NAPLÓ
Magyarországi kirándulások és ???
2009 nyara Krauss Ottó és Zsóka
Az idei nyár alapvetően el fog térni az elmúlt öt évtől. Ennek oka, hogy Tamásék házvásárlása és az azt követő felújítás, majd a költözködés a három gyerek mellett várhatóan fokozottabb közreműködést igényel részünkről, és ez azt jelenti, hogy a szokott április végi időpontban hosszabb útra nem indulhatunk el. Ezért kisebb (2-4) napos) túrákat szervezünk itthon, és majd meglátjuk lesz-e lehetőség valami nagyobbat is csinálni valamikor a nyár végén. Ez a megoldás nem egészen idegen tőlünk, már korábban is szóba került, hogy kellene egy magyar nyarat is csinálni, csak akkor több hetes, vagy akár hónapos hazai körutakban gondolkoztunk. Ez az elképzelés azért is indokolt, mert, ha jól belegondolunk az elmúlt húsz évben alig jártunk az országban, turisztikai céllal pedig végképp nem, és azóta történt egy-két dolog. Azért korábbi hagyományainkat sem akarjuk feladni. Ezekről az utakról is készítünk naplót, csak ez most több darabból fog állni. Nem kívánunk változtatni az elveken és formán: napjában leírjuk a velünk történt, akkor és ott fontosnak, vagy érdekesnek ítélt eseményeket, benyomásainkat, tapasztalatainkat, természetesen egy szubjektív szemüvegen keresztül. A cél továbbra is az, hogy magunknak készítsünk egy emlékeztetőt, de úgy, hogy az esetleg később másoknak is hasznos lehessen. Az íródeák én maradok, és a korábbi gyakorlatnak megfelelően Zsóka amúgy frissiben meghallgatva a leírtakat, azt véleményezi, és elvégezzük a szükségesnek vélt módosításokat. Most a szezon elején reméljük, hogy továbbra is lesz erőnk, kitartásunk és kedvünk ehhez a munkához és a nyár végén egy, immáron hatodik, nemcsak terjedelmes, de értékes anyag birtokába kerülünk. Nem fog viszont költségkimutatás készülni, mert ez teljesen torz lenne. x–x–x A felkészülés az elmúlt öt év és a korábbi "hétvégézős" időszak tapasztalatai alapján történt. Jelentősen csökkentettük a kaja és vegyszer készleteket, a nem romlandó dolgokból gyakorlatilag csak az alap mennyiséget pakoltuk be és esetenként visszük magunkkal az éppen szükséges továbbiakat. Ruhaneműből is csak az éppen szükséges mennyiséget tartjuk a kocsiban és az egyes túrák után hozzuk vissza a szennyest, illetve töltjük fel a kimosott darabokkal a készletet. Ágyneműből nem visszük magunkkal a legszélsőségesebb hőmérsékletekre is számítva mind a négy féle takarót, hanem csak a várható időjárásnak megfelelő darabokat. Azért megtartottuk az elmúlt években kialakított pakolási rendet, mert ennél jobbat nem tudunk elképzelni, csak most az egyik zöldséges ládában van a sokkal szerényebb cipő készlet és a hét hátsó láda közül 4-5 üresen árválkodik, nincs se kajás, se vegyszeres, se könyves láda az asztal alatt (helyén utazik a hűtőláda). A lakóautó felkészítése idén egyszerű volt. Nem volt se vizsgáztatás, se zöldkártyacsináltatás. Télre is alig volt feladat a listán. Ez egyrészt annak köszönhető, hogy tavaly nagyon sok mindent megcsináltunk és mára azért jól
2
beállt a felszerelés, másrészt azzal, hogy tavaly nyáron kétszer is itthon voltunk két-két hétre és ezalatt meg lehetett mindent csinálni, legyen az javítás vagy fejlesztési ötlet. Az idei szezonra felszereltük a tavaly indulás előtt időhiányában elmaradt tolatóradart és új tolatókamerát is kapott a járgány. Meg is állapítottuk, hogy kezd abba a korba kerülni, amikor már nem szabad újabb befektetéseket eszközölni rajta. Ki kell élvezni, ami van és kész. Azért számítunk rá, hogy mind több kisebb javításra lesz szükség. Ebben az évben a tervek miatt felkészülési kempingezésre nincs szükség, egyből belecsapunk a közepébe... Az induló kilométer adatokat sincs értelme rögzíteni. x–x–x Szarvaskő, 2009. április 11, szombat, 1/1. nap Idén a húsvét április közepére esik és bár alig egy héttel előtte még kemény hidegek jártak, eddigre az időjárás is a helyére került, sőt a sokéves átlagoknál néhány fokkal melegebb ígérkezik. Bár az utóbbi hetekben nagyon gazdag programot biztosítottak az unokák, immáron mind a három, azért el tudtunk csípni annyit, hogy a lakóautó felkészítése és bepakolása a nyárra megtörténhessen eddigre. Reggel hétkor keltünk és szokásos reggelink és a lakás egyszerűsített lezárása után a még itthon maradt holmikat, köztük pár dolgot, melyet az unokák hétfői látogatásakor tervezünk használni, felkapva, leballagtunk a garázsba és elindultunk a Hegyre. Az átpakolás és a lakóautó végső felkészítése (ablakokról a védők leszedése, szekrényajtók lezárása, vizeskannák bekötése, stb.) után fél tíz körül kigördültünk az állomás kapuján. Szokatlan volt, hogy nem az M1-M7 irányába indultunk, de azért átrágtuk magunkat a városon és az M3-as bevezetőszakaszán megvettük az autópálya matricát. Amikor elindultunk az elég erős húsvéti forgalomban, kezdtük el érezni, hogy végre megint úton vagyunk. Éppen ideje volt, mert már kezdtek a súlyos elvonási tünetek jelentkezni, és ezen a Tenerife-n töltött három hét sem segített igazán. Az ingerszegény környezetben eseménytelenül róttuk a kilométereket. A párás időben még a Mátra körvonalait sem lehetett igazán kivenni. Kál-nál tértünk le az autópályáról és egy elég rossz minőségű bekötőúton értük el Kápolná-nál a régi 3-as utat. Ezen alig volt forgalom, ami nagyon jól jött, mert bizony az út minősége, elsősorban a széleken, elég rossz volt. Kerecsend-nél váltottunk a 25-ösre, - ennek minősége hagyományosan jónak bizonyult, - és rövidesen elértük Eger-t. Itt megdobbant a szívünk, amikor megláttuk a Lidl-re utaló táblát. Az elmúlt években valahogy hozzá nőtt ezekhez a lakóautós utakhoz, hogy Lidl-ekben vásárolunk. Meg is találtuk az üzletet a 25-ös út kivezető szakaszán. Ugyan nem volt különösebb vennivalónk, azért betértünk és beszereztünk pár dolgot a lakóautóba és otthonra egyaránt.
3
Egy óra körül érkeztünk meg Szarvaskő-re. Itt, bár kinyomtattuk Rózsi térképét a faluról (a hölgyet nem hoztuk magunkkal), kétszer is elvétettük a kempinghez vezető letérőt. Végül egy keskeny fahídon, majd szűk utcákon értük el az Öko-park kempinget. Mivel parkolási lehetőség nincs a recepció környékén, egyből behajtottunk és beálltunk a kiválasztott parcellára. A kemping nagyon szép. Itt a szűk völgyön a 25-ös út, az Eger patak és az Eger - Szilvásvárad vasútvonal osztozik. Utóbbi kettő közé ékelődik be a kemping. Az alig másfél tucat parcellát egy középső útról lehet elérni és a leghátsó, tovább szűkülő területen még egy kalandpark és más közösségi létesítmények is helyet kaptak. A területen a fő létesítmény egy 13 szobás panzió, melyben étkezést is kínálnak, sőt konferencia terme is van. A vizes helységek és egy játszótér a panzió és a parcellák között kapott helyet. Az első benyomások alapján nagyon kellemes a hely, bár így előszezon elején az idegenforgalmi adóval 5500 forintos, szezontól független ára, - melyből nyugdíjas létünkre kaptunk 10 % kedvezményt, de az FICC kártya is ennyit ért volna, - kicsit drága. Kellemes meglepetés volt, hogy 3-4 lakókocsi és lakóautó már ott táborozott.
A bejelentkezés elintézése után, kissé idényelejei formában elvégeztük az ilyenkor szükséges műveleteket és három órára átvedlettünk turistává. Egy, a kemping honlapjáról letöltött túrát terveztünk megtenni. Álljon itt a rövid leírás: "Szarvaskő – Leshely – Keselyű-bérc – Almár – Almár-völgy – Villő-bérc – (Baktai-tó) – Egerlátó – Szarvaskő Táv: 12 km Szint: 350 m Menetidő: 4 óra Az útvonal kényelmes sétával teljesíthető, és kedvező kisgyermekes családok számára is; illetve amennyiben mégis hosszúnak bizonyul Almárban megszakítható, ahonnan vonattal, vagy autóbusszal könnyedén visszajuthatunk Szarvaskőbe. Induláskor egészen a Leshelyig a piros négyzet jelzést követjük. Itt lehetőség van akár hosszabb pihenő tartására is. Innen utunkat a piros sáv jelzésen folytatjuk, és rövidesen Almár víkendházai között haladunk el, majd a völgybe leérve keresztezzük a 25-ös főutat és a vasútvonalat. Továbbra is a piros sáv jelzést követjük, mindaddig, amíg a kék kereszt jelzés nem keresztezi utunkat. (Itt, ha kitérőt teszünk a Baktai-tavak felé a piroson megyünk tovább, majd
4
ugyanide kell visszajönnünk.) A kék kereszt jelzésen É-i irányba folytatjuk a túrát. Egerlátót elérve metszi utunkat az OKT útvonala, melyen mi ÉK felé haladva elérjük Szarvaskőt, melynek történetéből az érdeklődők ízelítőt kaphatnak."
A gyakorlat ettől kicsit eltért. Almár-ig csak egy kisebb bajunk volt, az üdülőtelepen eltűnt a jelzés és mi helyiek útmutatása szerint értük el a főutat és a buszmegállót. Ez is kicsit újszerű helyzetnek bizonyult: bárkit megszólíthattunk és szót tudtunk érteni vele… A völgy nyugati oldalára kerülve nagyon szép erdei úton sétáltunk felfelé az Almár-völgyön. Egyetlen bánatunk az volt, - és ez egész túránk során megkeserítette életünket, - hogy az utat nagy erdőgazdasági gépek a sáros időszakban feltúrták, ettől nagyon egyenetlen volt és nehéz volt haladni rajta. A völgy felső részén egyszer csak eltűnt a jelzés, vagy fakitermelés áldozata lett, vagy egy olyan keskeny ösvényre tért le, melyet a "szántásban" nem vettünk észre. Ezután saját megérzésünkre hagyatkozva haladtunk és ez nem hagyott cserben. Eddigre elmúlt 5 óra, és ha nem is sötétedett, de már kezdett lemenni a nap. Mivel tíz kilométer körül járt pedométerünk, arra is vigyáznunk kellett, hogy nagyot ne keveredjünk el.
