Nora Roberts Csendes öböl. 3. kötet

Nora Roberts Csendes öböl 3. kötet Prológus Phillip Quinn tizenhárom éves korában meghalt. De mivel a Baltimore-i Városi Kórház túlhajszolt és rosszul fizetett orvosai kevesebb mint kilencven másodperc alatt visszahozták az életbe, nem sokáig volt halott. Csakhogy ő nagyon is hosszúnak érezte ezt az időt. Két 25-ös kaliberű golyó ölte meg, egy lopott Toyota Celia ablakán kidugott Saturday night specialból kilőve. A ravaszt egy közeli barátjának az ujja húzta meg. Vagy legalábbis ő állt a legközelebb ahhoz, amit közeli barátnak lehet nevezni, ha az ember Baltimore utcáin él. A lövedék nem találta el a fiú szívét. Nem sok hiányzott hozzá, de később Phillip úgy gondolta, hogy épp elég. A szíve, bár mindentől megcsömörlött már, fiatal volt és erős, így hát - miközben ő mozdulatlanul feküdt - tovább pumpálta a vért a bűzös csatornában lévő használt óvszerekre és a törött fiolákra, a Fayette és a Paca utca sarkán. A fájdalom obszcén volt, mintha éles, égető jégszilánkokat vágnának bele a mellkasába. De ez a gonoszul vigyorgó fájdalom nem volt hajlandó mélyebbre vinni őt magával, hogy elveszítse az öntudatát. Magánál volt, és jól hallotta a többi áldozat vag járókelő sikoltozását, a fékek csikorgását, a felzúgó motort és a saját szaggatott, ziháló lélegzetét. Épp most adta el a cuccot, amit négy utcával odébb, egy második emeleti kócerájból lopott. Kétszázötven dollár van a zsebében, és azért jött le, hogy vegyen egy kis zacskó port, mely átsegíti az éjszakán. Nemrégen szabadult a fiatalkorúak javítóintézetében eltöltött kilencvennapos elzárásból, melyet szintén lopásért kapott, mert az nem sikerült ilyen jól. így nem voltak információi a jelenlegi helyzetről. És nem volt pénze sem. Most úgy fest, nincs szerencséje sem. Később csak arra emlékezett, hogy átkozódott, annyira fájt a sebe. De képtelen volt valami másra gondolni. Ó csak rossz helyen volt a rossz pillanatban, tudta jól. A golyókat nem személy szerint neki szánták. Abban a dermedt három másodpercben, mielőtt a fegyvert elsütötték, megpillantotta a banda színeit. A saját bandája volt. Már amikor volt kedve hozzácsapódni az egyik bandához, melynek tagjai a város utcáin és sikátoraiban randalíroztak. Ha nem épp akkor került volna ki az intézetből, akkor nem lett volna azon

a sarkon aznap este. Tudta volna, hogy nem szabad arra járnia, és most nem feküdne itt elterülve és vért pumpálva a csatorna mocskos rácsára. Fények villantak. Kék, vörös és fehér fények. A szirénák sikoltása túlharsogta az emberekét. Zsaruk. Még a fájdalom sűrű ködén át is ösztönösen érezte, hogy el kell futnia. Gondolatban felugrott, fiatalon, fürgén, ügyesen, és beleolvadt az árnyékokba. De még a gondolattól is hideg veríték öntötte el az arcát. Egy kezet érzett a vállán, majd ujjak tapogatták, míg meg nem érezték az egyenletes lüktetést a nyakán. Ez itt lélegzik. Ide a mentősöket! Valaki megfordította. A fájdalom kimondhatatlan erővel tört rá, de a fejében visszhangzó sikoltást nem tudta kiadni magából. Arcok úsztak el fölötte, egy rendőr kemény tekintete, egy mentősegéd komor szeme. Vörös, kék és fehér fények égették a szemét. Valaki sírt, magas hangon, zokogva. Tarts ki, fiam! Minek Meg akarta kérdezni, minek. Fájdalmas volt itt lenni. Sosem fog megszabadulni, pedig valaha megígérte magának. Ami megmaradt az életéből, most folyik bele, vörös patakban, a csatornába. Eddig csak rondaságot kapott az élettől. Most csak fájdalmat. Hát akkor mi a fenének tartson kté Egy időre eltávolodott, lesüllyedt a fájdalom alá, ahol a világ sötét volt és piszkosvörös. Valahonnan messziről, ezen a világon kívülről behallatszott a szirénák hangja, érezte a nyomást a mellkasán, a mentő sebességét. Aztán megint fények, vakító fehér fények, átégetve lehunyt szemhéját. Lebegett, miközben hangok ordítoztak mellette. Lőtt seb a mellkason. Vérnyomás nyolcvan per ötven, és zuhan. Pulzusa szaggatott, gyors. Néha magához tér. A pupillák jók. Vércsoport, keresztpróba. Röntgent kérek. Háromra. Egy. Kettő, három. A teste mintha megugrott volna, előbb fel, aztán le. De már nem törődött vele. Már az a piszkosvörös is kezdett elszürkülni. Egy csövet dugtak le a torkán, de az sem érdekelte, még csak meg sem próbálta kiköhögni. Alig érezte. Alig érzett valamit, és hálát adott érte Istennek. Esik a vérnyomása! Elveszítjük! Már régen elveszítettek, gondolta. Halvány érdeklődéssel nézte őket, a féltucatnyi zöld ruhás alakot, akik egy kis szobában az asztalon fekvő magas, szőke fiú fölé hajoltak. Mindent vér borított. Az ő vére, jött rá. Ő fekszik azon az asztalon, feltárt mellkassal. Saját magát nézte, távolról, együttérzéssel. Nincs több fájdalom. A halk megkönnyebbülés érzésétől majdnem elmosolyodott. Még magasabbra szállt fel, a lenti jelenetet valami

opálos bevonat borította, a hangok csak visszhangnak tűntek. És ekkor belehasított a fájdalom, hirtelen megrázkódott. Az asztalon fekvő test összerándult, és ővisszatért. Pár pillanatig még megpróbált kiszakadni belőle, de hiába. Megint ott volt a fájdalommal együtt, és elveszettnek érezte magát. Ezután már csak arra emlékezetett, hogy kábultan tolták valahová. És valaki horkolt. A szoba sötét volt, az ágy keskeny és kemény. Egy ujjnyomoktól maszatos üvegtáblán át halvány fény derengett. Gépek csipogtak és szörcsögtek monoton hangon. Hogy megszabaduljon tőlük, újból alámerült. Két napig lebegett ebben az állapotban. Nagy szerencséje volt. Legalábbis ezt mondta a csinos, fáradt szemű kis nővérke meg az őszülő, vékony ajkú orvos. Nem nagyon hitt nekik, hiszen még a kezét sem bírta felemelni, s az alattomos fájdalom kétóránként óramű pontossággal beléhasított. Amikor a két rendőr belépett, ébren volt, s a fájdalmat morfium tompította. Első pillantásra látta rajtuk, hogy zsaruk, Az ösztönei nem tompultak el annyira, hogy ne ismerte volna fel őket a járásukról, a cipőjükről, a szemükről. Nem volt szükség az elővillantott igazolványokra. - Van cigijük?- - Phillip mindenkitől ezt kérdezte, aki csak elment mellette. Rettenetesen sóvárgott a nikotin után, bár nem volt biztos benne, képes lenne-e beleszívni a cigibe. - Túl fiatal vagy még a dohányzáshoz. - Az egyik rendőr öregurasan elmosolyodott, és megállt az ágy egyik oldalán. A jó zsaru, gondolta Phillip elcsigázva. - Percről percre idősebb leszek. - Szerencséd van, hogy egyáltalán élsz. - A másik rendőr arckifejezése kemény maradt. Előhúzta a note. szát. Ó pedig a rossz zsaru, gondolta a fiú. Majdnem mulatságosnak találta a szereposztást. - Itt is mindenki ezt mondja. Szóval mi a fene történt ? - Azt te mondd el nekünk! - Rossz Zsaru felemelte : a ceruzáját a papírlap fölé. - Kilőtték belőlem a szart. - Mit kerestél az utcáni - Azt hiszem, hazafelé tartottam. - Phillip már korabban eldöntötte, mit fog mondani. Lehunyta a sze. mét. - Nem emlékszem pontosan. Valahonnan jöttem. .. talán a mozibók - tette hozzá kérdő hanglejtéssel, és újra kinyitotta a szemét. Látta, hogy Rossz Zsaru nem fogja bevenni a dumát, de annyi baj legyen. - Milyen filmet látták Kivel menték - Nézze, nem tudom. Az egész olyan zavaros. Az : egyik percben még mentem az utcán, a másikban pedig a földön feküdtem. - Hát akkor mondd el azt, amire emlékszel! - Jó

Zsaru a fiú vállára fektette a tenyerét. - Csak nyugodtan, senki sem sürget. - Olyan gyorsan történt minden! Lövéseket hallottam. .. gondolom, hogy lövések voltak. Valaki sikoltozott, és úgy éreztem, mintha valami felrobbant volna a mellkasomban. - Ez egészen közel járt az igazsághoz. - Autót nem látták Nem láttad, ki lőtt? Mind a kettőnek a képe mélyen belevésődött Phillip agyába. - Mintha láttam volna egy kocsit... valami sötét színűt. De csak egy villanásra. - Te a Láng bandához tartozol. Phillip felpillantott Rossz Zsarura. ., - Néha elmentem velük ide-oda. 9 -A holttestek közül három a Törzs tagja volt. Nekik nem volt ilyen szerencséjük, mint neked. A Láng és a Törzs mostanában sokat marakodnak. - Én is hallottam. - Phil, két golyót kaptál - Jó Zsaru arcán aggodalmas ráncok jelentek meg. - Ha csak egy ujjnyit félremegy, azonnal meghaltál volna, még mielőtt földet érsz. Jó fejű gyereknek tűnsz. Egy jó fejű gyerek nem veri át saját magát azzal, hogy hűségesnek kell lennie a seggfej bandájához. - Nem láttam semmit. - Ez nem hűség. Egyszerűen csak túlélési technika. Ha köp, meghal. - Több, mint kétszáz dollár volt a zsebedben. Phillip vállat vont, de azonnal meg is bánta, mivel éles fájdalom hasított belé. - Tényleg Akkor talán ki tudom majd fizetni a számlámat itt a Hiltonban. - Nekem te ne pofázz, te kis punk! - Rossz Zsaru odahajolt az ágy fölé. - Mindennap találkozom a fajtáddal. Még egy nap sem telt el, hogy kikerültél, és máris ott találnak az utcán vérbe fagyva. Phillip meg sem rezdült. - Azzal, hogy hagytam magam lelőni, megszegtem a próbaidő feltételeit - Honnan van az a pénz - Nem emlékszem. - Lent voltál Drug Cityben, drogot akartál venni. - Találtak nálam valamit - Lehet. Te úgysem emlékszel, nem igazi Ez jó volt, mosolygott magában Phillip. -Az biztos, hogy most jól jönne. - Nyugodj meg, fiam! - Jó Zsaru váltogatta a lábát. - Nézd, ha együttműködsz velünk, akkor mi is rendesek leszünk veled. Épp eleget láttad már, hogy működik a rendszer. - Ha a rendszer működne, akkor nem lennék itt.

Nem tudnak velem semmi olyat tenni, amit ne próbáltam volna. Az isten szerelmére, ha tudtam volna, hogy valami készül, nem mentem volna oda! A folyosón hirtelen valami zaj támadt, ami elterelte róla a zsaruk figyelmét. Phillip lehunyta a szemét. Felismerte a dühödten kiabáló hangot. Hullarészeg, gondolta. A nóbebotorkált a kórterembe, ő kinyitotta a szemét, és rögtön látta, hogy igaza volt. Azt meg kell hagyni, felöltözött a látogatáshoz. Sárga haját becsavarta, hajlakkal formára igazította, és ki is festette magát. Akár szép is lehetett volna az arca, de a merev, maszkszerű smink alatt nem lehetett látni. A teste még mindig jó volt, ezért tudott megmaradni a pályán. A sztiptíztáncosnőknek, főleg ha mellékfoglalkozásban kurvák is, jól kell eladniuk magukat. Farmert és hát nélküli, pántos felsőrészt viselt, tíz centis sarkú cipővel. - Mit képzelsz, ki a fene fogja ezt kifizetnie Örökké csak a baj van veled! - Szia, anyu, én is örülök, hogy látlak. - Te ne szemtelenkedj velem! Zsaruk zörgettek az ajtómon miattad! Elegem van ebből! - vetett egy pillantást az ágy két oldalán álló férfiakra. Éppúgy, mint a fia, őis azonnal felismerte őket. - Már majdnem tizennégy éves. Én végeztem vele. Ezúttal nem fogadom vissza. Nem vagyok hajlandó tovább tűrni, hogy örökké zsaruk meg gyámügyesek lógjanak a nyakamon miatta! Lerázta magáról a nővér karját, aki berohant utána, és megpróbálta kivezetni, majd odahajolt az ágy fölé. - Mi a francért nem haltál rnegi - Nem tudom - felelte Phillip nyugodtan. - Megpróbáltam. - Sose voltál jó semmire! -A Jó Zsaru megpróbálta visszahúzni, mire ő rásziszegett. - Semmire! Meg ne próbálj odajönni hozzám, ha innen kiengednek! - ordította, miközben kivonszolták. - Végeztem veled! Phillip várt, és hallgatta, amint az anyja káromkodva, ordítozva követeli, adjanak neki valami papírt, amit aláírhat, hogy végre megszabaduljon tőle. Aztán felnézett a Rossz Zsarura. - Azt hiszi, meg tud ijesztenie Én ezzel élek. Ennél nincs semmi rosszabb. Két nap múlva idegenek jöttek be hozzá. A férfi hatalmas volt, kék szeme világított széles arcában. A no vad, vörös haja kicsúszott a tarkóján hordott kócos kis kontyból, arcát szeplólc tarkították. A no levette a kórlapot az ágy végéről, megnézte, majd ütögetni kezdte vele a tenyerét. - Szia, Phillip. Én Dr. Stella Quinn vagyok. Ez pedig a férjem, Ray.

- Na ési Ray odahúzott egy széket az ágy mellé, és megkönnyebbült sóhajjal leült. Félrehajtott fejjel szemügyre vette a fiút. - Jókora balhéba keveredtél, igazi- Nem szeretnél kimászni belőled ólsd fejezet Phillip meglazította Fendi márkájú nyakkendőjének csomóját. Hosszú az út Baltimore-ból Maryland keleti partjáig, gondolta, és ennek megfelelően programozta be a CD-lejátszót. Tom Petty and the Heartbreakers lágy zenéjével kezdte. A csütörtök esti forgalom pontosan olyan nagy volt, mint képzelte, sőt a lassú eső még tovább rontotta a helyzetet. Ráadásul a baltimore-i körgyűrűn baleset történt, és a vezetők többsége nem tudta megállni, hogy nyakát nyújtogatva ne kíváncsiskodjon. Mire elindulhatott dél felé az 50-esen, már a Stones forró ütemei sem tudták feldobni. Hazahozta a munkát, a hétvégén valahogyan időt kell találnia a Myerstone Tire-megbízásra. Teljesen új arculatot akarnak kialakítani ezzel a reklámkampánnyal. Ha jó a gumi, boldog a vezető, gondolta Phillip, miközben ujjaival dobolni kezdett a kormánykeréken, Keith Richárd gitárszólójára. Ez baromság, állapította meg. Senki nem boldog, ha esőben és csúcsforgalomban kell vezetnie, bármilyen gumi legyen is az autóján. De majd kitalál valamit, amitől a vásárlók elhiszik, hogy ha Myerstone gumikkal járnak, akkor nemcsak biztonságosan vezethetnek, hanem boldogok és szexisek is lesznek. Elvégre ez a munkája. És profi módon csinálja. Annyira profi módon, hogy most is négy nagy megrendelésen dolgozik, hat kisebbre felügyel, és még soha senki nem látta őt megizzadni az Innovationsnél, annál a jól menő reklámcégnél, amelynek dolgozik. És amely stílust, eleganciát és kreativitást vár el vezető beosztású munkatársaitól. Nem azért fizetik, hogy izzadni lássák. De ha egyedül van, az más kérdés. Jól tudta, hogy hónapok óta mindkét végén égeti a gyertyát, vagy inkább a fáklyát. A sors egyetlen erős pofonnal megváltoztatta az életét. Azelőtt csak önmagáért élt, most pedig gyakran elcsodálkozik rajta, hová lett az ő vidám, felfelé ívelő, városi életmódja. Fél évvel ezelőtt halt meg az apja, és ez fenekestól felforgatta az életét. Azt az életet, amelyet tizenhét évvel ezelőtt Ray és Stella Quinn mentett meg. Beléptek abba a félelmetes kórterembe, és választási lehetőséget, esélyt kínáltak neki. Elfogadta az esélyt, mert volt annyi esze,

hogy rájöjjön: nincs más választása. Az, hogy visszamenjen az utcára, már nem vonzotta annyira, mint korábban. Ebben nagy szerepe volt a mellkasát feltépő lövedékeknek. Az anyjához nem mehetett vissza, még akkor sem, ha az asszony meggondolta volna magát, és befogadta volna a nyomorúságos kis baltimore-i lakásba. A gyámügy ugyanis rajta tartotta a szemét, és Phillip tisztában volt vele, amint talpra áll, azonnal visszaviszik az intézetbe. Neki viszont nem állt szándékában visszamenni sem az intézetbe, sem az anyjához, sem pedig a csatornába. Ebben egészen biztos volt. Úgy érezte, egy kis időre van szüksége, hogy kidolgozza a tervét. Pillanatnyilag meg is kapta az időt, de finom drogok kábulatában töltötte, amit nem neki kellett megvennie vagy ellopnia. Azt azonban jól tudta, hogy ez a kis kedvezmény nem fog örökké tartani. Kábultan végigmérte a Quinn házaspárt, és úgy döntött, biztosan valami hangyás jótékonykodók. Nem bánta. Ha szamaritánusok akarnak lenni, és magukhoz akarják venni, amíg teljesen rendbe jön, hát jó. Neki megfelel. Elmondták, hogy van egy házuk a tengerparton, ami egy ilyen belvárosi fiúnak mintha a világ másik végén lenne. Úgy érezte, nem árthat egy kis levegőváltozás. Van két fiuk, nagyjából egykorúak vele. Phillip eldöntötte magában, hogy semmi félnivalója két nyavalyás kölyöktől, akiket ezék-a jótékony lelkek neveltek. Azt is mondták, hogy náluk szabályok vannak, és a tanulás a legfontosabb. Az iskolától nem félt. Ha olyan kedve volt, és eljárt, könnyedén vette az akadályokat. És tilos a drog, mondta Stella olyan higgadtan, hogy Phillip kénytelen volt megváltoztatni a véleményét róla. Felöltötte legangyalibb arckifejezését, és udvariasan azt mondta: Igen, asszonyom. De megvolt győződve róla, ha szüksége lesz egy adagra, még a legvacakabb part menti városban is talál magának beszerzési forrást. Ekkor Stella odahajolt az ágy fölé. Éles tekintettel nézte, majd elmosolyodott. - Olyan arcod van, mintha egy reneszánsz festményről léptél volna le. De attól még tolvaj vagy és gengszter, ráadásul fiazug. Ha akarod, mi segítünk neked. De ne hidd, hogy hülyék vagyunk! Ekkor Ray felnevetett, mély, öblös hangon. Közben megszorongatta Stella és Phillip vállát. Phillip sosem felej ti el. Ray azt mondta, nagy élmény lesz nézni, amint ők ketten összeakasztják a bajszukat. Aztán két héten keresztül rendszeresen bejöttek hozzá. Phillip beszélgetett velük és a gyámügyes nővel is. Azt sokkal könnyebb volt átverni, mint a Quinn

házaspárt. Végül pedig hazavitték magukkal a kórházból, a vízparton álló, szép fehér házba. Megismerkedett a fiaikkal, Cameronnal és Ethannal, és felmérte a helyzetet. Amikor megtudta, hogy a másik két fiút is ugyanúgy befogadták, mint őt, biztos volt benne, ezek megőrültek. Azt tervezte, hogy kivárja az alkalmas pillanatot. Ahhoz képest, hogy egy orvosi és egy főiskolai professzori fizetésből éltek, nem sok olyan cuccot gyűjtöttek össze, amit könnyen el lehet vinni és aztán eladni. De azért felmérte, mennyit kereshet. Végül nem lopott tőlük semmit, megszerette őket. Felvette a nevüket, és az elkövetkező tíz évet a vízparti házban élte le. De akkor Stella meghalt, és Phillip világának egy része semmivé vált. Stellát valóban anyjaként szerette, pedig már azt hitte, ilyen érzés nem is létezik. Szilárd, erős, szerető és okos asszony volt. Phillip meggyászolta, életében először szembesült a veszteség érzésével. Gyászának egy részét munkába temette. Elvégezte az egyetemet, síkereket aratott, és kialakította saját, kifinomult stílusát, majd megszerezte első állását az Innovationsnél. De nem állt szándékában sokáig maradni azon az első szinten. Amikor elfoglalta az állást az Innovationsnél Baltimore-ban, az egy kis személyes győzelmet jelentett neki. Hiszen visszament gyermekkori nyomorúságának városába csakhogy elegáns úriemberként. A jól szabott öltönyös férfiról senki sem gyanítaná, hogy valaha zsebtolvaj, drogárus, sőt, ha a szükség úgy hozta, még prostituált is volt. Minden, amit az elmúlt tizenhét év során elért, annak a pillanatnak az eredménye, amikor Ray és Stella Quinn beléptek a kórterembe. És akkor hirtelen meghalt Ray is, olyan árnyékokat hagyva maga után, melyeket még mindig nem sikerült eltörölniük. Ray, akit Phillip úgy szeretett, ahogy csak egy fiú szeretni tudja az apját, autóbalesetben vesztette el az életét, fényes nappal, teljes sebességgel nekiütközött egy villanyoszlopnak. Még egy kórterem. Ezúttal azonban a Hatalmas Quinn feküdt összetörve az ágyban, sípoló gépekkel körülvéve. Phillip és a testvérei megfogadták neki, hogy magukhoz veszik és felnevelik Ray Quinn utolsó pártfogolt ját, egy hozzájuk hasonló elveszett fiút. Csakhogy ehhez a fiúhoz titkok fűződnek, és Ray kék szemével néz az emberre. A Maryland keleti partján fekvő kisvárosban, St. Christopherben házasságtörésről, öngyilkosságról, botrányról pletykálnak az emberek. Már fél éve annak, hogy elkezdődtek a sugdolózások, de Phillip úgy érezte, még

mindig nem jutottak közelebb az igazsághoz. Ki ez a kisfiú, Seth DeLauter, és milyen kapcsolatban állt Raymond Quinn-nel Ó is csak egy újabb csavargód Egy újabb gyerek, aki elhagyatottságában majdnem belefulladt az erőszak tengerébe, és akinek szüksége volt rá, hogy valaki kihúzzad Vagy talán több- Talán vér szerint is a Quinn családhoz tartozik?Phillip csak azt tudta biztosan, hogy a tízéves Seth ugyanúgy a testvére, ahogy Cam és Ethan. Mindannyiukat a rémálmok világából mentették meg, és esélyt kaptak, hogy megváltoztassák az életüket. Csakhogy Seth esetében Ray és Stella már nincsenek itt, hogy megadják neki ezt az esélyt. Phillip lelkének egy része, az- a része, mely annak idején már a fiatal, gondtalan tolvajban is benne élt, elutasította még a lehetőségét is annak, hogy Seth Ray vér szerinti fia lenne. Hiszen ez azt jelentené, hogy házasságtörésben fogant, és az apja szégyenletes módon nem törődött vele. Ez mindennek az elárulása lenne, amire Ray és Stella tanították, amit példaként mutattak neki az életükkel. Phillip megvetette saját magát, amiért ilyesmi egyáltalán eszébe jutott, amiért időnként hűvösen vizsgálgatta Setht, és azon gondolkozott, vajon a fiú élete okozta-e Ray Quinn halálát. Valahányszor ez a rosszindulatú gondolat eszébe jutott, Phillip Glória DeLauterre fordította a figyelmét. Seth anyja szexuális zaklatással vádolta Raymond Quinn professzort az egyetemen. Azt állította, évekkel ezelőtt történt a dolog, amikor ő ott tanult. Csakhogy semmi írásos nyoma nem volt, hogy valaha is részt vett volna az órákon. Glória DeLauter aztán eladta tízéves fiát Raynek, mintha csak egy csomag hús lett volna. És Phillip biztos volt benne, hogy Ray őt látogatta meg Baltimoreban, amikor hazafelé jövet halálos balesetet szenvedett. A nő meglépett. Az ilyen nők nagyon ügyesek, ha arról van szó, hogy el kell kerülni a bajt. Hetekkel ezelőtt zsaroló levelet küldött a Quinn testvéreknek, nem túl finom stílusban fogalmazva: Ha meg akarják tartani a gyereket, többet akarok! Phillip összeszorított foggal gondolt vissza Seth rettegő arcára, amikor meghallotta a hírt. Megfogadta magának, hogy többé nem engedi Glóriát a fiú közelébe. Az a nő majd rá fog jönni, hogy a Quinn testvérek keményebb diót jelentenek, mint egy lágy szívű öregember. Ráadásul most már nemcsak a Quinn testvérek, gondolta, és befordult a hazafelé vezető keskeny útra. Gyorsan suhant el az utat szegélyező szójababtáblák, zöldborsóágyások és embermagasságú kukoricával beültetett földek mellett, s közben a családjára gondolt. Most, hogy Cam és Ethan megnősültek, két eltökélt nő is kiáll Seth mellett.

Megnősültek. Phillip mosolyogva, csodálkozva csóválta meg a fejét. Ki gondolta volnál Cam megcsípte magának a szexis gyámügyi előadót, Ethan pedig elvette a kedves tekintetű Grace-t. És ezzel rögtön apa is lett, töprengett Phillip, az angyali arcú kis Aubrey apja. Hát, úgy kell nekik. Phillip kénytelen volt elismerni, hogy Anna Spinelli és Grace Monroe tökéletesen illettek a testvéreihez. És ez sokat segíthet, ha majd eljön a tárgyalás ideje Seth végleges örökbefogadásáról. A bátyjainak pedig szemmel láthatóan jót tett a házasság. Csak ő az, akit ettől a szótól még a hideg is kiráz. Phillip sokkal jobban kedvelte a magányos életet, minden előnyével együtt. Igaz, az utóbbi hónapokban nem sok alkalma volt élvezni ezeket az előnyöket. A hétvégéket St. Chrisben töltötte, felügyelt a gyerek házi feladataira, építette a nemrég beindított vállalkozás, a Quinn Hajógyártó Műhely első hajóját, és a cég könyvelését is intézte, ráadásul ő vásárolt be. Valahogy úgy alakult, hogy ezek a feladatok mind rá hárultak, márpedig ez nem tesz jót az ember eleganciájának. Apjának halálos ágyán megígérte, hogy gondoskodik Sethról. Testvéreivel megegyeztek, hogy visszaköltöznek a szülői házba, és megosztoznak a gyámságon és a felelősségen. Phillip számára ez azt jelentette, hogy meg kellett osztania az idejét Baltímore és St. Chris között. Energiáját is kétfelé kell irányítania: egyrészt építgeti karrierjét, és persze a fizetés sem mellékes, másrészt gondoskodik új, gyakran problémás öccséről és az új vállalkozásról. Nagy kockázatot vállaltak. Egy tízéves gyereket felnevelni még a legjobb körülmények között sem megy könnyen, hibátlanul, gondolta. Seth DeLauter azonban, akinek az anyja gyakran prostituáltként kereste a kenyerét, állandóan be volt lőve, ráadásul zsarolással is próbálkozik, eddig nem a legjobb körülmények között nevelkedett. A hajóépítő vállalkozás beindítása rengeteg idegesítő elintéznivalóval és nagyon kemény fizikai munkával járt. Valahogy mégiscsak haladnak, sőt ha nem veszi figyelembe, milyen esztelenül sok időt és energiát ölt bele, akkor egészen jól állnak a dolgok: Nem is olyan régen a hétvégéit vonzó, érdekes nők társaságában töltötte, akikkel felfedezték a legújabb divatos éttermeket, elmentek egy színházi előadásra vagy egy koncertre, és ha hormonális szinten is minden jól ment, vasárnap délelőtt az ágyban reggeliztek. Megígérte magának, hogy újra így fog élni. Majd ha mindent elrendezett, visszaszerzi az életét. De ahogy az apja szokta mondogatni, a közeljövőben egyelőre... Befordult a ház elé. Az eső elállt, nedves cseppeket hagyott a leveleken és a füvön. Már kezdett alkonyodni. A nappali

ablakából hívogató, meleg lámpafény áradt. Anna nyári virágai közül néhány még kitartott, és az ősziek is kezdtek kinyílni. Phillip hallotta a kutyakölyök ugatását, bár a kilenchónapos Butus úgy megnőtt, hogy már aligha lehet kölyöknek nevezni. Ma este Anna főz, villant az eszébe. Hála az égnek! Ezek szerint ma este igazi vacsorát kapnak. Phillip megmozgatta egy kicsit a vállát, és eltervezte, hogy tölt magának egy pohár bort. Ekkor Butus rohant elő a ház mögül, egy koszos sárga teniszlabdát kergetve. Amint meglátta az autóból kiszálló férfit, megfeledkezett a játékról. Megtorpant, és vadul, ijedten ugatni kezdett. - Idióta! - mondta Phillip, miközben kivette aktatáskáját a kocsiból, de aztán elnevette magát. Az ismerős hang hallatán az ugatás fergeteges örömbe csapott át. Butus boldogan rohant előre sáros tappancsain. - Ne ugrálj! - kiáltott rá Phillip, és maga elé tartotta a táskáját védekezésül. - Komolyan beszélek. Ül! Butus megremegett, de engedelmesen leejtette a fenekét a földre, és felemelte egyik mancsát. Nyelve kilógott, szeme vidáman csillogott. - Jó kutya! - Phillip megrázta a koszos mancsot, majd megvakargatta a kutya selymes fülét. - Szia! Seth került elő a ház mögül. Farmernadrágja piszkos volt, látszott, hogy a kutyával birkózott. Baseballsapkája félrecsúszott, egyenes, szőke haja kilógott alóla. Phillip megjegyezte magában, mennyivel természetesebben mosolyog rá a gyerek, mint pár hónappal ezelőtt. De a mosolya most furcsa volt: hiányzott egy foga. - Szia - Phillip egyik ujjával megpöckölte a baseballsapka ellenzőjét. Elhagytál valamit? - Tessék? Phillip megkocogtatta saját fehér, szabályos fogsorát. - Ja, igen - Seth tipikus Quinn-féle vállrándítással elvigyorodott, és beledugta a nyelvét a fogai közötti résbe. Az arca sokkal teltebb volt, mint fél évvel ezelőtt, és a tekintete is kevesebb félelmet tükrözött. Már mozgott. Pár napja aztán kirántottam. Úgy vérzett, mint a fene. Phillip már nem is sóhajtott fel Seth szavai hallatán. Úgy döntött, nem hajlandó mindennel egyedül foglalkozni. - Na, és hozott neked valamit a Fogtündéré - Ne hülyéskedj! - Hé, ha nem tudtál kicsikarni Camból legalább egy dolcsit, letagadlak! - Kettőt csikartam ki. Egyet Camből, egyet Ethanból. Phillip felnevetett, átkarolta a fiú vállát, s elindultak a ház-felé. - Hát, belőlem nem fogsz, haver! Én nyitva tartom a szemem. Na, és milyen volt az első hét az iskolában? - Unalmas - mondta Seth, bár titokban bevallotta

magának, hogy ez nem igaz. Izgalmas volt. Anna mindenféle új cuccot vett neki. Hegyes ceruzákat, füzeteket, tollakat, és mind új volt. Akart venni neki egy X-akták feliratú uzsonnás dobozt is, de nem engedte. Csak a hülyék hordanak uzsonnás dobozt a felső tagozatban. Seth még azt is élvezte, hogy fintoroghat miatta. Szuper ruhái is vannak, nem is szólva a sportcipőről! És az a legjobb, hogy életében először ugyanazon a helyen van, ugyanabban az iskolában, és ugyanazokkal az emberekkel találkozik, akiktől júniusban elvált. - Házi feladata - kérdezte Phillip felhúzott szemöldökkel, és kinyitotta a bejárati ajtót. A fiú forgatni kezdte a szemét. - Öregem, te semmi másra nem tudsz gondolnia- Én kifejezetten a házi feladatért élek. Főleg, ha a tiéd. -Butus berontott az ajtón Phillip előtt, majdnem felborítva őt lelkesedésében. - Ennek a kutyának még van mit tanítanod-mondta kissé bosszankodva, mérge azonban rögtön el is párolgott. Megérezte ugyanis Anna paradicsomszószának varázslatos illatát. - Hála az égnek! - Manicotti lesz - közölte a fiú. - Tényleg?- Van egy üveg Chiantim, amit épp erre a pillanatra tartogattam - dobta le az aktatáskáját Phillip. - Majd vacsora után tanulunk. Sógornőjét a konyhában találta, amint éppen sajttal töltötte meg a tésztacsöveket. A munkában viselt ropogós fehér blúz ujját konyákig feltűrte, sötétkék szoknyája elé fehér kötényt kötött. Magas sarkú cipőjét lerúgta, és mezítláb verte az ária ritmusát, közben dúdolva a dallamot. Phillip felismerte a Carment. Anna kontyba tűzve hordta csodálatos, sűrű fekete haját. Phillip kacsintott egyet Sethre, odalépett a nő mögé, átkarolta a derekát, és cuppanós puszit nyomott a feje búbjára. - Szökj meg velem! Megváltoztatjuk a nevünket. Te Sophia leszel, én pedig Carlo. Elviszlek a paradicsomba, ahol csak és kizárólag nekem fogsz főzni. Ezek a parasztok nem tudnak úgy értékelni téged, mint én. - Carlo, ezt az egy tésztát még hadd fejezzem be, aztán megyek csomagolni. - Anna hátrafordult, sötét olasz szeme nevetett. - Fél óra múlva vacsorázunk. - Kinyitom a bort. - Nincs semmi, amit máris lehetne ennté - kérdezte Seth. - A hűtőben van az előétel - felelte a nő. - Vedd csak ki nyugodtan! - De hát ez csak mindenféle zöldség- panaszkodott Seth, amikor elővette a tálat. -Aha. -Jesszusom! - De mielőtt elkezdesz enni, mosd meg a kezed a

kutya után! - A kutya nyála tisztább, mint az emberé - közölte vele Seth. - Olvastam, hogy ha egy másik ember harap meg, az sokkal veszélyesebb, mint ha egy kutya. - Elbűvöl ez a fantasztikusan érdekes hír. De azért csak mosd meg a kezed! - Öregem! - Seth fintorogva kicsörtetett, nyomában Butussal. Phillip elővette a bort a kamrában tartott kis készletéből. Szenvedélyesen szerette a finom borokat, és az ízlése különlegesen kifinomult volt. Baltimore-i lakásában bőséges, nagy gonddal válogatott gyűjteményt tartott egy kifejezetten erre a célra készült szekrényben. Itt a parton a szeretett bourdeaux-is és burgundis üvegek kukoricapehellyel és pudingos dobozokkal osztoztak a szekrényen. Megtanult ezzel is együtt élni. - Na, és hogy telt a hetede - kérdezte Annát. - Hajszásan. Le kéne lőni, aki azt állítja, hogy a nők mindent megkaphatnak. Szörnyen kimerítő dolgozni is, és családot is fenntartani - mondta, majd ragyogó mosollyal felnézett. - És én imádom. - Látszik rajtad. - A férfi szakértő mozdulatokkal kihúzta a dugót, beleszagolt, jóváhagyóan bólintott, majd félretette az üveget, hogy lélegezzen a bor. - Hol van Cam- Már biztosan hazafelé tart a műhelyből. Egy kicsit tovább maradtak ma Ethannal. Kész van az első Quinn hajó. Holnap jön a tulajdonos. Phillip, elkészült! -Anna felvillanó mosolya büszkeségről tanúskodott. -A kikötőben áll, hajózásra készen, és egyszerűen gyönyörű! Phillip egy kis csalódottságot érzett, hogy nem lehetett ott az utolsó napon. - Pezsgőt kellene bontanunk. Anna megnézte a borosüveg címkéjét, és felvonta a szemöldökét. - Ruffino Folonarii Phillip szerint Anna egyik legjobb tulajdonsága az volt, hogy értékelte a finom bort. - Hetvenötös - mondta vigyorogva. - Tőlem nem fogsz egy rossz szót sem hallani, amiért nem pezsgő. Gratulálok, Mr. Quinn, az első hajójukhoz. - Nem az én érdemem. Én csak az adminisztrációt intéztem, meg egy kis rabszolgamunkát. - Dehogynem a te érdemed! Az adminisztrációra is szükség van, és Cam vagy Ethan nem tudná olyan alaposan intézni a dolgokat, ahogy te. - Szerintem ők inkább azt mondják erre, hogy nyaggatom őket. - Nyaggatni is kell őket. Büszke lehetsz arra, amit ti hárman létrehoztatok az elmúlt pár hónapban. Nemcsak az új vállalkozásra gondolok, hanem a családra is. Mind a hárman feladtatok valamit, ami fontos nektek, Seth kedvéért. És mind a hárman valami fontosat kaptatok cserébe.

- Sosem hittem volna, hogy a gyerek ilyen fontos lesz nekem. - Miközben Anna nyakon öntötte a megtöltött tésztacsöveket szósszal, Phillip kinyitotta a szekrényt, és kivette a poharakat. - Még mindig előfordul, hogy egy-egy pillanatra kiborít ez az egész. - De hát ez természetes, Phillip. - Attól még nekem nem jobb - vont vállat a férfi, és teletöltötte a két poharat. - De az esetek nagy részében, amikor ránézek, az jut eszembe, egész jó öcsénk lett. Anna sajtot reszelt a tészta tetejére. Szeme sarkából Phillipet nézte, amint felemelte a poharat és beleszagolt. Milyen szép, gondolta. Megtestesíti a tökéletes férfit. A haja sűrű, világosbarna, szemében több az aranyszín, mint a barna. Arca hosszúkás, keskeny, elgondolkodó. Egyszerre érzéki és angyali. Magas, karcsú alakját mintha kifejezetten olasz öltönyök számára alkották volna. De Anna látta már derékig meztelenül, kopott Levisben, és jól tudta, hogy egyáltalán nem puhány. Kifinomult, de szívós, művelt, ugyanakkor ravasz. Érdekes férfi. Betette a tálat a sütőbe, majd megfordult, és felemelte a poharát. Mosolyogva koccintott Phillippel. - Te is egész jó bátyám lettél. Anna odahajolt, hogy megpuszilja az arcát. Ekkor lépett be Cam. - Vedd le a szádat a feleségemről! Phillip csak elmosolyodott, és átkarolta Anna derekát. - Ó akart megcsókolni. Szeret engem. - De engem jobban. - Hogy bizonyítsa, Cam elkapta Anna kötényének a pántját, maga felé fordította a feleségét, és a karjaiba vonta, majd csókolni kezdte. Mikor már szédültek a csóktól, megharapta az asszony alsó ajkát, és tréfásan megveregette a fenekét. - Nem igaz, édes?Anna még mindig szédelgett. - Talán - fújt egy nagyot. - Mindent figyelembe véve... - De aztán kibontakozott az ölelésből. - Koszos vagy. - Csak azért jöttem be, hogy igyak egy sört, máris megyek zuhanyozni. -A sötét hajú, magas, vékony férfi, aki veszélyesnek tűnt, odahajolt a hűtőszekrényhez. És hogy megcsókoljam a feleségemet - tette hozzá, önelégült pillantást vetve az öccsére. - Szerezz magadnak saját nőt! - Kinek van arra idejét - kérdezte Phillip gyászos hangon. Vacsora után egy órát töltött osztással, a forradalom csatáival és a hatodikos szókinccsel, majd letelepedett a szobájában a laptopjával és papírjaival. Ez ugyanaz a szoba volt, amelyet Ray és Stella kijelölt neki, amikor

hazahozta. A falak akkor halványzöldek voltak. Valamikor tizenhat éves korában rájött a bolondéria, és vörösre festette. Maga sem tudta, miért. Emlékezett rá, hogy az anyja - mivel akkorra már Stellát anyjának nevezte - egy pillantást vetett a falra, és figyelmeztette, hogy rosszabb lesz az emésztése. Ő szexisnek tartotta. Úgy három hónapig. Akkor hófehérre festette, és egy darabig úgy is hagyta, fekete keretes, fekete-fehér fényképekkel hangsúlyozva. Mindig a hangulatot kereste, gondolta Phillip most, és mulatott saját magán. Nem sokkal azelőtt, hogy elköltözött Baltimoreba, visszafestette halványzöldre. A kör bezárult. Egész idő alatt igazuk volt. A szüleinek általában igazuk volt. Ók adták neki ezt a szobát itt, ebben a szép házban. Pedig ő aztán nem könnyítette meg a dolgukat. Az első három hónap csatázással telt, az volt a tét, kinek erősebb az akarata. Phillip drogot csempészett be, verekedett, alkoholt lopott, és hajnalban részegen jött haza. Most már világos volt előtte, hogy akkoriban próbálgatta a szüleit, szinte biztatta őket, hogy rúgják ki. Dobják vissza. Csak rajta, gondolta. Úgysem tudtok bánni velem. De tudtak. Nemcsak bánni tudtak vele, hanem abban is segítettek, hogy megtalálja önmagát. - Azon gondolkodom, Phillip - mondta az apja -, miért akarod elpazarolni ezt a jó eszedet és erős testedet. Miért akarod hagyni, hogy azok a gazemberek győzzenek. Phillip akkor éppen másnapos volt az alkoholtól és a drogtól, kavargott a gyomra, majd szétesett a feje, így hát ügyet sem vetett rá. Ray elvitte magával vitorlázni, azt állította, hogy az majd kitisztítja a fejét. Phillip rosszul lett, áthajolt a korláton, és kihányta az előző esti méreg maradékát. Alig múlt tizennégy éves. Ray lehorgonyozta a csónakot egy keskeny öbölben. Megfogta Phillip fejét, letörölgette az arcát, majd odanyújtott neki egy doboz hideg gyömbéritalt. -Ülj le! Ö viszont inkább összerogyott, mint leült. A keze remegett, az első kortytól összerándult a gyomra. Ray csak ült vele szemben, nagy kezét a térdére fektette, ezüstös haja lobogott a szélben. És vakító kék szemével nyugodtan, töprengve nézett rá. - Már eltelt pár hónap, volt időd kiismerni magad nálunk. Stella azt mondja, fizikailag rendbe jöttél. Erós és egészséges vagy, de ha így folytatod, nem sokáig. A fiú lebiggyesztette a száját, és egy darabig nem szólt semmit. A magas fűben egy kócsag állt, mozdulatlanul, mint egy

festmény. A levegő tiszta volt, a késő ősz hidege érződött benne, a fákról már lehullottak a levelek, afejük fölött csak a kemény, kék ég feszült. A füvet szél borzolta, hullámokat rajzolt a víz felszínére. A férfi szemmel láthatóan élvezte a csendet, a nyugalmat. A fiú összekuporodva ült, az arca sápadt volt, tekintete kemény. - Phillip, sokféle módon játszhatjuk ezt a játékot. mondta Ray nagy sokára. - Lehetünk kemény seggfejek. Megtehetjük azt is, hogy rövid pórázra fogunk, minden percben figyelünk, és megszorongatjuk a töködet, ahányszor csak átversz minket. Márpedig majdnem mindig átversz. Ray elgondolkozott, felemelt egy horgászbotot, és oda sem figyelve csalit húzott a horogra. -Vagy azt is mondhatjuk, hogy ez a kis kísérlet kudarccal végződött, és te visszamész az intézetbe. Phillip gyomra összerándult, nagyot kellett nyelnie, hogy visszafojtsa magában a félelmet, amire csak most döbbent rá. - Nincs szükségem rátok! Nincs szükségem senkire! - Dehogynincs! - felelte Ray kedvesen, és bedobta a horgot. A víz fodrozódni kezdett. - Ha visszakerülsz, már nem fogsz megmenekülni. Még pár év, és már nem a fiatalkorúak intézetébe visznek. Egy cellába kerülsz a rossz fiúkkal, akik biztosan nagyon fognak örülni a te szép kis arcodnak. Aztán egy szép napon egy nagydarab fickó elkap a zuhanyban, és a menyasszonyává tesz. Phillip majd meghalt egy cigarettáért. Elképzelte, amit Ray mondott, és újabb izzadság ütközött ki a homlokán. - Tudok vigyázni magamra! - Fiam, úgy fognak kézről kézre adni, mint egy cigit, és ezt te is jól tudod. Ügyesen tudsz dumálni, és jól verekszel, de vannak dolgok, amiket nem lehet megúszni. Mostanáig az életed egy nagy rakás szar. Ezért nem te vagy a felelős. De ami ezután történik, azért már igen. Megint elhallgatott, térde közé szorította a botot, és kivett egy doboz Pepsit. Nyugodt, lassú mozdulatokkal kinyitotta és ivott. - Stella és én láttunk benned valamit - folytatta. Még mindig látunk - tette hozzá, és Phillipre nézett. De ha te nem látod ugyanezt, akkor nem jutunk sehová. - Mit érdekel az téged - vágott vissza Phillip elkeseredetten. - Pillanatnyilag nehéz megmondani. Lehet, hogy nem érdemled meg. Lehet, hogy végül mégis az utcán fogsz kikötni, lökdösőd a balekokat, és trükkökkel próbálkozol. Három hónapja rendes ágyban alszik, rendszeresen eszik, és minden könyvet elolvashat, amit csak akar ez volt Phillip egyik titkos szenvedélye. A gondolatra,

hogy elveszítheti, újra elszorult a torka, de csak vállat vont. - Majd megleszek valahogy. - Ha te csak annyit akarsz, hogy meglegyél valahogy, a te dolgod. Itt otthonod és családod lehet. Kezedbe veheted az életedet, és kihozhatsz belőle valamit. Vagy folytathatod, amit elkezdtél. Ray nirtelen odahajolt Philliphez. A fiú, ütésre várva, megfeszítette az izmait, s ökölbe szorította a kezét, hogy visszaüssön. De Ray csak felhúzta az ingét, és rámutatott a mellkasán vöröslő sebhelyekre. - Visszamehetsz oda - mondta halkan. Phillip Ray szemébe nézett. Sajnálatot és reménykedést látott benne. És újra látta saját magát, amit egy mocskos csatornafedón fekszik az utcán, ahol az élete fikarcnyit sem ért. Aztán megint rosszul lett. Fáradtan, rémülten lehajtotta a fejét a tenyerébe. - Minek ez az egésze - Miattad, fiam - Ray megsimogatta a haját. - Miattad van az egész. Persze a dolgok nem egyik napról a másikra változtak meg, gondolta most Phillip. De lassan elkezdtek változni. A szülei elérték, hogy hinni kezdjen önmagában. Becsületbeli kérdést csinált belőle, hogy jó eredményeket érjen el az iskolában, hogy tanuljon, hogy megalkossa önmagát, Phillip Quinnt. Úgy érezte, egész jól sikerült. Az utcagyereket elegancia takarta. Jól halad a karrierje, remek lakása van, kilátással a tengerre, és a ruhatára is megfelel ennek a színvonalnak. Úgy látszik, itt is bezárult a kör. A hétvégéket itthon tölti, kis zöld falú szobájában, melyben a régi bútorok állnak, és melynek ablakai a fákra és a mocsárra néznek. De ezúttal Seth miatt van az egész. Második fejezet Phillip a keresztelőjére váró Neptunusz hölgye előfedélzetén állt. Ö maga majdnem kétezer munkaórát izzadt a műhelyben, hogy eljussanak a tervtől a megvalósulásig. A hajó fedélzete tikfából készült, megcsillant rajta a szeptemberi napfény. A fedélzet alatt a kabinok igazi remekművek, legnagyobb részben Cam keze munkáját dicsérik. Fából készültek a polírozott szekrények, kézi munkával méretre szabott ágyak nyújtanak kényelmes pihenőhelyet négy személy számára. Nemcsak szilárd a hajó, gondolta, hanem szép is. Jólesik elnézegetni mozgékony törzsét, fényes fedélzeteit, hosszú orrát. Ethan ötlete, hogy átlapoló technikát alkalmazzanak, sokkal több munkával járt, viszont a végeredmény igazi remekmű lett. A washingtoni doki minden egyes négyzetcentiméterét alaposan meg

fogja fizetni. - Na?- - kérdezte Ethan, majd fakó farmernadrágja zsebébe dugta a kezét, és a naptól hunyorítva nézte az öccsét. Phillip végigsimított a korlát selymes felületén, amelyet órákon át csiszolt és polírozott. - Ennél kevésbé közhelyes nevet érdemelne. -A tulajdonosnak több a pénze, mint a képzelőereje. Ha látnád, hogy fordul szélirányba! - Ethan lassan, komolyan elmosolyodott. - Istenem, hogy repül, Phil! Amikor Cammel kipróbáltuk, attól féltem, hogy nem akarja majd visszahozni. Igazából én sem akartam. Phillip megdörgölte az állát. - Van egy barátom Baltimore-ban. Festő. Általában szállodáknak, éttermeknek dolgozik, reklámanyagot készít. De mellesleg fantasztikus képeket fest. Ahányszor elad egy képet, mindig siránkozik miatta. Utálja kiadni a kezéből a munkáit. Mostanáig nem nagyon értettem, mit érez. - És ez az első hajónk. - De nem az utolsó. - Phillip meglepődött, hogy ennyire erőteljes érzések fűzik a hajóhoz. Az egész hajóépítés nem az ő ötlete volt, nem ő választotta. Szívesen hajtogatta, hogy a testvérei rángatták bele. Ö előre megmondta, hogy ez őrültség, nevetséges és biztos bukás. Aztán persze fejest ugrott az egészbe, alkudozni kezdett az épület bérleti díjára, megkérvényezte az engedélyeket, megrendelte a berendezést. A Neptunusz hölgye építése közben számtalanszor kellett szálkákat kihúznia a kezéből, megégette magát a forró karbolsavval, forró vízben kellett áztatnia az izmait, mert sajogtak a deszkák emelgetésétől. És mindezt a szenvedést persze nem hagyta szó nélkül. De most, hogy a hosszú hónapok munkájának kézzelfogható eredménye kecsesen himbálózik a lába alatt, be kell vallania, hogy megérte. És most kezdhetik az egészet elölről. - Sokat haladtatok a héten a következő munkával is. - Azt gondoltuk, hogy október végére el kell készülni a törzzsel - Ethan elővett egy zsebkendőt, és módszeresen törölgetni kezdte Phillip ujjai nyomát a korlátról. - Ha tartani akarjuk azt a gyilkos ütemezést, amit kidolgoztál. De ezen is van még tennivaló. - Ezen?- - Phillip összehúzta a szemét, és lejjebb tolta a napszemüvegét. A fenébe is, Ethan, azt mondtad, útra készen áll. Hiszen jön érte a tulajdonos. Epp be akartam menni, hogy elkészítsem a számlát. - Csak egy kis apróság. Meg kell várni Camet. - Miféle aprósága Phillip türelmetlenül megnézte az óráját. -- Az ügyfelünk bármelyik percben itt lehet. - Nem tart sokáig. - Ethan az épület hátsó ajtaja

felé intett. - Ott jön Cam. - Ez a hajó túl jó egy ilyen nyavalyásnak - kiáltott fel nekik Cam, miközben végigsétált a keskeny mólón, kezében egy akkumulátoros fúróval. - Azt mondom nektek, fogjuk az asszonyokat meg a gyerekeket, és vitorlázzunk el vele mi magunk, egészen Biminiig. - Ahhoz pont elég jó, hogy megkapjuk az utolsó fizetési részletet. Ha a kezembe adta a csekket, ő a kapitány. - Phillip megvárta, amíg Cam ügyesen felugrik. Ha Bimimbe megyek, nem benneteket akarlak nézni. - Csak irigyli, hogy nekünk van feleségünk - mondta Cam Ethannak. Nesze - adta oda Phillipnek a fúrót. - Mi a fenét csináljak ezzeR - Fejezd be! - Cam nevetve előhúzott a zsebéből egy kötélvillát. -Az utolsó darabot meghagytuk neked. - Tényleg - Phillip szörnyen meghatódva átvette a kötélvillát, és nézte, amint megcsillan a napfényben. - Együtt kezdtük - mondta Ethan. - Úgy gondoltuk helyesnek, ha együtt is fejezzük be. A jobb oldalra tedd! Phillip elvette Camtől a csavarokat, és áthajolt a korláton. - Gondoltam, utána megünnepelhetnénk. - Kezében felpörgött a fúró. Egy üveg Dom Perignont terveztem -folytatta hangosabban, hogy túlkiabálja a zajt -, de rájöttem, hogy kár lenne belétek. Úgyhogy három üveg Harp van a hűtőben. Jól fog illeni ahhoz a kis meglepetéshez is, amit délután hoznak. Mire az ügyfél befejezte áradozását az új hajóról, majdnem dél lett. Ethant választották, hogy vigye el a vevőt próbaútra, mielőtt a hajót felemelik a trélerre. Phillip a kikötőből nézte, amint a vaj sárga vitorlák - a tulajdonos választotta a színt - dagadni kezdenek. Ethannak igaza van, gondolta. Nagyszerűen megy. A hajó úgy siklott a vízen, úgy fordult be az öböl felé, mint az álom. Phillip látta maga előtt a turistákat, amit megállnak és utánanéznek, egymásnak mutogatják a hajót. Nincs jobb reklám, mint egy tökéletes termék. - Ahogy először kihajózik vele egyedül, zátonyra fogja vinni - szólalt meg mögötte Cam. - Biztosan. De jól fogja érezni magát - csapott egyet bátyja vállára Phillip. -Megyek, megírom azt a számlát. A régi téglaépület, melyet kibéreltek és átalakítottak, hogy megfeleljen hajógyártó műhelynek, nem volt túl kényelmes. A legfontosabb dolog a közepén lévő hatalmas üres hely volt, a szarufákról alálógó neonlámpákkal. Az ablakok kicsik voltak, és mintha örökké por borította volna őket. Gépek, faanyag, szerszámok sorakoztak körben a fal mellett, többhordónyi epoxigyanta, fényezőanyag és

hajófenékre való festék várta a sorát. Az emelvényt már a következő hajó, a személyre szabott sport-halászhajó törzsének váza foglalta el. A falak téglából és vakolatlan terméskőből épültek. Meredek vaslépcső vezetett fel egy ablaktalan, szűk kis helyiséghez, melyet irodaként használtak. Phillipet nem zavarta, hogy hol van az irodája, sem az, hogy mekkora, tökéletesen rendben tartotta. Igaz, hogy a fémasztalt a bolhapiacon vették, de tisztára volt súrolva. Rajta egy egész hónapot átfogó naptár, a régi laptopja, két kosár a kimenő és a bejövő leveleknek, üzenetrögzítős telefonkészülék két vonallal és egy tolltartó. Az asztalon kívül még két, dossziékat tartalmazó szekrény, egy kis fénymásoló és egy fax volt bezsúfolva a szobába. Phillip leült, és bekapcsolta a számítógépet. Meglátta, hogy a telefon kis piros lámpája világít. Benyomta a gombot, hogy meghallgassa az üzeneteket, de csak két hívás volt, és mind a kétszer letették a kagylót, nem hagytak üzenetet. Nem foglalkozott vele tovább. Pár perc múlva már azzal a programmal dolgozott, amelyet maga tervezett az üzlet számára, és mosolyogva nézte a Quinn Hajók emblémáját. Lehet, hogy ki van a fenekük a nadrágból, gondolta, miközben beütötte az adatokat a számlához, de ennek nem kell látszania. A jó minőségű papírt reklámként könyvelte el. Második természetévé vált, hogyan lehet mindenből a legjobbat kihozni. Nem olyan bonyolult dolog megtervezni a fejléces papírt, számlákat, borítékokat, és ha már úgyis megrendelik, akkor érdemes a legjobb minőséget rendelni. Nyomtatni kezdte a számlát. Megcsörrent a telefon. - Quinn Hajók. Kis csönd volt, majd valaki megköszörülte a torkát. - Bocsánat, téves - hallott egy fojtott női hangot. - Semmi baj, édesem - felelt Phillip a sípoló hangnak, és kivette a nyomtatóból a számlát. - O-!-. megy egy boldog ember - jegyezte meg Cam. Mind a hárman azt nézték, amint az ügyfelük elindul a trélerre rakott hajóval. - Mi boldogabbak vagyunk - mondta Phillip, és elővette zsebéből a csekket. - Ha levonom belőle a gépeket, a munkadíjat, a rezsit, az anyagot... kettéhajtotta a csekket. - Hát, elég jó profitot csináltunk. - Próbáld meg visszafogni a lelkesedésedet - morogta Cam. - Öt számjegyre rúg az a csekk a kezedben! Nyissuk ki a sört. - A profit nagy részét vissza kell forgatnunk az üzletbe - figyelmeztette Phillip, miközben elindultak befelé. - Ha bejön a hideg, a fútésszámlánk az egekig fog érni. - Felnézett a tátongó mennyezetre. - Szó

szerint. És a jövő hónapban esedékes lesz a negyedéves adófizetés is. Cam kinyitott egy üveg sört, és odadobta neki. - Fogd már be, Phillip! - De azért - folytatta Phillip, ügyet sem vetve rá ez szép pillanat a Quinn család történelmében. - Felemelte a sörét, és összekoccintotta Cam és Ethan üvegével. -A mi lábdoktorunkra, az első boldog ügyfelünkre! Arra, hogy vitorlázzon nagyokat, és gyógyítson meg sok tyúkszemet! - És arra, hogy mondja el minden barátjának, hogy a Quinn Hajókat hívják - tette hozzá Cam. - És arra, hogy Annapolisban vitorlázzon, ne pedig a mi öblünkben - fejezte be Ethan megrázva a fejét. - Ki ugrik el kajáért?- - kérdezte Cam. - Mindjárt éhen halok. - Grace készített szendvicseket - válaszolta Ethan. - Ott vannak a hűtőtáskában. - Áldja meg az Isten érte. - Lehet, hogy egy kicsit még el kell halasztani az ebédet - Phillip kerekek csikorgását hallotta a kavicson. - Azt hiszem, épp most jött meg, amit vártam. - Kisétált, és örömmel pillantotta meg a teherautót. A sofőr kihajolt az ablakon, rágógumit rágcsálva kérdezte: - Quinn?- Igen. - Mit vettéR - Cam mogorván nézte a teherautót, azon rágódva, vajon az új csekkből mennyinek kell búcsút mondania. - Valami olyat, amire szükségünk van. Segíteni kellene a sofórnek lepakolni. - Az már biztos - morogta a sofőr, miközben kiszállt a fülkéből. - Hárman kellettünk hozzá, hogy felrakjuk. A nyavalyás megvan vagy száz kiló. Kinyitotta a rakodótér ajtaját. Vastag, rongyokból készített ágyon egy nagy fatábla feküdt. Legalább három méter hosszú volt, másfél-két méter magas, és úgy hat centiméter vastag. Kezelt tölgyfából készült, és egyszerű nagybetűkkel az állt rajta: Quinn Hajók. A felső sarokba egy hajó részletes rajzát vésték. Az alsó sarokban pedig az állt: Cameron, Ethan, Phillip és Seth Quinn. - Ez aztán igazán szép felirat - mondta Ethan, amikor végre szóhoz tudott jutni. - Seth egyik rajzát vittem el nekik. Ugyanazt, amelyiket a fejlécre is ráraktam. A munkahelyemen terveztem meg, számítógéppel - Phillip megsimogatta a tölgyfát. - Egészen szépen megcsinálták. - Nagyszerű. - Cam Phillip vállára tette a kezét. Épp ez hiányzott még az épületről. Öregem, a gyerek kiugrik a bőréből, ha meglátja. - Abban a sorrendben írtam a nevünket, ahogy jöttünk. Időrendben és ábécérendben is jó. Az akartam, hogy egyszerű legyen - Phillip hátrébb lépett, zsebre dugta a kezét, öntudatlanul fivérei testtartását utánozva. - Úgy gondoltam,

ez a stílus illik az épülethez és a munkához. - Nagyon jó - bólintott Ethan. - Pont nekünk való. A sofőr rágcsálva nézett rájuk. - Na, mi lesz, fiúk, egész nap csak bámulni akarjátok, vagy még ma leveszitek a kocsiról4Ez aztán a látvány, gondolta a nő. A férfinép három kivételes példánya, nehéz fizikai munka közepette, egy meleg szeptemberi délutánon. Az épület is illik hozzájuk. Durva, a régi téglák kifakultak és itt-ott megsérültek, a telek ápolatlan, több a gaz, mint a fű. Ugyanakkor mind a hárman különböző típust képviselnek. Az egyik férfi sötét haja olyan hosszú, hogy kis lófarokba tudja fogni a tarkóján. Fekete farmerja már szürkévé kopott. Van benne valami megnevezhetetlenül európai. Biztosan ő Cameron Quinn, döntötte el a lány, az, aki hírnevet szerzett a versenyeken. A másik kopott bakancsot viselt, amely ősréginek tűnt. Napszítta haja kék sapka alól hullott alá. Könnyedén mozgott, és minden látható erőfeszítés nélkül emelte a tábla felé eső végét. Ő lesz Ethan Quinn, a hajós. Ezek szerint pedig a harmadik Phillip Quinn, a reklámszakember, aki annál a baltimore-i vezető reklámcégnél dolgozik. Nagyon jól néz ki. Márkás napszemüveg és Levis farmer. Világosbarna haján biztosan örömmel dolgozik a fodrász. Hosszú, karcsú testét alighanem rendszeres sporttal edzi valamelyik testépítő szalonban. Érdekes. Külsejükben nem hasonlítanak egymásra, és mivel utánanézett a családnak, azt is tudja, hogy csak nevükben egy család, vérségi kapcsolat azonban nincs közöttük. Mégis van valami a testtartásukban, ahogy együtt mozognak, ami arra utal, hogy ők hárman - testvérek. Azt tervezte, hogy egyszerűen csak arra sétál, és egy futó pillantással felméri az épületet, ahol a vállalkozás működik. Bár azzal tisztában volt, hogy legalább az egyikük ott lesz, hiszen felvette a telefont, arra nem számított, hogy odakint találja őket, és lehetősége nyílik, hogy szemügyre vegye mind a hármukat. De ő olyan nő, aki értékelni tudja a váratlan lehetőségeket. A gyomra megremegett. Megszokásból vett néhány lassú, mély levegőt, és megmozgatta a vállát, hogy ellazítsa. Csak nyugodtan, figyelmeztette magát. Nincs miért idegeskedni. Elvégre előnyös helyzetben van. Ismeri őket, ők viszont nem ismerik őt. Hiszen ez teljesen tipikus viselkedés, gondolta, és átment az úttesten. Ha valaki séta közben meglát három férfit, amint egy látványos új cégtáblát emelnek a helyére, természetes, hogy érdeklődni fog, kíváncsiskodik. Különösen a kisvárosi turisták körében megszokott ez, és most ő ezt a szerepet játssza. Ráadásul magányos nő, amott pedig három vonzó férfi dolgozik. Egy kis flörtölés szintén belefér a tipikus sémába.

De amikor elérte az épületet, mégis megtorpant. Úgy látta, hogy nehéz és veszélyes a feladat. A tábla vastag, fekete láncon függött, és kötelek fogták körbe. Csigarendszerrel húzták fel, a reklámos fickó a tetőről irányította, a testvérei pedig a földről húzták a kötelet. Lelkes ordibálás hallatszott, biztatás, káromkodás és utasítások egyaránt. Az biztos, hogy jókora izmaik vannak, vette szemügyre őket felhúzott szemöldökkel. - A te végeden, Cam. Na, még egy kicsit. A francba! Phillip morogva lehasalt, és kinyúlt a tetőről, olyan messze, hogy a lány visszafojtott lélegzettel várta, micor szól közbe a gravitáció. De a férfi megőrizte az egyensúlyát, és sikerült elkapnia a láncot. Mozgott a szája, miközben odaerősítette a nagy karikát egy vastag kampóhoz, de nem lehetett hallani, hogy mit mond. Talán jobb is. -Megvan. Tartsátokmeg! -kiabáltle, és felállt, majd az eresz szélén lépegetve elaraszolt a tábla másik végéhez. A nap átsütött a haján, megcsillant a bőrén. A nő azon kapta magát, hogy majd kiesik a szeme, úgy nézi. Ez a látvány tökéletes példája a tiszta férfias szépségnek. Phillip megint hasra feküdt, elkapta a láncot, és a helyére rángatta. És közben vadul káromkodott. Amikor felállt, észrevette, hogy az inge elején egy hosszú szakadás éktelenkedik. Biztosan beleakadt valamibe a tetőn. - Most vettem ezt a szart! - Milyen szép is volt! - kiabált fel Cam. - Nyald ki! - javasolta Phillip, és lerángatta magáról az inget, majd felitatta vele a verítéket az arcáról. Hát igen, gondolta a nő, és élvezettel bámulta. A fiatal amerikai isten. Akitől minden nőnek összefut a szájában a nyál. A férfi beledugta a szakadt ing csücskét a hátsó zsebébe, és elindult lefelé a létrán. Ekkor vette észre őt. A lány nem látta a szemét, de a pillanatnyi megtorpanásból, a fejtartásából kikövetkeztette, hogy őt nézi. Tudta, ez azt jelenti, hogy ösztönösen fel is méri. Amikor egy férfi ránéz egy nőre, szemügyre veszi, tanulmányozza, elgondolkozik és dönt. Phillip valóban meglátta, és amikor leért a létrán, már a gondolkozás stádiumánál tartott. Azt remélte, közelebbről is megnézheti. - Társaságot kaptunk - mormogta, mire Cam hátrapillantott a válla fölött. - Hmmm. Nagyon csinos. - Már vagy tíz perce itt van. - Ethan beletörölte kezét a nadrágjába. - Nézte a műsort. Phillip lelépett a létra utolsó fokáról, megfordult és elmosolyodott. - No, hogy festi kiáltott oda a lánynak. Függöny fel, gondolta amaz, és közelebb jött. - Nagyon hatásos. Remélem, nem haragszol, hogy

néztelek. Nem tudtam ellenállni. - Nem, dehogyis! Nagy nap ez a Quinn családban -kezet nyújtott. - Phillip vagyok. - Sybill. Tehát hajókat építetek- Amint látod a feliraton. - Elbűvölő. Én itt töltök egy kis időt ezen a környéken. Nem számítottam rá, hogy hajóépítőket fogok találni. Miféle hajókat építetek - Vitorlásokat fából .- Komolyan - könnyed mosolyt villantott a másik két férfi felé. - Társak vagytok- Cam vagyok - viszonozta Cam a mosolyt, és hüvelykujjával a háta mögé intett. -Az öcsém, Ethan. - Örülök, hogy megismerkedtünk, Cameron - felelte a lány, és a feliratot kezdte olvasni. - Ethan, Phillip... - Felgyorsult a szívverése, de továbbra is udvarias mosolyt erőltetett magára. - És hol van Seth?- Iskolában - válaszolta Phillip. - Ó, egyetemre járé - Nem, még csak tízéves. - Értem. - Észrevette, hogy a férfi mellkasán sebhelyek vannak. Régiek lehetnek, mert fénylik rajtuk a bőr. Vészesen közel húzódnak a szívéhez. - Nagyon szép a feliratotok. Quinn Hajók. Szívesen beugranék egyik nap, hogy megnézzem, hogyan folyik itt a munka. - Bármikor jöhetsz. Mennyi ideig maradsz St. Christopherben -Attól függ. Örülök, hogy találkoztunk. - Úgy érezte, itt ideje visszavonulót fújni. A torka kiszáradt, a pulzusa bizonytalanná vált. - Sok szerencsét a hajókhoz. - Ugorj be holnap - szólt utána Phillip. - Megnézheted mind a négy Quinnt munka közben. Sybill hátranézett a válla fölött, és abban reménykedett, hogy a tekintete nem tükröz mást, csak érdeklődést. - Lehet, hogy beugrom. Seth, gondolta magában, és nagyon ügyelt rá, hogy előre nézzen. Épp most kapott meghívást, hogy nézze meg másnap Setht. Cam halkan hümmögött. - Azt mondom nektek, ez a nő aztán tudja, hogy kell járni! - Igazad van! - Phillip a zsebébe dugta a kezét, és élvezettel átadta magát a látványnak. A lány bő, sárga nadrágot viselt karcsú csípőjén és vékony lábán, halványzöld ingét bedugta a nadrág derekába, hangsúlyozva karcsúságát. Sötétbarna, leeresztett haja épp a válláig ért. És az arca is vonzó. Klasszikus ovális formájú, barackszín bőrrel, mozgékony, szép ívű száján halvány rózsaszín rúzs. Sötét, szép vonalú szemöldöke szinte szexis. A szemét nem látta, mert a divatos, fémkeretes napszemüveg eltakarta. Lehet, hogy az is barna, mint a haja, de az is lehet, hogy világosabb, ellentétet alkotva. És az a lágy alt hang tökéletes illik a külsejéhez.

- Mi van, fiúk, egész nap annak a nőnek a fenekét akarjátok bámulni?- - kérdezte Ethan. - Úgy teszel, mintha te nem vetted volna észre fortyant fel Cam. - Észrevettem. De én nem ebből akarok megélni. Ma nem csinálunk semmit? - Egy pillanat - morogta Phillip, és elmosolyodott magában, amikor a nő befordult a sarkon, és eltűnt a szemük elől. - Sybill... Komolyan remélem, hogy itt maradsz még egy ideig St. Chrisben. Sybill nem tudta, mennyi ideig marad itt. Szabadon rendelkezett az idejével. Ott dolgozik, ahol akar, és most ezt a kis tengerparti városkát választotta, Maryland délkeleti partján. Majdnem egész életét nagyvárosokban töltötte. Először azért, mert a szülei a városi életet szerették, azután pedig ő maga választotta ugyanazt. New York, Boston, Chicago, Párizs, London, Milánó. Jól ismerte a városi életet, a városlakó embereket. Sőt, dr. Sybill Griff in arra alapozta a karrierjét, hogy a városi életet tanulmányozza. Antropológiából, szociológiából és pszichológiából szerzett diplomát. Négy évig tanult a Harvardon, posztgraduális tanulmányait Oxfordban folytatta, majd a Columbia Egyetemen doktorált. Az egyetemen remekül dolgozott, és most, fél évvel a harmincadik születésnapja előtt, végre elkezdte saját életét. És úgy döntött, azzal keresi meg a kenyerét, ami eddig is remekül ment neki. írással. Első könyve, a Városi élet, nagyon jó visszhangot kapott, a kritikusok is dicsérték, és némi pénzt is hozott. De a második, az Ismerős idegenek feljutott az országos toplistára, és hirtelen belecsöppent a felolvasóestek, előadások és talk show-k világába. Most pedig, hogy a PBS dokumentumfilm-sorozatot forgat a városi életmódról és szokásokról az ő megfigyelései és elméletei alapján, anyagilag biztonságban van. Sőt, független. Kiadójának tetszett az új ötlet, hogy könyvet ír a kisvárosok dinamikájáról és hagyományairól. Kezdetben egyszerű ürügynek szánta, hogy elutazhasson St. Christopherbe, és elintézhesse személyes ügyét. De aztán végiggondolta. Érdekes tanulmány lenne. Elvégre ő képzett megfigyelő, és abban is gyakorlata van, hogyan dokumentálja megfigyeléseit. A munka jó menekülési lehetőséget biztosít minden eshetőségre, töprengett, fel-alá járkálva szép kis szállodai szobájában. Az biztos, hogy könnyebb és hatékonyabb lenne, ha ezt az egész utazást valamiféle feladatnak tekintené. Időre van szüksége, objektivitásra, és közel kell kerülnie a szóban forgó alanyokhoz. A kedvező körülményeknek hála, úgy látszik, mind a három feltétel adva van. Kilépett a félméteres kis párkányra, amelyet a szállodában nagyképűen

erkélynek neveztek. Döbbenetesen szép kilátás nyílt a Chesapeake-öbölre, érdekes megfigyeléseket tehet a vízparti életről. Már korábban látott nagy halászhajókat kikötni, és látott többhordónyi kék rákot, ahogy kipakolták. Ez a környék éppen erről híres. Látta a rákválogatókat munka közben, a sirályok röptét, a kócsagokat. De a kis üzletekbe még nem volt ideje benézni. Nem is vásárolni jött St. Christopherbe. Mi lenne, ha idehúzna egy asztalt az ablakhoz, és itt dolgozna, ahol kiláthat a tengerrel Ha a szél a megfelelő irányból fúj, elkaphat néhány szót a beszélgetésekből. Az itteni emberek egy lassúbb, melankolikusabb tájszólást beszélnek, mint a New York-iak, akikkel az elmúlt pár évben egy városban lakott. Nem igazán déli dialektus, gondolta, nem olyan, mint amit Atlantában, Mobile-ban vagy Charlestonban lehet hallani, de jól megkülönböztethető az északiak éles hangjától és kemény mássalhangzóitól. Szép napsütéses délutánokon majd kiülhet valamelyik kovácsoltvas padra a vízparton, és nézheti azt a kis világot, amely itt kialakult, vízből, halakból és emberi verítékből. Megfigyeli, hogyan kommunikálnak az emberek egy ilyen kis közösségben, amely az öbölből és a turistákból él. Milyen hagyományok, szokások, közhelyek élnek közöttük. Hogyan öltözködnek, hogy mozognak, hogy beszélnek. A helybéliek nagyon ritkán veszik észre, mennyire meghajolnak a hely kimondatlan viselkedési szabályai előtt. Szabályok, szabályok, szabályok. Mindenhol léteznek. Sybill tökéletesen hitt bennük. Milyen szabályok szerint él a Quinn családi Miféle kötőanyag tartja össze őket, hogy családot alkossanaki Természetesen nekik is megvan a maguk saját kódrendszere, megvannak a saját szavaik, kialakult a családon belüli rangsor és a jutalmazási és büntetési módszer. Hol és hogyan illeszkedik ebbe SetW A legfontosabb az, hogy ezt megtudja, lehetőleg diszkréten. A Quinn testvérek biztosan nem tudják, ki ő, nem gyanítják, milyen kapcsolat van köztük. Jobb lesz mindenkinek, ha ez így is marad. Mert különben könnyen lehet, hogy megpróbálják teljesen elzárni előle Setht, valószínűleg sikerrel. Hiszen a fiú már hónapok óta velük van. Nem tudhatja, mit mondtak neki, milyen mesét találtak ki. Meg kell figyelnie a helyzetet, tanulmányozni, végiggondolni és megítélni. Azután majd cselekedhet. De nem hagyja, hogy nyomást gyakoroljanak rá, figyelmeztette magát. Nem hagyja, hogy bűntudat ébredjen benne, vagy felelősnek érezze magát. Nem fog semmit elkapkodni.

