Római jog levelező II. Kötelmi jog I

Római jog levelező II.

Kötelmi jog I.

a kötelem fogalma A kötelem (obligatio) meghatározott személyek között fennálló, a magánautonómián alapuló azon jogviszony, melynél fogva az egyik fél a másiktól szolgáltatást követelhet. • •

a szolgáltatás követelésére jogosult fél: hitelező (creditor) a szolgáltatásra kötelezett: adós (debitor)

a kötelmi viszony • a hitelező szemszögéből nézve követelés (nomen) • az adósi oldalról szemlélve pedig tartozás (debitum) ezek ellenkező előjelű, de azonos értelmű kifejezések (A monotónia elkerülése végett mind a jogalkotás, mind az elmélet váltakozva használja a kétféle beszédmódot.)

a kötelemlétesítő tények Kötelemlétesítő (kötelemfakasztó) tényeknek, más szóval a kötelmek tényalapjának (jogalapjának: causa obligationis) nevezzük azokat a tényállásokat, melyek joghatásaként kötelem keletkezik. Ezek a tények a kötelmek forrásai. A kötelemfakasztó tények két máig alapvető osztályát már Gaius felismerte, amidőn Institutioiban azt mondja, minden kötelem • vagy szerződésből (ex contractu), • vagy pedig jogellenes cselekedetből (ex delicto) keletkezik. Gaius később hármas felosztást alkalmazva a fentiek mellé már a kötelmek forrásainak egy további csoportját, • a variae causarum figuraet is felsorolta, (értvén ezalatt azokat a változatos tényállásokat, melyek sem a szerződések, sem a jogellenes cselekmények közé nem sorolhatók, de amelyekhez joghatásként a jogalkotó akaratából mégis kötelmi viszony fűződik)

a kötelemlétesítő tények (2) Végül Justinianus négy csoportba osztotta a kötelemlétesítő tényeket: • a szerződés (contractus) és • a jogellenes cselekmény (maleficium, delictum) mellé felvette a variae causae osztályából kikülönített • quasi-contractusok, vagyis a szerződés-szerű tények • quasi-delictumok), azaz a delictum-szerű tények csoportjait. - A quasi-contractusok olyan tényállások, melyekből olyan kötelmek keletkeznek, amelyek egyik vagy másik szerződéses kötelemhez hasonlóak vagy éppen azokkal egyezőek, anélkül azonban, hogy a felek valójában szerződést kötöttek volna. - Hasonló a helyzet az ún. quasi-delictumokkal, melyekből delictualis jellegű kötelem keletkezik annak ellenére, hogy esetükben valóságos delictumról nem lehet szó, hiszen valamennyinél hiányzik az elkövetői vétkesség (dolus).

a kötelem fogalma (2) a kötelem fogalmi elemei a) az adós és a hitelező, mint a kötelem személyei b) a szolgáltatás, mint a kötelem tárgya c) a szolgáltatás jogi kikényszeríthetősége, vagyis a szankció

I. a kötelem személyei A kötelemhez minimálisan két személy szükséges, akik viszonya azonban különbözőképpen alakulhat: a) A legegyszerűbb eset az, amidőn csak egy szolgáltatás szerepel a kötelemben s a felek közül az egyik csak hitelező, anélkül hogy a másiknak valamivel tartoznék, a másik pedig csak adós, anélkül hogy a maga részéről valamit követelhetne. (obligationes unilaterales Ezek az ún. egyoldalú kötelmek), C D b) A kötelmek egy másik csoportjában ugyancsak egyetlen olyan szolgáltatás van, mely az ügylet lényegét is meghatározza. Erre a szolgáltatásra az adós ingyenesen, ellenszolgáltatás nélkül vállalkozik. Bizonyos körülmények között azonban követelheti meghatározott ellenigényei kielégítését, nevezetesen költekezései és kára megtérítését - ESETLEGESEN egy- ill. kétoldalú kötelmek: egyenlőtlenül kétoldalú kötelmek (obligationes bilaterales inaequales = aszinallagmatikus kötelmek). C

D

a kötelem személyei (2) c) A gazdasági forgalom legfontosabb ügyleteiben azonban két egyenrangú szolgáltatás áll egymással szemben, melyeket a felek kölcsönösen, az ellenszolgáltatásra tekintettel vállalnak. Mindkét fél szükségképpen adós és hitelező is egy személyben; pl. az eladó adós az árura, hitelező a vételárra, a vevő viszont adós a vételárra, hitelező az árura vonatkozóan.

Ezek az ún. egyenlően kétoldalú („visszterhes”, „viszonos”) (obligationes bilaterales aequales = szinallagmatikus) kötelmek Közéjük tartozik • • •

az adásvétel, a bérlet, a munkaszerződés, a vállalkozás, a társaság és a véletlen közösség, a névtelen reálszerződések által létrehozott kötelmi viszony.

C

D

többalanyúság Valamennyi kötelemféleségnél előállhat az az eset, hogy az egyik vagy mindkét oldalon több személy áll a kötelemben = többalanyú kötelmek. (A többalanyúság a dologi jogviszonyokban többnyire, mint közös tulajdon condominium - jelenik meg, ahol a tulajdonosi pozícióban szerepel több személy, mint társtulajdonos.)

A jelenséggel a kötelmeknél is találkozunk, melyeknél azonban az alanyi többség mindkét oldalon, a jogosult oldala mellett a kötelezett oldalán is mutatkozhat. 1. Olyankor, amidőn egyazon kötelemben a hitelezői vagy adósi, esetleg mindkét pozícióban több személy áll, ezek egymás közötti viszonya rendszerint az, hogy köztük a követelés illetőleg tartozás megoszlik: mindegyik hitelező csak a neki járó részt követelheti, ill. mindegyik adós csak a ráeső résszel tartozik (többalanyú osztott kötelmek: obligatio plurium pro parte rata).

obligatio plurium pro parte rata

D1 D2 3 D

C

halmozás 2. A másik lehetőség, amikor egyszerűen több kötelem egymás melletti keletkezéséről van szó. Ez a halmozás (cumulatio ) esete. Ilyen kumulatív tartozás áll fenn a közösen elkövetett delictum (pl. furtum, damnum iniuria datum, iniuria) esetében, ahol a poenalis kereset mindegyikük ellen külön-külön, vagyis összességében nézve kumulatíve indítható. Hasonlóképpen cumulatio az is, ha valaki ugyanazt a dolgot egymás után többeknek adja el, mivel az egyik vevő részére történt teljesítéssel nem szűnik meg a többi felé fennálló kötelezettség. 1

