SZAKDOLGOZAT
Csirszki Józsefné
MISKOLC
2014
MISKOLCI EGYETEM ÁLLAM- ÉS JOGTUDOMÁNYI KAR JOGTÖRTÉNETI TANSZÉK
AZ EGYENLŐ BÁNÁSMÓDHOZ VALÓ JOG FEJLŐDÉSE A NŐI FOGLALKOZTATÁS TÜKRÉBEN A 19. SZÁZADTÓL NAPJAINKIG
SZERZŐ: CSIRSZKI JÓZSEFNÉ MUNKAÜGYI ÉS TÁRSADALOMBIZTOSÍTÁSI ALAPSZAK LEVELEZŐ KONZULENS: DR. LEHOTAY VERONIKA EGYETEMI TANÁRSEGÉD
MISKOLC 2014
UNIVERSITY OF MISKOLC FACULTY OF LAW DEPARTMENT OF LEGAL HISTORY
THE DEVELOPMENT OF THE LAW FOR EQUAL TREATMENT IN THE MIRROR OF WOMEN’S EMPLOYMENT FROM THE 19TH CENTURY TO NOWADAYS
AUTHOR: JÓZSEFNÉ CSIRSZKI BA IN PUBLIC EMPLOYMENT AND SOCIAL INSURANCE ADMINISTRATION PART-TIME COURSE CONSULTANT: DR. VERONIKA LEHOTAY
MISKOLC 2014
TARTALOMJEGYZÉK
AZ EGYENLŐ BÁNÁSMÓD IGÉNYÉNEK KIALAKULÁSA ........................ 5
I. 1.
Az egyenlő bánásmód és az esélyegyenlőség fogalma .......................................... 5
2.
Az egyenlő bánásmód kezdeti lépései a nők védelme érdekében ....................... 10
3.
A nők esélyegyenlősége a munka világában a 19. századtól a 20. század végéig ... ............................................................................................................................. 13
4.
21. századi esélyegyenlőségi fejlődés a női foglalkoztatás terén ........................ 18
II.
A NŐK ÉS A VÁLASZTÓJOG ....................................................................... 21
III.
A NŐK TANULÁSHOZ VALÓ JOGÁNAK FEJLŐDÉSE.......................... 29
IV.
JOGI
DOKUMENTUMOK
AZ
ESÉLYEGYENLŐSÉG
KINYILVÁNÍTÁSÁRA ............................................................................................... 32 1.
Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata ............................................................... 32
2.
Az ILO által elfogadott egyezmények ................................................................. 32
3.
Egyezmény a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetések
(diszkrimináció) minden formájának kiküszöböléséről (CEDAW) ............................ 33 4.
Polgári és Politikai Jogok Egyezségokmánya ..................................................... 34
5.
Emberi Jogok Európai Egyezménye .................................................................... 34
V.
AZ EURÓPAI UNIÓ NEMEK EGYENLŐSÉGÉRE VONATKOZÓ JOGI
SZABÁLYOZÁSÁNAK TERÜLETEI....................................................................... 36 VI.
AZ EURÓPAI BÍRÓSÁG ÉS A MAGYARORSZÁGI EGYENLŐ
BÁNÁSMÓD
HATÓSÁG
JOGESETEI
A
NŐK
ÉS
FÉRFIAK
EGYENLŐSÉGÉNEK KINYILVÁNÍTÁSÁRA ....................................................... 38 1.
Az Európai Bíróság jogesetei .............................................................................. 38
2.
Az Egyenlő Bánásmód Hatóság jogesetei ........................................................... 40
VII. AZ EURÓPAI UNIÓ PROGRAMJAI ÉS EZEK MEGVALÓSÍTÁSÁT SEGÍTŐ INTÉZMÉNYEK AZ EGYENLŐSÉG MEGVALÓSÍTÁSÁÉRT ......... 41 1.
A PROGRESS program (2007–2013) ................................................................. 41
2.
A Daphne III. program (2007–2013) ................................................................... 41
3.
A nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó ütemterv (2006–2010) ........... 41
4.
A nemek közötti egyenlőségről szóló 2006-os európai paktum .......................... 41
5.
A nemek közötti egyenlőségről szóló 2011-2020 európai paktum...................... 42
6.
Nők Chartája 2010 és a nők és férfiak közötti egyenlőség stratégiája (2010–
2015) ........................................................................................................................... 42 7.
Nemzeti stratégiánk: a Nők és Férfiak Társadalmi Egyenlőségét Elősegítő
Nemzeti Stratégia – Irányok és Célok 2010–2021 ...................................................... 43 8. VIII.
A programok megvalósulására létrehozott intézmények ..................................... 43 A JELEN ......................................................................................................... 45
1.
"Itt az új, nagy feltörekvő piac: a nők” ................................................................ 45
2.
A jelen magyar helyzetképe a nők foglalkoztatottsági helyzetében .................... 47
KONKLÚZIÓ ............................................................................................................... 49 JOGSZABÁLYJEGYZÉK .......................................................................................... 52 INTERNETES HIVATKOZÁSOK ............................................................................ 55 MELLÉKLETEK ......................................................................................................... 56
BEVEZETÉS, TÉMAVÁLASZTÁS INDOKLÁSA „(1) A törvény előtt mindenki egyenlő. Minden ember jogképes. (2) Magyarország az alapvető jogokat mindenkinek bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, fogyatékosság, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül biztosítja. (3) A nők és férfiak egyenjogúak. (4) Magyarország az esélyegyenlőség megvalósulását külön intézkedésekkel segíti. (5) Magyarország külön intézkedésekkel védi a gyermekeket, a nőket, az időseket és a fogyatékkal élőket.”1 Napjainkban különböző forrásokból lépten-nyomon az egyenlő bánásmód fogalmával találkozunk. Nem telik el úgy nap, akár munkahelyen, akár bevásárlás közben, akár az utcán, vagy hivatali ügyek intézése közben, hogy elő ne kerülne ez a kifejezés. Ránk köszönt a plakátokról, médiából, hallhatjuk a rádióban, televízióban, olvashatjuk a sajtóban. A kormány reklámokon keresztül hívja fel figyelmünket, hogyha úgy érezzük, hogy e jogunk sérelmet szenvedett, forduljunk az Egyenlő Bánásmód Hatósághoz,
ahol
vélt
panaszainkat
kivizsgálják
és
az
egyenlő
bánásmód
követelményének érvényesítésében segítséget nyújtanak. Elgondolkodtató, hogy az állam, a kormány, az államigazgatási szervek miért fektetnek ilyen nagy hangsúlyt ennek megismertetésére a társadalom számára. Talán az állampolgárok nincsenek tisztában az egyenlő bánásmódhoz való joguk tartalmával és ezért az államigazgatási szervek próbálnak segítséget nyújtani ennek megismerésében, felhívni a figyelmet arra, hogy az elszenvedett sérelmek orvoslásának Magyarországon igenis van helye. Az Alaptörvényben biztosított alapjog mindenkit megillet faj, szín, nem, fogyatékosság, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzetre való tekintet nélkül. Ebből az alapjogból szeretném kiragadni a nemi megkülönböztetés tilalmát és azt az alaptörvényi kritériumot, hogy „A nők és a férfiak egyenjogúak.”2 Arra keresem a választ a szakdolgozatomban, hogy mikortól és mire alapozva alakult ki a társadalomban az esélyegyenlőség, az egyenlő bánásmód igénye, ezen
1 2
Magyarország Alaptörvénye (2011.április 25.) XV. cikk (Továbbiakban: Alaptörvény). Alaptörvény XV. cikk (3).
1
túlmenően a nők egyenjogúságának igénye hogyan jelentkezett. Ki volt az a bátor nő vagy női csoport, akiknek ezt a jogot mi, nők köszönhetjük? A különböző korokban a nők tanuláshoz, munkához való joga, a munkájukért járó keresete mindig megkülönböztette őket férfitársaiktól. Számos kutatási eredmény3 alátámasztja, hogy ma sincs ez másképpen, bármennyire is fejlődünk ezen a téren és bármilyen jogi háttér is van biztosítva ehhez. Sokszor teszik fel a nők a kérdést: kellett-e ez nekünk, hogy az emancipáció miatt egyszerre legyünk dolgozó nők, családanyák, szerető feleségek? Szeretnék rámutatni arra, hogy a 19. századtól kezdve az egyenlő bánásmód mikortól és hogyan érvényesült a nők foglalkoztatása során és hogyan jutottunk el ezen jog kiharcolásával a cselédségtől napjaink női menedzsereihez, politikusaihoz, akik éppúgy megállják helyüket a munka világában, mint férfitársaik. Az Európai Bizottság már többször felhívta a figyelmet a hivatás, a család és a magánélet összeegyeztethetőségének fontosságára. A nők foglalkoztatásának javítását különösen a munkajogi és társadalombiztosítási jogrendszerekben megfogalmazott irányelvek teszik lehetővé, amelyek elősegítik a nők gyermekvállalását, majd a munkába való visszatérésüket úgy, hogy továbbra is segítik az anyasággal és a családdal járó feladatok ellátását. „A nők gazdasági aktivitásának fontos befolyásoló tényezője a gyermeknevelés. Míg a férfiak körében a gyermeknevelés – lényegében függetlenül a gyerek korától – valamelyest növeli a munkavállalás valószínűségét, az iskoláskor alatti vagy kisiskolás korú 6-10 éves gyereket nevelő nők aktivitása lényegesen alacsonyabb.”4 A szakdolgozati téma feldolgozásához - ahhoz, hogy átfogó képet tudjak adni a nők munkaerőpiacon betöltött szerepének történeti alakulásáról - segítségül vettem elsősorban azon szerzők műveit, akik a nőkérdés különböző területein kutatást végeztek és
könyveikben,
publikációjukban
feldolgozták
3
tapasztalataikat.
Ezenkívül
Hivatalos kutatási eredmények Magyarországon a KSH által hivatalosan közzétett munkaerőpiaci jelentések, melyeket időszakosan publikál, továbbá az ÁFSZ munkaerőpiaci prognózisai. Itt említem meg Pongrácz Tiborné: Nemi szerepek társadalmi megítélése című kiadványát, melyben 7 ország - köztük Magyarország - részvételével elemezte a nők és férfiak szemszögéből a munka és/vagy család megítélését. Világviszonylati kitekintésként találtam meg az Amerikai Egyesült Államokban megjelenő Harvard Business Review magazin 2012-es felmérését, amely a férfiak és nők vállalatvezetésben betöltött arányát vizsgálta. Ebből a felmérésből azt a következtetést lehet levonni, hogy a beidegződött férfi-nő sztereotípiák még mindig jelen vannak, a mérleg nyelve még mindig a férfiak felé dől, valamint a nőknek még mindig sokkal keményebben kell dolgozniuk, hogy közelítőleg olyan elismerésben részesüljenek, mint a férfitársaik. 4 Frey Mária: Nők és férfiak a munkaerőpiacon. http://www.tarki.hu/adatbank-h/kutjel/pdf/a497.pdf (Letöltve: 2013. 03. 19.).
2
tanulmányoztam a különböző korszakokban hatályban lévő törvényeket, amelyek korhű információval szolgáltak a nők politikai, munkahelyi, családi megítéléséről, jogaik fejlődéséről. Főképpen magyarországi viszonylatokban vizsgálódtam, de ezzel együtt az Európai Unió átfogó szerepét is figyelembe vettem. A nőket megillető jogok egyre táguló perifériájának kiindulópontjaként ítélem meg elsősorban az 1789-es francia forradalommal elindult nőjogi mozgalmakat, mert ekkortól váltak a nők egyre bátrabbakká, hogy hangot adjanak követeléseiknek, ezért erről kitekintésként bővebben szólok a II. fejezetben. A francia nők harca a magyar nőkre is hatással volt, igaz majd 100 év késéssel, de a haza asszonnyai is felébredtek csipkerózsika álmukból és hangot mertek adni a férfitársaiktól való megkülönböztetés ellenzésének. A III. fejezetben bemutatásra kerül a nők tanuláshoz való jogának fejlődése. A szakdolgozati téma kapcsán ezt azért fontos kiemelni, mert a tanulás lehetőségének biztosítása nagymértékben kihat a betölthető munkakörök alakulására, ezért ha valamely tudományterület elsajátítása kizárt a női nem számára, akkor az felfogható úgy, hogy a gyengébbik nem alkalmatlan bizonyos szakmák megfelelő szintű művelésére. A nők egyenrangú elismerésének fejlődéséhez hozzátartoznak azok a jogi dokumentumok, amelyek alapot adnak az esélyegyenlőség megteremtéséhez és a diszkrimináció felszámolásához. Ezeknek a dokumentumoknak a bemutatására a IV. fejezetben kerül sor. Az V. fejezetben pedig azokat a területeket mutatom be, amelyek szabályozásával biztosították a női egyenjogúságot és a női nem védelmét. Ezek a területek a bérezés, foglalkoztatás, munkahelyi egyenlőség, egyenlő bánásmód, szakképzés és nem utolsó sorban az anyaság védelme. Szükségesnek tartottam néhány Európai Bíróság által hozott ítéletet is feldolgozni a VI. fejezetben, mert ezekből is jól látható az Európai Unió azon törekvésének megvalósítása, hogy felszámolja a nők és férfiak közötti egyenlőtlenséget. Ezzel párhuzamosan pedig a magyarországi jogesetekben is kerestem példát annak igazolására, hogy hazánkban is jogorvoslatot kérhet mindenki, aki úgy ítéli meg, hogy vele szemben nem érvényesült a diszkriminációmentes elbánás. Ezen túlmenően a VII. fejezetben bemutatásra kerül néhány Európai Uniós program, amely kidolgozott stratégiákkal lehetővé teszi az esélyegyenlőség megvalósulását. Az V-VII. fejezet tehát szűk hazánkon kívülre mutat, de a felsorolt Európai Uniós és nemzetközi egyezményekben foglaltakat kivétel nélkül Magyarország is aláírta, deklarálta, ezért a magyar jognak is elválaszthatatlan részét képezik. Nem 3
kétséges ezért, hogy ezen jogi dokumentumok aláírásával vállalt kötelezettségek milyen befolyással
vannak
hazánkban
az
esélyegyenlőség
megvalósulásáért,
a
női
foglalkoztatottság színvonalának emeléséért, a nők társadalmi szerepvállalásának elismeréséért. Végezetül a VIII. fejezetben áttekintem a jelen helyzetképét a női foglalkoztatás területén, amelynek a segítségével érzékeltetem, hogy a 19. századitól milyen nagyságrendekkel eltérő a mai állapot. Annak megítélése pedig, hogy ez a változás kire milyen hatással van, volt vagy lesz, és azt, hogy mely területen előnyös vagy hátrányos, az mindenkinek a szubjektív értékítéletén múlik. A témát mélyebben megvizsgálva az én meglátásom az, hogy a kezdeti hatalmas küzdelem és áldozat vállalásával sikerült meggyőzni a jogalkotásban résztvevőket, hogy kiemelt figyelmet fordítsanak a nők helyzetére, hiszen az egyenlő esély biztosítása nem csak számukra, hanem a társadalom számára is felbecsülhetetlen értéket teremt.
4
AZ EGYENLŐ BÁNÁSMÓD IGÉNYÉNEK KIALAKULÁSA
I. 1.
Az egyenlő bánásmód és az esélyegyenlőség fogalma „Az egyenjogúság-egyenlőség gondolatvilága szinte az emberiség öntudatra
ébredésével egykorú.”5 Balogh Zsolt véleménye jól megfogalmazza a még nem jogszabályon alapuló, de mindig is fennálló egyenlőség és egyenjogúság igényét és meglétét. Mit is jelent az esélyegyenlőség vagy egyenjogúság? Esélyegyenlőség:6 Először is önmagában a szóösszetételt próbáltam meg értelmezni. A szó első része az esély, azaz lehetőség valaminek az elérésére, megvalósítására. Minden embernek számtalan esélye van az élet minden területén. Kinek több, kinek kevesebb jutott ebből az esélyből, lehetőségből, hiszen egy cél eléréséhez nem mindegy milyen „magasságból” vagy inkább „mélységből” indulunk. Az eltérő családi háttér, a vagyoni, gazdasági helyzet, a társadalmi réteghez való tartozás mind kihat a kitűzött cél elérésére. Véleményem szerint azonban az is befolyásolja az esélyt, hogy ki milyen mentalitással, milyen hozzáállással indul neki egy-egy lehetőség kihasználásának és a kitűzött cél eléréséhez van-e elég akarata. Egy bölcs mondással - melynek eredete Mohamed Alitól származik - lehetne illusztrálni ezt a gondolatot: „Nincs lehetetlen, csak tehetetlen ember.” A lehetőség előmozdításához jogi hátteret, segítséget is kaptunk, az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény életbelépésével. A szó második része az egyenlőség. Ezt többféle nyelvi szempontból is vizsgálhatjuk. A matematika nyelvén két számsorozat közötti nagyságrendbeli egyezőséget jelent. Egy csoport viszonylatában az egyenlőség azt jelenti, hogy mindenki egyforma, senki nem parancsol a másiknak. A politikában, a jogban az
5
Balogh Zsolt: Az Alkotmány magyarázata KJK Kerszöv. Bp. 2003. 635.p. (Továbbiakban: Balogh, 2003.). 6 http://helsinki.hu/wp-content/uploads/Ebktv_kommentar.pdf szerint: Az esélyegyenlőség iránti igény, valamint annak elősegítése, annak a ténynek a felismerésén alapul, miszerint a különböző társadalmi csoportok, és azok tagjai vagyoni, családi, gazdasági helyzetük szerint jelentősen különböznek egymástól, és ez a különbözőség mindennapjaikra is kihat. Aki hátrányosabb helyzetben van, annak kisebb az esélye a továbbtanulásra, munkához jutásra, a szakképzettség elnyerésére, a magasabb fizetésre, a magasabb társadalmi státusz és presztízs elérésére. Mindez anélkül, hogy általánosan kijelenthetnénk, hogy e „sújtott” csoportoknak egyébként nincsenek meg az említettek eléréséhez szükséges képességeik, adottságaik - azt viszont leszögezhetjük, hogy lehetőségük, esélyük alig, vagy számottevően kevesebb van. (Letöltve: 2013. 03. 19.).