A délutáni találkozás után nevetségesen könnyű lesz megismerkedni a Quinn családdal. Csak annyit kell tennie, hogy besétál abba a nagy téglaépületbe, és érdeklődést mutat a vitorlások készítése iránt. Phillip Quinn lesz a kísérője. Minden tipikus viselkedésmintát bemutatott, ami a felébredő vonzalom jele. Nem lesz nehéz ezt kihasználni. Ráadásul a férfi csak heti néhány napot tölt St. Chrisben, így nem fenyeget az a veszély, hogy a könnyed flörtből veszélyes területre tévedííie. Az sem okozhat nehézséget, hogy meghívassa magát a házukba. Látnia kell, hol és hogyan él Seth, ki gondoskodik róla. Vajon boldogv Glória azt állította, hogy ellopták a fiát. Hogy latba vetették a befolyásukat és a pénzüket, hogy elragadják tőle. De hát Glória hazug. Sybill szorosan behunyta a szemét, igyekezett lehiggadni, tárgyilagosan szemlélni a dolgokat, megfeledkezni személyes fájdalmáról. Igen, Glória hazug, gondolta újra. Mindenkit kihasznál. Ugyanakkor ő Seth anyja. Sybill odalépett az asztalhoz, kinyitotta a noteszát, és elővett egy fényképet. Egy szőke, kék szemű kisfiú mosolygott rá. Ó maga készítette a képet, az első és eddig egyetlen alkalommal, amikor találkozott Sethszel. A fiú négyéves lehetett. Phillip azt mondta, most tízéves, és Sybill emlékezett, körülbelül hat éve történt, hogy Glória megjelent az ajtaja előtt New Yorkban, maga után vonszolva a fiát. Glória természetesen kétségbe volt esve. Elfogyott a pénze, dühös volt, zokogott, könyörgött. Neki nem volt más választása, mint hogy befogadja, hiszen a gyermek hatalmas, riadt szempárral nézett fel rá. Sybill nem tudott semmit a gyerekekről. Sosem volt gyerek a közelében. Talán épp ezért szerette meg Setht olyan gyorsan. Három héttel később arra ért haza, hogy eltűntek. De nemcsak ők, hanem az összes készpénze, az ékszerei és értékes porcelángyűjteménye is. Szörnyen megviselte a dolog. Persze, számíthatott volna rá, most már tudta. Hiszen ez a viselkedés igazán jellemző Glóriára. De akkor még hitt benne, hogy végül majdcsak megtalálják a közös hangot. Szüksége volt erre a hitre. Azt remélte, a gyermek megváltoztatja az anyját. És hogy segíteni tud rajtuk. Ezúttal, gondolta magában, és visszatette a fényképet, óvatosabb lesz és nem olyan érzelmes. Tudta, hogy Glória most legalább részben igazat mond. Mostantól viszont csak a saját ítéletére fog hagyatkozni, és annak alapján cselekszik. Majd akkor kezd véleményt formálni, ha láthatja

az unokaöccsét. Leült, bekapcsolta a laptopot, és elkezdte feljegyezni első benyomásait. A Quinn testvérek között könnyed, férfias kapcsolat van. Egyszer találkoztam velük, annak alapján úgy tűnik, jól tudnak együtt dolgozni. További vizsgálatokra lesz szükség annak megállapítására, melyikük milyen funkciót lát el ebben a vállalkozásban és a családi együttesben. Cameron és Ethan is nemrégiben nősült. A család dinamikájának megértéséhez találkoznom kell a feleségekkel is. Az látszik logikusnak, hogy egyikük betölti az anya szerepét a családban. Mivel Cameron felesége, Anna Spinelli Quinn főállásban dolgozik, gyanítható, hogy Grace Monroe Quinn vállalta ezt a funkciót. De hiba lenne általánosítani, így ez személyes vizsgálatot igényel. Sokatmondónak találom, hogy a cégtáblán, melyet a Quinn fivérek ma délután tettek fel a műhely falára, Seth neve is szerepel, bár Quinnként. Nem tudom eldönteni, hogy valódi nevének megváltoztatása az őérdekeiket szolgálja vagy a gyermekét. A fiú bizonyára tud róla, hogy Quínnék beadták az örökbefogadási kérelmet. Azt nem tudom, megkapta-e a leveleket, melyeket Glória írt neki. Talán Quínnék megsemmisítették őket. Annak ellenére, hogy együtt érzek Glóriával nehéz helyzetében, és megértem, hogy szeretné visszakapni a fiát, jobb, ha sm tud róla, hogy itt vagyok. Majd ha vizsgálódásaim eredményét lejegyeztem, kapcsolatba lépek vek. Ha pereskedésre kerül sor, okosabb, ha tényekkel felvértezve indulunk csatába, nem pedig puszta érzelmekkel. Remélhetőleg az ügyvéd, akit Glória felfogadott, hamarosan felveszi a kapcsolatot a Quinn családdal, a megfelelő jogi úton. Ami engem illet, azt remélem, holnap találkozom Sethszel, és betekintést nyerek a helyzetbe. Sokat segítene, ha ki tudnám deríteni, mennyit tud a származásáról. Mivel én is csak nemrégiben tudtam meg a teljes igazságot, még nem dolgoztam fel minden tényt és azok következményeit. Hamarosan az is kiderül, igaz-e, hogy a kisvárosokban mindent meg lehet tudni a lakosokról. Szándékomban áll a lehető legtöbbet megtudni Ray mond Quinn professzorról, mielőtt lezárom a kutatást. Jmrmadik fejezet Nagyváros vagy kicsi, gondolta Sybill, a helyi kocsma az a hely ahol az emberek találkoznak, kicserélik a pletykákat, és ahol a párosodási rítus lezajlik. Mindegy, hogy réz és páfrány díszíti-e, vagy csak mogyoróhéj és bádog hamutálak, mindegy, hogy vinnyogó country-zene szól vagy kemény rock, ez az a hely, ahol összegyűlnek az emberek, és ahol az információkhoz hozzá lehet jutni. St. Christopherben a Shineys volt az a hely, amely

betöltötte ezt a szerepet. A dekoráció sötét faburkolatból, olcsó krómdíszítésból és kifakult, hajókat ábrázoló poszterekből állt. A zene túl hangos, jegyezte meg magában, bár képtelen volt megállapítani, milyen stílusban játszik a négy fiatalember, aki az aprócska színpadon verte a dobot és nyúzta a gitárokat. A lelkesedésük biztosan nagyobb a tehetségüknél. A bárpultnál három férfi ült, le nem véve szemüket a bár hátsó falához erősített kis képernyős tévéről, melyen baseballmérkőzést közvetítettek. Szemmel láthatóan beérték azzal, hogy nézték a dobó- és ütőjátékosok néma balettjét, miközben barna sörösüvegeket dédelgettek a kezükben, és nagy maréknyi perecet kaptak be egyszerre. A tán- parkett zsúfolásig megtelt. Csak négy pár táncolt, de a hely annyira szűk volt, hogy folyton összeütköztek a könyökükkel vagy a csípőjükkel. Ez azonban szemlátomást senkit nem zavart. A pincérnők a férfifantáziáknak megfelelő ostoba ruhát viseltek: fekete miniszoknyát, kurta, kivágású blúzt, neccharisnyát és tűsarkú cipőt. Sybill teljes szívéből sajnálta őket. Behúzódott egy billegő asztal mögé, a lehető legmesszebb a dübörgő hangszóróktól. A füst és a zaj nem zavarta, sem a kifényesedett padló vagy a rozoga asztal. Úgy választotta meg a helyét, hogy az egész termet belássa. Pár órán keresztül alig várta, hogy elhagyhassa a szállodai szobát. Most végre hátradőlhet, ihat egy pohár bort, és szemügyre veheti a helybélieket. A pincérnő, aki odalépett hozzá, csinos kis barna nő volt, figyelemre méltó keblekkel és vidám mosollyal. - Hello. Mit hozhatok- Egy pohár chardonnay-t és mellé egy kis jeget. - Máris. - Fekete, perecekkel teli műanyag tálat helyezett az asztalra, majd visszament a bárpulthoz, menet közben további rendeléseket fölvéve. Sybill kíváncsi volt, vajon ő-e Ethan felesége. Úgy tudta, hogy Grace Quinn ebben a bárban dolgozik. De a kis barna lány ujján nem látott karikagyűrűt, pedig egy fiatalasszony, nem sokkal az esküvő után, biztosan viseli a gyűrűjét, gondolta. A másik pincérnőlenne?- Az veszélyesnek tűnik. Szőke, jól megtermett, és mogorva. Az biztos, hogy vonzó, eléggé szembetűnő módon. De ősem úgy fest, mint egy ifjú asszony, különösen, amikor odahajol az egyik bámuló vendéghez, bepillantást engedve a blúzába. Sybill összevonta a szemöldökét, és rágcsálni kezdte a perecet. Ha ez a nő Grace Quinn, az biztos, hogy nem ő az anyafigura a családban. Valami történhetett a meccsen, mivel a három férfi ordibálni kezdett, valami Eddie nevű fickót éltetve. Sybill megszokásból elővette a noteszát, és jegyzetelni kezdett. A férfiak,

amint hátba vágják, oldalba bökik egymást. A nők testbeszéde, amikor intimitást sugallva közelebb hajolnak. Hátradobják a hajukat, lesütik a szemüket, gesztikulálnak. És persze a vele egykorú pár párosodási rítusa a táncparketten. Ekkor lépett be Phillip, és meglátta. Sybill magában mosolygott, tekintete ide-oda vándorolt, keze sebesen járt a papír fölött. Nagyon hűvösnek tűnik, gondolta a férfi, nagyon távolinak. Mintha egy vékony, csak egy irányban átlátszó üveg mögött ülne. Összefogta a haját hátul, az arcát teljesen szabadon hagyva. A fülében apró arany fülbevaló, pici színes kövekkel. Letette a tollat, és kibújt halványsárga hasított bőr zakójából. Phillip hirtelen határozta el, hogy bejön a városba, valami nyugtalanság hajtotta. Most áldotta az egész estéjét elrontó furcsa ingerültséget. Ez a nő épp az, akire szüksége van. - Sybill, ugye?- - A nő felpillantott, és meglepetés villant a szemében. Phillip azt is megállapította, hogy a szeme olyan tiszta és világos, mint a folyóvíz. - Igen. - Sybill összeszedte magát, becsukta a noteszt, és elmosolyodott. Phillip, a Quinn Hajóktól. - Egyedül vagy?- Igen... hacsak nem akarsz leülni, és inni egyet velem. - Boldogan. - Phillip odahúzott egy széket, és a notesz felé intett. Megzavartalak valamiben? - Nem igazán. - Sybill felmosolygott a píncérnőre, aki letette elé a bort. - Szia, Phil, kérsz egy korsóval - Marsha, te gondolatolvasó vagy! Szóval Marsha, gondolta Sybill. Ez kizárja a csintalan kis barna lányt. - Érdekes ez a zene. - Itt mindig pocsék a zene. - A férfi elbűvölő és kedves mosolyt villantott a lányra. - Ez már amolyan hagyomány. - Akkor igyunk a hagyományra - emelte fel a poharát Sybill, belekóstolt, és hümmögve elkezdett jeget rakni bele. - Milyennek találod a bort - Hát, egyszerű, elementáris, primitív. - Még egyet kortyolt, és elmosolyodott. - Pocsék. - Ez is egy büszke Shineys hagyomány. Viszont a csapolt sör Sam Adams - vagyis egész jó. - Nem fogom elfelejteni. - A lány nevetve félrehajtotta a fejét. - Ha így ismered a hagyományokat, biztosan már jó ideje itt laksz. - Igen. - Phillip összehúzta a szemét, és vizsgálgatni kezdte a lány arcát. Valami piszkálta az emlékezetét. Ismerlek valahonnan. Sybill szíve a torkában dobogott. Hogy időt nyerjen, ismét felemelte a poharat. A keze nem remegett, és a hangja is nyugodt maradt. - Nem hiszem. - De igen. Láttam már ezt az arcot. Amikor napszemüvegben voltál, nem

ismertelek fel... valami... Phillip kinyújtotta a kezét, megérintette Sybill állát, és félrefordította a fejét. - Ez a profil... Ujjai hegyén kissé durva a bőr, gondolta Sybill, érintése nagyon magabiztos és határozott. A mozdulatból tudta, ez a férfi ért hozzá, hogy hogyan érjen a nőkhöz. Ó viszont nincs hozzászokva, hogy hozzáérnek. Védekezésül felvonta a szemöldökét. - Egy cinizmusra hajló nő gyanút fogna, hogy ez valami ismerkedő formula, méghozzá nem is túl eredeti. - Nem szokásom közhelyekkel ismerkedni - felelte a férfi, továbbra is Sybill arcát figyelve. - Csak eredeti szövegeket használok. Nagyon jó a vizuális memóriám, és ezt már láttam valahol. Tiszta, intelligens tekintet, kicsit szórakozott mosoly. Sybill... -Tekintete végigsiklott a nő arcán, és elmosolyodott. - Griffin. Doktor Sybill Griffin. Ismerős idegenek. A lány lassan kieresztette a levegőt, mert idáig visszatartotta. A sikere elég friss volt, és még mindig meglepte, ha arcról felismerték. Ebben az esetben nemcsak meglepte, meg is könnyebbült tőle. Dr. Griffin és Seth DeLauter között nincs semmi kapcsolat. - Tényleg jó a memóriád - felelte könnyedén. - No, és a könyvet is olvastad, vagy csak a képemet láttad a hátsó borítónk - Olvastam. Elképesztő volt. Az az igazság, annyira tetszett, hogy aztán az elsőt is megvettem. De azt még nem volt időm elolvasni. - Hát ez hízelgő. - Tényleg remek író vagy! Köszönöm, Marsha nézett fel, amikor a pincérnő letette elő a sört. - Csak kiabáljatok, ha kértek még valamit! - kacsintott Marsha. -Jó hangosan. Ez a banda megakarja dönteni a hangerősségi rekordokat. Ez jó ürügyként szolgált Phillipnek, hogy közelebb húzza a székét, és odahajoljon Sybillhez. Megérezte finom illatát. Olyan visszafogott, hogy csak akkor érezhető, ha az ember egészen közel van. - Mondd csak, Dr. Griffin, mit keres egy híres nagyvárosi ember egy ilyen kétségbeejtően vidéki helyen, mint St. Chrisi - Kutatást végzek. Viselkedési mintákat és hagyományokat kutatok mondta Sybill, és felemelte a poharát. - A kisvárosokban és a vidéki közösségekben. - Elég nagy váltás, nemv - A szc biológia és a kulturális vizsgálatok nem korlátozódhatnak kizárólag a nagyvárosokra. -Jegyzetelsz is ? - Egy kicsit. A helyi kocsma - kezdte, magabiztosabban az ismert terepen. -Törzsvendégek. Három férfi a bárpultnál. Annyira elmerülnek a férfias sport rituáléjában, hogy nem is érzékelik az őket körülvevő zajokat, a környezetet. Akár otthon is ülhetnének, kényelmes melegítőben, de ők inkább ezt választj ák, mert

jobban élvezik, ha együtt, közösen vehetnek részt az eseményben, még ha csak passzívan is. így társaságban vannak, társaik vannak, akikkel megoszthatják az érdeklődésüket, akik egyetértenek, vagy vitába szállnak velük. Nem is számít, melyik, csak a minta a fontos. Phillip élvezettel hallgatta a kissé tanáros beszédmódot, ami gyors északi kiejtéssel párosult. - Az Orioles nagyon kemény versenyben van, és ez a terület itt az ő szurkolótáboruk. Talán ezért ilyen izgatottak. -A játék csak eszköz. A minta akkor is állandó marad, ha nem baseballról van szó, hanem fociról vagy kosárlabdáról. - Sybill vállat vont. - Egy tipikus férfi jobban élvezi a sportot, ha legalább egy hasonló érdeklődésű férfitársával együtt nézheti. Csak figyeld meg a kifejezetten férfi vásárlókat megcélzó reklámokat! Például a sörreklámok mondta, és megérintette a férfi poharát. - Elég gyakran próbálkoznak azzal, hogy egy csoport vonzó férfit mutatnak, amint valami közös élményt élnek át. A férfiak aztán megveszik azt a márkát, mert ezek a reklámok elhitetik velük, hogy ettől erősebb lesz a helyzetük a társaik között. Phillip mosolyogva nézett rá, mire Sybill felvonta a szemöldökét. - Nem értesz egyet velem? - Dehogynem! Én a reklámszakmában dolgozom, és ezzel pontosan a fején találtad a szöget. - A reklámszakmában?- - Sybill egy kis bűntudatot érzett, amiért úgy tesz, mintha nem tudná, de megpróbált nem törődni vele. - Azt gondoltam volna, errefelé nincs túl nagy kereslet az ilyesmire. - Baltimore-ban dolgozom. Egy ideig hazajárok ide hétvégére. Családi ügy. Hosszú történet. - Szívesen meghallgatnám. - Később. - Volt valami abban a majdnem áttetszően kék szempárban, a hosszú, fekete pillák alatt, ami szinte lehetetlenné tette, hogy Phillip máshová nézzen. - Mondd el, mit látsz még! - Hát... - Ez aztán ügyes, gondolta a lány. Igazi mestermunka. Mármint az, ahogy ránéz az emberre: mintha abban a pillanatban ő lenne a létező legfontosabb dolog a világon. A szívdobogása kellemesen felgyorsult tőle. - Látod azt a másik pincérnőt? Phillip odanézett, és tekintetével követte a nő szoknyáján himbálózó kacér tollbóbitát. - Nehéz lenne nem észrevenni. - így van. Bizonyos primitív és tipikus képet testesít meg, amit a férfiak szoktak elképzelni maguknak. De én a személyiségéről beszélek, nem a külsejéről. - Oké - Phillip megnyalta a szája szélét. - És mit látszd - Jól végzi a munkáját, de már azt számolgatja,

mennyi van még hátra zárásig. Ügyesen felismeri a jó borravalót adó vendégeket, és játszik nekik egy kicsit. Azokat az egyetemistákat ott alig méltatja figyelemre. Ók biztosan nem sokat tesznek rá a számlára. Ugyanezeket a túlélési technikákat használják a tapasztalt és cinikus New York-i pincérnők is. - Linda Brewster - mondta Phillip. - Nemrégen vált el, és most egy új, jobb férjet keres. A családja a pizzeria tulajdc osa, úgyhogy már hozzászokott a felszolgáláshoz. De nem szereti. Nem akarsz táncolni? - Tessék? - Szóval ez sem Grace, gondolta éppen Sybill, és nehezére esett a férfira figyelni. - Elnézést, nem értettem. -A zenekar egy kicsit lassabban játszik, bár egy cseppet sem jobban. Nem akarsz táncolnia - De igen. - Hagyta, hogy a férfi megfogja a kezét, és átvezesse az asztalok között a táncparkettig. Elvegyültek a tömegben. - Azt hiszem, ez az Angié feldolgozása akar lenni - mormogta Phillip. - Ha Mick és bandája hallaná, mit csinálnak vele, itt helyben lelőné az egész társaságot. - Szereted a Rolling Stones-t?- Persze, ki nem szeretik - Mivel igazán táncolni nem lehetett, csak ringatóztak, Sybill hátrahajtotta a fejét, és felnézett rá. Nem volt rossz érzés, hogy ilyen közel érzi magához az arcát, sem az, hogy szorosan összesimulnak. - Egyszerű, kemény rock and roll, semmi felhajtás, semmi nyafogás. És csupa szex. - Szereted a szexet? Sybill felnevetett. - Ki nem szeretik De nem áll szándékomban ma este... bármennyire kedves ötlet is. - Mindig ott van előttünk a holnap... - Az igaz. - A lány fejében megfordult, hogy megcsókolja a férfit, vagy hagyja, hogy ő megcsókolja. Ez a kísérlet egészen biztosan élvezetes lenne. De gyorsan elfordította a fejét, hogy összesimult az arcuk. Ez a férfi túlságosan vonzó, nem szabad hirtelen ötletből engedni az ösztöneinek, mert nem tudja kiszámítani a kockázatot. Jobb félni, emlékeztette magát, mint megijedni. - Mi lenne, ha meghívnálak holnap vacsorázni?- kérdezte Phillip, és gyakorlott mozdulattal felcsúsztatta a kezét a lány hátán, majd újra vissza a derekára. Van egy jó kis hely itt a városban. Remek kilátás nyílik az öbölre, és az egész parton nem kapsz olyan klassz halételeket. Normális hangerővel beszélgethetnénk, és elmesélhetnéd nekem az életed történetét. Ajka könnyedén hozzáért Sybill füléhez, amitói megdöbbentő erejű borzongás futott végig a lányon. Tudhatta volna, gondolta, hogy egy ilyen jóképű férfi átkozottul ért az udvarláshoz.

- Majd meglátom - felelte halkan, és hogy viszonozza a kellemes érzést, ujja hegyét végighúzta a férfi tarkóján. - Majd tudatom veled. A dal véget ért, és egy hangosabb, gyorsabb ritmusú számba vágtak bele. Sybill elhúzódott. - Mennem kell. -Tesséki - A férfi lehajolt, és szinte kiabált a fülébe. - Mennem kell. Köszönöm a táncot. - Kikísérlek. Visszamentek az asztalhoz. Sybill összeszedte a holmiját, a férfi pedig elővett néhány bankjegyet. Amikor kiléptek a hűvös, csendes estébe, a lány felnevetett. - Hát, ez remek volt. Köszönöm, hogy te is hozzájárultál. - Számomra volt élmény. Még nincs nagyon későtette hozzá, és megfogta Sybill kezét. - Nekem elég késő - válaszolta amaz, és elővette a kocsija kulcsát. - Gyere el holnap a műhelybe! Körbevezetlek. - Lehet, hogy elmegyek. Jó éjszakát, Phillip. - Sybill. - Phillipen látszott, hogy nem tud ellenállni ajkához emelte a lány kezét. Összekulcsolt ujjaik fölött a szemébe nézett. - Örülök, hogy St. Christ választottad. - Én is. Sybill beült az autóba, és megkönnyebbült, hogy másra kell figyelnie felkapcsolni a világítást, kiengedni a kéziféket, beindítani a motort. Nem volt rutinos vezetó, hiszen élete legnagyobb részében tömegközieke- dési eszközzel járt vagy pedig taxin. Hátramenetbe kapcsolt, megfordult, és kihajtott az útra. És egyszerűen nem volt hajlandó tudomásul venni azt a halvány melegséget a keze fején, ott, ahol a férfi szája megérintette. De azt már nem tudta megállni, hogy a visszapillantó tükörben ne nézze meg őt még egyszer magának, mielőtt elindult. Phillip úgy érezte, ha most visszamenne a kocsmába, az teljesen elrontaná a hangulatát. Hazafelé menet egyfolytában a lány járt az eszében, maga előtt látta, amikor felvonja a szemöldökét, miközben magyaráz valamit, vagy rá figyel. Az a finom, intim illat, ami áradt belőle, azt sugallta, hogy ha az ember elég közel került hozzá, hogy megérezze, akkor talán, de csak talán, alkalma nyílhat még közelebb is kerülni. Azt mondta magának, ez a nő tökéletes lenne számára, érdemes volna időt fordítani rá, hogy közelebb kerüljön hozzá. Nem csak szép, hanem okos, művelt és elegáns is. És olyan szexis, hogy a hormonjai máris fejre álltak. Szerette a nőket, és nagyon hiányzott neki, hogy nincs ideje beszélgetni. Persze Annával és Grace-szel is élvezte a társalgást, de be kell vallani, az nem ugyanaz,

mint amikor közben arra gondolhat, hogy ágyba bújik az illető hölggyel. És mostanában a férfi-nő kapcsolatnak ez a bizonyos része kifejezetten hiányzik neki. Hiszen minden nap tíz-tizenkét órát dolgozik, alig bírja hazavonszolni magát. Hajdanán majdnem minden estére volt valami érdekes, változatos programja, de mióta Seth a családban van, ezek teljesen eltűntek. Az elmúlt hetet a könyveléssel töltötte, meg az ügyveddel való tanácskozásokkal. A biztosítótársasággal a végéhez közeledik a harc apja életbiztosítása miatt. Három hónapon belül döntés születik Seth végleges örökbefogadása ügyében is. Ezekből az ügyekből rengeteg papírmunka származott, többórányi telefonbeszélgetés, és ez mind az ő nyakába szakadt. Hiszen őnagyszerűen el tudja intézni az ilyen részleteket. A hétvégeket házimunkával és a vállalkozással tölti, és persze mindazzal, amire hét közben nem jutott ideje. Ha ezt mind összeadja, nem sok idő marad vonzó nők társaságában elköltött kellemes kis vacsorákra, még kevésbé arra, hogy ágyba bújjon ezekkel a nőkkel. Ez megmagyarázza, miért olyan nyugtalan és rosszkedvű mostanában. Ha az ember szexuális élete gyakorlatilag megszűnik, hajlamos rá, hogy kissé feszült legyen. Amikor befordult a ház elé, minden sötét volt, kivéve a tornácon égő egyetlen lámpát. Pedig még épp csak elmúlt éjfél, és péntek este van, gondolta nagy sóhajjal, így múlik el a világ dicsősége! Régebben a testvéreivel együtt elindultak volna, hogy valami izgalmas kalandot keressenek. Az igaz, Ethant mindig úgy kellett magukkal vonszolniuk, de ha már rávették, őis megállta a helyét. A Quinn testvérek nem sok péntek estét töltöttek alvással. Most viszont, gondolta, miközben kiszállt a dzsipből, Cam odafent fekszik a felesége mellett, Ethan pedig behúzódott Grace kis házába. Az biztos, hogy ők ketten mindig mosolyognak. Micsoda szerencséjük van a nyavalyásoknak! Mivel !dta, hogy úgysem bírna elaludni, megkerülte a házat, és elsétált odáig, ahol az erdő és a víz találkozott. A hold kerek labdaként ült az égbolt szélén. Lágy, fehér fényt vetett a sötét víztükörre, a nedves fűre és a vastag levelekre. Tücskök ciripeltek kitartóan magas hangon, és valahol mélyen az erdőben egy bagoly huhogott, fáradhatatlanul ugyanazt a két hangra épülő dallamot fújva. Lehet, hogy jobban szereti a városi zajt, az ottani hangokat és a közlekedés lármáját, ahogy a vastag üvegen átszűrődnek. Ez a hely mégis mindig elvarázsolja.

Igaz, hogy hiányzik neki a városi tempó, a színházak és múzeumok, az ételek és az emberek színes kavalkádja, de nagyon szereti az itteni békét és nyugalmat, amire minden nap számíthat. Sőt évről évre. Enélkül kétségtelenül visszakerült volna a szemétre. És meg is halt volna. - Ennél mindig is többet akartál magadnak. Végigborzongott rajta valami hideg, a feje búbjától a lábujja hegyéig. Ahol az előbb még ő állt, és a fák lombján átsütő holdfényt bámulta, most az apját látta. Az apját, akit fél évvel ezelőtt temettek el. - Csak egy üveg sört ittam - hallotta a saját hangját. - Nem vagy részeg, fiam. - Ray előrelépett. A holdfény megremegett kócos ezüstszínű haján és ragyogó kék szemén, melyekben nevetés bujkált. - Jobb lenne, ha már vennél levegőt, mielőtt még elájulsz. Phillip nagyot fújt, de a füle még mindig csengett. - Most leülök. - Lassan, mint egy öregember, leereszkedett a fűre. - Nem hiszek a kíséretekben - mondta a víznek- sem a reinkarnációban, a túlvilági életben, sem semmi ilyesmiben! - Mindig is te voltál a leggyakorlatiasabb a családban. Semmit nem hittél el, ha nem láttad, nem tudtad megérinteni és megszagolni. Ray elégedett sóhajjal leült mellé, és kinyújtotta kopott farmerba bújtatott hosszú lábát, majd keresztbe tette. Azt az ócska tornacipőt viselte, amelyet Phillip maga csomagolt be az üdvhadseregnek fél évvel ezelőtt. - Hát, pedig engem most látsz, nem - kérdezte Ray vidáman. - Nem. Csak hallucinálok, valószínűleg a szexuális vágyaim elfojtása és a túl sok munka miatt. - Nem kezdek el vitatkozni veled. Túl szép ez az este a vitához. - Még mindig nem tudtam belenyugodni - mondta Phillip magában. - Még mindig haragszom azért, hogy úgy kellett meghalnia, és mert nem tudom, miért, és a sok megválaszolatlan kérdés miatt. Ezért képzelődöm. - Gondoltam, hogy te leszel a legkeményebb dió a három közül. Mindig tudni akartál mindent. Azt is tudom, hogy kérdéseid vannak, és haragszol. Jogos a haragod. Meg kellett változtatnod az életedet, és olyan felelősség szakadt a nyakadba, amit nem magad választottál. De nem hátráltál meg, és én hálás vagyok neked ezért. - Most nincs időm, hogy orvoshoz menjek. Egyszerűen nem tudok még egy terápiát is beilleszteni az időbeosztásomba. Ray felnevetett. - Fiam, nem vagy sem részeg, sem pedig bolond. Egyszerűen csak makacs vagy. Phillip, mi lenne, ha végre használnád azt a

rugalmas eszedet, és végiggondolnád ezt a lehetőséget isPhillip összeszedte magát, és odafordult. Valóban apja széles, ráncos arcát látta maga előtt, nevető tekintettel. Világoskék szeme szinte táncolt, ezüstös haja meglibbent az esti szélben. - Ez lehetetlen. - Amikor anyád és én befogadtunk téged és a testvéreidet, sokan azt mondták, lehetetlen, hogy mi egy család leszünk, hogy bármit is el tudunk érni veletek. Tévedtek. Ha hallgattam volna rájuk, ha a logika szerint cselekedtem volna, akkor ti nem lettetek volna a mi gyerekeink. De a sors egyet sem törődik a logikával. Csak úgy van. És az volt megírva, hogy a mi gyerekeink legyetek. - Oké. - Phillip kinyújtotta a kezét, majd döbbenten visszarántotta. - Ez hogy leheti Hogy tudtalak megérinteni, ha kísértet vagy- Mert szükséged van rá. - Ray könnyeden megveregette Phillip vállát. - Egy darabig még itt leszek. Phillip torka elszorult, gyomrát kemény csomó nyomta. - Miérté - Nem fejeztem be. Mindent rád és a testvéreidre hagytam. Sajnálom, Phillip. Ez persze nem igaz, gondolta Phillip. Valószínűleg egy kisebbfajta idegösszeomlás küszöbén áll. Erezte arcán a meleg, nyirkos esti szellőt. A tücskök ciripeltek, és a bagoly is tovább huhogott. Ha képzelődik, gondolta, akár végig is játszhatja. - Azt állítják, hogy öngyilkos lettél - mondta lassan. - A biztosítótársaság nem akarja kifizetni a biztosítási összeget. - Remélem, tudod, hogy ez baromság. Nem figyeltem eléggé, máshol járt az eszem. Baleset volt. - Ray hangjában Phillip türelmetlenséget, bosszúságot ismert fel. - Sosem választottam volna a könnyebb megoldást. És a gyerekkel is törődnöm kellett. - Seth a te fiad - Annyit mondhatok, hogy hozzám tartozik. Phillipnek megfájdult a feje és a szíve is. Elfordult, és megint a vizet kezdte bámulni. - Amikor ő fogant, anya még élt. - Tudom. Sosem voltam hűtlen anyádhoz. - De hát akkor hogyan... - El kell fogadnod őt saját magáért. Tudom, hogy szereted. Tudom, hogy mindent megteszel érte. Ezt az utolsó lépést kell még megtenned. Elfogadni őt. Szüksége van rád. Mind a hármótokra. - Semmi baja nem lesz - felelte Phillip komoran. Vigyázunk rá. - Megváltoztatja az életedet, ha hagyod. Phillip kurtán felnevetett. - Máris megváltoztatta, nekem elhiheted.

- De úgy fogja megváltoztatni, hogy jobb legyen. Ne zárkózz el a lehetőségektől. És ne aggodalmaskodj túlságosan emiatt a kis találkozás miatt. - Ray barátian megveregette a térdét. - Beszélj a testvéreiddel. - Na persze! Mondjam el nekik, hogy itt ültem az éjszaka kellős közepén, és beszélgettem a... Odapillantott, de nem látott mást, csak a holdfényt a fákon. - Senkivel - fejezte be. Fáradtan hátradőlt, végigfeküdt a füvön. - Istenem, szabadságot kell kivennem. Degyedik fejezet Nem lenne jó, ha tolakodónak tartanák, figyelmeztette magát Sybill. Nem szabad túl korán odaérnie. Csak lazán! Nyugodtnak kell lennie. Úgy döntött, nem kocsival megy. Sokkal inkább véletlenszerű látogatásnak tűnik majd, ha csak besétál a rakpart felől. Sétálgatás, vásárlás közben benéz a műhelybe is, és így inkább hirtelen ötletnek fog látszani, mint előre eltervezett dolognak. Hogy megnyugodjon, nagyot sétált a víz mellett. A szép, vénasszonyok nyarára valló idő idevonzotta a turistákat. Azok is lassan lépkedtek az utcán, bekukkantottak az aprócska üzletekbe, meg-megálltak, hogy elgyönyörködjenek az öbölben ringatózó hajókban, vitorlásokban. Senki sem sietett, senkinek sem volt konkrét úti célja. Már ez maga érdekes ellentétet alkotott a szokásos nagyvárosi képpel, hiszen ott szombaton még a turisták is rohannak egyik látnivalótól a másikig. Ezt érdemes lesz végiggondolni, elemezni, és talán egy elméleti magyarázatot is kidolgozhat majd a könyvben. És mivel valóban érdekesnek találta, elővette táskájából a diktafont, és halkan rámondta megfigyeléseit, megjegyzéseit. A családok nyugodtan sétálnak, nem sietnek, nem keresik mindenáron a szórakozást, amiért ideutaztak. A helybéliek barátságosak és türelmesek. A lassúbb ritmus az itt élő emberek életmódját tükrözi. A kis boltokban nem nyüzsögtek a vásárlók, a kereskedők arcán mégsem ült az a mohó és ravasz kifejezés, amely oly gyakori az olyan környéken, ahol nagy a tömeg, és mindenki nagyon vigyáz a pénztárcájára. Sybill vásárolt pár képeslapot New York-i barátainak és ismerőseinek, majd inkább megszokásból, mint szükségből, vett egy könyvet, mely a környék történelméről szólt. Biztosan hasznát veszi majd a kutatásban. Egy darabig habozott, megvegyen-e egy ónból készült kis tündérfigurát, elegáns kezében könnycsepp alakú kristállyal. De végül ellenállt a kísértésnek, emlékeztette magát, hogy New Yorkban minden ostobaságot megvehet magának, amire csak vágyik. A Cra wfords szemmel láthatóan népszerű hely volt, ezért úgy döntött, bemegy, és eszik egy fagylaltot. Azzal legalább

lefoglalja a kezét, amíg megteszi a pár saroknyi távolságot a Quinn Hajókig. A kellékek gyakran jól jönnek az embernek. Az élet folyamatos színjátékában mindenki használ kellékeket. Egy koktélpartin poharat fogunk a kezünkben, a metrón könyvet. No és persze az ékszerek, jutott eszébe, amikor észrevette, hogy a nyakláncát csavargatja ideges ujjai között. Elengedte, és az eperfagylaltra fordította a figyelmét. Nem tartott sokáig, amíg kiért a városka szélére. Úgy számolta, hogy a város vízparti része egyik végétől a másikig nem lehet több másfél kilométernél. A víztől nyugatra külvárosi lakópark állt. Keskeny utcák kanyarogtak, rajtuk szép házak, rendezett kertekkel. Alacsony kerítések, amelyek csak jelezték a telkek hatí-it, viszont remekül megfeleltek a szomszédokkal való pletykáláshoz. A fák nagyra nőttek, sűrű lombjuk, sötétzöld leveleik még a nyár hangulatát őrizték. Biztosan nagyon szépek, amikor ősszel színesedni kezdenek. Gyerekek játszottak az udvarokon, vagy bicikliztek a lejtős járdán. Egy kamasz Hú nagy szeretettel fényesítette öreg Chevyjét, s közben hangosan, de hamisan énekelte, ami a fejhallgatójában szólt. Egy hosszú fülű, hosszú lábú kutya megugatta az egyik kerítés mögül, amint elhaladt elótte, mély, rekedtes hangon. Amikor hatalmas mancsaira támaszkodva két lábra állt, Sybill szíve ijedten megdobbant, de ő azért nem torpant meg. Nem sokat tudott a kutyákról. Meglátta Phillip dzsipjét a műhely melletti kátyúkkal teli parkolóhelyen. Mellette egy vénséges furgon parkolt. A épület ajtaja és több ablaka is tárva-nyitva állt, fűrészelés hangja hallatszott, és John Fogerty délies rockzenéje. Oké, gondolta Sybill, és vett egy mély levegót. Óvatosan lenyelte a fagylalt maradékát. Most vagy soha. Belépett, és egy pillanatra minden figyelmét lekötötte a hely. Hatalmas volt, poros, és olyan világos, mint egy reflektorfényben fürdő színpad. A Quinn testvérek elmerültek a munkában. Ethan és Cam egy hosszú, meghajlított deszkát illesztett a helyére valamin, ami úgy festett, mint egy készülőben lévő hajótörzs. Phillip egy hatalmas, veszedelmes kinézetű fűrészgép mellett állt, és valamit vágott. Setht nem látta. Egy pillanatig csak nézte őket, és az jutott eszébe, nem lenne-e jobb, ha kisurranna. Ha az unokaöccse nincs itt, okosabb lenne elhalasztani a látogatást, amíg biztos lehet benne, hogy őt is itt találja. Lehet, hogy elment valahová a barátaival. Vajon vannak barátaid Vagy az is lehet, hogy otthon maradt. Vajon az otthonának tekinti?Mielőtt még dönteni tudott volna, Phillip lekapcsolta

a fűrészt, és csak John Fogertyt lehetett hallani, amint egy jóképű, barna szemű fiúról énekel. Phillip hátralépett, feltolta a fején a védőszemüveget, megfordult, és meglátta őt. Olyan hirtelen és olyan őszintén mosolyodott el, hogy Sybillnek nehezére esett visszafojtania a lelkifurdalást. - Zavaroké - kérdezte hangosan, hogy túlkiabálja a zenét. - Hála Istennek. - Phillip elindult felé, s közben beletörölte kezét a farmernadrág elejébe. - Már nagyon elegem van belőle, hogy egész nap ezt a két alakot kell néznem. Te sokkal kellemesebb látvány vagy! - Úgy döntöttem, turistáskodom egy kicsit - mutatta fel a táskát a lány, amiben a vásárolt holmi volt. És azt gondoltam, szavadon foglak, megnézem a műhelyt. - Örülök, hogy eljöttél. - Hát... - Sybill erőt vett magán, és a hajótörzsre nézett. Biztonságosabb lesz, gondolta, mint ha sokáig abba a barna szempárba néz. - Ez egy hajó? - A törzse. Vagy legalábbis az lesz. - Phillip megfogta a lány kezét, és odahúzta az emelvényhez. - Sporthorgászatra való hajó lesz. - Az milyen ? - Olyan mutatós hajó, amilyenen a férfiak szeretnek kimenni a vízre, nagy halakra horgásznak rajta és söröznek, s azt hiszik, ettől férfiasabbak lesznek. - Szia, Sybill - mosolygott rá Cam. - Munkát kerepel? A lány körbenézett az éles szerszámokon, a nehéz deszkákon. - Nem hiszem - felelte, és könnyedén visszamosolygott, majd Ethanra pillantott. - Úgy látom, ti hárman tudjátok, hogy mit csináltok. - Mi ketten tudjuk. - Cam magára és Ethanra mutátott. - Phillipet csak azért tartjuk itt, hogy ne unatkozzunk. - Engem nem néznek itt semmibe. A lány felnevetett, és elindult, hogy körbejárja az emelvényt. A formát látta, de a folyamatot nem értette. - Ha jól látom, ez fejjel lefelé van, nem- Jó szemed van - nevetett rá Phillip. - Ha bedeszkáztuk, majd megfordítjuk, és a fedélzetet már úgy csináljuk. - A szüléitek is hajóépítőké - Nem, anyánk orvos volt, apánk pedig egyetemi tanár. De hajók között nőttünk fel. Sybill hallotta a hangjában a szeretetet, a még be nem gyógyult fájdalmat. És utálta magát. Eredetileg részletesebben ki akarta faggatni a szüleiről, de most képtelen volt rá. - Én még sosem voltam hajón. - Soha - Szerintem több millió ember élhet a földön, aki még soha nem hajózott. - És szeretnél

- Lehet. A szálloda ablakából nagyon szépek. - A haj ótörzset nézegetve úgy érezte, kész rej tély ez a munka. - Honnan tudjátok, hol kell elkezdenie Gondolom, hogy előbb tervet kell készíteni, műszaki rajzokat, vagy minek nevezik... - Ethan csinálja a tervezés nagy részét, aztán Cam is elbabrál vele, végül Seth megrajzolja. - Seth?- - Sybill ujjai megmarkolták táskája pántját. - Nem azt mondtad, hogy még iskolása -De igen. Csodálatosan rajzol, igazi tehetség. Nézd meg ezeket! Most büszkeség csendült ki a hangjából, és ez megzavarta a nőt. Igyekezett visszanyerni a nyugalmát, miközben a férfi nyomában odament a hátsó falhoz, amelyen durva fakeretben hajókat ábrázoló rajzok függtek. Jó rajzok, sőt nagyon jók. Ügyes ceruzarajzok, melyek tehetségről és odafigyelésről tanúskodtak. - Ó... egy kisfiú rajzolta ezeket - Bizony Szuper, nem- Ez az a hajó, amelyiket a napokban fejeztünk be - ütögette meg az egyiket. - És ezen dolgozunk most. - Nagyon tehetséges - mondta Sybill fojtott hangon, mivel elszorult a torka. - Nagyszerű lehetőségei lehetnek. - Te is tudsz rajzolnia - Egy kicsit. Néha rajzolgatok, de nálam ez csak amolyan hobbi. - El kellett fordulnia, hogy összeszedje magát. - Megnyugtat, és segít a munkában. - Eltökélt mosolyt erőltetett az arcára, hátradobta a haját a vállán, és Phillipre nézett. - Na, és hol van ma a művésze - Ó, most... Elhallgatott. Két kutya rontott be az ajtón. Sybill ösztönösen hátrébb lépett, mivel a kisebbik éppen felé száguldott. Ijedtében fel is kiáltott egy kicsit, de Phillip csettintett az ujjával, és élesen rácsördített a kutyára. - Maradsz, te bolond! Maradsz! Nem ugrálsz - kiáltotta, de Butus túl gyorsan vágtázott, hogysem meg tudott volna állni. Már ugrott felfelé, mancsát épp Sybill melle alatt támasztva meg. Ó hátratántorodott, és csak a nagy éles fogakat látta, ezt pedig fenyegetésként értékelte, nem vidám üdvözlésként. - Szép kutya - próbált megszólalni. - Jó kutya... - Buta kutya - helyesbített Phillip, és a nyakörvénél fogva lehúzta Butust. - Nem tud viselkedni. Bocsánat - mondta Sybillnek, amikor a kutya szófogadóan leült, és felemelte a mancsát, hogy pacsit adjon. - Ö Butus. - Hát, inkább csak lelkes, nem - Nem, Butus a neve. De jól illik hozzá. Addig fog így ülni, amíg pacsit nem adhat neked. - Ó! Hmm... - Sybill óvatosan, két ujjal megérintette a kutya mancsát.

- Nem harap. - Phillip félrehajtotta a fejét, és észrevette, hogy a lány nem annyira haragszik, inkább fél. Ne haragudj! Félsz a kutyáktóK- Én... talán egy kicsit. A nagy kutyáktól... Ha nem ismerem őket. - Ót még nem ismerted, az igaz. A másik Simon, ő sokkal udvariasabb. - Phillip megvakargatta Simon fülét, aki nyugodtan ült, és Sybillt nézte. - Ó Ethan kutyája. A kis bolond pedig Sethé. -Értem-mondta Sybill, de csak arra tudott gondolni, hogy Sethnek saját kutyája van. Butus újra odanyújtotta a mancsát, és közben szemmel látható imádattal nézett rá. -Attól tartok, nem sokat tudok a kutyákról. - Ezek vizslák. Vagyis Butus csak részben. Nem tudjuk, milyen fajta van még benne. Seth, hívd vissza a kutyádat, mielőtt teljesen összenyálazza a hölgy cipőjét! Sybill gyorsan felemelte a fejét, és meglátta a fiút, aki épp belépett az ajtón. A nap a háta mögül sütött, így az arca árnyékban maradt. Csak egy magas, sovány fiút látott, a kezében egy nagy barna zacskóval, fején fekete-narancssárga baseballsapkával. - Nem is nyáladzik sokat. Hé, Butus! Abban a pillanatban mindkét kutya felugrott, és vágtatva indultak felé. Seth átbotorkált köztük, és letette a zacskót egy asztalra, amelyet két fúrészbakból és egy furnérlemezből eszkábáltak össze. - Nem tudom, miért nekem kell mindig elmennem kajáért meg ilyenekért. - Mert mi nagyobbak vagyunk, mint te - mondta Cam, és belenyúlt a zacskóba. - Hoztál nekem olyan felvágottas szendvicset, amilyet kértemé -Aha. - Hol a visszájáról Seth előhúzott egy literes Pepsis üveget a zacskóból, kinyitotta, és belekortyolt az üvegbe. Aztán elvigyorodott. - Miféle visszajáró?- Idefigyelj, te kis tolvaj! Legalább két dolcsi visszajár. - Nem tudom, miről beszélsz. Úgy látszik, megint elfelejtetted hozzászámolni a házhozszállítás díját. Cam utánakapott, de a fiú ügyesen félreugrott, harsogó nevetéssel. - Testvéri szeretet - mondta Phillip könnyedén. Én ezért szoktam figyelni, hogy mindig pont annyit adjak a kölyöknek. Az ember sosem lát egy fillért sem. Kérsz valamit ennií- Nem, én... - Sybill egyszerűen képtelen volt levenni a szemét Sethről, pedig tudta, hogy muszáj. A fiú Ethannak magyarázott valamit, széles, eltúlzott gesztusokkal. Közben a másik kezét a kutya nyaldosta játékosan fel-felugrálva. - Én már ettem. De ti csak egyetek! - Akkor igyál valamit. Vettél nekem vizet, Seth- Aha, az a flancos víz! Csak pénzpocsékolás! Öregem, mennyien voltak a Crawfordsban! A Crawfordsban. Sybill nem is tudta volna megmondani, mit érzett, amikor belegondolt, hogy talán egyszerre voltak az üzletben. Lehet, hogy el is mentek

egymás mellett. Úgy elmehetett a fiú mellett az utcán, hogy észre sem vette. Seth Phillipről Sybillre nézett, és érdeklődő tekintettel tanulmányozta őt. - Hajót akar vennie - Nem. - Nem ismer fel, gondolta. Természetesen nem. Hiszen még egészen kicsi volt, amikor találkoztak. A fiú tekintete semmiféle felismerést nem tükrözött, ahogy az övé sem tükrözött volna, ha elmegy mellette az utcán. - Csak körülnézek. - Klassz. - Seth visszament az asztalhoz, és elővette a szendvicsét. Beszélgess vele, parancsolt magára a lány. Mondj valamit! Bármit! - Phillip épp most mutatta meg nekem a rajzaidat. Nagyszerűek. - Nem rosszak - vonta meg a vállát a gyerek, de Sybiíl látta, hogy elpirul. - Jobbat is tudnék rajzolni, de mindig siettetnek. A lány odament hozzá, remélve, hogy nem látszik rajta, mennyire izgatott. Most tisztán látta a gyerek arcát. A szeme kék volt, de mélyebb, sötétebb kék, mint az övé vagy a nővéréé. A haja sötétebb szőke, mint a tárcájában lévő fényképen látható kisfiúé. Négyéves korában hirtelenszőke volt, most viszont sötétebb árnyalatú és nagyon egyenes a haja. A szája, gondolta. Van valami hasonlóság a szája körül, az állában. - Na, és mi akarsz lennie - Muszáj szóval tartania. - Festőd - Lehet. De ez inkább csak szórakozás. - Seth nagyot harapott a szendvicsből, és teli szájjal folytatta. Mi hajókat építünk. Sybill észrevette, hogy a keze elég piszkos, sőt az arca sem igazán tiszta. Úgy látszik, az olyan apróságok, mint az evés előtti kézmosás, nem nagyon divatosak egy férfiakból álló csapatban. - Lehetsz tervező is. - Seth,, ez a hölgy doktor Sybill Grif fin. - Phillip szénsavas ásványvizet nyújtott át a lánynak, műanyag pohárban, jégkockákkal. - Könyveket ír. - Történeteket talál ki?- Nem igazán - felelte Sybill. - Inkább a megfigyeléseimet írom le. Most például ezen a környéken akarok tölteni egy kis időt, és nézelődöm. Seth keze fejével megtörölte a száját. Azzal a kezével, amelyet az előbb még a kutya nyalogatott, rezzent meg Sybill. - Hajókról akar könyvet írni? - kérdezte a fiú. - Nem, emberekről. Olyan emberekről, akik a kisvárosokban élnek, és most éppen a tengerparti kisvárosok érdekelnek. Neked hogy tetszik? Úgy értem, milyen itt lakni ? - Elég jó. A nagyvárosban sokkal pocsékabb. - Seth megint felemelte a kólásüveget, és ivott egy kortyot. Akik ott laknak, mind

őrültek - mosolygott. - Mint Phil. - Seth, hogy te milyen ostoba vagy! Aggódom érted. A fiú felhorkant, és megint beleharapott a szendvicsébe. - Kimegyek a mólóra. Kacsák úszkálnak errefelé. És ezzel kirohant, nyomában a kutyákkal. - Sethnek nagyon határozott véleménye van mindenről - mondta Phillip szárazon. - Azt hiszem, az ember tízéves korában eléggé fekete-fehérben látja a világot. - Nem szereti a városi életet. -Az idegességet felváltotta a puszta kíváncsiság. - Elvitted magaddal Baltimore-ba? - Nem. Az anyjával lakott ott egy darabig. - Phil hangja komor lett. Sybill érdeklődve felvonta a szemöldökét. - Ez is része annak a hosszú történetnek, amit említettem. - Azt hiszem, én is említettem, hogy szívesen meghallgatnám. - Akkor vacsorázz velem ma este, és meghallgathatjuk egymás élettörténetét. Sybill a mólóra nyíló ajtót nézte. Seth ott szaladt ki, szemmel láthatóan egészen otthon érzi magát. Több időt kell vele töltenie. Meg kell figyelnie. És úgy döntött, azt is meg fogja hallgatni, amit a Quinn testvérek mondanak a helyzetről. Miért ne kezdhetné PhillippeK- Szívesen. - Akkor hétkor érted megyek. A lány megcsóválta a fejét. Tökéletes biztonságban érezte magát, nem félt semmitől, mégis jobb lesz nem kockáztatni. - Nem, majd ott találkozunk. Hol van az étteremé - Majd leírom. Kezdjük a túrát az irodámban! Elég könnyen ment, gondolta Sybill, és be kell látnia, hogy érdekes is. Körbejárták a műhelyt, de ez nem tartott sokáig. A hatalmas munkaterületen kívül nem sok látnivaló volt, csak Phillip apró, szekrény méretű irodája, egy pici fürdőszoba és egy sötét, büdös raktárhelyiség. Még a hozzá nem értőszem is látta, hogy a munkaterület a műveletek központja. Ethan türelmesen elmagyarázta neki, mi az az átlapolás, a merülési vonal, és milyen formájú hajóorrok vannak. Sybill arra gondolt, milyen jó tanár lenne belőle, hiszen egyszerű kifejezéseket használ, s szívesen válaszol a legbutább kérdésekre is. Őszinte bámulattal nézte, amint a férfiak beszorítottak egy deszkát egy dobozba, majd gőzt pumpáltak rá, és a deszka meghajlott, ahogy ők akarták. Cam megmutatta, hogyan kell összecsapolni a végeket, hogy sima legyen az illesztés. A lány figyelte Camet és Setht együtt, és el kellett ismernie, hogy igazi kötelék van kettejük között. Ha úgy találkozott volna velük, hogy nem tud semmit, azt feltételezte volna, hogy testvérek, vagy akár apa és fia.

A viselkedésük ezt sugallja. Bár az is igaz, hogy ő most idegen, és előtte minden bizonnyal a legjobb viselkedésüket vették elő. Majd meglátja, hogyan változik meg a viselkedésük, ha hozzászoknak a jelenlétéhez. Cam hosszan, halkan füttyentett, amikor Sybill elment. Sokatmondóan kacsintgatott Phillipre. - Ez igen, tesó! Ez aztán igen! Phillip elvigyorodott, aztán az ajkához emelte az ásványvizes üveget. - Nem panaszkodhatom. - És elég ideig lesz itt, hogy... hm... - Ha van Isten, akkor igen! Seth letett egy deszkát a fűrész mellett, és nagyot fújt. -A francba. Azt akarod mondani, hogy meg akarod kettyinteni Ti másra nem is tudtok gondolnia - Legfeljebb arra, hogy hogyan bosszantsunk téged. - Phillip lekapta Seth sapkáját, és a fejére ütött vele. Hát persze, mi másra kéne gondolnia - Ti állandóan csak nősültök - mondta Seth undorodó képpel, s közben megpróbálta visszaszerezni a sapkáját. - Én nem akarom feleségül venni, csak egy kellemes, civilizált vacsorára vágyom. -Aztán meg hanyatt vágod - fejezte be a fiú. - Istenem! Ezt tőled tanulja - fordult Phillip vádlón Cam felé. - Már így jött. - Cam átkarolta Seth nyakát. - Igaz, öcsté A fiú már nem esett pánikba, mint nem is olyan rég, ha valaki hozzáért. Csak nevetett. - Én legalább másra is gondolok, nemcsak lányokra. Ti komolyan bénák vagytok. - Bénáké - Phillip a saját fejére tette Seth sapkáját, hogy mindkét keze szabad legyen, és összedörgölte a tenyerét. - Dobjuk be ezt a kis halacskát a mólóról. - Nem lehetne későbbi - kérdezte Ethan, miközben Seth vadul, vidáman ordibálva tiltakozott. -Vagy egyedül kell megépítenem ezt a rohadt hajót- Hát akkor később. - Phillip lehajolt a fiúhoz, amíg összeért az orruk. - És nem fogod tudni, mikor következik be ez a pillanat, nem fogod tudni, hol, nem fogod tudni, miért. - Öregem, mindjárt betojok! Ma láttam Setht. Sybill a laptopja elótt ülve a száját rágcsálta, aztán kitörölte az elsó mondatot. Ma délután kapcsolatot teremtettem vizsgálatom alanyával. így jobb, gondolta. Sokkal tárgyilagosabb. Ha megfelelóen akarja megközelíteni a helyzetet, legjobb lesz,

ha úgy gondol Sethre, mint a vizsgálat alanyára. Nem ismertük fel egymást. Ez persze várható volt. Egészségesnek látszik. Szép gyermek, sovány, de erős testalkatú. Glória is mindig sovány volt, valószínűleg tőle örökölte a testalkatát. Szőke, mint az anyja. Legalábbis, mikor utoljára találkoztam Glóriával, szőke volt. Úgy tűnt, Seth nem érzi magát kényelmetlenül a jelenlétemben. Tudom, hogy a gyerekek gyakran szégyenlősek idegenek előtt. Ebben az esetben azonban nem erről van szó. Amikor megérkeztem a műhelybe, nem volt ott, de nemsokára megérkezett. Elküldték a boltba ebédért. Az érkezését követőpanaszkodásból és a további beszélgetésből arra következtetek, hogy gyakran bíznak rá efféle feladatokat. Ezt kétféleképpen lehet értelmezni. Az egyik lehetőség, hogy a Quinn testvérek örülnek, hogy egy kisfiú áll a rendelkezésükig re, és ennek megfelelően ki is használják. A másik, hogy felelősségérzetet akarnak kialakítani benne. Az igazság valószínűleg a kettő között lesz. Van egy kutyája. Azt hiszem, ez elég gyakori, talán kifejezetten hagyományos dolog egy külvárosi vagy vidéki környezetben élő gyermek számára. Tehetségesen rajzol. Ez kissé meglepett. Nekem is vannak művészi hajlamaim, és az édesanyámnak is. Glória azonban sosem mutatott sem érdeklődést, sem képességeket a művészet terén. Ez a közös érdeklődés jó alap lehet, amire építve szorosabb kapcsolatot alakíthatok ki a fiúval. Szükségem lenne rá, hogy egyedül maradhassak vele egy időre, az segítene eldönteni, mi lesz a helyes megoldás. Az alany, véleményem szerint, jól érzi magát a Quinn családban. Elégedettnek látszik, és biztonságban érzi magát. Csakhogy van benne némi durvaság talán egy kis kegyetlenség. Az egy óra alatt, amit vele töltöttem, többször is hallottam káromkodni. Egyszer-kétszer rendreutasították ugyan, de csak úgy mellékesen, többnyíre azonban ügyet sem vetettek rá. Nem kelett kezet mosnia evés előtt, azért sem szólt rá senki, mert teli szájjal beszélt, és a szendvicséből etette a kutyát. A modora nem rossz, de azt sem lehet mondani, hogy túlzottan udvarias lenne. Említette, hogy szívesebben lakik itt, mint a városban. Sőt, nagyon elítélően nyilatkozott a városi életről. Ma este vacsorázni megyek Phillip Quinn-nel, és rá fogom beszélni, mondja el, hogyan került hozzájuk Seth. Majd meglátom, az őváltozata mennyiben egyezik azzal vagy különbözik attól, amit Glória mondott el nekem, és ez segítségemre lesz a helyzet értékelésében. A következő lépés az lesz, hogy megpróbálok meghívást nyerni az otthonukba. Nagyon érdeket, hol lakik Seth, nagyon szeretném látni őt és a családot hazai pályán. És találkőzni akarok azokkal a nőkkel, akik már szintén részei ennek a családnak.

Nem szeretnék kapcsolatba lépni a gyámüggyel és felfedni a kilétemet, amíg be nem fejeztem ezt a személyes kutatást. Sybill hátradőlt, és ujjaival dobolva olvasta végig, amit írt. Olyan kevés, gondolta. És ez az ő hibája. Azt hitte, felkészült erre az első találkozásra. De tévedett. Amikor meglátta fiút, kiszáradt a torka, és nagyon elszomorodott. Hiszen az unokaöccse, a családtagja. Mégis idegenek egymásnak. És vajon nem legalább annyira az őhibája ez, mint Glóriáéi Próbálkozott kapcsolatot teremteni velük, és bevonni a fiút az életébe Az igaz, hogy általában azt sem nagyon tudta, hol vannak. De próbálta-e megtalálni őket? Az elmúlt évek alatt Glória megkereste néhányszor, pénzért, mindig pénzért. Ó ilyenkor mindig érdeklődött Seth felől. De az is igaz, hogy elhitte, mikor Glória azt mondta, jól van. Sosem kérte, hogy beszélhessen vele, vagy láthassa. Mert egyszerűen könnyebb volt pénzt küldeni, és újra megfeledkezni róluk. Könnyebb volt. Főleg azért, mert az egyetlen alkalommal, amikor befogadta a gyereket, amikor kitárta előtte a házát és a szívét, Glória végül elvitte tőle. És ő szenvedett. Ezúttal tenni fog valamit. Azt, ami helyes, ami a legjobb lesz. De azt nem akarja, hogy még egyszer túlságosan érzelmileg közeledjen a kérdéshez. Végtére is, Seth nem az ő fia. Még ha Glória visszakapja is, akkor is eltűnnek az életéből. De megteszi a szükséges lépéseket, rászánja az időt és az energiát, hogy a fiú jó helyre kerüljön. Azután pedig folytatja az életét és a munkáját. Elégedetten lementette a dokumentumot, és egy másikat nyitott meg, hogy folytassa a könyvéhez gyűjtött feljegyzéseket. De még mielőtt elkezdhette volna, megszólalt a telefon az íróasztalán. - Halló. Dr. Griffin. - Sybill! Nagyon sok időmbe került, hogy megtaláljalak. Nem volt könnyű. -Anya! - Sybill nagyot sóhajtott, és lehunyta a szemét. - Szia. - Elmondanád, mit csinálsz? - Persze. Egy új könyvhöz végzek kutatásokat. Hogy vagy? És apa? - Légy szíves, ne próbálj hülyének nézni! Azt hittem, megegyeztünk abban, hogy kimaradsz ebből a ronda ügyből. - Nem. - Mint mindig, amikor családi veszekedés elébe nézett, Sybillnek görcsbe rándult a gyomra. Abban egyeztünk meg, hogy te jobban szeretnéd, ha kimaradnék. Én viszont nem. Találkoztam Sethszel. - Engem nem érdekel sem Glória, sem a fia. - Engem igen. Sajnálom, ha téged ez felbosszant.

- Hogy várhatsz bármi egyebet tőlem?- A nővéred maga választotta az életét, és így már nem tartozik hozzám. Én nem hagyom, hogy belerángass. - Nem is áll szándékomban. - Sybill elkeseredetten belenyúlt a táskájába, és előhúzta a kis rekeszzománcos dobozkát, melyben az aszpirint tartotta. - Senki nem tudja, ki vagyok. És még ha valaki tudná is, hogy kapcsolatban állok dr. Walter Griffinnel és a feleségével, abból még nem jönnek rá, mi közöm Glória és Seth DeLauterhez. - De ki lehet nyomozni, ha valaki érdeklődni kezd. Semmit nem tudsz elérni azzal, hogy ott maradsz, és beavatkozol, Sybill. Azt akarom, hogy menj el onnan. Menj vissza New Yorkba, vagy gyere ide Párizsba! Ha már rám nem hallgatsz, talán hallgatni fogsz apádra. Sybill vízzel lenyelte az aszpirint, majd előkotorta a savlekötő tablettát is. - Végig akarom csinálni. Ne haragudj! Hosszú csend következett, indulatokkal és haraggal teljes. Sybill lehunyta a szemét, és várt. - Mindig sok örömöt szereztél nekem. Sosem gondoltam, hogy így elárulsz. Nagyon megbántam, hogy elmondtam neked ezt az egészet. Ha tudtam volna, hogy ilyen felháborítóan fogsz viselkedni, nem mondtam volna el. - Anya, de hiszen Seth csak egy tízéves gyerek. Az unokád. - Nekem ő senki és semmi. És neked sem. Ha folytatod, Glória meg fogja fizettetni veled azt, amiről te azt hiszed, hogy kedvesség. - Tudok bánni Glóriával. Anyja most kurtán, csengőhangon felnevetett. - Mindig is ezt hitted. És mindig tévedtél. Légy szíves, ne is próbálj kapcsolatba lépni velem vagy az apáddal ebben az ügyben. Akkor várom a hívásodat, amikor megjött az eszed. -Anya... A telefonvonal búgó hangjára Sybill összerezzent. Barbara Griffin nagy mestere volt annak, hogy mindig az övé legyen az utolsó szó. Sybill nagyon lassan tette le a kagylót. Megpróbált arra összpontosítani, hogy bevegye a gyógyszert. Aztán makacsul visszafordult a számítógéphez, és a munkába temetkezett. CJtödik fejezet Sybill mindig idejében érkezett, és amennyire ő tudj a, a világon majdnem mindenki más késni szokott, így meglepődött, hogy Phillipet már a foglalt asztal mellett ülve találta. A férfi felállt, rámosolygott, és átnyújtott neki egy szál sárga rózsát. Ez elbűvölte Sybillt, de azért gyanakodni is kezdett. - Köszönöm.

- Részemről az öröm. Őszintén. Gyönyörű vagy ma este. Sybill nem kis energiát fektetett a megjelenésébe, de inkább saját maga kedvéért, nem pedig a férfi miatt. Anyja telefonhívása után szörnyen elkeseredett volt, és bűntudatot érzett. Úgy próbálta lerázni ezt, hogy jó sok időt fordított a készülődésre. Az egyszerű, szögletes kivágású, hosszú ujjú fekete ruha az egyik kedvence volt. Az egysoros gyöngyöt apai nagyanyjától örökölte, és nagy becsben tartotta. Felcsavarta a haját, és zafírfülbevalót tett föl, amelyet évekkel ezelőtt Londonban vásárolt. Tudta, hogy ez amolyan nőies páncél, amit a nők többsége akkor használ, ha magabiztosságra és erőre törekszik. Most mindkettőre nagy szüksége van. - Még egyszer köszönöm. - Leült a férfival szemben, és megszagolta a rózsát. - Te is remekül festesz. - Jól ismerem a borlistát. Megbízol bennem?- Bor tekintetébent Persze. -Akkor jó. - Phillip a pincérre nézett. -A 103-asból kérünk egy üveggel. Sybill lefektette a rózsát a bőrbe kötött étlap mellé. - Az milyen - Nagyon finom Pouilly Fuisse. Emlékszem, hogy szereted a fehérbort. A Shineys-ban is azt ittál. Azt hiszem, ez jóval nemesebb, mint amit ott adnak. - Édesmindegy. Phillip félrehajtotta a fejét, és megfogta a lány kezét. - Valami baj van- Nem - próbált meg mosolyogni Sybill. - Mi baj lenned Hiszen minden pont olyan, ahogy leírtad. - Kinézett az ablakon az előttük elnyúló öbölre, a sötétkék, élénken hullámzó vízre, és a naplementétől rózsaszínűre színeződött égboltra. - Gyönyörű kilátás, szép hely. - Azzal visszafordult. - Kellemes társaság. Nem, gondolta a férfi, és a szemét nézte. Valami mégis bántja. Hirtelen odahajolt, két keze közé fogta a lány arcát, és könnyedén megcsókolta. Sybill nem húzódott el, hagyta, átadta magát az érzésnek. A csók könnyed volt, finom, ügyes. És nagyon megnyugtató. Amikor a férfi visszahúzódott, ő felvonta a szemöldökét. - Ez miért volt- Úgy láttam, hogy szükséged van rá. Sybill elfojtotta a kikívánkozó sóhajt. Az ölébe fektette a kezét. - Köszönöm, még egyszer. - Szívesen. Máskor is. Sőt... - Phillip ujjai egy kicsit szorosabban fogták Sybill arcát, és ezúttal mélyebbre hatolt a csókja, s egy kicsit tovább tartott. A lány ajka szétnyílt, még mielőtt ráébredt volna, hogy mi történik. A lélegzete elakadt, pulzusa felgyorsült. Phillip könnyedén megharapdálta az ajkát, nyelve csábítóan összefonódott az övével. Sybill szorosan összekulcsolta az ujjait, feje szédülni kezdett. Ekkor Phillip hátrahúzódott. - És ez miért voltL

- Azt hiszem, nekem volt szükségem rá. Ajka újból hozzásimult az övéhez, majd még egyszer, de Sybill végre magához tért, és Phillip mellkasára fektette a tenyerét. Bár érezte, hogy legszívesebben megmarkolná az ingét, és inkább magához húzná, nem pedig eltolná. De eltolta magától. Egyszerűen arról van szó, hogy neki kell vezetni a férfit, emlékeztette magát. Neki kell irányítania a helyzetet. - Azt hiszem, előételnek ez nagyon finom volt. De talán nem ártana rendelnünk. - Mondd el, mi a baj! - Tudni akarom, lepődött meg Phillip. Segíteni akarok, szeretném eltüntetni abból a hihetetlenül kék szempárból az árnyékokat, látni akarjom, ahogy újra mosolyog. Nem gondolta, hogy ilyen hamar megkedveli. - Semmi. - Dehogynem! És semmi nem lehet olyan gyógyító hatású, mint ha az ember kiönti a lelkét egy majdnem idegennek. - Ebben igazad van. -A lány kinyitotta az étlapot. De a legtöbb idegen nem érdeklődik mások apró problémái iránt. - Én érdeklődöm irántad. Sybill elmosolyodott, és felemelte tekintetét az étlapból a férfi arcára. - Vonzódsz hozzám. A kettő nem mindig ugyanaz. - Azt hiszem, ez is, az is. Phillip megfogta a lány kezét, és nem engedte el akkor sem, mikor kihozták a bort. A pincér feléje fordította a címkét, s mikor bólintott, kitöltött egy keveset a poharába. Fhillip még mindig a lány szemébe nézett, azzal az állhatatos, minden mást kizáró nézéssel, amelyet Sybill már korábban is felfedezett. Nem vette le róla a szemét akkor sem, mikor felemelte a poharát, és megkóstolta a bort. -Tökéletes. ízleni fog neked - mondta, miközben a pincér teletöltötte a poharaikat. - Igazad van - felelte Sybill az első korty után. Nagyon finom. - Elmondhatom ma esti különlegességeinket ? - kérdezte a pincér vidáman. Miközben felsorolta, ők összekulcsolt kézzel, egymás szemébe nézve ültek. Sybill úgy gondolta, legfeljebb minden harmadik szó jutott el az agyáig, de nem érdekelte. Phillip szeme egyszerűen hihetetlen. Mint a nagyon régi arany, gondolta, amilyet a római festményeken látott. - Én vegyes salátát kérek, öntettel, és a mai halajánlatukat, grillezve. Phillip továbbra is őt nézte. Odahúzta a lány kezét, és belecsókolt a tenyerébe. - Nekem is ugyanazt. És nem kell sietniük. Nagyon is vonzódom hozzád - mondta Sybillnek, miután a szemét forgató pincér elment. - És nagyon érdekel minden, ami veled kapcsolatos. Mondd el! - Jól van. - Nem árthat semmit, gondolta. Mivel

előbb-utóbb úgyis meg kell beszélniük a dolgokat egy másik szinten, talán még jó is lesz, ha már most megértik egymást. - Én vagyok a szüleim jó kislánya - mondta, és mosolygott saját magán. Szófogadó, tisztelettudó, udvarias, tanult és sikeres. - És ez terhes neked. - Igen, talán. Persze az eszemmel tudom, nem szabad hagynom, hogy még életemnek ebben a szakaszában is a szüleim elvárásai irányítsanak. - Mégis irányítanak. - Phillip megszorította a kezét. - Mindannyiunkat. - Téged isA férfi arra a pillanatra gondolt, amikor a víz mellett ült a holdfényben, és megjelent mellette az apja. - Sokkal inkább, mint hittem volna. Az én esetemben a szüleim nem egyszerűen életet adtak nekem. Visszaadták az életemet. És ők tettek azzá, ami vagyok. A te esetedben... - elgondolkozott. - Ha te vagy szüleid jó kislánya, ez azt jelenti, hogy van egy rossz ís- A nővéremmel mindig sok baj volt. Nagy csalódást jelentett a szüleimnek. És minél nagyobbat csalódtak benne, annál többet várnak el tőlem. - Azt akarják, hogy tökéletes légy. - Pontosan. Pedig nem vagyok. - Akart, megpróbált tökéletes lenni, emlékezett vissza, de nem sikerült. Ami persze számára egyenértékű volt a kudarccal. Nem is lehetett volna másképp. - Semmi komoly. Tényleg. Anyám most haragszik rám. Ha megadom magam, és azt teszem, amit őakar... de képtelen vagyok rá. Egyszerűen nem tudom megtenni. - És most bűntudatod van, és szomorú vagy. - Attól félek, hogy már soha nem lesz olyan a kapcsolatunk, mint volt. - Ennyire ? - Lehetséges - suttogta a lány. - Hálás vagyok a lehetőségekért, amiket kaptam tőlük. Rendszerességre tanítottak, a legjobb iskolákba jártam. Sokat utaztunk, úgyhogy sok mindent láttam a világból, különböző kultúrákból, még gyerekkoromban. Ez felbecsülhetetlen érték a munkám szempontjából. Lehetőségek, gondolta a férfi. Rendszeresség, iskolák, utazás. De Sybill nem beszélt szeretetről, boldogságról. Vajon tudatában van, hogy úgy hangzott, mintha egy iskoláról beszélt volna, nem pedig a családjáról?- Hol nőttél féld - Hát... itt is, ott is. New Yorkban, Bostonban, Chicagóban, Párizsban, Milánóban, Londonban. Az apám elóadott és konzultációkat tartott. Pszichiáter. Most Párizsban élnek. Anyámnak mindig is az volt a kedvenc városa. - Távolsági bűntudat. Ettől Sybillnek nevetnie kellett. - Igen - mondta, és hátradőlt, mert megérkezett a saláta. Érdekes módon egy kicsit jobban érezte magát. Mintha kicsit kevésbé csapná be így, hogy valamit elmondott magáról. - Te itt nőttél fel, ugye -Akkor jöttem ide, amikor tizenhárom éves voltam. Quinnék akkor lettek a szüleim.

- Letteké - Ez is része annak a hosszú történetnek. - Phillip felemelte a poharát, és a pereme fölött nézte a lányt. Általában, ha életének ez a szakasza szóba került egy nővel folytatott beszélgetésben, óvatosan megszerkesztette a mondanivalój át. Nem hazudott, de egyáltalán nem részletezte, hogyan élt, mielőtt Quinnék befogadták. Érdekes, de most szerette volna elmondani Sybillnek a teljes, szépítetlen igazságot. Habozott, majd végül megállapodott valahol a kettő között. - Baltimore-ban nőttem fel, a város durvább részén. Bajba kerültem, méghozzá elég komoly bajba. Tizenhárom éves koromban úgy tűnt, még rosszabb irányba haladok. Ray Quinn és a felesége lehetőséget adtak nekem, hogy megváltoztassam az életemet. Befogadtak, elhoztak St. Chrisbe, és ők lettek a családom. - Adoptáltak Ezt már Sybill is tudta, hiszen utánanézett Raymond Quinn-nek. De ettól még nem értette meg a dolgot. - Igen. Cam és Ethan akkor már velük voltak, de megoldották, hogy még egy gyerek elférjen. Én kezdetben nem könnyítettem meg a dolgukat, de kitartottak mellettem. Egyikük sem hátrált meg soha semmilyen probléma elől. Az apjára gondolt, amint összetörve, haldokolva feküdt a kórházi ágyon. Ray még akkor is a fiaiért aggódott, és Sethért. A családjáért. -Amikor először láttalak benneteket -mondta Sybill -, hármatokat együtt, tudtam, hogy testvérek vagytok. Nem hasonlítotok egymásra külsőleg, de mégis van valami megfoghatatlan hasonlóság. Azt hiszem, ti jó példája vagytok annak, hogyan tudja a környezet legyőzni az örökséget. - Inkább annak, hogy mit tehet két nagylelkű és eltökélt ember három elveszett fiúért. Sybill ivott egy kortyot, mert kiszáradt a torka. Aztán azt kérdezte: - No és Sethd - Ó a negyedik elveszett fiú. Igyekszünk megtenni érte, amit a szüleink tettek volna. Apánk is erre kért minket. Anyám évekkel ezelőtt meghalt. Mind a négyen kicsit talaj nélkül maradtunk. Csodálatos asszony volt. Amíg élt, nem is tudtuk eléggé értékelni, hogy milyen remek ember. - Dehogynem. - Sybill rámosolygott a férfira, meghatódva annak hangjától. - Biztosan érezte, hogy nagyon szeretitek. - Remélem. Miután elveszítettük, Cam elutazott Európába. Versenyezni kezdett, hajóval, autóval, bármivel. Egész jól csinálta. Ethan itt maradt, vett magának egy házat. Nem tud elszakadni az öböltől. Én visszaköltöztem Baltimore-ba. Aki egyszer városlakó... - tette hozzá gyors mosollyal. - A kikötő, a Camden Yard. - Pontosan. Olykor lejöttem ide. Szabadságra, néha

hétvégére. De már nem ugyanolyan. A lány kíváncsian félrehajtotta a fejét. - Szeretnéd, ha ugyanolyan lenned Jól emlékezett, titokban mennyire örült, amikor egyetemre ment. Hogy egyedül lehet, hogy nem kell elszámolnia minden mozdulatával, minden percével. Szabad lett. - Nem. De voltak néha olyan pillanatok, és még most is vannak, amikor hiányzik a régi élet. Te nem szoktál néha visszagondolni egy gyönyörű nyárral Amikor az ember tizenhat éves, vadonatúj, ropogós jogosítvány a zsebében, és az egész világ kitárul előtte. Sybill felnevetett, de megrázta a fejét. Neki nem volt jogosítványa tizenhat éves korában. Akkor Londonban éltek, ha jól emlékszik. Egyenruhás sofőr vitte, ahová elengedték, csak néha sikerült kiszöknie, és akkor utazott a metrón is. Ez volt az kis lázadása. - A tizenhat éves fiúk - mondta, miközben a pincér kicserélte elóttük a tányérokat - sokkal erőteljesebb érzelmekkel kötődnek a kocsijukhoz, mint a tizenhat éves lányok. - A fiúknak könnyebb lányt szerezni, ha van kocsijuk. - Nem hinném, hogy gondjaid lettek volna ezen a téren, kocsival vagy anélkül. -Azért ha van az embernek kocsija, össze lehet bújni a hátsó ülésen... -Igaz. Most pedig visszajöttél te is, és a testvéreid is? - Igen. Apám elég bonyolult, és nem teljesen tisztázott körülmények között vette magához Setht. Seth anyja... hát, úgyis fogod hallani a pletykákat, ha még egy ideig itt maradsz a környéken. - CX - Sybill levágott egy falatot a halból, bár nem volt biztos benne, hogy képes lesz lenyelni. - Apám angol irodalmat tanított az egyetemen, a Marylandi Egyetem Keleti Parti Intézetében. Majdnem egy évvel ezelőtt egy nő látogatta meg. Négyszemközt beszélgettek, úgyhogy nem tudjuk pontosan, mi történt, de annyit tudunk, hogy nem volt kellemes. A nő elment a dékánhoz, és azzal vádolta apámat, hogy szexuálisan zaklatta. Sybill nagy csörömpöléssel a tányérjára ejtette a villáját. Igyekezett minél közömbösebb képet vágni, miközben felemelte. - Bizonyára nagyon kellemetlen helyzet volt neki. És talán nektek is. - A kellemetlen nem a legjobb szó. A nő azt állította, hogy évekkel ezelőtt itt tanult az egyetemen, és hogy apám akkor szexuális szolgáltatást követelt a jegyekért, megalázta, és viszonyt folytatott vele. Nem, képtelen lenyelni, döbbent rá Sybill. Úgy szorította a villát, hogy fájtak az ujjai. - Viszonya volt az apátokkal?- Nem, csak azt állította, hogy viszonya volt. Anyám

akkor még élt - mondta magának. - Ráadásul semmi nyoma nem volt, hogy az a nő valaha is az egyetemen tanult volna. Apám több mint huszonöt évig tanított ugyanazon a helyen, és soha semmi hasonló vád nem érte. A nő egyszerűen megpróbálta tönkretenni a jó hírét. És megrágalmazta. Természetesen egy szó sem igaz az egészből, gondolta Sybill fáradtan. Ez Glória szokásos módszere. Vádaskodik, tönkreteszi az embert, aztán eltűnik. De neki még tovább kell játszania a szerepét. - De miérté Miért csinálta? - Pénzért. - Nem értem. - Apám pénzt adott neki, méghozzá elég sokat. Sethért. Az a nő Seth anyja. -Azt akarod mondani, hogy az a nő... eladta a fiát?Pénzérte - Még Glória sem képes ilyen szörnyűséget csinálni, gondolta. Nem, ez nem lehet! - Ezt elég nehéz elhinni. - Nem minden anyában élnek anyai érzések - vont vállat a férfi. - Apám egy több ezer dolláros csekket állított ki Glória DeLauter nevére - úgy hívják a nőt -, aztán elment pár napra, majd visszajött Sethszel. A lány nem szólt semmit. Felemelte a vizespoharát, és lehűtötte a torkát. Eljött, és elvitte Setht. Ezt mondta neki Glória zokogva. Náluk van Seth. Segítened kell. - Pár hónappal később - folytatta Phillip -, majdnem minden megtakarított pénzét kivette a bankból, és elvitte Baltimore-ba. Hazafelé tartott amikor balesetet szenvedett. Nem élte túl. - Nagyon sajnálom - mormogta a lány, de tudta, hogy a szavak nem képesek kifejezni, amit érez. - Még életben volt, amikor Cam hazaért Európából. Arra kért minket, hogy tartsuk magunknál Setht, és vigyázzunk rá. Megteszünk mindent, hogy betartsuk az ígéretünket. Nem mondom, egy darabig elég nehezen ment - mosolygott Phillip -, de unalmas nem volt. Visszaköltöztünk, belevágtunk ebbe a hajóépítővállalkozásba, nem olyan nagy ügy. Cam ráadásul még feleséget is szerzett magának a dologgal nevetett fel. -Anna a gyámügynél dolgozik, ő foglalkozik Seth ügyével. - Tényleg?- Akkor nem régóta ismerhetik egymást. - Gondolom, ha az ember szerelmes lesz, hát szerelmes lesz. Az idő nem sokat számít. Sybill mindig úgy gondolta, hogy nagyon is számít. A sikeres házassághoz tervezés, eltökéltség és egymás erős, szilárd megismerése szükséges, hogy a felek biztosak lehessenek benne, összeillenek, és hogy jól mérjék fel személyes célkitűzéseiket. De persze a Quinn család dinamikájának ez a része

nem az ő dolga. - Ez aztán valóban érdekes történet - mondta. Vajon mennyi igaz belőle, kérdezte magától sajgó szívvel. Mennyi a hazugsága Hogy hihetné el, hogy a nővére eladta a saját gyerekét Bizonyára valahol félúton van az igazság. Két ellentmondó történet esetén általában egyik sem fedi teljesen a valóságot. Phillip nem tudja, ebben biztos volt. Fogalma sincs róla, kije volt Raymond Quinnek Glória. Ha ez a dolog egyszer kiderül, az vajon mennyiben fogja megváltoztatni a helyzetet?Pillanatnyilag remekül működik minden. A gyerek jól érzi magát. Még pár hónap, és megkapjuk az állandó gyámságot. Ráadásul nem is olyan rossz, ha az embernek kisöccse van. Vele szemben legalább én vagyok a főnök. Gondolkoznia kell. Félre kell tennie az érzelmeit, és gondolkozni. De előbb végig kell csinálnia ezt az estét, mondta magának Sybill. - És ez hogy tetszik neki?- Tökéletes elrendezés. Camnek és Ethannak rám panaszkodik, nekem pedig rájuk. Tudja, hogy kell csinálni. Seth hihetetlenül okos. Amikor apám beíratta itt az iskolába, felvételi vizsgát csináltattak vele. Gyakorlatilag hibátlan lett. A tavalyi bizonyítványa csupa ötös volt. - Komolyan-?- - mosolygott Sybill akarata ellenére. Büszke vagy rá, ugye?Bizony! És magamra is. Én vagyok az, akit belerángattak, hogy felügyeljek a házi feladataira. Már nem is emlékeztem, mennyire utálom a törteket. Nos, most pedig, hogy elmondtam az én hosszú történetemet, te mesélj! Mi a véleményed St. ChristopherrőR - Még csak most kezdek hozzászokni a hely légköréhez. - Ez azt jelenti, hogy még egy darabig itt maradsz?- Igen. Egy darabig. - Tengerparti várost nem lehet megítélni, ha az ember nem tölt valamennyi időt a vízen. Mi lenne, ha elmennénk holnap vitorláznia - Nem kell visszamenned Baltimore-bai- Hétfőn. Sybill habozott, de aztán emlékeztette magát, hogy épp ezért jött ide. Ha ki akarja deríteni az igazságot, most nem hátrálhat meg. - Jó lenne. De nem hiszem, hogy jó tengerész leszek. - Majd meglátjuk. Érted megyek. Tízre- Vagy fél tizenegyre 4 - Jó lesz. Gondolom, mind tudtok vitorlázni. - Mind, még a kutyák is. - A lány arckifejezését látva felnevetett. - Nem visszük őket magunkkal. - Nem félek tőlük. Csak nem vagyok hozzászokva. - Nem volt kutyád gyerekkorodban ?-Nem. - Cicád sem?- Nem. - Még aranyhalad sem?Sybill nevetve megcsóválta a fejét. - Nem. Elég gyakran költöztünk. Egyszer volt egy osztálytársam Bostonban, akinek voltak kiskutyái. Olyan aranyosak voltak!

Érdekes, hogy ez épp most jutott az eszébe. Akkor nagyon szeretett volna egy kiskutyát. De persze lehetetlen volt. Antik bútorok, fontos vendégek, társadalmi kötelezettségek... Szó sem lehet róla, mondta az anyja. És ezzel pontot is tett a dolog végére. - Most pedig nagyon keveset vagyok otthon. Nem lenne okos dolog kutyát tartani. - Hol érzed magad a legjobban 4 - Rugalmas vagyok. Nekem minden megfelel, bárhol vagyok. Aztán, ha továbbmegyek, akkor ott is jól érzem magam. -Tehát most éppen itt érzed jól magad, St. Chrisben. - Úgy tűnik. Érdekes hely. - Sybill kinézett az ablakon, ahol a felkelő hold megcsillant a víztükör felszínén. - Lassúbb az életritmus, de nincs mozdulatlanság. A hangulat gyakran változik, ahogy az időjárás is. Még csak pár napja vagyok itt, de már meg tudom különböztetni a helybélieket a turistáktól. És a tengerészeket mindenki mástól. - Hogyan? - Hogyan?- - Sybillnek elkalandoztak a gondolatai. - Hogyan tudod megkülönböztetni őket 4 - Csak egyszerű megfigyelés alapján. A szállodai ablakomból kilátok a kikötőre. A turisták párosával járnak, vagy még inkább családostul, nagy ritkaság köztük egy-egy egyedülálló ember. Sétálnak, vásárolgatnak. Hajót bérelnek. Kapcsolatot tartanak fenn egymással, a csoportjuk tagjaival Nem a megszokott környezetükben vannak. Sokuknál látni fényképezőgépet, térképet, esetleg távcsövet. A helybélieknek viszont céljuk van. Dolgozni mennek, vagy valamit el akarnak intézni. Lehet, hogy megállnak, és váltanak pár szót valamelyik szomszéddal, de aztán befejezik a beszélgetést, és folytatják az útjukat. - Miért nézelődsz az ablakbóR - Nem értem a kérdést. - Miért nem mész ki a kikötőbe?- Voltam. De általában jobban meg lehet figyelni valamit, ha az ember, aki a megfigyelést végzi, nem vesz részt a jelenetben, amit megfigyel. - Én azt gondolom, ha része lennél, sokkal többféle és sokkal személyesebb benyomást kaphatnál. Felpillantott, mert a pincér odalépett hozzájuk, teletöltötte a poharaikat, és desszertet ajánlott. - Én csak kávét kérek - mondta Sybill. - Koffeinmenteset. -Én is. - Phillip előrehajolt. - Emlékszem egy részre a könyvedben az elszigetelődésről mint túlélési technikáról. Tudod, az a példa, amikor valakit lefektettél a járdára. És az emberek elfordulnak, kikerülik. Esetleg akadnak páran, akik haboznak, de aztán továbbmennek.

