PUSZTADOKTOR MAGAZIN VIII. évfolyam 12. szám a Madárkórház Alapítvány havilapja
• • • •
Karácsonyi szószóló Nyílt nap az Oktatóközpontban Kvakk-varjúcska Sziasztok hajnali madarak
2013. december
RTOBÁGY HO
ÁZ
AL
A
ÓR
H
PÍ
TV
ÁNY
MADÁRK
Karácsonyi szószóló
Karácsony táján szinte lépten-nyomon belebotlunk a támogatást kérő levelekbe, felhívásokba, emberekbe. Ezt halljuk a rádióban, olvassuk az újságban, látjuk a televízióban, és nem csak közvetve, sokszor közvetlenül, a tekintetetekben is. Ilyenkor mindenki segítséget kér, és ha sikerül a fogyasztói társadalom nyomásának ellenállva a valódi örömöt megtalálni az ünnepben, rájövünk, hogy ilyenkor könnyebben tudunk adni is. Mindig kérünk ilyenkor valamit. Általában azt, amire leginkább szükségünk van. Mi sem teszünk, nem is tehetünk másképp, hiszen mint a Kis Herceg, mi is felelősséggel tartozunk azért, amit megszelídítettünk. Látogatóink tudják, hogy ezt a kifejezést a Madárkórház esetében csak átvitt értelemben használjuk, hiszen nekünk nem célunk a természet vad madarainak magunkhoz édesgetése, szelídítése. Nem szeretnénk „ölebekké” silányítani őket, hiszen nem erre születtek. Viszont felelősek vagyunk értük, mert sérüléseik nagy részét mind a mai napig mi, emberek okozzuk. Az autóinkkal, a légvezetékeinkkel, az üvegablakainkkal, vagy véletlenül, pusztán a figyelmetlenségünkkel. És mi, a Madárkórház dolgozói felelősek vagyunk értük azért is, mert környezetükből kiszakítva arra vállalkozunk, hogy meggyógyítsuk őket. Ehhez biztosítanunk kell a megfelelő körülményeket számukra, karbantartani a röpdéket, a kórházat, műtőt, a madárkerteket, beszerezni a gyógyszereket, a táplálékot, aminek egy részét adományként kapjuk, de a javát vásárolnunk kell. Ezt nem tudnánk megtenni az önök támogatása nélkül. Nem tudtuk volna megtenni eddig sem, és nem lennénk rá képesek bármiféle állami támogatás nélkül, a magunk erejéből a jövőben sem. Ezért kérjük továbbra is, hogy támogassák alapítványunkat! És ezért kell most átnyújtanunk önöknek szerényen, amit mindezért cserében adni tudunk: a köszönetünket. A pénzbeli és tárgyi adományaikért, a gyógyító munkához használt segédeszközökért, a munkáért, amivel segítenek betegeink ellátásában, a lábadozók tisztán tartásában, a látogatók tájékoztatásában rendezvényeinken, vagyis a Madárkórház Alapítvány működésének segítéséért. És az élményért, amit átélhetünk akkor, amikor egy hónapokig, vagy akár évekig kezelt sérültünket örömmel vegyes félelemmel a magasba dobjuk és útjára engedjük. Ahhoz, hogy ezt a munkát minél sikeresebben végezzük, igyekszünk saját tudásunkat és másokét is bővíteni. Ezért nyitottuk meg egy európai uniós pályázati támogatás révén oktatóközpontunkat Hortobágyon, így az eddig megszerzett tapasztalatokat széles szakmai körben is megoszthatjuk. Ez az alapítvány életében új fejezetet nyit, és új kihívásokat, terheket is jelent majd, azonban a vadmadarak gyógyításának országosan is ismert gyakorlata lehetővé teheti a jövőben egy régóta várt és általunk már több éve kezdeményezett vadmadárkórház-hálózat létrejöttét. Reméljük, néhány év múlva már ezekről a lépésekről is beszámolhatunk, és bízunk benne, hogy ennek a folyamatnak önök is részesei lesznek tevékenységünk támogatásával! Köszönjük minden egyes látogatónkat és támogatónknak a segítségét! A Madárkórház dolgozói nevében Veres Hajnalka szerkesztő, a Madárkórház önkéntese Áldott, békés ünnepeket kívánunk!
