SZAKDOLGOZAT. Készítette: Lénártné Juhász Luca. Miskolc 2015

SZAKDOLGOZAT

Készítette: Lénártné Juhász Luca

Miskolc 2015.

Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar Polgári Jogi Tanszék

Tájékoztatás és beleegyezés az egészségügyi ellátásban: a betegek jogai

Készítette: Lénártné Juhász Luca Konzulens: dr. Heinerné dr. Barzó Tímea Egyetemi docens

Miskolc 2015. 2

University of Miskolc Faculty of Law and Political Sciences Department of Civil Rights

Information and consent is health care: Patients’ rights

Author: Lénártné Juhász Luca Consultant: dr. Heinerné dr. Barzó Tímea

Miskolc 2015.

3

TARTALOMJEGYZÉK

I. BEVEZETÉS ................................................................................................................. 5 II. TÖRTÉNETI ÁTTEKINTÉS ...................................................................................... 5 1. Betegjogok nemzetközi szabályozása ....................................................................... 8 Nürnbergi Kódex ( 1947 ) ................................................................................................. 9 2002. Európai Betegjogi Karta ....................................................................................... 10 2. Betegjogok szabályozása hazánkban .......................................................................... 16 A magyar egészségügy történeti múltja: ......................................................................... 16 Az orvosetika alapelvei:.................................................................................................. 17 Betegjogok jelentősége ................................................................................................... 19 1997. évi CLIV. törvény ( Eütv. ) által szabályozott betegjogok ................................... 20 Az Alaptörvény betegjogi rendelkezései ........................................................................ 29 A Polgári Törvénykönyv betegjogi rendelkezései .......................................................... 30 III. TÁJÉKOZTATÁS ÉS BELEEGYEZÉS .................................................................. 32 1. A tájékoztatáshoz való jog .......................................................................................... 32 2. Beleegyezés ................................................................................................................ 38 3. Tájékozott beleegyezés ............................................................................................... 43 IV. A BETEG KÖTELEZETTSÉGEI ............................................................................ 48 1. A beteg tájékoztatási kötelezettsége: .......................................................................... 48 2. Előírások betartásának kötelezettsége: ....................................................................... 49 3. Térítési díj megfizetésének kötelezettsége: ................................................................ 49 4. A betegtársak és az egészségügyi dolgozók jogainak tiszteletben tartási kötelezettsége: ........................................................................................................................................ 49 V. A BETEG JOGAINAK ÉRVÉNYESÍTÉSE ............................................................. 51 1. OBDK megalakulása és feladatai: ( Országos Betegjogi, Ellátottjogi, Gyermekjogi és Dokumentációs Központ ) .............................................................................................. 52 2. Betegjogi képviselő: ................................................................................................... 53 3. Egészségügyi közvetítői eljárás: ................................................................................. 54 4. Etikai Bizottság ........................................................................................................... 56 5. Bírói eljárás ................................................................................................................. 57 6. Civil szervezetek: ........................................................................................................ 61 VI. AZ EGÉSZSÉGÜGYI DOLGOZÓK JOGAI ÉS KÖTELEZETTSÉGEI ............... 62 1. Az egészségügyi dolgozók ellátási kötelezettsége ...................................................... 62 2. Tájékoztatási kötelezettség ......................................................................................... 63 3. Dokumentációs kötelezettség ..................................................................................... 64 4. Titoktartási kötelezettség ............................................................................................ 64 5. Az egészségügyi dolgozók védelme ........................................................................... 66 VII. ÖSSZEGZÉS ........................................................................................................... 67 IRODALOMJEGYZÉK ................................................................................................. 69 JOGSZABÁLYOK JEGYZÉKE .................................................................................... 71 HIVATKOZÁSOK JEGYZÉKE .................................................................................... 72

4

I. BEVEZETÉS

„ A legnagyobb hiba, amit az orvosok elkövetnek, hogy a testet anélkül próbálják meggyógyítani, hogy az elmét is gyógyítani próbálnák. Pedig az elme és a test egy, és nem szabadna külön kezelni.” (Platón)

Szakdolgozatom témájának azért választottam a betegjogokat, mert rendkívül széles körben érintettek vagyunk ebben a kérdésben, a betegségek megelőzése és az egészség megőrzése a társadalom jórészét érinti.

II. TÖRTÉNETI ÁTTEKINTÉS Az ember már ősidők óta foglalkozik a gyógyítással, az egészség megőrzésével, amely az idő előre haladtával egyre kimagaslóbb szerephez jutott. „Az orvosolhatóság és az orvoslási igény, valamint az orvoslási tevékenység nem tekinthető szinte egy nappal sem öregebbnek, sem fiatalabbnak, mint maga az élet, s az emberiség.”1 A mai orvosi jog a XX. század második felétől kezdett kialakulni, azonban orvosi etikai szabályok, alapelvek mindig is voltak.2 Az ókori Görögországban már a világi gyógyítás alakult ki, melynek képviselői már csak megfelelő iskolát végzett személyek lehettek. Legjelentősebb képviselője Hippokratész volt, akinek neve a mai napig szorosan kötődik az orvostudományhoz, annak ellenére, hogy azóta jelentős fejlődésen ment keresztül az egészségügy. Hippokratész megalkotta az etikai szellemű esküt, melyet az orvosok tettek doktorrá avatásuk során. A Hippokratészi

Dr. Tarr György: Élet és egészség, orvos és beteg, jog és erkölcs, az emberi méltóságfogalom szférájában. Püski Kiadó Kft., Budapest 2003. 11. oldal 2 Jobbágyi Gábor: Orvosi jog. Szent István Társulat az Apostoli Szentszék Könyvkiadója, Budapest 2005. 17. oldal 1

5

eskü egy több, mint két és félezer éves nemzetközi etikai norma, mely többek között kimondta: -

a nil nocere – ne árts tilalmát, mely az orvosi tevékenység egyik alapvető szabálya

-

a beteg érdeke a legfőbb törvény

-

az abortusz tilalmát

-

az eutanázia tilalmát

-

a jogegyenlőséget – nincs különbség szabad és rabszolga beteg között3

A Hippokratészi eskü4 szövege: Esküszöm a gyógyító Apollóra, Aszklepioszra és Hügieiára és Panakeiára és valamennyi istenre és istennőre, akiket ezennel tanúkul hívok, hogy minden erőmmel és tehetségemmel megtartom következő kötelességeimet: tanáromat, akitől e tudományt tanultam , úgy fogom tisztelni, mint szüleimet, vagyonomat megosztom vele, s ha rászorul, tartozásomat leróvom; utódait testvéremnek tekintem, oktatom őket ebben a tudományban, ha erre szentelik magukat, mégpedig díjtalanul; továbbá az orvosi tudományt áthagyományozom fiaimra és mesterem fiaira és azokra, akik az orvosi esküt leteszik, másokra azonban nem. Tehetségemhez és tudásomhoz mérten fogom megszabni a betegek életmódját az ő javukra, és mindent elhárítok, ami ártana nekik. Senkinek sem adok halálos mérget, akkor sem, ha kérik, és erre vonatkozólag még tanácsot sem adok. Hasonlóképpen nem segítek hozzá egyetlen asszonyt sem magzata elhajtásához. Tisztán és szentül megőrzöm életemet és tudományomat. Sohasem fogok hólyagkövet operálni, hanem átengedem ezt azoknak, akiknek ez a mesterségük. Minden házba a beteg javára lépek be, s őrizkedni fogok minden szándékos károkozástól, különösen férfiak és nők szerelmi élvezetre használatától, akár szabadok, akár rabszolgák. Amit kezelés közben látok vagy hallok – akár kezelésen kívül is a társadalmi érintkezésben – nem fogom kifecsegni, hanem titokként megőrzöm. Ha ezt az esküt megtartom és nem szegem meg , örvendhessek életem fogytáig tudományomnak, s az életnek, de ha esküszegő leszek, történjék ennek ellenkezője.

Jobbágyi Gábor: Orvosi jog. Szent István Társulat az Apostoli Szentszék Könyvkiadója, Budapest 2005. 18. oldal 4 http://fogalomtar.eski.hu/index.php/Hippokr%C3%A1teszi_esk%C3%BC (2014.04.22.) 3

6

A keresztény etika is igen fontos alapját képezi ezen jogterületnek. Kiindulópontja volt az irgalmas szamaritánus története, mely történet szerint az úton fekvő kirabolt és megvert sérült mellett mindenki elmegy, kivéve a szamaritánust, aki ellátja a sebeit és ezzel megmenti az életét. A történet alapján a keresztény orvosi etikák alapja lett a segítségnyújtás, így a középkori szerzetesrendek létre hozták az első ispotályokat, melyeket még nem lehet a mai kórházakkal összehasonlítani, hiszen nem folyt szervezett és tudatos gyógyítás. Ezek mellett megemlítendő még a távol-keleti ( pl. kínai akupunktúrás ), arab és zsidó orvostudomány régi eredményei, melyeket ma kezd megismerni és alkalmazni a modern orvostudomány. A XIX. században vált lehetővé a járványokkal szembeni védekezés és a közegészségügy létrehozása. Ekkor kezdett kialakulni a mai értelemben vett orvostudomány, ez időtől beszélhetünk orvosi egyetemekről is. Kiemelkedő orvos és kutató volt Semmelweis Ignác, akiről a Budapesti orvosi egyetem kapta a nevét. A XX. században alakultak ki az egészségbiztosítók, melyek a kórházak hátterében álltak és biztosítási díj ellenében fedezték az ellátás költségeit. A joganyag robbanásszerű változása következett be, ugyanis eddig az orvosok mintegy felelősség nélkül végezték munkájukat, de a hitleri eutanázia-program, valamint a náci orvosperek döntően módosítottak ezen állásponton és a joganyagon. A XX. század második felében átalakult a betegek helyzete is, ugyanis eddig ők, mint passzív részt vevők vettek részt a gyógyítás folyamatában, az ötvenes évek második felétől viszont a beteg az orvosi tevékenység során aktív jogokkal rendelkező résztvevővé vált. A jogállamokban a náci orvosperek nyomán robbanásszerűen kialakult az orvosi jog. A szocialista országokban a súlypont az ingyenes egészségügyi ellátás megteremtésére helyeződött, így a korábbi orvos – beteg kép változatlanul megmaradt. Egészen a 90 – es évek elejéig, amikor a szocializmussal egyetemben ez a paternalista orvos – beteg kapcsolat is átalakult.5

Jobbágyi Gábor: Orvosi jog. Hippokratésztől a klónozásig. Szent István Társulat az Apostoli Szentszék Könyvkiadója Budapest 2007. 22-23.oldal 5

7

1. Betegjogok nemzetközi szabályozása Az elmúlt évtizedekben a betegjogok egyre nagyobb szerephez jutottak nemzetközi szinten is. Korábban az orvos etika szabályai alapozták meg az orvos és beteg kapcsolatát, manapság viszont már igény mutatkozik arra, hogy a betegek jogait törvényi szinten deklarálják.

Fontosabb dokumentumok:

-

1947. Nürnbergi Kódex

-

1948. Genfi Deklaráció a nemzetközi orvosi eskü szövegéről

-

1964. Helsinki Deklaráció az emberen végzett orvosi kísérletekről

-

1970. Oslói Deklaráció az indikált művi vetélésről

-

1973. USA: Betegjogi Karta

-

1987. Madridi Deklaráció az eutanáziáról

-

1994. Amszterdami Deklaráció – kidolgozta a betegjogok általános alapelveit

-

1997. Európa Tanács Bioetikai Konveciója ( Egyezmény az emberi jogokról és a biomedicináról )

-

2002. Európai Betegjogi Karta

Bírói gyakorlat és a Nürnbergi orvosper Az ún. orvosi műhiba fogalmát Virchow határozta meg a XIX. század második felében. A XIX – XX. század elején büntetőügyek már előfordultak kis számban, de az orvos vétkességét ritkán állapították meg. A bírói gyakorlatban is élt a tekintélyelvű paternalista orvosi jogi felfogás, ahol a „nagy fehér varázsló” mindig jót akar és jót tesz. A jogállamok orvosi jogában az áttörést az 1947 – es Nürnbergi orvosper jelentette. A nürnbergi per alapnak tekinthető az orvosi jog fejlődésében. A nürnbergi orvosperben kimondott alapelvek jelentik a „Nürnbergi Kódexet.”6

Jobbágyi Gábor: Orvosi jog. Hippokratésztől a klónozásig. Szent István Társulat az Apostoli Szentszék Könyvkiadója Budapest 2007. 23. oldal 6

8

Nürnbergi Kódex ( 1947 )

„1947. augusztus 19-én a háborús bűnök bírósága Nürnbergben ítéletet hozott 23 német vádlott, főleg orvosok ellen, akik embereken végeztek kísérleteket. Az ítélet tíz kívánalmat határozott meg, amelyekhez az orvosoknak alkalmazkodniuk kell, ha embereken akarnak kísérleteket végezni. Ezek a következők: Megengedhető orvosi kísérletek: Súlyos érvek igazolják, hogy az embereken végzett kísérletek bizonyos fajtái, ha jól meghatározott keretek között végzik, általában megfelelnek az orvosi foglalkozás etikájának. Az emberen végzett kísérletek védői azzal érvelnek, hogy olyan eredménnyel járnak a társadalom javára, amelyek más tanulmányi módszerekkel nem volnának elérhetők. Végül is kétségtelen, hogy bizonyos alapvető elveket be kell tartani ahhoz, hogy morális, etikai és törvényes követelményeknek eleget tegyenek: 1. A vizsgált ember önkéntes beleegyezése elengedhetetlen követelmény. Ez azt jelenti, hogy az érintett személynek legyen törvényes képessége a beleegyezés megadására; olyan helyzetben kell legyen, hogy tudjon szabadon választani, minden erőszak, csalás, megtévesztés, fizikai kényszer, rászedés, a korlátozás vagy kényszer bármilyen formája nélkül. Legyen az érintett probléma elemeiről kellő ismerete, amelyek képessé teszik arra, hogy jól felfogott, világos döntést hozzon. Ez utóbbi elemek megkívánják, hogy a kísérleti alannyal a beleegyező döntés előtt ismertessék a kísérlet mibenlétét, tartalmát és célját; az alkalmazandó módszereket és eszközöket; minden kellemetlenséget és ésszerűen várható kockázatot; azokat a hatásokat, amelyeket a kísérletben való részvétel következményeként egészségét és személyét befolyásolhatják. A megfelelő beleegyezés biztosítása mindazok kötelessége és felelőssége, akik kezdeményezik, irányítják vagy alkalmazzák a kísérletet. Ez személyes kötelezettség és felelősség, mely nem ruházható át büntetlenül másra. . 2. A kísérlet olyan gyümölcsöző eredménnyel van a társadalom javára, amelynek más tudományos módszerrel vagy eszközzel nem érhetők el, nem lehet természeténél fogva véletlenszerű vagy szükségtelen. 3. A kísérletet úgy kell kijelölni és állatkísérletek eredményeire, valamint a tanulmányozott betegség vagy más probléma ismeretére alapozni, hogy a várható eredmények igazolják a kísérlet kivitelét. 4. A kísérletet úgy kell lefolytatni, minden fölösleges fizikai és lelki szenvedést és károsodást elkerüljenek. 9

5. Nem szabad olyan kísérleteket végezni, amelyben okkal feltételezhető a priori a halál vagy nyomorékká tétel; kivétel, esetleg, ha maga a kísérletező orvos is alanya a kísérletnek. 6. A kockázat mértéke sohasem lépheti túl a kísérlet által megoldandó probléma humanitárius jelentőségét. 7. Alkalmas előkészületek, valamint megfelelő jártasság szükséges ahhoz, hogy megóvják a kísérleti alanyt sérelem, megnyomorodás vagy halál távoli lehetőségétől is. 8. A kísérletet csak tudományosan minősített személyek végezhetik. A kísérletet minden stádiumban csak a legnagyobb fokú jártassággal és gondossággal végezhetik mindazok, akik vezetik vagy végrehajtják azt. 9. A kísérlet folyamán a vizsgált emberek szabadon befejeztethetik azt, ha úgy érzik, hogy olyan fizikai vagy szellemi állapotba jutottak, amikor a kísérlet számukra elviselhetetlennek tűnik. 10. A kísérlet folyamán a felelős kutató fel kell legyen készülve arra, hogy bármely stádiumban befejezhesse a kísérletet, ha a tőle megkívánt jóhiszeműség, magas fokú jártasság, és a gondos megítélés alapján esetleg arra kell gondolnia, hogy a kísérlet folytatása a kísérlet alanyának sérelmét, megnyomorodását vagy halálát okozhatja.”7

2002. Európai Betegjogi Karta – megfogalmazza a betegek 14 alapvető jogát, melyek a következők: 1. A megelőzési vizsgálatokhoz való jog8 Minden személynek joga van a betegséget megelőző vizsgálatokhoz. Az egészségügyi intézmények kimondott kötelezettsége a figyelemfelhívás, biztosítva az időszakos ingyenes ellátást a társadalom különböző veszélyeztetett csoportjai számára, mindemellett megteremtve a tudományos kutatások, illetve a technikai újítások hozzáférésének lehetőségét. 2. A hozzáféréshez való jog9 Jobbágyi Gábor: Orvosi jog. Hippokratésztől a klónozásig. Szent István Társulat az Apostoli Szentszék Könyvkiadója Budapest 2007. 206-207. oldal 8 http://www.google.hu/url?sa=t&rct=j&q=&esrc=s&source=web&cd=2&ved=0CCoQFjAB&url=http%3 A%2F%2Ftasz.hu%2Ffiles%2Ftasz%2Fimce%2FA_Eur__pai_Betegjogi_Karta.doc&ei=o1jkVLzlBYyz UaTVgZAJ&usg=AFQjCNFyi-SX-TsIoS5LdUWtmc5vcljVHw&bvm=bv.85970519,d.d24 ( 2015.02.20.) 7

10

Minden személynek joga van az őt megillető egészségügyi ellátáshoz való hozzáféréshez. A hozzáférés mindenki számára garantált, pénzügyi, illetve földrajzi helyzetre, továbbá a betegség típusára vagy a kezelés idejére való tekintet nélkül. Minden ellátásra szoruló személynek joga van az ingyenes ellátáshoz, amennyiben nem képes költségeinek rendezésére. Minden betegnek joga van a megfelelő ápolásban való részvételre, arra való tekintet nélkül, hogy nagyobb kórház vagy kisebb klinika vette fel őt betegei közé. Tartózkodási engedélytől függetlenül, minden személy jogosult sürgősségi járó beteg vagy kórházi ellátásra. Ritka betegségben szenvedő személyeknek ugyanolyan joguk van az őket megillető gyógyszeres és egyéb kezelésekhez, mint a gyakori betegségben szenvedőknek. 3. Az információhoz való jog10 Minden személynek joga van az egészségügyi helyzetére vonatkozó információkhoz való hozzáféréshez, csakúgy, mint a betegellátás megismeréséhez, a technológiai, illetve tudományos újításokkal egyetemben. A betegellátásban dolgozóknak kötelességük a páciensek megfelelő módon való tájékoztatása, tekintetbe véve azok vallási és etnikai hovatartozását, továbbá nyelvi képességeit. Az egészségügyre nézve kötelezettségként jelenik meg a bürokratikus akadályoktól mentes szabad információ-hozzáférés biztosítása, a szakszemélyzet kiképzése és az információs anyagok létrehozása mellett. A betegnek joga van a róla vezetett orvosi dokumentumok megtekintéséhez és sokszorosításához, illetve annak tartalmára vonatkozó kérdések megfogalmazásához, továbbá az esetleges hibák helyesbítéséhez. A kórházi betegnek joga van az állandó és mélyreható információellátáshoz, amit adott esetben egy összekötő személy biztosít. Minden személynek joga van a tudományos kutatások, illetve a gyógyszerészeti és a technológiai fejlesztések ismeretéhez. Ezen információk származhatnak nyilvános és magánjellegű forrásból, feltéve, hogy azok hitelesek, megbízhatóak és áttekinthetőek.

