SZAKDOLGOZAT
Bátki Andrea
MISKOLC 2015
MISKOLCI EGYETEM ÁLLAM- ÉS JOGTUDOMÁNYI KAR JOGTÖRTÉNETI TANSZÉK / RÓMAI JOGI TANSZÉK
ZSIDÓELLENES RENDELKEZÉSEK MAGYARORSZÁGON 1938-1944 KÖZÖTT
SZERZŐ: BÁTKI ANDREA IGAZGATÁSSZERVEZŐ SZAK NAPPALI TAGOZAT KONZULENS: DR. SÁRY PÁL EGYETEMI DOCENS
MISKOLC 2015
UNIVERSITY OF MISKOLC FACULTY OF LAW DEPARTMENT OF LEGAL HISTORY / DEPARTMENT OF ROMAN LAW
ANTI-SEMITIC PROVISIONS IN HUNGARY BETWEEN 1938-1944
AUTHOR: ANDREA BÁTKI PUBLIC ADMINISTRATION MANAGEMENT FULL TIME COURSE CONSULTANT: PÁL SÁRY DR. ASSOCIATE PROFESSOR
MISKOLC 2015
Tartalomjegyzék Bevezetés...................................................................................................................... 5 I. Németország, Hitler és a náci ideológia ................................................................ 7 I/1. A holokauszthoz vezető események Németországban .......................................... 8 II. Az ellenforradalom időszaka Magyarországon................................................ 12 II/1. Numerus clausus................................................................................................. 14 II/2. Zsidótörvények Magyarországon ....................................................................... 16 II/3. Zsidótörvények fogalma ..................................................................................... 18 III.1938. évi XV. törvénycikk a társadalmi és a gazdasági élet egyensúlyának hatályosabb biztosításáról ....................................................................................... 19 III/1. 1939. évi IV. törvény a zsidók közéleti és gazdasági térfoglalásának korlátozásáról ............................................................................................................. 20 III/1./A. Strómanság vagy más néven színleges iparűzés .......................................... 22 III/2. 1941. évi XV. törvénycikk ................................................................................ 23 III/3. 1942. évi IX. törvénycikk a zsidók mező- és erdőgazdasági ingatlanairól ....... 24 IV. Munkaszolgálat .................................................................................................. 25 IV/1. 1939. évi II. törvénycikk 87. § .......................................................................... 26 IV/2. Az 1941. évi XIII. törvénycikk az ügyvédekre, az ügyvédjelöltekre és az ügyvédi önkormányzatra vonatkozó egyes kérdések szabályozásáról....................... 28 V. A magyar holokauszt .......................................................................................... 28 V/1. Zsidó tanácsok .................................................................................................... 31 V/2. DEGOB - Deportáltakat Gondozó Országos Bizottság ..................................... 33 V/3. Visszaemlékezések ............................................................................................. 35 V/4.A túlélők társadalomba való beillesztése Magyarországon ................................ 38 Összegzés ................................................................................................................... 42 Irodalomjegyzék ......................................................................................................... 45 Jogszabályjegyzék ...................................................................................................... 47 Internetes források ...................................................................................................... 48
4
Bevezetés
Az értekezésem célja, mint ahogy azt már a címe is elárulja, a Magyarországon létrehozott jogkorlátozó, illetve jogfosztó zsidóellenes rendelkezések bemutatása 1938 és 1944 között. Az említett időszakon kívül persze nélkülözhetetlennek tartom, hogy a továbbiakban megemlítsek néhány korábbi előzményt illetve jogszabályt Németországban és Magyarországon egyaránt, ami kitűnő alapjául szolgálhatott a később kialakult eseményeknek. A jogszabályokon keresztül betekintést nyerhetünk az abban az időben az országban uralkodó borzasztó helyzetekbe, illetve összehasonlíthatjuk a jelenlegi rendszerrel. Itt felmerül a kérdés, hogy a hatalmon lévő kormány akkori intézkedései mennyire voltak helyesek, illetve miként befolyásolták ezzel az ország életét. A továbbiakban a törvényeken kívül az akkori életkörülményekre, és persze a túlélők tapasztalataira
is
nagy
hangsúlyt
fektetek,
mivel
véleményem
szerint
elengedhetetlen, hogy megismerjük a múlt történéseit, az ebben a rendszerben élt emberek szemszögéből is. Továbbá szembeállíthatjuk egymással a kormánypártok és az ebben az időben a hazánkban élt zsidóközösség akaratát és igényeit. Manapság hazánkban már el sem tudjuk képzelni, hogy embereket deportáljanak az országból, vagy akár az alapvető jogaikat korlátozzák. Azonban, az akkoriban hatalmon lévő kormány ezt bevezette és meglehetősen radikális módon. Sőt mi több, érdekes momentumnak találom a közigazgatás akkori működését, például a hatóságok, a rendőrség és különösen a csendőrség munkáját és viselkedéskultúráját, ahogy alkalmazkodtak a kialakult körülményekhez, hiszen a segítségük kétségkívül meghatározónak bizonyult a parancsok végrehajtásában. Nagyon fontosnak tartom, hogy ne csak a pozitív, kedvező eseményekkel legyünk tisztában az országunkat illetően, hanem az esetleges hibákkal és borzalmakkal is, hiszen sokat tanulhatunk belőle a jövőre nézve. Azonfelül választ kaphatunk arra a kérdésre, hogy kik a felelősek, miért és hogyan hajthatták végre a kiadott utasításokat. Továbbá feltárom néhány akkoriban működő segítő szervezet munkáját, ilyen például a DEGOB1 - ahol a hazatérők visszaemlékezéseit vették jegyzőkönyvbe vagy a Joint 2 nevű 1 2
DEGOB: Deportáltakat Gondozó Országos Bizottság Joint (angol): American Jewish Joint Distribution Committee - amerikai zsidó segélyszerv
5
segélyszervezet, ahol szociális támogatásokkal segítették a hazaérkező túlélőket. Ezenkívül fontosnak tartottam megemlíteni a deportáltak társadalomba való beillesztését és az életüket a holokauszt megélése után. Ha feltárjuk a történéseket, le lehet vonni a következtetést, hogy mit lehetett volna másképp csinálni, esetleg miként lehetett volna teljesen, vagy részben csökkenteni az ebben az időszakban áldozatul esett emberek számát. Érdemes feltérképezni a tényeket minden oldalról és szemszögből, mert csak a különböző nézeteket, illetve eseményeket ütköztetve kaphatunk reális képet erről az antiszemita időszakról.
6
I. Németország, Hitler és a náci ideológia „A vég azonban az lesz, hogy egy ilyen néptől egy napon elveszik a létezés jogát a világon.(...) Egy erősebb nem a gyengét elűzi, mivel az életre való törekvés végső formájában mindig szét fogja törni az úgynevezett humanizmus minden nevetséges kötelékét, hogy helyére engedje lépni a természet humanitását, amely megsemmisíti a gyengét, hogy helyet adjon az erősnek.(...) Végül azonban mindig csak az önfenntartás ösztöne győz. Alatta az úgynevezett humanitás, mint az ostobaság, gyávaság és beképzelt mindentudás keverékének kifejeződése, úgy olvad el mint a hó a márciusi napon. Az emberiség örök harcban nőtt nagyra, az örök békében pusztul el."3 (Adolf Hitler)
A Nemzetiszocialista Német Munkáspárt (NSDAP) megjelentette a 25 pontos programját 1920 februárjában. „A náci ideológia leginkább a 19. század második felétől megjelenő nacionalista, rasszista, antiszemita, keresztényellenes, majd antibolsevista eszmék ötvözeteként volt jellemezhető."4 Hitler szerint akárcsak a természetben az állatok között, úgy az emberek között is folytonos küzdelem zajlik és abból csak a legerősebb faj kerülhet ki győztesen. Az erős elnyomja a gyengét. A nemzetiszocialista, vagy rövidebben náci párt programja elítélte az első világháborút lezáró versailles-i békét. A 25 pontos programból hét tartalmazott zsidóellenes kitételeket. „A zsidók nem lehetnek „néptársak” és állampolgárok, a zsidó bevándorlókat távolítsák el az országból, számolják fel a kamatrabszolgaságot, államosítsák a főleg zsidó tulajdonban lévő áruházakat, a németül megjelenő újságoknál csak nem zsidók lehessenek szerkesztők, az irodalmat és kultúrát tisztítsák meg az idegenektől stb.)." Az 1923-ban történő sörpuccs után Hitler börtönbe került, itt megírta a Mein Kampf (Harcom) című könyvét ami összefoglalta az általa képviselt ideológiát. A Mein Kampf folytatása volt a Zweites Buch ami szintén antiszemita kitételeket tartalmazott, a zsidókat különböző negatív jelzőkkel illette, például vérszopó, parazita, áruló, gaz és egyéb más hasonló szavakkal. Azzal vádolta a zsidókat, hogy a fő céljuk és tervük a világuralomra törés.5 Az alábbiakban pedig kifejtek néhány történelmi eseményt illetve jogszabályt, ami végül a holokauszthoz vezetett. Adolf Hitler: Mein Kampf, München, 1943, 145. és 147. o. http://www.holokausztmagyarorszagon.hu/index.php?section=1&chapter=13_1_1&type=content 5 http://www.holokausztmagyarorszagon.hu/index.php?section=1&chapter=13_1_1&type=content 3 4
7
Adolf Hitler
I/1. A holokauszthoz vezető események Németországban
1933. január 30.-án Hindenburg6 köztársasági elnök megbízta Hitlert a koalíciós kormány megalakításával. Fontos megemlíteni, hogy februárban, egy törvénnyel Németországban hatályon kívül helyezték a weimari alkotmány alapjogait.7 Míg hazánkban folyamatosan bővítették a kormány hatáskörét, addig Németországban Paul Ludwig Hans Anton von Beneckendorff und von Hindenburg: német tábornok, köztársasági elnök 7 A birodalmi elnök rendelete a nép és állam védelméről, „Reichstagsbrandverordnung” 1933. február 28.-án lépett hatályba Németországban. A rendeletben a weimari alkotmányban rögzített alapjogokat a következő intézkedésig hatályon kívül helyezték, így lehetőség nyílt a személyes szabadságnak, a véleménynyilvánítás szabadságának, a gyülekezési, a sajtó- és az egyesülési jognak a korlátozására, továbbá a postai, a levél-, a távíró- és telefontitokba való beavatkozásokra, a házkutatásokra és az elkobzásra, valamint a tulajdonjog korlátozására is. Frotscher-Pieroth, 1997, 306307.o. - hivatkozva: Lehotay Veronika, Szabadságjog-megvonó intézkedések a Horthy-korszakban, különös tekintettel a zsidótörvényekre, PhD értekezés, Miskolc, 2012, 27.o. 6
8
megjelent a felhatalmazási törvény „Ermächtigungsgesetz”
aminek segítségével
