körben válogattak a szállástípusok között. Nem meglepő, hogy a backpacker szállásokat igénybe vevők aránya a válaszadók között erősen függött a desztinációtól is. A Thaiföldre látogatók több mint egyharmada ’backpacker hostelben’ szállt meg, míg az Ausztráliát felkereső megkérdezettek kevesebb mint fele, Spanyolországban pedig mindössze 16%-a vette ezt a szállástípust igénybe. Mindez arra enged következtetni, hogy ezen szállástípus használatát erősen befolyásolja a kínálat jellege és mértéke, utalva az olyan hátizsákos központok, mint például Bangkok, jól felszerelt ’backpacker szállóinak’ kínálatára. 3. táblázat Az igénybevett szálláshelyek utazótípusok szerint (%) Back packer

’Utazó’

Backpacker hotel

69

19

8

Youth hostel

36

16

12

Barátok/rokonok által nyújtott szállás

29

50

40 9

Szállástípusok

’Turista’

Vendégház

23

13

Kemping

19

11

7

Hotelek

18

32

53

Bed and breakfast

14

16

12

Önellátó hely

6

10

8

Lakókocsi

1

1

1

4. Az utazások jellege A megkérdezettek által tett jelentősebb utazások viszonylag hosszúak voltak, hiszen átlagos időtartamuk


Bár a hátizsákosok vannak többségben a ’backpacker hostelek’ vendégei között, az összes vendég körülbelül 30%-a ’utazóként’ jelölte meg magát. Ebből is látszik, hogy

turisztikai termékek a hátizsákosokat és az ’utazókat’ a backpacker szállások használatának tekintetében nehéz elkülöníteni. A fiatal utazók általában jól informáltak, mielőtt útnak indulnának, több forrásból tájékozódnak. Más kutatások eredményeitől eltérően a leggyakoribb információs forrásnak, a családokat és a barátokat megelőzve, az internet bizonyult (4. táblázat). Az internethasználat aránya a vizsgálat módszere miatt valószínűleg magasabb más kutatások eredményeinél. Egy nemrégiben végzett ausztrál felmérés adatai szerint azonban utazás előtt információgyűjtésre a megkérdezettek 44%-a használta az internetet (TNT/Uni Travel, 2003). Az utazási élmények gyarapodásával az információforrások megválasztása alig változik, ez alól csak az útikönyvek igénybevétele jelent kivételt. A megkérdezettek mindössze 30%-a használt útikönyvet azok közül, akik három vagy kevesebb, míg 50%-a azoknak, akik tíz vagy még több utazást tettek korábban. Ez a különbség még inkább látszik abból az adatból, miszerint a legtapasztaltabb utazóknak több mint 60%-a vitt magával útikönyvet utazása alkalmával. A hátizsákosoknak ugyancsak 60%-a olvasott útikönyvet utazása előtt, míg a ’turistáknak’ mindössze 20%-a. Ezen adatok egybeesnek a backpackerek társadalmi jellemzőit elemző más kutatások eredményeivel, amelyek a ’Lonely Planet’-re mint a backpackerek ’bibliájára’ szoktak utalni (9. táblázat). A fentiekben látható különbségek ugyancsak megfigyelhetők az utazás során igénybe vett információforrások esetében is, ami szerint a hátizsákosok 70%-a használt útikönyvet, míg a turistáknak mindössze egyharmada. Mindez arra utal, hogy sokkal valószínűbb, hogy hátizsákos turisták vásárolnak és utazásuk során használják is az útikönyveket, aminek egyik legfontosabb oka a könyvek hordozhatósága. A ’Lonely Planet’ egyrészt a megkérdezettek véleménye alapján a leginkább használt útikönyv, másrészt a legvalószínűbb, hogy a backpackerek fogják azt forgatni, más utazótípusok körében

népszerűsége ugyanis jelentősen alacsonyabb. Az adatok szerint a hátizsákosok fordultak leggyakrabban információért a szálláshely szolgáltatókhoz, és más útitársaktól is gyakran szereztek információt, ami alátámasztja az információ- és történetcsere gyakorlatának elterjedtségét a hátizsákosok körében. A legtöbb válaszadó több különböző forrást is igénybe vett, mind az indulás előtt, mind pedig az utazás során és a tapasztaltabb utazók indulás előtt és a tartózkodás során is számottevően több forrást használtak, mint a többiek. A hátizsákos utazók szintén nagyobb számú forrást vettek igénybe, mint a többiek, mert vélhetően megfogadták útitársaik különböző tanácsait. A legtöbb válaszadó utazási irodákon keresztül bonyolította foglalásait, ami valószínűleg annak következménye, hogy a megkérdezettek nagy részét utazási irodáktól kapott listák alapján keresték meg a kutatók. A hátizsákosok inkább fordultak olyan irodákhoz, amelyek ifjúsági vagy diákturizmusra specializálódtak, mint a többi utazótípus. A szálláshelyeket általában kevesen foglalták le előre, és ez különösen igaz a backpackerekre. A növekvő speciális ajánlatok – például a repülőjegy mellé egy éjszakára szóló bónusz szálláshely – ellenére úgy tűnik, hogy legtöbben a megérkezést követően szervezik meg tartózkodásukat, és az is látható, hogy minél tapasztaltabb az utazó, annál kevésbé valószínű, hogy előre bármit is lefoglaljon. Abban, hogy mennyivel korábban foglalnak, nem volt jelentős különbség a különböző utazótípusok között, mindenki, aki előre foglalt, átlagosan hat héttel korábban tette azt meg. Az is látható, hogy a hosszabb utazások hosszabb előkészítő, szervező időszakot igényelnek, ami a négy-hat hónapig tartó utazások esetén a két hónapot is elérheti. Az utazás során felmerülő költségek mértékének és jellegének megismerése azért is volt különösen érdekes, mert számos vita zajlik a hátizsákos turizmus mint 4. táblázat

Az utazás előtt felhasznált információforrások utazótípusonként (%) Információforrások

Backpacker

’Utazó’

’Turista’

Szignifikancia szint 0,000

Internet

77,3

70,7

64,0

Család, ismerősök

66,8

72,3

74,5

0,008

Úti könyv

60,5

29,9

19,1

0,000

Utazási iroda

28,5

36,3

43,1

0,000

Korábbi látogatás

21,7

33,3

27,8

0,000

Újság, magazin

20,6

24,1

23,9

ns

Tour operátorok prospektusai

12,3

11,0

15,9

0,048

Turisztikai hivatal

11,5

11,8

11,3

ns

TV, rádió

10,2

9,9

12,3

ns

Légitársaság

8,6

10,6

13,1

ns

Utazási kiállítás

1,4

1,4

1,8

ns


turisztikai termékek nek. A kiadások összege függ a felkeresett desztinációtól, csakúgy, mint az utazás hosszától. Egy ausztráliai út költsége, beleszámolva a közlekedés költséget is, több mint 4600 USD, míg egy átlagos látogató Thaiföldön 2200 USD-t, Törökországban pedig 700 USD-t költött. Az a feltevés, hogy a backpackerek óvatosabban bánnak a pénzükkel, közvetett adatokra alapozva megdőlni látszik. Láthatjuk, hogy a tapasztaltabbak többet költenek naponta, mint a viszonylag tapasztalatlanok. Ennek valószínűleg az az oka, hogy az előbb említett csoport tagjai idősebbek és több jövedelemmel rendelkeznek, valamint ez a tény alátámasztja azt a feltevést is, hogy azok, akik mint viszonylag szegény hátizsákosok utaznak, a későbbiekben is utazni fognak, de akkor már ’jómódú’ utazóként, akik többet költhetnek.

5. táblázat Átlagos napi költés utazótípusokként (%) Átlagos napi költés (USD)

Back packer

’Utazó’

’Turista’

Össze sen

5-10

23,4

21,9

19,8

22,0

11-20

34,3

32,5

29,9

32,7

21-30

22,4

20,2

22,7

21,3

31-40

9,9

12,1

10,2

11,1

41-50

7,1

7,5

7,3

7,3

50+

2,8

5,8

10,2

5,6

Összesen

100

100

100

100

új piac feltételezett hasznairól és költségeiről. (pl. Bureau of Tourism Research, 2002b; Tourism New Zealand, 2000). A megkérdezettek átlagos napi költése viszonylag alacsony volt. A válaszadók több mint fele kevesebb, mint 20 USD-ra becsülte ezt az összeget (5. táblázat). Kiderült, hogy a napi költés fordítottan arányos a tartózkodás időtartamával. A fiatal utazók összesített költése mégis fontos hozzájárulást jelent az általuk felkeresett desztináció gazdaságához. Az átlagos költés egy desztinációban legalább 1200 USD, ami több, mint amennyit egy rövidebb tartózkodás alatt a ’magas költésű’ turisták elköltenek egy-egy desztinációban. Egy hátizsákos számára az utazás teljes költsége, beleértve a közlekedés költségét is 2200 USD, amely összeg magasabb, mint amennyit akár az ’utazók’ (1800 USD), akár a ’turisták’ (1470 USD) költe-

5. Motivációk A válaszadók motivációi között a legfontosabbnak a felfedezés, izgalom és pihenés hármasa bizonyult (6. táblázat). Néhány megkérdezettet az utazás során történő élménymaximalizálás vezetett. Ez különösen igaznak tűnik a hátizsákosokra, míg a ’turisták’ inkább keresték a lehetőséget a pihenésre. Az a tény, hogy az utazók magas százaléka látogatta meg utazása során barátait és rokonait, arra enged következtetni, hogy ez a csoport szorosabb emberi kapcsolatokat igyekszik kialakítani. A megkérdezettek egy viszonylag alacsony hányada 6. táblázat

A legutóbb tett utazás motivációi utazótípusokként (skála: 1 = nem fontos, 5 = nagyon fontos) Backpacker

’Utazó’

’Turista’

Új kultúrákat fedezzek fel

Motiváció: Azért utaztam oda, hogy…

4,6

4,4

4,2

Összesen 4,4

Élményeket szerezzek

4,3

4,1

4,0

4,2

Gyarapítsam ismereteimet

4,1

4,0

3,8

4,0

Szellemi kikapcsolódásért

3,9

3,8

4,0

3,8

Kellemesen eltöltsem az időt a barátaimmal

3,7

3,7

3,7

3,7

Kapcsolatot teremtsek a helyiekkel

3,9

3,7

3,4

3,7

’Kipróbáljam’ magam

3,9

3,7

3,2

3,7

Új barátságokat kössek

3,6

3,6

3,3

3,6

Barátokat, rokonokat látogassak meg

2,9

3,7

3,5

3,4

Használjam a képzeletemet

3,7

3,4

3,0

3,4

Elkerüljem a tömeget

3,5

3,4

3,4

3,4

Megtaláljam magam

3,4

3,3

3,0

3,3

Fizikai kikapcsolódásért

3,2

3,3

3,5

3,3

Barátokra tegyek szert

3,1

3,3

3,0

3,2

Csatlakozzam más utazókhoz

3,5

3,0

2,9

3,1

Nyugodtabb környezetben legyek

3,1

2,9

3,1

3,0

Használjam fizikai képességeimet

3,2

2,9

2,7

3,0

Érezzem, hogy tartozom valahova

2,8

3,0

2,9

2,9

Segítsem a helybelieket

2,7

2,8

2,5

2,7


turisztikai termékek utazott altruista motivációktól vezérelve (például munkával hozzájárulni a felkeresett hely életéhez). Egyértelműen látszik azonban, hogy az utazások során általában legalább két motiváció párhuzamosan jelenik meg: a pihenés és élményszerzés vagy a strandolás és a kulturális motivációk párosa. A különböző utazótípusok jelentős különbségeket mutatnak a motivációk terén. A hátizsákos utazók általában az élményszerzésre irányuló motivációkat hangsúlyozzák és viszonylag keveset foglalkoznak a pihenéssel. Pearce (1990) definíciójának megfelelően a hátizsákosokat sokkal inkább motiválja az a vágy, hogy találkozzanak hozzájuk hasonló utazókkal, mint a többi válaszadót. Az ’utazók’ inkább barát- és rokonlátogatás céljából, a ’turisták’ pedig pihenés céljából utaztak. A motivációk faktoranalízise négy fő faktort mutatott ki, amelyek nagyjából úgy határozhatók meg, mint élménykeresés, pihenés, emberi kapcsolatok és segítségnyújtás. Tulajdonképpen az első három faktor összekapcsolható a Ragheb és Beard-féle szabadidős motivációskálával (Leisure Motivation Scale 1982). Az élménykeresés magába foglalja a skála intellektuális és hozzáértés-ismeret komponensét, míg a pihenési lehetőség keresése az ’ingerkerülést’. Az igazán lényeges faktorok egytől-egyig jól elkülöníthetőek voltak; a hátizsákosoknál magasabb értéket kapott az élménykeresés, a ’turisták’ esetében pedig a pihenés iránti vágy. Az ’utazók’ csoportja az esetek többségében azonban összekapcsolta a pihenés iránti igényt a szocializálódással. Ezek az eredmények meglehetősen hasonlítanak Newlands (2004) eredményeihez, ami viszonylag jól jelzi a hátizsákosok stabil motivációkészletét.

6. Az utazás alatt végzett tevékenységek Mivel az élménykeresés a fiatalok számára fontos motiváció, nem meglepő, hogy a legtöbb válaszadó különböző tevékenységek egész sorát folytatta tartózkodása során. A backpackerek tevékenységei általában igencsak eltérőek a többi utazóétól (a tartózkodás időtartamát is figyelembe véve), ez talán annak köszönhető, hogy a backpacker utazásokat az „életben egyszer adódó” lehetőségnek élik meg, és ezért minden lehetséges élményt át akarnak élni. A motivációk és az utazás alatt folytatott tevékenységek között is kimutatható volt a kapcsolat. Azok, akik élménykeresési célból (például új kultúrák felfedezése vagy képességfejlesztés céljából) utaztak, aktívabbak voltak, mint azok, akiket pihenéssel kapcsolatos motivációk vezéreltek (például a „nyüzsgés” elkerülése és a fizikai relaxáció). Ellentétben azzal a feltételezéssel, miszerint a hátizsákosok szeretik megkülönböztetni magukat más utazóktól, tevékenységeik eléggé hasonlítanak egy ’átlag’ turistáéhoz. Leggyakrabban (70%) a történelmi látnivalók felkeresését, a sétálást, a kávézókban, éttermekben való időtöltést és a vásárlást említették (7. táblázat). Mindemellett meglehetősen népszerű tevékenység volt a természet és a vadvilág megfigyelése is, ami talán jelzi azt a tendenciát, hogy sokuk előszeretettel jár kirándulni érintetlen tájakra. A hátizsákos turisták megengedtek maguknak olyan ’passzív’ tevékenységet is, mint a strandolás és olyan intenzíveket is, mint az extrém sportok, az adrenalin növelő élmények szerzése. Mindezek szerint a ’hátizsákos élmény’ egy passzív élményekből álló 7. táblázat

Az utazás során végzett tevékenységek utazótípusok szerint (%) Tevékenységek

Backpacker

’Utazó’

’Turista’

Történelmi helyek, emlékművek látogatása

84,5

74,6

72,7

Összesen 77,3

Sétálás, kirándulás

86,5

73,4

67,1

76,4

Kávézó, éttermek

68,4

74,3

71,8

72,0

Vásárlás

62,6

74,1

80,3

71,6

Múzeumlátogatás

72,3

66,4

62,5

67,6

Kulturális események

68,0

66,5

60,8

66,0

Strandolás

63,8

54,2

54,2

57,2

Éjszakai klubok

58,8

57,8

51,3

57,0

Természet, vadvilág megfigyelése

64,9

49,7

40,4

52,9

Sport, „adrenalinhajszolás”

33,2

25,5

22,0

27,3

Sportesemény nézése

21,6

22,8

17,7

21,6

Nyelvtanulás

11,6

18,9

10,8

15,3

Tanulás

12,3

15,1

8,1

13,1

Önkéntes munka

8,5

7,6

4,3

7,3

Pénzkeresés

2,6

3,8

2,0

3,1

Összesen

100

100

100

100


turisztikai termékek viszonylag hosszabb periódust jelent, amelyet időnként aktívabb, intenzívebb élmények szakítanak meg. Az az idő, amit a hátizsákosok látszólag semmittevéssel töltenek, szintén fontos része lehet a backpacker élménynek: időt ad az életről való elmélkedésre és önmaguk keresésére, habár ezt nehéz megerősíteni egy kvantitatív kutatáson keresztül. A válaszadók esetében néhány tevékenység erős differenciálódást mutatott az utazási élmény, a tartózkodási idő és az utazó típusa szerint. A hátizsákosok például inkább mondták azt, hogy ’valamit’ csináltak, míg ezzel szemben a ’turisták’ voltak a legkevésbé aktívak. Ez valószínűleg annak a hátizsákosok között uralkodó nézetnek tudható be, miszerint nekik sokat kell tapasztalniuk azért, hogy igazolják, megérte így utazniuk. Ahogy nő a tapasztalat, nő a tevékenységek száma, ami azt is jelentheti, hogy az igény erre az önigazolásra a megtett utazások számával nő. Ez arra utal, hogy a backpackerek ’élményre éhes’ turisták. Mivel keveset tudunk a hátizsákosok otthoni hátteréről, nehéz megmondani, hogy ez az élménykeresés vajon az elidegenedésből fakad-e, ahogy azt már több kutató is felvetette. A megjelölt motivációk azt mutatják, hogy a válaszadók inkább csak keresik a különbségeket más kultúrákban az övékhez képest, mint sem elidegenednének a sajátjuktól. Az olyan motivációkat, mint például ’önmaguk keresése’ vagy a ’nyüzsgő tömeg elkerülése’, nem említették különös gyakorisággal. A hátizsákos turisták és más utazótípusok között a tevékenységi minták esetében nem voltak olyan nagy különbségek, mint azt a különböző szakirodalmak alapján várnánk. A tény, hogy a backpackerek, csakúgy mint más látogatók, leggyakrabban kulturális látnivalókat kerestek fel, cáfolja Westerhausen (2002) azon elméletét, miszerint a hátizsákosoknak más jellegű motivációik vannak. A 8. táblázatban jól látható, hogy a válaszadók szerint az utazások legfőbb eredménye maga a vágy még több utazásra. Mivel a legnépszerűbb motiváció az új kultúrák felfedezése volt, úgy tűnik, hogy a legtöbb haszon magából a felfedezés élményéből ered, nem pedig egy konkrét kultúra megismeréséből. Ez azt is

jelentheti, hogy ha valaki egyszer elkezd utazni, nehezen tudja ’abbahagyni’, ami hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a hátizsákosokat még utazási pályafutásuk elején érdemes egy adott desztinációba csábítani, mert aztán valószínűbb, hogy aktív utazók maradnak. Bár a legtöbb válaszadó fiatal utazónak tekinthető, körülbelül 25%-uk állította, hogy újabb utazásra készül. A kultúra fontos tényezőnek tűnik a turisták elégedettsége tekintetében. A tapasztaltabbak azt állították, hogy jobban értékelték a más kultúrákat és inkább motiválta őket a kapcsolatteremtés a helyiekkel. A tény, hogy a leggyakoribb tevékenység a történelmi látványosságok megtekintése volt, hangsúlyozza a kultúra fontosságát az utazások során, ugyanakkor ez nagyon hasonlít a hagyományos kulturális élményszerzéshez is. A kép, ami a hátizsákosokról az első nemzetközi felmérésből kirajzolódik számunkra, azt mutatja, hogy általában hosszabb időtartamú, alacsony költségű utazásokra indulnak, és a lehető legtöbb tevékenységet próbálják belesűríteni utazásukba. Az utazási élmény az egyik legfőbb meghatározója az utazás jellegének és a desztináció(k) kiválasztásának. Van némi bizonyíték az ’utazási karrier’ elméletének valószerűségére, hiszen a tapasztaltabb turisták a távolabbi és az izgalmasabb helyeket keresik. Az utazási tapasztalat nem kapcsolódik közvetlenül az életkorhoz, ezért a jövőbeli backpacker kutatásokhoz érdemes az utazási tapasztalatot mint indikátort figyelembe venni. A kutatás során kirajzolódó hátizsákos profil összhangban van a szakirodalomban már megjelentekkel (például Pearce, 1990). Általában a backpackerek nagy hajlandóságot mutatnak olcsóbb szállások igénybevételére (főleg ’backpacker hostelek’) és leginkább új ismeretségek szerzése motiválja őket. Kevéssé jellemző, hogy előre foglalnának szállást vagy közlekedési eszközt, ami mutatja útitervük rugalmasságát. Az átlagos tartózkodási idő náluk a legmagasabb, megerősítve az ’inkább hosszabb utazás, mint rövidebb nyaralás’ tendenciát. Pearce szerint a ’kötetlen és csoportos’ tevékenységek meghatározóak a hátizsákosok karakterében, és bizonyított, hogy szívesen 8. táblázat

A legutóbbi utazás eredménye (skála: 1 = nagyon kis haszon, 5 = nagyon nagy haszon) Az utazás haszna

Átlagos pontszám Backpacker

’Utazó’

’Turista’

Összesen

Még nagyobb igény az utazásra

4,6

4,4

4,3

4,5

Más kultúrák elismerése

4,4

4,3

4,0

4,3

Növekvő érdeklődés más kultúrák iránt

4,4

4,3

4,1

4,3

Növekvő tolerancia más kultúrákkal szemben

4,3

4,1

3,8

4,1

Önismeret

4,2

4,1

3,7

4,1

Magabiztosság

4,1

4,0

3,6

4,0

Saját kultúra megértése

4,1

4,0

3,6

3,9


turisztikai termékek töltik idejüket a tengerparton, vagy ülnek kávézókban, és vesznek részt sporteseményeken vagy önkéntes munkákban. Másrészről viszont ők a leggyakoribb látogatói a történelmi vonzerőknek is, ami pedig egy formálisabb kulturális élményt képvisel.

7. A backpacker jelenség társadalmi háttere: a hátizsákosok perspektívái Bár a felmérés szerint látható a különbség a backpackerek és más turisták között, nem tudunk sokat arról, hogy milyen mértékben érzik magukat hátizsákosnak a válaszadók, vagy mennyire tulajdonítanak jelentőséget ennek a címkének. Hogy többet megtudjunk arról, hogy maguk a résztvevők hogyan látják a hátizsákos élményt, egy ’fél-kvantitatív’ kutatás készült a hátizsákosok társadalmi jellemzőiről. A tanulmány ún. Q-módszerrel készült, ami egy olyan, a társadalmi jellemzők elemzésére alkalmas módszer, amely képes beszédet és szövegeket is értelmezni. A Q-módszer lényege a Q-csoportosítás, ami előre megfogalmazott (képi vagy szöveges) állítások egyszerű szempontok alapján (például „egyetértek”, „nem értek egyet”) történő elemzését jelenti. A megkérdezettek szabadon fűzhetnek véleményt az egyes állításokhoz, amelyek majd ugyancsak felhasználásra kerülnek az egyes válaszok értelmezése során. Mindez gazdag kvalitatív információt nyújt, ami értelmezi a pontozásos válaszok jelentését. A Q-kutatás olyan utazók között készült, akik a két fő backpacker desztinációba, Bangkokba és Sydneybe utaztak. A válaszadók több mint 80%-a volt 30 évnél fiatalabb, a legtöbben a 22 és 25 év közöttiek közül kerültek ki. Jövedelmi helyzetük a kvantitatív kutatás eredményeire reflektált: több mint 37%-uk éves jövedelme 10 000 USD vagy annál kevesebb volt. A megkérdezésben 21 nemzetiség képviseltette magát. A válaszadók több mint fele (56%) férfi volt, ami magasabb érték, mint a Globális Nomád felmérés esetében. Több mint 60%-uk rendelkezett egyetemi diplomával, és több mint egyharmaduk volt diák, ami hasonló, de kissé idősebb válaszadó csoportot jelez, mint ami a kvantitatív kutatásban volt megfigyelhető. Bár a tanulmány a backpacker desztinációba utazók körében készült, ez nem jelenti azt, hogy a megkérdezettek hátizsákosként határozták meg magukat, ugyanis csak 64%-uk használta a backpacker kifejezést valamelyest is önmagára. A válaszadók kevesebb, mint fele használta a szót mint egyedüli kifejezést utazása jellegére utalva. Érdekes módon nagy átfedés volt a kategóriák, backpackerek, ’utazók’ és ’turisták’ között. A hátizsákosok majdnem 40%-a nevezte magát ’turistának’ is, és több mint felük az ’utazó’ kifejezést is használta. Ez az adat is utal a fogalmak, azok tartalmának és az

utazók típusainak összetettségére, amire pedig a kutatók általában és összefoglalóan backpackerként hivatkoznak. Egyik megkérdezett sem azonosítja magát szorosan ezzel a fogalommal, és sokan többféle stílusú utazónak tartják magukat attól függően, hogy a megkérdezéskor utazásuk éppen melyik szakaszában voltak. Világosan látszik, hogy amikor választhatnak, sok hátizsákos turista összetett vagy rugalmas identitást vonatkoztat magára. A Globális Nomád felmérésből az derült ki, hogy csak nagyon kevesen használják magukra a hátizsákos jelzőt, a válaszadók mindössze egyharmada. A válaszok némi feszültséget is jeleznek a hátizsákosok, ’utazók’ és ’turisták’ között. Néhányan tapasztalták, hogy a backpackerek visszautasítják, ’kiközösítik’ a turistákat, és ez a jelenség a szakirodalmakban is gyakran megjelenik: „a busz a nagyiknak való… utóirat: a nagyimnak ne mondják meg” (Welk, 2004). Más megkérdezettek tisztában voltak a hátizsákos élmény természetének változásával. Egy ausztrál így kommentálta ezt: „a backpackerek korábban kemény hippiknek voltak beállítva…, (de) manapság az emberek egy szélesebb csoportja választja a hátizsákos utazást, hogy így alaposabb betekintést nyerjen a helyi kultúrába, találkozzon más hátizsákosokkal és mindezt olcsón tegye”. Egy 35 éves holland pilóta, aki ’utazóként’ jelölte meg magát, így vélekedett: „20-30 éves korunkban hátizsákos turisták voltunk, átutaztunk olyan országokon, amelyek akkor kezdtek csak nyitni a turisták felé. Mostanában úgy tűnik, nincs (olyan sok) felfedezésre váró ország, vagy ha van, azok veszélyesek (például Afganisztán). Szóval a hátizsákos utazás kezd nagyon egyszerűvé és még a kezdő utazók számára is elérhetővé válni. Így a legtöbb Thaiföldre utazó már backpackernek tartja magát…az igazi 15 évvel ezelőtti láz már eltűnt”. A fenti kijelentések a ’hátizsákosságot’ egy sokkal dinamikusabban változó területként határozzák meg, mint azt a korábbi kutatások alapján gondolhattuk. Úgy tűnik, hogy a hátizsákosokat nemcsak a konvencionális turizmussal szembeni saját visszautasításaik határozzák meg, hanem az utazókban és turistákban velük szemben meglévő és növekvő negatív reakciója is, ami egyfajta ’hátizsákos szorongásként’ jelenik meg (Richard és Wilson, 2004).

8. Attitűdök a hátizsákosságra vonatkozóan A ’hátizsákosság’ azon pozitív jellegzetességével, hogy lehetőséget nyújt új emberekkel való találkozásra és az ismeretszerzésre, a legtöbb megkérdezett egyetértett (9. táblázat). Ami a barátságosságot illeti, a backpackerek látszólag ’jól kijönnek’ más utazókkal is, akik jó hallgatóságot jelentenek a hosszú út során összegyűjtött történeteknek. A társasági kapcsolatok és a hátizsákos


turisztikai termékek utazás nyújtotta szabadság magabiztosabbá teszi a backpackereket, segíti az önfejlesztést. A szabadság és a függetlenség ellenére, amit a hátizsákos utazás nyújt, abban a válaszadók egyetértenek, hogy a Lonley Planet a ’backpackerek bibliája’. Ez pedig azt feltételezi: tisztában vannak azzal, hogy a Lonely Planet ’buborék’ (Giesbers, 2003) azért határt szab szabadságuknak. Az a tény, hogy az olcsóbb lehetőségeket keresik, szintén csökkenti a szabad élményszerzés valódi mértékét. 9. táblázat A hátizsákos utazással kapcsolatos tíz állítás, amellyel a legtöbben egyetértettek (1 = teljesen egyetért, 5 = egyáltalán nem ért egyet) Átlagos pont szám

Szórás

Jó módja barátok szerzésére

1,59

0,81

0,66

Nagyobb szabadságot nyújt

1,65

0,89

0,79

A backpackerek szeretnek beszélni utazásaikról

1,65

0,88

0,78

Kreatívabb utazási forma

1,76

0,95

0,90

Többet tanulnak az országról, mint más utazók

1,82

1,00

1,00

Mindig az olcsó lehetőségeket keresik

1,87

1,02

1,03

Autentikus élményre vágynak

1,92

0,85

0,72

Magabiztossá tesz (az élmény)

1,95

0,98

0,96

Jól kijönnek másokkal

2,02

1,01

1,01

A Lonely Planet a backpackerek bibliája

2,08

1,19

1,41

Állítás

Eltérés

Érdekes, hogy az autentikus élmény iránti vágy szintén fontos eleme a hátizsákos utazásnak. Egy hátizsákos/utazó/turista Bangkokban például így fogalmazott: „az ázsiai utazásaim alatt szerzett élményeim mindig lelkesítők és inspirálók. Az ázsiai népeknek nagyon erős hitviláguk van…, és számomra ez tesz minden egyes kultúrát erőssé, igazivá és nagyon is élővé”. Erős ellenérzések vannak azzal a hagyományos feltételezéssel szemben, miszerint a backpackerek ’hippik’, ami párosult annak a hiedelemnek a megcáfolásával is, hogy a hátizsákosok nem tisztálkodnak. A megkérdezettek komolyan visszautasítják azt is, hogy az összes hátizsákos utazó egyforma lenne. Úgy tűnik, hogy nemcsak a hátizsákosok imázsa változott a korai hippi korszak óta, de kezdenek egymástól is egyre jobban különbözni (10. táblázat). A válaszadók erősen cáfolták azt az állítást is, hogy nem használnak útikönyveket, amely ellenvetés abból a


10. táblázat A hátizsákos utazással kapcsolatos tíz állítás, amellyel a legkevésbé értettek egyet (1 = teljesen egyetért, 5 = egyáltalán nem ért egyet) Átlagos pont szám

Szórás

Eltérés

Viccesebb, ha drogozol (is)

4,04

1,27

1,62

Mobiltelefont használni

4,10

1,06

1,13

Nem látogatok múzeumokat

4,13

0,98

0,97

Nem mosakszom

4,26

1,07

1,15

Csak rockzenét hallgatok

4,35

0,98

0,97

Nem készítek fotókat

4,40

1,03

1,06

Nem használom az internetet kapcsolattartásra

4,47

1,02

1,05

Nem használok soha útikönyvet

4,55

0,87

0,75

Minden backpacker egyforma

4,56

0,93

0,87

Minden backpacker hippi

4,58

0,85

0,71

Állítás

tényből is következik, hogy a Lonely Planet a ’bibliájuk’. A hátizsákosok használják az internetet kapcsolattartásra, ami az internet információforrás szerepét is magyarázza. Ellentétben Ureily (2002) azon elméletével, miszerint a backpackerek nem készítenek fotókat, mert az amolyan tipikus ’turista’ tevékenység, a válaszadók egyértelműen állították, hogy a fotózás a hátizsákos élménynek igenis fontos része. Látva a jelentős különbséget azok között, akik backpackereknek nevezték magukat és akik nem (11. táblázat), az előbbiek voltak, akik leginkább egyetértettek abban, hogy az extrém élmények és a ’vibrálás’ keresése nagyon lényeges elemei a hátizsákos utazásnak. Visszautasítják az olyan negatív imázst, miszerint lusták vagy nem működnek együtt a helyiekkel. A hátizsákosok utazásukat általában viszonylag szabadnak és kreatívnak gondolják és egyetértenek azzal, hogy Jack Kerouc Úton című könyve inspirálta őket (Wilson és Richards, 2004). Egyértelmű, hogy a backpackereknek sokkal pozitívabb vagy társadalmilag elfogadottabb képük van önmagukról, mint az ’utazóknak’, vagy ’turistáknak’ róluk.

