PUSZTADOKTOR MAGAZIN III. évfolyam 7. szám
a Madárkórház Alapítvány havilapja
• Elektromos vezetékek és a madarak • Örvös légykapó volt a vendégem • Rozsdafarkú fiókák • Orchideáink: Madárfészek kosbor és a szúnyoglábú bibircsvirág
2008. július
Támogatóink, önkénteseink
www.ganteline.hu
MAVIR ZRT. A Madárkórház Alapítvány működéséhez szükséges bevételét kizárólag civil forrásokból: adományokból, támogatásokból és az SzJA. 1 %-ából szerzi, mert állami támogatást nem kapunk. Régi támogatóink segítenek, ha tudnak, de működésünkhöz több forrásra van szükségünk. Rendszeresen jelentkeznek újak is, van, aki megtalál minket, de sokan nem tudnak rólunk. Ezért igyekszünk kihasználni minden lehetőséget, mely segítségével támogatókat találhatunk. Ez év első felében az ezer legnagyobb hazai cégnek küldtünk támogatást kérő levelet, melyre néhány udvarias elutasító válasz mellett egyetlen egy támogató jelentkezett: a Magyar Villamosenergia-ipari Átviteli Rendszerirányító Zrt. felajánlotta, hogy támogatási szerződés keretében 200 000 forint adományt küld a Madárkórház Alapítványnak. Támogatásuk segítségével a csúcsszezonban több bejelentett sérült madáron – főleg az ilyenkor frissen kirepült fiatal gólyákon – tudunk segíteni. Támogatásukat – a madarak nevében is hálásan köszönjük!
Köszönjük a támogatást Vincze Róbertnek és a Bevian Kft-nek.
2
2008. július
Támogatónk, a Ganteline Kft egyéni védőeszközök importjával és nagykereskedelmi forgalmazásával foglalkozik. 6000-féle árucikkével a védőeszköz-forgalmazás hazai piacvezetője. www.ganteline.hu
Köszönet a Nyíregyházi Állatparknak és Szalay Ritának, amiért támogatják a Madárkórházat és a Gólya fiókákat!
Köszönet a Debreceni Állatkert támogatásáért, mellyel hozzájárulnak kórházunk működéséhez!
www.sostozoo.hu
www.zoodebrecen.hu
Fészekbomlás bárhonnan észrevétlenül, zavarás nélkül megfigyelheti bárki. (www. golya.mme.hu) Azt azonban nem nagyon tudjuk, hogy mikor épültek a fészkek, illetve mikor kerültek ki a fészektartók. Erről nincsenek megbízható adatok, és sajnos előfordul, hogy egy-egy régebbi nem bírja a viharokat, vagy a heves esőzéseket, megbomlik és leseik, olykor a benne levő fiókákkal együtt. Egy-egy ilyen „lakás” tömege elérheti akár az 50-100 kilogrammot is, ami nem teher a villanypóznának,
de a zuhanás a gólyák sérülésén kívül leszakíthatja a vezetékeket, ezzel újabb balesetveszélyes helyzetet teremtve. A fészektartók kihelyezését az építmények megerősítése és az ilyen helyzetek elkerülése érdekében a Magyar Madártani Egyesülettel (MME) közösen az áramszolgáltató végzi. Kérjük önöket, ha környezetükben leomlott, leszakadt fészket találnak, értesítsék a madártani egyesület, vagy a Madárkórház munkatársait!
Veres Hajnalka
Fotók: www.kki-darany.hu
Hazánk egyik legismertebb, és talán legkedvesebb madara a gólya. Aki a hajdú-bihari Görbeházán jár, a főút mentén szinte minden villanypóznán láthat egy-egy fészkelő párt, hol fióka nélkül, hol két, három, esetleg még több fiókával. Az ott lakók számára megszokott a látvány, és kik jobban, kik kevéssé, de általában szeretik ezeket a madarakat. A gólya hazánknak szinte minden területén fészkel, több fészekhez webkamerát is elhelyeztek, így mindennapjaikat, szokásaikat
A Madárpark földön fészkelő gólyáinak fiókái jól vannak, lassan már a szárnyukat próbálgatják.
Támogatónk, Tardella Ildikó családjával együtt: Veres Jánossal, Tardella Valentínóval és Horváth Viviennel segítette munkánkat. Köszönjük!
Bakos Nóra állatorvostan-hallgató takarmányozási gyakorlatát töltötte a Madárkórházban.
