Római jog XVI. Reálszerződések
a reálszerződések A FORMÁTLAN megállapodások egyes típusai kétféle módon lettek contractusként elismerve: • reál-contractusként vagy • konszenzuál-contractusként. A reál-contractusok esetében a kötelem keletkezéséhez nem volt elegendő (de persze szükséges) a felek formátlan megállapodása, hanem kellett, hogy a felek egyike, anélkül hogy erre kényszeríthető lenne, a megállapodást önként teljesítse, mely által a másik fél terhére jogilag is érvényesíthető kötelezettséget hozott létre. Nevesített reál-szerződések Névtelen (nem nevesített) reál-szerződések
a kölcsön (mutuum) A kölcsön /meghatározott mennyiségű /elhasználható dolognak /tulajdonba adása azzal, hogy a kölcsönvevő /ugyanolyan mennyiségű és minőségű dolgot legyen köteles visszaadni. Eredetileg a mutui datiot, mint barátok és nemzetségtagok közti szívességi aktust (creditum) a rómaiak nem számították a jogi ügyletek közé. A kölcsön-megállapodások megtartásának nem a jog, hanem a kölcsönvevő adott szava, a „fides Romana” volt a garanciája. A preklasszikus jog viszont a kölcsönt már a ius gentium ügyletének tartotta, mely a rómaiak mellett a peregrinusoknak is nyitva állt. A klasszikus jog szerint pedig a mutuum a ius civile reál-contractusainak egyike, sőt Gaius e contractusok alaptípusaként említi.
a kölcsönszerződés Lényeges eleme a mutui datio: azaz elhasználható dolgoknak traditio „credendi causa” útján való tulajdonba adása. A kölcsönkötelem ezzel jön létre, a kölcsönszerződés tehát reálcontractus. A kölcsönnyújtásban való előzetes megállapodásból (pactum de mutuo dando) nem származik perelhető kötelezettség az ígért kölcsön folyósítására (kivéve ha a kölcsönígéret stipulatios formában történt.) Kölcsönszerződés létrejöhet brevi manu traditio útján is. Ennek fontosabb esetei: a) a letéteményes a letétként őrzött pénzt a letevő utólagos engedélyével felhasználja; b) a megbízott a véghezvitt ügyletből kifolyólag kezéhez jutott pénzt a megbízótól kölcsönbe kapja; c) a kölcsönadó utasítja adósát, hogy tartozását ő egy harmadik kezéhez fizesse, aki azután a kapott pénzzel a megbízónak fog kölcsönképpen tartozni;
a kölcsönszerződés (2) d) néha elhasználhatatlan dolog tulajdonba adásával létesül a mutuum: a klasszikus korban kölcsönnyújtásnak minősítik azt az esetet, amidőn valaki egy egyedi dolgot (ezüsttálat vagy tömböt) ad át azzal, hogy az átvevő adja el, és a vételárat tartsa meg kölcsönképpen. - az ügylet eleinte csupán az adásvétel megtörténtével fordult át kölcsönbe, ezt megelőzően a veszélyt az átadó viseli; - Diocletianus szerint viszont már a dolog átadásával kölcsönnek minősül az ügylet, ha az állatokat vagy más árut pénzben felbecsülve adják át.
A középkorban a kölcsönnyújtásnak ezt a módját nevezik arab eredetű szóval (muhatara = veszély) nem valódi contractus mohatraenek. (A valódi contractus mohatrae: valaki elad hitelre egy dolgot, majd azt alacsonyabb áron készpénzért visszavásárolja. Ez uzsorás szerződés, és mint ilyen semmis!).
a kölcsönszerződés (3) Minthogy a traditionál a római jog elismeri a közvetlen képviseletet, kölcsönt lehet felvenni egy harmadik személynek, mint képviselőnek a közreműködésével is.
