Ünnepeink Lelkészi oldal Teológiai szemezgetés Diakóniai oldal Hitoktatás Riport Aktualitások szeptember

2012. szeptember

• Ünnepeink • Lelkészi oldal • Teológiai szemezgetés • Diakóniai oldal • Hitoktatás • Riport • Aktualitások •

Juhász Gyula: Testamentum (részlet) „Nektek hagyom, ha innen elmegyek E búcsúzót, jövendő emberek! Ha emlékeztek, mit daloltam én, Ne kérdezzétek majd, ki voltam én. Nem a pacsirta fontos, csak a dal, Mely a nem múló, szent összhangba hal. Én botorkáltam s botlottam sokat, De nem szűntem dúdolni dalomat.”

Idén tavasszal elbúcsúztattuk gyülekezetünk egyik legrégebbi tagját, Kiss Sándor tiszteletes úr feleségét, Sárika nénit. Sárika néni Torró Sára néven 1914. október 2-án látta meg a napvilágot az erdélyi Pókafalván. Egész életét az Úr szolgálatának szentelte, rendületlenül hitt és bízott benne, a rámért nehézségeket méltósággal és kitartással viselte. Az Úr iránti szeretetéről már nagyon fiatalon tanúbizonyságot tett. A kor elvárásaival, szabályaival dacolva – abban az időben nők nem folytathattak teológiai tanulmányokat, a fekete palástot nem vehették fel – Kolozsváron elvégezte a teológiát, s bár nem szentelték fel, mégis sikerült a református egyháznál állást találnia, ahol – ugyan nem lelkészként – szolgálhatott.

káját. Csakhamar a református egyház ismert és tevékeny szolgálója lett. A balatonszárszói SDG konferencián már aktívan részt vett, és férjével együtt, aki a szervezet utazótitkáraként dolgozott, komoly erőfeszítéseket tett az ifjúság ébresztésében, valamint szervezésében. Az SDG 1949-es feloszlatását követően férjét az angyalföldi református gyülekezet lelkészének választotta, így ideköltöztek. Nehéz körülmények között dolgoztak tovább, építették a gyülekezetet, támogatták az itt élő nehéz sorsú, főleg kétkezi munkából élő embereket. Az Úr Sárika nénit nem áldotta meg saját gyermekkel, de mégis adott neki gyermekeket, akiket sajátjaként nevelhetett fel, nagy odaadással, igaz szeretetben, őszinte hitben.

Mi, a XX. század második felének szülöttei, az információs technológia gyermekei, akik hozzászoktunk, hogy mindig mindent megkaphatunk, hogy mindent lehet, a vágyainknak talán csak a pénztárca vastagsága szabhat határt, el sem tudjuk képzelni, milyen lelkierő, kitartás, akarat és milyen nagy hit kellett ehhez. Sárika néni nem hátrált meg a nehézségek elől. Kolozsvár után Budapesten folytatta mun-

Férje 1974-es halálát követően sem vált meg gyülekezetünktől. Minden istentiszteleten találkozhattunk vele, még akkor is, amikor egészsége már megfogyatkozott. Minden vasárnap a jobb oldali padsor első sorában láthattuk imára hajtott fejjel. Kedves alakját még sokáig keresni fogjuk, de a feltámadás reményében bízva, tudjuk, a búcsú nem örökre szól.