9. Konklúzió A kvantitatív és kvalitatív elemekből álló kutatás érdekes képet nyújt a hátizsákos turisták profiljáról, viselkedéséről és attitűdjeiről. A kutatás egyértelműen jelzi, hogy sokan, akik beleférnének a széleskörűen

turisztikai termékek 11. táblázat Backpackerek összehasonlítása más utazókkal (1 = teljesen egyetért, 5 = egyáltalán nem ért egyet) Back packe Egyéb rek Átlagos pontszám

Szigni fikancia szint

A backpackerek extrém élményeket keresnek

2,15

2,59

0,00

A backpackerek lusták

3,94

3,36

0,00

Az izgalom keresése lényeges

2,25

2,71

0,01

A helyi közösségeknek semmit nem adnak

4,05

3,56

0,01

Jack Kerouac backpacker típusmodel

2,95

3,40

0,01

Soha nem megy szervezett útra

2,16

2,59

0,02

Oda mehet és akko, ahova és amikor akar

2,26

2,77

0,02

Jól kijön másokkal

1,89

2,25

0,03

Tudja hogyan kezeljen kényes szituációkat

2,61

2,97

0,03

Az utazás kreatívabb módja

1,65

1,97

0,04

Segíteni akarja a helyieket

2,83

3,17

0,04

elfogadott, tudományos definíció alapján megfogalmazott hátizsákos kategóriába, nem jellemzik magukat ezzel a szóval, továbbá a backpacker, az ’utazó’ és a ’turista’ közötti határ elmosódik. Annak ellenére, hogy a válaszadóknak sok közös vonásuk van, például, hogy viszonylag fiatalok, hogy főleg középosztálybeliek, és hogy jól képzettek, a ’hátizsákos’ címkével ellátott csoport valójában heterogén, különböző motivációkkal, attitűddel, tevékenységekkel és utazási szokásokkal jellemezhető. A backpacker-utazó-turista hármas jelentősége egyértelműen összetettebb kérdés, mint azt korábban feltételezték. Kutatásunk a backpacer, az ’utazó’ és a ’turista’ jelentések kiterjedtségét mutatja. Általánosságban a backpackerek a modern turizmus meghatározó elemei, nemcsak azáltal, hogy megpróbálnak menekülni a modernizálódó backpacker iparág elől, de azzal is, hogy ebben kudarcot vallanak. Ezek a sikertelen próbálkozások kihangsúlyozzák a szakadékot a hátizsákosság ideológiája és gyakorlata között, amelyet Erik Cohen (2004) megfogalmazott. A backpackerek élményeket és kalandot keresnek, de általában ugyanazokat a helyeket látogatják meg, amelyeket más utazók is. Legtöbben nem az igazi kalandra, hanem egyfajta ’biztonságos

veszélyre’ vagy ’kontrollált izgalomra’ vágynak (Hannigan, 2001), amit nem csak egzotikus ázsiai helyek nyújthatnak, hanem kozmopolita európai városok is. A toleráns, társadalmilag engedékenyebb légkör keresett turisztikai árucikk a backpackerek között (Westerhausen és MacBeth, 2003). Vitathatóan, de ez az egyik legfontosabb oka annak, hogy világszerte ’backpacker paradicsomokat’ hoztak létre. A backpackereknek nyújtott szolgáltatások sűrűsége, a fiatalok dominanciája és a szabadidejükben szórakozást kereső hátizsákosok sajátos légkört adnak ezeknek a helyeknek. Maguk a backpackerek által kialakított központok fontos szerepet töltenek be a backpacker (szub)kultúra működésében. Ezek a helyek ’töltőállomásként’ működnek, ahol az úttól megviseltek forró zuhanyt vehetnek, külföldi sört ihatnak, internetezhetnek és megnézhetik a legújabb filmeket, legfőképpen azonban a többi utazóval való találkozás helyéül szolgálnak. Ezek a találkozások döntő fontosságúak a (szub)kultúra fenntartásában, hiszen, ahogy a Globális Nomád tanulmány is mutatja, a legfontosabb információforrás „az úton” egy baráti útitárs. A hátizsákos turizmus elterjedése kétségtelenül nemcsak a backpackerek által látogatott helyekre volt hatással, de magára a termékre is. A hátizsákos szakirodalom nosztalgiával telített a valódi backpacker turizmus hanyatlása miatt. Gyakran érzékelhető, hogy a hátizsákosság már „nem ugyanaz, mint ami volt”, vagy hogy a konvencionális turizmus elemei elrontották. Afelől semmi kétség, hogy a backpacker utazások szervezettebbek, mint valaha. Mivel a szállást, a közlekedést és a tevékenységeket biztosító szolgáltatók összetett szolgáltatások nyújtása érdekében elkezdtek együttműködni, a hátizsákosság szervezettebbé válhat, mint egy szervezett társas út. Ausztráliában és Új-Zélandon például a turizmus ezen terméke akkorára nőtte ki magát, amellyel komolyan számolni kell. A Backpackers Worldnek például Sydneyben, Melbourne-ben és más ausztrál városokban számos, a hátizsákosok minden igényét kielégítő üzlete van. A backpacker üzletág növekedését a nagyobb vállalatok sem hagyták figyelmen kívül. Az Accor például egy „világméretű backpackermárka hálózatot” fejleszt, a Base Backpacker szállodákkal kezdve Ausztráliában és Új-Zélandon (Travel Scene International, 2003). A hátizsákos ipar növekedése az egyik jele annak, hogy azokra a desztinációkra, amelyeket ezen turisták látogatnak, a backpacker utazás jelentős gazdasági hatással van. Számos közelmúltban készült tanulmány rámutatott a backpacker turizmusból származó előnyökre (Hampton, 1998; Scheyvens, 2002), a múltban azonban viszonylag kevés kutatás készült a hátizsákos turizmus hatásairól. Ez változni látszik, ahogy a hivatalos megközelítések az „elhallgatástól” inkább támogatásba fordulnak (Ateljevic és Doorne, 2004).


turisztikai termékek Felhasznált irodalom Ateljevic, I. and Doorne, S. (2004) Theoretical Encounters: A Review of Backpacker Literature, in G. Richards and J. Wilson (eds.) The Global Nomad: Backpacker Travel in Theory and Practice, Clevedon: Channel View (pp. 60-76) Bureau of Tourism Research (2002) International Visitor Survey 2002. Canberra: Bureau of Tourism Research COHEN, E. (2004) Backpacking: Diversity and Change, in G. Richards and J. Wilson (eds.) The Global Nomad: Backpacker Travel in Theory and Practice, Clevedon: Channel View (pp. 43-59) COOPER, M., O’MAHONY, K. and ERFURT, P. (2004) Backpackers: Nomads Join the Mainstream? An Analysis of Backpacker Employment on the ‘Harvest Trail Circuit’ in Australia, in G. Richards and J. Wilson (eds.) The Global Nomad: Backpacker Travel in Theory and Practice, Clevedon: Channel View (pp. 180-195) GIESBERS, M. (2002) Backpackers: Grand Tour of Toeristenvoer? Unpublished MA Thesis. Tilburg: Katholieke Universiteit Brabant HAMPTON, M.P. (1998) Backpacker Tourism and Economic Development. Annals of Tourism Research 25 (3), pp. 639-660 HANNIGAN, J. (2007) A Neo-Bohemian Rhapsody: Cultural Vibrancy and Controlled Edge as Urban Development Tools in the ‘New Creative Economy’, in T.A. Gibson and M. Lowes (eds) Urban Communication: Production, Text, Context. Lanham, MD: Rowman and Littlefield (pp. 61-81) Hotel Online (2004) www.hotel-online.com/News/PR2004_ 3rd/Jul04_SydneyBase.html (Accessed October 2007) NEWLANDS, K. (2004) Setting out on the road less travelled: A study of backpacker travel in New Zealand, in G. Richards and J. Wilson (eds.) The Global Nomad: Backpacker Travel in Theory and Practice, Clevedon: Channel View (pp. 217-236) PEARCE, P. (1990) The Backpacker Phenomenon: Preliminary Answers to Basic Questions. Townsville: Department of Tourism, James Cook University. PEARCE, P. (1993) Fundamentals of Tourist Motivation. In D.G. Pearce and R.W. Butler (eds) Tourism Research, Critiques and Challenges (pp. 113-134). London: Routledge RAGHEB, M.G. and BEARD, J.G. (1982) Measuring Leisure Attitudes. Journal of Leisure Research 14, pp. 155-162


RICHARDS, G, and WILSON, J. (2003) Today’s Youth Tourists: Tomorrow’s Global Nomads? New Horizons in Independent Youth and Student Travel. Amsterdam: International Student Travel Confederation (ISTC) / Association of Tourism and Leisure Education (ATLAS) RICHARDS, G. and WILSON, J. (2004a, eds.) The Global Nomad: Backpacker Travel in Theory and Practice, Clevedon: Channel View RICHARDS, G. and WILSON, J. (2004b) Travel writers and writers who travel: Nomadic icons for the backpacker subculture? Journal of Tourism and Cultural Change 2 (1) pp. 46-68 SCHEYVENS, R. (2002) Backpacker Tourism and Third World Development. Annals of Tourism Research 29 (1), pp. 144-164 SLAUGHTER, L. (2004) Profiling the International Backpacker Market in Australia, in G. Richards and J. Wilson (eds.) The Global Nomad: Backpacker Travel in Theory and Practice, Clevedon: Channel View (pp. 168-179) SPEED, C. and HARRISON, T. (2004) Backpacking in Scotland: Formal Public Sector Responses to an Informal Phenomenon, in G. Richards and J. Wilson (eds.) The Global Nomad: Backpacker Travel in Theory and Practice, Clevedon: Channel View (pp. 149-167) TNT Magazine / Uni Travel (2003) Backpackers Uncovered. Australia: TNT / Uni Travel Tourism New Zealand (2000) Backpacker Boom for New Zealand. Wellington: Tourism New Zealand URIELY, N., YONAY, Y. and SIMCHAI, D. (2002) Backpacking Experiences: A Type and Form Analysis. Annals of Tourism Research 29 (2), pp. 520-538 WELK, P. (2004) The Beaten Track: Anti-Tourism as an Element of Backpacker Identity Construction, in G. Richards and J. Wilson (eds.) The Global Nomad: Backpacker Travel in Theory and Practice, Clevedon: Channel View (pp. 77-91) WESTERHAUSEN, K. (2002) Beyond the Beach: An Ethnography of Modern Travellers in Asia. Bangkok: White Lotus WESTERHAUSEN, K. and MACBETH, J. (2003) Backpackers and Empowered Local Communities: Natural Allies in the Struggle for Sustainability and Local Control? Tourism Geographies 5 (1), pp. 71-86

turizmusmenedzsment A 2007-2013 közötti hazai fejlesztéspolitika turisztikai vetülete Szerzők: Kovács Balázs és Gerlach Viktor

Az első Nemzeti fejlesztési terv (NFT I.) turizmusra vonatkozó kereteinek véglegesítése után a Turizmus Bulletin korábbi számában (VIII. évf. 2.) beszámoltunk a konkrét pályázati kiírások mögött meghúzódó tervezési gyakorlatról és a háttérmunka sajátosságairól. Jelen cikkünkben az Új Magyarország fejlesztési terv (ÚMFT) turisztikai pályázatainak kiírásáig vezető utat vázoljuk fel, bemutatjuk az NFT I. tapasztalataira épülő tervezési folyamat meghatározó szakaszait, illetve a korábbi gyakorlathoz képest bekövetkezett változásokat. Az ÚMFT tervezését és a turizmust érintő részeinek összeállítását részben megkönnyítette, hogy 2005-ben elkészült az ágazat középtávú fejlesztési programját meghatározó Nemzeti turizmusfejlesztési stratégia (NTS), valamint a hazai fejlesztéspolitika horizontális és területi célrendszerét rögzítő Országos fejlesztéspolitikai koncepció (OFK), illetve az Országos területfejlesztési koncepció (OTK). E dokumentumok mentén haladva kíséreljük meg bemutatni a hazai turisztikai ágazat előtt álló kihívásokat és lehetőségeket.

Kulcsszavak: fejlesztéspolitika, turizmusfejlesztés, regionális operatív programok, NTS, NFT, ÚMFT

1. Turizmus az első Nemzeti Fejlesztési Tervben Hazánk európai uniós taggá válásával a közösségi regionális politika finanszírozási szempontból új alapokra helyezte a turizmusfejlesztéssel kapcsolatos állami szerepvállalás korábbi gyakorlatát, amely jelentős hangsúlyeltolódást okozott a nemzeti költségvetésből fejlesztendő területek meghatározásánál, valamint a támogatások arányainak kijelölésében. A hazai közigazgatás 2002 és 2004 között először készítette el a Strukturális alapok felhasználást lehetővé tevő fejlesztési tervet és a hozzá kapcsolódó operatív programokat. E területen ekkor még hiányzott a hazai közigazgatási tapasztalat és a stratégiai szemlélet, így a 2004–2006 közötti költségvetési ciklusra irányadó NFT I. – némi túlzással élve – improvizatív módon készült el, s ez alól nem volt kivétel a turisztikai fejlesztéseket meghatározó programalkotási és tervezési gyakorlat sem. Konkrét példaként említhetjük, hogy nem volt például iránymutatás arra vonatkozóan, mely eszközök vagy fejlesztési célok milyen forrás mértékéig tartoznak a regionális döntési szint (regionális fejlesztési tanácsok) kompetenciájába, s így homályos volt a regionális és ágazati szint közötti tervezési felelősség. A regionális szint konkrét fejlesztéspolitikai kompetencia hiányában csak

Okl. közgazdász, köztisztviselő, egyetemi oktató. Geográfus, szakközgazdász, köztisztviselő. 3 Kovács Balázs (2004): Az állami turizmusfejlesztés-politika közösségi pillére. In Turizmus Bulletin, VIII. évf. II. szám, pp: 28-30. 1 2

javaslattevő, partneri szerepet tölthetett be az NFT I. tervezésének folyamatában. Ezt a partneri szerepet próbálta kibővíteni a Regionális Operatív Program (ROP), ám e programnál is a kritikus döntési helyzetekben, az intézményi felelősségek kikristályosodásakor a központi közigazgatás szereplői maradtak a végső döntéshozók. Mára világossá vált, hogy az egyetlen, minden területi szempontot magába sűrítő ROP struktúrája alkalmatlannak bizonyult a területi szempontok diverzifikált kezelésére. Mint ismert, az NFT I. Regionális Operatív Programján belül a turizmusfejlesztés önálló prioritásként szerepelt. A „Turisztikai potenciál erősítése” elnevezésű prioritáson belül, a „Turisztikai vonzerők versenyképességének növelése” és a „Turizmushoz kapcsolódó szolgáltatások fejlesztése” elnevezésű intézkedések közvetlenül segítették elő a turizmus fejlesztését. Az első intézkedéshez kapcsolódó pályázatok eredményeként a kulturális és a természeti adottságokra támaszkodva nemzetközileg is jelentős attrakciók kerültek kialakításra, amelyek növelik az ágazat versenyképességét, és jelentősen csökkentik a kínálat tér- és időbeli koncentrációját. A második intézkedés a turisztikai attrakciókhoz kapcsolódóan elősegítette a fogadóképesség fejlesztését és szolgáltatások kialakítását, amely hozzájárult a turisták tartózkodási idejének és költésének növeléséhez. Az NFT I. tervezése idején hatályban lévő Országos területfejlesztési koncepció a területfejlesztési politika átfogó céljaként a kiegyensúlyozott területi fejlődés elősegítését fogalmazta meg. Ennek megfelelően a területi fejlettségbeli különbségek mérséklése, ezen belül a fejlettebb centrumok dinamizálása, illetve az elmaradott térségek felzárkóztatása érdekében a Regionális Operatív Program esetében támogatási arányok kerültek meghatározásra a régiókra vonatkozóan, ami a turisztikai célú források


turizmusmenedzsment régiónkénti megoszlását is meghatározta. A turisztikai források egynegyede az Észak-Magyarországi Régióban hasznosult, de a két alföldi régió, valamint a Dél-Dunántúli Régió is nagyobb mértékben részesült a támogatásokból, mint a gazdasági, társadalmi szempontból fejlettebb KözépMagyarországi, Nyugat-Dunántúli, illetve Közép-Dunántúli Régió (1. ábra). Az NFT I. forráskeretéből összesen mintegy 30,5 milliárd forintot fordítottak turizmusfejlesztési célokra, ebből 23,8 milliárdot vonzerőfejlesztésre, 6,7 milliárdot pedig a fogadóképesség javítására. Többek között olyan jelentős projektek részesültek támogatásban mint a világörökség részét képező pécsi Ókeresztény Mauzóleum és a Cella Septichora látogatóbarát fejlesztése, vagy a Pannonhalmi Főapátság turisztikai vonzerő-fejlesztési programjának I. üteme, amelynek keretében sor került a világörökségi helyszín komplex környezetrendezésére. 1. ábra A régiók részesedése az NFT I. turisztikai támogatásaiból (%) Nyugat-Dunántúl 9,9

KözépMagyarország 6,3 KözépDunántúl 11,7

ÉszakMagyarország 24,0

Dél-Alföld 15,3

DélDunántúl 17,5

Észak-Alföld 15,3

Forrás: ÖTM Turisztikai Szakállamtitkárság

A turizmussal kapcsolatos pályázati rendszer működtetése során több nehézség is akadt. Példaként elmondható, hogy a ROP mentén meghirdetett turisztikai pályázati kiírásokban alkalmazott területi lehatárolás alapján az akkor hatályos Országos területfejlesztési koncepció és egy vonatkozó KSH közlemény szerint meghatározott üdülőkörzetekben és nemzeti parkokban valósulhattak meg fejlesztések. A turizmusfejlesztés ilyen megközelítésű térségi lehatárolása sok esetben anomáliához vezetett, amikor a lehatárolt területen kívül eső térségben mutatkozott fejlesztési igény, akkor az előírások alapján erre a turizmusfejlesztés prioritáson keresztül nem volt lehetőség. Azonban jelezni kell, hogy a turisztikai térségek térbeli lehatárolásának kérdése a mai napig nyitott kérdés, ugyanis a vonatkozó KSH közlemény jogszabályi háttere megszűnt, az üdülőkörzet kategória elavult, s a desztinációmenedzsment szervezetek tevékenységi területére alapozott, korszerű lehatárolás pedig a szervezeti keretek hiányában még nem alakulhatott ki.


2. A hazai turizmusfejlesztés perspektívái 2007–2013 között Okulva a 2004–2006-os NFT I. tervezésének tapasztalataiból, elengedhetetlenné vált olyan dokumentumok elkészítése, amelyek egyszerre veszik figyelembe a hazai gazdaság és társadalom igényeit, illetve az Európai Unió prioritásait. Ennek érdekében a kormány az 1076/2004. (VII.22.) számú határozatával intézkedett, hogy a második Nemzeti fejlesztési terv készítését átfogó dokumentumok alapozzák meg. Az elvárásnak megfelelően 2005 végére rendkívül rövid idő alatt készült el az Országos fejlesztéspolitikai koncepció (OFK), illetve a fejlesztések területi vetületét tartalmazó Országos területfejlesztési koncepció (OTK). Ugyancsak ezen fejlesztéspolitikai kihívások határozták meg azt a mozgásteret is, amelyben megindult a Nemzeti turizmusfejlesztési stratégia (NTS) tervezése, kidolgozása és elfogadása. Az ágazati és területi stratégiák közötti összhang megteremtése, a közösségi támogatáspolitika irányadó dokumentumaihoz való innovatív kapcsolódás, valamint a fejlesztéspolitikai relevanciája és legitimitása miatt a 2005 őszére elkészült NTS példaértékű stratégiai dokumentumnak tekinthető. Az EU tagság, illetve a közösségi támogatáspolitikához való igazodás a hazai közigazgatásból tehát kikényszerítette az ágazati és területi stratégiák megalkotását és a közösségi fejlesztéspolitikai dokumentumok alapján az egymás közti összhang megteremtését. Ennélfogva az európai uniós tagság, illetve a tagságra való felkészülés egyik komoly előnyeként könyvelhető el, hogy a hazai közigazgatásban elindult – az amúgy is nélkülözhetetlen – stratégiaalkotási, tervezési gyakorlat.10 A 2007–2013 közötti tervezési ciklusra való felkészülés már átfogó keretstratégiák és ágazati programok figyelembevételével indulhatott meg, azonban a fejlesztésekhez rendelt forrásigények, valamint azok hazai és közösségi társfinanszírozásának lehetősége között egyes esetekben jelentős a távolság. A kormány által 2005 novemberében elfogadott konvergenciaprogram11 alapján látható, hogy a turizmus a hazai támogatáspolitika megszokott forrásaival

35/1998 (III. 20.) OGY határozat. 9001/1999. (SK.2.). 6 Kengyel Ákos (2005): Kohézió és finanszírozás. In Európai Tükör X. évf. 6. szám, pp.: 10-31. 7 96/2005 (XII. 25.) OGY határozat az Országos fejlesztéspolitikai koncepcióról. 8 97/2005 (XII. 25.) OGY határozat az Országos területfejlesztési koncepcióról. 9 1100/2005 (X.7.) Korm. határozat és a mögötte álló dokumentum. 10 Kovács Balázs (2006): Fejlesztő állam a XXI. században: Az európai és a hazai fejlesztéspolitika előtt álló kihívások. In Polgári Szemle II. évf. 4. szám. 4 5

turizmusmenedzsment csak korlátozottan rendelkezik, így a fejlesztéspolitika célját szolgáló források döntő mértékben a közösségi pillérre támaszkodhatnak. Az elkövetkezendő években a Turisztikai Célelőirányzatból nagyobb volumenű fejlesztések finanszírozása várhatóan nem lesz biztosítható: az állami támogatáspolitika a turizmus esetében is az ÚMFT operatív programjain keresztül megnyíló közösségi forrásokra számíthat. Az Új Magyarország fejlesztési tervre átnevezett második Nemzeti fejlesztési terv összeállításának kezdetétől fogva nyilvánvaló volt, hogy a turisztikai fejlesztések 2007–2013 között különálló regionális operatív programokban fognak megvalósulni.12 Az ágazat szemszögéből kulcsfontosságú, hogy egyes kérdésekben a régiók garanciát tudjanak adni a fejlesztési projektek megvalósításra. Bizonyos fejlesztések ugyanis regionális szinten túlnyúló hatásúak, amelyeket a régiók jellegükből adódóan nem tudnak kezelni. Ami egyébként az előnyük, vagyis hogy – követve a szubszidiaritás elvét – helyi szinten határozhatják meg a fejlesztéseket, rossz esetben itt hátránnyá válhat. Erre lehet példa az egymástól nem elég távolságban működő nagy befogadóképességű létesítmények keresletelvonó hatása, vagy a vízbázis túlzott mértékű kihasználása.13 A támogatandó turisztikai fejlesztések körének meghatározásakor az egyik legizgalmasabb kérdés, s egyúttal számos dilemma forrása volt a termékfejlesztések körének meghatározása. Túl azon, hogy melyek is legyenek a kiemelten fejlesztendő termékek, tisztázandó, hogy valójában mit is jelent egy kiemelten fejlesztendő termék. Az NTS az egészség-, az örökség- és a kongresszusi turizmust helyezi a fókuszba, amelyek a turisztikai termékfejlesztés nemzeti szintű prioritásai, míg a többi termék regionális kompetenciába tartozik. Ez annyit jelent, hogy ez a három termék Magyarország teljes területén prioritást élvez, míg a többi esetében tisztán a régióra van bízva, hogy azok fejlesztésére szán-e erőforrásokat. Külön turizmuságazati központi operatív program hiányában a fejlesztések kiegyenlített és harmonikus megvalósítása érdekében a koordináció területén nagy szerep hárul a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség14 irányító hatóságára. A fentebb bemutatott hazai fejlesztéspolitikai dokumentumok mellett a turizmusfejlesztés lehetőségeit és peremfeltételeit számos közösségi rendelethez, útmutatáshoz és célkitűzéshez való igazodás is befolyásolta. Az Európai Bizottság 2005 júniusában hozta nyilvánosságra a Közösségi Stratégiai Irányelveket15 (CSG), amely azokat a szükséges kereteket tartalmazza, amelyek a kohéziós politika alapjait képezik. E dokumentum a turizmust csak egy helyen, a vidékfejlesztéssel kapcsolatban nevesíti, mintegy előrevetítve, hogy a vidéki gazdaság diverzifikációja és a vidéki területeken élők életminőségének javítása érdekében az Európai Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Alapból is részesülhessen a turizmus

uniós fejlesztési forrásokból. Ugyanakkor a CSG nem jogszabályként határozza meg a támogatható területeket, ezt a feladatot az egyes támogatási alapokat szabályozó rendeletek látják el. A Strukturális alapok felhasználásról szóló európai uniós rendelet16 alapján a közösségi regionális politika a stratégiai szemlélet erősítése jegyében a 2007–2013 közötti időszakban az eddigieknél kevesebb célkitűzést támogat, ugyanakkor a Kohéziós Alap bekerült a programozási struktúrába, s felhasználásához operatív programokat kell készíteni. A koncentrációnak elsősorban a lisszaboni és a göteborgi határozatokban megfogalmazott stratégiai célokat (versenyképesség, fenntarthatóság) kell erősítenie. A tagállamok számára az alábbi három célkitűzés és az ezek keretében támogatható tevékenységek adják meg a peremfeltételeket és támogatási területeket: 1.) A konvergencia célkitűzés esetében a finanszírozható területeken elsődleges cél a növekedési potenciál erősítése, magas növekedési ráta elérése, elősegítése, így a munkahelyteremtést, hosszú távú versenyképességet és fenntartható fejlődést elősegítő befektetések és közösségi szolgáltatások megteremtése van fókuszban. Támogatható például az alapinfrastruktúrák és közszolgáltatások megteremtése és kiterjesztése, a régiók helyi jövedelemtermelő képességének megteremtése, vállalatok tőkéhez való hozzájutásának elősegítése. A turizmus számára kiemelkedő fontosságú, hogy – a 2004–2006 időszakhoz hasonlóan – a szakterület e célkitűzés jegyében támogatható elsősorban. 2.) A regionális versenyképesség és foglalkoztatás célkitűzés célja a gazdasági változások elősegítése és ösztönzése, ezeken keresztül az EU-régiók versenyképességének növelése, valamint befektetők számára vonzóbbá tétele – többek között a tudásalapú társadalom megteremtését szolgáló befektetésekkel, a szállítási és telekommunikációs infrastruktúrához, energiához és egészségügyhöz való hozzájutás megkönnyítésével, a munkaerő és a vállalatok alkalmazkodó-képességének növelésével.

http://www2.pm.gov.hu. Az OFK-ról szóló OGY határozat alapján hazánkban minden statisztikai-tervezési régió saját regionális operatív programot készít. 13 Juhász, I. - Kovács, B. - Soproni, Gy. (2006): Ágazat és területiség - A turizmus szerepe a területfejlesztés országos és területi szintjén; a régiók és a decentralizáció jelentősége. In Falu, Város, Régió, Váti Kht., Budapest, X. évf. 1. szám pp: 62-67. 14 130/2006. (VI.15.) Korm. rendelet a Nemzeti Fejlesztési Ügynökségről, valamint 171/2007. (VI.29.) Korm. rendelet a kormányzati fejlesztéspolitikai tevékenység irányításáról. 15 Community Strategic Guidelines, 2007-2013, Cohesion policy in support of growth and job. 16 A TANÁCS 1083/2006/EK RENDELETE (2006. július 11.) az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai szociális alapra és a Kohéziós alapra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról és az 1260/1999/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről. 11

12


turizmusmenedzsment 3.) Az európai területi együttműködés célkitűzés elő kívánja segíteni az EU területének mind a gazdasági, mind a szociális, mind a kulturális dimenziók mentén történő szorosabb integrációját. Ennek érdekében a kohéziós politika a kiegyensúlyozott és fenntartható fejlődést támogatja mind a makrorégiók szintjén, mind pedig mikroszinten a szűk kapacitások határon túli együttműködések és legjobb gyakorlatok megosztása révén történő csökkentésével. Ennek alapja a fejlesztési tervek összehangolása és a kulcsszereplők közötti ’hálózatosodás’ (networking) elősegítése. További változás a 2000–2006 közötti gyakorlathoz képest, hogy a kohéziós politika eredményeként a vidékfejlesztés finanszírozása a jelenlegi hétéves költségvetési és tervezési ciklusban kikerül a Strukturális alapok rendszeréből, és a közös agrárpolitika keretében egy önálló alap, az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap szolgálja majd az egységes keretbe rögzített vidékfejlesztési programok finanszírozását. Az eddigi támogatáspolitikához képest változást jelent Magyarország számára az is, hogy az előbb idézett rendeletek alapján a Közép-Magyarországi Régió kikerül az elmaradott régiók köréből, és a második prioritás (regionális versenyképesség és foglalkoztatás) szabályai alapján lehet majd támogatni. A 2005. decemberi brüsszeli csúcson született megállapodás értelmében kapott egyedi elbánás azonban lehetővé teszi a források rugalmasabb felhasználását a hazai legfejlettebb régió esetében is, így a támogatási területek tekintetében a konvergencia régiókkal gyakorlatilag azonos elbánásban részesülhet.17 A Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA) szabályozásának rendeletében18 a turizmust mint támogatható területet az eddiginél valamivel tágabb lehetőségeket biztosítva nevesítik. A turisztikai jellegű beavatkozások fejlesztéspolitikai jogalapját rendelet I. fejezet 4. cikkének 6.) és 7.) bekezdése adja meg az alábbiak szerint: „idegenforgalom, beleértve a természeti értékek népszerűsítését, mint a fenntartható idegenforgalom fejlesztésének lehetőségét; a természeti örökség védelmét és hangsúlyozását a társadalmi-gazdasági fejlődés támogatása érdekében; valamint az olyan támogatást, amely az új, nagyobb hozzáadott értéket képviselő szolgáltatások révén az idegenforgalmi szolgáltatásnyújtás fejlesztésére és az idegenforgalom új, fenntarthatóbb mintáinak előmozdítására irányul […].”

