2011. Szeptember
• Ünnepeink • Lelkészi oldal • Teológiai szemezgetés • Diakóniai oldal • Hitoktatás • Aktualitások • Riport •
Az irodalomban rengeteg vers született már az őszről. Többségük mélabús, borongós, olvasásuk közben úgy érezzük a nyár elmúltával, valami jónak, valami szépnek vége szakad, az ősz beköszöntével rossz és zord idők várnak ránk. Pedig az ősz csodálatos, vidám és számtalan lehetőséget kínál számunkra. A nap melegen süt, de sugarai már nem égetik bőrünket, a szél lágyan fúj, a fák leveleinek ezernyi színpompája pedig gyönyörködteti a szívet, kirándulásokra, hosszú sétákra, kertészkedésre csábít minket. Az ősz közel sem a véget jelenti, hanem a kezdetet. Kezdetét az új tanévnek, amikor új esélyt kapnak a nebulók, hogy tudásukat bizonyítsák, kezdetét a hittanóráknak, és a munka is új lendületet vesz fel. Gyülekezetünkben is visszatérnek a nyári szünetre küldött alkalmak, pl. a bibliaiskola, lázasan folytatódik a 100 éves ünnepség szervezése, készülünk a presbiterválasztásra, és a reformáció évfordulójára. Idén is sor kerül a már hagyománnyá vált őszi buszos kirándulásra és megannyi más programra is. Persze kötelezettségeinkről sem szabad elfeledkeznünk, hiszen ahhoz, hogy a jövő nyáron elmondhassuk, hogy jól megérdemelt szabadságunkra megyünk, keményen kell dolgoznunk, és főképp Istennek tetszően kell cselekednünk.
Kányádi Sándor:
Kedves Testvéreim! Kányádi Sándor versével kívánok mindenkinek sikeres, vidám , hitben, szeretetben teljes tanévet és munkát. Budavári Andrea
már egy-egy csősz ül:
Valami készül
Elszállt a fecske, üres a fészke, de mintha most is itt ficserészne, úgy kél a nap, és úgy jön az este, mintha még nálunk volna a fecske. Még egyelőre minden a régi, bár a szúnyog már bőrét nem félti, és a szellő is be-beáll szélnek, fákon a lombok remegnek, félnek. Valami titkon, valami készül: itt-ott a dombon Nézd csak a tájat, de szépen őszül.
Ünnepeink
2. oldal
Gyülekezetünk 100 éves
I
dén ünnepeljük gyülekezetünk 100 éves fennállását. Ez az idő talán nem is olyan sok, ha arra gondolunk, hogy országszerte számos olyan település van, melynek reformátussága a reformáció kezdetéig vissza tudja vezetni saját történelmét, de mozgalmas 100 év van mögöttünk, és a kerek évforduló alkalmat ad a visszatekintésre. Noha már 1905-től végeztek a városrészben igehirdetői szolgálatot a Budapesti Református Teológiai Akadémia hallgatói, a gyülekezet hivatalosan 1911-ben mint a Budapesti Református Egyházközség missziói egyházrésze alakult meg az ide telepített gyárakban dolgozó református munkások lelki gondozása céljából. A gyülekezet 1921-től vált anyaegyházközséggé. Alapító lelkésze Gál Lajos volt, aki a kezdeti időktől itt szolgált. A gyülekezetet eleinte a vidékről, főleg az Alföldről Budapestre felköltöző és a gyárakban megélhetést kereső, többnyire szegénységben, nyomorúságos körülmények között élő munkások alkották. Trianon után pedig további gyarapodásnak indult a közösség, amikor csatlakoztak hozzá az Erdélyből és Felvidékről kitelepített és a Rákosrendező pályaudvaron kialakított vagonlakásokba költöztetett magyarok. A gyülekezet lélekszáma a II. világháborút megelőzően több mint 10 000 főre nőtt, csaknem hússzorosára a jelenlegi nyilvántartásba vett gyülekezeti tagságnak. A templom építését 1927-től kezdték meg, de csak a gazdasági válságot követően, 1933-ban fejezték be. A templom és a parókia mellé tanoncotthont, majd gyülekezeti házat is terveztek. Elődeink odaadását és hitét mutatja, hogy téglajegyek vásárlásával szegénységük ellenére is előteremtették az építkezések költségeinek fedezetét. A gyülekezet vezetésében olyan ismert személyiségek
is részt vettek, mint Kiss Sándor, a Soli Deo Gloria mozgalom egyik jelentős vezetője, aki 1949-től 1974-ig volt itt lelkipásztor, vagy a templomépítés előkészítésében is oroszlánrészt vállaló híres mérnök, Kandó Kálmán és a neves pszichiáter, Nyírő Gyula, akik főgondnoki tisztséget töltöttek be. A II. világháborúban a torony súlyosan megrongálódott. 1958-ban az altalaj megroppanása miatt a templom életveszélyes lett, majd a következő évtizedekben is számos átalakítás, renoválás is szükségessé vált, egészen az 1996– 98-as teljes belső felújításig, vagy a nemrég befejezett statikai megerősítésig és a gyülekezeti termünk megújulásáig. De a templom sorozatos megmentése mellett, a gyülekezet megőrzésére is nagy szükség volt. A szocializmus évei alatt az erősen materialista környezetben fogyásnak indult a közösség. A telek és az épületek részleges elvesztése mellett a hívek is jelentősen lemorzsolódtak. Isten megtartó kegyelme azonban mindvégig megmutatkozott. Gyülekezetünk túlélte a megpróbáltatásokat, és bár az elmúlt időben is sokan elköltöztek, Isten mindig pótolta helyüket. A felújításokat is végül mindig sikerült befejezni, olykor olyan csodálatos módon, hogy gyülekezetünk megláthatta az isteni gondviselés munkáját, és hitében is erősödni tudott. 100 éves fennállásunk év végi megünneplésére hasonló programmal készülünk, mint három éve, templomunk fennállásának 75. évfordulójára. Szeretnénk egy kiadványt is készíteni ebből az alkalomból, amelyhez a testvérek segítségére is számítunk. Kérjük, hogy azok, akik szívesen megosztják emlékeiket, történeteiket, vagy olyan emléktárgyuk van, amely az elmúlt éveket, évtizedeket idézi, jelezzék a Lelkészi Hivatalban. Leskó Tamás
Ti magatok is mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá, szent papsággá, hogy lelki áldozatokkal áldozzatok, melyek kedvesek Istennek a Jézus Krisztus által. (I. Péter 2:5)
Kedves Testvérek! Miután a tudósok kidolgozták az IQ tesztet, világszerte elkezdtek felméréseket végezni, hogy ki hogyan teljesít. A tesztet elvégezték gyerekeken, felnőtteken, szegényeken, gazdagokon, városiakon, vidékieken stb. Volt olyan eset, amikor kifejezetten annak érdekében töltették ki a tesztet, hogy majd az összegzésnél megállapítsák, hogy a különböző embercsoportok hogyan teljesítenek. Amikor egy már-már kihalófélben lévő szűk indiáncsoportra került a sor, különös dolog történt. Ahogy kézhez kapták a tesztet, elkezdték egymást közt megbeszélni. Ekkor a felügyelő azonnal közbelépett: -- A tesztet nem szabad egymással megbeszélni és senki nem segíthet a másiknak. Mindenki csak magára számíthat! - harsogta fennhangon. Erre az indiánok nagyon dühösek lettek, és az egyikőjük felkiáltott: -- Nem az a fontos, hogy én vagyok az okosabb vagy a testvérem! Csak az számít, hogy együtt mire vagyunk képesek!
