Nora Roberts Foglyul ejtett csillag Mitrász csillagai 2

Nora Roberts Foglyul ejtett csillag Mitrász csillagai 2. 1. Mit nem adott volna egy sörért! Egy korsó jéghideg, barna sörért, mely még annál is jobban esett volna, mint csókolózni egy csinos nővel az első találkán. Milyen jó is lenne elkortyolni egy hangulatos, félhomályos kocsmában, ahol épp baseballmeccset közvetítenek a tévében, amely az érdeklődő vendégeket bárszékestül maga köré vonzza. Jack gondolatai ekörül motoszkáltak, miközben a nő lakását figyelte. A habja és az illata! Az első kortyot nem is említve, amelynél hatásosabbat elképzelni sem tudott a hőség és a szomjúság ellen. Szépen, lassan kiélvezni minden ízét, hogy az embernek az az érzése támadjon, a világban semmi baj sem lenne, ha a politikusok és a jogászok szintén egyegy korsó hideg sör mellett egy hangulatos kocsmában vitatnák meg a nézeteltéréseiket, miközben a tévében az ütőjátékos épp pontot szerez. Ám mivel még csak délután egy óra múlott, kissé korai lett volna sörözni. Bár ebben a rekkenő hőségben egy rekesz jéghideg ásványvíz sem versenyezhetett volna egy korsó frissen csapolt sörrel. Ráadásul ősrégi Oldsmobile-ja nem dicsekedhetett olyan kényelmi berendezésekkel, mint a légkondicionáló. Egyebekkel sem, leszámítva a méregdrága, kiválóan szóló autórádiót, melyet az itt-ott már szakadozó műbőr borítású műszerfalba szerelt be. Csak ez a kis szerkezet legalább kétszer annyit ért, mint a legutóbbi műszaki vizsga során végzett javítások, de zene nélkül nem tudott létezni. Vezetés közben imádott Beatlest vagy Stonest bömböltetni, melyet csak az harsogott túl, ha ő is teli torokból énekelt. A horpadt, szürke színű motorháztető viszont remek motort rejtett, mely olyan pontosan működött, mint egy svájci óra, s még egyszer sem hagyta cserben a gazdáját. De most csak a gyújtást hagyta rajta, és a csendes, északnyugat-washingtoni kerületre tekintettel Bonnié Raitt - akit az 1975 utáni időszak egyik kivételes tehetségének tartott - halkan szólt a hangfalakból, s a farkasüvöltés helyett ezúttal csak dúdolva kísérte. Gyakran megfordult a fejében, hogy rossz korban született, szívesebben lett volna inkább egy fekete páncélos lovag, hiszen világéletében azt a nézetet vallotta, hogy győzzön a jobbik. Milyen jól is mutatott volna Artúr király oldalán, futott át az agyán, miközben a kormányon dobolt. De Camelot sorsát egészen másképp rendezte volna el! A szabályok csak bonyolítják a dolgokat! - vallotta. A vadnyugaton is otthonosan érezte volna magát. Könnyűszerrel kézre kerítette volna a gonosztevőket, s akkoriban ez még nem járt értelmetlen papírmunkával. Csak a nyomukra kellett bukkanni, és a föld alól is előkeríteni őket. Élve vagy halva. Manapság minden egyes bűnözőnek külön ügyvédje van, vagy az állam rendel melléjük egyet, aki aztán elintézi, hogy végül még a bíróság kér sajnálkozva elnézést az okozott kellemetlenségekért. Rettenetesen sajnáljuk, uram! Az, hogy erőszakolt, gyilkolt, lopott és csalt, még nem hatalmaz fel minket arra, hogy raboljuk a drága idejét és megfosszuk törvényes jogaitól! Szomorú tényállás ez! - gondolta Jack Dakota, akit a többi közt ez

tántorított el attól, hogy rendőr legyen. Pedig huszonéves korában eljátszadozott ezzel a gondolattal, hiszén az igazság mindig is többet jelentett neki puszta szónál. De a szabályok, úgy tűnik, valami máson alapulnak. Ezért is lett fejvadász, s harmincéves korára már tisztán körvonalazódott előtte minden. így is rosszfiúk után nyomozott, de saját maga osztotta be az idejét, s fizetés pedig minden sikeresen lezárt ügy után járt. Ám az egészben mégis az volt a legjobb, hogy így elkerülhette azt a sok hivatalos hercehurcát. Nem mintha itt nem vonatkoztak volna rá a szabályok, de mivel eszes fickó volt, tudta, hogyan lavírozzon közöttük. Ralph Finkleman aznap reggel nyolckor hívta fel a mostani ügye miatt, s máris a zsebében lapult a keresett személy leírása. Ralph-ben az aggodalmaskodás és a bizakodás egyszerre volt jelen, s e kettő elengedhetetlenül szükséges ahhoz, hogy idegenekért tegye le a kiszabott óvadékot. Bár Jack sosem értette, hogyan bízhat meg olyanokban, akikről egyszer már kiderült, hogy nem éppen feddhetetlenek. Mindenesetre pénz volt a dologban. S ez elég ösztönző erőnek tűnt Jack számára, aki épp most tért haza Észak-Karolinából, ahol is egy ostoba vidéki fiút csípett fülön, akit sorozatos rablásért ültettek le. De miután Ralph kifizette az óvadékát, ahhoz azért már nem volt olyan mamiasz, hogy ne próbáljon meg kereket oldani. Bár ezt Jack is előre megmondhatta volna, de nem a tanácsaiért fizették. Úgy tervezte, hogy a munka elvégeztével lazít egypár napot, s talán az egyik nőisme-rőse is besegít a munkadíja elköltésébe. Ralph ajánlatát is el akarta utasítani, de a férfi valósággal könyörgött neki, így nem volt szíve nemet mondani. Magához vette egy bizonyos M. J. OLeary anyagát, aki nem jelent meg a bíróságon, hogy magyarázatot adjon, miért is lőtt a szeretőjére, aki amúgy nős volt. Jack kellőképp ostobának tartotta a nőt, aki ugyan a fényképe alapján nagyon csinos, a róla szóló rövid leírás alapján pedig tanult is. Ha lett volna egy kis esze, inkább bíróság elé áll, és vállalja, hogy rálőtt házasságtörő könyvelőjére, aki amúgy köny-nyebb sérüléssel megúszta az esetet. Egyszerű ügynek látszott, s Jacknek furcsa is volt Ralph idegessége. A férfi a szokásosnál is jobban dadogott, s nyugtalanul pislogott jobbra-balra túlzsúfolt, koszos irodájában. Ám Jacket cseppet sem érdekelte, mi az oka szokatlan viselkedésének. Minél előbb túl akart lenni az ügyön, hogy végre benya-kalhassa azt a sört, és szabadon élvezhesse a jutalékát. Az ezért az újabb munkáért járó külön díjazás pedig kifejezetten jól jön majd, hogy megvehesse a Don Quijote első kiadását, melyre már régóta fájt a foga. így hát kénytelen volt még néhány óráig elviselni a kocsiban tomboló rettenetes hőséget. Bár azt is meg kell hagyni, hogy a külseje semmiben sem árulkodott arról, hogy értékes könyvekre is szeret vadászni, és élvezettel száll filozófiai vitákba az emberi természetet illetően. Barna haját, melybe egy-két napszítta szőke tincs vegyült, rövid copfba fogta össze, s ez a hajviselet inkább csak a fodrászok iránti bizalmatlanságát tükrözte, semmint divathóbortot. Mindenesetre így külön hangsúlyt kapott hosszúkás arca és

férfias állkapcsa. Telt és határozott ajka alatt egy kis gödröcske vonta magára a figyelmet az állán, s az egész arckifejezése valamiképp rejtélyessé vált, amikor csúfondá-rosan mosolygott. Ilyenkor szürke szeme is élesen villogott, de abban a pillanatban ellágyult, amint a már sárguló lapu Isteni színjáték első kiadását forgatta a kezében. Ha pedig egy csinos nőt látott meg könnyű, nyári ruhában, az élvezettől elsötétült a tekintete. íves szemöldöke már-már ördögi külsőt kölcsönzött arcának, melyet csak megerősített a bal oldalon átszántó vágás. Egy verekedésben szerezte, amikor elkapott egy óvadékkal szabadlábra helyezett gyilkost, aki késsel támadt rá. De Jack kézre kerítette, így megérdemelten szedte be utána a jutalékát. Bár az eset nyolc napon túl gyógyuló nyomokat is hagyott maga után, mint például egy törött kart és egy törött orrot, mely már soha nem lesz olyan, mint régen, hacsak nem nyilvánítja a társadalombiztosítás államilag támogatottá az orrplasztikát. Az igazat megvallva Jack ezen sem lepődött volna meg túlságosan. De nem ez volt az egyetlen sérülése. Kidolgozott testén, mint egy igazi harcosén, szinte egymást érték a hegek, melyeket a nők előszeretettel babusgattak, amit cseppet sem bánt. Amennyire csak lehetett, kinyújtotta hosszú lábát, s megropogtatta a vállát, miközben egyre csak az a hideg sör járt az eszében. De be kellett érnie egy újabb ásványvízzel. Amikor a várva várt MG elhúzott mellette, s a levehető tetős kiskocsiban üvöltött a rádió, megcsóválta a fejét. Ezt az óvatlanságot! - gondolta, bár meg kellett hagynia, hogy M. J. zenei ízlése kiváló. A kocsi rendszáma megegyezett az iratokban szereplőével, s egyetlen pillantás elegendő volt ahhoz, hogy megállapítsa, az autóból kiszálló nő az, akit keres. Rövid vörös haja ugyanis messziről elárulta. Milyen kár, állapította meg, amint még egyszer végigmérte leendő áldozatát, aki épp előtte parkolt le, hogy egy ilyen csinos nő ilyen szánalmasan ostoba! Bár most már nem tűnt olyan könnyű esetnek, sokkal inkább veszélyesnek. Magas volt, és karcsú, s ez már elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy Jack veszélyesnek ítélje. Épp az ilyen nők voltak a gyengéi. M. J. hosszú, formás lábát és fiús csípőjét pompásan kiemelte a szűk, világoskék farmer, amely a fenekén már fehérre kopott, a térdénél pedig ki is szakadt. A fehér pamutpóló is izgató látványt nyújtott: puhán simult szabadon hagyott, kicsi keblére. Amikor egy bevásárlótáskát rángatott elő a kocsiból, Jack szeme elé egy formás női fenék látványa tárult, melyen csak úgy feszült az az átkozottul szűk farmer. Elvigyorodva kapott a szívéhez, s már cseppet sem csodálta, hogy az a szerencsétlen flótás megcsalta miatta a feleségét. M. J. arcvonásai épp olyan elbűvölőek voltak, mint amilyen a teste. Égővörös hajához természetesen lágy, tejfehér bőr társult. Hegyes álla és macskásán kiálló arccsontja kemény, ugyanakkor roppant izgató arcot kölcsönzött neki, melyet telt, érzéki ajak tett még jellegzetesebbé. Bár hatalmas napszemüveget viselt, Jack a fényképről tudta, hogy zöld a szeme, csak azon töprengett, hogy vajon lágy moha- vagy esetleg kemény smaragdzöld-e.

M. J. a vállára vette a bevásárlótáskát, s egyenesen a férfi kocsija és a ház bejárata felé vette az irányt. Jack nagyot sóhajtott a nő könnyed járása láttán. Bolondult a hosz-szú, formás lábakért! Kiszállt a kocsiból, s ráérősen leendő áldozata után indult. Arra számított, hogy nem lesz vele túl sok gondja. Talán majd karmol és harap védekezésképp, de semmi esetre sem az a fajta, aki sírva fakadna és könyörögne. Ezt ugyanis ki nem állhatta. A dolog egyszerűnek tűnt. Az utcán is elcsíphette volna, de nem szerette a nyilvános jeleneteket, ha volt más választása is. Inkább felmegy utána a lakásba, döntötte el, és ott magyarázza el neki, hogy miért jött. Egyelőre a legkisebb gyanakvás nélkül közlekedik, állapította meg, majd besurrant utána a lépcsőházba. Hogyan is gondolhatta, hogy a zsaruk nem fogják otthon keresni és nem ellenőrzik a barátai lakását sem?! Nyugodtan elmegy bevásárolni, kész csoda, hogy nem kapcsolták még le! Na persze, a zsaruknak is van jobb dolga, mint egy nő után rohangálni, aki összeveszett a szeretőjével! Mindenesetre remélte, hogy senki sincsen nála. Már legalább egy órája figyelte a nyitott, harmadik emeleti ablakokat, de semmi mozgást nem látott. Akkor sem hallott semmit, amikor elsétált alattuk, majd felment az emeletre, hogy az ajtó előtt is hallgatóz-zék. Persze semmiben sem lehetett biztos. Amikor M. J. a lift helyett a lépcsőt választotta, ő is így tett. Egyszer sem pillantott hátra, így Jacknek az az érzése támadt, hogy vagy nagyon magabiztos, vagy elgondolkodott valamin. Meggyorsította a lépteit, s mellé érve rá-mosolygott. - Szívesen segítek! A napszemüveges arc felé fordult, majd pár pillanatig mosolytalanul méregette. - Kösz, magam is elboldogulok. - Biztos? Még pár emelettel feljebb megyek. Egy nagynénémet látogatom meg, akit már vagy két éve nem láttam. Csak ma reggel érkeztem, de mindig elfelejtem, milyen elviselhetetlen hőség is tud itt Washingtonban lenni! - Nem a hőség az elviselhetetlen, hanem a fülledt levegő - jegyezte meg a nő szárazon, de már nem nézett a férfira. - Igaza van - felelte Jack, miközben jól szórakozott áldozata csípős megjegyzésén, mely bosszúságról árulkodott. Tudja, itt nőttem fel, de az utóbbi években Wisconsinban laktam, s úgy látszik, elfelejtettem, milyen is itt a nyár. Igazán szívesen segítek. De M. J. egy könnyed mozdulattal megigazította a táskát a vállán, s egy hasonlóan könnyed mozdulattal kinyitotta a zárat, majd a vállával belökte az ajtót. - Kösz, de már meg is vagyok! - mondta még egyszer, s már épp a férfi orrára csukta volna az ajtót, amikor az villámgyorsan becsusszant utána, s erősen megfogta a kar-ját. - Miss OLeary... - kezdte, de még mielőtt folytathatta volna, könyökkel alaposan állón vágták. Káromkodva szedte össze magát. Még épp időben, hogy elkerüljön egy a legérzékenyebb pontjára célzott rúgást. Ezek után úgy döntött, hogy jobb lesz másképp megközelítenie a dolgot, a magyarázattal még várhat egy kicsit.

Megragadta a nőt, de M. J. megfordult a karjában, miután teljes erőből a lábára, lépett, melytől pár pillanatra csillagokat látott. Ezt kihasználva a nő alaposan megsorozta a kézfejével az arcát. A zacskójából a különféle élelmiszerek már az első pillanatban szétrepültek, de mit sem törődve vele, M. J. minden ütésénél röviden és szabályosan fújta ki a levegőt. Jack egyelőre csak megpróbálta megakadályozni, hogy újabb csapásokat mérhessen rá, de ez sem ment könnyedén. A nő szemlátomást gyakorlott harcos volt egy aprócska részlet, melyet Ralph kifelejtett a leírásából. Amikor M. J. a bokszolok jellegzetes, görnyedt testtartását vette fel, Jack is követte a példáját, s már előre utálta, hogy meg kell ütnie. Talán épp azt az édes kis állat fogja eltalálni. így is, úgy is beviszlek a rendőrségre! Jobban tennéd, ha nem tiltakoznál! De válaszképp csak egy váratlan rúgást kapott a gyomrába, melyet szemlélőként szívesen megcsodált volna, ha valaki más kapja. Ám miközben az asztalra zuhant, álmél-kodásra sajnos nem maradt már ideje. El kellett ismernie, hogy ellenfele piszok jól küzdött. Arra számított, hogy egyenesen az ajtó felé veszi az irányt, hogy inaszakadtából meneküljön, így gyorsan felpattant és elállta az útját. De M. J.-nek nem állt ilyesmi a szándékában. Gúnyosan elmosolyodott, ám a szemét még mindig elrejtette a sötét napszemüveg. - Na, mi lesz már?! - kötekedett. - Csak nem azt hitted, hogy kirabolhatsz a saját lakásomban, aztán büntetlenül ellóghatsz?! - Eszem ágában sincs kirabolni! - rúgott arrébb a férfi néhány érett őszibarackot. -Fejvadász vagyok, s azt a feladatot kaptam, hogy csípjelek el! - Azzal békét jelezve felemelte mindkét kezét, miközben remélte, hogy ez a mozdulat majd eltereli a nő figyelmét. így is történt. Villámgyorsan mellé lépett és elgáncsolta, mire M. J. a fenekére hup-pant. A következő pillanatban már a földre szorította, s talán élvezte is volna a nő karcsú testét az övé alatt, ha az ezúttal egy jobban célzott rúgással el nem találja a legérzékenyebb testrészét. A hirtelen fájdalomra, melyet csak egy férfi érthet meg, felszisszent, de nem engedte el a foglyát. Most már előnyben volt, s ezt M. J. is tudta. Míg állva jó esélyekkel indult, két vállra fektetve reménye sem maradt: a férfi sokkal erősebb és nehezebb volt nála. Mivel ez a végsőkig feldühítette, piszkos módszerekhez folyamodott. Teljes erőből támadója vállába harapott, s amikor az felüvöltött, az adrenalinnal együtt elégedettség is szétáramlott benne. Egymásba kapaszkodva birkóztak, s a dohányzóasztalnak ütközve levertek egy nagyobbacska, kék tálat, melyben csokoládégolyó volt. Az édesség ezerfelé gurult a padlón, majd egy üvegszilánk megsebezte Jack másik vállát, melyre ismét egy káromkodással válaszolt. De magához térni sem maradt ideje, mert egy ütés a halántékán csattant, majd egy rúgás a veséjét érte. M. J. már épp abban reménykedett, hogy talán mégis legyőzheti támadóját, amikor a férfi elkapta, s ismét a földre zuhant. Még mielőtt levegőt tudott volna venni, az idegen máris kifordította a kezét, s a

fenekére ülve leszorította. Az, hogy a támadója is kapkodva szedte a levegőt, csekélyke elégtételnek bizonyult, s M. J.-re most először rátört a félelem. - Csak tudnám, mi a fenének lőttél rá arra a fickóra, amikor akár laposra is verhetted volna! - dünnyögte Jack, miközben a hátsó zsebében kotorászott a bilincsért, melyet sehogyan sem talált. Valószínűleg kiesett a küzdelem hevében. Micsoda kemény nő! - gondolta magában, s el kellett ismernie, hogy csak a testi fölénye segítségével tudta két vállra fektetni. Hozzá hasonlóval azóta sem találkozott, hogy Big Betsyt kellett kézre kerítenie, pedig az a nő volt vagy száz kiló. - Csak a magad dolgát nehezíted meg! Miért nem törődsz bele, hogy alulmaradtál?! Inkább örülhetnél, hogy a barátaid lakását nem kellett így felforgatni! - Agyonnyomsz, te idióta! - sziszegte M. J. a foga közt. - És ha megfelejtkeztél volna róla, betörtél a lakásomba! Ha megpróbálsz erőszakoskodni, esküszöm, úgy letöröm a büszkeséged, hogy többet nem fog felállni! - Egy nőt sem kényszerítek ilyesmire, édes! És nehogy azt hidd, hogy csak azért, mert a könyvelőd nem tudott veled bánni, nekem sem megy! A zsarukat meg különben sem én érdeklem, hanem te! - Fogalmam sincs, hogy mi a fenéről beszélsz! - próbált meg M. J. nagy levegőt venni a ránehezedő férfi alatt, aki egy papírt dugott az orra alá. - M. J. OLeary. Csúnya sebet okozó testi sértés! Rálőttél a barátodra, édes! Ralph pedig cseppet sem örül, hogy kifizette a tízezer dolláros óvadékot, te meg nem jelensz meg a bíróságon! - Ez valami tévedés! - tiltakozott a nő, de a letartóztatási parancsról a saját neve és címe köszönt vissza. - Nem követtem el semmit, nem is tartóztattak le, következésképp senkinek sem kellett óvadékot fizetnie értem! Ostoba zsaruk! - méltatlankodott ismét, s megpróbált kiszabadulni a férfi szorítása alól. - Hívd fel a főnököd, vagy akit akarsz, és tisztázd ezt az egészet, aztán pedig készülj rá, hogy beperellek! - Ne is próbálkozz ezzel! Csak azt ne mondd, hogy még sosem hallottál George MacDonaldről! - Képzeld, soha! - Akkor meg különösen csúnya dolog volt rálőni egy idegenre! emelkedett fel Jack kissé, hogy a nő levegőhöz jusson, de még mindig szorosan fogta mindkét csuklóját. M. J. a küzdelem hevében elvesztette a napszemüvegét, így a férfi megállapíthatta, hogy se nem moha-, se nem smaragdzöld a szeme, hanem olyan, mint egy folyó, mely épp haragosan örvénylik. - Cseppet sem érdekel, ha elcsavarod a könyvelőd fejét! Az sem tartozik rám, hogy rálősz! Az viszont, hogy Ralph kifizette az óvadékod, te pedig nem jelensz meg a bíróságon, roppant kihoz a sodromból! - Holly Bergmannek hívják a könyvelőmet - lélegzett a nő most már valamivel könnyebben, de támadója még mindig erősen szorította a csuklóját -, és gondolhatod, hogy nem volt vele viszonyom! Nem lőttem rá senkire, a kezesemet meg végképp nem hagytam pácban, mivel senkinek sem kellett óvadékot fizetnie értem! Most pedig hadd lássam az igazolványodat, haver!

Lélekjelenléte aztán van, hogy ebben a helyzetben bármit is követeljen! - gondolta a férfi, majd megszólalt: - Jack Dakotának hívnak, és fejvadász vagyok! M. J. összehúzott szemmel vizslatta a férfi arcát, aki most inkább egy vadnyugati keménylegénynek vagy még inkább szerencsevadásznak tűnt. - Akkor semmi keresnivalód itt, te idióta! -csattant fel megnyugodva, hogy nem kirabolni és megerőszakolni akarják. - Rám törsz a saját lakásomban, tönkreteszed a bútoraimat, nem is beszélve húszdollárnyi kajáról, csak azért, mert képtelen vagy kiszagolni a jó nyomot! De esküszöm, kirúgat-lak, ha addig élek is! Még folytatta volna tovább, de Jack egy fényképet nyomott az orra alá. Saját magát látta viszont, s a kép olyan friss volt, mintha csak tegnap készült volna. - Van egy ikertestvéred is, OLeary, aki szintén egy hatvannyolcas MG-vel jár, és aki épp egy Bailey James nevű pasasnál lakik?! Bailey nem férfi, hanem nő, te idióta! -gondolta magában M. J., ahogy saját fényképére meredt. Aztán megint aggodalom kúszott a torkába: vajon köze lehet ennek a barátnőjéhez és ahhoz a csomagocskához, amelyet Bailey tegnap küldött neki? Vajon mibe keveredett? - Nincs ikertestvérem, és ez a saját lakásom! - nézett Jack szemébe. Azonnal áruld el, hogy mi folyik itt! Hol van Bailey? Mi történt vele? dobbant nagyot a szíve a félelemtől, és a férfi biztosra vette, hogy nem önmagáért aggódik. - Semmit sem tudok róla, csak azt, hogy ezt a címet jelölték meg lakhelyéül! - felelte, amikor a nő újult erővel rángatózni kezdett. Valami nem tetszett neki. Gyanakodni kezdett, s már a legkevésbé sem gondolta M. J. OLearyt ostobának. Ha tényleg szökésben lenne, már rég eltűnt volna szem elől. Akkor vajon miért volt Ralph ma reggel olyan ideges? - törte a fejét, miközben felvont szemöldökkel a nőre nézett. - Ha őszinte leszel velem, gyorsan kideríthetjük, mi történt! Lehet, hogy valaki tényleg elírt valamit! - jegyezte meg, de ebben maga sem hitt igazán. Valami szörnyen bűzlött ezzel az üggyel kapcsolatban. - Ide hallgass... - kezdte volna, de abban a pillanatban egy hatalmas hústorony rájuk törte az ajtót és berontott. - Már rég ki kellett volna hoznod - hadonászott az óriás egy fenyegető Magnum 357-essel -, de ehelyett itt cseverésztek! Meddig várjunk még?! Jacknek nem sok ideje maradt, hogy haditervet kovácsoljon. Fogalma sem volt, hogy ki ez a fickó, de nem kellett bemutatni neki a fajtáját. Csupa izom, és a hatalmas bikafejben csenevész agy. Széles, mint egy akasztós szekrény, a szeme viszont apró, mint a disznóé. A hatalmas fegyver is csak játékszernek tűnt gorillamancsában. - Ne haragudjatok - szólalt meg Jack, miközben gyorsan megszorította M. J. csuklóját, remélve, hogy az veszi a lapot és csendben marad -, csak némi gondom támadt! - Egy nővel?! Már rég ki kellett volna hoznod! - Azon voltam! - próbálkozott egy barátságos mosollyal. - Ralph küldött utánam, hogy segíts? - Felkelni! Indulunk!

- Máris, de arra a pisztolyra igazán semmi szükség! Már minden rendben van! Ám az óriás továbbra is rájuk szegezte a széles csövű fegyvert. - Csak a nő! - vigyorodott el kivillantva széles fogsorát. - Rád semmi szükségünk! - Nekem így is jó! Majd elkészítem a jelentésemet! - Azzal Jack jobb híján egy paradicsomkonzervet kapott fel, melyet teljes erőből a hústorony fejéhez vágott. A következő pillanatban a fejét leszegve faltörő kosként rontott ellenfelére. Ahogy az izmos felsőtestbe ütközött, olyan érzése támadt, mintha fejjel rontott volna a falnak. Mindenesetre a lökéstől a fickó megtántoro-dott, és átesett egy széken. Elsült a pisztolya, mire a plafonban egy öklömnyi lyuk keletkezett. M. J. első gondolata a menekülés volt. Mire felkászálódnak, ő már rég árkon-bokron túl lehetne. De akkor Bailey jutott az eszébe, s az, amit a táskájában rejteget. Biztosra vette, hogy amiatt került ekkora pácba. Talán elment az esze, de mégsem futott el. A pisztoly után ugrott, de esélye sem volt, hogy elérje, ugyanis Jack elvesztve egyensúlyát egyenesen nekiesett. Felfogta a zuhanását, s mindketten a földön kötöttek ki. A férfi villámgyorsan felugrott, s kétszer egymás után támadója gyomrába rúgott. Ügyes húzás! - futott át M. J. agyán, majd maga is felpattant. Felkapta a táskáját, s meglendítve a feje fölött megcélozta a kopasz bikafejet. Az óriás a kanapénak zuhant, csak úgy nyekkentek a rugók. - Tönkreteszed a lakásomat, te barom! -kiáltotta, s mérgében Jack oldalába bokszolt, mert épp ő állt mellette. - Perelj be érte! - vigyorgott a férfi, s épp csak el tudott hajolni a hústorony ütése elől, aki így egyenesen a falba bokszolt. A képek hangos csörömpöléssel estek le, s az óriásnak a fájdalomtól elhomályosult a tekintete. De azt még jól látta, hogy a vörös hajú nő megindult felé, mint egy dühödt darázsraj, majd nekiugrik, s a következő pillanatban már érezte is, mint kezdi öklözni az arcát. Jobbra-balra forgolódott, de sem elkapni, sem lerázni nem tudta. - Tartsd meg egy pillanatra! - kiáltotta Jack, amint felkapta a tönkretett asztal egyik lábát, hogy fejbe verje a gazfickót, aki veszettül forgott a nővel a hátán. - Menj arrébb! - kiáltotta. Nem mert ütni, attól tartva, hogy M. J. csinos kis koponyáját loccsantja szét. - Bajszot ne rajzoljak neki?! - Azzal a nő átkarolta az óriás nyakát, és teljes erőből megszorította, míg a combjával a felsőtestét fogta satuként. - Most üss, az isten szerelmére, üss már, ne csak totojázz itt! Jack, mint egy hivatásos baseballjátékos, összeszedte minden erejét az ütéshez, s lecsapott. Az asztalláb úgy törött össze az óriás fején, mintha csak fogpiszkáló lett volna, de abban a pillanatban vér borította el a fejét. M. J.-nek épp csak annyi ideje maradt, hogy leugorjon róla, mielőtt liszteszsákként elvágódott. - Mi a fene folyik itt? - kérdezte levegő után kapkodva. - Erre most nincs időnk! - mondta Jack, azzal megragadta a nő kezét és felsegítette. -Az ilyeneknek mindig vannak társaik. Induljunk! - tette hozzá

a saját biztonságukat szem előtt tartva. - Induljunk?! De hová? - kapta fel M. J. a táskáját, miközben a férfi már az ajtó felé húzta. - El innen! Nem szeretném megvárni, míg magához tér! Ha a társa is itt van lenn, akkor nem ússzuk meg ilyen könnyedén! - Miről beszélsz, te tökfej?! - kiabálta a nő indulatosan, miközben már futottak is. -Idejössz, elcsépelsz, porrá zúzol mindent, és még majdnem le is lőnek miattad! - Megmentettem az életed! -jött ki Jack is a sodrából. - Talán én a tiédet! - vágott vissza a nő, majd pokoli káromkodásba kezdett, miközben már a lépcsőn viharzottak lefelé. - Csak jussak lélegzethez, az első dolgom lesz, hogy ízekre szedjelek! Ahogy a lépcsőfordulóhoz értek, majdnem fellökték az egyik szomszédot. A tupírozott hajú, plüss nyuszipapucsos nő ijedten lapult a falhoz, miközben a kezét kipirosított arcához szorította. - Mi történik itt, M. J.?! Jól hallottam, hogy pisztolylövés dördült?! - Mrs. Weathers... - Nincs most erre időnk! - rántotta meg Jack a kezét, s már a következő lépcsőfordulónál jártak. - Ne kiabálj velem, te semmirekellő! A legutolsó szem összelapított őszibarackot is ki fogom veled fizettetni! Nem is beszélve a... - Ezt már hallottam! Inkább azt mondd meg, hol van a hátsó kijárat! M. J. a folyosó vége felé mutatott, mire a férfi bólintott, s már iszkoltak is kifelé az épületből, melyet megkerülve visszaértek előre. Jack alaposan körülnézett, s kicsit lejjebb az utcán egy letekert ablakú furgonra lett figyelmes, melyben egy alacsony, rókaarcú férfi ült a volánnál. - Hajolj le! - utasította a nőt, miközben magában hálát adott az égnek, hogy közvetlenül a ház előtt parkolt. Ahogy futva a kocsihoz értek, nem sokat teketóriázott, belökte M. J.-t az első ülésre, aki üres ásványvizes palackokon kötött ki, míg a lába egyéb szeméten taposott. - Mi a fene ez? - méltatlankodott, de a kormány mögé ugró férfi rámordult. - Csússz le! - Azzal a vállánál fogva lenyomta. A következő pillanatban majdnem teljesen hangtalanul egy golyó csapódott a kocsiba. A rókaképű hangtompítós automata fegyverből tüzelt rájuk. Jack a gázpedálra lépett, mire a kocsi csikorogva kilőtt, majd a következő sarkon éles kanyart vett, s mint a rakéta száguldott végig az utcán. M. J. összevissza zötykölődött, beverte a fejét, káromkodott, s hiába keresett bármiféle kapaszkodót, nem talált. A férfi úgy száguldott a hatalmas Oldsmobile-lal a mellékutcákon, mintha csak versenyautó lenne. - Mi a fenét csinálsz? Épp másodjára is az életed mentem, édes! - mondta Jack. A visszapillantó tükörbe nézett, majd egy újabb csikorgás közepette élesen bekanyarodott jobbra. A járdán bicikliző kölykök ujjongtak az ügyes húzás láttán, mire Jack önkéntelenül is elvigyorodott. - Lassíts már, mindjárt szétesik ez a tra-gacs! - mászott vissza a nő az ülésre, és végre megkapaszkodott. - Ki akarok szállni, még mielőtt elütsz

egy gyereket! - Nem ütök el senkit, te pedig nem mégy sehová! - vetett rá a férfi futó pillantást. -Ha nem vetted volna észre, az a furgonos fickó tüzel ránk! Előbb szépen lerázom, aztán keresek egy nyugodt helyet, ahol meghúzhatjuk magunkat. Ott majd elcsicser-ged, hogy mibe keveredtél. - Fogalmam sincs, hogy mi történik. - Na, ne etess! - vetett rá Jack ezúttal egy dühös pillantást, azzal az ülése alá nyúlt, ahonnan egy másik bilincset halászott elő. Még mielőtt a nő észbe kaphatott volna, az egyik végét máris a kezére csattantotta, a másikat pedig az oldalsó kapaszkodóhoz. Esze ágában sem volt elengedni Miss OLearyt, amíg ki nem szedte belőle, miért is támadt rájuk az a száznegyven kilós gorilla. Hogy lecsendesítse, pedig a káromkodásai és a fenyegetései igencsak gazdag képzeletről tettek tanúbizonyságot, bekapcsolta a rádiót. 2. Az első adandó alkalommal kikaparom a szemét! - dühöngött M. J. magában. Alig két órával azelőtt még gondtalanul vásárolt a hétvégére, mint más rendes emberek. Kissé ugyan furdalta az oldalát a kíváncsiság, hogy miért is küldte neki Bailey azt a csomagocskát, amely most a táskájában lapult. Ugyanakkor abban is biztos volt, hogy barátnőjének jó oka volt ezt tenni. Bailey Jamesnek mindig jó oka volt mindenre, bármit tett is, és mindig ésszerű érvekkel indokolta tetteit. M. J. a többi közt ezt a tulajdonságát szerette a leginkább. De most rettenetesen aggódott, hogy az a kis csomag, melyet barátnője futárral küldött neki előző nap, bajba keverte mindkettejüket. Ám sokkal egyszerűbb volt Jack Dakotát hibáztatni. Végül is ő volt az, aki a saját lakásában rátámadt. Rendben, lehet, hogy ő ütött először, de talán ez érthető is, amikor egy ilyen alak erőszakoskodni próbál vele. Azt már megtanulta, hogy sokszor jobban teszi, ha először üt és csak aztán kérdez. Ráadásul szégyenszemre alulmaradt a küzdelemben, pedig fekete öves karatebajnok volt, és nem szokott hozzá, hogy veszítsen. No, de ezért még megfizet! Szentül hitte, hogy a történteknek egyesegyedül Jack Dakota az oka. Miatta áll romokban a lakása, ráadásul az ajtót is tárva-nyitva kellett hagynia, mert az az idióta kétajtós szekrény tönkretette a zárat! Nem mintha különösebben kötődött volna a tárgyaihoz, de mégiscsak a saját holmijáról volt szó! Ám a férfinak köszönhetően most vásárolhat mindenből újra, pedig hogy utál vásárolni. Ez legalább olyan kellemetlenül érintette, mint az, hogy menekülnie kellett a saját otthonából, miközben valami furgonos senkiházi céltáblának nézte. De a hab a tortán mégiscsak az volt, hogy egy másik őrült a kocsija kapaszkodójához bilincselte! Jack Dakota ezért még nagyon megfizet! De ki az ördög ez a fickó?! töprengett tovább. Azt állítja magáról, hogy fejvadász, s az már bebizonyosodott, hogy jól verekszik! Trehány - rugdalt arrébb egy csokoládépapírt s egy műanyag poharat. Ráadásul úgy vezet, mint egy Forma l-es pilóta! Talán más körülmények közt lenyűgözte volna a vezetési tudománya, ahogy csikorogva vette a

kanyarokat, átcsusszant a sárgákon, és igazi futamgyőzteshez méltón felhajtott a washingtoni körgyűrűre. Ha a kocsmában találkoznak, biztosan kétszer is megnézte volna magának, ismerte el kelletlenül. Egy ilyen jellegű üzlet vezetése a fővárosban nagyobb kihívást jelentett annál, hogy finom italokat tudjon keverni és pontosan vezesse a könyvelést. Pillanatok alatt fel kellett mérnie a vendégeket, és meg kellett különböztetnie a bajkeverőket az ösz-szetört szívű magányosoktól. Aztán pedig kezelnie mindkettőt. Első ránézésre nehéz esetnek ítélte volna Jacket. Valahogy az arcára volt írva, pedig nagyon jóképű, kemény vonásokkal áldotta meg a teremtő. Kétszer is megnézte volna, gondolta összeszorított foggal, miközben a száguldó kocsi ablakán bámult kifelé. A csinos fiúk nem túlzottan érdekelték. Jobban szerette a kemény férfiakat, akiknek az élet már vésett egy-két barázdát az arcára.. Akik már átléptek hizonyos határokat, s még át is fognak lépni jó néhányat. Jack Dakotára mindenesetre illett ez a leírás. M. J.-nek már egész közelről is alkalma adódott sötétszürke szemébe nézni. Tekintete elszántságot tükrözött, nem olyan ember volt, akinek mások írták elő a szabályokat. De vajon mitévő lenne, ha tudná, hogy utasa egy felbecsülhetetlen értékű kincset hurcol a táskájában? A fene vigye el, Bailey! - csapott szabad öklével nyugtalanul a térdére. Minek küld-ted ezt a gyémántot? Vajon hol van a másik kettő? Most már átkozta magát, amiért rögtön tegnap éjjel nem ment át a barátnőjéhez, miután bezárta az M. J. s-t. De pokoli fáradt volt, és gondolta, hogy Bailey már amúgy is az igazak álmát alussza. Mivel ő volt a leggyakorlatiasabb és legmegfontoltabb ember, akit csak ismert, könnyű volt úgy döntenie, hogy megvárja a minden bizonnyal ésszerű magyarázatot. Micsoda hülyeség! - szidta most önmagát. Miért is hitte, hogy Bailey pusztán csak azért küldte neki a követ, mert biztos volt benne, hogy a futár otthon találja napközben?! Ezek után az is együgyűségnek bizonyult, hogy a gyémántot ügyes másolatnak hitte. Hiszen a barátnője egy levélkében a lelkére kötötte, hogy tartsa mindig magánál. De könnyű volt ezt hinnie, hiszen az csepI pet sem vallott Baileyre, hogy egy ilyen értékes holmit csak úgy átszállíttatna egy futárral. Elkötelezett és tehetséges drágakőszakértőnek tartotta a barátnőjét, akinek a türelme végtelen, mint a tenger. De ezek után hogyan dolgozhat majd azoknak a férgeknek, akiket a családjának tart?! M. J. összeszorított ajakkal gondolt Bailey mostohatestvéreire. A Salvini ikrek mindig is úgy kezelték a barátnőjét, mint valami kényelmetlenséget, mellyel együtt kell élniük, mivel az apjuk húsz százalékot hagyott rá a végrendeletében. Mivel Bailey vakon bízott bennük és ragaszkodott hozzájuk, mindig talált mentséget is a viselkedésükre. Most viszont M. J. azon törte a fejét, hogy vajon mi köze lehet az ikreknek a dologhoz. Mit tervelhettek ki? Akármit is, Bailey beleegyezése nélkül semmire sem mennek! Azt meg elég nehéz volt elképzelnie, hogy a Mitrász csillagait akarták meglovasítani. Legalábbis Bailey így hívta a három gyémántot, melyekről mindig áhítattal beszélt. A felbecsülhetetlen értékű kék gyémántok annak idején arany

háromszögbe foglalva egy Mitrász-szobor nyitott tenyerén helyezkedtek el, amely ma a Smithsonian Múzeum tulajdona. Bailey jó híre miatt Salviniék cégét kérték fel a kövek megvizsgálására és felbecslésére. Mi van akkor, ha azok a szörnyetegek a fejükbe vették, hogy megtartják maguknak a gyémántokat? Áh, ez képtelenség! - vetette el M. J. az ötletet. Bizonyára csak valami tévedés ez az egész! Valaki összekevert valamit. Jobban teszi, ha azt találja ki minél előbb, hogyan fizet meg Jack Dakotának, amiért így tönkretette a délutánját. - Meg vannak számlálva a perceid, Dakota! - sziszegte minden egyes szót alaposan megrágva. - Előbb-utóbb mindenkit utolér a végzetei - jegyezte meg a férfi, aki a 95ös úton épp dél felé vette az irányt. Magában már azért is hálás volt, hogy foglya rövid időre abbahagyta szidalmazását, így tudott egy kicsit gondolkodni is. - A te esetedben ez előbb fog bekövetkezni! Sokkal előbb! A július negyediki ünnep miatt, amely ebben az évben épp hétvégére esett, nagy volt a forgalom, de szerencsére azért elég gyorsan lehetett haladni. Milyen megalázó is lenne, ha kidugnám a fejem az ablakon és segítségért kiabálnék! -ötlött fel M. J.-ben a gondolat, melyet azonnal el is vetett. Rettenetes lenne! Ráadásul nem is érnék el vele semmit! Sokkal jobb lenne, ha valami váratlan forgalmi akadály megállásra kényszerítené az autókat. Hol vannak a kígyózó turistabuszoszlopok vagy az útépítőmunkások? Mivel ameddig csak a szem ellátott, szabad út állt előttük, jobbnak látta, ha maga veszi kézbe a dolgot. - Ha kedves az életed, azonnal állj meg! Vedd le rólam ezt a bilincset és engedj szabadon! - Ugyan hová mennél? - vetett rá a férfi egy futó pillantást. - Vissza a lakásodba? - Azt majd én eldöntőm, neked semmi közöd hozzá! - Nagyon is sok közöm van hozzá! Tudod, elég rosszul viselem, ha rám lőnek! De remélem, hogy te majd elcsicserged az okát is! Addig mindenesetre nem mégy sehová, amíg el nem mondtad! Ha nem épp százhússzal mentek volna, M. J. bizonyára behúz neki. így viszont csak a bilincset rángatta, csörgette. - Azonnal vedd le rólam! - követelte. - Szó sem lehet róla! - Rá fogsz fázni, Dakota! Átlépted az államhatárt, most már Virginiában vagyunk! Elrabolni valakit, s egy másik államba hurcolni súlyos bűncselekménynek számít! -rándult meg a nő arcizma. - Magadtól jöttél velem, s addig együtt maradunk, amíg ki nem derítem, hogy mi áll a dolgok hátterében! -jelentette ki a férfi, miközben egy kamiont előzött, míg M. J. továbbra is bőszen rázta a bilincset. - Különben is én a helyedben hálás lennék! - tette még hozzá. - Hálás?! Betörsz a lakásomba, tönkreteszed a bútoraimat, jól összeversz, aztán idebilincselsz ebbe a nyavalyás tragacsba! - így van! Mert ha nem tettem volna, akkor most ott feküdnél a padlón

kiterítve egy helyes kis golyóval a fejedben! - Ezek rád vadásznak, haver, nem rám! Nem hinném! Nem tartozom senkinek, nem csábítottam el a felebarátaim asszonyát, és rajtad kívül mostanában senkivel sem gyűlt meg a bajom! Rád viszont, édes -nézett Jack a nőre -, valakinek roppantul fáj a foga! - Ezzel nem mondtál újat! - nyújtotta ki M. J. hosszú lábát, miközben közelebb hajolt a férfihoz. - Azt meghiszem, hogy már sokakat az ujjad köré csavartál! - jegyezte meg a férfi, s ellenállt a kísértésnek, hogy a nő lábára pillantson. Gondolatban viszont csak azt látta maga előtt. - De ez most más! Valakinek nagyon az útjában vagy! Olyannyira, hogy hajlandó volt felbérelni, viszont a tieddel együtt az én életem sem jelent neki sokat! Ralph, te mocskos disznó! - Azzal hátranyúlt a hátsó ülésre, s egy kis kotorászás után megtalálta a mobiltelefonját. Továbbra is egy kézzel kormányozva beütött egy számot, majd a vállával a füléhez szorította a kis készüléket. - Ralph, te mocskos disznó! - ismételte meg káromkodását, amint a hívott fél jelentkezett. - T-t-te vagy az, D-d-dakota? E-e-elcsíp-ted a n-nőt? - Ezért még számolunk, ha kimásztam a slamasztikából! - Mi-miről beszélsz? M-m-megvan a nő? Ez egy zsíros rneló, Jack! N-nagy lé p-p-pár óra munkáért! - Mi a fenéért dadogsz ennyire, Ralph? De mit is érdekel engem, ha majd jól megszorongatom a torkodat! Ki bérelt fel, hogy ráállíts a nőre? - Fi-figyelj, Jack! Adódott egy kis g-gondom! Korábban be kell zárnom! Személyes g-g-gondok! - Úgysem menekülhetsz sehová! Miért hamisítottad meg a papírokat, és legfőképp miért bíztad rám ezt az ügyet? - N-nézd, k-k-komoly g-gondjaim vannak! - Azt meghiszem! Én leszek mindjárt az első számú! - kezdett előzni Jack a belső sávban. - Akárki is szorongatja a torkodat és próbál a nyomomba jutni, nem fog menni! Kocsiból hívlak, és velem van a nő is! -tette hozzá. - Hallgass rám, Jack! A j-javadat akarom! Mondd m-meg, hogy h-h-hol vagy, aztán tedd ki a n-nőt az út szélére, és hajts t-t-to-vább! Maradj ki ebből, ha nem akarsz b-bajt m-magadnak! Ügyes f-fiú vagy, tudom, hhogy elboldogulsz vele, máskülönben nem t-téged bíztalak volna meg! Mm-még egyszer m-mondom, áruld el, hol vagytok, tedd ki a nőt, aztán húzd el a csíkot, ha jót akarsz! - Ki a megbízód, Ralph? Kinek fáj a nőre a foga? - N-nem k-kell azt tudnod! Jobb, ha n-nem tudod, csak cs-cs-csináld, amit mondtam! Ö-ötezerrel többet kapsz, ha m-megteszed! - Ötezerrel?! - vonta fel Jack a szemöldökét. Ha Ralph ennyit kínál, akkor ez tényleg valami nagyszabású dolog lehet. - Legyen tíz, és mondd meg, hogy ki a megbízó! Akkor esetleg lehet szó az üzletről! M. J. heves tiltakozása és fenyegetőzése csak olaj volt a tűzre. De így legalább Ralph is meggyőződhetett róla, hogy Jack igazat beszél. - R-rendben, legyen tíz! - nyögte ki, s pár másodpercig nem is lehetett érteni a szavát, annyira dadogott. - D-d-de nevet n-nem

mondhatok! H-hidd el, ez a t-te érdeked is! H-h-hol teszed k-ki? - kérdezte, mire Jack sötéten elvigyorodott, s egy nem túl elegáns mozdulat kíséretében letette a telefont. - Nahát, édesem, ki gondolta volna, hogy tízezer dollárt ér a csinos kis pofikád! Keresünk egy csendes kis helyet, ahol szépen elárulod, hogy miért is mondjak le erről az összegről! - Azzal a következő kijáratnál lekanyarodott az autópályáról, majd visszafordulva ismét észak felé vette az irányt. M. J. szája egy pillanat alatt kiszáradt. Szerette volna azt hinni, hogy a kiabálástól, de valójában félelem szorongatta a torkát. - Most meg hová megyünk? - Csak egy kis trükk! Nem hinném, hogy a mobiltelefonról be tudtak minket azonosítani, de egy kis óvatosság sosem árt! - Visszaviszel? A férfi a kérdés hallatán rezzenéstelen arccal vezetett tovább, mivel M. J. hangjának remegését jó jelnek értékelte. Ha kellőképp beijed a kicsike, beszél végre, gondolta elégedetten. Tízezer dolcsi elég nagy kísértés, édesem! De előbb kapsz egy lehetőséget, hátha rá tudsz venni, hogy ellenálljak neki! Mellékútvonalakat választott, de azokon is tömött sorokban kígyóztak az autók, így aztán nem győzte kerülgetni a sok kikapcsolódni vágyót. Ha őszinte akart lenni, maga is sokkal szívesebben megnézte volna a tűzijátékot egy korsó hideg sörrel a kezében, de erre jelenleg nem sok esélyt látott. Bár meg kell hagyni, gondolta, az utasa is épp olyan robbanékony, mint a puskapor. Mostanra már kellőképp beijedhetett, de mégis keményen tartotta magát, amiért roppant hálás volt neki. A nyafogásnál és a siránkozásnál jobban semmi sem dühítette. De akár sikerült M. J.-re ijesztenie, akár nem, biztosra vette, hogy a. nő az első adandó alkalommal megpróbálna ellógni. Nos, ha rajta múlik, határozta el, nem fog ilyen alkalmat adni. Ráadásul ha egy kis szerencséje lesz, akkor rövidesen ki tudja szedni belőle az igazságot, amint megfelelő helyet találnak, ahol megállhatnak. Ha minden kiderül, talán még segít is neki kimászni ebből a slamasztikából, na persze megfelelő díjazás ellenében! Talán egy kisebb összegben is megállapodhatnak, hiszen maga is egyre inkább tudni szerette volna, hogy ki Ralph megbízója. Akárki is volt, a mocskos eszközöktől sem riadt vissza, bár egyelőre lerázták az üldözőiket. Ismerte jól az efféle rosszfiúkat, s tudta, hogyha nem sikerült volna időben a kocsiba ugraniuk, a furgonos fickó kilyuggatja mindkettejük bőrét. Szentül hitte, hogy versenytárssal áll szemben, aki le akarja csapni a kezéről a zsákmányt. De hacsak nem túlerő kényszerítette, nem szívesen mondott le a jutalékáról! A fejvadászok körében amúgy köztudott volt, hogy senki sem fut a zsarukhoz feljelentést tenni, ha egy vetélytárs lecsapta a kezéről a zsákmányt. így tehát Jack is a küzdelmet választotta, s kész volt felvenni a kesztyűt. Az a hústorony M. J. lakásában alaposan helybenhagyta, de mégsem maga a fickó volt riasztó, hanem az a hatalmas pisztoly, amellyel hadonászott.