2008. július
3
Elektromos vezetékek és a madarak MAVIR ZRT. szervezésében június 5-én, Budapesten, az OMM Elektrotechnikai Múzeumában, az egész országból összegyűlt szakemberek tartottak előadásokat az elektromos vezetékek veszélyeiről és azok megelőzéséről. Szó volt az áramütés, és a vezetéknek repülés okozta veszteségekről, az elpusztult és tartósan sérült madarak becsült mennyiségéről, és eszmei értékéről, a madárbarát oszlopfej megoldásokról, a vezetékek földkábellel való kiváltásáról és a madaraknak a légvezetékektől való elriasztásának módszereiről. Az előadók között én is ott voltam, és a Madárkórházban szerzett tapasztalataimmal egészítettem ki az elhangzottakat. A technika ördöge miatt a képanyag egy részét nem tudtam bemutatni a hallgatóságnak, ezért ezt a következőkben igyekszem pótolni az általam fontosnak tartott néhány gondolat kiemelésével: Az áramütés és vezetéknek ütközés Áramütés akkor éri a madarat, ha a villanyoszlop keresztágára szállva lábával a fém keresztágon letestel, és ha szárnyával a dróthoz ér, zárja az áramkört. A madár vagy azonnal elhullik, vagy pár óra sokkos állapot után magához tér, és elrepül, de azok a testrészei, melyek az áramkört zárták (általában a lába és az ellen oldali szárnyvége), napok alatt fokozatosan elhalnak. Ez a folyamat eltarthat tíz-tizennégy napig is, ez alatt a madár még röpképes, és messzire eltávolodhat a vezetéktől. Erre példa saját tapasztalatunk szerint a vezetéktől 10 km-re lévő fészke alatt megtalált áramütött egerészölyv és egy szlovákiai adat, a fészkén lefényképezett, láthatóan áramütött, röpképtelen vándorsólyomról. Ezért a vezeték alatt megtalált sérültek csak egy részét képezik az összes kártételnek. Általában a kis, vagy középtestű madarak sérülnek így, a nagyobb testű gólyák főleg trafóházakra, elosztó oszlopokra szállva, a darvak,
4
2008. július
sasok, a légvezetéknek ütközve, az egymástól távol lévő villanydrótokat szárnyukkal összezárva szenvednek áramütést, de esetükben sokkal gyakoribb a vezetéknek ütközés fizikai
rültek a jéghegy csúcsát jelentik, a vezetékek által okozott valós kár jóval meghaladhatja a szakemberek által eddig becsült évi 2-300 000 madár számát. Az országban számon tartott, mintegy egymillió szigeteletlen oszlop közül 600 000 db madarakra veszélyes. Elsősegélynyújtás
hatása következtében zúzódások, törések elszenvedése. Ők szárnytörés esetén a vezetékek alatt találhatók, de ha csak zúzódást, vagy horzsolást szenvednek, akkor tovább repülnek. A horzsolt, véres, nedvedző sérülés önmagában nem komoly, de a legyek beköphetik; és másnapra már nyüvek százai vagy ezrei lepik el a madarat, amely segítség nélkül nyomorultul elpusztul. Önkéntes madármentőinkkel rendszeresen bejárjuk a Hortobágy környéki 20 000 Voltos középfeszültségű vezetékszakaszokat. A madarak által látogatottabb mezőgazdasági területeken minden második oszlop alatt található egy frissen elhullott áramütött madár. Ez – az általunk tapasztalt gyakorisági sorrenben – többnyire dolmányos-, vagy vetési varjú, szarka, seregély, vörös vércse, egerészölyv, néha gyöngybagoly, vagy gólya. Az összes mentett vörös vércsék 99 %-a , az ölyvek 30 %-a áramütött. A ritka fajok, mint a kerecsensólyom és a parlagi sas – bár fentiekhez hasonló arányban szenvednek áramütést, ritkán kerülnek kézre. A megtalált madarak mindig aznapiak, mert éjjel összeszedi őket a róka. A vezeték alatt megtalált sé-
