SZAKDOLGOZAT Budapesti Gazdasági Főiskola KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR Gazdaságdiplomácia és nemzetközi menedzsment szak Levelező tagozat EU-kapcsolatok szakirány
AZ ÉGHAJLATVÁLTOZÁS PROBLÉMÁJÁNAK KEZELÉSE AZ EU MEGÚJULT ENERGIAPOLITIKÁJÁNAK TÜKRÉBEN
Készítette: Csóka Gabriella
Budapest, 2003. május 5. 2
TARTALOMJEGYZÉK
Előszó........................................................................................................................................................4 I. A fenntartható fejlődés fogalmának kialakulása, a nemzetközi háttér, az EU-stratégia kialakulása és jelentősége............................................................................................ 5 I.1 I.2 I.3
ENSZ-program a fenntartható fejlődésről .......................................................................................5 Az EU környezetvédelmi politikája a kezdetektől napjainkig ........................................................9 Az EU fenntarthatósági stratégiája, cselekvési prioritások, hosszú távú célok.............................13
II.
Éghajlatváltozás ........................................................................................................................ 15
II.1 II.2 II.3 II.4 II.5 II.6 II.7
Tudományos háttér: Az üvegházhatás...........................................................................................15 Az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezmény...............................................................................16 A Kiotói Jegyzőkönyv...................................................................................................................19 Az EU éghajlatváltozási programja (ECCP) .................................................................................21 Kibocsátásjog-kereskedelem az EU-ban .....................................................................................23 Az ELMÉLET: Az éghajlatváltozás kezelése a 6. Akcióprogramban ..........................................26 És a VALÓSÁG: Az EU és az éghajlatváltozás – Az EEA 2002. évi jelentése ...........................28 Az üvegházhatású gázok kibocsátásának területenkénti eloszlása az EU-ban .........29
III.
Az EU energiapolitikája ........................................................................................................... 32
III.1 Zöld Könyv: Európai stratégia az ellátásbiztonságról - Az EU energiafüggősége ......................33 III.2 Az EU energiapiacának liberalizációjával foglalkozó jogalkotás .................................................37 III.3 Megújulók az EU energiapolitikájában .........................................................................................41 Fehér Könyv: A jövő energiája - A megújuló energiaforrások ...............................41 2001/77/EC - A megújuló direktíva..........................................................................43 III.4 Az EU támogatási programjai az energiahatékonyság és a megújuló energiák terén ...................45 „Intelligens Energia Európáért”................................................................................46 A 6. Kutatás-Fejlesztési Keretprogram (2002-2006)................................................48 Megújuló Energiák Partnerség – A Take-Off Kampány ..........................................48 III.5 Társadalmi költségek.....................................................................................................................49 III.6 Megújuló energiákkal kapcsolatos néhány nemzeti támogatás az EU tagországaiban.................50 IV.
Magyarország megújuló politikája.......................................................................................... 52
IV.1 A megújuló energiák hazai támogatási rendszere .........................................................................53 A megújuló energiaforrások támogatását célzó kormányprogram ...........................54 Energia Hitel Program (EHP) ...................................................................................55 Környezetvédelmi Alap Célfeladat (KAC) fejezeti kezelésű előirányzat ................55 OMFB pályázati lehetőségek....................................................................................56 Széchenyi Terv Kutatási és Fejlesztési Programja ...................................................56 FVM támogatási rendszerei ......................................................................................57 Az új villamosernergia-törvény és a megújuló energiaforrások hasznosításával termelt villamos energia árának támogatása..................................57 Az NKP II és az Éghajlatváltozási Akcióprogram ...................................................58 IV.2 Magyarország megújuló energiaforrásai .......................................................................................61 Összefoglalás..........................................................................................................................................66 Táblázatok és ábrák jegyzéke ..............................................................................................................69 Irodalomjegyzék....................................................................................................................................70 3
ELŐSZÓ
Mottó: „Eddig az ember magával, a természettel küzdött, mostantól a saját természetével kell megküzdenie.” (Gábor Dénes) „Sorsdöntő, világtörténelmi fontosságú pillanathoz érkeztünk: az emberiségnek meg kell választania jövőjét. Világunk egyre törékenyebbé válik, egyre inkább egymásra vagyunk utalva – a jövő szép ígéreteket hordoz, és óriási veszélyeket rejt. Ha tovább akarunk lépni, fel kell ismernünk, hogy az életformák és kultúrák csodálatos forgatagában is egyetlen nagy család tagjai, közös sorson osztozó közösség is vagyunk. Össze kell fognunk egy egész világra kiterjedő, fenntartható társadalom megvalósításáért, amelynek alapja a természet tisztelete, az egyetemes emberi jogok, gazdasági igazságosság és a béke kultúrája. Ezen cél érdekében rendkívül fontos, hogy mi, a Föld népei, egyértelműen kifejezésre juttassuk felelősségérzetünket egymás, nagyobb életközösségünk és a jövő nemzedékei iránt.”1 Divatos, és már-már közhelyszerűen gyakran használt napjainkban a fenntartható fejlődés fogalma. Sokan nem tudnak vele mit kezdeni, úgy gondolják, ennek megvalósítása nem rájuk tartozik. Mások hangzatos beszédeikbe belecsempészve e fogalmat próbálnak nyomatékot adni mondanivalójuknak, de mind hiába, ha a lényeg felett elsiklunk: amíg nem tudatosul mindnyájunkban, hogy a természet részei vagyunk, s hogy múltunk, jelenünk és jövőnk szempontjából meghatározó környezetünk minősége, az erőforrások bősége, s mindezek megőrzése céljából harmonikus illeszkedésünk környezetünkbe, ne várjuk, hogy bármi is meg fog változni körülöttünk. Igazi változás csak egy belső, megérett gondolatból fejlődhet ki. Amíg a probléma felszínén maradunk, s a világot, magát akarjuk megváltani, mély változásokra ne számítsunk. Persze, végső cél a Föld megmentése, de ez akkor és csak akkor valósulhat meg, ha mindannyiunkban megszületik a tenni vágyás gondolata, s ez cselekedeteinkben is megnyilvánul.
1
„The Earth Charta”, 2000 (A Föld Charta, REC Magyar Iroda, 2003 március)
4
I. A FENNTARTHATÓ FEJLŐDÉS FOGALMÁNAK KIALAKULÁSA, A NEMZETKÖZI HÁTTÉR, AZ EU-STRATÉGIA KIALAKULÁSA ÉS JELENTŐSÉGE
I.1
ENSZ-program a fenntartható fejlődésről
1972-ben került sor az ENSZ első környezetvédelmi világértekezletére Stockholmban. „Az Emberi Környezet ENSZ Konferenciája”2 új környezeti tudatosságot és aggodalmat váltott ki nemzetközi szinten: vezérfonala a környezeti elemek szennyeződésének és degradációjának veszélye, az emberközpontúság, a jövő generációk iránti felelősség-igény, a nemzetközi együttműködések kialakításának szükségessége. E konferencia dokumentumaiban még nem fordult elő a fenntartható fejlődés kifejezés. A nyolcvanas évek első felében megjelenő új irányzatok tették indokolttá egy újabb környezetvédelmi világkonferencia összehívását: ekkor már megfogalmazódott a hosszú távú stratégiák kialakításának igénye, belátták, hogy a környezetvédelem nem egy külön kezelendő terület, hanem szorosan összefonódik mind gazdasági, mind szociális kérdésekkel. A globális környezeti problémák, a fejlett és fejlődő világ közötti szakadék, a világ népességének rendkívül gyors növekedése mind-mind olyan kérdéseket vetettek fel, melyek megvizsgálását nem lehetett túl sokáig halogatni. Az új konferencia tartalmi előkészítésében jelentős szerepet játszott az ENSZ Közgyűlés által létrehozott Környezet és Fejlődés Világbizottsága (1984), mely vezetőjéről, Gro Harlem Brundtland norvég miniszterelnökasszonyról kapta a Brundtland Bizottság elnevezést. A Bizottság 1987-ben fogadta el „Közös Jövőnk” című Jelentést. Az azóta is oly sokat idézett Jelentés fő üzenete a fenntartható fejlődés: cél egy olyan fejlődési modell megvalósítása, amely a mennyiségi növekedést és a minőségi fejlődést egyaránt magában foglalja, tehát egy olyan „fejlődés, amely kielégíti a jelen szükségleteit, anélkül, hogy veszélyeztetné a jövő nemzedék esélyét arra, hogy ők is kielégíthessék szükségleteiket”3. Ehhez azonban változások szükségesek az erőforrások hasznosításában, a technológiák környezeti hatásaiban, a népesség növekedési ütemében, a gazdasági élet célkitűzéseiben, az egész társadalom értékrendjében, s ezen belül elsősorban a fejlett országok pazarló fogyasztói szokásaiban. A Jelentés 2
UN Conference on the Human Environment, Stockholm 1972 „Közös Jövőnk”, Mezőgazdasági Könyvkiadó, Budapest, 1988, 404. p. („[Sustainable development is] development that meets the needs of the present without compromising the ability of future generations to meet their own needs.” – World Commission on Environment and Development, the Brundtland Commission, 1987) 3
5
alapkoncepciója az volt tehát, hogy a Föld minden lakosának joga van arra, hogy emberi körülmények között élhessen, és alapvető emberi szükségleteit kielégíthesse. A XXI. század első negyedére prognosztizált népességnövekedés, valamint az előbb említett alapvető emberi szükségletek kielégítésére való teljesen jogos igény a fejlődő országok részéről globális méretekben megközelítőleg ötszörös termelésnövelést követelne meg a világgazdaságtól, mintegy ötven év alatt. Amennyiben mindez a jelenlegi technológiákkal és termelési eljárásokkal következik be, az elkerülhetetlen ökológiai katasztrófát fog eredményezni. A Brundtland Bizottság eredeti meghatározása még nem utal arra lényeges részletre, amelyre Herman Daly 1991-ben napvilágot látott műve4 már kifejezett hangsúlyt fektet. Daly megfogalmazása szerint a fenntartható fejlődés „a folytonos szociális jólét elérése anélkül, hogy az ökológiai eltartóképességet meghaladó módon növekednénk”. A hármas – környezeti, gazdasági és társadalmi - pilléren nyugvó fenntartható fejlődés, mint általános cél bevonult a nemzetközi konferenciák és dokumentumok cselekvési programjaiba, maga az Európai Unió5 is innen vette át a szóhasználatot. 1992-ben, húsz évvel a stockholmi ENSZ-konferencia után Rio de Janeiróban rendezték meg „Az ENSZ Környezet és Fejlődés Konferenciát”6, illetve ennek magas szintű szakaszát, a Föld Csúcsot. A csúcstalálkozó elfogadta a fenntartható fejlődés átfogó programját7, valamint a fenntarthatóság alapelveit8 és a tartamos erdőgazdálkodás elveit. Megnyitották aláírásra az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezményt és a Biológiai Sokféleség Egyezményt. A fejlett országok felajánlották, hogy a nemzeti GNP 0,7%-át a fejlődő országok környezetvédelmi és gazdasági fejlesztési támogatására, segélyezésére fordítják. (Ez az arány 1992-ben 0,35% volt átlagosan.) Megegyezés született abban is, hogy az ENSZ keretében létrejön egy magas szintű bizottság, a Fenntartható Fejlődés Bizottsága (Commission on Sustainable Development, 1993), amely figyelemmel kíséri a konferencia határozatainak és ajánlásainak végrehajtását. Ugyancsak az 1992. évi Föld Csúcs eredményének tekinthető az 1991-ben létrehozott Globális Környezetvédelmi Alap9 megerősítése, és intézménnyé fejlesztése. 1997-ben New Yorkban került sor az ENSZ Közgyűlés rendkívüli ülésszakára, melynek során a Riói Konferencia ajánlásainak végrehajtását, illetve a Rióban aláírt egyezmények helyzetét értékelték. Innen a „Rió+5” elnevezés, melyet a zöld mozgalmak hamarosan „Rió-5”-re kereszteltek át. A 4
Herman Daly, 1991: Steady-state Economics, Island Press, Washington DC Továbbiakban EU 6 UN Conference on Environment and Development, Rio de Janeiro 1992 7 „Feladatok a XXI. századra”, „Agenda 21” 8 „Riói Nyilatkozat” a fenntartható fejlődésről 5
6
közgyűlési ülésszakot megelőző G7-ek Denverben tartott csúcsértekezletén megszületett denveri nyilatkozat már sejtetni engedte, hogy New Yorkban nem lesz várható különösebb áttörés, hisz a klímaváltozással kapcsolatos emissziók mennyiségi vonatkozásairól megkötendő kötelező jellegű megállapodást elhalasztotta a kiotói konferenciára, az erdőhasználattal kapcsolatban pedig még csak említést sem tett egy globális erdő-egyezmény előkészítésére. Ez mindenképpen kudarc volt, de a kudarc már Rióban elkezdődött. A biodiverzitás egyezményről alig esett szó az ülésen, a fejlődő országok pedig sérelmezték, hogy a számukra felajánlott 0,7%-os támogatást nem kapták meg. A „kis lépések”, vagyis a nemzeti szinten végrehajtott lépések tekintetében születtek eredmények a Rió utáni időszakban, de a világot nyomasztó globális problémák esetében lényegében véve nem történt semmi előrelépés. 2002 augusztus végén – szeptember elején rendezték meg Johannesburgban a Fenntartható Fejlődési Világtalálkozót, illetve ennek keretében az állam- és kormányfői csúcstalálkozót, a 2. Föld Csúcsot. A rióitól eltérően a johannesburgi tanácskozáson a szociális problémák is előtérbe kerültek: a csúcs legfontosabb eleme, hogy globális cselekvést hirdetett a szegénység elleni küzdelem és a környezetvédelem jegyében, s szükségesnek tartotta egy szolidaritási alap létrehozását is. Mindezzel együtt a johannesburgi Föld Csúcs inkább vissza, mint előrelépést jelentett a tíz évvel ezelőtti Rióhoz képest. Még a 179 államfő által aláírt Agenda 21 akcióterv sem hozta magával a várt változásokat. A megújuló energiaforrások arányát illetően erős érdekellentétek álltak a háttérben: a kérdés szembeállította egymással az EU-t és Dél-Amerikát az Egyesült Államokkal, Japánnal és más fejlett országokkal. Az elhúzódó egyeztetések ellenére sem alakult ki általános egyetértés a megújuló energiaforrások körének meghatározásáról és arányuk számszerűsíthető növeléséről, jóllehet az energiatermelés és –ellátás kérdése mindhárom témakörben – a szegénység elleni küzdelemben, a fenntartható termelési-fogyasztási minták és a természeti erőforrásokkal való gazdálkodás kapcsán is lényeges szerepet kapott. A megújulókra vonatkozó konkrétabb cél helyett végül a következő megfogalmazás került be a Végrehajtási Tervbe: „az energiaforrások összetételében jelentősebb arányban részesedjenek a megújuló energiák”10, valamint „jelentős mértékben növelni kell a megújuló energiaforrások globális részesedését azzal a célkitűzéssel, hogy növekedjen a hozzájárulásuk a teljes energiaellátáshoz”11. Nem tekinthető tehát eredménynek a „cselekedjünk sürgősen” megfogalmazás, eredmény viszont, hogy sikerült megerősíteni a Kiotói Jegyzőkönyvet: Kanada után Oroszország és a világ második
9
Global Environment Facility, a továbbiakban GEF Johannesburgi Nyilatkozat a fenntartható fejlődésről, Végrehajtási Terv, 20 c 11 Johannesburgi Nyilatkozat a fenntartható fejlődésről, Végrehajtási Terv, 20 e 10
7
legnagyobb szennyezője, Kína is bejelentette, hogy eleget tesz Kiotó előírásainak. Így bár az USA nem vesz részt benne, a Kiotói Jegyzőkönyv mindenképpen életbe fog lépni. Látván, hogy a konkrét elkötelezettség-vállalásra irányuló megegyezés kivitelezhetetlen, az EU kezdeményezésére a Világtalálkozó végén sok delegáció nevében külön nyilatkozat12 hangzott el a megújulókkal kapcsolatban. A nyilatkozat szerint ezen országok elfogadják a Világtalálkozó eredményét, azt jó alapnak tartják a további nemzetközi együttműködéshez, s szándékuk, hogy a megújuló energia területén elért megállapodáson túlmutató lépéseket tegyenek.
12
A „Megújuló energia: az előrelépés útja” című nyilatkozatot az EU-n kívül a következő országok fogadták el: Bulgária, Ciprus, Cseh Köztársaság, Észtország, Magyarország, Izland, Litvánia, Málta, Új-Zéland, Norvégia, Lengyelország, Románia, Szlovákia, Szlovénia, Kis Szigetállamok Szövetsége, Svájc, Törökország,
8
I.2
Az EU környezetvédelmi politikája a kezdetektől napjainkig - Az EU fenntarthatósági
stratégiája Az Európai Szén és Acélközösséget13 vagyis a Montánuniót létrehozó Párizsi Szerződés 1951-ben került aláírásra. 1957. március 25-én a Montánunió tagállamai, vagyis Franciaország, Németország, Olaszország és a három Benelux-állam aláírta az Európai Gazdasági Közösség14 és az Európai Atomenergia Közösség15 létrehozásáról szóló Római Szerződéseket melyek 1958. január 1-jén lépetek hatályba. Az EGK-t életre hívó Római Szerződés a Közösség általános céljaként a közös piac létesítését és a „tagállamok gazdaságpolitikájának fokozatos egymáshoz közelítésével… a gazdasági élet harmonikus fejlesztését, a folyamatos és kiegyensúlyozott fejlődést, az életszínvonal emelkedését és az államokat összekötő kapcsolatok szorosabbra fűzését”16 jelölte meg. Ekkor a tagállamok még nem tartották szükségesnek egy közösségi szintű környezetvédelmi politika kialakítását. A hatvanas évek végén és a hetvenes évek elején a környezetvédelem kérdése középpontba került. Csupán az 1972-ben, Párizsban tartott csúcstalálkozón született döntés a közösségi szintű környezetvédelmi politika létrehozásáról. Az EGK 1973-ban fogadta el első Környezetvédelmi Akcióprogramját, melyet azóta további öt követett. Az ágazati politikák azonban külön területként kezelték a környezetvédelmet. A nyolcvanas évekre beállt és erősen növekvő tendenciát mutató környezetszennyezések azonban meghúzták a vészharangot, s egyértelművé tették, hogy az addigi környezetvédelmi stratégiát alapjaiban kell megreformálni. Világossá vált, hogy a környezetvédelmet nem lehet külön kezelni, vagyis integrálni kell a különböző ágazati politikákba. Az EGK környezetvédelmi politikája tehát megváltozni látszott: már nem annyira a környezeti elemek problémamegoldó megközelítése jellemezte, hanem inkább a fenntartható fejlődés elvének és az ökológiai követelmények integrálása a többi politikába. Az Egységes Európai Okmányban17 ki is mondták, hogy a belső piac kialakítása és a gazdasági, szociális kohézió megteremtésének igénye szorosan összefügg a környezetpolitikával: a várható fokozott gazdasági növekedés nem lesz fenntartható, amennyiben nem veszik figyelembe a környezeti tényezőket, nem is annyira lehetséges korlátozó, mint inkább nagyobb hatékonyságra és versenyképességre ösztönzőként.