tulajdonképpen a kormány jogosulttá vált birodalmi törvények kibocsátására.8 Azonban a törvényt igazából Hitler akarata és elgondolása szerint értelmezték.9 Hitler a legerősebb párt vezéreként, legálisan került hatalomra, ezzel a jogával pedig csak később, fokozatosan kezdett visszaélni.10 Márciusban már megnyílt Dachauban az első koncentrációs láger és ezenkívül internáló táborok és rengeteg börtönt építettek fel országszerte. Az első zsidótörvények áprilisban jelentek meg, amelyek egyre több helyről tiltották el a nem "árja" származású állampolgárokat. A „nem árja" származást így határozta meg a törvény: „aki nem árja, nevezetesen zsidó szülőktől vagy nagyszülőktől származik. Elegendő kritérium, ha az egyik szülő vagy nagyszülő nem árja."11 Később a legtöbb politikai pártot, szociáldemokrata pártot, szakszervezetet feloszlatták. Náci egyesületeket hoztak létre és ide osztották be a szakmai, ifjúsági szervezeteket, vagy például a keresztény autós- és lovas egyleteket. Kötelezővé tették az iskolákban a Hitlerjugend12 (Hitleri Ifjúság) tagságot, a lányok és a nők számára létrehoztak külön szervezeteket. Goebbels13 vezetésével megszervezték a propagandaminisztériumot, a náci program hatékonyabbá tétele érdekében. 1934-ban szervezték meg a Gestapo nevű Állami Titkosrendőrséget ami ügyelt Németország belső biztonságára. A Gestapo sikeresen kiépített egy több tízezer főből álló besúgóhálózatot. Tulajdonképpen bárkit börtönbe zárhattak, meghurcolhattak, aki állításuk szerint gyanúsan viselkedett.14 Tehát a razziák a Gestapo hatáskörébe tartoztak. Két fázisra osztható az áldozatok összeszedése: az első fázisban a listákat hitközségek által szerezték, a másodikban pedig már különböző nyilvántartásokon keresztül is hozzá tudtak jutni.15 1934 júniusában, az ún. „hosszú kések éjszakáján" az SA16 vezérkar meggyilkolásával Hitler hatalma komolyan szilárdulni kezdett. Ezt követően Hindenburg köztársasági elnök meghalt, majd pedig augusztus 2.-án Hitler mint Führer és kancellár Németország minden Németh István: Demokrácia és diktatúra Németországban. 1918-1945. Összegzés és dokumentumok. A Harmadik Birodalom. 1933-1945. 2. kötet. L’Harmattan Kiadó. Budapest, 2007. 44.o. 9 Carl Schmitt álláspontját idézi: Pólay Elemér: A német nemzeti szocialista jogfelfogás és a római jog. Ludvig István Könyvnyomdája. Miskolc, 1939. 23. o. - hivatkozva: Lehotay: i. m. 28.o. 10 Bernd Jürgen Wendt: 1933 január 30. Legális forradalom, in. A Hitler Rejtély, Rubicon Tematikus Könyvek, Rubicon Kiadó, 2006, 16.o. 11 Saul Friedländer: A náci Németország és a zsidók 1933-1945, Múlt és Jövő Könyvkiadó, Budapest, 2013, 9.o. 12 Hitlerjugend: A Nemzetiszocialista Német Munkáspárt 1922 és 1945 közötti ifjúsági szervezete 13 Joseph Goebbels (1897 - 1945): német politikus, Hitler leghűségesebb híve 14 http://www.holokausztmagyarorszagon.hu/index.php?section=1&type=content&chapter=13_1_2 15 Raul Hilberg: Az európai zsidók elpusztítása, K.u.K. Kiadó, Budapest, 2014, 213.o. 16 SA: Sturmabteilung - jelentése: rohamosztag 8
9
hatalmát saját kezében volt képes összpontosítani. Tehát ebből következően megállapíthatjuk, hogy tejhatalomra tett szert a hadsereg vagy a törvényhozás szempontjából is egyaránt. Megalakult a Wehrmacht,17 így márciusban sorozást indítottak.18 Majd a náci rendszer megszilárdulását segítette elő a gazdasági válságot követő gazdasági élénkülés is. 1935 őszén a „Gesetz zum Schutze des deutschen Blutes und der deutschen Ehre " vagyis az ún. "A német vér és becsület védelméről" című törvény betiltotta a zsidók és nem-zsidók közötti házasságot és nemi kapcsolatot. Zsidónak számítottak a zsidó vallásúak illetve akiknek két vagy több nagyszülője az izraelita felekezethez tartozott. Rengeteg jogkorlátozás irányult a zsidókra. Például 1938-ra a diplomával rendelkező zsidók nem gyakorolhatták többé foglalkozásukat, sőt zsidó orvos csak zsidó beteget gyógyíthatott, vagy például a könyvtárakból is kitiltották azokat a műveket, amelyek zsidó szerzőktől származtak. Kitiltották őket a gyógyüdülőkből, strandokból, mozikból, színházakból. Továbbá Goebbelstől jött a javaslat, hogy legyenek „Csak zsidóknak!" feliratú padok, hogy a parkokban a német anyák mellé ne üljenek le zsidók és esetleg ne keltsenek ellenségeskedést. Később már a jogosítványuktól is megfosztották őket, sőt a zsidó gyerekek, csak zsidó iskolába járhattak. Nyilvános helyeken való tartózkodásukat is megszabták, hogy összesen hány óra lehet egy nap.19 1938-tól a személyi okmányokban is szükséges volt feltüntetni, ha valaki zsidónak számított. A férfiakéban az „Israel", a nőkében pedig a „Sarah" nevet kellett feltüntetniük.
Az egyre nagyobb feszültség és diszkrimináció hatására a zsidók tömeges kivándorlásba kezdtek. 1938-ig körülbelül 170 ezer zsidó hagyta el Németországot, akik pedig maradtak, azoknak egy része a megszorító jogfosztó intézkedések eredményeként segélyekből élt. Majd létrejött az Anschluss,20 Ausztria Németország része lett, ahol 187 ezer zsidó élt. Így tulajdonképpen a kivándoroltak ellenére ismét körülbelül annyi zsidó képezte az ország részét, amennyi 1933-ban volt.
Wehrmacht - jelentése: véderő, Németország fegyveres ereje 1935-1945 között Friedländer: i. m. 23-26. o. 19 Friedländer: i. m. 81-83. o. 20 Anschluss : 1938-ban Ausztria a Harmadik Birodalomhoz lett csatolva a német nemzetiszocialista uralom alatt 17 18
10
A továbbiakban még keményebb lépéseket tettek, a Gestapo ezreket vitt koncentrációs táborokba, zsidó tulajdonban lévő boltokat törtek fel, illetve lakásokat fosztogattak vagy éppen polgárokat bántalmaztak. Itt még sokan a helyzet pozitív változásában bizakodtak, azonban ez még csak a kezdete volt a későbbi brutalitásnak.
Auschwitz-Birkenau, 2015.04.04. készítette: Bátki Andrea
1938 novemberében a náci bánásmód miatt egy elkeseredett zsidó férfi lelőtt Párizsban egy német diplomatát. Ezek után egy államilag felállított pogromsorozat indult
az
egész
birodalomban,
a
betört
kirakatüvegek
szilánkjairól
"Kristályéjszakának" nevezett cselekmény során 191 zsinagógát és 7500 zsidó boltot fosztottak ki és gyújtottak fel. A legtöbb menekülni próbáló zsidó nem talált olyan országot, ahol befogadták volna. A kimenekülő zsidók útlevelét megjelölték, ez volt a "J" (Jude tehát zsidó) jelölés. Mintegy félmillió zsidó vándorolt ki Németországból valamint Ausztriából és Csehországból.21 Ezekből az intézkedésekből világosan kiderül Hitler elhatározása, egyértelművé tette, hogy teljes mértékben meg akarja tisztítani az országot a zsidóktól, ha kell bármilyen áron. Bizonyos rendelkezései mintául szolgálhattak a későbbi magyar 21
http://www.holokausztmagyarorszagon.hu/index.php?section=1&type=content&chapter=13_1_2
11
jogszabályoknak ezt bizonyítja a zsidók és nem-zsidók közti házasságról szóló törvény is, amit a korábbiakban említettem. A következőkben rátérek a magyarországi eseményekre, illetve a magyar holokausztot közvetlenül megelőző évekre és a jogi intézkedésekre.
1. Auschwitz, 2015.04.04. Készítette: Bátki Andrea
II. Az ellenforradalom időszaka Magyarországon
A háború utáni zűrzavarból gróf Bethlen István és az 1919 február 19-én létrehozott Nemzeti Egyesülés Pártja körül szerveződő „liberális konzervatív, többségében antidemokrata csoportosulások továbbá a különböző radikális jobboldali, antiliberális és antiszemita csoportok próbálták kivezetni az országot."22 Az alapvető különbség a csoportok között, hogy a radikális jobboldal elsősorban erős törvényi szabályozást, tehát a zsidók jelentős korlátozását követelte, a Bethlent A radikális jobboldali csoportosulások már a tízes évektől kezdve szervezkedtek ( politikai katolicizmus és a keresztényszocialisták jobboldala, A Cél és az Új Nemzedék körüli csoportok stb.), míg a Bethlen körül gyülekező politikai elit a Károlyi-kormányzattal és a vörös diktatúrával szemben szerveződött meg folyamatosan 1918 végétől Ezekről a politikai irányzatokról részletesen lásd Romsics Ignác: Magyarország története a XX. században. Osiris, Budapest, 1999, 108-110 és 118120.o. 22
12
követők pedig ennél sokkal óvatosabb, finomabb módszerekben hittek a zsidóság kérdését illetően, viszont az izraelita vallású embereknek háttérbe szorításával valamennyien egyetértettek.23 1919 után új korszak következett Magyarországon. A vallás jelentősége egyre nagyobb szerepet kapott, mint ahogy a társadalmilag hasonló színvonalú sok más közép-európai országban is.24 Azok az emberek, akik a zsidó származású politikai elit tagjai voltak és az októberi forradalomban is részt vettek, mint például ( Jászi Oszkár, Szende Pál, Lukács Lajos, Böhm Miklós, Hatvany Lajos, stb.) emigrációba vonultak.25 Ők tehát eltűntek a magyar politikából, és ez is később inkább negatív benyomást keltett a zsidó emberekre nézve. A hazai zsidók nagy része általában az aktuális rezsim mellé állt, passzívan figyelték az eseményeket, féltek az esetleges megtorlásoktól. A szegedi Antibolsevista Comité létrehozásában zsidók is részt vettek például ( Biedl Samu, Schweiger Miksa, stb. ).26 Ekkor azonban már éles viták folytak arról, hogy érdemes-e a zsidókat a kormány munkájába bevonni, mert ahogy Zadravecz páter27 is megfogalmazta - a zsidósággal való leszámolás aligha kerülhető el.28 Ez később be is igazolódott, „a fehérterror azonban elsősorban az ún. proletárdiktatúra vezetői és a vidéki képviselői ellen irányult akik között nagy számban voltak zsidók vagy zsidó származásúak." 29 Horthy később belátásai szerint jobbnak látta, ha bejelenti hogy: „A zsidóüldözések ügyében, melyek felelőtlen elemeknek a bűnei, a legszigorúbb vizsgálatokat indítottam, a bűnösöket, a tetteseket és uszítókat egyaránt, amennyiben a hadseregemhez tartoznak, haditörvényszék elé állítom őket, és őket a Magyar Nemzeti Hadsereg kebeléből örökre kizárom, egyébként magától értetődőnek tartom
Gyurgyák János: A Zsidókérdés Magyarországon, Osiris, Budapest, 2001, 110.o. Kónya István: A magyar református egyház felső vezetésének politikai ideológiája a Horthykorszakban, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1967, 55.o. 25 Litván György: Irányzatok és viták a bécsi magyar emigrációban. In: Októberek üzenete. Válogatott történeti írások., Osiris, Budapest, 1996, 281-320.o. 26 Lásd erről részletesen Kelemen Béla munkáját: Adatok a szegedi ellenforradalom és a szegedi kormány történetéhez. 1919. Naplójegyzetek és okiratok. Mars Grafikai Műintézet, passim, Szeged, 1923. 27 Zadravecz János István (1884-1965) : szegedi katolikus püspök 28 Zadravecz páter 1919 június 1-jén az alsóvárosi templomban tartott istentiszteleten kijelentette, hogy a zsidók között "disztingválni" kell, nevezetesen, szerinte vannak magyar zsidók, és vannak bevándorolt zsidók. Míg az előbbiekben él a hazaszeretet, addig az utóbbiak internacionalisták, akik csak "kiuzsorázni jöttek bennünket". Uo.203.o. Lásd ehhez még Zadravecz István naplóját (Borsányi György {szerk.}: Páter Zadravecz titkos naplója. Kossuth, Budapest, 1967). 29 Gyurgyák: i. m. 113.o. 23 24
13
hogy mindenféle pogromot, felekezeti üldözést és egyéni akciót kérhetetlen szigorral kell elnyomni"30 Ezután megkeresték őt a Magyar Zsidók Országos Szövetségének tagjai, akik saját lojalitásukat ígérve cserébe, a zsidóüldözések megszüntetését és a rend helyreállítását kérték. Ebbe persze beletartozott az anyagi támogatás is. A legtöbb hitközség is követte a Magyar Zsidók Országos Szövetségének taktikáját, azonban a káosz továbbra is fennállt, 1919 eleje és 1920 nyara a magyar történelem egyik mélypontja. Paradox módon a magyar politika és társadalom helyreállítását szolgálta volna az 1920. évi XXV. törvénycikk, ami röviden numerus clausus néven vált ismertté.31
II/1. Numerus clausus 1920. évi XXV. törvénycikk
„a
tudományegyetemekre,
közgazdaságtudományi
karra
a
műegyetemre, és
a
a
jogakadémiákra
budapesti való
egyetemi beiratkozás
szabályozásáról" „1. §A tudományegyetemekre, a műegyetemre, a budapesti egyetemi közgazdaságtudományi karra és a jogakadémiákra az 1920/21-ik tanév kezdetétől csak oly egyének iratkozhatnak be, kik nemzethűségi s erkölcsi tekintetben feltétlenül megbízhatók és csak oly számban, amennyinek alapos kiképzése biztosítható. Az egyes karokra (szakosztályokra) felvehető hallgatók számát az illetékes kar (a műegyetemen a tanács) javaslata alapján a vallás és közoktatásügyi miniszter állapítja meg.
