Tartalom. Vakok és Gyengénlátók Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Egyesülete

Tartalom Közlemény . .......................................................................... 3 Meghívó ............................................................................... 3 Pályázati felhívások ............................................................... 4 „Apróságok nagy tettei” rajzpályázat . ..................................... 4 Megnyílt az ország második segédeszközboltja ........................ 5 Bemutatkozik a Gyengénlátó Gyermekekért Alapítvány ............ 6 A magyar pontírás aktualizálása ............................................. 7 „Mindenkinek becsengettek”! ................................................. 8 NaviSenzor vakok számára . ................................................. 10 Hatósági küzdelem a diszkrimináció ellen .............................. 11 Bells Balls Azaz Fiatalok lendületben ..................................... 14 Láthatatlan világok - utazások látássérülteknek ..................... 15 Bemutatkoznak a Szavak szárnyán, írók útján antológia szerzői: Rózsa Dezső . ........................................... 18 Dr. Rácz J Zoltán ................................................................. 21 Beszélgetés Ifj. Gábor Józseffel ............................................ 24 Valóban ilyenek volnánk? ..................................................... 27 Magyarországi 8-as III . ....................................................... 28 Most elolvad a hó! . ............................................................. 31 Éppúgy, mint látásunknál, Egyesületünk munkájánál is minden1% számít! Kérjük, támogassa munkánkat adója 1%-

ával! Adószámunk: 18813034-1-15

Vakok és Gyengénlátók Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Egyesülete 

Közlemény Tájékoztatom mindazokat, akik írni szeretnének „Szemezgetőnk” című kiadványunkba, hogy a következő lapszám 2011. júniusában jelenik meg. Lapzárta: 2011. május 20. Írásaikat elektronikus levélben az [email protected] címen várom. Kiadványunkat az alábbi formátumokban rendelhetik meg, ingyenesen: Nagybetűs sík írású változatban, Braille-nyomtatásban, elektronikusan, DAISY formátumban, valamint kazettára vagy CD-re felolvasott hangzó változatban. Amennyiben úgy gondolja, hogy valamelyik kedves ismerőse szintén érdeklődve lapozgatná kiadványunkat, kérem, adja meg nekünk az új megrendelő nevét és címét, hogy hozzá is eljuttathassuk ingyenes periodikánkat. Lakatos Anikó Lapszerkesztő

Meghívó Szeretettel meghívjuk a Szem –RP betegek országos találkozójára 2011. június 23-26-ig. Az érkezés és a szálláshelyek elfoglalása után csoportos városnézéssel veszi kezdetét a három napos rendezvény. Színes programokkal készültek a szervezők, így például lehetőség nyílik egy kellemes fürdőzésre a Gyulai Várfürdőben, a Gyulavári Kastély Múzeum megtekintésére, lesz vizitorna, önmasszázs tanácsadás, diétás tanácsadás, gyógymasszázs, szemtorna, gerinctorna és egyéb hasznos egészségmegőrző tanácsok. További információ kérhető a programmal kapcsolatban: Holl Józsefné Magyar RP-betegek Képviselete Tel./Fax: (36-66) 468-628 Holl Józsefné 

Pályázati felhívások! A Vakok és Gyengénlátók Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Egyesülete két pályázati felhívást tett közzé akadálymentes honlapján (www. vakegy.hu). Az első pályázat önálló életvitelt segítő eszközök beszerzésének részbeni támogatására vonatkozik, míg a másik lehetőséggel oktatási intézmények látássérült tanulói élhetnek, és tanulmányi támogatásra pályázhatnak. A pályázatok beadási határidejéről, a pályázás feltételeiről, a csatolandó dokumentumokról, a bírálat várható időpontjáról és minden egyéb tudnivalóról honlapunkon, a pályázatok menüpont alatt tájékozódhatnak, illetve személyesen vagy telefonon egyesületünk ügyfélszolgálatán. Nagy Tünde

„Apróságok nagy tettei” Rajzpályázat Tudtad, hogy te is igazi önkéntes lehetsz? Ha elolvasod az árcédulát a boltban egy szemüveges néninek, vagy segítesz kinyitni az ajtót egy kerekesszékes bácsinak, már is beléphetsz azok közé a hősök közé, akik önkéntesen segítenek más embereken. Szerinted hogyan tudnál segíteni olyan embereknek, akik nem olyan egészségesek, mint te? Ragadj papírt és színes ceruzát, és rajzold le nekünk, hogy hogyan segíthetnél egy vak, kerekesszékes, hallássérült vagy más fogyatékossággal élő bácsinak vagy néninek! A tehetségednek nem akarunk határt szabni, úgyhogy használhatsz grafitceruzát, zsírkrétát, vízfestéket, temperát, de ragaszthatsz is. Az elkészített pályamunkádat küldd el nekünk, és a beérkezett képekből vándorkiállítást fogunk rendezni, hogy minél több ember láthassa, milyen nagy tettekre vagy képes. 

A legügyesebbeket ajándékokkal is megjutalmazzuk. Ne felejtsétek el a pályamű hátlapján feltüntetni a neveteket, a születési dátumotokat, hogy melyik óvodába/iskolába jártok, és az elérhetőségeteket. Rajzolj, és mutasd meg nekünk, hogy te hogyan tudsz segíteni! A pályázat benyújtásának határideje: 2011. augusztus 31. A pályázat benyújtásának módja: A rajzokat személyesen, vagy postai úton az alábbi címre várjuk: 4400 Nyíregyháza, Országzászló tér 8. 2. emelet 215. A borítékra, kérjük írják fel a pályázat mottóját: „Apróságok nagy tettei” A pályázattal kapcsolatban további információ kérhető: 4400 Nyíregyháza, Országzászló tér 8. 2. emelet 215. Tel: 06 42 407-486 Mobil: 0630 373 1380 E-mail: [email protected]

Megnyílt az ország második segédeszközboltja A Látássérültek Észak-alföldi Regionális Egyesülete 2010-ben megnyitotta az ország második segédeszközboltját Debrecenben. A boltban megtalálható többek között a Hangvilág Kft, a Labrador Bt. termékei (magyarul beszélő konyhamérleg, órák, vérnyomás- és vércukorszint mérő, lázmérő, stb.) és más életvitelt megkönnyítő termékek. Pl. almaszeletelő, aláírókeret, hagymatű, csúszásgátló alátétek, lábas szűrő, többféle nagyító, automata tűbefűző, Cseh összecsukható fehérbot, több típusú gyógyszertartó, szilikonos sütőlap és tojásfőző, stb. A bolt nyitva tartása: Hétfő: 10:00-18:00, Kedd: 10:00-16:00, Péntek: 08:00-12:00. 

A Bolt elérhetőségei: Látássérültek Észak-alföldi Regionális Egyesülete 4024 Debrecen, Rákóczi u. 7. Tel: 52/412-773, E-mail: [email protected] Web: www.latasserultek.hu Sok szeretettel várjuk régi és új vásárlóinkat egyaránt! Dr. Nagy Sándor, Elnök

Bemutatkozik a Gyengénlátó Gyermekekért Alapítvány A Gyengénlátó Gyermekekért Alapítvány 1992-ben jött létre, 1998 óta működik közhasznú szervezetként. Az 5 tagú kuratórium összetételét tekintve gyógypedagógusokból, védőnőből és érintett szülőből tevődik össze. Önkénteseink száma 20 fő. Logónk egy mosolygós napocska szemüvegben, melyet egy gyengénlátó gyermek alkotott LOGÓ tervezői rajzpályázatunkon. Legfontosabb feladataink között szerepel a vak és gyengénlátó gyermekek testi-mentális egészségmegőrzése, betegségmegelőzése, rehabilitációjuk segítése, képességfejlesztésük, esélyegyenlőségük megteremtése, gyógyító-, optikai-, és egyéb segédeszközök biztosítása. Tevékenységeinkkel igyekszünk elősegíteni társadalmi beilleszkedésüket, valamint a látássérülés okozta hátrányok kompenzálását a gyermekek egyéni eltéréseihez és a szülői igényekhez igazodva. Lehetőséget kínálunk gyógytornász, logopédus, fejlesztőpedagógus, pszichológus igénybevételére. Szakembereink egyéni és csoportos fejlesztő és rehabilitációs foglalkozásokat tartanak a hozzánk fordulóknak. Kiemelt célunk a gyermekek kiegyensúlyozott személyiségfejlődésének kibontakoztatása egy gyermekközpontú környezetben. Mindezek mellett segítséget nyújtunk a gyermekek szüleinek, ill. a velük kapcsolatban lévő szakembereknek (védőnő, óvónő, pedagógus). Jelenleg 95 látássérült gyermekkel vagyunk kapcsolatban. Szakembereink egyéni és csoportos fejlesztő és rehabilitációs foglalkozásokat 