5
egyenlőség a jogok és a kötelezettségek mindenkire nézve egyforma érvényesülését jelenti. Összességében tehát úgy vélem, hogy az esélyegyenlőség a rendelkezésre álló lehetőségek egyforma nagyságrendje mindenki számára. Az emberekben az esélyegyelőség iránti igény megfogalmazódása az 1789-es francia forradalom időszakára tehető. Az igény megvalósítása azonban folyamatosan, hosszú évszázadokon keresztül érte el mai szintjét. Lépésről-lépésre egyre több területen sikerült az emberiségnek kiharcolni az egyenlő esélyt, így a politikában, jogban, munkában, gazdaságban, tanulásban, sportban és az élet számos területén. Az esélyegyenlőség biztosítása, jogszabályokon keresztül történő megvalósítása nem csupán az állam feladata, hanem szükséges az egyének megfelelő közreműködése is. Kik között lehet az esélyegyenlőséget biztosítani? Legtöbbször férfiak és nők között, mert természetesen itt a legélesebb a különbség a nemek különbözősége miatt, továbbá az eltérő társadalmi státuszú, korosztályú, faji hovatartozású, vallású, identitású, egészségi állapotú egyének vagy csoportok között is. Hogyan lehet az esélyegyenlőséget biztosítani? Ezzel a kérdéssel eljutottunk egy másik fogalomig, amely nem más, mint az egyenlő bánásmód.7 Az egyenlő bánásmód a diszkrimináció, vagyis a hátrányos megkülönböztetés tilalmát jelenti. Magyarországon az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény fogalmazza meg azokat a jogokat és kötelezettségeket, amelyek segítségével a diszkrimináció visszaszorítható. A törvény többek között egyértelműsíti a nők és a férfiak közötti hátrányos megkülönböztetés tilalmát és ezzel biztosítja, hogy a nők egyenlő eséllyel rendelkezzenek a férfitársaikkal szemben. A hátrányos megkülönböztetés fogalmával két minősítésben is találkozunk a törvényben: közvetlen és közvetett hátrányos megkülönböztetés címen.
7
Magyarországon az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény valósította meg a diszkrimináció visszaszorítását célzó intézkedéseket, melynek jogrendszerbe való beillesztésének meg kellett valósulnia Magyarország Unióhoz való csatlakozásáig. Ezzel egyidejűleg történt meg a nők és a férfiak egyenlő bánásmódban részesítésének jogrendbe illesztése is. A törvény kimondja, hogy az esélyegyenlőség előmozdítása elsősorban állami kötelezettség és deklarált célja, hogy hatékony jogvédelmet biztosítson a hátrányos megkülönböztetést elszenvedők számára. Lehetővé teszi a közérdekű igényérvényesítést, a jogsérelem esetén a bizonyítási teher megfordulását és 2005. évtől kezdődően speciális, az egyenlő bánásmód megsértése esetén eljáró hatóság felállítását rendelte el (Egyenlő Bánásmód Hatóság). http://fogalomtar.eski.hu/index.php/Egyenl%C5%91_b%C3%A1n%C3%A1sm%C3%B3d_elve
6
Közvetlen hátrányos megkülönböztetésnek minősül az Egyenlő bánásmódról szóló törvény 8. §-a szerint „az olyan rendelkezés, amelynek eredményeként egy személy vagy csoport valós vagy vélt a) neme, b) faji hovatartozása, c) bőrszíne, d) nemzetisége, e) nemzetiséghez való tartozása, f) anyanyelve, g) fogyatékossága, h) egészségi állapota, i) vallási vagy világnézeti meggyőződése, j) politikai vagy más véleménye, k) családi állapota, l) anyasága (terhessége) vagy apasága, m) szexuális irányultsága, n) nemi identitása, o) életkora, p) társadalmi származása, q) vagyoni helyzete, r) foglalkoztatási jogviszonyának vagy munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyának részmunkaidős jellege, illetve határozott időtartama, s) érdekképviselethez való tartozása, t) egyéb helyzete, tulajdonsága vagy jellemzője (a továbbiakban együtt: tulajdonsága) miatt részesül kedvezőtlenebb bánásmódban, mint amelyben más összehasonlítható helyzetben levő személy vagy csoport részesül, részesült vagy részesülne.” 8 A törvény rendelkezése szerint tehát tartózkodni kell minden olyan magatartástól,
amely
a
felsorolt
tulajdonságok
alapján
bármilyen
fajta
megkülönböztetést jelentene a személlyel vagy csoporttal szemben. A közvetlenség abban nyilvánul meg, hogy egyértelműen megfogalmazható, mely tulajdonság alapján tettünk különbséget a személy vagy a csoport tagjai között. A megkülönböztető
8
2003. CXXV. tv. 8. §.
7
tilalmak között is az első helyen a nemi megkülönböztetés szerepel, hangsúlyozva ennek társadalmi jelentőségét. Közvetett hátrányos megkülönböztetés: A törvény 9. §-a szerint „…az a közvetlen hátrányos megkülönböztetésnek nem minősülő, látszólag az egyenlő bánásmód követelményének megfelelő rendelkezés, amely a 8. §-ban meghatározott védett tulajdonságokkal rendelkező egyes személyeket vagy csoportokat lényegesen nagyobb arányban hátrányosabb helyzetbe hoz, mint amelyben más, összehasonlítható helyzetben lévő személy vagy csoport volt, van vagy lenne.”9 A közvetett hátrányos megkülönböztetés tilalma tehát nem csak a nyílt, egyértelműen beazonosítható tulajdonságok alapján történő megkülönböztetéstől való tartózkodást jelenti, hanem az olyan látszólag jogszerűnek tűnő cselekedetet is, amely arra enged következtetni, hogy egy személy vagy csoport hátrányosabb helyzetbe kerül egy vele összehasonlítható helyzetben lévő személytől vagy csoporttól. Ilyen helyzet lehet például egy női munkavállalónak próbaidő alatt történő munkaviszonyának megszüntetése, azért mert a munkaadó tudomására jut a munkavállaló várandósága. Próbaidő alatt nem kell indokolni a felmondást, de az egyenlő bánásmód követelményét a próbaidő alatti munkaviszony megszüntetésekor is figyelembe kell venni. Amennyiben bizonyítható, hogy a munkaadó a várandóság miatt mondta fel a munkaviszonyt és ezzel még olyan körülményt is idézett elő, amelynek következtében a szülő nő még gyesre sem tudott menni, akkor ez teljesen kimeríti a közvetett hátrányos megkülönböztetés fogalmát.10
9
2003. CXXV. tv. 9. §. EBH/464/2012. határozata, melyben a hatóság megállapítja, hogy az eljárás alá vont munkáltató kérelmezővel szemben egészségi állapotával összefüggésben megsértette az egyenlő bánásmód követelményét azzal, hogy egészségi állapota miatt szüntette meg munkaszerződését próbaidő alatt. 10
8
A törvény rendelkezik továbbá arról is, hogy minden jogágban alkalmazni kell a benne foglalt jogszabályokat,11 valamint más jogszabályok rendelkezéseinek is összhangban kell lennie ezzel.12 Ezen követelményt a munkajog a 2012. évi I. törvény 12. §. (1) alapján valósítja meg, mely szerint: „A munkaviszonnyal, így különösen a munka díjazásával kapcsolatban az egyenlő bánásmód követelményét meg kell tartani. E követelmény megsértésének orvoslása nem járhat más munkavállaló jogának megsértésével vagy csorbításával.”13 A Munka Törvénykönyve paragrafusa értelmében különösképpen a munka díjazására vonatkozólag kell figyelembe venni az egyenlő bánásmód elvét. Ha ez az elv mégis sérülne, ennek orvoslása csak úgy történhet meg, hogy az a másik munkavállaló jogát ne sértse. Ennek értelmében például, ha 2 fő munkavállaló közül csak az egyik kapott azonos teljesítmény mellett jutalmat és ezt a másik sérelmezi, akkor nem az a megoldás, hogy visszavonja a munkáltató a jutalmat attól is, aki kapott, hanem a másik munkavállaló is megkapja. A törvény további magatartási cselekedeteket is nevesít a diszkrimináció formájának megvalósulására. Egyik tipikus nő-férfi kapcsolatra vonatkozó formája a zaklatás, ezen belül is a szexuális zaklatás. Szexuális zaklatásnak minősül a szexuális természetű, nemkívánatos magatartás minden formája, amely verbális, nonverbális vagy fizikai módon valósul meg, olyan céllal vagy hatással, amely sérti az adott személy méltóságát és amely megfélemlítő, ellenséges, megalázó, megszégyenítő vagy sértő környezetet teremt. Ezen fogalmak törvénybe foglalt meghatározása, ezáltal a hozzá fűződő jogok védelmének megvalósulása áldozatos, kitartó küzdelem eredménye volt, melyet a következő alfejezetben részletezek.
11
http://helsinki.hu/wp-content/uploads/Ebktv_kommentar.pdf: Ebktv. 2. §. rendelkezése biztosítja „…az antidiszkriminációs joganyag koherenciáját, mivel úgy rendelkezik, hogy az ágazati jogszabályokban található, az egyenlő bánásmód követelményére vonatkozó szabályokat a törvény rendelkezéseivel összhangban kell értelmezni (Letöltve: 2013. 03. 20.). 12 2003. CXXV. tv. 2. §. 13 2012. évi I. tv. 12. §. (1).
9
2.
Az egyenlő bánásmód kezdeti lépései a nők védelme érdekében A 19. században még nem beszélhetünk semmilyen egyenlő bánásmódról.
Gondoljunk csak a foglalkozások alapján külön-külön rendelkező törvényekre. Az 1884. évi XVII. törvény, az első ipartörvény, amely csak az iparban foglalkoztatott munkásokra vonatkozott. A nők védelmében azonban már itt is találunk rendelkezést, mely szerint „Nők szülés után négy hétig szerződésileg kötelezett munkájuk teljesítése alól a szerződés megszűnése nélkül felmentvék.”14 Az 1875. évi XXXVII. kereskedelmi törvény a kereskedelemben dolgozókra az 1876. évi XIII. és 1907. évi XLV. törvények a cselédekre és mezőgazdasági dolgozókra fogalmazott meg rendelkezéseket. A nőkre vonatkozólag csak az 1900-as évek elején születtek kedvezőbb szabályok. Az első ilyen jogszabály az 1908. évi LIII. törvénycikk, mely az 1906. szeptember 26-i berni egyezmény15 törvénybe iktatása. Ezen jogszabály a tíz főnél több munkást foglalkoztató vállalatoknál az összes nőt korkülönbségre tekintet nélkül eltiltotta az éjjeli ipari munkától, legalább tizenegy óra munkaszünetet biztosítva este tíz és reggel öt óra között. Ennek végrehajtására született meg az 1911. évi XIX. törvénycikk az iparüzemekben alkalmazott nők éjjeli munkájának eltiltásáról. A jogalkotó
felismerte,
hogy
a
nők
fizikai
munkabírása
a
férfiakéval
nem
összeegyeztethető és a családban, a háztartásban, a gyermekgondozásban is helyt kell állniuk. Emiatt szükségesnek látták az állami beavatkozást, amely azonban a munkaadók ellenállását váltotta ki, mert sérelmezve látták a szerződési szabadság16 elvét.
14
1884. évi XVII. tv. III. fejezet D.) 116. §. 1900-ban alakult meg a Törvényes Munkásvédelem Nemzetközi Egyesülete. Az egyesület többek között kezdeményezte a nők éjjeli munkájának tilalmát. 1906. szeptember 26-án Bernben összehívott munkásvédelmi konferencián, többévi diplomáciai egyeztetésnek köszönhetően tizennégy ország, köztük Magyarország fogadta el a javaslatot és írta alá az egyezményt. Ennek az egyezménynek a végrehajtására született meg az 1911. évi XIX. törvénycikk. 16 A szerződési szabadság elve azt jelenti, hogy az egymással szerződésre lépő felek akarata nincs megkötve sem abban, hogy szerződnek-e, sem abban, hogy kivel, mikor, hol és milyen feltételekkel. 15
10
A törvénycikk azonban számos kivételt engedett az éjjeli munkavégzés tilalma alól: „2. §.: A nőalkalmazottak éjjeli munkaszünetére vonatkozó rendelkezés nem vonatkozik: a) a mezőgazdasági és erdei termelésre, az állattenyésztésre, a halászatra, a kert- és szőlőművelésre, a selymészetre és méhészetre; b) az oly üzemekre, melyekben csak a vállalkozó családtagjai foglalkoznak; c) a vendéglőkre, kávéházakra és más oly üzletekre, amelyek élelmi cikkeket az üzletben való elfogyasztásra állítanak elő és szolgáltatnak ki és végül d) a vasúti és hajózási vállalatoknak, úgyszintén az állami posta-, távíró- és távbeszélő-intézetnek igazgatására és forgalmi üzemére.”17 Mivel a kivételek az akkori női foglalkozások széles körét érintették, így csak kevesebb nő élvezhette az éjjeli munka tilalmát. Az 1911. évi XIX. törvénycikket az 1928. évi V. törvénycikk hatályon kívül helyezte, de továbbra is tiltotta a nők éjszakai munkáját, ezzel egyidejűleg tovább növelte a nők védelmét a munka világában. A várandós és gyermekágyas nőkre vonatkozó előírásokkal erősítette a nők munkahelymegtartását és a gyermekvállalást. „Nőt a szülést követő hat hét alatt nem szabad foglalkoztatni. Ha pedig a nő hatósági orvosnak (tiszti, községi, vagy körorvosnak), avagy munkásbiztosító pénztári (bányatárspénztári) orvosnak, közfogalmú vasutaknál a vasúti
orvosnak a
bizonyítványával igazolja, hogy a terhesség vagy szülés következtében oly beteg, hogy munkába nem állhat, a szolgálati viszonyból folyó kötelességei teljesítését a hat hetet követő további négy héten át megtagadhatja. A munkaviszony az alatt az idő alatt is fenn áll, amely alatt a nő a munkaadó részére munkát nem végez, de erre az időre a munkaadó bért csak abban az esetben köteles fizetni, ha a bérfizetési kötelezettséget a szolgálati szerződés erre az időre kifejezetten megállapítja.”18 Előrelépése ennek a törvénynek az 1884. évi XVII. törvénnyel szemben, amely csak négy hét szülés miatti munkából történő felmentésről rendelkezett, - hogy már
hat
hétre
emelte
és
további
kedvezményként
még
négy
héttel
meghosszabbíthatóvá tette a szülés utáni pihenés idejét, amennyiben az szükséges
17 18
1911. évi XIX. törvénycikk 2. §. 1928. évi V. törvénycikk 8. §.
11
volt. Kedvező, hogy a munkaviszony fennmaradhatott ebben az időszakban is, viszont bérfizetési kötelezettség csak előzetes megállapodás alapján terhelte a munkaadót. Amennyiben nem volt a munkavállaló nő előrelátó és nem kötött megállapodást, vagy előfordulhatott, hogy nem is volt olyan helyzetben, hogy erről megállapodhasson a munkaadójával, akkor ez bizonyára nem arra sarkalta az anyát, hogy kihasználja az ilyen módon biztosított szülési szabadság időtartamát. A kieső kereset, valamint a kismamára nehezedő újszülött ellátásával járó feladatok megoldása nehéz helyzet elé állította a gyermeket vállaló dolgozó nőt. Az első egységes és minden alkalmazottra kiterjedő rendelkezésekkel az 1937. évi XXI. törvény hozott változást, amely bevezette a Horthy-korszakban a napi 8 órás munkaidőt. A legnagyobb változást a nők helyzetében a munka vagy a család közötti választás terén az 1967-ben bevezetett GYES19 intézménye hozta, mely az anyák részére gyermekük három éves koráig fix összegű segélyt nyújtott, ezen kívül legkedvezőbb intézkedése, hogy ez idő alatt a munkaviszony is fennmaradt. A GYES a magyar népesedéspolitika legsikeresebb intézményévé vált.
19
3/1967. (I. 29). sz. Korm. rendelet a GYES bevezetéséről.
