PUSZTADOKTOR
Magazin
I. évfolyam 5. szám a Madárkórház Alapítvány ingyenes havilapja 2006. szeptember
Megnyílt a Hortobágyi Madárpark A Madárpark története A madarak vonulásáról Befogadott gólyák az Archeoparkban
Pusztadoktor Magazin 2006. szeptember
Kedves Olvasó!
Dr. Déri János
Szeretettel köszöntjük a Pusztadoktor magazin ezen ünnepi számában, abból az alkalomból, hogy megnyílt a Hortobágyi Madárpark! Örömteli esemény ez, hiszen elérkeztünk ahhoz a pillanathoz, amikor egy régi álom megvalósul. Az álmok mindig kötődnek valamihez. Mi madarakat gyógyítunk. Ezt mindig jobban és eredményesebben kívántuk végezni, és úgy képzeltük el, hogy a Madárparkkal tehető teljessé ez a törekvésünk. Sokan tanúi voltak annak, hogy honnan indultunk, és milyen út vezetett idáig. Ha az út néha rögös is volt, megedzett minket, és annál keményebben dolgoztunk. Most az elért eredményt annál jobban értékeljük, mert mi is érezzük, ahogy Arany János írta: „Gyönyörű, ha az ember célba lát, s el is éri azt tűzön-vízen át.”
Bemutatkozik a Zöld Kör A Hajdúböszörményi Ifjúsági Természetvédő Kört a demokratikus társadalmi változások és a környezeti kultúra iránti igény hívta életre 1991-ben. Ekkor egy főleg pedagógusokból és az ügy iránt elkötelezett, lelkes fiatalokból álló társaság alapította meg az egyesületet, mely a közelmúltban – változatlan tagsággal – Zöld Körre változtatta nevét. Az elmúlt tíz évben közel 150 fő lépett sorainkba, rendezvényeinken és az általunk szervezett programokon több ezren fordulnak meg. Tagságunkkal a Hírlevél információs magazinon keresztül tartjuk a kapcsolatot. Jelenlegi székhelyünkön, – egy Hajdúböszörmény központjában lévő irodaház második emeleti helyiségében – 1998 óta működünk, ahol 6 főállású munkatárs dolgozik az egyesület programjain, illetve adminisztrációs feladatain. 1994ben állandó táborhelyet keresve találtunk rá arra a Bodrogolasziban lévő parasztházra, amelyet még abban az esztendőben megvásároltunk. Több év alatt szépen felújítottuk, és alkalmassá tettük kisebb létszámú csoportok
fogadására. 2001-ben a felújított parasztház szomszédságában további két ingatlant sikerült megvásárolnunk. Ez további munkát és áldozatot igényel,
de egy Bodrog folyó parti ifjúsági tábor képét eleveníti fel bennünk... Eddigi eredményeink közül néhány említésre méltóbb: 1994 őszén a helyhatósági választásokon szervezetünk egy mandátumot szerzett listán, így Csóka Imre négy évig a képviselő-testület tagja lehetett a helyi önkormányzatban; 1995ben az Ökotárs Alapítványtól az Év Szervezete díjat vehettük át a szlovákiai Besztercebányán; 1999-ben egyesületünk szervezhette a Környezet- és Természetvédő Szervezetek Országos
Találkozóját, a rangos mozgalmi eseményen több mint ötszázan vettek részt és néhány kormányzati képviselő is ellátogatott. Több éven keresztül ezeknek a találkozóknak köszönhetően Köszörűs Zoltán szervezetünk képviseletében a hazai zöld mozgalmat reprezentálta a magyar rádió kuratóriumában. A Zöld Kör a fenntartható környezeti viszonyokért dolgozik, ahol a környezet- és természetvédelem ügye nem csak egy fennkölt gondolat, hanem a társadalomszervezés tudatos része. Szerintünk ennek legfontosabb eszköze a környezeti nevelés, amelyet gyakorlati tevékenységeink során is kiemelten kezelünk. Molnár Antal elnök 4220 Hajdúböszörmény, Bocskai tér 2. (Pf. 125) Tel: (52) 280-038 Fax: (52) 561-101 e-mail:
[email protected] web: www.zoldkor.net
Támogatókat keresünk! Ahhoz, hogy magazinunk továbbra is eljuthasson olvasóinkhoz, támogatásra van szükségünk. Felajánlását, melynek összegét ön szabja meg, eljuttathatja hozzánk banki átutalással vagy postai csekken. Bankszámlaszámunk: 59900029-10001868 Címünk: Madárkórház Alapítvány, 4071 Hortobágy, Petőfi tér 6. Minden támogatást előre is köszönünk! Önkéntesünk: Mundy Mónika
2.