- Nem avatkoznak be. Nincs hozzá semmi közük. - Pontosan. De valaki egyszer mégiscsak meg fog állni, és megpróbál segíteni. Ha az az ember megtörte az elszigeteltséget, akkor mások is meg fognak állni. - Ha az elszigeteltség megszűnik, akkor könnyebb lesz másoknak, sőt kifejezetten fontos lesz, hogy csatlakozzanak. Az első lépés a legnehezebb. Elvégeztem ezt a kísérletet New Yorkban, Londonban és Budapesten is, mindegyiknek ugyanaz volt az eredménye. Ez azzal a városi túlélési technikával rokon, hogy az utcán nem nézünk mások szemébe, vagy igyekszünk nem tudomást venni a hajléktalanokról. - De az az egy ember, aki megáll segíteni, mitől lesz más, mint a többiek? - Az ő túlélési technikája nem olyan fejlett, mint a segítőkészsége. Vagy csak könnyebben kapható hirtelen cselekedetekre. - Igen. És mert részese az életnek. Nem csak elmegy arra, nem csak véletlenül ott van. Részese. - És azt gondolod, ha én megfigyelő vagyok, akkor nem vagyok részese az életnek?- Nem tudom. De azt hiszem, ha távolról figyelünk meg valamit, az nem olyan hasznos, mint ha közelről tapasztaljuk meg. - Én megfigyelést végzek, és nagyon hasznosnak találom. Phillip közelebb csúszott, és Sybill szemébe nézett, ügyet sem vetve a pincérre, aki elegáns mozdulatokkal szervírozta a kávét. - De hát te tudós vagy. Kísérleteket végzel. Miért nem próbálod meg ezt a kísérletet? Velem? Sybill lepillantott, és összefonódó ujjaikat nézte. És érezte, hogy lassan felforrósodik a vére. - Nagyon újszerűen javaslód, még ha kissé körülményesen is, hogy feküdjek le veled. - Igazából nem erre gondoltam, bár ha igennel válaszolnál erre, én teljesen kész vagyok rá - nevetett Phillip. Sybill aggodalmasan nézett fel. - Én csak azt akartam javasolni, hogy sétáljunk egyet a kikötőben, ha megittuk a kávét. De ha te szívesebben feküdnél le velem, öt percen belül a szállodai szobádban lehetünk. Sybill nem húzódott el, amikor a férfi lehajolt hozzá, és ajka lustán végigsiklott az övén, majd csókolni kezdte. Az íze hűvös volt, de mögötte forróság ígérete érződött. Ha akarja. És akarta. Maga is meglepődött rajta, hogy abban a pillanatban mennyire sóvárgott utána, hogy a vihar legyűrje a benne rejlő feszültséget, az aggodalmakat, a kétségeket. De az egész életen át gyakorolt önfegyelem győzött, és végül könnyeden a férfi mellkasára fektette a tenyerét, hogy véget vessen a csóknak és a kísértésnek.

- Azt hiszem, a séta nagyon jólesne. - Akkor sétáljunk. Többre vágyik. Phillip azt magyarázta magának, tudhatta előre, hogy ez a kis kóstolgatás csak még jobban felszítja az étvágyát. De arra nem számított, hogy ez az étvágy ennyire erős, ennyire követelőző lesz. Lehet, hogy egy része puszta hiúság, gondolta, miközben kézen fogva sétálni indultak a csendes kikötőben. Alany nagyon hűvösen, visszafogottan reagált, és ő ettől úgy érezte, meg akarja tudni, milyen érzés rétegenként lefejteni róla az intellektusát, és megtalálni alatta a nőt. Milyen lehet eljutni egészen a tiszta érzésekig és az ösztönökig. Majdnem hangosan felnevetett saját magán. Hiúsága Na hiszen! Minden jel szerint ez az udvarias, kissé távolságtartó viselkedés a legtöbb, amit dr. Sybill Griffintől várhat. Ha viszont így van, ez olyan kihívás, amelynek nagyon nehéz lesz ellenállni. - Már értem, miért olyan népszerű kocsma a Shineys - mosolygott rá a lány. - Még csak fél tíz, és az üzletek mind bezártak, a hajók kikötöttek. Pár ember járkál még az utcán, de a város nagy része már lefekvéshez készülődik. - Nyáron egy kicsit élénkebb az élet. Nem sokkal, de egy kicsit. Kezd lehűlni a levegő. Nem fázoR - Nem. Sőt, nagyon jólesik ez a kis szellő. - Sybill megállt, és az árbocok erdejét nézte. - A ti hajótok is itt vaní- Nem, nekünk van otthon saját mólónk. Az ott Ethan halászhajója. -HoR - Ez az egyetlen halászhajó St. Chrisben. Az egész öbölben is már csak néhány van belőle. Ott - mutatta. - Az egyárbocos. A lány gyakorlatlan szemének minden vitorlás egyforma volt. Persze, különböztek a méreteik meg a színük, de alapjában véve mindegyik hajó volt. - Milyen egy halászhajók -Alapos aljú, rákászatra használt csónakból fejlődött ki. - Phillip magyarázat közben közelebb húzta magához a lányt. - Kicsit nagyobb testet kapott, és a törzsét alakúra módosították. Az volt a fontos, hogy könnyen és olcsón meg lehessen építeni. - Azzal járnak rákásznia - Nem, rákászni ma már többnyire motorcsónakokkal járnak. A hajót kagylószedésre használják. Valamikor az 1800-as évek elején Marylandben hoztak egy törvényt, mely szerint csak vitorlás hajókkal szabad kagylót szedni. - Nehogy kipusztulj anak?- Pontosan. Ez a halászhajó így maradt fenn, és még mindig megvan. De már nem sok van belőle. Persze

kagyló se sok van. - A bátyád még használjad - Igen. Szörnyű nehéz, hideg, nyomasztó munka. - Ez úgy hangzik, mintha te magad is próbáltad volna. - Dolgoztam rajta épp eleget. - Phillip megállt a hajó orránál, és átkarolta Sybill derekát. - Februárban, amikor a szél szinte vág, téli viharok közepette... mindent összevéve, szívesebben élek Baltimore-ban. Sybill kuncogott, és a hajót nézegette. Ősréginek, durvának tűnt, mintha valami más korból származott volna. - Anélkül, hogy utaztam volna rajta, meg tudlak érteni. De akkor miért hajóztál a téli viharok közepette, miért nem voltál Baltimore-ban?- Bárcsak tudnám! - Ha jól értem, holnap nem ezzel a hajóval megyünk vitorlázni. - Nem. A másik egy szép kis kirándulóhajó. Tudsz úsznia A lány felvonta a szemöldökét. - Ez azt jelenti, hogy nem vagy túl jó hajósa - Nem, ez csak egy javaslat. A víz már elég hideg, de azért még meg lehet mártózni benne, ha akarsz. - Nem hoztam magammal fürdőruhát. -ÉsL A lány nevetett, és tovább indult. - Szerintem a vitorlázás elég lesz egy napra. Van egy kis dolgom, amit még ma be akarok fejezni. Nagyon élveztem a vacsorát. - Én is. Elkísérlek a szállodáig. - Nem szükséges. Hiszen itt van a sarkon túl. - Akkor is. Sybill nem vitatkozott. Nem állt szándékában megengedni a férfinak, hogy a szobája ajtajáig kísérje, vagy addig beszéljen, míg beengedi a szobájába. Mindent figyelembe véve úgy érezte, a férfit is, és ezt a nehéz, zavaros helyzetet is elég jól kezeli. Azért akar korán hazamenni, hogy legyen ideje rendezni a gondolatait és az érzéseit a holnapi találkozás előtt. És mivel a hajó a ház előtti mólónál van kikötve, arra is van esélye, hogy megint láthatja Setht. - Majd lejövök holnap - mondta, és megállt a szálloda bejárata előtt pár lépéssel. - Tíz körüR - Rendben. - Hozzak valamit?- Úgy értem, a tengeribetegség elleni gyógyszeren kívüR Phillip ránevetett. - Majd én mindent elrendezek. Aludj jól! - Te is. Sybill felkészült a könnyed búcsúcsókra. Phillip ajka lágy volt, nem követelőzött. A lány elégedett volt, ellazult, és már épp el

akart húzódni. De ekkor a férfi határozottan megfogta a tarkóját, elfordította a fejét, és egy szédületes pillanatig vadul, forrón csókolta. Sybill keze, mely a férfi vállán feküdt, ökölbe szorult, megmarkolta a zakóját, mintha kapaszkodna, mert attól félt, elveszíti a lába alól a talajt. Az agya kiürült, pulzusa hirtelen felgyorsult és lüktetni kezdett. Egyikük felnyögött, hosszan és mélyen. Csak pár másodpercig tartott az egész, de olyan megdöbbentő és égető volt, mint a parázs. Phillip látta az ijedt izgatottságot a lány szemében, amikor felnézett rá. És érezte, hogy az a primitív vágy egy mélyebb szinten hasít bele a testébe. Ez már nem az a hűvös, visszafogott, távolságtartó reakció, gondolta. Egy mélyebb rétegig hatolt, mondta magában, és hüvelykujját végighúzta a lány állán. - Reggel találkozunk. - Igen. Jó éjszakát. Sybill gyorsan összeszedte magát, és mielőtt elfordult, még rámosolygott a férfira. De amint belépett a hallba, kezét rászorította remegő gyomrára. Ezt bizony elszámította, ismerte be magának. A lifthez lépett, és igyekezett lassan, egyenletesen lélegezni. Ez a férfi nem olyan sima modorú, elegáns és ártalmatlan, mint ahogy a látszatból sejteni lehetett. Abban a vonzó csomagolásban van valami sokkal primitívebb és sokkal veszélyesebb, mint gondolta. És bármi is az, nagyon erős vonzerőt gyakorol rá, tehát vigyáznia kell. Jatodik fejezet Olyan, mint a biciklizés. Vagy mint a szex, gondolta Phillip, miközben az öbölben manőverezett egy nyílás irányába, a gyenge forgalomban. Már elég régen volt, hogy utoljára egyedül vitorlázott, de nem felejtette el. Legfeljebb azt, hogy mennyire élvezi, ha kint lehet a vízen egy szeles vasárnap délelőtt, miközben melegen süt a nap, kék a víz és a sirályok vad sikoltozása visszhangzik a levegőben. Újra el kell kezdenie megkeresni az élet egyszerű örömeit. Mivel az elmúlt két hónapban ez volt az első nap, amelyet nem munkával töltött, elhatározta, hogy a lehető legtöbbet hozza ki belőle. Az biztos, hogy a lehető legtöbbet akarja kihozni. abból a pár órából, amelyet az öbölben tölt, az elbűvölő dr. Griffinnel. A szálloda épületét nézte, azt próbálta kiszámolni, melyik lehet az ő ablaka. Abból, amit Sybill mondott, tudta, hogy a vízre néz, rálátást nyújt a parton lüktető életre, és elég távolságot biztosít a kutatásaihoz. És ekkor meglátta őt, amint az aprócska erkélyen

áll. Csillogó barna haja hátra volt fogva, fényesen keretezte az arcát, de az arckifejezését nem lehetett kivenni ilyen messziről. Tartózkodónak tűnt. Közelről persze nem olyan tartózkodó, gondolta, miközben képzeletben újra átélte utolsó sistergő csókjukat. Nem, semmi tartózkodó nem volt abban a hosszú, mélyről feltörő nyögésben, semmi távolságtartó abban a gyors, erős lüktetésben, amit a lány testében érzett, amikor hozzásimult. Ösztönös, akaratlan jelzés volt, a száguldó vér jelzése. A szeme, az a víztiszta kék szem, nem volt hűvös, és nem is volt olyan ingerlőén távoli, amikor ő a csók végeztével belenézett. Egy kicsit mintha felhős lett volna, egy kicsit zavart. És így csak még ingerlőbb lett. Phillip képtelen volt megfeledkezni a csók ízéről hazafelé menet, sót egész éjszaka. És most, hogy újra látja a lányt, újra érzi. S úgy érezte, a lány is őt nézi. Na mi van, dr. Griffiná- Megfigyelsz És mi lesz azutáni Phillip rámosolygott, és tréfásan tisztelgett, hogy mutassa, észrevette. Aztán elszakította róla a tekintetét, mert be kellett irányítania a hajót a kikötőbe. Meglepetten vette észre Setht, aki a mólón várta, és elkapta a kötelet. - Hát te mit keresel itt?Seth gyakorlott mozdulatokkal ráhurkolta a kötelet az oszlopra. - Már megint kifutófiú vagyok - Seth hangjában panasz bujkált, de nem volt igazán őszinte. - Elküldtek a műhelyből. Fánkot kell vennem nekik. - Tényleg - Phillip ügyesen kilépett a mólóra. Tönkreteszi az artériákat. -A normális emberek nem fakérget esznek reggelire - fintorgott a fiú. - Csak te. - És én még akkor is erős és jóképű leszek, mikor te már csak egy nyomorék vénember leszel. - Lehet, de én sokkal jobban fogom élvezni az életet. Phillip lekapta Seth sapkáját, és könnyedén a fejére ütött vele. - Attól függ, mit nevezel te élvezetnek. - Gondolom, te azt, ha városi lányokkal kettyintgetsz. -Az az egyik. A másik fo élvezet számomra, ha a te házi feladatoddal küszködhetek. Elolvastad a Johnny Tremaine-t?- El, el... - Seth a szemét forgatta. - Öregem, te soha egyetlen napot sem hagysz ki - Hogy hagyhatnék ki, hiszen az életemet neked áldozom! - Seth felhorkant, de Phillip csak nevetett rajta. - Na, és mi a véleményed róla?Elmegy. - Aztán Seth vállat vont, ami tipikus mozdulat volt a Quinn testvérek körében. - Egész jó. - Ma este, ha hazajövök, csinálunk pár jegyzetet a szóbeli felelethez. - A vasárnap este a legjobb egész héten - mondta Seth. - Azt jelenti, hogy négy napra eltűnsz.

- Ugyan már, tudod jól, hogy hiányzom neked. -Egy frászt! - Számolod az órákat, amíg hazaérek. Seth alig tudta elfojtani kitörni készülő kacagását. - Azt te csak hiszed! Aztán mégiscsak kitört belőle, mikor Phillip elkapta a derekánál, és birkózni kezdett vele. Sybill már nem járt messze tőlük, és meghallotta azt a vidám, csengő nevetést. Látta Seth arcán a széles mosolyt. A szíve elszorult. Mit is akar itti - kérdezte magától. Mit akar elérnie De hogy mehetne el, amíg nem derítette ki az igazságot ? -Jó reggelt. Phillip felpillantott a hang hallatán, s figyelme elkalandozását kihasználva Seth a könyökével oldalba bökte. Felnyögött, karját a fiú nyaka köré fonta, és lehajolt. - Majd később elverlek - mondta színpadias suttogással. - Amikor nem lesznek tanúk. - Csak szeretnél. - Seth az örömtől kipirult arccal visszatette sapkáját a fejére, és úgy tett, mint akit hidegen hagy az egész. - Valakinek dolgoznia is kell ma. - Es van, akinek nem. - Azt hittem, te is velünk jössz - mondta Sybill Sethnek. - SzeretnéR - Én csak rabszolga vagyok itt. - Seth vágyakozva nézett a vitorlásra, de aztán vállat vont. - Meg kell építenünk a törzset. Különben is, ez a szépfiú valószínűleg fel fog borulni vele. - Te nagyszájú! - Phillip utánakapott, de a gyerek nevetve eltáncolt előle. - Remélem, tud úszni a barátnőd! - kiabálta, aztán elfutott. Amikor Phillip Sybillre nézett, azt látta, hogy a lány idegesen harapdálja az alsó ajkát. - Nem fogunk felborulni. - Hát... - Sybill a hajóra nézett. Szörnyen kicsinek és törékenynek látszott. - Tudok úszni, úgyhogy gondolom, semmi baj nem lesz. - Jesszusom, idejön az a kölyök, és teljesen tönkreteszi a jó híremet. Én már akkor is vitorláztam, amikor ő még meg sem született. -Neharagudj rá! - Tessék - Kérlek, ne haragudj rá! Biztos vagyok benne, hogy csak tréfált veled. Nem akart tiszteletlen lenni. Phillip rámeredt. A lány teljesen elsápadt, és ujjai idegesen csavargatták a nyakában lógó vékony aranyláncot. Hangjából őszinte aggodalom csendült ki. - Sybill, én nem haragszom rá. Mi csak hülyéskedtünk. Nyugodj meg! értetlenül megsimogatta a lány állát. - Az, hogy piszkáljuk egymást, amolyan férfias

módja a szeretet kimutatásának. - Ö! - Sybill nem tudta, zavara nagyobb vagy megkönnyebbülése. - Azt hiszem, ebből látszik, hogy nekem sosem volt fiútestvérem. - Ha lett volna, biztosan pokollá tette volna az életedet. - Phillip lehajolt, és könnyedén megérintette ajkával a lány ajkát. - Ez így szokás. Fellépett a hajóra, és kinyújtotta felé a kezét. A lány egy pillanatnyi habozás után odanyújtotta a jobbját. - Isten hozott a fedélzeten. A fedélzet ringatózott a lába alatt, de Sybill megpróbált nem töródni vele. - Köszönöm. Van valami dolgomé - Egyelőre csak ülj le, engedd el magad, és élvezd! - Remélem, ezt meg tudom csinálni. Tényleg reménykedett, de nem volt biztos benne. Leült az egyik párnázott padra, és szorosan belekapaszkodott. Phillip előrehajolt, és letekerte a kötelet. Minden rendben lesz. gondolta a lány. Nagyon jó lesz. Hiszen látta, amint behajózott a kikötőbe vagy a mólóhoz, vagy minek hívják, nemi Nagyon ügyesen hajózott. Talán még egy kicsit hetykének is tűnt, amint a szállodát fürkészte, ót keresve. Aztán, mikor megtalálta, rámosolygott és integetett. És ha neki egy kicsit felgyorsult is a pulzusa, az érthető emberi reakció. Végül is nagyon jól fest a férfi. A kopott farmer, a ropogósra vasalt póló, vakító fehér, mint a vitorlák, az aranyszínű haj és a napbarnította, izmos kar... Melyik nő szíve ne dobbanna meg, ha kettesben tölthet pár órát egy férfival, aki úgy fest, mint Phillip Quinn4És úgy csókol, mint Phillip Quinn. Bár megígérte magának, hogy nem fog a férfinak erre a bizonyos képességére gondolni. Tegnap este túl sokat mutatott belőle. Most viszont elfoglalta magát azzal, hogy a motort beindítva eltávolodjon a mólótól. A vitorlákat még nem húzta fel. A motor halk duruzsolása biztonságérzéssel töltötte el a lányt. Nem is olyan más, mint az autó, gondolta. Csak ez a vízen megy. Ráadásul nem is voltak igazán kettesben. Sybill keze lassan ellazult a pad szélén, miközben a mellettük elsuhanó csónakokat nézte. Látott egy fiút, aki nem lehetett idősebb, mint Seth, egyedül egy aprócska csónakban, háromszögletű piros vitorlával. Ha ez olyan biztonságos, hogy gyerekeknek is megengedik, akkor nyilván ő is ki fogja bírni. - Felhúzom a vitorlákat. Sybill odafordult, és bámészkodva mosolygott Phillipre. - Mit mondtáR - Nézd csak! A férfi kecsesen mozgott a fedélzeten, a kötelekkel babrált. És ekkor hirtelen felrepültek a vitorlák, csattogni kezdtek a szélben, majd megdagadtak. A lány szíve

megállt, majd nagyot dobbant, s ujjai újra görcsösen szorítani kezdték a pad szélét. Nem, tévedett, most már látja. Ez egyáltalán nem olyan, mint az autó. Hanem primitív, gyönyörű és félelmetes. A hajó már nem volt apró és törékeny, hanem erős és egy picit veszedelmes. És lélegzetelállító. Épp olyan, mint a férfi, aki kormányozza. - Innen lentről nagyon szép - mondta mosolyogva Phillipnek, bár továbbra is makacsul kapaszkodott a pad szélébe. - Amikor az ablakból nézem, nagyon tetszenek, de innen lentről nézve igazán nagyszerű látvány. - Ülsz - nézett rá Phillip, és megfogta a kormányt. És élvezed is, de attól tartok, nem engedted el magad. - Még nem, de talán majd később. - Sybill a szél felé fordította az arcát. Az belekapott a hajába, megpróbálta kiszabadítani a haj pánt alól. - Hová megyünk - Sehová. Sybill melegebben, szélesebben mosolygott. - Ritkán van alkalmam odamenni. így még nem mosolygott rá, gondolta Phillip. Gondolkozás, mérlegelés nélkül. A lány biztosan nem is tudja, hogy ez a könnyed mosoly mennyire megváltoztatja hűvösen szép arcát, mennyivel lágyabbá, megközelíthetőbbé teszi. Kinyújtotta a kezét, meg akarta érinteni. - Gyere ide, nézd meg a kilátást! Sybill mosolya lehervadt. -Álljak feR - Igen. Ma nincs hullámverés. Sima utunk van. - Álljak feR - ismételte a lány, minden szót külön hangsúlyozva. - És menjek oda?- A hajónk - Két lépés. - Phillip nem tudta elfojtani vigyorát. Nem akarsz egyszerű szemlélődő lenni, ugye - De igen. - Sybill szeme tágra nyílt, amikor a férfi ellépett a kormány mellől. - Ne! - Majdnem felsikoltott, mert Pillip nevetve elkapta a kezét. Mielőtt még meg tudott volna kapaszkodni, talpra állította. Elvesztette az egyensúlyát, és nekiesett a férfinak. Rémülten, védelmet keresőn kapaszkodott belé. - Ez akkor sem sikerülhetett volna jobban, ha előre eltervezem - mormogta Phillip, és magához ölelve Sybillt, visszament a kormányhoz. - Szeretek olyan közel kerülni hozzád, hogy érezzem az illatodat. Az embernek egészen ide kell hajolnia... - Odafordult, és csókolgatni kezdte Sybill nyakát. - Hagyd abba! - Izgalom és rettegés harcolt a lányban. - Figyelj! - Ó, hidd el nekem - vette a fogai közé Phillip Sybill fülcimpáját -, figyelek én! - A hajóra! A hajóra figyelj! - Ó, hogyne. - Csakhogy közben az egyik karját

továbbra is a lány derekán tartotta. - Nézz ki az orr irányába, egy kicsit balra. Az a kis ér ott a mocsárba fut. Kócsagot és vadpulykákat fogunk látni. -HoR - Néha be kell menni oda, ha meg akarjuk találni őket. De időnként azért innen is meg lehet pillantani, a kócsagok úgy állnak a magas fűben, mint a szobrok, vagy felrepülnek, a pulykák pedig ki szoktak úszni ide a torkolatig. Szerette volna látni, lepődött meg a lány. Remélte, hogy láthatja. - Úgy egy hónap múlva jönnek a vadlibák. Az ő szemszögükből ez a terület nem nagyon különbözik Floridától. A lány szíve még mindig sebesen vert, de mély, lassú lélegzetet vett. - Hogyhogy?- A mocsárvidék miatt. Túl messze van a tengerparttól, így a területfejlesztők nem nagyon érdeklődnek a környék iránt. Nagyjából zavartalan a természet. Ez is egyik olyan vonása az öbölnek, amely értékessé teszi. Legalábbis a halászoknak többet ér, mint a norvég fjordok. Sybill újra beszívta a levegőt, majd lassan kifújta. - Miérté - A sekély részek miatt, például. Egy gazdag torkolatvidéken sok a sekély rész, ahol a nap felnevelheti a vízinövényeket, a planktonokat. Vagy a mocsárvidék miatt. Azokból táplálkoznak a patakok, a kisebb öblök. Jól van. - Phillip megcsókolta a lány feje búbját. - Na, most elengedted magad. Sybill kis meglepetéssel vette észre, hogy már nem kell nyugtatgatnia magát, észre sem vette, és megnyugodott. - Nagyon érdekes volt, amit mondtál. - Csak eltereltem a figyelmedet az idegességedről. -Sikerült. -Érdekes, gondolta Sybill, hogy máris tudta, mit kell tennie. - Még nem állok ugyan biztosan a lábamon, de a látvány valóban gyönyörű. Még mindig olyan szép zöld. - Nagy, lombos fák úsztak el mellettük, a mocsaras részek mély árnyékba burkolóztak. Magas oszlopok álltak a vízben, tetejükön hatalmas, borzas fészkek. - Miféle madarak építenek ilyen fészket ? - Halászsasok. Na, azok aztán igazi szakértői az elkülönülési technikának. Ha elhajózunk egy mellett, amint épp a fészkén ül, úgy néz át rajtunk, mintha ott sem lennénk. - Túlélő ösztön - mormogta a lány. Ezt is szívesen megnézné. Egy halászsas, amint azon a durva, kerek fészken ül, és ügyet sem vet az emberekre. - Látod azokat a narancssárga bójákat Ott vannak a rákfogó hálók, a rácsák. Látod ott azt a hajót, a szűkületben-Végigjárja a rácsákat, új csalikat tesz beléjük.

Na és ott, jobbra - intett a fejével. - Az a kis farmotoros. Nekem úgy tűnik, halat akarnak fogni a vasárnap esti vacsorához. - Milyen nagy a forgalom - jegyezte meg a lány. Nem is tudtam, hogy itt így zajlik az élet. - A vízen is, és a víz alatt is. A férfi megigazította a vitorlákat, és befelé dólve kikerült egy sűrű lombozatú fát, mely behajolt a víz fölé. Amint megkerülték, egy keskeny mólót pillantottak meg. Mögötte pázsit, virágágyások, melyekben a virágok épp kezdték elveszteni nyári ragyogásukat. A ház egyszerű volt, fehér falú, kék szegélyekkel. A széles, fedett teraszon hintaszék állt, és egy régi, rozoga dézsából bronzszínű krizantémok nőttek. Sybill a nyitott ablakból zenét hallott. Chopin, ismerte fel. - Elbűvölő. - Félrehajtotta a fejét, kissé elfordult, hogy jobban lássa a házat. - Más már nem is hiányzik, csak egy kutya, néhány labdázó gyerek és egy hinta. - A hintához már túl öregek voltunk, de kutyánk mindig volt. Ez a mi házunk - mondta Phillip, és megsimogatta a lány hosszú, sima, lófarokba kötött haját. - A tiétek- - Sybill megfeszült, szeretett volna többet látni. Itt lakik Seth, gondolta, és mindenféle érzések kezdtek kavarogni benne. - És elég sokat rugdostuk a labdát vagy néha egymást, a hátsó udvaron. Később majd visszajövünk, megismerheted a családot. A lány lehunyta a szemét, és elfojtotta a bűntudatot. - Szívesen. Phillip tudta, hová mennek. A csendes kis öböl, csobogó vizével, finom árnyékaival tökéletes hely egy romantikus piknikhez. Kidobta a horgonyt a víztől csillogó hínár között. A fejük fölött töretlen kék volt az őszi égbolt. : - Úgy látszik, a környékről folytatott olvasmányaim nem voltak elég részletesek. - IgenL - Phillip kinyitott egy nagy hűtőtáskát, és elővett egy üveg bort. - Tele van meglepetésekkel. - Remélem, hogy kellemesekkel. - Nagyon kellemesekkel - mosolygott a lány, és felvonta a szemöldökét a borosüveg címkéje láttán. - Igazán nagyon kellemesekkel. - Olyan nőnek ismertelek meg, akinek biztosan ízleni fog egy kis finom száraz Sancerre. - Nagyon ravasz vagy. - Az bizony! - Phillip két poharat húzott ki egy fonott kosárból, és teletöltötte őket. -A kellemes meglepetésekre - mondta, és hozzákoccintotta poharát a lányéhoz. - Van még több is4A férfi megfogta a kezét, és megcsókolta az ujjai hegyét. - Még csak most kezdtük - mondta, majd letette a poharát, és kiterített egy fehér abroszt a fedélzetre. Az asztal elkészült.

- A! - A lány élvezettel leült, tenyerével beárnyékolta a szemét, és felmosolygott a férfira. - Mi a mai ajánlatuké - Egy kis finom pástétom, étvágygerjesztőnek - felelte Phil. Kinyitott egy kis dobozt, és elővett egy csomag sós kekszet. Egyet megkent a pástétommal, és odatartotta Sybill szájához. - Hmm - bólintott a lány az első falat után. -Tényleg nagyon finom. - Második fogásnak pedig Quinn-féle ráksalátát ajánlok. - Felkeltetted a kíváncsiságomat. És te csináltad, a saját két kezeddel?- Én bizony - nevetett a férfi. - Remek szakács vagyok. - Ez a férfi főz, tökéletes ízlése van a borok terén, értékeli a környezetét, és még a Levis is jól áll rajta Sybill újra beleharapott a pástétomba. Már meg is nyugodott, ez a talaj ismerős volt számára, itt már könnyen boldogult. - Úgy látom, Mr. Quinn, ön nagyszerű zsákmány lenne. - Igen, dr. Griffin. A lány belenevetett a borospoharába. - És milyen gyakran hozol ide szerencsés hölgyeket Quinn-féle ráksalátára - Az igazat megvallva, másodéves egyetemista korom óta nem voltam itt nővel. Akkor egész jó Chablis, hűtött kagyló és Marianne Teasdale volt itt velem. - Ezek szerint érezzem magam megtisztelve- Nem tudom. Marianne elég forróvérű volt - villantotta fel megint azt a csábító mosolyát. - De mivel én még tapasztalatlan és rövidlátó voltam, hamarosan lecseréltem egy orvosi egyetemre járó lányra, akinek hatalmas barna szeme volt, és szexisen selypített. - A selypítés elgyengíti a férfiakat. És Marianne kiheverte a dolgot - Annyira, hogy hozzáment egy Princess Anne-be való szerelőhöz, és két gyereket szült neki. De persze titokban még mindig utánam epekedik. Sybill nevetve megkent neki egy kekszet. - Tetszel nekem. - Te is tetszel nekem. - Phillip elkapta a lány csuklóját, és a kezéből eszegette ki a kekszet. - Pedig még csak nem is selypítesz. A keksz elfogyott, a férfi azonban nem hagyta abba a harapdálást, csak ezúttal már az ó ujjait harapdálta, s Sybill úgy érezte, nehezére esik levegőt venni. - Nagyon kedves vagy - mondta halkan. - Te pedig nagyon szép. - Köszönöm. De azt akarom mondani - folytatta, és elhúzta a kezét -, hogy bármilyen kedves vagy, bármilyen vonzó, és bármennyire élvezem is a veled töltött időt, nem áll szándékomban hagyni, hogy elcsábíts. - Tudod, mit szoktak mondani a pokolba vezetőútról meg a jó szándékról - Én betartom, amit elhatároztam. És igaz, hogy élvezem a társaságodat, de fel is ismerem a típust. - Sybill

mosolyogva gesztikulálni kezdett a poharával. - Száz évvel ezelótt az a szó jutott volna eszembe rólad, hogy gazfickó. A férfi eltöprengett. - Ez nem is hangzott olyan sértően. - Nem is annak szántam. A gazfickók mindig elbűvölőemberek, és nagyon ritkán vesznek komolyan bármit. - Ezúttal tiltakoznom kell. Vannak olyan dolgok, amelyeket nagyon is komolyan veszek. - Próbáljuk meg ezt. - A lány belenézett a hűtőtáskába, és kivett egy másik dobozt. - Voltál már nósi -Nem. - És vőlegénye - Kinyitotta a dobozt, és nagyon szépen elkészített ráksalátát talált benne. -Nem. - Éltél valaha együtt nővel egyfolytában hat hónapig vagy annál is további A férfi vállat vont, tányérokat vett elő a kosárból, és odanyújtott neki egy halványkék szalvétát. -Nem. - Ezek szerint felállíthatjuk azt az elméletet, hogy a kapcsolat az egyike azoknak a dolgoknak, amelyeket nem veszel komolyan. - Vagy felállíthatjuk azt az elméletet is, hogy még nem találkoztam azzal a nővel, akivel komoly kapcsolatot akarok. - Igen. Azonban... - Sybill összevont szemmel nézett a férfi arcára, aki éppen tányérokra szedte a rákot. - Hány éves is vagy?- Harminc?- Harmincegy - felelte Phillip, és egy vastag szelet francia kenyeret tett mind a két tányérra. - Harmincegy. A mi kultúránkban az a tipikus, hogy harmincéves korára a legtöbb férfi kipróbál legalább egy komoly, hosszú távú, monogám kapcsolatot. - Nem örülnék neki, ha tipikus lennék. Kérsz olajbogyót?- Igen, köszönöm. A tipikus nem szükségszerűen rossz. Sem az alkalmazkodás. Mindenki alkalmazkodik. Még azok is, akik a társadalom lázadóinak tartják magukat, alkalmazkodnak bizonyos kódokhoz és szabályokhoz. A férfi élvezettel hallgatta, kissé félrehajtott fejjel. - Tényleg, Dr. Griffin?- Bizony. A belyárosi bandáknak is vannak belső szabályaik, kódjaik, elvárásaik. Színek, amelyekkel azonosítják magukat tette hozzá, és bekapott egy olajbogyót. - Ebben a tekintetben nem sokban különböznek a városi tanács tagjaitól. - Ott kellett volna lenned - mormogta Phillip. - Tessék - Semmi. Mi a helyzet a sorozatgyilkosokkal ?- Ok is egyfajta rendszert követnek. - Élvezve saját hangját, Sybill letört egy darab kenyeret. - Az FBI tanulmányozza, katalogizálja őket, megállapítja jellemző vonásaikat. A társadalom persze nem mondaná rájuk, hogy rendszerető emberek, de a szó legszorosabb értelmében nagyon is azok.

Ebben van valami igazság, gondolta a férfi. És csak még jobban elbűvölte az előadás. - És te, a megfigyelő, annak alapján értékeled az embereket, hogy milyen szabályokat, kódokat, elvárásokat követnek. - Többé-kevésbé. Az embereket nem olyan nehéz megérteni, ha igazán odafigyelünk. - No, és mi a helyzet a meglepetésekkel ? Sybill elmosolyodott. Tetszett neki a kérdés, és az is, hogy a férfi elgondolkozott azon, amit őmondott. A legtöbb laikust, akikkel találkozni szokott, nem érdekelte az ő munkája. - Azokat is beleszámítjuk. Mindig van hibalehetőség, módosítási lehetőség. Ez a saláta nagyon finom. Bekapott még egy falatot. - És az a meglepetés, a kellemes meglepetés, hogy ennyi fáradságot vállaltál, és elkészítetted. - Te nem azt tapasztaltad, hogy az emberek általában hajlandóak fáradságot vállalni olyan valakiért, akit kedvelnek?- - Mivel a nő értetlenül nézett rá, félrehajtotta a fejét. - Na, most megfogtalak! - Alig ismersz - kapta fel a poharát Sybill, egyértelmű védekező mozdulattal. - Vonzódni valakihez nem ugyanaz, mint kedvelni őt. Az utóbbihoz több idő kell. - Vagyunk néhányan, akik gyorsan haladunk. Phillip élvezte, hogy zavarba hozta a lányt. Ez biztosan nem esik meg vele túl gyakran. Hogy kihasználja, közelebb csúszott. - Én is. - Ezt már megfigyeltem. Azonban... - Azonban?- Szeretem a nevetésedet. Szeretem, ahogy megremegsz, épp csak egy picit, amikor megcsókollak. Szeretem, amikor kioktató hangon előadod valamelyik elméletedet. Erre az utolsó megjegyzésre a lány összevonta a szemöldökét. - Nem is beszélek kioktató hangon. - Dehogynem! De nagyon jól áll - mormogta a férfi, és megpuszilta a lány halántékát. - És szeretem a szemedet nézni abban a pillanatban, amikor kezdelek zavarba hozni. Úgyhogy azt hiszem, elmondhatom, hogy kedvellek. Most pedig próbáljuk ki az előbbi hipotézisedet rajtad, és lássuk, mi lesz az eredmény. Te voltál már férjnél?Phillip ajka épp a lány füle alatt kószált, ami nagyon megnehezítette számára, hogy tisztán gondolkozzon. - Nem. Vagyis nem igazán. Phillip hátradőlt, és összehúzta a szemét. - Nem vagy nem igazán?- Hirtelen támadt ötlet volt, rossz ítélőképesség eredménye. Még fél évig sem tartott. Nem számít. - Az agyát köd borítja, gondolta Sybill, és megpróbált elhúzódni kissé, hogy levegőt vehessen. De a férfi visszahúzta. - Szóval férjnél voltál? - Csak hivatalos értelemben. Nem... - Odafordult, hogy megmagyarázza, és ott találta a férfi száját, mely összeakadt az övével, s ajka akaratlanul szétnyílt, melegen és lágyan. Mintha egy lassú mozgású hullám borította volna

be őket, mintha selymes, reszkető víz alatt lebegnének. Sybill úgy érezte, mindjárt elolvad. Meglepő, gondolta később, hogy ezt a tényezőt elfelejtette bekalkulálni ebbe a bizonyos viselkedési mintába. - Nem számított - mondta ki végül, s hátrahajtotta a fejét. Phillip a nyakát csókolgatta. : -Oké. Ha meglepte is, a lány reakciója ugyanolyan meglepetésszerű volt. Ahogy hirtelen és teljesen átadta magát a pillanatnak, a férfi vágya felszínre tört. Meg kellett érintenie, érezni akarta a tenyerében, simogatni akarta azokat a lágy domborulatokat a vékony, ropogós pamutblúzon keresztül. Erezni akarta az ízét is, mélyebben csókolta, és élvezettel hallgatta a lány torkából feltörő döbbent, gyönyörteli nyögéseket. Miközben kóstolgatta és simogatta, Sybill átkarolta, ujjaival beletúrt a hajába, teste hozzásimult az övéhez. Phillip érezte, hogy szívük egy ütemre dobban. Amikor azonban Sybill megérezte, hogy a férfi gombolni kezdi a blúzát, a gyönyörbe pánik vegyült. - Ne! - Remegő ujjait ráfektette a férfi kezére. - Túl gyors. - Lehunyta a szemét, és minden erejével megpróbálta visszanyerni az önuralmát, a józan eszét, céltudatos gondolkodásmódját. - Sajnálom. Nekem ez túl gyors. Én ezt így nem tudom. Phillipnek nem volt könnyű feladat visszafogni a feltörő vágyat, hogy minden szabályt félredobva maga alá gyűrje a nőt, amíg újra megadó és hajlandó lesz. Ideges ujjaival maga felé emelte Sybill állát. Nem, tényleg nem könnyű, gondolta újra. Sybill szemében egyszerre látott vágyódást és ellenállást. De muszáj visszafognia magát. - Oké. Nem sietünk el semmit - mondta, és hüvelykujjával megsimogatta a lány alsó ajkát. - Mesélj arról, aki nem számít. Sybill gondolatai szanaszét szóródtak a fejében. Képtelen volt összeszedni őket, amíg a férfi így néz rá azzal a csodálatos barna szemével. - Tessék?- A férjedről. - Ó! - Elfordult, és a lélegzetvételére összpontosított. - Mit csinálsz?- Relaxációs technika. A férfi szemében megint nevető szikrák villantak fel. - És segít? - Végül igen. - Szuper - csúszott oda hozzá Phil, míg összeért a csípőjük, és egy ütemre lélegzett vele. - Szóval az a férfi, akinek hivatalosan a felesége voltál... - Az egyetemen történt, a Harvardon. Ó kémia szakos volt. - Sybill lehunyta a szemét, és ellazította a lábujjait, aztán a talpát, a bokáját. Még épp csak betöltöttük a húszat, és egy időre elveszítettük a fejünket. - Megszöktetek?- Igen. Nem is éltünk együtt, mert más-más kollégiumban

laktunk. Szóval nem is volt igazi házasság. Csak hetek múlva mondtuk el a családunknak, és aztán természetesen volt néhány kellemetlen jelenet. - Miért - Mert... - Sybill kinyitotta a szemét, és elszédült a hirtelen napfénytől. A háta mögött valami nagyot csobbant a vízben, aztán csak a halk locsogás hallatszott, amint a hullámok a hajó törzséhez csapódtak. - Nem illettünk össze, nem voltak megvalósítható terveink. Túl fiatalok voltunk. A válás nagyon gyorsan, csendben, civilizáltan zajlott le. - Szeretted?- Húszéves voltam. - Sybill már a vállánál tartott a lazításban. - Természetesen azt hittem, igen. Abban a korban a szerelem még nem valami összetett dolog. - Mondja ezt egy éltes hölgy, aki már legalább huszonhét?- Vagy huszonnyolc?- Huszonkilenc, de már az sem sokáig- utoljára még egy nagyot sóhajtott. Elégedetten, nyugodtan odafordult a férfihoz. - Már évek óta nem gondoltam Robra. Nagyon kedves fiú volt. Remélem, boldog. - És számodra ennyi az egész?- Nem is lehet több. Phillip bólintott, de különös módon szomorúnak találta ezt a történetet. - Akkor meg kell mondanom önnek, dr. Griffin, hogy a saját értékelése alapján ön nem veszi komolyan a kapcsolatait. A lány már-már tiltakozott, de aztán jobbnak látta, ha hallgat. Felkapta a borosüveget, és mindkét poharat teletöltötte. - Lehet, hogy igazad van - mondta végül. - Ezen még gondolkoznom kell. hetedik fejezet Seth szívesen vigyázott Aubreyra. Hiszen most, hogy Ethan és Grace összeházasodtak, a kislány az unokahúga, vagyis őlett Aubrey nagybátyja. Ettől felnőttnek és felelősségteljesnek érezte magát. A kislány különben is beéri azzal, ha kergetőzik vele az udvaron. Ahányszor Seth odadobott egy labdát vagy egy botot a kutyáknak, Aubrey kacagásban tört ki. Az ember nem tudja megállni, hogy ne szeresse. Szőke göndör hajával, nagy zöld szemével igazán nagyon aranyos. Ráadásul bámulattal néz mindent, amit Seth csinál. Egy-két órát vele tölteni vasárnap délutánonként nem is olyan rossz dolog. Seth még nem felejtette el, hol is volt egy évvel ezelőtt. Nem volt hatalmas udvar a tenger partján, sem erdő, amit fel lehet fedezni, sem kutyák, amelyekkel birkózhat, sem pedig ilyen kislány, aki úgy néz rá, mintha ő lenne egy személyben Fox Mulder, az egész Power Rangers és még Superman is. Ehelyett egy mocskos szobában lakott a harmadik emeleten. Az utca éjszaka sötét karnevállá alakult, ahol mindennek megvolt a maga ára. A szexnek, a drogoknak, a fegyvereknek

és a nyomornak. Megtanulta, hogy bármi történjék is abban a mocskos lakásban, sötétedés után nem szabad kimenni az utcára. Nem törődött vele senki, hogy mosakszik-e, eszik-e, nem beteg-e vagy esetleg nem fél-e. Ott sosem érezte magát hősnek, de még csak gyereknek sem. Úgy érezte magát, mint egy tárgy, és azt is gyorsan megtanulta, hogy a tárgyakat el lehet adni. Glória teljes erőbedobással részt vett abban a karneválban, soha nem hagyta abba. Magával hozta az utca torzszülöttjeit, a szélhámosokat a lakásba, és bárkinek odaadta magát, aki hajlandó volt megfizetni a következő repülését. Egy évvel ezelőtt Seth nem hitte, hogy az óélete más lehet. Ekkor eljött érte Ray, és magával hozta ide, a vízparti házba. Most itt állhat a nagy udvaron, hallgathatja a víz csobogását, labdát és botokat dobálhat a kutyáknak, miközben egy angyalarcú kislány nevet rajta. - Seth, én is, én is! - Aubrey odatáncolt mellé vaskos kis lábán, és mindkét kezét felemelte a szétrágcsált labda felé. - Oké, dobd te! Mosolyogva nézte a kislányt, amint összpontosított, és minden erejét összeszedve eldobta a labdát. Az pár lépésnyire esett le piros kiscipője előtt. Simon felkapta, örömteli sikoltozásra késztetve ezzel a kicsit, majd udvariasan visszahozta. - Ó, jó kiskutya. - Aubrey jobbról-balról megveregette a türelmes Simont pofáját. Butus is részt kért a kitüntető figyelemből, odafurakodott, és meglökte a kislányt, mire az nagy huppanással leült a földre. Majd jutalomként boldogan magához ölelte Butust. - Most te! - parancsolta Sethnek. - Te dobd! Seth teljesítette kívánságát, és messzire eldobta a labdát. Nevetve figyelte a két versenyt futó kutyát, azokúgy ütköztek egymásnak, mint két focista, akik befutnak a tizenhatoson belülre. Berontottak az erdőbe, ahonnan néhány madár ijedt hápogással emelkedett az ég felé. Ebben a pillanatban, a kacagó Aubreyt nézve, a kutyák ugatását hallgatva és a friss szeptemberi levegő simogatását érezve az arcán, Seth tökéletesen boldog volt. Agyának egy része erre a boldogságra összpontosított, és próbálta megőrizni magának. Benne volt ebben minden: a napsugarak szöge, a vízen táncoló fény, a konyhaablakból kihallatszó Otis Redding zenéje, a madarak élénk panaszkodása és az öböl sűrű, sós illata. Itthon van. Ekkor egy motor hangja elterelte a figyelmét. Megfordult, és meglátta a családi vitorlást, amint a móló felé tart. A kormánynál Phillip állt, és integetett neki. Seth visszaintett, és ekkor észrevette Phillip mellett a nőt. Úgy érezte, mintha valami megérintette volna a

tarkóját, könnyed, borzongó érzés volt, mintha egy pók mászott volna rajta. Oda sem figyelve megdörgölte a nyakát, majd határozottan kézen fogta Aubreyt. - Ne felej tsd el, mindig a móló közepén kell maradni! A kislány imádattal nézett fel rá. - Jó. Ott maradok. Mama azt mondta, hogy soha, de soha nem szabad odamennem a vízhez egyedül. - így is van. - Seth felment a mólóra a kislánnyal, és várta, hogy Phillip odaérjen. A nő dobta ki neki a kötelet, meglehetősen ügyetlenül. Valami Sybill, gondolta a fiú. Egy pillanatra, amint a nő egyensúlyozott, és a tekintetük találkozott, Seth újra érezte azt a furcsa bizsergést a tarkóján. Ekkor a kutyák felrontottak a mólóra, és Aubrey ismét kacagni kezdett. - Szia, angyalkám. - Phillip kisegítette Sybillt a hajóról, és lekacsintott Aubreyra. - Ölbe! - közölte a kicsi. - Na persze. - Felkapta a kislányt, és a csípőjén megtámasztva cuppanós puszit nyomott az arcára. - Mikor nősz már meg, és mikor jössz hozzám feleségülv - Holnap. - Mindig ezt mondod. Ez itt Sybill. Sybill, ismerkedj meg Aubreyval, a legkedvesebb barátnőmmel. - Szép - jelentette ki Aubrey, és arcán újból megjelentek a kis gödröcskék. - Köszönöm. Te is szép vagy. - Amint a kutyák nekiütköztek a lábának, Sybill megrezzent, és hátrébb lépett. Phillip kinyújtotta a kezét, és elkapta a karját, megmentve attól, hogy még egyet lépjen, és a vízbe essen. - Csak óvatosan! Seth, hívd el a kutyákat! Sybill nem szereti őket. - Nem harapnak - mondta Seth a fejét csóválva, amiből Sybill megértette, hogy épp most nagyot esett a fiú szemében. De Seth azért megragadta a két kutya nyakörvet, és tartotta őket, amíg ő elment mellettük. - A többiek bent vannak- - kérdezte Phillip.. - Igen, csak úgy lézengenek. Grace hozott egy hatalmas csokitortát a vacsorához, Cam pedig addig dumált Annának, míg beleegyezett, hogy csinál lasagnát. - Hála az égnek! A sógornőm lasagnája valódi remekmű - mondta Sybill felé fordulva Phillip. - Ha már a remekművekről beszélünk, még egyszer el akartam mondani neked, Seth, mennyire tetszettek a rajzaid a műhelyben. Nagyon jó rajzok. A fiú megrántotta a vállát, majd lehajolt, felvett két botot, és eldobta a kutyáknak. - Én csak úgy rajzolgatok néha. - Én is szoktam. - Sybill tudta, hogy ostobaság, mégis érezte, hogy elpirul Seth figyelő, felmérő pillantása alatt. - Szabadidőmben jólesik rajzolni. Pihentet, megnyugtat. -Aha. - Megmutathatnád a többi rajzodat is egyszer.

- Ha akarja - felelte a fiú, de már be is ment a konyhába, és egyenesen a hűtőszekrényhez lépett. Sokatmondó dolog, töprengett Sybill. Otthon érzi magát. Egy gyors pillantással felmérte a helyiséget, és elraktározta a benyomásait. Az ősrégi tűzhelyen rotyogó fazék állt, s hihetetlenül finom illat áradt belőle. A mosogató előtti ablakpárkányon agyagcserepekben friss fűszernövények zöldelltek. A munkapult kissé kopottnak tűnt, de patyolattisztára súrolták. Az egyik végén egy halom papír hevert a fali telefon alatt, egy nagy kulcscsomóval a tetején. Az asztal közepére lapos tálba piros és zöld almákat helyeztek. Egy félig telt kávéscsésze állt az egyik szék előtt, alatta pedig egy lerúgott cipő. - A fenébe is! Azt a marhát legjobb lenne ott helyben lelőni! Az a dobás egy mérföld magasra sikeredett. Sybill felvonta a szemöldökét a szomszédos szobából hallatszó dühödt férfihang hallatán. Phillip csak mosolygott, és megcsiklandozta Aubreyt. - Meccs van. Cam személyes ügyként kezeli a bajnokságot. - A meccs! Elfelejtettem. - Seth becsapta a hűtőszekrény ajtaját, és kirohant a konyhából. - Mi az eredménye Ki vezeti És kinél van az ütés?Három kettő, vesztésre állunk, a hatodikból az utolsó következik, kettő kiesett. Ülj le, és maradj csendben. - Nagyon személyes ügyként - tette hozzá Phillip, és letette a mocorgó kislányt a földre. - A baseball gyakran személyes kihívást jelent a nézők és az ellenfél csapata között. Különösen - tette hozzá Sybill komoran - a szeptemberi bajnokság alatt. - Szereted a baseballt?- Persze, hogy szeretem - felelte a lány nevetve. Nagyszerű lehetőség rá, hogy tanulmányozzam a férfiakat, a csapatmunkát, a küzdelmet. Sebesség, ravaszság, fortély, és mindig a dobó áll szemben az elfogóval. Végül az egész a stíluson és a kitartáson múlik. És a matematikán. - El kell mennünk egy meccsre a Camden Yardsba döntötte el a férfi. Szívesen hallanám a kommentárodat. Kérsz valamit - Nem, köszönöm. - A nappaliból további ordibálás és káromkodás hallatszott. - De azt hiszem, veszélyes lenne kimenni innen, amíg a bátyád csapata vesztésre áll. - Jó megfigyelő vagy. - Phillip két tenyere közé fogta a lány arcát. - Hát akkor maradjunk itt, és... - Gyerünk, Cal! - kiabálta Cam. - Az a gazember bámulatos! - Egy szart - hallatszott Seth önelégült, kihívó hangja. -A California külső mezőnyéből egyetlen büdös lábú sem versenyezhet a Ripken embereivel. Phillip felsóhajtott. - Vagy talán inkább ki kellene mennünk, és sétálhatnánk egyet, amíg a meccs tart.

- Seth, ha jól emlékszem, megbeszéltük, miféle szavakat lehet használni ebben a házban. - Anna - súgta Phillip. - Lejön, és rendet teremt. - Cameron, legalább neked felnőttként kellene viselkedned. - De drágám, ez baseball! - Ha nem vagytok képesek rendesen beszélni, kikapcsolom a tévét. - Nagyon szigorú - mondta Phillip. - Mind félünk tőle. - Tényleg - Sybill óvatosan tekintgetett a nappali felé. Most egy másik hangot hallott, halkabbat, lágyabbat, majd Aubrey határozott válaszát. - Nem, mama, kérlek. Sethszel akarok maradni. - Semmi baj, Grace. Itt maradhat velem. Seth könnyed, természetes hangja elgondolkoztatta Sybillt. - Azt hiszem, nem túl gyakori, hogy egy Seth korú gyerek türelmesen viselkedik egy ilyen kicsivel. Phillip megvonta a vállát, és odament a tűzhelyhez kávét készíteni. - Nagyon jól kijönnek. Aubrey egyszerűen imádja. Ez biztosan jó tesz a kölyök önbizalmának, és tényleg nagyszerűen bánik vele. Megfordult, és mosolyogva üdvözölte a belépő két nót. -A, szóval ti elmenekültetek! Sybill, ez az a két no, akiket a bátyáim elloptak előlem. Anna, Grace, dr. Sybill Griffin. - Ő csak azért akart minket, hogy főzzünk neki mondta Anna nevetve, és kezet nyújtott. - Örülök, hogy találkoztunk. Olvastam a könyveidet. Nagyszerűek. Sybill úgy meglepődött, nemcsak a kijelentés miatt, hanem Anna Spinelli buja szépsége láttán is, hogy csak dadogni tudott. - Köszönöm. Hálás vagyok, hogy elnézitek ezt a vasárnap esti tolakodást. - Szó sincs tolakodásról. Örülünk, hogy itt vagy. És ráadásul, gondolta Anna, szörnyen kíváncsiak is vagyunk. Hét hónapja ismeri Phillipet, és még sosem hozott haza egy nót sem vasárnapi vacsorára. - Phillip, menj, nézd a meccset! - intett a férfinak. Mi majd megismerkedünk Sybill-lel. - Azt elfelejtettem mondani, hogy folyton parancsolgat - figyelmeztette Phillip Sybillt. - Ha segítségre van szükséged, csak kiabálj, és majd megmentelek. Keményen, határozottan szájon csókolta, még mielőtt a lány el tudott volna húzódni, majd kiment. Anna hosszan, érdeklődő mosollyal hümmögött, majd vidáman elmosolyodott. - Igyunk egy kis bort! Grace kihúzott egy széket.

- Phillip azt mondta, egy ideig itt maradsz St. Christopherben, és könyvet fogsz írni róla. - Valami olyasmi - Sybill mély levegőt vett. Hiszen ez csak két nő. Egy döbbenetesen szép barna, s egy hűvös, kedves kis szőke. Nincs miért idegeskednie. - Igazából azt tervezem, hogy a kisvárosok és a vidéki közösségek kultúrájáról, hagyományairól és szociális rétegződéséről írok. - Itt a parton nálunk mindent megtalálsz. - Igen, látom. Te és Ethan nemrégen házasodtatok össze, igazi Grace mosolya melegebb lett, tekintete az ujján lévő gyűrűre tévedt. - A múlt hónapban. - És együtt nőttetek feR - Én itt születtem. Ethan tizenkét éves korában költözött ide. - Te is a környékről származol - kérdezte Annát, és a riporter szerepében máris sokkal jobban érezte magát. - Nem, én Pittsburgből származom. Laktam egy ideig Washingtonban, majd leköltöztem Prmcess Anne-be. A gyámügynél dolgozom. Ezért is érdekeltek annyira a könyveid - mondta, és letett egy pohár sötét vörösbort Sybill elé. - Ó, igen, te foglalkozol Seth ügyével, igazi Phillip mesélt nekem egy kicsit a helyzetről. - Hm. -Anna csak ennyit mondott, majd elfordult, és levett egy kötényt a tűzhely melletti akasztóról. Élvezted a vitorlázást ? Ugy látszik, értette meg Sybill, Seth ügyéről nem beszélnek kívülállókkal. Magára parancsolt, hogy fogadja el ezt a tényt, legalábbis egyelőre. - Igen, nagyon. Sokkal jobban, mint gondoltam volna. Nem tudom elhinni, hogy ennyi éven át meg sem próbáltam. - Én is csak pár hónapja vitorláztam először. -Anna egy hatalmas fazékban vizet tett a tűzre. - Grace viszont egész életét a hajókon töltötte. - Itt dolgozol, St. Christopherbeni - Igen, házakat takarítok. - Ezt is beleértve, hála az égnek - szólt közbe Anna. - Azt mondtam Grace-nek, hogy vállalkozásba kellene kezdenie. A Mi Szobalányunk, vagy ilyesmi. - Amikor Grace felnevetett, Anna megrázta a fejét. - Komolyan mondom. Nagyszerű szolgáltatás lenne, főleg a dolgozó nőknek. Még irodákat is elvállalhatnál. Ha betanítasz két-három embert, a szájhagyomány elég lenne az ügyfelek toborzásához. - Te nagyobb léptékben gondolkozol, mint én. Én nem értek az üzlethez. - Biztos vagyok benne, hogy értesz hozzá. Hiszen a családodé a rákászház, már generációk óta.

- Rákászház - vágott közbe Sybill. - Ott válogatják, csomagolják, és onnan szállítják ki a rákot - mondta Grace. - Ha ettél rákot, mióta itt vagy, akkor elég nagy az esélye, hogy azt az apám cégétől szerezték be. De én sosem foglalkoztam a dolog üzleti részével. - Ez nem jelenti azt, hogy ne boldogulnál a saját vállalkozásoddal. - Anna kivett a hűtőből egy darab mozzarellát, és reszelni kezdte. - Sok ember szívesen fizetne egy jó, alapos és megbízható háztartási alkalmazottért. Nem akarják azt a kevés szabadidejüket takarítással, főzéssel és szennyes ruha válogatásával tölteni. A tradicionális szerepek megváltoztak, nem értesz egyet, SybilR A nők nem tölthetik minden szabad percüket a konyhában. - Hát, egyetértenék, de... itt vagy te... Anna megállt, pislogott egyet, majd hátravetett fejjel felnevetett. Sybill szerint úgy nézett ki, mint akinek inkább a tábortűz fényénél kellene táncolnia hegedűszóra, nem pedig sajtot reszelnie az ételektől illatozó konyhában. - Igazad van, teljesen igazad - nevetett Anna, és megcsóválta a fejét. - Én itt vagyok, a férjem pedig a tévé előtt terpeszkedik, se lát, se hall, amíg a meccs tart. És nálunk ez elég gyakori vasárnap esti jelenet. De engem nem zavar. Én imádok főzni. - Tényleg?Anna, meghallva ezt a gyanakodó kérdést, újra nevetni kezdett. - Tényleg. Nekem ez nagy sikerélményt szerez. De persze nem olyankor, amikor haza kell rohannom munka után, és össze kell ütnöm valamit. Ezért aztán beosztottuk a főzést. Hétfőn azt esszük, ami megmarad a vasárnapi főztömből. Kedden mindannyian szenvedünk Cam főztjétól, mert ő egyszerűen borzalmas dolgokat művel a konyhában. Szerdán hozatunk valamit, csütörtökön én főzök, pénteken Phillip, szombaton pedig úgyis mindig rákot eszünk. Nagyon jól működő rendszer, már amikor működik. - Anna azt tervezi, hogy egy éven belül átadja Sethnek a szerdai vacsorafőzést. - Az ő korában tAnna hátrarázta a haját. - Pár hét, és tizenegy éves lesz. Én az ókorában fantasztikus paradicsomszószt tudtam csinálni. Szerintem megéri az időt és az energiát. Nem az lesz a nehezebb, hogy megtanítsam főzni, inkább az, hogy meggyőzzem, akkor is férfi, ha el tud készíteni egy ételt. - Anna közben széles tésztacsöveket csúsztatott a forró vízbe. - És ha azzal biztatom, hogy bármilyen területen túlszárnyalhatja Camet, akkor eminens diák lesz. - Nem jönnek ki egymással?- Nagyszerűen kijönnek. - Anna félrehajtotta a fejét, úgy fülelt a nappaliból hallatszó kiabálásra, éljenzésre, lábdobogásra. - És Sethnek nincs annál fontosabb, mint ha elkápráztathatja a bátyját. Ami persze azt jelenti, hogy állandóan vitatkoznak, és piszkálják

egymást. - Anna újra elmosolyodott. - Ha jól látom, neked nincsenek fiútestvéreid. - Nem, nincsenek. - És lány?- - kérdezte Grace, és elcsodálkozott, hogy Sybill tekintete elsötétedett. - Egy nővérem van. - Én mindig is vágytam rá, hogy legyen egy nővérem. - Grace rámosolygott Annára. - Most végre van. - Grace is, és én is egykék vagyunk. - Anna megszorította Grace vállát, és összekeverte a sajtokat. Sybillben egy pillanatra irigység ébredt a finom, intim mozdulat láttán. - Amióta azonban bekerültünk a Quinn családba, gyorsan bepótoltuk, ami eddig hiányzott. A nővéred New Yorkban éR - Nem. - Sybill gyomra ösztönösen görcsbe rándult. - Nem állunk túlságosan közel egymáshoz. - Felállt az asztaltól. - Ne haragudjatok, használhatom a fürdőszobát? - Persze. A folyosó végén, balra. - Anna megvárta, amíg Sybill kiment, majd elbiggyesztette a száját. - Nem is tudom, mit gondoljak róla. - Egy kicsit mintha kényelmetlenül érezné magát. Anna vállat vont. - Hát, azt hiszem, ráérünk még eldönteni, milyen ember. Majd meglátjuk. A kis fürdőszobában Sybill megmosta az arcát. Kipirult, ideges volt, és egy kicsit hányingere is támadt. Nem érti ezt a családot, gondolta. Hangosak, néha durvák is, különböző helyekről kerültek össze. Mégis boldognak látszanak, élvezik egymás társaságát, és nagyon szeretik egymást. Megtörölte az arcát, és belenézett a tükörbe. Az ő családja sosem volt hangos vagy durva. Kivéve azokat a csúnya pillanatokat, amikor Glória túllépte a határt. Ha őszinte akar lenni, azt sem állíthatja biztosan, hogy boldogok voltak, vagy hogy jól érezték magukat egymás társaságában. A szeretet soha nem volt fontos számukra, vagy legalábbis nem fejezték ki nyíltan. Egyszerűen csak arról van szó, mondta magának, hogy ők nem nagyon érzelmes emberek. 0 maga mindig is józan gondolkodású volt, részben természetéből adódóan, részben védekezésül Glória érthetetlen hangulatváltozásai ellen. Az élet sokkal nyugodtabb, ha az ember az eszére hagyatkozik. Sybill jól tudta ezt. Sőt hitt benne, feltétel nélkül. De most kavarogni kezdtek az érzelmei. Hiszen hazudik, kémkedik, behízelgi magát ide. Emlékeztette magát, hogy egy gyermek sorsa miatti aggodalomból teszi, amit tesz, és ez segített. Azt mondta magának, hogy az a gyermek az unokaöccse, és neki minden joga megvan rá, hogy itt legyen, véleményt alkosson. Ez megnyugtatta.

Legfontosabb az objektivitás, gondolta, és csillapítandó a fejfájást, megdörgölte a halántékát. Az átsegíti ezen az egészen, amíg össze nem gyűjti az összes adatot, tényt, és meg nem alkotja a saját véleményét. Halkan kilépett, és pár lépést tett a folyosón a meccs fülsiketítő hangzavara felé. Seth a padlón ült, Cam lábánál, és teli torokból káromkodott. Cam sörösüvegével hadonászott, és az utolsó dobáson vitatkozott Phillippel. Ethan csak nézte a tévét, Aubrey az ölében kuporgott, a lárma ellenére elbóbiskolt. A szoba maga otthonos volt, egy kicsit kopott, de kényelmesnek tűnt. Az egyik sarokban kifényesített pianínó állt, rajta egy vázában virág, és egy tucat bekeretezett fénykép. Seth könyökénél egy tálban krumpüszirom. A szőnyeget morzsa borította, cipők, új ságok és egy koszos, összerágcsált kötéldarab hevertek szanaszét. Már alkonyodott, de senki nem kapcsolta föl a lámpát. Sybill hátralépett, de ekkor Phillip felnézett. Rámosolygott, és odanyújtotta felé a kezét. Sybill odament, és hagyta, hogy lehúzza magához a széke karfájára. - A kilencedikből az utolsó - mormolta. - Eggyel vezetünk. - Nézd meg, hogy ez a tartalékos hogy kicsinálja azt a bénát! - Seth halkan mondta, de hangjából vidámság csendült ki. Meg sem rezzent, amikor Cam fejbe verte saját sapkájával. - Ó, ez az! Lökd ki! - felugrott, és győzedelmi táncot lejtett. - Mi győztünk! Öregem, én mindjárt éhen halok. - Ezzel kirohant a konyhába, s könyörögni kezdett valami ennivalóért. - A győztes meccs meghozza az étvágyat - közölte Phillip, és megcsókolta Sybill kezét. - Hogy halad Anna a vacsorával- Úgy láttam, hogy nagyszerűen halad. - Menjünk, nézzük meg, csinált-e valami előételt. Phil magával húzta Sybillt a konyhába, mely perceken belül tele lett emberekkel. Aubrey Ethan vállára hajtotta a fejét, és úgy pislogott, mint egy bagoly. Seth teletömte a száját a szépen elrendezett tálcán lévő pici szendvicsekkel, és részletes beszámolóba kezdett a meccs eseményeiről. Mindenki mozog, beszél és eszik egyszerre, gondolta Sybill. Phillip még egy pohár bort adott a kezébe, aztán elhívták kenyeret vágni. Sybill mellette maradt, mert vele kevésbé érezte magát kényelmetlenül a tomboló káoszban. A férfi vastag szeleteket vágott az olasz kenyérből, majd vajjal és fokhagymával kente meg őket. - Ez mindig ilyent - kérdezte a lány. - Dehogyis. - Phillip felemelte a poharát, és koccintott vele. - Néha elég nagy a hangzavar és a rendezetlenség. Mire visszavitte a szállodába, Sybillnek zúgott a feje. Olyan sok mindent fel kell dolgoznia. Látványokat,

hangokat, személyiségeket és benyomásokat. Vett már részt nagyszabású protokolláris vacsorákon, de ott kevésbé zavarodott össze, mint egy vasárnap esti vacsorán a Quinn családnál. Időre van szüksége, döntötte el, hogy elemezze a dolgot. Majd ha leírta a gondolatait, a megfigyeléseit, sorba rendezi és felboncolja őket, s levonhatja kezdeti következtetéseit. - Fáradt vagyi A lány felsóhajtott. - Egy kicsit. Micsoda nap volt! Csodálatos! És hizlaló - fújt egy nagyot. Holnap reggel mindenképpen ki kell próbálnom a szálloda edzőtermét. Élveztem - folytatta, miközben Phillip leparkolt a bejárat előtt. - Nagyon. - Jó. Akkor máskor is eljössz - Kiszállt, megkerülte a kocsit,-és megfogta a lány kezét, hogy kisegítse a járdára. - Nem szükséges felkísérned. Tudom az utat. - Akkor is felkísérlek. - Nem foglak behívni. -Akkor is elkísérlek az ajtódig, Sybill. Ráhagyta. Együtt mentek át a halion a lifthez, s amikor az ajtó kinyílt, beszálltak. - Reggel mész vissza Baltimore-bai - Sybill megnyomta a negyedik emelet gombját. - Nem, még ma este. Ha minden rendben van itthon, vasárnap este szoktam visszamenni. Alig van forgalom, és hétfőn korábban tudok kezdeni. - Nem lehet könnyű neked ez az utazgatás, nem lehet könnyű beosztani az idődet és ezt a rengeteg felelősséget vállalni. - Sok minden van, ami nem könnyű. De érdemes dolgozni értük. - Phil megsimogatta a lány haját. - Szívesen fektetek időt és energiát olyasmibe, amit élvezek. - Hát... - Sybill megköszörülte a torkát, és amint kinyílt a liftajtó, kilépett. - Hálás vagyok a mai idődért és energiádért. - Csütörtök este újra itt leszek. A lány elővette táskájából a kártyát, mely az ajtót nyitja. - Most még nem tudom biztosan, mit fogok csinálni a hét végén. Phillip egyszerűen két keze közé fogta az arcát, lehajolt, és megcsókolta. Ez az íz, gondolta, ezzel nem tud betelni. - Szeretnék találkozni veled - mormolta a szájába. Sybill mindig nagyon jól tudott uralkodni magán, távolságtartó tudott maradni, ha el akarták csábítani, ellen tudott állni a fizikai vonzalomnak. De ezzel a férfival minden alkalommal egy kicsit tovább jut, egy kicsit mélyebbre sodródik. - Nem vagyok felkészülve erre - mondta. - Én sem. - Phillip mégis szorosabban magához ölelte, és még hevesebben csókolta. - Kívánlak. Talán jobb is, hogy lesz pár napunk elgondolkozni azon, mi legyen

a következő lépés. Sybill felnézett rá, megdöbbenten, vágyakozva és egy kicsit félve is attól, ami történik benne. - Igen, szerintem is jó lesz. - Megfordult, és mindkét kezére szüksége volt, hogy bele tudja illeszteni a kártyát a nyílásba. - Vezess óvatosan! - mondta, és gyorsan belépett, becsukta az ajtót, és nekitámaszkodott. Addig állt ott, amíg meg nem győződött róla, hogy a szíve már nem fog kiugrani a helyéből. Őrültség, gondolta, teljes őrültség ilyen hirtelen belehabarodni valakibe. Volt olyan őszinte magához, és volt annyira tudós, hogy nem akarta elferdíteni az eredményeket hamis adatokkal. Be kellett ismernie, hogy ami közte és Phillip Quinn között történik, annak semmi köze Sethhez. Meg kell állítania. Lehunyta a szemét, és érezte ajkán a férfi csókjának vibrálását. És attól félt, hogy képtelen lesz megállítani. Oolcadik fejezet Valószínűleg kockázatos lépés. Sybillnek még az is megfordult a fejében, hogy talán bűncselekmény is. Mindenesetre bűnözőnek érezte magát, miközben ott bámészkodott St. Christopher iskolája körül, kora délután. Nem akarja ő elrabolni vagy bántani Setht. Csak beszélni akar vele, és egy kicsit kettesben maradni. Megvárta a hét közepét. Hétfőn és kedden óvatosan, messziről figyelte, hogy felmérje, mikor szokott kijönni, merre indul. Most már tudta, hogy a buszok pár perccel azelőtt sorakoznak fel, mielőtt az iskola ajtaja kinyílik, és a gyerekek kiözönlenek. Előbb az alsósok, aztán a felsősök, és végül a középiskolások. Ez maga felér egy tanulmánnyal a gyermekkorról, gondolta. A kisiskolások még kissé ducik, arcuk friss és kerek, aztán a felsősök, a kiskamaszok furcsán megnyúltak, nem tudnak mit kezdeni kezükkel-lábukkal. Végül a középiskolások már meglepően felnőttesek, és mind külön egyéniség. Érdekes tanulmány. A lógó cipőfűzőktől és foghíjas mosolyoktól a felnyalt hajig és a melegítőfelsőkig, majd a íógó farmernadrágig és csillogó hajzuhatagig. Az ő életében sosem voltak gyerekek, az érdeklődési körébe sem kerültek bele. Ó a felnőttek világában nőtt fel, és elvárták tőle, hogy szokja meg és alkalmazkodjon. Ö nem utazott nagy sárga iskolabuszon, nem kiáltozott vadul, amikor kitörtek az iskolából a szabadba, és nem ődöngött a parkolóban egy bőrdzsekis fiúval. Úgy figyelte meg ezeket a dolgokat itt, mint a közönség a színházban. És úgy találta, hogy a drámának és a komédiának ez a keveréke szórakoztató és hasznos. Amikor Seth lépett ki a kapun, összeütközve azzal a sötét hajú fiúval, akivel a leggyakrabban együtt volt, Sybill pulzusa felgyorsult. A fiú abban a pillanatban, hogy kilépett az ajtón, kihúzta zsebéből a baseballsapkáját, és a fejébe

nyomta. Rítus, gondolta Sybill, a másféle szabályok szimbóluma. A másik kisfiú a zsebében kotorászott, majd egy marék rágógumit húzott eló. Egy pillanat alatt eltüntette a szájában. A zajszint nagyon megnőtt, nem lehetett hallani, miről beszélgetnek, de az látszott, hogy valami fontos, mert hadonásztak, könyökkel lökdöstek és vállon csapkodták egymást. Tipikus férfias szeretetmegnyilvánulás, következtetett a lány. A gyerekek hátat fordítottak a buszoknak, és elindultak gyalog a járdán. Pár perccel később egy kisebb fiú futott utánuk. Ugrándozott, és neki is rengeteg mondanivalója volt. Sybill várt még egy kicsit, aztán közömbös arccal elindult egy úton, amely keresztezte a fiúkét. -A francba, öregem, az a földrajzdolgozat semmi nem volt. Még a hülye is meg tudta írni ötösre. - Seth megrántotta a vállát, hogy eloszlassa rajta a táska súlyát. A másik fiú hatalmas rózsaszín buborékot fújt a rágógumiból, kipukkantotta, majd beszippantotta. - Én nem tudom, minek kell megtanulnunk az összes államot és a fővárosokat. Úgysem fogok Észak-Dakotában élni! - Szia, Seth. A fiú megtorpant, elgondolkozott, és felismerte. -Ó, igen, jó napot!. - Gondolom, mára vége az iskolának, ugye?- Hazamész? - A műhelybe. - Seth már megint érezte azt a kis bizsergést a tarkóján. És ez idegesítette. - Dolgunk van. - Én is arrafelé megyek - próbált Sybill mosolyogni a másik két fiúra. - Sziasztok, engem Sybillnek hívnak. - Én Danny vagyok - mondta a nagyobbik fiú. - Ó pedig Will. - Örülök, hogy megismertelek. - Zöldségleves volt ebédre - közölte Will mindenkivel nagyvonalúan. - És Lisa Harbough mindent, de mindent összehányt. És Mr. Jimnek fel kellett takarítania, és Lisa anyja bejött, hazavitte Lisát, és nem tudtuk leírni a mai szavakat. Mindeközben körbetáncolta Sybilit, majd bámulatosan ártatlan, csodálatosan vidám mosolyt villantott rá, aminek Sybill nem tudott ellenállni. - Remélem, hogy Lisa hamarosan meggyógyul. - Egyszer, amikor én hánytam, otthon kellett maradnom, és tévét kellett néznem egész nap. Én és Danny ott lakunk, a Heron Lane-en. És maga hol lakik - Én csak látogatóban vagyok itt. - John bácsi és Margie néni elköltöztek DélCarolinába, és nekünk el kell mennünk hozzájuk látogatóba. Két kutyájuk van, és egy kisbabájuk, Mika. Magának is vannak kutyái meg kisbabáid - Nem... nem, nincsenek. - Szerezhet - mondta a gyerek. - Csak oda kell menni

az állatmenhelyre, és kérni egy kutyát, mi is azt csináltuk. És férjhez mehet, csinálhat egy kisbabát, aki a hasában lakik. Semmiség az egész. - Jesszusom, Will! - Seth a szemét forgatta, Sybill szólni sem tudott a meglepetéstől, csak pislogott. - Ha én nagy leszek, lesz kutyám is, és gyerekem is. Amennyit csak akarok. - Will újra felvillantotta azt a százwattos mosolyt, és elfutott. - Sziasztok! - Hogy ez a Will milyen idétlen - mondta Danny, és megborzongott, az idősebb testvér lenézésével az öccse iránt. - Majd találkozunk, Seth. - Azzal elindult Will után, de megtorpant, visszafutott, és odaintett Sybillnek. - Viszlát. - Will nem is idétlen - mondta Seth. - Csak még kicsi, és száj menése van, de amúgy egész aranyos. -Az biztos, hogy barátságos. - Sybill feljebb csúsztatta a vállán a táskája szíját, és lemosolygott a fiúra. Nem bánnád, ha együtt mennénk? - Dehogy. - Mintha valami földrajzdolgozatról beszéltetek volna. - Aha, írtunk ma egyet. De semmiség volt. - Szereted az iskolát ? - Hát. - Seth megvonta a vállát. - Muszáj iskolába járni. - Én mindig élveztem. Új dolgokat tanulni. - Sybill könnyedén felnevetett. - Biztosan idétlen voltam. Seth félrehajtotta a fejét, és összehúzott szemmel tanulmányozta a nőt. Nagyon szép, mondta róla Phillip. Valószínűleg igaza van. Szép szeme van, világos színe éles ellentétben áll a sötét pillákkal. A haja nem olyan sötét, mint az Annáé, de nem is olyan szőke, mint Graceé. De nagyon szépen fénylik, és ahogy simán hátrakötötte, szépen szabadon hagyta az arcát. Nem lenne rossz egyszer lerajzolni. - Nem látszik idétlennek - közölte végül, amikor Sybill már érezte, hogy elpirul a hosszas, intenzív tekintet alatt. - Különben is, ez bénaság. - Ó. - Sybill nem volt biztos benne, hogy őt tartja-e bénának, de jobbnak látta, ha nem firtatja. - Mit szeretsz a legjobban tanulnia - Nem tudom. Leginkább csak egy rakás... vacak mondta Seth, beszéd közben visszaszíva a csúnya szót. - Szerintem az jobb, amikor emberekről olvasunk, mint amikor dolgokról. - Én is mindig szerettem az embereket tanulmányozni - állt meg Sybill, és egy kis, kétszintes szürke ház felé mutatott, gondozott előkerttel. -Azt feltételezem, hogy itt egy fiatal család lakik. A férj és a feleség is dolgozik, és van egy óvodás korú gyerekük, valószínűleg fiú. Elég valószínű, hogy hosszú ideje ismerik egymást, de körülbelül hét éve házasodtak össze.

- Honnan tudod? - Hát, dél van, és senki nincs otthon. Nincs a ház előtt kocsi, és a ház is üresnek tűnik. De van itt egy háromkerekű bicikli, és néhány nagy játék teherautó. A ház nem új, de szépen rendben tartják. Manapság a legtöbb fiatal házaspár esetében mind a ketten dolgoznak, hogy házat tudjanak venni, el tudják tartani a családot. Kisvárosban élnek. A fiatalok ritkán telepednek le kisvárosban, csak akkor, ha az egyikük vagy mindkettőjük ott nőtt fel. Úgyhogy azt feltételezem, hogy ez a pár itt élt, ismerték egymást, és végül összeházasodtak. Valószínű, hogy első gyermekük három éven belül megszületett, és a játékok arra utalnak, hogy három-öt éves lehet. - Ez egész klassz - közölte Seth egy perc múlva. Bármilyen bolondságnak tűnt, Sybill egy kis büszkeséget érzett, hogy talán mégis elkerülte a béna státuszt. - De az ember többet is szeretne tudni, nem? Ez felkeltette a fiú érdeklődését. - Például mit? - Hogy miért választották ezt a házat. Mik a céljaik?- Milyen a kapcsolatuk? Ki kezeli a pénzt, vagyis ki viseli a nadrágot, és miért ? Ha az embereket tanulmányozzuk, mintákat fedezhetünk fel. - De minek?- Nem értem. - Kit érdekel ez? A lány elgondolkozott. - Hát, ha felismered a mintákat, a társadalmi elrendeződést nagyban, akkor azt is megérted, miért viselkednek az emberek bizonyos minták szerint. - Na de mi van, ha nem illik rájuk a minta? Milyen okos fiú, gondolta a lány újabb, sokkal mélyebb büszkeséggel. - Mindenkire illik valamilyen minta. Csak sok mindent figyelembe kell venni, a hátteret, az örökölt tulajdonságokat, az iskolázottságot, a társadalmi réteget, a vallási és kulturális gyökereket. - Ezért fizetnek? - Igen, azt hiszem. - Furcsa. Na, most aztán biztosan megkapta a béna címet, gondolta Sybill. - Sok érdekes van benne - igyekezett gyorsan valami jó példát keresni, amivel jobb véleményt alakíthat ki magáról a fiúban. - Egyszer csináltam egy kísérletet több városban. Odaállítottam egy embert az utcára, hogy álljon, és bámuljon felfelé egy épületre. - Csak nézze? - Igen. Csak ott állt, bámult felfelé, és beárnyékolta a szemét a nap ellen, amikor szüksége volt rá. Nemsokára valaki megállt mellette, és szintén bámulni kezdte

ugyanazt a házat. Aztán még egy és még egy, míg végül egész tömeg ácsorgott, és mindenki azt a házat nézte. De az sokkal tovább tartott, mire valaki megkérdezte, hogy mit néznek. Senki nem akart az első lenni, aki megkérdezi, mert azzal beismerték volna, hogy ők nem látják, amit mindenki más lát. Be akarunk illeszkedni, alkalmazkodni akarunk, tudni, látni és érteni akarjuk, amit a mellettünk lévő ember tud, lát és ért. - Fogadjunk, voltak, akik azt hitték, hogy valaki ki akar ugrani egy ablakból. - Nagyon valószínű. Az emberek átlagosan két percet töltöttek azzal, hogy álltak és bámultak, félbeszakítva ezzel a dolgukat. - Sybill úgy látta, megint hat a fiú képzelőerejére, úgyhogy gyorsan folytatta. - Ez elég sok idő arra, hogy egy teljesen közönséges épületet bámuljanak. - Ez klassz. De akkor is furcsa. Elértek ahhoz a kereszteződéshez, ahol Sethnek be kellett kanyarodnia a műhely felé. Sybill gyorsan gondolkozott, és rá egyáltalán nem jellemző módon megragadta az első ötletet. - Szerinted mi történne, ha St. Christopherben is elvégeznénk ugyanezt a kísérletet?- Nem tudom. Ugyanazt - Nem hinném. - Összeesküvő mosolyt villantott a fiúra. - Ki akarod próbálni ?- Lehet. - Menjünk ki a partra! Aggódni fog a bátyád, ha késel pár percet?- Meg kell mondanod neki, hogy velem vagyí- Nem. Cam nem tart engem rövid pórázon. Hagy nekem egy kis szabad időt. Sybill nem volt biztos benne, mit is érez ezzel a laza fegyelemmel kapcsolatban, de pillanatnyilag örömmel kihasználta a lehetőséget. - Akkor próbáljuk ki! Fagyiban fizetek neked. - Megegyeztünk. Elfordultak a műhellyel ellenkező irányba. - Kiválaszthatod a helyet. Fontos, hogy állj. Az emberek nem nagyon figyelnek olyanokra, akik ülnek és nézelődnek. Azt gondolják, hogy egyszerűen csak álmodozik vagy pihen. - Értem. - Sokkal hatásosabb, ha felfelé nézel valamire. Felvehetem videóra ? A fiú felhúzott szemöldökkel nézte, amint a nő elővett egy kisméretű kamerát a táskájából. - Persze, fel. Az mindig magánál van?- Amikor dolgozom, igen. Meg egy jegyzetfüzet, egy kis diktafon, tartalék elemek, tartalék ceruzák. A mobiltelefonom. - Sybill nevetni kezdett saját magán. Szeretem, ha mindenre fel vagyok készülve. És ha majd gyártanak akkora számítógépet, ami belefér a táskámba, én leszek az első, aki megveszi. - Phil is szereti azt a sok elektronikus izét. - A városlakók csomagja. Nagyon vigyázunk, nehogy egy percet is elvesztegessünk. Aztán persze nem tudunk szabadulni semmitől, mert minden percben elérhetnek bennünket.