Egy kisebb agyrázkódást még túlélt volna, na de ha kilyukasztják a bőrét?! Annak a fickónak elment az esze! Mindezek eredményeként épp szökésben volt egy rettentő dühös nővel, s a kocsijában már csak egy negyed tank benzint jelzett a mutató. Készpénzben is csak háromszáz dollár állt a rendelkezésére, de mindenképp tudni akarta az események okát. Végre megpillantotta azt, amit keresett a Virginia állambeli Leesburg északi határánál. A turisták és a nyaralók, hacsak nem szorult helyzetbe kerültek, a tájékára sem néztek a lepusztult Country Klub Motelnek. Az alacsony épületek, melyek ajtajáról mállőtt a zöld festék és a hézagos parkoló tökéletesen megfelelt Jack kívánalmainak. A főépülettől, mely előtt egy-két ütött-kopott tragacs árválkodott, a lehető legtávolabb állt meg, majd leállította a motort. - Ide hozod a barátnőidet is, Dakota? -csipkelődött M. J., mire a férfi egy bűbájos mosolyt villantva rá megjegyezte: - Nem, ez a kényeztetés csak neked szól! Tudta jól, hogy mi jár a nő fejében. Abban a pillanatban, hogy megszabadítaná a bilincstől, a torkának ugrana, aztán pedig -ha lenne rá ideje - kipattanna a kocsiból, s meg sem állna a motel főépületéig. - Akár hiszed, akár nem - kezdte nyugodt hangon, miközben áthajolt, hogy kinyissa a bilincset -, én sem élvezem ezt a helyzetet! Ahogy a testük összeért, érezte, hogy M. J. izmai pattanásig feszülnek. Gyorsan kellett cselekednie, és nem udvariaskodhatott. Az utasa még meg sem tudott szólalni, mire ő már a háta mögé csavarta mindkét karját, és összebilincselte. A nő nagy levegőt vett, de a férfi megelőzte, s erősen a szájára tapasztotta a tenyerét. A fogoly sem hagyta magát azonban olyan könnyedén. Mindent elkövetett, hogy fel tudja húzni a lábát és legalább rúgni tudjon, ha már ütni nem. De Jack, bevetve testi fölényét az ülésbe szorította. Alaposan megizzadt, mire sikerült végre bekötnie M. J. száját. - Az előbb nem mondtam igazat - zihálta, miközben az oldalát tapogatta, mert a nő alaposan belekönyökölt. - Talán mégis élveztem egy kicsit! Végül a hátsó ülésről felkapott egy szakadt pólót, s összekötötte vele a lábát, miközben megpróbált nem túl sokat időzni a formás idomoknál. Milyen nehéz is volt megállnia! Végezetül, amikor M. J. már mozdulni sem tudott, a bilincs láncát a sebességváltóra hurkolta és feltekerte az ablakokat. - Ugye milyen pokoli meleg van itt benn? -vetette oda csak úgy mellékesen. - Majd igyekszem nem túl sokáig elmaradni. - Azzal bezárta a kocsit, s fütyörészve elballagott. Amint M. J. visszanyerte az egyensúlyát, rá kellett döbbennie, hogy egyetlen érzés szorongatja a torkát: a vak félelem! Még sohasem érzett ehhez hasonló rettegést, és össze kellett szednie minden erejét, hogy ne remegjen. Ha kétségbe esik, akkor biztosan nem tudja megoldani a helyzetet. Eszébe jutott, amikor egyszer, nem sokkal azután, hogy megnyitotta a kocsmáját, késő este zárt be. Épp egyedül volt, amikor berontott az a fickó, s a bevételt követelte. Akkor is megijedt, elég rémisztő volt a pasas elszánt, kábítószertől eltorzult tekintete, de azt tette, amit ilyenkor a

rendőrség javasol: átadta a pénzt. Ám a következő pillanatban egy baseballütővel, melyet a pult mögött tartott, alaposan ráhúzott a fejére. Akkor is félt, mégis egymaga elintézte a pasast. Csak elboldogul ezzel is! A kendőn, amellyel Jack bekötötte a száját, egyre a férfi illatát érezte. De akárhogy forgolódott is, nem tudott megszabadulni a bosszantó ruhadarabtól. így inkább a kezét próbálta meg kiszabadítani a hurokból, mely a sebességváltóhoz láncolta. Ha ez sikerülne, akkor a lábát át tudná bújtatni összebilincselt kezén, s máris könnyebben mozogna, gondolta. Talpraesett vagyok, erős és okos! - bátorította magát, hogy legyűrje a félelmet, de akárhogyan erőlködött is, a sebességváltó úgy tartotta, mintha hozzá betonozták volna. Bárcsak hátra tudnék fordulni, hogy lássam, mit is csinálok! - sóhajtotta, és addig-addig küszködött, amíg kiugrott a válla, s valamelyest hátra tudott pillantani. Az egész teste izzadságban fürdött, s a szemébe is csurgott néhány csepp, ahogy a váltót rángatta. Egy pillanatra megállt, hogy lélegzethez jusson, s lehunyta a szemét. Remegő ujjakkal tapogatta végig a váltót, próbálva kitalálni, hogyan tudna megszabadulni tőle. Ahogy lassan, óvatosan csúsztatta a kezét, mintha engedett volna a lánc a szorításából. Rettenetesen fájt a válla, amint ilyen kicsavart helyzetben erőltette, de mégsem hagyta abba. Inkább a szájába tömött rongyba harapott. Végül érezte, hogy meglazul a lánc, s amint lecsusszant a váltóról, izzadtán rogyott vissza az ülésbe. - Nem rossz! -jegyezte meg Jack, amint kinyitotta a kocsi ajtaját, és kirángatta M. J.-t, majd a következő pillanatban a vállára vetette. - Ha még öt percet késlekedem, talán a többitől is megszabadulsz! - Azzal a legutolsó házhoz cipelte, melynek előzőleg már kinyitotta az ajtaját. Mielőtt meglepte volna, egy ideje már figyelte, mint küszködik a bilinccsel. Belépve a házba egyenesen az ágyra dobta foglyát, aki visszanyerve lélekjelenlétét ismét nekitámadt. De Jacknek semmi mást nem kellett tennie, csak maga alá gyűrni, s a hátára feküdni. M. J. egy darabig még dobálta magát, de aztán elfáradt. A férfinak be kellett vallania, hogy bár rendkívül élvezte a helyzetet, egy cseppet sem volt büszke rá. Ebben a nőben hihetetlen energiák lakoznak! - állapította meg, majd arra gondolt, hogy ha esetleg más körülmények közt hozta volna őket össze a sors, akkor akár szeretők is lehettek volna, akik pár forró éjszaka után barátként válnak el egymástól. De mivel a sorsnak más tervei voltak, nagyon össze kellett szednie magát, hogy ne egyfolytában M. J. meztelen testén járjon az esze. Talán a kelleténél egy kicsivel tovább feküdt rajta és szívta be az illatát, de hát ő sem szent! Ilyen gondolatok jártak a fejében, amikor végül a nő egyik kezéről leoldotta a bilincset, és az ágy vasrácsához erősítette. Aztán felkelt, s a hajába túrt. - Ezzel csak mindkettőnk dolgát megnehezíted - jegyezte meg, mire foglya egy gyilkos pillantással mérte végig. M. J. zöld szeme fenyegetően villogott, s Jack nem győzött levegő után kapkodni. Nem csak az előbbi kis csatájuk miatt, bár az ágyékának feszülő formás fenék akarata ellenére felizgatta. Inkább elfordult, s bekapcsolta a tévét. M. J. időközben a szabad kezével

letépte a szájáról a kendőt, s rettenetes szitkokat zúdított rá. - Akár egész nap is kiabálhatsz! - jegyezte meg a férfi, majd felhangosította a tévét, és kihúzta a telefonzsinórt. - A mellettünk lévő szobák üresek, senki sem fog meghallani! Mellesleg - vigyorodott el - azt mondtam, hogy nászutasok vagyunk, így aztán ha hallanak is valamit, sem fognak minket zavarni. Egy perc és itt vagyok! - Azzal kiment, és becsukta maga mögött az ajtót. M. J. lehunyta a szemét. Édes istenem, vajon mi ütött belém?! - töprengett, amikor arra gondolt, hogy az imént, amikor Jack maga alá gyűrte, egy pillanatra teljesen elgyengült, s forróság áramlott szét a testében. Ez őrültség! Nem lehet igaz! Mégis átfutott az agyán, hogy milyen lenne, ha a férfi lerángatná róla a ruhát, s a magáévá tenné. Megcsókolná és összefonódna a testük. Sőt nemcsak hogy elképzelte, hanem abban a pillanatban akarta is! Most viszont megremegett, s szerette volna azt hinni, hogy csak így jött ki rajta a félelem. Nem mintha amúgy ellenzett volna egy egészséges, szenvedélyes szeretkezést. Természetesen nem egy idegennel, aki előtte laposra verte, összekötözte, majd egy olcsó motelben az ágyra dobta. Egy idegennel, aki megkívánta, mert any-nyira azért nem vette el az eszét a félelem és olyan tapasztalatlan sem volt, hogy ne érezte volna. Jack valósággal a matracba préselte, egymásnak feszült a testük, mégsem élt vissza a helyzettel! M. J. megpróbált egyenletesen lélegezni. Tehát nem fog megerőszakolni, hiszen nem szexre fáj a foga! - állapította meg. De akkor mi a fenét akarhat? Tedd félre az érzéseidet és hallgass az eszedre! - próbált meg józanul gondolkodni, s rögvest kinyitotta a szemét, hogy körülnézzen a szobában. Egyetlen szót talált rá: ocsmány! Valami rossz ízlésű pancser azt hitte, hogy a kék és narancssárga rettenetes párosítása a fullasztó, olcsó bútorokkal berendezett szobát majd egzotikussá varázsolja. A végeredmény ennél rosszabb már nem is lehetett volna. A sötétítő függöny olyan volt, mint a pókháló, de Jack azért behúzta, s meglepő módon félhomályossá vált a helyiség. A tévében, mely egy ócska, szürke állványon állt, épp egy rosszul szinkronizált Herkules-film ment. A padlóra pillantva megállapította, hogy az egyetlen szekrény körül vízfoltok éktelenkedtek, aztán egy kis fémdobozt talált maga mellett a földön. Ha egypár negyeddollárost beledobnak a kedves vendégek, akkor kellemesen elringatja őket az ágy. Hűha! - fanyalodott el, majd az éjjeliszekrényen álló, csorba szélű hamutartóra esett a pillantása. Sajnos nem tűnt elég nehéznek ahhoz, hogy fegyverként lehessen használni. Bár Herkules épp valami csatában küzdött a tévében, a harci kiáltások sem nyomták el a légkondicionáló zajos, erőlködő hangját. Ráadásul a berendezés a fullasztó melegen mit sem változtatott. Egy keskeny ajtó mellett, mely minden bizonnyal a fürdőszobába vezetett, ócska kép lógott a falon. Őszi tájat ábrázolt, bugyuta tehenek ácsorogtak egy piros színű csűr mellett. Az éjjeliszekrényen egy kék ernyős lámpa is hozzájárult a rettenetes

összképhez. Fénye ugyan nem sok volt, de legalább súlyosabbnak tűnt a hamutartónál. Akár még jól is jöhet! - gondolta M. J., de amint meghallotta, hogy fordul a kulcs a zárban, letette. Jack lépett be, s egy kis piros-fehér hűtőtáskát cipelt, melyet az asztalra tett. Nagyot dobbant a szíve, amikor meglátta a saját táskáját is a férfi vállán. De amikor az hanyagul az ágy mellé dobta, megnyugodott. Ezek szerint a gyémánt még biztonságban van! - Nincs jobb egy csapnivaló filmnél! - jegyezte meg Jack, amint a tévére pillantott, ahol Herkules épp ádáz harcot vívott az ellenséggel. - Mindig azon gondolkodom, hogy vajon ki képes ilyen bárgyú szövegeket kitalálni! Vagy csak a pocsék szinkron teszi, hogy elveszik a lényeg? - kérdezte, majd vállat vonva két dobozos üdítőt vett elő a hűtőtáskából. - Van egy olyan érzésem, hogy te is megszomjaztál, de inkább leharapnád a nyelved, mintsem hogy könyörögj, ugye? -Azzal az egyik dobozt M. J.-nek adta, aki mohón megragadta az innivalót, s egy hajtásra majdnem az egészet magába döntötte. - Mivel itt nincsen szobapincér, kénytelenek leszünk elballagni abba az útszéli étterembe, amely pár száz méterrel lejjebb található! Éhes vagy? - Nem - nézett rá a nő bizalmatlanul. - Remek - ült le Jack az ágy szélére, majd a foglyára mosolygott. - Akkor beszélgessünk! Javíts ki, de úgy látom, hogy mind a ketten elég nagy bajban vagyunk, kettőnk közül viszont csak te tudod, hogy miért! Ha elárulod, hogy kinek fáj rád a foga ennyire és miért, könnyebb lenne kitalálnom valamit. - Könnyebb lenne kitalálnod valamit?! -gúnyolódott a nő, miután már nem gyötörte rettenetes szomjúság. - Mégis hogy gondolod? - Egyszerűen. Elmondod, hogy mibe keveredtél, én meg elintézem a rosszfiúkat, végül pedig kiszámlázom neked a munkadíjamat. - Ühüm! - dőlt hátra M. J., miközben továbbra is a férfi szemébe nézett. Ralph-nek mintha nem ezt mondtad volna az előbb! - Azzal gúnyosan elvigyorodott. - Ez a hála, hogy megmentettem az életed?! - Én mentettem meg a te életed, haver, bár van egy olyan érzésem, hogy meg sem érdemelted! De esküszöm, megfizetsz, amiért rám támadtál, megbilincseltél, bekötötted a számat és egy ilyen ócska helyre ráncigáltál! Ennek a nőnek aztán alaposan fel van vágva a nyelve! - állapította meg magában Jack, de akármilyen elszántan zúdította is rá M. J. a szitkait, ebben a menetben alulmaradt. A férfi azonban mégsem erre gondolt, hanem arra, hogy borzasztóan izgató látványt nyújt szűk farmerjában, és gyűrött, fehér pólójában. - Gondolj csak bele - kezdte -, az az idióta hústorony azt nehezményezte, hogy túl sokat késlekedtem, és túl sokat beszélgettünk! Ebből arra következtetek, hogy lehallgattak minket a furgonból, de a fickónak elfogyott a türelme és utánunk jött. Ha jó kislány módjára egyből velem jössz, már rég lecsaptak volna a kezemről. Úgy tűnik, nem akartak szemtanúkat, így rajtam keresztül próbálták meg nyélbe ütni a dolgot. - De hiszen te magad is szemtanú vagy! -szólt közbe M. J. - Na, igen, de számukra teljesen veszélytelen. Igaz, hogy felbosszantana,

ha egy vetélytársam lecsapná a kezemről a zsákmányt, de ebben a szakmában nem szokás ilyesmi miatt a rendőrségre rohangálni. Még ha így el is veszíteném a jutalékomat, bele kellene törődnöm, hogy az a nap az ördögé volt! Legfeljebb csak Ralph-nek nyavalyoghatnék, aki adna helyette egy másik melót, hogy kárpótoljon - hallgatott el, miközben elszánt tekintettel nézett a nőre. - Valaki alaposan megszorongathatta a torkát, és én tudni szeretném, hogy ki volt az! - Honnan tudjam én azt?! Nem is ismerem a cimborádat! - Már csak a volt cimborám! - Ráadásul azt az eszement gorillát sem ismerem, aki bedöntötte az ajtómat, és nem ismerlek téged sem! -jelentette ki M. J. hűvösen, miközben roppant elégedett volt magával, hogy egyszer sem remegett meg a hangja. - Remélem, most már leszel szíves elengedni, hogy feljelentést tehessek! - Eddig eszedbe sem jutottak a zsaruk -szorította össze Jack a száját. Csak etetsz, hogy hozzájuk fordulnál. Valami miatt nagyön nem akarod bevonni őket, de az már más kérdés, hogy miért. A férfinak igaza volt. M. J. valóban nem akarta a rendőrség orrára kötni a történteket, amíg nem beszélt Baileyvel és nem tisztázták a helyzetet. így csak vállat vont, s a telefonzsinórra pillantva megjegyezte: - Pedig a jelek szerint mégis számítasz rá, hogy megteszem! - Eszed ágában sincs a rendőrséget hívni, sokkal inkább egy barátodat, akinek feltételezhetően szintén lehallgatják a telefonját! Ahhoz pedig nem sok kedvem lenne, hogy épp egy ilyen isten háta mögötti motelban lepjenek meg! - Azzal Jack közelebb hajolt a nőhöz és felemelte az állat. Kit hívnál fel, M. J.? A nő magabiztosan nézett rá, s igyekezett semmibe venni a forró érintést. - A szeretőmet - sziszegte -, aki elevenen tépné ki a szíved! A férfi elmosolyodott, majd még közelebb húzódott. - Hogy hívják? - kíváncsiskodott tovább. M. J.-nek egy pillanatig egyetlen név sem jutott az eszébe, csak ostobán bámult abba a sötétszürke szempárba. Majd végül ellökte Jack kezét és kinyögte: - Hanknek! És biztos lehetsz benne, hogy összetöri a csontjaidat, ha megtudja, hogy kekeckedtél velem! A férfi felnevetett, ám ezzel csak még inkább feldühítette a nőt. - Lehet, hogy egy tucat szeretőd is van, édesem, de hogy Hank nevű nincs, az egyszer biztos! Túl sokat gondolkodtál rajta! Nos, rendben, ha nem akarod elárulni, hogy mibe keveredtél, és nem hagyod, hogy mentsem az irhánkat, akkor másképp kérdezem! - kelt fel, hogy lehajoljon M. J. táskájáért. A következő pillanatban kérdezés nélkül az ágyra borította a tartalmát. Az önvédelmi gázsprayt a biztonság kedvéért előzőleg már kivette belőle. - Hogyan merészeled átkutatni a holmimat?! - Ez már szinte semmiség azután, amin ma átmentünk, nem gondolod? vigyoro-dott el, majd felkapta a kis bársonytasakot, s a tartalmát a tenyerébe gurította. A félhomály ellenére a kő csak úgy szórta magából a fényt, mintha tűz égne a belsejében. Mivel a kocsiban, amikor átkutatta M. J. táskáját, nem volt rá alkalma, így

most vette csak alaposabban szemügyre. A gyermekököl nagyságú, kék színű drágakövet úgy csiszolták, hogy gyönyörű, kék sugarakat ontson magából. Ahogy Jack a kezében tartotta, fura érzés kerítette hatalmába: meg kell védenie! De nem ez volt az egyetlen megmagyarázhatatlan dolog. Valami azt súgta neki, hogy a kinccsel együtt meg kell védenie ezt a nagyszájú, háládatlan nőt is. - Nos - ült vissza, majd a levegőbe dobta és elkapta a drágakövet -, erről mit tudsz mondani? Hogyan jutottál hozzá ehhez a hatalmas kék gyémánthoz? 3. M. J. fejében egy pillanat alatt lehetséges válaszok tömkelege fordult meg. A legkézenfekvőbbnek és legkielégítőbbnek az tűnt, ha palira veszi Jacket. - Megbuggyantál?! - akadt fenn a szeme színpadiasán. - Szerinted gyémántokat hordok a táskámban?! - gúnyolódott tovább. -Naná! A kesztyűtartómban egy zöldet rejtegetek, a másik táskámban pedig egy helyes kis pirosat! Tudod, ez a gyengém! A kocsmám teljes bevételét ilyesmikre költőm. A férfi merőn nézett rá, miközben tovább dobálta a drágakövet. M. J.-t szemmel láthatóan bosszantotta a dolog. - Akkor mégis mi ez? - kérdezte szemtelenül, s egyre jobban élvezte a helyzetet. - Ugyan mi lenne? Papírnehezék! r - Azt akarod beadni, hogy egy papírnehezékkel mászkálsz?! - Ajándékba kaptam! - felelte a nő kimérten, és sértődötten húzta fel az orrát. Mindjárt gondoltam! Bizonyára Hank-től! - Azzal Jack csak úgy mellékesen átfutotta a többi, ágyra öntött holmit is. - Lássuk csak, egy határidőnapló, egy pénztárca, melyben több a fénykép, mint a készpénz! - Hogyan mersz a holmimban turkálni?! - Perelj be érte! Van itt még egy márkás parfüm, továbbá hat toll és négy ceruza. Két napszemüveg és Sue Grafton legutóbbi könyve - az olcsóbbik, papírkötéses kiadásból. Jó könyv, de nem árulom el a végét! Egy tábla csoki - dobta oda foglyának. - Tessék, hátha megéheztél. Ennek viszont jobb helye lesz nálam! - tette zsebre M. J. mobiltelefonját. - Kábé három dollár apróban, egy zsebrádió és egy csomag óvszer! Bontatlan. Sosem lehet tudni, mikor lesz rá szükség, ugye? M. J. arca dühtől és sértettségtől lángolt. - Perverz disznó! - Ugyan már! Csak annyit mondtam, hogy nem szereted, ha készületlenül érnek az események! Épp ezért hordasz magadnál papírnehezéket is, hátha egy gazdátlan papírkötegbe botiasz, melyet épp el akar fújni a szél! Tényleg, milyen kellemetlen is, ha nincs olyankor az embernél egy papírnehezék! - Jack néhány gyors mozdulattal mindent összeszedett, majd visszaszórt a nő táskájába, melyet aztán félretolt. - Meg sem kérdezem, komolyan gondoltad-e, hogy hülyét csinálhatsz belőlem! - Azzal felpattant, s a szekrényhez lépett, melynek a tükrén átlósan végighúzta a követ. A mozdulata nyomán vékony vágás keletkezett az üvegen. - Manapság már a tükrök sem olyanok ezekben a motelokban, mint régen -

jegyezte meg, majd visszalépve ismét leült az ágyra. - Akkor térjünk vissza az eredeti kérdésemre: honnan vetted ezt a hatalmas kék gyémántot? Amikor M. J. nem felelt, az álla alá nyúlt, s maga felé fordította az arcát. Na, ide figyelj, édes! Akár megint összekötözhetnélek, és lelécelhetnék ezzel a több millió dolláros papírnehezékkel! Ez az egyes számú lehetőségem. A kettes az, hogy kényelembe helyezem magam, és kivárom, míg végre hajlandó leszel beszélni! De jobb lenne a hármast választanod, és szépen elmondanod, hogyan tettél szert egy ilyen drágakőre, amelynek az árából akár saját szigetet is vásárolhatnál a Csendes-óceánon! Akkor elgondolkodhatnánk azon is, hogyan fogunk kimászni ebből a pácból! A nő meg se rezzent, de még csak a szeme sem rebbent, s Jacknek el kellett magában ismernie, hogy M. J.-t kemény fából faragták. Türelmesen várta a válaszát, miközben foglya ismét bizalmatlanul kezdte méregetni, s zöld szemét macskásán összehúzta. - Miért nem választod az egyes számú lehetőséget? Már rég leléphettél volna! - Mert szeretem tudni, hogy miért támadnak és lőnek rám! Ráadásul egy cseppet sem tetszik, ha egy gyenge nő, akinek nagy az önbizalma, miszlikbe akar aprítani! - hajolt Jack egész közel, hogy majdnem összeért az orruk. - Kölcsönkenyér visszajár, és mindjárt veled fogom kezdeni! M. J. a szabad kezével megragadta a férfi csuklóját, s erőteljesen megrázta. - A fenyegetéseiddel semmire sem mégy, Dakota! - Azt mondod? - váltott Jack hangnemet, s gyengéden megsimogatta a nő arcát. M. J. meglepetten pislogott, ahogy a férfi ujjai végigsiklottak az állán, majd veszélyesen összeszűkült a szeme. - Jobban örülnél, ha másképp közelíteném meg a témát? - simított végig Jack a nyakán, majd a tarkóját átfogva magához húzta. Amikor már csak pár centiméter választotta el őket egymástól, magán érezve a férfi forró leheletét és látva magabiztos, kihívó mosolyát, M. J. fenyegetően felmordult. - Eszedbe ne jusson! - Már késő! - vigyorgott tovább Jack, s egyenesen a szemébe nézett. Azóta ez jár a fejemben, amióta felbillegtél előttem a lakásodhoz a harmadik emeletre! Nem igaz! - ötlött fel benne. Azóta vágyott rá, hogy Ralph megmutatta neki a fényképét! De ezen ráér később is gondolkodni. Gyengéden megcsókolta M. J.-t, majd kissé elhúzódott. Arra számított, hogy a nő vagy elfordítja a fejét, vagy vadmacskává változik. Ki gondolta volna, hogy ehelyett inkább megretten? Sajnálatosnak könyvelte el, hiszen csak arra akarta rábírni, hogy árulja el a titkát, még mielőtt mindkettejüket eltennék láb alól! Bár ha menet közben egy kis élvezetet is csenhet, bolond lenne kihagyni. Hiába, senki sem tökéletes! De M. J. nem fordította el a fejét, és vadmacskává sem változott. Egyetlen arcizma sem rándult, csak nézett tágra nyílt szemmel, mint valami istennő, mire Jacken sötét vágyak uralkodtak el. Mivel amúgy is épp elég vaj volt már a fején, gondolta, eggyel több kaland már nem oszt, nem szoroz. Megragadta a nő szabad kezét, s erősen szájon

csókolta. Az agyát mintha abban a pillanatban kikapcsolták volna, csak azt a forró lüktetést érezte, s hagyta, hadd vegyék át az irányítást az ösztönök. Meglepő módon lágy, együttműködő ajkakra talált, így beljebb nyomult, s felnyögve élvezte M. J. érzéki csókját, míg szabad kezével a nő hajába túrt. Azt is elfelejtette, hogy ezt a csókot csak egy ügyes húzásnak szánta, hogy szóra bírja foglyát, s egy pillanatra megszűnt úriembernek lenni. Elfelejtette, hogy M. J. csak egy megoldandó feladat vagy inkább rejtély mindent összevéve egy idegen. Csak az számított, hogy meg akarta kapni, s a nő adakozónak bizonyult. Mohón feszes kis mellére tapadt, majd hüvelyk- és mutatóujjával a vékony pamutpólónak feszülő mellbimbóját kezdte becézni. M. J. megvonaglott, s a férfihoz dörgölőzött, mire Jack teste élő katlanná változott. Ám akkor hirtelen megragadta a fülét, s teljes erőből megcsavarta. De ez még nem volt minden, mert ezzel egy időben beleharapott az alsó ajkába is. A férfi felordított, s hátra akarta rántani a fejét, de M. J. fogsora erősebbnek bizonyult. Egészen addig nem szabadult, amíg jó erősen meg nem szorította a nő állat. Akkor fájdalmasan lüktető ajkához kapott, majd amikor elvette a kezét, vér piroslott rajta. - A fene vigye el! - Megérdemelted, te disznó! - dühöngött M. J., s térdre állt, hogy még egy ütést is mérhessen fogva tartójára. Viszont a bilincse miatt már nem érte el. Szitkozódni kezdett, mire Jack egyetlen gyilkos pillantással végigmérte, majd kiment a fürdőszobába. Hangosan becsapta maga mögött az ajtót, s zubogva folyatni kezdte a vizet. Foglya odakint visszazuhant az ágyra, majd becsukta a szemét, s feltartóztathatatlanul remegett. Édes istenem! - gondolta. Teljesen elment az eszem! Szabad kezét az ajkához szorította. Ellenkezett? Nem! Undorodott tőle vagy dühös volt rá? Nem! Nagyon is élvezte a helyzetet! Egyre csak korholta önmagát, miközben a pokolba kívánta Jack Dakotát. Hagyta, hogy megcsókolja, és cseppet sem játszotta meg magát, amikor a szemébe nézett. Sőt rajta is ugyanaz a forró vágy futott át. Ugyanúgy kívánta. Egészen elernyedt, a bőre bizsergett, s a vére dübörögve áramlott az ereiben. A legkisebb tiltakozás nélkül hagyta, hogy az ajkára tapadjon, s viszonozta a csókot anélkül, hogy belegondolt volna a következményekbe. Eddig mindig büszke volt arra, hogy sohasem veszítette el az önuralmát, és ha kellett, akár egy százkilós pasast is két vállra fektetett. Magabiztos, kemény nőnek gondolta magát, aki most lám, egy csóktól elvesztette a fejét! Hogyan is történhetett, amikor Jack előzőleg megkötözte, még a száját is betömte, végül pedig az ágyhoz láncolta egy olcsó kis motelban?! Ezek után megkívánni a fogva tartóját épp olyan beteges volt, mint amilyen betegesnek tartotta magát a férfit! De szerencsére megjött az esze! Nem számított, hogy félelemből tette, amit tett, a lényeg az, hogy megállította Jacket! Máskülönben - tudta jól nem sok hiányzott volna ahhoz, hogy azt tegyen vele a férfi, amit csak

akar! Még jó is, hogy az egyik kezét megbilincselte, futott át az agyán, hiszen ha szabad lett volna, nem áll jót magáért. Bizonyára erős kísértést érzett volna, hogy a hátára döntse a férfit, és lerángassa róla a ruhát. Ez csakis az átélt félelmek miatt lehet, próbálta meg elhitetni magával. Még egy ilyen erős és független nőt is, mint ő, érhetnek olyan meglepetések, hogy elveszíti a józan ítélőképességét. Most már csak el kell felejtenie ezt a furcsa kis elhajlást, és ideje a helyzet megoldásán gondolkodnia, vonta le a végső következtetést. Nem hagyatkozhatott túl sok mindenre, de egy dolog a napnál is világosabb volt: fel kell hívnia Baileyt! Akármit is akart a gyémánt átküldésével, a jelek szerint fogalma sem lehetett arról, milyen veszélyes vizekre evezett ezzel. M. J. egy percig sem kételkedett benne, hogy barátnőjének jó oka volt így dönteni. Ugyanakkor azt is gyanította, hogy a tette mögött rá nem épp jellemző ösz-tönösség állhatott. De vajon mit csinált a két másik gyémánttal? Magánál tartotta őket, vagy... Édes istenem! - zuhant M. J. egészen elgyengülve a párnára. A harmadikat bizonyára Grace-nek küldte el! így kellett történnie, hiszen így volt ésszerű, és Bailey maga a megtestesült ésszerűség! Mivel három kő volt, és az egyiket elküldte neki, nyilvánvaló volt, hogy a másikat magánál tartotta, a harmadikat pedig a másik olyan személyhez juttatta el, akiben szintén feltétel nélkül megbízott! Ez pedig nem volt más, mint Grace Fontaine! Ők hárman az egyetem óta elválaszthatatlanul kitartottak egymás mellett, mint a testvérek. A csendes és komoly Bailey mindig szorgalmasan tanult, míg a gazdag és szeszélyes Grace mindenkit elbűvölt a szépségével. Négy éven át laktak együtt, míg a Radcliffe-re jártak, s utána is megmaradtak jó barátnőknek. Bailey időközben beszállt a mostohafivérei vállalkozásába, és M. J. is a családi hagyományokat követte: saját kocsmát nyitott. Grace pedig ezalatt az égvilágon mindent megtett, hogy borsot törjön iszonyúan gazdag, de roppant régimódi rokonai orra alá. Ha egyikünk bajba jutott, futott át M. J. agyán, az a másik kettő számára is veszélyes lehet. Minél előbb figyelmeztetnie kell Grace-t és Baileyt! Két választása maradt: vagy megszökik Jack Dakotától, vagy a segítségét kéri. De mégis mennyire bízhatnék meg benne? - tette fel magában a kérdést. A fürdőszobában Jack alaposan szemügyre vette megsebzett ajkát. Ha meggyógyul, a heg minden bizonnyal örökre ott marad. De, a fene vigye el, megérdemeltem! - ismerte el. Tényleg disznó módon viselkedtem. Nem mintha M. J. sokkal ártatlanabb lett volna az ügyben, ahogy ott feküdt az ágyon, szemérmetlen, csábító pillantásokat vetve rá. Arról nem is beszélve, ahogy egész testévei hozzásimult, viszonozta csókját és az övéhez feszült az a keskeny, de annál kívánatosabb csípője! Perverz disznó! - korholta magát, miközben az arcát dörgölte. Nem sok választási lehetőséget hagytam neki! Még egyszer a tükörbe nézett, ahonnan egy mindenre elszánt férfi nézett vissza. El kellett ismernie, hogy nem is akart választási lehetőséget hagyni. Igaz, hogy megkívánta, de attól még nem állat. Féken tudta tartani magát, ha épp arról volt szó. Elő tudta venni a

józanabbik eszét is. Most is épp ezt szándékozott tenni! Na és, ha lesz egy újabb sebhelyem? -gondolta gyászosan, majd finoman megérintette beduzzadt ajkát. Legalább megfizetted a tanulópénzt, Dakota! - bólintott saját arcképének a foltos tükörben. Ha magadban sem bízol, hogyan bízhatnál benne?! Kilépett a fürdőszobából, s a nőre meredt, aki gondterhelt ábrázattal épp az ocsmány függönyre meredt, majd őt kezdte fürkészni. Jack nem szólt egy szót sem, csak leült az egyetlen székre, keresztbe tette a lábát, s igyekezett tévénézéssel lekötni magát. A Herkules már rég véget ért, minden bizonnyal péppé vert mindenkit. Helyette már egy japán tudományos-fantasztikus film ment, melynek hőse, egy rendkívül rosszul megtervezett sárkánygyík, vonatokat zúzott porrá. Statiszták tömkelege sikoltozott a rémülettől. A hadsereg hatalmas fegyverekkel akarta megállásra kényszeríteni az óriás torzszüleményt, amelynek természetesen meg sem kottyantak a lövések. Egy rohamsisakos kis figurát szét is marcangolt a szörny, mire társai fejvesztve menekültek. M. J. időközben megtalálta a csokoládét, melyet a férfi előzőleg adott vissza neki. Kibontotta, s tört belőle egy darabot. Míg a sárkánygyík Tokió felé tartott, mindent letarolva, ami az útjába került, addig ő békésen elmaj szólta az édességet. - Kaphatnék még egy ásványvizet? - kérdezte túlontúl udvarias hangon, mire a férfi szó nélkül felállt, s vitt neki egyet. - Köszönöm. - Azzal belekortyolt az italba, majd megvárva, míg Jack ismét kényelembe helyezkedik, megkérdezte: - Mennyi a napidíjad? A férfi magának is elővett egy palackot a hűtőtáskából, melynek tartalmát szívesebben kortyolta volna el, ha sör lett volna. - Miért érdekel ez most? - Csak úgy! - vont vállat M. J. - Mondjuk, ha tényleg egy tárgyalás elől szöknék, és vissza kellene vinned, mennyit kapnál értem? - Az attól függ! Miért? - Mégis mitől? - Hogy mekkora az óvadék összege. A nő egy pillanatra elcsöndesedett, miközben a sárkánysík ledöntött egy felhőkarcolót, és újabb ártatlan áldozatokat szedett. - Mit mondtak neked, miért kell bíróság elé álmom? - Rálőttél a könyvelődre, aki a szeretőd volt! Azt hiszem, valami Hanknek hívják a fickót! - Roppant szellemes! - morgott M. J., majd újabb adag csokoládét tört magának. Amikor a férfi feléje nyújtotta a kezét, vonakodva neki is adott. - Mégis mennyit kaptál volna értem? - Többet, mint gondolnád! A nő türelmetlenül felsóhajtott. - Nézd, Jack, szeretnék veled üzletet kötni, de remélem, megérted, hogy előre tudni akarom, mennyiért dolgozol! Szóval? Váratlan fordulat! - gondolta a férfi, miközben a szék karfáján dobolt. - Neked, szívem - számításba véve, hogy mit rejtegettél abban a bőröndben, melyet táskának hívsz, és hogy Ralph mennyit ajánlott, ha

átadlak a rosszfiúknak, gondolkodott el -, százezerért! M. J.-nek a szeme sem rebbent. - Igazán nagyra becsülöm, hogy könnyíteni szeretnél a helyzetemen ezzel az akasztófahumorral, de százezret kifizetni olyasvalakinek, aki egy bérgyilkost nem tud egymaga elintézni, hát ezt kissé nevetségesnek tartom! - Honnan veszed azt, hogy nem intéztem el?! - kérdezett vissza Jack megbántott büszkeséggel. - A padlóra küldtem, ha nem vetted volna észre, édesem! Ha nem vagyok ott, már rég szitává lőtt volna, és te annyit se mondtál, hogy köszönöm! - Bocsáss meg! Hogy én milyen feledékeny vagyok! Biztos akkor ment ki a fejemből, amikor betuszkoltál a kocsidba, megbilincseltél és elszáguldottal velem! Ezt az udvariatlanságot! Mellesleg nem te küldted padlóra, hanem én, de ez most már lényegtelen! - M. J. feltartotta szabad kezét, mint valami közlekedési rendőr. - A viccelődés helyett inkább térjünk a lényegre! Ezer dollárt fizetek, ha segítesz kideríteni, mi folyik körülöttem! - Ezret? - vigyorodott el a férfi. - A világon nincs annyi pénz, amiért én veled dolgoznék, kicsikém! De kivételesen százezerért kihúzlak a pácból! - Először is - húzta fel a nő a lábát törökülésbe -, nem vagyok a kicsikéd, sem az édesed! Ha hozzám beszélsz, akkor szólíts a nevemen! - Azt sem tudom, mi a neved, hiszen csak két kezdőbetűt használsz! - Másodszor - folytatta M. J. meg sem hallva az előbbi megjegyzést -, ha egy ilyen férfinak, mint te, százezer üti a markát, az első dolga lenne elverni egy Las Vegas-i mulatóban, ahol végignézne minden vetkőzőszámot! Mivel ennél jobb sorsot szánok a pénzemnek, így csak ezer dollárt tudok felajánlani - mosolygott Jackre. - Abból épp kikerül egy kellemes hétvége a strandon, meg egy rekesz márkás barna sör! - Milyen figyelmes, hogy így törődsz a kikapcsolódásommal! De hadd emlékeztesselek rá, nem vagy abban a helyzetben, hogy alkudozz. Ha segítségre van szükséged, fizesd meg az árát! M. J. maga sem tudta, hogy szüksége van-e egyáltalán Jack segítségére. Hiszen azt sem tudta, miért is került ilyen helyzetbe, hogy a munkadíjáról kelljen vitatkozniuk! Aztán arra. gondolt, hogy bármit megígérhetne, a fizetésre amúgy is csak később kerülne sor. De ez csak egy kósza gondolat volt, mindenképp tisztességes alkut akart. Ez elengedhetetlen volt. - ötezer, és azt csinálod, amit mondok! - Hetvenötezer, és azt csinálom, amit jónak látok! - ötezer! - szorította össze a fogát. - Ez az utolsó ajánlatom! - Akkor nincs üzlet! - vette Jack a kezébe csak úgy mellékesen a gyémántot, majd még egyszer szemügyre vette. - Ezt viszont nem hagyom itt! - Azzal felkelt és zsebre dugta. - A zsarukat meg ráérek akkor is felhívni, amikor már bottal üthetik a nyomomat! Épp kapóra fog jönni a helyes kis telefonod! M. J. keze ökölbe szorult a rendőrség említésére. Addig nem akarta a segítségüket kérni, amíg nem beszélt Baileyvel. Viszont azt sem kockáztathatta meg, hogy a rábízott kővel leléceljen ez a pénzhajhászó. - Ötvenezer! - sziszegte. - Ennél többet nem tudok fizetni. Az összes pénzem a kocsmába fektettem.

- Csak a becsületes megtaláló jutalma több lehet, mint ötvenezer! - vonta fel Jack a szemöldökét. - Nem loptam ezt a vackot! Nem az enyém, hanem... - hallgatott el a nő hirtelen. A férfi az ágy szélére ült, majd emlékezve, hogy mi történt előzőleg, mégis inkább a szék karfáját választotta. - Akkor kié, M. J.? - Eszem ágában sincs az orrodra kötni! Csak annyit tudok rólad, hogy te is épp olyan semmirekellő vagy, mint az a másik, aki betört hozzám! Lehetsz akár tolvaj vagy gyilkos is! Jack ismét felvonta sebhelyes szemöldökét. - Épp ezért már rég kiraboltalak és meggyilkoltalak! - Még akár erre is sor kerülhet. - Akkor hadd mondjak még valamit! Ugye nem felejtetted el, hogy jelenleg én vagyok az egyetlen, akire számíthatsz? - Nehogy azt hidd, hogy ettől jobban érzem magam - jegyezte meg a nő, miközben azon töprengett, hogy mennyit is mondhatna el. - Ha azt akarod, hogy segítsek, akkor mindent el kell mondanod - folytatta a férfi, mintha csak a gondolataiban olvasna. - Nevekre, adatokra és részletes leírásokra van szükségem. - Nevekről szó sem lehet! - csóválta meg M. J. a fejét. - Amíg nem beszéltem az érintettekkel, senkinek sem árulhatom el a nevét. Ami pedig a részletes leírást és az adatokat illeti, nem szolgálhatok túl sokkal. - Mondj el mindent, amit tudsz! A nő ismét a férfi arcát fürkészte. A legcsekélyebb mértékben sem bízott benne, de valahol mégis el kellett kezdenie. - Először is vedd le a bilincset! Jack megrázta a fejét, majd megszólalt: - Egyelőre még rajtad marad. Felkelt, hogy kikapcsolja a tévét, aztán ismét a lényegre tért. - Honnan van ez a gyémánt, M. J.? A nő ismét elbizonytalanodott, de ezúttal már nem azon töprengett, hogy megbízzon-e újdonsült ismerősében. Végül is, ha mégsem tudna segíteni, legalább egy kívülálló véleményét is meghallgatja. - Egy barátom küldte tegnap éjszakai gyorsfutárral. - Azt kérdeztem, hogy honnan van. - Azt hiszem, Kis-Ázsiából - vont vállat a férfi látványos bosszankodásán. Ha arra vagy kíváncsi, hogy honnan küldték, azt természetesen nem fogom az orrodra kötni, de annyit elárulhatok, hogy a barátomnak jó oka lehetett ezt tenni. Nem lopta, mert egy olyan kínosan becsületes ember, mint ő, sosem tenne ilyet. Csak annyit tudok, hogy a gyémánt most nálam van, s az üzenetben, melyet mellékelt, csak annyit írt, hogy tartsam mindig magamnál, és ne beszéljek róla senkinek, amíg meg nem magyarázza -akadt el M. J. hangja, majd hirtelen a gyomrára szorította a kezét. A pimaszság egy csapásra eltúnt a viselkedéséből. - A barátom bajban van, érzem! Szörnyű nagy bajban! Fel kell hívnom! - Szó sem lehet róla! - De értsd meg, Jack...

- Nem! - ismételte meg a férfi. - Akárki is üldöz, könnyen lehet, hogy az ismerőseidet is figyeli. Azt meg szinte biztosra veszem, hogy a barátod telefonját is lehallgatják! Onnantól kezdve gyerekjáték ránk találniuk. Most pedig áruld el, hogyan tett szert az a. te talpig becsületes barátod egy ilyen értékes drágakőre, amely még a Reménység gyémántját is megszégyeníti! - A lehető legtörvényesebb úton - felelte M. J., miközben elgondolkodva a hajába túrt. Ha eddig Jack azt hitte Baileyről, hogy férfi, miért ne hagyná meg ebben a hitében? - De ebbe most ne menjünk bele! - folytatta. - Csak annyit mondhatok, hogy rá bízták. Magáról a gyémántról tudnod kell, hogy két másik társa is van. Egy ókori római isten oltárán álltak, s a vallást, melyet a Római Birodalom egyik fő vallásaként jegyez a történelem, Mitrász-kultusznak hívták. - A Mitrász csillagai! - kapcsolt Jack, mire M. J. előbb megrökönyödve, majd gyanakvón kezdte méregetni. - Honnan tudsz a Három csillagról? - A fogorvosi rendelőben ücsörögve olvastam róluk! - horkant fel a férfi, majd a kezébe vette a drágakövet. Most már nemcsak egyszerű csodálattal, hanem áhítattal is szemlélte. - Sokan csak mítosznak tartották a Három csillag létezését! Eredetileg a fény istenének nyitott tenyerén egy arany háromszögben foglaltak helyet. - Most már magad is láthatod, hogy nem mítosz. Pár hónappal ezelőtt került Európából a Smithsonian tulajdonába, de addig titokban akarták tartani, amíg nem igazolták az eredetét... - Nem becsülték fel az értékét, nem biztosították, és nem helyezték szigorú őrizet alá -gondolkodott Jack hangosan. - Eddig is biztonságban voltak - világosította fel M. J., mire a férfi elnevette magát. - Azért van most az egyik itt! Amúgy a három gyémánt a szerelmet, a tudást és a nagylelkűséget jelképezi - tette még hozzá a drágakövet vizsgálgatva. - Ez vajon melyik lehet? - Fogalmam sincs - bámult rá a nő lenyűgözve. Jack az előbbi kemény fickóból egy szempillantás alatt művelt tudóssá vedlett át. - De ezek szerint te is tudsz róla legalább annyit, mint én. - A Mitrász-kultusz mindig is érdekelt jegyezte meg a férfi könnyedén. Megelőzte a kereszténységet, majd vele párhuzamosan létezett. Az emberiségnek már akkor egy kedves és igazságos istenre volt szüksége -forgatta a követ a kezében. - De nem mindig kapjuk meg, amit szeretnénk. Például a Három csillagról azt tartják, hogy évszázadokon át Mitrászéi voltak, aki a segítségükkel igazgatta a világot. De aztán elvesztek, vagy ellopták őket, esetleg elsüllyedtek Atlantisszal. - Azzal felkattintotta a lámpát, és gyönyörködve nézte, mint vet a gyémánt erőteljes sugarakat a sivár fényben. - Most viszont sokkal valószínűbbnek tűnik, hogy valami gazdag, de velejéig romlott római kincseskamrájában kötöttek ki - simított végig a kő lapjain. - Sokan ölnének vagy meghalnának értük! - folytatta az elmélkedést. - Néhányan azt feltételezik, hogy Kleopátra sírjában vannak, más legendák szerint Merlin őrizte őket

Artúr király hazatértéig. Mások azt vallják, hogy maga az isten hajította őket fel az égbe, és sírt az emberek közönye láttán. De a legvalószínűbbnek mégis az tűnt, hogy ellopták és szétválasztották őket nézett Jack egyenesen M. J. szemébe. - Önmagában is egy vagyont ér, de a három kő együtt magát a halhatatlanságot jelenti! Kétségkívül roppant elbűvölte a nőt, I ahogy mély, férfias hangján előadást tartott. Ahogy az izzó gyémántot simogatta, M. J. azon töprengett, hogy vajon egy nő izzó testét is ugyanígy simogatná-e. De az utolsó megjegyzése hallatán megcsóválta a fejét. - Ugye ezt te magad sem hiszed?! - Természetesen nem, de a legenda úgy tartja, hogy akárki, aki megkaparintja a Három csillagot és az arany háromszöget, isteni hatalomra és halhatatlanságra tesz szert. De ezek nem feltétlenül járnak együtt az isteni szeretettel. Ennél sokkal kevesebbért is öltek már embert. - Jack az asztalra tette a követ, kettejük közé, ahol az tovább izzott. Máris másmilyennek látta, a gyémánt a kilövellt fénysugarakat is visszatükrözte. - Most már tényleg azt gondolom, hogy rettentő nagy pácban vagy, M. J.! Annak, akinek erre a kis csecsebecsére fáj a foga, semmit sem jelent az életed - dörgölte meg az állat. - De attól tartok, az enyém sem sokat! El sem akarta hinni, milyen balszerencsés. De csak magának köszönheti, dühöngött, miközben Mozarttal és pezsgővel próbálta megnyugtatni feldúlt kedélyét. Mivel nem akarta bemocskolni a kezét, másokra kellett bíznia a piszkos munkát. Egytől egyig ütődött barmok! - dühöngött tovább, miközben egy cobolyprém kabát puha szőrméjét simogatta, mely egykor Alekszandra cárnő vállát ékesítette. Ha arra gondolt, hogy egy fejvadásszal nyomoztatja ki és fogatja el azt a felettébb bosszantó Miss OLearyt, elégedettség töltötte el. Az természetesen sokkal egyszerűbb lett volna, ha a munkahelyén vagy a lakásán csípik el, de világéletében a ravasz megoldásokat szerette, na és a távolságtartást! így elrablása és erőszakos halála is a fejvadászt fogja terhelni, hiszen azok az emberek hírhedtek erőszakos és kiszámíthatatlan természetükről. A rendőrség pedig egy csekélyke nyomozás után szépen lezárja az ügyet. Bár egyelőre a nő szökésben volt, s feltehetően magával vitte a gyémántot is. De előbb-utóbb fel kell bukkannia, s akkor majd szépen felhívja a barátait, hiszen -mint ahogyan arról biztosították - a három barátnő bámulatra méltó hűséggel tart össze. Ő pedig mindig is nagyra becsülte a hűséget. Amikor aztán Miss OLeary megpróbálja elérni a barátnőit - az egyiket, aki nyomtalanul felszívódott, vagy a másikat, aki elő sem került -, lecsap rá és vele együtt a gyémántra! Ha már a markában tartja a nőt, akkor előkerül a másik két csillag is. Végül is - mosolyodott el - Bailey James hűséges barátnő, mindamellett együtt érző és okos is! Hiszen elég okos volt ahhoz, folytatta gondolatmenetét, hogy amikor rájött mostohatestvérei tervére, akik másolatot készítettek a Három csillagról, gyorsan szétválasztotta és szétküldte az eredeti köveket, még mielőtt Salviniék elorozhatták volna őket. De ez sem okozhat különösebb gondot.

