PUSZTADOKTOR MAGAZIN VIII. évfolyam 7. szám a Madárkórház Alapítvány havilapja
• • • •
Kirepültek a kisgólyák Fecsketörténet 4. Madáriskola A madáritatásról röviden
2013. július
Kirepültek a kisgólyák Július közepétől idén is kirepültek a kisgólyák. Nem kiestek a fészekből, hanem maguktól szálltak le a földre, háztetőre, kertekbe. Az egészséges,
már közel anyányi méretű, még részben fekete, de már pirosodó csőrű, esetleg repülni nem nagyon akaró, a szüleik által látszólag nem gondozott fiatal gólyák miatt nem kell aggódni, mert ez a természet rendje gólyáéknál is. A gólyamama, ha elérkezettnek látja az időt, nem eteti tovább a fiatalokat (akik egyébként évekig elfogadnák és elvárnák a szájukba hordott békákat), és a szomszéd villanyoszlopon mutogatja nekik a finom falatokat: tessék érte jönni, vagy fogjatok magatoknak, ha kell. Amikor kirepülnek és nem szállnak azonnal vissza a fészekbe, nem kell a tűzoltókat hívni, hogy tegyék őket vissza, ahogyan ez a napokban megesett. Ha elég éhesek lesznek, úgyis rászánják magukat a repülésre, és más gólyákat keresve, azokat utá-
nozva megtalálják táplálékukat. Berepülnek más fészkekbe, ott is vendégül látják őket, egy ideig hazajárnak, míg augusztus közepére már csoportosan táplálkoznak és gyülekeznek az afrikai vándorútra, amely augusztus 20án indul. Ezért legkésőbb ekkor engedjük szabadon a Madárkórházban meggyógyult gólyáinkat. Egy részük a kirepülést követően balesetet szenved, áramütés, láb-, és szárnytörés miatt tényleg kórházi kezelésre szorul, őket azonnal, még aznap meg kell műteni, hogy esélyük legyen a teljes gyógyulásra. Ezért kérjük, aki sérült gólyát lát, ne e-mailen jelezze, hanem azonnal hívjon a +36 (30) 943-5494, vagy a +36 (52) 369-181-es telefonon!
Dr. Déri János állatorvos
Önkénteseink és látogatóink gyógyult madarakat engedtek szabadon Fotók: Szalay Kata Viktória
A szabadon engedők fentről lefelé haladva: Hoffmann Flóra Gyalus Bence Balaton Juli Ugróczky Vivien Cseszlai Zsombor gyerekek társaságában
A címlapon: Pihenő füsti fecske (Hirundo rustica) • Fotó: Konyhás István
Fecsketörténet 4. Madártani érdekességek
Fotó: Kácsor Zsolt Június közepén telefonon hívott Horváth Kata és a segítségemet kérte. Előző nap Veszprémben barátaival a földön találtak egy kismadarat, de sem beazonosítani, sem megetetni nem tudták. Elbeszélése alapján molnárfecskének véltem. Nem tévedtem. Évek óta foglalkozom madarak mentésével. Kimondhatatlan örömet érzek, ha fáradozásaimat siker koronázza, bármilyen madárról legyen szó. Gyerekkorom óta kedvenc madaraim a fecskék. Különös előnyt élveznek nálam, mivel veszélyeztetettségük miatt alaposan rászorulnak az emberek segítségére és védelmére. Sajnos a telefonhívás időpontjában távol voltam balatonfüredi otthonomtól, ezért lányom segítségét kértem. Rögtön igent mondott. Előbb hasznos tanácsokkal látta el Katáékat a kis fecske szállításával kapcsolatban. Aztán hatalmas szeretettel és türelemmel az ápolásába kezdett. Látta, hogy a kismadár jó állapotban van a megpróbáltatások ellenére. Mindenekelőtt nyugalom-
ra volt szüksége. Enni továbbra sem akart, ezért óvatosan a csőrébe kellett helyezni az első lisztkukacot. Hosszú időbe telt, míg magától enni és inni kezdett. Innentől felgyorsultak az események. Egyre többet evett, ivott, majd fürdött is. A harmadik napon repülni kezdett. Előbb rövid távokat, majd teljes kört is megtett a helyén. Zsuzsa lányom mindvégig mellette volt, nehogy ismét sokkos állapotba kerüljön. A kis molnár egy héten keresztül gyakorolta a repülést. Egyre magabiztosabb és erősebb lett. Szemlátomást vágyott arra, hogy szabad lehessen. Amikor a házunk felett repkedő fiatal molnárfecskék hangját meghallotta, izgalomba jött. Mehetnékje támadt. Július elsején ragyogó idő volt, sok repülő rovar és fajtársak repkedtek a levegőben. Lányom kinyitotta az ablakot és azonnal közéjük repült. Hogy miért írtam meg mindezt? Pedagógusként örömmel tölt el a tudat, hogy mai környezetpusztító világunkban vannak olyan fiatalok, akik meglátják a természet szépségeit és értékeinek megőrzésében szerepet vállalnak. Ismeretlenül is büszke vagyok Horváth Katára és barátaira, továbbá Zsuzsa lányomra, akinek ez volt a második önálló sikeres fecskementése.
