PUSZTADOKTOR MAGAZIN VI. évfolyam 7-8. szám
a Madárkórház Alapítvány havilapja
2011. július-augusztus
• Keselyű wellness • Csutka elvadítása • Luca lábprotézist kapott • Bagolytanoda
Átadták a Malomházi Vadasparkot
A Hortobágyra gyakran kirándulók és az ott élők már bejárhatták a Hortobágyi Nemzeti Park legújabb, Malomházán kialakított létesítményét, a Hortobágyi Vadasparkot, de a közelmúltban hivatalosan is átadták a közönségnek. A Hortobágyi Nemzeti Park Európai Uniós támogatással fejlesztette tovább ökoturisztikai programkínálatát. A 472 millió forintos összköltségvetésű beruházás folytatása a korábbi évek nagyszabású építkezéseinek, amikor is elkészült a HNPI Látogatóközpontja, a Fecskeház Erdei Iskola és a Hortobágy-Halastavi Kisvasút. Amint azt sajtóközleményükben ismertették, a fejlesztések fő célja a programkínálat színesítése, bővítése, a szezonalitás csökkentése és a turisztikai szezon meghosszabbítása. A „Puszta Szafari” fantázianevet viselő projekt helyszíne HortobágyMalomháza (a község központjától 7 kilométerre), ahol megtalálható a nemzeti park valamen�nyi jellemző élőhelytípusa (szikes puszta, ligeterdő, mocsarak). A Hortobágyi Vadasparkban az ember megjelenése előtt ezen a tájon élő, de a civilizáció térhódítása miatt a területről kipusztult, illetve a nemzeti parkban ma is vadon élő állatfajok láthatók: Przewalski-ló, vízi-, ragadozó és dögevő madarak (például: réti sas, fakó keselyű, farkas, aranysakál). A vadaspark megvalósításának egyik lényegi eleme, hogy az egykor itt élő fajok bemutatásával felhívják a figyelmet
az emberi tevékenységnek a természetre gyakorolt káros hatására, hiszen egyes fajok a róluk tévesen kialakított kép, például veszélyesnek hitt tulajdonságaik miatt pusztultak ki, tűntek el. A vadasparkba szilárd burkolatú út vezet, a 120 hektárra kiterjedő területet a látogatóközpontból induló 24 fő szállítására alkalmas „szafarijárattal” lehet megközelíteni áprilistól októberig, útközben természetes környezetükben figyelhetők meg a vadlovak, őstulkok (Heck-marha), vadszamarak. A járműről leszállva a látogatók számára berendezett területen szakvezető segítségével a farkasok, sakálok, ragadozó madarak (keselyűk, sasok), gólyák és darvak, illetve az ún. Pelikános-tavon pelikánok, vadludak, vadrécék megtekintésére nyílik lehetőség. A fontosabb fajokról kihelyezett információs táblák, illetve a szakvezető által adott információk segítik a tájékozódást. A vadasparkban bemutatott állatok jobb megfigyelése érdekében járdarendszerrel összekötött megfigyelőpontokat alakítottak ki, de az állatgondozók „látványetetést” is tartanak (a ragadozó madaraknál és a farkasoknál). Az útvonalat igyekeztek úgy kialakítani, hogy a látogatók a vadon felfedezésének élményével távozhassanak. Aki Hortobágyra látogat, érdemes az úticéljai közé a vadasparkot is felvennie. (Fotók: Konyhás István)
Veres Hajnalka
A címlapon: Fakó keselyű (Gyps fulvus) – Fotó: Konyhás István
Életkép a Madárkórházból Keselyű wellness
Rövid hírek Ismét kezeltünk egy rózsás gödényt a Malomházi Vadasparkból. Vedléskor ugyanis kihúzgálják egymás tokos tollait, ami jelentős vérzéssel jár. ■■■ Ritka „vendéget”, egy nagykócsagot sikerült meggyógyítanunk. Önkéntesünk, Egerer Anna engedte el. ■■■ Önkénteseink a napi takarítás, fűnyírás, madárgondozás, műtéti segélynyújtás, rehabilitációs és repatriációs munka (kuvikok egerésztetésének nyomon követése az egyirányban átlátható üveg mögött)
