PUSZTADOKTOR MAGAZIN V. évfolyam 7. szám
a Madárkórház Alapítvány havilapja
2010. július
• Dániai madarászat • Albánia hüllői 1. • Bővül a Madárpark • Pirinyó fiókák
Ez történt az elmúlt hónapban
Az Magyar Vadászkamara meghívására Budapesten az Orczy parkban standoltunk. Ha meghívnak, elmegyünk, és bemutatjuk a Madárkórház Alapítvány madármentő tevékenységét, felhívva a figyelmet a megelőzésre. A szakmai rendezvények mellett igyekszünk a turisztikai rendezvényeken is rendszeresen megjelenni.
A Madárpark hirdetőtáblája a 33-as úton Hortobágy-Borsós szakaszon évek óta jelzi, hogy várjuk a látogatókat. Szükségünk van erre, mert a Madárpark látogatottsága, az ebből származó bevétel, és a látogatók támogatása nagyban hozzájárul a Madárkórház működésének fenntartásához.
A Hortobágyra látogatók szórakoztatásáról madárshow-val gondoskodunk. Az elengedésre felkészített két vadlúd, Tipi és Tapi az egész vásárteret a Kilenclyukú hídig berepülve, Hortobágy egyik színfoltja. Róluk, és tárasikról készült videók a www.madarpark.hu honlapon láthatók.
Továbbképzés A Hajdú-Bihar Megyei Vadászkamara továbbképzésén Hortobágyon, és a Vas-Zala Megyei Vadászkamarák közös továbbképzésén, Pusztaapátiban dr. Déri János előadásokat tartott a szándékos mérgezések ökotoxikológiai és élelmiszerlánc-biztonsági hatásairól. Ha sasmérgezésről történik híradás, felmerül, hogy a vadászterületen – bárki által – kihelyezett mérgezett csalétkek másodlagosan, és többszörösen is hatnak. Azaz, mivel a méreg nem válogat, a mérget felvett eredeti célállat: róka, varjú, vagy más „kártevő” a táplálékláncon át az élelmiszerláncba kerülve emberi mérgezésekhez is vezethet. Emiatt az érintett területen a lőtt vadak pl. vaddisznó mérgezésre irányuló monitorvizsgálatát ren-
deli el az állategészségügyi hatóság, melynek országos kiterjesztése várható. Ahol kimutatják a mérget, ott további vizsgálatokra, esetlegesen vadászati korlátozó intézkedésekre
lehet számítani. A tanulság: nem kell mérgezni, és a vadászoknak, mint a terület „gazdáinak” össze kell fogni
a természetvédőkkel az illegális mérgezések ellen! Pusztaapátiban a vadászok országos válogató versenyének egy versenyszámában a szervezők felkérésére a Madárkórház Alapítvány madártoll-felismerés próbatétel elé állította a jelölteket. A felismerni szánt tollak között az általunk könynyű fajoknak gondolt füsti fecske, házi veréb, fehér gólya, holló, egerészölyv, erdei szalonka, erdei fülesbagoly mellett voltak nehezebben felismerhető zöldike, kuvik, uráli bagoly, réti sas, bölömbika tollak is. A vadászok jól vizsgáztak: átlagban 60 %-os teljesítmény mellett volt, aki 90 %-os eredményt ért el. Jól éreztük magunkat, köszönjük a meghívást!
A Pusztadoktor magazin számos állatorvosi rendelőben, a megyei könyvtárakban, állatkertekben kisállateledel boltokban megtalálható, de lehetőség van a lap elektornikus kézbesítésére is. Amennyiben e-mailben, elektronikus formában szeretné megrendelni a magazint, küldjön e-mailt a
[email protected], vagy a
[email protected] e-mail címre.