N
emrégiben olvastam a fenti történetet, és mint közösségben élő embert, megérintett. Milyen sokszor hallom, egyedül vagyok, nincs emberem, unatkozom, valahogy ki kellene már jönni a mókuskerékből. Milyen sokan hiszik, hogy egyedül jobb! Bedőlnek a hamis szlogennek: „csak magadra számíthatsz”. Pedig régi szabály, hogy egyedül nem megy. Még Jézusnak is „szüksége volt” a tanítványok közösségére. Eddig talán panasznak tűnhet e levél, de téved, aki így látja! Mert ez először is figyelemfelkeltés szeretne lenni azoknak, akik még mindig magukban bíznak. Másodszor bizonyságtétel azoknak, akik már részei közösségünknek. Hiszen idén 100 éve alakult meg gyülekezetünk. Visszapörgetve az idő kerekét, és olvasva a régi iratokat, Isten iránti hálával mondhatom, a közösség meg-
maradt. Indulásnál túlélte a mérhetetlen szegénységet, az I. világháború veszteségét. Templomot akkor épített, amikor kitört a nagy gazdasági világválság, II. világháború alatt merte vállalni a a szegények, üldözöttek bújtatását. Amikor – mivel német lőállás volt – szétlőtték a templom tornyát, az emberek kétkezi munkával újraépítették. Az ötvenes évek végén, amikor kidőlt a templom hátsó fala, és nem kapott az államtól támogatást az egyházi épületek építéséhez, megmentették a templomot. A legutóbbi erőpróba 1996-ban az életveszélyessé vált templom megerősítése, felújítása is csak még inkább összekovácsolta a közösséget. Mindez nem mehetett volna végbe, ha nincs az a sok odaszánt életű ember, akik mertek közösségben gondolkodni, bármit is mondjon az éppen regnáló hatalom. De szóljunk a máról is, hiszen mi nem a múltban élő emberek vagyunk! Isten adott presbitereket, munkatársakat, közösségben gondolkodó embereket. Ha valaki elolvassa a programjainkat, láthatja mennyi minden történik gyülekezetünkben. Persze a jövőről is kellene néhány szót szólni. Ez pedig csak rajtunk múlik: elküldjük-e gyermekeinket hittanórára, konfirmációra, mi magunk eljövünk-e istentiszteletre, bibliaiskolába, hangversenyre. Részt veszünk-e november 13-án a 100 éves ünnepségen, és felelősséget vállalva szavazunk-e november 20-án az új presbitériumra. Ki maradni persze lehet ezekből, de mennyivel jobb lenne aktív résztvevőként együtt indítani a következő száz évet. Mert Isten a mi kezünkbe adta mindezeket a lehetőséget! Szeretettel: Feltámadott az Úr, bizonnyal feltámadott! 2011. augusztusában
A boldog pillanatokban dicsérd Istent. A nehéz pillanatokban keresd Istent. A csendes pillanatokban adj hálát Istennek. A fájdalmas pillanatokban bízz Istenben, És minden időben imádd Őt!
Szloboda József lelkipásztor
Teológiai szemezgetés
Az első presbiterek
4. oldal
amely a pusztai vándorlás idején kezdődött el. 2Móz 18-ban olvasunk az első presbiterválasztásról: orunk nagy divatja felkutatni mindenből az elsőt, „Ekkor azt mondta Mózesnek az apósa: Nem jól csináa prototípust. Nagy értéke van a retró autóknak, lod a dolgot. Teljesen kimerülsz te is, meg a nép is, amely akár makett formájában is, de szintúgy nagyon veled van. Túlságosan nehéz neked ez, nem tudod egyekeresettek mindenféle használati tárgyak, csecsebecsék, dül elvégezni. Most azért hallgass a szavamra, tanácsot ruházati cikkek, könyvek első darabjai is. Élénk érdeklő- adok neked, és Isten is veled lesz. Légy te a nép szószódést mutat társadalmunk a régi, az első példányok iránt, lója Istennél, és te vidd ügyeiket Isten elé! Őket pedig fimivel azok a múltból őriznek meg egy-egy szeletet a je- gyelmeztesd a rendelkezésekre és utasításokra, és ismerlen számára, s valamiféle patitesd meg velük az utat, amelyen nás színt kölcsönöznek ennek a járniuk kell, és azt, hogy mit kell futószalagon gördülő műanyag cselekedniük. De szemelj ki a nép világnak. Azonban nem csak az közül derék, istenfélő férfiakat, első tárgyak, de eszmék és rendhűséges embereket, akik gyűlölik szerek felelevenítése is hasznos a megvesztegetést, és tedd őket és fontos a ma embere számára. elöljárókká ezer, száz, ötven vagy Tanulhatunk és okulhatunk belőtíz ember fölött. Ezek tegyenek lük. Visszatérhetünk hozzájuk és igazságot a nép között minden változtathatunk rajtuk, aszerint, időben. Minden nagyobb ügyet hogy jelen körülmények között vigyenek te eléd, minden kisebb mely útvonal szolgálja leginkább ügyben pedig tegyenek igazsáa kezdetben megfogalmazott célt got ők. Így könnyítenek terheden, és eszmét. mert veled együtt hordozzák.” Presbiterválasztás előtt állva (2Móz 18,17-22). és egyébként is, illő dolog tiszÉrdemes odafigyelnünk tulajtában lennünk azzal, hogy mit is donságjelzőikre: derék, istenféjelent presbiternek lenni, miért és lő, igazságos és gyűlöli a haszonhogyan alakult ki ez a kör az első lesést. Derék, tehát van tartása. gyülekezetek életében, s egyáltaVan valami, ami erőt ad neki. Ez lán, mire vállalkozik az, aki bea hit, amelyben presbiter, azaz tölti ezt a feladatkört. idősebb, tapasztaltabb. Ez teszi A magyar presbiter elneveigazán erőnek emberévé a gyüzés a görög presbuteros szóból lekezet presbiterét. Istenfélő, ered, melynek jelentése: valakitehát szeretete Isten iránt hanél idősebb, öregebb. Keresztyén tártalan. Hűséges, tehát elkötepresbiterekről először az ApCsel lezett. Az első tulajdonságjel15-ben olvasunk: „Mivel pedig zővel összekapcsolva azt jelenti Pálnak és Barnabásnak nem kis ez, hogy megvesztegethetetlen. viszálya és vitája támadt velük, Mindennél fontosabb számára úgy rendelkeztek, hogy ebben a az, hogy magánéleti és hivatavitás ügyben Pál, Barnabás és li ügyeiben