Iván Andrea gyógytornász masszírozza hetente kétszer azt a fakó keselyűt (Gyps fulvus), mely Spanyolországból érkezett tizenketted magával egy hónapja a HNP Malomházi Vadasparkjába bemutatás céljából. Kificamodott a válla, amit altatásban visszahelyeztünk, de heteken át további izomnyújtó és lazító masszázsra van szüksége, hogy repülhessen. A kezelés nem veszélytelen, a 7-8 kg súlyú és több mint 2,5 m fesztávú madár nem hagyja könnyen tartani magát a beavatkozás során. Iván Andrea a Dévény-féle technikát oxigénhiányos csecsemők rehabilitációja során alkalmazza, de most ennél a madárnál is erre van szükség. Fél óra után a 35 fokos szögben kimozdítható felkar 85 fokig nyílt ki, és a keselyű már másfél méter magas ülőfára is fel tud repülni. 4-5 kezelés után várható tartós eredmény. (Lapzártánkkor a Hortobágyi Nemzeti Park munkatársai elvitték a kórházból a fakó keselyűt. Nem tudjuk, mi volt a döntés oka, de úgy gondoljuk, semmilyen indokot nem lehet elfogadni. Ahogy a humán gyógyításban, itt sem engedünk el beteget a felgyógyulás előtt, a gyógytorna megszakításával pedig megfosztják a keselyűt a jó életminőség esélyétől. Megkerestük a HNP igazgatóját, Szilágyi Gábort, aki a beszélgetés után beleegyezett a kezelés folytatásába, bár nem a Madárkórházban, ahol ehhez minden rendelkezésre áll, hanem a Malomházi Vadasparkban. – Szerk.)
standolás, idegenvezetés, vagyis a heti munka jutalmaként részt vettek a gyógyult madarak szabadon engedésében, kuvikokat és egerészölyveket engedtek el a Madárparkban. Dr. Klapil Mónika a képen egy egerészölyvet bocsát szabadon. ■■■ Az osztálykirándulások során érkező gyerekek, látogató csoportok, kicsik és nagyok, érdeklődéssel hallgatják az idegenvezetést, megismerik a Madárkórház tevékenységét. A szelíd madarakkal látványos madárshow keretében, repülő ragadozó madarak, ölyvek, ludak, varjak, bemutatásával köz-
vetlen kapcsolatba kerülnek a mentett madarakkal. Belépőjegyeik megváltásával az alapítvány működését és a madarak gyógyítását támogatják.
2011. július-augusztus
3
Csutka elvadítása Hortobágyról az Ipolyságba
Csutka, az elvadítás alatt álló, másodéves parlagi sas a Hortobágyi Nemzeti Park Górés tanya Ragadozómadár Repatriáló telepén vadul. Az ember nem járta telepen, a kiserdő által rejtett tenyészröpdesorban egy 6x6-os alapterületű, felülről hálóval fedett, tömör deszkafalú zárt helyiségben, egy idősebb, de tartósan sérült fajtársával heteken át együtt volt. Eközben embereket nem látott, legfeljebb Kiss
4
2011. július-augusztus
Róbertet, a telep gondnokát, aki nem lehetett túl kedves hozzá. Ez onnan sejthető, hogy amikor fiam, Déri Balázs bement és kamerákat helyezett el az erre a célra készített sasbiztos dobozokban, a sasok menekültek tőle. Ezután rejtett kamerákkal ellenőrzött és dokumentált módon Tóth János solymászunk, korábbi szeretett „gazdája” másfél hónap után bement hozzá, és próbálta a régen megszokott módon magához hívni. Csutka – bár tőle nem menekült –, nem is foglalkozott vele. Ez lehetett pillanatnyi szeszély is, amit a solymászok gyakran tapasztalnak naponta edzésben tartott madaraiknál, és Csutkánál is voltak korábban eseménytelen fél-háromnegyed