Kép és szöveg: dr. Kocsis Zoltánné Balatonfüred
A legtöbb madár, ahogy az emberek is júliusban valószínűleg a nagy hőséggel küzdött, de szerencsére napi menetrendjük révén jól alkalmazkodnak a szélsőségesebb időjáráshoz. Az énekesmadarak általában egyébként is a kora hajnali órákban és estefelé aktívabbak, egyes madárfajoknak pedig megvan a maga hűtőberendezése. Ilyen például a fehér gólyánál (Ciconia ciconia) a láb hígabb, fehér színű ürülékkel való fedése, ami segíti a hőháztartás kiegyensúlyozását. Egyre többfelé látni a fészket elhagyó, elhagyni készülő kisgólyákat, nekik most kell elsajátítani az önellátás tudományát, hiszen augusztus végével már délre kell indulniuk. A vonulás még korai lenne más madárfajoknál is, épp ezért volt érdekes július utolsó napjaiban a Balatonmáriafürdőn, Somogy megyében észlelt csigaforgató (Haematopus ostralegus), vagy az ékfarkú halfarkas (Stercorarius parasiticus) megjelenése Halásztelken, Pest megyében. Utóbbit Hortobágyon is láttak, ahogy sarki partfutót (Calidris canutus) és lócsért (Hydroprogne caspia) is megfigyeltek ugyancsak Hortobágyon. Ezek északi vonuló fajok, valószínűleg egy hidegfronttal érkezhettek. Néhány csapatosan vonuló fajnál már elkezdődött a gyülekezés, így például a partifecskéknél (fent – Riparia riparia). Drótokra ülve istállók közelében százával figyelhetjük meg őket.
Veres Hajnalka (forrás: birding.hu)
2013. július
3
r ta
Fotó: Veres Hajnalka
Madáriskola
O lva s ó nk í
„… - Na, figyelj, megmutatom még egyszer! A lábaiddal elrugaszkodsz és a szárnyaiddal nagyokat evezve eltávolodunk a földtől – mondata fecskeanyu a riadt szemű fiókának. Sokadik próbálkozáson voltak már túl, de valahogy nem sikerült elszakadni az alkalmi le-, és felszálló mezőnek kinevezett autó ablaktörlőjétől. A fecskegyerek még nagyon fiatal lehetett, mert a feje tetején inkább pihe volt, mint toll. Csőre is olyan kis tompa és világos színű volt. Talán ezek voltak az első pillanatai a biztonságot nyújtó fészek elhagyása után. Hamarosan megjelent fecskeapu is. Hozott némi élelmet a gyereknek, talán így jobban fog menni az első önálló repülés. Ahogy elfogyasztotta a hirtelen ebédet, máris elkezdett nyújtózni. A szárnyait mindkét irányba, hosszan kinyújtotta, de egy pár bátortalan csapáson kívül nem jutott többre. Közben a szülők folyamatosan köröztek felette és az első mozdulatokat próbálták átadni heves csivitelés közben. Mindezeket az ablakból néztem, és az járt a fejemben, hogy valahogy én is így szoktam elmagyarázni a tanulóknak a repülés alapjait. Milyen érdekes, hogy a tudatos cselekvés és az ösztönösen végrehajtott tanítás között látszólag semmi különbség nincs. Talán csak annyi, hogy a fecske az égen egy természetes jelenség, az ember viszont már nem. Végtelen türelemmel és bátorsággal próbálta a két szülő a megfelelő mozdulatokat átadni. A fecskegyerek talán ráérzett a moz-
4
2013. július