13
European Coal and Steel Community, ESCS, ld. még később, mint ESZAK European Economic Community, ECC, a továbbiakban EGK 15 EURATOM 16 „The Community shall have as its task, by establishing a common market and an economic and monetary union…to promote throughout the Community a harmonious and balanced development of economic activities, sustainable and noninflationary growth respecting the environment, a high degree of convergence of economic performance, a high level of employment and of social protection, the raising of the standard of living and quality of life, and economic and social cohesion and solidarity among Member States." Article 2, Part 1 of the ‘Treaty Establishing the European Community’, The Treaty of Rome, 1957 17 Single European Act, OJ L 169, 29. 6. 1987. 14
9
A RSZ legátfogóbb reformja, a Maastrichti Szerződés18, mely 1994-ben lépett hatályba, már új dimenzióba helyezi a környezetről való gondoskodást: az Alapelvek közül a 2. cikk a „gazdasági tevékenységek harmonikus és kiegyensúlyozott fejlesztésének, és a környezetet tiszteletben tartó, fenntartható, infláció nélküli növekedésnek”19 az elősegítésére utal. Ez a szerződés tartalmazta először és terjesztette ki a környezetvédelemre a szubszidiaritás20 elvének értelmezési körét. 1992-ben megszületik az 5. Környezetvédelmi Akcióprogram, az „Európai Közösség cselekvési programja a környezettel és a fenntartható fejlődéssel kapcsolatban”. Jóllehet az első négy Környezetvédelmi Akcióprogram (1973-1991) mindegyike utalt már az integráció szükségességére, egyik sem határozta meg annak konkrét megvalósítási módját. A negyedik Akcióprogram (19871991) elsőként foglalkozott komolyan a belső piac és a környezetpolitika közötti lehetséges ellentétekkel, az Ötödik Akcióprogram viszont már gyakorlati lépéseket állapított meg az integráció tekintetében: a gazdaság öt ágazatában (mezőgazdaság, energia, ipar, turizmus és közlekedés) próbált elmozdulni az integráció felé. Alapelve volt, hogy környezetvédelem csak úgy valósulhat meg, ha a környezetszennyező ágazatok szakpolitikájába is beépülnek a környezetvédelem szempontjai. Feltétlenül szükségesnek tartotta továbbá, hogy a célok eléréséhez addig alkalmazott „utasítás és ellenőrzés” gyakorlatát a különböző résztvevők – a kormány, az ipar és a civil szféra - megosztott felelősségével kell felcserélni. Hiányzott azonban az elkötelezettség mind a tagállamok, mind pedig az egyes ágazatok részéről a program végrehajtására. Bizonyos akadályokat nem sikerült leküzdeni. A környezeti adóreform kudarcba fulladt, az ipar erős lobbytevékenysége ellehetetlenített minden haladó szellemű javaslatot, ami a gyártói felelősség, mint eszköz bevezetését, vagy szigorúbb normák és követelmények elfogadását célozta. Ráadásul olyan ágazatok, mint a közlekedés, az idegenforgalom és az energia egyre csak fokozták a környezeti terhelést. Mindezt az egymagában is elég nehézkes helyzetet súlyosbította az EU bonyolult döntéshozatali folyamata, mely még mindig az üzleti élet ágazati szakértőit, a regionális, a nemzeti és európai adminisztráció szereplőit részesítette előnyben a társadalmi szereplőkkel szemben. Az 1997-ben aláírt Amszterdami Szerződésben21 tovább erősödött a környezetpolitika közösségi szerepe és a fenntartható fejlődés alapelvének jelentősége. Az Európa Tanács 1998-ban tartott cardiff-
18
The Treaty of Maastricht, Brussels, 12 February 1992 CONF-UP-UEM 2002/1/92 REV 1 „The Community shall have as its task, […] to promote throughout the Community a harmonious and balanced development of economic activities, sustainable and non-inflationary growth respecting the environment, a high degree of convergence of economic performance […] among Member States.”, Article 2, The Treaty of Maastricht, 1992 20 A szubszidiaritás elve kimondja, hogy a különböző döntéseket mindig a lehető legalacsonyabb szinten, az érintettekhez a lehető legközelebb kell meghozni, és csak akkor kell magasabb szinten foglalkozni egy problémával, ha az alacsonyabb szinten nem oldható meg. (Horváth Zoltán: Kézikönyv az Európai Unióról, 315. old., Magyar Országgyűlés 1999 21 The Treaty of Amsterdam, 1997 OJ C 325 of 24 December 2002 19
10
i értekezletén lefektette a környezeti szempontoknak az EU egyes szakpolitikáiba történő integrálása érdekében teendő intézkedések alapjait. A Cardiff-i Csúcson elsőként az energia, a közlekedési és a mezőgazdasági szektorokra vonatkozó stratégiák kidolgozását kérték. Ezt követően a Bécsi (1998) illetve a Kölni Csúcsokon (1999) további öt stratégia – az ipar, a belső piac és fejlődés, a gazdaságpolitika, a külpolitika és a halászat – kidolgozását irányozták elő. Az 1999 decemberében megtartott Helsinki Csúcs leglényegesebb pontja az volt, hogy felkérte a Bizottságot, „készítsen egy hosszú távú, fenntartható fejlődést megalapozó stratégiai javaslatot, összekapcsolva a gazdasági, szociális és környezeti politikát, és azt mutassa be az Európai Tanácsnak22 2001 júniusában”. 1999-ben az Európai Bizottság átfogó értékelést23 adott ki az Ötödik Akcióprogram végrehajtásáról és sikeréről. Osztotta az Európai Környezetvédelmi Ügynökség24 jelentésében25 kifejtetteket, miszerint a környezetvédelem fő területein megtett lépéseknek köszönhetően a környezeti terhelések csökkentek, de ez nem eredményezte a környezet minőségének javulását, lévén, hogy az utóbbi évtizedben mind a közúti áruszállítás, mind pedig az autós közlekedés növekedése tetemes volt; az energiafelhasználás – a klímaváltozás és más levegőszennyezési problémák fő okozója – is magas szinten maradt; a mezőgazdaságban az intenzifikáció, a területfelhasználásban pedig az új települések kialakulása jelentős negatív hatással van a természetes élőhelyekre és a biológiai sokféleségre. Az ET a 2001. évi Göteborgi Csúcson fogadta el a Bizottság által készített átfogó dokumentumot26. A Stratégia a gazdasági növekedést, a társadalmi kohéziót és a környezetvédelmet együttesen szolgáló, egymást kiegészítő javaslatok és ajánlások rendszere, melynek környezetvédelmi pillére az EU 6. Környezetvédelmi Akcióprogramja27. Az EU fenntartható fejlődéssel kapcsolatos törekvéseit elhelyezi a riói folyamatban és hangsúlyozza a Göteborgban elfogadott EU Fenntartható Fejlődésért Stratégiáját, mint hozzájárulást a Johannesburg-i Fenntartható Fejlődés Világkonferenciához. A 6. Környezetvédelmi Akcióprogram az EU fenntartható fejlődés stratégiájának szerves részét képező környezetvédelmi célokkal és prioritásokkal foglalkozik: 1) a klímaváltozás, ami az energia és a 22
Továbbiakban ET COM 99(543), p.3., The Global Assessment of the European Community Programme of Policy and Action in relation to the environment and sustainable development, 'Towards Sustainability' 24 European Environmental Agency, EEA 25 EEA „Environment of the EU at the Turn of the Century”, 1999 (’A Környezet állapota az Európai Unióban a százdafordulón’, EKÜ, 1999) 26 A Sustainable Europe for a Better World. A European Union Strategy for Sustainable Development (Communication of the Commission) (Fenntartható Európa egy jobb világ érdekében: Az Európai Unió stratégiája a fenntartható fejlődésért (A Bizottság közleménye)) 27 COM(2000)87 final - Environment 2010: Our Future, Our Choice. The Sixth Environment Action Programme of the European Community 23
11
közlekedés politikákhoz kapcsolódik; 2) az egészség és környezet, kapcsolódva a vegyi anyagokhoz, az élelmiszer-biztonsághoz, genetikailag módosított szervezetekhez, vízminőséghez stb.; 3) a biológiai sokféleség, kapcsolódva a vidékfejlesztéshez és a mezőgazdasághoz; 4) természeti erőforrások fenntartható
használata
és
a
hulladékgazdálkodási
politika.
Túlmutatva
elődjén,
az
5. Akcióprogramon, részletesen ismerteti, hogy e célok elérése érdekében milyen lépéseket kell foganatosítani: egy olyan társadalom kialakításához szeretne hatékonyan hozzájárulni, ahol az autók nem szennyezik a környezetet; a termelt hulladék újrahasznosításra kerül, vagy legrosszabb esetben biztonságosan ártalmatlanítják azt; a használt energiaforrások és technológiák nem okoznak globális felmelegedést; az előállított termékek nem juttatnak veszélyes anyagokat a környezetbe, az ételeinkbe és a szervezetünkbe és ahol az üzleti tevékenységeink, utazásaink, lakóhelyeink és mezőgazdaságunk nem okoz kárt a biológiai sokféleségben, az élőhelyekben és a tájban. Ezzel együtt a környezetvédelemnek nem a növekedés, vagy a fogyasztás korlátozását kell jelentenie. Úgy kell javítanunk a gazdasági növekedés és a többi emberi tevékenység minőségét, hogy a termékek és a szolgáltatások, illetve a tiszta és egészséges környezet iránti elvárásaink teljesüljenek. A 2002-ben megtartott Barcelonai Csúcs áttekintette a Lisszaboni Csúcs (2001) óta megtett előrehaladást és elfogadta azokat a témákat, amelyek az elkövetkező években prioritást kellett, hogy élvezzenek. Ezen a találkozón elsőként vitatták meg integrált formában a gazdasági, szociális és környezeti területen mutatkozó előrehaladást, s a csúcs kiemelten foglalkozott a közlekedés és energia szektor környezetvédelmi szempontjaival. A Sevillai Csúcson (2002) az EU vezetői megerősítették a Közösségek elkötelezettségét a Johannesburg-i Fenntartható Fejlődés Világtalálkozó sikere iránt, de további környezetvédelmi kérdéseket érintő téma nem került napirendre. 2002 júniusában az EU Általános Ügyek Miniszteri Tanácsa elfogadta a johannesburgi világtalálkozón képviselendő közös EU-álláspontot. Ennek értelmében az uniónak vezető szerepet kell magára vállalni a tárgyalások sikere érdekében.
12
I.3
Az Európai Unió fenntartható fejlődési stratégiája
A Stratégia arra a néhány problémára összpontosít, amely súlyos vagy visszafordíthatatlan fenyegetést jelent a társadalom jövőbeni jólétére. Ezek a problémák a következők: ! Globális felmelegedés: az üvegházhatású gázok28 emberi tevékenységből származó kibocsátása okozza. Az éghajlatváltozás valószínűleg szélsőségesebb időjárási eseményeket idéz elő, súlyos infrastrukturális, vagyoni, egészségi és természeti következményekkel. ! Veszély a közegészségre: egyes betegségek kórokozóinak új, antibiotikum-rezisztens törzsei, valamint a jelenleg használatban álló sokféle veszélyes vegyi anyag hosszú távú hatása ! A szegénység. ! A népesség elöregedése. ! A biológiai sokféleség csökkenése. ! Az EU-n belüli regionális egyenlőtlenségek. ! A autós közlekedés túlzott megnövekedése. Ezen nem fenntartható trendeknek csak elenyésző része új keletű, és megoldásukra már régóta keresik a választ. Ahhoz, hogy megbirkózzunk velük és elérjük a fenntartható fejlődés által kínált lehetőségeket, sürgős cselekvésre, elkötelezett, és előrelátó politikai vezetésre, a politikák kialakításában új megközelítésre, valamint széleskörű részvételre és nemzetközi felelősségvállalásra van szükség. Az éghajlatváltozással kapcsolatos cselekvési prioritások, hosszú távú célok az energiaszektorban Korlátozni kell az éghajlatváltozást és növelni kell a tiszta energia felhasználását. Az EU teljesíteni fogja a kiotói kötelezettségvállalásait, s kitart amellett, hogy a többi nagy, iparilag fejlett ország is tegyen eleget a kiotói vállalásainak. Törekedni fog az energiatermékek megadóztatásáról szóló irányelv minél hamarabb való elfogadására. Szándéka, hogy a külső költségeket (externáliákat) teljes mértékben elismertessék az árakban és a fogyasztási adók minimális szintjét legalább az infláció mértékével módosítsák. Az Unió továbbá előirányozta a fosszilis tüzelőanyagok kitermelési és fogyasztási támogatásainak fokozatos megszüntetését 2010-ig, s amennyiben szükséges, kisegítő intézkedéseket fog bevezetni alternatív foglalkoztatási lehetőségek kialakításával. Elemezni kell azt is, hogy szükség van-e széntartalékok készletezésére, valamint, hogy szükséges vagy szükségtelen az ellátás biztonsága érdekében minimális szintű támogatott kitermelés fenntartása.
28
Továbbiakban ÜHG-k
13
Az ÜHG-k kibocsátásának csökkentésére vonatkozó intézkedések az Európai Éghajlatváltozási Program eredményére épülnek: cél, hogy az alternatív üzemanyagok a tehergépkocsik és személygépkocsik üzemanyag-fogyasztásának legalább 7%-át biztosítsák 2010-ig A technológiák kutatásának, fejlesztésének és elterjesztésének nagyobb mértékű támogatása a tiszta és megújuló energiaforrások és a biztonságosabb atomenergia, nevezetesen a nukleáris hulladékok kezelése terén.
14
II. ÉGHAJLATVÁLTOZÁS
II.1
Tudományos háttér: Az üvegházhatás29
Az üvegházhatású gázok növekvő koncentrációjának következményeként előrejelzett éghajlatváltozás egyike azon négy globális vonatkozású, fontos problémának (éghajlatváltozás, az ózonréteg vékonyodása, a biodiverzitás csökkenése, az erdők pusztulása), melyek egyre inkább világméretű aggodalmakat váltanak ki és sürgősen következetes, hatékony választ igényelnek Az üvegházhatás fő okozói a szén-dioxidok, a klorofuorkarbonátok30, a dinitrogén-oxid és a metán. A szén-dioxid szintje főként a szilárd tüzelőanyagok elégetése (ld. energiaszektor, ipar és közlekedés) és az erdők pusztulása miatt emelkedik. A CFC-k növekedése kizárólag az ipari termelésnek köszönhető, mivel természetes forrásai nincsenek. A metángázok elsősorban a mezőgazdaságból (szarvasmarha-tartás és bizonyos gabonafélék), az energiaágazatból (földgázszivárgás) és a hulladék-lerakóhelyekről származnak. A kibocsátásokat okozó – mindenekelőtt a fosszilis tüzelőanyagok felhasználásával kapcsolatos – tevékenységek korlátozásának összetett szakpolitikai, pénzügyi, technológiai és egyéb feltételei, korlátai, illetve következményei vannak. Emiatt a globális környezeti és társadalmi következmények valószínűségéről, a felelősség kérdéséről, a gazdaságos és hatékony elővigyázatossági intézkedésekről már évek óta éles vita folyik a különböző ország- és érdekcsoportok képviselői között.
29
„melegházhatás: a globális hőmérséklet növekedése elsősorban a légköri szén-dioxid koncentráció fokozatos emelkedése következtében. A légkör szén-dioxid-koncentrációja a mérések szerint a múlt század végén lassú növekedésnek indult, és ez napjainkban is tart. A növekedés üteme összevethető az ember által felhasznált tüzelőanyagok mennyiségével. Valószínű, hogy a CO2-szint emelkedését az emberi tevékenység okozza. Mivel a CO2 a Napból származó rövidhullámú sugárzást átengedi, a földfelszíni hosszúhullámú sugárzást viszont elnyeli, koncentrációjának növekedése a légkör felmelegedéséhez vezet. A jelenség hasonló ahhoz a „hőcsapdához”, mely az üvegházak esetében jól ismert: a fény az üvegen áthatol, felmelegíti a belső teret, a hő azonban nagyrészt bent reked. A légkörben lévő vízgőz, CO2, metán és egyéb gázok fontos szerepet játszanak a Föld felmelegedésében […] A felmelegedés hatására tovább olvad a sarkok jégtakarója, megemelkedik a tengerek vízszintje, s víz alá kerülnek az alacsonyabb tengerparti területek. Nagymértékben megváltozik a Föld éghajlata és a mezőgazdasága.”, Környezet és természetvédelmi lexikon II. kötet p. 473-474., Akadémia Kiadó, Budapest 2002 30 CFC-k
15
II.2
Az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezmény31
Az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezményt, amelynek általános célkitűzése az üvegházhatású gázok kibocsátásának korlátozása, 1992-ben fogadták el New Yorkban, majd Rio de Janeiróban nyitották meg aláírásra. Az egyezmény 1994-ben lépett hatályba, s ahhoz a világ gyakorlatilag minden országa csatlakozott. Alapvető célkitűzése az emberi tevékenységekből a légkörbe kerülő üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése úgy és olyan időtávon belül, hogy e gázok légköri mennyisége és ennek a földi környezetre gyakorolt hatása ne érjen el egy az ökológiai rendszerekre, s a társadalmakra veszélyes szintet, illetve e rendszerek képesek legyenek a változásokhoz való alkalmazkodásra. Az egyezmény legfontosabb rendelkezése szerint az abban felsorolt iparosodott – fejlett és átalakuló gazdaságú – országoknak az 1990-es szinten kell korlátozniuk az üvegházhatású gázok légköri kibocsátását 2000-ig. Egy másik, az ózonréteg védelmével foglalkozó globális egyezmény, illetve az ahhoz kapcsolódó Montreáli Jegyzőkönyv32 szabályozza egy sor olyan gáz felhasználását, amelyeknek egyúttal jelentős üvegházhatása is van (elsősorban a telítetlen halogénezett szénhidrogének és az átmenetileg ezek kiváltására bevezetett telítetlen vegyületek, a HCFC-k). A „kettős elszámolás” elkerülése érdekében ezekre az anyagokra nem vonatkoznak az Éghajlatváltozási Keretegyezmény kibocsátás-korlátozást előíró rendelkezései, de ezeket a gázokat is figyelembe veszik a kibocsátási összesítések és elemzések összeállításánál. A keretegyezmény további kötelezettségei szerint a fejlett országoknak pénzügyi-technológiai támogatást kell nyújtaniuk a fejlődők számára (ld. GEF). Minden részesnek – így a fejlődőknek is – a hosszú távú terveiben foglalkoznia kell a kibocsátás-csökkentés lehetőségeivel és eszközeivel, minden részesnek rendszeresen be kell számolnia az egyezmény szerinti kötelezettségei végrehajtásáról, és tételesen el kell számolnia kibocsátásairól. A kibocsátás-csökkentés mértéke Az iparosodott országok közül leginkább az EU állt ki a kötelezettségek további szigorítása mellett: az EU és tagállamai eredeti tárgyalási javaslata szerint minden fejlett és átalakuló gazdaságú országnak a szén-dioxid, a metán és a dinitrogén-oxid kibocsátást 15%-kal kellene csökkentenie 2010-re. Nem elhanyagolható részletkérdés azonban, hogy az EU tagállamai együttesen vállalnák ezt a kötelezettséget, ami azt jelenti, hogy az egyes tagállamok vállalása nagyon eltérő mértékű lenne, beleértve, hogy több tagállam jelentős mértékben növelhetné is kibocsátását (Görögország, Írország, Portugália, Spanyolország)! 31
31 I.L.M. 848 (1992), United Nations Framework Convention on Climate Change (UNEP)
16
Más iparosodott országok ennél lényegesen mérsékeltebb javaslatokat tettek a kiotói ülésszak előtt: 2010-re Japán –2,5%-os, Svájc –10%-os ajánlattal állt elő. Izland, Japán, Norvégia és Új-Zéland pedig indokolatlannak tartotta, hogy különböző szempontok alapján a fejlett országok eltérő vállalásokat tegyenek. Az USA eredetileg szinten tartási javaslattal érkezett: mivel gazdasági növekedése és a rendkívül alacsony energiaárak miatt további beavatkozás nélkül 2010-re már mintegy +30%-kal lenne magasabb az évi kibocsátás 1990-hez képest, az USA Szenátusa úgy döntött, hogy országuk csak rendkívül szigorú feltételek mellett vállalhat kibocsátás-korlátozást. Ennek ellenére az USA végül – 7%-os csökkentést vállalt. Japán esete sem egyszerű. Az eredeti –2,5%-os javaslat helyett végül is –6%-ot vállalt Lényegesen eltérő helyzetben vannak az egyezményben felsorolt „átalakuló gazdaságú országok”, amelyek közül az EU-hoz csatlakozandó országok, akik végül azt vállalták, hogy kibocsátásaik 2010 körül a viszonyítási szinttől 6-8%-kal elmaradnak. Az Orosz Föderáció és Ukrajna csak a szinten tartást vállalta, s egyáltalán nem került sor kibocsátás-csökkentés vállalására a fejlődő országok részéről.
32
Montreal Protocol on Substances that deplete the Ozone Layer, 1987 UKTS 19 (1990); CM 977; 26 ILM 1550; 27 Env. Law & Pol. 156
17
1. Ábra – Az ÜHG-kibocsátások százalékos megoszlása a világon (Forrás: Energiaklub, Antinukleáris Hírlevél)
Kanada 2,3%
Oroszo.+FÁK 13,7%
Európa 27,7%
USA 30,3%
Japán 3,7%
Közel-Kelet 2,6%
Afrika 2,5% Dél-és KözépAmerika 3,8%
Kína, India + kis tigrisek 12,2%
Ausztrália 1,1%
18
II.3
A Kiotói Jegyzőkönyv (The Kyoto Protocol)33
1997-ben született meg a Kiotói Jegyzőkönyv, amely szigorította és konkrétabbá tette a kötelezettségeket. A jegyzőkönyv szerint "
38 iparosodott, illetve átalakuló gazdaságú ország vállalta átlagosan a kibocsátások 5,2%-os csökkentését a 2008-2012 közötti időszakra (a bázisidőszak általában az 1990-es év, néhány ország esetében pedig 1985-87)
"
Ausztrália, Izland és Norvégia esetében ez a kibocsátások növekedésének korlátozását jelenti
"
Oroszország, Ukrajna és Új-Zéland szinten tartást vállalt
"
A többi ország pedig 5-8%-os csökkentést vállalt (EU 8%, Magyarország 6%)
"
A jegyzőkönyv már nem általában utalt az ÜHG-kre, hanem hat meghatározott ÜHG-re vonatkozik (szén-dioxid, metán, dinitrogén-oxid, illetve három fluortartalmú vegyületcsoport) és lehetővé teszi a nyelők figyelembevételét (szén-dioxid esetében az erdőtelepítés révén elérhető csökkentést)
"
A jegyzőkönyv szerint ki kell majd dolgozni a kibocsátási jogok nemzetközi kereskedelmének, valamint az „együttes végrehajtás”34 feltételeit. Az „együttes végrehajtás intézménye annyit tesz, hogy egy ország a másik ország területén végrehajtott kibocsátás-csökkentést eredményező beruházás eredményét részben saját magánál számolná el.
"
Létre kell hozni továbbá a fejlődő országok környezetvédelmi szempontból „tiszta” fejlesztési programjait támogató új pénzügyi alapot.
Értékelés Civil környezetvédők által megfogalmazott általános vélemény, hogy a jegyzőkönyv egyetlen pozitívuma, miszerint jogilag kötelező célt fogalmazott meg. Legnagyobb hibája, hogy számos kiskaput hagyott nyitva, amelyek lehetőséget teremtenek arra, hogy a fejlett országok, vagyis a csökkentésre jogi kötelezettséget vállalók, a teljesítés helyett tovább növeljék kibocsátásukat. ! Megkülönböztetés a vállalásokban: Ausztrália és Új-Zéland tulajdonképpen lehetőséget kapott kibocsátása növelésére, jóllehet részesedésük a globális kibocsátásból nem elenyésző! Oroszország és Ukrajna vállalása mindössze a stabilizálás az 1990-es szinten. ! Nyelők: a fosszilis forrásokból származó kibocsátások mellett bekerültek a jegyzőkönyvbe az erdő- és földhasználat változásból származók is, jelentősen felpuhítva ezzel a kibocsátás pontos kiszámíthatóságát. Ráadásul ha pontok járnak a növényzetért, a kibocsátás ugyanúgy nem
33 34
UN, FCCC/CP/1997/L.7, A Részesek Konferenciája Harmadik Ülésszakán elfogadott határozat Joint Implementation
19
csökken, másrészt fennáll annak a veszélye, hogy az őshonos növényzetet mesterségesen átalakítják. ! Kibocsátás-kereskedelem és együttes végrehajtás: a jegyzőkönyv 3.1335 Cikke értelmében lehetőség lesz a 2008-20012-es időszakban a kibocsátásokkal történő bankolásra, hozzáférésre az elért kibocsátás csökkentésekhez. Oroszország és Ukrajna, mivel csak az 1990-es szinten való stabilizálást vállalta, a 2008-2012 között várható 10-15%-os csökkentése erejéig kereskedhet majd kibocsátásával, tehát pénzt kap majd a többi fejlett országtól anélkül, hogy bármilyen hazai intézkedést vezetett volna be kibocsátása csökkentésére. ! Tiszta Fejlesztési Mechanizmus36: a jegyzőkönyv értelmében az együttes végrehajtás csak a jogilag kötelező vállalást tett országok között lehetséges. A 12. Cikkben37 leírt Tiszta Fejlesztési Mechanizmus ugyanakkor lehetővé teszi, hogy a jogi kötelezettséget vállalt országok kibocsátási hitelre tegyenek szert oly módon, hogy jogi kötelezettséget nem vállaló országokban megvalósítandó programokat finanszíroznak. Ez alapvetően megkérdőjelezi a kibocsátáscsökkentés teljesítését. ! Korlátlan kölcsönzés: mivel az egyezmény nem korlátozza az együttes végrehajtás, a kibocsátás kereskedelem és a Tiszta Fejlesztési Mechanizmus révén szerezhető kölcsönöket, a Részes Felek így abban érdekeltek, hogy valós, hazai fosszilis eredetű kibocsátásuk helyett külföldről vásárolják össze az általuk vállalt kibocsátás-csökkentést. ! Ellenőrzés, teljesítés: a vállalt kötelezettségek demonstrálására csak 2005-ben kerül majd sor a jegyzőkönyv 3.2 Cikke38 szerint, a Részes Feleknek azonban 2008 előtt lehetőségük van vállalásuk felülbírálására. Ez azzal a veszéllyel jár, hogy a felek elkezdik újratárgyalni a jegyzőkönyvet 2008 előtt, még jobban felpuhítva azt. A jegyzőkönyv nem tartalmaz továbbá semmiféle büntető intézkedést a vállalások nem-teljesítésére (17. Cikk39). Az említett intézmények és eljárások részletes szabályozásáról folytak a tárgyalások 1997 és 2001 között. Ezek meghatározása és elfogadása nélkül nem lehetett arra számítani, hogy a Kiotói Jegyzőkönyvhöz csatlakoznak a fejlettebb államok, és hatályba léphet ez a nemzetközi megállapodás. Ráadásul 2001 elején az USA új vezetése bejelentette, hogy országuknak kizárólag saját érdekei alapján nem érdeke a Kiotói Jegyzőkönyv aláírása.