tartanak a hozzánk fordulóknak. Minden évben szervezünk nyári tábort, kirándulást, különböző vetélkedőket és sportversenyeket. Januártól egy 12 hónapos projektünk vette kezdetét, melynek célja a gyengénlátó gyermekek korai fejlesztése az egészségvédelem tükrében. A foglalkozások a 3-8 éves korosztályú, hátrányos helyzetű, rossz szociális körülmények között élő vak és gyengénlátó gyermekeket és szüleiket segíti az egészséges életvitelhez szükséges egészségvédelmi technikák elsajátításához. Megtanítja őket arra, hogy a diagnózisuknak megfelelően ellenjavallt mely mozgásformákat kell kerülniük, valamint megismerkednek szükséges optikai segédeszközökkel, annak használatával. A projekt végére a szülők képesek elfogadni sérült gyermekeiket, tisztában vannak a sérülésekből fakadó betegségek jellemzőivel, gyermekük reális egészségügyi korlátaival, nevelésszemléletük pozitívan átalakul. Ebben az évben létrehoztuk a Kincses Gyula ösztöndíjat, melynek célja, hogy segítse a teljesítményében esetlegesen akadályozott, szociálisan rászoruló, látássérült gyermek lelki (mentális) fejlődését. Az észak-alföldi régióban tevékenységeinkkel olyan plusz szolgáltatást végzünk, amelyet a vak és gyengénlátó gyermekeknek más szervezet ily módon nem tud nyújtani. Az intézményi kereteken belül nem megoldható az ennyire egyedi igényekhez alakított fejlesztés, amit alapítványunk végez, valamint a gyermek-szülő-szakember összehangolása sem megoldott a régióban ezen gyerekek számára rajtunk kívül! Szeretettel fogadunk minden érdeklődőt legyen az szakember, szülő, érintett gyermek vagy más hozzátartozó! Szolgáltatásaink ingyenesek és térítésmentesek! Honlapunk: www.gyengenlatogyermek.hu Zsuk Csilla

A magyar pontírás aktualizálása Kedves Sorstársam! Több mint tíz év telt el azóta, hogy a magyar pontírást utoljára aktualizálták. A Braille mind a mai napig az egyetlen olyan írásrendszer, 

amelyet mi, vak emberek is önállóan tudunk használni. Az egyetlen írásrendszer, amelynek segítségével ténylegesen betűket, szavakat olvashatunk, s nem valaki vagy valami által kimondott és interpretált szöveget. A ’90-es évek közepe óta nem állt meg a világ, változott a nyelv, új jelek, szimbólumok rögzítése vált időszerűvé. A Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségének elnöksége által létrehozott Braille bizottság többek közt azt a célt tűzte ki maga elé, hogy felmérje, a hazai pontírást mely területeken lenne szükséges megváltoztatni, aktualizálni, a nemzetközi gyakorlathoz igazítani, illetve mik azok az új karakterek, jelölések, amelyek egységes lejegyzését a magyar Braille-ban rögzíteni volna szükséges. A Braille Bizottság ehhez a munkájához várja minden pontírást használó és szerető látássérült ember hozzájárulását. Kérem tehát, hogy akinek javaslata van a fent említett tárgyban, vagy csak megosztaná a bizottsággal véleményét, legkésőbb május 31-ig küldjön levelet a [email protected] elektronikus levélcímre, vagy írjon akár Braille-, akár síkírásban az MVGYOSZ postacímére: 1146 Bp, Hermina út 47. A borítékra, kérem, írják rá, Braille Bizottság. Természetesen azok véleményét is várjuk, akik épp a mellett emelnének szót, mi az, amin semmiképp sem lenne érdemes változtatni. A beérkezett javaslatokat a bizottság összesíti és az MVGYOSZ elnöksége elé tárja ez év végén. Ezt követően a szövetség várhatóan állásfoglalást ad ki a magyar pontírásról. A segítséget, az együtt gondolkodást előre is megköszönve, üdvözlettel: Kuminka Györgyné, a MVGYOSZ Braille Bizottság elnöke

„Mindenkinek becsengettek”! A Down egyesület karöltve a Nyíregyházi főiskolával, szakmai konferenciát rendezett 2011 március 18-án nyíregyházán, „kora gyermekkori intervenció, mint rés a közoktatás ellátórendszerében” címmel. 

A Down-szindróma (vagy Down-kór) egy veleszületett kromoszóma-rendellenesség, ami a 21. kromoszómapár hibás osztódásának következtében jön létre. Középsúlyos értelmi fogyatékossággal és testi rendellenességekkel társul. A Down-szindróma nevét John Langdon Down angol orvos után kapta. Ő írta le először 1866-ban klinikailag a tünetegyüttest Tudhattuk meg Czeizel Barbara gyógypedagógustól, aki a budapesti korai fejlesztő központ vezetője. Előadásában különböző felméréseket ismertetett melyből kiderült, hogy ma magyarországon évente körülbelül két és fél ezer gyermek vesz részt korai fejlesztésben. Természetesen ettől sokkal több családnak lenne erre szüksége, hiszen hazánkban magas a koraszülöttek száma. A legtöbb fogyatékos gyermek a statisztikák alapján az észak-magyarországi valamint az észak-alföldi régióban él, azonban korai fejlesztésben kevesen részesülnek ezekben a régiókban. Tóth Anikó, gyógypedagógus azt hangsúlyozta előadásában mennyire fontos az, hogy a fogyatékos gyermeket nevelő szülők aktívan ki vegyék részüket a szakemberek irányítása mellett a korai fejlesztésben. Rácz Zsuzsanna, autizmus szakértő gyógypedagógustól az autista gyerekek kommunikációs zavarairól, az őket nevelő családok érzékenyítéséről hallhattunk. Dr. Pethő Ágnes, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Egészségügyi Holding Gyermekrehabilitációs Osztályának vezetője arról beszélt, mennyire fontos, hogy a különböző fogyatékosságokkal született és ezekkel együtt élő gyerekek korai fejlesztése mellett, különböző orvosi, rehabilitációs, avagy alternatív terápiákon vegyenek részt. Kiemelte a lovasterápiát, a zeneterápiát, valamint a különböző gyógytornákat. Kisari Károly, a Down Egyesület vezetője bemutatta szervezetüket. A Down Egyesületet szülők alapították, akik értelmi fogyatékos gyermekeik fejlődését szülői szemmel követik, figyelik. Az érintett családok életében egy fogyatékos gyermek megszületésével egy olyan 

nem várt élethelyzet adódik, amit egyedül nem tudnak feldolgozni. A „Mindenkinek becsengettek” című konferenciát a Nyír-Diss-Credit tudományos eredmények elismerése és disszeminációja a Nyíregyházi Főiskolán című projekt keretében rendezték meg. A projekt az Európai Szociális Alap és az Európai Regionális Fejlesztési Alap támogatásából valósult meg. Nagy Tünde