9

Uo. http://www.google.hu/url?sa=t&rct=j&q=&esrc=s&source=web&cd=2&ved=0CCoQFjAB&url=http% 3A%2F%2Ftasz.hu%2Ffiles%2Ftasz%2Fimce%2FA_Eur__pai_Betegjogi_Karta.doc&ei=o1jkVLzlBYyz UaTVgZAJ&usg=AFQjCNFyi-SX-TsIoS5LdUWtmc5vcljVHw&bvm=bv.85970519,d.d24 (2015.02.20.) 10

11

4. A hozzájárulási jogosultság11 Minden személynek joga van azon rendelkezésre álló információkhoz való hozzáféréshez, amelyek hozzásegítik a vele kapcsolatos egészségügyi kérdésekben való aktív részvételhez; s ezen információk alapfeltételei mindenfajta kezelésnek, beleértve a tudományos kutatásban való részvételt is. A betegellátásban dolgozóknak kötelességük a páciens megfelelő tájékoztatása annak kezelésével vagy műtétével kapcsolatban, ismertetve a rizikófaktorokat, a felmerülő kellemetlenségeket, a mellékhatásokat és az egyéb alternatívákat. Ezen információk biztosítása idejében kell történjen (esetenként legalább 24 órával korábban), hogy a beteg ezek ismeretében aktívan részt tudjon venni a vele kapcsolatos gyógyászati kérdések eldöntésében. A betegellátóknak kötelességük a páciens felé irányuló világos nyelvhasználat, továbbá a laikusok számára is érthető kommunikáció. Minden olyan esetben, amely hivatalos közvetítőszemély jelenlétét követeli meg a döntéshozatal folyamán, legyen szó fiatalkorúról vagy döntésképtelen felnőttről, alapvető kötelezettség a páciens lehető legnagyobb fokú bevonása azt őt érintő döntések meghozatalába. A tájékozott hozzájárulás csak ezen feltételek mellett valósítható meg. A betegnek joga van az egyes kezelések, illetve orvosi beavatkozások visszautasításához, továbbá a kezelés során a véleményének megváltoztatásához, ezzel felfüggesztve az ellátás folyamatát. A betegnek joga van lemondani a saját egészségügyi állapotára vonatkozó információkról. 5. A szabad választás joga12 Minden személynek joga van a megfelelő információk alapján a kezelési módozatok és az ellátási lehetőségek között való választásra. A betegnek joga van megválasztania a diagnosztikai vizsgálatok, illetve az alkalmazott gyógykezelések sorát, csakúgy, mint a háziorvos, vagy a specialista személyét, továbbá a kezelés helyszínét. Az egészségügyi intézményeknek kötelességük e jog biztosítása, 11

http://www.google.hu/url?sa=t&rct=j&q=&esrc=s&source=web&cd=2&ved=0CCoQFjAB&url=http% 3A%2F%2Ftasz.hu%2Ffiles%2Ftasz%2Fimce%2FA_Eur__pai_Betegjogi_Karta.doc&ei=o1jkVLzlBYyz UaTVgZAJ&usg=AFQjCNFyi-SX-TsIoS5LdUWtmc5vcljVHw&bvm=bv.85970519,d.d24 (2015.02.20.) 12 http://www.google.hu/url?sa=t&rct=j&q=&esrc=s&source=web&cd=2&ved=0CCoQFjAB&url=http% 3A%2F%2Ftasz.hu%2Ffiles%2Ftasz%2Fimce%2FA_Eur__pai_Betegjogi_Karta.doc&ei=o1jkVLzlBYyz UaTVgZAJ&usg=AFQjCNFyi-SX-TsIoS5LdUWtmc5vcljVHw&bvm=bv.85970519,d.d24 (2015.02.20.)

12

elegendő információval látva el a betegeket a megfelelő kezelés földrajzi és személyi elérhetőségéről és azok estleges végkimeneteléről. Mindenfajta akadályt el kell hárítani e jog érvényesülésének útjából. A beteg, aki nem bízik orvosában, jogosult másik orvoshoz fordulni. 6. A titoktartás és a bizalmas adatkezelés biztosításának joga13 Minden személynek joga van a személyes adatainak bizalmas kezeléséhez, beleértve az egészségi állapotára, illetve a szükséges ellátásokra vonatkozó információkat; továbbá mindenkit megillet a diszkréció a diagnosztikus vizsgálatok, a szakértői látogatások, illetve a gyógyszeres/műtéti kezelések során. A beteg egészségi állapotára és gyógykezelésére vonatkozó minden adat személyes adatnak minősül, s így megfelelő módon védelmezendő. Minden esetben tiszteletben kell tartani a beteg magánéletét az ellátás során (diagnosztikai vizsgálatok, szakértői vizsgálatok, gyógyszerkezelések, stb.), amelynek megfelelő környezetben, s csak a nélkülözhetetlen személyek jelenlétében kell történnie (amennyiben a beteg másképpen nem rendelkezik). 7. A beteg rendelkezésére álló idő figyelembe vételének kötelezettsége14 Minden személynek joga van az ellátáshoz rövid és belátható időn belül. Ez a kezelés minden egyes szakaszára igaz. Az egészségügyi szervekre nézve kötelező a várakozási idő limitálása oly módon, hogy az megfeleljen a különböző szabványoknak, figyelembe véve az ellátás sürgősségét. A szervek további kötelezettsége a személyek számára szabad hozzáférést biztosítani az ellátáshoz, garantálva az azonnali várólistára kerülést. Igény szerint minden személynek joga van betekinteni a várólistákba, a személyes adatok védelmének keretei között. Amennyiben az ellátás a maximalizált várakozási időn túl sem kezdődik meg, a szerveknek a beteg hasonló színvonalú ellátásáról kell gondoskodniuk, továbbá a beteg ebből származó mindennemű kárát téríteniük kell belátható időn belül. Az orvosoknak

13


13

megfelelő

időt

kell

szánniuk

minden

egyes

betegükre,

beleértve

az

információszolgáltatás időtartamát. 8. A színvonalas szolgáltatás követelménye15 Minden személynek joga van a színvonalas ellátáshoz, figyelembe véve a minőségre vonatkozó előírásokat. A színvonalas szolgáltatás biztosításának alapfeltétele az egészségügyi intézmények és dolgozóik nyújtotta megfelelő gyakorlati teljesítmény, kényelem és emberi bánásmód. Mindez magába foglalja a minőségre vonatkozó előírások betartását, amely előírások társadalmi konzultáció során jönnek létre, időről-időre felülvizsgáltatnak, illetve véleményezésre kerülnek. 9. A biztonság követelménye16 Minden személynek joga van az egészségügyi rendszer hibái, orvosi mulasztások és hibák okozta bántalom elkerüléséhez, továbbá joga van a minőségi szolgáltatáshoz való hozzáféréshez. A jog biztosítása érdekében az egészségügyi intézményeknek folyamatos megfigyelés alatt kell tartaniuk a rizikófaktorokat, garantálva az orvosi eszközök karbantartását és azok használóinak hozzáértését. Minden egészségügyi szakembernek teljes felelősséget kell vállalnia az orvosi ellátás biztonságáért. Az orvosoknak a korábbi események ismerete és a folyamatos képzés alapján képeseknek kell lenniük a jövőbeni kockázatok csökkentésére. Az egészségügyi ellátást biztosító személyzet minden olyan tagja, amely hibáról számol be feletteseinek vagy kollégáinak, védelmet élvez az esetleges kedvezőtlen következményekkel szemben.

15


14

10. Az innováció követelménye17 A

nemzetközi

előírásoknak

megfelelően,

függetlenül

gazdasági

és

pénzügyi

megfontolásoktól, minden személynek joga van hozzáférni a legfejlettebb módszerekhez, beleértve a különböző diagnosztikai vizsgálatokat. Az egészségügyi szerveknek kötelességük fenntartani és támogatni a különböző orvosi kutatásokat, különös figyelmet fordítva a ritka betegségekre. A kutatási eredményeket megfelelő módon nyilvánosságra kell hozni. 11. A felesleges fájdalmak elkerülésének joga18 Minden személynek joga van a fájdalom lehető legnagyobb mértékű elkerüléséhez, kezelésének minden egyes szakaszában. Az egészségügyi szerveknek mindent meg kell tenniük a fájdalom csökkentése érdekében, gondoskodva a csillapító megoldásokról és az azokhoz való egyszerű hozzáférésről. 12. A személyre szabott kezelés joga19 Minden személynek joga van az igényeire szabott diagnosztikai és gyógyászati kezeléshez. Az egészségügyi szerveknek garantálniuk kell a rugalmas működést, amely a gazdasági megfontolások helyett a beteg igényeit helyezi a középpontba. 13. A panasznyújtás joga20 Minden személynek jogában áll panasszal élni sérelmei esetén, illetve joga van a válaszhoz, vagy bármilyen egyéb visszajelzéshez. Az egészségügyi szerveknek biztosítaniuk kell e jog működését, (a harmadik fél esetleges bevonásával) ellátva a pácienseket az őket megillető jogokról szóló információkkal, elősegítve a visszaélések felismerését és a panaszok megfogalmazását. A panaszokat a hatóságoknak írásban rögzített módon kell megválaszolni egy előre megállapított időn belül.

17

Uo. http://www.google.hu/url?sa=t&rct=j&q=&esrc=s&source=web&cd=2&ved=0CCoQFjAB&url=http% 3A%2F%2Ftasz.hu%2Ffiles%2Ftasz%2Fimce%2FA_Eur__pai_Betegjogi_Karta.doc&ei=o1jkVLzlBYyz UaTVgZAJ&usg=AFQjCNFyi-SX-TsIoS5LdUWtmc5vcljVHw&bvm=bv.85970519,d.d24 (2015.02.20.) 19 Uo. 20 Uo. 18

15

A panaszok benyújtásának előírásoknak megfelelően kell történnie, esetlegesen független intézmények vagy civil szervezetek segítségével, úgy hogy a betegek kereset benyújtási joga, vagy a megegyezéshez való joga ne sérüljön. 14. Az eseti kompenzáció joga21 Minden személynek joga van rövid időn belül a kártérítéshez, amennyiben egészségügyi ellátása során bármilyen fizikai, morális vagy pszichológiai sérelem érte. Az egészségügyi szerveknek biztosítania kell a kompenzáció lehetőségét, függetlenül a sérelem súlyától és mibenlététől (a sérelem fogalma kiterjed a hosszú várakozási időtől kezdve a valódi mulasztásokig), még akkor is, ha a kizárólagos felelősség nem megállapítható.

2. Betegjogok szabályozása hazánkban

A magyar egészségügy történeti múltja:

A magyar orvoslás történetét kutatva megállapítható, hogy a keleti és az európai országok történelmi fejlődéséhez hasonló. Az ősmagyaroknál az első orvosok a táltosok voltak. A legrégebbi kórházunk a Szent István által 1000-ben, Esztergomban alapított keresztes rendiek hospitale-ja volt. A XV. századig főként a királyi udvarokban működtek olasz származású orvosok, de még nagyon kevesen voltak. XVI. században német orvosok is jöttek hazánkba. Ez időben több orvosi könyvet is írtak. A török hódoltság területein nagyon kevés orvos volt, mely a babona és a kuruzslás feléledéséhez vezetett. A XIX. század hazánkban is jelentős fejlődést hozott, egyes szakmák külön váltak önálló klinikákra és intézetekre. A XX. században folytatódott a fejlődés, Pozsonyban megalapították az Erzsébet Tudományegyetemet, melyet először Budapestre, majd Pécsre helyeztek át.

21

http://www.google.hu/url?sa=t&rct=j&q=&esrc=s&source=web&cd=2&ved=0CCoQFjAB&url=http% 3A%2F%2Ftasz.hu%2Ffiles%2Ftasz%2Fimce%2FA_Eur__pai_Betegjogi_Karta.doc&ei=o1jkVLzlBYyz UaTVgZAJ&usg=AFQjCNFyi-SX-TsIoS5LdUWtmc5vcljVHw&bvm=bv.85970519,d.d24 (2015.02.20.)

16

Korunk orvostudománya pedig szinte mérföldköves léptekkel halad a fejlődés útján. A kórbonctan, szövettan, sejttan, a fejlődéstan, a kórtan, élettan, és további szakmák is kiemelkedő eredményeket értek el. Nemkülönben a gyógyszer- és méregtan, valamint a törvényszéki orvostan is.22

Az orvosetika alapelvei:

1. Autonómia tiszteletének elve Az autonómia görög eredetű szóból származik, jelentése öntörvényűség, önállóság, önrendelkezés. Autonómnak nevezzük azt az embert, aki fizikai és pszichológiai korlátozás nélkül tud mérlegelni az alternatívák között, s ezen alternatíváknak megfelelően képes cselekedni. A bioetikán belül ezen elv a legerősebb, habár sokszor ellentétbe kerül a jótékonyság elvével. Az orvos hiába van tisztában a legmegfelelőbb gyógymóddal, a beteg ezen elvből kifolyólag mégis ellent mondhat, ez esetben a kezelést csak a teljes tájékoztatás és megbeszélés után lehet elutasítani, ekkor a beteg már tisztában van a kezelés elmaradásának lehetséges következményeivel, de saját belátása szerint dönt annak elutasításáról, Ilyenkor az orvosnak kötelessége tiszteletben tartani a beteg döntését, még akkor is ha ez ellentétbe kerül a jótékonyság elvével.23 2. „Ne árts” elve A Hippokráteszi eskü szövege is magában foglalja: primum nil nocere - elsősorban ne árts! A mindennapokban az orvosok a kár és a haszon ésszerű arányára törekednek, ami annyit jelent, hogy ne ártsanak többet, mint amennyit használnak. A kockázatok vállalása az maga a beteg feladata. A megfelelő tájékoztatás után a beteg dönti el, hogy beleegyezik-e az adott vizsgálatba, így vállalva annak lehetséges következményeit. Ugyanakkor, ha nem egyezik bele akkor megfosztja magát a

Dr. Tarr György: Élet és egészség, orvos és beteg, jog és erkölcs, az emberi méltóságfogalom szférájában. Püski Kiadó Kft., Budapest 2003.17-18. oldal 23 Dr. Kovács József: A modern orvosi etika alapjai. Medicina Könyvkiadó Zrt. Budapest 2006. 99-101. oldal 22

17

gyógyulás esélyétől, melynek hatására akár nagyobb károsodás is bekövetkezhet az egészségügyi állapotában. Az orvostól viszont elvárható, ha a beteg a beleegyezését adta, akkor legmagasabb szakmai tudásának megfelelően, a beteg érdekeit figyelembe véve, a kockázatokat a legminimálisabbra csökkentve cselekedjen. A „ne árts” elvének három legfontosabb szabálya: - az orvosnak mindig a beteg javát, jóllétét kell szem előtt tartania - az orvosnak mindig kellő gondossággal kell eljárnia azért, hogy az orvosi beavatkozásoktól elválaszthatatlan veszélyeket a lehető legkisebb mértékre szorítsa le - a beavatkozás előnyeit és hátrányait egyaránt mérlegelnie kell, és csak azon beavatkozásokat szabad elvégeznie, ami valószínűleg kedvezőbb előnnyel járna, mint hátránnyal24 3. Jótékonyság elve „ Salus aegroti, suprema lex esto” 25– A beteg érdeke legyen a legfőbb törvény. Két részből áll a jótékonyság elve: -

tegyél jót = szüntesd meg a rosszat!

-

előzd meg a rosszat = ne tegyél rosszat!

Az orvosnak kötelessége, hogy a beteg érdekeit a saját érdekei elé helyezze. A társadalom megkívánja, hogy egy jól képzett, szakmailag felkészült és naprakész orvostársadalom álljon a betegek rendelkezésére, így magas szintű elvárások támaszthatók velük szemben, kiváltképp az, hogy a legjobb tudásuknak megfelelően cselekedjenek.26 4. Igazságosság elve Az igazságosság azt vizsgálja, hogyan kell a társadalomban az előnyöket és a hátrányokat megfelelően elosztani. Igazságos, ha mindenki azt kapja, ami neki jár.

Dr. Kovács József: A modern orvosi etika alapjai. Medicina Könyvkiadó Zrt. Budapest 2006. 101-103. oldal 25 Hippokrátesz 26 Dr. Kovács József: A modern orvosi etika alapjai. Medicina Könyvkiadó Zrt. Budapest 2006. 103-106. oldal 24

18

Arisztotelész a formális igazságosság vagy egyenlőség elve: 27 -

az egyenlőkkel egyenlően, az egyenlőtlenekkel pedig lényeges egyenlőtlenségeik arányában egyenlőtlenül kell bánni

-

azért formális, mert nem mondja meg, hogy melyek azok a tulajdonságok, amelyek egyenlőtlensége morálisan olyan lényeges, hogy indokolja az egyenlőtlen bánásmódot

Tartalmi igazságosság elvek: -

mindenkinek egyenlően

-

mindenkinek szükségletei szerint

-

mindenkinek erőfeszítései szerint

-

mindenkinek teljesítménye szerint

-

mindenkinek érdemei szerint

-

mindenkinek a piac törvényei szerint28

Betegjogok jelentősége

Az állampolgár nem veszíthet jogaiból csak azért, mert egészségi állapota megváltozott, sőt mivel betegsége miatt még kiszolgáltatottabbá válik, ezért emberi jogai fokozottabb védelemre szorulnak. Az egészségügyi törvény, az Alaptörvény és a Polgári Törvénykönyv normái biztosítják az egészségügyi ellátórendszerrel kapcsolatba kerülő személyek jogainak védelmét. Az ún. betegjogok szabályozzák, hogy az állampolgárok hogyan érvényesíthetik emberi jogaikat az egészségügyi ellátás során.29 Az alábbiakban az egyes törvények szerint jellemzem a betegjogi rendelkezéseket.

Arisztotelész: Nikomakhoszi etika. Európa Könyvkiadó Budapest, 1987. Dr. Kovács József: A modern orvosi etika alapjai. Medicina Könyvkiadó Zrt. Budapest 2006. 106-107. oldal 29 Dr. Polecsák Mária: A betegek jogai. Vince Kiadó Kft. Budapest 1999. 27. oldal 27 28

19

1997. évi CLIV. törvény ( Eütv. ) által szabályozott betegjogok

Alapelvek: 1997.évi CLIV. törvény 2. § (1) Az egészségügyi szolgáltatások és intézkedések során biztosítani kell a betegek jogainak védelmét. A beteg személyes szabadsága és önrendelkezési joga kizárólag az egészségi állapota által indokolt, e törvényben meghatározott esetekben és módon korlátozható. (2) Az egészségügyi szolgáltatások igénybevétele során érvényesülnie kell az esélyegyenlőségnek. (3) Az egészségi állapot javításának elsődleges eszköze az egészség fejlesztése, védelme és a betegségek megelőzése. (4) Az egészségügyi szolgáltatások alapvető szakmai feltételrendszere tulajdon- és működtetési formától független, kizárólag a szolgáltatás szakmai tartalmán alapul. (5) Az egészségügyi intézményrendszer szakmai ellátási szintekre tagolt felépítése és működése emberközpontú, az eltérő jellegű és súlyosságú megbetegedésben szenvedők egészségi állapota által meghatározott szükségletekhez igazodik, valamint tudományos tényekre alapozott és költséghatékony eljárásokon alapul.30 Az egyes betegjogi szabályok az Eütv. 5-34. §-aiban találhatók. A betegjogok közül a legfontosabbak közé tartozik az együttműködéshez és tájékoztatáshoz való jog. Ez a jog kölcsönösséget feltételez a beteg és az egészségügyi szolgáltatók és annak személyzete között, és csak akkor működhet hatékonyan, ha beteg és az egészségügyi személyzet között bizalom van.

