Asztma és szisztémás lupusz eritematózusz immungenetikája Doktori tézisek Keszei Márton Semmelweis Egyetem Molekuláris Orvostudományok Doktori Iskola
Témavezető: Dr. Szalai Csaba tudományos tanácsadó, Ph.D., az MTA doktora - Genetikai, Sejt- és Immunbiológiai Intézet, Semmelweis Egyetem Mentor: Dr. Cox Terhorst professzor, Ph.D. - Division of Immunology, Beth Israel Deaconess Medical Center/Harvard Medical School, Boston, USA Hivatalos bírálók: Dr. Duda Ernő egyetemi tanár, Ph.D., az MTA doktora Dr. Varga Gábor tanszékvezető egyetemi tanár, Ph.D., az MTA doktora Szigorlati bizottság elnöke: Dr. Schaff Zsuzsanna egyetemi tanár, Ph.D, az orvostudományok doktora Szigorlati bizottság tagjai: Dr. Mócsai Attila egyetemi docens, Ph.D. Dr.Váradi András tudományos tanácsadó, Ph.D., az MTA doktora
Budapest-Boston, 2011
Bevezetés A komplex vagy multifaktoriális betegségek, amelyek kialakulását számos genetikai és környezeti faktor is befolyásolja, vezető halálozási okként szerepelnek világszerte. Ebben a tézisben két multifaktoriális immunopatológiás kórképet vizsgálunk: az allergiás asztmát és az autoimmun szisztémás lupusz eritematózuszt (SLE). Míg az allergiás asztmát külső antigének, az SLE-t saját (sejtmagi) epitópok elleni antitestek jellemzik. Annak ellenére, hogy ez a két betegség lényegesen eltér egymástól, mindkét patomechanizmusra jellemző a szervezet túlzott humorális immureakciója. Asztmához kapcsolódó kutatásaink során, melyeket a Semmelweis Egyetemen végeztünk, számos asztma kandidáns gén polimorfizmusait vizsgáltuk (MCP-1, RANTES, TNFα és MBL). A vizsgált génváltozatok között csak az MCP-1 -2518A/G génpolimorfizmus hajlamosított gyermekkori asztma kialakulására. A Monocita Kemoattraktáns Fehérje-1 (MCP-1, vagy CCL2) a CC kemokin családba tartozik. Elsősorban dendritikus sejtek, monociták és makrofágok szecernálják és a CCR2 receptorhoz való kötődése révén kemoattraktáns hatású monocitákra, bazofil granulocitákra és memória T sejtekre. Számottevő variabilitás figyelhető meg különböző donorokból származó humán perifériális vér mononukleáris sejtek (PBMC-k) IL-1β hatására kiváltott MCP-1 termelésében, amit legalábbis részben, az MCP-1 disztális promóterében lévő -2518A/G polimorfizmus jelenléte magyarázhat. Ez az egypontos nukleotid polimorfizmus (SNP) bizonyítottan, in vitro befolyásolja az MCP-1 promóter aktivitást, aminek következtében, IL-1β hatására, a G allélt hordozó személyekből származó PBMC-k szignifikánsan több MCP-1et termelnek, mint az A/A genotípusú személyekből származó sejtek. Ebben az értekezésben azt tűztük ki célul, hogy meghatározzuk, vajon az MCP-1 szérum szintek korrelálnak-e asztma kifejlődésével és súlyosságával, valamint, hogy meghatározzuk, hogy az MCP-1 2518A/G polimorfizmus asszociál-e az MCP-1 szérum szint variabilitásával. Mivel a mikróba-gazdaszervezet kölcsönhatások új, 1
izgalmas ágát képezik az asztmakutatásnak, vizsgálatainkat kiterjesztettük a szérum MCP-1 szint, illetve az MCP-1 -2518A/G polimorfizmus asztma szuszceptibilitással való kapcsolatának feltárására Chlamydophilia pneumoniae-val fertőzött gyermekek körében. További munkámat a Harvard Medical Schoolban, Bostonban végeztem. Kutatásaim a SLAM kostimulátor család szerepének felderítését célozták szisztémás lupusz eritematózusz patomechanizmusában, gén-kiütött és transzgenikus egérmodellek segítségével. A SLAM homotipikus ko-stimulátor