Végül az egyik domb tetejéről megpillantottuk vagy másfél kilométernyire előttünk azt a mobiltelefon tornyot, mely egyben kilátó is és kempingünkből jól láthatóan magasodik a völgy fölé, nem messze a falutól. Ezt vettük célba, és ha nem is toronyiránt, de egy kisebb kanyarral el is értük. Ezen a vidéken találkoztunk ismét a szarvaskői geológiai tanösvény ferde kék sávval jelölt nyomvonalával, melyet indulásunkkor is követtünk egy rövid szakaszon. Közben elmentünk az Antenna Hungária átjátszó adója, egy elég düledező
5
kalyiba mellet. A kilátó alatti réten lovakat tartanak szabadon és a hétvégi délutánon a kellemes időben többen lovagoltak is. Eddigre közeledett a hat óra és eléggé elcsigázottak voltunk, de ez nem gátolt meg bennünket abban, hogy felmásszunk a toronyba és megcsodáljuk a lemenő nap sugaraival megvilágított tájat.
Miután kiélvezkedtük magunkat a kék háromszög jelzésen ereszkedtünk le a faluba. Ez elég nehéznek bizonyult, mert kimondottan meredek az ösvény és több helyen morzsalékos kő borítja. Ahogy leértünk egy szélesebb kocsiútra, mely az országos kék túra útvonala, a falu határában egy jó állapotban lévő pléhkrisztus hívta fel magára a figyelmet. Tovább sétálva az úton elértük a település egyetlen szóra érdemes épületét, a mintegy 150 éve felszentelt templomot. Eddigre már se időnk, se erőnk nem volt arra, hogy megmásszuk a kb. harminc lépcsőt. Feltűnt és kellemes meglepetés volt, hogy minden ház szépen rendbe van szedve, a magyar falvakat annyira elcsúfító düledező, málló vakolatú épületekből itt egyet sem láttunk.
Érdekes színfoltja volt a napnak az az idősebb angol úr, akivel az első kilométereken találkoztunk és egy szál hátizsákkal járta a vidéket. Később a 6
kempingben is találkoztunk, két éjszakát töltött ott, Közben többször beszélgettünk hazai és külföldi, elsősorban angol és skót túraélményeinkről. Jól jött egy kis nyelvgyakorlás, de a fazon is jó fej volt. Fél hét lett mire jó 12 kilométerrel a lábunkban bevánszorogtunk a kempingbe. Itt gyorsan lezuhanyoztunk és neki kezdtünk Tamásék holnaputáni látogatására elkészíteni a majonézes és hagymás-ecetes krumpli salátát. Közben megfőztük és elfogyasztottuk virslinket és nosztalgiáztunk egy kicsit a korábbi "hétvégézős" időszakot emlegetve, amikor péntek este mindig ez volt a menü. Mire mindennel végeztünk kilenc óra lett és jócskán besötétedett, de a kellemes időben jól esett kint a lakóautó előtt tenni-venni. Ez már olyan igazi kempinges érzés volt. A fárasztó nap után hamar lefeküdtünk, még terveztünk olvasni egy kicsit, de egyetlen oldalra sem futotta erőnkből. Szarvaskő, 2009. április 12, vasárnap, 1/2. nap Mára ismét kirándulást terveztünk. A kemping ajánlatából választottunk egy hosszabb, 22 km-es utat, melynél megvan a rövidítés lehetősége. Vonattal felmegyünk Szilvásvárad-ra, majd onnan a Szalajka-völgy meglátogatása után Bélapátfalva felett egy Katonasírok nevű helyet érintve jó esetben gyalog visszajövünk a kempinghez, de ha elfáradunk, lemegyünk a faluba és busszal vagy vonattal jövünk vissza. Nyolckor keltünk, hogy az egyetlen értelmes időben, negyed 11-kor induló vonatot simán elérjük. Éjjel elég hűvös volt, úgy 8 fok köré hűlt le a levegő, de mi nem fűtöttünk. Nem mondom, hogy a hajnali 13 fok a lakóautóban túlzottan kellemes volt, de aludtunk más hidegebben is. Reggelinket kellemes napsütésben és egyre melegedő időben a lakóautó előtt fogyasztottuk el. Tíz óra előtt pár perccel indultunk a vasútállomásra. Ez a vonal is egyike a csendben leépülő szárnyvonalaknak. Az állomásépületben már nincs szolgálat, a miskolci vasutas turisták használják kulcsos háznak, a kitérővágányt már felszedték. A három kocsis motorvonat időben érkezett. Bár páran leszálltak a szerelvény tele volt, csak Zsókának jutott ülőhely, én végig álltam a félórás úton. Kaptunk némi ízelítőt, arról, hogy mitől veszteséges a MÁV. A vagy öt megállónyi szakaszon nem jött hozzánk a kalauz, hogy jegyet vegyünk, nem is láttuk. A vonat nagyon szép vidéken vitt minket. Csak Bélapátfalva környékén csúfította el a tájat a hajdani cementgyár még megmaradt és nagyon lepusztult területe. A település pályaudvara mutatta talán a legjobban, hogy szebb napokat is látott a vidék. A hét vágányos pályaudvaron (ha jól
7
emlékszem a győri személypályaudvarnak is hét vágánya van) egyedül a mi kis szerelvényünk árválkodott. Öt sin pár talán évek óta nem látott vonatot, vastagon állt rajta a rozsda. Mint kiderült a vonat azért volt annyira zsúfolt, - és ez magyarázza a 25-ös út erős forgalmát is, - mert Szilvásváradon nemzetközi kutyakiállítást tartanak a hosszú hétvégén. Ez azután rányomta bélyegét a Szalajka-völgyre is. Őrült nagy volt a tömeg. Mi még mielőtt bementünk volna a völgybe meglátogattuk a közeli kempinget. Bár a katalógusok szerint csak 15.-én nyit, a húsvét és a kutyakiállítás miatt mégis fogadott vendégeket. Bár sokkal nagyobb, mint a szarvaskői, mindössze 4-5 autó állt bent, köztük egy szlovák és egy német. Szép helyen van a kemping, de meg sem közelíti a miénket és az egész, bár rendben van tartva, nagyon lelakott. Az árai kedvezőbbek. Lehet, hogy valamikor még a nyár folyamán meglátogatjuk. Kempinglátogatásunk alatt a vonaton velünk utazók kicsit szétszéledtek, de még így is egymás lábát taposták a turisták. Mi nem is vacakoltunk sokat, a büfé és ajándékárusok kis üzletei között gyorsan nekivágtunk a völgynek. A hely nagyon szép, de nem igazán tudtuk élvezni. A völgyben közlekedő kisvasúton fürtökben lógtak, az aszfaltúton az andalgó családok között autók és motorkerékpárok cikáztak. Még a turistaösvény is fel van aszfaltozva. Elkészítettük a kötelező fotókat és siettünk tovább. A völgy bejárata felett nemrég épült kilátót is kihagytuk.
8
A völgyben szép halastavak, pisztráng nevelők és elég sok étterem várja a látogatókat. Két legjelentősebb nevezetessége a Szalajka-forrás és a Fátyol vízesés. Egy réten nemrég állíthatták fel azt a faragott faszobrot, mely egy pásztorembert mutat be. népviseletben.
A Fátyol vízeséstől kisebb hegymászás után lehet eljutni az Istállóskő-re, melynek nevezetessége egy, már az ősember által is lakott barlang. Ezt mi most kihagytuk gondolva arra, hogy még nagyon hosszú út áll előttünk és eddigre a tömeg kezdett nagyon zavaró lenni. A völgyben, annak közepe táján található egy erdészeti múzeum, melyet nem látogattunk meg. A Fátyol vízeséstől kicsit lejjebb az erőben szép anyaggal szabadtéri erdei múzeumot alakítottak ki egy tisztáson. Itt bemutatják a Bükkben élő favágók, mészégetők munkaeszközeit, ideiglenes szálláshelyeit,
9
az erdőgazdálkodási és a természetvédelmi tevékenységet. Talán a legérdekesebb a részben rekonstruált szilvásváradi vashámor. Ennek fujtatóját egy vízkerék hajtotta. A szabadtéri múzeum mellett indult tovább utunk a Katonasírok felé. Erre már csak a legelszántabbak jöttek, így az erdőben megszokott csendben kapaszkodhattunk felfelé az enyhe lejtőn. Ezen a részen egyetlen említésre érdemes hely van, a Mária bánya. Ennek hajdan díszes ismertető tábláját vandálok tönkretették. Ha ez a tábla nincs ott, nem is vesszük észre, hogy valami van az út mellett. A területen ma hasig érő a gaz. Mivel az ismertetőt nem tudtuk elolvasni folytattuk utunkat és rövidesen megérkeztünk a Katonasírokhoz. Itt két II. világháborúban elesett német katona sírja és mellette egy emlékkereszt található pár pad társaságában. Ezen a helyen több turistaút is találkozik. Itt volt a döntési pont: vagy az eddig megtett jó tíz kilométer után még vagy tízet megyünk egészen a kempingig, vagy lemegyünk Bálapátfalvá-ra, - olyan 3 kilométer,és onnan busszal, vagy vonattal térünk vissza. Ugyan az idő még nem járt későre, de a tegnapi fárasztó napot is érezte még a lábunk, ezért az utóbbi megoldást választottuk azzal a módosítással, hogy nem a legrövidebb úton, hanem a piros kereszten, a Nagy-Pereszteg oldalában tértünk le a völgybe. Itt nemsokára elértük a Lak-völgyi tavat, mely még a bányászkodás idejéből származó mesterséges tó. Ma partján víkendházak és az ünnepi vasárnapon
a környező réteken és a tó partján sok pik-nikező turista, baráti társaságok, családok múlatták az időt. Többen horgásztak, de fogást, azt nem láttunk.
10
Minket azokra az évekre emlékeztetett, - úgy 30-35 éve, - amikor mi is kijártunk a gyerekekkel, néha nagyobb társasággal, ilyen és ehhez hasonló helyekre.
A Lak-völgyi tótól alig negyedórányira van a Bélapátfalva Cementgyár vasúti megálló. Az úton végig a Bélkő bányászat által megcsonkított oldala uralta a tájat.
Ekkor fél három körül járt az idő és fél négykor jött a következő vonat. Úgy határoztunk, hogy megpróbáljuk a buszt. Pár perces gyaloglással meg is találtuk a megállót a községháza előtt. A menetrend szerint jó fél órával a vonat előtt várható busz és a menetidő is rövidebb. Végül jó negyedórás késéssel érkezett a járgány, mi már elindultunk a vasútmegálló felé, úgy kellett visszajöjjünk. Sokan voltak a buszon és sokan szálltak fel. Megint végig állnunk kellett. Végül nem sokkal fél négy után érkeztünk a kempingbe. Pedométerünk több mint 14 km-et mutatott.
11
Első dolgunk volt lezuhanyozni. Utána kicsit körülnéztem a kempingben. A parcellákon túl a kalandpark talán 6-7 fa közén különböző feladatokkal várja a látogatókat. Mellette van egy mászó fal és egy 5-6 méter magas sziklán a sziklamászást is lehet gyakorolni. Még hátrább egy kis mesterséges tó kapott helyet és még egy mesterséges vízesés is gazdagítja a környezetet. A telek legvégén egy gerenda asztalokkal és padokkal felszerelt terület, mellette egy kiszolgáló épülettel akár 100 fő részére is tud pihenő-étkező helyet biztosítani.