30

1997. évi CLIV. törvény

20

Az Eütv-ben szabályozott általános betegjogok31

-

az egészségügyi ellátáshoz való jog

A beteget megillető jogosultságok közül a legalapvetőbb, hiszen ez biztosítja a betegek számára az egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférés lehetőségét. Különbséget tesz a biztosítottak és azon személyek ellátáshoz való joga között, akik nem minősülnek biztosítottnak. A legáltalánosabb rendelkezés az, hogy minden betegnek joga van az életmentő, a súlyos vagy maradandó egészségkárosodás megelőzését biztosító ellátáshoz, valamint a fájdalmainak csillapításához és szenvedéseinek csökkentéséhez sürgős szükség esetén. A biztosítottnak joga van az egészségi állapota által indokolt, megfelelő, folyamatosan hozzáférhető és az egyenlő bánásmód követelményeinek megfelelő egészségügyi ellátáshoz. 32 1997. évi CLIV. törvény 8. § (1) A betegnek joga van az állapota által szakmailag indokolt szintű egészségügyi szolgáltató és - ha jogszabály kivételt nem tesz - a választott orvos egyetértésével az ellátását végző orvos megválasztásához, amennyiben azt az egészségi állapota által indokolt ellátás szakmai tartalma, az ellátás sürgőssége vagy az ellátás igénybevételének alapjául szolgáló jogviszony nem zárja ki. 33 Ezen rendelkezés a szabad orvosválasztás lehetőségét rögzíti, és adott esetben kötelesek közölni a beteggel, ha létezik olyan intézmény, ahol a betegségének ellátását szakmai szempontból magasabb szinten tudnák véghez vinni. 1997. évi CLIV. törvény 9. § (1) Amennyiben a beteg az adott egészségügyi szolgáltatónál nem részesíthető az egészségi állapota által indokolt legrövidebb időn belül a szükséges ellátásban, tájékoztatni kell őt arról, hogy az adott ellátás mely egészségügyi szolgáltatónál biztosítható.34

Hidvéginé Dr. Adorján Lívia - Sáriné Dr. Simkó Ágnes: Orvos-Beteg viszonyok az egészségügyben: A betegek jogairól Medicina Könyvkiadó Zrt. – Budapest 2012. 29. oldal 32 Kovácsy Zsombor: Az egészségügyi jog nagy kézikönyve Complex Kiadó Jogi és Üzleti Tartalomszolgáltató Kft. – Budapest 2009. 399. oldal 33 1997. évi CLIV. törvény 34 1997. évi CLIV. törvény 31

21

-

az emberi méltósághoz való jog

„Az egészségügyi ellátás során a beteg emberi méltóságát tiszteletben kell tartani.”35 Az emberi méltósághoz való jogot az Alaptörvény is garantálja, minden ember vele született jogaként. Alaptörvény II. cikk: Az emberi méltóság sérthetetlen. Minden embernek joga van az élethez és az emberi méltósághoz, a magzat életét a fogantatástól kezdve védelem illeti meg.36 Az egészségügyi ellátás keretei között ezen jog sajátos megítélés alá esik, mely szerint a betegen kizárólag az ellátáshoz szükséges mértékű beavatkozások végezhetők el, a beteget csak méltányolható okból és ideig szabad várakoztatni és ellátása során szeméremérzetére tekintettel ruházata csak a szükséges mértékben távolítható el, illetve a személyes szabadsága kizárólag sürgős szükség esetén a beteg vagy mások élete testi épségének és egészségének védelmében korlátozható. Az emberi méltósághoz való jog megsértése esetén a károsult elégtételadást illetve kártérítést is követelhet a polgári jog általános szabályai szerint.

-

a kapcsolattartás joga

Ezen jog értelemszerűen a fekvőbeteg-ellátást nyújtó intézményekben bír különös jelentőséggel,

illetve

azokban

a

személyes

gondoskodást

nyújtó

szociális

intézményekben, amelyek az egészségügyi törvény hatálya alá tartoznak. A betegnek joga van arra, hogy a kórházi tartózkodása alatt más személyekkel írásban vagy szóban kapcsolatot tartson, látogatókat fogadjon. Ez a jog azonban nem korlátozhatja az egészségügyi ellátás folytonosságát, ennek értelmében nem lehet látogatókat fogadni a látogatási időn kívül, vagy a nagyvizitek ideje alatt és nem lehet zavarni a betegtársak nyugalmát sem. A látogatási időket minden kórháznak közzé kell tennie házirendjében, ez az időtartam nem lehet ésszerűtlenül rövid. A beteget megilleti a vallási meggyőződésének megfelelő egyházi személlyel való kapcsolattartás joga és a vallás szabad gyakorlásának a joga is.

Kovácsy Zsombor: Az egészségügyi jog nagy kézikönyve Complex Kiadó Jogi és Üzleti Tartalomszolgáltató Kft. – Budapest 2009. 403. oldal 36 Magyarország Alaptörvénye (2011. április 25.) 35

22

A beteg jogosult saját ruháinak és személyes tárgyainak használatára is. 37

-

a gyógyintézet elhagyásának joga

A betegnek joga van a gyógyintézetet bármikor elhagyni, kivéve, ha ezzel mások életét vagy testi épségét veszélyeztetné. Ilyen eset lehet, ha az adott páciens fertőző betegségben szenved, vagy pszichiátriai kezelése szükséges. A saját felelősségre való eltávozást be kell jelenteni a kezelőorvosnak és az egészségügyi dokumentációban rögzíteni kell ezt a tényt. Ha a beteg nem tartotta be ezeket az előírásokat és úgy távozott a kórházból, hogy az egészségügyi személyzetet nem értesítette, akkor a rendőrségnek jelezni kell az esetet és a jegyzőkönyv felvételét rögzíteni kell a beteg dokumentációjában. Itt szeretnék bemutatni egy, a témához kapcsolódó esetet. Esettanulmány: „Egy arteriosclerosisban ( agy érelmeszesedés ) szenvedő beteg elhagyta az intézményt úgy, hogy arról még az intézményben dolgozók sem tudtak, a felügyelet hiánya miatt. Amikor azonban észlelték a beteg távozását, aki pizsamában hagyta el az intézményt, a hatóságokat igen, de a hozzátartozókat nem értesítették a korlátozottan cselekvőképes beteg távozásáról. A hozzátartozók, akik a beteget kívánták meglátogatni, megdöbbenéssel tapasztalták, hogy nincs ott azt édesanyjuk és azt sem tudták, hogy hova ment. Ez az eset a hozzátartozók és a kórház kapcsolatának zavarára utal. Amennyiben ugyanis a kórház és a beteg hozzátartozói megfelelő kapcsolatban vannak, úgy nincs akadálya annak, hogy a bejelentett telefonszámon, emailen vagy bármilyen más módon azonnal értesítést kapjanak.”38 Az Eütv. pontosan rögzíti, hogy kiket kell értesíteni a beteg távozásáról, és a történteket hogyan kell adminisztrálni. Fontos feltétel a beteg távozásával kapcsolatban, hogy a hozzátartozókat a beteg hazabocsátása előtt 24 órával tájékoztatni kell, hogy fel tudjanak készülni a hazaszállítására és a személyes dolgainak összecsomagolására. Kovácsy Zsombor: Az egészségügyi jog nagy kézikönyve Complex Kiadó Jogi és Üzleti Tartalomszolgáltató Kft. – Budapest 2009. 452. oldal 38 Hidvéginé Dr. Adorján Lívia - Sáriné Dr. Simkó Ágnes: Orvos-Beteg viszonyok az egészségügyben: A betegek jogairól Medicina Könyvkiadó Zrt. – Budapest 2012. 45-46. oldal 37

23

„Az ombudsmanhoz érkezett panaszokból megállapítható, hogy számos probléma származik abból, hogy a betegek sokszor nagy műtétek után indokolatlanul sokat várakoznak a betegszállításra, illetve egyes esetekben a zárójelentés kiadására.”39 Ilyen esetekben a legtöbbször a beteg ágyára már mások érkeznek, így a beteg a folyosón tölti várakozással az idejét. Személyes meglátásom szerint előbbi probléma abból adódik, hogy a betegszállítás irányító rendszerek nincsenek megfelelően összehangolva. A területi ellátási kötelezettség kialakításánál nincsenek tekintettel arra, hogy adott betegszállító szolgálatoknak kiosztott települések teljesen kiesnek az ellátandó területükből, így akár üres autóval több tíz kilométert kell megtenniük, vagy az összehangolatlanságból fakadó másik probléma amikor azonos irányból induló autók egy-egy beteggel mennek ugyanazon célállomásokhoz. A várakozási idő emiatt növekszik meg a nem megengedett mértékben. Ezeket az eseteket a munkám során tapasztaltam, mivel regionális központként, három megyéből érkező betegek sugárkezelését végző intézetben dolgozom, így kellő rálátással rendelkezem a betegszállítással kapcsolatos problémákra, és a betegek napi szinten történő négy-hat, akár még ennél hosszabb ideig történő várakoztatására is, amikor egy-egy autó elhoz Miskolcra egy-egy beteget és ezek után minden autó tovább indul Debrecenbe további egy-egy beteggel, majd visszafelé ugyanígy teljesítik az útvonalat.

-

a tájékoztatáshoz való jog

Ez az egyik legfontosabb betegjog. Ez teszi lehetővé azt, hogy a beteg az orvossal és az egészségügyi személyzettel együtt tudjon működni, illetőleg lehetővé teszi a bizalom kialakulását is az orvos-beteg között. A tájékoztatáshoz való jog szorosan illeszkedik az önrendelkezési joghoz, mivel csak a megfelelő tájékoztatás esetén tudja a beteg az önrendelkezési jogát gyakorolni. Mivel szakdolgozatom fő témája ezen részhez kapcsolódik, így a többi általános betegjog rövid kifejtése után visszatérek a tájékoztatás és beleegyezés témakörének hosszabb kifejtésére.

Hidvéginé Dr. Adorján Lívia - Sáriné Dr. Simkó Ágnes: Orvos-Beteg viszonyok az egészségügyben: A betegek jogairól Medicina Könyvkiadó Zrt. – Budapest 2012. 46. oldal 39

24

-

az önrendelkezéshez való jog

Ezen jog alkotmányos alapokon nyugszik, ebből kifolyólag tartalma korlátozhatatlan, kivéve azon esetek körét, melyekre a törvény korlátozásokat vezet be, ezek azonban szigorú feltételekhez vannak kötve. Az Eütv. 15-19. §-ban találjuk az önrendelkezési joghoz kapcsolódó rendelkezéseket. Eütv. 15. § (1) A beteget megilleti az önrendelkezéshez való jog, amely kizárólag törvényben meghatározott esetekben és módon korlátozható.40 Ezek alapján a beteg jogosult eldönteni, hogy igénybe kívánja-e venni az ellátást, vagy esetleg annak mely részeihez nem járul hozzá. „Az önrendelkezési jog érvényesülésének legfontosabb biztosítéka, hogy minden egészségügyi beavatkozás elvégzésének feltétele, hogy ahhoz a beteg kényszertől és fenyegetéstől mentes, megfelelő tájékoztatáson alapuló beleegyezést adjon.”41 A beteg az önrendelkezési joga alapján a beleegyezését az ellátás folyamán bármikor visszavonhatja. Fontos részjogosítványa az önrendelkezési jognak, hogy bármely cselekvőképes személy jogosult megnevezni cselekvőképtelen állapota esetére olyan személyt, aki helyette jogosult lesz a beleegyező nyilatkozat megtételére. Azonban a törvény vélelmet állít fel, ha valaki cselekvőképtelen állapotban kerül az egészségügyi ellátó szervhez, úgy vélik, hogy nincs a beleegyező nyilatkozat megtételére feljogosított személy, mivel ennek beszerzése olyan jelentős késedelemmel járhat, mely a beteg életét sodorná veszélybe. A törvény által meghatározott esetekben lehetőség van a beleegyező nyilatkozat megtételétől eltekinteni, ilyen körülmény lehet, amikor mások életét vagy testi épségét súlyosan veszélyezteti, vagy maga a beteg élete van veszélyben. Az Eütv. kiemelten kezeli az invazív beavatkozások esetét, mely olyan körülményt rejthet magában, melyet a beavatkozás megkezdése előtt nem látható körülmény időközbeni felmerülése okoz. Ebben az esetben sincs lehetőség a beteg beleegyezése nélkül a további beavatkozásokat elvégezni, kiterjesztett beavatkozás elvégzésére csak sürgős szükség esetén van lehetőség. A beteget tehát a tájékoztatási kötelezettség keretén belül az esetleges további beavatkozások szükségességéről tájékoztatni kell, és ehhez beleegyezését kell kérni. Ha egy orvos műtét közben látja szükségesnek olyan

1997. évi CLIV. törvény Hidvéginé Dr. Adorján Lívia - Sáriné Dr. Simkó Ágnes: Orvos-Beteg viszonyok az egészségügyben: A betegek jogairól Medicina Könyvkiadó Zrt. – Budapest 2012. 58. oldal 40 41

25

további beavatkozások elvégzését, melyhez a beteg nem adta beleegyezését, az orvosi team konzílium keretében dönti el, hogy a törvényi feltételek fennállnak-e a beleegyező nyilatkozat nélküli beavatkozás elvégzéséhez. Az önrendelkezési joghoz kapcsolódik az az eset is, amikor a beteg jogosult tiltakozni szerveinek halála esetén történő felhasználásról. Amennyiben nem tesz életében tiltakozó nyilatkozatot, azt kell vélelmezi, hogy hozzájárul a működő képes szerveinek adományozásához. Sok esetben a hozzátartozókat megkérdezik, akik kifejezetten tiltakoznak a szerv- vagy szövetátültetés ellen, így nem feltétlenül érvényesül a beteg akarata. Hazánkban ezért is nagyon kevés az átültetések száma, mert nincs megfelelően tájékoztatva a társadalom.

-

az ellátás visszautasításának joga

Az Eütv. 20-24.§-ban biztosítja a cselekvőképes beteg számára az ellátás visszautasításának jogát, abban az esetben, ha ez mások életét, testi épségét nem veszélyezteti. Eütv. 20. § (1) A cselekvőképes beteget megilleti az ellátás visszautasításának joga, kivéve, ha annak elmaradása mások életét vagy testi épségét veszélyeztetné.42 Ha a beteg állapotában az ellátás elmaradása miatt súlyos vagy maradandó egészségkárosodás következne be, akkor csak a megfelelő alaki kötöttségekkel megtett nyilatkozatban utasíthatja vissza az ellátást. A gyógyíthatatlan betegeknél lehetőség van arra, hogy a beteg életmentő vagy életfenntartó ellátást visszautasítson. A beteg ezen nyilatkozatát bármikor visszavonhatja. Egy felmérés szerint a megkérdezettek nagyobb része egyetért az ápoltak döntési jogával. A megkérdezett orvosok szinte mindegyike arról számolt be, hogy praxisában fordult már elő nagyon ritkán, hogy a páciense nem fogadta el az általa javasolt kezelést, vagy nem egyezett bele a műtétbe. Ilyen esetekben a beteg szóbeli nyilatkozatát egy újabb tájékoztatás követi. Ennek során ismételten átbeszélik a fennmaradó lehetőségeket. A betegek jó része speciális vizsgálatokat utasít vissza, és egyéb gyógymódok, kezelési lehetőségek felől érdeklődnek. Az interjúalanyok közül egyetlen orvossal fordult elő, hogy nagyobb beavatkozást utasított vissza a betege. Ilyen esetek leginkább a műtéti osztályokon (sebészet, nőgyógyászat, urológia) szoktak

42


26

előfordulni, ahol esetlegesen egy végtagcsonkolást, vagy egy vastagbél-kivezetést rendelhet el az orvos. Ebben az esetben az orvos felkéri a szakmai bizottságot, hogy vizsgálják meg azt

a tényt,

hogy a beteg tudatában van-e

döntéseinek

következményeivel. Egy érdekes körülmény volt az, hogy csupán a megkérdezettek egynegyede volt tisztában azzal, hogy lehetősége van a kezelés visszautasítására.43

-

az egészségügyi dokumentáció megismerésének joga

Eütv. 24. § (1) A beteg jogosult megismerni a róla készült egészségügyi dokumentációban szereplő adatait, illetve joga van ahhoz, hogy - a 135. §-ban foglaltak figyelembevételével - egészségügyi adatairól tájékoztatást kérjen. (2) Az egészségügyi dokumentációval az egészségügyi szolgáltató, az abban szereplő adattal a beteg rendelkezik.44 Az egészségügyi dokumentáció megismerésének jogát is a tájékoztatáshoz való jogosultsággal kapcsolatosan emeli ki a törvény. Az egészségügyi szolgáltatás során a betegek kezelésével kapcsolatban számos egészségügyi és személyazonosító adatot kell nyilvántartani, feljegyzések is készülhetnek a betegségekkel kapcsolatosan. Az egészségügyi szolgáltatások során keletkezett és az egészségügyi dolgozók tudomására jutott adatokat összességükben egészségügyi dokumentációnak nevezzük. Ehhez képest szűkebb fogalom az egészségügyi adat, mely az érintett személy testi, lelki és értelmi állapotára utal, káros szenvedélyére, valamint a megbetegedése, illetve elhalálozása körülményeire. A két fogalom elkülönítése azért kiemelkedően fontos, mert az egészségügyi dokumentációval az egészségügyi szolgáltató, míg az egészségügyi adattal a beteg saját maga rendelkezik. A beteg jogai az egészségügyi dokumentációval kapcsolatban: o jogosult arra, hogy a gyógykezelésével összefüggő adatainak kezeléséről tájékoztatást kapjon o jogosult egészségügyi adatainak megismerésére o egészségügyi dokumentációjába betekinthet, és azokról saját költségére másolatot kérhet

Heuer Orsolya: Betegjogok Magyarországon - Szabályok és Gyakorlat - Kiadja: Társaság a Szabadságjogokért, Budapest 2002. 33. oldal 44 1997. évi CLIV. törvény 43

27

o jogosult arra, hogy az egészségügyi intézményből való elbocsátásakor zárójelentést kapjon o egészségügyi adatairól indokolt célra, saját költségére összefoglaló vagy kivonatos írásos véleményt is igényelhet o kérheti az általa hiányosnak vagy pontatlannak tartott vélt minden olyan rá vonatkozó egészségügyi dokumentáció kiegészítését vagy kijavítását, amelyet a kezelőorvosa, illetve más adatkezelő a dokumentációra saját szakmai véleményének feltüntetésével jegyez rá, a hibás egészségügyi adatot pedig úgy kell kijavítani, hogy az eredetileg felvett adat is megállapítható legyen.45

-

az orvosi titoktartáshoz való jog

Eütv. 25. § (1) A beteg jogosult arra, hogy az egészségügyi ellátásában részt vevő személyek az ellátása során tudomásukra jutott egészségügyi és személyes adatait (a továbbiakban: orvosi titok) csak az arra jogosulttal közöljék, és azokat bizalmasan kezeljék. (2) A betegnek joga van arról nyilatkozni, hogy betegségéről, annak várható kimeneteléről kiknek adható felvilágosítás, illetve kiket zár ki egészségügyi adatainak részleges vagy teljes megismeréséből.46 Az orvos, valamint az egészségügyi ellátásban más résztvevők a munkájuk során tudomásukra jutott egészségügyi és más személyes adatokat csak az arra jogosulttal közölhetnek és azokat kötelesek bizalmasan kezelni. A beteg egészségügyi adatai általában csak azzal közölhetők, akit a beteg saját maga megnevez teljes bizonyító erejű magánokiratban. Ezért fordulhatott elő az az eset, amikor az orvos megkérte a beteg hozzátartozóját, hogy amíg a beteggel közli a diagnózist és a kezelési tervet, addig a rendelőt szíveskedjen elhagyni. Léteznek azonban olyan esetek is, amikor a beteg beleegyezése nem szükséges, ilyen eset, amikor mások élete, testi épsége veszélyben van vagy egészségének védelme szükségessé teszi ezt az intézkedést.

