PUSZTADOKTOR Magazin I. évfolyam 7. szám a Madárkórház Alapítvány ingyenes havilapja 2006. november
Betegvizsgálat a kórházban A madáretetés Mi is az a solymászat? Doromboló szőrcsomók, vagy híres nagy vadászok?
Pusztadoktor Magazin 2006. november
Kedves Olvasó!
Vatai István
Télapó egyre inkább átveszi a trónját. Itt-ott már meg is rázta a szakállát, szertefújta a lombokat. A környezetünkben élő állatvilág dúsan terített asztalát felszámolja, morzsát is alig hagyva a hosszú téli napokra. A költöző madarak elvonultak, de maradtak olyanok, amelyek nem tudtak az egészségesekkel tartani. Rájuk nagy megpróbáltatás vár. Legtöbben el is pusztulnak. A nem költöző madarak is nehéz helyzetbe jutnak, hiszen szembe kerülnek a nagy hideggel, vastag hótakaróval, ragadozókkal, és olykor az éhséggel is. Mi, emberek kell, hogy segítsünk nekik az életben maradásban. Mit tehetünk? Óvni, etetni, itatni kell őket, de nem mindegy, hogyan. (Vatai István A madáretetés című írását a harmadik oldalon olvashatják.)
Bemutatkozik a BaKCsó Egyesület
A Balmazújvárosi Környezetvédelmi Csoport (BaKcsó) egy 2001 októberében alakult non-profit, civil szervezet, melynek célja, hogy Balmazújvároson és környékén közhasznú tevékenységet folytasson a környezet- és természetvédelem, a nevelés-oktatás, ismeretterjesztés és kutatás terén. E célok elérése érdekében kiemelten kezeli Balmazújváros területén a lakosság – különösen az ifjúság – környezetvédelemre vonatkozó ismereteinek bővítését, a természeti környezet megismerését, oltalmát célzó magatartás elsajátítását. Rendszeresen részt vesznek a települési környezet megőrzését szolgáló korszerű technológiák, gazdálkodási formák népszerűsítésében, társadal-
mi akciókat szerveznek a települési és természeti környezet megőrzésre érdekében. A Balmazújvárosi Környezetvédelmi Csoport tagszervezeteként a Balmazújvárosi Ifjúsági Madarász Kör tagjai aktív természetvédelmi, ezen belül kifejezetten madárvédelmi tevékenységet folytatnak. Munkájuk részét képezi a madárodúk, ülőfák kihelyezése, téli madáretetők kialakítása, valamint a madártani megfigyelések, melyek során a Hortobágyi Nemzeti Park és a Hortobágy Természetvédelmi Egyesület munkáját segítik. A kör-
bágyon Természetvédelmi és Kultúrtörténeti Tábor néven. A táborok ötnapos programja alatt az érdeklődők gyalog- és csónaktúrán, madárgyűrűzésen, hidrobiológiai vizsgálaton vesznek részt, valamint felfedezik a Hortobágy szikes pusztáinak, mocsarainak változatos és gazdag élővilágát. Szert tesznek a nomád pásztorkodás és életmód hagyományainak megismerésére. Esténként tábortűz, szalonnasütés, érdekes, diaképes előadások, valamint néptáncoktatás színesíti a táborlakók programját.
nyezeti nevelés egyik leghatékonyabb színtere a nyári természetvédő tábor. A BaKCsó 2004-től minden nyáron szervez tábori programot a Horto-
Elérhetőség: Balmazújvárosi Környezetvédelmi Csoport H-4060 Balmazújváros, Kossuth tér 19/2 Tel: (30) 469-2474 web: www.bakcso.hu e-mail:
[email protected]
Támogatókat keresünk! Ahhoz, hogy magazinunk továbbra is eljuthasson olvasóinkhoz, támogatásra van szükségünk. Felajánlását, melynek összegét ön szabja meg, eljuttathatja hozzánk banki átutalással vagy postai csekken. Bankszámlaszámunk: 59900029-10001868 Címünk: Madárkórház Alapítvány, 4071 Hortobágy, Petőfi tér 6. Minden támogatást előre is köszönünk!