A területet nagy odaadással gondozzák, a parcellák füvére, a közös területek növényeire odafigyelnek. Éppen egy kisebb bővítést hajtottak végre, teraszosítással "elloptak" a vasúti töltés alatt egy kb. két méter széles sávot, melyet most füvesítettek és sátrasok számára ad majd területet. Még nem minden működik, de folyik a fabútorok felújítása. Beszélgettünk a tulajdonossal terveiről, a kemping és a panzió üzemeltetéséről. Ígértem, hogy írok majd egy úti beszámolót a Clubnak és esetleg a Levanter-nek is. Minden javaslatunkat szívesen fogadott. Látszott, hogy igazi gazdája a helynek. Kedves gesztus volt, hogy a kempingben
12
táborozó mintegy fél tucat gyereknek piros tojásokat dugott el a területen, akik nagy élvezettel keresgélték azokat egész délután. A délután és az este a gyerekek holnapi látogatásának előkészületeivel (húsok bepácolása, fagylaltkészítés) és saját első idei grillezésünkkel telt. Még világos volt, amikor mindennel elkészültünk és mivel kellemes meleg volt a fárasztó nap után kiültünk a kocsi elé gyertyafény mellett beszélgetni és elszopogatni évadnyitó pezsgőnket. Azért nem sokkal kilenc óra után bementünk és azonnal el is aludtunk. Szarvaskő, 2009. április 13, hétfő, 1/3. nap Nem siettük el a kelést már csak azért sem, mert éjjel és hajnalban a tegnapinál is vagy két fokkal hidegebb volt. Azért kilenc óra tájára felmelegedett annyira, hogy a napon nagyon kellemes volt a reggelizés. A reggeli utáni órákat karbantartással töltöttük. Én találtam pár apró javítanivalót és a téli bútorhuzat mosás utolsó fázisaként felvarrtam a gombokat az ülőpárnákra. Közben Zsóka elvégezte a tavaszi nagytakarítást. Utoljára Istria-n takarítottunk, utána ősszel még voltunk két éjszakát Bled-ben és a téliesítés és tavaszi felkészítés is elég sok piszokkal jár. És akkor nem beszéltem a téli látogatásokkor bevitt koszról és a féléves porról. Még olvasgatásra is jutott egy kis idő. A délelőtt egyetlen eseménye az volt, hogy az egyik kerti csap aknájában a szomszéd talált egy szalamandrát. Ez kicsit felbolygatta a kemping életét. A gyerekek látogatása kicsit másként alakult, mint azt terveztük. Eredetileg úgy volt, hogy tíz óra körül indulnak és akkor dél tájban érkeznek meg. Már vártuk az indulást jelző telefont, de csak 11 után csengetett és akkor is azt tudtuk meg, hogy a János kórházban vannak, mert tegnap Áron egy eséskor megütötte a kezét és még mindig fájlalja. Mint később kiderült mindkét csontja elrepedt a bal kezén csukló felett. Kapott egy ideiglenes rögzítő kötést és majd egy hét múlva begipszelik. Minden esetre elmúlt már dél, amikor indulhattak és jóval kettő után érkeztek meg elég felzaklatott állapotban. Gyorsan megsütöttük a húst, de a húsvéti ajándékok és a délelőtti események izgalma után nem nagyon ettek a kicsik. Mi azért Tamással igyekeztünk helyt állni. Azért a szép időben mindenki élvezte a szabad levegőt. A Pöttöm meztelenül viháncolt a kitett pléden és láthatóan jól érezte magát. Négy óra után egy kisebb eső bezavart minket az előtető alá és a kocsiba. A hőmérséklet is érzékelhetően leesett. Utána még körbejárták a kempinget,
13
játszottak a játszótéren, de Áront zavarta a felkötött keze. Végül hat óra után elindultak. Az ikrek még tettek egy kísérletet arra, hogy itt aludhassanak, de legalább is fürödhessenek, ezt a szülőkkel teljes egyetértésben leszereltük, de egy későbbi alkalomra megígértük. Miután elvonult a vendégsereg, eltakarítottuk a romokat. és bár még nem volt teljesen sötét hamar be kellett vonuljunk a hideg miatt. Számítva egy hideg éjszakára bevetettük a villanykályhát és kellemes, talán kicsit túl meleget csináltunk. Viszonylag sokáig olvastunk. Budapest, 2009. április 14, kedd, 1/4. nap Ez egy hazaindulós nap. És itt érzékelhető talán leginkább a rövid túrák hátránya. Nagy utakon ilyenkor csak tovább állunk, új kemping vár, esetleg még program is, de most arra kell felkészülni, hogy mit viszünk haza, mit kell következő alkalommal lehozni. Gond az is, - bár ez a mostani esetben nem jelentkezett, - hogy a kempinget dél körül valamikor elvileg el kell hagyni. Ez itthon, ahol 2-4 órás út van előttünk hazáig, kicsit korai, de ugyanakkor a hazatérés sürgető izgalma siettet is. Korábban sem szerettük a vasárnapot. Mára azért egy kisebb kirándulást beterveztünk. A kemping fölé magasodó sziklára tervezünk felmászni és megkeressük azt a pontot, ahonnan emlékeink szerint terepasztalként lehet látni a völgyet az úttal és vasúttal, a hidakat és az alagutakat. A nem túl korai kelést követő reggeli után elmentem fizetni és tisztázni távozási időpontunkat. Közben újabb beszélgetésbe kezdtem a tulajdonossal, ami kicsit elhúzódott. Már elmúlt 11 óra, amikor neki indultunk az országos kék jelzésen és alig negyed óra múlva fel is értünk a vár hűlt helyére. Igen nagy fantázia kell ahhoz, hogy valaki itt felismerje a vár nyomait. Azért a kilátás gyönyörű. Alattunk dél felé a település, mögötte Eger városa. A szemközti magaslaton a két napja meglátogatott kilátó. Közvetlenül alattunk nyugati irányban a kemping, még lakóautónkat is láttuk félig egy fa takarásában. Sajnos kicsit párás volt az idő és a fényviszonyok sem voltak túlzottan jók.
14
Mivel az eddig megtett út nevetségesen rövid volt, úgy határoztunk kicsit tovább megyünk a völgyet megnézni felülről. Sétáltunk még egy jó negyed órát, amikor elértünk egy helyre, ahol a növényzet nem zavarta a kilátást. Sajnos kicsit csalódtunk, emlékeinkben úgy élt, hogy lehet látni az alagutak kapuját is, de tévedtünk. Talán a völgy másik oldaláról volt korábban kilátás, de ma azt fiatal erdő borítja.
Szerencsénk volt, mert éppen egy vonat haladt át a völgyön és ez tovább erősítette a "terepasztal" hatást. Pár perces gyönyörködés után visszafordultunk és hamar beértünk a kempingbe. A mai séta csak kb. 3 km volt. Itt átöltöztünk az úthoz, mindent összepakoltunk és egy óra körül hagytuk el a kempinget. Egerben betértünk ismét a Lidl-be, megtankoltunk és két óra után pár perccel indultunk tovább. Most Füzesabony felé mentünk. Mint kiderült ez úgy 10 km-rel hosszabb, de az út jobb. Az autópályán jól haladtunk, bár elég erős volt a forgalom. Úgy határoztunk, hogy megnézzük és kipróbáljuk az M0ás új szakaszát és a Megyeri hidat. Idáig ment is minden rendben. A Szentendrei úton viszont ránk köszöntött a délutáni csúcs és elég sokat araszoltunk. Végül nem vállaltuk az Alagutat és a Csalogány utcán próbáltunk meg feljönni a Moszkva térhez. Ez elég soká tartott és mire mindenen átvergődtünk és felértünk a Hegyre közel fél hat lett. Itt gyorsan letettük a kocsit, amit kellett átpakoltunk. Ekkor már csúnya felhők gyülekeztek. Mire leértünk és a ház előtt kipakoltunk, el kezdett csepegni és pár perc múlva villámlás és menydörgés közepette zuhogni, amúgy bugyborékosan, amikor hömpölyög lefelé a víz a Királhágó téren.
15
X-X-X Hollókő, 2009. április 24, péntek, 2/1. nap Két hét kihagyással szántuk rá magunkat egy újabb kirándulásra. Most Hollókő a cél. Ez egyike a nem túl sok hazai világörökség helyszínnek, és mint ilyen, - külföldi utjaink során követett gyakorlatot is követve, - méltán lehet célpontja egy pár napos látogatásnak. Külön motivált, hogy az országban tett sok-sok hivatalos és magán utazásunk során csak egyszer, egy rövid sétára, kerestük fel a települést, és az is volt már talán 30 éve is. Az indulás kicsit szögletesen alakult. Előző este tíz óra után vette Zsóka észre a csöpögést a WC beépített szekrényében, ahol a vízelzáró csap és a vízóra van. Mint kiderült, a régi gerincvezeték repedhetett el, valahol a mennyezet alatt, ott, ahol 12 éve az általunk felújított szakaszt csatlakoztattuk hozzá. Éjjel ki kellett pakolni, - egy két cucc el is ázott és elkezdett penészedni, de semmi komoly, - és megállapítottuk, hogy a helyzet nem vészes, de meg kell csináltatni. Reggel kihívtuk a közös képviselőt és ő értesítette a szerelőt, hogy hazaérkezésünk után, kedden javítsa meg. Ez elvitt vagy egy órát és csak negyed 11 kor tudtunk indulni a Hegyről. Bár Hatvanig lehetett volna autópályán menni, úgy határoztunk, hogy most nem élünk ezzel a lehetőséggel és nosztalgiából a régi 3-as utat választottuk. Átvergődtünk az Erzsébet híd - Keleti pályaudvar - Örs vezér tere nyomvonalon, majd a tovább a HÉV mellett egész Gödöllőig. Itt felmerült, hogy benézünk a kastélyba, de nem akartuk húzni az időt. Azért a Kistarcsa és Kerepes határán lévő Lidl-be beszaladtunk venni pár dolgot. Három órát tartott a jó száz kilométeres út, túl sok újdonsággal nem szolgált, inkább csak a régi helyek felismerése, vagy fel nem ismerése adta a változatosságot. Hatvanban váltottunk a 21-es útra és egészen a hollókői leágazásig a korábban sokszor megjárt úton haladtunk. Az utolsó mintegy 15 kilométeren a Cserhát lankás dombjai között vezetett utunk és nagyon élveztük a korábban szinte ismeretlen tájat. A faluhoz vezető bekötőút torkolatánál kedves szobor fogadja az érkezőt. A kempinget könnyen megtaláltuk, az elsőként érintett Újfaluból egy jól kitáblázott, de keskeny és kicsit meredek út vezetett a domboldalban, az erdő szélén álló panzióhoz, melynek kertjében van úgy húsz lakókocsi és lakóautó számára hely. A panzió épülete nagyon szép, bár vendégük éppen nem volt és a kempingbe is mi voltunk az egyetlenek. Elég nehezen került elő a tulajdonos hölgy, aki ugyan egy kicsit el volt varázsolva, de nagyon készséges volt. A bejelentkezés után leállítottuk a kocsit és kicsit körül
16
néztünk. Nem voltak túlzottan jók az első benyomások. Bár a kemping adottságai nagyon jók (jó helyen van, negyedórás sétára a két nevezetességtől, a vártól és az Ófalutól, nagyon szép a kilátás a környező dombokra és a felszereltség is megfelel az alap elvárásoknak, a panzió jó hátteret biztosít) elég rendetlen, látszik a gondoskodás hiánya és a tisztaság sem éri el az elvárhatót. A területen sok minden (a különböző mezőgazdasági gépek és eszközök, elhagyott akkumulátorok, használaton kívüli bútorok) oda nem való dolog hempereg szanaszét. A főzőmosogatóhelységben nagy a rendetlenség, a vizesblokk ajtajai nem csukódnak, nem lehet bezárni, egy kicsit lelakott az egész. Ugyan három csillagos, de a vizes blokkon kívül csak a főző-mosogatóhelység áll rendelkezésre és a panzióban étkezési lehetőség és valamilyen bár (de csak a szezonban).