12
A nők esélyegyenlősége a munka világában a 19. századtól a 20. század
3.
végéig A nők esetében a munka nem csak pénzkeresést jelent. Minden korszakban bizonyos társadalmi szint felett nem volt kérdés, hogy a nő dolgozzon-e. A pénzért történő munkavégzés gazdasági kényszer, amely a nőket is sújtja, mindamellett, hogy pénzkeresés mellett elvárás a család gondozása, a háztartás vezetése. A nők minden korszakban kivették részüket a munkából. Nem mindegy azonban, hogy mit tekintünk munkának - amelyért fizetség is jár, vagy amely a társadalmi munkamegosztás vagy a beidegződött sztereotípiák alapján a nőkre hárul. Ha belegondolunk abba, hogy a nők a család, az otthon, a gyermekek gondozására mennyi idő fordítanak és ezt az időt órabéresítenénk, véleményem szerint többet keresnének egy jól fizetett igazgatói munkakört betöltő férfinél. A 19. század végén a 20. század elején Európában és ezzel együtt Magyarországon is a nők közül kevesen dolgoztak munkahelyen fizetésért, leginkább családjukkal foglalkoztak. Ezt azonban csak a módosabb családok tehették meg. Tulajdonképpen kétféle női szerepvállalás volt jellemző: az egyik a család őrangyala, a másik a gyárban robotoló, gyötrött nő, aki fizetett munkát vállalva volt kénytelen családjának segítségére lenni. „Ebben az időszakban a fejlett ipari országokban 20-30 %, Magyarországon 18-25 %-ra volt tehető a női fizetett munka. Általában a hajadon nők nagyobb arányban tették ki a munkát vállalók számát. Legaktívabbak a 15-19 évesek voltak, de a 20. század közepétől már az életkor kitolódott 20-25 évesre.”20 Ennek oka a feleséggé válásban és a gyermekvállalásban keresendő. Javult a családi élet minősége, az orvostudomány fejlődésével csökkent a gyermekhalandóság és ez a középosztályban megteremtette, hogy a feleség kezdett egyenrangúvá válni a férjéhez. A 20. századtól kezdődően a férjhezmenetel ideje, a gyermekvállalás egyre későbbre tolódik a nők életében. A 21. századra a nők már csak 30-35 évesen mennek férjhez és vállalnak gyermeket. Ez a tendencia már az I. világháború utáni Horthykorszakban elkezdődött. Megnőtt a nők szerepvállalása és már nem csak a családjukkal
20
Gyáni Gábor: Társadalmi nemek a munkaerőpiacon a polgári Magyarországon In: Rubiconline 2009/4. szám http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/tarsadalmi_nemek_a_munkaeropiacon_a_polgari_magyarorszago n. (Letöltve: 2013. 11. 23.).
13
foglalkoztak az otthon falai között, hanem gyermekfelügyeletet, háztartási munkát pl.: mosást, vasalást, varrást vállaltak, amelyet otthon is el tudtak látni. Ennek viszont az volt a hátránya, hogy gazdaságilag láthatatlan jövedelmet szereztek.21 Ehhez hozzájárult a háború veszteségei miatti férfi munkaerő hiánya is. Ebben a korszakban nőtt a nők politikai-közéleti aktivitása is. „A történelem liberális fejlődésére vonatkozó nézetrendszer számos európai országban táplálta azt a mítoszt, hogy a nők munkavállalási lehetőségei folyamatosan nőttek, ahogy a XX. század előre haladt. Valójában az az igazság, hogy a legtöbb preindusztriális társadalomban a nők és a férfiak egymás mellett dolgoztak és csekély volt az otthoni háztartási munka és a munkavállalás közötti különbség, az otthoni élet és a munkahelyi élet színtere nem különült el egymástól. Éppen ezért nem helyes, ha a nők munkahelyi szerepvállalásában bekövetkezett változásokat a történelmi fejlődés jeleként értékeljük. Inkább azt a megközelítést tartjuk elfogadhatónak, hogy a női munkavállalás természetrajzát az iparosítás előtti és utáni történelmi korszakokkal érdemes összevetni.”22 A Horthy-korszak Magyarországának társadalmi tagoltsága a következőképpen alakult: a legfelsőbb réteg az elit, ide tartozott az arisztokrácia, az egyházi a katonai és a tudás elit, a politikai elit, azaz a kormányzó réteg, valamint a gazdasági elit, a nagypolgárság. A következő réteg a középosztály, ami az úri, köztisztviselői, polgári és értelmiségi középosztályt jelentette. Ezután következett a kispolgárság, parasztság, akiket az iparosok, kereskedők, altisztek és a birtokos parasztok alkottak. A legalsó osztályhoz sorolandó az agrárproletariátus és a városi munkásság. Ezekből a rétegekből a „városi munkásság volt a korszak második legnépesebb társadalmi csoportja, akik az iparban és a mezőgazdaságban foglalkoztatottak voltak.”23
Ebből a szegmensből
kikerülő fiatal nőknek a legelterjedtebb kereső foglalkozásává vált a cselédség. Legfőképpen Budapesten talált magának munkát minden harmadik cseléd, ez pedig együtt járt a városi bevándorlással is, mert zömmel ezek a munkavállalók a falvakból kerültek a városokba, illetve a fővárosba.
21
Ruth Tudor: Nőtörténeti tanítási segédlet: A munka és a család világának elválasztása nagyon sok nő számára nem vált realitássá a XX. század során, hanem éppen ellenkezőleg, nagyon sok nő vállalt egyre nagyobb mértékben fizetett munkát otthoni környezetben. Ezek közül kiemelkedik a gyerekfelügyelet, a háztartási munkába való besegítés, amelyek eredménye a gazdaság számára „láthatatlan marad”. 22 http://www.altusoft.com/history/tan_mod/horthy.htm#_r1 (Letöltve: 2013. 03. 16.). 23 Gyáni Gábor-Kövér György: Magyarország társadalomtörténete a reformkortól a második világháborúig, Osiris Kiadó, Budapest, 2003. 336. p. (Továbbiakban: Gyáni-Kövér, 2003.).
14
„Jellegzetesen városi foglalkozásról van szó, sőt erőteljesen fővárosi jelenség a cselédtartás korszakunkban is. Minden harmadik cseléd talált munkát magának Budapesten. S mivel szinte csak nőket alkalmaztak cselédként, a szolgálatba szerződés volt hosszú időn át a nők számára a városokban és főleg Budapesten legkönnyebben elfogadható kereső pálya. A Horthy-korban a budapesti kereső nők egynegyede, utóbb egyötöde dolgozott házicselédként, és arányukat alig múlta felül az ipari nőnépesség részesedése. A házicseléd státusnak a női foglalkoztatásban játszott nagy szerepe mellett fontos volt a városi bevándorlást generáló hatása is. A házicselédek Budapesten ugyanis szinte kizárólag, de vidéken szintúgy zömmel bevándorlókból verbuválódtak. 1930-as adatok tanúsága szerint az ország cselédségének csupán egyötöde helyezkedett el helyben (abban a helységben, ahol született), ám közel a harmada megyéjének határai között bolyongva keresett magának máshol munkát, és több mint a harmaduk (38,6 %) egyenesen más megyében kötött ki. Mindenekelőtt a Budapestre tartó cselédlányok növelték meg tetemes módon az utóbbiak számát, hiszen (1927-es adatok tükrében) a fővárosban szolgáló nőcselédek legalább háromötöde érkezett Pest-PilisSolt-Kiskun megye határain túlról. A foglalkozás migráns jellegét növelte a cselédek erőteljes munkahelyi fluktuációja is, melynek eredményeként az egy adott évben pillanatnyilag alkalmazott cselédek számának a többszöröse is megfordult ebben a foglalkozásban. Összekötő kapocs volt tehát a házicseléd munka a vidék és a város, ezen belül a falu és a főváros között, hiszen a cselédek az átmenetileg, legföljebb néhány évig űzött kereső munkájukat befejezve rendszerint visszatértek eredeti lak- és szülőhelyükre. S noha a Horthy-korban valamelyest meghosszabbodott a cselédek ezen átmeneti kereső elfoglaltsága, mindez nem változtatott a tényen, hogy a cselédkedés mindig is a nők fiatalkori életciklusára korlátozódott: a szülői családból való kiszakadással indult valamikor a 15-20. életév határai között (1930-ban a házicselédség egyharmada volt 20 évesnél fiatalabb) és a férjhez menetellel (20-30. életév között) zárult. Ezért is olyan ritka a nőcselédek között a feleség: 85 %-uk volt hajadon és mindössze 6 %-uk élt házasságban 1930-ban.”24 Az 1900-as évek közepétől a Kádár-korszakban egyre nagyobb hangsúlyt kapott a nők egyenjogúsága és támogatták a nők munkába állását. A többnyire képzetlen nők kénytelenek voltak sokszor férfias szakmákat választani. Tovább nőtt a falvakból
24
Gyáni-Kövér. 2003. 338. p.
15
városokba történő bevándorlás, de az addigi hagyományos női munkakereseti lehetőségeket (mosónő, cseléd, takarítónő) felváltotta a fizikai munkát végző női szerep a gyárakban, nagyüzemekben. Ez ugyancsak próbára tette a gyengébbik nem erejét, de mivel ez jelentette számukra a városi életet, a megélhetést, így ezt is vállalták. Keresetük azonban alatta maradt férfitársaiktól. Ehhez a helyzethez alighanem hozzájárult egy, a már századfordulón is érvényben lévő törvényi rendelkezés is, amely „kmk” néven vált ismertté. Először az 1913. évi XXI. törvénycikk fogalmazta meg a közveszélyes munkakerülést, mint büntetendő cselekményt, később 1978-ban a Büntető Törvénykönyv is rendelkezett róla.25 A szocializmus egyik célkitűzése a teljeskörű foglalkoztatottság, melynek egyik megvalósíthatósági eszköze a közveszélyes munkakerülés büntetése volt, mely a nőket sem kímélte. A közveszélyes munkakerülés büntetését az 1989. évi XXIII. törvény hatályon kívül helyezte. 1969-ben a politikus Dabrónaki Gyula26 a munkásnők helyzetéről így nyilatkozott: „a nők férfias, sokszor nagyon férfias munkát végeznek – de nők maradnak”. „A szocialista időszakban, elsősorban az 1950-es években a dolgozó nőkre vonatkozó
propaganda
előszeretettel
jelenítette
meg
példaképekként
a
férfi
foglalkozásokban dolgozó nőket a sajtóban, filmekben. A nők teljesen egyenjogúak a férfiakkal és a „munka frontján” is azonos teljesítményre képesek – ezt jelenítették meg szimbolikusan a traktoros lányok.”27 A 20. századi női emancipáció a 21. századra tovább fokozódott. Természetessé vált, hogy a nők is dolgoznak. A nők jelképévé vált a karrierépítés. Sok ambiciózus nő hasonló, sikeres pályafutásra vágyik, mint a férfitársaiké. Ez azonban sokkal nagyobb nehézségekbe ütközik, mert a munkahelyi bizonyításvágy, a társadalom egyre nagyobb
25
1978. évi IV. törvény Büntető Törvénykönyv 266. §. Közveszélyes munkakerülés. Dabrónaki Gyula (Bp., 1916. júl. 6. – Bp., 1984. szept. 25.): miniszterhelyettes, de volt sütőtanonc péksegéd, hangszerüzletben eladó, közben párt- és szakszervezeti munkát is végzett. 1945-től az SZDP VIII. kerületi titkára. 1945-50 között esti munkástagozaton végezte el az Állam- és Jogtudományi Egyetemet. 1948-tól az MDP Központi Vezetőségi tagja. 1950-52-ig a Szikra Könyvkiadónál pártpropaganda felelős volt. 1952-ben az Élelmiszeripari Minisztérium osztályvezetőjévé, 1957-ben miniszterhelyettessé nevezték ki. Emellett 1957. márc.-tól az MSZMP Központi Vezetősége tagja. 195860-ig a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság általános elnökhelyettese, 1960-67-ig az élelmezésügyi miniszter első helyettese, 1967-től nyugdíjazásáig a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság elnöke, 1970-től az MSZMP KB tagja volt. 1970-től a Velence-tavi Intéző Bizottság elnöke, valamint a Horgász Szövetség elnöke volt. 27 Tóth Eszter Zsófia: Változó identitások munkásnők élettörténeti elbeszéléseiben Országos Széchényi Könyvtár 1956-os Intézet. http://www.rev.hu/portal/page/portal/rev/kiadvanyok/evkonyv02/tezs (Letöltve: 2013. 11. 26.). 26
16
elvárásainak való megfelelés mellett a családi életben, gyermeknevelésben, háztartásban is helyt kell állniuk.
17
4.
21. századi esélyegyenlőségi fejlődés a női foglalkoztatás terén A nőket és a férfiakat a foglalkoztatás és munkavégzés területén megillető
esélyegyenlőség és egyenlő bánásmód elve az Európai Unió közösségi jogszabályainak átvétele révén épült be a hazai munkaügyi szabályozásba. A nemek közötti egyenlőség az Európai Unióban alapjog. Az EU elsődleges joganyagában28 és az esetjogban29 is megtalálhatóak az egyenlőségre vonatkozó a szabályozások. Ugyanakkor a nők és férfiak közötti esélyegyenlőségre vonatkozó politikát elsősorban a vonatkozó irányelvek30 határozzák meg. Ezek az irányelvek 1975-től kezdve kerültek elfogadásra, fokozatosan kiterjesztve a nemek közötti egyenlőség elvét a foglalkoztatás és a szociális biztonság egyre nagyobb területére, melynek minden tagország és csatlakozó ország jogszabályaiban érvényesülnie kell. A nők és a férfiak egyenlőségének alapjait a magyar jogban az Alaptörvény határozza meg. Az Alaptörvény XV. cikk (3) kimondja a nők és a férfiak általános egyenjogúságát, valamint az (5) bekezdés rendelkezik gyermekek, nők, idősek és fogyatékkal élők külön védelméről. A nők és különösen a kisgyermekes nők magasabb védelemben részesülnek az új Munka Törvénykönyvében31 is a munkavégzés során. Ennek ellenére egyformán értékelik-e a nő és férfi által végzett munkát? A nők a férfiakéhoz hasonló, vagy éppen jobb szakképesítéssel rendelkeznek, ám képességeiket gyakran nem értékelik úgy, mint a férfiakét, és munkahelyi előrehaladásuk is lassabb. Ennek kimutatására több felmérés is készült.32 A családi felelősségvállalás sem egyenlően oszlik meg. A gyermekvállalás, a gyermek gondozása a nők pályafutását gyakrabban töri meg, és sokszor akadályozza őket a teljes állásban történő munkavégzésben. Mivel kimutatható, hogy a nők kevesebbet keresnek, mint férfitársaik, ezért a nemeket meg nem különböztető egyenlő nyugdíjszámításnál is
28
Az Unió elsődleges jogforrásai elsősorban az alapító szerződések, valamint ide tartoznak a módosító szerződésekhez csatolt jegyzőkönyvek és a csatlakozási szerződések. 29 Esetjog: az Unió ítélkezési gyakorlata, amely egy adott jogkérdésben tartalmazza az összes bírósági ítéletet. 30 Irányelvek: Az Európai Unió olyan célkitűzései, melyeket a tagállamoknak el kell érniük, a megvalósítás módja azonban a tagállam saját hatásköre. Az irányelvek az Unió jogharmonizációját segítik elő. 31 2012. évi I. törvény a Munka Törvénykönyve. 32 workania állásportál által működtetett fizetesek.hu internetes felmérés. europa.eu: Nők és férfiak közötti bérszakadék. http://ec.europa.eu/justice/gender-equality/gender-pay-gap/index_hu.htm (Letöltve: 2013. 11. 23.).
18
hátrányosabb helyzetbe kerülnek, mert ugyanazért a munkáért, ugyanannyi szolgálati időért kevesebb nyugdíjat fognak kapni. Ez továbbgörgeti a különbséget időskorra is. A nők és férfiak közötti egyenlőség megvalósítása az Európai Unió egyik alapvető értéke. Ez célkitűzés egészen 1957-re nyúlik vissza, amikor az egyenlő munkáért egyenlő díjazás elve a Római Szerződés33 részévé vált. „Az Európai Unió által a nők és férfiak egyenlőségének terén elért eredmények pozitív módon változtatták meg az európai polgárok életét. Habár még nem szűntek meg teljesen az egyenlőtlenségek, az EU jelentős előrelépést tett az utóbbi évtizedekben. Ez leginkább annak köszönhető, hogy léteznek:
az egyenlőséget elősegítő jogszabályok;
a
nemek
közötti
esélyegyenlőség
étvényesítése
az
EU
minden
más
szakpolitikájában és tevékenységében;
a nők érvényesülését elősegítő célzott intézkedések.
A biztató tendenciák között említhető, hogy a nők nagyobb számban vannak jelen a munkaerőpiacon, valamint hogy jobb oktatáshoz és képzéshez jutnak. Ennek ellenére továbbra is vannak a nemek között különbségek, és a munkaerőpiacon a nők túlnyomóan még mindig az alacsonyabb jövedelmű ágazatokban képviseltetik magukat, és aránylag kis számban kerülnek döntéshozatali pozíciókba.”34 „Az Európai Bizottság a polgárok véleményére is kíváncsi, ezért felmérést készített arról, miként lehetne elérni, hogy a vállalatok több nőt jelöljenek az igazgatótanácsukba. Európa vezető cégei körében jelenleg az igazgatósági tagoknak csak a hetede nő, és az arányok nagyon lassan változnak. A felsővezetők, igazgatók körében a nők aránya csupán 3 %.”35 Az Európai Bizottság által készített felmérésből egyértelműen látszik, hogy a nők a vezető pozíciók betöltésében még most is milyen hátrányban vannak a férfiakkal szemben. Ahhoz, hogy ezt a hátrányt leküzdhessük, talán még több jogszabályt kellene alkotni,
amely
lehetőséget
biztosít
a
nemek
közötti
egyenlőség
ezirányú
megvalósítására is. A nők már nem egyszer bizonyították, hogy megállják a helyüket a munkaerőpiacon bármely szakmában, miért ne lehetne egyre többüknek bizalmat adni a
33
Római Szerződés: Franciaország, NSZK, Benelux Államok, Olaszország által 1957. március 25-én Rómában aláírt nemzetközi szerződés az Európai Gazdasági Közösség létrehozására. 34 http://ec.europa.eu/justice/gender-equality/index_hu.htm (Letöltve: 2013. 11. 23.). 35 http://ec.europa.eu/news/justice/120305_hu.htm (Letöltve: 2013. 11. 23.).
