Tabáni Spartacus SKE Ecsegi edzőtábor 2015. június 29 (hétfő) – július 3 (péntek) Beszámoló (Hentes Ildikó) Június 29 (hétfő) Összesen 41-en vágtunk neki hétfőn reggel a tábornak. Találkozás a Spariban reggel 10 órakor volt, ahonnan kocsival és busszal indultunk Ecsegre. A rövid, körülbelül egy órás út gyorsan eltelt. Megérkezés után mindenki igyekezett kipakolni, sátrat állítani és berendezkedni. Eközben felvettük a Pásztóra busszal érkezőket is, és amint kialakult a „sátortábor” avagy „sátorerdő”, neki is vágtunk az első napi edzésnek.
Az edzés helyszíne a Mátraszentistváni sípark volt, a pályakitűző pedig Zoli. Természetesen ekkor is (ahogyan minden más edzés előtt –ezért aztán ezt a továbbiakban nem említem) a felvezető csapat: Dávid, Áron, Ábel, Bugic, Ádám (beugró segítők Kornél és Soma) a többiek előtt fél –egy órával indultak, hogy mire a nagy csapat az edzés helyszínére ért, mindent előkészítsenek számunkra. A síparkhoz érve, Zoli rövid eligazítást tartott, majd indulhatott is a futás. Bevezető edzésnek három pályát készítettek számunkra: Kezdő, Haladó és Szintfutás pályákat. Zoli kijelölte a haladóknak, ki mivel kezd, időközben Tódorral és Csipikével mi is beosztottuk a kezdőket három csoportba, hogy kísérettel a Kezdő pályát teljesítsék a gyerekek. A kezdő pálya megfelelt az elvárásoknak, viszonylag egyszerű, de mégis érdekes volt. Főleg útfutás, de egy-két izgalmasabb úthoz közeli bozótponttal tarkított pályát tűzött ki Zoli.
1
A szintfutásos pályán sok bozóttal és sok szinttel (mily meglepő! ) találkoztak az indulók. A haladó pálya középső része bozótos és magas fűvel benőtt rétrészekkel tarkított volt, ami a futhatóságot nehezítette. A váratlan meglepetése az edzésnek a gyorsan érkezett óriási zápor lett. Szinte mindenki egy pálya teljesítése után a második pályája elején tartott, vagy a hosszú pályájának az utolsó harmadában, amikor is leszakadt az ég. Sajnos annyira esett az eső hogy az edzést félbe kellett szakítani. Viszont két óriási tanulsága volt így is a tervezettnél kicsivel rövidebbre sikeredett hétfő délutánnak: Egyrészt az, hogy indulás előtt mindig érdemes megnézni a térképen, hogy gond esetén hogyan lehet visszatalálni a rajtba/célba. Aki ezt megtette, és szerencsére sokan megtették, azok vissza is találtak a rajtba, annak ellenére, hogy a térképük teljesen ronggyá ázott. A másik nagy tanulság, amit Zoli ki is emelt, az volt, hogy minden edzésre minden esetben felkészülten kell indulni. Mindig kell lenni nálunk váltóruhának, hiszen sohasem lehet tudni mikor viccel meg bennünket az időjárás. Sajnos az első edzésre kevesen készültek váltóruhával, így amint kicsit kiderült az ég, kölcsönkapott ruhákban, pokróccal takarózva avagy törölközőbe csavarva (kinek mi jutott) indultunk hazafele a szálláshoz és az ott lévő száraz ruháinkhoz. A felvezető csapat sajnos a pálya leszedése közben kapott egy újabb záport a nyakába kevés jégesővel gazdagítva, így ők teljesen elázva, fáradtan értek vissza a vacsora kezdetére. A vacsora után Zoli ismét tartott egy rövid megbeszélést, ahol átbeszélték a délutáni edzést, a tanulságokat, és kaptunk egy elméleti feladatot is. Mindenkinek saját kategóriájának megfelelő pályát kellett kitűznie a kiosztott térképre/terepre (Csákberény Focipálya – 2012es Diákolimpia és Csákvár kupa térképén). Ugyan a feladatra két-három estét hagyott Zoli, mégis nagyon sokan lelkesen azonnal hozzáláttak. A kezdők a tapasztaltabb versenyzőktől kértek segítséget és nagy beszélgetésekkel, érvelésekkel, lelkes tervezgetéssel telt az idő a 10 óráig, a takarodóig. Zoli és a „nagy” fiúk természetesen a másnapi edzések előkészítésével, megbeszélésével, a feladatok elosztásával múlatták az időt. Június 30 (kedd) A reggeli ébresztés, készülődés, reggelizés után a délelőtti sprint edzést Hollókőn tartottuk, ahová a csapat egy része busszal érkezett, míg a többiek kocsikkal. A parkoló melletti kis pihenőben rendeztük be a „versenyközpontot”, majd amikor a felvezetők elkészültek, és Zolitól megkaptuk a „zöld” jelzést, mindenki neki indult teljesíteni a számára kijelölt pályát.