Isten akarata szerint néhányan mások is menjenek fel járjon el. Gyűlöli a haszonleaz apostolokhoz és a vénekhez sést: nagyon is egyértelmű, hogy Michelangelo Buonarroti: Moses (presbuterous) Jeruzsálembe.” miről szól ez az ismertetőjegy. (San Pietro in Vincoli – Róma) (ApCsel 15,2). Az idézett igehely Számos hasonlóságot láthatunk azt sugallja, hogy a presbiterek olyan idősebb, követke- tehát az Ószövetség és az Újszövetség vénekkel szemben zésképpen hitben erősebb és tapasztaltabb férfiak voltak, támasztott elvárásai között. akiknek feladata a gyülekezet ékes és szép rendje fölött Az ApCsel 14,23-ban arról olvasunk, hogy Kis-Ázsiában való őrködés, és az ennek megtartása érdekében való mun- gyülekezetenként véneket (presbuterous) iktattak be. Az kálkodás volt. A vének, a presbiterek az apostolok munka- ApCsel 15 úgy beszél ezekről a vénekről, mint akik a társai voltak, és azok közé tartoztak, akikre több bízatott, Szent Lélek vezetése alatt az apostolokkal egyetemben veés akiktől több is kéretik majd számon. Bár maga az el- zetik a gyülekezetet. nevezés inkább keresztyén körökben vált általánosan el- Efézusban Pál apostol a következő dolgokat hangsúlyozza fogadottá, a tisztségnek azonban hosszú előtörténete van, a gyülekezet véneiről (ApCsel 20,28-36):
K
5. oldal • A presbitereket a Szent Lélek tette vigyázókká, őrállókká a gyülekezetben. • A presbiternek világosan kell látnia, hogy a gyülekezetet, az Anyaszentegyházat Krisztus tulajdon vérével szerezte. • A vigyázói feladatból következik, hogy a presbiter is egyike azoknak, akiknek kötelességük a farkast távol tartani a nyájtól. Itt körvonalazóik a presbiter „rend-őr” és apologéta1 szerepe. • Viseljetek gondot „magatokra és az egész nyájra” – ahhoz, hogy valaki Isten nyájának gondviselője lehessen, előbb tudnia kell gondoskodni a tulajdon lelkéről. • Mindezt csak az tudja végezni, aki derék, istenfélő, igazságos, gyűlöli a haszonlesést, és Isten szentlelkének a vezetése alatt áll. Látjuk tehát, hogy az Ószövetségi vénnek (presbiternek) a tulajdonságjelzői az Újszövetségben sem vesztették aktualitásukat. Jakab apostol arra figyelmeztet, hogy a presbiter nem csupán őrálló a gyülekezetben, hanem úgymond lelkigondozó is: „Beteg-e valaki közöttetek? Hívassa magához a gyülekezet véneit, hogy imádkozzanak érte, és kenjék meg olajjal az Úr nevében. És a hitből fakadó imádság megszabadítja a szenvedőt, az Úr felsegíti őt, sőt ha bűnt követett is el, bocsánatot nyer. Valljátok meg azért egymásnak bűneiteket, és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok. Nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének. ” (Jak 5,14-16). A Titushoz írt levélben Pál apostol egész gyakorlati módon sorolja fel a jó presbiter azon ismertetőjegyeit, amelyeket az Ószövetségi leírás egy kicsit általánosabb és átfogóbb fogalmakkal határozott meg: „Azért hagytalak Krétában, hogy rendbe hozd az elintézetlenül maradt ügyeket, és presbitereket állíts szolgálatba városonként, ahogyan meghagytam neked: ha van olyan, aki feddhetetlen, egyfeleségű férfi, akinek gyermekei hívők, nem vádolhatók kicsapongással, és nem engedetlenek. A püspök ugyanis, mint Isten sáfára legyen feddhetetlen, nem önkényeskedő, nem indulatos, nem részeges, nem kötekedő és nem haszonleső, hanem vendégszerető, a jóra hajlandó, józan, igazságos, kegyes, önmegtartóztató, aki ragaszkodik a tanítással megegyező igaz beszédhez, hogy az egészséges tanítással tudjon bátorítani, és meg tudja győzni az ellenszegülőket. Mert sokan engedetlenek, fecsegők és ámítók, különösen a körülmetéltek között. Ezeket el kell hallgattatni, mert egész családokat feldúlnak azzal, hogy aljas nyereség kedvéért azt tanítják, amit nem volna szabad. ” (Tit 1,5-11). Az idézett igeszakaszban van néhány dolog, amire mindenképpen fel kell figyelni: - Pál egyenlőségjelet von a presbiter és a püspök között. Viszont látnunk kell, hogy a Szentírásban nem egy adott tisztségnek, hanem egy feladatkörnek a bemutatásával találkozunk. A presbiternek, a (hitben) idősebbnek, tapasztaltabbnak a felvigyázó feladata jutott. Ezt jelenti ugyan-
is a püspök szó: episkopos = felvigyázó, felügyelő. Így az apostolok is, akik voltaképpen az akkori egyház felvigyázói, mai szóhasználattal püspökei voltak, presbiternek, illetve presbitertársnak nevezik magukat (1Pét 5,1; 2Ján 1,1; 3Ján 1,1). Összefoglalva a következő dolgokat sorolhatjuk fel, mint amelyek egységes elvárásokként fogalmazódtak meg az első gyülekezetek véneivel szemben: • A presbiternek példamutató családi életet kell élnie, családját úgy kell igazgatnia, hogy az mások számára is példa legyen. • A presbiter lényegbevágóan fontos jellemvonása a feddhetetlenség. Fontos, hogy „rend-őri” munkájában ne adjon okot panaszra, hogy ne váljék hiteltelenné. • A presbiter Isten sáfára. Akiket és amit Isten reábízott, azokkal el kell számolnia. Nem csak az emberek előtt (akiket meg lehet téveszteni, hibáink fölött szemhunyásra lehet bírni), hanem ama pártatlan és megvesztegethetetlen Bíró előtt, aki visszajön ítélni eleveneket és holtakat. • A tudomány szerint való igaz beszédhez tartja magát: azaz éli is azt, amit Isten az Ő beszédében hirdet. Ez azt feltételezi, hogy a presbiter ismeri Isten beszédét, rendszeresen olvassa és tanulmányozza azt. Ez elengedhetetlen ahhoz, hogy teljesíthesse feladatát: „hogy inthessen az egészséges tudománnyal és meggyőzhesse az ellenkezőket”. Kekk Edina
1
Apologéta: görög szó, jelentése valamilyen eszme vagy tan védelmezője.