35
Article 3.13, Kyoto Protocol „If the emissions of a Party included in Annex I in a commitment period are less than its assigned amount under this Article, this difference shall, on request of that Party, be added to the assigned amount for that Party for subsequent commitment periods.” 36 Clean Development Mechanism 37 Article 12, Kyoto Protocol 38 Article 3.2, Kyoto Protocol 39 Article 17, Kyoto Protocol
20
Végül 2001 júliusában a bonni tárgyalásokon a legalapvetőbb és legkritikusabb kérdésekben egyezség született: döntés arról, hogy három új pénzügyi alap jön létre, tisztázódtak a kiotói mechanizmusok40 főbb keretei, megegyeztek az erdőgazdálkodás és földhasználat-változás számításba vételének lehetőségéről, elfogadták az ellenőrzési-szankcionálási rendszer alapjait. Ezzel sok ország elől, beleértve az EU-t is, elhárultak a Kiotói Jegyzőkönyvhöz való csatlakozás legfontosabb akadályai. A Jegyzőkönyv hatályba lépésének feltétele, hogy legalább annyi iparosodott állam ratifikálja azt, amennyinek az együttes szén-dioxid kibocsátása 1990-ben legalább az összes iparosodott állam kibocsátásának 55%-át tette ki.
II.4
Az EU éghajlatváltozási programja (ECCP)41
1990-től kezdődően az Európai Bizottság több, a klímaváltozással kapcsolatos kezdeményezést tett, majd kiadta első stratégiáját a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésére és az energiahatékonyság javítására. Ez a stratégia magában foglalta a megújuló energiákból termelt villamos energia támogatását, az autógyártók önkéntes vállalásait a szén-dioxid-kibocsátás 25%-os csökkentése céljából, valamint javaslatokat az energiatermékek megadóztatásáról. Mindazonáltal világos volt, hogy az EU kiotói vállalásának teljesítéséhez mind a tagállamok, mind pedig a Bizottság részéről hathatósabb cselekvésre van szükség. A Környezetvédelmi Miniszterek Tanácsa felismerve ennek fontosságát felkérte a Bizottságot, hogy dolgozza ki a cselekvési prioritások és a politikai intézkedések listáját: a Bizottság 2002 júniusában adta ki az Európai Éghajlatváltozási Programot. Célja az volt, hogy meghatározza és kifejlessze azokat a stratégiai lépéseket, melyeket elengedhetetlenül szükségesek ahhoz, hogy az EU teljesítse kiotói vállalását. Az ECCP kezdeti munkája (2000-2001) arra összpontosított, hogy további célkitűzéseket és intézkedéseket fejlesszen ki az energia, a közlekedés és az ipar területén. Számos munkacsoportot állítottak fel a célból, hogy tanulmányozzák a helyzetet és javaslatokat tegyenek arra, hogy hogyan lehetne a legjobb módon és költség hatékonyan csökkenteni az ÜHG-kibocsátást. A munkacsoportok megállapításaira alapozva 2001 júniusában a Bizottság kiadta az ECCP Jelentést. A Jelentésben meghatározott 42 lehetséges intézkedés alapján az EU elvileg kétszer akkora CO2-kibocsátás-
40 41
emisszió-kereskedelem, együttes végrehajtás és „tiszta fejlesztés” mechanizmusa European Climate Change Programme (ECCP)
21
csökkentést érhetett volna, mint amekkorát egyébként vállalt el a Kiotói Jegyzőkönyv első vállalási periódusában42. Az ECCP Jelentést követően 2001 októberében a Bizottság bemutatta ez éghajlatváltozás csökkentésével kapcsolatos javaslatát három átfogó intézkedésbe összefoglalva: (1) Az ECCP Akcióterve43: a Bizottság cselekvési prioritásai a 2002-2003-as időszakban mintegy 122-178 Mt CO2-egyenérték kibocsátás-csökkentést céloznak meg. (2) Javaslat a Kiotói Jegyzőkönyv ratifikálására. 2002. május 31-én az EU és tagállamai ratifikálták a Kiotói Jegyzőkönyvet. (3) Javaslat a kibocsátás-kereskedelemre.44 Az ECCP működésének második szakaszában (2002-2003) arra összpontosít, hogy a kezdeti szakaszban beazonosított cselekvési prioritásokat véghez vigye.
Az Akciótervben meghatározott
néhány intézkedést a Bizottság már megvalósított45. Ezen kívül jó néhány munkacsoport olyan témákban dolgoz ki további intézkedéseket, mint például az együttes végrehajtás és a Tiszta Fejlesztési Mechanizmus, a mezőgazdasági termőföldek jobb kihasználásával elérhető csökkentések. A megújuló energiaforrások tekintetében az ECCP második szakasza a megújulók fűtésben való alkalmazásának támogatására összpontosít. A Bizottság 2003 első félévében ad ki egy jelentést arról, hogy a munkacsoportok eddigi tevékenységük során milyen következtetésekre jutottak, és áttekinti, hogy a kezdeti szakasz célkitűzései hogyan valósultak meg.
42
664-765 Mt CO2-egyenérték. A Jelentésben meghatározott kibocsátás-csökkentések csupán becsült értékek és nem teljesen megbízhatóak, mivel a valóságos nyereség a konkrét megvalósításon és jó néhány intézkedés kölcsönhatásán múlik. 43 COM(2001)580 - Communication from the Commission on the implementation of the first phase of the ECCP 44 Végül is 2002. december 9-én az ET politikai megegyezést ért el az ÜHG-kibocsátási jogok kereskedelmét szabályozó direktíváról. A kibocsátási jogok piacának első szakasza 2005-2007, a második szakasza pedig 2008-2012 között kerül bevezetésre. 45 Pl. javaslatot tett a kibocsátás-kereskedelemre, tájékoztatót adott ki és javaslatot tett a bio-tüzelőanyagok támogatására, tájékoztatót adott ki a gépjárművek megadóztatására.
22
II.5
Kibocsátásjog-kereskedelem az EU-ban
– Irányelv-tervezet az üvegházhatású gázok
kibocsátási kvótáinak szabályozásáról a Közösségben, mely módosítja a Tanács 96/61/CE46 direktíváját (DIR 2003/…/EC) 2002. december 9-én az ET politikai megegyezést ért el az ÜHG-kibocsátási jogok kereskedelmét szabályozó direktíva-tervezetről47, amelyet 2003. március 18-án48 hivatalosan is elfogadott, s jelen pillanatban harmadik olvasat alatt áll. Ez az egyelőre még csak direktíva-tervezet elengedhetetlen eszköz ahhoz, hogy az EU kiotói vállalásait költség hatékonyan és a lehető leggazdaságosabb módon tudja megvalósítani. A kibocsátási kvótákkal való kereskedelem le fogja verni a kibocsátáscsökkentéssel kapcsolatban jelentkező kiadásokat, mivel a cél az lesz, hogy ott valósítsák meg őket, ahol az a legjobban megéri. Ugyanakkor hatékony a környezetvédelem szempontjából is, hisz alkalmazásának segítségével előre meghatározott ÜHG-kibocsátás csökkentést lehet elérni. Eddig az elmélet. És mi a gyakorlat? A valóság az, hogy a kibocsátásjog-kereskedelem veszélyeket is rejt magában: valószínűsíthető, hogy a nagy kibocsátó országok nem saját országaikban fognak beruházni drága pénzen, hanem inkább megvásárolják más - túlteljesítő - országok felesleges kvótáit. A tranzakció megvalósul, mindenki teljesíti vállalásait, csak a lényeg nem változik. Kibocsátási kvótájukat túlteljesítő országok között főleg a volt kelet-közép-európai országokat említeném, ahol a rendszerváltás a nehézipar összeomlásával, s ennek következtében ÜHG-kibocsátás csökkenésével is együtt járt. Ezek az országok tehát, főleg Ukrajna és Oroszország (amennyiben várhatóan ratifikálja a Kiotói Jegyzőkönyvet), pénzt kapnak majd a többi fejlett országtól anélkül, hogy bármilyen hazai intézkedést vezetettek volna be kibocsátásuk csökkentésére. Az Európai Tanács 96/61/CE IPPC-irányelve meghatározott egy általános keretet a levegőszennyezés megelőzésére és ellenőrzésére, melyen keresztül ÜHG kibocsátási engedélyeket lehet kiadni. A 96/61/CE direktíva azért szorul módosításra, hogy ne fordulhasson elő az, hogy a jelen direktívában tárgyalt ipari létesítmények számára előírnak minimális kibocsátási értékeket a közvetlen ÜHGkibocsátások esetében. Elkerülendő továbbá, hogy a tagállamok úgy dönthessenek, hogy nem tesznek intézkedéseket az energiahatékonyság javítása érdekében az égetési egységek, vagy más széndioxid tartalmú, helyben kibocsátott egységek csökkentése terén. 46
COUNCIL DIRECTIVE 96/61/EC of 24 September 1996 concerning integrated pollution prevention and control (IPPC) 47 COM(2001) 581 final, Proposal for a Directive of the European Parliament and of the Council establishing a scheme for greenhouse gas emission allowance trading within the Community and amending council Directive 96/61/EC. 48 Directive 2003/.../EC of the European Parliament and of the Council of establishing a scheme for greenhouse gas emission allowance trading within the Community and amending Council Directive 96/61/EC
23
Tevékenység Energetika:
ÜHG A 20 MW teljesítménynél nagyobb nagy égetők (kivéve a veszélyeshulladékégetőket és a városi szemétégetőket)
CO2
Kőolajfinomítók
CO2
Kokszolóművek
CO2
Fémek (beleértve a kéntartalmú fémek) kalcinálásával és szintetizálásával Vastartalmú fémek gyártása és foglalkozó ipari létesítmények megművelése Acél vagy öntöttvas-gyártással foglalkozó ipari létesítmények Ásványianyag-ipar Cementgyártó üzemek
Egyéb tevékenysége
CO2
CO2 CO2
Üveggyárak
CO2
Kerámiagyárak, melyek égetéses technológiát alkalmaznak (főleg tégla, csempe, járólap vagy porcelán gyártása esetében)
CO2
A papírmassza-gyártás bármely folyamatában résztvevő ipari létesítmények
CO2
Papír- és kartongyárak (20 tonna/nap gyártás felett)
CO2
Forrás: Directive 2003/.../EC, Annex I.* * Azok az ipari létesítmények, vagy létesítmények részei, melyek K+F célokat szolgálnak, illetve új termékek vagy technológiák tesztelését végzik, nem esnek jelen direktíva hatálya alá
1. Táblázat - A 2003/.../EC irányelv I-es Mellékletében felsorolt kategóriák és tevékenységi körök, melyekre érvényes a kibocsátási kvóták rendszere A tagállamok vállalják, hogy 2005. január 1-jétől egyetlen - az I-es mellékletben szereplő - ipari létesítmény sem működhet a direktívában meghatározott, a helyi hatóság által kiállított engedély nélkül. A hatóság csak abban az esetben adhat ki engedélyt ÜHG-kibocsátásra, amennyiben megbizonyosodott afelől, hogy a létesítményt működtető ellenőrizni tudja az ÜHG-kibocsátást, és arról hiteles adatokat tud szolgáltatni számára. Az első hároméves periódus 2005. január 1-jén kezdődik. Minden egyes tagállamnak előre meg kell határoznia, hogy nemzeti szinten mekkora csökkentést vállal, és hogy ebből melyik ipari létesítménye mekkora részt teljesít. A 2008. január 1-jén kezdődő ötéves periódus elején ugyanígy kell eljárnia majd minden tagállamnak. A tagállamok gondoskodnak róla, hogy minden egyes létesítmény üzemeltetője rendszeresen (évente), EU-konform módon közölje az illetékes hatósággal adott létesítmény kibocsátását. Minden egyes tagállam maga határozza meg, hogy milyen büntetést szab ki azokra, akik a jelen direktíva értelmében elkészített nemzeti jogszabályokat megsértik. A tagállamok gondoskodnak továbbá arról is, hogy mindazok, akik minden év április 30-ig nem szolgáltatják vissza azt a mennyiségű kvótájukat, amely elegendő az előző évi kibocsátásuk fedezéséhez, többletkibocsátásukért büntetetést fizessenek. 2008tól, amikor a Kiotói Jegyzőkönyv szerint is megindul majd a kereskedés, minden tonna, a létesítmény 24
által kibocsátott széndioxid-egyenérték49 többletért a büntetés 100 euro lesz. A büntetés kifizetése mellett a működtető kötelessége következő évben visszaszolgáltatni azon kibocsátási kvótáit, melyek az előző évi többletkibocsátásnak megfelelnek. A 2005-2008-ig terjedő időszakban ez a büntetés csak 40 euro/ t CO2 egyenérték lesz, azonban a kibocsátási jogok jelenleg becsült jövőbeni árához képest ez az ár még mindig magasnak tűnik, ami így megfelelő ösztönzőt jelenthet a szabályok betartására. Szén-dioxid
CO2
Metán
CH4
Dinitrogén-oxid
N2O
Fluorozott szénhidrogének Perfluorkarbonok Kén-hexafluorid
HFC-k PFC-k SF6
Forrás: Directive 2003/.../EC, Annex II
2. Táblázat - A DIR 2003/…/EC II-es Mellékletében üvegházhatású gázokként említett vegyületek Az adott periódusra megítélendő kvóták mennyisége megfelel a tagállamok által a 2002/358/CE-ben és a Kiotói Jegyzőkönyvben vállalt kibocsátás-csökkentésekkel. Megjegyzendő azonban, hogy „a Kiotói Jegyzőkönyvben rögzített kibocsátásjog-kereskedelem és az EU direktívája esetében jogilag két külön rendszerről van szó: míg a Kiotói Jegyzőkönyv szerint a Részes országok kereskednek egymással, az EU direktívája egyes szennyező-forrásokra vonatkozik. A két rendszer ugyanakkor szorosan összekapcsolódik és remények szerint egy rendszerré fog összeállni. Valószínűsíthető, hogy az EU belső emisszió-kereskedelem rendszere a későbbiekben összekapcsolódik majd más, EU-n kívüli más rendszerekkel is, s így végső soron a Kiotói Jegyzőkönyv égisze alatt kialakul egy olyan nemzetközi emisszió-kereskedelmi rendszer, melyben az egyedi emissziós források egy része saját jogon, míg az államok az összes többi kibocsátó képviseletében vesznek majd részt.50 A direktíva az EU Hivatalos Közlönyében való megjelenés napján lép életbe.
49
"tonne of carbon dioxid equivalent" means one metric tonne of carbon dioxide (CO2) or an amount of any other greehouse gas listed in Annex II with an equivalent global-warming potentional, (Directive 2003/.../EC, Article 3). Az „egy tonna széndioxid egyenérték” egy metrikus tonna széndioxid, vagy ugyanekkora mennyiségű, a II-es Mellékletben felsorolt ÜHG, melynek ugyanakkora hatása van a globális felmelegedésre. A II-es melléklet a következő ÜHG-kat sorolja fel: 50 Takács Gábor: Emisszió-kereskedelem a Jegyzőkönyvben, MEH/MAKK konferencia, 2001. december 11., (www.eh.gov.hu)
25
II.6
Az ELMÉLET: Az éghajlatváltozás kezelése a 6. Akcióprogramban51
Az éghajlatváltozás kérdésének kezelése a 6. Akcióprogram összhangban van az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezményének céljával, vagyis az ÜHG-k légköri koncentrációjának olyan szinten történő stabilizálásával, ami nem okoz rendellenes változásokat a Föld éghajlatában.52 A hosszú távú cél ismeretében 2020-ra az 1990-es szinthez képest 20-40%-os globális kibocsátáscsökkentésre lenne szükség. Rövidebb távon az EU a Kiotói Egyezmény keretében azt vállalta, hogy az 1990-es szinthez képest 8%-kal csökkeneti üvegházgáz-kibocsátását 2008-2012-re. Tény, hogy az EU a világ ÜHG-kibocsátásának mintegy 15%-áért felelős, míg a világ népességének csupán 5%-a él itt! Így mindenféleképpen vezető szerepet kell játszania a kibocsátások csökkentésében. Az Európai Bizottság közleményt adott ki az ÜHG-kibocsátást csökkentő uniós szakmapolitikákról és intézkedésekről53, és egy Zöld Könyvet54 az EU-szintű emisszió-kereskedelmi rendszerről is. Ezzel összefüggésben, mint a fentiekben már kifejtésre került, a Bizottság elindította az ECCP-Programot: e program eredményei fognak a konkrét szakmapolitikai javaslatok alapjául szolgálni az energia, a közlekedés, az ipar és a mezőgazdaság területén, és egy belső uniós emisszió-kereskedelmi rendszert illetően. A 6. Akcióprogram öt tengelyt határoz meg, melyek mentén a cselekvés ki fog bontakozni: (1) Specifikus intézkedések az energiahatékonyság és az energiatakarékosság javítására, a megújuló energiaforrások és nyersanyagok szélesebb körű használata, és a CO2-től eltérő ÜHG-k csökkentése (2) Az éghajlatváltozási céloknak a közösségi szektorális politikákba történő integrálása (közlekedés, energia, regionális politika, mezőgazdaság), mely az energia esetében annyit tesz, hogy ! További eltolódást kell elősegíteni a szén- és olajtüzelésű energiaellátásról az alacsonyabb CO2-kibocsátású források, különösen a földgáz, valamint a fosszilis tüzelőanyagok használatának széntelenítése felé, ! Törekedni kell arra, hogy 2010-re a villamosenergia-termelés 12%-át megújuló energiaforrásokból lehessen biztosítani az Unióban, 51
Environment 2010: Our Future, Our Choice, The Sixth Environment Action Programme of the European Community Tudósok szerint e cél megvalósításához az ÜHG-k globális kibocsátását mintegy 70%-kal kell csökkenteni hosszabb távon, az 1990-es szintet alapul véve. 53 COM(2000)87 final - EU policies and measures to reduce greenhouse emissions: Towards a European Climate Change Programme (ECCP), 54 COM(2000)87 final - Green Paper on greenhouse gas emissions trading within the European Union, 52
26
! Az atomerőművek fokozatos bezárásának tendenciája miatt ki kell őket váltani alacsony, illetve zéró szén-emissziós változatokkal, ! A kombinált hő- és energiarendszerek - melyek az elektromosáram-termelés közben keletkező hőt adják át fűtési célra - használata lehetőséget kínál a nagyobb hatékonyág és a CO2-kibocsátás csökkentése terén. 2010-re az ilyen rendszerek kínálatának el kell érnie villamosenergia-termelés 18%-át (3) A szektoron átnyúló megközelítések fejlesztése, beleértve egy EU-szintű emissziókereskedelmi rendszer létrehozását 2005-re, és az energiaadót, ami stabil és megjósolható növekedésű energiaárakhoz vezetne. (4) A kutatás erősítése. (5) A polgárok és a vállalkozások jobb informálása az éghajlatváltozásról.
27
II.7
És a VALÓSÁG: Az EU és az éghajlatváltozás – Az EEA 2002. évi jelentése55
Az EU teljes ÜHG-kibocsátása 1990-2000 között mintegy 3,5%-kal csökkent, így az Unió 2008-2012 közötti időszakra tervezett kiotói vállalásainak teljesítésében hozzávetőlegesen félúton jár. Az energiaiparból származó szén-dioxid és metán, a vegyiparból származó dinitrogén-oxid és a szemétlerakóknál keletkező depónia gáz esetében csökkenés volt megfigyelhető, a közúti közlekedés miatt viszont a szén-dioxid kibocsátás nőtt. Az elért pozitív eredmények azonban becsapóak, túlnyomó részük az energiaellátásban és az iparban eszközölt intézkedéseknek köszönhető. Ráadásul radikális csökkentést éppen az a két ország - Németország és az Egyesült Királyság – ért el, amelyek együttesen az EU ÜHG-kibocsátásának mintegy 40%-áért felelősek. Ők már ma jóval túlteljesítetté kiotói vállalásaikat, a legtöbb EU-tagország azonban még nagyon messze áll ettől!
Az EU tagállamok távolsága 1999-ben a Kiotói Jegyzőkönyvben vállalt értékektől Spanyolország Írország Dánia Portugália Hollandia Ausztria Olaszország Belgium Görögország Franciaország Svédország EU Finnország Egyesült Királyság Németország Luxemburg -40,00%
-30,00%
-20,00%
-10,00%
0,00%
10,00%
20,00%
30,00%
40,00%
Forrás: COM(2000)87 final - Green Paper on greenhouse gas emissions trading within the European Union
2. Ábra - Az EU tagállamok távolsága 1999-ben a Kiotói Jegyzőkönyvben vállalt értékektől
55
Environmental Signals 2002, European Environmental Agency
28
El kell ismerni, hogy az ECCP már alkalmaz néhány igen költség hatékony lépést56, mindazonáltal mind az EU részéről, mind pedig a nemzeti szinten vállalt értékek eléréséhez további radikális csökkentésekre van szükség az összes szektorban. A tagállamok elismerik további nemzeti intézkedések szükségességét: technikailag elképzelhető, hogy a közösségi és a nemzeti szinten hozott intézkedések meghozzák a vállalt értékeket, ehhez azonban elengedhetetlen, hogy a nemzeti szinten végrehajtandó lépések ne ütközzenek politikai akadályokba, s hogy jól behatárolható időn belül megvalósulhassanak.
