274-7/2015. JEGYZŐKÖNYV Szeged Megyei Jogú Város Közgyűlése Kulturális, Oktatási, Idegenforgalmi és Ifjúsági Bizottsága 2015. március 25. napján tartott üléséről Az ülésen jelen vannak: Dr. Kozma József, a bizottság elnöke Hekáné Dr. Szondi Ildikó, a bizottság alelnöke Tóth Károly, a bizottság képviselő tagja Kosik Dénes, a bizottság képviselő tagja Bezdány Géza, a bizottság nem képviselő tagja Dr. Révész Mihály, a bizottság nem képviselő tagja Dombi Gábor, a bizottság nem képviselő tagja Dr. Solymos László alpolgármester Kardos János, a Humán Közszolgáltatási Iroda Művelődési Osztályának osztályvezetője Kerek Attila rendezvény referens Pappné Zánthó Rita, a Humán Közszolgáltatási Iroda Művelődési Osztályának munkatársa Dr. Antal Anikó, a Humán Közszolgáltatási Iroda Művelődési Osztályának munkatársa Roboz István, a Humán Közszolgáltatási Iroda Művelődési Osztályának munkatársa Dr. Kóborné dr. Holzinger Gabriella, a Jegyzői Iroda munkatársa Papp Gábor, a Közgazdasági Iroda irodavezetője Juhász Csilla, a Humán Közszolgáltatási Iroda Művelődési Osztályának munkatársa, jegyzőkönyvvezető Herczeg Tamás, a Szegedi Szabadtéri Játékok Nonprofit Kft. ügyvezetője
17. napirendi pont: Egyebek Kozma József: Kérdezi, hogy van-e valakinek hozzászólása az Egyebek napirendi ponthoz. Hozzászólás nem lévén, áttérnek az utolsó napirendi pontra. 18. napirendi pont: A Szegedi Szabadtéri Játékok ügyvezetőjének szóbeli tájékoztatója a szervezetről és annak tevékenységéről Kozma József: Megadja a szót Herczeg Tamásnak. Herczeg Tamás: Még egyszer szeretettel köszönt mindenkit, és aki még nem találkozott a munkatársával, annak bemutatja pályázótársát, a művészeti igazgatót, Harangozó Gyula Kossuthdíjas művészt. Vele vették át 2012. év végén a Szegedi Szabadtéri Játékok Nonprofit Kft.-t, és 2013 tavaszán megkezdték a működésüket a Szegedi Szabadtéri Játékok kapcsán. Mindenekelőtt köszöni elnök úrnak a lehetőséget, hogy alkalmuk van bemutatni a céget. Elnök úr úgy tájékoztatta őt, hogy többen vannak a bizottságban, akik korábban nem vettek részt a bizottság munká-
1
jában, és nem ismerik ilyen szempontból a Szabadtéri Játékok működését, működési filozófiáját, hanem elsősorban nézőként találkoztak a Szegedi Szabadtéri Játékokkal. Ekként elsősorban nyilván művészeti gondolataik és elvárásaik fogalmazódnak meg. Ők azonban szeretnék és fontosnak tartanák, hogy egy picit a cég működésének mélyére tudjanak nyúlni, és ezzel pontosabban meg tudják fogalmazni azokat az elvárásokat, melyeket támasztanak és érdemes támasztani a Szegedi Szabadtéri Játékok Nonprofit Kft. működésével és életével szemben. Ketten tartják majd a prezentációt, és amikor a művészeti részhez érnek, akkor átadja a szót a művészeti igazgató úrnak. Ő nagyon fiskális és pragmatikus dolgokról beszél majd, de reméli, hogy ezzel nem fog csalódást okozni. Bár művészeti intézményről van szó, de valószínűleg gyorsan ki fog derülni mindenki számára, hogy sok minden másról is szó van. 3 külön részre bontaná a működést: az első a Szegedi Szabadtéri Játékok, ami a művészeti missziót jelenti, tehát színházat és kulturális szolgáltatást. A fesztiválszervezői tevékenység keretében idegenforgalmi, marketing szerepvállalás fogalmazódik meg. A nonprofit gazdasági társaság pedig azt jelenti, hogy egy gazdasági társaság, ugyanúgy gazdálkodniuk kell, ha úgy tetszik, eredményorientáltan kell működniük. Egyetlen különbség van a nonprofit szóban más gazdasági társaságokhoz képest, hogy a tulajdonos osztalék formájában a nyereséget nem oszthatja szét, hanem minden bevételüket vissza kell forgatniuk a működésükre. A gazdasági társaság, ahogyan mindenki által ismert, 100 %-os önkormányzati tulajdonban van. Ha nagyon röviden szeretne a múltjáról és történetéről beszélni, akkor el kell mondania, hogy az ország legrégebbi szabadtéri játékáról van szó. Az elődök 1931ben alapították, és sokféle szervezeti formában működött, intéző bizottságoktól kezdve, olykor előfordult, hogy magánkézben volt (a Délmagyarország Lapkiadó vállalat működtette). A legutóbbi időkben a Nemzeti Színházzal történt részbeni, majd teljes összeolvadásával az intézmény elvesztette a függetlenségét. A legújabbkori történetéről 2004 óta beszélnek, amikor az önkormányzat visszaadta az intézmény önállóságát, és immár nonprofit gazdasági társasági formában kezdte meg a működését. Felhívja a figyelmet a szlogenre, mely szerint a Szegedi Szabadtéri Játékok sikere és működése teljes egészében Szeged sikerét és működését is jelenti. A következő slide-ok erre a tézisre választ fognak adni. Ha a nonprofit gazdasági társaság üzletágak szerinti tevékenységét nézik, akkor először is a Dóm téri játékokról kell beszélni, ami legmeghatározóbb, és mindenkinek ezt jut először az eszébe. Emellett azonban az Újszegedi Szabadtéri Játékok színhelyét is működteti a gazdasági társaság, illetve az épület 2007 óta van a szervezet kezelésében. A REÖK, ahol most vannak, a korábbi tanácsi lakási funkciókat elvesztve, közösségi térként nyílt meg. Elsősorban képtári funkcióval, másrészt pedig multikulturális jelleggel. Ez utóbbi alatt azt értik, hogy irodalmi szalontól kezdve zeneszalonig minden más művészeti ág megjelenik náluk. Úgy mondhatná, hogy egy művelődési házhoz képest az a nagy különbség, hogy csak olyan tevékenységeik vannak, amelyek valamilyen módon a művészetből indulnak, vagy ahhoz érkeznek vissza. Nagyon fontos a fesztiválszervezői tevékenységük, erről sokat fog beszélni. Új fesztiválok létrehozása is fontos, emlékeztet a Mezzo Fesztiválra vagy az Armel Fesztiválra, melynek egyik alapítója a Szegedi Szabadtéri Játékok volt. Újfajta fesztiválok létrehozásán is gondolkodnak. Ezek voltak a funkciók. Ha a helyszínekkel pontosabban kíván foglalkozni, akkor a Dóm térről azt kell elmondani, hogy az ország legnagyobb befogadóképességű színházi játszóhelyszínéről van szó. Minden más szabadtéri színháztól megkülönbözteti, hogy immár nem csak a nézőtere mobil, hanem a színpada is. Nincs még egy olyan színház, ahol évenként teljesen zöldmezős beruházásként kellene a színházat felépíteni, öltözőktől kezdve színpadgépészetig, közműn keresztül nézőtérig, színpadig. Ez mindentől megkülönbözteti, és a költségét is jelentősen növeli. Ilyen szempontból az önkormányzati támogatás az évenként színházfelépítésre, annak évközi raktározására, és a nagyon kis létszámú menedzsmentnek a működésére elegendő. El kell mondania, hogy habár egy nagy jelentőségű szervezetről van szó, nagyon pici és dinamikus menedzsment áll mögötte, mindösszesen 12,5 munkatársuk van. A fél munkatárs a 4 órás munkavállalót jelenti. Emellett az Újszegedi Szabadtéri Színpad van a gon-
2