A Múlt És Jövő november 1-jei számában megjelent szöveget idézi Gonda: i. m. 196.o. Horthy szerepére a fehérterrorban lásd Ormos Mária adatait (Ormos:i. m. 71-74.o.). 31 Gyurgyák: i. m. 117.o. 30
14
Rendkívüli hallgatók csak abban az esetben vehetők fel, ha a hallgatóknak az előző bekezdésben foglaltak szerint megállapított létszáma rendes hallgatókkal nem telt volna be és csak a megállapított létszám-kereten belül..."32 A numerus clausus Magyarországon az 1920. évi XXV. törvénycikk közkeletű megnevezése szűkebb értelemben.33 Az 1920-ban berendezkedő Horthy-rendszer vezette be. Maga a törvény ugyan nem 1938 és 1944 között keletkezett, de ezt tartják nem
csak
Magyarország,
hanem
Európa
egyik
első
olyan
jogkorlátozó
rendelkezésének ami a zsidó emberek ellen irányult. Elvileg a zsidók 1867 óta izraelita vallású magyaroknak számítottak, így nem érintette volna őket az előírás, de a jogszabály végrehajtási utasítása, a zsidóságot nemzetiségnek minősítette. A zsidótörvények előzményének is tekinthetjük.34 Bár a zsidó szó konkrétan nem szerepel benne, de a későbbi törvények ennek a szemléletmódnak a folytatását képezik. Jó alapot adott a későbbi években hozott még súlyosabb jogfosztó intézkedések számára. „…másfelől arra is figyelemmel kell lenni, hogy az ország területén lakó egyes népfajokhoz és nemzetiségekhez tartozó ifjak arányszáma a hallgatók közt lehetőleg elérje az illető népfaj vagy nemzetiség országos arányszámát, de legalább kitegye annak kilenctized részét.” (1920. évi XXV. tc.)35 Tágabb értelemben a numerus clausus az egyetemi hallgatók felvételének korlátozását jelentette.36 Tulajdonképpen a zsidók egyetemekről való részleges kizárását foglalta magába. A törvény életbeléptetésével a magyar zsidóság 32
http://www.1000ev.hu/index.php?a=3¶m=7440 Kovács M. Mária: Liberalizmus, radikalizmus, antiszemitizmus. A magyar orvosi, ügyvédi és mérnöki kar politikája 1867 és 1945 között. Helikon Kiadó. Budapest, 2001. 72-83. o. 34 Vértes Róbert: Magyarországi zsidótörvények és rendeletek 1938-1945, Polgár Kiadó, Budapest, 1997, 8.o. 35 http://www.1000ev.hu/index.php?a=3¶m=7440 36 Az oktatási rendszerben a 19. század folyamán bekövetkezett változások vezettek Európa több országában is az értelmiségi túltermeléshez és az ehhez szorosan kapcsolódó értelmiségi munkanélküliség problémájához. A magas képzettséget igénylő állások száma nem változott párhuzamosan az egyetemekről kikerülő diplomások számával. A két világháború közötti időszakban ezért Európában több ország is vezetett be az egyetemi hallgatók számának korlátozását előíró rendelkezéseket, annak érdekében, hogy megakadályozzák az értelmiségiek körében létrejött feszültségek kiéleződését. Norvégiában 1926-ban korlátozták az orvosi és a műszaki egyetemekre felvehető hallgatók létszámát. Finnországban az 1930-as években vezettek be egyfajta részleges numerus clausus rendszert. Lengyelországban is felmerült a diszkriminatív intézkedés bevezetésének a lehetősége, de a hazai és a nemzetközi tiltakozás hatására erre nem került sor. Ezek a jogszabályok azonban egyik országban sem tartalmaztak a magyarországi törvényhez hasonló diszkriminatív rendelkezéseket. Kovács M.: i. m. 73-75. o. 33
15
nyilvánosan politikai kampányt indított a jogszabály visszavonása érdekében. Ez a lépés azzal magyarázható, hogy a törvény a zsidó fiatalság továbbtanulási lehetőségeinek megvonásával elvette a lehetőséget a szabad pályaválasztást illetően. 37
1924 januárjában Sándor Pál, egy párton kívüli liberális zsidó képviselő a numerus
clausus teljes visszavonását követelte és emellett egy saját egyetem megalapítására kért engedélyt a zsidó közösség számára.38 További forrás nem szól arról, hogy esetleg a zsidó egyetem tervével kapcsolatban később komolyan foglalkoztak volna, viszont a magyarországi zsidó fiatalság közben külföldi egyetemekre volt kénytelen menni. 1920-tól több ezren tanultak osztrák, német, csehszlovák és olasz egyetemeken.
39
Ezután a későbbiekben több zsidóellenes jogfosztó rendelkezés is
született.
II/2. Zsidótörvények Magyarországon
1. 1920. évi XXV. törvénycikk a tudományegyetemekre, műegyetemre, a budapesti egyetemi közgazdaságtudományi karra és a jogakadémiákra való beiratkozás szabályozásáról 2. 1938. évi XV. törvénycikk a társadalmi és a gazdasági élet egyensúlyának hatályosabb biztosításáról 3. 1939. évi IV. törvénycikk a zsidók közéleti és gazdasági térfoglalásának korlátozásáról 4. 1939. évi VIII. törvénycikk a gazdasági és hitelélet rendjének, továbbá az
államháztartás
egyensúlyának
biztosításáról
alkotott
1931.
évi
XXVI.
törvénycikkben a minisztériumnak adott és utóbb kiterjesztett felhatalmazás további meghosszabbításáról 5. 1939. évi XVIII. törvénycikk a Magyar Szent Koronához visszacsatolt felvidéki területen országgyűlési képviselők választásáról 6. 1939. évi XIX. törvénycikk a törvényhatósági bizottsági tagsági jogról Nathaniel Katzburg: Zsidópolitika Magyarországon 1919-1943, Bábel Kiadó, Budapest, 2002, 57.o. Nemzetgyűlés Napló, 1922-1927, 18. kötet 392.o. (1924. január 4.) lásd még Bethlen Pál (szerk.), A magyar zsidóság almanachja, Numerus Clausus, Budapest, 1925, A Magyar Zsidóság Almanachja Kiadó, 122-123. o. 39 Katzburg: i. m. 58.o. 37 38
16
7. 1940. évi IV. törvénycikk a kishaszonbérletek alakításának, kisbirtokok és házhelyek szerzésének előmozdításáról s más földbirtok politikai rendelkezésekről 8. 1940. évi XVII. törvénycikk a gazdasági és hitelélet rendjének, továbbá az államháztartás
egyensúlyának
biztosításáról
alkotott
1931.
évi
XXVI.
törvénycikkben a minisztériumnak adott és utóbb kiterjesztett felhatalmazás további meghosszabbításáról 9. 1940. évi XIX. törvénycikk művészeti kamarák felállításáról és szervezetük megállapításáról 10. 1940. évi XXVII. törvénycikk a keresztény vallásfelekezetek egyház nagyjainak és képviselőinek felsőházi tagságáról 11. 1940. évi XXXI. törvénycikk a törvényhatósági bizottsági tagsági jogról 12. 1940. évi XXXIX. törvénycikk az egyetemi és főiskolai hallgatók felvételének szabályozásáról 13. 1941. évi XI. törvénycikk a gazdasági és hitelélet rendjének, továbbá az államháztartás
egyensúlyának
biztosításáról
alkotott
1931.
évi
XXVI.
törvénycikkben a minisztériumnak adott és utóbb kiterjesztett felhatalmazás további meghosszabbításáról, valamint az 1931. évi XXVI. törvénycikk 7. §- a értelmében alakított országos bizottság tagjai számának újabb felemeléséről 14. 1941. évi XIII. törvénycikk az ügyvédekre, az ügyvédjelöltekre és az ügyvédi önkormányzatra vonatkozó egyes kérdések szabályozásáról 15. 1941. évi XV. törvénycikk a házassági jogról szóló 1894. évi XXXI. törvénycikk kiegészítéséről és módosításáról, valamint az ezzel kapcsolatban szükséges fajvédelmi rendelkezésekről 16. 1941. évi XIX. törvénycikk a törvényhatósági bizottsági és a községi képviselőtestületi tagsági jogról, továbbá a gyakorlati közigazgatási vizsgára vonatkozó átmeneti szabályokról 17. 1942. évi IV. törvénycikk az orvosi rendtartásról szóló 1936. évi I. törvénycikk egyes rendelkezéseinek módosításáról és kiegészítéséről 18. 1942. évi VIII. törvénycikk az izraelita vallásfelekezet jogállásának szabályozásáról 19. 1942. évi XI. törvénycikk a gazdasági és hitelélet rendjének, továbbá az államháztartás
egyensúlyának
biztosításáról
alkotott
1931.
évi
XXVI.
törvénycikkben a minisztériumnak adott és utóbb kiterjesztett felhatalmazás további meghosszabbításáról 17
20. 1942. évi XII. törvénycikk a városi orvosokról, a községi orvosokról és a körorvosokról, valamint egyes közegészségügyi rendelkezések módosításáról és kiegészítéséről 21. 1942. évi XIV. törvénycikk a honvédelemről szóló 1939. évi II. törvénycikk, valamint az 1914–1918. évi világháború tűzharcosai érdemeinek elismeréséről szóló 1938. évi IV. törvénycikk módosításáról és kiegészítéséről 22. 1942. évi XV. törvénycikk a zsidók mező- és erdőgazdasági ingatlanairól
II/3. Zsidótörvények fogalma
Azokat a törvényeket nevezzük zsidótörvényeknek, amelyek az 1938 és 1942 közötti illetve 1920-ban a törvények által zsidónak minősített személyek, jogi helyzetét szabályozták.40 Az emberek között különbséget tettek attól függően, hogy a zsidóság kategóriájába tartoznak-e. A zsidóság körébe tartozó embereket pedig alapvető jogaiktól fosztották meg. Összesen huszonkét zsidótörvényt alkotott a nemzetgyűlés, de nem csak ezek a törvények voltak jogkorlátozó jellegűek.41 A különbség a zsidótörvények és a jogkorlátozó törvények között, hogy a zsidótörvények szűkebb kategória. A jogkorlátozó intézkedések minden állampolgárra kiterjedtek, míg a zsidótörvények csak az emberek egy bizonyos körére voltak hatályosak. További különbség még, hogy a zsidótörvények mindegyike diszkriminatív jellegű, míg a jogkorlátozó jogszabályokra ez nem minden esetben volt igaz, mint például a háború mint kivételes állapot esetében, a minden állampolgárra történő jogszűkítés nem volt diszkriminatív vonatkozású. A zsidótörvények köz- és magánjogi korlátozásokat is egyaránt tartalmaztak.42
Németh István: i. m. 46. o. Karsai László, A magyarországi zsidótörvények és rendeletek 1920-1944. In: Molnár Judit (szerk.): A holokauszt Magyarországon európai perspektívában. Balassi Kiadó, Budapest, 2005, 141. o. 42 Lehotay: i. m. 33.o. 40 41
18
Ha kiemelünk néhány törvényt a fentebb felsorolt jogszabályok közül, illetve közelebbről megvizsgáljuk, tökéletes képet kapunk az akkori helyzetről és a hatalmat gyakorló kormány által célként kitűzött törekvésekről.