Kovács Balázs – Soproni Gyula (2006): Formálódó fejlesztéspolitikai tervek – a turizmus helye a következő Nemzeti fejlesztési tervben. In Turizmus Bulletin, X. évf. I. szám. 18 Európai Regionális Fejlesztési Alapról és az 1783/1999/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről intézkedő Európai Parlament és a Tanács 1080/2006/EK rendelet. 17


„befektetések a kultúra területén, beleértve a kulturális örökség védelmét, népszerűsítését és megőrzését; a társadalmi-gazdasági fejlődést, a fenntartható idegenforgalmat és a régiók vonzerejének javítását szolgáló kulturális infrastruktúra fejlesztését; valamint a nagyobb hozzáadott értéket képviselő szolgáltatások révén a kulturális szolgáltatások kínálatának fejlesztéséhez nyújtott támogatást”.

Továbbá ugyanezen fejezet 5. cikk 2.) pontjának f.) bekezdése az alábbiak szerint: „a természeti és kulturális örökség védelme és kiemelése a társadalmi-gazdasági fejlődés támogatása érdekében, valamint a természeti és kulturális értékek népszerűsítése, mint a fenntartható idegenforgalom fejlesztésének lehetősége”.

Illetve a 6. cikk 1.) pontjának a.) bekezdése alapján: „a vállalkozói szellem ösztönzése, különösen a KKV-k, az idegenforgalom, a kultúra és a határokon átnyúló kereskedelem fejlesztése”.

A fentebb bemutatott európai uniós és hazai fejlesztéspolitikai dokumentumok mentén alakult ki a 2007–2013 között irányadó, Új Magyarország fejlesztési terv és operatív programjainak a struktúrája. A turisztikai ágazatot érintően a fejlesztési források döntő része hét darab regionális operatív programban került megtervezésre. Az ágazati és regionális szempontok harmonizációja szempontjából meghatározó jelentőségű, hogy a fejlesztési programokat a regionális fejlesztési tanácsok munkaszervezetei, a regionális fejlesztési ügynökségek dolgozták ki, így a regionalitás és térségi szemlélet érvényesíthetőségére ezúttal jóval nagyobb esély van, mint az NFT I. egyetlen ROP-ja esetében. A központi közigazgatást a fejlesztéspolitikában megtestesítő Nemzeti Fejlesztési Ügynökségnek a különálló regionális operatív programok kidolgozásakor elsősorban koordinációs, s szakmai tanácsadó szerepe volt. A 2004–2006-os programozási időszakban a stratégiai szintű operatív programok és a pályázati kiírások közötti kapcsolatot a program-kiegészítő dokumentumok jelentették, amelyek a megvalósításban részt vevők számára tényleges referenciadokumentumként szolgáltak, de sem megvalósítási, sem szakmapolitikai szempontból nem tartalmazták teljes körűen a pályázati kiírások megtervezéséhez és elindításához szükséges információkat. A Strukturális alapokat szabályozó európai tanácsi és bizottsági rendeletek a 2007–2013-as tervezési időszakra nem írják elő program-kiegészítő dokumentumok készítését, s egyúttal az operatív programokat a korábbinál magasabb stratégiai szinten határozzák meg, ezért a program-kiegészítő dokumentumok helyett szükségessé

turizmusmenedzsment vált egy olyan új dokumentum létrehozása, amely amellett, hogy rögzíti az operatív program részletesebb szakmai tartalmát, meghatározza a végrehajtás konkrét lépéseit, valamint a pályázati kiírások szakmai tartalmát is. Ez az új dokumentum az akcióterv, amelyet a régiók készítenek az operatív program minden egyes prioritásához kapcsolódóan. A regionális akciótervek rögzítik többek között az ütemezést, az egyes fejlesztési területek támogatási kereteit, a konkrét támogatható tevékenységeket, a kedvezményezettek körét, a támogatási intenzitást, valamint a projekt kiválasztási szempontokat. Az akciótervek időtávja két év, a kormány által idén júliusban elfogadott akciótervek a 2007–2008 időszakra vonatkozóan határozzák meg az előzőekben felsoroltakat. A támogatható tevékenységek esetében alkalmazandó támogatási mérték a profitorientáltság, illetve a területi fejlettségbeli különbségek figyelembe vételével kerültek megállapításra. Azok a tevékenységek részesülhetnek magasabb támogatási intenzitásban, amelyek nem profitorientáltak, azaz közcélúak, mint például a múzeumok, tájházak, tematikus bemutatóhelyek, valamint az épített örökség (várak, kastélyok, kúriák) turisztikai célú fejlesztése. Adott támogatási tevékenység esetén pedig az elmaradottabb régiókban alkalmazható magasabb támogatási arány. A végrehajtás tényleges alapjául szolgáló pályázati kiírások beavatkozási területenként készülnek, vagyis külön pályázatok kerülnek kiírásra az attrakciófejlesztési, külön a szervezetfejlesztési projektek, s külön a fogadóképesség fejlesztését megvalósító projektek esetében. A szálláshelyfejlesztés, valamint az attrakciófejlesztés – a termál- és gyógyturizmushoz kapcsolódó attrakciófejlesztést kivéve – az NFT I-ben legtöbbször alkalmazott nyílt, egyfordulós eljárásrend keretében történik. A termál- és gyógyturizmushoz kapcsolódó attrakciófejlesztés esetében kétfordulós eljárásrend alkalmazására kerül sor, míg a szervezetfejlesztési projektek közvetett támogatás keretében valósulhatnak meg. A stratégiai fontosságú, jellemzően nagyobb beruházási igényű turisztikai fejlesztések nem pályázati úton, hanem kiemelt projektek formájában kerülnek megvalósításra. A tervezési rendszerben új elemként megjelenő projekttípus jelentőségénél és méreténél fogva speciális bánásmódot igényel, amit az ÚMFT pályázati rendszere nem tud biztosítani, ezért ezek a beruházások nem pályázat útján kapnak uniós támogatást. Ilyen kiemelt beruházások támogatására kizárólag tanácsi döntéssel a regionális fejlesztési tanácsok, a szaktárca, valamint a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség tehetnek javaslatot. A felsorolt szervezetek által támogatásra felterjesztett kiemelt turisztikai projekteket a kormány három csoportba sorolta a Nemzeti turizmusfejlesztési stratégiában lefektetett fejlesztéspolitikai célokhoz való hozzájárulás, illetve a projekt előkészítettsége alapján. A kormány összesen

nyolc kiemelt projektet talált minden szempontból megfelelőnek, s esetükben mintegy 53,9 milliárd Ft támogatás odaítélésről döntött. Ezen projektek közé tartozik a Pécs Európa Kulturális Fővárosa program, a Budai Palota kulturális turisztikai fejlesztése, a Szépművészeti Múzeum térszint alatti bővítése, valamint a Hajdúszoboszlói Aqua Palace Élményfürdő megépítése. Emellett a kormány további 26 projektet továbbfejlesztésre javasolt, amelyek részletesebb kidolgozás és előkészítés után – pozitív támogatási döntés reményében – 2007 novemberében ismét kormány elé kerülnek. Az összesen közel 48 milliárd Ft támogatási igényű továbbfejlesztésre javasolt projektek közé – a támogatott projektekhez hasonlóan – olyan fejlesztések kerültek, amelyek a turisztikai termékfejlesztés nemzeti szintű prioritásainak fejlesztését valósítják meg. Ilyenek például a Gödöllői Királyi Kastély rekonstrukciója, egy budapesti nagy befogadó képességű kongresszusi központ fejlesztése, vagy a Pannonhalmi Főapátság fejlesztési programjának II. üteme. A kiemelt projektek a regionális operatív programok turisztikai célú keretösszegeiből kerülnek finanszírozásra. Az egyes régiók maguk dönthetik el, hogy a rendelkezésre álló források mekkora részét kívánják pályázati úton felhasználni, s mekkora részét kívánják kiemelt projektekre fordítani. Így fordulhat elő az, hogy a Dél-Alföldi Régióban egy, míg például a Közép-Dunántúli Régióban hét kiemelt projekt került nevesítésre. A régiók a turizmust meghatározó kitörési pontnak tekintik, amelytől a gazdasági növekedéshez és a munkahelyteremtéshez való fokozottabb hozzájárulást várnak. Jóllehet a 2005. decemberi brüsszeli csúcson született megállapodás értelmében kapott egyedi elbánás lehetővé teszi a források rugalmasabb felhasználását e hazai legfejlettebb régió esetében is, s a támogatási területek tekintetében az elmaradottabb, – a konvergencia célkitűzés hatálya alá tartozó – régiókhoz gyakorlatilag azonos elbánásban részesülhet. A turizmus fejlesztése az Új Magyarország fejlesztési tervben a regionális operatív programok mellett a Gazdasági operatív programban (GOP), illetve az Új Magyarország Vidékfejlesztési Program (ÚMVP) keretében valósul meg. A területiség szempontjából releváns, hogy nem nyújtható támogatás olyan pályázat részére, amely az Új Magyarország vidékfejlesztési program támogatási hatálya alá eső tevékenységeket tartalmazza. Az ÚMVP alapvetően az 5000 fő állandó lakosnál alacsonyabb lakosságszámmal vagy a 100 fő/km2 népsűrűségnél alacsonyabb népsűrűséggel rendelkező településeken nyújt támogatást, azonban az ennél nagyobb települések esetében sincs mód az itt felsorolt tevékenységeket tartalmazó pályázatok támogatására a ROP-ok alapján: • alkalmi falusi és agroturisztikai szolgáltatások, • lovasturizmus, • vadász- és erdei turizmus, • horgászturizmus,


turizmusmenedzsment • borturizmushoz kapcsolódó szolgáltatások 100 000 euró támogatási összeg alatt. A regionális operatív programok a pályázati rendszeren keresztül a turisztikai termékek és attrakciók fejlesztésére, kereskedelmi szálláshelyek mennyiségi és minőségi fejlesztésére, valamint a térségi desztinációmenedzsment szervezeti hátterének megteremtésére és fejlesztésére, marketingtevékenységre, továbbá a turisztikai szektor szereplői közötti együttműködés erősítésére nyújtanak támogatást. Az elkövetkezendő időszakban a ROP-ok a turisztikai fejlesztések legnagyobb, egyszersmind legfontosabb forrásai. Az egyes régiók turisztikai prioritásai komplex megközelítésűek és tartalmukat tekintve döntően megegyeznek, jóllehet az egyes beavatkozási területek különböző súllyal jelennek meg (2. ábra). A három pillért az attrakciófejlesztés, a turisztikai fogadóképesség javítása, valamint a szervezetfejlesztés jelentik. Ezek együttes, komplex módon történő kezelése megfelel az NTS-ben megfogalmazottaknak, miszerint a turizmus rendszerszemléletű megközelítést igényel, a szorosan egymásra épülő területek miatt az egyes pillérek önmagukban történő fejlesztése nem vezethet eredményre. A regionális akciótervek kidolgozásával együtt a régiós forrásallokáció meghatározása is a régiók hatás-

körébe lett utalva, amelyeknek nemcsak ezen három pillér közötti forráselosztás meghatározására nyílt lehetőségük, hanem a konkrét támogatható tevékenységekre fordítható keretösszegeket is maguk szabhatták meg a felmerülő fejlesztési igényeknek megfelelően. A turisztikai termék-, illetve attrakciófejlesztésen belül a hazai turisztikai kínálat központi elemei, így az egészségturizmus, a kulturális- és örökségturizmus, illetve az öko- és az aktív turizmus számítanak kiemelt területeknek. A turisztikai fogadóképesség javításán belül elsősorban meglévő kereskedelmi szálláshelyek és szolgáltatásaik minőségi és/vagy mennyiségi fejlesztése támogatható, ugyanakkor egyes régiókban lehetőség nyílik új három- és négycsillagos kategóriájú szállodák építésére is a kiemelt, ún. desztinációs területeken. Ezen konstrukció keretében támogatható a konferencia és kongresszusi helyszínek infrastruktúrájának fejlesztése is. A turisztikai desztinációmenedzsment témakörben támogatható többek között a szervezetfejlesztés, a turisztikai termékfejlesztési programok és projektek koordinálása, az elektronikus foglalási és turisztikai vonzerőket, szolgáltatásokat bemutató tájékoztatási informatikai hálózati rendszerek létrehozása, valamint a turisztikai vállalkozások teljes körű információellátása és a regionális turisztikai marketingtevékenységek segítése is. 2. ábra

Fejlesztési források megoszlása támogatási területek szerint (2007–2008) 100%

80%

60%

40%

20%

0%

Dél-Alföld

Dél-Dunántúl

Szervezetfejlesztés

ÉszakAlföld

ÉszakMagyar ország

KözépDunántúl

Turisztikai fogadóképesség javítása



KözépMagyar ország

NyugatDunántúl

Attrakciófejlesztés

Összesen

turizmusmenedzsment 1. táblázat Turisztikai célú források a regionális operatív programokban (2007-2013)9 Összes régiós forrás

Régiók

Turisztikai prioritás keretösszege

Turizmus részesedése az összes régiós forrásból (%) 18,3

Milliárd Ft Dél-Alföld

238,7

43,7

Dél-Dunántúl

224,8

41,7

18,6

Észak-Alföld

310,9

56,5

18,2

Észak-Magyarország

288,1

60,0

20,8

Közép-Dunántúl

161,9

36,8

22,7

Közép-Magyarország

467,8

31,6

6,8

Nyugat-Dunántúl

147,9

34,9

23,6

1840,1

305,3

16,6

Összesen Forrás: ÖTM Turisztikai Szakállamtitkárság

A regionális operatív programok hét évre tervezett forrásaiból a turizmus közel 17%-os részesedéssel rendelkezik, amely mintegy 305 milliárd forintnak megfelelő összegű közösségi támogatás lehívását teszi lehetővé (1. táblázat). A támogatások intenzitásának területi lehatárolását a tervezési-statisztikai régiók jelentik, s esetükben a támogatási térképre vonatkozó jogszabály20 alapján a legkevésbé fejlett régiók jogosultak a legnagyobb mértékű támogatás meghatározására. A turisztikai régiók és a tervezési-statisztikai régiók közötti lehatárolási anomáliák feloldásának egy lehetséges módjaként a Balatoni turisztikai régió esetében külön fejlesztési területek és hozzá kapcsolódó források lesznek elkülönítve a három érintett régió turisztikai fejlesztésekre szánt forrásaiból (2. táblázat). A rendelkezésre álló jogszabályok és irányelvek nyújtotta mozgástéren belül maradva e megoldás lehetőséget biztosít a – területiség és a turizmusfejlesztés szempontjából speciális igényeket támasztó – fejlesztései elképzelések megvalósítására. Tekintettel arra, hogy az elmúlt időszakban végrehajtott fejlesztéseknek köszönhetően a Balaton Kiemelt Üdülőkörzetben a vendégfogadás feltételei mind 2. táblázat A regionális operatív programokban a Balaton Kiemelt Üdülőkörzetre elkülönített turisztikai források (2007-2008) Régiók

Attrakció fejlesztés

TDM fejlesztése

Teljes keret összeg

Millió Ft Dél-Dunántúl

2 701

150

2 851

Közép-Dunántúl

1 800

200

2 000

Nyugat-Dunántúl Összesen

160

75

235

4 661

425

5 086


mennyiségi, mind minőségi tekintetben biztosítottak, illetve, hogy a Balaton környékén megvalósuló profittermelő beruházások közpénzekből történő támogatása a vendéglátás esetében nem indokolt, a többi régiótól eltérően a fogadóképesség javítása nem támogatható.

3. Megkockáztatható következtetések Tekintettel arra, hogy középtávon a közösségi támogatáspolitikán keresztül elérhető források képzik a hazai turizmusfejlesztés alapját, így a 2007–2013 közötti tervezési ciklusra vonatkozó fejlesztéspolitikai tervek és célkitűzések alapján az alábbi megállapítások és következtetések fogalmazhatóak meg az ágazat jövőjét meghatározó folyamatokkal kapcsolatban: • A hazai turizmusfejlesztés közeljövőjét illetően a területiség kérdése igen komoly változás előtt áll, a fejlesztéspolitikai tervezés és a turizmus intézményrendszerének szükséges átalakítása elkerülhetetlen. A Nemzeti turizmusfejlesztési stratégia a desztinációmenedzsment rendszer hazai gyakorlatba való átültetésének ösztönzésével katalizátor szerepet játszik e folyamatban. Ennek első jeleként az európai uniós fejlesztési források a turizmus fejlesztése érdekében 2007 és 2013 között a korábbi gyakorlathoz képest hét darab – különálló, térségi alapon diverzifikáltabb támogatáspolitikát lehetővé tevő – regionális operatív programon keresztül támogatható. • A regionális szervezetek fejlesztéspolitikában, illetve annak megvalósításában betöltött szerepe a korábbiakhoz képest tovább nő. Az OFK-ról szóló országgyűlési határozat a regionális operatív prog 271 Ft/EUR árfolyamon. 85/2004. (IV. 19.) Korm. rendelet 30.§-ában meghatározott támogatási intenzitások alapján meghatározott értékek szerint. 19

20


turizmusmenedzsment ramok végrehajtásának felelősségét a regionális fejlesztési tanácsok felelősségi körébe utalta, így az elkövetkezendő időszakban a regionális szint jelentős tervező és végrehajtó kompetenciákkal bíró fejlesztéspolitikai centrummá válik. • Tekintettel arra, hogy a turisztikai térségek térbeli lehatárolásának kérdése a mai napig nyitott kérdés, a desztinációmenedzsment rendszer kialakítása és megvalósítása során a közeljövőben egyértelműen ki kell jelölni azokat a területeket, amelyek további turisztikai fejlesztések révén kiemelt desztinációkká válhatnak. Országos szinten kiemelt turisztikai célterületek kiválasztásának szempontjaira az NTS is tartalmaz javaslatokat, amelyek mentén kiválasztható területek a kínálati elemek alapján részben földrajzi tájegységekre koncentrálódnak, kapcsolódnak a turizmus szempontjából kitüntetett, térbeli kontinuitást mutató természeti adottságokhoz (mint például a jelentős vízfolyások), másrészt csak egyes országrészeket érintően, vagy akár határon átnyúló módon jelennek meg. • Az ágazat számára különösen fontos lépés lesz a regionális desztinációs szervezetek felállítása, mert hosszú távon az RFT/RFÜ, RIB/RMI21 rendszer párhuzamos működtetése szakmailag nem indokolt. E kérdés gyakorlati kezelésére az NTS sem tudott egyértelműen választ adni, így a kérdés lappangó konfliktusként kódolva van az intézményrendszerben. A desztinációmenedzsment szervezeti rendszer hazai adaptációját a ROP-ok külön jogcímen támogatják, így az NTS által elindított és elviekben ösztönzött folyamat – a támogatáspolitika révén – a gyakorlatban is megvalósul a jelenlegi tervezési ciklus végére. • 2013-ig előre tekintve létre kell jönnie a regionális desztinációmenedzsment szervezeteknek, amelyeknek valamilyen formában a jelenlegi turisztikai és területfejlesztési intézményrendszer részeit integrálniuk kell, különös tekintettel a tervezési-statisztikai régiós beosztástól teljesen vagy részben eltérő területű turisztikai régiókra, mint például a Balaton. Mindaddig azonban, amíg ez nem valósul meg, a turisztikai és a területfejlesztési szervezetek között a hagyományos mederben zajlanak az együttműködések. Tekintettel arról, hogy az egyes TDM szintek egymásra épülnek, ezért a támogatáspolitika – lépcsőzetes jelleggel – kezdetben a helyi- és térségi desztinációmenedzsment szervezetek kiépítésére helyezi a hangsúlyt, s csak a tervezési ciklus félidejétől számol a régiós szint kialakításával. • A következő tervezési ciklusokra nézve sok tanulsággal szolgálhat, hogy az ÚMFT tervezésének ütemezése miatt egyes tervezési fázisokra aránytalanul kevés idő állt rendelkezésre, ami nagyban megnehezítette, hogy kiérlelt, magas szakmai


színvonalú tervezési dokumentumok születhessenek. Az erősen stratégiai szemléletű operatív programok elkészítése több mint egy évbe telt, az akciótervek több mint fél év alatt készültek el, míg a legrészletesebb szakmai tartalommal bíró pályázati kiírások elkészítésére mindössze néhány hónap állt rendelkezésre. • Jóllehet a 2004–2006 tervezési időszak sok fontos ismerettel és tapasztalattal gazdagította a hazai tervezési gyakorlatot, az ÚMFT tervezése és végrehajtása nagy kihívást jelent a területfejlesztési szakma számára, hiszen a tervezés és a végrehajtás is merőben új feltételrendszer mellett folyik. Az újonnan kialakított támogatási és intézményi struktúrák „próbaüzemére” még csak ezután kerül sor, de már most látszik, hogy a gördülőtervezés adta lehetőségeket kihasználva, el kell végezni a rendszer „finomhangolását”, különös tekintettel a területi lehatárolásokra, az akciótervek és a pályázatok szakmai tartalmára, a monitoring mutatókra, valamint a kiválasztási kritériumokra. Néhány konkrét feladatot kiemelve szükséges a kongresszusi turizmus fejlesztésére nagyobb hangsúlyt helyezni, illetve támogathatóvá kell tenni az 5000 főnél nagyobb lélekszámú települések esetében is a lovas-, a vadász- és a horgászturizmusra vonatkozó, valamint a 100 000 euró alatti borturisztikai fejlesztéseket. • Az elmúlt időszakban mind az NFT I-ben, mind azt megelőzően hazai forrású pályázatok révén (például Széchenyi-terv), mind pedig magánerőből számos turisztikai attrakció és új, színvonalas szállásférőhely jött létre. Ezek alacsony kihasználtságának és a turisták rövid átlagos tartózkodási idejének egyik oka, hogy hiányoznak azok a kiegészítő szolgáltatások, amelyek az ideérkező vendéget hosszabb tartózkodásra ösztönöznék. Annak ellenére, hogy a regionális operatív programok és a régiós turizmusfejlesztési stratégiák is kiemelten foglalkoznak a széleskörű turisztikai szolgáltatások hiányával, azt a turizmusban rejlő lehetőségek alacsony kihasználtságának egyik okaként jelölik meg, a szolgáltatások az akciótervekben és a tervezett pályázati kiírásokban egyaránt alulreprezentáltak. A jelenlegi pályázati rendszerben kizárólag új attrakciók és szálláshely építése, illetve bővítése esetében támogatható a szolgáltatásfejlesztés, és ott sem kötelezően. Mindez azzal a veszéllyel jár, hogy a kínálat bővülésével párhuzamosan nem nő az átlagos tartózkodási idő, s nem növekednek a turisztikai bevételek sem.

Regionális Fejlesztési Tanács / Ügynökség, Regionális Idegenforgalmi Bizottság / Marketing Igazgatóság. 21

turizmusmenedzsment A kulturális örökségek turisztikai menedzselésének kérdései Szerző: Dr. Husz Mária Pécsi Tudományegyetem, Felnőttképzési és Emberi Erőforrás Fejlesztési Kar, Kultúratudományi Intézet, 7624 Pécs, Ifjúság útja 3/A. X. em.32., e-mail: [email protected] Referált tudományos szakcikk Beküldés: 2007. június 20., bírált változat: 2007. szeptember 7., elfogadva: 2007. október 17.

Az utóbbi években világszerte jelentősen átalakultak a kulturális örökségek turisztikai menedzselésének feltételei. A tanulmány az örökségturisztikai menedzsment nemzetközi tapasztalatainak, angol és francia szakirodalmának újszerű szintézise. Eredeti empirikus források bemutatása helyett régóta működő örökség-desztinációk tanulságos példáira támaszkodik. Különféle funkciókat vizsgál a gazdasági és társadalmi struktúrákban, amelyek meghatározzák az örökségturizmus hatékony menedzselését. Kiemeli az örökségi tulajdonformák, a finanszírozás, a hasznosítás és a humán erőforrás kérdéseit, az örökségattrakciók menedzselésének eszközeit és technikáit, nem tér ki viszont a közösségi alapú fejlesztés feladataira és az örökségturisztikai marketingstratégia kérdéseire.

Kulcsszavak: desztinációmenedzsment, örökséggazdálkodás, nemzetközi szabályozás, látogatómenedzsment

1. Koncepció A kulturális örökségturizmus stratégiai szerepet tölt be a helyi gazdaságok növekedésében. A világ legnagyobb pénzügyi szervezeteinek intervenciói és az örökségek menedzselésének nemzetközi bátorítása nélkül az örökséggazdaság erősen függene az állami finanszírozástól, amelynek mértéke világszerte csökkenőben van. Az örökség-erőforrásokat kímélő, ugyanakkor jövedelmező turizmus korszerű, többszintű menedzselése nemcsak a múlt megőrzését, hanem a jövő tervezését is jelenti, az örökségek jobb megértését feltételezi, s maga után vonja a helyiek, a nemzet és a világ büszkeségét és empátiáját. Az örökséggazdálkodás és a desztinációmenedzsment hatékony eszközeinek kimunkálása és a közösségi alapú fejlesztés mellett a „legkeményebb dió” az örökségek gazdasági életképességének fenntartása. A vizsgálataink fókuszában álló, épített kulturális örökségek pótolhatatlanok, ezért megóvásra, megfelelő kezelésre és működtetésre van szükségük. Mivel azonban kényes egyensúlyt képviselnek a múlt, a jelen és a jövő között, a megőrzés érdekei és a turizmus törekvései gyakran ellentmondásba kerülnek. A fogadóhelyi turizmusmenedzsment a megőrzés és a kereskedelmi siker kulcsa lehet, de ha az örökségmenedzser az Habilitált egyetemi docens, a PTE Felnőttképzési és Emberi Erőforrás Fejlesztési Kar Kultúratudományi Intézetének igazgató-helyettese. 1

idegenforgalomra koncentrál ahelyett, hogy a nemzeti örökség megőrzését tekintené fő feladatának (Garrod – Fyall, 2000: 684), odaveszhet az örökség. Az örökségturizmusnak a fogadóhely, a régió és az ország javára szolgáló működtetéséhez a turisztikai desztinációs menedzsment (TDM) szintetizáló tevékenysége szükséges. A nemzeti stratégiák csak a regionális és helyi tevékenységek révén konkretizálódnak és eredményeznek valódi változásokat. A menedzsmentterv kidolgozásához a turisták igényeinek kielégítésén túl fel kell mérni, hogyan érhető el a tevékenység nyereségessége, milyen eszközökkel vonható be a turizmusba az önkormányzat, a helyi vállalkozók és a lakosság. A környezet védelme és ápolása szintén fontos tényező. A TDM munkamódszere a közösségi partnerség kiépítése (Roger–Mike, 2006). Ehhez elengedhetetlen a különböző szereplők igényeinek és érdekeinek felkutatása, közös nevezőre hozása. A térségi menedzsmenteknek önálló, megfelelő kompetenciával, eszközökkel és szakemberekkel megerősített szervezeteknek kell lenniük. Feladatuk a térségi turizmuspolitika kialakítása, a turizmus területi tervezése és összehangolása a területfejlesztéssel, projektek készítése és vezetése. A korszerű magyarországi TDM rendszer kialakításának két feltétele van. Az egyik a turizmus korszerű, decentralizált rendszere, amely feltételezi, hogy a szervezetekben az alulról építkezés mellett alapelv a magán- és közszféra szereplői közötti együttműködés, valamint minden közreműködő anyagi áldozatvállalása. Mivel az örökségturizmus új szakmai kompetenciákat igényel, a másik kritérium a megfelelő szakemberek megléte. Az örökségturizmus menedzselése csak az örökségek és a szolgáltatásmenedzsment sajátosságait


turizmusmenedzsment egyszerre figyelembe véve képzelhető el, ezért a következő menedzsmentfeladatok jelentkeznek: • Állagmegóvás, restaurálás: Az örökség megőrzése a következő generációknak és a jelen megfelelő örökség-használatának biztosítása. • Hozzáférés: Ha az emberek nem férhetnek hozzá az örökségekhez, azokat nem lehet többé örökségeknek tekinteni, de a nagyfokú hozzáférés az örökségek károsodását okozhatja. • Oktatás: A látogatóknak informális és formális keretekben segít megérteni az örökség természetét és jelentőségét, a megőrzés fontosságának tudatosításával együtt. • Fontosság: Az örökségeknek olyan széles nyilvánosságot kell adni, amilyen csak lehetséges. Minden látogatónak tudnia kell, számára miért fontos az örökség. • Kikapcsolódás: A küldetés része, hogy a látnivaló szórakoztató legyen és alkalom a kikapcsolódásra. Ha nem érzik jól magukat a látogatók, nem térnek vissza és másoknak sem fogják ajánlani a helyet. • Pénzügy: Az örökség-attrakcióknak, ha elérik céljukat, bevételtermelőknek kell lenniük. Fogyasztásuk után belépődíjat kell szedni, amellyel forrásokat teremtenek a konzerválási munkákra. • Helyi közösség: Az örökség megőrzőinek a helyi lakosokkal egyetértésben kell dolgozniuk. • Minőség: Az örökség helyszíneinek magas minőséget kell képviselniük, ha versenyezni kívánnak a turizmus piacán a még népszerűbb attrakciókkal (Garrod–Fyall, 2000: 691). 1.1. A FENNTARTHATÓ ÖRÖKSÉGTURIZMUS NEMZETKÖZI SZABÁLYOZÁSA A kulturális turizmus 1999-ben kiadott, javított kartája (ICOMOS, 1999) a turizmus és az örökség komplementer viszonyát rögzítette mint két világét, amelyek gyakran különbségeiket és ellentéteiket is artikulálják. Leszögezte, hogy „az örökség-látogatóknak gazdagító és kellemes élményben kell részesülniük.” Az Európa Tanács (Herein, 2003) a kulturális örökség helyi lakosságot szolgáló értékesítésének elvét a fenntartható fejlődés perspektívájába helyezte. Kiemelte, hogy egyszerre kell figyelembe venni a turisztikai adottságokat és az örökség konzerválásának szempontjait, s csökkenteni kell néhány vallási és spirituális helyszín túlzott látogatását a megőrzés, esetleg a még folyó tudományos kutatások érdekében. A turizmus saját szakmai szervezetei rendszeresen megújítják etikai-viselkedési kódexeiket (WTO, 1999, 2001). Ezekben összegyűjtik azokat a tanácsokat, amelyeket megfogadva a turisták hozzájárulhatnak a fogadóterület állapotának megőrzéséhez, illetve a tevékenységeikből eredő káros hatások minimalizálásához.