D 2 D D3

C

egyetemlegesség 3. A több alany viszonya lehet egyetemleges is, ami azt jelenti, hogy • a több hitelező mindegyike az egész szolgáltatás követelésére van jogosítva, illetőleg • a több adós mindegyike az egész szolgáltatás teljesítésére van kötelezve, de – az egyik hitelező javára vagy – az egyik adós által eszközölt teljesítés a kötelmet mindegyikre nézve megszünteti. 1

D 2 D D3

C

D

C1 C2 C3

az adósi (passzív) egyetemlegesség A passzív egyetemlegesség célja mindenkor az, hogy nagyobb biztonságot nyújtson a hitelezőnek azáltal, hogy a teljesítést bármelyik adóstól követelheti. A klasszikus jogban azonban az egyetemlegesség hitelbiztosító ereje a correalitas esetében csupán abban állt, hogy a hitelező az adóstársak közül kiválaszthatta azt, akitől a követelés behajtását a leginkább remélhette. A kiválasztás (electio), pontosabban a perbeli litis contestatio ilyenkor a correalitas megszűnését, és a többi adós szabadulását eredményezte, függetlenül a per eredményétől.

A nem ügyleti egyetemlegességnél (solidaritas) csupán a hitelező materiális kielégítése mentesítette a többi adóstársat, vagyis az első per teljes vagy részletes eredménytelensége esetén továbbra is perelhette az adóstársakat.

II. a kötelem tárgya A kötelem tárgyának a szolgáltatást nevezzük, ami nem más, mint az a magatartás, melyet az adósnak a hitelező érdekében tanúsítania kell. A szolgáltatásként szóba jöhető magatartások annyira változatosak, hogy számbavételük úgyszólván lehetetlen. Mindenek előtt a szerződésekből eredő kötelmeknél van ez így, egyenes következményeként a felek magánautonómiájának. A keresetformulák szóhasználatát követve a rómaiak a kötelem lehetséges tárgyait DARE, FACERE, PRAESTARE szavakkal írták körül.

praestare-szolgáltatások A praestare szolgáltatás általános értelemben helytállást, felelősséget jelent amiatt, hogy valaki a tőle elvárt magatartást nem tanúsítja (eredetileg: praes stare, azaz kezesként felelni). Ez a szolgáltatás-féleség kétféle módon jelentkezik. 1. Az esetek egy részében mint a kötelem eredeti tárgya szerepel, vagyis a kötelem eleve felelősségként jön létre, (elsődleges praestare kötelem) - az adós egy általa elkövetett delictumért (pl. lopás, rongálás) tartozik helytállni, vagy - hogy az adós ezt a felelősséget, mely őt különben nem terhelné, szerződéssel maga vállalta (mint pl. a kezes, [ma: a biztosító]). 2. Más esetekben a praestare a kötelem eredeti tárgya helyébe lép mint másodlagos szolgáltatás, ti. olyankor, amidőn az adós az őt terhelő dare vagy facere szolgáltatást neki felróható okból nem teljesíti (a szerződésszegés esete).

specifikus és generikus szolgáltatás Ezen megkülönböztetésnek olyan kötelmeknél van jelentősége, melyekben az adós dolog szolgáltatására van kötelezve. A. Specifikus a szolgáltatás (egyúttal a kötelem obligatio speciei), ha a kötelem keletkezésekor határozottan meg vannak jelölve azok a dolgok, amelyekkel (s csak azokkal) az adós kötelezettségét teljesítheti ill. teljesítenie kell. (pl. Stichus rabszolga, fundus Cornelianus, meghatározott bútordarab stb.).

Az individuálisan megjelölt dolog helyett • a hitelező más dolgot nem köteles elfogadni, ill. • az adós más dolgot nem tartozik szolgáltatni. Jelentősége: • ha a dolog utóbb az adósnak felróható okból elpusztul, a szolgáltatás lehetetlenné válásáért felelősséggel (kártérítéssel) tartozik, • ha viszont a lehetetlenülés neki fel nem róható, szabadul a kötelem alól.

specifikus és generikus szolgáltatás (2) B. Generikus, fajta szerint meghatározott a szolgáltatás (s a kötelem obligatio generis), ha a szolgáltatandó dolog nem egyedileg, hanem fajilag van meghatározva, más szóval, az adósnak a dolgok bizonyos köréből (genus) kell meghatározott mennyiséget szolgáltatnia (pl. száz mérő búza, tíz amphora bor, száz db. tojás, stb.). Természetesen, a generikus kötelezettség lerovása is a genusba tartozó speciesekkel történik, melyek kiválasztása ellenkező kikötés híján az adóst illeti, aki azonban kétség esetén legalább középminőségű egyedeket tartozik szolgáltatni.

generikus szolgáltatás • A generikus kötelem tárgyai legtöbbször helyettesíthető dolgok, de !! lehet helyettesíthetetlen dolgokkal is generikusan tartozni (pl. az örökös a hagyatéki képgyűjteményből egy képet köteles a hagyományosnak kiadni, vagy az eladó egy férfirabszolgát szolgáltatni)

Nota bene!! • Megfordítva, helyettesíthető dolog is lehet specifikus kötelem tárgya (pl. öt zsák búza letétbe helyezése, nyomtatott könyv egy példányának haszonkölcsönbe adása).

generikus szolgáltatás (2) A generikus kötelem sajátossága, hogy ennél a szolgáltatás lehetetlenülése általában nem következhet be: az adós mindaddig tartozik, míg az illető dologfaj teljesen ki nem vész, ami persze ritkán adódik elő.

„Genus perire non potest” A leggyakrabban előforduló generikus szolgáltatás a pénztartozás, melynek generikus jellege még fokozott is: ti. ha az a pénznem, melyben a pénztartozást kirótták, utóbb megváltozik (azaz mint genus kivész), a tartozást az új pénznemben kell leróni, vagyis a pénztartozás lehetetlenülése elvileg kizárt.

zártfajú kötelmek Kivételes esetekben a generikus kötelem is lehetetlenülhet, ami az ún. zártfajú kötelmek esetében fordulhat elő, ahol az a genus, melyből az adósnak teljesítenie kell, a dolgok egy szűkebb körét foglalja magában. 1. ez a helyzet olyankor, amidőn helyettesíthetetlen dolgokkal tartozik valaki generikusan (pl. a nyájamból tartozom 10 db. juhot szolgáltatni),

2. ha helyettesíthető dolog is a generikus kötelem tárgya, de a genus szorosan körül van határolva (pl. eladok neked 5 amphorányi saját termésű X évjáratú falernumi bort).

