Pillantások a csehszlovákiai vad kiűzésre

Szomszédok történelme – a visegrádi országok kölcsönös szemléletben és perspektívákban

Pillantások a csehszlovákiai „vad kiűzésre” Jiří Sovadina, PANT Polgári Társulás, Cseh Köztársaság

A csehszlovákiai német kisebbség ellen irányuló, háború utáni, 1945. évi erőszak kérdéskörével foglalkozó, különböző típusú források kezelésére és feldolgozására vonatkozó workshop. A foglalkozás hossza: 45 perc Információ a tanároknak. A foglalkozás leírása: Az első foglalkozás: Korabeli fényképek elemzése. Cél: A diákok részletesen elemzik a korabeli fényképeket. Tanári kérdések segítségével felfedik, kibogozzák az egyes rétegeket, lehetőségeket javasolnak. A fényképek történelmi forrásként való vizsgálata. A diákok megismerkednek a kor hangulatával – közvetlenül a háború után vagyunk Csehszlovákiában, a figyelem pedig a német lakossággal szembeni bosszúállásra irányul. Első lépés: Vetítsék ki vagy osszák szét a diákok között a fényképeket és az azokhoz tartozó kérdéseket! A fotókhoz tudatosan nincsenek képaláírások, ezért a tanulóknak a fantáziájukra és az eddig megszerzett tudásukra kell hagyatkozniuk, azt kell mozgósítaniuk. KÉRDÉSEK: Kit kapott lencsevégre 1945 májusában a fotós? Kinek integetnek az emberek? Megjegyzés: Ha a diákok ismerik a fénykép készítésének az időpontját, kikövetkeztethetik, hogy a szövetséges haderők üdvözléséről van szó. A fotó alapján nem egyértelmű, mely nemzet katonáit látjuk. Csehszlovákia felszabadításában a Szovjetunió, az Amerikai Egyesült Államok (Csehország nyugati és délnyugati részei), Románia (Szlovákiából, délkeleti irányból érkeztek ide) hadseregei, valamint az 1. Csehszlovák Hadsereg működtek együtt. Dokumentumfotókról vagy beállított felvételekről van szó? Megjegyzés: A diákok a kettő közül bármelyik lehetőséget választhatják, de a válaszukat meg kell indokolniuk. Egyébként dokumentumfotóról van szó (a fénykép kompozíciója, a képen szereplő személyek érzelmi hőfoka). Szolgálhat történelmi forrásanyagként egy fénykép? Megjegyzés: Igen, de a fotót mindenképpen az adott kor vagy események összefüggésrendszerébe kell helyezni. A fénykép a kor lenyomata, de a valóságnak csak azt a részét képes megörökíteni, ami „belefér” a fényképezőgép objektívjébe. Azt, hogy mi játszódott le a kép keretén túl, nem tudjuk. Ezért szükséges pontosan ismernünk, hogy hol és pontosan mikor készült a fotó, valamint tisztában kell lennünk más korabeli összefüggésekkel is. A diákok javaslatokat tehetnek arra, hogy miképpen, hol lehetne új összefüggésekre lelni. Általában a következőket javasolják: a „régi idők” tanúinak visszaemlékezései, községi krónikák, korabeli sajtótermékek, szakirodalom stb. Milyen érzéseket, érzelmeket kelt ez a fénykép a szemlélőben? Megjegyzés: A diákok a leggyakrabban ezeket említik: a felszabadultság érzése, öröm, boldogság, kiszabadulás stb. A beszélgetés befejezése után a tanár felfedi a diákok előtt a fotó eredetét. Ezt a fényképet egy amerikai katona készítette, aki a város felszabadítása idején Pilsen (Plzeň) utcáit járta. A második lépés: A tanár elárulja diákjainak, hogy kisebb csaláshoz folyamodott, és a fényképet enyhén megváltoztatta. A tanulók által elemzett felvétel nem azonos az eredeti fotóval, mert egy részét levágták (utalás a fényképekkel való manipulációra a történelem során). Ezután következik a fénykép eredetijének a kivetítése. A diákoknak feltett kérdések: Mi változott a fotón?

