VÍZGAZDÁLKODÁS ÉS SZENNYVIZEK
3.2 3.3 3.4
Növényvédő szerek Portugália felszíni és talajvizeiben Tárgyszavak: növényvédő szer; talajvíz; felszíni víz; analitika.
A növényvédő szerek mezőgazdasági alkalmazása a felszíni és talajvíz szennyeződését okozhatja sodródás, kifolyás, szennyvíz és kioldódás folytán. A felszíni víz szennyeződése ökotoxikológiai hatást jelenthet a vízi növény- és állatvilág, valamint az ember egészségére. Ez rendszerint függ a mezőgazdasági idénytől és nem tart sokáig, míg a talajvíz-szennyezésnek nagy a tehetetlensége, és így folyamatos emberi expozíciót eredményez. A talajvíz sok országban a legfontosabb ivóvízellátási forrás. Portugáliában az ivóvíz 53%-át talajvízből állítják elő. A talajvízbe azonban különböző szennyeződések kerülhetnek, különösen növényvédő szerek, amelyeket elterjedten használnak és némelyiknek igen nagy a kioldódási képessége. Gyakori kapcsolatot figyeltek meg a növényvédő szerrel kezelt mezőgazdasági területek és a környezetükben levő, föld alatti víztárolókban előforduló peszticidek között. A portugál vízminőségi programot – amelynek célja különböző szennyező anyagok koncentrációjának meghatározása – 1983-ban indították el. A programot azért tervezték, hogy leírják a felszíni vízforrások minőségének jelen helyzetét és trendjeit, valamint hogy tisztázzák azokat a természeti és emberi tényezőket, amelyek befolyásolhatják a vízi rendszert. Ehhez interdiszciplináris megközelítésre van szükség, amely integrálja a széles körű vízminőségi információkat és azokra a viszonyokra összpontosul, amelyek nagy területeket érintenek (tápanyagok, nagy mezőgazdasági régiókkal kapcsolatos növényvédő szerek, véletlenszerű kiömlések, nem mezőgazdasági és városi területek). A program célja fizikai, kémiai és biológiai jellemzők meghatározása: szuszpendált üledék, oldott szilárd anyag, fémek, tápanyagok, növényvédő szerek, hidrológiai viszonyok, oldott oxigén és kórokozó baktériumok. Ennek keretében az első vizsgálatokat a Tejo folyó vízgyűjtő területén végezték.
1993-ban ellenőrző hálózatot hoztak létre a Guadiana folyó, majd 1998ban a Sado folyó vízgyűjtő területén. Egyéb vizsgálatokat is végeztek folyóvízben levő peszticidek és más szerves szennyeződések ellenőrzésére alkalmas metodikák kidolgozására. Portugáliában a peszticidekkel szennyezett talajvíz kutatásával a 90-es évek kezdete óta foglalkoznak. Az első felmérések értékelték egy – a kukoricaföldeken elterjedten használt – gyomirtó szer, az atrazin koncentrációját. 1966–1998 között a vizsgálatokat kiterjesztették más megművelt területekre (szőlőskertek, kertészetek) és más peszticidtípusokra is. Különös figyelmet szenteltek a gyomirtószer-szennyezésnek nemcsak azért, mert ezek mutathatók ki leggyakrabban a talajvízben, hanem mivel ezek felhasznált mennyisége Portugáliában növekedett. Összefoglalják a felszíni vizekben 1983–1993 között végzett peszticidvizsgálatok eredményeit: a Tejo medencében (62 mintavevő pont), a Guadiana folyóban (7 mintavevő pont) és a Sado folyóban 1998–1999 között (6 mintavevő pont). Ugyancsak bemutatják a – főleg a Tejo és Sado medencéinek mezőgazdasági területén – 1991–1999 között végzett talajvízvizsgálatok (416 elemzett minta) eredményeit.