Mivel korán volt még úgy határoztunk, bemegyünk a faluba körülnézni, megtudni hogyan látogathatjuk meg a várat és begyűjteni a szükséges információkat a következő két nap programjához. A kemping melletti úton indultunk el az Ófalu irányába. Azonnal megtetszett
17
két közeli modern ház (az egyik egy ugyancsak méretes víkendház, a másik egy vendégház), melyek a régi stílus jegyeit viselték magukon. Alig pár perces sétával jutottunk el a parkolóba, ahonnan a várba lehet felsétálni, vagy kis turistavonattal felmenni, illetve tovább menve elérni az Ófalu bejáratát. Mi ez utóbbit választottuk. Hollókő egy zsáktelepülés. A történelmi rész bejáratánál az út le van zárva, csak engedéllyel lehet behajtani. Innen nem is aszfaltborítású az út, hanem nagy termésköveken kell haladni, ami nem túl kellemes a lábnak, de nagyon hangulatos. Az Ófalu bejáratánál egy faragott fatábla mutatja be a területet térképszerűen. Mellette rövid leírás ismerteti a település történetét. A település mai képe az 1909-es nagy tűzvész utáni újjáépítés során alakult ki. Akkor kerültek a korábban zsúpfedeles faépületek helyére a ma is látható cserépfedeles, döntően vályogból épült házak megtartva a korábbi jellegzetes kontyos tetőszerkezetet. Az Ófalu épületeinek mintegy kétharmada, több mint 60 ház áll védelem alatt és a XX. század elejének jellemző falu struktúráját őrzi. A domboldalban épült településnek egyetlen utcája van, mely csak a templom után egy rövidebb szakaszon ágazik ketté.
18
A közösség nagyon oda figyel a világörökségi címből származó kötelességei teljesítésére, gondot fordít hagyományai megőrzésére és bemutatására, az idegenek odahívogatására. Nagyon szép kiadványaik vannak, több nyelven. Minden hónapban van valamilyen esemény. A védett épületek döntő többsége közösségi célt szolgál: polgármesteri hivatal, posta, információs iroda, vagy hat múzeum és kiállítás, kézműves házak, ajándéküzletek, vendéglátóhelyek. Néhány közülük vendégház, üdülő, párban ma is laknak. Talán két műemlék házon láttuk az "Eladó" táblát. Péntek délután viszonylag sokan sétáltak az egyetlen utcán és vagy hat, autóbusz állt a parkolóban, mind magyar rendszámú.
19
A település hegyoldalba épült, az egyetlen utca hegy felöli oldalán az utcáról pincék nyílnak, a lakóépületek vége éri el a talajszintet. mögöttük a hegyre felkapaszkodva gazdasági épületek, korábbi istállók találhatóak a már meredek oldalban. A völgy felöli oldalon több esetben egészen a völgy aljáig lehúzódó hátsó épületek találhatóak. Nagyon változatos kialakításúak, köztük többnek nemcsak oldalt, hanem elöl is van tornáca. Természetesen ma már nem folyik gazdálkodás a településen.
A település jellegzetes és nevezetes épülete az 1889-ből származó zsindelyes templom. Mivel a település mindig kis lélekszámú volt (ma is alig négyszáz lakosa van, akik döntően az Újfaluban élnek) ez egy nagyon kicsi templom, máshol talán csak kápolnának neveznék. A település életét meghatározza az idegenforgalom. Évente egymillió látogatót fogadnak. Legnagyobb esemény a húsvét. (nem ok nélkül volt, hogy bár felmerült, elvetettük látogatásunk akkorra időzítését.). A vendégek fogadására az Ófalu bejáratánál külön látogatóházat építettek modern, de a környezethez illő stílusban. Ez mondható el a területen számos a közelmúltban épült házról is, de azért van szép számmal a '60-as, '70-es évek vidéki falvainak jellegzetes kockaházaiból is.
20
Jó másfél órát sétáltunk a pár száz méteres utcán. Nagyon élveztük a különleges hangulatot. Visszatérve a kempingbe hamar hűvös lett és mi gyorsan megettük vacsoránkat és behúzódtunk a lakóautóba olvasni még egy kicsit. Engem hamar elnyomott az álom. Zsóka ébresztett fel, hogy nem akar leállni a vízszivattyú. Könnyű volt kitalálni, hogy a betöltött nem túl sok víz fogyott ki. Eddigre tök sötét lett és a panzió is teljesen sötétbe burkolózott, közvilágítás hiányában csak botorkáltam utánpótlásért. Közben az eső is elkezdett cseperegni és mire végeztem a betöltéssel már rendesen esett. Később tovább erősödött az eső és kisebb kihagyásokkal több órán át esett. Így mindenki megelégedésére alakult az időjárás, a meteorológusoknak is igazuk lett a beígért esővel, minket meg nem zavart. Hollókő, 2009. április 25, szombat, 2/2. nap Reggel derült, hűvös időre ébredtünk. Elég soká kellet várni, hogy kint is elég meleg legyen ahhoz, hogy a napon reggelizzünk. Reggeli után beöltöztünk túrához és 11 előtt elhagytuk a kempinget. Addigra elkezdtek megérkezni annak az iskolás csoportnak az előőrsei, akik egy éjszakára életet hoztak a panzióba és a mellette álló faházakba. A tegnapi tapasztalatok alapján, a szomszédos sportpályán átvágva a szabadtéri színpad mellet közelítettük meg a várat. A színpad a régi szép
21
időkben jobb napokat is láthatott, ma villámhárítója lóg, a tetőzetet elkezdte bontani az enyészet. Lehet, hogy évek óta nem volt már előadás itt. Ezen az úton hamar elértünk a vár melletti hegy tetejére, ahonnan talán a legjobban mutat a vár. Párperces nézelődés után, - minek során megállapítottuk, hogy a távcsövet megint a lakóautóban hagytuk, leereszkedtünk a vár bejáratához.
A Hollókői vár minden korábbi leírásban, mint rom szerepel. Jó 30 éves turistatérképünk előlapjára is ennek a romnak a képét tették fel. Hála az elmúlt évek helyreállítási munkáinak ma egy továbbra is döntően csak falakat bemutató, de egyértelműen jól látogatható műemlék, ahol a korabeli élet terei jól tanulmányozhatóak. Kialakításában, állagában nem marad el számos
22
hasonló korú társától, melyeket az elmúlt években kerestünk fel számos országban. Néhány teljesen helyreállított helységében életképeken mutatják be a korabeli életet. Szokásunkhoz híven becsületesen végigmásztunk mindent, amit lehetett.
A várbástyájáról látni lehetett a völgyben az Ófalut. Sajnos a innen fentről a fák takarásában nem túl sok látszott. Gondolom régen, még a zsúpfedeles házak idején jobban mutathatott. A várbüfé ablakaiban megcsodáltunk néhány virágkompozíciót, mellette a várjátékoknak helyet adó területet.
23
A várban tett látogatás után visszakapaszkodtunk arra a hegyre, melyről érkeztünk és ott az országos kék túra nyomvonalán indultunk el. Ezen a szakaszon együtt halad a vártúra ösvénnyel, mely egy ferde zölddel jelzett talán 4-5 km-es körséta a vár környékén. A vártúra ösvény mellett vagy 25 táblán mutatják be a környék növény- és állatvilágát. Az ösvény több pontjáról jó kilátás nyílik a várra. Utunkat a vártúra ösvényen folytattuk mindaddig, amíg elértük a kék jelzés másik ágát. Itt nem tértünk vissza az Ófaluba, hanem a kéken indultunk el Nógrádsipek felé. Erre van egy körút lehetőség, de az közel húsz kilométer és a vár után ezt már soknak éreztük. Azért sem keltette fel érdeklődésünket, mert elég hosszan országúton kellett volna gyalogoljunk. Azért elindultunk az országos kéken. Leereszkedtünk egy errefelé meredeknek nevezhető úton a völgybe, ahol a kitermelt fákat rakodták éppen az erdészek teherautóra. Utunk tovább kellemes erdei úton vezetett. Egyetlen gondunk az volt, hogy ezeket az utakat is feltúrták a munkagépek és nehéz volt haladni rajtuk. Egy idő után, amikor úgy éreztük a kör mérete teljesítőképességünkhöz illeszkedő lesz, letértünk az útról és jelzetlen erdei utakat követtünk saját belátásunk szerint. Jó volt a megérzésünk, mert arra a nagyobb földútra jutottunk, mely visszavezetett a vár mögé. Megállapítottuk, hogy a Cserhát ezen részén nagyon kellemes kirándulásokat lehet tenni. Nem kell attól tartani, hogy túlzottan meredek emelkedők vagy lejtők kerülnek a vándor útjába, vagy szakadék, szurdok zárja el útját. Ugyanakkor szép erdőkön, tágas mezőkön járhat a túrázó. Sőt sok pillangóval találkozhat, amire már szinte sehol sincs lehetőség. Minden esetre még tettünk egy kerülőt egy széles, enyhén lejtő völgyben annak reményében, hogy a kempingünkhöz közelebb érünk ki az erdőből, de ez a kísérletünk sikertelen maradt. Végül az utolsó kilométeren ugyanazt az utat követtük, melyen elindultunk. Elhaladva a parkoló mellett láttuk, hogy mostanra sokan érkeztek, a vár felé vezető ösvényt is sokan használták. Jó három órát voltunk távol és pedométerünk szerint valamivel több, mint tíz kilométert tettünk meg. Három óra felé érkeztünk a lakóautóhoz. Gyorsan levetkőztünk és élveztük kicsit a napsütést. Közben az iskolai csoport teljes létszámmal megérkezett és gyerekzsivajtól lett hangos a környék. Nem voltak zavaróak. Korán megfőztük vacsoránkat és zuhanyozás után, - sajnos egyre hűvösebb időben, - még arra is jutott időnk, hogy játszunk egy pár parti rabló römit. Mindketten nagyon idényelejei formát mutattunk. Sötétedésre már nagyon lehűlt a levegő és be kellett húzódjunk a kocsiba.
24
Éltünk az alkalommal és kipróbáltuk TV vételi lehetőségeinket. Az újonnan bevetett földi antennatartó árboc jól szuperál és a fixen beszerelt digitális műholdvevő is az elvárásoknak megfelelően működött. Sajnos meg kellett állapítsuk, hogy az öt éve használtan vett antenna beállító rendszer mára nagyon kikopott, így határozat született, hogy valamikor lecseréljük a jelenleg erkélyen szolgálatot teljesítő társára. Hollókő, 2009. április 26, vasárnap, 2/3. nap Éjjel még kicsit hidegebb volt, mint előző nap, reggelre 11-12 fokra hűlt a lakóautó. Ezért azután nem is siettük el a felkelést. A szokásosan kényelmes reggelizés és felkészülés után valamikor 10 óra után voltunk útrakészek. Mára újabb kirándulást terveztünk. Úgy gondoltuk, hogy az Ófalun végig sétálva (közben benézünk a fa tárgyakat áruló boltba valami apróságért a gyerekeknek) bezárjuk a vártúra tanösvényen a tegnap kihagyott szakaszt. A korai órán még nagyon kevesen voltak a faluban, a boltok, kiállítások éppen nyitottak. Viszont egészen más irányból érkezett a fény és sokkal jobban látszott a vár és más hangulata volt a falunak. Megcsodáltunk számos sötétlila virágba borult orgonabokrot . A kihalt utcán sétálva figyeltünk fel egy szép köcsögtartó fára, rajta régebbi és újabb köcsögökkel. Nem sokat időztünk a településen, hanem indultunk tovább az országos kéken, mely ezen a szakaszon megint együtt halad a vártúra ösvénnyel. A falu végén csatlakozott hozzánk az a keverék kutya, aki azután hosszú szakaszon követett. Nagyon sokáig tartott, amíg rá tudtuk venni, hogy térjen vissza a faluba. A falut elhagyva először felkapaszkodtunk egy kisebb nyeregbe, ahonnan egy meredek ösvény vezetett a várhoz, gondoljuk a várforrás érintésével.
