1. oldal
Felsővárosi Harangszó
2015. szeptember
2. oldal
Felsővárosi Harangszó
2016 március
Agrár-tükör Február 9-én a Nyugdíjas klub keretében Dr. Kapronczai István agrárközgazdász, egyházközségünk tagja tartott tartalmas és érdekes, sok táblázattal, ábrával illusztrált, vetített képes előadást hazánk élelmiszertermelésének jelenéről és jövőjéről. Ebből ragadok ki néhány, számomra érdekes gondolatot. Meglepett, hogy a közhiedelemmel ellentétben már nem vagyunk agrár ország. A mezőgazdaság a bruttó hazai terméknek csak 3-4%-át adja, és ha a kapcsolódó nemzetgazdasági ágakat (pl. élelmiszeripar) is ide vesszük, akkor sem nagyobb a részesedése 10-12%-nál. Tehát az agrárgazdaság nem lehet „húzóágazat”. Ennek ellenére hatalmas az élelmiszer jelentősége, mert a világ számára egyre inkább stratégiai termékké vált. Így számunkra az élelmiszer előállítása nem csupán gazdasági, hanem nemzetbiztonsági kérdés is. A világkereskedelemben való részvételünk ugyanakkor mindössze 1%. Csak illúzió, hogy a hungarikumainkat az egész világon ismerik. Igen sok ezen a téren a teendőnk. A kérdés sokkal inkább az, hogy tudunk-e olcsón jó terméket előállítani. A magyar agrárium betegségének oka főleg az, hogy parlamenti ciklusonként szélsőségesen változnak az agrárpolitikai célok, az agrárpolitika szereplői sem tudnak összefogni. Az előadó példaként említette a Budapesten, a Kossuth téren, a Vidékfejlesztési Minisztérium előtt álló szobor üzenetét. Nagyatádi Szabó István szobrának talapzatáról ma hiányzik egy relief. Ez a bronz dombormű, ami Nagyatádi Szabó István és gróf Bethlen István kézfogását ábrázolta, a második világháború után összetört, elveszett, azóta sem pótolták. Az aláírt szöveg azonban ma is kibetűzhető a talapzaton: „ Nem sebeket ütni, sebeket gyógyítani jöttünk a parlamentbe”. Megszívlelendő szavak! Legyen ez mindnyájunk életcélja nemcsak a parlamentben, hanem az élet minden területén! Szeretettel Bereczkiné Edit
Missziós szentmise: 2016. február 26. „Emlékezzünk Isten nagy tetteire!” – ezzel a zsoltáridézettel kezdte hivatásának történetét vendégünk, Nagy Sándor diakonus. Harmincegy évvel ezelőtt született a XV. kerületben, egy nem túl vallásos családban. Otthon jelbeszéddel érintkeztek egymással a családtagok, mert mindkét szülője süketnéma. Gyermekkorában távcsővel járta a természetet, különleges madarakat akart látni, ornitológusnak készült. Tanulmányait meghatározta a biológia iránti különleges érdeklődés. Később lassan az állatok helyét átváltotta az ember és az emberi élet értelmének a vizsgálata. Ebben nagy segítségére volt Mékli Attila, az új káplán. Sokat beszélgettek lelki dolgokról. Ebből is látjuk, milyen fontos ifjú éveinkben a hiteles emberi-papi minta. Jobban elköteleződött a
különböző templomi szolgálatokban. Először még biológiai fakultáson tanult tovább, le is diplomázott, majd egy évig gyakornokként dolgozott. Közben Isten hívása határozottabbá vált szívében. Megismerkedett a jezsuitákkal. Lenyűgözte nagy tudásuk a tudományokban és a teológiában is. Többször részt vett a szervezésükben tartott lelkigyakorlaton. Egyik alkalommal Dobogókőn megragadta egy mondat: „Isten van veletek.” Ezen elgondolkozott, és elkezdte felfedezni a saját életében Isten jelenvalóságát. Elkezdte foglalkoztatni a gondolat, hogy pap szeretne lenni, dolgozni a szeretet győzelmében a világon. Ennek immár hat éve, jelenleg felszentelés előtt álló diakonus. Nagyon szép volt tanúságtétele, szívesen hallgattuk. Fogadjuk őt imáinkba és szívünkbe, hogy Isten hűséges, jó papja legyen! Szeretettel: Hatásné Anikó
3. oldal
Felsővárosi Harangszó
2016 március