Az ÜHG-kibocsátás területenkéntie eloszlása az EU-ban Az ÜHG kibocsátására tett kísérletek sikere területenként változó. Az EU összesített ÜHGkibocsátása 1990 és 1999 között 4%-kal csökkent, ami azt jelenti, hogy az Unió félúton jár kiotói vállalásainak teljesítésében. Széndioxid- és metáncsökkentést mutatnak az ipar ágazatai és az energiaszektor, nitrogénoxid-csökkentést ért el a vegyipar és metánkibocsátás-csökkentést eredményezett a hulladéklerakók működése. Mindezen eredményeket azonban beárnyékolja a közlekedési szektor által kiváltott megugró széndioxid-kibocsátás. Közlekedés A közlekedés az a szektor, ahol az energiaigény növekedése riasztóan növekvő tendenciát mutat: 1990 és 1999 között a közlekedésben 21%-os, míg az ipar összes többi ágazatában összesen 6,7%-os volt. Jóllehet az energiahatékonyság javítása terén történt némi előrehaladás a személyi közlekedés tekintetében, a szállítmányozásban nem tapasztaltak hasonló jelenséget. Az Unió energiafelhasználásának mintegy 30%-át a közlekedés tudhatja magáénak, ami azt eredményezi, hogy ez a szektor felelős a legnagyobb mennyiségű ÜHG-kibocsátásért is. Az alternatív és megújuló energiaforrások alkalmazása máig még nem okozott forradalmi áttörést a Unió közlekedési szektorban, jóllehet a világ más részein, például Brazíliában ma már jelentős részben etanolt alkalmaznak üzemanyagként. Jóllehet égés közben az etanolból is szén-dioxid keletkezik, a teljes égés miatt egyéb káros anyag nem jut a környezetbe. 2010-re a Bizottság a dízel- és gázolaj alapú üzemanyagok 20%-át alternatív üzemanyagokkal57 szeretné kiváltani a közúti közlekedésben; erre nyomós okot ad, hogy 1999-ben a közúti
56
Ld. az európai, japán és kóreai autógyártókkal való megegyezést, mely szerint a gyártók 1995-2008 között az új személyautók által kibocsátott CO2-mennyiségét 25%-kal fogják csökkenteni; vagy a szeméttelepeken keletkező depónia gázról szóló direktíva, mely szerint csökkenteni fogják a szeméttelepeken a szerves hulladék mennyiségét és az ebből nyert depónia gázt energetikailag hasznosítani fogják; vagy az energiahatékonyságról szóló direktívák. 57 Bio-üzemanyagok, földgáz és hidrogén
29
közlekedésből származott az összes széndioxid-kibocsátás 25%-a. Az előrejelzések azt mutatják, hogy a közlekedés által okozott kibocsátások 2030-ra akár 30%-kal is meghaladhatják az 1990-es szintet! A közlekedés a felelős továbbá a troposzférikus ózonréteget károsító anyagok uniós kibocsátásának több mint a feléért és a savképző anyagok kibocsátásnak 20%-áért. Energiaszektor Az energiaszektor, mely 26%-ot tudhat magáénak az Unió összes ÜHG-kibocsátásából, messze a legnagyobb forrása a nitrogén-oxid és a kén-dioxid kibocsátásoknak, s jelentős mértékben kiveszi részét a széndioxid-kibocsátásból is. Annak ellenére, hogy 1990 és 1999 között a szektor teljesítménye növekvő tendenciát mutatott, az általa okozott ÜHG-kibocsátás ezen időszak alatt mintegy 9%-kal csökkent. A pozitív változás hátterében egyrészt a kibocsátás csökkentését célzó technológiák fokozódó elterjedése, másrészt a kőszénhez és a kőolajhoz képest az alacsonyabb kéntartalmú földgáz használatának előtérbe helyezése áll. Amennyiben 1990 óta a villamosenergia-termelési technológiák változatlanok maradtak volna, az energiaszektor által okozott légszennyezésben is növekedést tapasztaltunk volna. De nem így történt. A
széndioxid-kibocsátás
csökkenésének
46%-a
a
fosszilis
üzemanyagok
összetételének
megváltozásából adódott58, további 20% a fosszilis üzemanyagú villamosenergia-termelés hatékonyságának javulásából származott, a fennmaradó 34% pedig a nukleáris energia59 és megújuló energiaforrások60 energia-összetételben betöltött megnövekedett részesedésének volt tulajdonítható. A nitrogén-oxidok és kéndioxid-kibocsátás csökkenés mintegy 60%-a olyan intézkedéseknek volt köszönhető, mint például a nagy égetők működését szabályozó 2001/80/EC direktíva61. A nemfosszilis üzemanyagok, vagyis az atomenergia és a megújulók energia-összetételben megnőtt szerepe e vegyületek esetében megközelítőleg 10%-os kibocsátás-csökkentést eredményezett. Mezőgazdaság A 90-es években a mezőgazdaság nem tudott akkora eredményeket felmutatni az ökológia terén, mint más szektorok, de ugyanakkor nem is fő volt forrása az üvegházhatású gázoknak. Az energiaigény és az öntözés a termelékenységgel egyenes arányban nőtt, a növényvédő- és a rovarírtó szerek használatát pedig, ha csekély módon is, de visszafogták. Csökkent az üvegházhatású gázok, a troposzférikus ózonréteget károsító és a savképző anyagok kibocsátása, bár ez utóbbiak esetében a
58
A lignitet és a kőszént a földgáz váltotta fel A kombinált hő- és atomerőművek hatékonyságnövelés és egyre elterjedtebb alkalmazása főleg Németországban, de egyéb tagállamokban is 60 Főleg a szélenergia növekvő használata (Németország, Dánia és Spanyolország) 61 Council Directive 88/609/EEC of 24 November 1988 on the limitation of emissions of certain pollutants into the air from large combustion plants [Official Journal L 336 of 07.12.1988]. 59
30
helyzet nem annyira derűs: 1999-ben az EU mezőgazdasága a savképző anyagok kibocsátásának mintegy 31%-káért volt felelős. Háztartások Míg az energiaszektor és a mezőgazdaság képes volt azt elérni, hogy a folyamatos növekedés ne járjon feltétlenül együtt a környezetre mért negatív hatások növekedésével, a háztartások szektora esetében ez nem így történt: az energiafogyasztás és a hulladékképzés egyenes arányban nőtt a háztartások kiadásaival és a háztartások számával. Az egy személyre jutó személygépkocsik aránya egyenes arányban nőtt a háztartások számának növekedésével. A kommunális hulladék növekedése is hasonló tendenciát mutatott: az Unióban, számomra elég hihetetlen módon, a háztartásokból származott e hulladék mintegy 70%-a, s 1991 és 1999 között az egy személyre jutó hulladékképződés mintegy 14%-kal emelkedett.62 A háztartásokból származik a teljes villamosenergia-felhasználás egyharmada, a villamosenergiatermelés pedig az ÜHG-kibocsátás jelentős részéért felelős. A villamosenergia-fogyasztás ebben az esetben is párhuzamosan nőtt a háztartások számának növekedésével. Üvegházhatású gázok kibocsátása az EU-ban az egyes területenként (1999) Hulladékok kezelése 3% Egyéb 17%
Mezőgazdaság 10%
Közlekedés 21%
Energiaipar 26% Időszakos kibocsátások 2%
Ipar 21%
Forrás: EEA Environmental Signals 2002
3. Ábra - Üvegházhatású gázok kibocsátása az EU-ban az egyes területenként (1999) Mindent egybe vetve a kiotói vállalások és a nemzeti célkitűzések eléréséhez az összes szektor részéről további erőfeszítésekre van szükség. Az EU célja az, hogy az ÜHG-kibocsátás 2010-re elérje az 1990. évi szintet, a már létező jogszabályok segítségével.
62
1991-ben 479 kg/fő/év, míg 1999-ben már 545 kg/fő/év volt, jóllehet az EU 300 kg/fő/év hulladékmennyiséget irányzott elő a 2000. évre
31
III. AZ EU ENERGIAPOLITIKÁJA A II. világháború utáni új Európa kialakításnak már a kezdetétől voltak az egyes országhatárokon túlnyúló, nemzetközi szinten megoldandó energetikai vonatkozású problémák. Az ESZAK és az EURATOM egyezményei azonban csak egy-két konkrét céllal létrehozott, egyébként nagy jelentőségű hosszú távú energiapolitikai kérdést voltak hivatottak rendezni. 1974-ben ugyan hoztak határozatot a kőolaj stratégiai készletezésére és megfogalmaztak különböző energiapolitikai ajánlásokat, de az energiapolitikát az EGK hosszú időn keresztül nem helyezte közös alapokra. Még a Maastrichti Szerződésben sem foglalkoztak vele, illetve csupán a környezetvédelem és a belső piac keretei között vagy pedig adózási szempontból kezelték. Meghatározó lépést csak az 1995. évi „Európai Energiapolitika” Zöld Könyvének63 illetve Fehér Könyvének64 a megjelenése jelentette. Közben lezajlott az energetikát alapjaiban érintő Kiotói Konferencia, jelentős arányban megvalósult a vezetékes energiahordozók piacnyitása az EU országaiban. Az Európai Parlament határozatot hozott a „Zöld Könyvről és arról, hogy a megújulók arányának 2010-re el kell érnie az EU-ban a 12%-ot. 1997-ben elkészült a megújuló energiaforrások fokozott hasznosításával foglalkozó Fehér Könyv65, melyben az Unió energetikai helyzetét már 2030-as perspektívában kezdték el tanulmányozni. A 2000-ben napvilágot látott Zöld Könyv66 pedig olyan nagy jelentőségű kihívásokra irányítja rá a figyelmet, mint a klímaváltozást okozó emissziók egyre növekvő tendenciájának megfordítása, és az országok közti integráció kiteljesedése által generálódó feladatok megoldása. Előtérbe kerül az energiafüggőség növekedésének féken tartása, valamint a „energiáért-technológia” partnerségek kialakítása különböző geopolitikai irányokban. Az Unió ellátásbiztonságának és a környezet védelmének kérdése már az utóbbi években kiemelkedő fontossággal bírt: az Unió külső energiafüggősége növekvő tendenciát mutat, és mint ahogy a Zöld Könyv is megállapítja, amennyiben semmi nem történik e folyamat feltartóztatása és megfordítása érdekében, a mai 50%-os importfüggőség 2030-ra akár 70%-ra is emelkedhet. Ez egyértelműen az Unió pozíciójának meggyengülését jelentené a nemzetközi energiapiacon. Az egységes piac megteremtése az energiapolitika része, s hosszú időn keresztül az EU prioritásainak egyike volt. Az egységes piac kialakításával a lehető leghatékonyabb, legbiztonságosabb és 63
COM(95)691, December 1995 - Green Paper - Towards Fair and Efficient Pricing in Transport Policy - Options for internalising the external cost of transport in the European Union 64 COM (95)682, December 1995 - White Paper : An Energy Policy for the European Union 65 COM(97)599 final, White Paper for a Community Strategy and Action Plan - Energy for the Future: Renewable Sources of Energy 66 COM(2000) 769 final, Green Paper towards a European Strategy for the Security of Supply
32
legversenyképesebb energiapiac létrehozása volt a cél. A kezdeti intézkedések az árak átláthatóságát akarták biztosítani a végső felhasználók számára (más kérdés, hogy ez mennyire sikerült…) és meg akarták könnyíteni a villamos energia és a földgáz szállítását a tagállamok hálózatai között. 1996-ban és 1998-ban két további igen fontos lépést tettek az egységes energiapiac kiépítésének érdekében: irányelveket fogadtak el mind a villamosenergia-, mind pedig a gázpiac általános szabályozásáról. Mindkét piac liberalizációja igen felgyorsult az elmúlt években.
III.1
Zöld Könyv: Európai stratégia az ellátásbiztonságról (COM(2000) 769 final), avagy az EU
energetikai helyzete és kilátásai Az EU növekvő tendenciájú energiafelhasználásának kielégítésében csak fele részben tud saját energiatermelésére támaszkodni. Magától értetődik, hogy az energetikai biztonság érdekében a külföldtől való függőséget amennyire csak lehet, vissza kell fogni. Ezen kívül reális a félelem, hogy az EU hathatós intézkedések sürgős megtétele nélkül még a Kiotóban vállalt környezetvédelmi kötelezettségeit sem lesz képes teljesíteni. Megoldásként csak a belső erők – közlekedési-, technológiai-, fűtési energia-megtakarítások, megújuló energiaforrások alkalmazását – kell figyelembe venni, amelyek a külső körülményektől függetlenül is működtethetők. Olyan feladatokat, mint az éghajlatváltozással kapcsolatos problémák, a belső piac létrehozása vagy az energiaimportok összehangolt megvalósítása a tagországok csak közös erővel oldhatnak meg. Az OPEC67-országok a világ olajtartalékainak 70%-át, az EU pedig alig 4-5%-át tudhatja magáénak. Maguk az OPEC-országok között is megfigyelhetők azonban geopolitikai érdekkülönbségek. Az Irakkal szembeni embargó, az iráni és a líbiai fejlődésben mutatkozó bizonytalanság, vagy az izraelipalesztin konfliktus sem egyszerűsíti az olajpiac működését. Gazdasági érdekeltségeik sem esnek mindig egybe: a viszonylag kis vagyonnal rendelkező tagok – Algéria, Irán vagy Venezuela - az árakat maximálni, míg ezzel szemben a tehetősebb országok, mint például Szaud-Arábia, mérsékelni kívánják. Ez utóbbiak így akarják megelőzni a helyettesítő energiák térhódítását, valamint megőrizni a kőolaj magas részesedését az energiafelhasználásban. Igaz, hogy az első olajválságot követően68 a fejlett országok diverzifikációt hajtottak végre, a villamosenergia-termelésből jelentősen kiszorítva a kőolajat, s ebből kifolyólag ma már kevésbé vannak kitéve az olajárak kiszámíthatatlan változásainak. De ez még nagyon kevés. Az EU kőolajfogyasztásának ma a felét, 1973-ban pedig még csak az egyötödét használja, illetve használta a közlekedés. Világos tehát, hogy az európai kőolajpiac 67 68
Organization of the Pertoleum Exporting Countries 1973
33
perspektíváit leghatékonyabban a közlekedésben megvalósuló energiahatékonyság-javítás és az alternatív energiafajták üzemanyagként való felhasználásának a fejlődése befolyásolhatja. A világ földgázvagyonának megközelítőleg 70%-ával Oroszország és a Közel-Kelet rendelkezik. Az EU összes földgázimportjából az orosz szállítások jelenlegi 41%-os aránya, az unió bővítésével várható jelentős növekedés ellenére nem ad aggodalomra okot, ugyanis az orosz, norvég és algériai importok mellett kiegészítő vásárlási lehetőségei vannak az uniónak a Közel-Keletről, a Maghrebországokból69, Nigériából és Trinidadból, a jövőben pedig potenciális szállítói lehetnek Irán, Katar és Közép-Ázsia. Az igények növekedése és a Közösségeken belüli gázszállítások egyaránt feltételezik a szállítási infrastruktúra jelentős bővítését. A növekvő felhasználás az EU számára szinte kötelezővé teszi egy egységes fellépés alkalmazását, valamint a diverzifikációs politika továbbvitelét. Az EU kőszéntermelésének csökkenésében több tényező játszott jelentős szerepet. Először is az EUban termelt szénhez képest az import szén jóval alacsonyabb áron szerezhető be. Másodszor a villamos energia termelésére inkább más alapenergia-hordozót, elsősorban földgázt használnak. S végül, de nem utolsósorban az általam már többször említett környezetvédelmi szempontrendszer: a szénipar teljes láncolata, a kitermeléstől a felhasználásig, erősen szennyezi a környezetet. Sem az EUban, sem a csatlakozni kívánó országokban nem versenyképes már. Mindazonáltal bizonyos előnyei miatt világviszonylatban az alapvető energiaforrások között marad, elsősorban a primer villamosenergia-termelésben. A nukleáris energia jövőjét az EU jelenleg bizonytalannak ítéli meg. Létjogosultságukat több olyan tényező megkérdőjelezi, mint a radioaktív hulladékok elhelyezése, a kelet-európai reaktorok biztonsága, az ex-Szovjetunió államaiban a nukleáris szennyezés megakadályozásának problémái és a klímaváltozás elleni politika érvényesítése. A nukleáris energia felhasználását az EU-nak az üvegházhatást okozó gázok emissziójának mérséklése, a fenntartható fejlődés és az ellátásbiztonság szempontjából összetetten célszerű mérlegelni. Tisztában kell azonban lenni azzal, hogy amennyiben Európa valamennyi atomerőművét bezárnák, úgy a hagyományos energiahordozók és a megújuló energiák együttes felhasználását 35%kal meg kellene növelni, ami az üvegházhatás okozó gázok emissziójának mérséklését tovább nehezítené. Következésképpen prioritást kell élveznie a nukleáris erőművek új generációja, a fúziós reaktorok kifejlesztésére irányuló kutatásoknak. Ezzel együtt az atomerőművek hatalmas balesetei
69
Algéria, Marokkó, Tunézia
34
következtében öt nyugat-európai ország70 moratóriumot fogadott el az atomerőművek majdani leállítására. A biztonsági intézkedésekre tekintettel a jelölt országok esetében is csökkent a nukleáris energia aránya, jóllehet itt nincs kizárva új atomerőművek építése. Az EU-ban a még működő urániumbányákat is bezárják71, a világpiacon most bőségesen rendelkezésre álló olcsó uránium miatt. A kiotói vállalásoknak megfelelően az EU-ban a megújuló energiafajták megkétszerezését, vagyis 2010-re 12% elérését az összes energián belül be kell illeszteni a fenntartható fejlődést és az ellátásbiztonságot szem előtt tartó stratégiába.
70
Svédország 1980-ban, Spanyolország 1984-ben, Hollandia 1994-ben, Németország 1998-ban és Belgium 1999-ben. Franciaország, az Egyesült Királyság és Finnország még nem hoztak döntést atomerőműveik bezárásáról, de valószínűsíthető, hogy 2005-ig nem fognak új reaktorokat építeni. Olaszországban 1987-ben népszavazás útján döntöttek az atomerőművek leállításáról, Németország 2021-ben, Belgium pedig 2025-ben fogja bezárni utolsó atomerőművét. 71 Franciaországban és Portugáliában
35
Az EU energiafüggősége A világ energiafogyasztása csökkenő tendenciát mutatott az első olajválságot követően. Ebben az időszakban az EU-nak is sikerült energiafüggőségét az 1973. évi 60%-ról 1999-re 50%-ra redukálni. A politika az energiatartalékolásra, a belső források fejlesztésére és a diverzifikációra fektetett nagy hangsúlyt, szép eredménnyel. A hosszú távú növekedés tekintetében azonban úgy tűnik, az EU energiafüggősége ismét meg fog erősödni, 20-30 éven belül akár a 70%-ot is elérheti: az olaj esetében a függőség akár 90%-os is, a földgáz esetében 70%-os, a szén esetében pedig akár 100%-os is lehet. A bővítés is csak e trendet erősíti tovább.
100%
Az EU30-ak energiafüggősége 90%
80%
70%
60%
50%
40%
30%
20%
10%
0%
szilárd tüzelőanyagok
kőolaj
1990
földgáz
2000
2010
összesen
2020
Forrás: COM(2000)769 final: Green Paper - Towards a European Strategy for the Security of Energy Supply
4. Ábra - Az EU30-ak energiafüggősége Mint a fenti ábrán látható, az EU-ban jelenleg is az olajfüggőség a legnagyobb, mintegy 76%. Mivel az olajkészletek jelentős része a Közel-Keleten koncentrálódik, itt a diverzifikációra is kisebb az esély, mint a földgáz esetében.
36
A földgáz esetén 40%-os a függőség, Oroszországra súlyozódva. Az EU-nak több lehetősége van arra, hogy ellenőrzése alatt tartsa az elkövetkezendő 20-30 évre valószínűsíthető földgázfüggőségét. Ott van például jó néhány közeli ország, melyeknek korlátozott tartalékai vannak (Oroszország, Norvégia és Észak-Afrika, különösen Algéria és Líbia), és azt sem szabad elfelejteni, hogy a rengetek nehézség ellenére a Szovjetunió, majd Oroszország az EU-val kapcsolatos hosszú távú kötelezettségeinek mindig eleget tett. Ráadásul olyan térségekben (Nyugat-Szibéria, a Kaspi-tenger régiója, beleértve Iránt is, a Közel Kelet és Nigéria) is fedeztek fel földgázforrásokat, ahol jelenleg mind a kitermelés, mind pedig a szállítás költsége viszonylag alacsony, tehát gazdaságilag kifizetődővé válna egy esetleges import az EU számára. Az EU jelenleg szénszükségletének több mint a felét importálja. Jóllehet a szénfelhasználás jelentős és folyamatos visszaesést mutat, a külső forrásoktól való abszolút mértékben mért függőség mégis jó néhány éven keresztül nőni fog, s 2020 körül már a 70%-ot is elérheti. 2020-ra a világ népessége 8 milliárd főre, energiafelhasználása pedig 15 milliárd tonna olajegyenérték fölé növekedhet72. A többlet 90%-át a fejlődő országok növekvő igénye eredményezi, a felhasználás ilyen jelentős növelése viszont a fosszilis energiahordozók árait is jelentősen megemelheti. A növekedési tendenciát egységes fellépéssel és olyan nemzetközi erőfeszítésekkel célszerű mérsékelni, amelyek a megújuló energiafajták fokozott felhasználására, valamint az energiahatékonyság növelésére ösztönöznek. Aggasztó, hogy az Uniónak energetika terén nincs olyan kohéziós ereje, mint a termelő országoknak: a tagországok energiavásárlásukkor nem lépnek fel összehangoltan, pedig az EU egyik fontos szerepe éppen az kellene, hogy legyen, hogy egységes fellépéssel és a konkurencia kihasználásával – főként a földgáz esetében – gyengítse az exportáló országok meghatározó szerepét.
III.2
Az EU energiapiacának liberalizációjával foglalkozó jogalkotás
Az Unió villamosenergia-piacának liberalizációjáról szóló viták jóllehet 1992-ben kezdődtek, csupán 1996-ban zárultak, amikor is a 96/92/EC73 irányelv keretében megegyezés született az általános szabályozásról a belső villamosenergia-piacon. Az elhúzódó tárgyalások hátterében az a nézeteltérés állt, melyet a különböző tagállamok képviseltek a direktíva mértékével és bevezetésének menetével kapcsolatban. A direktíva tehát 1997. február 19-én életbe lépett, teljes megvalósítására két évet szántak. Hasonló tárgyalások kezdődtek a gázpiac tekintetében 1996 végén. A belső földgázpiaccal 72
A 2002. évi összes energiafelhasználás 9,3 milliárd tonna olajegyenérték volt
37
kapcsolatos általános szabályozásról született 98/30/EC74 direktíva is csak 1998-ban született meg, s 2000 augusztusáig kellett teljesíteni. A
villamosenergia-piacra
vonatkozó
direktíva
előírja
a
nemzeti
villamosenergia-termelő
monopóliumok feldarabolását, egyre nagyobb átláthatóságot a könyvelésben és a villamosenergia-piac fokozatos megnyitását a hazai és a külföldi verseny előtt. Az Unió villamosenergia-iparában bekövetkezett változásoknak számtalan hatása volt, ezek közül a legfontosabbakat emelném csak ki: Piacnyitás Mind a villamos energiával, mind pedig a földgázzal foglalkozó irányelvben meg volt határozva az a minimál érték, amelyet az energiapiacok részleges megnyitásakor el kellett érni. A következő táblázatban megfigyelhető, hogy míg 1999-ben csak a 40 GWh/év-nél nagyobb felhasználók számára nyílt meg a villamosenergia-piac, s ez akkor a piac megközelítőleg 26%-át jelentette, addig 2003-ban már 9 GWh/év lett volna a tervezett küszöbérték, ami egy 33%-os piaci nyitottságot tükrözött volna. Villamosenerga-piaci direktíva Év
Küszöb 40 GWh
Piacnyitás %-ban 26
1999 2000
20 GWh
2003
9 GWh
Gázpiaci direktíva Év 2000
Küszöb (millió m3) 25
Piacnyitás %-ban 20
28
2005
15
28
33
2010
5
33
Forrás: DIR 96/92/EC és DIR 98/30/EC
3. Táblázat - Az EU villamosenergia- és gázpiaci liberalizációjának menete a 96/92/EC és a 98/30/EC irányelvek elképzelése szerint Mindazonáltal a villamosenergia-piaci tapasztalat az volt, hogy a vállalatoknak és a tagállamoknak gyakran gyorsabban kell mozogniuk, mint ahogy azt az irányelv megköveteli. Ebből adódóan 2000ben a villamosenergia-piac nemhogy 28%-a, hanem megközelítőleg 69%-a nyitott volt már a versenyre. Hasonló jelenség volt megfigyelhető a gázpiac esetében, ahol a nyitottság 79%-os volt, az akkorra előírt 20%-hoz képest!