dozásukban, amit ők Kisszínpadnak hívnak, de az 1000 fős befogadóképességével jelentős színházi játszóhely (a Nagyszínház 700 fő befogadóképességű). Gyönyörű helyen van, nagyon szép környezetben. Hátránya és nehézsége, hogy az Újszegedi Szabadtéri Színpad a szétválást követően nem került a Szegedi Szabadtéri Játékok kezelésébe, hanem a Szegedi Nemzeti Színház könyveiben maradt. Ily módon a nagyon lepusztuló félben lévő színházi infrastruktúra pályázati alapokból való felújítása szinte lehetetlen, hiszen a színház nem tud pályázni, miközben az ő könyveiben van, de nem ő működteti, a Szabadtéri Játékok pedig azért nem tud pályázni, mert nem a Játékok könyveiben van. Egyebek mellett így van ez a lelátóval is, ami hasonló problémákat okoz. Ezt azért nem hozza fel, mert a lelátó átadása az új munkatervben az önkormányzatnál szerepel. Így tehát okuk és reményük van azt hinni, hogy ez végre átkerül hozzájuk. Az újszegedi szabadtéri játszóhelyszín egy fontos játszóhelyszín, ahol már az első önálló évükben megemelték a produkciók számát, a tavalyi évben már 3 produkciót mutattak be ott 6 előadásban. Egyéb más lokális kulturális eseményeket is befogadnak. A színházi játszóhely nincs jó állapotban, de egy új nemzetközi fesztivál gondolata ébredt fel bennük, amit jól lehetne üzemeltetni az Újszegedi Szabadtéri Színpadon. A harmadik, működtetésük alatt álló helyszín a Reökpalota, amelynek a funkcióiról már beszélt, de elmondja, hogy az előadó-művészet is jelen van itt. Addig, amíg a legnagyobb befogadóképességű helyszínen elsősorban népszínházi formációban dolgoznak, valamennyi színházi műfajt fenntartva, addig itt lehetőségük van az előadóművészetek területén finom, szobaszínházi eseményeket megvalósítani. Ha úgy tetszik, a független színházakkal vannak nagyon intenzív kapcsolatban, havi egy-két előadást is megrendeznek itt. Emellett természetesen az egyéb kulturális missziójukat, így elsősorban a képtári funkciójukat töltik be. Fontos szándék, és kitörési pontnak gondolják az épített örökség idegenforgalmi célpontként való megjelenítését. Erről egy következő gondolatban beszél majd, mivel elnök úr jelezte, hogy lehetősége lesz egy másik minőségében is számot adni az idegenforgalomról. Ha ismeri a bizottság Barcelonát, és tudja a Gaudi-házaknak az idegenforgalmi piacon betöltött szerepét, egy picit ahhoz hasonló elképzeléseik vannak. Nem önálló attrakcióval, hanem a most 2 milliárdnál nagyobb idegenforgalmi célú pályázatot nyert Dóm rekonstrukció kapcsán, ami egy fantasztikus idegenforgalmi célpont lesz. A Dómmal és Európa második legnagyobb zsinagógájával összefogva egy GINOP-os pályázatot céloztak meg, ami lényegében a zsidó, keresztény és polgári kulturális gyökerek bemutatására lenne hivatott. Ilyen módon a távlati fejlesztéseiket a Reök-palota kapcsán az idegenforgalommal szeretnék megfogalmazni. Visszatérve a nonprofit gazdasági társaság funkcióira elmondja, hogy a kulturális funkció művészeti missziót jelent, emellett nagyon fontos az idegenforgalmi szerepvállalásuk, a kommunikációs erőforrásuk, a városmarketing funkciójuk, és nagyon komoly a gazdaságélénkítő hatásuk. Ezen elsősorban a kulturális fogyasztásra érkező tömegeknek az egyéb költéseit kell érteni. Ha a Szabadtéri Játékok, az ő és Harangozó úr ars poétikájáról beszélnek, akkor nagyon fontos, hogy az általuk működtetett elképzelés mindig a megmért igényekből indul ki. Amikor a bizottság tagjai még nem képviselőként, hanem nézőként közelítik meg a Szabadtérit, vagy kritikát hallanak a Szabadtéri Játékok műsorpolitikáját tekintve, azt tudni kell, hogy a hatalmas befogadóképességű játékhelyszíneken lehet ugyan bemutatni műveket, amelyek szögesen a nézői elvárások, a preferenciák, a megmért igényekkel szemben állnak, de nagyon gyorsan árbevétel- és látogatószámvisszaeséshez vezet. Ugyan a megmért igényekből kell kiindulni, de kulturális szempontból egy picit mindig afölé kell „lőni”. Az opera ma nem a legtrendibb műfaj, csak extra energiabefektetéssel lehet sikerre vinni. Tehát a megmért igény azt jelenti, hogy a ma népoperája a musical, a trenddel szembe nem lehet menni, és ezért a műsortervük gerincét a musical-eknek kell jelenteniük. Az elején nem mondta, de be kell vallania, hogy neki a szervezet régebbi életével is volt kapcsolata. A nonprofit társasággá alakulás első évében ő tanácsadóként, majd igazgató-helyettesként dolgozott Bátyai igazgató asszony mellett 2010-ig. Aztán visszament az Állami Operaházba, majd Harangozó úrral az első önálló évük a 2014. év volt. A jegyárbevételeket néz-
3
ve elmondja, hogy az a szisztéma, amit annak idején igazgató asszonnyal elkezdtek, és amelyet kiteljesíteni igazán ebben az új ciklusban van módjuk, 2010-ig egy felfelé ívelő tendenciát, majd stagnáló jegyárbevételi szintet eredményezett. A 2011-2012-es évre ez egy hanyatló állapotba került. 2013-ban, amikor átvették, csak korrigálni volt módjuk a műsortervet, akkor sikerült újra növekedési pályára állítani, és szerénytelenség nélkül mondhatják, hogy a 2014. év a sok-sok nehézségével (bizonyára emlékeznek rá, hogy a Dóm rekonstrukciója miatt sokáig bizonytalan volt, hogy meglesz-e a műszaki feltétel a Szabadtéri Játékok lebonyolításához) minden idők legnagyobb jegyárbevételét érték el. A bázisszinthez képest a növekedés majdnem 90 %-os volt. A jegyárbevétel fontosságával kapcsolatosan visszautal a gazdasági társasági formára. A Szabadtéri Játékok működésnek jelentős részét a jegyárbevétel, illetve a jegyárbevételhez kapcsolódó, a piacról megszerzendő TAO (társasági adó támogatás) jelenti. Ez azt jelenti, hogy ezen normatív támogatási forma szerint a jegyárbevétel 80 %-áig szerezhetnek és kérhetnek cégektől támogatást. Értelemszerűen nem mindegy, hogy 236 millió vagy 440-450 millió forintnak a 80 %-át tudják még a működésükhöz rendelni. Azzal, hogy a Szegedi Szabadtéri Játékok gazdasági társasági rendszerben működik, az a fajta jóléti szolgáltatás, ami a korábbi időszakokban volt, ahol próbákat lehetett megtekinteni a Hont Ferenc Baráti Társaságon keresztül, ez sajnos elveszett. A működésük alapját ugyanis a jegyárbevétel és a hozzá kapcsolódó társasági adó támogatás jelenti. Így már 289 millió forint összegű TAO-t tudnak maguk mellé kérni. A generált gazdasági fogyasztásról is említést tett. Amikor gazdaságélénkítő funkcióról beszél, akkor arra gondol, hogy a Szegedi Szabadtéri Játékok látogatására érkező tömegek egyéb költései 660 millió forintot tettek ki. Ez a jegyárbevételt meghaladó költés, ami itt helyben csapódik le a helyi vállalkozóknál, szolgáltatóknál szállás, étkezés, utazás és egyéb költések formájában, ami Szeged város gazdasági fejlődését és az itt működő szolgáltatókat gazdagítja, és az ő létüket biztosítja. Ilyen értelemben a Szegedi Szabadtéri Játékok nem csak a saját működéséért felelős a jegyárbevétel és a TAO megszerzésének formájában, hanem azokra a vállalkozásokra is figyelemmel kell lenni, amelyek a Szegedi Szabadtéri Játékok kapcsán évenként jelentős profitra tesznek szert. Ez számukra egy nagyon fontos mutató. Ha ezt a számot növelni szeretnék, akkor nyilvánvalóan elsősorban a nem szegedi látogatók arányát kell növelni, hiszen a nem szegedi látogatók többet költenek étkezésre, szállásra. 