- De hát ki lehetne kapcsolni. - Igen. - Sybill ezt az egyszerű megjegyzést, érdekes módon, nagyon sokatmondónak találta. - Gondolom, ki. A parton nem volt túl nagy a gyalogosforgalom. Egy halászhajót láttak, amelyből kipakolták a napi fogást, és egy család élvezte a balzsamos levegőt, tejszínhabos fagylaltot nyalogatva egy kis asztal mellett. Két öregember, akiknek barnára sült arcát sűrű ráncok barázdálták, egy vaspadon ült, kettejük között egy sakktáblával. Egyikük sem látszott hajlandónak, hogy lépjen. Három nóbeszélgetett az egyik üzlet ajtajában, de csak az egyik kezében volt táska. - Ott fogok állni - mutatta Seth. - És a szállodát fogom nézni. - Jó választás. - Sybill ott maradt, ahol volt, a fiú pedig továbbment. Távolságra van szüksége, hogy a kísérlet tiszta legyen. Felemelte a kamerát, befogta Setht, amint távolodott. Egyszer megfordult, és hetykén rámosolygott. És amikor az arca betöltötte a kamera képernyőjét, olyan érzések áradtak szét Sybillben, melyekre nem volt felkészülve. Olyan szép, és olyan okos. Olyan boldog. Sybill igyekezett visszarángatni magát erról a veszélyes pontról, melyről azt gyanította, közel áll az elkeseredettséghez. Elmehetne, gondolta, összecsomagolhatna, és itt hagyhatná, sosem látná többé. Seth soha nem tudná meg, ki volt ő, mit jelentenek egymásnak. Nem hiányozna neki, amit ő hozhatna az életébe. Semmit nem jelent neki. Nem is próbálta meg. Most már nem így van, emlékeztette magát. Most gondoskodik róla, hogy ne így legyen. Utasítást adott az ujjainak, a nyakának, a karjainak, hogy lazuljanak el. Nem okoz semmi kárt azzal, ha megismeri, és egy kis időt ennek a helyzetnek a tanulmányozásával tölt. Felvette videóra, amint a fiú megállt a kiválasztott helyen, és felemelte az arcát. A profilja finomabb, szebb vonalú, mint Glóriáé, gondolta Sybill. Talán a csontozatát az apjától örökölte. A testalkata sem Glóriáé, ahogy először gondolta, hanem inkább, mint az övé és az anyjuké. Ha megnő, magas és sovány lesz, főleg a lába lesz hosszú. A testtartása viszont, figyelte meg kis szúrást érezve a szívében, tipikus Quinn. Máris átvette befogadó családjának bizonyos vonásait. Állás közben kitolja a csípőjét, zsebre dugja a kezét, félrehajtja a fejét. Leküzdötte a bosszantó rossz érzést, és utasította magát, hogy a kísérletre összpontosítson. Épp csak egy perc telt el, amíg az első ember megállt Seth mellett. Sybill felismerte a nagydarab, őszülő nőt, aki a Crawfordsban dolgozik. Mindenki mamának szólítja. Ahogy várható volt, a nő felpillantott, felemelte az arcát, hogy

kövesse Seth tekintetét. De egy gyors pillantás után megveregette Seth vállát. - Mit nézel, fiam 4 - Semmit - mondta Seth halkan. Sybill kénytelen volt közelebb menni, hogy a hangját is tudja rögzíteni a videoszalagra. - Hát, ha itt fogsz állni, és a semmit nézed, azt fogják hinni rólad, hogy ütődött vagy. Miért nem vagy lent a műhelyben - Mindjárt megyek. - Szia, mama. Szia, Seth - egy csinos, fiatal, barna hajú nőlépett be a keretbe, és felpillantott a szállodára. - Van ott fent valamid Én nem látok semmit. - Semmi látnivaló - közölte Crawford mama. - A fiú csak áll, és bámulja a semmit. Hogy van anyád, Juliéi - - Ö, egy kicsit betegeskedik. Fáj a torka, és köhög. - Húsleves, forró tea és méz. - Grace hozott egy kis levest ma reggel. - Figyelj oda, hogy egye is meg! Szia, Jim. -Jó napot. -Alacsony, köpcös férfi lépett oda fehér gumicsizmában, és barátságosan barackot nyomott Seth feje búbjára. - Mit nézel ott, fiam4 - Istenem, hát az ember már nem is nézelődhet csak úgy4 - Seth a kamera felé fordult, és forgatni kezdte a szemét, mire Sybill kuncogni kezdett. - Ha itt állsz, a sirályok le fognak szarni - kacsintott rá Jim. - A kapitány már bejött - tette hozzá, Ethanra utalva. - Ha hamarabb ér oda a műhelybe, mint te, tudni akarja majd, hogy miért. - Megyek. Megyek. Öregem! - Seth leeresztett vállal, lehajtott fejjel ment vissza Sybillhez. - Senki nem dől be neki. - Mert mindenki ismer téged - kapcsolta ki a kamerát a lány, majd leeresztette. -Az megváltoztatja a mintát. - Gondoltad, hogy ez fog történnie - Feltételeztem - pontosított a lány-, hogy egy ilyen kis közösségben, ahol az alanyt ismerik, az a minta, hogy az emberek megállnak. Valószínű, hogy megnézik először, aztán meg is kérdezik az illetőtől, hogy mit néz. Nincs kockázat, és szégyenkezniük sem kell, ha egy ismerőst kérdeznek, főleg egy gyereket. A fiú összevont szemöldökkel nézett vissza a három emberre, akik még most is beszélgettek. - De azért megkapom a fizetséget- Persze, és az is lehet, hogy szerepelni fogsz a könyvemben. - Klassz. Egy gombóc piskótás fagyit kérek. Oda kell érnem a műhelybe, nehogy Cam és Ethan piszkáljanak. - Ha megharagszanak rád, majd én megmagyarázom. Az én hibám, hogy elkésel. - A, nem lesznek mérgesek. Különben is. majd azt mondom, hogy izé, a tudomány kedvéért volt, nem

Rávigyorgott, és Sybill alig tudta megállni, hogy át ne ölelje. - Pontosan. - Annyit azért megkockáztatott, hogy a fiú vállára fektette a kezét, amint elindultak a Crawfordsba. A gyerek mintha megmerevedett volna, mire ő gyorsan leeresztette a kezét. - De felhívhatjuk őket a mobilomról is. - Igen?- Hú, az szuper. Telefonálhatok én- Hát persze. Húsz perccel később Sybill az asztala mellett ült, és ujjai gyorsan siklottak a klaviatúra fölött. Bár még egy óra sem volt, amit vele töltöttem, arra a következtetésre jutottam, hogy az alany kifejezetten okos. Philliptől tudom, hogy az iskolában kiváló eredményeket ér el, ami bámulatra méltó. Örömmel tapasztaltam, hogy érdeklődő természet. A modora talán egy kissé nyers, de nem kellemetlen. Úgy látszik, hogy sokkal nyitottabb, mint az anyja vagy én voltunk az ő korában. Ezen azt értem, hogy elég természetesen viselkedik az idegenekkel, anélkül a formális udvariasság nélkül, melyet annyira hangsúlyoztak az én gyerekkoromban. Ennek egy része talán a Quinn család befolyásának köszönhető. Ok, amint már korábban is feljegyeztem, közvetlen, társaságkedvelő emberek. Megfigyeltem a gyermeket és a vele kapcsolatba lépő felnőtteket, és ebből arra következtetek, hogy általában szeretik ebben a közösségben, és befogadták. Természetesen ebben a korai stádiumban nem tudom eldönteni, mi szolgálná jobban az őérdekeit: ha itt marad, vagy ha nem. Egyszerűen lehetetlen figyelmen kívül hagyni Glória jogait, s azt sem próbáltam még kideríteni, mi a gyermek kívánsága az anyját illetően. Azt szeretném, hogy előbb szokjon meg, érezze magát felszabadultan mellettem, s csak azután tudja meg milyen családi kapcsolat van közöttünk. Több időre van szükségem, hogy... Megszólalt a telefon. Sybill abbahagyta, és felkapta a kagylót, közben átfutotta sebtében lejegyzett gondolatait. - Dr. Griffin. - Szia, dr. Griffin. Miért érzem úgy, hogy megzavartalak a munkában? Sybill felismerte Phiílip hangját, és azt is hallotta, hogy szórakozik rajta, és kis bűntudattal lehajtotta a számítógép tetejét. - Mert jó megfigyelő vagy. De van néhány percem. Hogy mennek a dolgok Baltimore-ban - Nagy a hajsza. Mit szólsz ehhezi Egy plakát, amelyen egy szép fiatal pár mosolyog teli szájjal, és nevető kisbabájukat a közepes méretű kocsihoz vezetik. Felirat: Myerstone Gumik. Nekünk számít az ön családja. - Manipulatív. Azt hiteti el a vevővel, hogy ha másféle márkát vásárol, annak a másik cégnek nem számít a család. - Igen. Ez működik. Persze, az autósmagazinokba

egy másik reklám kerül. Rikító vörös sportkocsi, csikorgó kerekekkel, hosszú, kanyargós út, és egy szexis szőke nő a kormánynál. Myerstone Gumik. Választhatsz: vezetsz vagy éled az életet. - Nagyon okos. - Az ügyfélnek tetszik, és ez nagy könnyebbség. Milyen az élet St. Chrisbeni - Csendes. - Sybill beleharapott a szája szélébe. Nemrég összefutottam Sethszel. Képzeld, segített nekem egy kísérletben. Egész jól ment. - Ó, tényleg?- Na és mennyit kellett fizetned neki? - Egy fagyit, két gombócosat. - Olcsón megúsztad. Az a kölyök nagyon ravasz. Mi lenne, ha holnap este együtt vacsoráznánk, egy üveg pezsgőmellett, hogy megünnepelj ük közös sikerünket? - Ki nagyon ravasz?- Egész héten rád gondoltam. - Csak három nap - helyesbített a lány, és felkapva a ceruzáját firkálni kezdett a noteszába. - És három éjszaka. Mivel ezt a megbízást lezártam, holnap egy kicsit hamarabb el tudok szabadulni. Mi lenne, ha hétre érted mennék?- Phillip, én nem tudom biztosan, hová tartunk... - Én sem. De hát miért olyan fontos az?Mindketten tudták, hogy nem arról van szó, hová mennek vacsorázni. - Úgy kevésbé zavar össze. - Akkor majd megbeszéljük. Talán túl tudunk lépni a zavarodon. Hét óra. Sybill lepillantott, és észrevette, hogy akaratlanul a férfi arcát rajzolta a notesz lapjára. Rossz jel, gondolta. Nagyon veszélyes jel. - Jól van. - Jobb lesz szembenézni a bonyodalmakkal. - Akkor holnap. - Megteszel nekem egy szívességet?- Ha meg tudom tenni, igen. - Gondolj rám ma éjjel! Sybill kételkedett benne, hogy bármi választási lehetősége lenne a kérdésben. - Szia - felelte. Baltimore utcái fölött magasodó, tizennegyedik emeleti irodájában Phillip hátratolta a székét fényes fekete íróasztalától, legyintett a számítógép sípolására, mely belső hálózaton érkezett levelet jelzett, és széles ablaka felé fordult. Szerette nézni innen a várost, elbűvölte a felújított épületek látványa, a kikötő nyüzsgése, az autók és emberek zűrzavara odalenn. De most semmit nem látott az egészből. Egyszerűen nem tudta kiverni a fejéből Sybillt. Újdonság volt számára, hogy egy nő folyamatosan leköti a gondolatait, mindig ott bujkál a fejében. Bár az igaz, hogy nem zavarta meg a munkában. Ugyanúgy tudott dolgozni, enni, új ötleteket gyártani, előadásokat tartani, mint mielőtt találkoztak.

De Sybill egyszerűen mindig ott volt. Egész nap ott lebegett a gondolatai hátterében. S ha energiáit nem kötötte le épp semmi, akkor azonnal előtérbe került. Nem volt egészen biztos benne, örül-e neki, hogy egy nő ennyi figyelmet igényel tőle, különösen, ha az a nő még csak nem is bátorítja túlságosan. Talán azt a kis távolságtartást, azt az óvatos udvariasságot, amihez Sybill annyira ragaszkodik, kihívásnak érzi. Úgy gondolta, ezzel együtt lehet élni. Ez is csak egyike a sokféle szórakoztató játéknak, amelyeket férfiak és nők játszanak egymással. De aggódott egy kicsit, hogy talán mélyebb szinten is történik valami, azon a szinten, melyet még sosem fedezett fel. És ha bízhat emberismeretében, a lányt ugyanúgy nyugtalanítja ez a dolog, mint őt. - Nagyon jellemző rád - mondta Ray a háta mögül. - Ó, Jézusom! Phillip nem pördült meg, nem meresztette a szemét, inkább lehunyta. - Nagyon szép irodád van. Már egy ideje itt vagyok. - Ray közönyösen végigsétált a szobán, és lebiggyesztette a száját a fekete keretben lévő festmény láttán, melyen piros és kék foltok virítottak. - Nem rossz - mondta végül. - Stimulálja az agyadat. Gondolom, ezért akasztottad az irodádba, hogy gondolatokra ösztönözzön. - Nem vagyok hajlandó elhinni, hogy a rég halott apám itt áll az irodámban, és műelemzést tart. - Hát, nem is erről akartam beszélni. - Ray hirtelen megállt a sarokban egy fémből készült szobor előtt. De ez is tetszik. Mindig nagyon jó ízlésed volt. A művészetekben, ételekben, nőkben. Vidáman rávigyorgott a fiára, aki végre megfordult. - Az a nő, például, akire mostanában gondolsz, igazán elsőrangú. - Ki kell vennem egy kis szabadságot. - Ebben egyetértek veled. Már hónapok óta ki se látszol a munkából. Ó érdekes nő, Phillip. Sokkal több van benne, mint amennyit látsz, több, mint amennyit őmaga tud. Remélem, ha eljön az ideje, meg fogod hallgatni. Figyelmesen meg fogod hallgatni. - Miről beszélsz?- - emelte fel két kezét Phillip, tenyérrel kifelé. - Miért kérdezem, hogy miről beszélsz, amikor nem is vagy ittL - Remélem, hogy nem fogjátok örökké elemezgetni a lépéseiteket, és elfogadjátok azt, ami van. - Ray vállat vont, és beledugta a kezét Orioles feliratú dzsekije zsebébe. -De neked a saját utadat kell járnod. Nehéz lesz. És nemsokára még nehezebb lesz. Te fogod megvédeni Setht attól, ami fenyegeti. Tudom. Azt akarom mondani, hogy abban a lányban megbízhatsz. Phillip, ha a lényegről van szó, magadban bízhatsz és benne. A férfi hátán végigfutott a hideg. - Mi köze van Sybiílnek Sethhez?- Nem az én dolgom, hogy ezt elmondjam

neked. Apja újra elmosolyodott, de a tekintete komoly maradt. - Nem beszéltél a testvéreiddel rólam. Pedig kellene. Nem szabad tovább abban a hitben élned, hogy mindent neked kell kézben tartanod. Ügyesen csinálod, az igaz, de lazíts egy kicsit! Ray mély levegőt vett, és megfordult maga körül. - Istenem hogy tetszene anyádnak ez az iroda! Nagyszerűen elrendezted az életedet. - Most a szeme is mosolygott. - Büszke vagyok rád. Tudom, hogy azzal is meg fogsz birkózni, ami ezután következik. - Ti rendeztétek el az életemet ilyen nagyszerűen mormogta Phillip. - Te és anya. - Úgy bizony - kacsintott rá Ray. - Őrizd is meg! Megszólalt a telefon, mire felsóhajtott. -Ami történik, annak meg kell történnie. Az a lényeg, hogy hogyan reagálsz a dolgokra. Phillip, vedd fel a telefont, és ne feledd el, Sethnek szüksége van rád! Phillip aztán már csak az üres irodát nézte, és a telefon csörgését hallgatta. Továbbra is arra a pontra szegezte a tekintetét, ahol az imént az apját látta, és a kagyló után nyúlt. - Phillip Quinn. Amikor meghallotta a választ, elsötétült a szeme. Felkapott egy tollat, és elkezdett jegyzetelni. A magánnyomozó jelentette Glória DeLauter legutóbbi tartózkodási helyét. AÜencedik fejezet - Hamptonban van - Phillip Sethre szegezte a szemét, miközben elmondta, amit megtudott. Látta, hogy Cam a gyerek merev vállára fekteti a kezét, ami kimondatlanul is azt jelentette, megvédik. - Bevitték a rendórök. Részeg volt, magán kívül randalírozott, és drogot találtak nála. - Börtönben van. - Seth arca halottsápadt volt. Akkor bent is fogják tartani. - Most bent van. - Az már más kérdés, gondolta Phillip, hogy meddig marad bent. - Lehet, hogy van elég pénze óvadékra. - Úgy érted, hogy fizet nekik, és akkor kiengedik Seth remegni kezdett Cam keze alatt. - Akármit csinálta - Nem tudom. De most pontosan tudjuk, hol van. Lemegyek, és beszélek vele. -Ne! Ne menj oda! - Seth, ezt már megbeszéltük. - Cam megdörzsölte a fiú remegő vállát, majd maga felé fordította a gyereket. - Az egyetlen módja, hogy végleg rendezzük a dolgot, ha beszélünk vele. - Nem megyek vissza! - Seth suttogott, de dühtől reszketett a hangja. - Soha nem megyek vissza. - Nem is engedünk. - Ethan levette a szerszámtartó övet a derekáról, és letette a padra. - Amíg Anna nem jön haza, menj el Grace-hez - mondta, és a testvéreire nézett. - Menjünk Hamptonba! - Mi lesz, ha a zsaruk azt mondják, hogy muszáj

És ha értem jönnek, amikor nem vagytok itthon, és... - Seth! - Phillip félbeszakította a kétségbeesett kérdést. Leguggolt, és megszorította a fiú karját. - Bíznod kell bennünk. Seth Ray Quinn szemével nézett vissza rá, és abban a szempárban rettegés és könnyek ültek. Phillip most elóször érezte, hogy amikor belenéz ebbe a szempárba, nem neheztelést érez, és nincsenek kétségei. - Hozzánk tartozol - mondta halkan. - Ezt semmi nem változtathatja meg. Seth sóhajtott egy hatalmasat, és remegve bólintott. Nincs más választása, nem tehet semmit, csak reménykedhet. És félhet. - Az én kocsimmal megyünk - közölte Phillip. - Grace és Anna majd megnyugtatják. - Cam nyugtalanul fészkelődött Phillip dzsipjében. - Borzalmas érzés, ha az ember ennyire fél. - Ethan hátulról a sebességmérőre pillantott, és látta, hogy Phillip százhúsz mérfölddel megy. - És nem tehet semmit, csak vár. -Az anyja most jól kitolt magával - mondta Phillip. - Letartóztatták, és ez nem vet rá jó fényt a gyámság megállapításánál, ha ugyan kérelmezi. - Annak a nőnek nem kell a gyerek. Phillip vetett egy kurta pillantást Camre. - Nem, pénz kell neki. Csakhogy én nem hagyom, hogy megfejjen minket. Viszont kiszedjük belőle a választ pár kérdésünkre. Véget vetünk ennek az egésznek. Hazudni fog, gondolta Phillip. Nem kételkedett benne, hogy Glória hazudni fog, ígérget és taktikázik majd. De nagyon téved, ha azt hiszi, átverheti mind a hármukat, és eljuthat Sethhez. Azzal is meg fogsz birkózni, ami ezután következik. Ezt mondta az apja. Phillip szorosabban markolta a kormányt. Nem vette le a szemét az útról. Megbirkózik vele, meg bizony! Vagy így. vagy úgy. Sybillnek lüktetett a feje, görcsbe szorult a gyomra, amikor belépett a kis vidéki rendőrőrsre. Glória telefonált neki, sírva, elkeseredetten, és könyörgött, hogy küldjön pénzt óvadékra. Óvadékra, borzongott meg Sybill. Glória azt állította, hogy tévedés az egész, emlékeztette magát, szörnyű félreértés. Persze, mi más lehetned Majdnem feladta a pénzt. Még mindig nem tudta biztosan, mi állította meg, és mi késztette arra, hogy beüljön a kocsijába, és idejöjjön. Segíteni akart, mondta magának. Csak segíteni. - Glória DeLauter miatt jöttem - mondta a keskeny, rendetlen pult mögött ülő egyenruhás rendőrnek. Szeretnék beszélni vele, ha lehet. - A nevei - Griff in. Dr. Sybill Griff in. A húga vagyok. Leteszem érte az óvadékot,

de... szeretnék beszélni vele. - Láthatnék valami igazolványt í- Ó, hogyne. - Sybill keresgélni kezdte a papírjait a táskájában. A keze nyirkos volt, remegett, de a rendőr csak nézte hűvösen, míg fel nem mutatta az igazolványát. - Foglaljon helyet! - mondta, hátra tolta a székét, és bement egy szomszédos szobába. Sybillnek kiszáradt a torka, szomjúság kínozta. Körbejárta az aprócska várótermet, melyben kemény műanyag székek álltak, a szokásos drapp színben, míg végül talált egy vízcsapot. De a víz úgy hatott megkínzott gyomrára, mintha hideg ólomgömböket nyelt volna. Cellába zárták Glóriát?- Istenem, tényleg bezárták egy cellába?- Ott kell meglátogatnia? De a bánat alatt az agya hűvösen, gyakorlatiasan működött. Honnan tudta Glória, hogy találhatja meg?Mit keresett ilyen közel St. Christopherhez?- Miért vádolják azzal, hogy drog volt nálaEzért nem küldte el a pénzt postán, ismerte be most magának. Előbb tudni akarja a választ. -Dr. Griffini Felriadt, és olyan tágra nyílt szemmel fordult a rendőr felé. mint egy őz, amikor rávilágít egy autó fényszórója. - Igen. Találkozhatok vele?- El kell vennem a táskáját. Adok róla nyugtát. - Rendben. Átnyújtotta, aláírta a látogatási naplót, ahol a rendőr mutatta, és elvette a nyugtát a táskájáról. - Erre jöjjön. A férfi egy oldalajtóra mutatott, majd kinyitotta. Egy keskeny folyosóra nyílt. Balra egy kis szoba állt, összes berendezése egyetlen asztal és néhány szék volt. Glória az egyik széken ült, jobb csuklója egy csőhöz volt bilincselve. Sybill első gondolata az volt, hogy valami tévedés történt. Ez nem az ő nővére. Valaki mást hoztak be helyette. Ez a nő sokkal öregebbnek tűnt, és sokkal keményebbnek. Teste csontos volt, a válla helyén mintha szárnyak vége állt volna ki, melle olyan keményen nyomódott hozzá a pici, szűk pulóverhez, hogy a mellbimbói teljesen átlátszottak. Kócos, szalmaszínű hajának tövénél széles barna csík húzódott, a szája körül mély ráncok vésődtek be. Szemében éles, számító kifejezés ült. S ekkor ez a szem megtelt könnyel, a szája pedig remegni kezdett. - Syb - mondta, de elcsuklott a hangja. Kinyújtotta felé a kezét. - Hála az égnek, hogy eljöttél. - Glória! - A lány gyorsan előrelépett, és megfogta azt a remegő kezet. - Mi történt - Nem tudom. Semmit nem értek az egészből. Annyira meg vagyok rémülve! Lefektette a fejét az asztalra, és hangosan, rázkódó testtel zokogni kezdett.

- Kérem. - Sybill ösztönösen leült, és átkarolta a nővérét, de közben felnézett a rendőrre. - Nem maradhatnánk egyedül?Itt leszek kint - mondta a rendőr, és Glóriára nézett. Micsoda változás ez ahhoz a sikoltozó, káromkodó nőhöz képest, akit pár órával ezelőtt behoztak, gondolta. De az arca nem árult el semmit. Kilépett, becsukta az ajtót, és magukra hagyta őket. - Hozok neked egy kis vizet. Sybill felállt, odament a sarokban lévő vizeskancsóhoz, és megtöltött egy kis papírpoharat. A nővére keze köré fonta a sajátját, és segített neki inni. - Kifizetted az óvadékot Miért nem mehetünk még eR Nem akarok itt maradni. - Majd elintézek mindent. Mondd el, mi történt! - Mondtam már, hogy nem tudom. Egy fickóval voltam. Nagyon magányos voltam - szipogott, elfogadta Sybill zsebkendőjét. - Csak beszélgettünk egy kicsit. El akartunk menni ebédelni, de akkor ránk rontottak a rendőrök. Ö elfutott, engem pedig elkaptak. Az egész olyan gyorsan történt. A kezébe temette az arcát. - Drogot találtak a táskámban. Biztosan ő tette bele. Én csak beszélgetni akartam valakivel. - Jól van. Biztos vagyok benne, hogy el tudjuk intézni a dolgot. - Sybill el akarta hinni, el akarta fogadni, és gyűlölte magát, amiért képtelen volt rá. Legalábbis nem egészen. - Hogy hívják azt a férfit -John. JohnBarlow. Sybill, olyan kedvesnek látszott! Olyan megértőnek! Nagyon rosszkedvű voltam. Tudod, Seth miatt. - Leengedte a kezét, és tragikus tekintettel nézett föl. - Annyira hiányzik a kisfiam! - St. Christopherbe akartál jönnie Glória lesütötte a szemét. - Azt gondoltam, ha legalább láthatnám egyszer... - Ezt javasolta az ügyvéded? - Az... ó! - A habozás csak egy pillanatig tartott, de Sybill figyelmét nem kerülte el. - Nem, de az ügyvédek nem értik meg az embert. Azok mindig csak pénzt akarnak. - Mi a neve az ügyvédednek Felhívom. Talán tud segíteni elrendezni ezt a dolgot itt. - Nem idevaló. Nézd, Sybill, én csak ki akarok kerülni innen. Te el sem tudod képzelni, milyen borzasztó itt. Az a rendőr - intett az ajtó felé -, megfogdosott. Sybill gyomra megint görcsbe rándult. - Hogy érted eztL - Nagyon jól tudod, hogy értem. - Glória hangjából ezúttal kiérződött a bosszúság. - Megfogdosott mindenhol, és azt mondta, visszajön a többiért. Meg fog erőszakolni. Sybill lehunyta a szemét, és ujjával megnyomkodta. Kamaszkorukban Glória több mint egy tucat fiút és

férfit megvádolt azzal, hogy molesztálják, többek között az iskolaigazgatót. Sőt, még az apjukat is. - Glória, ne csináld ezt! Mondtam, hogy segítek. - Mondom, az a rohadék össze-vissza nyúlkált. Ahogy kikerülök innen, be fogom perelni. - Összegyűrte a papírpoharat, és eldobta. - Engem nem érdekel, hogy hiszel-e nekem vagy sem. Én tudom, mi történt. - Jól van, de egyszerre csak egy dologgal foglalkozzunk. Honnan tudtad, hogy hol vagyok? - Tessék? - Glona agyát elöntötte a sötét düh, és most nagy erőfeszítésébe került, hogy felidézze a szerepet, amelyet játszik. - Hogyhogy? - Nem mondtam el neked, hová megyek, mit akarok csinálni. Mondtam, hogy majd felhívlak. Honnan tudtad, hogy a St. Christopher-i szállodában kell hívnod ?Ez hiba volt, amire Glória nem sokkal a hívás után rá is jött. De akkor részeg volt, és tombolt a dühtől. És a francba, nem volt nála készpénz, hogy letegye az óvadékot. A maradék pénzét biztonságos helyre dugta. Majd ha Quinnék kipótolják, kiveszi. Amikor felhívta Sybillt, nem gondolkozott, de azóta volt ideje kitalálni, mit mondjon. Nagyon jól tudta, hogy húgocskáját úgy tudja a legjobban irányítani, ha a bűntudatára és a felelősségérzetére hivatkozik. - Ismerlek - mosolyodott el a könnyein keresztül. Tudtam, hogy mikor elmondtam neked, mi történt Sethszel, segíteni fogsz. Felhívtam a lakásodat New Yorkban. - Ezt tényleg megtette, de még egy héttel ezelőtt. -Az üzenetközvetítő szolgálat azt mondta, nem vagy a városban, és én elmagyaráztam, hogy a nővéred vagyok, és sürgős családi ügyben kereslek. Ók adták meg a szálloda számát. - Értem. - Ez hihető, gondolta Sybill, sőt még logikus is. - Glória, én leteszem az óvadékot, de feltételeim vannak. - Persze. - Glória kurtán felnevetett. - Ezt már ismerem. - Meg kell adnod az ügyvéded nevét, hogy fel tudjam venni vele a kapcsolatot. Tudni akarom, mi a jelenlegi helyzet Seth ügyében. Azt akarom, hogy mondj el mindent. Megvacsorázunk, és akkor elmagyarázhatod, mi a helyzet a Quinn testvérekkel. Azt is elmondhatod, miért állítják, hogy Ray Quinn pénzt adott neked Sethért. - Hazudnak a rohadtak! - Találkoztam velük - mondta Sybill csöndesen. És a feleségeikkel is. Setht is láttam. Nagyon nehéz összeegyeztetni azt, amit mondtál, azzal, amit láttam. - Nem lehet mindent szép rendesen leírni a jelentéseidbe. Istenem, pont olyan vagy, mint az öreg. - Fel akart állni, de a bilincs visszarántotta. -A két tökéletes

dr. Griffin. - Ennek semmi köze az apámhoz - mondta Sybill halkan. - De azt hiszem, a te apádhoz nagyon is sok köze van. - Bassza meg! - Glória gonoszul elmosolyodott. Baszd meg te is! A tökéletes gyerek, a tökéletes tanuló, a tökéletes robot! Te csak fizesd ki azt a rohadt óvadékot! Van félretett pénzem. Nélküled is visszaszerzem a gyerekemet, drága hugicám! Az én gyerekem. Neked többet jelent egy rakás idegennek a szava, mint a saját véredé! Hát csak rajta! Úgyis mindig gyűlöltél engem! - Nem gyűlöllek, Glória, soha nem is gyűlöltelek. De nem sok hiányzik hozzá, gondolta. Sybill feje újból fájni kezdett, és most a szívében is szúrást érzett. Attól félt, most nagyon is közel áll a gyűlölethez. - És senkinek a szava nem jelent többet. Csak szeretném megérteni, mi folyik itt. Glória elfordította a fejét, hogy Sybill ne lássa elégedett mosolyát. Úgy látszik, megtalálta a megfelelő gombot, amit meg kell nyomnia. - Ki kell mennem innen. Meg akarok mosakodni. Ügyelt rá, hogy megint elcsukló hangon beszéljen. Nem tudok erről beszélni tovább. Annyira fáradt vagyok! - Megyek, elintézem a papírmunkát. Biztosan nem tart sokáig. Amint felállt, Glória megragadta a kezét, és a saját arcához szorította. - Sajnálom. Ne haragudj, hogy ilyeneket mondtam neked! Nem gondoltam komolyan. Csak ki vagyok borulva. Annyira magányos vagyok! - Semmi baj. - Sybill elhúzta a kezét, és elindult az ajtó felé. A lába alig tartotta meg. Odakint, amíg várt az óvadék elrendezésére, bevett két aszpirint, majd két gyomorsavlekötő tablettát. Glória nagyon megváltozott külsőre, gondolta. Valaha bámulatosan szép volt, de megkeményedett, kiszáradt, mint a régi bőr. Érzelmileg viszont valószínűleg ugyanaz a boldogtalan, számító, zavart gyermek, aki sötét örömöt talált benne, hogy tönkretette az otthonukat. Ragaszkodni fog hozzá, hogy kezelésre járjon. És ha drogos, akkor arról is gondoskodik, hogy elvonóra menjen. Az biztos, hogy ez a nő, akivel most beszélt, nem képes felnevelni egy kisgyereket. Amíg Glória élete visszakerül a rendes kerékvágásba, lesz ideje végiggondolni, mi lenne a legjobb a fiúnak. Természetesen keresnie kell egy ügyvédet. Holnap reggel az lesz az első dolga, hogy keres egy ügyvédet, akivel megbeszéli Glória jogait és Seth elhelyezését. Szembe kell néznie a Quinn családdal. Erre a gondolatra megint összerándult a gyomra. Az összeütközés elkerülhetetlen. Semmitől nem érezte magát olyan elkeseredettnek és kiszolgáltatottnak, mint

a dühös szavaktól és a gyűlölet teljes érzelmektől. De fel fog készülni. Elég időt kell szánnia rá, hogy végiggondolja, mit kell mondania, megjósolja a kérdéseiket és követeléseiket, hogy eltervezhesse a megfelelő válaszokat. A legfontosabb, hogy nyugodt és objektív tudjon maradni. Es ekkor meglátta, hogy Phillip lép be az épületbe. Minden csepp vér kifutott az arcából. Dermedten állt, amikor a férfi megpillantotta, összehúzta a szemét, és tekintete elsötétült. - Mit keresel te itt, Sybill - Én... - Nem pánik tört rá, hanem zavar. Szégyen. - Dolgom volt. - Igazán?- - A férfi közelebb lépett, testvérei lemaradtak mögötte, és sokatmondóan hallgattak. Phillip mindent látott a lány arcán... bűntudat ült rajta, és félelem. - És ugyan miféle dolgod van neked itt?- - A lány nem válaszolt, mire ó félrehajtotta a fejét. - Mi közöd van neked Glória DeLauterhez, dr. Griffin?Sybill utasította magát, hogy egyenesen ránézzen, és nyugodt hangon válaszoljon. - A nővérem. A férfire jéghideg, halálos rohamban tört rá a harag. Ökölbe szorított kezét zsebre dugta, nehogy olyat tegyen, ami megbocsáthatatlan lenne. - Ez aztán nagyszerű. Te szuka! - mondta lágyan, de hallatán a lány összerezzent. - Kihasználtál, hogy odaférkózz Sethhez! Sybill megrázta a fejét, de nem tudta kimondani, hogy nem igaz. Hiszen így történt, nem- Kihasználta Phillipet, sót mindannyiukat. - Én csak látni akartam. A nővérem fia. Tudni akartam, hogy jól megy-e a sora. - Akkor hol a fenében voltál az elmúlt tíz évben4 Sybill válaszolni akart, de lenyelte a kifogásokat és magyarázatot, mert megjelent Glória. - Menjünk innen a francba! Syb, hívj meg egy italra! - Glória egy meggypiros retikült dobott a vállára, és hívogató mosollyal nézett Phillipre. - Beszélhetünk, amennyit csak akarsz. Szia, szép fiú. - Másik lábára helyezte a súlyát, csípőre tette a kezét, és széles mosollyal nézett mind a három férfira. - Hogy vagytok? Más körülmények között a két nő közötti ellentét nevetséges lett volna. Sybill sápadt volt, szótlan, csillogó barna haját simán hátrafésülte, szája festetlen, szeme lesütve. Jól szabott szürke nadrágkosztümöt viselt, fehér blúzzal, minden porcikájából elegancia sugárzott. Glória éles csontjai és szétfolyó domborulatai túl jól látszottak a fekete farmernadrágban és a szűk pólóban. Arra is volt ideje, hogy megigazítsa a sminkjét, a szája

olyan vörös volt, mint a táskája, szeme köré sötét vonalat húzott. Pontosan annak néz ki, gondolta Phillip, mint ami: kiöregedő kurva, aki egy numerára vár. Glória előhúzott egy gyűrött cigarettacsomagot, és abból egy szál cigarettát, aztán meglengette a kezét. - Van tüzed, nagyfiúd - Glória, ez itt Phillip Quinn. - Az előírásszerű bemutatás tompán visszhangzott a fülében. - És a testvérei, Cameron és Ethan. - Nocsak, nocsak! - Glória mosolya csúnya lett és éles. - Ray Quinn gonosz triója. Mi a francot akarnak?- Válaszokat - felelte Phillip kurtán. - Menjünk ki innen! - Nekem nincs semmi mondanivalóm. Ha csak egy olyan lépést tesz, ami nekem nem tetszik, sikítozni kezdek! -Döfködőmozdulatokat tett a meggyújtatlan cigarettával. - Egy rakás rendőr van itt. Majd meglátjuk, hogy tetszik maguknak, ha egy cellában kell tölteniük néhány órát. - Glória! - Sybill a nő karjára fektette a kezét, hogy visszafogja. - Csak úgy tudjuk elrendezni ezt az ügyet, ha józanul megbeszéljük. - Nem úgy festenek, mint akik józanul meg akarnak beszélni bármit is. Engem akarnak bántani. - Ügyesen taktikát változtatott, Sybill köré fonta a karját, belekapaszkodott. - Félek tőlük. Sybill, kérlek, segíts nekem! -Azt próbálok. Glória, senki nem fog bántani. Keresünk egy helyet, ahol le tudunk ülni, és meg tudjuk beszélni ezt a dolgot. Ott leszek melletted. - Rosszul vagyok. - Glória hátratántorodott, a gyomra köré fonta a karját, és elrohant a mosdó felé. - Micsoda előadás! - mondta Phillip. - Zaklatott - Sybill összekulcsolta a kezét, és ropogtatni kezdte az ujjait. Ma este nincs abban az állapotban, hogy foglalkozni tudjon bármivel. Aférfiújra Sybillre nézett, tekintete tele volt gúnnyal. - Azt akarod mondani, hogy te bevetted ezt- Vagy nagyon hiszékeny vagy, vagy engem nézel hülyének. - Majdnem egész délután a börtönben volt - csattant fel Sybill. - Bárkit felzaklatna. Nem beszélhetjük meg holnapi Ha eddig várt, akkor várhat még egy napot. - Most vagyunk itt - szólt közbe Cam. - Most intézzük el! Bemész, és kihozod, vagy menjek utána én?- így akarod megoldania Hogy megfélemlíted- És engem is- Ugye nem akarod komolyan, hogy megmutassam, hogyan szándékozom megoldania - kezdte Cam, és lerázta magáról Ethan nyugtató kezét. -Azok után, amit Sethszel csinált, semmi olyat nem tehetünk vele, amit ne érdemelne meg. Sybill kényelmetlenül pillantott hátra az asztal mellett ülő egyenruhásra. - Nem hiszem, hogy bármelyikünknek jót tenne, ha jelenetet rendeznénk egy rendőrőrsön.

- Jól van. - Phillip megfogta Sybill karját. - Akkor menjünk ki, és rendezzünk jelenetet ott! A lány azonban nem engedett, részben félelemből, részben józan megfontolásból. - Találkozzunk holnap, bármikor, amikor nektek megfelel! Elviszem magammal a szállodába. - Oda ne merd hozni St. Chrisbe! Sybill megrándult, mert Phillip ujjai megszorították a karját. - Jól van. Akkor mit javasolsz? - Majd én megmondom, mit javasolok - kezdte megint Cam, de Phillip felemelte a kezét. - Princess Anne-be hozd! Anna irodájába, a gyámügynél. Kilenc órára. Akkor minden hivatalosan fog lezajlani. Minden szabályos lesz. - Helyes. - Sybill érezte, hogy elárad benne megkönnyebbülés. - Ezzel egyetértek. Elhozom. A szavamat adom. - Én ugyan egy centet sem adnék a te szavadért, Sybill - mondta Phillip kissé közelebb hajolva. - De ha nem hozod el, mi majd megtaláljuk. Addig pedig, ha bármelyikőtök megpróbál egy mérföldön belül kerülni Sethhez, mind a kettőtöket lecsukatlak. - Elengedte a lány karját, és hátrébb lépett. - Kilenckor ott leszünk - mondta az, és ellenállt a kísértésnek, hogy megdörgölje fájó karját. Aztán megfordult, és bement a mosdóba a nővére után. - Mi a fenéért egyeztél belei - kérdezte Cam dühösen, amikor Phillip mögött kiviharzott az épületből. Végre megtaláltuk, itt van, és te kiengeded a kezünkből?- Holnap többet tudunk kiszedni belőle. - Baromság. - Phillipnek igaza van. - Ethannak bármennyire nem tetszett is a terv megváltoztatása, elfogadta. -Legalább hivatalos helyen leszünk. Nyugodtan szembenézhetünk vele. Sethnek jobb lesz így. - Miérté Hogy az a kurva anyja meg a hazudós nagynénje össze tudják dugni a fejüket?- Istenem, ha arra gondolok, hogy Sybill majdnem egy órát együtt volt Sethszel ma délután, a legszívesebben... - Már mindegy - csattant fel Phillip. -A fiúnak nincs semmi baja. Minden rendben lesz. - Egész vére forrt a méregtől. Beült a dzsipbe. - És mi öten vagyunk. Nem kapják meg Setht. - Nem ismerte fel Sybillt - jegyezte meg Ethan. - Ez furcsa, nemi Nem is tudta, hogy kicsoda. - Én sem tudtam - mormogta Phillip, és sebességbe tette a kocsit. - De most már tudom. Sybillnek az volt az első dolga, hogy meleg étéit adjon Glóriának, megnyugtassa, és alaposan kikérdezze. A kis olasz étterem csak pársaroknyira volt a rendőrségtől, és egy futó pillantás után Sybill úgy döntött, megfelel a célnak.

- Az idegeim teljesen kikészültek. - Glória mohón szívta a cigarettáját, amíg Sybill beállt a parkolóba. Még van pofájuk a nyavalyásoknak utánam jönni! Tudod, mit tettek volna velem, ha egyedül vagyok Sybill csak sóhajtott egyet, és kiszállt a kocsiból. - Enned kell valamit. - Persze. - Glória fintorgott a berendezés láttán. Vidám, élénk színekkel dekorálták a helyiséget, olasz kerámiák, vastag gyertyák, csíkos abroszok és szép üvegekben fűszeres ecet díszítették. - Én inkább ennék egy jó marhasültet, mint valami digó kaját. - Kérlek! - Sybill kényszerítette magát, hogy legyűrje ingerültségét, megfogta Glória karját, és kért egy asztalt két személy részére. - Dohányzó részleg - tette hozzá a nővére, és máris kihúzta a következő cigarettát. A zajosabb bárrészlegbe vezették őket. Egy dupla gin-tonikot kérek. Sybill megdörgölte a halántékát. - Nekem csak ásványvizet. Köszönöm. - Lazíts! - mondta Glória, amikor a pincérnő magukra hagyta őket. - Úgy nézel ki, mint akire ráfér egy ital. - Vezetek. De amúgy sem kérek - húzódott odébb a füst elől Sybill, amit Glória az arcába fújt. - Komolyan kell beszélnünk. - Hadd olajozzam meg a torkom előbb, oké - Glória fújta a füstöt, és a bár mellett ülő férfiakat vizsgálgatta, eljátszott a gondolattal, melyiket szedné fel, ha nem a szörnyen unalmas húgával lenne. Istenem, hogy ez a Sybill milyen bárgyú! Mindig is az volt, gondolta, miközben ujjaival dobolt az asztalon, és várta azt a rohadt italt. De azért hasznos, jól meg lehet fejni. Ha megfelelően adja elő, jó sok sírással, akkor meg tudja puhítani. A Quinnek ellen szüksége volt valami fegyverre, és Sybill épp megfelel. A becsületes, a förtelmesen tiszteletreméltó dr. Griffin! - Glória, nem is kérdeztél semmit Sethról. - Mi van veleí-Többször is találkoztam és beszélgettem vele. Láttam, hol lakik, hova jár iskolába. Még a barátaival is találkoztam. Glória átkapcsolt húga hangnemére, és hozzáillesztette a sajátját. - Hogy vani - kérdezte remegő hangon. - Érdeklődött rólam - Jól van. Sőt, remekül, igazán. Olyan sokat nőtt, amióta utoljára láttam. Ugy evett, mint egy ló, emlékezett vissza Glória, és mindig kinőtte a ruháját meg a cipőjét. Mintha őcsak úgy szülné a pénzt, vagy mi! - Nem tudta, hogy ki vagyok. - Hogy érted ezt - Glória felkapta az italát, abban a percben, ahogy letették elé. - Nem mondtad meg nekté

- Nem. - Sybill felnézett a pincérnóre. - Még pár perc, és rendelünk. - Szóval inkognitóban leskelódtél. - Glória rekedten, hosszan felnevetett. Syb, teljesen meglepsz. - Jobbnak láttam megfigyelni a helyzetet, mielótt változtatok a dinamikán. A nővére felhorkant. - Na, ez pontosan rád vall! Öregem, te sosem változol! Megfigyelni a helyzetet, mielőtt változtatok a dinamikán - ismételte húgát utánozva, kényeskedő hangon. - Jézus! A helyzet az hogy azoknál a rohadékoknál van a fiam. Megfenyegettek, és az Isten tudja, mit csinálnak a gyerekkel. Pénz kell, hogy vissza tudjam szerezni. - Már küldtem neked pénzt ügyvédre - emlékeztette Sybill. Glória fogához ütődött a jég a poharából, miközben ivott. És az az ötezer egész jól jött, gondolta. Honnan a fenéből tudta volna, milyen gyorsan elfolyik majd az a pénz, amit Rayból kiszedette Hiszen neki is vannak költségei, nem igaz A változatosság kedvéért szórakozni akart egy kicsit. Kétszer annyit kellett volna követelni tőle. Nem baj, majd kicsikarja azokból a rohadékokból, akiket az öreg felnevelt. - Ugye megkaptad a pénzt, amit küldtem neked ügyvédre, Gloria?Ivott még egy nagy kortyot. - Igen, persze, de hát az ügyvédek kiszipolyozzák az embert, tudod. Hé! -kiáltotta, intett a pincérnőnek, és üres poharára mutatott. - Még egyet, oké- Ha ennyit iszol, és nem eszel semmit, megint rosszul leszel. Egy frászt, gondolta a nő, és felemelte az étlapot. Esze ágában sincs még egyszer ledugni a torkán az ujját. Egyszer bőven elég volt. - Hé, van marhasültükL Az jó lesz. Emlékszel, amikor az öreg elvitt minket Olaszországba nyaralnia Hú, az a sok izgató jampec a motoron! Te szent ég, szuper jó volt azzal a pasassal, hogy is hívták?- Carlo vagy Leo, vagy valami ilyesmi. Beloptam a hálószobába. Te túl szégyenlős voltál, nem akartad nézni, úgyhogy inkább a szalonban aludtál, mi meg fél éjszaka csináltuk. Felemelte az újabb italt. - Az olaszokra. - Én linguinit kérek és vegyes salátát. - Nekem marhasültet, véresen. - Glória odanyújtotta az étlapot, nem is pillantva a pincérnőre. - Nyúltáp nem kell. Már jó régen nem láttuk egymást, igaz, Syb- Mennyi is, négy vagy öt éve? - Hat - felelte Sybill. - Épp hat éve annak, hogy mire hazamentem, te és Seth eltűntetek, egy csomó személyes tárgyammal együtt. - Igen, ne haragudj érte! Nagy szarban voltam.

Nem könnyú egyedül felnevelni egy gyereket. A pénz sosem elég. - Sosem beszéltél az apjáról. - Mit beszéljek. Régi sztori - vont vállat Glória, és megcsörgette a poharában a jeget. - Jól van, akkor törődjünk a jelenlegi helyzettel. Mindent tudnom kell, ami történt. Meg kell értenem, mert csak úgy tudok segíteni neked, és úgy tudom megfelelően kezelni a holnapi megbeszélést Quinnékkel. A pohár nagyot koppant az asztalon. - Miféle megbeszélése - Holnap reggel bemegyünk a gyámügyhöz, és feltárjuk a problémákat, megbeszéljük a helyzetet, és megpróbálunk valami megoldást találni. - Egy nagy szart! Nem megyek sehová. Csak át akarnak verni. - Halkabban - parancsolt rá Sybill élesen. - És figyelj rám! Ha rendezni akarod a dolgokat, ha vissza akarod kapni a fiadat, akkor ezt az egészet nyugodtan és hivatalos úton kell csinálni. Glória, neked segítségre van szükséged, és én szívesen segítek. De úgy látom, most nem vagy abban az állapotban, hogy magadhoz tudnád venni a fiút. - Te kinek az oldalán vagyL - Az övén. - Még azelőtt kimondta, mielőtt megértette volna, hogy ez az abszolút igazság. - Én Seth oldalán állok - folytatta Sybill -, és remélem, hogy ezzel a tiéden is. Meg kell oldanunk azt, ami ma történt. - Mondtam neked, hogy ki voltam borulva. - Jó. Akkor is meg kell oldani. A bíróság nem lesz együttérző egy olyan nővel, akit azzal vádolnak, hogy drogos. - Nagyszerű! Miért nem állsz ki a tanúk padi árai Mondd el nekik, milyen értéktelen ember vagyok! Úgyis ezt gondolod. Mind ezt gondoltátok rólam, egész életemben! -Légy szíves, hagyd abba! - Sybill áthajolt az asztalon, és halkan suttogott. - Megteszek mindent, amit tudok. De ahhoz, hogy bebizonyítsd nekem, hogy tényleg akarod, együtt kell működnöd. Neked is adnod kell valamit, Glória. - Tőled sosem kaptam semmit ingyen! - Most nem rólam van szó. Kifizetem az ügyvédet, beszélek a gyámüggyel, megpróbálom megértetni Quinnékkel, hogy mit akarsz, és mihez van jogod. De azt akarom, hogy menj el elvonóra. - Minek- Túl sokat iszol. Glória gúnyosan mosolygott, és még egy nagyot kortyolt az italából. - Nehéz napom volt. - Drog volt nálad. - Mondtam már, a rohadt életbe, hogy nem az

enyém! - Ezt már korábban is mondtad - felelte Sybill hűvösen. - Kapsz szakmai segítséget, terápiára jársz, részt veszel a rehabilitációs programban. Én elrendezem és állom a számlát. Segítek neked munkát találni, és valami lakást is. - Persze, de csak ha úgy csinálom, ahogy te akarod! - Glória eltolta magától a poharat. - Még hogy terápia! Te meg az öreg mindent azzal akartatok megoldani. - Ezek a feltételeim. - Szóval te akarsz irányítania Jézusom, rendelj nekem még egy italt. Pisilnem kell. - Ezzel a vállára vetette a táskáját, és elsétált a bár előtt. Sybill hátradőlt, és lehunyta a szemét. Nem rendel még egy italt, Glóriának már így is akadozik a nyelve. Ez megint egy jó kis csata lesz, gondolta. Az aszpirin, amit bevett, semmit nem ért. A fájdalom makacsul dübörgött a halántékán, s rosszullét kerülgette. A homloka körül mintha vaspánt szorítaná. Semmi másra nem vágyott, csak kinyújtózni egy puha ágyon egy sötét szobában, és elmerülni a felejtésben. Phillip most megveti. Fájdalmas megbánás és szégyen tört rá, amikor felidézte a férfi szeméből sütő lenézést. Talán meg is érdemli. Pillanatnyilag nem tud elég világosan gondolkozni, hogy biztos lehessen benne. De nagyon sajnálja. Ráadásul haragszik is saját magára, amiért hagyta, hogy ilyen rövid idő alatt ennyire fontos legyen neki a férfi és a véleménye. Még csak pár napja ismeri, és egyáltalán nem akarta, hogy az érzelmeik összegabalyodjanak. Könnyed fizikai vonzalom, néhány kölcsönösen élvezetes óra egymás társaságában. Ez minden, amit akart. Hogyan lehetséges, hogy több lett belőle?De tudta, hogy amikor a férfi átöleli, amikor megpezsdíti a vérét azokkal a hosszú, mély csókokkal, sokkal többre vágyik. Ó, aki soha nem tartotta magát különösebben szexisnek vagy túl érzelmesnek, most szánalmas, siránkozó roncs lett, csak mert egy férfi nem akar többé foglalkozni vele. Nincs mit tenni, emlékeztette magát. Különben is, minden körülményt figyelembe véve, óés Phillip Quinn nem illenek össze. Ha mégis sikerül valamiféle kapcsolatot fenntartaniuk, az csak a gyermek miatt lesz. Mindketten felnóttek módjára fognak viselkedni, hűvös udvariassággal, és - legalábbis azt remélte - józanul. Seth érdekében. Kinyitotta a szemét, mert a pincérnőkihozta a salátát. Sajnálkozást látott az arcán. - Hozhatok még valamit- Még egy kis vizet - Nem. Köszönöm, jól vagyok. Azt elviheti - mutatott Glória üres poharára. A gyomra lázadozni kezdett az étel gondolatára, de magára parancsolt, hogy fogja meg a villát. Öt percig játszott a salátával, ide-oda tologatta, s tekintete az étterem hátsó része felé kalandozott.

Biztosan megint rosszul van, gondolta elkeseredetten. Most oda kell mennie hozzá, tartania kell a fejét, végig kell hallgatnia a siránkozást, és fel kell takarítania a disznóólat utána. A szokásos minta. Lerázta magáról a neheztelést és a vele együtt járó szégyent, felállt, és odasétált a nól mosdóhoz. - Glória, jól vagy?- - A mosdókagylóknál nem állt senki, és a vécékből sem érkezett válasz. Sybill beletörődő sóhajjal elkezdte nyitogatni az ajtókat. - Glóriái Az utolsó fülkében a lezárt vécétetőn megtalálta a pénztárcáját. Megdöbbenten felkapta, és belenézett. Az igazolványai megvoltak, és a hitelkártyái is. De minden készpénze eltűnt. És a nővére is. tizedik fejezet Agyát eltompította a fájdalom, a keze remegett, és egész teste rimánkodott, hogy legyen már vége ennek a napnak. Alig tudta kinyitni a szállodai szoba ajtaját. Csak be tudja végre venni a migréngyógyszerét, és lefekhessen a sötét szobában, semmire sem gondolva! Akkor talán kibírja a másnapot. Akkor lesz ereje szembenézni a Quinn családdal, egyedül, megbélyegezve a szégyenteljes kudarccal. Azt fogják hinni, hogy segített Glóriának megszökni. Nem is hibáztathatja őket. Hiszen már most is hazug betolakodó a szemükben. És Seth szemében. És, ismerte be, a sajátjában is. Lassan, eltökélten elfordította a kulcsot a zárban, beakasztotta a biztonsági láncot, és nekitámaszkodott az ajtónak, amíg újra képes lesz mozgatni a lábát. Ekkor felgyulladt a villany. Sybill elfojtott egy sikoltást, és védekező mozdulattal eltakarta a szemét. - Igazad van a kilátást illetően - mondta Phillip az erkélyajtóból. -Valóban szép látvány. Leeresztette a kezét, és kényszerítette az agyát, hogy gondolkozzon. Észrevette, hogy a férfi levette a zakóját és a nyakkendőjét, de ezt leszámítva épp úgy festett, mint amikor szembejött vele a rendőrségen. Kifinomult, városi férfi, aki tele van keserű haraggal. - Hogy jöttél be?Phillip hidegen elmosolyodott, tekintete hűvös, jeges aranyszínben csillogott. Mint a jeges téli nap fénye. - Sybill, csalódnom kell benned. Azt hittem, a kutatásaid magukban foglalták azt is, hogy az én korábbi mesterségem nagyrészt betöréses rablás volt. A lány ott maradt az ajtónak támaszkodva. - Tolvaj voltáR - Többek között. De ennyi elég is rólam. - Előrelépett, és letelepedett a kanapé karjára, mint egy közeli barát, aki megpróbálja kényelembe helyezni magát a csevegéshez. - Elbűvölsz. A jegyzeteid hihetetlenül sokatmondóak, még egy laikus számára is. - Elolvastad a jegyzeteimet?- - Sybill tekintete az

íróasztal és a laptop felé siklott. A fejét beborító fájdalmon keresztül már nem is érzett dühöt, de tudta, hogy valahol ott van benne. - Nincs jogod hozzá, hogy hívatlanul bejöjj ide, betörj a számítógépembe, és elolvasd a munkámat. Milyen nyugodt, gondolta Phillip, felállt, és kivett egy sört a minibárból. Miféle nőezí- Ami engem illet, Sybill, nem érdekel, mihez van jogom. Hazudtál nekem, kihasználtál. Az egészet kitervelted, igaz?- Amikor a múlt héten besétáltál a műhelybe, már tudtad, mit fogsz csinálni. Képtelen volt nyugodt maradni. Minél tovább áll Sybill, és nézi őt ezzel a kifejezéstelen tekintettel, annál magasabbra csap benne a harag. - Behatoltál az ellenséges táborba - csapta le a sört az asztalra. Az üveg csattanása a fán úgy hasított bele Sybill fejébe, mint egy balta. - Megfigyeltél, jelentést írtál, és továbbadtad az információt a nővérednek. És ha én segítettem neked, hogy könnyebben behatolj a vonalak mögé, hát hajlandó voltál vállalni az áldozatot, hogy velem légy. Le is feküdtél volna velem? - Nem. - Sybill a fejéhez szorította a kezét, és már majdnem megadta magát a vágynak, hogy lecsússzon a földre, és összegömbölyödjön. - Nem akartam, hogy a dolgok... - Szerintem hazudsz. - Phillip odament hozzá, megragadta a karját, és megemelte, hogy lábujjhegyre kellett állnia. - Szerintem te bármit megtettél volna. Csak egy újabb megfigyelési lecke, igaz?- Ráadásul még azzal az előnnyel is járt volna, hogy az a szuka nővéred még több pénzt csikarhatott volna ki belőlünk. Seth neked sem jelent semmit, ahogy neki sem. Csak eszköz a céljaitok eléréséhez. - Nem, ez... nem tudok gondolkozni - A fájdalom elviselhetetlenné vált. Ha a férfi nem tartotta volna, térdre rogy, és úgy könyörög neki. - Én... majd megbeszéljük holnap. Nem vagyok jól. - Úgy látszik, ez is közös benned és Glóriában. Csakhogy engem nem lehet ilyesmivel megetetni. A lány lélegzete sipítóvá vált, látása elhomályosodott. - Sajnálom. Nem bírom. Le kell ülnöm. Kérlek, muszáj leülnöm! Phillip végre legyőzte haragját, és valóban odafigyelt rá. A lány arca halottsápadt volt, szeme üveges, lélegzete gyors és szaggatott. Ha csak tetteti a betegséget, gondolta Phillip, Hollywood nagy sztárt veszített személyében. Halkan káromkodott, és odavonszolta őt a kanapéhoz. Sybill lerogyott. Túl rosszul volt ahhoz is, hogy zavarban legyen. Lehunyta a szemét. - Az aktatáskám. A gyógyszerem az aktatáskámban van. A férfi felkapta a puha fekete bőrtáskát az íróasztal mellől, belekotort, és előhúzta a gyógyszeres üveget. - Imitrex- - nézett a lányra. Sybill hátrahajtotta a fejét, szemét szorosan lehunyta, keze ökölbe szorítva

feküdt az ölében, mintha oda tudná vonzani a fájdalmat, és halálra szoríthatná. - De hiszen ez nagyon erős migréngyógyszer. - Igen. Néha szokott migrénem lenni. - Összpontosítanom kell, utasította magát, relaxálni. De bármivel próbálkozott, semmi nem segített a gonosz fájdalom ellen. - El kellett volna vinnem a gyógyszert. Ha velem lett volna, nem jutottam volna el ebbe a stádiumba. -Tessék. - Phillip odanyújtott neki egy tablettát, és egy pohár vizet a minibárból. - Köszönöm. - Sybill majdnem magára öntötte a vizet siettében. - Eltart egy darabig, de jobb, mint az injekció. - Újra lehunyta a szemét, és imádkozott, hogy végre magára maradhasson. -EttéR - Tessék?- Nem. Majd jobban leszek. Olyan szörnyen törékenynek látszott. Phillip agyának egyik része azt gondolta, megérdemli, hogy fájjon neki, és legszívesebben otthagyta volna a szenvedésével. De fölkapta a telefont, és a szobaszervizt kérte. - Nem kérek semmit. - Hallgass! - A férfi levest és teát rendelt, majd járkálni kezdett a szobában. Hogy tévedhetett ekkorát Az egyik legjobban kifejlesztett képességéneképp azt tartotta, hogy gyorsan és pontosan meg tudja ítélni az embereket. Egy intelligens, érdekes nőt látott. Elegáns volt, humoros és jó ízlésű. De a csillogó felszín alatt csak egy hazug csaló, egy opportunista. Majdnem felnevetett. Épp most írta le azt a gyereket, akit fél életén keresztül el akart temetni magában. - A jegyzeteid szerint nem láttad Setht négyéves kora óta. Minek jöttél most ideL - Azt hittem, segíteni tudok. - Kineki A remény, hogy a fájdalom mindjárt enyhülni kezd, adott neki annyi erőt, hogy kinyissa a szemét. - Nem tudom. Azt hittem, segíteni tudok neki és Glóriának. - Ha az egyiknek segítesz, azzal ártasz a másiknak. Sybill, én elolvastam a jegyzeteidet. Azt akarod mondani hogy téged érdekel Seth sorsad Az alany egészségesnek látszik. Ó nem egy nyomorult alany, egy gyerek! - Objektívnek kell lennem. - Emberinek kell lenned. Ez a nyíl egészen Sybill szívéig hatolt, s most már az is fájni kezdett. - Én nem vagyok túlságosan jó az érzelmek terén. Sokkal inkább otthon vagyok a reakciók és a viselkedési

minták körében. Azt reméltem, tudok egy kis távolságot tartani a helyzettől, kielemezhetem, és eldönthetem, mi a legjobb minden érintettnek. Nem ment túl jól. - Miért nem tettél semmit korábban? - kérdezte a férfi. - Miért nem elemezted a helyzetet, amikor Seth még a nővérednél volt? - Nem tudtam, hol vannak - mondta a lány, de aztán nagyot sóhajtott, és megrázta a fejét. Most nem hozakodhat elő a kifogásaival, és ez a hideg tekintetű férfi úgysem fogadná el őket. - Soha nem is próbáltam komolyan megtalálni őket. Amikor Glória megkeresett, és kért, néha küldtem neki pénzt. Vele mindig is terméketlen és kellemetlen volt a viszonyom. - Az Isten szerelmére, Sybill, mi most egy kisfiúról beszélünk, nem pedig a te testvéri féltékenységedről! - Féltem a túl szoros kötődéstől - tört ki a lányból. Amikor együtt voltunk, és megszerettem a kicsit, ő elvitte. Az ő gyereke, nem az enyém. Nem tehettem semmit. Kértem, hadd segítsek, de nem akarta. Egyedül akarta felnevelni. A szüleim kitagadták. Anyám még azt sem hajlandó elismerni, hogy van egy unokája. Tudom, hogy Glóriának vannak problémái, de neki sem lehet könnyű. Phillip egyszerűen csak bámult. - Komolyan beszélsz?- Nem volt senkije, akire támaszkodhatott volna kezdte Sybill, majd lehunyta a szemét. Kopogtak az ajtón. - Bocsánat, de nem hiszem, hogy tudnék enni. - Dehogynem. Phillip kinyitotta az ajtót, és intett a pincérnek, hogy tegye a tálcát a kanapé előtti asztalra. Gyorsan elküldte, készpénzzel fizetett, és jókora borravalót is adott. - Kóstold meg a levest! - parancsolt rá Sybillre. Kell valamit enned, mert így a gyógyszertől csak hányingered lesz. Anyám orvos volt, ne feledd! - Jól van. - Sybill lassan kanalazni kezdte a levest, azt mondogatva magának, hogy ez is csak gyógyszer. Köszönöm. Gondolom, nem sok kedved van most kedveskedni velem. - Nehezebb veszekedni, ha ilyen rosszul vagy. Csak egyél, aztán megvívjuk a csatát. Sybill felsóhajtott. A fejfájás legélesebb része tompulni kezdett. Most már rendben lesz minden, gondolta. Phillipet is kezelni tudja. - Remélem, legalább megpróbálod megérteni az én álláspontomat. Pár héttel ezelőtt felhívott a nővérem. El volt keseredve, meg volt rémülve. Azt mondta, elveszítette Setht. - Elveszítette? - Phillip kurtán, gúnyosan felnevetett. - Ó, ez aztán érdekes! - Előbb azt hittem, elrabolták a gyereket, de végül ki tudtam szedni belőle néhány részletet. Azt mondta, hogy a ti családotoknál van, elvettétek tőle. Majdnem hisztérikus volt, annyira félt, hogy sosem kapja vissza. Nem volt pénze ügyvédre. Egy egész családdal, egy egész rendszerrel kellett harcolnia, teljesen egyedül. Küldtem neki pénzt ügyvédre, és megígértem, hogy segítek. És

mondtam, hogy várjon, amíg jelentkezem. Erezte, hogy szervezete kezd magához térni. Kivett egy zsömlét a tányérja melletti kosárból, és kettétörte. - Úgy döntöttem, eljövök, és megnézem magam, mi a helyzet. Tudom, hogy Glória nem mindig mond teljesen igazat, hajlamos elferdíteni a dolgokat, hogy neki kedvezzenek. De az akkor is tény, hogy Seth a te családoddal él, és nem vele. - Hála Istennek! A lány a zsömlére meredt, nem volt biztos benne, hogy ha bekapja, képes lesz lenyelni. -Tudom, hogy rendes otthont biztosítotok neki, de őaz anyja, Phillip! Joga van a saját fiához. A férfi fürkészőpillantással nézte, mérlegelte a hangját. Nem tudta, dühöngjön vagy inkább álmélkodjon. - Te ezt komolyan így is hiszed, ugye?Sybill arcába kezdett visszatérni a szín. A tekintete is kitisztult, és most szembe is nézett vele. - Hogy érted ezt - Elhiszed, hogy a családom elvette tőle Setht, kihasználtuk a szegény egyedülálló anyát, akinek rosszul megy a sora, és elragadtuk tőle a gyereket. És hogy ő most vissza akarja kapni. Sőt még ügyvédet is fogadott. - Seth nálatok van - mutatott rá Sybill. - Ez igaz. Mert hozzánk tartozik, és nálunk is marad. Hadd mondjak el néhány tényt. Glória megzsarolta apámat, és eladta neki Setht. - Tudom, hogy te ezt hiszed, de... - Sybill, én tényeket mondok neked. Még nincs egy éve, hogy Seth egy mocskos lakásban lakott Baltimoreban, a nővéred pedig az utcákat járta. - Az utcákat?- Istenem, honnan pottyantál te idei- Kurva volt. Méghozzá nem egy aranyszívű szegény kis kurva, egy elkeseredett, nyomorgó leányanya, aki bármit megtesz, hogy enni adjon a gyerekének. Nem! Ö a saját étvágyát akarta jóllakatni. Sybill lassan megcsóválta a fejét, egyik oldalról a másikra, bár agyának egy része elfogadta, amit hallott. - Honnan tudódé - Tudom. Mert együtt lakom Sethszel. Beszéltem vele, meghallgattam. A lány keze eljegesedett. Felemelte a teáskannát, hogy átmelegítse, és lassan töltött belőle egy csészébe. - Ó csak egy gyerek. Biztosan félreértett valamit. - Persze. Biztosan így volt. Azt is csak félreértette, amikor anyád felvitt magával egy fickót, vagy amikor úgy belőtte magát, hogy elterült a padlón, és Seth azt nézte, meghalt-e. Csak félreértette, amikor rosszkedvében hülyére verte őt. - Megütötted - A csésze nagyot csörrent a csészealjon. - Megütötted - Verte. Nem holmi elítélendő, mégis civilizált elfenekelésről van szó, dr. Griffin. Ököllel verte, nadrágszíjjal, a tenyere élével. Vágtak már neked

ököllel az arcodba- - Phillip felemelte összeszorított kezét a lány szeme elé. - Képzeld csak el! Arányaiban nagyjából megfelel, ha összehasonlítod egy felnőtt nő öklét egy öthat éves gyerek arcával. Képzeld még hozzá a drogot és az alkoholt, attól még erősebben, még gyorsabban lecsap az az ököl. Félrehúzta a kezét, és megnézte. - Az én anyám heroinon élt. Ha kihagyott egy adagot, akkor jobb volt messzire elkerülni. Nagyon jól tudom, milyen az, ha egy gonosz, felpörgött no ököllel ront az embernek. - Visszafordult Sybillhez. - A nővéred még esélyt sem kap, hogy még egyszer hozzányúljon Sethhez. - Én azt... el kell mennie terápiára. Én sosem... amikor én láttam Setht, teljesen jól volt. Ha tudtam volna, hogy rosszul bánik vele... - Még nem fejeztem be. Ugye, milyen szép kisfiúd Glória néhány ügyfele is úgy gondolta. A szín, ami visszatért a lány arcára, most újból eltűnt. - Nem! - Megrázta a fejét, ellökte magától a férfit, és tántorogva felállt. - Nem, ezt nem hiszem el! Ez undorító! Ez lehetetlen. - Glória nem tett semmit, hogy megakadályozza. Phillip ügyet sem vetett a lány sápadtságára, törékenységére. Folytatta, keményen. - Nem csinált semmit az égvilágon, hogy megvédje. Seth teljesen egyedül volt. Lerázta őket magáról, vagy elbújt. De előbb-utóbb jött volna egy olyan, akit nem tud lerázni, aki elól nem tud elbújni. - Ez lehetetlen! Nem tehetett ilyet! - De megtette. Főleg, ha pár extra dollár is leesett neki belőle. Hónapokig tartott, amíg Seth el tudta viselni azt, hogy megérintsük, ha csak véletlenül is. De még mindig vannak rémálmai. És ha kimondjuk előtte az anyja nevét, az embert rosszullét környékezi a félelem láttán, ami kiül az arcára. Hát ez a helyzet, dr. Griffin. - Istenem! Hogy várhatod tólem, hogy elfogadjam ezt a szörnyűséget ? Hogy elhiggyem, Glória képes ilyesmire - A szívére szorította a kezét. - Együtt nőttem fel vele. Téged még egy hete sem ismerlek, és azt várod tőlem, hogy fogadjam el ezt a horrortörténetet, ezt az aljasságot tényként - Szerintem már el is fogadtad - mondta Phillip egy kis idő múlva. - Szerintem legbelül vagy olyan okos, és mondjuk, olyan jó megfigyelő, hogy tudod az igazságot. Sybill megrémült. - Ha ez az igazság, miért nem tettek valamit a hatóságoké - Sybill, te tényleg olyan régóta élsz abban az elefántcsonttoronyban, hogy fogalmad sincs, milyen az élet az utcákon Hogy hány Sethhez hasonló gyerek él

ugyanígy A rendszer néha működik, a kevés szerencsés esetében. Az én esetemben nem működött. Seth esetében sem. Engem Ray és Stella Quinn mentettek meg. És még nincs egy éve, hogy apám kifizette a nővérednek az első részletet a tízéves kisfiúért. Hazahozta a gyereket, és rendes életet biztosított neki. - Glória azt mondta... azt mondta, hogy Ray elvette tőle Setht. - Persze, elvette! Először tízezret adott, aztán még néhányszor ugyanannyit. Végül márciusban Glória írt neki egy levelet, és azt követelte, hogy egy összegben fizesse ki. Százötvenezer, készpénzben. És akkor eltűnik. - Száz... - Sybill elszörnyedve elhallgatott. Megpróbált a kézzelfogható tényekre összpontosítani. - Levelet írt-?- Olvastam. Apám kocsijában volt, amikor meghalt. Ray hazafelé jött Baltimore-ból. Majdnem az összes pénzét kivette a bankból. Gondolom, a nővéred már a nagy részének a nyakára hágott. Pár hónappal ezelőtt nekünk is írt, még többet követelve. Sybill elfordult, gyors léptekkel odament az erkélyajtóhoz, és felrántotta. Azonnal levegőre volt szüksége, úgy kortyolta, mint a szomjazó a vizet. - El kéne hinnem, hogy Glona képes volt mindezt megtenni, és a fő célja a pénz volt?- Küldtél neki pénzt ügyvédre, igaz Hogy hívják Miért nem vette még fel a kapcsolatot a mi ügyvédünkkel?Sybill lehunyta a szemét. Ha úgy érzi, elárulták, az nem segít semmit. - Amikor megkérdeztem, kikerülte a kérdést. Nyilván nincs is ügyvédje, és kétlem, hogy egyáltalán akart keresni. - Hát, elég lassú vagy- mondta a férfi nem is leplezett gúnnyal -, de végül csak felfogod. - Hinni akartam neki. Gyerekkorunkban sosem álltunk közel egymáshoz, és ez biztosan legalább annyira az én hibám, mint az övé. Azt reméltem, tudok segíteni neki és Sethnek. Azt hittem, ez a megoldás. - Ó pedig kihasznált. - Felelősnek éreztem magam. Anyám olyan hajthatatlan! Haragszik, amiért idejöttem. Amióta Glona tizennyolc éves korában megszökött otthonról, nem hajlandó a lányának tekinteni őt. Glória azt állította, hogy az iskolaigazgató molesztálta. Mindig ilyeneket talált ki. Szörnyű nagy veszekedés volt közte és anyám között, és másnapra Glória eltűnt. Elvitte anyám ékszereit, apám éremgyűjteményét, és persze az összes készpénzt. Majdnem öt évig nem hallottam róla semmit., Az az öt év nagy megkönnyebbülés volt. - Sybill halkan beszélt, és közben kibámult a vízre. - Gyűlölt engem. Mindig, amióta csak emlékszem. Mindegy volt, mit csináltam, akár verekedtem vele, akár ráhagytam, csináljon, amit akar, utált. Nekem könnyebb volt távol maradni tőle. Nem gyűlöltem, egyszerűen nem éreztem semmit. És ha mindent félresöprök, most is

ugyanezt érzem. Vagyis nem érzek semmit iránta. Biztosan az én hibám mormogta -, talán genetikai hiba. Halvány mosollyal az arcán megfordult. - Érdekes lenne egyszer tanulmányozni a dolgot. - Ugye fogalmad sem volt róla, hogy mit csináld kérdezte a férfi. - Nem. Ennyit a híres megfigyelőképességemról. Phillip, nagyon sajnálom! Borzasztóan sajnálom, amit tettem, és azt is amit nem tettem. Esküszöm, nem azért jöttem ide, hogy ártsak Sethnek. És megígérem, hogy mindent megteszek, amit csak tudok, hogy segítsek. Ha bemehetek holnap a gyámügyhöz, beszélek Annával és a családoddal. Ha megengeded, Sethszel is szeretnék találkozni, megpróbálnám megmagyarázni. - Nem visszük magunkkal az irodába. Nem engedjük, hogy Glória a közelébe kerüljön. - Nem lesz ott. A férfi szeme megrebbent. - Tessék- Nem tudom, hol van. - Sybill tehetetlenül széttárta a kezét. Tudom, megígértem, hogy elhozom. El is akartam. - Hagytad, hogy elmenjen 4 A rohadt életbe! - Nem... legalábbis nem szándékosan. -A lány újra lerogyott a kanapéra. - Elvittem egy étterembe. Azt akartam, hogy egyen valami rendes ételt, és beszélni akartam vele. Ingerült volt, és túl sokat ivott. Veszekedtem vele. Mondtam neki, hogy most mindent rendezünk, és hogy holnap megbeszéljük a dolgot. Feltételeket szabtam neki. Tudhattam volna! Nem tetszett neki, de én azt gondoltam, úgysincs más választása. - Miféle feltételeket - Hogy elmegy kezelésre, elvonókúrára. Hogy segítséget kér, és egyenesbe jön, mielőtt megpróbálja visszaszerezni a gyámságot. Kiment a mosdóba, elég sokáig nem jött vissza, így utána mentem. Felemelte a kezét, majd értetlenül visszaejtette az ölébe. - Megtaláltam a pénztárcámat. Biztosan kivette a táskámból. A hitelkártyáimat meghagyta - tette hozzá keserű mosollyal. -Tudta, hogy úgyis rögtön letiltatom őket. Csak a készpénzt vitte el. Nem ez az első eset, hogy lop tőlem, de mindig újra meglep - Sybill felsóhajtott, és vállat vont, mintha lerázhatná magáról. - Majdnem két órán át köröztem a városban, hátha megtalálom. De nem találtam, és fogalmam sincs, hol lehet. Azt sem tudom, mit tervez. - Jól benne hagyott a pácban, nem igaz?- Felnőtt ember vagyok. Tudok vigyázni magamra, és vállalom a felelósséget magamért. De Seth... ha csak egy része igaz annak, amit mondtál... gyűlölni fog engem. Megértem, és kénytelen leszek beletöródni. De azért szeretnék legalább egy esélyt. Hadd beszéljek vele! - Ez tóle függ.