molekulacsalád kilenc transzmembrán fehérjéből áll, amelyek a hematopoetikus sejtek széles skáláján kifejeződnek. Az SLE betegeken végrehajtott teljes genom asszociációs vizsgálatok, valamint kongenikus egértörzseken végzett kutatások egyöntetűen bizonyítják egy lupusz szuszceptibilitás lókusz jelenlétét az 1-es kromoszóma telomerikus 1q23 régiójában, ahol az általunk vizsgált SLAM gének találhatóak. A SLAM család (Slamf) génjei rendkívül polimorfak az általánosan használt nem-autoimmun laboratóriumi egértörzsek között, úgy mint C57BL/6 (B6) (haplotípus 1 SLAM lókusz) és 129/SvJ (129) (haplotípus 2 SLAM lókusz). Azok az egértörzsek, amelyek haplotípus 2 SLAM lókuszt hordoznak B6 genetikai háttérben, spontán autoimmunná válnak mindeddig feltáratlan episztatikus génkölcsönhatások következtében. A kongenikus B6.129chr1b (129 szegmens van beágyazva B6 genetikai háttérbe), és a B6.Sle1b (NZW szegmens van beágyazva B6 genetikai háttérbe) egértörzsekben öregedésük során spontán SLE-hez hasonló szimptómák alakulnak ki (pl. anti-nukleáris autoantitest, limfocita aktiváció, valamint enyhe nephritis). A humán SLAM gének közül a SLAMF1, SLAMF3, SLAMF4 és SLAMF7 géneket hozták ez ideig kapcsolatba lupusz kialakulásával. Egérben az Ly108 (Slamf6) gén a legjelentősebb kandidáns gén, mivel a két Ly108 izoforma, Ly108-1 és Ly108-2, mRNS expressziójának hányadosa különbözik a B6.Sle1b és B6 limfocitákban (Wandstrat et al., 2004). Míg a B6.Sle1b limfociták több Ly108-1-et, a B6 sejtek nagyobb 2
mennyiségű Ly108-2-t expresszálnak, ami a feltételezések szerint befolyásolja az éretlen B-sejt fejlődést (Kumar et al., 2006). Átfedő funkciójuknak és jelátvitelüknek következtében valószínűsíthető, hogy a SLAM gének autoimmunitást szabályozó szerepe nem korlátozódik csak egy receptorra.
Célkitűzések
1. Kandidáns géneken végzett genetikai asszociációs vizsgálat gyermekkori asztmában és MCP-1 szérumkoncentrációjának valamint egyéb asztma paraméterek korrelációjának analízise. 1.1 MCP-1, RANTES, TNFα és MBL génvariánsok és gyermekkori asztma asszociációjának vizsgálata. 1.2 Különbözik-e az MCP-1 szérumszint kontrol és asztmás gyermekekben, illetve az asztmás csoporton belüli alcsoportokban (pl. atópiások és nem-atópiások, lányok és fiúk, különböző asztma súlyossági indexel rendelkező betegek stb.)? 1.3 Korrelál-e az MCP-1 –2518A/G genotípus és az MCP-1 szérum koncentráció? 1.4.
Módosítja-e az MCP-1 –2518A/G genotípus az asztma szuszceptibilitást Chlamydophilia pneumoniae fertőzött gyermekekben és összefügg-e a Chlamydophilia pneumoniae fertőzés megléte az MCP-1 szérumszinttel asztmás gyermekekben?
2. A SLAM család (SLAMF) gének szisztémás lupusz eritematózusz patogeneziséneben játszott szerepének vizsgálata. 2.1 Különböző Slamf receptorok lupusz patogenezisében játszott szerepének viszgálata Slamf1-/-, Slamf2-/-, Slamf3-/- és Slamf6-/[B6.129] kongenikus gén-kiütött egértörzsek segítségével. 3
2.2 Van-e a B6.Sle1b perifériális CD4+ T sejteknek intrinzik lupuszhoz-kötödő fenotípusa és milyen szerepet játszanak ebben a fenotípusban a Slamf6 (Ly108) izoformák. 2.3 Okoz-e autoimmunitást az Ly108-1 lupusz kandidáns izoforma transzgenikus kifejeződése T sejtekben? 2.4 Véd-e autoimmunitással szemben az újonnan felfedezett Ly108-H1 izoforma transzgenikus kifejeződése B6.Sle1b genetikai háttérben; milyen hatással van ennek az izoformának a kifejeződése CD4+ T sejtekre?