Impressum Kiadja, a Budapest-Angyalföldi Református Egyházközség A lap készítésében közreműködött: Bartal Zsuzsanna; Budavári Andrea; Goldbach Ferenc; Kekk Edina; Leskó Tamás; Lidner Klára; Nagy Gábor; Pálfi Viktória; Szloboda József. Az egyházközség elérhetősége: 1139 Budapest, Frangepán u. 43. Tel: 06/1 350 8659; e-mail cím:
[email protected];
[email protected] web: www.frangepan.hu Ügyfélfogadási idő a lelkészi hivatalban: Hétfő 14-17 óráig Szerda 9-12 és 14-17 óráig Péntek 9-12 óráig A gyülekezet bankszámlaszáma: 10700691-25603301-51100005
Hitoktatás
6. oldal
A balatoni nyár, avagy hittantábor 2011 – Balatonfűzfő A hittantábori hangulatot leghitelesebben úgy tudjuk e lapokra idézni, hogy a gyermekek tollából származó naplóbejegyzésekből merítünk, felelevenítve a vidámságot és a derűt. A jó hangulatot nemcsak ezen oldalakon szeretnénk megosztani a Testvérekkel, ezért a naplókat feltettük a honlapunkra, ahol bármikor lapozgathatnak bennük. Hétfő: „A Keletiből döcögött a vonat, miben szép rendben ült a népes csapat. Míg e népes csapat hangoskodott, addig Álmos végig poénkodott. A vonatútnak ezzel most vége vágjunk bele a következményekbe. Mikor megérkeztünk a táborba, a szobáját mindenki megkapta. Ebéd után kicsit megpihentünk, majd egy áhitatot végig ültünk. Ezek után csapatba osztottak, engem kineveztek naplóírónak.” (Jesunur csapat 2010) Kedd: „Reggel szerencsére nem kellett korán kelni. 8-kor volt az ébresztő. A csapatnak lehetett pontot szerezni, hogyha segítettünk a reggeli készítésben. Reggeli után kezdődött az áhitat. Az irigységről volt szó, két érdekes történetet is láthattunk. Ezután el kellett készíteni a Szent Sátor makettjét csapatonként. A mienk is jó lett (bár kevéssé strapabíró). Az ebéd lencseleves és rántott hús volt, az szinte mindenkinek ízlett. A »csendes« pihenő után elmentünk a strandra. Fürödtünk is, bár fölöttünk elég sötét felhők gyülekeztek (szerencsére nem esett az eső). Visszamentünk a szálláshoz és a finom vacsora után én és néhány csapattársam nekiálltunk a mosogatásnak (persze nem önszántunkból). Egy kis pihenő után kezdődött a béhitat, ahol Józsefről és testvéreiről volt szó. Esti séta után lefeküdtünk aludni.” (Arany bárányok 2011) Szerda: „Ébresztő!!! Ádámot legmélyebb álmából »keltegette« Álmos kisebb-nagyobb, de biztos sikerrel és közben elénekelt neki egy micimackós dalt. A reggeli a szokásos volt, de jó. Áhitaton Ézsau történetéhez kivágott papír »hozomány« állatokat kerestünk az udvaron. Gitár + ének = Gyertek dicsérjük együtt…. Filc szívecskéket készítettünk tűpárnának. Később ebéd, majd csendes pihenő. Sajnos a Balatonra menésünket elmosta az eső, pedig már át is öltöztünk!!! Pedig »tök baró« lett volna esőben fürdeni a hullámok között!!! De így csak az elhúzódott csendes pihenőt tudtuk elütni kártyázással, beszélgetéssel, vagy akármivel. Uzsi: sajt, kenyér. Felköszöntöttük a két Petit, mivel névnapjuk volt. Kex (mi is kaptunk) és sportszelet. Kirándulás, »egy messzi-messzi« parkolóba, hogy játszunk. A játék szabályait nem írom le hosszúságuk miatt, de nagyon egyszerűek, bár a kicsik nem értették. Visszafelé
Álmos kitalálta, hogy csendben jöjjünk, hogy Kati néni ne vegye észre, hogy jövünk, mert meg akartuk lepni. Sajnos ezt a tervet pont Kati néni hiúsította meg, ugyanis az udvaron volt. Na sebaj! Vacsora: nutellás kenyér, majd béhitat. Ádám 15 kenyeret evett, 10 nutellásat és 5 májkrémeset. Esti séta páros fogóval, végül tusolás, fogmosás és alvás.” (Felebarátok 2011) Csütörtök: „Reggel 0807-kor megjelent egy fej a lépcsőnél, Bence volt az, és kiparancsolt minket az ágyból. Szűk fél óra alatt sikerült is felkelni. A reggeli szalámis kenyér volt, C – vitaminban dús paprikával és paradicsommal. Később a felnőttek és az ifisek áhitatot tartottak nekünk. Majd egy kis játék és szabadfoglalkozás után ebédelni mentünk. A menü: »eddmegleves« és csirke brassói volt. Ez után egy óra csendes pihenő következett, melynek végén be kellett menni a kőházba kacsintós gyilkost játszani, hogy közben elbújhassanak az állatok. Mi megkerestük és beváltottuk őket édességekre. Utána vacsora és béhitat volt vala. Hosszú ruha és szúnyogriasztó ez az esti séta jelmondata.” (Királyok utódai 2011) Péntek: „Naaaaaaaaaaagyon hideg van és fúj a szél. Programok előreláthatólag: akadályverseny, Tábortűz, előadás. Reméljük, hogy kisüt a nap! Naptáncot is fogunk járni! Kicsit később: Kisütött a nap! → Csak nem? De! ” (Tesó 2011) Összeállította: Budavári Andrea, azaz Andi néni
... és ami az előttünk álló tanévben vár ránk
A
2011/2012-es tanévben is szeretettel hívom és várom az angyalföldi általános iskolák diákjait református hitoktatásra, gyermekprogramokra az angyalföldi gyülekezet nevében. Alkalmainkon sokat énekelünk és játszunk, ezenkívül tanulságos bibliai történetekkel találkozhatnak a gyermekek. A tanév során ellátogatunk a református templomba, illetve a további gyermekprogramokon is lehetőség nyílik új barátokságok, kapcsolatok kialakítására. A hittanórák hetente egyszer előre egyeztetett időpontban lesznek! Beiratkozni jelentkezési lapon lehet már a nyár folyamán is, amely honlapról letölthető, illetve a tanév kezdetén, szeptember első heteiben minden iskolába kihordom. Természetesen a tanév során is bármikor csatlakozhatnak a gyerekek! A kitöltött jelentkezési lapokat a lelkészi hivatalban illetve szeptembertől az iskolákban is le lehet adni.