alternatio = obligatio alternativa

VAGY! A kötelem tárgyát szerződésükben a felek úgy is meghatározhatják, hogy az adós többféle szolgáltatással tartozik ugyan, de olymódon, hogy közülük az adós bármelyiket választhatja, s annak teljesítésével a kötelem valamennyi szolgáltatásra nézve megszűnik. A hitelező választási jogát külön ki kell kötni! Vagylagosan a legkülönbözőbb szolgáltatások kapcsolhatók egybe. Ha az egyik szolgáltatás utóbb lehetetlenné válik, a kötelem a megmaradtra koncentrálódik. Ha azonban a választás joga a hitelezőt illette és a lehetetlenülés az adósnak felróható, a hitelező választhatja a lehetetlenült szolgáltatás miatti kártérítést is.

facultas alternativa A vagylagos szolgáltatástól megkülönböztetjük a felváltó szolgáltatást. Itt csak egy szolgáltatás van a kötelemben, de az adósnak joga van azt • a szerződés, vagy VAGY HA NEM! • jogszabály külön felhatalmazása alapján egy MÁSIK szolgáltatással felváltani. A felváltó szolgáltatás tehát az ADÓS egyoldalú hatalmassága. A jogszabályon (törvényen) alapuló fő esetek: • az elkövető noxaba adása hatalomalatti delictuma esetén, • feléntúli sérelemnél az ügyleti vételár kiegészítése a piaci árra. A kétféle szolgáltatás különbsége a perben is megmutatkozik: - alternativ obligationál, ha a választás joga az adóst illeti, a hitelező vagylagosan perel, - facultas alternativa esetén viszont csak a főszolgáltatást követelheti a hitelező.

III. a kötelem szankciója A kötelem szankciója abban áll, hogy ha az adós a felvállalt vagy a reá kirótt szolgáltatást önként nem teljesíti, a hitelező keresete alapján elmarasztalják a hitelezőt ért érdeksérelem pénzbeli egyenértékének ill. ellentételezésének megfizetésére. Az adósi felelősség érvényesítésére a hitelezőnek a megfelelő IN PERSONAM ACTIO áll rendelkezésére. A kötelmi kereseteknek közös jellemzője, hogy itt a jogosult számára az esetleges per alperesének személye eleve, már a kötelem keletkezése pillanatában adott, szemben a dologi keresetekkel, ahol az in rem actio alperesét csak egy jövőben bekövetkező jogsértő cselekmény fogja kijelölni.

a kötelem szankciója (2) Eltérő sajátosságaik alapján az in personam actiók két alapvető csoportja különböztethető meg, ti. a poenalis actioké és a rei persecutoria actioké. 1. Az actiones poenales olyan kötelmi keresetek, melyekkel a sértett, mint hitelező a tettestől, mint adóstól keresetenként eltérő módon megállapított büntetéspénz (poena) megfizetését követelheti szolgáltatásként. Ilyen keresetek keletkeznek a – –

magándelictumokból és egyes delictum-szerű tényállásokból.

2. Ezzel szemben a valamennyi nem delictualis kötelemből keletkező, s a kötelmi keresetek többségét jelentő actiones rei persecutoriae útján a hitelező a neki járó szolgáltatás elmaradása miatt elszenvedett érdeksérelme pénzbeli egyenértékét követeli az adóstól.

a kötelem szankciója (3) Az érdeksérelem eltérő felszámítási módja alapján a rei persecutoria kereseteknek további két alfaja áll elő: a) Az actiones stricti iuris esetében csupán a szorosan vett pertárgyérték jön figyelembe, b) az actiones bonae fideinél a hitelező vagyonát ért mindazon hátrány, melyet a hitelező a teljesítés kimaradása folytán elszenvedett.

a kötelmek nem teljesülése A kötelem, akár szerződésből keletkezett, akár más jogalapból, a teljesítéssel éri el célját, amivel azután létjogosultsága is megszűnik. Előfordulhat azonban, hogy a kötelem lebonyolítása során zavaró tényezők állnak elő, melyek a teljesítési eredmény beállta elé akadályokat gördítenek. Ezek az akadályok állhatnak - a felek magatartásában (tevésében, mulasztásában) vagy - a felektől független objektív tényben (véletlen baleset). Hozzájuk a jogrend kötelemmódosító vagy kötelemszüntető hatást fűz. Mind a felek magatartásából, mind pedig a tőlük függetlenül beálló lebonyolítási zavarok jelentkezhetnek akár az adós, akár a hitelező oldalán.

lebonyolítási zavarok Adósi oldal

nem teljesítés

Hitelezői oldal nem kellő teljesítés késedelem

lehetetlenülés

felróható K

nem felróható

késedelem K

kellékhiányos teljesítés

hibás teljesítés K

adósi oldal 1. Az adósi oldalon jelentkező lebonyolítási zavar megnyilvánulhat: a) mint nem teljesítés, mely lehet aa) utólagos lehetetlenülés, vagyis a kötelmi szolgáltatás végleges nemteljesítése, mely – ha az adósnak felróható, kártérítést von maga után, – ha pedig nem felróható, az adós szabadulását eredményezi a kötelem alól; bb) adóskésedelem, azaz a kötelmi szolgáltatás ideiglenes nemteljesítése, mely felróhatóság esetén az adósi felelősség megszigorodását és a késedelemmel okozott kár megtérítését vonja maga után; b) mint nem kellő teljesítés, mely ismét lehet aa) kellékhiányos teljesítés, melyért az adós objektív alapon (vétkességére tekintet nélkül) jog- és kellékszavatossággal tartozik, bb) hibás teljesítés, melyért szintén kártérítéssel tartozik.


nem teljesítés


lehetetlenülés

felróható K

nem felróható

késedelem K



hitelezői oldal 2. A hitelező oldalán jelentkező lebonyolítási zavar a hitelező-késedelem, mely általában nem kötelemszegés (a hitelező ui. jogosítva van, nem pedig kötelezve), hanem az adósi teljesítésnél való közreműködés elmulasztása. Ennek legfontosabb következménye az adósi felelősség enyhülése, míg a szolgáltatás hitelezőnek felróható lehetetlenülése az adós kötelem alóli szabadulását idézi elő. A későbbiekben a nem teljesítés három fő esetéről lesz szó: a) a lehetetlenülésről, b) az adóskésedelemről, és c) a hitelezőkésedelemről. A nem kellő teljesítés kérdései az egyes kötelmeknél kerülnek megtárgyalásra.