73
Directive 96/92/EC of the European Parliament and of the Council of 19 December 1996 concerning common rules for the internal market in electricity 74 Directive 98/30/EC of the European Parliament and of the Council of 22 June 1998 concerning common rules for the internal market in natural gas
38
A kialakult helyzet következtében a Bizottság informális úton azzal a javaslattal állt elő 2000 márciusában a Lisszaboni Csúcson, hogy 2005-ig mindkét szektorban teljes nyitás valósítsanak meg. Ezt a javaslatot Franciaország Németország segítségével megvétózta, s csak további viták következtek az energiapiac liberalizációjának menetéről, mely 2002-ben egy, a tagállamok közti megállapodással értek véget. Erre a megállapodásra az Európai Parlament várhatóan mostanában, 2003 tavaszán teszi fel a pontot. Ár A liberalizáció mellett szóló egyik legfontosabb érv az volt, hogy a termelők közt kialakuló versenyhelyzet árcsökkenést fog magával hozni a háztartási fogyasztók számára. A villamos energia tekintetében a háztartási fogyasztók számára a liberalizáció mindössze egy átlagosan 2%-os árcsökkenést hozott magával, míg az ipari fogyasztók számára az árcsökkenés 12%-os volt! A gázszektorban pont fordítva történt: a háztartási fogyasztóknak 15%-os, az ipari fogyasztóknak pedig mintegy 40%-os áremelkedésben lehetett részük. Foglalkoztatottsági szint A liberalizációval párhuzamosan az Unióban az utóbbi évtizedben 30%-kal csökkent az energiaiparban foglalkoztatottak száma, ami negyedmillió állás megszűnését jelentette!75 További és valószínűleg igen jelentős elbocsátások lesznek várhatóak az EU-ban, különösen Franciaországban, ahol az új kormány szándéka, hogy megkezdi az Electricité de France részleges privatizációját. Tulajdoni viszonyok A villamosenergia-piac megnyitása hatalmas felvásárlásokat és fúziókat eredményezett az Unió országainak vállalatai között: az elmúlt öt évben egy olyan soha nem látott cégegyesülési folyamatnak lehettünk tanúi, melynek következtében jelenleg az EU villamosenergia-piacának közel 60%-át öt nagyvállalat76 uralja, s elemzők szerint néhány éven belül már csak három nagyvállalat fog uralni egy sokkal nagyobb hányadot. Az EU energiaszektorában megvalósuló egyre jobban terjeszkedő liberalizáció az elkövetkezendő években gyorsuló tendenciát sejtet. Míg a terjeszkedés a csatlakozásra váró országok elé állított követelményeknek köszönhető, a növekvő piacnyitás az EU irányelvei által előírt szabályozási mechanizmusok fent szemléltetett változásából adódik. Sajnos olyan folyamatnak lehetünk tanúi, amely nem mindig veszi figyelembe a fenntarthatóság és a piac működésének szempontjait. A liberalizáció és az ezzel együtt járó privatizáció azt eredményezte, hogy néhány vállalat kisajátította az Unió energiapiacát. Fontos tehát, hogy ez a néhány vállalat igen nagy részesedést tudhat magáénak 75
Ugyanilyen arányú létszámleépítések figyelhetők meg a magyar és a cseh villamosenergia-szektorban, és hasonló trendek várhatóak a gázszektorban is!
39
az Unió energiaszektorában, de legalább ugyanilyen jelentősséggel bír az a tény, hogy ezek a vállalatok túlsúlyban kezdenek lenni az egyes tagállamok nemzeti piacain is, következésképpen nem csak az EU-ban, hanem a nemzeti energiapiacokon is nő a befolyásuk. Már-már ijesztő, hogy ugyanezen vállalatok járnak az élen a csatlakozó országok piacain történő felvásárlásokban is. Ezen országokban megtörtént felvásárlások és cégegyesülések több mint 80%ában érintett az EdF, az Eon vagy az RWE. Éppen ezért az a folyamat, ami évek óta kibontakozóban van az EU energiaszektorában, nem hogy megfordulna, hanem tovább fog fokozódni a csatlakozások után. A liberalizáció célja az volt, hogy növelje a versenyhelyzetet, de most csupán annak lehetünk tanúi, hogy az energiaszektorban a nemzeti monopóliumok regionális oligopóliumokká alakulnak át. Egy ilyen folyamat káros a piac számára, mert fokozza a kereszttámogatásokat77 mind az egyes országokon belül, mind pedig transznacionális szinten, valamint csökkenti a regulátor viszonylagos szerepét. Ez különösen igaz lesz a csatlakozó országok esetében, ahol az olyan nagyvállalatoknak, mint az EdF, nagyobb az éves forgalmuk, mint annak az országnak a GDP-je, ahol beruháznak. A liberalizációból adódó növekvő versenyhelyzettől azt várták, hogy a társadalmi és a környezeti problémák kezelésében nagyobb átláthatóságot és rugalmasságot, a fogyasztók számára pedig alacsonyabb árakat fog magával hozni. Sajnos csak különböző mértékben valósultak meg ezek az elvárások, s mára már az is nyilvánvaló, hogy a végső felhasználókhoz nem fog eljutni a liberalizáció összes jótékony hatása. Nagy Britanniában például jóllehet a villamos energia nagykereskedelmi ára 18%-kal csökkent az elmúlt években, a háztartási fogyasztók ebből csak egy 2,5%-os árcsökkenést tapasztalhattak. A nem kis nyereséget a kereskedők fölözték le. 2003-ban az EU további lépéseket fog tenni az energiapiaci liberalizáció érdekében, amellyel csak további termőföldet ad a nagy óriásvállalatok alá: fokozódni fognak a kereszttámogatások és egyre nagyobb lesz e vállalatok részesedése az Unió energiaszektorában. Az átláthatóságot ösztönző javaslatokat messze figyelmen kívül hagyták, vagy éppenséggel elferdítették, míg a közszolgálattal kapcsolatos kötelezettségeket érintő módosításokat egyszerűen eltörölték.
76
EdF, Eon, RWE, ENEL és Vattenfall Manapság már nem is annyira az energiaszolgáltatói tevékenység, hanem a hálózatüzemeltetés számít igazán jövedelmezőnek, így az utóbbi területen már pozíciókkal rendelkező nagy cégek egységesített gazdálkodás, vagyis keresztfinanszírozás révén jogtalan előnyre tesznek szert tisztán szolgáltatóként működő versenytársaikkal szemben (Világgazdaság, Energiainfo, 11. old., 2003 április) 77
40
III.3
Megújulók az EU energiapolitikájában
A megújuló energiaforrásokból nyerhető energia kulcsszerepet játszik a diverzifikációban, az energiaforrások fenntarthatóságában és az éghajlatváltozás problémájának kezelésében. Az 1993-ban létrehozott, majd 1998-ban megújított ALTENER program a megújuló energiaforrások használatának elősegítését célozza az Unióban. Az 1997-ben megjelent Fehér Könyv78 stratégiát és Közösségi akciótervet határozott meg a megújulók tekintetében Fehér Könyv: A jövő energiája - A megújuló energiaforrások A Bizottság 1996 novemberében adta ki azt a Zöld Könyvet79, melyet mind az Európai Tanács80, mind az Európai Parlament81 és a civil szervezetek is külön-külön megvitattak, s melynek eredményeképpen 1997 novemberében megszületett a megújuló energiaforrásokkal foglalkozó Fehér Könyv. Fő célkitűzésként azt jelölte meg, hogy az EU összes energiafelhasználásán belül a megújuló energiaforrások arányát 2010-re az 1997. évi 6%-ról 12%-ra kell növelni, vagyis meg kell duplázni. A megújuló energiák hasznosításának növelése segítene az energiafüggőség csökkentésében és garantálná az ellátásbiztonságot. Pozitív hatások várhatók továbbá a CO2-kibocsátás, valamint a munkahelyteremtés terén is. A megújuló energiaforrások nagyobb fokú kihasználása más szempontból is jótékony hatással lesz az Unió gazdaságára: jobb és nagyobb exportlehetőségeket fog kínálni mind a berendezések, mind pedig a technikai és a pénzügyi szolgáltatások tekintetében. Az Akcióterv célja, hogy egyenlő piaci feltételeket teremtsen a megújuló energiaforrások számára. Éppen ezért felsorolja azokat az intézkedéseket, melyek megtétele elengedhetetlen ahhoz, hogy a megújulók ne kerüljenek versenyhátrányba a hagyományos energiahordozókkal szemben. A legfontosabbak ezen intézkedések közül: ! Diszkriminációmentes bejutás a villamosenergia-piacra, ! Adózási és pénzügyi intézkedések82, ! Új kezdeményezések a fűtéssel és a villamos árammal, valamint a közlekedésben használt bioüzemanyagokkal kapcsolatosan; intézkedések a bioüzemanyagok piaci részesedésének növelése érdekében, a biogázok használatának támogatása és a szilárd biomassza piacának fejlesztése, 78
COM(97)599 final, White Paper for a Community Strategy and Action Plan - Energy for the Future: Renewable Sources of Energy 79 COM(96)576, Energy for the Future: Renewable Sources of Energy 80 Council Resolution nº 8522/97 of 10 June 1997 81 PE 221/398.fin. 82 Mint például: kedvező adózási rendszer a megújuló energiaforrásokból energiát szolgáltatóknak, anyagi ösztönzők a megújuló energiaforrások kiaknázásához szükséges felszerelések megvásárlóinak, vagy az ezekkel kapcsolatos szolgáltatásokat igénybe vevőknek stb.
41
! A megújuló energiaforrások használatának elősegítése az építőiparban (főleg napenergia) A megújuló energiaforrások még nem kapnak megfelelő hangsúlyt az EU stratégiájában, programjaiban és költségvetésében. Az Akcióterv növelni szeretné azoknak a tudatosságát, akik a különböző programokért felelősek, s kiemeltebb szerephez szeretné juttatni az Unió különböző politikáiban83 a megújuló energiaforrásokat. A Fehér Könyvben meghatározott célok eléréséhez elengedhetetlen a tagállamok közti együttműködés erősítése. Különösen az ALTENER program keretében támogatások is segítik a kitűzött célok elérését, a fogyasztók megfelelő informálását, az európai sztenderdek továbbfejlesztését, a megújuló energiaforrások pozíciójának javítását a kereskedelmi bankok tőkepiacán, valamint a megújulók területén hálózatok kiépítését. Kampány a megújuló energiaforrások használatának fellendítésére84 Jelen kampány a Fehér Könyv és a 2010-ig szóló Stratégia és Akcióterv szerves részét képezi, s feladata, hogy a legfontosabb megújuló energiaforrások hasznosításának továbbfejlesztésében katalizátorként működjön. A kampány a következő lépéseket helyezi kilátásba: "
1 millió napkollektoros rendszer kiépítése,
"
10.000 MW szélerőmű villamosenergia-termelésre,
"
10.000 MW biomassza bázisú objektum,
"
Kísérleti
terv
a
megújuló
energiaforrások
használatának
meghonosítására
100 kistelepülésen, régióban, peremterületen, szigeten stb. A Fehér Könyv által felvázolt stratégia és akcióterv megvalósítását az ALTENER program segíti. A megújuló energiaforrásokkal kapcsolatos stratégiáról és akciótervről a Bizottság Jelentést készített85, mely 2001 januárjában látott napvilágot. A Jelentés leszögezi, hogy 1997 és 2000 között némi előrehaladás megfigyelhető volt a megújulók terén, bizonyos szektorokban és néhány országban pedig kiemelkedő növekedésnek lehettünk tanúi. Ez azonban nem jelent kiugró növekedést az EU megújuló energia felhasználás átlagának tekintetében. Míg 1995-ben 5,4%, 1998-ban 5,9%-os volt a megújulók részesedése az összes energiafogyasztásból. A Bizottság úgy látja, hogy a Fehér Könyv
83
Az Akcióterv a politikák között említi a környezetvédelmet, a foglalkoztatást, a versenyt és az állami támogatást, a technológiai K+F-t (különösen a Juole-Thermie programot), a regionális politikát, a közös agrárpolitikát és vidékfejlesztést, a külkapcsolatokat, különös tekintettel a PHARE, TACIS és a MEDA programokra. 84 COM(97)599 final, Campaign for take-off, Chapter 3 85 COM(2001)69 final, Communication from the Commission to the Council, the European Parliament, the Economic and Social Committee and the Committee of the Regions on the implementation of the Community strategy and action plan on renewable energy sources (1998-2000)
42
célkitűzései nemesek, de nincs valóságtartalmuk. A Közösség egyre növekvő energiaigénye, valamint a kiotói vállalások előtérbe kell, hogy helyezzék a megújuló energiaforrások kiaknázását. 2001/77/EC86 - A megújuló direktíva87 Az Európai Parlament és Tanács 2001. szeptember 27-én fogadta el a 2001/77/EC Irányelvet a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energiának a belső villamosenergia-piacon történő támogatásáról. A Direktíva előírja az EU15 tagállamai számára, hogy 2010-re a jelenlegi 13,9%-os EU átlag helyett, összesen 22,1%-os részesedése legyen a megújuló energiaforrásokból termelt villamos energiának. Célja, hogy a belső villamosenergia-piacon ösztönözze a megújuló energiaforrásoknak az energiatermeléshez való nagyobb mértékben való hozzájárulását. A következő tíz évre tagállami szintre is lebontották az elérni kívánt célt. (5. Ábra) A dokumentum szerint az EU tagállamaiban a megújuló energiaforrások kiaknázása elmarad a lehetőségektől és a Közösség felismeri a megújuló energiaforrások támogatásának elsődleges szükségességét. A megújulók hasznosítása ugyanis nemcsak a környezetvédelemhez és a fenntartható fejlődéshez járul hozzá, hanem ösztönzi a helyi munkahelyteremtést, pozitív hatása van a társadalmi kohézióra,
biztonságosabbá
teszi
az
energiaellátást,
valamint
lehetővé
teszi
az
ENSZ
éghajlatváltozásról szóló Keretegyezményhez csatolt Kiotói Jegyzőkönyvben foglalt célkitűzések mihamarabbi megvalósítását. -
Az Irányelv tehát kötelezi a tagállamokat olyan nemzeti célkitűzések elkészítésére, amelyben, az országok adottságaikhoz igazodva növelik a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia középtávú piaci részarányát, mert ezek nélkülözhetetlenek az eredmények elérése, a Közösség céljainak megvalósulása érdekében. A nemzeti célkitűzéseknek összhangban kell állniuk a Közösség által Kiotóban elfogadott nemzeti kötelezettségvállalásokkal. Az irányelv megvalósulása érdekében tett nemzeti intézkedések hatásáról, mértékéről, az alkalmazott módszerekről, a szerzett tapasztalatokról megfelelően dokumentált jelentésben kell beszámolni 2005-ben az irányelvek kiadójának.
-
A Direktíva külön foglalkozik a fogalmak tisztázásával. Ez azért nagyon fontos a számonkérési periódusban, mert így nem lehet eltérő módon értelmezni a vállalások teljesítését. Ennek alapján a ’megújuló enegiaforrások’ definíciója a következő: „megújuló, nem fosszilis energiaforrások (szél,
86
DIR 2001/77/EC of the European Parliament and of the Council on the promotion of electricity produced from renewable energy sources in the internal electricity market (OJ L 283, 27.10.2001) 87 Az Európai Parlament és az Európai Tanács 2001/77/EC Irányelve a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia elterjedésének elősegítésére a belső villamosenergia-piacon, magyar nyelvű fordítás, forrás: www.energiaklub.hu
43
nap, geotermális, hullám, árapály, vízenergia, biomassza, szemétlerakóknál keletkező depónia gáz, szennyvíztisztító telepeknél keletkező gáz és biogáz”.88 -
Általában az EU-irányelvek nem támogatják a kivételezettséget, a piaci feltételektől való eltérést. Ez esetben azonban ettől az elvtől eltérve a vállalások elérése érdekében a tagállamokban különböző szintű támogatási rendszereket alkalmazhatnak az állami hatóságok a villamosenergiatermelők közvetlen, vagy közvetett támogatására. A tagállamok a megújuló energiaforrásokra nemzeti szinten eltérő támogatási rendszereket használnak, úgymint zöld tanúsítványok, beruházási támogatások, adómentesség, adókedvezmény, adó visszatérítés és közvetlen ártámogatási rendszer. Jelen Direktíva céljai elérésének egyik fontos eszköze, hogy egy közösségi keretrendszer működésbe lépéséig biztosítani kell ezen rendszerek megfelelő működését, a befektetők bizalmának megtartása érdekében.
-
A megújuló energiaforrások segítségével termelt villamos energia származási helyét, idejét, termelési formáját dokumentáltan igazolni szükséges. E származási igazolás célja, hogy a termelő bizonyíthassa, hogy az általa forgalmazott villamos energiát a 2001/77/EC irányelv értelmében megújuló energiaforrások hasznosításával állította elő.
-
Meg kell teremteni a megújuló energiaforrások piacának jogszabályi kereteit, valamint a csatlakozni kívánó országok megnyíló villamosenergia-piac rendszerét hozzá kell igazítani az uniós elvárásokhoz. A megújuló energiaforrásokból termelt villamos energia támogathatóságával kapcsolatban azonban nincsenek megkötések, minden egyes ország adottságai szerint lehet a támogatásokat kidolgozni.
A kiotói vállalások tükrében az energiahatékonyság növelése a Közösség stratégiájának fontos elemévé vált: 2000 áprilisában a Bizottság elfogadta az Akciótervet az energiahatékonyság javítására az EU-ban89, s a SAVE program, mely az energiahatékonysággal kapcsolatos fejlesztéseket támogatja, az akcióterv fő eszközévé vált. Említést érdemel a közlekedési szektorral foglalkozó, 2001 szeptemberében a Bizottság által elfogadott Fehér Könyv90: ez az a szektor, mely az energiafogyasztás 40%-áért, s egyben a CO2kibocsátás 28%-áért is felelős! Az EU nukleáris energiával kapcsolatos politikájáért az 1957-ben létrehozott EURATOM91 a felelős. 5. Ábra (a következő oldalon) - Teljes villamosenergia-fogyasztás megújuló energiaforrásokból termelt részesedésére vonatkozó, 2010-re elérendő nemzeti irányadó célértékek a 2001/77/EC direktíva alapján 88
„non-fossil energy sources („wind, solar, geothermal, wave, tidal, hydropower, biomass, landfill gas, sewage treatment plant gas and biogases”) DIR 2001/77/EC 89 Communication from the Commission to the Council, the European Parliament, the Economic and Social Committee and the Committee of the Regions. Action Plan to improve Energy Efficiency in the European Community [COM (2000) 247 - not published in the Official Journal]. 90 COM (2001)370, September 2001 - White Paper: European transport policy for 2010: time to decide 91 European Atomic Energy Community
44
A teljes villamosenergia-fogyasztás megújuló energiaforrásokból termelt részesedésére vonatkozó, 2010-re elérendő nemzeti irányadó célértékek a 2001/77/EC Direktíva alapján RES-E % 2010
RES-E % 1997
B GB LU NL IR D GR DK F IT ES SF P S A 0,00
10,00
20,00
30,00
40,00
50,00
60,00
70,00
80,00
90,00
A
S
P
SF
ES
IT
F
DK
GR
D
IR
NL
LU
GB
B
RES-E % 1997
70,00
49,10
38,50
24,70
19,90
16,00
15,00
8,70
8,60
4,50
3,60
3,50
2,10
1,70
1,10
RES-E % 2010
78,10
60,00
39,00
31,50
29,40
25,00
21,00
29,00
20,10
12,50
13,20
9,00
5,70
10,00
6,00
Forrás: DIR 2001/77/EC, (OJ L 283, 27.10.2001), p.33 RES-E: Renewable Energy Sources – Electricity RES-E % 1997: Az 1997-ben megújuló energiaforrásokból termelt villamos energia százalékos aránya a teljes nemzeti villamosenergia-fogyasztásból RES-E % 2010: A 2010-re előirányzott megújuló energiaforrásokból termelt villamos energia százalékos aránya a teljes nemzeti villamosenergia-fogyasztásból
45
III.4
Az EU támogatási programjai az energiahatékonyság és a megújuló energiák terén
(4. Táblázat) Az első SAVE92 programot, mint az Unió első, az energiahatékonyságot és megújuló energiák hasznosítását támogató programját 1991 októberében indította útnak az Európai Tanács. 1993-ban állították fel az ALTENER programot a megújuló energiaforrások kifejlesztésére. Ezt követően, 1998-ban egy többéves keretprogramot hoztak létre az energia területén megvalósítandó akciók összefogására, amelynek időhorizontja 1998-2002-ig terjedt. E keretprogram a SAVE és az ALTENER mellett négy másik akcióprogrammal (CARNOT, ETAP, SURE, SYNERGY) egészült ki. ! „Intelligens Energia Európáért” A 2002 végén kifutott Energia Keretprogramot egy új program, az „Intelligens Energia Európáért”93 elnevezésű többéves keretprogram (2003-2006) váltja fel. A keretprogramon belül tovább él az ALTENER és a SAVE program, új programként jelenik meg a COOPENER és a STEER. Feladata a 2000 novemberében napvilágot látott Zöld Könyv az ellátásbiztonságról94 cselekvési tervének megvalósítása, vagyis az ellátásbiztonság megerősítése, az éghajlatváltozás elleni küzdelem és verseny ösztönzése az európai iparban. Az „Intelligens Energia Európáért” anyagi támogatást fog nyújtani a megújuló energiaforrások, az energiahatékonyság, az energia közlekedésben és szállításban betöltött
szerepének
javításában,
valamint
mindezen
területek
fejlesztésének
nemzetközi
vonatkozásában. Általános cél az európai gazdaság és a piac hatékonyságának javítása és ennek elérése érdekében a következő célok megvalósítása: "
Az energiahatékonyság javítása évente 1%-kal,
"
A megújuló energiák arányának növelése 6%-ról 12%-ra 2010-re,
"
A megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia arányának növelése 22,1%-ra 2010-re,
"
A kogenerációval termelt elektromos áram mennyiségének növelése,
"
A megújuló energiaforrás-potenciál fejlesztése,
"
A kiotói mechanizmusok támogatása
92
SAVE I (1991-1995), Specific Actions for Vigorous Energy Efficiency „Intelligent Energy for Europe” 94 COM (2000)769, November 2000 - Green Paper - Towards a European strategy for the security of energy supply 93
46
A program neve SAVE (1998-2002)
A teljes költségvetés részére megítélt összeg (millió euro)
A program rövid ismertetése 1998-2002
Az Intelligens Energia Európáért keretein belül futó 2003
2004
2005
2006
2003-2006 (összesen)
Az energiahatékonyság növelését célzó program. Támogatja az energiatakarékos magatartás elterjesztését az iparban, a kereskedelemben, a háztartásokban és a közlekedési szektorban. Az EU 'nem technológiai' programja
66
21
18
18
18
75
A megújuló energiaforrások használatának elősegítését célzó többéves akcióterv. Célja, hogy a tagállamokban megfelelő jogi, társadalmi és adminisztratív környezetet teremtsen a Közösségi Megújuló Energia Cselekvési Programok végrehajtására, ösztönzési lehetőségeket biztosítson a privát- és közberuházások számára.