Teológiai szemezgetés

2. oldal

Kálvin János a hit által való megigazulásról

R

eformátus dogmatikáink sűrűn és mélyrehatóan foglalkoznak Kálvin János Institutiojával, azonban református gyülekezeti tagként is fontos, hogy tudjunk egy s mást erről a grandiózus műről. Jelen írás Kálvin Institutiojának megigazulás-tannal foglalkozó szakaszait kívánja röviden bemutatni. Ezen szakaszok az Institutio III. könyvének 11–14. fejezeteiben találhatóak. Ugyan a megelőző fejezetekben már érintette a megigazulás-tant, de pusztán annak felmutatására, „hogy milyenek a szentek jó cselekedetei, ami körül e kérdés egy része forog” (III. 11./1.). A 11. fejezetben azonban már részletesebben is kitér arra, mit jelent Isten előtt megigazulni, és, hogy ez hitből, vagy cselekedetekből van-e. „Mi tehát a megigazulást úgy fogjuk fel, mint befogadást, ami folytán Isten, miután kegyelmébe fogadott, igazaknak tart bennünket, s amely befogadásról azt mondjuk, hogy az a bűnök bocsánatában és Krisztus igazságának beszámításában áll” (III. 11./2.) – summázza gondolatait Kálvin. Ezután a Szentírásból vett bizonyítékokkal támasztja alá a fent leírtakat (Lukács, Római levél, Galata levél, Efézusbeliekhez írt levél). Ezt követően hosszasan tárgyalja Osiander „sületlenségét” a lényegi igazságról, aki szerint Krisztus lényege összeelegyedett volna a miénkkel. Erre részletesen nem térek ki, hanem a következő lényeges ponttal folytatom, amelyben Kálvin a hitből, vagy cselekedetekből való megigazulásról beszél. Véleménye szerint „hitbeli és a cselekedetbeli igazság annyira különbözik egymástól, hogy ha az egyik megáll, a másik szükségképpen megsemmisül. Pál apostol azt mondja, hogy ő semmit sem tart becsesnek, csak hogy a Krisztust megnyerje és hogy ő benne találtassék, mivelhogy nincsen neki igazsága, mely a törvényből volna, hanem mely a Krisztusban való hit által vagyon, azaz az Istentől való igazsága a hit által” (Filip. 3:8 és 9). (III. 11./13.). Kálvin tehát azt mondja a Szentírás alapján, hogy Isten a bűnös embert kegyelemből öleli magához, akiben nincs jó, ezért Isten önmagában keresi az okot arra, hogy jót tegyen velünk. Ezért az ember szívében hála ébred, üdvösségét pedig Istenre alapozza. Ez a hit, ami által a bűnös üdvössé-

gének birtokába jut, megbékél Istennel, és „Krisztus igazságának közbelépése folytán, bűnbocsánatban részesülvén, megigazult” (III. 13./16.). Ezután a hit és az evangélium viszonyáról elmélkedik. A hit megigazít, amely hit az evangéliumban adott igazságot befogadja. Mivel pedig ezt az igazságot az evangélium ajánlja fel, kizárt, hogy cselekedetekre gondolhatnánk. A Róma 10,5 alapján azt mondja, „hogy az az igazság, melyet nekünk az evangélium adományoz, a törvény feltételeitől független” (III. 11./17.). A Gal. 3:11 alapján pedig arról beszél, hogy nem állhatnának meg Pál ezen szavai, ha a hitnél számba kellene venni a cselekedeteket és nem kellene ezeket attól egészen elválasztani. A törvény különbözik a hittől. Mert nem a törvény igazságából következnek a cselekedetek, hanem a hit igazságára kívántatnak meg. „Ebből a viszonyból kitűnik, hogy a cselekedetek érdeme nélkül, sőt a cselekedetek érdemén kívül igazulnak meg azok, kik a hit által igazulnak meg, mert a hit azt az igazságot nyeri, melyet az evangélium ajándékoz. Az evangélium pedig abban különbözik a törvénytől, hogy az igazságot nem köti a cselekedetekhez, hanem egyedül Istennek könyörületességéhez. Ehhez hasonló az is, amit a rómaiakhoz írott levelében (4:2) állít, hogy Ábrahámnak nem volt mivel dicsekednie, mivel a hit neki igazságául tulajdoníttatott; erősítésül pedig még hozzá teszi, hogy a hit igazságának ott van csak helye, ahol nincsenek olyan cselekedetek, melyeket megillet a jutalom. Ahol, úgy mond, cselekedetek vannak, azoknak megadják az őket megillető jutalmat; ami azonban a hitnek adatik, az ingyenes.” (III. 11./18.) Kálvin ezután a 12. fejezetben a következőket szögezi le a megigazulás ingyenes voltáról: „fogadjuk el azt a rövid, de általános és biztos szabályt, hogy az isteni könyörületesség gyümölcseiben való részesedésre az van csak készen, aki önmagát, nem mondom, hogy az igazságtól (mert ezzel nem bír), hanem az igazságról való üres és hiú képzelődéstől megszabadította; mert ki-ki oly mértékben gördít akadályt Isten jótékonysága elé, amily mértékben nyugszik meg önmagában.” (III. 12./8.) Folytatás a 4. oldalon

Nem csak a közelben vagyok Isten -így szól az Úr- hanem Isten vagyok a távolban is. Jer. 23:23

Kedves Testvérek!