2.
Önkéntesünk: Bodó Zsuzsa
Pusztadoktor Magazin 2006. november
A madáretetés Az erdők, kertek fáinak csupasz koronáit és a bokrok sűrűjét elhagyó madarak nagy része az emberek környezetében keres menedéket. Itt nagyobb biztonságban vészelhetik át a telet. Kiskertünkben felszerelt madáretetőket és itatókat felkeresik, és ha már egyszer rátaláltak, naponta visszatérnek, odaszoknak. A hazánktól északabbra élő madarak egyes fajait a tél szorítása délebbi tájakra kényszeríti. Hozzánk is jönnek, ezért őket is vendégül kell látni. A hideg és az éhség
miatt magas kalóriatartalmú táplálékot adjunk madarainknak. Ilyenek az olajban gazdag magvak, mint pl. a napraforgómag, tökmag, dióbél, stb. Adjunk zsírtartalmú eleséget is, nyers szalonnát, hájat, zsíros húst és faggyút is. Fentieket már magunk barkácsolt, akár szaküzletekben kapható etetőkből kínálhatjuk éheseinknek. Vannak olyan madaraink is, amelyek szívesebben csipegetnek a földről, mint a terítékből. Ilyenek a gerlék, a verebek, pintyek és mások. Az etetőket célszerű minél nagyobb alapterülettel készíteni, és tetővel ellátni, hogy egyszerre több madár is kényelmesen és biztonságosan tudjon szemecskélni. Ha módunkban áll, helyezzünk ki több etetőt is, ezzel csökkenhetjük a zsúfoltságot és az ezzel járó torzsalkodást. Fakopáncsok, cinkék, és verebek szívesen fogyasztják a dióbelet is. Nagyobb fák törzsére, ágára erősített fenyődeszka darabba szegezett, hasított dió igazi csemege a számukra. A cinkéket táplálhatjuk napraforgómagból és faggyú-
ból összegyúrt pogácsával, amit kis hálózsákban függesszünk ki az etető mellé. Gondoskodjunk az etetők és környékének tisztántartásáról. Az etetés legyen rendszeres. Hideg időben és vastag hótakaró esetén adjunk bő élelmet, de enyhe időben csak keveset helyezzünk ki. Számítsunk arra, hogy a vastag hólepel és a zord idő egyre több madarat kényszerít az etetőkhöz. Emiatt előre szerezzük be a szükséges táplálékot. Az etetés mellett legyen gondunk az itatásra és a fürdetésre is. Erre a célra olyan konyhai, vagy egyéb edényt használjuk, amely nem magasabb 56 cm-nél és nem terjedelmesebb 20 cm-nél. Ilyen lehet egy serpenyő, egy tepsi, vagy más alkalmatosság. Fontos, hogy 4 cm-nél ne legyen magasabb az edényben álló víz szintje. Helyezzünk az itatóba egy ökölnyi méretű tiszta kavicsot, amely a szél ellen leterheli az edényt. Itatni lehetőleg másfél méteres magasságból kell, mivel itt a macskák már nem érik el a madarakat. Minden nap cseréljünk vizet úgy, hogy mindig tiszta és friss legyen. Fagyos napokon többször is adjunk kézmeleg vizet. Sokan vagyunk, akik közelről szemlélve szeretünk gyönyörködni a kis röpködő, csipegető ékszerekben. Ilyenkor
egy leterhelt, alacsony virágládát tehetünk az ablakpárkányra, amely alá a lehulló szennyeződések megfogására vékony deszkát, vagy más lemezt helyezünk. A tisztántartásról ez esetben is gondoskodjunk. Vendégeinket időnként háborgatják a ragadozók. Ellenük úgy védekezhetünk, hogy menekülő helyet létesítünk. Ennek egyik módja az, hogy az etető és itató helyet nagyon sűrű, bokros hely közelében alakítjuk ki. A másik megoldás szerint laza ágrőzsét, vagy farakást telepítünk a bokor pótlására. A lelkiismeretes vendéglátással számos madarat megmenthetünk. Elérjük, hogy néhányan fészkelni is fognak házunk közelében, és a jövő télen is megtisztelnek bennünket. Addig is csicseregjenek örömmel és szaporodjanak egészségben, a legnagyobb örömünkre. Vatai István
3.