„… attól még, hogy a magyar rendszer sem a nácizmus, sem a fasizmus, sem egyáltalán egy diktatúra jegyében nem írható le, hanem valahol a határszéleken botorkált, még nyugodtan lehetett olyan állam,… ahol a jogot sokkal szűkebben mérték, mint egy korabeli átlagdemokráciában.” (Ormos Mária)43
III.1938. évi XV. törvénycikk a társadalmi és a gazdasági élet egyensúlyának hatályosabb biztosításáról
Ez az első zsidótörvény-javaslat 1938 április 8.-án került a képviselőház elé."44 Jóval terjedelmesebb a numerus claususnál, tíz paragrafusból áll. Azon az alapvetésen alapult a törvény tervezete, hogy nemzeti szempontból ártalmas, a zsidók aránytalanul nagy jelenléte a gazdasági életben és a szellemi pályákon. A miniszteri indoklás45 azt tartalmazta, hogy már 1884-ban ellenszenvet és tiltakozást váltott ki a zsidó jelenlét, aminek következtében a képviselők egy csoportja hivatalosan próbált megoldást találni a helyzetre, mert mindeközben a zsidók számra gyarapodott a fent nevezett szakmai pályákon. A törvény meghatározta, hogy a szellemi szabadfoglalkozású pályák állásainak mindössze 20%-át tehetik ki zsidók. Ez az arány meghaladta az összlakossághoz viszonyított zsidóságnak a 6%-os arányát. A tíz embernél többet foglalkoztató ipari,
Ormos Mária: Jelző és történelem. (Kérdések a Horthy-korszakról). Történelmi Szemle. 39. évfolyam. 2. szám. 1997. 179.o. hivatkozva: Lehotay: i. m. 27.o. 44 Katzburg: i. m. 90.o. 45 Katzburg: i. m. 90.o. 43
19
kereskedelmi, pénzügyi vállalatok zsidó értelmiségeinek a számát szintén 20%-ra maximalizálta a törvény. Azok a zsidók, akik a világháborúban kitüntetéseket szereztek, vagy a hősi hallottak özvegyei, illetve árvái valamint akik 1919 augusztusa előtt kitértek, mentesültek a törvény alól.46 Itt már megjelentek a faji megkülönböztetés csírái. A polgári jogegyenlőség elvét egyértelműen sértette. 59 nem zsidó művész és értelmiségi tiltakozott ellene írásban, mint például Móricz Zsigmond vagy Kodály Zoltán, de nem sikerült eredményt elérniük.47
III/1. 1939. évi IV. törvény a zsidók közéleti és gazdasági térfoglalásának korlátozásáról
Ez a törvény tekinthető a legradikálisabbnak az 1938-1944 között hozott zsidótörvények tekintetében. A törvény gazdasági, politikai és szellemi téren egyaránt a zsidóság visszaszorítására fókuszált. Megmaradt még ugyan a vallási hovatartozási alap, viszont nagyrészt faji alapon határozta meg, hogy ki számított zsidónak. A jogszabály címe már alapvetően a zsidó szóval kezdődik, tehát itt már konkrétan, burkolt célzások nélkül fogalmazzák meg a jogi norma diszkriminatív jellegét. A zsidóságot fizikai-napszámos munkára szánták. „A törvénycikk a „keresztény úri középosztály” és bizonyos feltörekvő rétegek érdekeit kívánta biztosítani." Terjedelmét tekintve jóval hosszabb, mint az előző zsidótörvény. Összesen huszonkilenc §- ból épül fel. Az első három § a jogszabály általános része, mert itt kerül sor az alapfogalmak meghatározására. „Zsidónak minősült, aki önmaga, legalább egy szülője vagy legalább két nagyszülője az izraelita felekezet tagja volt a törvény hatálybalépésekor vagy az előtt."
48
Ha esetleg volt három generáció óta
megkeresztelkedett zsidó család, akkor őket nem érintette a törvény. Egyre inkább 46
Katzburg: i. m. 94-95.o. http://www.holokausztmagyarorszagon.hu/index.php?section=1&chapter=3_1_2&type=content 48 Gyurgyák: i. m. 145.o. 47
20
szabályozták a zsidók életlehetőségeit. Maximalizálták a számukat 20%-ról 6%-ra a szellemi pályákon, ami körülbelül megfelelt a zsidó lakosság össznépességen belüli arányának. Itt már megjelent a kivándorlás ösztönzése is, ami valószínűleg azzal magyarázható, hogy az alapvető problémát nem a zsidó lakosság számában, hanem sokkal inkább a társadalmi és gazdasági életben elfoglalt helyükben látták.49 Öt nagyobb egységből áll. Az első egység 1-2.§ részletesen megmagyarázza ki tekintendő zsidónak. A törvény második egysége 3-4.§ politikai jellegű korlátozásokat tartalmazott, mint például a választójog gyakorlásának szűkítése. A harmadik egység, a gazdasági életben és a szabad pályaválasztásban történő korlátozásokat tartalmazza továbbá például az 5.§ az állami és a köztisztségek betöltését szabályozza. A 7.§ egyetemi felvétel lehetőségeit korlátozta, míg a 6.,8.és a 9.§ az ügyvédi, mérnöki, orvosi kamarában való részvételt korlátozta. A 10. és 11.§ a zsidóság szerkesztőként, íróként és kiadóként való foglalkoztatását szabályozta. Olyan állást sem tölthettek be, ami hatással volt az adott intézmény szellemi irányvonalára. A 12-14.§ pedig a kereskedői vagy ipari engedélyekkel kapcsolatos szigorításokat összegezte. A 15-16.§ azokról a mezőgazdasági és erdőgazdálkodási birtokokról intézkedett, amelyek zsidó tulajdonban voltak. A 1718.§ szintén korlátozta a bizonyos vállalatoknál alkalmazható zsidók létszámát, tehát visszahozta a numerus clausust. A negyedik rész, a 22.§ a kivándorlást szabályozta. A jogszabály ötödik része 23-29.§ a szankciókat, illetve a törvény betartására vonatkozó rendelkezéseket foglalta össze.50 Több mint 90 ezren maradtak állás nélkül, családtagokkal együtt pedig körülbelül 220 ezer ember életkörülményei rosszabbodtak. Teleki51 meghatározó szerepet játszott a zsidósággal kapcsolatos törvények alakításában, úgy vélte hogy az embercsoportok egyaránt különböznek egymástól biológia és mentális szempontból is.52 „A zsidók olyan biológiai csoportokat alkotnak, amelyek különböznek a körülöttük élő emberektől,(...) tízből nyolc vagy kilenc esetben a zsidóról meg tudjuk mondani, hogy zsidó. Ez is bizonyítja, hogy a zsidóság, ahogyan mi nevezzük, faj."53 Az egyházakat tekintve, az egyházfők támogatták a zsidóellenes jogszabályokat, csak a 49
Katzburg: i. m. 107.o. Katzburg: i. m. 127. o. 51 Gróf Teleki Pál János Ede: (1879-1941) Nagy múltú arisztokrata család sarja, Magyarország miniszterelnöke 1939-1941 52 Katzburg: i. m.127-129.o. 53 Teleki levele John A. Keysernek, 1939. február 13.-án: lásd "Paul Teleki and the Jewish Question in Hungary", Soviet Jewish Affairs, London, No.2 (1971.november). 109.o. 50
21
zsidó származású keresztények és a kereszténnyé vált zsidók iránt tanúsítottak némi aggodalmat.54
III/1./A. Strómanság vagy más néven színleges iparűzés
A 'stróman' vagy 'aladár' olyan nem zsidó családtag, barát vagy esetleg ismerős volt akinek papíron a nevére írták a vállalatot, így mentesülhettek a korlátozások hatálya alól. Mindkét fél jól járhatott, mivel a strómant jól megfizették a szolgálataiért, a tulajdonos pedig megtarthatta cégét és ezzel saját egzisztenciáját illetve el tudta látni családja szükségleteit. A gazdasági bűncselekmények körébe tartozott, aminek a második zsidótörvény 14.§- nak kijátszása volt a célja.55 A törvény kikerülése szinte önálló üzletággá, így a korrupció és a visszaélések melegágyává vált.56 Az elkövetéshez legalább két személyre volt szükség. Az egyik csoportot olyan emberek képezték, akik kereskedelmi társaságok tulajdonosai, irányítói, részvényesei voltak és 'zsidónak' minősültek és ebből következően a törvény korlátozásai miatt nem láthatták volna el ezeket a feladatokat, a másik oldalt pedig azok alkották akik olyan jogosítványt, iparigazolványt szereztek ami hatósági engedélytől függött és olyan emberektől, akiknek volt hozzá jogosultsága.57 A strómanság elkövetése során, legalább egy zsidónak minősülő személy vett benne részt aki az imént felsoroltak közül valamelyik kategóriába beletartozott, más néven 'szalmaembernek' is nevezték, mivel a német Strohman szóból ered.58
54 55 56 57 58
Katzburg: i. m. 123.o Lehotay: i. m. 298.o. Gyurgyák: i. m. 153.o. Lehotay: i. m.299.o. http://idegen-szavak.hu/str%C3%B3man
22
III/2. 1941. évi XV. törvénycikk A házassági jogról szóló 1894:XXXI. törvénycikk kiegészítéséről és módosításáról, valamint az ezzel kapcsolatban szükséges fajvédelmi rendelkezésekről
A törvény négy részből állt, az első a házasságkötést megelőző kötelező orvosi vizsgálat, a második a házassági szerződéssel, a harmadik a feltételek tartalmazta a házasságérvénytelenítést illetően, a negyedikben került megtiltásra a 'zsidók' és 'nem-zsidók' közti házasságkötés. Az előbbi a német rendszer rendelkezéseiben is megjelent. A következőkben a negyedik részt vizsgálom meg. A jogszabály javaslat indoklásában a vegyes házasság tilalmát a "magyar nemzet faji tisztaságának megóvásával" támasztotta alá.59 Bocsáry Kálmán60 terjesztette elő a törvényjavaslatot és azt nyilatkozta hogy: a „magyar fajközösséghez tartozók vérének és lelkének tisztaságát" segíti elő. 61 Érezhető a jogszabályon a német hatás, mert itt már rendelkezésre álltak olyan jogszabályok a jogalkalmazók számára a Harmadik Birodalomból, amikből meríthettek. A törvény zsidónak minősített mindenkit, akinek legalább két nagyszülője az izraelita hitfelekezet tagjaként született. Kivéve ha ő és szülei kereszténynek születtek. Kizárólag a kormánypárt támogatta az előterjesztett törvényjavaslatot, a katolikus egyház is egyértelműen tiltakozott ellene. A tiltakozásukat azzal indokolták, hogy így olyan személyeket is kirekesztenek, akik már nem tartoznak a zsidó közösséghez. A Nyilaskeresztes Párt tagjai is ellenezték, bár ők már teljesen más indokkal érveltek. Nem találták elég radikálisnak a jogszabályt, az egyetlen kizárólagos megoldásnak a zsidó nép elkülönítését vagy kitelepítését látták.62 „Ghettót követelünk a zsidóság számára, jogi ghettót és tényleges ghettót követelünk, hogy az asszimilációnak még az árnyéka és az ábrándja is végleg és tökéletesen megszűnjék." A tiltakozások azonban nem voltak hatással a törvény sorsára amely 1941. július 2.-án elfogadásra került a képviselőház által, és a 59
Katzburg: i. m. 155. o. Bocsáry Kálmán: országgyűlési képviselő ( Magyar Élet Pártja) 61 Katzburg: i.m. 156. o. 62 Katzburg: i. m. 155-158. o. 60
23
felsőházhoz került továbbításra. A felsőház elutasította a javaslatot és módosításokat eszközölt. Tehát így a 9.§ tartalma értelmében a zsidók nem köthettek házasságot nem-zsidókkal, a törvény azonban nem terjedt ki a nemmagyar nemzetiségűekkel kötött házasságokra.63 Továbbá született olyan módosítás is, hogy az igazságügyi miniszter bizonyos különleges esetekben felmentést adjon a törvény szabályai alól. Az ilyen felmentés segítségével házasságot köthetett nem-zsidóval az a személy, akinek ugyan nagyszülei zsidók voltak, de azonban születésekor vagy legkésőbb hét éves korában megkeresztelkedett.64 Emellett egy újabb rendelkezéssel bővítette a tervezetet, ezzel megtiltotta a házasságon kívüli kapcsolatot zsidó férfiak és „jóravaló nem-zsidó magyar nemzetiségű nők között". A közös bizottság végül 1941. július 23.-án elfogadta jogszabályt, ami augusztus 8-án lépett életbe XV. törvénycikként.65
III/3. 1942. évi IX. törvénycikk a zsidók mező- és erdőgazdasági ingatlanairól
Három részből épül fel a törvénycikk. Az első a zsidó mezőgazdasági tulajdon tilalmáról szólt, a második a zsidók tulajdonában lévő magántulajdon kötelező átadását szabályozza, a harmadik rész pedig a kártérítés feltételeit tartalmazza. A törvény rendelkezései szerint, a zsidók és mellettük az ellenőrzés alatt álló részvénytársaságok illetve más testületek nem vehettek meg mezőgazdasági és kertészeti földtulajdont vagy pedig bármilyen falusi ingatlant. Kivételt képeztek az első világháborúban frontszolgálatot teljesítő, vagy a magas kitüntetésben részesült „Nem tekintendők magyar nemzetiségűnek a zsidó nő és a nem-magyar keresztény férfi házasságából születő utódok. Az ilyen házasság tehát faji szempontból nem jelentett veszélyt." 64 „A javaslatot Szüllő Géza, a magyarországi szlovákság vezetője terjesztette elő. Katolikus lévén ő maga elutasította a törvénytervezetet és utalt a német, valamint az olasz törvényekre, amelyek bizonyos esetekben kivételt tettek. (FN 1939-1944, 288. o . 1941. július 18.). Fel kell hívnunk ugyanakkor a figyelmet a német és a magyar mentesség közötti eltérésre. Németországban a mentességről jogi fórumon döntöttek, a döntést a bíróság hozta meg. Magyarországon azonban a mentesség miniszteri jóváhagyástól függött." 65 Katzburg: i. m. 160-162. o. 63
24
katonák illetve a hadirokkantak, mert őket részleges felmentés illette. A kárpótlás kifizetését, 3,5%-os át nem ruházható kötvényekben határozták meg, amelyek 30 év elteltével beválthatók. Maga a kisajátítást azonban már a kártérítés meghatározása előtt létrejöhetett. Tehát tulajdonképpen mindent elrendezett a földbirtokok gyors kisajátításának lebonyolítására, viszont a kompenzáció megállapítására nem fektetett nagy hangsúlyt. Ebből következően meghatározatlan időre elhalasztották a kártérítéseknek a kifizetését. Körülbelül 1 millió 570 ezer kat. holdra - 970 ezer kat. hold megművelés alatt álló területre és 600 ezer kat. hold erdőre becsülték 1942-ben a zsidók tulajdonában lévő földek nagyságát.66 Először a kisebb kiterjedésű birtokok kisajátítása indult meg, a nagyobb kiterjedésű birtokok később következtek. A korábbi gazdasági rendelkezésekhez hasonlítva ami a zsidók ellen irányult nem járt olyan súlyos következményekkel. A kisajátított kisbirtokok számát tekintve azonban nem lehet figyelmen kívül hagyni. Maga a törvény viszont inkább politikai természetű, mert a zsidók a földek birtoklását az egyenjogúság jelképének tekintették. Tehát ebből adódóan az emancipáció utolsó csíráit is elvették tőlük.67 Ezt a jogszabályt nevezték a negyedik zsidótörvénynek, mert ez a jogszabály adta a legrészletesebb szabályozást az ingatlantulajdont illetően. Megszüntette a zsidók 1860-ban megszerzett földbirtokszerzési jogát.