B

ár még – mondhatni szokatlanul- meleg napokat élünk, de lelkünkben érezzük, hogy valami megint véget ért. A felnőtteknek a munka, a fiataloknak az egyetem, iskola, a kicsiknek az óvoda, bölcsődei koránkelés egyaránt jelzi, hogy új ritmust kell felvenni. Azoknak ez még nehezebb, akik idén sem tudtak kikapcsolódni, mert anyagi vagy egyéb élethelyzetük ezt nem engedte meg. De bármilyen jól vagy rosszul is telt a nyár, már hűvösebbek az éjszakák, és ez arra figyelmeztet, hogy ismét előre kell tekintenünk. Mielőtt ezt tennénk, ez újság lapjain is szeretnék hálát adni Istennek a szolgáló, adakozó testvérekért, akik a nyarukból tudtak áldozni másokra. Hiszen az ő munkájuk, segítségük nélkül nem tudtuk volna megvalósítani terveinket. Idén is két balatoni táborunk volt, és a templomunknál egy napközis tábor. Ezekről részletesen is olvashatnak a testvérek. Bekapcsolódtunk a Református Szeretetszolgálat nyaraltatási programjába, ahol kilakoltatott, hátrányos helyzetű családok gyermekei üdültek. Erről a Reformátusok Lapja szeptemberi első számában olvashattunk beszámolót. Most nézzünk egy kicsit előre: Fontosnak tartom most a tanév kezdetén kihangsúlyozni a hitoktatás és konfirmáció jelentőségét. Nemzedékek nőttek fel úgy, hogy nem szerezhettek ismereteket Isten szaváról, az egyház szolgálatáról. Azt gondolom, minden gyermeknek meg kell szereznie egy alapvető tudást ezekről a dolgokról, hogy az életben, ha szükséges lesz, képes legyen jól dönteni. Ezért kötelessége minden református embernek felhívnia a körülötte élő szülők és gyermekek figyelmét, hogy éljenek a hitoktatás lehetőségével. A konfirmáció ugyancsak fontos. Egyre gyakrabban hallani jó, rendes családból származó kamaszokról, akik kábítószerezni kezdenek, haveri társaságok hamis biztonságában érzik csak jól magukat, vagy éppen a kilátástalanság depresszív hangulatát sugározzák maguk körül. Fontos lenne, hogy e veszélyes időszakban kapjanak egyfajta pozitív indíttatást a fiatalok, amelynek eszköze a konfirmáció. Ez ne a gyermek akaratától és kedvétől függjön, hanem a szülők és nagyszülők felelősségétől!

De rendszeresen szervezünk szülőknek is alkalmakat Szarka Miklós családterapeuta, lelkipásztor vezetésével. Ez év kiemelkedő alkalma lesz október 22-én a RAM-ban a kerület valamennyi történelmi egyháza által megrendezendő családi nap. Ezeken kívül természetesen még sok mindent tervezünk, amiről újságunk programok rovatában, és a honlapunkon (www. frangepan.hu), valamint facebook oldalunkon is rendszeresen olvashatnak a Testvérek. Mivel szeptember a tanévkezdés időszaka, szeretném úgy zárni soraimat, hogy mindenkinek legyen „házi feladata” és gyakorolnivalója az év hátralévő időszakában: álljon itt egy keresztyén matematikai feladat, amelynek megoldásához kívánom Isten áldását, és a hasznosításához sok sikert a mindennapokban. A szent számtantudomány végeredménye ez: Hinni! Az eredményhez a hitnek mind a négy számtani alapműveletét meg kell tanulni. Először összeadni, vagyis minden bajhoz és nehézséghez hozzászámítani a Mindenható Isten megsegítő kegyelmét. Azután kivonni minden aggodalmaskodásból a holnapi napot, mert meg van írva, hogy az gondot visel magáról. Harmadszor szorozni, mert a hívőnek nagy családja számára csak öt kenyere és két hala van, de ha azt imádkozó hittel megszorozza, az eredménye ez: mindnyájan megelégednek. Végül osztani is meg kell tanulni. Ha a hívő mindent, ami őt az életben éri, az egy szükséges dologgal oszt el, mindig az jön ki, hogy minden javára szolgál.

Isten áldását kívánva szeretettel:

2012. szeptember havában Szloboda József lelkipásztor

Impressum Kiadja, a Budapest-Angyalföldi Református Egyházközség A lap készítésében közreműködött: Bartal Zsuzsanna; Budavári Andrea; Goldbach Ferenc; Kekk Edina; Lellei Lászlóné; Leskó Tamás; Lindner Klára; Nagy Gábor; Pálfi Viktória; Szloboda József. Az egyházközség elérhetősége: 1139 Budapest, Frangepán u. 43. Tel: 06/1 350 8659; e-mail cím: [email protected], [email protected]; web: www.frangepan.hu Ügyfélfogadási idő a lelkészi hivatalban: Hétfő 14-17 óráig, Szerda 9-12 és 14-17 óráig, Péntek 9-12 óráig A gyülekezet bankszámlaszáma: 10700691-25603301-51100005