25
Háromnapos kirándulásunk legszebb szakaszán végigmenve értük el azt a pontot, ahol már tegnap jártunk, a kék jelzés és a vártúra ösvény elágazását. Itt úgy határoztunk, hogy megint letérünk a jelzett útról és észak felé, - egy régen nem használt keréknyomot követve, - egy erdészeti úthoz jutottunk egy nagy rét szélén. Lekeresztezve egy csermelyt váltottunk egy elhagyott kocsiútra. Ez eleinte jól járható volt, de később a közepén lévő vállig érő bokrok nagyon megnehezítették az előrehaladást. Közben a közeli réteken az erdőszélen több vadlest láttunk. Átvergődve a bozótoson egy munkagépek által erősen megdolgozott útra értünk. Erre ráfordulva nyugat felé vettük az irányt és egy kiterjedt legelő végében ridegen tartott marhacsordát találtunk. Elbeszélgettünk a villanypásztort éppen javító idősebb férfivel és nemsokára elértünk oda, ahová szerettünk volna, az erdészek rakodóhelyéhez. Itt nem vállaltuk, hogy a kéken térünk vissza a vár feletti elágazáshoz, hanem átvágtunk egy jelzetlen úton és ott próbáltunk kijutni, ahol tegnap is tettük. A jelzetlen út eleinte nagyon szép volt, de később megjelentek közepén a bokrok és a szederindák. Közben elég rendesen emelkedett is. Azért szépen elvitt, ha nem is a tervezett helyre, de a vártúra ösvény azon ágának a közepére, amely az országos kék két ágát köti össze. Innen már nem cifráztuk, a jelzett és korábban bejárt úton tértünk vissza a kempingbe. A nagy parkolóban most is nagyon sok kocsi állt. Megint csaknem négy órát voltunk távol és szinte pontosan annyit gyalogoltunk, mint tegnap. A Cserhátban tett kirándulásaink során nagyon sok vad nyomot láttunk. Elsősorban vaddisznóét, de szarvas, és ahogy a környékbeliek mondták még muflon is lehetett közötte. Mi egyetlen mókuson kívül csak egy réten elmenekülő barna valamit láttunk, ami lehetett őz, vagy valamilyen madár. A bozótosokban többször hallottunk állatokat neszezni. Minden esetre nem véletlen, hogy nagyon sok vadles van a környéken. A kempingbe visszaérkezve az iskolás csoport már készülődött. Éjszakára rajtunk kívül egy szlovák kocsi maradt és későn érkezett egy szlovén motoros pár egy nagyon kicsi sátorral. Este maradékot és hideget ettünk, ma nem lehetett kint maradni a hideg miatt. Mihelyst lement a nap 15 fok alá hűlt a levegő. Azért a kocsiban bent még játszottunk pár partit, ma már jobban ment. Utána olvastunk, de számítva a hideg éjszakára beállítottuk a villanykályhát. Budapest, 2009. április 27, hétfő, 2/4. nap Éjjel tényleg hideg volt, kint öt és fél fokig hűlt le a levegő és reggelre kissé borús, és ami sokkal rosszabb, szeles idő fogadott. El is határoztuk, nem vacakolunk, összepakolunk és indulunk. Nem is tudtunk kint reggelizni. Amikor elmentem fizetni, legnagyobb csodálkozásomra csak 7000 forintot kért háziasszonyunk a három éjszakáért. Nem voltunk elragadtatva a helytől, de ez kicsit javított az értékelésen.
26
Fél 11-kor indultunk. Meg sem álltunk hazáig. Egyedül azt tettük meg, hogy egy kb. húsz kilométeres kerülővel nem Hatvan, hanem Balassagyarmat felé jöttünk. Nagyon élveztük a dimbes-dombos tájon az autókázást. Az sem szegte kedvünket, hogy Szécsényben elkeveredtünk egy kicsit. Rózsi ugyan velünk volt, de nem volt navigációra állítva. A kisforgalmú 22-es, majd az M2es autóúton jól tudtunk haladni. Megint a Megyeri hídon jöttünk át. Végül valamikor egy óra után tettük le a kocsit a Széchenyi hegyen. Ma, feltehetően a korábbi időpont miatt könnyebben hámoztuk át magunkat a városon. X-X-X Dömös, 2009. május 1, péntek, 3/1. nap Az ünnepi hosszú hétvégére megint kirándulást szerveztünk. Célunk két döntően túrázós hétvége után egy városnézős lett volna. Esztergomot néztük ki célpontnak, de a dolgok másként alakultak. Indulni is csak későn, az ünnep első napján délután tudtunk, mert az ikrek előző éjjel nálunk aludtak és csak kettőkor vitték el őket. Akkor szokásunktól eltérően csapot-papot (értsd alatta szana-szét lévő játékokat, mosogatót színültig mosatlannal) otthagyva összekaptuk korábban előkészített cuccainkat és irány a lakóautó. Már három előtt kigördültünk az Állomás kapuján. Utunkat a legrövidebb irányon, Dorog felé terveztük. Az ünnepi délutánon nagyon könnyen tudtunk haladni a városban, percre tartottuk, amit Rózsi prognosztizált. A városon kívül is kicsi volt a forgalom, még a településeken is simán át tudtunk keveredni. Kellemes meglepetés volt, hogy Dorog kerülőutat kapott, és átvágva Esztergom-Kertvárosba az előzetesen megadottnál pár perccel korábban értünk a kemping kapujához. Ekkor pár perccel múlt négy óra. Legnagyobb bánatunkra a kemping be volt zárva, pontosabban még nem volt nyitva, bár a katalógus szerint május 1.-én nyit. A helyzet kísértetiesen hasonlít a két éve Kecskeméten tapasztaltakhoz. Az éttermet üzemeltető fiatalemberektől megtudtuk, hogy már tegnap is hollandok a kempingen kívül voltak kénytelenek éjszakázni és ma úgy három óra körül távozott a kemping személyzete. Úgy a kerítésen kívülről ígéretes helynek látszik, de majd egyszer később… Minden esetre le lehet vonni a következtetést, hogy így szezon elején talán célszerű e-mail-ben előre tisztázni a helyzetet. Nagyon nagy csalódást éreztünk, úgy rákészültünk Esztergomra, még eurót is hoztunk magunkkal arra az esetre, ha átmegyünk a szlovákokhoz. Szerencsére volt B tervünk, elindulunk a 11-es úton visszafelé és vagy Dömösön, vagy Visegrádon, végső esetben Szentendrén táborozunk le. Végül az első jött be.
27
A Dömösi kemping is május 1.-én nyit, de itt minden készen állt. Már vagy hat lakókocsi állt a kempingben és hogy igazán kemping legyen, holland is volt közöttük. A 26. szezonját kezdő hely pár méterre a Duna parttól fekszik. Ez egy közepes méretű kemping, úgy 80-100, a szokásosnál nagyobb méretű parcellával, - nagyrészük árnyékos, - és van hét darab négyszemélyes üdülőházuk is. Dél felé csodálatos kilátás a Pilisre, északról a Duna túloldalán a Szent-Mihály hegy, oldalában a Remete-barlanggal, magasodik a kemping fölé.
A vizesblokk jól felszerelt és tiszta, a terület szépen gondozott. Van játszótér, szabadtéri medence (ez természetesen még nem volt feltöltve), esős időre egy nagyobb közösségi terem TV-vel, játékokkal és sörbárral, a telek sarkában egy újépítésű étterem, eszközök szabadtéri grillezéshez és 28
bográcsozáshoz. A személyzet nagyon kedves és segítőkész, kimondottan családias hangulat uralkodik. Áraik talán kicsit magasak, idegenforgalmi adóval közel 5000 Ft-ot fogunk fizetni, pedig kapunk 10 % kedvezményt a klubtagságira. És ez csak az előszezoni ár. Gyorsan leraktuk a kocsit és elrendezkedtünk. Ez is új dolog ebben a "hétvégézős" világban, hogy mindig hozunk, illetve viszünk valamit, a hűtőszekrényt ki-bepakolászzuk. Felszereltem a konyhai lámpát, aki gyógykezelésen volt, és kiültünk élvezni a kellemes estét. Később megettük az otthonról hozott maradékot, utána még játszottunk is egyet. Szép tiszta volt az este, számíthattunk a hideg éjszakára. Dömös, 2009. május 2, szombat, 3/2. nap Éjjel nagyon hideg volt, öt fok közelébe hűlt le kint a levegő, és mert nyitva hagytuk a hálórész és a fürdőszoba tetőablakát is, bent is alig volt több tíz foknál. Odáig jutottunk, hogy hajnalban még a gyapjútakarókat is magunkra terítettük. Reggel még olvasni sem volt kedvem, mert akkor ki kellett volna dugni a fejemet a takaró alól. Kilenc óra körülre kicsit be is felhősödött, sőt előtte esett pár csepp eső is és ez nem tett jót a felkelésnek. Végül csak összeszedtük magunkat, de reggeliznünk bent kellett az ekkortájt még mindig csak 12-13 fok körüli hőmérséklet miatt. Azért fél 11 körülre összekészültünk egy túrához. Célpont a Rám-szakadék. Ez kora ifjúságunk emblematikus túrája volt, számtalanszor megjártuk, még jelzést is festettünk és létrát is ácsoltunk. Most elsősorban a nosztalgia hozott ide. Alig, hogy a kemping sarkánál lekereszteztük az országutat vettük észre az első változást. A korábban autóval járható utat sorompó zárja el és később még vagy kettő másik, elkerülendő a gépjárműforgalmat a völgy alsó szakaszán. Ez most minket nem érintett, de sokan jöttek kocsival, nekik vagy az étterem előtti fizetős parkolóban, vagy a kemping és a Duna közötti réten kellett letenniük a járgányukat. Az út menti házak többsége szépen fel van újítva, egyik másik kimondottan hangulatos, egyeseken éppen most dolgoznak. Az erdő szélén Rám-vár néven egy hangulatos, nem túl nagy oktatási központot építettek. A második változás, hogy az utolsó házakat elhagyva a jelzés letér a kocsiútról és a völgy bal oldalában, az erdőben vezet a szakadék bejáratához. Ezen sokkal kellemesebb menni. Számos rönkasztal várja az erre járókat. Úgy fél úton a szakadék felé egy Szentfa nevű kis kápolnát is építettek. Mel-
29
lette pihenőhelyet alakítottak ki szépen faragott padokkal. A patak fölé fahíd is került. A forrást kiépítették és egy jelzés is indul innen a Prédikálószék alá.