Pusztadoktor Magazin 2006. szeptember
Megnyílt a Hortobágyi Madárpark Szeptember 22-én adta át a látogatóknak a Hortobágyi Madárparkot Forgács Barnabás, a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium Argárvidék-fejlesztési Főosztályvezetője, Kelemen Béla, a Tiszántúli Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség igazgatója és Sándor István, a Hortobágyi Nemzeti Park igazgatója. Forgács Barnabás az ünnepségen elmondta: az utófinanszírozott pályázati rendszer bizony néha komoly nehézségeket okoz, idáig a beruházásnak mintegy negyed részét fizették ki, de azon lesznek, hogy a hiányzó összeg minél hamarabb eljusson azokhoz, akiket megillet. Kelemen Béla, a Zöld Hatóság igazgatója arra hívta fel a figyelmet, hogy azért is nagy jelentőségű ez a kórház, mert speciális területtel foglalkozik: olyan védett madarak gyógyításával, amikről máshol nem tudnak gondoskodni. Sándor István beszédében kiemelte,
egy ilyen parknak, és főleg a játszótérnek nagyobb szerepe lehet a könyveknél, hiszen olyan korosztályt érint, mely még igazán fogékony a környezetvédelemre, természetvédelemre. A megnyitón beszédet mondott Gáspár Mátyás, a Magyar Teleház Szövetség
tiszteletbeli elnöke, az Európai Teleház Szövetség elnöke, melyben hangsúlyozta a teleházak társadalmi jelentőségét. Az építkezés során teljesen felújították – az évek óta madárkórházként működő – borsósi deportáló telep egykori épületét,
melyben az elhurcoltaknak egy emlékfalat állítottak, az ünnepségen a Hortobágyi Kényszermunka táborokba elhurcoltak egyesületének képviseletében W. Balassa Zsuzsa vett részt. A Hortobágyi Madárparkot a hat éve működő hortobágyi Madárkórház Alapítvány 178 millió forintos R.O.P.-os támogatással valósíthatta meg, melynek 75 százaléka európai uniós forrás, 25 százaléka állami támogatás volt. A beruházás összértéke 182,5 millió forint, 4,5 millió forintot az alapítvány önerőként tett hozzá. A hazánkban egyedülálló létesítményben az eddiginél korszerűbb és látványosabb kórház működik, megújult kiállítással, jól felszerelt Öko-teleházzal, madárkertekkel, játszótérrel és látogatható röpdével (volier) várja a látogatókat. A diorámás kiállításon a puszta élővilágával és a vadon élő állatokra leselkedő veszélyekkel ismerkedhetnek meg a vendégek. A látványműtő lehetőséget nyújt a kezelések és egyes sérüléstípusok
bemutatására. Nem csak a látogatók számára, hanem a kórház orvosai, gondozói számára is hasznos az észrevétlen megfigyelés lehetősége, ezt segíti elő egy rejtett kamerás megfigyelő rendszer. Az épület melletti közel egy hektáros területen épült fel a már messziről látható, látogatható nagy röpde, ahol egerészölyveket és gólyákat helyeztek el, itt egy kis kilátóról figyelheti meg az ember szárnypróbálgatásaikat. A volierben elhelyezett madaraknak sérüléseik miatt a természetben kicsi lenne az esélyük a túlélésre. A Pagony Kft. által tervezett, élőfűzből kialakított hidak és a boltíves átjáró az organikus építészetet mutatja be számunkra, és igazán élővé varázsolja a madárkerteket, ahol a szárcsák, kacsák, esetleg vöcskök a sétálóktól elhúzódva egy kis szigeten, vagy az ívelt mederrel kialakított tórendszer távolabbi felén tollászkodhatnak. A játszótéren a csúszda, fából és kötelekből épített mászókák és a hinta mellett igazi különlegességnek számít
a sasos gyerekröptető: egy kifeszített kötélpályán egy sassal „repülhetnek” el a gyerekek. A park egész évben várja a látogatókat, a látványkórház műtőjében a kezelések üvegfalon át nézhetők, nem meghirdetett időpontban, hanem sürgősségi sorrnedben következnek.