Kálvin János a hit által való megigazulásról

4. oldal

Folytatás a 2. oldalról

Megigazulás és megszentelődés viszonya Kálvinnál Kálvin megfogalmazása alapján Krisztustól a keresztyének hit által „kétszeres kegyelemben”, megigazulásban és megszentelődésben részesülnek, amelyek együtt kétszeres megtisztulást eredményeznek. A kettő Kálvin szerint elválaszthatatlan, összetartozik, ezért viszonyuk tárgyalása nem megkerülhető. A megigazulás Istennél jóváírt tisztaságot jelent, a megszentelődés pedig szemmel láthatót. Kálvin szerint a megigazuláskor „Isten kegyelméből Krisztusban igaz emberként fogad el bennünket”. Így folytatja: „mivel Isten Krisztus megváltó közbenjárása által igazít meg minket, nem saját ártatlanságunk végett, hanem bűneink jóváírásával ment meg bennünket, így mi, akik magunkban elveszettek vagyunk, Krisztusban válunk elfogadottakká.” (III. 11./3.) Megigazuláskor a bűnök bocsánatát és az örök életet nyerjük el. Kálvin a megigazulást a keresztyén hit egyik fő tanításának tartja. A megigazulást „a hitet támogató sarokkőnek” nevezi, talajnak, amelyből a keresztyén élet kifejlődik, és a kegyesség lényegének. A megigazulás nemcsak azzal szolgálja Isten dicsőségét, hogy az üdvösség feltételeinek eleget tesz, de a hívő lelkének csendességet, megnyugvást és békességet is biztosít. Ahogyan a Róma 5,1-ben írva van: „Megigazulván azért hit által, békességünk van Istennel, a mi Urunk Jézus Krisztus által.” Ez a kegyesség szívelelke. A keresztyéneknek nem kell az Isten előtti helyze-

tük felől aggodalmaskodniuk, mert hit által megigazultak Őelőtte. A Lélek munkája által képesek lemondani saját dicsőségükről, és életüket Teremtőjük, Megváltójuk kezéből fogadják el naponként. S habár olykor csatákat veszítenek az ellenséggel szemben, mégis Jézus Krisztus az egész háborút megnyerte számukra. A megszentelődés az a folyamat, amely során a hívő ember szívében, életvitelében és Istennek való odaszántságában egyre inkább Krisztus képére formálódik. A Szentlélek folyamatosan munkálkodik a szívében, ami által teste-lelke egyre közelebb kerül Istenhez. A megszentelődésben a keresztyén hálaáldozatként felajánlja magát Istennek. A folyamat többnyire lassú, és nem mentes a komoly lelki tusakodásoktól, mely során a test szennye letisztul, és a lélek a világtól elfordul. Az embernek meg kell aláznia magát, meg kell bánnia bűneit, és naponta meg kell térnie Istenhez. Kálvin szerint a megigazulás és a megszentelődés egymástól elválaszthatatlanok. Egyik elválasztása a másiktól Krisztus darabokra szedését jelentené, mintha csak a napfényt próbálnánk meg elválasztani attól a hőtől, amelyet éppen a fény termel. A keresztyének pedig abból a célból igazíttatnak meg, hogy Isten dicsőségére szentségben kegyes életet éljenek. Zsengellér-Kekk Edina

A REFORMÁCIÓ HETE – ÜNNEPI PROGRAMOK – A reformáció születését és közel 500 éves fennállását gyülekezetünk idén a Pozsonyi úti gyülekezettel közösen ünnepli. Házigazdáink kulturális programokkal várnak bennünket október 28-31 között 18 órától a Pozsonyi út 58. szám alatt, a Hálaadás templomában. 2012. október 28. vasárnap Filmvetítés: Luther 2012. október 29. hétfő Császár Angela: Áprily Lajos estje 2012. október 30. kedd Megemlékezés a 100 éve született Túrmezei Erzsébetről 2012. október 31. szerda Úrvacsoraosztással egybekötött Istentisztelet

5. oldal

HITTANTÁBOR 2012 BALATONFŰZFŐ

Hitoktatás falait hatszor és a hetedik napot szimbolizálva még hétszer, majd nagy kiáltásba kezdtünk, és a város falai leomlottak. „Végre eljött a várva várt pillanat Építhettünk Jerikónak nagy falat De mivel a városnak van másik neve is, Készítettünk szép zöld pálmafákat is.”