10 %-ot sikerült emelniük a nem szegedi látogatók arányán. Gazdasági szempontból értékesebb a nem szegedi látogatók aránya. Ennek befolyásolására számos lehetőség és eszköz létezik, részint a bérletezés, részint a kommunikációs stratégiának a kialakítása, a műsorpolitika megváltoztatása, az önálló vagy csak itt látható előadások műsorra tűzése. Önkormányzati támogatásként évente 250 millió forintot kapnak, de a 2014. év volt minden idők legalacsonyabb önkormányzati támogatási időszaka. Bázisszinten nézve 250 millió forint befektetéssel mindösszesen 1 milliárd 416 millió 16 ezer forint a megtérülés a jegyárbevétel, a hozzá kapcsolódó TAO támogatás és a kulturális fogyasztáshoz kapcsolódó addicionális kiadások formájában. Erre mondják azt, hogy a Szabadtéri sikere Szeged sikere. Úgy gondolja, hogy ezek imponáló számok, és nagyon fontos ennek a megértése, elfogadása vagy megvitatása ahhoz, hogy a Szegedi Szabadtéri Játékok munkáját, tevékenységét és eredményeit reálisan értékelni lehessen. Utalt arra korábban, hogy idegenforgalmi szerepvállalásról is fog beszélni. A Szegedi Szabadtéri Játékok kommunikációs értéke is ugyanilyen fontos. Az Observer kutatásai alapján a tavalyi évben a Szegedi Szabadtéri Játékok médiaértéke médiafelületekben is közel 1,5 milliárd forint volt. Értelemszerűen, ebben a világsztár, Gerard Depardieu megjelenése vagy a Mamma Mia magyarországi ősbemutatója is felhajtóerővel bírt. A Szabadtéri Játékok sikere Szeged sikere, hiszen a Szegedi Szabadtéri Játékok és a város elválaszthatatlanok egymástól. Ha a Dóm térről vagy a Szabadtériről van szó, akkor mindig Szegedről is szó van, tehát az Szeged város kommunikációs értékét jelenti, amikor a Szabadtériről beszélnek. Tehát 250 millió forint tényleges befektetéssel közel 1,5 milliárdnyi forintális megtérülés, és közel 1,5 milliárdnyi médiameg-
4
térülésről lehet beszélni. Átadja a szót a művészeti igazgató úrnak, aki egy picit a művészetről is beszélne, mert a lényeg mégis a művészetben van. Harangozó Gyula: Szeretettel köszönt mindenkit, és megpróbálja rövidre fogni a mondandóját. Elmondja, hogy a Szegedi Szabadtéri Játékok tradíciójának megfelelően a palettán többféle szín van. A nemzetközi fesztiválokkal ellentétben itt többféle műfaj jelen van, tehát az operától az operettig, a musicaltől a táncig minden megtalálható. Ezt el is várják tőlük, ilyen volt Szeged tradíciója, és véleménye szerint kötelesek ezt ugyanígy folytatni. Ettől szép Szeged, és ettől Szeged Szeged. Természetesen, amikor Herczeg igazgató úrral a döntéseket hozzák, nem tudják figyelmen kívül hagyni azt, hogy miért jönnek ide a látogatók. A grafikonon is látszik, hogy miért jönnek ide elsősorban a nézők. Ebben a műfaj az igazán döntő. Ezt nem próbálják teljesen kiszolgálni, de egy olyan alapot kell teremteni a műsorpolitikában, hogy anyagilag meg tudjanak felelni a város elvárásainak, mert felelősséggel tartoznak a várossal szemben. Minél több turista, minél több beutazó vendég jön Szegedre, annál többet költenek, annál jobb a városnak. Amellett, hogy a tavalyi szezonjuk szenzációsan jól sikerült, megpróbálják mindig jól összerakni a műsortervet, de a puding próbája mindig az evés, tehát az, hogy a közönség hogyan fogadja a bemutatott műveket. Nagyon pozitív eredményeik voltak abból a szempontból is, hogy a Háry János, mint opera nem könnyen eladható, kb. 70 %-ra tudták volna eladni, ha nem hívták volna meg Depardieu-t. Akkor műsorpolitikailag arra gondoltak, hogy ha meghívnak egy ilyen művészt, akkor az valószínűleg 100 %-ra megtölti mindkét előadást. A színész elviszi ugyan azt a 30 %-ot, amit amúgy sem kerestek volna meg, viszont egy hihetetlenül nagy marketing és kommunikációs pluszt ad a Szabadtérinek és Szeged városának, hogy a fél ország Szegedről beszélt. Idén azzal, hogy a Háry ilyen jól megállta a helyét, kultúrpolitikailag is feladatuk, hogy a musical-ek mellett prózát és operát is bemutassanak. A bizottság előtt van az idei programjuk, amelyből látható, hogy az operák közül az Álarcosbált választották, és a Tévedések vígjátékával egy prózát is műsorra tűztek, azon felbátorodva, hogy a Háry János operában nagyon sok próza volt, és nagyon jól fogadta a közönség. Tehát igenis ez megállja a helyét. Az Álarcosbálnál mondhatják azt, hogy az elvárások fölé „lőnek”. Az operát vagy a nem könnyen eladható műfajt megpróbálják olyan kommunikációs eseménnyé tenni, amellyel izgalmassá teszik a közönség részére. Az Álarcosbál pl. téli környezetben, jégpályán, korcsolyával kerül megrendezésre, tehát mindig megpróbálnak valamit, és egy világsztárt is meghívtak (ő lesz a bálkirálynő). Erről adott időben tájékoztatják a bizottságot, ami akkor lesz, amikor aláírják a szerződést. Itt is megtalálható az a kommunikációs pálya, hogy megpróbálják elérni, hogy Szegedről beszéljenek. Az nagyon egyértelmű dolog, hogy ha nekik sikerük van, akkor Szegednek is. A vígjátékokat az utolsó felmérések szerint a közönség igényli, bár mostanában nem sok ilyet mutattak be. Ők nem szeretnének a kommersz felé elmenni, és úgy gondolják, hogy egy Shakespeare-vígjáték (Shakespeare nem volt 10 éve színpadon) alapot, komolyságot, rangot és nívót ad a programjuknak, vígjátékságával viszont az eladhatóságot biztosítja, és kielégítik a közönség igényét is. Így nagyon jól állnak az eladási mutatóik. A musicalek közül kiemeli az Abigélt, ami magyar mű, Szabó Magda könyve, Kocsák Tibor zenéjére, egy sokat játszott darab a fővárosban. Itt viszont egy világpremier lesz új rendezésben. Úgy gondolja, hogy az is egy küldetésük, hogy ha van egy magyar mű, akkor azt próbálják meg publikálni. A Mamma Mia és a Nyomorultak magukért beszélnek, azok könnyebben eladhatóak. Ők gyakorlatilag bizalmat árulnak, mert minden évben új dolgokat hoznak. Ha a közönségnek meg van a bizalma, amit reméli, hogy a bizottságtól is megkapnak, akkor vesznek jegyet, és ha bebizonyosodik, akkor jövőre is jönnek. Az Álarcosbállal is úgy vannak, hogy 10 éve nem volt Verdi, Verdi népopera, és hozzátartozik a Szabadtéri Játékokhoz. Úgy gondolja, hogy ez az, amit várnak tőlük, és ebben a kiállításban, amit az imént említett, ez tényleg érdekes lesz. A Szabadtéri mindig híres volt arról, hogy nagyon impozáns díszletek voltak, egy-egy produkcióhoz markánsan lehetett díszleteket kötni, mert nagyon monumentálisak vol-
5