Pusztadoktor Magazin 2006. november
Betegvizsgálat a kórházban
Ez a cikk elsősorban állatorvosoknak szól, ezért csak a kórházi kisállat praxistól eltérő, a vadmadarak vizsgálatával kapcsolatos különbségekre hívom fel a figyelmet, de laikusok számára is fontos ezek ismerete. Az adatok, az anamnézis, felvétele során különös figyelmet érdemel a megtalálás helyének és körülményeinek rögzítése. Fontos, hogy közút, elektromos vezeték, villanyoszlop közelében, lakott területen, állattelep közelében, természetvédelmi, vagy vadászterületen került-e kézre a beteg. Utóbbi esetben a szomszéd vadászterülettől való pontos távolság és a megtalálás ideje (óra) is fontos lehet. A megtaláló elérhetősége az adatok pontosítása, vagy az esetleges szándékos károkozás (orvvadászat, mérgezés) miatt szükséges jogi intézkedések érdekében fontos.
A balesetvédelemre fokozottan ügyelni kell. A beteg madarak megfogása balesetveszélyes lehet, a ragadozók karmaikkal, a gólyák, gémek csőrükkel védekezhetnek. Ezért célszerű a madár fejét letakarni, és bőrkesztyűvel mindkét csűdjét egy kézben összefogva, másik kézzel nyakát óvatosan átfogva, szárnyát testéhez simítva, hónunk alá véve rögzíteni. Ha a beteg nagyon elesettnek tűnik, vagy többszöri kezelés után már „ismerősünk”,
4.
a megfogása, dobozból, való kivétele akkor is minden esetben a madár méretének megfelelő vastagságú bőrkesztyűvel történjen. Nagy sasok megfogását sohasem próbáljuk egye-
dül, mert pl. egy rétisas – akármilyen hihetetlennek tűnik is – erősebb, mint egy ember. Ha valakit megfog, két másik ember kell, hogy kiszabadítsa. Először általában nem támadnak, a frissen kézre kerültek annyira félnek, hogy nem is gondolnak a védekezésre. Csak a többszöri vizsgálat, kezelés után bátorodnak fel, és ha nincs mód a menekülésre, szembe fordulhatnak az őket megfogni akaró emberrel. A szakma szabályai szerinti betegvizsgálat vadmadaraknál minden esetben röntgen és laborvizsgálattal kell, hogy kiegészüljön. A vadmadarak sokszor csak akkor mutatnak értékelhető tünetet, amikor már nagyon súlyos az eset. Ha egy vadmadár kézre kerül, akkor nagyon súlyos beteg, akkor is, ha a szokásos vizsgálati eljárásokkal esetleg semmilyen kóros elváltozás, vagy tünet nem mutatható ki. Sokszor a tünetmentes madár általános állapota, viselkedése is normális, mégis elpusztulhat akár órákon belül, sőt akár az első vizsgálat alatt is. Ez főleg a különösen stresszérzékeny karvalyokra és héjákra jellemző. Máskor a rendkívül elesettnek, elhullás közeli, moribund állapotúnak tűnő madár csak „szimuláns” és hullának tetteti magát. Ez a vörös kányák és gyöngybaglyok túlélési stratégiája. De lehet, hogy tényleg nagyon beteg, ezért alaposan ki kell vizsgálni. Lehet a madárban lövedék, akkor is, ha sem törés, sem külsérelmi