IV. Munkaszolgálat
A munkaszolgálatnak a jogi alapját a honvédelmi törvény határozta meg, minden 14 és 70 év közötti férfi és nő számára egyaránt kötelezővé tette, hogy képességeihez mérten járuljon hozzá a haza védelméhez. A korábban említett törvények a zsidóság
"Lásd J. Lenz, 'Die Arisierung des ungarischen Gründbesitzes", Die deutsche Volks wirtschaft, No 30 (1943), Berlin, 938. o. A tanulmány Budapesten készült 1943 októberében. 1941. november 18.-i beszámolójában Bánffy mezőgazdasági miniszter a Lenznél található számadatokkal jóval kisebb adatokat adott meg - 620 ezer holdról beszélt, az újonnan visszacsatolt Észak-Erdély és a Jugoszláviától visszaszerzett Bácska figyelembevétele nélkül. (lásd KN 1939-1944, 9. kötet, 336. o. ) Az eltérés oka valószínűleg abban keresendő hogy Lenznél a visszacsatolt területek adatai is szerepelnek, továbbá a miniszter csak a zsidó tulajdonként bejegyzett birtokokat vette számításba. "Ebből jelentette ki Bánffy - a folyó évben átengedésre köteleztünk 423 ezer kat. holdat." ) 67 Katzburg: i. m. 177-180. o. 66
25
gazdasági és társadalmi helyzetét nehezítették meg, míg a munkaszolgálatra vonatkozó jogszabályok a zsidó közösség fizikai létét súlyosbították.
IV/1. 1939. évi II. törvénycikk 87. §
„87. § "(1) Nemére való tekintet nélkül minden olyan személy, aki tizennegyedik életévét betöltötte és hetvenedik életévét túl nem haladta, köteles arra, hogy a honvédelem érdekében testi és szellemi képességének megfelelő munkát végezzen. (2) A honvédelmi munkát mindenki maga köteles teljesíteni; a 96. § esetét kivéve, helyettest állítani lehet. (3) A honvédelem érdekében jogi személyt is lehet céljának és szervezetének megfelelő munka teljesítésére kötelezni. A jogi személy a reá háruló honvédelmi munkát szervei és alkalmazottai munkaerejének felhasználásával és a munka ellátásához rendelkezésre álló saját eszközeivel köteles teljesíteni. (4) Az országos büntetőintézetekben és a bírósági fogházakban letartóztatott személyeket,
valamint
a
javító-nevelőintézetek
növendékeit
az
igazságügyminiszter engedélyével és rendelkezései szerint a jelen törvényben és más jogszabályokban meghatározott korlátozások nélkül lehet honvédelmi munkára alkalmazni." A kötelező munkaszolgálatra vonatkozó rendelkezéseket a 230.§ foglalja össze, azok a 21 ás 24 év közötti személyek akik katonai szolgálatra nem minősültek alkalmasnak, munkatáborba kötelezhetőek, aminek az egyszeri időtartama nem haladhatta meg a három hónapot, a törvény hatálya azonban azokra is kiterjedt, akiknek nem volt meghatározható a nemzetiségük.68 Ebből következően a munkaszolgálat 1939 és 1940-ben még nem volt diszkriminatív jellegű, azonban később amikor hazánk viszonya Németországgal szorosabbá vált, ez az állapot megváltozott. 1940 végére elkülönítették a zsidó munkaszolgálatosokat a nem-zsidó
68
1939: II törvénycikk, 230. §, 86. o.
26
társaiktól, tehát különböző csoportokba osztották be őket.69 Ez az intézkedés eredményezte a zsidók ellen tanúsított még keményebb bánásmódot, csak később 1941 áprilisában került hozzá kormányrendelet és végrehajtási utasítás, aminek segítségével legalizálták. Az 1941-es jogszabály esetében kívánatosnak tűnt, hogy szilárdabb alapokon rögzítsék, mivel a végrehajtási utasítás a kormány rendkívüli helyzeteken alapuló jogkörére épített. Így készült el a „A nemzetvédelemről szóló 1939: II. törvénycikk módosításáról és kiegészítéséről" szóló javaslat, ahol már megtalálható volt az 1941-es végrehajtás, illetve a munkaszolgálatos rendelkezések. Bartha Károly70 honvédelmi miniszter a képviselőházban ismertette 1942-ben, amelyet a legtöbben pozitívan fogadtak.71 A javaslat vitája közben a szélsőjobboldali pártok, még radikálisabb rendelkezéseket próbáltak kieszközölni. Serényi Miklós72 például azt javasolta, hogy a zsidó gyerekeket, nőket és öregeket gettókban, a férfiakat pedig olyan munkatáborokban helyezzék el, amit szögesdróttal vesznek körül.73 A törvény végül 1942. évi XIV törvénycikként lépett életbe július 31.-én. 74
Egyedül a zsidó fogalmának meghatározása tért el az 1941. évi rendelet előírásaitól. Felmentést élveztek a törvény alól a „zsidó fajú" keresztény papok és azok a világháborús hadirokkantak, akik az 50%-os rokkantsági fokozatba tartoztak. A mentesség körébe tartoztak még a kitüntetéssel rendelkező háborús veteránok, azonban nagyon szigorú feltételekhez volt kötve, így voltaképpen szinte csak a magas rangú katonatisztek voltak rá jogosultak, ők is csak bizonyítás ellenében, hogy a háború idején az elvárt "magatartást" tanúsították. Majd később a törvény végrehajtása során felmerült az a kérdés, hogy a munkaszolgálat amit a zsidók végeztek katonai szolgálatnak tekinthető-e. A képviselőház javaslata szerint úgy módosította volna, hogy kizárta volna a munkaszolgálatot a adó alóli mentesség kategóriájából, viszont
a felsőház
maradt
az
eredeti
javaslatnál,
így a
munkaszolgálatosokat felmentette az adófizetés terhe alól. Továbbá később
a
munkaszolgálatosok hozzátartozóit egyenlő bánásmód illette a háborúban elesettek hozzátartozóival. Ez a mérséklés mutatja, hogy 1943-ra történt némi változás ami 69
Katzburg: i. m. 182.o. Bartha Károly: (1884-1964) honvédelmi miniszter, katona 71 Katzburg: i. m. 181-183.o. 72 Serényi Miklós: (1898-1970) politikus a nyilas pártnál 73 lásd Meskó Zoltán felszólalása, 194-195.o. (1942. június 26.) és Karsai, Id. mű 1. kötet, LXV. o. 74 Karsai, Id. mű, 1. kötet, 490-499. o. 70
27
Kállay Miklós75 miniszterelnökségével hozható összefüggésbe, próbálta enyhíteni a zsidókkal szembeni eljárásmódot.76
IV/2. Az 1941. évi XIII. törvénycikk az ügyvédekre, az ügyvédjelöltekre és az ügyvédi önkormányzatra vonatkozó egyes kérdések szabályozásáról
A második zsidótörvény 9.§ - nak kiegészítésére szolgált. A 9.§ a zsidó ügyvédek arányát 6%-ra korlátozta az ügyvédi kamarában. A numerus nullus bevezetését próbálta elérni a szélsőjobboldal, tehát a zsidóság teljes kizárását a jogi szférából. A vitát lezáró határozat javaslat szerint a közösség érdekeit sérti a zsidók által végzett jogi tevékenység, illetve megnehezíti a keresztény jogászok gazdasági és társadalmi helyzetét, amit az aránytalanul magas jelenlétükkel magyaráztak.77 Magát a határozati javaslatot a felsőház nem fogadta el, viszont a törvényjavaslatot jóváhagyta.78
V. A magyar holokauszt
1941 és 1945 között kipusztították a zsidóság közel kétharmadát. Több mint félmillió ember vált a munkaszolgálat, a németek és a magyarok kegyetlen viselkedésének,
a
halálmeneteknek,
az
auschwitzi
gázosításoknak,
a
tömegkivégzéseknek, a koncentrációs táborok áldozatává. A holokauszt minden
Kállay Miklós: (1887-1967) Magyarország miniszterelnöke 1942-1944 között Katzburg: i. m. 182-186.o. 77 A határozati javaslat szövegét lásd FN 1939-1944, 5. kötet, 101. o. 78 Katzburg: i. m. 186-187. o. 75 76
28
tízedik, a legnagyobb megsemmisítő tábor, Auschwitz-Birkenau minden harmadik áldozata volt magyar származású. 1941. július végétől a németek által megszállt keleti területekre 16-18 ezer zsidót szállítottak át. Augusztus végén viszont meghatározó részüket az SS79 alakulatok kivégezték. Ez volt az első nagyobb mértékű mészárlás. „ A magyar zsidóság 1944 márciusáig relatív létbiztonságban élt."