tak. Most megpróbálnak tartalmilag is ebbe az irányba menni, és az operákat, prózákat azzal segítik, amit a musical-eken meg tudnak szerezni. Szeged városának nagyon fontos a turizmus, és 70-80 ezer ember évente érkezik a fesztiválra, akik fogyasztanak és költenek Szegeden. Természetesen ez fontos, de ugyanilyen hangsúlyt fektetnek a szegediekre is, akiknek a kedvéért bérleteket adtak ki. A bérletek 30 %-kal jobban mennek, mint tavaly ilyenkor. Ezzel a bevételükön egy kicsit vesztenek, mert szabadjegyben bármit jobban el tudnak adni, de úgy gondolják, hogy ezzel tartoznak a szegedieknek. Mivel látható, hogy sokkal jobb a bérleteladás, élnek is vele a nézők, hiszen sokkal többet tudnak jönni a Szabadtéri Játékokra, és élvezni azt, ami a városban történik. Ugyanakkor az ajándékkoncert is egy nagyon fontos pont. Ahogyan Herczeg igazgató úr is mondta, eléggé be vannak szorítva egy merkantilista gondolkodásba, mert túl kell élniük, és hozniuk kell azt a színvonalat anyagilag is, amit a város elvár tőlük. Ennek ellenére az ajándékkoncertet szeretnék megszervezni Szeged város lakóinak. A Marton Éva Nemzetközi Énekversenyt először rendezték idén az Operaházban, ahol beszélgettek a művésznővel, aki megkérdezte, hogy Szeged nem tudna-e egy különdíjat felajánlani az egyik nyertesnek. Ezt ők boldogan megtették. Signe Ravn Heiberg dán szoprán énekesnő nyerte el ezt a díjat, és az idei ajándékkoncerten a Szegedi Szabadtéri Játékok finanszírozza, hogy az énekesnő ide jöhessen. Úgy gondolja, hogy Szeged városának ez is egy nagyon nagy pozitívum. Gyakorlatilag ennyit tud elmondani Szabadtéri Játékok művészeti részéről. Összefoglalva, megpróbálnak a város elvárásának megfelelni, turistákat idehozni, kommunikációban Szegedet olyan pozícióba helyezni, hogy Magyarországon és lehetőleg a határon kívül is beszéljenek róla. Nagyon pozitívan ők azt gondolják, hogy jó úton haladnak, és a sikerük Szeged sikere. Hálát adna a jó istennek, ha ez úgy menne tovább, ahogyan tavaly volt. Köszöni, hogy meghallgatták. Herczeg Tamás: Jelzi, hogy van lapkiadói és könyvkiadói kötelezettségük is, amiről még nem beszélt, ez a Páholy magazin, amit korábban a közgyűlés rájuk testált. Kéri, hogy osszák ki azt a kiadványt, amit még az új közgyűlés megalakulásakor készítettek a Szabadtéri Játékokkal kapcsolatban. Amennyiben kérdés van, szívesen válaszolnak. Dr. Kozma József: Köszöni szépen. Szerinte tele vannak kérdésekkel. Megadja a szót Tóth Károlynak. Tóth Károly: Az Újszegedi Szabadtéri Színpad valóban nagyon rossz állapotban lévő, de nagyon jó adottságú hely. Jelenleg nem csak a nézőtér, hanem a technika állapota is nagyon mostoha. Ha jól értette, könyv szerint a kőszínház tulajdonában van. Milyen különös akadálya van, hogy ezt a helyzetet rendezzék? Ennél már bonyolultabb cégegyesítési vagy elszámolási ügyeket is tárgyaltak már, akár ma is. Ő ennek a rendezését kifejezetten pártfogolná, ha ez a pályázatoknál akadály. Úgy gondolja, hogy az ő bizottságuk van abban a helyzetben, hogy kérhetik az erre illetékes önkormányzati irodát, vagy akár a Jegyzői Irodát, hogy nézzék meg, valóban van-e erre megoldás. Ugyanis, ami ebből következik, mindenképpen szükséges volna. Elsősorban pályázati forrásban lenne szükség arra, hogy az Újszegedi Szabadtéri Színpad működjön, nem csak a nagy Szabadtéri idején, hanem feltételezi, hogy megfelelő működési feltételek mellett a szezont meg lehetne hosszabbítani. Vannak, akik még moziként emlékeznek rá. Kérdés, hogy ilyen vegyes funkciójú hasznosítás ebbe a koncepcióba belefér-e. Vétek volna ezt a helyet elhanyagolni, mivel nagyon jó adottságúnak tartja. Igazgató úr említést tett a TAO-ról. Kérdezi, hogy mik a tapasztalatok. Hallani arról a TAO-val kapcsolatban, hogy a sport és a kulturális célok mellett bejön a felsőoktatás támogatása. Vannak stabil, állandó partnerek? Herczeg Tamás: Majdnem 300 millió forint jön be TAO-ból.
6
Tóth Károly: Ez nagyon jelentős bevételi összeg. Ez stabilizálható? Azért fontos ez a kérdés, mert mint említette, a kedvezményezettek között meg fog jelenni a felsőoktatás. Herczeg Tamás: A vagyontárgyaknak a Szegedi Nemzeti Színházból való áthozatalával kapcsolatban elmondja, hogy amikor megalakult a nonprofit társaság, akkor 3 millió forinttal alakult, és egy számítógép volt az a vagyontárgy, amit kihozhattak a színházból. A vagyonátadást ellehetetlenítő körülmény akkor az volt, hogy a város nem akart ÁFÁ-t fizetni, mivel az akkori jogszabályok szerint ÁFÁ-t kellett volna fizetni a vagyontárgyak átadása után. Ez most megoldódott, mert most nem így van. Egyetlen nehézség van, hogy illetékfizetési kötelezettség lenne, ha nem lennének nonprofit társaság, és nem mentesülnének. Ezt Pap úrral már végigvették a lelátó kapcsán. Momentán a jogszabályi környezet pont olyan, hogy meg lehetne tenni. Első lépésként azt célozták meg, hogy a lelátót és az ahhoz kapcsolódó raktárt megszerezzék. Ez azért nagyon fontos és nyomasztó, mert a lelátóra 2004 óta 90 millió forintot költött idegen vagyonon tett beruházásként a nonprofit kft. A padozatrendszert 10 milliós nagyságrendben kell cserélni, mert az idő kikezdi, és azzal nem lehet viccelni, mivel leeshetnek a nézők. Ez a legfontosabb lépés, és bár remélik, hogy rendben lesz, de ehhez kérik a bizottság támogatását is, annak érdekében, hogy a lelátó átkerüljön a könyveikbe. Persze jó lenne, ha ezzel együtt az Újszegedi Szabadtéri Színpad átkerülne. Ha rátér a turisztikai témára, akkor láthatóvá válik, hogy ez miért nagyon fontos. Egyebek mellett az előző menedzsment azt a 2 milliárdos pályázatot, amit végül a Dóm nyert meg, az Újszegedi Szabadtéri Színpadra szerette volna felhasználni. A dolog azért bukott meg, mert a színpad nem a kft. kezelésében volt. Ezért égetően fontos lenne, mert a liget fejlesztéséhez a beépítettségek tekintetében nagyon sok kötöttség van, és a ligettel szeretnének előrébb menni. Márpedig kevés olyan adottságú város van, ahol a belvárosban (mert tulajdonképpen a belvárosban van ez a hatalmas őspark) ekkora és ilyen izgalmas helyszín lenne, mint éppen Szegeden és éppen a ligetben. Minden vagyontárgyukra ez vonatkozik, bár az aprók nem annyira érdekesek. Volt ott forgószínpad, ami most megoldódott, amennyiben megoldást jelentett az, hogy az új beszerzésű eszközök 2/3-a nem a Szegedi Szabadtéri Játékoké, hanem a SzegedCsanád Egyházmegyéé lett. Viccesen ők azt szokták mondani, hogy a Szabadtéri Játékoknak az infrastrukturális ellátottsága soha ilyen jó nem volt, mint most, de a kiszolgáltatottsága sem volt ekkora, mert a vagyonának egy része még a színháznál van, a másik része pedig már a püspökségnél. Itt is egy tulajdonosi beavatkozásra, ügyességre lenne szükség, mivel a püspökségnek meg van az elvi nyitottsága az átadásra. Amit a püspökség kért, nem teljesíthető, de ha van nyitottság, akkor valami mást érdemes felajánlani egy adott jó pillanatban. Pl. ha megint lesz egy Dömötör-toronyhoz hasonló értékarányos csere vagy üzleti lehetőség, akkor érdemes lesz lekérni ezt. Mindeközben el kell mondania, hogy az egyházközség méltányos velük, mert a színpadot és az öltözőrendszert eddig is az egyházközség biztosította, mivel az ő területükön volt és tőlük bérelték. Most az egyházközség mobil eszközök formájában biztosítja az öltözőt és a színpadtechnika 2/3-át, ám most nem kérnek bérleti díjat, csak raktározniuk kell, aminek a díja azonban tízszerese, mint a bérleti díj volt. De nem nyerészkednek a Szabadtérin. Sok olyan megoldandó, tulajdonosi érdekeltségbe tartozó döntés, amin érdemes majd gondolkodni. Elsősorban azonban itt azok a vagyontárgyak érdekesek, amelyek folyamatos fejlesztésre adnak okot, illetve lehetőséget. Most a színpadtechnika nem érdekes, majd 5 év múlva lesz. A TAO egy ennél is borzasztóbb ügy. Valamikor a filmtörvény kapcsán hozták létre az előadó-művészeti törvényt, ami lehetővé tette a társasági adó támogatást, aminek az eredménye, amit most itt láttak. Erre rájött végül a sporttámogatás, ami elvitte a piacot, és most úgy hírlik, hogy rájön az oktatás is. Sokat változtak a TAO-pozíciók is, mert a törvényalkotó szándéka szerint az igazi kedvezményezett eredetileg az volt, aki adta, hiszen 500 millió forint felett már 19 %-os adójóváírást kapott az, aki adta. Ezek mind megszűntek. Lényegében a TAO-t adó már nem kedvezményezett. A legnagyobb probléma, hogy a brüsszeli jóváhagyás eddig az évig biztosította, hogy az előadó-művészeti