órák még a hortobágyi röpdében, ezért egy hét múlva megismételtük a próbát. De Csutka továbbra sem méltatta különösebb figyelemre János barátunk igyekezetét. Tehát az emberhez való ragaszkodás a sasnál elfelejtődött, Robi jó munkát végzett. Meg kellett tanulnia élő zsákmányt is ejteni, ezért vadas színű házinyulakat helyeztünk a röpdébe, melyeket másfél hét után hajlandó volt levadászni. Szükség volt arra, hogy egyedül is boldoguljon a nyúllal, és arra is, hogy mind a két sas vetélkedjen a zsákmányért, hiszen a természetben is meg kell küzdeni
érte. Amikor ezt a leckét a jelek szerint megtanulta, kapott egy műholdas nyomkövető adót a hátára, amely napelemmel akár tíz évig is működik, és háromnaponta lekérdezhető pozíciókat sugároz. Az adó felhelyezése különös szakértelmet és gyakorlatot igényel, Prommer Mátyás, és Horváth Márton, az MME szakemberei szerelték fel mintegy másfél óra alatt. Ez alkalommal összeült Góréson a parlagi sasok repatriálását ismerő és ez ügyben döntést hozó szakemberekből álló grémium, és meghatározták a további lépéseket. Bár magam is részt vettem a tanácskozáson, leszavazták több, szerintem nagyon fontos javaslatomat. Ezek közöl az első és legfontosabb a villanyoszlopra szállásról való leszoktatás lett volna, melyet csak nálunk, Hortobágyon, a Madárpark túlélő röpdéjében lehetett volna mindössze egy-két napos tréninggel megvalósítani a villanypásztorral szerelt villanyoszlopokon. Csutka volt korábban abban a röpdében, de a villanypásztor az uniós támogatással akkor felújított röpdében még éppen nem működött. Fontos lett volna, mert több szakmai cikkben leírt módon Sasót, egy hasonlóan szelíd, emberhez szokott parlagi sast ugyanennek a csapatnak sikerült már teljesen elvadítani, de mintegy öt hónap után áramütés áldozata lett. Csak Kovács András, az MME volt természetvédelmi igazgatóhelyettese szavazott mellettem, aki korábban körlevelet is küldött a vezető szakembereknek Csutka elvadítása helyett bemutatási és tenyésztési célú megtartásának megfontolására. Parlagi sasok elvadításában ugyanis még nincs sok tapasztalat. Sasón kívül összesen csak arról a 12 fiatal parlagiról van ismeret 1992-ből, melyek közül – bár a róluk szóló cikk nem említi – biztosan csak 4 sas élt túl két évet az elengedést követően, ami nem jó arány. Fontosnak tartottam, hogy biztosan tudjon vadászni, a zsákmányát megvédeni. Ezt rejtett kamerával dokumentált módon nem sikerült bizonyítani, mert Góréson nem
Madártani érdekességek Július hónapban szépen cseperednek az ország több pontján költő bütykös ásóludak (Tadorna tadorna – a képen) fiókái. Ez a faj egyre gyakrabban költ hazánkban, Debrecenben a szennyvíztelep oxidációs tavainál már évek óta rendszeresnek mondható a költése, és sikeresen is repít 5-8 fiókát. A Hortobágyi-Halastavak lecsapolt tómedrében gémek és szárítkozó
voltak meg hozzá a feltételek. Nálunk minden adott, de leszavazták, nehogy az ismert környezetben visszaszelídüljön, és ne okozzon törést nála a szállítgatás. Másik fontos szempont, hogy féljen az embertől, autótól, melyek veszélyt jelentenek. Különösen a parlagi sasok elhullásában jelentős szerepet játszó mérgezéses eseteknél van ez így, ugyanis a méreg kihelyezéséhez és a bűnjelek eltüntetéséhez autó (terepjáró) használat célszerű. Ezért le kellene szoktatni az autó- és emberjárta helyeken való táplálkozásról. Javaslatom szerint egy mobil szokató volierben közúthoz látótávolságban