Szent Fausztina nővér: az Isteni Irgalmasság titkárn ője Az Irgalmasság évében meg kell emlékeznünk Szent Fausztina nővérről, akinek küldetése abban állt, hogy 1. újra felidézze a Szentírásban kinyilatkoztatott igazságot Isten irgalmas szeretetéről minden ember, még a legnagyobb bűnös számára is, 2. megismertesse az Isteni Irgalmasság kultuszának új formáit, 3. kezdeményezzen egy világméretű mozgalmat az Isteni Irgalmasság tisztelőiből, amely a vallásos élet megújulására vezet, az Isten iránti gyermeki bizalom és a felebarát iránti tevékeny szeretet szellemében. Ki is volt Fausztina nővér? A lengyelországi Glogowiec faluban a tízgyermekes Kowalska család harmadik gyermekeként született 1905. augusztus 25-én. Édesapja mélyen vallásos volt. A keresztségben a Helén nevet kapta. Gyermekkorától kezdve az ima iránti fogékonyság, a szeretet, az engedelmesség és az emberi nyomor iránti érzékenység jellemezte. Szegénységük miatt csak 3 évig járt iskolába, majd gazdag családokhoz ment szolgálóleánynak. Tizenöt éves korában bejelentette szüleinek, hogy apáca szeretne lenni, szülei azonban ezt nem támogatták. Tizennyolc évesen egy táncmulatság közben megjelent neki a szenvedő Jézus, és ezt kérdezte tőle: „Meddig fogok még szenvedni miattad, és te meddig vezetsz még félre engem?” (Napló 9.) Megdöbbentő hatással volt rá Jézus megjelenése, azonnal abbahagyta a táncot, a közeli templomba sietett, és az Oltáriszentség elé borulva kérdezte Jézust, mit kell tennie? Hirtelen ezeket a szavakat hallotta: „Azonnal utazz el Varsóba, ott fogsz belépni egy zárdába.” (Napló 10.) Csak nővérének mondta el a történteket, majd Varsóba utazott. A Szűzanyához fohászkodott: „Mária! Téged kérlek, vezess, és te irányíts engem.” (Napló 11.) Több kolostor ajtaján is bekopogott, de sehol sem vették fel. Végül az Irgalmasság Anyja Nővéreinek Kongregációját kereste fel. A főnöknő azt kérte, hogy egy évig dolgozzék előbb. Háztartási alkalmazottként vállalt munkát, majd egy év múlva újra jelentkezett a kolostorban. 1925. augusztus 1-jén, Angyalos Boldogasszony ünnepének vigíliáján lépte át a kolostor küszöbét Varsóban. „Határtalanul boldognak éreztem magam. Az volt a benyomásom, mintha paradicsomi életbe léptem volna be.” (Napló 17.) Helén ekkor volt 20 éves. A beöltözéskor az Oltáriszentségről nevezett Mária Fausztina nevet kapta. 1933. június 1-jén tett örökfogadalmat: tisztaságra, szegénységre és engedelmességre. A kongregáció több házában is dolgozott: volt szakács, kertész, portás. Tuberkulózis támadta meg belső szerveit, ezért kórházakban is kezelték. Megdöbbentő szavakkal írja le naplójában testi-lelki szenvedéseit és a megaláztatásokat, amelyeket el kellett viselnie. 1936 májusában Krakkóba utazott, és haláláig ott élt. Fizikailag teljesen legyengülve, de lelkiekben éretten, Istennel való misztikus egyesültségben halt meg 1938. október 5-én. Fausztina nővér egész életét a bűnösök megmentésére ajánlotta fel áldozatként. A Gondviselés úgy akarta, hogy az Irgalmasság Anyjának, Máriának oltalma alatt élje rövid földi életének utolsó tizenhárom évét: ő, akit Isten az Irgalmasság üzenetének hirdetésére választott ki. Szent Fausztina nővér látomásaiban párbeszédet folytatott Jézussal, amit naplójában leírt. Megismerte Jézus azon kívánságát, hogy a húsvét utáni első vasárnap legyen az Isteni Irgalmasság napja. II. János Pál pápa 2000. április 30-án kihirdette az Isteni Irgalmasság ünnepét az egész világra. Ugyanezen a napon avatták szentté Fausztina nővért. Az Isteni Irgalmasság ünnepét kilenced készíti elő, melyet nagypénteken kell elkezdeni. Kedves testvérek, aki teheti, végezze el a kilencedet. Nagyon sok kegyelem jár vele. Forrás: Új Ember és Fausztina nővér Naplója Herczegné Marika
Nagyböjti gondolatok A napokban újra kezembe került ez az újságcikk: ismét mélyen megérintett, mint az első olvasáskor. Úgy véltem, érdemes közkinccsé tenni, mert most, a nagyböjti időben talán sokunknak segíthet elgondolkodni azon, hogy bizony hányszor követünk el bűnt mulasztással, azzal, hogy hallgatunk, nem tesszük szóvá a rosszat, közömbösekké válunk akár a legközvetlenebb környezetünkben élőkkel szemben is.