A címlapon: Tóth János, a Madárkórház dolgozója egy fiatal parlagi sassal – Fotó: Konyhás István Olvasói leveleket, érdekességeket a következő címekre várunk:
[email protected] • 4071 Hortobágy, Petőfi tér 6. Állatorvosi, állatgyógyászati területen felmerülő kérdéseiket a fenti címekre várjuk! Megjelenik 12 000 példányban. Hirdetésfeladás, sérült madár bejelentése:
[email protected] • Tel: (30) 9435-494; (52) 369-181. Az újságot szerkeszti: Dr. Déri János, Veres Hajnalka, Konyhás István • Tördelés: TerepSzemle Stúdió • ISSN 1788–456X Megtalálható országszerte állatorvosi rendelőkben, állatkertekben, kisállatkereskedésekben, állati áruházakban, megyei könyvtárakban.
Dániai madarászat
Bütykös hattyúk (Cygnus olor)
Örvös bukó (Mergus serrator)
Csigaforgató (Haematopus ostralegus)
Minek mész oda, nincs ott semmi csak gabonaföld, meg szélkerék? Kérdezte egy barátom, amikor mondtam neki, hogy a napokban Dá-
nek búzát, így a szárnyasok gyakran telepszenek meg a közelükben. Madarász berkekben ismert tény, hogy minél északabbra megyünk, annál szelídebbek a madarak. Ezt már más országokban is tapasztaltam, így bátran vágtam neki Odense parkjának felderítésébe. Nem is maradt el a várt eredmény. Igaz „érdekesebb” csak a kontyos réce volt, mégis szinte minden látott faj tartogatott meglepetést. Az első ilyen a vízityúk volt. Nálunk csak ritkán, egy-egy pillanatra kerül szem elé, inkább csak rikoltó hangját hallhatjuk, bár tudjuk, hogy gyakori és szinte minden nagyobb vizes helyen él. Úgy tűnik, a Dániában élő vízityúkok nem olvassák a magyar szakirodalmat: a parkban pihenő,
óvatosabbak, de ezt főleg maguknak és szemtelenségüknek köszönhetik. Előszeretettel csennek el bármit, ami élelem, vagy annak tűnik, miközben
Kontyos réce (Aythya fuligula) niában leszek. A válasz szerencsére készen volt: nem madarászni megyek, két régi barátomat látogatom meg. Persze tudtam én, hogy madarászás is lesz belőle, mivel barátaim is szívesen hódolnak ennek a hobbinak, ezenkívül bármennyire „lapos” is ez a vidék, a tenger közelsége nagy vonzerőt jelent. A vegetáció egyébként nagyon hasonlít a hazaihoz, pipacsok, réti pimpó, katángkóró szegélyezi az utakat, de gyomnövény-nyel meglehetősen kevéssel találkozunk. Különleges fajra nem nagyon számítottam, mivel ez az ország tényleg nem számít a legjobb madaras élőhelynek. Az intenzív mezőgazdasági termelés az egyik fő jellemzője, viszont a városok parkjaiban és a tengerparton még nem vet-
Szárcsa (Fulica atra)
Vízityúk (Gallinula chloropus) tanuló emberek közt szaladgálnak eleséget keresve fiókáikkal együtt. A helyi lakosok néha odapillantanak, főleg a fiókákra, hiszen nagyon mókásak, ahogy nekiiramodnak egy szakasznak és még alig látszó szárnyukat széttárva rohannak sétáló anyjuk után. A szárcsa is hasonlóan nyugodtan neveli fiókáit. A már említett kontyos réce inkább azért szokatlan, mert nálunk hideg őszi napokon, messze a halastavak, vagy folyók vizén bukdácsolva láthatjuk őket, nem 30 fokos melegben, karnyújtásnyira szundikálva. A sirályok már sokkal
Sárgalábú sirály (Larus cachinnans) hihetetlen kecsességgel úsznak a levegőben, ámulatba ejtve bennünket, röpképtelen kétlábúakat. A tengerpartokon a sirályokon kívül főleg pehelyrécékkel és bütykös hattyúkkal találkozhatunk, de a nálunk szintén késő őszi, téli vendég örvös bukó és a csigaforgató is rendszeresen a szemünk elé kerül. A madarak szelídsége, és a tengerparti hangulat miatt kellemes napokat tölthetünk ebben az országban, és ha már ott járunk, két nevezetességet mindenképpen érdemes megnézni. Dánia legnagyobb magaslatát és egyben egyetlen sziklás partját, a 143 méter magas Møns Klint-et, (lent) Odense-ben pedig a nagy mesemondó, Andersen egykori házát.