dulatsor elejére és egyre hevesebben kezdett csapkodni a szárnyaival. Már majdnem repült, de a lábait talán elfelejtette kioldani. Úgy kapaszkodott az autó ablaktörlőjébe, hogy már majdnem felemelte azt. Biztosan sok energiába került neki az előző próbálkozás, mert fáradtan és szomorúan lógatta a szárnyait. Az egyik szülő ismét elment neki egy kis élelmet hozni. Amint az újabb tankoláson is túl voltak, következett az újabb próba. De ó jaj! A sarkon feltűnt egy fiatal házaspár és máris beültek az autóba. Alig sikerült kiszaladni hozzájuk, hogy ne induljanak el. Mutatom nekik a fecskét az ablaktörlőn. Nagyot csodálkoztak az apró szárnyason. Óvatosan, hátulról közelítve mögé lopóztam. Lassú, de biztos mozdulattal elkaptam. Még mindig makacsul kapaszkodtak a karmai az ablaktörlőbe. Amint a kezemben volt, óvatosan tartva egy alkalmasabb helyet kerestem neki. Apró puha pelyhes teste még nem fejlődött ki teljesen. A szülők szép acélkék színe csak nyomokban volt még felfedezhető a kabátján. A villás farok is csak amolyan girbegurba seprűnek tűnt. Gondoltam is, hogy ilyen alaki ellenállással tényleg nehéz repülni, de legfőképpen egyenesen haladni lesz probléma. Teljesen nyugodtan viselte az átmeneti rabságát. Nem próbált menekülni. Gondosan szemügyre vettük egymást, még egy bátortalan csiripet is elengedett felém. – Köszöntelek én is, szárnyas cimborám! Szerencséd, hogy én kaptalak el
és nem egy macsek, vagy valami éhes ragadozó! A szemközti téglakerítés tetejét szemeltem ki tanulópályának. A félig ráboruló meggyfaágak még némi rejteket is adnak a világtól. De sajnos a kerítés magasabb volt, mint én. Elő a létrát. Közben megmutattam neki a munkahelyemet és együtt sétáltunk át az utca túloldalára. Felmásztam a kerítésre és felraktam a tetejére. Nem menekült, csak mint aki bogarakat kerget, sétálgatott körbe-körbe. Vissza hurcolkodtam alkalmi madárlesembe. Hamarosan megjelentek a szülők is. Picit féltem, hogy nem fogják megtalálni elveszett gyermeküket, de mintha geoládát keresnének GPS-el, egyből tudták, hova kell menni. Ismét egy gyors uzsonna és máris lehetett újból nekifutni. És tényleg, a fecskegyerek elindult előre. Folyamatosan gyorsulva s egyre nagyobbakat csapva szárnyaival lassan elemelkedett a kerítés tetejéről. Magasságot nem gyűjtött, inkább lassan süllyedve két autó fölött átrepülve egy harmadik szélvédőjére leszállt. Inkább megérkezett, mint leszállt, de végre sikerült önállóan repülnie. Eszembe jutott az egyik sokat hangoztatott vezényszó. Nagy sebesség hatásos, kis sebesség halálos! Ez az örök érvényű törvény érvényes volt rájuk is. Hangosan nevetve kiabáltam neki: – Nagy futással kiadja!!! Némi pihegés után ismét szárnyra kapott és felrepült egy ereszre. Lassan megérezte a repülés ízét és ha csak rövideket is haladva, egyre messzebb repült. folyt.
A szülei, mint jó oktatók, ott repültek a tanuló körül. Jó volt látni, hogyan kezdődik el egy szárnyas történet. De azért ismét megbizonyosodtam arról, hogy a madarak sem születnek úgy, hogy tudnak repülni. Azt hiszem, egy picit én is hozzájárultam ennek az igen kedves madárnak az első szárnycsapásához. Hát repülj messze, és magasan, ahol csak a fecske jár….” …utóiratként hozzá tartozik ehhez a történethez, hogy pár évvel később
ugyanott találtam egy másik fecske gyereket. Most az út közepén pihent az első szárnycsapása után. Őt is megfogtam, mielőtt elütné valaki és bevittem a boltba. A pulton ücsörögve pihente ki magát. Próbáltam megetetni egy kis főtt rizzsel, ami az ebédből maradt meg, de nem igazán tetszett neki. A vizet viszont elfogadta. Csendesen pihent a pulton, még a szárnya birizgálását is elviselte. Nem volt még benne kialakult félelemérzet az emberek iránt. Csak nézett nagy
Kedves Pusztadoktor Magazin!