A vizsgált mezőgazdasági területek fő jellemzői Vízforrások tekintetében Portugália fő hidrológiai medencéi: Tejo (24 860 km2), Douro (18 710 km2), Guadiana (11 700 km2), Sado (7696 km2) és Mondego (6645 km2). Ezekben a medencékben már több – a felszíni és talajvíz-szennyezésre vonatkozó – vizsgálatot végeztek, mivel zömében a legfontosabb mezőgazdasági területeken helyezkednek el, így potenciálisan veszélyeztetettek. A Ribatejo régióban – amely főleg a Tejo medencében helyezkedik el – van néhány fontos termesztett növényfajta (kukorica, burgonya, paradicsom, rizs, szőlő, alma, körte), így néhány növényvédő szert (atrazin, simazin, alaklór, metolaklór, lindán, endoszulfán, molinát, klórfenvinfosz) itt nagy mennyiségben alkalmaznak. Az említett növények közül néhány előfordul a Sado medencében is, különösen a rizs, amely ebben a régióban a megművelt területek jelentős részét képezi. Az itt használt növényvédő szerek hasonlóak a Ribatejo rizsföldjein alkalmazottakhoz. A Guadiana medencében a mezőgazdasági területeket főleg kertművelés, kukorica, téli gabonafélék, alma- és körtekertek foglalják el.
Felszíni víz szennyeződésének vizsgálata Mintavétel és analitikai módszerek A Tejo folyóban a felszíni vízminták gyűjtését 1983-ban kezdték el, 62 mintavételi ponton. A Sado folyóban 1998 óta 6 pontot ellenőriznek. A Guadiana folyót – 7 mintavevő állomáson – 1993-ban vizsgálták. Minden mintavételi pontnál 1 liter vizet gyűjtöttek, amelyet világosbarna palackban tároltak, és hűtve szállítottak a laboratóriumba. A szilád fázisú mikroextrakcióhoz (SPME) csak 100 ml mintát vettek. A minták elemzését két napon belül elvégezték. A peszticidmaradványokat folyadék/folyadék-extrakcióval (LLE) vonták ki a vízmintákból (1983–1993 között). Az 1998-ban gyűjtött minták esetében offline analízist használtak, szilárd fázisú extrakcióval (SPE) és SPME alkalmazásával. 1983–1988 között szerves klórtartalmú rovarirtó szereket elemeztek gázkromatográfiával – töltött oszlopok és elektronbefogásos detektor (ECD) alkalmazásával –, később kapilláris oszlopokat használtak. A gyomirtókat és szervesfoszfát-tartalmú rovarirtó szereket gázkromatográfiával elemezték (1990től), gázkromatográfiás tömegspektrometriával (GC-MS) vagy nitrogén/ foszfor detektoros (NPD) gázkromatográfiával. 1999-ben elkezdték a klórtartalmú gyomirtó szerek elemzését nagynyomású folyadékkromatográfia/diódadetektor (HPLC/DAD) alkalmazásával. Elvégezték a mintavételi jegyzőkönyv és az analitikai eljárások minőség-ellenőrzését is. A különböző növényvédő szerek kinyerése 80–100% volt, összesen 27 peszticidet vizsgáltak, a kimutatási határ 1–170 ng/l (DAC) értéket ért el (1. táblázat).
Eredmények és értékelés Különböző rovarirtó és gyomirtó szereket mutattak ki kvantitatíve és/vagy kvalitatíve 1983–1993 között a Tejo folyóból és mellékfolyóiból vett vízmintákban (2. táblázat). Az itt túlnyomórészt használt lindán az egész mintavételi idő folyamán jelen volt, különösen a jelentős mezőgazdasági területen található mellékágakban (Trancao, Sorraia). Atrazint, simazint, molinátot és klórfenvinfoszt is kimutattak Sorraiaban, ahol a legfontosabb termesztett növények a kukorica, szőlő és a rizs. A Felső-Tejoban és mellékfolyóiban – amelyek főleg erdős területeken helyezkednek el – a peszticidkoncentrációk várhatóan a kimutatási határ alatt voltak. A Tejo folyó vízgyűjtő területének globális elemzése azt mutatta, hogy az 1983–1993 között mért peszticidmaradványok általában