3.
Pusztadoktor Magazin 2006. szeptember
A Madárpark története Honnan indultunk, és milyen út vezetett idáig?
A Madárpark története 1983-ban kezdődött, amikor egyetemista koromban szakmai gyakorlaton a németországi Walsrodeban a Madárparkban jártam, amely egy hatalmas madár-állatkert. Ott láttam először látogatható röpdéket, és tapasztaltam meg azt az élményt, amikor a repülő madarak közt, elválasztó rácsok nélkül a természet részének érzi magát az ember. Akkor voltam gyakorlaton a hannoveri Baromfiklinikán. Ez elsősorban házibaromfi-egészségügyi intézmény, melyet Siegmann professzor hozott létre, akitől sokat tanultam. Vadmadarak gyógyítására állategészségügyi létesítmény és madárpark együtt akkor még nem volt. Azután Hortobágyra kerültem, ahol házibaromfi praxis mellett hobbiként vadmadarak gyógyításában is tapasztalatokat szereztem. 1991-ben Sándor István és Dudás Miklós felkértek a górési ragadozómadár-rehabilitációs állomás állatorvosi ellátására. Akkor
4.
még az állatorvosi képzésnek nem volt része a vadmadarak gyógyítása. Az elsősorban baleseti sérültek ellátásába, a csontsebészeti gyakorlatba dr. Lakos István humán baleseti sebész vezetett be. Majd barátommal, dr. Beregi Attilával – aki ma már ezt az egyetemen tanítja – dolgoztuk bele magunkat ebbe a szakmába. A górési puritán körülmények között végzett munka során felmerült a szükségessége annak, hogy megfelelő felszereltségű rendelőt, sőt inkább kórházat hozzunk létre Hortobágyon. Ekkor alakult meg 1999-ben a Madárkórház. Nagyon szegényes körülmények között, és sok nélkülözés mellett, de a Philips cég adományaként érkezett vadonatúj röntgengéppel és kevésbé új, de használható felszereléssel kórházi ellátást tudtunk biztosítani az évi 2-300 hozzánk érkező madárnak. A kórház új épületének a története számomra 1987ben kezdődött, amikor a szomszédba költöztünk. Romos garázsépület volt, mely állapota egészen a legutóbbi időkig megmaradt. Akkor már elképzeltem a jelenlegi külsejét és funkcióját, de hogy megvehessük 11 évig, 1998-ig, hogy részlegesen felújítsuk, 2000ig váratott magára. 2001-ben pályázati támogatásból megnyílt az Öko-teleház. 2002ben megnyitottuk itt első madármentő kiál-
lításunkat, és ezzel a gyógyításnál hatékonyabb megelőző tevékenységet, és természetvédelmi szemlélet kialakítását, oktatását vállaltuk feladatként. Bár a helybeliek mélyen hallgattak róla, kiderült, hogy az épületnek az 50-es években egészen más története is volt: egyike volt a hortobágyi Gulág épületeinek, ahol háromszázan éltek rabszolgasorban, ártatlanul, kényszermukára ítélve. Most az öko-teleház emlékfalán olvashatjuk neveiket. A szakmai igények kielégítésére és a látogatók számára megfelelő körülmények biztosítására 1998-óta pályáztunk, minden lehető módon. A látványkórház terve 2001-ben készült el. 2002-ben, az Egyesült Arab Emirátusban járva,
