Tartalom Közlemény.........................................................................................................2 Nyári Bothmer tábor felhívás......................................................................2 Ismét módosult a közgyógyellátás szabályozása................................4 A Nyíregyházi modell....................................................................................5 „Láthatatlan Kiállítás” a Nyíregyházi Főiskolán.....................................6 Nyitott tenyérrel szeretni..............................................................................9 Felhangosított jövő..................................................................................... 12 Vakon a vakokért, avagy a kreativitás nem ismer korlátokat....... 13 „Tavaszi szél vizet áraszt”........................................................................... 15 Paralimpia 2012............................................................................................ 17 Brüsszelben jártam...................................................................................... 18 Andi II. rész...................................................................................................... 24 Rövidített közhasznúsági jelentés.......................................................... 29
Éppúgy, mint látásunknál, Egyesületünk munkájánál is minden
1% számít!
Kérjük, támogassa munkánkat adója 1%-ával!
Adószámunk: 18813034-1-15 Vakok és Gyengénlátók Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Egyesülete
Közlemény Kedves olvasónk! Ön most a 2012. év júniusi szám cikkei között szemezgethet. Reméljük, hogy a nyári nagy melegben kiadványunk üdítő kikapcsolódást fog nyújtani! Tájékoztatjuk mindazokat, akik írni szeretnének „Szemezgető” című újságunkba, hogy a következő lapszám 2012 augusztusában jelenik meg. Lapzárta: 2012. július 20. Mindenkit bátorítunk arra, hogy ragadjon klaviatúrát, és írjon kiadványunkba nyári élményeiről, a nyaralás, a szünidő örömteli pillanatairól! Írásaikat elektronikus levélben az
[email protected] címen várjuk. Minden kedves olvasónknak kellemes szemezgetést és pihenéssel teli szép nyarat kívánunk! A Szemezgető szerkesztői stábja
NYÁRI BOTHMER TÁBOR 2012 Örömmel rendezzük meg idén is hagyományos, nyári táborunkat, melyen Bothmer-gimnasztikára épülő mozgásos, játékos foglalkozások és sportos órák várhatók. Részt veszünk egy csodás erdei kiránduláson, és akinek kedve van, még íjászkodhat is. Időpont: 2012. augusztus 16-19. 16-án reggel utazás Budapestről Vinyére, visszautazás 19-én délután Vinyéről Budapestre. Helyszín: Hosszúház turistaszálló Bakonyszentlászló-Vinyén Az Öreg-Bakony legszebb részén a Cuha völgyében, vidéki, kellemes környezetben, 4, 6, 8 fős szobák, emeletes ágyak, komfortos szállás. Költségek: részvételi díj: 22000 Ft, melyből előlegként 10000 Ft-ot kell befizetni jelentkezéskor. Ezt lemondás esetén csak július 31-ig tudjuk visszatéríteni. Ez tartalmazza a szállás és napi háromszori étkezés díját. Útiköltség: annak, aki velünk utazik a helyszínre Budapest - Vinye 725 Ft, Vinye - Budapest 725 Ft. Ágyneműmosatás: 400 Ft (Annak, aki nem hoz magával.)
Jelentkezését szeretettel várjuk a következő elérhetőségeken: Nagy Adriennél: 06/20-494-0899 telefonszámon, Vagy a
[email protected] e-mail címen. Befizetését megteheti személyesen az egyesület irodájában, vagy átutalással az itt megadott számlaszámon. Iroda: 1111 Budapest, Karinthy Frigyes út 16. I/5. Átutalással a Merkúr Egyesület nevére: Unicredit Bank 1090005900000013-32550010 Számlaszámra. A jelentkezés csak az előleg befizetésével válik érvényessé! Mindenkit szeretettel várunk! A Merkúr Gyógyító-Mozgás Egyesület Irodacsapata
Ismét módosult a közgyógyellátás szabályozása A megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról szóló törvény sok meglepetést okozott a megváltozott munkaképességű munkavállalóknak, a fogyatékossággal élő személyeknek, köztük a súlyosan látássérült embereknek is. Az egyik legfájóbb intézkedés az volt, hogy az I. és a II. csoportba tartozó rokkantsági nyugdíjasok, akik betöltötték az öregségi nyugdíjra jogosító korhatárt, elveszítették alanyi jogosultságukat a közgyógyellátásra. Ez a méltánytalan helyzet szerencsére, csak 2012. április 14-éig tartott. Ekkor lépett hatályba a szociális törvény módosítását tartalmazó 2012. évi XXXIV. törvény 3. §-a, amelynek rendelkezése értelmében az, aki 2011. december 31-én I. vagy II. csoportú rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjas volt, ismét Közgyógyellátásra vált jogosulttá. Az új szabály értelmében ismét a jogosulti körbe tartoznak még azok is, akik 2011. december 31-én I-II. csoportos rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjban részesültek és részükre a rokkantsági nyugdíj helyett – január 1-jétől - rehabilitációs ellátást folyósítanak. Egy pontosító rendelkezés értelmében az kaphat még közgyógyellátást, akinek az egészségi állapota, a rehabilitációs hatóság komplex minősítése alapján, nem haladja meg a 30%-os mértéket és részére rokkantsági ellátást állapítottak meg. A törvény kimondja, hogy annak, akinek 2011. december 31-én
fennállt közgyógyellátásra való jogosultságát 2011. december 31-ét követően arra tekintettel szüntették meg, vagy a közgyógyellátás megállapítása iránt benyújtott kérelmét 2011. december 31-ét követően arra tekintettel utasították el, hogy részére öregségi nyugdíjat állapítottak meg, a jogosultságot megszüntető vagy a kérelmet elutasító döntést a jegyző május 15-éig hivatalból felülvizsgálja. Dr. Nagy Sándor
A Nyíregyházi modell Esélyegyenlőség a felsőoktatásban címmel tartott előadást egy finom ötórai tea mellett Göncziné Dr. Szabó Terézia a Nyíregyházi Főiskolán. A főiskola könyvtárának olvasótermében hallgatók, egészségesek és különböző fogyatékosságokkal élők, tanárok, és érdeklődők foglaltak helyet. Az előadás kezdete előtt minden résztvevőt finom teával kínáltak a szervezők, hiszen ez a program egy sorozat része, ahol különböző témákban hallgathatnak az érdeklődők előadásokat majd kötetlen beszélgetéseket folytathatnak az előadókkal. Göncziné Dr. Szabó Terézia bemutatta az Esélyegyenlőségi Koordinációs Iroda munkáját, melynek kezdetektől ő a vezetője. Az iroda a 2002-es évek elejétől különböző egyéni szükségletekre épülő módokon segíti a Nyíregyházi Főiskolán tanuló fogyatékos hallgatók beilleszkedését, tanulását. Elhangzott, hogy a fogyatékos hallgatókkal való törődést, nem írja elő semmilyen jogszabály. A Nyíregyházi Főiskolán mégis úgy gondolták az oktatók, a kari koordinátorok, a tanárok, hogy ez szükséges, mert elősegíti a különböző településekről vagy más országokból érkező fogyatékos hallgatók beilleszkedését, akadálymentes közlekedését, megsegítését. Létrehozták a kortárs segítő szolgálatot is, mely arra hivatott, hogy különböző szakokon tanuló egészséges fiatalok segítsék fogyatékos társaik tanulását, közlekedését. Személyi segítséget nyújtanak, bevásárolnak, szkennelnek, felolvasnak. Közvetlen rektor helyettesi irányítás alá tartozik az iroda, így hama