Zsidó nők letartóztatása Budapesten
Ezután küldték Magyarországra a
német hadsereggel a különleges bevetési
egységet (Sondereinsatzkommando - SEK), Adolf Eichmann vezetésével. Adolf Eichmann SS-alezredest azzal a feladattal bízták meg, hogy 760-780 ezer zsidót kell lehetőleg minél rövidebb idő alatt az országból deportálnia. Teljes segítséget kapott a magyar kormánytól, amely a teljes magyar közigazgatást mozgósította a zsidók elhurcolása érdekében. Tehát a csendőrségen és a rendőrségen kívül közreműködtek polgármesterek, jegyzők, al- és főispánok, pénzügyi tisztviselők, szolgabírók ezrei
SS alakulat: Schutzstaffel, Védőosztagot jelent, a Nemzetiszocialista Német munkáspárt hadereje, védő szervezete 79
29
stb. Ennek eredményeképpen alig 56 nap alatt 430 ezer embert deportáltak az auschwitzi haláltáborba. Tehát a magyar zsidóság kétharmadának kipusztulásáért tagadhatatlanul súlyos felelősség terheli a magyar hatóságokat. A „zsidótlanítást" végző magyar szervek a más országokban is működő hasonló szervezetekhez képest is különösen brutálisnak számítottak. Persze a hatóságok segítsége mellett a deportálás sikere abban is rejlett, hogy a lakosság nagy része közönyösen fogadta a zsidókkal történő embertelen bánásmódot.
A zalaegerszegi gettónál kirakott tábla
Később az egyre romló helyzet és a tiltakozáshullám hatására Horthy július elején leállította a deportálásokat. Új kormányt nevezett ki, amely a német szövetségből való kiválást tekintette fő feladatának. Azonban nem járt sikerrel a kiválás, a németek lemondatták Horthyt és Szálasi Ferenc80 mozgalmát hatalomra juttatták. Az új vezető újabb deportálásokat indított, mintegy 50 ezer zsidót vittek Németországba.
Szálasi Ferenc: 1897-1946, A nyilaskeresztes párt és a hungarista párt alapítója, Magyarország nemzetvezetője 1944 és 1945 között. A második világháború után halálra ítélték. 80
30
Munkaszolgálatosok a deportálások idején
Az új vezető újabb deportálásokat indított, mintegy 50 ezer zsidót vittek Németországba. A Budapesten maradt zsidókat gettóba zárták és a terror folytatódott a fővárosban.
Magyar zsidók szállítása a német lágerbe
31
Később csak 1945 tavaszán került sor a felszabadítására a megpróbáltatásokat túlélő zsidóknak. Az deportálások sikerességét a kormányon és a közigazgatási szerveken kívül egy zsidó vezetőkből álló szervezet is segítette,
amelyet zsidó
tanácsnak neveztek.
V/1. Zsidó tanácsok
A Zsidó Tanácsokat (Judenrat) a második világháború idején a nácik illetve szövetségeseik alapították. Az egyik legfájdalmasabb része a holokausztnak ezeknek a szervezetek tevékenységét megítélni. A túlélők általában megvetéssel beszéltek ezen testületek vezetőiről, akik maguk is zsidók voltak.81 Yitzhak Zuckerman úgy fogalmazott emlékirataiban: a zsidók történelmében először fordult elő, hogy a gyilkosok maguk zömmel zsidók voltak"82 Tehát kimondhatjuk, hogy lényegében a vezetőiken keresztül a zsidók részt vettek saját maguk elpusztításában. Éppen ez benne a legnagyobb tragédia.83 A zsidó vezetők a gyilkosok eszközeivé váltak. Az ő segítségükkel voltak képesek a mintegy 6 millió ember kiirtására. A theresienstadti gettó egyik túlélője szerint:
„A zsidó nép mint egész nagyszerűen viselkedett. Csak a vezetés mondott csődöt."84
Később mint ahogyan a nácik által megszállt legtöbb területen, úgy Magyarországon is megalakultak a köznyelvben Zsidó Tanácsként ismert testületek Jong Louis de: Opening Remarks in Gutman-Haft, 1979. 13.o. - hivatkozva Karsai László: Holokauszt, Pannonica Kiadó, Budapest, 2001, 255-262.o. 82 Zuckerman ("Antek"), Yitzhak: A Surplus of Memory. Chronicle of the Warsaw Ghetto Uprising. Trans.: Harshav, Barbara, University of California Press, Los Angeles, 1993. 702, 212.o. hivatkozva: Karsai: i.m. 255-262.o. 83 Karsai: i. m. 255.o. 84 Arendt Hannah: Eichmann in Jerusalem Penguin Books, New York, 1978. 284.o. hivatkozva: Karsai: i. m. 255.o. 81
32
amelyek a németek illetve a helyi hatóságok akaratát közvetítették a tömegnek. Hazánkban 1944 tavaszán került sor ezeken a testületeknek a megalakulására.85 Munkácsi Ernő, Lévai Jenő és R. L. Braham is hasonló nézőponton voltak abban a kérdésben, hogy a magyar zsidóság és vezetői az asszimilációval nem érnek el valós eredményt. Így ennek köszönhetően „rövidlátó helyzetfelismerés" és „hamis biztonságtudat" jellemezte a zsidóságot.86
Az 1945-ben történt felszabadítás után megkezdődött a kihurcoltak hazaszállítása, az egyik fő segítő szerv a DEGOB nevű szervezet volt.
V/2. DEGOB - Deportáltakat Gondozó Országos Bizottság
1945 márciusában alakult Budapesten. Három fő tevékenységi köre volt: - Repatriácó: Segítette a külföldön rekedt deportáltak hazajutását. 26 expedíciót szerveztek 1945. december 31-ig.87 - Segélyezési tevékenység: 1945 augusztusában összeolvadt az Országos Zsidó Segítő Bizottság (OZSSB) segélyezési osztályával. Így igen széleskörű szociális tevékenységre voltak képesek.88 - DEGOB dokumentációs tevékenysége több irányba kiterjedt. Létrehoztak egy rendszert ahol rögzítették a túlélők és a holtak adatait. Több irányú volt. Minden túlélővel felsoroltatták azoknak az élőknek a nevét akik még nem tértek vissza,
85
http://degob.hu/index.php?showarticle=21 Braham, Randolf L.: The Politics of Genocide. The holocaust in Hungary, Columbia University Press, New York, 1994, 436. o. hivatkozva: Karsai, i. m. 255-262. o. 87 Braham: i. m. 1252. o. 88 A DEGOB segélyezési tevékenységéről részletesen lásd Horváth 1997, 27 - 41. o. hivatkozva: http://www.degob.hu/index.php?showarticle=2 86
33
valamint azokét is akikről tudták, hogy elhunytak.. Körülbelül 30 ezer 'élő' kartotékot állítottak ki 1946 szeptemberéig.89 1945 nyarától kezdve a hazatérő deportáltak egy része a DEGOB90 által vezetett otthonokban jegyzőkönyvekben számolt be az átélt megpróbáltatásaikról.
A
jegyzőkönyvek esetében kérdéscsoportokat alakítottak ki az egységesség érdekében. A DEGOB működése alatt 27 ember vette fel a jegyzőkönyveket. 91 A kérdőívet tizenkét kérdéscsoportra osztották:92 „1) Személyi adatok 2) A zsidóság helyzete a deportált személy lakhelyén 3) A gettóba tömörítés és előzményei 4) A deportálás 5) A megérkezés 6) Az első deportációs állomás. Szervezet és lágerélet. 7) Az Arbeitslager (munkatábor). Szervezet és lágerélet. 8) Az evakuálás 9) Az evakuálás után következő állomások 10) A felszabadulás 11) Lágerélet a felszabadulás után 12) Az út hazafelé" 93
A kérdéscsoportokon belül többféle variáció létezett, mivel az egész kérdéssor maga 14 oldalas volt, ebből állítottak össze egy 2-4 oldalas jegyzőkönyvet. Tehát a jegyzőkönyvvezető döntötte el, hogy a kérdéssor melyik részére helyezi inkább a
Pásztor József jelentése a DEGOB munkájáról. MZSML L. 4/6 hivatkozva: http://www.degob.hu/index.php?showarticle=2 90 DEGOB: Deportáltakat Gondozó Országos Bizottság 91 A DEGOB egész működése során 27 munkatárs vette fel a jegyzőkönyveket. A névsort lásd Horváth 1997, 46. o. hivatkozva: http://www.degob.hu/index.php?showarticle=2 92 http://degob.hu/index.php?showarticle=1 93 http://degob.hu/index.php?showarticle=1 89
34
hangsúlyt.94 Az egyik legfontosabb szempont a történeti hitelesség volt, ezért általában megkérdezték a túlélőtől: „Saját tapasztalatból tudja ezeket, vagy csak hallotta?" Bizonyos kérdések nem is a tényekre vonatkoztak, hanem sokkal inkább a túlélő érzelmi és pszichikai reakcióira. (Például: „Mit észlelt azonnal a megérkezéskor, és megfigyelései hogyan hatottak Önre?") Néhány részlet a zsidó visszaemlékezések jegyzőkönyveiből:
V/3. Visszaemlékezések
Jegyzőkönyv : Név: Neme: Születési Hely: Születési Idő: Utolsó Lakóhely: Foglalkozás: Koncentráció: Táborok:
985 T. A. Nő Eger 1910 Budapest Varrónő Csillagos Ház Mauthausen, Gunskirchen
„Férjem, aki őskereszténynek született és az én kedvemért lett zsidó - a zsidótörvények következtében öngyilkos lett. Én, mint varrónő dolgoztam egészen a végéig. Amikor jöttek a németek, csillagot hordtam, csillagos házba költöztem, és innen a csillagos házból 1944. november 10.-én a nyilasok elvittek. Hajnalban jöttek értünk, 10 percet adtak a pakolásra, úgy, hogy a kisfiamat kénytelen voltam otthon hagyni. Őt azután bevitték fiúárvaházba, onnan mint keresztényt átvitték a Munkácsi Mihály védett házba. A nyilasok megtudták, hogy ezek a gyerekek zsidók, egy alkalommal értük mentek, kivitték őket a Duna-partra mezítláb, és kezdték őket lelőni."95
94 95
Horváth 1997, 46. o. hivatkozva: http://www.degob.hu/index.php?showarticle=2 http://degob.hu/index.php?showjk=985
35
Jegyzőkönyv: Név: Neme: Születési Hely: Születési Idő: Utolsó Lakóhely: Foglalkozás: Gettó: Táborok:
174 K. R. Nő Ungvár 1923 Ungvár Ungvár Auschwitz, Gelsenberg, Sömmerda, Myslovitz
„A nem zsidó lakosság örömmel látta a deportálási előkészületeket, alig várta már a szabadrablást.83 ember került egy kocsiba." "Egy öreg, beteg asszonynak a fia meg akart ágyazni a földön, emiatt vita kerekedett, én igyekeztem lecsillapítani a kedélyeket és figyelmeztettem őket, hogyha nem hallgatnak el, a katonák belőnek a kocsiba, de nem fogadták meg a tanácsomat, és tovább civakodtak. Mikor a lengyel határhoz értünk este, Kuzsnyicánál belőttek a vagonba, az öregasszony fiának fél arcát letépte a golyó, meg is halt szegény. Közben a szilánkok szétrepültek, én is kaptam a homlokomra egyet. Igen nagy volt az ijedelem. Az SS katona, még mikor a férfi élt, bejött megkérdezni, hogy ide lőtte e be, és amikor a vagonparancsnok megkérdezte, hogy talán lehetne gyorsan orvost hívni, azt felelte a katona, hogyha még egy szót mer szólni, ő is mellette fekszik."(...) „Egész éjszaka lövöldöztek a többi vagonokban is, a mi vagonunkba is belőttek még, egész hajnalig hasra feküdve, szívszorongva leselkedtünk. Reggel megtudtuk, hogy még egy halottunk van. Egy 28 éves asszony az ablaknál állott, amikor először belőttek és ő kapta előbb a golyót, visszacsapódott a golyó, és így érte a férfi arcát. Az asszony azonnal összeesett és csak reggel találtuk meg holtan. Ezzel a két halottal egészen Krakkóig utaztunk együtt és ennek a két hullának a szagát éreztük a négy napi
úton.(...)