nem teljesítés


lehetetlenülés

felróható K

nem felróható

késedelem K



a kártérítés, mint a kötelemszegés szankciója A felróható kötelemszegés alapvető szankciója, hogy az adós tartozik azt a KÁRt megtéríteni, amit a kötelemszegés a hitelezőnek okozott. a KÁR fogalma általános megfogalmazásban a kár (damnum) nem más, mint az a vagyoni hátrány, melyet valaki egy károsító tény (ún. kár-ok) következményeként elszenvedett (deminutio patrimonii)

a kár összetevői A károsult vagyonában bekövetkezett teljes kárnak két összetevője van: a) damnum emergens (valóságos, ténylegesen felmerülő, pozitív kár), vagyis a károsult meglevő vagyonának csökkenése azáltal, hogy abból egy vagyontárgy (dolog vagy más aktívum) teljesen kiesett vagy értékében megfogyatkozott (a ház összedőlt, leégett, a rabszolga meghalt vagy megrokkant, a munkaeszköz, használati tárgy tönkrement, a követelést az egyetemes hitelezőtárs elengedte, stb.);

b) lucrum cessans („elmaradt haszon”), azaz a károsító tény következtében elmaradt vagyonnövekedés, mely - akár oly módon jelentkezik, hogy egy már folyó jövedelem esik ki (pl. a bérház leégése miatt a házbérjövedelem, bérmunkásnál a baleset, testi sértés miatt a munkabér),

-

akár úgy, hogy a jövőben elvárható jövedelem marad el (pl. a meg nem fizetett vételár után az eladó által szedhető kamat).

a kár összetevői (2) A károkozásnál elvben mindkét kárféleség együtt fordul elő, de lehetséges, hogy a kár a) csupán damnum emergensként mutatkozik (pl. a kölcsönkapott ékszert a haszonkölcsönbe vevő elvesztette),

b) vagy egyedül lucrum cessansként (pl. a vállalt határidőre a lakóház nem épült fel, a pénztartozást az adós késve fizette meg).

kárviselés és kártérítés Általános jogelv, hogy a vagyonban bekövetkezett kár a vagyon alanyát terheli („casum sentit dominus”), hacsak a jogrend nem teszi lehetővé, hogy kárának megtérítését a károsult mástól, ti. a károkozótól követelhesse. • a kárviselés = a bekövetkezett kár kényszerű elszenvedése és • a kártérítés = a kárkövetkezmények áthárítása másra tehát egymást kizáró, egyszersmind egymást kiegészítő fogalmak. Egymással kötelmi viszonyban álló vagyonalanyokra vonatkoztatva ez azt jelenti, hogy • kártérítéssel a szolgáltatásért felelős adós tartozik, • a kárveszélyt pedig a hitelező viseli olyankor, amidőn az adóstól kártérítést nem követelhet.

pénzbeli kártérítés A római jogban • egyrészt a természetbeni restitutio nehézségei, • másrészt a formuláris perbeli condemnatio pecuniaria követelmény miatt a kártérítés normális módja a pénzbeli kártérítés Ennek keretében olyankor, amidőn a kár egy dolog elpusztításában, megrongálódásában vagy elvonásában áll, a kártérítés terjedelmét befolyásolja a dologérték megállapításának a módja.

a kárösszeg kiszámítása a) Minimumként és többnyire itt a rendes forgalmi érték (verum rei pretium), azaz a dolog piaci ára jön figyelembe. b) Minthogy azonban a kár mértékét a károsult interesseje vagyis objektíve megokolt, igazolt és ellenőrizhető, de mégis személyes viszonyai szabják meg, a károkozónak a dologkár esetében is meg kell térítenie azt a rendkívüli értéket (interesse érték), melyet a károsultnak az adott dologhoz fűződő individuális érdeke határoz meg. Ilyen interesse értékkel bír pl. a vak ember kutyája, a négyes-fogatba tartozó ló, a zárt készletbe tartozó egyedi darab, az a rabszolga, akire örökség nyílt meg, stb.

c) Nem jön figyelembe ellenben az ún. előszereteti érték (pretium affectionis), vagyis az a szubjektív többletérték, melyet a károsult a dolognak pusztán erkölcsi vagy érzelmi okokból tulajdonít. (pl. hogy a kedvenc rabszolgája, lova pusztult el, a tönkretett dolog emléktárgy volt)

kárkötelem Ahhoz, hogy valaki más kárának megtérítésére legyen kötelezve (kár áthárítása - kártérítés), három tényálláselem megléte szükséges: 1. valamely kártérítési jogalap (tényalap: causa) fennforgása, 2. az okozatosság, vagyis az a követelmény, hogy a káreredmény azzal az eseménnyel, melyért a kártérítésre kötelezett felelős, okozati összefüggésben álljon, 3. a károkozó személyében a károkozás felróhatósága, vagyis • többnyire a károkozó szubjektív vétkessége, ritkábban • a vétlen károkozó terhére az objektív kár-ok beszámíthatósága

I. kártérítési jogalap - Róma A római jogbeli kártérítési causak a modern felfogástól eltérést mutatnak: a) az elsődleges kártérítési kötelmek körében • a magánjogi tilos cselekmények, mint delictumok (ill. quasidelictumok) nem szorosan vett kártérítésre, hanem a kárösszeget egyszer el nem érő, másszor azt meghaladó poena fizetésére kötelezték a károkozót, s ezek a delictualis kötelmek csak a továbbélés során alakultak át valódi kártérítési kötelmekké. • a szerződéssel előre felvállalt kártérítési kötelezettség pedig alig ismert (pl. kártérítési kötbér) b) ezért a kártérítés fő esete a másodlagos kártérítési kötelem, különösen -a bonae fidei szerződéssel vállalt kötelezettség felróható megszegése, ill. -a jogellenes birtoklásból eredő károk megtérítésére való igény.

II. a kártevés okozatossága A kárnak, mint eredménynek azzal az eseménnyel, mint okkal (kár-ok), melyért a kártérítésre kötelezett felelős, összefüggésben kell lennie. Nyilvánvaló, hogy egy adott kár-ok valamennyi okozatát nem lehet jogi szempontból figyelembe venni, hanem a károsító tény következményeiért való felelősséget egyes meghatározott következményekre kell korlátozni. Jogi szempontból csak a releváns okozati összefüggést lehet a károkozónak beszámítani, vagyis azt, melynél az általános élettapasztalat szerint a kár bekövetkezte egy adott kár-okkal elegendő módon meg van magyarázva; Egy kár-oknak relevánssá minősítése az officium iudicis körébe tartozik, vagyis bírói mérlegelés kérdése.