Már ezen a környéken is lehetett érzékelni, hogy nagyon, mondhatni nagyon-nagyon sokan választották erre a napra programnak a Rámszakadék bejárását. Számos kisebbnagyobb csoportot, köztük sok kisgyerekeset is, előztünk le ezen a szakaszon. Már itt sem lehetett kimondottan élvezetesnek nevezni a kirándulást, pedig a környezet, hála a változtatásoknak, kimondottan szép. A szakadék maga hozta az elvárható formáját. Örömmel láttuk, hogy három éve, amikor felújították a berendezéseket, a láncok helyett korlátokat, - csak sokkal többet, mint korábban, építettek és a létrák is rozsdamentes acélból készültek. Szerintem néhol a sziklákat is megvéshették, hogy a létráknak ne kerüljenek a víz fölé. A sok ember miatt nagyon lassan lehetett haladni, az előttünk járók vizes cipője miatt a jó kapaszkodási helyek nagy része csúszós lett. Ezért veszélyesebb volt a mászás, mint az normál esetben lenne és nagyon oda kellett figyelni. A fő gondot az okozta, hogy az erdészet udvarias hangú, de alig észrevehető figyelmeztető táblája ellenére sokan jöttek lefelé. Ez végül is úgy nézett ki, hogy egy-egy kritikus szakasznál néha 30-40 szembejövőt is ki kellett várni. Voltak, akik karon ülő gyerekkel igyekeztek lefelé.
30
Azért gond nélkül felértünk a szakadék tetejére. Itt két választás volt, vagy tovább megyünk Dobogókő felé és onnan fordulunk vissza (tovább küzdve közben a tömeggel), vagy a sárgát követve a Lukács-árok mellett visszamegyünk a Rám-szakadék aljához, majd a kempingbe. Eddigre pedométerünk is már hat kilométert mutatott és nem igazán hiányzott a további 3-4 kilométer a hozzátartozó 300 méter szinttel sem Dobogókőig, így maradtunk a visszatérés mellett. Kellemes sétával jutottunk le a szakadék aljáig, majd vissza a kempingbe. Minden esetre megállapítottuk, ha még egyszer rászánjuk magunkat egy Rám-túrára, akkor azt mindenképpen hétköznapra időzítjük. Útközben még ismét megcsodáltuk azt a hangulatos kocsmát a falúban, mely látszatra számos turista számára végcélnak bizonyult. 31
Három óra körül kellemesen elfáradva értünk vissza a kempingbe 12 kilométerrel a lábunkban. Itt élvezve a délutáni napot tettünk-vettünk a lakóautó körül. Zsóka elkészítette a magunkkal hozott vörösboros marhapörkölthöz a nokedlit és jóízűen megvacsoráztunk. Zuhanyozás és mosogatás után a lakóautó előtt ücsörögtünk sötétedésig, amikor a hűvös zavart be bennünket. Dömös, 2009. május 3, vasárnap, 3/3. nap Éjjel kicsit kevésbé volt hideg és hála a csukott tetőablakoknak bent is csak 13 fok körülire hűlt le a levegő. Mára újabb kirándulást terveztünk. Ha a tegnapi nap a nosztalgiáról szólt, akkor a mai egy ötvenéves adósság teljesítéséről. Sok-sok múltbéli kirándulásunk során a Börzsöny valahogy kevesebb szerepet kapott, és akkor is a célpontok leginkább Kisinóc, Királyrét, Magastax, Nagy Hideghegy, Csóványos, esetleg Kisirtáspuszta, vagy Nagyirtáspuszta voltak. A legdélebbi rész, ahol a Duna három oldalról veszi körül a hegyeket valahogy mindig kimaradt. Most ezt pótoltuk be.
Nyolcórai kelés után fél 11-re kellett legyünk az átkelő hajó közeli kikötőjében. Várakozás közben közelről megfigyeltük mai túránk célpontját, a Szent-Mihály hegyet és annak oldalában a Remete-barlangot. Pár perces hajózással értünk át a túlpartra. Közben egy román üdülőhajó és a kikötés után a Sirály szárnyashajó is megjelent a vízen.
32
Első dolgunk volt visszanézni Dömösre. Örömmel állapítottuk meg, hogy ezen a parton az országút mellett kerékpárút vezet, és sokan használják is.
A kirándulást jelzetlen úton kezdtük. Lekeresztezve az országutat felmászva egy vaslépcsőn a vasúti töltésre, mehettünk át a síneken. Innen egy völgy alján nagyon meredek és sok helyen apró kövekkel borított ösvényen kapaszkodtunk fel a sárga Ω jelzésig. Ezt követtük azután nyugat felé és nem sokára eljutottunk a Remete barlanghoz. Itt elég sokat időztünk, hogy megcsodáljuk a kilátást. Szemben Dömös, háttérben a Pilis hegyvonulataival, előttünk a Duna, rajta egy autókat szállító bolgár teherhajó. Ritka szép összeállítás!
33
A barlangtól a sárga ▲ jelzést követtük. Eleinte nagyon meredeken vezetett felfelé és mivel ez egy viszonylag új jelzett út még nem "teraszosodott" ki az ösvény. A morzsalékos talajon sokat csúszkáltunk. Elérve a sárga + jelzést sokkal jobb lett a pálya. Kellemes erdőben sétáltunk. Megkerülve a Szent-Mihály hegyet értük el a nyerget, ahonnan számos jelzés vezet Nagymaros, Zebegény és Hegyes-tető felé. Bár ez utóbbi kitérő volt, a jelzett kilátó miatt rászántuk magunkat a jó másfél kilométeres többletre. A nyeregből már csak mintegy 30 méter szint volt előttünk és az út is jól kitaposott, széles erdei út, az országos kék része. Az út mellett több, alig pártucat négyzetméteres, de jó tíz méter mély elkerített lyukat, - gondoljuk barlangbejáratokat, - láttunk. Pár perc múlva kiértünk egy tisztásra, rajta a TV átjátszó állomással. Már azt hittük, hogy ez a jelzett torony, de azért tovább mentünk és nemsokára megtaláltuk a kilátót. Éppen csak akkora, hogy eléri a fák tetejét. Viszont a kilátás csodálatos. Dél felé az egész Dunakanyar, a szigetcsúcstól Gizella-telepig, az északi oldalon a Pilismaróti partszakasz látható.
34
Sokáig élveztük a látványt. Megállapítottuk, hogy ezért érdemes volt felmászni ide. Közben nagy örömünkre elég sokan, de nem zavaróan sokan, jöttek a kilátóhoz és többnyire fiatalok. Úgy látszik, mind többen ismerik fel, hogy a kirándulás egy jó és olcsó időtöltés. Lekecmeregve a kilátóról elindultunk vissza a nyeregbe, ahonnan a sárga jelzésen folytattuk utunkat a Szent-Mihály hegyre. Ez ugyan 3 méterrel magasabb, mint a Hegyes-tető, de kilátó alkalmatosság hiányában a fák miatt semmi sem látható. Pedig valószínűleg még a Hegyes-tetőnél is jobb panorámát biztosíthatna látogatóinak. A hegyről meredeken vezetett lefelé az ösvény és az apró köves talaj miatt elég nehéz volt az ereszkedés. Később jól járható erdei úton folytattuk utunkat addig, amíg elértük a sárga Ω jelzést és ezen mentünk egészen addig a pontig, ahol reggel találkoztunk vele. Ez az út már többnyire enyhén lejtett, csak az utolsó szakaszon volt kicsit meredekebb. Sokkal hosszabbnak bizonyult, mint azt vártuk. Közben a fák közül ki-kivillant a Dunakanyar panorámája, de csak egy-két helyről lehetett komolyabb szakaszt belátni. Azért a Visegrád és Dömös között lévő Gizella-telep egy helyről teljes szépségében tárult elénk és Dömös is látszott részlegesen.
35
A jelzetlen ösvényen csak nagyon óvatosan és lassan tudtunk haladni lefelé, többször ki is csúsztunk, de nem volt semmilyen komoly veszély. Mire leértünk a kishajóhoz, az éppen indult a túloldalról. Beszállás után még vártunk pár percet az indulással, mert csatlakozást kellett biztosítani a vonathoz. Közben a kapitány mutatta a hegy felett köröző madarakat. Két szigorúan védett vándorsólyom pár fészkel a közelben évek óta. Valamivel fél négy előtt érkeztünk a lakóautóhoz kellőképpen elfáradva. Az újabb majd 12 kilométer a hozzátartozó mintegy 500 méter szinttel megtette a magáét. Úgy döntöttünk, hogy bár mára a marhapörkölt másik felét szántuk vacsorára, inkább megsütjük a vésztartaléknak velünk lévő virsliket és ezzel a grillezéssel, - ugyan pár nappal korábban, - megtartjuk szülinapomat. A jövő hétvégére tervezett akciók inkább csak formalitások lesznek, ez tudja feledtetni az elmúlt négy évben tartott szülinapokat. Estére a kemping kiürült, csak az idős holland pár és egy másik lakókocsi maradt. Megint sötétedésig tudtunk kint maradni. Addigra már nagyon húzott az ágy. A könyvből is csak pár oldal fogyott… Budapest, 2009. május 4, hétfő, 3/4. nap Számítva az éjszakai hidegre este bekészítettük a villanykályhát. Erre úgy fél hat körül szükség is lett. Megint 5 fok környékén járt a hőmérő. Reggelre borús idő fogadott és sehogy sem akart 11-12 fok fölé emelkedni a hőmérséklet. Nyolc óra után kiszaladtam a boltba zsömlét venni a reggelihez. Utána még pár csepp eső is megijesztett, de dacolva a hideggel és az esőveszéllyel azért kint reggeliztünk. Eredetileg úgy terveztük, hogy esetleg délig, vagy koradélutánig maradunk, ha jó az idő. Erre nem láttunk semmi esélyt, ezért komótosan elkezdtünk készülődni. Fél 12 előtt hagytuk el a kempinget és a rövidebb, 11-es úton jöttünk haza. Ez nem bizonyult túlzottan élvezetesnek. Az összeérő lakott helyek miatt alig lehetett haladni és az út minősége sem volt túlzottan jó. Egyedül a régen látott helyek újbóli felismerése, a régi emlékek felidézése okozott élményt. Hagyományainkhoz híven, Szentendrén megálltunk a Lidl-nél és bevásároltunk otthonra és a lakóautó számára is. Ma megint kicsit nehezebben tudtunk átvergődni a városon, pedig alig fél órával voltunk később, mint egy hete. X–X-X
36
Tata, 2009. május 8., péntek, 4/1. nap Erre a hétvégére is kirándulást terveztünk, csak mos kicsit más szempontok vezéreltek, mint az elmúlt hetekben. Valahol kempingben szerettük volna a családdal, - két részletben, - megemlékezni a héten volt szülinapomról. Ehhez olyan helyet kellett válasszunk, ahová mindenki könnyen el tud jönni, a környezet megfelelő és elnézik, ha vendégeket fogadunk. Két év előtti látogatásunk alapján az Öregtó kemping Tatán erre a célra megfelel. A két party-t szombatra és vasárnapra terveztük, így már pénteken el kellett induljunk. Sajnos erre a napra esett az idei lomtalanítás, és ha már itthon vagyunk (öt év óta először) akkor élni akartunk a lehetőséggel. Egy csomó 25-30-35 éves kempinges cuccot dobtunk ki. Sőt délre még egy szomorú kötelezettségünk is adódott, egy temetésre is el kellett menjünk. Ez az után azt jelentette, hogy megint csak délután kettőkor tudtunk indulni otthonról, pedig egy csomó holmit előre felvittem előző nap. (Óvatosságból, hogy a kikészített lomok ne zavarhassanak az indulásnál, a kocsit a ház előtt éjszakáztattuk.) Nagyon gyakorlottan váltottunk kocsit a Hegyen és fél három körül már gurultunk is lefelé. Most sokkal jobb volt, mert az 1-es út felé a megszokott irányban hagyhattuk el a várost. Budaörsön először betértünk az OBI parkolójába, hogy a télen megrepedt szélvédőüveget megfúrassuk megelőzendő a repedés terjedését. Alig negyed óra alatt megcsinálták potom 6.000 forintért. Utána a METRO-ba mentünk tankolni és megvenni a még szükséges dolgokat. Ezt követően eseménytelenül autóztunk a kempingig. Itt a várt kedvességgel fogadtak, megint egyedül voltunk, csak néhány faházban voltak vendégek. Gyorsan megettük a magunkkal hozott pizzát és jó idő ígérkezett egy kis esti beszélgetésre a lakóautó előtt. Ez utóbbi tervünket a szúnyogok húzták keresztbe, mert sokan, nagyok és agresszívek támadtak ránk. Hamar feladtuk és nyugovóra tértünk. Tata, 2009. május 9., szombat, 4/2. nap Fél nyolckor keltünk egy nagyon kellemes éjszaka után. Néha még kicsit melegünk is volt, pedig több ablakot is nyitva hagytunk. Reggel is sütött a nap és gyorsan emelkedett a hőmérséklet. Kellemes melegben reggeliztünk meg. Úgy készültünk, hogy a sógorok és sógornők 11 és 12 között jönnek. Bár a húst otthonról bepácolva hoztuk és a kétféle krumpli saláta is kész volt, maradt még tennivaló az előétellel, sajttállal és a rizzsel. Meg is kellett teríteni és ehhez sok mindent kellett kipakolni. Időre elkészültünk és érkezésükig még maradt pár percünk leülni.