7. oldal
Hitoktatás
Napközis hittantábor 2011 „Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem?” (Apcsel 9;6) tettük fel a kérdést a gyermekekkel közösen 2011 júliusának utolsó hetében. Hogyan találtuk meg a választ? Nem a saját erőnkből, kellett hozzá Isten és a kis csapat összetartása is! A „tanítványi kör” július 25-én gyűlt össze: Miért így hívom? Mert bizony 12 gyermek jött el azon a hétfő reggelen, hogy öt napon keresztül reggel 8-tól délután 16-ig az Angyalföldi Református gyülekezet parókiáján Isten szolgálatába álljon. Ezt a kis csapatot Nagy Kati néni, Kis Kati néni és Viki néni pásztorolta. A finom falatokért pedig gyülekezetünk szorgos segítője, Erzsike néni volt a felelős. De ne hagyjuk ki a fiatalságot sem, akit Uitz Viki, mint ifis képviselt! Megvannak a segítők, vezetők, kész az étel, akkor mire van még szükség? Mint ahogy már említettem, egy fontos kérdésre kerestük a választ. Segítségül Ruth történetét hívtuk, mellyel minden nap közelebb jutottunk a megoldáshoz! Döntenünk kellett bizony minden nap. Hétfő: Ruthhal együtt, az élő Isten mellett döntöttünk! (Ruth 1. fejezet) De hogyan fogalmazták ezt meg a gyermekek? „Isten hat követője” „Életemmel, cselekedetemmel Őt követem”. Ezt a napot kézműves foglalkozással zártuk, ahol Otti néninek köszönhetően megtanultunk nemezelni . Kedd: Akár idős vagy már, akár idegen vagy egy nép között, nem szabad csüggedned. (Ruth 2. fejezet) Isten meg-
Iskolák: Eötvös József, Hunyadi Mátyás, Hegedűs Géza, Tomori Pál, Számítástechnikai és Csata utcai Általános Iskolák. Óvodák: Napraforgó Tagóvoda, Pitypang Tagóvoda. További információkat kérhetnek a
[email protected] e-mail címen, vagy a lelkészi hivatalban, illetve látogassanak el az egyházközség honlapjára a www.frangepan.hu címen. Ünnepélyes hittanos tanévnyitó ünnepségünk: 2011. szeptember 11-én lesz 10 órától a református templomban, mely alkalomra szeretettel hívunk és várunk minden kedves szülőt és gyermeket! Sok szeretettel: Pálfi Viktória (Viki néni)
mutatta nekünk, hogy „napról napra gondoskodik rólunk”! (Zsolt. 68,20) Ezért aztán úgy DÖNTÖTTÜK, hogy meglátogatjuk, a Budapest közepén lévő kecskefarmot, és egy kis finomsággal mi is gondoskodunk a kecskékről! Szerda: „Ti ifjabbak, engedelmeskedjetek az idősebbeknek!” (1 Péter 5,5). Megtanultuk, hogy fontos követni szüleink, tanáraink kéréseit, hiszen ők tapasztaltabbak, és csak a javunkat akarják (Ruth 3). Sőt az idősebbek olyan sok dolgot tudnak: Nagy Kati néni megmutatta, hogyan kell kovásztalan kenyeret sütni, Erzsike néni pedig a kukoricafőzés rejtelmeibe vezetett be minket. Végül pedig népi mondókákkal, játékokkal zártuk a napot! Csütörtök: A tábor egyik legnagyobb döntése várt ránk, és Ruthra is (Ruth 4). Szép hosszú nap volt. Hol is kezdjem? Mielőtt megtudtuk, hogy Isten az engedelmességet, a gondoskodást mivel jutalmazta Naomi és Ruth családjában, azelőtt bejártuk Angyalföld néhány templomát. A Karmelita Boldogasszony templomba látogattunk el elsőnek, ahol egy szerzetes bemutatta a templomot és a kolostori életet is. Nagyon érdekes volt ez számunkra, mert sokan nem láttunk még ilyet. Aztán tárt karokkal vártak bennünket az evangélikus templomban, s végül a Béke téri katolikus templomban is! Nem engedtük hogy a rossz idő akadályt gördítsen elénk. Hősiesen végig gyalogoltunk a már alulról eső esőben is! Végül Szloboda József nagytiszteletű úr végig vezetett minket a református templomon is. Ez is nagyszerű élményt nyújtott, hiszen így közelebbről láthattuk a palástot, az úrvacsorai kelyhet és még az orgona sípjait is megszólaltatta nekünk lelkipásztorunk! Délután hallhattuk Ruth történetének befejezését, melyet így foglaltunk össze: „Hagyjad az Úrra a te utadat, és bízzál Benne, majd Ő teljesíti.” (Zsoltárok 37,5) Péntek: Méltóképpen zártuk táborunkat, a komoly dolgok mellett sok vidámsággal és játékkal. A rengeteg versenyt és játékot tengernyi finomsággal jutalmaztuk. Délelőtt számot adtunk a héten összegyűjtött tudásunkról, majd délután a szülőknek mutattuk be Ruth történetét négy jelenetben. Jaj nagyon izgultunk ám! Megtanultuk Isten Fiától, Krisztustól kérdésünkre a választ: „Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében, tanítva őket, hogy megtartsák mind azt, amit én parancsoltam nektek; és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.” (Máté 28, 19-20) Pálfi Viktória
Diakóniai oldal
Imacsoport Olyan korban élünk, amikor minden sarkon jósdákba, léleklátókba, spirituális vezetőkbe, szellemidézőkbe, boszorkányokba botlunk. A pogány kultúrák vallási hiedelmei feltámadni látszanak, mert mi emberek fájón vágyunk a transzcendensre, a természetfölöttire. Mindennapi problémáink megoldását valami misztikus, látványos, bonyolult dologtól várjuk. Minél rejtelmesebb annál jobb, annál inkább hajlamosak vagyunk hinni erejében, abban, hogy használ, hogy rendbe hozza a rendbe hozni valót. Miközben problémáinkra a választ a misztikustól várjuk, elfelejtjük, milyen ereje van az Istenbe vetett hitnek és a Hozzá intézett imádságnak. Elfelejtjük megosztani Vele bánatunkat vagy éppen örömünket, elfelejtjük kérni az Ő segítségét és elfelejtünk neki köszönetet mondani. Pedig az imában erő van. Abban az imában is, amit esténként elalvás előtt suttogunk el, és abban is, ami kétségbeesésünkben szakad ki belőlünk: Segíts Istenem! Az ima segít és enyhülést hoz. „Szenved-e valaki közöttetek? Imádkozzék!
Isten ajándéka a gyermek Nagy sikerű családi programunk szeptembertől újra indul. Ebben a félévben minden alkalommal Dr. Szarka Miklós református lelkész, párés családterapeuta, klinikai lelkigondozó, a Magyarországi Református Egyház Házasság- és Családsegítő Szolgálatának vezetője lesz meghívott vendégünk. Hosszú évek tapasztalatával rendelkezik mind a gyermeknevelésben adódó problémák, mind családi – párkapcsolati gondok területén. Előadások mellett rendszeresen publikál, legutóbbi műve: a Hatszemközt, nagy sikert aratott. Akárcsak az elmúlt évben, az előadások ideje alatt idén is játszóházat tartunk a gyermekeknek, ahol nem csak felügyeletet biztosítunk, hanem értékes programokkal is várjuk őket. A program időpontjai: • Szeptember 17. szombat • Október 8. szombat • December 3. szombat (Minden alkalom 16 órakor kezdődik) Fő témakör: a gyermekek hitbeli és erkölcsi nevelése, de az előadások pontos témáiról részletesebben az erre a célra készített plakátokon lehet majd olvasni. A tavalyi előadássorozaton nemcsak hasznos tanácsokat
8. oldal Öröme van-e valakinek? Énekeljen dicséretet. És a hitből fakadó imádság megszabadítja a szenvedőt, az Úr felsegíti őt, sőt, ha bűnt követett is el, bocsánatot nyer.” (Jak. 5,15) A gyülekezetünkben munkálkodó imacsoport létszáma hétről hétre nő. Mind többen és többen érzik úgy, hogy szívesen imádkoznak másokért – vagy önmagukért – másokkal együtt, megosztva, felvállalva a rájuk nehezedő súlyt. Olyan sokan vagyunk minden hónap utolsó vasárnapján istentisztelet előtt 9.30-tól, hogy az alagsorban lévő hivatal melletti kisteremben már el sem fér a csoport. Fel kellett költözni a gyülekezeti terembe. Várjuk az imakéréseket mind e-mailen (