rabb el tudják juttatni kéréseiket, hamarabb be tudnak kapcsolódni pályázatokba, és közvetlen tudják segíteni a felsőoktatással kapcsolatos reájuk vonatkozó jogszabályok, rendeletek véleményezését. Előadása végén Göncziné Dr. Szabó Terézia megemlítette azoknak a partnerszervezeteknek a neveit, akikkel napi kapcsolatban áll az esélyegyenlőségi iroda. Jó érzéssel töltött el, amikor az Info-kommunikációs akadálymentesítéssel összefüggésbe hozta a Vakok és Gyengénlátók Sz-Sz-B. Megyei Egyesületének nevét, vagy amikor arról beszélt, hogy bizonyos szakokon tanuló hallgatók szeretnek terepgyakorlatra járni a fent nevezett egyesületbe. Akkor is meghatódtam, amikor a Főiskolások hete rendezvénysorozatot említette meg, ahol évek óta sötét szobát rendez be az egyesület. Ilyenkor egész napos érzékenyítőket tartanak az érdeklődőknek. Azt is megtudták az előadáson résztvevők, hogy az Esélyegyenlőségi Iroda, mint nyíregyházi modell, a felsőoktatásban a debreceni egyetemen, valamint a szegedi egyetemen is jól működik. Az előadás után Pappné Kisferi Erzsébet az Esélyegyenlőségi Iroda munkatársa egy filmet vetített le. Ebben megismerkedhettünk azokkal a hallgatókkal, akik az elsők között vehették birtokba a Nyíregyházi Főiskola akadálymentes kollégiumát. A filmből kiderült, hogy az Esélyegyenlőségi Iroda munkatársai egyfajta utókövetést is végeznek, hiszen tanulmányaik befejeztével is kapcsolatban állnak a fogyatékos hallgatókkal. A kötetlen beszélgetés alkalmával megismerhettük Istvánt a kerekes székes fiatalembert, aki akkor került a főiskolára, amikor még nehézségek árán tudott csak eljutni egyik teremből a másikba. Ő ma már kíváncsian gurulja végig az épületkomplexumot és megelégedéssel nyugtázza, hogy bátran ajánlhatja hasonló barátainak a Nyíregyházi Főiskolán való továbbtanulást. Nagy Tünde
„Láthatatlan Kiállítás” a Nyíregyházi Főiskolán A Vakok és Gyengénlátók Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei egyesülete újabb - ezúttal elég széleskörű - érzékenyítő és szemléletformáló foglalkozásra invitált. Ezúttal a Nyíregyházi Főiskolára látogattunk,
ahol a FŐHE keretein belül megrendeztük az úgynevezett „Láthatatlan Kiállítást”, melyre az előző évekhez hasonlóan, idén is sokan voltak kíváncsiak. Korábban nem volt alkalmam részt venni ezen a rendezvényen, így nagyon örültem, mikor az egyesület elnöke megkért, hogy tartsak velük. Az E-mailben kapott rövid tájékoztatóból megtudtam, hogy a kiállítást egy akadálymentes mosdóban fogjuk lebonyolítani. Először fel se fogtam, hogy komolyan egy mosdóba akarnak bezsúfolni minket, de nem tettem szóvá, mert azt gondoltam, biztos csak tévedés. Nos, mint ahogy később kiderült, én tévedtem.. Amint megérkeztünk a Nyíregyházi Főiskola B épületének alagsorába, már tudtam, hogy a hely nagyon nem fog tetszeni nekem. A folyosó sötét volt és meglehetősen szűk, ráadásul hideg is, a kiállítás helye pedig tényleg egy mosdó volt, ami nem volt túl nagy. A berendezést egy zuhanyzó, egy WC és egy mosdókagyló alkotta csupán. Amellett, hogy a helyiség kicsi volt, még a szellőztetés sem volt megoldva, így már két perc után úgy éreztem, ki kell jönnöm, mert nem bírom tovább. Amíg az egyesület munkatársai és az önkéntes segítő kipakolták a holmikat és berendezték a helyet, Tünde és én megbeszéltük a továbbiakat. Mivel nem voltam rávehető arra, hogy a kiállítás aprócska helyszínén segítsek, kitaláltuk, hogy közlekedő-gyakorlatokat fogok tartani a kiállítás megtekintésére várakozóknak. Ez két szempontból is előnyösnek bizonyult: egyrészt megismertethettem az emberekkel a vakok közlekedését - ami valljuk be, már egészen jól megy -, másrészt fel tudtam készíteni a várakozókat a kiállítás bizonyos kihívásaira, a közlekedő-gyakorlatokat ugyanis bekötött szemmel kellett elvégezniük. Nem volt nagy feladat, mindössze a folyosón kellett végigsétálniuk, de néha akadályokkal próbáltam megnehezíteni a dolgukat. Mivel azonban a folyosón semmiféle akadályt jelentő tárgy nem volt, legtöbbször embereket használtam, akik csöndben és mozdulatlanul várták, hogy az éppen közlekedő megpróbálja kikerülni őket. Ez a technika jól bevált. Néha én magam is beálltam akadálynak, így tanácsokat tudtam adni a közlekedőknek, hogy miként próbáljanak meg kikerülni. Korábbi tapasztalataimból kifolyólag már nem lepett meg annyira, hogy az emberek bizonytalanná és esetlenné válnak, amint bekötik a szemüket, s ha néhány lépést egyedül kell megten
niük, sokan pánikba esnek és nem képesek kontrolálni saját cselekedeteiket. Ezek a közlekedő-gyakorlatok az ilyen esetek kiszűrésére is alkalmasak voltak. Ha az illető pánikolt a közlekedés során, vagy félt a sötéttől, nem engedtük, hogy részt vegyen a kiállításon, hiszen annak éppen az a lényege, hogy az ember semmit sem lát belőle. Teljes sötétségben kell elvégeznie a feladatokat, melyeknek megoldásában különféle instrukciók és a bent lévő dolgozók segítik. A 2012-es „Láthatatlan Kiállítás” a következő lépésekből állt:. A kiállítás megtekintésére várakozók megérkezésük után aláírták az egyesület által készített jelenléti ívet, melynek adataiból egy reprezentatív felmérést készítettünk, hogy mely szakok hallgatóit és oktatóit érdekli leginkább a látássérültek mindennapi élete.. Ezután az egyesület elnökével felváltva vittük közlekedni azokat, akik elég bátornak érezték magukat ahhoz, hogy kipróbálják a szemtakarót és a fehérbotot. Őszinte meglepetésemre, nagyon sokan jöttek. A jelenléti ívek alapján legalább hatvan látogatója volt a kiállításnak, bár én néha többnek éreztem, hiszen órákon keresztül mást sem csináltam, csak jártam a folyosót és igyekeztem megtanítani az embereknek a fehérbot helyes használatát. Nagyon örültem, mikor néhány régi barát toppant be az ajtón, hiszen ők voltak azok, akik - a velem töltött idő révén - könnyebben megértették a látássérültek helyzetét, mint a többi látogató. A kiállítás menetének ismertetésétől viszont szépen eltértem, így szeretnék most gyorsan visszakanyarodni a következő lépés részletezésére. Ha az ember legyőzte a sötétségtől való félelmét, és esetleg a fehérbottal is barátságot kötött, akkor elérkezett az idő, hogy szembeszálljon a „Láthatatlan Kiállítás” kihívásaival. A kiállítás a következő szituációt próbálta demonstrálni: A helyiségbe lépve a megtekintő egy párkapcsolatban élő, vak ember bőrében érezhette magát, akinek első reggeli teendője, hogy megnézze az E-maileit, ugyanis a párja egy elektronikus levélben foglalta össze számára az aznapra elvégezendő feladatokat. Egyeseknek már az E-mail elolvasása is kihívást jelentett, hiszen ezt nem hagyományos módon, hanem a JAWS képernyőolvasó segítségével kellett megtenni, és mivel a számítógépet csak kikapcsolt monitorral lehetett használni, néha előfordult, hogy nem találták el a megfelelő billentyűket. Az E-mail egyszerű, mindennapi tevékenységeket sorolt fel, melyek egy átlag embernek nem okoznak problé
mát, de ha az az átlagember hirtelen egy látássérült helyzetébe csöppen, talán azt sem tudja, hova kapja a fejét kétségbeesésében. A lista efféle tevékenységekből állt: - Beszélő színfelismerő segítségével válogasd szét a ruhákat. - Terítsd meg az asztalt. - Délután vendégek érkeznek, ezért csinálj pár szendvicset. - Beszélő konyhai mérleg segítségével mérj ki 1 kg krumplit és 40 dkg hagymát az ebédhez. - Párosítsd össze a zoknikat. - Adj vizet a kutyának. - Sminkeld ki magad. - Aláíró keret segítségével írd alá az orvosi receptet. A kiállításon egyszerre négy ember vehetett részt, és hogy ne menjen el annyi idő, a feladatokat megosztva kellett végrehajtaniuk, tehát nem egyesével végezték el a teendőket. A sminkelést például csak a legbátrabbaknak ajánlották fel. Mikor mindenki elkészült, felgyúltak a villanyok és a résztvevők megcsodálhatták saját műveiket, például a megterített asztalt, vagy leellenőrizhették, hogy jól válogatták-e szét a ruhát, és azok, akik bevállalták a sminket, a tükörbe pillantva szembesülhettek a valósággal. A kiállítás többségében pozitív visszajelzéseket kapott, de én sajnos nem vagyok teljesen megelégedve az eredménnyel. A főiskolások közül - beleértve a saját barátaimat is - mindössze ketten jöttek oda hozzám, és köszönték meg, hogy megismertettem őket a vakok sötét világával. Természetesen nem a köszönetek hiánya bánt, hiszen ez a dolgom, nem várok érte semmit, viszont az mélyen elszomorít, hogy a hatvan látogató közül csak azt a két lányt sikerült igazán közel hozni a látássérültekhez. Egyedül rajtuk látszott, hogy megérintette őket a kiállítás. Az ő visszajelzéseik alapján érzem úgy, hogy volt értelme megcsinálni, mert a többiek csak viccnek, vagy játéknak fogták fel az egészet. Pedig ha legalább megpróbáltak volna gondolkodni és figyelni, rájöhettek volna, hogy igenis komoly dologról volt szó. Kruppa Alexandra