Segítő kezek Egy október eleji hétvégén különleges vendégek érkeztek hozzák. A hajdúböszörményi Bocskai István Gimnázium szép számú önkéntes csapatot delegált a Madárparkba. A 20 diák és két vezetőjük rendbe tette játszóterünket és kigazolta röpdéink környékét. Ezúton is hálásan köszönjük áldozatos munkájukat!
A Kossuth rádió A hely című riportműsora szokatlan, érdekes és fontos helyekre viszi el a hallgatókat. Helyszíneikre egy hónapon keresztül négyszer is visszatérnek. Egyik adásuk Hortobágyon készült: Farkas Erika darvakat cserkelt... Madár van elég, csak a takarásból van hiány a pusztán... Egy-egy nádfolt vagy néhány akácfa azért akad... És kukorica is, ami csalogató falat a darunak... A madarak útja, első rész....
A címlapon: Kiss Balázs „Mikulás” és a bakcsó • (Fotó: Déri Balázs)
Nyílt nap az Oktatóközpontban Hivatalosan is megnyitottunk
Fotó: Déri Balázs Prof. Dr. Székely György akadémikus (középen) a nyílt napon Bálega Jánossal (balra) és dr. Déri Jánossal (jobbra)
A Madárkórház Alapítvány alapító okiratában deklarált célok egyike, hogy elősegítsük a természetvédelem, madár,- és állatvédelem fontosságát, ennek tudatosítását a társadalomban. A Madárkórház működésének évei alatt fogalmazódott meg az az igény, hogy az idelátogató – főként fiatalok: egyetemisták, rendhagyó biológia órán résztvevők, erdei iskolások; – Hortobágyra, illetve a térségbe és a régióba érkező kül-, és belföldi vendégek, szakemberek rendelkezésére álljon egy tudományos és közösségi célokat egyaránt szolgáló oktatóközpont. Ennek létrehozását régóta tervezzük, és idén novemberben hivatalosan is megnyitottuk a szakmai közönség előtt a Délibáb utca 1. szám alatt Oktatóközpontunkat. Ehhez kapcsolódóan a közelmúltban több egyetemmel is kötöttünk együttműködési megállapodást,
Fotó: Konyhás István Dr. Bistyák Andrea előadás előtt a szervező Déri Blázzsal
melynek értelmében a Madárkórház Oktatóközpontja a jövőben lehetőséget ad az állatorvostan hallgatók szakmai gyakorlatára, közös kutatások lefolytatására, valamint az ehhez kapcsolódó publikációk közzétételére is. A megnyitón a tartalmas és színes, tudományos igényű, de a nagyközönség számára is élvezetes előadásokat a TerepSzemle Stúdió és a Madárkórház Alapítvány szervezte. Dr. Déri János ünnepi beszédét követően előadást tartott a terepi madármentésről, ezt Kiss Balázs Vadludak a Hortobágyon, illetve Déri Balázs Hortobágyi látnivalók novemberben című előadásai követték. Az ünnepi fogadást követően az érdeklődők igazi terepi programokon vehettek részt szakvezetők kíséretében. Solymászbemutatót tekinthettek meg, bejárhatták a Madárparkot, a Pusztai Állatparkot, és a Hortobágyi Vadas-
Fotó: Lehoczky Krisztián
Dr. Dobos András előadása a szemészeti konferencián
parkot. Decembertől a tervezettek szerint zajlik a tudományos és ismeretterjesztő munka. Egyetemista csoportok, gyakorlatukat töltő hazai és külföldi állatorvostan-hallgatók, általános és középiskolás csoportok veszik birtokba az oktatótereket, valamint konferenciáknak, tudományos találkozóknak biztosítunk helyet. A szakmai programok mellett továbbra is foglalkozunk általános ismeretterjesztéssel, például a rendelkezésre álló felszereléseknek, eszközöknek köszönhetően az iskolás csoportok számára rendhagyó órák szervezésére is van lehetőség. Az oktatóközpont kialakítása elképzelhetetlen lett volna pályázati támogatás nélkül. Az épület megvásárlására, felszerelésére és szakmai programok lebonyolítására közel 50 millió forintos, javarészt európai uniós támogatást használhattunk fel. A 30 fős előadóterem mellett 2 kisebb oktatószobát és irodákat alakítottunk ki, az energia-, és költséghatékonyság érdekében az épületet hőszigeteléssel, új nyílászárókkal láttuk el, beépíttettünk 24 napelemet valamint 2 napkollektort, valamint akadálymentessé tettük. Ugyancsak ebből a forrásból biztosítjuk a megfelelő színvonalú oktatás érdekében az előadásokhoz a technikai eszközöket is. A pályázati dokumentáció összeállítását, illetve a projekt koordinációját az Európa Terv Kft. végezte. Az építési és kiviteli terveket Nagy István építészmérnök készítette.