„Fényes júliusi napra virradtunk, csak még egy kicsit korán voltunk. Megérkeztünk szép táborhelyre, szállásunk újjá volt építve.”1 Július 9-én hajnali fél hétkor a Déli pályaudvaron gyülekezett kicsinynek éppen nem mondható csapatunk. Ötvenen keltünk útra az angyalföldi gyülekezet 21. gyermektáborába. Idén a hittanórákon Jerikóba, a pálmák városába kalauzoltuk el a gyereket. Ez korántsem bizonyult egyszerű feladatnak, hiszen a város falai nagyon magasak és erősek voltak, ráadásként pedig harcedzett katonák is vigyázták lakóit. Az első napokban Józsué könyvének 2–6. fejezete alapján kerültünk egyre közelebb Jerikóhoz, mígnem Izrael népe az Úr erejével bevette az erős várost. „Az Úr Józsuéval volt” (Józsué 6,27). Ennek az élménynek a gyermekek úgy váltak részeseivé, hogy eljátszottuk a város bevételét. Hogyan? Már a tábor első napján elkészítettük sóliszt gyurmából a téglákat, melyből felépítettük a város falának makettjét. Harmadik napra a szövetség ládája és a kürtök is elkészültek. Természetesen a pálmafák sem maradtak el a városfalak mellől. Mikor minden készen állt, kezdődhetett az ostrom. Elöl masíroztak a katonák, utánuk lépdeltek a kürtöt fújó papok, majd a szövetség ládája következett, a végén pedig a nép maga. Körbejártuk a város

NAPKÖZIS TÁBOR 2012 A második napközis hittantáborra sokat készültünk. A tizenhat gyermeket Kati néni, Zsuzsi néni, Erzsike néni, Viki néni, Mózes bácsi és ifis önkéntesünk, Uitz Viki várta sok szeretettel. A hittanórák témájának Jónás történetét választottuk, melyből a gyerekek megtanulhatták, hogy Isten minden embert szeret, és megbocsátja rossz tetteinket is, ha azokat őszintén megbánjuk. Ninive népének is megbocsátott, és Jónást, a prófétát sem hagyta el, annak ellenére sem, hogy az makacsul és engedetlenül viselkedett. Isten ugyan megleckéztette engedetlen fiát, de ugyanakkor megmutatta neki végtelen szeretetét és soha el nem fogyó türelmét. „Az Úr türelme hosszú, szeretete nagy.” (Zsoltárok 103,8) Idén az időjárás is kegyes volt hozzánk, így sok szabadtéri programmal színesíthettük táborunkat. Kedden elhajókáztunk a Batthyány térre, és ahogy a gyermekek írták a tábori naplóba: „utána benéztünk a templomokba (egy katolikusba és egy reformátusba), és nem tudtunk felszállni a hajóra, mert megtelt, és metróval kellett menni, és Isten a templomba (Frangepán utca) kísért. Imádkoztunk Istenhez és uzsonnáztunk.” (Jézus csapata)

„Mi is végigültük ostromát Melyet kürtökkel éreztünk át. A frigyládát is cipelhettük Csak épp majdnem megszakadtunk. S közben a nap is tűzött szépen A város meg leomlott békésen.”2 Szerda estétől már a Jézus korabeli Jerikóról és a hozzá kapcsolódó személyekről hallhattunk történeteket. Elsőként a vak Bartimeusról tanultunk, aki „összeszedte minden bátorságát, és Jézus segítségéért kiáltott. A nép persze lehurrogta, de Jézus felfigyelt a könyörgő hangra.”3 A csütörtök délelőtti áhítaton a felnőttek közös produkcióban eljátszották Zákeus történetét, majd az esti béhítaton az ifisek adták elő az irgalmas szamaritánus történetét. A táborból nem maradhattak el az évek óta bevált finom falatok sem: majonézes kifli, Kati néni finom tojáskréjme és az ínycsiklandozó nutellás kenyér. Köszönjük a további finomságokat a gyülekezeti tagoknak, illetve köszönjük önkéntes szolgálatát Ilona néninek, Ildikó néninek és Álmos bácsinak. Részlet Végh Veronika táborlakó írásából Részlet Végh Veronika táborlakó írásából 3 Lellei Luca és Somlai Réka megfogalmazása 1 2

Csütörtökön a Pozsonyi úti református templomba látogattunk el, ahol Berkesi Gábor tiszteletes úr körbevezetett bennünket a templomban. Az orgonához is felvitt minket, ahol a 134. zsoltárral kívántunk sok áldást a gyülekezet életére. Ezt a napot a saját templomunkban zártuk, ahol Zsengellér Kati néni mesélt nekünk a „Feltámadás templomáról”. Az idő nagy részét a templomkertben és a hittantermekben töltöttük, ahol a napi hittanórákon kívül sok kézműves-foglalkozás is várta a gyermekeket (só-liszt gyurma, nemezelés, könyvjelzőkészítés, festés stb.). A pénteki zárónapon a gyermekek heti munkáját igés kártyákkal és sok-sok finomsággal jutalmaztuk. De az igazi jutalom a népi táncház volt, aminek keretében nemcsak számos gyermekmondókát tanultunk meg, de táncra is perdültünk minden kisfiú és kislány nagy örömére. Végül az utolsó közösen töltött tábori napot a gyermekek szüleiknek tartott előadása koronázta meg. A „darab” mi más lehetett volna, mint Jónás története, amit a kis „színészek”, a héten tanult énekekkel és aranymondásokkal zártak le. Nagyon jól éreztük magunkat, sokat tanultunk. Jövőre szeretettel várunk téged és barátaidat. Pálfi Viktória, Viki néni

Diakóniai oldal

Hogyan telt a nyár?