- Rendben. Látni akarom az iratokat - kulcsolta össze a kezét a lány. - Tudom, hogy kérhetnéd tólem, hozzak bírósági végzést, de szívesen kihagynám. De jobban fel tudnám dolgozni, ha láthatnék mindent leírva, feketén-fehéren. - Nem minden fekete-fehér, ha emberek életéről és érzéseiről van szó. -Talán nem. De tényekre van szükségem, dokumentumokra, jelentésekre. Ha láthatom őket, és meggyőződöm róla, hogy Seth érdekeit az szolgálja, ha a családoddal él, akár állandó gyámság révén, akár örökbefogadással, megteszek mindent, hogy ezt elősegítsem. Most nem szabad engednie, gondolta. Rá kell bírnia a férfit, hogy adjon neki még egy esélyt. Csak még egyet. - Pszichológus vagyok, és a vér szerinti anya testvére. Szerintem a véleményem sokat nyomna a latban a bíróságon. Phillip szemügyre vette. Részletek, gondolta, mindig a részletek. Hiszen a családban ő foglalkozik az ilyesmivel. Amit Sybill elmondott, segíthet, hogy mindent úgy rendezzenek el, ahogy szeretnék. - Gondolom, ez így van. Megbeszélem a testvéreimmel. De attól tartok, Sybill, még mindig nem érted. Glória nem fog Sethért harcolni. Nem is akart soha. Csak ki akarja használni, hogy még több pénzt szerezzen. De azt sem kap többet, egy fillért sem. - Vagyis fölösleges vagyok. - Lehet. Még nem tudom. - Phillip felállt, megcsörgette az aprópénzt a zsebében. Járkálni kezdett. - Hogy vagyi - Jobban. Elég jól. Köszönöm. Bocsánat, hogy így elhagytam magam, de ez a migrén nagyon erős volt. - Gyakran előforduld - Néhányszor évente. Általában be tudom venni a gyógyszert még az elején, és akkor nem olyan borzasztó. De ma délután zavart voltam. - No igen, ha le kell tenni az óvadékot a testvéredért, attól zavart leszel. A férfi kíváncsian visszafordult felé. - Mennyit fizettél, hogy kiengedjék?Ötezer dollárt. - Hát, gondolom, annak most már búcsút mondhatsz. - Valószínűleg. De nem a pénz számít. - Hanem mi- - torpant meg Phillip, és megfordult. A lány még mindig kimerültnek és ijesztően törékenynek látszott. Az igazságtalan előny akkor is előny, gondolta, és folytatta. - Mi az, ami fontos neked, SybilR -Befejezni, amit elkezdtem. Lehet, hogy nincs szükségetek a segítségemre, de én akkor sem megyek el, amíg meg nem tettem, ami csak telik tőlem. - Ha Seth nem akar találkozni és beszélni veled, akkor nem fog. Ez biztos. Épp elég volt már neki. Sybill kiegyenesítette előreroskadó vállát. - Függetlenül attól, beleegyezik-e, hogy beszéljen

velem, vagy nem, szándékomban áll itt maradni, amíg a jogi formaságok el nem rendeződnek. Nem kényszeríthetsz, hogy elmenjek, Phillip. Megnehezítheted, kényelmetlenné teheted az életemet, de nem kényszeríthetsz távozásra, amíg meg nem nyugszom, hogy minden rendben van. - Igen, bizony megnehezíthetem neked. Sőt, majdnem lehetetlenné tudlak tenni. És épp ezen gondolkozom. - Odahajolt, és ügyet sem vetve a lány ösztönös elhúzódására, erősen megfogta az állát. - Lefeküdtél volna velem - A körülményeket figyelembe véve, nem hiszem, hogy van értelme a kérdésnek. - De számomra van értelme. Válaszolj! Sybill a férfi szemébe nézett. A büszkeségéről van szó, annak ellenére, hogy úgy érezte, nem sok maradt a méltóságából. - Igen. - A férfi szeme felvillant, mire ő dühösen elrántotta az állát a kezéből. - De nem Seth vagy Glória kedvéért. Azért feküdtem volna le veled, mert kívántalak. Mert vonzódtam hozzád, és amikor veled voltam, ha rövid ideig is, az egész értékrendszerem felborult. -Az egész értékrendszered felborulta - Phillip előrehátra hintázott a sarkán, kezét a zsebébe dugta. - Jézusom, ez aztán igen! Miért találom mégis érdekesnek ezt a fennhéjázó modorodati - Nem fennhéjázó a modorom. Kérdeztél valamit, és én őszintén válaszoltam. És ha nem vetted volna észre, múlt időben. - Most még valamit meg kell fontolnom. Akarome, hogy jelen idő legyen. Azt ne mondd, hogy nincs értelme a kérdésnek! Ha ma este ágyba bújnánk, reggelre nem biztos, hogy nagyon kedvelnénk egymást. - Én már most sem kedvellek. - Hát, egy cipőben járunk, drága. - Phillip megint megcsörgette az aprót, majd vállat vont. - Reggel találkozunk Anna irodájában. Tőlem megnézheted az összes papírt, még a nővéred zsaroló leveleit is. Sethszel kapcsolatban viszont nem ígérek semmit. Ha megpróbálsz a hátunk mögött közel férkőzni hozzá, azt megbánod. -Ne fenyegess! - Nem fenyegetlek. Csak elmondtam a tényeket. A te családodban szokás fenyegetőzni. - Élesen elmosolyodott, a jókedv minden szikrája nélkül. - A Quinn család viszont betartja, amit megígért. - Én nem vagyok Glória. - Nem. De egyelőre nem lehet tudni, hogy ki is vagy valójában. Kilenc óra - tette hozzá. - Ó, igen, talán jobb lenne, ha újra átnéznéd a jegyzeteidet, dr. Griffin.Talán érdekes lenne, pszichológiai szempontból, ha megkérdeznéd magadtól, miért találod annyival könnyebbnek megfigyelni az életet, mint részt venni benne. Aludj

egy kicsit - javasolta Phillip, és az ajtóhoz ment. - Holnap szükséged lesz az éles eszedre. - Phillip! - Sybill az indulataitól vezérelve felállt, és megvárta, míg a férfi megfordul a nyitott ajtóban. Ugye, milyen nagy szerencse, hogy megváltoztak a körülmények, mielőtt elkövettük azt a hibát, hogy lefekszünk egymássaly A férfi félrehajtotta a fejét. Tetszett is neki, és mulattatta is, hogy a lány ilyen veszélyes kijelentéssel mer búcsúzni. - Drága, én annál többre becsülöm magam! És halk kattanással bezárta maga mögött az ajtót. Sethnek meg kell mondani. Csak egyféleképpen lehet: azonnal és együtt, az egész család. Ethan és Grace hazahozzák, amint Aubreyhoz megérkezik a bébiszitter. - Nem lett volna szabad szem elől veszíteni. - Cam fel-alá járkált a konyhában, kezét zsebre vágva, szürke szemében kőkemény tekintet. - Isten tudja, hová ment, és ahelyett, hogy kikérdeztük volna, egy életre elintéztük volna, most nincs semmi a kezünkben. - Ez nem teljesen így van. - Anna kávét főzött. Igaz, hogy nem fognak megnyugodni tőle, de úgyis mindenki kérni fog. - A rendőrségi jelentést csatoljuk az anyaghoz. Nem hiszem, hogy megtehetted volna, hogy kirángatod a rendőrség épületéből, és kényszeríted a beszédre. - Akkor is sokkal nyugodtabbak lennénk, mint így, hogy hagytuk elmenni. - Pillanatnyilag, talán. De Seth érdekei és a mi érdekeink is azt kívánják, hogy mindent hivatalosan, szabályosan intézzünk. - Szerintetek Seth mit fog szólni hozzád - Cam megpördült, és minden haragját az öccsére és a feleségére zúdította. Vajon úgy fogja érezni, az érdekei azt kívánták, hogy odamentünk, és nem tettünk semmit -De tettetek. -Anna megértette férje ingerültségét, ezért nyugodt maradt. - Megbeszéltétek, hogy találkozunk az irodámban. Ha nem tartja be a megállapodást, az is ellene fog szólni. - Nem lesz a gyámügynek még a közelében sem kezdte Phillip -, csak Sybill jön el. - Es bíznunk kellene benned - csattant fel Cam. Eddig még semmi mást nem tett, csak hazudott. - Te nem láttad ma este - mondta Phillip higgadtan. - Én igen. - Na persze! Tudjuk mi jól, melyik testrészedet használod a nézésre! - Hagyjátok abba! - Anna gyorsan a két férfi közé lépett, mert azok már ökölbe szorították a kezüket, a szemük villogott. - Nem hagyom, hogy verekedjetek ebben a házban! - Egyik kezét Cam mellkasára fektette, a másikat Phillipére, de mind a kettő hajthatatlan maradt. - Senkin nem segít, ha széttépitek egymást. Egységes frontot kell mutatnunk. Sethnek erre van szüksége - tette hozzá,

és erősebben meglökte őket, mert meghallotta a bejárati ajtó csapódását. - Mind a ketten üljetek le! Üljetek le! - sziszegte, és a lelki szemei előtt még mindig ott lebegő öklök képétől sürgető és parancsoló lett a hangja. A két férfi továbbra is lángoló szemmel nézett farkasszemet, de kihúztak egy-egy széket, és leültek. Annának csak egy megkönnyebbült sóhajra volt ideje, és már be is lépett Seth, nyomában a két ugrándozó kutyával. - Sziasztok, mi újsága - Vidám mosolya azonnal lehervadt az arcáról. Glória mindig változó lelkiállapotával együtt élve jól megtanulta felmérni a hangulatot. A konyhában szinte szikrázott a levegő a feszültségtől és az indulattól. Hátrált egy lépést, majd megdermedt, amint megérezte a vállán Ethan kezét. - De finom illata van a kávénak - mondta Ethan, és nem engedte el a fiút, részben azért, hogy visszatartsa, részben pedig, hogy éreztesse vele támogatását. - Hozom a csészéket. - Grace elment mellettük, és a szekrényhez, lépett. Tudta, hogy jobban érzi magát, ha lefoglalja a kezét. - Seth, kérsz egy kólát? - Mi történte - kérdezte a gyerek merev ajakkal. A keze hirtelen jéghideg lett. - Eltart egy ideig, amíg elmondjuk. - Anna odament hozzá, és két keze közé fogta az arcát. A legfontosabb dolog az, gondolta, hogy letörölje a gyerek arcáról ezt a félelmet. - De nem kell aggódnod. - Megint pénzt kért?- Ide akar jönnie Kiengedték a börtönből ?- Nem. Gyere, ülj le! Mindent elmagyarázunk. Anna meglátta, hogy Cam szólni akar, de megrázta felé a fejét. Phillipre nézett, s közben odavezette a fiút az asztalhoz. Phillip több dolgot tud első kézből, jobb, ha ő mondja el. Phillip nyugtalanul beletúrt a hajába. Hol is kezdjed - Seth, tudsz valamit anyád családjáról - Nem. Mondott nekem mindenfélét. Egyszer azt mondta, hogy a szülei nagyon gazdagok voltak, de meghaltak, és valami disznó ügyvéd ellopta az összes pénzt. Máskor azt mondta, hogy árva, és megszökött a nevelőszüleitói, mert a mostohaapja meg akarta erőszakolni. Máskor meg azt, hogy az anyja egy híres filmsztár, aki odaadta másoknak, mert a karrierje fontosabb volt. Mindig másképp adta elő. Beszéd közben végigsiklott a tekintete a szobában lévőkön, mint aki olvasni akar az arcukból. - Kit érdekeld - kérdezte, ügyet sem vetve az üdítőre, amelyet Grace odatett elé. - Ki a fenét érdekel az ő családjai Biztosan nem volt senkije, mert különben megfejte volna őket is. -Van valakije, és úgy látszik, meg is fejte. - Phillip próbált halkan és nyugodtan beszélni, mintha egy viháncoló kiskutyát

kellene megnyugtatnia. - Ma tudtuk meg, hogy vannak szülei és egy húga. - Nem kell elmennem hozzájuk. - A gyerek rémületében felugrott az asztaltól. - Nem is ismerem őket. Nem kell elmennem hozzájuk, ugyeí- Nem, dehogyis! - Phillip megfogta Seth karját. De jobb, ha tudsz róluk. - Nem akarok. - A fiú most Camre nézett, szemében könyörgéssel. - Nem akarok tudni se róluk! Azt mondtad, maradhatok. Azt mondtad, ezt semmi nem fogja megváltoztatni. Cam szinte rosszul lett ekkora kétségbeesés láttán. De rámutatott a székre. - Itt maradsz. És ezt semmi nem változtatja meg. Ülj le! Semmit nem oldunk meg azzal, ha elfutunk. - Nézz körül, Seth - szólt közbe Ethan lágyan, a józan érvelés hangján. - Öten vagyunk itt, és mind melletted állunk. Seth el akarta hinni. Nem értette, miért könnyebb hinni a hazugságoknak és a fenyegetésnek, mint az ígéreteknek. - Mit akarnak?- Hogy találtak meg? - Glória pár hete felhívta a húgát - kezdte Phillip, amikor Seth végre visszaült. - Nem emlékszel a testvérére í- Nem emlékszem senkire - mormolta a gyerek, és behúzta a vállát. - Hát, úgy tűnik, feltálalt a húgának valami mesét, azt mondta, hogy mi elloptunk téged tőle. -Egy nagy szart! - Seth! Anna tekintetétől Seth kényelmetlenül fészkelődni kezdett a székén. - Kiszedett a húgából egy kis pénzt ügyvédre - folytatta Phillip. -Azt mondta, le van égve, el van keseredve, és mi megfenyegettük. Arra kell neki a pénz, hogy téged visszakaphasson. Seth a keze fejével megtörölte a száját. - És a húga bevetted Biztosan teljesen hülye. - Lehet. Vagy lehet, hogy csak jószívű. Mindegy, azért az egészet nem vette be. Maga akart utánanézni a dolgoknak. Úgyhogy eljött St. Chrisbe. - Itt van?- - kapta fel a fejét a gyerek. - Nem akarom látni. Nem akarok beszélni vele. - Már beszéltél. Sybill Glória húga. Seth sötétkék szeme tágra nyílt, és a dühös pír lefoszlott az arcáról. -Az nem lehet. De hiszen ő doktor. Könyveket ír. - Akkor is a húga. Amikor ma Cammel és Ethannal lementünk Hamptonba, találkoztunk vele. - Találkoztatok vele is?- Glóriával ? - Igen. Várj! - Phillip a gyerek kezére fektette a sajátját. - Sybill is ott volt. 0 fizette ki az óvadékot. így derült ki az egész. - Hazudott. - Seth hangja hirtelen elvékonyodott.

- Épp úgy, mint Glória. Átkozott hazug! - Hadd fejezzem be! Megbeszéltük, hogy holnap mind a kettőjükkel találkozunk, Anna irodájában. Meg kell tudnunk a tényeket, Seth - magyarázta, amikor a fiú kirántotta a kezét. - Ez az egyetlen módja, hogy végre mindent rendezzünk. - Én nem megyek. - Az csak rajtad áll. Szerintünk Glória nem fog eljönni. Nemrégen találkoztam Sybill-lel. Glória megszökött tőle. - Eltűnte - Sethben megkönnyebbülés és remény kezdte legyűrni a rettegést. - Megint eltűnte - Úgy látszik. Ellopta Sybill pénzét a tárcájából, és meglépett. - Phillip Ethanra nézett, és látta, hogy dühös beletörődéssel fogadta a hírt. - Sybill viszont eljön reggel Anna irodájába. Szerintem jobb lenne, ha velünk jönnél, és beszélnél vele. - Nekem nincs semmi mondanivalóm. Nem ismerem. Nem érdekel. Menjen innen, és hagyjon engem békén! - Nem árthat neked, Seth. - Utálom. Biztosan ő is pont olyan, mint Glona, csak jobbnak mutatja magát. Phillip a kimerültségre, a bűntudatra és a kétségbeesésre gondolt, amit Sybill arcán látott. De azt felelte: - Ezt is te döntőd el. De jó lenne, ha találkoznál vele, és meghallgatnád. Azt mondta, csak egyszer találkozott veled azelőtt. Glória elvitt téged New Yorkba, és egy darabig ott laktatok nála. Négyéves voltál. - Nem emlékszem. - Seth arca makacs maradt. Sok helyen laktunk. - Seth, tudom, hogy úgy érzed, nem igazságos. Grace nyúlt át az asztalon, és biztatóan megszorította az ökölbe rándult kis kezet. - De lehet, hogy a nagynénéd segíteni tud. Mind ott leszünk veled. Cam látta, hogy Seth továbbra is hajthatatlan. Előrehajolt. - A Quinn fiúk nem fordítanak hátat a harcnak. Elhallgatott, megvárta, amíg a fiú ránéz. - Csak ha már győztek. A büszkeség, és a félelem, hogy nem lesz méltó a névre, amit kapott, arra késztette Setht, hogy kihúzza magát. - Jól van, elmegyek, de mondhat, amit akar, nekem nem számít. - Égő, komor szemmel nézett Phillipre. Lefeküdtél veleí- Seth! - kiáltott fel Anna élesen, de Phillip felemelte a kezét. Az első, ösztönös gondolata neki is az volt, megmondja a gyereknek, hogy semmi köze hozzá. De gyorsan meggondolta magát. - Nem. Seth vállat vont. - Ez legalább valami. - Te vagy az első. - Phillip látta, hogy Seth szemében meglepetés villant. Megígértem, hogy te leszel az

első, és ez így is van. Ezt senki és semmi nem változtatja meg. A jóleső melegség mellett Seth a szégyen fájdalmát is átélte. - Bocsánat - mondta halkan, és lesütötte a szemét. - Semmi baj. - Phillip belekortyolt a kihűlt kávéba. - Holnap meghallgatjuk, amit mondani akar, de ő is kénytelen lesz meghallgatni minket. Téged. Aztán majd meglátjuk. Sybillnek fogalma sem volt róla, hogy mit fog mondani. Rosszul érezte magát. A migrén utáni másnaposság ködként ülte meg az agyát, az idegei pedig pattanásig feszültek már a gondolatától is, hogy szembe kell néznie a Quinn családdal. És Sethszel. Biztosan gyűlölik, bár kételkedett benne, hogy nagyobb megvetést éreznek iránta, mint ő saját maga iránt. Ha mindaz, amit Philliptől hallott, igaz volt - a drogok, a verés és a férfiak molesztálása -, akkor őnem egyszerűen elhanyagolta az unokaöccsét, hanem magára hagyta a pokolban. Semmi olyat nem tudnak mondani neki, ami rosszabb lenne, mint amit ő mondott saját magának a végtelen, álmatlan éjszaka során. Mégis, mikor leparkolt a gyámügy előtt, rosszul volt attól, ami várt rá. Biztosan nagyon csúnya jelenet lesz, gondolta. Elfordította a visszapillantó tükröt, és megigazította a rúzsát. Kemény szavak, hideg pillantások... és őt ezekkel nagyon könnyen meg lehet sebezni. Ki tud állni ellenük, biztatta magát. Meg tudja őrizni a hidegvérét, legalábbis külsőleg, bármi történik is a lelkében. Ezt a védekező mechanizmust évek alatt fejlesztette ki. Távolságtartó marad és hűvös, és így túl fogja élni. Túl fogja élni. És ha egy kicsit meg tudja nyugtatni Setht, akkor nem számít, hogy ő milyen sérüléseket szenved, megéri. Kiszállt a kocsiból. Hűvös, összeszedett nőnek tűnt elegáns, de egyszerű fekete selyemkosztümjében. Haját fölcsavarta kontyba, sminkje finom volt, de tökéletes. A gyomra viszont égett. Belépett az előtérbe. A váróteremben már volt néhány ember. Egy gyerek nyöszörgött nyűgösen egy kimerültségtől üveges tekintetű asszony ölében. Egy flanelinges, farmernadrágos férfi ült az egyik széken, komor arccal, ökölbe szorított kezét két térde közé nyomva. Két nő ült az egyik sarokban. Anya és lánya, gondolta Sybill. A fiatalabb nőa másik vállára hajtotta a fejét, és hangtalanul sírt. A szeme körül lila karika sötétlett. Sybill elfordult. - Dr. Griffin vagyok - mondta a recepción. - Anna Spinellihez jöttem. - Igen, már várja önt. Menjen be erre a folyosóra, a

második ajtó lesz balra. - Köszönöm. - Sybill megszorította táskája pántját, és fürgén elindult Anna irodája felé. Amikor odaért, a szíve mintha a gyomrában kezdett volna verni. Mindannyian ott voltak, rá vártak. Anna az íróasztal mögött ült, hivatalos külsejű sötétkék kosztümben, kontyba kötött hajjal. Egy nyitott dossziéban lapozgatott. Grace és Ethan egymás kezét fogva ültek. Cam a keskeny ablaknál állt, mogorván, Phillip pedig egy újságot nézegetett. Seth kettejük között ült, padlóra szegezett tekintettel, szemét eltakarta a szempillája, száját összeszorította, vállát megrogyasztotta. Sybill összeszedte a bátorságát, és meg akart szólalni, de ekkor Phillip felnézett, és észrevette. Ez az egyetlen pillantás elég volt hozzá, hogy lássa, az éjszaka nem lágyult meg. A lány megpróbált nem figyelni viharosan lüktető pulzusára, és nyugodtan bólintott. - Pontos, dr. Griffin - mondta Phillip, és abban a pillanatban minden tekintet rá szegeződött. Úgy érezte, mintha leforrázták volna, de aztán erót vett magán, és belépett a küszöbön, a Quinn család területére. - Köszönöm, hogy eljöhettem. - Ó, mi is nagyon vártuk. - Cam hangja vészesen kedves volt. A keze, figyelte meg Sybill, Seth vállára siklott, nemcsak a birtoklás, hanem a védelmezés kifejezésére is. - Ethan, bezárnád az aj tót - -Anna összekulcsolta a kezét a nyitott dosszié fölött. - Kérem, dr. Griffin, üljön le. Itt persze nem tegeződnek. Az a barátságos női kapcsolat, amely a meleg konyhában, a rotyogó fazekak mellett született, tovatűnt. Sybill beletörődött ebbe is. Leült Anna székével szemben az egyetlen üres helyre. Táskáját az ölébe tette, erőtlen ujjait összefonta rajtuk, és könnyedén keresztbe vetette a lábát. - Mielőtt elkezdjük, szeretnék mondani valamit. Amikor Anna bólintott, Sybill mély levegőt vett. Megfordult, és egyenesen Sethre nézett. A fiú továbbra is a padlót bámulta. - Nem azért jöttem, Seth, hogy téged bántsalak, vagy boldogtalanná tegyelek. Úgy látszik, mégis megtettem, és ezért bocsánatot kérek. Ha te a Quinn családban akarsz élni, erre van szükséged, akkor én segíteni akarok neked, hogy velük maradhass. Seth most felemelte a fejét, és megdöbbentően felnőtt, kemény tekintettel nézett rá. - Nem kell a segítsége. - De lehet, hogy szükséged lesz rá - felelte Sybill halkan, és visszafordult Annához. Látta, hogy a nő töpreng, és nem zárkózik el teljesen. - Nem tudom, hol van Glória. Sajnálom. A szavamat adtam, hogy elhozom ide ma reggel.

Már nagyon régen nem láttam, és... nem tudtam, hogy ennyire... ennyire megbízhatatlan. - Megbízhatatlant - horkant fel Cam. - Ez nem túl pontos kifejezés. - Ó vette fel a kapcsolatot önnel, ugye?- - kezdte Anna, és figyelmeztető pillantást vetett a férjére. - Igen, néhány hete. Nagyon zaklatott volt. Azt állította, hogy Setht elrabolták tőle, és hogy pénzre van szüksége ügyvédre, aki majd eljárást indít. Sírt, majdnem hisztérikusan viselkedett. Könyörgött, hogy segítsek. Megpróbáltam kiszedni belőle, amennyit tudtam. Hogy kinél van Seth és hol. És küldtem neki ötezer dollárt. Sybill felemelte a kezét. -Tegnap, amikor beszéltem vele, rájöttem, hogy szó sem volt semmiféle ügyvédről. Glória mindig is jó színésznővolt, csak én elfelejtettem. Talán el akartam felejteni. - Tudta, hogy drogokkal éR - Nem... azaz tegnapig nem. Amikor találkoztam és beszéltem vele, világossá vált számomra, hogy pillanatnyilag nem képes a gyermeknevelés felelősségét vállalni. - Nem is akarja - jegyezte meg Phillip. -Te ezt állítod -válaszolt Sybill hidegen. -Arra utaltál, hogy pénzt akart. Én tudom, hogy Glóriának nagyon fontos a pénz. Azt is tudom, hogy nem megbízható. De azt nehezemre esik elhinni bizonyítékok nélkül, hogy megtette mindazt, amit állítasz. - Bizonyítékokat akari - Cam előrelépett, szinte láthatóan remegett körülötte a levegő. -Megkapja, drága. Anna, mutasd meg neki a leveleket! -Cam ülj le! -parancsolta Anna határozottan. Majd ismét Sybillhez fordult. -Megismeri a nővére kézírását - Nem is tudom. Talán meg. - Van egy másolat nálam abból a levélből, amelyet Raymond Quinn kocsijában találtak, amikor meghalt, és egy másik, amit nemrégiben küldött nekünk. Kivette a leveleket a dossziéból, és odanyújtotta Sybillnek. Szavak, kifejezések ugrottak elő, és beleégtek a lány agyába. Quinn, elegem van ebből a filléreskedésból Ha annyira akarja a gyereket, itt az ideje, hogy fizessen érte... Százötvenezer dollár egész jó ár egy olyan széf fiúért, mint Seth. Ó, Istenem! Sybill képtelen volt gondolkozni. Édes Istenem! A Quinn családnak küldött levél, Ray halála után, egy cseppet sem volt jobb. Megegyeztünk Rayjel. Ha meg akarják tartani... szükségem van pénzre... Sybill ráparancsolt a kezére, hogy ne remegjen. - Elvette a pénzt - Quinn professzor háromszor írt csekket Glória DeLauter nevére, kétszer tízezer dollárról, egyszer ötezerről - mondta

Anna lassan, érzelmek nélkül. - Tavaly év végén hozta magával Seth DeLautert St. Christopherbe. Az a levél, amelyet átadtam önnek, március tizedikén kelt. Másnap Quinn professzor felvette lekötött pénzét, pénzzé tette a részvényeit, és nagy összegű készpénzt is kivett a bankszámlájáról. Március tizenkettedikén azt mondta Ethannak, hogy dolga van Baltimore-ban. Hazafelé jövet autóbalesetben meghalt. Csak negyven dollár volt nála. A többit nem találtuk meg. - Azt ígérte, hogy soha nem kell visszamennem mondta Seth tompán. - 0 rendes ember volt. Megígérte, és Glória tudta, hogy fizetni fog. - De még többet akarta Önöktől?- Csakhogy elszámította magát. - Phillip hátradőlt, és Sybillt tanulmányozta. Nem látszott rajta semmi, csak nagyon sápadt volt. - Nem fog megfejni minket, dr. Grif fin. Annyit fenyegetőzhet, amennyit akar, de nem lát tőlünk egy fillért sem, és nem kapja meg Setht. - Annak a levélnek a másolata is ott van - mondta Anna -, amit én írtam Glória DeLauternek. Értesítettem, hogy Seth a gyámügy felügyelete alatt áll, és ez az iroda eljárást indított a gyermek bántalmazása miatt. Ha beteszi a lábát a megyébe, letartóztatják. -Tajtékzott - szólalt meg Grace. -Amint megkapta Anna levelét, telefonált hozzánk. Fenyegetőzött és követelőzött. Azt mondta, pénzt akar, vagy elviszi Setht. Mondtam neki, hogy nagyon téved - Grace odapillantott a fiúra, és a szemébe nézett -, mert őmár a miénk. Eladta a gyerekét. Sybill képtelen volt másra gondolni. Pont úgy, ahogy Phillip mondta. Minden úgy van, ahogy Phillip mondta. - Önök az ideiglenes gyámjai. - De nemsokára már állandó gyámok leszünk - felelte Phillip. - El fogjuk intézni. Sybill visszatette a papírokat Anna íróasztalára. A szíve megdermedt, mintha jéggel vették volna körül, de nyugodtan a táskájára tette kezét, és Sethhez fordult. - Bántott téged?- Mit érdekli az magát?- Válaszolj, Seth! - utasította a fiút Phillip. - Mondd csak el a nagynénédnek, milyen volt az életed a nővérével! - Oké, elmondom. - Seth elharapta a szavakat, de gunyoros nemtörődömsége nem volt teljesen őszinte. - Persze, néha odacsapott, amikor olyan kedve volt. Ha szerencsém volt, túl részeg volt, vagy belőtte magát, nem tudott igazán fájdalmat okozni. Különben is, a legtöbbször elszaladtam. - Vállat vont, mintha már egyáltalán nem is töródne az egésszel. - De néha nem vettem észre. Biztos nem tudott elég trükköt bevetni, és nem jött össze neki egy löketre való. Olyankor felköltött, és nekem esett. Vagy csak bőgött rajtam. Sybill szeretett volna elfordulni ettől a képtől, úgy

mint a váróteremben lévő kétségbeesett arcú idegenektől is elfordult. De nem vette le a szemét Sethról. -Miért nem mondtad el valakinek Miért nem kerestél valakit, aki segített volnál - Ugyan kinek mondtam volnál - Ennyire ostoba lenne ez a női Seth nem értette. - A zsaruknak Glória elmagyarázta nekem, mit csinálnának a zsaruk. Bedugnának a javítóba, és valaki jól elkapna, mint azok a fickók akartak, akiket felhozott. Ha az ember bekerült, azt csinálnak vele, amit akarnak. Amíg kint vagyok, el tudok szaladni. - Hazudott - mondta Anna kedvesen, miközben Sybill kereste a szavakat, mit is mondhatna. - A rendőrség segített volna. - Tudott róla - sikerült Sybillnek kinyögni ezt a két szót. - Azokról a férfiakról, akik megpróbáltak... hozzád nyúlnia - Persze. Nagyon jó viccnek találta. De hát amikor be van lőve, akkor minden csak jó vicc neki. Olyankor gonosz, ha részeg. Lehetséges, hogy ez a szörnyeteg, akiről a gyerek mesél, tényleg az ő testvéred - Hogy... Tudod, miért lépett kapcsolatba Quinn professzorral ? - Nem, erről nem tudok semmit. Egy nap nagyon izgatott volt, és valami aranybányáról beszélt. Aztán elment pár napra. - Egyedül hagyottv - Sybill maga sem értette, miért szörnyülködik ezen mindazok után, amit hallott. - Hé, tudok én vigyázni magamra! Amikor visszajött, nagyon be volt indulva. Azt mondta, hogy végre valami hasznomat veszi. Volt pénze... méghozzá igazi pénze, mert kiment, és vett magának anyagot, strichelés nélkül. Napokon át be volt lőve, és nagyon örült valaminek. Aztán jött Ray. Azt mondta nekem, elmehetek vele. Először azt hittem, ő is csak olyan, mint a többiek, akiket Glória hazahozott. De nem olyan volt. Láttam. Szomorúnak és fáradtnak látszott. A gyerek hangja megváltozott, ellágyult, figyelte meg Sybill. Ezek szerint ő is gyászolja Rayt. Aztán undor költözött Seth tekintetébe. - Glória rácsimpaszkodott... - mondta Seth kurtán -, és ő nagyon mérges lett. Nem kiabált, vagy ilyesmi, de nagyon kemény lett a szeme. Elküldte. Mondta neki, hogy nála van a pénz, és ha meg akarja kapni, akkor tűnjön el. Úgyhogy Glória elvette a pénzt, és elment. Ray azt mondta nekem, hogy van egy háza a tenger partján, és egy kutyája is. És ha akarok, ott lakhatok vele. És senki nem fog bántani. - És te elmentél vele- Öreg volt - mondta Seth egy vállrándítással. Gondoltam, ha megpróbálkozik valamivel, úgyis el tudok szaladni előle. De

Rayben meg lehetett bízni. Nagyon rendes volt. Azt mondta, sosem kell visszamennem Glóriához. És nem is megyek. Nem érdekel, akármi lesz is, nem megyek vissza. Magában pedig nem bízom. - A tekintete megint felnőttes lett, a hangja fojtott, gunyoros. - Mert hazudott, úgy tett, mintha rendes lenne. Közben meg csak kémkedett utánunk. - Igazad van. - Sybill úgy érezte, még soha semmi nem volt és nem is lesz ilyen nehéz, mint belenézni a gyerek rosszalló tekintetébe, és beismerni saját hibáját. - Minden okod megvan rá, hogy ne bízz bennem. Nem segítettem. Pedig évekkel ezelőtt, amikor anyád elhozott New Yorkba, megtehettem volna. Csak nem akartam észrevenni, mi az igazság. Könnyebb volt nem látni. És amikor egy nap hazamentem, és mind a ketten eltűntetek, akkor sem csináltam semmit. Azt mondtam magamnak, nem az én dolgom, hogy nem én vagyok a felelős érted. Ez nem egyszerűen helytelen volt, hanem kifejezetten gyávaság. Seth nem akart hinni neki, nem akarta hallani a hangjából kicsendülő megbánást és szégyenkezést. Ökölbe szorította két kezét a térdén. - Most már semmi köze hozzám. - Glória a nővérem. Ezt nem tudom megváltoztatni. - Fájt a megvetést látni a fiú szemében, így Sybill inkább Annához fordult. - Mit tehetek, hogy segítsek? Tehetek tanúvallomást? Vagy beszéljek az ügyvédjükkel?- Diplomás pszichológus vagyok, és Glória húga. Feltételezem, hogy a véleményem sokat nyomhat a latban az állandó gyámság megállapításánál. - Biztosan - mondta Anna halkan. - De önnek nem lesz könnyű. - Semmilyen érzések nem fűznek hozzá. Nem vagyok büszke erre, de ez az egyszerű igazság. Az égvilágon semmit nem érzek iránta, és az a felelősségérzet, amivel, azt hittem, tartozom neki, szintén elmúlt. Bármennyire nem tetszik is Sethnek, a nagynénje vagyok, és segíteni akarok neki. Felállt, és végignézett a többiek arcán. A gyomra kavargott, égett. - Szörnyen sajnálom ezt az egészet. Tudom, hogy hasztalan minden bocsánatkérés. Nincs semmi mentségem arra, amit tettem. Okaim vannak, de mentségem nincs. Tökéletesen világos, hogy Seth jó helyen van, és boldog ebben a családban. Ha adnak nekem egy percet, hogy összeszedjem a gondolataimat, akkor vallomást teszek. Lassan kisétált az irodából, ki a bejárati ajtón, a friss levegőre. - Hát, rosszul kezdte, de most már mintha helyre tette volna a dolgokat. - Cám felállt, és tett egy-két lépést a szűk helyiségben, hogy levezesse fölös energiáját. - Az biztos, hogy nem könnyű megingatni.

- Én nem vagyok olyan biztos benne - mormolta Anna. Ó is képzett megfigyelő volt, és az ösztönei azt súgták, hogy az alatt a nyugodt felszín alatt sokkal több minden zajlik, mint gondolnák. - Ha a mi oldalunkon van, az kétségtelenül segíteni fog. Talán az lenne a legjobb, ha magunkra hagynátok minket, hogy beszélhessek vele. Phillip, neked úgyis fel kell majd hívnod az ügyvédünket, elmagyarázni a helyzetet. Lehet, hogy eskü alatt akarja majd kikérdezni. - Jó, majd elintézem. - Phillip elgondolkozva nézett maga elé, s ujjaival dobolt a térdén. - Van egy fényképe Sethról a noteszában. - Tessék? - Anna értetlenül pislogott. - Tegnap este, mielőtt megérkezett a szállodába, átkutattam a holmiját. Elmosolyodott, majd sógornője arcát látva vállat vont. - Akkor jó ötletnek tűnt. A noteszban találtam egy fényképet Sethról, amikor még kicsi volt. - Na és? - kérdezte Seth. - És ez volt az egyetlen fénykép, amit találtam. Érdekes - felemelte a kezét, majd visszaejtette. - Másrészt, az is lehet, hogy Sybill tud valamit arról, mi köze volt Glóriának apához. Ha már Glóriát nem tudjuk kikérdezni, akkor kérdezzük meg őt! - Szerintem - szólalt meg Ethan elgondolkozva - ha tud is valamit, Glóriától tudja. Én nem nagyon hinném el. Lehet, hogy elmondja, amit tud, de az még nem biztos, hogy igaz. - Nem tudhatjuk, igaz vagy sem - válaszolta Phillip -, amíg nem kérdezzük meg tőle. - Mit kell megkérdezni tőlem? - Sybill nyugodtabban jött vissza, eltökélten, hogy végigcsinálja a dolgot. Halkan becsukta maga mögött az ajtót. - Hogy miért nézte ki magának Glória épp a mi apánkat. - Phillip felállt, és a szemébe nézett. - Honnan tudta, hogy apa fizetni fog, hogy megvédje Setht? - Seth azt mondta, hogy az apjuk rendes ember volt - Sybill végignézett a három férfin. - És azt hiszem, maguk is ezt bizonyítják. - A rendes embereknek nincs házasságtörő viszonyuk húsz évvel fiatalabb nőkkel, és nem sétálnak ki egy kapcsolatból, faképnél hagyva a született gyereket. - Phillip hangja mély keserűségről árulkodott. Közelebb lépett Sybillhez. - És arról nem fogsz meggyőzni minket, hogy Ray anyánk háta mögött képes volt lefeküdni a nővéreddel, aztán meg otthagyta a fiát! - Micsodád - Sybill észre sem vette, hogy elkapta a férfi karját, mert a megdöbbenéstől úgy megszédült, hogy majdnem elveszítette az egyensúlyát. - Dehogy tett ilyet! De hát csak nem hiszed, hogy Glória és az apátok...

- Mások ezt hiszik. - De hát ez... Honnan vettétek ezt az ötletet?- Hogy Seth az ő fia?- Glóriától? - Ha az ember nyitva tartja a fülét, az egész városban ezt beszélik. - Phillip összehúzott szemmel nézte a lány arcát. -A nővéred terjesztette el. Azt állította, hogy apa szexuálisan zaklatta, aztán megzsarolta, majd ő eladta neki a fiát... - hátrafordult, és Sethre nézett, aki Ray Quinn szemével nézett vissza rá. - De én azt mondom, ez hazugság! - Persze, hogy hazugság! Szörnyű gonosz hazugság. Sybill elhatározta, hogy legalább ezt az egy dolgot helyesen, jól fogja csinálni. Odament Sethhez, és leguggolt elé. Nagyon szerette volna megfogni a kezét, de mivel a fiú elhúzódott tőle, nem is próbálkozott vele. - Ray Quinn nem az apád volt, Seth. Hanem a nagyapád. Glória az ő lánya. A gyerek ajka megremegett, és a szeme megtelt könnyel. - A nagyapám? - Igen. Sajnálom, hogy Glória nem mondta el neked. Sajnálom, hogy nem tudtad, mielőtt ő... - Megrázta a fejét, és felegyenesedett. - Nem tudtam, hogy ez nem derült ki. Észre kellett volna vennem. Én is csak pár hete értesültem a dologról. Leült, és összeszedte magát. - Elmondok mindent, amit csak tudok. tizenkettedik fejezet Most már sokkal könnyebb volt, majdnem olyan, mintha előadást tartana. Sybill megszokta, hogy előadásokat tart társadalmi kérdésekről. Csak annyit kellett tennie, hogy eltávolodjon a tárgytól, és világos, összefüggő módon adja át az információt. - Quinn professzor és Barbara Harrow együtt jártak - kezdte. Hátat fordított az ablaknak, hogy mindannyiukkal szemben legyen beszéd közben. -Washingtonban találkoztak, az Amerikai Egyetemen. Nem ismerem a pontos részleteket, de abból, amit tudok, az derül ki, hogy ő akkor már tanított, Barbara Harrow pedig diák volt. Ö az én anyám. És Glória anyja. - Az én apám - mondta Phillip - és a te anyádé - Igen. Majdnem harmincöt évvel ezelőtt. Feltételezem, hogy vonzódtak egymáshoz, legalábbis fizikailag. Az anyám... - Megköszörülte a torkát. - Anyám utalt rá, hogy ő nagy lehetőségeket látott Rayben, azt hitte, hogy gyorsan feljebb fog jutni az egyetemi ranglétrán. Az anyám számára a pozíció elengedhetetlen feltétel. De végül csalódnia kellett Rayben... szóval, úgy látta, hogy nincs benne elég ambíció. Elégedett volt azzal, hogy taníthat. Nyilvánvalóan nem érdekelték a társadalmi kötelezettségek, amelyek az előrelépéshez szükségesek lettek volna. Ráadásul a politikai nézetei is túl liberálisak voltak anyám ízlésének. -Anyád gazdag, fontos férfit akart férjnek. - Phillip

gyorsan megértette. - És rájött, hogy apám soha nem lesz olyan. - Pontosan így van - helyeselt Sybill hűvös, nyugodt hangon. - Harmincöt évvel ezelőtt az országban nagy volt a nyugtalanság, belső háború folyt az állam és az ifjúság között. Az egyetemek tele voltak olyan emberekkel, akik nemcsak a népszerűtlen háború értelmét kérdőjelezték meg, hanem magát a fennálló rendet. Quinn professzor, úgy látszik, szintén sok kérdést nem látott világosan. - Mindig abban hitt, hogy az ember használja a saját eszét - mondta Cam halkan -, és álljon ki a véleménye mellett. -Anyám elmondása alapján ki is állt. - Sybill halványan elmosolyodott. - És ezzel nem volt túl népszerű az egyetem vezetősége körében. Anyámmal is összekülönböztek, méghozzá alapvető elvek és hitek miatt. A tanév végén anyám visszament Bostonba, kiábrándultan, mérgesen, és mint később felfedezte, terhesen. - Baromság. Bocsánat - tette hozzá Cam, amikor Anna felszisszent. - De akkor is baromság. Képtelenség, hogy apa ne törődött volna a gyerekével. Vállalta volna a felelősséget. - Anya nem mondta meg neki. - Sybill összekulcsolta a kezét. Újból minden szem rászegeződött. Nagyon haragudott rá. Talán meg is rémült, de az biztos, hogy nagyon haragudott, amiért egy olyan embertől lett terhes, akiről már eldöntötte, hogy nem felel meg az igényeinek. Azon gondolkozott, hogy megszakíttatja a terhességet. Akkor találkozott apámmal, és megtetszettek egymásnak. - Ó megfelelt - következtetett Cam. -Azt hiszem, megfeleltek egymás elvárásainak. - A lány hangja elhidegült. Elvégre a szüleiről van szó. Nem vehetnek el tőle mindent. - Anyám nagyon nehéz, rémisztő helyzetben volt. Nem volt már gyerek. Majdnem huszonöt éves volt, de egy nem kívánt, nem tervezett terhesség bármilyen életkorban tönkretehet egy nőt. Egy gyenge pillanatában vagy elkeseredettségében mindent bevallott apámnak. És ő megkérte a kezét. Szerette - mondta Sybill halkan. - Biztosan nagyon szerette. Gyorsan, csendben házasodtak össze. Anyám sosem ment vissza Washingtonba. Nem akart visszanézni. - Apa nem is tudta, hogy van egy lányai - Ethan megszorította Grace kezét. - Nem, nem tudhatta meg. Glória majdnem négyéves volt, amikor én megszülettem. Nem tudom, milyen volt a kapcsolata a szüleimmel az első években. De azt tudom, hogy később mindig úgy érezte, nem fogadják be. Problémás gyerek volt, indulatos, követelőző. Nagyon vadul reagált mindenre. Bizonyos viselkedési elvárásoknak meg kellett volna felelnie, de nem volt hajlandó.

Milyen hidegen hangzik ez az egész, gondolta Sybill. Milyen hajthatatlannak! - Végül tizennyolc évesen elszökött otthonról. Később rájöttem, hogy a szüleim is, és én is küldtünk neki pénzt, de mind a hárman egymás tudta nélkül. Megkereste az egyikünket, könyörgött, követelt, fenyegetőzött, kinél mi vált be. Én ezt nem is tudtam addig, amíg fel nem hívott Seth miatt. A múlt hónapban. Sybill egy perc szünetet tartott, összeszedte a gondolatait. - Mielőtt idejöttem, elmentem Párizsba a szüleimhez. Úgy éreztem, tudniuk kell róla. Seth az unokájuk, és én úgy tudtam, hogy elvették Glóriától, és idegeneknél lakik. Amikor elmondtam anyámnak, mi történt, nem volt hajlandó beavatkozni vagy segíteni. Én megdöbbentem, és nagyon haragudtam rá. Összevesztünk. - Sybill halkan felnevetett. - Szerintem annyira meglepődött ezen, hogy ezért mondta el, hogy is történt. Glona biztosan tudta -mondta Phillip. -Biztosan tudta, hogy Ray Qumn az apja, ezért jött utána. - Igen, tudta. Pár éve, amikor a szüleim néhány hónapig Washingtonban voltak, elment az anyámhoz. Feltételezem, hogy elég csúnya jelenet volt. Anyám elmesélte, hogy Glória nagy összeget követelt, és azt mondta, ha nem kapja meg, elmegy az újságokhoz, a rendőrségre, bárhová, ahol meghallgatják, és megvádolja apámat szexuális zaklatással, anyámat pedig bűnpártolással. Persze ebből egy szó sem igaz - mondta Sybill törődött hangon. - Glona mindig azt hitte, a szex arra való, hogy hatalmat adjon neki mások fölött.. Rendszeresen vádolt különböző férfiakat, különösen magas pozícióban lévő férfiakat azzal, hogy zaklatták. Akkor anyám adott neki pár ezer dollárt, és elmondta neki a történetet. Azt is megmondta neki, hogy ez az utolsó fillér, amit valaha is lát tőle, és az utolsó szó, amit vált vele. Anyám ritkán, nagyon ritkán szegi meg a szavát. Glória ezt nagyon jól tudta. - Ezért aztán Ray Quinnt szemelte ki magának szólt közbe Phillip. - Nem tudom, mikor jutott eszébe, hogy megkeresi. Lehet, hogy egy ideig rágódott rajta. Biztosan úgy gondolta, megtalálta az okát, hogy miért nem szerették soha, miért nem kellett senkinek, miért nem fogadták el úgy, ahogy szerinte megérdemelte volna. Gondolom, apádat hibáztatta érte. Ha Glóriának nehézségei vannak, azért mindig valaki mást hibáztat. - Megkereste. - Phillip felállt, és járkálni kezdett. És szokás szerint pénzt követelt, vádaskodott, fenyegetőzött. Csak ezúttal a saját fiát használta fegyverként. - Nyilván. Sajnálom. Észre kellett volna vennem, hogy nem tudtok mindent. Azt hittem, apád többet elmondott.

- Nem maradt rá ideje. - Cam hangja hideg volt és keserű. - Nekem azt mondta, vár valamire. Egy információra - emlékezett vissza Ethan. - Amint megtudja, mindent elmagyaráz. - Biztosan édesanyádat próbálta megkeresni. - Phillip egy szúrós pillantást vetett Sybillre. - Biztosan beszélni akart vele, hogy tőle kérdezze meg, igaz-e. - Ezt ne tőlem kérdezd. Egyszerűen nem tudom. - De én tudom - felelte Phillip kurtán. - Azt tette, ami szerinte helyes volt. Elsősorban Seth miatt, mert ő még gyerek. De Glóriának is segíteni akart volna. Ehhez viszont beszélnie kellett anyáddal, és meg kellett tudnia, mi történt. Ez biztosan fontos volt neki. - Én csak azt mondhatom, amit tudok, amit elmondtak nekem. - Sybill felemelte a kezét. -A családom nem viselkedett megfelelően. - Erezte, hogy ez így nagyon gyenge. - Egyikünk sem - mondta Seth felé fordulva. Bocsánatot kérek, a magam és a családom nevében. Nem várom tőled, hogy... - Mit is- Inkább félbehagyta a mondatot. - Megteszek mindent, amit tudok, hogy segítsek. - Azt akarom, hogy mindenki tudja meg - emelte fel Seth könnyes tekintetét. -Mindenki tudja meg, hogy a nagyapám volt. Mert rossz dolgokat beszélnek róla. Azt akarom, hogy tudja mindenki, én is Quinn vagyok. Sybill csak bólintott. Ha a gyerek ezt kéri tőle, meg kell adnia neki. Nagyot sóhajtott, és Annára nézett. - Mit tegyek -Máris elkezd ted. -Anna az órájára pillantott. Más dolga is volt, és tíz perc múlva egy másik megbeszélése. - Hajlandó vagy hivatalos vallomás formájában is leírni, amit most elmondtál nekünk?- És nyilvánosságra hoznia - igen. - Nekem van egy ötletem, hogy kezdjünk hozzá. Az most nem számít, miiven kínos lesz az egész, figyelmeztette magát Sybill. Ö együtt tud élni a suttogásokkal, amelyek biztosan a nyomában járnak, ha megteszi, amit Anna javasolt. Ö maga gépelte le a vallomását a szállodai szobájában, két órán keresztül, a legmegfelelőbb szavakat és kifejezéseket keresgélve. Azt akarta, minden legyen világos: anyja cselekedetei, Glória és az ő viselkedése is. Amikor átnézte és kinyomtatta, nem habozott. A papírlapokkal a kezében lement a szálloda halijába, és hűvösen megkérte a recepcióst, hogy faxolja el Anna irodájába. - Az eredetit vissza fogom kérni - mondta. - És választ is várok, szintén faxon. -Elintézem-mondta a fiatal, pirospozsgás arcú lány,

majd bement a pult mögötti irodába. Sybill egy percre lehunyta a szemét. Most már nem fordulhat vissza. Összefonta az ujjait, rendezte arcvonásait, és várt. Nem tartott sokáig. És a recepciós tágra nyílt pillantásából ítélve világos volt, hogy legalább a szöveg egy részét elolvasta. - Meg akarja várni a választ, dr. Griff in?- Igen, köszönöm. - Sybill a papírokért nyújtotta a kezét. A recepciós lány megrezzent, majd gyorsan átadta a pult fölött. Sybill alig tudta elfojtani a mosolyát. - Jól érzi magát nálunk? Alig várod, hogy továbbadd a hírt, igaz?- Sybill azt gondolta, ez a tipikus és teljesen kiszámítható emberi viselkedés. - Eddig nagyon érdekes volt. - Bocsásson meg egy percre - mondta a lány, és visszarohant az irodába. Sybill sóhajtott egyet, de aztán megfeszült a válla. Megérezte, hogy Phillip áll a háta mögött. Megfordult. - Elküldtem Annának a faxot - mondta merev ajakkal. - Most várom a válaszát. Ha szerinte megfelel, még lesz idóm elmenni a bankba, mielótt bezár, és közjegyzővel hitelesíttetni a vallomásomat. Szavamat adom. - Nem azért jöttem, hogy ellenőrizzelek, Sybill. Azt gondoltam, rád fér egy kis erkölcsi támogatás. A lány majdnem vállat vont. - Teljesen jól vagyok. - Nem, dehogy vagy jól. - Hogy bebizonyítsa mindkettejüknek, a kezét a lány merev nyakára helyezte. De remekül tartod magad. - Szeretném egyedül végigcsinálni. - Hát, az ember nem mindig teheti azt, amit szeretne. - Keze még mindig Sybill tarkóján volt, amikor a recepciós kijött az irodájából egy borítékkal a kezében. Phillip rámosolygott. - Szia, Karén. Hogy vagyA lány a haja tövéig elvörösödött, tekintete ide-oda cikázott Phillip és Sybill között. - Jól. Öö... itt a fax, dr. Griffin. - Köszönöm. - Sybill rezzenéstelen arccal átvette a borítékot, és bedugta a táskájába. - írják hozzá a számlámhoz! - Természetesen. - Szia, Karén, majd találkozunk. - Phillip lecsúsztatta a kezét Sybill tarkójáról a derekára, és kivezette a lányt az épületből. - A következő cigarettaszünetben legalább hat barátnőjének elmeséli mondta Sybill halkan. - Ha nem többnek. A kisváros csodái. Ma este nem egy vacsoraasztalnál mi leszünk a legizgalmasabb hír. Reggelre pedig mindenki tudni fog róla. - És téged ez szórakoztat - Megnyugtat, dr. Griffin. A hagyományok azért vannak, hogy megnyugtassanak. Beszéltem az ügyvédünkkel - folytatta

Phillip, miközben átkeltek az úttesten. Sirályok rikoltoztak egy befelé tartó halászhajó fölött keringve. - A hitelesített vallomás nagy segítséget jelent, de szeretné, ha személyesen is elmondanád a vallomásodat, a jövő hét elején, ha megfelel. - Majd kérek tőle egy időpontot. -A bank előtt Sybill megállt, és megfordult. A férfi átöltözött hétköznapi ruhájába, és a víz felől fújó szél felborzolta a haját. A szemét eltakarta a napszemüveg, de Sybill amúgy sem kívánta látni, milyen tekintettel néz rá. - Ha egyedül megyek be, akkor talán nem úgy fest, mintha kényszerítettél volna. A férfi csak felemelte a kezét, tenyérrel kifelé fordítva, és hátrébb lépett. Ez a lány kemény dió, gondolta, miközben figyelte, hogy belép a bankba. De az volt az érzése, ha egyszer az a kemény héj megreped, kiderül, hogy valami lágy, talán finom dolog rejtőzik a belsejében. Meglepőnek találta, hogy egy ilyen okos ember, aki kitanulta az emberi viselkedés minden csínját-bínját, nem veszi észre a saját elkeserítő helyzetét. Nem tudja vagy nem akarja elismerni, hogy a neveltetéséből hiányzott valami, ami arra késztette, hogy falat építsen maga köré. Ó pedig majdnem hagyta magát becsapni, gondolta. Majdnem elhitte, hogy Sybill ilyen hűvös, távolságtartó, és nem érintik meg a zűrösebb érzelmek. Nem tudta volna megmondani, mi volt az, ami végül nem hagyta, hogy elhiggye. Lehet, hogy csak szerette volna, ha másképp van, de eltökélte, hogy kideríti. Méghozzá gyorsan. Tudta, hogy a családi titkok kiteregetése és nyilvánosságra hozatala megalázó lesz számára, sőt talán fájdalmas is. Mégis feltétel nélkül beleegyezett, és habozás nélkül végigvitte, amit elkezdett. Szabályok, gondolta. Belső tisztesség. Ez megvan Sybillben. És Phillip hitt benne, hogy szíve is van. Sybill feszülten mosolyogva jött vissza. - Hát, ez az első alkalom, hogy olyan közjegyzőt láttam, akinek majd kiesett a szeme. Szerintem ez... A mondat második fele szertefoszlott. Phillip szája ugyanis rátapadt az övére. Sybill felemelte a kezét a férfi vállához, de végül csak belekapaszkodott a pulóverébe. - Úgy láttam, szükséged volt rá - mondta a férfi halkan, és megsimogatta az arcát. -Akkor is... - Ugyan már, Sybill, már úgyis pletykálnak. Hát legalább legyen miről pletykálniuk. A lány érzelmei felkavarodtak, alig tudta tartani magát önuralma maradványaival. - Nem óhajtok itt állni és kinevettetni magam. Úgyhogy ha

megbocsátasz... - Jól van. Menjünk máshová. Itt van a hajó. -A hajói Nem mehetek hajózni. Nem úgy vagyok öltözve. Dolgom van. - Gondolkoznom kell, mondta magában, de a férfi már vonszolta is magával a móló felé. - Egy kis vitorlázás jót fog tenni. Megint fájni fog a fejed. A friss levegőn majd elmúlik. - Nem fáj a fejem - mondta Sybill, pedig nagyon is ott volt benne a migrén undorító, remegő előérzete. És nem akarok... Majdnem felkiáltott, mert Phillip hirtelen ölbe kapta, és átemelte a fedélzetre. - Gondold azt, hogy elraboltalak. - Gyors, szakavatott mozdulatokkal eloldotta a kötelet, és felugrott a hajóra. -Az az érzésem, hogy a te rövid, védett életedből ez a fajta tapasztalat még hiányzik. - Te nem tudsz semmit az én életemről, sem a tapasztalataimról. Ha beindítod a motort, én... - A motor beindult, mire a lány elhallgatott, és csikorgatni kezdte a fogát. - Phillip, vissza akarok menni a szállodába. Azonnal - Ugye soha senki nem szokott neked nemet mondania - kérdezte a férfi vidáman, és határozottan lenyomta a lányt a jobb oldali padra. - Csak üldögélj, és élvezd a vitorlázást! Mivel ahhoz nem volt kedve, hogy kiugorjon a hajóból, és selyemkosztümben, olasz cipőben kiússzon a partra, Sybill összefonta a karját. Szóval Phillip így akar megfizetni neki, hogy elveszi a szabadságát, és ráerőlteti az akaratát és az erejét. Tipikus. Elfordult, és a hullámokat bámulta. Nem fél a férfitól, legalábbis fizikai értelemben nem. Lehet, hogy van benne valami nyersebb, mint eredetileg gondolta, de bántani nem fogja. És mivel szereti Setht, méghozzá nagyon, ezért szüksége van Sybill együttműködésére. Akkor sem volt hajlandó megszólalni, amikor hirtelen nagy csattanással felemelkedtek a vitorlák. A szél előtt kinyíló vászon hangja, a vakító fehér felületen táncoló napfény, a hajó hirtelen fordulása semmit nem jelent számára, mondogatta magában. Egyszerűen elviseli ezt a kis játékot, és nem reagál rá. Egy idő után Phillip majdcsak elunja az ő hallgatását, nemtörődömségét, és visszaviszi a partra. - Tessék - a férfi odadobott neki valamit, mire ő megriadt. Egy napszemüveg landolt pontosan az ölében. - A nap elég erős ma, bár kissé hűvös lett. Rögtön . itt a vénasszonyok nyara. A lány nem szólt semmit, feltette a napszemüveget, és továbbra is az ellenkező irányba bámult. A férfi elmosolyodott. - Előbb egy jó kemény fagy kell - folytatta társalgási hangnemben. Amikor a levelek elkezdenek sárgulni, a ház környékén igazán gyönyörű a

táj. Csupa arany és vörös. Mögötte az a mélykék égbolt, a víz tiszta, mint a tükör, a levegőnek meg olyan érdekes őszillata lesz. Az ember olyankor azt hiszi, nincs a világon olyan hely, ahol szívesebben lenne, mint itt. Sybill szorosan összezárta az ajkát, és még merevebben tartotta karba tett kezét. Phillip elhúzta a száját. - Még az ilyen elkötelezett városlakók is, mint te meg én, értékelnek egy szép őszi napot vidéken. Nemsokára itt lesz Seth születésnapja. A szeme sarkából látta, hogy a lány feje megrándul, szája széle megremeg, mintha mondani akarna valamit. Végül nem szólt semmit, de amint elfordult, a vállát védekező mozdulattal előrehúzta. Ó, bizony vannak érzései! Méghozzá sok zavaros érzelem forr a hűvös csomagolás alatt, állapította meg Phillip. - Azt gondoltuk, rendezünk neki egy partit, meghívjuk pár barátját, hadd zajongjanak. Tudod, hogy Grace milyen finom csokitortát tud sütni. Még az ajándékon nem gondolkoztunk. De a múltkor Baltimoreban láttam egy művészdobozt az egyik kis boltban. Nem gyerekeknek való játékot, hanem igazit. Kréták, ceruzák, szén, ecsetek, vízfesték, papír, paletta... Egy művészellátó boltban, pár sarokra az irodámtól. Csak kellene valaki, aki ért hozzá, és beugrana oda, hogy kiválassza a megfelelő dolgokat. 0 maga akarta megvenni a készletet, de most látta, hogy az ösztönei nem csaltak, amikor azt súgták, mondja el a lánynak a dolgot. Sybill szembefordult vele, és bár a napszemüvegen megcsillant a nap, Phillip a fejtartásából látta, hogy teljes figyelemmel hallgatja. - Úgysem fogadna el tőlem semmit. - Nem sok jót feltételezel róla. Es talán saját magadról sem. Phillip állított a vitorlákon, befogta a szelet, és rögtön látta, hogy Sybill felismerte a fák vonalát a parton. Bizonytalanul felállt. - Phillip, nem tudom, mit érzel irántam ebben a pillanatban, de az biztos, hogy nem segít a helyzeten, ha most rögtön rákényszerítesz minket Sethszel, hogy találkozzunk. - Nem viszlek haza - nézett végig az udvaron a férfi, amint elhaladtak előtte. - Különben is, Seth a műhelyben van Cammel és Ethannal. Neked most arra van szükséged, hogy eltereljem a figyelmedet, nem pedig újabb összecsapásra. És ami azt illeti, én magam sem tudom, mit érzek irántad ebben a pillanatban. - Mindent elmondtam, amit tudok. - Igen, azt hiszem, elmondtad a tényeket. Csak azt nem mondtad el, te mit érzel, hogyan hatnak rád ezek a tények. A személyiségedre, az érzelmeidre.

- Ez nem érdekes. - Nekem igen. Sybill, akár tetszik nekünk, akár nem, össze vagyunk kötve. Seth az unokaöcséd, és az enyém is. Az én apámnak és a te anyádnak viszonyuk volt. És mi is közel állunk hozzá. - Nem - felelte a lány keményen. Phillip egy rövid pillantást vetett rá. - Te okosabb vagy ennél. Nem tudok szabadulni tőled. És azt is látom, hogy te sem tudsz szabadulni tőlem. - De mind a ketten felnőttek vagyunk, és tudunk uralkodni a primitív vágyainkon. A férfi rámeredt, majd felnevetett. - Egy fenét! Különben is, téged nem a szex aggaszt. Hanem az intim közelség. Mindenben fején találja a szöget, gondolta Sybill. Nem haragudott érte igazán, inkább megijesztette a dolog. - Nem is ismersz. - De már kezdelek megismerni - válaszolta Phillip halkan. - És én is olyan ember vagyok, aki befejezi, amit elkezdett. Kikötök - mondta kedvesen. - Vigyázz! Sybill félreállt az útból, és leült. Felismerte a kis öblöt, ahol pástétomot ettek, és bort ittak. Csak egy hete történt, gondolta tompán. Olyan sok minden megváltozott azóta! Minden megváltozott. Nem maradhat itt vele. Nem kockáztathatja meg. Most teljes képtelenségnek tűnt az ötlet, hogy ő irányítani tudná a férfit. Mégsem tehet mást, meg kell próbálnia. Hidegen felnézett rá. Közönyös mozdulattal végigsimított szépen csavart kontyán, melyet a szél kissé szétzilált, majd gúnyosan elmosolyodott. - Mi az, ezúttal nincs bor Sem zene, sem finom ínyencfogásoké A férfi leeresztette a vitorlát, kikötötte a hajót. - Felszí - Pimasz vagy. Nem félek tőled. - Most hazudsz. - A hajó gyöngéden ringatózott alattuk. Phillip odalépett hozzá, és levette róla a napszemüveget. - Félsz tőlem, nem is kicsit. Azt hitted, megfogtál, és akkor hirtelen olyasmit teszek, ami nem illik bele a képbe. Gondolom, a legtöbb férfi, akit közel engedtél magadhoz, elég kiszámítható volt. És ez megkönnyítette a dolgodat. - Te ezt nevezed a figyelem elterelésének?- - vágott vissza a lány. - Számomra ez inkább összecsapásnak tűnik. - Igazad van. - Phillip levette saját napszemüvegét is, és félredobta. - Majd később megbeszéljük. Gyors volt. Sybill tudta róla, hogy villámgyors mozdulatokra képes, de azt

nem feltételezte, hogy cinikusból szeretővé tud változni egyetlen szempillantás alatt. A szája forró, mohó és kemény volt. Megragadta a lány karját, magához húzta, olyan szorosan, hogy Sybill már nem tudta, melyikük testéből árad ez a forró vágy. Phillip igazat mondott, amikor azt állította, hogy nem tud szabadulni tőle. Most az sem érdekelte, mi lesz pokol-e vagy üdvözülés. Egyszerűen képtelen volt kiverni a fejéből a lányt, és képtelen volt leállítani magát. Ekkor hátralépett. Ajkuk szétvált, de az arcuk közel maradt. A férfi szeme aranyszínű volt, és sugara erőteljes, mint a nap fénye. - Ha nem kívánsz, ha nem akarod, mondd meg! Ha komolyan mondod, abbahagyom. -Én... - Nem! - Türelmetlenül megrázta a lányt, amíg az a szemébe nem nézett. - Nem! Nézz rám, és úgy mondd! Sybill már hazudott neki egyszer, és az a hazugság úgy nyomta a lelkét, mintha ólomból lenne. Képtelen még egyet elviselni. - Ez csak még tovább bonyolítja a dolgot, még jobban megnehezít mindent. A barna szempárba félreérthetetlen győzelem villant. - Az biztos! - mormogta. - De most engem ez egy cseppet sem érdekel. Csókolj vissza! -követelte Phillip. - Méghozzá őszintén. Sybill képtelen volt uralkodni magán. Ez a nyers, vad vágy új volt számára, és nem tudott ellene védekezni. Ugyanolyan mohón, elkeseredetten csókolta Phillipet, mint az őt. És a halk, ösztönös nyöszörgés, amely feltört a torkából, az ölén lüktető sóvárgást visszhangozta. Nem gondolkozott. Úgy érezte, a kéj, az érzések felragadják és megpörgetik. A csók erőteljesebbé vált, szinte már fájt, Phillip harapta, szopogatta az ajkát. Ó belekapaszkodott a férfi hajába, levegő után kapkodott, és megremegett a döbbenettől. A férfi gyakorlott ajka most végigsiklott a nyakán, és vad remegéssel borította a bőrét. Sybill életében először megadta magát a testi vágyaknak. És alig várta, hogy megtörténjen. A férfi lerángatta róla a zakóját, lesimította a válláról a finom selymet, és oda sem figyelve félredobta. A bőrét akarta érezni a kezében, az ízét a szájában. A vékony fehér blúzt is áthúzta a fején, és két tenyerével beborította a lány remegő, csipkés melltartóba bújtatott mellét. Sybill bőre melegebb volt, mint a selyem, és még annál is simább. Phillip egyetlen türelmetlen mozdulattal kikapcsolta a melltartót, és azt is félredobta. Aztán pedig kielégítette sóvárgását, hogy végre megízlelhesse a lány keblét.

Sybillt elvakította a nap. Még szorosan lezárt szemhéja alatt is lüktetett a fény. Nem látott semmit, csak érzett. Az a mohó, durva csók szinte felfalta, az a kemény, követelőző kéz mindent elvett, amit akart. A torkán feltörő nyöszörgés sikoltásnak hallatszott a fejében. Most, most, most! Tapogatózó kézzel lehúzta a férfi pulóverét, megérintve az alatta rejlő izmokat, a sebhelyekkel tarkított bőrt. Phillip viszont lerántotta róla a szoknyát. A harisnyája vékony csipkecsíkban végződött a combján. Más alkalommal Phillip bizonyára élvezettel adózott volna a gyakorlatiasság és a nőiesség ezen keverékének. De most csak az hajtotta, hogy végre birtokba vehesse Sybillt. Félrerántotta azt a vékony háromszögletű kis ruhadarabot, mely kettejük közé állt, és megborzongott a lány zihálása hallatán. Mielőtt még Sybill levegőhöz jutott volna, beledugta az ujját a nedves bozótba, és a lányt erőteljes hullámok borították el. Sybill felkiáltott, megdöbbent, megtántorodott attól a gonosz forróságtól. Minden figyelmeztetés nélkül száguldott végig rajta, szédelegni, roskadozni kezdett tőle. - Ó, Istenem! Phillip! A fejét erőtlenül a férfi vállára hajtotta, eddig pattanásig feszült teste most elernyedt. Phillip felkapta, és lenyomta az egyik keskeny padra. A fejében dobolt a vér, ágyéka szinte sikoltott a megkönnyebbülés után. Szíve úgy verte a bordáit, mint egy tompa élű balta. Lélegzete elakadt, tekintete a lány arcára szegeződött, mint egy lézersugár. Közben megszabadult a ruháitól. Ujjai belevájtak a lány csípőjébe, amint felemelte, és széttárta a két combját. És belehatolt, keményen és mélyen, s kettejük hosszú nyögései egymásba olvadtak. Sybill összefonódott körülötte, mint egy szoros, forró kesztyű. Mohón, remegve mozogni kezdett alatta. A nevét suttogta, hangtalan, ziháló sóhajjal. Phillip újra és újra belehatolt, erőteljes, ritmikus mozdulatokkal, melyeket Sybill hasonló mozdulatokkal fogadott. Haja kicsúszott a haj tűkből, és dúsan röpdösött körülöttük. A férfi beletemette az arcát, elveszett az illatában, a női forróságban, és abban a csodálatos érzésben, hogy ennyire fel tud izgatni egy nőt. Sybill ujjai belevájtak a hátába, s a férfi válla felfogta a sikoltását, amint felért a csúcsra. Izmai görcsösen összehúzódtak körülötte, birtokba vették, tönkretették. Phillip is elernyedt, összetörten feküdt, s már az is nagy erőfeszítésébe került, hogy égő tüdejét levegővel töltse meg. Alatta a nő teste még mindig rázkódott, természetes reakcióként a kemény, kielégítő szexre. Amikor Phillip tekintete kitisztult, a háromrészes szép selyemkosztüm darabjait látta szanaszét szóródva a fedélzeten. És egy magas sarkú fekete cipót. Ennek

láttán elmosolyodott. Megmozdult, épp csak annyira, hogy bele tudjon harapni a lány vállába. - Általában kissé finomabb szoktam lenni - mondta. Lassan végigsimított Sybill combján, és eljátszott a harisnya szélén lévő vékony csipkével, ízlelgetve a tapintását. - Ó, dr. Griff in, ön aztán tele van meglepetésekkel. A lány még mindig valahol a valóság fölött lebegett. Úgy érezte, képtelen kinyitni a szemét vagy megmozdítani a kezét. - Tessék Az álmodó, távoli hang hallatán Phillip felemelte a fejét, és a lány arcát nézte. Sybill arca kipirult, a szája duzzadt volt, haja kócos sörénnyé változott. - Mint objektív megfigyelő, arra a következtetésre jutottam, hogy téged még sosem csábítottak el. A férfi hangjában kis nevetés bujkált, és épp annyi férfiúi arrogancia, amitől Sybill visszatért a földre. Kinyitotta a szemét, és meglátta a másik arcán az álmos, de győzedelmes vigyort. - Nehéz vagy - mondta kurtán. - Oké - felelte Phillip, és felült, de őt is magával húzta, megfordította, míg végül az ölébe ültette. - Rajtad maradt a harisnya, és az egyik cipőd. - Azzal mosolyogva dörgölni kezdte a lány izmos fenekét . - Jézusom, ez aztán szexis! - Hagyd abba! -A forróság kezdett visszatérni, zavarból és újabb vágyból állt össze. - Engedj el! - Még nem fejeztem be. - Phillip lehajtotta a fejét, és lustán körbenyalta a lány mellbimbóját. - Még mindig puha vagy és meleg. És finom - tette hozzá, nyelve hegyével simogatva a megmerevedett mellbimbót, majd megszopogatta, míg Sybill lélegzete felgyorsult. - Még akarom. És te is. A lány teste megfeszült, gyönyörű mozdulattal hátrahaj totta a fejét, és hagyta, hogy a férfi csókolgatni kezdje a nyakán lüktető eret. Ó, igen, igen, még akarja. - De ezúttal - ígérte Phillip - egy kicsit tovább fog tartani. Sybill megadóan felnyögött, és lehajolt, hogy ajkuk összeérjen. - Azt hiszem, van még időnk - suttogta. A nap már alacsonyan állt, amikor Phillip megsimogatta. Sybill úgy érezte, a teste aranyból van, csupa seb borítja, tele van energiával, ugyanakkor kimerült. Fogalma sem volt róla, hogy ilyen szexuális étvágya van, és most, hogy felfedezte, nem tudta, mit is fog kezdeni vele. - Ezt meg kell beszélnünk. - Összevont szemöldökkel lenézett magára, és maga köré fonta a karját. Félig meztelen volt, és nedves a férfi bőrétől. És olyan zavarban érezte magát, mint még soha. - Mi... ezt... nem szabad folytatni.

- Hát most rögtön nem - bólintott a férfi. - Még én sem vagyok képes mindenre. - Nem úgy értettem... Ez csak arra volt jó, hogy elterelje a figyelmünket. Amire mind a kettőnknek szüksége volt, fizikai szinten. És most.... - Fogd már be, Sybill! - Phillip kedvesen mondta, de a hangjában ott rejlett egy kis bosszúság. - Ez sokkal több volt, mint holmi kikapcsolódás. De majd később megbeszéljük, ízekre szedjük. Kisöpörte a haját a szeméből, és fürkész pillantással nézte Sybillt. Látta, hogy a lány kínosan érzi magát, kényelmetlen neki, hogy meztelen, és kényelmetlen ez az egész helyzet. Erre elmosolyodott. - Most úgyis csak nagy zűrzavar van bennünk. Szerintem már csak egy dolog van hátra, mielőtt felöltözünk, és visszamegyünk. - Micsodád Phillip továbbra is mosolyogva lehúzta a lány cipőjét, és a karjába kapta ót. - Csak ez - mondta, és bedobta a vízbe. Sybillnek még volt annyi ideje, hogy felsikoltson, mielótt belecsobban a vízbe. Dühösen, elázott hajfürtökkel az arcában merült fel felszínre. - Te disznó! Idióta! -Tudtam! -A férfi a hajókorláthoz állt, és hatalmasat kacagott. - Tudtam, hogy fantasztikusan nézel ki, amikor mérges vagy. Azzal ő is beugrott. tizenharmadik fejezet Még soha senki nem bánt vele úgy, mint Phillip Quinn. Sybill képtelen volt eldönteni, mit is gondol róla, és azt főleg nem tudta, mit tegyen. A férfi durva volt vele, figyelmetlen és követelőző. A saját szavaival élve, elcsábította, méghozzá nem is egyszer. Igaz, hogy Sybill egyáltalán nem próbált ellenállni, de a civilizált udvarlástól ez az egész nagyon messze volt. Még soha nem feküdt le egy férfival sem, akit ilyen rövid ideje ismert. Hiszen ez meggondolatlanság, talán még veszélyes is, és minden bizonnyal felelőtlenség. Még ha figyelembe veszi a kettejük között lévő túláradó és soha nem tapasztalt hormonális vonzerőt, akkor is ostobaság volt. Sokkal rosszabb, ismerte be saját maga előtt. Ugyanis a legszívesebben újra elkövette volna ezt a meggondolatlanságot Phillippel. Alaposan végig kell gondolnia ezt a dolgot, amint sikerül megtalálnia a józan eszét, és el tud szabadulni attól a hihetetlen gyönyörtől, melyet ez a gyors, birtokló kéz szerzett neki. Phillip most visszafelé irányította a hajót St. Christopherbe, tökéletesen nyugodtan, saját magával és Sybilllel is elégedetten. A lány nem gondolta volna róla, hogy épp az imént töltött el több mint egy órát vad, őrült

szeretkezéssel. Nem gondolta volna, ha nem vele szeretkezett volna. Abban egy percig sem kételkedett, hogy amit tettek, az még tovább bonyolítja ezt az így is szörnyen nehéz helyzetet. Most mindkettejüknek hűvösen józannak kell lenniük, és gyakorlatiasan kell gondolkozniuk. Megpróbálta valahogy rendbe szedni vizes, kócos haját, miközben a szél ki-kikapta a kezéből a fürtöket. Beszélgetni kell, gondolta, hogy áthidalja a szeretkezés és a józan gondolkodás közti szakadékot. - Hogy szerezted a sebhelyedet - Melyiket ? - A férfi a válla fölött szólt hátra, de szinte biztos volt benne, hogy tudja, melyikről van szó. A legtöbb nő megkérdezte ezt tóle. - A mellkasodon. Operáció helyének látszik. - Hm. Hosszú történet. - Phillip ezúttal egy mosolyt is hátravillantott. - Majd este elmesélem. - Estei Ö, milyen jól áll neki, amikor így összevonja a szemöldökét, és az a kis összpontosításra utaló vonal megjelenik ott középen! - örvendezett magában a férfi. - Nem emlékszel-?- Randevúnk van. -Deén... öö... - Úgy látom, teljesen összezavartalak. A lány bosszankodva hátradobta a haját, melyet a szél mindig visszafújt az arcába. - És ezt te nagyon élvezed, nem -Drága, el sem tudom mondani, mennyire! Sybill, te mindig megpróbálsz beskatulyázni engem is valamelyik típusba, én pedig mindig kisiklom. Te azt hitted, hogy találtál egy elég megbízható, egydimenziós városi pasast, aki szereti az óbort és a kulturált nőket. De ez csak az egyik oldal. Beértek a kikötőbe, és Phillip leeresztette a vitorlákat, beindította a motort. - Első pillantásra te is úgy festesz, mint egy jól nevelt, művelt, karrierorientált városi nő, aki a fehérbort szereti, a férfiakat viszont csak biztonságos távolságból. De ez is csak az egyik oldal. Leállította a motort, és hagyta, hogy a hajó finoman nekilökődjön a mólónak. Barátságosan megrángatta a lány haját, aztán kiugrott, és megkötötte a kötelet. - Szerintem mind a ketten jól fogunk szórakozni, miközben felfedezzük a többi oldalt is. - Ennek a szexuális kapcsolatnak a folytatása... - Elkerülhetetlen - fejezte be Sybill helyett a férfi, és odanyújtotta neki a kezét. - Ne is pazaroljuk az időnket és az energiánkat arra, hogy letagadjuk. Egyelőre nem bánom, ha egyszerűen csak hormonális vágynak nevezzük. - Abban a pillanatban, hogy Sybill lába a

mólót érintette, a férfi magához húzta, és egy hosszú, forró csókkal pecsételte meg, amit mondott. - Nekem nagyon is megfelel. - A családodnak nem fog tetszeni - jegyezte meg a lány. - A család beleegyezése fontos neked? - Persze. - Én sem állítom, hogy egyáltalán nem számít. Normális esetben azt mondanám, semmi közük hozzá. De ebben az esetben nem mondhatom. - És ez Phillipet éppen eléggé nyugtalanította. - De ez az én családom és az én problémám, nem a tiéd. - Lehet, hogy képmutatónak látszom, de én semmi olyat nem akarok tenni, ami megbántja vagy összezavarja Setht. -. Én sem. De azt sem hagyom, hogy egy tízéves gyerek határozza meg a magánéletemet. Nyugodj meg, Sybill! - Megsimogatta a lány állát. - Ez itt nem a Montague-k és Capulettek harca. - Nem is gondoltam rólad, hogy te vagy Rómeó felelte a lány szárazon, mire Phillip csak nevetett, és megint megcsókolta. - Ha akarom, még lehet, hogy azt fogod gondolni. De egyelőre csak maradjunk, akik vagyunk. Fáradt vagy. - Hüvelykujjával finoman megérintette a bőrt a lány szeme alatt. - Vékony a bőröd, az árnyékok gyorsan átütnek rajta. Menj, és aludj egy kicsit. Majd felhozatjuk a vacsorát a szobádba. -A vacsorát... - Én hozom a bort - vágott a szavába Phillip vidáman, és visszaugrott a hajóba. -Van egy üveg Chateau Olivier-m, amit már régen meg akartam kóstolni - kiáltotta túl a motor zaját. - Nem kell felöltöznöd - tette még hozzá gonoszkodó vigyorral, majd elfordult a mólótól, és hallótávolságon kívül került. Sybill maga sem tudta, mit kiabált volna vissza, ha nem sikerül megőriznie azt a kevés önuralmát. így csak állt a mólón gyűrött, mégis elegáns selyemkosztümjében, vizes, kócos hajjal. Méltósága ugyanolyan megrázkódtatást szenvedett, mint a szíve. Cam felismerte a jeleket. A gyors vitorlázás egy szeles délutánon megnyugtatja az embert, ellazítja az izmait, és kitisztítja a fejét, ez igaz. De csak egyetlen dolgot ismert, melytől ilyen lusta, elégedett csillogás költözik a férfiak szemébe. Azonnal meglátta ezt a csillogást Phillip szemében, amikor az öccse odasiklott a mólóhoz, és kidobta neki a kötelet. Nyavalyás, gondolta. Elkapta a kötelet, és megrántotta. - Nyavalyás! Phillip csak felvonta a szemöldökét. Ezt a reakciót várta, az igaz, de nem ilyen gyorsan. Már előre felkészült, hogy uralkodjon magán, és megmagyarázza a

helyzetet. - A Quinn családban mindig barátságos fogadtatásra számíthat az ember. - Azt hittem, már túljutottál azon, hogy a farkaddal gondolkodj! Phillip mégsem volt olyan higgadt, ahogy tervezte, mikor kiugrott, és megállt a bátyjával szemben. Ó is felismerte a jeleket. Cam verekedni szeretne. - Az az igazság, hogy hagyom a farkamat, gondolkozzon magának. Bár elég gyakran egyetértünk. - Te vagy megőrültél, vagy teljesen hülye vagy. Vagy szarsz az egészre. Egy gyerek életéről van szó! A lelki nyugalmával játszol, és a bizalmával! - Sethnek nem lesz semmi baja. Megteszek mindent, amit csak tudok, hogy vigyázzak rá. - Ó, értem már! Szóval Seth kedvéért dugtad meg! Phillip kinyújtotta a kezét, és mielőtt még felfogta volna, mit csinál, megragadta Cam zakóját. Arcuk egészen közel volt egymáshoz, és mindkettejük szeme szikrázott. - Tavasszal te is szaggattad a lepedőt Annával. Amikor ott feküdt alattad, te mennyire gondoltál Sethre? Cam ökle elcsattant, de Phillip felkészült rá. Az ütéstől hátrarándult a feje, mégsem lazított a szorításán. A józan ész helyét átvették az ösztönök, nagyot lökött Camen, és ütésre emelte a kezét. Hirtelen vad káromkodásban tört ki, mert Ethan hátulról átkarolta a nyakát. - Higgadj le! - parancsolta Ethan nagyot sóhajtva. Mind a ketten higgadjatok le, vagy bedoblak a vízbe! Megszorította Phillip torkát, épp csak annyira, hogy tudtára adja, komolyan gondolta. Mérgesen nézett Camre. - Szedjétek össze magatokat, az Istenért! Sethnek épp elég nehéz napja volt. Még ti is rá akartok tenni egy lapáttal? - Nem, én nem akarok - felelte Cam keserűen. - Ez a nyavalyás szarik az egészre, de én nem. - A kapcsolatom Sybill-lel és Sethszel két teljesen különböző dolog. -Egy fenét! - Engedj el, Ethan! - Mivel Phillip hangja hűvös és céltudatos volt, Ethan eleresztette. - Tudod, Cam, azóta nem érdeklődtél ilyen élénken a szexuális életem iránt, amióta mind a ketten Jenny Malone-ra vetettünk szemet. - Csakhogy már nem a gimibe járunk, öreg. - Nem. És ti nem vagytok a börtönőreim. Egyikőtök sem - tette hozzá, és megfordult, hogy mind a két fivérét lássa. Csak azért magyarázkodik, mert fontos. Mert a testvérei fontosak neki. - Érzek valamit Sybill iránt, és rá akarom szánni azt az időt, mely alatt kiderítem, hogy pontosan mit is. Az elmúlt néhány hónapban elég sokat változtattam az életemen, és megcsináltam, amit ti ketten akartatok. De a fene egye meg, jogom van

a magánéletemhez! - Ezt nem is vitatom, Phil. - Ethan a ház felé pillantott, azt remélve, Seth elfoglalja magát a házi feladattal vagy a rajzolással, és nem leskelődik az ablakon. De nem tudom, mit gondol majd Seth a magánéletednek erről a részéről. - Van valami, amit egyikőtök sem vesz figyelembe. Sybill Seth nagynénje. - Én épp ezt veszem figyelembe - vágott vissza Cam. - Ö Glória húga, és úgy jött ide, hogy hazudott. - Úgy jött ide, hogy elhitt valamit, ami hazugság volt. - Ez fontos különbség, gondolta Phillip. Létfontosságú. - Elolvastad azt a vallomást, amit átfaxolt Annának?Cam sziszegett egyet, és beakasztotta hüvelykujját a zsebébe. - Igen, láttam. - Mit gondolsz, könnyű volt neki leírni azt az egészet feketén-fehéren?Tudva, hogy huszonnégy órán belül a városban mindenki erről fog beszélni, és persze róla is - Phillip várt egy percet, látta, hogy Cam állán a megfeszített izom lassan ellazul. - Még hogy fizessen meg, szerinted ? - Engem ő nem érdekel. Csak Seth. - És őa legjobb védekezésünk Glória DeLauter ellen. - Gondolod, hogy kiáll majd a vallomása mellette kérdezte Ethan. Könnyebb lenne neki elmenni. - Igen, szerintem ki fog állni. Sethnek szüksége van a családjára. Az egész családjára. Apa is ezt akarná. Mondta nekem... - Észrevette magát, elhallgatott, és kibámult a sötét vízre. Cam elbiggyesztette a száját, összenézett Ethannal, és majdnem elmosolyodott. - Egy kicsit furcsán érzed magad mostanában, nem?- Jól vagyok. - Lehet, hogy kicsit sokat vállalsz. - Mivel épp az imént vitt be egy jól irányzott ütést, Cam elégedett volt magával. - Mintha láttalak volna párszor magadban beszélni. - Nem beszélek magamban. - Lehet, hogy azt hiszed, beszélsz valakivel, aki pedig nincs is ott. - Most elmosolyodott, szélesen, gonoszkodva. -A stressz nagy gyilkos. Kikészíti az ember agyát. Ethannak nem sikerült visszafojtania a nevetését. Phillip rámeredt. - Van valami mondanivalótok az állapotomról ? Megbolondultam? - Hát... - Ethan megvakargatta az állát. - Mostanában elég feszült vagy. - Az Isten szerelmére, minden okom megvan, hogy feszült legyek - tárta ki két karját Phillip, mintha össze akarná roppantani a világot, melynek terhei oly sokszor nyomják a vállát. Naponta tíz-tizenkét órát dolgozom Baltimore-ban, aztán lejövök ide, és izzadok a

műhelyben, mint egy átkozott gályarab. Ezenkívül a mmmmmmmmm könyveléssel és a számlákkal is bajlódom, bevásárolok az élelmiszerboltban, és Seth házi feladatát ellenőrzöm. - Panaszkodni mindig jól tudtál - motyogta Cam. - Panaszkodni- Még el sem kezdtem. - Phillip tett egy fenyegető lépést Cam felé, de most Cam volt az, aki vigyorogva széttárta a karját. - Ethan mindjárt bedob a vízbe. Nekem most valahogy nincs kedvem úszni. - Amikor velem történt, először azt hittem, álmodom. Phillip zavarba jött, Már nem tudta, mit is akar, leüsse-e Camet, vagy inkább csak leülne egy kicsit. Hátrafordult Ethanhez. - Mi a francról beszélsz-?- Azt hittem, az állapotodról beszélünk - mondta Ethan kedvesen, társalgási hangnemben. - Jó volt találkozni vele. Az ugyan megnehezítette, hogy tudtam, megint el fog menni, de megérte. Phillip hátán végigfutott a hideg, és hirtelen bizonytalanná vált kezét gyorsan zsebre dugta. - Lehet, hogy inkább a te állapotodról kéne beszélnünk. - Gondoltuk, hogy ha majd te következel, egyből pszichiáterhez mész. Vagy elutazol Arubára. - Nem tudom, miről beszéltek. - Dehogynem - felelte Ethan nyugodtan, majd leült a mólóra, lelógatta a lábát, és előhúzott egy szivart. - Most rajtad a sor. Úgy látszik, ugyanabban a sorrendben jön el hozzánk, ahogy hazahozott minket. - Szimmetria - közölte Cam, és őis leült Ethan mellé. - Biztosan tetszik neki a szimmetria. Én aznap beszéltem vele először, amikor Annával találkoztam. -Visszagondolt arra a napra, ahogy a nő odasétált hozzá a hátsó udvaron abban a ronda kosztümben és komoly arccal. - Gondolom, ez is egyfajta szimmetria. A hideg még mindig futkározott Phillip hátán, furcsa borzongást keltve benne. - Mi az, hogy beszéltél vele-Beszélgettünk. - Cam kihúzta a szivart Ethan szájából, és beleszívott. - Persze, azt hittem, begőzöltem pillantott fel mosolyogva. -Te is azt hiszed, hogy begőzöltél, Phillip - Nem. Csak túl sokat dolgoztam. - Egy nagy frászt. Te csak rajzolgatsz, meg idióta szlogeneket találsz ki. Az is munkai - Nyald ki! -mondta Phillip, de nagyot sóhajtva őis odaült melléjük. - Azt akarjátok mondani, hogy ti beszéltetek apával- Aki márciusban meghalta Akit pár mérföldnyire innen eltemettünk Cam könnyed mozdulattal továbbadta neki a szivart. - Azt akarod mondani, hogy te nemi - Én nem hiszek az ilyesmiben. - Nem sokat számít, hiszel-e benne, amikor megtörténik - mondta Ethan, és visszavette a szivarját. Ln aznap láttam utoljára, amikor megkértem Grace

kezét. Volt nála egy zacskó mogyoró. - Jézusom! - mormolta Phillip. - Még a mogyoró szagát is éreztem. Ahogy most ennek a szivarnak a füstjét, a víz illatát, Cam bőrdzsekije szagát. - Ha valaki meghal, akkor vége. Nem jön többé vissza. - Phillip elhallgatott, megvárta, amíg a szivar megint hozzá ér. - Ti... megérintettétek Cam félrehajtotta a fejét. - Te igení- Szilárd volt. De ez lehetetlen. - Vagy lehetséges - mondta Ethan -, vagy mind a hárman megbolondultunk. -Alig volt időnk elbúcsúzni tőle - sóhajtott fel Cam. A gyász fájdalma már könnyebb, tompább lett a lelkében. - És semmi időnk nem volt, hogy felfogjuk, mi is történt. Szerintem adott nekünk még egy kis időt. - Ő is, és anya is idót nyertek nekünk, amikor befogadtak minket. - Phillip úgy érezte, képtelen ezen gondolkozni. Legalábbis ebben a pillanatban. Biztosan teljesen kiborította, amikor megtudta, hogy van egy lánya, akinek a létezését nem is sejtette. -Biztosan segíteni akart neki, megpróbálta megmenteni - mormolta Ethan. - Láthatta, hogy Glóriának már késő. De Sethnek még nem - következtetett Cam. - Úgyhogy biztosan megtett mindent, amit csak tudott, hogy Setht megmentse. - Az unokája. - Phillip tekintetével követett egy kócsagot, amely felröppent, majd hangtalanul elsuhant a sötétben. A hidegrázás elmúlt. - Biztosan látta is a hasonlóságot a gyerek szemében, de választ akart kapni. Gondolkoztam ezen. A logikus lépés az lett volna, ha megpróbálja megkeresni Glória anyját, hogy erősítse meg, amit hallott. - És ez időbe telt - töprengett Cam. - Hiszen az a nő férjhez ment, Európában lakik, és abból, amit Sybill mondott, úgy tűnik, nem nagyon kívánta felvenni vele a kapcsolatot. - És apának nem volt több ideje - mondta Phillip. De mi most már tudjuk. És eszerint cselekszünk. Sybill nem akart aludni. Hosszasan állt a forró zuhany alatt, majd beburkolózott a köntösébe, és le akart ülni a jegyzetei mellé. Ráparancsolt magára, szedje össze a bátorságát, és hívja fel az anyját, mondja el a véleményét neki, és csikarja ki belőle, hogy írásban támassza alá az ő vallomását. De egyiket sem tette. Inkább végigzuhant az ágyon, lehunyta a szemét, és elmenekült. A kopogtatás ébresztette fel, kábultan nyitotta ki a szemét. Feltápászkodott az ágyból, tapogatózva felkapcsolta a lámpát. Még mindig szédelegve átsétált a szalonon, és csak az utolsó pillanatban jutott eszébe, hogy kinézzen, mielőtt ajtót nyit. Önkéntelen bosszús sóhaj tört fel belőle, amint meglátta a látogatót.