Hidvéginé Dr. Adorján Lívia - Sáriné Dr. Simkó Ágnes: Orvos-Beteg viszonyok az egészségügyben: A betegek jogairól Medicina Könyvkiadó Zrt. – Budapest 2012. 68. oldal 46 1997. évi CLIV. törvény 45

28

Az Eütv-ben szabályozott speciális betegjogok Az általános betegjogokhoz számos, speciális betegjog kapcsolódik, mint például: -

a beteg gyermek jogai

-

a fogyatékkal élők jogai

-

a pszichiátriai betegek jogai

Az Alaptörvény betegjogi rendelkezései

A magyar jogrendszerben alkotmányos garanciák találhatóak, melyek a betegek jogait biztosítják nemzetközi dokumentumokon keresztül, ebből következik, hogy figyelembe kell venni a nemzetközi emberi jogi dokumentumok és egyezmények szövegét és ajánlásait. A Magyar Köztársaság Alkotmányának ( 1949. évi XX. törvény ) XII. fejezete mondja ki, hogy minden embernek joga van az élethez és az emberi méltósághoz, melyektől senkit nem lehet megfosztani, nem lehet kínzásnak, kegyetlen, embertelen, megalázó elbánásnak vagy büntetésnek alávetni . Különösen tilos emberen a hozzájárulása nélkül orvosi vagy tudományos kísérletet végezni. Mindenkit megillet a jó hírnévhez, a magánlakás sérthetetlenségéhez, valamint a magántitok és a személyes adatok védelméhez való jog. Mindenkit veleszületett jogként illet meg az élethez és emberi méltósághoz való jog, amelytől senkit nem lehet önkényesen megfosztani. Alapvető jogként szerepel a legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jog. A fentebb említett jogokat Magyarország új Alaptörvénye ( 2011.04.25. ) is tartalmazza a Szabadság és felelősség fejezetében. 47

„Az emberi méltóság sérthetetlen. Minden embernek joga van az élethez és az emberi

méltósághoz, a magzat életét a fogantatástól kezdve védelem illeti meg.” „Senkit sem lehet kínzásnak, embertelen megalázó bánásmódnak vagy büntetésnek alávetni.”48

47 48

Magyarország Alaptörvénye (2011.04.25.) II. cikk Magyarország Alaptörvénye (2011.04.25.) III. cikk (1)

29

„Tilos emberen tájékoztatáson alapuló, önkéntes hozzájárulása nélkül orvosi vagy tudományos kísérletet végezni.”49 „Tilos az emberi fajnemesítést célzó gyakorlat, az emberi test és testrészek haszonszerzési célú felhasználása, valamint az emberi egyedmásolás.”50 Magyarország Alaptörvénye áll a jogszabályi hierarchia csúcsán, hangsúlyozza, hogy mindenkinek alapvető joga van a testi és lelki egészséghez. Ez nem csupán alanyi jog, hanem az állam számára kötelezettség is. Az Alaptörvény nem nevesíti külön a betegek jogait, viszont az emberi méltósághoz való jogra és az egyén önrendelkezési jogára tekintettel ebből is levezethetőek a betegjogok is.

A Polgári Törvénykönyv betegjogi rendelkezései

Az 1959. évi IV. törvény a Polgári Törvénykönyvről kapcsán a személyhez fűződő jogok körében kerül meghatározásra a személyes szabadsághoz, a testi épséghez, az egészséghez, az emberi méltósághoz való jog. A 2013. évi V. törvény ( új Ptk.) az előző Ptk-hoz hasonlóan tartalmazza ezeket a jogokat. Garantálja az ember számára az önrendelkezés szabadságát, a személyisége kibontakozását és annak védelmét. 2013. évi V. törvény 2:42. § [A személyiségi jogok általános védelme] 51 (1) Mindenkinek joga van ahhoz, hogy törvény és mások jogainak korlátai között személyiségét szabadon érvényesíthesse, és hogy abban őt senki ne gátolja. (2) Az emberi méltóságot és az abból fakadó személyiségi jogokat mindenki köteles tiszteletben tartani. A személyiségi jogok e törvény védelme alatt állnak. (3) Nem sért személyiségi jogot az a magatartás, amelyhez az érintett hozzájárult.52 2013. évi V. törvény 2:43. § [Nevesített személyiségi jogok]53 A személyiségi jogok sérelmét jelenti különösen 49 50

51 52

53

Magyarország Alaptörvénye (2011.04.25.) III. cikk (2) Magyarország Alaptörvénye (2011.04.25.) III. cikk (3) 2013. évi V. törvény a Polgári Törvénykönyvről 2013. évi V. törvény a Polgári Törvénykönyvről 2013. évi V. törvény a Polgári Törvénykönyvről

30

a) az élet, a testi épség és az egészség megsértése54 Az élet, a testi épség és az egészség megsértésének tilalma A legalapvetőbb emberi jog az élethez, egészséghez és a testi épséghez való jog, amelyet az Alaptörvény és a Ptk. is védelemben részesít. Az embernek az élethez való joga elsőrendű jog, azonban a régi Ptk-ban a védelem tárgyai között az élet nem szerepelt, ugyanakkor elfogadható az az álláspont, hogy a testi épség és az egészség védelme az élet védelmére is kiterjedt. Erről az új Ptk. már külön kiemelve is rendelkezik. A test, illetve annak integritása az életminőség alapvető meghatározója, emiatt épségének védelme egyik legjelentősebb személyiségi jog. Az emberi test akkor ép, ha a test szervei kielégítően látják el feladataikat. Az egészség a szervezet zavartalan működése, illetve a helyes működés biztosítása. A testi épség, egészség megsértése személyiségvédelmi szempontból – ellentétben a büntetőjoggal – nincs gyógyulási időtartamokhoz kötve, nincs jelentősége annak, hogy súlyos vagy könnyű testi sértés történt. A bírói gyakorlat a lelki traumák előidézését is a testi épség, egészség megsértésének minősíti.55

2013. évi V. törvény a Polgári Törvénykönyvről http://projektjeink.birosag.hu/sites/default/files/allomanyok/ptk_e_learning/ptk3/lecke1_lap2.html (2015.06.11.) 54 55

31

III. TÁJÉKOZTATÁS ÉS BELEEGYEZÉS

1. A tájékoztatáshoz való jog A tájékoztatáshoz való jog kiemelt jelentőséggel bír a betegjogokon belül több szempontból is. Egyrészt több kutatás bizonyította, hogy a megfelelő tájékoztatásnak fontos szerepe van abban, hogy az orvos és a beteg között kialakuljon egy megfelelő bizalmi viszony, és abban is, hogy a beteg milyennek fogja érzékelni az adott egészségügyi szolgáltatást. Ezen túlmenően a tájékoztatáshoz való jog az a betegjog, amely a leggyakrabban képezi a bírósági eljárás ( tipikusan polgári peres kártérítési eljárás ) tárgyát, így minden szempontból kiemelten fontos a megfelelő tájékoztatási rutin kialakítása minden egészségügyi szolgáltatónál. Ezen jog nem tekint túlságosan hosszú múltra vissza, mivel az orvosetikai irodalomban is csak az 1950-es években kezdtek vele foglalkozni.56 Mit mondjon az orvos és mit ne mondjon? Az orvos véleményét minden beteg mindenkor izgatottan várja, mivel a beteg úgy érzi, hogy sorsa és jövője betegsége esetén az orvos véleményétől függ. Magyarországon a beteg általában arra vágyik, hogy részletes tájékoztatást kapjon állapotáról és e tájékoztatás folyamán általában a kérdések végeláthatatlan sorát teszi fel, Az orvosnak a kérdésekre mindig válaszolnia kell, még akkor is, ha az adott helyzetben tisztességes válasz nem áll rendelkezésére. Az orvosnak a diagnózisról is nyilatkoznia kell, az esetben is, ha még nem tudja pontosan, hogy mi a beteg baja. Az orvosi felvilágosítás terjedelmének megfelelőnek kell lennie. Ebben a kérdéskörben összeütközik a jogász, a teológus, egyes orvosok és némely beteg véleménye, a beteg ember érdekét mindenek felett előtérbe helyező gyógyító és humanista orvos véleményével. Már akkoriban is törekedtek arra, hogy az orvos a beteggel ne mások jelenlétében foglalkozzon.57

Kovácsy Zsombor: Az egészségügyi jog nagy kézikönyve Complex Kiadó Jogi és Üzleti Tartalomszolgáltató Kft. – Budapest 2009. 407. oldal 57 Magyar Imre: Az orvos és a beteg. Medicina Könyvkiadó Budapest, 1983. 57. oldal 56

32

Az orvosi jogviszony keretében az orvost többirányú tájékoztatási kötelezettség terheli. Nevezetesen: beszámolási kötelezettség a betegségről és a beteg állapotáról – tájékoztatás a gyógyulás érdekében szükséges magatartásról – a beteg rendelkezési jogának gyakorlása érdekében előírt tájékoztatás, az orvosi szolgáltatás teljesítésével kapcsolatban egyes esetekben megkövetelt külön tájékoztatás (figyelmeztetés). A beteg rendelkezési jogának gyakorlásával szorosan összefügg a rendelkezési jog gyakorlására vonatkozó szabályozással.58 A tájékoztatási kötelezettség kialakulásának több oka is van. A mai társadalomban a fejlett technológiának köszönhetően a betegek sok esetben többféle kezelési mód közül választhatnak, amely olykor járhat költségekkel is, viszont adott esetben lehet, hogy veszélytelenebb. A megfelelő tájékoztatás elmaradása esetén előfordulhat az is, hogy a beteg nem is szerez tudomást arról, hogy a betegségének gyógyítására más módszerek is rendelkezésre állnak. A másik ilyen ok az, hogy a kórházi orvosok nem ismerik olyan mértékben a betegeket, mint adott esetben egy háziorvos, aki esetleg évtizedekig követi a páciens állapotát. Az elmúlt 50-60 évben az orvos-beteg kapcsolat teljes mértékben átalakult, mivel a háziorvosok kezéből rengeteg döntési kompetenciát és tudást igénylő beavatkozási lehetőséget kivontak, így manapság szerepük csupán arra korlátozódik, hogy vényt írjanak és beutalót adjanak szakorvosi vizsgálatokra. A múlt században még kötelességük volt követni a praxisukba tartozó beteg állapotát, fel kellett keresniük őket akkor is, ha a rendelésen nem jelentek meg, és ha tudomása volt arról, hogy a betege kórházi ellátásban részesül fel is kereste és a kórházi kezelőorvosával konzultált. Mára ez a modell teljesen megváltozott, már csak a Nyugat – európai országokban lehet fellelni hasonló eseteket. A tájékoztatáshoz való jog tartalmát legáltalánosabban így fogalmazza meg a törvény: 13. § (1) A beteg jogosult a számára egyéniesített formában megadott teljes körű tájékoztatásra.59

58 59

Dr. Törő Károly: Az orvosi jogviszony. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó Budapest, 1986. 181.oldal 1997. évi CLIV. törvény

33

Ebből a meghatározásból két jelző igényel kiemelt figyelmet: az egyéni forma és a teljes körű tájékoztatás. A teljes körű tájékoztatás követelménye problémákat vethet fel a tekintetben, hogy teljes körűen tájékoztatni mindenről nem lehet, hiszen ebbe a fogalomba bele tartoznának a legtávolabbi kockázatok is, és esetleg olyan kockázatok is előfordulhatnak, melyek teljes mértékig egyetlen személyre korlátozódnak és eddig még soha nem fordultak elő, tehát nem lehet előre látni. A bírói gyakorlat szempontjából a tájékoztatásnak azokra az információkra kell kiterjednie, amelyek a beteg szempontjából relevánsak lehetnek.60 Kérdés, hogy a tájékoztatás terjedelme mit jelent? A tájékoztatásnak az alábbi elemekre kell kiterjednie: Eütv. 13.§ (2) A betegnek joga van arra, hogy részletes tájékoztatást kapjon a) egészségi állapotáról, beleértve ennek orvosi megítélését is, b) a javasolt vizsgálatokról, beavatkozásokról, c) a javasolt vizsgálatok, beavatkozások elvégzésének, illetve elmaradásának lehetséges előnyeiről és kockázatairól, d) a vizsgálatok, beavatkozások elvégzésének tervezett időpontjairól, e) döntési jogáról a javasolt vizsgálatok, beavatkozások tekintetében, f) a lehetséges alternatív eljárásokról, módszerekről, g) az ellátás folyamatáról és várható kimeneteléről, h) a további ellátásokról, valamint i) a javasolt életmódról.61 Továbbá az is fontos kérdés, hogy milyen formában és módon történjen a tájékoztatás, mik a tájékoztatás objektív és szubjektív feltételei. Amellett, hogy s tárgyilagosság és érthetőség alapvető követelmény, a tájékoztatás formája, tartalma és mélysége a beteg személyiségére figyelemmel személyenként eltérő lehet.62

Kovácsy Zsombor: Az egészségügyi jog nagy kézikönyve Complex Kiadó Jogi és Üzleti Tartalomszolgáltató Kft. – Budapest 2009. 408. oldal 61 1997. évi CLIV. törvény 62 Hidvéginé Dr. Adorján Lívia - Sáriné Dr. Simkó Ágnes: Orvos-Beteg viszonyok az egészségügyben: A betegek jogairól Medicina Könyvkiadó Zrt. – Budapest 2012. 48. oldal 60

34

Egyéniesített formában megadott tájékoztatás az 1997. évi CLIV. törvény 13. § (8)-ben kerül kifejtésre: A betegnek joga van arra, hogy számára érthető módon kapjon tájékoztatást, figyelemmel életkorára, iskolázottságára, ismereteire, lelkiállapotára, e tekintetben megfogalmazott kívánságára, valamint arra, hogy a tájékoztatáshoz szükség esetén és lehetőség szerint tolmácsot vagy jelnyelvi tolmácsot biztosítsanak.63 Mindez azt jelenti, hogy a beteg korának, iskolázottságának, pszichés, kulturális és nyelvi hátterének megfelelő módon kell a beteg tudtára adni az ellátásával összefüggésben rendelkezésünkre álló információkat. Ebben az esetben nem arról van szó, hogy „laikus” vagy kevésbé képzett betegek számára ködösítő megfogalmazást kellene alkalmazni, hanem éppen ellenkezőleg: a leghatékonyabb megoldás választása, a legalaposabb megértés elősegítése a cél. A feladat nem könnyű, komoly emberismeretet és odafigyelést igényel, az ellátást végzők általában folyamatos finomítások útján érik el a páciensek többsége számára adekvát tájékoztatási módot, és még a tapasztalt emberek számára is kihívást jelenthet egy-egy beteg elhelyezése a tájékoztatás szempontjából releváns pszichológiai dimenziókban.64 A tájékoztatás módja vonatkozásában fontos, hogy esetenként tolmácsot vagy jeltolmácsot igénybe lehet venni annak érdekében, hogy az orvos és beteg közötti kommunikáció eredményes lehessen. A tájékoztatásnak interaktívnak kell lennie, a betegnek nemcsak meghallgatni kell az orvos tájékoztatását, hanem jogosult kérdezésre, valamint aktívan részt vehet az egészségi állapotát érintő körülmények megismerésében. Ezeket a követelményeket rögzíti az Eütv. 13.§ (3) A betegnek joga van a tájékoztatás során és azt követően további kérdezésre. Fontos követelmény: a tájékoztatás nem egyoldalú kommunikáció: a kérdezés lehetősége biztosítja a páciens számára fontos szempontok megvilágítását, illetve a tájékoztatást adó szakembert is segíti az információ-igény pontosabb becslésében.65

1997. évi CLIV. törvény Kovácsy Zsombor: Egészségügyi jog. Semmelweis Kiadó Budapest, 2008. 57-58. oldal 65 Kovácsy Zsombor: Egészségügyi jog. Semmelweis Kiadó Budapest, 2008 58.oldal 63 64

35

A betegnek joga van megismerni ellátása során az egyes vizsgálatok, beavatkozások elvégzését követően azok eredményét, esetleges sikertelenségét, illetve a várttól eltérő eredményt és annak okait.66 Ha egyes vizsgálatok esetlegesen nem sikerültek, vagy nem a várt eredményt hozták meg, akkor lehetőség van annak megismétlését kérni. A tájékoztatáshoz való jog biztosításának egyik legérzékenyebb pontja a kezelés esetleges sikertelenségének kommunikációja, ugyanis mindez nagyban érinti az ellátó személyzet szakmai megítélését, tekintélyét, sőt etikai, munkajogi, polgári, illetve büntető jogi felelősségre vonás alapjául szolgáló cselekedetek, mulasztások is a látótérbe kerülhetnek.67 Eütv. 13.§ (6) A betegnek joga van megismerni az ellátásában közvetlenül közreműködő személyek nevét, szakképesítését és beosztását.68 Az ellátás, a beteg-orvos kapcsolat személyes töltetén van a hangsúly ebben a rendelkezésben. Ez a szabály a fogyasztóvédelmi jelleggel erősítendő tisztánlátást is szolgálja, amely különösen a kívülálló számára átláthatatlan szabadfoglalkozású, megbízásos jogviszonyok szövevényeként elképzelt kórházi ellátási modellben lehet garanciája a ténylegesen ellátást végzők azonosításának.69 Sajnos a mai napig sok egészségügyi intézményben nem veszik szigorúan ezt a követelményt. A kórházak és rendelőintézetek nagy részében a dolgozók nem viselik a számukra kötelezően előírt fényképükkel és munkakörükkel ellátott kitűzőjüket, és ezt a feletteseik sem követelik meg tőlük. A tájékoztatás másik oldala, amikor a beteg lemondhat a tájékoztatásról, ha ezt a törvényben szabályozott kivételek lehetővé teszik. Ez a beteg önrendelkezési jogának a részét képezi. Eütv. 14. § (1) A cselekvőképes beteg a tájékoztatásáról lemondhat, kivéve, ha betegsége természetét ismernie kell ahhoz, hogy mások egészségét ne veszélyeztesse. Ha a beavatkozásra a beteg kezdeményezésére és nem terápiás célból kerül sor, a tájékoztatásról való lemondás csak írásban érvényes. 1997. évi CLIV. törvény Kovácsy Zsombor: Egészségügyi jog. Semmelweis Kiadó Budapest, 2008 59. oldal 68 1997. évi CLIV. törvény 69 Kovácsy Zsombor: Egészségügyi jog. Semmelweis Kiadó Budapest, 2008 59. oldal 66 67

36

Az egészségügyi törvény a tájékoztatási jog keretében szabályozza annak lehetőségét is, hogy a beteg lemondhasson a tájékoztatásról, azaz kinyilvánítsa azt, hogy nem kíván a tájékoztatási joggal élni, azaz visszautasítja azt. E körben két korlát kerül meghatározásra. Az egyik eset az, amikor a betegség jellege teszi szükségessé, hogy a beteg megfelelő tájékoztatást kapjon a betegsége mibenlétéről, azért, hogy betegségével mások egészségét ne veszélyeztesse. Tehát ha egy fertőző betegségről van szó, pl. egy HIV - fertőzöttről, akkor igenis a betegség természete szükségessé teszi, hogy a beteget tájékoztassák erről, hogy ezáltal mások életét, egészségét ne veszélyeztesse. A másik eset az, amikor a beavatkozást maga a beteg kezdeményezi. Pl. művi meddővé tétel esetén nem utasíthatja el a beteg a tájékoztatást, mivel saját kezdeményezésére történik a beavatkozás, a kezelő orvosnak tájékoztatnia kell a beteget a beavatkozásról és annak valamennyi következményéről, kockázatáról. Ezen két kivételtől eltekintve a beteg, ha a tájékoztatási jogával nem kíván élni, azaz lemond arról, hogy őt kezelő orvosa tájékoztassa, akkor erre vonatkozóan a lemondását írásba kell foglalni, és azt az orvosi dokumentációhoz kell csatolni. Természetesen a betegnek bármikor joga van ezt a lemondó nyilatkozatát visszavonni, ezt a visszavonó nyilatkozatot szükséges az orvosi dokumentációhoz csatolni, 70 A cselekvőképtelen és korlátozottan cselekvőképes személyek informálása is kötelező, természetesen ennek a tájékoztatásnak meg kell felelnie a beteg pszichés állapotának és életkorának. Ezt akkor is meg kell tenni, ha a beteg beleegyezése egyébként nem szükséges feltétele a gyógykezelés megkezdésének.71 Nagyon fontos, hogy minden egészségügyi szolgáltató az általa végzett beavatkozások tekintetében részletes tájékoztató nyomtatványokat készítsen, melyeket a betegnek oda tudnak adni, hogy áttanulmányozza. Ez az esetleges bírósági jogvitában is bizonyítékul szolgálhat, mivel a nyomtatványt a beteg köteles kézjegyével ellátni annak áttanulmányozása után, és ennek egy példányát csatolni kell az egészségügy dokumentációhoz. A tájékoztatónak nem szabad formálisnak és sablonosnak lennie, és további fontos körülmény, hogy mindig a betegség jellegére, természetére vonatkozóan kell megadni a tájékoztatást.