10


Miképpen változik a fénykép befogadása? Hogyan változtak az érzések, érzelmek? Ki lehet az az ember, aki az integetők lábánál fekszik? Megjegyzés: Egy megvert cseh kollaboránsról, egy német katonáról vagy egy német civilről lehet szó. A második foglalkozás: Václav Černý cseh irodalomtörténész, filozófus emlékirataiból olvasunk fel egy részletet. A szerző a rövid szemelvényben azokat a spontán erőszakos cselekedeteket írja le, amelyeket a csehszlovákiai német kisebbségnek a háború utáni első hetekben kellett elszenvednie. A szöveg célkitűzéseinket tekintve igencsak értékes, mert szűk terjedelemben elemzi az ún. vad kiűzés meghatározó tényeit és aspektusait. A diákoknak feltett kérdések: A németekkel szembeni bosszúállás milyen konkrét eseményeire került sor Csehszlovákiában, közvetlenül a második világháború befejezése után? Válaszok: utcai lincselések, nyilvános megaláztatások, tömeges kivégzések, gyújtogatás, megégetés, deportálások a határon túlra – úgynevezett halálmenetek, koncentrációs (gyűjtő)táborok, vagyonelkobzások stb. Hogyan viszonyultak a cseh politikusok a németekkel szembeni erőszakos cselekményekhez? Megjegyzés: A szerző felidézi E. Beneš elnök beszédeit, amelyekben néhányszor nyilvánosan kijelentette, hogy „a köztársaságban észlelhető német problémát véglegesen meg kell szüntetnünk”. Felidézi, hogy a cseh politikusok szóbeli megnyilvánulásaikkal inkább tovább gerjesztették a bosszúállás eseményeit, ahelyett, hogy enyhítették volna a légkört. Kik követték el az erőszakos cselekedeteket? Foglaljuk össze a szerző által vallott értékeket! Megjegyzés: Az első Csehszlovák Köztársaság humanista-demokratikus hagyományaira utal, amelyeket Masaryk elnök képviselt. Világosan és egyértelműen elítéli a kollektív bűnösség elvének az alkalmazását. Objektív tudott maradni a szerző az értékelés során? Megjegyzés: A szövegnek erősen szubjektív felhangja van, a szerző a humanista és demokrata értelmiségi alapállásából teljes mértékben elítéli a háború utáni spontán bosszúállást. Černý az értékelésében a végletekig megy, amikor a teljes cseh nemzetet elítéli. A harmadik foglalkozás: Az utolsó feladat arra vonatkozik, hogy miként ítélte meg a cseh társadalom a háború utáni erőszakot. A diákok feladata az, hogy az iDNES.cz cseh hírportálon található cikkből vett tények alapján megfogalmazzanak egy szöveget arra az emléktáblára, amely a háború utáni Csehszlovákiában történt, a német kisebbséget érintő legnagyobb mészárlásnak állít emléket. A diákokat figyelmeztessük arra, hogy az emléktáblán viszonylag kevés hely van a szövegnek, ezért a feliratot nagyon precízen kell megfogalmazni. A feladatot egy arról szóló beszélgetéssel lehet kezdeni, hogy mire is szolgálnak az emléktáblák, milyen jelentőségük van a közterületeken. Miután a tanulók az osztály előtt bemutatják a megfogalmazott a szövegeket, megismertetjük őket az emléktáblaállítás során felmerült nehézségekkel. A Postoloprty községben történteket megidéző emlékmű felállítását egy helyi egyesület kezdeményezte. A helyi képviselő-testület csak hosszas viták után, harmadszorra (2009-ben) értett egyet a javaslattal, és a közben eltelt évek alatt kétszer is elutasították a tervezetet. Az évek során lényeges változtatáson esett át a javasolt szöveg. Az eredeti javaslatnak – „AZ 1945-ÖS POSTOLOPRTY-I MÉSZÁRLÁS NÉMET ÁLDOZATAINAK” – csak a torzója maradt, hiszen az emléktáblára végül egy semmitmondó felirat került csehül és németül: „AZ 1945-ÖS MÁJUSI ÉS JÚNIUSI POSTOLOPRTY-I ESEMÉNYEK MINDEN ÁRTATLAN ÁLDOZATÁNAK”. Az ügyről Adam Drda újságíró ezt írta: „Először a feliratból a ’német’ szó esett ki, azzal az indokkal, hogy voltak olyanok az áldozatok között, akik vegyes házasságból származtak. Azt, hogy ez egy alibista indok volt, a vita további alakulása mutatta meg. Kiesett a ’mészárlás’ szó is – és ezt írják majd a táblára: ’Az 1945-ös májusi és júniusi postoloprty-i események minden ártatlan áldozatának’… A németek eltűntek a feliratból, a mészárlásból semmitmondó ’esemény’ lett. Ugyanakkor pontosították a dátumot, hogy az eseményre ’májusban és júniusban’ került sor. Tehát aki tudja, miről van szó, az azonosítja, a többieknek pedig az emlékmű szinte semmit sem mond. Az ’ártatlan áldozatok’ kifejezés pedig arra utal, hogy voltak olyan áldozatok is, akik akár bűnösök is lehettek – hogy is lehetne ezt megítélni bírósági tárgyalás nélkül, amire érthető módon 1945-ben Postoloprtyben nem került sor.” A foglalkozás utolsó részeként a diákok összehasonlítják a saját szövegjavaslataikat a tényleges felirattal, majd beszélgetés következik a németek vad kiűzésének ma is zavaros, ellentmondásos megítéléséről, mely a cseh társadalom számára még mindig nagyon érzékeny és szenvedélyeket gerjesztő téma.