7
szervezetek, társaságok támogatásban részesüljenek. Most kellene megújítani Brüsszelben ezt a folyamatot. Az egyeztetés azonban még nem indult el a Gazdasági Minisztérium és az Emberi Erőforrások Minisztériuma között. Rettenetesen izgul minden színházi szervezet, hogy az idén megtermelt TAO-alap lehívható lesz-e jövő évben, vagy bedől az egész TAO-rendszer az előadó-művészeti szervezetek vonatkozásában. Számos kérdés van még, beleértve, hogy a felsőoktatás bejön-e még konkurenciának vagy nem. Nekik úgy kell elkezdeni tervezni a jövő évadot, hogy az ő működésük alapja az, hogy van TAO-támogatás. Jó esetben még a musical-ekkel is 0ra futnak ki, az idén már keresnek valamit a Mamma Mia-n, de a nagy haszon a TAO. Ha ez nincs, akkor még a musical-ekkel is bajban lesznek, mert ezen a költségvetési bázison nem tudják majd működtetni, de nem akar ennyire előre menni. Sajnos az is nagy baj, amit Tóth képviselő úr felvetett, de most nagyobb veszély leselkedik rájuk, tao ügyben. Dr. Kozma József: Megadja a szót Dr. Révész Mihálynak. Dr. Révész Mihály: 1961-ben az Aida címszereplője Margaret Types volt, és ő akkor világosított gimnazistaként az összes próbán és előadáson. Megállapítja, hogy akkor is volt nívó. Sőt, még azt megelőzően a Szabadtéri Játékokon, igaz, hogy nem a fesztivál keretében, fellépett Paul Robeson. Az előző közgyűlés elkövetett egy rettenetes dolgot, az Armel Fesztivál elengedését. Kérdezi, hogy van-e törekvés vagy remény ennek a visszaszerzésére, mert úgy látja, hogy Pest örömmel vette ezt a rendezvényt. Herczeg Tamás: Mindkettő az opera kérdéskörébe tartozik. Az a nagy probléma, hogy ma igazán olyan műfaji világsztárok, akikre 8000 ember bejön, sajnos Domingo, Pavarotti és Carreras kivételével nincsenek. Olyan műfaji sztár, aki a szociometria minden rétegéből ismert, egész egyszerűen nincs. Egyszerű a recept, mert meg kellene hívni Domingot és akkor teltház lenne. Nincsenek olyan új nevek, akik miatt a nem operarajongó közönség is eljönne. Ez azért is van így, mert az opera kedveltsége vagy támogatottsága helyett a musical lett a népopera. Ezért kényszerülnek arra, hogy nem operai sztárokkal kényszerülnek helyzetbe hozni azt a műfajt, amiben egyébként ők mélyen hisznek, és nagyon szeretik. Az Armel Operaversennyel kapcsolatban elmondja, hogy a Szegedi Szabadtéri Játékok azért is kezdett bele a fesztiválba, mert az operát szerették volna valamilyen módon helyzetbe hozni. Azt gondolták, hogy ha itt van évente egy nagy operafesztivál, az jót tesz az operakultúrának és Szegedre irányítja az operafigyelmet. Nem csak a nyári időszakban, hanem ősszel is, ami a Mezzo televízión keresztül hallatlan ismertséget ad. Abban bíztak, hogy a nagy fesztivál lefölözi a mások által megszerzett ismertséget. Azzal, hogy a Mezzo televíziót a Mezzo fesztivál elvesztette, és Armel Fesztivál lett, sokat veszített a jelentőségéből, és azt is ki kell mondani, hogy nem hozta azt a nagy áttörést Szeged számára, mint amit a miskolci operafesztivál az alapításakor Miskolcon hozott a műfajnak. Ezzel együtt azonban azt gondolja, hogy minden olyan veszteség, ami egy nemzetközi vérkeringés elveszítését jelenti, az fájdalmas. Valójában ennek a pótlására a nemzetközi Moliere Fesztivál lenne, ami viszont az Újszegedi Szabadtéri Színpadra helyezné a figyelmet. Szemben a gyulai Shakespeare Fesztivállal, ez sokkal mobilisabb, jobban mozgatható, és a nyári műfajhoz jobban illeszkedő lenne. Moliere-t szélesebben is lehet értelmezni a helyzetkomikumok miatt. A hármashatár mentén természetesen mind jelentené a vajdasági és az erdélyi színházakat is. 5-7 előadásból 3 biztosan tudna magyar nyelvű lenni, tehát az élvezeti faktora is nagyobb lenne. Ők ezt próbálták kitalálni és megfogalmazni az elvesztett nemzetközi fesztivál pótlására. E tekintetben felvették a kapcsolatot a Francia Intézettel. Ha Szeged városának 40 millió forintos támogatási forrása volt a Mezzo Fesztiválra, akkor ennek a felével már ők is bele mernének kezdeni ebbe az új fesztiválba.
8
Dr. Kozma József: Két egyszerű kérdése van. Mennyi a megmért igények időtávja, és abból mennyire tudnak Herczeg Tamásék előre következtetni? A másik kérdése pedig az, hogy milyen távon terveznek? A 2015-öst látják, de kérdezi, hogy a 2016-os és a 2017-es hogyan fűződik fel erre. Az a műfaj, ami tavaly a Zorbával megjelent, nagyon bejött. A táncos elem, ami a látványos oldalát erősíti, a 2015-ös programban így nem látszik. Kérdezi, hogy a Szegedi Szabadtéri Játékok profiljában ez milyen szerephez jut majd. Harangozó Gyula: Amit tud, gyorsan megválaszol. Két évre gondolkodnak előre, konkrétabban a 2016-osra, és kevésbé konkrétan, de ötletszerűen a 2017-esre. Részben külfölddel is tárgyalnak, alakul, és bízik benne, hogy szeptemberre, sajtótájékoztató keretén belül már meg tudják hirdetni a nagyközönségnek is a műsort. A tánccal kapcsolatban elmondja, hogy jövőre mindenképpen lesz tánc, ez abszolút benne van a tervben. Sokan mondták neki, hogy klasszikus balett is jó lenne, de nagyon nehéz erre a színpadra az ilyen dolgokat felvinni. Ha pedig az ember csinál valamit, akkor vagy egy olyan nagyhírű együttest kellene meghívni, akik esetleg ezen a színpadon nem vállalják, és olyan dolgokkal, amik esetleg Pesten az Operában nem mennek. Ebben is gondolkodnak, mert ez a szíve egyik csücske. Amikor a Zorbát színpadra vitték, akkor ígéretet tett, hogy 2 év múlva a néptánc kap teret, de utána gondolkodnak másban is. A Zorba egyébként a szegedi fellángolás után most Izraelbe is megy, de kisebb keretek között, és most jött vissza a második olasz turnéról. Így elmondható, hogy jót tett Szeged hírnevének, és örül, hogy tetszett. Úgy gondolja, hogy a színpadképe nagyon látványos volt. Ő 5 évig Bécsben volt igazgató, és ott másképp mennek a dolgok, ott lehetett tervezni. Itt még azt sem lehet tudni, hogy a kormányban mi van, még el sem kezdték a tárgyalásokat. Így ő hogyan tudna odamenni egy komolyabb együtteshez, aki 2-3 évre előre tervez (táncról beszél), és azt mondani, hogy szeretne valamit, és az általuk támasztott anyagi követelést garantálni is tudja. Ez egy „róka-fogta-csuka” helyzet. A hitelüket veszítik el, ha elkezdenek olyan szinten tárgyalni, hogy kötelezettséget kellene vállalni, majd visszakoznak, és várják, hogy mi lesz. A másik oldalról viszont nagyon szeretnék ezt csinálni. Tavaly Depardieu-t is az utolsó pillanatig visszatartották, mert nem tudták, hogy lesz-e pénzük a színpadra, meg tudják-e oldani az öltözőket és az egész