[email protected]), mind pedig a templomban elhelyezett imaládába bedobva. Az imádság erejét már többen megtapasztaltuk, sőt, a csoportban is volt már imameghallgatásunk!!! Azokat is szívesen várjuk, akik nem imádkoznak hangosan, csak szeretnének részt venni a közösségben. Az ő „ámenjük” is erősíti a csoportot. Budavári Andrea és Bartal Zsuzsanna
hallhattak a jelenlevők, de komoly barátságok is szövődtek, mind a gyermekek, mind a felnőttek között. Számos alkalommal előfordul a gyermekes szülők életében, hogy valami okból arra kényszerülnek, hogy csemetéiket néhány órára másra bízzák. Nehéz olyan személyt találni, akire nyugodt lélekkel otthagyják gyermeküket. Gyülekezetünkben a családi programon résztvevők rendszeresen találkoznak önkénteseinkkel, akik a gyerekekre vigyáznak. Volt már példa arra, hogy szülők gyülekezeti tagunk segítségét kérték, egy – egy alkalommal, hogy babysitterkedjenek gyermekük mellett néhány órára. De nem csak a felnőttek között alakul ki jó viszony, hanem a gyerekek is társakra találnak, nagy barátságokat kötnek. Örömmel fogadjuk önkéntesek jelentkezését, akik szívesen segítenének a programok alatt, valamint a vasárnapi gyermekistentiszteletek idején a gyermekfelügyeletben. Aki ehhez kedvet érez, kérem, e-mailen jelezze (frangepan.diakonia@ gmail.com), vagy vasárnap az istentiszteletet követően keresse fel Bartal Zsuzsanna diakónusunkat. Budavári Andrea és Bartal Zsuzsanna
9. oldal
Hitoktatás
„De Isten Szentlelke munkálkodott közöttünk” Pálfi Viktória hitoktatóról közelebbről. 1988. szeptember 28-án születtem Debrecenben, harmadik gyermekként. Gyermekkoromat egy Debrecen közeli kis faluban, Monostorpályiban töltöttem, ahol a Thuolt István Általános Iskolába jártam 8 évig. Szüleim vegyésztechnikusok. Édesapám Bibliaoktatással is segíti a monostorpályi gyülekezet hitéletét, ahol gondnok több mint 10 éve. Szüleink, két testvéremmel kicsi korunk óta hitben neveltek minket, melyről mind a hárman bizonyságot is tettünk a konfirmáció alkalmával. A helyi lelkész és felesége járt ki az általános iskolába hittanórát tartani. Eleinte nagyon kevesen voltunk, de Isten Szentlelke munkálkodott közöttünk és a konfirmáció éveire megduplázódott a létszám! Én könnyű helyzetben voltam, hiszen már a családi ház falai között hallhattam Isten üzenetét, váltságművét, viszont a gyermekek többsége nem részesült ilyen nevelésben. Ezért volt nehéz a délutáni hitoktatás minden más szakkör mellett, s ezért ugyanilyen nehéz ma is! Nekem sok meghatározó élményt nyújtott az iskolai hitoktatás, s kisiskolás korom óta tudtam, hogy a Debreceni Református Kollégium diákja szeretnék lenni. Igaz, testvéreim már „kitaposták” az utat előttem, minden tanárt, szokást és hagyományt ismertem még mielőtt oda jártam volna. Egészen más környezetbe kerültem, mikor 2003 szeptemberében megkezdtem tanulmányaimat a kollégiumban. Nem csak a városi levegő jelentett változást, hanem a mellettem lévő emberek is. A kollégium mélyen megalapozta a hitéletemet, és itt döntöttem el, hogy hitoktató, illetve vallástanár leszek. Azt, amit az általános iskolai hitoktatás kicsiny csapatában kaptam, azt most egészen nagyban tapasztaltam meg a kollégium több mint 400 éves falai között. Mit is jelentett ez? Általános iskolás korom óta kedvelt időtöltésem a hangszeres és vokális zene, így szüleim még kisiskolásként beírattak zongoraszakra a Simonffy Emil Zeneiskolába Debrecenbe. A Kollégiumi Kántus tagja voltam 5 éven keresztül, de a kántus nemcsak zenei, hanem hitbeli élményt is nyújtott nekem a gyülekezeti kiszállások alkalmával, és erősítette bennem a kitűzött célt. Így 11. osztályban felvettem a vallást és az ének-zenét fakultációnak, s ezen a vonalon haladtam tovább gimnáziumi éveim után
is. Tanulmányaimon kívül 2008-ban kántori oklevelet is szereztem a Miskolci Nyári Kántorképző Tanfolyamon. Az általános és gimnáziumi éveim alatt szabadidőmben sportoltam és komolyabb szinten néptáncoltam is. 2007-ben felvételt nyertem a Debreceni Református Hittudományi Egyetem Katechéta- lelkipásztori munkatárs szakára, röviden hitoktató szakra. Ezzel párhuzamosan folytattam zenei tanulmányaimat is, a Kodály Zoltán Zenei Középiskolában és 2008-ban a Debreceni Egyetem Zeneművészeti Karára nyertem felvételt, egyházzene-karvezetés szakra. Két évig párhuzamosan végeztem tanulmányaimat, s ebben az időszakban forrt össze leginkább a két fogalom: vallás és zene. A szakdolgozatom témáját is ez ihlette: Svájci gyökerű énekoktatás a Magyar Református Egyház életében. A hos�szú cím, hosszú történelmi áttekintést foglal magában, melyben a református gyülekezetek és különösképpen a református iskolák, valamint a kollégiumok zenei életét a 16. századtól egészen napjainkig. Legfőbb célom volt bemutatni, hogy a vallásos nevelésnek elengedhetetlen része az éneklés, melyet ugyanolyan fontossággal kell művelnünk, mint az evangélium szóbeli hirdetését. Sőt, talán a szó és a dallam ötvözése sokkal kifejezőbb, és mélyrehatóbb! Egyetemi éveim alatt kerültem gyakorlati módon közel a kántori szolgálathoz, illetve hitoktatáshoz táborok, évközi gyülekezeti és iskolai gyakorlatok segítségével. Hogy pontosan hol A monostorpályi gyülekezetben felső osztályos korom óta segédkezem kántorként. Ezen kívül egy évig a Debrecen-Széchenyi kerti Református Gyülekezetben kántorkodtam, majd a Debrecen-Homokkerti gyülekezetben, illetve a teológián voltam egyetemi kántor. Hitoktatást végeztem nyári táborokban, illetve két hónapig a Debrecen Fűvészkerti Általános Iskolában. Jelenleg hitoktatói szolgálatom mellett a Budapest Károli Gáspár Református Egyetem vallástanár mesterszakára járok, ahol előreláthatólag a 2011/2012-es tanévben fogok végezni. Ez azt jelenti, hogy nem csak a 4–12 éves gyermekek között hirdethetem majd Isten igéjét, hanem immár a kamasz korosztálynak is. Isten gazdag áldásával tekintek vissza az elmúlt tanévre, melyet a hittantáborok hangulata még inkább megkoronázott! Pálfi Viktória
Riport
Akkor boldog iskolás lesz, s majd boldog felnőtt
B