Módszerek Asztma vizsgálatainkhoz a DNS és szérum mintákat a Budai Gyermekkórház asztmás és nem asztmás pácienseiből gyűjtöttük. Teljes genomikus DNS-t fehérvérsejtekből, a Miller (Miller et al., 1988) módszer vagy QIAamp DNA Blood Midi Kit (QIAGEN GmbH) segítségével vontunk ki. Minden SNP genotípust PCR-RFLP (restriction fragment length polymorphism) módszerrel analizáltunk. A szérum MCP-1 szintet (R&D Systems), a teljes és allergén-specifikus IgE szinteket és az anti-C. pneumoniae antitesteket (Savyon Diagnostics) ELISA (enzyme-linked immunosorbent assay) módszerrel határoztuk meg. Adatainkat MedCalc 5.0 (MedCalc Software, Belgium), SPSS 11.0 (SPSS Inc.) és Arlequin 1.1 (Genetics and Biometry Lab, University of Geneva) szoftverek segítségével elemeztük. A “Hardy-Weinberg” equilibriumot“ χ2 goodness-of-fit teszttel ellenőriztük. “Fisher’s exact“ tesztet használtunk a különböző csoportok közötti allélmegoszlási különbségek elemzésére. Adatainkat 95%-os konfidenciaszintre számoltuk. Kétoldali t próbák esetén a p <0.05 értéket tekintettük szignifikánsnak. A csoportok közötti statisztikai összehasonlításokat varianciaanalízis (ANOVA) segítségével elemeztük.
4
Az SLE kísérletekhez specifikus kórokozóktól mentes (SPF) környezetben tartottuk állatainkat. Általános laboratóriumi egértörzseket a Jackson Laboratory-tól illetve a Taconic-tól vásároltuk. A Slamf1, Slamf4 és Slamf6 gén-kiütött egerek Dr. Terhorst laboratóriumában készültek. A Slamf2-/- egértörzset Dr. Arlene Sharpe bocsátotta rendelkezésünkre, míg a Slamf3-/- egereket Dr. DJ. McKean laboratóriumában állították elő. A B6.129chr1b (Carlucci et. al., 2007) egértörzs Dr. M. Botto (Imperial College London) nagylelkű hozzájárulása munkánkhoz. A B6.Sle1b (Sle1b) (Morel et al., 2001) egértörzs Dr. L. Morel-től származik. Az anti-nukleoszóma, anti-kromatin, anti-dupla szálú DNS és anti-egyszálú DNS antitest titereket ELISA segítségével határoztuk meg. Az áramlási citometria analíziseket lép és tímusz sejtszuszpenziókon végeztük. A sejteket fluorokrómmal konjugált monoklonális antitestekkel jelöltük (eBioscience, BD Pharmingen or BioLegend) és LSRII citométerrel vizsgáltuk (BD Pharmingen). A hisztopatológiai vizsgálatokat hematoxilin-eosin festett paraffin vese metszeteken nefrológiára szakosodott patológus végezte. Az egér lupusz tüneteit mutató krónikus graft versus host betegség modellt (Morris et al., 1990) B6 és B6.Sle1b lépsejtek illetve tisztított CD4+ T sejtek MHCII inkompatibilis bm12 egérbe való intraperitoneális injektálásával váltottuk ki. RT-PCR-t, a mikroszatellita marker analízist, a fluorescens in situ hibridizációt és western blot-ot gyári protokolok alapján hajtottuk végre (Invitrogen, NEB). Az anti-Ly108 antitestek Dr. Terhorst laboratóriumában készültek.