19
csúcsvezetésben is. Ahogy számos területen élvezhetjük a női kreativitást, úgy a vezetésbe is új színeket hozva lendíthetnének a foglalkoztatási rátán is. „A Bizottság tavaly arra bíztatta a vállalatokat, hogy tegyenek önkéntes szándéknyilatkozatot, melynek értelmében igazgatóságukban a nők arányát 2015-re 30 %-ra, 2020-ra pedig 40 %-ra emelik.”36 Ehhez a kezdeményezéshez európai szinten mindössze 24 cég37 csatlakozott. Ez a szám valóban kevésnek tűnik, ezért elgondolkoztam, hogy vajon miért nem népszerű a nőket igazgatói székben látni. Véleményem szerint ez is egzisztenciális kérdés lehet a férfiak számára. Még mindig nem látják a nőket alkalmasnak egyszerre magas pozíciót betölteni és a magánéletben is megállni a helyüket. Pedig ennek ellenkezőjét mutatják azok a felmérések, amelyek arról tanúskodnak, hogy minél több nő dolgozik egy vállalat vezetésében, annál jobb a vállalat teljesítménye.38 A magyar kormány is megtesz mindent annak érdekében, hogy javuljon hazánkban a női foglalkoztatottság. A nemzetgazdasági miniszter a nők munkaerőpiaci helyzetének javításáért felelős miniszteri biztost jelölt ki Szalai Piroska Mária személyében, akinek feladata a nők foglalkoztatásának növelése, sajátos akadályainak feltárása. Emellett civil szakértőkkel kibővített munkacsoport dolgozik a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumban, akik a kapcsolati erőszak39 kodifikációjával40 foglalkoznak. Ahhoz, hogy ilyen messzire jussunk a nemek közötti egyenlőség terén, először is ki kellett harcolni, hogy a nők is véleményt formálhassanak a politikában, hangot adhassanak elképzeléseiknek, akaratuknak. A következő fejezetben ezért a nők választójogának történetét foglalom össze.
36
http://ec.europa.eu/news/justice/120305_hu.htm (Letöltve: 2013. 11. 23.). Az adat forrása: http://ec.europa.eu/news/justice/120305_hu.htm (Letöltve: 2013. 11. 23.). 38 http://ec.europa.eu/news/justice/121114_1_hu.htm European Commission tájékoztatása: Women of boards: The economic arguments (Női táblázatok: Gazdasági érvek), valamint Gender eqality in the Members States (Nemek közötti egyenlőség a tagállamokban). (Letöltve: 2013. 11. 23.). 39 Kapcsolati erőszak: az új Büntető Törvénykönyv 2012. évi C. törvény 212/A. §. a családon belüli erőszak helyett használja ezt a fogalmat. 40 Az Európa Tanács nőkkel szembeni és a kapcsolati erőszak elleni küzdelemről és megelőzésről szóló isztambuli egyezményéhez (CAHVIO) való csatlakozás feltételeinek részletes vizsgálatára alakult munkacsoport. 37
20
II.
A NŐK ÉS A VÁLASZTÓJOG „1789. augusztus 26-án fogadta el a francia Nemzetgyűlés az Emberi és Polgári
Jogok Nyilatkozatát. A Nyilatkozat adta az 1791-es francia alkotmány alapját, ezzel együtt pedig megfogalmazta és összegezte az általános emberi szabadságjogok nagy részét.”41 Nem kétséges, hogy az 1789-es francia forradalom indította útjára a szabadságjogok megfogalmazása mellett a nőjogi mozgalmakat is. Ettől az időponttól kezdődően sorra alakultak nemcsak Franciaországban, hanem számos más európai országban, többek között hazánkban is a nőjogi egyesületek, amelyeknek célja, hogy a nőtársadalom elismerését minden téren mind magasabbra emelje. Nemcsak politikai, szavazatjogi elismerés kiharcolását jelenti ez, hanem az élet minden területén érvényesülő egyenlőséget, úgy, mint a családgondozás, oktatás, tanulás, munkavállalás, tudományok
művelése,
egészségügy.
A
francia
események
vizsgálata
tehát
megalapozott akkor, amikor nőjogokról beszélünk. „1790 tavaszán alakult meg a Nemzeti Amazonok testülete, majd 1790 júniusában
Vuignerias
asszony
nyílt
levélben
követelte
az
Alkotmányozó
Nemzetgyűléstől, hogy ne ítélje „örök passzivitásra” az asszonyokat. Ha egyszer meghirdették az egész emberi nem egyenlőségének elvét, miért tagadják meg ezt az asszonyoktól? A francia forradalom első évében röpiratok sokasága követelt nagyobb megbecsülést a nőknek. A párizsi divatárus asszonyok már a rendi gyűlés 1789-es összehívása előtt hangot adtak panaszfüzetükben azon meggyőződésüknek, hogyha ők is rendszeresen fizetik az adót a királynak, akkor nekik is jár némi képviselet. A férfiak közül szinte kizárólag Condorcet márki, a híres matematikus és liberális filozófus állt ki a női egyenjogúság mellett. 1790. július 3-án a Journal de la Société de 1789 című lapban megjelentette A nők polgárjoggal való felruházásáról című cikkét. Talán nem szegjük meg a jogok egyenlőségének az elvét, amikor a nők polgárjogokból való kizárásával csendesen megfosztjuk az emberi faj felét attól, hogy részt vegyen a törvények kialakításában? – tette fel a kérdést. – Kell-e meggyőzőbb bizonyíték a megszokásnak még a felvilágosult férfiak felett is gyakorolt hatalmáról, amikor azt
41
Tarján M. Tamás: 1789. augusztus 26. Az Emberi és Polgári Jogok nyilatkozatának elfogadása In: Rubiconline kalendárium. http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/1789_augusztus_26_az_emberi_es_polgari_jogok_nyilatkozatana k_elfogadasa/ (Letöltve: 2013. 03. 16.).
21
látjuk, hogy három-négyszáz jogfosztott férfi érdekében felidézik a jogi egyenlőség elvét, tizenkétmillió nőről pedig egyszerűen megfeledkeznek? Jóval radikálisabb hangnemben tette közzé egy párizsi írónő, Olympe de Gouges 1791. szeptember 14-én az Asszonyi és Polgártársnői Jogok Nyilatkozatát. A röpirat ilyen mondatokkal kezdődött: Férfi, képes vagy-e az igazságosságra? Egy asszony kérdi ezt tőled; ezt a jogot mégsem tagadhatod meg tőle! Felelj nekem: ki adott neked szuverén hatalmat arra, hogy elnyomd nememet? Az erőd? A tehetséged? Lásd a teremtő bölcsességét, tekintsd át a természetet teljes nagyságában, amelyhez állítólag közeledni próbálsz, s mondj nekem, ha mersz, csak egyetlen példát is e zsarnoki uralomra! Párizstól Peruig, Japántól Rómáig szerintem nincs butább állat a férfinál!”42 A nők aktivitását a francia klubokban, a feminista mozgalmakat a francia férfiak legtöbbje ellenszenvvel fogadta, továbbra is kizárni óhajtották a nőket a politika világából, ezzel is biztosítva maguknak az évezredek óta fennálló hatalmukat és bizonyítani nemi felsőbbrendűségüket a nőkkel szemben. Némi változást azért hozott a nők helyzetében a forradalom által kialakult helyzet. A fiútestvérrel egyenlő részt kaphattak az örökségből, tanúskodhattak a törvényszéken, és joguk lett a váláshoz, amellyel eddig csak a férfiak rendelkezhettek, szavazati jogot azonban nem kaptak. A francia nőknek évtizedeket kellett várni egy-egy egyenlőséghez vezető lépés kivívásához. Házasságtörés esetén jóval nagyobb büntetésre számíthattak, mint a férfiak, az 1800-as évek végétől volt lehetőségük nyugdíjpénztárhoz csatlakozniuk, 1907-től vehették át fizetésüket személyesen, és csak 1920-től csatlakozhattak valamely szakszervezethez. Az oktatásban is csak 1938-tól iratkozhattak be egyetemre.43 A 20. század egyik legmeghatározóbb európai női mozgalma, amely a magyar nőkre is hatással volt, a Suffragette mozgalom. Kiemelkedő személyisége Emmeline Pankhurst,44 aki a nők egyenjogúságáért folytatott harcot és alapító tagja volt 1903-ban a nők választójogáért küzdő egyesületnek, a Woman Social and Political Union-nak. A mozgalom csúcsán 1914-ben így foglalta össze a mozgalom célját: „Mi azért harcolunk, hogy eljöjjön az idő, amikor egy születendő kislány egyenlő esélyekkel vág neki az életnek, mint fiútestvérei.” Ebből a jelmondatból jól érzékelhető annak a ténynek a
42
Hahner Péter: A francia forradalom és a nők (in: Rubiconline 2008/5.) http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/a_francia_forradalom_es_a_nok/ (Letöltve: 2013. 11. 23.). 43 Forrás: Hahner Péter: A francia forradalom és a nők (in: Rubiconline 2008/5.) http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/a_francia_forradalom_es_a_nok/ (Letöltve: 2013. 11. 23.). 44 Lásd: 1. sz. melléklet.
22
felismerése, hogy az esélyegyenlőség, az egyenlőség kiharcolása csak úgy lehet teljes, ha az már születéskor megilleti az embert. Magyarországon az 1848. áprilisi törvények45 megteremtették a polgári átalakulás lehetőségét, megfogalmazták a legfontosabb polgári szabadságjogokat, létrehozták a felelős magyar minisztériumot és a népképviseleti országgyűlést. A nők számára azonban még nem hozta meg a változást, mivel az 1848. évi V. törvénycikk a nőket a választójogból kizárta. A jogszabály szövege értelmében a hazaárulók, a gyújtogatók, a csempészek, a gyilkosok és a nők nem kaptak választójogot. „2. §. Az országnak s kapcsolat részeknek mindazon benszületett, vagy honosított, legalább 20 éves, és sem atyai, sem gyámi, sem gazdai hatalom, sem pedig elkövetett hűségtelenség, csempészkedés, rablás, gyilkolás és gyújtogatás miatt fenyíték alatt nem levő lakosai, a nőket kivéve, törvényesen bevett valláskülönbség nélkül, választók:”46 Itt a törvény tételesen felsorolja, hogy kik lehetnek választók, majd a további cenzusok még több kritériumot írnak elő a választhatóságra, úgy mint a 24. életév betöltése, a magyar nyelv biztos tudása, továbbá vagyoni cenzusok előírása. Tehát az általános, egyenlő és titkos választójog sem az aktív, sem a passzív még nem valósult meg. A Suffragette mozgalom hatására a magyar nők is egyre erőteljesebben lobbiztak választójoguk kiharcolásáért. 1904. december 18-án megalakult a Feministák Egyesülete, melynek a női választójog kiharcolásáért tett küzdelmeit támogatta az 1890ben megalakult Magyarországi Szociáldemokrata Párt is. Az egyesület alapítója Glücklich Vilma47 és egyik vezetője Bédy-Schwimmer Rózsa.48 Rendszeresen
45
Az 1848 évi áprilisi törvények biztosították a polgári átalakulást és nemzeti függetlenség megteremtését. Az alábbi törvénycikkek születtek: 1848. évi III. törvénycikk a független magyar felelős minisztérium alakításáról; 1848. évi V. törvénycikk az országgyűlési követeknek a népképviselet alapján választásáról; 1848. évi VIII. törvénycikk a közös teherviselésről; 1848. évi XV. törvénycikk az ősiség eltörléséről. 46 1848.évi V. törvénycikk 2. §. 47 Glücklich Vilma: Vágújhelyen született 1872-ben és Bécsben halt meg, 1927. aug. 18-án. Hivatását tekintve tanárnő, a magyar polgári feminista mozgalom egyik vezetője. Ő volt az első nő Magyarországon, aki bölcsészdiplomát szerzett. Tagja volt a Nőtisztviselők Országos Egyesületének, melyből 1904-ben kivált a Feministák Egyesülete. Jelentős irodalmi és társadalmi tevékenységet fejtett ki a nők egyenjogúsítása és a gyermekvédelem terén. Lásd: 2. sz. melléklet. 48 Bédy-Schwimmer Rózsa: 1877-ben Budapesten született. Magyar feminista aktivista, újságíró, A Nőtisztviselők Országos Egyesületének elnöke. Glücklich Vilmával 1904-ben megalakították a Feministák Egyesületét. A nők helyzetét feltáró, elemző írásait A nő és a társadalom című újságban folyamatosan publikálta. Lásd: 3. sz. melléklet.
23
megjelenő A nő és a társadalom49 című folyóiratukban felmérést készítettek politikusok, jogászok, ügyvédek és egyéb közéleti szereplő megkérdezésével arról, hogy hogyan vélekednek a nők választójogáról. Természetesen eltérő vélemények fogalmazódtak meg ezzel kapcsolatban. Voltak, akik támogatták a kezdeményezést, de voltak ellenzői is, úgy, mint Tisza István gróf, aki ekképpen fogalmazta meg aggályait az üggyel kapcsolatban: „Két szóval megmondhatom, hogy a nők képviselőválasztói jogának határozott ellensége vagyok. Irtózom a gondolattól, hogy asszonyaink megannyi választó polgártárssá alakuljanak át. Ezzel a reformmal veszítenénk mi, szegény férfiak, de azt hiszem, végeredményben a nők is.”50 Ebből a véleményből levonható következtetés, hogy Tisza István a „szegény” férfiak kiváltságának tekintette a választójogot, és a közfelfogás szerint a politikai életben való bárminemű tevékenységet csakis a férfinem tudja megfelelően ellátni, a nők nem alkalmasak ilyennemű jog gyakorlására. Ezzel szemben Vázsonyi Vilmos51 a nők választójoga védelmében 1918. július 17-i képviselőházi felszólalásában ekképpen érvelt: „Vajjon az-e a nő helyzete ma a társadalomban, ami volt csak húsz év előtt? Felnyithatjuk szemüket. Vajjon nemcsak a Wlassics-féle rendelet hatása alatt, amely beeresztette őket az egyetemre, hanem a kenyérgond nehézségei következtében is nem látjuk-e évről-évre a nők előnyomulását a kenyérkereső pályákon? Vajjon lehet-e a nőről úgy beszélni ma, mint a régi lovagkorban, amikor a lovagnő várta várában mélyen tisztelt férje visszaérkezését és ezalatt gondját viselte a háznak? A nő szerepe a társadalomban ugyanaz-e, ami volt néhány évtized előtt és a nő ma is csak madrigálok, szonettek és regények tárgya-e, nem pedig komoly társadalmi munkás, aki a társadalom fenntartásában, az ország ügyeinek előbbre vitelében a férfiakkal együtt komolyan közreműködik? És a háborúban nem alakult-e át ez az egész kérdés? Ami a háború előtt
49
A nő és a társadalom Bédy-Schwimmer Rózsa szerkesztésében megjelenő Feministák Egyesületének és a Nőtisztviselők Országos Egyesületének hivatalos közlönye. Lásd: 4. sz. melléklet. 50 Simándi Irén: A nők parlamenti választójogának története Magyarországon 1919-1945. (in: Rubiconline, 2009/4.) http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/a nők parlamenti választójogának története Magyarországon 1919-1945/ (Letöltve: 2013. 03. 16.). 51 Vázsonyi Vilmos ellenzéki politikus volt az I. világháború kitörése idején. Tevékenysége kétirányú volt, küzdött a drágaság ellen és a háborús visszaélések ellen. Minden erejével folytatta a küzdelmét az általános választójog törvénybe iktatása érdekében, hogy a demokratikus Magyarország a népakarat pilléreire támaszkodva állhasson meg az idők viharában. Forrás: Vázsonyi Vilmos beszédei és írásai. Második kötet, Budapest. Az Országos Vázsonyi-emlékbizottság kiadása 1927.