Phillip csak egyetlen pillantást vetett kócos hajára, álomtól duzzadt szemére és a kényelmes, sötétkék frottírköntösre. - Hát, igaz, azt mondtam, hogy ne öltözz fel. - Bocsánat. Elaludtam. - Sybill zavartan igazgatni kezdte a haját. Utálta, hogy ilyen zilált a külseje, különösen, mivel a férfi olyan frissnek és élénknek tűnt. És különösen jóképű volt ma este. - Ha fáradt vagy, majd jövök máskor. - Nem, én... ha még tovább alszom, akkor hajnali háromkor fogokfelébredni, és képtelen leszek újra elaludni. Utálom a hotelszobákat hajnali háromkor. Sybill hátralépett, és beeresztette a férfit. - Mindjárt felöltözöm. - Csak maradj nyugodtan ebben, ha kényelmes javasolta Phillip, és szabad kezével megfogta Sybill tarkóját, magához húzta, és könnyedén megcsókolta. Már láttalak meztelenül. És nagyon kellemes látvány volt. Sybill úgy érezte, még mindig nem sikerült visszanyernie a méltóságát. - Nem fogom azt mondani, hogy hiba volt. -Akkor jó - tette le a kezében tartott borosüveget a férfi a dohányzóasztalra. - De azt sem - folytatta a lány, szándéka szerint bámulatos türelemmel -, hogy bölcs döntés volt. Mind a ketten értelmes emberek vagyunk. - Csak beszélj a magad nevében, doki! Én nem vagyok értelmes ember, ha megérzem az illatodat. Mi ez az illat? A lány hátrahajolt a férfi szaglászó orra elől. - Phillip! - Sybill! - nevetett rá a férfi. - Mit szólsz hozzá, ha megpróbálok civilizáltan viselkedni, és nem rángatlak be az ágyba, amíg fel nem ébredsz teljesen? - Nagyra értékelem a visszafogottságodat - felelte a lány mereven. - Remélem is. Éhes vagy? - Mi ez a majdnem beteges kényszer benned, hogy mindig etetni akarsz? - Te vagy a pszichológus - vonta meg a vállát a férfi. - Hoztam bort. Van poharad? Sybill majdnem felsóhajtott, de aztán úgy döntött, ez nem segítene. Beszélni akar vele, és rendezni akarja a kapcsolatukat. Tanácsot szeretne kérni. És azt remélte, számíthat Phillip segítségére, hogy meggyőzze Setht, fogadja el az ő barátságát. Elővett két alacsony, vastag falú poharat, mely ott állt az éjjeliszekrényén. Phillip elhúzta a száját, mire ő felvonta a szemöldökét. Milyen szexis, mikor így fintorog, gondolta a férfi, majd ezt mondta: - Ez sértés ennek a finom bornak. - Közben nekilátott, hogy kinyissa az

üveget a rozsdamentes acél dugóhúzóval, melyet magával hozott. - De ha ez a legjobb pohár, amivel szolgálhatsz, be kell érnünk vele. - Elfelejtettem becsomagolni a Waterford kristálykészletét. - Majd legközelebb. - Phillip kitöltötte a szépen csillogó fehérbort a poharakba, és átnyújtotta az egyiket a lánynak. - A kezdetekre és a végekre, no meg arra, ami a kettő között van. Mi egyszerre vagyunk mind a három fázisban. - Hogyhogy? - A kitalálósdinak vége, az együttműködés már folyamatban van, és épp most lettünk szeretők. Nekem mind a három nagyon megfelel. - Az együttműködési- - Sybill azt a részt választotta, amelyik miatt nem kellett szégyenkeznie vagy idegeskednie. - Seth a Quinn család tagja. A te segítségeddel ezt jogilag is rendezni tudjuk, méghozzá hamarosan. A lány belebámult a poharába. - Fontos neked, hogy a te nevedet viselje? - A nagyapja nevét - helyesbített Phillip. - És ez nem is nekem annyira fontos, hanem inkább neki. - Igen, igazad van. Láttam az arcát, amikor megmondtam neki. Majdnem áhítattal nézett. Quinn professzor biztosan nagyon különleges ember volt. - A szüleim mind a ketten különlegesek voltak. A házasságuk olyan volt, amilyet nagyon ritkán lehet látni. Igazi társak voltak, és a kapcsolatuk bizalmon, tiszteleten, szereteten és szenvedélyen alapult. Nem volt könnyű, amikor azt hittem, apám talán visszaélt ezzel a bizalommal. -Attól féltél, hogy apád megcsalta anyádat Glóriával, és ő gyereket szült ebből a kapcsolatból? - Sybill leült. - Gonosz dolog volt tőle, hogy ezt terjesztette. - Az is borzalmas volt, amit én éreztem, és amit nem tudtam teljesen legyőzni magamban. Nehezteltem Sethre. Vajon tényleg az apám fia? Az igazi fia, míg én csak egy vagyok a pótlékok közül? Tudtam, hogy nem lehet igaz - tette hozzá, és leült a lány mellé. -A szívem mélyén tudtam. De hát az ember agyában mindenféle gondolat tanyát ver, különösen hajnali háromkor. Ha semmi mást nem tett is, értette meg Sybill, legalább ebben a kérdésben segített Phillipnek. De ez még nem elég. - Megkérem anyámat, hogy támassza alá a vallomásomat írásban. Nem tudom, megteszi-e. Kétlem ismerte be. - De megpróbálom. - Látod, ez az együttműködés - fogta meg a lány kezét Phillip, és megcsókolta. Sybill fáradtan odafordult, és tanulmányozni kezdte a férfi arcát. - Az álladon van egy horzsolás. - Igen - vágott egy grimaszt a férfi. - Camnek még mindig nagyon kemény a bal horga. - Megütött?Ahangjából kicsendülőteljes megdöbbenés nevetésre késztette Phillipet. Úgy látszik, a hölgy nem olyan körökből származik, ahol

öklök szállnak a levegőben. - Én akartam megütni, de megelőzött. Vagyis tartozom neki eggyel. Visszafizettem volna a tartozásomat ott rögtön, de Ethan elkapott, és megszorongatta a torkomat. - Ó, Istenem. - Sybill elkeseredetten felállt. - Ez miattam volt. Amiatt, ami a hajón történt. Nem lett volna szabad! Tudtam, hogy bajod lesz belőle otthon. - Igen - felelte a férfi higgadtan. - Miattad volt. De megbeszéltük. Sybill, a testvéreim és én mindig is verekedtünk. Ez amolyan Quinn hagyomány. Mint apám palacsintatésztája. Sybill még nem nyugodott meg, de elkeseredésébe egy kis zavarodottság vegyült. Öklök és palacsinta? Nem értette. Beletúrt rendetlen hajába. - Verekedtek? Igazából megütitek egymást? - Persze. Hogy megpróbálja felfogni, amit hall, Sybill a halántékára szorította a kezét. De nem segített. - Miért? Phillip elgondolkozott, majd mosolyogni kezdett. - Talán azért, mert együtt vagyunk? - És a szüléitek megengedték ezt a fajta erőszakos viselkedést? - Anyám gyerekorvos volt. Mindig ő varrt össze minket. - Phillip előrehajolt, és töltött még bort. -Azt hiszem, jobb, ha elmagyarázom az egészet. Tudod, hogy Camet, Ethant és engem is adoptáltak. - Igen. Végeztem egy kis kutatást, mielőtt idejöttem. - Sybill elhallgatott, a számítógépre pillantott. Hát, ezt már úgyis tudod. - Igen. Te pedig tudod a tényeket, de nem tudod, mit jelentenek. Megkérdezted, hol szereztem a sebhelyeimet. Nem ott kell kezdenem - tűnődött. - Nem. Cam volt az első. Egy reggel Ray rajtacsípte, amint el akarja lopni anyám kocsiját. - A kocsiját? Ellopni? - Igen, az udvarról. Tizenkét éves volt. Elszökött otthonról, és Mexikóba akart menni. - Tizenkét éves korában? Autót lopott, és Mexikóba akart szökni? - így van. Az első a rossz Quinn fiúk közül. - Phillip felemelte a poharát, mintha távol lévő bátyja egészségére inna. - Össze volt verve. Az apja tette, részegen. Ő pedig úgy gondolta, vagy elszökik, vagy meghal. - Ó! - Sybill megragadta a kanapé karját, és visszaült. - Elájult, és apám bevitte a házba. Anyám meggyógyította. - Nem hívták a rendőrséget? - Nem. Cam rettegett, és anyám felismerte rajta a fizikai bántalmazás nyomait. Kérdezősködtek, intézkedtek, és végül a rendszert megkerülve otthont adtak neki. - Egyszerűen befogadták? - Anyám egyszer azt mondta, hogy mi már az ő

p-mmf-mqj gyerekeik voltunk. Csak nem találtuk meg egymást korábban. Aztán jött Ethan. Az anyja kurva volt Baltimore-ban, és drogos. Azzal enyhítette az unalmát, hogy összeverte a fiát. Aztán az a fényes ötlete támadt, hogy kiegészítheti a jövedelmét, ha eladja nyolcéves fiát holmi perverz alakoknak. Sybill két kézzel szorította a poharát, és elóre-hátra hintázott. Képtelen volt megszólalni. - Pár évig el kellett viselnie. Egyik éjjel az ügyfél, miután végzett Ethannal és az anyjával, dühöngeni kezdett. Mivel a nóre támadt, az tiltakozott, védeke-. zett, és leszúrta a férfit. Aztán megszökött. A rendőrök odaértek, és bevitték Ethant a kórházba. Anyám épp akkor vizitelt. - Ót is befogadták - mormolta Sybill. - Igen, pontosan. A lány felemelte a poharát, belekortyolt, és a pereme fölött a férfit fürkészte. Ó nem ismeri ezt a világot, amelyet Phillip most leírt előtte. Tudta, hogy létezik ilyen, de sosem került vele kapcsolatba. Mostanáig. - És te- Az anyám Baltimore-ban dolgozott. Sztriptízbárokban lépett fel, de mellékesként egyéb szolgáltatásokat is nyújtott. Csalásokban, mindenféle svindliben vett részt. - Phillip vállat vont. - Apám rég eltűnt. Eltöltött egy pár évet a börtönben fegyveres rablásért, és amikor kijött, nem érdeklődött utánunk. - Anyád... vert téged- Néha-néha, amíg nem voltam elég nagy, elég erős, hogy attól félt, visszaütök. - Phillip élesen elmosolyodott. - És jól tette, ha félt. Nem nagyon szerettük egymást. De ha azt akartam, hogy fedél legyen a fejem fölött, és persze azt akartam, akkor szükségem volt rá. Magam kerestem meg a kenyeremet. Zsebtolvaj voltam, és betörő. Egészen jól ment. A fenébe is - mondta halvány büszkeséggel a hangjában -, nagyon jó voltam. De mindig csak apróságokat loptam. Olyasmit, amit könnyű eladni készpénzért vagy drogra cserélni. Ha semmi nem jött össze, akkor eladtam magam. Látta, hogy a lány szeme döbbenten tágra nyílik, majd elfordul tőle. - A túlélés nem mindig szép - mondta kurtán, aztán folytatta. - Általában szabad voltam. Kemény voltam, gonoszés ravasz. Néha előfordult, hogy elkaptak, bedugtak a avítóba, de mindig kikerültem. Ha még pár évig ezt az életet élem, én is a sitten végzem. Vagy a hullaházban. És ha még pár évig azt az életet éli - folytatta a lány arcát nézve -, Seth is ugyanerre a sorsra jut. Sybill megpróbálta felfogni, amit hallott, és a poharába meredt. - Hasonlónak látod a helyzeteteket, de... - Felismertem tegnap Glóriát - vágott közbe Phillip.

- Szép nő volt, de összetört. A szeme kemény és éles, a szája körül keserű vonások. Ó és az anyám szintén felismerték volna egymást. Mit mondhatna, hogy szállhatna vele vitába, amikor őis ugyanezt láttad - Én nem ismertem fel - mondta gyorsan. - Egy pillanatig azt hittem, tévedés történt. -De őfelismert téged. És tudta, hogy lehet játszani veled, irányítani téged. Pontosan tudta. Én is tudom. Sybill végre ránézett. Észrevette, hogy a férfi hűvösen, fürkészve nézi. - És ezt teszed Játszol velem? Irányítasz Talán igen, gondolta a férfi. Mind a ketten meg fogják tudni, méghozzá nem is sokára. - Most éppen a kérdéseidre válaszolok. Akarod hallani a többit isi - Igen. - Sybill nem habozott, mert tényleg nagyon szerette volna az egészet hallani. - Tizenhárom éves voltam, és úgy gondoltam, remekül megy minden. Kézben tartom az életemet. És egyszer csak a szemét közepén találtam magam, arccal a földön fekve és vérezve. Majdnem meghaltam. Egy elhaladó autóból lóttek. Rosszkor voltam rossz helyen. - Lelőttek - A lány felnézett. - Lelóttek - A mellkasomba lóttek. Bele kellett volna halnom. Az egyik orvos, aki megakadályozta, ismerte Stella Quinnt. Ő és Ray eljöttek hozzám a kórházba. Láttam rajtuk, hogy olyan csodabogarak, jótékony lelkek, és igazi seggfejek. De úgy tettem, mintha belemennék. Anyám közölte, hogy elege van belőlem, és úgyis csak a javítóban kötöttem volna ki, vagy valamelyik otthonban. Azt gondoltam, felhasználom őket, amíg újra lábra állok. Aztán pedig elveszem, ami kell, és megyek. Ki volt ez a fiú, akit most leírta Hogy tudná elhinni, hogy az a fiú és ez a férfi itt mellette ugyanaz az embere - Ki akartad rabolni őket - Igen. Én akkor ilyen voltam. De ők... - Hogy magyarázza meg azt a csodát, amit tettek vele4 - Ók egyszerűen megváltoztattak. Aztán megszerettem őket. És attól fogva megtettem mindent, képes voltam bármire, hogy büszkék legyenek rám. Nem a mentős vagy a sebészcsapat mentette meg az életemet. Hanem Ray és Stella. - Hány éves voltál, amikor magukhoz vettek - Tizenhárom. De én már nem voltam gyerek, mint Seth. Nem is voltam áldozat, mint Cam és Ethan. Én magam választottam az életemet. - Tévedsz. - Sybill most először érintette meg Philt. Két keze közé fogta az arcát, és gyöngéden megcsókolta. Phillip megfogta a lány csuklóját, és arra összpontosított, nehogy úgy megszorítsa, ahogy az a gyöngéd csók szorította a szívét. - Nem ilyen reakcióra számítottam. Sybill maga sem erre számított. De nem tehetett

róla, sajnálta azt a gyereket, akit Phillip leírt, és bámulta a férfit, akivé végül válni tudott. - Milyen reakcióhoz vagy szokva- Még senkinek nem mondtam el, a családomon kívül - felelte Phillip, és kipréselt magából egy mosolyt. - Nem tesz jót a reklámnak. Sybill meghatódva nekitámasztotta a homlokát a férfi homlokának. - Igazad van. Sethszel is ez történhetett volna mondta halkan. - Vele is megtörténhetett volna ugyanez. Apád mentette meg tőle. Te és a családod mentettétek meg, az enyém pedig nem tett semmit. Csak ártott neki. - De te teszel valamit. - Remélem, elég lesz. Amikor a férfi megcsókolta, Sybill elengedte magát, és elmerült a vigasztaló ölelésben. WUPP SAzennegyedik fejezet Phillip reggel hétkor kinyitotta a műhely ajtaját. A testvérei egy szót sem szóltak, amiért előző nap nem dolgozott, sem a múlt vasárnapi szabadnapot nem hánytorgatták fel neki. Ettől viszont még inkább bűntudata lett. Úgy számolta, van egy órája, talán még kicsit több is, mielőtt Cam megérkezik, hogy folytassa a munkát a halászhajó törzsén. Ethan délelőtt kimegy rákászni, kihasználja az őszi szezont, és csak délután jön dolgozni. Tehát egyedül lesz, nyugodtan, zavartalanul elrendezheti a papírmunkát, amit a múlt héten elhanyagolt. Nyugodtan dolgozni azonban nem jelenti azt, hogy csendben. Amint belépett zsúfolt kis irodájába, felkapcsolta a lámpát, és a következő mozdulatával bekapcsolta a rádiót. Tíz perc múlva már nyakig ült a számlák között, és teljesen elemében érezte magát. Arra a következtetésre jutott, hogy majdnem mindenkinek tartoznak. Ki kell fizetniük a bérleti díjat, a rezsit, a biztosítást, a faanyagokat, és még a Master Card számlájukon is mínuszban vannak. A kormány szeptember közepén kérte a részét, és ez egy kicsit soknak tűnt. A következő adóbefizetés sincs olyan messze, hogy legalább megpihenhetnének közben. Újra meg újra összeadta a számokat, átcsoportosította őket, eljátszogatott velük. Végül kénytelen volt megállapítani, hogy mínuszban vannak. Az első munkájuk nem sok profitot hozott, és annak nagy részét visszaforgatták az üzletbe. Ha ezzel a törzzsel elkészülnek, és megfordítják, újabb részletet kapnak a jelenlegi vevőtől. Azzal valahogy kihúzzák. De egy ideig még nem várhatják, hogy pozitív oldalra billenjen a mérleg. Kötelességtudóan megírta a csekkeket, kitöltötte az

íveket, újra átszámolt mindent, és megpróbált belenyugodni, hogy kettő meg kettő makacsul mindig négyre jön ki. Odalenn kinyílt, majd becsapódott a nehéz ajtó. - Ott bujkálsz fent-?- - kiabált fel Cam. - Igen, remek bulit csaptam. - Van, aki igazi munkát végez. Phillip a számítógép képernyőjére nézett, és felnevetett. Tudta, hogy Cam szemében csak az az igazi munka, ha az embernek szerszám van a kezében. - Megteszem, amit tudok - mormogta, s kikapcsolta a gépet. A kimenő számlákat az asztal sarkára halmozta, a fizetési csekkeket a farzsebébe dugta, és elindult lefelé. Cam épp a szerszámövet csatolta fel a derekára. Baseballsapkáját hátrafelé fordítva viselte, hogy a haja ne hulljon a szemébe. Ehelyett hátul lógott le hosszan az ellenző alatt. Phillip figyelte, amint lehúzza ujjáról a karikagyűrűt, és óvatosan bedugja az első zsebébe. Munka után pedig mindig előveszi, gondolta Phillip, és felhúzza. A gyűrű könnyen beakadhat valamibe, és az ember az ujját is elveszítheti. Mégis, egyik testvére sem hagyta soha otthon. Nem értette, miféle jelentősége van ennek, hogy mindig láthatóvá teszik, házasemberek. Biztosan szimbolikus. Aztán azon csodálkozott, miért érdekli ez a dolog ennyire. Félretette a kérdést. wmmmm Mivel Cam ért oda elsőként a rádióhoz, nem lágy blues szólt, amit Phillip választott volna, hanem hangos, fülsiketítő rockzene. Cam hűvösen nézte, amint Phillip is felcsatolja a saját övét. - Nem gondoltam, hogy ilyen friss leszel ma reggel. Azt hittem, késón feküdtél le. - Ne kezd újra! - Csak úgy mondom. - Anna már jól leteremtette, amikor panaszkodott neki, hogy Phillip hogy áll Sybilllel. Azt mondta, szégyellhetne magát, nem avatkozhat bele, és meg kell értenie az öccse érzéseit. Inkább verekszik az öccsével, mintsem még egyszer végighallgassa a felesége korholását. - Ha továbbra is körülötte legyeskedsz, az a te dolgod. Az biztos, hogy jó teste van. De szerintem belül hideg, mint a jég. - Nem is ismered. - És te igen?- - Phillip szeme megvillant, de Cam csak felemelte a kezét. - Én csak megpróbálom megérteni. Sethnek biztosan nem lesz közömbös a dolog. - Tudom, hogy Sybill mindent meg fog tenni, amit tud, hogy Seth nálunk maradhasson. Amennyire meg tudom ítélni, ez a lány nagyon kemény, szigorú családban nőtt fel. - De gazdag családban.

- Igen. - Phillip odalépett egy deszkarakáshoz. - Persze. Magániskolák, sofőrök, klubok, személyzet. - Egy kicsit nehezemre esik sajnálni. - Nem hiszem, hogy az együttérzésedre vágyik. kapott fel egy deszkát Phillip. - Te mondtad, hogy meg akarod érteni. Én csak annyit jegyeztem meg, hogy sok előnnyel indult az életben, de nem tudom, kapott-e valaha is szeretetet. Cam vállat vont. Úgy döntött, jobban megértik egymást, ha együtt dolgoznak, ezért elkapta a deszka másik végét, és odaillesztették a hajótörzshöz. - Szerintem nem olyannak látszik, mint akinek bármi is hiányzott volna. Szerintem egyszerűen hideg. - Visszafogott. Óvatos. - Phillip emlékezett, hogy érintette meg Sybill előző este. Bár az is igaz, ez volt az első alkalom, hogy ilyet tett. Az egyetlen alkalom. Ingerült lett, mert nem volt biztos benne, nincs-e igaza Camnek. - Csak neked és Ethannak jár egy olyan kapcsolat, amely testileg és szellemileg is kielégítői - Nem. - Cam odaszögelte a deszka végét. Szándékosan ellazította a vállát. Phillip hangja ingerültségről árulkodott, és még valami másról is. - Nem csak nekünk. Majd beszélek Sethszel. - Én beszélek vele. -Jó. - Én is szeretem a gyereket. - Tudom. -Azelőtt nem szerettem. - Phillip kihúzta a kalapácsot, és beverte a szögeket. - Nem annyira, mint ti. Nem eléggé. De már másképp van. -Azt is tudom. - Pár percig szótlanul, összehangoltan dolgoztak. - De akkor is kiálltai mellette - tette hozzá Cam, amikor a helyére került a deszka. - Még amikor nem érezted olyan fontosnak. - Apa miatt csináltam. - Mindannyian apa miatt csináltuk. Most pedig már Seth miatt. Délre a törzs csontvázán megjelent némi hús is. Az átlapolásos technika sok munkát igényelt, fárasztó volt, és nagyon pontosan kellett dolgozniuk. De ez volt az ő kézjegyük, mert ez kivételes szerkezeti erőt jelentett, és a hajóépítők nagy tudását dicsérte. mmmm Senki nem vitathatja, hogy hármuk közül Cam a legügyesebb ács. De azért ő sem vall szégyent, gondolta Phillip. Igen, mondta magában, miközben hátrált néhány lépést, hogy szemügyre vegye a törzs külső borítását. Nem vall szégyent. - Hozol valami kaját?- - kérdezte Cam, és egy kancsóból egyenesen a szájába töltötte a vizet.

- Nem. -A francba! Fogadjunk, Grace megint olyan hatalmas ebédet csomagolt Ethannek. Sült csirkét vagy vastag, otthon készült sonkaszeleteket. - Neked is van feleséged - mutatott rá Phillip. Cam felfortyant, forgatni kezdte a szemét. - Ó, persze! Látom magam előtt, amint rábeszélem Annát, hogy csomagoljon nekem ebédet minden nap. Leütne az aktatáskájával, aztán elvonulna dolgozni. Ketten vagyunk - töprengett. - Le tudjuk nyomni Ethant, főleg, ha meglepetésszerűen rajtaütünk, amikor bejön. - Válasszuk a könnyebb módját a dolognak. - Phillip beletúrt a zsebébe, és kivett egy negyeddollárost. - Fej vagy írási - Fej. A vesztes megy a boltba, és ő fizet. Phillip feldobta a pénzérmét, elkapta, és lecsapta a keze fejére. A sas mintha kacsintott volna rá. - A francba! Mit kérsz?- Egy doboz húsgombócot, egy nagy sült krumplit és egy liter kávét. - Nagyszerű, csak tömd el az artériádat! - Amikor utoljára néztem, nem volt tofu a Crawfordsban. Nem tudom, hogy bírod megenni azt a szart. Úgyis meghalsz. Akkor miért ne ehetnél legalább húsgombócot - Te csak egyél, ami neked tetszik, én is eszem, ami nekem tetszik. - Phillip benyúlt a zsebébe, és előhúzta Cam fizetési csekkjét. - Tessék. Ne költsd el az egészet egyszerre! - Na, most végre visszavonulhatok Maurira, abba a kis fűkunyhóba. Az Ethanét is megírtad?- Ami maradt belőle. - És a magadét ? - Nekem nem kell. Cam összevonta a szemöldökét. Phillip közben felvette a dzsekijét. - Ez nem így működik. - Én vezetem a könyvelést, én mondom meg, hogy működik. - Te is kiveszed a részed a munkából, akkor vedd ki a pénzedet is. - Nem kell - mondta Phillip kissé idegesen. - Majd ha kell, kiveszem. -Ezzel kiviharzott, otthagyva Camet. - Makacs egy gazfickó - morogta Cam. - Most hogy veszekedjek vele, amikor ilyen dolgokat csinál? Mennyit cirkuszol, gondolta Cam. A legapróbb részlet miatt is képes nyaggatni a testvéreit. Aztán persze elintéz mindent, gondolta, és belekortyolt a vizeskancsóba. Sarokba szorítja az embert, aztán kiáll mellette. Ettől bárki idegbajt kapna. Most képes belebonyolódni egy viszonyba egy olyan nővel, akiről nem tudják, megbízhatnak-e benne, ha arra kerül a sor. Ami őt illeti, ő bizony rajta tartja a szemét Sybill Gnffinen. És nem csak Seth miatt. Lehet, hogy Phillip okos

fiú, de ha egy csinos arcocskáról van szó, ő is ugyanolyan ostoba tud lenni, mint akármelyik vidéki bunkó. - És a kis Karén Lawson, aki mióta tavaly ráakaszkodott a McKinney fiúra, a szállodában dolgozik, látta leírva, feketén-fehéren. Felhívta az anyját, és mivel Betty Lawson a barátnőm és a legrégebbi bridzspartnerem bár ha nem figyelsz, képes belelesni a kártyáidba -, szóval telefonált nekem, és elmesélte. Nancy Claremont elemében érezte magát. Mert az ő eleme a pletyka volt. Férje St. Chris jókora darabjának volt a tulajdonosa, és ezzel ómaga is. Az ő tulajdonukban van az a régi pajta is, amit azok a Quinn fiúk Nancy mindenkinek elmondja a véleményét, milyen vademberek ezek - kibéreltek műhelynek. Bár csak a Jóisten tudja, mi folyik ott. Szóval ő tudja, hogy nemcsak joga, hanem egyenesen kötelessége továbbadni ezt a jó kis szaftos pletykát, amit tegnap délután hallott. Persze, először a legkényelmesebb módszert választotta, a telefont. De telefonon az ember nem élvezheti a másik arcán a reakciót. Úgyhogy elindult otthonról, felvette vadonatúj narancssárga nadrágkosztümjét, amelyet most szállítottak ki neki a J.C. Penney katalógusáruházból. Mit ér vele, hogy ő a leggazdagabb asszony St. Christopherben, ha nem büszkélkedhet vele egy kicsit És persze erre a legjobb hely, ahogy a pletykálkodásra is, a Crawfords volt. A második legjobb a piactéren lévő szépségszalon. Meg is beszélt egy időpontot, elintézi a hajvágást, festést, rakást, és a boltból egyenesen odamegy. Lévén hatvankét éves, Crawford mamát mindenki ismerte St. Christopherben. Most ott ült a pult mögött, kétes tisztaságú kötényben, és komor arccal nézett maga elé. A híreket már hallotta - Crawford mama figyelmét semmi nem kerülte el, vagy ha mégis, hát nem sokáig -, de elhatározta, hogy meghallgatja Nancyt is. - Ha belegondolunk, hogy az a gyerek Ray Quinn unokája! És az az író hölgy, aki úgy fenn hordja az orrát, a húga annak a borzasztó nőnek, aki olyan szörnyűségeket mondott Rayről! A kisfiú nagynénje. A saját vére, de mondott-e róla egyetlen szót is?- Nem, dehogyis! Csak itt járkált nagyképűen, meg vitorlázni járt Phiilip Quinn-nel. És ha engem kérdeznek, több volt az, nem csak vitorlázás! Ezek a fiatalok úgy élnek manapság, hogy ennyit sem törődnek az erkölccsel. És csettintett az ujjával, pár centire Crawford mama arca előtt. Szeme rosszindulatúan, elégedetten csillogott.. Mivel Crawford mama érezte, hogy Nancy már másról fog beszélni, megvonta széles vállát. - Nekem úgy tűnik - kezdte hangosan, jól tudván, hogy a boltban lévők mind nagyon fülelnek -, hogy sok ember van itt a városban, akinek lehajtott fejjel kéne

járkálnia azok után, amit Rayről pletykált. Amíg élt, a háta mögött suttogtak, amikor meghalt, a sírja fölött. Azt mondták, megcsalta Stellát, Isten nyugosztalja, és viszonya volt azzal a DeLauter nővel. Hát nem volt igaz, ügyet Éles szeme végignézett az üzleten, és valóban akadtak, akik lehajtották a fejüket. Elégedetten belenézett Nancy csillogó szemébe. - Szerintem te nagyon is hajlandó voltál minden rosszat elhinni egy olyan jó emberről, mint Ray Quinn. Nancy őszintén megbántódott, felfújta az arcát. - Na de Crawford mama, én sosem hittem el egy szót sem az egészből! - Ha az ember beszélget ilyesmiről, gondolta, az még nem jelenti, hogy el is hiszi. - Az biztos, hogy még a vak is látta, mennyire hasonlít a kisfiú Rayre. Biztos voltam benne, hogy rokonok. Épp a napokban mondtam is Silasnak: Silas, mondom, nem tudom, az a gyerek nem valami unokaöccse Raynek, vagy mi?Persze semmi ilyesmit nem mondott. De mondhatta volna, ha eszébe jut. -Azt tényleg sosem gondoltam volna, hogy az unokája. Hát ki hitte volna, hogy Raynek van egy lányai Ami természetesen azt bizonyítja, hogy mégiscsak csinált valami helytelent, nem igazi Ö mindig is gyanította, hogy Ray Quinn vad fiatalember lehetett. Még talán hippi is volt. És azt mindenki tudja, mit jelent az ilyesmi. Marihuánát szívott, orgiákra járt, és meztelenül mászkált. De ezt inkább nem mondja el Crawford mamának. Ez a kis gondolat várhat addig, amíg megmossák a haját, és beleül a fodrász székébe. - Ráadásul az a lány még vadabb lett, mint a fiúk, akiket hazahoztak Stellával - fecsegett tovább. - Az a másik ott a szállodában biztosan ugyanolyan... Az ajtó fölött megszólalt a csengő, mire Nancy elhallgatott. Reménykedve nézett fel, hátha új hallgatóság érkezett, de boldogan látta, hogy Phillip Quinn lép be. Még jobb, nem hallgatóság, hanem maga az egyik szereplő. Phillip csak kinyitotta az ajtót, és máris tudta, mi a beszélgetés tárgya odabent. Azaz mi volt, amíg ő meg nem jelent. A csend hirtelen köszöntött be, a tekintetek mind rá szegeződtek, aztán bűntudattal telve gyorsan elfordultak. Kivéve Nancy Claremontot és Crawford mamát. - Nahát, Phillip Quinn! Nem is láttalak július negyedike óta, amikor családi pikniket tartottatok - csapott le rá Nancy. Akár vad, akár nem, az biztos, hogy jóképű fiatalember. Nancy szerint a flörtölés a legjobb módja, hogy megoldja egy férfi nyelvét. - Milyen szép

nap is volt az! - Igen, szép. - Phillip odalépett a pulthoz, tudva jól, hogy hátulról minden tekintet rá szegeződik. - Kérek egy doboz húsgombócot, meg egy pulykahúsos szendvicset, Crawford mama. - Mindjárt elkészítjük, Phil. Fiam! - kiabált egyet, mire a fia felugrott. Pedig már harminchat éves volt, és három gyerek apja. - Igen, anyám. - Kiszolgálod ezeket az embereket, vagy csak a seggedet fogod vakarni egész délutáni A férfi elvörösödött, motyogott valamit, és visszafordult a pénztárgéphez. - A műhelyben dolgoztok ma, Phillip?- Igen, Mrs. Claremont. Elfoglalta a kezét azzal, hogy kiválasztott egy zacskó sült krumplit Camnek, aztán odalépett a tejtermékpulthoz, és a joghurtok között kezdett válogatni. - Máskor az a kisfiú szokott ebédért jönni, nem4Phillip végül oda sem figyelve kivett egy doboz joghurtot. - Ma iskolában van. Péntek van. - Ó, persze! - Nancy felnevetett, és játékosan megveregette a fejét. - Nem is tudom, hol jár az eszem. Szép az a kisfiú. Ray biztosan nagyon büszke volt rá. - Biztosan. - Hallottuk, hogy valami rokona van itt a városban. - Ha jól emlékszem, Mrs. Claremont, a hallásával sosem volt baj, igaz Crawford mama, két nagy kávét is fogok kérni. - Mindjárt. Nancy, neked mára már épp elég pletykálnivalód összegyűlt. Ha még többet próbálsz kipréselni ebből a fiúból, lekésed a fodrászodat. - Nem tudom, miről beszél. - Nancy szipogott egyet, vetett egy mérges pillantást Crawford mamára, majd megigazgatta a haját. - De mennem kell. A férjem és én táncolni megyünk ma este, és ezért nagyon szépnek kell lennem. Ezzel kivonult, egyenesen a szépségszalon felé. Crawford mama összevonta a szemöldökét. - Akinek van valami dolga, azt a fiam kiszolgálja. De ez itt nem kocsma. Aki csak álldogálni akar, meg a száját tátani, az álldogáljon odakint! Phillip köhögéssel palástolta majdnem kitörő nevetését, mikor többeknek is sürgós dolguk lett máshol. - Annak a Nancy Claremontnak annyi esze van, mint egy tyúknak - jelentette ki Crawford mama. Már az is épp elég lenne, hogy úgy öltözik, mintha sütőtöknek képzelné magát, de viselkedni sem tud. Visszafordult Philliphez, és elmosolyodott. - Én nem mondom, hogy nem vagyok ugyanolyan kíváncsi, mint akárki más. De ha valaki nem tud egy kis információt kiszedni a másikból, csak ilyen egyértelmű tolakodással, akkor az sértő is, és buta is. Nem

bírom a modortalan és agyatlan embereket. Phillip odahajolt a pulthoz. - Tudja, Crawford mama, arra gondoltam, mi lenne, ha megváltoztatnám a nevem Jean-Claude-ra, aztán elköltöznék Franciaországba, a Loire völgyébe, ahol azok a finom borok teremnek. Vennék magamnak egy szőlőskertet. Az asszony csillogó szemmel nézett rá. Már évek óta hallotta ezt a történetet, illetve ennek különböző variációit. - Menj már! - Csak nézném, ahogy érik a szólóm a napfényben. Meleg, friss kenyeret ennék, házi sajtot hozzá. Szép, boldog élet lenne. Csak egy baj van. - Micsoda - Semmi értelme nem lenne, ha maga nem jönne velem. - Phillip megragadta az öregasszony kezét, és megcsókolta, míg az harsogó nevetésben tört ki. - Fiam, hogy te milyen csudabogár vagy! Mindig is az voltál - törölgette meg a szemét az öregasszony. Aztán felsóhajtott. - Ez a Nancy bolond. De nem rossz lélek, legalábbis legbelül nem. Ray és Stella csak olyan emberek voltak neki, mint bárki más. De nekem sokkal többek. - Tudom, Crawford mama. - Ha az embereknek valami újdonság adódik, amin rágódhatnak, hát addig rágják, amíg csak bírják. - így igaz - bólintott Phillip. - Ezt Sybill is tudta. Crawford mama felvonta a szemöldökét. Megértette, miről van szó. - Abban a lányban van kurázsi. Jól van. Seth büszke lehet, hogy ilyen bátor nagynénje van. És arra is büszke lehet, hogy olyan ember volt a nagyapja, mint Ray Quinn. - Elhallgatott, befejezte az étel csomagolását. - Szerintem Raynek és Stellának tetszett volna az a lány. Úgy gondoljad - kérdezte Phillip halkan. - Igen. Nekem is tetszik. - Crawford mama elmosolyodott. - Nem igaz, hogy nagyképű, ahogy Nancy hiszi. Csak szégyenlős. Phillip a szendvicsekért nyúlt, de most tátva maradt a szája. - Szégyenlőse SybilR - Hát persze. Igyekszik ő, hogy ne legyen az, de nem megy könnyen neki. Na, vidd a húsgombócot a bátyádnak, mert kihűl! - Miért kell nekem egy rakás idiótával foglalkoznom, akik kétszáz évvel ezelőtt élteké Seth előtt nyitva állt a történelemkönyv, a szája tele volt rágógumival, és a tekintetében makacs kifejezés ült. Tízórányi kemény munka után Phillipnek nem sok kedve volt Seth szokásos nyafogásához. - Az ország alapítói nem idióták.

Seth felhorkant, és a Kongresszust ábrázoló egész oldalas képet kezdte ütögetni. - Idétlen paróka van a fejükön, és lányruhában jártak. Szerintem idióták. - Ez volt a divat. - Phillip tudta, hogy a gyerek csak fel akarja idegesíteni, mégis megrándult a lába. - És ha idiótának nevezel valakit az ízlése vagy az életmódja miatt, akkor ostoba vagy és szűklátókörű. Seth majdnem elmosolyodott. Néha egyszerűen élvezte, ha felbosszanthatja Phillipet, mint most is. - Ha egy férfi göndör parókát vesz fel, meg magas sarkú cipőt, akkor csak azt kapja, amit megérdemel. Phillip felsóhajtott. Seth ezt is nagyon élvezte. A történelmet nem is utálta olyan nagyon. A legutóbbi dolgozata is ötös lett, nem?- Csak egyszerűen dögunalom, hogy most válasszon ki egyet ezekből az idiótákból, és írjon valami barom életrajzot. - Tudod te egyáltalán, kik voltak ezek az emberek?- kérdezte Phillip, de figyelmeztetően összehúzta a szemét, mikor Seth válaszolni akart, - Ki ne mondd! Majd én megmondom. Lázadók, bajkeverők, igazi nehézfiúk voltak. - Nehézfiúké Ne hülyéskedj! - Összejöveteleket rendeztek, mindenféléket irkáltak, beszédeket mondtak, igaz? Csakhogy ezzel Angliának, de legfőképpen György királynak jól beintettek. - Seth szemében mintha érdeklődés villant volna. - Nem igazán a tea adójáról volt itt szó. Az csak az ürügy volt. Úgy döntöttek, hogy többé nem hajlandók minden szart lenyelni Angliától. Ez volt a lényege. - Beszédeket mondani, meg mindenfélét irkálni az nem igazi harc. - Ők arról gondoskodtak, hogy legyen miért harcolni. Muszáj volt valami más választási lehetőséget mutatni az embereknek. Ha azt akarod, hogy dobják el az egyik árucikket, akkor adnod kell helyette egy másikat, ami jobb, erősebb, finomabb. Mi lenne, ha azt mondanám neked, hogy ez a Bubblicious rágó vacaké - kérdezte Phillip, ötletet merítve az asztalon heverő hatalmas zacskóból. - Nekem ízlik. - Hogy bizonyítsa, Seth egy hatalmas lila buborékot fújt. - Igen, de én akkor is azt mondom, hogy szar, és akik csinálják, seggfejek. Nem fogod eldobni, csak azért, mert én azt mondom, igaz? - Nem bizony! - De ha adok neked egy új választási lehetőséget... ha mesélek neked az új Super Bubble Blow rágóról... - Super Bubble Blowí- Öregem, te hülyítesz engem. - Fogd be! SBB, így még jobb. Tovább tart, és kevesebbe kerül. Ha ezt rágod, akkor te is és a barátaid is erősebbek lesztek. Sőt a családod, a szomszédaid is. Az SBB a jövő rágógumija, a te jövődé. Az SBB az egyetlen helyes megoldás! - tette hozzá Phillip, kissé magasabb

hangon. - A Bubblicious káros. De az SBB-vel eléred a személyes és a vallási szabadságot, és soha senki nem mondja azt neked, hogy csak egyet ehetsz. - Klassz. - Phillip néha elég idétlen, gondolta Seth vigyorogva, de jókat lehet vele röhögni. - Hol lehet aláírni?Phillip nevetve visszatette a zacskót az asztalra. - Érted már?- Ezek a fickók voltak az ország agya és vére. Az volt a feladatuk, hogy felizgassák az embereket. Az ország agya és vére, gondolta Seth. Ez jó, ezt bele fogja írni a házi feladatba. - Oké, akkor mi lenne, ha Patrick Henryt választanám? Ő nem néz ki annyira idiótának, mint a többiek. - Jó. Az interneten biztosan lesz róla valami. Ha találsz listát a róla szóló könyvekről, nyomtasd ki! A baltimore-i könyvtárban biztosan több könyv van, mint az iskolaiban. -Jó. - És az angol fogalmazásod, amit holnap kell beadni, kész van?- Öregem, te sosem felejtesz el semmit - Hadd nézzem, mit írtál! -Jesszusom! - Seth egyfolytában morgolódva beletúrt a dossziéjába, és kihúzott egy lapot. Az volt a címe: Egy kutya élete, és egy szokásos napot írt le Butus szemszögéből. Phillipnek meg-megrándult az ajka, amint a kutya szavaiból kiderült, milyen boldogság nyulakat kergetni, mennyire idegesítik a méhek, és milyen klassz dolog bölcs barátjával, Simonnal játszani. Ez a gyerek szuper, gondolta. Butus úgy fejezte be hosszú, fárasztó napját, hogy összegömbölyödött az ágyon, amit nagylelkűen megoszt a fiúval. Phillip visszaadta a papírlapot. - Nagyon jó. Azt hiszem, most már azt is tudjuk, honnan örökölted ezt a mesélő tehetségedet. Seth lesütötte a szemét, és óvatosan visszacsúsztatta a papírlapot a helyére. - Ray nagyon okos volt, nem csoda, hogy egyetemi tanár lett. - Okos volt. Ha tudott volna rólad, Seth, már sokkal hamarabb tett volna valamit. - Igen, de hát... - Seth megvonta a vállát, azzal a tipikus Quinn-mozdulattal. - Holnap beszélek az ügyvéddel. Sybill segítségével talán fel tudjuk gyorsítani a dolgot. Seth felkapta a ceruzáját, és firkálni kezdett az itatósán. Csak formákat rajzolt, köröket, háromszögeket, négyzeteket. - Lehet, hogy meggondolja magát. - Nem fogja. - Mindig mindenki meggondolja magát. - Hetekig várt, készen arra, hogy elszökjön, ha a Quinn testvérek

is meggondolnák magukat. Ez nem következett be, és lassan kezdte elhinni. De mindig készen állt, hogy ha kell, futásnak ered. - Vannak olyan emberek, akik mindig megtartják, amit ígértek, bármi történjen is. Ray is ilyen volt. - De ő nem Ray. Azért jött ide, hogy kémkedjen utánam. - Azért jött, hogy megnézze, jól vagy-e. - Jól vagyok. Úgyhogy mehet. - Nehezebb itt maradni - mondta Phillip halkan. Sokkal nagyobb bátorság kell hozzá. Az emberek máris beszélnek róla. Te is tudod, milyen az, amikor mindenki a szeme sarkából néz rád, és összesúgnak a hátad mögött. - Tudom. Hülyék. - Lehet, de akkor is rosszul esik. Seth tudta jól, de csak még jobban megmarkolta a ceruzáját, és erősebb vonalakkal folytatta a rajzolást. - Csak azért mondod, mert beleestél. - Lehet. Az biztos, hogy nagyon szép. De ha beleestem is, az nem változtat semmin. Egész életedben nem sok olyan ember volt melletted, aki törődött veled. Megvárta, amíg Seth felemeli a fejét, és a szemébe néz. - Nekem is időbe telt, amíg elkezdtem törődni veled. Azért csináltam, amire Ray megkért, mert szerettem őt. - De nem akartad csinálni. - Nem, nem akartam. Csak púp volt a hátamon ez az egész. Te voltál a púp a hátamon. De aztán lassacstp-- in..... kán minden megváltozott. Még most sem szívesen csinálom, most is púp a hátamon, de most már legalább annyira miattad csinálom, mint Ray miatt. -Azt hitted, az őfia vagyok és ettől nagyon mérges lettél, igaz Ennyit arról, gondolta Phillip, hogy a felnőttek azt hiszik, eltitkolhatják a titkaikat, bűneiket a gyerekek elől. - Igen. Ezzel nem tudtam megbékélni, egészen tegnapig. Nem tudtam elfogadni azt a gondolatot, hogy megcsalta anyámat, és te az ő fia vagy. - Mégis feltetted a nevemet a táblára. Phillip egy percig csak nézett rá, aztán elnevette magát. Rájött, hogy néha az ember gondolkodás nélkül teszi azt, ami helyes. És ez a legfontosabb. - Ott volt a helye. Épp úgy ahogy neked itt van a helyed. És Sybill már bebizonyította, hogy törődik veled, most már azt is tudjuk, miért. Ha valaki közeledik hozzád, ostobaság ellökni magadtól. Szerinted találkoznom kellene vele, meg beszélgetni. .. - A fiú elgondolkozott. - De hát azt sem tudom, mit mondjak. - Már találkoztatok és beszélgettetek, amikor még nem tudtad, ki ő. Megpróbálhatnád ugyanúgy.

- Lehet. - Tudod, hogy Grace és Anna mennyire készülődnek a jövő héten a születésnapi vacsorádra -Aha. - Seth lehajtotta a fejét, hogy Phillip ne lássa a vigyorgását. Nem is tudta elhinni. Születésnapi vacsora, és neki kell kiválasztani, hogy mit fognak enni. Másnap pedig a barátait hívhatja meg partira. Persze nem fogja partinak nevezni, az olyan bénán hangzik, mikor az ember tizenegy éves. - Mi lenne, ha megkérdeznénk, nem akar-e eljönnie A családi vacsorára. A vigyor szertefoszlott. - Nem tudom. Lehet. Különben is, talán nem is akar. - Megkérdezzem? Eggyel több ajándékot kaphatnál. - Igeni - Seth elmosolyodott, ezúttal lassan, szégyenlősen. - Méghozzá nem is akármilyet, fogadjunk! -Na látod! tizenötödik fejezet Sybill másfél órát töltött a baltimore-i ügyvéddel, s a végére teljesen kimerült az idegességtől. Azt hitte, felkészült rá, elvégre két és fél napja volt, hogy összeszedje a gondolatait. Hétfő reggel az volt az elsődolga, hogy felhívta, és szerda délutánra sikerült találniuk egy megfelelő időpontot. Legalább túl van rajta, mondta magának. Az első lépésen mindenesetre. Sokkal nehezebb volt, mint hitte volna, egy teljesen idegen embernek elmondani családja titkait, a hibákat, melyeket elkövettek. És amelyeket ő maga elkövetett. Most pedig a hideg, esős utca várja, a baltimore-i forgalom és saját nem túl meggyőző autóvezetői képességei. Mivel szerette volna a forgalmat és a vezetést minél tovább elhalasztani, letette a kocsit egy parkolóházban, és gyalogosan vágott neki az esőnek. A városban az ősz már jócskán maga mögé szorította a nyarat, jegyezte meg Sybill, és vacogva vágott át az úttesten. A fák már elkezdtek színesedni, vörös és sárga szegélyek keretezték a leveleket. A hőmérséklet hirtelen nagyon lecsökkent, elszabadult a szél, meg-megrángatta az esernyőjét, amint a kikötő felé haladt. Jobban örült volna egy száraz napnak, körbesétált volna, felfedezhette volna a várost, megnézegette volna a szépen helyreállított régi épületeket, a tetszetős vízparti utcákat, a múzeumhajókat. De még ebben az erős, hideg esőben is szép volt a város. A sötétszürke víz erősen hullámzott, a széle a látóhatárnál egybemosódott az égbolttal, nem lehetett megállapítani, hol végződik az egyik, és hol kezdődik a másik. A legtöbb turista behúzódott valahová. A járókelők mind sietősen lépkedtek. Sybill magányosnak és jelentéktelennek érezte magát, amint ott állt az

esőben, és a vizet bámulta, azon töprengve, mit csináljon. Nagyot sóhajtott, megfordult, és az üzleteket kezdte nézegetni. Hiszen pénteken születésnapi vacsorára hivatalos. Ideje megvenni az ajándékot az unokaöccsének. Több, mint egy óráig tartott, mire kiválogatta a festőeszközöket. Összehasonlítgatta a különböző dolgokat, volt, amit visszatett. Annyira elmerült ebben, hogy nem is vette észre az eladó szemének vidám csillogását, amint elkezdte egymásra rakni a kiválasztott holmit. Már több mint hat éve nem vett Sethnek ajándékot, gondolta. Most kárpótolja őt. A legjobb ceruzákat akarta, a tökéletes krétakészletet. Úgy vizsgálgatta a vízfestékhez való ecseteket, mintha az élete múlna rajta. Húsz percig nézegette a rajzlapok vastagságát, súlyát, majd végül egy dobozon mélázott, melybe mindezt bele lehetne rakni. Végül úgy döntött, minél egyszerűbb legyen. Egy kisfiú jobban fogja érezni magát egy sima diófa dobozzal. Tartós is lesz. Ha vigyáz rá, akkor évekig is eltarthat neki. És talán majd sok év múlva, ha ránéz a dobozra, kedvesen fog visszagondolni rá. - Az unokaöccse nagyon fog örülni - mondta az eladó, és boldogan ütötte be az árucikkeket a pénztárgépbe. - Ezek mind nagyon jó minőségű termékek. - Nagyon tehetséges fiú. - Sybill oda sem figyelve rágni kezdte a körmét, pedig erről már évekkel ezelőtt leszokott. - Legyen szíves, csomagoljon be mindent, és tegye bele a dobozba! - Természetesen. Janice! Gyere csak, segíts egy kicsit! Ide való a környékre? - Nem. Egy ismerősöm ajánlotta az önök üzletét. - Nagyon köszönjük. Janice, be kell csomagolnunk ezeket, és betenni a dobozba. - Díszcsomagolást is vállalnak?- 0, sajnálom, de nem. De van itt az áruházban egy papírbolt. Sokféle csomagolópapírt, szalagot és üdvözlőkártyát árulnak. Ó, Istenem! Sybill megijedt. Miféle csomagolópapírt választ az ember egy tizenegy éves fiúnak? Szalaga Szeretik a fiúk a szalagokat és masnikat - Összesen ötszáznyolcvanhárom dollár és hatvankilenc cent lesz - mondta az eladó széles mosollyal. Hogyan óhajt fizetni?- Öt... - Sybill észbekapott. Nyilvánvaló, gondolta, hogy elment az esze. Majdnem hatszáz dollár egy gyerek születésnapjára?- Ó, igen, teljesen megbolondult. Elfogadnak Visa kártyát?- - kérdezte gyönge hangon. - Természetesen. - Az eladó, még mindig sugárzó mosollyal, kinyújtotta a kezét az aranyszínű kártyáért. - Meg tudnák esetleg mondani - Sybill nagyot sóhaj tott, elővette a noteszát, és a betűhöz lapozott -, hogy jutok el erre a címre?- Hogyne. Itt van a sarkon túl. Na persze, gondolta Sybill. Ha Phillip többsaroknyira lakna, akkor talán

ellen tudna állni. Nagy hibát követ el, figyelmeztette magát, miközben kilépett az esőbe, két hatalmas bevásárlótáskával és egy kezelhetetlen esernyővel hadakozva. Nem teheti meg, hogy csak úgy beugrik hozzá. Talán nincs is otthon. Hét óra van. Valószínűleg épp vacsorázik valahol. Okosabban teszi, ha visszamegy a kocsijához, és hazamegy St. Christopherbe. A forgalom már csendesedett egy kicsit, bár az eső még mindig zuhogott. Legalább telefonálna előbb. De a fenébe is, a mobiltelefonja a retikülje alján hever, és csak két keze van. Besötétedett, esik, valószínűleg úgysem találja meg a házat. Ha öt percen belül nem sikerül, megfordul, és visszamegy a parkolóházba. Három perc múlva ott állt a magas, karcsú, elegáns épület előtt, és idegességét legyűrve hálásan lépett be a meleg, száraz hallba. Csendes, előkelő hely volt, rézvödrökben kis fák álltak, a faburkolatot kifényesítették, a mély, puha fotelok halvány huzata hívogatónak tűnt. Ez az ismerős elegancia megnyugtatta volna, ha nem érzi úgy magát, mint egy elázott patkány, amely megzavar egy luxusvacsorát. Biztosan megőrült, hogy csak úgy idejött. Pedig megígérte magának, amikor elindult Baltimore-ba, hogy nem tesz ilyet. Azért nem mondta el a férfinak, mikor jön az ügyvédhez, mert nem akarta, hogy tudja, itt lesz a városban. Biztosan meg akarta volna győzni, hogy töltsön vele egy kis időt. Az Istenért, hiszen vasárnap találkoztak. Semmi oka ennek a kétségbeesett sietségnek, hogy újra lássa. Most azonnal visszamegy St. Christopherbe, mielőtt még szörnyű hibát követne el. Ennek ellenére, önmagát szidalmazva odament a lifthez, belépett, és megnyomta a tizenhatodik emelet gombját. Mi baja van?- Miért csinálja ezt?Istenem, és mi van, ha itthon találja, de nem lesz egyedül? - Ennek a lehetőségnek a gondolata úgy érte, mintha gyomorszájon vágták volna. Hiszen szó sem volt arról, hogy kizárólagosságot várnak el egymástól. Phillipnek joga van más nőkkel találkozni. Amennyire ő tudja, akár egy rakás nője is lehet. Ami csak azt bizonyítja, hogy ó minden józan eszét elvesztette, ha egyáltalán szóba állt vele. Képtelenség így beállítani hozzá, bejelentés, meghívás nélkül, teljesen váratlanul. Minden, amit valaha is tanult a jó modorról, protokolíról és az elfogadható társasági viselkedésről, azt parancsolta neki, hogy nyomja meg a földszint gombját, és menjen el. Minden maradék büszkesége azt követelte, hogy forduljon vissza, mielőtt megalázzák.

Fogalma sem volt róla, mi győzte le mindezt, és mi lökte ki a liftből, az 1605-ös lakás felé. Ne csináld ezt, ne csináld ezt, ne csináld ezt! A parancs szinte sikoltásként hangzott a fejében, s közben nézte az ujját, amellyel megnyomta a csengő gombját. Ó, Istenem, Istenem! Mit tettemi Mit fogok mondania Hogy magyarázom megíKérlek, ne légy itthon, gondolta még kétségbeesetten, és ekkor kinyílt az ajtó. - SybilR - A férfi szeme tágra nyílt a meglepetéstől, és elmosolyodott. Istenem segíts, gondolta a lány, és motyogni kezdett. - Annyira sajnálom! Telefonálnom kellett volna. Nem akartam... nem lett volna szabad... be kellett jönnöm a városba, és csak... -Add ide! Megvetted az egész üzletet - Phillip kirángatta a lány jeges kezéből a vizes táskákat. - Te teljesen átfagytál. Gyere be! - Telefonálnom kellett volna. Én... - Ne butáskodj! - tette le a táskákat a férfi, és elkezdte lehúzni róla a csöpögő esőkabátot. - Szólhattál volna, hogy bejössz Baltimore-ba. Mikor érkeztél -Én... úgy fél háromkor. Az ügyvédnél voltam. Én csak... esik - tört ki Sybillból, és gyűlölte magát. - Nem nagyon tudok városi forgalomban vezetni. Egyáltalán nem vagyok hozzászokva a vezetéshez, és egy kicsit féltem tőle. Folytatta a mentegetőzést, Phillip eközben csak nézte, és felvonta a szemöldökét. A lány arca kipirult, de valószínűleg nem a hidegtől. A hangjában ijedtség, Phillip még sosem hallotta ilyennek. Érdekes volt. És úgy tűnt, Sybill nem tudja, mit kezdjen a kezével. Az esőkabát ugyan megvédte szép palaszürke kosztümjét, de a cipője teljesen elázott, és a haja is nedves lett, - Zaklatott vagy, ugye?- - kérdezte Phillip halkan. Két kezével dörgölni kezdte a lány karját, hogy átmelegítse. - Nyugodj meg! - Telefonálnom kellett volna - mondta Sybill már harmadszor. - Durva dolog volt tőlem, szemtelenség, hogy... - Nem, dehogyis! Talán csak egy kicsit kockázatos. Ha húsz perccel hamarabb érsz ide, még nem találtál volna itthon. - Egy kicsit közelebb húzta magához. Sybill, nyugodj már meg! - Oké - felelte amaz, és lehunyta a szemét. Phillip mosolyogva nézte, ahogy több lassú, mély lélegzetet vesz. - Ez a légzés dolog tényleg működik?- - kérdezte kuncogva. A lány hangjába enyhe ingerültség lopódzott. - Kísérletek igazolták, hogy az oxigén áramlása és a koncentráció csökkenti a stresszt.

- Biztosan. Én magam is végeztem kísérleteket. Próbáljuk meg az én módszeremmel. - Megcsókolta, finoman hozzádörgölte a száját, míg Sybill el nem engedte magát, és puhán, melegen vissza nem csókolta. A férfi nyelve könnyedén táncolt az övé körül, nagy sóhajt csalva ki belőle. - Igen, nekem ez működik - mormolta, és arcát odasimította a lány nedves hajához. - Nagyon is jól működik. No és neked-Az orális stimuláció szintén bizonyítottan stresszoldó hatású. Phillip kuncogott. -Attól félek, hogy a végén teljesen megórülök érted. Mit szólnál egy kis borhoz Sybill nem akarta ebben a pillanatban megkérdezni, mit jelent az, hogy megőrül érte. - Egy pohárral jólesne. Vagy talán mégsem kellene. Vezetek. Dehogy vezetsz ma este, gondolta a férfi, de csak rámosolygott. - Ülj le, mindjárt jövök! Phillip kiment a szobából, Sybill pedig folytatta a tudatos légzést. Miután idegei kissé megnyugodtak, körülnézett a lakásban. A nappalit egy mélyzöld beszélgetősarok uralta. Közepén négyzet alakú dohányzóasztalka állt, a tetején egy nagy vitorlás hajóval, melyről Sybill azonnal látta, hogy muránói üvegből készült. Két zöld színű, kovácsoltvas gyertyatartóba vastag, fehér gyertyákat helyeztek. A szoba túlsó végében egy kis bárpult állt, néhány fekete borszékkel. Mögötte egy nagy plakát Nuits-St. Georges burgundi borát reklámozta. A képen egy tizennyolcadik századbeli francia lovastiszt ült egy nyergen, kezében egy pohár bor és a pipája, arcán pedig elégedett mosoly. A falakat fehérre festették, itt-ott képek lógtak. Egy bekeretezett plakát a Tattinger pezsgő reklámjából, egy elegáns hölggyel, valószínűleg Grace Kelly volt az, vékony fekete estélyi ruhában. Előtte karcsú pezsgőskehely állt egy hajlított lábú kerek asztalkán. Volt még egy Joan Miró-nyomat és egy elegáns reprodukció Alphonse Mucha: Automne című festményéről. A modern lámpák az Art Deco stílusára emlékeztettek. A vastag szőnyeg halványszürke volt, a függöny nélküli ablakokon hatalmas esőcseppek csillogtak. Sybill szerint a szoba férfias, eklektikus és szeszélyes ízlésről árulkodik. Épp egy barna bőr lábzsámoíyt csodált meg, mely disznóaíakot formált, amikor Phillip belépett, két pohárral a kezében. - Tetszik a disznód. - Csak úgy megláttam, és hazahoztam. Meséld el,

mit csináltál! Biztosan nagyon érdekes napod volt. - Nem is kérdeztem, nem terveztél-e valamit ma estére. - Most vette csak észre, hogy Phillip puha fekete pólót és farmert visel, és mezítláb van. De ez még nem jelenti azt, hogy... - Most már igen - fogta meg a lány kezét a férfi, és odavezette őt a párnázott, alakú kanapéhoz. - Ma voltál az ügyvédnél. - Tudtadí - A barátom. Mindig tájékoztat. - És Phillip azt is bevallotta magában, nagyon csalódott, hogy Sybill nem hívta fel, és nem mondta el neki, hogy ma a városban lesz. - Na, és hogy ment?- Azt hiszem, jól. Úgy láttam, biztos benne, hogy meg fogjátok kapni a gyámságot. Anyámat viszont nem tudtam rávenni, hogy ő is tegyen vallomást. - Haragszik rád?Sybill gyorsan belekortyolt a borba. - Igen, haragszik, és nyilván szörnyen megbánta azt a pillanatnyi gyengeséget, amikor elmondta nekem, hogy mi történt közte és az apád között. Phillip megfogta a kezét. - Nehéz helyzetben vagy. Sajnálom. Sybill lepillantott összekulcsolt ujjaikra. Milyen könnyed az érintése, gondolta. Mintha ez lenne a világon a legtermészetesebb dolog. - Nagylány vagyok. Mivel kétlem, hogy ez a kis incidens átjutna az Atlantióceánon Párizsba, bármilyen érdekes újságot jelent is St. Christopherben, anyám túl fogja tenni magát rajta. - És te?-Az élet megy tovább. Ha a jogi részét elintéztük a dolgoknak, Glóriának nem lesz többé oka, hogy bajt keverjen a családodnak. Sem Sethnek. Gondolom, saját magát továbbra is bajba fogja keverni, de ez ellen nem tudok tenni semmit. Nem is akarok. Hideg?- Vagy csak védekezik Phillip nem tudta eldönteni. - Ha a jogi részét elintéztük, Seth akkor is az unokaöcséd. Nem fogjuk megakadályozni, hogy találkozz vele, vagy részese legyél az életének. - Nem vagyok részese az életének - felelte a lány egyenesen. - És ahogy alakítja a sorsát, csak visszafogja, gátolja majd minden, ami a régi életére emlékezteti. Az a csoda, hogy amit Glória tett vele, nem hagyott benne mélyebb sebeket. Ami biztonságérzete van, azt az apátoknak köszönheti, meg neked és a családodnak. Seth nem bízik bennem, Phillip, és nincs is rá oka, hogy bízzon. - A bizalmat ki kell érdemelni. Akarnod kell, hogy kiérdemeld. Sybill felállt, odalépett a sötét ablakhoz, és kinézett az eső függönyén át sziporkázó fényekre. -Amikorodaköltöztél Ray és Stella Quinnhez, amikor segítettek neked

megváltoztatni az életedet, újra megalkotni saját magad, te fenntartottad a kapcsolatot az anyáddal és a baltimore-i barátaiddal? - Anyám félállásban kurva volt, aki minden lélegzetvételemért utált, a barátaim pedig nepperek, narkósok és tolvajok voltak. Nem akartam semmi kapcsolatot velük, és ők sem velem. - Akkor is - fordult szembe Sybill a férfival - érted, mit akarok mondani. - Értem, de nem értek egyet. - Szerintem Seth igen. Phillip letette a poharát, és felállt. - Szeretné, ha eljönnél a születésnapjára pénteken. - Te szeretnéd - helyesbített Sybill. - Köszönöm, hogy rábeszélted Setht, hogy hívjon meg. -Sybill... - Erről jut eszembe - vágott közbe gyorsan -, megtaláltam azt a művészellátó boltot - intett az ajtó mellé állított csomagok felé. - Azt?- - Phillip rámeredt a csomagokra. - Ez mind az? A lány azonnal rágcsálni kezdte a körmét. - Túl sok, ugye? Tudtam. Elragadott a lelkesedés. Visszavihetek belőle, vagy megtartom magamnak egy részét. Úgysem szánok elég időt a rajzolásra mostanában. Phillip odalépett, szemügyre vette a táskában lévő dobozokat. - Ez mind?- - Nevetve felegyenesedett, és megrázta a fejét. - Nagyon fog örülni. Sőt, rettenetesen! - Nem szeretném, ha azt hinné, meg akarom vesztegetni, meg akarom vásárolni a szeretetét. Nem is tudom, mi ütött belém. Ahogy elkezdtem, egyszerűen nem tudtam abbahagyni. - Ha neked lennék, én bizony nem kérdezgetném magamtól, miért is tettem valami kedveset, ösztönösét, ami ugyan egy kicsit túlzás. - Gyöngéden megrángatta a lány kezét. - Ne rágd a körmöd! - Nem rágom. Én soha... - sértetten lepillantott a kezére, és meglátta a hüvelykujja körmét. - Ó, Istenem, rágom a körmömet! Tizenöt éves korom óta nem fordult elő velem. Hol a manikűrkészletem? Felkapta a táskáját, és elővett egy kis manikűrtokot. Fhillip közelebb húzódott hozzá. - Ideges gyerek voltál? - Tessék?- Mert rágtad a körmöd. - Csak rossz szokás volt. - Sybill finom, ügyes mozdulatokkal elkezdte helyrehozni a kárt. - Ideges szokás, nem igaz, dr. Griff in? - Lehet. De leszoktam róla. - Nem teljesen. Körömrágás - mondta Phillip, és még közelebb húzódott. - Migrének. - Csak néha. - Nem eszel rendesen - folytatta a férfi. - Fogadjunk, ma sem ettél. Tudom.

Nekem úgy tűnik, hogy az a légzés és összpontosítás nem elég jó a stressz ellen. Próbáljuk ki még egyszer az én módszeremet. - Nekem tényleg mennem kell - védekezett Sybill, de a férfi már átkarolta. - Túl késó lesz. - Máris túl késő van - húzta végig Phillip az ajkát könnyedén az ajkán, majd még egyszer. - Tényleg itt kellene maradnod. Sötét van, és hideg, esik az eső- suttogta, és tovább játszott a lány ajkával. - És te szörnyen rosszul vezetsz. - Én csak... - A manikűrkészlet kiesett az ujjai közül. - Kijöttem a gyakorlatból. - Ágyba akarok bújni veled. Az én ágyamba. - A következő csók már mélyebb volt, hosszabb, forróbb. Le akarom szedni rólad ezt a szép kis kosztümöt, egyenként minden darabot, és meg akarom nézni, mi van alatta. - Nem tudom, hogy csinálod ezt. - Sybill lélegzete máris felgyorsult, teste ellágyult. - Képtelen vagyok összeszedni a gondolataimat, ha megérintesz. - Nekem szétszórtan is tetszenek a gondolataid. Phillip a lány zakója alá dugta a kezét, közben két hüvelykujjával megérintette a mellét. - Te is tetszel szétszórtan. Es amikor remegsz. Ha remegni látlak, mindig mindenféle dolgokat akarok csinálni veled. Gyors, forró hullámok és éles, hideg szúrások váltogatták egymást Sybill bőrén. - Miféle dolgokat ?Phillip halkan, boldogan felsóhajtott, és belecsókolt a nyakába. - Megmutatom - mondta, és felemelte a lányt. - En ilyet nem csinálok! - Sybill hátradobta a haját, és felnézett rá. Phillip a hálószoba felé indult vele. -MitL - Hogy felmegyek egy férfi lakására, és hagyom, hogy ágyba vigyen. Én ilyet nem csinálok! - Akkor mondjuk, hogy megváltoztak a viselkedési mintáid. - Megcsókolta, majd óvatosan lefektette az ágyra. - Amit... - Amíg meggyújtotta a sarokban álló gyertyákat, elhallgatott. - Amit közvetlen stimulálás okoz. - Nem rossz. - A gyertyafény csodákat művelt a férfi eddig is hihetetlenül csinos arcával. - Csak arról van szó, hogy olyan jóképű vagy. A férfi felnevetett, és odakúszott mellé a nagy ágyon, csókolgatni kezdte az álla hegyét. - Te pedig olyan gyenge. - Általában nem. Sőt, a szexuális étvágyam kissé az átlag alatt marad, legalábbis rendszerint. -Tényleg?- - Phillip felemelte a lány testét, és lehúzta róla a zakót. - Igen. Azt tapasztaltam, hogy... ami engem illet... ó!... a szexuális aktus kellemes lehet... - Phillip ujjai lassan, egyenként kiszabadították a blúza gombjait.

- Kellemese - Ritkán van a pillanatnyi örömön túlmutató hatása. Persze ez a hormonháztartásom miatt van így. - Persze. - Phillip lehajtotta a fejét, és megcsókolta a lány puha, duzzadó mellét, mely olyan csábítóan kibújt a melltartóból. Aztán megnyalta. - De... de... - Sybill ökölbe szorította a kezét maga mellett. Phillip nyelve besiklott a melltartó alá is, és megdöbbentő hullámokat keltett a testében. - Gondolkozni próbálsz- Ki akarom próbálni, hogy tudok-e. - És hogy megyi - Nem valami jól. - A hormonháztartásodról beszéltél - emlékeztette őt Phillip az arcát nézve, s közben elkezdte lehúzni róla a szoknyát. - Igen?- Ó, hát... valamit akartam mondani - de már elfelejtettem, gondolta kábultan Sybill, s megborzongott, mert a férfi cirógató mozdulattal végighúzta ujját a hasán. Phillip örömmel látta, hogy megint olyan szexi combharisnyát visel, ezúttal feketét. Azt gondolta, Sybill szerint ehhez biztosan csak fekete bugyi és fekete melltartó illik. Hálát adott az Istennek ezért a gyakorlatias gondolkodásért. - Sybill, nagyon tetszik nekem, amit a ruhád alatt találtam. Phillip szája a lány hasára tévedt, kóstolgatta a bőrét, érezte a megremegő izmokat. Sybill tehetetlenül felnyögött, teste vonaglott alatta. A férfi teljesen birtokba vette. A tudat, hogy megteheti, úgy hatott rá, mint a legfinomabb óbor. És ezúttal lassan tette a magáévá, azt akarta, hogy mind a ketten élvezzenek ki minden lépést. Beleolvadt a lányba. Letekerte a harisnyát arról a gyönyörű, hosszú combról, s ajkával követte útját egészen a lábujjáig. A lány bőre puha volt, sima és illatos. Tökéletes. És amikor könnyedén megborzongott alatta, az csak még izgatóbbá tette. Ujjai hegyét és a nyelvét becsúsztatta az alá a selymes kis ruhadarab alá, mely a lány csípőjére simult, csábítóan cirógatta, míg Sybill teste megfeszült, megremegett, és hangos nyögés tört fel a torkából. Forróságot talált ott. Pontosan középen. Nedves, izgató forróságot. És amikor már mindketten majd megőrültek az izgalomtól, félrehúzta azt az utolsó akadályt, és belenyúlt a forróságba. Sybill felkiáltott, teste megemelkedett, keze ökölbe szorult, feljutott a csúcsra. Amikor már elernyedt, levegő után kapkodott, a férfi újrakezdte. És még többet nyújtott neki. Mindent megtehetett vele. Bármit. Sybillnek nem volt ereje hozzá, hogy ellenálljon, képtelen volt uralkodni a testén átsöprő érzéki hullámokon. A világ eltűnt, és csak ő maradt, senki más, csak

Phillip. Szájában érezte bőre ízét, testén, tenyerében a haja érintését, izmai mozgását az ujjai alatt. Szédelgő fejében suttogások visszhangzottak. Phillip súgta a nevét, gyönyörűséggel. Alany lélegzete zokogásszerűén tört ki az ajkán, amint összeforrtak egy csókban, és egész lényét átadta annak a forró, áradó érzésnek. Még, még, még! Ez a sürgető vágy lüktetett benne, miközben belekapaszkodott a férfiba, és átadta magát neki. Most a férfi keze szorult ökölbe az ő feje mellett kétoldalt, amint az érzés döbbenete átjárta, villámként belehasítva a gyönyörbe, és beleolvadva egy olyan erőteljes vágyba, hogy fájt. Sybill kitárulkozott neki, hangtalanul, hívogatóan. És ő belecsúszott, betöltötte, s közben felemelte a fejét, hogy a lány arcát nézze az aranyszínű gyertyafényben. Sybill tekintete összefonódott az övével, ajka szétnyílt, meg-megremegett sóhajaitól. Valami kattant, mintha egy zár nyílt volna fel, s valami összekapcsolódott volna. Phillip megtalálta a lány érte nyúló kezét, s ujjaik összekulcsolódtak. Lassan mozogtak, minden mozdulatuk friss gyönyörrel árasztotta el őket. Puha volt és selymes, mint egy ígéret a sötétben. Phillip látta, hogy a lány szeme elhomályosul, megérezte benne a feszültséget, a hullámzást, és rátapadt az ajkára, felfogva kiáltását, amint rátört a legnagyobb hullám. - Maradj velem! - súgta Phillip, miközben ajka bejárta a lány arcát, teste mozgott a testében. - Maradj velem! Mi mást is tehetned Nem tud védekezni az ellen, amit a férfi rázúdított, s nem tudja megtagadni tőle, amit cserébe kér. A feszültség ismét növekedni kezdett benne, s ennek a belső követelésnek nem lehetett nemet mondani. Sybill kiszabadította magát, de a férfi szorosan magához ölelte, s együtt zuhantak alá. - Főzni akartam - mondta Phillip egy kicsit később. Sybill ernyedten, szótlanul feküdt rajta. - De azt hiszem, inkább hozatunk valamit. És majd az ágyban eszünk. - Jól van. - Lehunyva tartotta a szemét, és a férfi szívdobbanásait hallgatta, hogy ne kelljen saját szíve hangjára figyelnie. - Reggel alhatsz sokáig. - Phillip a lány hajával játszadozott. Azt akarta, hogy legyen itt mellette reggel, nagyon akarta. Ezen majd ráér később gondolkozni. Megnézed a várost, vagy vásárolsz. Ha el tudod tölteni a napot, hazamehetünk együtt, követed a kocsimat. - Jól van. - Sybillnek egyszerűen nincs hozzá ereje,

hogy saját akarata legyen. Különben is, gondolta, ez így egész logikus. A baltimore-i körgyűrűn nehéz vezetni, nem ismeri az utat. És szívesen eltölt pár órát a városban. Mindenképpen butaság lenne ma este hazavezetni a sötétben és az esőben. - Nagyon könnyen beleegyezel mindenbe. - Gyenge pillanatomban kaptál el. Éhes vagyok, és ma már nem akarok vezetni. És hiányzik a város. Mindegy, csak város legyen. - Ahá, szóval nem az én ellenállhatatlan vonzerőm és félelmetes szexuális kisugárzásom az oka! Sybill nem állta meg, hogy el ne mosolyodjék. - Nem. De azért az sem árt. - Reggel készítek neked tojásfehérje-omlettet, és a rabszolgám leszel. Sybill felnevetett. - Majd meglátjuk. Attól tartott, már így is túl közel került a rabszolgasághoz. Szíve, melyről továbbra sem akart tudomást venni, egyfolytában azt hajtogatta, hogy beleszeretett Phillipbe. Ez, figyelmeztette magát, sokkal nagyobb és sokkal tartósabb hatású hiba lenne, mint az, hogy bekopogott az ajtaján egy esős estén. Tizenhatodik fejezet Ha egy huszonkilenc éves nő háromszor átöltözik, mielőtt elmegy egy tizenegy éves kisfiú születésnapjára, akkor az komoly probléma jele. Sybill korholta magát, de közben már kibújt fehér selyemblúzából - fehér selyem, az Istenért, hát mit képzelt! -, és belebújt egy türkiz színű garbóba. Egyszerű, családi vacsorára megy, emlékeztette magát, nem pedig diplomáciai fogadásra. Bár az, ismerte be nagyot sóhajtva, nem okozna ilyen nagy problémát sem a viselkedés, sem az öltözködés terén. Pontosan tudja, mit kell felvenni, mit kell tenni, mit várnak el tőle, ha egy hivatalos fogadásra, vacsorára, gálaünnepségre, jótékonysági bálra megy. És bizony szánalmasan sekély a társasági tapasztalata, vonta le a következtetést, ha az unokaöccse születésnapi vacsoráján viszont nem tudja sem azt, hogyan öltözzön fel, sem azt, miként viselkedjen. Egy hosszú, ezüstgyöngyökből álló láncot tett a nyakára. Aztán levette, majd káromkodott egyet, és visszatette. Mit számít, hogy túlöltözött vagy sem?Úgysem illik oda. Úgy fog tenni, mintha minden rendben lenne, és a Quinn család is úgy fog tenni, de mindenki szörnyen megkönnyebbül majd, amikor elbúcsúzik, és elmegy. Két óra, mondogatta magában. Csak két órát marad. Azt biztosan túl lehet élni. Mindenki udvarias lesz,

és Seth kedvéért elkerülik majd a kínos vagy csúnya jeleneteket. Felkapta a hajkeféjét, hátrafésülte a haját, és a tarkóján összefogta egy csattal. Aztán megállt a tükör előtt, és kritikus szemmel szemügyre vette magát. Magabiztosnak látszik. Kedvességet sugároz, és nincs benne semmi félelemkeltő. De... talán a garbó színe túl élénk, túl merész... Jobb lenne szürke vagy talán barna. Te jó Isten! A telefon csöngése kirángatta gondolataiból, és ennek úgy megörült, hogy majdnem futva ment odáig. - Igen, tessék, dr. Griffin. - Syb, még ott vagyi Attól féltem, már elutaztál. - Glória! - A gyomra mintha lesüllyedt volna, egészen remegő térdéig. Nagyon lassan leült az ágy szélére. - Hol vagyi - Ó, itt vagyok a közelben. Figyelj, bocs, hogy úgy otthagytalak a múltkor. Kicsit össze voltam zavarodva. Összezavarodva, gondolta Sybill. Ez jó kifejezés bizonyos helyzetekre. Glória gyors beszédmódjából arra következtetett, hogy nővére most is éppen össze van zavarodva. - Elloptad a pénzemet a tárcámból. - Most mondtam, hogy össze voltam zavarodva, nemi Pánikba estem, és tudod, kellett egy kis pénz. Majd megadom. Beszéltél azokkal a rohadék Quinnékkeli - Találkoztam a Quinn családdal, ahogy megígértem. - Sybill ellazította ökölbe szorított kezét, és higgadtan beszélt. -A szavamat adtam nekik, hogy mind a ketten odamegyünk, és beszélünk Sethról. - Hát, én viszont nem adtam a szavamat. Mit mondtaki Mit akarnak csinálnia -Azt mondták, hogy prostituált vagy. Hogy verted Setht, és hagytad, hogy az ügyfeleid szexuálisan zaklassák. - Hazudnak. Rohadt hazudozók. Csak ki akarnak baszni velem, ez a helyzet. Ók... - Azt is mondták - folytatta Sybill hűvösen -, azzal vádoltad Quinn professzort, hogy évekkel ezelótt molesztált téged, és hogy Seth tóle van. Megzsaroltad, és eladtad neki Setht. Több, mint százötvenezer dollárt adott neked. - Ez mind baromság. - Nem mind, csak egy része. A te részedre valóban ráillik az a szó, hogy baromság. Quinn professzor nem nyúlt hozzád egy ujjal sem, Glória, sem tizenkét évvel, sem tizenkét hónappal ezelótt. - Honnan tudódé Honnan a fenéből tudod, hogy... -Anya elmondta nekem, hogy Raymond Quinn volt az apád. Egy percre csönd lett, majd Glória gyors lélegzetvétele hallatszott. - Akkor tartozott nekem, nemi Tartozott! A nagypofájú egyetemi tanár az

unalmas kis életével. Nagyon sokkal tartozott nekem. Az ő hibája volt. Minden az ő hibája volt. Annyi éven át semmit nem adott nekem. Az utcáról hazavitte a söpredéket, de velem nem törődött. - Nem tudta, hogy létezel. - Megmondtam neki. Megmondtam neki, mit csinált, ki vagyok, és hogy mit kell tennie. Erre ó4 Csak bámult rám. Anyámmal akart beszélni! Azt mondta, nem ad nekem egy kibaszott dollárt sem, amíg nem beszélt anyámmal. - Erre te elmentél a dékánhoz, és feljelentetted, hogy zaklatott. - Jól ráijesztettem. Nyavalyás fukar disznó volt! Igaza volt, gondolta Sybill. Az ösztönei nem tévedtek, amikor belépett abba a szobába a rendőrségen. Ez a nő egy idegen. - És amikor az sem működött, felhasználtad a fiadat. - A gyereknek pont olyan a szeme, mint az övé. Ezt a vak is láthatja. - Sziszegés, szipákolás hallatszott, Glória rágyújtott egy cigarettára. - Ahogy meglátta a gyereket, egyből másképp beszélt. - Pénzt adott neked Sethért. - Keveset. Tartozott nekem. Figyelj ide, Sybill... Glória hangja megváltozott, siránkozó, remegő lett. Te nem tudod, milyen az. Egyedül neveltem azt a gyereket egészen kicsi korától, amikor az a fasz Jerry DeLauter meglépett. Senki nem akart nekem segíteni. A mi drága anyánk még a telefont sem veszi fel, ha hívom, sem az a beképzelt seggfej, akihez hozzáment, és akit úgy adott be nekem, mintha az apám lenne! Meg is szabadulhattam volna a kölyöktől, tudódé Bármikor kirakhattam volna. A gyámügy szánalmasan keveset fizet egy gyerek után. Sybill kibámult a nyitott teraszajtón. - Mindig a pénzről van szóí- Könnyű lenézni a másikat, ha neked jó sok van csattant fel Glória. - Neked sosem kellett hajtanod érte, nem kellett aggódnod. A tökéletes kislány mindig mindent megkapott. Most én következem. - Segítettem volna neked, Glória. Amikor évekkel ezelőtt elhoztad Setht New Yorkba, akkor is segíteni akartam. - Persze, mindig csak ugyanazt a nótát fújod. Keress munkát, szedd össze magad, ne igyál, ne narkózzál. Egy szart. Nem fogok úgy táncolni, ahogy te fütyülsz, megértetted - Én a magam életét élem, nem a tiédet, kishúgom. Ha fizetnének érte, akkor sem kéne a te életed. És a gyerek az enyém, nem a tiéd. - Mi van ma, Glóriád - Mi 4 Mi az ördögről beszélsz - Ma szeptember huszonnyolcadika van. Mond ez neked valamit ?

