MUNKABALESETEK ÉS FOGLALKOZÁSI MEGBETEGEDÉSEK 4.2 3.3
Asztma gyakorisága svéd fodrásznők körében Tárgyszavak: asztma; foglalkozási betegség; fodrászok; dohányzás; allergiás túlérzékenység.
A fodrászok különböző agresszív anyagoknak vannak kitéve, amelyek irritáló és érzékenyítő hatást gyakorolhatnak a légutakra. Ezzel kapcsolatban számos közlemény jelent meg – főleg asztmára vonatkozólag, de köztük kevés volt az epidemiológiai felmérés –, amelyek az asztma kialakulásának fokozott kockázatát észlelték fodrászok között. Azonban ezek a vizsgálatok csak néhány exponált eseten vagy klinikai anyagon alapultak. Az Európai Közösség Légzőszervi Egészségügyi Felmérése szerint nem túl gyakoriak az asztmás tünetek vagy a gyógykezelés a fodrászok körében. Így a megbízható kockázatbecslés kevés és ellentmondó. Ezenkívül nem ismeretes a személyi rizikófaktorok (pl. allergiás reakció) és a dohányzás szerepe. A fodrászok asztmájának lehetséges kóroki tényezői közül a legnagyobb figyelem a szőkítőporban lévő perszulfátokra irányul, de ezek hozzájárulása az asztma kialakulásához mennyiségileg ismeretlen. Országos felmérést végeztek, amely kiterjedt valamennyi, 1970–95 között vizsgázott svéd fodrászra. A résztvevők kérdőíveket kaptak az expozícióra és tünetekre vonatkozólag. A vizsgálat célja az asztma gyakoriságának megállapítása – fodrászati munka folyamán – különös tekintettel a szőkítőpor és hajlakk expozíciója, valamint az allergiás túlérzékenység és a dohányzás módosító hatására. Módszerek Svédországban 1970 óta a fodrászok hároméves képzésben vesznek részt (általában 15–16 éves kortól kezdve). A 3. évet fodrászszalonokban gyakorlattal töltik, de 1993-tól vezették be az iskolai tanműhelyt. Mind a 29 fodrászképző szakiskola nyilvántartása alapján egy fodrásznőkből álló, 1946-ban vagy később született és 1970–95 között vizsgázott egyénekből álló csoportot állítottak össze (összesen 7204 nő).
A kérdőíveket 1996 végén postázták, amelyeket 4849 fő (67%) küldött vissza. Ezek 892 esetben hiányosan voltak kitöltve, így 3957 személy vett részt a vizsgálatban. Kontrollként 7355 nőt választottak ki véletlenszerűen az egész svéd populációból 1996-ban (1946–78 közötti születésűek). Ezek közül 5559 (76%) személy küldte vissza a kérdőívet, 664 hiányosan volt kitöltve, így összesen 4905 vett részt a felmérésben (1. táblázat). 1. táblázat Fodrásznők és kontrollszemélyek jellemző adatai Változó
Fodrászok
Kontroll
Nem résztvevők
Születési év (átlag (tartomány)) Szakvizsga éve (átlag (tartomány)) Régió (%, dél/közép-észak) Szénanátha (%, igen/nem) Dohányzás (%, valaha/sosem) Gyermekkori ekcéma (%, igen/nem)
Résztvevők n = 3957
Összes n = 3247
Megkérdezettek n = 393
1966 (1946–77) 1987 (1970–95) 49,8/50,2 24,0/76,0 50,0/50,0 16,0/84,0
1964 (1946–78) 1985 (1970–95) 44,2/55,8 – – –
1966 (1946–77) 1987 (1970–95) 45,8/54,2 – 52,4/47,6 13,7/86,3
Nem résztvevők Résztvevők n = 4905
Összes n = 2450
Megkérdezettek n = 134
1965 1967 1965 (1946–78) (1946–78) (1946–78) – – – 46,3/53,7 25,5/74,5 45,7/54,3 21,0/79,0
49,2/57,1 – – –
50,0/50,0 – 52,2/47,8 17,9/82,1