Mivel biztos volt Bailey barátai iránti elkötelezettségében, tudta, hogy a nőnek egy percig sem kérdéses, hogy ki vagy mi a fontosabb. Lám, lám, a hűség és az együttérzés fogja végül megszerezni neki a gyémántokat, cserébe M. J. OLeary életéért! Csak a jó ég tudja, hány évet vesztegetett már el az életéből, hogy a Három csillag nyomára bukkanjon, a ráköltött pénzről nem is beszélve! Természetesen néhány életet is követelt a terve, de most már tényleg csak egy hajszál választotta el a gyémántok megszerzésétől. Már szinte a markában érezte őket, el is kezdett viszketni a tenyere. Amikor majd végre megszerzi, s egyenként beilleszti őket az arany háromszögbe, melyet a nekik készített oltáron állított fel, a legfőbb hatalom, a halhatatlanság birtokosává is válik. Ugyan mit fog akkor három nő élete számítani? Remek áldozatok válnak majd belőlük egy igazi isten oltárán! 4. Jack magára hagyta M. J.-t, s ez komoly bizalompróbának bizonyult. Tényleg csak élelemért ment - töprengett a nő -, és szépen vissza fog jönni? Mindenesetre azt feltételezte rólam, hogy én viszont kereket oldanék! - csörrentette meg a bilincsét. Be kellett látnia, hogy Jack jól ítélte meg a helyzetet. Mostanra már rég árkon-bokron túl járna. Nem mintha tartott volna a férfitól, hiszen az már rég kiderült, hogy nem akarja bántani, s ebben az ösztönei is megerősítették. Azt is látta, hogyan bánt el azzal a hústoronnyal, aki betörte az ajtaját. Nemcsak erős és fürge volt, hanem cseles is. Akármennyire is bántotta a dolog, azt is be kellett ismernie, hogy Jack alaposan visszafogta magát, amikor az imént az ajkába harapott. Azt azért természetesen még nem bocsátotta meg neki, hogy összekötözte és ebbe az ócska motelba hurcolta! Ugyanakkor azt is tudta, hogy csúnyán ráfaraghatott volna, ha nem tud uralkodni magán és valóban bántani akarja. így a büszkeségén esett csorbát leszámítva sértetlenül megúszta a dolgot. De az igazi meglepetés az volt, hogy Jack nagyon is eszesnek bizonyult. Úgy látszik, vonta le a tanulságot, megtévesztette az első benyomás, s a külseje alapján tévesen ítélte meg! Egy percig sem hitte, hogy a Mitrász-kul-tuszról a fogorvosi rendelőben olvasgatott. Egy férfiról nehéz lenne elképzelni, hogy épp az ókori vallásokat tanulmányozza, miközben arra vár, hogy sorra kerüljön. így hát -vonta le a következtetést - Jack Dakota sokkal több annál, mint amennyit elsőre kinézett belőle. Most, hogy végre kissé megnyugodott és tisztábban látott, azt is biztosra vette, hogy Jack nem fog vele erőszakoskodni. Sejtette, hogy az előbbi kis közjátékuk a férfit is legalább annyira megrázta, mint őt. Mindenesetre ezek után biztos nem követ el még egy ilyen ballépést, hogy előbb meg akarja félemlíteni, aztán felizgatja, hogy így csikarjon ki belőle mindent, amit csak tudni akar. Ez a módszer M. J.-nél a legkevésbé sem vált be, csak mindkettőjüket feszültté tette. Az viszont nem semmi, ahogy csókol! -kalandozott el, de aztán gyorsan erőt vett magán. Cseppet sem félt Jacktől, sokkal inkább magától a

helyzettől. Épp ezért nem akart ölbe tett kézzel itt ücsörögni. Valamit tennie kellett, még ha az nem a legbölcsebb dolog volt is. Egyszerűen úgy érezte, hogy csinálnia kell valamit. Feltérdelt, s a bilincsre meredt, majd mint valami szabadulóművész, csavargatni kezdte a csuklóját, de semmire sem jutott. Az ágy fejtámasza kétségbeejtő szilárdsággal tartotta. Már az olcsó motelok sem olyanok, mint régen! - gondolta nagyot sóhajtva, s mit nem adott volna egy kalapácsért, vagy legalább egy hajcsatért, esetleg körömreszelőért. De az éjjeliszekrény fiókjában csak egy szakadt telefonkönyvet és egy régi, ragacsos cukorkát talált. A férfi magával vitte a táskáját, és bár nagyon jól tudta, hogy sem hajcsatot, sem körömreszelőt, sem kalapácsot nem találna benne, mégis rossz néven vette. Akár kiabálhatnék is! - gondolta, de mire valaki meghallaná, addigra öreg este lenne. Nem is beszélve a megaláztatásról! Ráadásul akkor sem szabadulna meg a bilincstől, hacsak nem hívna valaki lakatost. Vagy a zsarukat. Mély lélegzetet vett, s egyre a szökésen járt az agya. Halálra aggódta már magát Baileyért és Grace-ért. Bármit megtett volna, csak hogy megtudja, hogy vannak. Ha mégis egyenesen a rendőrségre menne, vajon mibe keverné a barátnőjét? Mert akárhonnan nézte is a dolgot, Bailey eltulajdonított egy fél vagyont érő drágakövet. Vajon kivizsgálnák az ügyet, vagy egyenesen börtönbe zárnák? Ezt semmiképp sem kockáztathatta meg. Addig nem, amíg csak egy halvány kis esély is létezik, hogy maguk is kibogozhatják a szálakat. De ehhez legelőször azt kell megfejteniük, hogy egyáltalán mi ez, amibe belekeveredtek! Ám ezzel visszaérkezett a kiindulási ponthoz: ki kell jutnia innen! Ám abban a pillanatban Jack lépett a szobába, s széles vigyora arról árulkodott, hogy kitalálta, mi motoszkálhat foglya fejében. - Megjöttem, édesem! - rikkantotta. - Teljesen megbuggyantál, Dakota? Már fáj a fenekem a sok fekvéstől! - Pedig ha látnád magad így az ágyhoz bilincselve! - tett le a férfi két fehér papírzacskót az asztalra. - Egy kevésbé tisztességes férfinak most mocskos gondolatok járnának a fejében. - Már bebizonyítottad, miféle alak vagy! -vágott vissza a nő megvetően. De nem úszód meg büntetés nélkül! Egy életre emlékeztetni fog erre a sebhely a szádon! - Feltehetően! - húzta végig Jack az ujját felsebzett alsó ajkán, mely még mindig saj-gott. - Elismerem, hogy megérdemeltem, de úgy tűnt, neked sincs ellenedre a dolog. Ez a megjegyzés telibe talált. Az igazság néha kegyetlen tud lenni. - Csak szeretnéd azt hinni, Jack! - súgta M. J. érzéki hangon. - Egy ilyen fickót, mint te, néha nem árt alaposan kiábrándítani. - A kiábrándítás és a harapás közt azért van némi különbség, édesem! De most nem érünk rá azon csámcsogni, hogy fülig belém zúgtál! - Azzal önelégülten a papírzacskóba nyúlt, s bejelentette: - Hamburger! Az illatra, mely kisvártatva megcsapta a nő orrát, összefutott a nyál a szájában.

- Ezek szerint azt tervezed, hogy mint a szökött fegyencek, itt húzzuk meg magunkat, és ócska kaját tömünk magunkba?! - Ráhibáztál! - A férfi a kezébe nyomott egy hamburgert, majd elővett egy zacskó sült krumplit is, melyet egyenesen az erek elzárására és a kedély javítására találtak ki. - Tudod, jobban fog az agyam, ha tele a hasam. Jack letelepedett mellé az ágyra, s kényelembe helyezte magát, majd az ölébe vette az ételt. - Alaposan benne vagyunk a kutyaszorítóban. - Igen?! - csattant fel a nő. - Ha benne vagyunk, akkor miért csak én vagyok megbilincselve?! A férfinak tetszett ez a gúnyos hangnem, de aztán egyből arra gondolt, hogy vajon mi üthetett belé. - Mert abban a pillanatban, hogy levenném, valami ostobaságot követnél el. Én viszont a befektetett energiámért szeretem megkapni a díjamat, és erre jelenleg egyesegyedül te vagy a biztosíték! - bökött M. J.-re a hamburgerével. - Ne izgulj, tudok vigyázni magamra. Másfelől ha már egyszer felbéreltelek, legalább tedd azt, amit mondok! Először is azonnal vedd le rólam a bilincset! - Szíves örömest, amint megállapodtunk a játékszabályokban. - Azzal Jack feltépett egy kis zacskó sót, s a tartalmát a sült krumplijára szórta. Gondolkodtam! - Gratulálok! - rágcsálta a nő a hamburgernek nevezett félig odaégetett húspogácsát, melyet egy száraz zsömlébe tömtek. r Nem is tudom, minek aggódom, ha te már ilyen nagy erőfeszítéseket tettél. - Imádom, hogy ilyen csúfondáros vagy! -nyújtott át Jack a foglyának egy papírszalvétát. - Paradicsomos az állad! - Majd visz-szatérve eredeti témájára így folytatta: - Valaki megszorongatta Ralph torkát, s ez épp elég volt ahhoz, hogy meghamisítsa a papírokat és kockára tegye az életem. Biztos, hogy nem pénzért tette - nem mintha ne lenne érte sok mindenre kapható -, mert az engedélyét egy csinos összeg kedvéért sem tenné kockára, és azt sem, hogy magára haragítson. így tehát majdnem biztos, hogy a saját bőrét mentette. - Mivel ez a te Ralph-ed amúgy is példás magaviseletű ember, el sem tudom képzelni, ki akarná sarokba szorítani. - Csakis olyasvalaki, aki kellőképp befolyásos, és aki nem tart attól, hogy Ralph leadja nekem a drótot, vagy értesíti a zsarukat. Valaki, akinek pokolian fáj rád a foga! Ki tud róla, hogy nálad van a gyémánt? - Senki, leszámítva azt, aki küldte! - rán-colta össze M. J. a homlokát, miközben egyre a hamburgerére bámult. - És talán még egy ember! - Amit két ember tud, az már nem titok! Hogy került a kő a barátodhoz, M. J.? Nem köntörfalazhatsz az idők végezetéig! - Majd elmondom, miután felhívtam! - Felejtsd el! Már mondtam, hogy nem hívhatsz fel senkit. - De te is beszéltél Ralph-fel! - vágta a nő Jack fejéhez. - Vezetés közben hívtam mobilról, de így is elég kockázatos volt. Amíg nem tudom, hogy kivel vagy kikkel állok szemben, senkit sem hívhatsz fel! Csak tegnap küldték a gyémántot, s máris milyen gyorsan a nyomodra

bukkantak - tűnődött el a férfi. - Akkor biztosan már a barátomat is megtalálták - esett kétségbe M. J. Tudnom kell, hogy mi van vele. Kérlek, Jack, hadd hívjam fel! - csuklott el a hangja, amitől a férfi egyszerre gyengült el és kezdett bosz-szankodni. - Ennyire odavagy érte? - bámult a nő szemébe, aki már épp ki akarta javítani, hogy nem egy férfiról van szó, de aztán mégsem tette. - Senki sincs, aki nála fontosabb lenne! - Szerencsés fickó! - jegyezte meg Jack, de M. J. nem ezt a választ szerette volna hallani. Dühében és félelmében megragadta a férfi ingét. - Mi a fenére várunk, amikor valaki el akar tenni minket láb alól? Nem ülhetünk itt ölbe tett kézzel. - Épp azért ülünk itt ölbe tett kézzel, hogy ne kapjunk golyót a fejünkbe! A barátod magára van utalva, nem tehetünk érte semmit. Mivel valahogy nem tudom elképzelni rólad, hogy egy pojácába szerettél volna belé, ezért feltételezem, hogy a pasas elboldogul egymaga is. - Semmit sem értesz! - dőlt hátra a nő, majd feszülten a hajába túrt. Istenem, micsoda zűrzavar! Már otthon kellene készülődnöm a munkába, de ehelyett itt rostokolok veled! Ráadásul ma este a pultban lennék! - Csaposlány vagy? - vonta fel Jack a szemöldökét. - Azt hittem, te vagy a tulaj! - Én vagyok a tulaj - jelentette ki M. J. büszkén -, de attól még szerethetek a pultban dolgozni! Van valami kifogásod ellene? - Az égvilágon semmi! - felelte a férfi, és mivel a téma elterelte a nő figyelmét, tovább feszegette a dolgot. - Legalább ügyesen csinálod? - Eddig még senki sem panaszkodott. - Hogy jött egyáltalán, hogy kocsmát akarsz nyitni? M. J. bizalmatlanul kezdte méregetni a kérdés hallatán, mire Jack vállat vont. - Ugyan már, egy kis kedélyes, evés közbeni csevegés senkinek sem árthat. Időnk úgyis, mint a tenger. De ez után a megjegyzés után a nőnek elég lett volna egy kanál víz is, hogy fogva tartóját belefojtsa. - Már a dédapámnak is kocsmája volt, igaz neki még Dublinban - kezdte vonakodva. - A nagyapám kivándorolt New Yorkba, s ott nyitott kocsmát. Csaposként dolgozott, s csak akkor adta át apámnak az üzletet, amikor öregkorában Floridába költözött. Úgyhogy én gyakorlatilag a pult mögött nőttem fel. - New York melyik részén? - A West Side-on, a Hetvenkilencedik és a Columbus utca sarkán. - OLeaiysl - vigyorodott el Jack, s a tekintetébe egy cseppnyi álmodozás vegyült. -Sötét színű fabútorok és sok-sok réz! Szombat esténként élő ír zene. Ráadásul ott csapolják a legjobb Guinnesst a keleti parton! M. J. meglepetten kapta fel a fejét. - Ismered? - Jó néhány korsóval legurítottam ott! De annak már körülbelül tíz éve! Akkor még egyetemre járt, emlékezett vissza, ahol irodalmat és jogot hallgatott. De akkoriban mégsem ez volt a legfontosabb, hanem az, hogy saját magával tisztába jöjjön. - Utoljára három éve jártam arra, de semmi sem változott. Még a

karcolások sem az öreg fenyőfa pulton! - Az OLearys-ben semmi sem változik -érzékenyült el M. J. akarata ellenére. - Még arra is esküdni mernék, hogy ugyanaz a két fickó ücsörgött a pult végében. Szivarozgattak, újságot olvastak, és közben elkortyoltak egy-egy korsó sört! - Callahan és OTCeal! - mondta M. J. -Onnan fogják őket kivinni a temetőbe. - És az édesapád, Pat OLeary, az a csibész! - idézte fel magában a tulajdonos vonásait a férfi. - Az a széles, kiköpött ír arc, s hozzá az a drótkefe vörös haj! Az öblös hangját nem is említve! - Igen, ez apa! - érzékenyült el M. J. még jobban. - Amikor utoljára ott jártam, előtte már vagy hat éve nem látott. De mégis, amint beléptem, egyből megismert, rám vigyorgott, s máris csapolni kezdte a sörömet. Majd amikor elém tette, megkérdezte: hogy van a diák úr? - Egyetemre jártál? Jack egyenesen élvezte M. J. meglepetését, majd lustán visszakérdezett: - És akkor mi van? - Nem látszol annak a tanulós fajtának -vont vállat a nő, s nagyot harapott a hamburgeréből. - Amúgy én is nagyon jó Guinnesst csapolok. Jól is esne most egy! - Nekem is, de talán majd később. Szóval mióta ismered a barátodat? - Egyetemista korunkban ismerkedtünk meg, és nála jobban senkiben sem bízom, ha épp erre vagy kíváncsi. - Talán ideje lenne átértékelned a kapcsolatotokat - jegyezte meg a férfi, mire M. J. szeme villámokat szórt. - Gondolj csak bele, a Három csillag mindenkinek roppant nagy kísértés lenne! Mi van, ha elvesztette a fejét? - Ez vele nem fordulhat elő, de attól tartok, mással nagyon is! És ha erre rájött... -hallgatott el a lány. - Te mit tennél, ha meg akarnád akadályozni, hogy ellopják a gyémántokat és illetéktelen kezekbe kerüljenek? - Az most nem számít, hogy én mit tennék! - Szétválasztanád őket, s olyasvalakihez juttatnád el mindegyiket, akiben feltétel nélkül megbízol. Aki tűzbe tenné érted a kezét, csak mert te is ezt tennéd érte! - Feltétel nélküli bizalom és örök hűség? -gyűrte össze Jack a szalvétáját, majd ültő helyéből a szemeteskukába hajította. - Ezt nem veszem be. - Akkor csak sajnálni tudlak - jegyezte meg a nő halkan. - Attól még, hogy nem hiszel benne, nagyon is létezik. Érted senki sem tenné tűzbe a kezét, Jack? - Senki, és én sem bízom ennyire senkiben - jelentette ki a férfi, s életében először nehezére esett ezt beismernie. Többet nem is mondott ezzel kapcsolatban, csak lehunyta a szemét. - Most pedig alszom egyet. - Hogy mit csinálsz?! - Alszom egyet, és ha van egy kis eszed, akkor te is ezt teszed! - Hogyan tudsz most aludni?! - Úgy, hogy fáradt vagyok! - felelte Jack ingerülten. - És úgy, hogy valami azt súgja, a közeljövőben nem sok alkalmam lesz rá. Különben is, napnyugta előtt még van egy kis időnk.

- Miért, mi lesz akkor? - Sötét! - fojtotta bele a férfi a további kér-dezősködést. M. J. egyszerűen nem akart hinni a szemének. Jack úgy kapcsolt ki, mintha csak gép lenne, és már aludt is. Mintha csak varázsütésre szenderült volna álomra, vagy hipnotizálták volna, vagy mint valami... Ennél a pontnál a nő összeráncolta a homlokát, mert több hasonlat hirtelen nem jutott az eszébe. Hála istennek, legalább nem horkolt! Nos, rendben! - füstölgött tovább. Csak tudnám, hogy mit kezdjek magammal, amíg őfelsége szunyókál?! Elnyammogta az utolsó szem sült krumplit is, és az időközben visszakapcsolt, halkan zümmögő tévére pillantott. Az óriásgyík épp a végét járta, de a kábelcsatorna folytatásképp sem ígért semmi jobbat: a Szörnyhétvége keretében további, szörnyen unalmas filmek következtek. Édes istenem! - fogta a fejét, miközben az elsötétített szobában az esélyeit latolgatta. S ahogy ezt tette, szép lassan lecsukódott a szeme. Álmában hősök és szörnyek csatáztak egymással, s feltűnt egy kék gyémánt is, mely olyan elevenen lüktetett, mintha csak egy hatalmas lény élő szíve lenne. Elsőként Jack ébredt fel, mert M. J. szinte rajta feküdt, s most először szippantotta mélyre az illatát: a jellegzetes, kissé fanyar, citromszappanillatot, mely egyszerű, ugyanakkor friss és üde volt. Ahogy hallgatta lassú és egyenletes lélegzését, s helyzetük bensőségessége tudatosult az agyában, forrni kezdett a vére. De talán már azelőtt is forrt, hogy felébredt volna. Hosszú, kecses végtagok. A lába az övébe gabalyodva, a keze pedig keresztben a mellkasán. A bőre olyan lágy volt, mint a frissen hullott hó. A feje a lehető legtermészetesebben a vállán nyugodott. Micsoda bújós kiscica! - állapította meg a férfi elmosolyodva. Ki gondolta volna! Gyengéden végigfuttatta a kezét összekócolódott haján, s megállapította: élénkvörös selyem! A szögletes vonásokkal teljesen ellentétben állt ez a lágyság. Mindenesetre nagyon egyéni. Olyan, akinek tíz pontból tízet adna, döntötte el, majd azon gondolkodott tovább, vajon hogyan alakult volna a sorsuk, ha egy este beállított volna a bárjába, s hevesen udvarolni kezd neki. Bizonyára alaposan fenékbe billentett volna! - gondolta vigyorogva. Micsoda nő! Milyen kár, hogy nem adódott alkalma kipróbálni azt a heves udvarlást! Mindent elkövetett volna, hogy elcsábítsa. Mivel borzasztóan kívánta, jobbnak látta kicsusszanni alóla és felkelni. Kinyújtóztat-ta elmacskásodott tagjait, miközben M. J. újabb kényelmes testhelyzetet keresve a hátára fordult, s szabad kezét a feje fölé csapta. Jackben erre a mozdulatra állatias ösztönök ébredtek, de nem hódolt be nekik. Elvégre is kultúrlény, aki nem ugrik alvó nőkre, csak mert szerelmeskedni akar velük! De a gondolatoknak senki és semmi nem szabhat határt. Kiment a fürdőszobába, mert az már biztonságosabb távolságnak tűnt, s hideg vizet fröcskölt az arcába. Közben egyre azon töprengett, hogyan tovább. Álmában M. J. a kezében tartotta a gyémántot, s egyre azt csodálta, ahogy

a falevelek közt áttűző napsugár millió szikrát csal elő belőle. Olyan gyönyörű volt, hogy bele-káprázott a szeme, s valósággal sajgott a szíve. Csak foghatta, de nem tarthatta meg örökre. A válasz is ott rejtőzött a kőbe zárva, de nem tudta, hogyan kezdje el keresni. Hirtelen egy szörny vad, fenyegető morgá-sát hallotta, ám ahelyett, hogy elmenekült volna, szembefordult vele. Az egyik kezében a gyémántot tartotta, míg a másikat védekezőn ökölbe zárta. A bestia már egész közel ért hozzá, de Jack máris ott termett mellette egy gyönyörű fekete mén hátán. Az oldalán tompa fénnyel megcsillant egy hatalmas ezüstkard, szürke szeme pedig épp olyan veszélyesen villogott, mint a körülöttük ólálkodó szörnyetegé. Kinyújtotta a kezét, s lassú mosolya felért egy kihívással. Veszély előttem, veszély mögöttem! - mérte fel M. J. a helyzetet. De aztán közelebb lépett, elfogadta a felé nyújtott kezet, s Jack maga mögé húzta a nyeregbe. A csillogó, fekete szőrű mén nyerítve felágaskodott, aztán szélsebesen vágtatni kezdtek. A torkában dobogott a szíve, de ennek már semmi köze sem volt a félelemhez, sokkal inkább a szerencsés megmenekülésükhöz és a győzelemhez. Amikor felébredt, a szíve még mindig zakatolt. Kinyitotta a szemét, s egy homályos, zsúfolt motelszobában találta magát, Jack pedig durván rázta a vállát. - Mi az? - nyögte ki. - Elég volt a szunyálásból, indulunk - világosította fel a férfi. Megfordult a fejében, hogy jobb lenne csókkal ébresztenie, de semmi kedve sem volt pofont kapni cserébe. Ráadásul ki tudja, hogy egy csók hol ért volna véget! - Hová? - kérdezte M. J., miközben még mindig az álom hatása alatt állt, melytől vadul igyekezett megszabadulni. - Meglátogatjuk egy barátomat - kattintottá ki Jack a bilincsét, majd a saját csuklójára erősítette a karperecet, magához láncolva a nőt. - Ki gondolta volna, hogy barátaid is vannak! - Na végre, felébredtél! - húzta maga után M. J.-t a kinti félhomályba, ahol még minden forrón lüktetett. - Szállj be, és csússz át a másik oldalra! - utasította, miután kinyitotta a kocsi ajtaját. M. J. még mindig kába volt egy kissé, így szó nélkül engedelmeskedett. De mire Jack is beszállt, és elindította a motort, valamelyest már magához tért. - Le kell venned ezt a bilincset, Jack! Nem maradhat tovább rajtam! - Már miért ne maradhatna? Emlékeztet egy remek filmre! Tony Curtis és Sidney Poitier játszott benne. Láttad? - De mi nem szökött fegyencek vagyunk, akik egy vonat után loholnak, Dakota! Másfelől, ha már egyszer az ügyfeled vagyok, meg kell bíznod bennem. - Te sem bízol bennem, édesem! Hogyan várod akkor el tőlem, hogy megbízzam benned? - fordult ki a férfi a hepehupás parkolóból. - És most jól figyelj! - emelte fel a kezét, maga felé húzva ezzel a nőét is. - Egy csónakban evezünk, és ne felejtsd el, hogy akár ott is hagyhattalak volna. - Miért nem tetted? - dobolt M. J. a szabad kezével a térdén. - Megfordult a fejemben - vallotta be Jack -, mert nélküled gyorsabban el

tudnám intézni a dolgot. De aztán úgy döntöttem, hogy jobb, ha szemmel tartalak. Másfelől azt is számításba kellett vennem, hogy ha esetleg nem tudnék visszajönni érted, milyen kellemetlen lenne magyarázkodnod, miért is bilincseltek egy olcsó motelban az ágyhoz. - Milyen figyelmes vagy! - Tudom, bár azt is elmondhatom, hogy jobb helyzetben lennénk, ha hajlandó lennél részleteket is elárulni, és nem csak vaktában tapogatóznánk. - Fogd fel kihívásnak! - Annak veszem, mint ahogy téged is - pillantott Jack a nőre. - Mondd csak, M. J., mi olyan különleges ebben a fickóban, hogy ilyen sokat kockáztatsz érte? A fogoly kibámult az ablakon, s Baüeyre gondolt. Rettegett, hogy valami baj érte, s a félelem az agyát is elködösítette. Épp ezért inkább igyekezett nem gondolni rá. - Ugye, Jack, te nem hiszel abban, hogy lehet valakit úgy szeretni, hogy nem faggatod, nem követelsz tőle semmit és nem korlátozod semmiben? - Nem, valóban nem hiszek benne! - jelentette ki a férfi, de egy pillanatra nagyon is irigyelte azt a fickót. - Én azon a véleményen vagyok, hogy ha nem vársz el semmit és nem szabsz határokat, akkor bolond vagy! - Mert te olyan okos vagy! - Inkább hálát adhatnál a sorsnak, hogy kettőnk közül legalább én józanul gondolkodom! Kirángatlak a pácból, de ne felejtsd el, hogy ötvenezer dolcsival jössz érte! - Te tudod, hogy neked mi a fontos! - jegyezte meg M. J. gúnyosan. - Talán felesleges mondanom, hogy pénzzel jó pár rögöt félre lehet görgetni az útból! Mint ahogy bizonyára azt is felesleges mondanom, hogy mi ketten még az ágyban fogunk kikötni, mielőtt elválnának az útjaink. De nem szunyókálni fogunk! A nő, legyűrve magában az izgalmat, Jack felé fordult. - Soha, hacsak megint oda nem bilincselsz! A férfi szája szögletében egy lassú, pökhendi, de ennek ellenére roppant érzéki mosoly jelent meg. - Meg kell hagyni, érdekes felvetés. - Azzal felhajtott az autópályára, hogy időt nyerjenek, s észak felé vette az irányt. Magában megfogadta, hogy nemcsak megszerzi a nőt, hanem úgy fogja szeretni, hogy eszébe se jusson más férfi. - Visszamegyünk Washingtonba? - Eltaláltad, van egy kis elintéznivalónk! Ahogy a lány rápillantott, a szembejövő autók fényszórója egy elszánt arcot világított meg. Jack többször is elhajtott a kiszemelt épület előtt, míg megbizonyosodott afelől, hogy senki sem követte, s a parkoló autókból sem leselkedik rájuk veszély. Az utcán még javában folyt az élet. Sötét üzletek köttettek, s itt ez volt mindennek a mozgatórugója. A férfi egy pillantással felmérte az utcán lézengőket is. - Előkelő környék... - csipkelődött M. J., amikor megpillantott egy részeget, amint egy barna papírzacskóval a kezében kibotorkál a helyi kocsmából. Egészen elbűvölő! Csak nem itt laksz?

- Nem, ez Ralph tanyája. Amúgy csak pár tömbnyire vagyunk a bíróságtól hajtott el Jack épp egy utcalány mellett, majd a következő sarkon befordult. M. J. tudta jól, hogy épp egy olyan kerületben autókáznak, ahová még a legbátrabb taxisok sem teszik be a lábukat. Ez a hely hírhedt volt arról, hogy itt az emberélet egy fabatkát sem ér. A legtöbb itt lakó napnyugtakor bezárja az ajtaját, és reggelnél előbb nem merészkedik ki. Itt az omladozó falakra firkáit graffiti nem művészi kifejezési formát jelentett, hanem halálos fenyegetést. A nő hallotta, amint valaki veszettül káromkodik, amit aztán ablaküveg csörömpö-lése követett. - Milyen kifinomult ízlésű ember ez a te Ralph barátod! - Csak volt barátom - fogta meg Jack foglya kezét, s miután kiszálltak az autóból, maga után húzta. - Te vagy az, Dakota? Te vagy az? - surrant melléjük egy árnyék a kapualjból. A szeme véres és nyugtalan volt, mint a kivert kutyáé. A keze fejével megtörölte a száját, amint feléjük botladozott. Hosszú télikabátot viselt, mely bizonyara kegyetlenül meleg lehetett ebben a fülledt, nyári időben. - Eltaláltad! Hogy vagy, Freddie? - Voltam már jobban is, Jack, sokkal jobban! - futtatta végig ijedős tekintetét a férfi M. J.-n, majd még egyszer megjegyezte: -Voltam már jobban is! - Jól jönne egy tál finom meleg étel, ugye, Freddie? - kérdezte tőle Jack, miközben a zsebéből előhúzott egy bankjegyet. - Az nagyon jó lenne! - nedvesítette meg Freddie az ajkát, miközben a pénzre bámult. - Láttad Ralph-et mostanában? - Nem - nyúlt a férfi remegő kézzel a bankjegy után, de Jack nem engedte el. -Nem láttam - ismételte meg. - Biztos korábban bezárt az ünnep miatt. Azok az átkozott kölykök már most elkezdtek petárdázni. Olyan, mintha lőnének! Átkozott kölykök! - Mikor láttad utoljára? - Nem emlékszem. Talán tegnap? - nézett fel Jackre, mintha csak helyeslést várna tőle. - Igen, azt hiszem, tegnap! Már itt vagyok egy ideje, de nem láttam. Az irodája is zárva van. - Nem láttál olyasvalakit a környéken, aki nem idevalósi? - Őt! - bökött M. J.-re elmosolyodva. - Őt leszámítva! - Nem, senkit. Igazán pocsékul érzem magam, Jack! - vékonyodott el a hangja, mire a férfi elengedte a pénzt. - Tűnj el, Freddie! - Már itt sem vagyok! - Azzal a szerencsétlen flótás sietve befordult a sarkon, és eltűnt. - Ugye tudod, hogy nem ennivalót fog belőle venni? - mormogta M. J. utánapillantva. - Nem válthatod meg az egész világot, drágám! De lehet, hogy egy kis jót mégis tehetsz! Legalább ma este nem rabol ki senkit, és senki sem puffantja le, mint egy kutyát -vonta meg a vállát Jack. - Máskülönben azóta halott, hogy először tűt bökött a karjába! Nem tehetek érte semmit!

- Akkor meg miért érzed ilyen rosszul magad miatta? - vonta fel a nő a szemöldökét, ahogy a férfi rápillantott. - Le sem tagadhatnád, az arcodra van írva! - Tudod, egyszer neki is volt családja -jegyezte meg Jack. - De most inkább menjünk! Felfelé indultak el az utcán, majd egy épület oldalában M. J. legnagyobb meglepetésére a férfi levette róla a bilincset és mosolyogva megjegyezte: - Annál több eszed van, hogy egy ilyen környéken lógj meg! Mellesleg a kis csecsebecséd is a kocsim csomagtartójában lapul! - Egy ilyen környéken örülhetünk, ha az autód egyáltalán még a helyén lesz, mire visszaérünk! - Ismerik a járgányt, és nem fogják megpiszkálni! - Azzal Jack két erőteljes rúgást mért egy ócska, szürke ajtóra, mire a nő összerezzent. A deszka recsegve-ropogva megadta magát, s a harmadik rúgás elegendőnek bizonyult, hogy az ajtó kiessen a tokjából. - Ha Ralph időközben nem változtatta meg a riasztó kódját, akkor nyert ügyünk van - lépett a férfi egy falra szerelt kis dobozhoz, és gyorsan beütötte a számsort. - Honnan tudod a kódját? I - Ebből élek, hogy tudok bizonyos dolgokat. Gyere! M. J. nem győzött ámulni a férfi erején, ahogy felkapta a kidöntött ajtót, s visszatámasztotta a helyére. - Már rég ki kellett volna cseréltetnie acélra! - jegyezte meg Jack, majd felkattintotta a villanyt. A parányi helyet töméntelen mennyiségű irattartó tette még zsúfoltabbá, s dohszagot árasztott minden. A hirtelen fényre egy egér menekült be az egyik szekrény alá. - Elragadó! Egészen lenyűgöz az ismeretségi köröd, Dakota! Nehogy azt mondd, hogy épp szabadságra ment a titkárnője! - Ralph-nek nincs titkárnője. Mindenben az olcsó megoldást kedveli. Ez itt bent az irodája. - Már alig várom, hogy lássam! - jegyezte meg M. J., s egyéb rágcsálóktól és még ki tudja, milyen élősködőktől tartva alaposan megnézte, hová lép. Ha nem tévedek, ezt hívják illetéktelen behatolásnak - jegyezte meg a férfit követve. - A zsaruknak mindenre van elnevezésük -állt meg Jack az ajtó előtt, s hátrapillantott. -Különben is, ha olyasvalakire vágynál, aki udvariasan kopog, akkor már rég nem lennél velem. - Na és ez? - csörgette meg a nő az egyik csuklóján lifegő bilincs láncát, mire a férfi csak megcsóválta a fejét. - Már rég nem lennél velem! -jelentette ki még egyszer, azzal benyitott. M. J. rémülten vett egy nagy levegőt, de I ezenkívül más hang nem hagyta el a torkát. Később Jack nagyon is sokra tartotta ezt az önuralmat. Az előszobából beáradó fény megvilágította a zsebkendőnyi irodát. Két sötétszürke irattartó szekrény állt a helyiségben, mindkettőt alaposan megrongálták. A fiókok feltépve tátongtak, a földön mindenütt szétszórt iratok hevertek csakúgy, mint az íróasztalon, mely fölött ócska ventilátor nyekergett.

A vérszag alaposan felkavarta M. J. gyomrát, de összeszorította a fogát és nyelt egyet. A hangja meglepően nyugodt volt, amikor megszólalt: - Ő lenne Ralph? 5. Micsoda mészárlás! - döbbent meg Jack. Ha profik is tették, akkor nem számított, hogy ügyesek és gyorsak legyenek. Talán mert más szándékaik voltak, mint ügyesen és gyorsan végezni Ralph-fel. A holttestet a székhez kötözve hagyták. Vagyis hát csak azt, ami maradt belőle. - Várj meg az előszobában! - utasította a férfi M. J.-t. - Inkább segítek - felelte a nő. Aki kocsmában nő fel, az időről időre szemtanúja kisebb-nagyobb csetepatéknak, esetenként vérontásnak, úgyhogy M. J. is látott már épp elég erőszakot. De soha ehhez fogható kegyetlenséget. Eddig jobb szerette azt hinni, hogy egy ember sem képes efféle állatiassággal bántani a másikat. Nem nézve a holttestre, belépett az apró irodába a férfi oldalán. - Vajon mit kereshettek? - Ugyanazt, amit én. Valami nyomot, amely elvezet ahhoz, aki megzsarolta Ralph-et, hogy eláruljon a kézre kerítésed érdekében! Szerencsétlen flótás! - vált egy pillanatra szána-kozóvá Jack hangja. - Vajon miért nem menekült el? - Talán mert nem volt rá ideje - felelte a nő, s kavargó gyomra kezdett kissé megnyugodni, bár továbbra is csak felületesen vette a levegőt. - Ki kell hívnunk a rendőrséget! - Na, persze! Akkor aztán majd magyarázkodhatunk az előzetesben, hogy mit kerestünk itt - guggolt le a férfi, hogy átlapozzon néhány iratot. - Az isten szerelmére, Jack, ezt a fickót itt meggyilkolták! - Akkor sem lesz kevésbé halott, ha kihívjuk a zsarukat! A fene vigye el, sosem tudtam kiigazodni Ralph iratrendezési módszerein! - Egy cseppnyi jóérzés sincs benned?! Hiszen ismerted! - Az érzésekkel ráérünk később foglalkozni! - jegyezte meg a férfi szárazon, mivel maga is kezdett a történtek hatása alá kerülni. - Másfelől gondold csak meg, édesem! Az, aki ezt tette, veled is szeretne ugyanígy eljátszadozni! Nézd csak meg jól! Ugye nem akarod így végezni? - Várt egy pillanatot, s mivel M. J. nem felelt semmit, a hallgatását beleegyezésnek vette. - Akkor segítesz átnézni ezeket az iratokat, vagy inkább megvársz az előszobában? Amikor a nő elfordult, Jack esküdni mert volna, hogy kimegy a szobából, ki a házból, és nem számít, milyen környéken vannak, többet nem látja viszont. De ehelyett M. J. levett egy mappát a polcról, melyben egy rakás papír hevert. - De mégis mit keressek? - Bármit! - Aha, értem! így már sokkal könnyebb. Mégis miből gondolod, hogy találunk még valamit? Már felforgattak mindent. - Ralph-nek szokása volt mindenből másolatot tartani - dörmögte a férfi a hatalmas papírkupac láttán. - Mindenki más számítógépet használt volna. Azzal Jack felállt, s az íróasztalhoz ment. Átforgatta a fiókokat, ki is húzkodta őket, hogy az aljukat is ellenőrizze,

majd félredobta őket. A harmadik fiók dupla fenekű volt, mire elégedetten csettintett egyet. Mire M. J. hátrafordult, addigra már a zsebkésével feszegette a fát. A nő abbahagyta a keresést, csatlakozott társához, hogy némán segédkezzen. Megragadta a kilazított darabot, míg Jack a többi oldalát feszegette. Letörött egy darab, de csak nem akarta megadni magát a fa. - Ezt aztán alaposan összeragasztották -dünnyögte a férfi. - Mégpedig mostanában. - Honnan tudod, hogy mostanában? - Onnan, hogy tiszta! Egy szem por sincs még rajta! Vigyázz az ujjadra! adta át a kést Jack, hogy most ő feszegesse egy kicsit a fadarabot. Lenyúzta a kezét, mire káromkodott, de tovább erőltette a fiók alját, és akkor hirtelen elvált egymástól a két fadarab. Visszavette M. J.-től a kést, és elvágta a ragasztószalagot, mellyel egy kulcsot erősítettek az alsó laphoz. - Egy poggyásztároló kulcsa! - dünnyögte. - Vajon mi a fenét rejtett oda? Hol lehet az a tároló egyáltalán? Buszpályaudvaron vagy vasútállomáson? Esetleg repülőtéren? Nincs rajta név, csak egy szám hajolt közelebb a nő, hogy szemügyre vehesse a kulcsot. - Inkább az első kettőre szavaznék! Ralph ki nem állhatta a repülést, ráadásul a reptér is messze van innen. - Még így is rengeteg hely merülhet fel. - Megkeressük, ne aggódj! - Tudod te, hány ilyen szekrény van itt a fővárosban? Jack az ujja közt forgatva a kulcsot halványan elmosolyodott. - Csak egyre van szükségünk! - jegyezte meg, majd megfogta M. J. kezét, s még mielőtt az észrevehette volna a szándékát, ismét összebilincselte a kezét. - Az isten szerelmére, Jack! - Csak óvatos vagyok! Most pedig gyerünk, még rengeteg a dolgunk! Először egy buszpályaudvarra mentek, ahol Jack vonakodva levette M. J.ről a bilincset, majd egy telefonfülkébe vonszolta, ahonnan felhívta a rendőrséget. Miután névtelenül bejelentette a gyilkosságot, letörölte a telefonkagylót. - Fél pillanat alatt be tudják azonosítani, honnan érkezett a hívás! világosította fel a nőt. - Ezek szerint már ujjlenyomatot is vettek tőled! - Bohó ifjúkoromban egy felületes vitába keveredtem biliárdozás közben vigyorodott el. - Ötven dolcsi és némi közmunka észhez térített. Ahogy Jack megmozdult, M. J.-t egészen a fülke falához szorította. - Kicsit szűken vagyunk idebent - jegyezte meg a nő, mire a férfi kisimította a homlokából a hajat. - Észrevettem. Meg kell mondanom, hogy nagyszerűen viselkedtél Ralphnél! Sok nő már rég elvesztette volna a fejét. - Én nem az a fajta vagyok. - Tudom. Adnál nekem egy percet? - kérdezte Jack, miközben gyengéden felemelte M. J. állat. - Csak egy percet kérek! - azzal megcsókolta a nőt, aki ugyan tiltakozhatott volna, mint ahogyan akart is, de aztán mégsem tette.

Ez csak egy könnyű csók volt, majdnem baráti. Azaz lehetett volna akár baráti is, ha Jack forró teste nem préselődik az övéhez. De egy könnyű, baráti csók miatt neki sem kellett volna szorosan hozzásimulnia és átölelnie. Azaz át is ölelte, meg nem is, ugyanis ökölbe szorított kezét nem nyitotta ki, de legalább hangosan sem tiltakozott. Az, hogy a pillanat hevében szétnyílt az ajka, nem jelentett semmit. Miért kellene bármit is jelentenie?! - Kívánlak! - suttogta Jack, majd ezúttal M. J. nyakát kezdte csókolgatni, s még egyszer megismételte: - Kívánlak! Tudom, hogy nem ez a legalkalmasabb hely és időpont, de nem tehetek róla. Nem tehetek úgy, mintha nem éreznék semmit! - Én viszont nem fekszem le vadidegenekkel! - Ki kért rá? - kapta fel a fejét Jack a nő éles megjegyzésére. - Különben is már kezdjük egész jól megismerni egymást, s van egy olyan érzésem, hogy nem a szép szavak és a romantikus találkák vesznek le a lábadról. - Meglehet -jegyezte meg M. J., miközben az előbbi tűz még mindig ott parázslóit benne. - De talán magam sem tudom, hogy mi az, ami levenne a lábamról. - Akkor gondolkodj rajta egy kicsit! - Azzal Jack kézen fogta a lányt, és kihúzta maga után a fülkéből. - Most jönnek a szekrények. Hátha szerencsénk lesz... De nem volt szerencséjük sem ebben, sem két másik váróteremben. Már majdnem éjjel egy óra volt, mire a férfi végül feladta és zsebre vágta a kulcsot. - Jólesne most egy sör! M. J. nagyot sóhajtott. Tizenkét órája, hogy pokollá változott az élete, s kivételesen meg tudta érteni Jack igényét. - Én sem utasítanék el egyet. Meghívsz? - Természetesen! - vigyorodott el a férfi, s igyekezve elkerülni azokat a helyeket, ahol felismerhetik, egy a Union Stationtől nem messze eső, kétes tisztaságú lebujt választott. - Még jó, hogy minden kötelező oltást megkaptam - húzta fel a. nő az orrát a raga-csos, parányi asztal láttán, s alaposan megnézte a széket, mielőtt leült. 1.14 - Ne nyafogj, ez legalább közel van a Union Stationhöz, s ha felhajtottuk azt a sört, legalább szerencsét próbálhatunk ott is! - Két csapoltat! - szólt oda a pincérnőnek, majd felcsippentett egy szem földimogyorót az asztalon levő tálkából. - Fogalmam sincs, hogy nem mennek csődbe az ilyen helyek! - vetett lesújtó pillantást M. J. a környezetére. Az amúgy is áporodott levegőben valósággal vágni lehetett a cigarettafüstöt, s a raga-csos padlón kupacokban állt a szemét: mogyoróhéj és cigarettacsikkek, vagy még rosszabbak. - Egy jó adag fertőtlenítőszerrel és némi világítással akár harmadosztályú is lehetne. - Nem hiszem, hogy az itteni vendégeknek erre lenne igényük! - nézett körbe Jack is. A pult mögött egy barátságtalan fickó állt, akit egy megtört tekintetű

pincérnő segített ki. - Az ilyen helyekre általában olyanok járnak, akik nem kispályások az ivást illetően. A teljes lerészegedésig vedelnek, hogy azt is elfelejtsék, miért is jöttek ide. M. J. egyetértőn bólintott, majd megjegyezte: - Ezt a fajtát nem látjuk szívesen az M. Js-ben. Időről időre betéved egyegy ilyen alak, de aztán szerencsére többet nem jön vissza. Az effélék nem akarnak beszélgetni, nem hívják meg a haverjaikat egy körre, és nem érdekli őket a zene, pedig az én kocsmám erről is híres. - Az alma nem esett messze a fájától. - Fogalmazhatunk így is - felelte M. J., majd felvonta a szemöldökét, amint a pin-cérnő minden finomságot nélkülöző mozdulattal letette eléjük a sört, s az ki is loccsant a korsóból. - Ha nálam dolgozna, habozás nélkül kirúgnám. - Pedig a mogorva pincérlányoknak is megvan a maguk bája - emelte Jack a szájához a korsót és szomjasán meghúzta. -Komolyan gondoltam, amit az előbb mondtam - jegyezte meg, mire a nő vészjóslóan összehúzta a szemét. - Természetesen azt is, hogy kívánlak - folytatta a férfi vigyorogva -, de elsősorban, hogy milyen jól vetted az akadályokat. Nem hétköznapi látvány volt, nekem elhiheted! - Szerencsére még nem volt ilyesmivel dolgom - köszörülte meg M. J. a torkát, majd ő is belekortyolt a sörébe. - És neked? - Szívesebben mondanám, hogy remélem, nem lesz többet. Tény, hogy Ralph kisstílű alak volt, de erre azért nem szolgált rá. Azt is meg merném kockáztatni, hogy bárki is tette, az elsőtől az utolsó pillanatig élvezte. Úgy tűnik, igazi, elvetemült bűnözőkkel állunk szemben. Ahogy ezt a férfi kimondta, M. J. nem tudott másra gondolni, csak arra, hogy Bailey és Grace is ugyanezekkel az elvetemült bűnözőkkel áll szemben. - Szerinted mennyi idő alatt találjuk meg azt a szekrényt? - Fogalmam sincs, de ismerve Ralph-et, nem mehetett túl messzire. Ráadásul az irodájában dugta el a kulcsot, nem a lakásában, úgyhogy gyanítom, itt van valahol a közelben. De ha mégsem így van, akkor akár órákba vagy napokba is telhet, amíg megtalálják. M. J.-nek viszont semmi kedve sem volt annyi időt elvesztegetni. Alaposan meghúzta a sörét, majd kijelentette: - Ki kell mennem a mosdóba. Amikor Jack gyanakodva pillantott rá, csúfondárosan elvigyorodott. - Velem tartasz?! A férfi egy pillanatig némán vizslatta, majd megvonta a vállát. - Igyekezz! Ráérősen ballagott hátra, de az agya annál gyorsabban pörgött. Körülbelül tíz perc állt a rendelkezésére, hogy kimásszon a mosdó ablakán, az épület előtti fülkéhez rohanjon, melyet a bejövetelükkor alaposan szemügyre vett, és felhívja Baileyt. Belépett a női mosdóba, ahol egy fekete forrónadrágos nő szépítkezett a tükör előtt. Amint meglátta a fejük felett lévő kis ablakot, elvigyorodott. - Tartsál nekem bakot, légyszi! - Micsoda? - hökkent meg a nő, miközben vérvörös rúzsát igazgatta. - Segíts elrugaszkodnom! - magyarázta neki M. J., miközben a párkányba

kapaszkodott. A nő őrjítőén lassan visszatekerte a rúzsát, majd a tetejét is gondosan visszatette rá. - Rossz pasast fogtál ki? - A lehető legrosszabbat! - Meg tudom érteni! - Azzal a nő odatipegett hozzá tűhegyes sarkú cipőjében. - Gondolod, hogy átférsz rajta? Elég vékony vagy ugyan, de az az ablak kicsinek látszik. - Nem lesz semmi gond! A nő vállat vont, s összekulcsolta az ujjait, hogy bakot tartson. M. J. orrát megcsapta egy túl édes, márkás parfüm utánzatának az illata, de már el is rugaszkodott, s felkönyökölt a párkányra. Még egy kis erőlködéssel mellmagasságba húzta magát. - Még egy kicsit feljebb tudnál tolni? - Persze! -jött bele a nő, s M. J.-t a fenekénél fogva felfelé lendítette. Bocs! - sajnálkozott, amikor a szökevény beverte a fejét az ablakba és szitkozódott egy sort. - Semmi gáz, kösz szépen! - mondta M. J. búcsúzóul, s már félig ki is tuszkolta magát az ablakon. Nagy levegőt vett, miközben igyekezett nem gondolni rá, hogy milyen látvány is lenne, ha beszorulna. Egy utolsó lendülettel ki-szuszakolta magát, miközben reccsent egyet a farmerja. - Sok sikert, drágám! - kiáltotta utána a nő, de M. J. már szabad volt, s meg sem állt a fülkéig. A zsebében kotorászva megtalálta azt a negyeddollárost, amelyet mindig magánál hordott. Szinte hallotta az anyja hangját: Sohase menj el otthonról pénz nélkül! Mindig legyen annyi nálad, hogy legalább telefonálni tudj! Nem tudhatod előre, mit hoz a sors! Koszi, anya! - mormolta, miközben már be is dobta az érmét, és Bailey számát hívta. Vedd fel! Vedd fel, gyerünk! - szurkolt, de csak barátnője nyugodt hangját hallotta a rögzítőről a második csengetés után. Vajon hol lehet? - tört rá a kétségbeesés, majd nagy levegőt véve a sípszó után hadarni kezdte: - Fogalmam sincs, hogy mi történik, csak annyit tudok, hogy jó nagy bajban vagyunk! Ne maradj otthon, még visszajöhet! Egy fülkéből hívlak, egy kocsma előtt vagyok, közel... - Ostoba liba! - ért oda Jack, s megragadta a karját. - El a kezekkel, te disznó! De nem tudta tovább mondani, mert addigra a férfi már megszakította a hívást. Kihasználva a szűk fülkét, maga felé fordította a nőt, s egy szempillantás alatt a kezére csattintotta a bilincset, majd az ajtót kinyitva vállra vette kapálózó foglyát. Nem sokat törődve szitkozódásával és rugdalózásával betuszkolta a kocsija hátsó ülésére, még mielőtt bárki is felfigyelt volna a jelenetre. M. J. minden fenyegetőzése hiábavalónak bizonyult, úgy peregtek le a férfiról, mintha nem is hallaná őket. Villámgyorsan maga is beugrott, s csikorgó kerekekkel kilőttek a parkolóból. - Ennyit a bizalomról! - mormogta, miközben arra gondolt, hogy mivel a

nő nem hitt neki, most majd a saját szemével győződhet meg róla, hogy nem a levegőbe beszélt. Megkerülve az épülettömböt egy keskeny mellékutcában leparkolt, lekapcsolta a világítást és leállította a motort is. A telefonfülke alig egy háztömbnyire állt tőlük, és jól belátták a terepet. - Maradj nyugton! Most megnézheted, micsoda kalamajkát okozhatott volna az ostobaságod! - fogta meg a nő nyakát, s húzta közel az arcát. - Vedd le rólam a mancsod! - Ne aggódj, semmi kedvem ilyen helyzetben enyelegni! Csak maradj csendben, és várd ki a végét! De amint Jack szorítása lazult, M. J. egyből elrántotta a fejét. - Mire várjak?! - Majd mindjárt megtudod! - pásztázta a férfi a sötét utcát. Alig telt bele öt perc - számítása szerint még negyed óra sem telhetett el a telefonhívása óta -, amikor a furgon felbukkant a semmiből. Két férfi szállt ki belőle. - Nem ismerősek? - kérdezte. M. J. azonnal felismerte a két gazfickót, bár előző nap látta őket életében először. Az egyikük betört hozzá, a másik pedig rájuk lőtt. Az ijedtségtől remegni kezdett, s becsukta a szemét. Lehallgatják Bailey telefonját, döbbent rá, és minden hívást beazonosítanak. Mégpedig villámgyorsan! Ha Jack nem lett volna elég fürge, ő már bizonyára nem is élne! Az alacsonyabb fickó bement a kocsmába, míg a társa a fülke mellett várakozott, s az utcát pásztázta. A keze a zakója alatt lapult. - Lefizeti a csapost, és azután kérdezősködik, hogy látott-e. Ha igen, akkor kivel és mikor, s mennyi ideje mentél el. Rájön, hogy még mindig velem vagy, így keresni fogják a kocsimat. Ezek után nem túl jó ötlet tovább használnunk. Nem fognak késlekedni! Valóban, a fickó már jött is kifelé, s a társával félrevonulva gyorsan megbeszélték, mit tegyenek. Aztán gyorsan beszálltak a furgonba, s elhajtottak. M. J. némán ült a helyén, és csak bámult maga elé. - Igazad volt! - bökte ki végül. - Ne haragudj! - Tessék?? Talán cseng a fülem? - Igazad volt! - nyelt nagyot a nő a köny-nyeivel küszködve. - Bocsáss meg! - Ne fáradj! - vetette oda a férfi foghegyről, mivel M. J. gyengesége külön rátett a bosz-szúságára egy lapáttal. - Ha legközelebb megint megunod az életed és meg akarsz halni, légy szíves, hagyj ki belőle! - Azzal beindította a motort. - Nem tudtam megállni, mindenképp meg kellett próbálnom. Azt hittem, hogy csak meg akarsz ijeszteni, de tévedtem. Hányszor mondjam még, hogy sajnálom? - Nem tudod elégszer! Ráadásul ha még elkezdesz nyavalyogni is, akkor tényleg kiborítasz. - Nem nyavalygok - küszködött M. J. a könnyeivel, ám legszívesebben elsírta volna magát. Nehezére esett visszatartania a bőgést, de mégis megemberelte magát. Időközben Jack igyekezett kijutni a városból. Ahogy az elhagyatott mellékutakon egyre távolodtak Washingtontól, a fényeket is felváltotta a megnyugtató sötétség.