nyom nem észlelhető. Ezért a kétirányú, teljes testre kiterjedő röntgen minden esetben elvégzendő. Ugyanígy szükséges a bélsár – kloaka tampon – mikroszkópos laborvizsgálata is. Akkor is, ha más vizsgálatok alapján ezeket feleslegesnek gondolnánk. Ha lehetőség van rá – és ezért kell a felszerelt kórház – torok- és kloakaminta bakteriológiai és parazitológiai vizsgálata, teljeskörű vérvizsgálat és endoszkópos vizsgálat ajánlott. Ezek nélkül megfelelő diagnózist és prognózist megállapítani nehéz. Ne feledjük, hogy balesetek, sérülések, lelövés, másodlagos fertőzések gyakrabban érhetik már más betegségekkel, mérgezéssel terhelt, ezért kevésbé óvatos vadmadarakat. Különösen érvényes ez, ha – októberi számunkban közölt – leggyakoribb, tipikus sérülések nem a tipikus helyszíneken kézre kerülő, nem tipikus fajokat érintenek. Ha pl. egy rétisast elgázolnak, vagy hagyja magát megsörétezni, valószínű, hogy más betegség is van a háttérben. Ezért az általában ilyenkor szükséges, és azonnali indikációjú műtét előtt is gondolni kell az altatással kapcsolatos, vagy elhúzódó műtét során esetleg fellépő más komplikációk megelőzésére. Vadmadarak esetében a vizsgálat és az azzal járó minden egyes megfogás stresszel jár, ami károsan befolyásolja az általában kimerült betegek állapotát. Lehetőleg a minimálisra kell korlátozni a vizsgálattal és beavatkozásokkal kapcsolatos megfogásukat, törődésüket. Ezért a kórháznak állandó készültségben kell lennie minden szükséges műszeres, röntgen, vagy
Pusztadoktor Magazin 2006. november
labordiagnosztikai vizsgálathoz, hogy lehetőleg egy megfogással az összes szükséges beavatkozás elvégezhető legyen. A röntgenezéshez szükséges, korrekt pozíciókban való fekvés és a mozdulatlanság igénye miatt a szakma szabályai szerint altatni kellene a madarat, az endoszkópos vizsgálat pedig csak altatásban végezhető. Altatni pedig annak veszélyei miatt hetente csak egyszer szabad. Ezért a röntgenezés során bizonyos esetekben (pl. bizonyos végtagsérülések) a beteg érdekében a diagnózis helyességének veszélyeztetése nélkül lemondhatunk a korrekt fekvésről, és ólomköpenybe és kesztyűbe öltöztetett egy, vagy két segítővel altatás nélkül is rögzíthet-
ír ta k n ó s Olva
jük a madarat a röntgenezés idejére. (A vállöv, medenceöv és gerinc, valamint a belszervek korrekt vizsgálatához ezt már altatásban végezzük.) A diagnosztikai vizsgálatokhoz szükséges altatással együtt, ha lehetséges, végezzük el a szükséges beavatkozásokat, műtétet is. Ezért a kórház műtőjének is állandóan készen kell állnia a rutin csontműtéteken kívül, nem várt esetek azonnali megoldására is. Jó, ha több készlet, különböző beavatkozásra való steril kézi műszer áll rendelkezésre. A pontos diagnózis és a beteg gyógyulási esélyeinek prognózisa (kórjóslat) meghatározása fentiek szerint az esetek többségében az első – többnyire műtéti – beavatkozás és a laborleletek értékelése után lehetséges. Nem kell megijedni és lemondani az eredményes gyógykezelés lehetőségéről nyílt törések, akár többszörös, szilánkos, földdel szennyezett eseteinél, légynyüvesség akár súlyos formáinál, és súlyos idegrendszeri tünetek jelentkezésénél. A vadmadarak, különösen az egerészölyvek rendkívüli regenerációs képességgel rendelkeznek és – megfelelő ellátás mellett – remény-
telennek látszó esetekben is jó eséllyel gyógyulnak. Cél a teljes rehabilitáció a szabadon engedés nagyon igényes követelményeinek megfelelően, ha ez nem lehetséges, a madár bemutatásra, vagy tenyésztésre való alkalmassá tétele. Nyomorék madarakra a természetvédelem nem tart igényt, ezért egy végtag megmentésén a beteg további élete múlik. Ezért bizonyos esetekben nem elsődlegesen az élet, hanem a funkció mentése a fontosabb. Szárnyat amputálni akkor is lehet, ha a gyógyulás bármilyen kis esélyével kecsegtető műtét eredménytelen lesz. A műtétekről következő számunkban írunk. Dr. Déri János