2013. december
3
Kvakk-varjúcska December hatodik napján egy fiatal tollruhás bakcsó (Nychticorax nychticorax) érkezett hozzánk szárnytöréssel, igen rossz kondícióval (a bakcsók legkésőbb október végén elvonulnak dél felé.) Melegigényes faj, ezért feltételezhetően a törést jóval régebben szenvedte el, mielőtt bekerült, és a rossz időjárási körülményeknek, valamint a halak vermelésének köszönhetően legyengült. A bakcsó Magyarországon fokozottan védett, természetvédelmi értéke százezer forint, hazánkban erős állománnyal rendelkezik, viszont tőlünk nyugatabbra, valamint Európa más részein ritkulóban van. Többnyire halakkal táplálkozik a mocsaras területeken, de nagy számban fogyaszt hüllőket, kétéltűeket és vízi rovarokat is. Telepesen fészkel, jellemzően ártéri erdők gémtelepein, néhol azonban a sűrű nádasokban lát költéshez. Fészekalja 3- 5 tojást számlál, évente egyszer szaporodik. Népi neve többek között a vakvarjúcska, vagy kvakvarjú/kvakvarjúcska, ami jellegzetes hangjából ered. Ezt többnyire éjszaka hallatja a táplálkozó területek felé igyekezve, hangzása krákogó, rekedtes "KVAKK". Ismert népi mondókánkban is ő szerepel, igaz,
a vak- valószínűleg "kvak-" volt eredetileg. Bakcsónk rossz kondíciója ellenére ügyesen táplálkozik, állapota javulásával a szárnyát megműtjük és reménykedünk benne, hogy tavasszal, március végén ő is csatlakozhat a mocsárrengeKiss Balázs tegekben élő társaihoz.
Denevérek a Madárkórházban November végén érkezett hozzánk a megkeresés, miszerint több, mint 30 denevér került elő egy redőnyfelújítás során.
A lelkes megmentők 35 korai denevért szállítottak be hozzánk, amiket a Madárparkban szakszerűen elhelyezett nagyméretű denevérodúba adoptáltunk. Szárnyas ragadozóink téli álmot alszanak, sokan közülük több száz, néha ezer kilométerre vándorolnak alkalmas telelőhelyet keresni. A késői hónapokban nagyon veszélyes a felébresztésük, esetleg áttelepítésük, mivel energiatartalékaikat ilyen esetekben fokozottan igénybe veszik, és a hosszú hibernáció után jelentősen csökkennek túlélési esélyeik. Amikor a lakókat zavarja a kisemlősök gyakran hallatott cincogó hangja, esetleg a piszkuk, kiváló alternatíva lehet a
denevérodú kihelyezése kertekben, gyümölcsösökben, erdőkben, de akár a sűrűn lakott panelrengetegekben is. Fontos figyelni az odúk déli, délkeleti tájolására (ezzel segíthetjük elő a jobb hőháztartást), és kerülni kell az uralkodó szélirányt. A korai denevér hazánkban védett, mint minden más denevérfaj. Bántalmazásukat, pusztításukat a törvény bünteti. Emellett igazán hasznos jószágok, éjszakánként testtömegük akár három-, négyszeresének megfelelő tömegű rovart képesek elfogyasztani, aminek jelentős részét szúnyogok teszik ki. Új lakóink kedvében járva az odút kartonpapírral ragasszuk körbe, valamint a keményebb fagyok beálltával a bebúvó nyílást finom papírral, óvatosan zárjuk el (természetesen maximális körültekintéssel, nehogy megful-
A korai denevérkolónia az odú belsejében, és az odú (jobbra)
4
2013. december
ladjanak, vagy ne tudjanak kijönni), ezzel javíthatjuk túlélési esélyeiket. Ezután számunkra nincs más hátra, mint várni a február végét, hidegebb idő esetén a március elejét, mikor hazánk legnagyobb denevérfaja kimerészkedik első, ekkor többnyire még nappali vadászatára.