Minden nőt megkérdeztek volt-e valaha asztmája és kb. mikor kezdődött. Az ellenőrzés során megkérdezték, megerősítette-e orvos a diagnózist. A kérdőív információt gyűjtött még a dohányzásra, szénanáthára (18 éves kor előtt) és gyermekkori ekcémára vonatkozóan. Valamennyi résztvevő 1996. évi lakóhelyét ismerték. Feljegyezték, hogy hol és mikor dolgoztak fodrászként, mennyi ideig foglalkoztak szőkítőporral és hajlakkal. Azokat, akik nem válaszoltak a kérdőívekre, telefonon keresték meg és ugyanazokat a kérdéseket tették fel. Megvizsgálták a válaszadók által közölt expozíció megbízhatóságát: a válaszokat összehasonlították egy 3 évvel későbbi felmérés (n = 1038 fodrász) adataival. A különbség az volt, hogy a válaszokat az első felméréskor előre elkészített kategóriákba sorolták, míg a második esetben abszolút számokban adták meg. Ezután véletlenszerűen összeállítottak egy 19 szalonból álló mintát – ahol a felmérésben résztvevő fodrászok dolgoztak – Göteborgban és a környező régióban, hogy megerősítsék az expozícióra vonatkozó információkat. Két foglalkozás-egészségügyi szakember meglátogatta a szalonokat nagy és kisebb forgalmú időszakokban, és felkérték a fodrászokat a kérdőív ismételt
kitöltésére, valamint arra, hogy 3 héten át naplót vezessenek a naponta elvégzett, különböző kezelések számáról. Mérték a levegő perszulfátkoncentrációját – minden szalonban kétszer – cellulóz-acetát szűrővel ellátott mintavevő alkalmazásával. A szűrőket a tamperei Regionális Foglalkozás-egészségügyi Intézetben analizálták (kimutatási határ: 1,5 µg perszulfát/szűrő). Statisztikai módszerek Az asztma előfordulási gyakoriságát (IRR) Poisson-regresszióval, EGRET-szoftver alkalmazásával állapították meg (95% CI = megbízhatósági intervallum). A 18 éves koruktól ellenőrzött résztvevők alapján határozták meg a rizikófaktorok hatását az asztma gyakoriságára. Megállapították, hogy az életkornak (hat kategória: <20, 20–24, 25–29,30–34, 35–39, ≥40 év) nincs hatása, de az asztma gyakorisága fokozódott a megfigyelési periódus alatt (három kategória: 1970–80, 1981–90, 1991–96). A gyermekkori ekcémának és a szénanáthának egyaránt volt befolyása, de az utóbbi majdnem teljesen eltűnt, ha egyidejűleg a szénanáthát is belefoglalták egy többváltozós modellbe. Kissé fokozódott az asztma gyakorisága a dohányzó, valamint az ország középső-északi régióiban élő nők körében (2. táblázat). A becsült egyváltozós hatások – a gyermekkori ekcémán kívül – hasonlítottak a többváltozós modell adataihoz. 2. táblázat Aktív fodrásznők és kontrollok asztmagyakorisági arányai (IRR) (többváltozós modellek alapján) Változó
Fodrászok*
Kontrollok+
esetek személy- gyako- IRR++ (95% CI) esetek személy- gyako- IRR++ (95% CI) év riság év riság (/1000) (/1000) Naptári évek: 1970–80 1981–90 1991–96 Összes Szénanátha: Nincs Van Dohányzás: Sosem Valamikor igen Régió: Dél Közép-Észak
6 36 62 104
3 477 11 548 11 704 26 729
1,7 3,1 5,3 3,9
1,0 (–) 1,8 (0,8–5,3) 3,1 (1,3–7,3)
12 78 112 202
11 932 27 978 24 643 64 553
1,0 2,8 4,5 3,1
1,0 (–) 2,8 (1,5–5,1) 4,7 (2,6–8,6)
41 63
20 791 5 939
2,0 10,6
1,0 (–) 5,5 (3,7–8,1)
65 137
51 104 13 449
1,3 10,2
1,0 (–) 8,0 (6,0–10,8)
54 50
12 173 14 556
4,4 3,4
1,0 (–) 0,9 (0,6–1,3)
80 122
31 780 32 773
2,5 3,7
1,0 (–) 1,6 (1,2–2,2)
48 56
13 983 12 747
3,4 4,4
1,0 (–) 1,2 (0,8–1,8)
78 124
30 035 34 518
2,6 3,6
1,0 (–) 1,3 (1,0–1,8)
* követés a vizsga utáni aktív évek alatt; + követés 18 éves kortól; ++ IRR összes változót tartalmazó modell alapján