III. a felróhatóság fogalma A kárkötelem harmadik tényálláseleme a felróhatóság Felróhatóságon azt értjük, hogy a jogrend a szolgáltatás elmaradását az adósnak beszámítja, s azért felelőssé teszi - terhére írja a kárt. A kötelem eredeti tárgyának nem teljesítéséért (lehetetlenülésért vagy késedelemért) az adós akkor tartozik felelősséggel (kártérítéssel), ha a nemteljesítés neki felróható, ellenkező esetben • vagy szabadul a kötelem alól (a lehetetlenülésnél), • vagy benne marad ugyan, de nem tartozik felelősséggel (a késedelemnél) DE!! Ugyanígy az elkövetett delictumokért is csak akkor felel valaki, ha az elkövetés neki felróható.

felróhatóság - vétkesség Szabályként a nemteljesítés az adósnak akkor róható fel, ha • azt az adós vétkes magatartása idézte elő (szubjektív felróhatóság) • némely esetben felel azonban vétlensége esetén is, tehát olyankor, amidőn a nemteljesítés véletlen esemény (casus) következményeként állott elő (objektív felróhatóság) Vétkességen általános értelemben az embernek a saját cselek-ményével való olyan pszichikai kapcsolatát értjük, mely rosszalló társadalmi értékítélet alá esik. A kötelmi viszonyokban a vétkesség, mint az adós vétkessége jelenik meg, s attól függően, hogy az adósnak milyen képzete van kötelemsértő magatartásáról, súlyossága szerint a vétkességnek különböző fokozatait különböztetjük meg:

dolus a) Szándékosság (dolus): a tudatos jogsértés, a vétkesség legsúlyosabb alakzata, mely akkor forog fenn, •

ha az adósnak megvolt a képzete magatartása kötelességsértő voltáról, de ez a képzet nemhogy visszatartotta volna, hanem egyenesen motiválta cselekedetét (dolus directus egyenes szándék) pl. az eladott rabszolgát tudatosan megmérgezte, agyonhajszolta, megölte, felszabadította, gyógyítását tudatosan mellőzte

•

vagy ha belátta tettei következményeit, de közömbös volt magatartása eredményével szemben (dolus eventualis – eshetőleges szándék) pl. a felvállalt munkát akaratlagosan nem végezte el.

A szándékosságnak nincsenek fokozatai

culpa b) Gondatlanság (culpa): az a vétkességi alakzat, amidőn az adósnak • vagy egyáltalán hiányzott magatartása kötelességsértő voltának képzete, • vagy ha megvolt, azt magától elhárította, remélve az eredmény be nem következtét. Megnyilvánulási módja szerint a gondatlanság megjelenhet mint • culpa in faciendo, figyelmetlen, nem eléggé körültekintő cselekedet (ún. kommisszív culpa) pl. a bérelt igásállatot a bérlő túlterheli.

• culpa in non faciendo, a köteles magatartás elmulasztása (ún. omisszív culpa), pl. a felügyelet, őrizet elhanyagolása.

a culpa fokozatai Eltérően a dolustól, a gondatlanságnak, a kötelességsértés súlya szerint, különböző fokozatai vannak: a) súlyos gondatlanság (culpa lata, culpa magna): figyelmen kívül hagyása annak az enyhébben mért gondosságnak, melyet még a közönséges ember is tanúsítani szokott, s melyet tőle is el lehet várni („non intelligere quod omnes intelligunt”). b) enyhe gondatlanság (culpa levis): elhanyagolása annak a nagyfokú gondosságnak (diligentia), amelyet a gondos ember (a „jó gazda”, a „jó és gondos családfő”, bonus et diligens paterfamilias) szokott ügyeire fordítani.

a culpa fokozatai (2) c) Az enyhe gondatlanságot néha (a kései jogban) nem a diligens paterfamilias abszolút mértékével mérjük, hanem az illető adósra vonatkoztatott RELATÍV mértékkel. Ez a culpa (levis) in concreto: annak a gondosságnak az elmulasztása, melyet az illető adós a saját ügyeiben szokott tanúsítani („diligentia quam in suis rebus adhibere solet”). Ez a gondatlanság tehát • súlyosabb (s az elvárható gondosság egyszersmind csekélyebb) mint a jó családfőé, (ha ti. az adós a saját ügyeiben is kevésbé gondos), • a culpa lata szintjére azonban nem szállhat le.

casus - objektív felróhatóság Az a káresemény, amely a jó gazda gondosságával sem volt elhárítható, a véletlen baleset (casus) fogalma alá esik. Ennek két fokozata van: a) alsó baleset (casus minor): olyan káresemény, mely • egyfelől a legnagyobb gondossággal sem előzhető meg, ill. hárítható el, • másfelől viszont nem is oly elemi erejű, hogy ellene a védekezés ne lenne elképzelhető. A leggyakrabban előforduló esetei: a közönséges lopás, a rabszolga szökése, az ingók elkallódása, elvesztése, törése, rongálódása, a rozsdásodás, molyrágás, vadkár, stb.

casus (2) b) erőhatalom (casus maior, vis maior): olyan károsító esemény, melyről teljességgel bizonyos, hogy a vele szembeni védekezés eleve lehetetlen, illetőleg eredménytelen („casus cui resisti non potest”). Az erőhatalom előállhat, mint • ellenállhatatlan természeti erők eredménye (pl. földrengés, hajótörés, villámcsapás, árvíz, jégverés, aszály, sáskajárás, rabszolga természetes halála, állatok kimúlása),

• vagy elháríthatatlan emberi tevékenység következményeként (pl. ellenség, rablók, kalózok károkozásai).

a felróhatóság az egyes kötelmi viszonyokban A felróhatóság kérdése eltérő módon merül fel a delictualis és a contractualis kötelmek esetében. 1. A delictualis kötelmeknél nem a kötelemszegésnek, hanem már magának a kötelem létesítő ténynek egyik eleme az elkövető vétkessége, éspedig általában annak legsúlyosabb alakzata, a dolus. Ez alól csupán • a damnum iniuria datum jelent kivételt, melynél a delictum a kommiszszív culpa esetén is megvalósul, • továbbá a quasi-delictumok, ahol a felelősség objektív alapokon nyugszik. Mindezekben az esetekben a szolgáltatás a bíró által kiszabott poena, melynél a lehetetlenülés nem jöhet szóba, meg nem fizetése pedig végrehajtást von maga után.

a felróhatóság az egyes kötelmi viszonyokban (2) 2. A szolgáltatásért való felelősség és a szolgáltatás nemteljesítésének felróhatósága problémaként csupán a contractualis (ill. szabályaikban az ezekhez igazodó quasi-contractualis) kötelmeknél jelentkezik. A felróhatóság ezeken belül is egymástól gyökeresen eltérő alapokon nyugszik attól függően, hogy - stricti iuris vagy - bonae fidei kötelemről van-e szó.