Kiss Balázs
Sokolarski Centar Társintézmény Horvátországban
Horvátországban meglátogattuk a dalmáciai Sibenik városától északra, 7-8 km-re található Dubrava faluban lévő Sokolarski Centart, (magyarul Solymász Központot) Horvátország egyetlen, központi ragadozómadár kórházát. Egész Horvátországból ide szállítják a sérült ragadozókat. (Kivétel ez alól a Cres szigeti fakókeselyű mentőhely, ahol főként keselyűket mentenek, de ott nincs kórházi ellátás.) Dubrava a közeli nemzeti parkkal szomszédos kis település, ahol a Solymász Központ teljesen eldugott helyen, de jól kitáblázott útvonalon közelíthető meg. Az intézmény parkjában büfé, röpdékben solymászbemutatóra használt madarak, és a kórház épülete látható. Évi 2-300 ragadozó, köztük ölyvek, héják, sasok, sólymok, keselyűk és baglyok fogadására kialakított kórház három állatorvossal, két biológussal, egy telepvezető-solymásszal és több önkéntessel működik. Az intézményt civil szervezet tartja fönn. Állami támogatás ott sincs, bevételüket adományokból és belépőjegyekből szerzik. Csak az intézmény parkja látogatható, ahol évi 10-12 000 látogatót, főleg osztálykirándulásos csoportokat igényes, és látványos solymászbemutatóval szórakoztatnak. Itt engedély nélkül tartható amerikai Harris Hawk-okat és ázsiai uhukat reptetnek. 90 kuna, azaz 3200 forintos belépőjegy megváltásával a látogatók a telep fenntartásához járulnak hozzá. Eltérően a hortobágyi Madárkórház szemléletétől, a kórház és az ápolt madarak egyáltalán nem látogatha-
tóak, a betegeket vad állapotuk fenntartá- Madártani érdekességek sa miatt embertől teljesen elzárva tartják. Még az etetésüket is csapóajtón keresztül oldják meg. A nálunk alkalmazott, egy irányban átlátható, belülről tükröző ablakoktól a madarak ütközéses balesetinek elkerülése miatt óvakodnak. Nagy hangsúlyt fektetnek a kórházból a természetbe esetlegesen kikerülő fertőzések elkerülésére, ezért minden beteget egyedül, magánröpdében tartanak, melyeket két A téli hideg idén is hozott beteg között szigorúan fertőtlenítenek. néhány érdekes, ritka fajt a Döntő többségében mérgezéses és bal- Kárpát-medencébe. Horeseti sérült betegek mellett áramütött alig tobágyon például novempár százalékban érkezik. Szárnytörött be- ber legvégén észleltek egy teget csak ritkán kezelnek, csak a biztos hosszúcsőrű cankógodát repatriációra alkalmas jó prognózisú be- (Limnodromus scolopaceus), tegeket műtik. Bristolban tanult állatorvo- míg Fertőújlaknál nagyjából saik csontműtéteknél a velőűrszegzéssel ez időtájt kis hattyút (Cygnus szemben a fixateur externe-t helyezik elő- columbianus) láttak, ami térbe. A tartósan sérült betegeket mind ritkán jön el hozzánk. Idén elaltatják, csonkolt, félszárnyú, vagy bár- feltűnően sok vörösnyakú milyen okból elengedésre alkalmatlan lúd (Branta ruficollis) vonul egyed életben tartását ugyanazon uniós együtt más lúdfajokkal szerte állatvédelmi irányelv sajátos értelmezése az országban. Ugyancsak sokszerint nem tartják lehetségesnek. (Mi felé figyeltek meg december ugyanazon jogszabály hazai alkalma- elején jegesrécéket (Clangula zása mellett jogszerűen tovább