NaviSenzor vakok számára Hosszú évek óta probléma, hogy állami támogatás hiányában a vakok és gyengénlátók életvitelét segítő eszközök ügye egy tapodtat sem jut előrébb. Ez a – már akutnak nevezhető – probléma nemcsak az eszközök beszerzési támogatásának hiányában testesül meg, de jelentkezik az új fejlesztésű eszközök teljes hiányában is. Áttörést jelenthet a fejlesztés területén a Zojox-2000 kft. ambiciózus célja, amit a KMOP-2009-1.1.1 K+F pályázatának segítségével kíván elérni. A kutatás és fejlesztés eredménye egy olyan technológia lesz, ami a vak embereket segíti a tájékozódásban és a közlekedésben. Az eszköz célja: A vak emberek egyik legnagyobb problémája az ismert környezetből való „kimozdulás”, közlekedés az utcán, a tömegközlekedési eszközök használata, általában a tájékozódás. Ennek egyik oka az utcai közlekedés akadályaitól (útfelbontások, gyalogátkelőhelyek, akadályok stb.) való félelem. A szorongás másik oka az eltévedéstől való félelem, amit a támpontok elvesztése okozhat. A NaviSensor – ma még fejlesztés alatt álló – segédeszköz ezt a bizonytalanságot célozza kiküszöbölni azzal, hogy hanginformációkkal segíti a vak embereket a közlekedésben. A NaviSensor működése: A kifejlesztésre kerülő segédeszköz ultrahang segítségével, körkörösen pásztázza a felhasználó környezetét, és a beérkező adatokból 10

alakít ki egy olyan térbeli hangképet, amiből megállapíthatók az akadályok elhelyezkedése, mérete és távolsága. A hangleképezés 5.1-es fejhallgató segítségével történik, ahol az információkat a különböző erősségű és frekvenciájú hangminták hordozzák. A rendszer kialakításánál fontos szempontként jelenik meg, hogy a vak emberek számára oly fontos külső hangokat ne fedje el az eszköz saját hangképe. Ezzel a megoldással az eszköz – a már ismert környezeti hangokon túl –, olyan információkat tud közölni a felhasználóval, amik segítenek elkerülni az akadályokat, vagy megtalálni a fontos tájékozódási pontokat. A fejlesztés során kiemelten figyelembe vett tényezők: Tanulmány készült a vak emberek közlekedési problémáiról, ami külön kitér a születetten vak, és a látásukat később elveszített emberek tájékozódási sajátosságaira. Azért, hogy a hangleképezés minél „érthetőbb” legyen, a kutatásoknak fontos része az ember hallásának vizsgálata, ide értve a hangok feldolgozását, értelmezhetőségét. A Hangvilág kft ebbe a munkába a 10 éves segédeszköz fejlesztési tapasztalatait adja, részt vesz a konstrukció kialakításában, és a tesztelésben. Az eredményekről a februári tesztelések végén lehet beszámolni, akkor újra jelentkezem. Kovács Zoltán

Hatósági küzdelem a diszkrimináció ellen Az Egyenlő Bánásmód Hatóság megyei referense, február közepétől új helyen, a Vakok és Gyengénlátók Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Egyesületének nyíregyházi irodájában, az Országzászló tér 8. szám alatt, a 2. emeleten tartja fogadóóráit. Az „áttelepülés” első napján, a hatóság munkájáról faggattam dr. Vassné dr. Kemecsei Hedvig ügyvédnőt, az Egyenlő Bánásmód Hatóság megyei referensét. - Hogyan született a gondolat, miszerint ezen túl e szervezetnél fogadja ügyfeleit? 11

- Úgy kezdődött, hogy 2009. szeptember 1-étől az Egyenlő Bánásmód Hatóság egy olyan, Európai Unió által támogatott projektet indított útjára, amelynek az volt a célja, hogy a budapesti székhelyű hatóság minden megyében elérhető legyen az ügyfelek számára. Ezért megyénként egy-egy referenst bíztak meg, hogy a hatóságot képviselje. A projekt: száma: TÁMOP 5-5-5. Elnevezése: A diszkrimináció elleni küzdelem a társadalmi szemléletformálás és a hatósági munka erősítése. Ezideig az Esélyek Házában tartottam a fogadóórákat. Mostanra a körülmények megváltoztak, így az egyesület felajánlotta a segítségét: rendelkezésünkre bocsát irodát, technikai eszközöket, hogy zavartalanul folytathassuk tevékenységünket. - Milyen széles skálán mozog a problémakör, amellyel Önhöz fordulhatnak az emberek? Csak látássérültek jöhetnek be? - Nem, bárki előtt nyitva áll az ajtó, akit úgynevezett védett tulajdonsága miatt hátrányos megkülönböztetés ér, vagy zaklatásnak van kitéve. Ilyenek lehetnek például: akit életkora miatt, vagy azért, mert nő, vagy állapotos, esetleg kisgyerekes anya, roma, vagy bármilyen típusú fogyatékos volta miatt különböztetnek meg hátrányosan. Meglehetősen hosszú a törvény felsorolása; a végén azzal zárul, hogy egyéb helyzet és tulajdonság. Tehát elég széles az a társadalmi kör, melyet érint ez a terület. A megtévesztés elkerülése végett fontos hangsúlyozni: az egyesület csak szívességből ajánlotta fel a helyiséget, úgyhogy nemcsak látássérültek térhetnek be hozzám szerdánként 12-16 óra között. Havonta egyszer ellátogatok valamelyik kistérségbe is, mert a projektnek ez is az egyik célkitűzése. Az adott településen, plakáton jelenik meg az aktuális ügyfélfogadás időpontja, de néha az illetékes helyi lapok is közlik az időpontokat, valamint a hatóság honlapján is olvasható, hová megyek az adott hónapban és egyéb információk: www. egyenlobanasmod.hu. - Kérem, illusztrálja konkrét példákkal, milyen esetekben segített már! - Volt olyan cég, ahol a táppénzen lévő munkavállalókat érte hátrány, mert nem részesültek bónusz juttatásban, mint a többi dolgozó. Ezt a hatóság kivizsgálta és elmarasztalta a céget. Továbbá kötelezte, 12

hogy a jövőben ne történjen ilyen. Volt több olyan panaszom fogyatékos gyermekeket nevelő szülőktől, hogy az iskolai kirándulásra nem vitték el gyermeküket, vagy a farsangon nem vehetett részt, mert nagyobb figyelmet igényeltek, mint a többiek. - Miként orvosolják a felmerülő problémákat? - Az általam felvett panaszbejelentő lapot - amihez a szükséges bizonyítékokat csatoljuk - minden esetben továbbítom Budapestre, az Egyenlő Bánásmód Hatósághoz. Ők folytatják le a vizsgálatot. Mindig elutaznak a helyszínre, tehát nem kell a panaszosnak a fővárosba mennie faluról sem. Az adott településen, ha szükséges, megtartják a tárgyalást is. Majd határozatban döntenek. A bejelentett intézményt kötelezhetik arra, hogy szüntesse meg a jogsértő állapotot, illetve a jövőben ne tanúsítsanak ilyen magatartást. Súlyosabb esetben 50 ezer forinttól 6 millió forintig terjedő bírságot szabhat ki a hatóság, és nyilvánosságra is hozhatja a határozatát. Mégegy fontos intézkedést kell említeni: egyezséget hagyhat jóvá a felek között. Erre is volt már példa munkám során. - Ismerek olyan látássérültet, aki téli délutánokon, ha megbetegszik, nem mer elmenni a háziorvosához. Ugyanis a nagy beteglétszám miatt besötétedik, mire sorra kerülne. Ezért nem lát hazamenni. Az orvos nem biztosítja számára ilyenkor a soronkívüliséget, így aznap nem kaphatja meg a szükséges ellátást. Ilyen, vagy hasonló esetekben eljárhat-e a hatóság? - Ez közvetett hátrányos megkülönböztetés. A törvény ezt is tiltja: amikor látszólag ugyanolyan feltételek adottak a személynek, mint a többieknek, de őrá nézve az hátrányos. Tehát az az élethelyzet, ami másoknak nem okoz gondot, számára hátrányt jelent. Magyarán: amennyiben nem sikerül megbeszélni az orvossal a dolgot, célszerű megtenni a bejelentést a hatóságunknál. Annál is inkább, mert ez tartósan jelentkező probléma. Itt is bizonyosan létrejönne az egyezség, mint abban az esetben, amikor a fogorvos nem akarta ellátni az autista kisfiút, arra hivatkozva: nem tud nyugodtan ülni a székben és nyitva tartani a száját. A hatóság közreműködésére a fogorvos meggondolta magát. 13

Megemlítettünk néhány példát olyan cselekedetekre is, melyeket embertársaink nem hatósági közreműködés hatására, hanem saját szívük szavára hallgatva tettek. - Sajnos, az ilyen emberek jóval kevesebben élnek közöttünk – tette hozzá kesernyés mosollyal az ügyvédnő. Papp Erika Forrás: www.szon.hu