Az élve megtalált sérültek közül áramütött vörös vércsék és egerészölyvek folyamatosan érkeznek a kórházba. Általában a szárnyuk kéztő tájéki része és a lábuk sérül. Akkor tudunk rajtuk segíteni, amikor még friss az eset. Sajnos amire kézre kerülnek, már sokszor kikezdik maguknak a mozgásképtelen testrészt, és a nedvedző sérülésen baktériumok hatolnak be, és pár óra alatt megjelennek a légynyüvek is, melyek másnapra teljesen leemésztik a lágy szöveteket. Ezért minden nyílt, véres, vagy nedvedző sérülést piretroid hatóanyagú szerrel, (pl. Insecticid 2000 sprayvel) kell befújni, mely elriasztja a legyeket. A légynyüvesség súlyos eseteiben is alkalmazható, sebbe, törött csontra is bőven lehet juttatni, a nyüvek maguktól jönnek ki, mielőtt elpusztulnak. A sérült szárnyat és lábat gézzel be kell kötni, és leukoplaszttal a gézt teljesen befedni, így a madár nem szedi le a kötést, és nem tudja kikezdeni érzéketlenné vált végtagját. A tollait soha ne ragasszuk le közvetlenül, mert nem jön le, csak benzinnel, ami nagyon ártalmas a madarak bőrére. Amire a madár kézre kerül, általában napok óta, vagy több mint egy hete nem táplálkozott, csaknem teljesen felélte tartalékait, és valószínűleg kiszáradt állapotban van. A kondícióját a mell megtapintásával ellenőrizhetjük, ha a szegycsonti taraj jól tapintható, akkor súlyosan alultáplált, ha a lábujjai tövében a bőr összecsípve ráncba emelés után nem simul el azonnal, akkor kiszáradt, és első teendő a folyadékpótlás. A madarat egy csendes, zárt világos helyen (garázsban, nagyobb nyitott dobozban) egy tál vízzel ma-
gára kell hagyni, mert ember jelenlétében nem iszik. Ha magától nem iszik, akkor a csőrébe cseppentve lehet próbálkozni, de hasznosabb egy vércsének 3-4 ml, egy ölyvnek 10 ml infúziót a comb belső oldalának bőre alá adagolni, ami orvosi feladat. Ezt követően mintegy fél óra múlva lehet etetni, kizárólag nyers baromfihússal, szintén magára hagyva a táplálékkal. Ha nem eszik, ne tömjük meg, mert megfulladhat. Ez már a kórházi szakemberek dolga. Ha aznap nincs mód megfelelő mentőhelyre szállítani, begyszondán keresztül egy vörös vércsének 0,5-1 ml, egy egerészölyvnek 2-3 ml, vízzel 3-szorosára hígított Calopet paszta fedezi a napi táplálékigényét. Gyógykezelés A végtag elhalásának kórfejlődése nem ismert. Felmerül a vérrögképződés okozta embólia, de saját tapasztalatunk szerint megfelelő vérellátottság mellett is halad előre a folyamat. A végtag előbb gyulladt, fájdalmas, meleg, majd érzéketlen vizenyős, duzzadt lesz, később elszárad, mumifikálódik. Az áramütött madarak gyógykezelése csak az áramütést követő első órákban megkezdve eredményes, amikor még semmilyen tünet nem jelentkezik. A megfelelő időben való kórházba szállítás eddig két egerészölyv és egy vörös vércse esetében sikerült, de a rehabilitáció is sikeres volt. A vér-, nyirok és ener-
giaáramlás fenntartására a végtagok napi többszöri bővérűségkeltő kenőcsös bedörzsölését, lézer és akupunktúrás kezelést, Aloe vera készítményt, antibiotikumot és homeopátiás szereket alkalmaztunk, 10 napon át. A csipkedés ellen védőkötéssel védekeztünk. A gyógyult madarakat egy hónap megfigyelés után engedtük szabadon. A már előrehaladott folyamat nem gyógyítható, csak a fertőzés, az esetlegesen jelen lévő elhalást okozó baktériumok továbbterjedése és a madár ösztönös öncsonkítása előzhető meg antibiotikum alkalmazásával és védőkötéssel. A végtagokat általában amputálni kell, és a tartósan sérült beteg soha nem kerülhet vissza a természetbe. A Hortobágyi Madárkórházban az ilyen egyedek hasznosak a többi frissen beérkezett beteg beilleszkedésének segítésében, és a gyógyultak elvadításában, a szabad életre való felkészítésében. Egyesek szaporodnak is, jelezve azt, hogy mozgássérült állapotuk ellenére jó érzik magukat az adott körülmények között. Megelőzés Az áramütés elkerülésére a villanyoszlop fém keresztágainak és a vezetékek szigetelésének, a vezetékek biztonságosabb elhelyezésének, védőelemek alkalmazásának széles lehetőségei vannak. A légvezetékek madárriasztó lapokkal, gömbökkel tehetők feltűnőbbé, láthatóvá a madarak számára, ami csökkenti az ütközés veszélyét, a földkábelek alkalmazása minden problémát megold. Egyes területek és az újonnan telepített oszlopsorok már biztonságosabbak,
