SZAKDOLGOZAT. Czinke Sándor MISKOLC

SZAKDOLGOZAT

Czinke Sándor

MISKOLC 2013

MISKOLCI EGYETEM ÁLLAM- ÉS JOGTUDOMÁNYI KAR KÖZIGAZGATÁSI JOGI TANSZÉK

AZ EGYHÁZ SZEREPE AZ OKTATÁS IGAZGATÁSÁBAN

SZERZŐ: CZINKE SÁNDOR TAGOZAT: LEVELEZŐ KONZULENS: DR. TURKOVICS ISTVÁN TANÁRSEGÉD

MISKOLC 2013

UNIVERSITY OF MISKOLC FACULTY OF LAW DEPARTMENT OF ADMINISTRATION RIGHTS

THE CHURCH’S ROLE IN THE MANAGEMENT OF EDUCATION

AUTHOR: SÁNDOR CZINKE PART-TIME COURSE CONSULTANT: ISTVÁN TURKOVICS, DR. INSTRUCTOR

MISKOLC 2013

Tartalomjegyzék

Bevezetés...................................................................................................................... 5 Az egyház fogalmának meghatározása ........................................................................ 7 A Református Egyház igazgatási szervei ................................................................... 10 I. Az Egyházközség................................................................................................ 12 I/A. Az Egyházközség kormányzati szervei .......................................................... 14 1/A/1. Az egyházközségi közgyűlés ...................................................................... 15 I/A/2. Presbitérium ................................................................................................. 15 II. Egyházmegye......................................................................................................... 17 II/A Az egyházmegye kormányzati szervei: .......................................................... 18 II/A/1. Egyházmegyei közgyűlés ........................................................................... 18 II/A/2. Egyházmegyei tanács ................................................................................. 19 II/A/3. Egyházmegye elnöksége ............................................................................ 20 III. Egyházkerület....................................................................................................... 23 III/A/1. Az Egyházkerületi közgyűlés.................................................................... 24 III/A/2. Az Egyházkerületi tanács .......................................................................... 24 IV. Zsinat.................................................................................................................... 25 IV/A. Zsinat kormányzati szerepe.......................................................................... 26 IV/B. A zsinat hatásköre ........................................................................................ 26 Református oktatás igazgatása ................................................................................... 27 Alapvetés .................................................................................................................... 27 I. Teológiai alap .................................................................................................. 27 II. Állami alap ........................................................................................................ 28 Az egyházi köznevelés közoktatás ......................................................................... 28 Intézmény alapítás szabályozása ................................................................................ 31 A jog megszerzése...................................................................................................... 33 A köznevelési intézmény létrehozása alapítsa ........................................................... 34 A működés megkezdéséhez szükséges (működési engedély megszerzése ................ 37 Oktatás igazgatásáért felelős szervek a Református Egyházban................................ 43 Összefoglalás.............................................................................................................. 53 Irodalomjegyzék…………………………………………………………………………………………………………………52 Jogszabályjegyzék……………………………………………………………………………………………………………..53

Bevezetés Állam és jogtudományi karon talán rendkívül ritkán előforduló téma az egyház szerepvállalása. Ritkaság mögött halványan meghúzódhat az egyház szervezetének idegenszerűsége, de ott magasodhat hatalmas erődítményként az ismeretlenség fala is. Bár rendkívül nagy és tekintélyes múltra tekint vissza az egyház történelme. Mégis sok esetben a keresztes hadjáratok, valamint az inkvizitórius eljárási forma jelenik meg a téma után érdeklődő előtt, vagy esetleg azok a boszorkányperek, különböző próbák - tűz, víz - melyek arra hivatottak, hogy esetenként a bűnösséget vizsgálják. De ezekhez hasonlóan megjelennek a köztudatban bűnbocsátó cédulák, a papok privilegizált helyzete, az a fajta hatalomgyakorlás, amikor néma társként az egyház vezetői beleavatkoznak az állam irányításába. Azonban az egyház korántsem ezeket az ismertető jeleket hordozza magán. Hanem sokkal inkább az elfogadás a befogadás az áldozatkészség a szeretet jegyeit. Ugyanis az egyház volt képes teljesen és makulátlanul kialakítani azt a szervezetrendszert, melyben évszázadokon át végezték az oktatás, a szociális tevékenység szolgálatát. Itt szeretnék utalni azokra az iskolákra, kórházakra, idősek otthonára, ahol az arra elhívatást érzők végezték odaadó szolgálatukat. Akik az Isten bölcsességétől vezetetten az Isten rendjével, de odaadó szeretetével végezték munkájukat. Elegendő azokra a napjainkban is megjelenő szituációkra gondolnunk, amikor áradnak a folyók, ömlik a vörös iszap, vagy éppen reng a föld és emberek szorulnak segítségre. Megjelenik az egyház, segítő kezekkel, adományokkal. Akkor az egyház állam az államban, mely teljesen különállóan él az államban. Nem, sajnos ezt a tézist is meg kell cáfolnunk, mégpedig a neves reformátornak, Kálvin Jánosnak a szavaival. Ő a következő képen vall: „Mivel tehát Krisztus országát e világ elemeiben keresni és azokba bezárni zsidós hiábavalóság, mi inkább meggondolva azt, amit a Szentírás világosan tanít, hogy ez az egész szabadság, amely nekünk a Krisztusban ajánltatik és adatik, lelki gyümölcs, amely Krisztus jótéteményéből származik, - jusson eszünkbe az, hogy azt a maga határai között megtartsuk. Mert mit jelent az, hogy az, aki azt parancsolja, hogy álljunk meg és ne vessük magunkat a szolgaság igája alá (Gal.5) másutt megtiltja a rabszolgáknak, hogy helyzetük miatt nyugtalankodjanak (I. Kor. 7, 21.), hacsak úgy nem áll a dolog, hogy a lelki szabadság, a polgári szolgasággal a legjobban megférhet? S ez értelemben kell venni az apostolnak e mondásait is: Isten országában nincs sem zsidó, sem görög, sem férfi sem asszony, sem szolga, sem szabad (Gal. 3, 28). E szavakkal azt jelzi, hogy semmit sem

számít, minő állapotban vagyunk az emberek között miféle nép törvényei szerint élünk, mivel ezekben a dolgokban legkevésbé áll a Krisztus országa.”1 E summázott megállapítás egyértelműen elénk tárja, hogy bár az állam és az egyház különböznek egymástól, de e különbség abban ragadható meg igazán, hogy más tőből táplálkozik. Ugyanis hasztalan lenne azt mondani, hogy valamelyik szükségtelen, mert az ember mindkettő nélkülözhetetlen úgy, ahogy ezt a fentebb nevesített reformátor megállapítja: „… szörnyű barbárság annak kiküszöböléséről gondoskodni, amire az emberek között éppen olyan nagy szükség van, mint kenyérre, vízre napra és levegőre, méltósága pedig még sokkal kiválóbb. Mert annak nemcsak az a célja (ami mindazoknak az előbbi dolgoknak haszna), hogy az emberek éljenek, egyenek, igyanak, tápláltassanak, (jóllehet bizonyára mindezeket felöleli, mikor azt eszközli, hogy együtt éljenek) azért mégsem egyedül az a célja hanem az is, hogy bálványimádás Isten nevének káromlása, az Ő igazsága elleni gyalázkodások és egyéb vallási botrányok nyilvánosan fel ne merüljenek és a nép közé el ne hintessenek, hogy a közbéke meg ne zavartassék, hogy ki-ki a magáét épen és sértetlenül birtokolja, hogy az emberek egymás közt feddhetetlen érintkezést folytassanak, hogy a tisztesség és szerénység tiszteletben tartassék közöttük.”2 Természetesen nem vállalkozhatom arra a feladatra, hogy a lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló 2011. évi CCVI. törvényben az Országgyűlés által elismert egyházak, vallásfelekezetek, vallási közösségek szám szerint „27”3 bemutassam. Azonban kísérletet kívánok tenni arra, hogy a református egyház szerepét az oktatás igazgatásában bemutassam. Mindenekelőtt tisztázni kívánom az egyház fogalmát valamint egy kis kitérő út megtételével röviden jogi helyzetének bemutatását. Az állam és az egyház kapcsolatát 2011. december 31-ig alapvetően a 1949. évi XX. Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló törvény (továbbiakban Alkotmány) határozta meg. Valamint e jogszabály alapján minősített többséggel elfogadott 1990. évi IV. a lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló törvény határozta meg. A fentebb nevesített jogszabályok tekintetében az Alkotmány a következőképpen rendelkezett „60. § (1) A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságára.”4 Az Alkotmány kihangsúlyozza a gondolat, lelkiismeret és a vallás szabadságát – kiemelés a szerzőtől. Mintegy felhatalmazza a Magyar Köztársaság területén élő állampolgárokat, hogy mindenféle félelemtől mentesen megvallhatják hitüket, gondolataikat. Tehát a „harmadik generációs jogként” 1

Kálvin János: Kersztyén vallás rendszere II. kötet: IV. könyv XX. Fejezet 747-748.pp.1559, 1910 Pápa Kálvin János: Kersztyén vallás rendszere II. kötet: IV. könyv XX. Fejezet 747-748.pp.1559, 1910 Pápa 3 2011. évi CCVI. törvény melléklete 4 1949. évi XX. törvény a Magyar Köztársaság Alkotmányáról 60§(1)bek. 2

megjelenő lelkiismereti és gondolati szabadság tekintetében alkotmányban rögzített formát ölt e jog. Az 1990. évi IV. törvény pedig megrajzolta azt az eljárási formát, mellyel be lehetett jegyeztetni egy – egy felekezetet. Itt szeretném néhány szóban összefoglalni eme eljárási szabályokat. Legalább 100 személy továbbá az alapítási kérelmet az illetékes megyei (fővárosi) bírósághoz kellet benyújtani, csatolva az alapszabályt, melyben az illetékes bíróság csak azt vizsgálhatta, hogy nem ütközik-e az Alkotmányba vagy más jogszabályba. Természetesen gombamód megszaporodtak a felekezetek és a megjelenő vallási szinkretizmusban, nem pusztán az evangélium tisztasága, hanem egy - egy alkalommal az emberek megtévesztését is megjelentette. Teológiai végzettségemből fakadóan had álljon itt Péter apostol tanítása: „Hanem növekedjetek a kegyelemben és a mi urunknak és megtartó Jézus Krisztusunknak ismeretében.”5

Az egyház fogalmának meghatározása Kiemelkedő jelentőséget tulajdoníthatunk e kérdés nagyító alá vonásakor akár Magyarország Alaptörvénye, amely kiemeli, hogy „Mindenkinek joga a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságához. Ez a jog megában foglalja a vallás vagy más meggyőződés szabad megválasztását vagy megváltoztatását és azt a szabadságot, hogy a vallását vagy más meggyőződését mindenki vallásos cselekmények, szertartások végzése útján vagy egyéb módon, akár egyénileg, akár másokkal együttesen, vagy a magánéletben kinyilvánítsa, vagy kinyilvánítását mellőzze, gyakorolja vagy tanítsa.”6 Már maga a megfogalmazás terjedelmét tekintve is hosszabb, nem szólva tartalmi tartalmáról. Hiszen a megfogalmazásból, azaz a jogalkotói szándékból már nem csak a lelkiismereti és gondolati szabadságot rögzíti, hanem Alaptörvényi szintre emeli mindannak meghatározását, hogy mit is foglal magában e jog. Szükségesnek érzem kiemelni a megválasztás illetve a megváltoztatás lehetőségét. Ugyanis eme két fogalom lehetőséget biztosít az állampolgárok számára, hogy kívánnak e élni egyáltalán a vallás ajándékával vagy sem. Továbbá az Alaptörvény „nem köti röghöz” – szerző megállapítása - az állampolgárokat, hanem egyfajta átjárhatóságot biztosít a felekezetek között. Továbbá az is eltérésként értékelhető a korábbi szabályozástól, hogy Alaptörvényi szinten kerül rögzítésre a vallásos cselekmények, szertartások végzése, akár egyénileg, akár másokkal együttesen, vagy a magánéletben kinyilvánítsa, vagy kinyilvánítását mellőzze, gyakorolja vagy tanítsa. A 5 6

2Péter 3, 18 Magyarország Alaptörvénye VII. cikk 1. bekezdés

szabályozás tehát nemcsak arra ad lehetőséget, hogy az állampolgár kinyilvánítsa akár gondolati, akár lelkiismereti véleményét, hanem teret enged annak is, hogy mindezt gyakorolja és tanítsa. Tehát „meghatározza a lelkiismereti és vallásszabadság gyakorlásának módjait is, mely történhet istentisztelet, különböző szertartások, oktatási, kulturális vagy egyéb cselekmény végzése útján, ugyanakkor történhet egyénileg gyakorolva vagy közösségben végezve, nyilvánosan, hírközlési eszközök útján vagy a magánéletben. A törvény azonban nemcsak a szabadságjog gyakorlásának és tanításának lehetőségét biztosítja, hanem annak mellőzését is.”7 Mindezek fényében derenghet fel előttünk a már fentebb hivatkozott jogszabály az Alaptörvényen alapuló 2011. évi CCVI. „sarkalatos törvény”8 E jogszabályban már pontos fogalom meghatározással valamint részletes szabályozással találkozhatunk. Így a 2011. évi CCVI. törvény 7.§ alapján meghatározhatjuk, hogy a jogalkotó mit tekint egyháznak. Az egyház fogalma: „ Az egyház, vallásfelekezet, vallási közösség (a továbbiakban együtt: egyház) azonos hitelveket valló természetes személyekből álló, önkormányzattal rendelkező autonóm szervezet, amely elsődlegesen vallási tevékenység gyakorlása céljából jön létre és működik.”9 A jogszabály tervezetet beterjesztő képviselői indítvány részletes indokolásában röviden és tömören magyarázza a fogalom értelmezését a következő formában: „Az egyház, vallásfelekezet, vallási közösség az azonos hitelveket valló természetes személyekből álló, önkormányzattal rendelkező, autonóm szervezet, mely elsődlegesen vallási tevékenység gyakorlása céljából működik. Az egyház a lelkiismereti és vallásszabadság alapjoga közösségi gyakorlásának önkormányzattal rendelkező, autonóm szervezeteként kerül meghatározása. Az egyház, mint gyűjtőfogalom magában foglalja az eltérő teológiai alapon nyugvó egyházat és vallási közösséget.”10 Miután figyelmet szenteltünk a történeti visszatekintésnek és a fogalom meghatározásának, szenteljünk néhány szót annak, amit a 2011. évi CCVI. törvény 10.§ a következőképpen fogalmaz meg: „Az állam és az egyházak különváltan működnek. Az egyházak önállóak. Az állam a közösségi célok érdekében együttműködik az egyházakkal.”11 A képviselői beterjesztés indokolásában azt olvashatjuk, hogy „az Alaptörvény VII. cikkének (2) bekezdése alapján meghatározásra kerül az állam és egyházak különvált működése, valamint — a korábbi teljes állami semlegességet deklaráló elválasztással szemben - a közösségi célokért történő

7

2011. évi CCVI. törvény képviselői önálló indítvány részletes indokolása 1.§ Magyarország Alaptörvénye VII. cikk 3. bekezdés 9 2011. évi CCVI. törvény 7§ 10 2011. évi CCVI. törvény képviselői önálló indítvány részletes indokolása 7.§ 11 2011. évi CCVI. törvény 10.§ (1) bekezdése 8

együttműködésük.”12 Tehát nem beszélhetünk itt teljes semlegességről az állam részéről, sőt bizonyos „közösségi célok” érdekében kéz a kézben szükséges útjukat együtt járni. Természetesen az érmének két oldala van, hiszen a fentebbi megfogalmazás magában hordozza azt a fajta autonómiát is, amelyet Magyarországon az Egyház/ak élveznek. Természetesen itt is szeretném hivatkozási alapként megemlíteni a jogszabály beterjesztésekor benyújtott részletes indokolást: „Az állam és egyházak különvált működésének elvéből következően, az egyház belső szabályai és egyes szervei által hozott határozatok érvényre juttatására állami kényszer nem alkalmazható, azokat az állami hatóságok nem vizsgálhatják felül. E rendelkezések is biztosítják az egyházak önálló, autonóm működését.”