állandóak voltak és az előírt 0,1 µg/l maximálisan megengedett koncentráció (MAK) értéket nem érték el. A vízben azonban évszakos koncentrációváltozás észlelhető, amelynek maximuma tavasszal, a növényvédő szeres kezelés után mérhető (főleg kukorica és rizs esetében). Ebben az időszakban az atrazin, simazin, molinát és klórfenvinfosz maradványai meghaladták a MAK-értéket, bár az évi átlagos koncentrációk az alatt voltak. Atrazint, simazint és lindánt mutattak ki a Guadiana folyóban 1993 márciusa és novembere között három mintavevő állomáson. Megfigyelték a peszticidkoncentrációk évszakos változását. A legnagyobb kimutatott koncentráció 0,18 µg/l (atrazin), ill. 0,30 µg/l (simazin) volt májusban (1. ábra). Az itt talált peszticidmaradványok valószínűleg a Spanyolországban végzett kezelésekből származnak. Lindánt kis koncentrációban mutattak ki, amely valószínűleg a spanyol/portugál határ közelében alkalmazott rovarirtó szertől ered. 1. táblázat Felszínivíz-elemzéshez használt analitikai módszerek (1983–1999) Mintavételi Extrakció időszak
Analitikai módszer
Ellenőrzött növényvédő szerek
Kimutatási határ (ng/l)
1983–1988
LLE diklórmetánnal
GC-ECD töltött oszlopokkal
szerves klórtartalmú rovarirtó szerek
5–50
1988
LLE diklórmetánnal
GC-ECD kapilláris oszlopokkal
szerves klórtartalmú rovarirtó szerek
1–10
1990
LLE diklórmetánnal
GC-MS és GCNPD kapilláris oszlopokkal
gyomirtó és szerves foszfát rovarirtó szerek
12–60
1998
SPE (korongok) SPME
GC-MS kapilláris gyomirtó és szerves foszfát rovaroszlopokkal irtó szerek és metabolitok
10–100
SPME
GC-MS kapilláris szerves klórtartalmú rovarirtó szeoszlopokkal rek
2–12
SPME
GC-MS kapilláris gyomirtó és szerves foszfát rovaroszlopokkal irtó szerek és metabolitok
10–100
SPE (korongok)
HPLC-DAD
100–170
1999
klórozott savas gyomirtó szerek
LLE = folyadék/folyadék-extrakció GC-ECD = gázkromatográfia – elektronbefogásos detektálás HPLC-DAD = nagynyomású folyadékkromatográfia – diódadetektor GC-NPD = gázkromatográfia–nitrogén/foszfor detektor
2. táblázat Felszíni vízben meghatározott peszticidmaradványok a Tejo folyó vízgyűjtő területén (1983–1993) A Tejo vízgyűjtő területe
Szerves klórtartalmú rovarirtó szereka (1983–1993) Kimutatási gyakoriságb
Intervallum (és átlag) (ng/l) lindán
α-endoszulfán
Gyomirtó és szerves foszfortartalmú rovarirtó szerek (1990–1993) Kimutatási gyakoriságb
Intervallum (és átlag) (ng/l) atrazin
simazin
molinát
klorfenvinfosz (z+e)
Tejo
12/146
5–14 (6)
2–4 (3)
1/12
115
–
Sorraia
35/97
4–240 (41)
4–32 (6)
16/42
80–630 (260)
100–294 (167)
42–580 (118)
108–298 (169)
Alviela
4/40
11–53 (21)
0/8
Almonda
6/15
9–12 (11)
2–4 (3)
0/5
–
–
Trancão
4/8
4–221 (76)
4c
0/5
–
–
Alpiarca
1/5
11c
3/5
175c
1500
100–290 (195)
Muge
2/7
7c
9c
3/6
265
230
750
–
Maior
5/16
4–68 (35)
4–13 (9)
1/3
330
–
–
Alenquer
1/7
14c
–
–
–
–
–
Grande da Pipa
2/12
8–53 (31)
–
–
–
–
–
Azambuja
0/4
–
–
–
–
–
Zêzere
1/72
14
–
–
–
–
–
Nabão
0/15
0/2
–
–
Niza
0/40
0/11
–
–
Ocreza
0/13
–
–
–
–
Erges
0/12
–
–
–
–
Ponsul
0/14
–
–
–
–
ebben az időszakban lindanizoméreket, β-endoszulfánt, aldrint, endrint, dieldrint, heptaklór-epoxidot, HCB-t, pp’-DDT- is elemeztek, de az eredmények a kimutatási határ alatt voltak. b a mintában legalább egy növényvédő szer kimutatható. c csak egy eredmény volt a kimutatási határ felett.
µg/l
0,18 0,16
Monte da Vinha
0,14
Acude da cascalheira
0,12
Shor da Ajuda
0,1 0,08 0,06 0,04
atrazin
6
8
93.11.26.
4
93.09.27.
2
93.07.29.
0
93.05.11.
93.03.01.
0
93.04.21.
0,02 10
0,35 Monte da Vinha
0,3
Acude da cascalheira
µg/l
0,25
Shor da Ajuda
0,2 0,15 0,1
4
6
8
93.11.26.