A. a stricti iuris kötelmeknél, melyek a szerződések és a szerződésszerű-tények egy viszonylag szűk, bár jelentős csoportjából fakadnak, a nemteljesítés felróhatóságát tárgyi, objektív körülmények határozzák meg, függetlenül az adós szubjektív vétkességétől.

a vétkesség szerepe B. A contractualis és quasicontractualis kötelmek zömét kite-

vő bonae fidei obligatiokban ellenben általános elvként érvényesül, hogy a felróhatóság alapja az adós szubjektív vétkessége, és csak kivételesen jut szóhoz az objektív alapú felelősség (felelősség a casusért: – a custodia-felelősségnél és – az adóskésedelemnél). De a bonae fidei kötelmeken belül is a kötelemszegés felróhatósága a különböző adóskategóriák szerint eltérő módon van szabályozva, s ennek megfelelően az adósi felelősségnek is több fokozata különböztethető meg:

felelősség - áttekintés

culpa levis a) Alapeset a rendes felelősség: ez nem más mint az adós omnis culpa-ért, azaz mindenfajta vétkességért (dolus, culpa lata, culpa levis) való felelőssége. E mérce szerint felel valamennyi ÉRDEKELT ADÓS, tehát - egyfelől az, akinek a másik féltől ellenszolgáltatás jár (mindkét fél a szinallagmatikus kötelmekben, továbbá az elzálogosító és a záloghitelező),

- másfelől, aki egyedül érdekelt a kötelemből (pl. a letevő, a haszonkölcsönbe vevő).

Tőlük a forgalom elvárja, hogy a kötelem teljesítése érdekében kifejtsék mindazt a gondosságot (diligentia), melyet egy gondos ember (a diligens paterfamilias) az adott helyzetben tanúsítana. A szakismeretet feltételező facere-kötelmekben culpaként jön figyelembe az elvállalt feladat ellátásához szükséges hozzáértés hiánya, az imperitia.


culpa in concreto Néhány tartós, bizalmi jellegű kötelmi viszonyban (ahol az adós személyét valamely különös szempont alapján választották meg), az adós csak (?) a diligentia quam suis-t tartozik tanúsítani a hitelező érdekében, vagyis csupán culpa in concreto ért felel, így: 1. a társaság ügyében eljáró socius, 2. a gyámolt érdekében ténykedő tutor, 3. a női szabadvagyont kezelő férj, 4. a más ügyét ingyenesen ellátó mandatarius. Ezek eredetileg egyedül dolusért feleltek, s felelősségüket később fokozták egy szigorúbb mértékre (talán Justinianus).

custodia b) A rendes felelősség esetleges kísérője a fokozott (custodia-) felelősség, vagyis az adós felelőssége az omnis culpa mértékén túlmenően az alsó balesetért (casus minor). E mérce szerint felelnek azok az érdekelt adósok, akik a hitelező dolgát a kötelmi viszony (vagy külön felvállalás) alapján kizárólagos őrizetükben (custodia : vagyis birtokban ill. bírlalatban) tartják. Custodia-felelősök az ún. érdekelt őrző adósok: aa) pusztán a kötelmi viszonyból kifolyólag az eladó az eladott, de még át nem adott áru, a bérlő a bérelt dolog, a munkavállaló az átvett munkaeszköz, a vállalkozó az átalakítandó dolog, a záloghitelező a zálogtárgy, a haszonkölcsönbe vevő az átvett dolog tekintetében.

(egyéb kötelezettségeik körüli felelősségük omnis culpara szorítkozik),

custodia (2) bb) külön felvállalás alapján custodia-felelős a hajós, a vendéglős, a fogadós az utastól, vendégektől átvett (recipiált) dolgokért. A custodia -kötelezett felelőssége objektív (tárgyi) alapú, azaz a vétkesség nem kerül mérlegelésre, s a dolog elvesztése esetén az adós csak a vis maior bizonyításával mentheti ki (exkulpálhatja) magát.

Justinianus ezt a felelősségi alakzatot is vétkességi alapra helyezte azzal, hogy az őrizetben lévő dolog alsó baleset folytán történt elvesztését is a custodia-kötelezett adós vétkességének (culpa levissima) tudta be, akit ezért a jó gazda gondosságán túlmenő exactissima diligentiaval terhelt meg, ti. a diligentissimus paterfamilias gondosságával.


dolus - culpa lata c) Kivételes felelősségi alakzat az enyhe felelősség lényege, hogy az adósnak csupán a dolus (és a justinianusi jogban a culpa lata) róható fel kötelemszegésnél. Ilyen mérték szerint felel a klasszikus jogban valamennyi INGYENADÓS, vagyis az, akinek a szerződésből haszna nincs, mert az kizárólag a másik fél érdekében jött létre, ahol tehát ingyen (szívességből) teljesít, pl. a letéteményes, ajándékozó.

Történeti okokból (kivételesen) egyedül dolusért felel a precarista és az agrimensor. Az enyhe felelősség fő alkalmazási esete az, hogy bármely adós felelőssége erre a mértékre száll le a hitelező késedelme esetén.



nem teljesítés


lehetetlenülés

felróható K

nem felróható

késedelem K



a szolgáltatás lehetetlenülése Az eredeti lehetetlenségtől különbözik a lehetetlenülés, vagyis a szolgáltatás utólagos lehetetlenné válása. Ez csak specifikus szolgáltatásoknál jöhet szóba, tehát többnyire ott, ahol a kötelem tárgya • egyedileg megjelölt dolog, vagy • személyesen végzendő facere (pl. munka). Generikus kötelem általában nem tud lehetetlenülni („genus perire non potest”), erre csupán a zártfajú kötelmeknél van lehetőség, • ha az adós helyettesíthetetlen dolgok zárt köréből • ha saját termésű helyettesíthető dolgokból köteles egy meghatározott mennyiséget szolgáltatni. Sohasem lehetetlenül a pénztartozás, még ha annak teljesítése az adós számára szubjektív okokból (fizetőképtelenség, csőd miatt) nem is lehetséges.

lehetetlenülés A lehetetlenülés oka lehet a) fizikai jellegű, amidőn közbejött természeti akadály zárja ki a szolgáltatást (pl. az ígért rabszolga meghal, a személyesen teljesítendő munkát felvállaló megrokkan, a haszonkölcsönbe adott szerszám eltörik).

b) gyakorlati lehetetlenülés, amely a fizikai lehetetlenüléssel azonos hatályú, amikor is a fizikai lehetőség a szolgáltatásra ugyan fennáll, de a józan életfelfogás szerint azzal már nem lehet számolni (pl. az eladott gyűrű a vízbe esett, vagy ismeretlen tettes ellopta).

c) jogi lehetetlenülés, ha a szolgáltatásnak utólag valamilyen elháríthatatlan jogi akadálya keletkezik (pl. az eladott telek locus religiosus-szá válik, kisajátítják, az ígért rabszolgát gazdája felszabadítja, vagy az jutalomként nyeri el szabadságát).