Az előzőleg asztmában nem szenvedő fodrászokat a szakvizsgától kezdve (általában 18 éves kortól) figyelték. Az asztma gyakoriságát csak az expozíció időtartamára vonatkozólag számították ki, tehát a nem fodrászként való munkavégzést kizárták. A szőkítés (3 kategória: 0–1, 2–7, ≥8 kezelés/hét) és a hajlakk alkalmazásának (3 kategória: 0–30, 31–50, ≥50 kezelés/hét) az asztmagyakoriságra gyakorolt hatását az expozíciós idő folyamán értékelték. Eredmények Asztmagyakoriság A fodrászok asztmagyakorisága durván 3,5/1000 személyév volt, míg ennél nagyobb értéket észleltek, ha csak az aktív fodrászmunkával töltött időt vették figyelembe (3,9/1000 személyév, 2. táblázat). Kissé eltérő gyakoriságot tapasztaltak, ha a nem fodrászmunkával töltött időt vették alapul (1,8/1000 személyév), valamint a kontrollcsoportban (3,1/1000 személyév, 2. táblázat). A telefonbeszélgetések alapján kissé nagyobb asztmagyakoriságot lehetett megállapítani (4,9/1000 személyév, 20 eset alapján) és aktív fodrászmunka folyamán (6,0/1000 személyév, 16 eset). A szakvizsgától az asztma fellépéséig átlag 6 év telt el a fodrászoknál. 29 fodrász (0,7%) és 34 kontroll (0,7%) közölte, hogy asztma miatt munkakört kellett változtatni. A fodrászati munka hatásai Az aktív fodrászati munka mérsékelt hatása – a kontrollcsoporthoz viszonyítva – mutatkozott (IRR = 1,3), de a hatást módosította a dohányzás (3. táblázat). 3. táblázat A megfigyelésben való részvétel és a dohányzás hatása az asztma előfordulási gyakorisági IRR-értékére Csoport
Dohányzás Sosem Gyakoriság (/1000)
Valamikor IRR* (95% CI)
Gyakoriság (/1000)
IRR* (95% CI) 1,6 (1,2–2,2) 1,5 (1,0–2,1)
Kontrollok
2,5
1,0 (–)
3,7
Fodrászok
4,4
1,6 (1,1–2,2)
3,4
* IRR a 2. táblázat paramétereihez igazítva
Az expozíció Az ugyanazon kérdést kétszer megválaszoló fodrászok közül 46 tartozott a legmagasabb kezelés/hét kategóriába (≥8) az első kérdőív alapján. Ugyanabban a naptári évben már csak 14 közölt hasonló adatot a második kérdőíven. Hajlakkra vonatkozóan 112, ill. 17 került a legmagasabb kategóriába. Személyi mintavétel (3 minta) alapján – szőkítőpor keverése peroxiddal és a keverék alkalmazása során – 32–135 perces mintavételi időszakban 15– 49 µg/m3 perszulfátot mértek. Folyamatos mintavétel (4 minta) során, 200–319 perc alatt <4–6,1 µg perszulfátot (m3-enként) találtak. A keverék alkalmazása során nem észleltek kimutatható koncentrációt. A szőkítőpor összekeverése kezelésenként 2–5 percet vesz igénybe. Ennek alapján a keverés alatti expozíció valószínűleg 35–150 µg perszulfát/m3, míg a keverési területen 23–50 µg/m3. Specifikus expozíciók hatásai Az asztma gyakorisága kissé nagyobb volt a szőkítőanyagokat leggyakrabban használó fodrászok között, de a különbség nem szignifikáns (4. táblázat). Ugyanez figyelhető meg a hajlakkra vonatkozóan is. 4. táblázat Lakkozás és szőkítés hatása az asztmagyakoriságra aktív fodrásznők között Expozíció
Esetek
Személyév
Gyakoriság (/1000)
IRR* (95% CI)
7 07 10 457 6 619
3,1 3,6 4,7
1,0 (–) 1,1 (0,7–1,8) 1,4+ (0,8–2,4)
8 816 14 419 2 105
3,4 4,0 4,7
1,0 (–) 1,1 (0,7–1,8) 1,5++ (0,7–3,0)
I. modell Lakkozás (kezelések/hét) 0–30 31–50 ≥51
24 38 31
II. modell Szőkítés (kezelések/hét) 0–1 2–7 ≥8
30 57 10
* IRR a 2. táblázat paramétereihez igazítva; trendvizsgálat p = 0,31
+
lakkozás, trendvizsgálat p = 0,23;
++
szőkítés,
Értékelés A vizsgálat legfontosabb megfigyelése az asztmagyakoriság növekedése a fodrászok körében (egy extra eset/1000 személyév). A hatást a dohányzás módosította és csak a soha nem dohányzók között nyilvánult meg. Erősebb