A nemzetközi dokumentumok és szabályozások mögött az a bizonyosság munkál, hogy a kulturális és örökségturizmus az örökség védelmezője, amely hozzájárul a gazdasági és társadalmi fejlődéshez azzal a feltétellel, ha • védi az örökséget (műemlékek és műemléki együttesek, történelmi kertek, kultúrtájak) mint fizikai egységet, mint a kulturális sokszínűség tanúit, • fejleszti a menedzsment-módszereket, amelyek segítenek szabályozni a látogatottságot és megőrizni a szolgáltatások minőségét, • elkerüli a túlzott beruházásokat, • jobban egyesíti, mozgósítja és segíti a lakosságot az örökség hasznosítására vonatkozó munkákra és a gazdasági lehetőségek kamatoztatására (Patin, 2005: 83). A fenntartható örökségturizmus menedzselésének legfontosabb eszköze a tervezés. Egyik típusa a hosszú távú, átfogó tervezés integrált és megőrzés-központú szemlélete, amely képes összehangolni a periodikus politikai érdekek és a nem turisztikai használat szempontjait a múlt kiválasztott, reprezentatív elemeinek felértékelésével (Timothy–Boyd, 2003: 178-80). A másik jelentős tervezési mód a stratégiai tervezés, amelynek egyik alapeleme a fenntarthatóság érvényesítése, lényegében a középtávú események azonosítására, középtávú döntésekre, s a gyorsan változó, jövőbeli, esetleg váratlan események szervezeten belüli kezelésére szolgál. Akció-orientáltabb, kevésbé átfogó, ezért eltér az olyan hosszú távú céloktól, mint a fenntartható fejlődés. A jó menedzsment tervek a fenntartható fejlődés érdekében célul tűzik ki: • olyan projektek megvalósítását, amelyek jobban megismertetik a helyet a turistákkal, • azoknak a beruházásoknak a korlátozását, amelyek a látogatók számára hozzáférhetetlenek, • hogy a fogadóépületek ne takarják el az örökséget; előtérbe kell továbbá helyezni a helyi termékeket és tudást, • hogy rendszeresen értékelni kell a fejlődést és a változást a gyakorlat fényében, s ha szükséges, át kell igazítani a célokat, a prioritásokat, módosítani a munkamódszereket, felülvizsgálni az akcióterveket. A fenntartható örökségturizmus kulcsfogalmai az eredetiség/autentikusság, az interpretáció/bemutatás, a hozzáférhetőség és a nemzedéki méltányosság. Az örökség-rekonstrukciók és termékek képesek életre kelteni a régió múltját az épített és a természeti tájban. Az eredetiséget az örökségturizmus menedzserei teszik élménnyé a turisták számára is. Az interpretáció lehetővé teszi, hogy a turista élményébe a múltról való tanulás is beletartozzon, helyszíni olvasmányok, vetítések, találékony felelevenítések vagy vezetett túrák

turizmusmenedzsment során. A kulturális örökségturizmusban a hozzáférés az elfogadhatónak ítélt turistaáramlással kapcsolatos. A jövő generációk és a jelen összes társadalmi rétege iránti méltányosság pedig kiterjed az idősekre, a szellemi és fizikai segítséggel élőkre, de a lerombolt, megtagadott múltra is.

2. Az örökségek tulajdonosai és fenntartói Az örökséghelyszínek tulajdonlási típusai különböző menedzsmentet, gazdálkodási formát és humánerőforrást kívánnak. Az állami és a nonprofit szektor elsődleges célja az örökség megőrzése és az oktatás, míg a magánszektor elsődleges célja általában a haszonszerzés és a rekreáció. Magyarországon jelenleg a műemlékek, múzeumok, nemzeti parkok többsége állami vagy önkormányzati tulajdonban van. 2.1. AZ ÁLLAMI/ÖNKORMÁNYZATI SZEKTOR A legtöbb országban az örökségek megőrzésében meghatározó szerepet játszik az állam. A modern, vegyes gazdaságú országok kormányai fő felelősségüknek tekintik állampolgáraik társadalmi-gazdasági előrehaladását, egyúttal a nemzeti vagyon, s benne a kulturális és örökség-javak felelős megőrzését és használatát. Az állam felelős a politikáért és a kutatásért, a tervezésért, a fejlesztésért és a koordinációért, a helyi idegenforgalmi létesítmények és szolgáltatások szabályozásáért, az egészséges és életképes közösség fenntartásáért. Közvetlen állami irányítású intézményeket működtet a múzeumok, műemlékek és a természetvédelem területén. Alapítványokat és egyesületeket támogat, pénzügyi alapokat, közalapítványokat hoz létre, védetté nyilvánít, szakmai felügyeletet gyakorol stb. (LXXXIX. Törvény a kulturális örökség védelméről, 2005). Az államok bátorítják a mecenatúrát és a szponzorációt, adószabályozással könnyítik a turizmusfejlesztési politikákat. Az állami szektor • hosszú távú stratégiát alakít ki, kikerülve a kockázatokat, • fenntartja a nyilvános érdeklődést a jelentős értékek iránt, • történelmileg tulajdonosa a legjelentősebb épületeknek, • élvezi az örökség politikai konzerváló hatását, • gazdasági érdeke a munkahelyek, adók kézben tartása, s gyakran részt vesz az infrastruktúra fejlesztésében (Timothy–Boyd, 2003: 136-7; Roger–Mike, 2006), • fontos feladata az oktatás és képzés. A nemzeti turizmuspolitika bázisai sok helyütt a – nemzeti jelentőségű – örökségek, amelyek egységes

menedzseléséhez nemzeti érdek fűződik. Az állami szektor bürokratikus működése általában hosszabb döntési folyamatokat eredményez, s az illetékesség és a felelősség különböző felfogása miatt időnként negatívan reagálhat az innovációra. 2.1. A MAGÁN/PIACI SZEKTOR A vállalkozások, amelyek saját tőkével, saját kockázatra, rendszeres gazdasági tevékenységet folytatnak alapvetően profitszerzési céllal, az örökségeket két módon birtokolhatják. A múltban megvásárolta valaki, ha ma már az nem is lenne lehetséges. Előfordul, hogy valamit, ami magántulajdonban volt, később hoznak összefüggésbe egy híres emberrel vagy egy fontos eseménnyel. Lehet, hogy egyik generációról a másikra szállt, és a tulajdonosok nem kívánják elidegeníteni. Az idegenforgalmi magánszektornak a beruházási hozamok maximalizálása céljából érdeke a fogadóhely egészséges környezetének fenntartása. Kreativitásra és innovációra törekszik, az értékesítésben folyamatosan ellenőrzi termékeit, dinamikus, innovatív piaci magatartást tanúsít. Előnye a gyors döntéshozatal, a kockázatvállalás, hátránya, hogy a közjavakkal és a hos�szú távú tervezéssel kevéssé törődik és erőforrásai sem illeszkednek az örökség lényegéhez. A profitérdekeltség és a piaci trendek kihasználása növekvő látogatottságot, szórakoztatást, a hely imázsának emelését eredményezi. Ez hosszú távú pénzügyi és politikai stabilitást és munkaerő-kínálatot igényel a turisták kiszolgálására, bár a magánszektor szervezetei lényegében a rövid távú jövedelmezőségben érdekeltek (Mundruczó–Graham, 1996: 150-2). Világszerte sok történelmi témapark, múzeum, ipartörténeti emlék, kulturális központ, művészeti galéria van magánkézben, nem beszélve olyan természeti örökségekről mint például a Niagara-vízesés. Magyarországon ritka a magánvállalkozásban működtetett attrakció (mint a sümegi vár), ugyancsak kevés a magánvállalkozásban létrehozott és működtetett létesítmény (mint a budapesti szoborpark). 2.2 NONPROFIT/CIVIL SZEKTOR Az önkéntesnek, nem-kormányzatinak is nevezett gazdaság mint a közös szükségleteket alapvetően profitszerzési cél nélkül kielégítő szervezetek összessége, kiegészíti, korrigálja a két hagyományos szektor működését. A vendéglátó társadalom elfogadható egymás mellett élést igényel a turistákkal, megfelelő jövedelem- és munkalehetőségeket, a helyi tradíciók, kultúra és társadalmi szokások megőrzését és tiszteletét, valamint bekapcsolódást a jövőbeli tervezésbe és fejlesztésbe. Mind a turizmus lebonyolítóira, mind a fogadókra hatással vannak olyan speciális érdekű csoportok mint a regionális testületek,


turizmusmenedzsment információs irodák, ifjúsági szövetségek, természetvédelmi és egyéb egyesületek. Hagyományosan nagy jelentősége van az alapítványi szektornak, főképpen az angolszász országokban, ahol – a magánvállalkozások mellett – a menedzselt attrakciók jó részét működteti. Franciaországban például 2002-ben a magánszféra kezében volt a védett, épített örökség 50%-a, további 43%-a pedig közösségi tulajdonban, míg az állami tulajdon mindössze 4%-ot tett ki (Patin, 2005: 66). A magyar nonprofit szervezetek többsége egy konkrét intézmény támogatására, egy feladat megoldására, vagy egy település szolgálatára jött létre. Jelentőségük az örökségvédelem és ‑hasznosítás területén egyre növekszik (Pavluska, 1999: 137). Múzeumbaráti körök, (világ)örökség baráti körök alakultak például Pécsett a Sopianæ Örökség Kht. bátorítására. 2.3. SZEKTOROKON ÁTÍVELŐ EGYÜTTMŰKÖDÉS A helyzetnek megfelelő informális és formális együttműködéseket igényel a nagyobb kiterjedésű, vegyes tulajdonú örökségeknek a környezetvédelemmel egybehangolt promóciója, legyen szó az infrastruktúra, a közlekedés vagy az elszállásolás megoldásairól. A szervezetek kontinentális, nemzetközi, nemzeti, regionális, körzeti és helyi rendszere történetileg alakult ki, érdekeik egyeztetése körültekintést kíván. Ugyanakkor egyedi attrakciók menedzselése külső segítség nélkül elképzelhetetlen. Jó megoldás a hálózatok szervezése (például Alliance de Villes Européennes de Culture) és az önkéntesek bevonása. Bár az állami és nem-állami vállalatok versenyben állnak a források megszerzéséért, hajlandóak együttműködni a fejlesztésben, marketingben, ha felismerik a piacok megszerzésére irányuló közös érdekeiket.

3. Gazdálkodás az örökséggel Az örökség gazdasági vonatkozása a közelmúltig kimerült a restaurálásban, a műtárgyak kezelésében, a régi épületek újrahasznosításában és a történeti objektumok privatizálásában. Ez az irány nem tűnt el, de felerősödött a turizmusgazdasági, örökséggazdasági szemlélet, amely a kulturális és természeti helyszínek közvetlen hasznosítását célozza. Az örökség nem olcsó. Hasznosulása sokszoros áttételeken keresztül történik, miközben nem kevés költséggel járnak a művelődési, szórakozási folyamatok és a látogatók tiszteletének felébresztése és fenntartása a látványosságok iránt. Csökkenő állami részvállalás mellett is fenn kell tartani az attrakciót, a kiszolgáló infrastruktúrát, meg kell alapozni a közvetítő programokat.


3.1. ELVI MEGKÖZELÍTÉSEK Az örökség gazdaságtanával foglalkozó kutatások elsősorban az örökségnek mint gazdasági tényezőnek a sajátosságaira, valamint a természeti és kulturális erőforrások menedzselésére vonatkoznak (Greffe, 2005). Két sajátos szempontjuk a számba veendő értékfajták azonosítása és az értékelés módszerei. Az örökséggazdaság kiegészítő értékek sorozatán alapul: • közvetlen használati érték a belépési és látogatási jogok, kiskereskedelem és rendezvények; az attrakció körüli szolgáltatások mint parkolók, szálláshelyek, vendéglátás, szabadidős tevékenységek, a látogatáshoz kötött szállítás; a műemlékek és a régi helyszínek újrahasznosítása, ingatlanértékesítés; • közvetett használati érték a közvetlen, közvetett és indukált munkahelyteremtés, föld- és ingatlan-értékesítés, a hely imázsának minősítése; • választható érték az örökség használóinak és aktuális nem-használóinak fizetési hajlandósága az objektum használati lehetőségének fenntartására. Adományok természetben és pénzben, az örökség védelmére és értékelésére létrejött egyesületek. Általában nem képvisel számottevő pénzügyi forrást, de bizonyos egyesületek évi tagsági díja jelentős lehet. (A National Trust – Kling [1992] szerint – évi 50 millió euró tagdíjjal gazdálkodik); • létező érték a népesség által az örökségnek tulajdonított szimbolikus érték (identitás, a helység szépítése, történelmi szellem); • használaton kívüli érték az örökségnek a jövő generációk számára közvetített értéke. Az örökségturizmusban célravezető értékelési módszerek közül leggyakoribb: • a kontingens-értékelés. Alapja annak megállapítása, hogy milyen hozzáadott értékre képes az illető populáció négy típusa: a) a helyi felhasználók (nem turisták); b) a helyi nem felhasználók; c) a külföldi, reálisan jelenlévő turisták; és d) a potenciális turisták. Ahogy növekszik az érdeklődés az örökség iránt, a hozzájárulás valószínűsége is növekszik és viszont. • A költség/haszon módszer a védelem, az értékesítés és a menedzsment költségeit értékeli a bevételekhez viszonyítva. A módszer hátránya, hogy nem számol a nem-gazdasági értékekkel (identitás, imázs, társadalmi szálak, művelődés). • Eredményesebb az impact-analízis, amely számot vet a szimbolikus együtthatókkal is (Patin, 2005: 135-137). Az örökségmenedzsment a „hozzáadott érték” ipara. Egy hely gazdasági hasznosításának bevételei közvetlenül függenek a beruházások sokféleségétől és azoktól a

turizmusmenedzsment kereskedelmi és turisztikai szolgáltatásoktól, amelyeket a látogató a meglátogatott hely közelében talál. Minél több költési lehetőséggel találkozik, annál magasabbak a helyi bevételek. Ezért az örökség értékesítésében jelentős előnyökkel jár a turistafogadás körülményeit szolgáló létesítmények fejlesztése. 3.2. A KULTURÁLIS ÖRÖKSÉG FINANSZÍROZÁSA A kulturális örökség fejlesztéséhez, a védelemhez és az értékesítéshez többféle finanszírozási forrásra van szükség: nemzetközi, többoldalú és kétoldalú források, nemzetközi üzleti források, állami források és nemzeti magánforrások érhetők el. Az Európai Unió és az egyes országok számos finanszírozási modellt alkalmaznak. A kétoldalú finanszírozás legtöbbször együttműködő szervezetek útján valósul meg. Franciaországban például a Külügyminisztérium és a kulturális tárca számos ilyen akcióban vesz részt, általában szakértői, technikai és képzési hiteleket nyújt. A kambodzsai Angkorban évek óta rendszeresen részt vesz a feltárásokban, útépítésekben és a turisztikai zónák beruházásaiban. Németország, Japán és Olaszország is folytat hasonló együttműködéseket (Fondation Rosselli, 1999). Magyarországon a Regionális Operatív Programok a legjelentősebbek. A nemzeti, regionális és fontosabb helyi attrakciókat, régészeti és történeti színhelyeket, múzeumokat,

kulturális központokat, nemzeti emlékhelyeket általában a kormányzat finanszírozza. Az infrastruktúra főbb típusait a kormányzat vagy a közműtársaságok finanszírozzák, és a használati díjak részben fedezhetik beruházási és működési költségeiket. A fejlesztési programokat övező helyszínek infrastruktúráját legtöbbször a fejlesztést vállaló magántársaság tartja fenn (WTO, 2000: 99). 3.3. A KULTURÁLIS ÖRÖKSÉG TURISZTIKAI HASZNOSÍTÁSA A kulturális örökség idegenforgalmi kiaknázását két, egymást kiegészítő szempont vezeti: az egyik a közvetlen hasznosításra vonatkozik, a másik arra a gazdasági hatásra, amelyet a hely látogatóforgalma vált ki az örökségi helyszínt körülvevő területen. 3.3.1. Közvetlen hasznosítás Tulajdonlás szerint az állami/önkormányzati szektor (kincstári vagyonügynökség, kulturális minisztérium) rendelkezik legnagyobb jelentőséggel az örökséggazdaságban. Az egyes országokban törvényesen szabályozott módon, legtöbbször bérlés útján együttműködik a magán/piaci szektorral, amely a fogadást, a vezetést, a kiskereskedelmet, a vendéglátást, az animációt és a könyvkiadást biztosítja. A nonprofit/civil

Az Európai Unió kulturális örökségturizmussal kapcsolatos programjai A „Kultúra 2000”, 2004-ig 167 millió euróval támogatta a kultúra és a környezet fejlesztését célzó európai együttműködési projekteket. Az „Európa Kulturális Fővárosa” program az Európa Tanács és az Európa Parlament által támogatott. Az „Európai Kulturális Hét” nem tagországok, hanem régiók és városok felé nyitott. A „LIFE”-program 1992 óta a környezeti politikákat, a védett területek felé irányuló turisztikai aktivitás szimulációját támogatja 640 millió eurós költségvetéssel, és a fenntartható turizmus kartájának megalkotását is segíti. A segélyprogramok egyes országcsoportok felé irányulnak. A csatlakozás előtt álló országokat támogatja például a Phare (1485 milliárd euró). Az ISPA a környezetvédelem és a közlekedés fejlesztését szolgálja (520 millió euró), a Sapard a mezőgazdaság területére irányul (1.040 milliárd euró), a Cards a balkáni stabilizációt segítette 2000-2006 között 4.65 milliárd euróval. A Tacis a Szovjetunió utódállamaiban a demokratikus struktúrákat és a piacgazdaságot segíti 3.138 milliárd euróval. A Strukturális Alapok az európai régiók finanszírozását szolgálják (FEDER, FSE, FEOGA, IFOP), céljuk a fejlődésben lemaradt régiók segítése, a társadalmi és gazdasági struktúrák erősítése és a politikai, nevelési szakképzési modernizáció. A magyar Nemzeti Fejlesztési Ügynökség (2007) is változatos operatív programokat tesz hozzáférhetővé. A Közösségi Kezdeményezési Programok (PIC) közül az Interreg a határokon, nemzeteken és régiókon átívelő együttműködéseket támogatja 4.875 milliárd euróval. Az Equal a diszkrimináció és az egyenlőtlenségek elleni, a LEADER + a mezőgazdasági fejlesztési stratégiákat támogatja több mint 2 milliárd euróval és gyakran hozzájárul az örökség védelméhez és értékesítéséhez a lokális fejlesztéseken belül. Az Urban ii a városok fenntartható fejlesztését és a krízisben lévő negyedek rehabilitációját célozza (0.7 milliárd euró). A fő finanszírozási eszközök mellett a Kohéziós Alap az Unió kevésbé fejlett országait segíti, és humanitárius segélyeket nyújt. Az Európai Beruházási Bank (BEI) az Unió intézménye. Egyezteti a különböző alapítványoktól érkező kölcsönöket, kedvező kamatokat állapít meg. Elsősorban beruházásokra figyel, de felhasználható a kultúra vagy az építészet érdekeiben is.


turizmusmenedzsment szektor a legtöbb esetben képviselteti magát az örökségi helyszínek menedzsmentjében. Ez lehetővé teszi a lakosság helyi turisztikai érdekeltségét, a kulturális animációt, a helyi adók, a munkahelyek, támogatások és az üzleti szféra feletti kontrollt. Hollandiában a múzeumok nagy részét alapítványok működtetik, amelyek önállóan gazdálkodnak. A gyűjtemény és az épület állami tulajdonban marad, az állam támogatások formájában bérli vissza azokat. Ezek a támogatások egyre inkább az örökség menedzsmentjének gazdasági, társadalmi és kulturális eredményeitől függenek, nem érintik viszont az örökségvédelem és a megőrzés kardinális kérdéseit. Egy helyszín közvetlen hasznosítása olyan szokásos bevételeket termel, mint a belépődíjak és egyéb kiegészítő használati díjak, adományok, szponzori, tagsági díjak és egyedi, állami támogatásokból befolyó jövedelmek. Kiegészítő bevételek a helyszín egyéb használatából erednek, például: • másolatok, emléktárgyak, dokumentumok árusítása a helyszínen vagy küldemények útján, • kulturális előadások, tanfolyamok, konferenciák, találkozók, • kávéházi és éttermi szolgáltatások, • parkolási díjak, • fotózási jog, idegenvezetési jog, • látogatók vezetése, tolmácsolás, • reprodukciós jog és a művek bérbeadása. Ezek a bevételek az attrakciók hasznosításának jelentős hányadát képviselik. Nagy időszaki kiállítások idején elérheti a haszon 60%-át is. A vásárlási kedv erősen függ a pultok elhelyezésétől a látogatási útvonalhoz képest, a kínált termékek jellemzőitől és az eladó személyzettől. Adományok, szponzori, tagsági díjak inkább a trösztök és alapítványok vezette angolszász intézményeket gyarapítják. A pénzadományok leggyakrabban különleges aktusok, ajándékozás, épületbővítés, új, kiegészítő beruházások támogatására, ritkábban a menedzsment segítésére érkeznek. Nonprofit egyesületek, kisebbségi társulások, testületek, vagyonosok, jótékony egyének és alapítványok önérzetük növelésére, adókedvezmények végett, néha kedvezmények szerzése, befolyásuk emelése céljából adományoznak (Edginton et al., 2001: 311; Mallam, 1989: 44-45). A támogatásokon és az adományokon kívül azonban az örökségattrakciók nagy része ráfizetéses. A turizmus változásaihoz kötődő bevételek és a nagyméretű építmények rendszeres karbantartási és restaurálási igényei jelentősen megterhelik a költségvetést. Javulást a magántulajdonba adás és a leleményesebb hasznosítás ígér (ICOMOS, 2001).


3.3.2. Indukált bevételek, multiplikátor hatás Az örökségek felértékelése, ápolása és turisztikai értékesítése nagyban hozzájárul a helyszínek környezetének fejlődéséhez. Egy látogatott örökségi helyszín jelenléte a helyi gazdaság számára fontos bevételi forrás lehet. Ugyanolyan látogatószám mellett a helyi bevételek nagyon érzékenyen változnak az örökségi helyszínt körülvevő kereskedelmi egységek, az éttermek, a szállások minőségének és fajtáinak függvényében, közvetlen módon, ha a közösség igazgatja a helyszínt vagy közvetetten, például parkolók üzemeltetéséből vagy idegenforgalmi adókból eredően (WTO, 2000: 121-127; Patin, 2005: 157-161). 3.4. A HUMÁNERŐFORRÁS FEJLESZTÉSE Az örökségturisztikai desztinációmenedzsmentnek olyan szakemberekre van szüksége, akik jó gazdái saját térségüknek. A menedzsereknek információkat kell szerezniük a tervek megvalósításának jogi, szervezeti és közgazdasági feltételeiről, a térségi turizmusban szerepet játszó közösségek és magánszervezetek együttműködési lehetőségeiről, majd ezekkel összehangoltan kell dolgozniuk. Érteniük kell a projekt-, az attrakció- és a látogatómenedzsment, a pénzügyi és az emberi erőforrás menedzsment, valamint a desztinációs marketing megvalósításához. Az örökségattrakciók működtetése munkaigényes, tehát munkahelyeket teremt főként a beruházásokhoz, a látogatók segítéséhez és kiszolgálásukhoz kötődve. Sok kisegítő és szezonális alkalmazottra is szükség van. Emellett az önkéntesek közreműködése is jelentős lehet, különösen történeti játékok, műsorok esetében. A munkahelyek közvetlen, közvetett és kiváltott/indukált munkahelyek lehetnek. A közvetlen alkalmazottak

A belépődíjak kérdése sok vitát kavar, országonként jelentős eltérésekkel. Timothy és Boyd (2003: 144) adatai szerint például az 1980-as években az angliai Ironbridge Múzeum bevételeinek 90%-a ezekből származott. Ez azért veszélyes, mert a bevétel túlságosan függ a látogatók számát befolyásoló külső körülményektől. Patin (2005: 151) azt állítja, hogy a latin országokban meghatározó a belépődíjakból származó bevétel – a francia Nemzeti Műemlék Központ bevételeinek 65%-a, a Nemzeti Múzeumok Egyesületének majdnem fele – az állandó és időszaki kiállítások jegyeiből ered. (A párizsi Orsay Múzeum esetében ez 2002-ben összesen 10,89 millió eurót tett ki, miközben az éttermekből, fülhallgatók bérléséből, butikokból, könyvesboltokból és bérleményekből eredő kereskedelmi bevétel 10,66 millió euró volt). Ezzel szemben az angolszász országokban ez a jövedelem teljesen másodlagos, mert – dacolva az időnkénti pénzügyi krízisekkel mint a British Múzeum esetében – egyelőre az ingyenesség elvét érvényesítik: a Metropolitan Múzeum bevételeiből 10, a National Trustéiból 5% a jegyeladás. Gyakori az életkorhoz és a napokhoz kötött részleges ingyenesség. Magyarországon jelenleg bizonyos belépődíjak emelése van napirenden. 2

turizmusmenedzsment a hasznosításban vesznek részt, a fogadás, az információ, a fenntartás, a biztonság, az adminisztráció, a restauráláskarbantartás, a promóció és a kommunikáció, az animáció, az idegenvezetés és a szervezés területén. A közvetett alkalmazottak a közreműködők tevékenységét biztosítják mint utaztatók, könyvelők és informatikusok, szállítók és kézművesek. Az indukált munkahelyek a helyszínen kívüli szállás, kereskedelem, valamint egyéb állami és magánszolgáltatásokhoz kötődnek. A munkapiac az utóbbi tíz évben világszerte strukturálódott, megszaporodott a szakképesítések száma, különösen a felsőfokú képesítéseké. Közreműködők a kulturális szektorból is érkeznek. A megóvás és a fejlesztés feladatai eltérő tudásokat igényelnek. Az iskolarendszerű képzések mellett szükséges a személyzet folyamatos továbbképzése, a munkakörök igényeinek meghatározása és nyomon követése is.

4. A személyzet menedzselése Az örökségturizmusban részt vevő magánszektor sajátos problémája a turisztikai kereslet szezonalitása (Swarbrooke, 1995: 227-8). A folyamatos foglalkoztatás hiánya alacsonyabb szintű elkötelezettséget vált ki és kevés időt hagy a szakmai képzésre. Az alacsony fizetés, a hosszú munkanapok és a monoton munka magas fluktuációt eredményez. Ezzel párhuzamosan néhány fejlett országban a turizmussal kapcsolatos egyes munkáknak relatíve alacsony a megbecsültsége. Az örökségturizmus szakmái intenzív időráfordítást és jelenlétet igényelnek. Megerőltető a folytonos készenlét, rendelkezésre állás, jókedv. Így nehéz olyan embereket találni, akik jól alkalmazkodnak a feszültségekkel teli környezethez. A menedzserek szakértelmének hiányossága is problémaforrás. Sokszor kurátorok és muzeológusok kénytelenek költségvetési keretek betartására és más menedzselési feladatokra ügyelni, ugyanakkor az általánosan képzett menedzser szakértők kevéssé értenek a helyreállításhoz, az interpretációhoz és a látogatómenedzsmenthez. A közszférát alacsony forgási sebesség jellemzi. Az állami fenntartású örökségek szűk költségvetése miatt kevesebb alkalom nyílik új állások létesítésére, miáltal kevesebb új tapasztalat és kreativitás áramlik a területre. A munkarend általában nem rugalmas, ami kevéssé illik a turizmushoz, mint például a vasárnapi zárva tartás. Az órabér inkább az eltelt szolgálati idő függvénye, mint a teljesítményé. A felvételi eljárások szabvány szerint zajlanak, rosszul alkalmazkodnak az örökségattrakciók sajátosságaihoz és fejlődéséhez. Lényeges menedzseri feladat olyan magasan minősített munkatársak alkalmazása, akik jól beilleszkednek a szervezetbe és megértik, hogy mi a megbízatásuk. Olyan speciális és sokrétű feladatokra kell kiképezni

őket, mint a túltelítettség kezelése, műtárgyak javítása, az interpretációval kapcsolatos eljárások, még ha ez nem is tartozik az alapfeladataik közé. A jó anyagi megbecsülés, nyilvános elismerés vagy tréningek ugyanúgy jobb munkahellyé tehetik az örökséget, mint az időszakos munkavállalói értékelések és az arra érdemesek jutalmazása. Az önkéntes munkások sok nyugati ország turizmusiparában fontos szerepet játszanak, legtöbbször a vezetőségben és a működtetés szintjén (Jago–Deery, 2001). Az önkéntesek kiválasztása kényes feladat, hiszen az ő magatartásuk, jellemük és viselkedésük jelentősen befolyásolja egy örökség-projekt, hely vagy program sikerét. Néhány önkéntes az örökségeknél folytatott munkát hobbinak tekinti, hogy tudását és képességeit az örökség javára kamatoztassa. Nyugdíjas egyesületek, templomi közösségek, ifjúsági szervezetek különösen rövid távú akciókban jó együttműködő partnerek lehetnek. A motivációk között szerepel az önzetlenség a világ jobbítása érdekében; az önmegvalósítás vágya és élménye, ha egy olyan dologért tesznek, amiben hisznek; a szociális interakció vágya hasonló érdeklődésű emberekkel; diákok gyakorlati kredit-szerzése; társadalmi megbecsültség növelése; történelmi érdeklődés; a szabadidő értelmes eltöltése; önbizalom-növelés és a szakmai továbblépés reménye (Timothy – Boyd, 2003: 154-5). Az önkéntesek eltérő motivációi eltérő eredményekkel járnak.

5. A kulturális örökség-attrakciók menedzselésének eszközei és technikái A kulturális örökségek menedzsmenttervének alapja és tétje az örökségtulajdon megóvása a természeti és emberi kockázatoktól. A törvényeknek megfelelve, hitelesen kell megőrizni a kulturális örökség-látványosságok integritását és biztosítani a látogatók széles körű hozzáférését. Az örökség menedzsmentjének megfelelő adminisztratív intézkedések megtételére is képesnek kell lennie a tulajdon fenntartása és a nyilvánosság biztosítása érdekében (ICOMOS, 1993). 5.1. VÉDEKEZÉS A TERMÉSZETI ÉS AZ EMBERI KÁRTÉTELEK ELLEN Minden örökség hasznosítása megköveteli az örökséget képező javak és tárgyak természeti és emberi

A Távol-Keleten a turizmus az alacsonyabban képzett munkavállalókat igényli, akik rosszul fizetettek, elégedetlenek, kevés lehetőséget látnak az előlépésre. Leung (2001) a fő problémát abban látja, hogy az örökségipar gyorsabban növekszik, mint amivel az emberi erőforrás fejlesztése lépést tud tartani. 3


turizmusmenedzsment veszélyeztetettségének alapos vizsgálatát, hogy fel lehessen állítani a megfelelő beavatkozásokat meghatározó védelmi stratégiát (Stovel, 1998). A természeti kockázatok közül a földrengés számos épített örökséget eltüntetett már (például az iráni Bam esetében). Enyhíthetők a következmények előrejelzés és megfigyelő-szolgálat felállításával, az instabil építmények megerősítésével (Baalbeckben például lágy szintetikus szálakkal erősítették meg a Jupiter templom oszlopait), földrengés-elhárító konstrukciókkal. Jelentős védelmi beruházásokat tehetnek szükségessé az áradások. A párizsi Orsay Múzeum raktárait például nemrégiben költöztették el a Szajna áradási zónájából. A tűzvészek megelőzésére a helyi konzervációs politika szerint védelmi és jelzőberendezéseket, állandó szolgálatot, menekülési terveket kell kidolgozni. Erózió ellen – különösen agyagépületek esetében – mechanikus és kémiai védelmet alkalmaznak. Dilemma lehet a megóvás és a látogathatóság szempontjai között. Súlyos kockázatok esetében egyes elemeket múzeumba visznek, a helyszínen pedig az eredetivel megegyező másolatot helyeznek el. Kémiai védelem során a megerősítésre csak tradicionális anyagokat használhatnak fel, lehetőleg az eredetivel megegyező származási helyről. Könnyű szerkezetek, tájrokon építőanyagok, illetve aszfaltbeton helyett megerősített talajok jelentenek környezetbarát megoldást. Ha a természetes rongálódás túlzott méreteket ölt és veszélyezteti a látogatókat, védelmükre azonnal részleges vagy teljes elzárás, rámpák, rácsok, párkányok alkalmazása szükséges. Súlyos emberi kockázatokkal is szembe kell nézni. A fő kockázatot a városiasodás és a gazdasági fejlődés jelenti. Az engedély nélküli építkezések vagy a tulajdonnal való visszaélés – főleg a fejlődő országokban – nemzetközi egyezményekkel, kártérítéssel fékezhető. A növekvő ipari környezetszennyezés, a káros anyagok kibocsátásának gátlására jelenleg létező megoldások költségesek, így a gazdaságfejlesztés égető szüksége éppen a fejletlenebb országokban háttérbe szorítja a környezetvédelmi szempontokat. A látogatói jelenlét okozta párásodás is jelentős károkat okozhat.4 Háborús, vallási és ideológiai konfliktusok erősen rongálhatják az örökséget, ahogyan Jugoszlávia, Irak és Afganisztán példázza. A védelem lehetőségei ilyenkor korlátozottak. Az agressziók elleni fizikai védelem vagy a biztonságba helyezés megoldásai kínálkoznak. Ha az örökség mégis elpusztulna, hiteles dokumentációk alapján a fellelt darabokból rekonstruálható (miként a délszláv háború alatt Mostarban felrobbantott XVI. század közepi hidat újjáépítették). A műtárgylopások felderítése a nemzetközi nyilvántartás és keresés, speciális rendőrség felállításával egyre sikeresebb. A vandalizmus megfékezésére azonban helyi társadalmi összefogás szükséges.