Fotó: Konyhás István
dolkodás és telefonálás után eldöntöttük, megpróbáljuk a legjobbat Régóta figyelem munká- adni a kismadárnak, úgyhogy pártjukat, és az életemben úgy alakult, fogásunkba vesszük és felneveljük. hogy szükségem lett a tanácsukra. Félénk barátunk először Mivel párom és én madárszerető nem igazán akart enni, majd 1 nap emberek vagyunk (8 hullámos pa- után hozzászokott a közelségünkpagájunk van), soha nem megyünk el egy kismadár mellett sem, aminek szüksége van a „nagyok” segítségére. A történet egy hete kezdődött, amikor hazafelé a reptéren egy kis fecskefiókát találtunk. Elvittük haza, bár nem tudtuk, mit eszik, hogy tartsuk, és hogy mi lehet a baja. Majd felhívtuk a hortobágyi Madárkórházat, és a megfelelő információk után elmentünk beszerezni a szükséges eledelt. Nagyon sokszor telefonáltunk menhelyekre, de mivel nem kutyáról höz és elfogadta a kínált csemegét. és macskáról volt szó, többen nem Teltek a napok és Herkules (ő a kis foglalkoztak vele, s mivel Budapes- fecske), egyre többet evett, elkezten élünk, a szállítását nem tudtuk dett repülni tanulni és esténként megoldani. Lassan, 3 órányi gon- vackából kimászva hozzánk bújt.
gombszemével és néha csippantott egyet. Aztán a munkaidő lejártával kiraktam a már jól megszokott kerítés tetejére. Amint ismét a szabadban volt, felélénkült. Minden arra repülő madárhoz volt egy-két csippantása. Fél óra múlva már nem volt ott, ahol hagytam. Szerintem őt is megtalálták a szülei és tovább repült. Kedves egy madár volt a vendégem megint. Remélem, ő is így gondol rám…
Kaszás Sándor siklóernyő oktató
Rengeteget törődtünk vele, remélve azt, hogy nyár végén visszaengedhetjük és láthatjuk talán az égen repülni. Sajnos nem így alakult. Egyik reggel Herkules nagyon bágyadtnak és álmosnak tűnt, azt hittük, még alszik. Majd mikor lefeküdtünk mi is aludni, valamiért magunk mellé tettem és újra megsimogattam, amit nagyon szeretett. Eltelt 4 óra és mikor ránéztem, már nem volt velünk. Elaludt mellettünk, megvárta míg hazajövünk, és elköszönt. Nehéz időszakon vagyunk túl és ez a kismadár pont akkor jött (vagy küldték az égiek), amikor nagy szükség volt rá. Megtanított bennünket gondoskodni és átérezni az igazi szeretet lényegét. Ezúton szeretnék köszönetet mondani a tanácsaikért, és örülünk, hogy vannak még ilyen emberek, mint Önök, akik gondolnak a beteg madarakra.
Káli Orsolya és Farkas Balázs
Szeretettel meghívjuk Önöket Sassné Rácz Róza püspökladányi festőnő kiállítására 2013. augusztus 17-én 17 órára a hortobágyi Madárparkba. (Hortobágy, Petőfi tér 6.)