Nyitott tenyérrel szeretni
2012. március 8. jeles nap volt életünkben. E ragyogó napsütéses
napon nőnapot ünnepeltünk. Vajon találhattam volna-e ennél csodálatosabb időpontot a mentálhigiénés tréning megtartására a Vakok és Gyengénlátók Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Egyesület munkatársai számára? A válasz egyértelmű. Ezen a napon kellett találkoznom a nyolc munkatárssal és eltöltenünk együtt egy kellemes tréningnapot. Erről szeretnék most röviden beszámolni mint tréningvezető. A nap mottóját Antoine de Saint Exupéry-től vettük kölcsön: „ Jól csak a szívével lát az ember...” A tréning célja testi-lelki-szellemi harmónia megtalálása lépésről lépésre, fenntartása mindennapjainkban, a munkánkban és a magánéletben egyaránt. Épp itt volt az ideje a feltöltődésnek és a megújulásnak. A tréning négy modulból állt. Az első, bemutatkozó körben választ adtunk arra a kérdésre, hogy „ Ki vagyok én?” A felszínes válaszok után egyre mélyebbre haladtunk kutatva az igaz válasz után. Do in technikával jól bemelegítettük kezeinket, hogy minél jobban ellássák a rájuk váró feladatot. A kezek tánca következett. A jól megdolgoztatott kezeinkbe egy-egy pillangó repült és az ő segítségükkel hallgathattuk meg a „ Nyitott tenyérrel szeretni” című történetet, mely Ruth Sanford tollából való. Csak egy rövid részletet szeretnék belőle idézni: „Egy gondoskodó személy egy pillangó küzdelmét figyelte, amint épp a bábból próbált kitörni. Gyengéd kézzel, segítőkészen meglazította a szálacskákat, melyek így egy nyílást formáltak. A pillangó könnyedén kiszabadult, ám csak verdesett a báb körül, képtelen volt elrepülni. Ez a gondoskodó személy nem tudta, hogy csak a születéssel járó küzdelem során erősödnek meg a szárnyak annyira, hogy repülni lehessen velük. Így hát a pillangó a földön töltötte rövidke életét, és soha nem ismerte meg a repülés szabadságát, sosem élt igazán.”„úgy hívom ezt nyitott tenyérrel szeretni, még ma is tanulom: fel kell szabadítanom, akit szeretek.” A második modulban a stressz oldás technikáival ismerkedtünk meg, anélkül, hogy a stressz szót egyszer is kimondtuk volna. Helyette inkább bepillantottunk a TITOK-ba, majd a tíz erőt adó érzelemtől mi is erősebbnek éreztük magunkat. Ezek a következők, amelyek hatottak ránk: 1. Szeretet és melegség, 2. Megbecsülés és hála, 3. Kíváncsiság, 4. Izgalom és szenvedély, 5. Elszántság, 6. Rugalmasság, 7. Önbizalom, 8. Jókedv, 9. Életerő, 10. Hozzájárulás. Ahol kellett, ott megálltunk a házi feladat be10
mutatásával, ami viccek előadásából állt. Megéreztük, hogy az erő valóban bennünk és velünk van és elérkezett az idő, hogy ellazult állapotban magunk mögött hagyjuk a terheinket egy Rózsameditáció segítségével. A testi táplálék elfogyasztása után egy kis mozgásra, játékos feladatra volt szükségünk. Mindenki változtatott valami apróságot saját magán, úgy érkezett a délutáni órákra. Nem véletlenül, hisz a témánk a sokoldalú megújulás, a kreativitás fejlesztése volt megbeszélve a motiváció és az inspiráció közötti különbséget. Az erőmerítő történeteket meghallgatva a résztvevők saját kreativitásukról tehettek bizonyságot. Elmondhatom, hogy ritkán lehet ilyen ötletgazdag csapattal találkozni! A Kreatív Kiáltványt szinte mindenki magáénak tudhatta. A séta-gyakorlatokat is beépítettük, hisz meg kellett tapasztalnunk, hogy „ Az én értékeim ugyanolyan fontosak, mint a tieid. Az én érzéseim, céljaim, ugyanolyan értékesek, mint a tieid. Kérlek, ezt fogadd el!” és ezt mindenki így érezte. Mindenki nagy örömmel tapasztalta az elfogadás témakörben, hogy „ Úgy szeretlek, amilyen vagy. Olyannak fogadlak el, amilyen vagy!” ez természetes kell, hogy legyen. A negyedik modulban, egy lassú tánccal lassítottunk egy kicsit és elérkezett az ideje a csendességnek, hogy meghalljuk a belső hangunkat „ Atyám kérésére.” Az örök fiatalság tíz titka közül ez volt az első, amivel megismerkedtünk visszatalálva az örök és tiszta forráshoz. Albert Schweizer szavaival élve: „ A fiatalság mércéje nem az életkor, hanem a szellem és a lélek állapota. Fiatal vagy, amíg befogadod a szépség, az öröm, a merészség, a nagyság, az ember, a föld, és a végtelenség hírnökeit.” Az utolsó séta gyakorlat, amikor papírtálcával a hátunkon sétáltunk, amelyre mindenkinek a saját keze volt rárajzolva, zenére történt. Lassú tánclépések közepette egy-egy pozitív gondolatot, rajzot, mosolyt adtunk egymásnak emlékül, megköszönve ezt a szép napot. Mint tanár és mentálhigiénikus szakember elmondhatom, hogy értékes, érdekes, érdemes volt ezt a tréningnapot levezetni. Én is gazdagabb, sokkal gazdagabb lettem általa. Hálás szívvel köszönöm a szervezőknek, a résztvevőknek ezeket az értékes, csodálatos pillanatokat, amelyeket együtt megéltünk. Barcsik Magdolna 11
Felhangosított jövő Lehetséges, hogy a fejlődő technika végre a vakok malmára fogja hajtani a vizet? Igen, hiszen egyre rohamosabban terjednek a hangés beszédfelismerő szoftverek, amelyek nagymértékbe számos filmcím szerepel. De a távkapcsoló nyomogatása helyett elég, ha csak annyit mond a néző, hogy „Kapcsolj a CNN-re!”, és máris megjelenik a hírcsatorna. Létezik már úgynevezett virtuális asszisztens is, mely, mintegy hűséges titkárnő hallgatja főnöke szavát, és intézkedik. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a készülék képes értelmezni az elhangzó utasításokat. Tehát, ha így szól az ember: „Három személyre akarok helyet foglalni holnap estére valamelyik budapesti étteremben”, erre az alkalmazás azonnal kilistázza a lehetőségeket, így nem kell az interneten hosszasan, különböző kulcsszavak bepötyögésével éttermek után kutakodni. A Google Voice Actions, mely az Android telefonoknál használatos hangutasítási rendszer, képes az emberi beszédet folyamatosan írott szöveggé átalakítani, és ezzel gyorsabbá és egyszerűbbé válik a szöveges üzenetek diktálása és küldése, a Google hangos keresése vagy útbaigazítások kérése. A minden Windows-termékben szereplő Tellme program lehetővé teszi üzenetek diktálását és alkalmazások hangvezérlését, a Bing Voice Search programot pedig a keresések beszéddel történő irányítására fejlesztették ki. A hangfelismerő szoftver úgy működik, hogy a beszédet olyan processzorokhoz továbbítja, amelyek a kimondott szavakat hanghullámokra bontják le, és speciális algoritmusokkal azonosítják a hangokból összeállítható legvalószínűbb szót. A rendszer rögzíti és tárolja a beszédet, úgyhogy képes tanítani magát, hogy az idő múlásával egyre pontosabbá váljon Magyarországon is le lehet tölteni a Nuance Dragon Dictation és a Dragon Search, magánembereknek ingyenes hangfelismerő szolgáltatásokat. Így a magyar nyelvű felhasználók is diktálhatnak mostantól e-maileket, szöveges üzeneteket, akár ötször gyorsabban, mintha gépelve vinnék azt be telefonjukba vagy táblagépükbe. Ezeknek az alkalmazásoknak a segítségével bárki gyorsan és egyszerűen írhat 12