13

Tehát az egyház olyan autonómiát kapott a jogszabály alapján, mely igazgatása

kialakításában teljesen más formában és módon is kialakulhat. Ez igaz nemcsak sajátos belső szervezeti felépítettségére, hanem igazgatásszervezés tekintetében is. Azonban mielőtt rátérnék a az egyes igazgatási fokozatok bemutatására, had idézzem a Magyarországi Református Egyház Alkotmányának tartalmas egyházfogalom meghatározását: „1. § A Magyarországi Református Egyház, Jézus Krisztus Egyetemes Anyaszentegyházának része, a Magyarország területén lévő református egyházközségekből épül fel. A más országokban élő magyar református, illetve református egyházakkal egy lelki közösséget alkot. 2. § (1) A Magyarországi Református Egyház a Szentírás alapján és hitvallásai: az Óegyházi Hitvallások, a második Helvét Hitvallás és a Heidelbergi Káté értelmében egyedüli fejének az Úr Jézus Krisztust ismeri, és magát a zsinat-presbiteri elvek szerint kormányozza. (2) A Magyarországi Református Egyház Jézus Krisztus missziói parancsának engedelmeskedve, kiemelt feladatának tekinti (Mt 28,18–20) a missziót, az ifjúság nevelését, az elesettek gondozását. ”14 Talán a fentebb említett megfogalmazás alapján már jól érezhető az állam által az egyház/ak számára biztosított autonómia megjelenése. Éppen ezért a következő részben a teljesség igénye nélkül bemutatom a Református Egyház felépítettségét igazgatását és a különböző fokozatokban igazgatási feladatot ellátó szervek neveit.

12 13

14

2011. évi CCVI. törvény képviselői önálló indítvány részletes indokolása 8.§ 2011. évi CCVI. törvény képviselői önálló indítvány részletes indokolása 10.§

1994. évi II. törvény Magyarországi Református Egyház alkotmányáról és kormányzatáról szóló az 1996. évi II. tv. , a 2001. évi II. tv. és a 2002. évi III. tv., 2005. évi VII. tv., 2006. évi I. és 2006. évi IV. és a 2010. évi III. törvény módosításaival

A Református Egyház igazgatási szervei Ahhoz, hogy megfelelő megvilágításban állhasson előttünk a református egyház vagy pusztán az egyház szerepvállalása az oktatás igazgatásában nélkülözhetetlen, hogy ne beszéljünk annak irányításáról, vezetéséről és jogalkotó tevékenységet folytató munkájáról. Mindezt azért érzem szükségesnek, mert az állami irányítás és a református egyház irányítása különbségeket mutatnak. Amíg az állami igazgatás feltételez egy hierarchikus, „alá – fölérendeltségi kapcsolatot”15, ahol az egyes szervek felett áll egy felettes szerv és a hierarchikus irányítás kiemelkedő lényegi eleme az utasítási jog jól kidomborodik, addig a református egyház kormányzati hatalma és a hatalom forrása a törvényhozó Úr Jézus Krisztus és a törvény, a Szentírás. „2. § (1) A Magyarországi Református Egyház a Szentírás alapján és hitvallásai: az Óegyházi Hitvallások, a második Helvét Hitvallás és a Heidelbergi Káté értelmében egyedüli fejének az Úr Jézus Krisztust ismeri, és magát a zsinat-presbiteri elvek szerint kormányozza.”16 Amint ezt az alapelvet láthattuk a fentebb hivatkozott egyházi alkotmányban. Mindebből jól látható, hogy „az ezen alapuló földi kormányzati jogosultság és kötelezettség, azaz a látható egyház földi kormányzásának a hatalma, a gyülekezeté”17 Azaz a hierarchikus rendszer ellenkezőjét láthatjuk. Bár hozzátehetjük, hogy léteznek olyan intézmények, amelyek külső szemlélő szerint fellette áll az egyházközségnek, ez csak látszólagos. Ugyanis a több egyházközségből álló szervezeti egységek kormányzati hatalmat csak annyiban gyakorolhatnak „amennyiben az azt alkotó egyházközséggé szervezett gyülekezetek – tehát az egyháztagok összessége – a maguk eredeti jogát rájuk átruházták vagy azt átruházottnak elismerni készek.”18 Magyarországi Református Egyház, mint az állami jog által bejegyzett szervezet működtetését jelenti. Azonban az igazgatandó szervezet felépítését az Egyház belső rendjét a Szentírásban megfogalmazott Kálvin segítségével a mindennapi gyakorlatra alkalmazott a történelmi körülmények között formálódott hagyományaink figyelembevételével alkotott törvényi előírások határozzák meg. „Ez nem mást jelent, mint azt, hogy a földi egyházon belül az emberek hatalomnak való alávetését.”19 Másképpen fogalmazva, ahogyan ezt Bibó István tette: „a jog, mint objektív eszköz közvetít.”20 Ezzel 15

Prof. Dr. Kalas Tibor: A közigazgatás kialakulása, fogalma, feladatai: 29.p. Egyetemi jegyzet 1994. évi II. törvény a Magyarországi Református Egyház alkotmányáról és kormányzatáról szóló az 1996. évi II. tv. , a 2001. évi II. tv. és a 2002. évi III. tv., 2005. évi VII. tv., 2006. évi I. és 2006. évi IV. és a 2010. évi III. törvény módosításaival egységes szerkezetben 16

17

Szathmáry Béla: Magyar Egyházjog Századvég Kiadó Budapest 2004.120. p.

18

Szathmáry Béla: Magyar Egyházjog Századvég Kiadó Budapest 2004.121.p.

19


20

Válogatott tanulmányok, 1935-1944. Budapest, Magvető Könyvkiadó 1986. 271-294.p.

azt a jelentéstartalmat kívánjuk kifejezésre juttatni, hogy „az egyházon belül nem az ember uralkodik az ember felett, hanem a törvény (Lex Rex)”21 Ezen ismeretek birtokban vehetjük, képzeletbeli mikroszkópunk alá az egyes szervezeti egységeket, azért, hogy választ kapjunk ezen elnevezések definiálására, amelyek segítségével közelebb kerülhetünk az egyház kormányzatának működési mechanizmusának a megismeréséhez. Elsőként a református egyház kormányzati hatalmát gyakorló egységét az egyházközség fogalmát és jogállásának meghatározását kívánom megadni. Ezt természetesen az általam felkutatott anyagok segítségével kívánom megtenni. Így elsősorban a Magyarországi Református Egyház alkotmányáról és a kormányzatáról szóló törvényeink segítségével szeretném megtenni. Református egyházunk alkotmánya nem beszél részletesen az általános részében a jogi szempontból is önálló gyülekezetei által létrehozott, viszonylagos önállósággal bíró önkormányzati testületek tagozódásának különböző szintjeiről. Minderre „a törvény felépítéséből következtethetünk.”22 Míg az 1928. I. törvénycikk, mint fentebb utaltam rá ötös felosztásban tárja elénk az Egyház kormányzati szintjeit, addig hatályos alkotmányunk négyes felosztást tart fenn és rögzít. Azonban e felosztást már az előkészítések idején nagy horderejű viták kísérték. Nagyon szépen és tömören foglalja e vitákat össze Szathmáry Béla Magyar egyházjog című munkájában, ahol a következőket jegyzi meg a szerző: „a javaslatok egy része elvetette az egyházmegye és az egyházkerület szükségességét. Szerintük a zsinati tagokat közvetlenül a gyülekezeteknek kellene választaniuk. Más vélemény szerint csak az egyházközség és az egyházmegyék létezése indokolt ezeknek kell választani a zsinat tagjait, de volt olyan javaslat is, amely az egyházmegyét tartotta szükségtelennek.”23 E vitákból levonhatjuk azt a következtetést, hogy református egyházunkban a mai napig idegenkedünk a szépen és hangzatosan megfogalmazott alapelveinkkel nem teljes összeegyeztethető szervezeti kiépítéstől. Nem is szólva arról, hogy a szervezéstan tudománya már nagy múltra visszatekintve kihangsúlyozza, hogy a hatékonyan működő szervezetet az előtte álló feladatok követelményei alapján kell felépíteni. Az egyház feladata pedig az idő múlásával nem változott. Már maga Jézus megfogalmazta a Máté evangéliumában a „missziói parancsban”: „Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön, elmenvén azért tegyetek tanítvánnyá minden népeket, megkeresztelve őket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevébe, tanítva őket mindarra, amit én tanítottam

tinektek, és íme én tiveletek vagyok mindennapon a világ

végezetéig.”24 Ezt pedig Krisztus tanítványainak mondja, azaz annak az első gyülekezetnek, amelyet 21

22


Szathmáry Béla: Magyar Egyházjog Századvég Kiadó Budapest 2004.121. p. Szathmáry Béla: Magyar Egyházjog Századvég Kiadó Budapest 2004.121. p. 24 Máté evangéliuma: 28, 18-20. 23

Maga hívott és választott ki. Megadva haladásuk és küldetésük irányvonalát, ami nem más mint az ige hirdetése, a tanítás és a diakónia azaz a szeretetszolgálat. Ezek pedig mind – mind elsősorban gyülekezeti feladatok. Nyilvánvaló, hogy szükséges a gyülekezetek fölötti kormányzati munka összehangolása, de mértéke és súlya nem igényel háromfokú igazgatási formát. Természetesen a csak önállóan élő vagy talán éldegélő gyülekezetek mindezeket a feladatokat nem lennének képesek megvalósítani. Ugyanis létük és életük penge élen táncol. A legtöbb általában kis települések közösségei a napi szükségleteiket sem tudják kielégíteni nemcsak a megfogyatkozott a vidékről a városokban vándorolt tagok hiánya miatt, hanem romos épületeink (templomaink, parókiáink) ezek a kiadások pedig meghaladják az egyes közösségek erejét. Így nem marad más lehetőség, mint megélni és megtapasztalni Pál apostol erőt és biztatást sugárzó ígéretét: „Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít.”25 Ebben a megerősödésben reménykedve végzik az egyes közösségek a hatalom letéteményesei a szolgálatukat. Így fordítsuk figyelmünket néhány gondolat erejéig az egyházközségekre.

I. Az Egyházközség

A kálvini alapokon felépülő református egyház alapegysége és a kormányzati hatalom letéteményese a gyülekezet. Erre enged következtetni az alkotmányunk szövege, de különösképpen, azaz elv, amelyet zsinat – presbiteri elvnek szokás nevezni. Ezen rendező elven azt szükséges értenünk legáltalánosabban, hogy „egyházunk kormányzatát a lelkészek és a világi egyháztagok közösen végzik. A gyakorlatban ez úgy valósul meg, hogy gyülekezeteink presbitériumaiban a nem lelkészi tagok száma adja a többséget, a magasabb hatáskörű választott szervekben a paritásos elv érvényesül.”26 E kicsiny kitekintést követően kanyarodjuk vissza az egyházközség kérdésköréhez. Az egyházközség fogalmát az 1928. évi I. törvénycikk: 14.§ a következőkben summázza: „az egyház tagjainak meghatározott területen élő s az egyházi törvény szerint szervezett gyülekezete.”27 Ezt a meghatározást átvette a hatályos alkotmányunk a 2010. évi III. törvény, amikor meghatározta az egyházközség fogalmát: 13. § (1) „Az egyházközség az egyház tagjainak meghatározott területen élő és az egyházi törvény szerint szervezett gyülekezete.”28 A megfogalmazás tömör és egyértelmű. 25

Filippi levél: 4. 13. Szathmáry Béla: Magyar Egyházjog Századvég Kiadó Budapest 2004.113. p. 27 1928. évi I. törvénycikk: 14.§ 26

28

1994. évi II. törvénye Magyarországi Református Egyház alkotmányáról és kormányzatáról szóló az 1996. évi II. tv. , a 2001. évi II. tv. és a 2002. évi III. tv., 2005. évi VII. tv., 2006. évi I. és 2006. évi IV. és a 2010. évi III. törvény módosításaival egységes szerkezetben

Azonban korántsem ilyen egyszerű kérdéssel találjuk szembe magunkat, amikor az egyházközség kifejezést halljuk, hiszen nem minden település egyforma lélekszámú és teherbíró képességgel rendelkező. Szükséges tehát megkülönböztetnünk: a, anyaegyházközséget b, társegyházközséget c, leányegyházközséget d, missziói egyházközséget. Ezt a megkülönböztetést megerősíti az alkotmányunk is a következő képen: „14. § (1) Az egyházközség anya-, társ-, leány- vagy missziói egyházközség. (2) Az anyaegyházközség a feladatait lelkipásztori állás fenntartásával önállóan teljesíti; presbitériuma, önálló anyakönyvezése és pénzgazdálkodása van. Az anyaegyházközségek lélekszámának

alsó

és

felső

határát

az

egyházkerületi

közgyűlés

szabályozhatja.

Az

anyaegyházközség jogi személy. 15. § (1) A társegyházközség két vagy több közel fekvő helységben levő egyházrészből áll. A társegyházközségeknek saját presbitériumuk van, de a lelkészi állást együttesen tartják fenn. A társegyházközség jogi személy. (2) A társegyházközségek egymás közötti viszonyát az egyházmegyei közgyűlés által jóváhagyott megállapodás szabályozza. 16. § Leányegyházközség az, amely önálló istentiszteleti hellyel rendelkezik, de a lelkipásztori gondozás

és

igazgatás

tekintetében

valamely

anyaegyházközséghez

van

csatolva.

A

leányegyházközség nem jogi személy.17. § Missziói egyházközség, ha a feladatok ellátása, különösen a lelkészi állás fenntartása az Országos Református Egyházi Közalap, egyházkerület vagy

egyházmegye támogatásával történik. Lelkészét az illetékes püspök nevezi ki. A missziói egyházközség jogi személy.”29 A megkülönböztetésre azért van szükségünk, mert mindegyik formának megvan a maga jogállása. Így a későbbiekben, amikor a konkrét oktatásigazgatásról beszélünk, akkor válik érthetővé az Egyházközség által fenntartott intézmény, amely jelen felsorolás alapján csakis anya-egyházközségi státusszal bíró lehet. Ahogy az a fentebb leírtakból és a törvény szövegezéséből kitűnik az egyházközség kormányzati hatalom gyakorlója. Ennélfogva szükségesnek érzem bemutatni azokat a kormányzati szerveket, amelyben az egyes döntések megszületnek. Természetesen különös tekintettel azokra a szervekre, amelyek a dolgozatom témája szempontjából kiemelt figyelmet érdemelnek, és csak említés szinten szeretném megemlíteni azokat szervezeti egységeket, amelyek csekély behatást gyakorolnak az oktatás igazgatásának tekintetében.

I/A. Az Egyházközség kormányzati szervei30

Az egyházközségi közgyűlés presbitérium presbitérium bizottságai az egyházközség elnöksége az egyházközség tisztségviselői az egyházközség alkalmazottai. Láthatjuk az egyházközség szerveit, amelyek a döntések meghozatalában részt vesznek. Vegyük képzeletbeli nagyítónk alá valamennyit azért hogy megismerhessük és betekintést nyerhessünk az egyház életébe.

29

1994. évi II. törvénye Magyarországi Református Egyház alkotmányáról és kormányzatáról szóló az 1996. évi II. tv. , a 2001. évi II. tv. és a 2002. évi III. tv., 2005. évi VII. tv., 2006. évi I. és 2006. évi IV. és a 2010. évi III. törvény módosításaival egységes szerkezetben 30


1/A/1. Az egyházközségi közgyűlés

26. § Az egyházközségi közgyűlést alkotja az egyházközség választói névjegyzékébe felvett minden teljes jogú egyháztag. Hatáskörébe tartozik: az egyházközség tisztségviselőinek megválasztása, amit a törvény a hatáskörébe utal és mindazon ügyekben döntés, amiket a presbitérium a közgyűlés elé terjeszt.”31 E rendkívül szűkszavúan, de mégis lényegre törően szóló rendelkezés megvilágítja előttünk, hogy az egyközségi közgyűlés nem más, mint az egyes egyházközségek legfőbb döntéshozó szerve. Szerepe azonban sok esetben kicsi és elenyésző.