Bells Balls, azaz Fiatalok lendületben Informális csoportunk a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem évében, 2010-ben, 13 munkanapos ifjúsági cserét valósított meg 13-13 fő szlovák, román, lengyel és magyar résztvevővel a helyi fiatalok bevonásával és segítségével Vásárosnaményban a Turista szállóban. Az ifjúsági tábor munkanyelve az Angol volt. Témánk a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem, célunk az élet és Európa mind teljesebb akadálymentesítése, a jogokhoz és a lehetőségekhez való egyenlő esélyű hozzáférés megteremtése, segítése volt. A kompetenciákkal bíró, térségünk látássérültek érdekképviseletével, támogatásával, közösségbe integrálásával foglalkozó civil támogató egyesületek, alapítványok, intézmények így a Vakok és Gyengénlátók Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Egyesülete és a Fehér Bot alapítvány, közreműködésével, a látássérültek által megélt mindennapi élethelyzetek megtapasztalásának élményét teremtettük meg a látó fiataloknak. Tevékenységeink főleg nyilvános, integráló, asszimiláló, magunk megmutatását szolgáló, a szűkebb környezetünk és a társadalom, a média figyelmét felkeltő programok, a közösséghez tartozás élményét nyújtó rendezvények, összefogásra mozgósító, fogyatékos fiatalokat segítő referencia értékű akciók (városnéző séta szemtakaróval, főtéri felvonulás, Fehérbot napja, Segítő kezek – kézlenyomat képezés, közreműködői filmek, riportok készítése, kandi kamerázás, stb.). Munkamódszereink pl. fordított szerepjátékok, open-space és fórum színház, integrációs játékok, vakjátszóház, érzékenyítő tréningek, áramszünet programok, ma14

dárhang-túra, csörgőlabdázás, aqua fittness, Braille tanfolyam, stb. ) Valamennyi tevékenységünk mentes volt a kirekesztéstől, mindennemű megkülönböztetéstől, a fogyatékosság és a szegénység lenézésétől és az érzéketlenségtől, nem-formális és informális tanulásunkat, személyiség fejlődésünket, társadalmi szerepvállaló készségünket szolgálta. A programra 2010 október 2 és 26 között került sor. Pályázati úton az Európai Unió támogatásával valósítottuk meg. Lippai János

Láthatatlan világok - utazások látássérülteknek A fogyatékkal élők turisztikai lehetőségei világszerte fejlődésnek indultak. Egyre több légitársaság, múzeum, szálloda és étterem szolgáltatásait vehetik igénybe, és állapotuktól függően ma már szervezett utakon, városvezetésen, sőt speciális túrákon is részt vehetnek. A közelmúltban indult Traveleyes nevű angol iroda programjait például kifejezetten vakoknak állítják össze. A turisztikai szolgáltatók többsége ma még gyakran abban a tévhitben élnek, hogy a látássérültek általában látó kísérővel mennek mindenhova, ezért nem igényelnek semmilyen segítséget és tájékoztatókat sem. A valóság ezzel szemben az, hogy a vakok egyénileg is egyre bátrabban utaznak, külföldön is élvezik az éttermeket és a helyi specialitásokat, és ugyanúgy szállodákban töltik az éjszakát, mint a látó turisták. Érzékelik a helyek hangulatát, a megszokottól eltérő atmoszférát és az egyes városok semmihez nem hasonlítható sajátos illatát. Utazásaik során azonban ugyanúgy elkél az útbaigazítás és a támogatás, mint az átlagos hétköznapokban. Óriási segítség nekik - és valójában az éttermi személyzetnek is -, ha van például Braille étlap vagy Braille tájékoztató mondjuk a szálloda szolgáltatásairól. Ugyanilyen alapvető szükséglet a Braille információs szóróanyag a hotel vészkijáratairól és az esetleges menekülési útvonalakról, és legalább ilyen hasznos dolog, ha a liftgombokat tapintható írásjelekkel is ellátják. 15

Míg a szállodaipar csak próbálja követni az igényeket, a nagyobb légitársaságok, a forgalmasabb repterek és a leghíresebb múzeumok már külön figyelmet fordítanak a látássérültekre. Sőt, ötleteikkel sok esetben trendet alkotnak. Olyan kezdeményezéseket indítanak, amelyek a látók körében is kedveltek és hasznosak. A Wizz Air új szabályzata szerint a vakok és siketek kísérő nélkül is utazhatnak a légitársaság gépein, azonban már a foglaláskor jelezniük kell, hogy sérültek. A vak turisták számára az egyik legjobb szolgáltatást az Air Canada légitársaság nyújtja számukra. A kísérők mindig pontosan a megadott időben várják az utasokat a be-, illetve kiszálló pontoknál. A kísérők mellett hordár, vagy elektromos csomaghordó-kocsi is a rendelkezésükre állnak, így a segítő személyzet jobban tud figyelni a vak utasra, jut idő üdvözlésre, és néhány keresetlen szóra, esetleg vásárlásra. A torontói nemzetközi repülőtéren egy egész osztály (Special Needs Services Department) dolgozik a sérült embereket zavartalan és színvonalas kiszolgálásán. Városnézés szenzoros fehérbottal Az Európai Unió egyik kutatási projektjében jelenleg is folyik az RFID (automatikus azonosításhoz és adatközléshez használt rádiófrekvenciás adattároló) technológia használatára alkalmas gyalogutak kialakítása a látássérültek számára. A gyalogutak használói olyan speciális, szenzoros fehér bottal sétálnak, amelyek azonosítják a burkolatba ágyazott jeladókat, más néven RFID-címkéket. Ez az információ hangjelzés formájában továbbítódik a sétáló vezeték nélküli fülhallgatójába. Az egyik hangjelzés jobbra haladást, a másik a balra haladást jelzi. A hangjelek segítségével a turisták a gyalogút közepén, biztonságosan tudnak majd haladni és ismeretlen helyeken is könnyebben tájékozódhatnak. A hasonló megoldások jól használhatók lesznek például a virtuális idegenvezetéssel kísért városnéző túrák során is. Speciális tárlatvezetés a Louvre-ban A látássérült vendégek a múzeum információs pultjainál jelezhetik igényüket a speciális tárlatvezetésre. A szervezők a kisebb létszámú csoportokat javasolják, mert ez mindenkinek kényelmesebb. A tárlat16

vezetést képzett szakemberek végzik és program bizonyos esetekben lehetővé teszi az eredeti kiállítási tárgyak megérintését. A legtöbbször azonban csak azok másolatait tapogathatják végig a vendégek. Az úgynevezett tapintható kiállítások egyik fő szempontja, hogy a kiállítandó műtárgyak minél többféle anyagot, formát és méretet vonultassanak föl. A tárgyak között ezért gyakran szerepelnek edények, ruhák, pénzérmék, és dísztárgyak másolata is. Vakok múzeuma, Madrid A spanyol fővárosban 1992 óta létezik ez a speciális igényeket kielégítő, és maga nemében páratlan kezdeményezés. A Vakok Múzeumában a látogatók a világ leghíresebb épületeinek, szobrainak és műalkotásainak hiteles, vagy lemodellezett mértarányos másolatát érinthetik meg. A látássérülteknek így megelevenedik többek közt a Taj Mahal, az Eiffel torony, a Szabadság szobor, az Alhambra épületegyüttese. Népszerűek a „tapintható kiállítások” és sötét éttermek Idehaza a tapintható kiállítások közül az első tárlat 2005-ben a fáraók Egyiptomának jellegzetes tárgyait és művészeti alkotásait mutatta be. Ezt követték a Luxemburgi Zsigmond, az inkák, majd a Mediciek korát bemutató tárlatok, 2008-ban pedig a Reneszánsz a fáraók Egyiptomában című kiállítás aratott nagy sikert. A szakemberek a tárlatok kivitelezésnél a tárgyak elhelyezkedésére és körüljárhatóságára is nagy hangsúlyt fektetnek. A látók körében igazi trend lett az úgynevezett sötét éttermek látogatása. Berlin, Prága, Hamburg, Varsó, Köln, Hong-Kong, Zürich, Moszkva és New York sötét éttermeiben valóban teljesen sötét van. A vendégek a vak felszolgálók segítségével foglalhatnak helyet, és szintén az ő segítségükkel tájékozódhatnak, hogy mi hol van az asztalon. A tányérokon általában a négy égtájnak megfelelően helyezik el az ételeket, így a vendégeknek csak a saját szájukat kell megtalálniuk a sötétben. A Traveleye látássérülteknek szervez utakat A West Yorkshire-i székhelyű társaság 2005 óta szervez utakat vak turisták számára. A csoportos utakon részt vehetnek látók is, akiknek az egyes természeti látványosságoknál szavakkal kell leírniuk, illetve elmondaniuk a látottakat. Ez a feladat sokszor nehezebb, mint gondol17

nák, ezért a Traveleyes fáradozásaikért cserébe kedvezményt nyújt az „idegenvezetőknek”. A világtalan kalandok azonban nem érnek véget ennyivel. A Traveleyes főleg olyan természeti szépségekhez kalauzolja a turistákat, ahol a hangoknak, az illatoknak, a tapintásnak és az érzékszervek különös játékának valódi szerepe van. Az Andok vonulatai között a résztvevők például megérinthetik a hegy érdes kőzetet és beszívhatják a páradús magashegyi levegőt. Sorrentóban a sziklafalnak csapódó óriáshullámok csobbanásait és dübörgéseit csodálják, Egyiptomban pedig a müezzinek hangjába, és a forró afrikai szélek illetve az erős fűszerek illatába feledkeznek bele. Forrás: www.origo.hu