2
93.07.29.
0
93.05.11.
93.04.21.
93.03.01.
0
93.09.27.
simazin
0,05
10
25 Monte da Vinha 20
Acude da cascalheira Shor da Ajuda
µg/l
15 10
lindán
5
8
93.11.26.
6
93.09.27.
4
93.07.29.
2
93.05.11.
0
93.04.21.
93.03.01.
0 10
1. ábra Atrazin, simazin és lindán évszakos koncentrációja a Guadiana folyó három mintavételi pontján
3. táblázat A Sado folyóban kimutatott minimális és maximális peszticidmaradványok hat mintavételi pontnál (1998–1999) Peszticid
Mintavételi pont 1998-ban 1.
2.
3.
min.
max.
min.
max.
min.
max.
Molinát Klórfenvinfosz α-Endoszulfán β-Endoszulfán Lindán
<0,02 <0,02 <0,008 <0,008 <0,007
48 <0,02 <0,008 <0,008 <0,007
<0,02 <0,02 <0,008 <0,008 <0,007
35 1,8 0,181 0,179 0,068
<0,02 <0,02 <0,008 <0,008 <0,007
4,1 0,775 0,148 <0,008 <0,007
Peszticid
Mintavételi pont 1998-ban 4.
Molinát Klórfenvinfosz α-Endoszulfán β-Endoszulfán Lindán
5.
6.
min.
max.
min.
max.
min.
max.
<0,02 <0,02 <0,008 <0,008 <0,007
18 0,462 0,103 0,083 0,086
<0,02 <0,02 <0,008 <0,008 <0,007
21 <0,02 <0,008 <0,008 <0,007
<0,02 <0,02 <0,008 <0,008 <0,007
27 0,037 <0,008 <0,008 <0,007
Peszticid
Mintavételi pont 1999-ban 1.
2.
3.
min.
max.
min.
max.
min.
max.
Molinát Klórfenvinfosz α-Endoszulfán β-Endoszulfán Lindán
<0,02 <0,02 <0,008 <0,008 <0,007
23,7 13,6 0,031 0,035 0,013
<0,02 <0,02 <0,008 <0,008 <0,007
14,3 2,66 0,014 0,018 0,018
<0,02 <0,02 <0,008 <0,008 <0,007
8,59 3,51 0,012 0,015 <0,007
Peszticid
Mintavételi pont 1999-ban 4.
Molinát Klórfenvinfosz α-Endoszulfán β-Endoszulfán Lindán
5.
6.
min.
max.
min.
max.
min.
max.
<0,02 <0,02 <0,008 <0,008 <0,007
10,4 31,6 0,015 0,016 <0,007
<0,02 <0,02 <0,008 <0,008 <0,007
9,29 20,1 0,018 <0,008 <0,007
<0,02 <0,02 <0,008 <0,008 <0,007
11,9 2,86 0,033 0,012 <0,007
A Sado folyó vizsgálatának eredménye alapján igazolható, hogy évszakosan változik a molinát, klórfenvinfosz, lindán, α- és β-endoszulfán maradványainak koncentrációja. 1998-ban 3,4-diklór-anilin és propanil metabolitját mutatták ki, de mennyiségi meghatározást csak 1999-ben végeztek. A megfigyelt maximális molinátkoncentráció – amelyet júniusban és júliusban, röviddel a rizsvetések kezelése után mértek – 48 µg/l volt 1998-ban és 23,7 µg/l-t ért el 1999-ben (1. mintavételi pont). A klórfenvinfosz (z+e) maradványait is kimutatták alkalmazás után: max. érték 1,8 µg/l (2. mintavételi pont) 1998-ban és 31,6 µg/l 1999-ben (4. mintavételi pont) (3. táblázat). A lindán és endoszulfán nem mutatható ki ilyen nagy koncentrációban valószínűleg azért, mert ezek viszonylag kis affinitást mutatnak a víz iránt. Az alkalmazási időszakban megfigyelt nagy koncentráció csak időszakos és augusztus elején erőteljesen csökken, szeptember–októberben már nem is mutatható ki. A propanilt csak egy mintában mutatták ki 1999-ben, az 5. mintavételi pontnál. Azonban ennek metabolitja, a 3,4-diklór-anilin gyakran kimutatható a teljes rizsérési szezonban, és max. 9,37 µg/l értéket ér el (azonos állomás, 1999). Az MCPA gyomirtó szert 12 mintában mutatták ki 1999 folyamán, 2,01 µg/l maximumot ért el, míg a bentazon két mintában volt jelen és max. 0,44 µg/l értéket ért el.