a kérdés, hogy a teljes körű védelem mikor valósul meg az egész országban? Örvendetes, hogy az illetékesek között megkötött megállapodás szerint 2010-re intézkedési terv készül, ami majd 10 év múlva realizálódik. De az elektromos vezetékek addig is szedik áldozataikat. A Hortobágyi Madárkórházban 2004óta alkalmazott módszer alkalmas arra, hogy a madarakat leszoktassa a villanyoszlopra szállásról. A kórház „túlélő röpdéjében” – a helyi áramszolgáltató jóvoltából – két valódi villanyoszlopot helyeztünk el, egymástól 15 méterre, melyek keresztágát, csúcsát, és a köztük feszülő vezetéket is villanypásztorral láttuk el. Ha a madár rászáll, vagy ha a légvezetékhez ér, számára ártalmatlan, de kellemetlen áramütést szenved el, mely elveszi a kedvét a villanyoszlopra szállástól, és jobban odafigyel a légvezetékre is. A röpdét kamera rendszeren keresztül ellenőrizve négy éve tapasztaljuk, hogy a madár másodszor már nem próbálkozik, akkor sem, ha a villanypásztort tartósan – akár fél évre – kikapcsoljuk. A szabadon engedés előtt álló madarak két hetet töltenek itt, és reméljük, hogy a szabad természetben nem éri őket áramütés. Az eddig elengedett, és meggyűrűzött több száz madár közül még egy sem került meg vezeték alatt. Ezt a módszert kidolgoztuk a természetben a meglévő oszlopsorokon való alkalmazásra, de pályázataink mindez ideig eredménytelenek voltak. Ez alkalommal kérem azon kedves olvasók segítségét, akik tenni tudnak valamit annak érdekében, hogy ez a módszer elterjedjen.
Dr. Déri János
2008. július
5
Örvös légykapó volt a vendégem Néhány hete (Medárd környékén) éppen madáreleséget vásároltam bent a városban, mikor mobilon hívtak. Egy hölgy kismadarat talált az aszfalton kuporogva, azt hitte, fészekből kipottyant fióka. Előbb a Madárkórházat hívta, ahol az én számomat adták meg neki. (Helyesen, mert az ilyen pirinyó madárkát késedelem nélkül meg kell itatni-etetni, egy-két óra késlekedés is végzetes lehet a számára!) Mivel egészen közel jártam a hölgy lakásához, egyenesen oda indultam. A madárka jobb híján egy letakart kosárkában nyert elhelyezést, és mire odaértem, már kapott ivóvizet. Rögtön láttam, hogy ez egy teljesen kifejlett, felnőtt madár! Nosza, javasoltam, hogy próbáljunk meg lisztkukacot adni neki, hátha önállóan megeszi. Így is történt, és nagy örömünkre, kettőt azonnal bekebelezett. Nos, akkor nyilván egy átmenetileg legyengült madárkáról van szó, mondtam, én elvállalom, hogy felerősítem. Hazasiettem egy kicsi szállító kalitkáért – mire viszszaértem, már ismét elfogyasztott néhány kukacot, – és áthelyeztük abba. Az átrakás némi bonyodalommal járt, mert amint a kosár tetejét leemeltük, a madárka azonnal kiröppent, úgy kellett a konyhai polcok tetejéről levadászni. Így már arról is megbizonyosodtunk, hogy a szárnyával, röpképességével sincsen semmi baj. Otthon áthelyeztem egy kényelmes, 45 x 30 x 40 cm-es kalitkába, kapott vitaminos ivóvizet, meg
6
2008. július
bőven lisztkukacot egy etető edénykében. Nekiláttam a könyveim segítségével azonosítani a gyönyörű, fehér-fekete tollazatú kismadarat. Hát mint kiderült, ő egy nászruhás örvös légykapó hímecske! Nyaka körül széles fehér nyakörv (ilyen csak a felnőtt hímnek van, erről kapta a nevét, ez különbözteti meg a kormos légykapótól), homlokán nagy fehér foltocska, alsóteste selymesen fehér. Nem tudtam betelni a szépségével. Képeken persze láttam már örvös légykapót (az egyetemi villamosmegálló túloldalán, a Nagyerdő bejáratánál is látható a természetvé-