Kivételesen előfordul, hogy a traditio tranzlatív hatálya ellenére sem jön létre mutuum: a) ha a gyámolt gyámi engedély nélkül adott kölcsön pénzt, és azt a kölcsönvevő jóhiszeműen elköltötte; b) ha a kölcsönvevő mástól kért és kapott kölcsönt, mint akitől akart. Az átadott összeg ezekben az esetekben nem kölcsön, hanem jogalap nélküli gazdagodás címén követelhető vissza. Gyakorlatilag ez annyit jelent, hogy a visszafizetés nyomban, nem pedig az arra kikötött időben lesz esedékes.
a kölcsönkötelem A mutui datioból egyoldalú, ingyenes, stricti iuris kötelem keletkezik, mely csak a kölcsönvevő terhére hoz létre kötelezettséget: ez a tulajdonba kapott dolgot (a tőkét) nem in specie tartozik visszaadni, hanem helyette ugyanolyat és ugyanannyit. Kötelezettsége tehát generikus. A stricti iuris jellegből következik, hogy • a mutui datioból kamatfizetési kötelezettség nem származik, a kölcsönkötelem tehát ingyenes, • az adós késedelem esetén sem tartozik kártérítést (késedelmi kamatot) fizetni. (Az esetleges kamatkikötés csak stipulatio usurarum útján történhetik, amikor is a tőketartozás a mutui dation, a kamattartozás pedig a tőle jogilag független stipulation alapul.)
• mivel a kölcsön tárgyán az adós tulajdonjogot szerez és a visszatérítési kötelezettsége generikus, a szolgáltatás lehetetlenüléséért való felelősség kérdése kölcsönnél fel sem merülhet.
keresetek A kölcsönadó keresete pénzkölcsön esetében condictio certae creditae pecuniae, olyankor pedig, amidőn a kölcsön tárgya egyéb elhasználható dolog (pl. gabona, bor, olaj), condictio triticaria.
A kölcsönadás tényét a hitelezőnek kellett bizonyítania. Ezt megkönnyítendő szokásos volt az adóstól elismervényt, adóslevelet (chirographum) kérni. Ha ezt kiállította, mielőtt részére a kölcsönt ténylegesen folyósították volna, előfordulhatott, hogy az adóslevél alapján annak birtokosa pert indított a kiállító ellen az okiratban foglaltak teljesítésére. Ennek megakadályozására a klasszikus jogban a kiállító az adóslevél készítésétől számított 5 (Justinianusnál 2) éven belül exceptio non numeratae pecuniaevel védekezhetett, ill. querela non numeratae pecuniaet indíthatott az adóslevél érvénytelenítésére. Justinianus hasonlóan rendelkezett a hitelező nyugtáját illetően is, amennyiben azt az adósnak kiszolgáltatta, mielőtt a kölcsönt visszakapta volna.
a kamatozó kölcsön (foenus) A rendszerint ingyenes ún. fogyasztási kölcsön mellett Rómában már korán ismeretes a kamatra való üzletszerű pénzkölcsönzés (foenus) is.
Az ezzel foglalkozó tőkepénzesek (foeneratorok) a nagyobb haszon érdekében igyekeztek áthágni a törvény megállapította kamatmaximumot (6 %), a kölcsön uzsorás jellegét természetesen más ügyletekkel leplezve. Ezeknél a kölcsönöknél elterjedt gyakorlat volt a szerződés stipulatioba foglalása s erről cautio kiállítása, hogy ily módon a kamatokat is bele lehessen venni az ügyletbe.
a tengeri kölcsön (foenus nauticum) A foenus sajátos alakzata a görög tengeri fuvarozási praxisból átvett tengeri kölcsön (pecunia traiecticia), mely funkcióját tekintve rejtett biztosítási szerződés. A kölcsönadó azzal a külön megegyezéssel nyújt egy hajószállítmányra kölcsönt, hogy nem követelheti a kölcsön visszafizetését, ha a szállítmány egészben vagy részben vis maior folytán megsemmisül. Ez tehát aleatorius ügylet, mert a hajóút kockázatát a hitelező viseli. Ellentételként erre a kölcsönre nem vonatkoznak a kamatkorlátozások, hanem a kamat nagysága szabad egyezkedés tárgya és az formátlan pactummal is kiköthető. Justinianus a kiköthető kamat felső határát itt 12 %-ban állapította meg.
bonae fidei reálszerződések A nevesített reálszerződések másik csoportját bonae fidei kötelmek alkotják, melyek kivétel nélkül egyenlőtlenül kétoldalú kötelmek. Ezeknél csak az egyik fél van szükségképpen kötelezve a szerződésből, a másik csupán esetlegesen, ha ti. a főkötelezettnek felróható módon kárt okozott, vagy őt kiadásba verte.