A

z előző tanévben nagyon mozgalmas gyülekezeti életünk volt. Új programokat indítottunk el, megnőtt a lelkes önkéntes segítők tábora, nagyon sok gyermekes család vált rendszeres templomlátogatóvá. Nyáron a hivatali teendők és az idősek látogatása mellett már a szeptembertől induló programokat kezdtem szervezni, előkészíteni. Elsősorban a családi programsorozatunkat emelném ki. Nagy érdeklődésre számot tartó alkalmunk szeptemberben újra indult, és a hagyományokhoz híven minden hónapban megrendezésre kerül. Ezeken a délutánokon a szülők gyermeknevelésről, családról, párkapcsolatról, házasságról szóló előadásokat hallgathatnak meg. Az előadásokkal egy időben a gyermekek részére hitoktatónk segítségével játszóházat és kézművesfoglalkozást szervezünk. Októberben és novemberben meghívott vendégünk ismét Szarka Miklós lesz. Terveink szerint az előadás témája: párok kommunikációja, párkapcsolati problémák.

Az első alkalom némileg rendhagyó volt, ugyanis a hangsúlyt most nem az elméletre, az előadásra fektettük, hanem sokkal inkább arra, hogy gyermekek és szülők érdekes, programokban gazdag délutánt tölthessenek együtt, ahol szélesebb körű betekintést kaphattak a gyülekezetben folyó hitoktatásba és a gyermekeknek szervezett programokba. E nyitó délután célja volt továbbá az is, hogy a szülők jobban megismerhessék egymást és a gyülekezet hitoktatóját, diakónusát, a gyermekek körül segédkező önkénteseket. Ezen első alkalmunkat szeptember 15-én szombaton 15 órától 18 óráig tartottuk. Rövid bevezető előadás után, nemezeléssel arcfestéssel, kézművesasztalokkal, játszóházzal szórakoztattuk a gyermekeket és szüleiket. Elmondhatjuk, hogy egy jó hangulatú tartalmas délutánon vagyunk túl melyet szeretetvendégséggel zártunk. A családi délutánokon, valamint vasárnap a gyermekistentiszteleteken mindig önkéntesek segítik a foglalkozást. Ezért is fogadtuk nagy örömmel, hogy a Dunamelléki Református Egyházkerület idén ősszel képzést indít azon gyülekezeti tagok részére, akik nem rendelkeznek hitoktatói végzettséggel, de szívesen szolgálnak a gyermekek

6. oldal körül. A négy alkalomból álló harmincórás képzésen gyülekezetünkből heten vesznek részt. A tanfolyamon elsajátított ismeretekkel még több, még színesebb, még hatékonyabb gyermekprogramokat szervezhetünk. Folytatódik a diakóniai bibliaóra és a kórházmisszió is! Isten kegyelméből az előző félévben több önkéntes is részt vett a gyülekezeti feladatokban. Ezúton szeretném megköszönni mindazok önzetlen és áldozatkész segítségét, akik révén elindíthattuk a kórházmissziót a Nyírő Gyula Kórházban. Az ő áldásos munkájuknak eredménye, hogy tavasszal részt vehettünk a Szeretethíd programban. Sőt! Egyik testvérünk nyáron is vállalt önkéntes szolgálatot a Magyar Református Szeretetszolgálat által szervezett nyári táborban, valamint többször elkísért az Ezüstfény Gondozóházba! A Diakóniai bibliaórát továbbra is a szokott időben: havonta egy szerda délután 17.30-tól tartjuk. Ez az alkalom a segítők lelki tápláléka. A bibliaórán természetesen bárki részt vehet, mindenkit szívesen várunk! Az első alkalmat szeptember 12. szerda fél hatkor tartottuk. A programra várjuk azokat is, akik nem tudnak rendszeresen segítséget vállalni, de amikor idejük engedi, szívesen szolgálnak. A diakóniai bibliaórán beszéljük meg azt is, hogy az adott hónapban éppen milyen gyülekezeti feladatot kell ellátni. Karácsonykor ismét sok teendő vár majd ránk. Most hosszasan ecsetelhetném, hogy milyen szolgálatba hogyan lehet bekapcsolódni, de inkább arra szeretném kérni az érdeklődő kedves testvéreket, hogy jöjjenek el a bibliaórákra, vagy keressenek meg vasárnaponként a templomban, esetleg hivatali időben, a lelkészi hivatalban. A tavasszal újdonságként megrendezett gyülekezeti kiállítás (Az én Jézusom) olyan nagy sikert aratott, hogy folytatjuk. Szeptemberben megnyílik a következő „tárlat”. A kiállításról bővebben honlapunkon olvashatnak. Imacsoportunk a nyár folyamán is rendületlenül működött. Ősztől változatlan időpontban tovább folytatódik. Szeretettel hívunk és várunk mindenkit vasárnaponként 9.30-tól az istentiszteletet megelőzően a gyülekezeti teremben. Bartal Zsuzsa diakónus