elhelyezve pár napig ne kapjon enni, és amikor autó érkezik, az onnan kiszálló „rosszemberek” megfogják, dobozba teszik és elviszik egy másik, csendes, kirepülő parlagi sasok járta területre, ahol nincs autó, és kap táplálékot (élő nyulat) is, úgy, hogy ne tudja összekötni az emberrel. Ebből csak ez utóbbi valósult meg. Elkészült a mobil röpde: Fatér Imre, az MME munkatársa készítette el, és augusztus elsején Csutka elfoglalta benne a helyét idősebb fajtársával a Jászságban. Az erről készült videót a www.madarpark.blog.hu oldalon találhatják meg. Fontos lenne még egy földi jeladóval felszerelni, hogy ne csak három nap múlva tudjuk meg, ha baj érte, hanem azonnal, bármikor megkereshető legyen, ezt a tanács el is fogadta, de később erre nem volt keret. Lapzárta után, augusztus 15-e körül szabadon engedik Csutkát. Sok szerencsét a szabad életben!
Dr. Déri János Madárkórház állatorvosa
kárókatonák között egy csigaforgatót (Haematopus ostralegus) lehetett megfigyelni. Az ország másik végén Zalavár környékén is előkerült egy példány belőle. Bács-Kiskun megyében pedig egyszerre 15 barna kányát (Milvus migrans) figyeltek meg madarászok. A békési földeken egy pusztai ölyvet (Buteo rufinus) láthattak több napon keresztül az arra járó megfigyelők. A Keszthelyi-öböl déli részén, Fenékpuszta térségében az Európa északi részén költő halászsas (Pandion haliaetus) is megjelent. Ez a faj egyébként rendszeresen átvonul hazánkon, de ez a korai megjelenése érdekes adatnak számít. Nógrád megyében szépen fejlődnek az énekes hattyú (Cygnus cygnus) fiókái is, hamarosan elhagyják költőhelyüket.
Kép és szöveg: Konyhás István forrás: www.birding.hu 2011. július-augusztus
5
Ez történt nyáron
Önkénteseink – Bérces Klára, Ámbrók Sándor, Szikszai Viktória Ágoston Sándor – részt vettek a gyógyult madarak szabadon engedésében.
Luca lábprotézist kapott
Felkartöréses pusztai ölyv
Luca, a műlábas rétisas sebe még nem gyógyult be. Bár mindent elkövettünk, többszörös bőr-, csont- és porcátültetéstől a nyeles lebennyel való fedésig, nem gyógyult be a többszörösen tört lábszárseb. Az elhalt csontot műanyag protézissel pótoltuk. Amíg lassan sarjad a féléves seb, ideiglenes műláb támasztja meg a csonkot, melyet most már terhel is a sas. Ez időre Luca átkerült a röpdébe, mert a kórteremben kell a hely másoknak is. Itt napon van, repked, ijesztgeti az ölyveket, gólyákat, úgy látjuk, így jobban gyógyul.
Luca helyére egy időre egy ritka faj, egy felkartöréssel műtött pusztai ölyv került. Dr. Kiss József hajdúnánási állatorvos, kuratóiumunk elnöke végezte a sikeres operációt. A felkarcsontba három fémrudat ültetett be, melyek a csont összeforrásáig rögzítették a törött csontvégeket. Az ölyv azóta Lucával együtt repked a kinti „túlélő” röpdében, ahol megtanulja, hogy ne szálljon villanyoszlopra, tisztelje a nála erősebbeket, és használja ki, hogy a gyengébbektől elveheti a zsákmányt.
Bagolytanoda A baglyok egerészni tanulnak, mindegyiket egy-egy önkéntesünk figyeli. Ezalatt feljegyzik, melyikük hány egeret fogott, elvették-e tőle, visszaszerezte, vagy fogott-e másikat. A legügyesebbeket szabadon engedtük, de előbb utóbb mindegyik megtanulja a zsákmányejtést.