Ilyen kötelmek: 1. a haszonkölcsön (commodatum), 2. a letét (depositum), 3. a kézizálogszerződés (contractus pigneraticius).
a haszonkölcsön (commodatum)
A haszonkölcsön valamely /elhasználhatatlan dolognak /ingyenes /használatba adása /specifikus visszaadási kötelezettséggel /a lejáratkor.
Lényegéhez tartozik: a) az átengedés ingyenessége (a pénzért való átengedés dologbérlet, az egyéb ellenszolgáltatásért történő pedig névtelen reálszerződés)
b) tárgya csak elhasználhatatlan (ingó vagy ingatlan) dolog lehet; ui. csupán ily módon egyeztethető össze a használat joga a specifikus visszaadási kötelezettséggel. (Kivételes eset az ún. commodatum ad pompam et ostentationem: elhasználható dolognak a rendeltetésszerűtől eltérő használatra való átengedése, pl. pénzérméké a pénzváltó kirakatába történő elhelyezésre)
c) ugyanazt a dolgot kell visszaadni: ebből következik, hogy ha a dolog a haszonkölcsönbe vevőnek fel nem róható okból megsemmisült, a szerződés utólagos lehetetlenülés okából megszűnik.
a commodatum fejlődése A commodatum a mindennapi élet igen gyakori szívességi ügylete, mely főleg rokonok, szomszédok, ismerősök között szokott előfordulni, ezért viszonylag ritkán adódnak belőle jogviták.
Rómában is a legrégibb idők óta ismeretes, de sokáig a jog világán kívül esőnek tekintették; 1. Majd a megállapodás megszegését delictumként kezelték és a vétkes ellen a rendes delictualis kereseteket (actio furti, actio legis Aquiliae) adták. 2. A preklasszikus korban a praetor vonta e megállapodásokat a contractusok körébe azzal, hogy in factum actiot adott a dolog visszaadását elmulasztó ellen.
3. A klasszikus kor elején a kereset mellé, a justinianusiban ennek helyébe lépnek az in ius concepta actiok.
a commodatum, mint szerződés A haszonkölcsön szerződés reál-szerződés, vagyis létrejöttéhez a felek formátlan megállapodásán felül szükséges az ígért dolog önkéntes átadása is. A puszta megállapodás alapján tehát a használatba adás még nem követelhető. A haszonkölcsön szerződésből egyenlőtlenül kétoldalú bonae fidei kötelem keletkezik: • a haszonkölcsönbe vevő szükségképpen, • a haszonkölcsönbe adó viszont csupán adott esetekben lesz kötelezve. - A haszonkölcsönbe adó igényeinek érvényesítésére az actio commodati DIRECTA, - a haszonkölcsönbe vevő esetleges ellenköveteléseire pedig az actio commodati CONTRARIA szolgál.
a commodatarius jogai és kötelezettségei A commodatum a haszonkölcsönbe vevő (commodatarius) érdekében jön létre, akinek a kötelezettségei ezért az érdekelt adósi mérce szerint vannak megszabva: a) a kapott dolognak csupán birtokközvetítő detentora, birtokvédelemben tehát csak a haszonkölcsönbe adón keresztül részesül, aki viszont harmadik személyekkel szemben a védelemre kötelezve is van. a haszonkölcsönbe vevő ezért tartozik a birtokháborításról ill. kivetésről a haszonkölcsönbe adót értesíteni;
b) köteles a dolgot a bona fides követelményeinek megfelelően, rendeltetésszerűen és szerződésszerűen, vagyis az esetleges külön kikötéseknek megfelelően használni: pl. a hátaslovat szekér, eke elé nem foghatja, az ünneplő ruhát munkához fel nem veheti.