- Senki sem követ minket. - Ez is csak azért van, mert kettőnk közül én legalább használom az eszem. - Szállj már le rólam! - Ha még öt percet ücsörgők ott jóhiszeműen várakozva rád, könnyen lehet, hogy Ralph-hez hasonlóan már én is alulról szagolnám az ibolyát! Tekintsd isteni szerencsének, hogy nem raklak ki az út szélén, és nem húzok el Mexikóba! - És miért nem teszed?! - Mert szeretném, ha megtérülne a befektetésem! - pillantott Jack a lányra, aki könnyes szemmel nézett vissza rá. - Nehogy elkezdj bőgni, attól a falra tudok mászni! - Azzal káromkodva félreállt az úton, majd előhalászta a kulcsot a zsebéből, és levette M. J.-ről a bilincset. Ezután kiszállt a kocsiból, s hangosan becsapta az ajtót. Vajon mi a fenét keresek itt ezzel a nővel? - futott át az agyán. Miért nem léceltem már le réges-rég? Vagy miért nem teszem meg most? Mexikó nagyon is kellemes hely, kiválaszthatnék egy csendes strandot, és süttethetném a hasam, amíg itthon elcsitul a vihar! Semmi sem állíthatna meg! A nő is kikászálódott a kocsiból, s halkan megszólalt: - A barátom nagy bajban van! - Ki a fenét érdekel a barátod?! - fordult Jack M. J. felé. - Az sokkal inkább foglalkoztat, hogy én hogyan úszom meg ezt az egészet! És talán egy kicsit az is, hogy te hogyan, bár csak a jó ég tudja, miért! Amióta csak ismerlek, egyfolytában bajt hozol a fejemre. - Lefekszem veled! - Tessék? - zökkent ki a férfi a szónoklatából. - Hajlandó vagyok ágyba bújni veled és bármit megtenni, ha segítesz! húzta ki magát a nő. Jack csak bámult rá, ahogy a holdfény megcsillant a haján s könnyes szemén. Őrülten kívánta. De ilyen megállapodásról szó sem lehetett. - Ez aztán a váratlan fordulat! - gúnyolódott. - Talán megbilincselnem sem kell? -lépett M. J. felé és megragadta a karját. -Mégis minek nézel?! - Én csak... - Egy nőt sem kényszerítek ilyesmire! -horkant fel Jack. - Ha valakivel megosztom az ágyam, azt az illető mindig szabad akaratából teszi. Tudod, kettőn áll a vásár! Úgyhogy köszönöm, de inkább nem élnék ezzel a nagylelkű ajánlattal - mondta, s tovább füstölögve elindult vissza a kocsihoz. De még nem adta ki teljesen a mérgét. - Kíváncsi vagyok, mit szólna a barátod, ha megtudná, hogy lefeküdtél velem! Vajon díjazná. az áldozatkészséged? - fordult vissza. M. J. nagy levegőt vett. A férfi sértődöttsé-ge sokkal inkább elnyerte a bizalmát, mint akármilyen ígéret vagy fogadalom. - Nem, de ez még nem tartana vissza attól, hogy megtegyem! - lépett közelebb Jackhez, s egy karnyújtásnyira megállt tőle. - A barátnőm neve Bailey James, és drágakőszakértő a foglalkozása! - A barátnődé?? A férfinak ismerősen csengett a név a Ralph-től kapott iratokból, de M. J. bejelentése meglepetésként érte. - Igen, a barátnőmé! Együtt jártunk egyetemre, s egy szobában is laktunk.

Miatta és Grace miatt költöztem Washingtonba. Grace volt a másik szobatársunk. Ők ketten a legjobb barátaim, és rettenetesen aggódom miattuk! Szükségem van a segítségedre! - Bailey küldte a gyémántot? - Igen, és ismerem annyira, hogy tudom, jó oka lehetett ezt tenni! Van egy olyan érzésem, hogy a harmadik követ Grace-hez juttatta el, legalábbis ez az ő gondolkodására vallana. Rengeteg megbízást kap a Smith-soniantől, ugyanis remek szakértő - tette hozzá M. J., s hirtelen kegyetlenül fáradtnak érezte magát. Megdörgölte a szemét, majd folytatta: - Szerda este óta nem láttuk egymást, s úgy volt, hogy ma este találkozunk a kocsmában. Egy üzenetet csúsztattam be neki az ajtaja alatt, hogy még egyszer egyeztessük az időpontot. Mivel többnyire éjjel dolgozom, ő meg nappal, hiába lakunk egymás mellett, gyakran ilyen kis fecniken üzengetünk. Ráadásul mostanában, amióta a Smithsonian felkérte, hogy foglalkozzon a Mitrász csillagaival, rengeteget túlórázik. így hát nem is aggódtam, hogy az utóbbi napokban nem láttam. - Pénteken küldte a csomagot? - Igen. Azonnal felhívtam a munkahelyén, de már csak a rögzítő kapcsolt be. Tudtam, hogy az ünnep miatt keddig bezártak, de említette, hogy ennek ellenére bemegy dolgozni. Mivel nem értem el, becsöngettem hozzá, ám otthon sem találtam. Felhívtam Grace-t is, de nála is csak a rögzítő válaszolt. Kicsit bosszankodtam, aztán arra a megállapításra jutottam, hogy bizonyára megvolt az oka ezt tenni, és majd jelzi, hogy mi a szándéka a gyémánttal. így aztán nem foglalkoztam vele, és szívbaj nélkül bementem dolgozni. - Most már felesleges vádolnod magad! Végül is mi mást tehettél volna?! - Például átmehettem volna, mert van kulcsom a lakásához! De mivel tiszteletben tartjuk egymás magánéletét, inkább csak cetliket szoktunk hagyni - sóhajtott M. J. le-verten. - Most sem vette fel, amikor a kocsma elől hívtam. Nem szokott szórakozni járni, hajnali kettőkor mindenképp otthon kellett volna lennie. Nagyon aggódom miatta! Ha arra gondolok, hogy mit tettek azzal az emberrel, akkor... Jack a vállára tette a kezét, ezúttal gyengéden. - Csak egy dolgot tehetünk - puszilta meg a nő szemöldökét arra gondolva, hogy jólesne neki egy kis törődés -, mégpedig azt, hogy utánajárunk! - Köszönöm. - De mostantól fogva meg kell bíznod bennem! - ígérem, így lesz! A férfi kinyitotta a kocsi ajtaját, s megvárta, míg a nő beszáll. - És mi van azzal az állítólagos Hankkel? - Semmi, nincs senkim - babrálta M. J. zavarában a haját, ahogy felnézett Jackre. - Mostantól fogva vedd úgy, hogy van! -hajolt le hozzá a férfi, s szájon csókolta. Még akkor hajnalban megkockáztatták, hogy visszamennek a Union Stationre, bár Jack tudta, hogy keresik a kocsiját. Csak abban bízott, hogy a szürke színű Oldsokat elég nehéz megkülönböztetni egymástól az egyik olyan, mint a másik. Ráadásul a lehető leggyorsabban el akarta intézni a dolgot. Hajnalban minden buszpályaudvar és vasútállomás egyforma, állapította meg. A székeken összehúzódó vagy takarókon heverő emberek

nem a csatlakozásukra várnak. Hajléktalanok, akiknek nincs hova menniük. - Igyekezzünk! - szólt oda M. J.-nek. -Nem szeretném, ha itt kerítenének be. M. J. igyekezett lépést tartani Jackkel, s közben azon töprengett, vajon miért tűnnek ezek a helyek ilyen kétségbeej tőnek hajnalban. A nappali jövés-menésnek, nyüzsgésnek nyoma sem volt. Az egy-két éjszakai utastól eltekintve a legtöbb ember csak menedéket keresett itt. - Azt mondtad, hogy kiderítjük, mi van Baileyvel. - Miután ellenőriztük az itteni szekrényeket - vette célba a férfi a poggyászmegőrző részleget. - Lehet, hogy szerencsénk lesz! -mormolta, azzal megkereste a megfelelő számot, és a zárba illesztette a kulcsot. Láss csodát, el is tudta fordítani, s izgatottan nyitotta ki az ajtaját. - Mi van benne? - kíváncsiskodott M. J. is. - Mindjárt megnézem, ha arrébb állsz. Nos, lássuk csak, a te papírjaidnak a másolata - adta át az iratokat a lánynak. - Ajándék Ralph-től! - Kösz, bár nem hinném, hogy szükségem lenne bármire is, ami erre a rémálomra emlékeztet -jegyezte meg M. J., de azért a táskájába gyömöszölte a papírokat, egy röpke pillantást vetve rájuk. Ám ekkor Jack egy fekete, műbőr kötéses jegyzetfüzetet is előhúzott a szekrényből, s ez inkább felkeltette mindkettőjük érdeklődését. - Ez mindenesetre ígéretesebbnek tűnik -állapította meg M. J. reménykedve. - Egy fillér sincs itt - jegyezte meg a férfi csalódottan, miután meggyőződött róla, hogy semmi más nincs a tárolóban. - Pedig biztos, hogy tartott itt némi készpénzt is arra az esetre, ha gyorsan le kellene lécelnie. - Talán szüksége volt rá és kivette. - Mondasz valamit - gondolkodott el Jack. - Lehet, hogy úgy gondolta, jobb lesz minden készpénzt magához vennie, hogy minél gyorsabban el tudjon tűnni, ha arra kényszerül - ütötte fel érdeklődve a könyvecskét. - Nevek és számok! - Telefonszámok? - nyújtogatta M. J. kíváncsian a nyakát. - Nem, inkább határidők és tartozások -állapította meg Jack. - Úgy tűnik, a jó öreg Ralph-nek zsarolásból is összejött egy kis mellékes! - Igazi mintapolgár volt a cimborád! - A volt cimborám - javította ki a férfi kapásból, majd arra gondolt, hogy ez most már szó szerint is igaz. - Ha ez napvilágra került volna, jó időre börtönbe csukják. - Gondolod, hogy valaki megzsarolta a zsarolót? - Nem csodálkoznék rajta! Úgy látszik, vannak egypáran, akik nem kétkezi munkával keresik a kenyerüket - csóválta meg a fejét. - Ha csak erre a kis könyvecskére hagyatkozom, akkor is azt kell mondanom, hogy Ralph szép kis summákat zsebelt be! Mellékkeresetnek mindenesetre nem rossz, és gondolom, az erőszaktól sem riadt vissza. - Mégis mire megyünk ezzel? - vetette közbe M. J. sürgetőleg. - Nem is gondolnád, milyen sokra! - vágta zsebre Jack a könyvecskét, majd óvatosan körbepillantott a váróban. - Valaki, akit Ralph megzsarolt, visszazsarolhatta. Könynyen lehet, hogy az illető tudott a kétes üzleteiről,

s csak a megfelelő alkalomra várt, hogy sarokba szoríthassa. - Amit aztán végül meg is tett - rándult össze a lány gyomra. - Akárki is áll a háttérben, nemcsak Ralph-hez vagy ehhez a listához van köze. A gyémántok miatt Bailey is nyakig benne van a pácban. Minél előbb meg kell találnom. - Ez lesz a következő lépésünk - fogta meg a férfi a kezét. 6. M. J. most már pontosan tisztában volt az ügy veszélyességével, így elhatározta, hogy nem ellenkezik Jackkel, akármi legyen is az utasítása. Nem is kérdezősködik feleslegesen, hiszen ez mégiscsak az ő szakterülete. Jobbnak látta, ha teljes mértékben egy szakmabelire hagyatkozik. Ám a fogadalmát fél óráig sem tudta megtartani. - Miért körözünk itt összevissza? - szólalt meg. - Az előbb balra kellett volna fordulnod! Vagy már elfelejtetted, hol lakom?! - Nem felejtettem el, és nem szoktam eltévedni. - Nos, ha betéve ismered az utcákat, akkor is fel kell hogy világosítsalak: rossz felé fordultál - nézett rá M. J. szúrós pillantással. - Cseppet sem! Férfiak! - gondolta magában a lány, miközben türelmetlenül sóhajtott. - Csak tudom, ha már egyszer itt lakom! Három sarokkal lejjebb van a ház! Jack is megfogadta magában, hogy türelmesen viselkedik M. J.-vel, hiszen pokoli napjuk volt, s nem kis megpróbáltatásokat kellett kiállnia. De csakúgy, mint a nő fogadalma, az ő jó szándéka is pillanatok alatt szertefoszlott. - Pontosan tudom, hol laksz! - dörmögte indulatosan. - Két órát ücsörögtem a házatok előtt, amíg te boltról boltra járva vásárolgattál. - Nem vásárolgattam, hanem bevásároltam, s ez nagy különbség! De még mindig nem válaszoltál a kérdésemre! - Szoktál néha csöndben is maradni? - Te meg tudsz másképp is viselkedni, mint durván? A férfi fékezett egy lámpánál, miközben az ujjával a kormányon dobolt. - Szóval azt szeretnéd tudni, hogy miért körözök itt? Hát elmondom. Két furgonos fickó vadászik ránk és kimondottan erre a kocsira. Ha véletlenül erre kószálnának, szeretném őket előbb kiszúrni, mint ahogy ők minket. Mi ennek az oka? Csupán csak annyi, hogy nem szeretnék golyót kapni a fejembe! Azt hiszem, ez kimerítő válasz volt. - Miért nem ezzel kezdted? - kulcsolta össze a lány a mellén a karját. Jack mormogott valamit, majd a következő sarkon ismét befordult. Egy fél háztömbnyit előrébb gurult, aztán lehúzódva az utca szélére leállította a motort. - Miért itt állsz meg? Még két sarokkal tovább kell mennünk! Nem ciki, ha bevallód, hogy mégis eltévedtél! Előfordul... - Nem tévedtem el! - túrt Jack két kézzel a hajába. - Mint ahogy azt már mondtam, sosem tévedek el, és pontosan tudom, hogy mit miért csinálok! - Azzal kinyitotta a kesztyűtartót. - Akkor meg miért... - Mert gyalog megyünk! - közölte, s elővett egy kisméretű zseblámpát és egy 38-as automata pisztolyt. Ráérősen ellenőrizte a tárat, hogy M. J. figyelmét se kerülje el a fegyver, a lány viszont alig nézett rá.

- Biztos, hogy szükségünk van erre? Ha úgy adódna, hogy... - Nos, ha úgy adódik, akkor majd elintézem. - Micsoda meglepetés! Csak kérdeztem. - Nekem viszont elegem van a kérdezős-ködésedből! Tényleg elegem van! - fújta ki a férfi hangosan a levegőt. - Átvágunk az utcán, megkerüljük azt a tömböt, s hátulról közelítjük meg a házat. Ha figyelik is, kevésbé leszünk feltűnőek, ha gyalog megyünk. Miután M. J. mérlegelte a tervet, egyetértése jeléül bólintott. - így már mindjárt érthető - jegyezte meg. - Köszönöm, hogy méltóztattál beleegyezni. - Azzal Jack a lány táskájába túrt, kikereste a pénztárcáját, és kiszedte belőle a készpénzt. - Mégis mit képzelsz magadról?! - hápo-gott M. J. - Az az én pénzem! kapta ki a férfi kezéből az üres erszényt, miközben a férfi zsebre vágta a bankjegyeket. De igazán akkor esett le az álla, amikor Jack a gyémántot is kikapta, s azt is a pénz mellé gyömöszölte. - Elment az eszed?! Azonnal add vissza! -kapott volna a kő után, de a férfi egyszerűen visszanyomta az ülésre, s megkockáztatva egy újabb harapást, erősen szájon csókolta. M. J. először vergődött az ölelésében, szitkozódott, már amikor szóhoz jutott, s az öklével alaposan megdögönyözte Jack bordáit, majd végül kellemesebbnek találta, ha együttműködik. Ám ennek a forró és vágyakozó beleegyezésnek sokkal nehezebb volt ellenállni, mint a tiltakozásnak. A férfi döbbenten tapasztalta, hogy egy pillanatra teljesen megfelejtkezett magáról, mintha soha nem is lett volna önuralma. Olyan érzés járta át, mint amikor először csókolózott. Egyre az járt a fejében, hogy egész életében csak ezt az ajkat kereste, s csak erre a csókra várt. S ez amilyen egyszerű, olyan félelmetes is volt. M. J. ökle, mely az előbb még a bordáinak feszült, fokozatosan ellazult, majd a keze szétnyitott ujjakkal felfelé vándorolt a hátán, hogy végül birtoklón a vállába kapaszkodjon. Az enyém! - futott át a nő agyán. Ilyen könnyedén, szinte hihetetlen! Amikor Jack elhúzódott, csak bámultak egymásra a félhomályban. Két makacs, önfejű ember, akinek alaposan kizökkent az élete. Még mindig ölelkeztek, amikor M. J. végül kibökte: - Ezt meg miért csináltad? - Legfőképp, hogy elhallgattassalak! - csúszott a férfi keze a nő válláról a hajába. - És sikerült is! - tette hozzá, mire M. J. lassan elmosolyodott. Legszívesebben a hátsó ülésre vonszolta volna, mint valami szeleburdi kamasz, noha már maga az ötlet megmosolyogtatta. - Hagyjuk a többit későbbre! - jegyezte meg. - Egyetértek - felelte a lány, miközben Jack egyre a haját simogatta, majd egy meglepően kedves mozdulattal megfogta a kezét. - Akkor viszont mindent többszörösen bepótolunk! - Már alig várom! - Akkor induljunk, de a táskádat ne hozd! Már épp tiltakozott volna, de a férfi egész egyszerűen elvette tőle és a hátsó ülésre hajította a holmit. - Az a vacak van vagy egy mázsa, édesem! Nekünk viszont lehet, hogy igencsak szednünk kell majd a lábunkat. Azért viszem a pénzt és a

gyémántot, mert lehet, hogy kiszúrják a kocsit, vagy nem lesz alkalmunk visszajönni ide. - Rendben! - szállt ki M. J., majd a férfira pillantott, aki épp a fegyvertokot erősítette a mellkasára, hogy beletegye a pisztolyt. - Tudom, hogy roppant veszélyes visszamennünk, de meg kell tennem, Jack! - Akkor ne is késlekedjünk tovább - fogta meg a férfi a kezét, s elindultak az előzőleg kijelölt útvonalon. Egy kerítés mellett egy kutya ugatott rájuk álmosan, s a ragyogó hold egyszerre világította meg előttük az utat, s leplezte is le őket. Egy pillanatra Jack azt kívánta, hogy bárcsak lecseréltette volna társával a fehér pólóját, mert az az átkozott ruhadarab valósággal világított a holdfényben. De M. J. ügyesen mozgott, nem ütött zajt, s lépést is tudott tartani vele. Azt is tudta róla, hogy ha kell, úgy fut, mint a nyúl, s be kellett érnie ennyivel. - Azt teszed, amit mondok - kezdte halkan, amint az épület hátsó bejáratához értek, s alaposan körülnézett. - Tudom, hogy nem lesz könnyű, de a szükség nagy úr. Ha azt mondom, hogy igyekezz, akkor igyekszel! Ha azt mondom, hogy fuss, akkor futsz! Értetted? Semmi kérdezősködés vagy vitatkozás! - Nem vagyok ostoba! Csak szeretem tudni, hogy mit miért. - Ezúttal csak tedd, amit mondok, a mi-ért-et majd később megbeszéljük! - Az a kis fehér ott Bailey kocsija - súgta a nő, miközben igyekezett lépést tartani a társával. - Remek, lehet, hogy itthon is találjuk! -felelte Jack. Vagy már nincs olyan állapotban, hogy vezetni tudjon, fordult meg a fejében, de ezt inkább megtartotta magának. - A hátsó ajtón át lopózunk fel a lépcsőházba! Ne csapj zajt, és maradj mindig mögöttem! - Rendben - felelte M. J., miközben egyre Bailey ablakát pásztázta. Az ablakot befüggönyözték, s nem szűrődött ki rajta fény. Sohasem szokta behúzni a függönyt! - futott át M. J. agyán. Mindig is jobban szerette, ha beszűrődik hozzá az utcai fény. Jack ment elöl, s úgy léptek be az épületbe, mint két nesztelen árnyék. Felkaptattak a lépcsőn, ám a bejáratnál és a lépcsőházban az éjszakára való tekintettel égett a villany. Igyekezve a fal mellett maradni a főbejárat felé pillantott. Ha valaki figyeli az épületet, abban a pillanatban észrevesz minket, amint kilépünk a fénybe! - mérte fel a helyzetet, de mégis meg kellett ezt kockáztatniuk. Ahogy felértek a harmadikra, M. J. döbbenten kapott levegő után, de aztán gyorsan el is fojtotta meglepetésének minden további jelét. Az ajtaját rendőrségi szalag keresztezte. - A mamuszos szomszédod kihívta a zsarukat - mormolta Jack. - Most már ők is keresnek. A kulcsot! - nyújtotta ki a kezét. A nő előhalászta a zsebéből Bailey kulcsát, miközben egyre a barátnője ajtaját bámulta. Amikor átadta Jacknek, a férfi a lépcső felé biccentett, hogy M. J. minél közelebb legyen az egérúthoz. Maga pedig elővette a pisztolyát, s halkan kinyitotta a zárat. Felkattintotta a zseblámpát, de nem látott semmi mozgást odabent. Felemelte a kezét, így jelezve a lánynak, hogy maradjon veszteg, majd belépett. Abból, amit látott, már tudta, hogy senki sincs a lakásban. De

előbb ellenőrizni akarta a hálószobát, a konyhát és a fürdőt is, mielőtt M. J. csatlakozott volna hozzá. Épp hogy csak belépett, amikor meghallotta maga mögött a nő fojtott lélegzését. - Maradj itt! - fordult vissza. - És maradj csendben! - Istenem, Bailey! - rohant M. J. egyenesen a hálószoba felé, átugrálva a felhasogatott díszpárnákat és a felforgatott székeket. Ám Jack egy lépéssel előtte termett, s erélyesen félrelökte az útból. - Szedd már össze magad! - szólt rá, majd kinyitotta az ajtót. - Nincs itt jegyezte meg egy pillanattal később. - Inkább menj és csukd be a bejárati ajtót! M. J. remegő lábbal engedelmeskedett, s visszabotorkált a romba döntött nappalin. Kimerültén dőlt hátra, s erőtlenül nyögte: - Mi történt vele, Jack? Édes istenem, mi történt vele? - Ülj le, hadd nézzek körül! A nő összeszorította a szemét, hogy visz-szanyerje az önuralmát, miközben mindenféle emlékek rohanták meg. Grace-szel ketten egy sziklafal árnyékában ültek, míg Bailey jókedvűen keresgélt a kövek közt. Majd az, ahogy hárman egy-egy csésze forralt bor mellett késő éjszakáig vihorásztak. Aztán a barátnője arcát látta maga előtt, amint egy kirakat előtt ácsorgóit. Egy szőke tincs az arcába hullott, miközben józanul szemrevételezett egy méregdrága olasz cipőt. - Segítek - fújt nagyot. - Már jobban vagyok. Valóban, állapította meg a férfi, ahogy az arcába nézett, talán tényleg segíthetne. - Rendben, de halkan és gyorsan kell dolgoznunk. Nem vesztegethetünk itt sok időt, és azt sem kockáztathatjuk meg, hogy felkapcsoljuk a villanyt pásztázta végig a szobát a zseblámpával. A fiókok és szekrények feldúlva, a tartalmuk szanaszét hevert a földön. A törékeny holmikat mind összezúzták. A párnákat és az ágymatracot, sőt még a székek háttámláját is felhasogatták, s a pusztítás szörnyű látványt nyújtott. - Ilyen felfordulásban képtelenség megállapítani, hogy hiányzik-e valami futott át a romhalmazon, melyből könnyen megállapíthatta, hogy Bailey bolondul a csecsebecsékért. - Mindenesetre nem hinném, hogy a barátnőd itthon volt, amikor ezt a rombolást véghezvitték. - Miből gondolod? - szorította M. J. a szívéhez a kezét. - Mert nincsenek dulakodásra utaló nyomok. Valaki alaposan átkutatta a lakást, jó nagy rendetlenséget csinált, de gyors volt, és nem csaphatott túl nagy zajt sem. Lenne egy ötletem, hogy mit keresett, de hogy itt találtae... csak a jó ég tudja! - Biztos, hogy Baileynél van! - vágta rá M. J. határozottan. - Nekem is világosan megírta, hogy legyen mindig nálam. Biztos, hogy magával vitte! - Ha tényleg így történt, akkor minden bizonnyal még mindig nála is van. Nem volt itthon, amikor betörtek ide - világított be Jack a nappaliba is. Semmi dulakodásra vagy sérülésre utaló nyomot nem látok. Itt biztos, hogy nem esett baja, mert sehol sincs vérfolt. - Nincs vérfolt! - M. J.-t hirtelen rosszullét fogta el, miközben a sírás kerülgette. -Biztos, hogy jól van! Jól kell lennie, csak elrejtőzött valahová, mint ahogy mi is.

- Ha tényleg olyan okos, mint amilyennek mondtad, akkor ezt kellett tennie. - Van annyi esze, hogy elmeneküljön, ha szorul a nyaka körül a hurok -jegyezte meg M. J., s kissé megnyugodva alaposabban is szemügyre tudta venni a feldúlt helyiséget. -Mivel a kocsija a ház előtt áll, gyalogosan mehetett, vagy tömegközlekedéssel - vonta le a következtetést, mire azonnal kétségbe is esett. - Még az utcákat sem ismeri, nemhogy az embereket! Lehet, hogy nagyon okos, de épp olyan hiszékeny is! Túl könynyen megbízik mindenkiben, és mindenkiről a legjobbat feltételezi. Olyan kis édes! -tette hozzá, s megremegett. - Csak kikupálódott valamennyire melletted - vigasztalta Jack, s örült, hogy megjegyzése legalább egy halvány mosolyt csalt a nő arcára. - Inkább nézzünk gyorsan körül, hátha találunk valamit! Nézd át a ruháit is! Talán meg tudod állapítani, nem csomagolt-e össze és utazott el. - Van egy kis kozmetikai táskája a legszükségesebb holmiknak, anélkül egy lépést sem tesz - ugrott be M. J.-nek, s a fürdőszoba felé vette az irányt, hogy ellenőrizze a szekrényt. Még ott is minden a feje tetején állt. A fiókokat kiforgatták, s az összes flakont kiborogatták, de a kis táskát megtalálta. A tartalma szanaszét hevert a földön. Egy-kettőt fel is ismert, mint például a miniszappant és a sampont, meg az összehajtható hajkefét. - Itt van! - állapította meg csalódottan, majd a hálószobába ment, hogy átnézze Bailey ruháit is. - Nem hinném, hogy bármit is magával vitt jegyezte meg egy kis idő múltán. - Csak egy kék selyemkosztüm hiányzik. Arra is csak azért emlékszem, mert nemrég vette. Talán épp az van rajta. Ha a cipőket és a táskákat nézem, fogalmam sincs, melyik hiányzik! Úgy gyűjti őket, mint más a bélyeget. - Van valami rejtekhelye, ahol készpénzt tart? Nem túl szívesen, de M. J. a konyhába vezette a férfit, ahol kiborogatott liszt, cukor és kávé borította a padlót. - Elájul, ha ezt a kuplerájt meglátja. Szörnyen pedáns, már-már betegesen. Különösen a konyhájára kényes - rúgott arrébb egy-két dobozt. - Még a kenyérpirítójában sem találnál morzsát. - Kisebb gondom is nagyobb most ennél, édesem! - Itt is van! Ezt használja perselynek -hajolt le a nő egy kis dobozért, melynek lecsavarta a tetejét. - Nem vitte magával a vésztartalékát! állapította meg kissé megnyugodva. - Lehet, hogy nem is volt itthon... Hé! - rántotta vissza a dobozt, de Jack már ki is kapta belőle a pénzt. - Azonnal tedd vissza! - Nem kockáztathatjuk meg, hogy bankkártyával fizetünk. Készpénzre van szükségünk - gyömöszölte a férfi a zsebébe a megnyugtatóan vastag köteget. - Később majd visszaadod neki. - Visszaadom?! Te vetted el! - Részletkérdés - mormolta Jack, majd megfogta a nő kezét. - Menjünk! Nincs már itt semmi keresnivalónk, csak kihívjuk magunk ellen a sorsot, ha tovább maradunk. Hagyhatnék neki egy üzenetet, hátha visszajön! Különben is, ne rángass! - Lehet, hogy más is visszajön, nemcsak a barátnőd! - Azzal kituszkolta M.

J.-t az ajtón, s elindultak lefelé a lépcsőn. - Grace-t is meg kellene néznünk. - Egyszerre csak egyet, édesem! Most pedig szépen eltűnünk. - Felhívhatnám a mobiltelefonomról, vagy a tiédről, Jack. Ha Bailey és én nyakig benne vagyunk, akkor Grace sem úszta meg. - Jóban-rosszban mindig együtt? - És akkor mi van? - futott a férfi után a hátsó kijárat felé. - Fel kell hívnom! Poto-macben lakik, bár nem hiszem, hogy otthon van! A vidéki házába mehetett, de... - Csönd legyen! - nyitotta ki a férfi az ajtót, s végignézett a csendes terepen. Az egész környék aludt, s szerencséjükre eddig minden simán ment. De Jacket épp ez nyugtalanította a legjobban. - Legalább addig bírd ki, hogy befogod a szádat, amíg ki nem jutunk innen! - Nem értem, mi a bajod! - vágott vissza a nő. - Akárki is vadászik Baileyre és a gyémántra, már rég nincs itt! - De ez nem jelenti azt, hogy nem is jön vissza! Abban a pillanatban Jack egy krómszínű furgont pillantott meg. Megcsillant rajta a holdfény, amint csikorogva befordult a sarkon. - Utálom, hogy mindig igazam van! Futás! - kiáltotta és a nyomaték kedvéért nagyot lódított M. J.-n. Igyekezett mögé kerülni, hogy a testével is védje, miközben magában azon imádkozott, nehogy észrevegyék őket. De amikor a furgon ajtaja kivágódott, elkönyvelte, hogy a Jóistennek épp fontosabb teendője akadt. Még mielőtt megfordulhatott volna, hogy a nő után fusson, a férfi máris fegyvert fogott rájuk, és lőtt. - Azt mondtam, hogy fuss! - vágta M. J. fejéhez, amint a földhöz lapította. Őszintén remélte, hogy üldözőik beérik ennyivel, és nem tüzelnek rájuk többet. - Lövést hallottam, és azt hittem, hogy... - Erre most nincs időnk, fuss! - Azzal Jack megragadta a lány kezét, hogy más választása ne is legyen, s maga után húzta. Magában hálát adott az égnek, hogy társának nem okozott gondot lépést tartani vele. Ahogy visszafelé futottak a házak mögött, a kutya ezúttal hangos csaholással fogadta őket, melyet messziről is hallani lehetett. A holdfény mindent megvilágított, és bár nem hallottak lépéseket maguk mögött, Jack nem lassított az iramon. Amikor kifordultak az utcára, alaposan körülnézett, majd ismét futásnak eredt. - Szállj be! - kiáltotta, ahogy a kocsihoz értek. De nem is kellett külön mondania, M. J. már fel is tépte az ajtót, s villámgyorsan beugrott. - Nem jöttek utánunk! - zihálta. - Bárcsak igazad lenne! - indította be a férfi a motort, majd épp amikor a gázpedálra lépett, csikorogva fordult be a furgon a sarkon. - Kapaszkodj erősen! - kiáltotta, azzal a hatalmas autóval megfordult az úton. Két kerékkel felugratott a padkára, s egy parkoló kocsinak is behorpasztotta a lökhárítóját, majd a gázpedálra lépve máris ki-lencvennel

száguldott a csendes, kertvárosi környéken. Az első sarkon befordult, miközben a furgon csak húsz méterrel maradt le mögöttük. - Tudsz fegyverrel bánni? - Tudok! - kapta fel a nő az ülésről a pisztolyt. - Remélem, nem lesz rá szükségünk, hogy bemutasd. Kösd be magad! tette még hozzá, majd ismét befordult a következő sarkon, mire M. J. alaposan beverte a könyökét a műszerfalba. - És ne hadonássz itt azzal a pisztollyal! - Ne izgulj, tudok vele bánni. - Azzal M. J. összeszorított foggal bekapcsolta a biztonsági övet, majd hátrafelé tekingetve megjegyezte: - Te csak a vezetéssel foglalkozz! Mindjárt utolérnek! Jack a visszapillantó tükörből igyekezett felmérni a távolságot. - Ha rajtam múlik, soha! - dünnyögte, s hol a fékbe, hol a gázpedálba taposott. - A kerekek csikorogtak, s az őrült kihívás meg a sebesség furcsa vigyort csalt az arcára. -Ezt akkor szeretem igazán, ha dübörög a zene! Azzal teljes hangerővel üvöltetni kezdte a rádiót. - Te megbuggyantál! - kiabálta M. J., de azon kapta magát, hogy neki is fülig ér a szája. - Ezek ki akarnak minket nyírni! - Ahhoz nekem is lenne egy-két szavam. -Azzal a férfi kihajtott egy négysávos útra, s máris százharminccal száguldottak. - Ki sem néznéd ebből a kocsiból, de remek a motorja. - A furgoné is! Még mindig a nyomunkban vannak. - Még csak most kezdődik az igazi móka! -Jack villámgyorsan balra, majd jobbra tekintve vakmerőn átszáguldott egy piros lámpán. A forgalom gyér volt, pedig a belváros felé vették az irányt. - Az a baj ezzel a várossal, hogy nincs éjszakai élet -jegyezte meg Jack. Csupa politikus meg nagykövet. - De legalább megőrizte a méltóságát. - Meglehet - vett be Jack egy kanyart majdnem nyolcvannal, s a keskeny mellékutcákon egy bérházas negyedbe érkeztek. Ekkor a hátsó lökhárítójukba egy éles hang kíséretében golyó csapódott. - Úgy látszik, most kezdenek belemelegedni. - Szerintem inkább a kerekeket akarják kilőni. - Most rakattam fel új gumit. Régi vagy új, gondolta M. J., egyre megy! Ha egy golyó beléfúródik a gumiba, végük van! Azzal nagy levegőt véve kihajolt az ablakon, s visszalőtt a furgonra. - Megvesztél?! - ugrott akkorát a férfi szíve, hogy majdnem nekimentek egy lámpaoszlopnak. - Húzd be a fejed, ha nem akarod, hogy szitává lőjék! De a nő ádáz tekintettel célzott s újra lőtt. - Majd én megmutatom nektek! - kiáltotta acsarkodva, és harmadjára el is találta a furgon egyik lámpáját. Az izgatottságtól nem érzett félelmet, s a kitörő üveg csak olaj volt a tűzre. Nem számított, hogy azt a golyót eredetileg a szélvédőnek szánta. - Eltaláltam őket! - rikkantotta, ám ekkor Jack megragadta a farmerját, és dühösen visszarántotta az ülésre. Életében először remegett a keze, ahogy a kormányt fogta. - Kinek képzeled magad?! Bonnié Parker-nek?! , - Pedig lassítottak!

- Egy frászt! Én megyek gyorsabban! Bízd csak rám, hogy lerázzam őket! Rendben? Visszahajtott a négysávos útra, majd a sávelválasztó oszlopokat feldöntögetve visszafordult. A karosszéria csak úgy szikrázott, ahogy a kocsi a betonon csúszott, s M. J. nem győzte csodálni a férfi ügyességét, ahogy egy bámulatos ívben megfordultak, majd kilőttek észak felé. - Ők is megpróbálják - fordult hátra, hogy kidugja a fejét az ablakon, hiába szidalmazta Jack. - De nem hiszem, hogy sikerül nekik! - kiabálta, majd a hangos csikorgások után megvetésének hangot adva tudósított a további fejleményekről: - A délnek tartó sávban jönnek utánunk, de kezdenek lemaradni! - Én is látom, nem kell közvetítened. Húzd be a fejed és kösd be magad! - utasította a férfi, majd felhajtott a körgyűrűre. így épp elég időt nyerünk, számította magában, hogy megússzuk. S az első lehajtónál Maryland felé vette az irányt. - Leráztad őket! - ujjongott M. J., s a lelkesedéstől felfűtve egy hatalmas csókot nyomott a férfi arcára. - Ügyes fiú vagy, Dakota! - Kösz a bókot! - felelte Jack, bár a keze még mindig remegett. Amint alkalma adódott rá, lehúzódott a padkára, és megállt. Megragadta utasa vállát, s jó alaposan megrázta, hogy ne legyen kedve tovább vigyorogni. - Ne merészelj még egyszer ilyen ostobaságot csinálni! Még jó, hogy nem estél ki, vagy nem loccsantották szét a koponyádat! - Hagyd abba, Jack! - szorult ökölbe a lány keze. - Komolyan mondom. De nem folytathatta, mert a férfi olyan szorosan magához ölelte, hogy még a szívverését is érezte. A meglepetéstől bénultan hagyta, hadd temesse az arcát a hajába. - Csak kivettem a részem a munkából -feleselt, mire Jack kétségbeesetten az ajkára nyomta az ajkát, majd hirtelen el is tolta magától. - Máris túl sokat jelentesz nekem! - mormolta, s dühös volt magára, hogy így eluralkodtak rajta az érzései. - Meg ne szólalj! -mondta, amint M. J. épp kinyitotta volna a száját. - Ne mondj semmit, nem akarok erről beszélni! - Ahogy akarod - felelte a nő, miközben az ő gyomra is összeszorult az idegességtől. Majd mintha csak az élete függne tőle, lelkiismeretesen becsatolta a biztonsági övet, amint ismét elindultak. - Komolyan gondoltam, hogy szeretném felhívni Grace-t. Jack kissé erősebben szorította meg a kormányt, de igyekezett nyugodt maradni. - Most semmiképp sem kockáztathatjuk meg. Csak a jó ég tudja, milyen műszereik vannak abban a furgonban, és még nem juthattunk elég messzire sem tőlük! Majd talán holnap! Mivel M. J. tudta, hogy ebbe bele kell nyugodnia, így csak a térdét dörzsölgette gondterhelten. - Tudom, hogy életveszélyes volt Bailey-hez mennünk, de köszönöm, hogy mégis megtetted. Jólesett, hogy ezzel is meg akartál nyugtatni egy kicsit. - A szolgáltatás része! - Tényleg? - Ha tudni akarod az igazat, nem! - pillantott Jack a nőre. - De már

mondtam, hogy nem akarok róla beszélni. - Nem is akartam felhozni, csak szeretném megköszönni - felelte M. J., s már maga sem tudta, hogy mihez is kezdjen a váratlanul rátörő érzésekkel. - Szívesen! - zárta le a témát a férfi. -Most pedig visszamegyünk a motelbe! Mit szeretnél előbb: enni vagy aludni? - Enni! - Helyes, én is! Sok mindent meg kell emésztenie, ötlött fel a lányban. A barátnőjének nyoma veszett, itt van nála egy felbecsülhetetlen értékű kék gyémánt, azaz inkább Jacknél, aki előbb megbilincselte, majd kimenekítette egy lövöldözésből. Ráadásul azt is be kellett ismernie, nagyon is közel áll ahhoz, hogy beleszeressen ebbe a kemény, fesztelen és fölényes fickóba, aki úgy száguldozik, mint akinek nincs ki mind a négy kereke, viszont úgy csókol, mint egy angyal! Egy pajkos, rosszcsont angyal... De ami még ennél is fontosabb: alig tud róla a nevénél többet. Bár szerette a kalandot és a kihívást, a szerelemben mégsem erre vágyott. Mindig is magabiztos volt szívügyekben. Épp ezért nem kis ijedséggel töltötte el, hogy óvatossága Jack közelében nyomtalanul szertefoszlott. Még csak egy napja, hogy egymásba botlottak! Nem volt sem romantikus, sem álmodozó alkat, sokkal inkább őszinte és józan. Nagyon is őszinte ahhoz, hogy beismerje: legalább akkora veszély leselkedik a szívére, mint amekkora az életét fenyegeti. Valósággal remegett a dühtől és a tehetetlenségtől. Elviselhetetlen, gondolta, hogy csupa ilyen tutyimutyi alak vesz körül! Igaz ugyan, hogy gyorsan kellett cselekednie, amikor ezeket a fickókat felbérelte, s a hírnevük sem előzte meg őket, de az azért mégiscsak dühítő, hogy nem tudtak megbirkózni egyetlen aprócska feladattal. Nem tudták kézre keríteni a nőt! Ha maga intézi a dolgot, már rég el is felejthette volna, de nem kockáztathatta meg, hogy felfedi magát. Már a hold is lemenőben volt, s a csillagok is kezdtek kihunyni, de ő még mindig ott ácsorgott a teraszon a kezében egy pohár vörösborral, mely olyan volt, mint a friss vér. Részben azért a saját hibájából is történt, hogy kudarcba fulladt a hajtóvadászat. Alaposabban utána kellett volna járnia ennek a Jack Dakotának. De az idő nagyon szorította, s feltételezte, hogy egy olyan kezes, akinek külön emberei vannak a szökésben lévő szabadlábra helyezettek becserkészésére, csak rá tud állítani valakit az ügyre. Valakit, aki elég eszes ahhoz, hogy különösebb kér-dezősködés nélkül átadja a nőt. De Jack Dakota ezek szerint cseppet sem volt eszes, inkább makacs, s a nőnek őrült szerencséje volt. OLeary talán az írek szerencséjét örökölte, de a szerencse forgandó! Csak ki kell várni. Mint ahogy azt is csak ki kell várni, hogy Bailey James előkerüljön. Ugrásra készen fogja várni! És Grace Fontaine? Nagy kár érte, de ő sem kerülheti el a sorsát. Senki sem akadályozhatja meg, hogy az első kettő után megszerezze a

harmadik gyémántot is. Ha valaki esetleg mégis megpróbálná, akkor az nagy árat fog érte fizetni, koppantott az ujjával a pohár szárára. Ahogy a kőpárkányra tette, a kristály csilin-gelt egyet, s a bor kiloccsant. Ádáz vigyor ült ki az arcára, amint azt szemlélte, hogy szivárog el a vörös nedű a repedésekben. Ennél sokkal, de sokkal több vért is kénytelen lesz kiontani, gondolta magában. Nemsokára eljön ennek is az ideje. 7. A motelhoz közeli, éjjel-nappal nyitva tartó étkezdébe ültek be, s legelőször is egy olyan erős kávét ittak, amelyben majdnem megállt a kiskanál. Az álmos pincérnő, aki kiszolgálta őket, rózsaszín egyenruhát viselt. Kis, műanyag névkártyája arról árulkodott, hogy Midge-nek hívják. Ahogy M. J. az ócska széken izgett-mozgott és a nejlontasakba bújtatott, kézzel gépelt étlapot tanulmányozta, beakadt a nadrágja a törött szélű műanyagba. Kiszabadította magát, majd az asztalra könyökölt, melyet kávétól ragacsos, kopott műanyag lap borított. A zenegépből egy ósdi countryszám szólt, s a levegőben égett zsírszag terjengett. Ha valaki a gyomrán túl a szépérzékét is jól akarta volna itt lakatni, nem sokra megy. Enni viszont a nap huszonnégy órájában lehetett. - Akár egy álom! Nem is vágyom ennél tökéletesebbre - jegyezte meg M. J., miután kiadós reggelit, sonkás tojást rendelt magának. - Illik hozzá a neve! - bökött a pincér-nő felé. - Épp úgy néz ki, mint egy kis midge, azaz szúnyog: nem túl barátságos! Sokat gondolkodtam már azon, hogy vajon az emberek válnak-e olyanná, mint a nevük, vagy a név töltődik-e meg a viselőjére jellemző tartalommal - töprengett tovább. - Itt van például Bailey, azaz várfal vagy várudvar, aki hűvös, ugyanakkor eszes és szorgalmas. Vagy Grace, azaz báj meg jóindulat, aki kecses, előkelő, nőies és nagylelkű. - Elárulod, hogy minek a rövidítése az M. J.? - dörzsölte meg Jack a borostás állat. - Eszemben sincs! - Ugyan már! - vonta fel a férfi a szemöldökét. - Mary Jo, Melissa Jane vagy esetleg Margaret Joan? Melyik? - Egyik sem - kortyolt bele a nő a kávéjába. - Amúgy hivatalosan is erre a két kezdőbetűre változtattam a keresztnevem. - Akkor majd leitatlak, hogy eláruld - vi-gyorodott el a férfi. Elfelejtetted, hogy már a felmenőim is egytől egyig kocsmatulajdonosok voltak? Kevés vagy te ahhoz, hogy leitass, Dakota! - Majd kiderítjük! Akár mehetünk hozzád is az M. J. s-be! Sötétre pácolt fabútorok sok rézzel és hétvégente élő ír zene? - Eltaláltad. - Ha már itt tartunk, mindjárt meg is ejthetnénk, amint kimásztunk ebből a pácból! Sőt fizethetnéd az első italt, ha már úgyis te vagy a tulaj! - Megbeszéltük! - kortyolt a kávéjába M. J. mosolyogva. - Már alig várom, hogy vége legyen ennek a rémálomnak és az asztal alá ihassalak! - Miért, ne mondd, hogy most nem érzed jól magad! M. J. hátradőlt, amint a pincérnő a két megpúpozott tányért eléjük tette. - Köszönöm! - nézett fel a nőre, majd felvette a villáját. - Nos, unatkozni

mindenesetre nem unatkozom - felelte Jacknek. -Belepillanthatnék Ralph könyvecskéjébe? - Ugyan minek? - Hogy megcsodáljam a gyöngybetúit -mondta édesen, így a férfi nem tudott ellenállni kérésének. - Egye fene! - emelkedett fel Jack egy kissé, hogy a farzsebéből elő tudja húzni a füzetet, majd az asztalra tette. M. J. gyorsan átlapozta, miközben Jack a reggelijével foglalatoskodott. - Találtál ismerős nevet? - kérdezte pimaszül, mire a nő elégedetten mosolyogva nézett fel rá. - Meg fogsz lepődni, igen! - Tessék? - akarta volna visszavenni a könyvecskét a férfi, de M. J. gyorsabb volt. -Ki az? - T. Salvini! Bailey egyik mostohatestvére! - Viccelsz? - Egyáltalán nem! Egy ötös és három nulla áll a neve után! Gondolj csak bele, Tómnak vagy Timnek ezek szerint valami közös ügye volt Ralph-fel, te is kapcsolatban álltái vele, s most épp nekem dolgozol! Kicsi a világ! - Nekem is úgy tűnik! - bólintott Jack. - Itt van egy másik kifizetés ötezer dollárról! Hajói látom, négy, nem, már öt hónapja fizették Ralph-nek ezt az összeget. Vajon mi lehet az, ami megér ennyi pénzt, hogy befogják vele valakinek a száját? - töprengett a nő, miközben az asztal széléhez koppintottá a könyvecskét. - Vajon mibe keveredhettek azok a nyavalyás férgek? - Az emberek gyakran csinálnak olyasmit, amit nem szívesen szellőztetnének meg, s így vagy úgy fizetnek is érte, hogy ne tudódjon ki a titkuk. - Ez aztán az emberismeret, Dakota -kapta fel M. J. a fejét. - Na és ez a cinizmus... Lenyűgöző! - Az élet már önmagában cinikus. Mindenesetre legalább már van egy nevűnk, ahonnan elindulhatunk! Még az is lehet, hogy hamarosan meglátogatjuk a barátnőd mostohatestvéreit! - Mindketten simulékony modorú üzletemberek -jelentette ki M. J. lesújtón. - Szerintem kétes ügyeik is lehetnek, de gyilkossággal gyanúsítani őket azért kicsit merész lenne. - Pedig néha nem is kell olyan merésznek lenni hozzá, mint ahogy azt gondolnád. Tudod, az élet maga is cinikus... - vette vissza Jack a könyvecskét, majd újra zsebre vágta. - Könnyen el tudnám róluk képzelni, hogy valami rosszban sántikálnak töprengett tovább a nő. - Timothynak ráadásul rendre meggyűlik a baja a szerencsejátékkal. Nagyban játszik, és általában veszít. - Nos, ha így van, ez nagyon is illene a történetbe, mert Ralph-nek rengeteg szerencsejátékos ismerőse volt! - Tételezzük fel, hogy Salvini nagy összeget veszített, s a cég kasszájából fizette ki az adósságát, hogy mentse a bőrét, ami Ralph tudomására jutott, s máris volt mivel megzsarolnia. - Hihetőnek tűnik. Végűi olyasvalakihez fordult segítségért, aki könnyűszerrel el tudja taposni a zsarolót, ráadásul épp a Mitrász csillagaira fáj a foga - töprengett Jack. - De akárhogy is, ezt egész jól összehoztad, édesem!