tartjuk, hyemalis), többek között Sobemutatjuk, szaporítjuk őket.) A kórhá- mogy megyében, de például zat nekünk azért megmutatták, és kicsit Siófokon és Abádszalókon is. el is szégyelltük magunkat. Irigylésre Már el kellett volna vonulnia, méltó felszereltséggel rendelkeznek, jó- de még Fertőújlakon maradt val megelőzve a hazai hasonló intézmé- november legvégén is egy nyeket. Röntgen, ultrahang, altatógép, vörös gém (Ardea purpurea), lélegeztetőgép, inkubátor, vér analizátor, Szegednél pedig kis kócsagot bakteriológiai termosztát mellett pl. mér- (Egretta garzetta) láttak decgezések órák alatti oki diagnózisára alkal- ember első napjaiban. Ugyanmas spektrofotométerrel is rendelkeznek. csak ritkán látott vendég az A madarak törött tollainak pótlására, és Ausztráliában őshonos, Eurórégi, autolizált hullák azonosítására ko- pában inkább díszmadárként moly tollgyűjtemény, és nagyon komoly tartott fekete hattyú (Cygnus számítógépes toll-, és csont adatbázis áll atratus – fent), ami a Debrerendelkezésre. Ez utóbbi a csontműtétek cen melletti Fancsikai víztátervezését is segíti. A hullák azonosítá- rozón állomásozik néhány sa és kormeghatározása – melyre külön bütykös hattyú társaságában. légyálca gyűjteményük is van – az áram- A hely érdekessége, hogy két ütések bizonyításához kell. Horvátország- évvel ezelőtt önkénteseink itt ban ugyanis az áramszolgáltatónak ki kell engedtek szabadon a ködben fizetnie az áramütés által okozott eszmei eltévedt és kissé legyengült értékkel mérhető kárt az államnak, mely bütykös hattyúkat. Azóta több bevételt a természetvédelemre fordítanak. jelét is láttuk annak, hogy a Meghívást kaptunk az évi konferenciájuk- halastóként használt tavat birra, ahol számítanak a hortobágyi Madár- tokukba vették. kórházban végzett munkánkat bemutató További hírek: www.birding.hu előadásra, melyet örömmel elfogadtunk. Kép és szöveg: Veres Hajnalka 2013. december
5
Sziasztok hajnali madarak 2 fok van odakinn és nem tudok aludni. Vagy a telihold, vagy mit tudom én, mi miatt. Nagyapám mindig felkelt éjfélkor, elszívott egy cigarettát, megnézte a lovakat. Én megnéztem a kutyákat. Meg vannak, nem lopták el őket. Te jót alszol. Épp a holnapi jókedv akkumulátoraid töltöd fel álmodban. Én meg nem, a fene vigye el. Voltam a Hortobágyon szombaton. Onnan ismerhetitek ezt a nagy pusztát, hogy arról lett híres, miszerint tudták, én majd elmegyek egyszer szombaton oda. Nagybátyám szerint aki nem látta a Hortobágyot, az 25 botot érdemel. Aki kétszer akarja megnézni, az 50-et. Nem így van. Sajnálom, hogy eddig nem látogattam meg. A Hortobágyból szinte semmit nem láttam, de éreztem. Dolgozni mentem oda. Déri Jancsi barátom hívott meg. Ő egy kicsit világhírű állatorvos, ráadásul még haja is van. Meg ért is ahhoz, amit csinál, és a lányok, asszonyok úgy néznek rá, komolyan mondom, mintha világhírű lenne, meg haja is lenne, meg mintha madarakat mentene. Ő az, aki mindig feldobálja a sasokat, tudjátok, ha azok leesnek. Utána ha feldobja, azok fenn is maradnak.
A Hortobágyi Halgazdaság Zrt-től rendszeresen kapunk halakat a madarak táplálására. Köszönjük!