I/A/2. Presbitérium

„50. § A presbitérium az egyházközség vezető testülete, lelki és anyagi életének irányítója. E körben feladatai: a. az istentiszteleti, missziói és lelkigondozói feladatokat végzi, és teljesítésére felügyel, b. a gyülekezeti és intézményes diakónia gyakorlását szervezi, c. az egyházi törvény szerint ráruházott jogkörben gyakorolja az egyházfegyelmezést, d. új tisztségek és állások szervezéséről és betöltésének feltételeiről határoz, e. az egyházközség ingó és ingatlan javait kezeli, vagyontárgyainak elidegenítése vagy megterhelése, új vagyontárgyak szerzése, kölcsön felvétele tárgyában határoz, f. az egyházközség költségvetését és zárószámadását évenként elfogadja, és jóváhagyásra felterjeszti,

31

1994. évi II. törvény Magyarországi Református Egyház alkotmányáról és kormányzatáról szóló az 1996. évi II. tv. , a 2001. évi II. tv. és a 2002. évi III. tv., 2005. évi VII. tv., 2006. évi I. és 2006. évi IV. és a 2010. évi III. törvény módosításaival egységes szerkezetben

g. Egyházközségi szabályrendeletet alkot, h. Az egyházmegyei közgyűlésre képviselőt választ, és szavaz a törvény értelmében felsőbb egyházi hatóságok tagjainak és tisztségviselőinek megválasztásáról, i. a választók betűrendes névjegyzékét elkészíti és felterjeszti az egyházmegyének, j. Általában eljár a törvényben hatáskörébe utalt minden ügyben”.32 A presbitérium tehát a fentebb kifejtett zsinat-presbiteri elvnek megfelelően az adott egyházközség vezető testülete, lelki és anyagi életének irányítója. A presbitérium tagjait az egyházközségi közgyűlés választja az egyházközség tagja sorából. Az adott egyházközség presbitériumának számát az egyházmegyei közgyűlés hagyja jóvá. Az alkotmányunk a presbitérium tagjai sorába helyezi a lelkészt valamint a gondnokot esetleg főgondnokot. Azonban e rendelkezésben feszül némi ellentmondás, ahogy erre csodásan rávilágít Szathmáry Béla a Magyar egyházjog című munkájában. Amelyben a következő érvelést találjuk: „A 47§ értelmében a presbitériumnak hivatalból tagjai az egyházközség lelkészei, főgondnoka, gondnoka, gondnokai. A 44§ (1) bekezdése értelmében azonban a főgondnokot, gondnokot, gondnokokat a presbiterek közül kell választani, tehát ezen tisztségviselőknek először presbitereknek kell lenniük, ha pedig már megválasztott presbitereket az egyházközség közgyűlése felruházza ezekkel a tisztségekkel, akkor szükségtelen hivatalból is a presbitérium tagjai közzé sorolni őket.”33 A dolgozat címét szem előtt tartva e két döntést hozó szervet éreztem szükségesnek bemutatni. Ugyanis amint erre a későbbiek folyamán rá kívánok világítani e két szerv hatásköre és döntése, alapján tudja az egyházközség kifejteni oktatásigazgatási tevékenységét. Bár tudom, hogy nem az egyházkormányzat és annak igazgatási munkájának a bemutatása a feladatom, de gyakorló lelkészként szinte a torkomat szorongatják azok a személyes megtapasztalások, amely talán az olvasó számára fel sem tűnik. Elsősorban úgy érezhetjük, hogy az egyházközségi egyházkormányzat mennyire demokratikus, hiszen az egyes megválasztott tisztségviselőket a közgyűlés választja és e megválasztott tisztségviselők az lelki és anyagi irányítók. Mindez leírva nagyon szép, de a valóság egészen más hozzáteszem, vannak kivételek. Nagyon sokszor egy presbitériumban egyedül marad a lelkész, mert hiába lelki sáfárok, az anyagi vonatkozások nagyobb előnyt élveznek. E megállapítás 32

1994. évi II. törvény Magyarországi Református Egyház alkotmányáról és kormányzatáról szóló az 1996. évi II. tv. , a 2001. évi II. tv. és a 2002. évi III. tv., 2005. évi VII. tv., 2006. évi I. és 2006. évi IV. és a 2010. évi III. törvény módosításaival egységes szerkezetben

33


pedig rendkívül sok nehézséghez vezet. Nem beszélve arról, hogy mennyire nehézkesen működtethető az egyes közösségek élete, mert sok esetben hiányzik a szakértelem, amelyet megpróbálnak a hatalom „palástjával” eltakarni. Így pedig még vontatottabb a közösség irányítása. Továbbá fennáll az a lehetőség is, amikor bár a presbitérium megalkot egy határozatot és ha valami nem teljesen úgy sikerül, akkor eltűnik a felelősök kézemelgető, döntést hozók serege és mint egyetlen felelős a lelkész marad. Ettől fogva pedig talán csak a lelkésznek lesz fontos a közösség ügye. De maga nem dönthet. Ezért amilyen hatalmas áldás és erőforrás volt a presbitérium a reformáció korában talán mára mindezt a kiemelt szerepét elveszítette.

II. Egyházmegye A lehangoló és talán megdöbbentő sorokat követően, amelyeket a gyakorlat fogalmaztat meg az egyes lelkészekkel, térjünk vissza a témánkhoz, amelynek következő egysége az egyházmegye. Az egyház kormányzatának következő lépcsőfokán állunk ahol már nem beszélhetünk a korábban megismertetett zsinat – presbiteri elvről, hiszen ezen a kormányzati lépcsőfokon már a paritásos elv uralkodik, azaz lelkészi és „világi” tagok egyenlő számban és arányban. Mielőtt hozzákezdenénk, a részletes analizáláshoz szeretném megadni az egyházmegye fogalmi meghatározását, amelyet az egyház alkotmánya határoz meg a következő képen: „75. § Több egyházközségnek az egyházi kormányzás és igazgatás céljából felsőbb hatósággá egyesülése az egyházmegye. Az egyházmegye jogi személy.”34 A fogalmi meghatározásból is jól kiolvasható az, hogy az egyházmegye kormányzás és igazgatás céljából kialakult másodlagos szervezeti egység. Azonban e másodlagos pozíciója – ahogyan ezt Szentpéteri Kun Béla megállapítja – „semmiképpen sem olyan szükségképpeni alakulata, mint az egyházközség”35 E megállapítás magyarázatát abban láthatjuk, hogy az egyház alapvető feladatainak elvégzése – ahogy arra fentebb utaltam – az egyházközségre hárul, így az egyházmegyére az ellenőrzés, felügyelet és az egyes egyházközségek között felmerült viszonyok rendezése hárul. Az egyházmegye tevékenységi körének betöltésére találkozhatunk különböző szervezeti egységekkel. Ezeknek részletes bemutatása természetesen szétfeszítené a dolgozat kereteit, de szükséges, hogy érintőlegesen néhány szót szóljunk e jogintézményekről.

34

1994. évi II. törvénya Magyarországi Református Egyház alkotmányáról és kormányzatáról szólóaz 1996. évi II. tv. , a 2001. évi II. tv. és a 2002. évi III. tv., 2005. évi VII. tv., 2006. évi I. és 2006. évi IV. és a 2010. évi III. törvény módosításaival egységes szerkezetben 35

Szentpéteri Kun Béla: A Magyarországi Református Egyház külső rendje. Budapest, Magyar Református Egyház, 1948. 223. p.

II/A Az egyházmegye kormányzati szervei:36

egyházmegyei közgyűlés, egyházmegyei tanács, egyházmegye elnöksége, az egyházmegyei közgyűlés által alakított vagy az egyházmegye elnöksége által kiküldött bizottságok, az egyházmegye tisztségviselői, alkalmazottai.

II/A/1. Egyházmegyei közgyűlés

Ahogy a felsorolásból is kitűnik az egyházmegye igazgatásának legfőbb szerve az egyházmegyei közgyűlés. A Magyarországi Református Egyház Alkotmánya (továbbiakban MRE alkotmány) pontosan meghatározza a közgyűlés alkotótagjainak, összehívásának és ügyrendjének az eljárási szabályait, ezeknek pontos és részletes ismertetése nem tartozik témám közvetlen hatósugarába. Azonban nem feledkezhetem meg arról a tényről, hogy ez az a döntést hozó testület, amely esetenként az oktatási kérdésekben rendeletalkotási jogkörrel rendelkezik. Természetesen mindez csak a szervezeti struktúra kibontását követően válhat érthetővé, hiszen ez a kormányzati és igazgatási jogkörrel rendelkező testület dönt egy – egy intézmény működtetésének az átvételéről, legyenek akár az egyes egyházközségek fenntartásában, de adott esetben a korábban önkormányzati tulajdonban lévő intézmények további működtetéséről. Ahogyan ez rendkívül hangsúlyos formában testet ölt az MRE alkotmányban a következő képen: „95. § (1) Az egyházmegyei közgyűlés tanácskozik és intézkedik az egyházmegyére tartozó minden egyházi és iskolai igazgatási ügyben, ha azt a törvény nem utalja az egyházmegyei bíróság hatáskörébe.”37 Természetesen az egyházmegyei közgyűlés még számtalan jogkörrel rendelkezik, de ezek kevésbé lényegesek témám kidolgozását illetően így részletes ismertetésükől eltekintek. Ami számomra sokkal fontosabb az az, hogy az

36

37

Szathmáry Béla: Magyar Egyházjog Századvég Kiadó Budapest 2004. 144.p.

1994. évi II. törvénye Magyarországi Református Egyház alkotmányáról és kormányzatáról szóló az 1996. évi II. tv. , a 2001. évi II. tv. és a 2002. évi III. tv., 2005. évi VII. tv., 2006. évi I. és 2006. évi IV. és a 2010. évi III. törvény módosításaival egységes szerkezetben

egyházmegyei közgyűlések közötti időtartamban hogyan, miként történik az egyházmegye irányítása. Ezt a feladatot hivatott betölteni az egyházmegyei tanács.

II/A/2. Egyházmegyei tanács

Az egyházmegyei tanács, ha nem is teljes hatáskörrel, de elláthatja azokat a halasztást nem tűrő intézkedéseket, amelyek nem kizárólagosan tartoznak egyházmegyei közgyűlés hatáskörébe. Ennek magyarázata talán abban keresendő, hogy az egyházmegyei közgyűlés viszonylag nagy taglétszámot számlál, tehát, nehézkessé tenné az egyes ügyek vitelét az egyházmegye életében. Az egyházmegyei tanács egy lényegesen kisebb szerv, de nem független az egyházmegye közgyűlésétől. Ugyanis az MRE alkotmánya szerint az egyházmegyei tanács működése, szerkezeti struktúrája és jogállása a következőképpen alakul: „99. § (1) Az egyházmegyei közgyűlés megválasztja az egyházmegyei tanácsosokat, 4–12 személyt, egyenlő számban a lelkészek és a világiak közül. A tanácsosok az elnökség felkérése alapján ellátják a kebelbeli egyházközségek látogatását. A tanácsosok az egyházmegyei tanács tagjait. (2) Az egyházmegyei közgyűlés a hatáskörébe utalt feladatok időközi teljesítésére egyházmegyei tanácsot alakít. Az egyházmegyei tanács tagjai: az egyházmegye elnöksége, a főjegyzők és 4–12 választott egyházmegyei tanácsos egyenlő számmal a lelkészek és a világiak közül. (3) Az egyházmegyei tanács tagjait az egyházmegyei közgyűlés hatévi időtartamra választja. A tanács tagjai az új közgyűlés megalakulásáig kötelesek működni. (4) Az egyházmegyei tanács az egyházmegyei közgyűléstől nyert felhatalmazása alapján a 95. § (2) a, b, c, (3) k pontjának kivételével minden ügyben eljárhat és határozhat. (5) Az egyházmegyei tanács határozatképes, ha tagjainak több mint fele jelen van. (6) Az egyházmegyei tanács határozatait a jelenlevők szavazatainak egyszerű többségével hozza. Szavazategyenlőség esetén a tárgyalást vezető elnök szavazata dönt. (7) Az egyházmegyei tanács az egyházmegyei közgyűlésnek munkájáról beszámolni tartozik.”38

38

1994. évi II. törvény a Magyarországi Református Egyház alkotmányáról és kormányzatáról szóló az 1996. évi II. tv. , a 2001. évi II. tv. és a 2002. évi III. tv., 2005. évi VII. tv., 2006. évi I. és 2006. évi IV. és a 2010. évi III. törvény módosításaival egységes szerkezetben

Amint a fent idézett törvényi meghatározásból kitűnik az egyházmegyei tanácsot az egyházmegyei közgyűlés választja, meghatározott időre és meghatározott számban. Az egyházmegyei tanács a közgyűléstől kapott felhatalmazása azonban nem korlátlan, mert az egyházmegyei közgyűlés számára beszámolási kötelezettséggel tartozik. A gyakorlat azt mutatja, hogy a tanács beszámolója az évi rendes közgyűlés alkalmán kerül ismertetése és elfogadásra. „A kialakult gyakorlat szerint az egyházmegyei tanács üléseit az egyházmegyei elnökség (róluk később) hívja össze, a meghívóban közli az ülés tárgysorozatát. A tanács ülésén az egyházmegye elnöksége elnököl, a köztük lévő feladatmegosztás szerint.”39 Az egyházmegyei tanács határozati ellen fellebbezéssel lehet élni az egyházmegyei közgyűlés felé. Az egyházmegyei közgyűlés és tanács vázlatos bemutatását követően néhány szót szükséges szólni az egyházmegye elnökségéről is. Ezért a következőkben az egyházmegye elnökségével szorosabban az esperes valamint a gondnok jogállásáról továbbá hatáskörüket venném nagyító alá.

II/A/3. Egyházmegye elnöksége

Az MRE alkotmány a következőkben fogalmazza meg az egyházmegye elnökségének jogállását. „101. § (1) Az egyházmegye elnöksége az esperes és az egyházmegyei gondnok. Az egyházmegye elnökségének hatáskörébe azok az ügyek tartoznak, amelyeket a törvény értelmében a két elnöknek együtt kell intéznie. (2) Az egyházmegye elnöksége intézkedéseiről és határozatairól a legközelebbi egyházmegyei tanácsnak, illetve közgyűlésnek köteles beszámolni.”40 Amint arra fentebb utal a törvény az egyházmegye elnöksége az esperes és a gondnok. Ők ketten, akik képviselik az egyes egyházmegyét. Ezért vélem fontosnak, sőt szükségesek e két tisztséggel külön foglalkozni. II/A/3/ a. Esperes

39

40



„80. § (1) Esperesnek olyan lelkész jelölhető, aki a jelölést megelőzően legalább 10 évi folyamatos, önálló gyülekezeti lelkészi szolgálattal rendelkezik. (2) Az esperest az egyházmegyében önálló lelkészi tisztséget viselők közül kell választani. (3) Az esperest tisztségében az egyházmegyei közgyűlés erősíti meg, és ezt az egyházkerületi közgyűlésnek bejelenti. 81. § Az esperest akadályoztatása, valamint az esperesi tisztség üresedése esetén valamennyi funkciójában az egyházmegyei lelkészi főjegyző helyettesíti.”41 Az MRE alkotmánya meghatározza, hogy a lelkészi státuszt gyakorlók közül ki jelölhető erre a tisztségre. A törvény legalább 10 évi folyamatos, önálló szolgálatot ír elő. Ez nem véletlen, ugyanis az egyházmegye irányítását végző személynek szükséges rendelkezni olyan tapasztalattal, mely vezető munkásságáról tesz bizonyságot. Másképpen fogalmazva: „A törvény ezzel azt kívánja biztosítani, hogy gyakorlati egyház-igazgatási munkát jól ismerő, vezető tapasztalattal rendelkező személy irányítsa az egyházmegye munkáját.”42 Azonban törvényi szabályozás tesz még egy cenzust, ami pedig arra vonatkozik, hogy önálló szolgálattal rendelkezzen. Ugyanis az egyházi szolgálatot végzők nem minden esetben önállóak, hanem sok esetben lelkészi szolgálatukat beosztotti státuszban folytatják. Ez esetben lehetséges, hogy valakinek meg van a kellő szolgálati idő azonban hiányzik az önállóság ennélfogva a vezetés ismerete. Azonban ez jelenheti azt is, ahogy Szathmáry Béla fogalmaz, hogy az „esperes jelölteknek nem feltétlenül kell lelkészi tisztséget betölteni, elegendő, ha lelkészi tisztséget visel és előtte legalább tíz évig tényleges, önálló gyülekezeti lelkipásztori szolgálatot végzett.”43Mindez azt jelentheti a gyakorlatban, hogy esperesnek jelölhető és természetesen meg is választható, az a lelkipásztor, aki esetleg végzett önálló gyülekezeti lelkipásztori szolgálatot, de a későbbiekben mégis lehetőséget kap arra, hogy talán egy nagyobb gyülekezetben szolgáljon, de itt csak beosztotti státuszban. Az esperes személyét illető követelmények után röviden szeretném áttekinteni az esperes feladatát és hatáskörét. Az esperes hatáskörét tekintve igazodik az egyes egyházmegyék határához. Feladatait illetően „az esperes… döntően igazgatási (irányítási, ellenőrzési) jellegűek, gondoskodik a felsőbb egyházi szervek, az egyházmegye szervei határozatainak az

41

1994. évi II. törvény a Magyarországi Református Egyház alkotmányáról és kormányzatáról szóló az 1996. évi II. tv. , a 2001. évi II. tv. és a 2002. évi III. tv., 2005. évi VII. tv., 2006. évi I. és 2006. évi IV. és a 2010. évi III. törvény módosításaival egységes szerkezetben 42


43


egyházmegyében való végrehajtásáról, felügyeli az egyházmegyéhez tartozó egyházközségeket”44 Az esperes természetesen „tagja az egyházmegyei közgyűlésnek, az egyházmegyei tanácsnak, az egyházmegyei elnökségnek, az esperes-gondnoki értekezletnek, de hivatalból tagja az egyházkerületiközgyűlésnek is.”45 Ez a „hivatalbóliság” ahogy azt Szathmáry Béla munkájában felveti, hordoz némi ellentmondást, melyet a szerző a következőkben fogalmaz meg. „Ez és más, hasonló „hivatalbóliság” az egyházi kormányzati tisztségviselők esetében azt eredményezi, hogy keveredik a döntést hozó és a végrehajtó hatalom, az esperesnek az egyházkerületi közgyűlésnek azt a döntését, határozatát kell végrehajtania, aminek meghozatalában részt vett esetleg ellene szavazott. Ez a kettősség nem szerencsés és nem is szükséges. Nem attól lesz működőképes az egyház kormányzata, hogy a vezető kormányzati tisztséget betöltők hivatalból tagjai minden egyházi kormányzati testületnek, hanem hogy az irányítási, igazgatási feladataikra alkalmasak, képzettekés egyházuk érdekeihez hűek. A mindenütt tisztséget betöltő egyházi vezetők rátelepszenek az egyházra, akadályozzák a testületi szervek testületkénti működését, ebből a helyzetből – ha nem is szándékosan – de diktatúrát valósítanak meg.”46 Mindezeket szem előtt tartva elmondhatjuk, hogy az egyházmegye szervezete sokban hasonlítható az egyes egyházközségek struktúrájához már, ami a döntéshozatalt érinti, de alapvető különbségek is megfigyelhetőek. Elsősorban a zsinat presbiteri elvet felváltja a paritásos el alapján szerveződő jogintézmények működési mechanizmusa. E kormányzati szinten már jóval magasabb és szakértőbb testületekről szólhatunk. Talán ez is lehet az oka annak, hogy sok tekintetben szükséges az egyházmegye támogató vagy éppen elutasító határozatáig várni az egyes közösségek vezetését illetően. Értem ez alatt akár iskola, vagy egyéb szociális intézmény átvételéről üzemeltetéséről legyen szó. Ezeket követően vizsgáljuk meg az egyházkormányzat következő lépcsőfokán álló szervezeti egységét az egyházkerületet.