77
23
21
21
21
86
A program keretében újrairányozzák a nemzetközi erőfeszítéseket a hatékony energiafelhasználás és a megújuló energiaforrások terén
2
5
7
5
19
Új területként jelentkezik az "energia a szállításban" támogatása.
4
11
9
11
35
50
55
55
55
215
(2003-2006) ALTENER (1998-2002) (2003-2006)
Célja a technológiák tiszta és hatékony alkalmazásának elősegítése a szilárd energiahordozókat alkalmazó ipari létesítményekben
3
ETAP (1998-2002)
Az energiaszektoron belül készülő tanulmányok, vizsgálatok, előrejelzések és más releváns munkák többéves akcióprogramja.
5
SURE
A nukleáris energiaszektor területén folyó kutatások, beruházások többéves akcióprogramja.
9
CARNOT (1998-2002)
(1998-2002) SYNERGY (1998-2002) COOPENER (2003-2006) STEER
Célja: az EU iparának versenyképességének javítása, az energiaellátás biztonságosabbá tétele, a fenntartható fejlődés támogatása az energiahatékonyság javításán keresztül.
15
(2003-2006) 175
Források: www.cordis.lu, valamint a www.euoldal.hu. (A letöltés dátuma: 2003 április).
4. Táblázat – EU közösségi programok és költségvetésük az energiahatékonyság és a megújuló energiaforrások területén (1998-2006)
47
! A 6. Kutatás-Fejlesztési Keretprogram (2002-2006) Jelenleg az EU legfőbb eszköze az európai K+F programok támogatására. Három fő része a fenntartható energiarendszer, a fenntartható felszíni közlekedés és az éghajlatváltozás és ökoszisztéma. A 6. Keretprogram elsősorban abban különbözik elődeitől, hogy célja az Európai Kutatási Térség létrehozása a fenntartható energiarendszer területén. Elődjéhez képest azonban, mint ahogy azt a táblázatból is láthatjuk, jóval kevesebbet szán az energiaszektor fejlesztésére. Az atomenergia terén végzendő kutatás-fejlesztési programok kivitelezésére a 6. Keretprogram közel annyit szentel, mint az 5., s bár jóllehet a 6. Keretprogram összes költségvetése mintegy 20%-kal emelkedett előde költségvetéséhez képest, s az atomenergia fejlesztésére szánt pénzösszeg nem lett több, mégis azt mondhatjuk, hogy a programban hátrányt szenved a megújuló energiaforrások kutatásfejlesztésének támogatása, hiszen a megújulókra szentelt pénzösszeg több mint 30%-kal csökkent. Ez pedig ellentmond annak a stratégiai felfogásnak, amelyet az EU a fenntartható fejlődés nevében hirdet. Közösségi Programok
Közösségi Programok / Euratom Program Energiaszektor
Összesen
5. Keretprogram (1998-2002)
13 700
1 042
1 260
14 960
6. Keretprogram (2003-2006)
16 720
810
1 230
17 950
Forrás: www.cordis.lu (Letöltés dátuma: 2003 április)
5. Táblázat - Összehasonlító táblázat az 5. és a 6. Kutatás-Fejlesztési Keretprogram költségvetéséről ! Megújuló Energiák Partnerség A partnerségi program célja a benne résztvevők látható elhivatottságának bátorítása és kihangsúlyozása, szereplői egyrészről a közhatóságok, az ipar képviselői, vagy szövetségek, másrészről pedig maga a Bizottság. A partnerségi program résztvevői saját lehetőségeik és felelősségi körük határain belül hozzá fognak járulni a Megújuló Energiaforrások Fellendítését célzó Kampányhoz95 és a benne megfogalmazott célok eléréséhez. A Take-Off Kampány szerves részét képezi a Fehér Könyvnek96 és az Unió 2010-ig szóló megújulókkal kapcsolatos stratégiájának és akciótervének. A Kampány célja, hogy beindítsa a stratégia alkalmazását és remények szerint 2003 végére elérje célját. Bizonyos kulcsszektorokra (napenergia, szélenergia és biomassza) összpontosítva a Take-Off Kampány egy cselekvési
95
The Campaign for Take-Off , továbbiakban ld. Take-Off Kampány
96
COM(97)599 final 48
keretprogramot állított fel, hogy megfelelő hangsúlyt adjon a befektetési lehetőségeknek, és hogy magához vonzza a szükséges magántőkét, amely elképzelések szerint a szükséges tőke oroszlánrészét fogja képezni. A közpénzeket is arra ösztönzi, hogy a kulcskérdésekre koncentráljanak, és hogy kiegészítsék az általuk kiváltott magánberuházásokat. A Take-Off Kampány kulcsszektorai: •
15 millió szolár termál rendszer
•
1 millió napkollektoros rendszer
•
10.000 MWt biomassza bázisú blokk-fűtőmű kapcsolt villamoserngia-termeléssel
•
1 millió biomassza bázisú kazánház
•
1.000 MW biogáz termelő objektum
•
10.000 MW szélerőmű villamosenergia-termelésre
•
5 millió tonna folyékony bioüzemanyag gyártása
•
100 kistelepülés kizárólag megújuló energiaforrásokkal való felszerelése
! Regionális Politika és a Strukturális Alapok A Regionális Politika és a Strukturális Alapok költségvetése 2000-2003 között mintegy 487 millió eurot szentel a megújuló energiaforrások használatának elősegítésére a legígéretesebb EU-régiókban.
III.5
Társadalmi költségek
A fenntartható feljődés biztosításának egyik legfontosabb eleme energetikai szempontból az externális költségek97 internalizálása. A megújuló energiaforrások elterjedésének legnagyobb akadályát az alkalmazás magas költségei magyarázzák. A költség-összehasonlítások általában csak azokat a közvetlen, belső költségelemeket veszik figyelembe, amelyek egy termék előállítása és elosztása során keletkeznek. Azok a költségelemeket azonban, amelyeket egy harmadik fél fizeti ki, aki nem vesz részt a termék előállításában vagy annak felhasználásában, nem jelennek meg az árakban, és nem veszik figyelembe a költség-összehasonlításokban. Ezek az ún. külső (externális) vagy társadalmi költségek. Amennyiben a számba vett társadalmi költségek alapján hasonlítjuk össze a hagyományos és megújuló energiaforrások hasznosításának különböző technológiáit, akkor azt tapasztaljuk, hogy a napenergiának lényegesen alacsonyabb társadalmi költségei vannak. Így a látszólag olcsó
97
ld. bővebben az V. fejezetben
49
hagyományos energiaforrások túlságosan költségesek lehetnek a társadalom számára, akár még veszélyeztethetik is az emberiség jövőjét, ha a nem megújuló energiaforrásokat és a természetnek az ember által termelt hulladékelnyelő képességét a jelenlegi szinten aknázzuk ki. Az energia belső költségeinek összehasonlításán alapuló, gyakran hallott kijelentések mérhetetlenül félrevezetőek, és az ilyen alapon hozott befektetési döntések alapvető veszteségeket okozhatnak a társadalomnak, megakadályozhatják a fenntartható fejlődést. Az emberi egészségre kifejtett hatások: Környezeti károsodások
A források kimerítésének hosszú távú költségei Strukturális makro-ökonómiai hatások Támogatások
A háborúk kirobbanásának megnövekedett valószínűsége a következők miatt
A pszicho-társadalmi költségek
Rövid távú hatások, pl. a sérülések Hosszú távú hatások, pl. a rák Genetikai sérülések okozta nemzedékek közötti hatások A növényvilágban Az állatvilágban A globális éghajlatban Az anyagokban Pl. a foglalkoztatási hatások K+F támogatások Befektetési támogatások Működési támogatások Infrastruktúra Mentési szolgáltatások balesetek esetére Az energiaforrások biztosítása (pl. Öböl-háború, a jelenlegi Irak elleni háború) Az atomfegyverekkel kapcsolatos ismeretek elburjánzása a „civil” nukleáris technológia terjedésével A termelőeszközök és a települések nagyobb atomkatasztrófák utáni radioaktív szennyeződése Súlyos betegség vagy halál A lakosság elköltözése építkezések, szennyezések vagy katasztrófák miatt
Forrás: www.bacskiskun.hu/ecostep/megujulo-energiak/07-f6.htm (Letöltés dátuma: 2003. március 28.)
6. Táblázat- Az energiatermelés során felmerülő externális költségek III.5
Megújuló energiákkal kapcsolatos néhány nemzeti támogatás az EU tagországaiban
A nemzeti, illetve közösségi támogatásokon túl a megújuló-használat legnagyobb húzóereje a tiszta forrásból származó áram kötelezően előírt, megemelt átvételi ára. A legelterjedtebb a garantált átvételi áras modell, amelyben az állam valamilyen formában megtéríti a tényleges piaci ár és a garantált átvételi ár különbözetét a kötelezően felvásároló nagykereskedőknek vagy szolgáltatóknak. Ez a modell sikeresen működik Ausztriában, Franciaországban, Görögországban, Luxemburgban, Németországban, Spanyolországban és Portugáliában, valamint megvalósult Dániában is, ahol néhány éve már egy másik módszerre tértek át.
50
Említést érdemel még az EU számos országában érvényben lévő zöldbizonyítvány98-kereskedelem: ebben egy állami hatóság vagy hivatal által kiállított okirat igazolja a termelő számára, hogy az adott energiamennyiséget környezetbarát módon, megújuló energiaforrások igénybevételével állította elő. A termelők az áram eladásakor a zöldbizonyítványokat is értékesítik, és így olyan pótlólagos bevételhez jutnak, amely versenyhelyzetbe hozza a megújuló energiaforrásokból termelt villamos energiát. A pótlólagos forrást a kereskedő biztosítja, akit az állam kötelez bizonyos mennyiségű, illetve részarányú tiszta villamos energia megvételére, amit csak a bizonyítvány megvásárlásával tud igazolni. E rendszer alkalmazása mellett döntött Belgium, Dánia, Olaszország, Hollandia, Svédország és az Egyesült Királyság is.99 Ausztria Dánia Finnország Franciaország Hollandia Nagy-Britannia Németország Olaszország Portugália
Spanyolország
-
Tartományonként különböző támogatások a létesítések beruházásaira Áram-visszavásárlási programok Renewable Energy Portfolio Szolár építészet és háztetető-programok támogatása
-
Befektetési támogatások mintaprogramok megvalósítására „Zöld elektromosság”-program Adómentességi törvény Elzárt területeken támogatás Visszatáplálási tarifa Renewable Energy Portfolio Befektetési támogatások „Zöld energia tarifák” Befektetési kedvezmények egyelőre csak a demo-programokra Befektetési garanciák „100ezer háztető”-program „99 pf” törvény Visszavásárlási tarifa megléte, 10ezer háztető program A helyi tartományok is hozzájárulnak a kormány programjához Decree-Law 2001 Visszavásárlási tarifák Befektetési juttatások 3.5 Euro/Wp támogatás kisvásárlóknak korszerűsítésre POE-program 2000-2006 Több autonóm területen támogatások Visszavásárlási tarifa, 0.4 Euro/kWh kötelező visszavásárlás az 5 kW alatti esetekre, 0.2 Euro/kWh az 5 kW feletti esetekre Royal Decrete 2818/1998
-
Forrás: Véghely Tamás: Helyzetünk és lehetőségeink az európai államokhoz képest, A napenergia alkalmazásának helyzete Magyarországon 1997-2002 között, Ökogazdaság, 2003 január
7. Táblázat - Néhány példa a megújuló energiákkal kapcsolatos nemzeti támogatásokra az EU tagországaiban 98
DIR 2001/77/EC (OJ L 283/36, Article 5, 3) „A garantee of origin shall: - specify the energy source from which the electricity was produced, specifying the dates and places of production, and in the case of hydroelectric installations, indicate the capacity; - serve to enable producers of electricity from renewable energy sources to demonstrate that the electricity they sell is produced from renewable energy sources within the meaning of this Directive.” 99 Forrás: Hargitai Miklós: Szelíd energia, uniós sikerágazat (Népszabadság, 2003. április 28.)
51
IV. MAGYARORSZÁG MEGÚJULÓ POLITIKÁJA
Az EU-hoz való csatlakozási szándékunk és az ehhez elvárt megújuló energiaforrás felhasználási részarány, a Kiotóban az ENSZ Klímaváltozási Keretegyezményben vállalt CO2-egyenérték csökkentés szükségessé teszi a megújuló energiaforrások hasznosításának jelentős emelését. Az EU elvárások a csatlakozni szándékozó országok esetében hasonlóak a saját terveikkel. Az összes energiafelhasználáson belül a megújuló energiaforrások arányát 2010-re a jelenlegi 6%-ról 12%-ra kell növelni. Ez ma Magyarországon 3,6% és az energiapolitikai elvárás ennek megduplázása 2010-re. Magyarország földrajzi fekvésénél fogva, természeti adottságait is figyelembe véve abban a kedvező helyzetben van, hogy a megújuló energiaforrások jelentős szerepet játszhatnak az ország energiaellátásának biztonságosabb kielégítésében. Magyarország energiafelhasználása 2000-ben 1041 PJ100 volt, melyből 37 PJ a megújuló energiaforrások értéke. Ez az arány 2001-ben sem mutatott javuló tendenciát.
A hasznosított megújuló energiaforrások százalékos megoszlása Magyarországon 2001-ben Növényi hulladék 2%
Tüzifa 73%
Egyéb szilárd hulladék 9% Szemétégetés 3%
Geotermia 11%
Vízenergia 2%
Forrás: Bohoczky Ferenc: Tájékoztató a megújuló energiahordozókkal kapcsolatos energiapolitikáról, a hazai helyzetről, Budapest, 2002. október 11.
6. Ábra - A hasznosított megújuló energiaforrások százalékos megoszlása Magyarországon 2001-ben 100
Petajoule (1015 Joule)
52
A diagramm adataiból kiolvasható, hogy magyarországi viszonylatban az összes megújuló energia felhasználás 72%-át a tűzifa jelenti. A növényi és egyéb szilárd hulladékok 11,4%-ot, a geotermia 10,8%-ot, a vízenergia 2%-ot tesz ki, ami az összes villamosenergia-termelés csupán fél százalékát jelenti. Új elemként jelenik meg a kommunális szemétégetésből nyert energia (2,66%). Nem tűntettem fel a diagrammban az 1%-os hasznosítási érték alatti energiafajtákat, melyek a következők: szeméttelepi, valamit a települési szennyvíziszapból nyert biogáz (0,6%), napenergia (0,2%), szélenergia (0,01%). A megújulók (nap, szél, geotermia, biomassza stb.) hasznosítási területeinek nagyon sok lehetősége ma még nincs kiaknázva Magyarországon. A megújuló energiaforrások használatának viszonylag alacsony volta részben abból adódik, hogy a lakosság jelentős része nem tudja, hogy mik ezek és hogyan tudják hasznosítani őket. Magyarországon a környezettudatos életmód még nem mindenkiben tudatosult, éppen ezért igen fontos a tudatformálás. Másrészről nem elhanyagolandó az a tény sem, hogy az emberek görcsösen ragaszkodnak a megszokotthoz, vagyis a fosszilis tüzelőanyagokhoz. Ugyancsak a hagyományos energiaforrások mellett szól a megújulók aránytalanul magas ára. IV.1
A megújuló energiák hazai támogatási rendszere101
Magyarországon az 1991 óta folyó energiatakarékossági programok bár jelentős eredményeket realizáltak, mégsem mondható el róluk, hogy megoldást hoztak volna az energetikát érintő problémákra pontosan azért, mert nem volt kiemelt cél a megújuló energiaforrások támogatása és ez azt jelentette, hogy az amúgy is kevés pályázati támogatási lehetőség töredéke jutott a megújuló energiaforrások hasznosítására. 1999-tól napjainkig nem több mint 7-800 pályázat kapott támogatást az összes energiatakarékossági programból és 2000-ben sem haladta meg a teljes támogatási összeg, a környezetvédelmi célú pénzforrásokkal együtt, az 5 milliárd forintot. Az 1993-ban elfogadott energiapolitika102 céljai között már szerepelt az energiatakarékosság és a megújuló energiaforrások hasznosítása. Tanulmányok készültek a hasznosítás lehetőségeire, műszaki megoldások módjaira, a pénzügyi és támogatási igényekre. Kormányhatározat írta elő a feladatokat, a megvalósítás technikai, szervezeti feltételeit, államigazgatási felelősöket neveztek ki. A program mégsem valósult meg, mert a határozatban előírt támogatási rendszer pénzügyi teljesítésére nem 101
Forrás: Megújuló energiaforrások hasznosítását támogató programok, a különféle támogatási lehetőségek áttekintése. A beruházások a fosszilis energiahordozó-kiváltás, a környezeti hasznok ás költségviszonyok alapján, Energia Központ Kht, Budapest, 2001 május
53
került sor. Emiatt Magyarországon akkor sem történt semmi, amikor az EU már régóta erőltette a megújuló energiaforrások hasznosításának bővítését. Ezért van ma ilyen nagymértékű lemaradásunk e területen a lehetőségeinkhez képest. Az EU-hoz való csatlakozási szándékunk és az ehhez elvárt megújuló energiaforrás felhasználási részarány, valamint a Kiotóban vállalt széndioxid egyenérték-csökkentés ismét előtérbe hozta a megújuló energiaforrások hasznosításának hathatós emelését. A megújuló energiaforrások hasznosításának bővítése, elterjesztésének széleskörűvé tétele ma még Magyarországon nem választható el az energiatakarékosság támogatási rendszerétől, hisz minden energiatakarékossági és környezetvédelmi pályázati felhívás tartalmazza a megújuló energiaforrásokra vonatkozó kitételeket. A megújuló energiaforrások támogatását célzó kormányprogram A Kormány a 2199/1999 (VIII.6.) határozatával103 elfogadott „A magyar energiapolitika alapjai, az energetika üzleti modellje” alapján kidolgoztatta a 2010-ig terjedő energiatakarékossági és energiahatékonyság-növelési stratégiát és a megvalósulást segítő programot, melyet a 1107/1999 (X.8.) Kormányhatározatban rögzített. Ennek keretében először nyílt lehetőség arra, hogy a megújuló energiaforrások hasznosítására a gazdálkodó szervezetetek, önkormányzatok mellett lakossági felhasználók is pályázzanak. A támogatási összkeret 2000-ben 900 millió forint volt, a vissza nem térítendő támogatásból 100 millió forint jutott a megújuló energiaforrások hasznosításra beadott pályázatokban igényelt támogatásokra. A 2000. évi pályázat során kiemelt célkitűzés volt a napkollektorok létesítésére irányuló létesítések ösztönzése, ami a pályázatok számában is tükröződött (90% felett)104. A beruházási összeg függvényében azonban már teljesen másképp alakul a helyzet: a pályázat támogatásával megvalósult két szélerőmű – Inotán és Kulcson – a teljes beruházási összeg 50%-át képviseli, és közel ennyivel részesedik a várható éves energia-megtakarításból is.
102
Az 1993-ban elfogadott magyar energiapolitika célkitűzései a piaci alapokra helyezett energiagazdaság működési feltételeinek kialakítását, egyoldalú import energiafüggőségünk mérséklését, és az európai uniós integrációnk megalapozását írta elő. 103 A dokumentum áttekinti azokat a feladatokat, amelyeket Magyarországnak az EU-hoz történő csatlakozásig az energetika területén meg kellett valósítania. A modell feladata az volt, hogy felvázolja a vállalkozói alapon működő, magyarországi vezetékes energiapiac bevezetési folyamatát, mely integráns része az egységes európai energiakereskedelemnek. A 96/92/EC irányelv szerinti 2001. január 1-jei magyarországi piacnyitás célja az volt, hogy üzleti alapon épüljenek erőművek az országban. Ekkor nyertek feljogosítást a 100 GWh/év villamosenergia-felhasználást meghaladó fogyasztók, hogy szabadon megválaszthassák villamosenergia-termelőjüket és rögzített tarifarendszer alapján használhassák a távvezetékeket a vásárolt villamos energia elszállítására. 104 Ezek a beruházások többnyire újonnan épülő vagy már meglévő családi házak, lakások használati melegvíz ellátását célzó napkollektorok voltak.