Talán segítséget kaphatunk általa egy lelkiismeret vizsgálathoz is…. Szőke Klári „Bocsáss meg nekünk, Urunk! Hajdani szépségükben meggyalázott, megcsonkított, lemoshatatlan festékkel összefröcskölt szobrainkért, műemlékeinkért, bocsáss meg nekünk, Urunk! Keresztül-kasul firkált házfalainkért, piszkos lépcsőházainkért, megrongált liftjeinkért, a teleszemelt utcákért, bocsáss meg nekünk, Urunk!
4. oldal
Felsővárosi Harangszó
A széthasogatott ülésű, ronccsá lett, takarítatlan vonat-, villamos- és metró-kocsijainkért, bocsáss meg nekünk, Urunk! Az utcán lépten-nyomon látható, pornográfiát és erőszakot terjesztő könyvekért, folyóiratokért, képeslapokért, bocsáss meg nekünk, Urunk! A segítségért könyörgő utcai koldusok mellett közömbös, elfordított fejjel elmenőkért, bocsáss meg nekünk, Urunk! Azért, hogy a trágár beszéd szinte mindennapi szóhasználatunk részévé vált, utcán, intézményekben, családban egyaránt, bocsáss meg nekünk, Urunk! Hogy mindebbe egyre jobban beletörődünk, s már szinte észre sem vesszük, könyörülő Istenünk, bocsáss meg nekünk, Urunk! A felületes ügyintézőkért, a közömbösökért, a lelkiismeretlenekért, a munkájukért felelősséget nem vállaló mesteremberekért. A rendőrökért és katonákért, akik elfelejtik, hogy nem elnyomásra, hanem mások szolgálatára, védelmére kapták megbízásukat, bocsáss meg nekünk, Urunk! A papokért, akik elhanyagolják legfőbb feladatukat, hogy az ember-testvéreket Istenhez vezessék, bocsáss meg nekünk, Urunk! Mindazokért, akik nem teljesítik kötelességüket, akik csak azt nézik, hogy nekik mi a jó, de a másik emberrel nem törődnek, bocsáss meg nekünk, Urunk! Azokért, akik nemhogy nem segítenek máson, hanem ahol lehet, nehézséget, bajt, bánatot okoznak másoknak, bocsáss meg nekünk, Urunk! Azokért a könyvekért, írásokért, színdarabokért, filmekért, amelyek megingatják az Istenben, a vallásban, a jóban való hitet, amelyek támadnak Téged és egyházadat, vagy pornográfiát terjesztenek, agressziót, félelmet, pesszimizmust keltenek, bocsáss meg nekünk, Urunk! A gyermekek jó nevelését elmulasztó, a gyermek szellemi, lelki fejlődésével nem törődő szülők miatt,
2016 március
akik azt hiszik, veréssel vagy pénzzel, ajándékokkal minden megoldható, bocsáss meg nekünk, Urunk! Azokért a gyermekekért, akik otthon soha nem hallanak Rólad, legfeljebb káromkodás, szitok formájában, és akiket soha nem visznek el házadba, a templomba, bocsáss meg nekünk, Urunk! Azokért a gyermekeinkért, fiataljainkért, akiknek nem tudtunk és nem tudunk igazi eszményeket, valódi értékeket felmutatni, továbbadni, bocsáss meg nekünk, Urunk! A testivel együtt lelki szüzességüket és a világ meghódítására szolgáló energiáikat is elvesztett serdülőinkért, bocsáss meg nekünk, Urunk! Az egyre növekvő fiatalkori iszákosság, narkózis és öngyilkosságok miatt, bocsáss meg nekünk, Urunk! A gyermek- és ifjúkori bűnözés egyre emelkedő száma miatt, bocsáss meg nekünk, Urunk! Hogy ebbe egyre jobban beletörődünk, s már szinte észre sem vesszük, bocsáss meg nekünk, Urunk! Az öregekért, betegekért, akik kórházi ágyukon hiába várnak látogatót, vagy legalább egy biztató, jó szót, bocsáss meg nekünk, Urunk! Hogy sürgősnek látszó napi feladatok miatt gyakran elhagyjuk az igazán fontos dolgokkal, így a Veled és embertársainkkal való foglalkozást, törődést, bocsáss meg nekünk, Urunk! A másokat származásukért, vallásukért, meggyőződésükért szidalmazó, gyalázó szavainkért, bocsáss meg nekünk, Urunk! Hogy mindezekért eddig igazából még nem kértük sem a Te bocsánatodat, sem embertestvéreinkét, könyörülő Istenünk, nagyon kérünk, bocsáss meg nekünk, Urunk! Vedd számba gyöngeségünket és a jóra való restségünket! Öntsél belénk erőt, hogy meg tudjunk változni és meg tudjuk változtatni környezetünket, embertársainkat! Kérünk Téged, Istenünk! Amen.” Szabó Pál Tivadar (megjelent a Marana Tha c. újság 2015/5. számában)