színpadtechnikát. Ez hihetetlenül nagy beruházás volt. Bécsben azt mindig tudta, hogy a következő évben minimum annyival tud tervezni, amennyi az előző évi volt. Ott se szeretnek többet adni, de legalább azzal az öszszeggel tudott tervezni. Most ez nekik ki van húzva a lábuk alól, ezért megpróbálnak lavírozni, amennyire a szituációban lehetséges. Herczeg Tamás: A közönségvizsgálatokat is ugyanaz a csapat csinálja, mint az előző menedzsment alatt, ezért van lehetőségük tendenciák megfigyelésére. Folyamatosan nézik ezt, de nem tudnak teljes egészében a saját szándékuk szerint dönteni. Biztosan mindenki emlékszik rá, hogy az Ének az esőben-t meghirdették. A darab jogai itt vannak a fiókban, de bejött a Mamma Mia, és úgy gondolták, hogy érdemesebb a Mamma Mia-t előbbre venni, de megvan még az Ének az esőben is. Bejött utána a Madách Színház, akivel korábban nem dolgoztak, de el tudták hozni a Nyomorultak-at, és akkor emiatt volt érdemes változtatni. Az, hogy mi egy termék életgörbéje, és hány előadásban tud még visszajönni, meg kell várni a teljesítést, még akkor is, ha ők már sejtik, hogy pl. mekkora lesz az érdeklődés a Nyomorultak iránt (2 vagy 4 előadást tudnak lebonyolítani). Tulajdonképpen nagyon érzékenyen kell a piacra is reagálni, miközben mindig arra törekszenek, hogy ne szolgálják ki az igényeket. Bármilyen furcsa, de nekik az a jó, ha legalább 2000 ember a kerítésen kívül marad, mert annak van nagyon nagy felhajtóereje, ha már szeptemberben elkezdik vásárolni a jegyeket, amikor meghirdetik. A cég működése és likviditása arra alapozódik, hogy ilyenkorra már bent van a jegyárbevételük 50 %-a. Azért nincsenek fedezet nélküli kötelezettségvállalásban, mert a jegyárbevétellel már likvidek, bár az idei költ-
9
ségvetésükön még nincs rajta az ámen és a kereszt. Ez egy nagyon feszített tempó, és nagyon kell vizsgálni a piacot is minden évben, hogy éppen hogyan áll. Harangozó Gyula: Ha balanszra nem néznének, akkor betennének 8 Mamma Mia-t, de akkor az elvárásoknak nem felelnének meg. Herczeg Tamás: Érdemes tudni, hogy természetesen számos olyan musical van, amire azt mondhatnák, hogy biztos siker lesz. A jogtulajdonosok és a szerzők mellett álló termékfejlesztők nagyon figyelnek arra, hogy melyik jogot mikor adják tovább pl. Magyarország irányába. Arra, hogy mikor adják úgy, hogy az játszható vagy ők még turnéra jönnek vele. Tudna olyan címeket mondani, amik biztos sikert jelentenének, és tárgyalnak is, de még nem adják a jogokat, pl. Notre Dame. De ha bejön egy, mint ahogyan a Mamma Mia is a műsorhirdetés másnapján szabadult fel, akkor arra akkor érdemes lecsapniuk, mert a másik darab még pár évig elvan a fiókban. Nehéz nagyon előre tervezni, ez egy nehéz piac. Igyekeznek, de nagyon sok összetevője van. Harangozó Gyula: Azt is figyelembe kell venni, hogy amikor elkötelezi magát az ember, akkor le kell tenni egy összeget. Herczeg Tamás: Az Ének az esőben sem ingyen van a fiókban. Harangozó Gyula: Ami nyugaton anyagilag elfogadható, az nekik sokszor egy „tornamutatvány”. Hekáné dr. Szondi Ildikó: Kérdezi, hogy most nyáron hol lesz a színpad. Herczeg Tamás: A Dóm rekonstrukciójának elvi zárási ideje május. Azt a tájékoztatást kapták, hogy akkor hivatalosan megkezdődik a pályázatnak megfelelő átadás-átvétel, de ez még el fog húzódni. Homlokzatfelújításra is kapott továbbá támogatást az egyházközség, tehát a felszíni viszonyok ugyan valószínűleg már rendezettek lesznek, de el fog még tartani a felújítás. Azért drukkolnak, hogy legalább a Dömötör-templom elkészüljön, mert a Dömötör-templom és a Reök-palota Aba-Novák kiállításra készül. Azért izgulnak, hogy száradjon a Dömötör-templom, és legalább az meglegyen. Sajnos nem lehet arra számítani, hogy elkészüljön a valamikori színpaduk. Ez egy évvel még elcsúszik. Az objektív feltételrendszer hiánya a visszaforduláshoz abból fakad, hogy a rekonstrukció zajlik. Ha a rekonstrukció elkészül, akkor elvi és fizikai akadálya nincs a visszafordulásnak, de ez egy tulajdonosi hatáskörbe tartozó döntés lesz, hogy az egyházközséggel mire jutnak. Nem titok, hogy a valamikori színpad, ami egyházi tér, annak a szélére egy mellvéd kerül, ami azt jelenti, hogy kb. 1 méter 20 centivel kellene megemelni magát a színpadot és az öltözőrendszert is. Úgy gondolja, hogy valós lehetősége az eredeti helyszínre való visszaköltözésnek nincs. Van egy köztes állapot, amikor a Dömötör-templom vonalában, lejjebb épül meg a színpad, és akkor van mögöttük egy 25 méteres luk a Dóm homlokzatáig, de ez az elvi lehetőség megvan. És megvan az a lehetőség, amit most kipróbáltak, és jól működik. Ez részint szakmai és részint vallási kérdés is. A vallási kérdést úgy érti, hogy hit kérdése, hogy ki miben hisz, meggyőződése, hagyományai, szokásjoga és világnézete szerint melyik fordulási irányt tartja helyesnek. Ezt a meccset nem biztos, hogy ők szeretnék lejátszani. Harangozó Gyula: Az, hogy lejöjjenek, és maradjanak a Dómmal szemben, biztosan nem működik, mert színház-technikailag az egy vesztes pozíció. Vagy az van, hogy visszamennek úgy,
10
ahogy vannak, vagy így vannak, ahogyan most. Köztes állapot nem lenne jó, de ezt majd eldönti a tulajdonos. Herczeg Tamás: Ők megmutatták, hogy bármerre tudnak fordulni, arra fordulnak, amerre a megrendelő kéri vagy engedi, képesek most már mindegyikre, csak döntsenek, és ne nekik kelljen. Dombi Gábor: Eszébe jutott, hogy az Újszegedi Szabadtéri Színpad kiválóan alkalmas koncertekre is, de arra vonatkozó terveket nem hallott. Főleg az ifjúság körében jelenleg népszerű zenekarokra tudna gondolni. A másik kérdése a Szabadtérire vonatkozik. Elhangzott az, hogy színpadtechnikai eszközök, berendezések egyházi tulajdonban vannak. Ez számára furcsa, és nem érti, hogy miért van erre szükség, miért alakult így történetileg. Herczeg Tamás: A másodikkal kezdi, mert hátha a többit elfelejtik, és nem mennek bele nagyon. A Szabadtéri Játékok mindig is az egyházközségtől bérelte a színpadot és az öltözőrendszert. Dombi Gábor: Ez világos. Herczeg Tamás: Ilyen szempontból a felállás nem változott. Amikor kiderült a Dóm rekonstrukciója, akkor kiderült az is, hogy nem lehet úgy rendezni a játékokat, ahogyan gondolták, bár az előző menedzsment, a polgármester úr és püspök úr aláírtak egy megállapodás, mely szerint az egyházközség a rekonstrukció alatt és után is biztosítja a változatlan körülményeket. Amikor a város kiadta az építési engedélyt, akkor számolnia kellett azzal, hogy ez nem fog menni. A megállapodás tehát ilyen szempontból egy semmis megállapodás, de van, és érvényben van. Ekkor a frissen megválasztott menedzsment választhatott, hogy vagy tovább feszegetik azt a kérdést, hogy a püspök úr adja oda azt a területet, ahol árok van, vagy lemondanak arról, hogy Szabadtérit csináljanak az első önálló évükben, vagy kitalálnak valamit. Nekik az lett az ötletük, hogy a mobil lelátó mintájára legyen egy mobilszínpad. Visszamentek a püspökséghez, hogy adjanak egy év türelmi időt, amíg valamilyen EU-s pályázatból pénzt szereznek. Azt mondták, hogy