5
Eredmények 1. Kandidáns géneken végzett genetikai asszociációs vizsgálat gyermekkori asztmában és MCP-1 szérumkoncentrációjának valamint egyéb asztma paraméterek korrelációjának analízise. Négy immunoregulátor kandidáns gén polimorfizmusainak gyermekkori asztmával való asszociációját vizsgáltuk (MCP-1, RANTES, TNFα és MBL). Kutatásaink bizonyították, alátámasztva korábbi eredményeket, hogy a vizsgált génváltozatok között csak az MCP-1 -2518A/G polimorfizmus hajlamosít gyermekkori asztma kialakulására. Mivel a betegség asszociált “G” allél in vitro körülmények között transzkripcionálisan aktívabb és magasabb fehérjeszekréciót okoz, feltételeztük, hogy asztmás betegekben magasabb az MCP-1 szérumszint, mint az egészséges kontrollokban. Meglepő módon azt tapasztaltuk, hogy a szérumban mérhető MCP-1 szint szignifikánsan alacsonyabb volt az asztmás gyermekekben, mint a kontroll csoportban és atópia vagy megnövekedett szérum IgE az asztmás betegekben alacsonyabb MCP-1 koncentrációval járt a nem-atópiásokhoz viszonyítva. Kimutattuk, hogy a magas asztma-súlyossági indexel rendelkező (index 3) pácienseknek alacsonyabb szérum MCP-1 szintjük volt, mint az alacsonyabb (index 1-2) indexű betegeknek, továbbá asztmás leánygyermekek szignifikánsan magasabb szérum MCP-1-el rendelkeztek, mint a fiúgyermekek. Mivel a szérum MCP-1 szinttel kapcsolatos eredményeink ellentétesek voltak a várakozásainkkal, szintén összevetettük az MCP-1 -2518 genotípus adatokat asztmás és nem asztmás gyermekek szérum MCP-1 szintjeivel. Nem találtunk korrelációt a két paraméter között, ami azt mutatja, hogy a szérum szintek függetlenül szabályozódnak ettől a polimorfizmustól. Újabb kutatások növekvő érdeklődést mutatnak az epiteliális védőréteg és a mikróba-gazdaszervezet kölcsönhatások szerepére asztma kialakulásában (Couzin-Frankel, 2010). Eredményeink azt mutatják, hogy azok a gyermekek, akik fertőzöttek voltak a közönséges légúti 6
pathogen Chlamydophila pneumoniae-vel, 2.84-szer hajlamosabbak asztma kialakulására, ha a minor MCP-1 -2518 “G” allélt hordozzák az “A” alléllel szemben. Sajnos, mivel a -2518G allél hordozása önmagában megnövekedett asztma szuszceptibilitással jár, jelenlegi vizsgálataink nem tartalmaztak elegendő esetszámot arra, hogy egyértelműen szétválasszuk a C. pneumoniae által okozott hatást a “G” allél hatásától. Nem volt szignifikáns asszociáció az MCP-1 -2518 genotípus, vagy a Chlamydophila pneumoniae fertőzöttség és az MCP1 szérum szintek között asztmás gyermekekben. 2. A SLAM család (SLAMF) gének szisztémás lupusz eritematózusz patogeneziséneben játszott szerepének vizsgálata. A Slamf gének egér lupuszban való szerepének vizsgálatára gén-kiütött egértörzseket használtunk, melyeket 129-es genetikai háttérből származó embrionális őssejtekben generáltunk, majd a kolóniát kereszteztük B6 illetve BALB/c egértörzsekkel. B6.129 és BALB/c.129 kongenikus gén-kiütött egerekben vizsgáltuk spontán lupusz kialakulását és azt találtuk, hogy míg a 10-13 hónapos Slamf1-/-, Slamf2-/- és Slamf3-/-[B6.129] egerek széruma magas titerű autoantitestet tartalmazott, a Slamf1-/- és Slamf2-/-[BALB/c.129] egerek nem mutattak hasonló fenotípust. A 12 hónapos Slamf2-/-[B6.129] egér fenotípusa hasonló volt a Slamf1-/[B6.129] és a B6.129chr1b vagy B6.Sle1b kontrollokéhoz az antinukleáris antitest, lépmegnagyobbodás és a CD4+ T sejtek aktiválódása tekintetében, a Slamf2-/-[B6.129] egerek azonban