A festmények művészi témái kapcsolódnak alapítványunk fő célkitűzéséhez, a természet szeretetéhez, a megóvásához és ezeknek tudatosításához. 2013. július
5
Fotó: Harangozó Adina
A madáritatásról röviden kák, akkor ne a földre, inkább egy fatuskóra vagy kicsit magasabb helyre tegyük ezeket az edényeket, mert ott nagyobb biztonságban vannak a madaraink. Érdemes egy nagyobb követ is beletenni, hogy érezzék a tálka mélységét, így a kisebb madarak is szívesen fogják használni. Minél régebben üzemeltetjük itatóinkat, illetve kerti tavainkat, annál több madárfaj viselkedését figyelhetjük meg a közelükben. A gondos szülők a fiókáknak is megmutatják a vízfelvevő forrásokat, és utána a kicsik is bátran használatba veszik ezeket. Mi többféle itatót működtetünk, a cserépalátéttől kezdve a kerti tavon át a nagy asztali itatóig, sőt még az első emeleti erkélyünkre is két edénykét raktunk Madárvédelmi szempontból az egész csak ivásra, hanem tolluk tisztántar- ki nekik egy virágládába, amit reggelévi folyamatos itatás ugyanolyan tása miatt fürdésre is használják eze- től estig előszeretettel látogatnak. fontosságú, mint a téli madáretetés. ket a kihelyezett itatókat. Erre a célra Rengeteg örömet tudnak okozni szá- akár egy nagyobb cserépalátét is meg- (Forrás: munkra a kis tollas vendégek. Nem felelő. Ha a környéken vannak macs- Reszt Károly és Harangozó Adina blogja) Megjegyzés a madáritatásról és zöldikék pusztulásáról Fontos az itatás, és az is fontos, hogy a vizet gyakran, naponta többször cseréljük és közben az itatótálat alaposan mossuk ki és fertőtlenítsük, majd öblítsük el. A kevés, nyáron gyorsan felmelegedő, elkoszolódott vízben kórokozók terjedhetnek. A Duna-kanyarban etetőre és itatóra százasával járó zöldikék tömeges pusztulását figyelték meg több helyen is az elmúlt hetekben. A szúnyogok elleni permetezéssel összefüggő mérgezésre gondoltak a bejelentők, de ez nem valószínű, mert csak a zöldikék hullanak. Laborvizsgálatuk még tart, valamilyen zöldike-specifikus kórokozóra gyanakszunk (trichomonast mutattak ki, de retrovírus is felmerült). Az itatóra járó veszélyeztetett zöldikék ivóvízbe adagolt gyógyszeres kezelése (Ciprobay és Klion) egy helyen eredményes volt, de a megelőző ötletszerű kezelés nem célravezető, ahol baj van, csak szakemberrel való egyeztetés után szabad ehhez folyamodni! Ahol előfordul, az etetést hagyjuk abba, hogy ne koncentráljuk a fertőzött madarakat! Máshol elég a fertőtlenítés. Akinek hasonló tapasztalata van, kérem, ossza meg, és hívjon a +36 (30) 9435-494-es telefonszámon.
dr. Déri János állatorvos
6
2013. július
Luca újratöltve Luca, a gyönyörű réti sas ismét átesett egy beavatkozáson. Bizonyára sokan tudják, ő egy műlábas tollasunk. Művégtagja, ahogy az embereknél is, folyamatos ellenőrzést és kezelést igényel. A lábcsonk – amelyre rögzítettük a műlábat – az idő múltával deformálódik, így évente egyszer mintát veszünk róla, majd a minta alapján kicseréljük a műláb felső részét, hogy pontosan illeszkedjen. Ez történt most is. Amint látható, a megújult végtag szépen passzol, Luca boldogan használhatja, és ezt meg is teszi. (Kép és szöveg: Déri Balázs)
Egy életre szóló élmény
k ír t a
mióta csinálja ezt, azt mondta, 6 éve. 6 éve! Hihetetlen volt. S ő csak mesélt és mesélt, mi pedig hallgattuk és ittuk szavait. Megható volt számomra, hogy valaki ennyire beleéli magát a madarak helyzetébe és ennyire szívén viseli a sorsukat. A látogatás után el is gondolkodtam. Én is tenni akarok és tenni is fogok valamit! Segíteni akarok, mert segíteni jó! Rengeteg erőt adott az, hogy részese lehettem egy ilyen élménynek. A lényeg az, hogy össze kell fognunk és együtt tenni az ellen, hogy ezek az ártatlan madarak soha ne essenek áldozatul áramütésnek, mérgezésnek ,vagy egyéb káros hatásnak. A szívszorító pillanatokon kívül azért más is jutott nekünk arra a napra. Megismerhettük Samut, a sólymot, aki még annyi meglepetést tartogatott a számunkra. Elképesztő volt, milyen okos az a madár. A solymász és közte valami olyan különleges kapcsolat volt, amit senki sem érthet. Azt érezni kell. A bemutató során megtudhattunk néhány érdekes információt a madárról és szemtanúi lehettünk vadászási technikájának. Utána egy kis madársimogatás és közös kép is belefért a programba. Csodálatos élmény volt…egy életre szóló!