44


45

Szathmáry Béla: Magyar Egyházjog Századvég Kiadó Budapest 2004.148-149.pp.

46


III. Egyházkerület Az egyházkerület fogalmi meghatározását megtaláljuk az MRE alkotmányában: „103. § Több egyházmegyének az egyházi kormányzás és igazgatás céljából felsőbb hatósággá egyesülése az egyházkerület. Az egyházkerület jogi személy.”47 Az egyházkerület a harmadik lépcsőfoka az egyház alulról felfelé építkező szervezeti struktúrájának. Az egyházkerület az egyházmegyéhez hasonlóan nem feltétlenül „szükségképpeni”48 alakulata az egyházkormányzatnak. Az egyházkerület döntően kormányzati feladatokat lát el, természetesen már egy jóval nagyobb számú közösség fölött. Pl.: a Tiszáninneni Református Egyházkerület kebelébe már négy egyházmegye tartozik. Továbbá felügyeletet gyakorol a hozzá tartozó egyházközségek törvény szerinti működése érdekében.

Ezeket követően vessünk néhány pillantást az egyházkerület

kormányzati szerveire. III/A/1.Egyházkerület kormányzati szervei49 egyházkerületi közgyűlés egyházkerületi tanács egyházkerület elnöksége egyházkerület tisztségviselői és alkalmazottai egyházkerületi közgyűlés és egyházkerületi elnökség bizottságai. Néhány mondat erejéig szeretném bemutatni ezeket a kormányzati szerveket, hiszen az egyházkormányzásban jelentős szereppel bírnak. Természetesen ebben az esetben is csak a legszükségesebbekre szorítkozom, amely közelebb vezethet minket az egyház szerepének működésének a megértéséhez, ennél fogva közelebb kerülhetünk az oktatás igazgatási mechanizmusának megértéséhez.

47



49


III/A/1. Az Egyházkerületi közgyűlés

Az egyházkerületi közgyűlés fogalmát nem határozza meg az Egyház alkotmánya, pusztán arról beszél hogy kik az alkotótagjai és milyen hatáskörrel rendelkezik. Azonban közgyűlés jellegénél fogva megállapíthatjuk, hogy az egyházkerület közgyűlés a legfőbb önkormányzati és kormányzati szerve az egyházkerületnek. „Az egyházkerület valamennyi kormányzati feladatát gyakorolhatja, de ezen feladatok egy részét más testületre is átruházhatja.”50 Az egyházkerületi közgyűlés hatáskörét tekintve a számunkra legfontosabb azt a következőképpen határozza meg az MRE alkotmány 124§ (2):„az egyházkerület területén működő egyházi alapítványok és egyesületek működését figyelemmel kíséri,”51

III/A/2. Az Egyházkerületi tanács

Az egyházkerületi tanács szintén nem határozza meg az MRE alkotmánya, csupán utal rá mivel feladatkörét határozza meg: „127. § (1)Az egyházkerületi közgyűlés a hatáskörébe utalt feladatok időszaki teljesítésére az egyházmegyék által megválasztott egyházkerületi tanácsosokból egyházkerületi tanácsot alakít.”52 A hatásköri meghatározás egyértelművé teszi, hogy az egyházkerületi tanács a közgyűléstől kapja a felhatalmazást, azaz a közgyűlések közötti időszakban a tanács végzi a kerület irányítását. Továbbá az is jól látható, hogy a tanács beszámolás (jelentési) kötelezettséggel tartozik a közgyűlés irányában. Tagjait tekintve az egyházkerületi tanácsban már megjelennek, azok iskolavezetők (teológia, általános vagy középiskolai) igazgatók is. Akiket a paritás elve fényében amennyiben lelkészi tisztségre választhatók a lelkészi oldalon, amennyiben nem választhatók a „világi” oldalon jelennek meg. Így ezen a kormányzati szinten már megcsillan az a tény, hogy az oktatás igazgatásának, ellenőrzésének és felügyeletének a kulcsa az egyházkerületi tanácsban már érvényre jut. Ennek magyarázata abban ismerhető fel egyházkerületi tanács fölött álló közgyűlés 50


51



hatáskörében rendeli az MRE alkotmánya a tiszta evangélium hirdetésének felügyeletét valamint a hitélet ápolását. Ezt az egyház számára rendkívüli jelentőséggel bíró hatáskört az MRE alkotmánya nem utalja tovább, kizárólagos jogköreként határozza meg. A legfontosabb szervezeti egységeket áttekintve nézzük meg a Magyarországi Református Egyház legfőbb döntéshozó szervét magát a Zsinatot.

IV. Zsinat A Zsinat nemcsak a legfontosabb szerve, hanem magában hordozza, hogy a Magyarországi Református Egyház törvényhozó testületét is. „Ezen túlmenően a Zsinat jogosult az egyház tanainak felülvizsgálatára és az egyház tanainak megállapítására (ius reformandi).53 A Zsinat eme joga azonban sok kérdést vet föl, amelyek mellett nem lehet elmenni szó nélkül. Ugyanis a protestáns dogmatika egyik sarkalatos kérdése kit illet meg a dogmaalkotás joga? Szentpéteri Kun Béla54 óvott attól, hogy a dogmaalkotást törvényhozási feladatként értelmezzék. Arra hivatkozott, hogy az egyházi tanok tekintetében nem lehet törvény alkotni az ide vonatkozó törvények ugyanis változatlanul meg találhatóak a Szentírásban. Ezt az álláspontot képviseli Szathmáry Béla is, aki a protestantizmus alapelvére hivatkozva vezeti le magyarázatát a következő képen: „a protestantizmus alapelve, hogy semmiféle földi hatalomnak nincs joga a maga véleményét kötelező dogmává tenni, a Szentírásnak föléje vagy akár csak melléje tenni”55 A magam részéről én is ezt az álláspontot tudom elfogadni, ugyanis Krisztus földi munkásága során nem dogmát vallást alapított, hanem az Isten szeretetét hozta ebbe a világba. A korának kegyeseit – farizeusokat, írástudókat, akik számára ott voltak a tanok hirdette Isten ajándékát. Bűnösöket vámszedőket, halászokat választott tanítványának, akikre a korabeli társadalom számkivetettként tekintett. Végezetül pedig életét adta, hogy ezt a szeretet megpecsételje. Ez pedig nem tan, hanem tett. Azaz Jézus munkája nem tanokat hirdetett, hanem tettekre bátorított és bátorít ma is, mégpedig a hit tetteire, a felebarátért érzett szeretetre, gyermekekért érzett szeretetre. „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött fiát adta érte, hogy aki hisz őbenne el ne vesszen, hanem örök élete legyen.”56 Mindezek szemrevételezése után vizsgáljuk meg a a Zsinat kormányzati szerepét és hatáskörét.

53

Szathmáry Béla: Magyar Egyházjog Századvég Kiadó Budapest 2004. 156.p. Szentpéteri Kun Béla: A Magyarországi Református Egyház külső rendje. Budapest, Magyar Református Egyház, 1948. 323. p. 55 Szathmáry Béla: Magyar Egyházjog Századvég Kiadó Budapest 2004. 156.p. 56 János evangéliuma 3, 16. 54

IV/A. Zsinat kormányzati szerepe

Az MRE alkotmánya a következőképpen határozza meg: „131. § A Magyarországi Református Egyház Zsinata a Magyarországi Református Egyház törvényhozó és legfőbb intézkedő testülete”57. Azaz a Zsinat a Magyarországi Református Egyház törvényhozó és végrehajtó testülete. A végrehajtó jogkörére az intézkedő megfogalmazás utal.58 E jogköre azonban nem a legszerencsésebb, ahogy ezt nagyon világosan megállapítja Szathmáry Béla, aki arról vall, hogy a „Zsinat a kormányzati hatalom gyakorlása területén kizárólag a törvényhozói hatalmat gyakorolhatja, a végrehajtást az egyházkerületek hatáskörébe kell telepíteni.”59 Úgy vélem, hogy megállja a helyét az imént idézett megoldás, hiszen nem szerencsés, amikor a törvényhozói és végrehajtói hatalmak egy kézben összpontosulnak. Ezért valóban szükséges lenne egy olyan forma, amelyben a hatalmi ágak valóban szétválnak egymástól, ha nem is olyan mértékben, mint az állam irányításában. A szétválasztás talán sok esetben megkönnyíteni azokat a rendkívül nehezen mozdítható erőket, amelyek az egyházban rejlenek. Sőt még ha túl erős is a hasonlat a Magyarországi református Egyház nem hasonlítani a katolikus megyéspüspökök teljes hatalmához, ahol valóban egy kézben összpontosul mindhárom hatalmi ág.

IV/B. A zsinat hatásköre

A Zsinat teljes hatáskörének vizsgálat valóban szétfeszítené a dolgozat kereteit, azonban egy jogkörét mégis szeretnék megemlíteni, amely nélkülözhetetlen a dolgozat témáját tekintve. E jogköre pedig törvényalkotó mivoltából fakad. Az MRE alkotmánya így határozza meg a133§ (e) pontjában: „határoz közoktatási és felsőoktatási, valamint egyéb intézmények létrehozásáról. A református oktatásügy szervezetéről, irányításáról és felügyeletéről rendelkezik:”60 A törvény szövege szerint a 57



59


60


Magyarországi Református Egyházban a zsinatnak van lehetősége arra, hogy meghatározza azokat nyomvonalakat melyek mentén folyhat a keresztyén nevelés oktatás. Miután meghatároztam a az egyház fogalmát valamint – hacsak nagyon röviden, de bepillantást nyerhettünk a szervezeti tagozódásba - szeretném nagyító alá venni, hogy milyen szerepet is tölt be az egyház az oktatás igazgatásában.

Református oktatás igazgatása Alapvetés Ha alapról beszélünk, akkor elengedhetetlen annak pontos és helyes elhelyezése, ugyanis erre az alapra épülhet fel a Református egyház oktatásának igazgatása. Így és itt szeretném kiemelni és különválasztani a két alapot. Teológiai alap, Állami alap.

I. Teológiai alap

Az oktatás fontosságának, szükségességének a teológiai alapja nem másban, mint Krisztus urunk által meghatározott missziói parancsán nyugszik, amelyből egyetlen részt emelnék ki „tegyetek tanítvánnyá minden népeket…, tanítva őket mindarra, amit én parancsoltam tinektek… .”61 A krisztusi felhatalmazás tehát annak alapja, hogy az egyház/ak oktató nevelő tevékenységet végeztek és ma is végeznek. Amint ezt megismétli és kihangsúlyozza a Magyarországi Református Egyház közoktatási törvényének preambuluma is a következő képen: „A Magyarországi Református Egyház - Krisztus Urunk missziói parancsának engedelmeskedve,az évszázados gyakorlat folytatásaként, tagjai igényének megfelelően, a Magyar Köztársaság Alkotmánya és a Magyarországi Református Egyház Alkotmánya, továbbá a lelkiismereti- és vallásszabadságról, valamint az

61

Máté evangéliuma 28. 18-20. versei

egyházakról szóló hatályos törvények és egyéb jogszabályok alapján - közoktatási intézményeket tart fenn.”62 A fentiek alapján nyugodt szívvel megállapíthatjuk, hogy az egyház életében mindig fontos szerepet töltött és kiemelkedő jelentőséggel bírt az oktatás. Természetesen ez nemcsak az egyházi fenntartású intézményekre, hanem minden oktatási létesítmény igaz.

II. Állami alap Az egyházi köznevelés közoktatás63

Az Alkotmány, Alaptörvény különleges jogi normák, ugyanis ezekben az állam korlátozza önmagát, mégpedig olyan formán, hogy deklarálja polgárai számára az alapvető jogokat (állampolgári jogokat) megszabva ezzel a hatalom gyakorlásának törvényes kereteit. A XVIII. században a személyi, a szólás-, sajtó-és egyesülési szabadság, a vallás és a tanszabadság jelentette a leglényegesebb állampolgári jogokat. Ekkor a tanszabadság elve azzal a tartalommal jelent meg, hogy minden ember eldönthette, hogy hogyan és kitől kíván tanulni illetve tanítani. A következő (XIX.) században a természetjog irányából a jogpozitivizmus irányába mozdult el az iránytű. E gondolkodás képviselői állam által a polgárai számára biztosított jogként fogták fel az állampolgári jogokat. Ezen felfogás az állam aktív részvételét jelentette, mi több kényszerítette ki. A kérdést ebből az aspektusból vizsgálva elmondhatjuk, hogy a művelődéshez való jog azzal szélesedett ki, hogy az állam az, akinek kötelezettsége biztosítani polgárai számára a művelődés lehetőségét, mi több ösztönzi tudásuk gyarapítására. Ezen állami kötelezettség vállalásnak számos jogi norma teret adott és a II. világháború befejezéséig megmaradt a tanszabadság is. A pártállami rendszer valamint totalitárius állam bukását követően a harmadik Magyar Köztársaság 1989. október 23-án hatályba lépett módosított Alkotmány 70/F. §-a rendelkezett a művelődéshez valamint az oktatáshoz való jog rögzítésével, amelyet az alkotmányozás során a következő képen deklaráltak: 70/F § (1) „A Magyar Köztársaság biztosítja az állampolgárok számára a művelődéshez való jogot.(2) A Magyar Köztársaság ezt a jogot a közművelődés kiterjesztésével és általánossá tételével az ingyenes és kötelező általános iskolával, képességei alapján mindenki számára

62

1995. évi I. törvény Magyarországi Református Egyház közoktatási törvénye a 1998. évi II. és a 2005. évi II. törvény és a Zs-184/2008. sz. zsinati határozatmódosításaival egységes szerkezetben 63

Papp Kornél: Az egyházak köznevelési/közoktatási tevékenységének jogi szabályozása 3-4pp.

hozzáférhető közép- és felsőfokú oktatással, továbbá az oktatásban részesülők anyagi támogatásával valósítja meg.” Azonban nemcsak az állami kötelezettség vállalás jelent meg ekkor az Alkotmányban, hanem az alkotmányozók szükségesnek érezték e jognak az állampolgárok számára való kötelezettség vállalás deklarálását is. Ezt rögzítette a 70/J § a következő megfogalmazásban: „A Magyar Köztársaságban a szülők, gondviselők kötelesek kiskorú gyermekük taníttatásáról gondoskodni.” Azaz megjelenik már nemcsak az állam felelőssége és kötelezettsége eme állampolgári jog biztosítása érdekében, hanem immár a szülőt is felelőssé kívánták tenni a kiskorú gyermek tudásának gyarapításáért. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy ennek a folyamatnak folytatásaként a jogalkotó napjainkra a nem gondoskodó vagy nem megfelelően gondoskodó szülőket és gondviselőket szankcióval is súlytani rendeli, nevezetesen az iskoláztatási támogatás folyósításának felfüggesztésével. A közigazgatási joggyakorlatom során néhány ügyiratba lehetőségem volt beletekinteni, sajnos keserű szívvel vonhattam konzekvenciát a tankötelezettség megszegése tekintetében. Volt egy ügy amelyben „szereplő” gyermek 638 órát hiányzott. Elgondolkodtam, hogy vajon ebben a tanévben legalább egyszer volt e iskolában. Keserű érzések fogtak el, mert lelkészként és szülőként is úgy gondolom és vallom, hogy a szülő feladata a legjobb megadása: „Melyik apa az közületek, aki fiának kígyót ad,, amikor az halat kér tőle, vagy amikor tojást kér skorpiót ad neki? Ha tehát ti gonosz létetekre tudtok gyermekeiteknek jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ad mennyei Atyátok…?”64 E rövid ex kurzust követően tehát kiemelkedő jelentőségűnek értékelhetjük az alkotmányozók szabályozását már a harmadik Magyar Köztársaság kikiáltásakor. Hatályos szabályozásunkat szem előtt tartva a 2012. január 1 - én hatályba lépő Alaptörvényünk megismétli a hatályát vesztett Alkotmányban rögzített alapjogokat. Így jelenik meg a X. cikk (1) bekezdésében: „Magyarország biztosítja a tudományos kutatás és művészeti alkotás szabadságát, továbbá – a lehető legmagasabb szintű tudás megszerzése érdekében – a tanulás, valamint törvényben meghatározott keretek között a tanításszabadságát.”65 Mindezeket folytatva a XI. cikk is tartalmaz rendelkezéseket, amelyek témánk szempontjából relevanciával bírnak. „(1) Minden magyar állampolgárnak joga van a művelődéshez.