37
Kellemesen telt a délután, hat óra körül kezdtek el szedelődzködni. A kaja jól sikerült és osztatlan sikert aratott. A többiek még kicsit kisétáltak a tópartra, én addig elkezdtem a romokat eltakarítani. A vendégek távozása után mindent elmosogattunk, a maradékokat elraktuk, a teljes installációt lebontottuk és lezuhanyoztunk. Eddigre elkezdett sötétedni és megjelentek a szúnyogok ismételten. Nem is bírtuk sokáig, hamar bevonultunk. Kicsit még olvastunk, majd lefeküdtünk aludni. Tata, 2009. május 10., vasárnap, 4/3. nap A mai program és menü azonos volt a tegnapival, csak ma Tamásék jöttek le a három gyerekkel. (Annamáriáék sajnos nem tudtak jönni, mert megint iskolája volt.) A készülődés sokkal könnyebb volt, sok minden megvolt tegnapról, csak a betyárok adtak sokkal több tennivalót. Nagyon élvezték a helyzetet. Sokat pancsoltak, még a kicsi is. Egy rövid zápor zavarta meg az önfeledt játszadozást, de mire valamennyire bepakoltuk védett helyre a gyerekeket és cuccokat el is állt. Mire hatóra után elindultak, mindannyian jól elfáradtunk.
Az elpakolás után megint ki akartunk ülni, de az esti műsor ismét a szúnyogok előli menekülés volt. Maradt a lakóautó, melyben talán kicsit túl meleg is volt. Budapest, 2009. május 11., hétfő, 4/4. nap Az éjszaka hasonlóan telt, mint az előzőek, csak ma tovább alhattunk. Azért 8 – ½ 9 körül felkeltünk és jól megreggeliztünk. Utána, hogy legyen azért turisztikai értéke is a hétvégének, felpattantunk a bringákra és gyenge egy óra alatt körbe kerekeztük a tavat. Megállapítottuk, hogy két év alatt szinte semmi sem történt, ugyanolyan kedves kis hely, mint amilyennek akkor láttuk. Egyetlen újonnan rendbe szedett házat láttunk a vár tövében, az Eszterházy palota szomszédságában. Benne kávézó és étterem működik. A palotában az
38
akkor várva-várt felújítás a mai napig sem kezdődött el. Nem is vittünk fényképezőgépet magunkkal, azért álljon itt pár felvétel a tavalyelőttiekből.
39
Visszatérve a kempingbe, - még nem volt 11 óra sem, - elkezdtünk összepakolni, kimentem fizetni. Nem sokkal dél után a lovak közé csaptunk és különösebb gond nélkül hazajöttünk. Bicskénél még betértünk egy Lidl-be, hogy ez se maradjon ki a hétvégéből.
Nem sokkal két óra után tettük le a lakóautót. Most elég sokat kellett pakolásznunk és felhurcolnunk a harmadik emeletre. Ez a hétvége, bár nem volt annyira zsúfolt turisztikai élményekkel, mint az előzőek, jól sikerültnek, az előzetesen elképzelteknek megfelelőnek mondható. X–X–X Velence, 2009. június 13., szombat, 5/1. nap Öt hét telt el azóta, hogy utoljára elmentünk. Azóta sok minden történt. Hazaérkezésünk napján éjjel háromnegyed egykor Tamásék végre megkapták új házuk kulcsát és kezdődhetett a nagy menetelés. Három hétbe telt, hétvégi műszakokkal, amíg kipakoltunk és valamennyire elfogadható szintre hoztunk mindent, a lehetséges kivitelezőkkel megállapodtak, és pünkösd után elkezdődhetett a munka. Közben, és azóta folyamatosan, minden korábbit meghaladó mértékben volt szükség 1, 2 vagy 3 gyerek felügyeletére, fürdetésére, lefektetésére, és a család etetésére. Mióta a munkálatok beindultak csaknem folyamatos felügyeletet adok reggel negyed
40
8-tól fél 5-ig, és ha van mit csinálni, maradok utána fél 6-ig, fél 7-ig, de ha kell akár fél 9-ig is. Közben elvégzek egy sor olyan munkát, mely egyik kivitelező profiljába sem vág, de a folyamatos munkavégzéshez kell, próbálok koordinálni és segíteni a felmerült problémák megoldásában, esetleg tevőlegesen is segíteni, vagy éppen a kertnek nevezett dzsungel és szemétdomb keverékét igyekszem megszelídíteni és emberi tartózkodásra, sőt gyerekek számára alkalmas hellyé tenni. Az utóbbi két hétben talán lehetett volna egy-egy napra elmenni, de akkor volt, hogy az ikrek aludtak nálunk és az időjárás sem kedvezett. Szégyenszemre, elkerülendő az aksik lemerülését, kéthete egy éjszakára töltésre kellett tegyük a kocsit a Hegyen. A mostani hét végére állt úgy össze minden, hogy egy éjszakára el tudtunk szabadulni. De az adott körülmények között szóba sem jöhetett egy klasszikus értelemben vett kirándulás, kizárólag egy nagy pihenésre vágytunk. Magától adódott, hogy évtizedes hétvégéző helyünkre, Velencére, a Panoráma kempingbe tervezzük utunkat. Némi nosztalgiával vegyes irigységgel gondoltunk múltunk munkás hétköznapjaira, amikor már péntek délután lejöttünk és eddigre már akár 6-8 hétvégén is túl voltunk, sőt általában a 3-4 hetes szabadságunkat töltöttük. Most az elmúlt hetek új beidegződése szerint már jóval hét óra előtt felkeltünk. Mivel előzőnap sok dolgot már összeszedtünk, gyorsan össze tudtunk pakolni, - még egy pizza megsütésére is sort kerítettünk, - és fél kilenc előtt már autóztunk a Hegyre. Ott gyakorlottan át tettünk mindent és háromnegyed előtt már gurultunk is lefelé a Hegyről. Határozottan élveztük, hogy ismét lakóautónkban lehetünk. Nem vettünk autópálya matricát, így a régi 7-es úton mentünk. Ez ma könnyebb, mint korábban volt, mert az M6-os autópálya építés során elkerülőt kapott Érd. Tíz óra előtt, már jelentkeztünk is a recepción, pedig a talán százszor is megjárt utat ott a faluban elvétettük és belekeveredtünk az évzáróra és ballagásra gyülekezők tömegébe. Örömmel regisztráltuk, hogy a kemping még működik, bár a régiek közül senki sincs már meg, és az árak is kedvezőek. Kettőnknek 3700 Ft plusz 600 Ft idegenforgalmi adó. Sőt a nemzetközi kempingkártyánkra még 10% kedvezményt is kaptunk a kempingdíjból. Gyorsan kerestünk egy helyet, nem volt nehéz, ezen a szép időt ígérő nyárelejei szombaton talán a kemping 10%-ra volt teli, pedig valamilyen kutyás találkozó is volt. Ami leginkább meglepett, hogy mindössze 2.6 Amperes biztosíték volt a legközelebbi elektromos csatlakozó dobozban. Át kellett kössünk a szomszédosba, ahol két konnektorra 6 Amper volt. Gyorsan elővettük a bringákat, mert el akartunk menni Gárdonyba. Egyrészt szerettük volna felkeresni az ismert, de régen nem látott helyeket, másrészt az Aldi-ban terveztünk venni pár dolgot, leginkább egy akkumulátoros csavarhúzót az építkezéshez.
41
Csaknem két órát vett igénybe a több mint 15 kilométeres kirándulás. Mindkét irányban az út második felén erősen zavart a szél. Meglepően kevesen voltak a strandokon és általában a házaknál sem láttuk annyi embert, mint az ilyenkor megszokott. A legnagyobb változás egy hatalmas wellness központ a velencei strand korábbi helyén. Elég halott volt a gárdonyi szakasz is, a Postás még nem nyitott ki. Egy órakor érkeztünk vissza, elég fáradtan és leizzadva. Utána beszereltem a bojler elé tervezett elzárócsapot, mely az ilyen szerény használat mellett van hivatva csökkenteni az aksi lemerülésének veszélyét és a bojler leeresztése révén a súlyt is csökkenti kicsit. Délután döntően pihentünk, sokat szundikáltam. Vacsorára sem vállaltuk a tervezett sütést, inkább a magunkkal hozott pizzát ettük. Korán zuhanyoztunk és már ekkor éreztem, hogy valószínűleg lázas vagyok. Korán lefeküdtünk és úgy határoztunk, hogy bevetünk egy hagyományos izzasztókúrát. Bekaptam két Kalmopyrint és valamennyi fellelhető takarót magamra vettem. Budapest, 2009. június 14., vasárnap, 5/2. nap Éjjel annak rendje és módja szerint többször lucskosra izzadtam magamat és reggelre nagyjából rendbe jöttem. Korán ébredtem, némi szunyókálás után felkeltem és körülnéztem a kempingben. Sok változást érzékeltem. Ami jó az az, hogy a terület jobban van karbantartva, a fű szebb, mint emlékeinkben. Viszont jól érzékelhető a leépülés. Bár lassan benne vagyunk a szezonban csak két vizesblokk működik. A harmadik lomtár, a negyedik pedig a teljes lepusztulás útján. Lebontották a csúszdát, a két szabadtéri főző- és mosogatóhelyet és egy sor kisebb vendéglátó egységet. Egyetlen üzlet sincs nyitva, mindkét étterem zárva, egyetlen kereskedelmi egység, egy büfé, üzemel. Bezárt a kölcsönző (helyén három állandó) és látszatra több éve nem működik a teniszpálya (már a hálótartó vasak sincsenek a helyükön) és a mini golf. Az állandók száma talán nem kevesebb, de most nem annyira egyetlen kolóniában vannak, hanem kisé elszórtan. Nagyon kevés a külföldi vendég, egy belga, négy holland és talán három német, csak éjszakázni jött egy francia lakóautó. Ezen és a miénken kívül csak egy öreg német lakóautó volt a kempingben. Viszont meglepően sok sátor. Későn reggeliztünk, utána csak pihentünk, többször aludtam fél-egy órát. Azért a hajamat és a szakállamat levágtuk. Nem túl későn kezdtünk szedelődzködni, negyed hatkor indultunk. Várakozáson felül jól tudtunk haladni és jó egy óra alatt felértünk a Hegyre. Itt gyorsan letettük a kocsit, átpakoltunk és hétórára a lakásban voltunk.