Lévai Krisztina
Fotók: Boldizsár Heni
Valami olyasmit élhettem át, amit azt hiszem, sosem fogok elfelejteni, és szerintem ezzel mindenki egyetért, aki már járt a hortobágyi Madárkórházban. Egyszerűen lenyűgözött az, milyen elszántan és kitartóan küzdenek egyes emberek azért, hogy segítsenek a bajba jutott madarakon. Nekik ez nem munka. Ez az életük. Ahogy sétáltam a kórház folyosóján, és mélyen belenéztem a madarak szemébe, ledermedtem, a szívem megszakadt. Szinte éreztem a fájdalmat, a bánatot. De tudom, hogy abban a kórházban azért harcolnak, hogy jobb legyen nekik. Lehet, hogy fél lábbal vagy fél szárnnyal, a külvilágtól elzárva, de élnek és élni fognak. Néhányuknak viszont megadatik az az esély, hogy később már gyógyultan a szabadban élhessenek. S a madaraknak erőt ad az, hogy van, aki foglalkozik velük és gondoskodik róluk. Ezért nem adják fel a harcot. Még most is libabőrös leszek, ha csak erre gondolok. Szerencsésnek érzem magam, hogy ott lehettem egy ilyen elképesztő helyen és mindezt megtapasztalhattam. Az idegenvezetőnk egy fiatal fiú volt, aki olyan szenvedél�lyel beszélt a madarakról, hogy jó volt hallgatni. Láttam a szemében, hogy ez a mindene. Mikor megkérdeztem,
L átog ató n
Kiss Balázs gyerekkora óta a Madárkórház önkéntese. Vele és további önkénteseinkkel helyeztünk el most kuviklakótelepet egy egerekkel bőven ellátott porta padlásán Tiszafüreden a Madárkórházban bevadásztatott kuvikok számára. (A bevadásztatással felkészítettük őket az önálló zsákmányejtésre.) Ha megfelelő a környezet és elegendő a táplálék, jó eséllyel elfoglalják a számukra készített szállást.
Fotók: Báder Gábor
Kuviklakótelep
2013. július
7
Hortobágyi Madárpark
Látogasson el hozzánk!
Szeretettel várunk mindekit a Madárparkba és Hortobágyra a Hídivásár idején! A gyógyult gólyákat, ölyveket, galambokat és más madarakat látogatóink engedhetik szabadon. Az új elemekkel és egy egzotikus madárfajjal gazdagodott solymászbemutatónk, valamint a madárelengedések augusztus 17-20-ig mindennap 12-13 óra és 16-17 óra között lesznek. A Madárpark megközelítése a főbejárat mellett a Hídivásártérről a keleti oldal étkezősorán át is lehetséges, ahol erre a célra egy utcányi területet bérlünk az önkormányzattól. Ennek bérleti díja bár nem kevés, de a vásártérről várhatóan a korábbi évek tapasztalatai szerint bejövő, jóval több látogatótól származó plusz bevétel nagyon fontos a kórház működési költségeinek kifizetéséhez. A rezsiköltség, a takarmányárak, az üzemanyagár emelkedése, a nem várt autójavítási költségek mellett ez egy olyan nem várt kiadás, melyre nincs tartalékunk. Ezért kérjük, adományaikkal támogassák a vásártéri bejárat bérleti díját. Ezt átutalással, vagy sárga csekken küldött adományuk rendelkező nyilatkozatában kérjük feltüntetni. (Bankszámlaszámunk: 59900029-10001868)
www.madarpark.hu Támogatóink
E-pet Díszállat Kereskedés
Állatfelszerelés és állateledel áruház
Amennyiben lehetősége van, kérjük, támogassa alapítványunkat! Köszönjük! Bankszámlaszámunk: 59900029-10001868 • Adószámunk: 18557899-1-09 Olvasói leveleket, érdekességeket a következő címekre várunk:
[email protected] • 4071 Hortobágy, Petőfi tér 6. Állatorvosi, állatgyógyászati területen felmerülő kérdéseiket a fenti címekre várjuk! Megjelenik 12 000 példányban. Hirdetésfeladás, sérült madár bejelentése:
[email protected] • Tel: (30) 9435-494; (52) 369-181. Szerkesztők: Dr. Déri János, Konyhás István, Veres Hajnalka • Tördelés: TerepSzemle Stúdió (Veres Hajnalka) • ISSN 1788–456X Megtalálható országszerte állatorvosi rendelőkben, állatkertekben, kisállatkereskedésekben, állati áruházakban, megyei könyvtárakban.