11


A HÁBORÚ UTÁNI ERŐSZAK CSEHSZLOVÁKIÁBAN I. FÉNYKÉPELEMZÉS:

Kiket örökített meg a fotós 1945 májusában? Kiknek integetnek az emberek? Dokumentumfotóról vagy beállított fényképről van szó? Történelmi forrásanyagként tekinthetünk a fényképre? Milyen érzéseket, érzelmeket vált ki ez a fotó?

12


Forrás: Die Tschechoslowakei. Das Ende einer Fehlkonstruktion, Hrsg. Rolf-Josef Eibicht, in: Deutsche Geschichte 3/4, Berg, 1992, http://www.deutscherosten.de/Tschechen.htm

Mi változott a képen? Miképpen változott meg a fényképről alkotott véleménye? Hogyan változtak meg az érzései, érzelmei? Ki fekhet az integető alakok lábánál?

13


II. VÁCLAV ČERNÝ EMLÉKIRATAIBÓL: „Az elnök még vissza sem érkezett Kassáról Prágába, amikor útközben május 12-én (1945) a brünni városházán tartott beszédében kijelentette, hogy „a mi veszett szomszédunk… olyan helyzetet teremtett, aminek a következményei kihatnak majd a jelenkori és jövőbeli generációkra, s el kell viselniük, mint megérdemelt és teljes mértékben jogos büntetést… Ez a nemzet ebben a háborúban már túllépte annak a határát, amit az emberek képesek elviselni, és már csak egy hatalmas emberi szörnyeteget látunk benne… Megfogadtuk, hogy a köztársaságban észlelhető német problémát véglegesen meg kell szüntetnünk…” Ezek a szavak rémisztőek és teljesen újak voltak a csehszlovák politikai szótárban! Nem büntetésre, inkább bosszúra utaltak… Ebben a beszédben az állam, vagyis ez esetben a „bűnös atya” összekeverése, egybemosása… a nemzettel befejezett és magától értetődő tényként szerepelt, absztrakt és átalányban kínált totális megoldás volt, amely szerint – tekintet nélkül az egyéni és a konkrét erkölcsi bűn mértékére – az egész nemzetnek az utolsó gyermekig bűnhődnie kell az állami hatalmat kezükbe kaparintók bűneiért. Megtagadtuk magunkat, a múltunkat, a keresztény és a humanista-demokratikus hagyományainkat, megtagadtuk az első köztársaságot és Masarykot is… Hová tűnt a gondoskodás az állampolgárok emberi jogairól, az alkotmányunk tervezete? A valóságban (a kormány) képtelen volt korlátozni, hogy mindaz, ami az átlag cseh kisemberben sötét volt és féktelen, veszett volt és kapzsi, teljes mértékben megmutatkozzon: a csőcselék megérezte a vér szagát és az alkalmat, és a mi megújult vagy más szóval „forradalmi” államhatalmunk képtelen volt ezektől az erőktől elhatárolódni. Sőt, éppen ellenkezőleg: fel akarta használni, eleget tett annak – felkínálkozott. Nem, nem voltam szemtanúja a menetoszlopba rendezett, Mikulovon keresztül Ausztriába űzött brünni németek legendás vonulásának, ami állítólag bosszú volt azért, ahogyan Brünn német polgármestere, Oskar Judex a háború idején viselkedett. Ám amit láttam, azt láttam – a német lakosság gyűjtőtáborokba toloncolása azonnal, a felszabadulás első napjaiban! Bizony, a csehek ugyanolyan rátermettséggel szervezték meg a dolgot, mint néhány hónappal korábban a németek! És pontosan ugyanúgy vezették. A cseh háztartásokba átmeneti cselédeket osztottak innen; majdnem megsemmisültem a