már igen korán, 3 hónapos korukban, magas titerű autoantitestet termeltek és súlyos proliferativ glomerulonefritiszben szenvedtek 6 hónapos korukban. A Slamf4 gén (amelynek fehérjeterméke a Slamf2 fehérje ligandja) null mutációja B6 genetikai háttérben enyhe autoimmunitást okozott, ami a Slamf2 és Slamf4 gének immuntolerancia fenntartásában játszott szerepét mutatja. A Slamf1-/- és Slamf2-/- egértörzsekkel ellentétben a Slamf6 (Ly108)-/[B6.129] törzs nem lupuszos. Ez a megfigyelés az Ly108 gént jelöli ki mint legfőbb lupusz kandidáns gént a SLAM lókuszon belül és összhangban van azokkal a publikációkkal, melyek szerint az Ly108-1 7
és Ly108-2 izoformák aránya határozza meg az SLE kialakulását a B6. Sle1b egerekben. Munkánk során kiderült, hogy az Ly108 génnek létezik egy harmadik eddig nem ismert, általunk Ly108-H1-nek (Ly108-haplotípus 1) elnevezett izoformája, amely megtalálható a vadtípusú B6 egerekben, de nem fejeződik ki a lupuszra genetikailag fogékony kongenikus B6.Sle1b és B6.129chr1b egértörzsekben. Az Ly108-H1 izoforma lupuszban játszott szerepének vizsgálatára egy B6 bakteriális mesterséges kromoszóma (BAC) transzgént jutattunk be a B6.Sle1b genomba, amelyet oly módon módosítottunk, hogy az csak az Ly108-H1 gént fejezze ki. Míg az idős B6.Sle1b egerek jellegzetes spontán autoimmunitást mutattak (autoantitest termelés, spontán CD4+ T sejt aktiváció és germinális centrum keletkezés), a Sle1b.BACLy108H1 hemizigóta transzgenikus egerek, ugyanabból az alomból, jelentősen alacsonyabb tünetekkel rendelkeztek. Mivel vizsgálataink azt mutatták, hogy B6.Sle1b állatokból származó perifériális T sejtek súlyos autoimmunitást indukálnak krónikus graft versus host betegség lupusz modellben, további kísérleteink az Ly108 molekula szerepének felderítését célozták ezekben a sejtekben. Kimutattuk, hogy az Ly108-1 lupusz kandidáns izoforma transzgenikus kifejeződése B6 T sejtekben spontán SLE kialakulásához vezet. Ezzel szemben a BACLy108-H1 transzgén jelentősen szupresszálta az B6.Sle1b CD4+ T sejtek által kiváltott autoimmunitást krónikus graft versus host betegség modellben. Összefoglalva, kutatásaink elsőként bizonyítják, hogy az Ly108-1 és Ly108-H1 izoformák egymással ellentétes módon szabályozzák a T sejt-függő lupusz fenotípus kialakulását egérmodellekben.
8
Következtetések
1.
Kandidáns géneken végzett genetikai asszociációs vizsgálat gyermekkori asztmában és MCP-1 szérumkoncentrációjának valamint egyébb asztma paraméterek korrellációjának analízise. Az MCP-1 -2518A/G polimorfizmus gyermekkori asztma kialakulására hajlamosít a magyar populációban. Nem találtunk szignifikáns asszociációt a nem-funkcionális MBL variánsok, a RANTES -403G/A vagy a TNFα -308G/A polimorfizmusok és a gyermekkori asztma kialakulása között. A szérumban mérhető MCP-1 szint szignifikánsan alacsonyabb az asztmás gyermekekben, mint a kontroll csoportban. Atópia vagy megnövekedett szérum IgE az asztmás betegekben alacsonyabb MCP-1 koncentrációval járt a nem-atópiásokhoz viszonyítva. Azok a betegek, akiknek magas az asztma-súlyossági indexük (index 3), szignifikánsan alacsonyabb a szérum MCP-1 szintjük, mint a kevésbé súlyos tüneteket mutató pácienseknek. Szignifikáns nemek közötti eltérést tapasztaltunk a szérum MCP1 szintben a leánygyermekek javára. Nem találtunk korrelációt az MCP-1 –2518A/G genotípus vagy a Chlamydophila pneumonia fertőzöttség és az MCP-1 szérumkoncentráció között.
9
2.