6
2013. december
A Hortobágy az megfogja azt az embert, aki fogékony a szépre, a természetre. A szabadságra. Azt mondják, nincs ott semmi. De ott van az a valami, a VALAMI. Ott közel vagy ahhoz a nagy egészhez, aminek mindannyian a részei vagyunk. Kiszabadulunk saját rossz magunkból. Ott érzed, kicsi vagy, de hatalmas. A
Tisza mellett ősszel, a Balaton mellett télen, és a Hortobágyon éreztem most ezt. A napnyugta, a vonuló libák hangja, a didergő vacogás a Kilenclyukú-híd partján. Nem kell oda fény. Lámpa. Oda a sötétség kell, és abba belesétálni. Kinn aludni tábortűz mellett, a lángok ropogására elaludni, hallgatni a csendet, a végtelent érezni. Ott az ég még csillagokkal díszített, a levegő még álmosít, a lélek pihenni tud. Felzaklatott az a hely. Ha elfordulsz a Kilenclyukú-hídtól, már ezer évet utaztál vissza. Azt látod, amit a régiek. Hallod a lovak közeledését, érzed, most jönnek elő az esti sötétből. A régi pásztort várod subával a vállán. Látod a vásárokat, amikor még ezrével voltak szürkemarhák, gyönyörű lovak, szólt a zene a csárdában, a tüzek mindig égtek a pusztában. Otthon voltam egy napra, mint a Tisza partján. Nincs ott semmi, de ott van minden. Megértem, aki ragaszkodik a semmihez, és el nem jönne onnan. Mint ahogy én sem innen, de egy kicsit ott maradtam.
Dr. Dobos András (Fotó: Ladányi Tamás www.asztrotajkep.hu)
Az MME-től meghívást kaptunk november 30-ra, a Tatai Vadlúdsokadalomra a hortobágyi Madárkórházat bemutató előadás tartására. Köszönjük a lehetőséget, éltünk vele, és köszönjük a mintegy 3-400 érdeklődőnek a kitartását a hideg sátorban a fél órás projektoros előadás során! Az előadás végét a vadludak is megvárták, utána húztak be a tóra. (Fotók: Déri János)
T Támogatóink
E-pet Díszállat Kereskedés
2013. december
7
Mikulásra szeretettel Egy nagydoboz, telis- tele! Cinkegolyó, mogyoró! Van még szotyi, akad búza, a köles is csillogó. Kis tollasnak nagy hidegben, bizony most már ez való! Ennyi mindent kiosztani nem bírna a két kezünk, Gyertek Hozzánk a hétvégén, segítsetek most Nekünk! Legyünk együtt mindahányan, Mi a Madár-Mikulás! Hogy a fázó sok picinyke kapjon finom vacsorát! Tegyük hát ki, mit jó EMBER adományként küldött Nekik! Míg a hálás csicsergéssel a lelkünk színültig telik! Szóljon erről a Mikulás, hiszen Mi mind itt vagyunk! Vendégeljük hát meg Őket! Adjunk, míg csak adhatunk!
A Madárkórházat is meglátogatta a Mikulás! Hozott a madaraknak cinkegolyót, mogyorót, minden földi jót… Akik segítségére voltak a madáretetéseben: a hortobágyi „Nyitnikék” Óvoda ifjú és lelkes „apródjai”! Köszönet érte gyerekek!
Szeretettel várunk mindekit idén is a Madárkarácsonyra a hortobágyi Madárkórházba december 25-26-án! Karácsonyi nyitva tartás 9-14 óráig.
Sziki túrák télen is A puszta télen sem unalmas. Fedezze fel a téli madárvilágot és a tél szépségét Hortobágyon! Terepjárós túráink előre egyeztetett időpontban a Madárkórháztól indulnak. (4071 Hortobágy, Petőfi tér 6.)
Fotó: Morvai Szilárd
Információ és jelentkezés: Déri Balázs: +36 (30) 68-68-635 e-mail:
[email protected] www.madarpark.hu facebook.com/madarpark
Amennyiben lehetősége van, kérjük, támogassa alapítványunkat! Köszönjük! Bankszámlaszámunk: 59900029-10001868 • Adószámunk: 18557899-1-09
RTOBÁGY HO
ÁZ
AL
A
ÓR
PÍ
TV
ÁNY
MADÁRK H
Olvasói leveleket, érdekességeket a következő címekre várunk:
[email protected] • 4071 Hortobágy, Petőfi tér 6. Állatorvosi, állatgyógyászati területen felmerülő kérdéseiket a fenti címekre várjuk! Megjelenik 12 000 példányban. Hirdetésfeladás, sérült madár bejelentése:
[email protected] • Tel: (30) 9435-494; (52) 369-181. Szerkesztők: Dr. Déri János, Konyhás István, Veres Hajnalka • Tördelés: TerepSzemle Stúdió (Veres Hajnalka) • ISSN 1788–456X Megtalálható országszerte állatorvosi rendelőkben, állatkertekben, kisállatkereskedésekben, állati áruházakban, megyei könyvtárakban.