közösségi hálózatokra, vagy indíthat mobilnetes kereséseket is. A Dragon Search alkalmazással a felhasználónak csak be kell mondania a keresett kifejezést, s a gép megmutatja az információkat és válaszokat a mobilneten keresztül. Az alkalmazás másodpercek alatt, egyszerre több forrásból képes gyorsabb és pontosabb eredményeket megjeleníteni. A Nuance beszéd-feldolgozási megoldásai több mint 60 nyelvet és dialektust támogatnak, képfeldolgozási megoldásai pedig több mint 100 nyelvet. Nem mindenki rajong azonban a hangtechnológiáért. Sokan azért aggódnak, hogy ezután az ember nemcsak digitális nyomot hagy maga után - az internet és más alkalmazások használatával -, hanem hangnyomot is, és ezzel még inkább ki lesz téve az adatlopással foglalkozók támadásának. A pszichológusok is vegyes érzelmekkel fordulnak az új technológia felé, mert azt mondják, hogy ahogy a hangfelismerő rendszerek kifinomultabbá válnak, olyan illúziót keltenek, mintha nem gépekkel, hanem más emberekkel kommunikálnánk. Így a jövőben háttérbe szorulhatnak a valódi emberi kapcsolatok. Tény, hogy sok kérdés és félelem fogalmazódhat meg az emberek fejében, de az is igaz, hogy a hangfelismerő rendszerek nagymértékben segíthetik a jövőben a vak emberek mindennapjait. Hiszen a fejlesztő szakemberek szerint a jövőben már nemcsak okostelefonok és televíziók, gépkocsik és számítógépek fognak reagálni az emberi hangra, hanem kávéfőzők, hűtőgépek, termosztátok, riasztórendszerek, s egyéb okos berendezések és szerkezetek is. Dankó Pál
Vakon a vakokért, avagy a kreativitás nem ismer korlátokat Bemutatom nagyapámat, Sándor Károly Imrét. 1949-ben született Söréden. Már gyerekkorában is nagyon kreatív volt. Első gombfociját magának készítette; akkor még nem sokan gondolták, mindez hová fog vezetni. Ekkoriban ébredt fel benne az érdeklődés az alkotás és barkácsolás iránt. Sokáig ez hobbi szintjén maradt számára. Általános iskolai évei végeztével műszerészi szakon tanult tovább, azonban ez sem ölte ki belőle a kreativitást. Továbbra 13
is nagy előszeretettel készített apróságokat családja és maga számára, vagy épp az alkotás öröméért. Hívő ember, akinek a vallással kapcsolatban sajátos nézete van. Ahogy fogalmaz, „Sosem tudhatod, hogy amikor az élet gáncsot vet neked, az valójában nem szerencsés fordulat e. Nem voltam jó tanuló, de egy teniszegyesület azt ajánlotta nekem, hogyha náluk sportolok tovább, bejuttatnak elektroműszerész szakra. Ez végül átverésnek bizonyult, ám ha nem lett volna az, valószínűleg sosem jutok el ahhoz a szakmához, amelyben végül elhelyezkedtem és örömmel űztem, a mechanikai műszerészethez. Szkeptikus vagyok a csodatörténetekkel szemben, de hiszek az egymás iránti szeretetben, testvériességben és megbecsülésben, mert ez a Biblia valódi, örökérvényű üzenete.” Később hangosan gondolkodik: „Ha rossz helyzetben vagyok, mindig arra gondolok, hogy lehetne e rosszabb, és mindig ráébredek, hogy lehetne. Az élet olyan, mint egy számegyenes: végtelen pozitív és negatív irányba is. Úgy vélem, manapság ezt nagyon sokan elfelejtik, holott fontos volna mindig észben tartani.” Évtizedeknek kellett eltelnie, hogy ezt így meg tudja fogalmazni. Mindezek ellenére nem egy négy fal között élő emberről van szó: fiatalkorától kezdve gyakran utazott: főként az országot járta, hivatása egyszer még az NDK-ba is elszólította. Ezt a szokását a mai napig tartja, családja társaságában gyakran hagyja maga mögött a város zaját némi kirándulás kedvéért. Ahogy mondja, számára mindig is fontos volt a sport, ami elsősorban a túrázáson keresztül valósult meg. „Tulajdonképpen az utolsó percig túráztam, kirándulgattam” emlékszik vissza. Ahogy teltek az évek, látása egyre romlott, míg végül megvakult. Több ízben megjárta Moszkvát is, ám látásproblémájára a mai napig nem létezik megoldás, így rokkantnyugdíjba kényszerült. Amíg kicsit is látott, eljárt sétálni és kirándulni, a nyári időszakban pedig teniszezni, illetve a teniszpálya körül foglalatoskodni. Manapság zenét és hangoskönyvet hallgat, de továbbra is megtartja a napi séta szokását. „Az ember ne keseregjen, hanem használja ki a lehetőségeit” vélekedik. Amikor tehát nyugdíjas lett, újra előtérbe került a barkácsolás. Sok mindent készített már fából: képkeretektől kezdve a társasjátékokon át még babaház is elhagyta már azt az emeleti műhelyt, ahol a mester dolgozik. Évek óta ezzel üti el az idejét. Alkotásai egyre finomodnak és 14
tökéletesednek, percről percre, finomításról finomításra. Szerszámait is magának készíti, a még könnyebb és precízebb munka érdekében. Nem köt kompromisszumokat, minden egyes produktumát a teljes tökéletességig csiszolgatja. Mottója az „egyszerűen nagyszerű”. Nem törekszik komplikált dolgok előállítására; célja, hogy amit kiad a kezei közül, az egyszerű és könnyen használható legyen. Különösen fontos ez az általa készített játékoknál, amelyeket úgy tervez, hogy azokat vakok is gond nélkül használhassák. Modern, számítógépekre alapuló világunkról rossz véleménnyel van; „Tisztelem a gépeket, mint alkotásokat” - fejtegeti nézőpontját - „Ám sokan nem engedhetik meg maguknak, hogy szórakozási célra vásároljanak egyet. Nem az alapmodellekről beszélek, hanem például egy vak ember esetéről, akinek speciális eszközökre van szüksége, amelyeknek igencsak megkérik az árát. Nem állítom, hogy az általam készített játékok a világ legolcsóbbjai, de mindenki által használhatóak, egyszerű szórakozást nyújtanak. Mindeközben egy árban vannak egy számítógépes játékszoftverrel, vagy talán még olcsóbbak is, és nem kérnek enni.” Ez motiválja; a szándék, hogy másoknak segítsen, és az alkotásvágy. Mindez eddig már több, mint húszféle termék születését eredményezte a mester 8. emeleti műhelyében, pl. malom, dominó, sudoku, scrabble és egyéb logikai- és társasjátékok. Ezek egyébként teljes mértékben kézi megmunkálással készülnek, ami garanciául szolgál a kiváló minőségükre. A játékokat az MVGYOSZ segédeszközboltjában lehet megtekinteni és megvásárolni. Cím: Budapest 14 kerület, Hermina út 47. Ez az ember az én nagyapám, Sándor Károly Imre. Kun Dániel
„Tavaszi szél vizet áraszt” „Tavaszi szél vizet áraszt” szólt a nóta 2012. március 31-én a Vakok Iskolájának csodálatos Nádor termében. Kisnémedi Varga Pál és Péter Anna szervezésében magyar nóta és operett délutánra jött össze a „nagyérdemű” közönség. Szép számmal (19-en) érkeztek Győrből, Kisnémedi Varga Pál sorstársai. De jöttek az 15