24
egyeseknél ambíció kérdése volt, hogy tudniillik tanuljanak, diplomát szerezzenek, ami a háború előtt csak a gondokkal, az élet nehézségeivel küzdő család nőtagjának az életbe való kivonulása volt, hogy ő is segítsen a kenyérkeresésben, az a háború alatt közszükségletté vált, mert a nők munkája nélkül a háborút nem tudtuk volna folytatni.”52 Vázsonyi Vilmos továbbá rámutatott arra is, hogy a nők kitartó, kemény és önfeláldozó munkája nélkül a férfiak sem tudtak volna feladataikkal megbirkózni a nehéz háborús időkben. Ezt a női helytállást nevezte az igazi fiúsításnak.53 „A magyar nemesi jognak volt egy intézménye, a fiúsítás. Nos hát, ez a fiúsítás most az élet zordonságában és komolyságában a dolgozó nők széles rétegénél megtörtént. Ez a fiúsítás nem címek adományozásával ment végbe, hanem hogy a férfiak munkáját végzik el a nők és ha ezt el nem végeznék, akkor mi itt a front mögött nem tudtuk volna az országot rendben tartani, nem tudtunk volna azokkal a nagy feladatokkal megbirkózni, amelyekkel meg kellett birkóznunk.”54 Vázsonyi Vilmos ezen túlmenően is olyan szintű védőbeszéddel illette a nőket, ami a mai korban is megszívlelendő. Érvei között szerepelt, hogy „a nő a politikában és a közjogok gyakorlásában szerencsés kiegészítője a férfinak, mert a nőnek több érzéke és több türelme van a detailok iránt és vannak bizonyos dolgok, amelyekben egyedül a nő képvisel szakszerűséget.”55 A nők választójogának elnyerésétől azt várta, hogy a politika sokkal erkölcsösebb, tisztességesebb, becsületesebb lesz. A két eltérő véleményt vizsgálva úgy érzem, hogy Vázsonyi Vilmos meglátásai a nő értékével kapcsolatban minden nőtársam nevében mondhatom, hogy sokkal helytállóbb, tiszteletteljes és elismerőbb. A férfiak egyenlő társa legyen a nő, hiszen nő nélkül a „férfimunkát” sem tudnák elvégezni „szegény” férfiak. Az azonban elgondolkodtatott, hogy miért érzi úgy, hogy a nők becsületességet és tisztességet fognak vinni a politikába. Talán a férfiak épp az ellenkezőjét képviselték? Valószínűleg igen, mert úgy érvelt, hogy „a nők választójogától bátorítást várok arra, hogy a férfi ne
52
Vázsonyi Vilmos beszédei és írásai. Második kötet. Az Országos Vázsonyi-emlékbizottság kiadása. Budapest. 1927. 232. p.(Továbbiakban: Vázsonyi. 1927.). 53 Fiúsítás: Középkori jogintézmény, mellyel fiúörökös hiányában a lányoknak is biztosítható volt öröklés. 54 Vázsonyi. 1927. 232. p. 55 Vázsonyi. 1927. 234. p.
25
legyen aljas és hitvány a politikában, a tisztesség és a becsület erősítését várom, szemben a becstelenséggel.”56 Az egyenlő bánásmód jegyében a választójogért folytatott küzdelem eredményeként az 1918. évi I. néptörvény 1. §.-a a nők választójogát a 24. életév betöltéséhez, 6 év magyar állampolgársághoz, írni-olvasni tudáshoz kötötte: „1. §. Nemzetgyűlési választójoga van minden férfinak, aki életének huszonegyedik évét betöltötte, legalább hat év óta magyar állampolgár és bármely hazai élőnyelven írni-olvasni tud. Nemzetgyűlési választójoga van minden nőnek, aki életének huszonnegyedik évét betöltötte, legalább hat év óta magyar állampolgár és bármely hazai élőnyelven írniolvasni tud.”57 Sajnos ez nem volt hosszúéletű kivívott jog, mert 1922. január 27-én beterjesztett új választójogi tervezet a nők esetében az életkori határt 30 évre emelte, 10 év állampolgársághoz, 2 év helyben lakáshoz, az elemi iskola 4 osztályának elvégzéséhez kötötte, és további feltételeket is megszabott: két vagy több született törvényes gyermek, saját jövedelem vagy kereset, vagy 8 középiskolai osztály elvégzése, vagy 8 középiskolát végzett férfinak a felesége legyen. A törvénytervezet ellen felszólalt Slachta Margit58 kifogásolta, hogy a nők miért nem egyenlő cenzus alá esnek a férfiakkal, pedig a nők a történelem folyamán mindig dolgoztak, nagyszerű találmányokat hoztak létre, az emberiség javát szolgáló tetteket hajtottak végre. A nők mindig bebizonyították, hogy alkalmasak arra, hogy jogaikat a férfiakéhoz egyenlő mértékben mérjék. A választójogi javaslatból nem lett törvény, mert a Nemzetgyűlés mandátuma 1922. február 16-án lejárt. 1922. március 2-án a 2200/1922. ME sz. rendelettel szabályozták a választójogot, amely a férfiak és nők választójogát más feltételekhez kötötte. Míg a férfiak 24 évesen és 4 elemi elvégzésével 10 év magyar állampolgársággal, 2 év helyben lakással már szavazhattak, addig a nőknél 30 éves kor, 6 elemi sikeres elvégzése - de 4 elemi elegendő, ha férjezett és legalább három
56
Vázsonyi. 1927. 234. p. http://www.polhist.hu/regi/koztars/index.php?fkod=21&fid=2 (Letöltve: 2013. 03. 19.). 58 Slachta Margit 1884-ben születetett Kassán. Ő az első országgyűlési képviselőnő, igazi feminista, aki kitartással küzdött a női választójogért, a nők felemelkedésért. Szociális Missziótársulati tag, úgy próbált a politikában is érvényesülni, hogy közben a hitet is gyakorolta. Lásd: 5. sz. melléklet. 57
26
gyermeke van, vagy saját keresetéből tartja fenn magát - és aki főiskolát, egyetemet végzett 30 év alatt is szavazhat.59 A választójog kivívása sikeres volt, de ekkor még az egyenlőség nem valósult meg. A nőkre kiszabott életkor és magas műveltségi cenzus az akkori magyar iskoláztatás lehetőségei mellett kevés nőnek volt elérhető. A mezőgazdasági és ipari proletáriátus gyermekei, különösen a leánygyermekek 8-9 éves korukban falun már dolgoztak vagy kistestvéreikre vigyáztak, hogy anyjuk a földeken napszámban dolgozva vagy
cselédként
előteremthesse
a
mindennapi
betevő
falatot.
Hiába
az
iskolakötelezettség a 6 elemi elvégzésére, fontosabb volt a család megélhetése és ehhez szükséges a gyermekek segítsége is. Ezt a körülményt nagymamám személyes tapasztalatból is alátámasztotta. Elmondása szerint elment ugyan az iskolába, de ott a tanító utasítására nem a tanulással kellett foglalkoznia, hanem a tanító szennyesét kellett kézzel kimosnia, és ha át akart menni a vizsgákon, akkor bizony engedelmeskednie kellett. A magyar választójog történetében az 1945. évi VIII. törvénycikk adta meg a lehetőséget az általános, egyenlő és titkos választójog kivívására. Ebben a nőkre és a férfiakra is azonos feltételekkel 20 év korhatárt állapítottak meg. A háború veszteségeinek eredményeként a választásokon olyan helyzet állt elő, hogy a női választók száma sokkal több volt, mint a férfiaké. Európában és a környező országokban az egyenlő és titkos választójog kiharcolása nem sokkal előzte meg a magyarországi 1945-ös évszámot. Angliában minden feltétel nélküli, teljesen szabad és általános választójog csak 1928 óta létezik, ekkortól minden 21 éves angol férfi és angol nő szavazhatott. Ez előtt 1918-től az angol nők csak 31 éves korukban kaptak választójogot. Ennél hamarabb 1918-ban az 1917-es nagy októberi szocialista forradalom eseményei kapcsán vívták ki az orosz dolgozók, köztük a nők is a választójogukat és alakíthatták hazájuk eseményeit. A II. világháború utáni Magyarországon, a választójogi törvény módosításának hatására sorra alakultak a női pártok, és a gyengébbik nem képviselői a közélet
59
2200/1922. ME rendelet.
27
középpontjába kerültek. Az 1947-es választásokon összesen 22 képviselőnő került a parlamentbe, és ebből 4 mandátumot a Keresztény Női Tábor szerzett meg.60 A kommunista diktatúra alatt folyamatosan emelkedett a nők száma a törvényhozásban. A rendszerváltozás éveiben (1988-1990) a pártok programjaiban még nem jelentkeztek a nőket védő programok, mint például: esélyegyenlőség, erőszak, családon belüli erőszak, ez csak később került napirendre, amikor is az Európai Unióhoz való csatlakozás megvalósításához a magyar jogszabályokat az uniós direktívákhoz kellett igazítani. Ekkor kerültek meghatározásra olyan részletek, amelyek előírják többek között az egyenlő munkáért egyenlő bér elvét és a hátrányos megkülönböztetés tilalmát. A nők és férfiak közötti egyenlőség megvalósításához a szavazati jog kivívása mellett ugyanolyan jelentőséggel bír a tanuláshoz való egyenlő esély biztosítása is. A művelődéshez, oktatáshoz való hozzáférés a nők számára éppolyan fontos, mint a férfiaknak, ezért a következő fejezetben a nők tanuláshoz való jogának fejlődését taglalom.
60
Az MTI-Sajtóadatbank összeállítása nyomán.
28
III.
A NŐK TANULÁSHOZ VALÓ JOGÁNAK FEJLŐDÉSE A magyar közoktatás történelmi fejlődésének legnagyobb alakja Mária Terézia.
Az ő uralkodása alatt (1740-1780) emelkedett a tanügy egyetemes elvek színvonalára. A 18. század második és a 19. század első felének oktatási rendszerét Magyarországon a két, az alsó- és középfokú oktatást átfogóan és egységesen szabályozó állami tanügyi rendelet, az 1777-es és az 1806-os Ratio Educationis szabta meg. A rendeletek kiadása mögött az húzódik meg, hogy az állam egyre nagyobb szerepet kívánt az oktatásban betölteni. Az első Ratio előszavában olvashatjuk, hogy „mindig fontos szerepet játszott a jó erkölcsű népek népe körében az ifjúság helyes nevelése és az egész oktatás irányítása, mert úgy látták ez az országok szilárd alapja, ettől függ a közjólét.”61 A 19. század elején a nők legfontosabb dolga még mindig a család gondozása, a családi idill megteremtése volt. A család gondozását úgy kellett ellátniuk, hogy a háztartásra költött összeggel el kellett számolniuk férjük felé, hiszen a férfi teremtette elő a szükséges anyagi javakat ehhez. Az ipari forradalommal a manufaktúrák háttérbe szorulása és a gyárak, üzemek megjelenése együtt járt a polgárosodással. Az alfabetizáció elterjedése a nőket is magával ragadta, egyre több nő tanult meg olvasni. Ehhez hozzájárult az egyre több könyv és társasági folyóirat megjelenése. Ezek a folyóiratok gyakran tudósítottak a „magasabb körök” életének hétköznapjairól, így azután lelke mélyén a legtöbb háziasszony az arisztokrácia életmódjának utánzására vágyott. Az olvasás a nők körében felkeltette a tudományok iránti érdeklődést, kitárult előttük a világ, egyre többen tartottak igényt arra, hogy művelődjenek, tanuljanak. A 19. században a nők leginkább leányiskolákban tanulhattak, amelyek olyan tan- és nevelőintézetek voltak, amelyekben a társadalom női tagjai nemük sajátossága és a társadalomban betöltött helyzetükre való tekintettel szükséges általános műveltséget szerezhettek. Legelőször Molnár Aladár62 vetette fel az 1870-es évek elején azt a gondolatot, hogy Magyarországon is, a külföldi leánygimnáziumok mintájára olyan
61
http://janus.ttk.pte.hu/tamop/tananyagok/tort_tan_valt/ratio_educationis_1777.html (Letöltve: 2013. 11. 23.). 62 Molnár Aladár: Veszprémben született 1839. február 7-én, és Ausztriában halt meg 1881. augusztus 18án. Pedagógus és művelődéspolitikus, országgyűlési képviselő és a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja volt.
29
iskolát hozzanak létre, amelyben a vagyonosabb családok leánytagjai tanulhatnak, és legalább annyi műveltségre tehessenek szert, mint a fiúnövendékek a középiskolában.63 Az oktatás területén tehát már itt találkozhatunk a nemek közötti egyenlőségre való törekvés csírájával. Trefort Ágoston közoktatásügyi miniszter felkarolta ezt az eszmét és már 1875 őszén megnyílt Budapesten az első felsőbb leányiskola. 1876-ban megjelent a budapesti magyar királyi állami felsőbb leányiskola szervezetének részletes tanterve, rendtartási és fegyelmi szabályzata, amelyet legnagyobbrészt az intézet első igazgatója, Molnár Aladár készített. A fővárosi tehetős polgárság az úri középosztály nagy bizalmat vetett az új iskolába és a leányaikat sorra íratták be az újonnan nyílt intézetekbe, remélve, hogy megfelelő neveltetést kapnak majd csemetéik. A budapesti mintára, a vidék nagyobb városaiban is egymásután jöttek létre az állami, községi és felekezeti leányneveldék. A négy elemi iskola elvégzése vagy felvételi vizsga után lehetett bekerülni a leányoknak az internátusba. A lányiskolákban tanított tantárgyak: hit- és erkölcstan, magyar nyelv és irodalom, német nyelv és irodalom, francia nyelv és irodalom, történelem (világ- és hazai történelem), földrajz, számtan és mértan, természetrajz, vegytan, természettan, gazdaságtan, egészségtan, a nevelés alapfogalmai, ének, rajz, írás, női munkák és testgyakorlás. Rendkívüli tantárgy: angol nyelv és irodalom.64 1895-től a nők is jogosultságot szereztek gimnáziumi érettségire és felvételt nyerhettek bölcsészettudományi és orvostudományi karokra. A nőknek az egyetemekre való bejutás feltétele volt azonban, hogy minden női jelentkezőt egyenként vizsgálnak meg és a miniszter adott felvételi engedélyt, a tanári testület javaslata alapján.65 Jogi tanulmányokat ekkor még nem folytathattak, ezzel is biztosítva a politikai pályák férfias voltát. 1918 decemberében hozott miniszteri rendelet66 azonban megnyitotta a nők előtt az egyetemek, főiskolák kapuit, minden korlátozást megszüntetett, amely a nőkre vonatkozott, ezzel növekedhetett a nőhallgatók száma is. Ez azonban csak két évig tarthatott, mert kétségkívül a tanulmányokat illetően a leglényegesebb változásokat az
63
Pallas Nagylexikon internetes változat: Felsőbb leányiskola címszó. Pallas Nagylexikon internetes változat: Felsőbb leányiskola címszó. 65 Szögi László: A nők egyetemi tanulmányainak kérdése a Budapesti Orvostudományi karon 1896-1926. Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem levéltári kiadványa 1995. 141. p. (Továbbiakban: Szögi: BKE levéltár 1995.). 66 A vallás és közoktatásügyi miniszter 1918. december 7-i rendelete. 64
30
1920. évi XXV. törvénycikk – a numerus clausus – eredményezte. Ebben nem csak a faji, nemzeti megkülönböztetés, hanem a nemi megkülönböztetés is megtalálható. Hatályon kívül helyezték az 1918. decemberi rendeletet és 1926-ig a korábbi korlátozások léptek érvénybe. A közoktatásügyi miniszter rendeletben határozhatta meg, hogy a leányok mely karokra, főiskolákra nyerhetnek felvételt. A Vallás és Közoktatásügyi Minisztérium azt is jóváhagyta, hogy a Budapesti Orvostudományi Egyetemre a nők felvételét korlátozzák, és ismét gátat szabtak a jogi pályákra való felkészülésnek, pedig az 1920-as évek elején viszonylag jelentős erőket fordított a felsőoktatás fejlesztésére a kormány, mert Debrecenben, Szegeden és Pécsen is létrejöttek a tudományegyetemek. Az újonnan alakult vidéki egyetemek azonban nem szabtak gátat a nőhallgatók orvostudományi tanulmányainak. Ez feszültséget okozott a fővárosi és a vidéki egyetemek között, melynek megoldására Klebelsberg Kunó vallásés közoktatásügyi miniszter 1926. augusztus 6-án kiadott rendeletében megszabta, hogy 1926/27-es tanévtől a budapesti orvosi karra jelentkező nőket is fel kell venni.67 Az 1945 után kezdődő demokratizálódásnak köszönhetően az 1946. évi XXII. törvénycikk a nőknek biztosította a jogot valamennyi felsőoktatási intézménybe történő felvételre, enyhítve ezzel a diszkriminációt. 1948-tól fokozatosan lehetősége nyílt a munkásság és parasztság gyermekeinek is a felsőbb szintű továbbtanulásra. A osztályszármazásra épülő felvételi megkülönböztetés, a képességekre való tekintet nélkül 1960-as évek végéig fennmaradt. 1967-től kezdődött el a munkaerő-tervezés és oktatástervezés összehangolása. A Kádár-korszaktól kezdődően fokozatosan teret kaptak a nők is a szabad szakmaválasztásban. Ennek eredményeként már szinte nem is találunk olyan munkakört, amelyet csak egyik vagy csak másik nem képviselne. Napjainkban már éppúgy találkozunk politikusok, mérnökök között vagy nagyvállalatok igazgatótanácsaiban nőkkel, mint éppen férfiakkal. A továbbiakban olyan dokumentumokat mutatok be, amelyek hozzájárultak a mai szintű esélyegyenlőség megvalósulásához.
67
Szögi: BKE levéltár 1995. 142. p.
31
IV.
JOGI
DOKUMENTUMOK
AZ
ESÉLYEGYENLŐSÉG
KINYILVÁNÍTÁSÁRA 1.
Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata Az ENSZ 1948. december 10-én elfogadott nyilatkozata 2. cikke, amely az
egyenlőség és a meg nem különböztetés alapelveit írja elő az emberi jogok és alapvető szabadságok élvezetét illetően, megtilt „…bármely megkülönböztetést, nevezetesen fajra, színre, nemre, nyelvre, vallásra, politikai vagy bármely más véleményre, nemzeti vagy társadalmi eredetre, vagyonra, születésre, vagy bármely más körülményre való tekintettel.” A 16. cikk (1) kimondja, hogy a nagykorú férfiak és nők fajon, nemzetiségen vagy valláson alapuló korlátozás nélkül jogosultak házasságot kötni és családot alapítani. A férfiakat és nőket egyenlő jogok illetik meg a házasság tekintetében, annak tartama alatt és felbontásakor. 2.