A SLAM család (SLAMF) gének szisztémás lupusz eritematózusz patogeneziséneben játszott szerepének vizsgálata. A Slamf1-/-, Slamf2-/- és Slamf3-/- kongenikus gén-kiütött egértörzsek, melyeket 129-es genetikai háttérből származó embrionális őssejtekben generáltunk majd B6 genetikai háttérbe kereszteztünk, spontán lupuszra emlékeztető autoimmun fenotípust mutatnak. A Slamf1-/- and Slamf2-/- egerek nem mutatnak autoimmunitásra utaló tüneteket BALB/c genetikai háttérben, ami arra utal, hogy a lupusz fenotípus valószinűleg a haplotípus 2 (129) SLAM lókusz és a B6 gentikai háttérben kifejeződő gének közötti episztatikus kölcsönhatás következménye. Az Ly108 gén kifejeződése szükséges a lupusz fenotípus kialakulásához a B6.129chr1b kongenikus modellben, mivel sem az Ly108-/-[B6.129] sem a Ly108-/-[B6] egerek nem mutatnak autoimmun fenotípust. A Slamf2/Slamf4 heterotipikus interakció megszüntetése génkiütött állatmodellek segítségével, enyhe autoimmunitáshoz vezet. A B6.Sle1b perifériális CD4+ T sejtek intrinzik lupuszhozkötődő fenotípust mutatnak. Az Ly108-1 lupusz kandidáns izoforma transzgenikus felülexpressziója B6 T sejtekben autoimmunitáshoz vezet. Az Ly108-H1 egy új fehérje izoforma, amely együtt fejeződik ki az Ly108-1 és Ly108-2 fehérjékkel Slamf haplotípus 1 egértörzsekben. A BAC Ly108-H1 transzgén jelentősen csökkenti a spontán lupusz fenotípus kialakulását B6.Sle1b egerekben.
10
Az Ly108-H1 izoforma jelentősen csökkenti a T sejt-függő autoimmunitást az egér lupusz bm12 krónikus graft versus host betegség modelljében. Saját publikációk jegyzéke A DOLGOZAT TÉMÁJÁBAN ÍRT KÖZLEMÉNYEK Asztma Keszei, M., Nagy, A., Kozma, G. T., Radosits, K., Tolgyesi, G., Falus, A., & Szalai, C. 2006, "Pediatric asthmatic patients have low serum levels of monocyte chemoattractant protein-1", J.Asthma, vol. 43, no. 5, pp. 399-404. IF: 1.476 Nagy, A., Kozma, G. T., Keszei, M., Treszl, A., Falus, A., & Szalai, C. 2003, "The development of asthma in children infected with Chlamydia pneumoniae is dependent on the modifying effect of mannose-binding lectin", J.Allergy Clin.Immunol., vol. 112, no. 4, pp. 729-734. IF: 6.831 Tolgyesi, G., Keszei, M., Ungvari, I., Nagy, A., Falus, A., & Szalai, C. 2006, "Involvement of TNFalpha -308A promoter polymorphism in the development of asthma in children infected with Chlamydophila pneumoniae", Pediatr.Res., vol. 60, no. 5, pp. 543-548. IF: 2.619 SLAM fehérje család receptors és SLE Keszei, M., Latchman, YE., Vanguri, VK., Brown, DK., Detre, C., Morra, M., Arancibia, CV., Paul, E., Calpe, S., Castro, W., Wang, N., Terhorst, C. and Sharpe, AH. 2010, “Autoantibody production and glomerulonephritis in congenic Slamf1-/- and Slamf2-/- [B6.129], but not in Slamf1-/- and Slamf2-/- [BALB/c.129] mice.”, Int.Immunol., vol. 23, no. 2, pp. 149-158. IF:3.403 Keszei, M., Detre, C., Rietdijk, ST., Muñoz, P., Romero ,X., Berger, SB., Calpe, S., Liao, G., Castro, W., Julien, A., Wu, Y., Shin, D., Sancho, J., Zubiaur, M., Morse ,HC., Morel, L., Engel, P., Wang, N., & Terhorst, C. 2011, “A novel isoform of the Ly108 gene ameliorates 11
murine lupus.”, J.Exp.Med., 10.1084/jem.20101653.