delmi területet jelző táblán!), de én valahogy termetesebb madárkára gondoltam, ő pedig még a verébnél is kisebb. Mi történhetett vele? Két dolgot is gyanúba lehetett fogni. Az egyik, hogy óvatlanul nekiröppent valaminek, egy üvegfalnak, vagy egy gyorsan közeledő autó szélvédőjének, és egy kis agyrázkódást kapott, átmenetileg elkábult. A másik, hogy mivel ők főleg repülő ro-
varokkal táplálkoznak (lepkékkel, bogarakkal, hártyásszárnyúakkal), az akkortájt gyakori özönvízszerű esőzések miatt megkevesbedett a tápláléka és legyengült. Ennek ellene szól, hogy ilyen hűvös időben a talajon is találnak hernyókat, pókokat, rovarokat. Mint én is tapasztaltam, a lisztkukacot tétovázás nélkül, jóízűen fogyasztotta. Néhány napig volt a vendégem a szépséges kismadár. Kezdetben viszonylag nyugodtan megült az ülőrúdon, csak az ember közeledésére vált nyugtalanná. Később már szinte szünet nélkül röpködött a kis kalitkában, szabadságra vágyott. Meggondoltam, hogy a Nagyerdőn, a Békás-tó környékén biztosan talál vizet és elég táplálékot; odvas fában is bővelkedik a környék, amelynek odújában meghúzódhat, és ha párt talál, költésre is alkalmas a hely. (Faodúkban költenek; a hímecskék, ha tehetik, több tojóval is párkapcsolatba lépnek, és felváltva segítenek a fiókák etetésében.) Kivártam egy alkalmas napot, amikor többé-kevésbé zivatarmentes idő ígérkezett. Délelőtt többször is jóllakattam a kicsikét, aztán délután, mikor kisütött a nap, kibaktattam a Békás-tó mellé. Mihelyt levettem a kalitka takaróját és kinyitottam az ajtaját, nyomban – huss! – hatalmasat röppent, el a járókelőktől, be az erdő termetes fái közé. Járj szerencsével, kis légykapó!
Dr. Molnár Lívia Tel.: (52) 481-683
Rozsdafarkú fiókák ba, ahol hasznos tanácsokat kaptunk a nevelgetésükhöz. Először csontkukaccal etettük őket, de mint később megtudtuk, vigyázni kell ezzel az egyhangú etetéssel, mert könnyen fehérjemérgezést kapnak, a szülők ugyanis változatosan etetik őket, mindenféle repülő rovarral. Vettünk hát kifejezetten fiókáknak készült madártápot, ami részben pótolja a begytejet, ami az immunrendszerük kifejlődéséhez is hozzájárul. A kicsiket nappal az udvaron tettük le egy kis dobozkában a fészek közelében, estére pedig bevittük őket. A szülők – bár már a sokadik nemzettség, és elég szelídek, de mindig is tartották a négy-öt méter távolságot – eléggé idegenkedtek doboztól, de egy nap után látták hogy nem bántjuk a kicsiket, egyre közelebb jöttek, majd az anyuka egyszer csak leszállt a dobozra. Attól kezdve etette a fiókákat, sőt még ki is almozott alóluk. A hím nagyon félős, csak ritkán mert odaszállni, azt is nagy csatFotó: Takács Ivett togások közepette. Nagyjából egy hét telt így el, a kicsik szépen fejlődtek, és bizony eljött a pillanat, hogy röpködtek is volna. Ezzel nem is lett volna semmi baj, csakhogy a két sérült még nem tudott járni, az ágakról lecsúsztak, és inkább a szárnyukkal támaszkodtak, amitől pedig
Fotó: Drén Boglárka