54
Energia Hitel Program (EHP) Az EHP célja, hogy kedvezményes hitellel segítse elő az igen forráshiányos önkormányzati szektorban az energia-megtakarítási beruházások megvalósulását. A hitelkeret mértéke 1997-ben 800 millió forint volt, 1998-ban ezt 1 milliárd forintra emelte a Kormány, majd ez folytatódott 1999ben és 2000-ben is. A pályázatok öt főbb csoportba voltak sorolhatók, ezek egyike volt a megújuló energiahordozók hasznosítása. Az EHP 1997 megújuló energiaforrásokat támogató pályázatainak száma mindösszesen négy volt, melyből kettő a geotermikus energia hasznosítására105, kettő pedig hőszivattyú alkalmazására106 irányult. Az EHP 1999 keretében három pályázat, kettő geotermikus energiahasznosítást107 és egy napkollektor beépítését célzó pályázat108 jutott hitelhez. Környezetvédelmi Alap Célfeladat (KAC) fejezeti kezelésű előirányzat A KAC a 7/2002. (III. 9.) KöM rendelet szerint „környezetkímélő gazdasági szerkezet kialakításának ösztönzését, a környezeti ártalmak megelőzését, a környezetterhelés mérséklését, a bekövetkezett környezeti károk felszámolását, a tájrendezést, továbbá a természeti erőforrások megőrzését elősegítő, a természeti értékek, területek megóvását, fenntartását, helyreállítását, a leghatékonyabb környezetvédelmi technológiai és kutatási megoldások ösztönzését, a környezet és a természet védelmét szolgáló oktatás-nevelési tevékenységet, ezáltal a társadalom környezeti szemléletének fejlődését Magyarországon segíti elő, és biztosítja a KAC működtetését is”. A megújuló energiaforrások hasznosítását célzó beruházások a KAC keretein belül a fejlesztési célú pályázatok keretében a levegőtisztaság-védelmi célok között találhatók. A levegőtisztaság-védelmi célokat szolgáló pályázatokon belül is igen sokféle pályázat létezik, ezeknek csak töredéke a megújulók hasznosítását célzó beruházás. A KAC keretéből támogatott megújuló energiaforrások hasznosítását célzó beruházások teljes értéke több mint 2 milliárd forintot tett ki három év alatt. Ebből a vissza nem térítendő támogatás és a kedvezményes hitel összege 617 millió forint volt. A beruházások számát tekintve a legtöbb esetben (72%) napkollektor beépítésére került sor, második helyen állt a biomassza-hasznosítás, és mindössze 1-1 pályázó kapott támogatást hőszivattyú109, szélerőmű110 és biogáz-üzem111 létesítéséhez. A teljes
105
Harkány Nagyközség Önkormányzata, valamint a Debreceni Gyógyfürdő Kft. voltak a pályázók Miskolci Vízerőmű Rt., valamint Kecskemét Megyei Jogú Város Önkormányzata voltak a pályázók 107 Debreceni Gyógyfürdő Kft., valamint a Gyulai Várfürdőt működtető kft. 108 Esztergomi Önkormányzat 109 A Természettudományi Múzeum Ludovika téri épületének fűtését oldották meg a hőszivattyú segítségével 110 A Kulcson megépült szélerőmű a KAC-forrásból is részesült 111 A nyírbátori regionális biogáz-termelő üzem a szarvasmarha- és baromfitelepein képződő trágya, valamint a szántóföldjein keletkező növénytermesztési melléktermékek technológiai szennyvízzel történő keverése után a trágyát 106
55
beruházási költség alapján a biogáz-üzem létesítése áll az élen, hiszen a teljes összeg több mint felét teszi ki! A biomassza-hasznosítás112 az összes költség 28%-át adja, és mindössze 9%-os képvisel a napenergia-hasznosítás annak ellenére, hogy a projektek száma ebben a típusban a legtöbb.
A KAC megújuló energia hasznosítását célzó pályázati beruházásai típusonként, százalékos megoszlásban (1997-2000) Biomassza 13%
Hőszivattyú 5% Biogáz-üzem 5% Szélerőmű 5%
Napenergia 72% Forrás: KöM, KAC döntések jegyzőkönyvei
7. Ábra - A KAC megújuló energia hasznosítását célzó pályázati beruházásai típusonként, százalékos megoszlásban 1997-2000 között
OMFB pályázati lehetőségek Az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság (OMFB) 2002. évi pályázati lehetőségei között kétféle pályázat létezett, ahol a megújuló energiaforrások hasznosításával kapcsolatosan pályázni lehetett. A Biotechnológiai Pályázat keretében biomassza-hasznosításra, a Környezetvédelmi Műszaki Fejlesztési Pályázaton pedig megújuló energiaforrások felhasználását lehetővé tevő berendezések fejlesztésére kérhettek támogatást a pályázók. Széchenyi Terv Kutatási és Fejlesztési Programja A megújuló energiaforrások hasznosításával kapcsolatos kutatásokra lehetőséget nyújtott a Széchenyi Terv Kutatási és Fejlesztési Programja is. A 3. programon belül, ami a környezetvédelmi és anyagtudományi kutatások tárgykörét foglalta magába, a pályázat többek között a következőket
anaerob fermentációval rothasztják. A rothasztás eredményeképpen biogáz képződik, melynek gázmotorban történő elégetésével elektromos áram és biogáz képződéséhez szükséges hőtermelés biztosítható. 112 A Lignotherm Kft. a hasznosíthatatlan erdészeti fahulladék energetikai hasznosítására, a Magyar Bencés Kongregáció faapríték tüzelésű kazán beépítésére, Körmend Város Önkormányzata pedig biomassza alapú távhőszolgáltatás létesítésére pályázott
56
támogatta: új hazai energiaforrások hasznosítása; energiatakarékos technológiák, új anyagok előállítása; környezetkímélő, ökológiai tiszta technológiák, termékek, termelési rendszerek kutatása; a Magyarországon fellelhető természetes nyersanyagok hasznosítása stb. Konzorcium alakítása alapfeltétel volt, elvárás volt továbbá a konzorcium kettős szerepvállalása is: egyidejűleg kellett tudásközpontnak, vagyis kutató és fejlesztő helynek lennie, és betöltenie a technológiai központ szerepét is, azaz a K+F eredményt termékké, szolgáltatássá alakító vállalkozásnak lennie. A pályázat keretében projektenként igényelhető összeg 2000-ben minimum 100 millió forint volt. A Széchenyi Terv kialakulásával a Gazdasági Minisztérium különböző támogatási, pályázati rendszerei egységes arculatot kaptak, az energiatakarékossági pályázatok is e terv keretei közé kerültek. A támogatási keret ez által 2001-ben 2 milliárd forintra emelkedett és egységesen vissza nem térítendő támogatás formában. A megújuló energiaforrások elterjesztésére, bővítésére kiírt pályázatokra adható támogatás összege 100 milliárd forintról 350 milliárd forintra emelkedett. A támogatás célja a hagyományos energiahordozók megújuló energiaforrásokkal való helyettesítése megújulókból előállított hőenergia, vagy villamosenergia-termelő
kapacitások
létesítésével,
energetikai növénytermesztéssel, biomassza, geotermikus energia, szélenergia, valamint a szerves hulladékok felhasználásának növelésével, napkollektorok, illetve napelemek létesítésével. A megújuló energiahordozókkal való takarékoskodás mellett - a környezet állapotának a javítása, valamint alkalmazkodás az EU megújuló energiahordozókra vonatkozó energiapolitikai elképzeléseihez. FVM támogatási rendszerei 1999-2000 közötti időszakban az FVM által kezelt pénzügyi keretekből az adott projektek valamivel több, mint 820 millió forint támogatásban részesültek. A támogatott beruházások döntő többségét a biodízel-üzemek113 létesítése képezi, ehhez képest elenyésző a szilárd biomassza114 energetikai (fűtéstechnikai) hasznosítása program keretében támogatott projektek száma és nagysága. Az új villamosenergia-törvény és a megújuló energiaforrások hasznosításával termelt villamos energia árának támogatása A villamos energiáról szóló 2001. Évi CX törvény idén január 1-jén lépett életbe. A törvény hatályba lépésével az addig egységes piac két, egymással párhuzamosan futó piaccá alakult. Megmaradt a közüzem, de mellette megjelent a szabadpiac is. Az EU-s környezetvédelmi követelményeket szem előtt tartva rendelkezik a törvény a megújuló energiaforrásokból és hulladékból nyert energiával termelt villamos áram emeltszintű áron való 113 114
Csurgó, Nagyecsed, Csongrád Marcali, Tiszakécske
57
kötelező átvételéről. Az ilyen módon előállított villamos energia mennyiségétől a termelő – a Magyar Energia Hivatal előzetesen kiadott igazolása alapján – zöld bizonyítványt állíthat ki, és azt értékesítheti. A villamosenergia-kereskedő, a közüzemi nagykereskedő, a közüzemi szolgáltató és a feljogosított fogyasztónak közvetlenül értékesítő termelő köteles zöld bizonyítványt vásárolni, amely vásárlás mértékét a gazdasági miniszter határozza meg.
A Második Nemzeti Környezetvédelmi Program és az Éghajlatváltozási Akcióprogram115 Jelenleg áll kidolgozás alatt a Második Nemzeti Környezetvédelmi Program (NKP II), amely egy évvel Magyarország uniós csatlakozása előtt kiemelkedő jelentőséggel bír. A készülőben levő program 2004-re előirányozza hazánk fenntartható fejlődés stratégiájának kidolgozását, s már nem csak a környezetvédelmi ágazat számára határoz meg feladatokat, hanem kísérletet tesz az egyéb ágazatok bevonására a környezet védelmével kapcsolatos problémák megoldása során. A tematikus akcióprogramok között szerepel többek között az Éghajlatváltozási Akcióprogram is. A nemzetközi megállapodásokban kötelezettségeknek hazánk feltehetőleg az Akcióprogram elmaradása esetén is meg tud felelni, de nem tudja realizálni a megvalósítással járó olyan származékos előnyöket, mint például a gazdaságosság javulása, az energiafüggőség csökkentése, a foglalkoztatás javítása, vagy a légkörben levő – az egészségre is igen káros - ÜHG-k csökkentése. Az energiahatékonyság javítására rendelkezésre állnak a megfelelő programok, intézmények, de a vállalati és a magánszféra forrásokhoz való hozzáférésének a lehetőségeit javítani kell. A kiotói mechanizmusok alkalmazásának a feltételrendszere még nem adott, ezen a téren elmaradás tapasztalható még néhány környező országhoz viszonyítva is. Az NKP II Tervezete alapján ki kell dolgozni a fenntartható energiagazdálkodás kritériumait, különös tekintettel az energia hatékony előállítására, szállítására és takarékos felhasználására, továbbá a megújuló energiahordozók elterjesztésére. Lényeges fejlesztési kérdés a megújuló energia részarányának jelentős növekedése a vonatkozó EU előírásoknak és az ENSZ–ben elfogadott célkitűzéseknek megfelelően116. Különös figyelmet kell fordítani a villamosenergia-és gázpiac fokozatos megnyitására, az energiaár- és tarifaképzés során pedig a megújuló energiahordozók és a kapcsolt hő- és villamosenergia-termelés versenyhátrányának mérséklésére.
115
A 2003-2008 közötti időszakra szóló Nemzeti Környezetvédelmi Program (NKP II), 1.sz. melléklet, TERVEZET, Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium, Budapest, 2003 április 116 Magyarország 2002 augusztusában ratifikálta a Kiotói Jegyzőkönyvet
58
Az NKP II légszennyezés-csökkentéssel kapcsolatos célkitűzései Célkitűzés
Mutató
Alapállapot (1999/2000)
Célállapot
Mikorra
11%
5-8%
2008
40%
20-25%
2008
594,66 kt 210,45 kt
500 kt 198 kt
2010 2010
170,37 kt
137 kt
2010
a szennyezett levegőjű területek aránya az ország területéhez viszonyítva a légszennyezés által érintett lakosság aránya az ország népességéhez viszonyítva A légszennyezés kéndioxid (SO2)-kibocsátás csökkentése dinitrogén-oxidok (Nox) kibocsátása illékony szerves vegyületetek (VOC) kibocsátása ammónia kibocsátása A globális légszennyező hatások csökkentése
71 kt
nettó üvegházgáz-potenciál
82 046,57 kt
27% csökkenés a bázisév (1990) értékéhez képest 6% csökkenés a 1985-1987 közötti bázisidőszak értékéhez képest
2008-2012
Forrás: NKP II Tervezet, KvVM 2003 április
8. Táblázat - Az NKP II légszennyezés-csökkentéssel kapcsolatos célkitűzései
Az NKP II központi költségvetés-tervezete
A központi költségvetés ráfordításainak megoszlása tematikus akcióprogramonként az NKP II Tervezetében (millió Ft) (Összesen: 2 771 438 millió Ft) 94 817
61 877
32 612
900 648
106 706 245 046
Városi környezetminőség (32%) Vizeink védelme és fenntartható használata (25%) Környezetegészségügy és élelmiszerbiztonság (14%) Éghajlatváltozás (9%) Vidéki környezetminőség, terület-és földhasználat (9%) Biológiai sokféleség védelme és tájvédelem (4%) Hulladékgazdálkodás (3%)
262 575
Környezetbiztonság (2%) 386 757
680 400
Környezettudatosság növelése (1%)
Forrás: Forrás: NKP II Tervezet, KvVM 2003 április
8. Ábra - A központi költségvetés ráfordításainak megoszlása tematikus akcióprogramonként az NKP II Tervezetében 59
A diagramm adataiból láthatjuk, hogy az NKP II kilenc akcióprogramjában előirányzott központi költségvetésből fedezett rész 2 771 Mrd Ft. Ennek mintegy 9%-a, azaz 262,6 Mrd Ft jut az éghajlatváltozással kapcsolatos problémák kezelésére. A 262,6 Mrd Ft oroszlánrészét a közvetett környezetvédelmi beruházásokra fordítandó összeg (253,1 Mrd Ft), míg kisebbik részét az egyéb – K+F, intézményi működési költségek, működési támogatási - költségek (7,7 Mrd Ft), valamint az éghajlatváltozás problémájának kezelése érdekében megteendő közvetlen környezetvédelmi beruházások költségei (1,78 Mrd Ft) teszik ki.
60
IV.2 A
Magyarország megújuló energiaforrásai megújuló
energiaforrások
elterjesztését
a
kezdetekben
a
fosszilis
energiahordozók
készletkimerülése indokolta. Az azóta történt feltáró kutatások azt eredményezték, hogy ma a világ fosszilis energiakészletének folyamatosan feltárt készletnövekedése nagyobb, mint a tényleges évenkénti felhasználás-növekedés. Az viszont tény, hogy a környezetre gyakorolt káros hatások miatt a Földön az energetikai szennyezőanyagok-kibocsátását csökkenteni szükséges, és ennek egyik módja a megújuló energiaforrások használatának bővítése, a fosszilis tüzelőanyagok helyettesítésének céljából. A napenergia A Nap rendkívül bőséges energiaforrás. A Földre a legtöbb külső energiaforrás napsugárzás formájában érkezik, noha ennek erőssége a felszínen meglehetősen csekély. Ez részben annak tudható be, hogy a földi légkör és a felhőzet akár a beérkező napfény 54%-át is elnyeli vagy visszaveri. A napsugárzás hővé vagy elektromos árammá alakítható, befogására és hővé alakítására alapvetően kétféle eszköz létezik: a sík napkollektor és a napfényt koncentráló „naptükör”. A legelterjedtebb sík napkollektorokat egy vagy két üvegtábla mögé helyezett, befeketített fémlap alkotja. A beeső napfénytől felhevülő kollektor felmelegíti a lap hátoldala mentén áramló hordozóközeget (levegőt vagy folyadékot). A hő közvetlenül is felhasználható, vagy más formájú energiává alakítva tárolható. Amennyiben nagyobb hőmérsékletre van szükség, olyan kollektort használnak, amely egy pontban fókuszálja a napfényt. Ezek a berendezések nagy területről egy kis, befeketített felvevőre tükrözik a napsugárzást. Az ún. napkemencék vagy napkohók gondosan elrendezett tükrei annyi napfényt gyűjtenek egybe, hogy a céltárgy akár 2000 ºC fölé is hevülhet. E berendezés egyrészt a tudományos kutatások fontos eszköze, mivel magas hőfokon jó tanulmányozhatók vele az anyagok tulajdonságai, másrészt gőz is fejleszthető vele, majd a gőzturbinás generátorral áram termelhető. A napenergia-hasznosítás szempontjából Magyarország helyzete meglehetősen ellentmondásos, ha lehetőségeket és megvalósulásokat nézzük. A napelem-gyártás szempontjából helyzetünk elég kedvező, hiszen van saját napelem gyárunk117. Hazánk adja a világ amorf szilícium technológiával előállított termelésének mintegy 1%-át.
117
A Dunasolar Napelemgyártó Rt. 1997-ben hozta létre Magyarország első, és máig egyetlen napelem gyárát.
61
Jóllehet Magyarország földrajzi helyzeténél fogva igen kedvező helyzetben van és a „solar potencial”118 szerint európai besorolásunk is jónak mondható, a napenergia felhasználás mégsem ideális. A korábbi években ugyan született némi törekvés a megújuló energiák felhasználásának támogatására119, de az egyrészt mértékben kevés volt, másrész hamar megszűnt, így lényeges hatást a magyar állapotokra nem volt képes kifejteni. Napenergia-hasznosítás terén sajnos messze nem tudjuk felmutatni azokat az eredményeket és számarányokat, melyeket az Európában körülöttünk lévő országok többsége120 magáénak tudhat, annak ellenére, hogy solar-potenciálunk mind gyártási, mind földrajzi tekintetben Európában átlag feletti. A szélenergia A Nap sugárzó energiája okozza a légkör alsó rétegeiben a levegő mozgását, vagyis a szelet. Magyarország földrajzi elhelyezkedését illetően a Kárpát-medencében fekszik, ahol az uralkodó szélirányok a medence belseje felé mutatnak.
A szél energetikai jellemzőit alapvetően a szél
sebessége határozza meg, de majdnem ugyanilyen fontosságú gyakorisága is. A hazai szélenergia hasznosítása a szélmalmokban az ipari forradalomig általános volt, a gőzgépek megjelenése azonban majdnem teljesen háttérbe szorította a malmok széllel történő működtetését. Napjainkban az alkalmazás lehetőségei lényegesen megváltoztak. Néhány helyi és alkalmi energiaigény, mint pl. vízszivattyúzás itatókhoz, szennyvíztavak levegőztetése, és hasonlók ma is reális alkalmazási területként tarthatók számon. A villamosenergia-termelésre alkalmazott szélgépek már Magyarországon is megjelentek, először Inotán, majd Kulcson. Az inotai szélerőmű átadására 2000 őszén került sor, szélturbináinak teljesítménye 250 kW. A szélerőmű által termelt energiát közcélú villamosenergia-hálózaton keresztül kívánja értékesíteni a beruházó Bakonyi Erőmű Rt. A beruházási összeg mintegy 95 millió forint, amelyből a pályázat keretében elnyert 20 millió forint a vissza nem térítendő állami támogatás. A Kulcson megépült 600 kW teljesítményű szélerőmű teljes beruházási összege 200 millió forint volt, amelyből 32,5 millió forint volt vissza nem térítendő állami támogatás. A beruházó az Első Magyar Szélerőmű Kft., a termelt elektromos áramot a Dél-Dunántúli Áramszolgáltató Rt. veszi át. Az ismeretek terjesztésére a helyszínen oktatási centrumot terveznek, ahol a szélenergia használata mellett a többi megújuló energiaforrást is be fogják mutatni.
118
Azt az energia-mennyiséget jelöli, amely az adott területen napenergiából megtermelhető lenne, megfelelő eszközök igénybevételével. 119 Ld. Széchenyi-terv
62
A vízi energia A Napból érkező energia közel egynegyede a víz természetbeni körforgására fordítódik. A vízfelszín felmelegedése, majd a kicsapódás, a Föld felszínére való visszajutás és az ottani elfolyás minden részében számottevő energia található, de jelenleg ennek az energiamennyiségnek csak igen kis részét hasznosítják. A hasznosítás különböző lehetőségei elvileg sokszínűek lehetnek (hullámenergia, árapály, a párolgás és lecsapódás, a víz mosása illetve helyzete stb.), de a mindennapos gyakorlatban túlnyomó részben a folyóvizek mozgási energiáját hasznosítják. A víz, mint energiaforrás régóta ismert és használt megoldás. Hazánkban a vízenergia egészen a múlt század végéig egyik legalapvetőbb energiatermelési mód volt, különösen a malomiparban. Magyarországon a domborzati viszonyok, s ebből adódóan a kis esésmagasság121 miatt, valamint a csapadék egyenlőtlen rendelkezésre állása következtében csak kevés helyen lehet vízerőművet létesíteni. A kis vízerőművek - melyek a patakok, kisebb folyók partjain telepíthetők megfelelő duzzasztással – áramtermelési kapacitás tekintetében jelentéktelen mértékben érintik a magyar erőműrendszert.
Jelentősebb
teljesítmény
csak
nagy
vízmennyiséggel
biztosítható.
Nagy
vízmennyiségek tárolása, illetve használata csak a környezetbe való jelentős beavatkozással oldható meg. Ennek kapcsán a tájba való beillesztés, ennek esztétikai, biológiai, környezeti hatásainak széleskörű mérlegelése elengedhetetlen. A hazai hasznosítással kapcsolatban általában elmondhatjuk, hogy nem az új erőművek építése, hanem a meglevő, vagy korábban volt erőművek felújítása, vagy újraélesztése jelenti a fő feladatot. Az ingadozó vízhozam miatt a rendelkezésre állás még a nagyobb vízerőműveknél is csak nehezen tervezhető. Ma Magyarországon a villamosenergia-termelésnek csupán 0,5%-át nyerjük ki vízenergiából.122 A geotermikus energia Magyarország kedvező geotermális adottságai a földfelszín alatti 400-3000 méter mélységben lévő készleteken alapulnak. A geotermikus energia felszíni hasznosításához a kedvező geotermikus gradiensen kívül szükség van arra is, hogy a hőenergia szállítására megfelelő hőhordozóközeg és kellő nyomás is rendelkezésre álljon. Az ország területén tárolt hévízkészletet 2500 km3-re becsülik. Ez a mennyiség gyakorlatilag kifogyhatatlan, de csak egyes helyeken koncentrálódó, helyi energiaforrás. A hévizek hőmérséklete 30-100ºC között változik, a mélységtől és a lelőhelytől függően. Magyarországon, mint Európa (és a világ) termálvízben egyik leggazdagabb országában, évente több mint 100 millió m3 termálvíz kerül a felszínre: nagyobbik hányada fürdési, strandolási, gyógyászati 120
Jóllehet kiugró példa, de említésre érdemes, hogy a 2002. évben Ausztriában 2,4 millió m2 napkollektor termelte a hőt, míg Magyarországon csupán 45ezer m2 működött! 121 Általában a szintkülönbség nem éri el a 15 métert.