2
A Balos pálya az Ófaluban, a Jobbos pálya az erdőben, a Középső pálya pedig a kettő között került kijelölésre. A haladók mindhárom pályát futották. Míg a Balos pálya jó felkészülést jelentett a nyár végi sprint OB-ra, addig a Jobbos izgalmas kihívásokat tartogatott. A pályakitűző a jobbos pályát elvitte a Hollókői vár mögötti területre, ahol a réten rövid kis átmeneteket tett a pályába. A viszonylag rövid pálya hosszához viszonyítva sok szintet csempészett bele Zoli, ez jól megdolgoztatott mindenkit. A középső pálya valószínűleg a bozótban való futás gyakorlása céljából készült, ami ki is fogott némelyeken. Mindeközben a kezdők kísérőkkel teljesítették a Középső pályát, majd pedig egyedül próbálták ki magukat a Balos városi terepnek számító rövid, gyors pályán. A délelőtt folyamán sajnos egy komolyabb bokasérülés (Dorka) és egy kisebb, kevésbé komoly (Zolti) történt. Zolti csak kedd délután pihent, Dorka viszont egy „félrelépésnek” köszönhetően kényszerpihenőre, fényképezésre, angol leckeírásra és olvasásra ítélte saját magát az edzőtábor további részére. A pályák teljesítését követően igyekeztünk vissza a szállásra, ahol ebéd és rövid pihenő után készülődni kezdtünk a délutáni edzésre. Megérkezett Timi, Viki és Zsuzsa is, akik nagyon várták már, hogy a délutáni edzésre becsatlakozhassanak. A délutáni, Zoli által tervezett pontbegyűjtő pálya talán az egyik legjobb edzés volt (a csütörtöki edzésekkel együtt) az edzőtáborban. A helyszín Szorospatak-Ágasváralja, ahol a jó pontosságú térképen a meredek völgyek és hegyoldalak, valamint a technikás pálya nemcsak fizikai kihívás elé állította a fiatalokat. A haladóknak egy perc állt rendelkezésre a térkép tanulmányozására, mielőtt mindenki nekivágott, hogy az általa optimálisnak tartott útvonalon az összes pontot begyűjtse. Minden pontnak értéke volt, a közelebbi pontoknak kisebb, míg a távolabbiaknak nagyobb. 70 perc állt rendelkezésre, hogy a lehető legtöbb pontot gyűjtsék össze a rajthoz állók. Csupán hárman: Áron, Ábel és Misi tudták az összes pontot begyűjteni és a maximális 230 pontot megszerezni a rendelkezésre álló időn belül, közülük is Áron választotta a legoptimálisabb útvonalat és 8,3 km-t futva a leggyorsabb lett. Sokan szereztek 170 és 200 közötti pontokat is, rengeteg variáció, megoldás született a nem túl könnyű, elmét és izmokat is megdolgoztató pálya teljesítése közben. A kezdők mindeközben egy számukra kitűzött 3 km-es rövidebb és könnyebb pályát teljesítettek párban vagy csoportban kísérőkkel. A kezdők pályája is izgalmas és technikás volt, ami a pályateljesítések idejében meg is mutatkozott. A hosszúra nyúló edzés után farkaséhesen siettünk haza elpusztítani a vacsorát és folytatni az előző este elkezdett pályakitűzéses feladatot. Természetesen a nap ismét a Zoli által vezetett edzések kiértékelésével fejeződött be, illetve lefekvés előtt lazításként filmvetítéssel zártuk a napot. A Tűzszekerek című film első felét néztük meg takarodó előtt.