Mancs és az örök vadászmezők
Ez év október 24-én életének 13 évében elpusztult Mancs, a Miskolci Spider Mentőcsoport és a Karitatív Szövetség világhírű mentőkutyája. Úgynevezett felfekvéses tüdőgyulladás végzett vele. Mancs a pályafutása során a világ szinte minden katasztrófa sújtotta pontját bejárta. Eközben mentett embereket összedőlt épületekből, romos házak alól. 1999. augusztus 25-én tűnt fel Törökországban, miután csodával határos módon, nyolcvankét óra után találta meg Hatira Kaplant, azt a hároméves kislányt, akinek az életben maradását már nem remélték. Szimatának sokan köszönhetik az életüket. Nem véletlenül állítottak szobrot tiszteletére Miskolc belvárosában már életében. Mancs révén sokan ismerhették meg a speciális mentők munkáját, egy sikeres korszak megteremtésében vállalt nem kis részt, miközben mindig szerény és szerethető maradt. Temetését „szűk családi körben” tartották. Oda temették, ahol kölyök-
korát töltötte. Közös megemlékezésre egy későbbi időpontban lesz lehetőség a Mancs-szobornál. A hős kutya hagyományait, és az általa átadott tudást Radar és Negró viszi tovább, mert szükség van ilyen kutyákra, akik gazdájuk vezetésével értünk dolgoznak, hiszen olykor csak rájuk számíthatunk. Ahol az emberi érzékek már nem elegendőek, társaink a bajban.
5.
Pusztadoktor Magazin 2006. november
Mi is az a solymászat? A solymászat a ragadozó madarakkal történő vadászatot jelenti, melybe tágabb formában beletartozik a fogságban tartott ragadozómadarak tenyésztése, a szabadon élők védelme, és esetleges gyógykezelése, repatriálása. A solymászat tehát egy olyan „szakma”, mely az adott ragadozómadár tökéletes ismeretén alapszik. Ez egy ősi, hagyományőrző vadászati mód, melynek fair-play mivoltához kétség sem férhet, hiszen a ragadozómadárnak és leendő zsákmányállatának minden adottsága megvan a túlélésre. Ezek azok a mélyen bevésődött információk, melyek az adott faj túlélését biztosítják: így a zsákmányállatokban a rejtőzködés, a menekülés a ragadozók támadását kivédő viselkedési módok, melyek vele születtek, illetve a szülő egyedektől átvett tanult mechanizmusok. De ugyanígy a vadászmadarakban a zsákmányszerzés és vadászat programozott génjei, melyhez szintén a tanult és tapasztalt információk nyújtanak további segítséget. A ragadozómadarak szelektáló szerepe a solymászatban is prioritást élvez, tehát egyfajta szelektáló vadászat. Olyan vadászat, mely semmilyen kihatással nincsen a természetben élő, mozgó, vonuló élőlényekre, hiszen ezek az állatok napi gyakorisággal találkoznak ragadozókkal. Ismerik, tudják, számítanak rá, mi történik az adott ragadozó megjelenésével. Nem véletlen, hogy a fiatal tapasztalatlan, vagy az idős, sérült, beteg állatok a potenciális zsákmányok a ragadozók számára. A ragadozómadár és az ember kapcsolatának ősiségét a honfoglalás alkalmával, – mint más szép hagyományunkat is – magunkkal hoztuk. Azóta is mindig csak egy szűk réteg az, aki átmenti az évszázadok örvényeiben amúgy elkallódó, örökül kapott és azóta is ápolt szép hagyományunkat. Ennek az az oka, hogy a solymászat sok időt és elhivatottságot igényel. Mi
6.