Kép és szöveg: Konyhás István
2010. július
3
Albánia hüllői 1.
Albánia egyre vonzóbb célpont a kirándulók, turisták számára, de élővilágáról viszonylag keveset tudunk. Egyes területei jól feltérképezettek ebből a szempontból, néhány része azonban fehér foltnak számít. Ezért szerveztünk a CSEMETE Egyesület herpetológiai szakosztályának néhány tagjával (Bojtos Ferenccel, a CSEMETE irodavezetőjével, Kiss Antal „Tonyó” erdészhallgatóval, valamint Maróti Zoltán genetikus és fotográfussal) egy „felfedező utat”, a kétéltűek és hüllők, elsősorban kígyók tanulmányozásának, és a nálunk is élő fajokkal való összehasonlításának céljával. Az aszfalt viszonylag sima volt, az út zökkenőmentes, így Szegedről indulva az indulástól számított 12-ik órában már a célország határán kíséreltük meg az átkelést. Egyből előkerültek a nyelvi nehézségek, majd miután az autó biztosítási összegét is beírták a biztosítás sorszáma helyére, máris az albán utakon gurultunk. A még aszfaltozott úton eljutottunk Korce városába, ahol felvettük az interneten felkutatott helyi hüllészt: Mondit. Kis beszélgetéskávézás után el is indultunk első táborhelyünk felé, és odaérve még volt időnk egy kis terepbejárásra sötétedés előtt. Ennek során megfogtuk az alapvetően herpetológiai út első hüllőjét, egy homoki gyík (Podarcis tauricus) egyedet. Morfológiailag nem tér el a nálunk puszta- és buckalakó gyíktól, inkább csak élőhelye tengerszint feletti magasságában – 1000 m feletti sziklagyepeken él, melyek azonban több más párhuzamot mutattak a mi alföldi pusztáink élővilágával. A másnap délelőtti túrán több érdekes fajjal is találkozunk, de a hőn áhított homoki viperát (Vipera ammodytes) ezen a napon sem figyelhetjük meg. Nem bánkódunk, mert a legközelebbi faluban a helyi specialitást vacsorázva és az albán sört megízlelve eredményesként összegezhetjük a látottakat. Igaz, reggel elszalasztunk egy haragos siklót (Dolichophis caspius), de nemsokára fogunk egy 40 cm körüli balkáni zöldgyíkot (Lacerta trilineata) és több homoki gyík (Podarcis erhardii
4
2010. július
és P. tauricus), néhány pannongyík (Ablepharus kitaibelii) után sikerül kézre keríteni a reggel már látott kígyófaj fiatal, méter hosszú példányát, mely harapásokat osztogatva – faji jelzőjét igazolva – valóban haragosnak bizonyul. Ekkorra Mondi, albán kísérőnk már elszakadt öttagú csoportunktól, délben kerül elő és zsebéből sorra húzta elő az állatkákat: először két igen apró görög teknőst (Testudo hermanni), majd egy mocsári teknőst (Emys orbicularis) és három kockás siklót (Natrix tessellata). Már sejtem és nálamnál jobb angoltudásával mondja is, hogy a közeli pataknál járt, ahova délutáni programként visszavisszük a zsebállatokat, majd vörösre pirulunk a szemközti hegyoldalon tett kiadós túrán. Látunk több kapitális méretű görög teknőst, további kockás siklókat, néhány görög barnabékát (Rana graeca) és egy albán tavibékát (Pelophylax shqipericus). A vacsorát befejezve előrevetítem, hogy a harmadik napunkat – nem sejtett hosszúságú–- utazással, majd
a tengerparton töltjük. Az apró étterem kő-falvacskájából visszatérünk az előző esti sátorhelyre, lesátrazunk és egy fejlámpafényes éjjeli túrát teszünk a közeli patak vizében. A mozgolódó vízi ízeltábúakon túl néhány sárgahasú unkát (Bombina variegata) is látunk, illetve hallunk unkogni. Másodjára virrad az albán hajnal sátrunkra, reggelizés-egyeztetés után elindulunk. Az egyik netes útikönyvben találtunk erre a nagyon