a lehetetlenülés következményei a) Ha a lehetetlenülést az adósnak fel nem róható körülmény okozta az adós szabadul kötelezettsége alól. b) Ha a lehetetlenülés oka az adósnak felróható a kötelem kártérítésbe fordul át = az adós tartozik a hitelezőnek a teljesítés elmaradásából eredő teljes kárát megtéríteni, vagyis olyan értéket tartozik a hitelezőnek nyújtani, amekkora értéket utóbbinak a szerződés teljesítése jelentett volna.

az adóskésedelem Az adóskésedelem (mora debitoris, mora solvendi) beáll, ha az adós a /még lehetséges és /lejárt (esedékes) tartozását a /hitelező felhívására /neki felróható okból nem teljesíti. Tényállásának elemei ezek szerint: a) A szolgáltatás teljesítése a késedelembe esés időpontjában még lehetséges legyen. Ellenkező esetben a nemteljesítésre nem az adóskésedelem, hanem az utólagos lehetetlenülés szabályát kell alkalmazni. Az adóskésedelem és a lehetetlenülés tehát egymást kizárja!! b) A szolgáltatásnak lejártnak (esedékesnek) kell lennie, vagyis olyannak, hogy teljesítése az adóstól már követelhető. Lejárat előtt a még nem teljesítő adós nem debitor in mora és nem is ejthető késedelembe a hitelező által.

az adóskésedelem (2) c) Az adós késedelembe eséséhez szabálykent szükséges, akár volt időtűzés, akár nem, hogy őt a hitelező megintse, vagyis felhívja az esedékes tartozás teljesítésére. d) Szubjektíve szükséges, hogy a késedelmet az adósnak felróható tény idézze elő („per debitorem steterit quominus solverit”) A felróhatóság elvei azonosak azokkal, amelyek a lehetetlenülésnél érvényesülnek; így pl. a letéteményes, a megbízott csupán szándékos vagy súlyosan gondatlan magatartásuk esetén esnek késedelembe.

az adóskésedelem következménye Az adóskésedelem hatása kettős: a) Bármilyen is volt korábban az adós felelősségének a mértéke, a késedelembe eséstől fogva az adós felelőssége megszigorodik: felel a specifikus szolgáltatás erőhatalom okozta lehetetlenülésért is. E felelősség alól az adós csak azzal tudja kimenteni magát, ha bizonyítja, hogy a vis maior okozta lehetetlenülés a hitelezőnél is bekövetkezett volna. b) Az adós tartozik megtéríteni azokat a károkat, melyek a hitelezőt a késedelemből kifolyólag érték (késedelmi kártérítés). Ennek keretében ki kell adnia a gyümölcsöket, pénztartozás után késedelmi kamatokat kell fizetnie. Meg kell térítenie a késedelemmel kapcsolatos nem közvetlen károkat is, így pl. olyanokat, melyek a hitelezőt zálogjoga vagy a neki járó kötbér elvesztése folytán érték.


a hitelezőkésedelem Hitelezőkésedelemről (mora creditoris), más kifejezéssel, átvételi késedelemről (mora accipiendi) van szó, • ha a hitelező a kötelemszerű időben és helyen felajánlott szolgáltatást nem veszi át vagy visszautasítja (elfogadási késedelem), • illetőleg a teljesítéshez szükséges közreműködését megtagadja (közreműködési késedelem).

a hitelezőkésedelem tényállása 1. A hitelező késedelembe eséséhez szükséges, hogy a szolgáltatást az adós a hitelezőnek felajánlja (reál-oblatio, verbál-oblatio), melynek a hitelező, vagy ha cselekvőképtelen, törvényes képviselője részére tett nyilatkozattal kell történnie. Kivételesen nincsen szükség oblatiora, ha szerződésükben a felek a teljesítésre, vagy annál a hitelezi közreműködésre határozott időt állapítottak meg, és a hitelező a szolgáltatás átvételét előre megtagadta vagy a határidőn belül a cselekményt nem vitte véghez. 2. Amennyiben a felajánlás kötelemszerű volt, a hitelező késedelembe eséséhez elegendő, ha a teljesítés elmaradására ő adott okot, vagyis rajta múlt, hogy az adós nem tudott teljesíteni („per creditorem steterit quo minus solvatur”) A hitelezőkésedelem tehát akkor is bekövetkezik, ha a hitelező teljesen vétlen az átvétel elmaradásában (pl. abban betegség, erőszak, rossz idő akadályozta meg) 3. A hitelező a nem kötelemszerű (pl. a nem alkalmas időben vagy helyen, illetőleg nem alkalmas személy által eszközölt) szolgáltatást azonban visszautasíthatja, anélkül hogy késedelembe esnék. Hasonlóképpen kizárja a hitelezőkésedelmet a szolgáltatás adósnak felróható lehetetlenülése. Végeredményben tehát az adós szolgáltatási képessége feltétele a hitelezőkésedelemnek.

a hitelezőkésedelem következményei Ellentétben az adósnak felróható lehetetlenüléssel és az adóskésedelemmel, a hitelező olyan magatartása, mely a kötelem teljesedésbe menetelét akadályozza, nem minősül kötelemszegésnek. Ha a hitelező a teljesítés véghezvitelét megakadályozza, ezzel nem az adósnak okoz kárt, hanem önmagának. 1. Bármilyen volt is az adós felelősségének mértéke a specifikus szolgáltatás lehetetlenné válásáért a hitelező késedelembe esését megelőzően, ettől fogva enyhe felelősséggel tartozik, azaz csupán dolusért és culpa lataért felel. 2. Pénztartozás esetén az adósnak jogában áll a teljesítésre felajánlott és át nem vett pénzt lezárva és lepecsételve letétbe helyezni. 3. Az adós követelheti • azoknak a kiadásainak a megtérítését, melyeket a dologra fordított, • hasonlóképpen a hitelezőkésedelem folytán őt ért károk megtérítését is.

a kötelmek biztosítékai általában A kötelem teljesítése függ • egyrészt az adós szubjektív fizetőkészségétől, • másrészt a fizetőképességétől. Általános forgalmi érdek, hogy a hitelező biztonsága mindkét irányban meg legyen erősítve.

a kötelmek biztosítékai általában (2) A. Az adós teljesítéstől való vonakodása esetére, teljesítőkészségének fokozására a római jog igen változatos eszköztárral rendelkezett. Az ősi jogban ezt szolgálta a kötelezettségvállalás esküvel való megerősítése, melynek azonban csupán morális jelentősége volt. Valamelyest ezt a célt szolgálta a kötelezettség megszigorítása egy utólagos stipulatióba foglalás, vagy utólagos tartozás-elismerés segítségével. Az adósi teljesítőkészség növeléséről a felek azonban már előzetesen, a szerződés megkötése alkalmával is gondoskodhattak, • foglaló (arrha) adásával, vagy • kötbér (poena conventionalis) kikötésével.