64 65

Lukács evangéliuma11, 11-13a Magyarország Alaptörvénye X. cikk (1) bekezdése

(2) Magyarország ezt a jogot a közművelődés kiterjesztésével és általánossá tételével, az ingyenes és kötelező alapfokú, az ingyenes és mindenki számára hozzáférhető középfokú, valamint a képességei alapján mindenki számára hozzáférhető felsőfokú oktatással, továbbá az oktatásban részesülők törvényben meghatározottak szerinti anyagi támogatásával biztosítja.”66 Az Alaptörvény XVI. cikke (2) továbbra is fenntartja a szülőnek azt a jogát, miszerint megválaszthatja a gyermeknek adandó nevelést. Szó szerint idézve az Alaptörvény szavait: „(2) A szülőknek joguk van megválasztani a gyermeküknek adandó nevelést.” 67 Természetesen nem csak Alaptörvényi szinten történi a szabályozás, hanem az Alaptörvény által biztosított alapjogokat törvényi formába öntve jeleníti meg a jogalkotó. Ezért szükséges, hogy vessünk néhány pillantást a jogalkotó által megfogalmazott 2011. évi CXC. törvényre, amely a nemzeti köznevelés, mint alapjognak az érvényesülését szabályozza. Így emelném ki a 2.§ szabályozását: „2. § (1) Az Alaptörvényben foglalt ingyenes és kötelező alapfokú, ingyenes és mindenki számára hozzáférhető középfokú nevelés-oktatáshoz való jog biztosítása az érettségi megszerzéséig, illetve az első szakképzettség megszerzését biztosító első szakmai vizsga befejezéséig a magyar állam közszolgálati feladata. (2) Az állami, települési önkormányzati fenntartású intézményekben, továbbá az állami feladatellátásban részt vevő nemzetiségi önkormányzati, egyházi és magánintézményekben az óvodai nevelés, az óvodai nevelést és az iskolai nevelés-oktatást kiegészítő pedagógiai szakszolgálatok igénybevétele, valamint a kollégiumi ellátás az ingyenes oktatásban részt vevő, e törvényben meghatározott feltételeknek megfelelő gyermekek, tanulók számára térítésmentes.”68 Joggal merülhet fel a kérdés, hogy vajon az iskolaválasztás mikor és hogyan valósulhat meg és mehet teljesedésbe. Természetesen kézenfekvő a válasz csak abban az esetben, ha a szülőnek lehetősége nyílik arra, hogy választhasson – akár világnézeti elkötelezettsége alapján. Szükségesnek érzem megfogalmazni azt a megállapítást, hogy akár az oktatáshoz, művelődéshez való jog deklarálása még nem jelenti a jog érvényesülését illetve annak teljesedésbe menését. Ugyani a deklaráció mellett szükség van arra is, hogy a jogalkotó megteremtse azokat a szervezeti valamint anyagi garanciákat, melyek lehetővé teszik a jog kiteljesedését és érvényesülését.

66

Magyarország Alaptörvénye XI. cikk (1)-(2) bekezdései Magyarország Alaptörvénye XVI. cikk (2) bekezdése 68 2011.CXC. évi törvény a nemzeti köznevelésről: 2.§ (1)-(2). bekezdései. 67

Az alapvetés mindkét aspektusát végigszemlélve, azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a jogalkotó számára

az

Alaptörvényben

előírt

alapjogok

valamint

a

szülők,

gondviselők

számára

kötelezettségként megjelenő szabályozás megteremtette annak lehetőségét, hogy ne csak uniform iskolák, hanem egy rendkívül színes iskolarendszer épüljön ki. Ebben a színességben azonban nem a különbözőség a domináns, hanem éppen ellenkezőleg a kialakult kompozíció. E kompozíció, mint egység meglátását követően fordítsuk figyelmünket már a felekezeti iskola alapítására, fenntartói jogok gyakorlására, valamint a finanszírozás kérdéseire.

Intézmény alapítás szabályozása A fentebb részletesen taglalt alapvetés során láthattuk, hogy az állam az alkotmányos rendszerváltást követően igyekezett minden feltételt megteremteni ahhoz, hogy a „szülők és az oktatásban részt vevő tanulók élhessenek a szabad intézményválasztás jogával.”69 Az intézményi struktúra színesedését a pártállam bukását követően a jogalkotó szándékát a demokratikus jogállamnak megfelelő jogszabályok megjelenése alapozta meg. Így az „1990. évi XXIII. Törvénnyel módosított 1985. évi I. törvény”70, amely lehetőséget teremtett az egyházak számára is a közoktatás végzésére. Mindennek hatására egyenes út vezetett ahhoz a ponthoz, hogy az állami/önkormányzati intézményrendszer mellett az egyházak is teret nyerjenek a közoktatási feladatok végzésében. Ezt a megállapítást rögzíti a Református Egyház oktatási törvényében megfogalmazott szabályozási kör, azaz a 1.§ a következő képen: „(1) E törvény szabályozási köre kiterjed a) a Magyarországi Református Egyház valamennyi jogi személyére, b) az általuk fenntartott közoktatási intézményekre: - óvoda, - alap- és középfokú iskola, - internátus, - alapfokú művészetoktatási intézmény,

69 70

Papp Kornél: Az egyházak köznevelési és közoktatási tevékenységének jogi szabályozása 4.p. Papp Kornél: Az egyházak köznevelési és közoktatási tevékenységének jogi szabályozása 4.p.

- többcélú közös igazgatású intézmény vagy összetett iskola, - pedagógiai szakszolgálat, - pedagógiai szakmai szolgáltató intézmény, - egyéb oktatási-nevelési feladatokat ellátó intézmény, (a továbbiakban intézmény) valamint c) a tanügy-igazgatási feladatokat ellátó szervezetekre és testületekre, azok szolgáltató és igazgatási testületeire, d) az oktatással kapcsolatot tartó egyháztársadalmi szervezetekre, e) mindezek tisztségviselőire, alkalmazottaira és növendékeire. (2) A Magyarországi Református Egyház Kollégiumaira, felsőoktatási intézményeire vonatkozó rendelkezéseket, a hit- és erkölcstan tantárgy oktatásának tartalmi kérdéseit és a nem református intézmények református növendékeinek hit- és erkölcstan oktatását külön törvény szabályozza. (3) E törvénnyel összhangban kell állnia az egyházi jogi személyek által ezen intézményekre megalkotott és megalkotandó valamennyi jogszabálynak, határozatnak és intézkedésnek.”71 A szabályozási kör, hatály tehát kiterjed minden olyan intézményre, amely a Református Egyház fenntartásában, működtetésében van. Természetesen e deklaratív megállapítás a jogszabály megalkotása óta nem változott, ugyanis a későbbi jogalkotói akarat nem tette szükségessé. Az intézményalapítás szabadsága nem változott a későbbi szabályozás folyamán sem, így ezt a szabadságot deklarálja a hatályos szabályozásuk is a következő formában a 2.§ (3) bekezdésében: „Köznevelési intézményt az állam, e törvény keretei között nemzetiségi önkormányzat, a lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló törvény szerint nyilvántartásba vett egyház, vagy annak belső egyházi jogi személye (továbbiakban együtt: egyházi jogi személy), továbbá más szervezet vagy személy alapíthat és tarthat fenn, ha a tevékenység folytatásának jogát - jogszabályban foglaltak szerint - megszerezte. Óvodát települési önkormányzat is alapíthat és fenntarthat.”72 Az intézményalapítás tehát lehetővé teszi napjainkban is, hogy akár egyházi fenntartású intézmények is folytathassanak köznevelési tevékenységet. Ahhoz azonban, hogy az egyház vagy egyházi belső jogi személy köznevelést végezzen szükséges e jognak a megszerzése. 71

1995. évi I. törvény Magyarországi Református Egyház közoktatási törvénye a 1998. évi II. és a 2005. évi II. törvény és a Zs-184/2008. sz. zsinati határozatmódosításaival egységes szerkezetben 72 2011. évi CXC. törvény a nemzeti köznevelésről 2.§ (3) bekezdése

Néhány gondolat erejéig szeretném bemutatni, hogy mi szükséges e jog megszerzéséhez, azaz milyen feltételeknek kell teljesülnie, hogy egyház vagy egyházi jogi személy köznevelési feladatellátásban részt vegyen. Mindenekelőtt szükséges látnunk, hogy a köznevelés feladatának joga három tényezőből tevődik össze: 1,” jog megszerzése 2, a köznevelési intézmény megalapítása, azaz alapító okirat 3, működés megkezdéséhez szükséges engedély megszerzése, azaz működési engedély.”73

A jog megszerzése A köznevelésről szóló jogszabály hallgat arról a kérdésről, hogy hogyan lehet megszerezni e jogot. A jog megszerzésének a elemeit más jogszabályban szükséges keresnünk. Így bukkanhatunk a hatályos szabályozásunkban a 2011. CCVI. törvény 12.§ első bekezdésében a feleletre: „12. § (1) Az egyház, a belső egyházi jogi személy nevelési, oktatási, felsőoktatási, egészségügyi, karitatív, szociális, család-, gyermek- és ifjúságvédelmi, kulturális, valamint sporttevékenységet végző intézményt létesíthet és tarthat fenn. Az egyházi intézmény az egyház belső egyházi szabálya szerint rendelkezhet egyházi jogi személyiséggel.” A jogszabályhely magyarázata során szükséges a tervezetet előterjesztő képviselő részletes indokolását meg tekintenünk, aki a következő képen érvelt: „Az egyházi jogi személy nevelési, oktatási, felsőoktatási, egészségügyi, karitatív,szociális, család-, gyermek-és ifjúságvédelmi, valamint kulturális, sport tevékenységet végző intézményt létesíthet és tarthat fenn. Ezen intézmények az egyház belső szabályai szerint rendelkezhetnek egyházi jogi személyiséggel.”74 Ezt megismételve, de kissé kiegészítve találjuk a törvény miniszteri indokolásában is a jogszabályhoz fűzött magyarázatot. A kiegészítés pontosan meghatározza, hogy kinek a hatáskörébe utalja a törvény az egyházi intézmények önállóságának a kérdését. „Az egyházi intézmények önállóságáról szóló döntést a törvény az egyházi autonómia körébe utalja: ezek az intézmények az egyház belső egyházi szabálya szerint rendelkeznek jogi személyiséggel.”75

73

Papp Kornél: Az egyházak köznevelési és közoktatási tevékenységének jogi szabályozása 5.p. 2011. évi CCVI. törvény képviselői önálló indítvány részletes indokolása 12.§ 75 2011. évi CCVI. törvény miniszteri indokolása 12.§. 74

A Magyarországi Református Egyház alkotmánya konkrétan nem határozza meg, hogy mely szerveket és szervezetit tekinti jogi személynek, azonban a 11.§ -ban mégis felsorakoztatja azokat a szerveit és szervezetit, amelyek alapíthatnak és amelyeket alapíthatnak, ennél fogva jogi személyként ismer el: „A Magyarországi Református Egyház, valamint jogi személyiségű testületei és intézményei, egyházi, közművelődési és emberbaráti célokat szolgáló alapítványokat létesíthetnek.”76

A köznevelési intézmény létrehozása alapítsa77 A nem költségvetési körbe tartozó intézményalapítók esetén kizárólag a 2011. évi CXC. a nemzeti köznevelésről szóló törvény normaanyaga fekteti le az intézményalapítás szabályait. A jogszabály ebben a kérdésben a következő formában fogalmaz: „21. § (1) A köznevelési intézmény e törvényben meghatározott köznevelési feladatok ellátására létesített intézmény. A köznevelési intézmény jogi személy, amely - az állami intézményfenntartó központ által fenntartott intézmény kivételével - a fenntartójától elkülönült, önálló költségvetéssel rendelkezik. A köznevelési intézmény a nyilvántartásba való bejegyzéssel, a bejegyzés napján jön létre.” A köznevelési intézmény tehát különválik a fenntartójától, így önálló jogai vannak és kötelezettségek terhelik. A köznevelési intézmény alapítása tehát az alapító okirat aláírásával illetve a nyilvántartásba történő bejegyzéssel jön létre. A nyilvántartásba vételt csak és kizárólag jogszabálysértés esetén lehet megtagadni, ekkor azonban vizsgálni kell a köznevelési feladat végzéséhez szükséges jog meglétét is. Szükséges még egy kis kitérőt tenni, hiszen az egyház szervezeti egységei sok esetben nem igazodnak a közigazgatás egységeihez, azaz nehézséget jelenthet a fenntartó és az intézmény székhelyének más településen esetlegesen más megyéhez való tartozása. Ezt a nehézséget igyekszik feloldani a jogszabály értelmező rendelkezései sorában, amikor a székhely szerinti illetékességet határozza meg: „székhely: az alapító okiratban, szakmai alapdokumentumban meghatározott, a köznevelési

76

1994. évi II. törvénye Magyarországi Református Egyház alkotmányáról és kormányzatáról szóló az 1996. évi II. tv. , a 2001. évi II. tv. és a 2002. évi III. tv., 2005. évi VII. tv., 2006. évi I. és 2006. évi IV. és a 2010. évi III. törvény módosításaival egységes szerkezetben 77

Papp Kornél: Az egyházak köznevelési és közoktatási tevékenységének jogi szabályozása 6.p.

intézmény alapfeladatának ellátását szolgáló feladat ellátási hely, ahol képviseleti jogának gyakorlására jogosult vezetőjének munkahelye található… .”78 Tehát az intézmény székhelye szerint illetékes kormányhivatalnál szükséges a bejegyzési eljárás megindítása. Láthattuk a köznevelési jog megszerzését, valamint a köznevelési intézmény létrehozatalának szabályozását. Azonban nem szóltunk arról, hogy az oly sokat emlegetett és nélkülözhetetlen alapító okiratnak mit szükséges tartalmaznia. „A köznevelési intézmény alapító okirata, szakmai alapdokumentuma tartalmazza a) az alapító és a fenntartó, a működtető nevét és székhelyét, b) az intézmény - külön jogszabályban meghatározott - hivatalos nevét, c) az intézmény típusát, d) az intézmény feladatellátási helyét, da) székhelyét, db) tagintézményét, dc) telephelyét, e) alapfeladatának jogszabály szerinti megnevezését, f) nevelési, oktatási feladatot ellátó feladatellátási helyenként felvehető maximális gyermek-, tanulólétszámot, g) iskolatípusonként az évfolyamok számát, h) alapfokú művészetoktatás esetén a művészeti ágak, azon belül a tanszakok megnevezését, i) szakképzés esetén a szakmacsoportokat és az Országos Képzési Jegyzékben meghatározottak szerint a szakképesítés megnevezését és azonosító számát, szakközépiskola esetén az ágazatokat, j) a feladatellátást szolgáló vagyont, továbbá a vagyon feletti rendelkezés vagy a vagyon használati jogát, k) az önálló költségvetéssel rendelkező intézmény esetében a gazdálkodással összefüggő jogosítványokat.”79 78

2011. évi CXC. a nemzeti köznevelésről 4.§ 27. pont

Már csak egyetlen kérdésre szükséges a választ megadnunk, mégpedig arra, hogy a Református Egyházon belül mely szervezeti egységek, amelyek jogosítvánnyal bírnak a tekintetben, hogy köznevelési intézményt alapítsanak. A feleletet természetesen nem az állami jogszabályok határozzák meg, hiszen az az egyház számára autonómiát biztosít, hanem az egyház belső normaanyaga szabályozza. A