Kőszegfalvi Edit: Egészségügyi jogi kézikönyv. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó Budapest, 1999. 46. oldal 71 Hidvéginé Dr. Adorján Lívia - Sáriné Dr. Simkó Ágnes: Orvos-Beteg viszonyok az egészségügyben: A betegek jogairól Medicina Könyvkiadó Zrt. – Budapest 2012 70

37

2. Beleegyezés A 1997. évi CLIV. törvény szerint a beteg többféle módon gyakorolhatja a beleegyezés jogát: ráutaló magatartással, szóban és írásban egyaránt. A beleegyezés formája az egyes beavatkozások típusától függ, invazív beavatkozások esetén a törvény kötelezővé teszi az írásbeli beleegyezést. Az invazív és non-invazív beavatkozások közötti határ viszont nem különül el élesen, így lehetséges az, hogy adott esetben nem kérnek a beavatkozáshoz írásbeli beleegyezést, viszont később a körülmények azt igazolják, hogy ezt meg kellett volna tenni, mivel olyan mellékhatások léphetnek fel, amelyek később egy esetleges per alapját képezhetik. Erre figyelemmel kellene meghatározni az orvosoknak és a jogászoknak együttesen az általános kritériumok figyelembe vételével, hogy bizonyos kezeléseknél hol húzódik az invazivitás határa, és tételesen felsorolni ezeket a beavatkozásokat, ezzel egyértelmű helyzetet teremtve a kezelőszemélyzet és a betegek számára is. Az orvosi beavatkozásokba való ún. egyszerű beleegyezés a hagyományos, paternalisztikus orvos-beteg kapcsolat jellemző vonása, s az ókortól egészen a század közepéig ez a modell volt elterjedt szinte az egész világon. Eszerint az orvos egyszeűen közli s beteggel, hogy milyen kezelést vagy beavatkozást tart az adott esetben a legcélszerűbbnek, s a beteg ebbe minden további magyarázat vagy információ nélkül beleegyezik. A tradicionális medicina a betegtájékoztatást csak akkor követelte meg, ha attól terápiás hasznot remélt, ha az a gyógykezelés része volt. Az orvos-beteg kapcsolat eme paternalisztikus modellje a beteg orvosi érdekeit tartotta a legfontosabb értéknek, s a beteg autonómiája, önrendelkezési joga csak nagyon alárendelt szerepet játszhatott.72 Az

orvos

-

szakmai

vezetőknek

általában

nincsenek

jó

tapasztalataik

a

betegtájékoztatással és beleegyezéssel kapcsolatban. Sok helyen formailag megfelelnek ugyan a törvényi követelményeknek, így esetlegesen egy konfliktus esetén igazolható a beleegyezés, viszont sok helyen hiányzik a tudatosság, az egyértelműség és a részletesség. Így a nyilatkozatok aláírása a beteg részéről inkább tekinthető adminisztrációs közreműködésnek, mintsem beleegyezésnek.

73

Sok esetben egy

rendelés közben nincs is idő arra, hogy a beteg részletesen elolvassa mibe is egyezik bele, az orvos sürgeti, hogy várnak rajta kívül még sokan az ellátásra, és az is előfordul, Dr. Kovács József: A modern orvosi etika alapjai. Medicina Könyvkiadó Zrt. Budapest, 2006. 127-128. oldal 73 Heuer Orsolya: Betegjogok Magyarországon – Szabályok és Gyakorlat – Társaság a Szabadság Jogokért – Budapest, 2002. 72

38

hogy a műtő vagy a kezelőhelységben íratják alá a beleegyező nyilatkozatot, amikor már teljesen biztos, hogy nincs ideje elolvasni azt, vagy már műtét előtti kábítás hatása alatt van. A beteg a későbbiek folyamán azt mondja, hogy valóban aláírta a beleegyező nyilatkozatot, csak azt nem tudja, hogy mibe is egyezett bele, mert neki elsődleges szempont a gyógyulása, melynek érdekében mindent megtesz. Sokszor a beteg „vakon” megbízik orvosában, úgy gondolja, hogy csak jót akarhat neki, így beleegyezik minden, az orvos által javasolt kezelésbe. Ez tekinthető főleg életkori (idősebbeknél) sajátosságnak is, és a köszönhető a betegek élni akarásának is.

39

Beleegyező nyilatkozat minta:

BELEEGYEZŐ NYILATKOZAT74 „Cím” Vizsgálat kódszáma: Vizsgálóhely neve: Vizsgálatvezető neve és beosztása: Beteg bevonási száma: Beteg nevének kezdőbetűi:

Születési hely: Születési idő: Én, szóbeli tájékoztatást kaptam a fenti vizsgálatról és elolvastam a mellékelt Betegtájékoztatót. Lehetőségem volt a kapott információkat megbeszélni, kérdéseket feltenni. Beleegyezem a vizsgálatban való részvételbe és részvételem teljesen önkéntes. Megértettem, hogy beleegyezésemet bármikor, indoklás nélkül visszavonhatom, és ez nem befolyásolja későbbi ellátásomat. Ezen Írásos Beleegyezési Nyilatkozat aláírásával hozzájárulok ahhoz, hogy személyes adataimat, beleértve a testi vagy lelki egészségi állapotommal kapcsolatos adatokat, származásomat és etnikai hovatartozásomat a Betegtájékoztatóban leírt módon használják fel. Tudomásul veszem, hogy a Betegtájékoztató és Írásos Beleegyezési Nyilatkozat egy példányát kézhez kapom. Beleegyezem, hogy háziorvosomat értesítsék a vizsgálatban való részvételemről: igen ‫ڤ‬

nem ‫ڤ‬

…………………………… a beteg aláírása

……………………………… dátum a beteg kézírásával

…………………………… a tájékoztatást végző orvos aláírása

……………………………… dátum

74

http://www.google.hu/url?sa=t&rct=j&q=&esrc=s&source=web&cd=1&ved=0CCAQFjAA&url=http%3 A%2F%2Fwww.ogyei.gov.hu%2Fdynamic%2Fsablon__beleegyezo_nyilatkozat.doc&ei=DiiDVfaQDsP nywP_q4-YCg&usg=AFQjCNGYhIpkcA2fm1W3vbtnpa7Czwo78A&bvm=bv.96042044,d.bGQ (2015.06.11.)

40

BETEGTÁJÉKOZTATÓ ÉS BELEEGYEZŐ NYILATKOZAT75 Beavatkozás: Altatás Tájékoztatjuk Önt, hogy az altatás beavatkozáshoz írásos beleegyezése szükséges. A beleegyezés aláírása előtt gondosan olvassa el a betegtájékoztatót és amennyiben kérdése van a beavatkozással kapcsolatban, forduljon a beavatkozást végző orvoshoz. 1. Beavatkozás előkészítése, menete: Az altatást műtőben végezzük. A műtét előtt előkészítő injekciót adunk, amely fontos része az altatásnak, vénájába infúziót kötünk. Vénásan adott gyógyszerekkel és belélegzett altatógázokkal több órás műtétek is elvégezhetőek. A fájdalommentesség az egész testre kiterjed és öntudatvesztéssel társul. A fájdalommentességet az altatás, és az operáló orvos munkájának megkönnyítése érdekében izomellazítók adásával egészítjük ki, melyek a légzést leállítják, de a légcsőbe vezetett puha műanyag csövön (tubuson) keresztül lélegeztetjük Önt. Lélegeztetés közben a szükséges oxigént és altatógázokat orvosi felügyelet mellett altatógépeink adagolják. Műtét alatt folyamatosan figyeljük alvásának mélységét, légzését, vérnyomását, pulzusát, vérének oxigén telítettségét, az altatógázok állapotát azok be- és kilégzett mennyiségét, a kilégzett széndioxid mennyiségét. 2. Beavatkozás előnyei Betegségének korszerű gyógyításához altatásra van szükség, mely az Ön biztonságát szolgálja. Az altatóorvos (aneszteziológus) a beavatkozást műtétet végző orvossal együttműködve végzi. 3. Beavatkozás kockázatai, szövődményei: - az alkalmazott gyógyszerekre túlérzékenység - hányás, hányinger, szédülés - véna gyulladás – tályog - fogsérülés, a szájban egyéb sérülés - légcső-, gégegörcs, légcső-, nyelőcsősérülés - tüdőgyulladás - gyomortartalom tüdőre lehelése - gépi lélegeztetés - vérmérgezés - láz - ritmuszavar - vérnyomásingadozás - légzésleállás - halál 4. Beavatkozás elmaradásának lehetőséges előnye Nincs. 5. Beavatkozás elmaradásának kockázatai, szövődményei A fájdalmak érzése. A műtét nem kivitelezhető biztonságosan. 6. Beavatkozás tervezett időpontja:

20…… év ……………..hó ……..nap.

75

http://www.google.hu/url?sa=t&rct=j&q=&esrc=s&source=web&cd=3&ved=0CC0QFjAC&url=http%3 A%2F%2Fwww.peterfykh.hu%2Fattachments%2Farticle%2F57%2FAltat%25C3%25A1si%2520beleegy ez%25C5%2591.doc&ei=5yuDVaKrE8n9ywOB4eQBA&usg=AFQjCNG79NE20Tgpf_nAE4XhKri6C1GB7A&bvm=bv.96042044,d.bGQ (2015.06.11.)

41

7. Beavatkozás alternatív módszere: Egyes esetekben gerincközeli érzéstelenítés vagy helyi értézéstelenítés. 8. Beavatkozás várható kimenetele, eredménye Fájdalom nélkül elvégzett műtét. 9. Beavatkozást követő további ellátások, kezelések A műtét után felébresztjük, és vagy eredeti kórtermében, vagy az őrző szobába szállítjuk. Az első napon a műtéti seb és az altatás következtében hasi fájdalom, hányinger, hányás rossz közérzet jelentkezhet. Fájdalmait igyekszünk elviselhetővé tenni fájdalomcsillapítók, hányingernél hányás csillapítók adásával. 10. Beavatkozást követően javasolt életmód A műtét napján ágynyugalom. Hivatalos ügyeket az altatószerek emlékezetkihagyást okozó hatása miatt ne intézzen. 11. Beavatkozást végző személy neve: szakképesítése: beosztása: Kijelentem, hogy az aneszteziológiai adatlapon szereplő betegségeimen kívül más betegségemről nincs tudomásom, a feltüntetett gyógyszerérzékenységemen kívül másról nem tudok. Hat órával a beavatkozás előtt sem folyadékot, sem szilárd ételt nem fogyasztok. A korábban elvégzett műtétek során tudomásom szerint altatási, érzéstelenítési szövődmény nem volt. A betegtájékoztatót elolvastam, megértettem. A beavatkozással kapcsolatban, az írásbeli tájékoztatóban nem szereplő kérdéseimre szóbeli tájékoztatást kaptam, és további kérdéseim nincsenek. Kérdéseim a következők: ……………………………………………………………………………………… Tudomásul veszem, hogy a beavatkozás szakszerű végrehajtása esetén is előfordulhatnak előre nem látható, az előzőekben nem említett szövődmények, melyek a várható gyógytartamot kedvezőtlenül befolyásolhatják. Tudomásul veszem, hogy jogom van a felajánlott beavatkozás, jelen esetben az altatás elutasítására. A beavatkozás elmaradásával összefüggésbe hozható egészségkárosodásért, illetve az esetleg kedvezőtlen gyógyeredményért kezelő orvosaimat a felelősség alól felmentem. Jelen nyilatkozatommal megerősítem, hogy a felajánlott beavatkozásba beleegyezem. Budapest, 20….. év …………….hónap ……….nap. Az orvos aláírása

A beteg vagy törvényes képviselőjének aláírása

42

3. Tájékozott beleegyezés A tájékozott beleegyezés ( informed consent) a beteg által adott önkéntes, szabad és informált felhatalmazás az orvos által végzett tevékenységre. Ebben az orvos és beteg között létre jövő kommunikációs modellben, az orvos bevonja a beteget a döntéshozatali folyamatba, és a beteg maga dönt arról, hogy a lehetséges diagnosztikus vagy terápiás lehetőségek közül az ő esetében melyiket alkalmazzák. Mivel a beteg a tájékoztatás

alapján

a

beavatkozást

vagy

kezelést

visszautasítja

(tájékozott

visszautasítás), ezért a helyes elnevezés a következő lenne: tájékozott döntés.76 Manapság a betegeknek egyre több diagnosztikus és terápiás ellátási lehetőség közül van módjuk választani. A 90-es években kezdett elterjedni hazánk orvostudományában is az ún. Studyk, melyek klinikai kutatási és tudományos vizsgálati módszerek. Ha egy beteg alkalmas egy-egy ilyen tanulmányba való bevonásra, erről a lehetőségről is tájékoztatni kell, mégpedig figyelemmel arra, hogy milyen előnyük és hátrányuk származhat ebből a módszerből a többi terápiás lehetőséghez képest. A beteg tudomására kell hozni azt a tényt is, hogy adott esetben ő kapja a placebót, azaz semmilyen hatóanyag nem kerül az ő szervezetébe, viszont, ha ő kapja a gyógyszert, akkor esetlegesen a többi beteggel szemben jobb esélye lehet a gyógyulásra. A gyógyszertanulmányoknak köszönhetően az egészségügy számos területén jobb gyógyulási eséllyel számolhatnak a betegek, viszont a tanulmányokba nem bevont páciensek sokszor nem értik, hogy nekik miért kell sokkal többet várakozni ugyanarra a vizsgálatra, és adott esetben sokkal kevesebb időt töltenek a vizsgáló helységben. Az átlagos betegvizsgálatoknál a studyk adminisztrációja lényegesen több időt vesz igénybe. Sem az orvos, sem a beteg nem tudhatja, hogy az adott páciens ténylegesen gyógyszert kap, vagy csak placebót. Minden vizsgált személynek van egy kódszáma, mely alapján beazonosítják, és ehhez a számhoz van hozzárendelve a gyógyszeradagja. A kódszámhoz tartozó gyógyszert csak az általában külföldi telephelyű intézetekben tudják

hozzárendelni,

így érkezik

hazánkba

előre

csomagolva,

ugyanolyan

kiszerelésben minden betegnek, így nem derül ki, hogy placebó-e, vagy sem. Ha a beteg alkalmas egy ilyen kutatásban való részvételre, akkor is a saját döntésén múlik, hogy beleegyezik-e az adott klinikai vizsgálatba, vagy marad az eddig alkalmazott gyógymódoknál, terápiás lehetőségeknél. Ha esetlegesen annak ellenére 76

Pogány Magdolna: A betegjogok szabályozása és gyakorlata – JATE Press – Szeged 2007. 53. oldal

43

nem egyezik bele, hogy alkalmas lenne rá, akkor sem érheti hátrányos megkülönböztetés, az orvosnak ugyanúgy legjobb tudása szerint kell ellátnia a beteget. Ha beleegyezett a vizsgálatba, és úgy véli, hogy állapota sokkal rosszabbra fordult, vagy csak meggondolta magát, bármikor kérheti a klinikai vizsgálatból való törlését. A betegek felvilágosításának standardjai: 77

- szakmai standard: Az amerikai bíróságok kezdetben a felvilágosítás ún. szakmai standardjait alkalmazták; annyi felvilágosítást tekintettek az orvos részéről elégségesnek, amennyit a legtöbb orvos hasonló esetben nyújt a betegének. E felfogás szerint tehát az, hogy egy beavatkozás előtt mit és mennyit kell a betegnek elmondani, orvosi szakkérdés, amelyet a szakma egésze dönthet csak el. Ez a vélemény azonban éles kritikát kapott, hiszen nemcsak egy adott orvosra, hanem az egész szakmára is jellemző lehet, hogy nem megfelelően tájékoztat. Ezért nagyon sok bíróság áttért a betegtájékoztatás ún. objektív standardjára. - objektív standard: Eszerint az, hogy egy tervezett beavatkozás veszélyeiről, előnyeiről stb. mit és mennyit kell a beteggel közölni nem szakmai, hanem inkább elvi, etikai kérdés, s ennek eldöntésében a laikusok épp olyan illetékesek, mint az orvosok. E standard szerint a beteggel mindazt szükséges közölni, amit egy ésszerűen gondolkodó, racionális embernek tudnia kell ahhoz, hogy megalapozott döntést hozhasson. Nem az összes lehetséges információt kell tehát közölni, hanem csak azt, ami a döntés szempontjából fontos lehet. Mivel e megfogalmazás alapján egy elvont, racionális emberből indulnak ki a hús-vér ember helyett, ezért sokan a inkább a felvilágosítás szubjektív standardját javasolják. - szubjektív standard: Eszerint a betegnek el kell mondani mindent, ami őt érdekelheti, s nem csupán azt, ami egy racionális embert érdekelne. Ezt a standardot a bíróságok azonban ritkán alkalmazták a gyakorlatban, mert túlságosan is sokat követel az orvostól, hiszen ki

77

Pogány Magdolna: A betegjogok szabályozása és gyakorlata – JATE Press – Szeged 2007. 54. oldal

44

kellene találnia a beteg titkos fóbiáit, félelmeit is. Így bár etikailag ez tűnik a legelfogadhatóbbnak,

ez

túl

szigorú

követelmény

ahhoz,

hogy

jogilag

is

megkövetelhető legyen. A Magyar Orvosi Kamara Etikai Kollégiumának VII. számú állásfoglalása Az orvosi beavatkozás előtti beleegyező nyilatkozatokról (informed consent) „A Magyar Orvosi Kamara Etikai Kollégiumának módosított IV. számú állásfoglalását A betegek tájékoztatásáról a képviselőtestület 1994. áprilisában elfogadva, így a beleegyező nyilatkozat elkészítése minden orvos részére kötelezővé vált. A Népjólét Közlöny 1994. 18. számában nem kötelező érvényű ajánlás jelent meg a beleegyező nyilatkozatról. A Magyar Orvosi Kamara Etikai Kollégiuma jelen állásfoglalásával ismételten egyértelművé kívánja tenni a beleegyező nyilatkozat szükségességét, annak módját és kötelező voltát. Minden invazív diagnosztikus és terápiás, valamint műtéti beavatkozás előtt szükséges a megfelelő szóbeli tájékoztatás utáni beleegyező nyilatkozat, kivéve, ha a beteg akaratnyilvánításra képtelen vagy közvetlen életveszélyben van. A nyilatkozatban az orvos aláírásával tanúsítja, hogy tájékoztatást adott a beavatkozás szükségességéről, várható eredményekről, a kockázatról, szövődményekről és a beavatkozás elmaradásának következményeiről. A beteg aláírásával megerősíti, hogy a tájékoztatást megértette, a feltett kérdésekre kielégítő választ kapott, és ezeknek birtokában a javasolt beavatkozásba beleegyezik. Különböző klinikai szakágazatokban ezek sajátosságai folytán egymástól eltérő szövegezésű nyilatkozat formulák kialakítására lehet szükség. Célszerűnek tartjuk, hogy a beleegyező nyilatkozatok tartalmát és formáját a Szakmai Kollégiumok mielőbb dolgozzák ki. Ezeket a klinikák igazgatói, illetve az osztályvezető főorvosok saját körülményeikre alkalmazhatják, illetve módosíthatják. Amíg a beleegyező nyilatkozat szövegét a Szakmai Kollégiumok nem készítik el, addig a klinika igazgatójának, illetve az osztályvezető főorvosnak feladata a beleegyező nyilatkozat összeállítása. A beleegyező nyilatkozatnál figyelembe kell vennie, hogy a beteg jogosult a saját betegségével, állapotával kapcsolatos valamennyi tény és adat megismerésére. Az ezekről szóló orvosi tájékoztatás első rendűen mindig a beteg érdekében történjék, és mindenkor a beteg javára szolgáljon. 45

A tájékoztatásnál tekintettel kell lenni a beteg adottságaira (tűrőképesség, személyi körülmények, intelligencia szint) és a betegség jellegére.