Az ILO által elfogadott egyezmények
1951. évi 34. ülésszakán elfogadott 100. számú Egyezménye Az Egyezmény a férfi és a női munkaerőnek egyenlő értékű munka esetén járó egyenlő díjazásáról szól, melyet a Magyarország 1957. június 8-án léptetett hatályba, jelenleg a 2000. évi LVII. törvény szabályozza. Az ILO 1952. évi 35. ülésszakán elfogadott 103. számú Egyezménye Az anyaság védelméről szóló Egyezmény rendelkezik a nők várandóságára való tekintettel a szülés előtt, valamint a szülés után járó szülési szabadságról. Rendelkezik továbbá ezen időszaknak a díjazásáról, valamint arról a helyzetről, ha a várandós nő szabadságra és díjazásra nem jogosult, akkor ezt a részes államok szociális segély formájában kell, hogy biztosítsák számukra. További védettségre vonatkozó rendelkezés, hogy a szabadság ideje alatt a munkáltató a munkaviszonyt nem szüntetheti meg. Magyarország az Egyezményben foglaltakat 1957. június hó 8. napján léptette hatályba, jelenleg a 2000. évi LVIII. törvény szabályozza.
32
Az ILO 1958. évi 42. ülésszakán elfogadott 111. számú Egyezménye A foglalkoztatásból és a foglalkozásból eredő hátrányos megkülönböztetésről szóló Egyezmény értelmében minden tagállam, amelyre ezen Egyezmény vonatkozik, kötelezi magát arra, hogy országán belül olyan politikát állapít meg és követ, amelynek az a célja, hogy az ország belső viszonyainak és szokásainak megfelelő módszerekkel elősegíti az egyenlő esélyek és az egyenlő bánásmód biztosítását a foglalkoztatás és a szakmák vonatkozásában. Magyarország az egyezményben foglaltakat 1962. június hó 20. napján léptette hatályba, jelenleg a 2000. évi LX. törvény szabályozza. Az ILO 1964. évi 48. ülésszakán elfogadott 122. számú Egyezménye A foglalkoztatáspolitikáról szóló Egyezmény a gazdasági növekedés és fejlődés ösztönzése, az életszínvonal emelése, a munkaerő-szükségletek kielégítése, a munkanélküliség és az alulfoglalkoztatottság leküzdése érdekében született, amelyben minden tagállam vállalja, hogy fő célkitűzéseként olyan aktív politikát alakít ki és hajt végre, amelynek célja a teljes, produktív és szabadon választott foglalkoztatottság megvalósítása. Fő cél, hogy a munka szabad megválasztása minden állampolgárnak megkülönböztetés nélkül (faj, nem, szín, vallás stb.) legyen elérhető. Magyarország az egyezményben foglaltakat 1970. június hó 18. napján léptette hatályba, jelenleg a 2000. évi LXII. törvény szabályozza. 3.
Egyezmény a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetések (diszkrimináció) minden formájának kiküszöböléséről (CEDAW) 1979. december 18-án New York-ban elfogadott ENSZ egyezmény kimondja,
hogy a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetések (diszkrimináció) minden formáját ki kell küszöbölni. Magyarország 1982. évi 10. törvényerejű rendelettel emelte be jogrendjébe az egyezményben foglaltakat és kiegészítette a 2001. évi LX. törvénnyel.
33
„Az Egyezmény vonatkozásában a nőkkel szemben alkalmazott megkülönböztetés (diszkrimináció) a nemi hovatartozás miatti minden olyan megkülönböztetést, kizárást vagy korlátozást jelent, amelynek az a hatása vagy célja, hogy csorbítsa vagy megsemmisítse a politikai, gazdasági, társadalmi, kulturális, polgári vagy bármely más területen fennálló emberi jogoknak és alapvető szabadságjogoknak elismerését és megvalósítását a férfiak és a nők közötti egyenlőség alapján, nők által való gyakorlatát, függetlenül családi állapotuktól.”68 A CEDAW egyezményben foglaltak tovább erősítik a nők és férfiak egyenlőségének kinyilvánítását. A tanuláshoz, a munkához, a politikai életben való részvételhez biztosít a nőknek a férfiakéval teljes mértékben egyenlőséget. Ennek elérésére vállalja az összes részes állam, amely az egyezményt aláírta, hogy a jogszabályalkotásban is megtesznek minden szükséges intézkedést, hogy a női egyenjogúság fejlődését biztosítsák, valamint felszámolnak minden olyan jogszabályt, amely gátja lehet ennek. 4.
Polgári és Politikai Jogok Egyezségokmánya Az ENSZ Közgyűlése 1966. december 16-án elfogadott egyezségokmányának 2
cikke, - melyet Magyarország 1976. évi 8. törvényerejű rendelettel vezetett be a jogrendjébe - általános egyenlőségi szabályt tartalmaz.69 Az egyezségokmányhoz csatlakozó országok vállalják, hogy tiszteletben tartják az okmányban elismert alapvető személyiségi jogokat minden megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül. A nők egyenjogúságát a törvényerejű rendelet 3. cikke biztosítja: Az Egyezségokmányban részes államok kötelezik magukat, hogy az Egyezségokmányban meghatározott valamennyi polgári és politikai jog tekintetében biztosítják a férfiak és nők egyenjogúságát. 5.
Emberi Jogok Európai Egyezménye Az Európa Tanács 1949. május 5-én aláírt alapszabály 3. cikke kimondja, hogy az
egyezményt
68 69
aláíró
tagállamok
kötelezettsége
1982. évi 10. törvényerejű rendelet I. rész 1. cikk. 1976. évi 8. törvényerejű rendelet II. rész 2. cikk.
34
az
emberi
jogok
és
alapvető
szabadságjogok tiszteletben tartása. 1950-ben aláírt és 1953-ban hatályba lépett az Emberi Jogok Európai Egyezménye, mely biztosítja az alapvető emberi jogokat, úgy mint az élethez, szabadsághoz, biztonsághoz, jogorvoslathoz való jogot, gondolatlelkiismereti vallásszabadságot, magánélet sérthetetlenségét. Az egyezményben foglalt jogokat mindenféle megkülönböztetés nélkül kell biztosítani. Az egyenlő bánásmód megsértésének megállapítását egy tagország részéről a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságának hatáskörébe utalja.
35
V.
AZ EURÓPAI UNIÓ NEMEK EGYENLŐSÉGÉRE VONATKOZÓ JOGI SZABÁLYOZÁSÁNAK TERÜLETEI A nők és a férfiak közötti egyenlőség az Európai Unió célkitűzéseinek egyike.
Az idők folyamán a jogalkotás, a joggyakorlat és a Szerződések módosításai hozzájárultak ezen elv és végrehajtása megerősítéséhez az EU-ban. Az 1957-es Római Szerződés egyik irányelve a nők és a férfiak közötti egyenlőségére vonatkozóan a nemek egyenlő díjazásának szabályozását írja elő. 1997es Amszterdami Szerződés70 a nők és férfiak közötti egyenlőség elvét célkitűzéssé és alapvető közösségi elvvé tette. Ennek 3. cikke az Unió feladatává teszi, hogy minden tagországnak törekednie kell ezen alapelv elérésének előmozdítására. A szerződés általánossá teszi az egyenlőséget a férfiak és nők között nem csak a bérezés területén, hanem a foglalkoztatás és munkavégzéssel kapcsolatos bármely területen, és előírja az esélyegyenlőség biztosítását. Kizár mindennemű megkülönböztetést a foglalkoztatás során, valamint engedélyezi a pozitív diszkriminációt a nők irányában. A 2007-es Lisszaboni Szerződés71 továbbra is megerősíti a nők és férfiak közötti egyenlőség elvét azáltal, hogy az EU értékei és célkitűzései között továbbra is felsorolja a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítését az EU valamennyi politikájában.72 A munkahelyi egyenlőség biztosítására irányuló első jogszabályok az 1970-es évek közepétől fogalmazódtak meg. Számos EGK és EK irányelv és rendelet73 irányul a férfiak és nők egyenlő díjazása elvének alkalmazására, az egyenlő bánásmód elvének megtartására a
munkavállalás, szakképzés, előmenetel,
munkakörülmények
tekintetében, a szociális biztonság megteremtése területén, ideértve nem csak az alkalmazottakat, hanem mezőgazdasági, vállalkozói tevékenységeket folytatókat is. Az
70
Az Amszterdami Szerződés az Európai Unió alapszerződéseit módosító szerződések egyike. 1997. október 2-án aláírt Európa Tanács által kibocsátott egyezmény. 71 A Lisszaboni Szerződést 2007. december 13-án írták alá, melynek célja, hogy az unió fennállásának 50 éve alatt történt változásokat követve megújítsa az Európai Unió szerződéseit. 72 Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 8. cikke: Az Unió tevékenységeinek folytatása során törekszik az egyenlőtlenségek kiküszöbölésére, valamint a férfiak és nők közötti egyenlőség előmozdítására. 73 Például: 1975. február 10-i 75/117/EGK irányelv; 1976. február 9-i 76/207/EGK irányelv; 1978. december 19-i 79/7/EGK irányelv; 1986. július 24-i 86/378/EGK irányelv; 1986. december 11-i 86/613/EGK irányelv; 1996. december 20-i 96/97/EGK irányelv; 2002. szeptember 23-i 2002/73/EK irányelv; 2004. április 21-i 806/2004/EK rendelet; 2004. december 13-i 2004/113/EK irányelv; 2006/54/EK irányelv.
36
irányelvek egyformán védik az alkalmazotti státuszú és a vállalkozói státuszú várandós, gyermekágyas, szoptató nőket. Magyarországon az 1992. évi XXII. (régi) Munka Törvénykönyve 142/A. § (1) értelmében az egyenlő munkabért Magyarországon is kötelező a munkavállalók részére biztosítani egyenlő, illetve egyenlő értékűként elismert munka esetében. Az új Munka Törvénykönyvében ez a rendelkezés már az általános rendelkezések között a 6. pontban az egyenlő bánásmódról szóló részben található.74 Az irányelvek, rendeletek, jogszabályok betartásának megszegése miatt számos bírósági ítélet született az Unió Bírósága és a magyarországi Egyenlő Bánásmód Hatóság ítélkezési gyakorlatában, melyek hűen tükrözik a tagállamok elkötelezettségét az egyenlőség megtartására tett intézkedéseikben. A következő fejezetben ezeket a bírósági határozatokat, állásfoglalásokat mutatom be.
74
2012. évi I. törvény 12. § (1) A munkaviszonnyal, így különösen a munka díjazásával kapcsolatban az egyenlő bánásmód követelményét meg kell tartani. E követelmény megsértésének orvoslása nem járhat más munkavállaló jogának megsértésével vagy csorbításával. (2) Munkabérnek minősül az (1) bekezdés alkalmazásában minden, a munkaviszony alapján közvetlenül vagy közvetve nyújtott pénzbeli és természetbeni juttatás. (3) A munka egyenlő értékének megállapításánál különösen az elvégzett munka természetét, minőségét, mennyiségét, a munkakörülményeket, a szükséges szakképzettséget, fizikai vagy szellemi erőfeszítést, tapasztalatot, felelősséget, a munkaerőpiaci viszonyokat kell figyelembe venni.
37
VI.
AZ EURÓPAI BÍRÓSÁG ÉS A MAGYARORSZÁGI EGYENLŐ BÁNÁSMÓD
HATÓSÁG
JOGESETEI
A
NŐK
ÉS
FÉRFIAK
EGYENLŐSÉGÉNEK KINYILVÁNÍTÁSÁRA Több Európai Bírósági ítéletben megállapítást nyert a nők hátrányos megkülönböztetése és a Bíróság ennek orvoslását rendelte el. Ezekben az ügyekben leggyakrabban a Római Szerződés 119. cikkére75 hivatkozva állapítanak meg jogsértést. 1.
Az Európai Bíróság jogesetei Defrenne II. ügy: „...a Defrenne II-ügyben hozott 1976. április 8-i ítélet (43/75.
sz. ügy): a Bíróság elismerte a férfiak és nők egyenlő díjazására vonatkozó elv közvetlen hatályát, és úgy határozott, hogy az említett elv nem csak a hatóságok intézkedéseire, hanem minden olyan megállapodásra is vonatkozik, amelynek szándéka a fizetett munka kollektív szabályozása.”76 Deffrenne
kisasszony
légiutas-kísérőként
dolgozott
a
belga
Sebena
légiközlekedési vállalatnál. Azért fordult a Bírósághoz, mert sérelmesnek tartotta, hogy a női légiutas-kísérők kevesebb bért kapnak a férfi légiutas-kísérőknél, akik ugyanazt a munkát végzik, mint a nők. A Bíróság megállapította, hogy nem csak az államigazgatási szervekre, hanem a magánjogi kollektív megállapodásokra is alkalmazandó a Római Szerződés 119. cikke, az egyenlő díjazás elvének szabályozása. Bilka ügy: „...a Bilka-ügyben hozott 1986. május 13-i ítélet (170/84. sz. ügy): a Bíróság úgy vélte, hogy a részmunkaidős alkalmazottakat a foglalkoztatási nyugdíjrendszerből kizáró intézkedés „közvetett megkülönböztetést” testesített meg, és ezáltal ellentétes a 119. cikkel, amennyiben jelentősen nagyobb számú nőt érintett, mint férfit,
kivéve
ha
bizonyítható,
hogy
a
kizárás
a
nemi
alapon
történő
megkülönböztetéshez nem kapcsolódó, objektívan indokolható tényezők alapján történt.”77 Az ügyben a Bilka németországi áruházlánc ellen indított pert Mrs Weber, - aki egy ideig részmunkaidős, majd teljes munkaidős dolgozója volt az áruháznak, - azért,
75
Római Szerződés 119. cikke kimondja, hogy a nőknek és a férfiaknak egyenlő munkáért egyenlő bérezés jár. 76 http://www.europarl.europa.eu/aboutparliament/hu/displayFtu.html?ftuId=FTU_5.10.8.html. (Letöltve: 2013. 08. 18.). 77 http://www.europarl.europa.eu/aboutparliament/hu/displayFtu.html?ftuId=FTU_5.10.8.html. (Letöltve: 2013. 08. 18.).
38
mert sérelmesnek találta, hogy a részmunkaidős munkavállalókat a cég kizárta a kiegészítő nyugdíj megállapításából és folyosósításából. Mivel részmunkaidőben leginkább csak nők dolgoztak, így őket érte hátrányosan az intézkedés. Barber-ügy: „A Barber-ügyben hozott 1990. május 17-i ítélet (262/88. sz. ügy): a Bíróság úgy határozott, hogy a foglalkoztatási nyugdíj minden formája a 119. cikk szerinti díjazásnak felel meg, és ezért vonatkozik azokra az egyenlő bánásmód elve. A Bíróság ítélete szerint a férfiak is – női kollégáikkal azonos életkorban – gyakorolhatják nyugdíjjogosultságukat vagy túlélő hozzátartozói nyugdíjra való jogosultságukat.”78 Barber úr munkáltatója, a Guardian Royal Exchange Assurance Group a dolgozók részére az állami nyugdíjtól eltérő, de a német nyugdíjrendszer által elismert nyugdíjpénztár felé fizette a nyugdíjjárulékot. A munkavállalók munkaszerződése férfiakra és nőkre vonatkozóan külön tartalmazta a nyugdíjba vonulás feltételeit. Barber urat a Guardian a szerződésben rögzített nyugdíjkorhatár előtt bocsátotta el, így részére kevesebb összegű résznyugdíjat folyosósított. Amennyiben ugyanazok a nyugdíjazási feltételek lettek volna érvényesek nőkre és férfiakra is, akkor Barber úr teljes összegű nyugdíjra lett volna jogosult. Ezt a helyzetet sérelmezve indította meg az eljárást. Marshall-ügy: „a Marschall-ügyben hozott 1997. november 11-i ítélet (C409/95. sz. ügy): a Bíróság kijelentette, hogy nem zárja ki a közösségi jog azt a nemzeti szabályt, amely – egy olyan esetben, amikor egy adott ágazatban kevesebb nő dolgozik mint férfi – előírja, hogy kiemelt fontosságot kell biztosítani a női pályázók támogatására („pozitív diszkrimináció”), feltéve hogy az ilyen előny nem automatikus, és a férfi pályázók tekintetében biztosítják, hogy esetüket mérlegelik, és nem zárják ki őket eleve a jelentkezésből.”79 Az ügy leírása szerint H. Marschall férfi tanárként dolgozott egy németországi oktatási intézményben, ahol magasabb fizetési fokozatú állás betöltésére pályázott. Az oktatási intézmény azonban azonos képesítéssel rendelkező női pályázót választott, mert Németországban van olyan nemzeti szabály80, amely szerint egy ágazatban ha kevesebb
78
http://www.europarl.europa.eu/aboutparliament/hu/displayFtu.html?ftuId=FTU_5.10.8.html. (Letöltve: 2013. 08. 18.). 79 http://www.europarl.europa.eu/aboutparliament/hu/displayFtu.html?ftuId=FTU_5.10.8.html. (Letöltve: 2013. 08. 18.). 80 1995. február 7-i heredik törvény (GVNW, 102. o.) 1 cikkével módosított Beamtengesetz (a Land köztisztviselőire vonatkozó törvény) 1981. május 1-jén közzétett változata (GVNW, 234. o.) 25. cikke (5) bekezdésének második mondata: Ha az előmenetel szempontjából hatáskörrel rendelkező hatóság ágazatában az érintett beosztás szintjén a nők száma a férfiaké alatt marad, a nőket elsőbbség illeti meg az
39
nő dolgozik mint férfi, akkor a nők részére előnyben részesítéssel biztosítani kell az előre lépés lehetőségét az előmenetel terén. 2.