- Nem egész jól, hanem remekül! -javította ki M. J. önérzetesen. - Rendben, módosítok. Hanem azt meg kell mondanom, hogy úgy lődöztél arra a furgonra, mintha világéletedben ezt csináltad volna - tömte magába a férfi a palacsintát. - Bár azt is hozzáteszem, hogy a frász kerülgetett. Mindenesetre egész jó fejvadászt lehetne belőled faragni, ha esetleg megunnád a mostani munkád. - Tényleg? - aratta le M. J. a bókot, majd hozzátette: - Nem hinném, hogy képes lennék bárkit is hivatásszerűen üldözni, vagy azt elviselni, hogy engem üldözzenek. Te hogy bírod? Egyáltalán miért csinálod? - Mert ehhez értek. Könnyen ki tudok deríteni dolgokat, s belelátok az emberek kártyáiba, hogy éppen mire készülnek. Egyszóval ki tudom számítani, hogy mi lesz a következő lépésük. De a legfontosabb: imádom nyakon csípni a gazfickókat! - vigyoro-dott el a férfi. - Nem számít, hogy kisstílű bűnözőről vagy épp egy nagykutyáról van-e szó, magát a vadászatot élvezem. - Szerinted a legkisebb bűncselekményt is szigorúan kell büntetni? - Nem egészen. Ez amolyan zsarus hozzáállás. De ha a megfelelő szemszögből tudod nézni a dolgokat, akkor az is épp olyan jóleső érzéssel tölt el, ha elcsípsz egy felelőtlen apát, aki nem hajlandó gyerektartást fizetni, mint egy olyan fickót, aki lelőtte az üzlettársát. Mindenkit el lehet fogni, ha egy kicsit is ismered. A legtöbb ilyen figura ráadásul ostoba, nem tudnak elszakadni a szokásaiktól. - Mint például? - Például van egy fickó, aki lop a kasszából a munkahelyén. Rajtakapják, feljelentik, kifizetik az óvadékát, de aztán nem jelenik meg a tárgyaláson. Nagy valószínűséggel vannak barátai, családja és barátnője, úgyhogy nem is kell olyan sokat várni, míg segítséget kér valamelyiküktől. Még azoknak is, akik magányosnak hiszik magukat, van valakijük, akit fel lehet hívni, és akit fel is hívnak. Ezzel máris elárulták magukat. Vegyünk például téged! M. J. meglepődve ráncolta össze a homlokát. - Nem csináltam semmit! - Most nem ez a lényeg! Hiába vagy okos és kezdeményező, hamar lebuktál volna te is, mivel nem tudtad megállni, hogy ne keresd a barátnőidet! - mosolygott Jack a lányra. - Mint ahogy azt láttuk is! - Ha már itt tartunk, veled mi a helyzet? Te kit hívnál fel? - Senkit - hervadt le a férfi arcáról a mosoly, miközben folytatta az evést, és a pincér-nő újabb adag kávét töltött a csészéjükbe. - Nincs családod? - Nincs. Az apám tizenkét éves koromban lelépett, utána anyám nevelt egyedül, s haragudott az egész világra. Van egy bátyám is, aki ahogy betöltötte a tizennyolcat, beállt a seregbe, és soha többet nem láttuk viszont. Már tizenkét éve semmit sem tudok róla. Ahogy felvettek az egyetemre, az anyám befejezettnek tekintette a feladatát, s ő is odébbállt. Fogalmazhatunk úgy is, hogy nem tartjuk a kapcsolatot. - Sajnálom... Ám M. J. együttérzése csak bosszantotta Jacket, aki megrándította a vállát, és már bánta, hogy egyáltalán elmesélte ezt az egészet. Soha senkinek nem beszélt a családjáról. - Ha évek óta nem láttad őket - folytatta a nő, mert képtelen volt megállni,

hogy annyiban hagyja -, akkor azt sem tudod, hol élnek, és ők sem tudnak rólad semmit? - Sohasem voltunk az a kimondottan ösz-szetartó család. Még ahhoz sem töltöttünk elég időt együtt, hogy ráfogjuk, nem működik a dolog. - De hát csak volt valami... I - Mindig azzal magyaráztam, hogy ez a vérünkben van - szakította félbe a férfi. -Vannak emberek, akik képtelenek lehorgo-nyozni. Rendben, inkább ne feszegessük! - vonta le magában a következtetést M. J., látva, milyen kellemetlenül érinti Jacket a dolog. Még ha ezt nem is hajlandó beismerni. - Veled mi a helyzet? Meddig voltál képes úgymond lehorgonyozni? váltott témát. - Többek közt azért is szeretem annyira a munkám, mert sosem tudom előre, hogy épp merre visz majd az utam. De amint végzek, továbbállok. - Te is tudod, hogy nem így értettem! -fürkészte M. J. a férfi arcát. - Eddig még sosem volt okom maradni -felelte Jack, miközben a nő keze csak centiméterekre volt az övétől az asztalon. Ellenállhatatlan vágyat érzett, hogy megfogja, és ez roppantul aggasztotta. - Sok embert ismerek, de nincsenek barátaim. Legalábbis nem olyanok, mint neked Grace és Bailey. A legtöbb embernek be kell érnie kevesebbel. - Tudom, de igazán megelégednél a kevesebbel is? - Ezen még nem gondolkodtam - dörzsölte meg Jack az arcát mindkét kezével. -Alaposan elfáradtam. Nem túlzás reggel ötkor ilyen magasröptű dolgokról elmélkedni? M. J. kipillantott az ablakon, mely keletre nézett, így láthatta a napfelkeltét, s az üres országutat. - S a hosszú utcán szomorúan a Hajnal jött ezüst saruban... - ...akárcsak egy félénk leány. - fejezte be a férfi az idézetet, majd beszélgetőtársa ámuldozó tekintetét látva vállat vont. - Honnan tudod ezt a verset? Áruld már el, hogy mit tanultál az egyetemen? - Mindent, amihez épp kedvem volt - felelte, mire M. J. az asztalra könyökölve elvi-gyorodott. - Én ugyanígy voltam! A tanáraimat az őrületbe kergettem. Mind azt vágta a fejemhez, hogy egy tantárgy sem érdekel mélyebben. - De reggel ötkor Oscar Wilde-tól idézel! Egy 38-as automata meg sem kottyan! Egy átlagos férfit két pillanat alatt a padlóra küldesz! Annyit eszel, mint egy oroszlán. Az ókori római istenek sem jelentenek gondot, ráadásul le merném fogadni, hogy isteni barna sört csapolsz! - Egész Washingtonban a legjobbat. És most itt ülünk két olyan ember, aki szemmel láthatóan túlképzett a munkájához. De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy piszok korán van még. Mi meg itt kávézgatunk, míg az a két furgonos fickó tűvé tesz értünk és a zsebedben lapuló kőért mindent. Július negyedike van, alig huszonnégy órája ismerjük egymást, s nem épp a legszerencsésebb körülmények közt találkoztunk. Ráadásul a fickó, akinek ezt az ismeretséget köszönhetjük, azóta már alulról szagolja az ibolyát -tolta el M. J. maga elől az üres tányért. -Akkor most mihez kezdünk? Jack egy bankjegyet húzott elő a zsebéből, és az asztalra tette.

- Lefekszünk aludni! A motelszoba még mindig ugyanolyan fül-ledt, sötét és kicsi volt, s a vékony, virágmintás ágytakaró is ugyanolyan gyűrötten hevert az ágyon, mint ahogyan otthagyták. Csak néhány óra telt el azóta, de M. J. mégis napoknak érezte. Mintha Jacket is már évek óta ismerte volna. Úgy nézett rá, amint a férfi épp a zsebeit ürítette ki, mint aki máris életének fontos részévé vált. De ha ez a fura érzés nem lett volna elég, a vágy az volt. Ha már a világban minden a feje tetejére állt, az egyetlen biztos dolog a vonzalom maradt. Ráadásul ebben a pillanatban M. J. senki másban nem bízhatott, csak Jackben. Akkor miért is kellene nemet mondania a vágynak? Miért fordítana hátat az életnek, a szenvedélynek és az örömöknek? Miért is mondana le minderről, amikor az ösztönei azt súgták, hogy a férfi is legalább annyira vágyik rá, mint ő. Jack elfordult, s egy pillanatra elgondolkodott. Pontosan tudta, hogy könnyedén elcsábíthatná M. J.-t, hiszen mint egy nyitott könyvből, úgy lehetett olvasni az arcáról. Vágyakozást és sebezhetőséget látott rajta, s tudta, hogy hová vezetne, ha kihasználná a helyzetet. Játszva elcsábíthatta volna, ha csak egy kalandot akar, s ha nem lett volna a lány olyan elképesztően és megmagyarázhatatla-nul fontos. Bizonyára feloldotta és megnyugtatta volna a szex, melyet amúgy két szabad akaratú felnőtt alapvető testi tevékenységének tartott. Ennél többre minek is vágyott volna? De mégis többre vágyott. - Mondanom kell valamit - kezdte továbbra is az asztal mellett ácsorogva, míg M. J. az ágy végénél állt. - Mi lenne az? - Veled maradok, amíg le nem zárul ez az ügy, mert amibe egyszer belekezdtem, azt be is fejezem. De nem várok érte cserébe sem hálát, sem egyebet. Ha nem dobogott volna annyira a nő szíve, talán még el is mosolyodik. - Értem! Ezek szerint az sem okozna gondot, ha azt mondanám, hogy aludj a fürdőkádban? - Nekem ugyan nem! - támaszkodott Jack az asztalnak. - Neked viszont annál inkább, mert ha egyedül akarsz aludni, mehetsz te a fürdőszobába! - Sohasem voltál az a kimondott úriember! - Nem, de azt megígérhetem, hogy egy ujjal sem nyúlok hozzád. M. J. felkapta a fejét, majd merőn a férfira nézett. Gyorsuló szívveréssel megállapította, hogy igenis nagy veszély leselkedik rá, már ami Jack borostás arcát, erőteljes vonásait, dús haját és metsző tekintetű szürke szemét illeti. Ám a férfi mégis meg akarta adni M. J.-nek a döntési lehetőséget, aki egy percig sem hitte, hogy egyiküknek is van ilyen. Szemtelen mosolyra húzta az ajkát, majd végig Jack szemébe nézve kiráncigálta a pólóját a szűk farmerból. Látta, mint követi a férfi a mozdulatát egészen addig, amíg felhúzta a ruhadarabot, kibújt belőle, majd félredobta. - Szeretném én azt látni! - felelte kihívón, miközben már a nadrágját is kigombolta. Mire a cipzárhoz ért, Jack nem bírt tovább magával. - Én akarom csinálni! - nyögte, mire a nő maga mellé ejtette mindkét

kezét. - Szolgáld ki magad! Bár szép ívű válla, halvány bőre és formás keble is roppant vonzotta a férfi tekintetét, mégis egyre csak M. J. arcát nézte. Ráérősen odalépett hozzá, majd lassan lehúzta a cipzárt. Akkor is a szemébe nézett, amikor a csípőjéig lehúzta róla a nadrágot, s a fenekét kezdte simogatni. A nő megremegett, nagyot fújt, aztán újabb mély levegőt vett. Ám a következő pillanatban Jack még lejjebb tolta a nadrágját, s magához húzta. - Téged az isten is száguldásra teremtett! Még jó, mert most sehogy sem bírnám a lassút! - Eddig még nem okozott gondot, hogy lépést tartsak veled. - Ez igaz - ismerte el Jack, majd felemelte a lányt, hogy mohón a keblére tapadjon. A meglepetés valósággal megbénította M. J.-t, ugyanakkor a szíve őrült iramban kezdett kalimpálni. A feje hátrahanyatlott, míg a lábával átölelte a férfi derekát. Ahogy Jack borostás arca a bőréhez ért, s gyengéden becézgette a mellbimbóját, minden egyes mozdulatára újabb és újabb kéj rohamozta meg. És minden egyes mozdulat csak olaj volt a tűzre, hogy még többet és még többet akarjon. Ahogy az ágyra zuhantak, mintha csak egy hatalmas szikláról elrugaszkodva ugrottak volna fejest a gyönyörbe. A férfi szorosan fogta a kezét, s egyre csak csókolta - olyan szenvedélyesen és követelőzőn, hogy csak egyféleképpen lehetett ezt a vágyat kielégíteni. Kirángatta a pólóját a farmernadrágjából, s addig hemperegtek, amíg Jack is megszabadult a ruhadarabtól. Ahogy meztelen bőrük egymáshoz ért, csak újabb vad lángokat szított mindkettejükben. Amit M. J. látott, az egy harcos hegektől tarkított, izmos felsőteste volt, s ő maga legalább olyan türelmetlenül várta a beteljesülést, mint a férfi. Jack sem késlekedett sokat, lerángatta róla a szűk farmert, majd a szájával követte végig a helyét. A vágytól már se nem látott, se nem hallott, az viszont élesen tudatosult benne, hogy egy nőt sem kívánt még ennyire. Úgy érezte, hogy az utolsó porcikájáig meg kell kapnia M. J.-t, máskülönben belehal a vágyba. Ahogy a nő hosszú, formás lábával átölelte, kapkodó lélegzetvétele egészen elvette az eszét. Izzott a teste, s egyetlen vágya volt, hogy örömet szerezzen neki. Miután a bugyit is lerángatta róla, megemelte a csípőjét, s ajkával a legforróbb pontjára tapadt. M. J.-re egyetlen, izzó hullámban tört rá a kéj csúcspontja, s önmagáról teljesen megfeledkezve végigkarmolta Jack hátát, hogy végül a hajába túrva állapodjon meg a keze. A gyönyörtől és a döbbenettől felzokogott, s az élménytől még mindig remegve ledöntötte az ágyra a férfit, hogy leráncigálhassa róla a nadrágot. Érezte dübörgő szívverését, szinte hallotta is. Amint megszabadította minden ruhadarabjától, egymásba kapaszkodtak az ágyon. M. J. nem sokáig késlekedett, a férfi ölébe ülve átkulcsolta a lábával a

derekát, hogy magába fogadhassa. Ahogy összekulcsolta a lábát, Jack - akinek egy pillanatra talán még a szíve is megállt, de levegőt biztosan nem kapott -megragadta a csípőjét és simogatta, ahol érte. Amikor a fölé magasodó nő feje hátrahanyatlott, úgy érezte, teljesen ki van a ké-nyének-kedvének szolgáltatva - teljesen az övé. Am nem sok ideje maradt az érzéseire, mert M. J. őrült tempóban kezdett mozogni. Még mindig kapkodva vette a levegőt, miközben saját, lángvörös hajába túrt. Jacknek az még eljutott a tudatáig, hogy a nő is épp olyan kiszolgáltatott, mint ő. És teljesen az övé. Felült, hogy megcsókolhassa a mellbimbóját és a nyakát, s mindenhol máshol, ahol érte, csakhogy érezhesse az ízét, miközben vad vágtában száguldottak a csúcspont felé. Végül a kielégülés pillanatában szorosan átölelte, s az ajkát a szívéhez nyomva hörögte a nevét. Percekig csak ölelték egymást, s mindketten beleremegtek az élménybe. Jack teljesen elvesztette az időérzékét, csak azt érezte, hogy M. J. szorítása lazul, majd erőtlenül végigcsúszik a hátán a keze. Megcsókolta a vállát, majd magával húzva hátradőlt, s a nő jólesőn terpeszkedett el a mellkasán. - Micsoda nap! - simogatta meg a haját, mire M. J. kuncogással válaszolt. - Fogalmazhatunk így is. Mindketten halálosan fáradtak voltak, s ragadtak az izzadságtól. Arról nem is beszélve, hogy mindkettejüknek teljesen elment az esze. Merthogy épelméjű ember nem érzi magát ilyen tökéletesen boldognak, amikor körülötte minden a feje tetején áll! gondolta a lány. Azt is elmondhatta volna, hogy még soha ilyen rövid ismeretség után nem bújt ágyba senkivel, és hogy még soha nem érezte senkivel sem ilyen jól magát, de felesleges lett volna. Hagyta, hadd történjenek a dolgok csak úgy maguktól. Ahogy kinyitotta a szemét, a kopott asztalon megpillantotta a kék gyémántot. Vajon tényleg szórja magából a fényt, vagy csak a furcsa fényviszonyok tévesztik meg? - merengett M. J. lustán. Vajon milyen hatalma lehet a pénzben kifejezett értékén túl? Hiszen végül is csak egyszerű szénből van, amely egyéb más anyagokkal keveredett, így kapta végül ezt a csodálatos kék színét. A föld belsejében fejlődött ki, ahonnan emberi kezek ragadták el, hogy az istenség kezében kerüljön méltó helyére. Ezt a követ egykor egy isten tartotta a tenyerén! A második kő a tudást jelképezi -jutott az eszébe, és becsukta a szemét. Néhány dolgot csak a szívével tud az ember, merengett. - Aludnod kell - hallotta Jack lágy hangját, mire azon kezdett el töprengeni, hogy neki vajon mi járhat a fejében. - Igazad van - gurult le róla, s hasra fordulva keresztben kinyújtózott az ágyon. -Borzasztóan fáradt vagyok, de nem tudom kikapcsolni az agyam. Pedig veled szeretkezni felér egy maratoni futással. - Ez aztán a bók! - felelte a férfi, majd felült, s gyengéden megcirógatta a nő vállát és hátát. De amint a fenekéhez ért, félbeszakadt a mozdulata. Izgatottan hajolt közelebb, majd felvonva a szemöldökét megjegyezte: - Klassz a tetoválásod, édes! - vigyorgott, mire M. J. is elmosolyodott.

- Kösz, nekem is nagyon tetszik. Hé, kapcsold le a villanyt! méltatlankodott, amikor Jack felkattintotta az éjjeliszekrényen álló lámpát. - Csak jobban szemügyre akarom venni -nyugtatta meg a férfi, majd élvezettel simított végig a hüvelykujjával a színes figurán. -Egy griffmadár! - Eltaláltad! - Az erőt és az éberséget jelképezi. - Ki gondolta volna, hogy még ezt is tudod - fordult felé a nő kissé felemelve a fejét, hogy a szemébe tudjon nézni. - De valóban annak a jelképe épp ezért választottam. Eredetileg Grace ötlete volt, hogy egy-egy tetoválással ünnepeljük meg a sikeres államvizsgánkat, így kiruccantunk New Yorkba egy hétvégére, és mindhárman csináltattunk egyet a fenekünkre - mesélte, de le is hervadt a mosolya, amint a barátait emlegetve eszébe jutott, mibe is keveredtek. Aztán mégis folytatta: Klassz hétvége volt! Először Baileyt vettük rá, hogy megcsináltassa, nehogy később meggondolja magát és gyáván kibújjon a dolog alól. Egy egyszarvút választott, amelynél jobban semmi sem illene hozzá. Édes istenem! - Ne kámpicsorodj így el! - szólt rá Jack, aki attól tartott, hogy M. J. elbőgi magát. -A jelek szerint nincsen semmi baja. Semmi szükség külön gondot csinálni belőle, amikor megvan a saját bajunk is - folytatta, miközben a nő vállát masszírozta. - Még néhány óra, és kocsiba ülünk, hogy megpróbálhasd felhívni Grace-t! - Rendben! Talán még... - Futottál az iskolában? - Tessék? - lepődött meg a lány a hirtelen témaváltáson, s Jack eredeti szándéka szerint a váratlan kérdés ki is zökkentette sírós hangulatából. Sikeresen elterelte a gondolatait az aggódásról. - Futottál? Jó adottságaid vannak hozzá, és a gyorsasággal sincs gondod. - Igen, hosszútávfutó voltam. A váltót sosem szerettem, nem vagyok az a kimondott csapatjátékos. - Szóval hosszútávfutó? - fordította vigyorogva a hátára M. J.-t, majd a mutatóujjá-val a mellbimbóján kezdett körözni. - Akkor ahhoz nagy kitartás kellett. - így van - vonta fel a nő a szemöldökét úgy, hogy azt egészen eltakarták borzas tincsei. - És sok-sok energia - ült terpeszben a férfi M. J.-re. - De még mennyi! - helyeselt a nő, amikor is Jack lehajolt, hogy gyengéden megcsókolja. - Jól kell gazdálkodni az erővel, hogy az utolsó szakaszon is bírja az ember. - Pontosan! - Ez tetszik - kezdte Jack harapdálni M. J. fülcimpáját. - Azt hiszem, én is ezt fogom tenni. Mint ahogy a régi mondás tartja: lassan járj, tovább érsz! - Mintha már hallottam volna. - Mit szólnál, ha egyből ki is próbálnánk? -vette birtokba Jack szenvedélyesen a nő ajkát. Végül M. J. olyan simán aludt el, mint ahogy arra Jack számított. Csak nézte az alvó nőt, amint hasra fordulva feküdt, keresztben az ágyon. Megsimogatta a haját, s közben az járt az eszében, még sosem érzett ennyire gyötrő vágyat, hogy bárkit is ilyen gyengéden becézzen. Nem tudott betelni vele, s ahogy a vállát cirógatta, attól tartott, hogy kínos ez

az érzelmesség, és magában hálát adott az égnek, hogy M. J. mélyen alszik. Egy férfi, aki a keménységéről és cinikus viselkedéséről híres, nem engedheti meg magának, hogy rajtakapják, amint egy alvó nőért olvadozik. Legszívesebben újra szeretkezett volna vele, de ez legalább érthető volt. Nem akart semmi másra gondolni, s a szex - akár a vad, szenvedélyes vagy a gyengéd és finom -tökéletesen kikapcsolta. Tudta, hogy M. J. nem mondana nemet, ha felébresztené, s azt is tudta, hogy még azelőtt fel tudná izgatni, mielőtt teljesen magához térne. A magáévá tehetné, s akkor ismét csodálatos kéjekben lenne részük. De a lánynak aludnia kell, mert már így is sötét karikák húzódtak igéző zöld szeme alatt. Ráadásul, amint eltűnt az orcájáról az izgalom pírja, látni lehetett, hogy a fáradtságtól egészen sápadt. De még így sem tudott eleget gyönyörködni selymes bőrében és macskásán kiugró arccsontjában. Megdörzsölte a szemét, hogy kissé kijóza-nodjék, és gúnyosan arra gondolt, hogy a következő lépése talán az lesz, hogy ódát ír hozzá, vagy valami hasonló ostobaságot követ el. így inkább maga is kényelembe helyezkedett, s a belső óráját egy óra alvásra állította. Akkor felkelnek, gondolta, és visszatérnek a valóságba. Ezzel a gondolattal csukta be a szemét. r M. J. arra ébredt, hogy esik az eső, s kopog az ablakpárkányon. Ráérős, lusta reggelekre emlékeztette, amikor csak a párnába fúrta a fejét, s egyik álmából a másikba süppedt. Most is ezt tette, s már aludt is tovább. A lovas átléptetett egy keskeny patakon, melynek sekély medrében tiszta víz csordogált, s a szíve is ugrott egyet, ahogy szorosan a férfiba kapaszkodott. Izzadság- és bőrszagot érzett. Körülöttük kopár sziklák magasodtak mint furcsa, sápadt arcú katonák, s a nap hét ágra sütött. A férfi talpig feketében volt, de nem lovagi ruhában. A széles karimájú kalap beárnyékolta az arcát, de így is felismerte Jacket. A korábbi ezüstkard helyett pisztolytáska lógott a derekára kötve. Ameddig a szem ellátott, kopár, sík vidék terült el előttük, s az a néhány szikla éles késként meredezett az ég felé. Egyetlen rossz lépés, s az életükkel fizetnek. De Jack félelem nélkül lovagolt tovább, ő pedig a vágta izgalmát élvezte. A férfi megállt, majd hátrafordult a nyeregben, mire a karjába vetette magát, s mohón az ajkára tapadt. Aztán felé nyújtotta a gyémántot, amely vakító, kék fénnyel szikrázott, mintha kék tűz égne a belsejében. - A másik kettő mellett a helye! A tudás a szerelemhez tartozik, s ketten együtt pedig a nagylelkűséghez! Jack elvette tőle, s a szíve fölötti zsebbe tette. - Az egyik nem létezhet a másik nélkül, s ketten együtt pedig nem létezhetnek a harmadik nélkül. Mint ahogy mi sem egymás nélkül - tette hozzá csillogó szemmel. Egy szikla árnyékából egy kígyó csúszott elő fenyegetőn sziszegve. Aztán lecsapott! M. J. egy sikolyt visszafojtva ült fel az ágyban, s mindkét kezét dübörgő szívére szorította.

A kígyónak - rázta ki a hideg - emberszeme volt! Próbált megnyugodni, de egyre csak az motoszkált a fejében, hogy milyen élesen emlékezett fura álma minden részletére. Ahelyett, hogy visszafeküdt volna, talált egy pólót - Jackét -, melybe belebújt. Annyira kába volt még, hogy csak akkor jött rá, hogy nem is az eső esik, hanem a férfi zuhanyozik a fürdőszobában. Már maga a tudat, hogy Jack itt van vele, csak épp a másik helyiségben, egy szempillantás alatt megnyugtatta. Eddig mindig büszkeséggel töltötte el, ha arra gondolt, hogy nő létére mindenféle helyzetben elboldogul. De ilyesmivel eddig még nem kellett szembenéznie, épp ezért jó érzés volt tudni, hogy nincs egyedül. És nem is leszek! - mosolyodott el, majd megdörgölte a szemét. Tudta, hogy Jack sohasem hagyná cserben, mindig számíthat rá. Habozás nélkül szembenézne a szikla alatt rejtező kígyóval vagy más egyéb szörnyekkel. Épp amint feltápászkodott és végigszántott a haján, nyílt a fürdőszobaajtó, s egy gőzfelhő kíséretében kilépett a férfi. Csak egyetlen, aprócska törölközőt tekert a derekára, s a testén még itt-ott vízcseppek csillogtak. A haja vizesen tapadt a vállára, s a barna fürtök közé néhol világosabb szőke is vegyült. M. J. álmosan és kócosán ácsorgótt, s Jack gyűrött pólóján kívül, mely a combjáig ért, semmi egyéb nem volt rajta. Egy pillanatig mindketten csak bámultak a másikra, miközben a lány a póló szélét gyűrögette. Ami köztük történt ebben az ócska motelszobában, az olyan valós és tagadhatatlan volt, mint az asztalon fénylő gyémánt, melynek köszönhetően összehozta őket a sors. Aztán Jack, mintha csak magához tért volna egy álomból, amely talán épp olyan élénk és ijesztő volt, mint a nőé, megcsóválta a fejét. A szemében bosszúság tükröződött. - Ez egész egyszerűen nevetséges! Ha M. J. öltözékén lett volna zseb, akkor biztosan elsüllyeszti benne a kezét. De mivel nem volt, inkább összekulcsolta a mellén, s felvont szemöldökkel méregette a férfit. - Egyetértek! - vágta rá, mire Jack folytatta. - Eszem ágában sem volt ilyesmibe bonyolódni! - Miért, szerinted nekem volt?! Jack talán el is mosolyodott volna a nő sértődött hangján, ha nem épp attól próbál kétségbeesetten megszabadulni, ami a szívét rabul ejtette. - Csak egy átlagos munkának indult -ráncolta össze a homlokát. - Senki sem kért, hogy ne is úgy fejezd be! - húzta össze M. J. a szemét, mire a férfi közelebb lépett hozzá. - Nem, de minden másképp alakult. - Mégis mihez akarsz most kezdeni? -emelte fel a lány a fejét, s abbahagyta a póló aljának a gyűrögetését. - Még nem találtam ki - lépett Jack az asztalhoz, ahol előbb kézbe vette, majd letette a gyémántot. - Először azt hittem, hogy csak a körülmények hozták így, de másról van szó - fordult vissza M. J.-hez, hogy alaposan szemügyre vegye az arcát. - Előbb vagy utóbb úgyis megtörtént volna! - Szerintem is - felelte a nő kissé nyugodtabban.

- Rendben - bólintott rá a férfi -, mondd ki te először! - Áá! - csóválta meg M. J. a fejét összeszorított ajakkal. - Te mondd ki először! - A fene vigye el! - túrt bele Jack csöpögő hajába, miközben úgy érezte, százszorosán is bolondot csinál magából. - Rendben, te nyertél! mormolta, míg a nő csendben és türelmesen várakozott. Az idegei és izmai pattanásig feszültek, de egyenesen M. J. szemébe nézve kimondta: - Szeretlek! A nő kirobbanó kacajára teljes erőből ösz-szeszorította az állkapcsát. - Ha azt hiszed, hogy kinevethetsz, akkor tévedsz! - Ne haragudj! - fojtotta vissza M. J. a nevetést. - De olyan fájdalmas képet vágtál ehhez a vallomáshoz, mintha a fogadat húznák. Még mindig bizsergek tőle, olyan romantikus volt. - Miért, mit szeretnél, hogy eldaloljam? - Majd talán később - felelte a no, s nevetésének örömteli hangja betöltötte a szobát. - Akkor most én jövök, hogy megkönynyebbülj. Én is szeretlek! Most már jobban érzed magad? A fagyos érzés Jack gyomrában kezdett felengedni, majd végül melegséggé változott. - Azért komolyabban is vehetted volna! Nem tudom, mi volt olyan vicces benne. - Ha ez nem az - ült le M. J. az ágy végében -, akkor nem tudom, mi -jegyezte meg, s a férfinak el kellett ismernie, hogy tökéletesen igaza volt. - Akkor hadd lássam, hogy le tudom-e vakarni azt a pimasz vigyort az arcodról! -húzta el az ajkát. - Kíváncsi vagyok rá, hogy egy ilyen kemény fickónak vajon menni fog-e! paprikázta tovább a nő, miközben úgy vigyorgott, mint akinek nincs ki egy kereke, amikor Jack hátradöntötte és fölébe kerekedett. 8. Meg kell tanulnom bizonyos helyzetekben meghajolni az akarata előtt! gondolkodott M. J. önkritikusan. Ezt nevezik alkalmazkodásnak, ami nélkül egyetlen kapcsolat sem működik! Ráadásul az is tény, hogy Jacknek sokkal több tapasztalata van az ilyen helyzetekkel kapcsolatban, mint neki. Mivel saját magát józan gondolkodásúnak tartotta, el kellett fogadnia néhány tanácsot, és engedelmeskedni néhány utasításnak is. De még mennyire, hogy józan gondolkodású! - Ugyan már, Jack! Meddig kell még várnom, hogy egy nyavalyás hívást megejthessek? Amíg Kanadába érünk? A férfi egy gyors pillantást vetett rá. Pontosan tíz perce ültek autóba, és már az is meglepte, hogy utasa eddig kibírta panasz-kodás nélkül. Csak aggódik! nyugtatta magát. Az elmúlt huszonnégy óra kellőképp megviselte. így hát elhatározta, hogy nem húzza fel magát. Egy percig talán ment is neki. - Majd akkor telefonálsz, amikor mondom, és amint letetted, kihajítom az ablakon! - Jó. Akkor csak azt mondd meg, hogyan képes bárki is egy mobiltelefont beazonosítani! - dobolt az ujjaival a készüléken. - Már majdnem itt vagyunk a nagy semmi közepén! - Egy: alig vagyunk egyórányira a várostól. Kettő: el sem hinnéd, mi

mindenre képes a technika. Az a kis ketyere rádióhullámokkal működik magyarázta, miközben remélte, hogy M. J. nem feszegeti tovább a dolgot. De pechjére nem így történt. - Na és? - kérdezett vissza a nő. - A rádióhullámoknak van egy bizonyos frekvenciája, és elég csak arra a frekvenciára hangolni - adta meg a választ, mire M. J. összeszorított ajakkal rágni kezdte a hallottakat. - Ráadásul szeretném, ha távolabb mennénk a moteltól, hogy ne tudják kideríteni, hol bujkálunk. Ha véletlenül az FBI is benne van, akkor biztos, hogy átfésülnek mindent. - Ugyan mit akarna tőlünk az FBI? - Csak a példa kedvéért mondtam, úgyhogy bírd ki még egy kicsit, M. J.! A nő igyekezett erőt gyűjteni, miközben azzal nyugtatta magát, hogy még csak egy nap telt el. Egyetlenegy nap. Bár az egész élete megváltozott ezalatt. - Legalább annyit mondhatnál, hogy hova megyünk. - A 15-ös úton északra Pennsylvania felé. - Pennsylvaniáig akarsz menni? - Ott majd telefonálhatsz. Utána egyből délkelet felé fordulunk Baltimore irányába. Akár még egy baseballmeccsre is beugorha-tunk. - Ilyesmire vesztegetnéd az időnket? - Hé, július negyedike van, vagy mi a szösz! Baseball, felvonulás, sör és tűzijáték! Tudod, vannak szent és sérthetetlen dolgok. - Én különben is a Yankee-knek szurkolok! Nem az a lényeg, hanem az, hogy egy stadionban remekül elvegyülhetünk a tömegben, ha esetleg el tudnád érni a barátnődet, és sikerülne megbeszélnetek egy találkozót. - Grace és a baseball? - horkant fel M. J. -Arra befizetnék! - Mindenesetre remek terep a találkozó lebonyolítására! Miért, amúgy van valami kifogása a legnépszerűbb amerikai játék ellen? - Csak annyi, hogy a sport nem igazán az ő műfaja! Sokkal inkább egy divatbemutató vagy egy izgalmas operaelőadás. Ezúttal Jack horkant fel: - El sem hiszem, hogy tényleg barátnők vagytok! - Hé! Néhanapján azért én is el szoktam menni egy-egy operaelőadásra! - Úgy vontatnak oda? M. J. nem tehetett mást, elnevette magát. - Majdnem! De tudod, az ember sok mindent megtesz a barátaiért! sóhajtotta. -Gondolom, nem igazán érted, miért is vagyunk mi barátnők. A tudós, az ír és a királylány. Fura hármas, de valahogy egymásra találtunk. - Mesélj róluk! Kezdd mondjuk Baileyvel, mivel tőle indulnak el a szálak! - Rendben - vett nagy levegőt M. J., miközben a mellette elsuhanó tájat nézte. Zöld vidék vette őket körül az út két oldalán - dombok, melyeken elszórtan egy-egy fa állt. - Nagyon kedves és törékeny. Szőke hajú, barna szemű és világos a bőre. A helyes, jópofa dolgok a gyengéi, mint például az elefántok. Megszállottan gyűjti őket. A múlt hónapban volt a születésnapja, és vettem neki egy szappankőből faragottat. Ahogy felidézte az esetet, s eszébe jutott, milyen egyszerű és

kiegyensúlyozott volt még az életük akkor, összeszorította az ajkát. - Kedveli a régi filmeket, elsősorban a fekete-fehéreket, s olyankor rátör az álmodozás. Amúgy nagyon is összeszedett. Ha visz-szagondolok az egyetemi éveinkre, hármunk közül egyedül ő tudta biztosan, hogy mit is akar kezdeni az életével. És mit akart kezdeni vele? - kérdezett vissza Jack, mert máris rokonszenvesnek találta Baileyt. - Drágakőszakértőnek tanult, mert egész egyszerűen odavan a kövekért! De nem csak az értékesekért. Már egy ideje tervezgetjük, hogy néhány hétre Párizsba utazunk, de tavaly nyáron például Arizonában kötöttünk ki, hogy féldrágaköveket gyűjthessen. Rettentően boldog volt, s ez már igazán ráfért, mert eddig nem sok örömben volt része. Gyermekkorában elveszítette az édesapját, akit rajongásig szeretett. Az apa antik holmikkal kereskedett, innen jön a másik nagy szenvedélye: a régi, szép dolgok szeretete. Az édesanyja azután egy darabig még próbálkozott kézben tartani az üzletet, de nagyon nehéz lehetett. Akkoriban Connecticutban éltek, s még mindig lehet hallani azt az előkelő, jellegzetesen New England-i hanghordozást a beszédében. - M. J. elhallgatott egy pillanatra, mert az újonnan rátörő aggodalom ismét megbénította a nyelvét. -Aztán néhány év múlva az édesanyja újra férjhez ment, s eladta az egész üzletet. Washingtonba költöztek, és Bailey hamar megkedvelte az új apukáját. A fickó is remekül bánt vele, a többi közt ő kedveltette meg vele a drágaköveket, mert neki meg ez volt a szakterülete. Ő küldte továbbtanulni is. Az édesanyját egyetemista korában veszítette el egy szerencsétlen autóbaleset miatt. Borzasztóan megviselte a dolog, de nemcsak őt, hanem a mostohaapját is, mert nem sokra rá ő is meghalt. - Meg tudom érteni. Nehéz megbirkózni vele, ha az ember sorra veszíti el a szeretteit! M. J. a férfira pillantott, s arra gondolt, hogy ő is egymás után veszítette el a családtagjait. Vagy talán soha nem is voltak a családtagjai? - Az! - értett egyet. - Szerencsére velem ilyesmi még nem történt. Jack megérezte, mi járhat a nő fejében, mire vállat vont. - De aztán túléled, és minden megy tovább! Bailey is csak ezt tette, vagy tévedek? - Nem, de nagyon megviselte, örökre megmarad benne ez a seb. - A legtöbb ember azért együtt tud élni a sebeivel - zárta le a férfi ezt a kérdést, s mivel M. J. érezte, hogy nem akar több szót ejteni róla, ismét a táj felé fordult. - A mostohaapja húsz százalék részesedést hagyott neki az üzletéből, ami cseppet sem tetszett annak a két csirkefogónak. - A mostohatestvéreinek? - Igen, Thomas és Timothy Salvininek hívják őket, s mivel egypetéjű ikrek, teljesen egyformák. Simulékony alak mindkettő, méregdrága öltönyökben járnak, és csak fodrászra száz dollárt költenek. - Akkor már értem, hogy miért nem kedveled őket - jegyezte meg Jack. De ha jól sejtem, nem ez a fő ok... - Valóban nem. Igazéból a viselkedésükkel van a baj. Sohasem viselkedtek rendesen Baileyvel, mint ahogy általában a nőkkel sem. De a mostohahúguk még így is családtagnak tekinti őket, noha egyik patkány sem viszonozza az érzelmeit. Timothy különösen durván bánik vele. Amíg

az öreg Salvini élt, egyszerűen csak levegőnek nézték, amikor meghalt és kiderült, hogy húsz százalékot hagyott rá, elmérgesedett a viszonyuk. - Minek a húsz százalékát? - A Salvininek. így hívják a drágakő-kereskedésüket is. Adják-veszik és csiszolják a köveket, sőt ékszereket is terveznek belőlük. A székhelyük a Chevy Chase egyik előkelő részén van. - Salvini... - töprengett el a férfi. - Még sosem hallottam róluk. Persze az sem jellemző rám, hogy olyan sok csecsebecsét vásárolnék. - Azért van náluk egy-két különleges darab, különösen amelyeket Bailey tervez! Amúgy tanácsadással és értékbecsléssel is foglalkoznak, főleg múzeumoknak és magántársaságoknak dolgoznak. Azaz inkább csak a barátnőm, mert ebben is nagyon ügyes. Bár inkább új dolgokat imád megálmodni. - Ha mindent Bailey csinál, akkor mi dolga annak a két jómadárnak? - Thomas kezében futnak össze az üzleti szálak, a könyvelés és az eladás. Többnyire ő hajtja fel a köveket is, amelyekkel majd dolgoznak. Timothynak, ha kedve tartja, benéz a laboratóriumba, de inkább a bemutatóteremben szeret fontoskodni - adta meg M. J. a kellő felvilágosítást, majd nyugtalanul a rádió gombjait kezdte nyomkodni, mire Jack rámordult. - Azt ne piszkáld! - Hű, de harapós vagy! Más nem játszhat a játékaiddal? - gúnyolódott a nő, majd folytatta a történetet: - Na, de mindegy. Ez egy nagy múltra visszatekintő, jó hírű cég gyakran dolgoznak a Smithsoniannék is. A többi közt tőlük kapták a megbízást a Három csillag értékének a felbecslésére is. Amikor ez kiderült, Baileyvel madarat lehetett volna fogatni örömében, s már alig várta, hogy alaposabban szemügyre vehesse a ritka gyémántokat. Tudod, mindenféle műszerei vannak, amelyekkel a köveit méricskéli a laborban. - Tehát egymaga hitelesítette és becsülte fel az értéküket? - Ráhibáztál! Nekünk is mindenáron meg akarta mutatni őket, így a múlt héten benéztünk hozzá. Akkor láttam a gyémántokat életemben először, de be kell vallanom, hogy cseppet sem tűntek idegennek. Káprázatosán, már-már hihetetlenül szépek voltak, mi mégis valóságos ismerősként szemléltük őket. Talán mert Bailey annyit mesélt már róluk - emlékezett vissza M. J., s még utólag is nehéz volt kivonnia magát az élmény hatása alól. - De te is láttad az egyiket, tudhatod, hogy milyen pompás! Hát még együtt a három! Az embernek elakad a lélegzete. - Úgy látszik, ezzel más is csak így lehetett! De ha a barátnőd olyan becsületes, mint ahogy azt állítod, akkor... - Egy percig sem kételkednék benne! -szakította félbe Jacket. -Akkor jobban tesszük, ha a mostohatestvérek háza táján szimatolunk körbe - folytatta a férfi, mire M. J. felvonta a szemöldökét. - Olyan vastag lenne a bőrük, hogy megpróbálták volna ellopni a Három csillagot? Lehet, hogy Ralph is ezzel zsarolta őket, nem is a szerencsejátékkal? - Nem hinném. - Ugyan miért ne lehetne? - töprengett a nő, majd megrázta a fejét, s a kérdésére maga adta meg a választ: - Már hónapok óta fizettek neki, a megbízást a Smithsoniantől pedig csak most kapták!

- Eltaláltad! - Ha mégis igaz lenne, hogy a gyémántok ellopását tervezték, akkor azzal egy csapásra leírták volna a Salvinitl Azt a céget, amelyért az édesapjuk egész életében dolgozott. Ráadásul Baileyt is tönkretették volna - vonta le a következtetést. - Ahogy őt ismerem, már ennek a puszta gondolatába belebetegedne, s mindent elkövetne, hogy egy ilyen gazemberséget megakadályozzon. - így történhetett, hogy egy követ magánál tartott, míg a másik kettőt annak a két embernek küldte el, akikben feltétel nélkül megbízott. - Igen, hogy aztán egyedül kelljen szembenéznie a mostohatestvéreivel szorította össze a félelem M. J. torkát. - Hihetőnek tűnik - maradt nyugodt a férfi. - Ha ez állt a szándékukban, ami nagyon is a történetbe illene, akkor ez azt jelenti, hogy van egy vevőjük is, aki meg akarja kaparintani a köveket. Mind a hármat. így addig Bailey is biztonságban van, amíg nálunk van az egyik. Amíg nem jutnak a nyomunkba, addig neki sem eshet bántódása. - De az is lehet, hogy már esett! Ha ilyen elszántak ezek a fickók, talán már el is csípték, s most fogva tartják valahol. - De legalább még akkor is életben van, s ez a legfontosabb! Addig biztosan nem bántják, amíg mind a három kő elő nem kerül. Ráadásul ahogy leírtad, meglehet, hogy törékeny és jóhiszemű, de semmiképp sem ostoba. - Annak tényleg nem mondanám! - szedte össze magát M. J., s egyre csak a mobiltelefonját bámulta az ölében. Megértette, hogy egyetlen hívással nemcsak a saját életüket, hanem a barátaiét is kockára teszi. - Ha New York-ig megyünk, hogy felhívhassam Grace-t, részemről az is rendben! -mondta, mire Jack megszorította a kezét. - De akkor sem megyünk a Yankee-k stadionjába, ha sírva könyörögsz is! viccelődött, de a nő komoly maradt. - Nemcsak a saját életemet, hanem a barátaimét is neked köszönhetem. Már rég rá kellett volna jönnöm, hogy mindnyájunk sorsa a te kezedben van! - Nem kell így elgyengülni, szívem! Attól teljesen kiborulok - húzta, el a férfi a kezét, s megmarkolta a kormányt. - Szeretlek! Jack szíve nagyot dobbant, majd sóhajtott. - Csak nem még egyszer hallani akarod? - De igen! - Én is szeretlek! De áruld már el végre, hogy minek a rövidítése az M. J.? - Nézd, Jack - kezdte a nő vigyorogva -, tüzesen szeretkezni, majd szerelmet vallani egy dolog, de még nem ismerlek annyira, hogy ezt is az orrodra kössem! - Most már kezdem komolyan azt gondolni, hogy Martha Jane! Igen, most már biztos, hogy Martha Jane! - Nem talált! Kérem, próbálja meg legközelebb! - vigyorgott továbbra is M. J. diadalmasan. Csak van valahol egy születési anyakönyvi kivonata, jutott eszébe a férfinak. Majd utánanéz, döntötte el, ahhoz úgyis elég jól ért. - Rendben, akkor mesélj inkább Grace-ről!

- Grace bonyolult jelenség. Elképesztően szép, s ezt mindenféle túlzások nélkül állíthatom. Nem egy férfit láttam már a lába előtt heverni, s ehhez elegendő volt egyetlen pillantása. - Már alig várom, hogy találkozzam vele. - Leesne az állad az ámulattól, de szerencsére nem vagyok az a féltékeny fajta. Ráadásul nem utolsó mulatság végignézni, mint csavarja Grace a férfiakat egymás után az ujja köré. Úgy körberajzzák, mint méhek a mézet! De láthattad is a képét, amikor a tárcámban kutattál. - Vetettem rá egy pillantást. - De vannak itt még más képek is róla meg Baileyről. Jack felidézte a fényképeket, de nem akarta bevallani, hogy alig méltatta figyelemre a szőkét vagy a barnát. Csak a vörös hajú érdekelte. - Emlékszem! Az egyiken egy nevetséges, nagy kalapot viselt! - Igen, az tavaly készült Arizonában. Megkértünk egy turistát, hogy fényképezzen le bennünket. De akárhogy is, Grace különleges! Már gyermekkorában mindent megkapott, de a szüleit semmi sem pótolhatta. Árva volt, s egy nagynénje nevelte fel, aki a Fontaine család többi tagjához hasonlóan hihetetlenül vagyonos. - Fontaine... - ízlelgette a férfi a nevet. -Csak nem mint a Fontaine Áruházlánc? - Ráhibáztál! A bőrük alatt is pénz van, de pokoli zárkózottak és iszonyúan sznobok! Grace imádja megbotránkoztatni őket! Elvárták tőle, hogy elvégezze a Radcliffe-et, aztán tegyen egy körutazást Európában, majd végül válasszon magának egy hozzájuk hasonlóan gazdag és előkelő férjet. Persze mondanom sem kell, hogy Grace-nek esze ágában sem volt. Mivel a saját vagyona is elképesztően nagy, egy lyukas garast sem ad a családja véleményére. - Egy pillanatra elgondolkodott M. J., majd hozzátette: - De ha szegény lenne, mint a templom egere, akkor sem hinném, hogy túlzottan érdekelné, mit gondolnak róla. A pénz egy cseppet sem számít neki. Élvezi az előnyeit, szereti költeni, de ennyi! - Csak azok tudják az igazi értékét, akik keményen megdolgoznak érte. - Ő sem ül tétlenül a fenekén - kelt M. J. a barátnője védelmére. - Csak nem számít neki, hogy mit gondolnak róla mások. Sokat jótékonykodik, de mindig csak titokban. Nála nagylelkűbb embert nem ismerek. Hűséges barát, ugyanakkor néha szeszélyes és ellentmondásos. Amikor rosszkedve van, csak fogja magát és eltűnik néhány napra. Nekivág a nagyvilágnak, elmegy Rómába vagy épp Duluthba. Mindegy hogy hová, csak az a fontos, hogy menjen. Van egy vidéki háza Nyugat-Marylandben, afféle csendes kis nyaraló. Nincs is ott telefonja, s a szomszédok is messze vannak. Egyszóval eldugott egy hely. Azt hiszem, épp oda akart menni a hétvégére - ötlött fel benne, majd lehunyta a szemét, és megpróbálta felidézni. - Nem tudom, hogy odatalálnék-e, csak egyszer jártunk ott, és akkor is Bailey vezetett. Ahogy kiérünk a városból, ezek a vidéki utak mind egyformának tűnnek. De arra emlékszem, hogy a hegyekben van egy állami tulajdonú erdő mellett. - Lehet, hogy érdemes lenne megnéznünk, de majd meglátjuk. Mit gondolsz, ha bajba kerülne, akkor sem fordulna a családjához? - Ők lennének a legutolsók, akiktől segítséget kérne! - Egy férfi sem jöhet számításba?

- Miért támaszkodna olyasvalakire, akinek egyetlen pillantásával elveheti az eszét? Nem tudok olyan férfiról, aki szóba jöhetne. Jack alaposan megrágta ezt a dolgot, majd hirtelen beugrott neki valami, amitől elvigyo-rodott. - Grace Fontaine, a Radcliffe egyetemi baseballcsapatának Miss Áprilisa! Mekkora telitalálat volt! Sosem fogom elfelejteni azt a... azt az arcot! - Tényleg? - kérdezte M. J. szárazon, majd a szemüvegét lejjebb tolva a férfira nézett. - Gyakran csorgatod a nyálad az ilyen elérhetetlen szépségek után, Dakota? - Be kell vallanom, hogy az a fénykép elég sokáig ott motoszkált a gondolataim közt -mondta Jack vidáman, s színpadiasán a szívéhez kapott. - Édes istenem, de hát kebelbarátnők vagytok Miss Áprilissal! - Grace-nek hívják, s az a kép évekkel ezelőtt készült róla, amikor még az egyetemre jártunk. Csak azért vállalta el, hogy ezzel is borsot törjön a családja orra alá. - Mitől fosztotta volna meg a férfitársadalmat, ha nem vállalja el! Talán még mindig megvan valahol ez a szám. Ráadásul remélem, nemsokára alkalmam adódik, hogy egész közelről is szemügyre vegyem azt a pompás testet! - merengett elragadtatva. -Az ilyen alakú nők az ég ajándékai - folytatta az áradozást. - Megköszönném, ha egy percre csendben maradnál! - Hé, M. J., már egészen elsárgultál! Azt mondtad, hogy nem vagy féltékeny - nézett Jack vigyorogva a lányra. - Általában nem, mert ez csak büszkeség f kérdése, de te épp a legjobb barátnőmről képzelegsz undorító, kéjenc módon! - Hidd el, semmi undorító nem volt benne! Hogy kéjesen, azt aláírom -jegyezte meg, mire M. J. a karjába bokszolt. Aztán a legkisebb felháborodás nélkül így folytatta: -, de téged szeretlek, édesem! - Fogd be! - Gondolod, hogy kaphatnék tőle egy aláírást arra a fényképre? Talán épp keresztbe a... - Azonnal hagyd abba! És Jack komolyan is vette a figyelmeztetést, mert nem akart a szerencséjével játszani. Kelet felé fordult a 15-ös úton. - Várj csak, nem azt mondtad, hogy Pennsylvaniába megyünk, hogy telefonálhassak? - Épp most mondtad, hogy Grace-nek van egy nyaralója NyugatMarylandben! Hívd fel most, hogy Baltimore felé fordultunk, és utána megkeressük azt a helyet. Azt hiszem, azt a meghitt, motelbeli fészkünket sem látjuk többet viszont - veregette meg a férfi útitársa kezét. - De ne aggódj, édes, majd találunk másikat! - De az nem lesz ugyanolyan! Legalábbis nagyon remélem! - tette hozzá M. J., majd gyorsan tárcsázott. - Kicseng! - Fogd rövidre, és eszedbe ne jusson megmondani, hogy hol vagyunk! Csak annyit mondj neki, hogy menjen egy nyilvános telefonhoz, és hívjon onnan vissza!

- A fene vigye el, csak az üzenetrögzítője felel! - csapott M. J. az öklével a térdére, amint meghallotta barátnője bemutatkozó szövegét. - Vedd fel, Grace, az istenért! Nagyon fontos! Ha felhívod a rögzítőd, hogy lehallgasd az üzeneteid, semmiképp se menj haza! Hívj a mobilomon, de nyilvános fülkéből! Nagy bajban vagyunk! Komolyan! - Fejezd be, M. J.! - Légy nagyon óvatos, és hívj fel mindenképp! - tette le a telefont a lány, majd felsóhajtott. - A hegyekben van, vagy ki tudja, hol! Lehet, hogy rájött a mehetnék, és elrepült Londonba. Vagy valahol a tengerparton sütteti a hasát, hacsak nem csípték el máris! - Az első változatot tartom a legvalószínűbbnek. Amúgy ha ennyire szeret utazgatni, nem hinném, hogy könnyű lenne a nyomára bukkanni - jegyezte meg Jack, azzal lefordult az autópályáról, s ismét észak felé vette az irányt. - Körözünk itt egy kicsit, aztán megállunk tankolni, vásárolunk egy térképet, s kiderítjük, mennyire emlékszel, hogy hol is van az a nyaraló! - Köszönöm - nyugtatta meg a javaslat M. J. kedélyeit. - Ugye azt mondtad, hogy egy eldugott helyen van, mindentől távol? - Egy erdő közepén áll a ház, az erdő pedig a nagy semmi közepén! - Aha! Milyen jó volna, ha annyira eldugott lenne az a hely, hogy meztelenül járkálna ott! - kuncogott Jack, mire a lány ismét a karjába bokszolt. - Csak úgy megfordult a fejemben! Egy benzinkútnál, ahol megálltak tankolni, sikerült beszerezniük egy térképet, az autópálya melletti kamionos büfében pedig megebédeltek. Szétterítették a térképet az asztalon, és alaposan belemerültek a tanulmányozásába. - Nos, körülbelül csak úgy fél tucat állami erdő van Marylandben! jegyezte meg a férfi, amint egy adag fasírtot szúrt a villájára. -Egyiknek sem ismerős a neve? - Ugyan már! Egyik olyan, mint a másik! - Le sem tagadhatnád, hogy városban nőttél fel. - Miért, te nem? - vont vállat M. J., majd beleharapott a sonkás szendvicsébe. - De igen. Sosem értettem azokat, akik kiköltöznek a természetbe. Vajon hol esznek? - Otthon - felelte a nő, mire egymásra néztek, és megcsóválták a fejüket. - Rendben, de hová mennek szórakozni, vagy munka után kikapcsolódni? A tornácra? Rém unalmas lehet! - Nincsen körülötted nyüzsgés meg forgalom! Se egy étterem, mozi vagy színház! Egyszóval nyoma sincs életnek! - Egyetértek, de a mi Grace barátnőnk biztos másképp vélekedik erről. - Csak az én barátnőm! - vonta fel M. J. a szemöldökét. - És szeret egyedül lenni meg kertészkedni. - Csak nem paradicsomot nevel a kiskertben? - Azt is, meg virágokat. Amikor a múltkor nála jártunk, akkor is épp a földet túrta. Pa-lántázott valamit, azt hiszem, petúniát, vagy mi a szöszt. Ne érts félre, szeretem a virágokat, de sokkal egyszerűbb megvenni őket, mint ültetni. Képzeld, őzek is voltak az erdőben! Az nagyon klassz volt! mesélte M. J. lelkesen. - Baileynek egész megtetszett a dolog, és én is elvoltam ott pár napot. De el sem hiszed, Grace-nek még tévéje sincs ott!