hatást (két extra eset/1000 személyév) észleltek hajlakkot vagy szőkítőanyagokat gyakran használó fodrászoknál, de ez nem volt szignifikáns. Összehasonlítva a kérdőíveken és a naplókban közölt kezelések számát, megállapítható, hogy a szőkítő kezeléseket pontosan közölték, míg a hajlakk alkalmazását túlbecsülték. A kísérletek szerint a szőkítés légúti túlérzékenységet vált ki nyulaknál kb. 5–10 mg/m3 perszulfát egyetlen, rövid idejű (4 óra) expozíciójának hatására. A jelen vizsgálat során keverés és alkalmazás folyamán 10–700-szor kisebb (0,015–0,49 mg/m3) perszulfátkoncentrációt mértek. A keverési időszakban a becsült expozíció 35–250-szer volt kisebb (0,04–0,15 mg/m3). A vendégek közelében, szőkítés során végzett folyamatos mintavétel a kimutatási határ alatti koncentrációt eredményezett. Egy klinikai felmérés során megfigyelték, hogy fodrászok esetében a szőkítés és aeroszolos hajlakk használata a legprovokatívabb tényező a légúti tünetek fokozódásában. A diagnosztizált, foglalkozási légúti betegségek 90%-át a szőkítőben lévő perszulfátoknak tulajdonították. A fodrászok jelenlegi vizsgálata során észlelt igen nagy asztmagyakoriság közel (0,9/1000) van egy finn felmérés adataihoz, de jóval nagyobb egy svéd (0,13/1000), ill. egy olasz (0,20/1000) tanulmány értékeinél. A szakvizsgától az asztma jelentkezéséig eltelt idő (átlag 6 év) hosszabb volt, mint laboratóriumi állatokkal foglalkozók körében (átlag 2–3 év), de hasonló a pékeknél észlelt értékhez (átlag 6,5 év). Több szelektáló folyamat is lényeges lehet a fodrászoknál. Valószínűleg az érzékeny egyének már a gyakorlati oktatás során kiszelektálódnak, ami konzervatív kockázatbecslést eredményezhet. Feltehetően az asztmás vagy ekcémás fiatal lányokat eltanácsolják ettől a szakmától. Így megállapítható, hogy a szénanátha gyakorisága hasonló volt a két vizsgált csoportban, de a gyermekkori asztma gyakorisága kisebb volt a fodrászoknál (2,4%), mint a kontrollcsoportban (3,9%). Ez arra utal, hogy a súlyosabb légzőszervi allergiával kapcsolatban szelekció ment végbe. Elég kevés válasz érkezett a kérdőívekre, különösen a fodrászok köréből, ami valószínűleg a két csoport közötti különbség kisfokú alábecsléséhez vezet. Igen fontos az asztma és megjelenésének évére vonatkozó információk gyűjtése. Az asztmával kapcsolatos – kérdőíven kiadott – közlések megbízhatónak és specifikusnak tekinthetők, különösen az 50 évnél fiatalabbaknál. Az érzékenység mérsékelt és szelektív a betegség súlyossága szempontjából. Ez a gyakoriság alábecsléséhez vezet – különösen enyhe lefolyású betegség esetében – de a nagyfokú specificitás folytán alkalmas az arányok összehasonlításához. Az orvos által diagnosztizált asztmások aránya nagy mind a fodrászoknál, mind a kontrollcsoportban, de nagyobb a dohányzóknál (86%, ill. 87%), a nemdohányzóknál pedig az arányok 73, ill. 73%. Az asztma gyakorisága nem exponált idő folyamán hasonló a fodrászok és a kontrollok esetében, tehát elfogadható összehasonlíthatóság van a két
vizsgálati csoport és nincs lényeges téves besorolás az exponált és nemexponált évek között. A gyermekkori asztma időtrendjei jól kimutathatók, de a felnőttkori asztmát kevésbé tanulmányozták. Azonban néhány vizsgálat a felnőttkori asztma fokozódó trendjét mutatja. Regionális eltérések észlelhetők: nagyobb a gyakoriság Svédország északi, mint déli részén. A megfigyelés naptári évének erős, a lakóhelynek pedig mérsékelt hatása mutatható ki, míg 18–49 éves életkorban a kornak nincs hatása. Az asztma kockázatára erős hatást gyakorol a szénanátha, ami a légzőszevi allergia markerének tekinthető, de ez nem módosítja a csoporthatást. Ez megfelel a foglakozási asztma általános jellegének. Az orvos által diagnosztizált asztmások nagyobb aránya a nemdohányzóknál a dohányzók csökkent jelentésére utal, így a dohányzás asztmakockázatra gyakorolt hatását alábecsülik. Kvantitatív dohányzási szokásokat nem vettek figyelembe