6
2011. július-augusztus
Ez történt nyáron
Önkéntesünk születésnapja
A tiszafürdei Halas napokon jártunk
Nagy Dávid önkéntesünk (balról a harmadik) ez évben is nálunk ünnepelte születésnapját. Már harmadik éve tölt itt több hetet, takarít, segédkezik a madarak etetésében, kezeléseknél, idegenvezetősködik. Isten éltesse! (Sajnos munka közben elvesztette a telefonját, aki megtalálta, kérjük, juttassa el a Madárparkba. Köszönjük!)
A Madárkórház nyári bemutatkozásai során standoltunk a tiszafüredi Halas napokon. Önkénteseink és barátaink, ismerőseink segítettek megismertetni a Madárkórház tevékenységét az érdeklődőkkel.
Gyakorlatlan vadászok A pusztai ölyv után két fiatal egerészölyv gyakorol egerészni az erre a célra kialakított helyiségben. A fiatalok legyengülve érkeztek, nem tudtak önállóan zsákmányt ejteni. Egy hetes feljavítás után csak élő, szürke színű, tenyésztett egereket kapnak, és meg is fogják őket. Ez nem minden esetben ilyen egyértelmű. Sokszor vannak olyan egyedek, melyek nem tudnak ösztönösen vadászni, meg kell, hogy tanulják az idősebbektől, mint ahogy a természetben is történik. Itt is így volt, az egyik ölyv első nap még félt az egértől, de hamar elleste a társától a fogástechnikát. Néhány napos egerészés után a túlélő röpde, egy hét után a vadító röpde vár rájuk, ahonnan augusztus utolsó hétvégéjén a megyei vadásznapon vadászok engedik szabadon őket.
Vészhelyzet
A július végi viharok a fészekből éppen kirepülő, vagy kirepülés előtt álló kisgólyák baleseti sérüléseit okozták. Voltak szárnytörések, lábtörések, sima, sokszor szövődmény nélkül gyógyuló áramütések, de ezekhez sajnos sok májrepedés, belső vérzés, tüdővizenyő is társult, mely több kisgólya életébe került. Naponta 10-15 bejelentést kaptunk az egész országból, melyeket a legközelebbi mentőhelyre irányítottunk. Hozzánk a kórházba naponta 3-4 kisgólya érkezett, volt olyan nap, mikor 7 sérültet kellett műteni, és hajnali fél négykor végeztünk. Sokat azért sikerült megmenteni, és folyamatosan engedjük őket szabadon, mert augusztus 20-án napra pontosan indulnak Afrikába. Amelyik nem készült fel kellően, azt bezárjuk a lehálózott nagyröpdébe, átteleltetjük, és majd március 15-én engedjük szabadon. 2011. július-augusztus
7
A Madárparkban madár-showal és szakvezetéssel várjuk vendégeinket! A belépőjegyek ára felnőtteknek 800 Ft, gyerekeknek 600 Ft
További programok: Augusztus 20. Madárshow és gólyák szabadon engedése Augusztus 27. Megyei Vadásznap – ragadozó madarak szabadon engedése
www.madarpark.hu Olvasói leveleket, érdekességeket a következő címekre várunk:
[email protected] • 4071 Hortobágy, Petőfi tér 6. Állatorvosi, állatgyógyászati területen felmerülő kérdéseiket a fenti címekre várjuk! Megjelenik 12 000 példányban. Hirdetésfeladás, sérült madár bejelentése:
[email protected] • Tel: (30) 9435-494; (52) 369-181. Szerkesztők: Dr. Déri János, Konyhás István, Veres Hajnalka • Tördelés: TerepSzemle Stúdió (Veres Hajnalka) • ISSN 1788–456X Megtalálható országszerte állatorvosi rendelőkben, állatkertekben, kisállatkereskedésekben, állati áruházakban, megyei könyvtárakban.