úgy mondjuk, hogy kedvenc ragadozó madarainknak a rabszolgái vagyunk. Minden ragadozómadár védelmet élvez szerte a világon, hazánkat is beleértve. Ennek megfelelően egy erős kritériumsornak kell megfelelnie annak, ki solymász szeretne lenni. A solymászokat a ragadozómadarak szeretete, tisztelete és védelme hozza össze egységbe. Ez egy olyan szakmai kör, melyben érdeklődés, hobbi, szenvedély és
küldetés egyet jelent. Egyesületünk évtizedek óta 100-150 tagot számlál, bár már tagsági korlátozás 20 év óta nincsen. Mégis, a solymászat maga ró egy olyan önszabályozást e tevékenység művelőire, melyet nagyon kevesen tudnak vállalni és hosszú időn át ápolni. Sok lemondással, tanulással, időt emésztő elfoglaltsággal jár ez az ősi vadászati mód, vagy tiszta szívből műveli valaki, vagy jobb, ha bele sem fog.
Egyesületünk tagjai elsősorban vándorsólyommal és héjával vadásznak, de van, aki az északi-, esetleg a lanner sólymot, vagy a szirti sast, és néhányan a karvalyt részesítik a solymászat szempontjából előnyben. Madaraink zárt téri tenyésztését, így az utánpótlás lehetőségét is megoldottuk, évről évre egyre sikeresebben tenyésztjük va-
dászmadarainkat. Az igazi szezon számunkra a vadászati idénnyel kezdődik. Egyesületünk évek óta októbertől februárig 10-12 alkalommal szervez három napos hétvégi vadászatokat az ország legszebb és vadban gazdag területeire. Külföldi solymászokkal való kapcsolataink kiválóak, melyet a rendszeresen tartott, nívós nemzetközi solymásztalálkozóink is még szorosabbra fűznek, és további újakat eredményeznek. Éppen 20 éve, 1986-ban Szarvason tartottuk az első nemzetközi solymásztalálkozónkat. Idén, október utolsó napjaiban Gyomaendrőd és környéke adott helyet a XV. Nemzetközi Solymász Találkozó lebonyolítására, ahol 11 nemzet solymászai vadászhattak együtt 4 napig, megosztva egymással tudásukat és információjukat. Esténként a résztvevők számára az MME Ragadozómadárvédő Szakosztálya szakemberei tartottak érdekes és nívós előadásokat, a hazai ragadozómadárvédelem eredményeiről. November folyamán az országot bejárva vadásszuk, Tiszántúlról indulva, Pest-megyén keresztül, a mosoni síkig bezárólag. Minden évben karácsonyi ünnepi és évadzáró vadászatot tartunk Balatonfenyvesen. Vadászataink többsége emlékvadászat, méltón megemlékezve és tisztelegve egykori solymászainkra. Egyesületünk az éves kiadványában, a Magyar Solymász-ban rendszeresen beszámol a hazai solymászat jelenéről, múltjáról, nemzetközi eseményekről, eredményeinkről, tanácsot és segítséget nyújtva a szakmán belüli és kívüli civil érdeklődők számára. Az évkönyvben rendszeresen jelennek meg a Madárkórház Alapítvány hasznos tanácsai, ragadozó madaraink egészségvédelmét szolgálva. (Egyesületünkről bővebb információt találhatnak a www.magyarsolymaszegyesulet.hu weboldalon.)