Kerülni kell a túlzott,

szükségtelenül részletekbe menő tájékoztatást, amely a beteg számára éppúgy hátrányos lehet, mint a kellő tájékoztatás elmulasztása. A vérvétel és a nem invazív diagnosztikus és terápiás eljárások előtt elégséges a szóbeli tájékoztatás utáni beleegyezés. Az ilyen esetekben beleegyezésnek tekinthető, ha a beteg a beavatkozás ellen nem tiltakozik, vagy ráutaló magatartást tanúsít. Korlátozottan cselekvőképes vagy cselekvőképtelen beteg esetében – a vonatkozó jogszabályi előírások értelmében – a beteg hozzátartozójának vagy törvényes képviselőjének beleegyező nyilatkozata szükséges. Budapest, 1995. április 8.”78 Beleegyezés a gyógykezelésbe, életmentő, életfenntartó kezelés visszautasítása79 Orvosi beavatkozás csak a beteg beleegyezésével végezhető. Ez a rövid mondat meglehetősen sok erkölcsi és jogi problémát vet fel. A viták több kérdéskör köré csoportosulnak. Az első probléma, hogy a belátási képességgel rendelkező személy esetében korlátozható-e az önrendelkezési jog, lehet-e olyan szabályokat felállítani, amelyek a belátási képességgel rendelkező beteget beleegyezése nélkül, illetve akarata ellenére is kezelésben kell részesíteni. Abban konszenzus mutatkozik, hogy a beteget kezelésben kell részesíteni akarata ellenére is, ha ezzel mások egészségét vagy testi épségét veszélyeztetné. A másik releváns kérdéskör a nem cselekvőképes betegeket érinti – ki hozhat helyettük döntést, és ez a döntés érintheti-e hátrányosan az ő jogukat. Azon betegek esetében, akik korábban voltak már cselekvőképesek (rendelkeztek belátási képességgel) kicsit könnyebb

a

helyzet,

ugyanis

ők

előre,

írásban

rendelkezhetnek

későbbi

gyógykezelésükről, ennek hiányában lehetőség van arra, hogy a helyettük rendelkező személy a beteg korábbi értékrendjéhez igazodva hozza meg döntését. Az életfenntartó kezelések megszüntetésének kérdésköre már átvezet minket az élet végi döntések problematikájához. A krónikus betegségek arányának növekedése, valamint az élet végén is betegközpontú ellátás iránti igény megjelenése

Dr. Gaizler Gyula: Bioetika. Pázmány Könyvek 1999. 231-232. oldal Dr. Dósa Ágnes: Összehasonlító egészségügyi jog – Orvosetikai kérdések jogi szemmel. Complex Kiadó Budapest, 2012. 121-125. oldal 78 79

46

szükségszerűen azt is magával hozta, hogy az orvos szerepe az élet végi döntésekben átalakult, a halál idejének és módjának megválasztásában sokkal nagyobb szerepe van, mint korábban. Bár kézenfekvőnek tűnik, a cselekvőképes beteg – amíg másoknak ezzel kárt nem okoz – a saját testével maga rendelkezik, ennek keretében ő dönti el, hogy valamely kezelést igénybe vesz vagy sem, mégis ha a beteg élete a tét, akkor ez a kérdés már más megvilágításba kerül. Ugyanis ha a beteg az életmentő vagy életfenntartó kezelést utasít vissza, akkor egyrészt a beteg érdeke konfliktusba kerül az önrendelkezési jogával,

másrészt

a

beteg

önrendelkezési

joga

az

orvos

segítségnyújtási

kötelezettségével is konfliktusba kerül. Ha az orvos eleget tesz a beteg kérésének, akkor tétlenül nézi végig, ahogy betege meghal. Azokban az esetekben van nagy jelentősége az életfenntartó kezelésről való lemondásnak, amikor valaki vallási meggyőződési okok miatt nem fogadja el a vérátömlesztést, pedig egy baleset során egy esetleges sérülést ezzel jól lehetne gyógyítani, vagy akár egy daganatos beteg nem fogadja el a műtétet, amely az életét mentené meg. Magyarországon a hatályos szabályozás szerint cselekvőképes beteg csak akkor utasíthat vissza életmentő vagy élet fenntartó kezelést, ha olyan súlyos betegségben szenved, amely rövid időn belül egyébként is halálhoz vezetne. Előzetes jognyilatkozat az élet végi döntésekről80 Az „élő” végrendelet (living will) kifejezést először a jogirodalomban Luis Kutner használta 1969-ben. A living will kifejezés elég szerencsétlen megfogalmazás, mivel a végrendeletnek halál esetére kell szólnia, viszont ez esetben a cselekvőképesség elvesztésének állapotára utal, amikor is előre megválaszthatja, hogy milyen kezeléseket fogadna el, melyeket nem. Magyarországon

a

cselekvőképtelenség

esetére

szóló

előzetes

egészségügyi

rendelkezésről nagyon korán született döntés, már 1997-ben gondoltak rá az egészségügyi törvény előkészítői, elsősorban angolszász mintákra támaszkodva. A gyakorló

orvosok

arról

számolnak

be,

hogy

elvétve

találkoznak

ilyen

jognyilatkozatokkal. Dr. Dósa Ágnes: Összehasonlító egészségügyi jog – Orvosetikai kérdések jogi szemmel. Complex Kiadó Budapest, 2012. 136. oldal 80

47

IV. A BETEG KÖTELEZETTSÉGEI

A többször említett megbízási jogviszonynak, amilyen az egészségügyi szolgáltatás, lényeges eleme az együttműködési kötelezettség. Ez a jogosult ( beteg ) és a kötelezett ( egészségügyi szolgáltató ) oldalán is fennáll. A betegtől, mint a szolgáltatás igénybe vevőjétől is elvárható az, hogy tisztában legyen az ellátásához kapcsolódó jogi szabályokkal, valamint az egészségügyi intézmény működési szabályaival, házirendjével.81 Ezen feltételeket fogalmazza meg az Eütv. 26. § (1) A beteg az egészségügyi szolgáltatás igénybevételekor köteles tiszteletben tartani az erre vonatkozó jogszabályokat és az egészségügyi szolgáltató működési rendjét.82

1. A beteg tájékoztatási kötelezettsége: Eütv. 26. § (2) A beteg - amennyiben ezt egészségi állapota lehetővé teszi - köteles az ellátásában közreműködő egészségügyi dolgozókkal képességei és ismeretei szerint az alábbiak szerint együttműködni: a) tájékoztatni őket mindarról, amely szükséges a kórisme megállapításához, a megfelelő kezelési terv elkészítéséhez és a beavatkozások elvégzéséhez, így különösen minden korábbi betegségéről, gyógykezeléséről, gyógyszer vagy gyógyhatású készítmény szedéséről, egészségkárosító kockázati tényezőiről, b) tájékoztatni őket - saját betegségével összefüggésben - mindarról, amely mások életét vagy testi épségét veszélyeztetheti, így különösen a fertőző betegségekről és a foglalkozás végzését kizáró megbetegedésekről és állapotokról. A betegek sok esetben vannak azon a véleményen, hogy számukra jelentéktelennek tűnő tüneteket elhallgatnak, holott esetlegesen ez segítséget nyújthatna a pontos diagnózis felállításához. Sajnos gyakori eset az is, amikor fertőző betegséget ( pl. Hepatitis C ) elhallgatnak, így veszélybe sodorják az egészségügyi személyzetet, és 81 82

Pogány Magdolna: A betegjogok szabályozása és gyakorlata – JATE Press – Szeged 2007. 89. oldal 1997. évi CLIV. törvény

48

saját magukat is abban a tekintetben, hogy viselniük kell a törvény által meghatározott következményeket.

2. Előírások betartásának kötelezettsége: Eütv. 26. § c) az egészségügyért felelős miniszter (a továbbiakban: miniszter) rendeletében foglalt fertőző betegségek esetén megnevezni azon személyeket, akiktől a fertőző betegséget megkaphatta, illetve akiket megfertőzhetett,

3. Térítési díj megfizetésének kötelezettsége: Eütv. 26. § (3) A beteg köteles a jogszabály által előírt vagy a jogszabály alapján a szolgáltató által megállapított térítési díjat megfizetni. A finanszírozási szabályok szigorodása okán a törvény nyomatékosítja a térítési díj megfizetésének követelményét. Amennyiben a beteg nem sürgősségi ellátásban részesül, úgy a térítési díj előre is elkérhető, biztosítva ezzel az ellátás költségeinek tényleges megfizetését.

4. A betegtársak és az egészségügyi dolgozók jogainak tiszteletben tartási kötelezettsége: Eütv. 27. § (1) A beteg és hozzátartozói jogaik gyakorlása során kötelesek tiszteletben tartani más betegek jogait. Ezzel a bekezdéssel a törvényalkotó azt fejezi ki, hogy miközben a beteg kapcsolattartási jogát gyakorolja nem zavarhatja betegtársai pihenését, nyugalmát. A hozzátartozóknak kötelességük a látogatási időt betartva és annak keretein belül is mások zavarása nélkül kommunikálni a beteggel. Eütv. 27. § (2) A beteg és hozzátartozói jogainak gyakorlása nem sértheti az egészségügyi dolgozóknak törvényben foglalt jogait. Az egészségügyi dolgozók törvényi védelem alatt állnak. Büntetőjogi felelősséggel tartozik a beteg és annak hozzátartozója, amennyiben az egészségügyi dolgozót 49

bántalmazza, vagy trágár szavakkal illeti, mivel az egészségügyi dolgozó a munkája ellátása során közfeladatot ellátó személynek minősül, melyet a Btk. 3 évig terjedő szabadságvesztéssel szankcionál. Házirend: Eütv. 27. § (3) A betegjogok gyakorlásának módját - e törvény keretei között - a szolgáltató működési rendje (gyógyintézet házirendje) szabályozza. A házirendben kell szabályozni az egyes jogok gyakorlásának módját, eljárási szabályait. A házirendet köteles minden gyógyintézet jól látható és a betegek számára hozzáférhető helyen kifüggeszteni, valamint honlapján közzétenni. A beteg a házirendet köteles betartani, amennyiben azt megszegi, úgy viselnie kell az azzal járó szankciókat.

50

V. A BETEG JOGAINAK ÉRVÉNYESÍTÉSE

Eütv. 28. § Az egészségügyi szolgáltató köteles a beteget - egészségi állapotától függően - a felvételekor, illetőleg az ellátás előtt tájékoztatni a betegjogokról, azok érvényesítésének lehetőségeiről, illetve a gyógyintézet házirendjéről. E rendelkezés megfelelően alkalmazandó az önrendelkezési jog gyakorlására jogosult egyéb személy vonatkozásában is. Az egészségügyi szolgáltató kötelezettsége, hogy a beteget megfelelően tájékoztassa a jogairól és az intézmény házirendjéről. Ez egy tájékoztatási kötelezettség, mely az intézményben dolgozó egészségügyi személyzet segítségével valósítható meg. Az tájékoztatóban közölni kell a beteggel, hogy az ellátása során felmerült panaszával kihez fordulhat. Amennyiben a beteg úgy gondolja, hogy az egészségügyi szolgáltatás igénybevétele során nem gyakorolhatta megfelelően jogait, vagy azok sérültek, akkor panasztételre van lehetősége. A panasz kivizsgálására az ellátást nyújtó, vagy a fenntartója kötelezett, mégpedig a törvényben foglalt határidő és forma betartásával. Az egészségügyi intézménynek a belső szabályzatában rögzítenie kell a panaszkivizsgálás szabályait, melynek tartalmaznia kell, hogy a beteg panaszbeadványát hol adhatja be, ki az, aki az adott intézményen belül a panaszok kivizsgálására jogosult, az milyen eljárási rendben történik, és hogyan történik a vizsgálat eredményének a beteg felé történő továbbítása.83 Eütv. 29. § ( 1 ) A panaszokat nyilván kell tartani és a panasszal, illetve annak kivizsgálásával összefüggő iratokat 5 évig meg kell őrizni. 84 Ennek a rendelkezésnek minőségbiztosítási szempontból van jelentősége, mivel ezen iratok bizonyítékul szolgálnak, hogy megtörtént a panaszkivizsgálási eljárás lefolytatása.

83 84

Pogány Magdolna: A betegjogok szabályozása és gyakorlata – JATE Press – Szeged 2007 102. oldal 1997. évi CLIV. törvény

51

1. OBDK megalakulása és feladatai: ( Országos Betegjogi, Ellátottjogi, Gyermekjogi és Dokumentációs Központ ) 214/2012. ( VII. 30. ) Korm. rendelet hozta létre, mely 2012, november 1-jétől kezdte meg működését. Fő feladatai: -

jogvédelmi

-

dokumentáció-kezelési

-

módszertani

-

nemzetközi, határon átnyúló feladatokból

-

hatósági nyilvántartás vezetésére szóló hatáskörből áll

Az új központi hivatal megalakításakor az alábbi szempontok figyelembe vételével kezdte meg munkáját: -

betegjogok, gyerekjogok, ellátottjogok érvényesítése az állam alkotmányos kötelezettsége

-

egységes irányítás és egységes protokollok kialakítása

-

számos formában létező foglalkoztatási jogviszony egységesítése a magas szintű munkavégzés érdekében

-

a jogvédelmi területek egységes kezelése – szakmai etikai szabályok kidolgozása

Az OBDK a betegjogi, ellátottjogi, gyermekjogi szabályok érvényesítése érdekében a jogvédelmi tevékenység ellátásának felülvizsgálata során alapelvként határozta meg: -

a vonatkozó jogszabályokban foglalt jogvédői feladatok teljes körű megvalósítása

-

a jogvédelmi tevékenység racionális, költségtakarékos megszervezése

-

jogvédők elérhetőségének javítása, tájékoztatás, elérhetőség bővítése

-

egységes protokollok, eljárási rendek, szakmai etikai kódex kidolgozása

-

hatékony, konstruktív és eredményes problémamegoldás elősegítése

-

jogvédelmi

képzés

megújítása,

aktualizálása

felülvizsgált

szakmai

tartalommal85 Országos Betegjogi, Ellátottjogi, Gyermekjogi és Dokumentációs Központ szakmai beszámolója a 2012. évi betegjogi, elátottjogi és gyermekjogi feladatok ellátásáról, Budapest 2013. március 26. 85

52

2. Betegjogi képviselő: A betegjogi képviselő tevékenysége különösen az alábbiakat foglalja magában: -

segíti a beteget az egészségügyi dokumentációhoz való hozzájutásban, azzal kapcsolatos megjegyzések, kérdések feltételében

-

segíti

a

beteget

panasza

megfogalmazásában,

kezdeményezheti

annak

kivizsgálását -

a beteg írásbeli meghatalmazása alapján panasz tehet az egészségügyi szolgáltató vezetőjénél, fenntartójánál, illetve a beteg gyógykezelésével összefüggő ügyekben eljár az arra hatáskörrel rendelkező hatóságnál és ennek során képviseli a beteget

-

rendszeresen tájékoztatja az egészségügyi dolgozókat a betegjogokra vonatkozó szabályokról, azok változásáról, illetve a betegjogok érvényesüléséről az egészségügyi szolgáltatónál

A betegjogi képviselő egyedi ügyekben csak a beteg felhatalmazása alapján, meghatalmazás keretein belül járhat el. Ha az egészségügyi szolgáltató működésével kapcsolatban észlel jogsértő gyakorlatot, köteles erre felhívni a szolgáltató vezetőjét és a megszüntetésre is javaslatot tehet. Különös figyelmet kell fordítania az életkoruk, egészségi állapotuk, testi vagy szellemi fogyatkozásuk, illetve társadalmi és szociális helyzetük miatt kiszolgáltatott helyzetben lévő betegek védelmére. Fontos az egyenlő bánásmód elvét megsértő ügyekben a panaszok kivizsgálása. A betegjogi képviselő jogosítványai közül kiemelendő, hogy az egészségügyi szolgáltató működési területére beléphet, a vonatkozó iratokba betekinthet, az egészségügyi dolgozókhoz kérdést intézhet. Az ellátás zavartalanságát viszont nem veszélyeztetheti és köteles mindenkor az orvosi titkot megtartani, továbbá köteles a beteg személyes adatait az adatvédelmi szabályoknak megfelelően kezelni.

http://www.obdk.hu/UserFiles/obdk_beszamolo_2012.pdf (2015.06.15.)