találó megállapításra: „A főútvonalak aszfaltozottak – és ez itt szó szerint értendő: tulajdonképpen csak a főútvonalak aszfaltozottak.” Ehhez Murphy törvényeinek megfelelő szellemben mi még hozzá tudtuk tenni az axióma kiegészítését: néhol még azok se. Lassan haladunk, de nem baj, legalább van idő az elgázolt állatok kiszúrására, lassításra, megállásra. Sajnos elég sűrűn ki kell szállnom határozni, mérni. Az utakon látunk Dahl-ostorkígyót (Platyceps najadum), több keleti gyíkászkígyót (Malpolon insignitus -
a képen) és két páncélos seltopuzikot (Pseudopus apodus). Majd öt óra múlva, már a tengert is meglátjuk, nem volt semmi ez a 150 km. Sarande város tengerparti tömegén átvergődve megtaláljuk a mai szállásunkat adó domboldalt, immáron 1000 méternél jóval alacsonyabban. Szemben látni Korfut is, de mi inkább a lábunk elé koncentrálunk a pengeélesre erodálódott sziklákon lépkedve. Gyönyörű a tengerparti táj, remek élőhely, de nem sok állatot látunk. Igazából csak néhány pókot és egy lomha, húsz centi körüli szőrös hernyót egy magányos magyaltölgy (Quercus ilex) törzsén. Közben a nap is az estéhez készülődik, mi pedig a Sarandében vett borhoz. Vörös, de édes, így osztatlan sikert arat, nem úgy, mint az ugyanott vett sajt, ami nem illik a borhoz, viszont az otthonról hozottakat remekül kiegészíti. Harmatos a reggel, azonban a nap hamarosan mindent ropogós-
ra szárít. Járunk egyet a tegnap szürkületben látott részeken. Hüllőknek nyoma sincs, ez meglep, mert igazi viperás élőhelynek tűnt. Nagy pókhálókerülgetés közben az egyik kerekháló középpontjában megint egy ismerős, a karéjos keresztespók (Agriope lobata). Készítek róla néhány képet, közben elhagyom kedvenc csipeszem... Kocsiba ülünk, mivel semmit se találunk a sziklás terepen. A kacskaringózás közben egy hatalmas szegélyes teknős (Testudo marginata) kerül elénk. A gyönyörű óriás nem több 28 cm-nél, de így is a legnagyobb faj Európában. Nem is számítottam rá, hogy találkozhatunk vele, de a szakirodalom utólagos böngészése során számomra is tisztázódott, hogy előfordulásának legészakabbi részein jártunk: ugyan ritka, de vannak populációi. Miközben leveszem a főbb biometriai adatokat, megpillantunk egy fiatal görög teknőst is. Továbbindulunk, majd újabb meglepetés. Egy méretes kígyó siklik keresztbe az úton. Satufék és már ugrok is utána. Több száz métert futok lefelé a hegyoldalban,
mire sikerül megcsípni a több mint másfél méteres keleti gyíkászkígyót (Malpolon insignitus). Miután az adrenalinszintem is normalizálódik, felfedezem a horzsolásokat és vágásokat, amiket a sziklás terepen való esés-kelés és szúrós növényzet együttese okozott. A gyíkászkígyók hátsóméregfogas siklók, de az emberre nem különösebben veszélyesek. Megmérjük, fotózzuk, majd tovább kalandozunk a Butrint Nemzeti Park irányába. Megállunk, újabb gázolt kígyó: homoki vipera, pár perce gázolhatták el: elkéstünk. Butrintról már olvastam valahol, hogy kivételesen gazdag hüllőparadicsom – ebben Mondi is megerősít –, de a római romok között mocsári teknősökön kívül nem sok mindent látunk, még sötét víziteknőst (Mauremys rivulata) sem, pedig jól ismert populációi élnek itt. Találok viszont egy nem túl ritka, de annál érdekesebb kígyót: messzi-
ről gilisztának tűnik, de közelebbről kirajzolódik az eltaposott sárga vakkígyó (Typhlops vermicularis) sima pikkelyű, hengeres és néhol cipőtalp által ellapított teste. Nem véletlen a gyűrűsféregszerű alkat, hiszen ez a faj a talajban él. Már kétszer is volt alkalmam megfigyelni, ahogy hangyabolyba fészkelődve a dolgozókat tizedeli. Jobban szemügyre véve még pikkely fedte, pontszerű szemei is láthatók. Butrint után újból kelet felé vesszük az irányt egy épülő főúton...