Talajvízszennyezés vizsgálata Mintavételi és analitikai módszerek A talajvíz peszticidszennyeződését a Tejo–Sado hidrológiai medencékben vizsgálták, ahol jelentős mezőgazdasági tevékenységet folytatnak. 1991–1998 között 416 talajmintát elemeztek (156 ivóvíz- és 260 öntözővízkutakból származott), amelyeket 6–300 m mélységben vettek. 1991–1995 között 202 mintát gyűjtöttek (73 ivóvíz-, 129 öntözővízkutakból származott) atrazinelemzés céljára. 1996–1998 között 214 mintát (83 ivóvíz- és 131 öntözővízkutakból) elemeztek alaklór, atrazin, metolaklór, metribuzin és simazin kimutatása céljából; amely gyomirtókat leginkább alkalmazták a vizsgált területeken. Ezekre a herbicidekre jellemző a nagy víz iránti affinitás és az intenzív kilúgozási képesség. Minden kútból többször vettek mintát az év folyamán, kivéve 1996-ban, amikor minden mintavételi pontnál csak egyetlen mintavétel volt. Mintavétel előtt a vizet addig szivattyúzták, amíg a helyszínen mért paraméterek (pl. hőmérséklet) stabilizálódtak. Minden mintavételi időben három, 1 literes szivattyúzott mintát gyűjtöttek minden kútból, majd ugyanazon a napon,
hűtve a laboratóriumba szállították. Miután a peszticidmaradványokat extrahálták a vízből, először folyadék–folyadék elválasztást végeztek diklór-metánnal, majd szilárd fázisú extrakciót alkalmaztak és végül a peszticideket gáz/folyadékkromatográfiával (NPD detektorral) határozták meg. A különböző peszticidek kinyerése 80–100% között volt, a kimutatási határ 2–20 ng/l értéket ért el (4. táblázat). Az azonosítást GC-MS-sel igazolták. 4. táblázat Talajvíz elemzéséhez használt módszerek (1991–1999) Mintavételi Extrakció időszak
Analitikai módszer
Vizsgált peszticidek
Kimutatási határ (ng/l)
1991–1995
LLE diklór-metánnal GC-NPD GC-MS megerősítéssel
atrazin
20
1996–1998
LLE diklór-metánnal GC-NPD GC-MS megerősítéssel
alaklór atrazin metolaklór metribuzin simazin
6 2 8 8 11
1999
SPE SDB korongokkal
alaklór atrazin metolaklór metribuzin simazin
13 11 10 11 8
GC-NPD GC-MS megerősítéssel
Eredmények és értékelés A Ribatejo régió hét mezőgazdasági területén mért herbicidmaradványokat az 5. és 6. táblázat mutatja. A legnagyobb koncentrációkat a Baixo Sorraia területén mutatták ki (5. táblázat), ahol főleg kukorica, paradicsom és burgonya öntözéses természtése folyt és rendszeresen alkalmaztak herbicideket (6. táblázat). A simazinszint maximumát az Alto Oeste területén mérték (3. táblázat), ahol szőlőt és egyéb gyümölcsöket termesztettek, és itt a simazint rutinszerűen alkalmazták (4. táblázat). A mért maradványszintek egybevágnak mások adataival, amelyek európai és észak-amerikai talajvizek peszticidexpozíciójára vonatkoznak. Azonban a mért maximális alaklór-, atrazin- és metolaklór-koncentrációk nagyobbak voltak, mint a mások által meghatározott európai értékek.