szégyentől, amikor ezt tette az egyik legközelebbi barátom, nemzedéktársam, egy cseh filozófus. És csak nyeltem egy keserveset, amikor megtudtam, hogy leghűségesebb barátom, a megújhodott cseh írószövetség új elnöke kiutaltatott magának egy németektől elkobzott új, nagy lakást, és a legkisebb zavar nélkül betelepedett az elmenekült germánok szarvasagancs csillár alatt tündöklő puccos pszeudopompájába. Akkor már hallottam szemtanúk vallomásait az utcán élve megégetett német katonákról, és magam is láttam kopaszra nyírt, közmunkára hajtott német nők menetét. A cseh Gestapo-módszerek hajszálra megegyeztek a nácikéval. Mire akartuk alapozni az erkölcsi fensőbbségünk gőgjét? Kiguvadt szemekkel rohant hozzám haza a szomszédom: a tizenöt éves fiacskája, lelkes cseh diák őrszolgálatra jelentkezett a polgári gárdába, de azoknak a gyerekeknek botokat adtak, hogy menjenek, s ahogy csak tetszik nekik, üssék-vágják a helyi iskola pincéjébe zárt német civileket. A müncheni döntés után a cseh Náchod vidékéhez közeli broumovi régió széléről is elmentek a mi őslakosaink és az új betelepülők is, a republikánusok az ország belsejébe. Májusban pedig csapatostul visszatértek, és „rendet” csináltak; minden németet egyszerűen elűztek Teplicéről, és még korábban, mielőtt kijöttek volna a törvényes és állami rendelkezések a kitelepítésekről. Kotródjatok, ahová akartok! Egy idő után pedig az elűzöttek tömege visszatért a határról, hiszen ezeket a nincsteleneket – eredeti irataik nélkül – sehol sem akarták megtűrni, befogadni. Viszont Teplicén már „leírták” őket: otthonaikat elfoglalták, vagyonukat, ingatlanaikat szétosztották, az ő bundáikat már FG-dámák hordták (az FG a Forradalmi Gárda rövidítése – a szerk. megj.). Így nem maradt más, mint másodszor is megújítani a „rendet”: kivezették a németeket a sziklák közé, és ott, az erdőben agyonlőtték, majd elkaparták őket. Nemsokára a határon túli német rokonság keresni kezdte az eltűnteket. A nyomozást a Nemzetközi Vöröskeresztre bízták, a győztes hatalmak nagy befolyású képviselői Prágához fordultak, és eljutottak a gyilkosságot rejtő akna kiásott széléig: egy lány a holttestekből álló hegy tetején még mindig összeszorította a két halottmerev kezét, emellett a görnyedt testtartás is arra utalt, hogy térden állva, kegyelemért könyörögve halt meg. A náchodi bírók kétségbeesetten és tehetetlenül, saját embereikkel megkezdték az „anyaggyűjtést” a perhez. Mondják meg nekem, ki és mikor szabadít meg minket ezektől az emlékektől? Ekkor született meg nemzetünk rossz lelkiismerete. Felmerült, hogy a képet, mely szerencsétlen időkben is büszke nemzetet mutat, és amelyet évszázadok alatt alakítottunk ki, és jogosan a cseh nemzet gondolati és erkölcsi alapállását tükrözi, ezt a képet a csőcselékünk néhány hónap lefolyása alatt álságosan hízelgő mítosszá, üres illúzióvá változtatta át. 1945 májusától hogyan akarjuk jobbnak kiadni magunkat, mint az ellenségeink, mint bárki más?” V. Černý, Emlékeim III (1945–1972), Atlantis, Brno 1992, 42–45. oldal