- Mi a francot kéne mondania. Péntek van. És a fiad tizenegyedik születésnapja, gondolta Sybill. Kihúzta magát, és megerősítette a lelkét. - Glória, nem kapod vissza Setht, bár azt is tudjuk mind a ketten, hogy nem is ez a célod. - Te nem... - Hallgass! Elegem van a kisded játékaidból. Ismerlek. Nem akartam, szívesebben vettem volna, ha elfelejthetlek, de sajnos ismerlek. Ha segítséget akarsz, továbbra is hajlandó vagyok elvinni téged egy klinikára, és kifizetem a kezelést. - Nem kell a kibaszott segítséged. - Rendben. Te akartad. De egyetlen fillért sem fogsz kiszedni Quinnékból, és Sethnek a közelébe sem mehetsz. Vallomást tettem az ügyvédjüknek, és egy közjegyzőelőtt hitelesített dokumentum van a gyámügynél is. Elmondtam nekik mindent, és ha kell, a bíróság előtt is megerősítem, hogy Sethnek az a legjobb, ha örökre a Quinn családdal marad. Ő is ezt szeretné. Én minden erőmmel meg fogom akadályozni, hogy kihasználd. -Te kurva! - szisszent fel a nővére dühösen, de a harag alatt megdöbbenés rejtőzött. -Azt hiszed, ki tudsz cseszni velemi Azt hiszed, félrelökhetsz, és azok mellé a rohadékok mellé állhatsz ellenemi Tönkreteszlek! - Megpróbálhatod, de nem fog sikerülni. Amit tettél, már nem csinálhatod vissza. - Te is csak olyan vagy, mint ő! - Glória mintha kiköpköd te volna a szavait. - Olyan vagy, mint a mi jégkirálynőanyánk! Tökéletes társasági hercegnő, de alatta te sem vagy más, csak egy kurva! Lehet, hogy igaza van, gondolta Sybill fáradtan, talán tényleg olyan leszek, mint az anyám. - Megzsaroltad Raymond Quinnt, aki sosem ártott neked. Sikerült. Legalábbis annyira, hogy fizetett. De a fiaival nem fog sikerülni. És velem sem. Soha többé. -Nemi Mindjárt meglátjuk! Százezret akarok. Százezer, vagy megyek a sajtóhoz. A National Enquirerhez, a Hard Copyhoz. Majd meglátjuk, hogy fogják venni azt a tetves könyvedet, ha elmondom, amit tudok. -Valószínűleg húsz százalékkal emelkedni fog a forgalom - felelte Sybill nyugodtan. - Glória, engem nem fogsz megzsarolni. Csinálj, amit akarsz! És gondolkozz egy kicsit. Marylandben bűncselekménnyel vádolnak, és tiltó rendeletet adtak ki ellened, nem mehetsz Seth közelébe. A Quinn család kezében bizonyítékok vannak, én is láttam őket mondta, és Glória leveleire gondolt. - Lehet, hogy zsarolásért és kiskorú bántalmazásáért további vádemelés is várható. Ha neked lennék, én nem erőltetném ezt tovább. A felhangzó obszcén káromkodás hallatán letette a kagylót. Lehunyta a szemét, és a fejét a két térde közé hajtotta. A hányinger úgy tört rá, mint egy undorító, zsíros hullám, a migrén szorítása egyre közeledett. Képtelen volt uralkodni a remegésén. A beszélgetés alatt

még vissza tudta fogni magát, de tovább már nem. Addig maradt ebben a pózban, amíg újra uralta a légzését, s amíg a hányinger kicsit enyhült. Akkor felállt, bevett egy tablettát, hogy távol tartsa a migrént, és pirosítót kent sápadt arcára. Felkapta a táskáját, Seth ajándékát, egy dzsekit a hideg ellen, és elindult. Ennek a napnak sosem lesz vége! Hogy gondolják ezti Az ember üljön órákon keresztül az iskolában, amikor születésnapja van Ráadásul már tizenegy éves, meg minden. És pizza lesz vacsorára, meg sült krumpli, csokitorta és fagylalt, talán még ajándékot is kap. Még sosem kapott születésnapi ajándékot, gondolta Seth. Legalábbis nem emlékszik. Valószínű, hogy csak ruhákat meg ilyesmit kap, de akkor is ajándék lesz. Ha ugyan egyáltalán eljönnek. - Mi tart olyan sokáig? - kérdezte Seth már sokadszorra. Anna eltökélte, hogy türelmes lesz. Krumplit szeletelt a házi készítésű sült krumplihoz, amit Seth a születésnapi vacsora részeként kért. - Nemsokára jönnek. - Már majdnem hat óra. Miért kellett hazajönnöm iskola után?- Miért nem mehettem a műhelybe- Csak - felelte Anna, és ennyiben hagyta a dolgot. - Ne keresgélj már állandóan! - tette hozzá, mikor Seth sokadszorra kinyitotta a hűtőszekrény ajtaját, aztán bezárta. -Mindjárt tömheted a fejedet. - De éhen halok. - Épp most készítem a sült krumplit, nem látodi - Azt hittem, Grace fogja készíteni. Anna hidegen nézett rá a válla fölött. - Azt akarod mondani, hogy én nem tudom megcsinálni ?Seth unatkozott és türelmetlen volt, úgyhogy megtetszett neki a lehetőség, hogy bosszanthatja Annát. - Hát, ő igazán finomat csinál. - Ó! - Anna megfordult. - És én nem? - De, te is. Nem baj, majd eszünk pizzát. - Majdnem sikerült, de végül mégis kitört belőle a nevetés. - Te gazember! -Anna nevetve utána iramodott. A fiú fütyörészve eltáncolt előle. -Az ajtó! Majd én kinyitom! - Kirohant, Anna pedig nevetve nézett utána. De a csintalan nevetés lehervadt Seth arcáról, amikor kitárta az ajtót, és a tornácon meglátta Sybillt. - Ó, szia! A lány szíve elfacsarodott, de azért udvariasan elmosolyodott. - Boldog születésnapot. - igen, köszönöm. - Az unokaöccse óvatosan kinyitotta előtte az ajtót. - Köszönöm, hogy meghívtál. - Nem tudta, mit csináljon, hát átnyújtotta a két nagy bevásárlótáskát. Már odaadhatom az ajándékot - Persze, gondolom - felelte Seth, aztán tágra nyílt a szeme. - Ez mindiA lány nagyot sóhajtott. Ez majdnem ugyanúgy hangzott, mintha Phillip mondta volna.

- Együtt van az egész. - Klassz. Hé, ott van Grace. - A kezében lévő táskákkal a kisfiú elrohant mellette, ki a tornácra. A hangjából kicsendülő öröm, a gyors, boldog mosoly olyan éles ellentétben állt azzal, ahogy őrá nézett, hogy Sybill elfacsarodott szíve majdnem kettéhasadt. - Szia, Grace! Szia, Aubrey! Szólok Annának, hogy itt vagytok. Berohant, Sybillt otthagyta a nyitott ajtóban. Fogalma sem volt róla, mit is csináljon. Grace kiszállt a kocsiból, és rámosolygott. - Úgy látom, nagyon izgatott. - Hát, igen... - Sybill figyelte, amint Grace kitett egy táskát a kocsi csomagtartójára, aztán egy nagy műanyag tortadobozt. Aztán behajolt, és kikapcsolta a gügyögő Aubrey gyerekülésének övét. - Ne segítsek?- Az az igazság, hogy jól jönne. Várj egy percet, picim. Ha nem hagyod abba a kapálózást... Hátramosolygott a válla fölött a közeledő Sybillre. - Egész nap fel van húzva. Seth a kedvence. - Seth! Születésnapja van! Mi sütöttük a tortát! - Bizony, mi. - Grace kivette Aubreyt, és átnyújtotta a döbbenten álló Sybillnek. - Ölbe vennéd-?- Ezt a ruhát akarta felvenni, de attól félek, ha berohan a házba, abból baj lehet. - Ó, hát... - Sybill csak nézte a ragyogó angyalarcot, és megölelte az ugrándozó kis testet. Aubreyn rózsaszín, fodros ruhácska virított. - Parti lesz! - mondta Aubrey, és két keze közé fogta Sybill arcát, hogy biztosítsa magának teljes figyelmét. - Nekem is lesz partim, amikor hároméves leszek. Te is eljöhetsz. - Köszönöm. - Jó szagod van. Nekem is. - Bizony, neked is. - Sybill kezdeti merevsége teljesen feloldódott ettől a vidám, bájos mosolytól. Phillip dzsipje állt meg Grace kocsija mögött. Cam szállt ki először, és hűvös, eltéveszthetetlenül figyelmeztető pillantást vetett rá, amitől Sybill ismét megdermedt. Aubrey sikítozva kiabált. -Szia! Szia! - Szia. szépségem. - Cam odalépett, megcsókolta Aubrey csücsörítő száját, majd jeges tekintetet vetett Sybillre. - Jó napot, dr. Griffin. - Sybill! - Phillip lépett oda, jól érzékelve a hűvös légkört. Bátorítóan a lány vállára tette a kezét. És odahajolt, hogy megcsókolja a kislányt. - Szia, gyönyörűm! - Új ruhám van! - Nagyon jól áll! Aubrey, igazi nő módjára, gondolkodás nélkül otthagyta Sybillt, és Phillip felé nyújtotta a karját. A férfi könnyedén átvette, és a csípőjére ültette. - Rég jöttél - kérdezte Sybillt.

- Nem, épp most értem ide. - Látta, hogy Cam három nagy doboz pizzát visz be a házba. - Phillip, én nem akarok semmi gondot... - Menjünk be! - fogta meg a kezét a férfi, és magával húzta. - Nekünk kell beindítanunk ezt a partit, igaz, Aub - Seth ajándékot kap. Titok - suttogta a kicsi, és odahajolt. - Mi az ajándéka - Hm, hm, én nem mondom meg - felelte Phillip, és letette a kislányt az előszobában, megveregetve fodros fenekét. Aubrey Seth nevét kiabálta, és elindult a konyha felé. - Még kifecsegné. - Én nem fogom - mosolygott Sybill. - Hát persze. Te ki tudod várni. Na, gyorsan lezuhanyozom, mielőtt még Cam megelőz, és elhasználja az összes melegvizet. - Phillip egy gyors csókot nyomott Sybill szájára, és elindult felfelé a lépcsőn. - Anna ad neked egy italt. - Remek. - Sybill nagyot sóhajtott, és összeszedte magát, hogy egyedül is szembe tudjon nézni a Quinn családdal. A konyhában leírhatatlan volt a zűrzavar. Aubrey sikítozott, Seth megállás nélkül beszélt. Sült a krumpli, Grace állt a tűzhely mellett, mivel Annát Cam beszorította a hűtőszekrényhez, szemében vágy csillogott. - Tudod, milyen leszek, ha meglátlak kötényben! - Tudom, milyen leszel, ha meglátsz - helyesbített Anna, és remélte, hogy ez sosem változik meg. De azért összevonta a szemöldökét. - El a kezekkel, Quinn. Dolgom van. - Itt dolgozol a forró tűzhely mellett. Le kell zuhanyoznod. Velem. - Nem fogok... - Anna a szeme sarkából észrevette a mozgást. - Hát itt vagy, Sybill! - Egyetlen mozdulattal, mely nagyon hatékonynak és jól begyakorlottnak tűnt, belekönyökölt férje gyomrába, és kiszabadította magát. - Mit innál?- Én.. .hát nagyon jó illata van a kávénak, az jó lesz, köszönöm. - En iszom egy sört - mondta Cam, és kivett egy üveget a hűtőből. - Megyek mosakodni - vetett még egy ugyanolyan hűvös pillantást Sybillre, és kiment. - Seth, várj még azokkal a táskákkal! - parancsolta Anna, és kivett a szekrényből egy bögrét. -Az ajándékokat később bontjuk ki. -Azért döntött így, hogy csak vacsora után bontsa fel Sybill ajándékát. Biztos volt benne, hogy amint ez megtörténik, a lány kitalál valami ürügyet, és elmenekül. - Öregem! Hát nem születésnapom vani - De igen, ha kibírod, amíg elkezdjük az ünneplést. Vidd be egy kicsit Aubreyt a másik szobába. Foglald le, amíg Ethan megérkezik. - Tényleg, hol vanL - Seth morogva kiment, nyomában Aubreyval, és nem

vette észre, hogy Grace és Anna összenevetnek a háta mögött. - A kutyákra is vonatkozik - Anna a lábával megtaszította Butust, és kifelé mutatott az ujjával. A kutyák nagyot sóhajtva kimentek. - Béke van. - Anna lehunyta a szemét, hogy még jobban élvezze a csendet. - Legalábbis pillanatnyilag. - Tudok segíteni valamit ? Anna megrázta a fejét, és átnyújtotta Sybillnek a kávét. - Szerintem minden el van rendezve. Ethan bármelyik percben itt lehet. A nagy meglepetéssel. - Odalépett az ablakhoz, és kinézett a félhomályba. Remélem, olyan az étvágyad, mint a kamaszoknak. A mai menü pepperonis és kolbászos pizzából, mogyoróolajban sült krumpliból, házi készítésű csokiöntetes fagyiból és Grace fantasztikus csokitortájából áll. - Mindannyian a kórházban kötünk ki - jegyezte meg Sybill, mielótt még végiggondolta volna. Össze is rezzent, de Anna csak nevetett. - Mi, a halálba indulók, köszöntünk, cézár! Ó, végre, megjött Ethan - mondta suttogva. Grace a tűzhely mellett nagy csörömpöléssel elejtette a villát. Megégetted magad - Nem, nem. - Grace furcsán nevetgélve hátralépett. - Nem, csak... kiszaladok és... segítek Ethannek. - Jól van, de... hm - fejezte be Anna, amikor Grace már kint járt. - Kicsit nyugtalan ma - mondta, és felkapcsolta a kinti világítást. - Még nincs sötét, de mire befejezzük, besötétedik. - Megmentette az utolsó adag krumplit, és kikapcsolta a gázt. - Jobb lesz, ha Cam és Phillip tüzet raknak. Ó, Istenem, de aranyos! Látod-?Sybill nem tudott ellenállni kíváncsiságának, és odament mellé a konyhaablakhoz. Grace a mólón állt, a nap utolsó sugarainak fényében, Ethan pedig épp ekkor lépett ki. - Csónak - mondta halkan. - Egy kis vitorlás csónak. . - Három méter hosszú. -Anna szélesen mosolygott. - Hárman építették Ethan régi házában, amit kiadott. A bérlők megengedték, hogy azt a pajtát használják, nehogy Seth meglássa. - Neki építették - Amikor csak el tudtak szabadulni egy-egy órára. Ó, hogy fog tetszeni neki! Hé, mi az - Micsoda -Az - mondta Anna, és kibámult az üvegen. Azt látta, hogy Grace mond valamit, a kezét összekulcsolja, Ethan pedig rámered. Aztán lehajol hozzá. - Remélem, nincs... - Elhallgatott, mert ekkor Ethan megölelte Grace-t, beletemette arcát a hajába, és ringatózni kezdett vele. - Ó! - Anna szemét könnyek futották el. - Grace biztosan... biztosan terhes! Most mondta meg neki. Tudom! Ó, nézd! - Megragadta Sybill vállát, amint Ethan

ölbe kapta nevető feleségét. - Hát nem gyönyörűd A két alak összeölelkezett, egynek látszottak a kevés maradék fényben. - De igen. - Nézz csak rám! - nevetett Anna saját magán, és letépett egy darab papírtörülközőt, hogy kifújja az orrát. - Szörnyű vagyok. Ezt nem úszom meg. Tudom! Én is akarok egyet! - megint kifújta az orrát, és felsóhajtott. -Azt gondoltam, hogy várok egy-két évet. De most már képtelen leszek annyit várni. Nem én! Látom magam elótt Camet, amikor... - elhallgatott. Ne haragudj! - mondta sírva-nevetve. - Semmi baj. Nagyszerű dolog, hogy így örülsz a boldogságuknak. És te is boldog vagy. Anna, ez tényleg családi esemény különösen most. Én inkább elmegyek. - Ne légy gyáva! - mutatott rá Anna a mutatóujjával. - Itt vagy velünk, és te is ugyanúgy szembenézel ezzel az emésztési rémálommal és lármával, mint mi. - Én csak... De ekkor feltárult az ajtó, úgyhogy Sybill elhallgatott. Ethan még mindig ölben hozta Grace-t, és mindketten szélesen mosolyogtak. - Anna, kisbabánk lesz - jelentette be Ethan, kissé meghatódott hangon. - Hát azt hiszed, hogy én vak vagyok? - tolta félre Anna Ethant, és Grace-t ölelte meg elsőként. - Az ablakhoz nyomtam az orrom. Ó, gratulálok! - Aztán mindkettejüket átkarolta. - Annyira örülök. -Te leszel a keresztanyja - fordult oda hozzá Ethan. - Nélküled sosem jutottunk volna idáig. - Ó, ez aztán mindennek a teteje. - Annából kitörtek a régóta készülődő könnyek. Phillip ekkor lépett be. - Mi folyik itt- Miért sír Anna?- Jézusom, Ethan, mi történt Grace-szeR - Jól vagyok. Sót nagyszerűen. Terhes vagyok. - Nem hülyéskedsz?- - Kirángatta Ethan karjaiból a sógornőjét, és össze-vissza csókolta. - Mi a fene folyik itt - - kérdezte Cam. Phillip még mindig Grace-t ölelve rávigyorodott. - Kisbabánk lesz. - Ó, tényleg?- - Cam felvonta a szemöldökét. - Na, és Ethan mit szól ehhez? - Haha! - felelte Phillip, és óvatosan elengedte Grace-t. - Jól vagy? - kérdezte Cam a lánytól. - Nagyszerűen. - Nagyszerűen is nézel ki! - Cam megölelte, és az állával megdörgölte a lány feje búbját. Sybill meglepetten pislogott a mozdulatból áradó gyöngédség láttán. - Nagyszerű, öcsi - mormogta Cam Ethannak. - Köszönöm. Visszakaphatom végre a feleségemet? - Már majdnem kész vagyok - felelte Cam, és kartávolságra eltartotta magától a lányt. - Ha nem vigyáz

rád eléggé, meg a kis Quinnre odabent, agyonverem! - Már soha nem eszünk? - kérdezte Seth, de aztán megállt a konyhaajtóban, és rájuk bámult. - Miért sír Anna és Grace? - Vádló pillantást vetett mindenkire a szobában, beleértve Sybillt is. - Mi történt?- Boldogok vagyunk - szipogta Grace, és elfogadta Sybilltól a papír zsebkendőt. - Kisbabám lesz. -Tényleg? Nahát! Hú! Ez klassz. Ez nagyon klassz. Aub tudja már? - Még nem. Majd Ethan és én nemsokára megmondjuk neki. De most megyek, és idehozom, mert neked valamit meg kell nézned. Kint. - Kint? - Seth elindult az ajtó felé, de Phillip finoman az útjába állt. -Még ne! - Mi az? Na, menj már! Jézusom! Hadd nézzem meg, mi van kint! - Be kellene kötni a szemét - javasolta Phillip. - Inkább a száját tömjük be - válaszolta Cam. Ethan megoldotta a kérdést, felkapta, és a vállára Tmr emelte Setht. Amikor Grace behozta Aubreyt, Ethan kacsintott, megigazította a ficánkoló Setht, és elindult vele kifelé. - Nem dobsz be még egyszer! - Seth hangjában félelemmel vegyes öröm csengett. - Na, fiúk, most tényleg hideg a víz! - Kisasszony-fintorgott Cam, amikor Seth felemelte a fejét Ethan hátáról. - Ha megpróbálod... - figyelmeztette Seth, s a szemében boldogság és kihívás csillogott -, legalább az egyikótöket magammal rántom! - Igen, igen, csak jár a szád! - Phillip lenyomta Seth arcát. - Kész vagytok? - kérdezte, amikor mindenki összegyűlt a víz szélén. - Csináld, Ethan! - Öregem, nagyon hideg! - kezdte Seth, készen arra, hogy felsikoltson, ha Ethan bedobja. De a bátyja ehelyett letette, és szembefordította egy szép kis facsónakkal, melyen világoskék vitorla lobogott a könnyű esti szélben. - Mi... Honnan van ez? - Arcunk verítékéből - felelte Phillip szárazon. Seth csak tátotta a száját. - Ez... ki veszi meg? - Nem eladó - közölte Cam. - Ez... ez... - Lehetetlen, gondolta Seth, s a szíve majd kiugrott az idegességtől, reménytől és a döbbenettől. De a remény volt a legerősebb. Az elmúlt egy évben megtanult remélni. - Az enyém?-Te vagy az egyetlen errefelé, akinek születésnapja van - figyelmeztette Cam. - Nem akarod közelebbről megnézni ? - Az enyémi - kérdezte Seth előbb suttogva, olyan

örömmel és megdöbbenéssel, hogy Sybillnek könnybe lábadt a szeme. - Az enyém?- - tört ki belőle, és körbefordult. Ezúttal az arcán tükröződő örömtől szorult el a lány torka. - Megtarthatom?- Jól vitorlázol - mondta neki Ethan csendesen. - Ez egy jó kis hajó. Stabil, de jó gyorsan megy. - Nekem csináltátok?- - Ethanról Phillipre és Camre nézett. - Nekem? - Nem, valaki másnak. - Cam adott neki egy barackot a feje búbjára. - Hát mit gondolsz? Menj, nézd meg! - Igen. - A gyereknek megremegett a hangja. Megfordult. - Igen, beszállhatok? Beleülhetek? - Az Istenért, hát a tiéd, nem? Cam hangja mélyebb lett a meghatottságtól. Megragadta Seth karját, és behúzta a fedélzetre. - Szerintem ez olyan fiúknak való dolog - mondta Anna halkan. - Adjunk nekik pár percet, hogy összeszedjék magukat. - Annyira szeretik. - Sybill még egy ideig nézte, ahogy a négy hímnemű lény sürög-forog a hajó körül. Azt hiszem, mostanáig nem értettem meg igazán. - Ő is szereti őket - felelte Grace, és odanyomta az arcát Aubreyéhoz. Nem csak erről van szó, gondolta Sybill később, vacsora közben a zajos konyhában. Seth arcán a döbbenet, az ragadt meg benne. A teljes hitetlenkedés, hogy valaki szereti, s képes annyira szeretni, hogy kitalálja a szíve vágyát. És nemcsak kitalálja, hanem meg is csinálja neki. A gyerek élete, gondolta Sybill fáradtan, megváltozott, visszájára fordult, és sokkal jobb lett. És még azelőtt, hogy ő megjelent volna. Most pedig már minden elrendeződött, méghozzá a lehető legjobban. Ó nem tartozik ide. Nem maradhat itt. Nem bírja elviselni. - Nekem tényleg mennem kell - mondta udvarias mosollyal. - Szeretném megköszönni... - Seth még nem is nyitotta ki az ajándékodat - vágott közbe Anna. - Mi lenne, ha megvárnánk, amíg kibontja, aztán ehetünk egy kis tortát. -Torta! - Aubrey magasra emelte a két kezét. - Fújd el a gyertyát, és kívánj valamit! - Mindjárt - mondta Grace. - Seth, menjetek be Sybiíl-lel, és kinyithatod az ajándékodat. - Jó. -A fiú megvárta, amíg Sybill feláll, majd vállat vont, és elindult. - Baltimore-ban vettem - kezdte Sybill, szörnyen zavarban -, szóval ha nem jó, ha nem tetszik, Phillip becserélheti neked. -Oké. Az első táskából előhúzott egy csomagot, törökülésben leült a földre, és egy másodperc múlva már tépte is

le a papírt, melyet Sybill kimondhatatlan kínnal választott ki. - Újságpapírba is csomagolhattad volna - mondta Phillip, és nevetve lenyomta a lányt egy fotelba. - Ez egy doboz-mondta Seth értetlenül, és Sybillnek elszorult a szíve az érdektelen hang hallatán. - Igen, szóval... Megvan a blokkja. Visszaviheted, és kérhetsz valami mást helyette. - Aha, jó. - Seth meglátta Phillip szemében a kemény figyelmeztetést, és megpróbált kedvesebb lenni. - Szép doboz - de legszívesebben a szemét forgatta volna. Ekkor oda sem figyelve megpiszkálta a rézcsatot, és felnyitotta a tetejét. -A rohadt életbe! - Jézusom, Seth! - morogta Cam, és a válla fölött hátrapillantott a belépő Annára. - Öregem, idenézz! Ebben van minden, de minden! Rajzszén, pasztellkréta, ceruza. - Most Sybillre nézett ugyanazzal a döbbent tekintettel. - Az egész az enyém - Összetartozik. -A lány idegesen csavargatni kezdte ujjai között a nyakláncát. - Olyan jól rajzolsz, hogy azt gondoltam... talán mást is kipróbálnál. A másik dobozban van még ez-az. -Még4 - Vízfesték, ecsetek, papír. - Sybill leereszkedett a padlóra, miközben Seth vidáman tépni kezdte a papírt a másik dobozról is. - Lehet, hogy jobban fogod szeretni az akrilfestéket vagy a tollat, a tust, de nekem a vízfesték a kedvencem, úgyhogy azt gondoltam, hátha te is szívesen megpróbálod. - De nem tudom, hogy kell. - Ó, hát... nagyon egyszerű az egész. - Sybill odahajolt, kézbe vette az egyik ecsetet, és magyarázni kezdte a technikát. Beszéd közben megfeledkezett az idegességéről, és rámosolygott a fiúra. A lámpa fénye ferdén esett az arcára, és a szemében megcsillant valami, ami felébresztett egy emléket Seth fejében. - Nem volt neked egy képed a falónk Virágok. Fehér virágok kék vázábaniSybill ujjai megszorították az ecsetet. - De igen, a hálószobámban, New Yorkban. Az egyik akvarellem. Nem túl jó. - És színes üvegek álltak az egyik asztalon. Sok, mindenféle méretű... - Parfümös üvegek. - A lány torka megint elszorult, meg kellett köszörülnie, hogy szóhoz jusson. - Gyűjtöttem. - Megengedted, hogy veled aludjak az ágyadban. Seth összehúzta a szemét, és megpróbálta összeszedni a halvány emlékképeket. Finom illatok, halk hang, színek és formák. Mesét is mondtál. Egy békáról. A békakirályfi. Sybill agyában felvillant a kép, amint a kisfiú hozzásimul, az éjjeli lámpa távol tartja tőlük a sötétséget, és a gyerek rászegezi világítóan kék szemét,

úgy hallgatja a mesét a varázslatról. -Te... amikor odajöttetek hozzám, rosszakat álmodtál. Még kicsi voltál. - Volt egy kiskutyám. Vettél nekem egy kiskutyát. - Nem igazit, csak egy játék kutyát. - Sybill szeme elhomályosult, torka elszorult, és úgy érezte, megszakad a szíve. Neked... nem volt semmi játékod. Amikor hazahoztam, azt kérdezted, kié, és én mondtam, hogy a tiéd. És így nevezted el. Tiédnek hívtad. Glória nem vitte el, amikor... mennem kell. Felugrott. - Bocsánat. Mennem kell. - Azzal Sybill kirohant az ajtón. tizenhetedik fejezet Odaért az autóhoz, és megrántotta a kilincset, de ekkor ráébredt, hogy bezárta. Ami ostoba, megrögzött városi szokás, mondta magának idegesen, és semmi helye ebben a szép vidéki környezetben, épp úgy, ahogy neki sem. A következő, amire ráébredt, az volt, hogy a táskája, kabátja s a kulcsai nélkül rohant ki a házból. Úgy érezte, inkább gyalog megy vissza a szállodába, minthogy durva és érthetetlen érzelmi kitörése után visszaforduljon, és újból szembenézzen Quinnékkel. Lépéseket hallott maga mögül. Megpördült, és maga sem tudta, megkönnyebbült vagy még jobban zavarba jött-e, amint meglátta a közeledő Phillipet. Sybill nem értette, mi történt vele, mi az, ami egyre forr benne, égeti és fojtogatja a szívét és a torkát. Csak azt tudta, hogy el kell menekülnie. - Bocsánat. Tudom, hogy sértően viselkedtem. Tényleg el kell mennem. - A nagy sietségben szavai összetorlódtak, dadogásnak hangzott, amit mondott. - Kihoznád a táskámat Szükségem van a táskámra. A kulcs. Bocsánat. Remélem, nem tettem tönkre... Az a valami, ami a torkában forrt, egyre magasabbra emelkedett, már nem tudott beszélni sem. - Mennem kell. - Te reszketsz - mondta Phillip gyöngéden, és felé nyúlt, de Sybill elrántotta a karját. - Hideg van. Bent hagytam a dzsekimet. - Nincs olyan hideg. Sybill, gyere ide! - Nem, indulok. Fáj a fejem. En... ne érj hozzám! Phillip, ügyet sem vetve a szavaira, határozottan magához húzta, szorosan átölelte, és tartotta. - Jól van, kicsim. - Nem, nincs jól. - A lány sikoltani szeretett volna. Hát vak ez az embere Vagy ennyire buta?- - Nem kellett volna idejönnöm. A bátyád gyűlöl engem. Seth fél tőlem. Te... a te... én... Ó, annyira fájt! A mellkasát nyomó fájdalom elviselhetetlenné fokozódott, és mintha szétterjedt volna

az egész testében. - Engedj el! Én nem tartozom ide! -De igen. Phillip látta azt a pillanatot, amikor Sybill és Seth egymásra meredtek. A lány szeme tiszta világoskék, a kisfiúé vakító. Majdnem hallotta is a kattanást. - Senki nem gyűlöl. Senki nem fél tőled. Add ki magadból! - Odaszorította ajkát a lány halántékára, és megesküdött volna, hogy hallja a sziszegő fájdalmat odabenn. - Miért nem engeded el magad - Nem akarok jelentet rendezni. Csak hozd ki a táskámat, légy szíves, és elmegyek. Mereven tartja magát, mint a márvány, de ez a márvány repedezik, gondolta a férfi, és remeg a belső nyomástól. Ha nem tudja kiadni magából, felrobban. Ezért hát folytatnia kell. - Seth emlékszik rád. Emlékszik, hogy szeretted. A szörnyű nyomáson keresztül egy éles szúrás hatolt át, pontosan a szívébe. - Nem bírom. Nem tudom elviselni! - Megragadta a férfi vállát, ujjai hol megszorították, hol eleresztették. - Elvitte tőlem. Elvitte. Megszakadt a szívem. Már sírt, karját szorosan Phillip nyaka köré fonva. -Tudom. Tudom. Jól van, csak sírj - mormolta a férfi, majd leült a fűbe, és az ölébe vette. - Már épp ideje. Ringatni kezdte, s a forró, elkeseredett könnyek eláztatták az ingét. Még hogy hidege - gondolta, miközben a lányon a bánat tűzvihara vágtatott át. Nincs benne semmi hidegség, egyszerűen csak fél a fájdalomtól, amelyet az érzelmek okozhatnak. Nem próbálta csitítgatni, még akkor sem, mikor a zokogás annyira rázta Sybillt, hogy úgy tűnt, a csontjai is eltörnek bele. Nem próbálta vigasztalgatni, nem keresett számára megoldásokat. Tudta jól, mennyit ér egy ilyen megtisztulás. Ezért hát csak ült, simogatta és ringatta a lányt, ő pedig csak sírt, sírt. Amikor Anna kilépett a tornácra, Phillip ránézett, és megrázta a fejét, tovább simogatva Sybill hátát. Az ajtó becsukódott, megint ketten maradtak. Mikor a lány könnyei elapadtak, a fejét duzzadtnak érezte, torka és gyomra forró volt és kiszáradt. Erőtlenül feküdt a férfi karjaiban. - Bocsánat. - Nem kell bocsánatot kérned. Szükséged volt rá. Azt hiszem, még soha senkit nem láttam, akinek nagyobb szüksége volt egy alapos sírásra. - Ez nem old meg semmit. - Te is tudod, hogy ez nem igaz. - Phillip felkelt, felsegítette Sybillt, és a dzsip felé indult. - Szállj be. - Nem, nekem... - Szállj be- ismételte Phillip egy csipetnyi türelmetlenséggel. - Megyek, kihozom a táskádat meg a kabátodat. - Beültette őt az utasülésre. - De

nem hagyom, hogy vezess. - Belenézett a fáradt, duzzadt szempárba. - És nem hagylak egyedül ma éjjel. Sybillnek annyi energiája sem volt, hogy vitába szálljon vele. Úgy érezte, teljesen kiürült, semmi ereje nem maradt. Ha Phillip visszaviszi a szállodába, akkor lefekszik. Bevesz egy tablettát, ha kell, és elmenekül. Nem akar gondolkozni. Ha gondolkozni kezd, megint rátörnek az érzések. Ha rátörnek az érzések, ha csak egy része visszatér ennek az áradatnak, belefullad. A férfi komor arccal, eltökélten lépett ki a házból a holmijával, így Sybill egyszerűen beletörődött saját gyávaságába, és lehunyta a szemét. Phillip szó nélkül beült a kormány mögé, odahajolt hozzá, bekapcsolta a biztonsági övét, és elindult. Egész úton áldott csend vette körül őket. Sybill akkor sem tiltakozott, amikor a férfi bekísérte a hallba, sem amikor kivette a táskájából az ajtóhoz való kártyát. Phillip megfogta a kezét, és egyenesen a hálószobába vezette. - Vetkőzz le! - mondta. A lány rámeredt feldagadt, kivörösödött szemével, mire ő még hozzátette. - Az Istenért, nem fogok neked ugrani. Minek nézel te engem?Maga sem értette, mitől lett ilyen indulatos. Talán attól, hogy néznie kellett, amint teljesen összetört, és ilyen sebezhető. Sarkon fordult, és kiment a fürdőszobába. Pár pillanat múlva víz csobogása hallatszott a fürdőkádból. Phillip egy pohár vízzel és egy aszpirinnel jött ki. - Vedd be! Ha te nem vigyázol magadra, valakinek csak muszáj! A víz nagyon jólesett kiszáradt torkának, de mielőtt még meg tudta volna köszönni, a férfi elvette tőle a poharat, és letette, majd lehúzta róla a pulóvert a fején át. Sybill megszédült, és csak pislogni tudott. - Beleülsz egy kád forró vízbe, és pihensz. A lány túlságosan kábult volt, hogy vitába tudjon szállni Philippel, hagyta, hogy levetkőztesse, mint egy babát. A férfi leterítette a ruháit a székre, ő pedig megborzongott egy kicsit, de nem szólt semmit. Csak nézett rá, eltűrte, hogy ölébe vegye, bevigye a fürdőszobába, és beletegye a kádba. A kád tele volt, és a víz sokkal forróbb volt, mint amit Sybill egészségesnek tartott. De mire összeszedte volna a gondolatait, hogy elmondja, Phillip már el is zárta a vizet. - Dőlj hátra, hunyd le a szemed! Csináld! - Olyan váratlan erővel mondta, hogy Sybill engedelmeskedett. Még akkor sem nyitotta ki a szemét, amikor hallotta, hogy bezárul az ajtó. Húsz percig üldögélt a kádban, kétszer is majdnem elbóbiskolt. Csak az tartotta vissza az elalvástól, hogy valami homályos félelem élt benne, esetleg belefulladhat a kádba. S

amikor eszébe jutott, hogy talán Phillip visszajön, kihúzza őt a vízből, és megtörölgeti, úgy döntött, inkább kiszáll. Persze, az is lehet, hogy elment, gondolta reszketve. Talán végül megundorodott az ő kitörésétől, és magára hagyta. Ki hibáztatná érte?De amikor kilépett a fürdőszobából, a férfit a teraszajtóban állva találta, az öbölre nyúló kilátást bámulta. - Köszönöm - mondta Sybill, bár tudta, hogy mind a ketten kínosan érzik magukat. Amikor a férfi megfordult, és ránézett, igyekezett összeszedni minden erejét. - Ne haragudj, hogy... - Sybill, ha még egyszer bocsánatot kérsz, tényleg feldühítesz. - Phillip odalépett hozzá, és a vállára tette a kezét. A lány megrezzent, mire ő felvonta a szemöldökét. Megsimította a vállát és a nyakát. - Jobb egy kicsit. De még nem tökéletes. Feküdj le! Felsóhajtott, és az ágyhoz húzta a lányt. - Nem a szex miatt vagyok itt. Van bennem egy kis önuralom, és elő tudom kaparni, ha egy érzelmileg és fizikailag is kimerült nő áll előttem. Feküdj hasra! Gyere már! Sybill lefeküdt, és nem tudta elfojtani a nyögést, amint a férfi ujjai masszírozni kezdték a vállát. - Pszichológus vagy - mondta a férfi. - Mi történik azokkal, akik rendszeresen elfojtják az érzéseiket- Fizikailag vagy érzelmileg Phillip felnevetett, majd ráült a derekára, és komolyan gyömöszölni kezdte. - Majd én elmondom, mi történik, doki. Fájni fog a fejük, a szívük, a gyomruk. És ha végül a gát átszakad, az ár olyan erósen és olyan gyorsan tör ki, hogy belebetegszenek. Lehúzta a válláról a köntöst, és tenyere élével lazítgatta a merev izmokat. - Haragszol rám?- Nem, Sybill, nem haragszom. Rád nem. Mesélj arról, amikor Seth nálad volt. - Már régen történt. - Négyéves volt a gyerek - biztatta Phillip, és az újból megfeszülő izmokra összpontosított. - New Yorkban laktál. Ugyanott, ahol most?- Igen. A Central Park nyugati részén. Csendes környék. Biztonságos. És drága, gondolta Phillip. Dr. Griffin nem érné be holmi felkapott East Village-beli lakással. - Több hálószobád is van? - Igen, kettő. A másodikat dolgozószobának használom. Phillip majdnem látta maga előtt. Tiszta, rendezett, kellemes szoba. - Gondolom, ott aludt Seth. - Nem, ott Glória aludt. Setht a nappaliban fektettük le, a kanapén. Még kicsi volt. - Egyszerűen csak felbukkantak az ajtód előtt egy nap? - Nagyjából így történt. Akkor már évek óta nem láttam Glóriát. Sethről tudtam. Amikor a férje elhagyta, felhívott. Néhanéha küldtem neki pénzt. Nem akartam, hogy eljöjjön hozzám. Sosem

mondtam, hogy ne jöjjön, de nem is hívtam. Olyan... olyan zavaros, olyan romboló erő van benne! - Mégis elment hozzád. - Igen. Egy délután előadásról jöttem haza, ő pedig ott várt rám a ház előtt. Nagyon dühös volt, mert a portás nem engedte fel a lakásomba. Seth sírt, ő pedig sikoltozni kezdett. Olyan... - sóhajtott fel - rá jellemző módon viselkedett, azt hiszem. - De beengedted... - Nem küldhettem el. Semmi más nem volt nála, csak a gyerek meg egy hátizsák. Könyörgött, hogy hadd maradjon nálam egy darabig. Azt mondta, stoppal jött. Le van égve. Elkezdett sírni, Seth pedig felmászott a kanapéra, és elaludt. Teljesen ki volt merülve. - Meddig maradtak?- Pár hétig. - Sybill agya ide-oda járt a múlt és a jelen között, előre-hátra csúszkált az időben. - Segíteni akartam Glóriának munkát keresni, de ő azt mondta, hogy előbb ki kell pihennie magát. Azt mondta, hogy beteg volt. Aztán elmesélte, hogy egy oklahomai kamionsofőr megerőszakolta. Tudtam, hogy hazudik, de... - Mégiscsak a nővéred volt, igaz- Nem, nem - rázta meg a fejét Sybill fáradtan. Ha őszinte lettem volna magamhoz, már akkor bevallottam volna, hogy évek óta nem érdekelt. De Seth igen... Alig tudott beszélni. Én nem tudtam semmit a gyerekekről, de vettem egy könyvet, és az azt írta, hogy sokkal jobb kifejezőkészséggel kellene rendelkeznie. A férfi majdnem elmosolyodott. El tudta képzelni, amint kiválasztja a megfelelő könyvet, áttanulmányozza, és megpróbál mindent rendbe tenni. - Olyan volt, mint egy kis kísértet - motyogta Sybill. - Mint egy kis árnyék a lakásban. Ha Glória elment egy kis időre, és ő ott maradt velem, akkor egy kicsit kinyílt. És amikor először előfordult, hogy az anyja nem jött haza éjszakára, rémálmai voltak. - És te megengedted, hogy veled aludjon, mesét mondtál neki. - A békakirályfit. A dadus mesélte nekem. Nagyon szerette a meséket. Seth félt a sötétben, mint én is kicsi koromban. - Sybill hangja rekedtes lett a kimerültségtől. -Amikor féltem, szerettem volna a szüleimmel aludni, de nem engedték meg. De... én azt gondoltam, Sethnek nem árthat, csak egy kis ideig. - Nem. - Phillip most kislányként látta maga előtt Sybillt, sötét hajú, világoskék szemű kislányként, aki remeg a sötétben. - Nem ártott. - Nagyon szerette a parfümös üvegeimet nézegetni. Tetszettek neki a színek, a formák. Vettem neki zsírkrétát. Rajzoltunk. - Játékkutyát is vettél neki. - Szerette nézni a kutyákat a parkban. Amikor odaadtam neki, olyan

aranyos volt! Mindenhová magával vitte. Vele aludt. - Nagyon megszeretted, ugye- Nagyon. Nem is tudom, hogy történhetett. Hiszen csak néhány hét volt az egész. - Az idő nem mindig számít. - Phillip hátrasimította a lány haját, hogy jobban lássa az arcát. Álla vonalát, szemöldöke ívét. - Néha egyáltalán nem fontos. - Igen, az ember azt hinné, hogy fontos, de nem mindig. Az nem érdekelt, hogy Glória elvitte a holmimat. Hogy meglopott, amikor elment. De elvitte Setht is! Még el sem búcsúzhattam tőle. Elvitte, és a kiskutyát otthagyta, mert tudta, hogy ezzel fájdalmat okoz nekem. Tudta, hogy mindig Sethre fogok gondolni, amint esténként sír a kutyus után, és aggódni fogok. Úgyhogy kénytelen voltam abbahagyni. Nem engedtem meg magamnak, hogy rá gondoljak. Nem engedtem, hogy erre az egészre gondoljak. - Jól van. Annak már vége - simogatta gyöngéden a lány hátát Phillip, és Sybill lassan elálmosodott. - Nem bánthatja Setht soha többé. És téged sem. - Ostoba voltam. - Nem, dehogyis! - simogatta meg a lány nyakát, vállát, és érezte, amint egy hatalmas sóhajjal az egész teste megemelkedik, majd leereszkedik. -Aludj el! - Ne menj el! - Nem. - Phillip összevont szemöldökkel, csodálkozva nézte, milyen törékenynek látszik a lány tarkója az ujjai alatt. - Nem megyek sehova. És ez a baj, gondolta, miközben végighúzta a kezét Sybill karján, hátán. Vele akar maradni. Látni akarja, amint elalszik, mint most, mélyen, nyugodtan. Ó akar ott lenni mellette, ő akarja megölelni, ha sír, bár ez valószínűleg ritkán fordul elő, és olyankor sem szokta senki ölelgetni. Látni akarja, amint csendes tóhoz hasonlatos szeme nevetéstől csillog, és szép, puha ajka mosolyra húzódik. Órákig képes lenne hallgatni, ahogy a hangja változik, meleg, kedves tónusa egyszer csak büszke, hivatalos lesz, majd őszintén feltárulkozó. Tetszett neki, ahogy reggel nézte, kissé meglepődve, hogy ott találja maga mellett. És tetszett este, amikor gyönyör és szenvedély cikázott át az arcán. Sybilínek fogalma sincs, gondolta, milyen kifejező az arca. Lehúzta a takarót, megfordította a lányt, és alaposan betakargatta. Ó, igen, nagyon is finom az arca, épp olyan, mint az illata. Az embernek nagyon közel, egészen közel kell kerülnie hozzá, hogy megérthesse. De ő ilyen közel került, méghozzá úgy, hogy egyikük sem vette észre. Látta, hogyan nézte a lány az ő családját: vágyakozó, sóvárgó tekintettel. Mindig egy lépés távolságot tartva. Mindig csak

megfigyelőként. És azt is látta, hogy nézett Sethre. Szeretettel és reménykedve. De szintén csak a távolból. Azért, hogy ne tartsák betolakodónak Vagy hogy megvédje magát?- Phillip szerint valószínűleg mind a kettóigaz. Nem biztos benne egészen, mi történik Sybill szívében, fejében. De eltökélte, hogy ki fogja deríteni. - Azt hiszem, lehet, hogy beléd szerettem, Sybill mondta halkan, és elnyúlt mellette. - Márpedig ez alaposan meg fogja nehezíteni mind a kettónk dolgát. Sybill felébredt a sötétben. Egy pillanatra, csak egy villanásnyi idóre megint gyermek volt, és rettegett azoktól a dolgoktól, melyek ott lesnek rá az árnyékok mélyén. Össze kellett szorítani a száját, nagyon erósen, hogy már fájt. Mert ha felkiált, a személyzetből valaki meghallhatja, és elmondja az anyjának. Anya pedig bosszús lesz. Haragudni fog, ha megint sír a sötétben. Aztán eszébe jutott. Hiszen már nem gyermek. Nincs semmi az árnyékok mélyén, csak további árnyékok. Felnőtt nő, aki jól tudja, hogy ostobaság félni a sötétségtől, amikor olyan sok más dolog is van, amitől félni kell. Ó, micsoda bolondot csinált magából, gondolta, amint újabb emlékek tértek vissza. Szörnyű nagy bolondot! így felizgatni magát! És ami még rosszabb, hagyta, hogy meglátsszon rajta, hogy semmi önuralma nincs. Az égvilágon semmi. S ahelyett, hogy összeszedte volna magát, kirohant a házból, mint valami idióta. Megbocsáthatatlan. Aztán meg nagy sírás-rívást rendezett Phillip vállán. Úgy sírt, mint egy gyerek, kint az udvaron, mintha... Phillip. A megalázottság érzésétől hangosan felnyögött, és tenyerébe temette az arcát. Zihálva vette a levegőt. Ekkor egy kar ölelte át. - Csss. Megismerte a férfi érintését, az illatát, még mielőtt magához ölelte volna. Mielőtt a szája megérintette volna az ő halántékát, és teste vigasztalón hozzásimult. - Jól van - mormolta Phillip. - Én... azt hittem, hazamentél. - Mondtam, hogy itt maradok. - Phillip kinyitotta a szemét, és az ágy melletti óra tompa vörös fényű kijelzőjét bámulta. Éjjel három óra. Gondolhattam volna. - Nem akartalak felébreszteni. - Sybill szeme lassan hozzászokott a sötéthez, és már ki tudta venni a férfi arcélét, az orra vonalát, ajka formáját. Ujjai bizseregtek, szerette volna megérinteni. - Ha az éjszaka kellős közepén felébredek, és mellettem egy gyönyörű nő fekszik, akkor csöppet sem bánom, hogy felébredtem.

Sybill elmosolyodott, és megkönnyebbült, hogy a férfi nem fogja felhánytorgatni neki korábbi viselkedését. Most csak ők ketten léteznek. Eltűnt a tegnap, amit sirat, és még sehol sincs a holnap, ami miatt aggódhat. - Gondolom, nagy tapasztalatod van benne. - Vannak dolgok, amelyeket az ember jól akar csinálni. Hangja olyan forró, karja olyan erős és teste olyan izmos volt. - No, és ha az éjszaka kellős közepén felébredsz, és melletted egy nő fekszik, aki el akar csábítani, azt bánodé - Dehogy! - Hát akkor... ha nem bánod... Megfordult, ráfeküdt a férfira, megkereste ajkával az ajkát, és nyelvével a nyelvét. - Ha esetleg mégis bánnám, majd szólok. Sybill halkan, melegen felnevetett. Hálát érzett azért, amit Phillip tett érte, azért, amit jelentett neki. És mindenképpen meg akarta mutatni neki. Sötét van. A sötétben azt tehet, amit csak akar. - De lehet, hogy akkor sem fogom abbahagyni. - Fenyegetsz- - Phillipet meglepte és felizgatta Sybill doromboló, csábító hangja, legalább ugyanannyira, mint a testén botorkáló, körbe-körbe járó keze. - Engem nem tudsz megijeszteni. - Dehogynem! - A lány most a száj ával követni kezdte ujjai útját. Mindjárt meglátod. - Hát csak próbálkozz! Jézusom! - Phillip szeme majdnem összeakadt. - Ezt aztán eltaláltad. A lány megint felnevetett, és úgy rásimult, mint egy macska. A férfi teste megremegett, lélegzetvétele gyorssá és szaggatottá vált, mire ő újból fel-alá kezdte húzogatni a körme hegyét a két oldalán. Milyen csoda egy férfi teste, gondolta, miközben álmodozva bejárta. Kemény és sima, s minden síkja, minden szöglete úgy alakult ki, hogy tökéletesen illeszkedjen a nő testéhez. Az ő testéhez! Itt selymes, aztán érdes. Kemény, majd megadó. Ó is el tudja érni, hogy a férfi fájdalmasan kívánja őt, ahogy Phillip is eléri nála ugyanezt. Ő is tud adni és elfogadni, éppúgy ahogy a férfi. S őis megteheti vele mindazokat a titkos dolgokat, melyeket az ember csak sötétben tesz, s melyeket Phillip tett vele. A férfi úgy érezte, ha Sybill folytatja, ő beleőrül. De ha abbahagyja, akkor belehal. A lány forró és nyugtalan ajkát érezte magán mindenütt. Azok az elegáns ujjak felforrósították a vérét. Amint bőrükre nedves film rakódott, testük csúszkálni kezdett egymáson, halvány sziluettet rajzolva a sötétben. Sybill testesítette meg a nőt. Az egyetlen nőt. S ő úgy vágyott rá, mint magára az életre.

Most felemelkedett fölé, mint egy álombéli alak, lerázta magáról a köntöst, hátrafeszítette a derekát, hátravetette a haját. Most a szabadság érzése lobogott át rajta. Erő. Vágy. A szeme úgy csillogott a sötétben, mint egy macskáé, s megigézte őt. És ekkor leereszkedett, lassan befogadva magába a férfit, s alig volt tudatában, mekkora erőfeszítést igényel Philliptől, hogy átengedje neki az irányítást. Sybill lélegzete elakadt, majd nyögésszerű, gyönyörteljes sóhajjal kifújta a levegőt. Megint visszatartotta, majd kilélegezte. A férfi megmarkolta a két mellét, megszorította, birtokba vette. Sybill ringatózni kezdett rajta, apró mozdulatokkal, kínzó lassúsággal, saját magát izgatva az erő érzésével. És közben le nem vette róla a szemét. Phillip megremegett alatta, izmai megfeszültek, teste görcsbe rándult a lány két combja között. Milyen erős, gondolta Sybill. Olyan erős, hogy hagyja, ő válassza meg a tempót. Végighúzta ujjait a férfi mellkasán, majd lehajolt hozzá. Haja függönyként eltakarta mindkettejük arcát, s szája keményen a férfiéra feszült. Nyelvük, fogaik, lélegzetük összeakadt. Az orgazmus úgy tört rá, mint egy hullám, egyre növekedve, fölé tornyosulva, majd felkapta és magával ragadta. Sybill hátradőlt, a teste ívbe hajolt, és átadta magát neki. Aztán pedig fölemelkedett a férfin, és leereszkedett. Föl és le. Phillip megragadta a lány csípőjét, ujjai belevájtak a húsába, és mozgatni kezdte magán. Nyughatatlan sebesség, forróság és mohóság hajtotta. Agya kiürült, tüdeje sikoltott, s teste elkeseredetten emelkedett egyre följebb, az enyhülés felé. Amikor végre elérte, úgy érezte, egyszerre erőszakos és csodálatos megkönnyebbülésben van része. Sybill mintha ráolvadt volna, teste olyan forró, puha, szinte folyékony volt, mint egy olvadt viasztócsa. Szíve keményen dübörgött az ő őrülten verő szíve fölött. Phillip nem tudott megszólalni, nem kapott levegőt, hogy hangot formáljon. De az a szó, ami a nyelve hegyén lebegett, az volt, melyet még soha nem mondott egyetlen nőnek sem. Erre mindig nagyon vigyázott. Sybill még mindig győzedelmesen boldognak érezte magát. Lustán, elégedetten kinyújtózott, mint egy macska, majd összekuporodva odabújt hozzá. - Ez - mondta álmosan - nagyon jól sikerült. - Tessék4A lány halkan kuncogni kezdett, majd nagyot ásított. - Lehet, hogy nem sikerült rád ijesztenem, de az agyadat kiürítettem. - Efelól semmi kétség - felelte Phillip, a szex biztosan rossz hatással van az agyára. Ha egy férfi szerelemről kezd gondolkodni, ráadásul még ki is

akarja mondani, amikor forrón, meztelenül ölel egy nőt, az biztosan csak a bajt keresi magának. - Ez az első alkalom, hogy élveztem a hajnali háromkor való ébredést. Sybill már félig aludt. A férfi vállát használta párnaként, és fészkelődni kezdett. Fázom - motyogta. Phillip felhúzta a gyűrött takarót, Sybill pedig megfogta a szélét, és az álláig betakarózott. Phillip aznap este már másodszor feküdt ébren, a mennyezetet bámulva, miközben a lány mélyen, mozdulatlanul aludt mellette. Tizennyolcadik fejezet Még alig világosodott, amikor Phillip kimászott az ágyból. Nyöszörögni sem volt ereje. Különben is, mire menne velei Azért, mert alig aludt valamit, az agya ködbe burkolózott a kimerültségtől és az aggodalomtól, és egy egész napnyi keserves fizikai munka vár rá, azért még nem kell panaszkodni. Viszont az, hogy nincs kávé, már épp elég ok a panaszkodásra! Amikor elkezdett öltözni, Sybill megmozdult. - A műhelybe kell menned - Igen. - Phillip végigfuttatta a nyelvét a fogain, miközben felrántotta a nadrágját. Istenem, még egy fogkeféje sincs! - Ne rendeljek egy kis reggelit Rávéti Kávé! Már maga a szó is úgy csengett a fülében, mintha szirének énekét hallgatná. De megragadta az ingét. Ha Sybill kávét rendel, akkor beszélgetnie kell vele. Nem tartotta okos ötletnek beszélgetni, amikor ilyen borzalmas a hangulata. És miért van ilyen borzalmas hangulatai Mert nem aludt. És mert a lánynak sikerült áttörnie az ő legendás védelmén, amíg nem figyelt, és elérte, hogy beleszeressen. - Majd iszom otthon - mondta éles, kissé nyers hangon. - Úgyis haza kell mennem átöltözni. - Ezért kellett ilyen átkozottul korán kelnie. Sybill felült, susogott körülötte a takaró. A férfi a szeme sarkából figyelte, s közben a zoknijáért nyúlt. A lány kócos volt, gyűrött és csábítóan lágy. Igen, és közben alattomos. Mintha fejbe verte volna a sebezhetóségével. Úgy zokogott a karjában, mint aki szörnyen szenved, és képtelen a védekezésre. Aztán meg felébred az éjszaka kellós közepén, és valami szexis tennóvé alakul át. Most pedig képes kávéval kínálni. Micsoda nő! - Köszönöm, hogy itt maradtál velem az éjjel. Sokat segített. - Állok szolgálatodra - felelte a férfi kurtán. - Én... - A lány megrémült a hangjától, összezavarodott, és harapdálni kezdte az alsó ajkát. - Nehéz nap volt mind a kettőnknek. Azt hiszem, okosabban tettem volna, ha nem megyek el. Már úgyis kicsit zaklatott voltam Glória hívásától, és aztán... A férfi felkapta a fejét. - Micsodád Glória telefonált neked

- Igen. - És most, gondolta Sybill, be is bizonyosodott, jól tette, hogy megtartotta magának ezt az információt. Phillip ideges lett. És a többiek is idegesek lesznek. - Telefonált neked?- Tegnapi - A férfi indulatosan felkapta a cipőjét, és rámeredt. - És eddig eszedbe sem jutott, hogy megemlítsd - Nem láttam semmi értelmét. - Mivel Sybill képtelen volt mozdulatlanul tartani a kezét, beletúrt a hajába, majd rángatni kezdte a lepedőt. Tulajdonképpen egyáltalán nem akartam elmondani. - Nemi Talán elfelejtetted, legalábbis időlegesen, hogy a családom felelős Sethérti Jogunk van tudni, hogy a nővéred okoz-e még további problémát vagy nem. Tudnunk kell - mondta, és felállt. A haragja már kitöréssel fenyegetett. Hogy meg tudjuk védeni. - Nem fog semmi olyat tenni, hogy... - Honnan a fenéből tudódé - robbant ki Phillip, és megpördült, rámeredt a lányra. Sybill megijedt, elfehéredő ujjakkal markolta a lepedőt. - Honnan is tudhatnád Onnan, hogy megfigyeled, tíz lépés távolságból A fenébe is, Sybill, ez nem egy nyomorult kísérlet! Ez a való élet. Mi a francot akarti Sybill szeretett volna meghátrálni, mint mindig, ha haraggal került szembe. Szívét és hangját jéggel vonta be, mint mindig, ha kénytelen volt felvenni a harcot. - Természetesen pénzt akart. Azt akarta, hogy kérjek tőletek, és adjak neki én is. Kiabált is velem, meg káromkodott is, mint te. Úgy látszik, a tíz lépés távolságból is pont a közepére csöppentem a dolgoknak. - Ha még egyszer jelentkezik, tudni akarom. Mit mondtál nekii Sybill a köntöséért nyúlt. A keze már nem remegett. - Azt mondtam neki, hogy a családodtól nem kap semmit. És tőlem sem. Mondtam, hogy beszéltem az ügyvédetekkel. Hogy latba vetettem minden befolyásomat, és ezután is ezt fogom tenni, annak érdekében, hogy Seth állandóan a családod tagja lehessen. - Ez is valami - morogta a férfi, és összevont szemöldökkel nézte, amint a lány magára húzza a köntösét. -Ez a legkevesebb, amit tehetek, nemi-A lány hangja hideg volt, távolságtartó, idegen. -Bocsáss meg-elsétált a fürdőszobáig, és becsukta maga mögött az ajtót. Phillip hallotta, hogy az ajtón kattan a zár. - Hát jól van, így a legjobb - vetett egy gúnyos pillantást az ajtóra, felkapta a zakóját, és kiment. Legalább ne rontsa tovább a dolgokat. Otthon sem lett jobb kedve. A kannában mindössze félcsészényi kávét talált. A zuhanyozás felénél kiderült, hogy Cam elhasználta a meleg vizet. Tökéletesebb már nem is lehetne. Aztán belépett a szobájába, a csípőjén egy törülközővel, és ott találta

Setht az ágya szélén ülve. Tényleg minden tökéletes. - Szia - nézett rá Seth állhatatosan. - Korán felkeltél. -Azt gondoltam, elmegyek veled pár órára. Phillip elfordult, és a komódból elóvette a fehérneműjét meg egy farmert. - Ma nem dolgozol. Jönnek a barátaid a partira. - Az csak délután lesz - húzta fel egyik vállát a fiú. - Még van idó. - Ahogy akarod. Számított rá, hogy Phillip ideges lesz. Hiszen bele van esve Sybillbe, nem?- Bátor dolog volt, hogy bejött ide, és megvárta. Tudta, hogy mondania kell valamit. Úgyhogy azt mondta, ami a legtöbbet járt a fejében. - Nem akartam, hogy sírjon. A francba, gondolta Phillip. Felrántotta a farmert. Ettől nem lehet szabadulni. - Nem te vagy az oka. Már ideje volt, hogy sírjon egyet, ennyi az egész. - Gondolom, jól felhúzta magát. - Nem, dehogyis. - Phillip beletörődve folytatta az öltözést. - Figyelj, a nőket még a legjobb körülmények között is nehéz megérteni. Ezek pedig elég szar körülmények. -Aha. - Lehet, hogy mégsem olyan ideges, gondolta Seth. - Csak úgy eszembe utott pár dolog. - A sebhelyeket bámulta Phillip mellkasán. Könnyebb volt, mint a szemébe nézni. És persze a sebhelyek... szóval klasszul néztek ki. -Aztán meg úgy kiborult, meg minden. - Vannak olyan emberek, akik nem tudnak mit kezdeni az érzéseikkel Phillip felsóhajtott, leült az ágy szélére Seth mellé, és keservesen szégyellte magát. Azért támadt rá Sybillre szemtől szembe, mert ő maga sem tud mit kezdeni az érzéseivel. - Ezért sírnak vagy ordibálnak, esetleg félrevonulnak, és egy sarokban duzzognak. Sybill szeret téged, de nem tudja, mit kezdjen ezzel. Es azt sem tudja, hogy te mit akarsz. - Nem tudom. Ő... nem olyan, mint Glória. - Seth hangja magasabb lett. - Ő rendes. Ray is rendes volt. És nekem... ők rokonok, vagy ilyesmi, nemi És nekem... Phillip hirtelen megértette, és elszorult a szíve. - Olyan szemed van, mint Raynek. - Phillip megpróbált tárgyilagosan beszélni, mert tudta, ha megfelelően mondja el, Seth hinni fog neki. - Nemcsak a színe és a formája, hanem az a valami, ami mögötte van, a fejedben, az is olyan. Amitől Ray rendes volt. Jó eszed van, mint Sybillnek. A te agyad is képes gondolkozni, elemezni, kíváncsiskodni. És mindezek mögött megpróbálja azt tenni, ami helyes. Ami jó. Mind a kettejükből van benned - meglökte Seth vállát. - Klassz, nem?- Igen - mosolyodott el a fiú. - Csuda klassz! - Oké, igyekezz, mert sosem indulunk el. Majdnem háromnegyed órával később érkezett a

műhelybe, mint Cam, és arra számított, hogy megkapja a magáét érte. Cam már a köszörűnél állt, hornyokat vájt a deszkákba. A rádióban Bruce Springsteen üvöltözött élete legszebb napjairól. Phillip lehalkította. Cam azonnal felkapta a fejét. - Nem hallom a géptől, ha nem hangosítod fel. - Ha mindennap órákig bőgeted, hamarosan egyikünk sem fog hallani semmit. - Mii Mondtál valamit?-Haha! - Nagyon jó kedved van, látom. - Cam kikapcsolta a gépet. - Na, és hogy van Sybill - Hagyj békén! Cam félrehajtotta a fejét, Seth pedig egyikről a másikra kapkodta a tekintetét. Azon gondolkozott, milyen szórakozásnak néz elébe, ha kitör egy Quinn-féle verekedés. - Egyszerűen csak megkérdeztem, hogy van. - Túl fogja élni. - Phillip felkapta a szerszámövet. Tudom, hogy jobban szeretnéd, ha máris elmenekülne a városból, de verés helyett be kell érned azzal, hogy ma reggel jól letoltam. - Mi a fenéért toltad leL - Mert kiborított - kiabált Phillip. - Mert ez az egész kiborít. Főleg te! - Jó, ha ki akarod próbálni a verést, én kész vagyok. De én csak egy egyszerű kérdést tettem fel. - Cam lehúzta a deszkát a gépről, és a rakásra dobta, ahol nagy robajjal ért földet. -Tegnap már épp elég fájdalom érte. Mi a fenéért kellett ma reggel rátenned még egy lapáttal ? - Ót véded - Phillip előrelépett, míg végül összeért az orruk. - Ót véded, azok után, amit hallgattam tőled miattad - Nekem is van szemem! Láttajm az arcát tegnap este! Minek nézel te engemi - Ujját beledöfte Phillip mellkasába. - Aki egy ilyen lelkiállapotban lévő nőt bántani merészel, annak ki kell törni a nyakát! - Te nyavalyás... - Phillip ökölbe szorította a kezét, és már ütni készült, amikor visszafogta magát. Élvezettel eltángálná a bátyját, főleg, mivel Ethan nincs itt, hogy visszatartsa őket. De az a baj, hogy ezúttal inkább ő maga érdemelné meg, hogy eltángálják. Ellazította az ujjait, kinyújtotta őket, és elfordult, hogy visszanyerje az önuralmát. Látta, hogy Seth sötét, érdeklődő pillantással nézi, és felhorkant. - Nehogy te is elkezdd! - Egy szót sem szóltam. - Figyeljetek ide, gondoskodtam róla, rendben?- Végigtúrt a haján, és mindkettejüknek magyarázott. Hagytam, hogy kisírja magát, megveregettem a kezét. Bedugtam egy kád forró vízbe, aztán meg az ágyba.

Ott maradtam vele. Én nagyjából egy órányit aludtam egész éjszaka, ezért vagyok kicsit ingerlékeny. - Miért kiabáltál veleí- - kérdezte Seth. - Oké - vett egy mély lélegzetet Phillip, hogy megnyugodjon, és ujjaival megdörgölte fáradt szemét. - Ma reggel mondta el, hogy Glória telefonált neki. Tegnap. Lehet, hogy eltúloztam, de a fenébe is, el kellett volna mondania! - Mit akarta - Seth ajka elfehéredett. Cam ösztönösen odalépett hozzá, és a vállára fektette a kezét. - Ne hagyd, hogy kiborítson, kölyök! Már túl vagy ezen. Mi ez az egésze - kérdezte PhilliptőL - Nem tudom a részleteket. Túlságosan elfoglalt az, hogy letoljam Sybillt, amiért nem szólt hamarabb. A lényeg a pénz volt. - Phillip Sethre nézett, egyenesen neki mondta. - Sybill viszont jól elküldte a fenébe. Nem kap pénzt, se semmit, soha. Elmondta neki, hogy volt az ügyvédnél, és elintézi, hogy itt maradhass, ahol vagy. - A nagynénéd nem semmi - mondta Cam könnyedén, és megszorította Seth vállát. - Van gerince. -Aha. - Seth kihúzta magát. - Egész jó fej. - A bátyád, az ott - folytatta Cam Phillip felé intve a fejévé -, egy nagy seggfej, de nekünk többieknek van annyi eszünk, hogy tudjuk, Sybill azért nem hozakodott elő tegnap azzal a telefonhívással, mert születésnapod volt. Nem akarta, hogy idegeskedjünk. Az ember nem mindennap lesz tizenegy éves! - Szóval elcsesztem - morogta Phillip magában. Felkapott egy deszkát, és nekilátott, hogy kalapáccsal és szöggel a kezében kiadja magából a dühét. - Majd rendbe hozom. Sybillnek is rendbe kellett hoznia néhány dolgot. Majdnem egy egész napra volt szüksége, hogy összeszedje a bátorságát, és eltervezze, mit fog tenni. Négy óra után állt meg a Quinn ház előtt, és megkönnyebbülten állapította meg, hogy Phillip dzsipje nincs ott. Még legalább egy órát a műhelyben lesz, gondolta. Biztosan Seth is vele van. Mivel szombat este van, hazafelé valószínűleg megállnak, és vesznek valami ennivalót. Ez volt az őmintájuk, és a viselkedési mintákat Sybill igazán jól ismerte. Még akkor is, ha képtelen kapcsolatot teremteni az emberekkel, akik ezeket a mintákat követik. Tíz lépés távolság, gondolta, és megint érezte a fájdalmat. Bosszúsan magára parancsolt, hogy szálljon ki a kocsiból. Meg kell tennie, amiért jött. Nem tarthat tovább egy negyedóránál, hogy bocsánatot kérjen Annától, és hogy a bocsánatkérést elfogadják. Legalábbis látszólag. El fogja mondani Glória telefonhívását, részletesen, hogy Anna feljegyezhesse. Aztán elmegy. Mire Phillip hazaér, őmár rég a szállodai szobájában

fog ülni, és beletemetkezik a munkájába. Gyorsan bekopogott. - Nyitva van - hallotta a választ. - Én inkább megölöm magam, minthogy felkeljek innen! Sybill nyugtalanul megfogta a kilincset, habozott. majd kinyitotta az ajtót. Aztán csak állt és bámult. A Quinn család nappalija általában kicsit rendezetlen volt, látszott, hogy laknak benne, de most úgy festett, mintha egy nagy rakás órült kismanó lakott volna ott. Papírtányérok, műanyag poharak álltak a padlón és az asztalokon, több kiborulva, összegyűrve. Apró műanyag emberkék hevertek mindenfelé, mintha háború zajlott volna, mely szörnyű emberáldozatot követelt. A kisautókkal és játék teherautókkal szemmel láthatóan végzetes balesetek történtek. Csomagolópapír foszlányai borítottak mindent, mint a konfetti egy különösen vad szilveszter éjszakán. Egy fotelban elterülve ült Anna, és a pusztítást szemlélte. A haja az arcába lógott, s az arca halottsápadtnak tűnt. - Ó, szuper - motyogta, és összeszűkült szemmel nézett Sybillre. - Most megjelenik ő. - Én... bocsánat... - Könnyű neked ezt mondani! Én épp most töltöttem két és fél órát tíz darab tizenegy éves fiúval csatározva. Nem, nem fiúval - helyesbített összeszorított szájjal. - Állatokkal, sót vadállatokkal. A sátán sarjaival. Grace-t hazaküldtem, hogy feküdjön le. Attól félek, rossz hatással lesz a dolog a babára. Esetleg mutánsként fog születni. A gyerekek partija, gondolta Sybill, és szédelegve nézett körül. Elfelejtette, hogy ma van. - Végei - Soha nem lesz vége. Egész életemben fel fogok ébredni éjszakánként, sikoltozva, míg végül majd betesznek egy gumiszobába. Fagylalt van a hajamban. A konyhaasztalon van valami... valami massza. Nem merek bemenni. Mintha mozgott volna. Három fiú beleesett a vízbe, úgy kellett kihúzni és megszárítani őket. Valószínűleg tüdőgyulladást fognak kapni, és a szüleik beperelnek minket. Az egyik kis teremtmény, kisfiúnak álcázva magát, megevett körülbelül hatvanöt szelet tortát, aztán beszállt az autómba - nem is tudom, hogy csinálta, olyanok, mint a villám! -, és mindent kihányt. - Ó, Istenem! - Sybill tudta, hogy ezen nem illik nevetni. Megdöbbenve tapasztalta, hogy a gyomra mégis remegni kezd. - Nagyon sajnálom. Nem tudok segíteni neked.... ööö...kitakarítania - Én ugyan hozzá nem nyúlok! Majd azok a férfiak... - az, aki állítólag a férjem, meg az idióta testvérei - majd ők kitakarítanak. Lesúrolnak mindent, felmossák, letörlik, fellapátolják... Ők fogják megcsinálni. Ők

tudták - mondta dühödt suttogással. - Ők tudták, milyen egy parti csupa fiúval. Én honnan tudtam volnál De ők tudták, és elrejtőztek a műhelyben, mindenféle ürügyeket keresve, mint például szerződések meg határidők. Engem és Grace-t egyedül hagytak ezzel a kimondhatatlan szörnyűséggel. -Anna lehunyta a szemét. - Ó, borzalom! Aztán egy darabig hallgatott, nem nyitotta ki a szemét. - Csak rajta! Nevess csak! Én úgyis túl gyönge vagyok hozzá, hogy felálljak, és behúzzak neked egyet. - Nagyon sokat dolgoztál, hogy Sethnek igazi partija legyen. - Es élete legszebb napja volt. - Anna felnézett, elmosolyodott. - És mivel tényleg Cam és a fiúk fognak kitakarítani, én is nagyon örülök neki, mindent egybevéve. Hogy vagyá- Jól vagyok. Azért jöttem, hogy bocsánatot kérjek a tegnap estéért. - Miért akarsz bocsánatot kérnie A kérdés kizökkentette Sybillt. Már így is késésben volt, gondolta, a rendetlenség és Anna monológja összezavarta. Megköszörülte a torkát, és még egyszer belekezdett. - A tegnap este miatt. Sértően viselkedtem, hogy csak úgy köszönés nélkül elmentem... - Sybill, én túl fáradt vagyok ahhoz, hogy hülyeségeket hallgassak. Nem viselkedtél sértően, nem kell semmiért bocsánatot kérned, és ha folytatod, fel fogsz bosszantani. Zaklatott voltál, és minden okod meg is volt rá. Es ez semmivé tette Sybill szépen előkészített beszédét. - Én őszintén nem értem, hogy ebben a családban miért nem vagytok képesek meghallgatni és elfogadni egy egyszerű bocsánatkérést, ha az ember nem megfelelően viselkedett. - Öregem, ha ezen a hangon tartod az előadásaidat - jegyezte meg Anna bámulattal - a hallgatóságod biztosan vigyázban ül. De hogy válaszoljak a kérdésedre, szerintem azért, mert mi magunk is túl gyakran követünk el olyasmit, amit nem megfelelő viselkedésnek lehet nevezni. Hellyel kínálnálak, de a nadrágod igazán szép, és én nem tudom, miféle ronda meglepetések várhatnak a székeken. - Nem is akarok maradni. - Te nem láttad a saját arcodat tegnap - mondta Anna kedvesebb hangon - amikor Seth felnézett rád, és elmondta neked, hogy emlékszik. De én láttam, Sybill. Láttam, hogy messze nem a kötelesség hozott ide, nem a felelősségérzet, vagy egy lanyha próbálkozás, hogy helyesen cselekedj. Amikor Glória elvitte tőled Setht, én tudom, hogy összetörte a szívedet. - Nem bírom ki még egyszer. - Sybill szemét égetni kezdték a könnyek. - Képtelen vagyok még egyszer végigcsinálni. - Nem is kell - mondta Anna halkan. - Csak azt akarom, hogy tudd, én megértelek. A munkám során

nagyon sok szenvedő embert látok. Nőket, akiket vernek, gyerekeket, akikkel rosszul bánnak, férfiakat, akik az utolsó szalmaszálba kapaszkodnak, és öregeket, akikről olyan könnyen meg tudunk feledkezni. Nekem fontosak, Sybill. Mindenki, aki segítségért jön hozzám, fontos nekem. Felsóhajtott, és kinyújtóztatta az ujjait. -De ahhoz, hogy segíteni tudjak, vissza kell húzódnom egy kicsit, objektívnek, realistának, gyakorlatiasnak kell lennem. Ha minden érzésemet beleadnám minden egyes esetembe, képtelen lennék dolgozni. Kiégnék, belepusztulnék. Én megértem, hogy az embernek szüksége van egy kis távolságra. - Igen - mintha enyhült volna a fájdalmas feszültség Sybill vállában. Persze, tudom, hogy megérted. - Sethszel azonban másképp volt - folytatta Anna. - Rögtön az első perctől kezdve vonzott. Nem tudtam ellenállni. Megpróbáltam, de nem tudtam. Gondolkoztam ezen, és őszintén azt hiszem, hogy az érzéseim iránta már akkor is megvoltak, mielőtt még találkoztunk. Nekünk az volt megírva, hogy egymás életének a részesei legyünk. Neki is az a sorsa, hogy ebben a családban éljen, és nekem is. Sybill megkockáztatta, hogy leereszkedjen a kanapé karfájára. - Azt akartam mondani... olyan jók vagytok hozzá. Te is, és Grace is. És olyan jót tesztek vele. A bátyjaival csodálatos a kapcsolata, és ez nagyon fontos. Egy kisfiúnak nagyon kell az erős férfias hatás. De a női oldal, amit te és Grace képviseltek, ugyanolyan fontos. - Benned is van valami, amit adni tudsz neki. Ott van kint - mondta Anna. - A hajóját nézegeti. - Nem akarom felzaklatni. Tényleg mennem kell. - Tegnap este érthető és elfogadható volt, hogy elmenekültél. -Anna egyenesen a szemébe nézett, nyugodtan, de kihívóan. - Most viszont nem az. - Biztosan nagyon jól végzed a munkádat - mondta Sybill kis csend után. -Átkozottul jól. Menj, beszélj vele! Ha még ebben az életben fel bírok állni innen, főzök friss kávét. Nem volt könnyú. De hát az életben sok minden nem könnyű, gondolta Sybill, és talán ez így is van jól. Átvágott a gyepen a kisfiú felé, aki a szép hajóban ült, és szemmel láthatóan gyors vitorlázásról álmodott. Butus vette észre elsőként, és ugatva rohanni kezdett felé. Sybill felkészült, és kinyújtotta a kezét, hogy visszatartsa a kutyát. Csakhogy Butus átbújt a keze alatt, és a védekező mozdulat így simogatássá változott. Szőre puha és meleg volt, bámuló szemekkel és olyan ostoba képpel nézett fel Sybillre, hogy ő elmosolyodott. - Te tényleg butus vagy, igaziA kutya leült, és felemelte a mancsát, addig

emelgette, míg ő meg nem rázta. Ekkor elégedetten visszafutott a hajóhoz, ahol Seth várt rá. - Szia - mondta a fiú, de ott maradt a hajóban, az egyik kötelet húzogatva, amitől a kis vitorla himbálózott. - Szia. Kipróbáltad már?- Nem. Anna nem engedte, hogy a fiúkkal kimenjünk - vonta meg a vállát. -Azt hiszi, hogy belefulladnánk. - De jól érezted magad a partink - Klassz volt. Anna egy kicsit felhúzta... - Elhallgatott, és a ház felé nézett. Anna nem szereti az ilyen szavakat. - Elég ideges, amiért Jaké telehányta a kocsiját, szóval azt gondoltam, elleszek itt kint, amíg megnyugszik. - Ez nagyon okos gondolatnak tűnik. Aztán csend lett, nehéz csend. Mind a ketten kibámultak a vízre, és azon gondolkoztak, mit mondjanak. Sybill összeszedte magát. - Seth, tegnap este nem búcsúztam el tőled. Nem lett volna szabad csak úgy elmennem. - Semmi baj. - A fiú újra megvonta a vállát. - Nem gondoltam, hogy emlékszel rám. Meg arra, hogy velem laktatok New Yorkban. - Azt hittem, csak úgy kitaláltam. - Nem volt könnyű a hajóban ülni, és olyan magasra felnézni. Seth kimászott, és leült a móló szélére, a lábát lóbálva. - Néha álmodtam róla. A kutyáról, meg ilyenekről. - Tiéd - motyogta a lány. - Igen, elég béna dolog. Anyám sosem beszélt rólad, azért gondoltam, hogy csak én találtam ki. - Néha... - Sybill vette a bátorságot, és leült mellé. - Néha én is valami ilyesmit éreztem. Még mindig megvan a kutya. - Megtartottadé - Csak ennyi maradt nekem belőled. Nagyon fontos voltál nekem. Tudom, hogy most nem úgy látszik, de tényleg fontos voltál. Csak nem akartam, hogy az legyél. - Mert az ő gyereke voltamé - Részben. - Őszintének kell lennie, legalább ezt meg kell adnia a gyereknek. - Ő sosem volt kedves. Valami elromlott benne. Úgy láttam, nem boldog, csak akkor, ha a közelében lévő emberek szenvednek. Nem akartam, hogy újra része legyen az életemnek. Azt gondoltam, egy-két napra befogadom, aztán elintézem, hogy elmehessetek valami otthonba. Azzal teljesítettem volna családi kötelességemet, és megvédtem volna a saját életemet. - De aztán nem küldtél el minket. - Kezdetben mindenféle kifogásokat találtam. Csak még egy éjszaka. Aztán beismertem magamnak, azért hagytam, hogy maradjon, mert azt akartam, hogy velem légy. Azt gondoltam, ha találok neki munkát, segítek neki lakást szerezni és rendezni az életét, akkor a közelemben leszel. Engem soha... te voltál az...