5.2. A LÁTOGATÓMENEDZSMENT NÉHÁNY SAJÁTOSSÁGA A KULTURÁLIS ÖRÖKSÉGTURIZMUSBAN A turizmus maga is nyilvánvalóan veszélyezteti az örökségi helyszíneket és környezetüket. Az utak, parkolók, fogadóépületek, kereskedelmi és szálláshelyek megváltoztatják a táj képét. A rajzok bevésése, lopás, járkálás, mozgatás hatása akkor a legjelentősebb, ha a látogatók egy időben, tömegesen vannak jelen, a zsúfoltság pedig a látogatók élményének minőségét is csökkenti. Ennek kezelésére szolgál a látogatómenedzsment koncepciója (Puczkó–Rátz, 2000: 313). Ma már eszközök és technikák arzenálja áll rendelkezésre az örökségeket fenyegető veszélyek visszaszorítására, egyben a látogatás feltételeinek javítására olyan módon, hogy a turisztikai hasznosítás gazdasági és társadalmi hatásai a helyi közösségnek kedvezzenek. 5.2.1. Módszerek a zsúfoltság csökkentésére A zsúfoltság csökkentése érdekében legegyszerűbb a látogatószám kontrollálása. Ha viszont bizonyos napokon csak csoportokat vagy csak iskolásokat fogad a hely, ez bevételkiesést és a látogatók elégedetlenségét okozza. A turisták száma csökkenthető kvótákkal, alternatív attrakciókkal (Page, 1992). A chartres-i katedrálisból például a város kulturális és történeti értékei felé, az agyonterhelt Capri szigete helyett egy szomszédos szigetre, Hollókőről a környékére is invitálhatók a látogatók. A helyszín fogadóképességének meghatározása függ a felület funkciójától, a tér sérülékenységétől. Nyílt, ellenálló terek két négyzetméterenként, nagyrendezvények esetén egy négyzetméterenként képesek egy látogatót fogadni egyszerre. Nehezen elérhető, sérülékeny helyszínek ötven négyzetméterenként fogadhatnak egy látogatót. Az övezetkijelölés módszere a különböző turisztikai funkciókat osztja szét a területen, a turisztikai érdek, a hely sérülékenysége és a használati módok szerint. Meg kell különböztetni a védelem, a fogadás, a szolgáltatások (parkolás, fogadás, kereskedelem) és a bemutatás (múzeum, interpretációs központ) igényeit. Fontos, hogy új konstrukciók építése helyett a régi épületeket hasznosítsák és a parkolási zónákat úgy távolítsák el a sérülékeny helyszíntől, hogy a

A pécsi ókeresztény temetőegyüttes konzerválása és bemutat hatóvá tétele is ezzel a problémával szembesült (Bachman – Bachmann, 2005). Emiatt zárták el véglegesen a látogatók elől a lascaux-i, 1940-ben feltárt, i.e. 20 000-re datált barlangrajzok lelőhelyét 1963-ban. A barlang közelében elkészített hiteles másolatot évente 350 000 látogató keresi fel, a csúcs napi 2 500 ember volt. A bassae-i Apollón-templomot textilborítással látták el a légköri szennyeződés ellen (Patin, 2005: 94). 4

turizmusmenedzsment látogatók szállítása a bejáratig nem motoros járművekkel megoldható legyen. Neuschwanstein kastélya például félórás sétával, elektromos mikrobusszal vagy konflissal közelíthető meg (Husz, 2007: 105). A biztonsági és a szolgálati járműveknek közelebbi, külön parkolóra van szükségük. Patin (2005: 96) szerint a következő övezetek/zónák kijelölése szokásos: • régészeti, történeti, védett (tiltott vagy korlátozott bejutás), • védett táj, • kulturális vagy természeti javak megelőző védelmi övezete, • látogatási zóna (korlátozott bejutás), • normál fogadás, • múzeumi, interpretációs központ, • menedzsment övezet, • fogadás és információ, • bejárat és parkolás (állatoké is), • mezőgazdasági övezet (intenzív), • mezőgazdasági övezet (extenzív), • hagyományos lakóövezet, • hagyományos kereskedelem és kézművesség, • turisztikai infrastruktúra (hotel, étterem, animáció, butik), • ütközőzóna, látványvédelem. A menedzsmentterv lényeges része a bejárási terv. Megfigyelések szerint az átlagos tartózkodási idő egy helyszínen családdal, csoporttal másfél-két óra. Szervezett csoportoknak egyórás útvonal, szakértőknek, rajongóknak két óránál hosszabb bejárás is javasolható. Kör és csillag útvonalak kialakítása a leggyakoribb. A látogatók információt igényelnek a bejáratnál és a kijáratnál, ahol egészségügyi és pihenési szükségleteiket is szeretnék kielégíteni. A bejárat és a kijáratok száma, elhelyezése megfelelő legyen, mozgáskorlátozottak és kisgyermekek számára külön terek szolgáljanak. A látogatóforgalom előrejelzése csoportos és egyéni felmérések, marketingtechnikák, környezettanulmányok, promóciós analízisek, összehasonlítások alapján lehetséges. A menedzsmentstratégia arra épül, hogy egy időben hány ember fogadására kell felkészülnie. Megbecsülhető a felületszükséglet, a parkolókapacitás, a fogadólétesítmények, látogatóközpontok, a kereskedelem, étterem, a szállások létszám- és helyigénye, az üzleti forgalom, a rezervációk. Ennek alapján megállapítható a vezetett útvonalak szükséges gyakorisága és a helyettesítő programjavaslatok, különösen nagy területű örökség-látnivalók esetében. 5.2.2. A látogatófogadás technikái és eszközei Egy kulturális örökség megnyitása a turizmus előtt olyan hasznosítási stratégiát kíván, amely lehetővé

teszi, hogy a látogatók a lehető legjobban élvezhessék a nekik felkínált javakat. Ehhez egy időben kell megteremteni a beléptetési és fogadási feltételeket, meghatározni a bejárás útvonalait, elkészíteni a tájékoztató anyagokat, interpretációs központot, múzeumot, rekonstrukciókat, kivilágítást létesíteni, rendbe hozni a botanikai környezetet és időszakos eseményeket szervezni. A fogadás és az üdvözlés beruházásigényes. Az attrakció helyszínére való megérkezés már a látogatás, az élmény része, ezért megközelítési tervet kell készíteni. Az azonosítható, jelzett útvonal egyben barátkozás a környezettel. Az odavezető úton található irányjelzések minősége befolyásolja az előzetes bizalmat, a jó útbaigazítás pedig 10-20%-kal növelheti a látogatottságot. Az örökségi helyszín közeledtét szabványosított, jól megszerkesztett táblákkal (név, hely, korszak, távolság, irány, esetleg kép feltüntetésével) érdemes jelezni az autópályákon és a közlekedési eszközökön. Városi örökségi környezetben dönthet az önkormányzat szabványos jelzésrendszer kihelyezéséről, karbantartásáról, ellenőrzéséről. Külön figyelmet követel a parkolóhelyek kialakítása, minél távolabb a helyszíntől. A beruházás körültekintő forgalom- és forgalomnövekedés-előbecslést igényel. Útközben a látogatás élményére ráhangoló vitrinek, tájékoztató táblák, kereskedelmi pontok elhelyezésére van lehetőség. A parkolási díjak sok önkormányzat jelentős bevételforrásait jelentik. A fogadó és információs tér, a látogatóközpont maga is attrakció. Két fő funkciója az információk ajánlása és a szolgáltatások biztosítása (illemhelyek, ruhatár, csomagmegőrző, elsősegély, könyv, prospektus, ajándék eladópultok, kávézó, idegenvezetői iroda). Kulcsszerepe van a jól képzett személyzetnek, akiknek biztosítaniuk kell a nyugtalan látogatót, hogy jól fogja látni azt, amiért jött. A fogadótérben időszaki kiállítások, adminisztratív, személyzeti helyiségek is elhelyezhetők. Az örökségjavak megfelelő értékelése feltételezi, hogy megmagyarázzák és bemutatják azt a közönségnek. A látogatás során használt interpretációs eszközökön kívül hasznos, ha van még egy olyan hely, amely összegyűjti, bemutatja, megismétli, átrendezi, új megvilágításba helyezi az információt, hozzájárul, hogy a látogató jobban megértse a hely üzenetét és fokozza a látogatás örömét. Ilyen lehetőség: az interpretációs központ. Feladata, hogy rendelkezésre bocsásson bizonyos, a legkülönbözőbb természetű – történelmi, kulturális, biológiai, építészeti, társadalmi – adatokat. Érthetően, vonzó formában kell nagyszámú adatot szolgáltatni. Az itt kiállított tárgyak inkább pedagógiai dokumentációk, másolatok, makettek, ritkán eredeti darabok. Az információnak tényszerűnek, konkrétnak és jól megjegyezhetőnek kell lennie. A másik lehetőség: a helyi múzeum, amelynek


turizmusmenedzsment kettős célja lehet: konzerválni, védeni és bemutatni a helyszínről származó eredeti leleteket és ugyanakkor a szükséges információkat nyújtani a hely megértéséhez. A múzeum távolabb is lehet (ahogyan az amúgy is széttagolt Pécsi Világörökség esetében), de szerencsésebb, ha az örökségi helyszínen rendezik be, ahogyan például Aquincumban. A kivilágítás régi módja a látványosság kiemelésének. A fény mindig a látogató figyelmének vonzására szolgált. Kifinomult, rejtett módszerekkel és fényvezetőkkel pontvilágítást lehet elhelyezni a talajon, víz alatt, az ablakok kereteiben, életet adva építészeti és dekoratív részleteknek. Világszerte felvirágzott a parkosítás kultusza is az örökségek körül. Ha a dokumentáció rendelkezésre áll, rekonstruálni lehet az eredeti vegetációt nagy kastélyok, apátságok kertjében. A „történelmi kert” önálló kategória a világörökségi egyezményben (UNESCO, 2006). Igen elterjedt módja az örökségi helyszínek hasznosításnak az időszakos rendezvények rendszere. Legismertebbek a kiállítások, amelyek fölkeltik a látogatók és a média figyelmét. Kínálatuk olyan gazdag lett, hogy már-már csökkentik az állandó attrakciók vonzását. Az animációk és történelmi előadások az örökség élőbb bemutatása iránt érdeklődő közönséget vonzzák. Lehetnek szakmai látványosságok (lovagi tornák a visegrádi várban) vagy helyi hagyományos szokások, szertartások, játékok felelevenítései. Hagyományos fesztiválok is kötődnek örökségi helyekhez (például Savaria Történelmi Karnevál Szombathelyen). Elzárással védett helyek (katakombák, várbörtönök, tornyok, magánlakások) időszaki vagy rendszeres látogatásához egyedi megoldások szükségesek. A lyoni óváros középkori átjáróinak turisztikai használatát például csak néhány lakóközösség engedélyezi. Ennek fejében a városvezetés ingyenes szemétszállítást biztosít. Máskor arra van szükség, hogy csökkentsék az érintkezést a látogatók és a műtárgyak között. Kerítés, üveg, kamerák, teremőrök, védő lábbelik (például az Esztergomi Keresztény Múzeumban) szolgálhatnak erre. 5.2.3. Személyes szolgáltatások A látogatómenedzsment küldetése az, hogy a közönségnek mélyreható élménytapasztalatot nyújtson. A jó szolgáltatás nem számít különleges segítségnek, ez az örökségmenedzserek és alkalmazottak alapfeladata. Barátságos, segítőkész, szabatosan válaszoló, a térképeket és brosúrákat ismerő, jól tájékozott munkatársakkal könnyebb élvezhető környezetet teremteni. A legélvezetesebb élményt adó interpretációs programok összeállításához ismerni kell, hogy a turisták mire emlékeznek legjobban az örökséghelyszínek meglátogatása után. Látogatóvizsgálatok a könnyű megközelíthetőség,


a szociális és higiéniai szolgáltatások igénye mellett hét fontos élményelemet azonosítottak, amelyekre az örökség „tálalásakor”, „becsomagolásakor” összpontosítani érdemes: • Részvétel tevékenységekben – piknik, séta, lovaglás. • Társaság – szülők, kollégák, barátok, hozzátartozók, akikkel ott voltak, és akikkel találkoztak. • Információk – konkrét tények és új információk, amiket megtanultak. • Épített környezet – épületfajták, régi város, boltok, iskolák, műtárgyak megjelenése és állapota. • Személyes tapasztalatok – az emberekkel, akikkel kapcsolatba kerültek, idegenvezetők, tolmácsok felkészültsége. • Kultúra – az életmód megjelenítése, az őslakosok kulturális örökségei, kézimunkák, ruhák, ételek. • Természet – a környezet képe, fák, bokrok, tájak (Masberg és Silverman után Timothy – Boyd, 2003: 172). Tanulságos Moscardo (1996) viselkedés-lélektani elmélete is a figyelmetlen és figyelmes látogatóról. A figyelmetlen örökségturisták rutinszerűen viselkednek, a szokásos helyzeteket keresik, keveset tanulnak, hamar elfáradnak és kevéssé tudnak visszaemlékezni a látottakra. Elégedetlenek, értetlenek, kevésbé lesz hasznos a látogatásuk. Az örökségmenedzserek feladata, hogy segítsék a látogatókat a tapasztalatok megszerzésében és elmélyítésében, hogy figyelmes látogatóvá válhassanak. Ennek módszerei például a látogatók segítése a körülnézésben, az útvonalak egyszerűbbé és könnyebben felismerhetővé tétele. A turisták számára észrevehető és érthető térképek elhelyezése. Nem kevésbé lényeges, hogy alakítsanak ki kapcsolatot a látogatókkal, ismerjék meg őket. Találják ki, mit tudnak, és mi érdekli őket. Derítsék ki, mi motiválja őket és mik az elvárásaik. Meséljenek mindennapi történeteket, amihez kötődni tudnak. Mondjanak a helyhez fűződő sztorikat. A történetek érthetők és jól felépítettek legyenek. A mesélő találja meg a közös hangot a hallgatósággal. Hagyjanak a látogatóknak bizonyos fokú szabadságot, választási lehetőséget és adjanak gyakorlati segítséget. Végezzenek velük sok érzékszervet igénybe vevő cselekvésprogramokat. Szolgáltassanak változatos közösségi tevékenységeket. Nyújtsanak olyan szolgáltatásokat, amelyek különböző szintű fizikai aktivitást kívánnak meg és vonjanak be változatos közvetítő médiát. A munkatársak ilyenfajta törődése – az örökség megfelelő (re)prezentációját és a hatásos interpretációs programot kiegészítve – arra vezethet, hogy a figyelmessé vált látogatók szívesen tesznek erőfeszítéseket eredeti élménytapasztalatuk megalkotására, elégedettebbekké válnak, megbecsüléssel viseltetnek az örökség iránt és jó hírét keltik az attrakciónak az örökség és a fogadóközösség javára (Husz, 2007: 221-282).

turizmusmenedzsment Felhasznált irodalom EDINGTON, C.R., HUDSON, S.D. and LANKFORD, S. V. (2001) Managing Recreation, Parks, and Leisure Services: An introduction, Champaign: Sagamore FOUNDATION ROSSELLI (1999) Italian Cooperation in the Field of Cultural Heritage, 1989-1999, Firenze: Ministère italien des Affaires étrangères. GARROD, B. and FYALL, A. (2000) ’Managing heritage tourism’ Annals of Tourism Research, 27: 682-708. GREFFE, X. (2005) La culture et le développement local, oecd Publications. HEREIN (2003) Recommandation sur ’la promotion d’un tourisme attaché, à la mise en valeur du patrimoine culturel dans les perspectives de développement durable’ www.european-heritage.net (2006. július 2.) HUSZ M. (2007) Hét fejezet a kulturális örökségturizmusról, Pécs: Pécsi Tudományegyetem, FEEK ICOMOS (1993) Tourism at world heritage cultural sites: the site manager’s hand book, http://www.international.icomos.org/publications/93touris.htm (elérhető 2005. december) ICOMOS (1999) International Cultural Tourism Charter: Managing Tourism at Places of Heritage Significance, 8. Draftz, XII. General Assembly. Franciául: www.icomos. org/tourism/patintrans.html (2006. július 2.) JAGO, L.K. and DEERY, D. (2001) ’Managing volonteers’, in S. Drummond and I. Yeoman (eds), Quality Issues in Heritage Visitor Attractions, Oxford: Butterworth Heinemann, 194-216. KLING, R. (1992) ’L’économie du patrimoine monumental: écueils et promesses’, Revue de l’économie méridionale, 159. 69-91.

LXXXIX. Törvény a kulturális örökség védelméről (2005) www.koh.hu/index MALLAM, M. (1989) ’Can heritage charities be profitable?’, in D.L. Uzzell (ed.), Heritage Interpretation, vol. 2: The visitor experience, London: Belhaven 44-50. MOSCARDO, G. (1996) ’Mindful visitors: heritage and tourism’, Annals of Tourism Research, 23: 376-97. PAGE, S.J. (1992) ’ Managing tourism in a small historic city’, Town & Country Planning, 61, (7/8): 208-11. PATIN, V. (2005) Tourisme et patrimoine, Paris: La Documentation Française. PAVLISKA V. (1999) A nonprofit szektor, Pécs: Janus Pannonius Tudományegyetem, FEEFI PUCZKÓ L. – RÁTZ T. (2000) Az attrakciótól az élményig. A látogatómenedzsment módszerei, Budapest, Geomédia Szakkönyvek. ROGER, C. – MIKE, F. (2006) ’Destination management – un overwiew’, UNWTO Conference Creating competitive advantage for your destination In http://www.destinationmanagement2007Bp..com/pres/0207/20070207_3.pdf STOVELl, H. (1998) Risk Preparedness, A Management Manual for World Cultural Heritage, Róma: iccrom, unesco, icomos, whc. SWARBROOKE, J. (1995) The Development and Management of Visitor Attractions, Oxford: Butterworth Heinemann TIMOTHY, D. J. – BOYD, S. W. (2003) Heritage Tourism, London: Prentice Hall. UNESCO (2006) ’The World Heritage List’ www.unesco. org/whc/heritage.htm WTO (1999, 2001) Global Code of Ethic, Madrid: WTO WTO (2000) A fenntartható turizmus fejlesztése. Irányelvek a turizmus tervezőinek és szervezőinek. Budapest, Geomédia


turizmusmenedzsment A Tourinform hálózat ismertsége és látogatóinak elégedettsége Szerzők: Sulyok Judit – Woth Zsófia

A turisztikai tájékoztatás alappillére Magyarországon a Tourinform hálózat, ahol a belföldi és a külföldi érdeklődők egyaránt naprakész információt kapnak az ország kínálatáról, a látnivalókról, az aktuális rendezvényekről, valamint a turisztikai szolgáltatásokról. A magyar lakosság közel hattizede ismeri a Tourinform hálózatot, az információs irodákkal társított tevékenységek azonban nincsenek teljesen összhangban az irodák által kínált szolgáltatásokkal. Az ismerethiányt jelzi, hogy sokan általános szolgáltatásokat („információszolgáltatást”) említenek. 2005 és 2007 között a lakosság egytizede – ezen belül 46,5% az utazást megelőzően, 24,6% az utazás alatt – járt Tourinform irodában. Az irodák kiemelt szerepet töltenek be a helyi lakosság kiszolgálásában is. Az irodák könnyű megtalálása igen fontos: bár az irodákat felkeresők négytizede az irodát már korábban is ismerte, egyötödük a cégtábla, kirakat, portál ösztönzésére, szintén egyötödük pedig útbaigazító tábla hatására kereste fel az irodahálózatot. A legtöbben programokról, látnivalókról, szálláshelyekről és étkezési lehetőségekről érdeklődnek; a külföldi vendégek az átlagosnál magasabb arányban keresik a látnivalókról szóló és az ún. ’hasznos’ információkat. A külföldiek a magyaroknál gyakrabban vásárolnak az információs irodákban. A kereskedelmi tevékenységek közül a jegyvásárlásra van a legnagyobb kereslet. A Tourinform hálózatot felkeresők elégedettek a nyújtott szolgáltatásokkal, a legpozitívabban a munkatársak udvariasságát, segítőkészségét, a kiszolgálás gyorsaságát és a dolgozók felkészültségét értékelik. Az irodák hétvégi és ünnepnapi nyitva tartását elsősorban a külföldi vendégek igénylik, egy, információt, különböző szolgáltatásokat és szórakozási lehetőséget egyaránt nyújtó budapesti látogatóközpont kialakítását pedig a magyarok 78,4%-a, a külföldiek 88,2%-a tartaná szükségesnek. Az e-mailben érkező információkéréseket az irodák többsége mind formájában, mind tartalmában megfelelően kezeli. Jelenleg az irodákhoz befutó információkérések átlagosan több mint egyötöde érkezik e-mailen, az irodák héttizede tervez a jövőben fejlesztést ezzel kapcsolatosan.

1. A Tourinform hálózat ismertsége és látogatottsága a magyar lakosság körében

Kulcsszavak: Tourinform, információs iroda, látogatói elégedettség vizsgálat, hatékonyság

Bevezetés A Magyar Turizmus Zrt. megbízásából a M.Á.S.T. Piac- és Közvéleménykutató Társaság 2007 augusztusában felmérést végzett a Tourinform hálózat ismertségéről és az irodákat felkereső látogatók elégedettségéről. A kutatás során a magyar lakosság körében végzett telefonos megkérdezés mellett az ország 17 Tourinform irodájában került sor a magyar és külföldi látogatók megkérdezésére (turisztikai régiónként két-két iroda, a Tisza-tó régió esetében egy iroda került a mintába). Figyelembe véve az internet és az e-mailen történő kommunikáció térnyerését, a kutatást e-mailes információkérés-teszteléssel (ún. mystery shopping) egészítettük ki. A Tourinform hálózat hatékonyságának vizsgálatát a Magyar Turizmus Zrt. 2003-ban is elvégezte, jelen cikkben – ahol a módszertan is lehetővé teszi – a főbb eredmények időbeli összehasonlítására is sor kerül.


1.1 A Tourinform hálózat ismertsége A magyar lakosság közel hattizede (58,1%) ismeri a Tourinform hálózatot. Ez az arány az elmúlt években javult, hiszen 2003-ban a lakosság 54%-a számára csengett ismerősen a Tourinform szó. Az átlagosnál jóval magasabb arányban ismerik az információs irodákat a 31-40 évesek,

Vezető kutató, Magyar Turizmus Zrt., Kutatási Csoport. Gyakornok, Magyar Turizmus Zrt., Kutatási Csoport. 3 1000 fős lakossági, nem, kor és lakóhely szerint reprezentatív minta. 4 N = 1090 fő. 5 Az e-mailek kiküldésére 2007 szeptemberében került sor. 6 A 2003. évi kutatás eredményei a Turizmus Bulletin 2004/3. számának 53-60. oldalán olvashatók. 1 2

turizmusmenedzsment a felsőfokú végzettséggel és az érettségivel rendelkezők, a nagyvárosokban, illetve az Észak-Alföld, a Közép- és a Nyugat-Dunántúl tervezési-statisztikai régióban élők. Összességében a Tourinform szót ismerők 69,4%-a vett részt az adatfelvételt megelőző három évben (2004 augusztusa és 2007 augusztusa között) belföldi utazáson. A Tourinform hálózattal társított tevékenységek ugyanakkor nincsenek teljes mértékben összhangban az információs irodák által nyújtott szolgáltatásokkal. A válaszadók az irodák által nyújtott szolgáltatások közül elsősorban az utazáshoz, turizmushoz kapcsolódó információnyújtást, az információszolgáltatást általában, a prospektusok, kiadványok, katalógusok és szórólapok terjesztését, valamint a szálláslehetőségekről történő információnyújtást említették. Ezzel szemben olyan „tévhitek” is napvilágra kerültek, mint például utazásszervezés, utazási irodai feladatok ellátása, termékbemutatóval egybekötött utak szervezése, az üdülési csekk elfogadóhelyeinek bővítése vagy tengerparti nyaralás ajánlása. Összességében a Tourinform hálózatot ismerők több mint fele egy, 29,8%-uk kettő, 12,7%-uk három szolgáltatást is megnevezett. A válaszadók nem látnak jelentős különbséget a külföldi és a belföldi vendégek kiszolgálásában (a válaszadók 3,1%-a gondolja, hogy az irodák a külföldi turisták részére nyújtanak segítséget, tájékoztatást). A gyakran túl általános szolgáltatások (például információszolgáltatás, tájékoztatás) jelzik, hogy sokan nem tudják pontosan, mivel is foglalkozik egy Tourinform iroda. A válaszok alapján összességében elmondható, hogy a lakosság – a Tourinform hálózat célkitűzéseivel összhangban – elsősorban az információnyújtási tevékenységet, és nem a kereskedelmi tevékenységet említi a leggyakrabban. A Tourinform irodákkal társított szolgáltatásokat az 1. táblázat mutatja be.

1. táblázat A Tourinform irodákkal társított fő szolgáltatások Említés gyakorisága

Szolgáltatás

I. csoport (10% feletti említés)

 Utazáshoz kapcsolódó informá ciónyújtás  Információszolgáltatás  Prospektusok, kiadványok  terjesztése  Információ szálláshelyekről

II. csoport (4,7-10,0% közötti említés)

 Információ aktuális esemé nyekről, programokról  Utazásszervezés  Szállásfoglalás  Információ látnivalókról  Jegyárusítás (koncert, színház,  rendezvény)  Tájékoztatás menetrendről  Programszervezés

III. csoport (2,4-4,7% közötti említés)

 Segítségnyújtás, útbaigazítás  Térképárusítás  Tájékoztatás külföldi turisták  részére  Turisztikai információs központ  Utazási irodához hasonló cég  Információ vendéglátóhelyekről

IV. csoport (1,4-2,4% közötti említés)

 Valutaváltás, pénzváltás  Országos információs hálózat  Idegenforgalommal foglalkozik  Naprakész információt nyújt az  utazással kapcsolatosan  Tájékoztatás belföldi utazási,  kirándulási lehetőségekről  Úti cél kiválasztásának segítése  Széleskörű, komplex tájékoztatás  Belföldi turizmussal foglalkozó  iroda

N = 582 fő

Forrás: Magyar Turizmus Zrt./M.Á.S.T.

1. ábra A Tourinform irodában korábban jártak aránya (%) Utazás előtt

46,5

Utazás alatt

24,6

Utazás előtt és alatt

25,4

Egyéb esetben

7,9 0,0

5,0

10,0

15,0

20,0

25,0

30,0

35,0

40,0

45,0

50,0



turizmusmenedzsment 1.2 A tourinform irodák felkeresése A megkérdezést megelőző három évben (2005 és 2007 között) a megkérdezettek 11,4%-a (a Tourinform irodákat ismerők egyötöde) került kapcsolatba valamelyik információs irodával. Az irodákat a többség (46,5%) az utazást megelőzően, egyötödük (24,6%) az utazás alatt kereste fel. Egyéb – nem az utazáshoz kapcsolódó – kéréssel a válaszadók 7,9%-a fordult a Tourinform hálózathoz (1. ábra). A Tourinform irodák látogatottsága az elmúlt években jelentősen nőtt, 2003-ban a hálózat valamely tagját a megkérdezést megelőzően felkeresettek aránya 7%-ot tett ki.