Írta és fényképezte: Mizsei Edvárd biológus hallgató
– folytatás augusztusban –
Bővül a Madárpark A Madárkórház Alapítvány EAOP uniós pályázaton 60 millió Ft-os támogatást nyert. A támogatás segítségével – a ROP pályázatból 2006-ban megnyílt – hortobágyi Madárpark turisztikai kínálatát továbbfejlesztve lehetővé teszi az intézmény állatkertté való minősítését.Az évi 30-40 000 látogatót vonzó Madárpark Hortobágy új és Európa szerte egyedülálló létesítménye. Itt a Madárkórház Alapítvány madármentő tevékenységét, a kórházi betegek ellátását, és a szabad életre való felkészülésüket ismerhetik meg látogatók, anélkül, hogy zavarnák a madarakat, vagy a gyógyító munkát. Tartalmas kikapcsolódást nyújt óvodás-iskolás csoportoknak, családoknak és szakembereknek egyaránt. A négyéves sikeres működés alatt azonban olyan igények merültek fel a látogatók kényelme, szórakoztatása és a gyógyuló
betegek szakszerű elhelyezése érdekében, melyek teljesítésére az alapítvány önerőből nem lett volna képes. Az uniós pályázat segítségével megújul a 25 m átmérőjű röpde, 9 új mobil kis röpde és 6 tenyészröpde épül, növelve ezzel a befogadóképes-
séget, és a madarak kényelmét. A látogatók igényei szerint új kapuzat és beléptető rendszer, kerékpártároló, ajándékbolt, – mosdóval, pelenkázóval kiegészített toalett – nyílik a Hídi vásártér felől, ezzel kapcsolódik
a bárki számára ingyenesen igénybe vehető főzési-étkezési lehetőséget biztosító pásztor pihenőhöz. A 33as főút felől autóbuszok számára is használható külső nagyparkoló, autóbeálló és porta épül. Kerítés, kapuszárnyak és villanypásztor védi meg a Madárpark lakóit a nem kívánatos négylábúaktól. A Madárpark déli oldala is kiépül, kilátók, megfigyelő tornyok, fotóles, bagolyvár, gólyafalu, madáritató kerti tó, a madarakat fenyegető veszélyek elhárítását bemutató madármentő tanösvény, a megpihenni vágyóknak padok, asztalok, és a gyerekek számára még több játszószer készül. Megújul az információs rendszer, és akadálymentes, bővebb lesz a honlap is. A tervek szerint mindez az augusztus 20-i hétvégén Hortobágyon hagyományosan megrendezésre kerülő Hídi vásárra el is készül.