63
célból kerül hasznosításra, a maradék jelentős részét a mezőgazdaságban hasznosítják (az ország kertészeti telepeinek megközelítőleg 80%-át, és állattartó-telepeket fűtenek vele), amellett több ezer távfűtéses lakás, közintézmény hő- és melegvízellátását is biztosítják. A kutatás-fejlesztési támogatás segítségével megoldást kell keresni a víz felszínre hozásának legkedvezőbb megoldása, valamint a felhasznált hőjétől megszabadított termálvíz kedvező energiamérleg melletti visszasajtolása érdekében, mert csak ezután várható el a geotermikus energia hasznosításának a lehetőségekhez közelítő mértékű hasznosítása. A biomassza Magyarországon a biomassza a megújuló energiaforrások domináns tényezője, mely a növekedési lehetőségek egyik alappillére lehet. Biomasszának nevezzük azokat a biológiai anyagokat, amelyek a földön megtermelődnek, vagy valamilyen tevékenység következtében melléktermékként, vagy hulladékként keletkeznek. Hasznosításuk igen sokféle, alapvető összefüggés, hogy a keletkezett melléktermékeket, hulladékot olyan módon kell energetikailag hasznosítani, amely során legkisebb a járulékos energiaráfordítás. Nagy lehetőségek rejlenek a bioanyagok távfűtésben való hasznosításának folyamatában. Magyarországon a távfűtésben a földgáz a domináns és sajnos még kevés településen van biomassza alapú távhőszolgáltatás. Dániában és Ausztriában természetes, hogy biomassza – apríték, gabonaszalma, faipari hulladékok stb. – alapon is történik a távhő előállítása, de nálunk ez még ott sincs teljes mértékben kihasználva, ahol a feltételek adottak lennének a biomassza eltüzelésére a meglévő távhőszolgáltatási rendszerben.123 Megjegyzendő, hogy ezen a területen is elindult egy kedvező irányba mutató folyamat. 2002-ben Szigetváron egy 2MW teljesítményű faaprítékkal üzemelő konténer-kazánt telepítettek a távhőellátás biztosítására; Szentlőrincen tervezés alatt van a távfűtés olajról biomassza alapúra való átállítása. Mátészalkán, Körmenden, Szombathelyen 5-5 MWos kazán-beruházások állnak előkészítés alatt. Az Európai Parlament és Tanács 2001/77/EK irányelvének a megújuló energiát támogató passzusai124, mely szerint emeltszintű áron kötelező a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia átvétele125, és a környezetvédelmi előírások szigorodása arra kényszerítik az erőműveket, hogy vizsgálják annak lehetőségét, hogy a jelenlegi szénbázisú tüzelésről részben, vagy teljesen átálljanak faalapú, hulladékalapú tüzelőanyagra. Erőművi oldalon nagy beruházásokra lesz szükség ahhoz, hogy 122
Nagyobb vízerőműveink: Kisköre, Tiszalök, Kesznyéten. Kis vízerőműveink: Ikervár, Nyugati törpék, Gibárt, Felsődobsza, Keleti törpék 123 Tata, Putnok, Sárospatak, ahol a biomassza eltüzelésére a feltételek adottak lennének. 124 Magyarországon pedig a villamos energiáról szóló 2001. évi CX. törvény
64
Magyarország 2010-re megduplázza a megújuló energiaforrások arányát. A 2003. január 1-jével életbe lépett új villamosenergia-törvény felpezsdítette a megújuló energiaforrások piacát. Az AES Borsodi Erőműben (Kazincbarcika) fabázisra alakították át a meglévő széntüzelésű erőmű egy részét. Jelenleg a kísérleti folyamat folyik126. A Pécsi Erőműben127 tervezési, előkészítési fázisban van egy 150 MW hő és 40-50 MW villamos teljesítmény biztosításának faalapú megoldása, amelynek részeként nemcsak új berendezéseket telepítenek, hanem a meglévő technológia bizonyos elemeit is korszerűsítik. A Bakonyi Erőmű Rt. Ajkai Erőmű telephelyén pedig a hibridfluid kazánban fahulladék-szén vegyes eltüzelésével állítanak elő villamos áramot. A biomassza erőművek terjedése nem gerjeszt erdőirtást, hiszen a 20 hektár fölötti földtulajdonnal rendelkezőknek az uniós szabályok szerint ugaroltatni kell földjük 10%-át, illetve az ugaroltatással azonos értékű, hogyha bizonyos, például energiacélú mezőgazdasági termékeket állítanak elő. Magyarországon a megújuló energiaforrásokon belül a biomassza hasznosításában, ezen belül pedig az energetikai növénytermesztésben128 rejlik a legnagyobb lehetőség. Az EU-csatlakozás következtében
felszabaduló
élelmiszeripari
növénytermesztési
területeken
nagymennyiségű
energetikai célú növénytermesztés lesz megvalósítható. Az energetikai növénytermesztés révén kinyerhető szilárd és folyékony biomassza mellett figyelembe kell venni a gáz halmazállapotú biomassza származékot. A biogáz szerves anyagok anaerob bomlásával keletkezik. A különböző mezőgazdasági technológiák során nagy tömegben keletkező szerves hulladékokat a környezetvédelmi előírások és környezetünk védelme miatt ártalmatlanítani kell. Az ártalmatlanítás egyik módja a biogáz termeléses eljárás, ahol nem csak ráfordítás, hanem hasznos energia is megjelenik biogáz formájában. Biogáz-alapanyagként használhatók a szilárd és folyékony halmazállapotú lakossági, mezőgazdasági és élelmiszeripari szerves hulladékok és szennyvizek. Előállítása történhet e célra kialakított erjesztő tartályokban, valamint szilárd hulladéklerakó telepek gyűjtőcső rendszerével. A biogáz felhasználható villamos energia termelésére, fűtési és melegvíz előállítási célokra, valamint adszorpciós berendezésekkel hűtésre. Termelése és kinyerése azonban egyáltalán nem versenyképes, tehát mindenképpen beruházási támogatást igényel. Jelenleg beruházás előkészítése folyik Nyírbátorban és Sajóbábonyban. Mátészalkán és Kunhegyesen elkészült az olajmagok feldolgozására alkalmas két biodízel üzem.
125
ld. IV.fejezet (57.old.) A Borsodi Erőműben megvlósítás alatt álló folyamat a Magyarországon megvalósuló első együttes végrehajtások (JI-k) egyike. A beruházó holland cég biomassza üzem létrehozásával járul hozzá az emisszió-csökkentéshez. A z erőmű eladja a holland cég számára kvótáit, a cserébe Magyarország egy környezetbarát erőművet kap. 127 Pannonpower Rt. 128 Melyek lehetnek a rövid vágásfordulójú fás szárú növények, magkender, különböző fűfélék, nádféleségek, repce, napraforgó, vagy a különböző gabonaféleségek, kukorica, burgonya stb. 126
65
Összefoglalás
Több mint 30 év telt el azóta, hogy az ENSZ először napirendjére tűzte a környezet védelmének kérdését, a nemzetközi együttműködés kialakításának szükségességét. A nyolcvanas években mind nagyobb gondokat okozó környezetszennyezések az Európai Gazdasági Közösségek számára is egyértelművé tették, hogy az addigi környezetvédelmi stratégiát alapjaiban kell megreformálni. Világossá vált, hogy a környezetvédelmet nem lehet külön kezelni, integrálni kell a különböző ágazati politikákba. Ekkor született meg a fenntartható fejlődés fogalma, amelynek célja olyan szociális jólét elérése, olyan folyamatos növekedés megvalósítása, amely az ökológiai eltartóképességre nézve nem jár veszélyekkel. A gazdasági életben a fenntartható fejlődés nem általában a növekedés visszafogását jelenti, ám a mindenáron való növekedés nemkívánatos gyakorlatát gátolja. Az EU fenntartható fejlődési stratégiája arra a néhány problémára összpontosít, amely súlyos vagy visszafordíthatatlan fenyegetést jelent a társadalom jövőbeni jólétére. A globális felmelegedést, vagyis az éghajlatváltozást az üvegházhatású gázok emberi tevékenységből származó kibocsátása okozza. Az éghajlatváltozás valószínűleg szélsőségesebb időjárási eseményeket idéz elő, súlyos infrastrukturális, vagyoni, egészségi és természeti következményekkel. Ezért
kap
az
éghajlatváltozás
problémájának
kezelése
kiemelt
figyelmet
az
EU
energiagazdálkodásában. A fenntartható fejlődés megvalósításához elengedhetetlen az energia- és anyagtakarékos eljárások alkalmazása, a helyi erőforrások hasznosítása, a megújuló természeti erőforrások előtérbe helyezése, a hulladékképződés minimalizálása (hulladékszegény technológiák), a szennyezések csökkentése, a mennyiség helyett a minőség ösztönzése, a természeti értékek tisztelete és védelme. A nem megújuló természeti forrásokat és az ökológiai rendszernek azt a képességét, hogy a gazdasági rendszerből származó hulladékot befogadni és feldolgozni képes, az emberiség hosszú távú „tőkéjének” kell tekintenünk, mert azok a források, amelyeket most használunk és az a feldolgozó-képesség, amelyet ma túlzottan kihasználunk, vagy megrongálunk, a jövő nemzedékeinek nem áll majd rendelkezésére. Nem véletlen tehát, hogy az Európai Unió energiapolitikájának központjába a megújuló energiaforrások hasznosítását helyezi. Egyes megújuló energiaforrások – különösen a nap-és a szélenergia - kiemelkedő szerepet töltenek be a széndioxid-kibocsátás csökkentésében. Az Unió célja az éghajlatváltozás igen sürgető problémájának enyhítése, a kiotói vállalások teljesítése az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésén keresztül. A megújuló energiaforrások 66
hasznosításának növelése az Unió energiafelhasználásában a fenntarthatóság felé vezető utat jelenti, s nem utolsó sorban eszköz az ellátásbiztonság megteremtésében. Mivel a megújulók helyi energiaforrásnak számítanak, fokozott használatuk nem csupán az importfüggőséget csökkenti, hanem ösztönzően hat a gazdasági életre, új vállalkozásokat keltve életre új munkahelyeket teremt, erősíti a gazdasági és a szociális kohéziót az iparilag esetleg kevésbé fejlett régiókban is. Ne felejtsük el azonban, hogy a megújuló energiaforrások közül csupán kettő, a nap- és a szélenergia teljesen tiszta energia: felhasználásuk nem jár együtt semmiféle károsanyag-kibocsátással, nem okoz kárt a természetben és nem boríthatja fel az ökológiai egyensúlyt. A vízenergia közvetlenül nem károsítja a környezetet, de alkalmazása, ha nem elég körültekintő módon járunk el, az erőművek kiépítése révén negatívan hathat a környezetre, az élővilágra, az emberek mindennapi életére. Nagy vízmennyiségek tárolása, illetve használata csak a környezetbe való jelentős beavatkozással oldható meg, amelynek során a tájba való beillesztés, ennek esztétikai, biológiai, környezeti hatásainak széleskörű mérlegelése elengedhetetlen. A biogáz hasznosítása is veszélyeket rejt magában, hisz alkalmazásakor metánt égetünk el, ami széndioxidot eredményez. A biomasszát is a megújuló energiaforrások közé soroljuk. Biomasszának nevezzük azokat a biológiai anyagokat, amelyek a földön megtermelődnek, vagy valamilyen tevékenység következtében melléktermékként, vagy hulladékként keletkeznek. Hasznosításuk igen sokféle, alapvető összefüggés, hogy a keletkezett melléktermékeket, hulladékot olyan módon kell energetikailag hasznosítani, amely során legkisebb a járulékos energiaráfordítás. A biomassza elégetése közben sajnos szén-dioxid és dioxin keletkezik, ami ugyancsak szennyező hatású. A geotermikus energia felhasználásánál is elővigyázattal kell eljárnunk, mert a kitermelt – hőjétől megszabadított - termálvizet vissza is kell sajtolnunk. Nem csoda tehát, ha az Unióban éppen a szélenergia-hasznosítás jár az élen a megújuló energiaforrások közül: a szélenergia hasznosítása uniós szinten már több mint 30.000 munkahelyet teremtett, és évente mintegy 10 millió háztartást lát el energiával. Az utóbbi öt évben a szélenergia volt a leggyorsabban fejlődő energiaforrás, évi 30%-os növekedést mutatva. Az EU a világ szélenergia-piacának mintegy 60%-át mondhatja magáénak. Magyarországon az energiaszektor sajnos azon területek közé tartozik, ahol a leglassabban érjük utol az Uniót. A csatlakozási tárgyalásokon átmeneti mentességet kaptunk a széntüzelésű erőművek füstgáztisztítóinak felszerelésére. Hazánkban ma alig több mint 3% a megújuló energiaforrások részaránya, és a hosszú távú energiapolitikai célkitűzésekben 2010-re is csak 6%-os részesedés, az akkori EU-átlag fele szerepel! A megújuló energiaforrások hasznosításához szükséges beruházások 67
sajnos csak igen hosszú távon térülnek meg és támogatottságuk messze nem éri el az uniós szintet, éppen ezért nehéz megmondani, hogy mekkora szerepük lesz a magyar energiapolitikában. A rendszerváltás után, a nehézipar összeomlásával párhuzamosan energiafelhasználásunk is, és ennek következtében
környezetszennyezésünk
is
jelentősen
visszaesett.
Mára
azonban
már
visszakapaszkodtunk a fordulat előtti szintre, anélkül, hogy az energiaszektorban környezetvédelmi szempontból nagyobb korszerűsítéseket eszközöltünk volna. Pedig jó lenne okulnunk az Unió tapasztalataiból, hogy ne kelljen ugyanazt az utat bejárnunk, amelyen mások már egyszer végighaladtak előttünk. Hiszen a Kiotói Jegyzőkönyv a kötelezettségek mellett komoly lehetőségeket is jelent országunk számára: az ún. rugalmas mechanizmusok keretében tiszta technológiák és jelentős külső forrás kerülhet az országba. Vigyáznunk kell azonban, hogy ne a fejlett országokban már elavultnak számító, esetleg már ki is tiltott technológiák áramoljanak Magyarországra! Sajnos a környezetvédelmi tárca jelenleg nem foglalkozik sem az EU, sem pedig a Kiotói Jegyzőkönyv rendszerének gyakorlati kérdéseivel, ma Magyarországon nincs minisztériumi kapacitás az éghajlatvédelmi kérdésekre, pedig a 2005-től induló uniós kibocsátásjog-kereskedelmi piacon kínálkozó lehetőségeket csak úgy lenne szabad kihasználnunk, hogy a későbbiekre megfelelő tartalékaink maradjanak, nehogy csak jelentős - büntetésként, vagy az ellenőrzés idején már jóval magasabb árú egységekért fizetendő - többletköltséggel tudjuk majd teljesíteni kötelezettségeinket. Éppen ezért hosszú távú gondolkodásra, megfelelő szabályozásra és tervezésre van szükség.
68
TÁBLÁZATOK JEGYZÉKE
1. Táblázat A 2003/.../EC irányelv I-es Mellékletében felsorolt kategóriák és tevékenységi körök, melyekre érvényes a kibocsátási kvóták rendszere .........................24 2. Táblázat - A DIR 2003/…/EC II-es Mellékletében üvegházhatású gázokként említett vegyületek........................................................................................25 3. Táblázat - Az EU villamosenergia- és gázpiaci liberalizációjának menete a 96/92/EC és a 98/30/EC irányelvek elképzelése szerint..........................................................38 4. Táblázat – EU közösségi programok és költségvetésük az energiahatékonyság és a megújuló energiaforrások területén (1998-2006)............................................47 5. Táblázat - Összehasonlító táblázat az 5. és a 6. Kutatás-Fejlesztési Keretprogram költségvetéséről ............................................................48 6. Táblázat - Az energiatermelés során felmerülő externális költségek ................................................49 7. Táblázat - Néhány példa a megújuló energiákkal kapcsolatos nemzeti támogatásokra az EU tagországaiban....................................................................................... 51 8. Táblázat - Az NKP II Tervezet légszennyezés-csökkentéssel kapcsolatos célkitűzései ...................59
ÁBRÁK JEGYZÉKE
1. Ábra – Az ÜHG-kibocsátások százalékos megoszlása a világon ......................................................18 2. Ábra - Az EU tagállamok távolsága 1999-ben a Kiotói Jegyzőkönyvben vállalt értékektől............................................................................................28 3. Ábra - Üvegházhatású gázok kibocsátása szektoronként az EU-ban (1999) .....................................31 4. Ábra - Az EU30-ak energiafüggősége ...............................................................................................36 5. Ábra - Teljes villamosenergia-fogyasztás megújuló energiaforrásokból termelt részesedésére vonatkozó, 2010-re elérendő nemzeti irányadó célértékek a 2001/77/EC direktíva alapján...............................................................................................................45 6. Ábra - A Magyarországon hasznosított megújuló energiaforrások százalékos megoszlása 2001-ben ............................................................................................................52 7. Ábra - A KAC megújuló energia hasznosítását célzó pályázati beruházásai típusonként, százalékos megoszlásban 1997-2000 között...........................................................................................56 8. Ábra - A központi költségvetés ráfordításainak megoszlása tematikus akcióprogramonként az NKP II Tervezetében .......................................................................59
69
IRODALOMJEGYZÉK Kiadványok, hosszabb tanulmányok • „Intelligent Energy for Europe” – A multiannual programme for actions in the field of energy (2003-2006), Short presentation of the Commission’s proposals, April 2002 • A 2003-2008 közötti időszakra szóló Nemzeti Környezetvédelmi Program (NKP II) Tervezete, KvVM, Budapest, 2003 április • A Föld Charta: Értékek és alapelvek a fenntartható jövőért (Hivatalos közzététel: 2000. Június 29.), REC Magyar Iroda, 2003 március • Az éghajlatváltozás kockázata: kiváltó okok, következmények, a megelőzés és az alkalmazkodás lehetőségei. Az éghajlatváltozási Kormányközi testület helyzetértékelése az éghajlatváltozás tudományos-technológiai és társadalmi hátteréről. Fenntartható Fejlődés Bizottság, 1996 • Az ENSZ Közgyűlés rendkívüli ülésszaka: a fenntartható fejlődés nemzetközi programjának értékelése és a további feladatok, „Rió+5”. Fenntartható Fejlődés Bizottság, 1997 • Az Európai Unió elkötelezettsége a fenntartható fejlődésért, Magyar Természetvédők Szövetsége, 2001 március • Dr. Gyulai Iván: A fenntarthatóság fogalma és lényege, a fenntartható fejlődés. Magyar Természetvédők Szövetsége, 2002 • Dr. Ősz János, Balogh Antal: A megújuló tüzelőanyagok hazai energetikai hasznosítása, BME 2002 • EU strategy and instruments for promoting renewable energy sources, European Commission DG Energy and Transport, 2002 • Kalauz az Európai Unió fenntarthatósági stratégiájához, BAZ megyei Környezetvédelmi és Területfejlesztési KHT, 2002 • Megújuló energiaforrások hasznosítását támogató programok, a különféle támogatási lehetőségek áttekintése. A beruházások elemzése a fosszilis energiahordozó-kiváltás, a környezeti hasznok és költségviszonyok alapján, Energia Központ Kht., Budapest, 2001 május • Megújuló energiaforrások szerepe, Szélenergia Füzetek Praktikum, Novanatura, 1999 május • Monoki Ákos, Barna Tamás: Környezetbarát energiák: biomassza-, geotermikus-, napenergia. „NIMFEA” Természetvédelmi Egyesület, Szarvas, 2001 • Nemzetközi együttműködés a fenntartható fejlődés jegyében és az Európai Unió fenntartható fejlődési stratégiája. Fenntartható Fejlődés Bizottság, 2002 • Üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése: Kiotói Jegyzőkönyv az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezményéhez és a hazai feladatok. Fenntartható Fejlődés Bizottság, 1998 • Világtalálkozó a fenntartható fejlődésről: A találkozó programja, résztvevői, dokumentumai és értékelése. Johannesburg, 2002. Fenntartható Fejlődés Bizottság, 2003 Újságcikkek, tájékoztatók • Alternatív energiák, Környezetvédelem, XI. évf. 1. Szám 2003 január-február • Bihari László: Föld Csúcs: kevés siker, sok bírálat, Lélegzet, 2002/11 • Bohoczky Ferenc: Energetika 1999. A Magyar Villamos Művek Közleményei, 1999/6 • Bohozcky Ferenc: Tájékoztató a megújuló energiahordozókkal kapcsolatos energiapolitikáról, a hazai helyzetről, Gazdasági Minisztérium, Budapest, 2002. Október 11. • Hargitai Miklós: A szomszéd háza mindig zöldebb – Szerény magyar tervek, régimódi szabályozással, Népszabadság, 2003. április 28. • Hargitai Miklós: Szelíd energia: uniós sikerágazat, Népszabadság, 2003. április 28.
70
• • • • •
Martin Rocholl: EURATOM: ideje változtatni, EU-Integráció Környezetpolitika és környezetvédelem, 2003 február Sipos Mihály István: Megújuló energiaforrások alkalmazásának ipari háttere, Magyar Ipari és Környezetvédelmi Magazin Takács Gábor: Majdnem zöld (?) lámpa a kibocsátásjog-kereskedelemnek az EU-ban (2002 december) Véghely Tamás: Helyzetünk és lehetőségeink az európai államokhoz képest – A napenergia alkalmazásának helyzete Magyarországon 1997-2002 között, Ökogazdaság, 2003 január Világgazdaság, 2003. Április 30., Energiainfó 2003 április
Internetről letöltött anyagok: Weboldal
Cím
http://org.eea.eu.int
Ulteriori interventi necessari, secondo le proiezioni, per conseguire l’obbligo dell'UE in relazione al cambiamento climatico http://reports.eea.eu.int/ Climate Change, Environmental Signals 2002 Energy, Environmental Signals 2002 http://unfccc.int Kyoto Protocol to the United Nations Framework Convention on Climate Change www.bacskiskun.hu Megújuló energiaforrások Magyarországon www.cegnet.hu Takarékon az energiatakarékossággal www.cordis.lu Sixth Framework Program www.cordis.lu Il Sesto programma quadro di ricerca dell’Unione Europea www.eh.gov.hu Emisszió-kereskedelem www.energiaklub.hu Magyar zöld (civil) szervezetek állásfoglalása a magyar klímavédelmi stratégia kulcskérdéseiről www.energiaklub.hu Joint Implementation – Case Study by Takács Gábor www.energiamedia.hu Szergényi István: Új szempontok az európai energiapolitikában I-II. www.eu-energy.com The Liberalisation and Privatisation of the Gas and Electricity Sectors in Current and Prospective Member States of the EU www.euoldal.hu Európai Uniós pályázatok www.europa.int Energy www.ewea.org Record growth for global wind power in 2002 www.ffb.hu Az ENSZ Keretegyezménye az éghajlatváltozásról www.helio-international.org Energy and Sustainable Development in the European Union, Sustainable Energy Watch Report www.helio-international.org Helio Fenntartható Energia Figyelő Jelentése Magyarországról www.iea.doe.gov Regional Indicators: European Union www.kum.hu/euanyag/csatlak Energia ozas20030131/14.fejezet.htm www.mavir.hu A villamos energiáról szóló 2001. Évi CX törvény www.mtvsz.hu Az EU és a környezetvédelem www.vertisfinance.com The market based Kyoto Mechanisms 71
Letöltés dátuma 2003.01.22. 2003.03.28. 2003.02.27. 2003.03.28. 2003.02.27. 2003.02.27. 2003 április 2003.04.30. 2003 február 2003.03.28. 2003.03.10. 2003.03.27. 2003.04.25. 2003.04.27. 2003 február 2003 február 2003.03.20. 2003.03. 20. 2003.03.17. 2003.02.27. 2003.01.01. 2003.02.27. 2003.03.28.
72