Az Egyenlő Bánásmód Hatóság jogesetei A magyarországi joggyakorlatban is találhatunk az egyenlő bánásmód
megsértését megállapító jogeseteket. A közelmúltban (2013. október) az Egyenlő Bánásmód Hatóság által közzétett 577/2013 sz. ügy,81 amelyben a Hatóság megállapította a nők és férfiak közötti egyenlő bérezés megsértését. Az ilyen jogesetek közzététele elősegíti, hogy a munkáltatók kellő körültekintéssel járjanak el - az egyenlő bérezés elvének betartását szem előtt tartva - nők és férfiak alkalmazása során. Találunk azonban a férfiak és nők közötti szexuális zaklatás miatti eljárást is, amelyből levonható az a következtetés, hogy a férfiak visszaélhetnek nemi fölényükkel, sőt ha ezt még beosztásbeli különbség is tetézi, akkor a női alkalmazottak méginkább hátrányosabb helyzetbe kerülhetnek.82 Az azonban bizakodásra adhat okot a nők körében, hogy bátran merjenek fordulni a hatóságokhoz, mert megalapozott tényállás alapján az elszenvedett sérelmük orvoslásra kerülhet.
előmenetel terén azonos szakmai alkalmasság, szakértelem és szakmai tapasztalatok mellett, kivéve, ha a másik (férfi) jelölt személyéhez kapcsolódó indokok ez utóbbi felé billentik a mérleget. 81 Egyenlő Bánásmód Hatóság jogesetei, a nem szerinti diszkriminációval kapcsolatos ügyek: Az 577/2013 sz. ügyben a női kérelmező sérelmezte, hogy ő korábban kezdett dolgozni ugyanabban a munkakörben, mint későbbiekben felvett két férfikollégája, mégis ő több mint nettó 100000,- forinttal kevesebbet keresett a férfiaknál. A hatóság ezért megállapította, hogy az eljárás alá vont megsértette az egyenlő bánásmód követelményét azzal, hogy kérelmező női nemhez tartozása miatt közvetlen hátrányos megkülönböztetést alkalmazott a munkabér megállapítása és biztosítása során. 82 Egyenlő Bánásmód Hatóság jogesetei, a nem szerinti diszkriminációval kapcsolatos ügyek: 126/2012. sz. ügy, melyben a hatóság megállapította, hogy a munkáltatói jogkört gyakorló férfi szexuális zaklatása a női dolgozók irányába még hátrányosabb a nőkre nézve, mert a munkáltatói jogkör gyakorlója nemcsak a férfi mivoltával élt vissza, hanem a hatalmával is.
40
VII.
AZ EURÓPAI UNIÓ PROGRAMJAI ÉS EZEK MEGVALÓSÍTÁSÁT SEGÍTŐ INTÉZMÉNYEK AZ EGYENLŐSÉG MEGVALÓSÍTÁSÁÉRT Az Európai Unió számos kidolgozott programmal segíti elő a nemek közötti
egyenlőség megvalósulását. Ezekben a programokban hangsúlyt fektet a gyermekek, fiatalok és nők elleni erőszak megakadályozására, ezen csoportok védelmére. Az egyenlőség megvalósításához fontos terület a férfiak és nők közötti pénzügyi függetlenség biztosítása. A programok célja, hogy lehetőséget teremtsen a magánélet és a munkahelyi élet összeegyeztethetőségére, és segítse a nők munkaerőpiaci részvételét. Az egyenlő bérezés elvének megvalósítása csak folyamatos stratégiák kidolgozásával valósítható meg. A kidolgozott programok megfelelő intézményi háttér nélkül azonban nem működhetnének, ezért ennek kialakítása is fokozott figyelmet fordít az Unió. Az alábbi programok segítenek a nemek közötti egyenlőséget megvalósítani: 1.
A PROGRESS program (2007–2013) A program pénzügyi keretet biztosít a nemek közötti egyenlőség tevékenységi
területére. 2.
A Daphne III. program (2007–2013) Elődei a Daphne és Daphne II. program, amely a gyermekek, fiatalok és nők
elleni erőszak megakadályozására és az ellene való küzdelemre, valamint az ilyen erőszak áldozatainak és a veszélyeztetett csoportoknak a védelmére irányuló program. 3.
A nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó ütemterv (2006–2010) Ebben a programban hat fontos terület került kidolgozásra: az egyenlő pénzügyi
függetlenség a nők és férfiak számára; a magánélet és a munkahelyi élet összeegyeztetése; egyenlő képviselet a döntéshozatalban; a nemi alapú erőszak minden formájának felszámolása; a nemi sztereotípiák megszüntetése és a nemek közötti egyenlőség előmozdítása a kül- és fejlesztési politikákban. 4.
A nemek közötti egyenlőségről szóló 2006-os európai paktum Az Európai Tanács 2006. márciusban elfogadott paktumának legfőbb célja, hogy
ösztönözze a tagállamok és az EU arra irányuló intézkedéseit, hogy fokozzák a nők 41
munkaerőpiaci részvételét, javítsák a nők és a férfiak tekintetében a munka és a magánélet közötti egyensúlyt, és előmozdítsák a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítését. A nemek közötti egyenlőségről szóló 2011-2020 európai paktum
5.
Az Európa Tanács a nemek közötti egyenlőségről szóló 2006-os európai paktum folytatásaként az EU 2020 stratégia jegyében 2010. december 6-án következtetéseket fogadott el a nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó bizottsági stratégia (2010– 2015) végrehajtásának támogatásáról, továbbá a nemek közötti bérszakadék felszámolásával kapcsolatos elkötelezettség megerősítéséről és az arra irányuló erőfeszítések fokozásáról, valamint a Pekingi Cselekvési Platform végrehajtásának áttekintéséről. Az Európa 2020 stratégia egyik kiemelt célja 75 %-ra emelni a foglalkoztatási rátát a 20–64 éves nők és férfiak körében, ezért a stratégia végrehajtása során kiemelt figyelmet kell szentelni a nők munkaerőpiaci részvétele előtt álló akadályok felszámolásának. Nők Chartája 2010 és a nők és férfiak közötti egyenlőség stratégiája
6.
(2010–2015) Ez a stratégia átfogó keretet biztosít a nemek közötti egyenlőség kérdésének beépítéséhez valamennyi uniós politikába, így az alábbi öt fellépési területet határozza meg: a.
egyenlőség a munkaerőpiacon és azonos gazdasági függetlenség a nők és férfiak
számára, különösen az Európa 2020 stratégián keresztül; b.
az elkövetkező öt évben a nemek közötti bérszakadék jelentős csökkentése
érdekében az egyenlő, illetve egyenlő értékű munkáért egyenlő díjazás elvének érvényesítése a tagállamokkal közös fellépés útján; c.
egyenlőség a döntéshozatal terén uniós ösztönző mechanizmusok révén;
d.
méltóság, integritás, valamint a nemi alapú erőszak felszámolása egy átfogó
politikai keret révén; e.
a nemek közötti egyenlőség érvényesítése az Unión túl, az elvnek a
külkapcsolatokban, valamint a nemzetközi szervezeteken belüli szem előtt tartása útján.
42
Nemzeti stratégiánk: a Nők és Férfiak Társadalmi Egyenlőségét Elősegítő
7.
Nemzeti Stratégia – Irányok és Célok 2010–2021 A magyar kormány is elkötelezett a nők és férfiak társadalmi egyenlősége iránt és biztosítani kívánja, hogy a nőknek a férfiakkal azonos jogai legyenek a mindennapokban és azonos esélyt kapjanak az érvényesülésre. Ennek megvalósítása érdekében 6 pontban foglalta össze a prioritásokat: a. a nők és férfiak egyenlő mértékű gazdasági függetlenségének megteremtése, a fizetési és foglalkoztatási aránytalanságok felszámolása, a nők és a szegénység, a nők és az egészség szempontjainak figyelembevétele; b. a szakmai, a magán- és a családi élet fokozottabb összehangolásának támogatása; c. a férfi-női részvétel aránytalanságai csökkentésének támogatása a politikai és gazdasági döntéshozatalban, valamint a tudomány területén; d. az erőszak elleni hatékony fellépéshez, a megelőzéshez szükséges intézkedések megtétele; e. a nemekhez kötődő sztereotípiák visszaszorításának támogatása; f. a nők és férfiak közötti társadalmi egyenlőség politikájának stratégiai elve célkitűzéseinek
megvalósításához
elengedhetetlen
változások
szakmai
megalapozása (képzés, intézményrendszer, nemekre érzékeny költségvetés, nemekre bontott adatgyűjtés). 8.
A programok megvalósulására létrehozott intézmények
A Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézete Az Európai Parlament és a Tanács 2006. decemberében hozta létre a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézetét, azzal az átfogó céllal, hogy előmozdítsa és megerősítse a nemek közötti egyenlőség – ideértve az esélyegyenlőség általános érvényesítése – támogatását valamennyi közösségi és nemzeti politikában. Az adatok és módszertani eszközök gyűjtése, elemzése és terjesztése formájában a közösségi intézményeknek nyújtott technikai segítségnyújtása révén az Intézet részt vesz a nemi alapú megkülönböztetés elleni küzdelemben, és segít a tudatosság növelésében.
43
Az Európai Parlament Az Európai Parlament támogatja az egyenlő esélyekkel kapcsolatos politikai intézkedéseket. A Parlament nem csupán a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos politikák általános kialakításához járul hozzá, hanem a közösségi politika konkrétabb területeken történő kidolgozásához is. Az egyenlőségen túl foglalkozik a nőkkel való kereskedelemmel, erőszak elleni küzdelemmel, a külkapcsolatokban a nemek közötti egyenlőséggel, valamint nemzetközi politikai szinten a nők helyzetével. Az Európai Parlament a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottsága Az 1984-ben felállított parlamenti bizottság fejleszti illetve elősegíti a nemzeti parlamentekkel az egyenlő esélyekről folytatott párbeszédet. Magyarországi intézmény: Nők és Férfiak Társadalmi Egyenlősége Tanács A magyarországi tanácsot 2006-ban hozta létre a kormány, azért, hogy a nők érdekeit képviselő civil szervezetek kormányzati tevékenységbe való bevonását erősítse. A célja, hogy civil szervezetek által képviselt, a nők és férfiak társadalmi egyenlőségét megvalósítani kívánó szemlélet a jogalkotás, illetőleg a cselekvési programok kidolgozása során fokozottabban érvényre juthasson.
44
VIII. 1.
A JELEN "Itt az új, nagy feltörekvő piac: a nők”83 2012-es adatok szerint Magyarországon nagymértékű eltérés figyelhető meg a
nők és férfiak foglalkoztatási mutatóiban, ami jelzi a nők gyengébb munkaerőpiaci részvételét és pozícióját is.84 A nők és férfiak közötti jog által garantált egyenlőség a mindenapi életben azonban egyenlőtlenségeket takar, melynek megszüntetése érdekében az Unió Bizottsága az EU 2020-as stratégia tükrében még pénzügyileg is támogatja az Európai Unió szociális, munkaügyi és esélyegyenlőségi téren kitűzött céljainak megvalósulát. Magyarországon ez kormányzati szintű gender mainstreaming85 képzés keretén belül valósult meg. Ennek lényege, olyan szakemberek képzése, akik képesek olyan elméleti és
módszertani
kereteket
kidolgozni,
amely
elősegíti
az
egyenlőtlenségek
kiküszöbölését és szem előtt tartja a család értékét. Vizsgálataim alapján a nők és féfiak egyenlőségéért folytatott küzdelem a 19. századtól ezidáig napjainkban a legerősebb. A gender mainstreaming jó példája ennek, mert maga a fogalom olyan átfogó gondolatot takar, ami alapjaiban változtatja meg az eddigi gondolkodást az esélyegyenlőség biztosításáról. "A gender mainstreaming azt jelenti, hogy a nők és férfiak közötti különbségek soha nem képezhetik a hátrányos megkülönböztetés (diszkrimináció) alapját. Ennek megvalósítására újra kell gondolni a munkaerőpiac működését és annak a nők és a férfiak foglalkoztatására gyakorolt hatását. Tartós változásokra van szükség a társadalomban, át kell alakítani a szülői szerepeket, a családszerkezetet, a munka és időbeosztást, akár az intézmények működését is. Nem a nőket kell valahol a lehetőségek peremén hozzáigazítani a fennálló viszonyokhoz, hanem magukat a társadalmi viszonyokat kell átformálni. Olyan
83
http://privatbankar.hu/karrier/itt-az-uj-nagy-feltorekvo-piac-a-nok (Letöltve: 2013. 08. 16.). KSH jelentés a munkaerőpiaci adatok alakulásáról Magyarországon táblázat szerint a 2012.IV. negyedévben a férfi foglalkoztatottak száma 2104,5 ezer fő, a nőké 1804 ezer fő. Ez még nem is mutat akkora különbséget, de ha a foglalkoztatási rátát nézzük, ahol a férfiaké 57 %, a nőké pedig csak 45 %, akkor szembetűnő a különbség. 85 A gender mainstreaming gondolata első alkalommal – még „névtelenül” – 1985-ben, a Nairobiban tartott Nők III. Világkonferenciáján merült fel, ott ugyanis bírálták az ENSZ fejlesztéspolitikáját, mert nem integrálta kellőképpen – minden szinten – a nők érdekeit. Magát a fogalmat azonban 1994-ben az Európa Tanács által létrehozott Nők es Férfiak közötti Egyenlőség Állandó Bizottságának (CDEG) jelentései nevezték néven először. 84
45
együttműködést kell kialakítani nők és férfiak között, amely lehetővé teszi, hogy mindkét nem egyaránt részt vehessen a társadalom fejlődésében és egyaránt részesedhessen e fejlődés eredményeiből. Fel kell tárni az egyenlőtlenség valódi okait, és az ezekre ható célzott beavatkozásokat kell alkalmazni. Gondoskodni kell arról, hogy intézkedéseink ne csupán érzékenyek legyenek a nemek közötti különbségekre, de hozzájáruljanak az egyenlőtlenségek csökkentéséhez is. Jól kell föltenni a kérdéseket, hogy világos legyen, mire kell fordítani a korlátozottan rendelkezésre álló forrásokat. Több figyelmet kell fordítanunk a férfiakra és arra, hogy mit tehetnek ők egy igazságosabb társadalomért.”86 A jogszabályok mellett kulturális fejlődésre is szükség van. A jogszabályok segíthetnek a láthatatlan akadályok leküzdésében, de fontos lenne példaképek bemutatása is, amely a felnövekvő nemzedéknek példával szolgálhatna arról, hogy a nők milyen fontos szerepet tudnak betölteni nemcsak a családi életen belül, hanem akár magas vezetői pozíciókban is. „A munkaerőpiaci szegregáció a merev nemi szerepek beidegződésén alapul. Azok a sztereotípiák, hogy a férfi tartja el a családot, táplálják és termelik újra a bérkülönbségeket és az üvegplafon jelenségét.”87 Az üvegplafon jelenség azt jelenti, hogy egy szakképzett személy előmenetele egy szervezeten belül csak egy bizonyos szintig lehetséges. Ennek lehet oka a hátrányos megkülönböztetés, nemi, faji, eszmei, stb. alapon, de jellemző a nők előmenetelével kapcsolatban emlegetni. Tehát úgy gondolom, hogy ez egy olyan megfoghatatlan mélyen a férfi beidegződésekben rejlő sztereotípia, ami gátja a nők előmenetelének, mert a férfiak még mindig attól tartanak, hogy a fejükre nőnek, túlszárnyalják az ő teljesítőképességüket, ami számukra kisebbségi érzéshez vezet. Ezért ennek megelőzéseképpen nem is engedik a nőket a vezetés közelébe, pedig lenne rá okuk, ha tudnák, hogy felmérések szerint azok a vállalatok, ahol nők is részt vesznek a felsővezetésben, ott sokkal jobbak az eredmények. „A nők számára nehéz a felsővezetői poszt elérése. A női csoportban rejlő lehetőségek és a jelenlegi helyzet ugyanakkor jelentősen eltér egymástól. A nők számára - még a fejlett országokban is - rendkívül nehéz a felsővezetői pozíciók elérése. Sok feltörekvő
86
Csurgó Bernadett-Horváth Marianna-Kerekes Ildikó-Kocsy Béla, Losonci Gabriella: Egyensúly, értékek, érdekek és lehetőségek. Mit nyerhetünk a nők és férfiak társadalmi egyenlőségén? Gender mainstreaming kézikönyv. Kiadó: Nemzeti Erőforrás Minisztérium 2011. 116. p. 87 http://privatbankar.hu/karrier/itt-az-uj-nagy-feltorekvo-piac-a-nok (Letöltve: 2013. 08. 16.).
46
piacon pedig nem rendelkezhetnek ingatlannal, korlátozott hozzáférésük van az oktatási rendszerhez, valamint a munkaerőpiachoz. Felmérések azt mutatják, hogy átlagosan 25 százalékos a tőkemegtérülési mutató azoknál a cégeknél, ahol a vezetőségben vegyesen foglalnak helyet nők és férfiak. Ezzel szemben mindössze 9 százalékos ez az arány ott, ahol csak férfi vezetők vannak. A vezető globális cégek már korábban felismerték a munkaerő sokszínűségében rejlő gazdasági előnyöket. Azoknál a cégeknél, amelyek ennek megfelelően alakítják stratégiájukat, a bevételi oldalon is egyértelműen látszanak az eredmények.”88 2.