Az Irgalmasság Szent Éve Ferenc Pápa 2015. december 8-tól, a Szeplőtelen Fogantatás ünnepétől 2016. november 20-ig, Krisztus Király ünnepéig hirdette meg az Irgalmasság Szent Évét. Hál'Istennek ez az esemény már szerte a világban ismert – a tömegtájékoztatásnak köszönhetően, a világi médiában is gyakorta. De vajon a hétköznapi emberek (talán mi hívők is?!) tudják-e, hogy mi az irgalmasság? Megkerestem szinonim jelentését: könyörület, megbocsátás, együttérzés, kegyelem, részvét – vagy talán a mai „divatos” szóval: empátia. A Szentírás világosan fogalmaz az irgalmasság testi és lelki cselekedeteinek felsorolásakor: „Éhes voltam és adtatok ennem, szomjas voltam és adtatok innom, idegen voltam és befogadtatok, nem volt ruhám és felruháztatok. Börtönben voltam és föl kerestetek. (Mt 25,35-36) Ezt a KINYILATKOZTATÁST a keresztény egyházak sok esetben kettéválasztják, imakönyvekben, egyházi kiadványokban külön megjelenítik az irgalmasság testi és lelki cselekedeteit. Örömmel látom – nem tudom kinek köszönhető?! – hogy templomunk bejárati ajtaján egy plakáton ki van függesztve, kis képekkel ellátva az IRGALMASSÁG – „kettős bontásban".
5. oldal
Felsővárosi Harangszó
2016 március
E szerint az Irgalmasság TESTI cselekedetei: - éhezőnek ételt adni - szomjazónak Italt adni - szegényeket ruházni - utasoknak szállást adni - fogságban lévőket látogatni - betegeket látogatni - halottakat eltemetni A LELKI cselekedetek: -a bűnösöket meginteni -tudatlanokat tanítani - kétkedőknek jó tanácsot adni - szomorúakat vigasztalni - bántalmakat békével tűrni - ellenünk vétőknek megbocsátani -élőkért és holtakért imádkozni Talán az ez a PLAKÁTON lévő „felsorolás" egy kis lelkitükröt is jelenthet. Néha elgondolkozhatunk rajta: hogy is állunk ezzel-azzal a cselekedettel? Azt hiszem, minket, magyarokat az adakozó nemzetek közé sorolnak. Intézményesen a Karitászon keresztül is tudjuk gyakorolni az irgalmasság testi-lelki cselekedeteit. Szép esemény pl. a nagyböjti tartós élelmiszer-gyűjtés – illetve reményeink szerint március 5-i Jótékonysági Hangverseny, melyre, reméljük, sokan fognak el jönni. A viszonylag magas életéveim mindig bizonyították: „amit a legkisebb testvéreimmel tesztek, velem teszitek!” Kívánom, hogy életkortól függetlenül minden hívőtársam megérezze mindezt. Felvégi Marika
Segítő kezeket várunk! Templomunkba belépve mindenki megtapasztalhatja, hogy ott mindig rend és tisztaság fogadja. Látszik, hogy van „gazdája” a helynek. De eszünkbe jut-e, hogy kiknek köszönhetjük mindezt? Lelkes lányoknak és asszonyoknak, akik öt csoportba osztva kéthetente végigtakarítják a templomot, a sekrestyét és a kórust. Ám vannak már olyan csoportok, ahol az átlagéletkor 60 év felett van! Ami önmagában nem lenne baj, mert a lelkesedés és a tenni akarás még mindenkiben töretlen, azonban a tényleges munkavégzést gyakran megakadályozza az illetőt saját magát vagy családtagjait érintő betegség. Ezért nagyon fontos lenne, hogy „megfiatalodjanak” a csoportok. A beosztás mindig jó előre megtekinthető a
hirdetőtáblán. Így lehetőség van arra, hogy az ember tudjon előre tervezni, illetve ha valami váratlan esemény közbejön (akár betegség, akár egyéb program), akkor tudjunk egymással egyeztetni és helyettest találni egy másik csoportból. Tekintettel a jelenlegi öt csoportra, könnyen kiszámítható, hogy egy csoport évente általában öt alkalommal (szombat reggelente) kerül sorra. Ha éppen mindenki ott tud lenni, akkor kb. másfél-két óra alatt lehet végezni a takarítással. Aki úgy érzi, hogy tudna évente öt alkalommal két órát szánni arra, hogy továbbra is méltó környezetben lehessünk együtt a vasárnapi szentmiséken, szeretettel várjuk őt bármelyik csoportunkba! A takarító csoportok nevében Szőke Klári
6. oldal
Felsővárosi Harangszó
2016. január