ország különböző pontjairól is. Sokan a délelőtti Hermina Egyesület éves közgyűléséről siettek át a műsorra. Megtelt a Nádor terem. Hegedűs Valér zongora és orgonaművész csodálatos egyveleggel indította a műsort, megszólaltatta a későbbi, műsorban elhangzó összes dallamot. A Csepeli népdal kórus előadásában felcsendült a műsor névadó dala „Tavaszi szél vizet áraszt”, majd hangulatos népdal csokorral kedveskedtek a szépszámú közönségnek. Népdalok tolmácsolásába Barabás Sándor is jeleskedett. „De jó lenne tudni, mit hoz majd az élet?” kérdezte dalában Péter Anna. És folytatta pergős csárdásaival előadását. Anna hangulatos énekét, Kisnémedi Varga Pál követte a „Vén cigánnyal”, és lírai előadásában hangzott el a „Megszólalt a bolond szívem, mert Te rám nevettél…..” dal. Megható volt, amikor Kisnémedi Varga Pál két sorstársának (Molnár Zoltán és Ferenczi János) szerzeményét adta elő „Nádfedeles vityillóban” címmel. Ferenczi János ott ült a nézőtéren, akit a közönség külön tapssal üdvözölt. Péter Anna és Kisnémedi Varga Pál a Tőlük megszokott, csodálatos stílusban előadott, kettősökkel szórakoztatta ezt követően, a szép számmal megjelent közönséget. Pálkerti Zsuzsanna örökzöld dallamokat varázsolt elő, zongora játékát énekével kísérte. Őket Koráng Márta, majd Barabás Sándor követte, majd ismét Koráng Márta kuplék előadásával kedveskedett. Kisnémedi Varga Pál a tavaszt idézte „Tavasszal kell a szerelem”, dal előadásával, Péter Anna folytatta, hogy „Valami kis szerelem, kellene végre nekem…” Kisnémedi Varga Pál „Az én szívem hegedű” dalával dobogtatta meg hallgatók szívét. „Muzsikálj, muzsikálj….szólt a kórus Kisnémedi Varga Pállal, Zeller Madarász refrénjével, de nagy sikert aratott Ő, Strauss Cigánybáró Barinkai belépőjével is. Vastaps kísérte Péter Annával előadott operett kettősöket is. Péter Anna, mint operett primadonna lépett ekkor a színpadra, s valóban „ huncut a lány”-ként szerepelt. Átéléssel adták elő a Van a Bajza utcán egy kis palota operett dalt. 16
Következő pillanatban pedig már a roppant energikusan előadott „Szép város Kolozsvár „hangzott. A nóta és operett délutánt a Csepeli népdal kórus és a résztvevők dalával zárult „Gyors vonat, sebes vonat valahol megáll…… Gondolom, aki eljött nagyon jól érezte magát ezen a hangulatos délutánon. Lejegyezte: Basa Ágostonné
Paralimpia 2012 2012-ben már most tavasszal is minden az olimpia körül forog, pedig július 27-ig, a xxx. Nyári Olimpiai Játékok megnyitójáig még jó pár hét van hátra. A világ legkedveltebb sporteseménye rendkívül nagy múltra tekint vissza, hiszen az első olimpiai játékokat az ókorban, I.e. 776-ban rendezték meg a görögországi Olümpiában Zeusz Isten tiszteletére. A sporteseménynek már akkoriban is rendkívül nagy presztízse volt, hiszen a görögök ezt az időpontot nevezték ki időszámításuk kezdetének. Az első játékok egy napig tartottak és kizárólag stadionfutás versenyszámban mérkőzhettek meg a résztvevők, később az olimpiai sportágak kibővültek pl. hosszútávfutással, öttusával, ökölvívással, lovasversennyel, pankrációval és fegyveres futással. Kr. e. 724 óta a győztesek a szent olajfáról aranykéssel levágott olajágból font koszorút kaptak, életnagyságú szobrot készítettek róluk és teljes ellátásban részesültek városállamukban. I.e. 373-ban Nagy Theodosius császár a játékokat pogány szokásoknak kiáltotta ki és betiltatta. Az olimpiai sportesemény ezt követően hosszú évszázadokig a feledés homályába merült. Az újkori olimpiai játékok csak 1896-ban, Athénban kerültek ismét megrendezésre. Ettől kezdve négy évente, mindig új helyszínen szervezték meg a versenyt, és 1924-ben, Franciaországban az első téli olimpiára is sor került. Mára már az olimpiai versenyszámok is jócskán megsokasodtak, a pekingi játékokon összesen 28 sportág 34 szakágának 302 versenyszáma szerepelt. Az Olimpiához több fontos szimbólum tartozik, de talán a két legismertebb az olimpiai láng és a híres ötkarikás zászló. Az olimpiai láng 17
az ókori Görögországból származik, arra a hagyományra emlékezve, hogy Prométheusz ellopta a tüzet Zeusztól. Az ókori olümpiai játékokon is végig lobogott a játékok ideje alatt. Ezt a szép hagyományt aztán csak 1928-ban, az amszterdami nyári olimpiai játékokon vezették be újra. Az olimpiai lánggal való futás mára már nagy megtiszteltetéssé vált. A kiválasztottak az olimpiai lángot Görögországból a játékok helyszínére viszik, ügyelve arra, hogy az soha ne aludjon ki. A legismertebb sportlobogó 1913-ban született meg. A zászlón, fehér alapon az olimpiai jelkép, az egymásba fonódó öt karika látható. A megnyitó ceremónián fontos szerepe van a zászlónak, melyet ekkor vonnak fel, és az atléták a lobogó sarkát fogva teszik le esküjüket. A Nyári és Téli Olimpiai játékokról kivétel nélkül mindenki hallott már, és ha csak teheti figyelemmel követi a versenyeket és lelkesen szurkol a magyar sportolóknak. De vajon hányan tudnak arról, hogy idén Londonban immár a XIV. Nyári Paralimpiai Játékokat fogják megrendezni? És hányan hallottak arról, hogy augusztus 29. és szeptember 9. között több paralimpikonunk is ismét ringbe száll az érmekért? Gondolom, sokan el sem tudják képzelni, hogy fogyatékkal élő emberek mégis milyen sportágakban képesek olyan kitűnő eredményeket elérni, melyekért akár olimpiai aranyérem jár? Nos, a paralimpiai sportágak közé tartozik az Alpesi sí, asztalitenisz, atlétika, boccia, csörgőlabda, erőemelés, evezés, íjászat, judo, kajakkenu, kerekesszékes kosárlabda, kerekesszékes rugby, kerekesszékes tenisz, kerekesszékes vívás, kerékpár, lovaglás, sportlövészet, triatlon, úszás, ülőröplabda és a vitorlázás. Mindenkit kérünk, hogy ha csak teheti, szurkoljon magyar paralimpikonjainknak is, akik emberfeletti erővel küzdenek azért, hogy dicsőséget szerezzenek hazánknak. Gál Gyula
Brüsszelben jártam A kedves olvasó megszokhatta már, hogy külföldi utazásomról szívesen írok e kiadványban. Aki rendszeres olvasója a szemezgetőnek 18
biztosan emlékszik a két részes görögországi élményeimet felvonultató írásokra, melyben nem a szakmai, hanem a sajátos élményeket, tapasztalatokat, érdekességeket, furcsaságokat osztottam meg. Idén május 8-10 között meghívást kaptam Szakály Melindától, aki az MVGYOSZ elnöke, hogy utazzak el én is a látássérültek látogatócsoportjával a Belga fővárosba. Természetesen azonnal igent mondtam, izgatottan kezdtem el készülődni, mert még az elmúlt negyven megélt életévem során nem volt alkalmam repülőn utazni. Írásomat ezúttal sem szakmai alapokra helyezem, hiszen a látogató csoportban résztvevők közül biztosan megteszik ezt más fórumokon, vagy újság cikkekben. Magam részéről szeretném elmesélni az átélt izgalmakat, megosztani a hely sajátos gasztronómiai élményeit, valamint bemutatni azokat a nevezetességeket, melyeket a rövid ott tartózkodási idő alatt sikerült megtalálnunk, felfedeznünk, szemügyre vennünk. A látogató csoport program az európai unió támogatásával jött létre. Minden képviselőnek lehetősége van arra, hogy évente 110 embert lásson vendégül az EU költségvetésének terhére. Így a mostani csoport Dr. Kósa Ádám Európai Néppárti képviselő meghívására utazott Brüsszelbe. 20 látássérült és 5 kísérő, akik az MVGYOSZ és annak tag egyesületeit képviselték. Szervezett programok, közös étkezések színesítették az ott tartózkodásunkat. Mivel én Nyíregyházán lakom, ezért már előző este fel kellett utaznom Budapestre ahhoz, hogy másnap reggel 7 órára a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér 2A termináljánál lehessek. Ebben segítségemre egy kedves barátnőm volt Németh Orsi, aki vendégül látott, szállást, jó társaságot, biztosított nekem és igazi kellemes utastársat is kaptam személyében. Miután elintéztük a kötelező reptéri formaságokat, kilenc óra után reptéri busszal eljutottunk a Brussels Airlines gépéhez. Létraszerű lépcsőn libasorban jutottunk fel, majd megtaláltuk ülőhelyeinket. Miután helyet foglaltam a 11. sorban, akkor kezdtem el izgulni. Nagyon vártam már a repülést, amiről előtte többször is álmodtam. Miután a gép kigurult a kifutóra, megtalálta a helyét, szépen felemelkedett. Az izgatottságom, elmúlt és a leszállásig sikerült annyira ellazulnom 19