Pusztadoktor Magazin 2006. november
Önkéntes segítőnk: Kovács Gábor
Gábort az olvasók évekkel ezelőtt láthatták Friderikusz Sándor műsorában. Akik látták, emlékeznek “Madárkára”, aki Vas megyében, Sajtoskálon él, és mentett madarait, egerészölyveket, héjákat sétálni viszi az erdőbe, olykor
velük együtt foglal helyet a faágon. Bámulatos érzékkel tud az állatokkal kapcsolatot teremteni, saját nyelvükön beszél madaraival. Amelyiket meggyógyitja, Kőszegre, vagy Hortobágyra kerül, hogy pár hét rehabilitáció után visszatérjen a szabadba. A hortobágyi Madárkórházból a tartósan sérült, szabad életre alkalmatlan madarakat befogadva könnyíti további életüket. Amelyek alkalmasak rá, megszelídülve visszakerülnek Hortobágya, hogy a Madárpark látogatóit is elbűvöljék kedvességükkel. Gábor álma egy sas. Sok madara volt már, de sas még nem. Hortobágyon a
Madárparkban a röpképtelen, de korántsem veszélytelen rétisas csak neki hagyja, hogy kézre vegye. Gábor szívesen utazik ezért az élményért Hortobágyra, és azért, hogy segítse a Madárkórház munkáját.
Együttműködő partnerünk: A Magyar Solymász Egyesület
A MADÁRETETÉS
A Magyar Solymász Egyesület (MSE) és jogelődje az MME Solymász Szakosztálya kapcsolata és együttműködése a Dr. Déri János vezette Madárkórház Alapítvánnyal az elsők között említhető. Talán megkockáztatható, hogy amikor Déri doktorban körvonalazódott egy madárkórház megvalósítása, már a háttérben mi, solymászok is ott voltunk, hiszen János (mint egyetemista) mind a korábbi szakosztálynak, mind a később már önálló egyesületként működő MSE-nek az alapító tagja. A solymászoknak nagyon nagy igénye volt mindig is megbízható madárdoktorokra, madárkórházakra, – mely nagy sajnálatunkra – nem annyira elterjedt állatgyógyászati ellátás, mint a hétköznapi állatkedvenceké. A solymászok, a lakóhelyük szerinti „madaras” embereknek számítanak
az ott élő emberek számára, így törvényszerű, hogy a különböző okból kezükbe kerülő madarakkal hozzájuk fordulnak. Ehhez jön az általunk tartott vadászmadarak egészségügyi ellátása is, ami nem csak a gyógyításból, hanem a mindennapos megelőzéshez szükséges higiéniás és orvosi jó tanácsokból is áll. A Madárkórház Alapítvány mindig is kiemelt figyelmet és ellátást biztosított kedvenc madaraink számára, illetve a hozzánk került madarak gyógykezelésére. Mindezekért cserében többen a madárkórházban felgyógyult madarak repatriálását, esetleges utógondo-
zását, vagy végleges elhelyezését is vállaljuk, hiszen ragadozó madarak tartása, tenyésztése, repatriálása és utógondozása terén mi solymászok vagyunk a szakemberek, és Déri doktor és az Alapítványának támogatói. Bérces János
Amit érdemes tudni a madáretetésről Bemutató és konzultáció 2006 december 2-án 15-17 óra között Nyíregyházán a Fressnapfban a Madárkórház Alapítvány közreműködésével. Bővebb információ: (42) 316-091, vagy (30) 943-5494. 7.