Bemutatkoznak a Szavak szárnyán, írók útján című antológia szerzői Rózsa Dezső életrajza Születtem Hódmezővásárhelyen, 1951. július 23-án. Édesanyám: Lehoczky Erzsébet. Édesapám: Rózsa Dezső. Iskoláimat Tótkomlóson, Budapesten és Debrecenben végeztem. Budapesten a Vakok általános iskolájában már az ott megalakuló kis színjátszó csoportnak is tagja voltam. Debrecenbe kerülve, ahol kárpitos szakmát szereztem, a hatvanas évek végén kerültem kapcsolatba az akkor még Vakok és Csökkentlátók Szövetsége Hajdú-Bihar megyei szervezetén belül működő és nyugodtan mondhatom országos hírű kultúrcsoportjával. Vezetője, Csengeri Józsefné irányításával klasszikus vidám jeleneteket és különböző tréfás írásokat megtanulva jártuk az országot. Általában sorstársainknak készültek ezek a műsorok, de volt lehetőségünk látók előtt is bizonyítani tehetségünket. Tőle és férjétől Csengeri Józseftől tanultam meg azokat az alapvető szervezési fogásokat, amelyek későbbi tevékenységem alapjául szolgáltak. A szervezet új, Béke útja 22. (ma Szent Anna utca 22a későbbiekben a Rákóczi u. 7.) alatti helyisége tette lehetővé, hogy olyan előadássorozat induljon a szervezet irodájában, amire az ak18

kori lehetőségek szerint is csak elvétve juthatott el látását elvesztett ember. Így vendégünk volt minden debreceni közméltóság, tanácsi vezetők, a rendszerváltozás után, önkormányzati képviselők, alpolgármesterek, egyházi méltóságok, sportolók, rendőrségi és tűzoltóparancsnokok. Rendszeres vendégünk volt az országos szövetség mindenkori vezetője, Körner György, Pasztörek Mihály, Bódi István, Erhartné dr Molnár Katalin és dr Szőke László, valamint, dr Micserics József is. De volt vendégünk orvos, színművész, pszichológus, stb. A Fehér Bot alapítvány lehetőséget biztosított arra, hogy mint kulturális segítő, ne csak Debrecenben, hanem a fennhatósága alá tartozó egyéb területekre is szervezhessek különböző műsorokat. Így járhatott Hajdúdorogon Ézsiás László sorstárs versmondó, vagy az Ungária zongoranégyes, Horányí László színművész, vagy Bényei József publicista stb. Ezt a tevékenységemet idestova 40-éve folytatom. Életem egyik legnagyobb büszkesége, hogy Miks Máriával és Lakk Istvánnal részese lehettem annak a gyűjtő munkát végző háromfős csapatnak, amely 1992 októberében – az országos szövetség kiadásában – létrehozta az „ÓDA A FÉNYHEZ” vak és gyengénlátó költők és írók antológiáját. A kötetet Körmendi Lajos, Karcagon élt költő publicista lektorálta. Az ebből készült irodalmi összeállítással az ország szinte minden nagyobb városában megfordulva hirdettük a sorstárs irodalom létjogosultságát. Ezzel az összeállítással jártunk Csíkszeredán, Gyimesfelsőlokon, illetve a Vajdaságban is. 1989–2000 között több országos vetélkedőt szerveztünk. „Hogy súlya legyen a szónak” címen Miks Máriával országos műveltségi játékokat szervezve jutottunk el az „Itthon vagyok” irodalmi összeállítás bemutatójához, aminek országos sikere volt. Debrecenben is bemutatásra került a Millennium tiszteletére. Majd a szövetség megalakulásának nyolcvanadik évfordulója alkalmából a „Vakok Világa”c. újság hasábjain rejtvényjátékot hirdettünk több mint 50 résztvevővel. Debrecenben egy közösségi rádió a „Szóla Rádió” indulásával lehetőségem nyílt, hogy más területen is kipróbáljam magam. Így indult sorozatom: az „Ez a város a miénk” illetve, „A Városháza, a város 19

háza”. Az első cím aztán fizikai valójában is megjelent, hiszen sorstársaimmal megtekinthettük azokat az intézményeket, amit szakavatott vezetők segítségét igénybe véve ebben a formában igen csak kevesen tehettek volna meg. Így jártunk a régi városháza épületében, az akkor még át nem adott Kölcsey Központban, a Kossuth laktanyában, s a Vojtina Bábszínházban is. Bemutatásra kerültek Debrecen nagyobb intézményei is. Ebben a rádióban egy órás műsorral emlékeztünk meg a Hajdú-Bihar Megyei szervezet megalakulásának 50. évfordulójáról is. A Déri Múzeumnak rendszeres látogatói vagyunk, ahol a munkatársak kézbe adott eszközökkel, tárgyakkal igyekeznek bemutatni az adott témához tartozó alkotásokat. Helen Keller születésének 125. évfordulójának emlékére dr Szabó Miklós felkérése alapján, Holba Andrea szerkesztésében irodalmi emlékműsort készítettünk. A műsor CD változata már megtalálható az országos Szövetség hangos könyvtárában. Az MVGYOSZ elnöksége 2006 novemberében megbízott egy olyan múzeum létrehozásával, amely hivatott lesz bemutatni a szövetség, s ezen belül sorstársaim 100 éves tevékenységét. Az évfordulóra 2018-ban kerül sor. Ez a felkérés számomra egyértelműen jelzi eddigi kulturális munkám elismerését. A „Szóla Rádióban” 2006. novemberében egy új sorozatot indítottam a „Taigetosz szélén” címmel. Ebben a műsorban azokat a civil szervezeteket igyekeztem megszólaltatni, amelyek a valamilyen sérültséggel bíró emberek közösségét mutatja be, vagy azon szervezetekét, amelyek a társadalom perifériájára szorult polgárok életén igyekszik segíteni. Az első adás az „Látássérültek Északalföldi Regionális Egyesületet” illetve a „Kiemelkedően közhasznú Fehér Bot alapítványt” s a „Látás nélküli világ” alapítvány munkáját ismertette. Ez a rádió napjainkban sajnos nem működik. 2008-ban Szilágyi Ildikó „Csillogó” hosszas rábeszélésére engedtem a felkérésnek, s Ő megszerkesztette első verseskötetemet„Rózsáim” címmel. Bemutatására2008 május 23-án barátaimmal és sorstárs előadókkal az Újkerti könyvtárban került sor. Ma már nagyon büszke vagyok rá és hálás mindazoknak, akik segítették ennek a könyvnek 20

létrejöttét. Ugyan ebben a könyvtárban második éve egy rendhagyó irodalmi beszélgetésnek is résztvevője lehet a kíváncsi érdeklődő: „szavamat adom” címmel. Ebben a műsorban olyan közéleti emberek mondják el életük alakulását, akik valamilyen kapcsolatba már kerültek sorstársaimmal. A beszélgetés végén a számukra kedves vers, elbeszélés is elhangzik, emelve a rendezvény színvonalát. Másik, életemet meghatározó tevékenységem a rádióamatőrködés. 1982-óta rendelkezem rádió adó-vevő rádióamatőr engedéllyel. 1987-óta egy speciális hírműsor szerkesztőségének tagjaként, 1992óta szerkesztőjeként társadalmi munkában készítem a hírműsort. Ebben a tevékenységben ugyanis nem az a lényeg, hogy valaki lát vagy sem. Itt a hang a meghatározó. Ez a műsor az Internet segítségével az egész világon elérhetővé vált napjainkra. Ebben az évben a 25. évfolyamot indítjuk útjára. Rózsa Dezső (A Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos szövetsége 2008-ban 90. születésnapját ünnepelte. A díszünnepség keretében, az ország házában Rózsa Dezső negyven éves kulturális munkája megkoronázásaként Braille emlékérmet vehetett át.) A Szerk