az ülésben, hogy még kicsit aludni is tudtam. A repülőn a személyzet kedves volt, segítőkész. Francia, angol és német nyelven tájékoztatták az utasokat a biztonsági előírásokról, a várható megérkezésről, majd arról, hogy milyen időjárás fogad minket Brüsszelben. Igazi meglepetés volt, amikor a stewardes Belga csokival kínált meg ami azt hiszem oldotta a feszült hangulatomat. A pilóta nagyon simán letette a gépet, kissé olyan volt, mint amikor a lift könnyedén leér a földszintre. Kiszálláskor kicsit aggódtam, hogy hogyan is tudok majd lemászni a létraszerű lépcsőn, de a gépről egyszerű folyósóra lépve máris könnyen tudtunk mozogni. Hosszú séta után, tömegeken áttörve magunkat jutottunk el a csomagokig, majd megkaptuk csoportvezetőnktől, Kántor Árpádtól aki Dr. Kósa Ádám titkára, a 72 órás metró jegyet és a nem szervezett étkezésekre szánt személyenkénti 30 euro-t, nekivágtunk 25-en a Belga fővárosnak. Autóbusszal, majd metróval jutottunk el a hotelbe ahol a szállásunk volt. Orsival a hatodik emeleten volt a szobánk, ahová bejutni igazi kihívásnak bizonyult, mert az ajtó minden alkalommal nehezen nyílt ki. A szoba sarokszoba lévén kissé hideg volt. Éjszakára fel kellett csavarnunk a radiátort. Két ágyas szobánkban székeket, asztalt, szekrénykéket, széfet találtunk. Az ágyba ugyanazzal a módszerrel kellett bebújni, mint tavaly Görögországban is tettem. A megvetett ágyon lepedő, majd én, aztán még egy lepedő és a pléd következett. A fürdőszoba a szobából nyílott, fürdőkád, zöld színű kézmosó, WC, hajszárító és a szokásos felszerelések voltak megtalálhatóak. Kis csoportokban indultunk el felfedezni a környéket. Találtunk egy látvány étkezdét ahol a szemünk előtt készítették el a megrendelt szendvicseket. Jóízűen falatoztunk melegszendvicset, melynek az alapját bagett adta, amibe csirkehusit és valamilyen paradicsomos, fűszeres szószt és sajtot tettek. Étkezésünket követően találtunk a belvárosban egy kifejezetten Belga élelmiszerboltot, ahol kíváncsian mustráltuk a csokoládékat, a sajtokat, a söröket, valamint a helyi termékeket. Este 19 órakor volt az első szervezett program a vacsora a Babeco étteremben, amit én Bedeco-nak kereszteltem el utastársaim tévedésemet hatalmas nevetéssel konstatálták. Beérve az étterembe két 20
hosszú asztalt találtunk ahol letelepedtünk. Ezen a vacsorán megtisztelt bennünket jelenlétével a korábban említett vendéglátónk Kósa képviselő úr is munkatársaival. Spárga krémlevest szolgáltak fel a francia nyelven kommunikáló pincérek, bagettel, marha pörköltet burgonyakrokettel és isteni csoki pudinggal. Választhattunk fehér, vörös, vagy rozé bor közül, vagy ihattunk bubi mentes ásványvizet is. A vacsora végeztével Dr. Kósa Ádám mindenkihez odament, bemutatkozott, megkérdezte ki honnét érkezett és mindenkihez volt egyegy kedves szava. Amikor elmondtam, hogy én Nyíregyházáról érkeztem megemlítette, hogy az ő egyik jelnyelvi tolmácsa Szabó Ildikó is sokat dolgozik Nyíregyházán. Brüsszelben későn sötétedik, ami azt jelenti, hogy még este 10 órakor nincs igazi sötétség. Egy kellemes séta után visszaértünk a szállodába. Másnap kötött programjaink voltak, amit előre leszerveztek a képviselő úr munkatársai. A svédasztalos reggeli után ami látássérülteknek igazi kihívás, útra keltünk az Európai Parlamentbe. A 15 emeletes üvegpalota előtt állva eluralkodott rajtam a meghatottság. Kíváncsian léptem be az épületbe, átkeltem a biztonsági ellenőrzésen, majd lifttel mentünk fel a hatodik emeletre ahol Láng Péter úr invitált be bennünket egy terembe. Itt bemutatta az Európai Unió megalakulásától napjainkig folyó munkát, a jogalkotáson a törvényhozáson át a képviselők munkáját, akik 754-en vannak a 27 tagországból. Majd a negyedik emeletre mentünk ahol a plenáris ülések lebonyolítására szolgáló terem karzatán foglalhattunk helyet és az itt zajló munkamenetet, a képviselők ülésrendjét, a tolmácsfülkék kialakítását, is megismerhettük. A földszinten a zászlók előtt fényképeket készítettek utastársaim, majd átsétáltunk a látogatócsoportok részére fenntartott menzára ahol megebédeltünk. Magam részéről sárgarépa krémlevest, főtt burgonyát, halat paradicsom mártással, és spárgával, valamint meggy tortával fogyasztottam. Ebéd után egy hatalmas épületben találkoztunk a Belga vakok szövetségének koordinátorával. Egy óriási teremben találtuk magunkat, ahol kör alakban helyeztek 21
el asztalokat. A szűk egy órányi idő alatt több dolgot tudhattunk meg a Belga vakok szervezetéről. Az egyesületek irányítását, koordinálását két ember végzi. Hozzájuk tartozik harminc szervezet, ebből öt szolgáltató és hét iskola. A hangoskönyvtárakban a DAYSI formátumú anyagokat használják és ebben a formátumban készülnek az oktató anyagok is. Náluk is van Braille könyvtár és nyomda is, hiszen most azért küzdenek, hogy az élelmiszereken pontírásban is megtalálhatóak legyenek a termékek nevei. Érdekes információkat hallgathattunk az ottani segédeszköz támogatással kapcsolatban is. Aki tanul, vagy munkát vállal, a lakóhelye szerinti régió biztosítja a költségeket. Az állam pedig az eszközöket. 65 év felett viszont már nem vehetnek igénybe eszköztámogatást a látássérültek. Ekkor azok akiknek már nem modern a korábban megvásárolt segítő eszközeik beadhatják a tagszervezetekhez és újat, korszerűbbet, modernebbet kaphatnak helyette. A beadott eszközöket viszont kölcsönözhetik az idősebbek, akik már nem tudnak támogatást igénybe venni. Majd kötött programjaink véget értek és elindulhattunk kisebb csoportokban várost felfedezni. Brüsszel sétálóutcái macskakővel vannak kirakva. A belváros nagynak tűnt, az üzletek egymás mellett sorakoznak. Éttermek, szuvenír boltok, csokoládé boltok várják a turistákat. Miután már beszereztük első adag ajándék csokoládénkat szeretteinknek, leszakadt az ég. A Belga fővárosban gyakran elered az eső, amúgy fülledt, párás, a levegő. Az ország földrajzi elhelyezkedése miatt nincs időeltolódás, este későn sötétedik még tíz órakor is kék volt az ég. Brüsszelben különböző népcsoportokkal találkozhatunk. Élnek itt arabok, flamandok, vallonok, franciák, stb. A város utcáin sétáló nők fején meglepetten fedeztük fel a színes kendőt. Jól megférnek egymás társaságában a belvárosban a modern üvegablakos irodaépületek, és a régi vadszőlővel befuttatott lakóházak. Brüsszel híres főtere a Grand Place, melynek mind a négy oldalán régi korokat idéző gótikus épületeket fedezhetünk fel. Itt található a tornyos épület a városháza és több múzeum is. A főtértől néhány sarokra található Brüsszel jelképe az 58 cm magas Maneken Pis, az - az a pisilő kisfiú. Különleges ünnepnapokon, nemzetek ünnepein az adott ország zászlójának színéből készült ruhába bújtatják. 22
Metróval keltünk útra, hogy megtekintsük az 1958-as világkiállításra készített Atomium-ot. Szívesen tekintettünk volna le a városra, de a pénztárnál kiderült, hogy amíg a látássérültek ingyenesen mehetnek fel addig a kísérőnek tetemes összeget kell ezért kifizetnie. Helyette visszamentünk metróval a belvárosba és megebédeltünk egy igazi gofri sütőnél. Az alap gofri tészta 1 euró. Akkor ha kérünk még rá különböző feltéteket mint puding, gyümölcs, tejszínhab, öntetek, a végösszeget akár 5 euróra is feltornázhatjuk. Megállapítható, hogy megéri mert egy isteni finom és laktatós étel a végeredmény. A szuvenír boltokban minden mennyiségben kapható a különböző formájú pisilő kisfiú. Dugóhúzó, sörnyitó, hűtő mágnes. A csokoládéboltokban tálcán kínálják a trüffelt, az egyszerű fekete, keserű csokoládét, és a különleges ízesítésű finomságokat. Vásárlás előtt kóstolót is tartanak a vevőknek a termékekből. Találkozhattunk chilis, levendulás, gyömbéres, mandulás, borsos, kandírozott gyümölcsökkel dúsított, mentolos, kávés, kesudiós, pisztáciás, pralinés, magas kakaótartalmú, egészmogyorós édességekkel, melyekből pénztárcánknak megfelelően vásárolhattunk. Ahogy azt meg is állapítottuk gombóc Artúr is szívesen elidőzne Brüsszelben. A pisilő kisfiú szobrához közel, az éttermek utcájából nyílik egy másik utca, ahol lakóházak között megbújtatva találtunk rá a pisilő kislányra. Ehhez kötődik az a legenda amivel már korábban Bécsben és hallomásból Rómában is találkoztam, mely szerint ha a szerelmeddel pénzt dobsz be a szobor alatt található szökőkútban tartós kapcsolatotok boldog lesz. Brüsszel üzletei jól felszereltek. Mindent lehet kapni ami szemnek és szájnak ingere. 6 euró ellenében lehetett hozzájutni egy doboz Belga cigihez, 3 euróért egy tábla minőségi csokoládéhoz, 8 euróért finom pizzát lehet fogyasztani, 2 euró egy kávé, 2 euró egy gömb fagyi, szendvics bárban menüben kaphat a megéhező kólát és meleg szendvicset 5 euróért. A két és fél nap hamar eltelt. Azon vettem észre magam, hogy pakolni kell. Brüsszel nemzetközi repülőterére megérkezve, feladtuk meghízott bőröndjeinket, majd átkeringtünk a biztonsági pulthoz a legalább nyolc sávos kordonon. A felszállás előtti ellenőrzésnél nagy élményben volt részem. A rep23