publikációra
elfogadva, DOI: IF(2009): 14.505
Detre, C, Keszei, M., Romero, X., Tsokos, G. C., & Terhorst, C. 2010, "SLAM family receptors and the SLAM-associated protein (SAP) modulate T cell functions", Semin.Immunopathol., vol. 32, no. 2, pp. 157-171. IF(2009): 5.479 Berger, S. B., Romero, X., Ma, C., Wang, G., Faubion, W. A., Liao, G., Compeer, E., Keszei, M., Rameh, L., Wang, N., Boes, M., Regueiro, J. R., Reinecker, H. C., & Terhorst, C. 2010, "SLAM is a microbial sensor that regulates bacterial phagosome functions in macrophages", Nat.Immunol., vol. 11, no. 10, pp. 920-927. IF(2009): 26.000 EGYÉB KÖZLEMÉNYEK Kozma, G. T., Losonczy, G., Keszei, M., Komlosi, Z., Buzas, E., Pallinger, E., Appel, J., Szabo, T., Magyar, P., Falus, A., & Szalai, C. 2003, "Histamine deficiency in gene-targeted mice strongly reduces antigen-induced airway hyper-responsiveness, eosinophilia and allergen-specific IgE", Int.Immunol., vol. 15, no. 8, pp. 963-973. Szalai, C., Keszei, M., Duba, J., Prohaszka, Z., Kozma, G. T., Csaszar, A., Balogh, S., Almassy, Z., Fust, G., & Czinner, A. 2004, "Polymorphism in the promoter region of the apolipoprotein A5 gene is associated with an increased susceptibility for coronary artery disease", Atherosclerosis, vol. 173, no. 1, pp. 109-114. Olah, E., Kokeny, S., Papp, J., Bozsik, A., & Keszei, M. 2006, "Modulation of cancer pathways by inhibitors of guanylate metabolism", Adv.Enzyme Regul., vol. 46, pp. 176-190. Kis, E., Szatmari, T., Keszei, M., Farkas, R., Esik, O., Lumniczky, K., Falus, A., & Safrany, G. 2006, "Microarray analysis of radiation response genes in primary human fibroblasts", Int.J.Radiat.Oncol.Biol.Phys., vol. 66, no. 5, pp. 1506-1514. Kozma, N., Halasz, M., Polgar, B., Poehlmann, T. G., Markert, U. R., Palkovics, T., Keszei, M., Par, G., Kiss, K., Szeberenyi, J., Grama, L., 12
& Szekeres-Bartho, J. 2006, "Progesterone-induced blocking factor activates STAT6 via binding to a novel IL-4 receptor", J.Immunol., vol. 176, no. 2, pp. 819-826. Nagy, A., Keszei, M., Kis, Z., Budai, I., Tolgyesi, G., Ungvari, I., Falus, A., & Szalai, C. 2007, "Chlamydophila pneumoniae infection status is dependent on the subtypes of asthma and allergy", Allergy Asthma Proc., vol. 28, no. 1, pp. 58-63. Ungvari, I., Tolgyesi, G., Semsei, A. F., Nagy, A., Radosits, K., Keszei, M., Kozma, G. T., Falus, A., & Szalai, C. 2007, "CCR5 Delta 32 mutation, Mycoplasma pneumoniae infection, and asthma", J.Allergy Clin.Immunol., vol. 119, no. 6, pp. 1545-1547. Gilicze, A., Kohalmi, B., Pocza, P., Keszei, M., Jaeger, J., Gorbe, E., Papp, Z., Toth, S., Falus, A., & Wiener, Z. 2007, "HtrA1 is a novel mast cell serine protease of mice and men", Mol.Immunol., vol. 44, no. 11, pp. 2961-2968. Rucci, F., Notarangelo, L. D., Fazeli, A., Patrizi, L., Hickernell, T., Paganini, T., Coakley, K. M., Detre, C., Keszei, M., Walter, J. E., Feldman, L., Cheng, H. L., Poliani, P. L., Wang, J. H., Balter, B. B., Recher, M., Andersson, E. M., Zha, S., Giliani, S., Terhorst, C., Alt, F. W., & Yan, C. T. 2010, "Homozygous DNA ligase IV R278H mutation in mice leads to leaky SCID and represents a model for human LIG4 syndrome", Proc.Natl.Acad.Sci.U.S.A, vol. 107, no. 7, pp. 3024-3029. Walter, J. E., Rucci, F., Patrizi, L., Recher, M., Regenass, S., Paganini, T., Keszei, M., Pessach, I., Lang, P. A., Poliani, P. L., Giliani, S., Al Herz, W., Cowan, M. J., Puck, J. M., Bleesing, J., Niehues, T., Schuetz, C., Malech, H., DeRavin, S. S., Facchetti, F., Gennery, A. R., Andersson, E., Kamani, N. R., Sekiguchi, J., Alenezi, H. M., Chinen, J., Dbaibo, G., ElGhazali, G., Fontana, A., Pasic, S., Detre, C., Terhorst, C., Alt, F. W., & Notarangelo, L. D. 2010, "Expansion of immunoglobulin-secreting cells and defects in B cell tolerance in Ragdependent immunodeficiency", J.Exp.Med., vol. 207, no. 7, pp. 15411554. 13