Dr. Rácz József Zoltán önéletrajza Dr. Rácz József Zoltán vagyok. Szeretnék néhány szóban bemutatkozni, hogy jobban megismerjenek. Régen, amikor ezt még megtehettem, szívesen kószáltam erdőkben. Áhítattal léptem be a természet eleven templomába, ahol ünnepi csend fogadott. A fákat néma óriásoknak, idősebb testvéreimnek gondoltam, akik bölcsebbek, türelmesebbek nálunk. Utazniuk sem kell, mégis mindent tudnak, mindent látnak, hallanak és értenek. Az erdők szeretetét bizonyára apámtól kaptam örökül, aki a szó legszorosabb értelmében erdész volt. Hányatott életünk során gyakran laktunk erdész-lakban, az erdők közepén. Ott is születtem 1940ben a Ráckeve melletti silingi erdész-lakban. 21

Aztán az ’50-es évek forgószele következtében alkalmam volt megismerni a tolnai, a somogyi erdőket, Gemenctől a Somogy – megyei Baláta tóig. Ma is Tolnában és Somogyban érzem magam igazán otthon, pedig már több évtizede elkerültem onnan. Sorsomat már kisgyermekkoromban egy betegség pecsételte meg, amely látásom jórészét felfalta. Erdész tehát nem lehettem, ezzel ki is estem apám családjának kegyeiből. Na, - bármilyen furcsán is hangzik – de én szerettem tanulni. A gimnáziumot Csurgón 1960-ban fejeztem be nagyon szép eredménnyel. Tanulmányaimat a Pécsi Tudományegyetem Állam és Jogtudományi Karán folytattam, ahol ’66ban végeztem. Pécsett ismertem meg első feleségemet Máriát is, aki nyelvszakos tanár volt. A ’60-as évek közepe rendkívül mozgalmas időszaka volt a hazai közéletnek. Ez volt az az időszak, amikor már lehetett, de mégsem. Elindult a párt húzd meg- erezd meg játéka. Jómagam, diplomával a zsebemben, önbizalommal a tarsolyomban vágtam neki az életnek, de látássérültként jó állásra nem számíthattam! Telefonkezelő, kultúrház igazgató, és az aszódi tanács főelőadója voltam. Egyre inkább érdekelni kezdett a szobrászat. Képzeletemet rabul ejtették a kövek, a föld néma tanúi. Amik, vagy akik már akkor is itt voltak, amikor csak a szél kavart a földön, és továbbra is maradnak, hogy tanúskodjanak rólunk. „Látássérült szobrász?” – horkantak fel fele-barátaim, de főleg feleellenségeim. Én pedig- velük mit sem törődve – a ’90-es évektől kiállíthattam Párizsban, New Yorkban, Wiener Naustadtban, Ludwigsburgban, Moszkvában, Stockholmban, és persze idehaza minden jelentősebb kastélyban és városban. Első feleségemmel, Máriával 1994-ben létre hoztuk a Nyitott Kapu Alapítványt, amely elsősorban a ma fogyatékosnak mondott, de valójában nagyszerű képzőművészek alkotásaiból rendez kiállításokat idehaza és külföldön. Ma már túl vagyunk a 104. kiállításon és az egy milliomodik látogatón! Nem lennék az, aki vagyok, ha megmaradtam volna a szobrászatnál! Egyre inkább érdekelt az írás és a zene. Verseim már korábban is 22

jelentek meg itt-ott, pl.: a Kortárs 1970-es évfolyamában Simon Pista bácsi jóvoltából, de szegény, többé nem mert verse lehozni tőlem, mert az egyik versem utolsó négy sora fennakadt a cenzor torkán, amely imigyen szólott: Négy lépés előre, négy lépés hátra. Számomra ennyi a végtelen. Négy lépés előre, négy lépés hátra. Sírhelynek elég, de élni nem! Ezt követően rendesen ki lettem oktatva. Szerencsémre a ’90-es évektől már több kötetem is megjelent. Többek között van egy ún. netkötetem is az Országos Széchenyi Könyvtárban Beszélő kövek címmel. Jó pár irodalmi pályázaton szerepeltem már sikeresen írásaimmal. Első, második, illetve harmadik helyezéseket értem el. 2010-ben Prof. Dr. Szabó Máté állampolgári jogok biztosa írásaimért Ombudsmani ezüst-éremmel tüntetett ki. Ami pedig a zenét illeti, már kisgyermek koromban kitűnt, hogy nagyon szép hangom van. Ezt aztán a középiskolában kamatoztattam is. Érettségi után nagy levegőt vettem és megpróbálkoztam a konzervatóriummal. A felvételin – állítólag – nagyon szépen énekeltem, de sajnálattal közölték velem: „Mivel az elvtárs nem lát, így sajnos nem tudunk mit kezdeni magával!” Én addig azt hittem, hogy az énekléshez elég a hang is. Tévedtem! A közelmúltban készültem el egy zenés játékkal, amely egy vak fiatalember és egy egyetemista lány szívbemarkoló története. Ennek zenéjét egy művésztanár hangszerelte. Most már csak egy elkötelezett társulatot keresek, akik vállalnák az előadását. Ma, nagyapaként élem csendes napjaimat. Első feleségemet eltemettem. Nehéz évek következtek. A gyermekeim ellenem fordultak, mert kimondatlanul és kimondva engem okoltak azért, amiért Máriát a szörnyű kór legyőzte. Azután újabb fordulatot vett az életem. Megismerkedtem Magdolnával, és Ő lett a második feleségem. Azóta hátunkon visszük az Alapítványt. Pályázatokat írunk és igyekszünk az egyre körmönfontabb követelményeknek is megfelelni. 23

Azt minden esetre megtanultam, hogy ahhoz, hogy az ember – a környülállásokat – elviselje, képessé kell válnia ahhoz, hogy önmagát kívülről szemlélje. Észre kell vennie a dolgok színét és visszáját, olykor a helyzet abszurditását. „Ha önmagadon is képes vagy nevetni, akkor nagy baj nem érhet!” – mondta az apám. Ma úgy érzem magam, mint egy matuzsálemi öreg fa, aki mindent hall, mindent lát, mindent megért és mindent megbocsát. Dr. Rácz J. Zoltán, a Magyar Kultúra Lovagja

Beszélgetés Ifj. Gábor Józseffel Rózsa Dezső: Kedves Tanár Úr! Mikor járt ebben a díszteremben utoljára? Gábor József: Elég sokszor járok errefelé különböző koncerteken, hiszen ez a terem nemcsak szép, hanem az egyik legjobb kamara koncertterme a fővárosnak, azt hiszem, ezt sokan tudjuk. Hogy legutoljára mikor voltam? Egészen biztosan az előző évben több alkalommal is, hiszen győri főiskolások diploma-hangversenyeit is tartják itt, és művészkollégákkal is szoktam itt szerepelni. De ami a legmeghatóbb számomra, hogy a diákkorom, és a főiskolás éveim ideje is ide, ehhez a teremhez kötődik, hiszen itt adtuk elő Réday József barátommal a vizsga műsorainkat, itt játszottuk el koncert-szerűen a műveket. RD: Amikor ez a műsor összeállt, és szerkesztője Holba Andrea azt a megbízatást kapta, hogy az Ön által elküldött kéziratokból és az ajánlott zeneművekből állítson össze egy műsort, megkapva a forgatókönyvet, akkor egy igen reprezentatív áttekintést kapott az Édesapja életéről. Hogy emlékszik - mint akkori kamasz gyerek -, az akkori vakok intézetére, a VONTI-ra? GJ: Igen nagyon gyakran jártam itt bent, mint általános iskolás, mint zeneiskolás is. Ez alma mater volt akkor is, és gondolom ma is az. Egy olyan fajta közösség, egy olyan fajta szellem sugárzott ebből az intézetből, ha valaki ide belépett észrevehette. Nagyon másabb volt ez, mint mondjuk az én Kőbányai Általános Iskolám a Kápolna téren. Nagyon másabb volt, mint más, azóta sokszor bejárt, megismert általános vagy középiskola. 24