2010. július
5
Pirinyó fiókák
A tavasz meg a nyár a fiókák ideje. Úton-útfélen botlunk a fűben, bokrokban bújkáló, örökké éhes madárfiókákba. Nem lehet azonban eleget hangsúlyozni: ha a talált fióka már tollas, nem sérült, egészséges, élénken mozog, szalad, bujkál, akkor – rosszul értelmezett sajnálatból, segíteni akarásból – el ne hozzuk!! (Legfeljebb, ha alkalmatlan helyen, pl. a forró betonon találjuk, akkor vigyük kissé odébb a zöldbe, közeli bokorra vagy bokor alá; a szülők meg fogják találni!) Ugyanis a verébalkatúakhoz tartozó fajok legtöbbjének fiókái kitollasodás után, de még nem röpképesen, 10-15 napos korukban kiugrálnak a fészekből és talaj közelben rejtőzködve várják, hogy szüleik tovább etessék őket. A viselkedés értelme, hogy így a rájuk bukkanó ragadozó nem tudja egyszerre az egész fészekaljat elpusztítani. Így viselkednek pl. a rigók, a pacsirták, a poszáták, a billegetők, a füzikék, a fülemülék, a sármányok, az erdei pinty, a tengelic, a csíz, a zöldike, a meggyvágó, a verebek fiókái. Ha a jószándékú, de tudatlan ember „kimenti”, hazaviszi az ilyen fiókát, az esetek nagy többségében a halálnak mentette meg! Egy madárfiókát a leggyakorlottabb ember sem tud olyan jól gondozni, majd a természetes környezetbe visszavezetni, mint a tulajdon szülője. Minél kisebb egy madárfióka, annál gyakoribb etetésre van szüksége, annál nehezebb a mégoly lelkiismeretes gondozó dolga! Hol találni olyan embert, aki hajlandó és képes hajnaltól késő estig óránként vagy kétóránként etetni
6
2010. július
a pici fiókát? (A madárszülők már hajnali öt óra körül kezdik a munkát, és csak napnyugtakor hagyják abba.) Ha a fióka fél napig, egy napig éhezik, vagy nem kap elegendő eleséget, akkor annyira legyengül, hogy már nem képes megemészteni a táplálékot, és menthetetlenül elpusztul. Aztán ott a másik gond, hogy mivel etessünk. A poszáták, füzikék, légykapók, rozsdafarkúak, cinegék, fülemülék rovarevők, őket lehet (megfelelő méretű és mennyiségű) lisztkukaccal etetni. Jó néhány magevő madár a fiókáit részben vagy egészben szintén rovarokkal eteti. A verebek, a sármányok, az erdei pintyek főleg rovarokkal etetnek. A tengelic, a zöldike, a csicsörke, a csíz, a kenderike, a meggyvágó a fiókáknak rovarokat is hord, de begyben puhított magvakkal is eteti őket. Ezeknek a fiókáknak tehát valamilyen begytej-utánzatot is kell adni. – Könnyebb a gondozó dolga, ha a fióka önként nagyra nyitja a csőrét. Ha nem, és picike a fióka, akkor bizony türelemjáték, hogy a mozgékony fióka pirinyó csőrét óvatosan kifeszítve beleügyeskedjük a falatot. A napokban egyik ismerősömhöz (szintén fölöslegesen „begyűjtött”, ráadásul már legyengült) tengelic-fióka került. Hiába volt az
igyekezet, őt sem sikerült megmenteni. Ezeknek a pirinyó és intenzív gondozást igénylő madárkáknak alig van esélyük ilyenkor az életben maradásra. (A mellékelt kép jól mutatja, hogy egy tengelic-fióka még a kisfecskéhez képest is milyen parányi.) Gyakran előfordul, hogy