7. oldal

Gyülekezeti hírek, programok Gyermek Konfirmáció A 2012/13-es tanév őszi félévi gyermek konfirmáció-előkészítőre személyesen a lelkészi hivatalban lehet jelentkezni.

Felnőtt Konfirmáció Az őszi félév felnőtt konfirmáció-előkészítőjére személyesen hivatali időben, a lelkészi hivatalban lehet jelentkezni. Az első órát október 4-én, csütörtökön 18 órakor tartjuk.

Hittanórák Szeptembertől ismét hittanórák várják a gyermekeket, amelyekről információt a lelkészi hivatalban vagy Pálfi Viktória hitoktatótól kérhetnek személyesen, illetve az alábbi e-mail címen: [email protected]. Nemcsak tanórákkal, de színes programokkal is várunk minden 6 és 14 év közötti gyermeket.

Gyülekezeti kirándulás A már hagyománnyá vált őszi buszos gyülekezeti kirándulásunkat idén 2012. október 13ra szervezzük a Tisza-tóhoz. A korlátozott számú férőhelyek miatt kérjük, hogy a kirándulásra legkésőbb 2012. október 7-ig jelentkezzenek e-mailben, telefonon vagy személyesen a lelkészi hivatalban, hivatali időben, illetve az istentiszteleteket követően.

Bibliaiskola Minden hónap harmadik keddjén 18 órától Bibliaiskola. Legközelebbi alkalom: 2012. október 16-a, 18 óra. Érdekes témákkal, vidám hangulattal várjuk a Biblia és a történelem iránt érdeklődő testvéreket. Az időpont esetenként változhat, ezért kérjük, figyeljék az istentiszteleten elhangzó hirdetéséket, a honlapunkat és a facebook oldalunkat!

Diakóniai bibliaóra Diakóniai bibliaóráinkat a hivatal melletti kis teremben tartjuk: 2012. október 10-én és november 7-én, 17.30 és 19 óra között.

Esti Bibliaóra Minden csütörtökön 19 órától bibliaóra kicsit másképp, kötetlenül, beszélgetve.

Aktualitások, programok Családi délután Minden hónap második szombatján megrendezésre kerül a családi délután programsorozatunk. Következő alkalmaink: október 20. és november 10. 1618 óráig. – Előadó: Szarka Miklós

Kórházmisszó Következő alkalmaink a Nyírő Gyula Kórházban október 16. és november 20. 9.30-11.30.

Családfesztivál a RAM-ban A XIII. kerület új, 2011 tavaszán megnyílt közösségi házában, a Kárpát utca 23. alatt található Radnóti Miklós Művelődési Központban (RaM) a kerület katolikus, református és evangélikus gyülekezeteinek összefogásában Családfesztivál címmel egész napos programot szervezünk 2012. október 22-én, hétfőn, ami az idén munkaszüneti nap lesz. Az ökumenikus rendezvény az egész családnak, kicsiknek és nagyoknak egyaránt kellemes időtöltést szeretne biztosítani. A több teremben párhuzamosan futó, változatos kulturális és szórakoztató programokon kívül a hitünkről szóló tanúságtételek és felekezeteink életének megismerését segítő előadások is elhangzanak. Az esemény szervezésébe gyülekezetünk is bekapcsolódott. Részvételünk alapvető célja a misszió tágabb közösségünk, a XIII. kerület felé. Szolgálatunkkal gyülekezetünket és református hitünket szeretnénk megismertetni az érdeklődő hívekkel és a nem hívő, de nyitott látogatókkal. A rendezvényre gyülekezetünk saját standdal készül, fellép kórusunk, emellett a szervezésben és a lebonyolításban is igyekszünk aktívan részt venni. Az épületet és a technikai eszközöket a XIII. kerületi önkormányzat egy pályázat eredményeként ingyen biztosítja számunkra. De ezen túl minden más berendezésről, teendőről nekünk kell gondoskodnunk. Számos feladat van, ahol be lehet kapcsolódni a közös munkába, mint például szórólapok osztása, ajándékok csomagolása, a szervezésben résztvevőket megkülönböztető sálak kiszabása, teremberendezés, pakolás, dekoráció, a fellépők koordinálása, gyermekfelügyelet, teremfelelősök, szolgálat a gyülekezeti standon, a látogatók útba igazítása, őrzés, kenyérkenés, etetés, esti lebontás. Bármely korosztályba tartozó férfi- és nőtestvéreink hozzá tudnak járulni a családfesztivál sikeréhez. Kérjük a testvéreket, hogy amennyiben szívesen vállalnak szolgálatot a rendezvény előkészítésében, lebonyolításában, jelentkezzenek Bartal Zsuzsanna diakónusnál vagy Leskó Tamásnál (az iratterjesztésnél). Leskó Tamás