oldog iskolás és boldog felnőtt. Oly sok tényező alakítja, formálja az ember életét, vezeti őt a boldogság felé. Az iskolás évek mindannyiunkban nyomot hagynak, kiben jót, kiben kevéssé jót. Az, hogy iskolás esztendőkre felnőtt fejjel miként emlékezünk vis�sza, jelentős mértékben függ a minket oktató tanártól is. Lindner Gusztávné, Klári nemcsak gyülekezetünk egyik presbitere már lassan egy évtizede, de komoly szakmai múlttal rendelkező pedagógus is. A szeptemberi tanévkezdés apropóján Nagy Gábor készített riportot vele, kérdezgette a presbiterségről és tanári pályájáról. „Tanítsd a gyermeket az ő útjának módja szerint; még mikor megvénhedik is, el nem távozik attól.” (Péld 22,6) Nagy Gábor (N.G.): Tudom, hogy kint várnak az autóban, és nem is akarlak elrabolni a családodtól, mégis köszönöm, hogy szánsz rám egy kis időt. Csak néhány kérdést szeretnék feltenni. Kérlek, mesélj magadról, a családodról néhány gondolatot! Mióta vagytok a gyülekezet tagjai, hogyan ismerkedtetek meg az angyalföldi közösséggel? Régi családi hagyományt folytattok? Linder Klári (L.K.): Budai lányként a Gellérthegyen nőttem föl. Szüleim Pasaréten, a Torockó téri gyülekezetben találták meg lelki otthonukat. Így keresztelt és konfirmált engem is testvéreim után Joó Sándor bácsi, a nagyhírű áldott lelkipásztor. Házasságunkat Cseri Kálmán áldotta meg 1971-ben. A pasaréti gyülekezet tagja voltam egészen 1988-ig, amikor férjemmel és három fiúnkkal Újpalotáról Angyalföldre költöztünk. Két évig még vissza-visszajártam Pasarétre, míg egy vasárnap 1990-ben erre nem volt módom a közlekedési káosz miatt. Akkor jöttem először a Frangepán utcai templomba, s maradtam is ennél a gyülekezetnél. N.G.: Biztosan van néhány kedves, családi vagy egyéni emléked a gyülekezeti életéből. L.K.: Nemcsak számomra váltak a vasárnapi istentiszteletek egész heti útravalóvá. A családból legkisebb fiúnk, Gyula szinte a gyülekezetben nőtt fel. Hároméves múlt, amikor Szloboda Kati (ugye szabad ilyen közvetlenül neveznem) saját gyermekeivel együtt az istentisztelet alatt megindította a „gyermekmegőrzőt”, amiből aztán az évek múltával a gyülekezeti óvodás és iskolás hittanórák és gyermek-istentiszteletek nőttek ki. Mindig csodálattal figyeltem, ahogy Kati elvarázsolja ezeket a kicsiket – mert ugyanez, bár próbálkoztam vele, nekem nem nagyon sikerült. Mindig hálásak leszünk ezért a csodálatos munkáért. N.G.: Ezen kívül te presbiter is vagy. Mióta vagy presbiter, hogyan lettél az, és mit jelent ez számodra? L.K.: 2001-ben tette föl nekem a kérdést Szloboda nagytiszteletű úr, vállalnám-e a feladatot. A nagy megtiszteltetésen túl elég bizonytalan voltam, vajon alkalmas len-
10. oldal nék-e én egy ilyen szolgálatra. Mint szinte minden feladat, ez is csak a kérdőjeleket növeszti bennem: mit kellene még tennem, mert az ember soha nem lehet magával elégedett. N.G.: Milyen külön elfoglaltsággal, szolgálattal jár ez a tisztség? L.K.: A beosztott szolgálat kb. havonta egyszer a templom istentiszteleti fölkészítése: énekek fölrakása, a gyülekezet üdvözlése a kapuban az egyszerűbb, konkrétabb feladatok közé tartozik. A 2-3 havonta tartott presbiteri gyűléseken a gyülekezet életével kapcsolatos ügyekről dönteni már több felelősséggel jár. S a gyülekezeti életet ötletekkel, tartalmas programokkal színesíteni talán a legnehezebb. N.G.: Azt sem mindenki tudja, hogy a névnaposokat általában te szoktad köszönteni, néhány kedves gondolattal, kiválasztott igével. Erre hogyan szoktál készülni, vagy csak jön, ahogyan a szíved diktálja? L.K.: Ez a feladat is a presbiteri munkáim közé tartozik. Baditz Ottó bácsi, gyülekezetünk korábbi, sajnos azóta elhunyt gondnoka hagyományozta rám, amikor ő már betegeskedett. Jó alkalom ez számomra is, hogy név szerint ismerjem meg gyülekezeti tagjainkat, bár be kell vallanom, hogy rettenetesen rossz a névmemóriám. Szerencsére mindig számíthatok diakónus Zsuzsi, Bartos Erzsike és Szloboda Kati segítségére. Néha a napi igék közül jegyzek meg egyet, mert jól illene a köszöntéshez, máskor hirtelen keresgélek a Bibliában valami szép útravalót. De az is előfordul, hogy a prédikáció igéjét ismétlem el, mert annyira fontosnak tartom. N.G.: Elmesélnéd, hogyan lettél tanár, miért éppen ezt a hivatást választottad? L.K.: Talán édesanyám hatására, aki mindig szeretett volna tanítónő lenni, de sok iskolás helyett négyünket nevelt föl. Az egyetemen még nem voltam biztos abban, hogy tanítani akarok-e. Aztán bekerültem egy újpalotai két műszakos általános iskolába, s attól kezdve a tanítás töltötte ki az életem. Öt évig tanítottam négy – négy párhuzamos osztálynak magyar nyelv és irodalmat, németet csak szakkörben. Aztán a Veres Pálné Gimnáziumban már mindkét szakomat taníthattam. Az újra megnyílt Baár – Madas Református Gimnáziumban lettem a tanítás mellett német nyelvszakos egyetemi hallgatók tanítási gyakorlatát vezető tanár, és kezdtem el német módszertannal, tanár-továbbképzéssel foglalkozni. Ezért pályázhattam sikeresen a Fővárosi Pedagógiai Intézet idegen nyelvi vezető szaktanácsadói állására. Nyolc év szaktanácsadói munka mellett Dr. Bibó Istvánnal és csapatával 1997-ben megalapítottuk a Sylvester János Protestáns Gimnáziumot, ami azóta is működik Zuglóban. 2006-tól három éven át igazgattam a Magyar – Kínai Két Tanítási Nyelvű Általános Iskolát, ahol egy ismeretlen, új világ nyílt meg előttem. Onnan mentem nyugdíjba, és most helyettesként tanítok félállásban németet a gödöllői Premontrei Gimnáziumban.
11. oldal
Aktualitások
N.G.: Milyen a kapcsolatod régi diákjaiddal, tanítványaiddal, kiről mit tudsz? L.K.: A sikeres pedagógiai munka egy csapat pedagóguson múlik, és csak hosszú évek múlva hozza meg gyümölcsét. Szerencsémre minden iskolában kiváló kollégákkal hozott össze a sors. Sok sikeres tanítványunk volt. Életem első osztályával pár hete találkoztam 30 év után. Hihetetlen élmény látni őket, hallani életüket. Minden iskola minden osztálya más. Természetesen a legnagyobb öröm, amikor tőlük hall az ember sikereikről, boldog családi életükről, s arról, hogy hasonló értékeket tartanak ma is fontosnak, mint amit mi szerettünk volna elfogadtatni velük. N.G.: És végül tanévkezdés. Mi a véleményed az oktatás jelenlegi helyzetéről? Sokunkat érdeklő kérdés ez, hiszen gyermekeink, unokáink iskolába járnak, és a család mellett a második legtöbb időt itt töltik, és itt kapnak, jó esetben egy életre szóló útravalót. L.K.: Én ma is nagyon sok áldozatkész, a gyermekeket nagyon szerető és hivatása magaslatán álló kollégát ismerek. Nincsenek könnyű helyzetben. Minden gyerek más, szükség van az egyénre szabott foglalkozásra. Nem szabad túlterhelni a gyerekeket, de kihasználatlanul sem szabad hagyni energiáikat, képességeiket. A legfontosabb, hogy a gyerek is elfogadja feladatait, szeresse a munkáját. Akkor boldog iskolás lesz, s majd boldog felnőtt. Nagy Gábor
Presbiterválasztás
H
úsvéti számunkban már olvashattak az idén aktuális presbiterválasztásról, melynek időpontja egyre közeleg. Előzőleg röviden bemutattuk, mi is az a presbiterválasztás, hogyan zajlik, milyen eljárások előzik meg és, hogy nekünk gyülekezeti tagoknak ezzel kapcsolatban mikor, milyen teendőink adódnak. Jelen írásban kis emlékeztetőt követően a választási eljárás időpontjait és módját szeretném ismertetni a kedves Testvérekkel. Kiket választunk meg 2011. november 6-án? A gyülekezet gondnokát, aki a világi elnök, tisztsége 6 évre szól. A presbitériumot, akik közösen felelnek a gyülekezet erkölcsi, anyagi és hitbeli életéért. A presbiterek száma 12 fő, megbízatásukat 6 évre kapják. Mind a gondnokot, mind pedig a presbitereket az egyházközségi közgyűlés választja, akik az egyházközség választójoggal rendelkező tagjai, tehát mindenki, akit megkereszteltek, betöltötte 18. életévét, rendszeresen részt vesz a gyülekezet életében, és adományaival támogatja azt.