53

Betegjogi képviselő csak büntetlen előéletű, olyan személy lehet, aki nem áll az egészségügyi tevékenység gyakorlását kizáró foglalkoztatástól eltiltás hatálya alatt. Ezt igazolni kell hatósági igazolvánnyal is. A betegjogi képviselőnél kezdeményezett eljárás menete a következő: Az eljárás a panasszal indul. A betegjogi képviselő a panaszt köteles kivizsgálni és az általa észlelt jogszabálysértő gyakorlatról az intézmény vezetőjét értesíteni. Az egészségügyi intézmény továbbítja a panaszt a fenntartónak is, aki 30 napon belül érdemben megvizsgálja a betegjogi képviselő észrevételeit és azzal kapcsolatos állásfoglalásról tájékoztatja őt. A panaszkivizsgálás eredménytelensége esetén a betegjogi képviselő jogosult az illetékes szervhez fordulni. Az egészségügyi szolgáltatónak kötelessége biztosítani, hogy a betegek és hozzátartozóik a betegjogok képviseletét ellátó személyek kilétét és elérhetőségüket megismerhessék. Ez általában az intézményekben elhelyezett hirdetőtáblákon valósul meg, valamint az egészségügyi intézmény honlapján is közzé kell tenni ezen adatokat. A fekvőbetegeket ellátó intézményekben a betegjogi képviselők kötelesek hetente egy alkalommal fogadó órát is tartani. A betegjogi képviselőknek kötelességük egy a munkájuk ellátásához szükséges tanfolyamot elvégezni, majd a tanfolyam elvégzése után sikeres vizsgát kell tenni, 86

3. Egészségügyi közvetítői eljárás: A betegjogok kivizsgálásának és érvényesítésének egyik hatékony módja lett ez a mediációs eljárás. Célja az egészségügyi szolgáltató és a beteg között a szolgáltatás nyújtásával összefüggésben keletkezett jogvita peren kívüli egyezséggel történő elősegítése, a felek jogainak gyors és hatékony érvényesítése. Az eljárás kérelemre indul, a beteg elhunyta után a kérelmet a hozzátartozója, örököse is beadhatja. A felek egyezségével zárul az eljárás, ha négy hónapon belül nem sikerül egyezséget létrehozni, akkor a közvetítői eljárást a Tanács megszünteti. Az eljárással kapcsolatos iratokat a kamara őrzi az eljárás befejezését követő 10 évig.87

Hidvéginé Dr. Adorján Lívia - Sáriné Dr. Simkó Ágnes: Orvos-Beteg viszonyok az egészségügyben: A betegek jogairól Medicina Könyvkiadó Zrt. – Budapest 2012 175. oldal 86


54

Az eljárás bevezetését a 2000. évi CXVI. törvény az egészségügyi közvetítői eljárásról iktatta törvénybe az Országgyűlés. A törvény legfontosabb alapelve, hogy a jogvitában részt vevő felek mindegyike önkéntesen válassza a közvetítői eljárást, melyet bizalom és kötelező titoktartás övez. Ezen eljárás egy olyan vitarendezési módszer, ahol nincs vesztes, tehát mindkét fél nyer. A beteg rövid határidőn belül (maximum 120 nap) pénzhez jut, megkapja a kártérítés összegét, lehet, hogy kevesebbet, mintha bírósághoz fordult volna, de legalább nem várt éveket az esetleges per befejezésére.88 A közvetítői eljárás menetét egy esettanulmánnyal szemléltetném: 45 éves nő 2004. május 4-én felkereste fogorvosát azzal, hogy szeretné kicseréltetni alsó fogsorában lévő két fog hídjait, mivel úgy gondolja, hogy a meglévő már nem felel meg elvárásainak, elszíneződött, esztétikailag számára nem megfelelő, szebbet szeretne. A fogorvos a vizsgálat teljesítése után elzárkózott a beteg kérésének teljesítése elől, mondván: megfelelőnek tartja a hidat, és véleménye szerint nincs szüksége új porcelán foghíd elkészítésére. A beteg ennek ellenére ragaszkodott az új fogmű elkészítéséhez, amely később megtörtént. Ismételt kontroll vizsgálatok alkalmával a beteg panaszkodott, hogy az új fogmű nem megfelelő, magas, mozog, és rágásnál fájdalmat érez. Az új fogmű elkészítését követő három hónap elteltével a beteg kérte fogorvosát, hogy újabb hidat készítsen, mert amit felhelyezett nem megfelelő, panaszt okoz. Az orvos a kérést nem teljesítette. A beteg az orvos ellen panasszal élt, és a panaszos kérelme alapján indították meg a közvetítői eljárást. A panaszolt orvos is vállalta az egészségügyi közvetítést, és értesítette biztosítóját. Miután a felek megfizették fele-fele arányban az általános eljárási költség összegét (16000 forint), az egészségügyi közvetítői tanács összetételében megegyeztek. A kérelmező szakértői vélemény beszerzését kérte. Kárigénye (vagyoni és nem vagyoni kár) négyszázötvenezer forint volt. A beavatkozó biztosító társaság eltúlzottnak tartotta a kérelmező által megjelölt összeget, a kérelmező kárigényét csak nyolcvanötezer forint összeghatárig ismerte el. Végül szakértőt nem kértek fel, mert a kérelmező a biztosító által felajánlott összeget

Dr. Decastello Alice: Mediáció az egészségügyben. HVG-Orac Lap és Könyvkiadó Kft. Budapest, 2010. 88. oldal 88

55

oly mértékben igazságtalannak tartotta, hogy teljes egészében elállt a közvetítői eljárás lefolytatásától. A mediátor tett még egy kísérletet arra, hogy a megegyezés létre jöjjön, de erőfeszítése eredménytelen maradt. A kérelmező peres úton kívánta kárigényét érvényesíteni. Összefoglalva: - a fogorvos a hibás fogműért felelősséggel tartozik annak ellenére, hogy nem ő készítette azt, de a beteggel ő állt jogviszonyban. A panaszolt fogorvos akkor teljesít hibásan, ha a szolgáltatott fogmű a teljesítés időpontjában nem felel meg a jogszabályban vagy a szerződésben meghatározott tulajdonságoknak. A hibás teljesítés megállapítására akkor is sor kerül, ha a fogmű nem alkalmas a rendeltetéséből eredő megfelelő használatra. A panaszos hibás teljesítés esetén elsősorban kijavítást vagy kicserélést követelhet. Ha a fogorvos a hiba kijavítását nem vállalja, vagy nem végzi el határidőre, a beteg a fogorvos költségére mással kijavíttathatja a hibát. Az eset értékelése: Ha a beteg és a panaszolt orvos törekedett volna a megegyezésre, akkor létre jöhetett volna a konszenzus olyan módon, hogy a beteg csökkenti a követelt kártérítés összegét, a fogorvos vállalja a kijavítást. Nagy valószínűséggel a beteg nem kívánta volna igénybe venni a felajánlott hibajavítást. Az orvos a jól működő, eredeti hidat sem akarta volna kicserélni. Úgy látszik igaza volt az orvosnak.89

4. Etikai Bizottság A fekvőbeteg szakellátást nyújtó egészségügyi intézményekben kórházi etikai bizottság működik. Feladatai közé tartozik a betegjogok érvényesítésében való közreműködés és az intézményen belül felmerült etikai ügyekben való állásfoglalás. A beteget tájékoztatni kell arról a jogáról, hogy az Etikai Bizottsághoz fordulhat. Ha a beteg kezdeményezi 30 napon belül állást kell foglalnia az elé terjesztett ügyben. Ügydöntő hatáskörrel nem rendelkezik, csak véleményezhet, viszont amennyiben azt állapítja meg, hogy az ügyben hatósági intézkedésre vagy kamarai eljárásra van

Dr. Decastello Alice: Mediáció az egészségügyben. HVG-Orac Lap és Könyvkiadó Kft. Budapest, 2010. 133-134. oldal 89

56

szükség, megkeresi az illetékes hatóságot, illetve kamarát a szükséges intézkedések megtétele érdekében. 90

5. Bírói eljárás Mindezen eljárások sikertelenségét követi a bírói eljárás, mely részben polgári kártérítési pereket, részben büntetőjogi eljárás kezdeményezését jelenti.91 Fontos követelmény, hogy először meg kell kísérelni a peren kívüli vitarendezést és ha ez nem vezet eredményre, akkor lehet bírói útra terelni az ügyet. Eleinte az ítéletek csak a beleegyezéssel és az önkényes orvosi kezeléssel foglakoztak, a tájékoztatást még nem említették. Először az 1930-as években ismertette a bíróság a beteg kárigényét a nem megfelelő tájékoztatás miatt. Az első jelentős ítélet ezen a téren egy büntetőbírósági ítélet volt 1932-ben, amely a következőket mondta: „még olyan súlyos megbetegedés esetén is, mint a rák, a betegnek érdekében áll és igénye lehet arra, hogy az orvos, akiben a beteg megbízik, a valóságnak megfelelően tájékoztassa a betegségéről.” A bíróság ugyanakkor azt is leszögezte, hogy lehetnek kivételek: „amikor a beteg személyisége, a testi és lelki állapota mentesíti az orvost a teljes körű tájékoztatás kötelezettsége alól.”92 Napjainkban egyre több onkológiai eset kerül a bíróságok elé, ennek oka hogy a bírói gyakorlat egyre inkább hajlik arra, hogy már pusztán a gyógyulási esély elvesztése esetén is megállapítható legyen az alperes kártérítő felelőssége.93



Dr. Dósa Ágnes: Az orvos kártérítési felelőssége HVG-Orac Lap- és Könyvkiadó Kft. Budapest, 2010. 198-199.oldal 93 Dr. Dósa Ágnes: Az orvos kártérítési felelőssége HVG-Orac Lap- és Könyvkiadó Kft. Budapest, 2010. 344. oldal 92

57

Az alábbi eset egy bírósági határozat alapján kerül ismertetésre:

BH1992. 317. Kórház

kártérítési

felelőssége

műtéti

beavatkozás

következményeként

bekövetkezett egészségkárosodás miatt A felperest 1984. december 10. és 27. között ismételten jelentkező rendszeres vérzés miatt kezelték az alperes kórház szülészeti és nőgyógyászati osztályán, és ott december 12-én

ún.

szakaszos

méhkaparást

végeztek.

A

szövettani

vizsgálat

elhalt

szövetfoszlányok között méhnyálkahártya- és ún. profilferációs méhnyálkahártyatörmeléket mutatott ki. 1985. január 4-én vérzés miatt ismét felvették az osztályra. A felvételi vizsgálatkor a rendetlen vérzés mellett jobboldali félheveny kötőszövetgyulladást állapítottak meg, majd 1985. január 9-én hasi teljes méh- és kétoldali függelékeltávolítást hajtottak végre. A műtét után ismételten fellépő lázas állapot miatt antibiotikus kezelést alkalmaztak, amely a lázát megszüntette. A műtét utáni hatodik napon 800 ml vérátömlesztés történt, január 26-án hazabocsátották. A felperes az év folyamán még három alkalommal feküdt az alperesi kórházban, ismétlődő panaszok miatt. A felperes ismételt kezeléseinek az indokai voltak a szivárgó vérzések, nagyfokú fogyás, alhasi görcsök, székelési panaszok, általános gyengeség stb. Kezelése során felmerült a sipoly lehetősége, ezt azonban nem tudták kimutatni. A felperes 1985. október 31-től november 13-ig az Orvostovábbképző Intézet Szülészet-Nőgyógyászati Tanszékének az osztályán feküdt, ahol sipolynyílásra gyanús járatot észleltek. 1986. január 31-től az intézet I. számú belgyógyászati klinikáján volt vizsgálat alatt, majd 1986. február 13-tól március 22-ig az Orvostovábbképző Intézet II. Számú Sebészeti Klinikája kezelte. Az itt elvégzett vizsgálatok a sipolyt megállapították, és ennek megszüntetése végett 1986. február 18-án műtétet végeztek. Ezt követően a felperes többször szorult kórházi kezelésre, a II. sebészeti klinikán újabb hasműtéttel

szüntették

meg

az

összenövések

okozta

bélelzáródást,

és

ún.

vendégvégbélnyílást alakítottak ki. Ennek a zárására a beavatkozás életveszélyes kockázata miatt nem került sor. A felperes munkaképességének több mint 67%-át elvesztette. 1986. november 1. napja óta rokkantnyugdíjas. További gondozásra, illetve rendszeres szakorvosi kezelésre van szüksége. Állapotában jelenleg lényeges javulás nem várható.

58

A felperes keresetében az egyébként elérhető kereset és a táppénz, illetőleg a nyugdíj közötti különbözet, gyógyászati segédeszközök költsége, háztartási és fűtési többletkiadások, valamint nem vagyoni kár megtérítése címén összesen 700 866 forint és járulékai megfizetésére kérte az alperes kötelezését. Az elsőfokú bíróság ítéletével elutasította a keresetet, és a felperest 30 000 forint perköltség fizetésére kötelezte. Az ítélet indokolásának a lényege szerint az alperes által végzett műtét indokolt és szükséges volt, azt szabályosan végezték. A kialakult sipoly az elvégzett műtét olyan kockázata, amely a leggondosabb kezelés ellenére is előfordulhat, a szövődmény felismerésekor minden lehetséges gyógymódot, kezelést alkalmaztak. Az ítélet ellen a felperes fellebbezett. Állította, hogy csupán az Orvostovábbképző Intézetnél kapott megfelelő orvosi ellátást. A bíróság nem vizsgálta, hogy mikor kellett és lehetett volna a szövődményt felismerni. A másodfokú bíróság ítéletében azzal hagyta helyben az elsőfokú bíróság ítéletét, hogy az elsőfokú bíróság által megállapított perköltséget együttes első- és másodfokú perköltségnek

tekintette.

Az

Orvostovábbképző

Intézet

sebészorvosának

a

tanúvallomása alapján azt állapította meg, hogy a felperesnél kialakult tályog hosszú időn át nem volt kimutatható, az alperes orvosai nem követtek el műhibát, ezért a kialakult állapot miatt az alperes felelőssége nem állapítható meg. A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos. A polgári jogi általános szabálya szerint a kártérítés feltétele a kár, a jogellenesség, az okozati összefüggés és a felróhatóság [Ptk. 339. § (1) bek., 318. § (1) bek.]. A kárt, a jogellenességet és az okozati összefüggést az köteles bizonyítani, aki kárigényt érvényesít. A felróhatóságot vélelmezni kell, a károkozó tartozik kimenteni magát annak bizonyításával, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható volt. A kár bekövetkezését a felperes bizonyította. A per adatai alapján megállapítható, hogy a felperes a műtét után hátrányosabb egészségi állapotba került, mint korábban volt, munkaképességét több mint 67%-ban elvesztette, amely körülmény egyéb hátrányok előidézésére is alkalmas. Az is bizonyítást nyert, hogy az alperes által végzett beavatkozás és a felperes károsodása között okozati összefüggés van. Az orvos szakértő véleménye, valamint az Egészségügyi Tudományos Tanács Igazságügyi Bizottságának a felülvéleménye alapján megállapítható, hogy a felperes jelenlegi egészségi állapota és az alperes által végzett műtét között okozati összefüggés van. 59

Minthogy jogellenesnek kell tekinteni a kártérítési felelősség alkalmazása szempontjából minden olyan magatartást, amely károsodásra vezet - kivéve, ha a jogszabály a károkozó magatartás jogellenességét kizárja -, az adott esetben az alperes tartozik a felelősség alóli kimentése érdekében bizonyítani, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. Tévesen hárította az eljáró bíróság a bizonyítást a vétkesség tekintetében is a felperesre. A vétkes magatartás megvalósulhat a károsodást eredményező orvosi beavatkozás elvégzésével, az elvégzés módjával, illetőleg a bekövetkezett károsodás elhárítása iránti intézkedés elmulasztásával. Az egészségügyről szóló 1972. évi II. törvény 43. §-ának (2) bekezdése értelmében ugyanis az orvosnak a legnagyobb gondossággal és körültekintéssel meg kell tennie mindazokat az intézkedéseket, amelyek a betegségek megelőzéséhez,

gyógyulásához,

a

beteg

munkaképességének

helyreállításához

szükségesek; az orvos felelős a beteg vizsgálata és gyógykezelése, egészségének védelme

érdekében

tett

intézkedéseiért,

illetőleg

a

szükséges

intézkedések

elmulasztásáért. Ezeket a kérdéseket a bíróságok nem vizsgálták kielégítő módon. A bíróságok azt sem állapították meg, hogy a sipoly kialakulása mikor és hogyan történt. Ezt nem pótolják azok az általánosító szakértői megállapítások, hogy „orvosi műhiba nem történt” és a „sipoly műtéti szövődményként jött létre”, továbbá „a műtétet megfelelő gondossággal és szakszerűséggel végezték”. Nem tűnik ki, hogy egyáltalán rendelkezésre állnak-e azok az orvosi adatok, amelyekből a műtét pontos lefolyása megállapítható. A felperes által kifogásolt és a sipolyképződés okaként megjelölt műtét 1985. január 9-én történt. Nincsenek megfelelő adatok a műtét lefolyására sem a szakértői véleményekben, sem a felülvéleményben. Az elsőfokú bíróság iratai között 3. sorszám alatt megtalálható az 1986. február 18-án végzett - a sipoly megszüntetésére irányuló - műtét leírása. Ennek a szövege szerint a műtét során kiderült: hol és hogyan alakult ki a fisztula. Ennek az adatnak az értékelése is hiányzik a szakértői véleményekből. Így nem látszik megnyugtatóan bizonyítottnak az a megállapítása, hogy a sipoly a műtét után később keletkezhetett. Aggályos az a megállapítás is, hogy a sipolyt korábbi időszakban nem lehetett felismerni. Nem tűnik ki, hogy azt a módszert, eszközt, amelynek az alkalmazásával az Orvostovábbképző Egyetem II. Számú Sebészeti Klinikáján megállapították a sipolyt, korábban miért nem lehetett alkalmazni, ennek milyen objektív, elháríthatatlan akadálya volt. Tisztázni kellett volna azt is, ha kialakulása után nyomban felfedezik a sipolyt,

60

nem lett volna-e nagyobb esély a sipoly kielégítő helyreállítására, következményeinek nagyobb mérvű elhárítására. A szakértői vélemények alapján egyértelműen megállapítható az alperes kórházban végzett nőgyógyászati műtét és a keletkezett sipoly közötti okozati összefüggés. Az alperes vétlenségét csak akkor tudja bizonyítani, ha igazolja, hogy a vizsgálatok, a kezelés, a műtéti beavatkozás során orvosai a legnagyobb gondossággal és körültekintéssel jártak el. Az iratokból kitűnik, hogy a felperesnél észlelt tünetekből már korai szakban feltételezték a sipoly kialakulását. Ha az erre vonatkozó vizsgálati módszerek nem voltak alkalmasak a sipoly kimutatására, akkor további vizsgálatokat kellett volna végezni, más, erre alkalmasabb módszereket, eszközöket kellett volna alkalmazni, mint ahogy arra utóbb sor is került más intézménynél. Ezt követeli a legnagyobb gondosság és körültekintés. Nincs tisztázva, hogy az észlelt tüneteken kívül milyen tünetekre lett volna szükség, hogy bizonyos legyen a sipoly léte, és intézkedés történjék ennek a kiküszöbölésére. Mindezeknek a körülményeknek a tisztázása nélkül nem lehet dönteni a felelősség kérdésében. Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a lefolytatandó széles körű bizonyítási eljárás szükségességére tekintettel az elsőfokú bíróságot utasította új eljárásra és új határozat hozatalára. (P. törv. III. 20 228/1991. sz.)