- Ezt a barbárságot! - Egyetértek, de tudod, ő ott csak zenét hallgat, és élvezi a természet közelségét, vagy mit! A bolt is legalább hat kilométerre van tőle, és jószerével csak tejet meg kenyeret lehet ott kapni. Talán még egy bank és egy posta volt a faluban, aztán kifújt! - De mi a település neve? - Nem emlékszem! Talán Dogpatch? - Furcsa! Mindenesetre próbálj meg visz-szaemlékezni, milyen útvonalon mentetek! Biztos, hogy a 270-esen indultatok el. - Igen, és aztán a 70-esre fordultunk rá. Mi van a közelében? Frederick? Nem emlékszem ilyen nevű falura! Azt hiszem, aludtam is, mert elég hosszú és unalmas volt az út. - De pisilni csak megálltatok? A lányok sosem bírják ki anélkül! - Most cikizel? - Nem, de ez mindig így van! Szóval hol álltatok meg, és mit csináltatok? - Egyszer megálltunk a 70-es szélén, mert éhes voltam, és hamburgert ettünk sült krumplival - hunyta be a szemét M. J., hogy jobban fel tudja idézni a történteket. Még mindig nem nőttél ki a kamaszkorból, M. J.? Mit akarsz ezzel mondani? Csak azt, hogy igazán áttérhetnél már az egészségesebb ételekre, mint például a salátára! Én meg azt mondom, hogy szomorú és elfecsérelt nap az, amelyik sült krumpli nélkül telik el! Ahogy felidézte ezt a párbeszédet, valósággal maga előtt látta Baileyt, amint az égre emeli a tekintetét, majd elneveti magát, és beadja a derekát. Még utólag is megmosolyogtatta ez a jelenet. - Várj csak! Amint megebédeltünk, Bailey felfigyelt egy táblára, amely régiségeket hirdetett egy hatalmas pajtaszerű épületben. Magánkívül volt az izgalomtól, s feltétlenül meg kellett néznünk. Ez is még a 70-es mellett lehetett valahol. Hogy a csudába is hívták azt a helyet? Valami állatos név volt ez is. Rabbit Hutch vagy Chicken Coop. Nem, inkább valami vízzel kapcsolatos! Trout Stream! Nem, megvan! Beaver Creek! Megálltunk a bolhapiacon antik holmikra vadászni ebben a bizonyos Beaver Creekben, és Bailey azegész hétvégét is ott töltötte volna akár, ha el nem ráncigálom onnan! Vett egy régi tálat meg egy kancsót Grace-nek, csak úgy ajándékkép a házavatóra. Én egy hintaszéket vettem neki a verandájára. Alig tudtuk betuszkolni azt a sok holmit Bailey kocsijába! - Remek! - hajtogatta össze Jack a térképet. - Akkor gyorsan fejezzük be az evést, és irány Beaver Creek! Később, ahogy ott álltak a régiségkereskedés parkolójában, M. J. üdítőt szürcsölve gondolkodott. Akkor is ezt tette, amikor a barátnőjével járt itt, és remélte, hogy ettől majd beugrik még valami. - Emlékszem, visszamentünk a 70-esre, miközben Bailey valami üvegholmikról fecsegett. Vissza akart még ide jönni és felvásárolni az egész boltot. Egy asztalt is meg akart venni, s azon bosszankodott, hogy nem csapott le rá azonnal és szállíttatta haza. A fej vagy írást én nyertem! - Mi volt a tét? - Bailey a klasszikus zenét szereti, legfőképp Beethovent, én viszont rockpárti vagyok. Ha együtt utazunk, mindig feldobunk egy érmét, hogy

milyen zenét hallgassunk. Én nyertem, így Aerosmith szólt végig. - Azt hiszem, még az isten is egymásnak teremtett minket! Kezdek félni hajolt le Jack, hogy szájon csókolhassa a nőt. - És mi volt rajta? - Miért érdekel ez annyira? - Csak hogy jobban fel tudd idézni a dolgokat! Minél több részletre emlékszel, annál jobban összeáll a kép. - Igazad van - enyhült meg M. J., majd összeszorított ajakkal az égre bámult. -Bézs színű nadrág meg egy halvány rózsaszín selyemblúz. Bailey nem túlzottan kedveli a merészebb színeket, s Grace ezt mindig a szemére is veti. A fülbevalója egész különleges volt, saját maga csinálta cseh rubinból. Én is felpróbáltam, de nekem nem állt jól. - A bordó nem áll jól a vörös hajúaknak! - Hülyeség! Mi is nyugodtan hordhatunk bordót! Nyugat felé fordultunk, de az út számára nem emlékszem, Jack. Bailey már jó előre tájékozódott, fejből tudta az útvonalat. De a biztonság kedvéért ki is írta egy papírra, úgyhogy nem kellett a térképpel bíbelődnöm! - A 68-as út nyugatra visz, Hagerstown-nál kell elfordulnunk. Nézzük meg, hátha ismerős. - Úgy emlékszem, hogy az még néhány óra autóút volt innét - jegyezte meg M. J., amint beszállt a kocsiba. - Vezethetek én is egy darabon. - Szó sem lehet róla! Erre a válaszra a lány alaposan körbenézett a kocsiban, s nem kerülte el a figyelmét, hogy az egyik hátsó ajtó nem csukódik rendesen, s Jack egy dróttal fogatta a helyére. - Nem értem, miért félted ennyire ezt az ócskavasat. A férfi keményen összeszorította az állkapcsát, hiszen ez a becsmérelt ócskavas volt eddig az egyetlen, igaz szerelme. - Jobban tudsz tájékozódni, ha én vezetek - szögezte le. - Ahogy gondolod! - nyújtotta ki M. J. a lábát, amint Jack kitolatott a parkolóból. - Legalább a festését kijavíttathatnád! - Attól lesz egyedi, hogy ilyen. Különben is, nem a csillogó kaszni számít, hanem ami alatta van! - Ami a kaszni alatt van, és ami itt a műszerfalban - pillantott M. J. az autórádióra. -Ezt a kis csecsebecsét legalább négyszáz dolcsid bánta! - Szeretek vezetés közben zenét hallgatni. Na, és mi a helyzet a te kocsiddal? - Az MG örök klasszikus. - Ugyan már, játékautó gyerekeknek! Be sem tudsz rendesen ülni a kormány mögé, annyira össze kell húznod magad. - De legalább amikor parkolok, nem olyan érzés, mintha egy gőzössel állnék be a kikötőbe! - Figyeld az utat, légy szíves! - Azt csinálom - felelte M. J., majd a maradék üdítőjét Jacknek kínálta. - Ne haragudj meg a kérdésért, de ugye nem ez a kocsi az otthonod? - Csak amikor nagyon muszáj. Amúgy a Mass Avenue-n van egy lakásom. Ritkán vagyok ott, amúgy meg semmi különös. És poros bútorok, tette hozzá gondolatban. Meg egy halom könyv, de tényleg semmi egyéb. Egy cseppet sem kötődött ahhoz a helyhez, mert semmi olyasmit nem jelentett, amit ne tudott volna gondolkodás nélkül

otthagyni. Úgy volt ezzel is, mint az életével egészen az előző napig. De ugyan mit is akarok tőle? - futott át az agyán, ahogy M. J.-re pillantott. Semmije sem volt, semmi olyasmi, amire építeni lehetett volna. Semmi, amit fel tudott volna neki ajánlani. Ellenben a nőnek családja volt, barátai és egy vállalkozása, amelyet sikeresen vezetett. Vajon mi köti össze őket azon túl, hogy együtt keveredtek ebbe a pokoli helyzetbe? És vajon mi közös van bennük azon túl, hogy mindketten a rockzenét és a városi életet részesítik előnyben? Az, hogy egymásba szerettek? Ahogy ismét útitársára pillantott, látta, hogy az feszülten figyeli az elsuhanó tájat, hogy megragadjon valami ismerősét. Kissé előre is hajolt az ülésben és összeráncolta a homlokát. Nem az a babaszépség, sőt! - gondolta Jack magában, de talán a szerelem tette, hogy ez cseppet sem érdekelte. Különleges, macskás arca a legtöbb férfi figyelmét magára vonta. Szögletes vonásaival teljes ellentétben állt telt, kívánatos ajka, s az összhatást merőben szokatlannak, ugyanakkor roppant izgatónak találta. Az egész testén látszott, hogy mozgásra született, s nem arra, hogy férfiak álmodozzanak róla. Jack mégis szívesen gondolt rá és merült el a róla való képzelgésben. Tudr ta, hogy az élete a találkozásukkal fordulóponthoz érkezett, de azt még nem, hogy ez mit hoz majd a számukra. - Ez az az út! Biztos vagyok benne! - fordult felé M. J. mosolyogva, mire majdnem megállt a szíve. Lelassított, s közben hálát adott a sorsnak, hogy legalább az egyikőjük tudja, merre is tartanak. 9. Az út egyenesen a hegyen át vezetett. Csodás táj volt, de M. J. mégis kezdte kényelmetlenül érezni magát, különösen amikor a kétoldalt magasodó sziklafalak mellett kőomlásra figyelmeztető táblák is megjelentek. Vannak előre kiszámítható dolgok, és vannak, amelyeket sejteni sem lehet. A természetben minden előfordulhat, az is, hogy a kocsijukra potyog néhány termetes sziklatömb, s összelapítja őket. Ráadásul amilyen nagy volt Jack autója, annál jobb célpontot szolgáltatott. Bizalmatlanul méregette a sziklafalakat, és remélte, hogy legalább addig a helyükön maradnak, amíg át nem érnek a szűk átkelőn. Előttük is hegyek emelkedtek, s a természet élénkzöld nyári ruhájában pompázott. A hőségtől és a magas páratartalomtól a tüdejükre nehezedett a levegő, ám a gumik surrogva falták az utat. Néha egy-egy házat látott a fák mögött megbújni, mintha csak rejtőzködtek volna a kíváncsi tekintetek elől. Elképzelte, milyenek is lehetnek, s egy ápolt kert képe jelent meg előtte, melyet csahos kutya őriz. A kertben függőágy lógott két fa közé kifeszítve, s a verandán kerti székek álltak az asztal körül, így is lehet élni, gondolta, de akkor állandóan gondozni kell a kertet és nyírni a gyepet. Világéletében városlakó volt, s ez az életvitel meg is felelt az igényeinek. De másoknak talán egy lakás csak kis doboznak tűnik, amely sok más dobozzal együtt egy még nagyobb dobozban foglal helyet. Ami saját

magát illette, mindig is elégedett volt az otthonával és azzal, hogy egy közösség része lehet. Minek a zöld gyep meg a függőágy olyannak, akinek nincsenek gyerekei? Kicsit összerándult a gyomra a gondolatra, mert eddig soha eszébe sem jutott, hogy gyerekei legyenek. Ringatni őket babakorukban, nézni, hogy fejlődnek, később megkötni a cipőjüket és megtörölni az orrukat. Hármuk közül mindig is Grace volt az, aki bolondult a kölykökért. Nem mintha ő nem szerette volna őket. A népes OLeary családban egy rakás unokatestvére született, akiknél rengeteg időt töltött babalátogatóban. A kisebbekkel a szőnyegen babáztak vagy tologatták a kisautókat, míg a nagyobbakkal a gyepen baseballoztak. Bár sejtette, hogy ez közel sem ugyanaz az érzés, mintha a saját gyerekéről lenne szó. Vajon milyen lehet, amikor az embernek a kisbabája a vállára hajtja a fejét és álmosan ásít egyet? Vagy amikor az épp járni tanuló kicsi felé nyújtogatja a kezét, hogy vegye fel. De hogyan is jutott mindez épp most az eszébe? Fáradtan félretolta a napszemüvegét, s megdörgölte a szemét. Majd lopva Jackre pillantott, s ahogy elnézte oldalról, azon töprengett, hogy vajon mi a véleménye a gyerekkérdésről. Furcsamód azt érezte, hogy elpirul, így inkább elfordította a fejét, s az ablakon bámult kifelé. Teljesen elment az eszem! - korholta magát. Még nem is ismerem, s máris pelenkáról meg babacipőről álmodozom! Úgy látszik, gondolta elkomorodva, ez történik minden nővel, ha túlságosan is kötődni kezd egy férfihoz! - Ez az! Itt kell lefordulnunk! Emlékszem! - kiáltott fel, s mind a ketten kizökkentek a gondolataikból. - A frászt hozod rám! - kapott Jack a szívéhez. - Legközelebb csak lőj le, az is kíméletesebb lesz! - mormogta, miután jobbra rántotta a kormányt. - Ne haragudj! Ahogy a kijárat végéhez értek, lassított, hogy M. J. jobban tudjon tájékozódni, mert kétfelé ágazott az út. - Balra! -jelentette ki a nő egy másodperccel később. - Egészen biztos vagyok benne, hogy erre mentünk! - Rendben, de amúgy is nemsokára meg kell állnunk tankolni. - Azzal Jack be is kanyarodott a legközelebbi benzinkúthoz, majd megállt a töltő mellett. - Min rágódtál az előbb, M. J.? - Tessék? - Látszott rajtad, hogy nagyon elgondolkodtál valamin. A puszta tény, hogy rajtakapták, amint épp máson járt az esze, zavarba hozta a lányt. - Csak az utat figyeltem - felelte feszengve, majd megvonta a vállát. - Nem hinném - nyúlt a férfi gyengéden az álla alá, hogy maga felé fordítsa az arcát. -Azt épp hogy nem nézted - simogatta meg az arcát a hüvelykujjával. - Ne izgulj, épségben megtaláljuk őket! M. J. bólintott, de roppant elszégyellte magát. A barátnőire kellett volna gondolnia, de ehelyett gyerekekről álmodozott, mint valami ostoba szerelmes. - Grace-nek itt kell lennie, csak meg kell találnunk azt a nyaralót! bizakodott, mire Jack áthajolt hozzá és megcsókolta.

Ezt tartsd észben, szívem! Most pedig menj, és vegyél valami édességet! - Nálad van az összes pénz. - Tényleg - szállt ki a férfi, majd a zsebébe nyúlva előhúzott egy rakás bankjegyet. -Vegyél magadnak is, amire szükséged van! - Köszönöm szépen, apuci! - felelte a lány gúnyosan, s Jack mosolyogva nézett utána, amint ringó csípővel elindult a bolt felé. Micsoda bombázó! - állapította meg so-kadszorra, miközben a töltőpisztolyt a tankba dugta. Akárhogy is gondolkodott a dolgon, végül belenyugodott, a sors akarta így, hogy találkozzanak és beleszeressen. Már csak az volt a kérdés, hogy ez meddig marad így. A legtöbben csak jöttek-mentek az életében, senki sem állapodott meg mellette. Ráadásul már olyan régóta így történt mindig, hogy nem is számított másra. Talán már nem is akarta, hogy másképp legyen. Ugyanakkor azt is érezte, ha M. J. elhagyná, azt sosem heverné ki. Az egyetlen megoldás, ha úgy viselkedik, hogy meg se forduljon a fejében a szakítás. Még mindig az Olds feneketlen bendőjébe töltötte a benzint, amikor a lány kijött, s az italautomatához ment. Jack azt is rögtön kiszúrta, hogy nemcsak ő nézi vágyakozva, hanem egy kamasz fiú is, aki egy ócskavas terepjárót tankolt mellette. Meg tudlak érteni, pajtikám! - futott át az agyán. Ilyen nőt nem mindennap láthatsz! Már akkor szerencsésnek mondhatod majd magad, ha csak egy feleennyire tökéletes barátnőt találsz magadnak! Áldva a szerencséjét visszacsavarta a tanksapkát, és kényelmesen M. J. elé sétált, aki alaposan felpakolt innivalóval és édességgel. Szorosan magához ölelte, s hosszasan megcsókolta. Amikor elengedte, a nő alig kapott levegőt. - Ezt meg miért csináltad? - Mert megtehetem! - felelte Jack egyszerűen, majd kihúzta magát, és bekocogott, hogy kifizesse a számlát. M. J. megcsóválta a fejét, s akkor vette észre a fiút, akinek majdnem kiesett a szeme. - Én a helyedben inkább a tankolással lennék elfoglalva, öcsi! - szólt oda neki, majd beszállt a kocsiba. Amikor Jack is csatlakozott hozzá., most már csak azért is a hajába túrt, aztán magához húzta, hogy viszonozhassa az előbbi csókot. - Ezt azért, mert én is megtehetem! -mondta, miközben a férfi csak attól tartott, hogy túlforrósodik a hangulat. - Nem semmi, amit mi csinálunk! - jegyezte meg, s el kellett egy pillanatnak telnie, amíg legalább annyira össze tudta szedni magát, hogy beindítsa a motort. M. J.-t egyszerre izgatta és szórakoztatta is a dolog. Kibontott egy szelet csokoládét, s átnyújtotta Jacknek, aki egyből bele is harapott. - Csak az utat figyeld! - utasította a lányt. - Hátha látsz valami ismerősét. - Emlékszem, hogy hamar lefordultunk egy kacskaringós mellékútra, s azon mentünk végig. Bailey fejből tudta, hogy hol merre kell kanyarodni, és... Bailey! - hallgatott el M. J., amint az eszébe jutott valami. - Mi az?

- Egész eddig azon gondolkodtam, hogy vajon hová tűnhetett. Vajon hová menne, ha bajban lenne és gyorsan le kellene lépnie? Pedig a válasz egyértelmű! - nézett csillogó szemmel a férfira. - Csukott szemmel is odatalálna Grace nyaralójához! Ráadásul nagyon tetszett neki a hely, és pompásan érezte ott magát. - Ez is lehetséges - biccentett Jack. - Biztos vagyok benne, hogy baj esetén Grace-hez vagy hozzám fordulna. De mivel engem nem tudott elérni, maradt Grace -próbált meg M. J. a barátnője fejével gondolkodni. - Felült egy buszra vagy vonatra, s eljött, ameddig csak tudott, aztán bérelt egy autót - jelentette ki magabiztosan, és máris megkönnyebbült. - Igen, ez ésszerűnek tűnik, mindazonáltal rá is vallana. Mindketten a nyaralóba menekültek, ahol épp azon tanakodnak, hogy mi történhetett velem. Aggódnak, és nem tudják, mitévők legyenek. Ezt az elméletet hallgatva a férfi kezdett egyre jobban aggódni utastársáért. M. J. mindent egy lapra tett fel, de nem volt szíve ezt megmondani neki. - Még ha így is van - kezdte óvatosan -, akkor is előbb meg kell találnunk őket. Erőltesd meg még egy kicsit az agyad! - Azt csinálom - felelte a lány megújuló lelkesedéssel, ahogy a tájat szemlélte. - Tavasz volt - merengett -, és minden virágzott, Az a bokor is, amelynek olyan élénksárga virága van. Som vagy mi a neve. Aztán volt az út mellett egy faiskola is, ahol Bailey meg akart állni, hogy vegyünk valamit Grace kertjébe. De lebeszéltem róla, mondván, hogy előbb nézzük meg, mije van már. - Akkor keressük meg azt a faiskolát! - Valami bugyuta, elcsépelt neve volt hunyta le M. J. egy pillanatra a szemét, hogy jobban fel tudja idézni. - Az út jobb oldalán állt az üzlet, és tolongtak az emberek a kertjében. A többi közt ezért sem akartam megállni. Képtelenség lett volna kivárni, amíg végzünk. Kertbarátok Paradicsoma! -csapta össze a kezét elégedetten, ahogy beugrott neki a név. - Körülbelül egy kilométerrel utána jobbra fordultunk. - Megy ez neked, ha akarod! - kapta el Jack a szerelme kezét, s szenvedélyes csókot nyomott rá, amelyen mindketten meglepődtek. Soha egyetlen nőnek sem csókolta meg a kezét! M. J. testében izgatottság áramlott szét, de megköszörülte a torkát és igyekezett kor- dában tartani a gondolatait. - Aztán később Grace és Bailey visszament, de én inkább a nyaralóban maradtam. Elképesztő, hogy micsoda felhajtást tudnak ezek ketten a vásárlásból csinálni! Mindegy, mit vesznek, csak költhessék a pénzt. Egy egész boltot fel tudnának vásárolni, s akkor is majdnem ezt tették. Egy rakás kiültetendő és cserepes virággal jöttek vissza, sőt még egy-két díszcserjét is vettek. Grace egy platós terepjárót tart ott, azzal jár be a faluba. Kíváncsi vagyok, mit írnának erről a Post stílusrovatában! - Szerintem mindegy, hogy mit, a barátnőd nem sokat törődne vele. Akkor is csak a terepjárójával közlekedne. - Csak nevetne rajta. Bár erről a nyaralóról senki sem tud, még a rokonok sem. A rokonok - így hívja a családtagjait! - Ez most csak kapóra jön! Minél kevesebben tudnak róla, annál jobb! mondta Jack, majd elvigyorodott. - Ott van a faiskolád, szívem! Úgy látszik, még ilyenkor is jól megy nekik a bolt.

M. J. elégedetten pillantott az út szélén parkoló sok autóra és a temérdek emberre, aki a cserepes virágok közt bogarászott. - Biztosan nyári kiárusítást tartanak. - Egy kilométert mondtál? - Körülbelül, és jobbra kell majd fordulni. - Amúgy nem szereted a virágokat? - Tessék? - zökkent ki a lány egy pillanatra, és Jackre meredt. - Nincs velük semmi bajom. Az illatosakat meg kifejezetten kedvelem. Amúgy pár nap múlva mindegyikből csak szemét lesz - jegyezte meg, mire a férfi kuncogni kezdett. - Itt forduljak el? - Nem, azt hiszem, még egy kicsit odébb lesz - hajolt előre M. J., miközben a műszerfalon dobolt az ujjaival. - Ez lesz az, amelyik most következik! A férfi jobbra fordult, s az út emelkedni és kanyarogni kezdett. Kétoldalt a lonccal benőtt kerítések mögött tehenek legelésztek. - Azt hiszem, jó helyen járunk - harapott M. J. az alsó ajkába. - Olyan egyformák ezek az utak, mindenhol csak fák, hegyek meg legelők! Hogy nem tévednek el az itteniek? - Végig ezen az úton mentetek? - Nem, itt megint elfordultunk! De vajon jobbra vagy balra? - tűnődött hangosan, ahogy egy kereszteződéshez értek. - Mindig csak felfelé mentünk, be a sűrűjébe! Jack egészen lelassított, hogy utasának legyen ideje eldönteni, merre tovább. A kereszteződés egyik oldalán egy kőház állt, s az udvaron kókadozó juharfa árnyékában egy kutya ugatott. Az udvaron a fűben betonkacsák díszelegtek. - Nem tudok visszaemlékezni, Jack! Ne haragudj! Talán balra mentünk tovább. - Ne görcsölj rajta, tele van a tank, és soká lesz még este - felelte a férfi, amint elkanyarodott balra. Az út egyre kacskaringósabbá vált, s hol emelkedett, hol meg lejtett. A házak egyre elszórtabban kísérték az útjukat, s mellettük derékig érő kukorica zöldellt. Amikor véget értek a megművelt földek, sűrű, buja erdő következett. Ahogy az ágak az út fölé hajoltak, M. J.-nek olyan érzése támadt, mintha élő, zöld alagútban haladnának előre. Amikor felértek a hegytetőre, káprázatos látvány tárult eléjük: hatalmas, zöld hegyek hullámzottak előttük. - Igen, itt alaposan megcsúsztunk, és majdnem összetörtük a kocsit, amikor felértünk erre az emelkedőre. Már ha egyáltalán ez volt az - tette hozzá a lány. - Azt hiszem, ez már az az erdő! Baileyt teljesen lenyűgözte a látvány. - Remek, akkor már csak azt találd ki, hogy a három közül melyik utat válasszuk! - Épp olyan tanácstalan vagyok, mint te! -jegyezte meg M. J., miközben roppant ostobának érezte magát. - Most minden annyira más! Amikor itt jártunk, még épp csak rügyezni kezdtek a fák. - Akkor megpróbáljuk ezt - döntötte el Jack a kérdést jobbra fordulva. Tíz perc sem telt el, amikor is be kellett látniuk, hogy eltévedtek. Újabb tíz

perc telt el, amíg visszakeveredtek egy főútra, amely egy városkán keresztül vezetett. Mivel ez M. J.-nek már egyáltalán nem volt ismerős, inkább visszafordultak. Már egy órája kavarogtak, amikor kezdett megcsappanni a lány türelme. - Hogyan tudsz ilyen nyugodt lenni? - faggatta Jacket. - Már bejártunk minden valamirevaló utat a környéken. Most jönnek a csapások? - Ehhez a munkához rengeteg türelem kell. Meséltem már, hogyan csíptem el Bristoli Big Bilit? M. J. kényelmetlenül icergett-mocorgott az ülésében, s úgy érezte, már kockásra ülte a fenekét. - Még nem. Most fogod kitalálni? - Nem, mert tényleg megtörtént. - Azzal a férfi egy hajmeresztő mozdulattal lekormányozta a kocsit az út szélére, ahol egy szűk beállóban megállt. A közelben egy patak folyt, s ezt a rögtönzött parkolót a helybéliek használhatták, akik ide jártak ki fürödni. - Big Bilit erőszakkal vádolták, mert kártyázás közben, amikor az ellenfele osztott, kijött a sodrából és meg akarta etetni vele a tétet. Ezelőtt persze, mondanom sem kell, úgy elagyabugyálta, hogy a szerencsétlennek még az orra is betörött. Csak hogy el tudd képzelni, Big Bili két méter magas és vagy száznegyven kiló. A tenyere meg akkora, mint egy teniszütő. Kimondottan utál veszíteni, s erről magam is meggyőződhettem, amikor leültem vele kártyázni! - Atyaég, Jack! Már alig várom, hogy bemutass a barátaidnak! vigyorodott el M. J., s a férfi a csípős megjegyzés hallatán épp hogy csak a társára pillantott. - Végül is Ralph letette érte az óvadékot, de időközben Bili tudomására jutott egy tiltott kártyaparti Jerseyben, amelyről nem akart lemaradni. De a törvény nemcsak az efféle szerencsejátékokat nem nézi jó szemmel, hanem azt sem, ha az óvadékkal szabadlábra helyezett nem jelenik meg a tárgyaláson, így került Bili a körözési listánkra. - És a te feladatod volt elfogni! - Ahogy mondod! - dörgölte meg Jack a borostás állat, miközben futólag eljátszott a borotválkozás gondolatával. - Először nem tűnt túlzottan bonyolultnak, hogy ráakadjak a szerencsejátékosok tanyájára, és miután emlékeztettem Bilit a kötelességére, visszahozzam Washingtonba. De mire odaértem, addigra már egy rakás pénzt nyert és odébbállt. Azt is tudnod kell róla, hogy csak az ökle vág, mint a penge, nem az esze. Ám akkor éppen jó formában volt, így városról városra, államról államra járt. Mindenhol megfordult, ahol ilyen kártyapartikat rendeztek. - Jack Dakota fejvadásszal szorosan a nyomában! - Maradjunk annyiban, hogy a nyomában! Mintha csak tudta volna a gazfickó, hogy üldözöm! Úgy járta keresztül-kasul az északkeleti országrészt, mintha csak le akarna rázni. Összevissza cikázott, és mindenütt megállt, ahol épp ilyen összejövetelt szerveztek. - Mennyit veszítettél? - Említésre sem érdemes! - vigyorodott el a férfi. - Éjfél körül érhettem Pittsburgh-be, és tudtam, hogy aznap estére szerveztek egy játszmát. De sajnos senkiből sem sikerült kicsikarnom a helyszínt. Már négy napja loholtam Bili nyomában, a kocsiban aludtam, és egy Bats meg egy Gyorskezű Charlie nevezetű alakkal pókereztem. Fáradt voltam, és már

rám fért volna egy alapos zuhanyzás, amikor ráakadtam arra a bárra. Arról nem is beszélve, hogy már csak száz dollárom maradt. Csak úgy találomra bementem, és láss csodát! Ki ült ott a belső teremben? - Csak nem Bristoli Big Bili? - Személyesen! Épp a nyereményét zsebelte be. A türelem és a józan ész Pittsburgh-be vezetett, de azt csak valami ösztön súghatta, hogy menjek be abba a bárba. - Hogyan vetted rá, hogy visszamenjen veled Washingtonba? - Két választási lehetőségem volt: vagy fejbe verem egy székkel, vagy szép szóval emlékeztetem, hogy tartozik Ralph-nek. Az első valószínűleg csak felbosszantotta volna, a másik pedig egy cseppet sem izgatta, különösen hogy végig kitartott mellette a szerencse és sorozatban nyert. így hát jobbnak láttam, ha iszom egyet és beszállok a játékba. Pár óra múlva felfedtem előtte, hogy miért is jöttem, s elhatároztam, hogy a saját csapdájába csalom. Rávettem, hogy húzzunk egymás után a pakliból, és ha az én lapom nagyobb, mint az övé, akkor velem jön. Ha fordítva, akkor oda megy, ahová akar. - És te húztad a nagyobb lapot? - Még szép! - vakarta meg Jack az állat. -Előzőleg az ingujjamba csúsztattam egy ászt, és mint ahogy azt már említettem, Big Bilinek nem sok észt osztottak. - Csaltál? - Természetesen! így lehetett a legegyszerűbben megoldani ezt a helyzetet, hogy a végén mindenki jól járjon! - Kivéve Big Bilit! - Tévedsz! Jó móka volt a szökése, ráadásul összenyert annyit, hogy bőkezű fájdalomdíjat tudott fizetni annak a fickónak, akit félholtra vert. így az végül visszavonta a feljelentését, és ejtették a vádat. - Mihez kezdtél volna, ha mégis úgy dönt, hogy kereket old ahelyett, hogy visszamenne veled Washingtonba? - vonta fel M. J. a jobb szemöldökét. - Kénytelen lettem volna összetörni egy széket a fején, és remélni, hogy élve megúszom. - Azért nem semmi, amit csinálsz, Jack! - De szeretem. A tanulság a történetből pedig annyi, hogy használd az eszed és tartsd nyitva a szemed. De ha a józan ésszel már nem mégy semmire, hagyatkozz az ösztöneidre! - mondta a férfi, miközben előhalászta a zsebéből a gyémántot. - A második kő a tudást jelképezi nézett szerelme szemébe. - Mi az, amit tudsz, M. J.? - Nem értelek! - Tudod, hogy milyen emberek a barátaid, és sokkal jobban ismered őket, mint én bárkit! - jegyezte meg, s talán egy cseppet irigyelte is érte a nőt. Részei a múltadnak, a jelenednek és minden bizonnyal a jövődnek is. - Mit akarsz ebből kihozni, Dakota? - szorult össze M. J. mellkasa. - Azt, hogy alapozz arra, amit tudsz, és hagyatkozz az ösztöneidre! - tette a gyémántot a nő kezébe, s rázárta az ujjait. M. J.-t abban a pillanatban izgatottság fogta el, s hideget érzett a tenyerében. - Azt akarod, hogy legyen ez a kő az iránytűnk? Mint valami isteni útmutatás? - Ha te magad is így érzed... - lepődött meg Jack, hogy a nő milyen jól

ráérzett a gondolatára. - Ha a mítoszokra gondolsz -fogta továbbra is a kezét, s mélyen a szemébe nézett -, akkor tudhatod, hogyha elég mélyre ásol, végül felszínre kerül az igazság! A második gyémánt a tudást jelképezi - dőlt hátra, s megfogta a kormányt. - Nos, merre menjünk? A kő olyan hideg volt, hogy M. J. belebor-zongott, de mégis úgy szikrázott, mintha egy külön kis nap sütne benne. - Nyugatnak! - csúszott ki a száján, s egyből arra gondolt, hogy városi lány létére miért egy égtájat mondott a sokkal egyszerűbb jobb vagy bal helyett. - Ez őrültség, Jack! - A józanságot tegnap magunk mögött hagytuk, felesleges lenne azt keresni. Mindig csak annyit mondj, hogy merre szeretnél menni! M. J. végig szorosan a markában tartotta a gyémántot, s a fákkal szegélyezett kanyargós utakon így kalauzolta a férfit. A mellettük kanyargó patakocska mentén, mely sekély volt a csapadék hiánya miatt, felbukkant egy barna házikó, melynek az ajtaja majdnem az útra nyílott. - Jobbra lesz! - tört elő M. J.-ből a felismerés. - Olyan keskeny a bejáró, hogy Baileyvel el is hajtottunk mellette. Vissza kellett fordulnunk. Ráadásul Grace-nek még postaládája sincs kint! Ha esetleg valami levele érkezne, bemegy érte a postára. Ez az itt! - mutatott remegő kézzel egy csapásra, és Jack befordult. Az út tényleg nagyon keskeny volt, kétoldalt ágak súrolták a kocsi tetejét és oldalát, ahogy lassan elindultak felfelé. És akkor a csapás közepén megpillantottak egy őzet, mely úgy állt ott, mint valami szobor. A bundája sötétarany színben csillogott a napsütésben. Az őzsuta a keresés jelképe! - futott át Jack agyán. Az állat felkapta a fejét a közeledtükre, egy pillanatig csak bámult rájuk, majd villámgyorsan megfordult, s kecses testével a fák közé ugrott. Úgy vált köddé, hogy még egy levél sem rezzent utána. A nyaraló épp olyan volt, mint amilyennek M. J. emlékezett rá. Megbújt a fák közt egy dombtetőn, s alant egy kis patak csordogált. Mivel fából épült, egészen a környezetébe olvadt. Egyszerűség jellemezte, egyedül a kékre festett első veranda tűnt merésznek, ahol két hintaszék és egy csomó cserepes virág állt. - Rengeteget dolgozott itt - jegyezte meg, ahogy végignézett a kerten. Mindenütt virágok pompáztak, s olyan áradó volt a színkavalkád, mintha csak egy eleven patak hömpölyögne le a dombról. Széles, kanyargó falépcső szelte ketté a virágáradatot, mely az úttól egészen a házig vezetett. - A potomaci házánál egy kertépítőt bízott meg a munkával, hogy valósítsa meg az elképzeléseit, de itt mindent maga akart csinálni. - Olyan, mint a mesében! - állapította meg Jack, s kissé kényelmetlenül érezte magát az észrevétele miatt. Nem kifejezetten hitt a meseszerű dolgokban. - Igazad van - helyeselt M. J. is, aztán megpillantották az út végében parkoló, csillogó kék terepjárót. De Grace kocsijának, amellyel ideutazott volna, és Bailey ütött-kopott autójának nyoma sem volt.

Csak a boltba mentek, és mindjárt itt lesznek, nyugtatgatta magát M. J., mert nem akarta elhinni, hogy ennyit kocsikáztak, míg ráakadtak a házra, de a barátnőinek híre-hamva sincs. Abban a pillanatban, ahogy Jack megállt a terepjáró mögött, kipattant a kocsiból, s egyenesen a lépcső felé futott. - Állj már meg! - érte utol a férfi és megfogta a karját. Lefejtette a nő ujjait a gyémántról, zsebre vágta, majd megfogta a kezét. - Nem árt, ha óvatosak leszünk. Szóval azt mondod, hogy a terepjáróját mindig itt hagyja? - Igen, mert amúgy egy Mercedesszel vagy egy kis Beemerrel jár. - A barátnődnek három kocsija is van? - Nincs olyan dolog az életében, amelyből csak egy lenne neki! Nála sosem lehet tudni, hogy éppen mihez szottyan kedve. - Van hátsó bejárat? - Kettő is. Az egyik a konyhából nyílik, a másik itt oldalt van - mutatott M. J. jobbra, miközben igyekezett legyűrni a rátörő aggodalmat. - Innen lehet kijutni az erdőbe. - Először is nézzünk körbe! - javasolta Jack. A ház melletti kis fészerben kerti szerszámok sorakoztak katonás rendben. A gereb-lyék és a kapák mellett egy fűnyíró is helyet kapott. Grace az utakat térkövekből alakította ki, melyeknek a közében moha nőtt. Az ágyasokban ezerféle virág nyílt, s hátul egy sziklafalat borostyán futott be. A közeledtükre egy madár röppent fel, s apró szárnyainak surrogása volt az egyetlen hallható nesz. Ahogy körbejárták az épületet, betörésnek semmi jelét sem találták. Se egy üvegszilánkot, se egy felfeszített zárat. A konyhakert mellett elhaladva rozmaring és menta illata csapta meg az orrukat. A hátsó bejáratnál egy réz szélcsengő lógott rezzenéstelenül, sí-ri csönd honolt mindenütt. - Teljesen libabőrös vagyok, ahogy itt ólál-kodunk - dörgölte meg M. J. mindkét kar-ját. - Pedig épp azt akartam javasolni, hogy nézzünk körül még alaposabban! - mondta Jack, amikor a nyaraló legtávolabbi sarkához értek, ahol egy asztal állt kényelmes kerti székekkel és még több cserepes virággal. Mögöttük egy kis tó csillogott frissen telepített díszfüvekkel körbeültetve. - Ez múltkor még nem volt itt! - állt meg a nő, hogy szemügyre vegye. Bár említette, hogy szeretne egyet, de nemrég csinálhatta, mert egészen frissnek tűnik. - Szerintem a barátnőd a héten is nagy munkában lehetett! Vajon létezik olyan virág, ami neki ne lenne itt? - Nem hiszem - mosolyodott el M. J. halványan, s vissza is értek az épület elejéhez. -Be kell mennem, Jack! Tudnom kell, hogy mi van odabent! - Nézzük meg, hátha nyitva van! - mondta a férfi, és fellépett a verandára, de zárva találta az ajtót. - Nincs valami rejtekhelye, ahol itt egy pótkulcsot tart? - Nem hiszem - dörgölte meg a nő ismét a karját, mert a forróság ellenére megint kirázta a hideg. Csak arra tudott gondolni, hogy gyanúsan nagy a csönd. - Régebben a potomaci házához tartott egyet egy cserépben az ajtó előtt. De egyszer, amikor Milánóba utazott, az unokatestvére,

Melissa megtalálta és bevette magát hozzá. Teljesen kiakadt a dolgon. Jack, miközben a nőt hallgatta, lehajolt, hogy megvizsgálja a zárakat. - Egyszerűbb, ha betörünk egy ablakot, minthogy ezeket próbáljuk meg felfeszíteni! - Szó sem lehet róla! - Tartottam tőle, hogy ezt mondod - állt fel sóhajtva. - Rendben, akkor marad a zár -mondta, s visszament a kocsijához. Felnyitotta a csomagtartót, amelyben mindenféle szerszám, ruha, könyv és irat lapult. Kiválogatta, amire szüksége volt, majd M. J.-hez fordult: - Van riasztója? - Nem hiszem, legalábbis nem tudok róla - felelte a nő, miközben a kis bőrtáskát méregette, melyet Jack előhalászott a kocsiból. - Mihez akarsz kezdeni? - Tolvajkulccsal nyitom ki a zárat. Lehet, hogy eltart majd egy ideig, mert rég nem csináltam már ilyet - tette hozzá a férfi, de máris a tenyerét dörzsölte a kihívás láttán. - Addig körbenézhetnél, hátha nyitva felejtett egy ablakot vagy ajtót! - Rendben, de ha egyet bezárt, akkor bezárta az összesét - jegyezte meg a nő, de azért ellenőrzött minden ajtót és ablakot, némelyiken be is kukucskált. Mire végzett és visszaért, Jack már a második zárral bíbelődött. Kíváncsian figyelte, milyen fortélyokat vet be. Igaz ugyan, hogy itt nem volt olyan rettenetes a kánikula, mint a városban, de így is átnedvesedett a férfi inge az izzadságtól. - Meg tudnál erre engem is tanítani? -kérdezte, mire Jack lepisszegte. - Megvan! - jelentette ki végre győzedelmesen, s a kezét a farmerjába törölte, majd felállt s a homlokáról is letörölte az izzadságot. - Már csak egy hideg zuhany és egy hideg sör hiányzik az életemből! Megcsókolom a barátnődnek még a lába nyomát is, ha odabent mindkét vágyam teljesül! - Grace nem szokott sört inni - világosította fel M. J., majd az orra előtt belépett a házba. A nappali tiszta és otthonos volt, ugyanakkor az is látszott rajta, hogy lakják. A hatalmas, csíkos kanapé, a sötétkék, süppe-dős fotelok és a téglából rakott kandalló, melynek a tűzterében a nyárra való tekintettel egy páfrány zöldellt, mind-mind meghitté tette a helyiséget. A nő villámgyorsan körbenézett a szobákban, melyeknek a padlóját gesztenyefa parketta és berber szőnyegek borították. A konyhába is bekukkantott, melybe Grace zöld pultot és fehér csempét álmodott. Sőt a régi szalont sem hagyta ki, melyet barátnője könyvtárnak alakított át. De az egész ház kongott az ürességtől, hiába szaladt fel az emeletre is. Grace hálószobája épp olyan elhagyatóttan állt, mint a többi háló- és fürdőszoba. A csillogó rézkeretes ágy bevetetten fogadta, s a csipke ágytakarón, melyet Írországban vásárolt, színes párnák tömkelege hevert. Az éjjeliszekrényen egy kertészkedésről szóló könyv árválkodott. A fürdőszoba is üres volt, bár mindent a helyén talált. A mosdókagyló ragyogó tisztán csillogott a halványkék pultban, s a polcokon szépen összehajtogatott törölközők fogadták a belépőt. Tudva, hogy teljesen felesleges, benézett az öltözőbe is, ahol elképesztő mennyiségű ruhát talált, de mindet katonás rendben.

- Nincsenek itt, édesem! - ért Jack gyengéden a vállához, de a lány elhúzódott. - Én is látom! - csattant fel, majd kétségbeesetten folytatta: - De Grace itt járt! Tudom, hogy itt járt, mert még érzem a parfümjének az illatát! hunyta be a szemét, s mély lélegzetet vett. - Még itt van a levegőben! Valami divatdiktátor, aki első látásra beleszeretett, terveztette neki ezt az illatot, s azóta is ezt használja. - Igazad lehet - felelte Jack, aki maga is érezte az előkelő, ugyanakkor érzéki illatot, melybe némi vadság is vegyült. - De talán csak a faluba ment, vagy épp kocsikázni támadt kedve. - Akkor nem zárt volna be semmit! Mindig azt mondogatta, hogy mindent nyugodtan itt hagyhat, nem kell tartania semmitől. Csak akkor zárja be a házat ilyen körültekintően, ha elutazik. Sem Bailey, sem Grace nincsen itt, épp elkerültük egymást - lépett M. J. az ablakhoz. - Visszamehetett Potomacbe? - Nem hiszem - rázta meg a fejét M. J., miközben az idegesség és az aggódás könyörtelenül szorongatta a torkát. - Július negyedike van, s ha teheti, mindig elkerüli a tömeget, a turistákat és a nagy forgalmat. Ezért is gondoltam, hogy legalább holnapig mindenképp itt marad. De most gyakorlatilag bárhol lehet! - Ám ez egyúttal azt is jelenti, hogy előbb-utóbb csak felbukkan valahol! indult el Jack a lány felé, de amikor meglátta, hogy könny csillog a szemében, hátrahőkölt, mintha csak üvegfalba ütközött volna. - Csak nem sírsz?! - kérdezte egy szemernyi rosszallással a hangjában, melyből javarészt azért félelem érződött. M. J. összefonta maga előtt a karját, de már nem volt mit tenni, a felgyülemlett izgalom, félelem és feszültség egy csapásra kétségbeeséssé változott. - Azonnal hagyd abba! Nem viccelek! Ezzel a pityergéssel semmire sem megyünk - szólt rá a férfi, akit megijesztettek, de bosszantottak is a könnyek, s aki emiatt egyszerre érezte magát tehetetlennek és ostobának is. - Egyedül akarok lenni! - felelte a nő, s visszafojtotta a zokogást. - Hagyj magamra! - így is lesz, ha nem hagyod azonnal abba. Semmi kedvem azt nézni, mint itatod az egereket. Szedd össze magad! De M. J.-re már nem hatott sem a fenyegetés, sem a szidalmazás. Az ablaknak döntötte a homlokát, s hagyta, hadd csorduljanak ki a könnyei. - Már itt sem vagyok! - mordult a lányra Jack, s az ajtóhoz lépett. - Megyek, iszom valamit, aztán lezuhanyozom. Ha befejezted a bőgést, gyere utánam, mert meg kell beszélnünk, hogy mi legyen a következő lépés! - Nem érdekel, menj csak! - szipogta M. J., s a férfi már épp kiment volna, amikor káromkodva visszafordult. - A fene vigye el! - mormogta. - Kinek hiányzik ez? Fogalma sem volt, hogy mit is kellene egy pityergő nővel kezdenie. Különösen olyannal, akit erősnek és keménynek ismert meg, de akinek szemmel láthatóan nagyon is fogytán volt a kitartása. Mivel jobb ötlete nem akadt, maga felé fordította és szorosan átölelte. Végül felkapta, s az ölébe véve leült vele egy kényelmes fotelba. Egyre csak ringatta, simogatta és szapulta.