3
Takarodó után mindenki fáradtan mély álomba zuhant, míg a szorgos előkészítő csapat, Áron, Ádám, Ábel és Bugic, Zoli vezetésével és ámbár jó szándékú, de nem túl szerencsés tanácsai nyomán megkezdte hősies küzdelmét a nyomtatóval, amit kitartóan folytattak hajnalhasadtáig. Ekkor döntöttek úgy, hogy világot látni indulnak és hamuba sült pogácsa helyett némi friss péksüteménnyel felszerelkezve megrohamozzák a budapesti BME-t friss, ropogós, nyomtatott térképekre áhítozva. De ez már ugye a szerdai nap … Július 1 (szerda) Miután a felvezető fiúknak sikerült számunkra térképeket nyomtatniuk kisebb-nagyobb nehézségek árán, elindultak előkészíteni a mai napi pályákat. Mivel ezt csak a budapesti kitérő után tudták elkezdeni, ezért a szerda reggel nyugisabban indult. Több idő jutott az összecsomagolásra, reggelizésre, szedelőzködésre, mint máskor. Természetesen indulás előtt még felvettük az ebédre kapott hidegcsomagokat és egyéb túléléshez szükséges gyümölcsleveket, Oreo kekszeket Ezen a reggelen Orsi is megérkezett további öt edzésre vágyó fiatallal. A délelőtti edzés Mátrakeresztes – Mocsárbükk területén, Áron „otthoni” erdejében került megrendezésre. A nagyoknak vadászrajtos farsta edzés volt, amiről álljon itt egy érintett beszámolója: „Zolival indultam egyszerre, de sajnos sikerült az egyesre egy nagy, 5-6 perces hibával kezdenem. Mire sikerült a pontomat megtalálnom, nagy hátrányt szedtem össze a többiekhez képest. Azt hittem Zoli jóval előttem van már. A hármas pontra menet Áron beelőzött, ezek után elkezdtem befogni az előttem indulókat és azokat, akik megelőztek, de egy idő után elfogytak az emberek és legközelebb a térképcsere előtti ponton láttam meg Ábelt, Ádámot és Bugicot. Azután jött egy nagyon köves és szintes átmenet, amit nagy erőfeszítésekkel tudtam csak teljesíteni. A következő pontra aztán 3 embert előztem ki, mivel azt a pontot már az egyesre menet kétszer is megtaláltam és így könnyű dolgom volt Azután jött a kiskör, ahol nagyon nyomtam, hogy csapattársamat, Vidor Gergőt lehagyjam. Végül a befutón két embert is leelőztem, így lettem a negyedik Áron, Misi és Erik mögött. Nagyon jó edzés volt, sokat tanultam a hibáimból” (B. Zolti).
4
A kezdőknek is természetesen voltak pályák kitűzve. Az első kezdő pályán két fiút: Öcsit és Fülöpöt illetve egy vagány kis csajt, Zillét kísérve teljesítettem, ami nem is volt olyan egyszerű. Egyrészt, mert rengeteg pont volt kihelyezve a nagyok farsta pályáihoz, így nagyon kellett figyelni, hogy a jó pontra menjünk, másrészt pedig az utolsó pont és cél közötti meredek hegyoldallal nagyon megküzdöttünk. A két fiú hihetetlen sebességgel száguldott, nadrágfékezett le a hegyoldalon, míg Zillével ketten meggondoltan és ezáltal sokkal lassabban ereszkedtünk csak le a célhoz. A második pályát Timivel és Zillével már eléggé fáradtan, lassan teljesítettük, aminek következménye az lett, hogy az utolsó pontot le is szedték, még mielőtt mi megtaláltuk volna. Kutattunk is utána kitartóan, míg végül feladtuk.