az Abu-Dhabi Sólyomkórházban láttam működni a látványkórházat. A siker ismét váratott magára, de megérte, mert hazai pár milliós pályázati lehetőségekkel ezt nem hozhattuk volna létre. 2004-ben adódott lehetőség a ROP 1.1.1.turisztkai vonzerők növelésére kiírt uniós pályázatra, mely segítségével 2005-ben 2,5 % önrész mellett, 178 millió Ft-os vissza nem térítendő támogatást nyertünk. A munkálatok 2006. áprilisában kezdődtek, és mára elkészült a Madárpark: madárkertekkel, a madármentő kiállítást, ökoteleházat és látványkórházat magában foglaló látogatóházzal, nagyröpdével, tórendszerrel és játszókerttel, ahol a legnépszerűbb játék a sasos gyerekröptető.
Pusztadoktor Magazin 2006. szeptember Köszönettel tartozunk mindazoknak, akik segítségünkre voltak. Akik nélkül mindez nem jöhetett volna létre: Akik a támogatáshoz juttattak: • Balmazújvárosi Kistérségi Társulásnak – a pályázati lehetőség felajánlásáért • JBM Team Kft.-nek – a pályázat megírásáért, • Észak Alföldi Regionális Fejlesztési Ügynökség Kht.-nak – a pályázat befogadásra való előkészítésért • Nemzeti Fejlesztési Ügynökség Regionális Fejlesztési Operatív Program Irányító Hatóságnak – a pályázat kedvező bírálatáért, • VÁTI Kht.-nak a támogatás folyósításáért Az alkotóknak: • Nagy István építész tervezőnek • Pagony Kft. kertépítő tervezőinek • 3D Bau Kft. építőinek, akik a ház és burkolat kivitelezői • Farag-Ás Kft-nek a kerti építményekért • Nagy Gábor kertépítő kivitelezőnek • Sipos György preparátornak • Látványos Grafikai Egyéni Cég kiállítás berendezőinek • BFF komplex Kft.-nek, a kamerarendszer és adathálózat kialakításáért • Tandi Stúdió Bt.-nek • a TerepSzemle Stúdiónak A közreműködőknek: • Euroégisz Kft.-nek a közbeszerzés bonyolítójának • Komor Sándor műszaki ellenőrnek • Bálega János műszaki tanácsadónak • Primula 2002. könyvelő Bt.-nek Akik mellettünk álltak: Dr. Gombos András, dr. Lantos Csaba, Kelemen Béla, dr. Barta János, Gál István, Mezősi János, Sarkadi Zsolt, Fülöp Mihály István, Baum Dénes, dr. Vass János, dr. Kozár Lajos Péter, a hortobágyi képviselő testület, és legalább 30 lelkes önkéntesünk és sokan mások, akik végig kitartottak és jelenleg is segítik munkánkat, akikre mindig számíthatunk. Akik anyagi támogatásukkal, adományaikkal segítették működésünket, és hozzájárultak nevük közléséhez, a látványkórház folyosóján a támogatói táblán szerepelnek. Eddig több, mint 600 név került oda.
Együttműködő partnerünk: a Magyar Teleház Szövetség Ingyenes Internet a hortobágyi Öko-teleházaban Gáspár Mátyás, az Európai Teleház Szövetség elnöke által elindított teleház mozgalom a kistelepülések számítástechnikai eszközökkel való felzárkóztatását segíti.