6. Civil szervezetek: A civil szervezetek is sok esetben hatékonyan tárják fel a betegjogokkal kapcsolatos jogi és erkölcsi problémákat. Ezen szervezetek közül kiemelendő a Társaság a Szabadságjogokért Egyesület ( TASZ ), mely 2002-ben egy tanulmánykötetet jelentetett meg a betegjogok törvényi szabályairól és a törvények betartásáról. A Szószóló Alapítvány is hasonlóképpen, mint a TASZ a betegjogok védelmével foglalkozik.94


61

VI. AZ EGÉSZSÉGÜGYI DOLGOZÓK JOGAI ÉS KÖTELEZETTSÉGEI

1. Az egészségügyi dolgozók ellátási kötelezettsége

Eütv. 125. § Sürgős szükség esetén az egészségügyi dolgozó - időponttól és helytől függetlenül - az adott körülmények között a tőle elvárható módon és a rendelkezésére álló eszközöktől függően az arra rászoruló személynek elsősegélyt nyújt, illetőleg a szükséges intézkedést haladéktalanul megteszi. Kétség esetén a sürgős szükség fennállását vélelmezni kell. Az egészségügyi dolgozó munkaidején kívül is köteles hivatásának gyakorlására, ha ezt a körülmények úgy kívánják. Minden egészségügyi dolgozónak kötelessége a bajba jutott embertársain segíteni képességeihez mérten. Eütv. 126. § (1) A területi ellátási kötelezettség körében az egészségügyi dolgozó munkaidejében az e minőségében hozzáforduló beteg megfelelő ellátása iránt. Az Eütv. az egészségügyi dolgozók legfontosabb kötelezettségét, az ellátási kötelezettséget, két lépcsőben szabályozza. A sürgős szükség és a területi ellátási kötelezettség szerint, és azon belül a szakmai kompetenciák szerint megosztva. Eütv. 3. §. i.) sürgős szükség: az egészségi állapotban bekövetkezett olyan változás, amelynek következtében azonnali egészségügyi ellátás hiányában a beteg közvetlen életveszélybe

kerülne,

illetve

súlyos

vagy

maradandó

egészségkárosodást

szenvedne.95 Az Eütv. szabályozza azt az esetet is, amikor a kezelőorvos távolléte vagy akadályoztatása miatt nem tud eleget tenni ellátási kötelezettségének. Főszabályként ilyen esetekben a munkáltató, munkáltató hiányában maga a kezelőorvos, illetve

95


62

akadályoztatása esetén az egészségügyi államigazgatási szerv kötelessége más orvosról gondoskodni.

2. Tájékoztatási kötelezettség Eütv. 134. § (1) A kezelőorvos - a 14. § (1)-(2) bekezdéseiben foglalt esetek kivételével - a beteg állapota által indokolt rendszerességgel, a tőle elvárható ismereteknek megfelelően és legjobb tudása szerint, a 13. §-ban foglaltak figyelembevételével tájékoztatja a beteget annak egészségi állapotáról. E rendelkezés a beteg tájékoztatására utal, a kezelőorvosnak a törvény által előírtak szerint kell a beteget informálnia. A betegnek a tájékoztatás során joga van további kérdéseket intézni az orvoshoz, így a kezelőorvos köteles a további tájékoztatásra. A törvénynek azonban van egy olyan rendelkezése is, mely szerint a cselekvőképes beteg a tájékoztatási jogáról lemondhat, kivéve, ha betegsége természetét ismernie kell ahhoz, hogy mások egészségét ne veszélyeztesse. Ez egy zárt szabályozási rendszer, mivel a beteg lemond a tájékoztatáshoz való jogáról, így az orvost sem terheli tájékoztatási kötelezettség. Eütv. 135. § (1) A kezelőorvos a beteg tájékoztatását körültekintően, szükség szerint fokozatosan, a beteg állapotára és körülményeire tekintettel végzi. (2) A beteg tájékoztatása során kiemelt figyelmet kell fordítani a kezelés általánosan ismert, jelentős mellékhatásaira, az esetleges szövődményekre és a beavatkozások lehetséges következményeire, azok előfordulási gyakoriságára. Meg kell győződni arról, hogy a beteg a tájékoztatást megértette, továbbá szükség esetén gondoskodni kell a tájékoztatott lelki gondozásáról.96 Szintén az információ átadására vonatkozó rendelkezés, azzal egészíti ki a tájékoztatás általános szabályait, hogy a kezelőorvos a beteg tájékoztatását körültekintően, szükség szerint fokozatosan, a beteg állapotára és körülményire tekintettel végzi.97 1997. évi CLIV. törvény Hidvéginé Dr. Adorján Lívia - Sáriné Dr. Simkó Ágnes: Orvos-Beteg viszonyok az egészségügyben: A betegek jogairól Medicina Könyvkiadó Zrt. – Budapest 2012 281. oldal 96 97

63

3. Dokumentációs kötelezettség Eütv. 136. § (1) A beteg vizsgálatával és gyógykezelésével kapcsolatos adatokat az egészségügyi dokumentáció tartalmazza. Az egészségügyi dokumentációt úgy kell vezetni, hogy az a valóságnak megfelelően tükrözze az ellátás folyamatát.98 Eütv. 3 § p) egészségügyi dokumentáció: az egészségügyi szolgáltatás során az egészségügyi

dolgozó

tudomására

jutó,

a

beteg

kezelésével

kapcsolatos

egészségügyi és személyazonosító adatokat tartalmazó feljegyzés, nyilvántartás vagy bármilyen más módon rögzített adat, függetlenül annak hordozójától vagy formájától99

4. Titoktartási kötelezettség Eütv. 138. § (1) Az egészségügyi dolgozót, valamint az egészségügyi szolgáltatóval munkavégzésre irányuló jogviszonyban álló más személyt minden, a beteg egészségi állapotával kapcsolatos, valamint az egészségügyi szolgáltatás nyújtása során tudomására jutott adat és egyéb tény vonatkozásában, időbeli korlátozás nélkül titoktartási kötelezettség terhel, függetlenül attól, hogy az adatokat közvetlenül a betegtől, vizsgálata vagy gyógykezelése során, illetve közvetetten az egészségügyi dokumentációból vagy bármely más módon ismerte meg. (2) A titoktartási kötelezettség nem vonatkozik arra az esetre, ha ez alól a beteg felmentést adott vagy jogszabály az adat szolgáltatásának kötelezettségét írja elő. 100 E rendelkezés értelmében a beteg jogosult arra, hogy az egészségügyi ellátásban részt vevő személyek az ellátása során tudomásukra jutott egészségügyi és személyes adatait csak az arra jogosulttal közöljék, és azokat bizalmasan kezeljék. Ebből a jogból következik a beteg egészségügyi ellátásban részt vevő személyek azon kötelezettsége, hogy az ellátás során tudomásukra jutott, a betegre vonatkozó

1997. évi CLIV. törvény 1997. évi CLIV. törvény 100 1997. évi CLIV. törvény 98 99

64

egészségügyi és személyes adatokat bizalmasan kezeljék és csak az erre jogosultak tudomására hozzák. Orvosi titok: A beteg ellátásában részt vevő személyeknek az ellátás során tudomására jutott, a betegre vonatkozó egészségügyi és személyes adatok összessége. A titoktartási kötelezettség mindenkire vonatkozik, aki a beteg ellátásában közreműködik, és egészségügyi szakképesítéssel rendelkezik, vagy egészségügyi szakképesítéssel rendelkező személy felügyelete alatt működik közre. Az orvosi titokra való hivatkozással a következő jogesetet szeretném felvázolni:

BH1995.87. A tényállás szerint a felperes az alperes kórházban gyógykezelés alatt állt és műtétet végeztek rajta. Az erre vonatkozó zárójelentést törvényes képviselőjének átadták, viszont a hozzátartozó a felperest más gyógyintézetben kívánta kezeltetni, és ehhez szüksége lett volna a műtéti leíráshoz. Az alperes megtagadta ezeknek az iratoknak a kiadását. A felperes keresetében a műtéttel kapcsolatos orvosi dokumentáció másolatának kiadására kérte az alperest. Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy a műtét teljes orvosi dokumentációjának másolatát 3 napon belül adja ki a felperesnek. Ítéletében kifejtette, hogy a Ptk. 81. §-val védett magántitok egyik fajtája az orvosi titok. Az Eütv. szabályaira figyelemmel a beteg jogosult követelni a titkot hordozó eszköz birtokban tartását, kiadását. Ennek megtagadása a személyhez fűződő jogok megsértését valósítja meg. Az alperes fellebbezett az ítélet megváltoztatása, a kereset elutasítása végett. A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú ítéletet részben megváltoztatta, az alperest a felperes részére a műtétjéhez kapcsolódó sebészeti kórlap, műtéti napló felperesre vonatkozó bejegyzése, laboratóriumi leletek és lázlap másolatának kiadására kötelezte. Ítéletének indoklása az alperesnek az üzemi titokra való hivatkozásával kapcsolatban kifejtette: az üzemi titok körébe tartozhatnak az alkalmazott orvosi beavatkozás, a 65

gyógymód és a kezelés adatai. Mivel a beteg rendelkezési jogához tartozik a személyére vonatkozó orvosi titkot tartalmazó, de a gyógyintézetnél keletkezett okiratok birtokban tartása is, a kórháznak kell gondoskodnia arról, hogy ezek az okiratok ne tartalmazzanak olyan adatokat, amellyel kapcsolatban titokvédelemre hivatkozik. Tévesen hivatkozott arra az alperes, hogy a zárójelentés kiadásával közlési kötelezettségének eleget tett, mert a zárójelentés nem tartalmazza a teljes körű adatokat, és a beteg nem zárható el a zárójelentés kiadása előtt készült iratok megismerésétől sem. A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, azzal érvelt, hogy a jogszabályok külön választják a beteg hozzátartozójának tájékoztatását és az orvosi iratoknak bárkivel való közlését. A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős ítélet felülvizsgálati kérelemben megjelölt rendelkezéseket nem sérti. A jogerős ítéletben felsorolt adatokat tartalmazó iratok a felperes betegségével vannak kapcsolatban. Az alperes nem bizonyította a perben, hogy ezek az iratok szerzői jogi védelem alatt álló tudományos alkotást tartalmaznának. Ha a vizsgálati adatok nem lennének elválaszthatók az alperes bármely szellemi alkotásától, ennek nem az lenne a következménye, hogy a beteg részére nem adhatók ki, hanem az, hogy a felperes a további kezelést folytató intézmény nem hozhatja nyilvánosságra a kórházat megillető üzemi titkot. ( Legfelsőbb Bíróság Pfv. IV. 20. 895/1994. sz. )101 5. Az egészségügyi dolgozók védelme Eütv. 139. § Az egészségügyi dolgozó egészségügyi szolgáltatás nyújtásával összefüggő tevékenységvégzése során, valamint az egészségügyi szolgáltatóval munkavégzésre irányuló jogviszonyban álló más személy ezen jogviszony alapján végzett, a betegellátással és a betegirányítással közvetlenül összefüggő feladatai tekintetében közfeladatot ellátó személynek minősül.102 A közfeladatot ellátó személyek fokozott büntetőjogi védelemben részesülnek. Eütv. 3. § d.) egészségügyi dolgozó: az orvos, a fogorvos, a gyógyszerész, az egyéb felsőfokú egészségügyi szakképesítéssel rendelkező személy, az egészségügyi

Hidvéginé Dr. Adorján Lívia – Sáriné Dr. Simkó Ágnes Orvos – Beteg viszonyok az Egészségügyben . Műhibák és kártérítési perek az egészségügyben - Medicina Könyvkiadó Zrt. – Budapest, 2013. 8689.oldal 102 1997. évi CLIV. törvény 101

66

szakképesítéssel rendelkező személy, továbbá az egészségügyi tevékenységben közreműködő egészségügyi szakképesítéssel nem rendelkező személy103

VII. ÖSSZEGZÉS Szakdolgozatom végéhez érve szeretném az egyes fejezeteket röviden, összefoglalva ismertetni. A Bevezetés részt egy rövid idézettel és a témaválasztás indoklásával kezdtem. Igazából ezt a témát különösképpen azért választottam, mert az elmúlt kilenc évben én is egészségügyi dolgozóként tevékenykedtem, nem kevés beteggel és szomorú sorsukkal megismerkedve, az osztály ( Sugárterápia és Klinikai Onkológia ) jellegéből adódóan. Az egészségügyet ezen idő alatt nagyon megszerettem, így szeretnék a diploma megszerzése után egészségügyi szakirányra szakosodni. A következő rész a Történeti áttekintés címet viseli, melyben az orvosi egyetemek eskü szövegét a Hippokráteszi esküt ismertettem, továbbá a hazai és nemzetközi szabályozását az egészségügyi és betegjogoknak. A nemzetközi szabályozásnál a Nürnbergi Kódex és az Európai Betegjogi Karta kifejtésére fektettem nagyobb hangsúlyt. A Hazai szabályozás nagyobb terjedelmet kapott, mivel úgy gondoltam, hogy ennek a témának a kifejtése bővebb magyarázatot igényel. Az Orvosi etika elveinek felsorolásával és kifejtésével kezdtem ezt a fejezetet, majd a hazai egészségügyi rendelkezéseket megfogalmazó jogszabályok felsorolása következett, melyek közül az 1997. évi CLIV. törvény ( az egészségügyről ) részletesebb elemzést kapott. A betegjogok szempontjából nagyon fontos jogszabályok továbbá az Alaptörvény, valamint a Polgári Törvénykönyv. A következő fejezet a Tájékoztatás és Beleegyezés, mely a szakdolgozatom fő témáját képezi. A tájékoztatáshoz való jog mindenkit megillető általános jog, melyről a cselekvőképes személy bizonyos feltételek fennállása mellett lemondhat. A beleegyezés kifejtésénél mellékeltem beleegyező nyilatkozat mintákat is, majd a tájékozott beleegyezés témakörére tértem át. A Betegek kötelezettségei című fejezetben nem a betegek jogaival, hanem kötelezettségeiknek felsorolásával és bővebb kifejtésével foglalkoztam.

103


67

A Betegek jogainak érvényesítése szintén külön fejezetben került tárgyalásra, melyben az igényérvényesítés egyes szintjei külön-külön is említést érdemeltek. Az utolsó témakör az Egészségügyi dolgozók jogai és kötelezettségei, melyet egészségügyi dolgozóként teljes átéléssel tudtam megírni, mivel nagyon sok ponton eszembe jutottak olyan momentumok, amelyek személyes tapasztalatokon alapulnak. Munkánk során sajnos rengeteg atrocitás ér minket, melyekkel dolgozóként nem foglalkozunk különösképpen, pedig a törvény több ponton is lehetőséget biztosítana erre, de mindenki igyekszik elkerülni a további konfliktusokat, és nem viszi felsőbb szintre az ügyet.

68

IRODALOMJEGYZÉK 1. Arisztotelész: Nikomakhoszi etika. Európa Könyvkiadó Budapest, 1987. 2. Dr. Decastello Alice: Mediáció az egészségügyben. HVG-Orac Lap- és Könyvkiadó Kft. Budapest, 2010. 3. Dr. Dósa Ágnes: Az orvos kártérítési felelőssége. HVG-Orac Lap- és Könyvkiadó Kft. Budapest, 2010. 4. Dr. Dósa Ágnes: Összehasonlító egészségügyi jog – Orvosetikai kérdések jogi szemmel. Complex Kiadó Budapest, 2012. 5. Dr. Gaizler Gyula: Bioetika. Pázmány Könyvek Budapest,1999. 6. Heuer Orsolya: Betegjogok Magyarországon – Szabályok és Gyakorlat. Társaság a Szabadság Jogokért Budapest, 2002. 7. Hidvéginé Dr. Adorján Lívia - Sáriné Dr. Simkó Ágnes: Orvos-Beteg viszonyok az egészségügyben: A betegek jogairól Medicina Könyvkiadó Zrt., Budapest 2012 8. Hidvéginé Dr. Adorján Lívia – Sáriné Dr. Simkó Ágnes Orvos: Beteg viszonyok az Egészségügyben . Műhibák és kártérítési perek az egészségügyben Medicina Könyvkiadó Zrt., Budapest, 2013. 9. Jobbágyi Gábor: Orvosi jog. Szent István Társulat Az Apostoli Szentszék Könyvkiadója Budapest, 2005. 10. Jobbágyi Gábor: Orvosi jog: Hippokratésztől a klónozásig. Szent István Társulat Az Apostoli Szentszék Könyvkiadója Budapest, 2007. 11. Dr. Kovács József: A modern orvosi etika alapjai. Medicina Könyvkiadó Zrt. Budapest, 2006. 12. Kovácsy Zsombor: Az egészségügyi jog nagy kézikönyve. Complex Kiadó Jogi és Üzleti Tartalomszolgáltató Kft. Budapest, 2009. 13. Kovácsy Zsombor: Egészségügyi jog. Semmelweis Kiadó Budapest, 2008. 14. Kőszegfalvi Edit: Egészségügyi jogi kézikönyv. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó Kft. Budapest, 1999. 15. Magyar Imre: Az orvos és a beteg. Medicina Könyvkiadó Budapest, 1983. 16. Pogány Magdolna: A betegjogok szabályozása és gyakorlata. JATE Press – Szeged 2007

69

17. Polecsák Mária: A betegek jogai. Vince Kiadó Budapest,1999. 18. Dr. Tarr György: Élet és egészség, orvos és beteg, jog és erkölcs, az emberi méltóság fogalom szférájában. Püski Kiadó Budapest, 2003. 19. Dr. Törő Károly: Az orvosi jogviszony. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó Budapest, 1986.

70

JOGSZABÁLYOK JEGYZÉKE

1. 1997. évi CLIV. törvény - az egészségügyről 2. 1949. évi XX. törvény – a Magyar Köztársaság Alkotmánya 3. Magyarország Alaptörvénye - (2011. április 25.) 4. 1959. évi IV. törvény – a Polgári Törvénykönyvről 5. 2013. évi V. törvény – a Polgári Törvénykönyvről 6. 2000. évi CXVI. törvény az egészségügyi közvetítői eljárásról

71

HIVATKOZÁSOK JEGYZÉKE

1. Országos Betegjogi, Ellátottjogi, Gyermekjogi és Dokumentációs Központ szakmai beszámolója a 2012. évi betegjogi, elátottjogi és gyermekjogi feladatok ellátásáról, Budapest 2013. március 26. http://www.obdk.hu/UserFiles/obdk_beszamolo_2012.pdf (2015.06.15.)

2. http://fogalomtar.eski.hu/index.php/Hippokr%C3%A1teszi_esk%C3%BC (2014.04.22)

3. http://www.google.hu/url?sa=t&rct=j&q=&esrc=s&source=web&cd=3&ved=0CC0QFjAC&url =http%3A%2F%2Fwww.peterfykh.hu%2Fattachments%2Farticle%2F57%2FAltat%25C3%25A 1si%2520beleegyez%25C5%2591.doc&ei=5yuDVaKrE8n9ywOB4eQBA&usg=AFQjCNG79NE20Tgpf_nAE4XhKri6C1GB7A&bvm=bv.96042044,d.bGQ (2015.06.11)

4. http://www.google.hu/url?sa=t&rct=j&q=&esrc=s&source=web&cd=1&ved=0CCAQFjAA&url =http%3A%2F%2Fwww.ogyei.gov.hu%2Fdynamic%2Fsablon__beleegyezo_nyilatkozat.doc&e i=DiiDVfaQDsPnywP_q4YCg&usg=AFQjCNGYhIpkcA2fm1W3vbtnpa7Czwo78A&bvm=bv.96042044,d.bGQ (2015.06.11.)

5. http://projektjeink.birosag.hu/sites/default/files/allomanyok/ptk_e_learning/ptk3/lecke1_lap2.ht ml (2015.06.11.)

6. http://www.google.hu/url?sa=t&rct=j&q=&esrc=s&source=web&cd=2&ved=0CCoQFjAB&url =http%3A%2F%2Ftasz.hu%2Ffiles%2Ftasz%2Fimce%2FA_Eur__pai_Betegjogi_Karta.doc&ei =o1jkVLzlBYyzUaTVgZAJ&usg=AFQjCNFyi-SXTsIoS5LdUWtmc5vcljVHw&bvm=bv.85970519,d.d24 (2015.02.20.)

72

SZAKDOLGOZAT. Készítette: Lénártné Juhász Luca. Miskolc 2015

Recommend Documents