Természetesen nem öncélú volt a nagy sietség. Míg mi falatoztunk, pihentünk, napoztunk és a kiváltságosak Áron nagymamája jóvoltából finom kávét iszogattunk egy csodaszép kertben 5
gyönyörködve, a pályakitűzők már a délutáni edzés helyszínén szorgoskodtak, hogy számunkra újabb izgalmas feladatokat készítsenek elő. A szerda délutáni edzés Mátrakeresztes-Tóthegyesen, az Áron által megálmodott útvonalválasztásos pályákon volt a haladóknak. „A szerda délutáni edzés az útvonalválasztásról szólt, és a 6,8 km-es pályán 3 nagyon hosszú átmenettel gyakoroltatták velünk. A pálya első kettő pontja könnyebb, bemelegítő pont volt, mégis előfordultak hibák. A harmadik átmenet volt az első igazán útvonalválasztós átmenet, ahol 3-4 lehetőség is jónak bizonyult. A legkockázatosabb, de egyben legjobb útvonal egy sűrű 3-as zöldön is keresztül vezetett, ami még Áront is hibára késztette. A másik két hosszú átmenet, az 5-ös és a 7-es nagyjából két lehetőséget kínált mindenkinek. Saját tudása szerint határozta el mindenki, hogy a sokat kerülő, de kevesebb szintet tartalmazó és technikailag egyszerűbb vagy a technikailag nehezebb és több szintet tartalmazó, de jóval rövidebb lehetőséget választja. Összességében jó munkát végzett a pályakitűző, és nem csak az útvonal választási készségünket fejlesztette” (D. Tamás). A kezdők ismét kísérőkkel egy rövid 2-3 km-es pályát teljesítettek párban vagy pedig csoportban kísérővel. Mivel immár a legprofibb Orsira bízhattuk a gyerekek tanítását, így kísérendő gyerek nélkül maradva Zsuzsával kettesben teljesítettük a pályát. Nagyon kellemeset sétáltunk és ezáltal (na meg Zsuzsa tudásának köszönhetően) teljesen pontosan, precízen tájékozódva, jót beszélgetve kocogtam végig én is a technikailag nem egyszerű pályát. Fáradtan, de sok új tudással és néhány kullanccsal gazdagodva indultunk a szállásra. A vacsora sokat segített és ismét feltöltötte az energiáinkat így szokás szerint megállás nélkül folyt a focimeccs, tollasbajnokság és röplabda küzdelem, míg a kisebbek hintáztak és beszélgettek. Mindeközben a négytagú zsűri elbírálta a pályakitűzési feladatokat. A szokásos esti elméleti oktatás a kedd délutáni pontbegyűjtő pálya és variációk elemzésével, illetve a pályakitűzési feladat értékelésével folytatódott. Július 2 (csütörtök) A szokásos reggeli tevékenységeket (ágyból kitámolygás, cicamosdás, gyors reggeli tollasozás és röpizés) követően megreggeliztünk, és mindenki elfoglalta a helyét a „szállításfelelősök”, Misi és Erik által kijelölt kocsiban, majd elindultunk Mátraszentimrére, a délelőtti és délutáni edzés helyszínére. A csütörtök délelőtti és délutáni edzések a kiíráshoz képest felcserélődtek így délelőtt a Dávid által kitűzött pályákat futottuk Mátraszentimre –Bagolyirtás térképen. A többség véleménye szerint a csütörtök délelőtti edzés volt a legérdekesebb és legizgalmasabb edzés az edzőtáborban, hiszen a pályakitűzőnk egy nagyon új, még eddig nem próbált izgalmas versenyformát talált ki a haladók számára. A pálya tulajdonképpen 6 6
rövid farsta pályából állt, melyen tömegrajttal indultak el a haladók. Minden pálya egy 2-3 pontos farsta pálya volt, mindegyik végén, rövid két perces pihenő után együtt mentek át a versenyzők a következő rajthelyre, ahol az új térképet lehetett felvenni és a következő pályán tovább indulni, ugyancsak tömegrajtos formában. Természetesen azok számára, akik tudták tartani az iramot és két percen belül beértek az első után. A hatszori rajtolás kiváló edzés lehetőség volt a váltóversenyekre. A minden szempontból hasznos és tanulságos verseny nem csak izgalmas volt és technikailag fejlesztette az indulókat, hanem remek csapatépítő edzésnek is bizonyult.