A jelen magyar helyzetképe a nők foglalkoztatottsági helyzetében
A nemzetközi egyezményeknek Magyarország is részes tagja, biztosítva ezzel a magyar nők egyenlőségének megteremtését hazánkban is. A nők védelmét, biztonságát szolgálja a hazánk vezetésével megújított Nők és Férfiak Közötti Egyenlőség Európai Paktuma (2011–2020) is, mely külön hangsúlyosan foglalkozik a nők elleni erőszakkal szembeni harccal. Ennek megújítása az uniós magyar elnökség egyik legfontosabb vállalása volt a nők és férfiak közötti egyenlőség témakörben. A jelenkor helyzetképéhez hozzátartozik az a gyakori helyzet is, - amelyet saját tapasztalatom is alátámaszt, - hogy a nőknek annál nehezebb elhelyezkedni, minél több és kisebb gyermeke van. A kisgyermekek mellett sokkal könnyebb lenne részmunkaidőben dolgozni vagy otthoni távmunkát vállalni. Ezt a magyar kormány is felismerte és támogatja ennek kibontakozását, melynek keretében munkahelyvédelmi akciótervet dolgozott ki. Ennek egyik eleme a kisgyermekes nők munkaerőpiacra történő visszatérésére fókuszál. Kidolgozásra került a foglalkoztatók számára kedvező járulékkedvezmény,
amely
akkor
illeti
meg
a
foglalkoztatót,
amennyiben
gyermekgondozásból visszatérő kismamát foglalkoztat. További 2014-re tervezett intézkedések már nem csak azokat a nőket támogatják a gyermekvállalásban, akik munkahellyel, ezzel együtt járulékfizetéssel is rendelkeznek, hanem a felsőoktatási intézmények nappali tagozatán tanuló diáklányokat is (GYED-extra).
88
http://www.cvonline.hu/5000-milliard-dollarral-emelkedik-a-nok-fizetese (Letöltve: 2013. 08. 16.).
47
Ezekkel az intézkedésekkel segíthető elő, hogy minél fiatalabb korban vállalhassanak gyermeket a nők, majd a gyermekgondozás után minél korábban léphessenek be, vagy térhessenek vissza a munkaerőpiacra.
48
KONKLÚZIÓ Az elmúlt két évszázad alatti fejlődés gyökeres változásokat hozott az egyenlő bánásmód, az esélyegyenlőség elérésében. A fejlődésnek éppen az a lényege, hogy mindig valami jobbat, elfogadhatóbbat, fenntarthatóbbat alkossunk. A nők jogainak fejlődése a választójog, a munka, a tanulás terén közel egyenrangúvá tette őket férfitársaikkal. Az évezredek alatt korosztályról korosztályra beidegződött nemek közötti különbség minden téren egyre jobban halványul. A nőkben rejlő lehetőségek lehetnek akár a jelen gazdasági válság megoldásának kulcsai. Hiszen más tapasztalattal, látásmóddal, perspektívával, hagyományokkal közelítenek egy döntéshez, és ha ők is szerepet kapnak, akkor valószínű, hogy jobb, újabb, érdekesebb megoldások születnek, és ez végül is milliók életét befolyásolja. Az Európai Bizottság egyik irányelve azt a célt tűzte ki, hogy 2020-ra 40 százalék fölött legyen a nők aránya a tőzsdén jegyzett vállalatok vezetésében. Nem biztos, hogy kvótaelőírásokkal kellene biztosítani a nők szerepét egy vállalatvezetésben. Ez arra kényszerítheti a vállalatot, hogy azért nevezzen ki nőt a vezetésre, hogy teljesítse az előírást. A nők bármely területen bizonyították már rátermettségüket akár a politikai életben, akár a mérnöki pályán, akár művészeti életben a család ellátása, a gyermekvállalás,- nevelés mellett is. Megfelelő időbeosztással minden feladatnak meg lehet felelni, de vitathatatlan, hogy ehhez szükség van egy társra is. A férfiak sem haladtak volna előre a pályafutásukban, ha nincs mellettük egy támogató nő. Véleményem szerint nem is helyes csak a nőket vizsgálni az egyenlőség fejlődésében. A férfiaknak éppolyan szemléletmódbeli változásra van szükségük ahhoz, hogy a nőket segíteni lehessen a foglalkoztatás növelésében. A férfiaknak is áldozatot kell vállalniuk ahhoz, hogy nőtársuk a megnövekedett társadalmi elvárásoknak meg tudjon felelni. Kérdés, hogy társadalmi elvárás-e, hogy a nő dolgozzon, gyermeket neveljen, feleség is legyen egyben. Én nem társadalmi elvárásnak érzékelem, hanem a nőnek saját magával szembeni elvárásnak nevezném. Az egyenrangúság ne csak a nőnek a férfival való egyenrangúságát jelentse, hanem a férfiaknak a nővel való egyenrangúságát is. Érzékelhető, hogyha megfordítjuk a szókapcsolatot, akkor a kettő nem ugyanazt jelenti. A férfiak úgy érzik, hogy a család egzisztenciális biztonságáról a férfi dolga gondoskodni. Magyarországon - szemben a skandináv országokkal - még mindig konzervatívak a férfiak a gyermeknevelés kérdéseiben. A kormány ugyan részükre is biztosítja a gyermekneveléshez szükséges támogatásokat, az apák elenyésző száma veszi igénybe a gyes-t, és marad otthon gyermekével az édesanya helyett. Úgy 49
vélem, ezt sem a családdal szembeni elhivatottságból, hanem kényszerből kell vállalniuk, mert vagy egyedül maradtak a gyermekgondozásban, vagy így tudják a családok megoldani, hogy a nőnek is megmaradjon a munkahelye. A munka, az egzisztenciális sikerek és a versengés még mindig meghatározó elemei a tradicionálisan férfiasnak tartott viselkedésformáknak. A férfiak legtöbbje stresszként éli meg, ha párja nagyobb szakmai sikereket ér el vagy keres több pénzt. A nő magasabb társadalmi státusza - ezzel együtt nagyobb anyagi elismertsége - gyakran frusztrációhoz, szorongáshoz vezethet a férfiaknál. Pongrácz Tiborné Nemi szerepek társadalmi megítélése című kiadványában elemezte 7 országban, köztük Magyarországon is a munka és család, munka vagy család kérdéskörét mind a férfiak, mind a nők szemszögéből. 89 Az ezredfordulón elvégzett vizsgálatból megállapítást nyert, hogy a magyarországi nők 79 %-a szerint fontos ugyan a munka, de a többségük számára az otthon és a gyermekek fontosabbak. A férfiaknak ezt a kérdést másként tették fel: a férfiak számára a munka fontosabb kell, hogy legyen, mint a család?90 A válaszok itt is egyértelműen a családcentrikus beállítottságot mutatják, azaz a férfiak is a családot részesítik előnyben. Az évtizedek alatt hiába nőtt jelentős mértékben a nők iskolai végzettsége, mindez azonban nem befolyásolta a hagyományos nemi szerepek, a hagyományos családi munkamegosztás iránti nosztalgiát. „Így a „férj mint családfenntartó, a nő mint háziasszony” – felfogás, óhaj a fiatal, 30 éven aluli, az országos átlagnál magasabb képzettséggel rendelkező népesség körében is igen népszerű még manapság is.”91 Más a helyzet, ha abból a szempontból vizsgálódunk, hogy miért szükséges a nőknek is munkát vállalniuk. A család létfenntartása nem nélkülözheti a nő keresetét, szükséges, hogy a nők azért dolgozzanak a háztartáson kívül is, hogy a megélhetés biztosítva legyen. Ha ebből a szemszögből nézzük, hogy a nők munkavállalása egyre magasabb számú, akkor arra a következtetésre jutunk, hogy nem az egyenlőség, egyenjogúság kiharcolása miatt vállal egyre több és több nő munkát, hanem azért, mert szükséges, elkerülhetetlen, mert az ő keresete is nélkülözhetetlen a megélhetéshez.
89
Lásd: 6. sz. melléklet. Lásd: 7. sz. melléklet. 91 Pongrácz Tiborné: Nemi szerepek társadalmi megítélése. Egy nemzetközi összehasonlító vizsgálat tapasztalatai (elektronikus verzió, készült 2006-ban) http://www.tarki.hu/adatbank-h/kutjel/pdf/a966.pdf (Letöltve: 2013. 11. 26.). 90
50
A nők munkaerőpiaci jelenlétének erősödését a társadalom az esélyegyenlőség, a női egyenjogúság eszméjének hangoztatásával befolyásolta, és erősítette ugyan, de a döntés alapvetően a nők, a családok kezében maradt, hogy kívánnak-e élni a lehetőséggel. Magyarország tradicionális beállítottságú társadalma, konzervatív családeszménye
nehezen
összeegyeztethető
a
nők
minél
magasabb
arányú
munkaerőpiaci szerepvállalásával, mert a nőknek nem csak a munkaerőpiacon kell megállni a helyüket, hanem a természetükből fakadó reprodukcióban is kell teljesíteniük, hogy a népesség fenntartható legyen. Saját kritikai véleményem, hogy az évszázadok alatt fokozatosan kivívott egyenlőség a természetből adódó nemi, genetikai különbségek miatt soha nem lehet teljes és nem is lenne helyes nők és férfiak között. Köszönetnyilvánítás Ezúton
szeretnék
köszönetet
mondani
konzulensemnek,
dr.
Lehotay
Veronikának a Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar Jogtörténeti Tanszék tanársegédjének, hogy szakdolgozatom elkészítéséhez segítséget nyújtott a releváns szakirodalmi anyagok kiválasztásában, szakértelmével és magyarázataival hozzájárult a feldolgozáshoz, továbbá köszönöm hasznos ötleteit és folyamatos bíztatását.
51
JOGSZABÁLYJEGYZÉK 1.
Magyarország Alaptörvénye (2011. április 25.)
2.
1875. évi XXXVII. törvény Kereskedelmi törvény
3.
1876. évi XIII. törvény a cseléd és gazda közötti viszony szabályozásáról, a gazdasági munkásokról és a napszámosokról
4.
1884. évi XVII. törvény I. Ipartörvény
5.
1907. évi XLV. törvény a gazda és a gazdasági cseléd közötti jogviszony szabályozásáról
6.
1908. évi LIII. törvénycikk az iparban alkalmazott nők éjjeli munkájának tilalma iránt Bernben 1906. évi szeptember hó 26-án kötött nemzetközi egyezmény becikkelyezéséről
7.
1911. évi XIX. törvénycikk az iparüzemekben alkalmazott nők éjjeli munkájának eltiltásáról
8.
1913. évi XXI. törvénycikk a közveszélyes munkakerülésről
9.
1920. évi XXV. törvénycikk a tudományegyetemekre, a műegyetemre, a budapesti egyetemi közgazdaságtudományi karra és a jogakadémiákra való beiratkozás szabályozásáról
10.
1928.évi V. törvénycikk az iparban, valamint némely más vállalatban foglalkoztatott gyermekek, fiatalkorúak és nők védelméről
11.
1937. évi XXI. törvény a munkaviszony egyes kérdéseinek szabályozásáról
12.
1945. évi VIII. törvénycikk a nemzetgyűlési választásokról
13.
1946. évi XXII. törvénycikk a nőknek az egyetemekre és főiskolákra való felvétele tárgyában
14.
1978. évi IV. törvény Büntető Törvénykönyv
15.
1982. évi 10. törvényerejű rendelet a nőkkel szembeni megkülönböztetés minden formájának felszámolásáról 1979. december 18-án New Yorkban elfogadott egyezmény kihirdetéséről
16.
1989. évi XXIII. törvény a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény módosításáról
17.
2003. CXXV. törvény. az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról
18.
2012. évi I. törvény a munka törvénykönyvéről
19.
2012. évi C. törvény a Büntető Törvénykönyvről 52
IRODALOMJEGYZÉK 1.
Balogh Zsolt: Az Alkotmány magyarázata. KJK Kerszöv. Budapest. 2003.
2.
BruxInfo Európai elemző iroda: Nemek közötti esélyegyenlőség az Európai Unióban.
3.
Csurgó Bernadett, Horváth Marianna, Kerekes Ildikó, Kocsy Béla, Losonci Gabriella: Egyensúly, értékek, érdekek és lehetőségek. Mit nyerhetünk a nők és férfiak társadalmi egyenlőségén? Gendermainstreaming kézikönyv. Kiadó: Nemzeti Erőforrás Minisztérium. 2011.
4.
Dr. Nagy Beáta: Karrier női módra. In.: Lévai Katalin – Tóth István György (szerkesztette), Szerepváltozások - Jelentés a nők helyzetéről 1997. TÁRKI és a Munkaügyi Minisztérium Egyenlő esélyek Titkársága. Budapest. 1997.
5.
Dr. Nagy Beáta: Nők és férfiak a vezetésben. In.: Nagy I.-Pongrácz T. Szerepváltozások - Jelentés a nők és férfiak helyzetéről 2009. TÁRKI. Szociális és Munkaügyi Minisztérium támogatásával. Budapest. 2009.
6.
Dr. Torma András: Fejezetek a szervezési és vezetési ismeretek állam és jogtudományi alapjának köréből. Egyetemi jegyzet. Miskolci Egyetemi Kiadó. Miskolc. 2009.
7.
Erdélyi Tea: Nők a munkahelyen, munka és magánélet összeegyeztetése. Esély Nonprofit Kft., Budapest. 2010.
8.
Európai Unió hivatalos lapja 2011. 05. 25. C155/12.
9.
Frey Mária: Eu-konform foglalkoztatáspolitika, Országos Foglalkoztatási Közalapítvány. Budapest. 2001.
10.
Frey Mária: Nők és férfiak a munkaerőpiacon. In.: Nagy I.-Pongrácz T.- Tóth István György: Szerepváltozások - Jelentés a nők és férfiak helyzetéről 2001. TÁRKI és a Szociális és Családügyi Minisztérium Nőképviseleti Titkársága. Budapest. 2001.
11.
Gyáni Gábor-Kövér György: Magyarország társadalomtörténete a reformkortól a második világháborúig. Osiris. 2003.
12.
Héger Zsuzsanna: Család és önmegvalósítás: Női szerepek napjainkban. BCE. Budapest. 2006.
13.
Ladányi Andor: Felsőoktatási felvételi rendszer történeti alakulása. Educatio. 1995.
14.
Majtényi Balázs: Lejtős pálya: Antidiszkrimináció és esélyegyenlőség. 2008. 53
15.
N. Szegvári Katalin: A női választójog külföldön és hazánkban. HVG-ORAC. Budapest. 2001.
16.
Pető Andrea: Női esélyegyenlőség Európában: Nőtudományi tanulmányok és a munkaerőpiac kapcsolata Magyarországon. Balassi Kiadó. Budapest. 2003.
17.
Pongrácz Tiborné: Nemi szerepek társadalmi megítélése. Egy nemzetközi összehasonlító vizsgálat tapasztalatai. In.: Nagy I.-Pongrácz T.-Tóth István György: Szerepváltozások – Jelentés a nők és férfiak helyzetéről 2005. TÁRKI és az Ifjúsági, Családügyi, Szociális és Esélyegyenlőségi Minisztérium. 2005.
18.
Pongrácz Tiborné: A család és a munka szerepe a nők életében. In.: Nagy I.Pongrácz T.-Tóth István György: Szerepváltozások – Jelentés a nők és férfiak helyzetéről 2001. TÁRKI Szociális és Családügyi Minisztérium Nőképviseleti Titkársága. Budapest. 2001.
19.
Pukánszky Béla: A gyermekkor története Műszaki könyvkiadó. Budapest. 2001.
20.
Simándi Irén: Küzdelem a nők parlamenti választójogáért Magyarországon 1848-1938. Gondolat Kiadó. Budapest. 2009.
21.
Szociális és munkaügyi közlöny II. évfolyam 2. szám. 2010. február 26.
22.
Szögi László: A nők egyetemi tanulmányainak kérdése a Budapesti Orvostudományi
karon
1896-1926.
Budapesti
Közgazdaságtudományi
Egyetem levéltári kiadványa. 1995. 23.
Vázsonyi Vilmos beszédei és írásai. Második kötet. Az Országos Vázsonyiemlékbizottság kiadása. Budapest. 1927.
54
INTERNETES HIVATKOZÁSOK http://www.europarl.europa.eu/ http://www.cvonline.hu/ http://www.tarsadalomkutatas.hu/ http://helsinki.hu/ http://fogalomtar.eski.hu/ http://www.1000ev.hu/ http://www.kormany.hu/hu/emberi-eroforrasok-miniszteriuma/ http://ec.europa.eu/news/justice http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak http://www.kislexikon.hu/ http://privatbankar.hu/ http://www.polhist.hu/regi/koztars http://www.altusoft.com http://mtdaportal.extra.hu/
55
MELLÉKLETEK 1. sz. melléklet
2. sz. melléklet
Glüklich Vilma
Emmeline Pankhurst
3. sz. melléklet
4. sz. melléklet:
Bédy-Schwimmer Rózsa
Az újság címlapja
56
5. sz. melléklet
Slachta Margit
6. sz. melléklet
Pongrácz Tiborné: Nemi szerepek társadalmi megítélése kérdőív 57
7. sz. melléklet
Pongrácz Tiborné: Nemi szerepek társadalmi megítélése kérdőív
58