téri dolgozó átvizsgálta a ruházatomat és a cipőmet, de a riasztó hang ellenére semmit nem talált. Majd hosszú gyalogtúra következett a beszállókapuig. Mozgójárdákon át, mozgólépcsőkön fel, s le, jutottunk el a repülőgépünkhöz, ami hazarepített Magyarországra. Brüsszelbe egy kis géppel jöttünk, Brüsszelből egy nagy géppel utaztunk. Miután segítséggel megtaláltam a tizenhatodik sor közepén a helyemet és már ismerve a biztonsági öv működését, várakozva dőltem hátra az ülésben. A nagygép nehezebben emelkedett fel, hosszabb ideig tartott, amíg megtalálta a repülési magasságot, és a leszállásig érezhető volt, ahogy mozgott a levegőben. A pilóta sokkal észrevehetőbben tette le a járművet, mint a megérkezéskor. Kilépve a szabadba percekig nem tudtam megszólalni. Magam mögött hagyva az első repülés élményét, Brüsszelt, ismét valami nagyon jó érzés futott át bennem. Ismerős ország, értem amit mondanak, ahogy beszélnek, és jó volt ismét itthon lenni. Taxival elmentünk Orsi lakására, ahol izgatottan hajtottam álomra a fejemet. Másnap reggel korán keltünk, vonattal hazautaztam Nyíregyházára, hogy meglephessem szeretteimet, kollégáimat, a bőröndömben lapuló finomságokkal. Nagy Tünde
Andi II. rész - Halihó! Akar itt valaki shoppingolni? Ránk vár az a rengeteg holmi. Készen vagy? Indulhatunk? - sürgölődik Évi. - Tudod, mit akarsz venni? Nagyjából. Se papír, se ceruza. Tudod, nem jegyzeteltem. - jegyzi meg Andi öniróniával. - A Braille írást is meg kell tanulnod. - Micsoda? - Ne hüledezz itt drága lányom, akkor fel tudod írni, mi kell. Jut eszembe. Megemlíthetnéd Janinak, hogy odaköltözhetne hozzád, albérletbe. Az övé úgysem frankó. Túl kicsi. Egy rendes íróasztal sem fér a szobájába, pedig ő szokott otthon dolgozni. Nem beszélve arról, hogy drágán is adják ki neki. Ráadásul a kocsija is nagyobb biztonságban lenne a te garázsodban. Ezen felül, éjszaka sem lennél egyedül. 24
- És, ha nem akarja? - Jaj, istenem! Hogy lehetsz ilyen. Majd megtudod, ha megkérdezed. Ha van barátnője, te nem hisztizel, hogy nem viheti oda, mint a mostani főbérlő. - Barátnője? - Igen, attól, hogy nekünk nem mutogatja, még udvarolhat. - szögezi le Évi. Tiszta szerencse, hogy megérkeztek az üzlethez. Így Évi nem láthatta Andi elszontyolodott képét. „Mi van velem? Féltékenység félét érzek. Ennyire önző lennék? Félek, hogy kevesebbet tud velem foglalkozni, ha barátnője van. Talán a nőnek nem fog tetszeni, hogy olyan sokat segít.” Színház után szóba is hozza. - Figyelj, Jani. Évi mondta, hogy elég vacak albérleted van. Mi lenne, ha ideköltöznél a vendégszobába. Jó nagy, és a kocsidnak is lenne helye. Csak a rezsit kellene megfeleznünk. Mit szólsz hozzá? - Holnap költözöm. - ragyog fel Jani szeme. - De az albérleti díjhoz ragaszkodom. Annyit fizetek, mint a mostani helyemen. Cserébe nagyobb szobát, külön fürdőszobát, és garázst kapok. Még így is jobban járok. Akkor vacsorázom a teraszodon, amikor akarok. - Fogadni mernék, hogy csak a terasz miatt jössz. - nevet Andi. - De az albérleti díjról nem nyitok vitát! - Végre, hogy nevetsz. Ilyet akarok sokat hallani. Zene füleimnek. - Mondja Jani mosolyogva, és megsimogatja Andi arcát. Csak egy leheletnyi érintés, Andi mégis belepirul. Andi a vásárlásból hazatérve, elpakolászik. Leül a fotelba, és lehunyja a szemét. „Annyi a feladat, hogy a Zoli ejtette seb lassacskán, gyógyulni kezd. Több idő kell minden munkához, de megcsinálom. mosolyodik el büszkén. - Megtanultam elmenni a gyógyszertárba, a kis boltba, a rendelőbe. A számítógép is nagyon sokat segít. Lehet levelezni, beszélgetni a barátokkal, és hasznos tanácsokat kérni. Mellette jut idő, olvasásra, szórakozásra. Elégedett vagyok, de nem igazán boldog. Nyomaszt a magány. Talán, ha munkahelyem lenne, a közösség enyhítene valamit ezen az érzésen. Állandóan keresem a munkát, és semmi. Ha meghallják, hogy vak, már kapom is 25
a nemleges választ. A munkaerő hivatalban azt mondják, hogy ne is számítsak munkára.” Gondolataiból csengő riasztja fel. Egyedül van itthon, nem mer kaput nyitni, csak a kapu telefonon kérdezi meg ki az. - Jani barátnője vagyok. Beszélnivalónk van egymással. Andi alig kap levegőt. - Barátnője! Jó mélyet sóhajt, és igyekszik megnyugodni. - Ne haragudj, nem ismerlek, és egyedül vagyok itthon. - Pont azért jöttem most. Ne rinyálj, nem vagyok tolvaj, semmit nem fogok lenyúlni. De ha be vagy tojva, akkor a kapuban is beszélhetünk, bár nem hiszem, hogy örülnél a sok kíváncsinak. Andi kimegy, és gondosan becsukja az ajtót. Eldönti, hogy a teraszon fogadja a látogatót. Amikor, a cipősarkak koppanása elhalkul, hellyel kínálja az erős illatfelhőt hozó lányt. - Ülj le. - Mondja kimérten, és kíváncsian vár. Vajon mit akarhat? Érzi, hogy vizsla szemek pásztázzák. Szinte süt a pillantás. A lány nem várat sokáig magára. Csámcsogja a rágógumit, és elkezdi. - Nehogy azt hidd, hogy elveheted tőlem Janit. Hiába mesterkedsz, mégis csak egy vak vagy. Kíméletlen, gúnyos hangon beszél. Mélyen meg akarja alázni Andit. - Tudom, hogy szeretnéd megkaparintani a jól kereső férfit, de nem fog menni madárkám. Vedd tudomásul, hogy mindent megteszek, hogy megtartsam. - Nagyot fújva elhallgat. Biztosan felfújta a rágóját, és a szájára ragadt. Olyan, mintha azt szedegetné. Ha Andinak pár hónappal ezelőtt kell ezt végighallgatni, sírva omlik össze. Most kicsit megemeli az állát, és magabiztosan szól a lányhoz. - Itt valami félreértés van. Mi Janival már rég óta barátok vagyunk, és nálam jobb helye van, mint a régi albérletben. Különben Andi vagyok. - Nyújtja a kezét. Lagymatag kéz csúszik a tenyerébe. - Betti vagyok. Hát, ez az! Amióta nálad lakik, soha nem ér rá. - kiáltja indulatosan a nő. - Mindig van valami elfoglaltsága. Vagy a munka, vagy Andikának ígért valamit. Aztán meg miért nem jöhetek én ide? - löki magát hátra a székkel dühösen. Andi kicsit megemeli a szemöldökét, és nyugodtan válaszol. 26