Mi
a
birkenaui
A-lágerbe
kerültünk,
ez
kimondottan
vernichtungslager. (...) Hajvágás, zuhany következett, ez alatt az SS katonák sorfalat álltak, közben egyesek gúnyolódtak is. Az egész szituáció igen megalázó volt, és mikor az egyik lány valamit szólt ellene megpofozta, és csúnya szavakkal illette. Egy másik teremben felöltöztettek, valamilyen blúzfélét, szoknyát és felemás cipőt 36
kaptunk, sokan cipő helyett fapapucsot, ha a saját cipője jó állapotban volt, azonnal elvették. Következett aztán az udvarban ötös sorba való állítás és megszámlálás, és kis transzportokban elindítottak a barakkok felé. Három órán keresztül gyalogoltunk, de ezt inkább futásnak lehetett nevezni, mert az SS nő motorkerékpáron jött huszonnégyünkkel nekünk, pedig utána kellett futnunk. Megérkezve, itt újból sorba állítottak és a fürdőterembe vittek. Beterelt ide egy magas fekete nő, huszonnégy szürke egyenruhás nőt és megparancsolta nekik, hogy vetkőzzenek le. Borzasztó sikoltozás, könyörgés következett, kiabálták a szerencsétlenek, hogy mi egészségesek vagyunk, dolgozni akarunk, az egyik másállapotban volt, de mind a 24 nőnek volt valami szervi baja. Levetkőztették őket, és mi kaptuk meg ruháikat, őket pedig a krematóriumba vitték, iszonyú volt hallgatni könyörgésüket.(...)" „Reggel mikor appellt96 álltunk, mindig éreztük az égett csont és hús szagát. Napjaink megkeserítője az appell-állás volt. Hajnali fél háromkor ébresztő volt, még csillagos éjszaka azon vizesen a waschraumból kijövet húztuk fel ruhánkat, és másodpercek alatt elkészülve kellett kivonulni az udvarra. (...) 1200 ember volt a blokkban, egy négyzetméternyi területen 14 ember aludt, soha nem pihenhettük ki magunkat."97 Jegyzőkönyv: Név: Neme: Születési Hely: Születési Idő: Utolsó Lakóhely: Foglalkozás: Koncentráció Táborok:
K. H. Férfi Kőrösmező 1919 Budapest Tanuló Auschwitz, Buchenwald, Rehmsdorf, Theresienstadt
„A lágerben magyarul beszélő SS-ek vigyáztak ránk, akik sokszor nagyon vertek, egyszerűen, ha egy ember nem tetszett nekik, kivették a sorból és agyonütötték, láttam is egy alkalommal, amint a kinti kommandóban egyet agyonütöttek. A télen át
96 97
Appell (német eredetű szó): létszámellenőrzés a táborokban http://degob.hu/index.php?showjk=174
37
minden nap 40-50 halottunk volt, kevés volt az élelem és nagyon hideg is volt, a halál itt jó talajra talált."98 A fentebb említett néhány visszaemlékezést olvasva borzasztó, hogy milyen megpróbáltatásokon kellett keresztülmenniük ezeken az ártatlan embereknek, akik igazából semmi rosszat nem követtek el, csak a társadalom olyan időszakában születtek, amikor az embereket alapvető jogaiktól foszthatták meg. Jelen esetben akár az élethez való jogtól.
A következőkben összefoglalom a túlélők beolvasztását a társadalomba Magyarországon és Erdélyben.
V/4.A túlélők társadalomba való beillesztése Magyarországon
„Az én emlékeim is, mint mindannyiunkéi, kitörölhetetlenek, és évtizedekig kellett minden energiámat arra fordítanom, hogy ha van a tudatalatti alatt még néhány réteg, a legmélyebb alá kényszerítsem őket." (Fahidi Éva)99
A hazatérő áldozatok sajnos a legalapvetőbb megélhetési lehetőséggel sem rendelkeztek, betegen, megtörten és ráadásul rossz fizikai és lelki állapotban tértek haza. Az átélt elszenvedett bántalmazásokat, nélkülözéseket illetve traumákat figyelembe véve ez nem meglepő. Ebből következően például Erdélyben az első zsidó intézmények amelyek újra működésbe léptek azok a kórházak illetve az étkezdék voltak. Elsősorban ezekre volt a kialakult helyzetben a legnagyobb és legsürgetőbb igény, hogy legalább a fizikai ellátásuk megtörténhessen.
98 99
http://degob.hu/index.php?showjk=651 Fahidi Éva: Anima rerum - a dolgok lelke, Tudomány Kiadó, Budapest, 2005.
38
Létrehoztak a különböző szervezetek által otthonokat, ahol el tudták helyezni a hazaérkező deportáltakat, mivel az egykori lakásokat, ahol korábban éltek, a legtöbb esetben már másnak kiadták. Az ingóságok nagy része sem volt már fellelhető, mert azt az eltelt időszak alatt valószínűleg már ellopták.100 Budapesten ellátás szempontjából sajnos lesújtóbb volt a helyzet, mint Erdélyben. Az egészségi állapotukat érintő problémákon kívül, az 1945-ben hazatérő több tízezer ember csak az American Joint Distribution Committee (Joint) néven ismert, amerikai segélyszervezet támogatásával tudott ellátáshoz jutni.101 Ezenkívül a Zsidó Világkongresszus (ZSVK) a hazatérő zsidók jog és vagyonbiztonsági hátterének megteremtését tűzte ki céljául. A legtöbb esetben sajnos nem sikerült visszaszerezni még az ingóságokat sem, volt rá példa, hogy egy-két bútor visszakerült, de ezek száma sajnos elenyésző volt. A Joint holokauszt utáni tevékenysége három részre bontható. Az első időszak körülbelül az első három évet öleli fel 1945-1948 februárjáig, itt a szervezet főként az azonnali segítségnyújtásra, ellátásra fókuszált, illetve egyedüli finanszírozója lett 1945 júniusától a DEGOB-nak. Továbbá a zsidóság két irányzatát támogatta, a neológokat és az ortodoxokat illetve bizonyos hitközségeket. Kezdetben egyforma összegekkel támogatta a két irányzatot, később azonban már eltérően, 65%-ban a neológokat és 35%-ban az ortodoxokat.102 Támogatta a cionista szervezeteket is, aminek kapcsán szembekerült a kommunista párttal. A későbbiekben a támadások folytatódtak a párt részéről.103 Ellenőrzés céljából egy miniszteri biztost helyeztek a szervezetbe, Zeitinger Jenő személyében, aki a következő értékelést írja a szervezetről.: „A magyarországi zsidók különállását a magyarságtól állandóan elősegíti és életben tartja. Palesztinai kivándoroltatás céljából 110 átképzőtáborban több ezer fiatal leányt és férfit eltart reakciós szellemű irányítás közepette. Ún. Munka- és Üzemszervező Osztályán keresztül ipari szövetkezeteket finanszíroz, gyártelepeket,
Tibori Szabó Zoltán: Erdélyi zsidó sors a holokauszt után, tanulmány, Múlt és Jövő, 22. évfolyam, 3. szám, 2011, 12-14.o. internetes elérési hely: http://www.multesjovo.hu/en/aitdownloadablefiles/download/aitfile/aitfile_id/1434/ 101 http://www.holokausztmagyarorszagon.hu/index.php?section=1&type=content&chapter=1_2_4 102 Jegyzőkönyv, 1945. november 27–28. MZSL, Joint XXXIII- 4a-1. 2. hivatkozva: Frojimovics, i. m. 71. o. 103 Frojimovics Kinga: Beilleszkedés vs. kivándorlás - Az American Jewish Joint Distribution Committee (Joint) tevékenysége a holokausztot követő években Magyarországon, Beszélő folyóirat, 9. évfolyam, 6. szám, 2004, 71.o., internetes elérési hely: http://beszelo.c3.hu/cikkek/beilleszkedes-vskivandorlas#2004-f06-10_to_1 100
39
mezőgazdasági kollektívákat tart fenn, melyek a demokratikus Magyarország életében úgy Budapesten, mint vidéken gennyes gócokat képeznek.”104 Az
elkövetkezőkben
is
kívánatosnak
tartották
a
szervezet
munkáját
Magyarországon, mivel gazdasági és szociális szempontból is előnyt jelentett az országnak, viszont a működésre például csak úgy kaptak engedélyt, ha a felhasznált pénzt, valuta formájában hozta és magyar pénzre a Nemzeti Bankban váltotta át.105 Ezen
felül
pedig
egy
másik
egyedülálló
módon
is
"megadóztatták"
a
segélyszervezetet, mivel meghatározták, hogy az országba érkező összes segélyből, ide tartoztak a természetbeni szállítmányok is, havonta 5%-ot nem-zsidó célokra, főleg baloldali szervezetek pártfogására kell fordítania. Sőt mi több, 1946 elejétől kezdve ezzel az összeggel nem saját maga rendelkezett, hanem a Népjóléti Minisztériumba illetve Budapest Főpolgármesteri Hivatalába kellett irányítania.106 Tehát világosan látszik, függetlenül attól, hogy a szervezetnek pozitív hatásai voltak az országra, próbálták szabályozni illetve hasznot és előnyt kovácsolni a tevékenységükből. A második időszaka a Joint-nak az 1948-1949 közötti időszak, amikor új vezetőt Jacobson-t küldték a szervezet élére, aki egy másfajta stratégiát követett az első időszakhoz képest. A következőkben már nem a gyors segélyezés és ellátás volt a cél, mivel ezek által a zsidó közösség nem erősödött meg, hanem függővé váltak a segélytől. Tehát sajnos nem lettek önellátóak. A stratégia átszervezése után a Joint csak olyanoknak nyújtott támogatást, akik valamilyen alapvető oknál fogva nem tudták ellátni saját magukat és másoktól sem várhattak segítséget. Szűkítették a gyermekek és az idősek támogatását is. Az öregotthonokban csak olyan emberek kerültek felvételre, akik teljesen tehetetlenek voltak és szintén nem várhattak máshonnan segítséget, illetve a gyermekotthonokba kizárólag teljesen árva gyerekeket vettek fel.107 Az említett stratégia sikeresnek mondható, mivel a későbbi adatokból kiderült, hogy hasznosnak bizonyultak ezek a szigorítások, illetve a segélyek jobban átgondolt kiosztása, mivel így a túlélők képesek voltak ellátni magukat, vagy akár családjukat. Azonban ezek után a kommunista párt támadni kezdte a szervezetet, 1949 decemberében kiutasították az országból Jacobson-t. A A népjóléti minisztériumi biztos jelentése az MKP központi tömegszervezeti osztályának a Joint magyarországi kirendeltsége gazdasági, politikai szerepéről, 1947. július 31. Politikatörténeti Intézet Levéltára, 274. f. 17/11. ő. e. 105 Frojimovics, i. m. 71.o. 106 Jegyzőkönyv, 1946. május 13. MZSL, Joint XXXIII- 4a-1. 1–2. Frojimovics i. m. 71.o. 107 Segélyezési programokra vonatkozó alapszabályok és irányelvek, 1948. MZSL, Joint XXXIII-4a2. 3–5.o. hivatkozva: Frojimovics, 71.o. 104
40
szervezet a történtek ellenére úgy döntött, hogy a zsidóság érdekében folytatja munkáját Magyarországon, viszont újabb vezetőt nem küldtek a szervezet élére. Ezután eljött 1949 decemberétől a szervezet harmadik időszaka, ami 1953-ig tartott, ebben az évben már viszont hivatalosan is lezárta a képviseletet hazánkban, mivel a kommunista párt ekkorra már teljesen ellehetetlenítette a munkáját.108
Az eredményeket vizsgálva tehát a Joint által kitűzött cél teljesült, mert a zsidók beillesztése a társadalomba eredményes volt, gazdasági és társadalmi szempontból egyaránt.
Tehát
képesek
voltak
kiépíteni
egy saját
egzisztenciát
illetve
alkalmazkodni a mindennapi élethez. Az már más kérdés, hogy a fizikai és gazdasági állapotukon kívül a lelki megrázkódtatást mennyi időbe telt, vagy sikerülhetett-e egyáltalán feldolgozniuk valaha.
108
Frojimovics: i. m. 71.o.