Református

Egyház

közoktatási

törvénye

meghatározza,

hogy

kik

jogosultak

az

intézményalapításra. A jogszabály a következő szervezeti egységeket jelöli meg: „2. § (1) A református közoktatási intézmény az e törvényben meghatározott célok és feladatok ellátására létesített önálló jogi személy, amely egy vagy több egységből állhat. (2) Az intézmény nevében szerepelnie kell a "református" szónak. 3. § (1) Intézményt alapíthat, fenntarthat: a) a Magyarországi Református Egyház (a Zsinat), b) egyházkerület, c) egyházmegye, d) egyházközség, e) előzetes megállapodás alapján több egyházi jogi személy együttesen… .”80 Az idézett jogszabályhelyek választ adnak arra, hogy mely jogi személyek és milyen formában nyújthatják be az alapító okiratot. A köznevelési intézmény a bejegyzéssel ugyan létrejön, azonban az alapítás egyszeri aktus, így a megalakulással az alapító máris fenntartóként jelenik meg. Tehát szervezeti értelemben létrejött a köznevelési intézmény azonban ez jelenti azt, hogy az intézmény azonnal megkezdi a tevékenység folytatását is. Ugyanis a már bejegyzett köznevelési intézmény vezetője köteles nyolc napon belül megkérni az intézmény adószámát és köteles pénzforgalmi számlát nyitni. A megkért valamint megnyitott dokumentumokat a kézhezvételtől számított nyolc napon belül köteles a nyilvántartást vezető szervnek bejelenteni. Az intézmény alapítás tekintetében bemutattam a jog megszerzésének módját az egyházi közoktatási intézmény alapításának szabályozását, ezért most tekintsük végig a működés megkezdéséhez szükséges engedély megszerzésének folyamatát. 79

2011. évi CXC. a nemzeti köznevelésről 21.§ (3) 1995. évi I. törvény Magyarországi Református Egyház közoktatási törvénye a 1998. évi II. és a 2005. évi II. törvény és a Zs-184/2008. sz. zsinati határozatmódosításaival egységes szerkezetben: 2-3§§ 80

A működés megkezdéséhez szükséges (működési engedély megszerzése81 A köznevelési intézmény alapítása, működtetése – amennyiben azt nem kormányhivatal teszi – működési engedély beszerzéséhez kötött. Azonban joggal vetődhet fel a kérdés, hogy mikor milyen feltételek megléte esetén adható ki a működési engedély. A kérdés megválaszolásában segítséget kapunk a 2011. évi CXC. a nemzeti köznevelésről szóló törvény 23.§ (1)-(2) bekezdéseiben, ahol a jogalkotói akarat a következőképpen fogalmazódik meg: „(1) Ha a köznevelési intézményt nem az állami intézményfenntartó központ, települési önkormányzat alapítja, működésének megkezdéséhez engedély szükséges. (2) Az engedély akkor adható ki, ha a köznevelési intézmény a 22. § (1)-(2) bekezdésben meghatározottak szerint rendelkezik a működéséhez szükséges feltételekkel és a nyilvántartásba vétel óta kevesebb, mint hat hónap telt el. Az engedély kiadásával összefüggő költségeket a kérelem benyújtója viseli.” A jogszabály rendelkezése alapján működési engedély abban az esetben állítható ki, ha az intézmény rendelkezik az ehhez szükséges feltételekkel és a nyilvántartásba vételtől kevesebb, mint hat hónap telt el. Ezen feltételeket a jogalkotó nem vagylagosként jelöli meg, hanem konjunktív feltételekként. Szükséges tisztáznunk, hogy a jogalkotó mit tekint „szükséges feltételnek”- szerzői kiemelés? A kérdés tisztázásához újra csak a a fentebb idézett jogszabályra támaszkodhatunk, amely a következő képen rendelkezik: „22. § (1) A köznevelési intézménynek a feladatai ellátásához szükséges feltételekkel rendelkeznie kell. A köznevelési intézmény akkor rendelkezik a feladatai ellátásához szükséges feltételekkel, ha a) állandó saját székhellyel, telephely esetén állandó telephellyel, a feladatellátáshoz szükséges helyiségekkel, b) állandó saját alkalmazotti létszámmal, továbbá c) a jogszabályban meghatározott eszközökkel, dokumentumokkal, szabályzatokkal és önálló költségvetéssel rendelkező intézmény esetében a működéséhez szükséges pénzeszközökkel rendelkezik.”82

81 82

Papp Kornél: Az egyházak köznevelési és közoktatási tevékenységének jogi szabályozása 7.p. 2011. évi CXC. a nemzeti köznevelésről 22.§ (1) bekezdése

Azaz a köznevelési intézménynek szükséges feltételeként jelöli meg a jogalkotó az állandó saját székhelyet, valamint telephely esetében telephelyet, továbbá a köznevelési feladatok ellátásához szükséges helyiségekkel. A jogalkotó azonban nemcsak tárgyi feltételek határoz meg, hanem fontosnak tekinti az állandó saját alkalmazotti létszámot. Továbbá a jogszabályban meghatározott eszközökkel, dokumentumokkal, szabályzatokkal, valamint a működéshez szükséges pénzeszközökkel. Az Egyházi fenntartású köznevelési intézmények működéséhez szükséges pénzeszközöket az évente elfogadott és a fenntartó által megállapított költségvetésben kell előirányozni. Ahogy ezt a Református Egyház oktatási törvényének 22.§ meghatározza: „22. § A fenntartó (1) gondoskodik az intézmény működésének és fejlesztésének anyagi feltételeiről, különösképpen az alábbi források felhasználásával: - állami, önkormányzati, fenntartói, gyülekezeti támogatások, - szakképzési hozzájárulások, - vállalkozási bevételek, - alapítványi- és magánadományok, - pályázati nyeremények; (2) jóváhagyja az intézmény költségvetését, valamint az adható kedvezmények és juttatások feltételeit;” 83 A kérelemhez csatolni szükséges azokat az okiratokat, amelyekből megállapítható a hatóság számára, hogy az intézmény oktató-nevelő munkájához mind a személyi mind a tárgyi feltételek rendelkezésre állnak, illetve folyamatosan beszerezhetők. Az utóbbi kifejezés alatt az értendő, hogy az alulról építkező intézmények - pl. református egyház zsinat a presbiteri elv alapján – számára biztosítsa a folyamatos beszerzésnek a lehetőségét. A református oktatási törvény azonban a működés feltétele és nem a működési engedély kiadása – tekintetében további kritériumokat támaszt a köznevelési intézményei számára, amelyeket a következőkben láthatunk: „6. § Az intézmény alapításának feltétele az is, hogy 83

1995. évi I. törvény Magyarországi Református Egyház közoktatási törvénye a 1998. évi II. és a 2005. évi II. törvény és a Zs-184/2008. sz. zsinati határozatmódosításaival egységes szerkezetben: 22.§

a) alapító okirata és pedagógiai programja tartalmazza az e törvényben megfogalmazott hitvallásos célokat, b) a működés megkezdéséhez és a színvonalas nevelő-oktató munkához szükséges személyi, tárgyi és anyagi feltételek tartósan rendelkezésre álljanak.”84 Tehát a Református Egyház jogalkotó szerve (Zsinat) szükségesnek érzi nemcsak az állami jogalkotó által megjelölt követelményeket, hanem kiegészíti a hitvallásos céllal, valamint a személyi és tárgyi feltételek tartós rendelkezésre állásával. Mindezeket pedig a színvonalas oktató nevelő munka végzésével indokolja. Nagyon röviden betekintést nyerhettünk mindabba a hatályos normaanyagba, amely szabályozza a működési engedély kiadásának feltételeit. Szükséges azonban néhány szót ejteni arról is hogy az engedély kiadását indítványozó milyen formai és tartalmi követelmények mellett nyújthatja be az illetékes kormányhivatalhoz. Ezeket a kritériumokat nem más mint a 20/2012. (VIII. 31.) EMMI rendelet 159§ határozza meg: „159. § (1) A működési engedély iránti kérelemnek tartalmaznia kell a) a működési engedély iránti kérelem tárgyát, b) a nevelési-oktatási intézményt nyilvántartásba vevő szerv nevét, címét, a nyilvántartásba vételről szóló határozat számát, keltét, c) az alapító nevét, működési formáját, nyilvántartásba vételének formáját és azonosítóját, székhelyét, értesítési címét, d) a fenntartó nevét, működési formáját, nyilvántartásba vételének formáját és azonosítóját, székhelyét, értesítési címét, e) a nevelési-oktatási intézmény hivatalos nevét, az intézmény típusát, székhelyét, f) a nevelési-oktatási intézmény székhelyére és minden telephelyére vonatkozóan külön-külön fa) az ott ellátott feladatokat, fb) az épület tulajdonosának megnevezését,

84


fc) amennyiben nem a fenntartó az épület tulajdonosa, az épület feletti rendelkezési jog időtartamának kezdő és befejező dátumát, fd) a köznevelési feladat megkezdésének tervezett dátumát, fe) az épületbe felvehető maximális gyermek-, tanulólétszámot, ff) a tantermek számát, fg) a tantermek alapterületét, fh) a tervezett évfolyamok felsorolását, fi) az óvodai csoportszobák számát, fj) az óvodai csoportszobák alapterületét, fk) a tervezett óvodai csoportok számát, fl) az óvoda napi nyitvatartási idejét, a nyitás és a zárás időpontját, fm) szakképzés esetén a szakképesítés megnevezését, azonosító számát és szakközépiskola esetén az ágazat megnevezését az Országos Képzési Jegyzékben meghatározottak szerint, a gyakorlati képzés megszervezésének módját (iskolai tanműhely, tanulószerződés alapján, megállapodás keretében, munkarendenként), fn) alapfeladatonként és munkarendenként a legmagasabb gyermek- és tanulói létszámot, g) a nevelési-oktatási intézmény feladatával, működésével kapcsolatos egyéb tudnivalókat, sajátosságokat, bejelentéseket. (2) A működési engedély iránti kérelemhez eredetiben vagy másolatban – másolat esetén az eljárás során a kormányhivatal kérheti az eredeti dokumentum bemutatását – csatolni kell a) a nevelési-oktatási intézmény alapító okiratát, valamint a nyilvántartásba vételről szóló jogerős határozatot, b) a pedagógiai programot, c) fenntartói igazolást arról, hogy a feladatai ellátásához szükséges, jogszabályban meghatározott helyiségek feletti rendelkezési jog a nevelési-oktatási intézmény működéséhez legalább öt nevelési évre, tanítási évre biztosított (tulajdoni lap, megállapodás, hozzájáruló nyilatkozat),

d) annak igazolását, hogy a helyiségek a nevelési-oktatási intézmény feladatainak ellátására alkalmasak (használatba vételi engedély, hatósági bizonyítvány), e) szakképzésben részt vevő iskola esetén annak ismertetését, hogy a gyakorlati oktatást milyen módon szervezik meg, saját gyakorlati oktatási hely hiányában a gyakorlati oktatási hely biztosítására kötött megállapodást vagy nyilatkozatot arról, hogy a gyakorlati képzést tanulószerződés alapján végzik, f) a székhelyre és valamennyi telephelyre vonatkozóan külön-külön a tárgyi feltételek meglétét igazoló tételes jegyzéket – a 161. § (1) bekezdése szerinti kötelező (minimális) eszköz- és felszerelési jegyzékben meghatározottak szerint elkészítve, külön feltüntetve a testnevelési és a gyakorlati foglalkozások megtartását szolgáló helyiségeket –, valamint a fenntartó nyilatkozatát arról, hogy a működés megkezdéséhez, a nevelő, oktató munkához szükséges, jogszabályban meghatározott tárgyi feltételek rendelkezésre állnak vagy fokozatosan megteremthetők, felmenő rendszerben történő oktatásszervezés esetén az eszközök és felszerelések beszerzésének ütemtervét, szakképzésben részt vevő iskola esetén a gyakorlati képzésre vonatkozó felszerelési jegyzéket, g) a székhelyre és valamennyi telephelyre vonatkozóan külön-külön az óvodai nevelésben, az iskolai nevelésben-oktatásban foglalkoztatott pedagógusok, óraadók listáját, feltüntetve a pedagógusok nevét, végzettségét és szakképzettségét, iskola esetén tantárgyi bontásban, valamint a pedagógusvégzettséget tanúsító oklevél kiállítóját és az oklevél számát, a tantárgyfelosztást, továbbá a működéshez szükséges többi alkalmazott nevét, végzettségét és szakképzettségét, foglalkoztatásuk módját és időtartamát, valamint a fenntartó nyilatkozatát arról, hogy a működés megkezdéséhez, a nevelő, oktató munkához szükséges, jogszabályban meghatározott személyi feltételek biztosítottak, h) a pénzügyi feltételek teljesítésének igazolásához ha) a nevelési-oktatási intézmény egészére vonatkozóan székhelyre és valamennyi telephelyre vonatkozóan együttesen részletes kimutatást arról, hogy az intézmény tevékenységét milyen forrásokból finanszírozzák, a források között feltüntetve a feladatellátáshoz rendelkezésre álló készpénzt, a befektetett eszközök és forgóeszközök értékét, a tervezett bevételi forrásokat, az állami támogatást és hozzájárulást, a köznevelési szerződés alapján járó kiegészítő támogatás mértékét, az egyházi kiegészítő támogatást, az előírt tandíjat, az alapítványi támogatást, a bankhitelt, minden egyéb bevételt, bármilyen, a működéshez felhasználható tárgyi vagy pénzbeli juttatást, a tevékenységben való ingyenes közreműködést, hb) a fenntartó által jóváhagyott egy évre szóló költségvetést, amely tartalmazza a működéshez szükséges befektetett eszközök és forgóeszközök beszerzési értékét, a dologi és személyi kiadások

összegét, utóbbiba beleértve az alkalmazottak bérét, annak közterheit és a tanulói juttatások költségeit, valamint hc) a fenntartó nyilatkozatát arról, hogy a feladatok ellátásához szükséges fedezetet biztosítja.” Maga a kérelem tartalmi elmei, formai követelményei is jól szemléltetik, hogy a jogalkotó milyen okiratok beszerzéséhez elkészítéséhez köti az engedély kiadását. Talán nem véletlen ugyanis a gyermeknevelés a jövő nemzedékének és nemzetének a nevelését célozza és tartja szem előtt. Ez pedig rendkívül fontos, hiszen a gyermek olyan fogékony mindenre és bér a jogalkotó teret enged az egyház/ak számára a nevelés oktatás feladatában, azonban mindez nem történhet csak abból az apropóból, mert az egyház/ak. Mindezek után szükséges szólni arról, hogy az illetékes kormányhivatal mikor és milyen esetben/esetekben tagadhatja meg az engedély kiadását. Három esetet különíthetünk el: 1. a nevelési és oktatási program nem felel meg a köznevelésről szóló törvényben meghatározott feltételeknek, abban az esetben is megtagadható az engedély kiadása, ha nem rendelkezik a működéshez szükséges személyi és tárgyi feltételekkel, illetve ha nem állapítható meg a költségvetéséből, hogy a feladat ellátásához szükséges költségeket milyen forrásból kívánja biztosítani, végezetül pedig újonnan induló köznevelési intézmény a feltételek megteremtésének ütemterve nem kellően megalapozott. Amennyiben ezen utóbbi három esetet kivéve a köznevelési intézmény megfelel és rendelkezik minden olyan feltétellel, melyet hatályos szabályozásunk megállapít számára az illetékes kormányhivatal határozat formájában kiállítja a működési engedélyt, melynek tartalmi elemeit a fentebb már idézett 20/2012. (VIII. 31) EMMI rendelet 158.§ részletesen meghatároz. Betekintést nyerhettünk a Református Egyház felépítésébe az oktatási intézmény megalapításának eljárásában az utolsó fejezetben szenteljünk néhány szót a Református Egyházon belül működő oktatásigazgatási szervekről.