2. A Tourinform hálózatot felkereső látogatók elégedettsége A felmérés során az ország 17 Tourinform irodájában történt megkérdezés a magyar és a külföldi látogatók körében. Az összesen 1009 megkérdezett kétharmada magyar, egyharmada külföldi volt. Korcsoportonként vizsgálva a válaszadókat, egyharmaduk volt 30 év alatti, egynegyedük 31-40 éves. A megkérdezettek közel fele a településen lakik, ami a Tourinform irodáknak a helyi lakosság kiszolgálásában betöltött szerepét jelzi. A megkérdezettek kétharmada járt már korábban valamely Tourinform irodában, ezen belül 37,9% konkrétan

a megkérdezés helyszínén (is). A magyar vendégek esetében lényegesen magasabb, 75,6% azok aránya, akik jártak már korábban valamely információs irodában, és 45,0% azok aránya, akik az adott Tourinform irodát is felkeresték már a megkérdezést megelőzően. A külföldi vendégek esetében ezek a százalékok alacsonyabbak, rendre 42,4%, illetve 22,5%. A felmérés során megkérdezett külföldiek közel fele három országból – Németországból, Ausztriából és Nagy-Britanniából – érkezett. A Tourinform irodák könnyű megtalálása kiemelten fontos: bár az irodákat felkeresők négytizede az irodát már korábban is ismerte, egyötödük a – Névhasználati Kézikönyvben is szabályozott – cégtábla, kirakat, portál ösztönzésére, szintén egyötödük pedig útbaigazító tábla hatására tért be. Az internetről mindössze 2,4% tájékozódott (2. ábra). A külföldi látogatók a helyi táblák mellett gyakran említették az útikönyvet, térképet és prospektust. A magyar látogatók körében szignifikánsan magasabb volt azok aránya, akik korábban ismerték az adott Tourinform irodát. A külföldiek ezzel szemben az átlagosnál magasabb arányban tértek be az információs irodába útikönyv (19,1%), térkép (18,1%) vagy prospektus (17,4%) hatására. Szintén a Tourinform irodák „helyi” szerepét jelzi, hogy a látogatók közel fele az adott településsel, 21,7% a környékkel kapcsolatos információkat keresett. A külföldiek esetében a helyi információ még nagyobb jelentőségű (59,7%). 2. ábra

Tájékozódás a Tourinform irodákról (%) Régóta ismeri

40,2 22,4

Cégtábla, kirakat Útbaigazító tábla

21,7

Szóbeli útbaigazítás

14,6 11,2

Prospektus Térkép

8,3

Útikönyv

7,7

Megkapta a címét

5,5

Internet

2,4

Telefonos információszolgálat

2,2 0,0

5,0

10,0



15,0

20,0

25,0

30,0

35,0

40,0

45,0

turizmusmenedzsment A magyarok esetében a településhez nem kapcsolható információkérés aránya magasabb az átlagosnál (12,5%). Az irodákat felkeresők által igényelt információ, szolgáltatás már sokkal konkrétabb, speciálisabb. A legtöbben programokról, rendezvényekről, látnivalókról, szálláshelyekről és étkezési lehetőségekről kérnek tájékoztatást. Megjelennek ugyanakkor már – az információs iroda természetéből adódóan – a turizmushoz közvetve köthető kérdések is (például boltok, orvos stb.). A külföldi vendégek az átlagosnál lényegesen magasabb arányban igényeltek információkat a látnivalókról, valamint ún. „hasznos” információkat (pénzváltás, bank, posta stb.). A magyar vendégek egyedül a rendezvényekkel, programokkal kapcsolatos információkat keresték a külföldieknél magasabb arányban (3. ábra). Összességében elmondható, hogy a Tourinform irodáktól igényelt szolgáltatások között az információszolgáltatás emelkedik ki, a kereskedelmi tevékenységek kevésbé lényegesek (például jegyvásárlás, térkép vásárlása stb.) (2. táblázat). Az irodák által nyújtott szolgáltatások körével a vendégek elégedettek, mindössze 3,8% hiányolt valamit. A hiányolt információk között találunk a Tourinform hálózat profiljához nem kapcsolódót (információ külföldi úti célokról) és olyat is, ami a hálózat fejlesztését szolgál(hat)ja (például internet, „önkiszolgáló” informálódás). A tájékoztatást a vendégek többsége (86,8%) szóban és térkép, kiadvány formájában (55,2%) kapta. Az irodák munkatársai továbbá gyakran (19,8%) maguk írják le, illetve

2. táblázat A Tourinform irodákat felkeresők által igényelt, igénybevett szolgáltatások Említés gyakorisága

Szolgáltatás

I. csoport (10% feletti említés)

 Információ szálláshelyekről  Információ rendezvényekről  Tájékoztatás, információ a  településről

II. csoport (4,0-10,0% közötti említés)

 Információ látnivalókról  Prospektus  Információ a nyaralás, utazás  szervezéséhez kapcsolódóan  Programlehetőségek  Programfüzet, szórólap  Információ színházról  Várostérkép

III. csoport (2,4-4,0% közötti említés)

 Múzeum, kiállítás  Jegyvásárlás  Kirándulási lehetőségek  Információ koncertről  Étterem

IV. csoport (1,1-2,4% közötti említés)

 Információ városkártyáról  Menetrend, közlekedési infor máció  Wellness lehetőség, gyógyfürdő  Pénzváltó, bank, bankautomata  Robogó, kerékpárkölcsönzés  Képeslap  Üdülési csekk

N = 1090 fő


3. ábra A külföldi és a magyar látogatók által igénybevett szolgáltatások (%) Látnivalók

48,8

36,9

Hasznos információk

20,8

10,3

Szálláshelyek

28,8

Közlekedési lehetőségek

27,3

20,1

Egyéb szolgáltatásokkal kapcsolatos információ

13,4

19,6

Étkezési lehetőségek

23,7

Jegyvásárlás

14,7

37,3

29,1

19,1 40,5

Rendezvények, programok 0,0

10,0

20,0 magyar

30,0

40,0

45,9 50,0

60,0

külföldi



turizmusmenedzsment 4. ábra A magyar és a külföldi látogatók elégedettsége a Tourinform irodák szolgáltatásaival 3,66

Dolgozók udvariassága, segítőkészsége

3,65

Kiszolgálás gyorsasága 3,60

Iroda elhelyezkedése

Iroda nyitva tartási ideje

3,56

Dolgozók nyelvtudása

3,53

Kiadványok tartalma

3,53 3,51

Kiadványok választéka

3,51

Iroda kialakítása

3,35

3,40

3,45

3,50

magyar

3,63

3,57 3,60

3,54

3,48

Kiadványok elhelyezése

3,67

3,58

3,54

Kiadványok külső megjelenése

3,65

3,61

3,59

Dolgozók felkészültsége

3,73

3,60 3,55

3,60

3,65

3,70

3,75

3,80

külföldi


rajzolják le a kért útbaigazítást. A kereskedelmi tevékenységek közül a jegyvásárlás rendelkezik a legnagyobb részesedéssel (11,1%), amelyet az útikönyvek és könyvek vásárlása (8,7%), valamint a térképvásárlás (8,4%) követ. A látogatók 11,5%-a konkrét segítségnyújtást, ügyintézést is kér. A külföldi vendégek az átlagosnál nagyobb arányban igénylik a dolgozók által leírt, lerajzolt tájékoztatást (csak ebben a kategóriában figyelhető meg szignifikáns eltérés a magyar és a külföldi látogatók között), és gyakrabban is vásárolnak az információs irodákban. A Tourinform irodákat felkeresők összességében elégedettek az irodák nyújtotta szolgáltatásokkal és a kiszolgálással: a válaszadók 11 szempont mentén, 1-től 4-ig terjedő skálán átlagosan 3,61 pontra értékelték az irodákat. A vendégek a legmagasabbra a munkatársak udvariasságát, segítőkészségét értékelték (3,71), amelyet a kiszolgálás gyorsasága (3,65) és a dolgozók felkészültsége (3,65) követett. S bár a többi szempont alulmarad a 3,61 pontos átlagon, a legalacsonyabbra értékelt szempont, az iroda kialakítása is 3,53 pontot kapott. A munkatársak udvariasságát, felkészültségét, a kiadványok elhelyezését, választékát és külső megjelenését a magyar vendégek a külföldi vendégeknél pozitívabban értékelték (4. ábra). A megkérdezettek közel nyolctizede (77,9%) tartja szükségesnek a hétvégi, 54,1%-a az ünnepnapi nyitva tartást. A magyar vendégekkel szemben a külföldiek


nagyobb mértékben igénylik a hétvégi és az ünnepnapi nyitva tartást, míg az adott településen élők – akik sok esetben az iroda közönségének többségét teszik ki – térnének be a legritkábban a Tourinform irodába hétvégén vagy ünnepnapokon. Egy budapesti látogatóközpont kialakítását a megkérdezett magyar vendégek 78,4%-a, a külföldiek 88,2%-a tartaná szükségesnek.

3. E-mailen történő információkérés Az internet és az online marketingkommunikációs eszközök a turisztikai információadásban és informálódásban is egyre fontosabb szerepet töltenek be. A felmérés két, fentebb ismertetett szakaszát ezért egy e-mailen történő titkos információkérés-teszteléssel, ún. mystery shopping-gal egészítettük ki, amelynek során a Tourinform hálózat mellett néhány további magyarországi

„A látogatóközpontok koncentrált élményt nyújtanak. A központnak képesnek kell lennie az attrakció egész területéről, a kínált szolgáltatásokról felvilágosítást adni, és a kiegészítő (például vendéglátó, kereskedelmi vagy oktatási) szolgáltatásoknak helyet biztosítani.” (Puczkó-Rátz: Az attrakciótól az élményig – A látogatómenedzsment módszerei (202. oldal), 2000) 7

turizmusmenedzsment és külföldi információs iroda is megkérdezésre került. Az e-mailek kiküldésére 2007 szeptember első felében került sor. A próbavásárlás az alábbi témákban történt: • Prospektusigénylés (magyar nyelven); • Információkérés gyermekbarát szálláshelyekről (angol nyelven); • Információkérés kerékpáros szálláshelyekről (német nyelven); • Információkérés programokról (olasz nyelven) és • Panasz bejelentése – koszos, szemetes utcakép, valamint az iroda elérhetetlensége telefonon (magyar nyelven). A 144 Tourinform irodából 97 iroda küldött prospektust. Közülük 47-en ugyan küldtek kiadványokat, viszont választ nem írtak az igénylő e-mailre. Az e-mailben is válaszolók többsége (95,7%) egy héten belül, ezen belül 55,7% a levél érkezésével egy napon válaszolt. A kiadványok 88,9%-át egy héten belül postára is adták az irodák. A postán érkezett prospektusoknak ugyanakkor csak egynegyede mellett (11 iroda esetében) volt kísérőlevél. Az e-mailben válaszolók 54,1%-a (33 iroda) honlapot, 26,2%-a (16 iroda) egyéb információforrást is ajánlott. Az angol nyelven elküldött információkérésre, amelynek témája a gyermekbarát szálláshelyek volt, már kevesebb, 57 iroda válaszolt. Egy kivételével minden válasz egy héten belül érkezett, 21 iroda aznap, további 28 iroda 2-3 napon belül reagált. A válaszok mindegyikét angol nyelven írták az irodák. 33 válaszadó iroda információs honlapra irányította az érdeklődőt. A honlapok többsége (29 weboldal) rendelkezett angol nyelvű verzióval, de csak 17 honlapon volt megtalálható a konkrét keresett kategória, vagyis a gyermekbarát szálláshelyek, szolgáltatások. A válaszadók közel egy-egyharmada (16-16 iroda) konkrét szálláshelyet ajánlott, illetve szálláshelyi listát küldött. Az érdeklődőt egyéb információval mindössze heten látták el. A kerékpáros szolgáltatások iránt érdeklődő levélre a 144 Tourinform irodából 67 válaszolt. Három iroda kivételével mindenki egy héten belül reagált, ezen belül 21 iroda aznap, további 32 iroda 2-3 napon belül. Bár a többség (62 iroda) német nyelven írta a választ, öt iroda az angol nyelvet választotta. A válaszadók többsége (52 iroda) információs honlapra irányította az érdeklődőt. A honlapok közül 44 rendelkezett német nyelvű verzióval, és 46 oldalon volt megtalálható a keresett kategória, vagyis a kerékpáros szolgáltatások. Az információkérő levelek esetében itt volt a legmagasabb azok aránya (40%), akik egyéb információt is ajánlottak. A válaszadó irodák ebben az esetben voltak a legkészségesebbek, amit jelez, hogy 31% felajánlotta kiadványok postázását is, 7,5% mellékletben is küldött kerékpáros kiadványt. Az információkérő levelek közül a legalacsonyabb válaszadási arány az olasz nyelven megírt, programlehetőségeket kereső levél esetében volt tapasztalható.

A 144 irodából mindössze 25 iroda válaszolt. 13 iroda aznap, további hat iroda 2-3 napon belül küldte a levelet. Olasz nyelven nyolc válasz érkezett, míg 13 iroda angol nyelven küldött választ. Az ajánlott honlapok döntően angol vagy német verzióval rendelkeztek, és általában megtalálható volt a keresett kategória. 11 válaszadó iroda konkrét programot is ajánlott. Az irodáknak küldött panaszlevelek közül az utcai szemetesekkel kapcsolatos kevés irodát „mozgósított”, hiszen mindössze 33 iroda válaszolt. Ezen belül 16 iroda aznap, további nyolc iroda 2-3 napon belül küldött választ. A válaszadók többsége (22 iroda) megköszönte az észrevételt, 24 iroda továbbította az illetékesnek, hét iroda pedig további pontosítást kért a panaszostól. Ezzel szemben a másik panaszlevél, miszerint az iroda nem érhető el telefonon, az irodák legtöbbjét, összesen 122 irodát válaszadásra ösztönözte (ami egyben a legmagasabb válaszadási arány az e-mail-ek között), ezen belül is 102 iroda aznap válaszolt (3. táblázat). Összességében az irodák többsége mind formájában, mind tartalmában megfelelően kezelte a beérkezett információkéréseket. A válaszok részletes elemzése ugyanakkor további fejlesztési lehetőségeket mutat a Tourinform hálózat számára (például a levelek formai megjelenése, honlapokra történő utalás, az információkérő anyanyelvén való válaszadás stb.), hiszen ezek a válaszlevelek is lehetőséget adnak egyéb – nem a konkrét információkéréshez kapcsolódó – ajánlatok közvetítésére. A Tourinform irodák körében végzett kérdőíves felmérés eredményei szerint az irodákhoz befutó információkérések átlagosan több mint egyötöde érkezik e-mailen, a válaszadó 105 iroda 22,9%-ának van elektronikus hírlevele. Annak ellenére, hogy jelenleg az irodák többsége (54,3%) nem rendszerezi és használja további marketingcélokra (62,9%) az információkérők e-mail címeit10, a közeljövőben az irodák héttizede tervezi a jövőben ezt fejleszteni.

4. Következtetések, javaslatok Összefoglalóan elmondható, hogy a Tourinform hálózatot a lakosság többsége ismeri, ugyanakkor több „tévhit” is kapcsolódik az irodákhoz. Az irodákkal társított szolgáltatásokat a látogatók által igényelt információkkal – amelyek településenként és a vendégek összetételének

A magyarországi (például Zsámbéki Nyári Színház) és a külföldi irodák (például Amszterdam, Dubrovnik, Zürich) mintavétele nem reprezentatív, így ezekkel a válaszokkal nem kerül összehasonlításra a 144 Tourinform iroda által adott válasz. 9 A Tourinform irodáknak a Névhasználati Kézikönyv alapján angol és német nyelven kell tudni válaszolni az érdeklődőknek. 10 Az irodák egyharmada vezet egyéb nyilvántartást (például postai címek) az érdeklődőkről. 8


turizmusmenedzsment 3. táblázat Az e-mailen történő információkérés eredményei Prospektusigénylés

Gyermekbarát szálláshely

Kerékpáros szolgáltatások

Programlehetőségek

97 iroda küldött prospektust, 50 iroda írt válasz e-mailt

57 iroda

67 iroda

25 iroda

–

Konkrét szálláshely (16 iroda), Szálláslista (16 iroda)

Szálláslista (13 iroda), Konkrét szálláshely (12 iroda)

Konkrét program (11 iroda)

Más honlap ajánlása

33 iroda

33 iroda

52 iroda

13 iroda

Egyéb információ

16 iroda

7 iroda

27 iroda

–

Válaszadás

E-mail tartalma

Forrás: Magyar Turizmus Zrt.

függvényében eltérőek lehetnek – összevetve megállapítható, hogy az információs iroda hálózat fő pillére az adott desztinációról szóló információ mellett az aktuális programokról szóló tájékoztatás, valamint a kiadványok biztosítása a látogatók számára (5. ábra). Annak ellenére, hogy a látogatók többsége elégedett a Tourinform hálózat szolgáltatásaival, a válaszadók 5,9%-a által tett javaslatok is értékes információkkal szolgálhatnak az irodák jövőbeni fejlesztéséhez. A legtöbben a hálózat reklámján, promócióján javítanának, illetve a nyitva tartási időn változtatnának (jellemzően hosszabbítanának). A javaslatok között hangzott el továbbá, hogy • legyen „önkiszolgáló” informálódási lehetőség (például touch-info); • a szállodákban is legyenek tájékoztató anyagok; • kevés iroda van;

• legyen DVD a helyi művészetekről; • legyen információ az ünnepnapokról; • több nyelven (például francia, spanyol) adjanak tájékoztatást, valamint hogy • az iroda legyen „fiatalosabb” és a település helyi információs térképén jelölt.

Felhasznált irodalom A Tourinform irodák ismertsége a magyar lakosság körében, Magyar Turizmus Rt., Budapest, 2003 Mystery Guest Study, European Cities Tourism, 2003 Névhasználati Kézkönyv – Tourinform hálózat, Magyar Turizmus Zrt. Puczkó László – Rátz Tamara: Az attrakciótól az élményig – A látogatómenedzsment módszerei, Geomédia Szakkönyvek, Budapest, 2000 5. ábra

A Tourinform irodák szolgáltatásai (az említések gyakorisága alapján) Magas Információ (látnivalók, szálláshelyek, rendezvények)

Menetrend, közlekedési információk

Aktuális programok Társított szolgáltatások

Jegyárusítás

Kiadványok, programfüzetek

Várostérkép

Étterem, vendéglátóhelyek Valutaváltás, pénzváltás

Információ az utazás szervezéséhez kapcsolódóan

Kirándulási lehetőségek

Alacsony Forrás: Magyar Turizmus Zrt.


Igényelt szolgáltatások

Magas

Tények és elõrejelzések A világ turizmusának alakulása 2007 első nyolc hónapjában A 2007/3. UNWTO Barometer felmérés alapján összeállította: Sulyok Judit

A Turisztikai Világszervezet előzetes adatai szerint 2007 első nyolc hónapjában a nemzetközi turistaérkezések száma elérte a 610 millió főt, ami 5,6%-os növekedést jelent az előző év azonos időszakához képest. A turizmus történetében először, júliusban és augusztusban több mint 100-100 millió érkezést regisztráltak. A turizmus bővülésében kiemelt szerepet játszik a feltörekvő ázsiai, afrikai és közel-keleti desztinációk népszerűségének növekedése, valamint a világgazdaság fejlődése. A forgalom havi alakulását tekintve elmondható, hogy 2007 nyara pozitív eredményeket hozott, ugyanakkor a legdinamikusabb növekedés a március és a február hónapokat jellemezte (a márciusi eredményeket befolyásolta, hogy 2007-ben – szemben 2006-tal – a Húsvét márciusra esett) (1. ábra). A nemzetközi turistaérkezések számával párhuzamosan, a külföldi utazásokhoz kapcsolódó kiadások vagyis a nemzetközi turisztikai költés is növekedést mutat 2007-ben, amihez elsősorban a feltörekvő küldőpiacok járultak hozzá. A világ legnagyobb küldőpiacai közül Németország (+6,1%), az Amerikai Egyesült Államok (+4,4%) és Nagy-Britannia (+3,8%) esetében nőtt jelentősen az utazásokra fordított összeg. Japán esetében 0,7%-os bővülés figyelhető meg, míg a franciák 0,4%-kal kevesebbet költöttek külföldi utazásra 2007. január-augusztus között, mint egy évvel korábban. A Magyarország turizmusában is egyre fontosabb szerepet betöltő orosz utazók költése 15,9%-kal nőtt 2007 első félévében. Az IATA adatai szerint 2007. január-szeptemberben a tag légitársaságok az egy utaskilométerre jutó 1. ábra A nemzetközi turistaérkezések számának változása, 2007/2006 (%) 10,0 9,0 8,0 7,0 6,0 5,0 4,0 3,0 2,0 1,0 0,0

Jan.

Febr.

Világ Forrás: UNWTO

Márc.

Ápr.

Európa

Máj.

Jún.

Júl.

bevételek 7,3%-os növekedését regisztrálták. Csak augusztus hónapban 8,9%-os bővülés volt megfigyelhető, ami a legmagasabb az elmúlt 16 hónapban. Az AEA adatai szerint az európai légitársaságok forgalma átlagosan 5,1%-kal, ezen belül a nemzetközi járatokon 5,4%-kal emelkedett az egy utaskilométerre jutó bevétel 2007 első kilenc hónapjában. A magas üzemanyagárak várhatóan csak 2008-ban befolyásolják jelentősebben a légi közlekedést. A szállodaipar 2007-ben is jó eredményeket könyvelhet el. A Deloitte HotelBenchmark felmérése szerint Európában a szállodák átlagosan 68,5%-os kihasználtsággal működtek 2007. január-augusztus között. Ez 114 eurós átlagos szobaárat és 78 euró egy kiadható szobára jutó árbevételt (RevPAR) jelent. Az előző év azonos időszakához képest a szobaár 5,9%-kal, a RevPAR mutató 6,9%-kal nőtt. A Turisztikai Világszervezet várakozásai szerint 2007-ben 5,7%-kal, 2008-ban 5,0%-kal bővül a világ turizmusa. A turisztikai szakemberek várakozásai mérsékelten pozitívak. Európában a nemzetközi turistaérkezések száma idén várhatóan 4,0%-kal emelkedik. Az európai kontinens turizmusát befolyásoló tényezők között szükséges kiemelni a Schengen övezet bővítését – 2007 decemberében Magyarországgal együtt Észtország, Lettország, Litvánia, Lengyelország, Szlovákia, Csehország, Szlovénia és Málta csatlakozik –, valamint Málta és Ciprus esetében az euró 2008. januári bevezetését. 2008-ban Ausztria és Svájc közösen rendezi meg a Futball Európa Bajnokságot, ami várhatóan szintén jelentős forgalomnövekedést eredményez. Az Amerikai Egyesült Államok mint küldőpiac teljesítményét a dollár további gyengülése korlátozhatja. Az USA-EU nyílt égbolt egyezmény mindkét kontinens turizmusára pozitívan hat, a légi közlekedésben az új gépekkel (Airbus A380 és Boeing 787 Dreamliner) kapcsolatos várakozások vannak a középpontban. Az európai turisztikai szakemberek szerint a kilátásokat beárnyékolja a lassuló ütemű gazdasági növekedés, a téli időjárással kapcsolatos bizonytalanság (az elmúlt évi hóhiányt követően), illetve hogy a Schengen övezethez történő csatlakozás más fontos küldőterületek – például Oroszország – számára szigorúbb vízumkötelezettséget jelent.

Aug.

Közép- és Kelet-Európa

További információ: World Tourism Organization, www. unwto.org.


65

Tallózó Kutatósarok

Beszámoló a turizmussal összefüggő életminőség-index kidolgozásáról Szerző: Kovács Balázs

A Nemzeti turizmusfejlesztési stratégiáról (NTS) és az azzal kapcsolatos intézkedésekről szóló 1100/2005 (X. 7.) Kormányhatározat az életminőség turizmus általi javítását tűzte ki a dokumentum fő céljául. Az NTS végrehajtásáról szóló, a Kormány 2006. január 11-i ülésén megtárgyalt intézkedési terv feladatként jelölte meg az életminőség alakulásában a turizmus hozzájárulását objektív módon lehetővé tevő, turizmus-specifikus életminőség-index (TRQL-i) kidolgozását. A Turizmus Bulletin korábbi számában2 bemutattuk az új típusú mérőszám megalapozásával kapcsolatos tanulmányunkat, amely jelentős mértékben hozzájárult az e területtel kapcsolatos törekvéseknek és lehetőségeknek a szakmai köztudatban való elterjesztéséhez. E cikk kiindulási pontként szolgált az idén tavasszal elkészült módszertani útmutatónak is. Jelen összeállításban a TRQL-index összeállítása területén elért eredményeket, illetve az életminőség mérésének a szakpolitikákban játszott szerepét hangsúlyozó nemzetközi kezdeményezéseket mutatjuk be röviden.

Kiindulópont Napjainkban a társadalmi és gazdasági folyamatok vizsgálatánál egyre nagyobb hangsúly helyeződik az életminőség kérdésére. A Magyarország európai uniós szintre való felzárkóztatását szolgáló első Nemzeti fejlesztési terv (NFT I.) legfőbb célja az életminőség javítása. E célkitűzés számos egyéb kormányzati stratégiában és cselekvési programban is megtalálható, azonban mérésére jelenleg nem létezik komplex mutató. A turizmus fejlesztése szempontjából irányadó Nemzeti turizmusfejlesztési stratégia (NTS) ugyancsak az ország lakóinak és a hozzánk érkező turisták életminőségének a javítását tűzte ki célul, ezért a fejlesztések hatásainak objektív mérése érdekében az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium Turizmus Főosztályának jogelődje, a Magyar Turisztikai Hivatal megkezdte a turizmus-specifikus életminőség (TRQL) index kidolgozását. Első lépésben a témával kapcsolatos szakirodalom feldolgozására került sor (Kovács–Horkay–Michalkó 2006). E tanulmány tekinthető a TRQL-index kidolgozásával kapcsolatos munka kiindulópontjának. Kidolgozásában az ÖTM, a VÁTI Kht., valamint az MTA Földrajztudományi Kutatóintézet szakértői vettek részt. E vitaindító jelleggel készült „alapozó tanulmányban” kerültek először megfogalmazásra azok a definíciók, amelyek a további munka bázisát is képezték. A számos definíció és modell közül az elemzés

Okl. közgazdász, köztisztviselő, egyetemi oktató. Kovács Balázs – Horkay Nándor – Michalkó Gábor: A turizmussal összefüggő életminőség-index kidolgozásának alapjai, in Turizmus Bulletin, X. évf. II. szám, 2006. pp.: 19-27. 1 2


készítői Rahman modelljét tekintették a legalkalmasabbnak arra, hogy a turizmus-specifikus életminőség-index elkészítésének további lépéseit teoretikusan támogassák. E modell abból indul ki, hogy az általános életminőségre nyolc faktor van hatással és ezek valamilyen formában kapcsolatban lehetnek, illetve vannak a turizmussal is. A legnagyobb kihívás éppen abban rejlett, hogy ezeket a kapcsolatokat feltárjuk és rendszerbe foglaljuk. Az előzetes ütemterv alapján – megfelelő szakmai és kommunikációs támogatás segítségével – 2-3 éven belül már egy használható TRQL-indexel rendelkezhetünk. Az index létrehozása nemzetközi szinten is ráirányíthatná a figyelmet a hazai turizmusban végbement szemléletváltozásra, amely immár deviza-kitermelő ágazat helyett elsősorban az életminőség javításának hatékony elősegítőjeként tekint a turizmusra. Tekintettel arra, hogy az index úttörő jellegű, kidolgozásával Magyarország nemzetközi szinten is első lehetne az új típusú, életminőség-központú turizmusfejlesztés területén. 2006 nyarának elején az ÖTM Turisztikai Főosztálya szakmai vitára bocsátotta az új típusú mutatószámmal kapcsolatos javaslatát, amely alapján megtörtént az index input- és output elemeinek körvonalazása. A szakmai hozzászólások közül kiemelhető a KSH Szolgáltatásstatisztikai Főosztályának, valamint a Turisztikai Tanácsadók Szövetségének (TUTSZ) támogató véleménye.

Kihívások az életminőség- (boldogság) központú szakpolitikai tervezés előtt Kutatások szerint az életminőség (boldogság) mérésére irányuló kimutatásoknak egyre komolyabb politikai

Tallózó szerepük lesz a jövőben. A hvg című gazdasági szaklap 2006. augusztus 10-ei számában3 ismertetett brit kutatás szerint a lakosság 81%-a annak örülne, ha a kormányok célja inkább az lenne, hogy boldogabbá, mintsem hogy vagyonosabbá tegye az embereket. Az életminőség és a társadalmi boldogság kérdésének a komplex és az ágazati fejlesztések fókuszába helyezésével hazánkban úttörő módon valósulhat meg a XXI. század kihívásihoz igazodó fejlesztéspolitika. Az életminőség központú fejlesztéspolitika4 gyakorlati oldalának kidolgozásával lehetővé válik a komplex társadalmi-gazdasági folyamatok modellezése, amely kérdés amúgy is megkerülhetetlen az államreform5 kapcsán. A gyakorlatba 2-3 éven belül átültethető TQRLindex kidolgozása az első szemléletes példája lehet egy sikerre ítélt ágazat életminőség-szemléletű eredményes fejlesztésének. Az életminőség és a turizmus kapcsolatának mindeddig precedens nélküli feltárására egy olyan ország, mint hazánk a lehető legmegfelelőbb terepnek bizonyul. Miközben Magyarország az egészségturizmus feltételrendszerét, főként vonzerőit tekintve az európai élmezőnyhöz tartozik, a termék társadalmi környezetének életminőségi mutatói alapján jelentős lemaradásban vagyunk a kontinensen fekvő versenytársainkkal való összehasonlításban. Ennek az ellentmondásnak a tisztázásához elengedhetetlen eszközül szolgál a TRQL-index kidolgozása, amelynek során a turizmus humánökológiai aspektusaira különös hangsúlyt kell helyezni. Az elmúlt időszakban a nemzetközi szervezetek közül az OECD igen komoly kezdeményező szerepet játszott az életminőség-központú közpolitika formálás elméleti és gyakorlati hátterének megalapozásában. Ennek egyik példája volt – az Európai Bizottság kutatási központjával (JRC, Joint Research Centre), az olasz jegybankkal, valamint a római Tor Vergata Egyetemmel közösen szervezett „Hogyan mérhető a boldogság a közpolitikai döntések megalapozása számára?” című OECD konferencia6, amely 2007 tavaszán került megrendezésre. E konferencia résztvevői között egyöntetű véleményként fogalmazódott meg, hogy az egyes nemzetgazdaságok összehasonlítására, a társadalmi-gazdasági folyamatok megbízható és releváns mérésére egyre kevésbé nyújtanak megoldást a hagyományos aggregált mutatószámok, mint például a GDP vagy az inflációs és munkanélküliségi ráta. Ezeket a globális mutatószámokat olyan minőségi mutatószámoknak kell felváltania, illetve kiegészítenie, mint amilyen például a boldogságra, elégedettségre vonatkozó felmérések alapján nyerhető indexek. Az OECD képviselője e fórumon jelentette be, hogy a nemzetközi szervezet a jövőben nagyon aktív kezdeményező szerepet kíván játszani az életminőségközpontú politikaformálás területén, s nem véletlen, hogy az elmúlt időszakban, illetve a közeljövőben számos olyan fórumon játszanak házigazda szerepet, amely a „GDP-n túli világgal” foglalkozik.

Ugyanezen konferencia másik nagy blokkját az életminőség-kutatás területén elért eredmények, illetve azok konkrét gyakorlatba való átültetésének lehetőségeire fókuszáló vizsgálat alkotta. Bebizonyosodott, hogy a szubjektív indexek sok tekintetben jobb előrejelzői egyes társadalmi, gazdasági folyamatoknak, mint az objektív felmérések alapján készült indexek. A Rotterdami Erasmus Egyetem neves professzora, Rut Veenhoven előadásában ismertette azokat a rendelkezésre álló adatbázisokat7, amelyek alapján több tucat ország esetében évtizedekre visszamenőleg felrajzolhatóak a lakosság boldogságát, életminőségét visszatükröző mutatószámok. Az előadásokat és korreferátumokat követő véleménycsere és vita során két nagy tábor bontakozott ki. Az elsőbe azon vélemény képviselői tartoznak, miszerint szükséges az egyéni szinten mért boldogságindexek aggregálása egy „összboldogság” indexbe, például a Gross National Happiness indexbe. Ezzel hosszabb távon megszüntethető a politikaformálás egyik legfontosabb mutatószámának tartott GDP egyeduralkodó jellege. A másik tábor ezzel szemben azt hangsúlyozza, hogy a tudomány és politika feladata elsősorban a boldogság-index kialakítása az egyes szakterületek vonatkozásában, és az így kapott részeredmények alapján lehet majd az összképet megalkotni, s nem kell mindenáron egyetlen, összetett mutatóban gondolkodni. A turizmus-specifikus életminőség-index kidolgozásakor Magyarországon ez utóbbi, a szakpolitikákra koncentráló felfogást követjük.

A turizmus-specifikus életminőség-index koncepciója Az életminőség mérésének eljárásai is igen változatosak, a rendkívül összetett mutató előállításához egyszerre kell ismeretekkel rendelkeznünk az életminőséget meghatározó input- és output elemekről, hogy a közöttük lévő korrelációs összefüggéseket feltárhassuk. Az életminőség esetén az inputot jelentő adatokat – többnyire idősorok formájában – különféle statisztikai kiadványokban találjuk meg, összegyűjtésük elsősorban idő és szorgalom kérdése. Az output elemek meghatározása, vagyis az élettel való elégedettség mérése már jóval összetettebb feladat. A boldogság-indexek széles körű és megbízható kidolgozása után a társadalom- és gazdaságpolitika

A világ legboldogabb országainak toplistája, HVG 2006. augusztus 10. 4 Kovács Balázs – Életminőség – boldogság – stratégiai tervezés, in Polgári Szemle 2007/2. pp.: 13-29. 5 Kovács Balázs: Fejlesztő állam a XXI. században: Az európai és a hazai fejlesztéspolitika előtt álló kihívások, in Polgári Szemle 2006/4. 6 http://www.oecd.org/dataoecd/36/36/37967832.pdf 7 http://springerlink.metapress.com/openurl.asp?genre=journa l&eissn=1573-7780 3


Tallózó formálóinak asztalára kerül a feladat, hogy az életminőségre vonatkozó input (indirekt) és output (direkt) paraméterek alakulása közötti törvényszerű összefüggések feltárásával az eddigieknél jóval nagyobb körültekintéssel történjen meg a társadalompolitika célrendszerének kialakítása és végrehajtása. A Nemzeti turizmusfejlesztési stratégia „A turizmus életminőségre gyakorolt hatásai” című alfejezetében megállapítja, hogy a turizmus hatását ma a világban a legtöbb helyen elsősorban gazdasági jelentőségével mérik. A turizmus sikerét a nemzetközi turizmusból származó devizaegyenleggel, a kereskedelmi szálláshelyeken, illetve az országhatárokon regisztrált forgalommal fejezik ki. Az NTS logikája alapján a turizmus komplex módon járul hozzá a Magyarországra érkező vendégek és a hazai lakosság életminőségének javulásához. A stratégia a turisztikai ágazat életminőség javításában játszott szerepének erősítésében látja a hazai turizmusfejlesztés közép- és hosszú távú irányát.