Hogyan zajlik a választás? A választás előtt legalább 60 nappal a presbitérium az egyháztagok köréből kijelöli a 3-7 tagú választási és szavazatszámláló bizottságot, majd a legközelebbi istentiszteleten bemutatják őket a gyülekezetnek. A bizottsági tagok megkérdezik a gyülekezetet, hogy a világi tisztségek betöltésére kiket szeretnének a leginkább. Ezen információk alapján a presbitérium összeállítja a jelölt listát. A jelölteket a választás előtti vasárnap a lelkész bemutatja a gyülekezetnek. A tényleges választás az előre kitűzött időpontban az egyházközségi közgyűlésen zajlik. Prózaian fogalmazva, az istentiszteletet követően, mindenki, aki választójogával élni szeretne, a templomban helyet foglaló választási bizottságnál, az arra rendszeresített és hiteles nyomtatványon leadhatja szavazatát. Mikor kerül sor minderre? Szeptember 6. A választási közgyűlés időpontjának és a választás menetrendjének meghatározása, a választási bizottság megválasztása, vezetőjének megválasztása. Szeptember 11. A választási bizottság gyülekezetben való bemutatása, fogadalomtétele. A jelölés módjának és a választás menetének ismertetése a gyülekezettel. Október 6. A jelölőbizottság átadja az új presbitériumra, gondnokra, főgondnokra szóló javaslatát a szolgálatban lévő presbitériumnak. Október 23. A presbiter-, gondok- és főgondnok-jelöltek névsorának közzététele a szószékről és egyéb módokon annak kihirdetése, hogy mikor lesz bemutatásuk a gyülekezetben, és első hirdetése a szószékről a választói közgyűlés helyének és napjának. Október 30. A presbiter-, gondnok- és főgondnok-jelöltek bemutatása istentisztelethez kapcsolódóan a templomban és a második hirdetése a szószékről a választói közgyűlés helyének és napjának. November 6. A választói egyházközösségi közgyűlés napja. (Tehát maga a választás). November 9. A választói közgyűlésről készült jegyzőkönyv hiteles másolatának megküldése az egyházmegye elnökségének. November 22. Az új presbitérium és a gondnok (főgondnok) megválasztása jogerőssé válik, amennyiben nem nyújtottak be panaszt a választások ellen. Budavári Andrea
Aktualitások
Hírek, programok Tanévnyitó Tanévnyitó istentiszteletünket 2011. szeptember 11-én 10 órakor tartjuk, melyet követően nyárbúcsúztató szeretetvendégséget szervezünk a templomkertben. Erre az alkalomra sok szeretettel és rengeteg finomsággal hívunk és várunk Mindenkit.
Ars Sacra – Nyitott templomok Éjszakája
12. oldal Hittanórák Szeptembertől ismét hittanórák várják a gyermekeket, amelyekről információt a Lelkészi Hivatalban vagy Pálfi Viktória hitoktatótól kérhetnek. Nem csak tanórákkal, de színes programokkal is várunk minden 6 és 14 év közötti gyermeket. Jelentkezni Pálfi Viktóriánál, Viki néninél, vagy a Lelkészi Hivatalban lehet 2011. szeptember 15-ig.
Játszóház 2011. szeptember 15-én 16 órára gyermek-játszóházat és kézműves-foglapkozást tervezünk.
Diakóniai bibliaóra Ebben az évben is tartunk diakóniai bibliaórát, az előzőektől kicsit eltérő módon. Lelki táplálékra mindenkinek szüksége van, még akkor is, ha ő maga másokat segít, másokról gondoskodik. A téma, amely ezen alkalmakon feldolgozásra kerül: A lélek gyümölcsei, melyet a Galátaiakhoz írott levélből ismerhetünk. (Galata 5: 22-23) A diakóniai bibliaórára nyitott, tehát nemcsak az önkéntes segítőinket várjuk, hanem mindenkit, aki Isten igéjével lelki feltöltődésre vágyik. Az önkéntesek által végzett feladatokat, illetve a felmerülő kérdéseket diakónusunk mindenkivel külön fogja megbeszélni, az a jövőben nem képezi a bibliaóra részét.
Gyülekezeti kirándulás A már hagyománnyá vált őszi buszos gyülekezeti kirándulásunkat 2011. október 15-re szervezzük A Bakony fővárosába, Veszprémbe és környékére. Terveink között nem csak városnézés szerepel, hanem a csodálatos és Európa szerte híres veszprémi állatkert látogatása is. A korlátozott számú férőhelyek miatt a kirándulásra legkésőbb 2011. október 1-ig lehet jelentkezni, e-mailben, telefonon, vagy személyesen a Lelkészi Hivatalban, hivatali időben, illetve az istentisztelteket követően.
Bibliaiskola A nagy sikerű és már hagyománnyá vált Múzeumok Éjszakájához hasonlóan megrendezésre kerül a Nyitott Templomok Éjszakája is. Budapest számos templomában 2011. szeptember 18-án, vasárnap, kulturális programokkal, érdekes előadásokkal várják az érdeklődőket. A rendezvénysorozatban templomunk is részt vesz, így már 17 órától Vedres Csaba orgona és Gyermán Júlia hegedű – és ének koncertjével kedveskedünk a Testvéreknek. A zenés műsort követően pedig 23 óráig nyitva áll templomunk a látogatók előtt.
Konfirmáció A 2011/12 –es tanév első félévi gyermek- és felnőtt konfirmáció-előkészítő alkalmakra 2011. szeptember 15-ig lehet jelentkezni a Lelkészi Hivatalban.
Folytatódik Bibliaiskola, melynek első alkalma 2011. szeptember 20-a, 18 óra. A kezdő téma: a Teremtéstörténet.
Diakóniai kirándulás A tervek szerint október valamely vasárnap délutánján Bartal Zsuzsanna diakónusunk kirándulást szervez a kerületben, mely alkalommal egyéb nevezetességek mellett egy templomot is megtekintünk. A program pontos időpontjáról és részleteiről szórólapokon valamint plakátokon rövidesen tájékoztatjuk a kedves Testvéreket. Érdeklődni Bartal Zsuzsannánál lehet a Lelkészi Hivatalban, hivatali időben, vagy az Istentiszteleteket követően. Mindenkit szeretettel hívunk és várunk, ismerjük meg jobban kerületünket. A fenti eseményekről bővebben tájékozódhatnak az egyházközség honlapján – www.frangepan.hu