41
Összegzés
Az említett fejezetekben minden oldalról és szemszögből vizsgáltam és elemeztem a zsidó-kérdést Magyarországon. Az első fejezetben a németországi előzményekkel elsősorban az volt a célom, hogy rávilágítsak, hogy honnan indult ki ez fasiszta hozzáállás, illetve a Hitler által képviselt ideológiát mutattam be röviden, hogy megismerjük a Führer elveit és gondolkodásmódját. Felhívtam a figyelmet a fontosabb eseményekre Németországban, illetve rendelkezésekre, amik esetleg később alapjául
szolgálhattak a Magyarországon bevezetett
jogszabályoknak illetve történésnek. A továbbiakban az ellenforradalmat taglaltam hazánkban, tehát a holokausztot megelőző éveket, az akkori kormánypártok szándékait és törekvéseit. Ezenfelül pedig az akkori zsidóság hozzáállását és reakcióit a kormánypártok által képviselt elképzelésekre. Továbbá bemutattam az akkor hozott 1920. évi XXV. törvénycikket, a numerus clausust, mivel véleményem szerint ez volt az egyik legfontosabb előzménye az országunkban bevezetett zsidótörvényeknek és a kialakult zsidóellenes magatartásnak. Azzal, hogy a törvény korlátozta az egyetemekre felvehető zsidó hallgatók arányát, fordulópontnak számított, nem csak Magyarországon, hanem Európai viszonylatban is, az első hasonló jellegű törvények között tartják számon.
A törvény hatályba léptetését követően
kimondhatjuk, hogy elkezdődött fokozatosan a zsidó közösséghez tartozók diszkriminálása. Továbbá kifejtettem a zsidó fiatalokra gyakorolt hatását a jogszabálynak,
illetve
pályaválasztást
a
hogy
zsidó
voltaképpen
vallású
emberek
hogyan
korlátozta
körében.
A
a
szabad
következőkben
megemlítettem a Magyarországon létrehozott zsidótörvényeket 1938-1944 között. Majd pedig tisztáztam magának a zsidótörvénynek a fogalmát, illetve fontosnak tartottam, hogy miben különbözik a jogkorlátozó intézkedésektől. A zsidóellenes törvényekből pedig néhány lényegesebb rendelkezést ki is emeltem, mint például a 1938. évi XV. törvénycikk „a társadalmi és a gazdasági élet egyensúlyának hatályosabb biztosításáról". Kiemeltem a törvény lényegét, hogy a szellemi pályák hány %-át tölthették ki zsidók, illetve miért hozták létre ezt a korlátozást. 42
Majd pedig az 1939. évi IV. törvényt a „zsidók közéleti és gazdasági térfoglalásának korlátozásáról" emeltem ki ahol már gazdasági, politikai és szellemi téren egyaránt a zsidóság jogkorlátozása volt a cél. Ezenfelül pedig itt került konkrétan meghatározásra a zsidó nemzetiség mint fogalom. Ez a törvény számított a legradikálisabbnak, a jogszabályok közül ezért ezt fejtettem ki a legbővebben. Ezután következett a strómanság, ahol a zsidótörvény kijátszását szemléltettem, hogy miként zajlott, illetve miért jött létre. Később folytattam az 1941.évi XV. törvénycikkel „a házassági jogról szóló 1894:XXXI. törvénycikk kiegészítéséről és módosításáról, valamint az ezzel kapcsolatban szükséges fajvédelmi rendelkezésekről." Ennek a fejezetnek az egyik leglényegesebb momentuma az volt, hogy a zsidók és nem-zsidók közötti házasságot korlátozták, illetve itt már érezhető volt a német hatás az országunkra. Majd pedig 1942. évi IX. törvénycikk: „a zsidók mező- és erdőgazdasági ingatlanairól", ahol a legrészletesebben meghatározásra került a zsidók birtokában található ingatlan és birtok tulajdonjog. Ezután részletesen kifejtettem a munkaszolgálatra vonatkozó rendelkezéseket illetve szigorításokat. Majd pedig kifejtettem az 1941. évi XIII. törvénycikket ami „az ügyvédekre, az ügyvédjelöltekre és az ügyvédi önkormányzatra vonatkozó egyes kérdések szabályozásáról" rendelkezett. Itt már zsidók jogi szférában való elhelyezkedését korlátozó intézkedéseket taglaltam. Ezután összefoglaltam a magyar holokauszt eseményeit és áldozatait. Ezt követően kifejtettem, hogy mi is volt az a zsidó tanács, kik alkották és milyen hatással voltak a holokausztra és a zsidó közösségre. Továbbá kifejtettem a DEGOB működésének részleteit illetve ismertettem a jegyzőkönyvek felvételének menetét. Taglaltam néhány visszaemlékezést a túlélőktől, hogy betekintést nyerjük a rengeteg traumába amin keresztülmentek. Nagy hangsúlyt fektettem még továbbá az ennek az időszaknak az emberekre gyakorolt hatására, illetve a segítő szervezetek tevékenységére. A disszertációm végén pedig ismertettem a zsidók társadalomba való beilleszkedésének sikerességét, illetve a legnagyobb ezzel foglalkozó szervezet, a Joint munkáját Magyarországon. Mindent egybevetve az 1938-1944 közötti időszakot elemeztem a zsidók oldaláról, illetve a kormány szemszögéből is, hogy válaszokat kapjunk arra, hogy miért is jöttek létre ezek a törvények és hogy a zsidó létre milyen hatásai voltak.
43
Mindent összegezve, véleményem szerint ez a néhány év rávilágított arra, hogy maga a törvényhozás és az éppen hatalmon lévő pártok miként befolyásolhatják egy ország életét és döntéseit, akár negatív irányba is, tehát, hogy maga a jog mennyire központi szerepet foglal el az életünkben. A múlt esetleges hibáiból rengeteget tanulhatunk és tapasztalatokat szerezhetünk, hogy egy minél inkább élhetőbb, igazságosabb és méltóbb jogrendszer határozza meg a mindennapjainkat.
44
Irodalomjegyzék
1. Braham, Randolph L.: The Politics of Genocide. The Holocaust in Hungary, Columbia University Press, New York, 1994. - hivatkozva: Karsai László: Holokauszt, Pannonica Kiadó, Budapest, 2001. 2. Fahidi Éva: Anima rerum - a dolgok lelke, Tudomány Kiadó, Budapest, 2005. 3. Frienländer, Saul: A Náci Németország És A Zsidók (1933-1945), Múlt és Jövő Könyvkiadó, Budapest, 2013. 4. Frojimovics Kinga: Beilleszkedés vs. kivándorlás - Az American Jewish Joint Distribution Committee (Joint) tevékenysége a holokausztot követő években Magyarországon, Beszélő folyóirat, 9. évfolyam, 6. szám, 2004, 71.o. 5. Gyurgyák János: A Zsidókérdés Magyarországon, Osiris, Budapest, 2001. 6. Hannah, Arendt: Eichmannin Jerusalem, Penguin Books, New York, 1978. hivatkozva: Karsai László: Holokauszt, Pannonica Kiadó, Budapest, 2001. 7. Hilberg, Raul: Az Európai Zsidók Elpusztítása, K.u.K. Kiadó, Budapest, 2014. 8. Hitler, Adolf: Mein Kampf, München, 1943. 9. Young Louis de: Opening Remarks in Gutman-Haft, 1979. 10. Karsai László: Holokauszt, Pannonica Kiadó, Budapest, 2001. 11. Katzburg, Nathaniel: Zsidópolitika Magyarországon 1919-1943, Bábel Kiadó, Budapest, 2002. 12. Kelemen Béla munkája: Adatok a szegedi ellenforradalom és a szegedi kormány történetéhez. 1919. Naplójegyzetek és okiratok, Mars Grafikai Műintézet, passim, Szeged, 1923. 13. Kovács M. Mária: Liberalizmus, radikalizmus, antiszemitizmus. A magyar orvosi, ügyvédi és mérnöki kar politikája 1867 és 1945 között. Helikon Kiadó, Budapest, 2001. 14. Kónya István: A magyar református egyház felső vezetésének politikai ideológiája a Horthy korszakban, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1967.
45
15. Lehotay
Veronika:
Szabadságjog-megvonó
intézkedések
a
Horthy-
korszakban, különös tekintettel A zsidótörvényekre (PhD értekezés), Miskolc, 2012, 27., 28., 33., 298., 299. o. 16. Litván György: Irányzatok és viták a bécsi magyar emigrációban. In: Októberek üzenete. Válogatott történeti írások, Osiris, Budapest, 1996. 17. Németh István: Demokrácia és diktatúra Németországban. 1918-1945. Összegzés és dokumentumok. A Harmadik Birodalom. 1933-1945. 2. kötet. L’Harmattan Kiadó, Budapest, 2007. 18. Ormos Mária: Jelző és történelem. (Kérdések a Horthy-korszakról). Történelmi Szemle. 39. évfolyam. 2. szám. 1997. 19. Páter Zadravecz titkos naplója, Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1967. 20. Pólay Elemér: A német nemzeti szocialista jogfelfogás és a római jog. Ludvig István Könyvnyomdája. Miskolc, 1939. - hivatkozva: Lehotay Veronika: Szabadságjog-megvonó
intézkedések
a
Horthy-korszakban,
különös
tekintettel A zsidótörvényekre (PhD értekezés), Miskolc, 2012 21. Romsics Ignác: Magyarország története a XX. században, Osiris, Budapest, 1999. 22. Teleki levele John A. Keysernek, 1939. február 13.-án: lásd "Paul Teleki and the Jewish Question in Hungary", Soviet Jewish Affairs, London, No.2 1971. november 23. Tibori Szabó Zoltán: Erdélyi zsidó sors a holokauszt után (tanulmány), Múlt és Jövő, 22. évfolyam, 3. szám, 2011, 12-14.o. 24. Vértes Róbert: Magyarországi zsidótörvények és rendeletek 1938-1945., Polgár Kiadó, Budapest, 1997. 25. Wendt, Bernd Jürgen: in A Hitler Rejtély,
1933 január 30. Legális
forradalom, Rubicon Tematikus Könyvek, Rubicon Kiadó, Budapest, 2006. 26. Werner Fortscher-Bodo Pieroth: Verfassungsgeschichte. C. H. Beck’s Verlagsbuchandlung. München, 1997. - hivatkozva: Lehotay Veronika (PhD értekezés) Miskolc, 2012. 27. Zuckerman, ("Antek"), Yitzhak: A Surplus of Memory. Chronicle of the Warsaw Ghetto Uprising. Trans.: Harshav, Barbara, University of California Press, Los Angeles, 1993.
46
Jogszabályjegyzék
1920. évi XXV. törvénycikk - a tudományegyetemekre, a műegyetemre, a budapesti egyetemi közgazdaságtudományi karra és a jogakadémiákra való beiratkozás szabályozásáról
1933. Ermächtigungsgesetz - Felhatalmazási törvény, Gesetz zur Behebung der Not von Volk und Reich - Törvény a nép és a birodalom ínségének megszüntetésére
1935 .Gesetz zum Schutze des deutschen Blutes und der deutschen Ehre Törvény a német vér és német becsület védelméért
1938. évi XV. törvénycikk - a társadalmi és a gazdasági élet egyensúlyának hatályosabb biztosításáról
1939. évi II. törvénycikk 87. § - a honvédelemről, honvédelmi munkakötelezettség, honvédelmi munkára kötelezettek
1939. évi IV. törvény - a zsidók közéleti és gazdasági térfoglalásának korlátozásáról
Az 1941. évi XIII. törvénycikk az ügyvédekre, az ügyvédjelöltekre és az ügyvédi önkormányzatra vonatkozó egyes kérdések szabályozásáról
1941. évi XV. törvénycikk - a házassági jogról szóló 1894:XXXI. törvénycikk
kiegészítéséről
és
módosításáról,
valamint
az
ezzel
kapcsolatban szükséges fajvédelmi rendelkezésekről
1942. évi IX. törvénycikk a zsidók mező- és erdőgazdasági ingatlanairól
47
Internetes Források
http://www.holokausztmagyarorszagon.hu/index.php?section=1&chapter=13_1 _1&type=content
http://www.holokausztmagyarorszagon.hu/index.php?section=1&type=content &chapter=13_1_2
http://www.1000ev.hu/index.php?a=3¶m=7440
http://www.holokausztmagyarorszagon.hu/index.php?section=1&chapter=3_1_ 2&type=content
http://idegen-szavak.hu/str%C3%B3man
http://degob.hu/index.php?showarticle=21
http://degob.hu/index.php?showarticle=1
http://degob.hu/index.php?showjk=985
http://degob.hu/index.php?showjk=174
http://degob.hu/index.php?showjk=651
http://www.holokausztmagyarorszagon.hu/index.php?section=1&type=content &chapter=1_2_4
48
49