A haszonkölcsön jellegének megfelelően jogosult a dolog gyümölcseinek szedésére is. A rendeltetés- ill. szerződésellenes használat furtum usus.
a commodatarius jogai és kötelezettségei (2) c) tartozik a dolog állagának fenntartásáról a jó gazda módján gondoskodni: pl. földet trágyázni, állatot etetni, gondozni, rabszolgát élelmezni.
Az állagfenntartás költségeit viseli, nem felel viszont a természetes elhasználódás folytán előállott állagromlásért. pl. kopásért;
a commodatarius jogai és kötelezettségei (3) d) lejárat után köteles a dolgot az átvételkori állapotban visszaszolgáltatni. A lejárat napját többnyire a felek állapítják meg, ellenkező esetben ez a commodatum jellegéből következik, pl. mezőgazdasági ingatlant a gazdasági év végén, a kapott boroshordókat a következő szüretre kell visszaadni.
Ha a lejárat napja ily módon nem állapítható meg, a haszonkölcsön felmondható.
e) mint érdekelt őrző adós, custodia-felelős: nem csupán omnis culpaért felel, de alsó balesetért, rendeltetés- vagy szerződésellenes használat esetén pedig vis maiorért is.
a commodans jogai és kötelezettségei A haszonkölcsönbe adó (commodans) ingyenadós, kötelezettségei ezért enyhébbek:
a) bár nem köteles az ígért dolgot adni, de ha használatra önként átengedte, tartozik azt a lejáratig a haszonkölcsönbe vevőnél hagyni; b) nem köteles ugyan a használatba adott dolgot használatba alkalmas állapotba hozni, de ha szándékosan (dolus) adott hibás dolgot, vagy a dolog általa ismert hibáját súlyos gondatlanságból (culpa lata) nem közölte, a haszonkölcsönbe vevő ebből eredő teljes kárát tartozik megtéríteni: pl. ha ártó szándékkal adott hibás mérleget, rossz hordót, ragályos betegségben szenvedő állatot, ill. ezek általa ismert hibáiról a másikat nem tájékoztatta;
a commodans jogai és kötelezettségei (2) c) tartozik megtéríteni azokat az állag fenntartása érdekében szükséges rendkívüli költekezéseket, melyeket a haszonkölcsönbe vevő kötelességein túlmenően eszközölt, pl. a hibásan kapott dolgot kijavíttatta, a vihartól megrongált házat tataroztatta.
(Ellenigényei érvényesítése végett a haszonkölcsönbe vevőnek retentio-joga van.)
a letét (depositum) A letét /ingó dolog /ingyenes őrizetbe adása és fogadása azzal, hogy /a dolgot a letevő kívánságára a letéteményes tartozik /nyomban visszaadni. A letét lényegéhez tartozik, hogy a) tárgya csak ingó dolog lehet; ingatlan őrizetének ingyenes elvállalása mandatum (itt ui. nem befogadásról, hanem tevékenység kifejtéséről van szó),
b) a visszaadási kötelezettség specifikus még helyettesíthető dolgoknál is, ha azok elkülönítve vagy lezárva kerültek átadásra (kivétel a rendhagyó letét). c) az őrzés ingyenes (ellenszolgáltatás kikötése esetén munkaszerződésről vagy névtelen reálszerződésről van szó)
d) a letét tetszésszerinti időben visszavonható.
a depositum fejlődése 1. A letét eredete a XII táblás törvényre megy vissza, mely a sikkasztó letéteményes ellen duplumra menő büntetőkeresetet adott (VIII. 19), 2. ezt később a praetori edictum egyszeresre menő in factum actioval helyettesítette, a duplumra való marasztalást csupán a szükségletét esetére hagyva fenn, 3. majd előbb az in factum actio mellé, később pedig annak helyébe lépett a civiljogi in ius concepta actio.