Az index kidolgozásának lépései, a modell elemei Az ÖTM Turisztikai Szakállamtitkársága 2006 decemberében egy szakértői csapatot bízott meg azzal a feladattal, hogy a kiinduló alaptanulmány megállapításaira támaszkodva, valamint a társadalmi vita során érkezett javaslatok és észrevételek alapján készítse el a turizmusspecifikus életminőség-index kidolgozásához vezető módszertani útmutatót8. Ennek tesztelés előtti változata 2007 májusára került összeállításra. A szakértői munkacsoport tagjai többnyire a Turisztikai Tanácsadók Szövetségének jeles képviselőiből kerültek ki, ugyanakkor képviseltette magát az MTA Földrajztudományi és Politikatudományi Intézete is. A turizmus-specifikus életminőséggel kapcsolatos kutatás célja olyan mutatók, mérőszámok, illetve mérési eljárás kidolgozása volt, amellyel a turizmus-specifikus életminőség mint jelenség meghatározható. Ugyanakkor az életminőség meghatározása csak komplexen értelmezhető, hiszen annak változását számtalan tényező befolyásolhatja. A turizmus az egyik olyan ágazat, amely jelentős hatást gyakorol(hat), például valamely desztináció gazdasági és társadalmi folyamataira, a turizmusban közvetve/közvetlenül érintettek és résztvevők életére, életkörülményeire, az élettel való elégedettségére, valamint az utazási tapasztalatai alapján, a turista lakóhelyén bekövetkező életminőséggel kapcsolatos változásokra. A mérési modell újdonságtartalmát elsősorban az jelenti, hogy a kidolgozandó eljárás túllép a turizmus gazdasági–társadalmi–környezeti hatásainak gyakran elkülönült vizsgálatán, és lehetővé teszi a turizmus-specifikus életminőség kettős, szubjektív és objektív alapú mérését is.


A szakértői munkacsoport munkáját két hipotézis megfogalmazásával kezdte: 1. A turizmus kapcsolatban van az általános életminőséggel. 2. A turizmus befolyásolja az életminőséget. A kutatók az általános életminőségre vonatkozó definíciók közül a turizmus szubjektív elemeinek fontossága és az előzetes szakértői anyag feltételezéseire egyaránt építve végül az alábbit választották: Az életminőség az élettel való általános elégedettség érzése, amelyet az egyén saját magának határoz meg.

A szakértői munkacsoport tagjait igencsak meglepte, hogy az általános életminőség vizsgálatokban nem szerepel a turizmus és/vagy az utazás mint lehetséges szabadidőeltöltési alternatíva vagy akár mint életminőséget befolyásoló tényező, tevékenység. A módszertani útmutatóhoz végzett kutatás szerint ezt csak néhány, kifejezetten a turizmus valamely részterületének és az életminőségnek a kapcsolatát vizsgáló kutatás említi, illetve tételezi fel, vélelmezve, hogy van valamiféle viszony a turizmus és az életminőség között. Utalni kell ugyanakkor azokra a turizmus-specifikus életminőségnél megalapozottabb kutatási területekre, amelyeket a turizmus jellemzőivel és hatásaival kapcsolatban a szakirodalom folyamatosan és régóta vizsgál. Így számos kutatás áll rendelkezésre: • a látogatók elégedettségére, • a turizmus hatásaira vagy • a turizmus és település fejlődésére vonatkozóan. Építve a szakértői munkacsoport által munkadefiníciónak tekintett megfogalmazásra, valamint a más definíciók és modellek feldolgozásának eredményeire a turizmus-specifikus életminőség definíciója így foglalható össze: Az életminőség az élettel való általános elégedettség érzése, amelyet az egyén saját magának határoz meg. Ebben a véleményalkotásban, amelyet alapvetően szubjektív faktorok határoznak meg, a turizmus szerepet játszhat.

A modellben a „turizmus-specifikusság” éppen azt jelenti tehát, hogy nem az általános faktorok, hanem azok turizmusban történő leképeződése jelenik meg. Másként fogalmazva: a turizmus-specifikus faktorokat kimutató kérdésekkel valójában az általános életminőség faktorait vizsgálják – csak a turizmus szempontjából. A fenti definíció alapján a kutatók öt faktor mentén látják feltérképezhetőnek a turizmus és az életminőség összefüggéseit, amelyek az alábbiak: Turisztikai Tanácsadók Szövetsége: A Turizmus-specifikus életminőség-index kidolgozása: Jelentés, 2007. május 8

Tallózó 1. táblázat Javasolt faktorok* Alaptanulmányban szereplő eredeti faktorok

LM

UJ

TH

TDJ

UM

A turizmus szerepe a családi/baráti viszonyok alakulásában











A turizmus hozzájárulása az érzelmi jóléthez







A turizmus szerepe egészségünk megőrzésében, visszanyerésében















A turizmus szerepe a lokális közösségi hovatartozás erősítésében



A turizmus hatása a személyes biztonságérzetre









A turizmus környezetre gyakorolt hatásának hozzájárulása a jó közérzethez





















A turizmus munkahelyteremtő szerepe egy adott desztinációban A turizmus hozzájárulása egy adott település anyagi jólétéhez







* A rövidítések magyarázatát lásd lentebb. Forrás: Turisztikai Tanácsadók Szövetsége: A turizmus-specifikus életminőség-index kidolgozása: Jelentés, 2007. május, p: 36.

• az utazás mint tevékenység megítélése (UM), • a látogatás/látogató motivációi (LM), • az utazás jellemzői (UJ), • a turizmus/desztináció jellemzői (TDJ), • a turizmus hatásai (TH). Az 1. táblázat szemlélteti, hogy az alaptanulmánynak tekintett háttéranyagban idézett – a Rahman-modell segítségével meghatározott – és a szakértői munkacsoport által készített faktorok milyen viszonyban, lefedettségben vannak egymással. Látható, hogy az eredeti faktorok nemcsak egy, hanem alapvetően több szempontból is feldolgozásra és elemzésre kerülnek az új faktorlistában. Ezt követően mind az öt faktor esetében a kérdőíves kutatáshoz szükséges kérdéslista került összeállításra. A kérdések megfogalmazásában kettős cél vezérelte a szakértői munkacsoport tagjait: 1. Az általános életminőség modellekben szereplő kérdések és a turizmus kapcsolatának biztosítása (például nyolc vs. öt faktor), 2. A turizmus-specifikus életminőség-modell faktorainak optimális szintű feltérképezése. A kérdőív felépítése az általános kérdésekből a részletesek felé való haladás elvét követi azzal a kiegészítéssel, hogy a demográfiai kérdések a kérdőív végén kerültek elhelyezésre. A turizmus-specifikus életminőség-modell azonban nemcsak modellezésre, hanem számszerűsítésre

is kell, hogy szolgáljon. A munkacsoport kidolgozta azt a statisztikai módszert, amely az összegyűjtött információkat számszerűsíti (azaz indexesíti) majd. Az egyes desztinációtípusok (például fürdővárosok) specifikumait az index klaszterezésével lehet feltárni, amennyiben az adatok összevetésre kerülnek a desztinációk objektív jellemzőit tartalmazó változókkal (például a fürdővárosokból származó adatokat vetjük össze a teljes adatbázissal). A kidolgozott módszertan kvalitatív és kvantitatív módszerek segítségével történő tesztelésére 2007 őszén került sor. Az itt ismertetett projekttel párhuzamosan, illetve részben azt megelőzve az ÖTM Turisztikai Szakállamtitkársága az MTA Földrajztudományi Kutatóintézettel, a Központi Statisztikai Hivatallal és a Magyar Turizmus Zrt.-vel együttesen kidolgozott kilenc kérdést, amelyek a tervek szerint 2007 októberétől a KSH rendszeres, a lakosság utazási szokásait (LUSZ)9 vizsgáló adatgyűjtésében már megkérdezésre kerülnek. Ezen kérdések önmagukban a TRQL-index meghatározására nem alkalmasak, ugyanakkor segítséget nyújthatnak a kidolgozott módszertan adaptációjához és a fő változókra adott válaszok megismeréséhez. Az index módszertanának kidolgozásáról bővebb információ olvasható: www.mth.gov.hu honlapon. A KSH 1942/06-os számú, a hazai lakosság utazási szokásait feltérképező kérdőíve. 9


Tallózó A turizmus és a sport kapcsolatrendszere Magyarországon: szakmapolitikai aspektusok Összeállította: az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium Sport Szakállamtitkársága

Új szemlélet a stratégiai tervezésben és a szakmapolitikai együttműködés terén A 1990-es években lezajló társadalmi-gazdasági változások, a globalizáció felgyorsulása, az Európai Unióhoz való csatlakozás szándéka komoly kihívások elé állította a turizmus és a sport szakterületeit. Az egyes szereplőknek meg kellett küzdeniük a változással együtt járó finanszírozási nehézségekkel, a korábban kialakult és bejáratódott rendszerek megújításának problematikájával, a versenyképesség megőrzésével. A turizmus és a sport kiemelkedő eredményei stratégiai szerepüket erősítették, továbbá kedvezően befolyásolták az országképet. A fenntartható fejlődés biztosítása, tervezhetősége, az érdekek megfelelő artikulálása, valamint a szakmai és egyéb kapcsolódó szektorok kiegyensúlyozott együttműködésének kialakítása az ezredfordulót követően megkövetelte az egyes ágazatok hosszú távú fejlesztését meghatározó, a fejlesztések irányát kijelölő komplex területspecifikus stratégiák kidolgozását. A szakmai felügyelet és széles körű együttműködés mellett zajló stratégiaalkotás eredményeként mára megszületett – és részben meg is valósult – a Nemzeti turizmusfejlesztési stratégia 2005-2013 (továbbiakban NTS), valamint az Országgyűlés által, ötpárti konszenzussal elfogadott Sport XXI. Nemzeti sportstratégia 2007–2020. A kiemelkedő hatású, jelentős szakmai és politikai támogatást élvező stratégiai dokumentumoknak egyik fontos közös üzenete az életminőség javítása, amely a sport és a turizmus rendelkezésére álló, illetve a stratégiák alapján később kialakítandó eszközrendszerével valósítható meg. Az életminőség legfontosabb stratégiai elemként történő meghatározása egyértelműen indokolt, hiszen az európai értékrend szerint az állam egyik legfontosabb célja, hogy állampolgárai életminőségét és egészségi állapotát javítsa. A stratégiai szakmai dokumentumok mindegyike új megközelítést alkalmaz. Szakítva a korábban uralkodó szakmapolitikai hagyományokkal, újradefiniálják szakterületük társadalmi és gazdasági szerepét, törekvéseit. Az NTS-ben a turizmus már nem csupán egy gazdasági ágazatként jelenik meg, hanem a valós élet egy olyan részeként, amely az életminőség javításával hozzájárul a fenntarthatóság biztosításához. A dokumentum – a turizmus gazdasági jelentőségét továbbra is fontosnak tartva –


hangsúlyozza, hogy a turizmus tényleges haszna több, mint a devizabevételek megjelenése. Értékei nemcsak a gazdasági, hanem a társadalmi folyamatok alakításában is megkerülhetetlenek. A Nemzeti sportstratégia (NST) a korábbi gyakorlattal ellentétben nem célként, hanem eszközként definiálja a sportot, olyan eszközként, amely a külső kapcsolatrendszer segítségével (oktatás, kultúra, turizmus) a leghatékonyabb eszköze a primer prevenciónak, a nevelésnek, illetve a közösségi kohézió erősítésének.

Párhuzamosságok a célkitűzésekben Az NST és az NTS egyaránt összhangban áll az „Új Magyarország – Szabadság és szolidaritás” című kormányprogramban meghatározottakkal. A kormányprogram értelmében a „sport egyszerre az egészségmegőrzés, a nevelés, a személyiségfejlesztés, a közösségépítés, a társadalmi integrációs törekvések megvalósítását és az európai szinten is teljesítő- és versenyképes társadalom megteremtését segítő eszköz.” Az NST megvalósításában a társadalom széles körű támogatása mellett elengedhetetlen a kormány támogatása, a tárcák közötti szoros együttműködés. Cél, hogy javuljon a munkaerő foglalkoztathatósága, valamint az ’emberi tőke’ minősége. A sport alkalmas az életvezetési és problémamegoldó-képesség, valamint a munkabíró-képesség javítására. A valós értékek bemutatása érdekében szükséges a szervezetrendszer korszerűsítése, megújítása települési, területi és országos szinten is. A Sport XXI. Nemzeti sportstratégia prioritásai • „Sportoló Nemzet” ideánk kialakítása – „Sportnemzet” rangunk megőrzése mellett a rendszeres testedzésbe bekapcsolódó, regisztrált szabadidősportolók létszámának dinamikus emelése a cél. – A nemzetközi eredményesség fenntartása csupán a meglévő utánpótlás-nevelési kiválasztási rendszer pontosításával és az utánpótlás létszámának jelentős növelésével valósítható meg. • A „Sport és Egészség” összefüggéseinek tudatosítása – Primer prevenciós gyakorlat kialakítása. – Alapvető cél az egészségfenntartás, egészségmegőrzés, a lakosság egészségi állapotának javítása. • „Sport és Tudástársadalom” összekapcsolása – Sport és információs társadalom összekapcsolása. • „Sport és a Humán” területek tudatos összekapcsolása – Oktatás, kultúra, aktív turizmus, hétköznapi élet biztonsága.

Tallózó • „Rendszerelméleti megközelítés” – Létesítményfejlesztés (fenntartható, multifunkcionális modellek kialakítása), közös szakmai konszenzuson nyugvó komplex fejlesztés. – Sokoldalú szabadidő-menedzser-, sportmenedzser képzés. – Hosszú távú, átlátható, a magántőke számára kiszámítható, állami forrásokkal katalizált programok. A kormányprogram „Virágzó turizmus, lüktető idegenforgalom” című része szerint: „Hazánk hagyományai és kultúrája virágzó, és élmények sokféleségét nyújtó, vendégbarát vendéglátásra, lüktető idegenforgalom megteremtésére teremtenek alapot. Adottságainkat kihasználva fejlesztési programjainkban méltó helyet adunk a termálvízre épülő és az egészségiparral együttműködő gyógyturizmusnak, a konferenciaturizmust elősegítő infrastruktúra fejlesztésére irányuló magán- és közösségi kezdeményezéseknek, a falusi turizmust fejlesztő magán- és közösségi összefogásnak. Gyógy- és termálvízkincsünk turisztikai célú hasznosítását fejlesztésekkel és pályázható támogatásokkal segítjük, folytatjuk a műemlék-gyógyfürdők felújítását, fejlesztjük gyógyhelyeinket, kiemelt turisztikai övezetként, egységes és összehangolt szabályozás keretében segítjük a Balaton térségének, a Duna és Tisza környezetének fejlődését.”

A kormány 2005. szeptember 28-ai ülésén megtárgyalta, majd 1100/2005. (X. 7.) Korm. Határozatával elfogadta a Nemzeti turizmusfejlesztési stratégiát. A NTS szerkezetileg öt pillérre épül, amelyek a turisztikai ágazat minden részterületét lefedik (1. ábra). A megvalósítás akkor lehet sikeres, ha a turizmus területén tevékenykedő, illetve a hazai turizmusért felelősséget érző valamennyi érdekelt – vállalkozás, civil szervezet, érdekképviseleti tömörülés stb. – együttműködik a stratégiai célok elérése érdekében.

A sport és a turizmus kapcsolódási pontjai a sportstratégia szellemében A sporthagyományainkra épülő versenysportunk sikerességének fenntartása hathatós segítséget nyújthat az ország ismertségének, turisztikai vonzerejének növeléséhez. Az általunk a kultúra részének tekintett sportot, illetve annak legjelentősebb szereplőit külföldön és itthon egyaránt keresik. A kínálati oldal ösztönzésére vonatkozó koncepció kidolgozásakor nagy hangsúlyt kapott, hogy a kialakítandó programfinanszírozás szemléletű támogatási rendszer azokat a tevékenységeket preferálja, amelyek a lehető legtöbb embert mozgatják meg. Az ÚMFT operatív programjainak keretében a multifunkcionális szolgáltatóközpontok kialakítása, a meglévő 1. ábra

A Nemzeti turizmusfejlesztési stratégia öt alappillére

• a turisztikai attrakciók elérhetőségének javítása • a turisták komfortérzetének növelése

Emberközpontú és hosszú távon jövedelmező fejlődés

• a hazai turizmus versenyképességének növelése • a turizmus életminőségre gyakorolt hatásának optimalizálása

Attrakciófejlesztés A turistafogadás feltételeinek javítása

Emberi erőforrás fejlesztés

NTS 2005-2013

• termékfejlesztés • desztinációfejlesztés • kiemelt desztinációk fejlesztése Hatékony működési rendszer kialakítása

• az oktatási rendszer munkaerő-piaci igényeknek megfelelő átalakítása • stabil foglalkoztatási környezet kialakítása • szemléletformálás

• helyi desztinációmenedzsment szervezet kialakítása • regionális intézményrendszer átalakítása • a turisztikai intézményrendszer piramisának talpra állítása

Forrás: Nemzeti turizmusfejlesztési stratégia, 2005


Tallózó olimpiai központok funkciófejlesztése, valamint a táborhelyek sportturisztikai célú fejlesztése jelentős fejlődést eredményezhet. A horizontális együttműködés jelenleg nem elég erős, pedig a regionális és az integrált kistérségi együttműködés ezt fokozottan igényelné. Hiányoznak a szinergiát kihasználó programok, a komplex szaktudás, a specifikus, ugyanakkor mobilan átalakítható közösségi terek, létesítmények, főképpen a szabadidő eltöltés területén. A helyi és a területi sportigazgatási rendszerben érvényesíteni kell a szubszidiaritás és a decentralizáció elvét. Az Intelligens Sport Régió és az Intelligens Sport Kistérség által, az informatikai kapcsolatokra építve össze kell kapcsolni a sportot a tudástársadalom eredményeivel, vívmányaival és lehetőségeivel. A hazai sporttudomány fejlesztésével dinamikát kap a sport egész területe, ezt a lendületet a turizmus (például a konferenciaturizmus) is hasznosítani tudja. Az adott régió sportfejlesztési stratégiájával és programjával, valamint azok operatív részleteinek kidolgozásával, a területi sportfejlesztés vertikális és horizontális koordinációs feladatainak összehangolásával, a regionális fejlesztési tanácsok hatáskörébe utalt decentralizált források sportcélú felhasználására hatékonyabb lehetőség nyílna. Létre kell hozniuk a regionális együttműködést a térség szereplőivel. A tervek elkészítésében és megvalósításában együtt kell működniük más ágazatok (például a kultúra, az egészségügy, a turizmus) regionális szervezeteivel. Fejlődési lehetőség rejlik a sport és a környezet- vagy természetvédelem kapcsolatrendszerének javításában is. A Nemzeti Sportinformációs Rendszert eszközként felhasználva közvetlen kapcsolatot építünk ki egyrészt a sport civil szférájának résztvevőivel, másrészt a sport stratégiai partnereivel (például a turizmusban). A sportra és az aktív turizmusra épülő, komplex turisztikai termékek kialakításával egyidejűleg a turisztikai szolgáltatások kínálata is bővülne. A magyarországi turizmus elsősorban Budapestre, valamint a Balatonra koncentrálódik. A turisztikai szempontból kevésbé frekventált régiók fejlesztési irányainak meghatározásakor a sport által kínált lehetőségeket minden esetben figyelembe kell venni. Ilyen lehetőség például az élményfürdőkhöz köthető strandsportok, a természetjárás, a kerékpáros turizmus, a vízi turizmus, valamint a lovas turizmus fejlesztése, vagy a központi és helyi sporttörténeti gyűjteményekre épülő, korszerű, „élő sportmúzeum” és a látogatóközpontok fejlesztése. A helytől, illetve a terméktől függően a sok esetben szezonális turisztikai kínálat szabadidős sportlehetőségekkel történő kiegészítése hozzájárulhat a turisztikai szezon meghosszabbításához. A turizmus és a sport konkrét kapcsolódásának lehetséges pontjait az 1. táblázatban foglaltuk össze.


A sport imázsépítő funkciója – a múlt és jelen értékeinek hasznosítása Az Európai Unióhoz való csatlakozásunk kapcsán leggyakrabban – Nobel-díjas tudósaink mellett – az ország kiemelkedő eredményeket elért versenyzőit és sportágait említették mint legjelentősebb értékünket. Magyarország számtalan olyan imázskampányt folytatott, ahol a tehetségek, köztük sporttehetségek felhasználásával próbálta megnyerni az utazni szándékozókat. A „Talent for Entertaining” elnevezésű kampánysorozat részeként, a kiemelkedő sporteredmények jelentőségét felismerve a Magyar Turizmus Zrt. Polgár Judit sakkozót, nemzetközi sakkmestert és Margitics Botond vitorlázó tehetséget kamatoztatta a desztináció ’arcaként’. A sporteredmények jelentősebb volumenű hasznosítására, a valódi, interaktív, a mai kor követelményének megfelelő sportmúzeum létrehozására, illetve az ún. ’sportszentélyek’ turisztikai célú hasznosítására források hiányában ugyan mindeddig nem nyílt lehetőség, de a gondolat már megfogalmazódott. Az ötlet szintjéről el kell mozdulni, hiszen – elég csak például az Aranycsapat presztízsére gondolni – a turizmus kiemelkedő gazdasági eredményeinek következtében az imázsformálás egyre jelentősebb szerepet kap. A fogalmi meghatározás szerint a turisztikai imázs egy olyan folyamatosan változó, összetett és sokrétű kép, amely egy adott desztinációval kapcsolatos elképzelések és benyomások összességét tartalmazza. A fogadó területről kialakított kép a potenciális látogató döntési folyamatát lényegesen egyszerűsíti, kedvező irányban befolyásolja. Az elmúlt időszakban az országmarketingre fordítható források folyamatosan csökkentek, annak ellenére, hogy a desztinációról szóló hírek, reklámok, illetve az utazóban az országról kialakult elképzelések kiemelkedő jelentőséggel bírnak. Tény, hogy a pozitív üzeneteket hordozó sportolók, illetve a megfelelően szervezett események együttes hatása kiemelkedő jelentőségű. A nemzetközi tekintélyt és eredményeket kiharcoló sportolók sikereihez egy hazai rendezésű nemzetközi sportesemény nagyban hozzájárulhat, mégpedig úgy, hogy a vendég eredeti, másolhatatlan élményekkel gazdagodik. A hazai rendezésű sportrendezvények lehetőséget teremthetnek arra, hogy a desztinációt közvetlenül megismerve az érdeklődők részletesebb képet kapjanak az egyes városokról és régiókról. A csak a reklámokból, egyéb általános információkból ’táplálkozó’ turisták a kevesebb és áttételesebb információk révén kevésbé pozitív véleményt alakítanak ki azoknál, akik a desztinációt testközelből ismerhetik meg. Ennek megfelelően nagyon fontos, hogy az imázskampányokat a pozitív információk mellett pozitív élményekkel is gazdagítsuk.

Tallózó A turizmus és a sport kapcsolatának fogalmi háttere A jelenlegi fogalmi apparátus (aktív turizmus), kiegészítésre szorul, de a sportturizmus sincs kellőképpen definiálva. A Nemzeti sportstratégia és a Nemzeti turizmusfejlesztési stratégia is foglalkozik a sport és a turizmus kapcsolatával. Sajnálatos, hogy az egészségtu-

rizmus, az örökségturizmus és a kongresszusi turizmus bizonyos elemei, illetve az aktív turizmus (azon belül a kerékpáros turizmus, a lovas turizmus, a természetjárás, a vízi turizmus, a golfturizmus) mellett a sport egyéb területei nem jelentek meg az NTS-ben. Javasoljuk, hogy a szabadidősport és a rekreáció bizonyos részterületei mellett a versenysport turizmusélénkítő hatásait is vegyék figyelembe. 1. táblázat

A turizmus és a sport lehetőségei, párhuzamosságai Kapcsolódási pontok Emberközpontú és hosszú távú fejlődés

Attrakciófejlesztés

Turizmus

Sport

Turizmus életminőség-index

Sport életminőség-index

Vonzerőleltár

Kistérségi szabadidő és versenysport térkép

Regionális stratégiák megvalósításához kapcsolódó termékfejlesztés Vásárhelyi-terv kapcsán kialakított víztárolóknál turisztikai hasznosítás

Regionális és kistérségi sportfejlesztési stratégiák 2008

Információs anyagok korszerűsítése Vonzerőhöz kapcsolódó információk

Turisztikai kártyarendszer Komplex turisztikai tájékoztató rendszer Információs Rendszer

Kiemelt desztináció fejlesztés

Hajózás Szálláshelykínálat fejlesztése

Desztinációfejlesztési Stratégia (Budapest, Balaton) Egészségturizmusban kiemelt desztinációk Tisza, Dráva nemzetközi vízi úttá nyilvánítása

Víziturizmus fejlesztése

Üdülési csekkrendszer módosítása

Üdülési csekk sportfunkciójának kiterjesztése

Belföldi üdülés népszerűsítése

Komplex humán program A nevelés évtizedei projekt (terv)

Regionális vonzerőleltár

Regionális sporttérkép – intelligens finanszírozás

Ifjúsági turizmus fejlesztési koncepciójának kidolgozása

Sporttudományos kutatási projektek Nemzetközi kapcsolatok, V4-együttműködés Sport minőségbiztosítási rendszer kialakítása – védjegy (sport – terv) Táborozási hálózat - esélyegyenlőségi aspektus Sport XXI. Nemzeti Sportstratégia kistérségi lebontása

Családi kirándulások ösztönzése

Családi szabadidős programok

Kutatás/elemzési feladatok Védjegyrendszer kialakítása

Horizontális célok

Sporttartalmak megjelenítése Kistérségi Sportinformációs Projekt Nemzeti Sportinformációs Rendszerrel történő összekapcsolás 2008 „Mozdulj Balaton” program 2007 Budapesti sportprogramok Senior mozgásprogramok – közösségi keretekben, izületi torna, légzésgyakorlatok

Az igényekhez igazodó OKJ-s képzések fejlesztése

Oktatási anyagok korszerűsítése

Regionális Desztinációs Marketing Szervezet

Egészséges sportoló ember, kisközösségek fokozottabb megjelenése a dokumentumokban Sportlétesítmény – sportszakember – sportprogram átláthatóvá tétele Regisztrált szabadidő sportoló kártyarendszer kialakítása, kedvezményrendszerek

Komplex humán program Táborozási hálózat projekt Kistérségekben használható modern mozgás programok DVD készítése főbb betegségcsoportokként mozgásprogramok összeállítása (terv) Szakképzéshez kapcsolódó, új oktatási anyagok kiadása

Ifjúsági szálláshelyek, turistaházak

Emberi erőforrás fejlesztés

Hatékony működési rendszer kialakítása

Vízisport-turizmus fejlesztése

Táboroztatás

Forrás: ÖTM, Sport Szakállamtitkárság


Tallózó A turizmus ismérvei között a helyváltoztatást (utazást) és a turisztikai szolgáltatások igénybevételét emeljük ki. A sport területét a fizikai aktivitáshoz kapcsolódó tevékenységek (sport), illetve a rendezvénylátogatás (néző) kérdésköre érinti. A sport eseti vagy szervezett formában végzett fizikai tevékenység. Célja a fizikai, szellemi erőnlét, mentális állapot fejlesztése, társadalmi kapcsolatok teremtése, versenyeredmény elérése, általában az életminőség fejlesztése. A sportturizmus alapja az olyan utazás, amelynek motivációját a sport jelenti. Célja egy sporteseményen való aktív (szereplő) vagy passzív (szemlélő) részvétel. A sportesemény lehet a résztvevő számára mások által szervezett, de lehet öntevékenyen lebonyolított program is (családi kirándulás). A definícióból levezethető stratégiai célunk a nagy hazai sporteseményeket „csupán” szemlélő turisták számára a versenysporthoz kapcsolódó látványelemek erősítése (például sárkányhajó versenyek), a nagy versenyek helyszínéhez közeli kistérségekben kiegészítő szabadidősportos rendezvények, továbbá a szabadidősportok tájspecifikus formáinak fejlesztése.