A német ajkú lakosság elleni bosszúállás milyen konkrét eseményeire került sor Csehszlovákiában, közvetlenül a második világháború befejezése után? Hogyan foglaltak állást a cseh politikusok a német kisebbséggel szembeni erőszak kapcsán? Kik követték el az erőszakos cselekményeket? Foglaljátok össze a szerző által vallott értékrend fő ismérveit! A szerző objektív a helyzet értékelésében?

14


III. EMLÉKTÁBLA Több évtizednyi hallgatás után emlékművet kaptak Postoloprtyben a német hallottak 2010. június 4., (iDNES.cz) 1945 júniusa van. A második világháború néhány hete ért véget, de Postoloprtyben, Louny régióban még mindig emberek halnak meg – golyó által. Több száz a halottak száma. A lövészek csehek, az áldozatok németek. 1945. június 3-án két menetoszlop indult útnak Žatecből. Több ezer ember menetelt így a postoloprty-i kaszárnyában kialakított német gyűjtőhely felé. „Postoloprty a Szudéta-vidék és a második, háborús köztársaság határán volt. Az itteni kaszárnyát választották ki mint helyi központot, a háború után itt találkoztak a mozgósított hadköteles személyek, valamint a kirendelt tisztek is” – indokolta Michal Pehr történész, a Cseh Tudományos Akadémia Masaryk Intézetének a munkatársa, hogy miért Postoloprtyre esett a választás, amikor az egész žateci térség német ajkú lakosságának kerestek gyűjtőhelyet. Az ezt követő júniusi napokban a katonák ellenőrizték, hogy a postoloprty-i kaszárnyában elhelyezett emberek között nem rejtőznek-e nácik és SS-esek. Azokkal a személyekkel együtt, akiket háborús bűnösöknek tartottak, nagyon sok ártatlan embert is meggyilkoltak. Öregek és gyerekek is meghaltak. A testek nagy részét nemtörődöm módon a közeli fácántelepen vagy a tankelhárító árkokba ásták el. A mészárlás háború utáni kivizsgálásakor a holttesteket exhumálták. „A hivatalos adatok szerint a sírokban 763 áldozatra találtak. Akkor azonban már úgy tartották, hogy ennek egyáltalán nem kell a végleges számnak lennie” – mondta Pehr. A német túlélők azt állítják, több mint kétezren haltak meg. A mészárlásról az elmúlt évtizedekben keveset beszéltek. Az áldozatoknak csak most állítottak bronz emléktáblát a helyi temetőben…” Forrás: http://zpravy.idnes.cz/po-desetiletich-mlceni-maji-nemecti-mrtvi-v-postoloprtech-pomnik-p92-/domaci

Tegyetek javaslatot arra, hogy milyen szöveg kerüljön az emléktáblára!

Az én javaslatom:

........................................................................... ........................................................................... ........................................................................... ........................................................................... ........................................................................... ...........................................................................

A valóság:

........................................................................... ........................................................................... ........................................................................... ........................................................................... ........................................................................... ...........................................................................

15

Pillantások a csehszlovákiai vad kiűzésre

Recommend Documents