Szövetség pályázatán nyert számítógépekkel, fénymásolóval, telefaxszal és a Látványos Grafikai Egyéni Cég jóvoltából 600 kölcsönözhető videokazettával a Madármentő kiállításhoz kapcsolódó, természetvédelmi adatbázissal rendelkező Ökoteleházat működtet. A Hortobágyi Madárpark látogatóházában lévő, jelenleg 20 fő befogadására alkalmas előadóterem később galériával és büfével bővül. A Madárpark pályázaton nyert új, érintőképernyős számítógépek, nagyméretű plazmatévé, és kivetítő segítségével természetfilmek, szakmai videoanyag, és kívánság szerint a látványkórház és a madárpark megfigyelő kameráinak felvételei láthatók, akár Interneten keresztül is, a világ bármely pontjáról. A Teleház Szövetség segítségével A hortobágyi teleház 2001-ben ingyenes és korlátlan szélessávú nyitotta meg kapuit a hortobá- Internet hozzáférést biztosítunk gyi lakosság és az ide látogató minden látogatónk számára. turisták előtt. A Madárkórház Ingyen kaptuk, ingyen adjuk, Alapítvány a Magyar Teleház minden helyi lakosnak.
Dr. K Z.
EB-RECEN Kft. Állatorvosi rendelő 4024 Debrecen, Kossuth u. 58. Rendelnek:Dr. Holló Ottilia és Dr. Csikos Csaba Rendelési idő: H-Cs.: 8.30 - 20.00 P.: 8.30 - 16.00 Szo.: 9.30 - 13.00
állatorvosi rendelő Teljeskörű állatorvosi ellátás
Debrecen, Domb u. 16. sz. Rendelés: H–P: 9–12; 16:30-19; SZ–V: 9–12. Tel.: (52) 447–491; Mob.: (20) 966–0070
5.
Pusztadoktor Magazin 2006. szeptember
A madarak vonulásáról Az embereket ősidők óta foglalkoztatja a madárvonulás kérdése, már jóval régebb óta, minthogy elképzelésük lett volna arról, tulajdonképpen miért is tűnnek el évről évre egyes madárfajok
az évnek meghatározott szakában, és jelennek meg helyettük mások, hogy aztán néhány hónappal később újra visszaálljon a korábbi helyzet. Persze, mint sok más, megmagyarázhatatlannak tűnő jelenség, ez is számos hiedelemnek adott alapot: közismert, hogy a középkorban elterjedt nézet szerint a fecskék a mocsarak, lápok iszapjában telelnek, egy másik téveszme, amely pedig egyenesen Arisztotelésztől származott, azt hirdette, hogy a kakukkok ősszel karvallyá változnak, a kerti
6.
rozsdafarkúak pedig vörösbeggyé, sőt, akadt, aki úgy vélte, a madarak a Holdon telelnek. A valóság, mint oly sokszor, még e fantasztikus elképzeléseknél is izgalmasabb meglepetéseket, illetve újabb és újabb rejtélyeket tartogat számunkra. Az első sikeres madárjelölési kísérletről, amely egy vadon élő madár vonulásának titkait fürkészte, egy németországi, cisztercita apátság priorjának 1250 körül íródott beszámolójából van tudomásunk: egy kíváncsi, vállalkozó kedvű ember pergamendarabot erősített egy füsti fecske lábára az alábbi felirattal: „Ó, fecske, mondd, hol töltöd a telet?”. Nagy meglepetés érte, amikor a tavasszal visszaérkező madáron választ talált a kérdésére: „Ázsiában, Petrus házában”. Az igazán tudományos szemléletű kutatást C. Mortensen dán iskolai tanár alapozta meg azzal, hogy 1899-ben sorszámmal és címzéssel ellátott fémgyűrűket erősített néhány seregély lábára, majd útjukra engedte őket. A kísérlet, az azóta meggyűrűzött madármilliók statisztikai adatait ismerve, csodával határos módon sikeres volt: a megjelölt 165 seregély közül már a következő évben visszajelentettek néhányat. 1907-ben pedig a fehér gólyák gyűrűzését kezdte meg, és e fajból is több példány megkerült a későbbiekben. Azóta a madárgyűrűzés példátlan karriert futott be: a világ szinte minden országában gyűrűznek madarakat több-kevesebb rendszerességgel, több ezer hivatásos és amatőr madarász részvételével, és évente több