Oktatás igazgatásáért felelős szervek a Református Egyházban Ezen szerkezeti egység bemutatása során a rendelkezésemre álló hatályos joganyagra támaszkodom. Ezek az 1995. évi I. törvény, amely jó néhány módosítást megélt. A fent nevezett jogszabály III. szerkezeti egységében foglalkozik a közoktatás szervezeti rendjével. A jogszabály ezen fejezetének felépítés igazodik a dolgozat elején már felvázolt a Református Egyház szervezeti felépítéséhez. Így jelenik meg a jogszabályban a legfőbb döntést hozó szerv a zsinat kiemelkedő jelentősége. Ugyanis a zsinat a Református Egyház oktatási tevékenységét is felügyeli valamint nevelési koncepcióját elkészítteti és jóváhagyja, amint ezt a deklarálja maga a jogszabály is: 12. § (1) A Zsinat szabályozza és felügyeli a Magyarországi Református Egyház valamennyi közoktatási intézményének szellemi és anyagi ügyeit, összehangolt működését, elkészítteti és jóváhagyja a Magyarországi Református Egyház közép- és hosszú távú nevelési-oktatási koncepcióját. Különösen ügyel arra, hogy e törvény és egyéb jogszabályok rendelkezéseit pontosan hajtsák végre. (2) A Zsinat mint a Magyarországi Református Egyház közoktatási intézményeinek legfelsőbb felügyeleti szerve e tevékenységét elsősorban a Zsinat Oktatásügyi Szakbizottságán, valamint a Zsinati Oktatásügyi Irodán keresztül valósítja meg.”85 Természetesen nem maga a zsinat végzi egy személyben ezen tevékenységeket, hanem kifejezetten erre a célra életre hívott szakbizottságán valamint az oktatásügyi irodán keresztül végzi. A szakbizottság javaslattevő, előkészítő szerv, amely segíti a zsinat felügyeleti és irányítási tevékenységét. Továbbá a zsinat határozatainak megfelelően irányítást és felügyeletet gyakorol az igazgatás „alsóbb”- szerző kiemelése tekintettel a zsinat presbitei elvre - szintjein elhelyezkedő oktatásügyi szervek felett. „13. § (1) A Szakbizottság a Zsinat javaslattevő, előkészítő szerve, amely segíti a Zsinat irányító és felügyeleti tevékenységét. (2) A Zsinat útmutatásainak megfelelően elvi irányítást és felügyeletet gyakorol az egyházkerületek, egyházmegyék és egyházközségek illetékes oktatásügyi szerve felett… .”86 „14. § (1) Zsinati Oktatásügyi Iroda a Magyarországi Református Egyház közoktatási ügyeinek adminisztratív, koordináló, ügyintéző szerve. 85

1995. évi I. törvény Magyarországi Református Egyház közoktatási törvénye a 1998. évi II. és a 2005. évi II. törvény és a Zs-184/2008. sz. zsinati határozatmódosításaival egységes szerkezetben: 12.§ 86 1995. évi I. törvény Magyarországi Református Egyház közoktatási törvénye a 1998. évi II. és a 2005. évi II. törvény és a Zs-184/2008. sz. zsinati határozatmódosításaival egységes szerkezetben: 13.§ (1)-(2) bekezdései

(2) A Zsinat határozatait és intézkedéseit közvetíti az egyházkerületek oktatásügyi szervezetéhez. Az intézmények működéséhez szükséges adatokat, információkat összegyűjti és nyilvántartja. (3) Kapcsolatot tart más egyházak, valamint állami- és társadalmi szervezetek illetékes szerveivel. (4) Nyilvántartást vezet a Magyarországi Református Egyház valamennyi nevelési, illetve nevelési oktatási intézményéről, felelősen kezeli azok adatbázisát.”87 Az oktatás ügyi iroda, mint fentebb idézett jogszabály megfogalmazza már egy kissé más feladatok végzésére létrehozott szerv. Ugyanis itt már jobban kiemelkedik a kapcsolattartó, nyilvántartó, adminisztratív szerep. Az egyházkerületek terén szinte teljesen ugyanez a séma működik, mit a zsinat feladatai között láthattuk. Ami azért mégis megjegyzendő, hogy egyházkerület fenntartásában jóval több oktatási tevékenységet végző intézményeket találunk. Ha csak a Tiszáninneni református Egyházkerületre gondolunk, ahol 2012-2013 tanévben nyolc új intézmény került elindításra. De feladatok illetve a feladatok megosztása tekintetében a jogszabály ugyanazokat nevesíti és utalja az egyházkerület hatáskörébe, mint azt a zsinati szinten láthattuk, de már nem országos szinten, hanem pusztán az illetékességi területére korlátozva. „15.§ (1) Az egyházkerület tanügy-irányítási feladatait oktatásügyi bizottság működtetésével vagy oktatásügyi iroda létesítésével látja el. (2) Mindkettő működtetése esetén közöttük a feladatmegosztást határozatban kell rögzíteni. 16.§ (1) Az egyházkerületi oktatásügyi bizottság, illetve iroda az egyházkerület javaslattevő, előkészítő szerve, amely segíti az egyházkerület irányító és felügyeleti tevékenységét. (2) A Zsinat és az egyházkerület útmutatásainak megfelelően elvi irányítást és felügyeletet gyakorol az egyházmegyék és az egyházközségek oktatással kapcsolatos tevékenysége felett. (3) Javaslatot tesz az egyházkerületnek szabályrendelet alkotására, módosítására vagy intézkedés megtételére. 17.§ (1) Az egyházkerületi oktatásügyi irodát az egyházkerületi közgyűlés hozza létre, és választja meg vezetőjét (tanácsos, főtanácsos).

87

1995. évi I. törvény Magyarországi Református Egyház közoktatási törvénye a 1998. évi II. és a 2005. évi II. törvény és a Zs-184/2008. sz. zsinati határozatmódosításaival egységes szerkezetben: 14.§ (1)-(4) bekezdései

(2) Az iroda a 16. §-ban meghatározottakon kívül a) az egyházkerület oktatási ügyeinek adminisztratív, koordináló és ügyintéző szerve. b) az egyházkerületi fenntartású intézmények tekintetében leadott fenntartói feladatokat lát el. c) az egyházkerület területén lévő nem zsinati fenntartású intézmények működéséhez szükséges adatokat, információkat összegyűjti és nyilvántartja. d) a Zsinat és az egyházkerület határozatait és intézkedéseit valamint a Zsinat Oktatásügyi Szakbizottságának ajánlásait közvetíti a fenntartókhoz és az intézményekhez. e) az egyházkerület területén lévő intézményektől és fenntartóktól érkező adatokat,észrevételeket, javaslatokat továbbítja az illetékes egyházkerületi, zsinati bizottságokhoz, szervezetekhez.”88 Az egyházmegyék számára a jogszabály már nem kötelező módon, azaz kógens szabályként fogalmazza meg az oktatás ügyi bizottság létrehozatalát, hanem mint lehetőséget kínálja fel. Talán ez az oka, hogy a törvény elég szűkszavúan jelöli ki a feladatokat számára. Itt már nem jelenik meg sem a koordináló sem a javaslattevő sem az adminisztratív feladat, pusztán arra kap felhatalmazást a jogalkotótól, hogy amennyiben felállításra került köteles a felsőbb szervek tevékenységét támogatni. „18. § Az egyházmegye tanügy-irányítási feladatainak a szervezésére egyházmegyei oktatásügyi bizottságot hozhat létre. A bizottság köteles a felsőbb oktatásügyi bizottságok és irodák, valamint a vele kapcsolatban lévő intézmények tevékenységét támogatni.”89 Végezetül de nem utolsó sorban a törvény rendelkezik, az egyházközségekre vonatkozóan is. Szervezeti rend ezen a szintjén már tényleg alternatívaként állítható fel bizottság, de meg is bízhat az egyházközség vezető testülete valakit ezzel a feladattal, amely szintén csak a felsőbb szervekkel való kapcsolattartásban merül ki. Mivel gyakorló lelkészként végzem a szolgálatomat így szembesülök ennek áldásával, de ugyanakkor átkával is. Hiszen talán áldás lehet, hogy nincsenek olyan feladatok, ami előbb utóbb a lelkész vállát nyomná, de sajnálatos is, hiszen jó volna, ha itt is megvalósulna a zsinat presbiteri elv, hogy az egyházközségek is élhessenek javaslatokkal, mert talán egységesebb lenne az oktatás. Másfelől pedig azért sem volna hátrányos a reformátori elvről történő portalanítás, mert a legtöbb egyházközség területén nem működik sem egyházközségi, sem egyházkerületi 88

1995. évi I. törvény Magyarországi Református Egyház közoktatási törvénye a 1998. évi II. és a 2005. évi II. törvény és a Zs-184/2008. sz. zsinati határozatmódosításaival egységes szerkezetben: 15-17.§§

89


fenntartású intézmény így talán mi vagyunk a leginkább kiszolgáltatottabbak és a legtöbb nehézséggel küzdők. Vannak ugyan törekvések akár állami akár egyházi oldalról. Ha csak a 2013 szeptemberétől elinduló és felmenő rendszerbe kiteljesedő hit és erkölcstan oktatására gondolunk, amely nagyon nemes és csodás dolog, azonban kérdés, hogy az állami fenntartásban lévő intézmények mennyiben és hogyan viszonyulnak e tárgy órarendbe iktatásához. Továbbá kérdéses, hogy mennyiben lesz lehetőség akár egy 20 fős osztályt 3-4 felé esetleg még kisebb csoportokra bontani. Természetesen ott van az egyház részéről is, hiszen az év folyamán már több alkalommal szervezett felkészítő lelkésztovábbképző konferenciákat. Ahol sok segítséget és biztatást kaptunk. Az elképzelés és az igyekezet valóban nemes és csodás, így reménykedve tekintek a jövőbe, hogy mindez nem pusztán hurrá optimizmus, hanem valóban Isten áldása kíséretében megvalósuló nevelés és oktatási koncepció. „19. § Az egyházközség presbitériuma (akkor is, ha nem intézményfenntartó) oktatással kapcsolatos feladatainak ellátására, szervezésére bizottságot hozhat létre vagy szakértőt bízhat meg. A bizottság, illetve a megbízott köteles a felsőbb iskolaügyi bizottságok és szervezetek, valamint a vele kapcsolatban levő intézmények tevékenységét támogatni.”90 Szervezetrendszer bemutatását követően vegyük számba az egyházi fenntartásban lévő köznevelési intézmények fenntartóinak jogát és kötelezettségeit. A problémakör bemutatása koránt sem egyszerű, hiszen a korábbi szabályozás, azaz 2012. szeptember 1. előtti csupán két fenntartói kört jelölt meg „állami, önkormányzati és nem állami, nem önkormányzati. Az egyházi, azaz nem állami és nem önkormányzati (…), kategóriába tartozó intézmények finanszírozási helyzetüket tekintve ugyanolyan távolságra helyezkednek el az alapítványi, a magán és a gazdasági társaságok által fenntartott intézményektől, mint az önkormányzatitól, mégis az előbbiekkel alkotott egy intézményi kört.”91 Hatályos joganyagunk szabályozását tekintve immár három fenntartói körrel találkozunk, amely lehetőséget ad arra, hogy a „lelkiismereti és vallásszabadság gyakorlása mind egyéni, mind az egyház részéről történő szabályozása a köznevelésben”92 megjelenjék. 2013. január 1 – től az állam átveszi az összes addig települési önkormányzat fenntartásában működő köznevelési intézményt „(kivéve óvodák)”93, azonban felmerül a kérdés, hogy vajon ki gyakorolja a törvényességi felügyeletet az egyházi – témánk szempontjából relevanciával bíró fenntartás miatt 90

1995. évi I. törvény Magyarországi Református Egyház közoktatási törvénye a 1998. évi II. és a 2005. évi II. törvény és a Zs-184/2008. sz. zsinati határozatmódosításaival egységes szerkezetben: 19.§ 91 Papp Kornél: Az egyházak köznevelési és közoktatási tevékenységének jogi szabályozása 9.p. 92 Papp Kornél: Az egyházak köznevelési és közoktatási tevékenységének jogi szabályozása 9.p. 93 Papp Kornél: Az egyházak köznevelési és közoktatási tevékenységének jogi szabályozása 10.p.

emeltem csak ezt az egyet ki szerző megállapítása – intézmények fölött. A válaszunkban természetesen megjelenik a megyei kormányhivatalok hatásköre valamint illetékessége. Azonban a Református Egyház működtetésében lévő intézmények fölött magának a fenntartónak is kötelezettségként írja elő az Református közoktatási törvénye, hogy törvényességi felügyeletet gyakoroljon. A jogszabály a következőkben fogalmazza meg mindezt: „…legalább négyévenként ellenőrzi az intézmény működésének törvényességét, gazdálkodását, szakmai hatékonyságát, adatszolgáltatását, gyermek- és ifjúságvédelmi tevékenységét; … .”94 Természetesen a fenntartói jogok gyakorlásához tartoznak még egyéb feladatok melyeket a törvény a fenntartó hatáskörébe utal. Így emelhetjük ki a fentebb már megfogalmazott jogot miszerint a fenntartó joga a döntés, feltételek biztosítása, a jogvédelem, igazgatóválasztása, igazgató tanács választása, vagy ahogyan Szathmáry Béla munkájában megfogalmazza és egybegyűjti: „a) dönt az - egyházalkotmányban és a közoktatási törvényben meghatározott módon - közoktatási intézmény

alapításáról,

gazdálkodási

jogköréről,

átszervezéséről,

tevékenységi

körének

módosításáról, szünetelteléséről. b) biztosítja a törvényben megfogalmazott hitelvek és célok megvalósításának feltételeit, segíti és ellenőrzi megvalósulásukat; c) biztosítja a Magyarországi Református Egyház által vállat kötelezettségek végrehajtásához a személyi és tárgyi feltételeket; d) jogainak és kötelezettségeinek gyakorlása illetve végrehajtása érdekében létrehozza az intézmény igazgatótanácsát, meghatározva annak feladatait és hatáskörét; e) jóváhagyja a nevelési-oktatási intézmény pedagógiai programját, szervezeti és működési szabályzatát, ellen jegyzi a kollektív szerződés tervezetét; f) megbízza, illetve kinevezi az intézmény vezetőjét, és gyakorolja felette a munkáltatói jogokat; g) ha az intézményben a hit - és erkölcstan heti óraszáma eléri a kötelező tanári óraszámot, köteles főállású vallástanári, hitoktatói álláshelyet biztosítani, juttatásokkal és kedvezményekkel együtt; h) szakértők bevonásával értékeli az intézmény pedagógiai programjában meghatározott feladatok végrehajtását, a pedagógiai, szakmai munka eredményességét;

94

1995. évi I. törvény Magyarországi Református Egyház közoktatási törvénye a 1998. évi II. és a 2005. évi II. törvény és a Zs-184/2008. sz. zsinati határozatmódosításaival egységes szerkezetben: 22.§ (3) bekezdése

i) kérheti bármely döntése előtt saját illetékes egyházi iskolaügyi bizottsága, szervezete és a köznevelési intézet véleményét; j) gondoskodik az intézmény működésének és fejlesztésének anyagi feltételeiről, különösképpen az alábbi források felhasználásával: állami, önkormányzati, fenntartói, gyülekezeti támogatások, szakképzési támogatások, vállalkozási bevételek, alapítványi és magánadományok, pályázati nyeremények; k) jóváhagyja az intézmény költségvetését, valamint az adható kedvezmények és juttatások feltételeit; l) ellenőrzi az intézmény működését, gazdálkodását, adatszolgáltatását; m) minden tőle telhető és elvárható módon biztosítja az intézményben foglalkoztatott vezetők, pedagógusok, a nevelő oktató munkát segítők, illetőleg más munkavállalók részére mindazokat a jogszabályok által előírt munkafeltételeket, juttatásokat, kedvezményeket és jogvédelmet, amelyek a közalkalmazottakat megilletik.”95 A fenntartó jogai kiterjednek az egyházi köznevelési intézmény minden szegmensére. Azaz a fenntartó a fentebb nevesített oktatásügyi Bizottságán, illetve Irodáján keresztül az intézmények megfelelő és kielégítő oktató nevelő tevékenységét. Ámbár az intézmények szakmailag önállóak, de ez nem terjed ki az köznevelési intézmény minden területére. A Református közoktatási törvény, azonban nemcsak a fenntartó számára ír elő jogokat és kötelezettségeket, hanem magára a Magyarországi Református Egyházra, illetve az intézményben foglalkoztatottakra, sőt a tanulók, szülők számára is. Pusztán az érdekesség kedvéért szelektív módon egy néhányat ezek közül szeretnék kiemelni, amelyek beágyazódnak az igazgatás kérdéskörébe. „A Magyarországi Református Egyház joga és kötelezettsége, hogy a magyar református gyermekek lehető legszélesebb köre számára nevelési – oktatási intézményeket alapítson, működtessen és őrködjön a közoktatási törvényben foglaltak megvalósulásán.”96 Lényegében e jog nem másra utal vissza, mint az egyházalkotmányára illetve a közoktatási törvény preambulumában megfogalmazott Jézusi parancsra a missziói parancsra (Mt. 28, 18-20.). A megfogalmazás reménykeltően hangzik, azonban korántsem ilyen rózsás a helyzet, ugyanis lehető legszélesebb körről beszélhetünk, amely azonban nem teszi lehetővé, hogy valóban biztosíthassa az egyház oktató, nevelő feladatát. Sokszor a különböző demográfiai adatok jelentenek gátat egy-egy intézmény átvételében, így nagyon sokan