Egy fajta szellem sugárzott itt. RD: Ennek nyilván adták a lehetőségét azon tanárok, akik akkor itt tanítottak. Talán adta kicsit az intézmény zártsága, hiszen nem úgy volt, hogy bármikor ki lehetett innen menni, vagy be lehetett jönni kedvünkre. A sorstársaim bizonyára egyet fognak érteni velem abban, amikor azt mondom, hogy szigorúság volt, mivel szombaton délután 2-től mehettünk el, és vasárnap délután 6-ra már itt kellett lenni. De nyilván az Ön esetében a zene szeretete, meg talán a gyakorlási lehetőség, és az Édesapja itt tanítása is adta azt, hogy Ön bármelyik terembe beléphetett gyakorolni. GJ: Sőt, nem csak a gyakorló termekbe, hanem ez a terem, ahol most vagyunk, ez is a gyakorlás lehetőségét adta. Nem biztos, hogy a lehető legszabályosabb körülmények között, mert azért ez egy reprezentatív terem volt akkor is, de volt módom ide is időnként bejutni. A zenei nevelésről sokat beszélgetünk manapság, és többnyire szomorúan, mert az emberré válásnak a gazdagodó, igazi személyiséggé érésnek a zene az egyik lételeme. Nemcsak Kodályt tudnám idézni, hanem voltaképpen a legnagyobb muzsikusok, és a legnagyobb egyéniségek sorát. És itt az, hogy a gyerekek, az itt tanuló fiatalok számára biztosított volt az, hogy a zenével megfertőződjenek, a zenében megmártózódjanak, ez egy nagyon-nagyon pozitív dolog, és nagy különbség természetesen más általános iskolákhoz képest. RD: Kedves Tanár Úr! ha azt a város, helyiség nevet hallja, hogy Hajdúnánás, Önnek mi jut eszébe? GJ: A gyermekkoromból a pici gyermekkor, hiszen már az általános iskolát Budapesten végeztem. És egyszer-egyszer ellátogatva oda, a hatalmas változások földje; természetesen a falucskából várossá válás, és valamifajta olyan visszahozhatatlan érzések, illatok, a fagylalt íze más, olyanfajta kötődések, olyanfajta meghatározatlan vonzalmak, érzelmek, amelyeket nehéz megfogalmazni, legalábbis a szavak nyelvén, vagy legalábbis a művészi szavak nyelvén lehet, amit talán Édesapám is próbált. RD: Az Ön pályafutása nyilván nem Hajdúnánásról indult, hanem ahogy Ön említette Budapestről. Nem kötelező nacionálét kérek Öntől, de azért egy pályaívet igen. 25

GJ: Ahogy említettem az általános iskolát és vele párhuzamosan 9 éves koromtól a zeneiskolát is Budapesten jártam, az 5-ös körzetben –a Kőbányai Zeneiskoláról van szó, és az ottani Kápolna téri Általános Iskoláról -, majd a Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskolába kerültem, onnan pedig a Zeneakadémiára. A Szakiskolában is, és a Zeneakadémián is nagyszerű zongoraművész professzor – hála Istennek ma is él -, Zempléni Kornél volt a mesterem, a tanárom. Amikor elvégeztem a Zeneakadémiát, 1970-től - már az utolsó években is- a Balett Intézetben kísértem balett táncot, gyakorlatok zenéjét. Ott meg kellett tanulni az improvizálást is, mert nem volt elég kotta mindenből. Tehát az ember kénytelen volt - még ha kicsit nem is szakmába vág, mert nem vagyunk zeneszerzők -, valamelyest improvizálni. Néhány év balett intézeti időszak után Győrbe kerültem, az ottani – jelenlegi nevén – Richter János Zeneművészeti Szakközépiskolába kísérőnek, főtárgy tanárnak, később vezetőnek. 1987-től pedig a főiskolán vagyok, aminek szintén sokszor változott a neve. A jelenlegi neve Széchenyi István Egyetem Varga Tibor Zeneművészeti Intézete. RD: Ez tényleg szép pályaív! Az életrajzban szerepel, hogy az Édesapja zenét is szerzett. Ön erre emlékszik-e, maradt-e belőle kotta, olyan játszható mű, ami miatt Ön szívesen ülne a zongora mellé, van ilyen, volt-e ilyen? GJ: Ezek átiratok, színpadi művekről lévén szó. Édesapámnak – nem tudom, hogy akiket ő tanított mennyire tudják -, kiváló tenor hangja volt, nagyszerűen énekelt, ragyogóan zongorázott is. Én ezeket a darabokat természetesen játszogattam tőle. És ami legalább annyira fontos volt számomra, és óriási előnyt adott az ő spontán, összhangzattan tanítása. Egyszerűen rávezetett, és rájöttem arra, hogy a zeneelmélet lényegével - nevezzük egyszerűség kedvéért összhangzattannak, -, logikai szabályaival pillanatok alatt meg lehet ismerkedni, meg lehet barátkozni. Hatalmas segítség volt számomra az ő zenészsége. RD: Köszönöm szépen! A beszélgetés 2011. február 6-án készült Budapesten a Nádor teremben. Hangfelvétel alapján lejegyezte: Rózsa Dezső 26

Valóban ilyenek volnánk? Már röstellem, hogy megint kérdéssel kezdem az írásomat. Valójában nem akartam közreadni a történteket, azonban vak barátnőm rábeszélt. Írd meg ! mondta. Nem akarom. Válaszoltam lakonikusan. Nem lenne tisztességes mások egészségi állapotát firtatni. Végül mégis tollat ragadtam. A rádióban hallottak indítottak el. Ott hangzott el, hogy depressziósok vagyunk, nincs jövőképünk, nincsenek terveink, megelégszünk azzal, hogy eszünk, iszunk, alszunk, ülünk otthon a televízió előtt, nem találkozunk barátainkkal, legfeljebb csak interneten, virtuálisan. Majd következett egy riport egy írónővel, aki a terveiről beszélt, választékosan, érthetően, tele életkedvvel. Az írónő 90 éves! Nos ezeket hallva, nekem is beindult a tollam. Először is a depresszióról. Nemrég két hetet töltöttem egy kardiológiai rehabilitációs intézményben. A csoportos foglalkozásokon a fizikai erőnket igyekeztünk visszaszerezni, torna, kerékpár tréning, fizikoterápia és egyéb konzervatív kezelési módszerek segítségével. Az intézmény által jól látható helyre kifüggesztett házirend is kihangsúlyozta, hogy mozogni kell. Még az öltözéket is meghatározta, nevezetesen, tréningruha, tornacipő. Ezt mindenki elfogadta, megértette, kivéve a szobatársamat, aki éjjel-nappal pizsamában volt, egész nap az ágyában henyélt, nappal aludt, éjszakára pedig altatót kért. Egy vizit alkalmával a főorvos megjegyezte, eljárhatna velem tornázni, de a hölgy hallani sem akart róla. Elegendő volt számára, hogy gyógyszert kap, eszik, iszik, alszik és csak magával foglalkozik. A hölgy 62 éves! Nos akkor már értettem, miért mondták a rádióban, hogy nekünk már ennyi is elég. Pár nap múlva ismét történt valami. Egy fiatalemberrel találkoztam, aki elmondta, nincs életcélja, ha közölnék vele, hogy másnap meghal az sem érdekelné. Nincs munkája, valamilyen lelki betegségben szenved, ezért nem tud családot alapítani. A fiatalember 28 27

éves! Nem volt időm a hallottakon sokat gondolkodni, mivel jött a következő rossz hír. Szabadidőmben egy vakok és látássérült emberek segítésére létrejött, 17 éve működő Alapítványhoz járok. Együtt tanulunk, én mint látó felolvasok, tanácsot adok jogi kérdésekben. Az Alapítvány pedig segít nekem az írásaimat közreadni, ezáltal a szemeimben történt visszafordíthatatlan elváltozás okozta megváltozott, élethelyzet elviselhetőbbé válik számomra. Mégis mi az, ami lehangolt? Hát az, hogy az Alapítvány évek óta vak tanárokat foglalkoztatott, látássérült emberek, angol, német nyelvi, számítástechnika, történelem, irodalom, gépírás, Braille írás oktatására. Ez évben megszűnt a megváltozott munkaképességű munkavállalók foglalkoztatásának támogatása, így az Alapítvány már nem tudja vállalni a látássérült emberek képzését. Amikor Elnök Asszony ezt elmondta nekem, már egészen biztos voltam abban, hogy ismét írnom kell. A rossz hangulatunkról. Arról, hogy vannak céljaink, terveink, de nem tudjuk azokat megvalósítani, rajtunk kívül álló okok miatt. Vagy mégis? Legyen példa előttünk a 90 éves írónő és még sokan mások, akik nem adják fel. Küzdenek, mint az említett Alapítvány elnök asszonya és jómagam is. Téry Anna