millió madár lábára kerül alumínium gyűrű. Természetesen az eltelt több mint száz év alatt a befogási mód-szerek, eszközök és maguk a gyűrűk is sokat fejlődtek, kifinomultabbak lettek, illetve kiépültek a megfelelő intézmények (pl. az Európai Madár-gyűrűzési Unió, az EURING) és adatbázisok. A gyűrűzés mellett újabb, gyakran sokkal hatékonyabb módszerek is megjelentek, amelyek közül feltétlenül érdemes megemlíteni a színes gyűrűs jelölést, a radart és a nagyobb testű madarakra erősített rádióadó jeleinek földi illetve műholdas követését. Különösen ez utóbbi technikával egy-egy sikeres kísérlet olyan mennyiségű adatot szolgáltathat, amennyit gyűrűzés révén csak több száz vagy ezer madár meggyűrűzésével és több év vagy évtized elteltével remélhetnénk. Az első időszakban szinte kizárólag az egyes fajok, állományok vonulásának feltérképezése volt a célkitűzés, de mára emellé már számos olyan, hasonlóan izgalmas kérdés is párosult, amelyek megválaszolásához a gyűrűzésnél kézben tartott madarak alaposabb vizsgálata, illetve a gyűrűzés során szerzett adatok más irányú elemzése szükséges. Csak két adat, hogy legyen némi fogalmunk az Eurázsiában költő vonuló madarak mennyiségéről: több mint kétszáz faj, becslések szerint kb. ötmilliárd egyedéről van szó. A Földközi-tenger partvonalának minden kilométerét átlag 30 ezer vonuló madár szeli át az őszi vonulás csúcsán éjszakánként. Számos közülük olyan kisméretű, mint pl. a fitiszfüzike, amelynek szárnyfesztávolsága kb. 20 cm, és testsúlya csupán 8-12 g, de a telet költőhelyétől 4 - 14 ezer km-re tölti, vagy a mezei poszáta, amely 21 cm-es szárnyfesztávolságával és 14-21 g-os tömegével alig számít nagyobbnak, de szintén óriási távolságra, 2 -9 ezer kmre vonul. A 19 g-os átlagtömegű füsti fecske akár 12 ezer km-re is elvonul fészkelőhelyétől. Az ehhez szükséges energiát e piciny madarak a vonulás
Pusztadoktor Magazin 2006. szeptember előtt felhalmozott illetve pihenőhelyeken kiegészített zsírtartalékaikból fedezik. Még nagyobb távolságot tesz meg a sarki csér, amely észak-európai költőtelepeiről egészen az Antarktisz peremvidékéig vonul, így évente kb. 40 ezer km-es utat tesz meg vonulása során. Valamivel könnyebbnek tűnik a dolga azoknak a nagy testű madaraknak (pelikánok, gólyák, ragadozó madarak), amelyek viszonylag nagy szárnyfelületükön vitorlázva, a felfelé szálló légáramlatokat (termikeket) „lovagolják meg” majd, ha elég magasra jutottak, szinte szárnycsapás nélkül húznak el céljuk irányába. Termikek csak a szárazföld felett keletkeznek, így ezek a madarak nem szívesen keresztezik a nagyobb víztömegeket: a Földközi-tengert elsősorban a Bosz-
porusznál és a Gibraltári-szorosnál szelik át. Szintén érdekes terület annak vizsgálata, hogyan befolyásolja a vonulási útvonalak alakulását az adott faj elterjedésének időbeli alakulása.