azt nem lehet, mert nekik már van EU-s pályázatuk, az alapján pedig építkezni kell, tehát nincs türelmi idő. Akkor nagyon elszomorodtak, és végül arra jutottak, hogy Harangozó úr és Püspök úr, élve a kapcsolati tőkéjükkel, írtak miniszterelnök úrnak, hogy nem akarná-e a miniszterelnöki külön keretből a Szabadtéri Játékok életben tartását. Harangozó Gyula: Miután a város ezt nem tudta megoldani. Herczeg Tamás: Azt a választ kapták, hogy van egy megállapodás, ők szerezzenek neki érvényt. Ekkor a közösen megfogalmazott levélre miniszterelnök úr aktivizálta magát, és jóváhagyott egy bizonyos összeget, de ennek a kedvezményezettje, bár a Szabadtérinek kérték, az egyházközség, tehát nem a Szabadtéri Játékok és nem Szeged Megyei Jogú Város Önkormányzata. Nyilván a meglévő EU-s beruházáshoz csapták hozzá a dolgot, úgy tudták értelmezni. Így hagytak jóvá kb. 120 millió forintot, majd ehhez az egyházközség még hozzátett a saját pénzéből. Végül mintegy 220 millió forint összegért, közbeszerzésben vásároltak olyan eszközöket, amire nekik szükségük van. Ezért lett egyházi tulajdon. A tényszerűséghez hozzátartozik, hogy a város és polgármester úr is arra az álláspontra helyezkedett, hogy a legszükségesebb eszközök, a színpad és lebonyolításhoz legszükségesebb mobil forgószínpad és bizonyos világítási horgonyok a nonprofit társaság kezelésébe kerüljenek. Így soron kívül 120 millió forintnyi önkormányzati támogatást is kaptak. Ezért mondják azt, hogy mintegy 2/3-a egyházi, 1/3-a pedig a Szabadtéri
11
tulajdonában van. Püspök úr élt azzal a javaslattal, hogy ezt apportként bevigyék. Püspök úr tulajdonrészt kért, de az nem volt rokonszenves a város számára. Várják azt a pillanatot, amikor majd egy parkolót kér a stadionjához, és akkor valamilyen kreatív módon majd el lehet cserélni. (viccesen) Nyilván az élet majd hoz valamit, és akkor majd a Szabadtérihez kerül. Egyébként ők raktározzák. Az Újszegedi Szabadtéri Színpaddal kapcsolatban elmondja, hogy 2004-ben, amikor a nonprofit gazdasági társaság megalakult, akkor nagyon nehéz viszonyok voltak, mert a város legkülönbözőbb pontjain, a Lombard udvarán, a Ságvári Gimnáziumban, és más helyeken is voltak nyári színházi előadások. Rettenetesen széttöredezett volt a nyári színházi piac. Márpedig tudomásul kell venni, hogy egy családnak, ha egy hónapban elköltenek szabadtéri élményre több 10000 Ft-ot, akkor abban a hónapban nincs több. Magyarán szólva, az Újszegedi Szabadtéri Színpad helyzetbehozásának legfontosabb közgazdasági oka az volt, hogy a nyári piacot a Szabadtéri Játékok irányítsa, ne tudjanak mellette nőni, működni mindenféle színházi magánvállalkozások, mert végső soron a Dóm tértől viszik el a fizetőképes keresletet. Így is kulturális túlkínálat van még mindig a városban a nyári időszakban. Ilyen módon nagyon meg kell gondolni azt, hogy ezt a fontos piacot, amit a Szabadtéri Játékok az elmúlt időszakban felépített, és most sikerült újrapozicionálni, milyen egyéb kísértéseknek teszik ki. Lehet azt mondani, hogy a koncert más piacot visz el, de egy családnak mégis csak egy pénze van, és biztos, hogy meg lehet találni a rock koncertnek a musical-párját a színpadon. A másik probléma az, hogy az újszegedi liget egy nagyon erős lakóövezet, és a nagyon hangos koncertekből Kormos képviselő úrnak baja szokott lenni. A Dixieland koncert már érinti a tűrésküszöbét. Úgy gondolja, hogy van fejlesztési lehetőség az újszegedi gondolatokban. Harangozó Gyula: Tavalyelőtt kettő volt, tavaly már 3 előadás volt, és az idénre is terveznek. Mindegyik előadás legalább kétszer lesz. Próbálnak olyan műfajokban előremenni, ami populáris. Dombi Gábor: Mindegy, hogy mit csinálnak ott, teltház lesz, ebben biztos. Herczeg Tamás: Van egy másik lehetősége és ígérvénye is. A Szeged Város Turizmusáért Szövetség képviseletében van lehetőségük már 2 hete megjelenni. Ez a szövetség 2012-ben alakult, amely szervezet kifejezetten annak okán és szándékából jött létre, hogy az új nemzeti turisztikai fejlesztési tervnek megfelelve turisztikai desztináció menedzsment szövetséget hozzon létre Szegeden is. Ő azért kezdett el az idegenforgalommal foglalkozni, mert a szabadtéris munka során azt látják, hogy nincs Szegedre beutaztató turizmus. Nincs olyan utazási iroda, amelyik érdemben Szegedre szeretne beutaztatni. Jellemzően katalógusprogramokat árulnak, és a tengerpartra viszik a szegedi turistákat, de ide helyben, idegenforgalmi célpontként Szegeddel senki nem kereskedik. Ahhoz, hogy Szegeddel kereskedni lehessen, package-eket, idegenforgalmi csomagokat kellene összeállítani, és jó lenne nekik is, ha csak a kommunikációval kellene foglalkozniuk, és a sales-szel nem. Ehhez azonban az kellene, hogy olyan professzionális utazási iroda, utazásszervező cég legyen, aki beépíti a programok közé szálláshellyel, utazással, étkezéssel, úgy, ahogyan egy beutaztató turizmusnak kellene. A szövetség azért jött létre 2012-ben, hogy egy ilyen szervezet legyen, ennek ugyanis alulról építkező szervezetnek kell lennie. Szeged idegenforgalmában érdekelt, civil, gazdasági erőknek kell összefognia. Praktikusan a Szeged és Térsége Turisztikai Nonprofit Kft. lehetne az ő szövetségüknek a természetes partnere ahhoz, hogy a TDM pályázatokon elindulva az első évben 30-90 millió forint összegig lehessen EU-s forrást kapni. Ebből a TDM szervezetet fel lehet építeni. A szervezet fenntartása azonban a városoknak nehézséget szokott jelenteni. A megoldás az IFA bevétel részleges átengedése lehetne. Ilyen szempontból ez a turizmus érdekében visszaforgatott támogatás lehetne. Ács Szilvia éppen most mondta, hogy szeptemberben jelennek meg újra TDM pályázatok. Emellett neki meggyő-
12
ződése, hogy a rengeteg jó minőségű idegenforgalmi szolgáltatás mellett és a sok-sok fesztivál mellett szükség lenne Szegeden egy olyan vezérprogramra, ami az év 365 napján garantált turisztikai programként működhetne. A Szegedi Szabadtéri Játékok a Dóm téri 16-18 napjával éri el ezt az eredményt, de az idegenforgalmi piacon értelmezhetetlen garantált turisztikai programként, a külföld számára különösen. Mindösszesen 16 napra nem lehet egy kereskedelmi és marketingtevékenységet felépíteni. Az kellene, hogy legyen egy vezérprogramjuk. Az egyik a már említett GINOP pályázat lehetne, ami a zsidó, keresztény és polgári értékek felmutatására törekedne. Szeged sajátos földrajzi elhelyezkedéséből adódóan azt lehetne mondani, hogy „két éjszaka, három ország”. Mindkét éjszakát Szegeden töltenék, és egy szabadkai szecessziós városnézés is lenne a hitközséghez, a régi egyházmegyéhez kapcsolódóan, és Temesvár irányába is fel lehetne élénkíteni a beutaztató turizmust. További vezérfonal lehetne a huszárság, hiszen ez Szegedhez kötődik. 