a fő elemzések során, így zavarta a megfigyeléseket a két csoport közötti, lényeges eltérés. Azonban erős torzítás nem valószínű, mivel a dohányzás elkezdésekor 16 év volt az átlagéletkor. A fodrásznők aránya – átlag 25 évesek – akik abbahagyták a dohányzást 51% volt (kontroll: 52% és 26 év). Általában a dohányzás mérsékelt hatást mutatott, a korábbi közleményekhez hasonlóan. Fodrászok esetében kölcsönhatás állapítható meg a dohányzás és a foglalkozás között, ami jelenleg még nem tisztázott. A jelenleg dohányzók nagyobb kockázatnak vannak kitéve, hogy nagy móltömegű anyagok iránt allergizálódnak, míg a nemdohányzóknál inkább a kis móltömegű vegyületek okozhatnak asztmát. Ezt alátámasztják a mostani eredmények, bár ennek biológiai háttere ismeretlen. Feltehetően az asztma iránt fogékonyak aránya a populációban korlátozott. Így ha egyszer egy rizikófaktor működik, akkor egy másik, újabb tényező nem növeli a kockázatot. (Dr. Pálfi Ágnes) Albin, M.; Rylander, L. stb.: Incidence of asthma in female Swedish hairdressers. = Occupational and Environmental Medicine, 59. k. 2. sz. 2002. p. 119–123. Leino, T.; Tammilehto, L. stb.: Occurence of asthma and chronic bronchitis among female hairdressers. A questionnaire study. = Journal of Occupational and Environmental Medicine, 39. k. 5. sz. p. 534–539.
HÍR Maximális tűzmegelőzés – minimális tűzveszély papírraktárban Egy papírgyárat, raktárcsarnokot és nyomdát magába foglaló nagy egység újjáépítésekor a tűzvédelem elsőrendűnek tekintett követelményét pórusbeton alkalmazásával és az épületegyüttes tűzzáró szakaszokra való felosztásával elégítették ki, amely így megfelelt a német besorolás F90-es tűzvédelmi osztályának. Az 1968-ban alapított Max Bringmann GmbH irodai és barkács papírárut, valamint átlátszó csomagolásokat gyárt, és mint Közép-Európa ágazatvezető cége évi 10 000 t papírt dolgoz fel és világméretben exportál. 2000-ben a Nürnbergben elszórtan telepített számos üzemrészt egy 17 000 m2-es telephelyen egyesítették, amelyből 13 000 m2-t foglal el az említett épületkomplexum, ennek pedig legnagyobb részén épült ki a raktár és a palettás továbbító– irányító berendezés. A telephelyi koncentráció is indokolta a rendkívüli megelőző tűzvédelmet. Az ennek anyagául választott pórusbeton optimális belső klímáról is gondoskodik, amennyiben a hirtelen megnövekedett légnedvességet abszorbeálja száraz periódusokban pedig leadja. A pórusbetonból épült külső falak elsősorban az épületet kívülről fenyegető tűzveszélytől védenek. A finom pórusszerkezet nagy hőszigetelése még egyoldali tűz esetén és hosszabb időn át is megakadályozza a hő terjedését és a fal átégését. Ezáltal a helyiségbe a fallal érintkező papír sem melegszik fel az öngyulladás hőfokára. A más építőanyagoknál kevésbé felmelegedő pórusbetonban égéskor sem keletkeznek vetemedések, repedések, a csatlakozások, fúgatömítések a helyükön maradnak. Emellett a tisztán ásványi anyagból hőhatásra veszélyes füst, mérges gázok sem képződnek. Az épületet tűzszakaszokra osztó falak 11,70, ill. 14,30 m magasak. A falakon 3 m széles kapuk biztosítják a rakodó közlekedést is. Ezeket csak szükség esetén nyitják, tűz hatására pedig automatikusan záródnak. Az építtető kívánalmai szerint speciálisan kialakított tűzvédelmi koncepciót saját szakértőjének véleményezése alapján a biztosító is elfogadta, és az optimális tűzvédelmi feltételeknek megfelelő legalacsonyabb biztosítási díjkategória szerinti összeget szabta ki. (Industrie Bau, 48. k. 1. sz. 2002. p. 44–47.)