95 96

Szathmáry Béla: Magyar Egyházjog Századvég Kiadó Budapest 2004.255.p. Szathmáry Béla: Magyar Egyházjog Századvég Kiadó Budapest 2004. 257.p.

kikerülnek abból a lelki többletből, amelyet az egyházi fenntartású intézmények biztosítanak a felnövekvő nemzedék számára. „A tanuló joga, hogy a) Krisztus szeretete jegyében személyre szóló, színvonalas szellemi – lelki – testi gondoskodást kapjon; Emberi méltóságát és személyiségi jogait tiszteletben tartsák A tanuló kötelessége, hogy a) tiszteletben tartsa egyháza, hazája és iskolája törvényeit, hagyományait, ünnepeit és mindenkor azokhoz méltóan viselkedjék; b) szorgalmasan tanuljon; c) rendszeresen részt vegyen az iskolai és a gyülekezeti istentiszteleti alkalmakon, d) óvja környezetét; e) tiszteletet, megbecsülést és felelősségérzetet tanúsítson egyháza, nemzete és hazája, szülei, nevelői, iskolatársai és az iskola valamennyi dolgozója iránt.”97 Már a jogok között megjelenik az a gondoskodni akarás, amely kifejezetten az egyházi intézményekre jellemző. Hiszen nemcsak a tanulók tudásvágyának a kielégítését célozza meg, hanem ezzel összhangban a lelki támaszként is meg kíván jelenni a diákok életében. Felmerül a kérdés vajon hogyan teszi mindezt? Nem arra kell gondolnunk, hogy valamiféle Demoklész kardjával áll a diákok felett, hanem sokkal inkább a „tékozló fiát”98 is hazaváró Atyai szeretettel. Azaz nem büntetni kíván a tettekért, hanem a megbocsátással az elfogadással kíván mintegy mankóként megjelenni a tanulók életében. Természetesen, mint kötelezettség megjelenik a tradicionalitás tiszteletben tartása az ünnepek, a hazája és egyházának tisztelete is, valamint teret kap a társakhoz, pedagógusokhoz való viszony. Hiszen nemcsak arról van szó, hogy az iskola áll a megbocsátó Atyaként a tanulók mellett, hanem ezt a feladatot egymás és mások felé a gyermekeknek is meg kell mutatni. „ A szülő joga és kötelessége, hogy gyermeke színvonalas szellemi- lelki-testi gondozásában az intézménnyel együttműködjön és abban részt vállaljon”99

97

Szathmáry Béla: Magyar Egyházjog Századvég Kiadó Budapest 2004. 257.p. Lukács evangéliuma 15. 99 Szathmáry Béla: Magyar Egyházjog Századvég Kiadó Budapest 2004.257.p. 98

Ahogy gyermekkoromban egyik tanárom mondotta édesanyámnak a nevelés egy folyamat, amely kezdődik a gyermek születésével és befejeződik a szülő halálával. Itt is erre a kötelezettsége szólítja fel a törvény a szülőket. Hiszen pusztán csak az iskolára bízni a nevelést nem lehet. Ebben a nevelésben szerves részként ott kell állni a szülőnek. Ugyanis ha szülő nem ilyen szerves részként kíséri gyermekét, könnyen elkerülheti azt a célt, amiért egykor talán az egyházi iskolát választotta gyermeke számára. Csak egyetlen példát szeretnék leírni gyakorló lelkészi szolgálatomból. A környékünkön működik egyházi iskola, amely hatalmas múltra tekint vissza. A településünkről nagyon sok szülő választotta gyermekének akár általános, akár középfokú intézménynek. A probléma abban áll, hogy sajnos a szülők nem kísérik a gyermekeket még a nagyobb ünnepeink alkalmán sem a templom felé. Egy alkalommal megkérdeztem egyiküket, hogy mi ennek az oka, a válasz így hangzott: „ én küldtem”, igen a küldés nem azonos a kíséréssel, mert, ha azt szeretném, hogy a gyermekem tudása látóköre bővítése céljából láthasson olyan állatokat melyek nem őshonosok hazánkban, akkor oda nem el kell küldenem, hanem el kell vinnem. Természetesen ez igaz az Isten országának a megismerésére is. Hacsak nagyon slágvortosan is, de kellő betekintést nyerhettük az egyházi iskolák szinte minden részébe. Azonban egy rész még a sötétségben maradt. Ez pedig nem más mint a finanszírozás problémaköre. Már az alábbi néhány gondolat megfogalmazása elején szeretném leszögezni teljes és tiszta képet – e változó világban – én sem kaptam. Azonban, ami lehetőségemben áll megfogalmazom, hanem is a teljes tisztánlátásig, de Pál apostol szavaival élve, legalább a „töredékes ismeretig”. A kérdés megvizsgálásához itt is két részt szükséges elkülöníteni elsőként látnunk kell az állam által biztosított anyagi forrásokat, majd pedig az egyház részéről az oktatási intézmények számára átadott pénzeszközöket. Az állami finanszírozási rendszert is szükséges tovább bontanunk, hiszen létezik egy 2012. december 31-ig történő és léteznie kellene egy azt követő időszakra vonatkozó rendszernek is. „Az egyházi közoktatás finanszírozása tehát 2012. december 31-ig úgy történik Magyarországon, hogy minden egyházi nevelési-oktatási intézmény fenntartója megkapja növendékei után azt az alapnormatívát, amelyet ugyanazon korosztályú és feladatellátású (iskolatípusú) intézményt fenntartó önkormányzat megkap. Hasonlóképpen juthat hozzá az egyházi fenntartó is az úgynevezett kiegészítő támogatásokhoz ( napközis foglalkozás, iskolaotthon, fejlesztés, felzárkóztatás, roma kisebbségi nevelés, nemzetiségi oktatás, diákétkeztetés, tankönyvellátás, minőségfejlesztési

feladatok stb.) és a kötött felhasználású támogatásokhoz (pl. pedagógus – szakvizsga, továbbképzés támogatása stb.)”100 A fentebb megjelölt különböző jogcímek vizsgálatra szorulnak legalábbis számszaki oldalról, ennek tükrében „az alapnormatíva a működési költségek 40%-60%- át fedezi, ( iskolatípustól és tárgyi személyi feltételektől függően)”101 „A kiegészítő támogatás rendszere az Alkotmánybíróság 1997. április 25-i állásfoglalása nyomán valamint a Kormány és az Apostoli Szentszék között megkötött megállapodás alapján jött létre, tehát alkotmányos és nemzetközi garanciák is biztosítják. (…) 1997 – ben tehát egy alkotmánybírósági határozat és egy nemzetközi szerződés hatására olyan finanszírozási rendszer alakult ki, mely nem csupán a környező országok szintjén, de az Európai Unió szintjén is megállja a helyét, törekszik arra, hogy az állami felelősség szektor semlegesen érvényesüljön az intézményrendszer fenntarthatósága terén.”102 Ahogy fentebb jeleztem mindez a finanszírozási rendszer 2012. december 31- ig volt hatályban. Azonban a „nemzetközi szerződésnek, a magyar köztársaság és az Apostoli Szentszék közötti megállapodásnak köszönhetően a 2013. január 1- jével hatályba lépő új finanszírozási rendszernek is biztosítania kell, hogy az egyházi fenntartók és intézmények továbbra is hozzájuthassanak az állam és önkormányzatok által köznevelésre fordított támogatás egy gyermekre/tanulóra vetített átlagához.”103 A dolgozat készítése során igyekeztem e rövid egység napjainkban hatályos szabályozását megkeresni és kikutatni. Az elképzelésem nem vezetett eredményre ugyanis a 2013. évi költségvetési törvény a 2012. évi költségvetési törvény hatályát tartotta fenn 2013 márciusáig, amikor a Kormánynak indítványozni kellett volna a finanszírozás tervezetét. Ez nem történt meg így pillanatnyilag érdemi elképzelést e kérdés boncolgatásához nem találtam. Vessünk néhány pillantást arra, hogy az egyház milyen formában, módon gazdálkodik az államtól kapott támogatásokkal illetve miként járul hozzá maga az egyház az intézmény fenntartáshoz. Itt szintén a Református Egyház közoktatási törvényének ide vonatkozó normaanyagára támaszkodom.

100

Papp Kornél: Az egyházak köznevelési és közoktatási tevékenységének jogi szabályozása 12.p. Papp Kornél: Az egyházak köznevelési és közoktatási tevékenységének jogi szabályozása 12.p. 102 Papp Kornél: Az egyházak köznevelési és közoktatási tevékenységének jogi szabályozása 13.p. 103 Papp Kornél: Az egyházak köznevelési és közoktatási tevékenységének jogi szabályozása 13.p. 101

A jogszabály kogenciával jelöli ki a kapott támogatások felhasználására vonatkozó irányvonalat: „23.§ Közoktatásra, szakképzésre kapott anyagi juttatások és támogatások más célra nem fordíthatók.”104 Tehát az átvett pénzeszközöket csak és kizárólag a közoktatás céljainak megvalósítására használhatja fel. A jogszabályban találunk egy végrehajtási utasítást is, amely rendelkezik arról, hogy hová érkezik a támogatás összege, valamint arról is hogy milyen határidővel kell a kapott támogatás összegét a fenntartó számára eljuttatni, átutalni. „8.§ A közoktatási kiegészítő támogatás fogadása a Magyarországi Református Egyház számláján történik. A kiegészítő támogatás intézményfenntartók szerinti felbontásáról - a Zsinati Tanács által évente az egyes jogcímekre meghatározott számítási arányok figyelembevételével - a létszámjelentések alapján a Zsinati Oktatásügyi Iroda gondoskodik. A számla forgalmával kapcsolatos pénzügyi adminisztráció a Zsinati Iroda Gazdasági és Pénzügyi Osztályának a feladata. A Zsinati Oktatásügyi Iroda 3 banki napon belül gondoskodik a kiegészítő támogatásnak közvetlenül az intézményfenntartókhoz vagy az intézményekhez történő eljuttatásáról, s a havi utalásokról egyidejűleg elszámolást készít az egyházkerületi oktatásügyi szervezetek számára. A kiegészítő támogatás éves felhasználásáról szóló jelentését a Zsinati Oktatásügyi Iroda minden naptári év első ülésén a Zsinat Oktatásügyi Szakbizottsága elé terjeszti. A közoktatási kiegészítő támogatás teljes összegét az intézményfenntartók kizárólag közoktatási feladatok ellátására fordíthatják. A támogatás átutalásáról a fenntartó 3 banki napon belül gondoskodik. A kiegészítő támogatást az egyes fenntartók differenciáltan juttathatják el az általuk fenntartott intézmények számára.”105 Azonban az Egyháznak kötelezettsége az általa fenntartott köznevelési intézményt támogatni, ahogy ezt a fenntartó jogai között már megemlítettük. Természetesen nem szeretném megismételni a fentebb leírtakat, pusztán azt, hogy mivel képes az egyház az államtól kapott pénzeszközöket kiegészíteni. Ezek a következők: állami, önkormányzati, fenntartói, gyülekezeti támogatások, szakképzési hozzájárulások, vállalkozási bevételek, alapítványi- és magánadományok, pályázati nyeremények. Ezen jogcímeken az Egyház a maga fenntartásában működtetett köznevelési intézmény támogathatja. 104

1995. évi I. törvény Magyarországi Református Egyház közoktatási törvénye a 1998. évi II. és a 2005. évi II. törvény és a Zs-184/2008. sz. zsinati határozatmódosításaival egységes szerkezetben: 23.§ 105 1995. évi I. törvény Magyarországi Református Egyház közoktatási törvénye a 1998. évi II. és a 2005. évi II. törvény és a Zs-184/2008. sz. zsinati határozatmódosításaival egységes szerkezetben végrehajtási utasítás 8.§.

Összefoglalás A dolgozat zárásaként szeretném néhány gondolatban összefoglalni a dolgozat tartalmát, mintegy összegzést adva a feldolgozott témáról. A pártállam bukását követően és a demokratikus jogállam alapjainak letételekor az Alkotmányban rögzítésre került a lelkiismereti és vallásszabadság alapjoga. E norma rögzítésével szinte egyidejűleg felerősödtek azok az érzések, hogy az Egyház is részt szeretne vállalni a köznevelésben betöltve ezzel évszázados küldetését. A dolgozatban megpróbáltam feldolgozni a Református Egyház szerepvállalását, bemutatni az Református Egyház felépítését valamint oktatásügyi igazgatását. Természetesen nem figyelmen kívül hagyva az állam által megalkotott joganyag tükrét sem. Ami a dolgozat készítése során több ízben is megfogalmazódott bennem, az nem más mint az, hogy mekkora felelősség az oktatás igazgatása. Mert nem pusztán ismeret átadásról szól az egyház szerepe az oktatásban, hanem valami lelki többletről, amely nemcsak ismeretanyag, hanem egy biztos kötél, amely az élet minden területén megragadható. Olyan formán, mint a fának a gyökere, amely a hegyek ormain a legnagyobb szélben is megállni. Valahol az egyház szerepvállalását oktatás igazgatását ebben a képben látom összegezhetőnek. Mert a napjaink rohanó, nem egyszer tomboló világában (viharában) az atomkor embere képtelen megállni. Látható ez a depresszív megbetegedése, a mentális problémákkal küzdők statisztikai adatain. Nem is szólva a sok esetben elkallódó gyermekek fiatalok arányait tekintve, amely mind-mind a gyökértelenség jelei. Az Egyház és különösen a Református Egyház, mely az Ige egyházaként is ismeretes kiemelkedő jelentőséggel bír e tomboló világban. Hiszen a ma élő ember is csak egy gyökéren képes megállni az élet eme tomboló viharaiban ez pedig nem más mint az Isten gyökere a Jézus Krisztus. Aki képes megkapaszkodni nemcsak a lankákon, hanem a hegyek ormain is. Ezt a kapaszkodót szükséges továbbítani a felnövekvő nemzedék élete számára is, hogy megmaradhasson és élhessen. Ahogyan megmaradt ez nemzet ezer esztendeje a Kárpátok ölelésében, pedig zúgott tatár, volt török, akadt osztrák és szovjet is, mégis „megfogyva de törve nem, él nemzet e hazán”. Ehhez az életben maradáshoz nyújtja szerető jobbját Jézus Krisztus, a mai nemzedék számára, ahogy nyújtotta a történelem viharai között az egyházi iskolák falai mögött. Ha munkámmal csak részben sikerült tenni e cél érdekében, Neki köszönöm. Övé legyen a dicsőség! Soli Deo Gloria!

Irodalomjegyzék

Kalas Tibor, Prof. Dr. - A közigazgatás kialakulása, fogalma, feladatai; Egyetemi jegyzet. 29.p.

Kálvin János - Keresztyén vallás rendszere II. kötet; IV. könyv XX. Fejezet 747-748.pp.1559, 1910 Pápa

Papp Kornél - Az egyházak köznevelési/közoktatási tevékenységének jogi szabályozása; Magyarországi Református Egyház, Budapest 3-4 pp.

Szathmáry Béla - Magyar Egyházjog; Századvég Kiadó Budapest 2004.

Szentpéteri Kun Béla - A Magyarországi Református Egyház külső rendje; Budapest, Magyar Református Egyház, 1948.

Ujfordítású Biblia – Kálvin Kiadó, Budapest

Válogatott tanulmányok 1935-1944; Budapest, Magvető Könyvkiadó 1986.

Jogszabályjegyzék 1928. évi I. törvénycikk Egyes magánjogi pénztartozások bírói érvényesítésének felfüggesztésére, valamint egyes államadóssági kötvényekre vonatkozó határidők meghosszabbításáról

1949. évi XX. törvény a Magyar Köztársaság Alkotmányáról

1994. évi II. törvény Magyarországi Református Egyház alkotmányáról és kormányzatáról szóló az 1996. évi II. tv. , a 2001. évi II. tv. és a 2002. évi III. tv., 2005. évi VII. tv., 2006. évi I. és 2006. évi IV. és a 2010. évi III. törvény módosításaival

1995. évi I. törvény Magyarországi Református Egyház közoktatási törvénye a 1998. évi II. és a 2005. évi II. törvény és a Zs-184/2008. sz. zsinati határozatmódosításaival egységes szerkezetben

2011. évi CCVI. törvény a lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról melléklete

2011. évi CCVI. törvény képviselői önálló indítvány részletes indokolása

2011. évi CCVI. törvény a lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról

2011. évi CCVI. törvény a lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról miniszteri indokolása

2011. évi CXC. a nemzeti köznevelésről

20/2012. (VIII. 31.) EMMI rendelet

Magyarország Alaptörvénye

SZAKDOLGOZAT. Czinke Sándor MISKOLC

Recommend Documents