5. táblázat Talajvízben kimutatott herbicidmaradványok a Ribatejo régió mezőgazdasági területein (1991–1998) Mezőgazdasági terület
Kimutatási gyakorisága
Alto Oeste-1
Intervallum (és átlag)b (µg/l) Alaklór
Atrazin
Metolaklór
Metribuzin
Simazin
8/11
Baixo Oeste-2
13/20
Baixo Sorraia-3c
67/96
Grande Lisboa-4 Lezíria Tejo-5
0/6 182/219
Médio Tejo-6
6/8
0,08–13 (2,5)
0,06–56 (9,4)
0,08–1,4 (0,32)
Península Setúbal-7e
27/56
0,05–29 (1,7)
0,07–0,43 (0,25) 0,05–0,13 (0,08) 0,05–0,11 (0,07)
0,06–0,11 (0,09)
0,05–0,15 (0,08)
a b
c
0,05–6 (2,04)
legalább egy peszticid kimutatása a mintában a mért maradványok intervalluma (és átlaga) (≥0,05 µg/l) itt lindán- és etil-paration-maradványokat is kimutattak
csak egy érték volt ≥0,05 µg/l ezen a területen linuronmaradványokat is kimutattak
d e
6. táblázat Ribatejo mezőgazdasági területein a talajvízben kimutatott herbicidmaradványok gyakorisága (1991–1998) Szint
Peszticid
Fő termény
Mezőgazdasági területa
Minták száma összesen
ivóvízkutak
öntözőkutak
>0,1 µg/l
Alaklór Atrazin Metolaklór Metribuzin Simazin
kukorica kukorica kukorica paradicsom, burgonya szőlő, gyümölcs
3, 5, 7 3, 5, 7 3, 5 3, 5, 7 1, 2, 3, 7
35 110 12 10 13
2 25 1 0 8
33 85 11 10 5
≤0,1 µg/l
Alaklór Atrazin Metolaklór Metribuzin Simazin
kukorica kukoriica kukorica paradicsom, burgonya szőlő, gyümölcs
3, 5, 7 3, 5, 6, 7 3 3, 5, 7 1, 2, 3, 5, 6, 7
19 156 9 23 83
5 48 2 0 35
14 108 7 23 48
a
mezőgazdasági terület:
1 – Alto Oeste; 2 – Baixo Oeste; 3 – Baixo Sorraia; 4 – Grande Lisboa; 5 – Lezíria do Tejo; 6 – Médio Tejo; 7 – Península de Setúbal
Az ivó- és/vagy öntőzővízmintákban 0,1 µg/l-nél több alaklórt, atrazint és metolaklórt mutattak ki két régióban, ahol a kukorica az egyik legfontosabb termesztett növény. A gyomirtó szerek kimutatási gyakorisága különböző területeken – és különböző növényfajták esetében – a 6. táblázatban látható. A legnagyobb térbeli elterjedést a simazin mutatta, amelyet közel valamennyi vizsgált mezőgazdasági területen kimutattak, ezt követte az atrazin, alaklór és metribuzin (4. táblázat). Ez azzal magyarázható, hogy ezeken a területeken igen elterjedt a szőlőművelés, ezenkívül fontos növények még a kukorica, burgonya és paradicsom. Viszonylag több peszticidet tartalmazott a talajvíz három régióban (5. és 6. táblázat). Mások vizsgálatai szerint az atrazin a leggyakrabban kimutatott peszticid a talajvízben, míg az alaklór fontos szennyezőnek tekinthető, és a simazin csak ritkán mutatható ki. Az USA-ban nemrég végzett felmérés szerint a leggyakrabban az atrazin és simazin mutatható ki.
Következtetések A portugál felszíni és talajvizek peszticidexpozíciójának vizsgálata azt mutatta, hogy néhány peszticid különböző koncentrációban van jelen. Az ellenőrzött felszíni vizekben nem találtak BHC-izomereket, ciklodiéneket, DDT-t és származékait, valószínűleg azért, mert ezek mezőgazdasági felhasználása tilos. Az ellenőrzött gyomirtó szerek a talajvízben mind kimutathatók – eltérő expozíciószint mellett – a különböző mezőgazdasági területeken. A vizsgált növényvédő szereken kívül mások is jelen lehetnek a portugál felszíni és talajvizekben. Ezért indokolt a vizsgálatok kiterjesztése érzékenyebb, automatizált analitikai módszerek alkalmazásával. Összeállította: Dr. Pálfi Ágnes Cerejeira, M. J.; Viana, P. stb.: Pesticides in Portuguese surface and ground waters. = Water Research, 37. k. 5. sz. 2003. márc. p. 1055–1063. Juhler, R. K.; Sorensen, S. R.; Larsen, L.: Analysing transformation products of herbicide residues in environmental samples. = Water Research, 35. k. 6. sz. 2001. ápr. p. 1371–1378. Hantush, M. M.; Marino, M. A.; Islam, M. R.: Models for leaching of pesticides in soils and groundwater. = Journal of Hydrology, 227. k. 1–4. sz. 2000. jan. 31. p. 66–83.