1448-49-ben Mátyás király itt alapította meg a huszárságot, ami nemcsak Európában, de szinte a világon mindenhol a legismertebb katonai fegyveres hadnem. Ha ezt újra felfedeznék, akkor a bobby-k mintájára a városháza előtt lovasok állhatnának gyönyörű szép ruhában. Egy olyan különös attrakció lehetne, ami érdekesség lenne. A sümegi vár lábánál wellness-helyet alakítottak ki és lovas programokat szerveztek. Ebből kiindulva talán éppen az újszegedi liget lehetne, az Újszegedi Szabadtéri Színpad újraértelmezve otthona lehetne pl. a huszárság programjainak lóval vagy ló nélkül. Összességében ő ezt gondolatébresztőnek szánta, de a legfontosabb az lenne, hogy a Tisztelt Bizottság gondolkodjon el a TDM szervezet létrehozásáról, és esetleg később adjon arra lehetőséget, hogy a TDM szervezet szükségszerűségéről, életszerűségéről és okoltságáról a szövetség elnöksége beszámoljon. Dr. Kozma József: Megadja a szót Dr. Révész Mihálynak. Dr. Révész Mihály: Csak egy nagyon rövid megjegyzést akar tenni, nem egészen komolyan. Az derült ki ebből a nagyon tartalmas, Kulturális Bizottságnak szánt programpontból, hogy a szegedi idegenforgalom jelentős részben, a Szabadtéri Játékok pedig teljes mértékben a REÖK-höz kötött. Dr. Kozma József: Megadja a szót Tóth Károlynak. Tóth Károly: A TDM problémakörről ellentmondó országos tapasztalatok vannak. Vannak, ahol jól működnek, és vannak, ahol nem fenntarthatók. Állandóan lehet hallani arról, hogy az idegenforgalmi adó felhasználásának feltételeit változtatni tervezik. Jelenleg Szegeden 110 millió forint ez a bevétel, és évről-évre emelkedik. Ugyan emelték az idegenforgalmi adó mértékét, de nagyobb mértékben a vendégéjszakák számának emelkedése növelte a bevételt. Ugyanakkor az idegenforgalmi adóhoz kapcsolódó állami támogatás egyre csökken, viszont a felhasználásban elég nagy szabadságot kaptak a fenntartó önkormányzatok. Tulajdonképpen, bármilyen beruházásra, melynek közvetett köze volt az idegenforgalomhoz, rá lehetett fogni, hogy pl. egy forgalmas út, egy tér, egy szobor felújítása is kapcsolható az idegenforgalmi vonzerő bővítéséhez. Ki bizonyítja, hogy nem? Amennyiben az idegenforgalmi adó felhasználására vonatkozó szabályozás konkrétabbá, erősebb turisztikai attrakció-fejlesztéshez köti az adó felhasználását, és a TDM szervezetekhez kötik a központi adótámogatást, akkor ezt valószínűleg ki is kényszerítik az önkormányzattól és az önkormányzat néhány napon belül 100 %-os tulajdonúvá alakuló cégétől, hogy létrehozzák a TDM szervezetet. Nagyon fontos, hogy az önkormányzat jelen helyzetben a fenntartáshoz nem tud többletforrásokat rendelni. Talán 45 millió forint Ács Szilviáék támogatása, csak azért volt bizonytalan, mert az Alsóvárosi Tájházzal a költségvetés megemelkedett. Véleménye szerint az önkormányzat saját költségvetésből ennél jelentősebb forrást nem fog adni, még azzal a megjegyzéssel sem, hogy jelenleg az a 100 milliós adóbevétel és a hozzá
13
kapcsolódó központi támogatás mind bekerül az önkormányzat központi költségvetésébe. Tehát most azt a pillanatot kell kivárni, amikor a TDM-ekre vonatkozó jogi szabályozás és az idegenforgalmi adó felhasználására vonatkozó jogi szabályozás a végleges formáját elnyeri, és akkor a bizottságnak nem csak lehetősége, hanem kötelessége is megvizsgálni, hogy hogyan használják fel az idegenforgalmi adóhoz kapcsolódó központi bevételt, másrészt pedig a TDM szervezet létrehozásának kérdését. Eddig nem volt erős kényszer, és nem voltak látható előnyei az általános pályázóképességen túlmenően. Neki most úgy tűnik, hogy a TDM szervezet megalapítása vonatkozásában most erősebben motiváltak lehetnek a nagyszereplők. Ha azt látják, hogy az idegenforgalmi adóbevételek egy része csak TDM szervezeteken keresztül használható fel, és a TDM szervezet csak speciális pályázati kategóriában indulhat, ahol nem indulhat a város vagy a saját cége, akkor nyilván megérett a helyzet arra, hogy megalakítsanak egy fenntartható TDM szervezetet. Javasolja, hogy amikor ez megjelenik, szeptember-októberben, akkor ez a téma önálló napirendi pont legyen. Herczeg Tamás: Azt tudja mondani, hogy nincs Szegedre beutaztató turizmus, és ha jól, tudatosan dolgoznak, akkor százmilliókat lehet termelni (mutatja a táblázatot). Hozzáteszi, hogy nincs Szegedre beutaztató értékesítő professzionális szervezet. A Tourinform csak kommunikációs tevékenységet folytat és folytathat. Nincs olyan iroda, amelyik Szegedre turistákat szervezne. Így is az 5. legjobb város Szeged, de mi lenne akkor, ha valaki ezzel professzionálisan foglalkozna? Dr. Kozma József: Két héttel ezelőtt volt egy beszélgetésük az egyetem illetékes vezetőjével, és ennek kapcsán elmondja, hogy a 365 napos fesztivál, érdekes módon, az egyetem és város komplementerében igényként megvalósul. Az egyetem külföldi hallgatókat hoz ide most már ezres nagyságrendben, a jövőben pedig többezres nagyságrendben kellene idehoznia külföldi hallgatókat. Azonban az egyetem alapvetően évközben hozza ide a hallgatókat. Ez is egy olyanfajta közösség, amiről Herczeg Tamásék beszéltek: itt fogyaszt, itt veszi igénybe a szolgáltatásokat, nota bene, akár kulturális szolgáltatásokat is. Egyfajtát biztosan igénybe vesznek, de lehet, hogy másféléket is. Azért hozta ezt a dolgot ide, mert a Szegedi Tudományegyetem kifejezetten egy olyan intézmény, amelyik érdekelt abban, hogy a város vonzereje általában is fejlődjön, és ezáltal mint tanulmányi célpont is külföldiek számára vonzó legyen. A városimázs, a városmarketing nagyon sokat tehet ehhez. Csak arra akarta felhívni a figyelmet, hogy van egy nagyon fontos további szereplő is, ez pedig az önkormányzat mellett az egyetem. Herczeg Tamás: Azt gondolja, hogy az innovatív gondolkodás az, hogy neki van 150 külföldi diákja, aki minden nap bejön, akkor az a kérdés, hogy milyen vállalkozást tudok nekik behozni, és hogyan tudok behozni még 400 diákot azzal, hogy ők itt élnek. Számára nem elég innovatív gondolkodás, hogy van valami, ami bejött magától. Ha megjelennek a brazil diákok, akkor azon kell gondolkozni, hogy mit lehet kitalálni, hogy egy újabb célcsoport is bejöjjön. Ő ezt tekinti innovatívnak. Az oktatással az a probléma, hogy az EU-ban ma Magyarország szavazati jogát felfüggesztették, tehát nagy a veszély, hogy ha még egy évig nem lehet szétválasztani az állam és az oktatás viszonyát, akkor kizárják Magyarországot az EU-ból. Onnantól az is kérdés, hogy a külföldi vendéghallgatók nem kerülik-e el Magyarországot. Dr. Kozma József: Herczeg Tamás politizálni kezdett. Herczeg Tamás: Nem, ez tény. Dr. Kozma József: Tény.
14
Herczeg Tamás: Ha kizárják Magyarországot, akkor ki lesz az, aki Szegedre jön tanulni? Nem lesz Magyarország EU-kompatibilis. Dr. Kozma József: Úgy látja, hogy érdemes volt ide eljönni, mert amit eddig láttak, ami eddig történt, ami a tervekben van, amire készülnek Herczeg Tamásék, arra jobban rálát a bizottság azután, hogy most konzultáltak. Így könnyebben tudnak együtt gondolkodni turizmusban, kultúrában, desztináció menedzsmentben is. Köszöni az alapos felkészültséget, amiért külön hálás. További hozzászólás nem lévén, megköszöni a részvételt, és az ülést bezárja.
K.m.f. Dr. Kozma József a bizottság elnöke
Hekáné dr. Szondi Ildikó a bizottság alelnöke Roboz István ügyviteli titkár
Juhász Csilla jegyzőkönyvvezető
15