A letéti szerződés reál-szerződés, vagyis a dolog befogadására vonatkozó előzetes ígéret nem kötelez, hanem csupán a dolog tényleges befogadása alapítja meg a letéteményes őrzési kötelezettségét, aki viszont magát utóbb meggondolva nem adhatja vissza a dolgot a kikötött idő előtt.
a depositum, mint szerződés A letéti szerződésből egyenlőtlenül kétoldalú bonae fidei kötelem keletkezik, melyből • a letéteményes szükségképpen, • a letevő pedig esetlegesen csupán egyes esetekben lesz kötelezve. - a letevő követeléseinek érvényesítésére az infamáló actio depositi DIRECTA, - a letéteményes ellenköveteléseire pedig az actio depositi CONTRARIA szolgál.
depositarius A letéteményes (depositarius) kötelezettségeit az a kettős szempont határozza meg, hogy • egyfelől a kötelem fő célját ő valósítja meg, • másfelől, hogy tevékenységéért nem kap ellenszolgáltatást, tehát ingyenadós. Ennek megfelelően kötelessége: a) a rábízott dolgot épségben megőrizni, azt külön engedély nélkül nem használhatja (a használat: furtum usus), és mint detentor, nem részesül birtokvédelemben sem; b) a dolgot minden növekményével együtt a letevő kívánságára ennek, illetőleg ha a letevő a dolog tulajdonosa, az általa megjelölt személynek kiadni;
depositarius (2) c) felelőssége: • a klasszikus jogban a letéteményes csak dolusért, • a justinianusiban culpa lataért is felel. A justinianusi jogban különös körülmények között felelős culpa levisért is, így ha aa) a letét az ő érdekét is szolgálta, bb) ha a letevő neki a dolog használatát megengedte, cc) ha a letét átvételére ő maga ajánlkozott.
deponens Mivel a letét az ő érdekében jön létre, a letevő (deponens) kötelezettségei és felelőssége szigorúbbak: a) Köteles a letéteményesnek dologra fordított összes kiadását, tehát nem csupán a rendkívülit, hanem a rendeset is, megtéríteni (pl. a rabszolga élelmezésére fordítottat)
b) felel minden kárért, melyet a letétes a letevő hibájából (culpa levis folytán is) elszenvedett, így ha nem figyelmeztette a dolog veszélyes voltára (pl. hogy a rabszolga tolvaj természetű)
a letét különös nemei 1. A szükségletét (depositum miserabile) az a letéti alakzat, amidőn a letevő fenyegető erőhatalom (pl.tűzvész, árvíz, tömegzavargás) elől kimentett tárgyait bízza valaki őrizetére. Itt a letevőnek nincs lehetősége az alkalmas személy megválasztására, hanem arra bízza dolgát, akivel a véletlen összehozta.
Ennek az esetnek az a különlegessége, hogy a letéteményes felróható magatartása esetén a marasztalás duplumra történik (Justinianusnál csak akkor, ha a nála lévő dolgot letagadja) 2. Sequestratio: többen tesznek le egy dolgot a sequesternél azzal a megállapodással, hogy ő majd valamelyiküknek tartozik kiadni (akit bizonyos körülmények fognak majdan igazolni) = „vitás dolog letéte”. Leggyakoribb esete a peres dolog letétele a per tartamára, mely a pernyertesnek adandó ki. A sequester mint possessor ad interdicta, a letevőkkel szemben is birtokvédelemben részesül. • a sequester ellen az actio depositi sequestraria directa, • a letevők ellen pedig az a.d.s. contraria indítható.