Kirepülés előtt Már évek óta fészkel a garázs fölött egy rozsdafarkú nemzettség, és minden évben kipotyog egy-két kismadár idő előtt, akiről így, vagy úgy megpróbáltunk gondoskodni. Idén is így volt ez, csakhogy most nagyon korán esett ki egy pici, még tokosak voltak a tollai. Két testvére még a fészekben volt, a szülők pedig hiába gondoskodtak volna róla, anynyira védtelen volt és kicsi, hogy ha magára hagyjuk, biztosan elpusztul. Így elkezdtük etetni, és mutogattuk a szülőknek, hogy jól van. Persze ez nem nyugtatta meg igazán őket. Másnap úgy döntöttünk, hogy mégis a szülőkkel lesz a legjobb neki, így visszatesszük a fészekbe, csakhogy délre kiesett helyette egy másik, estére pedig a maradék kettő. Ők roszszabbul jártak, az egyiknek eltört a lába, a másiknak pedig kiugrott a combja. Talán túl kicsire építették a szülők a fészket, alig fértek el benne, és azért estek ki. Természetes, hogy a rozsdafarkú sok más madárhoz hasonlóan hamar kiröpteti a fiókáit, de az idei első nemzettség, és az előző éviek is, már majdnem röpképesen „estek” ki, és általában a garázs gerendáin üldögélnek, amíg a szüleik tanítgatták őket. Sajnos a mostani három kismadár korán kiesett, és világossá is vált, hogy már nem is tehetjük vissza őket. A kis betegeket kivittük a Madárkórház-
sokkal jobban elfáradtak, mint az egészséges társuk, aki pedig látva a testvéreit, szépen ellustult, és egyszerűen nem is volt hajlandó repülgetni. A környéken nagyon sok a macska, ráadásul annyira szelídek voltak, hogy semmitől nem féltek, így nem mertük őket elengedni. A másik problémát az jelentette, hogy amíg a szülők etették őket, és mi a közelben voltunk, vagy odamentünk valamiért, rögtön a veszélyt jelző hangot adták ki, így a kicsik összezavarodtak, és amikor az egyik véletlenül felrepült a szomszéd fészerének a tetejére, és jött a macska, a szülők hiába hívták keservesen, nem értette, hogy mit akarnak, hiszen eddig ez a hang azt jelentette, hogy jön az ember, és kukacot ad. Hogy ne tudjanak idő előtt elmenni, kalickába kellett őket tenni, de attól annyira szenvedtek, hogy úgy döntöttünk, csinálunk nekik egy kis röpdét. A gazdaboltban mindössze 1400 Ft-ért vettem 10x4 méteres gyümölcsvédő hálót (madarak ellen) és kifeszítettük a kert egy védett sarkába, az alját pedig betemettük földdel. Most ott vannak napközben, a szülők továbbra is etetik őket, éjszakára pedig bekerülnek a házba. Szépen gyógyulgatnak, egy-másfél hét után el is lehet őket engedni. Csak attól félünk, hogy túl szelídek az emberhez, – a vállunkra is szállnak – és sajnos, ez veszélyt jelent.
Takács Ivett
A friss fészekalj 2008. július
7
Orchideáink erdőn-mezőn 2. Madárfészek (Neottia nidus-avis) E kosbor neve egy kicsit megtévesztő, mert a madarak fészkeléséhez nem sok köze van. Az erdők üde talaján elég gyakori a hegyvi-
dékeken és az Alföldön is előfordul, az erdők legsötétebb részén is megél. Szaprofiton (korhadéklakó) növény, talaj feletti része sárgásbarna színű, klorofillt nem tartalmaz, fotoszintézisre képtelen. Tápanyagokhoz gyökereinek gombafonalakkal kialakított ún. mikorrhizás kapcsolata révén jut. Gyöktörzse fejlett, sűrű húsos gyökerei vannak. Szárán csak pikkelyszerű levelek figyelhetők meg. Virágai hengeres fürtöt alkotnak, a virágok is barnássárgák. Termete 15–50 cm, májusban és júliusban virágzik.
A virágzat lehet laza vagy tömött, rövid vagy megnyúlt A virágok kicsik, illatosak és színük a halvány bíborvöröstől a rózsaszínen át egészen a fehérig változhat. Májustól találkozhatunk vele július végéig.
Konyhás István
Szúnyoglábú bibircsvirág (Gymnadenia conopsea) Ez az orchidea inkább a nyílt területeket, sziklagyepeket, erdei tisztásokat kedveli. Akár 60-80 cm magasra is megnő, a szára vastag, leveles és a többi résszel együtt kopasz. Levelei szálas-lándzsásak. Olvasói leveleket, érdekességeket a következő címekre várunk:
[email protected] • 4071 Hortobágy, Petőfi tér 6. Állatorvosi, állatgyógyászati területen felmerülő kérdéseiket a fenti címekre várjuk! Hirdetésfeladás, sérült madár bejelentése:
[email protected] • Tel: (30) 9435-494; (52) 369-181. Az újságot szerkeszti: Dr. Déri János, Veres Hajnalka, Konyhás István. Tördelés: TerepSzemle Stúdió • ISSN 175–456X