Doromboló szőrcsomók, vagy híres nagy vadászok? A macskafélék – annak ellenére, hogy élettér és viselkedés szempontjából különböznek – alkatilag nagyon is egységesek. Mindenekelőtt a hangtalan, gyors ölés nagymesterei. Hajlékony, izmos, nagyszerűen futó, kúszó, mászó állatok. A tigris például 8-10, a hópárduc pedig 12-14 métert is képes ugrani. Állkapcsuk, és nyakuk ereje egyedülálló az állatvilágban. Például Tadzsikisztánban megfigyeltek egy tigrist, amely szájában egy teljesen kifejlett szarvassal átúszott egy folyón. A sikeres vadászathoz hozzájárul az a tény, hogy valamennyi macskafajta kiváló lopakodó, illetve a zsákmányszerzéshez elengedhetetlenek visszahúzható karmaik. Testtömegük változatos, például a Srí-Lankán élő rozsdavörös macska mindössze 10-14 kg-ot nyom, egyes jól fejlett kan tigrisek viszont több mint 300 kg-ot is elérhetnek. Különböző macskafélék más és más „nyelvjárásban beszélnek”. A manul például szinte ugat, a puma nyávog, illetve sipít, a gepárd csipog, mint egy kanári, az oroszlán sokat és félelmetes hangon bömböl, a tigris viszont kifejezetten „halkszavú”, csendes állat. Akkor vajon mégis mi sorolja ezeket az állatokat egy családba? Mi alapján döntötték el, hogy melyik állat macskaféle és melyik nem? Valamennyi macska testfelépítése
egységes. Vannak, akik ezeken az egységeken belül megkülönböztetnek kis és nagytermetű macskákat. Az osztályozás alapja, bármilyen furcsa mindenekelőtt az, hogy dorombolnak-
következett be teljesen, de kilégzéskor ők is képesek dorombolásra emlékeztető hangokat hallatni. Ha macskát tartunk, érdemes odafigyelni arra, mikor és miért dorombol házi
e vagy sem. A doromboláshoz a nyelvcsont tökéletes elcsontosodása szükséges, amely lehetővé teszi ki, illetve belégzéskor ennek a jellegzetes mormogó hangnak a képzését. Ezért tud dorombolni például a hiúz, a karakál, a ködfoltos párduc, és ezért nem dorombol, hanem bömböl például az oroszlán, és a jaguár. A kis termetű macskák tehát dorombolnak, a nagymacskák viszont nem. Náluk az említett elcsontosodás nem
kedvencünk. Cicánk ugyanis nem csak akkor dorombol, amikor ölünkbe kuporodva megtisztel bennünket azzal, hogy megsimogathatjuk, hanem akkor is, ha beteg, fájdalmai vannak, vagy ha megijedt, fél valamitől. A dorombolást tehát egyfajta „önnyugtatásra” is használják. Figyeljük tehát macskánk viselkedését, mert egy-egy dorombolás mögött akár lelki, vagy testi problémára is megbújhat. Csősz Franciska
Nagy és kisállatok teljes körű állatorvosi ellátása
Védőoltások, szülészeti, sebészeti, orthopédiai beavatkozások. Mikrochip-beültetés, útlevélkiállítás. RTG, ultrahang, lézeres és magnetotherápiás kezelések,
dysplasia szűrés. 4030 Debrecen, Diószegi út 30. Tel: (52) 437-346. Sürgősségi telefon: (30) 9359-281. Nyitva tartás: H-P: 8-19 óráig; Sz: 8-12 óráig
‘96 Állatkórház Kft.
EB-RECEN Kft. Állatorvosi rendelő 4024 Debrecen, Kossuth u. 58. Rendelnek:Dr. Holló Ottilia és Dr. Csikos Csaba Rendelési idő: H-Cs.: 8.30 - 20.00 P.: 8.30 - 16.00 Szo.: 9.30 - 13.00
Olvasói leveleket, érdekességeket a következő címekre várunk:
[email protected] • 4071 Hortobágy, Petőfi tér 6. Hirdetésfeladás:
[email protected] • Tel: (30) 943-5494. Az állatorvos válaszol című rovatunkkal kapcsolatban felmerülő kérdéseiket a fenti címekre várjuk! Az újságot szerkeszti: Dr. Déri János, Veres Hajnalka, Konyhás István. Tördelés: TerepSzemle Stúdió • ISSN szám folyamatban