A kezdők itt is kísérővel, illetve a már nem teljesen kezdők párban vagy önállóan teljesítették a számukra kijelölt kezdő és a közepes pályákat. A pályák teljesítése után, a nagy melegben kiosztott hideg ebéd elfogyasztását követően indultunk át Mátraszentimrére a focipályához. Itt a nagyobbak fociztak, a kisebbek játszótereztek, homokoztak, míg a legfáradtabbak pihentek az árnyékban. A fél órás szünetet követően autókba ültünk és a rajthoz, azaz Mátraszentimre-Csemetekert területéhez mentünk, ahol Dávid domborzati pályái vártak bennünket. Négy darab pályát álmodott meg Dávid, melyeket domborzatos térképen teljesítettek a haladók, vagy választhatták a normál térképet is. A kezdőknek egy kezdő pályát is kitűztek. A kihívás és ugyanakkor az érdekessége a pályáknak természetesen az volt, hogy csakis a domborzatra hagyatkozva kellett tájékozódni, ami sokakat lelassított ugyan, de ugyanakkor sokan sokat is tanultak ez által belőle. Látszott ugyanakkor, hogy a negyedik nap és a hetedik edzés végére testileg és szellemileg is már fáradt a csapat. Eddig simán mindenki visszatalált, végigment a pályán, de ezen a
7
délutánon volt egy kisebb eltévedés. Mielőtt a keresőcsapat elindult volna, az eltévedt fiúnk saját maga talált vissza kis kerülővel a rajtba, így Zoli is megnyugodhatott. Ismét csak a szokásos programokkal folytatódott a nap a szállásra visszaérve: foci, tollas, röplabda, kiegészítve egy kis zenehallgatással is. A vacsora kicsit különlegesebb volt, hiszen utolsó estéhez egy különlegesebb vacsora illik: kemencében sült finomságokat pusztított el az éhes „sereg” szempillantás alatt. Az este újabb pályaelemzésekkel és a kedden elkezdett film második felének vetítésével telt.
Július 3 (péntek) Utolsó edzőtábori napra virradva, mindenki mintha kicsit kedvetlenebbül és lassabban végezte volna el a kötelező reggeli feladatokat: mosakodás, fogmosás, készülődés és reggelizés. A pénteki edzés ismét Hollókőn, a Várforrás körüli terepen tömegrajtos farsta pályán volt Áron jóvoltából. Mivel mindenki elfáradt kissé a tábor végére, így a busszal Hollókőre közlekedők nem teljesen figyelmesen hallgatták meg Zoli útmutatásait, hagyták magukat Vidor Gergő által megtéveszteni és a buszról leszállva egy kisebb (fél órás) kitérőt tettek Hollókő és környékén. Végül nehezen ugyan, de megtalálták a keddi napról már jól ismert „versenyközpont” helyszínét és így kis csúszással ugyan, de elkezdődhetett az edzés. A pályák útvonalválasztásokat, farsta pontokat és ami szokatlanná és nem mindennapivá tette a pályát, farstás cél(ok)at is tartalmazott. A két céllal sikerült is többeket megviccelnie Áronnak. Volt olyan is, akinek ez a nap és ez az edzés tetszett a legjobban, jó volt a terep, a térkép és a pálya is. Ezzel az edzéssel véget ért a 2015-ös ecsegi edzőtábor. A szállásra való érkezés és ebédelés után már csak a szokásos mosogatás és nem szokásos csomagolás, sátor leszedés, elveszett tárgyak keresése, szülők várása és búcsúzás maradt hátra. Remélem mindenkinek annyira vagy még jobban tetszett az edzőtábor, mint nekem! Várunk benneteket vissza 2016-ban is!
8
Köszönöm a segítséget Tamásnak, Zoltinak és a lektorálást Áronnak.
9