- Ne bőgj már! - csókolta meg a halántékát. - Ki nem állhatom! - Félek! - szipogta M. J., s az arcát Jack erős, széles vállába temette. Nagyon félek, és rettenetesen elfáradtam! - Tudom, kicsim - szorította a férfi magához és megpuszilta a haját. Tudom. - Beleőrülnék, ha bármi is történne velük! - S ismét forró könnyek buggyantak elő a nő szeméből. - Ne csináld! - szorította Jack még erősebben, mintha csak megálljt tudna ezzel parancsolni a könnyeinek. Gyengéden puszilgatni kezdte az arcát, s végül az ajkára is ráakadt. - Hidd el, minden rendben lesz - törölte le esetlenül M. J. könnyeit. - Ezt megígérhetem! - Annyira biztos voltam benne, hogy itt lesznek! - nézett rá a lány kisírt szemmel. - Tudom - simította ki a férfi a haját az arcából. - Nem is haragszom, hogy így kiborultál. Másnál már réges-rég eltörött volna a mécses. De most már tényleg hagyd abba, szívem, mert ezt meg én nem tudom elviselni! - Utálok bőgni! - törölte le M. J. szipogva a könnyeit. - Mennyivel jobb ezt hallani! - fogta meg Jack a kezét, majd ezúttal már természetes mozdulattal a szájához emelte, s mindkettőt megcsókolta. - Gondolj arra, hogy Grace itt járt, talán még egy órája sincs, hogy elment. Mindent szépen rendbe tett, s gondosan bezárta, az ajtókat, ablakokat, ami azt jelenti, hogy kutyabaja sem volt. - Igazad van. Már gondolkodni sem tudok - sóhajtott nagyot M. J. kicsit lehiggadva. - Pihenned kell, de mindenekelőtt enned valamit! - Igen, de előbb még ülhetnénk itt egy kicsit? - hajtotta a lány a fejét a férfi vállára. - Hát persze! - nyugtatta meg Jack, mert ennél mi sem volt egyszerűbb, hogy szorosan magához ölelje, s úgy ücsörögjenek ott egy kicsit. 10. Felesleges lett volna visszakocsikázniuk a városba a tűzijáték miatti rettenetes csúcsforgalomban. Már csak azért is, mert Grace házánál tökéletesebb rejtekhelyet keresve sem találhattak volna, ahol meghúzhatnák magukat éjszakára. Jack rettegve gondolt arra, hogy M. J. esetleg megint kiborul. Egy kiadós vacsorát és alvást megfelelő ellenszernek talált, hogy javítson a helyzeten. Akárhogy is nézte, már öt órája kocsikáztak, s alig aludhattak egyetlen órácskát. Ráadásul ha visszamentek volna a városba, az egész aznapi erőfeszítésük, hogy megtalálják a nyaralót, semmivé válik. Ezenfelül Jacknek szüksége volt némi időre, hogy átgondolja a tervét, amely már kezdett körvonalazódni a fejében. - Zuhanyozz le, és vegyél kölcsön valami tiszta ruhát a barátnődtől! -javasolta M. J.-nek. - Meglátod, jobban érzed majd magad. - Ártani nem árthat - erőltetett a lány egy halvány mosolyt az arcára. - De azt hittem, előbb te akarsz zuhanyozni. Mi lenne, ha megspórolnánk egy kis vizet? Az ajánlat nagyon is csábító volt, s Jack már szinte látta is maga előtt, mint szappa-nozza be M. J. és a saját testét a langyos vízsugár alatt, aztán

megtörténik, aminek ilyenkor történnie kell. Végül azt is mérlegelte, hogy a nőnek öt perc egyedüllét sem jutott már órák óta, s talán erre is szüksége lenne. Ezért erőt vett magán, s így felelt: - Menj előre, majd megyek utánad, de előbb megnézem, mi van a barátnőd hűtőjében - puszilta meg gyengéden M. J. orrát. - Nekem is hozhatnál valami innivalót, ha a konyhába mégy! De azt már most megmondhatom, hogy sört nem találsz - indult el M. J. a fürdőszobába, de félúton visszafordult. - Köszönöm, hogy ilyen türelmes voltál, Jack! A férfi zsebre dugott kézzel szemlélte M. J. kisírt szemét és kimerültségtől sápadt, elgyötört arcát. - Azt hiszem, ennek így kellett lennie! - Azért köszönöm, hogy megértettél, és nem kellett elsüllyednem szégyenemben! -mondta, és bement a fürdőszobába. Már az jóleső érzéssel töltötte el, hogy lerángathatja magáról a farmert és a pólót. Grace az egész házat egyszerűségre törekedve rendezte be, de a fürdőszoba a luxus különálló világaként teljességgel kilógott a sorból. Ebben a helyiségben minden az ön-kényeztetésről szólt. A csempe halványkék és zöld színe a hűvös tengerpartot juttatta M. J. eszébe. A hatalmas, fehér fürdőkádban fúvókákból spriccelt a víz, hogy így masszírozzák a für-dőző testét. Az elmaradhatatlan virágok innen sem hiányozhattak: páfrányok zöldelltek mindenütt világosbarna cserepekben. A mosdó fölött rézkeretes tükör függött, melyet tulipán alakú lámpácskák hada világított meg. A tükörbe pillantva a nő polcokat látott maga mögött, melyek roskadoztak a törölközőktől és fehérneműtől. Az egész helyiség hatalmasnak és pazarnak tűnt. Épp csak egy pillantást vetve a luxus fürdőkádra, a zuhanykabinhoz lépett, melyben három oldalról és különböző magasságban szintén fúvókák várták, a kényeztetésre vágyót. M. J. belépett, majd megengedett minden csapot, s sóhajtva barátnője méregdrága samponja és szappanja után nyúlt. Amikor megérezte az illatukat, megint a sírás kerülgette, mert ez is csak Grace-re em- lékeztette. De ezúttal összeszedte magát, s már azt is szörnyen bánta, hogy az imént nem tudott uralkodni az érzésein. Könnyekkel sosem le- het megoldani semmit, gyakorlatias gondol- kodással sokkal inkább! - véste jól az eszébe. Egy frissítő zuhany, utána valami harapnivaló meg egy kis pihenés, és máris tisztábban látja majd a dolgokat. Mindenképpen aludnia kell pár órát, mert már alig áll a lábán. De nem csak a sírás gyengítette el ennyire, s nem csak attól érezte magát ilyen furcsán. Valamit tennie kell, futott át az agyán, ugyanakkor azt is tudta, hogy ahhoz frissnek és kipihentnek kell lennie. Nem számított, milyen rövid idő telt el azóta., hogy fenekestül felfordult körülötte a világ, sem Grace-t, sem Baileyt nem tudta elérni, így egyetlen pillanat is örökkévalóságnak tűnt. Meg kell oldanom ezt a helyzetet, hogy mindnyájan visszazökkenhessünk a régi kerékvágásba. De még akkor is ott van Jack! Azzal is ideje szembenéznem, ami kettőnk közt történik! - töprengett a kellemes vízsugár alatt. Vitathatatlanul beleszeretett, s hogy ez ilyen gyorsan történt, csak fokozta

az érzéseit. Soha senkiért sem volt még ennyire oda, és ezt egyre tisztábban látta. Ráadásul a fellángoló szenvedély mellett valami megmagyarázhatatlan bizalom is a férfihoz kötötte. Furcsa, határtalan vonzalommal gondolt rá, felnézett rá, s tudta, hogy akár az egész életét is le tudná vele élni. Ha nem is teljes egyetértésben, de megelégedettségben. Úgy érezte, hogy ismeri és megérti Jacket, és csak remélte, hogy ezt a férfi is így gondolja. Tudta, hogy milyen magányosnak lenni. Sejtette, hogy rengeteg sebet kaphatott már, ugyanakkor azt is elfogadta, hogy rettentően büszke a munkájára. Jack egyszerre volt kedves és gúnyos, s a türelme és a lelkesedése az eszével együtt nem mindennapivá tette. Az irodalomhoz is vonzódott, de még annál is inkább a kötetlen élethez. Egyedül élt a saját szabályai szerint, s azokat akkor hágta át, amikor csak a kedve tartotta. M. J., ha a leendő férjére gondolt, be sem érte volna kevesebbel. Ugyanakkor az is aggasztotta, hogy egy olyan emberrel képzeli el a jövőjét, akinek nem erőssége az állandóság, s a családi dolgok elől világéletében menekült. De mivel ez épphogy csak felmerült benne, talán még csírájában el is kellene fojtani az aggodalmait, gondolta. Végül is neki ott van a saját élete, és őszintén remélte, hogy semmin sem kell változtatnia, ha Jack is a része lesz. Elzárta a csapokat, gondosan megtörölközött, s mivel a keze ügyében volt, használt egy keveset Grace finom testápolójából. Amikor vizes haját is átdörgölte, végre ismét embernek érezte magát. Csak úgy meztelenül átvonult barátnője hálószobájába, s szemügyre vette az öltöző polcait. Hála istennek Grace vidéki ruhatárában az egyszerűbb darabok is helyet kaptak. M. J. egy sötétkék-fehér apró kockás, rövid ujjú blúzt választott, s talált hozzá egy vászon rövidnadrágot is, amely egy kicsit lötyögött rajta. A barátnőjének tényleg remek alakja volt, ő viszont csak fiús csípővel dicsekedhetett. A szára is rövidebbnek bizonyult a kelleténél, mivel a nadrág eredeti tulajdonosa pár centivel alacsonyabb volt nála. Mindenesetre csinos volt, s megszűnt az a nyomasztó érzés, amelyet kétnapos ruhái okoztak. Kiterítette száradni a törölközőjét, s egyre az járt a fejében, hogy vajon mit szólna Grace mindehhez. Aztán csak úgy mezítláb, vizes, az arcába kunkorodó hajjal elindult megkeresni Jacket. - Lassú vagy, Dakota! - jegyezte meg, amint a konyhában rábukkant. Nemcsak hogy elkezdtem nélküled, hanem be is fejeztem! Jack egy kis üveggel a kezében megfordult. - Csak ezt találtam! - jegyezte meg, aztán elakadt a lélegzete. Nos, ha eddig azt gondolta M. J.-ről, hogy nem kimondottan szép, meg kellett állapítania, hogy igaza volt. Nemcsak hogy egyszerűen szépnek, hanem lenyűgözőnek találta. Izgatónak... Hosszú, formás lábát csak kihangsúlyozta a parányi rövidnadrág, és ahogy a zsebébe akasztotta a mutatóujját és elmosolyodott, felért egy merénylettel. Vizes, rakoncátlanul kunkorodó haját a füle mögé tűrte. - Ez igen! - csettintett a nyelvével. - Alapos munkát végeztél! - Grace luxusfürdőjében nem volt nehéz. De majd meglátod magad is -

jegyezte meg, miközben kellemes melegség futott végig rajta. - Miért bámulsz így, Jack!? Hiszen láttál már meztelenül! - Igen, de megőrülök a formás lábú, rövid-nadrágos lányokért! - vonta fel a férfi az egyik szemöldökét. - Bugyit is vettél? - Nem. Van néhány dolog, amelyet még a legjobb barátnők sem osztanak meg egymással. A fehérnemű és a férfiak a két legfontosabb. - Nos, ebben az esetben... - tette le a kis üveget a férfi. - Ne is álmodj róla! - tolta el magától határozottan M. J. - Nincs éppen parfümillatod, ráadásul borzasztóan éhes is vagyok. - Milyen válogatós lettél egyszeriben - dör-gölte meg a férfi az arcát. Ezúttal már elkerülhetetlen, futott át az agyán, hogy előszedje a borotvát is a csomagtartóból. - Nem sok mindent találtam. A hűtőben csak francia pezsgő volt, a kamrában pedig néhány rekesz márkás, szintén francia bor. Ezenkívül néhány zacskó sós kekszre, némi száraz tésztára és egy üveg paradicsomra bukkantam, amely, ha jól sejtem, spagettiszószhoz való. - Ezek szerint egyikünknek főznie kell? - Attól tartok... - mondta Jack, majd bámultak egymásra tíz másodpercig. Na jó, dobjunk fel egy érmét! -javasolta. - Rendben - egyezett bele a nő. - Ha fej, te főzöl, ha írás, én! - dobta fel a negyeddollárost, melyet Jack nyomott a markába, majd felszisszent az írás láttán. - Semmi más nincs, amit csak úgy meg lehetne enni? - Te főzöl! - nevetett Jack, majd fintorogva átnyújtotta a kis üveget. - Van itt még kaviár is. M. J. nagyot sóhajtva elvette. - Nem szereted a kaviárt? - kérdezte. - Ha sült halat ehetnék, az isteni lenne! De mi a fenét kezdjek az ikrájával? Az egész a tiéd lehet! Elmegyek zuhanyozni, addig remélem, valami finomat hozol ki abból a mártásból. - Nem merem megígérni, hogy ízleni fog -felelte M. J. komoran, ahogy alkalmas edény után nézett. Amikor fél órával később Jack megfüröd-ve és frissen borotválva tért vissza, a tűzhelyen rotyogó serpenyőből finom, ínycsiklandozó illatok szálltak. A teraszra nyíló ajtó tárva-nyitva állt, s M. J. odakint ült a kaviáros üveggel és egy zacskó keksszel a kezében. - Nem is olyan rossz - jegyezte meg, amikor észrevette a férfit, és épp egy kaviárral vastagon megkent falatot gyömöszölt a szájába. - Csak arra kell gondolni, hogy valami teljesen mást eszel, aztán gyorsan leöblíteni! Azzal belekortyolt egy pohár pezsgőbe, majd megborzongott. Grace imádja az ilyesmit, ami érthető is, hiszen olyan környezetben nőtt fel. Már gyerekkorában odavolt a kaviárért. - A környezet nagy hatással van rá, hogy kiből mi lesz! - helyeselt Jack, s kinyitotta a száját, jelezve, hogy ő is kér egy falatot. Előbb elfintorodott, majd felkapta a nő poharát, s fenékig kiitta. - Inkább egy hot dog meg egy barna sör! M. J. egyetértőn felsóhajtott. - Nem vagyunk abban a helyzetben, hogy válogassunk - mosolyodott el. Kellemes itt kinn, most, hogy egy kicsit lehűlt a levegő! De tudod, mi a baj ezzel a hellyel? Ez a süket csönd! Semmi zaj vagy hang nem jut el ide! Az emberre a frászt hozza ez a nagy nyugalom! - Tudod, azok, akik ilyen helyen laknak, épp a nyüzsgéstől bolondulnának

meg - tömött a férfi egy újabb falatot a szájába, mert már maga is borzasztóan éhes volt. - Mi ketten tagadhatatlanul városi emberek vagyunk, s a tömegben érezzük igazán jól magunkat. - Igen, én például azért dolgozom szinte minden este a kocsmában, mert szeretem, hogy jönnek-mennek az emberek - bámult a lány a lemenő napba. - Bár ma biztosan nyugis este lesz, mert vasárnap van, és ráadásul ünnepnap. Fogadok, elképzelni sem tudják, hogy miért nem mentem be, de szerencsére a helyettesem talpraesett lány, elboldogul egyedül is. Majd eszébe jutott valami, és gondterhelten a pohara után nyúlt. - A zsaruk már biztos benéztek hozzánk, s kikérdezték az alkalmazóttaimat. Lehet, hogy egy-két törzsvendéget is. Halálra fogják aggódni magukat. - Nem fog sokáig tartani - vigasztalta Jack, aki időközben már a terve tökéletesítésén dolgozott, s azon gondolkodott, hogyan lehetne elkerülni a buktatóit. - Egypár napig ellesznek nélküled. Fogd fel úgy, mintha nyaralni mentél volna! - Csak utazgatok egy keveset, vagy nem így gondoltad? - Legközelebb remélhetőleg Párizsba - jegyezte meg, s M. J. igencsak meglepődött, hogy a férfi egyáltalán emlékszik erre. - Ez volt a tervünk. Jártál már ott? - Nem, és te? - Még én sem. Egyszer gyerekkoromban voltunk Írországban, s az apám teljesen elérzékenyült tőle! Manhattanben született és nőtt fel, de bárki azt hihetne róla, hogy dublini, csak elszakította onnan a sors. Ezt leszámítva még sosem jártam külföldön. - Én már voltam Kanadában és Mexikóban is, de az óceánon túlra még én sem jutottam el - vette el Jack mosolyogva M. J.-től a pezsgős poharat. Mintha égne a mártásod, édesem! A nő szitkozódva felpattant s beszaladt. Amíg odabent tevékenykedett, Jack az üvegre pillantott. Nem hitte ugyan, hogy az alkohol nyugtatóan hatna bárkire is, de ez most különösen feszült helyzet volt. Már Párizs puszta említésére is aggódóvá vált M. J. tekintete, mert ez is csak a barátait juttatta az eszébe. Elhatározta, mindent elkövet, hogy ha legalább csak néhány órára vagy egy éjszakára is, de elfelejtesse vele minden gondját-baj át. - Még épp időben szóltál! - jött vissza a nő. - Feltettem a vizet is a tésztának, de hogy őszinte legyek, fogalmam sincs, menynyi ideig kellett volna azt a paradicsomot főzni. Mindegy, megesszük úgy, ahogy van. - Részemről rendben! - vigyorodott el a férfi, majd átnyújtotta neki a teletöltött poharat. - Volt még egy ilyen üveg a hűtőben, ugye? - Igen, én szerzem be neki a nagykereskedésből - kortyolt bele M. J. az italba, majd elnevette magát. - Vajon mit szólnának a vendégeim, ha ezt is feltenném az itallapra? - Én mindenesetre már kezdem megszokni - állt fel Jack, s megsimogatta a nő haját. - Keresek valami zenét a rádióban, mert tényleg nagy itt a csönd. - Jó ötlet! - M. J. a válla fölött a férfi után pillantva megjegyezte: - Mintha Grace említette volna, hogy medvék is vannak az erdőben. Jack kétkedő pillantást vetett az erdő felé, majd mosolyogva megjegyezte: - Akkor hozom a pisztolyomat is. De visszatérve nemcsak a fegyverét hozta, hanem egypár gyertyát és egy szál, rózsaszín szegfűre emlékeztető virágot is, melyet a konyhában

tevékenykedő lány hajába tűzött. A nappaliból halk blues szólt, melyet egy helyi adón talált. - Igazad van, a vörös hajú nőknek is jól áll a rózsaszín - állapította meg mosolyogva. -Nagyon csinos vagy! - tette még hozzá, miközben M. J. épp a tésztát szűrte le. - Csak nem romantikus hangulatban vagy? - nézett a férfira. - Használd ki a ritka pillanatok egyikét! -hajolt Jack a lány nyakához, s érzéki csókot lehelt rá. - Vagy nem akarod? - Dehogyisnem! - kapta fel M. J. a fejét, amint izgalom áradt szét a testében. - De előbb a hangulat fokozása érdekében meg kell enned a főztömet, és úgy kell tenned, mintha roppantul ízlene! - grimaszolt egyet, majd a hűtőből elővette a második üveg pezsgőt is. - Tudod, hogy mennyibe kerül ebből egy üveggel? Még nagykereskedelmi áron is? - Nem vagyunk abban a helyzetben, hogy válogassunk - emlékeztette Jack a nőt nevetve, amint kinyitotta a palackot. Ami a vacsorát illeti, mindketten ettek már ennél rosszabbat és jobbat is. A tészta kissé túlfőtt, a szósz pedig íztelenre sikerült, de egyikük sem tett rá megjegyzést. Mivel mindketten farkaséhesek voltak, másodjára is szedtek az ételből, s az utolsó falatig mindent megettek. Jack kínosan ügyelt rá, hogy minden olyan témát kerüljön, amellyel elronthatná szerelme kedvét. - Lehet, hogy azokból a fűszernövényekből kellett volna beletennem, de azt sem tudom, mi micsoda - jegyezte meg M. J. a végén. - így is finom - fogta meg a férfi a kezét, s megcsókolta a tenyerét, mire a nő nagyot nézett. - Hogy érzed magad? - Sokkal jobban! - emelte fel M. J. a poharát. - És jóllakottan! Érdekes, jegyezte meg magában Jack, akkor sem volt ilyen nyugtalan, amikor megbilincseltem, és akkor sem, amikor a gazfickókkal a nyomunkban végigszáguldottunk Washingtonon. Most meg csak elég volt megcsókolnom a kezét, s máris olyan feszültté vált, mint szűz menyasszony a nászéjszakája előtt. Vajon meddig lehetne ezt még fokozni? - töprengett a férfi. - Imádlak nézni! - mormolta, mire M. J. sietősen ivott, majd letette a poharat, aztán megint csak a szájához emelte. - Már két napja egyfolytában nézhettél! - De nem gyertyafényben - töltötte Jack megint tele a poharát. - Úgy csillog a szemed és a hajad is, mintha tele lenne csillagokkal! mosolyodott el, és felé nyújtotta a poharat. - Szép, mint egy csillag, s rajta kívül nincs is más az égen. - udvarolt tovább, miközben a nő belekortyolt a pezsgőbe. -Rajtad kívül nincsen más, M. J.! - tolta félre a tányérokat, hogy hozzáférhessen a nő kezéhez. -Te remegsz! -jegyezte meg, amint megcsókolta az ujjait. - Dehogyis! - húzta el M. J. a kezét, miközben a szíve bolondul vert. Összehúzott szemmel kezdte méregetni a férfit. - Le akarsz itatni, Dakota? - kérdezte bizalmatlanul, mire Jack lassan elmosolyodott s magabiztosan felelt: - Nem, csak próbállak ellazítani. Egészen addig kellemesen is érezted magad, amíg meg nem próbáltalak elcsábítani. - Szóval te ezt csábításnak nevezed? - forrósodott fel a vágyakozástól a nő teste.

- Nem tudnék mást csinálni veled, csak elcsábítani - fogta meg a férfi M. J. kezét újból, ám ezúttal a csuklója belső felét kezdte csókolgatni. - Amúgy már most összevissza ver a szíved a pezsgőtől, annyira a fejedbe szállt. Talán fel sem tudsz már kelni - jegyezte meg, ám a nőnek fel sem kellett állnia, hogy igazat adjon Jacknek: ülve is remegett a térde. - Már nem kell elcsábítanod. - Akárhogy is, de minden pillanatát élvezni fogom, hogy az enyém leszel. De előbb azt akarom, hogy remegj a vágytól! M. J. attól tartott, a férfinak ehhez már a kisujját sem kell mozdítania, s feszülten húzta el a kezét. - Hagyjuk ezt! Ha le akarsz velem feküdni, akkor... - Majd azt is! - áll fel Jack az asztaltól, s a nőt is felsegítette. Ahogy ott álltak, birtoklón simogatta a testét, le s fel. - Azért vagy ilyen nyugtalan, mert tudod, hogy mire vagyok képes! - húzta magához szorosan, hogy megpuszilhassa az állat. -Ezért vagy ilyen feszült. - Csak egyszer főzz vacsorát egy férfinak, és többet le sem tudod vakarni magadról -csipkelődött M. J., de kapkodó lélegzete izgatottságról árulkodott. Jack jóízűen nevetett, s forró lehelete a nő arcát csiklandozta, mire az megremegett. - Csókolj meg! - suttogta M. J. vágyakoz-va, s forró ajka a férfié után kutatott. - Csak csókolj meg! - A tűztől nem félsz, de a parazsa megré-miszt? - teljesítette Jack a lány kívánságát. De egyik sincs a másik nélkül, hiába is akarnád - becézte érzéki ajkát, mire M. J. megremegett a vágytól. Alig állt a lábán. A pezsgő is kissé a fejébe szállt. Amikor a férfi ölbe kapta, szaggatottan kezdte szedni a levegőt. - Miért csinálod ezt? - sóhajtotta. - Mert erre van szükséged! - mormolta Jack, majd hozzátette: - És nekem is! - Azzal gyengéden harapdálni kezdte M. J. nyakát, amint elindult vele felfelé az emeletre. Az egész házra, sötétség borult, csak az ezüstös holdfény világított be, s a sejtelmes hangulatot fokozta az idegen illat, amelyet a nőn érzett. Felérve az ágyra fektette, s fölé hajolva lassan, nagyon lassan megcsókolta. M. J. egy szempillantás alatt elgyengült, s szinte már lebegett. Ahogy Jack az ajkával játszott, majd egyre mélyebben birtokba vette, értelme sem lett volna tiltakozni. Boldogan sétált a pompás csapdába, melyet a férfi oly gondosan készített elő neki. Jack is megérezte a teljes behódolást, amikor a nő a nevét suttogta, s ettől csak még nagyobb vágyakozás lett rajta úrrá. Heves izgalommal esett neki M. J. nyakának, majd a bőrének feszülve mormolta: - Ne gondolj semmire, csak légy az enyém! Közben egyre csak simogatta néhol csoníj tosabb, néhol pedig kerekdedebb testét, miközben felfedezte, hogy míg egyik mozdulatára. csak felsóhajtott a nő, a másikra szaggatottan kezdte kapkodni a levegőt. Mintha végtelen idejük lenne, úgy mélyedt bele testének tanulmányozásába, s abba, hogyan tud neki még több élvezetet nyújtani. A válla erős és szögletes volt, míg a combja hosz-szú és izmos, ám ezzel ellentétben kecses nyakkal áldotta meg a sors. Jack lassan levetkőztette, miközben addig csókolgatta M. J. felé nyújtott

kezét, amíg az ismét erőtlenül hullott a lepedőre. Semmi más kapaszkodót nem hagyott neki, csak a bizalmat, de cserében egy hatalmas birodalom kapuját tárta fel előtte: az élvezetét. S ez a gyengédség lassú, emésztő lángokat szított fel M. J.-ben. Ám a férfi türelme őt is visszatartotta a kapkodástól, s hagyta, hadd vigye Jack egyre messzebbre azon az úton, amelyet kiválasztott. Hagyta, hadd fordítsa át a hasára, hogy a vállát simogathassa, és hagyta, hadd szálljon mámor a fejébe, amint végigcsókolta a gerincét. Aztán már csak azt érezte, hogy Jack fölé hajol, és csodás dolgokat suttog a fülébe. Aztán újabb forróság járta át, amikor azokat az ígéreteket egytől egyig be is tartotta. Időközben egészen besötétedett, s odakint-ről csak egy vadászni induló bagoly hangját lehetett hallani. Egyetlen porcikája sem kerülhette el a férfi becéző kezét, ajkát, és az élvezettől tehetetlenül feküdt alatta. Valósággal elcsigázta a testét a kívánás, s amikor végül Jack maga felé fordította és egyesültek, mintha visz-szatért volna belé az élet. Felnyögött, mire a férfi a vállához szorította az arcát, s minden igyekezetével azon volt, hogy visszafogja magát, és csak lassan, érzékien lassan juttassa el M. J.-t a csúcsra. - Nagyon kívánlak! - nyögte, mire a lány két kapkodó lélegzetvétel között a nevét zi-hálta. A testük egymásénak feszült, s az ujjaik összefonódtak. A besütő holdfényben Jack szeme sötéten csillogott, míg M. J. vörös haja aranyosan fénylett. - Mindenem a tiéd! - felelte a nő élénken csillogó szemmel, s ahogy ezt kimondta, a férfi keze megremegett az övében, míg a tekintete egyszerre árulkodott vágyról és győzelemről. - Mindenem a tiéd! - ismételte meg M. J. még egyszer, s mindkettejüket hatalmába kerítette az egyesülés mámorító öröme. M. J. rövidesen elaludt, és miközben Jack szorosan magához ölelte, kidolgozta a végleges tervét. Körülbelül ötven százedék, esélyt adott magának, de a körülmények kedvezőnek mutatkoztak. Ráadásul sokkal nagyobb kockázatot is szíves örömest vállalt volna a nőért, csakhogy többet egy árva könnycseppet se lásson a szemében. Harminc évet várt, hogy rátaláljon az igazira, talán ezért is szeretett belé ilyen gyorsan és minden kétséget kizá-rón. Akárhonnan is nézte, mindig ugyanarra a következtetésre jutott: a sors keze lehetett benne, hogy minden ilyen tökéletesen egybevágott. A találkozásuk, a gyémánt és az összes többi körülmény. M. J. volt élete első és egyetlen szerelme, s az égvilágon mindent megtett volna azért, hogy megvédje. Még ha ehhez a bizalmát kellett is kockára tennie. Számolnia kellett azzal is, hogy talán most fekszik mellette utoljára, de akkor is többet kapott tőle ez alatt a két nap alatt, mint mástól egész életében. M. J. ugyanis szerette, s ez többet jelentett mindennél. Ahogy Jack a sötét, vidéki szobában az életéről és a jövőjéről merengett, másvalaki egy kivilágított helyiségben ücsörgött. Rengeteg dolga akadt egész nap, így mostanra kezdett eluralkodni rajta a fáradtság, de ezt mégsem hagyhatta. Megpróbált lazítani, ám az agya tovább pörgött, csak nem akart

kikapcsolni. Társaságban volt, megnézte a tűzijátékot, csevegett és finom bort kortyolgatott, de a harag egész idő alatt egyre csak emésztette. De most végre egyedül lehetett kedvenc helyiségében, amely mindig megnyugtatta. Hosszasan elnézegette a Renoirját, s mérhetetlen örömöt lelt a kifinomult színekben és a művészi ecsetvonásokban. Akárhányszor ránézett, mindig csak a nagyszerűségét látta. Aztán ott volt egy kínai összerakós játék lakkdoboza, amely hajdanán valamelyik császáré lehetett. A fedelén egy aprólékos rajzú piros sárkány állt fekete háttér előtt. Az értékét szinte nem is lehetett pénzben kifejezni, mint ahogy a titkokét sem, melyeket őrzött. A másik nagy kedvence egy rubingyűrű volt, amelyet egykor XIV. Lajos hordott. A kisujjára húzta, majd a fény felé fordította a követ, mely vörösen izzott. Egy uralkodó uj-járól egyenesen az enyémre! - ötlött fel benne, amikor arra gondolt, hogy némi kerülő után végül csak eljutott az ékszer a legmegfelelőbb helyre. Az efféle kincsek általában jókedvre derítették, de azon az estén nem. Néhányan már elnyerték a büntetésüket, néhányan viszont még nem, s addig semmiképpen sem nyűg-hatott. A kincseskamrájában már így is értékesebbnél értékesebb és lenyűgözőbbnél le-nyűgözőbb holmik hevertek, de ez sem volt még elég. Addig nem nyughatott, amíg a Három csillagot meg nem kaparintotta. Bármilyen kincsét pénzzé tette volna, csak hogy az övé lehessen a három gyémánt, hiszen ha már egyszer megszerezte őket, másra soha többé nem lesz szüksége. Azok az ostobák azt hitték, hogy tisztában vannak a gyémántok értékével, és kézben tudják tartani a dolgokat. Arról nem is beszélve, hogy alaposan elszámították magukat, amikor azt hitték, hogy kijátszhatják. Azok a kövek egyes-egyedül csak őt illetik meg. Őt és senki mást! Mint ahogy a hatalmuk is egyedül csak az ő kezében összpontosulhat. Ha arra gondolt, hogy akár ki is csusszanhatnak a keze közül, összeszorult a torka. Felkelt, lerántotta a rubinköves gyűrűt az ujjáról, s mint egy elkényeztetett gyerek, aki megunt egy régi játékot, dühösen a sarokba hajította. Akkor is visszaszerzem őket! - őrjöngött. Még ha ez áldozatokkal jár is. Igazi, istenhez méltó áldozat lesz! - vigyorodott el lassan, kéjesen, s természetesen véráldozatra gondolt. Azzal kiment a szobából az égő lámpával együtt, otthagyva maradék józanságát is. 11. Jacknek megfordult a fejében, hogy hagynia kellene egy üzenetet, hiszen amikor M. J. felébred, egyedül lesz. Először bizonyára azt fogja hinni, hogy csak a faluba ugrott be némi élelmet vásárolni a boltban. Később aztán türelmetlenkedni kezd, majd végül bosszankodik. Egy óra elteltével azt fogja hinni, hogy eltévedt ezeken a kacskaringós mellékutakon. Aztán onnan már csak egy lépés, hogy rájöjjön, magára maradt. Ahogy hajnalban nesztelenül leosont a lépcsőn, szinte maga előtt látta, mint fog dühöngeni és káromkodni. Talán még a nevét is elátkozza, miközben belerúg valamibe, hogy kiadja a mérgét. Már-már sajnálta, hogy nem lehet ennek a jelenetnek a szemtanúja. Természetesen

utálni is fog! - számolt ezzel az eshetőséggel is. De itt legalább biztonságban lesz! S abban a pillanatban egyedül csak ez számított. Kilépett a házból a harmatos fűbe. A hajnal derengő fényei épp hogy csak megvilágították az eget. Egy-két madár már hozzá, hasonlóan felébredt, s hangosan fuvolázott. Ahogy az erdő szegélyére pillantott, meglátott egy őzet. Minden bizonnyal ugyanazt, amelyikkel előző nap az ösvényen találkoztak. Egy pillanatig csak bámultak egymásra, hiszen mindketten egyszerre vették észre egymást. De az őz jobbnak látta az óvatosságot, s ezúttal is hang nélkül eltűnt a fák közt. Jack elindult lefelé a lépcsőn, majd visszapillantott a házra, ahol M. J. az igazak álmát aludta. Ha minden a terv szerint történik, remélte, akkor már estére vissza tud érte jönni. Nem lesz egyszerű, hiszen előbb meg kell majd győznie, hogy egyes-egyedül a saját érdekében nem vitte magával. Bízott benne, hogy talán nem gázol nagyon a leikébe ezzel a húzásával, és ha mégis, akkor remélhetőleg hamar kiheveri. Ekkor megint eszébe jutott, hogy hagynia kellene egy rövid, lényegre törő üzenetet, de aztán ismét elvetette az ötletet. Maga is rá fog jönni, hiszen nem ejtették a feje lágyára. Beült a volán mögé, miközben egyfolytában csak a lányon járt az esze. Akármi is történne vele, M. J.-nek itt nem eshet bán-tódása. Ilyen gondolatok jártak a fejében, amikor végül is elszánta magát, és beindította a motort. Azaz csak beindította volna, mert az csak kattant egyet, de nem történt semmi. - Már csak ez hiányzott! - dünnyögte, majd kedvetlenül kiszállt. Bár nagy volt a kísértés, mégsem csapta be a kocsi ajtaját. Szitkozódva felnyitotta a motorháztetőt, hogy belenézzen. - Csak nem lerobbantál? Ahogy kidugta a fejét és a hang felé fordult, meglátta M. J.-t, amint csípőre tett kézzel áll a verandán. A szeme valósággal szikrázott a dühtől. Jacknek elég volt csak egy pillantást vetnie a motorra, hogy azonnal kiszúrja, hiányzik a porlasztósapka. Nem okozott különösebb gondot kitalálnia, hogy vajon ki vehette le. De nyugodt maradt. A munkája során egy dühös nőnél már sokkal rosszabbá! is szembe kellett néznie. - Úgy tűnik - válaszolta. - Korán felkeltél, M. J.! - Mint ahogy te is. - Csak éhes voltam - villantott Jack a nőre egy mosolyt -, és gondoltam, valami reggeli után nézek.! - Bunkót is tartasz a kocsidban? - vonta fel M. J. az egyik szemöldökét. - Bunkót?! - Olyat, amilyet az ősember is használt. Csak fogta és bevette magát az erdőbe, majd az első állatot, amely szembe jött, leütötte a húsáért - indult el a férfi felé, akinek mintha az arcára ragasztották volna a mosolyt. - Ennél egy kicsit egyszerűbb eljárásra gondoltam: a vásárlásra. - Tényleg? Azt is elárulnád, hol találsz ilyenkor itt a környéken nyitva boltot? Ezzel megfogta Jacket. - Arra gondoltam, hátha találkozom egy gazdálkodóval, akitől vehetnék egy kis sonkát és pár tojást - mondta, de nem folytathatta tovább a

magyarázkodást, mert a nő alaposan behúzott egyet a gyomrába. - Teljesen hülyének nézel, hogy ilyesmivel etetsz?! A férfi köhögve felegyenesedett. - Nem, de hallgass ide... - Azt hiszed, nem tudtam, hogy mire megy ki a játék tegnap este? Teljesen az ujjad köré csavartál, hogy ne vegyem észre: le akarsz lécelni! Te aljas disznó! - Azzal M. J. ismét meglendítette az öklét, de ezúttal a férfinak sikerült elhajolnia az állára célzott ütés elől. Ám lassan Jacknél is kezdett betelni a pohár. Még soha senkivel nem bánt olyan gyengéden, mint előző este M. J.-vel, aki most épp ezt vágta a fejéhez. - Na és, te mit csinálsz?! Leosonsz utánam az éjszaka közepén, és meghiúsítod az utam! - válaszolta meg saját kérdését, mire a nő arcán elégedett mosoly suhant át. - Ez aztán a bizalom! - Te csak ne beszélj bizalomról! - csattant fel M. J. - Épp itt akartál hagyni! - így van! Most pedig add ide a porlasztósapkát! - Azzal megragadta a nő karját, mielőtt az még egyszer behúzhatott volna neki. -Hova tetted? - Mégis mit forgatsz a fejedben? Azzal a mogyorónyi agyaddal nem hiszem, hogy értelmes dolog lenne! - Elintézem, amit el kell - felelte Jack komoran. - Aztán majd visszajövök érted, ha végeztem. - Felveszel, mint egy kutyát az állatmegőrzőből? Mégis minek nézel? próbált meg M. J. kiszabadulni a férfi szorításából, és teljes erőből a lábára taposott. - Le merném fogadni, vissza akartál menni a városba, hogy csak a bajt keresd magadnak! - Tudom, hogy mit csinálok - ment fel most már Jackben is annyira a pumpa, hogy nem is foglalkozott a sajgó lábával. -Most pedig azonnal add vissza a porlasztósapkámat, és maradj nyugton, amíg vissza nem jövök érted! - Eszem ágában sincs! Együtt keveredtünk bele, és együtt is akarok kimászni belőle! - Felejtsd el! - Jack megperdítette a lányt, hogy a háta a kocsinak préselődött. - Nem veszek ilyen koloncot a nyakamba. - Ki kért meg rá, hogy dönts helyettem? Különben is, engedj el! - Szó sem lehet róla! - hajolt közelebb a férfi, miközben bilincsként szorította M. J. csuklóját. - Életedben először azt fogod tenni, amit mondanak! Itt maradsz, és kész! Nélküled gyorsabban elintézek mindent! Különben is, ha velem jönnél, egyfolytában csak miattad aggódnék ahelyett, hogy a dolgomra figyelnék! - Senki sem kért, hogy aggódj! Azonnal mondd meg, mit tervezel! - Már így is épp elég időt vesztegettem azzal, hogy belementem ebbe az üldözős mókába. Most fordul a kocka! A kezembe veszem az irányítást, s elkapom őket! - A két furgonos fickóra gondolsz? - dobogott a lány szíve a torkában. Remek ötlet, veled megyek! - Nem jössz velem sehová! - rázta meg Jack M. J.-t a vállánál fogva. - Itt biztonságban vagy, mert fogalmuk sincs erről a helyről, és nem valószínű, hogy valaha is ráakadnának. Nem tehetem kockára az életed! Értsd meg, te vagy a legfontosabb számomra! Szeretlek! - Én meg csak üljek itt a babérjaimon, mint valami ostoba liba, és várjam,

hogy mikor jössz vissza?! - Pontosan! - Micsoda öntelt alak vagy! Azt is elárulnád, hogy mihez kezdjek akkor, ha megölnek? Ráadásul, ha elfelejtetted volna, ez az én ügyem! Te csak csatlakoztál, úgyhogy nélkülem nem mégy sehová! - Csak útban leszel. - Hülyeség, eddig sem voltam útban. Kénytelen leszel magaddal vinni, ha vissza akarsz menni a városba. Ebből nem engedek! Jack erre elengedte a kezét, s dühös képet vágott, de aztán hamar visszanyerte az önuralmát. Azon gondolkodott, hogy vissza kellene M. J.-t cipelnie a házba, s odabilincselni valahová. Kemény küzdelem lenne, de mindenképp felülkerekedne rajta. De mi van akkor - futott át az agyán -, ha rosszul sülnek el a dolgok? Ki tudja, mennyi idő telne el, míg valaki rátalálna ezen az eldugott helyen! Mégsem hagyhatja itt az isten háta mögött az ágyhoz bilincselve! Talán megpróbálhatna bevetni valami hazugságot. Tudta, hogy M. J.-t nem könnyű lerázni, de egy próbálkozást megért. - Rendben - fordult a nő felé más hangot megütve. - Tisztázzunk valamit, mert már nagyon elegem van ebből a cirkuszból - nézett rá győztesen mosolyogva. - Tényleg? - Jól éreztem magam, és nagyon tanulságos is volt ez a kis kaland, de már kezd terhessé válni! Ráadásul azért az ötvenezer dolcsiért, amit ígértél, nem vagyok hajlandó kockára tenni az életemet. így hát úgy döntöttem, hogy néhány hétre, amíg elcsitul itt a vihar, északra utazom. - Azzal vállat vont, amint M. J. elkerekedett szemmel bámult rá. - A kettőnk dolga is kezdett komolyra fordulni, de ez nem az én műfajom. Jobbnak láttam elkerülni a szakítós nagyjelenetet, és csendben lelécelni. A helyedben értesíteném a rendőrséget, és átadnám nekik a követ. Ezt a két napot pedig elkönyvelném mint egy felettébb kalandos hétvégét. - Szóval ki akarsz rúgni? - kérdezte a nő halkan, mire Jack máris utolsó gazembernek érezte magát. - Inkább fogalmazzunk úgy, hogy odébb-állok, s tovább keresem az igazit. - Akkor minden, amit mondtál, csak... - Ne szívd mellre, édesem! Mindketten felnőttek vagyunk! De tudod mit, elviszlek a legközelebbi faluig, s adok pár dolcsit a buszra. M. J. hátat fordított, s lassan elindult vissza a házba.. De félúton összecsuklott, s az arcát a kezébe temette. A férfi ekkor már egy szörnyetegnél is alá-valóbbnak érezte magát, de azzal vigasztalódott, hogy itt legalább biztonságban lesz a szerelme. Semmi más nem számított, csak az, hogy... M. J. a hasát fogta a nevetéstől! Jacknek leesett az álla, amikor a nő hangosan haho-tázva visszapillantott rá. A kezét a hasára szorította, de nem védekezőn, hanem hogy szét ne essen a nagy kacagás okozta rázkódástól. - Hogy te mekkora hülye vagy! - nyögte ki végül. - Tényleg azt hitted, hogy bedőlök ennek a süket dumának?! - mondta még mindig szörnyű nevetési ingerrel küszködve. Minél komorabbá vált Jack arckifejezése, annál féktelenebbé a nő jókedve.

- Arra számítottál, hogy majd könnyek közt visszaadom a porlasztósapkát, és miután elmentél, jól kibőgöm magam, hogy ilyen csúnyán összetörted a szívem? - törölte meg M. J. a nevetéstől könnyes szemét. - Annyira belém zúgtál, hogy már gondolkodni sem tudsz, Dakota! Ám a férfinak erről egészen más volt a véleménye, s kedve lett volna csak úgy, pusztán szeretetből megszorongatni egy kicsit a pimasz nő torkát. - Túl tudnám tenni magam rajta. - Kötve hiszem! Lerí rólad, hogy fülig szerelmes vagy! Hidd el, ismerem az érzést! Egyikünk sem tudna csak úgy kimászni belőle - vett M. J. nagy levegőt, majd a nevetéstől sajgó bordáit kezdte dörgölni. - Jól fenékbe kellene hogy billentselek, de olyan egyúgyú és édes volt ez a hazugság, hogy nem tudom megtenni. Jack úgy állt ott, mint akit leforráztak. Leginkább az édes jelző bántotta a büszkeségét. El kellett könyvelnie magában, hogy M. J. eszén nem sikerült túljárnia. A fenyegetések és a kiabálás nem használt, amikor pedig hazugsággal próbálkozott, még a könnyei is potyogtak nevettében. Nem marad más hátra, mint előrukkolni az igazsággal, döntötte el. Az egyszerű, kendőzetlen igazsággal, és azzal érvelni. - Igazad van - lépett oda a nőhöz, majd leült mellé és megfogta a kezét. Még soha senkinek sem mondtam, hogy szeretem -kezdte -, mivel eddig még senkit sem szerettem igazán. Sem nőt, sem a családomat, sem barátokat. - Mert még nem volt rá alkalmad, édesem! - érzékenyült el M. J., s kisimított egy tincset a férfi homlokából. - Ez most nem számít - jelentette ki Jack keményen, s megszorította a nő kezét. - Az utolsó szóig komolyan gondoltam mindent, amit tegnap este mondtam. Csak te számítasz, senki más - csókolta meg szerelme kezét. Nem hiszem, hogy ezt érted, hiszen a te életedben sok más fontos ember is van. - Ez így van! - érzékenyült el M. J. megint, s megpuszilta a férfi arcát. Vannak még rajtad kívül, akiket szeretek, de amit irántad érzek, az teljesen más. Még senkit sem szerettem így! Jack némán a kezükre pillantott. Milyen jól egymásba illenek! - állapította meg. Mintha mindig is erre a találkozásra vártak volna. - Már régóta a magam életét élem anélkül, hogy bárki is beleszólna folytatta. - Eddig mindig elkerültem a felesleges magánéleti bonyodalmakat, így könnyű volt elkerülnöm, hogy bárkihez is kötődni kezdjek. De aztán jöttél te! - nézett a nő szemébe, s megsimogatta az arcát. - Borzasztóan megviselt, amikor tegnap a barátnőid miatt sírdogáltál, akiket szintén nagyon szeretsz. Ahogy ott ültünk a fotelban, megértettem, hogy mindenre képes lennék érted! Engedd meg, hogy segítsek! - Azért akartál elmenni, mert tegnap elpi-tyeredtem? - Nem, azért, mert akkor jöttem rá, hogy mit is jelent neked Grace és Bailey, és milyen sokáig uralkodtál az érzéseiden. Hadd segítsek! Neked és nekik is! M. J. egy pillanatra elfordította a fejét, mert egyiküknek sem tett volna jót, ha megint elsírja magát. Ahogy a férfi őszinte szavait hallgatta, a mögöttük megbúvó tiszta és mély érzések egyenesen a szívébe hatoltak. - Már most nagyon szeretlek, Jack! - vallotta be sóhajtva.

- Akkor tedd meg a kedvemért, hogy itt maradsz! - Ne is álmodj róla! - vágta rá rögtön M. J., mire a férfi arcán bosszúság tükröződött. -De már nem haragszom rád! - Remek! - állt fel Jack. - Az egyik füleden bement, a másikon meg kijött, amit mondtam?! Nem tehetem kockára az életedet. Nem tudnám elviselni, havaiami bajod esne. - De én persze viseljem el, ha veled történik valami! Ez így nem fog menni, Jack - állt fel M. J. is, és elszántan a férfi szemébe nézett. - Értsd meg, hogy én is ugyanazt érzem irántad, mint amit te irántam. Én épp any-nyira benne vagyok, mint amennyire te! -emelte fel a kezét, mert Jack közbe akart vágni. - És nehogy előállj nekem azzal az ostobasággal, hogy te férfi vagy és jobban veszed az akadályokat! Pedig az igazat megvallva Jack épp valami ilyesmit készült mondani. - Úgysem segítene, akármivel is érvelnék -jegyezte meg. - Akkor ezt megbeszéltük - csapott le rá M. J. -, de hadd tegyek hozzá még valamit! Ha útközben megpróbálsz kitenni valahol, az első dolgom lesz hívni a zsarukat! Azt fogom nekik mondani, hogy elraboltál és megerőszakoltál. Megadom nekik a személyleírásod és ennek a roncsnak a rendszámát, amelyet autónak nevezel. Az engedélyed számáról sem fogok megfelejtkezni! Még harminc kilométert sem tettél meg, s Bunkó seriff már a nyomodban lesz az embereivel. Akkor majd magyarázkodhatsz! - Képes lennél megtenni? - kapta fel a férfi a fejét. - Gondolkodás nélkül! S olyan szívszagga-tóan fogom előadni a történetet, hogy még jól el is agyabugyálnak, mielőtt a sittre vágnak! Csak úgy miheztartás végett mondom. - Te aztán bebiztosítottad magad, édesem -jegyezte meg Jack végképp sarokba szorítva. - Nem tudsz levakarni, édesem - lépett M. J. a férfihoz, s a vállára tette a kezét. -Egyet viszont megígérhetek: rám mindig számíthatsz. Nem fogok csalódást okozni. -Azzal választ sem várva megcsókolta. - És sosem hagylak cserben - suttogta, mire bizalom csillant fel társa szemében. S abból a tekintetből M. J. sokkal többet ki tudott olvasni, mint ahogy azt Jack sejtette, vagy mint amennyit be mert volna vallani magának. - De ez most nem rólam szól. - Nagyon is rólad szól! Eddig még senki sem tartott ki melletted, mert senki sem szeretett eléggé. De én veled maradok - fogta meg a férfi nyakát. - Akkor is kitartok melletted, amikor épp hősködni próbálsz és le akarsz rázni. Jack érezte, hogy vesztésre áll, de azért még egy utolsó ajánlattal megpróbálkozott. - Mi lenne, ha holnaptól kezdenéd azt a kitartást? - Nem lehet, mert már elkezdtem! Megcsókolsz végre? - Lehet róla szó - válaszolta a férfi, mire M. J. elvigyorodott. Aztán már csak azt vették észre, hogy szenvedélyesen egymásba gabalyodtak, s Jack-nek egyszerre volt ismerős és izgató is ez az érzés. A nő már a pólója alá nyúlva a hátát simogatta, s gyengéden megmegkarmolászta.

Kívánlak! - suttogta, miközben a férfi vágyát felcsigázva hozzádörgölőzött. - Csak még egyszer, mielőtt elindulunk! Hogy szerencsénk legyen! - Egy kis szerencse mindig jól jön! - felelte Jack, s kezdte elveszíteni a maradék önuralmát is, ahogy a nadrágjába nyúlva a nő kutató keze megtalálta, amit keresett. A harmatos fűre rogytak, s kapkodva szórták le magukról a ruháikat. Kétségbeesetten kapaszkodtak egymásba, s ezúttal minden a gyorsaságról szólt. M. J. esküdni mert volna, hogy még a föld is megremegett alattuk, amikor a férfi nem sokat teketóriázva a legérzékenyebb pontját kezdte izgatni. - Hogyan csinálod? - nyögte, de elakadt a szava, mert Jack máris veszélyesen közel juttatta az élvezetek csúcsához. Alig kapott levegőt, amikor a nyaka után nyúlt. - Most! Most! - sikoltotta remegve, s a szeme úgy fénylett, mint a vadászni induló macskáé. Magához húzta a férfit, s a lábával átölelve megnyílt előtte. Szabadjára engedte ösztöneit, s érezte, hogy Jack is épp olyan mohón veti rá magát. Minden gyengédséget nélkülözve szerették egymást, miközben M. J. egy pillanatra sem vette le a szemét a férfiról, akit külön tüzelt a rámeredő macskaszempár. Az égető vágy mellett egy másik, legalább ugyananynyira félelmetes érzés is megfogalmazódott Jackben. - Szeretlek! - hörögte. - Édes istenem, mennyire szeretlek! - csókolta meg a lányt. - Tudom - felelte M. J. Amikor a férfi a hajába fúrta az arcát és remegve a csúcsra jutott, már mindent tudott. Egyre csak a haját simogatta, s a nevét suttogta. A felkelő nap a szemébe sütött, Jack rajta feküdt, a hátához pedig harmatos fű tapadt. Ahogy erre gondolt, érezte, hogy ez élete egyik legszebb pillanata. - A vidéki életnek is megvannak a maga szépségei! - jutott a férfi végre lélegzethez, s nyögve felkönyökölt. - Miért sírsz? Feltett szándékod, hogy alaposan megkínozz? - Dehogyis! Csak a szemembe süt a nap -törölte le M. J. azt az egy könnycseppet, s máris ostobának érezte magát. - Nyugi, nem bőgök! - Fáj valamid? Sajnálom, hogy csak így... - Ez nem olyan sírás, Jack! - sóhajtott nagyot a nő. - Csak egyetlen könnycsepp volt, de már be is fejeztem. - Biztos? - nézett a férfi bizalmatlanul M. J. csillogó szemébe. - Biztos! - mosolyodott el a nő. - Gyáva nyúl! -jegyezte meg, mire Jack gondolkodás nélkül helyeselt. - Az vagyok, de most, hogy megszereztük ezt a kis külön szerencsét is, nem ártana indulnunk! - De nem fogsz átverni? A férfinak eszébe jutott, hogyan simogatta meg M. J. az arcát, és ígérte meg, hogy kitart mellette. Eddig még soha senki nem mondott neki ilyesmit. - Nem, ezentúl egy csapat vagyunk! - Helyes! A nő megvárta, amíg kiérnek az autópályára, csak ott tette fel a kérdést: - Akkor mi a terved, Jack?

- Semmi bonyolult. Az egyszerű dolgokban kevesebb a buktató. El kell jutnunk ahhoz, aki az eseményeket irányítja, de ez csak a furgonos fickókon vagy a Salvini ikreken keresztül megy. - Egyetértek. - Akármelyikükkel szívesen elbeszélgetnék, hogy meggyőzzem őket, a saját érdekükben jobban tennék, ha elárulnának egy s mást. - Csak nem két fegyveres fickót akarsz rávenni a csevegésre, akik közül az egyik akkora, mint az Eiffel-torony? Le a kalappal az önbizalmad előtt! vigyorgott a férfira. - Ez csak kellő agyafúrtság kérdése - felelte Jack, majd elmagyarázta a tervét. Villámlás szelte ketté a sötét eget, amikor megálltak Salviniék parkolójában. A méltóságteljes épületet hatalmas üres tér - amelyet szintén parkolónak használtak - választotta el egy áruháztól. Az ünnep miatt az ékszerüzlet zárva volt, csak egy magányos Mercedes állt a bejárathoz közel. - Nem tudod, hogy kié? - Az egyik nyavalyásé. Azt hiszem, Tho-masé. Bailey azt mondta, hogy végig zárva lesznek a hosszú hétvégén. Fogalmam sincs, mit kereshet itt ilyenkor. - Nézzünk körül! - szállt ki Jack, s a Mer-cedeshez ballagott. A kocsi természetesen zárva volt, s a tulajdonos a riasztóját is bekapcsolta, villogott a kis lámpája. Ezek után a férfi ellenőrizte a főbejáratot is, bekukkantott a sötét helyiségbe, de semmi mozgást nem látott. - Irodák vannak az emeleten? - érdeklődött M. J.-től. - Igen, Baileyé, Thomasé és Timothyé -felelte a nő, s a szíve hirtelen nagyot dob-bant. - Hátha itt van, Jack! Általában gyalog jár dolgozni, mert nagyon közel van hozzánk - tette a bogarat a férfi fülébe. - Meglehet! - felelte Jack, s M. J. aggodalmas hangja hallatán megnyomta az ajtó melletti csengőt. - Nézzük meg a hátsó bejáratot is! - mondta egy perc elteltével, mivel semmi sem történt. - Lehet, hogy fogva tartják odabent! És talán bántották is! Miért is nem jutott ez korábban az eszembe?! - vádolta magát a nő, miközben a nyugati égboltot újabb villám szelte ketté. - Lehet, hogy odabent van, de mi van, ha már... - De nem merte befejezni a mondatot. - Ha tényleg meg akarod nézni, akkor szedd össze magad! - fordult hátra Jack. -Nincs időnk töprengeni és a kezünket tördelni. - Igazad van! - húzta ki magát M. J., mire a férfi bólintott, és elindultak az épület háta mögé. Jacknek elég volt egyetlen pillantást vetnie az acélajtóra, hogy megállapítsa: - Valaki már járt itt! - Ezt meg hogyan érted? - kukucskált át a nó a válla fölött, amint a férfi leguggolt. -Csak nem betörtek? - De igen, mégpedig nem is olyan régen. Frissek a karcolások, nincs rajtuk rozsdafolt és nem is porosak. Kész csoda, hogy egyáltalán bejutottak! - állt fel, hogy megvizsgálja az ajtókeretet is. - Meg sem próbálta felfeszíteni vagy kalapáccsal szétverni a zárakat. Akárki is tette, értette a dolgát.