a kötelmek biztosítékai általában (3) B. Az adós teljesítésképtelensége (fizetésképtelensége) felől fenyegető veszély csökkentésére két alapvető eszköz szolgál: a) a dologi biztosíték, vagyis a zálogjog, mely azzal növeli a hitelező biztonságát, hogy az a neki zálogként átadott vagy zálogul lekötött vagyontárgyat, bárki tulajdonában legyen is, a teljesítés kimaradása esetén rövid úton eladhatja és a vételárból magát kielégítheti; b) az ún. személyi biztosítékok, melyek azzal nyújtják a nagyobb biztonságot a hitelezőnek, hogy az adós tartozásának teljesítéséért elsősorban felelős adósi vagyont (az ún. fedezeti alapot) további vagyontömeggel, ti. egyrészt /az egyetemleges adóstársak, másrészt /az adós mellé beállított járulékos adós, a kezes vagyonával megnövelik. Az adós fizetésképtelensége elleni biztosítékok természetesen elsősorban a hitelező érdekét szolgálják, de közvetve az adósi érdeket is, hiszen az adós nélkülük nem juthatna hitelhez, tehát kizárná magát a vagyoni forgalomból.

a kötelem megszűnése A kötelem megszűnik ha a hitelező megkapja, ami neki az adóstól jár, vagyis ha a kötelezettséget teljesítik. Egyébként is megszűnik a kötelezettség ha az adós valamiféle más okból megszabadul kötelezettségétől. A kötelem megszűnésére vezető okok járhatnak erősebb és gyengébb hatással: a. Vannak olyan megszűnési okok, mikor egyes esetekben az adós a jog erejénél fogva „ipso iure” szabadul, úgy hogy a bíró minden további nélkül az obligatiot megszűntnek kell, hogy tekintse. Ezen megszűnési okok általában a ius civile alapján hatnak, vagyis fennforgásuk esetén az alperes egyszerűen tagadhatja az intentioban megfogalmazott kötelezettséget.

a kötelem megszűnése (2) b. Más esetekben az obligatio fennmarad, de azáltal válik erőtlenné, hogy a praetor a hitelező keresetét • denegálja (nem ismeri el), vagy • gyakrabban a civiljogilag megálló intentioval szemben exceptiot ad. Ezért nevezzük ez ebbe a csoportba tartozó megszűnési okokat per exceptionem (ope exceptionis) okoknak. Ezek mindig a ius honorarium alapján hatnak.

a kötelem megszűnése (3) A kötelem normális megszűnési módja, hogy megvalósul az amiért létrehozták, eléri célját, az adós teljesít. Maga a megvalósult szolgáltatás azonban a római jognak csak egy fejlettebb szakaszában szüntette meg minden további nélkül a kötelmet. A formák uralta ősi jog a hitelező materiális kielégítését még nem tartotta elegendőnek a kötelem feloldására. Ahogy csak precíz formák betartásával jöhetett létre egy ügylet, úgy is szűnhetett csak meg. Az egyes szerződéses formáknak megvolt az ellenaktusa. • Így a nexumnak a nexi liberatio vagy solutio per aes et libram, mely a nexum formaságai között (5 tanú, mérlegtartó, előbb tényleges majd színleges lemérés, ünnepélyes feloldó formula elmondása) ment végbe. • A stipulationak az acceptilatio volt az ellenügylete - ugyanolyan kérdésfelelet formában ment végbe, mint a stipulatio.

imaginaria solutio

novatio Az egyik legfontosabb esete és speciális formája a kötelem-megszűnésnek a novatio (újítás). Az újítás nem más, mint egy fennálló kötelemnek a megszüntetése azáltal, hogy az obligatio tartalmát a felek új kötelem tárgyává teszik azzal a szándékkal, hogy az a régit felváltsa. Vagyis az új kötelem tartalma, tárgya ugyanaz marad, mint a régié volt, de egy új elemnek a felvételével a régi kötelem egy újabbá alakul át. Az újító ügylet csak stipulatio lehet, kétoldalú ügyletnél két stipulatio. (vagy adott esetben dotis dictio)

novatio (2) Az új elem a kötelemben állhat: a. a szolgáltatás tartalmában más feltételek, más teljesítési idő, teljesítés helye, a teljesítés formája

b. a kötelem személyeiben - a hitelezői oldalon: delegatio nominis (az adós ugyanazt ígéri egy új hitelezőnek, amivel a réginek tartozott) - az adósi oldalon: tartozásátvállalás, mely során rendszerint az új adós ugyanazt ígéri teljesíteni a hitelezőnek, amivel a régi adós tartozott (ez történhet a régi adós akaratából, de annak tudtán kívül, sőt akarata ellenére is) c. a novatio állhat továbbá a tartozás causájának a megváltozásában: egy adásvételből származó kötelezettséget átalakíthattak stipulatios kötelezettséggé. Ez a hitelező számára azzal az előnnyel járt, hogy a kötelezettség tartalma így a ius strictum szerint lett megállapítva, s így egy esetleges perben már nem kellett az ex fide bona bizonytalanságára alapítani a követelést.

novatio (3) A novatio hatása, hogy a korábbi kötelem ipso iure megszűnik. A régi obligatióval együtt megszűnik az ahhoz kapcsolódó kezesség, zálog, más mellékegyezmények, a kamatfizetés megszakad. Mivel azonban az új kötelem tartalma ugyanaz, mint ami a régié volt, a régiből eredő kifogások az új kötelem perbe vitelekor is felhozhatók. A novatio kötelem-megszüntető hatása olyan erős volt, hogy a régi kötelem akkor is megszűnt, ha az új kötelem valami oknál fogva érvénytelen volt!!

delegatio - utalványozás Justinianus felfogása szerint a novatio egyik esete a delegatio, az amikor a felek személyében áll be változás - vagyis a kötelem más személyre való átruházása esetén akár az adósi, akár a hitelezői oldalon. A delegatio azonban csak részben függ össze a novatioval. A delegationak a fejlettebb jogban több megjelenési formája volt. A régi római jog nem ismerte el annak lehetőségét, hogy a kötelmet átruházzák -a mancipatio, in iure cessio, traditio alkalmatlanok voltak ilyen nem testi dolgok, jogok és kötelezettségek átruházására.

delegatio activa H2

A H1

H2

A H1

delegatio passiva

A2

H A1

A

2

H

A

1

Római jog levelező II. Kötelmi jog I

Recommend Documents