épületbontás következtében fecskefészkek és velük együtt egész fészekaljak kerülnek veszélybe, vagy brutális emberek verik le a fészkeket. A napokban hozzám is került egy fészekalj, három pirinyó, de már kitollasodott fecskefióka. Meglepett, hogy ezek a kis molnárfecskék nem tátják nagyra sűrű csivitelés közepette a csőrüket, mint a füstifecske-fiókák. Meglepően csendesek voltak, előbb arra is gondoltam, hogy talán már az éhezésben legyengültek. Szerencsére gyakori itatás és lisztkukac-
etetés mellett szépen fejlődtek, de a csőrüket továbbra sem voltak hajlandók önállóan nyitni. (A Természetkalauz sorozat Szárazföldi madarak kötetében szép képeket is találtam, amelyek ezt a különböző viselkedést illusztrálják.) Később Schmidt Egon Madárlexikonjában olvastam, hogy a molnárfecske-fiókák, csakúgy, mint a sarlósfecskék, táplálékszegény időszakokat képesek úgy átvészelni, hogy mintegy dermedt állapotba kerülve lelassítják az anyagcseréjüket. Aprócska csőrük és az, hogy nem nyitják az etetéskor (valószínűleg ők is a madárszülő pofikáját csipkedik eleséget kérve) szintén a sarlósfecskékre emlékeztet. Már hajnali fél ötkor elkezdték a csendes csivitelést, fityfirittyelést, etetésért rimánkodva. Néhány nap múlva már az első repülésekkel próbálkoztak. Jelenleg már a Madárkórházban gondozzák őket, amíg meg nem tanulnak önállóan táplálkozni és elrepülhetnek. Dr. Molnár Lívia Tel.: (52) 481-683 (20) 54-594-11
Fressnapf az állati áruház
A német anyacég 1989-ben alakult családi vállalkozásként. Az ottani sikereken felbuzdulva a tulajdonos a franchise-rendszerben működő cég nemzetközi bővítését határozta el. Ebben a folyamatban a magyar FRESSNAPF (2002.) volt a harmadik, amely Ausztriát (1997.) és Svájcot (1999.) követte a sorban. Azóta újabb 9 országban nyíltak FRESSNAPFáruházak, évente 2-3 további országgal terjeszkedik a vállalat. A FRESSNAPF Group ezáltal Európában a legnagyobb hobbyállat-eledel és –felszerelés szak-áruházlánc, világviszonylatban is a közvetlen élmezőnybe tartozik. Jelenleg Európa 12 országában több mint 1000 Fressnapf áruház várja vásárlóit. A Fressnapf-Hungária Kft. már eddig is szép sikereket könyvelhetett el működése során, ennek keretében mára már 29 üzletből álló hálózatot sikerült kialakítani országszerte. De a bővülés nem áll meg: az idén még több bevásárlóközpontban nyílnak újabb Fressnapf Állati áruházak. Már első, budaörsi áruháza megnyitásánál is hatalmas érdeklődéssel szembesültek, ami azóta is újra és újra megismétlődik
új áruházak nyitásakor. Ennek bizonyítéka, hogy európai viszonylatban hazánkban a legmagasabb az üzlet alapterületre jutó vásárlólétszám. Az „állati szupermarketek” olyan új vásárlási kultúrát honosítottak meg, ami ezen a területen eddig teljesen ismeretlen volt. A siker egyik kulcsa a hatalmas áruválaszték (közel 8000-es cikkszám), rengeteg olyan termék is megtalálható, amit a vásárlóközönség nagy része még nem is ismerhetett előtte. A hagyományosnak számító nyakörvek, pórázok, játékok mellett olyan különlegességek is fellelhetők az áruházakban, mint a kutyapelenka, ásványvíz macskák és kutyák számára, vagy éppen a tollas barátaink részére a sokféle etető-itatófélék vagy szintén számukra
PR cikk