X-X-X
42
Velence, 2009. július 3., péntek, 6/1. nap Ismét eltelt három hét, mire újabb hétvégére indulhattunk. Az elmúlt hetek a korábban megszokott taposómalomban teltek, de a hétvégéken azért 1-2 napra lehetett volna időt szakítani. Biz Isten rosszabb a helyzet, mint a lassan feledésbe merülő munkás hétköznapokon volt. Az elmúlt két hétvégén az időjárás nem tette lehetővé, hogy elmenjünk, erre múlt héten csak rátett Zsóka epegörcse (?). Ezen a hétvégén úgy alakult, hogy egy péntek délutáni indulást céloztunk meg, mivel az ikrek nem aludtak nálunk. Ehhez nekem hamarabb kellett eljönnöm az építkezésről. Tervünk majdnem meghiúsult, mert olyan munkák voltak, melyhez kellettem. Szerencsére negyed háromkor sikerült elszabadulnom. Mikor leszálltam a buszról, olyan zápor kerekedett, hogy Zsókának át kellett jönnie értem esernyővel a tér túloldalára. Tovább késleltette az indulást, hogy munkásruhámat még ki kellett mosni, hogy hétfőre kiszáradjon. Tovább bonyolította az életet, hogy a Németvölgyi úton kezdett vízcső felújítás miatt nehézkes a kiállás a garázsból és ottani bepakolásra nem nagyon lehet számítani. Azért öt óra előtt pár perccel már indultunk lefelé a Hegyről és másfél órával később begördültünk munkás éveink hagyományos hétvégéző helyének kapuján. Nem sokkal Kápolnásnyék előtt azért még kaptunk egy kiadós esőt, de ennek semmi nyoma sem volt a kempingben. Elég sokat vacakoltunk a hely kiválasztásával, mert árnyékba akartunk állni, de nagy területeken mindössze 2.6 Amperes automaták vannak felszerelve (ez rosszabb, mint az oly sokat szidott olasz kempingekben) és olyan helyet kellett keresni, ahol két dug aljra 6 Amperes a biztosíték. Végül találtunk egy árnyékot ígérő helyet két állandó lakókocsi és egy kissátrakból álló csoport között. A kempingben egyébként májust idéző hangulat uralkodik, talán 10-15 % lehet a telitettség, fél hétkor már egy teremtett lélek sincs a recepción, csak a portás gyűjti be az igazolványokat az újonnan érkezőktől. A fű harsány zöld és a tó is megszokott nyugodt képét mutatja. Mi is a korábbi májusok hangulatában töltöttük az estét, hagyományos virslinket ettük két doboz sörrel leöblítve és este kiültünk élvezni a környezet nyugalmát. A héten felgyülemlett fáradtságunk hamar késztetett nyugovóra térni, pedig kellemes volt az este 22-23 fok mellett alig voltak szúnyogok. Velence, 2009. július 4., szombat, 6/2. nap Kellemes, kissé meleg éjszakánk volt, azért a nagy paplant el lehetett viselni, csak én váltottam hajnalban frottírlepedőre. Nyolc után ébredeztem, először olvastam egy kicsit, majd elmentem körbenézni a kempingben és elintéztem a bejelentkezést. Mire visszaértem Zsóka is keledezett és neki kezdtünk a
43
reggeli elkészítésének. Mostanában nem tudunk együtt reggelizni, amikor elmegyek otthonról, Ő még alszik. Reggeli után elővettük a bringákat és ismét elkerekeztünk Gárdonyba megejteni szokásos vásárlásunkat az Aldi-ban. Ma sokkal kellemesebb volt az út, mert nem fújt a szél. A velencei strandon viszont nehéz volt áthajtani, mert nagyon sokan voltak. Ahogy érzékeltük ezek döntően az egynapos látogatók, mert az üdülőházak és szállodák környéke nagyon csendes volt. Egy óra körül értünk vissza a 15 kilométeres útról kellemesen elfáradva. Az obligát fröccsök betöltése után kifeküdtünk az árnyékba pihenni és olvasni. Ez esetemben gyors elalvást jelentett. Este grilleztünk egy jót, utána jutott idő játszani pár parti rabló römit és sötétedés után kipróbálni a szülinapomra kapott kis LED-es lámpát is. Utána még a partra is kisétáltunk megnézni a tavat.
Szombaton sem lettek sokkal többen a kempingben, csak a szomszédos kis sátrakhoz csatlakozott további két nagyobb és az így már egy tucatot meghaladó létszámú társaság, - elsősorban az elfogyasztott jelentős mennyiségű ital miatt, - elég hangos lett, amit az autórádió bömböltetésével fokoztak. Szerencsére bejött a várakozásunk: este 8 - fél 9-re néhányan kidőltek a sorból és a társaság elcsendesedett. Budapest, 2009. július 5., vasárnap, 6/3. nap Éjjel megint kellemes meleg volt, nem is ment 20 fok alá a külső hőmérséklet. Nem siettük el a kelést, én megint kempingen belüli sétával indítottam a napot. Mára egyetlen programunk volt: délutánra Tamásék ígértek egy rövid látogatást. Délelőtt kisebb karbantartást rendeztem, leellenőriztem a keréknyomásokat (ha nem is ment sokat a kocsi, csak eltelt jó három hónap az utolsó ellenőrzés óta) és felfújtam a bringák kerekeit (ez utóbbiakra is ráfért már). Kipróbáláskor vettem észre, hogy a tegnap még rendben működő kerékpáróra nem megy. Kiderült, hogy összecsukáskor az érzékelőtől jövő
44
kábel becsípődött és megszakadt. Az én hülyeségem, szereléskor figyelnem kellett volna erre. Majd következő alkalommal megjavítom. Ha már elöl voltak a bringák elmentünk egy kicsit körülnézni Sukoró felé. A strand kapott egy új, várat idéző bejáratot és a fogadó rész területe is megnőtt. A parkolóban sok kocsi állt és ez látszott a strandon is.
Tovább bringázva az evezős pályán éppen nagyüzem volt, valamilyen szenior verseny lehetett. A Sport kemping viszont siralmas képet mutatott. Évek óta be lehet zárva és mára már a bevezető utat is derékig felverte a gaz.
A belső úton tovább mentünk egészen a Sukorói szabad strandig. Élveztük a javarészt árnyékos, kisforgalmú utat. Az sem zavart, hogy az aszfalt néhol már eléggé felpúposodott. Az utolsó gyenge egy kilométert még mindig nem csinálták meg. A földúton kerülgettük az elmúlt napok esőinek nyomait. A partra kiérve az emlékeinkben őrzött csendes, nyugodt kép fogadott. Elég sokan voltak kint, láttunk jó pár lakókocsit és sátrat, melyek valószínűleg itt is éjszakázhattak. A víz érzékelhetően tisztább errefelé, mint a mi oldalunkon.
45
Sajnos itt is tetten érhető az enyészet. A büfének és WC-nek helyt adó hangulatos nádfedeles épület még áll, de már nem működik. A büfé előtti térséget itt is elfoglalta a gaz. a WC ajtaja nyitva, de a víz nem folyik. Egyelőre még nincs túlzottan összerondítva és a szerelvények is a helyükön vannak, de valószínűleg csak idő kérdése, hogy ez változzon.
Vissza úton kimentünk a szerintünk szintén új mólóra és készítettünk pár panoráma felvételt mindkét irányba.
46
Nem sokkal dél után értünk vissza a lakóautóhoz és a gépek elrakását követően ismét az árnyékban pihiztünk fél háromig, amikor megjöttek a gyerekek. Csak Tamás jött az ikrekkel, akik azonnal otthonosan birtokba vették a járművet. Később kimentünk fürödni egyet. A kislány nagyon élvezte a dolgot, hagyta, hogy dobáljuk a vízbe, amúgy kutya módjára úszott. A fiatalúrnak valami nem stimmelt és azonnal visszavonult kedvenc Nanijával a kocsihoz. Mintegy két órát maradtak és kimondottan jól érezték magukat. A gyerekek távozása után gyorsan összepakoltunk és már fél hat előtt úton voltunk hazafelé. Megint elég jól haladtunk a régi úton és valamivel hét előtt már le is tettük a kocsit a Hegyen. X-X-X Hát az "és ???"-ből nem lett semmi, sőt végül a "Magyarországi kirándulások" is csak arra a 3 és félre (a fél az a Tatán töltött hétvége, mely inkább az én 65. szülinapomról szólt) korlátozódtak, melyeket még áprilisban és május legelején teljesítettünk. A naplóban leírt két velencei hétvégét követte még hét és egy már szeptemberben ismét Tatán. Ezek közül kettő már a leürítés és téliesítés jegyében telt. Ezek a hétvégék a nagyon feszített hétközi munka után már csak a pihenést szolgálták. Sokban hasonlított életmódunk a korábbi munkás évek nyaraihoz: péntek délután gyorsan leautóztunk Velencére és ott pihiztünk egészen vasárnap délutánig. Utána vissza a Hegyre és jöttünk haza. Nem volt túlzottan változatos életünk, ezért döntöttünk úgy, hogy nincs értelme Naplót írni róla. Azért minden hétvégén előkerültek a bringák és valamelyik nap bekerekeztünk Gárdonyba, hogy az ottani Aldi-ban shoppingollós szenvedélyünknek éljünk. Párszor meglátogattak a gyerekek, akkor jókat grilleztünk és egyszer-egyszer fürödtünk is velük. Ami számunkra nagyon kedvező, de a hazai kempinges kultúra szemszögéből tragikus, az az, hogy a Panorámában a nyár kellős közepén sem volt egyetlen hétvégén sem nagyobb a telitettség 10-15 %-nál. Külföldi alig volt, megszámolásukra estenként elégek voltak két kezünk ujjai. Legtöbb a holland volt, valamivel kevesebb a német és az osztrák, más nemzetiség csak elvétve. A magyarok közül a 33 állandón túl egyszer sem láttuk, hogy egy sátor, vagy lakókocsi két egymás utáni hétvégén ott legyen. Az állandók 47
mintegy harmada tartósan ott lakott, másik harmada rendszeresen lejárt hétvégére, harmadik harmada csak esetenként, vagy soha sem jelent meg. Pedig a kemping vezetése megpróbált mindent megtenni a vendégek odacsalogatására. A főszezonban 30 %-os kedvezményt adtak a terület használati díjból, így az FICC kártyával (az MCCC tagság nem hatotta meg őket) IFA-val, mindennel pár forinttal 5000 alatt éjszakázhattunk a szezon kellős közepén. A 32 lakóautóban töltött éjszakájával a 2009-es év kempinges szempontból az utóbbi 20 évben messze a legrosszabbnak ítélhető. Értékelni való semmilyen szempontból sincs, sőt ezt a naplót is csak a rend kedvéért zárjuk le. Bízunk benne, hogy jövőre ismét tartalmas és hosszú túrát tehetünk és megint lesz mit megörökíteni.
48