a letét különös nemei (2) 3. Rendhagyó letét (depositum irregulare): elfogyasztható dolgok letétele azzal a megállapodással, hogy a letéteményes az átvett dolgokat nem in specie tartozik visszaadni, hanem azokból csupán ugyanannyit, a letevő kívánsága szerinti időben. A letéteményes tehát itt generikus adós, a tulajdonjog reá a letétbe helyezéssel átszáll, s ettől fogva ő viseli a dolog pusztulásának veszélyét. Sajátosság az is, hogy ez a letét mindkét fél érdekét szolgálja: a letéteményes a nála elhelyezett dolgokkal szabadon rendelkezik (a pénzt kikölcsönözheti, a gabonát másnak eladhatja), de köteles a letevőnek kamatot fizetni. (a tetszésszerinti visszavonhatás miatt azonban ez a rendes kölcsönkamatnál alacsonyabb). A mutuumtól eltérően a rendhagyó letétnél bonae fidei kötelem keletkezik, ezért a kamatkikötés formátlan pactummal is lehetséges, késedelem esetén pedig kártérítés (rendes késedelmi kamat) jár. Az ügyletnek a letéti jelleget legfőképpen a szabad visszavonás lehetősége adja.
a kézizálog-szerződés (contractus pigneraticius) Az a formátlan megállapodás, melynek alapján az elzálogosító egy /dolog birtokát ruházza át a hitelezőre avégből, hogy az egy /követelés biztosítására zálogtárgyként (pignus) szolgáljon, ha pedig /a követelés megszűnik, /köteles legyen azt visszaadni. A kézizálogszerződés reál-contractus, létrejöttéhez szükséges a zálogtárgy tényleges átadása. A szerződés legfőbb joghatása, hogy egy in rem actioval védett dologi jogot alapít meg az átvevő hitelező javára (ius in re aliena). a) A létrejött dologi jogviszony jogosulti pozíciójában a záloghitelező áll egyedül = vele szemben mindenki más, az elzálogosító tulajdonost is beleértve, kötelezetti helyzetben van. A zálogjog nem önálló, hanem járulékos jog, amennyiben sorsa a biztosítandó alapkövetelés sorsától függ: nélküle létre sem jöhet, megszűntével pedig ez is elenyészik.
a kézizálog kötelem b) A kézizálog-szerződésből a dologi jog mellett egy relatív kötelmi jogviszony is létesül az elzálogosító és a záloghitelező között. Ez a jogviszony egy bonae fidei jellegű egyenlőtlenül kétoldalú kötelem, melynek • főkötelezettje a záloghitelező • esetleges kötelezettje a zálogadós. Követelései érvényesítésére az • elzálogosítónak actio pigneraticia in personam directa, • a záloghitelezőnek actio pigneraticia in personam contraria áll rendelkezésére.
jogok és kötelezettségek 1. A záloghitelező, mint főkötelezett tartozik: a) a zálogtárgyat megőrizni, vele a teljes gondossággal bánni; azt ellenkező kikötés híján nem használhatja (ez furtum usus lenne), de ha a zálogtárgy gyümölcsöző dolog, a gyümölcsöztetés egyenesen kötelezettsége. A gyümölcsöket a kamatokra, s ha telik belőlük, a tőke törlesztésére kell fordítania = antichresis. b) Amennyiben az őt megillető ius distrahendit gyakorolta, a vételárfelesleget (superfluum), ha pedig követelése megszűnt, az egész zálogtárgyat teljes épségben vissza kell adnia.
c) A zálogtárgyért custodia-felelősséggel tartozik. 2. A zálogba-adó köteles a záloghitelező dologra eszközölt szükséges kiadásait, valamint a dologban általa vétkesen (omnis culpa) okozott károkat megtéríteni.
atipikus szinallagmatikus megállapodások A nevesített szerződéstípusokba nem voltak beilleszthetők bizonyos atipikus megállapodások, melyekben - a viszonos szolgáltatások nem pénzbeliek (pl. csere), - vagy az ellenszolgáltatás gazdaságilag nem eléggé jelentős ahhoz, hogy önálló contractusként nyerjen elismerést (pl. adok 100-at, hogy Stichust felszabadítsd, hogy elmenj Capuába, stb.)