- Erről soha nem beszéltünk Janival. Nekem nincs kifogásom az ellen, hogy ide hozza a barátnőjét. Csak rajta múlik. - Igen? Hah!- Lepődik meg Betti. - Hát akkor ehhez is tartsd magad kicsikém, mert ha mesterkedsz valamiben, kidekorálom azt a csinos kis pofikádat. - Ha ezt a hangnemet folytatod, lesz kifogásom a látogatásaid ellen. Azt hiszem, be is fejezhetjük. - keményíti meg a hangját Andi. Szomorúságot érez. „Ilyen nővel jár Jani? Szegény fiú. Hova tette az eszét? Ez biztos, hogy nem hozzá való.” Valami változást érez a nő viselkedésében, majd a kocsiajtó csapódását is meghallja. Jani úgy bevágja a kiskaput, hogy az egész kerítés rezeg. - Te mit keresel itt? - Kiabál Jani dühösen, és megragadja a nő karját. Még soha nem hallotta ilyennek. - Ha jól emlékszem, már megmondtam neked, hogy hagyjál békén. Nem akarok tőled semmit. Nem is akartam soha. Ezért megkérlek, tűnj el, és többé ne kerülj a szemem elé. Ennél világosabban nem tudok beszélni. Közben Andi tapintatosan bemegy a házba. Nem akarja hallani a további vitát. Sejti, mi történhetett. Halkan nyílik a szobája ajtaja. Jani lép be tétova csosszanással. Odamegy Andihoz, és megfogja a kezét. - Bocsáss meg. Sajnálom, hogy belekeveredtél. Azt hittem, ez a buta tyúk már rég megértette, hogy nem akarok vele lenni. - Ne magyarázkodj. Mindent értek. Nincs semmi baj. Megértem, hogy ragaszkodik hozzád, hiszen nagyon jó ember vagy. Még nem beszéltünk róla, de nekem nincs kifogásom az ellen, ha a barátnődet elhozod. Nem vagyok egy prűd vénkisasszony múlt századi elvekkel. Élj normális életet. - Oké házinéni, majd, ha lesz barátnőm, bemutatom. Andi egyedül van, a hintaszékben ül, és könyvet hallgat. Nem nagyon tudja, mit olvas, mert állandóan elkószálnak a gondolatai. „Nem is értem, Janinak hogyan van rám annyi ideje. Mindig mindenhol ott van, mégis öröm minden perc vele. Hogyan csinálja? 27
Már el sem tudnám képzelni nélküle. Milyen kedves a hangja, amikor hozzám szól. Vajon a többiek is észre veszik? Lehet, hogy csak képzelem... Bár, amikor a közelemben van, valahogy más lesz a levegő, és elönt a melegség. A szívem is hevesebben ver. Mi történik itt? Elfeledtem volna Zolit? Nem is lenne csoda, hiszen amióta elment, még a telefont sem emelte fel. Teljesen eltűnt. Ha nincsenek a barátaim, tőle felfordulhattam volna.” Haragosan szorítja ökölbe a kezét, és a hintaszék karjára csap. - Mit csinál az én kis háziasszonyom? Talán haragszol valakire? kérdezi Jani, miután halkan becsukja az ajtót. Édes virágillatot hoz az enyhe légáram. - Igen, magamra, amiért olyan buta vagyok. Nem veszem észre a nyilvánvalót. - nevet Andi vidáman. - Ezt ezt neked hoztam. Most egy éve, hogy a saját lábadon állsz. Meg kell ünnepelnünk, nem igaz? A kedvenc éttermünkben rendeltem vacsorát. Andi tapogatja a csokrot. - Rózsák... A kedvenc virágom. Fogadni mernék, hogy sárga. Jani, te fantasztikus vagy. Arcát a szirmok közé fúrja, és egy könnycseppet morzsol el a szeme sarkában. Odalép Janihoz, és átöleli a nyakát. - Én? ugyan már? Te vagy fantasztikus, gyönyörűségem, - fátyolosodik el Jani hangja. Az arcuk egyre közelebb ér egymáshoz. Érzik egymás izgatott leheletét. - Szabad? - suttogja Jani, és szorosan megöleli Andi karcsú testét. - Erre várok régóta. - Tartja a száját csókra Andi boldogan. A szerelmes ölelést csengő zavarja meg. Együtt mennek kaput nyitni. - Ki az? - kérdezi Andi, miután Jani nem szól semmit, csak nyirkos lesz a tenyere. - Én... én... láttalak egyedül sétálni az utcán, és gondoltam... - ismeri fel Zoli zavart hangját. - Késtél egy évet. - Szól mosolyogva Andi, és átöleli Jani derekát. Szél Magdolna 28
Vakok és Gyengénlátók Szabolcs – Szatmár – Bereg Megyei Egyesületének Közhasznúsági Jelentése 2011 év Adószám: 18813034-1-15 Statisztikai számjel: 18813034-913352915 Bejegyző szerv: Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság Vakok és Gyengénlátók Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Egyesülete 4400 Nyíregyháza, Országzászló tér 8. 2/215-216 Beszámolási időszak: 2011. január 01 – 2011. december 31 A számviteli beszámoló a szervezet gazdálkodásáról, vagyoni, pénzügyi és jövedelmezősége helyzetéről megbízható és valós képet mutat, ahhoz további kiegészítő információk közlése nem szükséges. A vagyon felhasználásával kapcsolatos kimutatás: Vagyoni helyzet alakulása ( E Ft ) Megnevezés ( E Ft ) Előző év
Tárgyév
Induló tőke
0
0
Tőkeváltozás
5032
5095
Vállalkozási eredmény
0
0
Közhasznú tevékenység eredménye 1048
2059
Költségvetési támogatások felhasználása A szervezet a tárgyévben költségvetési támogatást is igénybe vett. A tárgyévi kiadások fedezetéül részben költségvetési támogatás szolgált. A költségvetési támogatások felhasználásának részletei az alábbiak: - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei munkaügyi központ: 6 426 000 Ft, melyből négy megváltozott munkaképességű részmunkaidős és két munkahelyi segítő munkavállalót foglalkoztatunk. Tárgyévi gazdálkodás bemutatása Bevételek 29
Kapott támogatások a Vakok és Gyengénlátók Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Egyesülete tárgyévi kapott támogatásait mutatja be a jogszabály szerinti bontásban az alábbi táblázat: Támogató
Összeg ( E Ft )
Személyi jövedelemadó 1%-ának közcélú felhasználására
686
Központi költségvetési szervtől más, elkülönített állami pénzlap
2248
Központi költségvetésből
6426
Helyi önkormányzatok és szervei
90
Pályázati úton elnyert támogatás
2783
Más forrás
10
Összesen:
15234
Tagdíjból származó bevételek Az egyesület tagdíjból származó bevétele a tárgyévben: 766 000 Ft Közhasznú tevékenység bevétele A Vakok és Gyengénlátók Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Egyesülete a tárgyévben közhasznú tevékenységből 2 059 000 Ft bevételt ért el. Pályázatokból származó bevételek: Argenta Credit Pénzügyi Szolgáltató ZRT.- től: 120 000 Ft támogatás Nemzeti Kulturális Alaptól: 250 000 Ft Wesselényi közalapítványtól: 100 000 Ft Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségétől: 2 248 000 Ft Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségének Intervenciós Alapjából: 63 181 Ft Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Fogyatékos Sportolók Szövetsége: 45 000 Ft Nemzeti Civil Alap működési pályázat: 500 000 Ft Mátészalka Város Önkormányzata „ Óda a Fényhez” Klub támogatása: 30 000 Ft 30
Vállalkozási tevékenység bevételei A Vakok és Gyengénlátók Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Egyesülete a tárgyévben Vállalkozási tevékenységet nem végzett. Kiadások Cél szerinti juttatások A szervezet a tárgyévben nyújtott cél szerinti juttatásokat mutatja be az alábbi táblázat: Juttatás Összeg ( E Ft ) Tanulmányi támogatás
320
Segédeszköz vásárlások támogatása
213
Összesen:
533
Vezető tisztségviselők juttatása A szervezet vezető tisztségviselője, megbízási jogviszonyból tárgyévben havi: 94 000 Ft bruttó jövedelemben részesült. Közhasznú tevékenység működési költségei A közhasznú tevékenységhez kapcsolódó működési költségek az általános szabályok szerint kerültek elszámolásra. Közhasznú tevékenység ráfordításai ( E Ft ) Anyag jellegű ráfordítások Személyi jellegű ráfordítások
6478 8617 21
Értékcsökkenési leírás
0
Egyéb ráfordítás Összesen:
15123
Közhasznú cél teljesülése A szervezet a létesítő okiratában meghatározott közhasznú tevékenységét a tárgyévben közhasznú céljának megfelelően látta el. Czinczár Józsefné 31
Kiadja:
Vakok és Gyengénlátók Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Egyesülete Címünk: 4400 Nyíregyháza, . Országzászló tér 8. 2/215 Telefon: +36 (42) 407-486; (42) 787-923 Mobil: +36 (30) 373-13 80 Ephone szám: +36 (21) 200-2053 E-mail:
[email protected] Honlap: www.vakegy.hu Adószámunk: 18813034-1-15 Szabolcs Takarék: 68800109-11055341
Egyesület szolgáltatásai:
• Számítástechnikai oktatás, • Informatikai vagy műszaki segítségnyújtás, • Pontírógép javítás, • Hangstúdió működtetése, • Modern segédeszközök kezelésének betanítása, • Braille oktatás, Braille nyomtatás, • Akadálymentesítési szaktanácsadás, • Braille feliratozás, • Angol és német nyelv oktatása, • Fordítás, Tananyagok digitalizálása, • Segédeszköz-kölcsönzés