- Be tudunk menni? jI.i lii.l r - Talán - felelte Jack, mert ez a lépés egyáltalán nem szerepelt a tervében. - Nem tudod, milyen riasztójuk van? - Egy szerkentyű a falon, amelybe be kell ütni a kódot, egy számsort válaszolta M. J., s minden igyekezetével azon volt, hogy nyugodt maradjon. - Be kell mennünk, Jack! Lehet, hogy odabent van és megsebesült. Meg kell néznünk. - Rendben, de ha nem tudom villámgyorsan hatástalanítani azt a szerkentyűt, akkor nagy pácban leszünk! - Azzal visszament a kocsihoz a megfelelő szerszámokért, majd nekilátott a zárnak. - Tartsd nyitva a szemedet - utasította M. J.-t -, nehogy valamelyik ostoba vásárló gyanút fogjon! A nő hátrafordult, s az áruházból ki-be áramló tömegre meredt. De szerencsére elég távol voltak tőlük, s mindannyian a frissen vásárolt holmijukkal foglalkoztak, nem a szomszédos épület hátsó ajtaja előtt guggoló férfival és az idegesen ide-oda tekingető nővel. Egyre hangosabb mennydörgések rázták meg az eget, s végül a várva várt eső is eleredt. M. J. cseppet sem bánta, hogy eláznak, kifejezetten kapóra jött nekik a vihar. Megkönnyebbülten nyugtázta, amikor Jack jelezte, hogy minden rendben. - Amint kinyitom, körülbelül hatvan, de semmiképp sem több mint kilencven másodpercem van, hogy hatástalanítsam a riasztót. Ha nem sikerül, akkor villámgyorsan kereket oldunk. -De... J - Semmi de, M. J.! A zsaruk két pillanat alatt itt lesznek, s ha Bailey odabent van, akkor biztosan meg is találják, de addigra el kell tűnnünk innen. Megértetted? - Meg! - felelte a nő, hiszen más választása nem maradt. - Rendben - simított el a férfi egy nedves tincset a szeméből. - Itt megvársz, és ha azt mondom: futás, akkor meg sem állsz a kocsiig! M. J. hallgatását beleegyezésnek véve belépett az épületbe, s ahogy meglátta a riasztót, meglepetten vonta fel a szemöldökét. - Érdekes! - mormogta, majd intett a nőnek, hogy jöjjön utána. - Nincs bekapcsolva. - Nem értem. Mindig bekapcsolják! - Tényleg jól jött az a kis külön szerencse! - kacsintott Jack M. J.-re, és kézen fogta, majd felkattintotta a zseblámpáját. -Először az emeleten nézzünk körül, hátha megint szerencsénk lesz. - Erre kell menni! - mutatott a lány oldalt egy lépcsőre. - Bailey irodája az első. - Klassz hely! - jegyezte meg Jack, ahogy a drága szőnyeget és az ízléses berendezést szemlélte, miközben egy vadászkutya éberségével fülelt minden zajra és zörejre. De a párkányokon doboló esőn kívül mást nem lehetett hallani. Amikor Bailey irodájához értek, keresztbe tette M. J. előtt a kezét, hogy elzárja, előle az utat. Miután a zseblámpáját körbejáratta az üres, de ízlésesen berendezett helyiségben, ahol amúgy dulakodásnak semmi nyoma sem látszott, a nő nagyot sóhajtott.

- Itt minden rendben van - állapította meg. - Nézzük meg a másik két irodát is! Ha ott sem találunk semmit, akkor lent is körülnézünk. - Azzal elindultak a folyosón a másik két helyiség felé. De mielőtt elérték volna a következő ajtót, Jack hirtelen megállt, majd tompa hangon megjegyezte: - Menj vissza Bailey irodájába, és ott várj meg! - Mi az? Mi történt? - kérdezte M. J., de abban a pillanatban ő is megérezte azt a nehéz szagot, amelyről már tudta, hogy micsoda. - Bailey! Édes istenem! De a férfi elkapta a karját és a falhoz préselte. - Azt csinálod, amit mondtam! - mordult rá, s egészen addig nem engedte el, amíg abba nem hagyta a kapálózást. - Itt maradsz! A nő bólintott, mert el kellett ismernie, hogy vannak dolgok, amelyekkel képtelen lenne szembesülni. Jack elengedte, s amint megbizonyosodott afelől, hogy M. J. valóban engedelmeskedik is, elindult a folyosón. Majd benyitott a következő irodába. A halál csak ritkán szép, de amit odabent látott, az rettenetesebb volt minden eddigi tapasztalatánál. Ahogy a zseblámpájával végigpásztázott az emberi roncson, amely egy kegyetlen tusa eredményeképp a földön hevert, egyetlen dologra tudott csak gondolni: aki ilyen vérfürdőt rendez, az nem épelméjű! Elfordult és visszaballagott M. J.-hez, aki halálsápadtan, a falhoz simulva várta. - Nem Bailey az - nyugtatta meg rögtön -, hanem egy férfi! - Nem Bailey? - Nem! - simogatta meg a nő arcát, mely hideg volt, mint a jég, bár a tekintetébe lassan kezdett visszatérni az élet. - Megnézem a többi helyiséget is, de nem szeretném, ha bemennél oda! M. J. hatalmasat sóhajtott, mintha azóta visszatartotta volna a levegőt, hogy Jack magára hagyta. Hála istennek, nem Bailey az! - Ugyanúgy ölték meg, mint Ralph-et? - Nem - felelte a férfi tompán -, annál ezerszer kegyetlenebbül! Maradj itt! - Azzal elindult, hogy átnézzen minden egyes helyiséget. Bevilágított minden sarokba, és igyekezett nem nyúlni semmihez. Ha mégsem kerülhette el, akkor utána gondosan letörölte az ujjlenyomatait. Nem talált semmit, így lementek a földszintre, ahol folytatta a keresést. - Valaki járt itt! - mormolta, amint leguggolt, hogy szemügyre vegye a lépcső alatti kis lejárót. - Látszik a porrétegen! - magyarázta, miközben az állat simogatta. - Még azt a kijelentést is meg merném kockáztatni, hogy ha valaki okos volt, akkor ennél jobb búvóhelyet keresve sem találhatott volna az egész épületben. M. J. ruhája nedvesen tapadt a testéhez, de nem emiatt vacogott. - Bailey okos! - Ezt tartsd észben! - bólintott Jack, majd felállt. - Ideje visszatérnünk az eredeti tervünkhöz. - Rendben - felelte a nő, de azért távozóban még egy utolsó pillantást vetett a sötét lyukra, s elképzelte a barátnőjét, amint ott húzza meg magát. De vajon mi vagy ki elől? És hol lehet most?

Odakint a férfi, amint behúzta mögöttük az ajtót, gondosan letörölte a zárak környékét is. - Hajói sejtem, fél perc alatt simán elfutsz az áruházig! - De miért kellene elfutnom? - Majd mindjárt megtudod! - tette el Jack a zseblámpát. - De előre leszögezem, hogy ezúttal azt csinálod, amit mondok! Késlekedés nélkül! Nincs vita és felesleges kérde-zősködés! - nézett M. J. szemébe, aki megint vacogni kezdett. - Azt tartsd észben, hogy aki ezt a mészárlást elkövette, nem ember, hanem egy vérengző vadállat! - Te meg azt, hogy a társad vagyok! -gyűrte le a nő az újabb remegést. - Idecsalogatjuk azokat a gazembereket, s amíg én elterelem a figyelmüket, addig te a furgonhoz lopózol, és megakadályozod, hogy el tudják indítani. De semmi hősködés, megértetted? - Már mondtam, hogy nem fogok! Amint lefegyvereztem őket - folytatta Jack semmibe véve a türelmetlenséget M. J. hangjában -, elcsevegek velük a furgonjukban! Kiszedem belőlük a megbízójuk nevét, ha addig élek is - szorította ökölbe a kezét, majd a nőre mosolygott. - Mindent el fognak csicseregni! - Ó, micsoda férfi! - rebegtette meg M. J. nedves szempilláit színészkedve, mire Jack elvigyorodott. - A megbízó nevétől és az egyéb adatoktól függően két választásunk marad: vagy elmegyünk a zsarukhoz, vagy magunk folytatjuk a nyomozást. - Értem. Azzal a férfi beszállt a kocsiba, s megvárta, amíg M. J. is követi. - Hívd fel Grace-t! - nyújtotta felé a mobiltelefonját. - Igyekezz legalább egy percig beszélni! - Azzal M. J. a készülékért nyúlt, s remegő ujjal beütötte barátnője potomaci számát. Amikor Grace üzenetrögzítője bejelentkezett, beszélni kezdett. Végig Jackre nézett, s amikor a férfi bólintott, azonnal letette. - És most? - kérdezte, miközben egyre nőtt benne a nyugtalanság. - Még várunk egy kicsit. Negyedóra sem telt el, amikor Salviniék parkolójába befordult a furgon. Az eső még mindig esett, igaz, már nem annyira. Jack egy régi tragacs mellett állt lesben az áruház parkolójában, s onnan figyelte, mi történik. A két fickó kiszállt, s kettéválva körbejárták az épületet. A nagydarab volt az elsődleges célpontja. A parkoló autók mögül remekül látta, amint az óriás észrevette M. J. telefonját a földön, és lehajolt érte. Remek ötlet volt odatenni! Legalább életében egyszer megpróbálja használni is azt a mogyorónyi agyát! - vigyorodott el Jack, amint a hústorony értetlenül meredt a készülékre. De a terv kiagyalójának sem kellett több, felpattant, s egy szempillantás alatt az óriás mögött termett, hogy hatalmas ütést mérhessen a derekára. Az áldozat térdre esett, s ez a pillanatnyi zavar elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy a bilincset rákattintsa az egyik csuklójára. De a következő pillanatban az óriás úgy rázta le magáról, mintha csak egy legyet hessegetne el. A rücskös aszfalt égő horzsolásokat ejtett rajta, de szerencsére még időben odébb tudott gurulni, mielőtt egy hatalmas bakancs belerúghatott volna. Villámgyorsan megragadta a támadó lábát, majd fellendítette, mire

a hústorony elvesztette az egyensúlyát. M. J. a maga rejtekhelyéről nézte a küzdelmet. Összerándult a gyomra, amikor Jack az aszfalton kötött ki, és felszisszent, amikor az óriás ökle rajta csattant. Azért elindult a furgon felé, ahogy megbeszélték, de egyre csak hátra pillantgatott, hogy mi van a szerelmével. Alul fog maradni! - rémült meg. Amikor egészen eddig minden olyan jól ment! Már épp a segítségére sietett volna, amikor észrevette, hogy az alacsonyabbik fickó az épület másik oldala felől közeledik. Egy pillanat alatt odaér hozzájuk, és akkor Jack terve, hogy gyorsan lefegyverezi őket, vitathatatlanul füstbe megy. Már éppen kiáltani akart, hogy figyelmeztesse szerelmét, de hirtelen jobb ötlete támadt. A verekedőkkel épp ellentétes irányban az épület felé iramodott. Megállt egy pillanatra, hogy visszanézzen, s a gazfickó épp akkor vette észre. Ahogy a zakójába nyúlt, M. J. szeme elkerekedett a félelemtől, de addig meg sem moccant, amíg ellenfele el nem indult utána. Akkor, mint akit puskából lőttek ki, futásnak eredt a szakadó esőben, hogy minél távolabb csalja Jacktől azt a nyavalyást. A verekedők is meghallották a kiabálást, s mindketten odanéztek. Egy vörös hajú nőt láttak elszáguldani, akit egy fegyveres férfi üldöz. A fene vigye el, hogy sohasem hallgat rám! - markolt Jack szívébe a jeges rémület, s ahogy visszapillantott, ellenfele vi-gyorgó arcát látta maga előtt. Visszavigyorgott, noha bevert szemében ádáz düh csillogott. - Gyorsan végzünk, megígérem! -jegyezte meg kedélyesen, mielőtt hatalmas ütést mért a fickó arcára. - A haverod épp a barátnőmet üldözi, s nem nézhetem ölbe tett kézzel. - Te aztán szívós vagy! - jegyezte meg az óriás, amint letörölte a vért az arcáról. - Kösz - felelte Jack, de egy csepp pazarolni való ideje sem volt. Egyre csak azért imádkozott, hogy M. J. lába bírja az iramot, és hogy a saját feje is a helyén maradjon. Lehajtotta a fejét, mint egy veszett bika, s egyenesen a hústoronynak rontott, aki az ütés erejétől épp az acélajtóba verte a fejét. Jack véresen és a küzdelemtől teljesen kimerültén még egy utolsó rúgásra emelte a lábát, mire az óriás tüdejéből a maradék levegő is távozott. Kitörölte az arcából az izzadság- és eső-cseppeket, aztán hátracsavarta ellenfele kezét, hogy a másik csuklójára is rákattinthassa a bilincset. - Még visszajövök! - vetette neki oda, miután visszavette tőle M. J. telefonját. Aztán futva a lány keresésére indult. I i 12. Megmondta neki, hogy ha rosszul állna a szénájuk, akkor egyenesen az áruház felé vegye az irányt, és szívódjon fel a tömegben. Ha kell, ne szégyellje, sikítson, kiabáljon! Ezt észben tartva M. J. egyenesen az üzlet felé tartott, csak hogy elterelje a másik gazfickó figyelmét Jackről, és ezzel is esélyt adjon neki az életben maradásra. De ahogy az áruház közelébe ért, s meglátta a hatalmas NYÁRI VÁSÁR feliratokat meg a békés családokat, akik kézen fogva vezették

gyermekeiket és babakocsikban tolták csemetéiket, egyből az a mozdulat villant az agyába, ahogy üldözője a zakójába nyúlt. Elég volt csak arra gondolnia, hogy a golyó, amellyel őt akarják leteríteni, micsoda pusztítást végezne a sokaságban. Irányt változtatott, s a jó szerencsében bízva a parkoló távolabbi végét célozta meg. Hátrapillantott, és látta, hogy a férfi kezd lemaradozni. Már lógatja a nyelvét! - gondolta, s egy cseppet sem csodálkozott azon, hogy abban a nehéz zakóban képtelen utolérni. A bőrtalpú cipőjéről nem is beszélve, amely minden bizonnyal remekül csúszhat a vizes aszfalton. Vajon meddig fogja üldözni? Mikor lesz elege, és fordul vissza, hogy a társa segítségére siessen? Ketten mindenképp legyúrnék Jacket! így hát M. J. lassított egy kicsit, nehogy elveszítse a gazfickót. De akkor meg azon kezdett el aggódni, hogy túl közel ér, és egész egyszerűen a lábára lő. De az is lehet, hogy egyenesen a hátába! Ettől teljesen megrémülve a parkoló autók közé vetette magát. Ám ekkorra már ő is sípolva szedte a levegőt. Egy furgon mögött meglapult, majd letörölte az izzadságot a homlokáról. Talán vissza tudna kanyarodni valahogy, hogy Jack segítségére siessen, próbált meg gondolkodni. De az is lehet, hogy az óriás már régen két vállra fektette, s most már ketten is üldözik. Vajon meddig kísértheti a sorsot? Meddig kerülheti el, hogy egy ártatlan család a tűzvonalba kerüljön? A lehető legnagyobb csendben megkerülte a furgont, és egy kis autó mögé bújt. Egy kis lélegzethez kellett jutnia, és villámgyorsan tervet kovácsolnia. De legelőször is tudnia kellett, hogy mi történt a Salvini-épület mögött, összeszedte magát, s remegő kézzel a kocsi lökhárítójába kapaszkodva villámgyorsan kilesett. A gazfickó közelebb volt, mint ahogy arra számított. Baloldalt állt négyautónyira tőle. Mint aki megégette magát, úgy húzta vissza a fejét, s a lökhárítónak támaszkodott. Vajon észrevenne-e, ha itt maradnék? -töprengett, de aztán arra gondolt, hogy jobb menekülés közben áldozatul esni, mint gyáván egy rejtekhelyen kuporogva. Nagy levegőt vett, s Jackért fohászkodva gyorsan egy másik autó mögé iszkolt. Azonban az aszfaltba csapódó golyó hangjára még a szívverése is megállt. Olyan közel lehetett a lábához, hogy azt is érezte, amint egy kis kavics a farmerja szárának csapódik. Az ijedségtől, hogy üldözője tényleg nem tréfál, a torkában dobogott a szíve. Ha egykét centivel pontosabban céloz, el is találta volna. A kiszemelt kocsi mögé ugrott, miközben arra a gondolatra, hogy észrevették, s le akarják puffantam, mint egy nyulat, pokoli düh fogta el. Összeszorított foggal hasra vetette magát, s nem törődve a vizes aszfalttal, sem a benzin- és olajszaggal, a kocsi alá mászott. Átpréselte magát alatta, majd átmászott a mellette lévő alá. Innen már hallotta is a férfi kifulladt, kapkodó lélegzetét, s a cipőjét is látta. Milyen kicsi a lába! -jutott eszébe oda nem illő módon a fényes, fekete bőrcipőre és a skót kockás zoknira pillantva. Egy röpke pillanatra lehunyta a szemét, hogy jól az agyába vésse a

személyleírását. Körülbelül egy hetven magas, nyolcvan kiló és nem több harmincötnél. Metsző a tekintete, s határozott az orra. Mokány, de látszik rajta, hogy nincs edzésben: egy kis futás, és máris alig kap levegőt. Épp kijjebb akarta dugni az orrát, amikor egyszerre csak azt látta, hogy a fényes, fekete cipő elemelkedik a talajtól. Ugyanabban a pillanatban egy pár bakancs is megjelent a színen. Jack bakancsa! Már épp megkönnyebbülten lélegzett volna fel, amikor meghallotta a hangtompítós fegyver halk kattanását. Nem törődve azzal, hogy lehorzsolja a könyökét és a térdét, egy pillanat alatt kiugrott a kocsi alól. De már csak azt látta, hogy a gazfickó futásnak ered, a szerelme pedig éppen utána készül vetni magát. - Jack! - sikoltotta, mire a férfi megtorpant és hátrafordult. Elgyötört arcán megkönnyebbülés suhant át, ám M. J. csak akkor vette észre a vérfoltot a pólóján. - Édes istenem, megsebesültél! - botladozott oda hozzá remegő lábbal, mire Jack lepillantott, és azon nyomban a sebre szorította a kezét. - A fene vigye el! - nyilallt belé egy pillanatra a fájdalom, de aztán szinte nem is érezte már, mert a másik karjával végre átölelhette a nőt. - Vissza a kocsihoz! - nyögte ki végül. - Ez a jómadár is oda tart! - Azzal vértől és esőtől sikamlós kézzel megfogta M. J. kezét, és futásnak eredt. A nő később egész jól vissza tudott emlékezni a történtekre, de abban a pillanatban minden valószerűtlennek tűnt. A torkában dobogott a szíve, ahogy a csúszós aszfalton bukdácsoltak, s később pontosan fel tudta idézni egy bevásárlótáskát cipelő nő riadt arcát, akit majdnem fellöktek. Jack eközben megállás nélkül szidta, amiért nem azt csinálta, amit megbeszéltek. A furgon épp akkor lőtt ki a parkolóból, amikor az oda vezető lejtőn futottak lefelé. - Ez nem lehet igaz! - dühöngött a férfi, és már elő is halászta a zsebéből a slusszkulcsot. - Be a kocsiba! - kiáltotta, miközben I alig kapott levegőt, ráadásul az oldala is rettenetesen sajgott. Ahogy M. J. beugrott, Jack már indította is a motort, s a gumi füstölt, amint csikorogva kitolattak. - Hadd nézzem meg a sebed! - aggodalmaskodott a nő, mire egész egyszerűen félresöpörte a kezét. - Felszedte azt a hústorony haverját is! De ezt nem ússzak meg szárazon! kormányozta egyenesbe az autót, majd rálépve a gázpedálra üldözőbe vette a furgont. - Vedd elő a pisztolyomat a kesztyűtartóból, és add ide! -utasította M. J.-t pár pillanattal később. - De az ég szerelmére, Jack, vérzel! - Nem megmondtam, hogy mit csinálj?! -mordult rá, miközben szorosan a furgonra tapadt. - Megbeszéltük, hogy elvegyülsz a tömegben! Van fogalmad róla, hogy akár meg is ölhetett volna?! Add ide azt a pisztolyt! - Mindjárt! - azzal a nő ököllel ütött a kesztyűtartóra, mert beszorult a zárja és nem akart kinyílni. - Az autópálya felé mennek! - Én is látom. - Ne lőj rájuk, Jack! Még valami szerencsétlen flótás kocsiját találod el jegyezte meg, de a férfi kikapta a fegyvert a kezéből. Amint felhajtottak a furgon után az autópályára, megcsúsztak a vizes

úton, de Jack megtartotta a kocsit. - Azt találom el, amire célzok! Most pedig kösd be magad, és maradj veszteg! M. J. annyira féltette a férfit, hogy jobbnak látta, ha erre nem felel semmit. Jack úgy vezetett, mint akinek teljesen elment az esze. Szorosan a furgonra tapadt. Amikor már százötvennel száguldottak, jeges bénultság uralkodott el a nőn, mintha csak benyugtatózták volna. - Még megölsz valakit! De attól tartok, rajtunk kívül másokat is! - jegyezte meg higgadtan. - Ne aggódj, tudok vezetni! - felelte Jack, s egyelőre úgy tűnt, hogy igazat is beszél. Úgy lavírozott a forgalomban, hogy a célpontot, mint valami hőkövető rakéta, egy pillanatra sem tévesztette szem elől. Az új gumik remekül tapadtak a vizes úton. Sikerült annyira megközelítenie a furgont, hogy látta, amint a megbilincselt óriás hátrafordulva vicsorog rájuk. - Jól sejted, te zsírlerakat, érted jövök! -mormolta. - Rajtad van a tartalék bilincsem! - Már az ülés is tiszta vér, Jack! - hallotta M. J. önmagát, de mintha nem is ő mondta volna ezeket a szavakat, olyan idegenül csengtek. - Ne is törődj vele! - intette le a férfi, azzal sávot váltott. A pisztoly ott lapult az ölében. Azt tervezte, hogy a furgon mellé hajt, és leszorítja őket a leállósávba. Az óriást már megbilincselte, vele nem lesz túl sok gondja, a másik gazfickóval meg csak elbánik valahogy. A többi meg majd adja magát. Ám akkor a furgon vezetője vadul hátrafelé kezdett tekingetni, aztán már csak egy fékcsikorgás hallatszott. A kocsi megcsúszott, ahogy a gazfickó egy hirtelen mozdulattal beletaposott a fékbe, hogy az utolsó pillanatban mégis a kijárat felé vegye az irányt. - Nem fog neki összejönni! - húzta össze Jack a szemét, s azzal egyidejűleg fékezett, hogy be tudja utánuk venni a kanyart, ha mégis sikerülne nekik. - Ezt képtelenség megcsinálni! Végül a kocsi sodródni kezdett a csúszós úton, s a sofőr elvesztette az uralmát felette. Körülbelül százharminccal mehettek, amikor a szalagkorlátba csapódtak. A hatalmas csattanás után a furgon a levegőbe röpült, egyszer megpördült, és a rémülten fékező autósok szeme láttára négy métert zuhant az autópálya melletti lejtőn. Jack a leállósávba húzódott, s kiugrott a kocsiból, de aztán a robbanás ereje visszavetette. M. J. kezét érezte a vállán, amint a lángok az égre csaptak. A levegőben rettenetes benzinszag terjengett. - Esélyük sem volt! - mormolta. - Szállj be, Jack! - szólt rá a nő, s magát is meglepte a higgadtsága. Körülöttük már mások is megálltak, s sorra ugráltak ki az emberek a kocsikból. Mindenki a baleset helyszínére sietett. - A másik oldalra! Én vezetek! - Ahogy akarod! - egyezett bele a fájdalomtól elcsigázott férfi. - Most már úgyis mindegy! - Szállj be! - vonszolta M. J. a kocsihoz, rá sem hederítve a körülöttük történő eseményekre. - Már biztosan értesítették a mentőket meg a rendőrséget. Semmi keresnivalónk nincs már itt, tűnjünk el! M. J. ösztönösen a lakásához hajtott. Biztonságos vagy nem, mégiscsak az

otthona, és el kellett látnia Jacket. Olyan volt vezetni a kocsiját, mintha egy hajót kormányozna. De a sebességkorlátozáson és az útirány betartásán kívül semmi másra nem figyelt. Az eső most már csak szemerkélt. Egy hatalmas, kivénhedt tengerjáró! - futott át az agyán, de akkor kerítette igazán furcsa érzés a hatalmába, amikor megállt saját kis MG-je mellett. Semmi sem változott, állapította meg. Ugyanott állt a kocsija, ahol hagyta, s az épületen is minden ugyanolyan volt. A ház mellett egypár gyerek játszott, akiket mit sem zavart a cseperésző eső. Mintha csak egy átlagos nap lenne, átlagos emberekkel. - Várj, mindjárt segítek! - kapta fel a padlóról a táskáját, hogy előkeresse belőle a kulcsát. Jack persze miért is hallgatott volna rá? Már a járdán ácsorgott, mire átért az ő oldalára, hogy kisegítse. - Támaszkodj rám! - karolta át a derekát. - Támaszkodj rám nyugodtan! - Legalább most már biztonságos ez a hely - jegyezte meg a férfi. - De azért nem tanácsos olyan sokat itt időznünk. Tovább kell állnunk! Elindultak a ház felé, amikor észrevette, hogy húzza a jobb lábát, és a fájdalom is csak akkor tudatosult benne. M. J.-nek összeszorult a szíve, s az aggodalomtól egy mukkot sem tudott kinyögni. - Helyre fogsz jönni! - Egy sör most sokat segítene ebben. - Megkapod! - ígérte, amint beléptek a lépcsőházba. Bár mindig gyalog járt, most a lift felé vette az irányt. Lehet, hogy be kell mennünk a kórházba, futott át az agyán, de előbb látnia kellett Jack sérüléseit. Ha nem muszáj, egyelőre még nem akarta volna bevonni a rendőrséget, csak ha minden kötél szakad, de akkor már úgyis mindegy! Jönnek az orvosok, a nyomozók és lehet, hogy még az FBI is! Hálát adott magában az égnek, hogy az emeleten a lakása előtt síri csönd honolt. Szerencsére egyetlen kíváncsiskodó szomszéddal sem kellett megvívnia, akik csak ostoba kérdésekkel ostromolták volna. Letépte a rendőrségi szalagot az ajtajáról, s kinyitotta a zárat. Félrerúgott az útból egy törött lámpát, s megkerülve a feje tetejére fordított kanapét, egyenesen a fürdőszobába vezette a férfit. - Ülj le! - mondta neki, miután felkattin-totta a villanyt. - Hadd nézzelek meg! - De hiába maradt nyugodt a hangja, remegő keze elárulta, amint gyengéden lehámozta Jackről a pólót. - Édes istenem, összevissza vert az a fickó! - Pedig arccal a földön hagytam ott, s ösz-sze is bilincseltem a kezét! - Hát persze! - fordította el M. J. a fejét a hatalmas lila zúzódások láttán, és megnedvesített egy tiszta törölközőt. - Kaptál már golyót? - Egyszer, Abilene-ben. A lábamat találták el. Utána egy darabig kissé bajos volt a futás. Furának tűnt, de egy kissé megnyugtatta M. J.-t, hogy nem ez az első eset. Jóval a férfi bordája alatt húzódott a seb, s finoman tisztogatni kezdte. - Tudom, hogy fáj - szöktek forró könnyek a szemébe, de ezúttal visszatartotta őket. - ígértél nekem egy sört - jegyezte meg Jack válaszképp, miközben egyre

csak arra tudott gondolni, hogy milyen bájos is M. J., amint nővérkét játszik. Sápadt az arca, sötéten villog a szeme és jólesőn hideg a keze. - Mindjárt, egy pillanat. Csak maradj még nyugton egy kicsit! - térdelt a nő mellette, majd felszisszent, és a sarkára ült. - Ez csak egy nyavalyás kis karcolás, Jack! A férfi elvigyorodott, bár minden egyes sebe és sérülése külön-külön pokolian fájt. - Mindig is mázlista voltam. - Azt hittem, hogy egy hatalmas lyuk tátong az oldaladban, de ez épp hogy csak súrolt. Jack lehajolt, hogy maga is szemügyre vegye a sérülését. - Azért elég rendesen vérzett - vette át a törölközőt, és a sebre szorította. Akkor mi lesz azzal a sörrel? - Mindjárt hozok egyet, de inkább fejbe kellene hogy verjelek vele! - Erről még beszélünk, hogy ki érdemelne meg egy alapos fenekelést! De csak miután bevettem egy marék aszpirint! - kelt fel, hogy a tükrös fürdőszobaszekrényben fájdalomcsillapító után kutasson. - Hozhatnál fel egy tiszta pólót is a kocsiból. Azt hiszem, többet már nem veszem fel, ami rajtam volt. - Halálra ijesztettél! Van fogalmad róla, mit éreztem? - állt elé M. J., s vegyes érzések kavarogtak benne. Dühös volt, ugyanakkor végtelen megkönnyebbülést is érzett. Jack megtalálta az aszpirint, visszacsukta a szekrényt, s a tükörből nézett a nőre. - Nincs, de arról annál inkább, hogy mit éreztem én, amikor megláttalak, hogy az a gazfickó üldöz egy pisztollyal a kezében! Megbeszéltük, hogy az áruház felé menekülsz. - De nem így történt! Akár be is perelhetsz érte! -jött ki M. J. a sodrából, s egy határozott mozdulattal visszaültette a férfit, aki felszisszent a fájdalomtól. - Hadd fejezzem be! Még le kell fertőtlenítenem! - Akkor talán adj előbb egy bőrszíjat, amire ráharaphatok, amikor betimsózol! - Nem is rossz ötlet! - nedvesített meg a nő egy másik törölközőt is, majd nekiállt, hogy kitisztogassa a férfi arcán lévő sebeket is. - Szép kis monoklit kaptál! A szád is felrepedt, és itt is van egy seb - jegyezte meg, mire Jack válaszképp ismét felszisszent, amikor a halántékát törölgette. - Ha nővérkét játszol, akkor előbb adhatnál egy érzéstelenítőt is! De mivel M. J. nem hozott neki vizet, szárazon nyelte le a tablettákat. Bár már az összes sebére kötés került, ő még mindig nem hagyta abba a panaszko-dást. Végül M. J. türelme fogytán egy csókkal tapasztotta be a száját, amely épp olyan fájdalmas volt, mint amilyen élvezetes. - Mindenhová kapok ilyet, ahol fáj? - kérdezte huncutul. - Nincs akkora szerencséd! - felelte a nő, majd sóhajtva Jack ölébe hajtotta a fejét. -Nem érdekel, hogy dühös vagy rám! De egyszerűen nem volt más választásom! Láttam, hogy közeledik feléd, és tudtam, hogy gondolkodás nélkül lepuffantana. Valamit tennem kellett, hogy eltereljem a figyelmét! - Most már túl vagyunk rajta! - simogatta a férfi meghatódva szerelme vörös tincseit, s csak akkor vette észre, hogy a nő is lehorzsolta a könyökét. - Látom, te is szereztél egy-két harci sebet! - Csak egy kicsit csíp.

- Gyere, édes, most én leszek a doktor bácsi! - cseréltek vigyorogva helyet. - Ez egy kicsit fájni fog! - törölte le a férfi fertőtlenítővel a horzsolást. - Örülnél neki, ugye? Jaj, Jack! - sziszszent fel M. J. mégis. - A fene vigye el! - Édesem! - csókolta meg a férfi finoman a horzsolás mellett a bőrt. - Ha még egyszer így rám ijesztesz, akkor egy hónapra az ágyhoz bilincsellek! - Csak ígérgetsz - mosolyodott el a nő, majd szorosan átölelték egymást. Szerinted meghaltak? Ugye nem valószínű, hogy túlélték azt a robbanást? - Kicsi rá az esély. Csak azt sajnálom, hogy nem tudtam kiszedni belőlük semmit. - Nem tudtunk! -javította ki Jacket. - Pedig rajta voltunk! - igyekezett M. J. legyűrni az újonnan rátörő aggodalmat. - De még ott vannak azok a tetvek is! - kezdte, de bele is sápadt, ahogy eszébe jutott, hogy a Salvini testvérek egyike már nagy valószínűséggel nincs az élők sorában. Hála istennek, nem Bailey volt az! - erősítette meg magát, majd nagy levegőt vett. - Legalább én is átöltözöm, és némi készpénzt is tudunk magunkhoz venni. Aztán feltétlenül be kell ugranunk a kocsmába -jelentette ki. Merésznek hangzott a terve, de nem várhatott tovább a dologgal. - Csak benézünk, hogy ne izguljanak tovább, és el kell igazítanom őket, milyen teendőik lesznek a héten! - Rendben, hölgyem, intézze csak az üzleti ügyeit! - állt fel Jack, s magához ölelte a nőt. - ígérem, megtaláljuk a barátnőidet! De akármennyire húzod is az orrod, ideje beavatnunk a zsarukat is! - Igazad van! Három nap elég ebből a pokolból! - sóhajtott nagyot M. J. egyetértőn. - Készülj fel rá, hogy lesz hozzánk egy-két fogós kérdésük. - Akkor mi meg szépen elmondjuk az igazat. - El kell árulnom, hogy a fejvadászok nem örvendenek roppant nagy népszerűségnek a hivatásos zsaruk körében. Noha van néhány ismerősöm odabent, mégis attól tartok, ha az ember átlép egy bizonyos határt, nem sok megértésre számíthat. - Majd megoldjuk! Telefonáljunk innen, vagy menjünk be egyenesen? - Inkább telefonáljunk! A kapitányságoktól kiráz a hideg. - De a gyémántot nem adom nekik oda -vetette meg a lány a lábát, elszánva magát a vitára. - Csak Baileynek vagyok hajlandó visszaadni, senki másnak! Ő majd tudni fogja, mit tegyen vele. - Rendben - felelte Jack könnyedén, mire M. J. nagyot nézett. - Előbb találják meg a barátnőidet, aztán majd foglalkozunk a kövekkel is. A nő elmosolyodott, de abban a pillanatban egy fülsértő hangra mindketten összerezzentek. - Nahát! - nézett M. J. elképedve a táskájára, mintha az hirtelen megelevenedett volna. -Ez telefonom! Jack a pisztolyához kapott, de aztán megnyugodott, hogy vele van. - Vedd fel! M. J. kapkodva a készülék után kotorászott, majd amikor megtalálta, megnyomta a zöld gombot. - OLeary! - szólt bele, majd a következő pillanatban könnyek szöktek a

szemébe, s a padlóra rogyott. - Édes istenem, Bailey! Jól vagy? Ugye nincs semmi bajod? Hol vagy most? Tessék? Én jól vagyok! Otthon! De te hol vagy? - nyúlt Jack keze után. - Ne kérdezősködj annyit, inkább azt áruld el, hol a pokolban vagy! Rendben, tíz percen belül ott leszünk. El ne mozdulj onnan! - mondta, azzal letette a telefont. - Ne haragudj! - nézett a férfira a könnyein át. - Nem tudom visszatartani! Jól van! Nincsen semmi baja! Csendes, előkelő környék volt, az út két oldalán hatalmas, öreg fák álltak. M. J. izgalmában a kezét tördelte, ahogy a házszámokat keresgélte. - Huszonkettő, huszonnégy, huszonhat... Megvan! Az az ott! Jack még be sem fordult a tekintélyt parancsoló, ízléses ház felhajtójára, amikor a nő keze már az ajtón volt. Megragadta a farmerján az egyik övbúj tatot, annál fogva húzta vissza a helyére. - Legalább addig várj, amíg megállók! -mormogta, s leállította a motort. Abban a pillanatban meglátott egy törékeny, roppant csinos szőke nőt, aki a füvön átgázolva szaladt feléjük. M. J.-nek sem kellett több, kipattant a kocsiból, s egyenesen a karjába vetette magát. Amilyen bájos és megkapó volt, ahogy a két nő örült egymásnak, olyan zavarba ejtő is, ahogy egymást átölelve hüppögtek. Az ajtó előtt egy bekötött karú férfi ácsor-gott, akiről messziről sugárzott a boldogság. Jack - magára hagyva a két barátnőt, hadd örüljék ki magukat egyenesen a férfi felé vette az irányt. - Cade Parris - nyújtott neki kezet a körülbelül száznyolcvanöt centi magas, ápolt, barna hajú és zöld szemű házigazda. A szeme talán kicsit álmodozóbb zöld, mint M. J.-é, állapította meg magában Jack, de erős kézfogása ellensúlyozta szépfiús külsejét. - Jack Dakota - mutatkozott be, s Cade alaposan szemügyre vette a sérüléseit. - Ahogy elnézlek, egy hideg italt most biztos nem utasítanál vissza. - A gondolatomat is kitaláltad, cimbora! -vigyorodott el Jack. - Akkor gyere be! - invitálta a házigazda egy futó pillantást vetve M. J. és Bailey felé. -Még egy darabig nem lesz ránk szükségük, de addig legalább beavatjuk egymást a részletekbe. Eltartott egy ideig, amíg mindent tisztáztak, de Jack máris sokkal nyugodtabban ült le sörözni Cade-del a nappaliban. - Emlékezetkiesés? - mormolta. - Kemény lehetett! Hogyan viselte? - Volt egypár zűrös napunk. Szemtanúja volt annak, hogy az egyik, mostohatestvérnek nevezett patkány a másik, mostohatestvérnek nevezett patkánynak esik és kegyetlenül lemészárolja. Aztán meg őt is el akarta kapni az az aljas csirkefogó! - Jártunk Salviniéknál, láttam a végeredményt... - Akkor gondolhatod, milyen szörnyűségeken ment keresztül! - bólintott Cade. -Bele sem merek gondolni, hogy mi lett volna, ha nem jut ki onnan! De a lényeg az, hogy megúszta, csak semmire sem emlékezett. Arra sem, hogy az egyik gyémántot M. J.-nek, a másikat meg Grace-nek küldte el. Még most sem állt össze minden teljesen a fejében. Péntek reggel óta dolgozom az ügyön, akkor keresett fel az irodámban. És te? - Szombat délután óta - felelte Jack, majd egy korty sörrel lehűtötte a torkát. - Akkor gyors munkát végeztél - jegyezte meg Cade, majd kinézett az

ablakon. -Bailey halálosan rettegett, össze volt zavarodva, de azt sem tudta, hogy miért. Úgy gondolta, hogy egy magánnyomozó segíthet a baján. Végül is ma derült fény mindenre. - Ezt is ma szerezted? - biccentett Jack felvont szemöldökkel a házigazda, bekötött keze felé. - A másik Salvini volt - felelte a férfi hűvösen. - De már ő sem zavar több vizet! Akkor a hullák száma ötre emelkedett, futott át Jack agyán. - Gondolod, hogy ők terveitek ki ezt az egészet? - Nem, volt egy megbízójuk, de neki még nem sikerült a nyomára bukkannom - ballagott oda Cade az ablakhoz. M. J. és Bailey még mindig a gyepen ácsorgott, s egymás szavába vágva meséltek. - Már a zsaruk is rajta vannak az ügyön. Van egy cimborám odabent, Mick Marshall-nak hívják. - Ismerem, tényleg rendes fickó. Nemcsak az esze van a helyén, hanem a szíve is. - Igen, bár a felettesével mégsem jönnek ki túl jól. Ráadásul Buchanan ki nem állhatja a magánnyomozókat. - Nincs olyan ember, akit Buchanan kedvelne, bár meg kell hagyni, ő is jó zsaru. - Biztos, hogy veletek is akar majd beszélni. Jack pusztán csak erre az eshetőségre gondolva is felsóhajtott. - Azt hiszem, jólesne még egy sör! Cade nevetve elfordult az ablaktól. - Hozok még egyet mindkettőnknek. Aztán te jössz, elmesélhetnéd, merre jártatok a hétvégén - nézett végig Jack arcán. - Meg azt is, hogy mi van azzal a fickóval, akivel te akadtál össze! - Timothy? - csapta össze M. J. döbbenten a kezét. - Sohasem kedveltem, de ezt azért mégsem néztem volna ki belőle! - Olyan volt, mintha teljesen magánkívül lenne - szorongatta Baüey barátnője kezét, mintha az bármelyik pillanatban csak úgy köddé válhatna. - Aztán semmire sem emlékeztem. Még arra sem, hogy mi a nevem. Kis foszlányok ugrottak be, de Cade nélkül nem tudtam volna összerakni. - Már alig várom, hogy megismerjem! -nézett M. J. mélyen a barátnője szemébe. -Úgy tűnik, máris alaposan egymásba gaba-lyodtatok! - Ennyire látszik? - kérdezte Baüey elpirulva. - Mintha csak a homlokodra lenne írva! - Pár napja történt - vallotta be halkan -, de olyan, mintha már évek óta ismerném! -mosolyodott el, s melegség költözött világosbarna szemébe. Tudom, hogy őrültségnek tűnik, de szeretjük egymást, M. J.! - Mostanában ennél hajmeresztőbb dolgok sem tűnnek őrültségnek! mosolyodott el a barátnője megértőn. - Boldog vagy vele? Mert csak az számít - tűrt M. J. egy szőke tincset Bailey füle mögé. Nagyon! - pergett le egy könnycsepp a nő arcán. - Rátok sem emlékeztem, és tudom, hogy csak pár nap volt, de rettentő magányos voltam! Aztán ahogy kezdett visz-szatérni az emlékezetem, először csak homályos érzéseket tudtam felidézni. Úgy éreztem, mintha valami nagyon fontosat veszítettem volna el. Aztán amikor eszembe jutottatok, elmentünk a lakásodra, de már nem voltál ott. Betörtek hozzád, de senki

sem tudta, hol lehetsz. Utána már minden olyan gyorsan történt. Alig egy órája értünk haza a kórházból. Most jutott az eszembe, hogy megpróbálhatnálak felhívni a mobiltelefonodon, és felvetted! - Soha jobbkor nem hívott még senki! - Soha jobbkor nem hívtam még senkit! -remegett meg Bailey ajka. - De Grace-t nem tudtam elérni. - Tudom, én sem - ölelte át M. J. a barátnője vállát. - De nem szabad másra gondolnunk, csak arra, hogy jól van! Jackkel ma reggel jöttünk el a nyaralójából. Tegnap épp elkerültük egymást. Tudom, hogy ott járt, mert még a parfümjét is éreztem a levegőben. Mi már egymásra találtunk, előkerül ő is, ne félj! - Megtaláljuk! - bizakodott most már Bailey is, és elindultak befelé a házba. - Na és Jack? Ti boldogok vagytok? - Igen, már amikor nem hoz ki teljesen a sodromból - felelte M. J., mire barátnője kuncogni kezdett. - Akkor már én is alig várom, hogy megismerjem! - Helyes lány a barátnőd - jegyezte meg Jack, amint Cade verandáján ácsorogva az eső utáni kertet szemlélte. - Te is tetszel neki. - Szörnyű dolgokon mehetett keresztül, de szerencsére Parrisnek helyén van az esze. - Sokat segített neki, az biztos. Úgyhogy nálam máris nyert ügye van! - Nagyjából már összeraktuk az eseményeket. Józanul gondolkodik és gyors a felfogása. Ráadásul fülig szerelmes a barátnődbe. - Nekem is feltűnt már - mosolyodott el M. J., mire Jack megfogta a kezét. Nem olyan kecses, mint Baileyé, töprengett, de hosszúak és erősek az ujjai. - Mindenesetre sok mindent megadhat neki: az előkelő családtól kezdve a pénzen át a szép házig mindent. Egyszóval biztonságot. M. J. érdeklődve fürkészte a férfi arcát. Jacknek hirtelen az villant át az agyán, hogy minek is beszél ilyesmiről, amikor esze ágában sem volt felhozni ezt a témát. De aztán arra gondolt, hogy az élet túl rövid ahhoz, hogy az idejét vesztegesse. - Az apám csak egy csavargó volt - mondta váratlanul -, az anyám meg egy lebujban pincérkedett, már amikor épp kedve tartotta dolgozni. Az egyetem alatt kőművessegédként dolgoztam. Téglát hordtam és maltert kevertem, hogy meg tudjak élni valamiből, és hogy végül legyen diplomám angol irodalomból és antropológiából. Ne kérdezd, hogy miért épp ezekből a tárgyakból! Akkor bizonyára jobban tudtam. Az összes megtakarított pénzem pár ezer dollár, amelyet a nehezebb időszakokra tettem félre. Az én szakmámban gyakran előfordul, hogy egyszer hopp, másszor kopp. Általában úton vagyok, így egyik szobát bérlem a másik után - állt meg Jack egy pillanatra, de mivel a nő nem szólt semmit, folytatta: - Ezt aztán már cseppet sem nevezném biztonságnak... - Tényleg nem lehetne annak mondani! - Arra vágysz? - Nem - felelte M. J. egy kis gondolkodás után. - Amikor Baileyvel egymás mellé tettétek azt a két gyémántot - túrt Jack a hajába -, tény, hogy lenyűgözően csodálatosak voltak. De engem mégsem

igazán a szépségük ejtett bámulatba, hanem az, hogy egész egyszerűen összeillettek! Néha csak azt érzed, hogy helyénvaló, amit csinálsz, és nem gondolkodsz különösebben rajta. - És olyankor nem keresed az okokat. - Úgy van! Most például fogalmam sincs, hogy mit keresek itt. Nem tudom, hogy mi történik velünk. Mindig is egyedül éltem, és jól éreztem úgy magam. Meg tudod ezt érteni? - Meg - mosolyodott el M. J. Jack bosszúsága hallatán. - A nagy magányos farkas! És most is inkább szívesebben vonyítanál a holdra? - Légy szíves, ne gúnyolódj, amikor épp a szívemet próbálom kiönteni! nézett körül a férfi. Két hatalmas fa közt egy függőágy lógott előttük, és a csöpögő levelek mögött megbújva egy madár dalolt valahol. Még soha nem volt ilyen egyszerű, nyugodt és csodálatos az életem, töprengett Jack. De mi mást is adhatnék, mint magamat s a szerelmemet? De azt már M. J.-nek kell eldöntenie, hogy beéri-e ennyivel. - Az az igazság, hogy nem szeretnék tovább egyedül élni - nézett a nőre felvont szemöldökkel, s véraláfutásos szeme furcsán csillogott. - Megértem - nézett rá M. J. még ádázab-bul vigyorogva. - Hiszen fülig szerelmes vagy belém, pajtikám! - Várd ki a végét! - sóhajtotta a férfi, majd sajgó oldalára szorította a tenyerét. - Az, hogy mit érzek irántad, nem kérdéses. És talán az sem, amit te érzel irántam. De tudod, a szorult helyzetek hozhatnak néha furcsa fordulatokat. - Most bújik ki a szög a zsákból! Le sem tagadhatnád, hogy antropológiát tanultál. - Csak szeretném tisztázni a helyzetet hunyta le Jack a szemét, miközben magában türelemért fohászkodott. - Két külön világból jövünk, és talán két külön irányba is tartunk. Biztos szeretnél majd megállapodni és nyugodt életet élni, mint ahogy azt mások is teszik. - Ezt a benyomást keltem? - horkant fel a lány. - Nem - mélyültek el még jobban a férfi homlokán a ráncok -, de ez mit sem változtat azon a tényen, hogy egy héttel ezelőtt még te is nyugodtan mentél a magad feje után. Benned is ugyanúgy kérdések tömkelege merülhet fel, hiszen még csak pár napja ismerjük egymást. - Nincsenek kérdéseim, és nem keresek észérveket, Jack! Ráadásul attól a pillanattól fogva nem a saját fejem után megyek, hogy megismertelek -jelentette ki M. J. magabiztosan. A fene vigye el, gondolta a következő pillanatban, s összefonta a mellén a karját. - Magdalen Juliette! - vallotta be, mire a férfiból előtört a nevetés. - Most csak viccelsz, ugye? - hitetlenkedett, mert erre a névre álmában sem gondolt volna. - Cseppet sem - sziszegte a nő összeszorított foggal. - Csak a családom tudja, meg Bailey és Grace. Más szóval azok, akik közel állnak hozzám és akikben megbízom. Most már te is közéjük tartozol. - Magdalen Juliette - ízlelgette Jack a nevet. - Ki gondolta volna! - De már hivatalosan is M. J. a nevem. Ha mégis másképp akarnál szólítani, akkor saját kezűleg nyúzlak meg! A férfi ebben egy pillanatig sem kételkedett, de azért nem állhatta meg,

hogy vigyorogva rá ne kérdezzen: - Akkor miért árultad el, ha nem akarod, hogy így szólítsalak? - Mert tudni akartad - nézett rá a nő dühösen. - A második gyémánt a tudást jelképezi. Én tudom, hogy mit akarok! És te? - Én is. - Nagy elhatározás, szó, ami szó! - A lehető legnagyobb. - Rendben, akkor te kezded - húzta ki izzadó kezét Jack a nadrágja zsebéből, mire a nő elvigyorodott. - Ez alól nem bújhatsz ki! - A múltkor én kezdtem, most rajtad van a sor! M. J. egyenesen a férfi szemébe nézett, és tudta, hogy csak egyetlen kérdés és egyetlen válasz lehetséges. - Elveszel feleségül? Jackkel hirtelenjében madarat lehetett volna fogatni, olyan boldogság járta át. - De nem neked kellett volna megkérni a kezem? Ennyi romantika még igazán belefért volna! -jegyezte meg a nő, mire Jack vidáman felnevetett. - Akkor hozzám jössz feleségül, M. J.? A lány is elnevette magát, majd boldogan átkarolta a nyakát. - Miért is ne? - kuncogott, mire válaszképp Jack szorosan átölelte. Tökéletesebbre nem is vágyhatott volna. eVane, az őrült műgyűjtő szeretné megszerezni Mitrász csillagait, de kettő kozuluk már elérhetetlenné vált a számára. így hát minden erejével azon van, hogy a harmadikat, amelyet Grace Fontaine őriz, megszerezze. Seth Buchanan hadnagy kapja a feladatot, hogy Grace-t megvédje. A férfi csak akkor ébred rá, hogy szereti a lányt, amikor DeVane a gyémánttal együtt Grace-t is elrabolja... KAPHATÓ A KÖNYVESBOLTOKBAN ÉS AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL MÁJUS 3-TÓL! 995 Ft 215 SKK NÓRA ROBERTS talán attól a hóvihartól lett író, amely egy nap úgy betemette marylandi vidéki házában, hogy egy hétig az orrát sem tudta kidugni. A már-S! már őrültséggel határos helyzetben higgadt-iflfl ságának megőrzése érdekében ragadott tollat és papírt, s így született meg az első novella. Ezt később több más írás is követte, de hosszú ideig egyikük sem talált kiadóra. Az írónő ma 133 regény ünnepelt szerzője, akinek műveit több mint 106 millió példányban adták ki. Az ötgyermekes családanya büszke lehet arra, hogy minden negyedik percben megveszik valamelyik regényét, s ezzel népszerűsége meghaladja a hazánkban ismert Dániellé Steelét. ack Dakotának, a fejvadásznak hamarosan rá kell jönnie, hogy a tűzrőlpattantM. J. OLeary, akit óvadék ellenében szabadlábra helyeztek, s nem jelent meg a tárgyaláson, cseppet sem könnyű eset. Valaki csapdába akarja csalni őket, így egymáshoz bilincselve menekülnek két vérszomjas bérgyilkos elől. Ráadásul M. f. ahelyett, hogy segítene Jacknek felgöngyölíteni az ügyet, makacsul hallgat. Még akkor is, amikor a férfi egy hatalmas kék gyémántot talál a táskájában..