A hantmadár például Eurázsia északi feléből terjeszkedett Grönlandra és Kanada északi partjaira. Az itt költő állományok azonban továbbra is évente kétszer átszelik az Atlanti-óceánt,
hogy a faj ősi, afrikai telelőterületein tölthessék a telet, bár Közép-Amerikában vagy éppen a Távol-Keleten sokkal közelebb is találhatnának alkalmas telelőhelyeket. Az alapkutatás mellett kiemelkedő jelentősége van azoknak a célzott védelmi programoknak, amelyek egy-egy faj, alfaj vagy állomány megmentését szolgálják. Ahhoz, hogy ezek sikeresek legyenek, vonuló fajok esetében nem elég a költőhelyeket ismernünk és védenünk, hanem a vonulás, illetve telelés során használt területeket is pontosan fel kell térképezni és védelem alá kell vonni, hiszen egy-egy faj túlélése szempontjából ezek kulcsfontosságúak. A madarak a vonulási útvonalait zöld folyosóknak nevezzük. Konyhás István
Befogadott gólyák az Archeoparkban
Előzetes egyeztetések szerint az M3-as autópálya polgári leágazásásnál felépült régészeti pihenőpark, az Időkapu Archeopark ad majd otthnt néhány olyan gólyának, melyek jelenleg még a Hortobágyi Madárkórházban „lábadoznak”, azonban tartós sérüléseik miatt a téli vándorlásnak nem vághatnak neki. (A vándorlás egyik fő okának egyébként az élelem megfogyatkozását tartják, tehát a megfelelően táplált madarak a hideget elviselik.) A madárkórház a gólyák áthelyezése előtt „kiképzi” leendő gazdájukat, hiszen a madarak etetése szakmai előképzettséget nem igényel ugyan, de folyama-
tos odafigyelést igen. A gólyák valószínűleg nem lesznek egyedül, a puszta őshonos állatainak társaságában élhetnek majd, a későbbieken szürke marhák és racka juhok is érkeznek, de apró szárnyasok is benépesítik majd a terepet. A pihenőparkban kialakítottak többek között egy paticsfalú házat, Hortobágy mellyéki parasztportát, valamint az Észak-alföldi régióra jellemző, különböző sítlusban felépített házakat, és nyolc kisebb méretű „modern” jurtát, melyekben a térség egykori arcával, a jellemző életmóddal, foglalkozásokkal, a pásztorkodás, vagy éppen pákászat kellékeivel, eszközeivel ismerkedhet meg a látogató. Az autópálya-építések során feltárt lelete-
ket egy épített kunhalomban állították ki, a belsejében berendezett kiállítás a kora újkőkor temetkezési szokásait és a kunhalmok élővilágát mutatja be. A bejárati fatorony, a római kori őrtorony és sánc, a nagyszámú régészeti lelet, a tájházakat idéző néprajzi gyűjtemény, mely kiegészült a környező települések lakóinak gyűjteményeivel is, kiválóan alkalmas oktatási feladatok ellátására. Ehhez kapcsolódhat az élővilág bemutatása, az ember, vagy a puszta által eltartott állatok közvetlen megismerése. Az ember társaságát már évtizedek óta ismerő gólyákat a gyerekzsivaj jelenlegi helyükön sem zavarja, reményeink szerint majdani otthonukban is így lesz.
7.