Az ilyen jellegű kölcsönös szolgáltatásokat a felek stipulatio útján természetszerűleg érvényesen felvállalhatták, de ha ezt formátlan megállapodásban tették, abból mint nudum pactumból nem származott jogi kötelezettség a teljesítésre. I. A klasszikus jogban efféle megállapodások teljesítése a felek önkéntes elhatározására volt bízva: ha egyikük az ígért szolgáltatást a maga részéről önként, anélkül hogy erre jogilag kényszeríthető lenne, teljesítette, az ellenteljesítés kimaradása esetén nem tehetett mást, mint hogy az általa szolgáltatottat jogalap nélküli gazdagodás címén condictioval visszakövetelje.
praescriptis verbis actio II. A praetor azonban bizonyos esetekben igyekezett az ilyen megállapodásoknak érvényt szerezni úgy, hogy a teljesítőnek in factum actiot adott az ellenszolgáltatás követelésére, mely a condictioval vagylagosan volt indítható a teljesítő választása szerint. Mivel az ily módon érvényesíthetővé tett megállapodásoknak nem volt saját önálló elnevezése, a keresetformula demonstratiojában a tényállást „praescripta verba” útján röviden közölni kellett, s a pert praescriptis verbis agere elnevezéssel illették. A peresíthető megállapodások valójában reál-szerződések, mivel a tipizált reál-szerződésekhez hasonlóan a peresíthetőséghez itt is szükséges az egyik fél előzetes teljesítése.
neves-névtelen reál-szerződések A leggyakrabban előforduló változatok már a klasszikus jogban saját önálló nevet kaptak: 1. A bizományi szerződés (contractus aestimatorius) vagyis az a megállapodás, melyben a bizományos felvállalja, hogy a neki meghatározott becsértékben átadott dolgot saját nevében eladja, s a kapott vételárból a becsértéket a megbízónak − a többletet megtartva − kifizeti, ha pedig az eladás nem sikerül, a dolgot visszaadja. 2. A csereszerződés (contractus permutationis), melyben a felek két különböző dolog tulajdonának kölcsönös átruházására kötelezik magukat (szemben a készcserével, ahol a készvételhez hasonlóan a dolgokat kéz-közön cserélik). A felek kötelezettsége dare, vagyis tulajdonátruházás. Az ügyletre a keresettől eltekintve általában az adásvétel szabályai vonatkoznak azzal a különbséggel, hogy a veszélyviselés és a feléntúli sérelem szabálya a cserére nem alkalmazható, továbbá ha valamelyik cserélő fél nem a sajátját adta, hanem idegen dolgot, a másiknak nem kell bevárnia az elperlést.
neves-névtelen reál-szerződések (2) 3. A perenkívüli egyesség (transactio), ami nem más mint vitássá vált kölcsönös követelések szaldójának kölcsönös engedéssel történő megállapítása. 4. A precarium egy dolog ingyenes használatra való átengedése a precaristanak, akitől az bármikor és indoklás nélkül visszavonható. Eredeti formájában pusztán szívességi, nem pedig kötelmi viszony, mert a birtokkereset (interdictum de precario) csak dologi alapú visszakövetelést biztosított. Szerződési ill. kötelmi viszonnyá a precarium akkor vált, amidőn praescriptis verbis actiot adtak nem csupán a precario dansnak, hanem bármely jogutódjának is, a dolog visszakövetelésére és a vétkesen (dolus) okozott károk megtérítésére.
a névtelen reál-szerződések Justinianusnál III. Azokat a formátlan megállapodásokat, melyek szinallagmatikus, de atipikus szolgáltatásokra irányulnak, vagyis nem minősíthetők konszenzuál-szerződéseknek, Justinianus általános érvénnyel ismerte el peresíthetőnek azonban csupán reál-kontraktusként, tehát arra az esetre, ha a megállapodásnak az egyik fél már önként eleget tett. A szóba jövő szolgáltatások annyira sokfélék, hogy tulajdonképpen a kötelmek lehetséges tárgyainak teljes körét (dare, facere) s ezek tetszésszerinti kombinációit felölelik, amiért is a következő séma szerint csoportosíthatók: • do ut des, • do ut facias, • facio ut des, • facio ut facias.