Szinergia – együttműködési lehetőségek Attrakcióképzés: Közös programozás, éves tervek kialakítása, közös szakmai anyagok megjelentetése, közös megjelenés A rekreációs és szabadidős sporttevékenységek – amelyek önálló turisztikai szegmensként való megjelenése, megjelenítése minél hamarabb indokolt – nemcsak a sport és a turisztikai szektor szempontjából jelentősek, hanem az egészségturizmushoz hasonlóan kiemelkedő a szerepük az egészségmegtartásban és az egészségfejlesztésben, azaz az életminőség fejlesztésében is. A turisztikai desztinációmenedzsment szervezeti rendszerének előkészítése során érdemes figyelemmel lenni a helyi, illetve kistérségi sportmenedzserek véleményére, szakértelmére is, hiszen a régió fejlesztési lehetőségeinek meghatározása során olyan útmutató elkészítésére szabad csak kötelezettséget vállalni, amely elsősorban a helyi, kistérségi (részben tájegységekhez igazodó), térségi szintű szervezetek működésére a sport érdekeit tekintetbe véve tesz javaslatot. Az állami források katalizátor szerepe mindaddig nehezen tud érvényesülni – így jelentős megtakarítások is nehezen érhetők el –, ameddig nincs megfelelő modell az állam és civil szféra, az állam és gazdaság, az állam és állam közötti együttműködésre. A magántőkével történő hatékony együttműködésre, a legjobb gyakorlatok kialakítására nagy szükség van, de erre még a civil szervezetek nincsenek kellőképpen felkészülve. A külön-külön ösztönzött, illetve támogatott tevékenységek sokszor párhuzamosan, kis hatékonysággal folynak, így a finanszírozás


sokszor mozaikszerű, elaprózódó. A civil szervezetek komplex tanulási folyamatainak támogatása a belföldi turizmus szempontjából is jelentős elemmé fejlődhet, hiszen a monotematikus rendezvényszervezés helyett a multitematikus, multikulturális megközelítés nyerhetne teret, amely az egymást kiegészítő, átgondolt és megtervezett rendezvények létrejöttét eredményezhetné. A szezon átgondolt tervezése hozzájárulhatna ahhoz, hogy a turisztikai idény kitolódjon, a szálláshelyek hasznosítása optimalizálódjon. A különböző törekvésekből adódó fejlesztéseknek erősíteniük kell egymást (városrendezés, főbb fejlesztési irányok és célok meghatározása stb.) annak érdekében, hogy az erőforrások felhasználása a leghatékonyabb legyen. A közös programozás elengedhetetlen része, hogy a különböző szakterületek eseményei, legfontosabb rendezvényei tematikus, éves kiadványban kerüljenek megjelenítésre. A szabályozott regisztráció útján cél, hogy a versenynaptár és turisztikai eseménynaptár illeszkedjen, ezzel az eseménynaptárakban csökkenjenek a fehér foltok. Közös adatgyűjtés és hasznosítás, hatékonyságmérés A hazai turizmus versenyképességének növelése, illetve a turizmus életminőségre gyakorolt hatásainak optimalizálása érdekében kialakítandó turizmus-specifikus életminőség-indexben – az új fogalmi háttér kialakításának követelménye mellett – a sport mint az életminőséget talán legjobban befolyásoló eszköz jelenik meg. Értékeire, a kialakítandó indikátor-rendszerre is figyelni kell. A turisztikai adatgyűjtésen belül a sporthoz, az aktív turizmushoz köthető rendezvények, események komplex hatásainak elemzése, az új fogalmi definíció kialakítása elősegítheti a felsorolt stratégiák párhuzamosságai mentén a közös mintaprojektek kijelölését. Ebben vizsgálható lenne az a működő gazdasági modell, amely a hosszú távú együttműködést megalapozná. Javasoljuk, hogy a turisztikai döntéshozatal keretein belül jelenjen meg a sport képviselete, vegyék figyelembe a sport által nyújtott lehetőségeket, értékeket. A sportdiplomácia közös fejlesztése Sajnálatos, hogy kevés szó esik a sportdiplomáciában rejlő lehetőségekről, értékekről, bevételekről. A magyar sportdiplomácia a költségvetési források folyamatos csökkenése miatt jelenleg nem részesül elégséges – erkölcsi és anyagi – támogatásban annak ellenére sem, hogy mind a sport, mind a turizmus könnyen tetten érhető értékeket teremt, illetve teremthet. A nemzetközi sportélet fejlesztésében fontos szerep hárulhat a turizmusra, hiszen egy világesemény kiválasztásában a magyar küldötteknek, a különböző szintű és rangú reprezentánsoknak óriási szerepük van.

Tallózó A sportdiplomácia fejlesztése nemcsak egy eredményes sportág nemzetközi sporteseményének magyarországi megrendezése miatt fontos, hanem a sporttudományhoz kapcsolódó konferenciaturizmus fejlesztéséhez is hozzájárulhat. Magyarország kiválóan teljesít a konferenciaturizmus területén, de ebben a sportsikereknek megfelelő szintű sportdiplomáciai rendezvényeknek kevés szerepük van. A sportdiplomácia értékei között mindenképpen meg kell említeni a közvetlen, elsősorban gazdasági értékeket vagy különböző bevételeket (szállodai kihasználtság, adóbevételek, létesítmény kihasználtság stb.), a közvetett pozitívumokat, mint például a marketingkiadások csökkenését, vagy a sportlétesítmények jobb kihasználtságát.

2. ábra A nagyszabású sportrendezvények hatásainak osztályozása A rendezvény látogatói

Lakosság a rendezvény helyszínén Vendéglátók és kiskereskedők a rendezvény helyszínén

Közigazgatás A rendezvény szervezői

Környezeti hatások

Gazdasági hatások

Sport rendezvény

Egyéb vállalkozások a rendezvény helyszínén Társadalmi hatások

Hazai rendezésű világesemények A sportszervezetek, sport köztestületek és egyéb civil kezdeményezések rövid, közép- és hosszú távú törekvése, illetve ezen törekvések összegzése és szintetizálása egy átfogó koncepció kialakítása érdekében kiemelkedő jelentőséggel bír. A nagyszabású sportesemények (világjátékok, EYOF, olimpia, labdarúgó EB) nem csupán sportpolitikai döntést, hanem annál jóval szerteágazóbb, össztársadalmi összefogást igényelnek. A hazai rendezésű sportrendezvényekkel kapcsolatos döntések meghozatalakor a területnek és településnek megfelelő, a lehetőségeket mérlegelő, a szinergiára figyelő megválasztása nagyban segítheti az értékalapú döntéshozatalt. A helyszínválasztás négy egyértelmű kritériuma: 1. a néző- és résztvevőszám – a nagyobb turistalétszám, a sportolói létszám (delegáció) a nagyobb kiadások mellett, nagyobb bevétellel kecsegtet, amellett, hogy a hosszú távú hatások szempontjából is döntő; 2. az esemény gyakorisága az adott helyszínen – a csak egyszer és rövid időintervallumon belül megrendezésre kerülő események hosszú távon is kisebb hatást fejtenek ki az adott helyszínen, mint az olyanok, amelyeket például évente megrendeznek; 3. a rendezvény időtartama – a többnapos eseményekhez nyilvánvalóan több vendégéjszaka kapcsolódik, amiből közvetlenül a szállodaipar profitálhat a leginkább, ugyanakkor a többi, turizmushoz köthető vállalkozás is nagyobb bevételre tehet szert; 4. a település szerkezete – egy nagyvárosban a helybeli vállalkozásoknak nagyobb a részesedése a szolgáltatóipari bevételekben, míg a kisebb településeken jóval diverzifikáltabb, annak gazdasági szerkezete következtében. A sportrendezvény potenciális bevételi oldala szerteágazó. Tartalmazhatja a rendezvényre látogatók és a kísérők kiadásaiból származó bevételeket, a rendezvénnyel

Lakosság a rendezvény helyszínén

A rendezvény látogatói

Lakosság a rendezvény helyszínén

Forrás: Bundesinstitut für Sportwissenschaft, Sportgroßveranstaltungen – ökonomische, ökologische und soziale Wirkungen

kapcsolatos kereslethez kötődő áremelésekből származó bevételeket, a rendezvényszervező megbízásaiból származó bevételeket, a rendezvényhelyszín turisztikai vonzerejének fejlődéséből származó járulékos bevételeket. Egy rendezvény megszerzésekor kiemelt figyelmet kell fordítani arra, hogy annak hatásai egységnyi befektetéssel milyen maradandó értéket teremtenek. Nem elhanyagolható szempont a sportrendezvények rendezésének vizsgálata során az sem, hogy milyen korosztályokat, rétegeket és társadalmi csoportokat próbálunk megszólítani, településünkre csábítani. A sportszakmai érdekek mellett a sportesemény megválasztása során figyelni kell arra is, hogy: • kiemelkedő jelentőségű az ifjúsági korosztály, különösen az egyetemi-főiskolai hallgatók tábora, • az egészségfenntartásban leginkább érdekelt idős korosztály, akár családi, akár kisközösségi keretben, illetve • az interregionális együttműködésben érintett határ menti lakosság. Az egyre nagyobb számban megrendezésre kerülő és támogatott hazai rendezésű világesemények még differenciáltabb és koncentráltabb kiválasztását, valamint a rendelkezésre álló állami támogatások hatékonyabb felhasználását a jövőben az állami, önkormányzati és sportágspecifikus érdekeket és szempontokat mérlegelve lehet megvalósítani. A magyar versenysport az aktív turizmus (lovassport, golf, vitorlás, szörf, extrém sportok) megfelelően programozott fejlesztésével jelentős bevételekhez juthat. Minden ezzel kapcsolatos törekvést támogatni kell.


Tallózó Konferenciabeszámoló

I. Magyar Turizmusföldrajzi Konferencia Összeállította: Dr. Michalkó Gábor Több szempontból is rendhagyó tudományos tanácskozásnak adott helyszínt 2007. szeptember 7-én a Kodolányi János Főiskola Budapesti Regionális Oktatási Központja. A számtalan, turizmussal foglalkozó hazai konferencia sorában első alkalommal került a turizmusföldrajz a tanácskozás fókuszába. Annak ellenére, hogy a turizmusföldrajz Magyarországon is évtizedek óta művelt tudomány(os)terület, képviselői mindeddig csak nagyobb volumenű geográfiai témákat átfogó konferenciák szekcióiban vagy más tudományterületek előadói között mutathatták be legújabb kutatási eredményeiket. Ezúttal egyik résztvevő sem kerülhette meg a turizmus területi vetületeinek felvázolását, különösen nem a tanácskozás központi témájának számító térspecifikus turisztikai termékek problémakörének figyelmen kívül hagyását. Újdonságnak számított az is, hogy a plenáris ülés előadói a hazai doktori iskolákat, kutatóműhelyeket reprezentálták. Az eseményen huszonkét intézmény – köztük szlovák, román és görög egyetemek – képviseletében hét plenáris és öt szekcióban összesen negyvenöt szekció előadásra került sor. A Kodolányi János Főiskola, a Magyar Földrajzi Társaság és az MTA Földrajztudományi Kutatóintézet mint társszervezők képviselői arra törekedtek, hogy az esemény ne csak a geográfusok seregszemléje legyen, hanem a legkülönbözőbb tudományterületek kutatóinak párbeszédévé váljon. Az előadók a geográfia mellett a közgazdaságtudomány, az antropológia, a politológia, a szociológia, a meteorológia, a demográfia, a tájtervezés és a regionális tudomány turizmus iránt érdeklődő képviselői közül kerültek ki. A plenáris ülés előadói olyan korszerű és átfogó témákat érintettek mint a globalizáció (Aubert Antal–Berki

Mónika), az integráció (Rátz Tamara–Vizi István), a tájak változó szerepe (Szalai Katalin–Szilágyi Zsuzsanna), az életminőség (Michalkó Gábor–Lőrincz Katalin), az éghajlatváltozás (Dávid Lóránt–Baros Zoltán), a második otthonok (Csordás László–Juray Tünde) és a vidékfejlesztés (Hanusz Árpád–Pristyák Erika). A plenáris ülés előadásai a Magyar Földrajzi Társaság rangos folyóiratának, a Földrajzi Közlemények 2007. 3. számában jelentek meg. A szekciók munkája a turizmus térspecifikus kérdései, a városi turizmus sajátosságai, a hegyvidék turisztikai hasznosítása, a falvak turizmusának kihívásai és a turizmus természeti környezete témákat érintette. Azzal, hogy a szekciókban érett kutatók és kezdő doktoranduszok együtt vitathatták meg a kutatási eredményeiket, nem csak a tudományok, hanem a generációk közötti diskurzus is megvalósult. A szekciókban elhangzott előadások címei egyértelmű bizonyítékai a paradigmaváltásnak. 2007-ben a turizmusföldrajz már nem a fogadóképesség vagy vendégforgalom leírásszerű bemutatását, hanem a turizmussal összefüggő releváns problémák meglátását és feldolgozását jelenti. A turizmusföldrajz mint diszciplína képes a gazdasági-társadalmi változásokat érintő kérdéseket generálni, képes arra, hogy művelői partnerekké váljanak bármely vonatkozó kutatásban, vannak fogalmai, megközelítési módjai és problémái. A tanácskozás szekcióelőadásaiból Térspecifikus turisztikai termékek címmel szakkönyv készül, amely előreláthatólag 2008 tavaszán jelenik meg a Kodolányi János Főiskola Turizmus Akadémia című kiadványsorozatának negyedik köteteként.

A turizmus a Földrajzi Közlemények tematikus számának fókuszában A Magyar Földrajzi Társaság által gondozott Földrajzi Közlemények 131 évre visszanyúló történetében első alkalommal került sor arra, hogy a rangos folyóirat szerkesztőbizottsága önálló számot szenteljen a turizmusföldrajz magyarországi kutatóműhelyeiben született eredmények közreadására. A folyóirat 55. (131.) évfolyamának 3. számában a vezető kutatók és a doktoranduszok közös publikálása révén a turizmusföldrajzzal foglalkozó hét hazai kutatói közösség tagjainak tanulmányaival ismerkedhetnek meg, így a Debreceni Egyetem, a Károly Róbert Főiskola, a Kodolányi János Főiskola, az MTA Földrajztudományi Kutatóintézet, a Nyíregyházi Főiskola, a Pécsi Tudományegyetem és a Szegedi Tudományegyetem munkatársai, illetve doktorjelöltjei kapnak teret. A felsőoktatás átjárhatóságának, a tudományos együttműködések megvalósíthatóságának eklatáns példáit mutatják azok az értekezések, amelyek szerzői eltérő intézmények képviseletében vállalták a dolgozatok elkészítését. A tanulmányok olyan transzdiszciplináris témákat érintenek, mint a globalizáció, az integráció, a vidékfejlesztés, az életminőség, a szabadidő, a tájhasználat vagy éppen a klímaváltozás. Tekintettel arra, hogy a Földrajzi Közlemények a Magyar Földrajzi Társaság 1200 példányban megjelenő, belső terjesztésű folyóirata, a turizmusföldrajzzal foglalkozó tematikus szám csak igen korlátozott példányban kapható a Szerkesztőség titkárságán (www.m-f-t.hu).


Tallózó Tourism Future Trends Sharm El Sheikh, 2007. október 27–29. Összeállította: Dr. Rátz Tamara és Dr. Michalkó Gábor

Egyiptom egyike azon országoknak, ahol a turizmus jövőbeli trendjeinek megvitatására igen hiteles környezetben kerülhet sor. A több ezer éves múlt és a luxusba hajló jövő között mintha megállt volna az idő. A homokba burkolódzó díszletek, valamint az arab nép vendégszeretete idilli miliőt kölcsönzött a sharm el sheikh-i tanácskozásnak, amelynek résztvevői egyértelműen igazolták, a turizmus maga a jövő. Az egyiptomi October 6 University és a Kodolányi János Főiskola együttműködésében, 2005‑ben indult nemzetközi konferenciasorozat idén ősszel a harmadik állomásához érkezett. Néhány óra, pár ezer kilométer és a turizmusban testet öltő kulturális különbségek rögtön kézzelfoghatóvá, ugyanakkor teoretikusan tárgyalhatóvá válnak. Az eddigi témák, az integráció és az interkulturalitás ezúttal futurológiai aspektussal bővültek, az idei eszmecsere fókuszában ugyanis az elkövetkezendő évek, évtizedek turizmusiparának kihívásai álltak. A konferencia plenáris ülésén elhangzott előadások közül Sayed Ali Moussa professzornak a turizmus társadalomformáló szerepéről szóló gondolatai és Szűcs Balázs (Magyar Turizmus Zrt.) vezérigazgató-helyettesnek a magyarországi turizmusmarketing új megközelítését

tárgyaló prezentációja aratták a legnagyobb sikert. Három témakörben (innováció, marketing, oktatás) összesen 25 előadást hallgathattak és vitathattak meg a különböző országokból érkezett résztvevők. Magyar részről olyan izgalmas kutatási kérdések kerültek bemutatására, mint a turisztikai ’niche’ (Dr. Michalkó Gábor, Dr. Illés Sándor és Vizi István), az angolság és az angol identitás szerepe a turisztikai desztináció imázsában (Dr. Sárdi Csilla és Dr. Rátz Tamara), az extrém időjárási helyzetek turisztikai döntést befolyásoló hatása (Dr. Szalai Katalin és Dr. Rátz Tamara), a turisztikai felsőoktatásban tanulók és a turisztikai szektor szakmai készségekkel és kompetenciákkal kapcsolatos elvárásai (Kátay Ákos és Dr. Rátz Tamara), az e-learning lehetőségei a turizmusoktatásban (Dr. Hoffmann Orsolya), valamint az európai szálláshely-szektorban érvényesülő vertikális és horizontális integrációs folyamatok (Dr. Rátz Tamara és Kátay Ákos). A konferenciát jelenlétével megtisztelte Zimoni István, a magyar nagykövetség kulturális attaséja is. A nemzetközi konferenciasorozat következő rendezvényének a KJF Siófoki Oktatási Regionális Központja ad otthont, várhatóan 2008 július elején.

Dr. Rátz Tamara – Dr. Sárdi Csilla (szerk.) (2007):

(Inter)cultural Aspects of Tourism Development Turizmus Akadémia 3., Kodolányi János Főiskola, Székesfehérvár Összeállította: Dr. Michalkó Gábor Az eddigi gyakorlattól eltérően angol nyelven jelent meg a Kodolányi János Főiskola Turizmus Akadémia szakkönyvsorozatának 3. kötete. A tanulmánykötet megszületését a 2006-ban a KJF és az egyiptomi October 6 University által közösen szervezett, „Tourism as a Meeting Ground of Cultures” nemzetközi konferencián elhangzott előadások inspirálták. A magyar, egyiptomi, román, görög, kenyai és lengyel szerzők által írott fejezetek a turizmus és a kultúra szinte beláthatatlanul komplex, számos irányból megközelíthető kapcsolatrendszerének a következő öt nagy témakörét tárgyalják: nemzetközi turizmusmarketing, kulturális kérdések a turisztikai humánerőforrás-menedzsmentben, kulturális értékek turisztikai erőforrásként való hasznosítása, interkulturális kommunikáció a turizmusban, valamint a turisztikai desztinációk lakosságának a turizmus fejlődésével kapcsolatos attitűdjei. A kötetben egyaránt megtalálhatók elméleti eszmefuttatások, empirikus kutatáson alapuló értekezések, valamint gyakorlatorientált esettanulmányok, így összességében a mű kiválóan alkalmazható tananyagként az angol nyelvű turisztikai felsőoktatásban, és gondolatébresztő olvasmány lehet minden, a turizmus és a kultúra jelenségei iránt érdeklődő olvasó számára. A szakkönyv a Kodolányi János Főiskola jegyzetboltjaiban szerezhető be, illetve megrendelhető a [email protected] címen.


Tallózó Kulturális örökségvédelem a turizmusban Összeállította: Lencsés Tamara Az ajkai Új Atlantisz Többcélú Kistérségi Társulás együttműködésben a Magyar Nemzeti Múzeummal 2007. október 4–5-én konferenciát rendezett „Kulturális örökségvédelem a turizmusban” címmel, amelynek helyszínéül a Nemzeti Múzeum díszterme szolgált. A konferencia apropóját a szervező intézmények által közösen – az Európai Unió INTERREG IIB CADSES Programja és a magyar állam társfinanszírozásával – megvalósított HERITOUR projekt adta. A projekt célja az érintett térségekben található szellemi és tárgyi kulturális örökség védelme, valamint a foglalkoztatás növelése a turizmus fellendítésén keresztül, kulturális tematikus utak kialakításával. A kétnapos konferencia résztvevői megismerhették az Európai Unió és a magyar állam kulturális örökséggel kapcsolatos tevékenységét, továbbá a Közép-Dunántúli Regionális Operatív Program és az Új Magyarország Vidékfejlesztési Terv ide vonatkozó részleteit. Hallhattak a kulturális utakról, valamint a kulturális turizmus és a területfejlesztés kapcsolatáról. Példaként az Egyesült Királyságban a kulturális örökség védelme érdekében meghozott lépések szolgáltak. A további előadások témái

magukban foglalták a kulturális alapú településfejlesztést, a kulturális örökségek szerepét a történelmi városokban, a pécsi kulturális örökség védelme érdekében tett lépéseket, a minőségbiztosítást szolgáló Qualicities projekt ismertetését, a Magyar Nemzeti Múzeum PR tevékenységét és végül a szentgotthárdi Chiron projektet. A konferencia előadói között voltak, akik közvetlenül kulturális örökségvédelemmel, míg mások annak fejlesztésével és turisztikai hasznosításával foglalkoznak. A résztvevők megállapították, hogy az örökségvédelemre nem csak a frekventált, jelentős történelmi örökséggel bíró nagyvárosokban, hanem a természeti és kulturális értékkel rendelkező kistelepüléseken is érdemes nagyobb figyelmet fordítani. A kulturális örökségünk szerves részét képezik hagyományaink, népszokásaink, mindazok a jelek, amelyeket az utókor számára magunk mögött hagyunk. Szükség van tehát olyan fórumokra is, ahol az örökségvédelemmel foglalkozó, különböző területekről érkező szakemberek eszmét cserélhetnek. Az eseményről további információ található a www. heritour.com oldalon.

Duna Térségi Kohézió I. EU Interregionális Nemzetközi Tudományos Konferencia Összeállította: a Területfejlesztési Tudományos Egyesület Az I. EU Interregionális Nemzetközi Tudományos Konferencia 2007. július 4-5-én került megrendezésre Dunaújvárosban, a Dunaújvárosi Főiskola, valamint a Területfejlesztési Tudományos Egyesület, a Magyar Logisztikai Egyesület és a Környezetvédelmi Szolgáltatók és Gyártók Szövetsége rendezésében. A plenáris ülésen köszöntőt mondott Dr. Szántó Jenő, a Dunaújvárosi Főiskola rektorhelyettese, Dr. Kálmán András, Dunaújváros polgármestere és Dr. Szaló Péter, az ÖTM szakállamtitkára. Varga-Lencsés Viktória, az Európai Bizottság DG Regio nemzeti szakértője előadást tartott az Európai Unió INTERREG és Területi Együttműködés programokról. Dr. Tóth József, a Pécsi Tudományegyetem volt rektora a Duna menti régió-formációkról és interregionális kooperációs lehetőségekről fejtette ki gondolatait. A konferencia második napján négy szekcióban folyt a tudományos eszmecsere: a „Területi kohézió”, a „Fenntartható közlekedés és logisztika”, a „Környezetvédelem és vízgazdálkodás” és a „Turizmus” szekcióban. A „Turizmus” szekcióban Dr. Szabó Géza, a Pécsi Tudományegyetem tanszékvezető docense vezetésével tizenhárom előadó mutatta be kutatási eredményeit. Az előadók szinte kivétel nélkül hangsúlyozták, hogy a turizmus a Duna térségi kohézió központi kérdésköre. A vita témaköreiben Projektmenedzser, Új Atlantisz Többcélú Kistérségi Társulás.

1


átfogta a Duna turisztikai fejlesztésének legjelentősebb csomópontjait. Megállapításra került például, hogy a hazai Duna-szakasz öt régiót érint, ám az egyes régiók turisztikai terveiből – annak ellenére, hogy az országos területfejlesztési és turizmusfejlesztési tervekben is preferált területnek számít – ez a kiemelt szerep általában nem mutatható ki. A régiós tervekből a turizmusban sem áll össze egy Dunavölgyi stratégia, megalkotása pedig sürgető feladat lenne. Megállapították továbbá, hogy a hazai Duna-völgy alsó szakasza jelen állapotában még nem tekinthető turisztikai célterületnek, ezért a szekció javasolta, hogy az érintettek együttműködésével tegyék turisztikai márkák, összekapcsolódó célterületek hálózatává a Dunát. Mindennek a megvalósításában azonban a közlekedési összeköttetések is jelentős szerepet töltenek be. Ez, a kiépülő hidak mellett, a Dunán történő személyfogalom erősítését is megkívánná. A konferencia sikerét bizonyítja, hogy állásfoglalás született a „Duna Térségi Kohézió” konferencia kétévenkénti megrendezésére vonatkozóan. Az elhangzott előadásokból egy magyar-angol nyelvű kiadvány készül a Magyar Logisztikai Egyesület gondozásában. További információ a „Duna Térségi Kohézió” konferenciáról: http://sard.civil.co.hu, www.hazairt.hu.

Tallózó Könyvajánló Dr. Michalkó Gábor

A turizmuselmélet alapjai Turizmus Akadémia 1., Kodolányi János Főiskola, Székesfehérvár Összeállította: Dr. Rátz Tamara

A Kodolányi János Főiskola népszerű Turizmus Akadémia szakkönyvsorozatának régi-új kötetét ajánlom az olvasó figyelmébe. Régi, mivel az első ízben 2004-ben megjelent mű átdolgozásáról van szó, új, mert a 224 oldalas kiadvány külső megjelenése és tartalma is alapos változásokon ment keresztül. A könyv borítóján Wolfgang Amadeus Mozart mosolyog az olvasóra, aki a maga műfajában közismerten mesteri képességekkel rendelkezett a komplexitás megteremtése és közvetítése tekintetében. Ugyan a turizmussal kapcsolatos problémák megoldása nem a hangok, hanem a tudományok világában történő eligazodást feltételezi, a komplex látásmód itt is nélkülözhetetlen. A könyv annak a szemléletnek a kialakításában igyekszik segíteni, amely a turizmussal kapcsolatos kérdések megválaszolását a hazai és a nemzetközi kutatási eredményekre alapozza. A szerző bevezeti az olvasót a turizmustudomány világába, rendet tesz a turizmus fajtái, formái és típusai tekintetében, tárgyalja a kereslet és a kínálat összetevőit, áttekintést ad a turizmus rendszerelvű működéséről, leírja a turizmus fejlődéstörténetét, elemzi a turizmus hatásait, bemutatja a turizmuspolitika csínját-bínját, sorra veszi a turisztikai termékeket, és nem utolsósorban segít a turizmustervezés és -fejlesztés első lépéseinek megtételében.

A kiadvány struktúrája megőrizte az ismeretek 15 fejezetre és 60 leckére történő bontását, azonban az egyes leckéken belül új szerkezeti egységekkel találkozhatunk, amelyek a jobb áttekinthetőséget szolgálják. Azokban a témákban, ahol a hazai vagy a nemzetközi szakirodalomban áttörő újdonságok láttak napvilágot, az új kutatási eredmények beépítésre kerültek. A szerző aktualizálta a statisztikai adatokat tartalmazó táblákat, a szöveget pedig saját készítésű fényképfelvételekkel látta el. Lényegi változás, hogy a definíciókon alapuló nevezéktan közérthetőbbé vált. Ennek köszönhetően, a turizmus tudományos fejlődését elősegítendő, letisztultabb, a hallgatók, az oktatók és a kutatói közösség tagjai számára könnyebben fogyasztható alapfogalmakkal találkozhatunk. Az átdolgozott kiadás filozófiájában nincs változás. A könyv kiemelt célja a turizmus tudományos igényű, problémacentrikus szemléletformálásának erősítése, annak az elméleti űrnek a szűkítése, amely akadályozza a turizmus kívánt mértékű és ütemű diszciplínálódását. A kiadvány megvásárolható a Kodolányi János Főiskola (www.kodolanyi.hu) jegyzetboltjaiban, illetve megrendelhető a [email protected] címen. Ára: 1980 forint.

Dr. Dávid Lóránt – Dr. Jancsik András – Dr. Rátz Tamara

Turisztikai erőforrások Budapesti Gazdasági Fõiskola A szerzőhármas arra vállalkozott, hogy a nemzetközi és a magyar turisztikai szakirodalomban eddig külön megjelenő ismeretköröket egy olyan tankönyv formájában tálalják, amely újfajta rendező elvet követ. A turizmus rendszeréről, fogalmáról, definiálásáról már jó néhány kézikönyv és tankönyv áll rendelkezésre, így ez a munka a címben is szereplő módon a turisztikai erőforrásokra koncentrál. A tankönyv célja, hogy megismertesse a hallgatókat azokkal az alkotóelemekkel, jelenségekkel, amelyek a turizmus komplex erőforrásait képezik. A tárgy bemu-

tatja a turizmus természet-, társadalom,- gazdaság-, közlekedés-földrajzi alapjait, valamint infrastrukturális feltételrendszerét. A kiadvány célja, hogy a hallgatók és az olvasók megértsék ezen elemek mélyebb összefüggéseit, egymásra gyakorolt hatásuk mechanizmusát, és váljanak képessé arra, hogy e hatások következményeit felismerjék. A HEFOP pályázat keretében készült tankönyv lektorai Dr. Lengyel Márton és Dr. Szalók Csilla voltak. A kötet a felsőoktatási intézményekben megvásárolható.


Tallózó Naptár 2007. DECEMBER 3-14. United Nations Climate Change Conference (Nusa Dua, Bali, Indonézia)

2008. JANUÁR 17-20. MATKA 2008 – The Nordic Travel Fair (Helsinki, Finnország) 30-febr. 3. FITUR – International Tourism Trade Fair (Madrid, Spanyolország)

2008. FEBRUÁR 21-24. BIT 2008 (Milánó, Olaszország)

28-márc. 2. Utazás 2008 (Budapest)

2008. MÁRCIUS 5-9. ITB (Berlin, Németország) 19-22. MITT 2008 (Moszkva, Oroszország) 26-28 ATLAS Backpacker Research Group Meeting (Shimla, India)

2008. ÁPRILIS 2-4. RSA – Tourism, Regional Development and Public Policy (Izmir, Törökország) Forrás: www.world-tourism.org, www.atlas-euro.org.

Bővül a stADAT-rendszer A stADAT-rendszer olyan folyamatosan bővülő táblarendszer, amely a felhasználók széles körének az adatigényeit elégíti ki kész táblák formájában. A Központi Statisztikai Hivatal a felhasználók könnyebb tájékozódása érdekében 2007-től összefoglaló adatgyűjteményeinek (évkönyvek, zsebkönyvek, stADAT-táblák, tájékoztatási adatbázis) témastruktúráját egységesíti. Ennek értelmében a stADAT-táblák hét nagy témakör köré rendeződtek: 1. Népesség, népmozgalom 2. Társadalom 3. Általános gazdasági mutatók 4. Gazdasági ágazatok 5. Környezet 6. Területi adatok 7. Nemzetközi adatok A korábbihoz képest nagyobb módosítást a környezet, mint nagy téma kiemelése, a foglalkoztatottság, keresetek alcsoport általános mutatók témából a társadalom témacsoportba való áthelyezése, illetve a kutatás, fejlesztés általános gazdasági mutatók közé emelése jelentett. Ezen belül további alcsoportok segítik a keresést. A táblák szerkezetében viszont nagyobb változást jelent, hogy 2007-ben szétválasztásra kerültek az éves és az évközi adatokat tartalmazó táblák. Az éves adatok hosszabb idősorai mélyrehatóbb tájékoztatást nyújtanak hazánk társadalmi, gazdasági helyzetéről. Az évközi adatok rövidebb idősorai révén a havi és/vagy a negyedéves változások kísérhetők figyelemmel. A fontosabb mutatók hosszabb időszakra visszatekintő idősorai is elérhetők. A stADAT‑nak nemcsak a szerkezete, hanem a tartalma is bővült, amelyet a felhasználói igények és az adatgyűjtések változásainak megfelelően alakítanak a KSH munkatársai. Csak néhányat említve: több új tábla került be a rendszerbe a gazdasági aktivitásra, a háztartásokra vonatkozóan, a nemzeti számlák, a környezet, a külkereskedelem, a mezőgazdaság, a turizmus, az internet témaköréből. A területi adatokon belül az adatokat nem csak megyékre, hanem régiókra bontva is megtalálják a felhasználók. A változtatások eredményeképpen a táblák száma meghaladja a 650-et. A táblák statikusak, az előzetes adatok kék színnel, míg a korábbi évekre visszamenőleges adatjavítások zöld színnel vannak jelölve. A táblák értelmezéséhez módszertani útmutató nyújt segítséget. Amennyiben ennél is részletesebb tájékoztatásra van szükség, a táblák alatt az egyes szakterületek szakértőinek a neve, telefonszáma és e-mail címe is megtalálható. A táblák ingyenesen letölthetők és nyomtathatók. A táblákkal kapcsolatos észrevételeit, javaslatait kérjük, küldje a szerkesztőség e-mail-címére: [email protected]! Jó böngészést kívánnak a szerkesztők!


Turizmus Bulletin. XI. évfolyam, 3. szám Megjelenés: december Lapzárta: november

Recommend Documents