Megparancsolta magának, hogy vegyen néhány mély, megnyugtató lélegzetet, és mondja ki. - Szerettél engem. Te voltál az első ember, aki valaha is szeretett. Nem akartam ezt elveszíteni. És amikor mégis elvesztettelek, visszahúzódtam a csigaházamba, ahol voltam, mielőtt te jöttél. Csak magamra gondoltam, nem pedig rád. Szeretnélek egy kicsit kárpótolni ezért, ha lehet, hogy most rád is gondolok. Seth elfordította a tekintetét, lenézett a lábára, melyen előre-hátra himbálózott a víz fölött. - Phil mondta, hogy Glória telefonált neked, és te elküldted a fenébe. - Nem egészen ezekkel a szavakkal. - De erről volt szó, nem? - Azt hiszem. - Sybill majdnem elnevette magát. Igen. - Szóval nektek ugyanaz az anyátok, de más az apátok, igaz? - Igen, így van. - Tudod, ki volt az én apám? - Nem, nem ismertem. - Nem úgy értem, hanem tudod, hogy ki volt?- Glória mindig mást mondott, más neveket, meg mindenféle szart... izé... mindenféle dolgokat - helyesbített Seth. - Csak kíváncsi vagyok, de nem érdekes. - Én csak annyit tudok, hogy Jeremy DeLauternek hívták. Nem sokáig voltak házasok, és... - Házasoké Erre a fiú felnézett. - Nem is volt férjnél. Csak átvert. - Nem, láttam a házassági okiratot. Amikor eljött hozzám New Yorkba, nála volt. Azt gondolta, tudok neki segíteni, hogy megkeressük a férjét, és bepereljük gyerektartásért. Seth egy percig gondolkozott, végiggondolta ezt a lehetőséget. - Lehet. Mindegy. Én meg azt hittem, hogy csak úgy felvette valamelyik fickónak a nevét, akivel együtt élt egy darabig. Ha az apám elvette, akkor nem volt valami nagy ész. - Meg akarod keresni?- Biztosan meg lehetne találni. Bár beletelhet egy kis időbe. - Nem akarom. - A fiú hangjában ezúttal nem volt pánik, csak közömbösség. - Csak kíváncsi voltam, ki az, ennyi az egész. De nekem már van családom. - Felemelte a karját, mert Butus a hónalját böködte. Átkarolta a kutya nyakát. - Igen, van - Sybill fájdalmat érzett. Felállt. Habozott, szeme sarkából valami fehéret látott mozogni. Egy kócsag röppent fel, és végigsiklott a víz fölött, a fák mentén. Aztán eltűnt a folyókanyarban, csak enyhe légmozgást hagyva maga után. Milyen szép, gondolta. És milyen szép ez a hely is! Csendes öböl, s kikötő a megsebzett szíveknek, kisfiúknak, akiknek kell egy esély az élettől, hogy férfiak lehessenek. Nem tud köszönetet mondani Ray Qumnnek és a feleségének

azért, amit tettek, de azzal talán kimutathatja háláját, hogy félreáll, és hagyja, hogy a fiaik befejezzék, amit elkezdtek Sethszel. - Hát, mennem kellene. - Az a festődoboz, amit kaptam tőled, komolyan nagyon klassz. - Örülök, ha tetszik. Tehetséges vagy. - Tegnap este kipróbáltam a szenet. Sybill megint habozott, - Igen?- Nem nagyon sikerült. - Seth félrehajtotta a fejét, és felnézett rá. - Egészen más, mint a ceruza. Megmutathatnád, hogyan kell rajzolni vele. Sybill a vizet nézte. Tudta, hogy a fiú nem kéri. Hanem felajánl neki egy lehetőséget. Úgy látszik, most ő kapott egy esélyt. Választhat. - Persze, megmutatom. - Most?- Igen. - Sybill minden erejével azon volt, hogy nyugodt legyen a hangja. - Most. - Klassz! tzenkiíencedik fejezet Na és, ha egy kicsit keményen beszélt vele, gondolta Phillip. Úgy érezte, Sybillnek azonnal el kellett volna mondani, hogy Glória felhívta. Születésnap ide vagy oda, félre kellett volna hívnia őt, és beszámolni róla. De neki akkor sem lett volna szabad úgy rátámadnia a lányra, és aztán csak kisétálni a szobából. Mégis, a saját védelmében, bosszús volt, nyugtalan és nyers. Az éjszaka első felét azzal töltötte, hogy Sybill miatt aggódott, a másodikat pedig azzal, hogy saját maga miatt. Talán örülnie kellene, hogy a lánynak sikerült áttörnie a védelmét?- Ugráljon a boldogságtól, amiért Sybill befurakodott azon a szépen fényezett pajzson, amelyet harminc év alatt olyan nagy gonddal épített maga köréiSzó sem lehet róla. Azt hajlandó beismerni, hogy nem viselkedett valami szépen. Még békejobbot is hajlandó nyújtani, pezsgő és hosszú szárú rózsák kíséretében. Ő maga csomagolta be a kosarat. Két üveg Dom Perignon, jól behűtve, két hosszú kristálypohár - nem hajlandó megsérteni azt a finom francia italt a szállodai poharakkal -, kaviár, amelyet ügyesen elrejtett, épp egy ilyen alkalomra számítva, a 0-os joghurt kiürült kartondobozába. Jól tudta, hogy ahhoz a családból senki sem nyúl. Ő maga pirította meg a kenyeret is, a halványrózsaszín rózsákat és a hozzáillő vázát pedig nagy gonddal választotta ki. Lehet, hogy Sybill kicsit vonakodni fog, gondolta. Nem árthat, ha pezsgővel és rózsával kövezi ki az útját. Főleg, mivel most ő akar egy kicsit befurakodni. El fogja lazítani, tervezte, beszélget vele, és főleg beszélteti.

Addig nem megy el, amíg nem kap tisztább képet arról, kicsoda is valójában Sybill Griffin. Vidáman bekopogott az ajtaján. Igen, ez lesz a jó megközelítés: könnyed vidámság. Lépteket hallott, majd egy homályos alakot látott az ajtó mögött, mire elbűvölő mosollyal nézett vissza a kukucskálóra. És a lépések távolodtak. Oké. Szóval nem csak egy kicsit vonakodik, vonta le a következtetést, és még egyszer bekopogott. - Ugyan már, Sybill! Tudom, hogy ott vagy. Beszélnem kell veled. A csend nem feltétlenül üres, fedezte fel. Néha olyan, mintha tele lenne jéggel. Oké, rendben van, gondolta, és összevont szemöldökkel nézett az ajtóra. Sybill keményre vette a figurát. Letette a kosarat az ajtót elé, majd végigment a folyosón a tűzlépcsőhöz, és elindult lefelé. Ahhoz, amit tervez, nem szükséges, hogy lássák kimenni a hallból. - Jól felbosszantottad - jegyezte meg Ray és felvette fia lépteinek ritmusát a lépcsőn lefelé haladva. - Úristen! - Phillip apja arcába bámult. - Legközelebb egyszerűen csak lőj fejbe! Sokkal kevésbé lesz kínos, mintha az én koromban szívrohamot kapok. - A szíved elég erős. Szóval nem akar beszélni veled - Majd fog - felelte Phillip komoran. - Pezsgővel akarod levenni a lábáróR - Ray hátrafelé mutatott a hüvelykujjával. - Be szokott jönni. - A virág tényleg jó ötlet. Én általában ki tudtam békíteni anyádat egy csokor virággal. Ha megalázkodtam, akkor gyorsabban ment. - En nem alázkodom meg. - Ebben Phillip határozott volt. - Legalább annyira az ő hibája is. - Soha nem az ő hibájuk - kacsintott rá Ray. - Minél előbb elfogadod ezt, annál hamarabb tudtok ágyba bújni, hogy kibéküljetek. - Jézusom, apa! - Phillip megdörgölte az arcát. - Nem fogok veled szexről beszélgetni. - Miért ne4 Nem ez lenne az első alkalom - sóhajtott fel Ray. Leértek a földszintre. - Szerintem anyád és én elég sokat beszéltünk nektek a szexről, méghozzá nyíltan. Sőt az első óvszert is tőlünk kaptad. - Az akkor volt - morogta Phillip. - Azóta már beletanultam. Ray vidáman felnevetett. - Gondolom! De persze itt nem a szex az elsődleges. Mindig fontos, az igaz. Férfiak vagyunk, nem tehetünk róla. Azért vagy olyan ideges amiatt a hölgy miatt ott fent, mert nem csak szexről van szó. Hanem szerelemről. - Nem vagyok szerelmes belé. Egyáltalán nem. Csak... érdekel. - A szerelem mindig is kemény dió volt neked Ray kilépett a szeles estébe,

és felhúzta kopott dzsekijén a cipzárt. - Valahányszor valami komoly kezdett alakulni, te gyorsan elindultál az ellenkező irányba nézett mosolyogva a fiára. - De nekem úgy tűnik, hogy most egyenesen előre haladsz. - Sybill Seth nagynénje. - Phillip bosszankodva megdörzsölte bizsergő tarkóját, és elindult az épület mögé. - Ha találkozni akar vele, velünk, akkor meg kell értenem. - Sethnek is része van benne, igen. De ma reggel nem azért veszekedtél vele. Hanem azért, mert megijedtél. Phillip széttett lábbal megállt, megmozgatta a vállát, és Ray arcát nézte. - Először is, nem tudom elhinni, hogy itt állok, és veled vitatkozom. Másodszor, az az érzésem, hogy amíg éltél, sokkal inkább hagytad, hogy a saját életemet éljem, mint amióta meghaltál. Ray csak mosolygott. - Hát, most más szemszögből látom a dolgokat. Azt akarom, hogy boldog légy, Phil. Nem tudok továbbmenni, amíg nem bizonyosodom meg róla, hogy azok, akiket szeretek, boldogok. Pedig szeretnék már menni tette hozzá halkan -, anyátokhoz. - Te... ő... hogy van - Vár engem. - Ray arca és szeme csillogni kezdett. - És tudod jól, hogy sosem volt valami türelmes. - Annyira hiányzik nekem! - Tudom. Nekem is. Nagyon hízelgőnek találná, ugyanakkor bosszankodna is, hogy legbelül sosem voltál hajlandó kevesebbel beérni, mint egy olyan nővel, amilyen ő volt. Phillip megdöbbent, mert apja igazat mondott, és mert ezt a titkot nagyon gondosan őrizte a szíve mélyén. - Nem erről van szó, egyáltalán nem! - Akkor részben - bólintott Ray. - Neked kell megtalálnod a párodat. És neked kell kialakítanod a kapcsolatodat vele. Nagyszerű dolgot tettél ma Sethszel. De ő is - felpillantott a Sybill hálószobájából kiszűrődő fényre. - Jó csapat vagytok, még akkor is, amikor különbözőirányba akartok indulni. Azért van ez így, mert mind a ketten törődtök vele, sokkal jobban, mint hinnétek. - Tudtad, hogy Seth az unokádé - Nem. Legalábbis az elején nem - sóhajtott fel Ray. - Amikor Glória megtalált, mindent rám zúdított. Én azt sem tudtam, hogy létezik, és egyszerre ott állt, kiabált,, vádaskodott, követelődzött. Nem tudtam megnyugtatni, sem értelmes beszédre bírni. Aztán már csak azt vettem észre, hogy elment a dékánhoz, és kitalálta, hogy molesztáltam. Glória nagyon nehéz helyzetben van. - Rohadt kurva. Ray vállat vont.

- Ha hamarabb tudtam volna, hogy van egy lányom. .. hát, késő bánat. Glóriát már nem tudtam megmenteni, de Setht igen. Csak egy pillantást kellett vetnem rá, és tudtam. Ezért fizettem Glóriának. Lehet, hogy rosszul tettem, de a fiúnak szüksége volt rám. Hetekig tartott, mire megtaláltam Barbarát. Csak annyit akartam tőle, hogy erősítse meg, amit Glória mondott. Háromszor is írtam neki. Fel is hívtam Párizsban, de nem volt hajlandó beszélni velem. Akkor is ezzel foglalkoztam, amikor az a baleset ért. Ostoba voltam - ismerte be. - Hagytam, hogy Glória felzaklasson. Haragudtam rá, magamra is, aggódtam Seth miatt, féltem, hogy ti hárman mit fogtok szólni, ha majd elmagyarázok mindent. Túl gyorsan vezettem, és nem figyeltem eléggé. - Melléd álltunk volna. - Már tudom. De akkor nem voltam biztos benne, és ez is ostobaság volt. Stella elment, ti hárman éltétek a magatok életét, én meg hagytam, hogy a rosszkedv eluralkodjon rajtam, és ezt elfelejtettem. Most ott álltok Seth mellett, és ez a legfontosabb. - Már majdnem vége. Sybill vallomásával az állandó gyámságot biztosra vehetjük. - Nem csak a vallomását adta, és még ennél is többet fog adni. Erősebb, mint hiszi. Mint bárki hinné róla. Ray hirtelen hangulatot váltott, csettintett a nyelvével, és megrázta a fejét. - Gondolom, fel akarsz mászni. - Ezt terveztem. - Sosem felejtetted el ezt a régi módszert. Talán ezúttal nem is baj. Arra a lányra ráfér néhány meglepetés - kacsintott Ray megint. - Óvatosan mássz! - Te ugye nem jössz feR - Nem. - Ray megveregette Phillip vállát, és jóízűen felkacagott. -Vannak olyan dolgok, amelyeket egy apának nem kell látnia. - Jó. De ha már itt vagy, segíts! Tarts nekem bakot, hogy fel tudjak kapaszkodni az elsó emeleti balkonig. - Jó. Engem úgysem tudnak letartóztatni, igazi Ray összekulcsolta a két kezét, nagyot lökött Philíipen, aztán hátrébb lépett, és nézte, amint mászik. Nézte egy darabig, aztán elmosolyodott. - Hiányozni fogsz - mondta halkan, és beleolvadt a sötétségbe. Sybill a szobájában vadul próbált a munkájára összpontosítani. Egy cseppet sem érdekli, ha kicsinyes és értelmetlen volt, hogy nem engedte be Phillipet. Erre a hétvégére már elege van az érzelmi zűrzavarból. Különben is, elég hamar feladta, nem?Hallgatta egy darabig, amint a szél rázza az ablakokat, összeszorította a fogát, és nekiesett a billentyűzetnek. A belső újságok áramlása sokkal nagyobb súlyú, mint a külső híreké. Igaz, hogy a televízió, a sajtó és egyéb információforrások ugyanúgy elérhetőek a kis közösségekben is, mint

a nagyvárosi területeken, mégis a kis lélekszámú településeken az ember szomszédjának a cselekedetei és az őt érintő dolgok fontosabb szerepet játszanak. Az információ szájról szájra terjed, hol pontosan, hol kevésbé. A pletyka a kommunikáció elfogadott formája. A hálózat bámulatra méltóan gyors és hatékony. Nagyvárosokban elterjedt szokás, hogy nyilvános helyen azemberek úgy tesznek, mintha nem hallanák mások magánjellegűbeszélgetéseit. Eza kisvárosokban nem jellemző. Deaz átmeneti szférákban, mint például a szállodák, elfogadott viselkedési minta ez a fajta tettetés. Ebből az a következtetés vonható le, hogy azokon a helyeken, ahol gyakran megfordulnak idegenek, a viselkedési minták megváltoznak. Ezzel szemben nyílt odafigyelést tanúsítanak olyan helyeken, mint Ujjai megdermedtek, szája kinyílt. Az erkélyajtó mögött megjelent Phillip, kinyitotta, és belépett. -Mi... - Szánalmasak a zárak ezeken az ajtókon - mondta. Odament a bejárati ajtóhoz, kitárta, és behozta a kosarat és a virágokkal teli vázát. - Gondoltam, hogy megkockáztathatom. Szerencsére nem gyakori a betörés errefelé. Ezt is beleírhatod a feljegyzéseidbe. Letette a rózsákat a lány elé. - Felmásztál a ház falánk - Sybill bámulva nézett rá. - Elég erős a szél - kinyitotta a kosarat, és kivett belőle egy üveget. - Jól esne egy ital. És neked ? - Felmásztál a ház faláni - Ezt már megállapítottuk. - Phillip gyakorlott mozdulattal, halk pukkanással kinyitotta a pezsgót. - Nem jöhetsz csak úgy be ide... - tiltakozott Sybill széles kézmozdulattal - nem bonthatsz csak úgy pezsgót itt... - Pedig épp ezt tettem - töltött tele két poharat Phillip, és rájött, nem tesz rosszat a hiúságának, hogy a lány így bámul rá. - Sybill, ne haragudj a reggeli viselkedésemért! Mosolyogva odanyújtott neki egy poharat. - Elég rossz volt a kedvem, és rajtad töltöttem ki a mérgemet. -És úgy kérsz bocsánatot, hogy betörsz a szobámba - Nem törtem be semmit. Különben is, nem nyitottál ajtót, a virágok pedig be akartak jönni. Én is. Nos, fegyverszünetet kötünk?- - kérdezte Phillip, és várt. Felmászott. Sybill nem tudta magát túltenni ezen. Még soha senki nem művelt ilyen bátor és esztelen dolgot miatta. Rámeredt a férfira, belenézett abba az aranyszínű szempárba, és érezte, hogy ellágyul. - Dolgom van. Phillip elvigyorodott, mert látta, hogy kezd enyhülni. - Nekem meg kaviárom. Sybill dobolni kezdett ujjaival a billentyűzet szélén. - Virág, pezsgő, kaviár. Mindig ilyen jól felszerelkezel, ha betörni indulsz?

- Csak olyankor, ha bocsánatot akarok kérni, és egy szép nő könyörületéért esedezem. Van benned könyörület, Sybill? -Azt hiszem, elképzelhető. Phillip, én nem akartam eltitkolni előled, hogy Glória telefonált. - Tudom. Légy nyugodt, ha nem jöttem volna rá magamtól, Cam belém verte volna. - Cam? - Sybill döbbenten pislogott rá. - Ó nem szeret engem. -Tévedsz. Aggódott miattad. Nem tudlak rábeszélni, hogy tarts egy kis szünetet? - Jól van. - Sybill elmentette a dokumentumot, és kikapcsolta a gépet. - Örülök, hogy már nem haragszunk egymásra. Az csak bonyolítja a dolgokat. Találkoztam ma délután Sethszel. - Hallottam róla. A lány elfogadta a pezsgőt, és belekortyolt. - Kitakarítottátok a házat? - kérdezte. A férfi fájdalmas, szánalmas pillantást vetett rá. - Nem akarok beszélni róla. így is rémálmaim lesznek miatta. - Megfogta a lány kezét, és odahúzta őt a kanapéhoz. - Beszéljünk valami kevésbé ijesztő dologról! Seth megmutatta nekem a szénrajzot, amelyet a te segítségeddel készített. - Tényleg nagyon ügyes. Olyan gyorsan megért mindent. Nagyon figyel, és remek szeme van a részletekhez és a perspektívához. -Azt is láttam, amit te rajzoltál. A házunkról. - Phillip mintegy mellesleg előrehajolt az üvegért, és töltött még Sybillnek. - Te is nagyon jól rajzolsz. Nem is értem, miért nem a művészetet választottad hivatásodnak. - Kislánykoromban különórákra jártam. Rajz, zene, tánc... Az egyetemen is felvettem néhány órát. - Sybill nagyon megkönnyebbült, hogy már nincs közöttük feszültség. Hátradőlt, és élvezettel kortyolgatta a pezsgőt. - De nem vettem komolyan. Mindig is tudtam, hogy a pszichológiát fogom választani. - Mindig? - Nagyjából igen. A művészet nem az olyan embereknek való, mint én vagyok. - Miért? A kérdéstől Sybill megzavarodott, óvatosabb lett. - Mert a művészet nem gyakorlatias dolog. Azt mondtad, hogy kaviárt hoztál? Aha, gondolta Phillip, máris visszakozott. Kénytelen lesz megkerülni a védelmi vonalát. - Igen. - Elővette az üveget és a pirítóst, és megint töltött. - Milyen hangszeren játszol? - Zongorán. - Tényleg? Én is - könnyedén rámosolygott. - Ki kell próbálnunk, tudunk-e négykezest játszani. A szüleim imádták a zenét. Mindannyian játszottunk valamin.

- Fontos, hogy egy gyerek megtanulja értékelni a zenét. - Igen, jó szórakozás. - Phillip kaviárt tett egy szelet pirítósra, és odanyújtotta neki. - Szombat esténként néha mind az öten együtt játszottunk. - Mindannyian együtt? Az szép lehetett. Én mindig is utáltam mások előtt játszani. Olyan könnyű eltéveszteni. - És mi van akkora Senki nem fogja leharapni az ujjadat, ha melléütsz. - Anyám megrökönyödött, és az rosszabb, mint... Észbekapott, belebámult a poharába, aztán letette. A férfi sima mozdulatokkal újra teletöltötte. - Anyám nagyon szeretett zongorázni. Én ezért választottam ezt a hangszert. Azt akartam, hogy legyen valamim, ami közös vele. Annyira szerettem őt! Mind a hárman szerettük, de számomra 5volt minden, ami erős, jó és kedves csak lehet egy nőben. Azt akartam, hogy büszke legyen rám. Ha láttam, hogy sikerült, ha mondta, hogy büszke rám, az volt a legjobb érzés a világon. - Vannak emberek, akik egész életükben azért küzdenek, hogy elnyerjék a szüleik elismerését, de soha nem jutnak még a közelébe sem. - Volt valami keserű és hideg a lány hangjában. Ö maga is hallotta, és megpróbált nevetni. - Túl sokat iszom. Még a fejembe száll. Phillip azonban megint töltött neki. - Baráti társaságban vagy. - Nem szabad túlzásba vinni az alkoholfogyasztást - akármilyen finom is. -Az igaz, hogy nem szabad túlzásba vinni, legalábbis nem rendszeresen - helyesbített Phillip. - Voltál már részeg, SybilR - Dehogy voltam! - Pedig nem ártana. - Összekoccintotta a poharukat. - Mikor ittál először pezsgőt?- Nem emlékszem. Gyakran kaptunk vizezett bort a vacsorához, amikor gyerekek voltunk. Fontos volt, hogy megtanuljuk, melyek a megfelelő borok, hogyan kell felszolgálni őket, melyik milyen ételhez való, milyen pohár jár a vörösés milyen a fehérborhoz. Tizenkét éves koromban már könnyedén le tudtam volna vezetni egy húszfős előkelő vacsorát. - Komolyan ? Sybill felnevetett, élvezte a fejében az ital pezsgését. - Ez nagyon fontos készség. El tudod képzelni, micsoda szörnyűség, ha az ember eltéveszti az ülésrendet?- Vagy nem elég jó bort szolgál fel a főételhez-?- Az este tönkremegy, az ember jó híre oda! Az emberek bizonyos fajta unalmat elviselnek az ilyen alkalmakkor, de ha a bor nem elég finom, azt már nem. - Sok formális vacsorán vettél részt - Nagyon sokon. Előbb néhány kisebben, amit amolyan gyakorlatnak is

felfoghatunk, a szüleim közeli barátaival, hogy meg tudják ítélni, elég érett vagyok-e. Aztán tizenhat éves koromban anyám adott egy nagy, fontos vacsorát a francia nagykövet és felesége tiszteletére. Az volt az első hivatalos megjelenésem a társaságban. Szörnyen féltem. - Nem gyakoroltál eleget?- 0, dehogynem. Órákon át tanultam a protokollt. Csak borzasztóan szégyenlős voltam. - Szégyenlőse - kérdezte a férfi, és Sybill haját a füle mögé simította. Egy jó pont Crawford mamának, gondolta. -Butaság, tudom. De ahányszor így kellett szembenéznem az emberekkel, a gyomrom felfordult, a szívem majd kiugrott, és rettegtem, hogy kiontok valamit, vagy olyasmit mondok, amit nem lenne szabad, esetleg nem tudok majd megszólalni. - Megmond tad a szüleidnek?. -Miti - Hogy féltél. - Ó! - Sybill csak legyintett, mintha ez lenne a legabszurdabb kérdés, amit valaha hallott. Aztán felemelte az üveget, és töltött még magának. - Mi értelme lett volnál Meg kellett tennem, amit vártak tőlem. - Miérté Mi történt volna, ha nem teszed- Megvertek volna?- Vagy bezárnak a szekrénybe?- Jaj, dehogy! A szüleim nem szörnyetegek. Egyszerűen csak csalódottak lettek volna, rosszallóan néztek volna rám. Az szörnyű volt, amikor úgy néztek rám, összeszorított szájjal, hideg tekintettel, mintha valami hiba lenne bennem. Könnyebb volt végigcsinálni. Aztán egy idő után megtanultam. - És inkább megfigyelő lettél, nem pedig résztvevő. - És karriert csináltam ezzel. Lehet, hogy nem teljesítettem a kötelességemet, mert nem mentem férjhez egy fontos emberhez, és nem szenteltem az életemet azoknak a szörnyűséges vacsoráknak, és nincs néhány jól nevelt, tökéletesen viselkedő gyermekem - mondta emeltebb hangon. - De jól hasznosítottam, amit tanultam, és karriert csináltam. Méghozzá olyat, ami sokkal jobban illik hozzám. Elfogyott a pezsgő. - Lassítsunk egy kicsit! - Miérté - Sybill nevetve előhúzta a második üveget. - Baráti társaságban vagyunk. Kezdek berúgni, és azt hiszem, ez nem is olyan rossz. Miért is ne, gondolta Phillip, és elvette tőle az üveget, hogy kinyissa. Hiszen épp ezt akarta: bejutni az alá az udvarias és csiszolt felszín alá. Most, hogy sikerült, miért visszakoznak - De egyszer férjnél voltál - emlékeztette a lányt. - Már mondtam neked, hogy az nem számít. Nem volt fontos ember. Hirtelen ötlet volt, kicsinyes és rosszul sikerült kísérlet, hogy fellázadjam. Rossz lázadó lenne belőlem. Hm - Sybill belekortyolt a pezsgőbe, és gesztikulálni kezdett a poharával. - Apám egy brit üzlettársának valamelyik fiához kellett volna hozzámennem.

- Melyikhez- 0, az mindegy volt. Mind a kettő nagyon megfelelt. A királynő távoli rokonai voltak. Anyám szentül eltökélte, hogy a lányát házasság révén rokonságba hozza a királyi családdal. Hatalmas győzelem lett volna. En akkor még csak tizennégy éves voltam, úgyhogy bőven volt ideje mindent eltervezni. Azt hiszem, úgy szerette volna, ha tizennyolc évesen hivatalosan is eljegyzést kötök az egyik ifjúval. Húszéves koromban férjhez mentem volna, és két év múlva jöhetett volna az első gyerek. Anyám mindent alaposan végiggondolt. - És te nem voltál hajlandód - Esélyem sem volt. Lehet, hogy nagyon is hajlandó lettem volna. Nemigen voltam képes szembeszállni anyámmal. - Sybill ezen egy darabig töprengett, aztán pezsgővel elmosta a komor gondolatokat. - De Glória elcsábította a fiúkat, mind a kettőt egyszerre, a szalonban. A szüleim operába mentek. Azt hiszem, valami Vivaldi volt. Mindegy... - Újból legyintett, és ivott. Hazajöttek, és ott találták őket. Micsoda jelenet volt! Én lesurrantam, és leskelődtem. Meztelenek voltak... mármint nem a szüleim... - Természetesen. - Ráadásul belőtték magukat valamivel. Nagy kiabálás volt, fenyegetőzés, könyörgések. Az oxfordi ikrek könyörögtek. Említettem, hogy ikrek voltak? -Nem. - Teljesen egyformák. Szőkék, fehér bőrűek, szögletes állúak. Glóriát persze egy fikarcnyit sem érdekelték. Csak azért csinálta, mert anyám kiválasztotta őket nekem. Tudta, hogy rajta fogják kapni őket. Gyűlölt engem. Nem anyám, Glória. - Sybill összevonta a szemöldökét. - Anyám nem gyűlölt. - Mi történte - Az ikreket szégyenszemre hazaküldték, Glóriát pedig megbüntették. Ami elkerülhetetlenül ahhoz vezetett, hogy visszavágott. Megvádolta apám barátját, hogy elcsábította, ebből egy másik szörnyű jelenet következett, és ezután történt, hogy megszökött otthonról. Az biztos, hogy nyugodtabban éltünk, miután elment, de így a szüleimnek több idejük volt rá, hogy engem alakítgassanak. Mindig azon töprengtem, miért tekintenek úgy rám, mint egy saját teremtményre, nem pedig mint egy gyerekre. És hogy miért nem tudnak szeretni. De hát... - dőlt megint hátra Sybill. - Én nem vagyok szeretetreméltó. Soha senki nem szeretett. Phillip fájdalmat érzett. A gyermeket is, és a felnőtt nőt is sajnálta. Letette a poharát, és két keze közé fogta Sybill arcát. - Tévedsz. - Nem tévedek. - A lány tétován elmosolyodott. Ez a szakmám. Tudom. A szüleim sosem szerettek,

Glória pedig természetesen szintén nem. A férjem, aki nem számít, nem szeretett. Még csak egy olyan kedves, jó szívű szolgánk sem volt, mint amilyenről könyvekben lehet olvasni, aki odaszorított volna hatalmas kebléhez, és szeretett volna. Senki nem törődött velem még annyira sem, hogy legalább úgy tegyen. Senki nem mondta soha, hogy szeret. Te viszont nagyon szeretetreméltó vagy. Szabad kezével megsimogatta a férfi mellkasát. - Még sosem szeretkeztem részegen. Szerinted milyen leheti - Sybill! - Phillip megfogta a lány kezét, még mielőtt eltereli a figyelmét. Téged alulértékeltek. Nem szabad neked is alulértékelned saját magadat. - Phillip - hajolt előre a lány, és finoman megharapta a férfi alsó ajkát. - Az én életem unalmas és kiszámítható volt. Amíg meg nem jelentél te. Amikor először megcsókoltál, az agyam egyszerűen kikapcsolt. Még soha senki nem tett velem ilyet. És amikor megérintesz. .. - Lassan a melléhez emelte összekulcsolt kezüket. -A bőröm felforrósodik, a szívem hevesebben ver, és az egész bensőm mintha folyékonnyá válna. Felmásztál a ház falán. - Sybill szája kóborolni kezdett a férfi állán. - Rózsát hoztál nekem. Kívántál, ügyei - Igen, kívántalak, de nem csak. - Tegyél magadévá! - hajtotta hátra a fejét, hogy belenézhessen abba a csodálatos szempárba. - Még sosem mondtam ezt egyetlen férfinak sem. Képzeld csak el! Tegyél magadévá, Phillip! - A szavak részben könyörgésnek, részben ígéretnek hangzottak. - Csak tegyél magadévá! Ujjai közül kicsúszott az üres pohár, átkarolta a férfi nyakát. Phillip képtelen volt ellenállni neki. Lefektette a kanapéra. És magáévá tette. A szeme mögött tompa fájdalom sajgott, a halántékán viszont élénk lüktetést érzett. Meg is érdemli, gondolta Sybill, s közben abban reménykedett, hogy a forró zuhany talán enyhít valamit rajta. Soha többé, Isten a tanúja, soha többé nem iszik ennyit! Azt kívánta, az ivás utóhatásai legalább emlékezetvesztéssel is járnának, a másnaposság mellett. De nagyon is tisztán emlékezett, hogyan fecsegett magáról. Miket mondott Phillipnek. Megalázó, személyes dolgokat, melyeket magában sem szokott felidézni. És most szembe kell néznie a férfival. És azzal a ténnyel, hogy egyetlen rövid hétvége alatt sírt a karjában, aztán kiszolgáltatta neki a testét, és a legféltettebben őrzött titkait is. És szembe kell néznie azzal is, hogy reménytelenül és veszélyesen beleszeretett Phillipbe. Ami természetesen teljesen értelmetlen. Már maga az, hogy képes elhinni, hogy ilyen rövid idő alatt ilyen erős érzelmek alakulhattak ki benne, jól mutatja, miért is reménytelenek az ilyen érzelmek. És miért veszélyesek. Nyilvánvaló, hogy nem tud tisztán gondolkozni. Ez az érzelmi zűrzavar, amely ilyen gyorsan megrohanta,

lehetetlenné tette, hogy objektív távolságot tartson, és elemezni tudja a helyzetet. Amint Seth sorsát elrendezte, amint minden részlet a helyére került, meg kell találnia a módját, hogy eltávolodjon. A legegyszerűbb és leglogikusabb módja az eltávolodásnak, ha földrajzi távolságot teremt, vagyis visszamegy New Yorkba. Nem kétséges, hogy visszanyeri a józan eszét, ha újra felveszi saját ritmusát, és belesüppedhet kényelmes, ismerős, megszokott életébe. Bármilyen elkeserítően unalmasnak tűnik is most. Sokáig fésülte nedves haját, aztán alaposan bekrémezte a bórét, megigazította a köntös gallérját. A légzési technika nem nagyon működött most, nem sikerült megnyugtatnia magát, de hát a másnaposságot figyelembe véve ez nem is csoda. De azért amikor kilépett a fürdőszobából, arcvonásai higgadtságot tükröztek. Besétált a nappaliba, ahol Phillip épp kávét töltött a reggelizőtálca fölött. - Gondoltam, ez jól fog esni. - Igen, köszönöm. - Sybill vigyázott, hogy ne is nézzen az üres pezsgősüvegre, sem a szétszórt ruhákra, melyeket tegnap este nem tett a helyükre. - Vettél be aszpirint? - Igen. Nem lesz semmi bajom - mondta mereven, elfogadta a kávét, és olyan óvatosan ült le, mint egy rokkant. Tudta, hogy sápadt, és karikás a szeme. A párás tükörben volt alkalma alaposan szemügyre vennie magát. És most Phillipet is alaposan szemügyre vette. Ó bezzeg nem volt sem sápadt, sem karikás szemű. Egy kicsinyes nő megvetné érte. Kortyolgatni kezdte a kávét, és fürkészően nézte a pí 11 a tlSztulni kezdett. Hányszor is töltötte tele inilüp az ő poharát estei És hányszor töltött saját magánaké Ugy tűnt, hogy nagy különbség van a kettő között. A férfi lekvárt kent egy szelet pirítósra, Sybillben pedig egyre nótt a neheztelés. Neki még az ételnek a gondolatára is felfordult a gyomra. - Éhes vagy - kérdezte kedvesen. - Nagyon. - Phillip levette a fedőt egy tányérról, melyben rántotta gőzölgött. - Meg kellene próbálnod enni egy kicsit. Inkább meghal. -Jólaludtál? - Igen- És milyen csillogó a szemed! Milyen friss vagy ma reggel! A férfi megérezte a hangjában a gúnyt, és óvatos pillantást vetett rá. Lassan akarta csinálni, időt akart adni Sybillnek, hogy magához térjen, mielőtt megbeszélnek bármit. De

úgy látszik, gyorsabban magához tér, mint gondolta. - Te egy kicsit többet ittál, mint én - kezdte. -Leitattál. Szándékosan. Behízelegted magad a szobámba, és elkezdted önteni belém a pezsgőt. - Azért nem kellett befognom az orrodat, hogy leöntsem a torkodon. -A bocsánatkérést csak ürügyül használtad. - Sybill keze remegni kezdett, úgyhogy lecsapta a kávét az asztalra. - Tudtad, hogy haragszom rád, és azt gondoltad, könnyebben bejutsz az ágyamba Dom Perignonnal. - A szex a te ötleted volt - emlékeztette őt a férfi sértetten. - Én beszélgetni akartam veled. És az az igazság, hogy többet tudtam meg rólad, miután kicsit becsíptél, mint eddig bármikor. Ezért akartam, hogy felszabadulj - mondta, és úgy döntött, nem hajlandó bűntudatot érezni miatta. - És te hagytad. -Azt akartad, hogy felszabaduljak?- - suttogta a nő, és lassan felállt. - Tudni akartam, ki vagy te. Jogom van tudni. - Te... te előre eltervezted. Eltervezted, hogy idejössz, rábeszélsz, hogy igyam egy kicsivel többet a kelleténél, mert kémkedni akartál a magánéletem után. - Fontos vagy nekem, Sybill. - A férfi elindult felé, de Sybill félrelökte a kezét. - Nem! Nem vagyok olyan hülye, hogy még egyszer elhiggyem. - Komolyan fontos vagy nekem. És most többet tudok rólad, jobban megértelek. Miért baj ez4 - Becsaptál. - Talán igen. - Megfogta a lány karját, és amikor az el akarta húzni, nem engedte. - Maradj csak! Neked kivételezett, rendezett gyermekkorod volt. Nekem nem. Te minden elónyt megkaptál, szolgák lestek a kívánságaidat, taníttattak. Engem nem. Kevesebbre tartasz, mert tizenkét éves koromig az utcákon laktam - Nem. De annak semmi köze ehhez. - Engem sem szeretett senki - folytatta Phillip. Tizenkét éves koromig. Úgyhogy jól ismerem mindkét oldalt. Azt gondoltad, kevesebbre foglak tartani, mert túlélted a hidegséget - Nem vagyok hajlandó beszélni róla. - Ez nem megy így tovább. Az érzelmek elől nem lehet menekülni, Sybill. - Phillip lehajolt, megcsókolta, magával rántva a lányt a szédületbe. - Lehet, hogy még én sem tudom, mit kezdjek vele. De akkor is tudomásul kell vennünk, hogy léteznek. Láttad a sebhelyeimet. Mert kívül vannak. Most én is láttam a tieidet. Már megint kezdi. Megint elgyengíti, eléri, hogy kívánja. Lehajthatná a fejét a vállára, és érezhetné, amint a férfi karja átöleli. Csak kérnie kell. De képtelen rá. - Nem kell engem sajnálni! - Ó, kedvesem! - Phillip ezúttal gyöngéden hozzáenntette ajkát az ajkához. - Dehogynem. És bámulom,

hogy mindezek ellenére mit értél el. - Túl sokat ittam - mondta a lány gyorsan. - Úgy festettem le a szüleimet, mintha hideg, érzéketlen emberek lennének. - Mondták neked valaha, hogy szeretneki Sybill kinyitotta a száját, aztán nagyot sóhajtott. - Mi egyszerűen nem voltunk olyan család, ahol kimutatják, amit éreznek. Nem minden család olyan, mint a tiéd. Nem minden családban mutatják ki a szeretetüket érintéssel és... - Elhallgatott. A hangjában pánikszerű védekezést érzett. De mi ellen védekezik?Maga sem értette. Vagy ki ellene - Nem, egyikük sem mondta soha. Glóriának sem, legalábbis amennyire én tudom. És minden rendes pszichológus levonhatná a következtetést, hogy gyermekeik erre a szigorú, túlságosan formális és sokat követelő légkörre reagálva különböző végleteket választottak. Glória vad viselkedésével akarta felhívni magára a figyelmet. Én alkalmazkodtam, hogy elismerjenek. Glória a szexet azonosította a szeretettel és a hatalommal, és arról ábrándozott, hogy magas pozícióban lévő férfiak kívánják és megerőszakolják. Beleértve nevelőapját és vér szerinti apját is. Én viszont kizártam a szexből minden intimitást, mert féltem a kudarctól, és olyan szakterületet választottam, ahol biztonságosan megfigyelhettem az emberek viselkedését anélkül, hogy érzelmi bonyodalmakat kellett volna megkockáztatnom. Elég világos 4 - A legfontosabb szó ebben, azt hiszem, a választás. Glória azt választotta, hogy fájdalmat okoz, te pedig azt, nem hagyod, hogy neked fájdalmat okozzanak. - Pontosan. - De te nem tudtad tartani magad ehhez az elhatározáshoz. Sethszel megkockáztattad, hogy fájdalomban lesz részed. És most ugyanezt teszed velem is. Megérintette a lány arcát. - Sybill, én nem akarlak bántani. Nagyon valószínű, hogy már késő ezt megakadályozni, gondolta a lány, de megadta magát, és a férfi vállára hajtotta a fejét. Kérnie sem kellett, Phillip átkarolta. - Meglátjuk, mi lesz - döntötte el Sybill. uszadik fejezet A félelem - írta Sybill - közös emberi érzés. Es mivel emberi, ugyanolyan bonyolult, ugyanolyan nehéz elemezni, mint a szerelmet és a gyűlöletet, a kapzsiságot és a szenvedélyt. Az érzelmek, azok okai és következményei nem tartoznak az én szakterületembe. Vannak tanult és ösztönös elemek a viselkedésben, melynek nagyon gyakran nincs igazi érzelmi gyökere. A viselkedés sokkal egyszerűbb, mint az érzés, bár nem olyan alapvető. Félek. Egyedül vagyok ebben a szállodában. Felnőtt nő vagyok, tanult, okos, értelmes és ügyes. Mégis félek felemelni az íróasztalomon

álló telefont és felhívni az anyámat. Pár nappal ezelőtt nem neveztem volna félelemnek, hanem inkább vonakodásnak, talán kitérésnek. Pár nappal ezelőtt azt bizonygattam volna, méghozzá jól, hogy ha felveszem vele a kapcsolatot Seth ügyében, az csak zavart okoz a dolgok rendjében, s nem hozhat konstruktív eredményt. Vagyis a kapcsolat felvétele haszontalan lenne. Pár nappal ezelőtt megmagyaráztam volna, hogy Seth iránti érzéseim erkölcsi és családi kötelességérzetből fakadnak. Pár nappal ezelőtt még képes voltam arra, hogy eltitkoljam magam előtt, mennyire irigylem a Quinn családot, zajos, rendetlen és fegyelmezetlen interaktív viselkedésükkel együtt. Beismertem volna, hogy viselkedésük és nem szokványos kapcsolataik érdekesek, de azt sosem vallottam volna be, vágyom rá, hogy valahogyan én is részese lehessek ennek a mintának. Természetesen ez lehetetlen. Ezt elfogadom. Pár nappal ezelőtt megpróbáltam megcáfolni Phillip iránti érzéseim mélységét és jelentőségét. A szerelem, mondtam magamnak, nem jön ilyen gyorsan és ilyen erőteljesen. Ez csak vonzalom, vágy, de nem szerelem. Könnyebb cáfolni, mint szembenézni az igazsággal. Félek a szerelemtől, attól, amit a szerelem követel vagy elvesz tőlem. Es még jobban félek attól, sokkal jobban, hogy nem szeretnek viszont. Mégis, el tudom fogadni. Tökéletesen megértem, milyen korlátai vannak a Phillippel való kapcsolatomnak. Mind a ketten felnőttek vagyunk, kialakítottuk a saját mintáinkat és a saját választásainkat. Neki is megvannak a szükségletei, megvan a saját élete, és nekem is. Hálás lehetek, hogy találkoztunk. Sokat tanultam az alatt a rövid idő alatt, amióta ismerem. És nagyrészt önmagamról tudtam meg sok újat. Nem hiszem, hogy ugyanaz az ember leszek ezután, mint eddig. Nem is akarok. De ahhoz, hogy igazán megváltozzam, hogy fejlődjem, cselekednem kell. Segít, ha leírom a gondolataimat, még akkor is, ha a sorrend nem helyes, és talán nincs is sok értelme. Phillip épp most telefonált Baltimore-ból. Úgy tűnt, hogy fáradt, mégis izgatott. Az ügyvédjével tárgyalt az apjuk biztosítása ügyében. A biztosítótársaság már hónapok óta visszautasította a megegyezést. Nyomozást kezdeményeztek Quinn professzor halála ügyében, és öngyilkosság gyanúja miatt visszatartották a kifizetést. Természetesen anyagilag ez nagy terhet jelentett a Quinn családnak, hiszen Sethről is gondoskodniuk kell, és új vállalkozást indítottak, de kitartóan követelték az ügy jogi úton történő rendezését. Azt hiszem, a mai napig nem is értettem meg, milyen fontos számukra, hogy megnyerjék ezt a csatát. Nem a pénz miatt, ahogy eredetileg gondoltam, hanem azért, hogy minden foltot

letörölhessenek apjuk nevéről. Én nem hiszem, hogy az emberek minden esetben gyávaságból követnek el öngyilkosságot Egyszer én is megakartam ölni magam. Megírtam a búcsúlevelet, s a kezemben volt a gyógyszer. De akkor még csak tizenhat éves voltam, és érthetően ostoba. Természetesen összetéptem a levelet, és félretettem az ügyet. Az öngyilkosság durva megoldás lett volna. És kényelmetlenséget okoztam volna a családomnak. Ugye, milyen keserűen hangzik Nem is tudtam, hogy ilyen harag rejlik bennem. De a Quinn családban, amint megtudtam, önzésnek, gyávaságnak tartják, ha valaki önkezével vet véget az életének. Egész idő alatt visszautasították azt a lehetőséget, hogy az az ember, akit oly nagyon szerettek, képes lett volna egy ilyen önző cselekedetre. Másoknak sem engedték elhinni. És most úgy tűnik, megnyerik a csatát. A biztosítótársaság egyezséget ajánlott. Phillip szerint az én vallomásom késztette őket erre a reakcióra. Talán igaza van. Természetesen a Quinn család nem alkalmas egyezségek kötésére, talán genetikailag. Mindent vagy semmit, Phillip pontosan így fogalmazott. Bízik benne, és az ügyvédje szintén, hogy hamarosan mindent megkapnak. Nagyon örülök, hogy sikerült nekik. Bár sosem volt alkalmam Raymond Quinn-nel vagy a feleségével találkozni, úgy érzem, mintha ismerném őket, a családjukkal való kapcsolaton keresztül. Quinn professzor megérdemli, hogy békében nyugodjon. Épp úgy, ahogy Seth is megérdemli, hogy felvehesse a Quinn nevet, és biztonságban nevelkedjen egy olyan családban, ahol szeretik és gondoskodnak róla. Én is tehetek valamit, hogy biztosítsam ezt. Fel kell hívnom anyámat. Ki kell állnom értük. 0, remeg a kezem a gondolatra. Milyen gyáva vagyok! Nem is, Seth azt mondaná, béna. Es ez még rosszabb. Félek anyámtól. Leírtam, itt van, feketén-fehéren. A saját anyámtól. Soha nem emelt kezet rám, még a hangját sem emelte fel, mégis olyanná formált, amilyennek elképzelt. És én alig ellenkeztem. Az apámt Ö mindig is túlságosan elfoglalt volt, hogy bármit észrevegyen. Ó, igen, nagyon sok harag rejtezik bennem. Fel tudom hívni. 0 ragaszkodott hozzá, hogy elérjem ezt a státuszt, és most épp ezt fogom felhasználni. Megszerzem tőle, amit akarok. Köztiszteletben álló tudós vagyok, bizonyos fokig közéleti személyiség. Ha elmondom neki, hogy felhasználom a befolyásomat, ha el tudom hitetni vele, hogy tényleg megteszem, meg fog vetni. De azt fogja csinálni, amit kérek. Azt akarom, hogy küldjön egy írásos vallomást Quinnék ügyvédjének, melyben részletezi Glória születésének körülményeit, és ismerje be, hogy Quinn professzor többször is megpróbált kapcsolatba lépni vele az apaság megerősítése miatt.

Csak felkeli emelnem a telefont, hogy megtegyem Sethért, amit évekkel ezelőtt nem tettem meg. Otthont és családot adhatok neki. És azt a biztos tudatot, hogy többé nincs mitől félnie. - A rohadék! - Phillip keze fejével letörölte homlokáról az izzadságot. Egy széles, de szerencsére nem mély karcolás éktelenkedett a kezén, összevérezte vele az arcát. Széles vigyorral nézte a hajótörzset, melyet testvéreivel épp most fordítottak meg. - Gyönyörű a nyavalyás! - Cam megmozgatta fájó vállát. A hajótörzs megfordítása nem csak azt jelentette, hogy megint elórébb vannak. Sikert is jelentett. A Quinn Hajóknak már megint sikerült, méghozzá remekül. - Szép vonalú, tényleg. - Ethan bőrkeményedésekkel teli kezével végigsimított a deszkákon. - Formás kis hajó lesz. - Ha eljutok odáig, hogy azt- fogom képzelni egy hajóról szexis - mondta Cam -, akkor inkább hazamegyek a telesegemhez. Na, megjelöljük a merülési vonaat, es folytatjuk a munkát, vagy inkább csak gyönyörködünk benne egy darabig- Ti jelöljétek meg a merülési vonalat - javasolta Phillip -, én pedig felmegyek, és elvégzem a papírmunkát, ami a számlához kell. Itt az ideje, hogy a versenyző haverod fizessen valamennyit. Ránk fér. - Megírtad a fizetési csekkeket?- - kérdezte Ethan. -Meg. - A magadét is - Nekem nincs... - Nincs szükséged rá, tudjuk - fejezte be helyette Cam. - Akkor is írd meg, a fenébe is! Vegyél valami csecsebecsét belőle a szexis barátnődnek. Költsd méregdrága borra, vagy játszd el, bánom is én! De vedd fel a pénzedet ezen a héten. - Megint a törzset tanulmányozta. - Ezen a héten ez sokat jelent. - Talán igazad van - felelte Phillip. - A biztosítótársaság meg fogja adni magát - tette hozzá Cam. - Mi győzünk. - Az emberek máris másképp beszélnek - Ethan törölgetni kezdte a deszkákról a fűrészport. - Főleg azok, akik szívesen terjesztették a hazugságokat. Ezen a területen máris győztünk. És ezért te tettél a legtöbbet mondta Phillipnek. - Én csak odafigyelek a részletekre. Ha ti megpróbálnátok öt percnél tovább beszélgetni egy ügyvéddel... Hát, Ethan, te valószínűleg elaludnál unalmadban, Cam pedig biztosan leütné. Én viszont természetszerűleg győztem. - Lehet - vigyorgott rá Cam -, de sokszor kihúztad magad az igazi munkából, és inkább telefonáltál, leveleket írtál, faxot küldtél. Szóval úgy látom, te csak egy titkárnő vagy. Ha legalább olyan jó lábad és feneked is

lenne, mint egy titkárnőnek! - Egyrészt ez szexista megkülönböztetés, másrészt pedig nagyon jó a lábam is, és a fenekem is. - Ó, tényleg?- Hadd lássuk! - Cam hirtelen ráugrott, és lelökte Phillipet arra a híresen jó fenekére. Butus, aki eddig a farakás mellett szundikált, felébredt, és odarohant, hogy ő is csatlakozzon. - Jesszusom, megbolondultál - Phillip a nevetéstől nem bírta kiszabadítani magát. - Szállj le rólam, te idióta! - Ethan, segíts már! - nevetett Cam, majd nagyot káromkodott, mert Butus lelkesen megnyalta az arcát. Ráült Phillipre, aki csak ímmel-ámmal küzdött ellene. - Gyere már! - sürgette, mikor Ethan megrázta a fejét. - Mikor rángattad le valakiről a nadrágot utoljára?- Hát, annak már jó ideje - töprengett Ethan. Phillip komolyan küzdeni kezdett. -Talán utoljára a Crawford fiúról, a legénybúcsúján. - Hát, annak megvan vagy tíz éve. - Cam felnyögött, és Phillipnek majdnem sikerült ledobnia őt magáról. - Gyere már, ez itt az elmúlt pár hónapban egészen megizmosodott! És ráadásul folyton izeg-mozog. - Na jó, de csak a régi idők emlékére. - Ethan is kedvet kapott, és néhány erőteljes rúgást kikerülve megragadta Phillip nadrágjának a derekát. - Elnézést... - Sybill nem tudott ennél többet mondani. Amikor belépett, a levegőben csak úgy röpködtek a káromkodások. Phillip a földön feküdt, a testvérei pedig... hát, nem nagyon tudta megállapítani, mit is csináltak. - Szia! - Camnek épp hogy sikerült kikerülnie egy balhorgot, és széles mosollyal ránézett. -Akarsz segítekedetT0 !eSZednÍ róla a nadráot- Aal dicsekedett, hogy 0 lába van. -Ln...hát... - Engedd el, Cam! Látod, hogy zavarba hoztad Sybillt. - Ugyan már, Ethan, hiszen úgyis látta már Phillip lábát. - De így, hogy Ethan már nem segített, két választása maradt: vagy elengedi az öccsét, vagy ő is megkapja a magáét. Egyszerűbbnek tűnt, még ha nem is olyan szórakoztatónak, ha elengedi. - Majd később befejezzük. - A testvéreim elfelejtették, hogy már nem kisiskolások. - Phillip felállt, és elkezdte leporolni a foltot a farmerjáról és a méltóságáról. - Azért ilyen nyughatatlanok, mert megfordítottuk a törzset. - Ó! - A lány figyelme a hajó felé fordult, és szeme tágra nyílt. - Ilyen sokat haladtatok?- Azért még sok munka van vele. Ethan maga is a hajót nézte, és gondolatban maga előtt látta, amint befejezik. - Fedélzet, kabinok, híd, hajófenék... Az az ember egy teljes szállodai lakosztályt akar.

- Ha megfizeti... - Phillip odament Sybillhez, és megsimogatta a haját. - Ne haragudj, tegnap este olyan későn értem ide, hogy már nem tudtam bemenni hozzád. - Semmi baj. Tudom, hogy sok munkád volt, és az ügyvédnél is jártál. - Egyik kezéből a másikba tette a táskáját. - Van nálam valami, ami segíthet. Mármint az ügyvédnek, mind a két ügyben. Szóval... Benyúlt a táskájába, és kivett egy borítékot. - Ez anyám vallomása. Két példányban, mind a kettő közjegyzővel hitelesíttetve. Gyorspostával küldte. Nem akartam szólni, amíg meg nem érkezik, és el nem olvasom, hogy... Azt hiszem, hasznos lesz. - Miről van szói- - kérdezte Cam, miközben Phillip gyorsan átfutotta a szépen gépelt, kétoldalas iratot. - Ez igazolja, hogy apa volt Glória biológiai apja. És azt is, hogy ő nem tudott róla, és hogy tavaly decembertől idén márciusig több alkalommal megpróbálta felvenni a kapcsolatot Barbara Griffinnel. Itt egy levél, amelyet apa küldött neki januárban, és amelyben leírja, megegyezett Glóriával, hogy magához veszi Setht. - Elolvastam az apátok levelét - mondta Sybill. Talán nem kellett volna, de elolvastam. Ha haragudott is anyámra, a levél stílusán nem látszik. Csak annyit kért tőle, mondja meg, hogy igaz-e a dolog. Mindenképpen segíteni akart Sethnek, de azt akarta, hogy megkapja az őt illető jogokat. Ha valaki ennyire aggódik egy gyermek miatt, az nem képes öngyilkosságra. Túl sok felelősséget vállalt, és nagyon szívesen vállalta. Annyira sajnálom. - Csak egy esélyre, egy választási lehetőségre van szüksége - olvasta Ethan hangosan, amikor Phillip átnyújtotta neki a levelet, majd megköszörülte a torkát. - Glóriának, ha tényleg az én lányom, nem adhattam meg, most pedig már nem hajlandó elfogadni. De gondoskodni akarok róla, hogy Seth megkapja. Akár az unokám vér szerint, akár nem, most már az enyém. Ez nagyon jellemző apára. Sethnek látnia kell ezt a levelet. - Sybill, édesanyád miért egyezett bele mégis - kérdezte Phillip. - Meggyőztem, hogy minden érintett számára ez a legjobb megoldás. - Nem. -A férfi kezébe fogta a lány állát, és felemelte az arcát. - Nem csak ennyi volt. Tudom. - Megígértem neki, hogy a nevét és a részleteket a lehető legdiszkrétebben kezelik majd. - A lány legyintett egyet, és nagyot sóhajtott. - És megfenyegettem, nogy ha nem teszi meg, megírom az egész történetet egy könyvben. - Megzsaroltadé - Phillip megdöbbenve, de ámulattal nézett rá. - Választási lehetőséget kínáltam neki. Ezt választotta. - Nem volt könnyű neked.

- De szükség volt rá. A férfi most gyöngéden két tenyere közé fogta Sybill arcát. - Nehéz volt, de bátran és ügyesen viselkedtél. - Csak logikusan - kezdte Sybill, aztán lehunyta a szemét. - Igen, nehéz volt. Anyám és apám nagyon haragszanak rám. Lehet, hogy sosem bocsátanak meg. Képesek rá, hogy ne bocsássanak meg. - Nem érdemelnek meg téged. - A lényeg az, hogy Seth megérdemel benneteket, szóval... - Phillip csókkal fojtotta bele a szót. - Oké, menj csak odébb! - Cam a könyökével tolta félre Philíipet, és megfogta Sybill vállát. - Helyesen cselekedtél - mondta, és megcsókolta, olyan határozottan, hogy a lány csak pislogni tudott. - Ó! - Mást nem is bírt mondani. - Te jössz - közölte Cam, és gyöngéden meglökte Ethant. - A szüleim büszkék lennének rád. - Ethan is megcsókolta Sybillt, s amikor látta, hogy a lány szeme megtelik könnyel, megveregette a vállát. - Ó nem! Ne hagyd! - Cam azonnal megragadta a karját, és odatolta Philliphez. - Itt nem szabad sírni! A műhelyben tilos a sírás. - Cam ideges lesz a női könnyektől. - Nem sírok. - Mindig ezt mondják - dörmögte Cam. - De sosem gondolják komolyan. Menjetek ki! Aki sír, annak ki kell mennie. Ez az új szabály. Phillip kuncogva az ajtó felé tuszkolta Sybillt. - Gyere! Úgyis kettesben akarok lenni veled egy kicsit. - Nem sírok. Én csak nem számítottam rá, hogy a testvéreid... Nem vagyok hozzászokva, hogy... - Nem tudta, hogy is folytassa. - Jó érzés tudni, hogy megbecsülik és kedvelik az embert. - Én is megbecsüllek. -A férfi közelebb húzta magához. - És kedvellek. - És ez komolyan nagyon jó - Sybill élvezettel adta át magát az új érzésnek. - Már beszéltem az ügyvédetekkel és Annával. Nem akartam faxon elküldeni a papírokat, mert szavamat adtam, hogy diszkréten kezeljük a dolgot. De mind a ketten azt mondták, hogy ez a dokumentum mindent eldönt. Anna szerint a tartós gyámságra vonatkozó kérelmeteket már a jövó héten jóváhagyhatják. - Olyan hamar?- Most már semmi nem akadályozza. Te és a testvéreid vagytok Quinn professzor törvényes örökösei, Seth pedig az unokája. Az anyja írásban lemondott a felügyeleti jogáról. Ha visszavonja, az esetleg késleltetheti a határozat megszületését, de a pillanatnyi helyzetben már az sem változtatna sokat. Seth tizenegy éves, és ebben a korban az ő kívánságait is figyelembe veszik. Anna a jövó hét elejére megpróbálja elintézni a meghallgatást. - Nagyon furcsa, hogy így összejött minden. Ilyen hirtelen.

- Igen. - Sybill felpillantott az égen vonuló vadlibacsapatra. - Azt gondoltam, elsétálok az iskoláig. Szeretnék beszélni Sethszel, és szeretném én elmondani neki a jó hírt. - Szerintem jó ötlet. Jól időzítettél. - Az időbeosztásban mindig is jó voltam. - Na és beleférne az időbeosztásodba egy családi vacsora ma estei Nálunk Hogy megünnepelj ükL - Igen, persze. Majd visszajövök Sethszel. - Nagyszerű. Várj csak! - Phillip bement, és pár perc múlva a virgonc Butussal tért vissza, akinek nyakában piros póráz díszlett. - Ráférne egy kis séta. -Ó, hát... Én... - Ismeri az utat. Csak kapaszkodj bele ebbe a végébe. - Phillip magában jót mulatva a kezébe nyomta a pórázt. Sybill szeme tágra nyílt, amint Butus megugrott. - Mondd neki, hogy lábhoz! - kiáltott utánuk Phillip. - Nem engedelmeskedik, az igaz, de legalább azt hiszik, tudod, mit csinálsz. - Nem olyan vicces - morogta a lány, és sután futni kezdett a kutya nyomában. - Lassabban! Lábhoz! Jól van. A kutya nemcsak lelassított, hanem meg is állt, és belefúrta az orrát egy sövénybe. Méghozzá olyan elszántan, hogy a lány már attól félt, átcsörtet rajta, és őt is magával húzza. De Butus csak felemelte a lábát, és szörnyen elégedettnek tűnt. Míg odaértek a sarokhoz, ahonnan már látszottak a buszok, legalább nyolcszor állt meg, és emelte fel a hátsó lábát. - Miért pisilsz ennyit - kérdezte Sybill, és reménykedve keresni kezdte Setht. Közben makacsul kapaszkodott a pórázba, és igyekezett visszatartani a kutyát, nehogy az iskolából kiözönlő gyerekek közé rohanjon. - Nem. Ülj le! Maradj! Még megharapsz valakit. Butus vetett rá egy pillantást, mintha azt akarná mondani: Na ne hülyéskedj már! De leült, és a farkával ritmusosan ütögette Sybill cipőjét. - Mindjárt jön - mondta Sybill, majd felkiáltott. A kutya felugrott és rohanni kezdett. Ő már észrevette Setht. - Nem, nem, nem! - Sybill hasztalanul kiabált. Seth ekkor vette észre őket. Ó maga is felkiáltott, kitörő örömmel, és a kutya felé szaladt, mintha évekig kegyetlenül elszakították volna őket egymástól. - Hé, szia! - Seth nevetve tűrte, hogy Butus egy hatalmas ugrás közben megnyalja az arcát. - Hogy vagy, öregfiúk Jó kutya. Jó kiskutya vagy. - Kissé megkésve felnézett Sybillre. - Szia. - Szia. Tessék - nyomta a gyerek kezébe a pórázt. Nem mintha sokat számítana neki.

- Az az igazság, hogy nagyon nehezen megy a pórázra szoktatás. - Ne viccelj! Komolyan?- - De Sybill már tudott mosolyogni, s a mosolyából nemcsak Sethnek, de a hozzájuk csatlakozó Dannynek és Willnek is jutott. Azt gondoltam, elkísérnélek a műhelyig. Beszélni akarok veled. - Jó, persze. A lány határozottan félrelépett a kutya elől, de gyorsan visszaugrott, mert egy élénkvörös sportkocsi állt meg a járdaszegély mellett, csikorgó kerekekkel. Rá akart kiáltani a vezetőre, hogy ez itt gyerekek által használt útszakasz, de ekkor meglátta a vezető melletti ülésen Glóriát. Sybill ösztönösen és gyorsan cselekedett. Védelmező mozdulattal maga mögé húzta Setht. - Nocsak, nocsak! - mondta Glória elnyújtva a szavakat, és szemügyre vette mindkettőjüket. - Menj, hívd a bátyáidat! - szólt Sybill Sethnek. Azonnal! De a fiú képtelen volt megmozdulni. Csak állt, és a kocsira meredt, s a gyomrában hatalmas jégtömbként megült a félelem. - Nem megyek vele. Nem megyek. Nem megyek. - Nem, dehogy mész! - Sybill határozottan megfogta a gyerek kezét. Danny, Will, gyorsan fussatok a műhelybe! Mondjátok meg Quinnéknek, hogy azonnal jöjjenek ide! Fussatok! Hallotta a tornacipők kopogását a járdán, de nem fordult meg. Nem vette le szemét Glóriáról, aki közben kiszállt a kocsiból. - Szia, kisfiam. Hiányoztam- Mit akarsz, Gloriaí- Mindent, amit csak lehet. Piros farmernadrágja fölött csípőre tette a kezét, és rákacsintott Sethre. Akarsz egyet autózni, kölyök- Úgyis rég dumáltunk. - Nem megyek sehová. - Seth azt kívánta, bárcsak elszaladt volna. Volt egy rejtekhelye az erdőben, ő maga választotta, és be is rendezte. Igazi búvóhely. De túl messze van. Aztán megérezte Sybill meleg, erős kezének szorítását. - Soha többé nem megyek veled sehová. -Azt fogod csinálni, amit én mondok! - csattant fel az anyja. Szemében harag villant, és közelebb lépett hozzájuk. Butus, életében először, vicsorítani és morogni kezdett. - Hívd vissza azt a rohadt kutyát! - Nem - mondta Sybill egyszerűen, halkan. Hirtelen nagyon megszerette Butust. - Glória, én a helyedben nem jönnék közelebb. Harap. Végignézett a kocsin és a kormány mögött ülő bőrdzsekis férfin, aki az üvöltő rádió ritmusára dobolt a műszerfalon. - Úgy látom, végre talpra álltál. - Igen, Pete nem rossz fiú. Kaliforniába megyünk. Vannak ott ismerősei. Pénz kell. - Itt bizony rossz helyen keresed.

Glória elővett egy cigarettát, és rámosolygott Sybillre, miközben meggyújtotta. - Figyelj ide, nekem nem kell a kölyök, de ha nem kapok pénzt, elviszem. Majd Quinnék fizetnek, ha vissza akarják kapni. Mindenki boldog lesz, senkinek nem lesz semmi baja. Syb, ha bele akarsz avatkozni, megmondom Pete-nek, hogy szálljon ki a kocsiból. Butus egyre hangosabban morgott. A fogai előremeredtek. Sybill felvonta a szemöldökét. - Csak tessék. Mondd meg neki! - Én csak azt akarom, ami jár nekem, a fenébe is! - Egész életedben sokkal többet kaptál, mint ami jár neked. - Egy szart! Te kaptál mindent! A tökéletes gyermek! Utállak, kibaszottul utállak! Egész életemben utáltalak! - megragadta Sybill zakójának az elejét, és szinte beleköpte a szavakat az arcába. - Dögölj meg! - Tudom, hogy ezt kívánod. Most pedig vedd le rólam a kezed! - Azt hiszed, hogy meg tudsz szabadulni tőlem ? Glória felnevetett, és megtaszította Sybillt. - Sosem volt hozzá bátorságod. El fogsz viselni, és megadod, amit akarok, mint eddig is. Mint mindig. Hallgattasd el azt a kutyát! - kiáltott rá Sethre, mert Butus ekkor már megfeszítette a pórázt, és hangosan ugatni kezdett. Hallgattasd el, és befelé a kocsiba, mert... Sybill nem látta, amint saját karja felemelkedett, nem is érzékelte, hogy az agya ilyen utasítást adott volna. Csak annyit érzett, hogy izmai megfeszülnek, dühe hirtelen feltör, s a következő pillanatban Glória már a földön feküdt, tátott szájjal bámulva fel rá. - Szállj be abba a nyavalyás kocsiba! - mondta Sybill nyugodtan, oda sem pillantva a járda mellett megálló dzsipre. A szeme sem rebbent, mikor Butus odébb vonszolta Setht, és torka mélyéből morgott a földön fekvő nőre. - Menj Kaliforniába, vagy menj a pokolba, de meg ne lássalak még egyszer a gyerek közelében! És az én szemem elé se kerülj többet! Maradj ki ebből! - kiáltott rá Phillipre, amikor a férfi, testvéreivel együtt, kiugrott a dzsipből. - Szállj be a kocsiba, Glória, és tűnj el, mert különben most rögtön megfizetsz azért, amit Sethszel tettél. És amit velem tettél. Kelj fel, és menj innen! Mire a rendőrök ideérnek, és letartóztatnak szökésért, sőt az eddigi vádakhoz hozzátesszük a gyermekkínzást és a zsarolást is, nem sok marad belőled, amit börtönbe zárjanak! Glória azonban nem mozdult. Sybill lehajolt, és a dühből fakadó hatalmas erővei felrántotta. - Szállj be a kocsiba, és tűnj el! Még egyszer meg ne próbálj Seth közelébe jönni! Nem hagyom, Glória! Erre megesküszöm! - Kell a fenének az a nyavalyás kölyök. Nekem pénz

kell. - Keress máshol! Még harminc másodperced van, tovább nem tartom vissza sem a kutyát, sem Quinnéket. Ki akarod próbálni, milyen az, ha mind neked ugrunk?- Glória, jössz vagy nemi- - A sportkocsiban ülő férfi kidobta a cigarettáját az ablakon. - Nem érek rá egész nap ebben a büdös városban rostokolni! - Jövök már - haj totta hátra a fejét a nő. - Csak vidd a gyereket! Úgyis csak az utamban volt, idegesített. Los Angelesben megszedem magam. Nem kell tőled semmi. - Jó - morogta Sybill, miközben nézte, ahogy nővére beszáll az autóba. Mert nem is kapsz tőlem semmit. - Leütötted. - Seth már nem remegett, és sápadt arca is visszanyerte a színét. A sportkocsi csikorogva elhúzott, ő pedig hálásan és bámulattal nézett Sybillre. -Leütötted! - Azt hiszem, igen. Jól vagy?- Még csak rám sem nézett. Butus meg akarta harapni. - Nagyszerű kutya - mondta Sybill, s a kutya felugrott rá, mire ő beletemette arcát meleg bundájába. Fantasztikus kutya! - De te leütötted! Sybill úgy leütötte, hogy seggre esett! - kiáltotta oda Phillipnek és a testvéreinek. - Láttam - mondta Phillip, és megsimogatta a lány arcát. - Ügyes voltál. És hogy vagyi - Én... jól. - Sybill most ébredt rá, hogy tényleg így van. Semmi görcs, hidegrázás, fejfájás. - Teljesen jól vagyok. - Hirtelen pislogni kezdett. Seth ugyanis odalépett hozzá, és átölelte. - Szuper voltál! Sose jön többet vissza! Úgy megijesztetted! A nevetés, mely akarata ellenére kitört belőle, magát is meglepte. Lehajolt, és Seth hajába temette az arcát. - Most már minden jó lesz. - Menj ünk haza! - Phillip átkarolta a vállát. - Menjünk mind haza! - Napokig fogja mesélni a történetet - mondta Phillip. - Ha ugyan nem hetekig. - Máris elkezdte kicifrázni. - Sybill bámulatosan békésnek érezte magát, miközben Phillippel sétált a vízparton. Hátuk mögött a hősies Butus ugrándozott Simonnal a hátsó udvaron. - Ahogy meséli, máris úgy hangzik, mintha én pépesre vertem volna Glóriát, Butus pedig felnyalta a vért. - Nem látom rajtad, hogy nagyon haragudnál érte. - Még soha életemben nem ütöttem le senkit. Soha nem álltam így a sarkamra. Szívesen mondanám, hogy Seth miatt tettem, de azt hiszem, részben saját magam miatt is. Phillip, Glória nem fog visszajönni. Vesztett. Az az érzésem, hogy már Seth sem fog úgy félni - Otthonra talált. Ez itt szép hely. - Megfordult, és végignézett a takaros házon, a lassan sötétbe burkolóazo erdőn, a nap utolsó csillámain a víztükrön. - Hiányozni fog, mikor visszamegyek New

Yorkba. - New Yorkba De hát még egy ideig nem mész vissza, nemi - Az a helyzet, hogy úgy tervezem, ha jövő hét elején megtörténik a meghallgatás, utána rögtön hazautazom. Ezt már elhatározta. Vissza kell térnie a saját életéhez. Ha tovább marad, azzal nem nyer semmit, csak tovább fokozza az érzelmi zűrzavart. - Várj csak! Miérté - Dolgoznom kell. - De hát itt is dolgozol. Miért estem ilyen pánikba- Phillip megrémült. Mi történt velei - Találkoznom kell a kiadómmal, már többször is elhalasztottam. Vissza kell mennem. Nem lakhatom örökké egy szállodában. Seth dolgát elintéztük. - Szüksége van rád is. -Majd eljövök, meglátogatom. És azt remélem, hogy néha elengeditek ót is hozzám. - Sybill már mindent végiggondolt, és most mosolyogva fordult a férfi felé. Megígértem neki, hogy tavasszal elviszem a Yankees meccsre. Mintha már meg is történt volna, döbbent meg a férfi. Megpróbált küzdeni a pánik ellen. Mintha Sybill már el is ment volna. - Beszéltél vele erről?- Igen. Gondoltam, jobb, ha tudja. - És nekem csak úgy bejelentedé - csattant fel Phillip. -Kellemes volt, öreg, viszlát- Nem nagyon értelek. - Nincs is mit. Nincs mit érteni. - Phillip elsétált mellőle. Hiszen őmaga is vissza akarja kapni az életét, nem?- Itt az alkalom. Vége a bonyodalmaknak. Csak annyit kell tennie, hogy elbúcsúzik Sybilltól, és minden jót kíván neki. - Ezt akarom. Mindig is ezt akartam. - Tessék? - Nem akarok semmi mást. Egyikünk sem - visszafordult, indulattól csillogó szemmel rámeredt a lányra. - Igazam van? - Nem tudom, miről beszélsz. - Neked is megvan a magad élete, nekem is. Csak sodródtunk az árral, és most itt vagyunk. Ideje kimászni a vízből. Nem, gondolta a lány, még mindig nem érti. - Jól van. - Hát akkor jó - bizonygatta magában, hogy neki megfelel így, hogy teljesen nyugodt. Sőt, örül. Elindult visszafelé. A nap utolsó sugara megcsillant Sybill haján és abban a hihetetlenül tiszta szempárban, s árnyékot vetett a nyaka ívére a blúz gallérja fölött. - Nem - hallotta Phillip a saját hangját, és a szája hirtelen kiszáradt. -Nem4

- Egy pillanat, csak egy pillanat. - Megint megfordult, és elment, egészen a víz széléig. Csak állt, és lefelé bámult, mintha azt tervezné, hogy fejest ugrik a vízbe. - Mi a baj Baltimore-ral?- Baltimore-ral? Semmi. - Vannak múzeumok, jó éttermek, színházak, van hangulata... - Nagyon szép város - válaszolta a lány óvatosan. - Miért nem tudsz ott dolgoznia Ha el kell menned New Yorkba valamiért, felülsz a repülőre vagy a vonatra. A francba is, hiszen autóval is csak négy óra. - Biztos vagyok benne, hogy így van. De ha azt akarod javasolni, hogy költözzem Baltimore-ba... - Tökéletes. Továbbra is nagyvárosban élhetsz, de barmikor láthatod Setht, amikor csak akarod. Es téged, gondolta Sybill, s elöntötte a vágyakozás erre a gondolatra. De megrázta a fejét. Belehalna, ha így folytatnák. És tudta, hogy a most megszerzett boldogságot, újonnan felfedezett öntudatát is elveszítené. - Phillip, ennek egyáltalán semmi értelme. - Dehogy nincs értelme! - Phillip megfordult, visszament hozzá. - Nagyon is sok értelme van. Annak nincs értelme, hogy visszamenj New Yorkba, és megint olyan messzire kerülj. Nem megy, Sybill. Egyszerűen képtelenség. - Fölösleges erről vitatkoznunk. - Azt hiszed, hogy nekem könnyűd - tört ki a férfiból. - Nekem muszáj itt maradnom. Elköteleztem magam, felelősséget vállaltam, nem is szólva arról, hogy ide kötnek a gyökereim is. Nekem nincs más választásom. Te miért nem engedsz? - Nem értem. - Hát betűzzem neked? A fene essen bele! - megfogta Sybill vállát, és türelmetlenül megrázta. - Hát nem értedé Szeretlek. Ne is várd, hogy hagylak elmenni! Itt kell maradnod. A pokolba a te életeddel meg az én életemmel. A te családoddal meg az én családommal. Azt akarom, hogy a mi életünk legyen, és a mi családunk. Sybill rámeredt. Fülében zúgott a vér. - Micsodád Micsoda? - Jól hallottad. -Azt mondtad... azt mondtad, hogy szeretsz. Komolyan gondolod - Nem, hazudok. - Én... én ma már leütöttem valakit. Megtehetem még egyszer. - Sybill abban a pillanatban úgy érezte, bármit meg tudna tenni. Bármit a világon. Nem számít, hogy Phillip szemében ég a harag. Nem számít, hogy az ujjai belevájnak az őkarjába. Hogy úgy néz rá, mint aki gyilkolni készül. Ö kezelni tudja. Mindent kezelni tud. - Ha komolyan gondolod, akkor szeretném, ha még

egyszer mondanád. Még sosem hallottam. - Szeretlek. - Phillip kissé nyugodtabban lehajolt, és megcsókolta a lány homlokát. - Kívánlak - folytatta a csókot mind a két halántékán. - Szükségem van rád, velem kell maradnod - fejezte be a száján. - Adj nekem még időt, hogy megmutassam, milyen lesz nekünk együtt. - Én tudom, milyen lesz. És akarom. - A lány remegve felsóhajtott, és ellenállt a vágynak, hogy lehunyja a szemét. Látnia kell Phillip arcát, emlékezni akar rá örökké, hogy milyen volt ebben a percben, a lemenő nap fényében, a rózsaszínű égbolttal a háttérben, s fejük fölött a szárnyaló madarakkal. - Én is szeretlek téged. De féltem megmondani. Nem tudom, miért. Azt hiszem, most már semmitől nem félek. Feleségül akarsz kérnie - Épp most akartam rátérni arra a részre. - Hirtelen ötlettől hajtva kihúzta a lány hajából a sima fehér szalagot, mellyel hátrafogta a tincseit, és eldobta. A kutyák boldog csaholással rávetették magukat. - Meg akarom érinteni a hajadat - mormogta, és széttárta az ujjait a sűrű barna zuhatagban. - Egész életemben azt mondtam, hogy sosem fogok ilyet tenni, mert soha nem találok olyan nőt, aki miatt meg akarnék nősülni. Tévedtem. Találtam egyet. Gyere hozzám feleségül, Sybill! - Egész életemben azt mondtam, hogy sosem fogok yet tenni, mert soha nem találok olyan férfit, aki el akarna venni feleségül. Tévedtem. Megtaláltalak. Vegyél feleségül, Phillip, minél előbb! - Mit szólnál a jövő szombathoz-?- Ö! - Elárasztották az érzések Sybill szívét, meleg, finom, igazi érzések. - Igen! - felugrott, és a férfi nyaka köré fonta a karját. Phillip felkapta, és megforgatta. Egy pillanatra, épp csak egy villanásnyira, mintha két alakot látott volna a mólón állni. A férfinak ezüstszín haja és vakító kék szeme volt, a nő arcán szeplők táncoltak, és vörös haját meglobogtatta az esti szellő. Kezük összekulcsolódott. Az egyik pillanatban még ott voltak, a másikban már nem. - Ez a fontos - mondta Phillip, és szorosan magához ölelte Sybillt. - Ez a fontos mind a kettőnknek.