Kórusturné Kárpátalján

S

zombat reggel izgatottan ébredtünk, már minden kórustag régóta várta ezt a négynapos kárpátaljai utazást. Az első megbeszélt találkozó Városkapunál volt, innen mentünk tovább, és a többiekkel egy benzinkútnál találkoztunk. Így összesen két kisbusszal és egy személyautóval utaztunk. Mi (Luca és Anna) egy kocsiban ültünk, így nem tűnt annyira hosszúnak a többórás út. A határnál rengeteget kellett várni, míg átjutottunk Ukrajnába. Amikor végre megérkeztünk Tivadarfalvára, a templom melletti, barátságosan berendezett szálláshelyen mindenki elfoglalhatta szobáját. Ezután megvacsoráztunk, és megettük az úton vásárolt dinnyét☺. Este Laca tartotta az áhitatot a boldogságról. Másnap reggeli után rögtön próbára siettünk, és 11-kor kezdődött az istentisztelet, ahol fel is léptünk. Örömmel láttuk, hogy tele van a templom☺ Amikor vége lett az igehirdetésnek, mi következtünk. Mindenki nagyon izgult! Szerencsére jól sikerült a kórusfellépés, sok dicséretet kaptunk☺ Ezután a harangozó bácsi felvezetett minket a templomtoronyba, megmutatta a harangot, és kiderült, hogy ő készítette a harangnyelvet! A toronyból a kilátás gyönyörű volt, be lehetett látni az egész falut. Délután beültünk a kisbuszba, és elmentünk Munkács várához. Ettünk pár szendvicset ebédre, és elindultunk felfedezni a várat. Körbejártuk a múzeumokat, de sajnos minden csak ukránul volt kiírva, így nagyon megörültünk, amikor végre találtunk egy magyar folyóiratot! Még sétáltunk egy darabig a várban, mindenki körbenézett (ezalatt nekünk sikerült is eltévednünk☺).

Hazafelé menet még Beregszászban is megálltunk és sétáltunk egy kicsit. Miután visszaértünk, megvacsoráztunk. Ma az esti áhitatot Nóra tartotta. Hétfőn reggeli után egy termálvizes strandot látogattunk meg. Sokat gondolkoztunk azon, hogy mi legyen a program, mert nem volt túl jó idő (nagyon fújt a szél), de végül mégis a strandot választottuk ☺. A visszafelé úton megnéztük a benei templomot, ahol a helyi lelkész lelkes előadást tartott a templom történetéről. Még egy tájházat is megnéztünk (ahova Anna nem ment be, remélve, hogy a cikk ezen részét egyedül is meg tudom írni). Itt különböző szobák voltak berendezve a régebbi kornak megfelelően. Még egy XX. század eleji iskolát is megnézhettünk! A legjobb program mégis az volt, amikor este elsétáltunk egy elhagyatottnak hitt vidámparkba. Felültünk minden játékra, és bár nem működtek, mégis mindenki élvezte☺. Az esti séta és Katica áhitata után elmentünk aludni. Másnap reggel már mindenki úgy ébredt, hogy sajnos ez lesz az utolsó itt együtt töltött napunk. Reggeli után összecsomagoltunk, megnéztünk egy képgalériát, majd elhatároztuk, hogy felfedezzük az „elhagyatott” vidámparkot fényes nappal. A gyerekek hatalmas örömére kiderült, hogy még most is működik☺!!! Mindent kipróbáltunk, legutoljára logikusan a centrifugát hagytuk. Szerencsére senkit nem viselt meg komolyabban☺! Végül Kati anyukájához is betértünk, aki nagyon finom ebéddel várt minket. Ezután elindultunk hazafelé. A hosszú út dacára mindenki vidám volt, és örültünk, hogy egy ilyen jó élményben lehetett részünk. Lellei Luca és Mészáros Anna