A sün Vagy ahogy népiesen nevezik, a sündisznó, a rovarevő emlősök (Insectivora) rendjébe, a sünfélék (Erinaceidae) családjába tartozik. Ritkább rokona az Európa keleti és déli részén (az Uralig), valamint a Balkánon élő fajtestvére, a keleti sün (Erinaceus concolor), amelynek színezete világosabb a hazainál. A két faj elterjedése között egy képzeletbeli határ a Balti-tengertől azAdriáig húzódik, Németországot, Szlovákiát, Magyarországot és Horvátországot érintve. Az európai sünök közös jellemzője, hogy nem szeretik a fagyos vidékeket, a Skandinávfélsziget, Finnország és Oroszország északi vidékein nem találhatók. A magas hegységet sem kedveli, ezért 1500 méteres magasságon felül ritkán fordul elő, bár az Alpokban, ahol búvóhelyre és táplálékra talál, jelezték már ilyen magasságon felül is a jelenlétét. Jellegzetes alakja már a mesekönyvekből is közismert. Székelyföldön, ha a falusi házak környékén megjelenik, nem üldözik, sőt kedvelik, mert a néphit szerint “szerencsét hoz” és ráadásul hasznos is, hiszen az egereket is pusztítja. Hegyes, előrenyúló pofájában éles, hegyes, rovarevő fogazat található. Lábain öt ujj van. Szemei és fülei viszonylag nagyok. Látása meglehetősen gyenge, de hallása annál jobb. Félénk és óvatos állat. Ellenségei a farkas, a hiúz és a baglyok. Támadásaik
ellen erős bőrizmai segítségével összehúzva magát, védekezik. Tüskéi összegombolyodott állapotban, minden oldalról védelmezik az állatot. A sünök kedvelik a cserjéseket, a bozótokat, ahol a sűrűkben, gyakran a száraz harasztok rejtekében, pihennek nappal. Városokba is betévednek, a parkokban, zöldövezetekben éjjel figyelhetők meg. Települések közelében, falusi házak kertjeiben, gazdasági udvarokban gyakori vendégek, ahol szívesen elfogadják a házigazda által felkínált ételt, amelyet csakis éjjel fogyasztanak.
Asün életmódja közismert: téli álmát összegömbölyödve, életfunkcióit a minimálisra csökkentve, száraz levelekből és avarból készített fészekben tölti. Ha a környezet hőmérséklete több napon át tíz fok alá süllyed, az téli álomra készteti. Rendszerint októberben már elhúzódik téli szállására. Testhőmérséklete 5 fokra süllyed, s marad egész téli alvása idején, egészen március végéig, április elejéig. Tavaszra lefogy, testén
valósággal lötyög a bőre. Az aktív élet megkezdésekor, a meleg és a megjelenő zsákmányállatok hatására testhőmérséklete hamar a szokásos 35-37 fokosra emelkedik. Túlnyomórészt éjjel mozog és ekkor táplálkozik, de tökéletes csendben, biztonságban nappal is kilométereket vándorol élelem és víz után. Legfőbb tápláléka a földigiliszta. Eső után ezek az utak aszfaltjain is megjelennek, és sajnos a tüskések ilyenkor gyakran a gépkocsik áldozatául esnek. Szívesen fogyasztják a rovarokat, azok földalatti lárváit, megeszik a csigákat, egereket, pockot, a békákat és a siklókat is ügyesen elfogják. A sünök nem élnek társas életet és a hímek egymást közös területen sem tűrik meg. A nőstény a párzást követően 14-16 nap múlva 3-6, néha 7 kölyköt ellik, amelynek szeme csak két hetes korban nyílik ki. Eleinte anyjukkal közösen vadászgatnak, a kapcsolatot apró füttyentésekkel tartják. A nyár közepén, vagy később születettek nem életképesek, s a fagy beálltával többnyire elpusztulnak. A megfigyelések szerint csak az egy kilósnál nagyobbak telelnek eredményesen át. A kétnyaras sünök már ivarérettek. A szelídített, házi példányok tíz évnél is tovább élnek. A sünök minden faja védelem alatt áll.
Olvasói leveleket, érdekességeket a következő címekre várunk:
[email protected]; 4071 Hortobágy, Petőfi tér 6. Hirdetésfeladás:
[email protected]; Tel: (70) 546-9957. Ha kérdezni szeretne Dr. Déri Jánostól, akkor hívja a (30) 943-5494-es telefonszámot! Az állatorvos válaszol című rovatunkkal kapcsolatban felmerülő kérdéseiket a fenti címekre várjuk! Az újságot szerkeszti: Csősz Franciska és Szegedi Éva. Tördelés: TerepSzemle Stúdió ISSN szám folyamatban