Magyarországi 8-as III. Dunapentelei híd – Szentgotthárd. Közel másfél év kellett, hogy átérjünk a Dunántúlra. A tizenötödik túrán az alapi vadászházban úgy álltunk be fotózásra, mintha a falon az agancsok a mi fejünkből nőttek volna ki. Másnap félórás bricskázásra indultunk, a lovasfogatot Mónika húzta. Sáregres lett a századik település. Simontornyán a várba éppen egy fegyveres lovagi torna látványos, zajos főpróbájára érkeztünk meg, az ozorai 28

vármúzeumban pedig megláthattuk, hogy évszázadokkal ezelőtt szinte ülve aludtak az emberek — attól féltek, hogy a vízszintes fekvéstől meg találnak fúlni. A halastó tulajdonosa majd’ megfúlt mérgében, ahogy a haltolvajokkal vívott, kilátástalan harcáról mesélt. Tamásiban kitett magáért Tamás: ő állta a cechet a cukrászdában. Találkoztunk a mikulással is, mégpedig Szakcson: ajándékot is kaptunk tőle. Az ottani szálláson búbos kemence mellett melegedve csöves rádiót hallgathattunk, és parasztágyban pihentük ki a nap fáradalmait. Mászlonyban egy rozzant gebe vontatta kordét igazoltatott kétautónyi egyenruhás rendőr. A dombóvári vasútállomás utca felöli részén felmásztunk a kiállított 424-es gőzmozdony állásába, majd valamivel arrébb megünnepeltük ezredik kilométerünket Záhony óta. Erős szélben érkeztünk meg Tolna, Baranya és Somogy megye hármas határára, ahol a meglehetősen viharvert, kétméteres kilátóba csak némelyikünk, mert fölmászni. Sásdon betértünk a Babó kocsmába, ahol túratársunk, Babó Pista vendégei lehettünk egy körre. A tizenkilencedik túra nem várt meglepetést hozott Szigetváron. A szálláson szűk körű esküvő részeseivé váltunk: túrazokniban, futónadrágban és egy szál pólóban táncoltam a még menyasszonyi ruháját viselő fiatalasszonnyal. Pettend határában őzcsapatokat kaptunk lencsevégre. Modellvasút-kiállítást csodáltunk meg Darányban, egy kertes ház udvarán. Barcs magyar-horvát határátkelőhelyen este nyakig merültünk a vízbe a termálfürdőben, majd reggel pedig folytattuk a „vizes” programot: indulás előtt lementünk vízmércét nézni a kora tavaszi hangulatot árasztó Dráva partjára. Aki egyszer megpillantja ezt a folyót, nehezen feledi az igéző látványt. Mivel a sebes sodrású Dráva határfolyóként sokáig zárt terület volt, megőrizhette háborítatlanságát. Vízvár előtt, a túlparton egy magas löszfal tűnt fel, a parti fecskék fő lakhelye. Tovább haladva a temetőben kétszáz éves fejfát böngésztünk, a ligetes erdőben népes szarvascsapatokat láttunk, Ötvöskónyi főutcáján pedig gólyákat. Varjak százainak károgásától zengett a Segesdi Széchenyi-kastély ősparkja, ahol illusztris környezetben fogyaszthat29

tuk el a vacsorát, majd átsétáltunk a helyi kolostorba, a szállásra. Reggel az egyik ház portáján nagy kőtömbökre figyeltünk fel, és Takács bácsi egy kerek órán át magyarázta nekünk ő paraszti észjárásán alapuló teóriáját a piramisépítésről, és egyben gyakorlati bemutatót is tartott a tonnás köveket mozgatva. A távoli határban ló vontatta ekével szántó gazda serénykedett. A huszonkettedik túrán igazi vendégszerető házigazdákra leltünk Somogyszentpálon egy olyan szálláson, ami messzemenően kivívta elismerésünket. A bőséges vacsora után többen is pingponggal apasztották gömbölyödő gyomrukat. Reggel találkoztunk a Somogyszentpál–Balatonberény között közlekedő, keskeny nyomtávú vicinálissal, majd továbbhaladva egy tehenészet kellős közepén találtuk magunkat. A Nagyberekben nem fürödtünk meg, de Balatonberényben minden gondolkodás nélkül belevetettük magunkat a tizennyolc fokos vízbe. Fenékpusztán bekopogtattunk a négyszáz éves kocsmába, ahol a különteremben a halászati kiállítást mustrálgattuk. Zalavártól nem messze, Alaposan szétnéztünk a Kis-Balaton Tájházban, ahol bekukkanthattunk többek között Matula bácsi kunyhójába is, hogy megtekinthessük a Tüskevár című film egy részletét. Egy csónakból távirányítóval kapcsolgathattuk a berekbe kitett webkamerákat, amik között víz alatti is akadt. Másfajta élmény várt ránk Sármelléken. Épp akkor álltunk meg a repülőtér gazos szélén, amikor egy utasszállító gép beindította hajtóművét, és nemsokára dübörögve a magasba emelkedett. Zalaszentmihály határában ezerkétszáz métert csörtettünk a három méter magas kukoricásban, hogy húsz kilométer gyaloglás után leljünk újabb falura. A zalai dombok meseszerű szépsége vitathatatlan. Egy kiskutya húsos nyulacskát kergetett fel a dombra, reméljük, csak testedzés miatt. Felhőszakadás után keltünk útra Zalalövőről: a Szentgotthárdig tartó úton a vizet többet tapostuk, mint a szárazföldet. A szemet gyönyörködtető növényzet, a fonott kosaraikba gombát gyűjtögető, a tájjal harmóniában élő emberek nyugalmából ránk is ragadt. 30

Az országot Záhonytól Szentgotthárdig átlósan átszelő út ötvenhárom napot vett igénybe. 1443 kilométert tettünk meg, és közben 164 települést érintettünk. Reményik László

Most elolvad a hó… Nem ismersz, és nem ismerlek, Nem tudom, miért kereslek Most elolvad a hó – elmúlik a tél Nem írsz már többé – elfelejtettél Hallottad a hangomat – neked szólt az ének, S én hallottam a tiédet földöntúli szépnek Most elolvad a hó – könnyezik a tél, Nem hallok felőled – elfelejtettél Utálom, hogy semmit nem teszel, Szívemből darabokat mégis elveszel Most elolvad a hó – viszolyog a tél Nem érkezik levél – elfelejtettél Akármit tettem, te észre sem vettél, Akárhogy mondtam, te csak nevettél Most elolvad a hó – gyötrődik a tél, Nem tudom, merre jársz – elfelejtettél Bűntől sebzett lelkem eléd sokszor raktam, Cserébe kedves szót és pár mosolyt is kaptam Most elolvad a hó – haldoklik a tél, Egyedül maradtam – elfelejtettél Kruppa Alexandra

Kiadja:

Vakok és Gyengénlátók Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Egyesülete Címünk: 4400 Nyíregyháza, Országzászló tér 8. 2/215 Telefon: +36 (42) 407-486; (42) 787-923 Mobil: +36 (30) 373-13 80 Ephone szám: +36 (21) 200-2053 E-mail: [email protected] Honlap: www.vakegy.hu Adószámunk: 18813034-1-15 Szabolcs Takarék: 68800109-11055341

Egyesület szolgáltatásai:

• Számítástechnikai oktatás, • Informatikai vagy műszaki segítségnyújtás, • Pontírógép javítás, • Hangstúdió működtetése, • Modern segédeszközök kezelésének betanítása, • Braille oktatás, Braille nyomtatás, • Akadálymentesítési szaktanácsadás, • Braille feliratozás, • Angol és német nyelv oktatása, • Fordítás, Tananyagok digitalizálása, • Segédeszköz-kölcsönzés