a madárfürdetők óriási választéka. A FRESSNAPF azonban nem kizárólag a vásárlók igényeinek legjobb kiszolgálására koncentrál, hanem igyekszik minél nagyobb szerepet vállalni a hobbiállatokkal kapcsolatos minden területen. Ennek keretében nem csak a kisállat menhelyek állateledellel történő támogatására jut energia, hanem például abban is aktívan részt vesznek, hogy az itt élő állatok új gazdát találjanak. Ennek érdekében rendszeresen örökbefogadó napokat rendeznek, ahol az új gazdik értékes ajándékcsomagban részesülnek a befogadott kedvenc mellé. De vidámabb környezetben is találkozhatunk a cég nevével, például az egyre népszerűbb és rendkívül látványos kutyás sport, az agility kupák támogatójaként, vagy éppen kutya-gazdi futóversenyek szervezőjeként. De a legfiatalabb korosztály sem kerüli el a cég figyelmét, rendszeres rajzversenyeiken akár három éves kortól részt vehetnek a gyerekek, és persze sok jutalommal és ajándékkal gazdagabban térhetnek haza az ünnepi műsorral egybekötött eredményhirdetésekről. - pr cikk -
BUDAÖRS | 2040 Budaörs, Kinizsi út 1-3. (Tesco) ■ MEGAPARK |1204 Budapest, Mártírok útja 281. (Tesco) ÓBUDA | 1036 Budapest, Bécsi út 136. (Stop.Shop) ■ RÉCSEI | 1146 Budapest, Szabó József u. 6. (Récsei Center) ÚJPEST |1042 Budapest, Árpád út 183-185. (Stop.Shop) ■ GYŐR | 9023 Győr, Fehérvári út 3. (Interspar) DEBRECEN | 4031 Debrecen, Kishegyesi út 1-11. (Tesco) ■ NYÍREGYHÁZA | 4400 Nyíregyháza, Pazonyi út 39/A (Stop.Shop) VESZPRÉM | 8800 Veszprém, Almádi út/8-as út kereszteződés (Stop.Shop) ■ ÉRD | 2030 Érd, Budafoki út 2-4. (Tesco) MISKOLC | 3516 Miskolc, Pesti út 9. (Cora) ■ ÚJBUDA | 1117 Budapest, Hengermalom út 19-21. (Újbuda Center) FERIHEGY | 2220 Vecsés, Fő út 246-248. (MC) ■ SZÉKESFEHÉRVÁR | 8000 Székesfehérvár, Szt. Flórián krt. 13. (Park Center) SZOMBATHELY | 9700 Szombathely, Viktória út 12. (Szombathely Center) SZEGED | 6725 Szeged, Szabadkai út 7. (Napfény Park) SOPRON | 9400 Sopron, Ipar krt. 30. (Tesco) ■ PÉCS | 7600 Pécs, Siklósi út 68/a (Park Center) GÖDÖLLŐ | 2100 Gödöllő, Thegze Lajos u. 2. (Tesco) ■ GYŐR | 9024 Győr, Malomszéki u. 9. (Family Center) KEREPESI ÚT | 1106 Budapest, Kerepesi út 73. (Plaza Bev. Közp.) KECSKEMÉT | 6000 Kecskemét, Izsáki út 12/b (Target Center, Tesco) ÚJHEGY | 1103 Budapest, Gyömrői út 99. (CBA Újhegy Bev.Közp.) ZALAEGERSZEG | 8900 Zalaegerszeg, Balatoni út 5-7. (Zala Park) TATABÁNYA | 2837 Vértesszőlős, Határ út 1-3. (CBA Sztráda) ■ KESZTHELY | 8360 Keszthely, Frech Miklós u. (ALPHAPARK) DUNAÚJVÁROS | 2400 Dunaújváros, Aranyvölgyi u. 1. (Park Center) DUNAHARASZTI | 2330 Dunaharaszti, Némedi u. 69. (TESCO-Shopping Center) ■ VÁC | 2600 VÁC, Deres u. 1. (Family Center)
Keresse a Pusztadoktor magazint a Fressnapf Áruházakban is! 2010. július
7
Látogasson el hozzánk! Hortobágyi Madárpark
a 33-as út mentén www.madarpark.hu gyerekröptető
látványkórház
madármentő kiállítás
Címünk: Hortobágy 4071, Petőfi tér 6.
madárkertek
csodalibikóka
www.madarkorhaz.hu
FELHÍVÁS
Felhívjuk a Magyarországon élő/előforduló menyétféle ragadozó emlőseinkkel foglalkozó kutatókat, közösségeket, hogy vegyenek részt ezen fajok jövőbeli védelmi koncepciójának kidolgozásában, és tájékoztassák a kezdeményezésről a környezetükben levő kisemlősökkel foglalkozó szakembereket.
Fotó: Konyhás István
A kezdeményezésről információt kérni, javaslatot tenni, a következő elérhetőségen lehet: Gera Pál E-mail:
[email protected] Telefon: + 36 (30) 258-3637
